Jegyzőkönyv

Dr. Katona Tamás reflexiója

Varga Mihály reflexiója

Döntés a határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról

Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

Dr. Katona Tamás szóbeli kiegészítése

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról

A házipénztár adóról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

Kérdések, vélemények

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról

Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról

A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról

Az államháztartásról szóló törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassságának tárgyalása

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról

A helyi önkormányzatokról szóló, valamint a polgármesteri tisztség ellátásnak egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalása

Dr. Bujdosó Sándor szóbeli kiegészítése

Kérdések

További hozzászólások

Döntés a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról

Az ülés bezárása

Napirendi javaslat:

1. Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről, általános vita:
A Költségvetési Tanács létrehozásáról szóló határozati javaslat (H/8. szám)
(Varga Mihály (Fidesz) és Dr. Latorcai János (KDNP) képviselők önálló indítványa)

2. Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat (T/229. szám)
(Általános vita - első helyen kijelölt bizottságként)

3. A házipénztár adóról szóló törvényjavaslat (T/230. szám)
(Általános vita - első helyen kijelölt bizottságként)

4. Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/231. szám)
(Általános vita - első helyen kijelölt bizottságként)

5. A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/232. szám)
(Általános vita - első helyen kijelölt bizottságként)

6. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/233. szám)
(Általános vita - első helyen kijelölt bizottságként)

7. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/240. szám)
(Általános vita)

8. A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/241. szám)
(Általános vita)

Az ülés résztvevői:

A bizottság részéről:

Megjelent:

Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke

Domokos László (Fidesz) a bizottság alelnöke
Boldvai László (MSZP)
Burány Sándor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Sándor István (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)
Lengyel Zoltán (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Herényi Károly (MDF)

Helyettesítési megbízást adott:

Dr. Bakonyi Tibor (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Burány Sándornak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Molnár Lászlónak (MSZP),
Szabados Ákos (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Szabados József (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Lakos Imre (SZDSZ) dr .Gegesy Ferencnek (SZDSZ),
Babák Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Balla György (Fidesz) dr. Fazekas Sándornak (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) dr. Dancsó Józsefnek (Fidesz),
Tóth András (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Varga Mihály (Fidesz) dr. Fazekas Sándornak (Fidesz).

Meghívottak részéről:

Hozzászólók:

Dr. Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára
Karácsony Imréné, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára
Dr. Bathó Ferenc, a Pénzügyminisztérium főcsoportfőnöke
Dr. Csapodi Pál, az Állami Számvevőszék főtitkára
Dr. Bujdosó Sándor, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára

(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 38 perc)

Általános bevezető

VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok hölgyeim és uraim. Tisztelettel köszöntök mindenkit. Külön köszöntöm Keller László bizottsági tagunkat, aki integet nekem. Megkérem Keller urat, hogy foglaljon helyet. Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a gyorsíró kisasszonyokat, köszöntöm a meghívott szakértőket, a különböző témák előadóit. Megkérem őket is, hogy foglaljanak helyet. Köszöntöm a nyilvánosság képviseletét megoldó munkatársakat, akár újságírók, akár fotósok.

A napirend elfogadása

A mai napirendi javaslatunk nyolc napirendi pontot tartalmaz, ehhez kiegészítés nem érkezett. Ha megengedik, röviden ismertetem. Először képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről döntenénk, aztán az államháztartás egyensúlyát javító különadóról szóló, hosszú című napirendi pont, majd a házi pénztár adója, egyes pénzügyi tárgyú törvények módosítása, a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvény módosítása, az államháztartásról szóló törvény módosítása, a helyi önkormányzatokról szóló tör vény módosítása és végül a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvény módosítása szerepel a javaslatban.

Ezt teszem fel szavazásra. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a napirendi javaslatot elfogadja és támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! Egyben létszámellenőrzést is tartunk, hogy hányan is vagyunk. (Szavazás.) Keller László kettő, vagy egy? (Jelzésre.) Egy. Huszonhárom. Tartózkodott? Keller László leteheti a kezét, köszönjük, képviselő úr. Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Akkor a bizottság 23 igen szavazattal elfogadta napirendi pontjait.

Rá is térünk az első napirendi pontra. Ez a Költségvetési Tanács létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, H/8. számmal. Kérdezem, hogy a kormány részéről érkezett-e valaki, aki esetleg ezt véleményezi. (Dr. Katona Tamás jelentkezik.) Igen. Államtitkár úr, parancsoljon, foglaljon helyet! Köszöntöm a bizottság ülésén Katona Tamás államtitkár urat.

Varga Mihály szóbeli kiegészítése

Az előterjesztők közül én vagyok jelen, úgyhogy néhány mondatban ismertetném ennek a javaslatnak a lényegét.

A javaslatot kiváltó gondolat az, hogy az államháztartási és a költségvetési folyamatok most már évről évre rendre eltérnek attól, amit a parlament elfogadott. Sőt, olyan tervezési hiányosságok vannak, amelyek már a tervezés szakaszában nyilvánvalóvá teszik a parlament számára, hogy a parlamenti többség által aztán mégis elfogadott javaslat valószínűleg nem teljesül az év során.

(10)

11 pa (Elnök)

Ez történt 2002-ben, 2003-ban, 2004-ben, 2005-ben, és úgy tűnik, hogy 2006-ban is hasonló forgatókönyv fog megvalósulni. Tehát egyfajta bizalmi válság van az államháztartás körül, ami veszélyezteti a gazdaság működését, és már rövid távon is jelentős többletkiadást jelent a gazdaság szereplőinek, többek között az állampolgároknak, akik jelentős kamatfelárral finanszírozzák azt a megnövekedett adósságterhet, amelyet a külföldi hitelezők egyébként finanszíroznak. Ebből a szempontból tehát a hitelesség helyreállítása mindenképpen célszerűnek tűnik, és ez a javaslat elsősorban erre vonatkozik, hogy azzal a magatartással szemben, amely az elmúlt években kialakult, új garanciákat, új intézményes szabályokat állítsunk fel.

A javaslattevők nemzetközi tapasztalatok alapján adaptálták ezt az elképzelést. A Költségvetési Tanácsnak három tagja lenne. Az Állami Számvevőszék elnökéből, a jegybank elnökéből és a köztársasági elnök által delegált személyből álló tanács lenne ez, amelynek véleményezési joga lenne a beterjesztett költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban.

Nos, tömören erről szól a javaslatunk. Kérdezem, hogy a kormány részéről milyen álláspont vagy vélemény fogalmazódott meg. Katona Tamásé a szó.

A kormány álláspontjának ismertetése

DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A Költségvetési Tanács létrehozására vonatkozó országgyűlési határozati javaslatot áttanulmányoztuk, és annak a törekvéseit érteni véljük.

Magunk is egyetértünk azzal, hogy a költségvetési gazdálkodásnak nagyobb szigort kell mutatnia. Fontosnak tartjuk azt, hogy az államháztartás vitelének a mechanizmusa megfelelő pályán legyen, és kétségtelenül a kialakult bizalmi válságot kompenzálni lehessen.

Ez valóban egy tizenhat éves probléma, és évről évre rendre előkerül. Csak emlékeztetek arra, túlmenően azon, amit elnök úr itt volt szíves az imént megfogalmazni, hogy például 2001-ben a költségvetés egy 6 százalékos inflációval számolt a tervezésnél, az infláció ennek valamivel több mint a másfélszerese lett, ebből származott egy 200 milliárdnál is nagyobb bevételi többlete az államháztartásnak, amelyről a kormány az utolsó negyedévben, tehát a negyedik negyedévben döntött. Ezt a 200 milliárdnál is nagyobb összeget természetesen nem tudta célszerűen elkölteni a költségvetési szektor, és azóta is cipeljük magunkkal ezt a technikainak tűnő, de tartalmi problémát a maradványtartással. Tehát ezért magát a törekvést értjük és támogatjuk, magunk is megfelelő intézkedéseket tettünk, teszünk és javaslunk is, éppen a ma bizottság előtt lévő törvényjavaslatok ilyen elemeket is tartalmaznak.

Ugyanakkor a Költségvetési Tanács létrehozására vonatkozó javaslatot nem támogatjuk, mert ez a javaslat nem alkalmas arra, hogy a megfogalmazott, és ahogy jeleztem, általunk is elfogadható célt megvalósítsa. Az egyik gond, hogy tisztázatlan, mi lenne ennek a Költségvetési Tanácsnak a szerepe, hatásköre, jogköre, és a másik oldalon mennyire csorbítaná a kormány, a parlament vagy akár az Állami Számvevőszék feladat- és jogkörét vagy hatáskörét. Nem látunk arra lehetőséget, hogy egy ilyen típusú Költségvetési Tanács akár a parlamenttől, akár a kormánytól átvegyen feladatokat. Ugyanakkor ha ez nem történik meg, akkor viszont nem látjuk az indokát egy ilyen tanács létrehozásának.

Ugyanakkor nem tartjuk szerencsésnek magának a tanácsnak a személyi összetételét sem. Aggályosnak tartjuk, hogy egy ilyen típusú tanácsban a Magyar Nemzeti Bank elnöke szerepet vállaljon, hiszen a fiskális és monetáris politika elválasztásának az elve, a jegybank függetlensége ezt is jelenti. Ha az Állami Számvevőszék elnöke egy ilyen tanácsban közreműködik, akkor a Számvevőszék mint legfőbb ellenőrző szerv, mégpedig az Országgyűlés legfőbb ellenőrző szervének a hatásköre csorbul.

Ugyanakkor, ahogy jeleztem, a törekvéssel egyetértünk, olyannyira, hogy mi is megkezdtük a költségvetési szabályok szigorításával kapcsolatos munkát, amely egy hitelesebb költségvetési gazdálkodást tesz lehetővé. Mindent megteszünk a hitelesség erősítéséért. Ezért, ahogy jeleztem, a még ma délelőtt feltehetően tárgyalandó törvényjavaslatba olyan fiskális szabályt javaslunk beletenni, amely szerint minden szakminiszternek negyedévenként be kell számolni a kormány részére a tárca, illetve a fejezet költségvetési helyzetéről, és javaslatot tenni az éves várható alakulásra. Garanciát építünk be a túllépés elkerülésére, ezért tartalékot képeztet a kormány a fejezetekkel, és azok felhasználása csak akkor válik lehetővé, ha a szakminiszter be tudja mutatni a jelentésében, hogy abból nem lesz előirányzat-túllépés. Egyébként ezen túl még más jogszabályok kialakítása is szükséges lehet, ezen dolgozunk. De ezt a módot magát nem tartjuk megfelelő megoldásnak, és ezért a Költségvetési Tanács létrehozására vonatkozó határozati javaslat elfogadását ellenezzük. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, van-e valakinek kérdése, észrevétele. Parancsoljon, képviselő úr!

SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A Költségvetési Tanács létrehozásával kapcsolatos javaslatot áttanulmányoztuk, és véleményünk az, hogy bár igen sok figyelemreméltó észrevételt és akár megoldási célt is vázol, de véleményünk szerint nem tisztázott az alapfelállása, jogköre, hatásköre, kitől mit vesz el; nem kívánom megismételni a Katona Tamás államtitkár úr által elmondottakat, de hasonló véleményen vagyok.

Ugyanakkor tisztázatlan a felelősségi köre, hiszen ez egy ráépülő módszer lenne. Azt gondoljuk, hogy a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos felelősség elsősorban a kormányé; ebben a javaslatban a felelősségre vonatkozóan nem találtunk módszereket és beépülő javaslatokat.

CsE 21-30 Schwartz folyt.

Azt gondoljuk, hogy a kormány most elkezdett munkája és az a kodifikáció, ami már ma is itt van az asztalunkon, mutatja azt az utat, amin járni kívánunk. Többek között az államháztartási törvény, az adórendszer, a szabályozó rendszer átalakításában, a fiskális politika szétválasztásában látjuk azokat az elemeket, amelyekkel a költségvetés hitelességét fokozni lehet, és a beszámoltatásra, illetve a nyilvánosságra vonatkozó szempontokat is érvényesíteni tudjuk. Azt gondolom, hogy a szakszerűség pedig egyértelműen a kormány kompetenciája, annak garanciális szabályai eddig is megvoltak. Finomításokra természetesen gondot kell és szükséges is fordítanunk.

Ezek után nem javasoljuk a Költségvetési Tanács létrehozását, tárgysorozatba-vételét javasolnánk, általános vitára azonban alkalmatlannak tartjuk. Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm Schwartz képviselő úrnak a hozzászólást. Mádi László következik.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Megdöbbenek akkor, amikor különösen kormányzati részről öt évre próbálnak visszamutogatni a múltba. A jelenben éppen elég probléma van, a jelen problémáit kellene kezelni. Ha a múltra mutogatok, akkor különösképpen a kormányoldal részéről csendben kellene lenni, mert, azt gondolom, jócskán érezhetnének lelkiismeret-furdalást az elmúlt négy év kormányzati teljesítménye kapcsán.

Ez a javaslat két szempontból mindenképpen hasznos, előremozdítja az országot, és javítja az helyzetet. Az egyik az, hogy időben történne kompetens jelzés a problémákat illetően. Tehát nem az a helyzet alakulna ki, hogy a parlamentben már a költségvetési vita során esetleg az ellenzéki akadékoskodás kvázi feltételezésével lehetne a kritikát meghallani, hanem szakmai oldalról időben történne a kritika, a véleménynyilvánítás. A másik pedig, hogy hitelesen történhetne mindez, hiszen nem olyan szereplők mondanák, akik politikailag elfogultak, hanem alapvetően szakmailag kompetens testület, amely az ország érdekét nézi. Megmondom őszintén, ez a lehetőség csak javítana a jelenlegi helyzeten, amikor nagyon komoly hitelességi válság van. Nem értem azt, hogy a kormány, a szocialisták miért zárkóznak el attól, hogy hitelesebb, a belföldi és a külföldi szereplők számára is megnyugtatóbb előterjesztések szülessenek, amely nemcsak az ő véleményüket, hanem az ország szakmai közvéleménye jeles képviselőinek támogatását is bírják. Ezzel az ország csak nyerhetne.

Semmiben nem csorbítja a kormány kormányzati kompetenciáját, segíti a kormányzat munkáját, hitelesíti a kormányzat munkáját, amennyiben az rászolgál. Nem tudom, ettől miért kell félni? Egész egyszerűen nem értem az elutasítást. Igazából nincs is racionális indoka. Tudjuk nagyon jól, hogy igazából olyan szakmai érv nem hangzott el, ami ezt negligálná. Különösen az SZDSZ álláspontjára leszek kíváncsi, amely a dolgot félig-meddig úgy interpretálta, mintha a saját javaslata lenne. Ezek után furcsállnám, ha az SZDSZ részéről nem teljes mellszélességgel támogatnák ezt az indítványt. Csillag István volt SZDSZ-es miniszter vindikálja magának a jogot, hogy ő publikálta ezt a kezdeményezést először, tehát az SZDSZ két szavazatára mindenképpen számítunk ebben az ügyben, a parlamentben is.

Nem presztízsszempontokat kellene már figyelembe venni. Vége van a választásoknak. Az ország érdekeit kellene tekinteni, és azt gondolom, hogy ebben a kérdésben igenis konszenzussal, az alkotó ellenzék kezdeményezésének támogatásával kellene jó példát mutatnia a kormányoldalnak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Dancsó József.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz). Köszönöm a szót, elnök úr. Eredetileg nem terveztem, hogy hozzászólok ehhez a témához, de Schwartz képviselő úr arról beszélt, hogy helyre kell állítani a pénzügyi politika hitelességét is. Ez eszembe juttatta, amit Katona Tamás államtitkár úr (Dr. Katona Tamás kimegy a teremből.), most már jelen nem léte (Derültség.) következtében elég nehéz megkérdeznem tőle. A múlt héten arról hallottunk a miniszterelnök úrtól, hogy a költségvetési hiány, ha nem lesznek megszorítások, akkor is 8 százalék körül várható. Ezt megelőzően, körülbelül egy héttel, államtitkár úr azt nyilatkozta, hogy minden rendben van a költségvetési hiánnyal, 6,1 százalékot semmiképpen nem lépi túl. Nem is érti, hogy mire föl ez a felbuzdulás és izgalom a nemzetközi elemzők részéről is. Elég nehéz megmagyarázni ezek után, amikor elhangzik két ilyen nyilatkozat, hogy államtitkár úr nem volt teljes mértékben tisztában a költségvetési hiány számaival, vagy a miniszterelnök úr nincs tisztában a valós helyzettel. (Dr. Katona Tamás visszatér.)

Úgy gondolom, óriási ellentmondás van a két nyilatkozat között, nemcsak politikai, hanem szakmai is, mert két százalékot nem lehet tévedni költségvetési hiány tekintetében cirka egy hét alatt. Amikor hitelességről beszélünk, és Schwartz képviselő úr erről beszélt, akkor bizony mindenféleképpen figyelembe kéne venni azt, hogy az a javaslat, amelyet beterjesztettünk, a hitelességet szolgálná. Innentől kezdve elég nehezen magyarázható és méltányolható az, amit a tisztelt kormánypárti képviselő urak mondanak, hogy átgondolatlan és nem koherens ez a javaslat. Azt javaslom, hogy éppen az ilyen, finoman szólva bakik elkerülése végett szükséges egy ilyen tanács felállítása, és talán akkor ilyen szakmai baklövések sem következnének be, hogy egy hét alatt 2 százalékkel növekedjen a bevallott költségvetési hiány. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Keller László következik.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Csak nagyon röviden Mádi képviselő úr megszólalásáról. Ha szakmailag közelítjük a kérdést, akkor a Fidesznek ez a javaslata egy pótcselekvés. Azért nevezem pótcselekvésnek, mert még az előző ciklusban itt, a költségvetési bizottságban elmélkedtünk és beszélgettünk arról, hogyan lehetne feszesebbé tenni az államháztartás pénzügyi rendszerének gazdálkodását és kezelését. Akkor nagyjából egyetértettünk abban, hogy azt a hosszú évek óta tartó folyamatot, amelynek során gyakorlatilag egyik oldalról az államháztartás folyamatos kezelésének szigorítása zajlott, a másik oldalon pedig a fellazítása. Nyilvánvalóan nem az elmúlt négy évben indult el ez a folyamat, hanem sokkal korábban, és ez egy folyamatosan érvényesülő szándék volt. Ha itt egy feszesebb gazdálkodást szeretnénk államháztartási szinten, akkor nem ilyen pótcselekvésekre van szükség, hogy valamilyen testületet a költségvetés fölébe helyezünk, hanem az államháztartási törvény módosítására van szükség olyan szempontból, hogy bizony nem biztos, hogy célszerű engedni a különböző előirányzatok felülről megnyitását ilyen számban, és a kontroll, az ellenőrzés szerepét is sokkal jobban lehet szabályozni.

Úgy gondolom, valós az a probléma, amit feszeget a javaslat, csak rosszul találja meg a megoldás módját megítélésem szerint. Ami pedig a testület szakmai kompetenciáját és az ország érdekét szem előtt tartó jellemzését illeti Mádi képviselő úr részéről: azt gondolom, az ország érdekét nézi az a kormányzat, az a parlamenti többség is, amely a választóktól erre a felhatalmazást megkapta. Szakmailag pedig nem lehet elvitatni azt a kompetenciát, amely egy kormányzaton belül megvan. Egy ilyen testületben persze lehetnek kiváló szakemberek, de azért nem hiszem, hogy itt megkérdőjelezhető azoknak a szakmai kompetenciája, akik egyébként megfelelő felelősséggel viseltetnek, kell hogy viseltessenek a költségvetés kezelését illetően. Mindezek alapján teljes mértékben azt lehet mondani, hogy ezt a pótcselekvést nem kellene a parlamentben támogatni. Köszönöm szépen.

(30)

31 pa

ELNÖK: Domokos László következik.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem feltétlenül várjuk azt, hogy a kormány örüljön annak, ha a parlament ellenőrző és felügyeleti szerepét erősítő intézkedésekre érkezik javaslat, hiszen valóban, a kormányzatnak végre kellene hajtania a költségvetést, a sarokszámokat betartva. Ehhez képest az elmúlt négy év minden beszámolója, amelyet tárgyaltunk, arról szólt, hogy nem sikerült betartani. Éppen egypár napja, ahogy Dancsó József képviselőtársam mondta, a miniszterelnök úr arról adott tájékoztatást, hogy megint nem tudják a hiányszámot tartani. Tehát nincs olyan mechanizmus a mai magyar költségvetési hiány kormányzati betartásának a garanciájára, amely a kormányzatra érdemileg, a parlament által is számon kérhető módon vonatkozik.

Ezért, azt gondolom, talán érdemes hozzátenni azt a feltételt is, hogy valóban nemcsak a tanács adna önmagában garanciát, hanem az a másik módosítás, amely viszont egyébként minden cégnél és általában még egy normálisan működő önkormányzatnál is bevett, hogy személyes felelőssége van a költség-előirányzat gazdájának, hogy azt be kell tartania, és azt nem lépheti túl csak úgy, saját szakállára, utána széttárva a karját, hogy ez van. Ezért valóban rendkívül fontos ezt kiegészíteni személyes anyagi felelősséggel is, és nyilván ezzel is találkozhatott már a kormány, hiszen benyújtásra került - ennek egyik előterjesztője én vagyok -, azzal majd tovább tudjuk építeni az ezzel kapcsolatos garanciarendszert, tudniillik a kormányzat felé. Azt gondolom ugyanis, nem arról van szó, hogy saját maga egész évben azt csinál a költségvetéssel, amit akar, hiszen most majd az ezt követő összes, önök által benyújtott törvényjavaslathoz kapcsolódóan arra hivatkoznak, hogy elszállt a költségvetés, bevételt kell növelni és valamennyi kiadást is csökkenteni. De azért ha megnézzük, a fő megoldás önöknél mégiscsak az, hogy az adóprést akarják növelni, nem kívánnak felelősséget vállalni a kiadásokért, a bevételek növelését pedig ráterhelik a teljes magyar társadalomra. Ez a teljes felelőtlenség állapota!

És valóban, túl vagyunk a választásokon, nem is értem, milyen cselekvésekről beszélt Keller László; azt hiszem, pótcselekvésként mondta el a véleményét is ezzel kapcsolatban. Hiszen most volna nyugodtan négy év, amikor egyébként a Fidesz magára nézve is kötelezőnek tartotta volna ennek a törvénynek a megszavazását, kormányzati szerepben is. Tehát azt gondolom, joggal várható el, hogy új lapot nyisson a kormányzat, bár belátom, hogy az új laphoz új személyek is kellenének, amit nem sikerült a Pénzügyminisztériumban sem elérni. De azért talán meg kellene adni a lehetőséget még Katona államtitkár úrnak és Veres miniszter úrnak is, és új keretek közé helyezve az államháztartás gazdálkodásával kapcsolatos kérdéseket, jó úton indulna el a magyar parlament, ha a Költségvetési Tanácsot létrehozná.

Az államtitkár úr válaszában rögtön tizenhat évről beszélt. Azt gondolom, ennek semmi értelme, de ha szükséges, akkor végigmehetnénk minden éven, hogy mikor volt szufficites és mikor volt deficites a költségvetés, mikor volt többlete és mikor volt hiánya a költségvetésnek. Micsoda különbség, ugye, amikor a többletbevételek elosztásáról kell a vitát lefolytatnunk - ugye, Keller László, 2001-ben ezt tettük meg 2002-ben -, micsoda különbség volt akkor azt számon kérni a kormányon, hogy miért van több bevétel, és azt a több bevételt mire költi, mint most, amikor gyakorlatilag pótköltségvetés nélkül ugyan, de júliusban azért fog túlórázni az egész parlament, hogy bepótolja azokat a hiányokat, lyukakat, amely a költségvetésnek a rosszul tervezettségéből, illetve rosszul végrehajtásából adódó ódiumaként éppen az adóprésről, a zárolásokról, a megszorításokról szól! Elméletileg nyilvánvalóan egyik sem jó, ha nem tartják be a költségvetést, sem ha több van, ha kevesebb; az lenne a jó, ha pont annyi lenne. De azért maradjunk annyiban, minőségi különbség, ha gyakorlatilag egy hiányhelyzet kezelését kell végezni, ahhoz képest, hogy hova költsünk többletpénzt. Azt gondolom, abban hamarabb konszenzusra tudnánk jutni, és megvolna a lehetőség erre.

Ellentétben azzal, amit Keller László mondott, a Fidesz mint alkotó ellenzék - vagy konstruktív ellenzék, ahogy megfelelőbb - a feszes gazdálkodáshoz adna egy olyan új intézményt, amely talán a magyar gazdaságpolitika legnagyobb problémájára keresne egy eszközt, egy megoldást, mégpedig a bizalmatlansággal kapcsolatos kérdésekre. Hiszen legyünk őszinték, ha a magyar költségvetés nem tudja a kiadási oldalát fegyelmezetten kézben tartani, akkor hozhat a kormányzati többség számtalan adóemelési vagy bármilyen más javaslatot, az a semmibe fog veszni, annak a hatása nem fog kedvező eredménnyel járni, hanem legföljebb annyi lesz, hogy a jövedelmek koncentrációja nőni fog, több pénzt szed be a magyar állam, de igazából az egyensúlyi feltételek semmivel sem fognak javulni.

Ezért azt gondolom, ez rendkívül fontos. Lehet, hogy ez önmagában nem oldja meg a költségvetés összes garanciális problémáját, de egy bizalomerősítő lépés lenne, és kiváló alkalom, ha ellenzéki és kormánypárti oldal együtt szavazna egy ilyen kérdésben. Ezért azt mondom, fontolja meg Schwartz úr, aki az MSZP nevében nyilatkozott elsőként, hogy ez egy általános vitára alkalmas téma, amely természetesen együttesen majd az összes, költségvetést érintő csomaggal teremthetne olyan felületet, amelyben kialakulhat egy közös együttműködés a költségvetés egyensúlyának a megteremtése érdekében a parlamentben; hogy a kormányzatot rászorítsuk arra, hogy az egyensúlyi követelményeknek megfeleljen, ne veszélyeztesse a magyar társadalom gazdasági lehetőségeit. Mert ma ez a veszély fenyeget. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Hargitai János, utána Tukacs képviselő úr következik.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Keller képviselőtársam megszólalása indított arra, hogy néhány dolgot mondjak.

Lehet, hogy azért ülök én egy másik frakcióban, mert nem teljesen értek egyet a Fidesz beterjesztett törvénytervezetével én egyébként; megfontolandó az, amit államtitkár úr mondott a Költségvetési Tanács kapcsán, a bankelnök pozíciója hogyan függ össze ezekkel a kérdésekkel, én ezeket mind átgondolandónak tartom. De mégiscsak az a kulcskérdés, önök is érzik azt, hogy ez a költségvetés teljesen hiteltelen - és ezt önök tették ilyenné. Bármilyen jogintézményt létrehozni, ami holnap egy tisztességesebb költségvetés elkészítésére inspirálja önöket, az nem pótcselekvés, Keller képviselő úr. A pótcselekvést már rég megtették önök, évekkel ezelőtt.

Mondjuk, az Orbán-kormány ideje alatt sem volt szigorú az államháztartási törvény, költségvetést lehetett ott is lazán készíteni. De amit önök csináltak, amit önök megengedtek az államháztartási törvényben...! Mondjon nekem egy olyan számadatot, amikor, mondjuk, az elkövetkezendő jövőben egyszer pótköltségvetést kellene a kormánynak beterjesztenie! Ugyanis ez lenne az egyetlen fegyver, egy macerás pótköltségvetési eljárás, amivel a kormányt arra lehetne ösztökélni, hogy vegye komolyan a saját költségvetését. Önök úgy írták át az államháztartási törvényt, hogy az elkövetkezendő évszázadban pótköltségvetés beterjesztésére, mindenfajta szélhámosság ellenére, sosem lesz kötelezve a kormány.

Szó nincs arról, amit Domokos képviselő úr mondott, hogy rosszul tervezték a költségvetést: tudatosan tervezték ilyenre. Az ország költségvetési helyzete önöket nem érdekelte. Az MSZP hatalmi érdekei mozgatták a költségvetés készítését. Azért most már ne hülyítsük egymást, legalább a választások után mondjuk ki, hogy ez egy merő szélhámosság, amit mi költségvetésnek gondolunk! És erre, képviselő úr, veszi a bátorságot, és azt mondja, hogy a Fidesz beterjesztett javaslata valami pótcselekvés, és nem kellene ezzel az időt rabolni! Azért kell ilyen jogintézményekkel szenvednünk, mert a jelenlegi rendszerben egyszerűen nincs mód arra, hogy önöket arra kényszerítsük, hogy egy tisztességes költségvetést készítsenek. Nem ebben voltak érdekeltek.

CsE 41-50 dr. Hargitai folyt.

Amióta a Gyurcsány-kormány kormányoz, egy dolog érdekelte, hogy bevásárolja magát a hatalomba. Ennek megfelelően csináltak egy költségvetést, és mi most elvégzünk, az ön szavával élve, valamifajta pótcselekvést, hogy holnap ez ne történhessen meg. Így értékelje ezt a javaslatot. Én is kérem azt, hogy minősítsék általános vitára alkalmasnak, mert a céllal önök is egyetértenek, hogy így nem maradhat a tervezés. Igazítsunk ezen a beterjesztett javaslaton, és akkor a közösen talált körvonalazódó célt egy viszonylag jó megoldással el tudjuk érni, hogy a elkövetkezendő időkben ne legyen semelyik kormánynak lehetősége az ilyen típusú költségvetési tervezésre.

Nem gondolja, képviselő úr, hogy mégis csak vérlázító, hogy leírnak egy számot, és után nemhogy nagyságrendekkel nagyobb a költségvetési hiány, mert az már nem nagyságrend, amiről beszélünk, és mégsem kell pótköltségvetést csinálni? Utána jön egy szemérmes pillanat, jönnek a csomagok, elkeresztelve szolidaritási adónak, és egyéb szélhámosságok. Etetjük a közvéleményt, hogy kapnak egy csomagot, és akkor lesz 8 százalék a költségvetési hiány, örüljön mindenki. Most is tudjuk, hogy hazudik mindenki, aki ezeket a számokat kimondja, mert nem 8 százalék lesz. Ha ezt lenyomják az emberek torkán, akkor talán valamivel 10 alá megy. Mikor szab az Országgyűlés gátat ennek a rendszernek? Lehet azt mondani, hogy a Költségvetési Tanács intézménye sérti az Országgyűlés, a kormány, a költségvetési bizottság kompetenciáját. De mi sérti az állampolgárok érdekeit? Mi védi meg az állampolgárokat egyszer attól a szélhámosságtól, amit önök a költségvetés kapcsán most már tudatosan csinálnak? Nem tévednek. Tudatosan csinálnak. Ez vérlázító, képviselő úr, ezért még a pótcselekvésekre is érdemes néhány órát fordítanunk.

ELNÖK: Tukacs István következik.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Intézményeket alapítani akkor érdemes, ha egy rendszer biztosan észlelt problémáit szeretnénk kijavítani. Ha én az eddig elhangzottakat jól értelmezem, akkor az előterjesztőknek és az előterjesztést támogatóknak ma, itt és most van problémájuk a költségvetés folyamatainak ellenőrzésével, ma, itt és most érzik ezt hiteltelennek, ezért ennek ellenőrzésére egy intézményt kívánnak létrehozni, és ha a hitelességi probléma nem áll fenn, ha jól értem, akkor ez az intézmény feleslegessé válik. Ezt olvasom ki az érvelésükből ugyanis.

Az én érvelésem a következő lenne. Intézményeket létrehozni felelősség. Azt elgondolni, hogy bármiféle észlelt problémával, pláne politikai vagy pénzügyi típusú problémával szemben egy ad hoc eldöntött intézményalapítás orvosságot adhat, szerintem nem igaz. Éppen ezért, ha ilyen intézményalapítási megoldásokat keresünk, akkor azt valóban úgy tegyük, hogy legalább a javaslat kidolgozott, meghatározott és ésszerű. Én szemügyre vettem ezt a javaslatot, nem az, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt bizottság. Ez a majd két oldalon részletezett javaslat a tanács működésére, mechanizmusaira, a személyek kiválasztásának okára és indokára, a lehetséges hatáskörökre, az intézkedései jogokra semmiféle konkrét javaslatot nem ad.

Azt gondolom tehát, hogy ha intézményt alapítani felelősség, és ha intézményt alapítani nem úgy szokás, hogy most igen, később pedig nem, most igen, mert a szocialisták kormányoznak, később nem, mert mi már hitelesek leszünk, akkor megérdemelt volna a tisztelt bizottság és a parlament is annyit, hogy a javaslat sokkal kidolgozottabb, sokkal ésszerűbb, kérdéseket lehet hozzá feltenni, lehet javítani. Véleményem szerint ezt a jelenlegi formájában nem lehet.

A másik, amit mondani szeretnék, hogy keveredik két dolog. Az intézmény alapításának, az intézményes eszköz megalapításának szándéka és egyfajta gesztus, amit többen említettek már a hozzászólók közül. Ez a gesztus arról szólna, hogy bizalmat akarunk erősíteni. Ez a kettő együtt nem megy. Ez intézmény vagy működik a maga leírt és nagyon rigorózusan szabályozott módján, vagy gesztust akarunk tenni, de a gesztusok értékét körülbelül ismerjük. Tehát ezt a javaslatot a teljes kidolgozatlansága miatt ne támogassuk, ne támogassuk azért, mert a tanács tagjainak kiválasztása nem kellően megokolt, ne támogassuk azért, mert a tanács működési mechanizmusai nem kellőképpen körbeírtak, és ne támogassuk azért, mert nem teljesen világos, hogy mi ezzel az elérendő cél.

Azt szerettem volna még elmondani, hogy én magam tartok a precedenstől is, mármint attól, hogy hasonló intézményalapítási láz tör majd ki, ha valamilyen problémát észlelünk egyéb területeken is. Őrizkednék attól, hogy ezzel az alkalommal azt bizonyítsuk, hogy más területeken is orvosság lehet az, hogy létrehozunk valamilyen személyi összetételű, valamilyen, nem kellően pontosan meghatározott célú tanácsot, vagy más típusú intézményt. A költségvetési mechanizmusoknál sokkal fontosabb az, hogy arról beszéljünk, hogy a költségvetésben mi az, amit pénznyelőként meg kell változtatni, mint az, hogy jelen esetben Költségvetési Tanácsnak nevezett tanácsokat keressünk rá orvosságként. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm. Herényi Károly.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én nem vonom kétségbe az előterjesztők jó szándékát, sőt, a mostani költségvetési helyzetben tenni kell, és indokolt ez a fajta aktivitás. De azért szakítani kellene azzal a parlamenti gyakorlattal, hogy ha valamilyen törvény elfogadásának és működésének hatásai elmaradnak, akkor azonnal a törvény módosításán kezdjük el törni a fejünket, és nem fordítunk semmilyen energiát arra, hogy az a törvény egyszer be legyen tartatva.

Egy új intézmény létrehozása ebben a helyzetben nyilván nem segítené a megoldást. Hiszen mi a garancia arra, hogy ennek az új intézménynek az utasításait, észrevételeit, javaslatait bárki figyelembe venné? Amikor van egy olyan törvényi felhatalmazású szerv, mint az Állami Számvevőszék, amely a költségvetéseket hivatalból minősíti, a kormányok rendre figyelmen kívül hagyják ezeket a javaslatokat, rendre úgy születnek meg a költségvetési törvények a parlamenti többség támogatásával, mintha nem is vették volna kézbe az Állami Számvevőszék vonatkozó jelentését. Azt gondolom, hogy el kéne végre egyszer oda jutnunk, hogy a már meglévő intézmények működésének feltételeit biztosítjuk, és el kéne oda jutnunk, hogy a parlament a montesquieui elvek szerint valóban ellenőrző funkcióját lássa el, törvényhozói és ellenőrzői funkcióját, hiszen nyilván a szabályok és a törvények be nem tartása a kormányzati felelősség kérdését veti fel.

Az teljesen jogos kérdés, amiről itt Hargitai János képviselőtársam beszélt. Az államháztartási törvény teljes fellazítása a pótköltségvetés benyújtásának körülményeit illetően tarthatatlan. Egy nagyságrenddel nagyobb eltérést biztosít most az államháztartási törvény a költségvetés főösszegeinek eltérése esetén a kormány számára, mint ezt, mondjuk, a '90-es évek elején tette. Ezt feltétlenül rendezni kell, hiszen ez alkotmányossági kérdéseket is felvet, mert a parlament ellenőrző funkciója nagyon nagymértékben csökken, közben a kormány mozgástere megnő. Az elmúlt esztendők tapasztalatai azt mutatják, hogy a kormány ezzel a mozgástérrel általában nem él, hanem visszaél.

Tehát azt gondolom, tegyünk kísérletet arra, hogy a meglévő törvények érvényességét, betartását a parlament követelje ki, és tegyünk javaslatot, mint ahogy ezt mi meg is tesszük, az államháztartási törvény szigorítására, módosítására, ami a kormányzat komolyabb ellenőrzését teszi lehetővé a parlament számára. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Mádi László következik.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Néhány megjegyzésre reagálnék. Először is: történelmi időket élünk, hiszen Keller László elismerte, hogy az elmúlt négy évben az államháztartási törvény folyamatos fellazítása történt meg, és ezt ráadásul megrovóan, önkritikusan fogalmazta meg. Ezt nagy örömmel üdvözlöm. Ugyanakkor ezek szerint mind a ketten hiányoljuk azt az államháztartási törvénymódosítási csomagot, amelynek most, Herényi képviselő úr által is hiányoltan, itt kellene lennie a Ház előtt, és amely a kormányzat ellenőrizhetőségét, a kormányzat munkájának kontrollálhatóságát, korlátok közé szorítását biztosítaná mindannyiunk számára. Parlamenti képviselőként azt gondolom, hogy ez közös érdek.

Valahol a demokráciának az az egyik legfontosabb attribútuma, hogy a kormányzat ellenőrzését, a kormányzat kontrollálását a parlament oldaláról meg tudjuk tenni.

(50)

51 pa (Mádi László)

Ha ennek nincsenek meg az eszközei, akkor ezt nagyon kevéssé tudjuk biztosítani, nekünk pedig ez a kötelességünk. Tehát mi parlamenti képviselőként ragadjunk meg minden lehetőséget, amely a kormányzati ellenőrzés tekintetében eléri azt, hogy ne kerüljünk kiszolgáltatott helyzetbe. Mert most kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. Ez önöknek legalább annyira az érdeke, hiszen a politikai felelősséget önök viselik, hogy a kormányzatot tudják ellenőrizni. Ha ezt önök nem akarják ellenőrizni, nem akarják elvégezni, akkor nagyon komoly gond van a demokráciafelfogást illetően.

Ez a kezdeményezés, mint ahogy Domokos alelnök úr is említette, egy nagyon fontos szempontot jelenít meg, nevezetesen, hogy a miniszterek személyes felelősséget is viseljenek a költségvetés tervezésével kapcsolatosan. Tehát amennyiben a teljesülés nem a megfelelő szinten valósul meg, akkor ők személyesen igenis felelősek legyenek ezért, hiszen mint fejezetgazdák ebben az ő felelősségük megkerülhetetlen. Amikor szigorításokról beszélünk, amikor arról beszélünk, hogy az egész államapparátust jó értelemben vett üzleti szemléletben kell módosítani, akkor nem értem, hogy ezt a szempontot miért nem lehet méltányolni. A miniszterek fizetése szent? Ugye, megbeszéltük, hogy amikor a szocialista kormány hatalomra lépett, egy hónapon belül ez a duplájára emelkedett. Nem lehet a miniszterek fizetését csökkenteni, ha nem megfelelően látják el a munkájukat? (Domokos László: Dehogynem!) Az egész üzleti szférában ez alapvető sajátosság! Ha nem dolgozik megfelelően, akkor megvonják tőle a prémiumot, és esetleg a fizetését is csökkentik, vagy másfajta módon sújtják. Miért nem akarjuk ezt a szocialista miniszterek esetében? Az önök érdeke is, hogy a miniszterek megfelelően dolgozzanak, az önök választási sikerét segíti elő, ha ők megfelelően dolgoznak. De erre ösztönözni kell őket. Miért nem támogatjuk ezt a megoldást? (Keller László: Mert nem erről szól ez a javaslat.) Mindenütt restrikcióról beszélünk, a képviselőtől kezdve a legutolsó, legszegényebb emberig - a miniszterek kimaradnak belőle? Hát elég furcsa! Egyébként mindenki kárvallottja az átalakításnak, csak a miniszterek nem? Miközben a felelősséget sem vállalják, a hatalmukat pedig gyakorolhatják, kontrollálatlanul, mert az államháztartási törvény nem nyújt erre megfelelő kontroll-lehetőséget?

A parlament arra való, hogy ellenőrizzük a kormányzatot, és ennek eszközei kell legyenek. Eszközök nélkül ezt nem tudjuk megtenni. Erre szükség van, ez nem egy olyan intézmény, ami egy drága, folyamatot lassító intézmény; ez egy megfelelő időpontban összeülő, szűk körű testület, amelynek különösebben semmi költségvetési vonzata nincs, csak egyáltalán véleményt nyilvánít azzal a szakmai hitelességgel, amelyet ő képvisel a független státusából és a szakmai felkészültségéből fakadóan.

Tukacs képviselő úrnak mondom: nem itt és most van probléma - négy év óta folyamatosan probléma van. Folyamatosan túlteljesülnek a hiányadatok, a kormány a saját vállalásait nemcsak az ország felé, hanem az Európai Unió felé folyamatosan szegi meg. A saját vállalásait, a saját úri becsületszavát folyamatosan sérti meg. Itt most egy olyan megoldást kell találni, amely féket jelenthet ebben a kérdéskörben. Lehet, hogy ez nem teljes mértékben hoz garanciát, de azt gondolom, hogy előrelépés. Ha a minisztereknek anyagi felelőssége is van, hogy teljesítsék az elvárásokat, plusz még független emberek, akik szakmailag kiváló reputációval rendelkeznek, maguk is rábólintanak, hogy ez a tervezés megfelelő módon történt, akkor ezzel előrelépünk, nem? Ha akarunk módosítani dolgokon, nosza, rajta, tárgyaljuk meg, módosítsunk!

Szóval egyszerűen nagyon gyenge érvanyagot hallottam, és az alapvető kérdésekben, ilyen helyzetben, amikor ennyire válságos a szituáció, meg kellene ragadni minden lehetőséget, örülni kellene annak, hogy az ellenzék részéről ilyen típusú kezdeményezés van. Ez a kezdeményezés természetesen ránk is vonatkozik. Ha most önök lemondanak a hatalomról, mert azt mondják, hogy nem képesek ezt az átalakítást az ország érdekének megfelelően végigvinni - amire megvan a lehetőség -, akkor ez az intézmény ránk is fog vonatkozni. Nem akarunk olyat, amit mi magunk nem akarunk betartani, higgyék el! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Katona Tamás jelentkezett. Parancsoljon!

Dr. Katona Tamás reflexiója

DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A most folyó vita láthatóan különböző politikai dimenziókat érint. Azt gondolom, ez talán túlmutat a költségvetési bizottságon, hogy most mikor lesz legközelebb választás, ugye, Mádi úr. (Közbeszólások az ellenzéki képviselők részéről. - Mádi László: Az államtitkár ne minősítse a parlament bizottságát! Nem ez a dolga!)

ELNÖK: Kérem, hogy a magántanácskozmányt fejezzük be! Katona államtitkár úré a szó.

DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Igen, köszönöm szépen, elnök úr, ha meg tetszik engedni, akkor folytatom.

Ebbe tehát nyilván nem kívánok beleszólni, már csak azért sem, mert hétfőn, úgy tudom, meglesz a lehetőség arra, hogy a plenáris ülésen erről vita folyjon. De arra szeretném fölhívni a tisztelt bizottság és többek között Mádi képviselő úr figyelmét is, hogy a kormány nevében most a H/8. országgyűlési határozati javaslatról foglaltam állást. Ebben a H/8. országgyűlési határozati javaslatban nincs szó például arról, hogy a miniszterek illetményét bármilyen módon össze kellene kapcsolni a költségvetés teljesülésének a számaival. Erre azért szeretném fölhívni a figyelmet, hogy itt kizárólag a H/8-as javaslatról van szó.

Ez egy önálló jogintézmény. S arra szeretném ismételten fölhívni a figyelmet, hogy ez a jogintézmény azt a funkciót, amit voltak szívesek önök megfogalmazni mint elvárást, nem tudja teljesíteni. Egyébként nem az a fő baja, hogy a kormány hatáskörét vonja el - elvonja a parlament hatáskörét is.

Ami a személyi összetételt illeti, ez fölmerült, nem minősítettem azt, hogy kiváló reputációval rendelkeznek-e a javasolt személyek, hanem arról van szó, hogy intézményesen nem lenne szerencsés, ha a Magyar Nemzeti Bank elnöke vagy az Állami Számvevőszék elnöke egy ilyen típusú tanácsban felelősséget viselne a költségvetés kialakításáért. Azt gondolom, ők maguk is zavarban lennének, ha hivatalosan ilyen felkérést kapnának; én tehát kizárólag erre hívtam fel a figyelmet.

S még valami. Én úgy gondolom, hogy a költségvetési szakbizottságban azért illik pontosan fogalmazni. Szó nincs arról, hogy a pótköltségvetés készítéséhez szükséges szabályok úgy változtak volna, hogy - ahogy Hargitai képviselő úr fogalmazott - egy nagyságrenddel nagyobb hiány lenne megengedhető. Szó nincs arról, hogy ez tízszeresére nőtt volna; ugye, a nagyságrendnek ez a kritériuma.

Mint ahogy, azt hiszem, Dancsó képviselő úr figyelmét is elkerülte, hogy én a költségvetés pénzforgalmi hiányáról beszéltem. Én továbbra is úgy gondolom, hogy a pénzforgalmi hiány nagyon közel lesz ahhoz, amit mi a prognózisunkban hónapról hónapra közzéteszünk. Ami tehát ezt illeti, más a költségvetés pénzforgalmi hiánya, és más az államháztartás hiánya. Attól tartok, több képviselő - nyilván csak a vita hevében - ezt összekeverte, és nem tételezem föl, hogy a kettő közötti disztinkciót ne ismernék a tisztelt képviselő urak. Csak jelzem, hogy ezt azért nem lenne célszerű figyelmen kívül hagyni, hiszen amikor az eredményszemléletű államháztartási hiányról beszélünk, akkor abban értelemszerűen olyan tételek is szerepet játszanak, amelyeknek az adott költségvetési évhez nincs közvetlen kapcsolata, mint mondjuk, a Gripenek, az iraki adósság elengedése, és így tovább.

Egyébként itt tehát a költségvetés vitelének a technikájáról van szó, ilyen módon például amit Domokos képviselő úr, alelnök úr említett, hogy kellemesebb a szufficit, mint a deficit, az elmúlt tizenhat évről azért érdemes beszélni, mert ebben nincs egyébként alapvető változás - deficitesek voltak a költségvetések. Az elsődleges egyenleg volt egyszer-kétszer szufficites, de az is ritkán; egyébként pedig abban az esetben, ha az infláció alultervezéséből származik egy jelentős bevétel, akkor bizony a kormány elvonja az Országgyűlés hatáskörét, mert saját hatáskörben dönt a pénzforgalmi bevételi többletről. (Domokos László: Mint például az idén.)

Itt tehát költségvetési technikáról van szó, és még egyszer mondom, a H/8. országgyűlési határozati javaslatról foglaltam állást, nem azokról, amik itt fölmerültek. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.

Döntés a határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról

ELNÖK: Köszönöm. Szeretném lassan lezárni a vitát, hiszen nagyjából minden érv elhangzott. Hargitai János jelentkezett még, megadom neki a szót.

CsE 61-70

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Szeretem a Mindentudás Egyetemét is, államtitkár úr, bár ott következetesek azok az egyetemi előadók, akik beszélni szoktak, és két hét után is körülbelül ugyanazt az álláspontot képviselik. Nekem volt szerencsém végighallgatni az ön minden nyilatkozatát itt és a sajtón keresztül, amikor mindig az aktuális helyzetnek megfelelően formálja a mondatait.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban az új képviselőknek mondom, bár most nem tudom elolvasni a nevüket, de előbb-utóbb tudni fogjuk, ahogy ez illik is. Képzeljék el, hogy ma kialakult egy olyan helyzet, ezt önök valószínűleg jól tudják, hogy olyan komoly jogosítványa van a Magyar Köztársaság Országgyűlésének, hogy attól a 110 millió forinttól, amit szétmaszatolunk nemzeti, etnikai és kisebbségi című szervezeteknek, egy forinttal se le, se föl eltérni nem lehet, mert az Országgyűlés ezen őrködik. Gyakorlatilag azt mondhatom, hogy ezen kívül majdnem minden, de nyilvánvalóan nem így van, azért mondom, nehogy államtitkár úr esetleg itt mindjárt kiigazítson, elfogadtat a kormány a saját többségével egy költségvetést, utána azt másnap teljesen átírja. És ez mind lehetséges! De azt a 110 milliót keményen őrizzük. Egyszerűen a helyzet nevetséges.

Volt egy önkritikus mondatom, nem volt szigorú az államháztartási törvény ilyen szempontból az Orbán-kormány ideje alatt sem, de önök nagyságrendekkel rontottak ezen az államháztartási törvényen. Ezt továbbra is így gondolom.

Varga Mihály reflexiója

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több hozzászóló, előterjesztőként a vita zárásaként csak egy-két dologra szeretnék reagálni.

Van egy helyzet. Nyilván a Fidesz javaslata sem került volna elő, ha nem azzal szembesülnénk évről évre, hogy rendre mérföldekkel tér el az államháztartás tényleges állapota attól, amit korábban a kormány tervezett, és amit egyébként jóváhagyott a parlament. Tehát nyilván az alapgondolat ebből születik, ebből ered, és az a mozgatórugója, hogy a bizalmat, a hitelességet a gazdaságpolitikában is helyre kell állítani. Helyre kell állítani azokkal a szereplőkkel, akikkel lehet. Államtitkár úr kifogásolja a tanács összetételét, de éppen azért kifogásolja valószínűleg, mert ezek a kormánytól független személyek. Helyük és szerepük lenne egy olyan struktúrában, ahol a véleményük sokkal fajsúlyosabban, sokkal határozottabban jelenhet meg. Furcsának tartom a jegybankelnökre tett megjegyzéseit. Bizonyára akkor is felemelte a szavát, amikor Surányi György jegybankelnök a Fidesz választási programját véleményezte a miniszterelnök felkérésére. Azt gondolom, a jegybankelnök teszi a dolgát, nyilván hivatalból is nyomon követi, hogy a gazdaságpolitikában milyen döntések születnek. Én nem látnám semmi akadályát annak, hogy ezt egy szervezettebb formában, egy tanács keretein belül tegye meg.

Ami pedig a mostani állapotokhoz még hozzátartozik: ajánlanám államtitkár úr figyelmébe a Fitch Ratings legutóbb kiadott közleményét, amelyben Sri Lankával és Libanonnal együtt szereplünk azon a dobogón, amely a 2006-os államháztartási hiányokat összesíti. (Molnár László: Pedig milyen jó helyek.) Ezekben az országokban jó a konyha, és csinosak a hölgyek, de nem hiszem, hogy Magyarországnak ezt a kétes dicsőséget kellene a következő években is magának vindikálni. Talán ebben a kétes dicsőségben szerepet játszanak például azok a nyilatkozatok is, vagy azok a döntések, amelyeket önök hoztak, államtitkár úr, az elmúlt hónapokban, években. Egyet idéznék csak ezek közül. Kigyűjtöttük Veres Jánosnak az elmúlt egy évben elhangzott mondatait arról, hogy milyen jó állapotban van a költségvetés és az államháztartás. Nekem az tetszik a legjobban, amikor arról beszél a Süddeutsche Zeitungban megjelentek alapján, hogy a becsléseket az év hátra lévő részében megtiltották, tehát azt, hogy a választások előtt az államháztartási és a költségvetési számokat akár becsülni is lehessen. Nos, ez valóban szokatlan és érdekes. Jól mutatja, mint cseppben a tenger, hogy milyen bizalomvesztés és hitelvesztés van igazából a magyar gazdaságpolitikával szemben.

Egy dolgot elfelejtettem, közben jutott eszembe, hogy az Állami Számvevőszék képviselői jelen vannak a mai bizottsági ülésen. Kérdezem, hogy ehhez a napirendi ponthoz kívánnak-e hozzászólni. (Jelzésre.) Igen. Akkor megkérem igazgató urat, hogy fáradjon ki.

DR. CSAPODI PÁL (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen. Dr. Csapodi Pál vagyok, az Állami Számvevőszék főtitkára. Mi a vitában semmilyen módon nem kívánnánk részt venni, mi a parlament bölcs döntésének megfelelően, ha feladatot adnak számunkra, azt ellátjuk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük. Bocsánat, nem főigazgató, hanem főtitkár Csapodi úr, elnézést kérek.

A szavazások következnek. Először a tárgysorozatba-vételről kell döntenie a bizottságnak, azt követi majd a döntés az általános vitára való alkalmasságról. Kérdezem, ki az, aki a tárgysorozatba-vételt támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Nem támogatja? Egy. Tartózkodott? Nem volt ilyen. A bizottság egy ellenszavazattal a tárgysorozatba-vételt támogatta.

Az általános vitára való alkalmasságról is döntenünk kell. Kérdezem, ki az, aki az általános vitára való alkalmasságot támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhárom. Nem támogatja? Tizennégy. Tartózkodott? Kettő. A bizottság az általános vitára való alkalmasságot 13 igen szavazattal, 14 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett nem támogatta.

A többség vélemény előadójának Schwartz Bélát javasolta alelnök úr. A kisebbségi vélemény előadását Mádi László vállalja? (Mádi László jelzi, hogy igen.) Vállalja. Akkor Mádi Lászlót javaslom. Ki az, aki a két előadó személyét támogatja? (Szavazás.) Köszönöm. Az első napirendi pontunkkal végeztünk.

Áttérünk a második napirendi pontra, ez pedig az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat, T/229. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Kérdezem, hogy államtitkár úr lesz az előterjesztő képviselője?

DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Igen, ha szabad, akkor én leszek. De egy óra múlva el kell mennem, akkor a munkatársaimnak adom át. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Jó. Köszönöm. Az előterjesztőnek adnám meg a szót, hogy indokolja a törvényjavaslatot.

Dr. Katona Tamás szóbeli kiegészítése

DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Mint a tisztelt bizottság látja, több törvényjavaslatot terjesztünk most az Országgyűlés, illetve a költségvetési bizottság elé, amelyek az egyensúlyteremtést szolgálják az egyik oldalról, másrészt az egyensúly tartós fenntartásának alapjait teremtik meg. A költségvetés, a pénzügyi tárgyú törvények tárgyalási technikája miatt több törvényjavaslatot nyújtottunk be, majd javasolni fogjuk ezek együttes tárgyalását.

Néhány dolgot szeretnék mondani, amelyek ezeket érintik. Az előbbi vitában is kiderült, hogy az államháztartás helyzetének stabilizálása mindenképpen fontos. Szeretném jelezni még egyszer, amit az imént már volt alkalmam elmondani, hogy itt 16 esztendő tapasztalatai mutatják azt, hogy a jelenlegi feltételekkel az államháztartás meglévő struktúráját változatlanul hagyva nem lehet tartós egyensúlyt teremteni, vagyis itt egy olyan államháztartási struktúramódosításra van szükség, amely lehetővé teszi, hogy elkerüljük azt, hogy időről időre, vagyis négyéves periódusokban hiánycsúcsok alakuljanak ki. Ha valaki megnézi az elmúlt időszak tendenciáit, megnézi azt az idősort, amely értelemszerűen rendelkezésre áll, akkor láthatóan négyévenként lokális maximumot érzékelünk a hiányoknál, ami a költségvetés, illetve az államháztartás szerkezetéből adódik.

Meggyőződésünk, hogy ahhoz, hogy a tartósan alacsony hiánypályára legyen helyezhető a gazdaság, az államháztartás, alapvető szerkezeti reformokra van szükség. Ezért olyan kormányprogram készült, amelynek nyomán most beterjesztjük mindazon törvényjavaslatokat, amelyek az államháztartási reform lépéseinek megkezdését jelenti. Nemcsak a központi, hanem a helyi államigazgatásban is és az önkormányzati rendszerben. Szeretnénk elérni, hogy a túlsúlyos állam olcsóbbá, hatékonyabbá váljon. Ennek kapcsán jó néhány lépést már megtettünk, ilyen a minisztériumi igazgatási létszámcsökkentés, a működési költségek csökkentése, az államigazgatási apparátus takarékosabb elhelyezése. Nagyon fontos az intézményrendszer részbeni átszervezése, ennek kapcsán bizonyos intézmények összevonása, egyes intézmények megszüntetése.

(70)

71 pa (Katona Tamás)

Eddig az önkormányzati rendszerhez egyetlen kormány sem nyúlt hozzá érdemben, noha tudtuk mindig is, hogy lépni kell, mert amikor kialakult az egyébként sok szempontból és alkotmányjogilag feltétlenül korszerű önkormányzati rendszer, nem alakult ki az ehhez mérhető és az ehhez szorosan kapcsolódó önkormányzati gazdálkodási rendszer. Ebben természetesen számítunk a tisztelt ellenzék hatékony közreműködésére, az ígért alkotó ellenzékiségre, hiszen itt olyan törvényjavaslatok benyújtására került sor, amelyek kétharmados többséget igényelnek. Meggyőződésünk szerint ebben kialakítható lesz a konszenzus, hiszen ez az egész önkormányzati rendszer korszerűsítését szolgálja.

Egyébként az önkormányzati rendszernek a megítélésünk szerint több alapvető gondja is van, amelyek bizonyos értelemben persze hasonlóak a központi közigazgatáséhoz: a hatékonyság alacsony szintje, az, hogy ugyanakkor nem nyújt kellő mennyiségben megfelelő minőségi szolgáltatást az állampolgárok számára. Ezért szeretnénk egy regionálisan szerveződő önkormányzati rendszert kiépíteni, amely kistérségben koncentrálja a feladatokat. Tulajdonképpen ehhez szeretnénk a megfelelő államháztartási kereteket megteremteni. Jó néhány egyéb területen is dolgozunk a reformon, amelyeknek a megfelelő törvényjavaslatait majd benyújtjuk.

Itt néhány egyensúlyjavító intézkedésre kerül sor, ezeknek az idén 350 milliárd, jövőre 1000 milliárd forint a kihatása. A szerkezete ennek körülbelül olyan, hogy nagyjából a felét a kiadáscsökkentés, felét pedig a bevételnövekedés fogja jelenteni. A jövő évben pedig 1000 milliárd forintos egyensúlyjavítással számolunk, ez 40 százalékban kiadáscsökkentést, 60 százalékban bevételnövekedést jelent. Ezzel tudjuk elérni, hogy megfelelő keretek között maradjon a hiány.

Az intézkedések néhány jellemzőjét szeretném csupán említeni. Ez egyaránt érinti a vállalkozásokat és a lakosságot, de azt valóban meg kell jegyezni, hogy a lakosság terhelése nagyobb lesz, mint a vállalkozásoké, aminek az az oka, hogy a gazdaság versenyképességének a további javítását szeretnénk elérni, és a jövedelemtermelés átmeneti lassulása után annak a feltételeit megteremteni, hogy a növekedés újra gyorsulhasson. Természetesen ugyanakkor a legfontosabb szociális kiadásokhoz, így a nyugdíjhoz, a családtámogatásokhoz nem nyúlunk hozzá. Ezt annak ellenére tesszük, hogy például az IMF, más külföldi elemzők is ezt érzik leginkább indokoltnak; ezért inkább néhány adóintézkedést választottunk.

Szeretném hozzátenni, hogy az egész államháztartási szerkezetnél az jellemző, hogy a szociális transzfereknek, a nyugdíjkifizetéseknek, az egészségügyi ellátásnak, az oktatásfinanszírozásnak, a különböző ártámogatásoknak van óriási szerepe, és nem az igazgatási kiadásoknak. A központi igazgatás kiadásait egyébként néhány évvel ezelőtt még 100 milliárd forintban mutatta ki a zárszámadási törvény, most, az átalakítás után 60 milliárd lesz. Ez igen jelentős csökkentés, 40 százalékot jelent, ha így vesszük, az egészhez képest, de ha azt vizsgáljuk, akkor ez a szociális transzferekhez képest minimális kiadás.

Ugyanakkor a közterheket nem egyformán változtatjuk. De ugyanakkor van egy strukturális váltás, ahogy jeleztem: szeretnénk elérni, hogy a közterhekhez egyformán járuljanak hozzá a vállalkozások is és a magánszemélyek is. Ezért egy olyan javaslat szerepel a törvényjavaslatban, amely azt mondja, hogy elvárjuk azt, hogy legalább 125 ezer forint után fizessenek a vállalkozók is és az alkalmazottak is járulékot, vagyis a minimálbér kétszerese után. Ez nem azt jelenti, hogy fölrúgjuk a kockázatközösség alapvető elvét, tehát ha valakinek a jövedelme nem éri el a minimálbér kétszeresét, azt tudomásul vesszük. Nyilván olvasták a tisztelt képviselő urak, a javaslatban az szerepel, hogy ha egy vállalkozás nem tudja ezt a jövedelmet teljesíteni, akkor egy egyszerű bejelentéssel eleget tehet annak a kötelezettségének, hogy aztán a későbbiekben ennél kisebb összeg után fizessen. De ugyanakkor azt mondjuk ki ezzel, hogy a magasabb jövedelműeknél a jövedelem- és járulékfizetést elkerülők számára ezt alapvető kérdésnek tekintjük. Ezért tehát ezt stratégiai kérdésnek gondoljuk. Ugyanakkor van néhány olyan terület, ahol olyan többletjövedelem keletkezik, keletkezett az állam beavatkozása során, amelyet járadékként elvonunk.

Mindenképpen az a törekvésünk, hogy a gazdasági növekedés egy esetleges átmeneti csökkenés után újra gyorsuljon, és fennmaradjon a gazdaság egészséges szerkezetű növekedése. Tehát nyilvánvalóan itt arról lehet csak szó, hogy egy-másfél éven keresztül egy picit lassúbb növekedést érzékelünk, de ezt aztán egy helyreállítási periódus követheti, tehát a felzárkózási folyamatot ez nem érinti. Mint ahogy az is lényeges, hogy a lakossági terhek olyan mértékben nem növekednek, hogy az a reálkereseti pozíció romlásához vezessen. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a következő két évben nem számolhatunk azzal, hogy növekszik a lakosság, illetve a keresők reálbére, illetve a reáljövedelem, de ehhez hozzá kell tenni, hogy a négy évvel ezelőttihez képesti 28 százalékkal magasabb reálkereseti pozíciónak a stabilizálásáról van szó. Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván hozzászólni, kérdést feltenni. Dancsó József, Keller László, Mádi László, Hargitai János jelentkezett eddig. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha jól értettem a napirendi pontokat, akkor most a T/229-esről beszélünk kizárólagosan, ugye?

ELNÖK: Igen.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Mert államtitkár úr kicsit átfogóbban beszélt, és sok mindent szóba hozott, nem kifejezetten ezt a T/229-est, sőt erről nem is ejtett szót a kiegészítésében. Ha megengedi, államtitkár úr, én azért a napirendi pontokhoz tartanám magam.

Egy azzal kapcsolatos kérdést szeretnék föltenni, miszerint a pénzügyminiszter úr meghallgatásánál megkérdeztem az akkor még pénzügyminiszter-jelölt urat, Veres János urat, hogy tervezik-e pénzintézeti különadó bevezetését, és akkor ő itt határozottan nemmel válaszolt. Ez a meghallgatás egy hete volt, és érdeklődéssel olvasta az ember, hogy máris itt van a pénzintézeti különadó, amely a kamattámogatásra vonatkozik. Szeretném megkérdezni, hogy itt akkor, egy héttel ezelőtt még nem tudta a pénzügyminiszter-jelölt úr, hogy lesz ilyen jellegű extraadó a pénzintézetekre, vagy pedig valamilyen tévedése folytán nem emlékezett arra, hogy mit fognak előterjeszteni.

S ha már itt tartunk, azt olvashattuk, illetve láthattuk a hírekben, hogy bizony ennek a beterjesztésnek, önmagában a beterjesztésnek a hatására a Földhitel- és Jelzálogbanknak az árfolyama drámai módon zuhant, körülbelül 12 milliárdos veszteség érte egyik napról a másikra a magyar államot mint tulajdonost. Szeretném megkérdezni, hogy ezért ki a felelős. Ráadásul ez úgy történt, hogy az fölveti annak a lehetőségét, hogy bennfentes kereskedelem is történt, hiszen ennek a részvénynek az árfolyama akkor kezdett el csökkenni, amikor még a kormányszóvivő nem is tájékoztatta a nyilvánosságot arra vonatkozóan, hogy ilyen beterjesztéssel fognak élni. (Domokos László: Bizony!) Szeretném megkérdezni, fognak-e vizsgálódni ebben a témában, illetve elindították-e a vizsgálatot, hiszen ez nagyon súlyos eset. Annak idején, amikor az árfolyamsáv közepét eltolták, nagyon úgy tűnik, hogy akkor is bennfentes kereskedelem következett be, amikor a forint ellen spekuláltak.

CsE 81-90 dr. Dancsó folyt.

Ez most is felveti annak a gyanúját, hogy bennfentes kereskedelem történt. Egyrészt, még egyszer mondom, 12 milliárddal csökkent az állami vagyon egyik napról a másikra, ami azért nem két fillér, és ami még sokkal megdöbbentőbb számomra, az az a gyanú, hogy ennek az intézkedésnek az idő előtti napvilágra kerülése kormányzati döntés. Ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy van-e, terveznek-e olyan vizsgálatot, hogy történt-e információ idő előtti kiáramlása.

A vállalkozások különadójával kapcsolatban szeretném azt megkérdezni, hogy amikor önök ezt eldöntötték, milyen egyeztetéseket folytattak le, milyen hatástanulmányokat készítettek a tekintetben, hogy ez az intézkedés nem váltja-e ki éppen az ellenkezőjét, magyarul a feketegazdaság erősítését, és a feketegazdaság erősítése felé nyomja az egész vállalkozói szektort, különösen a kisebb vállalkozások esetében. Ennek a hatását mérlegelték-e akkor, amikor ezt a vállalkozási különadó-javaslatról döntöttek? Szeretném kérdezni, hogy mit terveznek ezzel kapcsolatban, meddig tartható ez így fönn, mikor kívánják majd megszüntetni. Hiszen a választási programjukban nem adóemelésről, hanem adócsökkentésről volt szó folyamatosan. Tehát mikorra tervezik azt, hogy eltörlik, hiszen ez nagyon sok kérdést felvet, a versenysemlegességet, és így tovább, arról nem is beszélve, hogy a kiszámítható és tervezhető jövőt, a beruházási döntések esetében különösen, nem alapozza meg, nem erősíti? Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólók? Igen, Keller László volt a kormánypárti oldalról a következő jelentkező.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Azért nem jelentkeztem, elnök úr, mert gondoltam, hogy válaszol államtitkár úr, de akkor én már véleményt szeretnék mondani, nem kérdést megfogalmazni. Nyilván Nincsenek könnyű helyzetben azok a kormánypárti képviselők, akiknek részéül jutott a benyújtott törvényjavaslat prezentálása. Maga a törvényjavaslat egyébként őszintén fogalmaz, és nem az indokolásban, hanem már a preambulumban rögzíti azt, hogy miért kényszerülünk rá erre a lépésre. Ez a lépés, azt hiszem, nem tekinthető váratlannak, hiszen már az előző ciklusban egy törvényjavaslatot fogalmaztunk meg, amelyben világossá tettük, hogy mikorra tervezzük felkészíteni a költségvetést, illetve az országot arra, hogy az eurózónához tudjunk csatlakozni. Márpedig, ha ezt az időpontot rögzítettük, és ezt a választási kampányban is világossá tettük, akkor ebből egyenesen következik az a célkitűzés, amit a preambulum egyébként megfogalmaz. Ugyanis ahhoz, hogy 2008-.ban azt az egyensúlyi pályát, amit a maastrichti kritériumok megfogalmaznak számunkra, el akarjuk érni, világos, hogy mindenki, aki ismerte és ismeri a költségvetés helyzetét, tudta, hogy ebből radikális lépések fakadnak az elkövetkezendő időben.

Én azt mondom, hogy közös a felelősségünk ezzel kapcsolatban az ellenzékkel. Azért közös a felelősségünk, mert akkor, amikor látható módon 2002 végén, 2003 elején a 2001-es folyamatok következményeként is szükség lett volna egy gazdaságpolitikai fordulatra, akkor azt az előző kormány nem akarta meglépni. Az ellenzék felelőssége pedig abban áll, hogy nem engedte meglépni a gazdaságpolitikai fordulatot a hihetetlenül demagóg ellenzéki megszólalással. Gondoljunk csak vissza, hogy a szociálpolitikai intézkedéseket maga az ellenzék is támogatta, tehát ebben, azt hiszem, megkérdőjelezhetetlen a közös felelősségünk, más vonatkozásban pedig olyan helyzetet teremtett, mondjuk a gázár alakításánál, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette az akkori kormányzat számára, hogy kilépjen az addigi körből.

Azt gondolom, hogy érdemes itt egy kis önmérsékletet tanúsítani mindenkinek, ellenzéknek is, kormánypártiaknak is. Be kell látni azt, hogy erre a lépésre szükség van, ha hosszú távon azt az egyensúlyi pályát meg akarjuk valósítani, amit kilátásba helyeztünk. A kényszerhelyzetben azt lehet mondani, hogy ez a lépés megint csak az igazságosság irányába hat. Nem könnyű elfogadni egy adóemelési intézkedéscsomagot. Ezt különbözőképpen lehet megvalósítani. Én azt mondom, hogy a kényszerhelyzetben ez még egy olyan irány, ami szolidáris elemeket is tartalmaz, hiszen a magánszemélyeknél azt a különadót, amit megfogalmaz a törvény, meglehetősen jelentős jövedelmi határnál tervezi bevezetni a törvényjavaslat. Nyilván a vállalkozásoknál jobb lenne azt mondani, hogy még tovább csökkentjük a társasági adót, most egy más irányban tudjuk megtalálni az egyensúly megteremtésének feltételét.

Ami pedig a hitelintézeti többletfizetési kötelezettséget illeti, ebben aztán végképp megvan a felelőssége a jelenlegi ellenzéknek, amely egy olyan lakástámogatási rendszert szabadított rá az országra, amiből mi nem mertünk, vagy nem tudtunk kilépni 2002-ben, a kormányváltás után. (Közbeszólások: Nem is akartatok.) Nem akartunk, rendben van, nem akartunk. Ezért mondom, hogy közös a felelősség, mert ki kellett volna lépni 2002-ben ebből a hihetetlen költségvetési teherből. Nem léptünk ki. Nyilvánvalóan meg kell nézni, hogy ennek következtében milyen nyereséget produkálnak azok a bankok, amelyek részt vesznek ebben a kedvezményes, államilag támogatott lakáskonstrukcióban. Azt gondolom, eljött az ideje annak, hogy szembenézzünk ezzel a problémával is. Lépésenként próbáltunk ezzel szembesülni, nem kellő mértékben.

Dancsó képviselő úr szóba hozta, erre államtitkár úr fog válaszolni, csak államtitkár úr nem volt itt a miniszteri meghallgatáson... (Közbeszólások: De itt volt.) ...bocsánat, itt volt, de mindenesetre itt arról van szó, ha jól olvasom a törvényjavaslatban, hogy ez egy járadék, nem pedig adó, a kérdés pedig az adóra vonatkozott, képviselő úr. Ebből következően a miniszter úr nagyon helyesen válaszolt önnek.

Összességében tehát azt lehet mondani, hogy miközben persze nem örülünk annak, hogy most egy ilyen irányú lépésre kényszerülünk, támogatjuk a kormány által benyújtott javaslatot. Bízva abban, hogy a többi kapcsolt törvénymódosító javaslattal, mert önmagában ez a javaslat nyilván kevés lenne a preambulumban megfogalmazott célkitűzés eléréséhez, 2008-2009-re meg tudjuk célozni azt a feltételrendszert, amit egyébként a választási kampányban is világossá tettünk mindenki számára. Ennek reményében tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Mádi László következik, aztán Hargitai János és Herényi Károly jelentkezett, majd Gegesy képviselő úr.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Elöljáróban kérdéseket teszek fel, majd véleményt is nyilvánítok, hiszen már erre a területre is tévedtünk Keller László jóvoltából.

A kérdések a következők. Milyen bevételekkel számol az idén és a jövő évben a kormány az ilyen típusú adó kivetésénél, és mit jelent ez a hitelintézetekre nézve? Mely bankokat milyen módon fog megterhelni, hiszen ez aránytalanul nagy terhet fog jelenteni az FHB-nak, amire Dancsó képviselőtársam is utalt.

(90)

91 pa (Mádi László)

A mai Napi Gazdaság azt írja, hogy tegnap 14 milliárddal értékelődött le a bank a kormány - nem minősítem, milyen - döntései alapján. Ennek a pakettnek az 53 százaléka közvetlenül is állami tulajdont jelent.

Hogyan fogja ez érinteni a lakáshiteleket? Nem találtam semmilyen háttérszámítást, statisztikát erre nézve. Ugye, nem is tárgyalhatjuk a törvényjavaslatot addig, amíg a megvalósíthatósági és háttérszámítások nem állnak rendelkezésre, tehát igazából, ha ilyen nincs, akkor le kellene venni a napirendről. Én nem találtam ilyet. Az otthonteremtés területe mind a GDP-ből való részesedés szempontjából, mind a munkahelyteremtés, mind a multiplikatív folyamatok szempontjából rendkívül jelentős a magyar gazdaságban. Ha nem látjuk a pontos hatásokat, a közvetlen és közvetett hatásokat, akkor a költségvetési bizottság nem tud felelősen dönteni az ügyben, és a szocialista képviselők sem tudnak felelősen dönteni a dologban. Én úgy látom, hogy ez lényegében az államilag támogatott lakáshitelek halálát jelenti. Olyan mértékben drágulnak meg, ami a hozzáférést a jövő évtől kezdődően ellehetetleníti. Kíváncsi vagyok ennek a munkanélküliség-generáló hatására, gazdasági növekedést csökkentő hatására és a költségvetési egyenleget érintő hatására. Ugyanis az áfabevételek, a munkanélküliség következtében megnövekvő kiadások és kieső adóbevételek, személyi jövedelemadó- és járulékbevételek tekintetében összevontan kellene látni a számokat a jövő évre nézve, amelyek nélkül, mondom, nem lehet érdemi döntést hozni.

A helyzet annál is inkább rossz, mert nemcsak a forinthitelek, hanem egyéb, otthonteremtéssel összefüggő változások is vannak más törvénycsomagokban, úgyhogy ezeket komplexen kellene áttekinteni, hogy ezt lássuk. A devizahitelek emelkedése, az ingatlanadó bevezetése, a lakhatási költségek emelkedése az energiaszolgáltatók esetében mind-mind összefüggésben vannak ennek a területnek a megítélését tekintve.

Ez itt hatálybalépése tekintetében is változó, van, ami szeptember 1-jétől, van, ami pedig január 1-jétől lép életbe. Ennek az alkotmányossági kérdése is felvetődik, hogy az év közbeni adóváltozások mennyiben tekinthetők alkotmányosnak. Ezzel kapcsolatosan is kérdezem a kormányzatot, hogyan ítéli ezt meg, erre milyen választ tud adni. A kérdéseim után majd még felszólalásra kérek lehetőséget, elnök úr. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Hargitai János következik.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ellenzéki képviselőtársaim sok kérdést szóba hoztak, én ezt nem fogom megismételni.

Az államtitkár úrtól én arra szeretnék némi felvilágosítást kapni, hogyan működik ez a kormány vagy ez a rendszer. Van egy elképzelésük, amiről persze a sajtón keresztül ellenzéki képviselők is hallottunk, hogy ugyan beígérték a bankoknak, hogy a banki különadó megszűnik iksz idő elteltével, ez most lenne aktuális, mégis van egy elhatározott... (Közbeszólások az ellenzéki képviselők részéről: Törvény van rá!) - tudom, törvény van rá -, mégis volt egy elhatározott szándékuk a költségvetés pozícióit látva, hogy akkor továbbmegy ez a rendszer. Aztán találkoznak néhány bankárral, bemennek az ajtón, és kijönnek egy egészen más koncepcióval. Én tehát ezt a gondolkodási, átgondolt törvényalkotási vagy előkészítési metódust szeretném megérteni, ha beavatna ezekbe a műhelytitkokba.

Keller képviselőtársam azt mondta, hogy csodálatos ennek a törvényjavaslatnak a preambuluma, mert őszinte. Én meg azt gondolom, hogy egyszerűen nevetséges ennek a preambuluma, ugyanis, képviselőtársaim, mi van itt leírva? „Az általános adófizetési kötelezettséget meghaladó” dolgokról rendelkezünk. Az általános adófizetési kötelezettség, amikor ezt elérték az államok, onnantól számíthatjuk a modern államokat, ez egy nagy vívmány volt. Ez legalább akkora vívmány, hogy most az általános adófizetési kötelezettségen felül csinálunk valamit. A baj csak az, hogy önök mutatnak rá ezekre a szereplőkre, hogy te, te meg te vagy az, aki erre képes lesz, és benned él a szolidaritás... (Közbeszólás Keller László részéről.) - ezt ti csináljátok, ezt nyilvánvalóan a parlamenti többség csinálja, így értem, hogy a többség így rámutat ezekre a szereplőkre, és csinál valamit.

Arra én már nem térek ki, hogy mit ígértek. Képzelje el a magánszemélyt! A magánszemély is gazdálkodik, megtervez magának egy éves költségvetést, tudja jól, hogy hogyan fogja kicserélni faluhelyen a hűtőszekrényét a nagymama, képviselő úr. A vállalkozók, egyéni vállalkozók, társas vállalkozók most kalkulálnak azzal, hogy amikor önök most több száz Mercedest el fognak adni, akkor hogyan jutnak hozzá viszonylag olcsón egy kormányzati Mercedeshez... Van egy életpályája ennek a vállalkozásnak, és pályára állított valamit. Törvényekben van sok minden garantálva; ami még fontosabb Magyarországon a törvényeknél: politikai ígéreteket tettek önök, erre építette az egész évét ez a vállalkozás - és utána jönnek valamivel, ami homlokegyenest más. Ezt most ne csak politikailag értékeljük, és kétségtelen, ilyen szempontból kínos a túloldali képviselőtársaim helyzete - és erre utalt is a képviselő úr -, mert nézzük meg jogilag! Mádi képviselő úr már utalt arra, hogy ez alkotmányossági aggályokat vet fel. Szerintem az államháztartási törvény, a költségvetési törvény logikájában ha gondolkodunk, nem véletlenül van leírva az, hogy hogyan lehet, mondjuk, adóterhet magánszemélyek és vállalkozók nyakába tenni, és mikor kell erről valamilyen módon értesülniük. Itt ezt a rendet felborítják.

Mi tagjai vagyunk az Európai Uniónak. Az Európai Unió alapszerződésének forgatására én sokszor biztattam már önöket. A feladat annál is nehezebb, olyan szabályokat is be kell tartani, amelyek nincsenek leírva az alapszerződésben, a közösség szerződéseiben. Az Európai Bíróság a hosszú gyakorlata során különböző jogelveket munkált ki, ami része az európai joganyagnak, amit ma már Magyarországnak tartani kell. Nagyon remélem, hogy ez alatt a négy év alatt egyszer az Európai Bíróság előtt megégetik magukat a gyalázatos jogalkotásuk miatt.

Minden egyes európai uniós polgárnak, önnek is, tisztelt Keller képviselő úr, joga van kiszámítható jogalkotásra ebben a rendszerben. Amit önök csinálnak, az nem egy kiszámítható jogalkotás! Az Európai Bíróságtól - ha egyszer lenne időnk egy albizottságban ilyen kérdésekről beszélgetni - bírósági döntéseket lehet idézni arra, amiért megfekteti egy tagállam jogalkotását, valamilyen jogalkotási produktumát, mert ilyen európai uniós, az Európai Unió szerződésébe beépülő elveket nem tart be. Amit csinálnak, az abszolút nem kiszámítható; meggyőződésem, hogy sérti a magyar alkotmányt, és sérti az Európai Közösség szerződését is. (Keller László: Mit javasolsz?) Kiszámítható jogalkotást. Lehet terheket növelni, nyilvánvalóan rá is kényszerül a kormány arra, hogy akiktől lehet, több pénzt hajtson be. Ennek a törvénynek valószínűleg, ha címet adtam volna, akkor nem egyszerűen azt mondtam volna, hogy az államháztartás egyensúlyát javítandó intézkedésekről van szó, hanem beismertem volna eddigi tévedéseimet, merthogy ezek az önök tévedései voltak, és ezért kényszerülünk rá erre a lépéssorra. De ezt valamilyen kiszámítható rendben kell megtenni! Itt vagyunk a nyár derekán, és önök bizonyos lépéseket szeptember elejével életbe akarnak léptetni. Hogyan gondolják azt, hogy erre bárki rá tudott készülni, mondjuk, az az egyéni vállalkozó, akit ez valamilyen szinten érinteni fog?

Én tehát azt gondolom, gondolják át ennek az egésznek az alkotmányos aggályait, az Európai Közösség szerződését sértő voltát. A preambulum árulkodik arról, hogy itt valami nagy-nagy gyalázat készül, mert azt komolyan gondoltam, hogy az általános adófizetési kötelezettség nagy vívmány volt az államfejlődésben - de ez nem lesz akkora vívmány! Erre nem fog tapsolni a világ! Ha terheket akarnak növelni, azt megtehetik. Azt mondják, hogy akinek, nem tudom én, ekkora a keresete, beépítenek egy plusz adósávot. Meg lehet ezt csinálni normálisan is, de meggyőződésem, hogy amit a preambulumban mondanak, ezzel rontják el, és ezzel hozzák önmagukat nehéz helyzetbe, azzal, hogy az általános adófizetési kötelezettségen kívül pluszterheket akarnak odanyomni egy olyan eljárási rendben valakiknek, magánszemélyeknek és vállalkozásoknak, ami, én azt gondolom, nem fogja kiállni az alkotmányosság próbáját.

Azok a kérdések külön izgalmasak, hogy mondjuk, a különadó kapcsán - persze nem adó, hanem járulék, de nyilvánvalóan tudjuk, hogy ez adó módjára viselkedik - miért ezt a megoldást választották, amikor a sajtón keresztül másról lehetett hallani, és aminek nyilvánvalóan nem örült a bankvilág; Dancsó képviselő úrra utalok, nem kívánom megismételni.

100

CsE 101-110 dr. Hargitai folyt.

Úgy tűnik számomra is, olvasva a Portfolio.hu-n megjelent írást, és az állam ilyen szempontból öngólt rúg, hogy saját társaságát készíti ki, aminek többségi tulajdonosa, és a piac ezt valamilyen szinten visszaigazolja, ha Dancsó képviselő úrnak meg ezeknek az elemző írásoknak egy kicsit is igazuk van. Bár félő, hogy igazuk van.

Tehát, államtitkár úr, a hevenyészve előadott jogi érveimet fontolja meg ön statisztikusként. Azért mondom, mert az államtitkár úr érti ezeket a mondataimat. Én nem bántom ezzel, sokszor jogi kérdésekben is elég pregnáns álláspontot fejtett ki. Ezt egyszer tisztáztuk, mert én abban a tudatban voltam, hogy ő jogász, és egy háttérbeszélgetésen az ellenkezőjét árulta el nekem. Én komolyan gondolom, hogy ezzel ilyen szempontból jogilag is nagyon aggályos.

ELNÖK: Köszönöm. Herényi Károly következik.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy ugyanaz a kormány hozza ezeket a megszorító intézkedéseket, amely ezek szükségességét előidézte. Ilyen még az elmúlt 16 évben nem nagyon fordult elő, de ez csak a dolog egyik része. A másik része az, hogy a megszorító csomagoknak akkor van valami esélyük a társadalmi elfogadottságra, ha azok a megoldás esélyét magukban hordozzák. Ez az előterjesztés ezt nem teszi meg.

Én itt a társadalmi igazságosságra szeretném a figyelmet felhívni, hiszen a magyar lakosság, legalábbis a felnőtt korú lakosság sok szempontból csoportosítható, egy szempontból biztosan: vannak, akik adót fizetnek, és vannak, akik nem fizetnek adót. Jelentős előrelépés lett volna, ha az adózás rendjéről szóló törvény végrehajtásáról és behajtásáról rendelkezett volna a kormány a saját hatáskörében, és igyekszik afelé lépni, hogy minél többen kerüljenek az adófizetők körébe, és minél kevesebben legyenek azok, akik az adófizetési kötelezettség alól kivonják magukat. Ez lett volna valószínűleg a nehezebb út. A kormány a könnyebb utat választotta, és azoknak a terheit növeli, akik egyébként becsülettel és tisztességgel fizetik az adókat.

Véleményként mondom, hogy talán jobb lett volna, és talán jobb lenne úgy módosítani és változtatni ezt a kormányzati elképzelést, hogy az adóbeszedés rendjének szigorításával próbáljuk a bevételeket növelni, nem úgy, hogy az amúgy is adóval agyonterhelt tisztességes adófizetők terheit növeljük, akiknek ez valószínűleg olyan helyzetet fog előállítani, hogy a működés további lehetőségeinek határára fogja őket kitolni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Gegesy képviselő úr következik.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Nem kérdésem van, véleményt mondanék, megtehetem-e? (Varga Mihály jelzi, hogy semmi akadálya.) Ezek szerint megtehetem. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a tegnap délután megkapott vaskos csomagból ez az egyetlen olyan törvény, amit tisztességesen végig tudtam nézni, hiszen ez egy önmagában álló törvény, nem nagyon hivatkozik másra. Érdemes volt bogarászni. A többi törvénymódosítást egyszerűen képtelenség volt, legalábbis részemről áttanulmányozni.

Amit ez a törvény megcéloz, illetve amilyen helyzetből kiindul, azt értem. Sajnos, egyet is értek vele, hiszen ez a törvény azt a többletterhet rója ki, és úgy értettem, hogy ez többé-kevésbé az ellenzék oldaláról is elfogadható, amit ebben a helyzetben meg kell tenni. De ezt a többletterhet nem a társadalom egészére egyenletesen teríti. Éppen ezért az a kitétel, ami a nagymamával kapcsolatos volt, ez nem ebből a törvényből következik.

De amit érdemben szeretnék mondani, hogy miután ez egy új törvény, lehetett volna pontosabban, egyértelműbben megfogalmazni, és akkor sok félreértés elkerülhető lenne. Már a preambulumban van egy szó, hogy a kötelezettséget meghaladó mértékű közteherviselésről van szó. Nem erről van szó, a kötelezettséget meghaladó mértékű közteherviselésre képes adófizetőkről van szó, és abban a pillanatban az a felvetés így megállná a helyét. Most felsorolok néhányat, és jó lenne, ha ezek a helyükre kerülnének. A 2. § (1) bekezdésében van a járulékalap felső határáról egy megfogalmazás. Miután ez nem járulék, hanem adó, igazából nem értem a helyét, és ráadásul a magyarázattal együtt olvasva arról van szó, hogy egy éves jövedelem fölött kell fizetni, alatta pedig nem. A (3) bekezdésben van egy b) pontra való hivatkozás, ebben a bekezdésben nincs b) pont, viszont a (2) bekezdésben van, ez, gondolom, arról szól.

A 3. § (3) bekezdésében a csökkentő tételek között van az a) pont. Lehet, hogy van indoka, igazából nem értem. Viszont a 3. § (2) bekezdésében a növelő és a (3) bekezdésében a csökkentő tételek között 2-2 szó szerint megegyezik, ez nagy baki. Úgy gondolom, hogy a csökkentő tételek c) pontjában nem az átvállalt kötelezettségről, hanem az átadott kötelezettségről van szó, a d) pontban nem a nyújtott, hanem a kapott szolgáltatásról van szó. Így lenne logikus. Ebben a paragrafusban az (5) bekezdésben az a) és b) pont az adóelőleg meghatározásáról szól, utána a c) és a d) egy külön bekezdés lenne az egyértelmű megfogalmazás szerint. A (7) bekezdésben foglaltakat, ha az APEH rosszindulatú, akkor ezt úgy érti, hogy miután az adóelőleget meghatároztuk, azt háromhavonta kell fizetnem. Nyilván nem erről szó, hanem az adóelőleget részletekben kell fizetni.

A következő a hitelintézet adókötelezettsége. Ez nyilván nem adó, hanem járulék. Az 5. § (1) bekezdésében a vállalkozó csak belföldi tevékenysége után adózik. Nem igazán értem a megkülönböztetést, a többi vállalkozónál, ha nemzetközi szerződésekből ez következik, akkor ez az elhatárolás van. Ilyen szempontból még jobb a külföldi vállalkozó helyzete. A 8. § (6) bekezdésében a társas vállalkozás 2006-os adókötelezettségről van szó. Én úgy értelmeztem, hogy a társas vállalkozásnak adóéve van, nem naptári év szerinti fizetési kötelezettsége. Meg van határozva, hogy mennyi a teljes adófizetés, mennyit kell ebből részletekben fizetni. Úgy érzem, hogy nem azonosan fogalmaz, és akkor felesleges, vagy ellentétesen, akkor pedig rossz.

A magyarázatban is van egy érdekes mondat a 2. § végén, hogy a személyi jövedelemadó-bevallásban rendezhető az adókülönbözet. Ha erre a törvény szövegében semmilyen utalás nincs, akkor nem tudom, hogy ez helyes jogtechnikai megoldás-e. Még egy észrevételem van az FHB-val kapcsolatban. Úgy tudom, hogy az FHB teljesen állami tulajdonban van. (Mádi László: Többségi állami tulajdonban.) Ha egy állami intézkedés ennek az értékét a várható hatások miatt csökkenti, akkor az a csökkentő hatás nem lehet nagyobb, mint az a közetlen adó- és járulékbevétel.

(110)

111 pa (Gegesy Ferenc)

Nem egy évre szóló, hanem nyilván négy évre szóló. Ha ennél nagyobb, mert a piac úgy értékeli, a tőzsde úgy értékeli, hogy hú, most az állam hogy odavágott, akkor feltehetően egy-két hónap alatt - nem tudom, mennyi idő alatt reagál a tőzsde - beáll egy értékvesztés, feltehetően beáll, de mondjuk, arra a szintre, ami az állam szempontjából nem jelent veszteséget. Kivéve persze, ha már holnap szeretnék az FHB-t privatizálni, de úgy tudom, erről nincs szó. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Több hozzászóló nem jelentkezett. Megadom a szót az előterjesztőnek válaszadásra az elhangzottakra. Parancsoljon, helyettes államtitkár asszony!

KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok, Karácsony Imréné vagyok, a Pénzügyminisztériumból. Tisztelt Bizottság! Az első kérdés az FHB-t érintette a bennfentes kereskedelemmel összefüggésben. Ezzel kapcsolatban a PSZÁF hivatott a vizsgálatot lefolytatni, ezért türelmet kérünk, meg kell várni, hogy a PSZÁF milyen megállapításokat tesz.

Milyen bevétel várható a különadókból? A költségvetésből folyósított kamattámogatás utáni járadékból 2007-ben 25 milliárd forint bevétellel számolunk. A vállalkozások különadója szeptember 1-jén lépne hatályba, esetükben 2006-ra 40 milliárd forint bevétellel számolunk, 2007-re 170 milliárd forint bevétellel. 2006-ra azért számolunk bevétellel, mert ugyanaz a feltöltési kötelezettség vonatkozna erre az adóra is, mint a társasági adóra. A magánszemélyek különadója, amely a járulékalap felső határánál lép be, tehát ott az idén 6 millió 300 ezer forint környékén van a járulékalap felső határa, jövőre lép ez be, körülbelül 6 millió 500 ezer forint lesz a járulékalap, ott azok a magánszemélyek, akik ezt a jövedelmet elérik, már nem fizetnek 8,5 százalékot. Náluk lépne be a 4 százalék különadó, vagyis a 8,5 százalékos nyereséggel szemben náluk 4,5 százalékos lesz a nyereség, ez az összevont adóalapra vetülne, és az adóbevételi többlet 20 milliárd forint lenne.

A hatálybalépéssel kapcsolatban a társas vállalkozásokra és az egyéni vállalkozásokra vonatkozó különadó oly módon lépne hatályba, hogy választhatja a vállalkozás, hogy arányosít, időarányosan veszi figyelembe - durván az adózás előtti eredmény az adóalap, nagyon durván -, vagy pedig egy könyvviteli zárlattal az év hátralévő időszakában keletkezett bevételei alapján határozza meg az adózás előtti eredményét. Tekintettel arra, hogy választási lehetősége van, és van 45 nap, amennyiben a tisztelt parlament ezt a törvényt elfogadja, 45 nap rendelkezésre áll a felkészülésre, így nem látjuk alkotmányosan aggályosnak ezt a hatályba léptetést.

A másik két különadó, a magánszemélyeket érintő és a járadék január 1-jén lépne hatályba.

(Dr. Gegesy Ferenc felé fordulva:) Képviselő úr észrevételeit köszönöm, ezeket valóban meg fogjuk nézni. Annyit azért szeretnék mondani, hogy ugyanaz a szöveg, csak az egyik elszámolt ráfordítás, bevételként figyelembe vett ráfordítás. Tehát az adózás előtti eredmény a vállalkozások adóalapja, azonban ha én kapok egy osztalékot, az a számvitelben bevétel, és azt mondjuk, hogy ezt a kapott osztalékkal csökkentheted. Mindegy, hogy az milyen formájú, engedmény, pénz, bármilyen megjelenési formája is van. Tehát ettől a kettős adóztatástól tisztítja le az adóalapot. Valójában ez az adóalap annyiban különbözik a társaságiadó-alaptól, hogy tisztán az adózó számviteli döntései alapján meghatározattak szerinti értékcsökkenési leírást és egyebeket, illetve a számviteli törvény szerinti elszámolást veszi alapul, és nem engedi figyelembe venni a különböző adóalap-kedvezményeket az adóalap meghatározásánál és az adókedvezményeket.

Nem tudom, minden kérdésre válaszoltam-e... (Mádi László: A lakástámogatások hogyan fognak alakulni ennek hatására?)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha valakinek még maradt kérdése, az fölteheti. Én meg is kérdezem a képviselőket, kíván-e még valaki hozzászólni vagy véleményt mondani. Hargitai János!

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Most az az érdekes helyzet van, hogy az ember feltette a kérdéseit az egyik államtitkárnak - még a neveket is tanulnom kell, mik az új államtitkári titulusok -, és ha igaz, hogy helyettes államtitkár asszony, aki tegnap még az volt, most szakállamtitkár... (Karácsony Imréné: Nem.) - nem? mindegy -, tehát önnek kellene arra a kérdésre válaszolni, amit nem is hallott.

Én többek között arra voltam kíváncsi, a sajtón keresztül azt hallottam, hogy a bankadót, az eddig hatályban volt bankadót kívánták meghosszabbítani, találkoztak bankárokkal, és kijöttek ezzel a megoldással, amit most látunk - mi van itt a váltás mögött?

KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): A hatályos bankadó meghosszabbítására nincs alkotmányossági lehetőségünk, mert azt egy törvény kimondta. Új bankadótörvényt lehetne írni, de nem volt szándékunkban új bankadótörvényt írni, tehát egy egészen új alapokra helyezett törvényt, és valójában nem is lett volna összhangban, mert a jelenlegi bankadónak az egyik adóalapja pontosan az, ami most a vállalkozások különadója. Ez tehát nekem most ezért okoz gondot, mert én nem tudok róla, hogy annak meghosszabbítása szóba kerülhetett volna, hiszen az alkotmányossági szempontból nem állta volna meg a helyét, hogy a bankadóban is benne van az adózás előtti eredmény, meg még egy különadót is kivetünk rá; igaz, hogy ott választásos a kamatmarzs és az adózás előtti eredmény. A magam részéről csak ebben a munkában vettem részt.

ELNÖK: Köszönöm. Mádi László?

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azzal kapcsolatban kérdeztem igazából, hogy ez a 20 százalékos járadék hogyan fog hatni a jövő évben a lakáspiacra, és ennek milyen következményei lesznek gazdasági növekedésben, építőiparban, költségvetési, illetve államháztartási egyenleg tekintetében, munkanélküliségben. Mert számomra nyilvánvalóan ez azzal egyenértékű, hogy a bankok nem fognak támogatott forinthiteleket nyújtani, mert drága lesz és ráfizetnek, és mindenki a devizahitel felé mozdul, ami egyébként is óriási kockázattal jár.

Én ezt az egész intézkedést megalapozatlannak, végiggondolatlannak tartom, és mondom, nem találtam semmilyen hatástanulmányt csak erre a területre vonatkozóan. Az egyéb területekre vonatkozóan sem nagyon találtam, de ez a terület számomra nagyon fontos, és azt gondolom, nemcsak számomra, hanem mindazok számára, akik az otthonteremtés szempontjából bármilyen változást terveznek a közeljövőben. Drasztikusan fog az egész lecsapódni, mondom, meggyőződésem szerint ezzel az intézkedéssel meghal a támogatott forinthitel lehetősége, és az adókedvezményt is elvonják. Tehát az összes ígéret, amely ezzel kapcsolatosan megfogalmazódott a múltban a szocialisták részéről, annullálódik, törlődik és hiteltelenné válik. Úgyhogy várnék valamiféle számokat, mert mégiscsak felelős döntést számok nélkül nem lehet hozni.

ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még valaki hozzászólni? Nem kíván. Államtitkár asszony, parancsoljon!

KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Számításaink szerint ez az intézkedés nem lesz negatív hatással a lakáspiacra. (Szórványos derültség az ellenzéki képviselők részéről.) Ez az intézkedés, úgy véljük, hogy a bankok nyereségét tereli egy kicsit a költségvetés felé. Egyebekben azáltal, hogy a 37 milliárd forintnyi banki befizetés megszűnik 2007-ben - mert a bankok 37 milliárd forint különadót fizettek -, ez könnyebbséget jelent a bankoknak.

120

CsE 121-130 Karácsonyné folyt.

A részletes számításokat, képviselő úr, a részletes vita idején, vagy a következő bizottsági ülésre prezentálni fogjuk.

ELNÖK: Köszönöm. Mádi László.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Az FHB-t tekintve, a mai Napi gazdaság azt írja, hogy 1 milliárd volt eddig, körülbelül 4 milliárd lesz jövőre a várható befizetési kötelezettsége. Miután megszüntették a szocialisták a kamatplafont, át fogják hárítani a hitelt felvevőkre a bankok. Ne legyünk már naivak. (Keller László: Verseny van.) A versennyel együtt át fogják hárítani. Ha eddig áthárították, ezek után is át fogják hárítani, a forinthitelek meg fognak drágulni, és versenyképtelenek lesznek. Nem tudom, hol élünk, ha mást gondolunk. Egyébként még Keller Lászlónak mondanám, hogy azért borult meg a rendszer, mert felnyomult az infláció, 2002-ről 2004-re az infláció 2,5-3 százalékot nőtt, ezért vált finanszírozhatatlanná a rendszer. Ha önök nem viszik fel az inflációt az intézkedéseikkel, akkor ma már az infláció egy folyamatos csökkenés után 2 százalék körüli lenne, és ez bőven finanszírozhatóvá tenné a rendszert. Csak nem ilyen gazdaságpolitikát folytattak. (Keller László: Miről beszélsz?)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hargitai János jelentkezett még.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Csak egy megjegyzés: a jogi aggályaimat azzal indokoltam, hogy itt év közben jön egy tehernövekedés, a vállalkozásoknál ez igaz. Államtitkár asszonynak abban igaza van, hogy itt van választási lehetőség, de a két rossz közül. Mert egy vállalkozás számára nyilvánvalóan az rossz, ha pluszteherrel kell számolnia. Tehát azt gondolom, attól, hogy választási lehetőséget kínálunk fel, itt többletterhekkel kell kalkulálniuk, ön mondta egyébként az összeget. Ezért ennek az ilyetén való bevezetése, azt gondolom továbbra is, hogy alkotmányosan aggályos. Önmagában a választási lehetőség nem annullálja az érveimet.

ELNÖK: Akkor most zárnánk le ezt a kört. Államtitkár asszony, parancsoljon!

KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): A következő napirendi pontot kezdjük el?

ELNÖK: Egy kérdés felmerült, ha esetleg válaszolni szeretne rá, arra kívántam lehetőséget biztosítani.

KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Az alkotmányossági aggályokat félreértettem, én a technikára gondoltam. Értem képviselő urat, a többletteher nem idegen az európai országokban. Németországban is volt ilyen, amikor év közbeni többletterhet vezettek be. Tehát ez több országban elfogadott lépés. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor ennek a törvényjavaslatnak a megtárgyalásával végeztünk. A szavazás következik. Arról kell döntenünk, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk-e, vagy sem ezt a javaslatot. A T/229. számú törvényjavaslatról van szó. Kérdezem, ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Ki az, aki nem találja alkalmasnak? Tizenegy. Tehát a bizottság többségi szavazással általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.

A többségi vélemény előterjesztőjének Keller Lászlót javaslom, a kisebbségi vélemény előterjesztőjének pedig Dancsó Józsefet. Ellenvélemény van-e? (Nincs jelentkező.) Akkor elfogadottnak tekintem a két személyt, nem kell róla szavazni. Köszönöm szépen.

A házipénztár adóról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

Áttérünk a következi napirendi pont tárgyalására, ez a T/230. számú javaslat, a házipénztár adóról szóló törvényjavaslat. Államtitkár asszonyé a szó.

KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): A házipénztár adóról szóló törvényjavaslat azon a filozófián alapul, hogy a házipénztár a vállalkozás vagyona. A házipénztárra minden normálisan működő vállalkozásnak szüksége van, és a napi üzletmenetéhez összeget házipénztárban tartja. Mint a vállalkozás egy vagyonát javasoljuk megadóztatni. Természetesen nem képezné az adó alapját az az összeg, ami a szokásos napi üzletmenethez szükséges házipénztár-állomány. Ennek az lenne a technikája, hogy ha egy adóévben a napi átlagos záróállományából levonhatóvá tesszük a napi készpénzforgalmak átlagos állományát. A fölöttes rész után kellene fizetni 20 százalékos házipénztár adót. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy tartsák általános vitára alkalmasnak ezt a javaslatot.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Lengyel Zoltán kért szót. Parancsoljon, képviselő úr.

Kérdések, vélemények

LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Sokáig olvasgattam ezt a rövid előterjesztést. Eléggé furcsa kérdések merülnek fel az emberben, ha alaposan megnézi. Elég rövid az indokolás, hogy a házipénztár a vállalkozás vagyona, ergo adózzon. Lehet, hogy ez néhány, egyébként törvényben lévő adójogszabályt megmozdít, illetve meg kellene hogy mozdítson. De az előterjesztés ezzel nem foglalkozik. Például nem rendelkezik arról, hogy a hitelfolyósítás lecsökkenti-e a vállalkozás pénztárát, vagy sem.

Az egész csomag arra ösztönöz egyébként, hogy a nyereséges vállalkozások csökkentsék a nyereségüket. Ezek után ez az intézkedéstervezet pedig arra fogja kényszeríteni a vállalkozásokat, hogy csökkentsék a pénztárukat. Nem hiszem, hogy a gazdaságnak jót tesz az, ha az eddig látható pénzek láthatatlanná válnak. Márpedig ez erre fogja ösztönözni a vállalkozásokat. Ők sem saját maguk ellenségei, és az első adandó alkalommal ezt meg fogják lépni. Egyértelműen úgy tűnik, hogy ez az adónem egyfajta bírság. Úgy tűnik számomra, hogy nem csökkenti az osztalékalapot ez a megfizetett adó. Márpedig, ha nem csökkenti, akkor bírságként fog működni. Nem rögzíti, hogy a nyereség után fennmaradó osztalék alapja utáni összegből levonható-e a már korábban kifizetett házipénztár adó. Ezekről nem szól az előterjesztés.

Ezek után bizonytalanná válik, és követhetetlenebbé válik az egész adórendszer, mint amilyenné már eddig tették. Nem rendelkezik az adó megfizetése utáni eredménytartalék-korrekcióról, vagyis hogy a 20 százalék megfizetése esetén adóalapot, eredménytartalékot csökkenthet-e. Van egy nagyon nagy probléma az előterjesztéssel kapcsolatban, mégpedig az, hogy minden vállalkozást egy kalap alá vesz. Mint tudjuk, ma Magyarországon több olyan kényszervállalkozás működik, amely a költségvetéstől kap támogatást. Miként fogják a fogorvosok, háziorvosok, alapellátási feladatokat végző társas vállalkozások adójában ezt a pénztári tételt kezelni? Nem gondolják-e, hogy hátrányba hozzák őket az egyéb piaci szereplőkkel szemben?

Mindenféleképpen úgy értékelem ezt az előterjesztést, hogy egy újabb adminisztratív terhet ró a vállalkozásokra. Gondolom, nem ez kell hogy legyen a cél, hogy újabb és újabb adónemek, újabb és újabb adminisztrációs kötelezettségek terheljék a társas vállalkozásokat. Egyszerűen arról van szó, hogy pénzt akarnak beszedni, és újabb terhet rónak a társas vállalkozásokra. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Más hozzászóló van-e? Molnár László. Parancsoljon!

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az utolsó mondat nagyon jó volt, valóban pénzt akar beszedni a költségvetés, olyan pénzt, amit már le kellett volna adózni. Ha a társas vállalkozók jelentős részénél megnézi a mérleget, tőketartalékban van olyan pénz, ami tulajdonképpen pénzkészlet lenne, de le lett könyvelve tőketartaléknak. Azzal, amit ön keres, mert ez valóban elég rövid előterjesztés, a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló javaslat 81-82. oldalán foglalkozik a zárórendelkezések részeként, hogy hogyan kell elszámolni az osztalék és az egyén személyi jövedelemadó vonzatú elszámolását. Ez a kettő szerintem rendben van.

(130)

131 pa (Molnár László)

Itt a nagy kérdés az, hogy tudjuk-e fehéríteni úgy a gazdaságot, és tudjuk-e úgy csökkenteni a készpénzforgalmat, hogy valóban, legalább szürküljön az a fekete, jelentősrészt fekete, ami ma a nemzetgazdaságot nyomja. És persze itt elköltött - hangsúlyozom: elköltött - pénz és le nem adózott pénz feltételezhető. Ez az, ami itt megjelenik. Akik láttak és elemeztek mérlegeket, különösen a bankszektorban pontosan látszik, hogy bizony jelentős összeg, sok-sok milliárd lesz ez a véleményem szerint, különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt a pozitív kezdeményezést is, hogy 10 százalékkal lehet leadózni. Ez is itt van a 80-81. oldalon, tehát nem ebben a rövid kis előterjesztésben. Nagyon rég óta, a parlamentben nem, de a szakmában ez nagyon rég óta téma, könyvelőirodákban, könyvvizsgálók körében, hogy hogyan lehet megszüntetni ezt a remegő pallost; ez bt.-knél, kis cégeknél igaz elsősorban, ahol könyvelnek tisztességgel, de a kiadás-bevételi bizonylat a könyvelési résznél jelenik meg, és nem írnak mindenről, hanem bekönyveli majd a könyvelő. És ez teljesen szabályos, a számvitel megengedi azt, hogy gépi könyvelésnél az analitikát vezessék utólag könyveléssel, és nem mindegyiknek van olyan feladása, mint ami régen volt, hogy kiadás-bevételi bizonylat, három példány, letépjük, befűzzük, elrakjuk.

Érzésünk szerint van egy nagy halom olyan, le nem adózott, de már elköltött pénz a nemzetgazdaságban, amit szeretnénk a helyére tenni. Ennek ez az egyik módja. Egyébként arról is rendelkezik ez a másik - az összefűzöttre utalok, az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknél -, hogy öt évre el lehet különíteni. Tehát az egyén bevallja, és öt év részletfizetést kér az adóhatóságtól. Ezt nyilvánvalóan, a jelen állás szerint mi úgy indulunk neki, hogy ezt az adóhatóság megadja. Azon nyilvánvalóan lehet vitázni, hogy írjuk be úgy módosító javaslattal, hogy megadja az adóhatóság, vagy kéri, kérheti, vagy módosítóval azt szabályozni, hogy automatikusan megadja; én ebben benne vagyok.

Azt gondolom, hogy erről a rövid előterjesztésről ennyi így elég, csak szerettem volna megmagyarázni, hogy mi is ez az egész.

Azt szeretném kérni, kedves képviselőtársaim, hogy azok az intézkedések, amelyik itt most első csomagként megjelennek, és amelyek még esetleg lesznek, vagy tudjuk már egyébként, hogy föl van téve egyéb törvények kapcsán, ezek mind-mind azt kell szolgálják, hogy az ország versenyképessége javuljon. Nekem Békés megyéből, Békéscsabáról elemi érdekem, hogy a közszféra túlburjánzó és nagyon éhes, több tízezres létszámát arra a szintre próbáljam visszaszoríttatni és azért dolgozzam, hogy az ott keletkezett többletmegtakarítást, úgy mondom, hogy kiadási megtakarítást a közép-békési térség fejlesztésére lehessen fordítani. Ez idea így, hozzáteszem, jelen állapot szerint. Ha azzal kezdtük volna - és én ezt korábban már elmondtam -, hogy politikai egészről beszéljünk, és tegyük mögé, tehát nézzük meg a feladati rendszert és az ehhez kapcsolódó intézkedéseket, és tegyük e mögé a pénzügyi szükségletet, a politika nem vállalta föl tizenhat éve, hogy ezeken a nagy rendszereken végigmenjen. Most megint ott vagyunk, hogy a költségvetési, mondjuk úgy, szakbizottság találkozik először ezzel a kérdéssel, és bizony meg kell mondani, hogy a nemzetgazdaságnak erre a területére meg arra a területére mekkora összeget adunk. Most sajnálatosan megint az a helyzet áll elő, nem azt mondjuk, hogy itt a kiadáscsökkentő intézkedés mekkora, mert ez egy második ütemben látszik, hanem amit itt Domokos képviselő úr, alelnök úr is elmondott, bizony adó- és egyéb bevételnövelés történik.

Nagyon remélem, hogy ennek a másik lábát is fogjuk látni a kormánytól. Én ezért kérem a támogatásukat, hogy ezt az előterjesztést támogassák; a szocialista képviselőcsoport támogatni fogja. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Államtitkár asszonyt illeti a szó, parancsoljon!

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról

KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Szeretném pontosítani, hogy ennek nincs köze a hitelhez. Itt az a pénz jöhet szóba adóköteles adóalapként, amely nem bankban, eszközben, egyebekben van. Tehát ha a napi záróegyenlegem az elmúlt időszakban nem több, mint a napi készpénzforgalmamhoz szükséges készpénz kétszerese, akkor nincs adókötelezettség. Valóban, ez nagyon fontos elem, de erre nem tértem ki, mert ez a pénzügyi tárgyú törvényjavaslatban van, hogy 2006. augusztus 31-én megvizsgálom, milyen arányban áll az én záróegyenlegeim átlagos állománya az elmúlt időszakra, mennyi volt az elmúlt időszakban az üzletileg indokolt, amire a jogszabály-előkészítő azt mondja, hogy a készpénzforgalmad kétszerese a te üzletileg indokoltadnak, ezt lecsökkentem, eredménytartalék terhére elszámolom, amit elszámolok eredménytartalékot, 10 százalékkal leadózom öt éven keresztül; és innentől kezdve tiszta lappal indulok, hiszen ha nem veszek föl többet, mint a napi készpénzforgalom kétszerese, nem tartom házipénztárban, akkor nincs adókötelezettség.

Valóban úgy van, ma összesen, a vállalkozások teljes körét nézve, olyan 6000 milliárd forint az eredménytartalék. Ebből a mikrovállalkozások eredménytartaléka 1000 milliárd forint, a mikrovállalkozások eredménytartaléka. Ha ennek 90 százaléka eszközben van, még akkor is 10 százalék, tehát egy 100 milliárdnyi összegről beszélünk, amelyet ily módon lehet legalizálni. Vagy megvan a pénzem, és visszateszem a bankba, akkor azáltal is le tudom csökkenteni, mert én tényleg otthon, vaskazettában őrzöm, visszateszem a bankba, tudom csökkenteni. Ez tehát egy olyan adókötelezettség, amely az adózó magatartásán múlik, hogy adózik vagy nem. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? Nincs, akkor a szavazás következik. Tehát a T/230. törvényjavaslatnál tartunk, a 3. napirendi pontnál. Kérdezem, ki az, aki az általános vitára való alkalmasságot támogatja. (Szavazás.) Tizenhat igen. Nem támogatja? Nyolc. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést.

Molnár Lászlót és Lengyel Zoltánt javaslom a többségi, illetve a kisebbségi vélemény elmondására. Van-e más javaslat? (Nincs.) Nincs, köszönöm szépen, akkor ezzel a napirendi ponttal végeztünk.

Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

A 4. napirendi pont következik: az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/231. szám alatt. Az előterjesztőt illeti a szó. Parancsoljon!

KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat egy része 2006. szeptember 1-jei hatálybalépéssel bekövetkező rendelkezéseket tartalmaz, más része 2007. január 1-jei módosításokat. Szándékaink szerint ez az adócsomag az, amely már a 2007-es adókörnyezetet is meghatározná.

Nagyon sok törvény módosítása történik ebben a törvényjavaslatban. A legfontosabb a személyi jövedelemadó, társaságiadó-, áfa- és az adózás rendjéről szóló törvények módosítása, valamint a járulékokról szóló módosítás. Államtitkár úr bevezetőjében már szólt a lényegesebb intézkedésekről. Engedjék meg, hogy nagyon röviden a személyi jövedelemadóban 2006. szeptember 1-jétől a kamatadó, kamat- és tőzsdei árfolyamnyereség 20 százalékos adójának bevezetésére hívjam fel a figyelmet, és annak érdekében is szólok erről, hogy ugyanolyan technikával lépne hatályba, mint a 2007-es volt.

140

CsE 141-150 Karácsonyné folyt.

Tehát arról van szó, hogy a hatálybalépést követően második jóváírás lenne adóköteles, illetve a tőzsdei üzleteknél a veszteség és nyereség egybe számítható, és nem lenne adóköteles a nyugdíj-előtakarékossági számlán, illetve a lakás-takarékpénztári számlán elhelyezett betétek kamata. A természetbeni juttatások után adó szeptember 1-től 44 százalékról 54 százalékra nő. Ezt azért említem, mert ez azt jelenti, hogy ha az én éves jövedelmem 1 millió 550 ezer forint feletti sávba esik, akkor a természetbeni juttatásként többletként kapott juttatás visel annyi adóterhet, mintha azt pénzben kaptam volna. Természetesen egyéni járulék továbbra sem terheli a természetbeni juttatásokat.

Azért is kell ezt említeni, mert az adómentes természetbeni juttatásokat, a hagyományos munkavállalói juttatásokat, ilyen a munkaruha, az étkezés, az utazás, vagy a munkáltató által adott üdülés adómentessége nem változik ezzel az intézkedéssel. Ez az adóemelés valójában azokat az úgynevezett menedzseri juttatásokat érinti, ahol lényegesen olcsóbb volt természetben adni jövedelmet, mint pénzben. Most személyi jövedelemadóban ugyanolyan lesz az adóterhe az adóköteles természetbeni juttatásnak, mintha azt pénzben kapná a magánszemély.

2007. január 1-től az adótábla középső sávhatára 1 millió 700 forintra emelkedne a javaslat szerint, és egyes adókedvezmények megszűnnének, illetve korlátozottan lennének figyelembe vehetők. Az adómentességek megszüntetését tartalmazza a javaslat, illetve azok korlátozását. Itt amit szeretnék hangsúlyozni, az előbb említettem az üdülési csekket. Abban a körben marad fenn az adómentessége, amely az alkalmazotti léthez köthető, a munkáltató adja, és nem bármely kifizető bármely magánszemélynek, ha kis társasági adónk van, vagy nincs, akkor még azt is megúsztuk. Úgy pontosulna például az üdülési csekkhez kapcsolódó adómentesség, ha alkalmazott kapja, közeli hozzátartozója, vagy nyugdíjas.

A társasági adóból szeretném kiemelni az úgynevezett elvárt adó bevezetését, amely arról szól, hogy ha a társaság nem veszített jelentősen piacot, ha a társaság nem kezdő, és nem érte elemi kár, akkor elvárjuk, hogy a nettó árbevétele 2 százalékának 16 százalékát fizesse be adóként. Magyarországon ma a társas vállalkozások közel 40 százaléka tartósan veszteséges, legalább könyveiben veszteséget mutat ki. Egyebekben még a társasági adóban a fejlesztési adókedvezmény változásánál látható, hogy a fejlesztési adókedvezmény feltételénél erőteljesebb a munkahelyteremtést szolgáló beruházások támogatása, illetve 48 kistérségbe történő beruházásnál egészen enyhe, tehát ösztönözzük a 48 leghátrányosabb helyzetű kistérségbe való beruházást azzal, hogy fejlesztési adókedvezményt lehet igénybe venni akkor is, ha igen csekély a létszámbővítés.

Az áfánál a középső kulcs 15 százalékról 20 százalékra növekszik, és meglépjük azt, a javaslat tartalmazza azt a szigorítást, hogy a harmadik országból behozott, Magyarországon vámkezelt, és úgy bejelentett áru, hogy majd egy másik közösségi tagállamban fogom forgalomba helyezni, ezt ne tehessék meg az adózók szeptember 1-től. Azt mondjuk, hogy mint bármely más európai országban, annak a feltétele, hogy ne kelljen megfizetni az importvámot, vagy belföldi adóalany, vagy ha nem akar belföldi adóalany lenni, akkor adójogi képviselőt kell közbeiktatni, aki jótáll az áfáért. Ez ennek a mostani 5 milliárd forintos áfacsalás, illetve a beérkezett cukor illegális forgalomba hozatalának kiiktatását szolgálja.

Az áfában még egy fontos változás van, a telefonáfa. Jogharmonizációs kötelezettségünk, hogy a levonási korlátot a csatlakozás előtti korlátban határozzuk meg. Tehát 70 százalék nem lehet korlát. Most 50 százalékban korlátozzuk, a csatlakozás előtt 30 százalék volt, erre vissza kell állnunk. Emiatt eljárás indult ellenünk, tehát vissza kell állni a levonás korlátozásában. Ennek a másik lába látható a személyi jövedelemadóban. Költségvetési szempontok miatt mondjuk azt, hogy a magáncélú telefonhasználatot személyi jövedelemként kezeljük akkor, ha azt a magánszemély nem téríti meg a munkáltatójának, a kifizetőnek, akitől kapta a telefont. Egyszerűsített eljárást javasolunk, azt mondjuk, hogy vegyük a telefonszámla teljes összegét, annak 20 százalékát vagy megfizeti a magánszemély a telefon tulajdonosának, kifizetőnek, munkáltatónak, vagy ha úgy állapodnak meg, hogy nem fizeti a munkáltatónak a telefonszámla 20 százalékát, akkor a munkáltató természetbeni juttatásként adózik utána. Természetesen, ha nincs magáncélú használat, arra is van lehetőség, hogy igazolja. De nem ez a lényeg, hanem, ha használom és fizetek a munkáltatómnak legalább 20 százalékot, akkor utána senkinek nincs adófizetési kötelezettsége. Szeretném hangsúlyozni, hogy ami az áfán elveszik, azt itt, a személyi jövedelemadóban javasoljuk bevételnek tekinteni.

A jövedéki adónál azt szeretném kiemelni, hogy a 2007. évi jogharmonizációs kötelezettségünkből adódó cigaretta jövedéki adóemelést oly módon hoznánk előre a javaslat szerint, hogy 2006. szeptember 1-től annak 50 százalékával emelkedne a cigaretta jövedéki adója, és 2007. április 1-jére, illetve szeptember 1-jére elosztva további 25-25 százalékkal. A szesz, az alkohol, a sör - a bor kivételével - jövedéki adója szeptember 1-jétől 7 százalékkal emelkedne. A vámtörvény-módosításnál annyit szeretnék kiemelni, hogy a gördülékenyebb, az egyszerűbb vámkezelést szolgálják a módosítások, az egyszerűsített eljárásban történő garancia szabályait próbálják kiterjeszteni, és 2007. január 1-től javasoljuk az elektronikus fizetés lehetővé tételét a vámeljárásokban.

A járulékoknál 2006. szeptember 1-től az egyéni egészségbiztosítási járulék 4 százalékról 6 százalékra emelkedik, a munkavállalói járulék 1 százalékról 1,5 százalékra nő. 2006. szeptember 1-től javasolja bevezetni a törvényjavaslat a, mondhatnám úgy is, hogy elvárt járulékalap utáni járulékfizetési kötelezettséget. 2006-ban 125 ezer, 2007-ben 131 ezer forint lenne az az elvárt járulékalap, amely után mindenkitől járulékfizetési kötelezettséget várunk. Természetesen megértve, hogy nem minden gazdálkodónak, vállalkozásnak van lehetősége a körülményei miatt minden alkalmazottjának, saját magának ekkora összegű bért, vállalkozói kivétet, személyes kivétet biztosítani, azt várjuk, azt kérjük, hogy augusztus 31-ig jelentse be az adóhatóságnak név szerint, hogy gazdálkodási körülményei nem teszik lehetővé, hogy megfizesse havonta a 125 ezer forintot az alkalmazottjának. Ebben az esetben járulékkedvezményt kap, és a járulékkedvezmény mértéke legfeljebb a minimálbér utáni járuléknak megfelelő összegig érvényesíthető.

(150)

151 pa (Karácsony Imréné)

Most még vagy elektronikus úton, vagy papíralapon, 2007. január 1-jétől általánossá lesz, minden gazdálkodó, minden vállalkozó, minden járulékot befizető havonta fog bevallást tenni a saját maga vagy az alkalmazottai után fizetett járulékokról, adókról. Innentől kezdve már nem kell külön bejelenteni, hogy mely alkalmazottja után nem tudja megfizetni a 125 ezer forintot, az adóhatóság automatikusan látja. Hiszen az adózás rendjéről szóló törvény módosításával már egy helyre kell majd a vállalkozóknak bejelentést tenniük, amikor új alkalmazottat vesznek fel; eddig kellett az EMMA-hoz, az OEP-hez és az APEH-hoz, most az OEP-hez és az EMMA-hoz történő bejelentés is az APEH-nak történik, tehát amikor én felveszem az alkalmazottamat, és nem tudom a 125 ezer forint járulékalapot befizetni neki, akkor egyben be is jelentem.

Még két módosításra szeretném fölhívni a figyelmüket. A járulékokat tekintve 2007. január 1-jétől az egyéni egészségbiztosítási járulék további 1 százalékponttal nő, és nem lép hatályba az a törvény, amely csökkentette volna a munkaadói járulékokat.

Az adózás rendjéről szóló törvény változása valóban igen sok apró elemet tartalmaz. Itt szeretném jelezni, hogy az adóztatás filozófiájának, a beszedés filozófiájának a változását tükrözik ezek a módosítások. Ezek a módosítások arra szolgálnak, hogy a jogkövető adózók igenis tudjanak jogkövetők lenni. Például most már megteremtettük azt a lehetőséget az adózás rendjében, hogy az APEH tegye közzé azoknak az adóalanyoknak a számát, akik élő adóalanyok, hogy ha én jogkövető vagyok, tudjam, hogy az üzletfelem, a partnerem is tényleg olyan, aki az adóhatóságnál nyilvántartva van, mert fölteszik az internetre. 2007. január 1-jétől nemcsak az adóalanyt teszik föl az internetre, hanem azt is, hogy hány foglalkoztatottja van. Tehát ezekután, ha én jogkövető vállalkozó vagyok, nem fordulhat elő velem, hogy egy több száz millió forintos beruházást alvállalkozókkal, élő munka nélkül építtetek meg, mert ma sajnos előfordul, hogy egy fillér járulékot nem fizetnek. Tehát utána tudok nézni, hogy az üzleti partnerem valójában fizet-e járulékot, van-e alkalmazottja, van-e magánszemély megbízottja, aki felrakja a csempét.

Nagyon fontosnak tartjuk azt a változást, hogy ezt a szemléletet erősítsük az adózókban. Tehát mindazok, akik bármely ok miatt elfelejtettek korábban bevallást beadni vagy helytelenül adták be bevallásukat, szeptember 1-jéig benyújtott bevallásaikat önellenőrizhetik, úgy önellenőrizhetik, hogy legfeljebb öt évig - a feltárt adókülönbözet nagyságától függően egy-öt évig - egyenlő részletekben fizethetik meg, és nem kell önellenőrzési pótlékot fizetniük.

Most két helyen folyik a gazdasági bűncselekményekben nyomozás: egyrészt a rendőrségnél, másrészt a vám- és pénzügyőrségnél. A vám- és pénzügyőrség nyomoz vámügyben, regisztrációsadó-ügyben, jövedékiadó-ügyben, áfaügyben; az importáfa után, amelyet ő tár fel, ő nyomoz; lásd az 5 milliárd forintos áfacsalás ügyét a napokban, három héttel, egy hónappal ezelőtt látott napvilágot. Azért találhatta meg, mert az importáfát ő veti ki. Ezt az elaprózott nyomozási, nyomozati jogkört javasolja a törvényjavaslat koncentrálni, tehát egy szervezet tudja végigvinni az áfát vagy a személyi jövedelemadót vagy a vámot.

Az egyéb módosítások, amelyek ebben a pénzügyi tárgyú törvénycsomagban találhatók, önkéntes pénztári törvény, magán-nyugdíjpénztári törvény, hogy úgy mondjam, a menetrend szerinti korrekciók, egyéb jogharmonizációs kötelezettségek; illetve a magán-nyugdíjpénztári törvénynél még arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy 2007. január 1-jétől a vállalkozások a havi elektronikus adó-járulék bevallással fogják teljesíteni a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallási kötelezettségüket is. Most az történik, hogy beadom az APEH-nak a havi adó-járulék bevallásomat elektronikusan, és utána a tizenkét magánnyugdíjpénztárnak még személyenként bevallom, hogy ki után mennyi járulékot vontam le és fizettem be. 2007. január 1-jétől a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás illeszkedni fog, az APEH-nak már 70 ezer adózó elektronikusan teljesíti adóbevallását, oda fog illeszkedni; a Kincstár számlájára kell befizetnem a magán-nyugdíjpénztári tagdíjakat, és a Kincstár fogja szétosztani. Ezzel megteremtjük a lehetőségét annak, hogy az APEH a hozzá beérkező adatokkal, függetlenül attól, hogy az magán-nyugdíjpénztári tagdíj, járulék vagy egészségügyi hozzájárulás vagy adó, egyszerre tud foglalkozni, és egy ügymenetben tudja az ellenőrzést lefolytatni.

Még egy törvényt kell említenem a tételes egészségügyi hozzájárulással összefüggésben: nem lét hatályba az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvénynek az a rendelkezése, amely szerint 2006 novemberétől megszűnne a tételes egészségügyi hozzájárulás. Ez azt jelenti, hogy 1950 forint tételes egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség van továbbra is, 2007-ben is. Köszönöm szépen a türelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő urakat kérdezem, kíván-e valaki hozzászólni. Dancsó József!

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elég nehéz ehhez hozzászólni; harminc törvény van... (Közbeszólások a kormánypárti képviselők részéről: 28! Csak 19!) - itt a felsorolás szerint harminc. Ráadásul volt rá usque egy napunk, hogy ától cettig áttanulmányozzuk, megértsük, feldolgozzuk, utánanézzünk. Szóval megmosolyogtató ez az állapot és ez a helyzet. Azt gondolom, hogy a képviselői munkának a semmibevételével egyenlő. És ezt komolyan mondom, mert lehetetlen helyzetbe hozzák az országgyűlési képviselőket, nemcsak az ellenzéki, hanem, gondolom, a kormánypárti képviselőket is, mert szerintem önök sem látták előbb; lehet, hogy egy-két nappal igen, de akkor sincsenek sokkal előbbre a dologban.

Most már nyolcadik éve vagyok képviselő, és mindig kikeltem az ellen, hogy salátatörvényeket kelljen tárgyalni, mert értelmetlen, kusza és az Országgyűlés ellenőrzési és törvényalkotási funkciójának a negligálását is jelenti valahol. Ennek ellenére a gyakorlat tovább él, sőt burjánzik, hiszen most már nyáron is ilyen törvényekkel kell foglalkoznunk. Nem helyes, nem szerencsés. Minden bizottsági ülésen, minden plenáris ülésen - nemcsak az én számból hangzik el - kényszerre hivatkoznak, hogy nem lehet másképp megoldani. Én akkor sem tartom ezt szerencsésnek, és az előbb elmondottakról mindenképpen úgy gondolom, hogy ülnek.

Általános meglátásom az így beterjesztett törvénycsomag kapcsán, hogy a gyakorlat eddig azért elsősorban az volt, hogy valamikor, amikor az őszi ülésszak elkezdődik, annak az elején adótörvényekkel kezdjük a munkánkat. Most igazán nem is értem - nem lesz ősszel adótörvénycsomag? Mert helyettes államtitkár asszony azt mondta, hogy gyakorlatilag mind 2006-ra, mind 2007-re ezek a törvények fognak életbe lépni. Akkor miért nem lehet őszig várni, ha ez 2007-ben fog életbe lépni? Miért kell most? Vagy lesz még egy hasonló megszorító adócsomag - legalábbis én ebből azt olvasom ki - az ősz folyamán, ha most így júniusban egy ekkora horderejű törvénycsomagot kell tárgyalni? Vagy majd meglátjuk, hogyan jönnek be azok az előirányzatok, amelyeket itt meghatároztak, és ha nem jön be, akkor valóban lesz egy még nagyobb adótörvénycsomag?

160

CsE 161-170 dr. Dancsó folyt.

Nem tudom, ez számomra mindenképpen dilemmát jelent. Nem értem, miért most kell tárgyalni, miért nem lehet ősszel tárgyalni az adótörvényeket, a szokásos rendben.

Két számot feljegyeztem, amit helyettes államtitkár asszony említett, ezt sehol nem olvastam még. Mégpedig azt, hogy az egész megszorító csomag 60 százaléka bevételnövekedést és 40 százaléka kiadáscsökkentést tartalmaz. Hát, ahogy én olvastam, és bármilyen véleménnyel találkoztam, az derült ki, hogy körülbelül 90 százalék a bevételnövekedési oldal, és a maradék része a kiadáscsökkentési oldal. Akárhogy olvasgattam, nem találom ebben ezt a 40 százalékos kiadáscsökkentést. Azt hiszem, azzal, hogy nem kell az EMMA-nak, az OEP-nek és az APEH-nek bejelenteni, hogy egy vállalkozás elkezdte működését, hanem csak egy helyre, azzal még nem fogunk 40 százalékos kiadáscsökkentést elérni, ahogy egy-két apróbb könnyebbséggel sem.

Ráadásul azt is látom, hogy intézményi szempontból gyakorlatilag az APEH csúcsminisztériummá válhat, ha ezt így lehet mondani, de nem lehet mondani, nyilván csúcsszervvé fog válni, élet és halál urává. Nem mintha eddig nem az lett volna, de most aztán végképp, mert minden elképzelhető módon, szervezetileg is és tevékenységében is megerősítésre kerül. Gyakorlatilag az alsónadrág számától kezdve mindent fog tudni egy állampolgárról. Azért nem kis bátorság, hogy ezt így egy kalap alá söpörjük. Persze, az már csak egy izgalmas kérdés, hogy regionális szinten kívánják ezt a feladatot megvalósítani, a megyei igazgatóságok összevonásával. Az előterjesztés arról nem szól, hogy hol lesznek a regionális központjai az APEH regionális szervezeteinek.

Békés megyei képviselőként, Molnár képviselő úrnak is jelezve, nagyon nem mindegy, amikor arról beszélünk, lévén egy hátrányos helyzetű megye, hogy Békéscsabán lesz-e a dél-alföldi APEH régióközpontja, amit nagyon tudnék díjazni, ha ez így lenne. Tudniillik, nagyon nagy veszély fog bekövetkezni, hiszen a meglévő hátrányunk igencsak erősödni fog azzal, ha még ezeket a tevékenységeket is elveszítjük, nem beszélve a szellemi potenciálról, a gazdasági szereplők nehezebb tájékozódásáról és kapcsolatteremtő képességéről.

Ezek után egy-két konkrétumra is rá szeretnék kérdezni. Az áfával kapcsolatban szeretném először megkérdezni, hogy az adójogi megbízottra miért van szükség. Miért könnyíti meg a helyzetet, ha adójogi megbízottat alkalmaz valaki, és nem saját jogon teszi meg a termékimportáfával kapcsolatban? Miért engedjük ezt a tevékenységet egy kicsit szélesebb körbe? Úgy gondolom, nem biztos, hogy elősegíti az átláthatóságot és a tisztánlátást, hiszen innentől kezdve az adójogi megbízottakat ellenőrizni sokkal nehezebb lesz, mint az egyes adóalanyokat.

A telefonáfával kapcsolatban csak reménykedem, hogy valóban be fog következni az, amit említett, és az előterjesztésben is benne van, hogy európai uniós követelmény, és már megrovást is kaptunk ezért. Az előző Gyurcsány-kormány bevállalta, hogy ezt bizony isten meg fogja lépni, mert kötelesség, utána mégsem lépte meg. Gondolom, a kormánypárti képviselők nagyobb fegyelmezettséget fognak tanúsítani, amikor erről lesz szó, és meg fogják ezt szavazni. Az előterjesztés nem változott az előző cikluséhoz képest.

A jövedéki adóval kapcsolatban nem lehet igazán mit mondani. Adóemelésről van szó, maximum ugyanazokat a politikai mondatokat lehet és kell elmondani, erre nyilván nem, és nem is fog válaszolni, hiszen a választási kampány és a kormányprogram, illetve az előttünk lévő megszorító csomag köszönő viszonyban sincs egymással, a kettőt össze sem lehet vetni, ez a választópolgárok becsapását jelenti. Visszatérve a jövedéki adó kérdésére, elgondolkodtatott, hogy mi az oka annak, hogy a sörre, a pezsgőre, a bérfőzésben kifőzött gyümölcspálinkára életbe lép a 7 százalékos jövedékiadó-emelés, a bor meg kimarad. Akik a borral foglalkoznak, esetleg erősebb érdekérvényesítő képességgel bírnak, vagy más oka van ennek? Erre ön biztosan kimerítő választ tud adni, de ez számomra mindenképpen érdekesség. Persze, nem azt hiányolom, hogy a bor jövedéki adója növekedjen, hanem nem érzek benne konzisztenciát, ha már növekedésekről van szó.

Van egy olyan rész, amiről nem szólt a jövedéki adó ügyében, ez az E85-ös üzemanyag, a bioetanol kérdéskör. Láthatóvá válik, hogy ez a következő évek nagy businesse lehet azok számára, akik kedvezményes állami forrásokhoz, vagy európai uniós forrásokhoz jutnak ezen üzemek létesítésére. Hihetetlen könnyítéseket tartalmaz a jövedéki adó megfizetésével, regisztrálásával kapcsolatban. Ennek a hátterét, ha megvilágítaná államtitkár asszony, hogy miért van erre szükség. Miért tartják önök ilyen óriási kitörési pontnak, ahogy én látom, a bioetanolt. Nem azt tapasztalom, hogy az Európai Unió más országaiban rohamosan terjednek az E85-ös üzemanyag, a kutaknál nem nagyon láttam, hogy ezt lehetne tankolni. A jövedékiadó-törvényben pedig hihetetlenül kiengedjük ezt a kört. Lehet, hogy ez jó, nem mondom azt, hogy ez nem helyes, de mindenesetre elgondolkodtató, hogy ez most ilyen kampányszerűen helyet kap ebben a törvényben.

Az is érdekelne ezzel kapcsolatban, mivel azt tapasztalom, hogy nagyon sok helyen az országban megindult ezeknek a bioetanol-üzemeknek a létesítése, ráadásul a törvényi szabályozás csak most kezd utána lépni, hogy vannak esetleg bennfentes emberek, akik már lépni tudtak, míg mások csak a törvény-előkészítés, illetve a törvény benyújtása kapcsán találkoznak azzal, hogy vannak ilyen javaslatok. Hány ilyen kezdeményezésről van önöknek tudomásuk, hogy Magyarország területén bioetanol előállítására üzemet kívánnak létesíteni? Önöknek nyilván van erről információjuk, ha ezt behozták ebbe a javaslatba. Teát vélhetőleg jelentős mennyiségben kívánnak ebben a témában lépni. Azért is érdekes ez a kérdés, mert éppen Bajnai Gordon fogalmazott úgy, hogy nem igazán volt követhető nyomon a nemzeti fejlesztési terv első megvalósulásának során a pénzek áramlása, amit Baráth Etele igen erőteljesen vissza is utasított, hogy ez nem így van. Itt két kormányzati tényező vitájáról van szó, de mindenesetre érdekelne, hogy milyen pénzeket fizettek ki eddig. Lehet, hogy ön erre nem tud válaszolni, bár örülnék, ha tudna. Ilyen üzemek létesítésére, tervezésére, előkészítésére milyen pénzeket fizettek ki eddig? Úgy érzem, hogy vannak ebben a kérdésben egyenlők és egyenlőbbek.

(170)

171 pa (Dancsó József)

Nagyon emlékszem, amikor a kilencvenes évek legvégén, 2000 tájékán a biodízelről, bioüzemanyagról már volt szó, és milyen nevetség tárgyává tették az akkori földművelésügyi minisztert, hogy hát ezek a vad elképzelések nem is tudják, hogy honnan eredeztethetők. Most meg azt látom, hogy ezt a kezdeményezést a jelenlegi kormánykoalíció hihetetlen módon felkarolja, és olyan kedvezményeket kíván nyújtani a jövedéki adókról szóló törvényen keresztül, ami mindenképpen elgondolkodtató. Még egyszer mondom, lehet, hogy ez fontos, jó és kell és óriási jövedelmet fog generálni, hatalmas GDP-növekedést fog eredményezni az országban, önöknek erre bizonyára számításaik vannak; nagyon kíváncsi lennék, önök milyen adatok birtokában vannak e tekintetben.

Érdekes a vámeljárásról szóló törvény kapcsán, hogy kezességvállalást és bankgaranciát fogadtak el eddig biztosítékként a vámhatóság munkatársai, és ha belép egy harmadik fél is ebbe a kapcsolatrendszerbe, akkor annak is föl kell mutatni ezt a kezességet, illetve bankgaranciát, ha jól értelmezem. Mi az oka ennek, hogy ezt a szigorítást meg kellett hozni? Illetve vannak-e valamilyen konkrét gyakorlati tapasztalatok a tekintetben, hogy ezt a témát így törvényi szinten is újra kell gondolni, és szabályozni kell? Köszönöm szépen, ezek lettek volna első menetben a kérdéseim.

ELNÖK: Köszönöm. Balla György képviselő úr jelentkezett, aztán pedig Kékesi Tibor képviselő úr. Tessék parancsolni!

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Az egész katyvaszból összesen egyetlenegy dologra szeretnék rákérdezni, amely már az elmúlt hetekhez vagy az elmúlt héthez képest is teljesen érthetetlen.

Nem akarok már a választási programról beszélni, amely adócsökkentést ígért, és utána a kormány, a kormánypártok bejelentették, hogy egy kis módosulás történik: nem csökkentjük, hanem emeljük az adókat - ez már történelem. De mindaz, amikor ezt bejelentették, arról beszéltek folyamatosan, hogy na most, most egy kicsit emeljük az adókat, olyan 2007-ig, de aztán 2008-tól visszaállunk, és adócsökkentés fog történni. Most ehhez képest a javaslatban a következőt olvasom: 2007-re nem módosul az adótábla, a 2008-2010-eset pedig eltörlik. Ennek most mi a logikája? Ennek mi az értelme? Ha tényleg van egy ilyen szándék, hogy visszatérünk az adócsökkentés tendenciájához, van egy elfogadott törvény, akkor miért pont azokat az éveket kell eltörölni, amelyek egyébként már mutatnának valamit a csökkentés irányában is? Gondolom, azt senki nem akarja mondani, hogy azért kell most ezt eltörölni, merthogy majd még jobban csökkentjük az adókat, mint ahogy korábban gondoltuk. Mi ennek az értelme, tisztelt államtitkár asszony?

ELNÖK: Köszönöm. Az ülés vezetését átadom Szabó Lajos alelnök úrnak. Hozzászólásra Kékesi Tibor következik.

(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Kicsit kapcsolódva Balla képviselő úrnak a kérdéséhez, azzal kezdeném, hogy a kormányprogramból kiolvasható módon tudjuk, hogy a kormányprogram által ígért programok, amelyek választási programokra esetleg visszavezethető módon, azonosítható módon megfogalmazódnak, abból lényegében egy nagy kör kerül eltérő módon megfogalmazásra. Ez pedig egy sorrendcserét jelent: az adócsökkentési programot nem a tervezett ütemben, hanem a kormányprogram szerint a ciklus végén, tehát nem a ciklus közepétől a végéig, hanem a ciklus végén kívánja a kormányzat a saját maga programja szerint megvalósítani. Ez nyilvánvalóan annyit jelent, hogy újra kell ütemezni, újra kell konstruálni azokat az elképzeléseket, amelyek belekerültek az adótörvénybe, jelen pillanatban törvényi passzusként ismertek, és azt gondolom, visszatérve a kormányprogram megfogalmazására, most elsődlegesen, rövid távon az egyensúly megteremtése a cél. Ennek próbál megfelelni az adótörvények most benyújtott módosítása, ami ugyan kicsit más névre hallgat, igen terebélyesre sikeredett; ebben valamelyest egyetértek Dancsó képviselő úrral, hogy talán ebben a ciklusban végre elejét kellene venni az ilyen típusú salátatörvény-készítésnek. Nyilván valamilyen szinten nem kivédhető a hatás végigvezetése érdekében, de még az adótörvények esetében is van bizonyos kör, amely elkülöníthető és külön kezelhető.

Így tehát egy teljes adótörvény-módosítás előtt állunk. Ez annyit jelent, hogy minden valószínűség szerint az őszi adótörvény-módosítás menete elmarad, és ebből adódik, hogy az egyensúlyteremtés mellett más passzusok, az adórendszer koncepcionális, hosszú távú hatásait is jelentő és a rövid távú tapasztalatokat feldolgozó, a jogharmonizációval összefüggő egyes lépéseinek a megtételére is most kerül sor. Nekem éppen ezért a rövid távú egyensúlyteremtés mellett elvárásom, és úgy látom, a törekvések valóban ebbe az irányba mutatnak, hogy koncepcionális elemek mentén kerüljön sor ezeknek a rövid távon adóteher, járulékteher változatlanul hagyásával vagy növekedésével járó lépésekre. Ez tehát egy adóreformot vetít ki, és egy, az adó és járulék összegével, módszerével, eljárásaival együtt egy intézményi reformot is kell jelentsen, és ezeket az elemeket én legalábbis látom megvalósulni.

Az adó- és járulékemelések rövid távon természetesen többletbevételhez juttatják a költségvetést. Ezt a kormányprogram vitájában már szintén megbeszéltük, hogy valójában a költségek csökkentése az igazi megoldása a költségvetés rendbehozatalának, azonban különösen azért, mert rövid távú kihatása a költségcsökkentésnek a legritkább esetben érzékelhető, hiszen itt a létszámleépítés és egyéb lépéseknek is van rövid távon költségtöbblete, így az intézkedések nullszaldó körüli teljesítményt mutatnak számos esetben, ezért rövid és középtávon a bevételek érdemi növelésére is szükség van. (Varga Mihály távozik az ülésről.) Itt azonban olyan fő elveket kell rögzíteni, hogy arányos és igazságos legyen, tehát elsősorban a teherviselő-képességnek megfelelően és ennek arányában kerüljenek ezek a többletvállalások, többletfelelősségek kiosztásra, mind a magánszemélyek, mind a társas vállalkozások tekintetében, tehát mind a társasági, mind a fogyasztási ágon. Én úgy gondolom, hogy az adó- és járulékfizetők, illetve ezek bázisának a kiszélesítése visszaköszön az adórendszerből. Például a személyi jövedelemadóban a különféle adókedvezmények, adómentességek megszüntetése, néhány, már okafogyott, gyakorlatilag nem működő adókedvezmény egyébként is megszüntetésre kerülhetne, de természetesen ezek jelentős része érzékelhetően különféle adómentes vagy csökkentett adóteherrel vagy járulékteherrel járó kiadásoknak a kihasználását és ilyen értelemben egy ilyen típusú adótervezésnek az elejét venné, ami most megjelenik például az szja-törvényben. (Varga Mihály elnök távozik az ülésről.)

Az egyszerűsítést is szolgálja az adó- és járulékjavaslatok ezen köre. Bizonyos értelemben egy egykulcsos, egy kvázi egykulcsos adórendszer körül - és ennek mértéke is többé-kevésbé kiolvasható, egy 20 százalékos mérték körül - koncentrálódik, szóródik az adó- és járulékjavaslatok köre. Nyilván számos esetben, a forgalmiadó-fizetésnél, a társasági nyereségadónál, a forrásadónál én magam erősen egyetértek ezzel a fajta koncentrációval. 180 CsE 181-190 Kékesi folyt.Ahol nekem fenntartásaim vannak az egykulcsos adóval, az természetesen a személyi jövedelemadó. Azért neveztem ezeket kvázi egykulcsosnak, mert a mai adórendszerről egy egykulcsos rendszerre történő áttérésnél mindig feszültségek keletkezhetnek. Ezeknek a feszültségeknek a kezelésére mindig ott van egy 5 százalékos áfakulcs lehetősége, mindig ott van egy kedvezményes társasági nyereségadó 10 százalékos mértékű megléte, és így tovább. Az igazságosságnál is természetesen felsorolhatók bizonyos elemek, visszaköszönve a szolidaritási jellegű adókra, például a személyi jövedelemadó tekintetében csak a 6 millió feletti jövedelemrészre jelenik meg a különadó, de a nagyobb teherbíró képességgel rendelkezők azok, akik gépjárművel rendelkeznek, és a teljesítményalapú átállás nyilván azt célozza, hogy az ugyanolyan súlyú, de lényegesen jobb műszaki paraméterekkel rendelkező gépkocsi-tulajdonosok vállaljanak nagyobb részt a közfinanszírozásból, ezért egyet tudok érteni ezzel a módosítással is.

Az evánál is érzékelhető, hogy az adófizetés mértékének emelésével az eva-kör még mindig a megfelelő, az egyébként általános adófizetési kötelezettséghez képest kedvezőbb körben maradva nagyobb terhet vállal. Természetesen most minden elemét nem kívántam említeni ennek az adómódosító csomagnak. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a ciklus közepére a költségvetés stabilitása megteremthető, és visszatérhetünk a Balla képviselő úr által is említett adó- és járulékcsökkentési programhoz egy új ütemezéssel, ami a ciklus végére megvalósulhat, az MSZP-frakcó támogatja, általános vitára alkalmasnak találja az adótörvények módosítására vonatkozó előterjesztést. Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Köszönöm. Sándor képviselő úr, majd Gegesy képviselő úr.

SÁNDOR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Amikor megkaptam az adótörvényekről és a különböző módosításokról szóló anyagokat, akkor azt mondtam magamnak, hogy ez is jól kezdődik. Nyilván szerettem volna azoknak a képviselőknek a helyébe lépni, akik olyankor kerültek be a parlamentbe, amikor a közalkalmazottaknak kellett fizetésemelést adni, vagy más kedvezményeket. Kétségkívül szerencsésebb helyzet lett volna, hiszen ki szeret adót fizetni? Senki. Természetesen mi sem. Azonban tudomásul kell venni azt, hogy az államnak vannak feladatai, amelyek ellátásához anyagi eszközökre van szüksége. Azt hiszem, senki nem vitatja, hogy most ezekből hiány van, és ahhoz, hogy minden feladatát el tudja látni, pénzhez kell jutni. A pénzhez jutás egyféleképpen létezik, mégpedig az adópolitika alapján kezdjük el a kincstárat megtölteni. Mert a lottóért elmegyünk, kiadjuk érte a pénzt, vagy aki szeret fogadni, az elmegy a lóversenyre, és a lóversenyen önként odaadja ezt a pénzt, vagy netalán tán máshol. De állami feladatra, közfeladatra nem szívesen. Ilyen a szervezett állam, ezeket a feladatait el kell látni.

Éppen ezért, és nagyon helyesen fogalmaztak sokan, hogy természetesen nemcsak a bevételeket kell növelni, hanem a kiadásokat is csökkenteni. Én is úgy gondolom, hogy fontos szerepük van a kiadások csökkentésének, különösen az önkormányzati szférát ismerve vannak lehetőségek. De nyilván ez egy másik napirendi pontnál mindenképpen előkerül. Azt gondolom, nagyon nagy erénye az MSZP-nek, és sok minden elhangzott itt szemből, és sok mindenben van igazság, de ha most azt kezdjük keresni, hogy hol lukadt ki a kocsi kereke, attól még az autónk nem lesz üzemképes. Most azt kell keresni, hogy hogyan lehet üzemképessé tenni, ehhez kell biztosítani a megfelelő feltételeket. Most ezen kell törni a fejünket, és erre kellene hogy érkezzenek javaslatok, természetesen a másik féltől is. Szokásomhoz híven szorgalmasan jegyzeteltem, de nem hallottam erre vonatkozólag olyan javaslatot, hogy ne ezt csináljátok, mert mi tudunk egy jobbat, egy olyan terápiát, ami nem fáj.

Sajnos, ilyen ez a terápia, hogy sok helyen fáj, és elkeserít. Tehát aki kormányzást vállal, és erre megbízatást kap, az természetesen nemcsak népszerűségi feladatokat kell hogy tudjon ellátni, hanem szigorításokat is. A fontos az, és erre is hallottam nagyon jó megjegyzéseket, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek időtállóak, és hosszabb távon is jól működnek, és azt a célt segítik, amiért ezek a törvények születnek. Én is azt szeretném, ha ilyenek születnének. Természetesen nekünk sem volt több időnk, mint az ellenzéknek a tanulmányozásra, bár, azt azért hozzá kell tenni, hogy mi, szocialisták készültünk a kormányzásra, és előzőleg áttekintettünk bizonyos területeket ahhoz, hogy most könnyebben jutottunk túl ezeknek az anyagoknak az értelmezésén. Talán kötelességünk is természetesen ennek támogatása.

Azt gondolom, azt kell majd nekünk számon kérni, a költségvetési bizottságnak és a parlamentnek is, hogy a kormány majd az elért bevételekkel jól sáfárkodik-e. De nem hiszem, hogy azt ma meg lehetne kérdőjelezni, hogy ezekre nincs szükség, ezek valamilyen luxusra begyűjtött pénzek, és talán nem kellene. Kétségkívül nem könnyű ennek az elfogadtatása. Befejezésül elmondom, hogy kontrollon voltam vérvételen, ahol azzal fogadtak, hogy felemeltétek a gázt, a villany árát, és ezt most nagyon nehéz lesz megfizetni. Nekünk ezt is el kell vállalni, akik itt vagyunk a parlamentben. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Gegesy képviselő úr.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Több vélemény elhangzott ezzel kapcsolatban, azt hiszem, Balla úr fogalmazott úgy, hogy ez egy katyvasz. Én ezt finomabban úgy mondanám, hogy egy egy napra megkapott salátatörvény, aminek egyik elemének sem örülök. Ezt rendesen áttekinteni nem tudtuk, és azt hiszem, ha egy pénzügyminisztériumi dolgozó kapná úgy a kezébe, hogy korábban nem ezzel foglalkozott, akkor neki is meggyűlne vele a baja. Elhangzott az is, hogy ez gyakorlatilag kiváltja az őszi adótörvények vitáját.

(190)

191 pa (Gegesy Ferenc)

Ez valamifajta ellentételezés kétségkívül, mert akkor megspóroljuk, de tulajdonképpen nem nagyon értem, hogy olyan kérdéseket, aminek nincs ez évi költségvetési, érdemi költségvetési hatása - ez a 85-ös nem tudom, micsoda, meg a biodízelügy -, miért nem lehetett október-novemberben megvitatni.

No, de a lényeg az, hogy itt van előttünk ez a törvényjavaslat, és miután én először kerülök ilyen helyzetbe, úgy gondolom, hogy az első bosszankodás után a hétvégét arra szánom, hogy az énszerintem 19 darab törvényt és az itt lévő módosításokat összevessem, hogy a jövő hét eleji általános vitához ne adj' isten esetleg még valami módosító javaslatot is, ha szükségesnek látom, megfogalmazni tudjak.

Most én csak a törvények címét meg valamennyire a tartalmát tudtam áttekinteni, ebből kettőre hívnám fel a figyelmet. Az egyik az, hogy érdekes módon van egy olyan törvénymódosítás, amivel szerintem az összes itt ülő képviselő egyetért, ugyanis kedvezményt ad: ez a gyerekvédelmi kedvezmény. Úgy emlékszem, ez egy nagyobb határt ad ennek a kedvezménynek az igénybevételére, úgyhogy azt hiszem, ezzel mindenki egyetért.

Van viszont egy másik dolog, amivel kapcsolatban még azt sem értem, hogy miért került ide: ez a '92-es társadalombiztosítási költségvetésről szóló törvénynek a mostani módosítása, 2006-ban. Ennek biztosan megvan az oka, nyilván nem tévesztették el, csak így első ránézésre nagyon furcsa. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás, kérdés, észrevétel? Parancsoljon, képviselő úr!

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Érdeklődéssel hallgattam Sándor képviselő úrnak a hozzászólását. Tényleg elég rövid volt az idő arra, hogy áttanulmányozzuk ezt az anyagot, különös tekintettel arra, hogy olyan összetett volt; ő viszont arra utalt, hogy elég jól eligazodik benne. Nagy érdeklődéssel várnám, ha elmagyarázna valamit ebből a törvényjavaslatból, hiszen ő olyan felkészültségről tett az előbb már tanúbizonyságot, és olyan meggyőző erővel fejtegette itt a dolgot, hogy reméljük, részesülünk mi is ebből a meggyőző erőből. (Keller László: Majd a jövő héten!) Úgyhogy ha valamelyik paragrafust bevállalná, érdekel bennünket. (Sándor István: Menjünk le a presszóba! Majd egy üveg bor mellett! - Moraj.)

ELNÖK: Kérem, mindenki szót fog kapni! Fazekas képviselő úré a szó.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Úgy tudom, bizottsági ülésen vagyunk, most, és nem a jövő héten, és nem a kocsmában. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Általános vitára való alkalmasságot tárgyalunk; nagy valószínűséggel majd a részletes vitában lehet ezeket a részletes dolgokat megbeszélni. Dancsó képviselő urat illeti a szó.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, alelnök úr. Azért szólok még egyszer hozzá ehhez a vitához, mert Kékesi Tibor kedves képviselőtársam azt mondta, hogy nem arról van itt szó, hogy majd ciklus közepén - ahogy eddig tudtuk - mégiscsak az eredetileg elfogadott adócsökkentési törvény fog életbe lépni vagy visszacsempésződni, hanem majd a ciklus végén újra el lesz fogadva vagy hatályba léptetve - ezt nem lehet tudni pontosan -, de egy új adócsökkentési csomag fog az asztalunkra kerülni. És akkor innentől kezdve déjà vu érzése lett az embernek, hogy hoppá, ezzel már találkoztunk, hiszen ez volt a 2006-os választások kampányában is: még amikor ült a parlament, egy adócsökkentési törvénycsomag lett elfogadva, amely most nemhogy zárójelbe lett téve, hanem, ahogy hallottuk kedves képviselőtársunktól, negligálva is lett, és majd a ciklus végén fog valami történni.

Én úgy gondolom, hihetetlen hitelvesztésben van az egész magyar politika. Mert az biztos, hogy senki nem fog hinni senkinek, amikor majd választási kampány lesz, és valamit majd mondani fognak a pártok. Ha most megint ezzel fogunk előjönni, illetve jönnek önök elő vagy szándékoznak előjönni, hogy majd a ciklus végén megint adócsökkentési csomagot fogadnak el, fogadunk el, ezt az emberek már nem fogják elhinni. Miért hinnék el, amikor most is megígérték, és teljesen az ellenkezőjét teszik? De lelkük rajta, tegyék, nem erről van szó. Csak egy nagyobb dimenzióba szeretném belefoglalni ezt az egészet: mit várhatunk mi mint politikai elit, vagy establishment, hogy mi lesz így velünk? A maradék szavahihetőség is elillan! Nem lehet azt játszani az emberekkel, a választópolgárokkal, hogy négyévente egészen mást mondunk, mint ami be fog következni! Nem tudom, hová fog ez vezetni, ez zsákutca.

Nagyon kérem Kékesi Tibor kedves képviselőtársamat, az összes kormánypárti képviselő hölgyet, urat - a hölgy most nem ül itt közöttünk -, hogy ezt ne csinálják, ez katasztrófához fog vezetni, ennek beláthatatlan következményei lesznek! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? Jelentkezést nem látok, akkor megadom a válaszadásra a lehetőséget. Államtitkár asszony!

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról

KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. A képviselő úr mondta, hogy 60-40 százalék, ez a törvényjavaslat ennek a bevételi lábát tartalmazza, tehát itt a bevételekről van szó, adóbevételekről. A később jövő törvényjavaslatok fogják a kiadási lábat tartalmazni.

Az áfában az adójogi megbízott esetében az a helyzet, hogy akire most szigorúbb szabályt mondunk ki, ő egy külföldi illetőségű, harmadik országban lévő és harmadik országbeli adóalany. A mai szabályok szerint behozza, megfizeti a vámot, azt mondja, hogy viszi tovább, és az adóhatóság ugyan el tud menni abba a harmadik országba, de a harmadik ország adóhatóságát kevéssé érdekli az, ha lefülelné, meg nem érkezik vissza ez a papír, hogy tényleg valahol Ausztriában forgalomba helyezték azt a terméket, éppen ezért azt mondjuk, hogy legyen adóalany Magyarországon, ez az egyik lehetősége. Vagy ha ő ezt bármely ok miatt nem akarja, mert éjszaka érkezik be a határra, meg kamionos nem kap olyan felhatalmazást, hogy elmenjen adószámot kérni, de rendszeresen jön a szállítmány vagy egyáltalán egy alkalommal, akkor vegye igénybe ezt a belföldi illetőségű adójogi megbízottat, akin keresztül már az adóhatóság utol tudja érni. Itt tehát erről van szó, hogy csak abban az esetben kell az adójogi megbízott, illetve rá van bízva a külföldi adóalanyra, aki hozza harmadik országból a terméket, hogy melyik technikát választja. Megmondom őszintén, nekünk az a legkényelmesebb, ha adójogi képviselőt választana, mert őnála akkor még esetleg egyszerűbb technikával tudjuk számon kérni, ha nem érkezett meg az áru külföldre, mármint a tagállamba, akkor rajta könnyebben tudjuk az áfát utolérni.

A bor jövedéki adója pillanatnyilag nulla, tehát ha fölemeljük 7 százalékkal, akkor még mindig nulla lesz. Csak ezért mondtam, hogy a bornak nem emelkedik; vagyis emelkedhetne, csak ugyanaz a végeredmény.

Bioetanol. A fogalom szerint kizárólag mezőgazdasági termékből előállított, tehát ennek lehet egy olyan másodlagos hatása is, hogy felszívja, másrészt munkahelyteremtő. Nálam két beruházó volt eddig érdeklődni, hogyan lehet fejlesztési adókedvezményt igénybe venni, és tudomásul vették, hogy igen, munkahelyet is kell teremteni ahhoz, hogy a kedvezményeket igénybe vegye. Még nem jelentették be, hogy már elkezdték a beruházást vagy mikor fogják elkezdeni, tehát még a fejlesztési adókedvezményre való jogosultságot nem jelentették be. Azt tudom, hogy európai országokba Brazíliából hoznak be bioetanolt, és különböző eljárásokban kérnek engedélyt az Unióban, hogy hozzájáruljanak ilyen-olyan kvótákhoz. Vélhetően tehát, ha mi elősegítjük ennek az előállítását, akkor az egyrészt munkahelyet teremt, másrészt fölszívja a fölösleges mezőgazdasági terméket, harmadrészt pedig lesz piaca. Sőt már van olyan autó, amely kizárólag ilyen alkohollal megy állítólag, kisebb teljesítményű, többet fogyaszt, mint a normál üzemanyag.

A vámnál: igen, ez nem látszik, valóban jogos a kérdés. Van egy PM-rendelet, amely szerint most majd vámengedélyes is lehet közvetlen vámjogi képviselő. Ez itt most nem szerepel, mert az egy pénzügyminiszteri rendelet.

200

CsE 201-210 Karácsonyné folyt.

Akkor azt mondjuk, hogy a vámengedélyes listára felvetették azokat, akik ügyében közvetlen vámjogi képviselőként szeretne eljárni, ez egyszerűsíti az ügyfelek életét, akkor ő eljárhat. De nincs rá szabály, hogy milyen garanciákkal. Egyszerűen ezt a hiányt pótoljuk. Hatályba lép majd a BM-rendelet, hogy az egyszerű vámengedélyes, aki felvesz különböző ügyfeleket, milyen garanciák mellett adhatja el a közvetlen vámjogi képviseletet.

Köszönöm szépen. Valóban sok esetben áttekinthetetlen, de bízom abban, hogy a részletes vita során lesz alkalmunk megbeszélni, de bármikor készséggel állunk rendelkezésre bármilyen kérdésben konzultációra. Magam is bármikor megkereshető vagyok, és igyekszünk maximálisan támogatni az önök munkáját. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Van-e még további kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Akkor a határozathozatal következik, első helyen kijelölt bizottságként. Aki a T/231. számú, előttünk lévő törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Aki nem? Hét. Tehát a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja. A többségi előadó Kékesi Tibor, a kisebbségi előadó Dancsó József. Ellenvélemény van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Köszönöm. A napirendi pont tárgyalását lezárom.

A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

Áttérünk az 5. napirendi pontra, a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló, T/232. számon előttünk fekvő törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalására. Köszöntöm a kormány képviseletében Bathó Ferenc főcsoportfőnök urat, bár nem tudom, hogy most mi a titulusa. Kérem, legyen szíves szóbeli kiegészítését megtenni.

DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A költségvetési törvény módosítására azért kerül sor, mert a költségvetési törvény sajátosságából adódóan van néhány olyan előirányzat, amely kizárólag az Országgyűlés hatáskörében van. Ezeket csak az Országgyűlés módosíthatja. Tartalmukban ezek a következők.

A kárpótlási törvény kötelezettséget ír elő, hogy az életüktől és szabadságuktól megfosztottak kárpótlására kinyitotta a lehetőséget, és ennek a fedezetét teremti meg a költségvetési törvényben az a módosítás, ami erre vonatkozik, tehát, hogy tudjunk fizetni a kárpótoltaknak.

A második rész azzal foglalkozik, hogy az APEH, a VPOP, tehát a beszedő szervek munkájának hatékonyságából adódó többletek hogyan kerüljenek felhasználásra. Itt a törvénymódosítás arra irányul, hogy ne csak a béreket, hanem a fejlesztéseket is lehessen finanszírozni ezekből a befolyt többletekből.

Emellett új paragrafusként jelenik meg a költségvetési törvényben, hogy a munkaügyi ellenőrzést végzők is, megnövekedett feladataiknak megfelelően, bizonyos mértékig érdekeltek legyenek feladataik ellátásában, és ezt a beszedő szervekhez hasonló technikával oldja meg a javaslat.

Végezetül a Nyugdíjbiztosítási Alap méltányossági nyugdíjemelésének előirányzata 100 millió forinttal megemelésre kerül. Ezt csak a parlament jóváhagyásával lehet megtenni. Ezt tartalmazza a javaslat.

Ezen kívül a 14. számú melléklet kerül még módosításra. Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm a kiegészítést. Képviselői kérdések, észrevételekre van mód. Megadom a szót Keller Lászlónak, őt követi Dancsó József.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Miután a törvény is meglehetősen rövid, én is igyekszem nagyon rövid lenni. Sajnálom, hogy nincs itt Mádi képviselő úr. Azért sajnálom, mert végre most egy olyan törvényjavaslattal szembesülhetne, amikor is a parlament költségvetési előirányzatok módosításáról dönthet. Tehát ez most éppen egy pozitív fejleménye a munkánknak. Ugye, sokszor hiányoljuk azt, hogy előirányzatok módosításáról nem tudunk állást foglalni, most itt van a lehetőség előttünk.

Azt lehet elmondani erről a törvényjavaslatról, hogy szükségszerű módosításokat tartalmaz, hiszen ha csak a kárpótlásra szoruló, életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kérdését nézzük, korábban egy kedvező változás következett be, nyilván erre a forrást is biztosítani kell.

Egyet lehet érteni azzal, hogy az adóhivatalnak, különös tekintettel a pénzügyi tárgyú törvényekre is, szükséges elrendezni a többletforráshoz való jutását. Azt gondolom, senki nem vitathatja azt sem, hogy a munkaügyi felügyelőségnek többletforrásra van szüksége a megnövekedett feladatokhoz. És lám-lám, itt már nem egyszerűen felülről nyílik ki a költségvetési előirányzat, hanem konkrétan, nyilván előzetesen megtervezett összegben rögzítésre kerül az, hogy milyen mértékig lehet túllépni az eredeti előirányzatot.

Képviselői munkánk tapasztalataira hivatkozva mondom, teljesen egyetértek azzal, hogy a méltányossági nyugdíjemelés keretét bővítjük. Úgy gondolom, ezzel szintén nehéz vitatkozni.

A többi pedig technikai természetű módosítás, amiről úgy gondolom, nyugodtan támogatható. Ezzel együtt a szocialista frakció ezt a törvényjavaslatot támogatja, és az az érzésem, hogy ebben egyetértésre tudunk jutni az ellenzéki oldallal is. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Dancsó képviselő úr.

DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, alelnök úr. Egy kérdésem lenne a 8. § kapcsán. A magyar állam arra kapna felhatalmazást (Dr. Hargitai János: Ez annyira technikai kérdés, hogy nem is kell nézni.)... Azért említem én is, mert Keller képviselő úr volt olyan kedves, és azt mondta, hogy itt csak technikai kérdésekről van szó, gyakorlatilag pedig 415 milliárd 900 millió forintról, hát, ezt nem tartanám technikai kérdésnek. Elég nagy összegről van itt szó. Mi ennek a háttere, hogy a Nemzeti Autópálya Zrt.-től átvállalhatja a magyar állam ezt az irdatlanul nagy összeget? Biztosan van valami célja. Én megtanultam már azt, hogy ha szerepel egy ilyen paragrafus, annak majd a későbbiekben, az ősz folyamán látom a másik lábát, az értelmét. Tehát biztos vagyok benne, hogy ennek valamilyen hosszabb távú elgondolás van a hátterében. Szeretném kérdezni, hogy mi ez, mit lehet erről tudni.

Az is érdekes mondat ebben, hogy kész és félkész útszakaszokat ad át a Nemzeti Autópálya Zrt. a magyar államnak. Azért nem értem, bár lehet, hogy nem jól tudom, de a magyar autópályák állami tulajdonban vannak Magyarországon. Akkor hogyan lehet átadni állami tulajdont állami tulajdonba? Ez biztosan valami elszámolástechnikai dolog lehet, de számomra érdekes, és sok kérdést vet fel. Ráadásul a Nemzeti Autópálya Zrt. is többségi állami tulajdonban van, tehát miért van szükség ezekre a lépésekre? Vajon mi a szándéka a kormánynak, amit mi most még nem tudunk kiolvasni? Mivel ilyen irdatlan nagy összegről van szó, ezért joggal tartunk rá igényt, hogy erről tájékoztatást kapjunk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Hargitai képviselő úr.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Én is erre a pontra, az előterjesztő által meg nem említett, képviselő úr által csak technikai kérdésként aposztrofált részre szeretnék rákérdezni. Az első napirendi pontra is visszautalok, amikor mondtam, hogy 110 milliónál megkötjük magunkat, 400 milliárd apró technikai kérdés. Ezzel azt mondjuk, hogy gyakorlatilag a kormány azt csinál, amit akar. Mert ezt mondja most az Országgyűlés, de láthatólag a kormány sem döntötte el, hogy mit akar csinálni, vagy mit csinálhat.

(210)

211 pa (Hargitai János)

Ezért a mögöttes dolgok érdekelnek engem is, államtitkár úr vagy főcsoportfőnök úr. Veres miniszter urat már kérdeztem autópálya-építésekről, hogy hogyan tovább, mert én is híve vagyok. Először jöttem Pécsről úgy fel, hogy tegnap az éjszakában Dunaújvárostól idáig, legalább Érdig autópályát lehetett használni. Továbbra is azt gondolom, hogy az aszfaltkeverésben a szándék közös, de most mi teremti meg ennek a fedezetét? És engem az érdekel, hogy a Pénzügyminisztérium mit képvisel ebben az ügyben, mert az egy dolog, hogy Kóka miniszter úr mit mond, de mit képvisel a Pénzügyminisztérium, amely talán a maastrichti kritériumokat is valamilyen szinten maga előtt látva, nem is tudja a céldátumot vagy nem akarja kimondani a reális céldátumot. Mit képvisel a szakminisztérium ebben a kérdésben, a továbbiakban hogyan fogunk autópálya-építést finanszírozni? És ha erre érdemi választ kapunk, akkor valószínűleg megértjük ennek a 8. pontnak is esetleg a mögöttesét.

Tehát maradjunk csak ezeknél, és ezekre a kicsi kis technikai részletekre is néhány szót azért vesztegessünk!

ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Nincs.) Jelentkezést nem látok. Bathó úr!

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról

DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Lehet, hogy az előterjesztés nem világos. Ez a pont, a 8. § szó szerint benne van a ma hatályos költségvetési törvényben, egy ponton változik. Úgy van szó szerint a hatályos költségvetési törvényben, hogy „átvállalja”, itt az változik meg, hogy „átvállalhatja”.

Hogy került ide a 415,9 milliárd forint, vagy tavaly hogyan került be oda a 415,9 milliárd forint? Talán tetszenek emlékezni rá, hogy a BA Rt. értékesítésre került, és ebből a bevételek megjelentek pénzforgalmi kiadásként a költségvetésben. Tavaly ősz folyamán a zárszámadási törvényben módosítottuk az akkori költségvetést, és bekerült az a szakasz, hogy az abból befolyó összeget a költségvetés arra használja föl, hogy az autópálya-építésre felvett hiteleket a központi költségvetés saját hiteleiként kezeli, tehát számolja el, és az államadósság részévé válik. Ez volt a múlt.

Az autópályákat azért kell átadni az államnak, mert amikor elkezdjük építeni, akkor az NA Rt. mint részvénytársaság hitelből építi ezeket a pályákat; amikor félkész vagy kész, akkor átkerülnek a KVI könyveibe. Ez tehát egy könyvelési technikai művelet. Amit a képviselő úr kérdez, hogy miért került bele ez a szakasz, hiszen most is benne van a költségvetésben, tehát mi értelme: ennek az az értelme, amire Hargitai képviselő úr kérdése vonatkozik, hogy tavaly év végén 177,8 milliárd forintot már átvállaltunk az NA Rt.-től. Ez az az adósság volt, amely különböző kereskedelmi bankoknál állt fönt. Tehát az NA Rt. hitelből építette az autópályáit. Kétféle hiteltípus volt, az egyik, amit az MFB Rt.-től - amely az állam tulajdonában lévő Fejlesztési Bank Részvénytársaság - vett föl; a másik pedig egy kereskedelmi bankoktól felvett hitel volt, különböző kereskedelmi bankoktól, rosszabb feltételekkel, mint amit az MFB Rt.-től forrásoldalról tudtunk szerezni. Tehát átvállaltunk 177,8 milliárd forintot. Azt tehát nyilvánvalóan még egyszer átvállalni nem kell, ezért került bele ez a feltételes mód.

Ezenkívül újra hitelből építettük vagy építi az NA Rt., amíg az igazi konstrukció nincs kidolgozva, mert a pénzügyi kormányzat el akarja kerülni, hogy még egyszer belefussunk abba az utcába, amit önök nagyon jól tudnak, hogy az Eurostat minősítő szakértői állami kiadásnak minősítették azokat az autópálya-építési szakaszokat, amelyek 50 százaléknál nagyobb... - nem akarom ezt most részletesen felsorolni, hiszen gondolom, ez mindenki előtt nyilvánvaló, hiszen rengeteget foglalkoztunk vele. Ezért van egy 130 milliárd forintos összeg, amelyet feltételes módban kell beírni, mert annak még nem száz százalékig bizonyosak azok a részei, hogy az hogyan fog majd minősülni. Ezért történt ez a módosítás, tehát hogy minek fog az minősülni. Természetesen eredményszemléletben - ezt hangsúlyozni szeretném: tehát eredményszemléletben - ezeket elszámoltuk már régen, és elszámoljuk idén is, 2006-ban. Tehát ez a történet.

Hogy hogyan építjük tovább az autópályákat? Nekünk vagy nekem vagy a pénzügyi kormányzatnak határozottan az az álláspontja, hogy olyan konstrukciókat kell kidolgozni, amely kiállja a nemzetközi statisztikai rendszerek próbáját. Ez úgy történik, hogy „kiállja a próbát”, hogy működik ma Magyarországon egy statisztikai bizottság, amely három testületet, céget foglal magába: a KSH vezeti, a Központi Statisztikai Hivatal van kapcsolatban az Eurostattal; ebben a bizottságban benne van a Pénzügyminisztérium, és benne van a Magyar Nemzeti Bank. Itt tehát konszenzust keresünk minden szempontból arra, hogy ne következzen be az, amit mindkét oldal joggal kifogásolhatott az elmúlt évek során. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. További kérdést, észrevételt, jelentkezést nem látok, ezért határozathozatalra kerül sor.

Aki általános vitára alkalmasnak tartja az előttünk fekvő T/232. törvényjavaslatot, kérem, jelezze. (Szavazás.) 16 igen. Aki nem? (7) 7 nem. Tartózkodás? (0) Nem volt. Tehát a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja.

A többségi vélemény előadója Keller László. A kisebbségié? Hargitai képviselő úr? (Dr. Hargitai János: Én annyira kisebbségi vagyok... - Derültség.) Jelzést nem látok. Most, a bizottsági ülésen ez az igény nem fogalmazódott meg, de amennyiben kívánna az ellenzék előadót állítani, kérem, hogy a bizottság titkárságán jelezzék. Ellenvélemény van-e? (Nincs.) Nem látok ilyet, úgyhogy ennek a napirendi pontnak a tárgyalását lezárom. Köszönöm az előterjesztő képviselőjének az együttműködést.

Az államháztartásról szóló törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmassságának tárgyalása

Áttérünk a következő napirendi pontra: a 6. napirendi pont alatt az államháztartásról szóló, T/233. számon benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát kell megvitatnunk első helyen kijelölt bizottságként.

Megkérem az előterjesztő képviselőjét, hogy szóbeli kiegészítését tegye meg.

DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat egy több törvényt magába foglaló törvénymódosító javaslat. Három területet céloz meg a céljait illetően. Az első rész az államháztartási törvény olyan típusú módosítása, amellyel lehetővé válik, hogy az államháztartásban meglévő transzparenciaszabályok törvényileg is megjelenhessenek. A második rész a privatizációval, a privatizációs törvény változásával összefüggő rész. A harmadik része pedig ennek a javaslatnak a rendezett munkaügyi kapcsolatok témakörébe csoportosítható. Néhány mondatot szólnék a három témáról röviden.

Az államháztartási törvénybe belekerül egy olyan szakasz, miszerint a szakminisztereknek negyedévenként be kell számolni a kormány számára arról, hogyan állnak a fejezeti költéseiket illetően.

220

CsE 221-230 Dr. Bathó folyt.

A parlament meghatároz minden fejezetben néhány olyan előirányzatot, amelyeket csak akkor lehet elkölteni, ha a garanciák megvannak arra, hogy az adott szakminiszter nem fogja jelentősen, vagy bármilyen szempontból túllépni a rendelkezésre álló előirányzatait. Ezáltal elkerülhető a túlzott hiány kialakulása, ami a pénzügyi egyensúly szempontjából, fiskális szempontból nem szorul bővebb magyarázatra.

Ezen túlmenően a törvényjavaslat az Áht. módosításával megszünteti a közalapítványok intézményrendszerét, ezek beintegrálódnak a központi költségvetésbe. A privatizációs törvény mellékleteit át kell alakítani annak a koncepciónak megfelelően, hogy az MFB Rt. lesz kvázi a kis- és középvállalkozások támogatásának fő letéteményese. Ezért azokat a cégeket, amelyek eddig akár az ÁPV Rt. felügyeleténél, akár más szaktárcánál voltak, ide kerülnek át a tulajdonlást illetően. Ugyanez a helyzet, ennek folyománya az, hogy az ÁPV Rt. számláit eddig külön a Magyar Nemzeti Bank vezette, de a kincstári egységes számlával össze voltak vezetve, tehát ugyanúgy tudtuk beállítani ezt a számlát is a finanszírozásba, most ez egyértelművé válik, az ÁPV Rt. a kincstárnál vezeti a számláit, ezt át kell vezetni a privatizációs törvényen, és át kell vezetni az Áht.-n is.

A harmadik nagy csoport a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény módosítása, és az egyenlő bánásmódról szóló törvény módosítása. Itt arról van szó, hogy ha megállapítanak a munkaügyi ellenőrzés során bizonyos dolgokat, és ezt határozatba foglalják ezek a testületek, akkor azokat nyilvánosságra kell hozni, ki kell tenni a nyilvánosság elé, az internetre, és akkor így egyértelműen és világosan látszik, hogy mely cégek azok, amelyek részesülhetnek állami támogatásban. Hiszen, talán tetszenek emlékezni, tavaly volt a rendezett munkaügyi kapcsolatokról szóló törvény, amely azt mondta ki, hogy azokat a cégeket, amelyeknek állami köztartozásuk van, állami pénzekből nem támogathatók. Röviden ez a tartalma ennek a törvénymódosításnak. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Képviselői kérdésekre, észrevételekre kerül sor. Molnár képviselő úr.

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Alapvetően az intézkedés, a jogszabályok módosítása arra irányul, amit a korábbiakban már említettek, hogy a felesleges szervezeteket kezdi a kormány szép lassan megszüntetni, és bizonyos racionalizálásokat elvégezni az állam tulajdonlásában, a kis- és középvállalatok finanszírozásában. Ezek jelennek meg részletesen. A közalapítványok mint szervezeti lehetőség is megszűnik a közeli jövőben. Nagyon sok olyan szervezet működött, működik jelenleg is az önkormányzatok, a kormányzat környékén, amelyekre ilyen formán, ilyen kedvezmények igénybe vétele mellett nincs szükség. Nyilván a kiemelt közcél megtartása más formában lehetséges.

Ami az állami privatizációs és vagyonkezelő szervezetet illeti, itt többször beszéltünk már a hozzáadott, hozzárendelt vagyon működtetésének és elkülönítésének kérdésköréről. Ez most meg fog oszlani, gyakorlatilag átláthatóbbá válik. Elkülönül a hozzárendelt vagyon üzemeltetéséből az államot megillető lehetőség. A koncessziós tevékenység is szabályozásra kerül. Itt, nagyon leegyszerűsítve, amennyiben koncessziós tevékenységű szervezet privatizációjára kerül sor, ezzel együtt egy sor lépés, a koncesszióra esetleg külön pályázat kiírása, közbeszerzés, satöbbi, megjelenik.

A felsőoktatási törvénynél a kincstári szolgáltatás racionalizálása merül fel, illetve a következő részben már a kormány engedélye szükséges a központi költségvetési szerv részvételével működő gazdasági társaságok tőkejuttatásának tőkerendezéséhez, ahol a 100 millió forintot eléri a tőkeemelés.

Szerintem fontos terület, és a részletes vita kapcsán erre majd néhány szót szánnunk kell, a Magyar Fejlesztési Bank tevékenységének szabályozása, illetve a kis- és középvállalatok hitelezése. Azt gondolom, hogy egy oldalban ezt így nem szabad lerendezni, ennél ez fontosabb terület. A részletes vitában erre szánni fogunk még egy kis időt. Felhívnám a figyelmét az előterjesztőnek, hogy amennyiben a közalapítványok megszűnnek, a 8. oldalon a felsorolásban az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány van egy helyen a csökkent képességű kht.-kra megjelölve. Nem biztos, hogy ez szerencsés, ha megszűnik a közalapítvány. Ezt majd előterjesztőként korrigálni lehet.

Köszönöm, a képviselőcsoportunk általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést.

ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelentkezést nem látok. Kíván-e Bathó úr válaszolni? (Jelzésre.) Megadom a szót.

Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról

DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a felvetést, képviselő úr. Természetesen ennek utána fogunk menni, de most a hatályos jogszabály miatt kell ezt így alkalmazni. A közalapítvány megszüntetése egy kétéves folyamat, tehát 2007. december 31-ig tart, így ezt természetesen ki fogjuk javítani. Nem hiba, nem felejtjük el. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Mivel további jelentkezést nem láttam, ezért határozathozatalra kerül sor. Aki a 6. napirendi pont alatt tárgyalt, T/233. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizennégy. Aki nem? Öt. Tartózkodás? Nem volt. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot.

A többség vélemény előadására Molnár Lászlót javasoljuk. Kisebbségi vélemény nem hangzott el. Van-e valakinek ellenvéleménye? (Nincs jelentkező.) Nincs. A napirendi pont tárgyalását lezárom. Megköszönöm az előterjesztő képviselőjének az együttműködést.

Áttérünk a 7. napirendi pont alatt a T/240. számú, a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Kérdésem a bizottság tagjaihoz, hogy a 7. és a 8. napirend pont előterjesztését meghallgathatjuk-e egyben, a vitát lefolytathatjuk-e egyben. Természetesen a határozathozatal külön lenne. (Nincs ellenvetés.) Úgy látom a metakommunikációs jelekből, hogy erre fogadókész a bizottság, ezért megkérem az előterjesztő képviselőit, hogy ennek szellemében a két napirendi pontról szóló előterjesztésüket egyben tegyék meg. Mielőtt ezt megtennék, a jegyzőkönyv számára a nevüket, beosztásukat közöljék. Önöket illeti a szó.

Dr. Bujdosó Sándor szóbeli kiegészítése

DR. BUJDOSÓ SÁNDOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, alelnök úr. Tisztelt Bizottság! Bujdosó Sándor vagyok, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkári besorolású köztisztviselője. A kollégám pedig dr. Barabás Zoltán úr, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese.

Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretnék szólni arról, hogy mi a benyújtott törvények módosításának célja, majd azt követően a módosítással érintett jogintézmények lényeges változásaira szeretném felhívni a figyelmet.

(230)

231 pa (Bujdosó Sándor)

A parlament által elfogadott kormányprogramnak megfelelően, annak célkitűzéseivel összhangban, annak végrehajtására született az önkormányzati törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat. A fő célkitűzések közé tartozik a decentralizáció elvének érvényesítése, erőteljesebb érvényesítése a magyar önkormányzati rendszerben; az erős területi önkormányzati szint kialakítása és a területi szint megerősítése; a kistérségi társulások rendszerének továbbfejlesztése is a kitűzött célok között szerepel. Szeretném hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat előkészítésekor az erőteljes és érdemi decentralizáció követelménye fogalmazódott meg.

A törvényjavaslat benyújtásával célunk az is, hogy az ésszerűségi, célszerűségi és gazdasági, gazdálkodási szempontok figyelembevételével az önkormányzati, illetve államigazgatási feladatellátás rendszere továbbfejleszthető legyen. Ennek eleme a körjegyzőségekkel kapcsolatos szabályozás módosítása.

A törvényjavaslat előkészítésekor erőteljesen támaszkodtunk nemzetközi tapasztalatokra - ez elsősorban a regionális önkormányzati rendszer kialakítására irányuló részre érvényes -, valamint a tudományos kutatások eddigi megállapításaira és nem kevésbé a lassan tizenhat éves magyar önkormányzati rendszer működési tapasztalataira is. A Pttv. - tehát a polgármesterek és a települési képviselők jogállására vonatkozó szabályozás - módosításának alapvető célja az, hogy a települési önkormányzatok számára, mivel jelentős részüknek a feladatellátás csak központi támogatásból biztosítható megfelelő színvonalon, költségmegtakarításra, kiadásmegtakarításra nyújt módot a törvényjavaslatban foglalt szabályozás elfogadása; a képviselői tiszteletdíj maximálására és az annak mértékéhez igazodó egyéb juttatások mérséklésére vonatkozik a javaslat.

Engedjék meg, hogy néhány jogintézményről és a szabályozás logikájáról szóljak néhány szót.

Az önkormányzati törvény módosítása érinti a körjegyzőségekre vonatkozó eddigi szabályozást. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a körjegyzőség intézménye, ennek a működése biztosíthatja a kisebb lélekszámú településeken, az önálló polgármesteri hivatalt fenntartani nem képes településeken is az államigazgatási feladatellátás színvonalas biztosítását. A szakmaiság erősítése, a célszerűség, a költségtakarékosság követelménye indokolja az előterjesztő szerint a körjegyzőség jogintézményének továbbfejlesztését. Mi a módosítás lényege? Az 500 lélekszám alatti településeken a jogszabály rögzítené, hogy nem működhet önálló polgármesteri hivatal. Az 500-1000 lélekszám közötti településeken nem zárja ki a szabályozási javaslat önálló polgármesteri hivatalok működését, azonban elég szigorú feltételekhez köti. Feltételként jelenik meg az, hogy a feladatok nagyságrendjére, földrajzi fekvésre való tekintettel lehet eltérni a kötelező körjegyzőség létrehozására vonatkozó szabályozástól; jegyzőt, önálló jegyzőt kell kineveznie, és önálló hivatalt kell tudni működtetni kiegészítő állami támogatás nélkül.

Néhány működési szabály is életszerűbb lett a módosítási csomagban. Így például nem követelmény a településeknek az egymással határossága. Ez régi igénye az önkormányzatoknak, hogy a törvényi szabályozás tegye lehetővé azt is, hogy egymáshoz közel fekvő, de nem határos települések is alkothassanak körjegyzőséget. Másrészt a körjegyző kinevezésénél, lényeges, körjegyzővel kapcsolatos kérdéseknél nem külön testületenként kell döntéseket hozni, nem darabonként kell meglenni a minősített többségnek, hanem együttes ülést tartanak a képviselő-testületek, és a határozatképes létszámban jelen lévő képviselő-testületek települési képviselő tagjainak összességéhez viszonyítjuk, egybeszámolva alakul ki a minősített többség mértékének meghatározása.

Reményeink szerint ez a változás az államigazgatási szolgáltatás szakmai színvonalát eredményezi, és emellett megtakarítást is eredményezhet.

A többcélú kistérségi társulásokról mint az önkormányzatok sajátos társulásának rendszeréről, azt hiszem, ennek a bizottságnak sem kell sokat mondanom. Azt látjuk, hogy a többcélú kistérségi társulások önkéntes rendszere bevált, ennek értékeit meg kívánja őrizni a törvénymódosítást követően is az előterjesztő, és az ösztönzőrendszer további működtetése mellett képzeli el a többcélú kistérségi társulásokat és azok működését.

A többcélú kistérségi társulás mint nevesített társulás nem szerepelt eddig az önkormányzati törvényben. A törvénymódosítás lényege, hogy a törvény meghatározott feladat vonatkozásában lehetővé teheti, hogy a társulási megállapodás a kistérség valamennyi önkormányzatára kiterjedjen, de csak abban az esetben, ha ezt a társulás tagjaiból álló társulási tanács egyhangúlag megszavazza, a megállapodást jóváhagyja. A kistérséghez tartozó települések fele, abban az esetben, ha az együttes lakosságszám meghaladja a kistérség lakosságának kétharmadát, illetve a települések kétharmada, ha az együttes lakosságszám meghaladja a kistelepülések lakosságának felét, kiterjesztheti a társulás keretében történő feladatellátást azokra a településekre is, amelyek nem vesznek részt, nem vettek részt addig a többcélú kistérségi társulás munkájában. Úgy gondolom, hogy ez a megoldás nagyon demokratikus, és figyelemmel van az önkormányzati autonómiára is, hiszen törvénynek kell meghatározni azt a feladatkört, amelynek keretében érvényesíthető ez a társulási együttműködési forma. Nem elég a törvényi szabályozás, emellett a társulásnak meghatározott limitek, követelmények szerinti többséggel döntést kell hoznia arról, hogy kiterjeszti a társulás tevékenységét azokra a településekre is, amelyek eddig ebben a munkában nem vettek részt. A javaslat olyan jellegű tevékenységekre nyújt közös megoldást, illetve eredményezhet hatékony megoldást, amelyeknél a települések valamennyijének a részvételéhez a közös feladatellátásban elemi érdek fűződhet. Gondoljunk csak a vonalas létesítmények fenntartására, üzemeltetésére; úgy gondolom, elsősorban itt van szerepe és lehetősége ennek a működési modellnek: útfelújítás, más vonalas infrastruktúra.

A regionális önkormányzat működési rendjét teremti meg és intézményesíti a magyar önkormányzati rendszerben a benyújtott törvényjavaslat tervezett szabályozása.

240

CsE 241-250 dr. Bujdosó folyt.

A javaslat elfogadása esetén egy erős, érdemi döntési jogosítványokkal, forrásokkal rendelkező területi önkormányzat jöhet létre, amelyre decentralizálhatók a központi kormányzat egyes feladat-és hatáskörei. Nagyon fontos elem az, hogy választott testülettel rendelkező regionális önkormányzati rendszer jelenik meg a törvényjavaslatban. A törvényjavaslatmúlt évi módosításával a regionális önkormányzatok feladatellátása tekintetében, az önkormányzati törvény szabályozási logikájához igazodva, elsősorban a fő feladatköröket jelöli meg, és a szintén 16 éve működő önkormányzati törvény szabályozásához igazodva ágazati törvényalkotásra bízza a konkrét hatáskörök megjelölését.

A törvényjavaslatban megjelenő feladatkörök kiválasztása, kialakítása nemzetközi tapasztalatokon alapul, elsősorban az Európa Tanács regionális önkormányzatokkal kapcsolatos ajánlásaira és vizsgálódásaira. Figyelembe vettük azt is, hogy ebben a körben milyen jellegű, milyen típusú feladatok telepítését javasolja az ajánlás a tagállamok számára. Az önkormányzati törvény módosításával tehát lehetőséget teremtünk a regionális önkormányzatok kialakítására, természetesen a megyei önkormányzatok megszüntetése mellett.

Nagyon fontos elem az, hogy a területfejlesztés feladatai a regionális önkormányzatokhoz kerülnének telepítésre. Ezzel a mai szabályozás szerinti párhuzamos szervezetrendszerek megszüntetésére is sor kerülhet. Szeretnék utalni arra is, hogy a regionális önkormányzati feladatkörben való megjelenése például a területfejlesztési feladatoknak azért is fontos lehet, hiszen ezzel a területfejlesztési döntések önkormányzati kontroll alá és ezen keresztül választópolgári kontroll alá kerülhetnek. A regionális önkormányzat szervezetére vonatkozó szabályozást igyekeztünk a lehető legegyszerűbbre, mégis a működőképességet biztosítóra szabni és alakítani.

A regionális önkormányzat testületi szerve a közgyűlés. A közgyűlés elnökét a testület választja tagjai sorából, és a szabályozás módot ad több alelnök választására is. A ma működő önkormányzati rendszerben ismert bizottsági rendszer az, ami visszatükröződik a regionális önkormányzat szervezetrendszerében is, egy kis eltéréssel. Ez a kis eltérés abból fakad, hogy a feladatkörök meghatározásánál is látszik, hogy érdemi decentralizációra törekedtünk. Ha ezek közül csak a területfejlesztés ügyét emelem ki, olyan követelmények érvényesítését kellett biztosítani, mint például a partnerség. Tehát a klasszikusan, vagy jellemzően tripartit szervezetek tevékenységének is meg kell jelenni a regionális önkormányzat tevékenységében. Ennek szervezeti feltételeit is biztosítani kell, ezért tartalmaz a törvényjavaslat olyan szabályozást, amely megmondja, hogy mely bizottságok megalakítása kötelező ezeknél a feladatköröknél, vagy ennél az önkormányzati szintnél, illetőleg utal arra is, hogy törvény meghatározhatja ezen bizottságok összetételét is. Tehát a területfejlesztési feladatok ellátásánál ebben a rendszerben is biztosítható a partnerség elvének érvényesülése.

A hivatali szervezetet a regionális főjegyző a törvényjavaslat szerint. A hivatali szervezetben önálló hatáskörű egységek, igazgatóságok is megjelenhetnek. A regionális önkormányzat gazdasági alapjait az önálló bevétel, a saját vagyon is biztosítja. A székhely kijelölése, a terület meghatározása pedig az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésnek minősül. A szabályozás módot ad arra is, hogy a régiókhoz tartozó települések tekintetében társszékhely kijelölésére is sor kerülhessen a regionális önkormányzat döntése alapján.

A javaslat elfogadása esetén 2009-ben kerülne sor a regionális önkormányzatok megválasztására és kialakítására, 2009-ig a megyei önkormányzatok működnek.

Érinti az Ötv. Módosítási javaslata a fővárosi önkormányzati rendszert is. Itt a változtatás lényege, célja többes. Egyrészt cél az, hogy a fővárosi szabályozásban az elmúlt 16 évben bekövetkezett változásokat, szabályozási hibákat, az önkormányzati rendszer logikáját némileg kritikával illető tudományos észrevételek alapján is újra visszatérjünk a korábbi szabályozási állapothoz, amely szerint az önkormányzati törvény a főváros tekintetében a legfontosabb garanciális jellegű szabályozásokat tartalmazza. Külön törvény az, amely a részletes szabályokat megjeleníti. A garanciális szabályok között jelenik meg az, hogy továbbra is kétszintű a fővárosi önkormányzati rendszer, tisztázza és jobban az élethez, a szükségletekhez igazítja az az orientációs szabály a feladatmegosztást, amely lényegileg az egész várost, a főváros egészét érintő kérdésekben a főváros döntési kompetenciáját biztosítja, és a választópolgárokat, a lakosságot legközvetlenebbül érintő ügyekben pedig a kerületi önkormányzatok feladatellátását nevesíti.

A szabályozás ilyen módon való megoldása azt is célozta, hogy a ma hatályos önkormányzati törvény tételes hatáskör-telepítési merevségén oldjunk, és az ágazati törvények számára biztosítsunk szabályozási lehetőséget úgy, hogy azok ne tudják felülírni az önkormányzati törvényi szabályozást. Az önkormányzati törvény módosításának fő jogintézményéről ennyit szerettem volna elmondani.

Ha megengedik, még néhány szót szólnék az önkormányzati képviselők tiszteletdíjának csökkentésére irányuló javaslatról is. A polgármesterek jogállásáról és a települési képviselők jogállásáról szóló törvény tartalmazza ma is ezeket a szabályokat. A csökkentés településkategóriákhoz igazodik, és a jelenlegi tiszteletdíjakhoz k épest 17-26 százalék közötti csökkentést irányoz elő. A többes tisztség, tehát bizottsági tagság, bizottsági elnöki duplikációk esetén is csökken a kifizethető maximális tiszteletdíj mértéke. A törvényjavaslat a kötelezettségeit nem megfelelően teljesítő képviselő szankcionálásának törvényi kereteit is tartalmazza, a szabályozás a költségtérítés tekintetében is tartalmaz módosító rendelkezést, például a közlekedési bérletek eddigi pénzbeni megváltási lehetőségét szüntetné meg elfogadása esetén. Köszönöm szépen.

Kérdések

ELNÖK: Köszönöm a kiegészítést. Akkor most képviselői hozzászólásokra, kérdésekre, véleményekre kerül sor. Fazekas képviselő úr, utána Tukacs képviselő úr.

(250)

251 pa

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Elég nehéz véleményt nyilvánítani az anyagról, hiszen amit Gegesy képviselőtársam mondott egy korábbi előterjesztésre, az itt is megáll: egy nap sem állt rendelkezésre, hogy a kormányprogramban egyébként másfél oldal terjedelemben szereplő, de már több szinten beharangozott, hatalmasnak ígérkező önkormányzati reform írásos lenyomatával foglalkozzunk. Nagyon komplex kérdésről van szó, azt hiszem, alapos körbejárást igényel ez a téma több szinten is. Néhány kérdésem lenne azért, hogy tisztábban lássunk, és mindkét előterjesztésre vonatkoznak ezek a kérdések.

Az egyik az, hogy az itt vázolt önkormányzati törvénymódosítás mibe kerül. Van-e erre valamilyen adatunk, mekkora összegbe kerül? Van-e megtakarításra esély? Hiszen ez is szerepelt az előzetes elképzelésekben, hogy valami olcsóbb közigazgatás lenne megcélzandó. Ha van megtakarítás, az mennyi, és mondjuk, éves bontásban vagy középtávon mit jelent ez? Készült-e hatástanulmány, -vizsgálat ebben a tárgyban? A települési önkormányzatok szövetségei mikor ismerték meg ezt a tervezetet konkrétan? Mert sok mindent lehetett hallani, de ez az anyag most került a mi kezünkbe. Tehát ezekre várnánk választ.

A második javaslat a települési képviselők tiszteletdíjával kapcsolatos. Itt abban az összefüggésben van-e esetleg adatuk, hogy országosan mekkora az a tiszteletdíj, amely kifizetésre kerül az ágazat szintjén? A célzott csökkentés milyen megtakarítást jelent, van-e erre becslés? Illetve nincs-e esetleg olyan hatása, hogy mivel az önkormányzatok többnyire nem töltik ki teljesen ezeket a kereteket, ha a felső határ lejjebb kerül, lesznek, akik kitöltik; tehát lesz-e valamilyen ellenáramlat ebben a dologban? Nyilván, mivel ezek jelentős tételek, feltételezem, hogy a tárca alaposan végiggondolta az anyagot, és ennek megfelelően számok is vannak a háttérben, amelyekről értesülhetünk. S itt is jó lenne tudni, hogy az önkormányzatok szövetségei miként állnak ehhez a kérdéshez, hiszen az önkormányzatokban a képviselők által végzett munkának nyilván vannak tiszteletdíj-vonzatai is; az is munka, amelynek ellenértéke a tiszteletdíj. Tehát jó lenne tudni, milyen itt a megítélés a különböző önkormányzati szövetségek részéről.

Egyelőre ennyi kérdést gondoltam megfogalmazni, és a véleményt a tervezetről majd a kérdésekre adott válaszok függvényében szeretném fölvezetni. Köszönöm.

ELNÖK: Van-e még kérdés? Mert akkor egyszerűsíthetnénk a továbbiakat. Tukacs képviselő úr? Vélemény. Gegesy képviselő úr, kérdés? Ez is vélemény. További kérdés van-e? Hargitai képviselő úr?

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, inkább megvárom a többieket, mert azt a tisztességtelenséget akartam elkövetni, hogy kérdésnek álcázott véleményt mondok, és így beelőzök másokat. (Derültség.)

ELNÖK: Amennyiben kimondott kérdés nincs több, megadom a szót az előterjesztőknek, és utána mennék tovább a véleményekre. Az előterjesztőket illeti a szó.

DR. BUJDOSÓ SÁNDOR (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. A szabályozás kialakításánál, mint jeleztem, nem mostani tevékenységről van szó, tehát nem egy hirtelen jött ötletről. Az önkormányzati rendszer több mint másfél évtizedes működése rengeteg tapasztalatot hozott, és a szakmán belül nagyon gyakran és nagyon sokszor megfogalmazódtak az önkormányzati rendszerünk átalakítására vagy módosítására vonatkozó igények, és erre vonatkozóan megalapozott javaslatok is születtek, ezeket vettük figyelembe a szabályozási javaslat kialakítása során.

Hogy mit jelent ez a számok szintjén? Szeretném jelezni képviselő úrnak, hogy nagyon pontos számokat azért nehéz meghatározni az önkormányzati szervezetrendszer átalakításánál, mert azt az önkormányzati szabadságot, amely a szervezetalakításban, a feladatellátás rendszerében fogalmi elemként az önkormányzatokhoz kapcsolódóan megjelenik, azt azért nem kívánja az előterjesztő megszüntetni. Természetesen itt van mozgástér és lehetnek megoldások, települések más-más helyzetben vannak. Tudjuk jól, vannak olyan települések, olyan önkormányzatok, amelyek nagyobb saját bevételi forrással rendelkeznek, míg mások számára ez a lehetőség elég szűk vagy kevés. De végeztünk, illetve történt ilyen gazdaságossági vagy legalábbis hatékonysági számítás. Ezek alapján az látható, hogy a regionális önkormányzatok létrehozatalával, kialakulásával mintegy 11-13 milliárd forintos megtakarítás várható; az intézmények átszervezése pedig további érdemi megtakarításokat is eredményezhet. A kistérségi társulás javasolt rendszerének bevezetésével is 10 milliárdos nagyságrendű megtakarítást lehet elérni.

A körjegyzőségek tekintetében mintegy 2 milliárd forintra tehető a megtakarítás nagysága. Összesen háromszáz 1000 lélekszám alatti település van, amely önálló polgármesteri hivatalt működtet, ezek működési költségeiből lehet megközelítőleg egy ilyen arányt megállapítani. Azt nem tudjuk megmondani, hogy pontosan hány körjegyzőség lesz belőle, hiszen nemcsak két település alkothat körjegyzőséget; lehet, hogy egy meglévő körjegyzőséghez csatlakozik, vagy három-négy település áll össze ebből a 300-ból, hogy körjegyzőséget működtessen, hozzon létre. Az 1000 fő alatti településeket, az itt működtetett önálló hivatalokat figyelembe véve is azt mondhatjuk, hogy mintegy 6 milliárd forint a működési költségük ezeknek a településeknek. Természetesen ezt is vizsgáltuk.

A képviselők tiszteletdíjának csökkentése összekapcsolódik a képviselői létszámcsökkentéssel is; azt például külön törvény tárgyalja, nem ennek a törvényjavaslatnak a tárgya. Ennek együttes hatása 8-10 milliárd forint körüli összegre is rúghat.

Kérdezte képviselő úr, hogy mit szólnak ehhez az önkormányzati érdekszövetségek. Hét önkormányzati érdekszövetség működik ma Magyarországon. Az önkormányzati szövetségek megismerték a törvényjavaslatot, illetve az önkormányzati törvényre vonatkozó módosításra vonatkozó javaslatot is és a Pttv. módosítására vonatkozó javaslatot is. A hét önkormányzati érdekszövetséget hívta meg dr. Lamperth Mónika miniszter asszony egyeztetésre; ezen az egyeztetésen hat önkormányzati érdekszövetség részt vett, egy érdekszövetség technikai okok miatt nem vett részt az egyeztetésen. Mind a hat önkormányzati érdekszövetség támogatta az ilyen irányú módosítását az önkormányzati törvénynek; egyöntetűen támogatták a regionális önkormányzatok létrehozását, az érdemi decentralizáción alapuló regionális önkormányzatok létrehozását; a kistérségi társulási rendszernek ilyen törvényi előírással való szigorítását is, sőt sok esetben még szigorúbb szabályozást is el tudtak volna képzelni; a tiszteletdíjak csökkentését is helyeselték az érintett, illetve a jelen lévő önkormányzati érdekszövetségek. Tehát nyugodt lélekkel mondhatom azt, hogy az önkormányzati érdekszövetségek támogatják a törvényjavaslatban foglaltakat.

Hogy mikor ismerhették meg? Éppúgy akkor, mint mások. Tehát az interneten hozzáférhető volt - ha jól emlékszem, már több hete - a törvényjavaslatnak egyfajta változata, ahhoz képest csak az időközben fölmerülő szakmai vélemények alapján került sor módosítás átvezetésére, de a jogintézmények tekintetében a módosítás lényege nem változott ahhoz képest.

260

CsE 261-270

További hozzászólások

ELNÖK: Köszönöm a kiegészítést. Akkor a négy jelentkező képviselő úrnak, Gegesy képviselő úrnak, Hargitai képviselő úrnak, Tukacs és Fazekas képviselő uraknak ilyen sorrendben adnám meg a szót. Gegesy képviselő urat illeti a szó.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Mind a két törvényjavaslat fontos. Az egyik hatásában, volumenét tekintve, a másik inkább szimbolikus értelemben. Úgy gondolom, hogy egy picivel jobb helyzetben vagyunk, mint az előző salátatörvénynél, mert ez alapvetően nem a költségvetési bizottság feladata. Ha valaki az önkormányzati bizottság tagjaként találkozik ezzel, szerintem kapásból meg tudja fontolni, hogy a fontos elemei egyeznek-e az ő elképzeléseivel, vagy nem. A részletkérdések persze alapos tanulmányozást igényelnek, de úgy gondolom, hogy most, fontos elemeit tekintve, a témával foglalkozó képviselők körében lehet ez többé-kevésbé érdekes.

Volumenét tekintve fontosnak tartom az önkormányzati rendszert érintő módosításokat, a regionális önkormányzatot, kistérséget, körjegyzőséget. Megjelenik a főváros kerületi módosítása is, abban nem nagyon van változás, de miután ez érint engem, van kérdésem. De ezeket a módosításokat mindegyiket fontosnak és üdvözlendőnek tartom. Hogy ez pénzben mit jelent, nekem természetesen nincs a kistérségi önkormányzatokra, vagy körjegyzőségre vonatkozóan számszerű adataim, a mi önkormányzatunk egy 60 ezres településé, és a polgármesteri hivatal költsége a kiadási főösszeg 10 százaléka körül van. Tehát nagy pénzről van szó, itt ebben lehet az összevonással, körjegyzőséggel, megyék összevonásával, régiók kialakításával érdemi megtakarításról szó.

Általam jobban ismert részterülete ennek a kérdésnek, és el tudom fogadni, hogy a hatáskör és a hozzátartozó pénz megoszlása a fővárosi törvénybe kerül, de azért biztosabbnak érezném magam, ha látnám ezt a fővárosi törvényt. Ez fokozottabban vonatkozik a forrásmegosztásra is, hiszen ez speciálisan fővárosi kérdés, de most már 5-8 éve állandóan erről szól a vita az év első három hónapjában, és ez abnormális. Tehát valamilyen szintű stabilitást el kellene érni, és ennek igazából a kétharmados törvény felelne meg legjobban. Ezt gondolom önmagában és volumenében is nagyon fontosnak.

A másik a tiszteletdíjak kérdése, ez hatásában szimbolikus. Itt megint mondok egy számot. A mi önkormányzatunk anyagi helyzete a hihetetlenül nagy feladatai, a rehabilitáció miatt eléggé kicentizett, meg a forrásmegosztási törvény kiváló eredményeként. Az év elején 10 százalékos csökkentést kellett a költségvetésben végrehajtanunk, és ezek után a képviselők tiszteletdíjának 10 százalékos csökkentésére is tettem javaslatot. A sajátos helyzetben vita nélkül elfogadták. A választások előtt nem célszerű ez ellen ágálni. Ez összességben a költségvetésünk főösszegének 1 ezrelékét jelenti. Itt, ennél önmagában nincs rettenetes nagy hatás, viszont akármilyen önkormányzati szinten, állam szinten is úgy lehet hitelesen azt mondani, vagy jobban hihetővé tenni, hogy probléma van, ha az önkormányzat a saját vezetői díjazását is mérsékli. Ilyen szempontból ennél a törvénynél egy hiányérzetem van, nevezetesen a polgármesteri tisztségnél is kellene ilyen mértékű csökkentést javasolni. Hozzátettem, miután a javaslatomat elfogadták, megszavaztattam a saját díjam csökkentését is. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Hargitai képviselő úr.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm. Nem lesz meglepő, ha én a főváros rendszerének átalakításáról egy szót sem szólok. Ez nekem egy nagyon speciális terület, mert én kistelepülésen élek, és innen nézem a világot. Ezért ami itt le van írva, és ennek már sokszor hangot adtam, nekem abszolút nem tetszik. Azt elfogadom kiindulásként, hogy ez az önkormányzati rendszer szétaprózott, és valamifajta összeépítése ma már indokolt. Az előterjesztő úgy fogalmazott, hogy az önkormányzati érdekszövetségek ezt üdvözölték, élükön általában kormánypárti politikusokkal, vagy egy, tegnap a parlamentből kiesett politikussal. Az az egy valószínűleg ellenzéki politikus volt. Ha vissza szabad kérdeznem, Gémesi nem volt ott? (Dr. Bujdosó Sándor: Nem.) Az összes többit körülbelül be is lehet sorolni a kormány mellé.

Ön úgy fogalmazott, hogy gyakorlatilag azért is jó ez, ami történik, mert valami érdemibb decentralizációt céloz meg. Hát ha lennének régiók, ezek körvonalai sem látszanak, és az ember azt is látná, hogy a központi igazgatásból milyen érdemi feladatok kerülnek oda, akkor lehet, hogy ez megfogalmazható lenne. Azt látjuk, hogy milyen területen kapnának feladatot a régiók. A falvak világából nézve nemhogy decentralizációt nem látok, hanem a feladatok távolodnak a kistelepülésektől. Továbbra is folytatódik az önkormányzati alapjogok kiüresítése. Ha a falvak nézőpontjából nézem, akkor ez az igaz állítás, úgyhogy azt gondolom, ez egyértelműen megfogalmazható.

Önkormányzati alapjogaik a kistelepüléseknek is vannak az alkotmányban rögzítve, és önök folytatják jól elhatározott céljaiknak megfelelően azt az utat, amit eddig is követtek az elmúlt ciklusban, hogy egyszerűen pénzügyi megoldásokkal ki fogják kényszeríteni azt, hogy a kistelepülések mindenüket feladják. Másként mondva: folytatni fogják mindenfajta állami forrás kivonását a kicsi településekről. Ez persze szép szó, hogy az önkormányzatoknak van bizonyos önállóságuk, és ezt önök nem is kívánják csorbítani. Azért bizonyos becsléseket lehet tenni, itt az előbb képviselőtársam kitért arra, hogy mennyi lesz ennek a hozadéka. Nehéz lesz előre becsülni. Tudom jól, hogy a kistelepülések előbb-utóbb, még ha önök alkotmányellenesen is csináltak eddig mindent, fel fogják adni azt az autonómiájukat, ami volt, mert egyszerűen pénzügyi kényszerekkel kiüresítik ezeket az önkormányzatokat. Azért használom visszatérően ezt a kategóriát, mert az Alkotmánybíróság is használja.

Az önhiki rendszerén keresztül persze átmenetileg valami mentőövet odadobnak továbbra is a kistelepüléseknek, a magyar települések most már több mint egyharmadának, hogy az önkormányzatok ne lehetetlenüljenek el, mert akkor következne be egy alkotmányellenes helyzet. Nem látok itt érdemi spórolást. Létrehoztuk ezeket a többcélú kistérségi társulásokat, nyögvenyelősen és muszájból, mert belekényszerítettek minket ebbe. Hogy ezen mit spórolt az államigazgatás, ezt nem látom. Továbbra is nyilvánvalóan a kistelepüléseken ott voltak ezek a létszámmal működő hivatalok, és létrehoztunk egy újabb feladatellátási szintet, a kistérséget. Ott egyre inkább izmosodik egy adminisztráció. Tehát nemhogy egyre olcsóbb lenne ez a rendszer, hanem egyre kaotikusabb és áttekinthetetlenebb. Ez nekem szent meggyőződésem.

Hogy milyen ellentmondásosan gondolkodott a költségvetés a körjegyzőségek kapcsán, amikor az utolsó költségvetését beterjesztette az előző kormány, akkor a körjegyzőségeknek nyújtott támogatást a beterjesztett törvény csökkenteni akarta, és ha jól emlékszem, talán visszamentek az egy évvel korábbi állapotra. Most a körjegyzőségekben látják a megoldást.

(270)

271 pa (Hargitai János)

Én azt gondolom, hogy ha tisztességesen ösztönözték volna eddig is a körjegyzőségek létrehozását, és nem ezeket az ellentmondásos lépéseket tették volna, hogy csökkentették a körjegyzőségeknek nyújtott támogatást, akkor esetleg a kistelepülési önkormányzatok már rég elmentek volna a körjegyzőségek irányába.

Ha a megyéket megszüntetjük, azt is nehéz úgy értelmezni, hogy ez mondjuk, a decentralizáció irányába ható lépés, hiszen ha a feladatellátás szintje a megyéről elmegy egy régióra, ezt nehéz másként értelmezni, mint hogy távolodik a polgártól a feladatellátás, mert egy távolabbi szintre kerül ennek a feladatnak az ellátása. Kormányhoz kötődő, általam tisztelt szakértők, Pécsről gondolkodva, SZDSZ-es szakértők, Pálné Kovács Ilona, hogy nevet is mondjak, tényleg nagy tudású szakember ezen a területen, leírja, és tökéletesen igaza van, hogy milyen ez az egész kistérségiség, aminek ő lelkes híve volt, bevezetése előtt; ma már látja, hogy ez egy olyan mesterséges szint, ami a feladatellátásra igazából alkalmatlan. Mert az érdemi társulásokhoz túl nagy; Mohács térségében negyvenen vagyunk belekényszerítve ebbe a csodálatos szervezetbe, és igazából a feladatellátás, a közös feladatellátás mikrotérségekben zajlik. Indulásnál, amikor ezeket a kistérségeket muszáj volt létrehoznunk az önök jóvoltából, akkor a mikrotérségi intézményeket is be akarták söpörni a kistérségi társulás érdemi égisze alá; amikor nagy volt ez ellen a tiltakozás... (Egy közbeszólásra reagálva:) - hiába mondja, hiába kételkedik, végigéltem az egészet; lehet, hogy más törvényeket olvastunk -, utána a kezdeti szigorú szabályokon oldottunk. És a kistérségi pluszfinanszírozás forrásaihoz úgy juthat hozzá egy mikrotérségi intézmény - egyébként egykori közös tanácsi székhelyű intézmény, mert körülbelül ez az a kör, ahol racionálisan feladatot lehet szervezni -, hogy megmaradhatott ebben a körben, és mégis a kistérségen keresztül pénzhez jutott. Ha tehát ösztönözni akarnák a települések összefogását - és erre utaltam a bevezetőmben, hogy ilyen szempontból a szétaprózott önkormányzati rendszer valamilyen újjáépítését én elfogadom, kistelepülési fejjel gondolkodva is elfogadom, és ezzel meg tudnék békülni -, akkor ezt egy racionális nagyságban kellene megoldani, ahol az összefogásnak reális lehetősége van. A többcélú kistérségi társulások mesterkéltek, és túl nagyok sok területen, mondjuk, igazgatási feladatok ellátásához.

Ezért az egyetlen kérdésem itt a hosszúra nyúló okfejtésem kapcsán, hogy mivel kalkulálnak. Az önkormányzati választások után hat hónapja van a településeknek arra, hogy más kistérségi társulásokat kezdeményezzenek. Amire a törvény lehetőséget ad, az számomra nyilvánvalóan azt mondatja, hogy az egész rendszer aprózódni fog. Azt el nem tudom képzelni, hogy azt fogják ösztönözni majd, hogy na, eddig tizenhatan voltunk külön, és most csatlakozni akarunk ahhoz az ötvenhez, hanem be fog indulni egy olyan folyamat - legalábbis én ezt valószínűsítem -, hogy nagyobb társulásokból kisebbek lesznek. Ha elindul ez a folyamat, amire lehetőség van, akkor erről hogyan gondolkodik a kormány? Ezt ösztönözni vagy fékezni fogja?

A másik törvénynek kétségtelenül - egyetértek képviselőtársammal - sokkal inkább szimbolikus jelentősége van. A kormány nagyon ad most ezekre a szimbolikus lépésekre; ez érthető is - nagy gombócokat kell letolni a közvélemény torkán. Egyébként ilyen szempontból ügyes a törvény-előkészítő, mert mondjuk, hogy egy területet mondjak, ami azért viszketni fog a megyei képviselőknek - ahogy Gyurcsány Ferenc mondta, ha fájni nem is fog, de nagyon fog viszketni -, egyetlen olyan dologba nyúltak bele, ami érdemi pénzt jelentett a megyei képviselőknek: a bérlet megváltható pénzben, és ezt most kivennék a rendszerből. Az összes többi kedvezmény, amit kaphattak, úgysem ért gyakorlatilag semmit. De ha a megyei közgyűlési elnökök erre rábólintottak, akkor ez kétségtelenül egy érdemi lépés költségeket megtakarítani. Az más kérdés, hogy az utazási bérlettel persze a megyei képviselő, ha utaznia kell a megyében, mondjuk, intézményeket látogatni, nem megy semmire; egy aprófalvas térségben ha például busszal akarnék eljutni a megye egyik pontjáról a másikra, akkor körülbelül egy hetet venne igénybe az egész. A pénzbeli támogatás valamit segített. Ilyen szempontból én tehát dicsérem a jogalkotót, az előkészítőt, mert bele tudott nyúlni abba a területbe, mondom, ami majd érdemi fájdalmat jelent az érintetteknek.

Kistelepülési fejjel gondolkodva - és befejezem a hosszúra nyúlt mondandómat - én kicsit nagyobb önmérsékletet várnék önöktől. Ha már csinálunk többcélú kistérségi társulásokat, akkor vigyük ezt el abba a racionális méretbe, ahol tényleg lehet feladatokat ellátni: ez a mikrotérség vagy annál valamivel nagyobb térség sok területen. Az összes többi mesterkélt, nem okoz érdemi költségvetés-csökkenést, csak egy túlburjánzó, eggyel több feladatellátási szintet csináltunk. Egyre áttekinthetetlenebb az egész rendszer - ez egy önbecsapás! Persze tudom a végcélt: a végcél persze az, hogy előbb-utóbb, mondjuk, az ország településeinek felén, hiszen azok 1000 főnél kisebbek, előbb-utóbb a polgármesterek is azt mondják, hogy na jó, ha már minden feladatunkat pénzügyi kényszereken keresztül ellopták tőlünk, akkor miért létezünk mi önkormányzatként. Ide akarnak önök eljutni, csak hát ezt politikailag nem lehet felvállalni, ezért egy ilyen lopakodóbb igazgatásszervezéssel fogják ezt a végcélt elérni.

Előbb-utóbb a kistelepülési polgármesterek észreveszik, hogy, mondjuk a temetési feladatok ellátásán kívül más érdemi feladat már nem nagyon marad ezeken a kistelepüléseken, mert az oktatás, a szociális ellátás területén, Ferge Zsuzsára utalva teljesen elhibázottan a 2006-os költségvetésben már megjelent, hogy azokat is belezavarják ezekbe a kistérségekbe, akiket ott kellene tartani a kistelepüléseken, mert ott tud racionálisan működni. Legalábbis a pénzügyi szabályozás olyan, hogy efelé viszik ezeket a rendszereket. És még egyszer mondom: ez nem jelent megtakarítást, ez egy önbecsapás, amit csinálnak önök. De a végcélt, amit maguk előtt látnak, a kistelepülési önkormányzatiság felszámolását persze el fogják érni, csak hát nyilvánvalóan ez idő kérdése, mire ez be fog következni.

ELNÖK: Köszönöm. Tukacs képviselő úr!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! A 7. napirendi ponttal kapcsolatban túl sok hozzátennivalóm nincs a képviselői tiszteletdíjak szabályozásához. Hiszen ez a felső limit, illetve a településkategóriánkénti tagolása ennek azt jelenti, hogy nagyjából egységes viszonyok közé kerülnek a képviselők. Hozzátennivalóm pusztán csak annyi lenne, hogy gyanúm szerint persze meg fognak indulni a költségtérítés irányába a tehetősebb és a képviselőiknek fizetni tudó önkormányzatok; és akik eddig sem tudtak fizetni tiszteletdíjat, azok ezután sem fogják ezt tenni e szerint a mérték szerint. Támogatni fogom természetesen a törvényjavaslatot, és általános vitára alkalmasnak tartom.

De mint ahogy ez a törvényjavaslat, a nagyobb lélegzetű, a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslat módosítása sem igazán arról fog csak és kizárólag szólni, hogy milyen megtakarítások érhetőek el ezzel. Az önkormányzatok világa nagyon érdektagolt világ. Hargitai képviselő úr részéről éppen az egyik érdekcsoport véleményét hallottuk, és bizony ezekből az érdekcsoportokból létezik nagyon sok az önkormányzatok tájékán. Nem feltétlenül egységes, és nagyon ritkán közös ügyekre szerveződő közösségekről van szó. Éppen ezért, bármennyire is pontos volt a válasz vagy hozzávetőlegesen pontos volt a válasz Fazekas képviselő úr kérdésére, hogy mennyi lesz a megtakarítás ezzel kapcsolatban, úgy érzem, az elfogadással kapcsolatban nem ez lesz a perdöntő. Én mégis szeretnék megérvelni néhány dolgot a törvényjavaslatból.

Kistérségek ügyében én a véleményemet nem fejteném ki a kistérségek dolgáról, hiszen a törvényjavaslat pusztán a kistérségek alakítására vonatkozó szabályozást tartalmazza. S nem tartom véletlennek egyébként, hogy az érintettek nagyrészt tényleg örömmel fogadják azt, hogy ezek a szabályok megváltoztak, mert ezek a szabályok azt jelentik, hogy egyik oldalról egyetlen település sem tudja, nem feltétlenül a közösség ügye miatt vagy a közösség ügyeinek fontossága miatt, hanem mondjuk, személyes vagy más okokból obstruálni a kistérség feladatainak alakítását; másik oldalról pontosan eléggé demokratikus a szabályozás ahhoz, hogy a többség ne tudja diktatórikusan érvényesíteni az akaratát az egy vagy két kisebbségben maradó településsel szemben.

A körjegyzőségek ügyében a véleményem az, hogy nem feltétlenül a megtakarítás, itt sem a megtakarítás a fontos, hanem az, hogy el kell látni színvonalasan a feladatot. Bizonyára nagyon sok kistelepülési polgármester és jegyző mondaná el azt önöknek, hogy ő színvonalasan látja el a hivatali apparátusával együtt az éppen aktuális igazgatási feladatait, és a jelenlévők természetesen mindig kivételek lennének ebben a körben.

280

CsE 281-290 Tukacs folyt.

Mégis azt kell mondjam saját személyes tapasztalataim alapján is, hogy bizony a kistelepülések döntő részében az igazgatási feladatok színvonalas ellátása csorbát szenved. Csorbát szenved, hiszen szakemberhiánnyal, szaktudáshiánnyal, kellő felkészültség nélkül és információhiánnyal dolgoznak ezek az apparátusok. Ennek pedig a módja az, hogy közösen kell feladatot ellátni, mert az színvonalas és még jobban fizetett feladatellátáshoz is vezethet.

A régiók ügyében természetesen a valódi kérdés az lesz, hogy honnan kapnak hatáskört, jogkört, feladatot és pénzt, honnan vesznek el, alulról szívnak-e el, vagy felülről, az állami feladatok közül kapnak-e többet. Mint ahogy az ezer főn aluli településeknél nagyon fontos, hogy a polgármesteri hivatalok mellett az önkormányzatiság, a választók akartának érvényesítése nem csorbul, a régiók ügyében az anyagiakon kívül perdöntő az, hogy végre választott testületek dönthetnek régiós fejlesztésekről. A jelenlegi fejlesztési tanácsok és azok bizottságai nem azok. A jelenlegi delegálásos rendszer félmegoldás. Ezért tehát valóságos politikai legitimációval rendelkező választott testületeknek kell erről dönteni.

Végül, ha beszéltünk a két szintről, akkor beszéljünk egy kicsit a megyékről is. Azokról a megyékről, amelyek jelen pillanatban nagyon kevés kvázi hatósági feladattal, vagy jogkörrel rendelkeznek, és nagyon drágán működtetik saját magukat, és látják el az egyébkénti intézményfenntartói feladataikat. Kétségtelen, hogy van megyei érdek, van megyeérzete minden megyében élőnek, kétségtelen, hogy a megyei települések érdekképviseletét a következőkben is szervezni kell. Ennek ellenére is azt gondolom, hogy a jelenlegi rendszerben a megyei önkormányzatokat fenntartani valóságosan drága és értelmetlen ebben a felfogásban, ahogy most működnek. Erről ennyit szerettem volna elmondani. Természetesen ezt is általános vitára alkalmasnak tartom, a tisztelt bizottságnak is ezt javaslom. Köszönöm szépen, alelnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Fazekas képviselő úr, utána Babák képviselő úr.

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A válaszokat köszönöm, amiket a tárca részéről kaptam. Látszik, hogy még kell a számok pontosításán dolgozni jó néhány területen. Ezek nyilván mutatnak bizonyos irányokat, mindenképpen célszerű lesz majd a nagytakarítást összevetni azzal, hogy mibe kerül mindez, és hogy a nagyságrendek indokolnak-e ilyen volumenű változtatásokat pont ezeken a területeken. Megmondom őszintén engem nem győz meg, és sovány vigasz, hogy a települési szövetségek néhány vezetője reagált itt valami olyan tervezetre, amit az interneten nagy vonalakban talán meg lehetett ismerni. Nem tudom, hogy ez az anyag mikor született, csak azt tudom, hogy tegnap délután jutott el hozzám. Ez azt mutatja, hogy vagy már hamarabb megkapták az anyagot, vagy valamilyen más tervezettel dolgozhattak.

Szerintem nem is az a lényeg, hogy egy-egy szövetség vezetői miként reagálnak, hanem maga az a szervezet, amelynek nyilván egyenjogú tagjai vannak, hogyan minősít dolgokat. Ez a kérdés sokkal nagyobb horderejű annál, semhogy néhány látványos nyilatkozattal el lehetne intézni az önkormányzati rendszer egészét érintő, legnagyobb volumenű átalakítását, ami előttünk szerepel némileg salátába fűzve, nem is egységes törvényként, hanem itt-ott-amotti módosítgatásával a javasolt paragrafusoknak. Azt látom gondnak, hogy mindkét törvényjavaslatra érvényesíthető ez.

Alapos végiggondolás szükséges ezen a területen. Ez érvényes a tiszteletdíjjal összefüggésben is. Ott is érdemes végiggondolni azt, hogy ezek a számok milyen hatást váltanak ki. Nyilván mi készek vagyunk arra, hogy erről a vitát lefolytassuk, és szeretnénk bekérni további véleményeket az érintettek részéről. Hatványozottan érvényes ez az önkormányzati rendszer módosítását célzó, T/240. számú javaslatra is. Megmondom őszintén, hogy igazán szerényen állnék itt akkor, ha négy év előkészítő munkáját ilyen sovány és kusza anyag alapján kellene védenem. Hiszen biztos, hogy nem lehet jónak feltüntetni és támogatásra javasolni egy olyan anyagot, amely egyrészt nehezen áttekinthető, jó néhány önkormányzati alapelvvel homlokegyenest szembemegy, és ráadásul ilyen rövid idő áll rendelkezésre, hogy hatásait végiggondoljuk, vagy egyáltalán felmérjük.

Itt nagyon sokat foglalkoztunk a kistelepülésekkel, az anyag is foglalkozik elég derekasan ezzel a területtel. Dehát van az önkormányzatiságnak egy másik része is, a főváros, ahol egyetlen településnek 24 önkormányzata van, nem olyan működési költségekkel, tiszteletdíjakkal, satöbbi, mint a kistelepülési szféra. Megkockáztatom, hogy többe kerül, mint jó néhány önkormányzati lépcső a települések között. Nemcsak kistelepülések vannak, hanem vannak, mondjuk ezer lakos fölött és ötezer lakos közötti más települések, és más településnagyságok, amelyeknél egyébként a megcélzott reformok és átalakítások rengeteg érzékeny kérdést vetnek fel. Tehát az idő nagyon rövid, ebbe az anyagba bele van kódolva az, hogy összekuszálja a viszonyokat az önkormányzati területen, elfogadása esetén tönkre teheti 15-16 év sikeres építőmunkáját. Ugyanis azt hiszem, azt valamennyien elismerhetjük, hogy az önkormányzatiság jelen formája a legsikeresebbek közé tartozik a rendszerváltás vívmányainak sorában. Én óvatosan engedném rá azt a rögtönző kormányzati logikát, amit adó és egyéb vonatkozásban láthattunk.

Talán ezt a területet érdemes alaposan átgondolni, és érdemes megfontolni azt, hogy kiknek milyen véleménye és érdekei szüremlenek át itt jogszabályok formájában. Van erre néhány példa. Itt van például a kistérség. Ha ez a jövő útja, akkor ebben az évben miért kevesebb a költségvetési támogatása, mint korábban? Ha ez a jövő útja, akkor miért hasonlít a járási rendszerre? Az egész anyagon a járási rendszer és a tanácsrendszer iránti nosztalgia szele süvít át, amikor valakik megmondják valakiknek, hogy mi a teendő, még akkor is, ha önkormányzatról van szó. Ez egy abszurd dolog. A többcélú kistérségi társulás szövegrészben található ilyen kényszerdöntési mechanizmus. Ez minden, csak nem demokratikus. Akkor el kell dönteni, hogy van Magyarországon demokrácia, vagy valakiknek van önkormányzati demokrácia, és van, akiknek nincs. Például azoknak nincs, akiket éppen leszavaznak más települések. Ezt azért el kell dönteni.

Ez a társulási rendszer, tévedés ne essék, nemcsak a kistelepüléseket érinti. Olyan társulások vannak, én is elnöke vagyok egy ilyennek, hogy 13 ezer lakosú település a része, nem is székhelytelepülés. Az Alföldön más a településszerkezet. Amit megtakarításként, racionalizálásként föl lehet vezetni a kistelepüléseknél, az a másik vonalon rombol, és többlet költséget okoz. Van más probléma is az anyaggal. Utólag akarja szalonképessé tenni és legalizálni azt a kistérségi társulási rendszert, amely mögött nem volt meg sem az alkotmányos háttér, kizárólag oktrojált pénzügyi szemlélet húzódott meg. A létrehozásánál fogva is látszik, hogy erőltetett dolog volt, aztán amikor további ráépítések, funkcióváltások, satöbbi, jönnek, a helyzet csak bonyolultabb lesz. Arról nem is beszélve, hogy még a lakosságnak is fel kellene dolgozni azt az új közigazgatási rendszert, ami, hangsúlyozom, nem is egyszerű törvényi formában, nem egy összefoglalt anyagban jelenik most meg, hanem módosítások alakjában. És új közigazgatási fogalmakat vezet be, regionális önkormányzat. Nincs erre magyar szó? Hogy fog ez kinézni egy okiraton, egy épület homlokzatán? Nagyváros, 50 ezer lakos fölött, ha jól látom a tervezetben. A közigazgatásban eddig nem jelent meg ez a fogalom.

Tehát mindegyik alapos végiggondolást kíván. Négy év volt rá, sőt, még több is. Nagyon szomorú vagyok, hogy abból a számtalan műhelymunkából, ami ezen a területen született, csak ennyit sikerült átvenni, illetve hogy négy év után így kapjuk meg, a tárgyalás előtti napon az anyagot. Ez a szféra az ország valamennyi lakosát érinti, ebbe rögtönözve belenyúlni úgy, hogy az egész önkormányzati rendszer logikája hiányzik belőle, az önkormányzatiság mélyebb megértése, rendkívül nagy felelőtlenség, ne várja senki azt, hogy ehhez mi asszisztálni fogunk bármilyen formában. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Babák képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Kezdem azzal, hogy van jó ebben a törvényjavaslatban, csak az a baj, hogy kevés.

(290)

291 pa (Babák Mihály)

Mégpedig azért, mert nem igazán látjuk a folytatását. Ugyanis - a kistérségről beszélek elsősorban - ha minden marad a jelenlegi finanszírozás szintjén, ilyen kaotikus és ilyen kizsaroló metódusban, akkor fölteszik a kérdést a kistelepülések, hogy mi a hasznunk abból, hogy társulunk. Mi a hozadéka?

Én most Balatonkeneséről jövök, ahol a községek, kistelepülések és kistérségek országos önkormányzati szövetsége tárgyalt pont erről. Rengeteg kérdés merült föl miniszter asszony jelenlétében is az ott lévő 250 kistelepülési polgármester részéről, mert nem tudtak rá fölkészülni. Mi a jó ebben? Az jó, hogy új irányt vet a települési szolgáltatásoknak, többet, jobbat, korszerűbbet szeretnének, hatékonyabbat, több jó szolgáltatást a kistelepülések is. Ha nem is a saját településükön, de a körzetközpontban vagy társultan, szeretnének jobbat, többet, olcsóbban. Ez a szándék egyezik a kormányéval. Csak az a baj, hogy nem tudnak mellé társulni, mert nem látják az alagút végét. Nem látják azt, hogyan fog majd a közigazgatás leválni, hogyan lesznek a közszolgáltatásoknál a szakmai előírások és a pénzügyi finanszírozás, mert azt azért tudni kell, hogy ezek a kistelepülések nemcsak azért szegények, mert hatékonytalanul szolgáltatnak közigazgatást, esetleg alacsonyabb színvonalon, és adnak közszolgáltatásokat, amelyeket a törvény előír számukra, hanem azért, mert a szabályok is ostobák. Csak egy konkrét példát hadd hozzak ebben az ügyben: ott van a támogató szolgálat. Előírnak négy főt. Kistelepülésen pontosan elég egy vagy kettő a gépkocsira, aki ezt a munkát elvégzi. A szakma előírja, hogy négy fő legyen a támogató szolgálatnál. Az úgy nem megy, ha ezeket nem rendezi különben a kormány, hogy a szakmai előírások is legyenek olyanok, ha nem rendezi az alagút végét is, és nem látják a pénzügyi finanszírozást, mert szeretnének többet szolgáltatni, mondjuk, települési szolgáltatásokban, fejlesztik a települést, jó lesz a közvilágítás - most nem marad semmire sem; a kistelepülések nagy többsége, majdnem mind forráshiányos, működési hiányos, tudniillik az állami finanszírozás a kötelező feladatoknál soha nem látott mélyponton van.

Ők tehát szeretnék a változást, mégpedig a jobb, a hatékonyabb, a korszerűbb irányába, de ezt nem érzik ebből a törvényjavaslatból. Mert úgy gondolkodnak erről a kérdésről, hogy valamit valamiért. Tehát valamit leadnak a saját kis helyi hatalmukból, fontosságukból, de ennek fejében különben jobban élnek, a megtakarításokból több szolgáltatást tudnak esetleg a térségközpontban szolgáltatni - de ez nem látszik ebből a törvényjavaslatból. Az látszik, hogy kistérségi társulás, és ezen kívül semmi más. Tehát mindig mondják, hogy valamit valamiért, áldozatot kell hozni egy-egy kérdésben, de szeretnék látni, hogy mi van a részleteiben.

Hosszas előkészítő munka folyt; a tudományos előkészítés talán nem is volt rossz. Nekem szimpatikus volt sok tekintetben, nagyon sok korszerű vonását hozta be a szakmai előkészítés, de szakmai aspektusokból. Nem beszél senki sem a finanszírozásról.

Az a kérdés vetődik fel tehát lépten-nyomon, hogy mi a hozadéka, mi lesz a haszna a településnek abból, hogy társul. Azt mondják a kicsik, az aprófalvak, 1000-2000-3000-es kistelepülések, és mondja a körzetközpont: ugyan, kedves kormány, azt mondják, hogy én lássam el, mondjuk, kötelezően, kötelező társulás esetén a közoktatást. De hát a közoktatás finanszírozása jelenleg ott van, egyesek szerint 51 százalékos, mások szerint 60 százalékos szinten! Ki fogja finanszírozni a hiányt? Tessenek megmondani! A kötelező feladatot, a helyi közoktatást ki fogja finanszírozni a kistérségi településen, azon a településen, amelyik fölvállalja ennek a közoktatásnak a megszervezését és ellátását? Hát nem lesz olyan bolond település, amelyik ezt fölvállalja, ha nem lesz számára anyagilag rentábilis, és ezt nem garantálják!

Hadd mondjak el annyit, hogy maga a hét szövetség még nem írta alá a véleményét. Én egyet látok csak: dr. Magyar Levente aláírását. Ez az irat tegnap került hozzám. Nagyon udvarias, tudniillik nem kíván a kormánnyal szembemenni ez a hét szövetség a tekintetben, hogy ha jót, korszerűt és helyeset akar. Ugyanakkor azonban azt is megfogalmazzák a közös nyilatkozatukban, hogy pénzügyi háttérre vonatkozó információk nincsenek; nincs széles körben megtárgyalva; egyeztetés lehet, hogy volt polgármesterekkel, de igazából jobbára csak a szakmai szövetségek elnökeivel volt elbeszélgetés. Én tehát nem szeretném azt mondani, hogy a kormány szándéka a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosítása kapcsán nem vet fel korszerű elveket és korszerűsítési lehetőségeket; fölvet, ugyanakkor azonban nem oldja meg a problémát.

S még egyszer hangsúlyozom: az ördög a részletekben van elbújva. Ha most ezt a törvényt meghozzuk, ezzel még semmi nem fog változni. Mert azt azért ne higgyék, hogy a jelenleg fölszaporodott hitelállományt, működési hiányt ezzel valaki le tudja rendezni! Ha többet akarunk szolgáltatni településeken, korszerűbben, ehhez befektetni kell. Erről senki nem beszél semmit. Nem látjuk a hatástanulmányt, a számításokat! Bocsánat, lehet, hogy erről szó volt itt korábban, én csak később tudtam megérkezni, de nincs, nem tudunk semmit a hatásairól. És nemcsak pénzügyi szempontból kell a hatásait megvizsgálni ennek.

Azt minden szövetség leírja, hogy az önkormányzatiság megtartása mellett támogatják a közigazgatás korszerűsítését és a közszolgáltatások korszerűsítését, és ennek egyik lehetséges útja a kistérségi társulás lehet. Tehát nincsenek ellene a korszerűnek, és ez azért dicséretes, mert úgy láttam, most is több mint kétszáz polgármester jelenlétében, hogy a változást el tudják fogadni. De miért változtatnak? Csak a változás okán? Ha ugyanakkor nem gondoskodik a kormány a megfelelő finanszírozásról?

Egy önkormányzat - és államtitkár úr ezt nagyon jól tudja - nagyon sok szerteágazó feladatot lát el, jelenleg eléggé primitív színvonalon és rettentően sértő módon alulfinanszírozott módon. Én szeretnék partnere lenni a kormánynak a körösszegi kistérség kapcsán is, hogy fejlődni tudjunk. S megmondom őszintén, ha példát is mondhatok, a gyámügyi igazgatásban, amit kistérségi szinten kívánnak ellátni, a szakma kötelez, hogy három alkalmazottat tartsunk, gyámügyi ügyintézőt, és 10 milliós vesztesége van a városnak ebből, akkor bocsássanak meg, de miért legyek partner ebben a kérdésben? Nem tudok, nem érdekem! Tényleg oda kell figyelnünk arra, hogy minden forint jól hasznosuljon, jól költsük el; de könyörgök, azt ne kívánják, hogy helyben sarcoljuk még az állampolgárokat, helyi adókat emeljek azért, hogy az állami, közigazgatási feladatokat ellássuk! Én szívesen tenném az összes közigazgatást, klasszikus végrehajtó hatalmi kérdéseket a kistérségi rendszerbe, az okmányirodához csatolva, de ehhez informatikai beruházásra és a közigazgatás finanszírozására van szükség. Erről itt szó nincsen! Mégpedig megfelelő szintű finanszírozásáról beszélek. Ha jót akarunk, ahhoz jó szakemberek kellenek, tisztességes fizetés és megfelelő invesztíció, befektetés. Itt erről szó nincsen!

Így ez a törvényjavaslat, hogy mást, a részleteket, a hatásokat, a pénzügyi számításokat és a szükséges egyéb más intézkedéseket nem teszi mellé, ez nem is hogy félkarú így, hanem végtelen kicsi szelete csak az egész ügynek, annak a szándéknak, amit én tisztelek és becsülök; a közigazgatás korszerűsítése, a közszolgáltatás korszerűsítése helyes dolog.

300

CsE 301-310 Babák folyt.

Helyes dolog, támogatólag tudok hozzáállni. De így, egy szeletét szabályozva és nem látva a jövőjét? Igazából ez az irat is erről szól, ennyi a hét szövetség vélekedése, és ingerültek voltak a polgármesterek, mert ezekre a kérdésekre nem kaptak választ. Miért lesz nekik ez jobb? Most is forráshiányosak. Veszekedni fognak azon, hogy hogyan osztozkodnak a veszteségeken, az alulfinanszírozottságon? Nemcsak az a baja a magyar közoktatásnak, hogy a kistelepüléseken esetleg nem biztosítja az esélyegyenlőséget a gyerekek fejlődéséhez és tanulásához, mert nagyon nehéz egy kistelepülésen felső tagozatot fenntartani, sőt, még általános iskolát is, hanem az a baj, hogy az iskolák technikai feltételei, ha vannak, és az iskola még nem is dől össze, az állami finanszírozás olyan csekély, hogy az katasztrofális.

Hadd mondjak egy példát. A városban egyharmad iskola önkormányzati, az általános iskolák. Egy iskolához az önkormányzati normatíván felüli támogatás 137 millió forint. Ez persze megint nem mond sokat, 40 százalék. Ezt helyi adókból kell biztosítani. De minden szolgáltatáshoz helyben gyűjtsünk forrást? Ha a közoktatás állami feladat, nekünk kötelező, akkor az államnak kötelessége lenne gondoskodni róla. Amíg ezek nincsenek biztonságban, nem látják biztonsággal, hogy mit miért csinálnak a kistelepülések, nem lesznek igazából partnerek. Azt kellene belátni, hogy nem ellenséges véleményként igyekszem megfogalmazni, hanem segíteni szeretnék. Németországban az a modell működik, hogy a település stabilan működik, a polgármester és a testület dönt települési kérdésekben, a közigazgatást pedig az állam megoldja. Finanszírozza a közfeladatokat. Hol vagyunk mi ehhez?

Amikor a kormány megtette az elmúlt ciklusban azt, a Medgyessy-kormány első intézkedése kapcsán, hogy az 50 százalékos béremelést három hónapig finanszírozta, utána a többi a nyakunkba vágta. A béremelésekre és a gázáremelésekre, tavaly is 25 százalékos volt a gázáremelés, semmi finanszírozást nem kaptunk. Ezt mind helyben kell kitermelni, és gyűlik az adósság a településen. Ott, ahol voltam, azok a települések mind forráshiányosak, működési hitellel küszködnek, nemhogy fejlesztésekre gondoljanak.

Tehát azt mondom, hogy látni kell a részleteket, és partnert szerez maga mellé a kormány akkor, ha nem rafinériával gondolja ezt megoldani, hanem széles körben megbeszélve és a részletekig belemenve, a kormányzás és a többi tárca orrára is koppintva. Nem akarnak a települések törvénysértők lenni, de sokszor kénytelenek nagyon tizedrangú megoldásokat találni ahhoz, hogy túléljék azt az alulfinanszírozottságot, ami jellemzi jelenleg az önkormányzatokat. Mindig azt szoktam mondani az állami költségvetés tárgyalása kapcsán, hogy a települési közigazgatás és közszolgáltatások 10 millió magyar állampolgárt érintenek. És nem mindenki van olyan jó helyzetben, mint Keller képviselő úr körzete, hogy az iparűzési adóval és az adóbevételekkel dúskálnak a pénzben. Az országnak vannak szegény részei, ahol a közvilágítás és az óvoda kinyitása, a pedagógus bérének kifizetése komoly gondokat okoz. Ha nem akarjuk ezt rendbe tenni, akkor nem működik a dolog.

Szeretném támogatni, de magam sem tudom istenigazából ezt a tegnap megszerzett törvényjavaslatot, és nem lehet igazából jó szívvel támogatni, ha nem látok mögé, nem látom a folytatást. Ha látjuk az alagút végét, biztos, hogy több partnert lehet hozzá szerezni. Ezzel nem kívánok élcelődni, volt rá négy év, úgy gondolom, hogy jelentős szakmai előkészítő munka folyt, de ez a törvényjavaslat nem tartalmazza azt sem, amit a jogalkotásról szóló törvény előír. Köszönöm szépen, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm. Képviselő úrnak mondom, hogy a bizottság döntése alapján a 7. És a 8. Napirendi pontokat együtt tárgyaljuk, tehát ha a 8-hoz is hozzá kívánna szólni, akkor most van rá mód. (Babák Mihály jelzi, hogy nem.) Amennyiben nem és több jelentkezés nincs, akkor együttes zárszóra megadnám a szót az előterjesztő képviselőjének. Önöket illeti a szó.