KSB-21/2009.
(KSB-87/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Kulturális és sajtóbizottságának
2009. december 1-jén, kedden, 12 órakor
a Képviselői Irodaház 569. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Halász János napirend-kiegészítő javaslata *
A napirend elfogadása, a határozatképesség megállapítása *
Tájékoztató a kormány 1172/2009. (X. 16.) kormányhatározata, az új Erkel Színház felépítését célzó pályázat előkészítéséről és lebonyolításáról és az Operaház rekonstrukciójának előkészítésével kapcsolatos kérdésekről *
Dr. Schneider Márta tájékoztatása *
Vass Lajos szóbeli kiegészítése *
Borsa Miklós szóbeli kiegészítése *
Dr. Schneider Márta válaszai *
Elnököl: Dr. Pető Iván (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Jánosi György (MSZP), a bizottság alelnöke
Halász János (Fidesz), a bizottság alelnöke
Alexa György (MSZP)
Alföldi Albert (MSZP)
Fedor Vilmos (MSZP)
Halmai Gáborné (MSZP)
Dr. Schiffer János (MSZP)
Dr. Vitányi Iván (MSZP)
Gulyás Dénes (Fidesz)
Dr. Gyimesi Endre (Fidesz)
Tellér Gyula (Fidesz)
Dr. Lukács Tamás (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott
Bókay Endre (MSZP) dr. Jánosi Györgynek (MSZP)
Lukács Zoltán (MSZP) Alföldi Albertnek (MSZP)
Dr. Cser-Palkovics András (Fidesz) Tellér Gyulának (Fidesz)
Kubatov Gábor (Fidesz) dr. Lukács Tamásnak (KDNP)
Kiss Attila (Fidesz) Halász Jánosnak (Fidesz)
Vincze László (Fidesz) Gulyás Dénesnek (Fidesz)
Dr. Schneider Márta szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Vass Lajos főigazgató (Magyar Állami Operaház)
Szabó Attila gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház)
Szinetár Miklós címzetes főigazgató (Magyar Állami Operaház)
Borsa Miklós volt műszaki igazgató (Magyar Állami Operaház)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 6 perc)
DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek, Meghívottak, Érdeklődők! A bizottsági ülést elkezdjük. A képviselőtársak megkapták a javasolt napirendet. Mielőtt a bizottság döntene a napirendről, a szokásoktól eltérően a napirendhez egy rövid tájékoztató, bevezető kínálkozik. A képviselők elvben tudják, hiszen az írásos változatokat is látták, de a jelenlévők más helyzetben vannak, ezért elmondom, hogy a Fidesz-KNDP-képviselőcsoport bizottságban tevékenykedő tagjai november 16-án kezdeményezték, hogy a bizottságunk két napirendi pontot tárgyaljon meg. Az egyik a bizonyos országos jelentőségű kulturális intézmények vezetői posztjára kiírt pályázat nyerteseinek témája, nevezzük így az egyszerűség kedvéért; hogy ne legyen homályos, a Nemzeti Múzeumról, a Széchényi Könyvtárról, a Nemzeti Galériáról és az Országos Levéltárról van szó. A másik napirendi pont, amit javasoltak, amiért a jelenleg meghívottak és nem bizottsági tagok többsége jelen van, az Operaház-rekonstrukció előkészítése és az Erkel Színházat érintő ügyek felépítési pályázata. Annak rendje és módja szerint a bizottsági ülés előkészítését elindítottuk, a kezdeményezők által javasoltak megkapták a meghívót. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára két napon belül válaszolt, és válaszában azt jelezte, hogy a most elsőként felsorolt vagy említett napirendi pont megtárgyalását ma ők nem vállalják, tehát a vezetői posztokra kiírt pályázat nyerteseinek megtárgyalását nem kívánja a minisztérium ma tárgyalni, hanem amikor a miniszter úr két hét múlva az éves beszámolót tartja, ennek részeként kíván erről beszámolni.
Ennek nyomán én bizottsági elnökként olyan meghívót nem küldhettem ki, ami egy olyan napirendi pontot javasol, aminek tárgyalási feltételei nincsenek biztosítva. A Házszabály semmilyen rendelkezésébe nem ütközik, hogy a minisztérium vagy bárki, akinek egy ilyen kezdeményezésre - hogy is mondjam - a tárgyalás alapvető résztvevőjeként jelen kell lennie, nem azt az időpontot javasolja bizottsági ülésnek, amikor mi kezdeményezzük, hanem más időpontot. Az az egyetlen korrigálandó az államtitkár úr válaszában, hogy miután az ellenzéki képviselők kezdeményezése ezt külön napirendi pontként javasolja bizottsági ülésen megtárgyalni, azon a bizottsági ülésen, amikor a miniszter úr beszámol, természetesen külön napirendi pontként tárgyaljuk ezeket a kérdéseket; itt pont, ennek megfelelően küldtük ki a mai ülésre a napirendi javaslatot.
Halász alelnök úr, aki az egyik kezdeményezője a mai bizottsági ülésnek, illetve a két napirendi pont megtárgyalásának, egy napirend-módosító javaslatot juttatott el megfelelő feltételekkel, írásban hozzám, illetve a bizottsághoz, miszerint a bizottság tűzze ma napirendjére a másik, tehát a két hét múlva megtárgyalásra egyelőre kijelölt napirendi pontot is - ennyi a tájékoztatás. Annyiban érdekes helyzet alakul ki - de majd Halász alelnök úr elmondja a maga véleményét, én csak jelzem, mint bizottsági elnök, kérdés formájában is -, hogy ha elfogadjuk az alelnök úr ügyrendi javaslatát, miszerint bővítsük ki a mai bizottsági ülés tematikáját, akkor mi történik, hiszen a miniszter úr jelezte, hogy két hét múlva kíván és tud ennek az ügynek a tárgyalására rendelkezésre állni, ma tehát nincsenek meg e napirendi pont megtárgyalásának a feltételei. Ezzel érzékeltetni akarom, hogy elvi akadálya nincs annak, hogy a képviselő úr javaslatát megfontoljam, legalábbis személy szerint én, mint bizottsági elnök, csak praktikus akadálya van, amiért nem is javasoltam eredetileg ennek a napirendi pontnak a megtárgyalását, mert le nem bonyolítható tárgyalást nyilván nem lehet az ülés napirendjére tűzni. (Dr. Gyimesi Endre az ülésterembe érkezik.)
Akkor azt kérem majd az alelnök úrtól, hogy röviden nyilatkozzon. Úgy tekintjük a javaslatát, mint egy napirend-kiegészítő javaslatot. Indirekt módon én azt sugalltam - de gondolom, ez érthető volt -, hogy nem kellene szavazni erről a kiegészítésről, hiszen ha megszavazza a bizottság, akkor ebből semmi nem következik, mert nem tudjuk megtárgyalni. Köszönöm szépen. Akkor alelnök úr napirend-kiegészítő javaslata következik.
Halász János napirend-kiegészítő javaslata
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Jelenlévők! Látva az ügy fontosságát, és látva azt, hogy elnök úr is az ügy fontosságának megfelelően nyúlt ehhez a kérdéshez, azt gondolom, új körülmény az - de nagyon helyes körülmény, és mi is így képzeltük -, hogy november 15-én, a miniszteri meghallgatáson legalább két napirendje lesz az ülésünknek.
ELNÖK: December!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Bocsánat, december; igen, december 15-én, a miniszteri meghallgatáson legalább két napirendje lesz akkor ezek szerint az akkori ülésünknek: az egyik - mondjuk, első napirendként - a most szóban forgó téma és a normális meghallgatás, mint 2. napirend. Ha így kerül sor erre, ahogy elnök úr mondta, akkor én is úgy látom, hogy ez most új körülmény, ezért az írásbeli javaslatomat visszavonom, és akkor nem áll elő az a helyzet, amit elnök úr vázolt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Értjük mindannyian a helyzetet, mondhatnám azt bizottsági elnökként, hogy ennyiben is könnyebbítjük a majd leendő második napirendi pontot, tehát nem kell akkor azon belül tárgyalni olyasmiről, amiről külön tárgyalunk.
A napirend elfogadása, a határozatképesség megállapítása
A bizottsági tagokon a sor, van-e valakinek észrevétele az így, ezek után megmaradt egy napirendi javaslathoz. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor kérdezem, hogy ki az, aki elfogadja a javasolt napirendet. (Szavazás.)
Úgy látom, a bizottság egyhangúlag elfogadta.
A bizottság határozatképes, bár a továbbiakban a napirend elfogadása után határozatképességre nincs szükség. (Dr. Schiffer János: Ezt kár volt mondani.) Elvárható a bizottsági tagoktól - a közbeszólásra reagálok, hogy ezt kár volt mondani -, hogy érdeklődjenek az ügy iránt a határozatképesség kényszere nélkül is.
Néhány szót arról, hogy hogyan képzelem el az ülés lebonyolítását. Először a kormány képviselője kap szót, ebben az esetben az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkár asszonya, az Operaház képviselője, és felkért, illetve meghívott szakértőként, akit a javaslattevők - mármint az ülést kezdeményezők - javasoltak, az Operaház nyugdíjas műszaki igazgatója, ebben a sorrendben. Amikor a képviselők kérdései, észrevételei elhangzottak, akkor igény szerint természetesen mások is szót kapnak a közvetlenül meghívottak jogán.
Az elmondottaknak megfelelően államtitkár asszonyé a szó.
Dr. Schneider Márta tájékoztatása
DR. SCHNEIDER MÁRTA szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Én is üdvözlöm a bizottságot. Az a háttéranyag, amelyet az Opera állított össze, és eljuttattunk a bizottság tagjainak, azt gondolom, hogy meglehetősen részletes, nem nagyon szeretném ezt ismételni, de néhány elemre fölhívnám a figyelmet. Mindenekelőtt arra, hogy nyilvánvalóan ez az Erkel Színház beruházási-felújítási problematika nem 2009. problémája, hanem ennek már évtizedes előzménye van, és úgy gondolom, hogy az Erkel Színház ügyét nem lehet elválasztani az Andrássy úti palota ügyétől, az Opera egészének ügyétől.
Úgy gondoljuk, és a kormány által elfogadott határozat és a projekt is úgy készült, hogy ez a két dolog feltételezi egymást, mint ahogy az elmúlt évtizedekben is ez a két épület feltételezte egymást, sőt nyilvánvalóan kiegészítette egymást. Ha másra nem gondolunk, akkor arra, hogy amikor a nyolcvanas években az Andrássy úti palota felújítása zajlott, akkor az Erkel Színház vette át mindkét intézmény feladatát, és az elkövetkezendő időszakban az Ybl palota felújítása esetében is az a terv, hogy az új Erkel Színház veszi át abban az időben az Andrássy úti palota repertoárját is.
Az elmúlt néhány évben, nyolc évben nyilvánvalóvá vált, hogy az Erkel Színház azokat az igényeket nem tudja kielégíteni, amiket a XXI. század támaszt, de már nemcsak a korszerű igényeket nemigen tudta kielégíteni, hanem az egyszerű igényeket is alig-alig. A 2003-2004-es évben főigazgató úr egy műszaki állapotfelmérést végzett, végeztetett, amely meglehetősen szomorú állapotot állapított meg, szomorú helyzetet tükrözött. Ez volt az a pillanat, amikor el kellett kezdeni azon gondolkodnia a kulturális kormányzatnak és az intézmény vezetőinek is, hogy akkor hogyan tovább az Erkel Színházzal, milyen utat választ a kormányzat.
Egyértelmű volt, hogy szükség van a magyar kulturális életben arra a funkcióra, amit az Erkel Színház játszott az elmúlt évtizedekben, szükség van arra a közönségre és arra a közönségrétegre, amelyet kiszolgált, tehát mindenféleképpen úgy indult el a tervezés, a gondolkodás, hogy az Erkel Színház felújításával újra visszakapja az opera, a népopera-játszás ezt az intézményt, ezt az épületet.
A 2005-ös évben egy úgynevezett előpályázat zajlott, hogyha emlékeznek a képviselő urak és hölgyek erre az előpályázatra, amely tulajdonképpen azt célozta meg, hogy milyen érdeklődés mutatkozik, milyen kulturális befektetői érdeklődés mutatkozik az ügyben, hogy mit lehet az Erkel Színházzal és az Erkel Színház funkciójával kezdeni. Az is egyértelművé vált, hogy egy egyszerű - idézőjelbe teszem, hogy - tisztasági festés nem oldja meg az Erkel műszaki, szcenikai, technikai problémáit, miközben az épület sajátosságaira való tekintettel maga a tisztasági festés, tehát az egyszerű kisfelújítás is több milliárd forintba került volna.
Fölmerült egy olyan változat, amely az eredeti helyszínen, az eredeti négyzetmétereket felhasználva egy rekonstrukciót végzett volna el a színház területén. Lehetett látni a pályázatok elemzésénél, hogy ennek is több mint 10 milliárd, 10-14 milliárd forint körüli bekerülési költséggel lehetett volna nekilátni - 2005-ös adatokat mondok -, és ez sem oldotta volna meg azt az alapvető problémát, amellyel az Erkel Színház küzd. A szcenikai problémák, a nézőtér vagy a színpad nagysága, az oldal-, illetve a hátsó színpadok létezése és működtetése jelen kubatúra alatt a továbbiakban igazán korszerűen nem képzelhető el.
Ezek után - nyilvánvalóan hosszú előkészítés után - egy olyan döntés született, hogy egy igazi megoldást kell választani az Erkel Színház esetében, még akkor is, ha ez a megoldás az állami költségvetést, a kulturális tárca költségvetését nyilvánvalóan hosszú távra megterheli, meg fogja terhelni. De mégiscsak adott az a lehetőség, hogy egy igazán jól működő multifunkcionális intézményt és épületet lehet az Erkel Színház helyén felépíteni, amely sok mindenre alkalmas, és nyilvánvalóan sokkal nagyobb területen épülhet fel, mint a jelenlegi épület. De valóban ez a lehetőség adott - vagy lehet majd adott 2013-tól, ha a beruházás megvalósul -, hogy egyrészt az Opera azokat a népoperákat, azokat a nagyközönséget megszólító produkciókat az Erkel Színházban be tudja mutatni, és játszani tudja, már csak azért is, mert olyan szcenikai, színháztechnikai és egyéb technikával felszerelt új épület készülhet el, amely erre alkalmas, és ez nemcsak a jelenben, hanem az elkövetkezendő néhány évtizedben is korszerű és modern épület marad. A kormányhatározat 2009 októberében az építkezésnek, a beruházásnak és ennek a projektnek a kereteit meghatározta. Meghatározta és kimondta egyrészt azt, hogy ez a beruházás valóban a lehető legkorszerűbb épületet eredményezze, hogy ehhez természetesen nem elegendő a jelenlegi terület, ezért aztán a MÁV-, illetve a VIII. kerületi terület megvásárlását írta elő; az Operaházat, mint a beruházásért és a projektért felelőst nevezte meg, amely a bérleti szerződés közbeszerzési pályázatát kiírhatja, és ezt a szerződést meg is kötheti. Meghatározta a kormányhatározat azt, hogy körülbelül mi az a nagyságrend, nem körülbelül, egészen pontosan meghatározta, hogy mi az a nagyságrend, amely az állami forrásokat érinti - ez évenként több mint 3 milliárd forintot jelenthet -, és melyek azok a szolgáltatások, amelyek ebbe a bérleti szerződésbe, bérleti díjba beszámíthatók. Elsősorban a 120 nap, amely az Erkel Színház, illetve az Opera rendelkezésére állhat, illetve ezen túl az a logisztikai raktár, szakmai bázis, amelyet az Erkel Színház területén építenének fel, amely kiváltja az Opera egyébként meglehetősen sok helyen és nem igazán a leghatékonyabban működő műhelyeit és raktárait. (Dr. Lukács Tamás az ülésterembe érkezik.)
Felmerült az a kérdés - és erről többször beszéltünk kollégákkal és természetesen szakemberekkel is -, hogy az az összeg, amelyre az elkövetkezendő 25 évben a kormány, illetve a kulturális kormányzat garanciát vállal, vagyis ez a több mint 3 milliárd forint mennyire megterhelő, mennyire feszíti ki a kulturális tárca költségvetését. Ez kétségtelenül nem kevés pénz, ez igen jelentős összeg. Szeretném a kollégákat, képviselő urakat és hölgyeket emlékeztetni arra, hogy az elmúlt évben vagy az elmúlt években a Művészetek Palotája beruházásának befejezésével, illetve működésének megindításával a kulturális kormányzat, illetve a kormányzat megint csak az előtt a kérdés előtt állt, hogy megvalósítson-e egy olyan beruházást, amely kétségtelenül rendkívül magas színvonalú, kétségtelenül szüksége van a magyar kulturális életnek arra, hogy ez a beruházás megvalósuljon és működjön, de ez természetesen nagyon sok állami forrást igényel. Én úgy gondolom, hogy az a döntés helyes volt; amit a Művészetek Palotája az elmúlt években bemutatott és teljesített, az egyértelműsítette, hogy Magyarországnak és Budapestnek szüksége van egy ilyen nagyságrendű és ilyen minőségű intézményre, és én úgy gondolom, hogy szüksége van Budapestnek és Magyarországnak egy új Erkel Színházra a következő évtizedekben is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor főigazgató úré a szó.
Vass Lajos szóbeli kiegészítése
VASS LAJOS főigazgató (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy egy új kulturális intézmény létrejötténél a kulturális bizottság kimondottan nagy érdeklődést tanúsít, és ezt nagyon jó dolognak tartom. Nem tudom, hogy utoljára melyik új kulturális létesítmény létrejöttét tárgyalta a kulturális bizottság, de hála istennek, hogy ez napirendre került. Én azt szerettem volna pár hónappal ezelőtt, és ezt kezdeményeztem egyelőre szóban Pető Iván elnök úrnál és Halász János úrnál is, hogy valamikor a közeljövőben ne hivatalos kulturális bizottsági ülés keretében, hanem ha lehet, akkor nem is tudom, hogy milyen formában, de látogasson el a kulturális bizottság az Operaházba, ahol az Operaház jelenlegi ügyes-bajos gondjait, illetve a jövőbeli elképzeléseket tudtam volna vagy tudnám megbeszélni a jelenlegi tagokkal. Mivel eddig erre nem került sor, én azt szeretném javasolni, ajánlani és kérni, hogy a közeljövőben - valamikor január-februárban -, ha sort tudunk erre keríteni, megtisztelnének, ha a vendégeim lennének az Erkel Színházban egy beszélgetés erejéig.
Külön öröm számomra, hogy most az Erkel Színházról beszélhetünk, azért is, mert én zenetanár vagyok, és a kultúrán belül természetesen a zene az életem egyik jelentős részét képezi, és ezen belül is főleg - mert ott dolgozom lassan négy éve - az opera. A magyarországi operajátszásnak - egyik oldalon hála istennek, másik oldalon pedig sajnos - két csúcspontja volt; ma egy csúcspontja, központja van, ez az Ybl Palota, a kettőt tudjuk, hogy az Erkel Színház és az Ybl Palota volt együtt. Azért mondtam, hogy sajnos, hogy kettő, mert a Magyarországhoz hasonló nagyságú országokban bizony több operaház van, és azok az operaházak nem elsősorban a fővárosokban, hanem a különböző vidéki városokban vannak, ezzel is szélesítik a palettát, az operajátszás esélyeit növelik, és egyre több lehetőséget adnak a hagyományos repertoár operajátszás mellett az úgynevezett staggione színházak, operaházak működtetésére is. Ezekkel nagyon sokféle korosztályt, sokféle ízlésű embert tudnak megcélozni, szolgálni, kiszolgálni, illetve alakítani. Ebben a nagyon felgyorsult világban a kultúrának, és most hogy a mi házunk tájáról beszéljek, az Operaháznak is, az operának, mint műfajnak, fel van adva a lecke. Mindenkivel versenyezni kell, nemcsak a kultúrán belül, hanem a felgyorsult életben azért, hogy az egyes emberhez eljusson, hogy az egyes embert cselekvésre, gondolkodásra bírja, illetve konkrétan a mi esetünkben behozza az Ybl Palotába, behozza az Erkel Színházba, elvigye Miskolcra az operafesztiválra, Szegedre a Mezzo-fesztiválra, és azokba a vidéki városokba, ahol a többtagozatos színházon belül még működik opera, mint például Debrecenben.
Nagyon fontos, hogy megépüljön az új Erkel Színház. Külön örülök, hogy itt van az a két ember, akinek tulajdonképpen a munkáját - részben, mert kötelességem, hiszen a pályázatomban, illetve a pályázati kiírásban a pályázó egyik fő feladataként az Erkel Színház felépítése lett meghatározva -, az elődökét, akik ezt az egészet elindították nagy felelősséggel, a társulattal és a közönséggel szemben, Szinetár Miklósra és Borsa Miklósra gondolok, a mai csapat, a mai vezetés folytatja iksz évvel később. Nem szeretném különösebben indokolni az anyagon túl - ha igény van, kérdésekre lesz szükség - a létjogosultságát, és azt sem szeretném külön magyarázni, hogy miért kell egy új épületet építeni. Ha Borsa Miklóst idézem, és tökéletesen egyetértek az egyik írásával, abból egy részletet emelnék ki, egy mondatot, ha szemüveg nélkül látom. (A kormány egy képviselője átnyújt egy szemüveget.) Ne haragudjatok, a tokot hoztam, a szemüveget meg nem. "Azt nem vitatom, hogy a jelenlegi Erkel Színházat fejleszteni, toldozgatni nem szabad, csak bontani, a kérdés az, hogy mikor."
Azt gondolom, talán közöttünk, ismerve azt az anyagot, amit elkészítettél, a "mikor" szóban van a nézeteltérés vagy a polémia és a vita. Én nagyon örülök, hogy a kormány úgy döntött, épüljön föl, merthogy haladni kell. Amikor Szinetár tanár úrral együtt kiírtátok a pályázatot, és három pályázó beadta a pályázatát, az egyik pályázó háromféle variációra adott árajánlatot. Az egyik egy tisztasági festést jelentett durván, a másik egy részleges felújítást, ami azt jelentette, hogy a színpadrész és a nézőtérrész leválik egymástól, és a színpadrész kerül fejlesztésre - oldalszínpad és a többi, nem sorolom végig -, és mai, korszerű eszközökkel, színpadtechnikával felszerelt színpad készülne el, illetve harmadik volt az újjáépítés, egy új építése. Ennek meghatározták az árajánlatukban az árait is, de ez tulajdonképpen elsősorban egy mintavétel volt, hogy hogyan reagál erre a tőke, a vállalkozói tőke.
Már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az államnak nincs ekkora összege, nem áll ekkora összeg a rendelkezésére. Így hát, mi, folytatva azt a munkát, kidolgoztunk négy- vagy ötféle variációt az Erkel fejlesztésére, felújítására a kormánykabinet elé terjesztve - Hiller miniszter úr személyében -, és a kabinet javaslata, döntése után a kormány ezt az álláspontot támogatta, ezt fogadta el. A kormány meghatározta a különböző feladatokat, és ezen feladatokat mindenki a saját tehetsége, dolga szerint végzi.
Ha gazdasági, pénzügyi kérdésekről kell beszélni, akkor a gazdasági igazgatómmal együtt próbálunk ezekre válaszolni. Egyelőre ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor megkérem Borsa Miklós urat, hogy valahol a mikrofon közelében foglaljon helyet. A képviselőtársak megkapták Borsa úr véleményét, ő az Operaház volt, nyugdíjas műszaki igazgatója, ahogy itt el is hangzott. Ha röviden szeretné kiegészíteni az írásos véleményét, akkor kérem, tegye meg. Köszönöm szépen.
Borsa Miklós szóbeli kiegészítése
BORSA MIKLÓS volt műszaki igazgató (Magyar Állami Operaház): Jó napokat kívánok! Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhatom a gondolataimat részben, röviden. Az előzmény az, hogy én két oldalban igyekeztem összesűríteni - és ezt az anyagot úgy tudom, mindenkinek elküldték - az Erkel Színházzal kapcsolatos véleményemet, aminek az alapja kettős.
Az egyik az, hogy ezt az épületet nem szabad sok-sok pénzért éppen hogy játszóképes állapotba hozni, tehát ide csak annyit szabad költeni, amennyit feltétlenül szükséges, ugyanakkor mindenképpen működtetni kell az Erkel Színházat addig, ameddig a tényleges kivitelezés el nem kezdődik. Ez a mindenképpeni működtetés abból a szempontból indul ki, hogy az Operaháznak van egy olyan nemzeti vagyont, értéket képviselő társulata, amelyiknek most 50 százalékkal csökkentek a lehetőségei. Hogyha a zenekarban, az énekesekben, a táncosokban, az ő agyukban, torkukban, lábukban lévő tudás nem kerül használatba csak 50 százalékig, akkor előbb-utóbb ez a sok évtizedes építkezés nyomán létrejött társulati világszínvonal elég erősen csökkenni fog, ha nem is enyészik el egészen. Tehát a társulatnak mindenképpen játszania szükséges két helyen is.
A másik ilyen összetevő az, hogy az Erkel Színház toldozgatása helyett, én valóban teljesen egyetértek azzal, hogy a jelenlegi Erkel Színházat el kell bontani, és a helyére egy új, korszerű, modern színházat kell építeni. Annál is inkább, mert a helye is egyre inkább fölértékelődik, előbb-utóbb elkészül a metró, tehát nem egy kicsit szakadt környezetben lesz, hanem a városnak egy fejlődőbb részében, értékesebb területén, tehát ez mindenképpen fontos.
Ugyanakkor viszont én nem tudtam egyetérteni azokkal a hírekkel, amelyek elértek hozzám, hogy most bontsuk el az Erkel Színházat, aztán majd építünk a helyére egy megfelelőt, ugyanis rendkívül hosszadalmas az előkészítése egy ilyen munkának. Részt vettem az Opera 25 évvel ezelőtt befejeződött újjáépítésében, de előtte még építésvezetőként a budavári palotának az építkezésében is, tehát én eléggé jól látom a művészetileg igényes, műemlék jellegű dolgoknál a feladat nehézségét. Az Erkel ugyan nem műemlék, ezt kénytelen vagyok rögzíteni, hogy semmiféle műemlékrésze nincs; vita van a két festményen, ami a nagy büfében van, de annak a technikai megoldása nem probléma.
Jelenleg, a legjobb tudomásom szerint bizonytalan egyáltalán az, hogy mekkora a rendelkezésre álló telek területe, ugyanis eredetileg csak annyit adtak, amennyire az épület ráfért, aztán utána toldották hátul, toldottál elöl, fölfelé és mindenféle módon, amikről semmiféle dokumentáció nem létezik, tehát nem lehet tudni, hogy mekkora a telek. Bizonyos terjeszkedést behatárol a metró, amelynek a védőövezete, a szélső vonala a védőövezetnek már most is a színpad közepe alatt megy keresztül, tehát nem nagyon lehet ott az egyik irányba túl sokat bővítgetni, főleg nem lefelé.
Először is tudni kellene pontosan, hogy mekkora az a telekterület, amely rendelkezésre áll, mert a jelenlegi, meglévő irományok szerint ez egy úszó telek, ahogy köröskörül a Köztársaság tér van. Ezért egyébként szükséges a Köztársaság tér rendezése is, ami a főváros és a kerület között a mai napig is nem egy megoldott kérdés. Ezekben kell például meghatározni, csakhogy tessenek érzékelni a dolgot, hogy egyáltalán milyen magas épület épülhet ott, milyenek lesznek ott a közlekedési, forgalmi viszonyok, hiszen egy színháznak a közönségen kívül a díszletszállítás- és egyéb forgalma is jelentős, hogy honnan lesz egyirányú az utca, honnan kell az épületnek valamit megengedni, nem beengedni. Tehát mindenképpen szükséges a telek területének és a Köztársaság térnek a rendezése. Ez tulajdonképpen egyelőre pénzbe még nem kerül, mármint különösebb összegbe.
Akkor, amikor ez készen van, akkor lehet kiírni tervpályázatot, és addig kell eldönteni, hogy milyen funkcióra óhajtja az ember ezt a színházat használni. 120 nap az operáé, más funkciók is lesznek benne, hogyan lehet ezt megoldani, ezt addig ki kell munkálni, és el kell készíteni, és erre lehet kiírni az építészeti tervpályázatot. A tervpályázat megint eltart egy darabig, aztán bíráljuk egy darabig, aztán valamilyen eredmény születik, és ezután következnek még a kiviteli tervek, azok készítése, és az sem rövid idő. Itt tehát évekről van szó, ahogy végiggondolom a dolgot, és én azt mondom, hogy ezek alatt az évek alatt az Erkel Színháznak működnie kell, legelőször elmondott érvem miatt, hogy itt meg kell őrizni a társulat tudását, annak teret kell szentelni. Lehet mondani, hogy a legjobb akusztikájú terem is, meg sok mindent lehet mondani; egyáltalán a társulatnak lehetőséget kell adni, hogy a kapacitását megfelelően ki tudja használni. Amikor megvan a kiviteli terv, és megvan a pénz is, bele vannak kalkulálva különböző állami megoldások, PPP-megoldás, üzleti megoldás meg mindenféle üzleti megoldás, akkor lehet a csákányt belevágni az épületbe, de addig az Erkel Színházat olyan állapotba kell hozni, hogy abban játszani lehessen.
Most ehhez még egy megjegyzés: kérem szépen, az Erkel Színház nagyon sok olyan részterülettel rendelkezik, amelyek nem felelnek meg a mai előírásoknak; építési, tűzrendészeti, munkavédelmi, mindenféle előírások vannak, és ezeknek ez nem felel meg. Ha bármit is változtatok az Erkel Színházon, akkor ezeket a hatóság számon kéri; ha nem változtatok az Erkel Színházon, csak kitatarozom, tehát ami lepotyog, azt visszateszem - a külső homlokzatán is, belül is -, kifestem a dolgokat, átnézek mindent, ami szükséges, akkor az Erkel Színház tulajdonképpen viszonylag nem túl hosszú idő alatt játszóképessé tehető, és a maga szerény módján, de teret ad az operai társulat munkájának. Egyelőre ennyit szerettem volna mondani. Ha kérdés van, akkor majd nagyon szívesen válaszolok, ha tudok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor egyelőre kétféle véleményt hallottunk. Most a képviselőké a szó, hogy ne tagoljuk a vitát túlságosan azzal, hogy válaszok is rögtön elhangzanak a kérdésfeltevés kapcsán, vagy esetleg nézetkülönbségek kapcsán. Először akkor a képviselőké a szó, kérdéseket, észrevételeket lehet tenni, és utána persze ki-ki reagálhat, aki már megszólalt, vagy annak a nevében.
Halász alelnök úr jelentkezett.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Abban bizonyára mindnyájan egyetértünk, hogy az egy jó konstrukció, hogy a magyar operajátszásnak két olyan helyszíne van, mint az Ybl Palota és az Erkel Színház. Abban is bizonyára egyetértünk, hogy azért is van szükség az Erkel Színházra, mert olyan - mondjuk így - népi operajátszás zajlik ott, amellyel a magyar kultúra iránt érdeklődő emberek százezreit szolgálhatjuk. Látjuk az elmúlt évben azt a drámai visszaesést a látogatói létszámban, ami az Erkel bezárása miatt van; ez nyilvánvalóan ezt alátámasztja. Ez mind azt sugallja, hogy minél előbb meg kell oldani ezt a problémát, azaz azt a problémát, hogy nincs Erkel Színház, és nem folyik az a munka, ami évtizedekig ott folyhatott. Ezt leszögezve, mégsem szabad hűbelebalázs módjára eljárnunk, és mégiscsak érdemes körbejárnunk azt az egész ügyet, mert kérdés az, hogy jó megoldást választott-e most a kormány, és olyan megoldást választott-e, ami ebbe az irányba mutat.
Számtalan kérdést felvet ez a folyamat, és én ezeket szeretném feltenni a beszámolók és a dokumentumok alapján. Szimbolikus volt az, ahogy főigazgató úr elkérte a kormány szemüvegét, és rögtön a kormány szemüvegén át látta a dolgokat (Derültség.); igaz, hogy az öné másfeles, a kormányé hármas, de ez már csak így szokott lenni a fenntartókkal, hogy mindig többet akarnak egy-egy intézménytől. De ez nem most kezdődött, főigazgató úr, hanem már az első - úgymond - döntéskor, 2008. szeptember 25-én adták hírül, hogy a kormánykabinet döntött. Ön 2008 szeptember 26-án nyilatkozott, és mondta azt, hogy a Magyar Állami Operaház főigazgatója, azaz ön - írták ezt a lapok - üdvözli a szűkebb kormánykabinet állásfoglalását, amelynek értelmében az Erkel Színház helyén új multifunkcionális színház épülhetne. A kormány szemüvegén keresztül rögtön látta ezt a döntést. Nem akarok kekeckedni, de azért megkérdezem itt a kormányzati szereplőktől, hogy mi volt ez a kormánykabinet. Az én emlékeim szerint 2008. szeptember 25-én akkor ilyen éppen nem is létezett - a dolog érdemi részéhez ez nem tartozik, de érdekes lehet -; társadalompolitikai kabinet volt, és 2008. november 30-tól volt újra kormánykabinet, de ebben az időben éppen nem volt. Ezért aztán felmerül bennem a kérdés, hogy kik voltak ennek a tagjai, ki volt ott azon az ülésen, hogyan zajlott ez a dolog, mert ahogy megnevezték ezt kormánykabinetnek, ilyen szerv akkor, 2008. szeptember 25-én az én ismereteim szerint nem létezett. Ha most nem tudnak válaszolni, majd legyenek kedvesek azért írásban ezt az apró, az érdemi részhez kevéssé tartozó részt tisztázni és megválaszolni nekem.
Főigazgató úr mondta, hogy üdvözli ezt a döntést. Akkor felmerül a kérdés: nyilván ön úgy gondolta, hogy ez megéri az Operaháznak. De miért éri ez meg az Operaháznak? Kivel tárgyalt főigazgató úr ennek a döntésnek a következményeiről? Átgondolta-e már akkor, a nyilatkozatakor, hogy mit jelent ezt az Operaháznak az elkövetkezendő években, évtizedekben, már kiadásként is? Ez után a szűkített kormányülés vagy kormánykabinet-ülés, vagy nem tudom, micsoda után milyen lépések születtek konkrétan? Azért is érdekelne, mert az 2008. szeptember 25-én volt, most meg 2009. november van; több mint egy év eltelt. Egyáltalán az is egy érdekes történet ebben a dologban, hogy a beszámolók szerint már 2005-ben létrejött az a csapat, aki ezt a munkát elkezdte előkészíteni, és 2008 szeptemberében volt kormánykabinet - vagy micsoda - döntés. Gondolom, hogy a közben eltelt három év nem arról szólt, hogy ez a szakmai testület volt lassú, hanem lehet, hogy a kormányzati tehetetlenség is benne volt ebben, hogy egészen három évig tartott ez a dolog. Ez érdekelne engem, hogy vajon mikor volt már az az állapot, amikor lehetett volna dönteni kormánykabineten vagy nem. Mondjuk már 2007 elején is esetleg? Az a szakmai csapat tehát, aki ezt az ügyet előkészítette, mikor tett le ilyen javaslatot az asztalra? Szinetár Miklós is itt ül; talán ezt a kérdést is tudjuk tisztázni. Félek, hogy a kormány szokásos tehetetlensége rányomta a bélyegét erre az ügyre is. Azóta ugye, 2008 óta még egy év eltelt, és az egy év sok tízmilliárd pluszpénzt, meg ha jól látom, egy újfajta koncepciót is hozott az egész ügyhöz, mivel most ez a legutóbbi döntés és kormányhatározat megszületett, amelyet voltak kedvesek itt mellékelni, és mindazt főigazgató úr beszámolójában elemezni is; fel is merültek bennem kérdések ennek kapcsán.
A 2009-es 1171. számú kormányhatározat a hosszú távú fejlesztési rangsorról, ahol negyediknek beemelték az új Erkel Színház létrehozását, felvet bennem néhány kérdést. Egyáltalán miért ezt a megtévesztő címet használják? Mert ha jól látom, ez nem az új Erkel Színház létrehozása, hanem az új Erkel Színház létrehozása meg valamilyen operaházi raktárbázis kiépítése és az Ybl Palota felújítása, ez tehát legalább három program, és ha jól látom, itt ezt az egy címet adták neki, hogy az új Erkel Színház létrehozása. Szerintem ez félrevezető. Lehet, hogy hibáztak, lehet, hogy tudatosan tették ezt, vagy én beszélek hülyeséget - majd megválaszolják, hogy melyik az igaz -, vagy valami egészen másról van szó. A kormányhatározatban azonban szó van arról, hogy felhívták a pénzügyminisztert, már nyilván a figyelmét, hogy mit csináljon, azaz, hogy gondoskodjék arról, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács útján a 34705. helyrajzi számú ingatlan szükséges részét Budapest Főváros Önkormányzattal a magyar állam részére vásárolja meg, és vagyonkezelői jogát a Magyar Állami Operaházra ruházza át.
Szeretném megtudni azt, hogy ez a 34705. helyrajzi számú ingatlan mekkora, hány négyzetméteres, milyen értéket képvisel, hogyan áll most a vagyonkezelői jog átruházása, rendelkezésre áll-e a szükséges fedezet ehhez az ügylethez, maga az átruházás mennyibe fog kerülni. A 2. pontban hasonlóan - a Magyar Államvasutak Zártkörű Részvénytársaság kapcsán - a közlekedésért felelős miniszternek szabnak feladatot, azaz hogy a MÁV és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. útján gondoskodjanak arról, hogy a 29834/10. helyrajzi számú ingatlan szükséges részének vagyonkezelése kerüljön át a MÁV-tól az Operaházhoz.
Mekkora ez az ingatlan, hány négyzetméteres? Mekkora értéket képvisel? Mennyibe fog kerülni maga az átruházás? Az átruházás kérdését azért kérdezem, mert lehet, hogy teljesen felesleges, de a szocialista kormánynál azért nem, mert a Magyar Filmarchívumhoz történő filmjogok átruházása kapcsán is csak több mint 900 millió forintot tapsoltak el - egyesek szerint - teljesen feleslegesen. Tehát az ilyen vagyonátruházások az MNV Zrt.-nél, az ÁPV Rt.-nél, a korábbi jogelődnél már sok kérdést fölvetettek itt a bizottságunkban, illetve az ellenőrző albizottságunkban is; remélem, itt nem ilyenről van szó. És persze rendelkezésre áll-e ehhez a fedezet a Pénzügyminisztériumnál vagy a Közlekedési Minisztériumnál?
A 3. pontja ennek a kormányhatározatnak azt mondja, hogy egyetértenek azzal, hogy az 1. és a 2. pontban előírt feladatok teljesülése után az Operaház és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. pályázatot írjon ki az adott helyrajzi számú ingatlanok hasznosítására oly módon, hogy az ennek eredményeként létrejövő vagyonhasznosítási szerződés az 5. pont szerinti bérleti szerződés aláírásakor lép hatályba. Szeretném megtudni, hogy van-e már bárkinek is arról fogalma, hogy mit fog tartalmazni a pályázati kiírás. Itt merül föl a kérdés, hogy az összeget, amit meghatároznak ebben az anyagban, az miért válik hirtelen a korábbi, körülbelül 19 milliárdról közel 80 milliárd forintra? Illetve, ha itt meghatározzák ezeket az összegeket, érdekes a visszavásárlás összege, azt miért nem határozzák meg ebben a kormányrendeletben sehol?
Tudomásul veszi a kormányrendelet azt is, ami nagyon nehezen vehető tudomásul, véleményem szerint, hogy az adott ingatlanon lévő felesleges épületek lebontása után egész pontosan 160 millió 634 ezer 872 forint értékben vagyonvesztés következik be az állami vagyonban. Ez nem a hatos lottó főnyereménye, hanem egy állami vagyonvesztés. Miért nem lehet megmenteni az állami vagyont? Szükséges-e ez a közel 170 millió forint értékű vagyonvesztés? Van egy kormányrendelet, amire szeretném figyelmeztetni önöket, ez később is érdekes lehet a kormányzati szereplőknek, a 254/2007. kormányrendelet - 2007-es, tehát az önök kormánya hozta -, eszerint egy pályázatot érvényteleníteni kell, ha jelentős állami vagyonvesztés következik be a folyamat során. Ezek szerint önök úgy gondolják, hogy ez a közel 168 millió forint nem jelentős összeg, és nem jelentős vagyonvesztésről van itt szó?
A raktárbázis kérdése a következő, merthogy itt tetten érhető az új Erkel Színház építéséről szóló kormányrendeletben, hogy egyetértenek azzal, hogy az Operaház közbeszerzési eljárást írjon ki olyan épület vagy épületegység 25 éves bérlésére, amely alkalmas az új gyártó- és raktárbázis elhelyezésére is. Tehát ez is benne van a dologban. Az a kérdés, hogy most mennyibe kerül a gyártó- és raktárbázis bérleti díja. Ezt nem tudom, nagyon sajnálom, tájékozatlan vagyok. Saját tulajdonban van-e, hol van, mekkora, milyen összeget fizetnek ezért, gazdaságosabb lesz-e ez új konstrukció? - ez érdekelne. Ha ugyanis belép a raktárbázis kérdése is, nyilván most is van ez a dolog, akkor a feladatot ezzel az új konstrukcióval vajon hatékonyabban oldják-e meg?
A főigazgató úrtól kapott anyagban olvashatunk, az 5. pontban a kormányhatározat céljáról, ennek a kormányhatározatnak a céljáról, amelyről eddig beszéltem. Ebben ön ír arról, hogy: "A Magyar Állami Operaház közbeszerzési eljárás eredményeként bérleti szerződést köt olyan épületre vagy épületegységre, amely alkalmas operaelőadások megrendezésére (új Erkel Színház) - ez van zárójelben -, valamint olyan épületre vagy épületegységre, amely alkalmas az Operaház új gyártó- és raktárbázisának (logisztikai bázis) elhelyezésére." Tehát belép egy új elem, nemcsak új Erkel Színház épül, hanem logisztikai bázis is; a cím félrevezetését érintettem.
Én szeretnék kérni egy összefoglaló anyagot önöktől arról, amit az előbb boncolgattam, hogy tényleg olcsóbb lesz-e majd ez a konstrukció. Nem akarnék olyat kérdezni, amire itt nem lehet pontosan válaszolni, és nem akarnám azt, hogy most ez egyszer erről beszélünk itt, majd lesz egy válasz, és aztán csókolom, elfelejtjük, önök meg csinálják tovább úgy, ahogy szokták. Én ebben nem bízom, már hogy önökben. Én azt gondolom, hogy fontos lenne egy összefoglaló anyagot is írni erről a dologról, hogy tudjunk foglalkozni a kérdéssel később is. Azért is, mert ebben az egész ügyben az a furcsa, ahogy itt, ebben a kiegészítésben főigazgató úr is ír, hogy az előkészítésről már dátumokat is jelez. Írja, hogy a szerződéskötés tervezett időpontja 2010. január vége, a telkek kapcsán a szerződéskötésekre vonatkozik ez, és a közbeszerzési eljárást is lebonyolító nonprofit kft.-nek esetleg szabnak egy olyan határidőt, ha jól látom az anyagból, hogy 2010. március végére a földhasználati szerződés és a bérleti szerződés már lépjen hatályba.
Én úgy tudom, vagy legalábbis most azt mondják a politikai jóslatok, hogy 2010 áprilisában választás lesz. Most mire ez a nagy sietség? - tisztelt kormányképviselők, tisztelt főigazgató úr. Nagyon gyorsan januárban, nagyon gyorsan márciusban még elrendezik, hogy véletlenül se tudjon senki ebbe az egyébként nemzeti ügybe beleszólni, és majd 2013-ra fölépül valami, amikor lehet, hogy a dologban olyan sok teendőjük önöknek már nem lesz. Tehát én azt gondolom, hogy ennél egy kicsit nagyobb demokratikus érzékkel kéne eljárni ebben az ügyben, és ez nagyon fontos. Kíváncsi vagyok, hogy látnak-e bármilyen lehetőséget arra, hogy ez így történjék.
A visszabérlés kérdése is érdekes. Arról szólnak az anyagok, hogy abban az időszakban, amikor az Ybl palotát fölújítják, akkor teljes egészében bérlik azt az új épületet, ami fölépül, azt követően pedig csak bizonyos területeket. Itt szerepelnek a négyzetméterek, 18 ezer 604 négyzetméter meg 3546 négyzetméter ez a teljes terület, és a többi évben pedig a 18 ezer 604 négyzetméter szerepel. Mit tartalmaznak ezek a területek? Mit bérelnek? Tudják már ezt pontosan? Azért érdekes ez nekem, mert az épület még nincs kész. Az épületben lesz nézőtér, lesz színpad, lesznek kiszolgáló helyiségek, mindegyik lesz valamennyi négyzetméter, ezt majd valaki ezután, ha jól sejtem, még majd megtervezi, megépíti, és hogy melyik pont hány négyzetméter lesz, ez majd kiderül, de itt már az anyagban a főigazgató úr egészen pontosan 18 ezer 604 négyzetmétert tud írni, hogy ennyit fognak bérelni. Engem érdekelne, hogy ez mindent tartalmaz-e, mi az a plusz 3546 négyzetméter? Nem értem, de biztosan megvan rá a magyarázat, és szerintem ezt egyszerű lesz kezelni. Nem is ez a legfontosabb, de hátha tudnak segíteni.
Az önkormányzatról is szól az anyag, amikor is arról van szó, hogy önkormányzati tulajdonban is van még a Köztársaság téren található egyik telek. Kérdés az, hogy az önkormányzattal most hol tartanak a kérdés rendezése ügyében. Itt érintették az imént az önkormányzatot, szóba került, de kíváncsi lennék, hogyan látják, mennyiért fogja eladni vajon az önkormányzat, hozzájárul-e ehhez, mi fog történni.
Azt írja az anyagban a főigazgató úr, hogy a bérletekre vonatkozó közbeszerzési eljárás, valamint a telkek földhasználati joga megszerzésének lebonyolítására - amit az előbb már időpontokban jeleztem - egy nonprofit kft.-t hoznak létre, amely elvégzi a feladatokat, amiket ilyenkor kell. Ki fogja vezetni ezt a nonprofit kft.-t, mikor hozzák létre? Legyenek kedvesek, mindketten mondjanak el mindent, ami erről a nonprofit kft.-ről most tudható, mert ha önök úgy gondolják, hogy 2010. január végén már valamilyen szerv a földhasználati pályázat során előállt ügyekben szerződést köthet - ez a tervezett időpont az anyagban -, és ezt a nonprofit kft. bonyolítja, most meg már december elseje van, akkor olyan sok idő már nincs, hogy ezt megalakítsák, létrehozzák, kiválasszák a vezetőit, helyet találjanak neki, és elinduljon a munka. Hol tart most ez? Ez mindenképpen érdekelne.
Bízom benne, hogy ha minden kérdésre nem is kapunk választ, de valóban ezután írásban is tudunk értekezni, mert tényleg sokkal fontosabb ügy ez annál, minthogy az egyik fél azt mondja, hogy kell, a másik fél azt mondja, hogy nem kell, és akkor egy felesleges politikai csata legyen, önök ássanak egy gödröt, lerombolják az Erkel Színházat, és utána meg nem történik semmi. Ezt sokkal nagyobb körültekintéssel kell kezelni, azért, hogy a korábbi rossz példák ne ismétlődhessenek meg. Bízom benne, hogy ebben partnerségre találunk; mi mindenképpen partnerségünket kínáljuk már most is, de később is. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönjük. Jánosi alelnök úr!
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak egy kérdést szeretnék feltenni; nem tudom, ki fog rá válaszolni, de talán meglesz a válaszadó. Ha jól értettem Borsa úr szavait, és olvasva az anyagát, ő sem vitatja, hogy előbb-utóbb egy vadonatúj létesítményt kell megépíteni, létrehozni. Ő azt kérdezi, hogy ez mikor történjen meg, és az ő javaslata - még egyszer, ha jól értettem a szavait - arról szól, hogy egyelőre most átmenetileg rendbe kellene tenni, játszásra alkalmassá kellene tenni az Erkel Színházat, és ha minden feltétel adott ehhez, akkor hozzuk létre ezt az új komplexumot.
Egyetértek azzal is, hogy nem lehet a művészek tudását, képességét parlagon hagyni, de azzal is egyet kell értenie mindenkinek, azt hiszem, hogy ezek a művészek azt is megérdemlik, hogy normális feltételek között, normális akusztikájú, kulturált létesítményben mutathassák be ezt a tudást. A kérdésem az, hogy mekkora az az összeg mai árakon számolva, amit most játszásra alkalmassá tétel érdekében be kellene ruházni az Erkel Színházba; hány százmillió vagy hány milliárd. Mekkora az az összeg, amit most beépítünk, és amit aztán, amikor az új létesítmény létrejön, bontási törmelékként szeméttelepre visszük? Vagyis mekkora mai értéken számolva az az összeg, amit majd annak idején Halász alelnök úr egy interpellációban számon fog kérni a tetyetutya, pazarló szocialista kormánytól (Halász János mosolyog.), kérdezvén, hogy mekkora az ablakon kidobott pénz? Azt gondolom, hogy nekünk időben fel kell készülni erre a válaszra, ezért is érdekel a kérdésre adott válasz, mert ismerve alelnök urat, biztos vagyok abban, hogy ilyen nagyszerű, kínálkozó esélyt nem fog elszalasztani. (Halász János mosolyog.) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Lukács képviselő úr.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Csak a kormányhatározattal szeretnék foglalkozni. Két dolog elkerülendő: egyik a kormányzati negyed, a másik a TV-székház - egyik sem kívánatos. Eddigi információk alapján nem tűnik túl előkészítettnek ez az egész. Épp a kormányhatározatból mondom: vannak itt október 30-i határidők, és a 2010-es költségvetésben, ugyan rákérdeztem, de nem találtam erre megcímzett összegeket. Ha valaki komolyan gondolja, vagy komolyan veszi, akkor költségvetési tervezésnél ezeket a költségeket nem hagyja ki, bármilyen válság van.
Ami ennél komolyabb kérdéseket vet fel, és most a TV-székház ügyéről beszélek: nyilván interpelláltam ebben az ügyben, és nyilván ugyanúgy ki fogjuk vizsgálni, mint ahogy ezt is nyilván ki fogjuk vizsgálni, azért, mert korrekt és tiszta, jól előkészített beruházások kellenek, és átlátható, világos képlet kell. Ehhez képest azt még értem, hogy a vagyonvesztést betervezik, mert nyilván van egy könyv szerinti értéke a lebontandó épületnek, ennyivel szerepel a könyvekben, tehát forintra meg tudom mondani, azonban az épületeket, hogy éppen milyenek kellenek, nem tudom, amikor még meg sem szereztem azt, hogy mire fogok tervezni, mekkora lesz az a terület, tervszámaim sincsenek, nem tudom a négyzetmétereket, a tervpályázat nincs kiírva, de azt már tudom, hogy háromezeregyszáz és a többi millió forintért valaki 25 évig fog kapni pénzt, és valószínűleg off-shore cég lesz ez is. (Moraj az MSZP oldalán.) Megszoktuk; bocsánat, én a gyakorlatot mondom. Nyilván adózás szempontjából off-shore cég lesz ez is majd; ha nem is szerepel a pályázatban, de a pályázó tudja, hogy nyilván off-shore cég... Nem tudom a négyzetmétert, de szerepel az az összeg, és szemben a TV-székházzal, ennek azért annyi előnye van, hogy valamifajta visszavásárlási lehetőséget biztosítani kíván majd a pályázatban.
Tisztességes megoldás szerint két dolog hasonlítható össze. Az egyik dolog az, hogy valaki felépíti nekem ezt a székházat, bérlem 25 évig, és valami maradványértéken megvásárolom. A másik megoldás az, hogy megnézem, hogy ha én, mint állam építtetem, akár hitelfeltételeknél, a hitelt szembeállítom a bérleti díjjal, és ha a törlesztőrészletek 25 év alatt kisebb összeget tesznek ki, mint a bekerülési érték, akkor ezt a konstrukciót választom. Tekintettel arra, hogy ebben a kormányhatározatban viszont nincsen összevetve két dolog, hanem megvan a nem tudom, hogy hány négyzetméter, hiszen még tervpályázat sem volt, nem tudom a terület nagyságát, amire építeni fogok, hiszen még nem szereztem meg a kiegészítő területet, tervpályázat sincs, tehát a fajlagos költséget nem tudom számolni, mert ezt a bérleti díjat nem tudom rávetíteni arra, hogy hány négyzetmétert bérlek. Korrekciós tényezőként hadd mondjam, hogy az Ybl Palota felújítása és a 25 évben mennyibe telik ez, mennyi lesz a 120 nap, mennyi az egész bérleti díj, tehát ezt a bérleti díjat még ráadásul súlyoznom kell a 120 nappal is egy bizonyos időszakra, aztán ha mindezeket elmondtam, akkor most már itt a TV-székház építésénél vagyunk, és attól félek, hogy ne legyen belőle kormányzati negyed. Ennek előkészítettsége nyilván akkor lehet meg... Ráadásul az interpelláció során én rákérdeztem, hogy kormánygaranciát vállaltak-e a TV-székházra; legyen tiszta a lelkiismerete annak az államtitkárnak, aki azt mondta, hogy nem, majd kiderül. Kíváncsi vagyok, hogy melyik az a Wallis-csoport, amelyik hajlandó kormánygarancia nélkül egy ilyen konstrukcióba belemenni. Nagy labda egy új kormánynak, ha ez tényleg kormánygarancia nélkül történt; itt kormánygarancia-vállalás magában a határozatban nem szerepel. Ha ott szerepelne, akkor viszont az Eurostat szabályai szerint majd szerepeltetni kell a magyar államadósságban is, ami lehet, hogy a hiánycélt majd egy kicsit korrigálni fogja a pénzügyminiszter nagyobb örömére.
Azt szeretném mondani tehát, hogy ezek a konkrét számok, anélkül, hogy vetítési alapjuk volna, önmagukban is olyan kérdéseket vetnek fel, amelynek korrekt, tisztességes, nyilvános megválaszolása nélkül, attól félek, hogy az a nagyobb ügy, hogy az országnak és a városnak valóban egy korszerű, olyan játszóhely jöjjön létre, ami kívánatos, ezeken a meg nem válaszolt kérdéseken fog elmúlni, mint ahogy kimúlt a kormányzati negyed is. Érthetetlen számomra ez a kormányhatározat, amikor először is akkor vagyok abban a helyzetben, ha a telket megszereztem, hogy egyáltalán tervpályázatot tudok kiírni, utána tudok majd számolni bérleti konstrukciókkal vagy egyéb másokkal, hogy mennyibe kerül, az építési költséget tudom becsülni, az építési költségeket tudom számolni. Ezen adatok nélkül belemenni egy olyanba, aminek a folytatása nem látszik tisztán, nem okos dolog, és akkor finoman fogalmaztam. Azért mondtam ezt a két példát, amit a napjainkban átéltünk, az egyik a TV-székház ügye, az üzemeltetés meg azzal a konstrukcióval, ami elképzelhetetlen számomra, ami adatok ott ki fognak jönni a végén, anélkül, hogy visszavásárolható lenne a TV-székház, legfeljebb még plusz 18 évre bérelhetik. A másik része a dolognak pedig, hogy azt gondolom, hogy ezt a kormányhatározatot persze nyugodtan félre is lehet tenni, és remélem, hogy egy új kormány fel fogja építeni az Erkel Színházat tisztességes keretek között.
ELNÖK: Többen jelentkeznek, türelmet kérek mindenkitől, egymás után fel vannak írva, akik jelentkeztek. Gyimesi képviselő úr következik.
DR. GYIMESI ENDRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Rövidebb leszek, mint az előttem szólók, talán, mert Halász János és főleg Lukács képviselő úr elmondta a kérdéseim többségét, de miután interpellációmban én vittem a parlament elé ezt a kérdést, ezért úgy gondolom, hogy talán ettől a fórumtól fogok válaszokat is kapni. Az interpellációm lényege az volt, hogy az egy évvel ezelőttihez képest a 12,2 milliárdhoz képest most hogy lett 80 milliárd a költség. Hiller miniszter úr nem tudott rá válaszolni, de most már nem okolom miatta, miután úgy látom, hogy nem is tudhatott rá válaszolni, hiszen nincs előkészítve ez a program semmilyen formában.
Kicsit attól fél az ember, bár valamennyien az ügy megszállottjai és támogatói vagyunk, hogy csak egy lufi felröppentése történt meg, és komolyan nem is gondolták a döntéshozók azt, hogy itt bármit szeretnének csinálni, mert ekkora hibákat elkövetni, mint ami ebben a kormányhatározatban, a kettő döntésben van, azt hiszem, hogy másképp nem nagyon lehet. Hiszen meghatározzuk azt, hogy 80 milliárdot fogunk költeni erre az együttesre, amelynek nincsen dokumentációja, még a területet sem szereztük meg, még azt sem tudjuk, hogy mikor lesz ebből kivitelezés. Várhatóan, ismerve a vagyonkezelő helyzetét, itt állami cégek is vannak, fél éven belül még válaszolni se nagyon fog a levelekre, tehát itt öt éven belül nem lehet szó arról, hogy kivitelezés kezdődjön.
Ugyanakkor én is szeretném idézni, főigazgató úrhoz hasonlóan a műszaki igazgató úr mondatait, hogy "A bezárásnak műszaki okai nincsenek." - mármint az Erkel Színház bezárásának. Elsősorban a közösségforgalmi területeken kell a kopott lehasználtságot feljavítani, festeni kell, az üzemi részeken is van teendő, de ezek nem jelentenek horribilis költséget. "Az Erkel Színház jelenlegi állapotában még 10-15 évig biztosan működőképes, ugyanakkor, mert az épület eleve gyenge minőségben épült, sok tekintetben nem felel meg a mai előírásoknak, szerkezeti átalakítást, nagyobb fejlesztést már nem szabad tervezni." - és a többi, és a többi. Tehát gyakorlatilag annak igazolására történt az életveszélyessé nyilvánítás, hogy kevesebb pénz jutott a kultúra számára, és nem tudta finanszírozni jelen pillanatban a költségvetés az Erkel Színház működését. Egyébként a színészek ma is ott próbálnak, tehát az életveszély, már csak ezért is gondolom, hogy nem nagyon áll fönn.
Azt meg végképp érthetetlennek tartom, hogy azt viszont pontosan kiszámoltuk, hogy 25 esztendőre ki fogunk fizetni 77,8 milliárd forint bérleti díjat, plusz még az éves inflációt, a közüzemi díjakat 25 éven keresztül, tehát összességében mintegy 100 milliárd forintot az általunk ismeretlen építőnek már most biztosan megígérünk. Remélem, hogy erről szerződés jelen pillanatban nincs, azért, hogy utána 120 alkalommal, illetve 120 napra bérelni tudjuk az Erkel Színház számára ezt a létesítményt.
Én úgy gondolom, valóban átgondolandó az egész program ilyen formában. Valóban fontos az, hogy az Erkel Színház egy szükséges minimális felújítással mindaddig működjön, ameddig a beruházás eljut addig a fázisáig, hogy normálisan megtervezett költséggel, pontos kivitelezési terv alapján - pontosan tudva, hogy ez a többfunkciós intézmény mire fog szolgálni, és valóban megéri-e azt a bérleti díjat, amit már jó előre 25 évre elígértünk - elinduljon ez a beruházás. Én nagyon féltem az Erkel Színházat ettől az ily módon, tavaly óta folyó előkészületi munkától. Úgy gondolom, hogy mind a művészek, mind a minisztériumi emberek, akik ezt előkészítik, többet érdemelnek ennél. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Gulyás képviselő úr.
GULYÁS DÉNES (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Két rövid kérdést szeretnék feltenni, az egyik a kezdetek kezdetére nyúlna vissza. Azt szeretném megtudni, hogy hány cég, illetve hány, esetleg egymástól független szakember vagy cég végezte azokat a vizsgálatokat, amelyek során megállapították, hogy az intézmény életveszélyes. Volt-e olyan ezek között, akiktől visszavonták a megbízatást?
A másik kérdés tulajdonképpen kapcsolódna Gyimesi képviselő úréhoz, bár én ezt a kérdést a miniszter úrnak az egy évvel ezelőtti év végi meghallgatásán feltettem, hogy valóban elfogadhatónak, magyarázhatónak vagy védhetőnek gondolja-e azt, hogy az Erkel Színház a közönség terhelését nem bírja. Szó szerint ezt a választ adta arra a kérdésre, amit én föltettem neki, hogy ha életveszélyes, akkor miért próbálunk benne. Megmondom őszintén, én is vezettem operatársulatot, de hogyha arra a színházra, amelyiket én vezettem, kimondták volna, hogy életveszélyes, egy egerésző macskát nem mertem volna a színpadra küldeni, nem színészeket próbálni. Ez teljességgel elfogadhatatlan, hogy az Erkel Színház tulajdonképpen a vasfüggöny mögötti részén megőrizte az állagát, és az embereket föl lehet küldeni próbálni. Tehát én azt gyanítom e mögött, hogy az Erkel Színház valójában nincsen olyan állapotban, hogy ne lehetne úgy rendbe hozni, hogy egy olcsóbb megoldás folyományaképpen még hosszú ideig használható legyen. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna.
ELNÖK: Fedor képviselő úr következik, utána Tellér képviselő úr.
FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Talán szokatlan lesz, de azzal szeretném kezdeni, hogy néhány gondolatot elmondanék magáról a vitáról, mert elnök úr nem szólt, ezért kénytelen vagyok én elmondani. Én azt szeretném kérni minden képviselőtől, megszoktuk azt, hogy viszonylag normális, emberi hangnemben képesek vagyunk, tudunk egymással beszélni. Többen vagyunk itt, akik ilyen kérdésekkel, építkezésekkel foglalkoznak, már csak azért is, mert van másutt egy normális, választott vagy éppen kinevezett szakmánk. Egy dolgot nagyon fájlalok, és kérem, hogy akinek inge, az vegye magára, hogy ne gyanúsítsunk már senkit sem azzal, hogy ide síboltak el, oda síboltak el, meg mit keres itt a tévé ügye, meg a kormánynegyed, meg nem tudom én micsoda.
Az az igazság, nem szoktam soha, tőlem nem hallottak még ilyet, de most kénytelen vagyok azt mondani, hogy akkor miért fizetünk mi, mondjuk évente 8,6 milliárd forint hitelt vissza a Müpa-ért? Miért fizetünk 2,6 milliárdot a működésre? Miért van az, hogy két olyan film készült, ami 2,2 milliárd forintba került? Ezt senki nem nézi? Ma ezért a pénzért 5 játékfilmet lehet rendezni; egyet most éppen Miskolcon csinálunk. Én azért mondom csak ezt el, hogy ne hozzuk egymást ilyen helyzetbe. Mert mi volt például a Nemzeti Színházzal? Schwajda György kormánybiztosként hányszor volt itt? - én kérdezem akkor. Hányszor számolt be arról, hogy miért a gödör, közben hány millió tűnt el, hány száz millió ment el ide meg oda. Ki számolt be erről? - komolyan kérdezem. Schwajda György tudomásom szerint egyetlenegyszer nem szerepelt a kulturális bizottság előtt, és senki nem jött ide elmondani, hogy azért tettük oda, Rásonysápberencsre - bocsánatot kérek, ha valaki onnan jött - a Nemzeti Színházat, mert ott baromi jó volt, mert ott ki tudja, mi történt. Szóvá tette valaki, hogy jó helyen van-e a Nemzeti Színház ott, ahol van? Persze, hogy nem. Ne engem, a művészeket kérdezzék meg, hogy hogyan gondolkodnak erről.
Bocsánatot kérek, nem szoktam ilyeneket mondani, csak azért mondtam el, hogy alelnök úr ne állítson, nagyon szépen kérem, olyat, hogy 800 milliót eltapsoltak a filmtörvény kapcsán. (Halász János: Egyesek szerint.) Egyesek. De mit keres ez itt, a kulturális bizottsági ülésen? - bocsánatot kérek. Nem a bíróság előtt vagyunk! Komolyan mondom, ilyen erővel én bárkinek azt mondhatom, hogy ki volt a Müpa-ban érintett, hogy a mindenkori kormány számára ilyen előnytelen szerződést kötöttek? Miért kell nekünk a kulturális rovatról elköltenünk évente 12 milliárd forintot? Ugye, föltehetnénk mi is a kérdést, de hagyjuk a fenébe, én azt mondom.
Én annak örülök, hogy itt van ez a kérdés, örülök, hogy mindenki eljött, és úgy látom, amit Borsa Miklós elmondott az elején, erről lehet beszélni, erről érdemes beszélni. Vannak szakmai kérdések, ezt beszéljük végig, és az én kérdéseimet is mondom. Van-e erre a térre valóban rendezési terv? Nyilván, ha ott építkezések történnek, ez nálunk is úgy kezdődik, hogy van egy szabályozási terve egy településnek - nyilván Budapestnek is megvan -, és ennek a változtatása a mai körülmények között bizony 8-12 hónapot vesz igénybe. Ez a szabályozási tervmódosítás elindult-e? - például ez az első kérdés. Ennek egy folyománya a rendezési terv módosítása, hogy hogyan nézzen ki a tér, hogy nézzen ki a színház.
Én annak híve vagyok egyébként, hogy miután úgyis hozzá kell nyúlni a térhez, az egészet át kell alakítani, érdemes végiggondolni, és megcsinálni normálisan a színházat is meg mindent vele együtt. Ez a kicsit toldozzunk, ennek nem vagyok híve, de támogatom azt az elképzelést, amelyben az szerepel, hogy meg kell csinálni. Kérdés persze, hogy mi az ára. Abban én is egyetértek minden képviselővel, hogy okulva a múltból - most én nem mondok intézményeket, az előbb említettem -, okulva a múltból olyat kell kialakítania a kultúrának, amilyet képes finanszírozni. Az ne legyen, hogy majd egy következő bizottság - lehet, hogy nem mi, akik most itt vagyunk - azzal néz szembe, hogy megint előnytelen szerződést kötöttek, és ez megint a kultúrától von el forrásokat. Én ezt tenném fel kérdésként, és azt támogatnám, hogy igen, folytatni kell a tárgyalásokat, fel kell gyorsítani.
Abban is partner vagyok, hogy kerüljön ide vissza a kulturális bizottság elé, de nézzük meg akkor, hogy ezek a szerződések valóban olyan tartalommal kerüljenek megkötésre, amelyre mindenki bólinthat, hogy igen, ez vállalható, vállalható az új kormánynak is adott esetben; én ezt szeretném elmondani.
Csak hozzáteszem megjegyzésként, hogy a két operaház mellett, örülök, hogy igazgató úr említést tett arról is, hogy vannak ennek vidéki bástyái is. Lehet, hogy most, amikor ilyen hatalmas pénzekről beszélünk, amit vidéki emberként én szinte föl nem fogok, mert de jó lenne a töredéke a kultúrára nálunk is, de azért három város megpróbálja ennek a csodálatos zenei műfajnak valamilyen vidéki otthonát is megteremteni; ilyen Szeged, Debrecen és Miskolc. Milyen érdekes, hogy az opera Magyarországon keleti műfaj lett, ezt csak úgy zárójelbe tettem, hogy a Dunántúlon nincsenek ennek ilyen támogatói. (Közbeszólások: Ott nincs pénz.) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tellér képviselő úr, parancsoljon!
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Én az államtitkár asszonynak, mint a kormány képviselőjének szeretnék egy kérdést föltenni. Az itt az asztalon fekvő igen súlyos kérdésekhez képest látszólag egy ez nagyon mellékes és felszíni kérdés. Az a helyzet, hogy a dologban magában van az a bizonytalanság, aminek alapján nem tudom én magam sem eldönteni, hogy most felszíni dologról van-e szó, vagy sem.
Az általunk megküldött fénymásolatok között van egy 2008. szeptember 25-i dátumú STOP-hír, amelyikben arról van szó - ezt Halász képviselő úr már idézte -, hogy a teátrum sorsáról tárgyalt a szűkebb kormánykabinet, és itt Hiller miniszter úr elmondja a lapnak, hogy a telket kell bővíteni, meg kell vásárolni, pályázatot írnak ki, és a nyertes befektető építhet. Elmondta, hogy milyen bérleti igények merülnek fel, mekkora költségeket szán erre az állam és így tovább, és így tovább. Igaz, hogy a Magyar Távirati Irodára hivatkozik ez a hír, de mégiscsak egy újsághír. Ez 2008. szeptember 25-i hír volt, hogy a kormánynak vannak tervei, szándékai azt Erkel Színházzal kapcsolatban, ez legalább ebben az időpontban már biztosra vehető.
A következő írásbeli kérdést intéztem a miniszter úrhoz ezzel a témával kapcsolatban. "A városi színházként elhíresült színház Budapest és az ország egyik legnagyobb és legnagyobb múltú színházi épülete. Elhelyezkedése, jó megközelíthetősége pedig az ingatlant, és külön a telket magát is igen értékessé teszik. A színház a jelen pillanatban technikai okokból nem működik. Nem volna kívánatos, hogy az épület színházi funkciója eltűnjön, és még kevésbé volna kívánatos, ha ez az óriási érték a magyar kultúra vagyontárából kikerülne." Kérdésem, kérdezem miniszter urat: "Ki az épület jelenlegi tulajdonosa? Mik a minisztérium, illetve a tulajdonos tervei az épülettel?" Ez a kérdésem döntő mozzanata. Ez tavaly december 19-i kérdés, azok után, miután ez a sajtóközlemény világossá teszi, hogy nagyon határozott tervei vannak a minisztériumnak vagy a kormányzatnak. A harmadik kérdésem: "Hol tart a tervek valóra váltása?"
Kaptam egy választ, amelyet - szeretnék Fedor képviselő úr kívánalmainak eleget tenni, és - nem minősítek, de kaptam egy olyan választ, amely a következő szöveget tartalmazza: "Az épület jelenleg a VIII. kerületi önkormányzat tulajdonában van." - első mondat. Második mondat: "Az épület bérlője a városi színházban és további helyszíneken megvalósított színházi, utcaművészeti programokhoz működő működési költségekre pályázik - tehát működési költségekre pályázik - a kulturális tárca által meghirdetett, a független színházak számára kiírt működési pályázatán. Független szakértők a pályázatok ismeretében hozzák meg döntésüket." Miután itt az épületről, beruházásról és nem tudom, micsodáról egyetlenegy szó sincsen, tehát feltételezem, hogy a független szakértők a működési pályázati kiírással kapcsolatos döntésüket fogják meghozni. Harmadik mondat: "A tervekről a kerületi önkormányzat illetékes tájékoztatást adni." Kérem szépen, a kormánykabinet döntött. Én a kormányt - a minisztériumon keresztül - megkeresve a kormány szándékait és terveit kérdeztem, és ezt a választ kaptam.
Nem tudom megítélni, és most térek vissza a bevezetőmre, nem tudom megítélni, hogy miért kaptam ezt a semmitmondó választ. Vajon azért, mert egyszerűen valaki olyan válaszolt, aki nem tudta, vagy ebben a semmitmondásban valamilyen mélyebb szándék húzódik meg, netán kapcsolatban azokkal a problémákkal, amik itt vannak. Nagyon szépen kérem, hogy ha már ebben a levélben nem kaptam választ, legalább most kapjak választ a kérdésemre.
(Dr. Schiffer János: Itt valami tévedés van.)
ELNÖK: Schiffer képviselő úr közben azt súgja, hogy itt valami tévedés van. Ha én minden tévedésnél szót adnék, akkor kétpercesekből állna ez a bizottsági ülés. Ki-ki elmondhatja az ítéletét - hogy is mondjam - még az eredményhirdetés előtt vagy ténymegállapítás előtt, ez a képviselők felelőssége. Én megszoktam ezt, megvallom őszintén, de úgy látszik, Fedor képviselő úr más bizottsági üléseken vesz részt, mint én, de ezt csak az ő kritikájára jegyzem meg, függetlenül attól, hogy most nincs itt.
Schiffer képviselő úr következik, előtte azonban én egyetlen elemben pontosítanám, amit Tellér képviselő úr mondott, hogy az az anyag, amire hivatkozik, a tájékoztató anyag, a sajtóinformációk, az a Fidesz-frakció belső tájékoztatója - ez az internetes forrásra való hivatkozás -, ezt nem a bizottság küldte. Ezt csak azért mondom, hogy a bizottság esetleg nem Fidesz-frakcióból származó tagjai ne érezzék úgy, hogy diszkriminálva vannak. (Halász János: Szívesen odaadjuk nekik.) A következtetések és az elemzés ettől teljesen független, tehát nem a szavait vonom kétségbe, csak a forrás jellegét jelzem, hogy honnan származik.
Schiffer képviselő úr, parancsoljon!
DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Köszönöm szépen. Talán azzal kezdeném, amit Fedor Vilmos képviselő úr mondott, és elnök úr is reagált rá, hogy itt két kérdés merül fel. Van egy tartalmi kulturális kérdés, és van, úgymond egy fizikai, építészeti kérdés, és van egy - rossz kifejezéssel mondom, hogy - formai, ez az eljárás, a pénzügyi és telekkérdések. Ha jól érzékeltem itt a hangulatot, a tartalmi kulturális kérdésben igazi vita nincs, mindenki keresi a megoldást, hogy hogyan lehetne az Erkel Színház, illetve a magyar operajátszás feltételeit javítani és megoldani. Itt érzem úgy, hogy Fedor képviselő úrnak igaza van, hogy amikor van egy ilyen fontos program egy ilyen szép kulturális cél elérésére, akkor a megoldást kell keresni, és nem biztos, hogy negatív megjegyzésekkel kell fűszerezni a hangulatot. Azt kell feltenni itt a tartalmi kulturális kérdéseknél, hogy tényleg szükség van-e még egy operajátszó helyre Budapesten, tényleg el tudja-e látni, mondjuk, 15 évig az Erkel Színház azt a feladatot, amire szükség van, vagy nem. Én azt mondom, hogy igaza van a műszaki igazgató úrnak, hogy nem szabad parlagon hagyni művészeket, hogy ne dolgozzanak, ne legyen módjuk, lehetőségük dolgozni, de figyelembe kell venni, hogy középtávon milyen helyzet alakulhat ki, ha nem csinálunk semmit, csak kifestünk, és várunk még 15 évig.
Itt felmerült, és talán ugyancsak az igazgató úr említette, hogy az épülő új metró az Erkel színpada alatt húzódik. (Borsa Miklós: A védőövezet.) Ez az épület úgy lett annak idején megépítve, hogy oda csak kazamatákat építettek az elődök, tehát ott nincs meg az a védőréteg, ami az Erzsébet téri Gödörben megvan, amikor oda színházat építettek a metrórezgésre, vagy amit a Müpánál építettek a mellette lévő vasútvonal rezgésének kiegyenlítésére. Fel kell tenni tehát a kérdést, hogy itt a metróépítés kapcsán, a metró átadása után például valóban alkalmas-e az Erkel Színház további művészi produkciók lebonyolítására. Különösen felteendő ez a kérdés, hogyha azt mondom, hogy az Ybl Palotát le kell állítani, és az Ybl Palota befogadóhelye az Erkel Színház, akkor biztosíthatóak-e azok a feltételek - szcenikai és egyéb feltételek -, hogy befogadja, mondjuk két-három éven keresztül. Tudom, hogy volt olyan időszak, amikor ezt megtette, de azóta nagyon sok minden változott: biztosíthatja-e erre a két-három évre.
Három: ott van egy metróépítkezés. Azt gondolom, és ezt kritikusan kell megjegyeznem, hogy ennek az anyagnak két vagy három évvel ezelőtt kellett volna idekerülnie, mert akkor már mindenki tudta, hogy a metró épül, épülni fog ott, azon a helyen, úgyhogy lehetőség van egy szabadabb mozgásra a beruházások kapcsán. Mindenféle körülmények között, mondjuk mással volt elfoglalva a kormányzat, és erre nem volt ideje, de jobb később, mint soha alapon azt gondolom, hogy még mindig időben vagyunk ahhoz, hogy ez a beruházás alkalmazkodjon a metróépítés ütemezéséhez is, és megoldódjanak ennek a beruházásnak a kapcsán azok a technikai kérdések is, amik lehetővé teszik, hogy a felette lévő épület teljes szolgáltatást tudjon biztosítani.
Pozitívnak látom a dolgot azért is, ahogy Fedor Vilmos is említette - ő két kérdést negatív oldalról említett, de én pozitív oldalról akarom említeni -, mert akár a Müpa vagy a Millenáris Park egy ilyen választás előtti időszak, illetve választásokon átívelő időszak alatt került kijelölésre és megépítésre, és mind a kettő megvalósult. A Müpa felépült, pedig még csak gödör volt - lehetett volna abból is gödröt csinálni, de megépült -, és azt gondolom, hogy egy nagyon fontos helyszíne a magyar kultúrának, a Millenáris Park is az utána elvégzett kiegészítésekkel, amik szükségesek voltak ahhoz, hogy megfeleljen az igazi feladatainak, ma is jól működik. Én azt gondolom tehát, hogy attól, hogy ez a kormányzat ezt most elindítja, és ha véletlenül nem nyeri meg a választásokat, és másik kormány lesz, az ugyanolyan büszkén fogja befejezni, mint ahogy az előző, a Fidesz-kormány által elkezdett Müpát befejezte a szocialista kormányzat. Azt gondolom, hogy most már senkit nem érdekel az, hogy ki rakta le az alapkövet, és ki vágta át a szalagot, hanem az érdekli, hogy van egy ilyen épület, ahol nagyon jó kiállításokat lehet tartani, nagyszerű koncerteket lehet rendezni, és ettől Budapest bizonyos fokig még markánsabban vált Európa egyik kulturális centrumává. Én azt gondolom tehát, hogy szét kell választani a vitát: tartalmi kérdés az, hogy most jó időpont-e az Erkel Színház átépítése, és ez megoldja-e az utána négy-öt éven belül az Ybl Palota problémájának, átépítésének a kérdését, vagy pedig nem, azt lehet mondani, hogy ez maga a csőd. Én az eddigi hozzászólásokból azt vettem észre, hogy igazi konfliktus az Erkel átépítésével szemben nincs; nagyon sok részletkérdés van, ami nem eléggé tisztázott, azt gondolom, hogy ezeket tisztázni kell, ennél szélesebb információt kell adni a bizottságnak is. Azt gondolom azonban, hogy a bizottság alapfeladata az, hogy támogatja vagy nem támogatja azt, hogy megépüljön egy új kulturális központ, amely sokkal többet fog tudni, mint a mai Erkel Színház, ami egy új városközpont fejlesztésére ad lehetőséget, amely egy olyan szcenikai lehetőséget is ad, hogy az operaművészet még jobban kiteljesedjen, mert olyan eszközöket tud felvonultatni mind a színpadtechnikában, mind az egyéb kérdésekben, amely ebben a műfajban is egyre szélesebb rétegeket tud majd ellátni.
A kérdés az... - szétválasztanám az Erkel Színház kérdését és az úgynevezett műszaki vagy logisztikai részleget. Azt gondolom, hogy ha végiggondoljuk, és látszik az, hogy az Erkel Színház kihasználtsága mit eredményezett a korábbi években is, logikus ez a típusú bérleti forma, vagy van benne logika, van benne - úgy mondom - takarékossági oldal is, hogy akkor kell fizetni, és annyi napot kell fizetni, amennyire valóban szükség van operajátszásra, és a többiben lehet mást csinálni. Felmerülhetne persze, hogy az állam is csinálhatna ebben mást, de nyilvánvalóan mind a pénzügyi források csökkenése miatt - más a piac, azt jobb tényleg átengedni a piac irányítóinak -, tehát az racionálisabb, ebben van logika, és azt gondolom, hogy még talán pénzügyi megfontolás is. Én azt gondolom tehát, hogy arról kell képet kapnunk, illetve arról kell beszélgetnünk, hogy maga az Erkel felújítása, illetve teljes átépítése a legcélszerűbb; az én véleményem szerint igen. Toldozni ezt az épületet nem érdemes, az a kubatúrát, amire szükség van egy modernebb színházban, a jelenlegi épületben nem hozható létre. A feltételrendszer a már korábban a kerülettel folytatott tárgyalások során megvan arra, hogy a telekcsatolásokkal egy tényleg európai vagy világszínvonalú intézményt lehet hozni, és azt gondolom, hogy az ahhoz kapcsolódó egyéb lehetőségek, amelyek ebben az épületben létrejönnek, egy élő negyedet hoznak létre úgy, hogy azt gondolom, hogy mindenféleképpen fontos város- és kulturális fejlesztés lehet, ha jól csináljuk meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ebben a pillanatban más jelentkezőt nem látok. Amikor Fedor képviselő úr ügyrendi jellegű vagy vitastílust illető megjegyzéseket tett, akkor Halász képviselő úr jelentkezetett, de ő most nincs bent, úgyhogy gondolom, az bármikor elmondható, amit ennek kapcsán mondani szeretett volna, ha még tartja.
Akkor az első körben megkérdezetteké, tehát a tájékoztatást adóké a szó ismét.
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Akkor a közvetlenül hozzám intézett kérdésre, Tellér képviselő úr kérdésére: azt gondolom, hogy ez egy végzetes félreértés, ugyanis ez olyan, mint a Pesti Színház és a Pesti Magyar Színház esete. Városi Színház a VIII. kerületben található: úgy hívják, Városi Színház. Igaz, hogy régóta nem működik, de ez volt valamikor a Népszínház, ahonnan az elköltözött Budapesti Kamaraszínház néven, és most Szűcs Miklós igazgatása alatt az utóbbi tizenvalahány évben működik. A Városi Színház az, amelyikben Halász Péter működött néhány évig, és az utóbbi években a tudomásunk szerint is üresen áll; az, ami ott le van írva, az pontról pontra úgy van, tehát hogy az a Városi Színház, az Erkel Színház viszont évtizedek óta Erkel Színház, tehát valószínűleg a kérdés nem volt pontos, és mi pontosan a Városi Színházra adtuk meg a választ. (Tellér Gyula: Elég régóta élek Budapesten, és az Erkel Színházat Városi Színháznak hívják.)
ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr. Ugyanúgy, ahogy államtitkár asszonynak nem adtam soron kívül szót, várjuk meg a válaszokat, aztán újabb kérdéseket lehet feltenni. Államtitkár asszonyé a szó.
DR. SCHNEIDER MÁRTA kulturális szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Akkor csak még egyszer annyit szeretnék mondani, hogy az Erkel Színházat évtizedek óta Erkel Színháznak hívják, és van a VIII. kerület tulajdonában egy színház, amelyet Városi Színháznak hívnak.
ELNÖK: Bizottsági elnökként ugyan nincs ilyen jogosítványom, de akkor talán azt megállapíthatjuk, hogy félreértésről volt szó: azok a paraméterek, amelyeket Tellér képviselő úr ismertetett a válaszlevélből, azok nyilvánvalóan nem az Erkel Színházra érvényesek. (Dr. Schneider Márta: Hanem a Városi Színházra.) Akkor ez a kérdés tisztázódott, ennyivel akkor előrébb vagyunk. Akkor most főigazgató úré, illetve az általa felkérteké a szó.
VASS LAJOS főigazgató (Magyar Állami Operaház): Tisztelt Képviselő Urak! Köszönöm a kérdéseket, véleményeket. Azt mindenképpen szeretném kiemelni, mielőtt válaszokat adok, vagy megpróbálom megválaszolni a kérdéseket, hogy egyetértek azokkal, akik azt mondják - vagy ha nem mondják, gondolják -, hogy egy olyan épületet kell felépíteni, ami a XXI. században közönségbarát, szakmailag kifogásolhatatlan, olyan akusztikájú és nem sorolom végig, egy csodát, ami azon a területen, ahol áll az Erkel Színház, a plusztelken, egy olyan városképi fantasztikus épületegyüttest kell, hogy eredményezzen, ami azt gondolom, hogy az ország, Budapest és valamennyiünk gazdagodását kell, hogy segítse. Hogy ez felépülhessen, ez tiszta, szakmailag pontos, átlátható, és ha lehet, nem az örökkévalóságig elhúzódó építkezés kell, hogy legyen. Amíg nekem közöm van ehhez az építkezéshez, vagy amíg az Operaház főigazgatója vagyok, ezt én garantálom, tehát ebben semmiféle mutyizás, tisztességtelen ténykedés vagy irracionális elem nem fordulhat elő, mert egyszerűen vagy engem dob ki a rendszer, vagy én nem engedem ezt. Kérem, hogy az emberi tisztességemet, amit itt felajánlok, fogadják el! Ettől még annyiszor hozzuk vissza ezt az anyagot, vagy bármilyen kérdésre annyiszor válaszolunk, amennyiszer önök kívánják.
Szívesen veszem, ha segítenek nekünk ebben a munkában. Természetesen nem mi, az Operaház vezetői szeretnénk ezt felépíteni, nem hisszük, hogy az abszolút igazság és tudás birtokában vagyunk, éppen azért, amikor ezt a nonprofit kft.-t létrehozzuk a napokban, akkor ez egy szűk személyi összetételű, egy főállású, egy titkárnő, és a többi pedig a legjobb szakemberek bevonásával működtetett nonprofit kft. lesz. Megpróbálok sorban - amennyire lehetséges -, de csokorba kötve válaszolni a képviselőknek.
Közönségvesztés. Az Erkel látogatottsága az elmúlt tíz évben 50-60 százalékos volt. Ha kérik, ebben az anyagban szívesen megmutatom, bemutatom, itt van nálam, hogy milyen volt a jegybevétele. Soha ennyi bérletet nem adtak el az elmúlt tíz évben, mint amennyit most adtunk el. Ezenkívül, mivel tudjuk, hogy esetleg előfordulhatott - de nem nagy létszámban - közönségcsökkenés, akinek nem tudjuk az Erkel bezárásával biztosítani azt a szórakozást és azt az elérhető összeggel megvásárolható jegyet, amit az elmúlt évtizedekben az Erkel Színház biztosított, azoknak nagyon sokféle olcsó bérletet biztosítunk, olcsó jegyeket biztosítunk. Illetve, hogy pótoljuk az Erkel Színház hiányát, ezenkívül nyissunk az ország, az egyes ember és a különböző korosztályok felé az eddigieknél is jobban, játszottunk a Thália Színházban, de a Thália Színház még a kamaraoperák játszására sem igazán alkalmas, így mentünk tovább, és nem véletlen, hogy ebben az évadban a Varázsfuvolát már a Vígszínházzal közösen csináljuk 24 előadásban, ami rögtön 24 ezer ember. Közös produkciót hozunk létre a Müpával a jövő évben és reméljük, hogy a következő évadban is, tárgyalunk az Új Színházzal kamaraoperáról, játszunk Gödöllőn, közösen tervezünk produkciót a V.I.P Artsszal a nyári fesztiválra, most első alkalommal, szeptember 27-én, körülbelül kétezer ember nézte meg a gálaműsorunkat, illetve az ünnepi műsort a 125. évforduló alkalmából, és minden olyan lehetőséget szeretnénk megragadni, ami a közönségbővülést segíti, és minél több embernek szeretnénk ezt az élményt megadni.
Új Erkel vagy kifesteni, helyrehozni bizonyos összegből, és működtetni valameddig? Tartottunk nemrégen egy megbeszélést, amely a Metró vezetői, metróépítést végző vezetői, a kivitelezők, a tervezők, a VIII. kerület, a minisztérium és más szakértők részvételével zajlott. Azt hiszem, amit most fel fogok olvasni, ez a gondolatsor több kérdésre megadja a választ, hogy lehet-e festeni, érdemes-e festeni vagy felújítani, vagy nem. "Az Erkel Színház rekonstrukciójának előkészítése és az egyeztetések során kiderült, hogy a metróépítés miatt a védősáv metszi a színház jelenlegi épületét - amit Borsa úr is mondott -, és a színpad mögötti részen nem lehet továbbterjeszkedni, s így a korábbi elképzelések, melyek csupán a színpadi üzemrész megépítésével számoltak, nem valósíthatók meg a jelenlegi építési szabályozási terv alapján." - itt egy mellékletre hivatkozik, csatolták. "A 4-es metró megépítése után az érintett városrész forgalmi szempontból még inkább felértékelődik. Hosszabb távon, amennyiben az épület nem kerül elbontásra, és nem lesz lehetőség mélygarázs építésére, ezt követően pedig nincs lehetőség parkolóhely-növelésre, intenzív parkolási gondokkal kel számolni az Erkel Színház környezetében. A korszerű és multifunkcionális működés megvalósítása érdekében elengedhetetlenül szükséges a megfelelő mennyiségű parkolóhely biztosítása. Mivel a jelenlegi ingatlan a metró védelmi zónájába kerül, alapvető probléma, hogy a metróépítéshez, működéséhez kapcsolódó várható zaj és rezgés elleni védelem a meglévő épület esetében megfelelő hatékonysággal nem biztosítható. A jelenlegi épület közvetlen kapcsolatba került a tér alatti metrómegállóval, emiatt a későbbiekben a színház nem lesz képes a megfelelő, állandó zavarástól mentes zenei élmény biztosítására. Ennek megoldása csak új építés mellett oldható meg. A téren megépülő metróállomás, a közpark-rekonstrukció és a színházépület kapcsolata egy új Erkel Színház esetében közös rendszerben oldható meg, és az ebben rejlő előnyöket hatékonyabban tudja kihasználni, mivel tervezhetővé válik az új adottságokkal létrejövő kapcsolat." - idézem Csuka Ákos főmérnököt. "A 45 fokos védett terület felszíne valójában tulajdonképpen nem terhelhető semmivel, biztos kell a pluszvédelem a rezgés és a zaj miatt, főleg, ha valójában például CD-felvételeket is szeretnének készíteni, de ez nem védőtávolság kérdése, hanem építkezési, technológiai kérdés." - Kemény Péter, Főber Zrt., tanácsadó mérnök. "A Deák térnél, ahol a 2-es és a 3-as metró találkozik, az akkor még oda nem tervezett Nemzeti alapozásakor meg kellett oldani a zaj- és rezgésvédelmet, és már a parkolószint építésekor, 15 évvel ezelőtt, 2 milliárd forintot kellett emiatt pluszban beépíteni egy gumis, rugós zajcsillapító rendszert." Kizártnak tartja, hogy a jelenlegi állapot mellett az Erkelben operaelőadásokat lehessen tartani. (Halász János: Gratulálunk!)
Mennék tovább. Hogy mekkora a telek, hogyan állnak a tervek, ezeket Szabó Attila elmondja. Természetesen, mivel önök ezt nem tudhatták, és az anyag részletesen ezt nem tartalmazza, ennél sokkal előrébb tartunk, mint ami esetleg az eddig elhangzottakból kiderült. Logisztikai központ: a logisztikai központ - most mi így hívjuk, aztán majd meglátjuk, hogy ha egyszer felépül, akkor mi lesz a neve - funkciója mindenképpen az, hogy az eddig szanaszét lévő, döntően magántulajdonban lévő raktárbázisunk össze-vissza, mondhatnám, Budapest majdnem minden részén, illetve eléggé távol egymástól, távol eső részén van. Nem bírjuk a díszleteinket tárolni; természetesen mindent lehet selejtezni, de nem azért csináljuk, hogy rögtön selejtezzük. A '80-as évekhez képest jelentősebbek a díszletek nagyságrendben, nehezebbek, több a díszletelem, és ugyanez vonatkozik a jelmezre; már nem tudjuk ezt abban az épületben és ezekben a raktárakban tárolni. Még Szinetár tanár úrék idején ti csináltátok a tervet, erre a logisztikai központra egy elképzelést, amit mi szeretnénk megvalósítani, úgy, hogy oda próbatermet is viszünk. Kivinnénk a különböző műhelyek egy részét, természetesen ez csak szakmai döntés alapján vihető oda, és bizonyos, elsősorban az Opera felújítása okán olyan, ma már szerintem luxusnak számító dolgokat, amit annak idején természetes, hogy az Yblék beépítettek, és ott működik. Most nem akarok példát mondani, mondom a műhelyt.
Az Erkel Színház területe, itt olvasható, 18 604 négyzetméter, amit mi fogunk bérelni, a pluszterület pedig, aki elnyeri ezt a pályázatot, az ő dolga, hogy ezt hogyan, milyen módon építi be, és igen, ez a 3,1 milliárd forint - de erről majd részletesebben beszél Szabó Attila gazdasági igazgató - ez egy maximált ár, erre lehet majd pályázni. Minél kevesebből csinálják ezt meg, ez a mindenkori operaházi költségvetésen felüli összeg, amit a kormány garantál bérlésre az új Erkel Színházban, addig, amíg az Operaház az Erkel Színházban játszik teljes időszakra, plusz a logisztikai központra egy évig, amikor elkészül az Operaház, és visszaköltözik, és a kettő együtt működik, tehát a logisztikai központ is és az új Erkel Színház. Az új Erkelben 120 napot bérelünk, a logisztikai központot pedig 365 napon keresztül, tehát ez az összeg ezt szolgálja. Hogy hogyan lett a 19 egészből majdnem 80 milliárd? Igen, a kérdés így hangzott el, de majd a válaszban megmondjuk, elmondjuk, hogy hogyan lesz, vagy hogy hogyan lett.
Hogy miért ennyire sürgős és sietős? Nekifogtunk, szeretnénk csinálni, és természetesen a felelős együtt gondolkodást, segítséget, még egyszer mondom, nagyon köszönjük, mert elindítottuk, elindították az elődök, mi folytatjuk, és a mi számításaink alapján, amit az anyag is tartalmaz, 2013-ban megnyílhat ez az új Erkel Színház. Utána szeretnénk, ha sikerül, két évadon keresztül az Operaházat felújítani, és csak azután tudnánk az együtt működtetést mi elképzelni. A metróhoz még annyit szerettem volna mondani, bocsánat, hogy a szakemberek elmondása alapján február-márciusra odaér a fúrás. Visszafelé nézem most hirtelen, egyszerűbb így válaszolnom.
Gulyás Dénes kérdezte a vizsgálatot, hogy ki volt az a cég, akik megállapították az életveszélyt. Majd ezt mindjárt Czeiner Laci pontosan leírja nekem, de azt tudom, hogy még Szinetár Miklós idején egy hétre be kellett zárni az Erkel Színházat, erre emlékszem, mert a színpadi felső gépezet... (Czeiner Lászlóhoz:) Mi volt azzal? (Czeiner László közbeszólása.) Egy hét. Amikor én megérkeztem, akkor pedig már a tetőn a vastartók teljesen behajlottak, és akkor írták le, meg sok mindent mást leírtak, műszakilag én ezt nem akarom jobban minősíteni, azt mondták, hogy amennyiben ezt így hagyjuk, az Erkel Színház életveszélyes, és természetesen azért zártuk be két hétre az Erkel Színházat akkor, hogy a műszaki szakértők által leírt életveszélyt megszüntessük. Utána nem hirdettük, hogy életveszélyes, de természetesen rajtamaradt az ügyön - az Erkel Színházon meg rajtam is -, hogy azt hirdettük, hogy ez életveszélyes, de így pontos a megfogalmazás.
A színpadi próbákat nagyon nehéz döntéssel hoztam meg, hogy úgy tudjuk megcsinálni, hogy teljesen lezárjuk a többi tértől, viszont ami miatt szükséges volt, az, hogy akkor nem tudnánk háromszáz előadást lejátszani, jelentős előadásszám-csökkenéssel tudnánk ezt megoldani, mert egyelőre nem találtunk érdemi próbatermet, pénzünk sincs rá, és az Operaházból vett volna el próbaidőt, az pedig előadást vett volna el. Mégis úgy gondoltam, pontosan a társulat, az ott dolgozók és a közönség érdekében, hogy igenis, azért van a színház, hogy játsszon, és így tudunk ilyen mennyiségű előadást lejátszani, és ennyi nézőt fogadni. Egyelőre ennyi, azt hiszem. Szeretném átadni a szót a gazdasági igazgatónknak, hogy a többi kérdésre tudjon válaszolni.
SZABÓ ATTILA gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház): Jó napot kívánok! Szabó Attila vagyok. Néhány dolgot akkor szeretnék számszerűen megemlíteni. Az egyik, hogy az Erkel Színháznál ez a bizonyos négyzetméterszám itt bizonytalanságot okoz. A 18 604 négyzetméter az a szám, amit, mint befogadó színház, produkálnia kell az új épületnek. Ez onnan jön ki, hogy természetesen szakértők által megvizsgáltuk, hogy a teljes operai repertoárt szeretnénk játszani kifogástalanul, és ennek nézőtéri, illetve színpadi négyzetmétereit állítottuk össze. A 3546 négyzetméter arra a három évre vonatkozó szükséges pótlás, amikor teljes egészében használni kell az épületet. Az könnyen belátható, hogy más dolog egy befogadó színházban vendégjátszani, és megint más állandóan, 365 napon keresztül játszani. Ezek a számok.
Jelen pillanatban az Erkel Színház úgynevezett úszótelke 6245 négyzetméter. Természetesen van olyan előkészítettsége, szabályozási terv, amely több lépésben ezt a telket, amit az új Erkel rendelkezésére tudnának bocsátani, 12 300 négyzetméterre emelné fel. A 12 300 négyzetméter megfelelő távolságban, védettségben lenne a metró jelenlegi védelmi vonalától, teljes egészében építésre használható területen, ezáltal természetesen változhat az épület jelenlegi tájolása. Nagyon szeretnék itt egy almát és egy körtét összehasonlítani egymással, ezért szeretném egy szintre hozni, hogy ugyanarról beszéljünk: ez a bizonyos összeg. Jelen pillanatban, ha állami beruházásként épülne meg a két beruházás, akkor 35,72 milliárd forintba kerülne a két beruházás összege jelenértéken - itt fontos, ez szakmai kifejezés, hogy jelenértéken -, a bérleti konstrukció jelenértéke pedig 27,95 milliárd forint. Ezek a számok egyeztetve vannak a Pénzügyminisztérium által kiadott prognózissal, a Pénzügyminisztérium tudott róla.
ELNÖK: (Az előadókhoz beszélő dr. Lukács Tamáshoz:) Lukács képviselő úr, a közel ülést ne használja ki külön értekezésre! (Derültség.)
SZABÓ ATTILA gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház): Azt is szeretném hozzátenni, hogy természetesen állami beruházásban 365 napra lehet építeni Erkel Színházat, 120 napra nem lehet Erkel Színházat építeni. Ez is okoz olyanfajta bizonytalanságot, hogy nem teljesen mindegy, hogy mit mivel hasonlítunk össze.
Van egy következő számom, ez pedig az, hogy az Erkel Színház telkén összesen jelen pillanatban 62 ezer négyzetméter beépítésére van lehetőség, tehát nem 18 ezer, nem 22 ezer, hanem összesen 62 ezer négyzetméter. Ez felveti annak kérdését, hogy itt ezeket nem csak multifunkcionális épületnek hívjuk, és nem csak színházépületről van szó; természetesen ebben az anyagban és ezekben a számokban csak és kizárólag a színházépülettel foglalkozunk, ezt csak szerettem volna hozzátenni.
Főigazgató úr felszólított, hogy mondjam meg, hogy a nonprofit kft. milyen feladatot látna el. Én fel tudom olvasni, ha igény van rá: a Nemzeti Vagyonkezelő és MÁV Zrt. vagyonában lévő logisztikai bázis létrehozására a felajánlott telek megszerzését követően a Magyar Állami Operaház vagyonkezelésébe adja, az ezzel kapcsolatos adminisztratív feladatokat a nonprofit kft. látja el. Az Operaház nyilvánvalóan továbbra is elsősorban a kultúrával szeretne foglalkozni, az adminisztratív feladatokat a nonprofit kft. látja el. Ez kilenc pontban itt fel van sorolva, nagyon szívesen írásban meg tudjuk küldeni azokat a feladatokat, hogy miről gondoltuk, hogy a nonprofit kft. lássa el, szakemberek lássák el, ne az ehhez nem értő művészeti és művészet-gazdaságtanhoz értő szakembereknek legyen ez a kolonc a nyakában. Ebben benne van az épületarculat jóváhagyásához egy bizottság létrehozása, tenderek, pályázatok teljes körű lebonyolítása, minden, ami a Magyar Állami Operaházra tartozik. Igen, elindult a szabályozási terv, ahogy az előbb említettem, ezeket az adatokat abból idéztem, amit elkészített a VIII. kerület, és várhatóan decemberben lesz közgyűlés előtt.
Egy dolog, amiről már szó volt, és idézte is főigazgató úr: a rezgés elleni védelem. A szakemberek se tudják megmondani, nem tudnak úgy mérni, hogy jelen pillanatban még nem indult el a próbaüzem. Azt tudják, és azt lehet tudni a talajmechanikai mérések alapján, hogy itt valamikor egy tó volt, a tó üledékére épít, és abban viszik a metróvonalat; ennek vannak előnyös és hátrányos oldalai is, de ebből nem lehet most egyértelműen megállapítani, hogy a rezgések mennyiben zavarnak. Az biztos, hogy mai fogalmaink szerint CD-minőségű felvételeket ebben az épületben, ebben a formában nem lehet tenni.
A vagyonvesztésre azért nem tértem ki, mert Lukács Tamás engem kisegített annyiban, hogy azt mondta, hogy ő érti a vagyonvesztést. Ha szükséges, akkor természetesen elmondom. (Jelzésre:) Arról van szó, hogy a Magyar Állami Operaház könyveiben szerepel az Erkel Színház, és utána az új Erkel Színház 25 évig a beruházó tulajdonában lesz. A telkek mindvégig állami tulajdonban maradnak, ezért szükségessé válik, hogy a Magyar Állami Operaház könyvéből ez a 167 millió forint kivezetődjék; ez a jelenlegi könyv szerinti értéke az Erkel Színháznak.
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): (Az éppen telefonáló dr. Schiffer Jánosra pillantva:) Bocsánat, nem értettem, mert zavart képviselő úr telefonja, és nem hallottam ezt az utóbbi egy percet, elnézést. (Szabó Attila: Az egészet? - Derültség.) Képviselő úr ül, és telefonál, és ő közelebb van hozzám, ne haragudjon rám. Ezt a vagyonvesztést még egyszer mondja el, legyen szíves.
SZABÓ ATTILA gazdasági igazgató (Magyar Állami Operaház): A vagyonvesztésnek az az oka, hogy jelen pillanatban a Magyar Állami Operaház könyveiben van az Erkel Színház 167 millió forint értékben. Az új Erkel Színház 25 évig a beruházó tulajdonában lesz, alatta a telkek mindvégig állami tulajdonban vannak, és utána nyílik lehetőség a visszavásárlásra. Azért, hogy ezt szakszerűen és a számviteli törvényeknek megfelelően kezeljük, szükséges volt előre jelezni ezt a vagyonvesztést.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor a Borsa úr jelentkezett; ha még reagálni kíván (Fedor Vilmos: Szinetár Miklós jelentkezett!) Nem láttam, bocsánat. A sorrendet most már ne változtassuk.
(Borsa Miklóshoz:) Tessék!
BORSA MIKLÓS volt műszaki igazgató (Magyar Állami Operaház): Egy-két egész rövid választ szeretnék mondani Jánosi úr felvetésére. Amit kérdezett, azzal kapcsolatban nekem itt kétfelé megy a válaszom: a művészek komfortja. Én nem tudom, de van itt művész, aki bőven fel szokott lépni az Erkel Színházban, és amennyire én tudom, ők nagy örömmel vennék, ha a jelenlegi, illetve a volt komfortban is, de énekelhetnének a világ egyik legjobb akusztikájú termében. Én azt mondom, és ez a saját véleményem, hogy arányosítani kell a dolgot, hogy mennyi ideig működik még az Erkel, mert nyilván ez a minimális helyreállítás - most vegyük ezt kifestésnek, de nemcsak festésről van szó természetesen -, ha egy évre szól, akkor nem éri meg, ha öt évre szól, akkor kérdéses, ha tíz évre szól, akkor biztosan megéri. (Zaj.) Mondjuk, itt azt kellene tudni, és azért vetettem fel ezt a sorrendet, hogy minek mi az ideje, és mennyi időbe telik, mire tényleg neki lehet állni az Erkel Színház bontásának és építésének; ezt kell arányosítani.
ELNÖK: Bocsánat, egy pillanat türelmet kérek. Megkérem a képviselő kollégákat, hogy ne ismétlődjön meg az előző jelenet, amikor esetleg nem hallják más képviselők a válaszokat, úgyhogy lehetőleg ne beszélgessenek asztalon keresztül. Bocsánat, tessék folytatni!
BORSA MIKLÓS volt műszaki igazgató (Magyar Állami Operaház): Két apróság még: a főigazgató úr említette a színházra vonatkozó bővítést, négyzetmétert meg egyéb területet. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy tíz éve legalább, de 15 évvel ezelőtt japán beruházók jöttek ide, hogy az Erkel Színházat elbontják, és építenek egy újat, mellé egy szállodát, magyarul bővíteni akarták a jelenlegi alapterületet. Az Erkel Színháznál volt egy nagy összeröffenés, gyűlés, a zöldek meg mindenki jött, mert a Köztársaság tér a VIII. kerület egyetlen nagy zöldterülete, tehát abból nemigen akarnának jelentősen több területet elveszíteni. Csak úgy megjegyzem, hogy ez még nehezítheti majd a dolgot. Azt, hogy a metró zavar, nem zavar, valóban a próbaüzemnél lehet kideríteni. Meg kell mondanom, hogy ha csöndes akusztikai mérést csináltunk az Operában, a kisföldalatti is behallatszik az Operába, de annyira nem, hogy amikor játszik a zenekar, hallani lehessen; valóban CD-, meg egyéb minőségi felvételekre a jelenlegi épület nem alkalmas. Ami pedig az életveszélyes dolgokat illeti, kérem szépen, hogyha itt volt egy olyan probléma, hogy egy súlyzókarzat kilazult a falból, vagy hogy a tetőnél az életveszélyt két hét alatt el lehetett hárítani, akkor ezek nem annyira komoly dolgok. Én végignéztem ezeket a jegyzőkönyveket és az ajánlott dolgokat, hogy miket kell megcsinálni ahhoz, hogy ez biztonsággal üzemeltethető legyen: most idézőjelben mondom, kéthétnyi apróságok, és ugyan egy fél évig vagy háromnegyed évig eltart, amíg az összes elkészül, de ezek nem kardinális dolgok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnézést a sorrendcseréért. Akkor Szinetár főigazgató úré a szó.
SZINETÁR MIKLÓS címzetes főigazgató (Magyar Állami Operaház): Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget. Én rendkívüli módon örülök annak, hogy egyáltalán van egy olyan kormányhatározat, ami azt az elvet leszögezi, hogy az új Erkel Színházat fel kell építeni, és rendkívül szomorú vagyok, hogy 2005-től 2008-ig - a jó isten tudja - ez a dolog nagyon nagy homályban volt. 2005-ben írtam én ki ezt a bizonyos előpályázatot, aminek eredménye is volt, és 2008-as ez a kormányhatározat.
Egy kicsit menjünk a dolog mélyére, és legyünk őszintébbek önmagunkkal. Magyarországon, mint tudjuk, igen gyakran fortélyos félelem igazgat, ahogy ezt a költő olyan pontosan megírta. Az Erkel Színházzal kapcsolatban a következő fortélyos félelmek állandóan a levegőben úsznak. Egy: nem kevesen voltak, akik azt akarták, hogy az Erkel Színházat pedig becsukni, ledózerolni, és a helyén esetleg plazát vagy bármi mást felépíteni. Hogy ebben elvileg mozogtak-e - mert itt nagyon sokszor hallottuk azt, hogy Budapestre egy Operaház tökéletesen elég, miért kell kettő ebbe a kis országba -, vagy esetleg a plazában benne volt-e, ezt a fene tudja. Tény az, hogy ez is ott volt a tudatalattiban folyton, és nemcsak a tudatalattiban, hanem el is hangzott elég komoly formában, elég sok helyen: nem kell Erkel Színház, be kell zárni. Meg kell mondanom, hogy voltak erők, akik az én első igazgatásom alatt már be akarták zárni, és ebből szanálni az Operaházat.
A másik vitathatatlan fortélyos félelem, ami minden ilyen építkezés mögött ott van, hogy mit fognak szólni most, amikor a nyugdíjasoktól elveszik a pénzt, amikor nincs hely a kórházakban, amikor az egészségügy és a többi, ami - félreértés ne essék - Magyarországon minden létező középület felépítésénél idestova 150 éve elhangzik. Amikor az új Nemzeti Színházról szó volt, csak 1988-ban, akkor is az volt, hogy fekszenek a folyosón a betegek, és akkor nekünk Nemzeti kell? Opera kell nekünk akkor, amikor e pillanatban komoly anyagi gondok vannak? Erről beszéljünk őszintén, mert ez is ott munkál az egész mögött, ez is benne van a csúszásban, ez is benne van a halasztásban. Benne van vitathatatlanul az, hogy azt mondják a közvélemény-kutatók, hogy kormányválság (sic!) lesz. Vajon ez a kormányváltás nem jelez-e egy olyanfajta váltást, egy ilyenfajta építkezést, ami ezt irreálissá teszi? Ezek mind-mind ott működnek a dolog mögött, szóval mi beszélhetünk erről, hogy ez a hely, ez a szám, az a szám, de ezek a dolgok borzasztóan lassították ezt, tehát ez az, amiről beszélni kell.
A másik, itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy borzasztó rossz lenne, és senki nem szeretné, gondolom, ha ezzel az Erkel Színházzal valami olyasmi gondok lennének, mint a Müpával, a Nemzetivel, a TV-székházzal, a Millenárissal és a többi. De hadd mondjak el azért mindezek védelmében valamit: azt mondta annak idején Tabi László nevű magyar író, hogy a dolgok értékében benne van egy "vanási" felár, hogy a dolog van, mind a négynek. A Nemzetit 1912-ben akarták először felépíteni; hat, azaz hat darab nekifutás volt, és most van. A Müpát, hogy legyen egy korszerű koncertterem Budapesten, 1954-ben kezdték el, folyton nekifutottak; nem volt, és most van. A Millenáris van. Amikor én ifjúként a tévébe kerültem, akkor akartak székházat építeni az Aranyhegyen, utána akartak az Ezüsthegyen, volt még három helyszín, és most van. Én azt hiszem, hogy ebben az országban mindent ünnepelni kell, ami van, még akkor is, ha nem szeretjük annyira. Nem szerették annak idején a Halászbástyát, de van, sőt a parlamentet is megcikizte az építészet, de van; a párizsi Eiffel-tornyot kikérték maguknak a franciák, de van; a nagy párizsi Opera olyan korrupciós tömegben épült fel, aminek ekkora irodalma van, de van. Én nagyon szeretném, ha mindaz nem lenne az Erkel Színházzal kapcsolatban, ami ezekkel kapcsolatban volt, de ha lesz és létezik, akkor azt hiszem, az egy óriási dolog lesz, mert Budapest közepén, méghozzá annak a lepusztult negyednek a közepén egy kulturális központ épül, ami az egész környéket rehabilitálja, mindez a metrónál, ami egy új városközpontot jelenthet, és végre Budapestnek lenne - és erről szeretnék beszélni két szót - egy korszerű színházépülete. Kérem szépen, korszerű színházépület oldalszínpad nélkül nem létezik. Ma már a világon mindenütt oldalszínpad van. Ezek nagyon primitív dolgok: ez azt jelenti, hogy az oldalszínpadon ott van az egyik díszlet, a másikon a másik, és úgy lehet tisztességes szcenikát csinálni, hogy ezek váltják egymást. Budapesten egyetlen ilyen színház nincs, és ez lenne az egyetlen, mert ez nincs körbeépítve. A Nemzetinek sincs, az új Nemzetinek is csak hátsó színpada van, tehát ezzel az egyetlen olyan színház, aminek terjeszkedési lehetősége van, tehát oldalszínpadot tud magának építeni. Megteremtődnének végre az emberi körülmények: lenne tisztességes próbaterem, lenne légkondicionálás, ami azt jelentené, hogy Budapesten végre lenne egy hely, ahol nyáron nagy attrakciókat lehetne csinálni, ahol olyan darabokat lehetne játszani, ami a nagyközönségnek, a turistáknak óriási dolog Budapest közepén, nyáron. Ma nyáron nincs ilyen. Az Opera tud két hétig valahogy, így vagy úgy egy fesztivált csinálni, de lenne egy darab populáris játszóközpont.
A következő: a színészek komfortja. Amit Borsa Miklós barátom leírt, annak 90 százalékával egyetértek, azzal az eggyel nem, hogy ezt ki kellene festetni, tehát ami a komfortot illeti. Csak hogy képet kapjanak: kérem szépen, a színpadnak csak a bal oldalán van egy öltözőfolyosó, azon van négy, azaz négy öltöző, abban öltöznek a művészek, és a folyosó végén van egy, azaz egy darab vécé. Na most, jöjjenek el egyszer, nagy művészi élményben lehet részük, mert a szerencsétlen énekesek ott skáláznak a vécében előadás előtt; ez minden este hallható. Na most azok a szerencsétlenek, akik - mivel vidéken nincs igazi mennyiségi operajátszás - itt vannak beszorulva, szerep nélkül, szereplési lehetőség nélkül, hát persze, hogy még akkor is boldogan énekelnének, ha nem lenne az a klozett, ha az Erkel holnap működne, na de ez nem lehet egy etalon. Mindnyájan ismerjük ezt a problémát. Ha ezt az Erkel Színházat most kipucolják, feljavítják, ha egyáltalán lehetséges, és elkezdjük újra működtetni, belátható időn belül nem épül ott korszerű színház - jó lesz az, gyerekek, működik -, nem fog soha felépülni, ezt merem garantálni, (Borsa Miklóshoz:) és ezt te ugyanolyan jól tudod, mint én. Az lehet, hogy 25 év múlva majd lesz valaki, aki felépíti, de ez soha nem fog felépülni.
A következő, amit elmondanék a spórolással kapcsolatban, hogy tényleg meg kell nézni a pénzt, spórolni kell. Két dolgot hadd mondjak el: a dolog nem új. Tessék megnézni, ment egy film most a televízióban, nagyon jó film, ami az Ybl Palota 125 éves évfordulójáról szól. Abban benne van Ybl Miklós jegyzete, aki a következőt mondja, hogy nagyon kell spórolnunk most, amikor az ország nehéz gazdasági helyzetben van - mondta Ybl Miklós ezelőtt 125 évvel. Ennek következményeként, az Opera mögött volt egy telek a Lázár utcában, és arra fel akarták építeni az Operának ezt a bizonyos raktárát és üzemházát, de nem építették fel, mert elspórolták. Majd amikor volt az Opera rekonstrukciója - Miklós tudja -, akkor jött be a számítógép, és számítógépen kiszámolták, hogy abból a költségből, amivel száz év alatt az Opera díszleteit ki-be szállították Zuglóból az épületbe, négy darab Operaházat lehetett volna felépíteni. Na ennyit a spórolásról. Ugyanakkor, amikor - hadd tegyem hozzá - ez a szám, ami itt kijön, de erre majd még kitérek, számomra is ijesztő, de ez egy maximált összeg, ez egy olyan összeg, aminek ez a dolog a teteje.
A következő, amit elmondanék, hogy én úgy hiszem, hogy abban mindenki itt egyetért, és ennek örülök - és itt van Borsa Miklósnak mérhetetlenül igaza -, hogy egy kórustag, egy egyszerű kórustag fejében az Operaházban négy-öt nyelven van tíz-húsz szerep. Ha ezt nem tudja hasznosítani, akkor egy nemzeti kincs vész el, és ugyanez vonatkozik a táncosokra, a szólistákra, tehát ezeknek meg kell teremteni a jelenleginél nagyobb szereplési lehetőséget. Az Erkel Színház nagyon kell, és én csak azt tudom mondani, hogy gyorsan, gyorsan, gyorsan, nagyon gyorsan, minél jobban kidriblizve ezt a szörnyeteg magyar cári bürokráciát, mert ez egy cári bürokrácia, ami nálunk van, ezt a rengeteg papírt, ezt a rengeteg gyógypillantást, amit még sok-sok főosztályvezető vet egy-egy papírra. Mindenképpen gyorsan kellene a dolgot csinálni, már csak azért is, mert az Ybl Palota színpada perceken belül bedögölhet, és muszáj az átépítést előbb-utóbb megcsinálni.
Én azt hiszem, hogy az egész dologban egy kulcskérdés van: a pályázat, hogy a pályázatnak tartalmaznia kell azokat a feltételeket, de szigorúan és pontosan, amivel ennek az épületnek meg kell épülnie, tehát a pályázatban van az egésznek a kulcsa, hogy mi az, amit követelünk, mi az, amit meg kell építeni. Amit Halász alelnök úr felvetett: ennek az egésznek a demokratizmusa. Kérem szépen, én azt hiszem, hogy az lenne normális, ha a bírálóbizottságba minden politikai erőnek módja volna olyan embereket jelölni, akiknek hisz a szavában, és akikben megbízik. Magát a bírálatot és magát a pályázat elbírálását, a döntéseket úgy kell megcsinálni - akár ezalatt a kormány alatt van, akár a következő kormány alatt -, hogy minden politikai erő a maga ügyét tudja ebbe delegálni, tehát legyen végre valami, amiben van egy konszenzus, és van egy demokratikus, össznépi egyetértés, és gyorsan, gyorsan, gyorsan - ennyi. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Halász alelnök úr!
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): (Alföldi Alberthez:) Ne féljen, képviselő úr, nem fog fájni. (Alföldi Albert: Nem vagyok benne biztos.) Az előadásszám kapcsán felmerült még egy kérdés bennem, és ez nem tisztázódott; ne haragudjanak, ezt szeretném megkérdezni. A 2008-as kormányhatározat azt mondta - vagy kormánykabinet, vagy nem tudom, micsoda, de majd ezt tisztázzuk később -, hogy az állam 25 év alatt összesen 19,32 milliárd forinttal járul majd hozzá az új Erkel működéséhez - szólt a döntésről a hír. Azt is mondták, hogy 180 napra veheti igénybe majd az új Erkel Színházat az Operaház; ez 100 opera- és balettelőadás megtartását teszi lehetővé, tehát 180 napot bérelnének a 2008-as állapot szerint, ami 100 előadást tesz lehetővé. (Szinetár Miklós: De próba is jár az előadással.) Értem, és ezt nagyon is értem: nyilván a maradék napok azért vannak, hogy próba is van, de most egy új helyzet van már, most az új helyzetben a következőt írják: azt mondják, hogy most már csak 120 napos bérleti igénye lesz a Magyar Állami Operaháznak. Vajon akkor ez hány előadásra lesz elég? Ha annak idején igaz volt az, hogy a 180 nap 100 előadás miatt kell - értem, miért -, most érdekelne, hogy akkor ez a 120 nap hány előadásra lesz elég nézőszám és egyéb ügyben.
A másik kérdésem: ha én jól látom - de lehet, hogy rosszul látom -, úgy döntöttek 2008 szeptemberében, hogy 19,2 milliárd forinttal járul hozzá az állam az új Erkel megépítéséhez 25 év alatt, most 2009-ben az új kormányhatározat ugyanúgy 25 évet mond, de azt mondja, hogy 78 egész valahány tized milliárd: majd' 60 milliárddal több. Még ha értem is azt, hogy ez egy plafon meg maximált érték, de jól látom, hogy akkor az Erkel csak 19,2-be kerülne 2008-as állapotban? Volt infláció, akkor lenne 20 vagy 21, de akkor mit építenek a maradék közel 60-ból? Logisztikai bázist? Vagy akkor benne van az Operaház felújítása is? Akkor is horribilis összeg, és hogy is mondjam, maximált árnak is nemhogy sok, hanem nagyon-nagyon-nagyon sok. Ez érthetetlen, hogy így fogalmazzak, elfogadhatatlan, gyanút ébresztő, tehát ez a különbség oly nagy különbség, amit itt mindnyájan furcsállhatunk, ha csak logisztikai bázis és az Ybl Palota felújítása van. Az miért majdnem 60 milliárd, miközben a teljes új Erkel 19,2 a 2008-as állapot szerint? Ezt érdemes lenne bővebben kifejteni, mert ebben az országban élünk, ahogy tanár úr is mondta, és fontos lenne.
A raktárbáziskérdés engem még érdekelne, mert ehhez kapcsolódik. Tehát ha a 2008-as döntés után, amikor csak az Erkelről beszéltek és 19,2 milliárdot mondtak, behozták új elemként a raktárbázist, logisztikai központot is ebbe az egész programba, nyilván akkor ez alatt az egy év alatt, ha máskor nem is, készültek elemzések arra vonatkozóan, amit főigazgató úr mondott most, hogy nagyon sok helyen vannak, magántulajdonú helyszíneken, nyilván bérlik. Én kíváncsi lennék azokra az elemzésekre, amelyek készültek. Ha nem készültek, akkor nagy a baj, ha készültek, szeretném megnézni, hogy mi támasztja alá azt, hogy logisztikai bázist, ennyiért, ilyen maximált árat beépítve kell az egész programot elkészíteni. Ez szerintem szintén fontos lenne, és bízom benne, hogy megvannak ezek az elemzések, hiszen a döntést elő kellett készíteni valahogyan. A döntés megváltozott 2008 szeptembere után mostanra; ez érdekes lenne.
A metróügyben pedig felvetődik bennem az a kérdés, hogy értem én, hogy ezt most önök elmondják, és mintegy érvként szól amellett, hogy új Erkel Színház kell, nem is ezt a vitát akarom kinyitni, mert az nyilvánvaló, hogy egy új épület, modern épület sokkal inkább tudja szolgálni az operajátszást, a kultúrát és így tovább, de nem feltétlenül ehhez a tárgyhoz kapcsolódik. Annak idején, amikor a metró nyomvonalát engedélyezték, akkor nem jutott eszébe senkinek, hogy fölötte ott van az Erkel Színház, akkor még játszottak is, és hogy azt zavarni fogja, sőt tönkreteszi, ami ott zajlik? Ezt majd érdemes lenne megnézni, ugye? Nekem ez jutott eszembe arról a hosszú idézetről, amit főigazgató úr érvként használt. Értem ezt a mostani helyzetben, de néhány évvel ezelőtt, amikor azt engedélyezték, akkor nagyon nem vették figyelembe ezt a kulturális szempontot. Akkor ezzel, ha jól értem, lehet, hogy még kárt is okozott valaki, legalábbis a károkozás valami módon felmerül, mert kiderül róla, hogy úgy zavarja az Erkel Színházat, hogy nem is lehetne használni, ha történetesen most használható lenne, mint ahogy vita van arról, hogy lehet-e használni vagy nem.
Ami pedig tanár úr elmondásához is kapcsolódik, engem zavar ebben az egész konstrukcióban még egy dolog. Azt értem, hogy Budapesten lesz új épület, hogyha ez felépül, és az itt élőket szolgálja - azokkal a korlátokkal, hogy 120 nap, nem tudom, hány nap -, de egyébként ott lehetnek rendezvények, azonban végső soron nem látom a garanciát ebben a kiírásban és ebben a programban, hogy ez az államé vagy Budapesté lesz. Budapesten lesz, de itt a magántulajdonos, ha jól látom a konstrukciót, a végén is benne maradhat tulajdonosként, mert csak résztulajdon-visszavásárlás történik, ha jól láttam. Tehát nem arról van szó, hogy felépíti, eltelik a 25 év, az állam visszavásárolja, és csak az állam lesz tulajdonos, hanem résztulajdonos lesz az állam - fele-fele, vagy nem tudom -, tehát a magántulajdonos ott marad. Valakinek nagyon jó ez így, és ez a legvégén szerintem egy olyan momentum, ami nincs rendben. Nem lehetne olyan konstrukció, amikor a végén tényleg visszavásárolja az állam? Olyan pályázatot írjunk ki, és egyébként azt gondolom, hogyha lenne köztünk ez ügyben olyan helyzet, mint ahogy nincs, hogy megegyezésre akarnánk jutni, ebből nem lehet engedni szerintem, hogy a végén ez állami tulajdonba kell, hogy kerüljön a visszavásárláskor, és nem maradhat benne a magántulajdonos, főleg egy ilyen maximált árat, ilyen nagy összeget, mindent látva. Ez lett volna még a hozzáfűznivalóm a konstrukcióhoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Lukács képviselő úr jelentkezik még. Kérdezem, hogy más jelentkező van-e, mert akkor utána lezárnánk a vitát, és akkor még a válaszok következnének természetesen: Fedor képviselő úr.
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Egyébként nagyon örülök, hogy viszonylag nyíltan tudunk erről a kérdésről beszélni, és Attila számai arról győztek meg, hogy ezt ebben a konstrukcióban nem szabad felépíteni. Azt mondta, hogy két össze nem hasonlítható szám; megpróbálom azért mégis összehasonlítani ezt a két számot. Jelenértéken a 35,7 milliárd egy tulajdonjog. A 27,95 milliárd bérleti jog 120 napra. Először is, aki egy pályázó, az kap egy biztos piacot 25 évre. Ne adja ki, olyan nincs, hogy 360 napra ki tudja adni, de adja ki még 120 napra, akkor már 54 milliárd bérleti díjat szedett be 25 év alatt, szemben a jelenértékű 35 milliárddal. Hogy ez kinek éri meg? Azt mondom, hogy ez nagyon világos. Most két tényszámot mondtam: annak éri meg, aki ezt a pályázatot megkapja, és akkor már nem beszélek arról, ami ismeretlen a képletben, hogy mi az az érték, amivel az állam visszavásárolhatja, mert ez nem szerepel itt.
Csatlakozva tehát egy kicsit Halász képviselőtársamhoz is, egy ilyen pályázati kiírásban elkerülhetetlen, hogy nem félelmek, hanem gyanúsítgatások lesznek. Ha nagyon világosan nézzük ezeket a számokat, akkor logikusan teszem fel e számok mellett azt a kérdést, hogy ha magánbefektetőnek ezt megéri így felépíteni, vajon az államnak miért nem éri meg felépíteni. Az nem válasz, hogy nincs rá pénz, mert nyilván magánbefektetés hitelből fogja felépíteni, tehát a hitelkonstrukcióval lehetne csak összehasonlítani, de egyelőre nagyon jó üzletnek tűnik a magánbefektető részére 25 évre biztos piac ezzel a bérleti konstrukcióval, 120 napra. A két számot összehasonlítva jelenértékben a 7 milliárdos különbség 25 évre, úgy, hogy csak 120 napra veszi igénybe, egyszerűen tényleg felvet kérdéseket. Most még induláskor ezzel a kormányhatározattal, ami 2009-es egyébként, ráadásul 2009. októberi kormányhatározat, így beszorítani ebbe a konstrukcióba, és nem vizsgálni azt a feltételt, és tanár úrnak csak azt szeretném mondani, hogy persze, örülhetnénk a TV-székháznak, ha ez nem egy off-shore cég TV-székháza volna, hanem a magyar állam és a Magyar Televízió székháza volna. Felépíthető lett volna az is olyan konstrukcióval. Ezt kellene elkerülni. Itt a két számot összehasonlítva, most már a "vannak" is van felára, a bajnak is van felára: amikor baj van, akkor annak is van felára. Ez a felára, hogy e számok ismeretében azt kell mondanom, hogy tényleg gazdasági szakembereket kellene megkérdezni, hogy ilyen konstrukció mellett ők a magyar állam helyében mit választanának, és valószínűleg a magyar állam helyében azt választanák, hogy a magyar állam építse ezt fel.
ELNÖK: Fedor képviselő úr!
FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném megköszönni Szinetár Miklós hozzászólását, mert azt gondolom, hogy ha azt ki-ki végigfigyelte, abban előjött nemcsak az elmúlt 20 év, hanem az elmúlt nem tudom, hány év összes baja, ami a kultúrában jelentkezett. Amikor arról van szó, hogy építsünk a kultúra számára intézményeket, nemcsak Budapesten, hanem mindenütt az országban azzal néznek szembe az önkormányzatok, a helyi kormányzatok - nevezzük így -, hogy pénzhiány van.
Most nem az a kérdés, hogy mit szeretnénk építeni, mert én fel tudnám sorolni, hogy mit szeretnénk építeni, rengeteg elképzelésem lenne; a kérdés az, hogy itt meg kell vívni a csatát egy ügyben, hogy támogassák a többiek. Mondjuk, minimum az, hogy egyetértés legyen ebben a bizottságban, hogy kell az Erkel Színház; ez egy alapkérdés, hogy kell-e az Erkel Színház. Ha ebben egyetértés van, akkor ez az első, és akkor már léphetünk még egyet, hogy akkor milyen konstrukció van, milyen helyzetben van, mit lehet felkínálni. Nem tudjuk megépíteni saját forrásból, ez a napnál világosabb, nem fogják támogatni, mert nincs rá lehetőség.
Mi helyben, hadd mondjam el, ugyanezt az ügyet végigjárjuk. Most két ilyen beruházásunk fut ugyanígy, PPP-rendszerben, és itt a kérdés az, amikor meghirdeti valaki pályázatként - az előző kérdés erre vonatkozott -, azt kell úgy előkészíteni, mert ma még nem tudjuk, ma azt sem tudjuk, ki fog pályázni, azt se tudjuk, fog-e valaki pályázni. Ha a konstrukció, amit meghirdetünk, előnytelen a ma piaci szereplőinek, azért ne gondoljuk már, hogy mindenki rohanni fog, hogy építsen egy Erkel Színházat! Hát nem fog. Most kell egy ajánlat; van egy ajánlat 120 nap és azon felüli hasznosításra. Hogy ez elegendő lesz-e, azt ma nem tudjuk. Vélhetően, akik megkutatták a piacot - mert gondolom, ez így történik, senki sem ütött a hasára -, azok azt mondják, hogy nagyjából ez a konstrukció az, ami ma Magyarországon minimum izgalmat válthat ki azokból, akik ebben utaznak. Meg kell mondanom önöknek, és akkor beszéljünk nagyon világosan, hogy ma ebben a PPP-rendszerben is - azért nézek még az Endrére, hiszen ő is egy nagyvárost vezet - a helyzet az, hogy nem tolonganak, mert a mai hitelkonstrukciók a bankok részéről nem igazán kedvezőek a befektetők és az építkezők számára. Ezzel is számolni kell. Nyilván én annak a híve lennék, elnök úr és tisztelt képviselőtársaim, hogy ha szükséges, akkor hozzuk vissza. Ezt felajánlotta igazgató úr, bármikor nagyon szívesen jönnek, beszéljünk, amikor megnyílik a pályázat és vannak pályázók, akkor nézzük meg, vagy beszélgessünk mi is róla, de ettől függetlenül akkor haladnánk előre, ha most azt mondjuk, hogy igen, mindent megnéztünk, viszonylagos egyetértés van abban, hogy meg kell építeni, ki kell írni a pályázatot, és nézzük meg, hogy lesz-e egyáltalán erre ajánlat.
Befejezésül: természetesen és Szinetár Miklós lényegesen rutinosabb és tapasztaltabb; azt az óvatos megjegyzését én azonnal megértettem, és én is így gondolom, hogy utólag nem azon kell keseregni, hogy mi milyen körülmények között épült fel, hanem annak kell örülni, hogy van. Én is annak szoktam örülni Miskolcon, amikor a színházat átépítettük óriási pénzzel, az öt játszóhellyel, hogy van; a megjegyzéseimet az országos intézményekkel kapcsolatban inkább ezért tettem. A kérdés inkább csak az, hogy mi volt az ára, amiről lehet itt beszélgetni, de ami nagyon fontos, hogy van. Ami még - befejezésül - egy üzenet lehet a parlament szereplői számára, hogy előbb-utóbb hozzá kell nyúlni azokhoz a törvényekhez, amelyek meggyorsíthatják az építkezéseket. (Halász Jánoshoz:) Most nézek alelnök úrra, de azért nézek rá, mert ő egy szomszéd vár alpolgármestere, és annak a szomszéd várnak a főépítésze fordult hozzám egy hosszú levélben, leírva azt, hogy ma egyetlen lépéshez, ami az építkezésekben történik - és visszautalok a cári rendszerre - 80 szakhatóság álláspontja szükséges. Azt kell mondanom, hogy így lehetetlen építkezni. Felsorolja a debreceni főépítész, hogy ma, ha belefogunk valamibe, akkor... - tehát én nem félek attól, hogy itt egy-két éven belül arról beszélünk, hogy megnyitja a kapuit az Erkel Színház; ilyen feltételek és körülmények között, azt gondolom, hogy hosszú évek telnek el. Az lenne a képviselők feladata, hiszen mi tudunk változtatni ezen, hogy változzon meg az építési kódex, ami két éve működik, változzon meg az építési törvény, lehessen könnyebben, egyszerűbben és gyorsabban, hatékonyabban építkezni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük. Akkor a képviselői hozzászólásoknak vége. Ha bárki reagálni kíván az elhangzottakra, akkor parancsoljon, illetve kérdések is elhangzottak, úgyhogy arra mindenképpen aktuális reagálni.
Főigazgató úr!
VASS LAJOS főigazgató (Magyar Állami Operaház): Egy megjegyzés és egy majdnem szóbeli válasz, mert írásban szeretnénk ezt megválaszolni; ha most elmondjuk, akkor kezdődik újra a dolog. Amivel rendelkezünk, azt összefoglaljuk, és szerintünk egyértelmű gondolatsort és számszaki táblázatot mutatunk, természetesen az érvekkel együtt felsorakoztatva.
Köszönöm a véleményeket. Amit tanár úr mondott, hogy a pályázat a legfontosabb: dolgozunk a pályázati kiíráson, és semmi akadálya nincs, hogy a pártok képviselőivel is egyeztessünk, sőt az az érdekünk, hogy ez egységes támogatást kapjon. Továbbra is áll - azon kívül, hogy természetesen a kulturális bizottságnak jogában áll minket bármikor idehívni - a személyes ajánlat részben az itteni részvételre, másrészt pedig az operaházi beszélgetésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen mindenkinek, aki itt segített, hogy világosabban lássunk, vagy hogy újabb kérdéseket fogalmazzunk meg. Ahogy főigazgató úr sejtette, ebben a naptári évben akármilyen jogcímen és akármilyen felállásban már bizottságként vagy bizottság tagjaiként nem valószínű, hogy látogatást tudunk szervezni, aminek az az előnye, hogy itt bizonyos határidők is elhangzottak, tehát ha februárban, amikor a parlament tavaszi ülésszaka - akármennyi ideig is tart - elkezdődik, akkor lehetséges akár az Erkel Színházzal, akár az Operaházzal kezdve egy ilyen látogatást megszervezni. Akármilyen rövid is lesz a tavaszi ülésszak, és akármennyire is választások előtt lesz ez, gondolom, a kulturális bizottság tagjait maga az ügy is érdekli, függetlenül attól, hogy képviselők lesznek-e vagy sem, tehát én remélem, hogy elegen leszünk ahhoz, hogy egy látogatást érdemes legyen összehozni.
Még egyszer köszönjük szépen mindenkinek, aki segített tájékozódni, bizottsági ülést pedig legkésőbb december 15-én tartunk.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 39 perc)
|
Dr. Pető Iván
|
Jegyzőkönyvvezető: Bihariné Zsebők Erika és Várszegi Krisztina