KPSZB/1/2006.
KPSZB/1/2006-2010.
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2006. június 6-án, kedden, 9.30 órára
az Országház főemelet 64. számú tanácstermébe
összehívott üléséről
Tartalomjegyzék
Miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Dr. Veres János szóbeli kiegészítése
Domokos László kérdései és a válasz
Tukacs István hozzászólása és a válasz
Mádi László kérdései és a válasz
Herényi Károly kérdései és a válasz
Dr. Hargitai János kérdései és a válasz
Dr. Dancsó József kérdései és a válasz
Tóth András kérdései és a válasz
Babák Mihály kérdései és a válasz
Balla György kérdései és a válasz
Lengyel Zoltán kérdései és a válasz
Mádi László véleménye és a reflexió
Dr. Dancsó József kérdései és a válasz
Dr. Hargitai János kérdése és a válasz
Herényi Károly kérdése és a válasz
Domokos László kérdése és a válasz
Az MSZP-frakció álláspontjának összegzése - Szabó Lajos
A Fidesz-frakció álláspontjának összegzése - Varga Mihály
Szavazás a jelölt alkalmasságáról
Megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Bakonyi Tibor (MSZP)
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Burány Sándor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Sándor István (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados Ákos (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ)
Lakos Imre (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz
Lengyel Zoltán (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Tóth András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Bakonyi Tibor (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Keller László (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Molnár László (MSZP) Szabados Ákosnak (MSZP),
Szabados Ákos (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Tóth Andrásnak (Fidesz).
Dr. Veres János pénzügyminiszter-jelölt
Molnár Albert, a Pénzügyminisztérium államtitkára
Dr. Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 35 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim. Megkérem a bizottság tagjait, hogy foglaljanak helyet. Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit, a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a jegyzőkönyvvezető kisasszonyt; köszöntöm a sajtó képviselőit, munkatársait, és köszöntöm azokat a meghívott vendégeket, akiket a mai bizottsági ülésre vagy a hivatali kötelesség, vagy pedig az emberi kíváncsiság hozott el. Tisztelettel köszöntöm a bizottsági ülésünkön megjelent Veres János pénzügyminiszter urat, és köszöntöm kollégáit is, Molnár Albert és Katona Tamás államtitkár urakat, valamint a minisztérium minden jelen lévő dolgozóját.
Ilyenkor az ember nyilván mindig új reményekkel és új elképzelésekkel, vagy vágyakkal vág neki a bizottsági munkának. Ebben a parlamenti ciklusban először kerül sor a bizottság ülésére. Ebből az alkalomból is szeretném azokat köszönteni, akik a bizottság új tagjai. Kívánom nekik azt, a bizottság korábbi tagjaival egyetemben, hogy munkánkat az a választóktól kapott bizalom és felelősség jellemezze, amelyre ebben a bizottságban mindig is törekedtünk. Azt gondolom, hogy a választások végeztével, a választások után ennek a bizottságnak is az a munka adatott meg, amely a parlamenti Házszabályban és az Országgyűlés bizottságainak munkamenetében kijelöltetett a korábbi években. Abban reménykedhetünk tehát, hogy közös erőfeszítéseink eredményeképpen a magyar gazdaság, a magyar társadalom egy picit előrébb tud lépni az előttünk álló időszakban.
Azt hadd tegyem még hozzá, hogy Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke kimentését kérte a mai bizottsági ülésről. Szeretett volna megjelenni, de hivatali kötelessége elszólította innen.
Azt is el kell még mondanom a bizottság tagjai, valamint a sajtó munkatársai számára, hogy a bizottságunk már, örvendetesen, megkezdte azokat a megtakarítást jelentő lépéseket, amelyek, úgy tűnik, a következő hónapokban jellemezni fogják az ország életét. Ebből a szempontból szeretném megköszönni Kékesi Tibor alelnök úrnak a korábban végzett munkáját, hiszen most a bizottság vezetése egy alelnöki pozícióval kisebb lett. Tehát miközben a munkánk várhatóan nőni fog, a bizottság vezetése már, jó példát mutatva a parlament más bizottságainak, de az ország szélesebb nyilvánosságának is, egy alelnöki hellyel kevesebbel kezdi el a munkáját. Alelnök kollégáim egyébként Szabó Lajos alelnök úr és Domokos László alelnök úr, akikkel a bizottság munkáját igyekszünk lehetőség szerint optimálisan megszervezni.
No, ezek után szeretném a bizottság tagjait arra kérni, hogy a mai napirendi javaslatunkat fogadják el. Kiegészítés, észrevétel ehhez a napirendi javaslathoz nem érkezett, tehát ezt teszem fel szavazásra. Egy napirendi pontot tárgyalnánk meg, Veres János pénzügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatására kerülne sor, a Házszabály 132. § (3) bekezdése alapján.
Kérdezem, ki az, aki ezt a bizottsági napirendi javaslatot elfogadja, támogatja. Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Huszonkettő. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság 22 igen szavazattal a bizottság napirendjét elfogadta.
Miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Ezek alapján rá is térünk egyetlen napirendi pontunk megtárgyalására. A bizottság tagjai tájékoztatásként megkapták Szili Katalin házelnök asszony levelét. Ebben a levélben elnök asszony, szokás szerint, felkér bennünket a meghallgatásra, valamint csatoltuk azt a levelet, amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr a jelölt önéletrajzával elküldött a bizottság számára.
Veres János miniszter urat kérdezem, hogy kíván-e szóbeli kiegészítés tenni, vagy bevezetőt tartani a meghallgatás előtt. (Dr. Veres János jelzi, hogy igen.) Igen. Akkor miniszter úrnak adom meg a szót.
Dr. Veres János szóbeli kiegészítése
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Tisztelt Költségvetési Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Összesen három pontra korlátozódnék rövid bevezetőmben. Elsőként arra, hogy a bizottság tagjai előtt, részben a kiküldött írásos anyagból, részben pedig a többekkel közösen eltöltött sok évi parlamenti képviselői munkából, illetve e bizottság tagjaként, vagy alelnökeként elvégzett munkából is az ismeretségünk megvan. A személyes ismeretség, a személyes ismertség biztosítja azt, hogy a személy megítélésével kapcsolatos információkkal mindenki rendelkezzen. Azt gondolom tehát, hogy ehhez túl sokat hozzátennem nem is szükséges.
A második pont, amit szeretnék elmondani, az, hogy az elmúlt időszakban végzett munkát, illetve az utolsó egy évben pénzügyminiszterként végzett tevékenységet is figyelembe véve a mostani bizottsági meghallgatás céljaként megfogalmazott házszabályi rendelkezésre kölcsönösen ki-ki meg tudja adni a választ, a rendelkezésre álló információk ehhez bőségesen elégségesek. Pusztán egyetlen egy dologgal szeretném ezt kiegészíteni, nevezetesen azzal, hogy az elmúlt időszak, az elmúlt napok történései során azt igyekeztem elősegíteni, azt igyekeztem megteremteni, hogy a következő időszakban annak az intézménynek, amelyet Pénzügyminisztériumnak hívnak Magyarországon, a feladatköre, a kormányzati munkamegosztáson belüli szerepe, funkciója ahhoz legyen hű, ahhoz legyen méltó, amelyet korábban ez az intézmény betöltött itt, Magyarországon. Azaz tartsa meg mindazokat a tevékenységeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Magyarországon az államháztartás átfogó kormányzati felügyelete, irányítása biztosított legyen, tartsa meg azokat a feladatokat, amelyek az államot megillető bevételek döntő részének beszedésével kapcsolatos feladatköréből adódtak az elmúlt időszakban, és adódnak a következő időszakban is.
Itt egy fél mondattal mindenképpen kitérnék arra, hogy a megváltozó körülményekhez igazodva, azoknak megfelelve is ezeket a körülményeket a tevékenységébe integrálva tegye mindezt. Ha csak két dologra utalok, akkor ez mindenképpen fontos a költségvetést megillető bevételek beszedése kapcsán. Az egyik dolog az, hogy immáron néhány éve Magyarország több határán az Európai Unió határává is vált, és ebből adódnak bizonyos speciális, korábban nem volt, egy ideig mindenképpen jelen lévő, bizonyos határszakaszokon tartósan jelen lévő feladatok is.
A másik specialitás pedig abból adódik, hogy az elektronizáció olyan mértékben meghatározza korunkban az adózással, járulékfizetéssel kapcsolatos viszonyait is a magyarországi magánszemélyeknek és munkáltatóknak, amit érdemes a rendszer átalakításánál figyelembe vennünk. Ennek egy nagyon jelentős átalakítási sorozata kezdődött el néhány évvel ezelőtt, ezt folytattuk az elmúlt hónapokban, és szándékunk szerint a következő hónapokban is folytatni fogjuk, és ilyen módon fog megteremtődni a következő év elejétől kezdve a valamennyi munkáltató által történő személyenkénti bevallás, nyilvántartás kötelezettsége. Ezzel igyekszünk megteremteni annak feltételeit is, hogy Magyarországon a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb arányú legyen a legális munkaviszonyban foglalkoztatottak utáni költségvetési befizetési kötelezettségek teljesítése is.
A következő pont, amiről mindenképpen szólni szeretnék: ezekhez a bizonyos, a Pénzügyminisztériumhoz tartozó területekhez illő sorban a következő időszakra is fontosnak tartom azt megemlíteni, hogy az állami vagyonnal való gazdálkodás egységes rendszerének kialakítási feltételei Magyarországon nem halaszthatóak. Sok esetben tett már erre az Állami Számvevőszék is megállapítást az elmúlt 15 év alatt a különböző jelentéseinek értékelésében, és meggyőződésem szerint ennek feltételei ma Magyarországon olyan mértékben megteremthetőek, hogy a következő években ezen egységes szabályozás törvényi feltételei biztosítottak lesznek, és a következő hónapokban az ehhez szükséges jogszabályi feltételek kialakítását is meg fogjuk tudni teremteni.
Értelemszerűen a globalizálódó világban az Európai Unió szabályainak az érvényesítése Magyarországon azt is jelenti, hogy a pénzügyi szektor szabályozásánál olyan szabályok magyarországi alkalmazására is sort kell keríteni, amelyek szakmai megítélése ebben a bizottságban majd sok esetben fog a különböző törvények módosításánál feladatot jelenteni. Meggyőződésem szerint a pénzpiaci szabályozás továbbfejlesztése, a következő időszakban történő egységes európai harmonizációs követelményeknek való megfelelés lesz az, ami a következő hónapokban és még a rákövetkező néhány évben a legjelentősebb jogszabály-alkotási, törvénymódosítási vagy új törvényalkotási feladatot fog jelenteni az Országgyűlésnek. Ebben az esetben természetesen a költségvetési bizottságnak is.
Úgy gondolom, hogy ezek azok a területek, amelyek a Pénzügyminisztérium következő évi tevékenységeinél érdemben megváltoztatott szabályok szerint kell hogy folyjanak. Természetesen tovább kell fejleszteni azokat a területeket is, amelyeknél ilyen mértékű, gyökeres átalakításra talán nincs is szükség, de nagyon fontosnak tartom ezek közül is megemlíteni azt, hogy az állam kiadásainak megfelelő nyomon követése, az állam kötelezettségvállalásainak megfelelő nyilvántartása és nyomon követése is egy sokkal zártabb, ellenőrzöttebb rendszerben történjen, mint ahogy azt az eddigiek során Magyarországon gyakoroltuk. Így valósulhat meg az, hogy a következő időszakokra vonatkozó tervezés nagyobb megbízhatósággal történhessen Magyarországon. Ebben természetesen a magyar államkincstárnak kitüntetett szerepe kell hogy legyen, és a következő időszak egyik legfontosabb feladata ezen a területen is megvalósulhasson.
Befejezésül: a költségvetési gazdálkodás szabályainak átalakítása, a több mint 10 éves államháztartási törvény, a legtöbbet módosított magyarországi törvény új keretekbe öntése, új szabályok kialakítása ezen a területen is fontos a következő időszakban, talán annak érdekében is, hogy ellenőrzöttebb, kiszámíthatóbb, tervezhetőbb gazdálkodás valósulhasson meg a következő időszak magyarországi költségvetési gazdálkodásában. Ez természetesen az európai uniós tag Magyarországgal szemben is jogos elvárás, de jogos elvárás önmagunkkal szemben is, hiszen akik Magyarországon ezzel a témával foglalkoznak, azok számára is fontos, hogy sokkal inkább áttekinthetőbb, tervezhetőbb és kontrollálhatóbb mechanizmusok működjenek a magyar államháztartáson belül. Ezért azt gondolom, hogy a következő időszak tervei között kell megemlítenünk azt a feladatot, ami az államháztartási törvény vagy egységes átalakítását, vagy új államháztartási törvény megalkotását teszi szükségessé és lehetségessé itt és most, Magyarországon.
A legfontosabb feladatok a Pénzügyminisztérium következő évi tevékenységében mindaz, amiről beszéltem. Meggyőződésem szerint fönn kell tartani azt a helyzetet, ami alapján az államháztartás egészéért, az államháztartási folyamatok összehangolásáért ennek a minisztériumnak a kitüntetett szerepe a kormányzati munkamegosztáson belül is biztosított. Ilyen módon lehet megteremteni azt, hogy Magyarországon az egyes folyamatok, az európai uniós forrásfelhasználás, ennek nemzeti társfinanszírozása, a különböző fejlesztési célok összehangolt megvalósítása az országban úgy történhessen meg, hogy az valamennyiünk érdekében és az ország kiegyensúlyozott, összehangolt fejlődése érdekében történhessen meg. Ezeket tartom a legfontosabb céloknak a következő időszakot illetően, ezért gondolom azt, hogy ezeket célszerű volt itt most a bizottság tagjaival megismertetni. Egyébként a kiadott írásos anyagokon túlmenően ezt tartom legfontosabbnak a mostani feladatkör betöltését megelőzően a bizottsággal megbeszélni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait illeti a szó a kérdések, vélemények megfogalmazására. Néhány már jelezték, hogy szólni kívánnak. Domokos Lászlónak adom meg először a szót, őt követi majd Tukacs István.
Domokos László kérdései és a válasz
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Az egyik nyilatkozatával szeretném kezdeni, hiszen nem először hallgatjuk meg mint pénzügyminisztert, a múlt évben már pénzügyminiszter-jelöltként találkozott a bizottságunkkal. Pár hete még mint miniszter, Veres János úgy nyilatkozott az idézet szerint, hogy mindenkinek vállalni a kell a felelősséget az ígéreteiért, hogy a választás és a kormányprogramok ne képezzenek külön műfajt, mint ahogy az hivatkozása szerint korábban, más kormányoknál volt. Kérdésem az, mivel miniszterelnök úr nyilatkozataiból is kiderült, hogy két különböző műfajként kívánja a kormány kezelni, mint pénzügyminiszter hogyan kíván ehhez hozzányúlni.
Ehhez két alkérdés kapcsolódna. Ehhez szintén szembesíteném a 2005 júniusában tett nyilatkozatával: a jövő évre a jelenlegi információnk szerint 2 százalékot el nem érő inflációval számolunk. Ez alattival mindenképpen. Úgy is fogalmazhatnék, hogy optimális esetben ez akár a 0 százalékhoz közelebbi lehet, mint a 2-höz. Hogy állunk most, amikor az új kormány megalakul, a választásokon sikeresen túl van a miniszter úr, hogyan látja ennek az ígéretnek, ennek a prognózisnak a beváltását?
Gondolom, ehhez szorosan kapcsolódik a 2008-as maastrichti kritériumok teljesítése. Én most egyelőre csak az inflációra kérdeznék rá, hiszen, gondolom, mindenki a maga elemében még szeretne kérdezni, én ennek tükrében szeretném, ha az inflációs várakozásról nyilatkozna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Igen, parancsoljon! Miniszter urat illeti a szó.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, a választási kampányban és az azt megelőző nyilatkozatokban is mindig világosan fogalmaztam. Úgy fogalmaztam, hogy Magyarországon el nem halasztható változtatásokra van szükség az államháztartás egészében, az önkormányzatoknál, az oktatásban és az egészségügyben. Valamennyi nyilatkozatom ezt tartalmazta, úgy gondolom, hogy az új kormány ezen az úton fog haladni, ez látható a kormányprogramban is ezeknek a lépéseknek az eltervezett iránya. Ebből következően teljes összhangot látok a választási kampányban mondottak és a kormányprogramba, a kormány szándékaiba beépülő különböző intézkedések, törvénymódosítások között.
Én voltam az, aki a választási kampány elejétől kezdődően mindig is vállaltam azt, hogy függetlenül attól, hogy milyen választási eredmény születik, hogy ellenzékben, vagy kormányoldalon fogok ülni a parlamentben, ha bent fogok ülni, akkor meg kívánom szavazni azt a törvénymódosítást, amelyet egyszer már a parlament elé terjesztettünk 2003-ban, de akkor nem kapott többséget. Nevezetesen az önkormányzati rendszer átalakítását a kistérségi feladatellátás más tartalmú, más formájú szabályozására, és felajánlottam akkor ezt a választási kampányban megszólaló más pártok részéről induló jelölteknek is. Nem élt ezzel a lehetőséggel senki. Most azt tudom mondani, hogy azért dolgozom majd a következő időszakban is, hogy olyan javaslat kerüljön a parlament elé, amely Magyarország hosszú távú érdekét szolgálja, ami a 15 éves magyar tapasztalatok figyelembe vételével a halaszthatatlan változtatásokat ezen a területen is meg fogja tenni.
Ezért azt gondolom, hogy szükség van azokra a reformokra, amelyekről beszéltünk, és amelyek részleteiről egyre többet lehet hallani a nyilvánosságon keresztül. Szándékaink szerint a kormányalakítást követő első kormányülésen ezeket a törvényjavaslatokat a kormány tárgyalni is fogja, és az Országgyűlés elé fogjuk tudni terjeszteni. Azt remélem, hogy ebben nagymértékű egyetértés alakul ki kormánypárti és ellenzéki képviselők között a parlamentben is, és remélem, ebben a bizottságban is.
A 2006-os inflációs célról azt tudom mondani, képviselő úr, hogy ha a maginfláció mértékét nézem, az pontosan úgy alakult, ahogy azt mondtam az elmúlt időszakban. A 2 százaléktól jelentősen elmaradó maginflációs trend van jelen pillanatban Magyarországon. Ehhez valószínűleg hozzáadódik még majd valamennyi. A mostani információim szerint az a mérték, amiről beszéltünk, várhatóan nem alulról, hanem felülről teljesülhet Magyarországon. Azt tudom mondani, hogy ugyanakkor egy mérték érdekében senkinek sem érdemes dolgoznia, egy gazdaság mutatóit komplexen kell nézni, növekedéssel, inflációval, jövedelemnövekedéssel és sok minden mással együtt.
Ha ezt nézem, akkor értelemszerűen sok megváltoztatandó paramétere van a magyar gazdaságnak. Elsődleges célomnak azt tekintem, hogy az Európai Unió átlagához a lehető leggyorsabb felzárkózást produkálja a magyar gazdaság, a magyar társadalom, mind gazdasági paraméterekben, mind pedig társadalmi paraméterekben. Ezért tehát azt gondolom, hogy az a trend érvényesül Magyarországon, amelyről korábban beszéltem. Amikor ezt a nyilatkozatot tettem, a Nemzeti Bank jelentősen kevesebbet jósolt, ma pedig ennél jelentősen többet gondol a jegybank. De a maginfláció ugyanakkor azt a trendet tükrözi, amelyről én beszéltem.
A 2008-as kritériumteljesítés valóban komoly kérdés, ha az inflációra kérdez rá, akkor főleg, most az egyik balti ország példáját figyelembe véve. Ezért is igaznak gondolom azt, amit ezzel kapcsolatban korábban mondtam, hogy Magyarországnak azt kell hogy legyen a célja, hogy ezen választási ciklus második felére lehetőleg valamennyi maastrichti kritériumot teljesítse. Nem biztos, hogy az eddig nagyon hangsúlyozott kritériumok lesznek a legkritikusabbak, lehet, hogy más kritérium kritikusabb lesz. Ezért azt gondolom, hogy valamennyiünknek egy célunk lehet, hogy úgy alakítsuk a magyar gazdaság paramétereit, hogy ezek a kritériumok, lehetőleg valamennyi, teljesülhessenek.
Utána persze a belépés külön történet, hiszen nem mi döntünk a belépésről. Most jó példa erre az iménti történet, hogy ha egy országban elszáll egy mutató, akkor nagyon szigorúak tudnak lenni az euróklub országai, és nem fogják befogadni akár egy mutató miatt sem azt az egy országot. Tehát az egy hosszú történet, ami még előttünk van. Azt gondolom, hogy Magyarországon reális esély van arra, hogy a következő időszakban, ezt a maginflációs mértéket figyelembe véve, a 3 százalékot el nem érő mértékű infláció legyen a következő években, és ha a 3 százalékot el nem érő az infláció, az megadja az esélyt arra, hogy persze a mindig csúszó bázison számolt inflációs mértéket is tudja teljesíteni majdan Magyarország. De hangsúlyozom, hogy ez nem az egyetlen mutató, amit figyelembe kell venni. Számomra az a komplex mutató a legfontosabb, hogy Magyarország olyan gyorsan növekedjen, amilyen gyorsan csak tud növekedni, minden paraméterét figyelembe véve, mert így tudja a hátrányát minél hamarabb ledolgozni az Európai Unió fejlett országaihoz képest. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Tukacs István képviselő úr következik, őt majd Mádi László követi.
Tukacs István hozzászólása és a válasz
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mondandóm tárgyát éppen a Házszabály 132. § (3) bekezdése és a további rendelkezések képezik elsősorban. Nevezetesen az, hogy a tisztelt bizottság feladata a mai alkalommal az, hogy a jelölt személyes alkalmasságáról mondjon véleményt. Ebben segítségemre volt az is, hogy a Házszabály rendelkezik arról, hogy mi történjen a meghallgatáson, és ha megengedik, idézném: "Figyelemmel arra, hogy a miniszterjelöltek meghallgatása megelőzi a kormány, illetve a kormányfő bemutatkozó programbeszédét, ezért értelemszerűen a meghallgatás során a kérdés nem irányulhat konkrétan a kormányprogram tartalmára." Ezért én is inkább a személyes alkalmasságról és a személyes vonatkozásokról szeretnék beszélni.
Ebben két dolog lesz segítségemre. Az egyik a hosszú, közös életpálya Veres János pénzügyminiszter úrral, a közös tájegység, a közös megye, nevezetesen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, és persze nem lebecsülendően a hasonló életkor is. Szeretném a tisztelt bizottság figyelmét felhívni arra, hogy az életpályája tanulmányokkal megalapozott, és ebben az életrajzi adatok között közölt egyetemi doktori címet és az agrármérnök szakközgazdász végzettséget szeretném említeni. Ami számomra nagyon fontos, a praktikum, vagyis a gyakorlatban eltöltött életpálya. A gyakorlatban eltöltött életpálya az agráriumban, a vállalkozásokban, és ami sokak számára a bizottságban nem lehet mellékes, az önkormányzatokban is. Hiszen ez az a szférája az államigazgatásnak, illetve a közösségek életének, irányításának, amelyben szakmai és pénzügyi tapasztalatokat a pénzügyminiszter úr részben önkormányzati képviselőként, részben pedig egy középváros polgármestereként szerzett.
A gazdasági és kereskedelmi kamara, a megyei fejlesztési tanács, vagy a megyei vállalkozásfejlesztési alapítvány voltak olyan állomások, amelyek a praktikum részét képezik, de ami mindannyiunk számára fontos lehet, az egy három cikluson át ebben a bizottságban és ennek különböző albizottságaiban végzett munkája. Ebben a bizottságban, amely a parlament bizottságai közül a legfajsúlyosabb, az ász alelnökeit jelölő ideiglenes bizottsági, az európai integrációs albizottsági tagsága, illetve a különféle eseti megbízások jelentettek komoly megalapozást az alkalmassághoz. A politikai államtitkársághoz, ami ezután következett, és a miniszterséghez.
Egyetlen dolgot szeretnék még kiemelni ebből a tárgykörből, mégpedig Veres János miniszter úr alkalmasságát apparátusok irányítására, és ami nem lehet mellékes sem a bizottság, sem hazánk számára, az éppen az Európai Unió következő ciklusos költségvetésének, hétéves költségvetésének tárgyalásakor végzett szakmai munka.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Szeretném bejelenteni, hogy a szocialista képviselők támogatják a pénzügyminiszter-jelölt úr pénzügyminiszteri megbízását, és támogatni fogják ezt a bizottságon kívül is, természetesen a plenáris ülésen is. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm én is. Miniszter úr kíván erre reagálni?
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen az életútnak ezt a felsorolását. Ebben egy dologra tartok fontosnak reagálni. Nevezetesen arra, én mindig is vállaltam, most is vállalom, és a munkám során is érvényesítettem azt, hogy valóságos kapcsolatom volta reálszférával, és van ma is ilyen kapcsolatom. Nagyon fontos az, hogy ne csak a pénzügyi szemlélet legyen meghatározó valamennyiünknél, hanem a gazdaság más szegmenseinek az ismerete is, illetve, úgy fogalmazok, talán a társadalom más szegmenseinek az ismerete is bizonyos döntések meghozatalánál. Az elmúlt egy évben sokszor kellett ilyen jellegű mérlegelést végrehajtani. Tudom, hogy nem mindig sikerül az embernek a mérlegelés pontosan és precízen minden egyes alkalommal, azonban azt gondolom, hogy nagyon nagy hibát ebben a kérdésben talán nem követtem el az elmúlt időszakban. Igyekeztem erre is és arra is tekintettel lenni.
Ezt a fajta kapcsolódásomat a reálszférához meg kívánom tartani a továbbiakban is. Hiszen azt gondolom, hogy csak úgy lehet ebben a beosztásban megfelelőképpen dolgozni, ha az ember nemcsak a falakon belül látja a valóságot, és nemcsak a számokat látja a papíron, vagy a monitoron, hanem látja azt a valóságot is, ahol nemzeti jövedelem keletkezik, ahol emberek élnek, ahol fejlődés van, ahol európai uniós forrásokat használunk fel, mert ez az egész együtt Magyarország. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Nyilván erre vonatkozóan még lesznek majd kérdések. Most Mádi László következik, őt majd Lakos Imre képviselő úr követi.
Mádi László kérdései és a válasz
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Talán nem túlzás azt mondani, hogy az ország közvéleménye rendkívül nagy figyelemmel követi a kormány felállását, és várja azt, hogy végre világos, tiszta képet kapjon az ország helyzetéről, ezen belül az államháztartás válságosnak mondott problémáiról. Tiszta kérdések, tiszta válaszok szükségesek mindannyiunk számára, mind parlamenti képviselők, mind kormányzati tisztségéért felelős emberek számára, őszintéknek kellene lennünk a választókhoz, még akkor is, ha korábban nem mindig történt jó példamutatás.
Ezért kérdezem konkrétan, hogy mikor döntötték el, hogy nem folytatódik az adócsökkentés. Beterjesztettek egy hosszú távú adócsökkentési programot, az információk szerint ez már a múlté. Mikor döntötték el? Ha az adóemelés mellett vannak, akkor ezt hogyan egyezteti ön össze a gazdasági növekedés pártolásával? Most említette, hogy gazdasági növekedést fontosnak tartja, az adóemelés és a gazdasági növekedés a hüvelykujj szabálya szerint nehezen összeegyeztethető, és ezen a téren én komoly aggályokat látok. Milyen új információ derült ki az elmúlt néhány hónapban, amely indokolja azt, hogy a választási ígéreteiket lényegében elfelejthetik? Önök önmaguktól vették át a kormányzást, tehát ezért is kíváncsi vagyok, mert nagyon nehéz kívülről belelátni a dolgokba. Az Állami Számvevőszék többször rámutatott, hogy az információáramlás tekintetében, a transzparencia, tehát az átláthatóság tekintetében óriási hiányosságok és problémák vannak.
Mikor fogunk az euróövezetbe belépni? Ez a következő kérdésem. Ön ebben már korábban egyértelműen nyilatkozott. Tartja-e azt az álláspontját, vagy más álláspontot foglal el? Nyilvánvalóan nekünk ezzel tisztában kell lennünk egy pénzügyminiszter-jelölt esetében, és nemcsak nekünk, hanem az ország közvéleményének is. De van egy volt minisztertársa, Draskovics Tibor, aki most a hírek szerint a kormányzati szerkezet általam nehezen követhető változásai hatására valamilyen szinten az ön főnöke lesz. Hogyan, milyen típusú munkakapcsolat várható, vagy hogyan fog ez a kapcsolat kialakulni? Jelezném elnök úrnak, hogy azt gondolom, ebben a kormányzati szerkezetben szükséges lenne Draskovics Tibort is meghallgatni. Hiszen nekünk itt, a parlament nyilvánosságát biztosító illetékes szakbizottságnak tudnunk kell arról, hogy a költségvetési determinációk és a költségvetés fő folyamatai fejlesztési téren is milyen konkrétumokkal járnak, és ez hogyan hat az ország államháztartására és gazdaságára. Draskovics Tibor egyelőre egy rejtőzködő hatalomnak tűnik számunkra, és a parlament megcsúfolásának tartanám, ha az ő meghallgatására nem nyílna mód, miközben várhatóan óriási hatalom lesz a kezében. Tehát az ön személyes álláspontjára vagyok kíváncsi, mert azt gondolom, önnek sem jó, ha ön viszi el a balhét, más pedig a tényleges hatalmat gyakorolja esetleg. Tehát várnám az ön véleményét ezzel kapcsolatosan. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter úr, öné a szó!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! A kormánynak nincs olyan döntése, hogy nem folytatódik az adócsökkentés. A kormánynak olyan döntése van, hogy előkészít javaslatokat az első kormányülésre az ügyvezető kormány. A pénteki parlamenti döntés függvényében megtartandó első kormányülés függvényében lehet vagy nem lehet ilyen típusú döntést hozni. Tehát azt tudom mondani az első kérdésre, hogy ez a válaszom.
A második: én valóban a gazdasági növekedést tartom a legfontosabb makroparaméternek, ha szabad így fogalmaznom. Ma úgy gondolom, hogy a gazdasági növekedésre a legnagyobb veszélyt az jelentheti, ha Magyarországon, egy fikciót feltételezve, olyan helyzet jönne létre, amelyben mondjuk a tartósan magas növekedés feltételei nem biztosítottak. Éppen szerintem a kormánynak az a felelőssége, hogy olyan javaslatokat készítsen elő, olyan indítványokat tegyen, ha kell, a törvényhozók számára, amelyek azt teremtik meg, hogy egy stabil és kiegyensúlyozott növekedés legyen az országban. Az ezt veszélyeztető valamennyi tétellel szemben kell javaslatokat megfogalmazni a kormánynak. Ilyen értelemben az a mi felelősségünk, ha rendesen felmérjük a helyzetet, hogy az ebből következő javaslatokat megfogalmazzuk.
Éppen ezért, még egyszer egy fikciót megfogalmazva, ha tovább emelkedik az eurókamat az eurózónában, vagy tovább emelkedik a dollárkamat az USA-ban, akkor nagy valószínűséggel a magyar pénzpiacon bent lévő pénz egy része, legalábbis mint lehetőséget megvizsgálja azt, hogy esetleg másutt vár hozamot a befektetések után. Ilyen értelemben Magyarországnak ezt a változó világot, ezt a változó környezetet érdemes figyelemmel kísérnie, és erre a megfelelő döntéseket meghoznia. Azt gondolom, figyelemmel Törökországra és sok más országra, hogy ezeket a körülményeket mérlegelve szükséges a következő időszakban azokat a korrekciókat megtennünk, amelyek stabilabbá és biztonságosabbá teszik azt a növekedést, amit Magyarország egy kelet-közép-európai országként elérhet a következő időszakban.
Tehát éppen hogy összhangban levőnek látom a fenntartható magas növekedéssel azt, hogy ha adott esetben olyan intézkedésekre kerül sor, amelyek a tartós növekedés bizonytalanságát hárítják el. Ha ez éppen egy adóváltoztatás, akkor legyen az adóváltoztatás. Ha ez éppen nem csökkentése, hanem növelése bizonyos adótételnek, akkor ez is összhangban lehet azzal. Ezért azt gondolom, hogy a hüvelykujjszabály hosszú távon bizonyosan érvényesül, de adott esetben rövid távon is döntéseket kell hozni.
Nincs semmifajta új információ, ami előkerült volna, ismert információ van mindannyiunk számára, amivel rendelkezünk, hiszen minden hónapban nyilvánosságra hozzuk, a költségvetési bizottság tagjai külön is megkapják azokat a tájékoztató füzeteket, amelyek az államháztartás helyzetéről szólnak. A Pénzügyminisztérium az előre meghirdetett publikációs naptár szerint ezt a honlapján nyilvánosságra hozza, a sajtótájékoztatókon írásos formában is kiosztja a szakújságíróknak. Ezek szerint semmifajta olyan új információ nincs, ami bárki számára meglepetéssel járna. Nem lesz ilyen a legutolsó hónap költségvetési adata sem meggyőződésem szerint. Hiszen az eddig megszokott trendeknek megfelelő.
Ugyanakkor az a mi felelősségünk, hogy prognózisokat is készítsünk előre. Azaz, ne csak a megtörtént eseményeket konstatáljuk adott esetben, hanem nézzük meg azt, hogy mi várható a következő hónapokban, nézzük meg azt, hogy mi várható év végéig, és nézzük meg azt, hogy mi várható a következő években. Ha pedig ezt is elvégezzük, akkor nyilvánvalóan az ebből következő javaslatokat is meg kell hogy fogalmazzuk. Ma itt tartunk. Ezek a javaslatok fogalmazás alatt vannak. Úgy gondolom, hogy a pénteki parlamenti vitát, szavazást követően az új kormánynak lehetősége lesz ezen javaslatok alapján a szükséges döntéseket meghozni. A magunk részéről ezt a munkát péntekig bizonyosan el fogjuk végezni.
Az euróövezetbe történő belépésünkre a pontos válasz az, hogy akkor fogunk belépni, amikor a klub tagjai felvesznek bennünket. Képviselő úr! Úgy fogalmaztam mindig, és most is úgy fogalmazok, hogy Magyarországnak az az érdeke, és a kormánynak az a célja, hogy a lehető leghamarabbi időpontra teljesítsük a kritériumokat. A kormányprogramban is pontosan rögzítésre került ez a formula, ami azt jelenti, hogy a kormányzati ciklus második felére teljesíteni kívánjuk a maastrichti kritériumokat, és ezt követően el fogják dönteni a klub tagjai, ahogyan most is döntenek bizonyos országokról, hogy Magyarország melyik évben csatlakozhat az eurózónához. Ezért azt gondolom, hogy ez nem a mi döntésünk. A mi döntésünk az, hogy a megfelelő feltételeket, Magyarország gazdasági feltételeit teljesítsük. Ezért azt gondolom, nekünk azért kell dolgozni, hogy ez a feltételteljesítés bekövetkezzen, ahogy az imént fogalmaztam, a kormányzati ciklus második felében.
Képviselő Úr! Draskovics Tiborral kapcsolatban némi félreértés van. Valószínűleg a sajtóból rosszul tájékozódott valaki. A jelenlegi ismereteim szerint Draskovics Tibor egy olyan szervezetet fog vezetni, amely egy testület számára javaslatokat fog készíteni, és a döntéseket ez a testület fogja hozni. Ezt a testületet a Magyar Köztársaság kormányának hívják, ennek a kormánynak, ha és amennyiben úgy alakul a pénteki döntéshozatal a parlamentben, én valószínűleg tagja leszek. Bizonyosan nem lesz közöttünk Draskovics Tiborral alá-fölérendeltségi viszony a szónak abban az értelmében, hogy a főnököm nem lesz.
Jelenlegi ismereteim szerint a mai magyar szabályok azt mondják, hogy a kormánytagoknak más személyek semmiképpen nem főnökei, azt mondják, hogy a kormányfő vezeti, a miniszterelnök vezeti a kormányt mint testületet, és ilyen értelemben a kormány az Országgyűlés alárendeltségében működik a magyar alkotmányos rend szerint. Miután Draskovics Tibor nem parlamenti képviselő, a kormánynak nem tagja, ezért egyértelműen lehet azt rögzíteni, hogy azok a javaslatok, amelyeket ők elő fognak készíteni, a kormány döntésének függvényében valósulnak meg, vagy nem valósulnak meg. Egyébként egymással együttműködő viszonyban fogjuk ezt a munkát végezni, erről pénteken részletes beszélgetést folytattunk. Nem gondolom, hogy bármilyen mértékben és bármilyen módon a kettőnk között utasítási jog keletkezhetne. Éppen ezért ezt a fajta megközelítést semmiképpen nem tartom sajátomnak. Pontosan fogom alkalmazni azokat a szabályokat, amelyeket a mostani alkotmányos berendezkedés ezekre az esetekre érvényesít.
Úgy érzékelem, hogy a médiában az elmúlt napokban a nem kormánytag, de bemutatott leendő vezetők személye túlzott misztikummal van övezve. Olyan jogkörök vannak nekik tulajdonítva, amelyek jogkörök bizonyosan nincsenek sem a jelenleg érvényes jogszabályokban, sem a kormány szándékában a következő időszakra. Ezért szeretném azt egyértelművé tenni, hogy mi együttműködő partnerei, ha úgy tetszik, munkatársai lehetünk egymásnak, alá- és fölérendeltségi viszonyban ugyanakkor nem állunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Lakos Imre képviselő úr következik, és őt majd Herényi Károly követi.
LAKOS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Személy szerint örömmel hallottam az iménti válaszában azt a gondolatot, amiben hangsúlyozta, hogy a reálszférához való kapcsolódását fontosnak tartja a jövőben is, nemcsak egy szigorú, kizárólagos pénzügyi szemléletmódot tart fontosnak a munkájában, hanem mérlegeli majd a társadalmi összérdekeket is. Ezt a magam részéről is fontosnak tartom ahhoz, hogy sikeresen tudjon tevékenykedni miniszterként és a kormány tagjaként is.
A szabad demokrata frakció, megismerve az ön eddigi munkáját és jövőbeni elképzeléseit, támogatja miniszterré választását, és támogatni fogja a jövőben miniszteri munkáját miniszterként, kormánytagként, a kormányprogram végrehajtásában a kormányprogram egyik végrehajtójaként. Úgyhogy szeretném, ha sikeresen tudna tevékenykedni a jövőben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter Úr? (Dr. Veres János jelzi, hogy nem kíván reagálni.) Herényi Károly következik, út követi majd Kékesi Tibor képviselő úr.
Herényi Károly kérdései és a válasz
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt, vagy Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Sajátos helyzetben vagyunk, hiszen a rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy ugyanaz a kormány, vagy ugyanaz az összetételű kormány folytassa a munkáját, amelyik a választások előtt szintén kormányon volt. Van néhány sürgető és égető feladat az új kormány előtt. A szeptemberi határidő a konvergenciaprogram elfogadtatásának határideje. A kormány, amelynek ön is tagja volt, az előző ciklusban erre kétszer kísérletet tett, mind a kétszer elutasítás volt a kísérlet végeredménye. Most harmadízben kísérli meg a kormány. Mi nagyon drukkolunk, és segíteni fogjuk, hogy ez a törekvés teljesüljön.
De vajon mi lesz a változás lényege? Mi lesz az új konvergenciaprogramban valóban új, ami az esélyét megteremti annak, hogy ezt az Európai Unió soros, vagy vonatkozó bizottsága el is fogadja? Az előző ciklus vége felé beterjesztett a kormány egy törvénytervezetet, amely tulajdonképpen a konvergenciaprogram megvalósulását szándékozott törvénybe iktatni. Ez meglehetősen gyenge teljesítményt magán viselő teljesítmény volt, végül a koalíciós partner sem támogatta, és a kormány visszavonta az előterjesztést. A baj mind a három esetben az volt, hogy a célok jelöltettek meg, amiben mindenki egyetért, viszont a célokhoz elvezető út homályban maradt. Szmáíthatunk-e változásra a harmadik variáció esetében? Milyen garanciákat tud nekünk itt miniszterjelölt úr mondani annak vonatkozásában, hogy ez a harmadik kísérlet végre eredményes lesz? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter Úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Egyrészt annyiban pontosítanám képviselő úr felvezetését, hogy szeptember nem magának a programnak az elfogadtatása, hanem szeptemberig kell benyújtani azt a pontosítását, korrekcióját a konvergenciaprogramnak, amelyet az ország a maga szempontjából szükségesnek és lehetségesnek tart. A konvergenciaprogramok már csak olyanok az Európai Unió gyakorlata szerint, hogy minden évben be kell nyújtani. Tehát ilyen értelemben arról van szó, hogy a magyar kormány X-szer szaladt neki valaminek, jövőre is neki fogunk szaladni feltehetőleg, meg azt követően is, ha nem változik az EU szabályozása, mert aki kívül van az eurózónán, azoktól minden évben megkövetelik azt, hogy ilyen programot letegyenek az asztalra.
De a dolog lényegét illetően: Az elgondolásunk az, hogy szeptemberig az újonnan felálló kormány azoknak a törvényeknek a hatásait figyelembe véve, amely törvények módosítására kezdeményezést teszünk az Országgyűlésnek, fogjuk tudni júliusban és augusztusban a konvergencia új pályáját meghatározni. Ezeknek a törvényeknek a módosítására szándékaink szerint az újonnan felálló kormány a jövő heti ülésén fog javaslatot tenni az Országgyűlésnek, és ezek között több olyan javaslat van, amely ismereteink szerint egyrészt kétharmados többséget igényel, másrészt a július közepi időpontig szeretnénk, ha a parlament meg tudná tárgyalni.
Ha ezek a törvényjavaslatok elfogadásra kerültek, érdemi reform-, átalakító lépések lesznek a magyar államháztartás nagy rendszerét illetően, hiszen a rendszerváltás óta eltelt 15 év változásait, tapasztalatait le lehet szűrni Magyarországon. Ezekből adódóan, ahogyan már korábban fogalmaztam, az oktatásban, az önkormányzatoknál, az egészségügyben és az államháztartás egészét illetően, a központi államigazgatás egészét illetően célszerű olyan változtatásokat tenni, amelyek egy racionálisabb, felelősségteljesebb, az üzleti szféra változásait jobban lekövető államháztartást valósítanak meg Magyarországon. Ennek minden konzekvenciáját figyelembe véve most úgy gondoljuk, hogy a július-augusztus elégséges arra, hogy ezeket a változásokat figyelembe véve tudjunk egy konvergenciaprogram-módosítást benyújtani Brüsszelben, amely biztosíthatja, immáron megváltozott törvényi feltételekkel, más államháztartási, tervezési, pénzfelhasználási gyakorlattal, hadd ne mondjam végig, más intézményi munkamegosztási feltételekkel azt, hogy Magyarországon a rendelkezésre álló bevételekből tudjon gazdálkodni az állam, és a rendelkezésre álló bevételek racionálisabb felhasználásával lássa el állami feladatait.
Úgy vélem, hogy ezek megkerülhetetlen kérdések, amelyekre a következő héttől kezdődően Magyarországon a parlamentben sok-sok órát fogunk fordítani, hogy ezeket megvitassuk, megbeszéljük egymás között. Ezeknek a javaslatoknak az előkészítő munkái természetesen folynak jelen pillanatban. Éppen frakcióvezető úr pártjának székházában folyt ezzel kapcsolatban egy többpárti egyeztetés az elmúlt hetekben. Szándékaink szerint egy ilyen többpárti egyeztetésre sor fog kerülni a következő napokban is annak érdekében, hogy amelyik változtatás kétharmados törvénymódosítást igényel, ahhoz lehetőleg az ellenzék támogatását is megnyerjük, és ilyen értelemben tudjunk júliusban a parlamentben olyan döntéseket hozni, amelyek hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy Magyarország mint állam sokkal hatékonyabb, sokkal racionálisabban működő államháztartást tudjon maga mögött.
Tény és való, hogy ha ezt változatlanul hagyjuk, nincs esélyünk arra, hogy a következő néhány évben azokat a kritériumokat, amelyeket valamennyi eurózónához csatlakozó országtól elvárnak, Magyarország is teljesíthesse, teljesíteni tudja. Ennek érdekében tesszük meg javaslatainkat a következő héten, és meggyőződésem szerint ezek között lesznek olyanok, amelyeket az ellenzék is el fog tudni fogadni, hiszen nagyon sok kérdést hasonlóképpen látunk. Nagyon sok kérdésben Magyarországon ugyanazok a tapasztalataink, hiszen egy országban élünk. Meg vagyok arról is győződve, hogy ezek között vannak olyanok, amelyek megváltoztatása immáron politikai érdekévé is vált mind az ellenzéknek, mind a kormányoldalnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kékesi Tibor következik, őt majd Hargitai János követi.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Az eddigi hozzászólásokból is az volt az érzékelésem, hogy Veres János pénzügyminiszter-jelölt úr politikai, szakmai alkalmassága tekintetében nem nagyon firtattuk az életrajzát, nem nagyon firtattuk az eddigi életútját, mert, úgy gondolom, sok tekintetben önmagáért beszél. Én is inkább ahhoz szólnék hozzá, ami valószínűleg leginkább a bizottsági kíváncsiskodás tárgya, hogy ahhoz a gazdaságpolitikához, költségvetési politikához, amit Magyarországnak a jövőben folytatnia kell, milyen embert, milyen alkalmas jelöltet keresünk, mennyire hiteles ilyen szempontból a korábbi, jelenleg ügyvezető pénzügyminiszter ismételt jelölése.
Természetesen a kérdésekből is érzékelhető, hogy bizonyos szegmenseire már elhangzottak, és nyilván majd a későbbiekben más részeire is elhangzanak kérdések, abban viszont tökéletesen egyetértek a miniszterjelölt úrral, hogy ezeket egyben, együtt kell kezelni, nem lehet csak inflációról, nem lehet csak gazdasági növekedésről, nem lehet csak foglalkoztatási kérdésekről önmagukban beszélni, mert ha az egyik oldalon vállalunk valamit, a másik oldalon engednünk kell valamit. A körülmények tisztázásánál, azt gondolom, valamennyien világosan látjuk, hogy ma egy jól működő gazdasággal, reál- és pénzügyi szférával és egy problémákkal, gondokkal küszködő szférával állunk szemben. Mondhatnám, hogy még a gazdaság jól működik, de nyilván tartósan ez egy ilyen problémákkal küszködő költségvetés mellett nem tartható fenn.
Miért gondoljuk azt, hogy jó a gazdaság? Talán, most anélkül, hogy a részletekbe belemennél, azt elfogadható állításként megfogalmazhatom, hogy nagyobb a növekedés az Európai Unió átlagánál, különösen az eurózóna átlagánál. Természetesen van ebben komoly konkurencia. Több embert foglalkoztatunk, mint négy éve, mondjuk. A munkanélküliség alacsonyabb, és akkor megint lehet hozni példákat, mint az Európai Unió átlaga, mint az egyébként példaként elénk állított, gazdaságilag gyorsan, ütemesen, nálunk gyorsabban növekvő gazdaságok munkanélküliségi statisztikája.
Az export, a beruházás - ezek is nagyon jelentős mértékűek, versenyeznek nemhogy a fiatal uniós államokkal, a most csatlakozókkal, hanem bizony komoly konkurenciái vagyunk a régi államoknak, az FDI-sorrendben múlt évben kiugró eredményt produkáltunk. Miután ez a jövőre is előrevetíti a gazdasági növekedés ilyen irányú fenntarthatóságát. A jövedelmek és ezen belül a reáljövedelmek alakulása az elmúlt négy évben megint csak olyan mértéket ért el, amikor nem az a kérdés, hogy jó-e, hanem az, hogy fenntartható-e, visszatérve az előbbi kérdéshez. Az infláció mértéke pedig, úgy gondoljuk, ha a mostani évet akarnánk összevetni az európai uniós átlaggal, akkor még az is lehetséges, hogy teljesítjük a maastrichti kritériumot, bár nem ez az az év, amikor meg kell felelni ennek a mértéknek.
Baj van viszont a másik oldallal, azokkal a költségvetési mutatószámokkal, amelyek a hiányra, az államadósságra vonatkoznak, ami jelen pillanatban csak korrekciókkal, bár a maastrichti szabályoknak megfelelő korrekciókkal felel meg az előírásoknak. Ha tartósan fennmarad ez a helyzet, akkor gond lehet a ma még jól működő gazdasággal, ezért a jelenlegi kormányzati ciklus legfontosabb feladata és a legrövidebben teljesítendő feladat az egyensúly megteremtése. A fő cél azonban ma még nem a nullszaldó, hanem a maastrichti kritériumok és az ehhez szükséges szigorú költségvetési gazdálkodás, takarékosság, helyenként kiigazítás és természetesen azoknak a bevételeknek a megszerzése, növelése, amiket a költségvetés előír, amik ehhez az egyensúlyhoz szükségesek.
Hiteles, alkalmas jelölt-e tehát ehhez a programhoz a pénzügyminiszter-jelölt úr? Úgy gondolom, hogy igen, és a kijelölt miniszterelnök is üzen nekünk ezzel a jelöléssel. Üzen, még egyszer mondom, hogy milyen gazdaság- és milyen költségvetési politikát akar folytatni, mert egy olyan jelöltet állított, aki végig hangsúlyosan, tulajdonképpen majdnem folyamatosan ugyanazokkal a formulákkal a reform elkötelezett híveként mutatkozik, amely az államháztartás egészére, de az önkormányzatok és különösen az egészségügyi rendszer, emellett az oktatási rendszer megújítására való törekvést jellemzi. Úgy gondolom, ez mindenképpen hitelesíti a szemünkben.
Hiteles jelölt a piaci szereplők is. Érzékeljük, hogy Magyarország hitelezőinek, legnagyobb hitelezőinek nem mindegy, hogy ki ül a pénzügyminiszteri székben. Sokszor a befektetési, a különféle magyar rövid, vagy közép-, esetleg hosszú távú kötvényekbe való pénztartásuk ennek szól. Nem akarnék példálózni más személyekkel, akik nyilatkozataikkal már nem különösebben zavarják meg a nemzetközi befektetők politikáját. Úgy gondolom, hogy tegnap, ma és holnap is, ha a pénzügyminiszter fog nyilatkozni, az mindenképpen iránymutató, és mindenképpen meghatározza majd a befektetők döntéseit.
Az értékpapírpiacok kifejezetten jól reagálnak. Kétségkívül a magyar költségvetés állapotának szólóan az elmúlt időszakban bizonyos hozamemelkedés bekövetkezett, de nem szakadtunk el attól az akár a jegybanki alapkamathoz kötött pénzügyi és kamatpályától érdemben, amin Magyarország mozog. Stabilak az itt tartott pénzek. Megint egyébként az utóbbi kibocsátások tekintetében csökkenés mutatkozik a kamatokban, 6-6,5 százalék között vannak a 6 hónapos diszkont kincstárjegy-befektetések, amik továbbra is fenntartják a bizalmat, és 2,5-3-szoros túljegyzések érzékelhetők ezen a piacon. Nem látunk tehát forráskivonást, úgy gondolom, ilyen szempontból rendben vannak ezek a folyamatok.
Ugyanakkor párhuzamosan érzékeljük, hogy ha Magyarországon már hónapok óta stabil is a kamatpálya, 6 százalék a jegybanki alapkamat, mind az európai és kisebb mértékű, de nagyon jelentős az amerikai kamatdöntések következtében az ottani pénzügyi ösztönzés, hogy ott kerüljön befektetésre a szabad, a likvid pénzeszköz. Nagyon picire szűkült az a különbség, ami a kettő között megmutatkozik, és ezzel együtt, még egyszer mondom, stabil a befektetői bizalom ennek a relatív, szűk sávnak a következtében is.
Üzenünk a partnereknek is, jelesül a nemzetközi partnereknek. Ezek elsősorban az európai uniós tagállamok, az Európai Unió Bizottsága és annak tisztségviselői. Itt már egy utalás elhangzott a tekintetben, hogy amikor Magyarország a 2007-2013 közötti évekre vonatkozó pénzügyi perspektívát tárgyalta, akkor annak a szakmai háttérmunkának, annak a kitartó és végül is eredményes sorozatnak Veres János pénzügyminiszter-jelölt úr nem elhanyagolható szereplője, hanem kifejezetten eredményes közreműködője volt. Magyarország számára ez rendkívül sikeres távlatot nyit ebben a kormányzati ciklusban, de azon túl merészkedve is.
Én még két olyan szempontot is felsorolnék, ami a bizalom további meglétét mutatja ezen nemzetközi szereplők részéről. Az egyik már többé-kevésbé megfogalmazódott, hogy az Európai Unió és a pénzügyi biztos nem véletlen, hogy lehetőséget adott, talán más országokat példaként itt nehéz is volna felsorolni, hogy Magyarország ne egy választási kampányban, hanem egy bármilyen kormány megalakulását követő ésszerű felkészülési idő után nyújtsa be, adja meg azt a felzárkózási programot, amit elfogadhatna az Európai Bizottság. Úgy gondolom, hogy ez is egy komoly bizalmi kérdés, komoly bizalmi tétel.
És végül talán egy apróság, de a költségvetés szempontjából nem lényegtelen, hogy úgy tűnik, végre megtaláltuk, és elfogadást nyert az az infrastruktúra-fejlesztési program és annak költségvetési kezelési módja, ami az elmúlt években sok vitát, problémát okozott. Úgy gondolom; hogy az útépítések fenntarthatósága, de más, adott esetben a híd-, a vasúti infrastruktúra fejlesztése további lehetőséget biztosít, hogy, élve ezzel a költségvetési elszámolási lehetőséggel, Magyarország továbbra is magas növekedést és biztos hátteret nyújtson ilyen szempontból is.
Összegezve azt gondolom, hogy ezek az üzenetek, ezek a bizalmi tőkék, amelyek összegződnek, megerősítik számomra, és ahogy elhangzott, az MSZP-frakció számára mindenképpen megalapozzák azt a döntést, hogy alkalmas, hiteles, jó jelöltnek találjuk a jelen pillanatban a meghallgatás folyamán is, de a későbbiekben is Veres János pénzügyminiszter-jelölt urat. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Miniszter úr kíván-e reagálni?
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Csak köszönöm.
ELNÖK: Ennyi?
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Igen, köszönöm.
ELNÖK: Tudomásul vettük. Hargitai János következik, út majd Mádi László követi.
Dr. Hargitai János kérdései és a válasz
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Veres János személyében kétségtelenül egy sikeres vállalkozót üdvözölhetünk itt, a bizottságban, egy olyan miniszterjelöltet, akinek viszonylag nagy önkormányzati tapasztalata van, hiszen egy kisváros polgármestere volt. Ami egy kicsit meglepett, hogy még ma is tagja egy megyei önkormányzatnak. Kérdésem, hogy a továbbiakban is lesz ideje a miniszteri poszt mellett ezt a másik fontos posztot betölteni, tehát továbbra is bennmarad-e a Szabolcs megyei önkormányzatban?
Ha már az önkormányzatoknál vagyok, itt mondott egy határozott mondatot a miniszterjelölt úr, a többcélú kistérségi társulások erősítését, ami persze az én fülemnek csak azt mondja, hogy a kistelepülési feladatellátás teljes kiüresítése és ellehetetlenítése. Az önkormányzati rendszer átrajzolása kapcsán csak a kistelepülések ellehetetlenítése kapcsán vannak ilyen markáns gondolatai, vagy a megyék kapcsán is megfogalmaz valamit, vagy esetleg a fővárosi rendszer, ami több városból áll, az átalakítása kapcsán is vannak-e elképzelései, tudva, hogy ezek kétharmados ügyek, és nyilvánvalóan az ellenzéket is meg kell nyerni ezekhez az átalakításokhoz.
Ezért is teszem fel miniszterjelölt úrnak a kérdést, hogy az ellenzéki javaslatokhoz, amelyek az ön tárcáját, a kormányszerkezetet valamelyest érintik, jelesül a költségvetési tanács megalakításához hogyan viszonyul. Azt gondolom, hogy a magyar kormánynak a legnagyobb gondja, ellentétben azzal, amit az előbb Kékesi Tibortól hallottunk, hogy a konvergenciaprogram sokadik visszadobása valamifajta bizalmi tőkeként fogható fel az Európai Uniótól, hogy újra kaptunk egy lehetőséget, hogy most a kormány újraalakul, újra nekifussunk annak a feladatnak, aminek nem tudtunk eddig megfelelni.
Ezzel szemben én azt gondolom, hogy a kormánnyal szemben van egy bizalmatlanság, a mindenkori kormánnyal szemben van egy bizalmatlanság, erre jó okot adott a költségvetés jelenlegi helyzete. Ezért is érdekes számomra, hogy ez a kreatívnak látszó második Gyurcsány-kormány, ami napokon belül megalakul, képes-e befogadni egy ilyen intézményt, mint amit a költségvetési tanács jelentene. Hiszen ez a költségvetési tanács egy olyan testületet jelentene, amelynek igazán közjogi felelőssége nincs, mégis a nyilvánosságon keresztül valamelyes befolyást tud gyakorolni a mindenkori költségvetésre, elsősorban a beterjesztett költségvetésre. Azért is vagyok kíváncsi Veres János válaszára, mert láthatólag egy olyan kormányzati szerkezet alakul ki, ahol különböző testületek jönnek létre, amire már utalt itt Mádi képviselő úr. Tudom, hogy ezeknek a testületeknek nincs közjogi felelősségük, mégis olyan személyeket hoznak be a döntés-előkészítésbe, akik a kinti világból jönnek, a gazdaság világából jönnek, most Draskovics volt pénzügyminiszterről beszéljünk csak, akik nyilvánvalóan azért tesznek előkészítő lépéseket, és ez a miniszterelnök szándéka, hogy ezzel valamelyest a kormányzat munkáját nyilvánvalóan befolyásolják.
Jól tudjuk, hogy ha ezeknek a testületeknek nincs is közjogi felelősségük, de a döntés-előkészítés pozíciója mindig nyilvánvalóan súlyos lehetőséget jelent. Ezért kérdezem, hogy ha képes ez a második Gyurcsány-kormány ilyen szintű központi kormányzati újításokra, akkor hogyan áll a költségvetési tanács gondolatához, amit a Fidesz és a KDNP terjesztett be.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter úr, parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Tisztelt Bizottság! Az első kérdésre az a válaszom, hogy a kormányzati megbízatásom esetén az őszi önkormányzati választásokon nem kívánok indulni semmilyen önkormányzati tisztségben.
A második kérdésre a válaszom az, hogy mi a kezdeményezést megtettük már abban az ügyben, hogy nemcsak a többcélú kistérség, hanem régió és egy teljesen másfajta megyei feladatellátás valósuljon meg Magyarországon. Ezért azt gondolom, hogy nemcsak a kistérségre vonatkozóan van határozott elképzelésünk, hogy hogyan és mint kellene változtatni, hanem más szintekre is. Amiről korábban beszéltem, és arra hivatkoztam most is, hogy 2003-ban a parlament elé a kistérségi ügy került törvényjavaslatként, ami akkor nem kapott kétharmados támogatottságot. Reményeim szerint most legalábbis ötfrakciós tárgyalásra fog kerülni nemcsak a többcélú kistérség, hanem a régiókra vonatkozó szabályozás is, és ilyen értelemben egy teljesen másfajta megyei struktúra szabályozása is.
Ezért azt gondolom, hogy szükséges ezt komplexen kezelni, nem csupán egy elemét az önkormányzati változtatásoknak, hanem minimum 2-3 másik elemét is mellétenni. Ilyen értelemben természetesen Budapesten belül is van lehetőség arra, hogy másként alakuljon ki, ha más miatt nem, akkor önmagában amiatt, hogy a központi régió sorsa ügyében jó lenne véglegesen valahol horgonyt vetni Magyarországnak. Ezért ez érinti Budapest egészét is, amibe most nem akarok semmiképpen belemenni, mert a részleteket, nem gondolom, hogy most kellene megbeszélnünk. De a most elfogadott, a kormánypárti frakciókon belül már megvitatott javaslatsor mindenképpen alkalmas arra, hogy ne csak kistérségről beszéljünk, hanem az önkormányzati rendszer más, fontos elemeinek módosításáról is.
Ha a konkrét kérdés úgy merül fel, mint ahogy utolsó mondatában felmerült képviselő úrnak, hogy a Fidesz-KDNP által benyújtott költségvetési tanácsi javaslathoz hogyan viszonyulok, ami a Ház előtt van, akkor azt a javaslatot nem szavaznám meg, ha így kellene róla szavazni. Ha az a kérdés, hogy kell-e Magyarországon bármilyen más intézményi formát létrehozni azért, mert..., akkor erről van értelme beszélni. Két sarokpont mellett tudok erről a dologról beszélni. Az első az, hogy nem látom csorbíthatónak a parlament, ezen belül a parlament költségvetési bizottságának a jogkörét költségvetési ügyekben. Nem látom csorbíthatónak a kormány felelősségét ebben a kérdéskörben. Ha ezt a két alaptételt vita után el tudjuk fogadni, akkor mehetünk mindenfajta más megoldás irányába.
De nagyon fontosnak tartom azt, hogy Magyarországon van egy olyan specialitás, ami más országoknak nem sajátja. Éppen a Számvevőszéknél tartott három héttel ezelőtti konferencián ezt érdemben vitattuk ki nemzetközi szakértőkkel és magyarországi szakemberek körében is. Nevezetesen, ha az Állami Számvevőszék azon feladatköre, amelyet, a költségvetés előzetes véleményezését már rögzíti törvényben, és ennek a tartalmát próbáljuk más módon megtalálni, akkor, azt gondolom, létezik olyan forma, amely betölthet ilyen jellegű feladatot. Létezhet másfajta megoldás is. Még egyszer mondom, csak azt szeretném kérni, hogy amikor új formákat keresünk és akarunk találni, akkor azt semmiképpen ne hagyjuk figyelmen kívül, ami a mai magyar alkotmányos berendezkedés sarokpontja.
Nem látok olyan testülete célszerűen létrehozandónak, amely elvenne a parlamenttől jogkört, ami elvenne a parlament bármely bizottságától, jelen esetben a költségvetési bizottságtól jogkört, és amely elvenne felelősséget a kormánytól. Ezért ha ezt a két alaptételt figyelembe vesszük, akkor működhet sok minden más. De ennek a kérdésnek, meggyőződésem szerint, nem az intézményi változtatás a gyökere. Ahogy tapasztaltam, most beleértve a '94-től itt, a parlament eltöltött időszakot képviselőként is, a kérdés alapvetően egy nagyon erős politikai elhatározás ügye. (Keller László megérkezik az ülésre.)
Ha a szigorú politikai elhatározás megvan ebben az ügyben, akkor nem más testületeken múlik a dolog, hanem alapvetően politikai döntésen múlik. Lehet mellétenni formát, lehet találni formát, de a forma sem tud olyan tartalmat hozni, mintha erős politikai akarat, szándék és döntés van mögötte. Ezért gondolom azt, hogy ha ebben szigorúbbak tudunk lenni, erre tettem javaslatot az elmúlt hetekben, az elmúlt napokban is, és fogok tenni a következő időszakban is, akkor meggyőződésem szerint egy sokkal striktebb, kötöttebb pályán tud Magyarországon a költségvetési gazdálkodás haladni, folytatódni a következő időszakban. Erre nézve ma már nyilvános az a megállapodásunk, amelyet a kormányzati munkamegosztáson belül kötöttünk a múlt hét péntekén. Abban is van olyan pont, ami erre vonatkozik. Ezért meg vagyok arról győződve, hogy ha kellően erős politikai szándék és akarat van emögött, akkor más intézmény nélkül is meg lehet valósítani azt a szándékot, azt a pályát, amit akarunk.
Ebben, érdekes módon, szerintem az ellenzéki és kormánypárti szándékok találkozhatnak is. Nem mondom, hogy minden esetben találkoznak, de van lehetőség arra, hogy találkozzanak. Ebben nagyon szívesen partnere vagyok ellenzéknek is, kormányoldalnak is, mert itt a teremben mindenki tudja a bizottsági tagok közül, de nyilván a vendégek közül is, hogy egy adott ország adott költségvetési helyzetéért a legkevésbé sem azok a személyek felelősek, akik az utalványozásban nem vesznek részt. Általában az utalványozásban részt vevő személyek azok, akik ilyen vagy olyan mértékben, akár bevételről, akár kiadásról van szó, befolyásolják a végeredmény teljesülését. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Köszöntöm a bizottság ülésén Keller László képviselő urat, volt államtitkár urat is, aki időközben megérkezett. (Derültség.) Mádi képviselő úr, ha megengedné, vannak még olyan képviselők, akik első körben nem szóltak hozzá, tehát hadd haladjunk ebben a rendben. Dancsó képviselő úr következik, út követi majd Tóth András.
Dr. Dancsó József kérdései és a válasz
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Pénzügyminiszter-jelölt Úr! Néhány rövid kérdésem lenne. Az egyik arra vonatkozna, hogy amikor először kinevezték önt pénzügyminiszternek, akkor pár napon belül egy konferencia volt Magyarországon, ahol ön igyekezett bemutatni azt, hogy Magyarország milyen pénzügyi folyamatok előtt áll. Ez egy angol nyelvű konferencia volt, ahol nem angolul adott elő. Sokan megjegyezték, hogy bizony hátrányos az, ha a mindenkori pénzügyminiszter nem bírja ezt az idegen nyelvet. Érdeklődnék, hogy azóta sikerült-e az angol nyelvben elmélyülnie. Az önéletrajzból nem olvastam ki idegennyelv-tudást, bízom benne, hogy azóta ebben sikerült előre lépnie.
A másik kérdésem arra vonatkozna, hogy a választási kampány során az egyik legvitatottabb kijelentés volt, amelyet ön tett, ha jól tudom, nyírségi polgármesterek előtt, hogy igen okosan kell dönteni az országgyűlési választások során, hiszen az önkormányzati támogatás attól függ, hogy ki mellett teszik le a voksukat. A kérdésem az, hogyan gondolkodik ezen kijelentéséről.
A harmadik kérdés arra vonatkozik, hogy nagyon sokszor hangoztatják önök azt, hogy mindenkinek terheket kell vállalni az elkövetkezendő megszorító intézkedések során. Arra lennék kíváncsi, hogyan gondolkodik ön arról, hogy a 2005-ös év talán legjobban teljesítő szektora a pénzügyi szektor volt, terveznek-e pénzintézeti különadót bevezetni ebben a szektorban.
A negyedik kérdésem arra utalna, hogy hogyan áll jelenleg az adósságfinanszírozás. Tehát Magyarország adósságfinanszírozása devizanem összetételében hogyan áll, mi várható, és az elkövetkezendő időszakban az ön meglátása szerint, pénzügyminiszter-jelölt úr, milyen irányba kell elmozdulni az adósságfinanszírozás deviza-összetételét érintően?
Ha megengednek egy megjegyzést Kékesi Tibor kedves képviselőtársam hozzászólásához, valószínűnek tartom, hogy elszólás volt, hiszen a diszkont kincstárjegyekről értekezett, amelyeknek természetesen nincs kamatuk, csak hozamokról beszélhetünk ezen instrumentumok esetében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter urat illeti a szó.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm. Az előző kinevezésem óta az angollal közelebbi kapcsolatba kerültem, ugyanakkor ma sem tartanék angol nyelven előadást, mert azt gondolom, nagyon fontos az, hogy olyan módon legyen pontosan interpretálva, ami nem okoz utólag félreértést senkiben sem. Azért a tolmácsos megoldást választanám, hogy most sor kerülne egy olyan tájékozódásra. Ugyanakkor a nyelvismeret ahhoz hozzásegít, hogy a szükséges beszélgetéseket le tudjam a kollégákkal folytatni, amikor erre szükség van. Valamivel erősebb a német ismeretem, bár nem ez a kialakult gyakorlat, hogy az Európai Unió miniszterei a német nyelvet használnák, kivéve az egyébként német nyelvű országok minisztereit, mert ők viszont módszeresen azt használják a hivatalos tanácskozások során is, akár az osztrák, akár a német kollégáról van szó.
A választási kampányban elhangzott kijelentésben némi torzítás van, ahogy most interpretálta képviselő úr, az is egy eltorzításból adódik. Azt mondtam az akkori megbeszélésünk során, hogy azoknak a térségeknek más a lehetőségük, amelyek kormánypárti képviselőt választanak (Babák Mihály: Miért?), mert a kormánypárti képviselők tapasztalataim szerint az adott térségek pályázat-előkészítését jobban tudják segíteni, mint az ellenzéki képviselők. Azt mondtam, hogy voltam kormánypárti és ellenzéki képviselő is az elmúlt 12 évben, és a tapasztalatom az volt, hogy kormánypárti képviselőként többet tudtam segíteni annak a térségnek, ahol engem megkérdeztek, mint ellenzéki képviselőként. Mert ellenzéki képviselőként nem volt lehetőségem olyan mértékben, olyan módon és olyan időben információhoz jutni, mint kormánypártiként.
Az én kijelentésem tehát erre vonatkozott. Azt tudom mondani, hogy saját tapasztalatom, ha úgy tetszik, akkor szülővárosom példája is igazolja a kijelentésemet, hiszen az azt megelőző időszakban meglehetősen szerény lehetőségei voltak a városnak eredményeket elérni, és kellett ehhez az, hogy más helyzet teremtődjön, hogy más szituáció jöjjön létre. Ezért azt tudom mondani, hogy az az interpretálása ennek a kijelentésnek, hogy jaj azoknak, akik így fognak dönteni, erős eltúlzás volt mindenki részéről. Azt tudom mondani ma is, hogy 12 év képviselői munka tapasztalata az volt, amit mondtam, és amit most is mondtam itt, a bizottság ülésén. A dolognak, meggyőződésem szerint, különösebb jelentőséget nem kell tulajdonítani, mert a jelenlévők közül igazándiból vita senkivel sem alakult ki. Utólag megbeszélve, azokkal sem volt különösebb vita, akik hallották a kijelentést, akik pedig ennek kapcsán aláírtak valamilyen papírt, azok közül 2 kivételével senki nem volt jelen. Tehát úgy írtak valamilyen papírt alá tizennemtudomhányan, akik nem voltak jelen. Ha előveszi képviselő úr, el tudom mondani, hogy személy szerint kiről szól a dolog.
Ezt csak azért hoztam szóba, mert ebből próbáltak akkor politikai ügyet csinálni, nem volt olyan jelentősége a dolognak, nem gondolom ma sem, hogy különösebb jelentőséget kellene ennek tulajdonítani. Még egyszer mondom, az én tapasztalatom azt támasztotta alá, amit akkor kijelentésként elmondtam. (Babák Mihály: Hangfelvétel van róla.) Ha önöknek más a tapasztalatuk, akkor osszanak meg majd más tapasztalatot másokkal, én azt tudom mondani, hogy az én eddig tapasztalataimnak ez volt a konklúziója.
Harmadik kérdésére az a válaszom, hogy nem tervezünk pénzintézeti különadót bevezetni. Negyedik kérdésére: nincs érdemi változás az adósságfinanszírozásban. Eléggé stabilan kialakult az elmúlt 3 évben az az arány, ami most van. Egyébként, ha változtatni szándékoznánk, akkor persze nem beszélnénk a nyilvánosság előtt előre a változtatás mikéntjéről. Most azt tudom mondani, hogy nagyjából az az arány, ami jelenleg kialakult, megy tovább a mostani szándékaink szerint. Azt, hogy milyen pénznemben, mikor és hol történik kibocsátás, alapvetően a pénzpiaci viszonyok döntik el. Magyarország ebből a szempontból diverzifikált politikát folytat, tehát nemcsak euróra, vagy nemcsak Amerikai Egyesült Államokra támaszkodunk, ha szabad így fogalmaznom, hanem azért itt játszik más ország más pénze is szerepet, ha a jenre gondolok, ha a fontra, mindegyik volt az elmúlt hónapokban szereplő, és szerintem továbbra is lesz szereplő.
Ugyanakkor tény és való, hogy mint az eurózónához belátható időben belül csatlakozni szándékozó ország, ezt a trendet, vagy ezt az iránt, vagy ezt a főcsapást nem fogjuk elfelejteni. De hangsúlyozom, hogy azért a magyar forint szerepét mindaddig nem akarjuk negligálni ezekben az ügyekben. Tehát a kialakult arányokat olyanoknak tartjuk, amelyek kellőképpen figyelembe veszik a különböző hozamokat és a különböző helyeken meglévő pénzkínálatot is. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Tóth András következik, út Babák Mihály követi majd.
Tóth András kérdései és a válasz
TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter-jelölt Úr! Az iménti kijelentését úgy értelmezem, hogy megbocsátott azoknak a településeknek, illetve azon települések lakóinak, ahol az egyéni körzetében nem tudott nyerni, nem tudott többséget szerezni. Bízom benne, hogy ez a kijelentés azt jelenti, hogy hasonló intenzitással fog ezen települések törekvései mellett is kiállni, mint a szülővárosa törekvései mellett.
Az eddig elhangzottakkal, illetve az eddig el nem hangzottakkal kapcsolatosan bennem egyre fokozódik a kíváncsiság. Egyre kíváncsibb vagyok, hogy mi is fog történni az első kormányüléseken, milyen törvényjavaslatokat fog benyújtani a kormányzat. Tekintettel arra, hogy itt miniszterjelölti meghallgatáson vagyunk, szerintem nem úgy kell megítélni a jelölt alkalmasságát, hogy milyen szép célokat fogalmaz meg, milyen nemes gondolatokat üzen a külvilág felé, mennyire elkötelezett a reformok irányában, illetve mennyire elkötelezett az ország felvirágoztatása irányában, hanem az alapján kell megítélnünk, hogy mit fog tenni ennek érdekében. Azt hallottuk, hogy más lesz, mint eddig volt. Az sajátos helyzet, hogy ugyanaz lesz várhatóan a miniszter, mint aki eddig volt.
Teszek még egy halvány kísérletet arra, hogy megtudjuk miniszterjelölt úrtól, hogy mi lesz az, amit másként tervez. Nyilván majd megint hivatkozni fog a kormány döntésének a hiányára, de hát a minisztériuma, az ön által vezetett minisztérium nyilván dolgozik már bizonyos törvényjavaslatokon. Ha csak néhány ötletet, néhány konkrétumot kaphatnánk miniszterjelölt úrtól annak érdekében, hogy megítéljük, hogy amellett, hogy nemes célokat tűzött a zászlajára, hogyan akarja ezeket megvalósítani. Mert úgy gondolom, igazán a hogyan az, ami meghatározza egy jelölt alkalmasságát.
Halvány reményem van, hogy erre választ kapok, de szeretném, ha a másik felvetésemre konkrétumokat kapnék. Amikor legutóbb volt egy kormányváltás, akkor a saját magát váltani készülő Draskovics Tibortól megkérdeztem, hogyan értékeli az előző néhány hónapos munkásságát, és konkrétan azt kérdeztem meg, hogy milyen feketepontokat osztana ki magának. Ha már esetleg nem fogjuk azt megtudni, hogy mit kíván miniszterjelölt úr másként csinálni, mint eddig, akkor legalább azt szeretném megtudni, hogy mik azok a pontok, amiket nem szeretne még egyszer elkövetni annak érdekében, hogy tényleg ezek a nemes célok megvalósuljanak, amiket zászlajára tűzött. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Parancsoljon, miniszter úr.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Hát, tisztelt bizottság, úgy látszik még egyszer vissza kell térni erre a bizonyos kijelentésre a félreértések elkerülése végett, mert nem a saját választókerületemben volt az a rendezvény, ahol erre a kijelentésre sor került, hanem egy teljesen másik szabolcsi választókerületben. Ilyen értelemben nem volt olyan konfliktusom, képviselő úr, amire ön utalt. Tehát nem volt olyan konfliktusom a saját választókerületem településeivel, vagy polgármestereivel, amelyre lehetett volna következtetni az ön félmondatából. Az más kérdés, hogy nem mindegyik polgármester méltatott arra, hogy találkozzon velem a választási kampány. (Közbeszólásra.) Tehát voltak olyanok, akik azt gondolták, hogy nem érdemes találkozni a köztársaság pénzügyminiszterével. Erre azt tudom csak mondani, hogy ez az ő szuverén döntésük volt. Azt kell mondjam, hogy bennem harag természetesen senkivel szemben sincs, még azzal sem, aki a gyerekemet életveszélyesen megfenyegette. Még arra sem haragszom mind a mai napig, pedig azt talán meg lehetett volna tenni, hogy akár haragudjak. De nincs harag. A harag általában nem jó tanácsadó.
Képviselő úr, olyan törvényjavaslatot fogunk beterjeszteni a kormány elé szándékaink szerint, amelyek szélesíteni fogják az adóalapokat, amelyek olyan körből is be fognak hozni adóbevételeket, amely körben az eddigiek során nem volt, vagy viszonylag szerény adófizetés volt. Olyan javaslatokat fogunk beterjeszteni a kormány elé, amelyek arányosabbá és igazságosabbá fogják tenni a közteherviselést Magyarországon. És olyan javaslatokat fogunk beterjeszteni a kormány elé, amelyek azt fogják biztosítani, hogy amikor közös javakról van szó, akkor a rászorultabbak abból jobban részesüljenek, mint a kevésbé rászorultak. Úgy is mondhatnám, hogy a kevésbé rászorultak kevésbé részesüljenek a közös javakból, amelyeket a közös költségvetésből juttatunk valakiknek. Ez igaz lehet ártámogatásokra, igaz lehet adókedvezményekre, igaz lehet adózási feltételekre, járulékfizetési feltételekre is.
Ezért azt gondolom, hogy a most elmondható a javaslatokról tőlem most elhangzott. Miután ezek a javaslatok nyers változatban vannak jelenleg készen, és kormánydöntés nincs mögöttük, úgy gondolom, hogy ezeket a szándékokat remélhetőleg talán lehet méltányolni. Úgy gondolom, hogy jó irányba mutató javaslatokról van szó. Az egy más kérdés, hogy elképzelhető, hogy sokféleképpen ítéljük meg azt, hogy mi van akkor, ha ezek a javaslatok nem valósulnak meg. Képviselő úrral már beszéltünk egy alkalommal, még odahaza, a megyében is, olyan kérdésekről, amelyek megítélésében egyébként szakmailag szerintem egyetértünk. Nekem ez politikai kárt okozott, az ellenoldalnak politikai hasznot hozott, konkrétan a határokon történő mozgások szigorításáról.
Azt tudom mondani, hogy én ezt felvállaltam minden politikai kockázatával együtt az elmúlt bő fél évben, sőt, a további szigorítást is felvállaltuk most elsejétől. Tudják, mi lett az eredménye? Június 1-jén 0 óra és 6 óra között összesen 6 járművel jöttek át a határon, ennek fele elkobzásra került, mert tiltott jövedéki terméket találtak bennük. Én nem akarok semmifajta rosszat mondani senkire sem, de azt kell mondjam, hogy nem lehet Magyarországon azt megengedni, hogy bárhol ilyen mértékben vissza akarjanak élni az állam kárára. Ezt akkor is vállaltam, ha ez nekem személyesen politikai kárt okozott, ha ez nekem személyesen konfliktust jelentett odahaza, a családommal együtt, azt gondolom, mégis vállalni kell azt, hogy az állam nevében kell cselekedni ilyenkor valamennyiünknek.
Ez nagyon népszerűtlen és nagyon kellemetlen dolog volt, de azt gondolom, túl vagyunk ezen a részén, és tovább fogunk menni azon az úton, amely alapján a szabályok betartását igenis ki kell kényszeríteni Magyarországon, mindenütt, ahol csak lehet. Ha az országhatárán lehet, ott, ha beljebb lehet néhány kilométerrel, akkor beljebb, ha Budapesten, bizonyos területén a városnak, akkor ott is ki kell ezt kényszeríteni. Én annak érdekében is teszek lépéseket, hogy ez ne határ menti üggyé váljon, hanem ahol szabálytalanságok vannak, az szűnjön meg, ott legyen egészen más változás. Hallják a hírekből, hosszú munkával sikerült azt elérnünk, hogy több mint 5 milliárd forintos értékű elkövetéssorozat gyanúsítottjait letartóztatták, majd sajnálatos módon 10 nap múlva szabad lábra helyezte őket a bíróság, majd ezt követően szerencsére a bíróság ismét megfosztotta őket szabadságuktól.
Azt remélem, hogy ilyen jellegű bűncselekmények esetében nagyon konzekvens lesz Magyarországon az igazságszolgáltatás eljárása, mert Magyarországon rengeteg pénz azért megy mások gazdagodását szolgáló célra, és nem pedig a közös költségvetési kereteket gyarapító célokra.
Arra a kérdésére, hogy mi az, amit nem tennék meg, vagy nem úgy kellene tovább csinálni, azt tudom mondani, hogy feltehetően még szigorúbbnak és még határozottabbnak kellene lenni a következő időszakban azokban az ügyekben, amelyek Magyarország helyzetének helyreállítását szolgálják. Ebben a kérdésben az elmúlt hónapokban többször volt olyan vita, amelynek eredményképpen nem a szélsőséges álláspont érvényesült. Ma úgy ítélem meg, hogy figyelembe véve mindenfajta körülményt, azt, hogy hogyan változott a világban a helyzet, hogyan változott a kamatszint, hogyan változott a pénzbőség a világban, hogy mi történt Törökországban, figyelembe véve azt, hogy Magyarországon túl vagyunk egy választáson, figyelembe véve azt, hogy föl fog állni az új kormány, ezekben az ügyekben, ha lehet, még karakteresebb és még keményebb álláspontot szeretnék képviselni. Ilyen értelemben az a helyes, ha most nagyon határozottan, még akkor is, ha ez sokaknak kemény fejtörést, vagy negatív élményt fog jelenteni, erre akkor is sort kell keríteni.
Úgy gondolom, hogy ezt a csatát meg kell vívni valamennyiünknek, mert Magyarországnak a középtávú és hosszabb távú jövője megér annyit, hogy most felvállaljuk az ezzel kapcsolatos konfliktusokat. Tehát azt gondolom, hogy ebben az ügyben egy nagyon határozott és nagyon szigorú lépéssorozatra lesz szükség a következő időszakban. Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy az országban nagyon sokan, akik szakmailag átlátják a helyzetet, közgazdászok és más szakma képviselői, ezzel pontosan tisztában vannak. Érzékelésem szerint, ha erről nem a sajtó nyilvánossága előtt beszélünk, akkor általában ezt el is ismerik, vissza is igazolják, a szükségességét sokszor már a sajtó nyilvánossága előtt is megerősítik. Tehát ez a leginkább jellemző olyan pont, amit talán másként érdemes és másként célszerű a következő időszakban csinálni. Ehhez kérek segítséget mindenkitől. Azt gondolom, hogy a lehető legkeményebb és a lehető leghatározottabb leszek ezekben az ügyekben, beleértve a gyógyszertámogatások mikéntjétől kezdve az imént általam elmondott vám- és adóügyeken keresztül a nyilvántartások szigorú megkövetelésén át a kiadásokkal történő sokkal szigorúbb gazdálkodásig minden olyan szabályt, amely szabályok megváltoztatása hozzásegít bennünket ahhoz, hogy Magyarország belátható időn belül, mondjuk másfél éven belül egy sokkal biztonságosabb és stabilabb egyensúlyi helyzetbe kerüljön.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor következik, őt követi Babák Mihály.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Valószínűleg a szenzációt kedvelők számára egy dögunalmas bizottsági ülésen ülünk. Számomra viszont megnyugtató és örvendetes, hogy szakmai vita folyik a bizottságban. Még örvendetesebb az, hogy a miniszterjelölt úr szakmai alkalmasságát egyik oldalról sem kérdőjelezte meg eddig senki. Az a munka, amit miniszter úr, illetve miniszterjelölt úr az elmúlt időszakban végzett, mindenképpen hitelesítette az ő tevékenységét, illetve az a mód, ahogyan viszonyult a parlamenti bizottsághoz, a költségvetési bizottsághoz. Emlékezhetünk arra, hogy sok esetben időkorlát nélkül állt a bizottság rendelkezésére minden szakmai ügyben és szakmai kérdésben.
Ugyanakkor természetes dolognak tartom az ellenzéki képviselők érdeklődését a tekintetben, hogy mit kíván tenni a kormány a következő időszakban, de a mai napnak nem ez a feladata. Néhány nap múlva, pontosabban csütörtökön és pénteken megkezdődik és lefolytatódik a kormányprogram vitája a plenáris ülésen, ott mindenkinek lehetősége lesz elmondani az ezzel kapcsolatos véleményét. Azt követően már tárgyalhatjuk azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket a kormány be kíván nyújtani a parlamentnek, amiről utalásszerűen jelölt úr is beszélt. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy számunkra megnyugtató volt az, amit eddig is hallhattunk, az amit eddig tapasztalhattunk a miniszter úr részéről, és természetesen támogatjuk a miniszter úr kinevezését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr, kíván erre reagálni? (Dr. Veres János: Köszönöm.) Köszöni, akkor mehetünk tovább. Babák Mihály következik, őt majd Schwartz Béla képviselő úr követi.
Babák Mihály kérdései és a válasz
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Az első számú kérdésem, tudta-e ön, amikor kidolgozták a választási ígéreteket, az SZDSZ szerint 1314 milliárd forint volt, hogy azok nem teljesíthetők, azokat nem képesek betartani. Szeretném még egyszer kiemelni, tudta-e ön, hogy ezek nem tarthatók. Ön is szegény vidéken lakik, a Nyírségben, és ez Békésben is így van, a polgárokat érdekli, különösen az idősebbeket, hogy támogatja-e ön a vizitdíjat.
A harmadik kérdésem, miniszter úr, ön volt polgármester. Emlékszik rá, amikor 2003-ban a Medgyessy-kormány nem finanszírozta az általános 50 százalékos béremelést. Ezt követően kétszer volt béremelés, volt áramdíjemelés, gázáremelés. Miniszter úr, hogyan látja ön azt, hogy a kistérséggel a kötelező feladatok finanszírozatlansága megoldódik. Gondolja-e miniszter úr azt, hogy a székhelytelepülés vállalja majd ezeknek a normatíváknak az alulfinanszírozottságát? Gondolja azt, hogy a jelenlegi metódus szerint, és ha ezen nem változtatnak jelentősen, a székhelytelepülés tudja vállalni azt a közoktatási mínuszt, amit a kistelepülések mint kötelezettek nem tudnak megfizetni és biztosítani? A kérdésem tehát az, hogy mi lesz az állami normatívákkal a kötelező települési feladatoknál.
Tisztelt Miniszter Úr! A következő kérdésem az, és megjegyzésem, hogy dicséretre méltó a spórolás, de miért nem érintette a Medgyessy-kormány által duplájára emelt miniszteri fizetéseket is. Hajlandó-e itt is az önmérsékletre a kormány, önnek erről mi a véleménye, mi a tanácsa? Ennyi lett volna, köszönöm, miniszter úr.
ELNÖK: Köszönöm. Parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Az első kérdésre a válaszom: nem. A második kérdésre a válaszom: igen. A harmadik kérdésre a válaszom, hogy természetesen a normatívák átgondolt változtatása részét képezi a kistérségi feladatellátási rendszernek. Miután képviselő úr úgy mondta el a konkrét kérdését is, ami egy változatlan finanszírozási háttér mellett a székhelytelepülés nagyobb terhét jelentené, az én értelmezésem szerint nem arról van szó, hogy van egy változatlan finanszírozási struktúra, és egy feladat átmegy egy székhelytelepüléshez. Ha ezt valaki így akarná megcsinálni, azzal nem értenék egyet. Ezért azt gondolom, hogy értelemszerűen más feladatellátásról van szó, és más finanszírozásról van szó, ha van kistérség. Ezért tehát nem feltételezek változatlanságot a feladatellátásban, és értelemszerűen változást feltételezek a finanszírozásban akkor, amikor kistérségről beszélünk.
Képviselő úr, lehet, hogy én vagyok tájékozatlan. Én nem tudok duplájára emelt miniszteri fizetésről. Azt tudom mondani, hogy az én fizetésem nyilvános, ha jól emlékszem, akkor 1 millió 120 ezer forint a havi fizetésem. Ha ezt valaki kevésnek, vagy soknak tartja, kinek-kinek a megítélésre bízom. Nekem a folyószámlámon olyan 630 ezer forintot szoktak jóváírni havonta, aminek a végét látni szoktam. Az eddigi tapasztalatom szerint ez abban a szférában, ahol hasonló kaliberű emberek dolgoznak, a lista alját jelenti. Hogy finoman fogalmazzak, nem gondolom, hogy ezzel Magyarországon lennének anyagilag a leginkább elismert emberek a társadalomban. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy emelni kéne a fizetést, csak azt tudom mondani, hogy van Magyarországon egy kialakult szituáció.
Ha még azt is hozzáteszem, hogy ismereteim szerint nem vagyok benne az első 30-ban a munkahelyemen az éves jövedelmet tekintve, akkor ez is nyilvánosan vállalható, vagy elmondható tétel. Másokéval nem foglalkozom, de az enyém körülbelül a harmincadik után van valahol. Lehet, hogy sokkal mögötte van, nem szoktam ezt megnézni érdemben. Még egyszer mondom, nem tapasztaltam azt, hogy ilyenfajta emelésre került volna sor. A magam részéről egy adott helyzetben egy adott összeget fogadtam el, ami akkor meghatározásra került, nem volt tétje, vagy nem volt tárgyalási alap sohasem, hogy mennyi lesz a fizetés, amikor akár államtitkári tisztséget, akár pedig a miniszteri tisztséget vállaltam.
Ez egy nyilvánosság előtt vállalható tétel, nem látom azt, hogy ez szemérmetlenül magas fizetés lenne bárki számára, ha ezt összeadjuk. Nem akarok ezzel semmifajta párhuzamot vonni. Azt tudom mondani ma, hogy semmifajta olyan, a miniszteri tisztséghez köthető luxussal nem rendelkeztem az eddigiekben, és ezt követően sem fogok rendelkezni, ami a költségvetést érdemben terhelte volna. Ezért amit eddig ezért a munkáért kaptam, vagy feltehetően ezt követően fogok kapni, vállalható ügy volt a részemről, nem látok ebben semmifajta problémát. Magyarul, amióta én ebben a tisztségben dolgozom, ilyenfajta konfliktusról nem tudok.
ELNÖK: Köszönöm. Schwartz Béla következik, őt majd Balla György követi.
SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A miniszteri meghallgatáson két olyan vélemény is elhangzott az ellenzék részéről, amire szeretnék reagálni. Ez többek között a többcélú kistérségi társulásokkal kapcsolatos. Magam is egy ilyen társulásnak vagyok az elnök, azt gondolom, az én számból talán hitelesnek tűnhet, amit mondok. Egyetértek a miniszterjelölt úrral, hogy ehhez a kérdéshez mindenképpen hozzá kell nyúlni. Hiszen az élet lényegében túlhaladta azt a helyzetet, ami ma Magyarországon van. Történt erre próbálkozás a korábbi években is, de nincs befejezve ez a mű.
Ugyanis most mi a helyzet? Hargitai képviselőtársamnak mondanám, hogy vannak községek, ahol egyáltalán nem születik gyerek. Van, ahol egy gyerek születik, van ahol három gyerek születik, de mindenképpen nagyon sok Magyarországon azoknak a kistelepüléseknek a száma, ahol baj van a beiskolázandó létszámmal, mert a szükséges csoportminimumokat nem lehet összeállítani. Itt kétféle normatíváról kell beszélnünk, és ezt Horváth (Sic!) képviselőtársamnak is mondanám. Van egyszer, például, ha az iskolánál maradunk, van egy iskolafenntartási normatíva, és külön van egy többcélú társulási ösztönző normatíva, ezen kívül még más normatívák is léteznek. Tehát nem kéne itt egyet mondani az igen sokcélú normatíva helyett.
A kérdéshez hozzá kell nyúlni, és a finanszírozhatóságát meg kell oldani. A községek egyébként ezt a maguk módján úgy oldották meg, hogy önkéntes társulásokat alakítottak. Van, ahol két község állt össze egy társulásba, van, ahol három, van, ahol négy, és ezen kívül általában a körzetre vonatkozóan több mikrotérségből egy úgynevezett térségfejlesztési társulás is alakulhat. Alakulhat, hangsúlyozom, hiszen ez önkéntes. Ahol viszont ezt nem teszik meg, ott hátrányba kerülnek a kis társulások is, és maga a körzet társulási funkciója is háttérbe kerülhet.
Úgyhogy üdvözlöm miniszter úrnak azt a törekvését, hogy ezt a kérdést meg kell oldani, hiszen, ahogy mondom, háttérben vagyunk. Természetesen többféle megoldás adódik. Lehet úgy is csökkenteni arról azoldalról, ahogy Horváth képviselőtársam említette... (Többen közbeszólnak: Babák!) Babák? Elnézést, Babák képviselőtársam említette, hogy lényegében a kötelező feladatot csökkentjük, és másképp oldjuk meg. Lehet úgy, hogy a normatívát emeljük. De ezen kívül még millió és egy megoldás létezik, úgyhogy azt gondolom, itt az a lényeg, amit a miniszter úr elmondott, hogy miniszter úr látja a kérdést, és a reálszférával és a közigazgatás reálfolyamataival is tisztában van, azt gondolom, a megoldást rá kell bízni.
Ami a meghallgatást illeti, azokkal értek egyet, akik a miniszterjelölt személyes, illetve szakmai felkészültségére kíváncsiak, hiszen itt ez a feladatunk. Ebből a szempontból három tényezőt szeretnék megemlíteni. Az első, hogy azt pozitívnak értékelem, hogy a miniszter úr az előző érában, az előző ciklusban is miniszter volt, ilyen értelemben a folyamatosságot képviseli, a folyamatosság pedig a stabilitás egyik jellemzője. Fordítva is lehetne egyébként mondani, de ebből a szempontból most ezt tartom fontosnak, hogy a folyamatosság ennek a folyamatnak a stabilitását jelenti. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az ő regnálásának az egyik legfontosabb kérdése az volt, hogy meglátta a változások szükségességét, és ezt már kezdeményezte. Nyilvánvalóan, az egész életútját végigkövetve, ez a folyamat folytatódni fog, és bízhatunk abban, hogy a miniszter úr ezt a szempontot képviselni fogja.
A másik: számomra igen imponáló volt, hogy a miniszter úr a nemzetközi folyamatokat rendszerekbe foglalta. Nem csak a hazai kérdéseket, pénzügyi rendszereket és irányítási rendszereket taglalta, hanem egyrészt az Európai Uniót mint rendszert, másrészt a világot mint összefüggő pénzügyi rendszert említette, és a hatások oda-vissza elvét és impulzusait képes volt itt bemutatni, számomra ez imponáló volt. A harmadik, amit már egy szóval említettem, hogy ha valaki megnézi a miniszter úrnak az egész életútját, a reform és a reformer szerepkör vonul végig az egész életén. Én személyesen egyébként két hete ismerem a miniszter urat, de ebből az anyagból, hiszen itt nem a személyes benyomás a lényeg, és a tettekből, hiszen az ember nem a másik által előadottakból szokott következtetni, számomra ez következik, úgyhogy teljes mellszélességgel támogatom a miniszterjelölt úr miniszterré történő kinevezését. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter úr, kíván erre reagálni? (Dr. Veres János jelzi, hogy nem.) Nem? Nem. Akkor haladunk tovább. Balla György képviselő úr következik.
Balla György kérdései és a válasz
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Érdeklődéssel hallgattam az ön bevezetőjét is, amelyben, ha jól értettem a szavait, a Pénzügyminisztérium egyfajta megerősítéséről beszélt. Azt gondolom, hogy ez egyébként egyáltalán nem elvetendő javaslat, csak felvet egy kérdést. Mégpedig azt, hogy hogyan lehet ezt egy olyan szervezettel megtenni, ami mára teljesen elvesztette a hitelét? Mindannyian tudjuk, a folyamatosan megbukott költségvetések, a konvergenciaprogram csúfos elutasítása, a kreatív könyvelés miatt egy teljesen bizalmat vesztett, teljesen szavahihetetlen szervezetről van szó. Hogyan gondolja megerősíteni a bizalmat ez ügyben, miniszter úr?
Aztán persze itt a későbbi beszélgetést hallgatva ezzel kapcsolatban nekem ötletem is lenne. Például, ha a pénzügyminiszter jó példával járna elöl, az szerintem sokat segíteni. Mert, tisztelt miniszter úr, sok mindent lehet szerintem csinálni, de azt, amit Mádi képviselő úr kérdésére adott, olyan választ adni nem lehet. Világos volt a kérdés, a kérdés arról szólt, hogy mikor döntötték el önök, hogy azt az adócsökkentési programot, amelyet benyújtottak a parlamentnek, és a parlament el is fogadott, nem folytatják. Erre ön azt a választ adta, hogy nincs ilyen döntés. Ami formálisan természetesen megfelel az igazságnak.
Tudom, hogy nem a kormányprogram vitája folyik, magyarul a kormányprogramról például nem lehet kérdezni. De semmilyen Házszabály nem tiltja meg, hogy el se lehessen olvasni. Például ne lehessen elolvasni az egyik országgyűlési képviselőnek, aki, mondjuk pénzügyminiszter is lesz. A kormányprogram világosan beszél egyébként a bevételnövelésről, ami nyilvánvalóan adóemelést és járulékemelést jelent. Tehát ön is pontosan tudja, hogy van ilyen döntés. Megértem persze azt, hogy a kérdés egyébként meglehetősen nehéz.
Két választ lehet rá adni, tisztelt miniszter úr. Vagy abban a pillanatban döntötték el, hogy nem tartják be, amikor benyújtották, akkor tehát az egész egy blöff, vagy valamikor később. Ha valamikor később döntötték el, akkor annak csak egyetlen egy oka lehet, hogy az akkori pénzügyminiszter képtelen volt kellő időben a költségvetés valódi állapotáról tájékoztatni a kormányt. Az akkori pénzügyminiszter pedig a jelenlegi pénzügyminiszter-jelölt. Ezért szeretném megkérdezni, tisztelt miniszter úr, mikor döntötték el, hogy nem tartják be az általuk benyújtott törvényt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Parancsoljon, miniszter úr.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Képviselő Úr! (Felmutatja.) Ugye, erről a programról beszél? Ez a program H/64. szám alatt a Ház előtt lévő javaslat. Ebben valamennyi mondat, ami benne van, akkor válik döntéssé, ha az Országgyűlés ezt megszavazza. Ezért azt gondolom továbbra is, hogy az én válaszom helyes volt, amit Mádi képviselőnek adtam. Meggyőződésem szerint ez egy olyan javaslat, amelyről az Országgyűlés fog dönteni, már csak azért is, mert adótörvények ügyében a kormánynak önálló döntési jogköre nincs, csak javaslatot tehet az Országgyűlésnek. Tehát azt gondolom, hogy pontos volt a válasz, és pontos most is a válaszom. Ha az Országgyűlés meg fogja szavazni a kormányprogramot, akkor egyértelművé teszi azt, ami a kormányprogramban szerepel, az kapott többséget az Országgyűlésben.
Ha a képviselő úr azt akarja tudni, hogy amikor megfogalmaztuk az adócsökkentési programot, és amikor az Országgyűlés ezt elfogadta, hogy akkor annak a realitása vajon megvolt-e, vagy sem, látható volt-e, vagy sem, arra azt válaszolom, hogy négy év alatt az a program megvalósítható. Tehát az a véleményem, hogy négy év alatt az a program megvalósítható. Valószínűleg változtatni kell az ütemezésén, valószínűleg nem tudunk 2007-ben annyit lépni, mint amennyit akkor az Országgyűlés jóváhagyott, ezért szerepel a kormányprogramban az, ami szerepel, ezért fogunk javaslatot tenni a törvény megváltoztatására. De azt gondolom, hogy négy év alatt megvalósítható.
Ha most ennek a szakmai részét lezárjuk, akkor persze van egy politikai vetülete is a dolognak, de ezt szerintem most nem kell megvitatnunk egymással. Mert ha belemegyünk abba, hogy vajon akkor a két konkurens politikai erő, a két nagy párt milyen programokat és milyen javaslatokat fogalmazott meg, akkor viszont is lehetne kérdezni. De itt nem vagyok abban a helyzetben, hogy én kérdezzek önöktől, nem is akarok ilyet kérdezni semmiképpen, csak a politikai vetületére szerettem volna utalni. Nem mondom itt humorosan, mert nem humoros, annyiban talán komoly a kérdés a szónak abban az értelmében, hogy nyilván volt egy politikai versengés, amelyben ki-ki letette a maga által legfontosabbnak gondolt pontokat az adott helyzetben.
Egyébként azt gondolom, hogy a múlt év végén elfogadott adócsökkentési programsor a következő négyéves kormányzati cikluson belül megvalósítható. Valószínűleg nem abban az ütemben, amilyen ütemben ez elfogadásra került, ezért van benne a kormányprogramban az a megfogalmazás, ami benne van. Ha pénteken a parlament erről a kormányprogramról többségében igennel szavaz, akkor eljön az a pillanat, amire ön is és Mádi képviselő úr is kérdezett. Ezért azt gondolom, hogy a következő négy évben azért van egy világos irány, egy világos trend, amit el lehet Magyarországon magunk előtt képzelni, hogy mit fogunk elérni. Nagy valószínűséggel, még egyszer mondom, és ez a reális, hogy nem abban az ütemben, ahogyan az elfogadásra került a múlt év végén, az adótörvények módosítása során.
Ha megengedi, akkor nem akarok ettől furcsább helyzetet teremteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Sándor István képviselő úr következik. Elnézést, az előbb nem tudtam a nevét, nem ismerjük egymást, hiszen most találkoztunk először. Ön következik, önt követi majd Lengyel Zoltán.
SÁNDOR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Először veszek részt ilyen meghallgatáson, és éppen ezért nem véletlen, hogy végig jegyzeteltem. Nem azért, mintha ezt most fel akarnám olvasni, hanem kíváncsi voltam, hogyan történik, és valóban az szerepel-e a kérdések között, a hozzászólások között, amiről a leendő miniszter urat meg kellene most kérdeznünk. Ahogy én megnéztem, jó része vagy kormánydöntésen, vagy parlamenti döntésen alapszik, körülbelül ez a 80 százalék, egy olyan 20 százalék, ami effektíve pontosan arról szól, amit én közmeghallgatásként tudok aposztrofálni.
Tekintettel arra, hogy az idő előrehaladott, megpróbálom a mondandómat, amennyire csak lehet, rövidre fogni. A választások során Gyurcsány Ferenc kapott kormányalakításra megbízást. Ezt megerősítette a köztársasági elnök úr is, és most egy csapatot kíván összeállítani a leendő miniszterelnök úr, és ebben a csapatban komoly feladatot szán a jelenleg köztünk lévő és általunk meghallgatáson részt vevő miniszterjelölt úr. Azt gondolom, hogy azokból az okmányokból, amelyek rendelkezésünkre álltak, megállapítható, hogy felkészültsége, emberi tartása, hozzáértése alapján nyugodt lelkiismerettel megszavazhatjuk, hogy a pénzügyminiszteri posztot ellássa az új kormányban.
A magam részéről természetesen megszavazom, mint ahogy ezt az MSZP-frakció ezt kinyilvánította, valószínű, hogy így is lesz. Az elkövetkezendő időszak feladataihoz jó erőt, egészséget, sok türelmet és sok sikert kívánok. Mert ha sikeres a pénzügyminiszter, akkor nekünk is jó, és az országnak is jó.
Még egy dolgot. Tekintettel arra, hogy nagyon jónak tartottam ezt a vitát, bár nem tudom, hogy valaki kíváncsi-e a véleményemre ezzel kapcsolatban, úgy gondolom, ha elgondolkodunk azon, hogy az ellenzéknek olyan érdeke van, hogy a pénzügyminiszter ne tudja jól ellátni a feladatát, akkor nyilván azért szavaz rá, hogy ne sokáig legyen pénzügyminiszter. Mi, MSZP-sek pedig azért szavazunk rá, mert tudjuk, hogy kiváló ember, jó szakember, és így akár egyhangú szavazással is jelölhetjük. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter úr? (Dr. Veres János: Köszönöm.) Köszöni. Akkor haladunk tovább. Lengyel Zoltán képviselő úr következik.
Lengyel Zoltán kérdései és a válasz
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Azt mondta Hargitai Jánosnak adott válaszában, hogy az önkormányzati közigazgatási változtatásoknak ne csak egyetlen eleméről beszéljünk. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Több százezren lakunk mi ebben az egyetlen elemben, amit úgy hívnak, hogy kistelepülések. Nagyon nem mindegy a számunkra, hogy hogyan alakul az önkormányzati átalakítás, és hogyan alakulnak a kistérségek. Nagyon csodálkozom rajta, hogy van itt a teremben olyan kistérségi vezető, aki cáfolja azt a valóságot, hogy a feladatokat átviszik a kistérségi központokba, és a kistelepülésen ezt a feladatot ellátó emberek munkanélkülivé válnak. Mert ez a gyakorlat.
Az elkövetkezendő időszakban, legalábbis a miniszterelnök-jelölt úr elővezetésében és az ön által felmutatott piros-kék kockás füzet tanúságai szerint több ezer embert fognak elbocsátani a közszférából, kistelepülési vezetők látjuk, hogy az önkormányzatainknál alkalmazott emberek jelentős része ennek a leépítésnek áldozatául fog esni. Azt is tudjuk, hogy vidéken, kistelepüléseken rettentően magas a munkanélküliség, és az ottani vállalkozások ezeket az embereket nem fogják tudni felszippantani. Nem fogják tudni őket alkalmazni.
Úgy gondolom, hogy itt nem csak egyetlen eleméről van szó a közigazgatásnak és a közigazgatás korszerűsítésének, hanem több ezer ember egzisztenciájáról van szó. Mi lesz velük? Bekerülnek a munkanélkülieket ellátó rendszerbe? Nem fog megemelkedni az ott kifizetendő összeg, miniszterjelölt úr? Ez egy rettentően komplex kérdés, és azt hiszem, annál több figyelmet kell fordítani erre, mint hogy egyetlen egy mondattal ezt lerendezzük, mint ahogy ezt tette a Hargitai úrnak adott válaszában is. Végezetül pedig lenne még egy kérdésem. Több alkalommal elhangzott, hogy szankcionálni fogják a minisztériumban a teljesítményt. Ez mit jelent? Fizetéscsökkentést? Jövedelemcsökkentést abban az esetben, ha nem tudják tartani a számokat? Ha nem fog a valóságban megvalósulni az, amit bejelentettek, amit terveztek, amivel esetleg választást nyertek? Mire számíthatunk, miniszterjelölt úr?
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter úré a szó.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Tisztelt Bizottság! Képviselő úr felvetése az első pontban teljesen jogos és megalapozott. Csak még egy kérdést előtte meg kell vizsgálni szerintem. Ha a magyar költségvetés pénzeinek felhasználásáról beszélünk, akkor meggyőződésem szerint elsőként azt kell megnézni, hogy a magyar költségvetés pénz jól, hatékonyan van-e felhasználva. Ezért számomra, képviselő úr, az csak a második, ha úgy tetszik, következmény, hogy a hatékony felhasználás megvalósításának, vagy biztosításának érdekében tett lépések járnak-e olyan hatással, amiről a képviselő úr beszélt, vagy sem. Számomra az első és legfontosabb felelősség az, hogy olyan rendszer alakuljon ki a közpénzfelhasználás mindegyik szintjén, és erre bizonyosan képviselő úr is tud mondani példát, hogy akár kistelepülésen, akár közepes, akár nagyobb településen, most úgy fogalmazok, hogy vannak, akik közpénzből alkalmazásra kerülnek, és nincs a 8 órás munkaidő 8 órában kihasználva. Nem akarok ezzel senkit sem megbántani, mert nem akarom senkinek sem leértékelni a munkáját, csakhogy van erre példa szerintem az ön gyakorlatában is.
Ezért azt gondolom, hogy elsőként azt kell eldöntenünk, hogy az ország érdekében ilyenfajta változtatások kezdeményezünk-e. Ha igen, akkor meg kell azt nézni, hogyan valósítható az meg, hogy mindenütt a leghatékonyabban legyen felhasználva a forrás. Ezután van egy olyan következmény, ami lehet, hogy orvoslást igényel, lehet, hogy beavatkozást igényel, amire képviselő úr utalt, nevezetesen, hogy ha valahol ennek hatására, vagy ebből következően, egyébként azt tudom mondani, hogy nem biztos, hogy a mostani döntés a helytelen döntés, mert lehet, hogy egy korábbi döntés volt a helytelen döntés, ami úgy hozott létre közfinanszírozásból valamilyen álláshelyet, hogy az, mondjuk 3 órás lekötöttséget igényel csak valakitől.
De még egyszer mondom, ha esetleg van valahol ilyen döntés, akkor nézzük meg, hogy hogyan lehet azt kezelni. Készül olyan program, ami az esetlegesen ilyen módon előálló helyi konfliktusok, vagy helyi problémák orvoslását átmeneti időszakban biztosítani fogja tudni. Úgy gondolom, hogy mire oda jutunk, hogy erről a programról egymás között tudunk érdemben, mivel kétharmados módosításokat igényel, eszmét cserélni, akkor mellé tudjuk tenni azt a programot is, ami ennek azt a bizonyos orvoslási részét tartalmazza.
Egyelőre arról tudok, hogy a miniszterjelöltek kötöttek egy megállapodást a miniszterelnök-jelölttel, ami arra vonatkozik, hogy a következő másfél évben melyek azok a feladatok, amelyeket el kell látniuk, melyek azok a feladatok, amelyeket meg kell valósítani a saját maguk területén. Egyelőre nem tudok olyan tervezett intézkedésről, amire a kérdésében utalt. Azt tudom mondani, hogy a politikai életben jellemzően az a mérce, hogy megmérik a következő választásnál, vagy megmérik két választás közötti időtartamban, és vagy csinálja, vagy nem csinálja, vagy megválasztják, vagy nem választják meg. Nem tudok olyanról, hogy ez, mint például az önkormányzatok esetében, esetleg jutalommal járó kategória lenne a következő időszakban. Arról tudok, hogy szankcióval járhat. A szankció ebben az esetben az, hogy nincs tovább ahhoz a feladathoz megfelelő politikai támogatottság, és az illető nem csinálja tovább azt a feladatot. Ez az én eddigi ismeretem ebben a kérdésben, többről nem tudok most tájékoztatást adni, mert nincs több információm a dologról. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László következik.
Mádi László véleménye és a reflexió
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Kicsit zavarban vagyok, hogy a reformelkötelezettség dicsérete után van-e a kritikai véleménynek egyáltalán itt tere. Elhangzott néhány felszólalás, ami, megmondom őszintén, egy kicsit elgondolkodtató volt számomra. Olyan fantasztikusan szép képet rajzoltak elénk, hogy itt minden a legnagyobb rendben van, itt teljes a hitelesség, teljes a bizalom, itt megyünk előre, eszembe jutott, hogy "lendületben az ország, nagy és stabil a jólét", úgy látom, ez áthúzódik most is, és jó kezekben van az ország. Erről nem vagyok meggyőződve. Majd meglátjuk, hogy az ország hogyan fogja ezt megemészteni.
Néhány dolgot azért világosan kell látni. Egy pénzügyminiszter-jelölt nem mondhatja az euró bevezetésével kapcsolatosan, hogy majd akkor leszünk tagjai az euróövezetnek, ha bevesznek bennünket. Ez egy semmitmondó, komolytalan válasz, és sértő válasz is. Nyilvánvalóan egy pénzügyminiszter-jelöltnek arra kell választ adnia, hogy az ország az ő legjobb szakmai ismeretei alapján mikor teljesíti az euróövezetbe való belépés feltételeit, és aztán majd tényleg az Európai Unió, illetve az euróövezet tekintetében a megfelelő illetékes testületek el fogják dönteni, hogy ezt mikor akceptálják, és Magyarország ténylegesen mikor kerül be. De a teljesülés tekintetében a pénzügyminiszternek világos és egyértelmű választ kell adnia. Hol máshol, ha nem a parlamentben, és mikor, ha nem ilyen egyértelmű kérdésre. Eddig egyértelmű választ adtak, azt mondták, hogy 2008-ig minden feltételt teljesíteni fogunk. Megkérdeztem, hogy most is így gondolja-e. Nem kaptam erre választ.
A következő téma az adósság. Kérdezem konkrétan: mikor fog az adósságnövekedési spirál végre leállni. És itt ne a manipulált adatokat nézzük, hanem a valóságot, mert azt gondolom, hosszú távon nem lehet becsapni az Európai Uniót sem, a parlamenti képviselőket sem, hogy ilyen, amolyan módon, így kozmetikázok, úgy kozmetikázok, ezt beszámolom, azt nem számolom be. Nyilvánvalóan akkor lehet összehasonlítani egy törtet, ha a nevező ugyanaz. Tehát ugyanarra a bázisra kell megnézni. Itt a növekedés drámai és ijesztő, és az ÁSZ által kimutatottan is nagyon komoly következményei vannak. Azt mondja például a tájékoztató levelében, hogy csak a kamatok következtében az adósságnövekedés 82,2 százaléka a kamattartalom volt. Tehát itt egy nagyon komoly negatív spirálban van az ország.
A tény az tény, 2002-ben az első intézkedése az volt a szocialista kormánynak, hogy duplájára emelte az államtitkárok és miniszterek fizetését. Csodálkozom, ha erről képviselő úr nem tud. Nem tud arról, hogy duplájára emelték a miniszterek és államtitkárok fizetését? Az Orbán-kormány lelépése után a Medgyessy-kormány ezt tette elsőként. (Keller László: Nem igaz.) Nézzük meg a tényeket! Lapozzuk fel a közlönyöket. Itt felmerült az a kérdés, hogy nagyon sok mindenkit érnek megszorítások, a képviselők járandóságát is visszavették, a miniszterek ezzel szolidaritást vállalnak-e, ez volt a kérdés. Ha azt mondja miniszter úr, hogy nem vállalnak szolidaritást, az egy világos válasz.
A pótköltségvetés kérdése. A miniszterjelölt úr eddig is mindig elzárkózott ettől. Márpedig azt gondolom, hogy két szempontból ennek alapvető jelentősége van. Az egyik az, hogy nem sundám-bundám, titokban, különböző kormányzati döntésekkel, a parlament megkerülésével történnek a dolgok, hanem a parlament előtt. Parlamentáris demokráciában vagyunk. Itt a költségvetést alapvetően átszabni a parlament kontrollja mellett lehetne. Normális esetben, egy normális országban. Tehát ez nem az ördögtől való, hogy pótköltségvetést kéne benyújtani, hanem világos, transzparens, átlátható módon és a parlamenti demokrácia követelményeinek megfelelően itt, a költségvetési bizottságban megvitatnák és elfogadnánk. Ha nem mondjuk ki, tagadjuk a dolgokat, akkor megint csak abba a hibába esünk, hogy bizalmatlanságot szülünk, mert az emberek szeretnének már világosan, tisztán látni.
Na most, ugyanez vonatkozik a megszorításokra. Hát vegyük már a parlamenti bizottságot komolyan, meg vegyük az ország nyilvánosságát komolyan. Adóváltoztatásokról beszélni - próbáljunk már meg világosan és egyértelműen beszélni, vagy megszorítást mondunk, vagy idegen szóval restrikciót mondunk, csak akkor ne próbáljuk ezt úgy feltüntetni, hogy adóváltoztatás. Ez a '70-es, vagy a '80-as éveket idézi nekem, amikor ilyen rejtjeleket kellett kitalálni, hogy mit is akarnak az elvtársak, mert nem beszéltek világosan. Hát beszéljünk már világosan! Itt megszorítások lesznek, nem? A változtatáson azt értjük, hogy csökkentések lesznek? Nem, növelések lesznek nyilvánvalóan, a csökkentési program is késedelmet szenved, az, amit elfogadtak öt évre, és annyira büszkék voltak, hogy na végre, kicövekeljük a gazdaságpolitikát. Világossá, hosszú távon követhetővé tesszük, fogjuk látni azt, hogy melyik lépés mire épül rá, és mikor, milyen lépések következnek. Hát, el sem telt fél év, már most felrúgják ezt a menetrendet? És meg sem indokolják igazából, hogy miért?
Így nehéz hitelességet teremteni. Nincs hitelesség a magyar gazdaságpolitika és a magyar fiskálispolitika tekintetében. Nincs hitelesség, sem belföldön, sem külföldön nincs hitelesség. Ha elmondjuk tízszer, hogy hitelesség van, és milyen jó a helyzet, azt gondolom, hogy ma már ez nem elégséges. Először lehet, hogy elhitték, lehet, hogy másodszor is elhitték, de már tizedszerre nem nagyon hiszik el az emberek. Több mint egy évig ön volt a pénzügyminiszter. Azt mondja mindenki, hogy nem fenntartható pályán van a magyar gazdaság. Ön is ezt mondja? (Babák Mihály: Pedig dübörög a pannon puma.) Ha ezt mondja, akkor az ön pénzügyminiszterségével hogyan néz szembe, ha az elmúlt egy évben nem fenntartható pályán volt a magyar gazdaság? Ön volt a pénzügyminiszter. A tavalyi évi államháztartási folyamatokért ön volt a felelős. Az idei államháztartási folyamatokért ön felelős. Ez nem volt fenntartható?
Alapkérdéseket kellene világosan, tisztán, egyértelműen megmondani, mert az emberek nagyon várnák azt, hogy végre komolyan vegyék őket, és őszintén beszéljenek velük. És mi is várnánk, megmondom őszintén. Abba kéne hagyni ezt a rejtjeles, dugdosós, takargatós, manipulációs vitát. Őszintén, világosan, egyértelműen, minél hamarabb, annál kisebb ára lesz a dolognak, minél később, annál nagyobb ára lesz a dolognak. Ezt mindenki világosan látja. Most megy megint az önkormányzati választások kapcsán a rejtjeles üzengetés, a kivárás. Óriási kárt okoznak azáltal, hogy nem beszélnek világosan. Kérnénk világos kérdésekre világos választ. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter úr, parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Képviselő úr, pontosan fogalmaztam arra a kérdésre, amit képviselő úr nem tekintett pontos válasznak. Azt mondtam, ami a kormányprogramban is szerepel, hogy a ciklus második felében megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek az eurózónához történő csatlakozás feltételeiként megjelennek. Pontosan ez szerepel szövegszerűen benne. (Közbeszólásra.) Parancsol? A ciklus második felében. Reményeink szerint, utána azt is hozzátettem, képviselő úr. (Többen közbeszólnak.)
ELNÖK: Miniszter urat illeti a szó. Parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm. Reményeink szerint, és azt is hozzáteszem, a lehető leggyorsabb időszakban, nálam ez 2008-at jelent.
A következő. Úgy gondolom, arra az évre az a bizonyos, az ön második kérdésében feltett adósságnövekedés is le tud állni. Azt persze visszautasítom, hogy itt bárki manipulált volna az adósság számaival, hiszen képviselő úrnak tudnia kell, hogy mindig is pontosan csak az volt elszámolva, amit az Európai Unió normarendszere lehetővé tesz. És csak úgy van elszámolva, ahogy azt lehetővé teszi. Az, hogy ennek vannak korrekciós tételei? Igen, vannak. De minden ország korrigál, minden országot így mérnek. Nem szabad most azt gondolni, hogy azért, mert most figyelembe lehet venni éppen a nyugdíjpénztárat, vagy éppen egy másik kategóriát, másképp kellene számolni. Igen, ha figyelembe lehet venni, akkor figyelembe is kell venni, és így kell végigszámolni. Azt gondolom, hogy ebben közöttünk megítélésbeli különbség van.
Képviselő úr, be fogjuk terjeszteni a parlament elé azokat a módosításokat, amelyek az érvényben lévő törvények módosításait fogják kezdeményezni. Utaltam rá, hogy a kormány első ülésén fog ilyen javaslatokat tárgyalni. Nem tudom megjósolni, hogy hány ilyen törvényjavaslat fog a parlament elé kerülni. Akkor részletesen fogunk tudni beszélni a költségvetési bizottságban arról, hogy miért, milyen mértékű módosításokra van szükség. Természetesen ez költségvetés-módosítást is fog eredményezni. A pótköltségvetés ugyanakkor mint kategória, képviselő úr pontosan tudja, bizonyos törvényi feltételek fennállása esetén szükséges. Ha képviselő úr még arra is emlékszik, mert itt volt a bizottságban, annak idején együtt ültünk a bizottságban, amikor Magyarországon az egyetlen pótköltségvetésre sor került '94 őszén, akkor azt is pontosan tudja, hogy ennek a pótköltségvetésnek olyan fajta hatása az az évi gazdálkodásra, ami érdemben módosította volna a folyamatokat, nem volt.
Éppen ezért úgy ítélem meg, és a szakemberek azt követően általában így vélekedtek, hogy annak az volt a tanulsága, hogy nem pótköltségvetés az az eljárás, ami érdemben tudja módosítani a tárgyévi gazdasági makrofolyamatokat. Ezért mi egy másik megoldáshoz fogunk vélhetőleg ebben az évben folyamodni, nevezetesen a parlament elé fogjuk terjeszteni a módosítandó törvényeket, amely ezeknek költségvetési hatását is le kell hogy kövesse, költségvetés-módosítás is fog bejönni a parlamenthez. De ez nem pótköltségvetés ebben az esetben.
Képviselő úr, nem tudok addig arról beszélni, amiről ön szeretne beszélni, ameddig ilyen döntés, ilyen javaslat nincs. Márpedig olyan döntés, amelyről ön beszélt a negyedik kérdésében, nem volt, olyan javaslat jelenleg nincs. Ha lesz jövő héten, az új kormány felállását követően, akkor természetesen beszélünk majd azokról a javaslatokról is. Ugyanakkor van egy mondat, amivel maradéktalanul egyetértek: a minél hamarabbi változtatás az ország érdekében áll. Ezért azt a javaslatot fogom tenni, hogy a jövő héten a kormány tárgyaljon azokról a változtatásokról, amelyekre szükség van. Ugyanakkor teljes mértékben szemben állok azzal az állásponttal, ami ezeket a változtatásokat bármilyen politikai dátumhoz köti. Egy politikai dátum van, a kormány eskütétele. Ezek után számomra nincs olyan politikai dátum, hogy önkormányzati választás, nincs augusztus 20-a, és nincs olyan politikai dátum, hogy bármilyen más időpont 2006-ban meghatározó kellene hogy legyen.
Még egyszer: abban egyetértünk, hogy a szükséges változtatásokat mihamarabb kezdjük el, ezeknek a javaslatait a parlament mihamarabb kezdje el tárgyalni. Reményeim szerint a jövő héten a bizottság már ülésezni tud ebben a témában. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Dancsó József következik.
Dr. Dancsó József kérdései és a válasz
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz). Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Van még néhány, apróbb-nagyobb kérdésem. Ha már itt a konvergenciaprogram többször előkerült, hadd tegyem fel én is azt a kérdést, hogy a visszavont törvényjavaslatok között szerepelt a konvergenciaprogramra benyújtott törvényjavaslat, amely azt taglalta, hogy 2008-ig milyen ütemezésben, milyen csökkentések fognak bekövetkezni az államadósságban, a költségvetési hiányban, inflációban, egyebekben, tehát ami a maastrichti kritériumokhoz kell. Ön most azt mondta, hogy reményei szerint 2008-ra szeretné, ha ez megvalósulna. Akkor miért kellett visszavonni az t a törvényjavaslatot, ha ön mégis szeretné, hogy 2008-ra megvalósuljon? Mi volt ennek az oka, hogy visszavonták? Nem érez-e ellentmondást az elhangzottakban? Milyen számokat tud ön számunkra most prezentálni? Ön hogyan gondolkodik arról, hogy milyen ütemezésben lehet elérni a maastrichti kritériumokat? Milyen évben hány százalékos csökkentés felel meg annak, hogy az ön reményei szerinti és többek által is várt kritériumokat teljesíteni lehessen?
A második kérdésem arra vonatkozna, hogy az önök koalíciós partnere többször hangoztatta azt már, hogy szerintük az állam rossz tulajdonos, ilyen ex chatedra kijelentést tettek. Az ön megítélése szerint valóban így van-e ez, egyetért-e ezzel a kijelentéssel, illetve milyen privatizációs pluszbevételekkel számolnak az elkövetkezendő időszakban, ha egyetért ezzel a megállapítással? Mi a megítélése önnek a tekintetben, hogy hallani azt, hogy igen sok költségvetési intézmény, szerv nem fizet járulékot, vagy nagyon késedelmesen fizet járulékot a költségvetésnek? Az ön ismeretei szerint mely intézmények azok, amelyek kirívóan elmaradtak a járulékbefizetésben, és milyen összeggel tartoznak? Mit terveznek, hogy ez a gyakorlat megszűnjön? Már csak azért is, mert ha a versenyszférában valaki ezt sokáig műveli, akkor bizony előbb-utóbb csőd-, illetve felszámolási eljárás alá fog kerülni.
Igen sokat hallunk, hallottunk az elmúlt években az úgynevezett PPP-projektekről. Olyat is hallottunk, hogy talán törvény is készül ezeknek a projekteknek az elszámolására, finanszírozhatóságára, hogyan lehet ezeket befogadni. Eddig a költségvetési törvény tartalmazott némi utalást, és tényleg szeretném mondani, hogy némi utalást arra vonatkozólag, hogy egyáltalán hogyan is lehet elképzelni ezeket a programokat, projekteket, és milyen finanszírozást lehet mellé társítani. Az ön megítélése szerint ebben várható-e önálló törvényjavaslat, és ha igen, mikor? Hiszen nagyon fontosnak tartom azt, végre világos képünk legyen arról, hogy mi újság ezekkel a PPP-projektekkel, és hogyan történik az elkövetkezendőkben a finanszírozásuk.
A választások után gombamód megszaporodtak a különböző szakértők által felvázolt megszorítási csomagok. Szeretném megkérdezni tisztelt Veres urat arról, hogy a Pénzügyminisztérium alkalmaz-e külső szakértőket a tekintetben, hogy számára különböző csomagokat, programokat állítsanak össze, és ha igen, akkor mely csoportok élveznek megbízásokat.
Még két rövid kérdésem lenne. Tudjuk azt, hogy a nyugdíjrendszer hosszú évek óta igen komoly feszültségekkel küszködik. A magánnyugdíjpénztári rendszer ebben jelentős változást hozott, és most sem pozitívnak, sem negatívnak nem minősítem ennek megítélését, de mindenképpen fontosnak tartom, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszerrel kapcsolatban milyen hosszú távú elképzelések vannak, egyáltalán a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban, annak finanszírozhatóságát érintően hogyan gondolkodik, hogyan látja ennek lehetőségét. Ez nyilván összefügg azzal is, hogy lesz-e nyugdíjemelés, terveznek-e nyugdíjemelést, vagy sem?
A jövedéki adókkal kapcsolatban utalt már rá a miniszterjelölt úr, hogy szigorítások fognak bekövetkezni a beszedésben. Bizonyára ön előtt is ismert, hogy például a dohánytermékek esetében ha ilyen szemétvizsgálatokat végeztek, akkor Magyarországon talán a harmadik legnépszerűbb cigarettamárka a Privulki nevű, Ukrajnában készített dohánytermék. Ebben mit terveznek, lesz-e szigorítás egyrészt az ellenőrzésben, másrészt az adók szintjében várható-e valamilyen jellegű változás? Nyilván érdekes lehet a benzin esetében is, hogy terveznek-e ilyen értelemben csökkentést, egyáltalán a jövedéki adókkal kapcsolatban milyen elképzeléseik vannak?
és utolsósorban évek óta gyakorlat az, hogy kormányzati tényezők nem vesznek részt a davosi világgazdasági konferenciákon. Az ön megítélése szerint ez miért alakult így? Terveznek-e ebben változást az elkövetkezendőkben, hogy kormányzati tényezők, miniszterelnök, miniszterek részt vesznek-e, részt akarnak-e venni ezen az igen fontos világgazdasági fórumon? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter úr, parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm a kérdéseket. Képviselő úr, én örültem volna neki, ha nem kell visszavonni azt a konvergenciajavaslatot, ha kialakult volna egy többpárti egyetértés abban, hogy megszavazzuk. Miután ilyen nem alakult ki az elmúlt időszakban, ezért azt gondolom, hogy érdemes volt visszavonni, mert most érdemes újraszabni a feltételeket. Ma még nem tudok számokat mondani. Ha a kormány elfogadja a jövő héten a javaslatokat, és a parlament elé terjesztjük, akkor lesznek már számok arra nézve, hogy mi az a hiánycsökkenési pálya, amit a mai viszonyok közepette reálisan meg lehet tervezni. Nyilván egy fél év alatt is változott, ma már biztos, hogy nem azok a számok valósak, amelyek szerepeltek akkor, amikor benyújtottuk a parlament elé. Ha akkor sikerült volna ebben többpárti egyetértést kialakítani, tehát az ellenzékkel közösen sikerült volna, SZDSZ-szel, ellenzékkel, mindenkivel, mert az egy többpárti javaslat volt szerintem, ez nemcsak arról szólt, hogy ebben két párt értsen egyet. Miután ez nem jött létre, szükségszerű, hogy újraírjuk majd a pálya számait. Ma nem akarok számokat mondani, mert annak függvényében, hogy jövő héten mit kezd el tárgyalni a parlament, lehet majd számokat mondanom, jövő héten fogok tudni mondani számokat, amikor a bizottságban sor kerül a javaslatok megtárgyalására.
Azt tudom mondani, hogy erre az évre semmilyen privatizációs pluszbevétellel nem számolunk jelen pillanatban. A privatizációs szervezet éves bevételi előirányzata júniusra teljesült, és értelemszerűen a folyamatban lévő privatizációs tranzakciókat végigviszik, jelenleg is csinálják. A következő időszak privatizációiról pedig majd fel kell állítanunk azt a programot, ami jelenleg még nincs kész. Ez az új kormány feladata lesz.
Nagyon drasztikus, nagyon szigorú intézkedéseket tervezek azzal kapcsolatban, amire utalt, hogy költségvetési szervek nem fizetnek járulékot a költségvetésbe, mégpedig olyan módon, hogy még tovább szeretném szigorítani a kincstári finanszírozás szabályait. Magyarul nem fognak hozzájutni azok a szervezetek ahhoz a pénzhez, amit egyébként most nem fizetnek be. Ebben további szigor lesz az államháztartási szervek körében.
A PPP-kről törvényt szeretnék belátható időn belül. Azt nem mondom, hogy két héten belül, de egy nagyon rövid határidőn belül a törvényjavaslat el fog készülni, hogyan legyen Magyarországon a PPP-szabályozás, és a parlament elé fogjuk terjeszteni. Ebben nincs véleménykülönbség ebben közöttünk, úgy érzékelem. Ugyanakkor egy kialakulatlan terület volt, amikor elkezdtük, és ilyen értelemben nem is biztos, hogy tudtunk volna róla rendes törvényt csinálni, bevallom őszintén, mert kevés ember ért hozzá, igazából szakirodalmi háttér is meglehetősen korlátozott, még ha európai kitekintést nézünk, akkor is. Tehát egyetértek azzal, hogy törvényben kell szabályozni.
Kaptam 5; agy 6 szakértői csapattól javaslatokat, hogy itt a gyógyír, és tessék ezt csinálni holnaptól kezdve. Sorba vannak szedve, nem találtam olyat közöttük, amely alkalmazható lett volna a következő időszakra. Ugyanakkor vannak olyan elemek, amelyeket az egyikből, másikból, harmadikból, negyedikből, ötödikből, hatodikból figyelembe vettünk, végigszámoltunk, végiggondoltunk. Mi nem bíztunk meg egyetlen egy szakértői csapatot sem azzal, hogy a Pénzügyminisztériumnak dolgozzanak ki javaslatokat, a Pénzügyminisztériumban készülnek ilyen javaslatok. Ugyanakkor több alkalommal ültem le külső szakértőkkel, egyeztetni, véleményt kérni arról, hogy mit és hogyan gondolnak a következő időszakban a jelen Magyarországáról, és milyen irányba haladjunk, de ezek térítésmentes elülések voltak, a kávé és a tea költsége merült fel. Ez egy eléggé heterogén kör volt, így fogalmazok, üzleti élet szereplői, vállalkozók, elemzők, sok körből kerültek ki a véleményt mondó szereplők.
Nagyon komoly probléma, amit fölvetett, a nyugdíjrendszer. A legnagyobb kihívás Magyarország előtt jelen pillanatban. Ami középtávon megfogalmazható, az az, hogy a magyar nyugdíjrendszer stabilitását hogyan tudjuk biztosítani. Az európai országok mindegyike küzd ezzel a problémával. Vannak, ahol már rakják félre a pénzt azért, hogy majd 10 év múlva finanszírozható legyen a nyugdíjrendszerük. Nálunk sajnos nem ilyen a helyzet. Ezért ebben egy nagyon sokoldalú, felkészült konzultációra kellene, hogy sor kerüljön. Tavasszal volt a pénzügyminiszteri tanácsülésen Brüsszelben napirenden valamennyi EU-ország nyugdíjrendszerének vizsgálata. Amikor külső szakértők megnézik a magyart, azt mondják, hogy sok gondunk lesz belátható időn belül. Ez a belátható idő 2013 környéke. Ezért érdemben érdemes ezzel foglalkozni. Nagyon szeretném, ha a politika nem korlátozná le ezt.
Éppen ezért azt a fajta politikai megközelítést nagyon-nagyon szeretném, ha elkerülnénk, hogy ez pusztán arról szól, hogy hány éves korban mennek az emberek nyugdíjba. Ez egy sokkal komplexebb kérdés. Azt javaslom, hogy ne próbáljuk meg ezt egy nagyon profán politikai megfogalmazássá silányítani, szándékosan mondom ezt a szót, mert ha így kezdünk el erről beszélni, az silányítás. Az egész megér annyit, hogy erről nagyon hosszú vitát folytatva és érdemben tanulmányokat megnézve foglalkozzunk. Az egész európai társadalomnak a legnagyobb kihívása, amivel szembenézünk, ugyanis Magyarországon is nő a várható élettartam, nő az arány a nem aktív időszakban eltöltött arány. És ne felejtsük el, hogy jön egy olyan, a dolog természetéből adódó életfagörbe-módosulás, ami bennünket is utolér a következő években. Azért mondom, hogy ez egy olyan kérdés, amit nem szívesen silányítanék oda, hogy most egy oda-vissza kérdéssel intézzük el. Szerintem ez a bizottság ebben a négy évben többször fog foglalkozni ezzel a kérdéssel, és nagyon-nagyon nagy kihívás. Ez szerintem sokkal keményebb kategória, mint az előttünk lévő 2-3 kihívásai. Sokkal keményebb, mert időben kell meghozni a magunk döntéseit.
Jövedéki adó ügyében a szigorításokkal a feketeforgalomhoz viszonyított aránya 5-6 százalékkal csökkent az idén tavaszra a nem zárjegyes, nem magyar zárjegyes cigarettáknak. Ezzel nem vagyok megelégedve, de azt remélem, hogy elindult a dolog egy jó irányba. A maximum mértékű feketeforgalom időszaka után vagyunk, van még benne tartalék bőségesen. Nagyon nagy egyetértésben tudunk ebben együttdolgozni a magyarországi szervezetek képviselőivel, és azt remélem, hogy lesznek további eredmények a következő időszakban is.
Őszintén szólva Davos ügyében nem tudok önnek nyilatkozni. Nem volt sohasem napirenden, hogy most ki megy, vagy ki nem megy Davosba a kormányban. Én takarékossági okokból ilyen extra helyekre nem szoktam járni, megmondom úgy, ahogy van. Bizonyára a kormány el fogja dönteni, hogy ez most van olyan fontosságú, vagy sem, hogy el kell menni ilyen helyre. Én nagyon leszűkítettem az ilyenfajta nemzetközi kapcsolatokban történő részvételt. Elsősorban jórészt anyagi megfontolások miatt. De nem tudom megmondani, nem tudok ígéretet tenni arra, hogy januárban el fog menni valaki Davosba, vagy sem. Nem látom a dolognak azt a fajta szintjét, hogy nekem ebben bármilyen döntési lehetőségem lenne. Miután felmerült a bizottságban, ezért ezt föl fogom vetni a kormánymegbeszélésen. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Hargitai János következik.
Dr. Hargitai János kérdése és a válasz
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Az autópályák fejlesztéséről szóló törvény többek között Toller képviselő úr által vezetett jeles megyei jogú városnak, Pécsnek 2007 végére autópályát ígért, Szekszárd - Bóly, Bóly - Szentlőrinc szakaszon. Itt, a költségvetési bizottságban a Gazdasági Minisztérium képviselője még 2005 őszén úgy fogalmazott, hogy 2005-ben márpedig kiírják a közbeszerzési eljárást ennek az autópálya-szakasznak a megvalósítására. Ez azóta sem történt meg. Biztos vagyok benne, hogy Kóka miniszter úr lendületesen, boldogan keverne aszfaltot meg betont is ezen az autópálya-szakaszon, de hogyan áll ön ezekhez a kérdésekhez? Tehát a kérdésem arra irányul, hogy van-e az ön fejében egy olyan autópálya-finanszírozási lehetőség, metódus, ami megfelel az Európai Unió Statisztikai Hivatalának, elbírja a mi költségvetésünk, mert nyilvánvalóan itt nagy hiányokat kell az elkövetkezendő időszakban kezelni. Mit mond ön a baranyai rádióhallgatóknak, újságot olvasóknak? Azt, amit Toller képviselő úr mond, hogy törvény rögzíti, ezért lesz autópálya, amit persze Tolleren kívül senki nem vesz komolyan, és nem is vehet komolyan? Pénzügyminiszterként tud-e valami biztató dolgot mondani? Összeállít-e az a megoldás, ami lehetőséget adna a beton és az aszfalt keverésére, és a költségvetést sem borítja fel?
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: A kérdés komplex, ezért megpróbálok komplexen válaszolni rá. Aszfalt- és betonkeverésben bármikor szívesen részt veszek, mindkét kezemet ajánlom hozzá. De komolyra fordítva a dolgot. Van olyan konstrukció, amelyben látok arra lehetőséget, hogy Magyarországon tovább épüljenek megfelelő feltételekkel az autópályák, de 2007-től az autópályákat lehetőleg európai uniós finanszírozással szeretnénk építeni. Ez azt jelenti, hogy csak azoknál a szakaszoknál alkalmazunk más konstrukciót, tehát nem európai uniós finanszírozást, ahol az EU nem finanszírozza az adott szakasz építését. Az összes többi helyen európai uniós finanszírozás kel hogy meghatározó legyen, és ehhez tud jönni nemzeti társfinanszírozás, nyilvánvalóan kisebb arányban. Én így gondolkodom erről.
Ma úgy látom, hogy az a konstrukció, ami kialakult az elmúlt hetekben, megfelel az Eurostat követelményeinek, az Európai Unió feltételeinek, ezért ezzel a konstrukcióval fogjuk finanszírozni a következő hónapokban az egyébként több évig folyó autópálya-építést Magyarországon, ami még nem EU-társfinanszírozásban folyik. Nem tudok a 6-os autópályára ugyanakkor időpontot mondani, mert nem a Pénzügyminisztériumhoz tartozik, a formát illetően tudtam csak nyilatkozni.
ELNÖK: Köszönöm. Herényi Károly következik.
Herényi Károly kérdése és a válasz
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm, elnök úr. Miniszterjelölt Úr! A bevezető előadásában beszélt az államháztartási törvény módosításának szükségességéről. Az, hogy a mai helyzet kialakult, szerintem okként megjelölhető, illetve a mai helyzethez vezetett az államháztartási törvény többszörös módosítása, ami a parlament ellenőrző tevékenységét erőteljesen korlátozta, viszont a kormány mozgásterét növelte. A '90-es évek elején egy nagyságrenddel kisebb összeg elég volt a főösszegtől való eltérés vonatkozásában ahhoz, hogy pótköltségvetést kelljen benyújtani. Ma lényegesen nagyobb a kormány mozgástere. A parlament ellenőrző funkciója csökkent, és ez még bizonyos tekintetben alkotmányossági jogokat is felvet. Támogatna-e egy olyan előterjesztést, vagy egy olyan módosító javaslatot, amely a '90-es évek elejének állapotát állítaná vissza, amikor a kormány mozgástere lényegesen kisebb volt a főösszegtől való eltérés tekintetében, a parlament ellenőrző funkciója viszont sokkal jobban érvényesült?
ELNÖK: Igen. Miniszter úré a szó.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Az Áht. olyan módosítását támogatnám, amely az időközben eltelt 15 év minden tanulságát, vagy tapasztalatát magában hordozza. Ezért egy, a szabályalapú költségvetés irányába történő ellépést támogatnék a magam részéről. Ez azt jelenti, hogy egy striktebb és kötöttebb költségvetési keretet meghatározó szabályozást szeretnék a továbbiakban. Ennek a nyers munkálatai a Pénzügyminisztériumban folynak az elmúlt hetek tapasztalatai alapján. Ez jórészt teljesíti azt a követelményt, amit képviselő úr megfogalmazott, de nem úgy teljesíti, hogy a '90-es évek eleji Áht.-szabályokat hozza vissza, hanem kötöttebb, striktebb pályákat szabályoz a költségvetés tervezésénél és felhasználásánál is. Ilyen értelemben az elvi igényét teljesíti, szövegszerű igényét nem teljesíti a '90-es évek eleji szabályhoz visszatérés. Azt gondolom, az egészet át kell dolgozni, és ahogy fogalmaztam, vagy egy gyökeresen megújított, vagy egy teljesen új Áht.-ra van szükség itt, Magyarországon belátható időn belül. Ez nyilvánvalóan nem kéthetes munka. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László következik.
Domokos László kérdése és a válasz
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kicsit konkrétabb kérdések vetődtek fel a vita második felében, ezért azt gondolom, hogy Békéscsabáról, a Barneváll privatizációja ügyében, miután az ÁPV Rt.-t felügyelte eddig a Pénzügyminisztérium, gondolom, ez hatásköri kérdés, ezért meg lehet kérdezni, hogy az ÁPV Rt. felügyelete továbbra is a minisztérium hatáskörébe tartozik-e. Írtam egy levelet is a miniszter úrnak ebben a kérdésben, ahol is 2004-ben még 1200 ember dolgozott, ma meg egyetlen egy fő nem dolgozik, és úgy néz ki, hogy hosszabb távon sem lesz így, elhárítva a Pénzügyminisztérium a privatizációból adódó felelősséget, a foglalkoztatásügyi miniszterhez delegált, ahol keresik erre a megoldást.
Joggal vetődik fel a kormányzati felelősség kérdése, amikor egy privatizáció van, akkor ott piaceladást támogat a Pénzügyminisztérium, bevételmaximalizálást, itt 0 forint volt a bevétel ismereteim szerint. A szerződést nem ismerjük, ezért külön kérdésem is lenne, hogy mint képviselőnek mód van ebbe betekinteni, hiszen ott valamiféle foglalkoztatási garanciáról is szó volt, ez lehetett volna egy másik gazdasági, politikai cél. Úgy tűnik, ez sem teljesül a mai tudásunk szerint, vagy pedig valamiféle kiadásmérséklés volt. Nem tudom, hogy hol helyezkedik el egy ilyen privatizációs döntés. Ez azért érdekes, mert az SZDSZ-től hallhattuk, hogy még 100 ilyen cég van, amit valamilyen módon privatizálni kell. Milyen prioritásokat kap ebből a szempontból a privatizáció, és ahol ez megtörténik, hogy 0 forintért piacot adunk el, és 0 foglalkoztatás jön létre 1200 helyett, és még a beszállítókról külön nem is beszélek, akkor ehhez tud-e valamilyen támogatást adni, valamilyen gazdaságpolitikai hozzájárulást?
Hiszen úgy tűnik, hogy óriási átalakulások vannak a Békés megyei, de azt hiszem, a magyar élelmiszeriparban is. Miért jó a kormányzatnak, hogy néhány helyen, ahol szerepe volt, ott sem a termelőket juttatta lehetőséghez, hanem végül is a piac értékesítéséhez járult hozzá. Nem tudom, mennyire jártas ebben miniszter úr? Elnézést, hogy ilyen konkrétumot kérdezek, ha nem áll módjában erre most válaszolni, akkor írásban is elfogadom majd a választ. Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr, paracsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen megértését. Konkrétan nem fogok tudni válaszolni, emlékszem a levelére, emlékszem a válaszra is. Azt tudom mondani, hogy ismereteim szerint 120 körüli azon cégek száma, amelyek valamilyen tulajdonrésze ma az ÁPV Rt.-nél van. A kisebbségi részesedések értékesítésének egy üteme idén tavasszal megtörtént egy nagy csomagban. További értékesítés van előkészítés alatt ugyanilyen csomagban, és bizonyosan lesz viszonylag sok olyan cég, amely egy darabig nem lesz értékesítve, az erdőgazdaságokra, Volánokra gondolok, amelyek nagyjából a felét jelentik a jelenleg az ÁPV-nél lévő portfóliónak.
A konkrét Barneváll ügyben azért nem szívesen mondok semmit, mert az egy nagyon érzékeny terület jelen pillanatban, az egész baromfiipar ismert körülmények miatti érzékenységét jelenti. Jelzem, hogy ezzel már foglalkoztam a korábbi időszakban, akkor az derült ki számomra, hogy az értékesítésnél nem volt olyan állami kötelezettségvállalás, amely előírt volna állami hozzájárulást a tevékenység továbbfolytatásához. Ezért költségvetési forrást akkor nem lehetett adni. Azt meg tudom ígérni, hogy ismét megnézem a kérdést, nem akarok ebben a dologban felelőtlenül bármilyen fél mondatot sem mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni, kérdést feltenni. Szabó Lajos alelnök úr jelezte még, hogy igen. Parancsoljon, alelnök úr.
Az MSZP-frakció álláspontjának összegzése - Szabó Lajos
SZABÓ LAJOS (MSZP): Csak a vita végén - úgy gondoljuk, hogy ma ez a vita, ez a beszélgetés azt a célt szolgálta, amiért a miniszteri meghallgatást szabályozták a Házszabályban. Külön öröm volt számomra az, hogy olyan, már folyamatban lévő intézkedésekről is szót tudott ejteni a miniszterjelölt úr, amely a jelenleg még működő kormány intézkedéseit is tartalmazzák. Így a csempészet visszaszorítására az említett, éppen Dancsó képviselő úr számára mondott, 2005 áprilisában indult Forgószél akció, amely sikeresen bizonyította, hogy fel lehet venni a küzdelmet a dohánycsempészet ellen, és vissza lehet szorítani a feketekereskedelem mértékét, vagy éppen a Bereg akció, amely az üzemanyag-csempészet visszaszorítására irányult. Az eredmények azt mutatják, hogy érdemes volt, hiszen az érintett térségekben 30-40 százalékkal nőtt a legális üzemanyag-forgalmazás, és több mint 2 milliárd forintos bevétel keletkezett tavaly, illetve az idei év első felében. Újabb akciók indítását is tervezi a Pénzügyminisztérium. Szó esett azokról az intézkedésekről is, amelyek az adóelkerülés visszaszorítására irányultak.
Ezek az intézkedések, amelyekről tudtunk ma beszélni. Természetszerűleg a kormányprogramról és a reformcsomag többi intézkedéséről ma nem tudtunk beszélni, hiszen ezek még nincsenek a parlament előtt, de ebben a bizottságban lesz módunk ezekről beszélni. A mai találkozó számunkra bizonyította azt, hogy Veres János jelenlegi és kijelölt pénzügyminiszter rendelkezik azokkal a gazdasági, önkormányzati, költségvetési, közigazgatási tapasztalatokkal, bírja azokat a nemzetközi kapcsolatokat, amelyek alkalmassá teszik a jövőben a poszt betöltésére is. Külön ki tudom emelni ebből a beszélgetésből azt is, hogy ami még külön az alkalmasságát számunkra biztosítja, hogy elkötelezett azon, a társadalom meghatározott többségét érintő reformok véghezvitelében, amelyekre az elkövetkezendő időszakban szükség lesz, ezért támogatjuk kinevezését.
A Fidesz-frakció álláspontjának összegzése - Varga Mihály
ELNÖK: Köszönöm. Szeretném én is néhány szóban összefoglalni a Fidesz-frakció álláspontját a miniszterjelölt úr meghallgatásával kapcsolatban. A bizottság minden tagja, nemcsak mi, a Fidesz részéről, azt hiszem, könnyű helyzetben voltunk, mert nem egy újonnan kandidáló személyt kellett meghallgatni a mai bizottsági ülésen, hanem egy olyan személyt, aki korábban államtitkárként, most pedig miniszterként dolgozott az elmúlt időszakban.
Hadd idézzek itt a piaci várakozások szempontjából a mai meghallgatásról az egyik gazdasági internetes lap cikkéből. Olvasom, azt mondja: Veres János pénzügyminiszter helyén maradása nem valószínű, hogy növeli a piaci bizalmat a jövendő megszorításokkal kapcsolatban. Ha egy piaci szereplő fejével gondolkodnék, akkor nem tudom, hogy a mai meghallgatás után vajon nyugodtabban várnám-e a következő hónapokat, vagy éveket, amennyiben majd a miniszter úr a szükséges támogatottságot megkapta. Azt gondolom, hogy nekünk két dologra kellett figyelni a mai bizottsági ülésen, egyrészt értékelni kellett a miniszter úr elmúlt egyéves munkáját, másrészt pedig meg kellett próbálnunk leszűrni az ön által elmondottakból valamilyen következtetést a jövőre.
Mind a kettőt elég aggasztónak látom, miniszter úr. Egyrészt, ha az ön tevékenységét értékeljük, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy az elmúlt egy év egy folyamatos tempóvesztésről, lecsúszásról, az államháztartási keretek ellazulásáról szólt. Nem akarom itt most idézni, talán, ha az ellenzékre nem figyel annyira, de gondolom, Bokros Lajos, vagy Csillag István neve ebből a szempontból az ön számára is garancia lehet, hogy ők miket írtak "Az utolsó esély" című cikkükben. Sajnos, egyet kell velük értenünk abban a tekintetben, hogy a magyar gazdaság és a magyar államháztartás helyzetét az elmúlt egy évben nem valamiféle megerősödés jellemezte, hanem ellenkezőleg. Ez a pannon puma sajnos nem annyira ugrani készül, hanem egy ketrec sarkában fekszik, és vár, nem tudom, mire. Vár valami olyan ösztönzőre, amit elsősorban a kormányzati felelősségből fakadóan önöknek kellene meglépniük.
Ha jól megnézem az adott pontokat: 2010, az euró bevezetésének ügyében nem lettünk okosabbak, a kormányprogram sem szól erről érdemben, annyit fogalmaz meg, hogy az euró bevezetése nem cél, hanem eszköz, ami magyarra lefordítva talán azt jelenti, hogy nem lesz 2010-ben Magyarországon euró. Az államadósság tekintetében semmi biztatót nem tudott mondani miniszter úr, az elmúlt egy év után erre önnek talán kevesebb oka is lenne.
Az államháztartási hiány ügyében megint csak nem hallottunk jót. És ha még hozzáteszem, hogy azokon a területeken, amelyeknek legalább a módosításával valamit el lehetett volna érni, akár a munkanélküliség, vagy akár a privatizáció menetének az átgondolása, akkor az elmúlt egy év elég szomorú eredményt mutat. Bizonyára értesült róla, vagy olvasta; vagy látta az Európai Unió legutóbbi országjelentését, ahol az államháztartás működését tekintve Máltával vagyunk szoros versenyben. Nyilván a két ország között a méreteket tekintve azért eltérés van.
Hallhattuk öntől megint ezt az ominózus önkormányzati átalakítást. Ön makacs módon ragaszkodik ahhoz az előterjesztéshez, amit egyszer a parlament már elutasított. Miniszter Úr! Legalább önmagának ismerje el, hogy ettől a kétharmados igénylő szabályozástól nem lesz olcsóbb a rendszer. Ön a meglévő önkormányzati szintek mellé akar egy pluszszintet létrehozni, ami biztos, hogy nem megtakarítással fog sajnos járni, hanem egyelőre a kiadások növekedésével.
Nem kaptunk arra sem konkrét választ, hogy mit kíván tenni az államháztartás bevételi oldalával. Kifejezetten érdekelt volna bennünket, hogy, mondjuk a bankadó kérdésében mi fog történni. Elég érdekes lenne, ha miközben a bankadó, a bankok számára kivetett és két évre tervezett adónem megszűnik, azonközben önök a gazdaság versenyképességét jelentősen rontó társaságiadó-emelést valósítanának meg. Azt hallhatjuk, hogy 16 százalékról 18 százalékra emelkedik ez az adónem. Nem hiszem, hogy ez lenne a járható út.
Ön említette az egyik kérdésre adott válaszában, hogy három héttel ezelőtt volt egy konferencia a költségvetési felelősségről. Ön is ott volt, elő is adott, de talán kevésbé figyelt arra, amit mások mondtak ezen a konferencián, mert akkor talán világosabb lett volna az, hogy az a fajta megoldás, ami a bevételek jelentős növelésével próbálja egyensúlyba hozni az államháztartást, az eddig sehol sehová sem vezetett. Az egész egyszerűen a gazdaság versenyképességét rontja, ami kevesebb beruházást, kevesebb munkahelyet jelent, és sajnos, közvetve még az államháztartás kasszájába sem hozza meg a várt, vagy remélt bevételeket.
Nem hallottunk öntől világos választ arra sem, hogy ez az új kormányzati struktúra, ez a hierarchia vajon segíti, vagy milyen mértékben fogja befolyásolni az ön munkját. Draskovics Tibort volt több alkalommal is szerencsénk ebben a bizottságban meghallgatni, az ő minisztersége idején vált általános gyakorlattá a különböző költségvetési és államháztartási trükkök alkalmazása. Egy kicsit aggódunk amiatt, hogy ezt most majd államreform bizottság szintjén fogja esetleg elővezetni a kormányülésekre. Szeretnénk, ha ön ebben a kérdésben mégis csak a hitelesség és a bizalom visszanyerésének pártjára állna, és nem fogadná el kritika nélkül azokat a javaslatokat, amelyekben Draskovics Tibor minisztersége idején élen járt.
Ebből a szempontból tehát szintén nem tudtunk előrébb jutni ezen a bizottsági ülésen, mindezek alapján azt kell megfogalmaznom, hogy a Fidesz-frakció nem fogja támogatni az ön kinevezését. Nemmel fogunk ezen a bizottsági szavazáson voksolni.
Szavazás a jelölt alkalmasságáról
Ennyit kívántam a magam, illetve a frakciónk részéről hozzátenni. Kér-e valaki szünetet a szavazás előtt, hadd kérdezzem meg. (Nincs jelentkező.) Akkor szerintem szavazhatunk is. A Házszabály132. § (3) bekezdése alapján a bizottságnak szavaznia kell a miniszterjelölt alkalmasságáról. Kérdezem, ki az, aki Veres János pénzügyminiszter-jelöltet alkalmasnak tartja a miniszteri poszt ellátására. Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Ki az, aki nem tartja alkalmasnak? Tizenkettő. Tartózkodott? Egy.
A bizottság tehát 16 igen szavazattal, 12 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett miniszter úr jelöltségét támogatta. Gratulálok miniszter úrnak, és valamennyiünk és az ország érdekében is eredményes munkát kívánok.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm a bizottság támogatását.
ELNÖK: Köszönöm. Ezzel a bizottsági ülésünk végére értünk. A bizottsági tagokat tájékoztatni fogjuk a bizottság következő üléséről. Addig is mindenkinek további jó munkát kívánunk. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 22 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit