KPSZB/5/2006.
KPSZB/5/2006-2010.
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2006. június 29-én, csütörtökön 9 óra 12 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Keller László szóbeli kiegészítése
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Dr. Hargitai János szóbeli kiegészítése
A kormány álláspontjának ismertetése
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Dr. Tordai Csaba szóbeli kiegészítése
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Az európai szövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása
Dr. Hutter Helga szóbeli kiegészítése
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
A kormány álláspontjának ismertetése
Döntés az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról
Kotán Attila szóbeli kiegészítése
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Dr. Rádli Katalin szóbeli kiegészítése
A bizottság által benyújtandó módosító javaslatok tárgyalása
A bizottság által benyújtandó módosító javaslatok tárgyalása
A bizottság által benyújtandó kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása
A házipénztár adóról szóló törvényjavaslathoz benyújtandó kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása
A bizottság által benyújtandó kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása
Napirendi javaslat:
Az ülés résztvevői:
A bizottság részéről:
Megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Burány Sándor (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Lengyel Zoltán (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Burány Sándor (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Keller László (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Keller Lászlónak (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Molnár László (MSZP) Farkas Imrének (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Lakos Imre (SZDSZ) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Lengyel Zoltán (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz).
Meghívottak részéről:
Hozzászólók:
Dr. Tordai Csaba, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezetője
Dr. Hutter Helga, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Puskás Imre, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal főosztályvezetője
Kotán Attila, az Oktatási és Kulturális Minisztérium főosztályvezetője
Dr. Rádli Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Barabás Zoltán, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Zarándy Tamás, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium osztályvezetője
Dr. Bathó Ferenc, a Pénzügyminisztérium főcsoportfőnöke
Lucz Zoltánné, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Szikszainé dr. Bérczes Anna, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Görözdi Zsuzsanna, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Hadi László, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Magony Krisztina, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 12 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Tisztelettel köszöntök mindenkit. A bizottsági ülést megnyitom. Köszöntöm a bizottság tagjait, munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm a sajtó munkatársait, mindenkit, aki a bizottsági ülésünk iránt érdeklődik. Köszöntöm a meghívottakat is, akik napirendi pontjainkhoz érkeztek.
Az írásbeli napirendi ajánláshoz kiegészítés érkezett. Ennek tartalma, ha jól látom két javaslat megtárgyalására irányul, az egyik a közbeszerzésekről szóló törvény módosítása, a másik a közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvény módosítása.
Kérdezem, hogy kíván-e ehhez valaki hozzászólni, hiszen a Házszabály szerint erre lehetőség van. (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Akkor szavazás következik a módosított napirendi ajánlásról. Ki az, aki ezzel egyetért? (Szavazás.) Ellene? Tartózkodott? Nem volt ilyen. A bizottság elfogadta a napirendjét.
Az 1. napirendi pontunk a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/454. számmal. Kérdezem, hogy az előterjesztő képviselője jelen van-e. (Nincs jelentkező.) A minisztériumtól nem érkezett ide senki. (Az elnököt tájékoztatják, hogy egy másik bizottság ülésén vesz részt.) A gazdasági bizottságtól van-e itt valaki? (Nincs jelentkező.) Nincs. Azt javasolnám, hogy a 2. napirendi ponttal folytassuk, és majd visszatérünk erre, ha megérkezik az előterjesztő képviselője. Keller László jelentkezett. Parancsoljon!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Nem jelentkeztem, elnök úr, hanem azt jelzem, hogy az elnök úr kért arra, hogy képviseljem a gazdasági bizottság álláspontját a bizottsági ülésen. Ha megengedi elnök úr, akkor képviselem, ha nem, akkor nem.
ELNÖK: Nekünk ez megtiszteltetés, képviselő úr, ha ön ezt képviselni tudja. Úgyhogy azt javaslom, hogy tárja fel ennek az előterjesztésnek a rejtelmeit. Kíváncsian várjuk. Keller Lászlóé a szó mint a gazdasági és informatikai bizottság önálló indítványának képviselőjéé. Parancsoljon!
Keller László szóbeli kiegészítése
KELLER LÁSZLÓ (MSZP) előterjesztő: Köszönöm szépen, elnök úr, a nagyvonalúságát. Az Országgyűlés megalakulását követően átrendezésre került a politikai és közigazgatási államtitkárok státusa, erre figyelemmel szükséges rendezni a Közbeszerzések Tanácsa, illetve a döntőbizottság vezető státusait is. A gazdasági bizottság erre tett javaslatot. Tisztelettel kérem a bizottságot, hogy ezt támogassa, annál is inkább, hogy ezt az átmeneti helyzetet, amely gyakorlatilag június elsejétől fennáll, mielőbb rendezni tudjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdés, észrevétel van-e? Kíván-e valaki hozzászólni? Hargitai János, parancsoljon!
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): A dolog láthatóan sürgős, ezt nem említette az előterjesztő. Ugyanis nemrég fogadtunk el egy törvényt, amin még meg sem száradt a tinta, és máris hozzá kell nyúlni. Keller képviselő úr elmondta, hogy ebben a nagy kapkodásban, a nyári melegben nem sikerült ezt a kérdést hiánytalanul rendezni. Az ellenzék mindig azt mondja, és ezt mondtuk mi is, hogy a kormányzati szerkezet kialakításával lehet, hogy nem értünk egyet, de ez a többség jogosítványa, hogy kénye-kedve szerint alakítsa a kormányzatot. A döntőbizottságot, amely a közbeszerzéseket vezényli, persze nem tekintem ebbe a körbe valónak, ahol ez ilyen automatikus lenne, de azt gondolom, hogy ez most tényleg csak egy technikai pontosítás, és az, amit tegnap elmulasztottak normálisan megcsinálni, azt most helyre akarják tenni. Mi ehhez bátorítást adunk.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Az Igazságügyi Minisztérium részéről esetleg megérkezett-e, aki a kormány álláspontját tudná képviselni? (Nincs jelentkező.) Nem. Jó. Nem feltétlenül kell nekünk kormányálláspont, e nélkül is tud a bizottság az általános vitára való alkalmasságról dönteni. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Az előterjesztő képviseletében kíván-e még képviselő úr hozzászólni? (Keller László jelzi, hogy nem.) Nem.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Akkor a szavazás következik. Kérdezem tehát, ki az, aki a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot T/454. szám alatt általános vitára alkalmasnak találja. Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Tartózkodott? Hat. Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság 16 igen szavazattal, 6 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést.
Ki lesz a bizottsági álláspont ismertetője? Keller Lászlót javaslom. Van-e más javaslat? (Nincs jelentkező.) Nincs. Köszönöm szépen. Akkor ezt a napirendi pontot lezárom.
Következik a 2. napirendi pont, a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, szintén az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm az Igazságügyi Minisztériumból itt lévő urat. Az előterjesztők képviseletében van-e itt valaki? (Nincs jelentkező.) Nem látok ilyet. Akkor Hargitai Jánosnak adok szót. Képviselő úré a szó.
Dr. Hargitai János szóbeli kiegészítése
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP), előterjesztő: Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ez az előterjesztés, most már nem tudom, hányadszor, az Országgyűlés létszámcsökkentésének valamifajta újabb kísérlete. A létszámcsökkentési szándék közöttünk erősen megvan, a mikéntje mindig kérdéses. Induljunk el egyszer ezen az úton, amit ez a javaslat megcéloz.
A kormány álláspontjának ismertetése
ELNÖK: Köszönöm. Kormányálláspont?
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A kormány álláspontja az, hogy a képviselők létszámát és a választási rendszert nem lehet egymástól elválasztani. Ha most azt mondja a parlament alkotmányozó hatalomként, hogy legfeljebb 200 képviselőből álló parlamentet szeretne, ez lényegében azt jelenti, hogy vagy tiszta listás, vagy pedig túlnyomórészt egyéni választókörzetekből álló választási rendszert tételez fel, mert a jelenlegi vegyes rendszer, általában véve a vegyes rendszer nem nagyon tartható fenn 200 parlamenti képviselővel, mert akkorák lennének az egyéni választókerületek, hogy az már illúzióvá tenné a képviseletet.
Jelen formájában tehát ezt a törvényjavaslatot a kormány biztos, hogy nem támogatja, az általános vitára való alkalmassággal azonban egyetért, és a parlamenti vitában lesz arra lehetőség, hogy a létszámhoz a választási rendszer alapjait rögzítő rendelkezések társuljanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az én törvényalkotói véleményem szerint elég furcsa, hogy bár formálisan a kormány csupán véleményt mond, valójában beleszól kormányzatként abba a parlamenti jogkörbe, hogy a parlament működését, létszámát, nagyságát befolyásoló törvényt, jelen esetben az alkotmányt hogy s mint szabályozza. Ezt igazából nem tartom túl szerencsésnek. Nem kormányzati kérdés ez.
Ezen túlmenően láttuk azt, konkrétan, tartalmi oldalról megközelítve a problémát, hogy nem sikerült megnyugtató konszenzusra lelnünk, miközben a szándéknyilatkozatok szintjén a vélemények hasonlóak. Ezért kezdeményezte most ez az indítványt, ami Hargitai János is elmondott, erről az oldalról az ügy rendezését. Ha tényleg a deklarációkon túlmenően is komoly az eltökéltség a túloldalon arra, hogy ez a törvényi szabályozás fékként kikényszerítse ennek lehetőségét, akkor kérem, támogassák. Ha nem gondolják komolyan, akkor természetesen nem. De az alkotmány előírása rövid időn belül, jó esetben, normális esetben kikényszerítené a parlamentből az ennek megfelelő egyéb törvénymódosításokat, amik szükségesek ahhoz, hogy tartalommal megtöltsük, és az alkotmány betűit is kövessük az elkövetkező időben.
Tehát, amennyiben komolyan gondolják, akkor várnám a támogató javaslatokat, függetlenül a kormány álláspontjától, mert azt gondolom, a kormány ebben a kérdésben nem kompetens, legalábbis nem szabadna normális esetben, egy normális demokráciában, hogy az legyen.
ELNÖK: Köszönöm. Keller László.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Két kérdésem lenne az előterjesztőhöz, elnök úr. Az egyik, hogy komolyan gondolják-e azt, hogy alkotmányban rögzítenek feladatot a kormány számára? Merthogy a 2. § erről szól.
A második kérdésem pedig az, hogy mi történik akkor, ha az Országgyűlés a beterjesztett javaslatot nem tudja elfogadni. A kormány eleget tesz az alkotmányban foglalt kötelezettségének, beterjeszti az Országgyűlés elé a törvény végrehajtásához szükséges javaslatot, de az Országgyűlés nem tud megbirkózni vele. Van ilyenre példa, mondjuk a nemzeti kisebbségek választásáról szóló törvénnyel kapcsolatban sem tudott megbirkózni az Országgyűlés az országgyűlési határozatban foglalt előírással. Ráadásul alkotmányban rögzítünk feladatot, de nem tudjuk elfogadni, mert nem alakul ki a kétharmados többség adott esetben, és ha mégis elfogadásra kerülne ez az alkotmány, akkor 2010 márciusára eljutnánk oda, hogy az alkotmányban rögzítve van, hogy 200 főből áll az Országgyűlés testülete, de nincs hozzá választójogi törvény. Utána mi fog történni, 2010 áprilisában? Hogyan választ a nép Országgyűlést ennek az alkotmánymódosításnak az alapján?
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Úgy gondolom, a montesquieu-i hatalommegosztás elvének megszületése óta nyilvánvaló, hogy a törvényhozó hatalom szempontjából nem bír teljes relevanciával a kormány álláspontja. E tekintetben is ezt a szabályt kell alkalmazni, a parlament, a megválasztott képviselők a törvényhozó hatalom gyakorlói, és maguk határozzák meg azt, hogy mi legyen az alkotmányban, amivel kapcsolatban ugyan lehet véleménye a tisztelt végrehajtó hatalomnak, de a parlament szuverenitásába nem szólhat bele. Így tehát számomra nem bír relevanciával, hogy van-e véleménye, vagy sem a kormánynak. Miután itt a parlamenti képviselők a törvényhozó hatalom letéteményesei, maguknak kell meghatározni. Az a kérdés fikció, hogy ha a kormány beterjeszt egy törvényjavaslatot, és a parlament netán nem fogadja el, akkor a parlament felelőssége, hogyan és miként lesz választás.
Én tisztelem a parlamenti képviselőket, és a parlament fog valamilyen konszenzust találni, megkeresi azt, hogyan lehet egy vitás kérdést megoldani. Ugyanis a törvényhozó hatalomnak kötelessége a felmerülő problémákat megoldani, és törvényt alkotni arról, hogy valamilyen úton-módon, a konszenzust követve kialakuljon valamilyen álláspont. Felvetődik itt az a kérdés, hogy ha a jelen lévő parlamenti képviselők ezt a javaslatot nem támogatják, akkor álságos az álláspontjuk, ugyanis nem akarják a parlament létszámát csökkenteni. Itt eldől az, hogy ha a megválasztott parlamenti képviselők, vagy listás parlamenti képviselők, akik a törvényhozó hatalom letéteményesei, nem támogatnak egy ilyen javaslatot, akkor az egész csak szóbeszéd, színjáték arról, hogy a parlament létszámát csökkenteni kell.
Ha bekerül a parlament elé egy törvényjavaslat, legyen az akár az alkotmány, ez a parlamenti vita alakulhat úgy, a módosító indítványok révén formálódhat úgy, hogy konszenzust talál majd a tisztelt Ház. De úgy gondolom, ehhez az első lépést meg kell tenni, mert szükségeltetik a parlament létszámának csökkentése, és ha most önök nem szavazzák meg, hogy a Ház elé kerüljön, és tárgyalhassuk, akkor önök nem is akarnak semmit sem komolyan ebben a kérdésben, csak beszélnek, beszélnek, ahogy éveken keresztül ezt teszik. Nem tudom, meddig tehetik. Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam.
ELNÖK: Köszönöm. Barabásné Czövek Ágnes.
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Hallgatva a vitát, és látva ezt az előterjesztést, egy mondatát kiemelném az indokolásból: "elviekben valamennyi parlamenti párt egyetért a képviselői létszám csökkentésével, az eddig folytatott tárgyalásokon azonban nem sikerült egyezségre jutni." Azt gondolom, hogy ez tipikusan az az eset, amelyhez, ha nincs meg a többpárti egyezség az alapelvekben, akkor ezt nem a parlament előtt tudjuk valójában megalkotni. Hiszen azon túlmenően, hogy az alkotmányban akarunk valamit rendezni, van egy csomó egyéb törvényi háttér, és az alapelvekben mindenképpen egyezségre kellene jutni. Az nem egyezség szerintem, hogy most például a szocialisták benyomják, hogy 300 fő, az SZDSZ, hogy 250 fő, a Fidesz, hogy 200 fő. Nem erről szól a dolog.
Igen, csökkenteni akarjuk. Igen, végig kell gondolni a teljes választási rendszert. Igen, végig kell gondolni, hogyan akarjuk képviselni a választókat, hogy ez egyfordulós, vagy kétfordulós választás legyen. Úgy gondolom, ha nem egyszerűen egy politikai kommunikációt akarnak a pártok, akkor leülnek, és előtte megegyeznek, utána tudjuk a teljes törvényi hátteret bevinni. Akkor már lehet csiszolni az egyes törvényeket a parlament színe előtt, de egyébként ez soha nem jut el abba a fázisba, amit valamennyien szeretnénk. Azt pedig nem tartom álságosnak, hogy a minisztérium képviselője azt mondta, hogy igen, a kormány általános vitára alkalmasnak tartja, mert ezzel nem minősítette, hanem azt mondta, hogy a képviselők szíve joga, hogyan döntenek. Az más kérdés, hogy nem tudja értelmezni ez alapján a benyújtott törvényjavaslat alapján, hogy mit lehet azzal kezdeni, hogy 200 fős legyen a parlament, és semmi mást nem tudunk ehhez hozzátenni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Hargitai János.
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP), előterjesztő: Keller képviselő úr konkrét kérdésére válaszolva, hogy mi van akkor, ha az alkotmány rögzít egy időpontot, amitől kezdve egy 200 fős parlamentet várna el, és ez a törvény nem születik meg. Nem az első eset lenne, hogy az alkotmány rögzít valamit, és aztán futunk az alkotmány után, mert van egy kényszer, mert az alkotmány kötelez minket, hogy teljesítsük ezt a feladatot. Erre pont ez a jó hivatkozási terület, amit a kisebbségi választások kapcsán mondtunk, ugyan ez nem az, amire Keller képviselő úr gondolt. Az az országgyűlési határozati javaslat, amit nem tartott be a parlament, a kisebbségi önkormányzatok választására vonatkozó alkotmányos környezetet évekkel ezelőtt megváltoztatta, és most a választásokra nagy nehezen, de megcsináltuk az új kisebbségi választójogi törvényt. Tehát van erre példa.
Egyébként azt elfogadom, hogy nem a legízlésesebb dolog egy alkotmányba egy ilyen határidőt beépíteni és, ha úgy tetszik, az alkotmányt technikai kérdésként kezelni, de ahogy Babák képviselőtársam elmondta, igen, a dolog arról szól, hogy prés legyen rajtunk, különben csak beszélünk az egészről még 25 évig, és sosem fog csökkenni a parlament létszáma. Ez végre egy olyan erős kényszer lenne, ami minden pártot arra kötelezne, hogy komolyan gondolja az egészet. Ezért folyamodtunk ehhez a megoldáshoz. És a válaszom az, ha ez mégsem történne meg, akkor nyilvánvalóan módosítani kell az alkotmányt, tehát technikailag a kérdés kezelhető. Elfogadom, hogy nem a legelegánsabb, de már rég túl vagyunk azon, hogy elegáns megoldásokkal kísérletezzünk a háttérben, kommunikáljunk a sajtónak, és valójában ne csináljunk semmit. Itt a lehetőség, képviselő úr, ha megszavazzák, akkor rajtunk van a prés, és ez megtörténhet, csak mellé kell állni.
Hogy ez a 200 fős parlament hogyan állna össze, erre vonatkozóan ez a törvényjavaslat gyakorlatilag nem mond semmit. Ilyen szempontból viszonylag szabad a keze a kormánynak, hogy a maga tudását belevigye a rendszerbe. Azzal sincs gond, hogy a kormányt kötelezi egy törvény benyújtására. Egyébként, ha ez nem lenne ide leírva, a kormány akkor is ebben a helyzetben lenne, mert az alkotmány kötelezi a kormányt arra, hogy az alkotmány végrehajtása érdekében a törvényeket benyújtsa, attól függetlenül, hogy ezt még külön nevesítjük is erre a törvényre vonatkozóan. Ez általában igaz a kormányra, hogy ilyen kényszer alatt él. Úgyhogy nem gondolom azt, még egyszer mondom, hogy ez a legelegánsabb megoldás, de a jelenlegi helyzetben más megoldást nem látunk ahhoz, hogy komolyan vegyük végre egymást. Ezért kérem, támogassák ezt a javaslatot!
ELNÖK: Tukacs István következik.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A magam részéről nem vagyok hajlandó másról vitázni, csak az előterjesztés tartalmáról. Tehát az előterjesztés vélt vagy valós szándékairól abszolút módon nem. Az előterjesztésben van a 19. §-nál egy kezdőmondat a (2) bekezdésben: " az Országgyűlés legfeljebb 200 képviselőből áll." Ezt tartalmazza az Országgyűlés létszámára vonatkozóan az előterjesztés, nem többet és nem kevesebbet. Nem azt, hogy csökkenjen, nem azt, hogy kikényszerítsünk majd ezt, vagy azt, vagy amazt. Ez a szabályozás, amelyet javasol az előterjesztő.
Három dolog miatt nem elfogadható az előterjesztés számomra. Egy: A 200 fő miatt. Teljes egészében azonosulok azzal a véleménnyel, ami a kormány képviselője részéről elhangzott, hogy 200 fős parlamentet vegyes választási rendszerben, kezelhető egyéni választókerületek megtartásával, a szavazatvesztés minimalizálásával képtelenség működtetni. Ezt egyébként az előterjesztők pontosan tudják. Tehát nem a mi találmányunk ez. Ugyanúgy tisztában vannak a 200 fő ilyen típusú veszélyeivel.
A második: Nem tartom nem ízlésesnek, vagy kevéssé elegánsnak az alkotmányban való technikai szabályozást. Elfogadhatatlannak tartom, nem az alkotmány dolga.
Harmadrészt szeretnék rámutatni annak az érvelésnek a némileg megalapozatlan voltára, ami azt mondja, hogy aki nemmel szavaz erre az előterjesztésre, az arra szavaz, hogy nem akarja csökkenteni a parlament létszámát. Nem kérem, aki erre nemmel fog szavazni, arra fog szavazni, hogy nem kívánja kezelhetetlen 200 fős létszámra csökkenteni a köztársaság parlamentjét. A személyes szavazatom tehát nem lesz ebben. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Valami félreértést el kell oszlatnom, Czövek Ágnes asszony mondotta, hogy álságos. Igen, ha nem támogatják, akkor álságos, mert csak beszélnek.
Tisztelt Hölgyek, Urak! Tisztelt Bizottság! Tegyenek le javaslatot. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség komolyan vette a parlament csökkentését, letett egy törvényjavaslatot. Senkit sem akadályoz a Házszabály abban, hogy letegyen. Önök nem tettek le. Nekünk itt a javaslatunk, és ez alkalom arra, hogy - ne mutyizva, és ne konszenzusokat keresve, ami úgysem fog kialakulni, mert nem gondolják komolyan, és ez most már szent meggyőződésem, hanem csak beszélni akarnak róla -, tegyenek le egy másik javaslatot.
A másik kérdés, hogy kezelhetetlen, vagy sem. Úgy gondolom, hogy megadja ez a törvényjavaslat a kormánynak azt a felelősséget és kötelezettséget, hogy 2007. április 30-ig gondoskodjon egy törvény végrehajtásához szükség törvényjavaslat Országgyűlés elé terjesztéséről. Tehát a kormány szabad kezet abban, hogy a 200 fős parlament választásával kapcsolatos metódusokat, variációkat beterjessze a tisztelt parlament elé, hiszen a törvényjavaslat beterjesztése a kormány feladata. Szeretném megismételni a véleményünket: A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség letett egy javaslatot, nem beszél, hanem cselekszik, az lehetséges, hogy nem tökéletes, nem hisszük róla, hogy tökéletes, de letettünk egy törvényjavaslatot. Az önök részéről nincs ilyen. Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy ha nem szavazzák meg, az egész viselkedésük álságos és hazug. Köszönöm szépen a szót. (Kovács Tibor: Tegnap volt az általános vitája.)
ELNÖK: Köszönöm. Ha jól látom, szavazhatunk. Nem, a kormány még szót kért. Parancsoljon!
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Két dolgot szeretnék mondani. Az egyik, hogy a kormány a képviselők létszámának csökkentésére irányuló, kidolgozott törvényjavaslatot terjesztett az Országgyűlés elé két hónappal ezelőtt. Olyat, ami nemcsak számokkal dobálózik, hanem részletesen kidolgozott választási rendszert tartalmaz.
A másik felvetés, amit a tisztelt bizottság figyelmébe ajánlok, hogy a törvényjavaslat szerinti 200 fős parlament a javaslat kihirdetésének napján hatályba lép, a Magyar Országgyűlés működése a törvényjavaslat kihirdetésének napján alkotmánysértővé válik, hacsak 186 parlamenti képviselő nem mond le a mandátumáról.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Jó. Köszönjük. Az elhangzottak nyilván segítették az értelmezést. A szavazás következik. A Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/297. szám alatt, Répássy Róbert, Rubovszky György és Salamon László képviselők indítványa általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk. Kérdezem, ki az, aki az általános vitára való alkalmasságot támogatja. Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Nyolc. Nem támogatja? Tizenhét. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság 8 igen szavazattal, 17 nem ellenében nem tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot.
A többségi álláspontot Kovács Tibor, a kisebbségi álláspontot Babák Mihály ismerteti majd. Más javaslat nincs. Köszönöm szépen.
Áttérünk a következő napirendi pontra, a közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására, T/366. számmal. Szintén az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. A kormányálláspontot ki képviseli? Megadom a szót, parancsoljon!
Dr. Tordai Csaba szóbeli kiegészítése
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Négy pontban emelném ki a törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseit. Ha a jelenleg közszférában foglalkoztatott személynek megszűnik a jogviszonya, a hathónapos felmentési idő felénél mentesíteni kell a munkavégzési kötelezettség alól. Amennyiben a munkavégzés alóli mentesítés ideje alatt ismételten elhelyezkedik a közszférában, akkor megkapja az új helyen is a fizetését és még a felmentési időből hátralévő fizetését is a régi munkahelyéről. Részben ennek a kiküszöbölésére irányul a javaslat.
Másfelől a létszámcsökkentés elrendelésére a közfeladatok rugalmas ellátása érdekében az adott szerv vezetője is lehetőséget kap. Jelenleg ehhez parlamenti, kormány-, vagy képviselőtestületi döntés szükséges.
A harmadik legfontosabb pont a törvényjavaslatban, hogy jelenleg az akár alkalmatlanság címén is felmentett köztisztviselőnek másik munkakört kell felajánlani, ami olyan helyzetet eredményez, hogy a munkáját nyilvánvalóan alacsony színvonalon végző embertől sem tud jogszerűen megválni a közigazgatás.
A negyedik pont a központi hivatalok és a közigazgatási hivatalok vezetői felső korlátos személyi illetményének megállapítását teszi lehetővé. Ennek az az alapja, hogy a Ktv.-ben a legmagasabb beosztás a főosztályvezetőé, a központi hivatalok, illetve közigazgatási hivatalok esetében összetorlasztaná a különböző vezetői szintek illetményét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdése, észrevétele van-e valakinek, hadd kérdezzem meg. Hargitai János.
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Kérdésem lenne a kormány, vagy a kormánypártok képviselőihez, ha tudnak válaszolni. Önök mindig a társadalmi érdekegyeztetés bajnokainak tüntetik fel magukat. Vajon a beterjesztett törvényjavaslat mennyire bírja, mondjuk azoknak az érdekképviseleteknek az álláspontját, amelyek a közszférát lefedik, vagy milyen vitatott kérdések voltak a feltételezett érdekegyeztetés során?
ELNÖK: Van-e más észrevétel? Igen, parancsoljon képviselő úr.
SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány képviselőjétől kérdezném, hogy ezzel összefüggésben a saját hatásköri döntéseknél, amikor nem a kormány, nem önálló fejezetet képező szerv döntéséről van szó, hanem helyi költségvetési szerv döntéséről, a létszámcsökkentéssel arányos költségvetési támogatás igényelhető-e, illetőleg hogyan alakul ez. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Keller képviselő úr.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Azt szeretném kérdezni, bár nem ennek a törvénynek a hatálya alá tartozik, de szervesen összefügg ezzel a törvényjavaslattal, és azért kérdezem, mert nem tudom: Mi van akkor, ha országgyűlési képviselő egyébként miniszter, vagy államtitkár, és megszűnik ez a beosztása? A végkielégítés szempontjából hogyan minősül az országgyűlési képviselősége? Ha a köztisztviselő megkapja a felmentési időre szóló bért, és mégis elhelyezkedik, akkor ott a visszafizetési kötelezettség fennáll. Hogyan minősül ebben az esetben? Nem tudom, világos-e a kérdés? Az igazságosság irányát feszegetem. (Babák Mihály jelentkezik.)
ELNÖK: Igen.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, a szót. Úgy gondolom, nagyon fontos, amit képviselőtársaim emlegettek, hogy ugyan mit mondanak erről a törvényjavaslatról a szakszervezetek, az érdekképviseletek. A közszférában dolgozók nagymértékben befolyásolják a végrehajtó hatalomban, az államigazgatásban a hangulatot. Ezért nem volna jó, ha minden tekintetben szembe menne ez az ő véleményükkel. Nem ismerem, kérdezem, mikor kaphatjuk meg a véleményüket, hogy esetleg abból az általunk is helyesnek vélt érdekeket képviselhetnénk a parlamentben, a közszférában dolgozók érdekében is. Szeretném tudni, mikor kaphatjuk meg. Köszönöm.
ELNÖK: Mádi László.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az új képviselők számára is jelezném, hogy a törvényalkotás egyik hüvelykujj-szabálya, hogy hatástanulmányokat mellékeljenek a törvényjavaslatok mögé, mert csak úgy tudunk felelősen dönteni, ha az információk birtokában vagyunk. Ebben az esetben ilyet nem kaptam. Két alternatívára vonatkozóan kellene pontos képet látnunk ahhoz, hogy felelősen tudjunk dönteni parlamenti képviselőkként ebben a kérdésben. Jelenleg az egyik alternatíva a státus quo. A jelenlegi helyzetben a prognosztizált létszámleépítések költségvetési, illetve államháztartási kiadásai hogyan néznek ki a 2006-2007-es években, és amennyiben ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, hogyan nézne ki ennek alapján a 2006-2007-es években? Csak hogy pontosan lássuk a különbségeket, amiket a törvényjavaslat előidéz a várható, prognosztizált idei és jövő évi elbocsátások tekintetében.
Közgazdaságilag hasznosnak lehet ítélni a bevételi oldal növelését, a kiadási oldal csökkentését az egyensúly helyreállításának érdekében, de attól tartok, hogy a kiadások csökkentésének létszámleépítéssel történő megoldása rövid távon semmiképpen nem jár megtakarítással. Ennek a pontos számaira lennék kíváncsi, mert anélkül, azt hiszem, a szocialista képviselők sem tudnak felelősen dönteni, hogy ezzel ne lennének tisztában. Tehát a kérdésekre várnék először választ. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Úgy látom, hogy több kérdés, észrevétel nincs, akkor az előterjesztőnek adnám meg a szót. Bocsánat! Farkas képviselő úr? Igen.
FARKAS IMRE (MSZP): Azt szeretném megkérdezni, elnök úr, hogy a kérdések után lesz még lehetőség vélemények elmondására, vagy ezt most tegyük meg.
ELNÖK: Türelem, képviselő úr, lesz. De akár most is mondhat véleményt, nincs korlátozva egyetlen képviselő sem. Kíván most hozzászólni? (Jelzésre.) Nem kíván egyelőre, akkor az előterjesztőé a szó. Parancsoljon!
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslatot az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács megtárgyalta a múlt héten. Nem vettem részt az OKÉT ülésén, de legjobb ismereteim szerint nem támogatta. A saját hatáskörben elrendelt létszámcsökkentéshez nyújtott központi támogatásról a Pénzügyminisztérium tudna tájékoztatást adni. Legjobb ismereteim szerint nincs ilyen terve a kormánynak, mert nem központilag rendeli el a létszámcsökkentést, hanem a szerv vezetője fogja elrendelni, ha rendelkezésre állnak az ehhez szükséges források.
A törvényjavaslat költségvetési kihatásait illetően a közszféra leépítése ettől a törvényjavaslattól kevesebb pénzbe nem, vagy csak alig kerülne, hiszen sem a végkielégítés összegét nem csökkenti, sem pedig a felmentési idő hosszát. Egy szűk személyi körről van szó, amely közvetlenül a felmentését követően ismételten a közszférában tud elhelyezkedni, de az ő esetükben is a korábbi jogviszonyuk a későbbiekben a végkielégítés alapja lehet. Az kétségtelen, hogy ha a törvényjavaslat elfogadását követően közölnek felmentést valakivel, akkor, mivel a hathónapos felmentési idő végén kell a végkielégítést kifizetni, ez pénzforgalmi alapon minden bizonnyal átcsúszik 2007-re. Számviteli ismeretek hiányában azt nem tudnám megbecsülni, hogy az Eurostat hogyan fogja elszámolni ezt. De arra ígéretet teszek képviselő úrnak, hogy a következő bizottsági ülésig erről a Pénzügyminisztérium munkatársaival konzultálni fogunk, és tájékoztatást fogunk adni.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nagyon méltányolom a kormányzat jelen lévő képviselőjének ezt az álláspontját, egy jó szándékú, becsületes álláspontnak tartom. Ugyanakkor azt gondolom, hogy így nem lehet dolgozni parlamenti szinten, hogy ennek hatásait ne lássuk pontosan. Így nem lehet dönteni. Itt kellene ülni egy kompetens embernek, aki számokat tud nekünk mondani, lehetőség szerint nemcsak verbálisan, hanem táblázatos formában, papíron, hogy lehessen világosan érteni. És most nem is az ellenzéki képviselőket védem ezáltal. A kormánypárti képviselőknek kell majd kiállni a helyi választókerületi nyilvánosság elé és megvédeni ezeket az intézkedéseket. Nem fogják tudni megvédeni, ha nincs megfelelő, világos információjuk arra nézve, hogy mivel jár ez.
Ami az utolsó mondatból világossá vált, hogy ez a 2006-os államháztartást kozmetikázza valószínűleg, hiszen a kifizetések átcsúsznak 2007-re. Akkor a 2007-es mérlegeket fogja rontani, de a 2006-ost javítja. Azon túlmenően önök biztosan tudnak, lehet, hogy nálam jobban is tudnak olyan példákat mondani, amikor az ilyen létszámleépítések csak virtuális leépítések voltak, mert vagy kiszervezéssel, vagy ugyanabban a létszámban lényegében visszavették ugyanazokat az embereket, vagy másokat. Én a rendőrségnél tudok tömegével ilyeneket, hogy negyvenegynéhány évesen nyugdíjba mentek, és utána ott dolgoznak megbízással, részmunkaidőben, végzik a régi feladatukat, csak nyugdíjat kapnak a fizetésük mellé. (Domokos László: Az igazságosság jegyében.)
Az ember esze megáll azon a pazarláson, amit önök eltűrnek ilyen tekintetben. Ha itt nem humánusabb leépítést hajtunk végre, milyen garanciák vannak arra nézve, hogy ezek érdemlegesen, tartósan csökkentik a létszámot, és tényleg teljesítményalapon történnek-e. Ezek nagyon fontos kérdések, ezekre önöknek kell majd választ adniuk, önök fognak ezekkel szembesülni. Az önök érdekében is kérdezem ezeket. Én addig nem mennék tovább, és azt mondanám, hogy a kormányzat hozza ide ezeket az adatokat, és az lenne szerencsés, ha nem diszkriminatív módon a kormánypárti frakcióknak, mert ugyanolyan képviselő vagyok, mint egy szocialista képviselő. Addig, amíg ezeket nem tudjuk, nem lehet továbbmenni. Addig nem tudjuk lezárni a módosításokat, mert nem tudunk felelősen dönteni. Ezt egy ügyrendi javaslatként is megfogalmaznám, hogy ezt addig tegyük félre, amíg nem kapunk világos válaszokat a kérdésekre, mert anélkül nem lehet dolgozni.
ELNÖK: Hargitai János.
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Azt gondolom, hogy Schwartz Béla kérdése kapcsán nem éppen ez a választ vártam, amikor helyi ismeretekkel rákérdezett arra, hogy mi várható az önkormányzatok világában, lesznek-e majd ehhez források. Meggyőződésem... Mit meggyőződésem! Már rég nincs nekem ilyen tekintetben meggyőződésem, amikor állandóan csalatkozom. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ne legyenek rá források. Ismerünk olyan költségvetést, és ez akkor fog előkerülni, amikor a költségvetést tárgyaljuk, hogy a legizmosabb tétel a növekedés tekintetében a végkielégítésekre fordított összeg volt. Pedig akkor ekkora megszorítások nem voltak, mint amik most készülnek. Tudom helyi gyakorlatból, hogy egy pedagógust, aki 40 éve dolgozik, kormányzati kényszerek miatt elküldeni egy kis önkormányzatnak 4 millió forintot jelent mindennel együtt, amit meg kell előlegezni, és annak egy részét jó esetben vissza tudjuk pályázni. Csak legyen egy-két ilyen személy a csomagolás eredményeként, amibe belekényszerülünk, ez összedöntheti a teljes önkormányzati költségvetést.
Ha az önkormányzatok azokhoz a gazemberségekhez, amelyeket kénytelenek lesznek megtenni, még forrásokat sem kapnak, akkor a rendszer semmilyen szinten nem tud működni. Tehát azt gondolom, hogy a költségvetésben majd meg kell teremteni azokat a forrásokat, amelyeket az önkormányzatok lehívhatnak, különben a rendszer működésképtelen lesz. Persze, az önkormányzat maga hajtja végre ezt a döntést, mert a jogszabályt és főleg a pénzügyi környezetet úgy változtatta meg a kormány, hogy muszáj megcsinálnia, mert nincs más menekvési lehetősége. Ezért az önkormányzatokat ebben nem lehet magukra hagyni.
ELNÖK: Szabados József következik.
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A törvényjavaslatot másik irányból szeretném megközelíteni. Mi, akik a közszférában dolgozunk, de jómagam is, aki valamelyes felügyeletet ellátó munkakört töltök be, tudom, és úgy gondolom, önök is tudják, hogy milyen nehéz ma megválni egy feladata ellátására alkalmatlan köztisztviselőtől, közalkalmazottól. A törvényjavaslat lényegét érintően a belső tartalma azt sugallja, hogy egy igazságosabb, minőségi közellátásra, szolgáltatásra ösztönöz, és lehetőséget ad arra a felügyeletet ellátó szerv vezetőjének, hogy a létszámmal célszerűen tudjon gazdálkodni. Tudjuk mindannyian, hogy a teljesítményértékelések gyakorlatilag formálisak, egy évben egyszer történnek meg, és amennyiben a teljesítményértékelések eltérítik a bért, a munkaügyi bíróságon megfellebbezhetőek. Nyilván most is így történik majd, de a vezetőnek nincs lehetősége év közben, menet közben értékelni a közalkalmazott, vagy köztisztviselő munkáját. Úgy gondolom, ha erre lehetőség van, és az olcsóbb állam a közalkalmazotti szféra minden területét érinti, azt hiszem, közelebb jutunk a célhoz. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály következik.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz). Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Bizottság! Az iménti kormányálláspont előadásánál megdöbbentem. Ugyanis azt mondta az Igazságügyi Minisztérium képviselője, hogy majd egyeztetnek a Pénzügyminisztériummal. Azt olvasom, hogy ez az előterjesztés a Magyar Köztársaság kormányának előterjesztése. Igaz, hogy dr. Petrétei József jegyzi az előterjesztést, de úgy gondolom, a kormány belső dolga, hogy egy törvényjavaslathoz, egy jogszabályhoz mellé tegye mindazt, amit a jogalkotásról szóló törvény előír.
Tisztelt Hölgyek, Urak! Tisztelt költségvetési és pénzügyi bizottság, amely kiegészült a számvevőszéki bizottság elnevezéssel is, úgy gondolom, hogy hosszú évek után illik komolyan venni a Magyar Köztársaság parlamentjének és e bizottságának azt a fontos feladatát, hogy rajta tartsa szemét az állami költségvetésen, a közkiadásokon. Tisztelt hölgyek, urak, végre el kellene azt érni, hogy minden ilyen előterjesztés mellé megkaphassuk annak a törvényjavaslatnak, amelyet beterjesztenek hozzánk, a költségvetési, pénzügyi kihatásait. Nincs mellette, pedig törvény is előírja. Jó lenne már komolyan venni azt, hogy tudjuk pontosan, hogy milyen pénzügyi kihatások mellett fogjuk majd elfogadni, kiadásnövelés, vagy éppen kiadáscsökkentés lesz az eredménye. Konkrétabban: milyen kihatása lesz az állami költségvetésre a beterjesztett törvényjavaslatnak?
Én nem szeretném önöket megbántani, és nem mutogatok visszafelé, de úgy gondolom, hogy a jelenlegi költségvetés állapota is annak tudható be, hogy az elmúlt időszakban olyan törvényjavaslatok kerültek a parlament elé, amelyeknek nem voltak kalkulációi, hogy köznapi kifejezéssel éljek. Nézzék! Ha valaki otthon, vagy a vállalkozásában nem gondolkodik pénzben, számokban, az csődbe megy. Úgy gondolom, e vulgáris példa kapcsán is el kell azon gondolkodni a kormánynak is, hogy egy-egy szakmai törvényt csak úgy terjeszthet e fontos bizottság elé, hogy megtiszteli azzal, hogy a költségvetési kihatásokat is előterjeszti számunkra.
Elnök Úr! Az az ügyrendi indítványom, hogy a törvényjavaslat alkalmatlan a tárgyalásra az általam elmondott kifogások miatt. Köszönöm, hogy szólhattam.
ELNÖK: Farkas képviselő úr következik.
FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Képviselőtársaim! Ha eltekintünk az előzményektől, és tényleg a tartalmi kérdéseket nézzük meg a törvényjavaslatban, akkor, azt hiszem, mindannyian megállapíthatjuk, és tudjuk is azt, hogy a közszférában a munkavégzéssel kapcsolatos jogviszonyok lényegesen kedvezőbbek, mint a vállalkozói szférában. Azt hiszem, ezzel mindannyian egyetérthetünk. Nyilván ennek megvoltak a megfelelő előzményei és okai is. Úgy gondolom, hogy bizonyos területeken ez indokolt is. Van azonban, ahol történtek olyan lépések, nem is vitatnám, hogy melyik politikai erő lépései, vagy kezdeményezései, amelyek nem biztos, hogy ma jó hatásúak. Akik itt, a teremben ülők közül is, vagy mások is találkoztak mint munkáltató ezekkel a problémákkal, akkor belegondolhattak, hogy vannak olyan esetek, amikor borzasztóan nehéz bizonyos kérdéseket megoldani.
Azt hiszem, ha a négy tartalmi elemét nézzük a törvényjavaslatnak, akkor ebből három feltétlenül támogatható. Az egyik a létszámcsökkentés elrendelésének megkönnyítése. Úgy gondolom, ez tényleg szükséges lépés. Azzal is egyet lehet érteni, hogy az alkalmatlan személyek esetében a másik munkakör felajánlása nem biztos, hogy feltétlenül indokolt. Végül a megnevezett körben az illetmények korlátozása is helyes.
A legnagyobb része, vagy legsúlyosabb része a törvényjavaslatnak a felmentési idő és a végkielégítés kifizetésének csúsztatása, illetve ennek korlátozása. Megmondom őszintén, ebben is látok fantáziát, de nem pontosan ezzel a tartalommal, ahogyan a törvényjavaslatban szerepel. Nem hiszem, hogy pontosan arányossá kellene tenni ezt, azt mondani, hogy amikor elhelyezkedett valaki, akkor vége van a felmentési időnek, illetve a végkielégítés kifizetésének. Valamiféle ösztönző elemet feltétlenül benne kell hagyni a rendszerben, de egyetértek a törvényalkotói szándékkal, hogy nem feltétlenül a teljes összeg kifizetését.
Én ma úgy látom, hogy ezek az emberek, akiket ez érinteni fog, jó eséllyel el fognak tudni helyezkedni, legalábbis egy részük, akár a közszférában. Itt pontosan az ő esetükről van szó. Nem feltétlenül szükséges a teljes összeget kifizetni, de hangsúlyozni szeretném, magam is úgy látom, hogy ezen pontosítani kell, mert az sem jó, ami teljes egészében arányossá teszi. A magam részéről támogatom az általános vitára való alkalmasságot.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azért csak most szólok, mert próbálom közben elolvasni ezt az előterjesztést. Mi az indoka ennek az egésznek? Az az érdekes, hogy a célja nem őszinte, nem mond semmit. Azt mondja, hogy egységessé kell tenni a jogviszonyok szabályozását. A céljáról azt mondja, hogy a felmentéskor biztosított juttatásokra csak akkor jogosult... Ez eszköz. Ezek nem célok. Mi a cél? Nincs pénz, és próbáljuk olcsóbbá tenni az államigazgatást? Vagy az a gond, hogy rosszul működik az államigazgatás, és úgy gondoljuk, hogy ettől jobb lesz? Nyilván az elkövetkező négy évben még lesz néhányszor módosítva ez a törvény, mert ez így volt az előző négy évben is.
Mi a háttere? Pénzügyi dolgok? Vagy rosszul működik a hivatali rendszer? Tehát el akarjuk vinni a vállalati szféra irányába a működtetését? Kérdezem akkor, hogy akik ezt alkalmazzák, akár az önkormányzatok - nyilván a szakszervezeteknek és a munkavállalói érdekképviseleteknek meglesz a véleményük -, támogatják-e ezt. Ehhez megvan a pénzügyi háttér is? Mert azért lássuk be, hogy egy rakás területen már ma sincs elég pénz a köztisztviselői szférában. Ha most lazítani fogjuk ennek a feltételrendszerét, akkor az országban egyenetlen viszonyok fognak kialakulni, hiszen pénz nélkül elég nehéz ezeket érvényesíteni. Nem világos a koncepció. Milyen jövőképük van a köztisztviselőkről?
Mondják, hogy túl jó feltételeik vannak, és nem indokolt nekik felajánlani munkahelyet. Azért én tudnék mondani olyan települést, ahol komoly gondot fog ez jelenteni. Gondolják el, Gyulán elküldtek 85 emberből 65-öt. Hol fog 65 környezetvédelmi szakember Gyulán elhelyezkedni a piaci szférában? Önök ebből a szempontból azt mondják, hogy hagyjuk magukra őket, csináljanak, amit akarnak. Az egész államigazgatási megyerendszert koncentrálják a nagyvárosokba, ahol egyébként is munkaerőhiány van, Győrbe, Szegedre, Debrecenbe. Azokban a megyei jogú városokban, ahol egyébként most a megyei közigazgatás van, és sok esetben a kisebb városokban, Békéscsabán, Nyíregyházán, Salgótarjánban és sorolhatnánk, Szekszárdon több száz embert fognak elbocsátani. Mit gondolnak, hová fognak menni? Mi lesz velük? Azoknak nem lesz ott köztisztviselői állás. Sőt, piaci állások sincsenek, az üzleti szférában sincsenek állások. Nem Budapesten lesznek elbocsátva az emberek, ne gondolják! Legalább a fele vidéki lesz. Ott aztán nagyon nehéz lesz elhelyezkedni.
Ha még tovább megyünk, önök a kistelepülési köztisztviselői kart is meg akarják nyirbálni. Azért kíváncsi lennék, hogy Ecsegfalván önök szerint hová fog menni az a köztisztviselő? Vagy Battonyán, ha már Karsai úr ennyire elhíresült a frakcióban. Hová fognak menni? Milyen védelmet fognak adni számukra? Emögött több ezer család lesz, akik alól kiveszik a hálót. Átgondolták ezt? Joggal mondjuk, hogy hatástanulmány, hatástanulmány. Nem általában kérjük, mert arról már leszoktunk, ahogy Hargitai János mondta, hogy számokat, tényeket, a jövő évre elkülönített költségvetési kereteket lássunk. Minden normális demokráciában, ha hoznak egy törvényt, egyúttal pénzt is mellérendelnek. Az Igazságügyi Minisztérium benyújt egy olyan törvényjavaslatot, ami mögé pénzt nem tesz. (Babák Mihály: Skandalum.)
Többen kioktattak bennünket az alkotmány módosításakor, hogy milyen kényszerek lesznek a kormányon. Gondolják el, hogy most elfogadjuk ezt a köztisztviselői törvényt, ami mögé pénzt nem rendelnek. Azt egy másik törvényben kell adni. Nem hiányolják azt a törvényt? Én hiányolom. Ha már újra szakszerűen akarunk törvénykezni, akkor mindegyik törvényt, költségvetési bizottság vagyunk, ha nincs mögötte szám, hogy mennyibe kerül, vissza kéne dobnunk. Általános vitára alkalmatlan költségvetési bizottsági szempontból. Hány ilyen törvényt tárgyalunk most itt? Csak azért, mert azt a kormány nyújtja be, ezt meg egy másik képviselő, miért teszünk különbséget? Várjuk el itt is a pénzügyi, gazdasági hatástanulmányt, tegyük hozzá a költségvetési törvény módosítását már a jövő évre is. Meg 2008-ra is, mert hosszabb távon ható folyamatokról lesz szó.
Mi lesz azokkal a vidéken elbocsátott köztisztviselőkkel? Milyen munkaügyi rendszert fognak mögéjük tenni, ami majd megmenti őket. A szakszervezetek elmondták, hogy a 2004-ben meg 2005-ben elbocsátott köztisztviselők több mint fele még ma sem tudott elhelyezkedni. Tudják-e ezt? A mai, úgymond kedvező, jó feltételekkel! Alkalmatlan, nem veszik észre, alkalmatlan ez a törvény minden szempontból a tárgyalásra. Egyszer világosan meg kell mondani, hogy mi a célja, hozzá kell tenni az eszközrendszert, amit itt célnak nevez, és hozzá kell tenni a feltételrendszert, ami anyagiakban rendezi. És elvárható, hogy megkapjuk ehhez mind az érintett önkormányzatok véleményét, amelyek köztisztviselőket alkalmaznak, mind pedig a szakszervezetek véleményét. Így komplett egy előterjesztés. De ez teljesen hiányos. A tárgyalásra alkalmatlan. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Tukacs Istvánt láttam először, aztán Gegesy képviselő úr.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, a vehemensebb hozzászólások terepéről szeretném visszaterelni a törvényjavaslat tartalmára a szót, ha lehet. A javaslat arról szól, hogy meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyek segítségével az adófizetők pénzéből kevesebbet fordítunk az állami apparátusra és a köztisztviselőkre is. Domokos alelnök úr aggódását természetesen megértem, és semmi cinizmus nincs a mondatom mögött, amikor azt mondom, megértem az aggódását azokért a köztisztviselőkért, akik megjelennek majd a munkaerőpiacon, és nem fognak tudni elhelyezkedni. De megérteném azoknak az aggódását is, akik azt várják tőlünk, hogy a befizetett adóforintjaikból ne az állami működésre, hanem útra, hídra, járdára, egészségügyre, oktatásra fordítsunk. Ez egy jogos igény. Ennek a jogos igénynek pedig meg kell felelni. Ennek az igénynek megfelelni úgy nagyon nehéz, ha az ezzel kapcsolatos intézkedéseket nem lehet meghozni.
Csak úgy mellesleg, zárójelben szúrnám közbe, hogy természetesen mindenki mögött családok és sorsok vannak, de a köztisztviselők mellett számtalan olyan ember van, akiért aggódni lehet és lehetett volna, amikor munkanélküli lett. Szent meggyőződésem egyébként, hogy az alkalmas köztisztviselők az apparátusokban fognak maradni a következő időkben is, és akiknek egyébként nem a kikerülésük okán, hanem az alkalmasságuk okán nehéz munkahelyet találniuk, azoknak a dolgában kevésbé vagyok aggódó, hogy így fogalmazzak. A takarékosabb államszervezet megteremtésének egyik elemét képezi ez a törvényjavaslat. Na meg annak, hogy nehogy az legyen, amit Mádi képviselő úr elmondott, hogy valaki kikerül a közszférából, majd a végkielégítés után persze érdekes módon visszakerül. Mert valahogy sosem látszott igazán csökkenni a közszféra létszáma.
Azt a véleményt, amely arról szól, hogy meg lehet-e becsülni, hogy mennyi ennek a költségvetési kihatása, a magam részéről osztom, természetesen meg kellene becsülni. Ugyanakkor könnyen és egyszerűen belátható az, hogy ha ezek az intézkedések az állam működési költségeinek leépítésére, magyarul arra szolgálnak, hogy kevesebbet költsünk az adózók pénzéből magára az államra és többet közfeladatokra, akkor a magam részéről természetesnek veszem azt, hogy ennek a költségvetési fedezetét meg fogjuk teremteni.
Ennyit szerettem volna hozzáfűzni, valamint azt, hogy egy középvárosban van alkalmam látni egy polgármesteri hivatal apparátusának működését. Nem vagyunk sokan, csak 360-an. A 360-ból 300 darabra tudja, hogy ki az, akinek a hivatalban nincs dolga, avagy nem alkalmas munkájának elvégzésére. Darabra tudja. Igaz, Mádi képviselő úr, ez így van? Plusz darabra tudja mindenki, hogy ki az, aki a munkaidejében 100 százalékig, vagy azon túl van megterhelve, és mindenki tudja azt, hogy ki az, aki érdemi munkával körülbelül egy órát tölt. Ha ezekre az ügyekre nem adnak választ az adott apparátusok vezetői akár ennek a törvényjavaslatnak a segítségével, akkor rossz nyomon járunk az általános aggódásunkkal a köztisztviselők és közalkalmazottak ügyében. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani. Természetesen támogatni fogom az általános vitára bocsátást.
ELNÖK: Köszönöm. Gegesy Ferenc képviselő úr.
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Néhány dologhoz szeretnék csak hozzászólni. Az egyik felvetés az volt, hogy a felmentési időre szóló pénzt ne egyenletesen tartalmazza ez a megkötés. Úgy gondolom, ez azzal van összhangban, ha ebben az időszakban valaki ugyanabban a szférában elhelyezkedik, akkor az előírás szerint a hátralévő időre ez nem jár, és ha nem egyenletes a pénz kiosztása, akkor az problémát okozhat az ilyen esetek kezelésében.
A másik dolog, hogy ez most mekkora teher egy önkormányzatnak. Ezt a létszámcsökkentést úgy fogom fel, hogy akár a felmentési időt, akár a végkielégítést nézve ez azt jelenti, hogy x havi fizetést kell fizetni. Azaz, ha pusztán csak arról van szó, hogy létszámcsökkentés legyen spórolási indokkal, ez a spórolás az x. hónap eltelte után jelentkezik. Ebben a formában, hogy nem a felmentési idő első napján adja oda az önkormányzat a pénzt, ez azt jelenti, hogy havi rendszerességgel fizeti a felmentési időre járó pénzt, noha az a dolgozó már nem dolgozik a hivatalban. Úgy gondolom, ez nem olyan rettenetesen nagy teher az önkormányzat számára, természetesen minden olyan javaslatot, ami az önkormányzati finanszírozást javítja, szíves örömest megszavazok.
ELNÖK: Schwartz képviselő úr jelentkezett? Jól láttam? Igen. Parancsoljon!
SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Annak idején, '92-ben, amikor az Országgyűlés megalkotta a közszférában dolgozók jogviszonyáról szóló törvényt, akkor ennek a törvénynek a megalkotásában nyilván sok elem érvényesült, de talán egy kicsit túlsúlyba került a politikai biztonságról szóló kérdés. Ugyanis a közszférában ma is a bérezési rendszer és bérezési szisztéma, illetve a jogállási kérdések esetében annyira a biztonság került előtérbe, hogy véleményem szerint ez ma már gátja a munkavégzésnek. Ahogy ezt a törvényt ismerem, és a gyakorlatát is volt módomban figyelemmel kísérni, valószínűleg abból indulhattak ki a törvényalkotók, hogy egy minimális teljesítményre mindenki képes, és egy pozitív ösztönzést próbált a rendszerben a jogalkotó érvényesíteni. De kevésbé számolt azzal, hogy ez is olyan, mint az élet minden kérdése, hogy van egy átlag, van átlag alatti, van átlag fölötti, kimagasló, nagyon jó és kimagaslóan gyenge is.
Ez egy heterogén kérdés. Azt gondolom, az élet bebizonyította, hogy a többletteljesítményt, nemcsak a minimális teljesítményt, hanem a többletteljesítményt sem képes ez a rendszer hozni és motiválni, ezért szükség van az átalakítására. Az az elképzelés, amit a kormány képviselőjétől is megkérdeztem, helyes lenne, ha úgy tudna működni, hogy itt még további elemeket is beépítene, és a helyi kezdeményezésű létszámcsökkentések esetében ez az ösztönzés megmaradna akár olyan formában is, hogy bizonyos kiadásmegosztás, vagy a kiadás megosztásában való érdekeltség fennmaradna. Arra gondolok, hogy a költségvetési tételek hatékony felhasználása fontos, de el tudok képzelni egy olyan megoldást is, hogy nem egy az egyben kapja meg az illető saját kezdeményezésű költségvetési szerv a megfelelő támogatást, hanem akár egy 25-70 százalékos érdekeltséggel. Ennél kevesebbet nem igazán tudnék elképzelni, mert akkor mindenki arra törekedne, hogy stabilizálja a jelenlegi helyzetet, az pedig, nem hiszem, hogy valakinek is érdeke lenne. Köszönöm.
ELNÖK: Herényi Károly.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Nemcsak magáról a törvényjavaslatról, hanem a mögötte meghúzódó gondolatiságról szeretnék néhány szót ejteni. Azt hiszem, hogy fordítva ülünk a lovon. Ha államháztartási és államigazgatási reformról beszélünk, akkor az elmondottak alapján ez egyenlő azzal, hogy létszámleépítést hajtunk végre, és mindent úgy hagyunk, ahogy volt. Azért, ha valóban komolyan vesszük a szolgáltató állam megteremtésének szükségességét, nem biztos, hogy az eddig sem jól működő szervezeti egységek létszámleépítése ezt a célt szolgálná. Ez a befejező aktus lenne. Nem tudom, tudják-e, hogy az előző esztendőben a földalapú támogatásokra benyújtott pályázatok jelentős részét elbírálatlanul hagyták, mert nem volt elég szakember, aki elbírálja a benyújtott pályázatokat? Ez azt jelenti, hogy vannak olyan helyek, ahol tényleg létszámfelesleg van, és vannak olyan helyek a közigazgatásban, ahol viszont szaktudás- és létszámhiány van.
Ha először rendet tennénk e kérdésben, és kiderülne, hogy hogyan lehet az emberi erőforrásokkal ésszerűen gazdálkodni, úgy, hogy a szolgáltatás színvonala valóban emelkedjék, akkor a következő, vagy a legutolsó lépés az, hogy gondoskodjunk arról, hogyan tudunk viszonylag könnyen, vagy az állam hogyan tud viszonylag könnyen megszabadulni a feleslegessé vált, vagy nem elég szakképzett, vagy nem elég jól dolgozó emberektől. De ha azt gondoljuk, hogy ez az egész önmagában a teljes államigazgatási reformot jelenti, vagy annak jelentős részét, akkor tévedünk. Ugyanott tartunk, mint a kisebb parlamentnél, amikor azt mondjuk, hogy az olcsóbb. És attól jobb lesz? Jobban működik? Ha ezeket meglépjük, akkor ez az egész rendszer jobban fog működni? Egy frászt! Legfeljebb olcsóbb lesz, nem mondom, hogy majd bizonyos idő eltelte után, ahogy Gegesy képviselő úr mondta, nem válik olcsóbbá, de az eredeti célt, egyáltalán azt sem tudom, hogy megértett cél-e ez, aki kimondta, azáltal is megértett cél-e ez, azt bizonyosan nem fogjuk elérni.
Tehát azt gondolom, hogy ezt a törvényjavaslatot vissza kellene vonni, újra kellene gondolni, az egész államigazgatási reformot is, és arról valamiféle vázlatot kapni, hogy mi az elképzelés, mert ezekből a csöpögtetett törvénymódosításokból az én számomra ez bizonyosan nem derül ki. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Bizottság! Először is tisztázni kell, hogy én nem vitatkozom azokkal a bizottsági tagokkal, akik a törvény indokoltságával, annak részletszabályaival, szakmaiságával foglalatoskodnak. Van nekem is véleményem, de nem ezzel kezdtem, hanem azzal, hogy költségvetési bizottságban ülünk, és ennek a pénzügyi kihatásait szeretnénk látni, és szeretnénk tudni az érdekképviseletek véleményét is. Nyilvánvaló, hogy jelenleg van egy helyzet, államháztartási csőd, fantasztikus költségvetési hiány, és önök reformok alá bújtatva költségeket kívánnak csökkenteni. Ne vitatkozzunk, és ne politizáljunk ebben a kérdésben, csökkenteni kell a kiadásokat, önök mondták a kormányprogramban, hogy a közigazgatás úgy rossz, ahogy van, drága, lassú és bürokratikus meg sok egyéb más. Ezzel kapcsolatban is van véleményem, de az önök dolga, akik kinyilatkoztatták ezt a kormányprogramban. Azt hiszem, nem kell itt idéznem.
De Tukács képviselőtársam vélekedésén megütköztem. (Tukacs István: Tukacs.) Ugyanis többször mondtam, hogy nem frakcióülésen vagyunk. (Tukacs Istvánhoz: Tessék? - Tukacs István: Nem Tukács, bár lehet, hogy annak van értelme.) Á-val jobban hangzik, bocsásson meg! Szóval fenntartom a véleményemet, hogy nem frakcióülésen ülünk, tisztelt képviselőtársam, és nem a munkaügyi bizottságban. Hogy itt most arról beszéljünk, hogy hol hány köztisztviselő és közalkalmazott van, nem ez a gondunk elsősorban. Szeretnénk látni, hogy milyen hatással van a jelenleg beterjesztett törvényjavaslat az állami költségvetésre, megtakarításokat hoz-e, vagy sem, és milyen kiadásokkal jár, és gondoskodik-e a kormány arról, hogy ennek a munkaügyi típusú intézkedésnek, a közszférában foglalkoztatottak jogviszonya szabályozásának módosításával kapcsolatosan milyen költségek lesznek, és hogyan gondoskodik akár az önkormányzat a helyi közigazgatás szintjén ennek átvállalásáról, vagy a költségek fedezetéről.
Mint mondtam, van egy állapot. Megfelelni nehéz, tisztelt képviselő úr, az elvárásoknak megfelelni mindig nehéz. Tudniillik néha ellentétesek az elvárások. Ezzel számomra nem mondott semmit sem. Pusztán megjegyzem, hogy furcsa. De, tisztelt képviselő úr, ön azt mondta, hogy az állampolgárok mit várnak el tőlünk. A köztisztviselő ugyanúgy állampolgár és adófizető. Sőt! Munkavállaló. Róla ugyanúgy kell gondoskodnunk, mint az adófizetőkről. Nem értem ezt a kiragadást, hogy el kell számolnunk az adófizetőknek. Persze, ez a felelősségünk, és el kell tudnunk számolni. De el kell tudnunk számolni a közszférában dolgozóknak is.
Nézze! A kormányok jönnek-mennek. A köztisztviselők, közalkalmazottak dolgoznak. Úgy gondolom, hogy minden vezető felelőssége az, hogy milyen közalkalmazottakat, milyen köztisztviselőket alkalmaz, és milyen számban. Ezek egyedi ügyek, lehetnek Nyíregyházán, vagy bárhol. A közszférában dolgozók képzettek, jó szakemberek, nagyon sok fiatal van, és szeretném őket megvédeni attól a bizonytalanságtól, amit önök most egy ordenáré államháztartási hiány miatt odacsapnak. Nem fog működni a végrehajtó hatalom, és nem fog működni a helyi közigazgatás sem, ha ezt valamilyen ostoba és elkapkodott törvényjavaslattal kiheréljük.
A központi közigazgatásban dolgozók ügyében elsősorban a kormány hivatott intézkedni. És ha sokan vannak, akkor miért vettek fel sokat? Tegyék a dolgukat anélkül is, hogy törvény lenne. Miért duzzasztották fel? Megbocsásson, de a helyi önkormányzatoknál, a helyi közigazgatásban dolgozók védelmében, bár nem kértek meg rá, szeretném elmondani, hogy csak annyit alkalmazunk ott, ahol nem pancsolunk a pénzzel, és nem működési hiányt növelünk, amennyire szükség van. Én egy kisváros polgármestere vagyok. Annyi közszolga van nálunk, amennyire szükség van. Ha csökken, mondjuk az ellátottak száma, vagy a feladat, ami sajnos nem csökken, mert a központi hatalom nyomja le a végrehajtói és közigazgatási feladatokat pénz nélkül az önkormányzatokhoz, akkor is csak annyit alkalmazunk, amennyire szükség van. Ha nincs rá szükség, akkor elbocsátjuk. Esete válogatja.
Tehát a felelősség a központi közigazgatásban mindig a kormányon van, hogy hány főt alkalmaz. Ebben önöknek kifejezetten érdemeik vannak. De a helyieket, úgy gondolom, differenciáltan kell tudni megvédeni. Nem lehet innen azt mondani, hogy sokan vannak a közszolgák, mert azt tudnia kell a kormánynak, és tudnia kell a helyi önkormányzatnak. Száz szónak is egy a vége, most is megerősítem, a közszolga, a köztisztviselő, a közalkalmazott ugyanolyan állampolgár, ugyanolyan adófizető, aki viszont azt is számon kéri rajtunk, hogy hogyan fognak folyni az ügyek. És ezt az állampolgárok is számon kérhetik rajtunk, úgyhogy szeretném őket nem megvédeni, mert erre sem kértek meg, csak tegyen rendet, és nem lehet leseperni őket, és ebben lesz munkájuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki kíván még hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Csak zárójelben jegyzem meg, gondoljunk bele, hogy ha az általános vitára való alkalmasság eldöntése ennyi időt vett igénybe, mennyi időt fog igénybe venni majd a plenáris ülésen a vita? Ha nincs további hozzászólás, akkor az előterjesztő képviselőjének adnám meg a szót. Parancsoljon!
DR. TORDAI CSABA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Azt szeretném csak megismételni, hogy a következő bizottsági ülésre, amelyen a módosító javaslatokat fogja megtárgyalni a bizottság, a költségvetési kihatásokról egy áttekintést adni fog a kormány. Ez az áttekintés a törvényjavaslathoz fog kapcsolódni, nem pedig a konkrét kormányzati létszámcsökkentési intézkedésekhez, mert az nem ennek a törvényjavaslatnak a tárgya értelemszerűen. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. A szavazás következik. Kérdezem, hogy ki az, aki a közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot T/366. szám alatt általános vitára alkalmasnak találja. Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Aki nem tartja alkalmasnak? Tíz. Tartózkodott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát 16 igen szavazattal, 10 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot. Kérdezem, hogy ki lesz a többségi vélemény előterjesztője. Farkas Imre. A kisebbségi vélemény ismertetését Babák Mihály vállalja? (Jelzésre.) Igen. Köszönöm. Akkor a két előterjesztőnk Farkas Imre és Babák Mihály lesz, ha más javaslat nincs. (Nincs jelentkező.) Nem látok ilyet. Köszönöm szépen.
Az ülés vezetését átadom Domokos László alelnöknek.
(Az ülés vezetését Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
Az európai szövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. A következő napirendi pontunk az európai szövetkezetekről szóló törvényjavaslat, T/316. szám alatt, az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni. Megkérem a kormány képviselőjét, hogy röviden ismertesse az indokait az általános vitához kapcsolódóan. Öné a szó.
Dr. Hutter Helga szóbeli kiegészítése
DR. HUTTER HELGA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Jó napot kívánok. Hutter Helga vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Az európai szövetkezetekről szóló törvényjavaslat célja jogharmonizációs jellegű. Az európai szövetkezet statútumáról szóló 1435/2003. számú közösségi rendelet az, amely közvetlenül hatályosul majd 2006. augusztus 18-tól. E rendelet végrehajtásaképpen kell a törvényjavaslatban kiegészítő, ha úgy tetszik végrehajtási szabályokat alkotnunk. Amikor olvasták a törvényjavaslatot, bizonyára érzékelték, hogy úgy tűnik, mintha hiányoznának belőle bizonyos részek. Ez azért van, mert mint említettem, a közösségi rendelet közvetlenül hatályosul, az abban foglalt szabályokat, amelyek kötelezően érvényesülni fognak, nem állt módunkban átemelni a törvénybe. A törvényben csak annak végrehajtási szabályait tudjuk megalkotni. Így tehát az alkalmazónak majd párhuzamosan kell olvasni a két jogszabályt.
Reméljük azonban, hogy ez nem jelent majd alkalmazási nehézséget, hiszen az európai szövetkezet mint sui generis jogi személy, tehát a közösségi jogon alapuló jogi személy nem az első ilyen jellegű jogi személy sem a közösségi, sem a magyar jogban. Voltak előzményei már ennek, vannak tapasztalatok az európai részvénytársaság és az európai gazdasági egyesülés tekintetében. Hasonló tendenciákra számítunk egyébként az európai szövetkezetek alapításának számában is. Mind az OÉT gazdasági bizottságában, mind a szövetkezetpolitikai kollégiumban lefolytatott egyeztetések alapján azt gondoljuk, hogy az alapítások száma nem jelent majd olyan többletterhet, ami költségvetési többletigényt jelentene.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői kérdések, észrevételek következnek. Mádi László képviselő úré a szó. Tessék!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tudomásom van arról, hogy hónapokig, évekig ment a kötélhúzás a kormányon belül és érdekcsoportokon belül, hogy a szövetkezeti törvény átfogó, ilyen típusú megoldása bejöjjön-e a Ház elé, vagy ne. Ezért kérdezem, hogy ez a kezdeményezés lényegében a fél évvel, egy évvel ezelőtti törvényjavaslat változatlan formájú beterjesztése, vagy esetleg a kötélhúzás és a vita hatására ez egy átalakult, jelentősen megváltozott törvényjavaslat-e. Tehát ez az előterjesztés mennyiben változott az elmúlt fél év, egy év alatt? A Miniszterelnöki Hivatalon belül és a gazdasági tárcán belül volt egy folyamatos kötélhúzás, hogy szabad-e, lehet-e egy ilyen típusú, egységes szövetkezeti törvényt megalkotni a magyar jogrendszerben, vagy pedig nem, mert annyira különbözőek a szövetkezetek, a lakásszövetkezetektől a szolgáltató szövetkezeteken keresztül az ipari szövetkezetekig nagyon különböző tevékenységekkel és módon működő szövetkezetek léteztek eddig a magyar jogrendszerben.
ELNÖK: További képviselői kérdés, észrevétel? Igen, Szabados József képviselő úré a szó.
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslatot Mádi képviselő úr biztosan egy picikét félreértette, elnézést kérek, hogy kiigazítom, hiszen a szövetkezetekről szóló törvényt tudomásom szerint elfogadta az Országgyűlés 2006-ban. A jelenlegi előterjesztés az európai szövetkezetek lehetőségéről szól, amelynek nagyon fontos célja, hogy ma Magyarországon és Európában a gazdasági élet fontos szereplőiként szereplő szövetkezetek a belső piacon túl az európai piacra is kiléphessenek, és a Magyarországon működő magánszemélyek, vagy társaságok, szövetkezetek, kilépve az európai piacra, európai szövetkezetet alkothassanak.
Ma Magyarországon a szövetkezeteknek számos típusa létezik, és nyilvánvalóan olyan közfeladatokat is, gazdasági feladatokat is ellátnak, amelyek fontosak a gazdaságban, a szociális ellátásban, az oktatásban, és sorolhatnám. Ezzel a törvénnyel lehetőség nyílik arra, hogy kimenjünk az európai piacra. A szövetkezés gyakorlatilag a szereplőknek azon elhatározott szándéka, hogy a szolgáltatás, a működés, a minimális tőkeigény és az egy tag - egy szavazat elmélet bekerüljön ebbe a rendszerbe. Magyarországon a TÉSZ-ek, BÉSZ-ek, nem akarom sorolni működnek, az Áfészek, lakásszövetkezetek, satöbbi, de azt gondolom, a termelő-értékesítő, beszerzési-értékesítési szövetkezetek közös társulása nagy lehetőséget teremthet Európában. Mindezeket figyelembe véve alkalmasnak találjuk általános vitára a törvényjavaslatot. Köszönöm.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Nekem is lenne kérdésem és részben vitám is az előbb elhangzottakkal. A legutóbbi szövetkezeti törvény változtatásával kapcsolatban azt a visszajelzést kapom a választókörzetemben, hogy gyakorlatilag megszűnnek a szövetkezetek, ezért azt gondolom, érdemes ezen szövetkezeti törvény keretében valóban visszatérni erre, hiszen a kettő összefügg abban, hogy egyáltalán támogatja-e a kormány a szövetkezeti formát, vagy csak kialakítja a jogi kereteket, aminek a végeredménye az lesz, hogy nem lesz ilyen gazdálkodó szervezeti forma. Ezért különösen fontos kérdés, hogy az érintett gazdasági érdekvédelmi szervezetek, részben a szövetkezetek, de nemcsak a szövetkezetek, hiszen itt majd megalakuló szervezetekről van szó, tehát potenciálisan a kamarának sem lesznek tagjai, hogyan fogadják ezt. Életképesnek tekintik-e? Szerintem ahhoz, hogy külpiacra kerüljön egy szövetkezet, nem kell európai szövetkezetnek hívni, nem ez a feltétele ma az Európai Unión belüli kereskedésnek és gazdálkodásnak, vagy legalábbis ismereteim szerint nincsenek ilyen jogi korlátai, hiszen egy betéti társaság is mehet külpiacokra.
Ma már Magyarországon szinte minden szövetkezetnek van valamilyen gazdasági társasága, általában holdingban működik, legalábbis a komolyabb, amelyik exportra is dolgozik. Tehát alapvetően a célt kellene tisztázni, hogy most megfelelünk egy európai uniós lehetőségnek, elvárásnak, vagy pedig komolyan gondoljuk azt, hogy ilyen szövetkezetek létrejönnek. Akkor viszont az a kérdésem, hogy önök szerint milyen ágazatokban jönnek létre, hány ilyen fog létrejönni, mondjuk a következő 1-2-3-5 éven belül, mi az önök prognózisa ezzel kapcsolatban, és milyen tényleges előnyöket biztosít. Mert önmagában az, hogy legyenek keretek, az Igazságügyi Minisztérium szempontjából lehet, hogy ez mértékadó, de mégis csak egy gazdasági szereplőről volna itt szó, amiről keveset hallhattunk, és kevésbé tért ki rá a törvény is.
Utolsóként akartam kérdezni, de úgy látom, hogy közben jelentkezett más képviselő is. Herényi Károly képviselő úrnak adom meg a szót.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kapcsolódva az alelnök úr által elmondottakhoz: szóval az úgy van, hogy a tavaly elfogadott szövetkezeti törvény alapján nem annyi szövetkezet jött létre, amennyi elvárható lenne. Egy ilyen jó előterjesztés, mint ami előttünk fekszik, ami részben jogharmonizációs jellegű, részben lehetőséget teremt az európai piacon e formában való megjelenésre, ha emellé nem társul kellő kormányzati kommunikáció, információ, hogy egyáltalán tudjanak erről, és az előnyeit ismerjék, akkor nem csináltunk semmit. Lehet, hogy a jogalkotás szempontjából a dolgot kipipálhatjuk, de hogy ennek különösebb mérhető gazdasági és társadalmi haszna nem lesz, az biztos.
A kérdésem az, hogy szándékozik-e a kormány valami olyan kommunikációs, vagy információs projektet mellérendelni ennek a törvénynek, ha elfogadjuk, amely ennek a hasznosulását elősegítheti, mert önmagában ez így nem fog menni. Egyébként általában jellemező a kormányzat tevékenységére, hogy sok egyéb mellett rendkívül gyenge a munkájában a kommunikáció és az információk terjesztése. Tehát sok olyan dolog van, ami jó lehetőségeket biztosít a vállalkozóknak, állampolgároknak, csak egyszerűen nem tudnak róla. Úgy tűnik, hogy a kormányzat is kipipálja ezt a részt azzal, hogy kiadványokat készít, de hogy ezt hányan ismerték meg, az mindenféle kontroll nélküli. Nem lenne baj, ha erre nagyobb figyelmet fordítanának. Köszönöm szépen. (Varga Mihály távozik az ülésről.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Akkor a kormány képviselőjének átadom a szót.
DR. HUTTER HELGA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Elhangzottak kérdések a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény és a jelen törvényjavaslat kapcsolatáról. Erről azt tudom mondani, hogy a szövetkezetekről szóló törvény egyértelműen a magyar jog alapján létrehozott, magyarországi székhelyű szövetkezetek működési és egyéb szabályait állapítja meg. Olyan értelemben összefüggés van a jelen törvényjavaslattal, hogy valóban a magyar szövetkezeti törvény bizonyos értelemben háttérjogszabályát képezi az európai szövetkezetekről szóló törvénynek, de csak olyan mértékben, amennyiben ezt megengedi számunkra a közösségi jogalkotó. Egyéb vonatkozásban az európai szövetkezetekről szóló törvényjavaslatban kizárólag a közösségi jog alapján létrehozott jogi személy működésének részletszabályait tudtuk megállapítani.
Tehát jelen esetben nincs módunk arra, hogy ezzel a törvénnyel korrigáljunk esetlegesen bármit is a hatályos magyar szövetkezetekre vonatkozó szabályozásban. Annak mindenképpen külön kérdést kell képeznie, ami jelenleg nem aktuális. A sürgősséget itt az okozza, hogy 2006. augusztus 18-án hatályba lép az európai szövetkezet statútumáról szóló közösségi rendelet, amely közvetlenül fog hatályosulni. Ettől a pillanattól az Európai Unió bármely tagállamában, tehát mind a 25 tagállamban csak ettől az időponttól lehet alapítani európai szövetkezetet. Ha nem alkotnánk meg a jelenlegi törvényjavaslatot, nem fogadná el az Országgyűlés, akkor megfosztanánk a magyarországi természetes személyeket, jogi személyeket attól, hogy akár más tagállamban, akár magyarországi székhellyel létrejövő európai szövetkezetben részt vegyenek. Ezt semmiképpen nem szerettük volna. Viszont meg kellett várnunk, hogy a magyar szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény megszülessen. Úgyhogy ilyen összefüggések vannak a kettő között.
Képviselő úr utalt az egy tag - egy szavazat szabályra. Például ez is egy olyan vonatkozás volt, amiről a közösségi rendelet nem tartalmazott egyértelmű szabályt, a tagállami jogalkotóra bízta, hogy milyen megoldást alkalmaz. Mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy valóban az európai szövetkezet esetében is megmaradjon az a magyar jogban régóta élő szabály, hogy a szövetkezeteknél egy tag mindenképpen csak egy szavazattal rendelkezik, függetlenül attól, hogy hány részjeggyel rendelkezik. Ilyen értelemben próbáltuk közelebb hozni a két jogintézményt. Arra, hogy milyen ágazatokban várjuk európai szövetkezetek alapítását, nincsenek tapasztalatok. Mint említettem, mind a 25 tagállamban majd csak augusztust követően jönnek létre ilyen európai szövetkezetek. Nem ismerjük azokat a szándékokat, amik a közösségi jogalkotót vezérelhették, hiszen nem voltunk uniós tagállam abban az időpontban, amikor az európai tagállami döntéshozatali folyamatban az európai szövetkezet statútumáról szóló rendelet elfogadásra került. Tehát ez a mi csatlakozásunkat megelőző jogszabály, a határideje most van, de ez egy korábbi örökség.
Feltehető, hogy olyan tagállamokban lesz ez majd különösen fontos, ahol a szövetkezeteknek régi, nagy hagyományuk van. Beszéltünk kollégákkal Dániából, Franciaországból. Dániában valószínűleg főként mezőgazdasági és feldolgozói területen lesznek ilyen alapítások. Kíváncsian várjuk, hogy egyéb területeken lesznek-e ilyen európai szövetkezetek. A tevékenységi kör egyébként, amit a magyar jogszabályban megengedünk, és lehetővé teszünk, megegyezik mindazon tevékenységi körrel, amit egy magyar jog alapján létrehozott szövetkezet is folytathat. Ilyen értelemben igazodunk a magyar szabályozáshoz. Amely tevékenységek esetében esetleg speciális többletkövetelmények vannak, engedélyek, különleges tőkekövetelmények, tehát ha magyar szövetkezet esetében ilyeneket megkívánnánk, akkor az európai szövetkezettől is meg fogjuk ezt kívánni. Nem szeretnénk, hogy bármilyen módon kibúvót jelenthessen a többletkövetelmények alól.
Az előnyét valóban ott kell valahol keresni, hogy számos olyan ponton rugalmasabb, amit most jelenleg a hatályos tagállami jog alapján nem tudnak megengedni egyébként sem más gazdasági társaságok, sem más szövetkezetek részére. A letelepedés szabadságának gyakorlása sokkal hangsúlyosabb lesz egy európai szövetkezet esetében, mint egy hagyományos szövetkezet esetében. A székhelyét bármikor áthelyezheti például az Európai Unió egyik tagállamából a másikba anélkül, hogy fel kellene számolni a szövetkezetet, és egy új jogi személyt kellene létrehozni az új tagállamban.
A kommunikációra vonatkozóan azt tudom elmondani, hogy december óta, január óta, amióta egy nagyon intenzív előkészítési munka folyik a törvényjavaslat kidolgozásában, folyamatosan bevontunk minden olyan szervezetet, amelyek érdekeltek és érintettek lehetnek európai szövetkezet létrehozásában. Folyamatosan konzultáltunk szövetkezetekkel, az Országos Szövetkezeti Tanáccsal, a szövetkezetpolitikai kollégium megtárgyalta és támogatta a tervezetet, az OÉT gazdasági bizottsága is megtárgyalta és támogatta. Tehát megismerhették, a kérdéseikre választ adtunk. Ezen kívül pedig, törvényi kötelezettségünknek eleget téve, egyébként is örömmel tettük, a közigazgatási egyeztetésre bocsátással egyidejűleg a tervezetet feltettük az Igazságügyi Minisztérium honlapjára, tehát ezt már január óta bárki megismerhette, észrevételt, kérdést tehetett fel ezzel kapcsolatban. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e további kérdés, észrevétel az elhangzottakkal kapcsolatban. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Akkor szavazunk az európai szövetkezetekről szóló törvényjavaslatról, T/316. szám alatt. Aki az általános vitára való alkalmasságával egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen. A bizottság látható többsége általános vitára alkalmasnak tartotta. Sőt, úgy tűnik, egyhangúlag. Az előadó személye? Szabados József. Miután csak támogató szavazat volt, egy előadót állít a bizottság Szabados József személyében. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Köszönjük a kormány képviselőjének közreműködését. Kérésre a következő napirendi pont tárgyalása előtt egy 10 perces technikai szünetet tartanánk. 11 órakor folytatjuk az ülést.
(Szünet: 10 óra 45 perctől 11 óráig.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat. Az 5. napirendi pontunk a Nemzeti Fejlesztési Kabinet és a fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos országgyűlési ellenőrzését végző bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyaslása, H/371. szám alatt, a H/298. számú helyett. Az előterjesztője dr. Répássy Róbert Fidesz-képviselő. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk.
Az előterjesztő nevében szeretnék néhány gondolatot elmondani, mégpedig arra vonatkozóan, hogy a következő évek nagy fejlesztési programjai keretében az európai uniós pénzek felhasználása teremti meg azt a forrást, amely a következő 7 + 2 évre Magyarország fejlesztési lehetőségeinek alapjául szolgál. Miután a parlamenti és a kormányzati szerkezet megismerése után világossá vált, hogy az európai uniós pénzek felhasználása a Miniszterelnöki Hivatalhoz kapcsolódik, ennek a tevékenységnek a felügyeletére, partnerségére és ellenőrzésére tett javaslatot az előterjesztő, hogy ennek a parlamenti kontrollját is biztosítsuk.
Arról tudok tájékoztatást adni, hogy az európai uniós gyakorlat is ebbe az irányba megy, sőt, olyan ajánlások fogalmazódnak meg, amelyek szerint a parlamentben akár az évenkénti tételes, részletes tájékoztatás és beszámolás is megtörténjen. Nyilván Magyarországnak a maga módján kell kialakítania saját gyakorlatát. A lényege az, hogy egy folyamatos ellenőrzési és együttműködési lehetőségként ennek a bizottságnak a létrejöttére tesz javaslatot az előterjesztő, hogy a parlament biztosítsa ezen terület áttekintését, felügyeletét. Erre vonatkozik a javaslat.
Megkérdezem, hogy a kormány részéről van-e itt valaki. Igen, köszöntöm. Ha véleménye, észrevétele van, kérem, hogy tegye meg.
A kormány álláspontjának ismertetése
DR. PUSKÁS IMRE (Nemzeti Fejlesztési Hivatal): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Jó napot kívánok. Puskás Imre vagyok, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal főosztályvezetője. Az előterjesztés a Nemzeti Fejlesztési Kabinetről és a fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos országgyűlési ellenőrzését végző bizottság létrehozásáról szól. Tisztelettel megjegyezném, hogy a jelenlegi kormányzati szándék szerint nincs szó fejlesztési kabinet létrehozásáról. Kétfajta döntés-előkészítő, javaslattevő bizottság felállítását tervezi a kormányzat. Az egyik a Nemzeti Fejlesztési Tanács, a másik pedig a fejlesztéspolitikai irányító testület. A Nemzeti Fejlesztési Tanács elnöki feladatait a miniszterelnök látja el. Ennek megfelelően azt gondolom, hogy a miniszterelnöknek és az Országgyűlésnek jelenleg rendelkezésére álló ellenőrzési jogosultságán keresztül teljes egészében ellenőrizhető az a tevékenység, amelyet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség mint a végrehajtásért felelős központi kormányzati szerv végezni fog e tekintetben.
A fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos természetesen a kormányzat része, de nem a kormány tagja. Ennek megfelelően ránézve ugyanúgy érvényesek a jogszabályok és azok az ellenőrzési funkciók, amelyeket a parlament gyakorolhat. Kérem tisztelettel, hogy ennek figyelembe vételével hozzák meg döntésüket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat kérdezem, hogy van-e ehhez véleményük, kérdésük. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, szavazunk. Bocsánat, Gegesy képviselő úr. Nem láttam.
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Ezt a javaslatot elolvastam, és számomra világos, hogy az ellenőrzési szándék indokolt, hiszen egy nagyon fontos, az államapparátus részét képező intézményről, vagy személyről van szó. Viszont erre egy paritásos bizottságot felállítani? Az előző ciklusban mint újságolvasót rendkívül szórakoztatott a paritásos bizottságok működése. Szóba jöhetne egy nem paritásos bizottság, de igazából eddig csökkentettük a parlamenti bizottságok számát, úgyhogy úgy gondolom, ezt a szándékot, aminek én is érzem az indokoltságát, például a költségvetési bizottság keretén belül lehetne megvalósítani. Úgy tudom, hogy van egy ellenőrzési albizottság, vagy van már, vagy megalakulóban van, ezt a tevékenységet arra az albizottságra testáljuk. Ezt tudnám támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? Az albizottságokkal kapcsolatban annyit tudunk mondani az alelnök úrral együtt, hogy egyeztetés alatt vannak. A számvevőszéki feladatok ellátására, mivel tudjuk, hogy azt a bizottsági feladatot is megkapta ez a bizottság, tervezzük egy albizottság létrehozását, illetve feladatainak előkészítését. Miután tudjuk, hogy a következő évek legnagyobb tételű, nagyjából évi ezer milliárdról van szó a mai tudásunk szerint, tehát egészen más természetű ügyről van szó. Nyilván ez is lehet egy álláspont, csak a tisztánlátás végett mondtam, mert képviselő úr kérdezte, hogy hogyan állunk. Még nem alakultak meg ezek az albizottságok. Korábban voltak, valóban, még nem fejeződtek be az egyeztetések. Azt követően fog ez megtörténni, de jelenleg nincs számításba véve a kormányoldalról, ismereteim szerint, hogy egy, az európai pénzek felhasználását felügyelő funkciója legyen bármelyik albizottságunknak.
Kékesi Tibor képviselő úr kért szót.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Felvetődött a Gegesy képviselő úr által elmondott javaslatban, hogy az egyébként házszabályszerűen kötelezően létrehozandó albizottsághoz telepítődjön ez a feladat. Bár az ellenőrző albizottság alapvetően a bizottság tevékenységében a jogszabályok érvényesülését van hivatva kontrollálni, de ezzel együtt el tudom képzelni ott is az elhelyezését ennek a funkciónak. Én is pártolnám esetleg, és úgy tudom, hogy az egyeztetések része egy olyan típusú albizottság további fenntartása, amit az elmúlt ciklusban eredményesen vitt ez a költségvetési bizottság. Azt gondolom, ott ez a téma elfér. Gyakorlatilag bármelyik további állandó bizottságnak megvan a lehetősége, hogy hasonló technikával akár a területfejlesztés az önkormányzati bizottságban, az európai ügyek bizottságában hasonló módon ezzel a speciális, de nagyon fontos területtel való foglalkozásra létre lehet hozni ezt az albizottságot, ahol természetesen a politikai arányoknak megfelelően döntések, álláspontok alakíthatók ki, javaslatok fogalmazhatók meg az állandó bizottságok számára. Tehát én az egyeztetést ösztönözném abban az irányban, hogy jöjjön most is létre ez az albizottság, és bővítsük, ahogy a források is bővülnek, ezzel a feladatát, hogy ne csak az egyes részterületekkel, hanem az irányító szervezet munkájával, eredményességével is foglalkozva tegye teljessé a fejlesztési kérdéskör, az uniós pénzek kérdéskörét a bizottsági ellenőrzés keretében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Boldvai László képviselő úr kért szót.
BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Továbbfejleszteném, illetve meghivatkoznám az elmúlt négyéves tapasztalatainkat. Ennek a bizottságnak, ami itt a javaslatban szerepel, igazán nem látom az indokoltságát. Azt hiszem, Domokos képviselőtársammal közösen nagyon szép órákat töltöttünk el az európai integrációs albizottság ülésein az elmúlt négy évben, ahol volt módunk arra, hogy valóban a nemzeti fejlesztési tervhez kapcsolódóan a különböző minisztériumok, illetve a Nemzeti Fejlesztési Hivatal előterjesztésében részletekbe menően tájékozódjunk azokról az elképzelésekről, amelyek a kormányzat asztalán előkészítés alatt álltak. Ez a későbbi albizottsági struktúra végiggondolásánál figyelembe vehető, teljesen természetes módon ennek az albizottságnak a bizottságban kialakult arányokat kell tükröznie, mint ahogy azt az elmúlt négy évben is így tettük. Úgyhogy azt gondolnám, hogy ebben a keretben talán megtalálhatók azok a funkciók, amelyeket az előterjesztők ebben a javaslatban megfogalmaztak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyit tudok csak ehhez hozzátenni annak az albizottságnak az elnökeként, amelyről szépen szóltak itt többen is, hogy valóban, az egy nagyon hasznos bizottság volt. Egyetlen egy gondja azért volt, hogy a meghívottak köre leginkább a Pénzügyminisztériumból adódott, rájuk számíthattunk, az volt a fix, mert a költségvetési bizottság valahol mégis a saját minisztériumától számíthatott hivatalnokokra, anyagokra, segítségre. A Miniszterelnöki Hivatal ilyen értelemben véve nem szorosan a mi ellenőrzésünk hatáskörébe tartozó volt, ezért megköszöntük jellemzően, ha eljöttek, vagy tőlük kaptunk anyagokat. Azért ennek a kérdésköre nem volt egzaktul rendezett akkor sem. De működött. Ott inkább elvi alapú, nagy konstrukciókat néztünk, itt pedig egészen konkrét, nagy rendszerekről lesz döntés, de ezt Boldvai úr legalább annyira tudja, gondolom, mint Bajnai Gordon fogja tudni majd, hogy miről van szó. Tehát, hogy egyáltalán az ügynökségtől ide embert kapjunk, azért ezt az ügyrenddel rendezni kell, ha majd oda jutunk. Ma ez nem teljesen rendezett.
Javaslom, hogy térjünk vissza az előterjesztéshez, mert most nem az a dolgunk, hogy keressünk más megoldást, hanem az, hogy erről a határozati javaslatról mondjuk el a véleményünket, és szavazzunk róla. Csak azért mentünk ebbe bele, hogy az újak is világosan lássanak, ennél többet mint előterjesztő nem kívánok mondani. Értem én, hogy mit mondanak önök, önök is nyilván értik, hogy mi mit mondunk, az időtakarékosság miatt nem húznám tovább. Ha még a kormány részéről esetleg van reagálásra igény, akkor megadom a szót. (Dr. Puskás Imre: Köszönöm, elnök úr, nincs.)
Legalább azt mondja, hogy igen, ki fognak szolgálni bennünket, ha mégis úgy döntünk, hogy albizottságban foglalkozunk ezzel. (Dr. Puskás Imre: Azt hiszem, hogy ez egy komrányzati hivatalnál természetes. Igen, ki fogjuk szolgálni ez irányú kérését az Országgyűlésnek, vagy bármely bizottságának.) Rendben, köszönöm szépen.
Döntés az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról
Akkor szavazunk. Tehát aki a H/371. szám alatt benyújtott határozati javaslat általános vitára való alkalmasságával egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Hat. Aki nem? Tizenhárom. Tartózkodik? Három. Köszönöm szépen. Köszönöm a kormány részéről is a közreműködést. Az előadó? Gegesy képviselő úr. A kisebbségi véleményt én fogom tolmácsolni. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Ilyen nem volt.
A következő, 6. napirendi pont a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/436. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell majd határoznunk. Üdvözölöm a kormány képviselőjét, és megadom a szót.
Kotán Attila szóbeli kiegészítése
KOTÁN ATTILA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Jó napot kívánok. Kotán Attila vagyok, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A törvényjavaslat a kormány programjával összhangban módosításra javasolja a hatályos közoktatási törvényt. A módosítás témái két nagy csoportra oszthatók, szakmai tartalmú módosításokra és az általános, a közszféra hatékonyságát növelő, ezen belül a költséghatékonyságot növelő módosításokra.
A leglényegesebb elemek a következők. A szakmai program folytatásaként a javaslat az alapkészségek megerősítését szolgáló módosítással él. Ennek lényege, hogy az általános iskolák 5-6. évfolyamán az alapkészségek oktatását erősíti, azaz a nem szakrendszerű oktatás időkerete ezen a két évfolyamon bővül. A másik fontos szakmai célkitűzés az idegen nyelvi oktatás, ezen belül az angol nyelv oktatásának elősegítése. Ennek megfelelően a már működő rendszerben a nyelvi előkészítő, az úgynevezett nulladik évfolyamok további alakítását gyorsítja fel. Praktikusan minden olyan intézményben, ahol a tanulók igénylik, a fenntartónak meg kell teremteni a lehetőséget az idegen nyelvi előkészítő oktatásra, az angol nyelv oktatására. Ezek a szakmai törekvései a törvénynek.
A bizottság hatáskörébe inkább tartozó, a hatékonyságot növelő lépéseknek két nagy területük van. Egyrészt a foglalkoztatási, a munkaszervezési szabályok meglévő korlátainak oldásával a fenntartókat és intézményvezetőket abba a helyzetbe hozza a törvény, hogy hatékonyabban szervezhessék meg az oktatást, másrészt, és ez számszerűsíthető konkrét lépés, a javaslatban szerepel a pedagógusok kötelező óraszámának emelése két ütemben. A 2006-2007-es tanévtől nem kötelező óraszám, hanem az intézményvezető, fenntartó által elrendelhető a 40 órás munkahéten belül a nem kötelező időkeretben túlmunkáról van szó, és a 2007-2008-as tanévtől pedig átlagosan 2 kötelező óraszámemelést tartalmaz a javaslat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimé a szó kérdések, vélemények elmondására. Barabásné Czövek Ágnes.
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ez egy olyan törvénymódosító javaslat előttünk, amire azt írtam fel magamnak, hogy életszerű. Hiszen azon túlmenően, amit az előterjesztő is összefoglalt számunkra, úgy gondolom, hogy az iskolaszerkezetben is megjelenik az a fajta életszerűség és hatékonyság, ami eddig az önkormányzatoknál gondként jelentkezett, és erre most törvényi lehetőséget is ad. Nem teszi kötelezővé, de mindenképpen lehetőséget ad, emelve a minőségfejlesztés követelményének érvényesítését is, hiszen eddig ennek semmiféle fajta szankcionálása nem volt. De az a fajta tájékoztatás, amit ebben a körben is kötelezővé tesz, mindenképpen a szülők tájékoztatását növeli elsősorban.
A pedagógus munkakörben pedig az a fajta rugalmasság, amelyik a kirendelés intézményével is él, adott önkormányzaton belül sok mindent meg tud oldani, ahol esetlegesen ez gondot jelenthetett. Átnézve ezt, és azokat a színvonalas oktatás címszó alatt megfogalmazott igényeket is figyelembe véve, a többcélú intézmények működését, mindenképpen általános vitára alkalmasnak tartom ezt az előterjesztést. Különösen örülök, hogy ilyen célratörően foglalta össze az előterjesztő a törvénymódosításban foglaltakat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lengyel Zoltán és utána Gegesy Ferenc.
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Átnézve az anyagot, döbbenetes, hogy megint az iskolaszerkezet további átalakítása kerül sorra, immáron néhány éven belül többedik alkalommal, illetve túlzottan gyakori ez ahhoz képest, hogy be tudjon állni a egy normális rendszer. Ami nagyon érdekes kérdést vet fel, az az, hogy az óraszámemelés hány pedagógus álláshelyet fog feleslegessé tenni, hányat fog megszüntetni. Úgy tűnik, hogy itt a nagy átalakításnál az eb valahol itt van elhantolva. Ha erre a kérdésre választ kapunk, akkor derül ki az előterjesztés valós célja mint takarékossági intézkedés.
Az általános iskolai, iskolai nyelvoktatással és a felzárkóztatással kapcsolatban pedig úgy tűnik, hogy az elmúlt évek törekvései teljes egészében hatékonytalanok voltak. Olyan kellemes helyzetbe kerültem, hogy a 14 éves lányom a 8. osztályban egyedül tette le az alapfokú nyelvvizsgát angolból, ő volt egyedül 2-es. Ha ez a magyar oktatási rendszerben megtörténhet, akkor bármi megtörténhet. Addig, amíg ezek az alapvető kérdések nincsenek rendbe téve, felesleges bármilyen felzárkóztatásról és a nyelvi képzés fontosságáról beszélni. Köszönöm.
ELNÖK: Gegesy Ferenc képviselő úr.
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Van egy kérdésem, de ez egy kicsit most már idejét múlta. Azzal kezdtem volna, hogy törvénymódosítások, adómódosító javaslatok zuhatagát volt módom kézhez venni, ezt a törvényjavaslatot csak nagyon felületesen tudtam átnézni, és így azt kerestem benne, hogy mi az, ami ránk tartozik, hogy lehetőség szerint csak azzal foglalkozzunk. Itt elhangzott, hogy a hatékonyság az óraszámban merül ki. Úgy gondolom, hogy ez tényleg hatékonysági kérdés, de nyilvánvalóan pénzügyi szempontból az emelt szintű óraszám egyértelműen hatékonyabb. Hogy ez jó-e, azt viszont nem szeretném vitatni az iskolaszerkezet átalakítása miatt, egyszerűen azért, mert legalábbis a magam részéről egy oktatási vitában jóval kevésbé érzem magam kompetensnek, mint mondjuk az adótörvények vitájában. Tehát persze, elmondom a véleményemet, ha muszáj, az oktatásról is, de inkább az adókról vitatkoznék.
ELNÖK: Azt gondolom, hogy elég jelentős kiadási oldala van, ezért került ide. Nemcsak adókat fogunk tehát tárgyalni, de ma még ennek az igénynek is meg fogunk felelni. Ez a költségvetésre hatással van, ezért került a bizottság elé, ha már ez kérdés volt. Babák Mihály képviselő úr következik.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Csatlakozom az előttem szóló képviselőtársamhoz, ugyanis mélyen egyet kell értenem abban, hogy a költségvetési bizottságban ennek a pénzügyi hatásairól kell tárgyalni elsősorban, mert nem hiszem, hogy közoktatási szakemberek lennénk. Van, aki ért hozzá, van, aki nem, de többségünkben valószínűleg nem. Ismételten hiányolnom kell ennek költségvetési kihatását. Nem tudom, nem látom azt, hogy a kormány szakmai előterjesztése, törvényjavaslata mellett milyen költségvetési, pénzügyi kihatások vannak. Úgy gondolom, nyilvánvaló, hogy megszorításokat kell eszközölni az élet minden területén, hiszen a költségvetési hiány iszonyú, és a közoktatás sem maradhat ki ebből. Valószínű, amit ön is mondott, képviselő asszony, vannak anomáliák a közoktatásban, amelyekre illik reflektálni szakmai törvényekkel, és valószínű, hogy e törvényjavaslat is különböző megoldásokat tesz azokra a gondokra, amelyek nap mint nap a helyi közoktatásban tapasztalhatók. Alkalmasint a munkát egyszerűbbé teszik.
De engem továbbra is csak a pénzügyi oldala érdekel ennek a törvényjavaslatnak. És a humán oldala. Elfogadom, hogy a kormány mindenhol restrikciót alkalmaz, csak ezt nem tudom, hogy most minden hatodik, vagy hetedik pedagógust kell elküldeni, vagy sem, és ez mennyi pénzbe kerül, milyen költségvetési kihatása lesz. Úgy gondolom, hogy aki a közoktatással valamelyest foglalkozik, tudja, hogy a tudásalapú társadalom nagyon fontos, csak az a baj, hogy most már csak szlogenként használjuk. Véleményem szerint, ha pénzügyi aspektusokból is vizsgálom, a közoktatás invesztíció a jövőbe. Ez olyan, mint mikor valaki félretesz valamit, hogy később abból hasznot húzhasson. A Magyar Köztársaság 10 millió állampolgára akkor húzhat hasznot, ha értelmes, iskolázott, írni, olvasni, számolni tudó, sőt, több jelentős diszciplinában jártas állampolgárai lesznek, jó szakemberek és jó közszolgák. De ebbe a befektetést ma csökkenteni talán lelketlenségnek tűnik számomra.
És hogy folytassam azt a sort, hogy a közoktatás közelében lévő, vagy azzal foglalatoskodó vagyok magam is, azt tudni kell, hogy manapság nem ugyanolyan közegben oktatnak a magyar pedagógusok az általános iskolában sem, a középiskolában sem, mint régen. Nagy a kihívás, a gyermekek eléggé zilált anyagi, családi körülmények között nevelkednek, sajnos többségükben, az iskolának már nemcsak oktató-nevelő funkciója van, hanem néha pszichológusként kell eljárnia, néha a család összetartozását, néha a gyereket kell megvédeni a családjától is. Lényegesen több a munkájuk. Ebben az értékválságos világban és feszültségekkel terhelt mikroközösségekben a család után a pedagógusnak több munkája van, mint valaha is volt. Ezt jó, ha tudják. Olyan gondokat kell a gyereknél kezelnie, amit sokszor a család képtelen, azért mert deviál, vagy nincs megfelelő jövedelme, és munka után hajt, vagy munkanélküli, és ez teszi lehetetlenné a családi nevelést, tehát pótolnia kell a családot. És a világ körülöttünk jóval megváltozottabb.
Ilyen körülmények között az óraszámot emelni nem biztos, hogy helyes dolog. Ki tudja? De azt mondom, hogy elfogadom akkor, ha látom a hasznát a tekintetben, hogy milyen hatással van az állami költségvetésre, milyen megtakarításokat jelent, és biztosítja-e mindazt, amit elvárunk ma a tanítóktól, tanároktól. Mert követelhetünk mi, ugyanakkor olyan követelményeket támasztunk akár óraszámban, amit képtelenség a mai viszonyok között teljesíteni. Mert olyan társadalmi közegben dolgoznak, oktatnak, nevelnek, amely nagyon megnehezíti a munkájukat. Úgyhogy továbbra is csak azt a véleményemet tudom elmondani, hogy biztos, hogy jó ez a törvényjavaslat? Biztos, hogy ilyen mélységben és ilyen hirtelen módon bele kell mászni azokba a viszonyokba, amelyek eddig voltak? Ez nem egy apró átalakítás, félreértés ne essék. Ez elég radikális. Mit fogunk kezdeni azzal a réteggel, amely e törvényjavaslat elfogadása kapcsán munkanélkülivé válik? Ezeknek a hatásait is jó lenne tudnunk, és ezt nem tapasztalhattam. Köszönöm, hogy szólhattam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői kérdés, vélemény? Barabásné Czövek Ágnesnek adom meg a szót.
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Babák képviselőtársam azt mondta, hogy nekünk ezt a törvényjavaslatot lehetőleg pénzügyi szempontból kell végiggondolni, ez tartozik ránk, nem merünk belemenni a szakmai részébe. De óhatatlanul ön is átcsúszott abba, hogy próbáljuk vizsgálni a gyerek körülményeit, környezetét, a pedagógust figyelembe venni. Magyarán nem egyszerű történetről van szó, ez kétségtelen. Nem akarok belemenni, megpróbálok ennél a témánál maradni, mert egész nap itt ülhetnénk, mert itt ülnek azok, én úgy fogalmaztam, hogy életszerű ez a törvényjavaslat, akik a mindennapok során találkozunk az intézményeknél felmerülő gondokkal.
Azt írtam fel magamnak, hogy mibe kerül, mert ha azt mondtuk, hogy erről kell beszélnünk, akkor próbáljuk ezt végiggondolni. Azt kizárt dolognak tartom, miután ez egy lehetőséget tartalmaz, van benne kötelezőn rész is, de miután lehetőséget tartalmaz, ezt fel lehet mérni. Hiszen ahhoz előbb csak meg kell alkotnunk a törvényt, hogy az egyes önkormányzatok, intézményvezetők élhessenek a lehetőséggel. Még azt sem mondom, hogy ennek kapcsán mindenütt csökkentésre kerül sor, lehet, hogy több helyen felvételi lehetőség nyílik meg végre, mert eddig esetleg nem kaptak olyan pedagógus létszámot, a másiknál pedig tartottunk egy belső munkanélküliséget. Emlékszünk rá, hogy volt egy ilyen rendszer és korszak. Úgy gondolom, hogy ez a mibe kerül, az egyes önkormányzatoknál fog elsősorban lecsapódni e törvény kapcsán. (Babák Mihály: Éppen ettől félek.)
Visszatérve a munkaidőre. Ez is olyan téma, ami nagyon kemény és érdekes téma akkor, amikor elkezdünk foglalkozni egy adott település költségvetésével. Pedagóguskörökből mondják, hogy az igazi az lenne, ha a pedagógus is a 40 óráját ott töltené az intézményben. Ezzel szemben mi még mindig tudomásul vesszük, hogy mennyi a kötelező óraszám, milyen egyéb feladataik vannak, amiket képviselő úr is említett, hogy bizony ez nem egyszerű, nem azt jelenti, hogy bemegyek az irodába reggel 8-kor, és délután 4-kor kimegyek, ennél sokkal összetettebb. Mégis úgy érzem, az életszerűséget hangsúlyozom, hogy egy kicsit közelebb megy ahhoz a követelményrendszerhez, amit a társadalom más munkavállalói rétegeitől is elvárunk. Még mindig nem olyan szigorú, hogy ebbe mindazok, amiket említett ön is, ne férnének bele. Ezért gondolom azt, hogy a mibe kerül kérdés most nem megválaszolható, hanem egy lehetőség az adott önkormányzatok számára, úgy gondoltam, hogy ezzel nem tudunk foglalkozni, mert ezzel teljesen ellehetetlenítenénk ennek elfogadását. Ezért javasoltam az általános vitára való alkalmasságát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További képviselők jelezték hozzászólási szándékukat. Balla György.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szólnom kell, mert, elnézést kérek, képviselő asszony, de képtelenség, amit mondott. Ha nem tudjuk, hogy mibe kerül, nem tudjuk, hogy mennyi lesz ebből a megtakarítás, hogyan fog a költségvetés oktatási normatívát tervezni? Utána kell az önkormányzatoknak szembesülni azzal, hogy kevesebb lett a pénzük, és nem fogják tudni, hogy mennyivel? Ezt fel kell tudni mérni, ezt meg kell tudni becsülni. Láttunk már önkormányzatot belülről, tudjuk, hogy a bevételei honnan származnak, tudjuk, hogy az oktatási kiadásaira szánt összeget honnan kellene megkapni. Most megmondom, hogy a költségvetés tervezésekor hivatkozási alap lesz ez a törvény a normatíva csökkentésére. Nem akkor kellene ezzel szembesülnünk, hanem most, azt gondolom.
ELNÖK: Tukacs István képviselő úré a szó.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A közoktatás finanszírozásában, és hangsúlyozom, finanszírozásában, nem tartalmi kérdéseiben, a fenntartó önkormányzatoknak és a finanszírozó államnak néhány nagyon fontos kérdéssel kell szembenézniük.
Az egyik a csökkenő gyermeklétszám és a széttagolt oktatási szerkezet. A gyermeklétszám különösen az alapfokú intézményekben nemcsak azért csökken, mert kevesebb gyermek születik, hanem azért, mert megjelentek a közoktatási intézmények mellett a különböző, változatos oktatási formák, az egyházi, az alapítványi iskolák is. Egy közepes városban nem ritka példa az, hogy az alapfokú oktatásban részt vevő korosztály a közoktatásban és egyéb iskolákban elfoglalt aránya kétharmad-egyharmadot képvisel, tehát egyharmaduk egész egyszerűen a közoktatás nem vesz részt. Ez természetesen finanszírozási problémákat vet fel. Hiszen az ehhez kapcsolódó normatívákat az adott közoktatási intézmények fenntartója nem kapja meg. Ugyanakkor, a csökkenő gyermeklétszám és a csökkenő csoportok ellenére is látnivaló, hogy nem csökkent az intézményekben a pedagógusok száma, nem csökkent azok létszáma sem, akik nem pedagógus státusban foglalkoznak az oktatással.
A második ilyen tétel, amit figyelmébe ajánlanék a tisztelt bizottságnak és a tárca képviselőjének is, hogy az ágazati szabályozásokban gyakorta jelennek meg olyan kötelezettségek a fenntartó számára és olyan lehetőségek az intézmény számára, amelyek nem kapcsolódnak feltétlenül a szűken vett oktatási feladatokhoz, szabadidő-szervezők fenntartása, és így tovább. Ezek áttekintése finanszírozási szempontból feltétlenül szükséges lenne, hiszen nekünk elsősorban a színvonalas oktatás a dolgunk, miközben természetesen a tárcák, szemben a fenntartók érdekével, igyekeznek bővíteni az ilyen típusú ellátásokat és formákat.
A harmadik ügy, amit feltétlenül fel szeretnék idézni ezzel kapcsolatban, az az, hogy ha ezzel a helyzettel nem nézünk szembe: csökkenő gyermeklétszám, változatlan pedagóguslétszám, előbb-utóbb megoldhatatlan feladatok elé állítja a fenntartó önkormányzatokat, akkor, azt gondolom, hogy behunyjuk a szemünket. Nem hiszem, hogy jót cselekszünk ezzel. Viszont a felvetett kérdésekre, hogy na és akkor ennek mennyi a hatása, tudjuk-e számolni, vagy nem tudjuk számolni, szerény megítélésem szerint csak nagyon hozzávetőleges becsléseket lehetne adni az ezzel kapcsolatos költségvetési hatásokról két ok miatt. Egyrészt azért, mert ebben az esetben a fenntartó önkormányzatok élhetnek, vagy nem élhetnek az adott lehetőséggel, és azt nem tudjuk megítélni most, hogy mennyiben teszik.
Másodsorban az óraszámemelés természetesen nem változtat azon a tényen, hogy a pedagógus nem egyszerűen pedagógus és darab-darab, hanem szakos pedagógus, akinek elsősorban a szakos ellátás a feladata, az intézménynek pedig a szakos ellátás biztosítása. Nem teljesen mindegy, hogy az oktatási intézményben most napközis nevelőről, földrajz-biológia szakos tanárról, vagy egyszakos angolosról beszélgetünk itt egymással. Ezért azt szeretném mondani, hogy hozzávetőleges becsléseket lehet adni természetesen, de ezt az oldalt bemérni jelen pillanatban a fenntartói viselkedés pontos ismerete nélkül nem feltétlenül lehet. A javaslathoz természetesen támogató szavazatomat fogom adni. Ezeket szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Babák Mihály képviselő úré a szó.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Képviselő Asszony! Ezt a fogalmat elfogadom öntől, hogy életszerű, és ez helyes minden törvénynél, ha nem egy fikció. A törvénynek az a funkciója, hogy a társadalmi viszonyokat szabályozza. Ez alapvetése egy törvényjavaslatnak. De jó-e ez a törvényjavaslat? Megéri-e a törvényjavaslatban lévő változtatás, hogy feláldozzuk a közoktatás jelenlegi értékeit a restrikció, a megszorítások oltárán? Ugyanis őszintén be kell vallaniuk valamit önöknek, hogy el kívánnak pedagógusokat bocsátani, mert az óraszámot meg kívánják növelni. Ezáltal most sem tudom, hogy a hatodik, vagy a hetedik pedagógust kell elbocsátani a rendszerből. Miután nem értek hozzá, nem szakterületem a közoktatás, úgy gondolom, a 40 óra régen lehetősége a munkáltatónak, hogy a közoktatásban foglalkoztasson. Az más kérdés, hogy mennyit kell a gyerekkel tanítási órán foglalkoznia oktató-nevelő munkában, és mennyi az egyéb feladata a heti 40 órában.
Talán túl sokszor elhallgatták, hogy a pedagógusnak régen 40 órás a munkahete, mint mindenkinek. Ezt a politika hallgatta el sokszor, a szakszervezetek, és a kötelező óraszámokat kívánják önök most megemelni. Kérem, ez pedagóguselbocsátással jár. Nem tudom, hány pedagógus van Magyarországon, de ezt a tárca tudja, és a Pénzügyminisztérium tud kalkulálni. Szeretném tudni, hogy mekkora létszámról van szó, és ennek mi a pénzügyi kihatása. Ugyanis ennek szakmai aspektusát a szakmai bizottságban kell megtárgyalni. Nem vitatkozom a köztisztviselővel soha, mert ő politikai megrendelést kap egy törvényjavaslattal, azt kell hogy védje, és álljon ki mellette. De azt engedjék meg, hogy ide nem a szaktárcától kell csak képviselő, hanem a pénzügyi tárca oldaláról is, ahol kikalkulálják ezt. Minek vannak? Nemcsak az állami büdzsét kezelésére. Mi a megtakarítás?
Mert ha jelentős ez a módosítás, azt mondjuk mi itt pénzügyekkel és állami költségvetéssel foglalkozók, hogy igen nagy bajban van a költségvetés, az állam eladósodott, az ország fantasztikus mélypontra került a hiányt illetően, akkor tegyük meg ezt az áldozatot, mert ez áldozat, tisztelt hölgyek, urak. El fognak bocsátani ezzel a törvénnyel pedagógusokat. Ha megengedik, az prezentációjából és a minisztérium prezentációjából egy-két passzus módosítását tényleg jónak vélelmezem, helyesnek, mert palléroz, pontosabbá tesz bizonyos közigazgatási kérdéseket. Ez jó dolog, mert ez nem ad vitára lehetőséget.
Tisztelt Képviselő Asszony! A 40 óra korábban is lehetőségük volt a fenntartó önkormányzatoknak, amely ezt helyesen és jól csinálja, netán tán némi üzemgazdasági szemlélete van, és a törvényt is tiszteli a képviselőtestület és az igazgató. Nézze! Ott van a tantárgyfelosztás. Az olyan tiszta képet mutat arról, hogy ki fölösleges és ki nem. Olyan tiszta képet, hogy egyszerűen tudva lévő, hogy hány emberre van szükség az iskolában. A választás lehetősége mellett. De azt tudjuk azért, hogy a közoktatás kötelező feladat a településeken. És ha resztli osztály van, rossz a kifejezés, tehát töredékosztály van, akkor is el kell indítani, mert a közoktatást helyben kötelezően kell szolgáltatni.
Aztán nézzük még egy másik kérdést e tekintetben, hogy milyen szakos. Ez a munkáltató jogköre. Ha megköveteli a fenntartó önkormányzat, hogy úgy alakuljon egy iskola pedagógus struktúrája, tudatos személyzeti, szakmai politikája van, akkor azok az anomáliák, hogy valaki nincs kihasználva, 4 órásként, vagy félműszakosként, vagy óraadóként alkalmazza. Tehát továbbra is azt mondom, amit ön mond, ha az önkormányzatokra bízzuk, hogy hogyan oldja meg a finanszírozást, helyes dolog, mert ő felel érte. Aki komolyan veszi a feladatát, eddig is meglépte ezeket.
Nézzék! Nekem inkább azokkal van gondom, és most bocsásson meg a kormány képviselője, amikor olyan váltások vannak a közoktatásban, hogy még ezelőtt, 1994 és '98 között a szegregált oktatást támogatták, és kialakultak a kis létszámú osztályok, és ezek még mindig mennek fölfelé, akkor jön egy kormányváltás, és 2002-től az integrált oktatást preferálják. Igazából ilyen szakmai váltásokat nem tud követni néha a pedagógus sem, meg az iskola sem. Ezek a régi rossz szakmai döntések átöröklődnek, amíg a gyerek ki nem fut. Iszonyú pedagógusi és szülői elvárás keletkezik akkor, amikor össze szeretné rakni a fenntartó a korábban kis létszámú osztályokat, a fejlesztő osztályokat. Valójában az integrált oktatással, ami 2003-tól kötelező, önök hozták ezt a törvényt, egyetértek. Már csak azért is, mert uniós elvárás, meg szakmailag is úgy érzem, hogy egyet kell értenem. Azt már nem tudom pontosan, hogy az inkluzív oktatás és a kompetencia alap, az új fogalmak használata mennyire fontos és jó, de bízom benne, hogy helyes döntést hoznak. Ezt a szakmára bízom.
Most visszatérnék arra, hogy azzal kellene itt számot vetni, hogy nem az a sandaság van-e ebben a törvényjavaslatban, hogy jelenleg lezüllesztették az állami kötelező közoktatást, állami finanszírozást, mondván, hogy megosztott finanszírozása van, 60 százalék környékére, és most továbbra sem tudnak ehhez pénzt biztosítani, a tényleges költségekhez. És most az elbocsátások révén, az óraszám megemelésével kompenzálják. Ezt ki kéne mondani karakán módon, hogy arról szól a történet, tisztelt hölgyek, urak, hogy kevesebb pedagógust alkalmazunk, kevesebb költséggel, mert jövőre nem tudunk biztosítani dologi és egyéb automatizmusokat a költségek megemelkedése miatt. Azt tudni kell, hogy a gázáremelés sújtani fogja, tavaly is sújtotta a közoktatásunkat. Azt is tudni kell, hogy a kötelező, az állam által elrendelt bérfejlesztéseket az önkormányzatoknak helyi adóból kellett biztosítani, összeugrasztva a helyi társadalmat. Miből van az önkormányzatnak bevétele? Egy kistelepülésnek? Saját adóból. Vagy működési hitelből.
Tehát azzal is számot kéne vetni a közoktatási törvény módosítása kapcsán, hogy mit vállal fel ebből a kötelező közoktatásból, és nemcsak ilyen sanda, vagy részkérdéseket megoldva, hogy a kötelező óraszámokat növelve a működési költséget, a tényleges kiadásokat kívánják csökkenteni. Hiszen képtelen a kormány a következő évi közoktatási állami költségvetésben olyan forrást biztosítani, amely ehhez a kötelező feladathoz szükségeltetik. Hát, lényegesen bonyolultabb a probléma pénzügyi oldalról is, mint amit itt elmondtam, de ezekkel jó lenne tisztában lenni, és ehhez meg kellett volna kapni a Pénzügyminisztérium kalkulációit, hogy tényleg tudjuk, hogy mennyi pénzről döntünk, és megéri-e, tisztelt képviselő asszony, az, amit ön életszerűnek mond. Jó-e ez a törvényjavaslat, és megéri-e a magyar társadalomnak? A gyerekek hasznát szolgálja-e? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormánypárti oldalon nem volt jelentkezés. Még Balla György képviselő kért szót. Megadom.
BALLA GYÖRGY (Fidesz). Köszönöm szépen. Ígérem, rövid leszek. Csak azért szeretnék Tukacs képviselő úr hozzászólására reagálni, mert néhány gondolatával egyetértettem, másrészt pedig azért, mert szerintem jó az, ha egymással összefüggő dolgokat hozunk elő. Nem vitatom természetesen a gyermeklétszám csökkenését, nem vitatom azt sem, hogy ezzel párhuzamosan nem csökkent jelentős mértékben a pedagógusok létszáma, de ennek a kötelező óraszámhoz semmi köze nincs. Az a helyzet, hogy ha ugyanannyi gyerek van, ugyanannyi osztály, semmi nem változik, de a kötelező óraszámot emelem, akkor is el kell bocsátani a pedagógusokat.
A legnagyobb baj ezzel, ami itt van, hogy ennek semmi köze nincs a reformhoz. Ennek semmi köze nincs egy átgondolt, világos koncepcióhoz, ez a javaslat nem arról szól, hogy a lehetőségeket jól átgondolt szakmai szempontok alapján hozzuk összhangba, és teremtsünk egy törvényt. Nem azt mondja, hogy nézzük át, hogy mik esetleg a felesleges feladatok, melyek azok, amelyek az ágazati törvényből következően pluszterheket raknak az önkormányzatokra, intézményekre, és ha egyébként elhagynánk, az sem lenne katasztrofálisan nagy probléma. Ez a törvényjavaslat, ez a megoldás egy középiskolás gyerek szintje, növelem a hányadost, akkor kevesebb lesz az egész. Ez körülbelül erről szól. No, ezért nem elfogadható.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Igen.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tényleg csak egy mondat. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Balla képviselő úrral, remélem, az általános vitában lesz alkalmunk vitázni, mert a mondandó első fele már vitaalap volt. Természetesen nem értek egyet azzal, hogy nincs köze a gyermeklétszámhoz. A csökkenő gyermeklétszám automatikusan von maga után csoportlétszám-csökkenéseket, és természetszerűleg a csökkenő csoportlétszámnál csökkenő pedagóguslétszám szükséges. Nem akarok ebbe a vitába belemenni, csupán csak azt akartam jelezni, hogy ezt a vitát majd lehet folytatni természetszerűleg, és a vita kiterjedhet más elemekre is nyilvánvalóan, kiterjedhet arra, hogy finanszírozási szempontból mi értelme van a művészeti intézmények ilyen típusú oktatásának. Ez, mondjuk egy költségvetési bizottságra tartozna, mint ahogy egyébként az oktatás tartalmi ügyei nem tartoznak rá. És így tovább.
Tehát abban teljesen egyetértek, hogy e mellett az elem mellett a közoktatás finanszírozásának, racionálisabb megszervezésében a költségvetési bizottságnak lenne bőségesen dolga.
ELNÖK: Ha megengedik képviselőtársaim, én is bekapcsolódnék ebbe a vitába annyiban, hogy most az általános vitára való alkalmasságról beszélünk. Van, aki költségvetésről beszél, van, aki óraszámról, van, aki az oktatás minőségéről. Egyébként minden összefügg mindennel, tehát ne korlátozzuk egymást. Mert már többször elhangzott, hogy most miről beszéljünk. Csak azt szeretném kérni, továbbra is mondhatják egymásnak, de itt azért bármilyen témakört felvethetnek képviselőtársaink, hiszen nemcsak szakpolitikusként, hanem választókerületek képviselőiként is részt vehetnek.
Másrészt, amit Gegesy Ferenc mondott, szerintem tanulságos volt. Ő mint polgármester azt mondja, nem is tudja, hogy elolvasta-e részleteiben, és hogyan szóljon hozzá. Egyébként pedig a saját önkormányzatában majd fogja ezt alkalmazni augusztus elsejével. Az időzítésre hívjuk fel a figyelmet. Láthatóan kapkodó a dolog, hiszen augusztus elsejéig meg akarja hozni a kormány a törvényt, abban az időszakban, amikor a pedagógusok szabadságon vannak, az iskolák be vannak zárva, tehát a legkisebb az ellenállás bármilyen változással kapcsolatban. Viszont az iskolaigazgatóktól ön is és az összes intézményfenntartásért felelős vezető is ki fogja követelni ennek az órarendbeosztással kapcsolatos következményeit és minden egyebet.
Az egy másik kérdés, hogy lehet-e ettől osztálylétszámot, osztályszámot is csökkenteni, vagy nem. Ebbe ne menjünk most bele, de az biztos, hogy az órabeosztásban és az órarendben, ami gyakorlatilag általános iskolában a költségek 80 százalékát adja, most fogják, augusztus 1. és 30. között kialakítani. Ahol ügyesebbek voltak, ott már megcsinálták, és azt most felül fogják majd írni, mire a törvény meglesz. Ebből nekem viszont azt következik, hogy ha a képviselőtársaim, akik erről a törvényjavaslatról még kormányzati szereplőként is csak most értesültek, hogy kérték ki az iskolafenntartók véleményét, akár az önkormányzatokét, akár az egyházakét, hiszen ne feledjük el, hogy ők is nagyon nagy fenntartók és a civil szervezeteké. Hogyan vették ezt figyelembe?
Másrészt jó néhány iskola van, amiről nem esett szó. A törvény erejénél fogva megszüntetik azt az iskolát, igaz, kétéves türelmi idővel, amely 8 évfolyamnál kevesebb évfolyammal működik. Ez viszont nagyon vaskosan fogja érinteni sok-sok település iskolájának működését. Hiszen ott kinevezett igazgatók lehetnek, messze két éven túlmutatóan is. Nyilván az ő véleményüket is érdemes kikérni. Ez egy rendkívül érzékeny terület, amely egy-egy település léte, nem léte hosszú közéleti vitája alapján valamilyen kialakult rend van. Szeretném, szerintem joggal, legalább a kistelepülési önkormányzatok szövetségének véleményét hallani, hogy ezzel egyetértenek-e, vagy milyen feltételekkel értenek egyet. Mert számukra igen nagy jelentősége van ennek.
Bevezették az egységes iskola fogalmát. Ez egy teljesen új intézményi rendet teremt. Joggal érdekelhet bennünket, hogy ennek mi a költségvetési pénzügyi hatása, ha azt modelleznék nekünk, hogy ez mit jelent. Ha jól értem, egy gimnázium lemehet a művészeti oktatásra, a művészeti iskola pedig kiterjeszkedhet egészen a gimnáziumig ezen logika alapján, ha túl akarja élni. Tehát ez szerkezetileg is valamiféle változást sejtet számomra. Ha ezt megvilágítaná a kormányzat képviselője, hogy ez pontosan mit is jelent, milyen hatással van, végeztek-e hatástanulmányt erre vonatkozóan. Ha erre kitérne, megköszönnénk, főleg, ha írásban készült, az nagyon is hasznos lenne a jövő heti parlamenti vitához.
Egy dologról nem szólt, ami nekem hiányzott, és visszajelzik az iskolafenntartók, a szülők és a tanárok is, ez a nulladik évfolyam problémája. A nulladik évfolyamot alapvetően pénzkidobásnak tartja mind a szülő, mind pedig a pedagógus szakma. Kívánnak-e ehhez hozzányúlni? Mert ez egy plusz évfolyam, ez egy nagy pazarlás. Ha elfogadjuk, ez a másik oldalon nagy költségmegtakarítási lehetőség, hogy finomabban fogalmazzak. Éppen önök vezették be, hogy az angolt és a számítástechnikát fokozottan kell tanítani, ezért vannak elvileg a nulladik évfolyamok. Pótolják az általános iskola hiányosságait. Ha most ezt előírják, akkor miért kell fenntartani? Pénzügyileg is visszakérdezhetünk erre. Lehet, hogy kevésbé fájdalmas lenne ennek a kiiktatása, hiszen ez egy új ötlet volt, nem vált be, ezen is lehet megtakarítást elérni, de az iskola szerkezetébe lényegileg nem nyúlunk bele. A szülők is panaszkodnak rá, mert egy évvel tovább kell taníttatniuk a gyereküket. Társadalmi költsége is jelentős. Úgy tekintenek rá, mint egy felzárkóztatásra. Ez a kérdéskör megkerülhetetlen, ha már szerkezeti és pénzügyi megtakarításokról van szó.
Tiszteletben tartom minden képviselőnek, Tukacs Istvánnak is a véleményét. De én 15 évig foglalkoztam mindenféle iskola átszervezésével. Rengeteg pedagógussal vitatkoztam erről. Ne haragudjon, ön nyilván régóta ott van az Oktatási Minisztériumban, a szakma eddig mindig kiszolgálta a pedagógusok érdekeit a szülőkkel és a gyerekekkel szemben is. Ez az állításom. Azért ez az állításom, mert próbálták az önkormányzatok ésszerűsíteni, de mindig olyan szaktörvényi akadályai voltak, amivel megfenyegették, hogy normatívára nem lesz jogosult az iskola fenntartója, és sorolhatnám. Ez egy nagy koncepcióváltás, ha a tárca ehhez partner, hogy arányosítsa a gyereklétszám-csökkenéssel az iskolai költségek csökkenését.
Ezer mondatot hozhatnék, hogy milyen szakmai érveket mondtak el az önök kollégái, amikor kikérték a véleményüket, hogy miért kell több tanár, pedig kevesebb gyerek van, miért kellenek a szakkörök, miért kell ez meg az a plusz speciális oktató, akit még fel kell venni. Éppen az ön minisztere is '85-re meg '90-re hivatkozik, hogy miért nem kellenek a 35 fős és a még nagyobb osztályok. Egyébként a szocializmusban engem is ilyenben tanítottak. Ha jól értem, most újból visszamegyünk ide, hogy jók a 35 fős osztályok, és helytelen a 20-25 fős osztály. A szakma ez ellen 15 évig kézzel-lábbal tiltakozott. Ez egy koncepcióváltás? Mert akkor ez a törvény még nagyon kezdeti lépés, akkor itt még nagyon komoly további lépések várhatók. Vagy lesznek-e kormányrendeletek, miniszteri rendeletek, amelyek tovább súlyosbítják a fenntartó önkormányzatok pénzügyi vállalását úgy, hogy közben a kötelező feladatokhoz kapcsolódó finanszírozás évről évre csökken.
Ez ettől a perctől fogva nagy kérdés, hogy fognak-e ennek megfelelően segíteni a fenntartóknak ezen koncepció végigvitelében. Mert nem a tökéletlen fenntartókon múlott, hogy ez a helyzet alakult ki, amivel most érvelnek, hogy csökkent a gyereklétszám, a pedagógusszám pedig maradt. Ne nézzük már egymást madárnak. Nagyon jól tudjuk, hogy mi történt az önök minisztériuma által előírt szakmai feltételekben. A kérdésem, hogy milyen további kormányzati és miniszteri rendeletek ésszerűsítését fogják megtenni, és milyen koncepció mentén. A gazdasági ésszerűség, a szakmai ésszerűség, vagy éppen a hátrányos helyzetű csoportok felzárkóztatása és tehetséggondozás irányában mit őriznek meg, és mit hagynak el belőle? Mert ezen fog múlni. Mert most bűnbakká teszik az iskolaigazgatókat és az önkormányzatokat, hogy eddig milyen pazarlóak voltak az iskolák. Mindennek oka van, és ne gondolják, hogy nem ellenőrizték ezeket a fenntartók elég nagy gyakorisággal az elmúlt négy évben. Mert egyre kevesebb jutott az általános iskolai oktatásra.
Miután a kollégiumot nem vették elő, ott még nagyobb zűrzavar van, de most ebbe nem mennék bele. Fognak-e valamit a kollégiumi szabályozásban változtatni, mert ha belenyúlnak, ott komoly társadalmi hatásai lesznek, mert ha nincs meg a normatíva és a költségfedezet viszonya, akkor a kollégiumi fenntartók soha nem a saját gyerekeikről gondoskodnak, hiszen nem lehetnek kollégisták, akkor ezek a kollégiumok meg fognak szűnni. Ebben van-e valami változás, mert a nyáron panaszkodtak erre a kollégiumi szövetségek egy konferencián, hogy komoly gondjaik vannak. Ez csak szakmai kérdés volt, de pénzügyi részei is vannak.
Tehát összességében úgy ítélem meg, hogy egy koncepcióváltás történik, a gazdasági hatékonyság irányába kívánnak lépni. Lehet, de akkor kérdezem, hogy mennyire lesz ez összehangolva, és milyen mértékű, mert ez a mérték, azt gondolom, mindenkit érdekel. És ehhez hogyan viszonyulnak a különböző szervezetek, érintettek? Ezek voltak a kérdéseim.
Babák Mihály kért szót.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Szóval, az nagyon ostoba települési önkormányzat lehet, amelyik nem kalkulálja előre 6 évre, hogy minden évben pontosan tudni fogja, hány gyermek lesz az iskolában nagy bizonyossággal, hacsak valamelyik nem költözik el, vagy nem iratkozik másik iskolába. De alapvetően tervezhető az általános iskolai közoktatás. Azért szeretném elmondani, hogy a tantárgyfelosztás mindent elmond. Ha most önök a kötelező tanítási órák számát növelik, a tantárgyfelosztásban kevesebb pedagógusra lesz szükség. Ez nyilvánvaló.
Visszatérve még arra a gondolatra, hogy aki nem lépte meg, ha kevesebb a gyerek, és kevesebb csoportot indított, vagy iskolát zárt be, nagyon ostobán tette, mert a fehérneműje is ráment, hiszen azért az tudvalévő, hogy az állami közoktatás 80 százaléka bérjellegű, 20 százaléka pedig dologi kiadás. Iszonyú költség, mert olyan bérterhek vannak Magyarországon, hogy a közoktatás nem lenne drága, a reálszférában is olcsóbban és piacképesebben lehetne kalkulálni, ha a bérterhek kisebbek lennének.
Szóval száz szónak is egy a vége, tisztelt hölgyek, urak, ez létszámleépítéssel és tanárok elbocsátásával, munkahelyek megszűnésével jár. Ez mind kalkulálható. Hogy az ellátottak száma csökken, az teljesen evidencia helyesen és jól gondolkodó közoktatási szakemberek és fenntartók számára, akkor az alkalmazottak létszámát is kell csökkenteni. Én is aggályosnak tartom az 1-4 osztályig működtetendő önálló iskolát. Szinkronban van-e a kistérségi koncepcióval, hogy az 1-4 évfolyamig megtarthatja a kistelepülés az iskolát, és a felső tagozatban a szakmailag jobban felkészült, és minden feltételt, a versenyképességet biztosító térségközponti iskolákat vehetnék igénybe a tanulók? Van egy olyan gondom is, hogy a Tessedik Sámuel Főiskola 1-4 évfolyamig működtet iskolát a hallgatók érdekében, mert alsó tagozatos tanítókat képeznek. Ez sem lehetne akkor. Nem biztos, hogy ez a szabály jó, kérném, ha lehetne, átgondolni.
Domokos László képviselőtársam felvetett egy problémát, a nulladik osztályt. Úgy gondolom, hogy ennek evidencia a magyarázata, hiszen a tankötelezettség 18 éves korra tolódott. És akit nem vesznek fel valamilyen oktatási intézménybe, az valamiféle parkoló pályán van, és ez is költségekbe kerül. Tehát ez annak a következménye, hogy 18 éves korra emelték fel a tankötelezettség korhatárát. Van ez a bokoriskola típus is, és ezt sem látom, hogy hogyan fog működni ebben a konstellációban.
Szeretnék még egy-két kérdést megemlíteni. Demonstrálni próbáltam pár szóval azt, hogy milyen körülmények között nevelnek, oktatnak az iskolákban a pedagógusok. Nem látom biztonságban a pedagógus szakszolgálat sorsát. Ez nagyon fontos kérdéskör, mert nagy jelentőséggel bír. Megyei feladat, nem teljesítik a kötelmeiket, ezért kistérségben létrehoztunk ilyet, de nem bírjuk pénzzel a működését. Azt azért mindenki tudja, aki a közoktatás közelében van, hogy most specialistákra van szükség az iskolákban, általános tanítókra és mellettük specialistákra, és nem lehet minden gyereknek kalmopyrint adni, mert van, akinek Sumetrolim kell, van, akinek orrcsepp kell, most értsék alatta a logopédust, a gyógypedagógust, vagy éppen a diszlexiát kezelő szakpedagógust, mert a gyerekeknek ilyen szerteágazó gondjaik lehetnek. Az integrált osztályban kvázi két pedagógust szükségeltetik alkalmazni, az általános tanító mellett specialisták kellenek a gyerekek integrált oktatására. Ezt sem látom itt most biztonságban. Lehet, hogy nincs igazam, de jó lenne, ha erre a kérdésre is odafigyelne a kormány, mert ez helyben majd gondokat jelent.
Mindemellett iszonyúan alulfinanszírozott az állami közoktatás, lezüllött az állami normatívája. Szeretném végezetül még egyszer mint a költségvetési bizottság tagja megkérdezni, de előtte még annyit hadd mondjak el, hogy azért az iskola, attól függetlenül, hogy perszonális szolgáltatást, gyereknevelést, oktatást folytat, az üzemgazdasági szemlélet az iskolaigazgató fejében ott kell hogy legyen, hogy milyen pedagógussal, hánnyal és hogyan oldja meg a feladatait. Azért a korszerű iskolákban követik ezt a csúnyán hangzó közgazdasági fogalmat.
Tehát a kérdésem annyi, elnök úr, hogy mennyi a megtakarítás e törvényjavaslat révén, mi lesz a megtakarítás, hány főt érint, és mi lesz a sorsuk, és megéri-e. Ugyanis, ha tudjuk, hogy mennyi lesz a megtakarítás, tudunk válaszolni esetleg arra a kérdésre, hogy megéri-e ezt a törvényjavaslatot elfogadni. Ennek tudatában tudnám csak az általános vitára való alkalmasságát támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jó néhány kérdés felmerült, várjuk a kormányzat részéről a választ.
KOTÁN ATTILA (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Köszönöm szépen. Valóban nagyon sok kérdés, észrevétel merült fel. Örülök, hogy nemcsak szigorúan a pénzügyi részletek, hanem szakmai kérdések is terítékre kerülnek itt, a költségvetési bizottságban. A végén kezdeném, a konkrétumokkal: mibe kerül, mekkora elbocsátással jár, történtek-e költség-haszon elemzések. Igen, történtek. És itt szeretném megvédeni a pénzügyminisztériumi kollégáimat, akikkel együttműködve készültek hatástanulmányok. Nyilvánvalóan ezeknek a részletei majd a részletes vita során kerülnek terítékre, de néhány konkrét adatot hadd mondjak. Két olyan intézkedés van, aminek érdemi költségkihatása van, és mérhető. Az egyik költségtöbblettel jár, tehát többe kerül. Ilyen a gimnáziumi és középiskolai nulladik évfolyam, a nyelvi előkészítő, a másik pedig a pedagógus óraszámemelés, ami megtakarítást hoz.
Tekintettel arra a szakmai érvre is, hogy szeptemberi tanévkezdés van, és a tantárgyfelosztások, órafelosztások már megtörténtek a jövő évre vonatkozóan, az óraszámemelés két ütemben történik. Az első ütemben nincs szó kötelező óraszámemelésről, hanem a munkáltatónak egy olyan adható többletjogosítványa lesz, hogy a megmaradó kötelező óraszámon túl elrendelhet két további órát egyéni foglalkozás, szabadidős foglalkozás, tanórán kívüli foglalkozás megtartására, túlóra nélkül. Ennek a központi költségvetésre vonatkozóan számszerűsíthető megtakarítása nincs. Helyi szinten, önkormányzati szinten racionális szervezéssel és ennek kihasználásával, lehet. Ha azzal kalkulálunk, hogy összesen és országosan mintegy 50 százalékosan élnek ezzel az igazgatók, fenntartók, akkor ennek önkormányzati szinten a bevezetés évében 3 milliárd forintos megtakarítása lesz.
Más a helyzet egy év múlva, amikor tényszerűen is kötelezően felemelkednek az óraszámok. Itt kettővel, illetve eggyel emelkednek az óraszámok. Az óraszámnövelés hatása a bevezetés évében csaknem 10 milliárd forint, egy teljes pénzügyi évre pedig 40 milliárd forint megtakarítást jelent. Ez álláshelyre levetítve a szaktanítást végző tanároknál, tehát ahol 20-ról 22-re fog nőni az óraszám, 8-9 ezer álláshely szabadul fel, a nem szaktanítást végző tanítóknál, ahol egy óraszámnövelés lesz, 1100. Összesen mintegy 10 ezer fő kerülhet ki a rendszerből a 2007-2008-as tanévtől. A másik intézkedés viszont, a középiskolák nyelvi előkészítő évfolyamai, természetesen nem pont ugyanazt a személyi kört érintve, többletmunkaerő-igénnyel járnak. Ez 2010-2011-ig 5 ezer új pedagógus álláshellyel jár, és van költségvonzata is, 4, illetve 7 milliárd forintba kerül.
Ellentétben az itt elhangzottakkal, a nyelvi előkészítő évfolyamról a tárca úgy ítéli meg, hogy sikeres program, és nagyon igényelt program. Többletjelentkezés van, és minden igaz. Tehát egy plusz év bekerül, amit finanszírozni kell, de figyelembe kell venni azt is, hogy Magyarországon még most is borzalmas az idegen nyelvet tudók aránya, különösen igaz ez nemzetközi összehasonlításban. Ez felgyorsítása annak a programnak, hogy 5 éven belül EU-tagként angolul beszélő, középfokú végzettségű tanulóink legyenek. Ma már érdemi felsőoktatási tanulmányok folytatása szinte elképzelhetetlen nyelvtudás nélkül. Mi a generális, tehát oktatáspolitikai célja, itt szó volt erről. Egyrészt egy felismerés, hogy alkalmazkodni kell a megváltozott külső körülményekhez, és azok az intézkedések, amelyek jellemzően a fenntartók, igazgatók mozgásszabadságát növelik, ezt az alkalmazkodást könnyítik meg megítélésünk szerint.
Itt többször elhangzott, nincs szó az alsó tagozatos kistelepülési iskolák megszüntetéséről. Az igazgatók, gazdasági vezetők, esetleg könyvelők nem lesznek azon a helyen, az egységes iskolaként, illetve tagiskolaként való működés azt szolgálja, hogy miközben a tanítás helyben történik, az intézményszervezés, az egyéb szolgáltatások, bérszámfejtés, satöbbi, központosítottan történhet. Azok a munkáltatói jogosítványok és szabályok, amelyeket ez a javaslat tartalmaz, ezt teszik lehetővé.
Néhány apróbb intézkedésről még nem szóltam, de elnézést, nem minden kérdésre térnék ki. Ha valamilyen konkrét válasz elmaradt, akkor arra szívesen válaszolok még. Tehát vannak hatásszámítások, a részletes vitában nyilván ezt kifejtik majd a kollégáim a szakbizottságban. Úgy ítéljük meg, hogy a központi elve ennek a javaslatnak, ami egy rész, lesznek még a ciklus folyamán a kormányprogram oktatási részének megvalósítását elősegítő lépések, ez a lépés ezt a két témakört érinti, és alapvetően a gyerekek érdekéről szól, nem a pedagógusok és nem az intézményvezetők érdekei vannak elsősorban figyelembe véve, hanem a közoktatásban tanuló gyermekek érdekei. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Volt-e olyan kérdés, amire nem kaptak választ képviselőtársaim? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nem. Akkor szavazunk. Aki a T/436. szám alatt benyújtott törvénymódosítás általános vitára való alkalmasságával egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizenegy. Aki nem? Kilenc. Aki tartózkodott? Egy. Tehát a bizottság általános vitára alkalmasnak találta. A többségi előadó? Barabásné Czövek Ágnes. A kisebbségi? Babák úr? Lengyel Zoltán. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Köszönöm szépen a tárca részéről is a közreműködést.
Áttérünk a tárca másik témájára a 7. napirendi pont keretében, a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására, T/437. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell állást foglalnunk. Köszöntöm a kormány képviselőit, megadom önöknek a szót. Röviden, ha kérhetem.
Dr. Rádli Katalin szóbeli kiegészítése
DR. RÁDLI KATALIN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A felsőoktatási törvény új törvény, március elsején lépett életbe a 2005. évi CXXXIX. törvény, amely '93 után új törvényként jelent meg a felsőoktatásban. Ennek a törvénynek kiemelt része volt a felsőoktatásban a gazdálkodó egyetem, gazdálkodó felsőoktatás elősegítése azzal, hogy a finanszírozási rendszer átalakuljon. A törvény értelmében a képzés és a hallgatói támogatási rendszer és ehhez kapcsolódó finanszírozási modell jelenik meg a felsőoktatási törvényben. Jelen pillanatban a számítás alapját a törvény szerint az átlagkereset, a KSH által megadott bruttó átlagkereset jelenti, ez alapján számítódnak a mutatók. A mostani felsőoktatási törvénymódosítás ennek a törvénynek a módosítását célozza három nagy területen.
Az első, hogy az előbb említett gazdálkodó egyetem elképzeléséhez kapcsolódóan elfogadást nyert a március elsején hatályba lépett törvényben, hogy az intézmény akadémiai irányító testületeként meghatározott szenátus munkáját gazdasági tanács segíti. A gazdasági tanácsnak részben intézmény által delegált szakemberei, részben miniszter által delegált szakemberei jelentek meg. Ez a törvény a gazdasági tanács jogkörére vonatkozóan az állami vagyon kezelésével kapcsolatos szabályokat egészíti ki, pontosítja azzal, hogy az állami vagyon kezelésére vonatkozó szabályok tekintetében elidegenítés és megterhelés esetén a gazdasági tanács hoz döntést az állami vagyon tekintetében, és a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál ez a döntés, ha ezzel egyetért a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, realizálódik azzal, hogy megkötött ennek a döntéshozatalnak az időpontja, 30 napon belül jogvesztő hatállyal rendelkezik.
El kell mondjam, hogy jelen pillanatban zárulnak a '99-2000. évi vagyonegyesítésről szóló KVI-rendelkezések, hiszen ezek is a Kincstári Vagyoni Igazgatóságon keresztül történtek. Ehhez kapcsolódóan részkiegészítés, hogy a felsőoktatási intézményekben egyfajta szerepváltozás van a gazdasági tanács tekintetében abban, hogy nem csupán véleményezi, hanem benyújtja az adott felsőoktatási intézmény költségvetését, illetve költségvetéshez kapcsolódó beszámolóját. Ez az első módosító javaslat.
A második módosító javaslat a képzési hozzájárulásra vonatkozik. A képzési hozzájárulás az államilag támogatott hallgatók képzésére vonatkozik. Hosszú éveken keresztül a felsőoktatás egészében, részben nemzetközi gyakorlat alapján, részben hazai igények alapján, időről időre előkerült a hallgatók képzéshez való hozzájárulása. Továbbra is megőrzi a rendszer az államilag támogatott képzést és költségtérítéses képzést, ami '96-ban vált törvényi szinten szabályozottá. Államilag támogatott képzésben egyszer a '90-93. évi törvény kapcsán már született egy szabályozás, illetve több próbálkozás, ez rövid ideig élt. Ezt követően most ismételten javaslat fogalmazódik meg a képzési hozzájárulásról.
Ennek nagyon röviden az a lényege, hogy az előbb említett finanszírozási, a KSH bruttó átlagkeresethez viszonyított számítási modellben a felsőoktatás normatív támogatása három elemmel valósul meg. Az egyik elem a képzési támogatás a költségvetés részéről, a másik elem a fenntartói támogatás, a harmadik pedig a kutatási támogatás. Ehhez viszonyítottan a hozzájárulás a képzési és fenntartói átlagnormatívákhoz viszonyított 20 százalékban realizálódik, aminek az értéke ma egy hallgatóra vetítve 105 ezer forint. Az elképzelés az a javaslat értelmében, hogy ezt államilag támogatott képzésben, alap- és mesterképzésben hallgatói jogviszonyban részt vevő hallgatók esetében jeleníti meg a törvény. Nem érinti a felsőfokú szakképzést, a szakképzés azon logikájából, hogy az első szakképzés ingyenes, és nem érinti a doktori képzést sem.
További, a finanszírozáshoz kapcsolódó, kompenzációt jelentő szabályozási kérdések is megfogalmazódnak. Ebben a legfontosabb, hogy a képzési hozzájárulás, aminek a lényege, hogy a felsőoktatási intézmények működőképességéhez kapcsolódó bevételi lehetőségeket és ezzel a fejlesztést segítse, a befolyó forrás a felsőoktatási intézménynél marad. A befolyó forrás két célra használható fel, egyrészt a hallgatók teljesítmény szerinti, tehát tanulmányi eredmény szerinti támogatására, a befolyó összegnek a tervek szerint ennek legalább egyharmada és legfeljebb 50 százaléka erre a célra kell hogy fordítódjon, a fennmaradó összeg pedig az intézmény fejlesztését szolgálná.
További kompenzációt megjelenítő rendelkezés, hogy a hallgatók 15 százalékát érintően egy adott intézményben mentesség adható az intézményi szabályozás szerint úgy, hogy egyrészt a meghatározott átlagos normatíva, a képzési hozzájárulás csökkenhet 50 százalékkal, illetve nőhet 50 százalékkal, kedvezményben kell részesíteni a hátrányos helyzetű hallgatókat, illetve a gyermekvédelmi törvény alapján közoktatásból felsőoktatásba kerülő tanulókat, és az intézményi szinten viszont ki kell hozni az ehhez kapcsolódó bevételi forrást. További elem kapcsolódik ehhez a második rendszerhez, és ez tulajdonképpen már a harmadik, inkább technikai jellegű kérdéskörhöz kapcsolódik, de a célt szolgáló fejlesztés, amiben a megváltozott új képzési szerkezetben az alapképzés a BSC fokozatot adó képzés rövidebb képzés, az a cél, hogy mielőbb a munkaerőpiacra kikerüljön a hallgató. A szabályozás azt szeretné, hogy a hallgató éljen is teljesítmény alapján ezzel a lehetőséggel, és ne húzódjon el a tanulmányi ideje.
Ezért az ösztönzés abba az irányba megy, hogy minél előbb kilépjen a munkaerőpiacra. Az a hallgató, aki elhúzza az idejét, önmagával kerül hátrányos helyzetbe, hiszen többletköltséget jelent számára a további tanulás. Őrzi a törvény az elfogadott március elsejei szabályozást, hogy a kiváló hallgató párhuzamosan második szakra felvételt nyerhet, de nem tolhatja ezzel a felsőoktatás államilag támogatott szférájában a képzési idejét, tanulmányi idejét, akkor számít államilag támogatott képzésnek, ha a második évében, a harmadik félévében nyer felvételt egy második szakra, és ténylegesen párhuzamosan törekszik arra, hogy két szakképzettséget szerezzen.
Ez kiegészítőként megjelenik, és oldja, illetve védi a törvény azokat a lehetőségeket, amelyek a hallgatók érdekében már a nemzetközi részképzésekben, külföldi tanulmányokban való lehetőségeket, illetve a hitel tanulmányokhoz való igénybe vételét biztosítják. Ezek a szabályozások nem változtak. Még technikai jellegűnek gondoljuk azokat a kérdésköröket, amelyek igazából a létező testületek, felsőoktatást kiegészítő testületek körében fogalmazódtak meg, a Magyar Rektori Konferencia jogállása, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, a Magyar Akkreditációs Bizottság jogállásához kapcsolódó szabályozások igazából technikai jellegű kérdéseket jelenítenek meg.
Egy lényeges pontról még nem szóltam, elnézést, hadd térjek vissza rá. Említettem, hogy a fő elvet, ami szerint az államilag támogatott és a költségtérítéses képzés lehetőségét továbbra is megőrzi a rendelkezés. Azzal viszont egyfajta társadalmi teherviselés és a méltányosság irányába való elmozdulást jelent, hogy az a hallgató nem kizárt az államilag támogatott képzésből, aki költségtérítéses képzésre nyert felvételt. A szabályozás azt teszi lehetővé, hogy ez a hallgató kiváló teljesítmény alapján átkerülhessen államilag támogatott képzésbe, viszont igaz az is, hogy aki minimális teljesítményre törekszik, az intézményi szabályozás alapján kikerülhet. Ez a szabályozás nem automatikus, hanem teljesítményhez kötött, ami ma is él a hallgatói támogatási rendszer szerint, ennek a creditrendszerhez viszonyított szabályozása jelenik meg, ami szerint egy átlagosan félévente 30 creditet elváró képzési rendszerben az a minimumkövetelmény, hogy két félév átlagában, egy tanév átlagában legalább 30 creditet teljesítsen a hallgató ahhoz, hogy megfelelő értékűnek és előmenetelűnek tekintsék a követelmények. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Az előbb nem mondtam az elején, hogy próbáljunk meg röviden, tömören szólni, ha lehet. Mádi László képviselő úr.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Igyekszem a felkérésnek eleget tenni. A Fidesz frakciója ezt a törvényi változtatást nem tartja koncepcionálisnak, jó irányba tett lépésnek. Úgy ítéljük meg, hogy a felsőoktatásra nézve alapvetően restrikciós szemléletű intézkedéssorozatról van szó. A tandíj vonatkozásában társadalompolitikai szempontból ezek komoly feszültségekhez vezetnek. A tandíj bevezetését sem tartjuk indokoltnak, és azt sem tartjuk indokoltnak, hogy átkerülhet valaki költségtérítéses képzésbe az államilag támogatott képzésből menet közben. Nem tartjuk indokoltnak a gazdasági tanács ilyen széles körű kompetenciáját és szakmai kérdésekben való illetékességét, nem értünk egyet az ösztöndíjak megszüntetésével, a tandíj mértékével sem. Úgyhogy így ezt az egész indítványt nem tartjuk elfogadhatónak és vitára alkalmasnak. Nem erről volt szó. Nem tudom, melyik szocialista képviselő kampányolt ezzel a törvényjavaslattal a kezében, tartalmilag egyetlen egyre nem emlékszem, sőt, tagadtak mindent, ami ezzel kapcsolatos lehetőség volt, úgyhogy ez már az ő lelkiismeretükre van bízva. Mi ebben a formában nem tartjuk vitára alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Barabásné Czövek Ágnes, majd Herényi Károly.
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Szerintem egy nagyon izgalmas törvénymódosítás van előttünk. Az előterjesztő összefoglalta számunkra, hogy miről szól. Számunkra arról szól, hogy együtt van a szolidaritás és felelősség, az egyén felelőssége a saját életében. A gyerekkor 18 éves korban mindenképpen abbamarad, utána fel kell készülni az életre, aminek ez is egyik feltétele, hogy végig kell gondolni, mi akarok lenni, hány szakon, hogyan akarok indulni, és ennek egy részét nekem is fizetnem kell mint hallgatónak, mert még ehhez is az adófizetői pénzből jelentős hozzátétel van.
Azt külön üdvözlöm, ellentétben Mádi képviselő úrral, hogy a gazdálkodó egyetemeknél megteremtjük azt a gazdasági jogkört, ami közelebb viszi a gazdálkodást a főiskola életéhez, és átadja a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól, ugyanakkor a beleszólás egy állami vagyon elidegenítése esetén megvan, egyébként pedig a gazdálkodásra helyezi a hangsúlyt. Összességében a képzéssel, az átjárhatósággal, ami egyfajta teljesítményt jelent az egyén részéről, elfogadásra javaslom a szocialista frakció nevében is, mindenképpen alkalmasnak tartom az általános vita megkezdésére.
ELNÖK: Köszönöm. Herényi Károly képviselő úrnak adok szót.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A tudáshoz, a tanuláshoz való jog alkotmányos alapjog. Az alkotmány nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy ha valaki anyagi források hiányával küszködik, akkor ezzel az alapjoggal ne legyen képes élni. Azt kérdezem az előterjesztőktől, hogyan kívánják ezt az ellentmondást feloldani. Milyen források teszik lehetővé, hogy az egyébként tehetséges, szorgalmas és tanulni akaró fiatal, aki anyagi források szűkében vagy hiányában nem képes megfizetni a hozzájárulást, ezt a terhet ki és hogyan vállalja át, vagy milyen forrásból pótoljuk? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schwartz Béla képviselő úr kért szót.
SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormányzat képviselőjét szeretném arra megkérni, ha néhány külföldi példát tudna mondani ennek a konstrukciónak a bemutatására, tehát ilyen, vagy ehhez hasonló van-e. Gondolom, hogy a hozzájárulás, a költségek fizetése minden országban országtípustól szinte függetlenül megvan. Ha ezt itt be lehet mutatni, mert nyilván minden összefügg mindennel, hogyan alakul ez külföldön. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Balla György képviselő úr.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mádi képviselő úr, azon túl, hogy mindenben egyetértek vele, el kell mondjam, hogy nagyon finoman fogalmazott. Ennél őszintétlenebb, ennél gyalázatosabb és ennél tisztességtelenebb javaslatot, ennél őszintétlenebb, ennél gyalázatosabb kommunikációt elképzelni nem tudok, mint amit önök most folytatnak ez ügyben. Túl azon, hogy, fogalmazzunk most már a hazugság új nevével, hogy nem fejtettük ki teljességében az igazságot, mert úgy tudom, hogy önök most már a hazugságot így nevezik, hogy nem bontottuk ki. Végighazudták a választási kampányt ebben az ügyben. De ez a kisebbik probléma, hiszen minden ügyben ezt tették, ezt külön már nem hoznám szóba.
A nagyobb probléma, hogy az egész kommunikáció, amit ebben az ügyben folytatnak, az is hazugságra épül. Arról beszélnek, hogy ez a sok "disznó", aki egyébként egyetemet meg főiskolát végez, milyen gazdag lesz, milyen magas jövedelemmel bír, ezért ha ilyen magas jövedelemre szeretne szert tenni, akkor fizessen már azért, ami lehetőséget ad számára, hogy megszerezze ezt a magas jövedelmet. Itt, a költségvetési bizottságban, ha máshol nem is, senkinek nem jut eszébe az, hogy Magyarországon milyen az adórendszer? Senki nem tudja azt, hogy akinek magasabb a jövedelme, az egyébként több adót fizet? Hogy minden évben sokszorosan megfizeti annak a képzésnek az árát, ha ez a képzés segítette a magasabb jövedelemhez? Itt sem merül ez fel senkiben? Miért kell ugyanazokról az emberekről százféle módon száz bőrt folyamatosan lehúzni? És azokról miért nem beszélünk, akik esetleg elvégzik az egyetemet, csak nem kapnak állást? Azokat is megfizetik, jó magas munkanélküli segélyt fognak kapni.
Kifejezetten tisztességtelen a javaslat, abszolút hazugságra épül, véleményem szerint teljességgel elfogadhatatlan. Viszont ezzel párhuzamosan van még egy komoly probléma vele. Üzenete is van. Ez azt üzeni, hogy nem kelletek. Minek? Minek ennyit tanulni? Minek ennyi egyetemista? Minek ennyi főiskolás? Tisztelt képviselőtársaim, én önökkel együtt végigéltem egy olyan rendszert, amikor ugyanezt kaptuk a pofánkra. Amikor ugyanezt mondták, hogy nem kell ennyit tanulni, minek az, minek a sok irodista. Azt gondolom, mindannyian ismerjük ezeket a fogalmakat. Önök nem tesznek most mást, mint ugyanezt az üzenetet juttatják el a társadalomhoz. Kifejezetten tisztességtelen, amit ez ügyben csinálnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt kérem, hogy próbáljuk meg a szavak használatát korlátozni, kivéve, ha idézetről van szó. (Balla György: Idézet volt.) Inkább maradjunk a szakmai szintű beszélgetésnél, ha javasolhatom, de nyilván mindenki maga tudja, hogy mit tesz.
Nekem is van kérdésem. Ott látom a probléma lényegét, hogy az előző kormányzat beleugrasztotta a felsőoktatást egy PPP-rendszerbe, ahol csak akkor tudják kivezetni a költségvetésen kívülre ezeket a beruházásokat, ha van saját bevétel. Az az érzésem, és ezért kérdezem is, hogy a PPP-programban megkötött szerződésekben megfelelt-e a hosszú távú saját bevétel feltételének, amely az európai uniós elszámolás szerint kivezethető a költségvetés terhei közül. Mennyi ilyen program fog kikerülni belőle, hiszen megemelik a saját bevétel arányát, és tudjuk, az autópálya kapcsán már jó alaposan megvizsgáltuk ezt, hogy bizony a saját bevételt kell produkálni azokban a szektorokban, ahol ez a kiváló beruházási program kialakult. Tehát arra irányulna a kérdésem, ha erre ma nem tud válaszolni az előterjesztő, mert nyilván nem pénzügyes, bár az Oktatási Minisztérium bonyolította le ezeket a programokat, hogy áttekintve hány ilyen program volt eddig, illetve milyen új programokat indítanak, amelyek ezáltal bekerülhetnek a PPP-programba, mert finanszírozhatónak minősül költségvetési soron kívüliként.
Azt gondolom, akkor, amikor eldöntötték, hogy erőn felül beruháznak, legalábbis költségvetési erőn felül beruháznak ebbe a szektorba, hiszen '97-ben is, emlékezzünk, a világbanki hitel is ezzel volt indokolva, hogy azért kell tandíj, mert így adnak kölcsönt. Most sok-sok világbanki hitelt vettek fel, csak talán még kedvezőtlenebb feltételekkel, mint '97-ben ez elő volt készítve. Előbb vetettek fel a felsőoktatási intézményekkel. A rektorok mit tudnak tenni? Hiszen a saját polgárjogi, sőt, büntetőjogi felelősségük lenne, hogy olyan szerződéseket írtak alá, amelyeknek nincs meg a saját fedezete. Nyilvánvaló, ha egyszer ebben érdekeltté tették őket, hogy ezt aláírják, akkor ehhez bevételt kell produkálni. Méghozzá költségvetési soron kívüli bevételt. Ez az egyik kérdéskör.
A minősítésemet nem kérem, hogy véleményezze, hiszen főosztályvezető-helyettesként nem ez az ön dolga, de azokat a tényeket kérem, hogy hány ilyen PPP-program volt, hogyan felelt meg. Ez táblázat, biztos, hogy a Pénzügyminisztérium felé ezzel el kellett pontosan számolniuk 20 évre vonatkozóan, hogy milyen saját bevételeket terveztek be, és mik voltak a tények, és abból nagyon jól látszik, hogy mi a különbözet. Azt gondolom, hogy ez világos magyarázatot ad, hogy eladósították az elmúlt négy évben a következő húsz év jövőjét, és most az után szaladunk, mint ahogy a költségvetés más tételeinél is ugyanez történik. Az egy másik kérdés, hogy ez mennyire volt szabályos és törvényes. Javaslom is az ellenőrző albizottságnak, hogy vizsgálja meg az összes felsőoktatási intézmény PPP-szerződését, mielőtt még az új törvényt megalkotjuk. Mert itt hiátusokat érzékelek, mert a választások előtt jó volt letenni az alapköveket ezekben a kérdésekben, de utána pénzügyi fedezet kérdéses.
A másik kérdés: ha pedig úgymond a felsőoktatást fizetőssé teszik, akkor mikért nem kívánják most a felsőoktatásnak azon szabályait megváltoztatni, hogy egy vállalat életébe sem szólunk bele, hogy milyen béreket adnak ki, milyen bérszínvonal van. Mikor engedik el ezt? Hiszen attól a perctől fogva, hogy teljesítménykényszer alá helyezik a felsőoktatást, akkor a bérszerkezetet is át kell alakítani a vállalati szektoréra. Akinek nincs diákja, vagy nincs elég diákja, ott lehessen csökkenteni, hiszen egyébként életképtelen lesz a rendszer. Ezeket a kiadási oldalon való rugalmasságra mikor kívánnak lehetőséget teremteni a felsőoktatásban? Mert az nem fog menni, hogy a bevételi oldalt a piac fogja szabályozni, hiszen a 105 ezer forint nagyon keményen a fizetőképességtől fog függni és a minőségtől és a marketingeszközöktől. És persze rögtön az a kérdés is felmerül, hogy milyen fogyasztóvédelmi lépéseket fognak betenni, hogy ne éljenek vissza a diákok bizalmával és a szülők bizalmával a felsőoktatási intézmények. Hiszen láttunk ilyen problémát is, hogy megígértek bizonyos képzettséget, utána nem tudják teljesíteni ezek a felsőoktatási intézmények, például gazdálkodási okoknál fogva, mert mire oda jutott, hogy diplomát adjon, már nem volt elég diák, hogy kellő hatékonyságú szakképzést tudjon biztosítani a nagyon drága technikai és csoportbontásos keretek között.
Milyen védelmet fognak kapni? Fel fog értékelődni a fogyasztóvédelem ettől a perctől fogva, bár ez már nem állami szabályozás kérdése. Önök egy olyan helyzetet teremtenek, hogy például ha egy szülő szeretné, hogy orvosi diplomát kapjon a gyermeke, meg is fizettetik vele, a végén pedig nincs meg a kimenet garanciája, hiszen ezekért a kifizetésekért valamilyen szolgáltatást kellene kapni. Miért nem teszik teljes körűvé, ilyen értelemben vállalatszerűvé a felsőoktatást? Mikor kívánnak ezzel előjönni? Hiszen muszáj lesz. Azért is kell itt felvetnünk ezt, mert csődbe fognak menni ezek a felsőfokú intézmények. Mert azért azt ne gondolják, hogy egy ilyen tandíjemelés hatására nem fog drasztikusan visszaesni az oktatásban való részvétel képessége. Lehet, hogy az elsőbe még be fog iratkozni, de utána hogyan fog végigmenni, amikor kiderül, hogy a szülő munkanélküli lett, kiderül, hogy az oktatásból kihullottak a gyermekek, satöbbi.
Ez koncepcióváltás, alapvetően szolgáltató felsőoktatás nem alanyi jogon, amit Herényi Károly világossá tett, tehát ezzel teljesen átalakítják a rendszert, mert eddig ez alanyi jogként volt azoknak, akik megfeleltek a kritériumoknak, hogy egy ingyenes felsőoktatáshoz jussanak. Ezt önök megváltoztatják, innentől nincs ilyen alanyi jog, egyébként ez jogosan alkotmányos aggályokat fog felvetni, ezzel egyetértek, hogy ez egy külön történet lehet. Számomra a kérdés a kiadási autonómia kérdése, hogy milyen feltételekkel és mikor kívánnak ehhez hozzányúlni. Az első kérdésemre visszatérve a sok beszéd mellett, hogy igazából egy táblázatot kérnék a bizottság számára, hogy meg tudjuk vizsgálni, hogy milyen kényszerekbe hozták magukat a felsőoktatásban a minisztérium jóváhagyásával ezek az intézmények, illetve a következőkben mely programok vannak előkészítve, ahol hasonló konstrukcióval adósítják el a felsőoktatást, hitelekbe hajtják őket. Köszönöm szépen.
További képviselői kérdések, észrevételek? Igen. Nyitunk egy második kört. Babák Mihály képviselő úr kért szót.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Bocsássanak meg, nem önökkel vitatkozom, a kormánnyal vitatkozom, nem a jelen lévő minisztériumi képviselőkkel. Valójában egy axiómaként le kell szögeznünk, hogy egy felsőoktatás nem lehet pazarló. Ha önöknek ez a véleményük, akkor cselekedni kell, hogy ne legyen pazarló. Tudják, alapvető szabály általában a szervezéselméletben az, hogy minden fontos kérdésnél meg kell fogalmazni a célt, meg kell fogalmazni a feladatot, meg kell fogalmazni a szervezetet, meg kell alkotni, és gondoskodni kell a feltételekről. Ha valaki nem ezt csinálja, akkor hibásan próbál bármilyen kérdéshez hozzányúlni. Nem tudom, hogy mi a cél a felsőoktatás átalakításánál. Már a felsőoktatási törvénynél sem, mert ha kiragadom a négyes axióma köréből a felsőoktatási törvény módosítását, akkor a szervezetről mint olyanról gondoskodtak az elmúlt évben, ugyanakkor a lényegi kérdéseket nem tisztázták, többek között, hogy mit akar a Magyar Köztársaság, mit akar a kormány a felsőoktatással.
Elfogadom azt, hogy Magyarországon kétkezi munkásra is szükség van, jó szakemberekre, ez így igaz. De az sem baj, ha az a szakember netalán tán diplomával rendelkezik, mert manapság már a szakember sem lehet hat elemis. Mint ahogy nem is az. Meg kell találni az arányokat, hogy mit preferál egy kormány a továbbtanulást illetően, a gimnáziumot, a szakközépiskolát, a szakmunkásképzőt, vagy épp a felsőoktatást. Kormánypárti képviselők, hiszen a kormány folyamatos, önök meghirdették a felsőoktatás reformját, kollégiumokat és egyéb fejlesztéseket beígért a Medgyessy-kormány, és bizony az az érzésem, hogy adósságcsapdába hajtotta magát a kormány. Nemcsak kormányzati szinten, hogy felfoghatatlan az állami költségvetés hiánya, hanem abban is, hogy ezeket az intézményeket adósságcsapdába hajtotta.
Mondják önök, hogy pazarol a felsőoktatás. Elfogadhatom, én nem tudom, de valószínű. Hiszen az a szféra, amit nem ellenőriznek, pénzügyileg nem számoltatnak el, és nem nézik üzemgazdasági szemlélettel a hatékonysági mutatóit, ott bizony lehetnek diszfunkciók, és már nem is a hallgató a fontos, hanem a munkahely, meg egyáltalán maga az intézmény. Elképzelhető, hogy van ilyen. De egy biztos, hogy a kormány ezt nem felelősen szabályozta. Mondom, eléggé fura módon a szervezethez nyúlt hozzá az előző kormányzati ciklusban, a feltételek vonatkozásában pedig ígérvényeket bocsátott ki. Domokos képviselőtársam személyesen is megtapasztalta, hogy a PPP-programban olyan jelentős kiadásokra vállalkoztak a felsőoktatási intézmények, amelyre a kormány bátorította, de semmi esélye nincs annak, hogy ezt az állami finanszírozásból törleszteni tudnák. Nos, innentől kezdve következik az, hogy piacosítják a felsőoktatást, hogy tandíjat vezetnek be.
A Magyar Köztársaság és az itt élő 10 millió állampolgár nagy erénye a fejekben lévő tudás. Erre történelmi példákat is lehetne hozni. Ez egy olyan kincs, amit talán nem tud használni ez az ország, de ebbe továbbra is invesztálni kell, mert nem egyszerű és alulképzett embereket kíván a mai Európa, így a magyaroktól sem, hanem kiművelt főket. Ebben mi jók voltunk. Attól féltem a felsőoktatást, hogy ezzel a törvényjavaslattal hátat fordít azoknak a korábban hangoztatott értékeknek és érveknek, pusztán fiskális restrikció miatt, amelyeket eddig ez a kormány is igyekezett képviselni, bár tenni keveset tett az érdekében.
Sommázva körülbelül azt szeretném mondani, hogy jó lenne a szervezéselmélet metódusait alkalmazni, és meg kellene fogalmazni, hogy egyáltalán mit gondol a felsőoktatásról a kormány, milyen feladatokat szab számára, milyen szervezeti formában kívánja működtetni, bár erről tavaly volt már egy törvény, és milyen feltételekről bír, tud gondoskodni finanszírozási oldalról is. Az a sanda gyanúm, és ez a kérdés is mellesleg, hogy mi lesz a bevételekből, a tandíjakból. Az a szándékuk, hogy az állami finanszírozásból visszább lépnek? Vagy az a szándékuk, hogy az eddig felvett, nem igazán mindig jó hiteleket majd a felsőoktatási intézmények törlesztik? Számolnak azzal a veszéllyel, hogy a fiatalok elfordulnak a továbbtanulástól? Mikor a mai világ arról szól, hogy életfogytig tartó tanulást hangoztat általában a szakma. Megmondom őszintén, helyesnek is tartom, hiszen annyira változik a világ körülöttünk, hogy aki egy diplomát szerzett, az egy opcionális diploma ahhoz, hogy megfeleljen majd a munkaerőpiacon, legyen az értelmiségi, legyen bárki más. Ehhez további szakképesítéseket kell szerezni, ami persze azt jelenti, hogy tanulni is fog.
A kérdés az, hogy mi lesz a bevételekből? Mi a szándéka a kormánynak? Milyen hatása van ennek az állampolgárra? Önök mondják, hogy van ehhez valamilyen számításuk. És milyen hatása lesz ennek a törvényjavaslatnak az állami költségvetésre? A sanda gyanúm az, és kérem, ne vegyék rossz néven tőlem, hogy pusztán arról szól a törvényjavaslat, hogy az állami kiadásokat csökkentse, és az állami kiadások csökkentése révén ebből kívánják fedezni a felsőoktatás megfontoltan növekvő aktuális kiadásait. Ezekre a kérdésekre választ kellene tudni adni. Jó lenne. Elnézést kérek, hogy ezeket elmondtam, de ezek fogalmazódtak meg. Száz szónak is egy a vége, e törvényjavaslattól is féltem a Magyar Köztársaságban a felsőoktatást, amely jelentős eredménnyel bír, de abban sajnos önöknek igazuk van, hogy rengeteg diszfunkcióval működik, és ezeken sürgősen változtatni kéne, lépésről lépésre, megfontoltan, tudatosan, határozottan. Tudniillik nem jó, ha valami diszfunkcionális és pazarló esetleg, ahogy önök állítják. Ebben bátorítanám önöket, hogy nagyon megfontoltan és úgy, hogy ne pusztuljon bele a magyar felsőoktatás. Köszönöm, hogy szólhattam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Albert képviselőtársunké a szó.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Ígérem, hogy nagyon rövid leszek. Ellenzéki képviselőtársaink mindig arról beszéltek, hogy mekkora a diplomás munkanélküliség, most erről nem szólnak egy szót sem. Mindig arról beszéltek, hogy milyen nagy az államháztartási hiány, mert egyébként a nyitott fejezetekből, költségvetési fejezetekből bármelyik iskola, vagy oktatási intézmény le tudta hívni azt a normatívát, ahány gyereket beszervezett bármilyen iskolába, főleg felsőfokú intézményekbe. Gyakorlatilag abban, hogy ekkora az államháztartási hiány, elég nagy szerepe van annak, hogy ezek nyitott fejezetek. Pokorni Zoltán elkezdte, mi folytattuk, nem akarok felelőst keresni, de elértünk oda, hogy 60 ezer körülire nőtt egy évben a diplomát kapók száma. A magyar gazdaság és társadalom nem tud felvenni évente 35-40 ezernél többet. Itt van az, hogy a diplomás munkanélküliek száma miért nőtt ennyire. Nincs rá szükség, hogy ennyi legyen, mert nem tudja felszívni sem a gazdaság, sem a társadalom.
Na most, egy olyan család, amelyik azt hiszi, hogy jót tett a gyerekével, bejuttatta valamilyen felsőoktatási intézménybe, rosszat tett, mert a gyerek nem tudott elhelyezkedni. Olyan minőségi követelményeknek meg nem felelő diplomákat osztogatnak ma Magyarországon, hogy a munkáltatók maguk döntik el időnként, hogy milyen diplomát fogadnak el. Ismerek olyan multinacionális céget, amely három iskola, felsőfokú intézmény közgazdasági diplomáját fogadja el Magyarországon. Persze, nem mondja ki, de azokból fog felvenni. Nyilván nem mondhatja ki. Hagyjuk abba ezt a butaságot, próbáljunk meg tényleg normálisan, racionálisan együttműködni ebben a kérdésben. A felsőoktatási hallgatóra ma Magyarországon 35-40 ezer főre van szükség a magyar gazdaság és társadalom mai szintjén. Ha ennél többet képzünk, ezt megtehetjük, a kérdés az, hogy ehhez van, vagy nincs forrásunk. Ha nincs forrásunk, akkor valamilyen módon meg kell találni, hogy megfelelő szintre vigyük. A másik oldalon meg nincs szakmunkásunk, nincs technikusunk. Ma már a Magyarországra beruházó vállalatoknál igen nagy probléma, hogy találnak-e megfelelően képzett szakmunkást és technikust. Azt gondolom, ezt a rendet közösen tettük rendetlenné, közösen tegyük renddé. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Röviden, ha kérhetem. Herényi Károly képviselő úr. Persze, te hosszabban is szólhatsz, hiszen nem szóltál.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tényleg csak röviden reagálnék arra, amit Molnár Albert képviselő úr mondott. Amit felvetett, az valós. De ez nem megoldás arra a problémára, amit ön mondott, mert ez nem a minőség felé fogja elvinni a dolgot, hanem az jut diplomához, akinek pénze van, hogy a feltételeket anyagi formában teljesítse. Másképp kéne közelíteni. Egyébként az egész teremben, bocsánatot a kifejezésért, nagy a katyvasz. Egy magát baloldalinak nevező kormány előáll egy olyan programmal, ami általában jobboldali politikai gondolkodás terméke szokott lenni, jobboldalról viszont olyan vélemények hangzanak el, ami inkább emlékeztet egy munkáspárti álláspontra. Szóval elég nagy a zavar ebben az ügyben. Nem lenne baj, ha rendet raknánk a fejünkben, elfogadnánk, hogy a tudás érték, a lehetőségekhez képest a tudás megszerzéséhez illik, vagy jó hozzájárulni, csak a feltételeket kell megteremteni, hogy a források hiányában a tehetséges, rátermett gyermekek ebből a rendszerből ne essenek ki. Ha a minőség felé visszük el a dolgot, akkor, amit Molnár Albert felvetett, sokkal jobban kezelhető. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Babák Mihály képviselő úr kért szót.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Rövid leszek. Molnár Albert képviselőtársam sommás véleményén bizony megdöbbentem, attól függetlenül, hogy igazságtartalma van, ahogy az előttem szóló is mondta. Az, hogy a felsőoktatásban értéktelen diplomát bocsátanak ki, az diszfunkció, tisztelt képviselő úr. Ebben pedig a kormánynak van felelőssége, a szaktárcának van felelőssége. Nem lehet olyan, hogy nincs egy diplomának értéke, mert akkor a követelményekkel baj van. Valószínű, hogy mennyiségi szemléletté alakult a dolog, vagy a finanszírozás volt olyan, hogy mennyiségi képzésre váltottak a főiskolák azért, hogy megtartsák az állásaikat. Hát ehhez kőkemény szakmai irányítás kell és ellenőrzés, vagy olyan a kautélákat kell a felsőoktatásban alkalmazni, olyan szabályokat, amelyeket betartva lehet csak a Magyar Köztársaság címerével ellátott diplomát kiadni. Ugyanis tényleg arról van szó, hogy nem lehet lerombolni a diplomák értékét, olyan követelményrendszert kell állítani. Ebben én nem láttam az elmúlt négy évben komoly előremozdulást.
A diplomás munkanélküliekről. Kedves képviselőtársam, Molnár Albert. Arról van szó, hogy ez tényleg igaz. Tehát nyilvánvaló, hogy ha a piacgazdaságot komolyan vesszük, akkor ezeket a folyamatokat majd érzi a diplomás a piacon, és ha nem tud elhelyezkedni, ezért a kormány a felelős. És akkor megfogalmazom azt is, hogy a gazdaságot, a magyar gazdaságot a diplomás munkahelyek irányába nem fejlesztette, nem támogatta, nem segítette, kormányzati eszközökkel nem gondoskodott arról, hogy Magyarországon ezek a diplomások munkát kaphassanak. Bocsásson meg, de nem hiszem, hogy olyan tervgazdálkodás szerint kell működnie a Magyar Köztársaságnak, hogy megmondjuk, hány szakmunkásra van szükség, mondjuk esztergályosra, amikor már nem is esztergálnak, hanem fröccsöntenek, vagy mit tudom én, mit csinálnak. Ez nem így működik. A piacnak kell hogy igénye legyen, de ha a gazdaság nem dübörög, akkor nem is tudhatjuk pontosan, hogy hány és milyen szakember szükségeltetik. Nézze, itt mindenféleképpen kormányzati hibáról van szó, mégpedig arról, hogy a helyi gazdaságot, a magyar gazdaságot nem fejlesztette, ezért nem is tudjuk pontosan, és a képzőközpontok sem, hogy milyen munkaerőre van szükség.
A másik nagy és fontos kérdés: milyen irányba törekszik egy család, hogy biztos és magasabb jövedelmet kaphasson majd a tehetséges gyermeke. De Magyarországon egy szakmunkást megfizetnek? Gondoljon vissza, milyen minimálbérek, milyen jövedelmek mellett dolgoznak. Teljesen életszerű a család törekvése, hogy akár csak a családi kassza terhére is, de megpróbálja taníttatni a gyermekét, mert úgy gondolja, hogy jobb jövője lehet, és biztosabb megélhetése. Na, hát erre önök rácáfoltak, tisztelt képviselőtársam.
Van egy olyan aspektusa is ennek a törvényjavaslatnak, lehet, hogy ezt demagógnak fogja minősíteni, Magyarországon a továbbtanulás lehetősége, esélye valahol afféle alkotmányos jog. Úgy gondolom, hogy nemcsak a gazdag családból származó gyerekek tanulhatnak tovább. Gondolkozzon el ezen! Ez baloldali érték, úgy gondolom, de úgy látszik, figyelmeztetnem kell önöket erre. Köszönöm, hogy szólhattam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tukacs István képviselő úré a szó.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Bocsásson meg a tisztelt bizottság és elnök úr is, hogy reagálok az elhangzottakra magam is. (Domokos László: Joga van hozzá, képviselő úr.) De vannak nem politikusok is a teremben, nehogy azt gondolják már, hogy amit mondunk, az mind igazság. Szóval, az, hogy miért nem fejlődött a magyar gazdaság abban az irányban, hogy felszívja a felsőoktatás által kibocsátott diplomásokat? Meg kell nézni a kibocsátott diplomásokat ebben a felsőoktatási rendszerben. Nincs a világnak olyan gazdasága, amely 13 ezer kommunikációs és marketing szakembert, ennyi pedagógust, ennyi művelődésszervezőt és még sorolhatnám, tudna felszívni, miközben a szakmák hiába keresnek belsőépítészt, elektromérnököt, gépészt és néhány ilyet. Ebben a tekintetben a felsőoktatás szerkezete borzasztóan rossz, csak meg kell nézni, hogy ki volt az, aki ezt a szerkezetet elindította, illetve helyén hagyta. (Babák Mihály: Jobb lesz, ha fizetünk érte?)
Másodszor. Valóban figyeljünk Molnár Albertre, aki elmondta, hogy össze kellene vetni a tömegesített felsőoktatás értékét a munkát kereső diplomással. Amire még reagálni szeretnék, ne tessenek operálni olyan, egyébként eléggé féloldalas érvekkel, hogy ez a rendszer a gazdag szülők gyermekeit engedi be kizárólag a felsőoktatásba. Ez tényszerűen, képviselőtársaim, nem felel meg a valóságnak. Az a rendszer, aminek a másik lába támogatja a tehetségest, ámde nem tehetősebbet, az be fogja engedni a felsőoktatásba. Ez a pénz a felelősséget fogja megnövelni. Azt a felelősséget, amely jelen pillanatban nem létezik sem a szülőben és természetszerűleg a 18-19 éves fiatalban sem, aki hangzatos című felsőoktatási szakokra és tagozatokra jelentkezik be, miközben halvány lila fogalma nincs arról, hogy hol fog elhelyezkedni.
És amire még szeretnék reagálni, a PPP. Én magam, alelnök úr, kíváncsian várom erre a választ. Egy valamit azonban látok. A PPP-rendszerben ezek az intézmények megújultak, szolgáltatásokat nyújtanak. Ezek a beruházások kollégiumokat jelentettek, ahol az addigi, eléggé méltatlan körülmények között lakó bekerülhetett egy jobb, tisztességesebb és színvonalasabb intézménybe, amit természetesen jobban meg is fizet, de jobb a felelőssége is ebben a kérdésben. Ezt a konstrukciót én nem vetném el. De meglehetősen kíváncsian várom az ezzel kapcsolatos véleményeket, illetve azt, hogy egy lehetséges bevétel, ami kalkulálható, mennyiben függ össze ezzel a konstrukcióval. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretnék reagálni Molnár Albert felvetésére. Annak alapján, amit képviselő úr elmondott, nyugodtan mondhatná, hogy nem is kell állami finanszírozás egyetlen egy intézménynek sem, hiszen a költségtérítések lefedik ezt. Akár ezt is mondhatnák, tehát akár még hálásak is lehetünk, hogy tényleg nem mennek ebbe az irányba. A piac meg tudja oldani önmaga is ezt a dolgot. Csak van egy apró probléma, hogy tényleg azt akarjuk-e, amit szerintem Herényi Károly mondott el a legvilágosabban: azt akarjuk, hogy csak az tanuljon, akinek pénze van. Ez az igazi kérdés. Valóban, akkor érzik a felelősségét. De ennek van egy másik oldala is. Akinek pénze van, nem biztos, hogy tovább fog tanulni, nem mindenkit fog így érinteni a dolog. Tehát, ha pénzalapon akarjuk, úgymond a felelősséget növelni, akkor ezzel az állam teljesen leveszi a felelősséget a felsőoktatásról. Ebben valóban egyetértünk. Akkor lenne igazán konzervatív hozzáállása, egy ultrakonzervatív, vagy ultraliberális hozzáállása a kormányzatnak.
Tehát azt mondom, még hálás is lehet a parlament ezzel kapcsolatban. De azt gondolom, nem mértük még fel, hogy ennek micsoda hatása van. Nem volt Magyarországon '68-as diákmozgalom, mint ami Európában volt. Mert ez természetesen kiválthat ilyen hatásokat. Gondoljunk már bele, hogy ez milyen súlyos kihívás. Az a filozófiai felfogás, azt gondolom, most csak elő van véve indokként a tandíjbevezetéssel kapcsolatban, de azért megnézném, hogy a Corvinus Egyetemen ilyennel ki fog-e állni bármelyikőjük, vagy bármelyik kis településen, a bajai főiskolán, és azt mondja, hogy márpedig majd a piac eldönti, hogy mire van szükség.
Másrészt tanulni a jövőnek szoktunk. Mi a garancia arra, ami itt elhangzott, és az nagyon súlyos állítás volt, hogy 40 ezer diplomás kielégíti a magyar társadalom és gazdaság felsőfokú oktatási igényét. Ez egy nagyon bátor kijelentés volt. És vigyük őket vissza a szakmunkásképzés irányába. Lehet persze ilyen társadalmi képet rajzolni, nem tudtam, hogy ez a kormánypárt társadalmi képe, hogy vissza a munkásokhoz, és mindenki legyen szakmunkás, és szűkítsük a felsőoktatást. Úgy tudtam, hogy eddig a tudás irányába ment. És nemcsak Pokorni Zoltánnak volt egyébként az álláspontja, hanem Magyar Bálintnak is és mindenkinek ez volt eddig az álláspontja, sőt, a pártelnököknek is, ismereteim szerint. Tehát ebből az következik számomra, hogy most tényleg mindenki próbálja a gombhoz a kabátot hozzávarrni, hogy megmagyarázza, hogy miért van.
Ezért tűnhet úgy, és ennyiben akartam reagálni, visszatérve a Fidesz álláspontjára, hogy ha a gombhoz varrjuk a kabátot, annak nem leszünk partnerei. Nem filozófiai alapon nem leszünk partnerei, hanem egyáltalán nem látszik ennek az egésznek az egységes rendszere, amit próbálunk számon kérni, hogy milyen társadalompolitikai koncepción alapszik. Azért körvonalazódik a képviselői megszólalásokból, de ezeket nem az előterjesztő mondta mint kormány. Rendkívül szélsőséges álláspontok kezdenek kibontakozni ebben a kérdésben.
Azt gondolom, hogy világos legyen a Fidesz álláspontja, miért szociális piacgazdaságban gondolkozunk, ha már filozófiailag el kell helyezni ezt, és a szolidaritási elvet és az alanyi jogúságot nem kérdőjelezhetjük meg azon az alapon, hogy vad piacot akarunk. Hiszen egy rakás kérdésben társadalmilag azért haladt a kor előre az elmúlt 150 évben, és nem feltétlenül a XIX. század piacgazdaságát kellene felidéznünk. A XXI. században, ha megnézzük a legsikeresebb gazdaságokat, azokba az állam rengeteg pénzt fektetett, hogy a felsőoktatásban a kutatás-fejlesztési szakembergárda a háttérben legyen. Gondolják el! Kína, vagy Szingapúr hol lenne most, ha ilyen felfogásban fejlesztené a gazdaságát? Vagy Finnország hol lett volna, ha ilyen felfogásban teszi ezt meg?
Magyarországnak nem visszalépnie kell ebben, és visszaszorítani a szakmunkások irányába a képzést. Ott egyébként a minimálbér- és a bérkérdések határozzák meg döntően a dolgokat. Az Európai Unió tagjává váltunk, és a munkaerő szabad áramlása van az Európai Unióm belül, akkor egy ilyen hátraarcot meghirdetni egy totális versenyképességi hátrányt fog jelenteni a magyar társadalom számára. Németországban nem mondanak ilyet, hogy menjen vissza söprögetni minden német. Ugyan az nem szép dolog, hogy a németek nem akarják ezt csinálni. Most tulajdonképpen önök is ezt mondják, hogy nem helyes, hogy az emberek a felsőoktatásban akarják taníttatni a gyereküket, menjenek vissza oda, mert azt is el kell végezni.
Azt gondolom, hogy a gazdasági szerkezet olyan mértékben átalakulóban van, és most éppen az újságokban olvastam, hogy Kóka János arról beszél, hogy milyen irányító centrum jön Amerikából, vagy honnan, Európából ide, Magyarországra, hát, már bocsánat, szakmunkásokkal elég nehéz lenne idevonzani egy ilyen irányító centrumot. Természetesen lehet ezt mondani, önök helyezkedhetnek arra az álláspontra, hogy a magyar állam ne vegyen részt a felsőoktatásban, vonuljon vissza, és a felsőoktatás szabályozását a piacra bízza, hogy mennyi mérnök, vagy közgazdász, vagy jogász képzése legyen, amelyhez a tandíjat helyezik oda mint szabályozó eszközt. Csak éppen ez a lényeg. Kinek van pénze rá, ez fogja eldönteni, nem pedig az, hogy mi a piac igénye, és mi teremt értéket.
Amire az előbb utaltam, lehet így gondolkodni, de akkor hiányolom a teljes fogyasztóvédelmet ebben a kérdésben. Hiszen egy diák nagyon nehéz helyzetben van, hogy ő kérje számon a saját tanárán a minőséget, mert ő fizet érte. Akkor ennek ki kell alakítani az intézményes rendszerét, hogy garantálva legyen, hogy értéket kapjon. Azt nem teheti meg, hogy másodikban fogja magát, és ott hagyja. Ebbe már beletett pénzt, időt, energiát. Az állam áthelyezte a felelősséget, az érvek is erre vonatkoztak, ha nem felel meg neki az iskola, akkor változtasson rajta. Eddig lehetett azt mondani, hogy ezt az állam szabályozza, amíg az állam finanszírozza. Attól a perctől fogva, ha az egyén finanszírozza, akkor jóval erősebb egyén védelem kell, az egyént egyenrangú partnerré kell tenni. Ez is egy logika.
De mi nem ezen a párton vagyunk, csak így néz ki, ha az önök gondolkodásában helyezzük el a felsőoktatás piacosítását. De akkor tessék rendesen megépíteni ennek rendszerét. Mert láttunk már a magyar gazdaságban olyat, amikor piacosítottak olyan területeket, amelyeknek totálisan hiányzott minden szabályozási feltétele, például energetika vagy fogyasztóvédelem, és 10 év után is azon kesergünk, hogy hogy lehetett így a piacot megnyitni, privatizálni, hogy lehetett az üzleti szférát ráereszteni ezekre a területekre. Az energián kívül tudok olyan non-profit szektorokat is mondani, amelyeket korábban fizetőssé tettek. Lehet ilyen építeni, csak akkor legyenek következetesek. Építsék fel ennek a piaci szabályozó rendszerét. Ezt hiányoltam ebből, bár mi nem értünk vele egyet. Ez legyen világos. Mi azt mondjuk, hogy társadalmi érdek, hogy az első diplomához való jutást ingyenesen tudják biztosítani a magyar társadalomban mindenkinek, anyagi helyzetétől függetlenül. Ha ő alkalmas rá, és tanulni akar. Ez a világos álláspontunk.
Herényi Károly.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen. Csak a diplomás munkanélküliséghez nagyon röviden: ma kezdő diplomás munkanélküli Budapesten alig 300 van, illetve a 300-at nem éri el. Hogy milyen szerkezetű, az oktatás szerkezetbeli hiányossága, pontosan nem a piacbarát, vagy a piac igényét figyelembe vevő működésre vall, hogy ezek zöme egyszakos, nem tanári bölcsész, és mindösszesen három van közöttük, aki mérnöki végzettséggel rendelkezik. Tehát a piac jelzi az igényét, de a kielégítés, úgy látszik, egyelőre várat magára.
ELNÖK: Barabásné Czövek Ágnes képviselő asszonyé a szó.
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem még szoknom kell azt, hogy a bizottság hogyan működik. Bevallom őszintén, vannak műfaji gondjaim. Elnök úr felhívta a figyelmet, hogy próbáljunk meg koncentráltan hozzászólni, ehhez képest megint ugyanott tartunk, mint az előzőnél. Engem azért zavar, mert elhangzanak kérdések, amire nem adjuk meg a válaszadás lehetőségét. Forgunk körülötte, holott lehet, hogy ha a választ már ismernénk, másképp tudnánk hozzászólni. Azért egy dolgot engedjenek meg. Most már mindenről beszéltünk a szakképzéstől kezdve, de azt azért tessenek felfogni, hogy amíg egy diplomát szerzett nem megy el fizikai munkásnak, mert ő azért szerzett diplomát, hogy rögtön vezető legyen, addig nem lehet azt mondani, hogy a szakképzésre nincs szükség. A képzett munkaerőre.
Nagyon sok olyan cég van a környezetemben, amelyik életpályát épít most fel azért, hogy szakmunkása legyen. Olyan szakmunkása legyen, aki nyelvet beszél, aki végig tudja vinni a feladatot, és akire alapozni tud az adott cég, mert ez egyszerűen megoldhatatlan. Az sem igaz, hogy minimálbérrel dolgoznak a szakképzett munkaerők. De nem akarok belemenni, mert akkor ugyanabba a hibába esek, mint bárki más, amikor tudom, hogy minden mindennel összefügg, de mindenről szót váltunk ennek kapcsán. Azért ezt fontosnak tartottam elmondani, annál is inkább, mert ahogy Herényi úr is mondta, a műszaki végzettségnek most megint meglesz a rangja, úgy tűnik. Külföldi befektetők sorával azért nem tudunk megegyezni, mert nem tudjuk karakánul azt mondani, hogy van 2 ezer szakképzett munkaerő, aki még nyelvet is beszél. Azt gondolom, a minden mindennel összefüggnél ezt is fontos megjegyezni egy felsőfokú képzés esetében. Én azért továbbra is azt mondom, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk és elfogadásra javasoljuk ezt az előterjesztést. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Végül is adhatunk a minisztériumi tisztségviselőknek lehetőséget a válaszra, kérték is, tehát ilyen módon megadhatom a szót, de egy mondat, és utána tényleg megadom a szót a válaszra. Balla György.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy senki nem azt mondta, hogy szakképzésre nincs szükség. Tisztelettel, ha a szakmunkás kevés Magyarországon, vagy mert nem biztos, hogy minden tekintetben alkalmasak a piaci igények kielégítésére, arra nem az a megoldás, hogy tandíjat vezetek be az egyetemen. Akkor ne a felsőoktatásról szóló törvényt tessék elénk hozni, hanem a szakképzésről szóló törvényt, és azon változtassunk, hogy minél képzettebb szakmunkások kerüljenek ki az egyébként jelenleg is meglévő szakképző rendszerekből. Talán akkor azt kéne idehozni, és nem azt mondani, hogy majd attól lesz sok jó szakmunkás Magyarországon, ha tandíjat vezetek be a felsőoktatásban. Ezt senki nem gondolhatja komolyan.
ELNÖK: Javaslom, hogy a kérdésekre kapjunk választ a kormány részéről, hátha könnyíti a vitát.
DR. RÁDLI KATALIN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Jelen pillanatban valóban a szakmai kérdésekre fogok tudni választ adni, és lesznek olyan kérdések, amelyekre azt mondom, hogy nem tudok megfelelő választ adni, de erre biztos, hogy lehetőséget kell teremteni.
Három kérdéskör köré szeretném csoportosítani a válaszokat. Az első, hogy hogyan néz ki ez a rendszer a nemzetközi gyakorlatban, és milyen paraméterek vannak. Nagyon nehéz egyértelmű választ adni. Három alapvető modell látható, és ez az OECD hatályos, nyilvánosságra hozott statisztikai adataiból folyamatosan látható. Van olyan ország, ahol van államilag támogatott képzés, és ezen belül vannak különböző díjfizetési lehetőségek. Ezek lehetnek szolgáltatási díjak, és lehetnek képzéshez kapcsolódó hozzájárulási díjak. Vannak tisztán államilag támogatott képzések, és nagyon változó az, hogy egy adott országban, például a magánszféra által működtetett felsőoktatás és az állami szféra által működtetett felsőoktatás hogyan működik.
Ami táblázat nálam van, ez az OECD '95-2001 statisztikájából látható, összehasonlítva végigmutatja a közösségi finanszírozás és a magánforrások arányát. Ezt most, azt hiszem, nem lenne szerencsés itt így felvetni, de el kell mondanom ehhez képest a magyar állami felsőoktatási intézmények feladatellátásának forrásait. Ha száznak veszem a magyar állami felsőoktatás forrását, akkor abból a központi költségvetés támogatása 48 százalék, és a 48 százalékon belül 18 a hallgatói támogatásra fordított arány. Ezt egy sajátos, az előbb említett három modell egyik változatának tekintem, mert ez nem mindenütt így van. Ez a 18 százalékos forrás azt jelenti a mai költségvetés szerint, hogy 2000-ben az egy hallgatóra jutó hallgatói támogatás 172 ezer/fő Magyarországon. Ez nem minden rendszerben van így jelen.
2006. szeptember 1-től az egy hallgatóra jutó hallgatói támogatás 116 500 forint, doktori képzés 1millió, köztársasági ösztöndíj 335 ezer, kollégiumi támogatás 116 ezer, lakhatási támogatás 60 ezer, tankönyvtámogatás 11 ezer. Ez jelenti azt a hallgatói támogatási rendszert, ami az össztámogatáson belül van, amit nem sorolok most tovább. Természetesen a száznak vettben az államháztartás más rendszereiből lévő támogatás, például egy orvosképzésben az OEP-támogatás rendkívül nagy arányt, 28 százalékot jelent jelen pillanatban, és viszonylag kisebb a vállalkozási tevékenység. Mert az új törvényhez kapcsolódóan ez volt a cél, hogy valamilyen módon a központi költségvetési szervként működő, az államháztartás rendszereként működő felsőoktatási intézményekben az Alkotmánybíróság által megerősített gazdasági és szakmai autonómiához igazodóan lehetőséget biztosítson arra, hogy az intézmények valóban érvényesíteni tudják azt a lehetőséget, amivel hatékonyan tudnak működni, nem csupán korlátozott keretek között. Ezt biztosítja a törvénynek ma itt nem lévő, de már elfogadott szabályozása. Ehhez kapcsolódó újabb elem ez a kérdés.
Hadd térjek ki azokra a kérdésekre, amelyeket Herényi képviselő úr megfogalmazott. Lehet, hogy érdekes a tájékoztatás, de igazából '57 és '62 között is volt tandíj, akkor egy két fős kereső család 4 ezer forintos havi fizetéséhez képest havi ezer forint volt az a tandíjmérték, ami fölött már nem kaphatott semmiféle támogatást a hallgató. Utána jött a magyar felsőoktatási rendszerben az államilag támogatott képzési rendszer, és a '90-es években, '96-ban 2 ezer forinttal megjelenik a tandíj, amihez egy kiegészítő tandíj 2 ezer és 8 ezer forinttal, tehát átlagosan 10 ezer forinttal. Kompenzációs lehetőségként akkor a hitelt jelenítették meg, ez a hitel most úgy realizálódott már az új törvény szerint, hogy ez a hitel nemcsak a magyar állami és költségtérítéses képzésben vehető igénybe a képzési időre, hanem külföldi tanulmányokhoz is. Augusztus 15-ét követően a maximálisan felvehető értéke 40 ezer forint/fő, összes forrása 300 millió forint ma a költségvetés rendszerében.
Ugyancsak '87 után, a '90-es évek elején a tanuláshoz kapcsolódó adókedvezmény is megjelent, és igazából levonható adókedvezményként a 60 ezer forint/fő, illetve a felnőttképzés kapcsán ugyanez a levonható adó. Új elemek is megjelentek az elmúlt években a hallgatói támogatáshoz. Részben az Esély Közalapítvány, ami kimondottan szociális támogatás, és nagyon nagy érték volt a Bursa ösztöndíj létrehozása az elmúlt időszakban, ami igazából az önkormányzatoknak azt a vállalását is tükrözi, hogyan értelmezi a jövő diplomásának akár lakóterülethez, vagy régióhoz kötését, annak segítését. Ezek a források továbbra is megmaradnak a rendszerben. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a bevétel célja, ez többletforrást jelent a felsőoktatás számára. Tehát megmarad az általam előbb említett 172 ezer forint a hallgatói oldalról, és 2007-re 210 ezer forint/fővel számolt támogatás, amihez a hallgatói hozzájárulás 50 százalékos mértéke jelenthet további forrást, és kimondottan tanulmányi támogatásra szolgáló visszafordítást jelenthet a hallgatóra.
Ez egy olyan forrást fog képezni az intézményben, hogy a felsőoktatás működéséhez igazodóan a belső szabályozókban kell azokat a lehetőségeket megteremteni, amelyekkel egyrészt a tanulmány, másrészt a szociális lehetőségeket figyelembe véve azokat a szabályozó rendszereket, amikkel a ténylegesen rászoruló hallgató a tanulmányi teljesítménnyel párhuzamosan igénybe fog tudni venni.
A további kérdésekre csak nagyon röviden. A beruházáshoz kapcsolódóan: azt gondolom, ismert az a kormány-előterjesztés, ami az előző kormány időszakában szerepelt, abban látható a PPP és az ahhoz kapcsolódó felsőoktatási fejlesztés. Én most általánosságban azt tudom mondani, hogy az állami felsőoktatási intézmények tekintetében szinte nincs ma olyan intézmény, ahol kollégiumi fejlesztés, tetőtér-beépítés, számítógépes termek felújításához, hallgatói munkafeltételek javításához ne indult volna el egy ilyen elképzelés azokkal a korábban világbanki támogatásokkal megindított fejlesztésekhez kapcsolódóan, ami egy felsőoktatás tekintetében több évtizedes fejlesztést és a költségvetés oldaláról kötelezettségvállalást jelenthet.
A foglalkoztatás kérdését vetették itt fel. A törvény megalkotása kapcsán felvetődött ez a kérdés, azt gondolom, a törvény elfogadásával ma nem sikerült azon továbblépni, hogy a foglalkoztatotti kör az állami felsőoktatási intézményben a közszférához tartozik. Valószínű, hogy az elkövetkezendő időszakban újból felvetődik ez a kérdés. Jelen pillanatban a törvény realizálta a közfoglalkoztatást, ilyen értelemben nem tudjuk jelen pillanatban ezt a törvénymódosítást összehozni a foglalkoztatás szabadabb rendszerével.
A fogyasztóvédelmet az elfogadott törvény jelenti a mi olvasatunkban, egyrészt a garanciát, a jogbiztonságot, hogy mitől lehet egy intézmény államilag elismert, mik azok a minimumfeltételek, amikkel oklevelet lehet kiadni. Nagyon pontosan a közhiteles nyilvántartás kérdését az előző törvény leszabályozta, a központi hivatal létrehozásával az adatok nyilvántartásában minden intézmény adatainak központi nyilvántartásba vételével, és jelen pillanatban kivédi még a rendszer a jogi szabályozás alól olyan intézmények működését, amire vannak példák, például külföldi intézmények magyarországi működése. Itt a fogyasztóvédelem két intézmény esetében már állást foglalt, ezeket jelzi, de nem magyar állami intézmény, hanem külföldi intézmény magyarországi tevékenysége. Egyetlen egy példát hadd mondjak, Bölcsész Egyesület, ami hosszú évek óta a magyar rendszerben olyan rendszer, ami nem nyert állami elfogadást, de igazából biztosítja mindenfajta jogi szabályozás, hogy az ott kiadott diplomák mindaddig nem tudnak elfogadást nyerni, amíg az állami garanciát ehhez törvény elfogadásával nem kapja meg az adott terület.
Egyetlen kérdés vetődött fel még, hogy gazdasági kérdés, vagy nem a hallgatók számára. Nem tudunk szakmailag olyan képzésről, hogy elindult volna egy felsőoktatási intézményben egy képzés, és a hallgató nem tudta volna befejezni. Mind a '93-as törvény, mind a 2005-ös törvény a hallgatót védte. Ha az intézménnyel képzés szempontjából, minőséghitelesítés, akkreditáció kapcsán, 2002 volt az első teljes körű akkreditáció, két szakot kifogásoltak akkreditáció tekintetében, hogy ott diplomakiadás nem lehet, akkor egy másik intézmény adta ki az átmeneti időszakban kifutó rendszerben, új képzés indítása nélkül az adott oklevelet. Ezt a jogi garancia, illetve az adott törvények jelen pillanatban védik, tehát olyanról nem tudunk, hogy valaki elkezd egy gazdasági képzést, és azért nem tudja befejezni, mert az adott intézményben nem tudja a feltételeket teljesíteni. Az új, elfogadott törvény is garantált elemeket tartalmaz arról, hogy a hallgatóról minden esetben diplomakiadás tekintetében gondoskodni kell.
Az alkotmányosság kérdéskörében még hadd adjam át kollégának a szót.
HALÁSZ ZSOLT (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Halász Zsolt vagyok, a tárca jogi főosztályának főosztályvezető-helyettese. Elhangzott a képzési hozzájárulás bevezetése kapcsán, hogy az alkotmányban foglalt, a felsőoktatásra vonatkozó alapjoggal hogyan egyeztethető össze. Az alkotmányban a felsőoktatásra vonatkozó jog nem feltétlenül érvényesülő alapjog. Az alkotmány úgy fogalmaz, hogy mindenki számára a képességei alapján hozzáférhető legyen a felsőoktatás. A tárgyalt javaslat úgy tervezi ezt megvalósítani, hogy az alapképzés első évfolyamán nincs képzési hozzájárulás-fizetési kötelezettség, azt követően pedig mentességek és támogatások rendszerével a képességek alapján nyújtott mentesség és szintén a tanulmányi eredmények alapján nyújtott támogatások alapján a megfelelő képességekkel rendelkezők hozzáférhetnek a felsőoktatás szolgáltatásaihoz.
Mik ezek? A javaslat egy kötelező létszámkeretet meghatároz, az államilag támogatott résztvevők 15 százaléka az, amit a felsőoktatási intézmény döntése és kormányrendeletben meghatározott feltételek, de alapvetően tanulmányi eredmény alapján mentesíteni kell a képzési hozzájárulás-fizetési kötelezettség alól. Még ide, a Rádli Katalin főosztályvezető-helyettes asszony által felsorolt támogatási elemek mellé azt is sorolnám, hogy a befizetett képzési hozzájárulás törvényben meghatározott részét, minimálisan egyharmadát, maximálisan pedig a felét szintén a tanulmányi eredmények alapján a felsőoktatási intézmény a hallgatók támogatására köteles fordítani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy szavazhatunk-e. Úgy látom, képviselőtársaim megadták a választ. A felsőoktatásról szóló törvény T/437. szám alatt benyújtott törvénymódosítási javaslat általános vitára való alkalmasságáról szavazunk. Aki egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Aki nem? Hat. Tartózkodott? Egy. Köszönöm szépen az előterjesztőknek a közreműködést. Többségi előadó? Barabásné Czövek Ágnes. Kisebbségi előadó Mádi László. Aki egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyetértett az előadókkal. Befejeztük az általános viták tárgyalását, a módosító javaslatok következnek, de közben technikai szünetet tartunk. Köszönöm szépen.
(Szünet: 13 óra 25 perctől 13 óra 42 percig.)
ELNÖK: Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és vendégeinket a szünet után. Most már a módosító javaslatokra térnénk rá. Azt kérném, hogy a vitát, ha nem indokolt, ne húzzuk el. Akkor elkezdjük a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló '94. évi LXIV. törvény módosításáról szóló, T/241. számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatását. Köszöntöm a kormány képviselőjét, és kérem, hogy az első válaszadásnál a bemutatkozás is legyen meg.
Az ajánlási számok szerint fogunk haladni. Az első módosító javaslat Gegesy Ferenc képviselő úr módosító javaslata. A kormány álláspontját kérem.
DR. BARABÁS ZOLTÁN (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Dr. Barabás Zoltán vagyok, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese, kollégám dr. Deák László főtanácsos. Tekintettel arra, hogy az általános vita június 27-én zajlott le, az előterjesztő nevében a Belügyminisztérium által a kormány elé terjesztendő szakmai álláspontot tudom közölni. Az 1. ponttal kapcsolatban álláspontunk az, hogy az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: Itt az érintett képviselő. Kérdés, észrevétel van-e ehhez? Tessék, Gegesy képviselő úr.
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Azt megítélni nem tudom, hogy ez az aktuális házszabályi előírásokkal összhangban van-e, vagy sem. Nézzék el nekem, mert új képviselőként nem azzal kezdtem a tevékenységemet, hogy ezt a szabályzatot végigolvastam volna. De úgy gondolom, ha a parlament sok területen csökkentést hajt végre, többek között a képviselők tiszteletdíját is mérsékelni kívánja, amivel lelkesen egyetértünk, akkor ebből a körből éppen a polgármester az, aki nem maradhat ki. A dolgot nem az önkormányzatok finanszírozási helyzetét döntően befolyásoló tényezőként, hanem szimbolikus jelentőségűként fogalmaztam meg. Ha a helyzet az, hogy ez a Házszabályba ütközik, akkor sajnos nincs mit tenni, de erről nem tudok véleményt mondani.
ELNÖK: Mielőtt belebonyolódunk ebbe a vitában, azt szeretném mondani, hogy mindenről fogunk szavazni, mert majd a főbizottság eldönti, hogy házszabályszerű-e, vagy sem. Ha pedig az ajánlás jelzése szerint más módosító javaslatokkal összefügg, azokról együttesen fogunk szavazni. Ha nincs további észrevétel, a kormánynak adom meg a szót.
DR. BARABÁS ZOLTÁN (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. A bizottság döntésének elősegítése érdekében csak annyit szeretnék mondani, hogy némileg más a polgármesteri illetményének, tiszteletdíjának a konstrukciója, mint a képviselőké. A polgármester illetményének megállapítására 2003-ban bizottsági módosító javaslat alapján került sor, tehát jelenleg ez az illetmény. Ennek az volt az oka, hogy a polgármesteri illetmény közelítsen a jegyzői illetményhez. Ezt a szándékot az előterjesztő továbbra is fent kívánja tartani, ezért nem indokolt a módosítás. A másik érvünk pedig az, hogy itt némileg más a jogszabályi konstrukció, a Pttv. úgy szabályoz, hogy a polgármester illetménye nem lehet kevesebb, ha a tisztségét folyamatosan tölti be, mint a korábban betöltött ciklusa esetében. Tehát itt van egy olyan jogszabályi fék, hogy nem csökkentheti akkor sem a képviselőtestület a polgármester illetményét, ha a szorzószám változna. Ezekre a szakmai indokokra tekintettel az előterjesztő nem támogatta a javaslatot. Ismereteim szerint az önkormányzati bizottság pedig túlterjeszkedőnek ítélte a módosító indítványt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazhatunk? Igen. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad.
A 3. pontban Soltész Miklós képviselő úr módosító javaslata.
DR. BARABÁS ZOLTÁN (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad.
A 4. pontban Pál Tibor és társai módosító javaslata. Kormány?
DR. BARABÁS ZOLTÁN (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad.
Az 5. pontban Keller László képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
DR. BARABÁS ZOLTÁN (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Keller urat nem látom. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad.
A 6. pontban Soltész Miklós képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
DR. BARABÁS ZOLTÁN (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
Van-e más módosító javaslat, amelyről tárgyalnunk kellene? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor ezzel be is fejeztük ezt a napirendi pontot. Nagyon szépen köszönöm, további jó munkát kívánok.
Következik a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/242. szám alatt, a módosító javaslatok megvitatása. Köszöntöm a kormány képviselőjét. Hasonlóan, mint az előbb, a hatáskörünkbe tartozó javaslatokról fogunk szavazni. Az ajánlás szerint haladunk.
A 2. pontban Balla György képviselő úr módosító javaslata. A kormány álláspontja?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Jó napot kívánok. Zarándy Tamás vagyok. Tárcaálláspontot tudok mondani, a tárca nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki egyetért vele? (Szavazás.) Egyharmad.
A 3. pontban Balla György képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Nem. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 4. pontban Kovács Tibor képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Jelen formájában nem.
ELNÖK: Jelen formájában nem. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatta.
Az 5. pontban Balla György képviselő úr módosító javaslata.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
Van-e olyan módosító javaslat, amelyről tárgyalnunk kellett volna? (Nincs jelentkező.) Nincs. ezt a napirendi pontot lezárom. Nagyon szépen köszönöm a türelmét, ha jól emlékszem, ön az elejétől fogva itt volt. Köszönjük szépen, további jó munkát.
Következik az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/233. szám alatt, a módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány képviselőit.
Az első Halász János és Gyimesi Endre képviselők módosító javaslata. A kormány álláspontja?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot. Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 2. pontban Halász János és Gyimesi Endre képviselők módosító javaslata. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 3. pont Hargitai János képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 4. pontban Tóth Ferenc képviselő úr módosító javaslata.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
Az 5. pontban Podolák György képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 6. pontban dr. Sándor Klára és Tatai-Tóth András képviselők módosító javaslata. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 7. pontban dr. Sándor Klára és Tatai-Tóth András képviselők módosító javaslata. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 8. pontban az ifjúsági bizottság módosító javaslata. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 10. pontban az ifjúsági bizottság módosító javaslata. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
Tehát az ajánlásban foglalt pontokat megtárgyaltuk. Mivel első helyen kijelölt bizottság vagyunk, más bizottságnak van-e módosító javaslata?
A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság módosító javaslata. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Nekem csak annyi megjegyzésem van, ezt teljesen átírták, ez vitaforrás lesz majd. Szavazunk. Ki támogatja? (Szavazás.) A többség.
A következő szintén a foglalkoztatási bizottság javaslata. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatta.
A következő ugyancsak a foglalkoztatási bizottság javaslata. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk, de javasoljuk, hogy ennek szellemében erre térjünk majd vissza egy másik módosító javaslat kapcsán. Köszönöm. Tehát ezt így nem támogatjuk.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A bizottság által benyújtandó módosító javaslatok tárgyalása
Most pedig a saját bizottságunk által kezdeményezett módosító javaslatok következnek, amelyek benyújtásáról kell döntenünk. A kormányé a szó.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Néhány módosító indítvány megvitatására tennénk javaslatot.
ELNÖK: Egy átfogó indoklást kérünk, és utána tételesen végigmegyünk, ha kell.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Jó, úgy lesz. Egyrészt az igazságügy-miniszter úr javaslatai pontosításai kerülnek módosító indítvány formájában megfogalmazásra, másrészt az Országgyűlés jogi főosztályának véleménye kerül átvezetésre, valamint az ifjúsági bizottság a 233/3. indítványának pontosítására kerül sor. Van másik három javaslat is, ezek pedig a törvényjavaslat 1. §-ára vonatkoznak. Mindazon igényeket rendezi össze, amelyeket a képviselők benyújtottak módosító indítványaik kapcsán. Ezek a közalapítványok bizonyos esetben történő továbbélésével foglalkoznak. Köszönöm.
ELNÖK: Tehát van egyszer a privatizációs törvény melléklete. Ebben nem tudom, hogy mit változtattak, ha kapnánk segítséget, megköszönném.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Abba a kategóriába tartozik, elnök úr, hogy a törvényben csak azokat jelentettük meg, amelyek változtak valamilyen oknál fogva. Az Országgyűlés jogi főosztálya rámutatott arra a tényre, hogy félreérthető így a javaslat, ezért az egész 1. számú mellékletet megismételjük.
ELNÖK: Tartalmilag nincs különbség, csak technikai átvezetés van. Tehát az eredeti kormányzati szándék van ebben is benne, ahhoz képest nincs eltérés.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nincs.
ELNÖK: A második?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Már tettem róla említést, az ifjúsági bizottság javaslatának pontosítása, szakszerűvé tétele.
ELNÖK: Ehhez van-e kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor megyünk tovább. A harmadik?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Az egy fogalmazásbeli pontosítást takar. A parlament jogi főosztályának álláspontját vezeti át, felcserélődik két mondatrész.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdés? (Nincs jelentkező.) Ehhez sincs. A következő?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Itt van egy formai változás, hogy eredetileg a törvény melléklete a normaszövegben szerepelt. A jogi főosztály olyan döntés hozott, hogy ezt külön kell megjeleníteni. Látszik, hogy melléklet, és fel vannak sorolva azok a vállalatok, amelyek a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság irányítása alatt vannak. Ez eddig benne volt a szövegben. Ez formai változás. A tartalmi változás pedig az, hogy van három cég, amit az eredeti javaslat vagyonkezelésként emlegetett, most pedig tulajdonlásra cseréli át. Tehát nem vagyonkezelője az MFB Rt., hanem a bank tulajdonába adja a cégeket.
ELNÖK: Ezt milyen technikával teszi?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Természetesen az alaptőkével, tőkeemeléssel együtt kerülnek az MFB Rt. irányítása alá. Ezek a cégek eddig különböző minisztériumoknál voltak.
ELNÖK: Azt értem, hogy a kezelés helyett tulajdont kap. De az a kérdés, hogy a Fejlesztési Bank tőkéjét érinti-e. Nem érinti?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem érinti.
ELNÖK: Van még egy ötödik, az miről szól?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Ez szintén pontosítja az ifjúsági bizottság által benyújtott javaslatot.
ELNÖK: Kérdés ehhez van-e? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, az a kérdésem, hogy egyben szavazhatunk-e ezekről. Vagy van-e, aki kéri, hogy külön szavazzunk valamelyikről? (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Akkor folytatnánk a további három javaslattal. Az 1. § (3) bekezdése?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Az 1. § (3) bekezdésének módosítása. Erről tettem már említést, hogy nagyon sok képviselői kezdeményezés van a módosító indítványokban arra vonatkozóan, hogy a közalapítványok tekintetében ne legyen minden egységesen kezelve. Ezzel alapvetően a kormányzat egyetért. Ezeknek az ügyeit rendezik ezek a módosító indítványok. Az 1. § (3) bekezdése azt rendezi, hogy azok a közalapítványok, amelyeket különböző törvények hoztak létre, továbbra is lehessenek közalapítványok, valamint azt rendezi, hogy ha az Európai Uniótól valamilyen pénzeszköz, vagy külföldről valamilyen forrás érkezik, az is lehessen közalapítvány a jövőben. Lesz még egy másik indítvány is, de ahogy elnök úr mondta, három probléma volt, és ezt a hármat az 1. §-ban rendezzük. Az önkormányzatok, helyi kisebbségi önkormányzatok, parlament által jóváhagyott és a külföldiek, ezeket rendezi ez a három módosító indítvány.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A második az 1. § (6) bekezdéséhez kapcsolódik.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Ez tisztázza egyértelműen az összefüggés szerint az 1. § (3) bekezdésének önkormányzati részét és a nemzetközit. Tehát végig vannak vezetve a különböző bekezdéseken. A (7) bekezdésnél szintén ugyanez a helyzet, itt az állami alapító által létrehozottakra vonatkozó módosító javaslat, ezek már korábban működtek. Ez összefügg az 1. § (6) bekezdésével.
ELNÖK: Ez azt jelenti, hogy a költségvetés által létrehozott közalapítványokra vonatkozik. A főiskoláké, egyetemeké hogy fog kinézni?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Ha nem a felsőoktatási törvényben van nevesítve, akkor vonatkozik rá.
ELNÖK: Tehát az állami jellegű alapítványok tartoznak ide, kivétel a helyi önkormányzat, helyi kisebbségi, külföldi és valamilyen törvénnyel létrehozott. Van-e ehhez kapcsolódóan kérdés? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor ezt a nyolc javaslatot együtt kezelnénk, ha senki nem kér külön szavazást, egyben szavaznánk róluk.
Aki egyetért ezekkel a módosításokkal, jelezze! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság mind a nyolc javaslatot benyújtja. Akkor ezt a napirendi pontot lezárom.
A következő a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/232. szám alatt, a módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként. Az ajánlás szerint haladunk.
Az 1. pontban Aszódi Pál és társai módosító javaslata. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 2. pontban Keller László képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A bizottság által benyújtandó módosító javaslatok tárgyalása
Az ajánlást ezek szerint végigtárgyaltuk. Megkérdezem, hogy van-e más módosító javaslat. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor a saját bizottságunk által kezdeményezett módosítások következnek. Javaslom, hogy először kapjuk egy átfogó ismertetést.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. A két javaslat egyike egy pontosító javaslat, a 14. mellékletben jóváhagyásra javasoltuk az előirányzatot, ez az ÁPV Rt.-re vonatkozó melléklet. Azért, hogy felhasználható legyen a pénz, a normaszövegben is meg kell hogy jelenjen. A másik javaslat pedig a távfűtési díj támogatásának megnevezését kellett pontosítani, ez egy felülről nyitott előirányzat. A jelenlegi költségvetési törvényben csak a nyugdíjasokra vonatkozik, ez az indítvány pedig a nagycsaládosok támogatását is lehetővé teszi, természetesen a nyugdíjasokkal együtt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Akkor szavazás következik. Ki támogatja? (Szavazás.) A többség. Ezt a napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen. További jó munkát kívánok.
Következik az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és a költségvetési forrásból származó kamattámogatások után fizetendő járadékról szóló törvényjavaslat, T/229. szám alatt, a kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány képviselőit.
Az 1. pontban Gegesy Ferenc és Farkas Imre kapcsolódó módosító javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Támogatja. Lucz Zoltánné, Pénzügyminisztérium, jövedelemadók főosztálya.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Támogatta.
A 2. pont összefügg a 3., 8. és 11. pontokkal, Gegesy Ferenc és Farkas Imre képviselők módosító javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Ha jól értem, az eva alapját módosítja. Ha nem, akkor kérdezem. Számvitelileg ez nem más? Akkor szavazunk róla. Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság többsége.
A 4. pont összefügg az 5., 6., 7., 9., 10. és 12. pontokkal, Gegesy Ferenc és Farkas Imre képviselők módosító javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Támogatta a többség.
A bizottság által benyújtandó kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása
Van-e más módosító javaslatról bárkinek tudomása? Két bizottsági módosító javaslat van még.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Az egyik bizottsági módosító indítvány az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal történt egyeztetés alapján tartalmaz módosításokat, és kisebb, pontosító jellegű kiegészítések is szerepelnek benne. Például a társas vállalkozások különadójával kapcsolatban, az egyéni vállalkozókat érintően, hogy a kapott támogatás összegét a társas vállalkozáshoz hasonlóan korrekciós tételként figyelembe lehessen venni, illetőleg azt, hogy a magánszemélyek esetében az szja-bevallásban kell a különadóval kapcsolatos kötelezettségeket teljesíteni. Továbbá olyan pontosítás van, hogy a különadó alapjának megállapításakor, ha azt a módszert választja, hogy közbenső mérleget készít a vállalkozás, akkor azt nem kell auditáltatni, illetőleg az adóelőleg-fizetéssel kapcsolatban tartalmaz a mezőgazdasági vállalkozásokra vonatkozóan egy könnyítést, hogy csak a harmadik és negyedik negyedévben kell az előlegfizetési kötelezettséget teljesíteni.
ELNÖK: Az első kérdésként az merült fel, hogy megnézték-e, hogy az év közbeni adómódosítás alkotmányosan is megállja-e a helyét. Ez egy olyan típusú adó, amely eddig az egész évre volt vetítve, és most év közben kívánnak változtatni rajta. Különösen a jogbiztonsági kérdésben van-e jogi álláspontjuk?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Az Igazságügyi Minisztérium megvizsgálta, és helyénvalónak találta, tehát előzetesen a kormányzati álláspont kialakítása során megtörténtek az egyeztetések erről.
ELNÖK: Tudniillik itt gondok lesznek, és biztos, hogy fog valamilyen eljárás indulni, mivel ez 109 ezer vállalkozást érint. Van-e másnak kérdése ehhez a módosításhoz? (Nincs jelentkező.) Nincs. Áttérhetünk a másikra.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): A másik módosítás a hitelintézetek különadóztatásával kapcsolatos. Ez kormányzati módosítás eredménye, amely által az összes kölcsönügylettel érintett kamattámogatás az, ami a különadó alapját képezi. Ez egyrészről egy pontosabb, és más alapon meghatározott adóalapot jelent a hitelintézetek számára, egyúttal lehetővé teszi azt is, hogy ne 20 százalék legyen a különadó mértéke, hanem mindössze 5. százalék. Gyakorlatilag a kormány tegnap tárgyalta ezt a javaslatot, és végül is ez az, amit támogat. A másik indítvány kiváltja az eredeti javaslatban szereplő hitelintézetekre vonatkozó különadóalapot.
ELNÖK: Csak annyit kérdeznék, mert itt van Erdei Tamásnak, a Bankszövetség elnökének a nyilatkozata, ebben azt nyilatkozza, hogy semmilyen diszkriminatív adóterhet nem fogadnak el, ebből nyilván több minden fog következni. Ez megfelel-e így a bankszövetségi álláspontnak, amit önök javasolnak? Ismeri-e a kormány ezt az álláspontot?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Ismeri a kormány ezt az álláspontot, több ízben történtek egyeztetések, ennek ellenére ezt képviseli.
ELNÖK: Tehát konfliktus van az érintett szövetség és a kormány álláspontja között. ez érdemi helyzet, bár, ha jól értem, lényegesen mérsékelték az adót. Ez a lényege.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Pontosan. Szélesebb alapra helyeződött, és kisebb a kulcs.
ELNÖK: Van-e kérdés ehhez? (Nincs jelentkező.) Akkor szavazunk. Az elsőt ki támogatja? (Szavazás.) Köszönöm, a bizottság többsége támogatta, a bizottság benyújtja.
A másikat ki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatja, hogy benyújtsa a bizottság.
Van-e más kezdeményezésről tudomásuk? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor lezárom ezt a napirendi pontot. Köszönöm a közreműködést, további jó munkát kívánok.
A házipénztár adóról szóló törvényjavaslathoz benyújtandó kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása
Következik a házipénztár adóról szóló törvényjavaslat, T/230. szám alatt, kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. A bizottságnak van egy kezdeményezése.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Bocsánat, a gazdasági bizottságnak is van módosító javaslata.
ELNÖK: Még nincs itt, azért kérdezem, hogy egy kottából beszéljünk. Azt megtárgyaltuk a múltkor. Egy van, amit a bizottság kezdeményez. A kormány álláspontja.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): E módosítások közül az első a kivételezett kört bővíti azzal, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény hatálya alá tartozó hitelintézetnek és pénzügyi vállalkozásnak sem kell ezt a kötelezettséget teljesítenie, tekintettel arra, hogy jellemzően náluk nincs olyan, hogy házipénztári pénzkészlet.
A második rész egy pontosítást tartalmaz, a harmadik része pedig meghatározza azt, hogy mi tekintendő elismert pénzkészletnek. Ez a korábbi indítványhoz képest az Országos Érdekegyeztető Tanácsban történt egyeztetések alapján tartalmaz egy módosítást az elismert pénzkészletre vonatkozóan. Ami az adóalany elszámolt éves összes bevétele, tehát nem a nettó árbevétele, és annak 0,8 százaléka, de legalább 300 ezer forint az, ami elismert napi pénzkészletnek minősülne. A korábbi gazdasági bizottsági javaslatban ez 0,5 százalék volt, és nettó árbevételre vetült, illetőleg 100 ezer forint összegre. Ehhez a módosításhoz kapcsolódva az elszámolt éves összes bevételre is fogalmi meghatározást tartalmaz a javaslat. Ennyi a változás benne. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdés van-e ehhez kapcsolódóan, vagy észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A lényeg az, ha jól értem, hogy megháromszorozták a legalsó határt, és 0,5-ről 0,8 ra emelték fel, és pontosították a bevétel fogalmát.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Adóalap is nem nettó árbevétel, hanem az éves összes bevétel.
ELNÖK: Vagyis nagyobb adómennyiséget remélnek ettől, gondolom én.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Fordítva.
ELNÖK: Tudnak valamit arról, hogy ez körülbelül mekkora összegcsökkenést jelent? Adóbevétel-csökkenést évre vetítve? Vagy a maradék 4-5 hónapra vetítve? Nem tudom, hogyan kérdezzem. Melyikkel számoltak?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Éves szinten számoltunk ennek hatását illetően, elég nehéz a mérlegadatokból a becslés, tudniillik a házipénztárra külön a beszámolóban nem szerepel adat, de visszakalkulációval maximum 5 milliárd forintig mehet el, amit mi becsültünk éves szinten bevételi hatást.
ELNÖK: Ennyivel kevesebb lesz?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Összesen ennyi lesz. És a másiknál, a banki adónál?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): A banki adónál 25 milliárd.
ELNÖK: Az már most a végleges szám. A másik meg 5.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Csak hogy tudjuk az abszolút számokat is, hogy miről van szó. Nekem nincs több kérdésem, más meg nem jelezte. Ez egy módosító javaslat, amelynek több pontja van, tehát csak egyszer kell szavaznunk arról, hogy a bizottságunk benyújtja-e ezt a módosítást. Ez a kérdés. Amennyiben igen, kérem, jelezze a bizottság! (Szavazás.) Igen, a többség támogatta.
Van-e más javaslat? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor ezt a napirendi pontot lezárom.
Áttérünk az utolsó napirendi pontunkra, az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/231. szám alatt, a kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként. Ez egy nagyobb csomag lesz, ha jól látom.
Kezdjük először a kiegészítő ajánlással.
Az 1. pontban Podolák György képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 2. pontban Podolák György képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 3. pontban a foglalkoztatási bizottság módosító javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 4. pontban szintén a foglalkoztatási bizottság javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta. Maradnak a megyei, fővárosi munkaügyi központok? A törvény szövege megfelel-e a mai állapotnak? Tehát a megyei struktúrán egyelőre nem vezetik át az összevonásaikat? Nem akarok belemenni, mert vissza fog jönni a törvény.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Lesz bizottsági módosítás ezzel kapcsolatban.
ELNÖK: A szakbizottságunk sem volt precíz, csak erre próbáltam felhívni a figyelmet. Akkor majd ott visszatérünk rá.
A következő pontban Szalay Ferenc módosító javaslata, amely összefügg a 10. és 12. ponttal. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 6. pontban Szalay Ferenc képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Ez összefügg a 11. ponttal. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmada támogatta.
A 8. pontban Hargitai János képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 9. pontban dr. Újhelyi István és Pál Béla képviselők módosító javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A költségvetési bizottság által a T/231/8. számú ajánlásban még nem tárgyalt pontok következnek.
A 18. pontban a mezőgazdasági bizottság kiegészítése. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Támogatta.
A 62. pontban az oktatási bizottság módosító javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Az ösztöndíj adómentességéről szól ez?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Igen. Új fogalomként vezeti be általában a kormány által alapított ösztöndíjat.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Támogatta.
Tudtommal az ajánlások és a bizottságok módosító javaslatait megtárgyaltuk. Most következnek a bizottságunk által benyújtandó javaslatok tárgyalása.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Elnézést, előtte megemlíteném, hogy nálam van a gazdasági bizottságnak és a mezőgazdasági bizottságnak, illetőleg a foglalkoztatási bizottságnak is indítványa.
ELNÖK: Jó. Azért vagyunk itt. A mezőgazdasági bizottság 231/93. számú módosító javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Támogatja.
A következő a 94. számú, a gazdasági bizottság javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 95. számú a gazdasági bizottság módosító javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A foglalkozatási bizottság módosító javaslata 96. számon. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Ez kivételeket akar tenni? Ha megvilágítaná az összefüggés.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Szikszainé Bérczes Anna. Itt arról van szó, ezt egyébként a bizottság által beadni tervezett módosítások tartalmaznak ennél pontosabb szöveget, jelzem, a foglalkoztatási bizottság ülésén jeleztük, hogy nem valószínű, hogy ez a végleges szöveg, de a bizottság úgy döntött, hogy beadja.
ELNÖK: Értettem. Akkor visszatérünk rá. Közben kaptam jelzést, hogy van helyettes másik. Akkor ennek támogatottsága? (Szavazás.) Egyharmados.
A bizottság által benyújtandó kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása
Van-e még más javaslat? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor most rátérünk a bizottságunk által benyújtandó módosító javaslatokra. Azt kérném, mint az előbb, ha van globális megjegyzése, mondja el, ha nem, haladjunk egyenként.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Lenne egy pár szó. A módosítások egy része ugyancsak az Országos Érdekegyeztető Tanácsban történt egyeztetések alapján született álláspontot tartalmazza, más részük pedig a különböző szakmai szervezetekkel történt egyeztetések, például a Bankszövetséggel a kamatadóztatást illetően, vagy más érdekképviseletekkel történt egyeztetések alapján tartalmaznak módosításokat. Ilyen a kamatadóztatás, a nyugdíj-előtakarékossági számlával összefüggő módosítás, illetőleg az adóhivatallal is történtek időközben különböző egyeztetések. Gyakorlatilag ezeket a változtatásokat tartalmazzák.
ELNÖK: Akkor menjünk sorba. Az első a 211. §.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Ez az indítvány egy picit összefügg a házipénztár-szabályozással olyan értelemben, hogy ha elengednek tagi kölcsönt, akkor az eredménynövelő tétel, emiatt lehetőséget biztosítana a szabályozás arra, hogy 10 százalékos adókulcs mellett az eredményből származó ilyen típusú jövedelem osztalékjövedelemként a 2006-os eredménymegállapítás alkalmával leadózzon.
ELNÖK: Ez tényleg egy kompromisszum, mert az a házipénztári pénz, ami nincs meg. Ha számvitelileg ezt végigokoskodom, mit is csinálnak? Kivezetik az eredménybe, és a pénzt így nem kell visszatenni, erről nagyvonalúan lemond róla a delikvens, aki eddig is kivette a pénzt. Technikailag ez történik. Kompromisszum, hogy fele annyival legalizálják ezt a pénzt.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Még egy kiegészítést tennék hozzá. Ennek van egy másik párja, amelyik kifejezetten a házipénztárhoz kapcsolódik. Mert ha eredménytartalék, mert a "házipénztár" másik forrása az eredménytartalék lehet, arra már eredetileg a benyújtott javaslatban szerepel egy 10 százalékos adómérték. Ez a tárgy évi eredményből fizetett, de ilyen címen keletkező tárgyévi eredményre engedné meg a 10 százalékos adófizetési kötelezettséget.
ELNÖK: Azok, akik az osztalékadót eddig nem fizették ki, most így mégis csak meg fogják fizetni, 10 százalékos házipénztári adó ürügyén.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Van-e másnak kérdése? (Nincs jelentkező.) Nincs. Menjünk sorban, és egyben szavazunk, hacsak nincs olyan, amelyiket külön kéri valamelyik képviselőtársam. A következő a 2. §.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Ez az az indítvány, ami az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal történt egyeztetés eredményét tartalmazza. Az első az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő munkáltatói befizetésekkel kapcsolatos szabályokat változtatja. Az eredeti benyújtott indítványban az szerepelt, hogy az ilyen címen adott munkáltatói hozzájárulás egységesen 20 százalék lenne, ez megemeli, és egyúttal megbontja, nyugdíjpénztár esetében 50 százalék, egészség- és önsegélyező pénztárnál pedig együtt 20 százalék lenne. De a két szabály külön él.
ELNÖK: Ezt az érdekvédelmi szervezetek kezdeményezték?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Ha megemlíthetem, van még benne javaslat. Az egyik a kis értékű ajándékkal kapcsolatos, a munkavállalói körben visszaállna az a lehetőség, hogy évente három alkalommal adható csekély értékű ajándék. Az üdülési csekk juttatásával összefüggésben bővül a kör a szakszervezetek tagjainak adott üdülési csekk juttatás adómentességével, illetve, hogy mire használható fel az üdülési csekk, ott pontosabbá válik a szöveg, a pénzügyminiszter és a munkaügyi miniszter kapna felhatalmazást arra, hogy rendeletben szabályozza az üdülőben igénybe vehető szolgáltatások körét.
ELNÖK: Kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, menjünk tovább. Következik az 1. § (2) bekezdése.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): A következő csomag az szja-t és az evát érinti. Ezek közül, amelyek az szja-t érintik, alapvetően kétirányúak. Az egyik a nyugdíj-előtakarékossági számlával függ össze. A hatályos szabályozás igazából nem rendezi azt az esetet, ha valaki a nyugdíj-előtakarékossági számláról valakinek olyan kifizetést eszközölnek, ami nem minősül nyugdíjszolgáltatásnak, hogy akkor az egyáltalán hogyan viselkedik adózás szempontjából, illetőleg jogosult-e a kedvezményre, az adótámogatásra. Ezt kívánja rendezni a módosítás. Gyakorlatilag úgy lehetett technikailag megoldani, hogy adózás szempontjából egy nyugdíj-előtakarékossági számla lenne, azon lehetne nyomon követni azt, hogy milyentípusú változások történtek, történt-e kifizetés, jogosult-e az adótámogatásra. Ezért van jó néhány módosítás ezzel összefüggésben. Az Igazságügyi Minisztériummal történt egyeztetések alapján változott részben ez a szabályozás.
A másik a Bankszövetséggel történt egyeztetés alapján a kamatadóztatással összefüggő pontosításokat tartalmazza. Egyrészről fogalmi pontosítások, hogy mi minősül kamatnak, kamatjövedelemnek, másrészről pedig a közösségi szabályokkal összefüggő problémákat rendezi, amikor adatszolgáltatási kötelezettsége van Magyarországnak a közösségi szabályból adódóan, a kifizetőnek nem kell az adót levonnia a kamatjövedelemből.
Az evát érintően két kisebb pontosítás szerepel benne, az egyik, hogy nem rendeztük, és ez utólag derült ki, hogy ha valamikor az új adómérték belépése után szűnik meg az eva adóalanyisága, akkor hogyan kell az adóalapot megállapítani. Ha például novemberben szűnik meg az adóalanyiság, illetőleg ha a jogszabályi kötelezettséget vagy közösségi forrásból kapott támogatást vissza kell fizetni, akkor azt hogyan kezeljük.
Van néhány kisebb pontosítás, például az utolsó pont, ami azzal foglalkozik, hogy a javaslat szerint a nyugdíj adóterhet nem viselő járandósággá alakul át, de nem kezeltük az önkéntes pénztárakból történő nyugdíjszolgáltatást, kifizetést, illetőleg a nyugdíj-előtakarékossági számláról történő nyugdíjszolgáltatással kapcsolatban, hogy az adózás szempontjából olyan-e, mint általában a nyugdíj. Egyébként az önkéntes pénztári nyugdíjszolgáltatás korábban is adómentes volt, tehát az adómentes szabályok közé kerültek ezek a rendelkezések.
ELNÖK: A kamatjövedelem visszamenőlegesen is fog hatni mindenkire, vagy csak az ezután betett betétekre vonatkozik.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem. Az eredeti törvényjavaslatban szerepel az, hogy az első kamat, tehát az első megszolgált kamat mentes, a befektetési jegyek, értékpapírok esetében pedig amíg nem adom el, addig nem adóköteles. Tehát gyakorlatilag az újonnan vásároltra fog vonatkozni az adókötelezettség. Itt még tartalmaz a módosítás egy olyan pici módosítást is, hogy ha kamatozó típusú értékpapírról van szó, hogyan értelmezzük azt, hogy mi az, ami nem adóköteles. Illetőleg nem kezeltük azt, ha pont kamatozó típusú a befektetési jegy, akkor már a megszolgált kamatot, ami után adót fizetnek, azt hozzá kell adni szerzési értékhez azért, hogy az ne eredményezzen kétszeres adófizetési kötelezettséget. Nagyon szoros kapcsolatban voltunk a Bankszövetséggel, ez végül is az ő javaslatuk.
ELNÖK: A második kérdésem az, hogy ezek csak a magánszemélyek kamataira vonatkoznak.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Ez kifejezetten magánszemélyekre vonatkozik.
ELNÖK: Mennyi adóbevétellel számolnak éves szinten a kamatadóból?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Éves szinten 20 milliárd körülit.
ELNÖK: És a Bankszövetség elfogadta, hogy ez rendszersemleges adóztatás?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): A vállalkozás is adózik, csak a vállalkozás jövedelmeként. Gyakorlatilag a társasági adóalanynak a kamat kamatbevétel, és adózik.
ELNÖK: De nem a betét utáni kamat fog adózni, hanem bekerül a költségekbe. Értem, mit mondott. Ez roppant érdekes.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Ez nemzetközi szabály is.
ELNÖK: Jó, de hát a magánszemély 20 százalékkal kevesebb kamatot fog kapni, mint a vállalat, mert ennyire meg fogják adóztatni, az meg tisztán fogja kapni a kamatot. Egy veszteséges vállalkozásnál, mondjuk.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Elég sok ilyen van Magyarországon. Egészen nagyok is.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Jó, de jön a különadóm, vagy az elvárt adó. Az elvárt adó tulajdonképpen pont ezt kompenzálja. Mert ha az adózás előtti eredmény veszteség, akkor nincs különadó, az elvárt adónál van.
ELNÖK: Én a nagyvállalatokról beszélek, ott pedig meg fogják oldani ezt a kérdést. Tehát ez nem egy rendszersemleges adó lesz ezek szerint. Van, akinek többet adnak, vannak, akinek kevesebbet ugyanolyan feltételekkel. Ez még alkotmányossági próba alá is eshet.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Bocsánat, annyit mondhatok, hogy a befektetési jegyek esetében a rendszer kezeli az árfolyamveszteséget, gyakorlatilag nem teljesen ugyanúgy, mint egy társaságnál, de az árfolyamnyereség az, ami ott adózik.
ELNÖK: Értem, világos. Beterelik a betéteseket a befektetési alapokba. Kérdés ehhez a 25 ponthoz? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor megyünk tovább.
A 130. §.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Nagyon röviden mondanám. Alapvetően három témakör köré lehet csoportosítani ezeket a pontosításokat. Az egyik témakör a minimum járulékalap megközelítése, tehát az elvárt járulékfizetési kötelezettséggel kapcsolatos szövegpontosítások, nem a beadott törvényjavaslatban szereplő konstrukciót, hanem ennek pontosításait tartalmazzák.
A másik kiemelendő kör a mezőgazdasági őstermelők a jelenleg nem biztosított mezőgazdasági őstermelők járulékfizetési kötelezettségbe való bevonásával kapcsolatos pontosítások. Ez alapvetően arról szól, hogy aki 7 millió forint bevétel alatti jövedelemmel rendelkezik, alapvetően csak az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség kerülne bevezetésre, illetve 5 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulék. Miután a nyugdíjjárulék esetében nem a munkáltatói, jelenleg 18 százalékos, a tervek szerint jövőre 21 százalékos nyugdíjjárulék és a 8,5 százalék együtt kerülne megfizetésre, ezért természetesen hasonlóan a felszolgálási díjhoz, itt is arányosított ellátási jogosultság tud keletkezni. Ennek megfelelően módosítani kell a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény vonatkozó paragrafusát is.
A harmadik kör, amit kiemelnék, a foglalkoztatási bizottság által beadott, de a kormány által nem támogatott módosító indítvány helyett itt van szó az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és szervezete a jövő évtől bevezetendő regionális megközelítése, átalakítása, szervezeti korszerűsítése előkészítéséről.
ELNÖK: Az őstermelőkkel kapcsolatban kérdezem, hogy a biztosítási jogviszonyuk hasonló lesz, mint a felszolgálási díjasoké, ugyanaz a tartalma lesz a biztosítási jogosultságnak. Hasonló lesz, vagy ugyanaz?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Hasonló, tekintettel arra, hogy annyiban más a konstrukció, hogy magasabb az a járulékmérték, amit fizet a felszolgálási díjban részesülő, ezért ott magasabb tud lenni az ellátási alap is.
ELNÖK: A harmadik témakörhöz, amit mondott, hogy előkészítik a több biztosítós rendszert, nem tudom, hogy eldőlt-e ez. Az is regionális lesz? Ha megvilágítaná, hogy mi ez a regionális nyugdíjbiztosítás.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Ez arról szól, hogy a hatékonyabb állami működés biztosítási keretei miatt a kormány döntött arról, hogy a szervezeti változások kerülnek most ez évben, illetve a következő évtől előtérbe, és a kormány döntése szerint a nyugdíjbiztosítás vonatkozásában már 2007. január 1-től megvalósul a regionális igazgatóságok létrehozása.
ELNÖK: És ezt megelőlegezik itt, hogy a regionális nyugdíjigazgatóságokról beszélnek már.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Ez ahhoz szükséges, hogy kellően fel tudjanak készülni, a szakemberekkel is tudjanak egyeztetni.
ELNÖK: Nyilván azért, mert gondolom, sok adótörvényt már nem fogunk látni eben az évben, és nem kívánják módosítás, ebből ez következik számomra, hogy nem szeptemberben fogunk ilyennel foglalatoskodni, hanem majd csak egy év múlva. Bár ilyen stabil lenne a rendszer! Kérdés ehhez van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs.
A következő az 55. § (1) és (2) bekezdése.
GÖRZÖDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Görözdi Zsuzsanna, Pénzügyminisztérium, főosztályvezető-helyettes. Ez a módosító indítvány ahhoz kapcsolódik, hogy a már elfogadott hatályos törvényi szabályozás szerint 2007. július 1-től belépne a motorbenzinekre a biotartalom szerinti adódifferenciálás. Annak érdekében, hogy a forgalmazók fel tudjanak kellő időben készülni erre, ezért ez a bizottsági módosítás megengedné azt, hogy már 2006. szeptember 1-től a forgalmazók elkezdhessék ezeket a kísérleteket, hogy után zökkenőmentesen indulhasson.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel ehhez? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, köszönöm szépen, megyünk tovább.
A következő a 220. § (6) és (7) bekezdése.
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Ezek gyakorlatilag csak jogtechnikai módosítások a hatálybalépéssel kapcsolatosan.
ELNÖK: A következő a 210. és 212. §-okat egészíti ki.
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Ez az indítvány a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatos módosítás. A láncügyletekre vonatkozóan megengedi azt, hogy a termékdíjfizetésre kötelezett direkt módon mentesüljön a termékdíjfizetési kötelezettség alól, amennyiben a terméket ki is szállítják harmadik országba, illetve a közösség valamelyik tagállamába.
ELNÖK: Ez a MOL-on kívül van, akit még érint?
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Ez a MOL-t egyáltalán nem érinti.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs.
A következő a 218.
MAGONY KRISZTINA (Pénzügyminisztérium): Magony Krisztina, Pénzügyminisztérium, osztályvezető. A javaslat jogtechnikai pontosítást tartalmaz a tekintetben, hogyan lépjenek hatályba az áfatörvényben rendelt egyes rendelkezések a különböző adóbevallási időszakokkal rendelkező adóalanyok tekintetében.
ELNÖK: Kérdés ehhez? (Nincs jelentkező.) Nincs. A 46. §
MAGONY KRISZTINA (Pénzügyminisztérium): A javaslat a folyamatos termékértékesítés és szolgáltatás nyújtás fogalmát pontosítaná. Ennek a lényege, hogy a folyamatosnak minősülő tevékenységek tekintetében az általánosforgalmiadó-fizetési kötelezettség a fizetési esedékesség időpontjához igazodik. Itt annyival bővült, illetve arra lett ráerősítve, hogy nemcsak a közüzemi szerződések keretében nyújtott villamosenergia-, illetve földgáz-értékesítés minősül folyamatosnak, hanem az egyes feljogosított fogyasztók, engedélyesek és a termelők közötti ügyletek esetében is folyamatosnak tekintendő a villamos energia, illetve a földgáz értékesítése.
ELNÖK: Kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Az 51. §.
MAGONY KRISZTINA (Pénzügyminisztérium): Ez egy elég komoly rendelkezés része. Az Európai Unió alapvetően vámunió, amiből kifolyólag aki harmadik országból hoz be az Unió területére terméket, bárhol megfizetheti a vámot, illetve bárhol szabad forgalomba helyezheti a termékét. Ettől függetlenül az áfát ott kell megfizetni, ahol a tényleges fogyasztás lesz. Ehhez kapcsolódóan tartalmaz a vonatkozó uniós előírás és a magyar áfatörvény is értelemszerűen olyan rendelkezést, hogy amennyiben Magyarországon bocsátja valaki szabad forgalomba a termékét, de az más tagállami rendeltetésű, akkor maga a termék importadómentes lehet. Azt, hogy hogyan ellenőrizzük, hogy az áfát ténylegesen bevallották-e, megfizették-e a fogyasztás tagállamában, az úgynevezett összesítő nyilatkozatok útján történik, ami azt jelenti, hogy ebben az esetben Magyarországon be kell adni egy nyilatkozatot a közösségen belüli adómentes értékesítésről, illetve a fogyasztás tagállamában pedig be kell vallani ezt az ügyletet mint közösségen belüli termékbeszerzést, és az adót meg kell fizet.
Ahhoz, hogy ezt valaki megtehesse Magyarországon, közösségi adószámmal kell rendelkezni, vagyis be kell jelentkezni az adóhatósághoz. Nyilvánvalóan több külföldi adóalany esetében ez indokolatlan terhet jelentene, hogy bejelentkeztetnénk őket Magyarországon pusztán azért, mert itt szeretnének vámkezeltetni. Ezért lehetőséget biztosít a módosítás, hogy ilyenkor import adójogi megbízottat vegyenek igénybe. Elég szigorú feltételeket szab a törvénymódosítás arra nézve, hogy mennyi időn belül kell; illetve milyen feltételekkel lehet adómentesen vámkezeltetni ezt a terméket, tehát abban az esetben, ha nem teljesíti például azt az adóalany, hogy 30 napon belül, illetve egy meghosszabbított határidőn belül nem hagyja el a termék Magyarországot, úgy a vámhatóság utólag ki fogja vetni rá az importáfát. Ez a módosítás azt az esetet rendezné, hogy ebben az esetben élhessen a levonási jogával a külföldi adóalany, amennyiben utána bejelentkezik Magyarországon.
ELNÖK: Mekkora itt a látencia? Van erről elképzelésük?
MAGONY KRISZTINA (Pénzügyminisztérium): Nem nagyon, hiszen per pillanat az úgynevezett 42-es eljárás oda kéri vámkezeltetni a külföldi, vagy akár belföldi adóalany is, ami azt jelzi, hogy ezt a terméket utána továbbviszi másik tagállamba, és mivel később tud teljesülni az a feltétel, hogy Magyarországról kimenjen egy másik tagállamba a termék, azt utólag tudja ellenőrizni az adóhatóság és a vámhatóság, hogy ténylegesen elhagyta-e a termék Magyarországot. Ami elég nehéz, hiszen már szabad forgalomban van a termék, és nehéz nyomon követni.
ELNÖK: Arra vonatkozott volna a kérdésem, hogy hány ilyen ügy bukott meg. Van-e erről valami?
MAGONY KRISZTINA (Pénzügyminisztérium): Pontos adatot nem tudok mondani.
ELNÖK: Az a kérdés, hogy mekkora összegben van ma Magyarországon az összforgalmon belül vita, per, vagy nyomozás. Hiszen valóban jogosulatlan piaci befolyást tud gyakorolni egy ilyen termék piacra kerülése, megzavarhatja a magyar piacot. Gondolom, legalább ennyire érzékenyek a németek, vagy az angolok is, ha a Magyarországról átszállított áruról derül ki utólag, hogy nem adóztak utána. Ne mélyedjünk ebbe jobban bele, mert most nem ez a téma. Ennek ürügyén volt a múltkor visszafogva és lassítva az áfa. Köszönöm szépen.
Menjünk tovább. A 200. §
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): A szerencsejáték szervezéséről szóló törvénnyel kapcsolatban tartalmazza egy felhatalmazó rendelkezés pontosítását, a másik pedig a képviselői indítványként is megjelent pénznyerő automaták kiselejtezésével kapcsolatos rendelkezések pontosítását tartalmazza, illetve törvényi szintű szabályozását.
ELNÖK: Kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Megyünk tovább. A 202. § (3) bekezdés.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Ez volt a második. Együtt mondtam a kettőt.
ELNÖK: Az új 157. §.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Ezt a módosító javaslatot három témakör köré tudom szintén csoportosítani. Az egyik az abszolút nyelvhelyességi, nyelvtani típusú javításokat tartalmaz.
A másik téma arról szól, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben visszaállításra kerül lehetőségként a szüneteltetés intézménye, tehát az egyén választása szerint, ha kíván ezzel élni, mert munkaviszonyt akar, vagy köztisztviselői, közalkalmazotti jogviszonyt kíván fenntartani, közben ezt megteheti, ha szünetelteti a nyugellátását, de ez lehetőségként van szabályozva, semmilyen módon nem kötelezettségként. Ehhez kapcsolódóan természetesen ennek a részletes szabályait kormányrendeletben kell majd szabályozni, és ezzel kapcsolatos felhatalmazó szabályt tartalmaz a javaslat.
A harmadik kör pedig az időközben a magánnyugdíjpénztárakkal, illetve az önkéntes pénztárakkal folytatott egyeztetések nyomán kialakult pontosítások. A benyújtott törvényjavaslat egyik fő vonala a magánnyugdíjpénztár, illetve az önkéntes pénztári szabályozásnál, hogy az elmúlt években jelentős kritika érte a működő rendszereket, hogy magas költséggel működnek, és ennek visszaszorítása irányában lépünk, ezt visszük tovább ezzel a módosítással, ahol még figyelembe vesszük a költségeknél azt is, hogy kis, vagy nagy létszámú pénztárról van szó, mert nyilván mást jelent a költség. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Felső határt szabnak neki? Kérdés ehhez? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ezzel az utóbbival egyetért mindenki.
A következő a 104. § (2) bekezdése. Elég jelentős terjedelmű.
DR. HADI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Hadi László vagyok, a Pénzügyminisztérium adóigazgatások főosztályának vezetője. Ez a javaslatsor a menet közben bekövetkezett változásokat igyekszik az eljárási jog szabályainak korrekciójával követni, illetőleg az eredetileg benyújtott javaslathoz utóbb beérkezett különböző észrevételeket próbálja akceptálni, hogy az eljárás rendje zárt legyen. Voltak gondolatébresztő iniciálék képviselői módosító indítványokban, illetőleg bizottsági indítványokban is. Ezek mentén mintegy 16 pontban javasoljuk módosítani az eredetileg benyújtott törvényjavaslatot.
ELNÖK: Az a kérés, csak akkor térjünk ki részletesen valamelyikre, ha van hozzá kérdés. Van-e olyan cím, amelyet szeretne tisztázni a bizottság? Volt egy olyan, amiről említette, hogy egy korábban felmerült kérdésre most akar válaszolni.
DR. HADI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): A foglalkoztatási bizottságnak volt egy javaslata, ami összefüggő két javaslat volt. Az adózás rendjéről szóló törvény 31. § (2) bekezdése alapján teljesített adatok bővüljenek ki egyebek között a taj-számmal, amit nem tudtunk akceptálni, mert a '96. évi XX. törvény kizárja, hogy az adóhatóság kezelje a taj-számot. Ennek a párja lett volna az, hogy a bejelentendő adatokat milyen módon továbbítják. Ezek a módosító javaslatok nem voltak tekintettel az adatkezelésre vonatkozó alapvető szabályokra, ennek mentén az alkotmányosság határaira behúzva teszünk most javaslatot, amely az eredeti igényt némileg kielégíti, de azért nem abban a parttalan formában, ahogy azt a foglalkoztatási bizottság javasolta.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez azt jelenti, hogy végigmentünk az összesen 14 önálló módosító javaslaton. Megkérdezem, hogy van-e valaki, aki külön szavazásra tart igényt. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, szavazunk. Aki egyetért ezek benyújtásával, kérem, jelezze! (Szavazás.) A bizottság többsége egyetért. Köszönöm szépen a kormány képviselőinek közreműködését, további jó munkát.
Tehát az utolsó napirendi pontunkat lezártuk. Megkérdezem, hogy van-e még olyan napirendi pont, amit tárgyalnunk kell, mert az írásos meghívóban szereplőket végigtárgyaltuk. (Nincs jelentkező.) Úgy tűnik, nincs.
Miután ma ilyen szorgalmasak voltunk, hétfőn nem kell bizottsági ülést tartani. Várhatóan csütörtökön 10 óra körül fogunk kezdeni. Előtte 9 órakor az Állami Számvevőszék alelnökeit jelölő ideiglenes bizottság ülését tartanánk meg. A meghívók reményeink szerint így fognak kimenni. A változtatás jogát fenntartjuk. Köszönöm szépen mindenkinek. További jó munkát. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 12 perc.)
|
|
Domokos László |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit