KPSZB/11/2006.
KPSZB/11/2006-2010.
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2006. augusztus 29-én, kedden 13 óra 11 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Szabó Lajos ügyrendi javaslata *
Tájékoztató a konvergenciaprogramról *
Dr. Veres János tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek, vélemények *
Varga Mihály kérdései és a válasz *
Molnár Albert hozzászólása és a válasz *
Mádi László hozzászólása és a válasz *
Molnár László hozzászólása és a válasz *
Herényi Károly hozzászólása és a válasz *
Dr. Kékesi Tibor hozzászólása és a válasz *
Tállai András hozzászólása *
Dr. Gegesy Ferenc hozzászólása *
Babák Mihály hozzászólása *
Dr. Dancsó József hozzászólása *
Dr. Katona Tamás válasza *
Lukács András hozzászólása *
Vita a bizottság állásfoglalás-tervezetéről *
Döntés a bizottsági állásfoglalásról *
Az ülés bezárása *
Megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ)
Lakos Imre (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz
Lengyel Zoltán (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Farkas Imrének (MSZP),
Burány Sándor (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Molnár László (MSZP) Keller Lászlónak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Szabados József (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Szijjártó Péternek (Fidesz),
Tóth András (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz).
Dr. Veres János pénzügyminiszter
Dr. Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium államtitkára
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 11 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim. Köszöntök mindenkit a parlament költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának ülésén. Ülésünket megnyitom. Örömmel kell konstatálnom, hogy már szemrevételezés alapján is lényegesen többen vagyunk, mint a tegnapi, sikertelen bizottsági ülésünkön. Köszöntöm a bizottság tagjait, köszöntöm a bizottság munkatársait, a gyorsíró jegyzőkönyvvezető kisasszonyokat, köszöntöm a sajtó képviselőit, munkatársait és mindenkit, aki a bizottsági ülés iránt érdeklődik. Köszöntöm a bizottság ülésén Kovács Árpád urat, az Állami Számvevőszék elnökét és munkatársait, akik megtisztelték bizottsági ülésünket jelenlétükkel, és értelemszerűen köszöntöm a bizottság ülésén Veres János pénzügyminiszter urat, valamint Katona Tamás államtitkár urat, akik a mai napirendi pontunkhoz érkeztek.
Mint a bizottság tagjai bizonyára értesültek róla, a meghívóban ezt fel is tüntettük, a tegnap elmaradt bizottsági ülés után kezdeményezés született arra vonatkozóan, hogy ma 1 órakor ismételjük meg a bizottság ülését. Hiszen valamennyien fontosnak tartjuk, hogy a parlamenti frakcióknak, a parlamenti képviselőknek is legyen arra módjuk és lehetőségük, hogy akár még egy ilyen szűkös időben is, három nappal a program beadása előtt, de érdemben véleményt cseréljünk a konvergenciaprogramról. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy ennek a bizottsági ülésnek nem az a célja, amit sokan gondolnak, hogy itt valamiféle döntés szülessen arról, hogy jó-e ez a konvergenciaprogram, vagy rossz, nem is az a célja, amit ma néhány napilap szalagcímben közölt, hogy szétvitatott konvergenciaprogramok keletkeztek a tegnapi nap után.
Azt gondolom, hogy mi, parlamenti képviselők valamennyien átérezzük azt a felelősséget, amely abban a tekintetben hárul ránk, hogy az országnak kötelezettsége van szeptember 1-ig az Európai Unió irányába. Ennek a kötelezettségnek akár így, akár úgy, de eleget kell tenni. Szeretnénk, ha nem élnénk át újra azokat a kudarcokat, amelyek az elmúlt éveket jellemezték, miszerint a brüsszeli hatóságok visszadobták Magyarországnak a korábban elkészült konvergenciaprogramot, és olyan konvergenciaprogramok születtek, amelyek jelentős mértékben aláásták a magyar gazdaság, a magyar gazdaságpolitika hitelességét Brüsszelben, az Európai Unióban. Azért vagyunk itt valamennyien, hogy segítsünk ennek a programnak a megfelelő és részletesen kidolgozott formájának elkészítésében, azaz abban a reményben kezdhetjük mai bizottsági munkánkat, hogy olyan ülést tudunk tartani, ami után a konvergenciaprogram erősödni fog, azaz hitelesebb lesz, szakszerűbb lesz, és nagyobb esély lesz arra, hogy Brüsszel ezt a konvergenciaprogramot elfogadja.
Nos, mai ülésünknek ennek értelmében egy napirendi pontja van, tájékozató a konvergenciaprogramról. Mint bizonyára tudják, értelemszerűen a mai bizottsági ülésre is két előadót hívtunk, a két előadó szám szerint jelen is van, ellenben miniszterelnök urat hívtuk meg mai bizottsági ülésünkre. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr a tegnapi nap folyamán egy levelet küldött át számomra, amelyben a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter úr, Szilvásy György tájékoztat arról, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr nem tud részt venni a bizottság ülésén. Idézem szó szerint a levélnek ezt a sorát: "Tájékoztatom, hogy miniszterelnök úr programja a jelzett időpontban nagyon sűrű, ezért elnök úr megtisztelő meghívásának eleget tenni nem tud." Tehát elnökként is arról szeretném önöket tájékoztatni, hogy miniszterelnök urat meghívtuk, de nem tud részt venni ülésünkön.
A bizottság ülésére, ahogy jeleztem az elején, Veres János pénzügyminiszter úr érkezett, és nyilván ő fog majd egy bevezetőt mondani arról a konvergenciaprogramról, amelyet meg kell tárgyalnunk. Hogy ez megtörténjen, javaslom, hogy fogadjuk el a bizottsági ülés napirendjét. A napirend elfogadásáig nincs lehetőség ügyrendi észrevételekre. (Az elnöknek jelzik, hogy módosítás érkezett a napirendi javaslathoz.) Máris homokszem került az eddig olajozottan működő gépezetbe, Szabó Lajos alelnök úr egy javaslatot terjesztett bizottságunk elé. Engedjék meg, hogy ismertessem. A Házszabály 75. § (1) bekezdése alapján a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság 2006. augusztus 29-én, kedden 13 órakor megtartandó ülésére az alábbi napirendi javaslatot terjesztem elő: tájékoztató a konvergenciaprogramról - eddig az, amit önök is megkaptak bizottsági tagokként, de most jön a kiegészítés -, valamint bizottsági állásfoglalás kialakítása a Házszabály 30. § (3) bekezdése és a 96/A. §-a alapján. Meghívott előadó dr. Veres János pénzügyminiszter.
Feltételezem, hogy nem Veres János pénzügyminiszter úr fog nekünk előterjeszteni egy állásfoglalás-tervezetet, vélelmezem, hogy alelnök úr lesz, aki ezt előterjeszti. Parancsoljon alelnök úr, megadom a szót.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Mivel ügyrendi javaslatról az elnök úr felvetése alapján csak a napirend elfogadása után van mód, ezért megvárnám a napirend elfogadását, és utána megteszem az ügyrendi javaslatot.
ELNÖK: Tekintettel arra, hogy napirend-kiegészítésről van szó, minden frakciónak van joga, lehetősége ehhez hozzászólni. (Szabó Lajos konzultál az elnökkel.) Ezen nem megyünk ölre alelnök úr, ha ön úgy látja, akkor erről most nem lesz vita, majd csak a napirend elfogadása után. A Házszabályunk ebben az ügyben egyértelműen fogalmaz, javaslom, hogy tartsuk be a Házszabályt. Szavazunk a napirendi ajánlásról.
Kérdezem, ki az, aki Szabó Lajos alelnök úr kiegészítését fogadja el mai menetrendünknek, napirendünknek. Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat igen. Aki ezzel nem értett egyet? Tartózkodott? Tizenkettő. Tehát 12 tartózkodással ezt a napirendi ajánlást fogadtuk el. Most nyílik lehetőség arra, hogy ehhez a döntésünkhöz érdemben hozzá lehessen szólni. Szabó Lajos alelnök úr jelentkezett, megadom a szót.
Szabó Lajos ügyrendi javaslata
SZABÓ LAJOS (MSZP): Ügyrendi javaslatként azt kívánom előterjeszteni, hogy a bizottság folytassa le a meghallgatást, folytassa le a vitát, majd a tájékoztató után legyen egy rövid fogalmazási szünet, én 10 percre teszek javaslatot, ahol mindenkinek lehetősége van arra, hogy a tájékoztató és a vita tapasztalatai alapján a bizottsági állásfoglalás tervezetére javaslatot tegyen, majd ezután a bizottság döntsön az állásfoglalás tartalmáról. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen alelnök úrnak a kiegészítést. A frakciók részéről ki kíván ehhez hozzászólni? MSZP-frakció? (Nincs jelentkező.) Nem kívánnak hozzászólni. SZDSZ-frakció? (Nincs jelentkező.) Nem. MDF-frakció? (Nincs jelentkező.) Nem. Fidesz-frakció? (Nincs jelentkező.) Nem. KDNP-frakcó? (Nincs jelentkező.) Szintén nem. Így tehát nem lesz erről vita. Köszönöm mindenkinek az értékes hozzászólását, nyilván erről majd a bizottsági ülés végén fogunk érdemben dönteni. (10)
Hész (11-20) /Elnök/
Ennek örülök egyébként, mert elkerültük azt a kínos szituációt, mint ami a gazdasági bizottság ülésén előfordult, hogy az ottani kormánypárti elnök nem készült erre a lehetőségre, hogy egy állásfoglalás keretében dönteni is kell majd a konvergenciaprogramról. Még egyszer mondom, ez nem kötelező, és még rejtély előttem, pontosan miről is fogunk dönteni, de majd az alelnök úr addig előállítja ezt a dokumentumtervezetet.
Tájékoztató a konvergenciaprogramról
Ha nincs több észrevétel - és úgy látom, hogy nincs -, akkor most már rátérhetünk az érdemi munkára. Megkérdezem, hogy a pénzügyminiszter úr vagy államtitkár úr kíván-e tájékoztatót adni a konvergenciaprogramról. (Jelzésre:) Miniszter úr, parancsoljon! Öné a szó.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, az érdeklődőket. A bevezetőben talán négy pontban rögzíteném röviden a konvergenciaprogrammal kapcsolatos mondandómat.
Az első. Ahogyan a vitaanyagban, amit a bizottsági tagok is megkaptak, a 3. oldalon szerepel, Magyarország 2005. december 1-jén benyújtott konvergenciaprogramjával kapcsolatban a pénzügyminiszteri tanács úgy fogalmazta meg a véleményét, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2006. szeptember 1-ig nyújtsa be aktualizált konvergenciaprogramjának módosítását, amely azonosítaná az ország középtávú kiigazítási pályájával teljes mértékben konzisztens konkrét és strukturális intézkedéseket. Azért tartottam fontosnak ezt megemlíteni, mert szemben azzal, ahogy elnök úr fölvezette az iménti beszédében, nem volt, nincs Magyarországnak elutasított jelentése az Európai Unió felől, hanem ez a döntése volt a tanácsnak akkor, amit meghozott, és ez alapján készítette elő a köztársaság kormánya az elmúlt hetekben azt a programjavaslatot, amely most itt a bizottság mai ülésén napirenden szerepel. Ennek a konvergenciaprogram-aktualizálásnak a részeként egy, a korábbiakhoz képest mindenképpen sokszorosan széles körű egyeztetési folyamatot bonyolítottunk le, ami azt jelenti, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal, a Magyar Nemzeti Bankkal, az Állami Számvevőszékkel, az időközben felkérésre került konvergenciatanács tagjaival több alkalommal is egyeztetésekre került sor, és az általam elmondott szervezetek mindegyike valamilyen módon, valamilyen tartalommal minősíti is, véleményezi is a konvergenciaprogramot.
Ismereteim szerint - elnök úrral az imént beszélve - a Számvevőszék véleménye gyakorlatilag mostantól, a bizottsági üléstől kezdődően nyilvános és ismert vélemény; a konvergenciatanács tagjai az elmúlt másfél órában megtartott sajtótájékoztatójukon tették ismertté a tanács véleményét a programról; a jegybank véleményének ismertetésére nem tudom pontosan, hogy milyen módon és milyen formában fog sor kerülni; az Országos Érdekegyeztető Tanács tegnapi ülésén pedig nyilvánosan elhangzott a munkaadói és a munkavállalói képviselők álláspontja is a programmal kapcsolatban. Ezt követően, az eddigi viták alapján, a csütörtöki napon a kormány megtárgyalja ezt a bizonyos most vitaanyagként szereplő előterjesztésből általunk készítendő kormány-előterjesztést, és a terveink szerint a pénteki nap során el fogjuk küldeni Brüsszelbe a konvergenciaprogramnak ezt a bizonyos aktualizálását.
A korábban beadott konvergenciaprogramhoz képest két ponton mindenképpen lényeges különbség és eltérés van. Míg a tavaly december 1-jén benyújtott programban egy más makrogazdasági pálya más paraméterei szerepeltek, a most nyáron elkészített programban három olyan körülmény érdemben módosította ennek a pályának a számait, amelyre itt is érdemes felhívnom a figyelmet. Azóta megszületett az Eurostat azon döntése, ami alapján a nagy értékű haditechnikai beszerzések elszámolását pontosították és egyértelműsítették; a beérkezés évében kell ezeket elszámolni, ezért erre az évre 0,3 GDP-arányos hiánynövekedést kell elszámolni, függetlenül attól, hogy egyébként Magyarország tíz éven keresztül fizeti meg pénzben ténylegesen a bejövő Gripenek értékét.
A második pont, amely érdemben módosult, az a kormány döntésének figyelembevételével módosult, nevezetesen: nyáron úgy döntött a kormány, hogy az autópálya-építések hátralévő költségeinek elszámolásánál nem alkalmazza a költségvetésen kívüli elszámolás technikáját, hanem a statisztikai viták elkerülése érdekében a költségvetés részeként számoljuk el a most tervben lévő, folyamatban lévő autópálya-építések költségeit, erre az évre 0,6 százalékos, jövőre 0,9 százalékos, 2008-ban 0,1 százalékos GDP-arányban.
A harmadik tétel, amely a konvergenciaprogram készítésekor merült fel, de döntésként már mögöttünk van, az az, hogy noha lehetővé teszi az Európai Unió döntése, hogy a nyugdíjreformmal korrigált értékeket szerepeltessünk mind az államháztartási hiány, mind pedig az adósság számainál - ahogy ezt eddig is tettük a magyar statisztikai-elszámolási szabályok szerint -, a következő időszakban, miután ez a lehetőség 2009-ben már nem lesz adott a tagországok számára, ezért az összemérhetőség és az egyértelmű számíthatóság miatt a 2006-os adatoknál már ebben a programban sem számolunk, és nem szerepeltetjük ezeknek a korrekciós tételeknek az értékét. Ennek megfelelően már a 2009-re előretekintő elszámolás szerint számoljuk el az ebben szereplő számokat.
A másik legfontosabb körülmény, amelyről beszélnem kell, az, hogy ahogy azt tőlünk az európai pénzügyminiszterek tanácsa is igényelte, ebben a programban lényegesen mélyebb, lényegesen részletesebb, lényegesen komplexebb módon szerepeltetjük azokat a strukturális reformokat, amelyek a következő időszakban érdemben befolyásolhatják Magyarországon az államháztartás pénzköltését, az államháztartási hiány kialakulásának a módját, mikéntjét és mértékét. Ez azt jelenti, hogy olyan strukturális reformok elindításáról döntött a kormány, illetve az Országgyűlés az elmúlt hónapokban - illetve olyanokat fogunk az Országgyűlés elé terjeszteni a következő időszakban -, amelyek hat területen lényegileg fogják módosítani az eddigi államháztartási gazdálkodást: a nyugdíjak számításával, kifizetésével, elszámolásával kapcsolatos kérdésekben, az egészségügyi rendszer államháztartási finanszírozási kérdéseiben, az önkormányzati rendszer államháztartási finanszírozási kérdéseiben, a központi államigazgatás kérdéseiben, az oktatási rendszer kérdéseiben, mind a közoktatást, mind a felsőoktatást beleértve, és az árkiegészítő jellegű ártámogatások rendszerének széles körű átalakítása szerepel az eddig meghozott döntésekben, és az ezután majdan megfogalmazandó döntési javaslatokban és majdani döntésekben. Ezeken a területeken a mi meglátásunk szerint szükség van érdemi beavatkozásra annak érdekében, hogy Magyarországon a ciklikusan, választási periódusonként mindenegyes alkalommal, immáron negyedik alkalommal megismétlődő magas hiány a következő ciklus végére, 2010-re ne következhessen be, hanem egy kiegyensúlyozott, az egyensúlyhoz közeli állapotú magyar költségvetés legyen 2010-ig Magyarországon.
Ez a program 2009-re teremt olyan lehetőséget, amikor a maastrichti kritériumok lényegében mindegyikének teljesíthetőségével és teljesítésével Magyarország a feltételeket teljesíti, és miután az ERM II árfolyam-mechanizmushoz való csatlakozás lehetősége ezen teljesítést megelőzően is adott egyes országok számára, ezért most úgy ítéljük meg, hogy az ERM II árfolyam-mechanizmushoz való csatlakozás lehetősége 2008-2009-ben kinyílik és megteremtődik, és ezt figyelembe véve, miután két évet kell eltölteni ebben a mechanizmusban, ezért 2011-2013 között van reális lehetőség arra, hogy Magyarország eurózónához való csatlakozására sor kerülhessen. Úgy gondolom, hogy ennek a programnak az a célja, feladata és szerepe, hogy az egyensúlyi állapot, a kritériumok teljesítésének időpontját határozza meg és az ahhoz vezető utat írja le és rögzítse, ezért nem a csatlakozás időpontja az igazi vitakérdés, hanem az, hogy milyen módon, milyen eszközökkel, milyen megvalósított programmal és melyik évre tudja Magyarország ezeket a kritériumokat teljesíteni.
Miután az elmúlt hetekben volt némi vita egy kritérium teljesítésének az értelmezésében, ezért szeretném itt, a bizottság előtt is megemlíteni azt, hogy az Európai Unió kialakult gyakorlata szerint az adósságállomány GDP-arányának a teljesített kritériumát akként kell értelmezni, hogy ha ez a mérték csökkenő - mint ahogyan több eurózónához csatlakozó országnál is annak idején így értelmezték -, akkor ez egy teljesített kritériumnak tekintendő, ezért tehát nem a 60 százalékos mérték, hanem a tendenciája, a trendje az, amely ebben az esetben 2009-ben teljesül a kritériumszámításoknál.
20
CsE 21-30 dr. Veres folyt.
Befejezésül, negyedik pontként azt szeretném elmondani a bizottság tagjai előtt, hogy meggyőződésem szerint abban a parlament költségvetési bizottságában, politikai oldalaktól függetlenül nem fog vita kialakulni, hogy Magyarországon szükség van arra, hogy az államháztartás hiányát érdemben és minél gyorsabban csökkentsük. Ezért azt gondolom, hogy a parlament költségvetési bizottságának támogatását a program mindenképpen meg fogja kapni a tekintetben, hogy egyetértünk egymás között abban, hogy a hiánycsökkentés az ország érdekében álló, az ország lehetőségeit figyelembe véve egyetlen helyes út, amelyet az ország követhet a következő időszakban. Meg vagyok arról győződve, hogy politikai nézetüktől, hovatartozásuktól függetlenül a parlament költségvetési bizottságának képviselői ezzel a nézettel és ezzel az alapállással egyetértve fogják a következő időszakban meghatározni viszonyukat ennek a programnak a majdani megvalósításához.
A kormány csütörtöki ülésén tárgyalja, az eddigi viták figyelembe vételével, a módosított előterjesztést. Értelemszerűen a tegnapi nap során elhangzott, a mai és a holnapi nap során elhangzó vélemények, hiszen a parlament európai ügyek bizottsága holnap fogja tárgyalni ezt az előterjesztést, figyelembe vételre kerülhetnek akkor, amikor a kormány végső formájában elfogadja azt az előterjesztést, amelyet pénteken fogunk elküldeni Brüsszelbe. Köszönöm figyelmüket, várom véleményüket.
Kérdések, észrevételek, vélemények
Varga Mihály kérdései és a válasz
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Most, szokás szerint, a kérdések, vélemények, észrevételek elmondására kerül sor. Eddig három jelentkezőt látok. Jómagam szeretném megkérdezni, Molnár Albert, Mádi László, Herényi Károly, Molnár László következik majd, és így tovább megyünk sorban.
Miniszter úr, ha megengedi, én ragadnám magamhoz a szót, és két rövid kérdést tennék fel önnek. Ez a két kérdés a felelősségről és a hitelességről fogalmazódott meg. A felelősség kérdése. Felelősség abban az értelemben, hogy ezért a konvergenciaprogramért elsősorban a kormánynak kell vállalnia a felelősséget, és ez a felelősség nem teríthető szét azok között a szereplők között, akiket az utolsó két hétben, a leadás előtt, önök bevontak ebbe az egyeztetésbe. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert attól, hogy különböző egyeztetések megtörténtek, tudjuk jól, hogy az egyeztetésben részt vevő szereplők véleménye időnként elég élesen eltért a konvergenciaprogramot készítő kormány véleményétől. Utalok egy példára, miniszter úr említette a jegybankkal történt egyeztetést. Éppen a hétfői nap egyik adata volt az, hogy a jegybank teljesen más inflációs prognózist jósol 2007-re és 2008-ra, mint ami egyébként ebben a konvergenciaprogramban szerepel.
De a felelősség kérdését ott sem tartom megkerülhetőnek, hogy az a konvergenciaprogram, amely főleg a munkavállalói oldalon váltott ki igen éles ellenkezést, az elmúlt négy év következménye. Miniszter úr is és miniszterelnök úr is gyakran utal arra, hogy az elmúlt 5, vagy 6, vagy az elmúlt 16 év következményét kell most egy konvergenciaprogramban orvosolni. Miniszter úr, ez nincs így! Ez nincs így. 2002-ből számtalan olyan kutatói és elemzői véleményt tudok önnek hozni, amely akkor az ország gazdaságának jó állapotáról szólt. Sőt, meg fog lepődni, még öntől és Lendvai Ildikótól is tudnék idézni 2002-ből, ami úgy szólt, hogy az ország gazdasága jó állapotban van. Tehát nem mosható össze a felelősség ebben a tekintetben sem, sajnos, az elmúlt négy esztendőben egy olyan rossz gazdaságpolitika valósult meg, amelynek a következményeit most egy konvergenciaprogramban is orvosolni kell.
De nem erről kívánok beszélni, hanem a jövőről, hiszen ez a fontosabb ebben a programban. Márpedig itt azért néhány kétely van a felelősség tekintetében is. Ha jól emlékszem rá, miniszterelnök úr az úgynevezett új egyensúly programot, a Gyurcsány-csomagot azzal vezette be a parlamenti ülésen is, hogy 2007 végére már elérhető egy 3 százalék környékére leszorított államháztartási hiány. Ebben a konvergenciaprogramban már azt olvashatjuk, hogy 2009-re érhető el egy 3,2 százalékos államháztartási hiány. Szeretném megkérdezni miniszter urat, hogy melyik miniszterelnöki véleménnyel ért egyet, a 2007-re vonatkozóval, vagy a 2009-re vonatkozóval, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a hiány mértéke hogyan, milyen ütemben csökkenthető, szorítható le, és hogy ennek milyen intézkedések lesznek a hátterében.
Szintén a felelősség és a hitelesség tekintetében említeném az euró ügyét, miniszter úr. 2008 és 2010 egyszer már elhangzott. Egyik dátumot sem kérte önöktől senki, és egyik dátumot sem vonta kétségbe senki. Emlékezzünk vissza, 2003-ban a 2008-as céldátumot önök úgy tárták a nyilvánosság elé, hogy rendelkeztek a szükséges kormányzati apparátussal, a kormányzat információs adatbázisával, tehát minden feltétel adott volt, hogy a saját maguk szempontjából hiteles és reális forgatókönyvet, menetrendet tűzzenek ki. Most tudjuk jól, hogy 2008-ból mi lett. De tudjuk azt is, hogy 2010-ből is mi lett. Emlékszik rá, miniszter úr, amikor Draskovics Tibor ismertette a 2010-es euró-bevezetés forgatókönyvét és menetrendjét, még azt mondta a nyilvánosság előtt, hogy annyira jól áll a gazdaság, hogy akár 2009-ben is lehetne euró, de jobb egy biztonságosabb és lassabb menetrend, legyen 2010-ben. Ha jól hallottam az ön előbbi kommentárját, 2010-ről már ön sem beszél, hanem egy ennél sokkal későbbi forgatókönyvről van szó.
De éppen a hitelesség érdekében meg kell öntől kérdeznem, hogy milyen konkrét kormányzati intézkedések kapcsolódnak a 2013-as, vagy a 2015-ös bevezetéshez. Mert ennek a konvergenciaprogramnak éppen az a leggyengébb pontja, ami az elmúlt négy év gazdaságpolitikájának leggyengébb pontja volt, a hitelesség hiánya. A számok kezdenek közelíteni a realitásokhoz. Csak ezeket a számokat semmilyen konkrét elképzelés, vagy intézkedés nem támasztja alá. Tavaly ősszel még azt hallhattuk, hogy az asztalfiókban már elkészültek a reformelképzelések, a 2006-os választások után a kormány majd egyből előáll az egészségügy, az oktatás, az önkormányzati szféra, a nyugdíjrendszer területén és más területeken is a konkrét elképzelésekkel. Ha jól számolom, a választások óta jó néhány hónap eltelt, volt közte egy hosszú nyári szünet is, ami a kormány számára mindig lehetőséget kínál az elmaradt intézkedések előkészítésére. De ebben a konvergenciaprogramban sincs ilyen intézkedés.
Miniszter úr, éppen önt tudom idézni, a szombati sajtóban megjelent kijelentését a nyugdíjrendszer ügyében. Ha jól olvastuk, volt már egy olyan változat, hogy a nyugdíjakat meg kell adóztatni. Azután volt egy olyan változat, hogy a nyugdíjkorhatárhoz kell hozzányúlni. Volt olyan változat, hogy a nyugdíj számításrendszerét, az indexálást kell megváltoztatni. A legutóbbi nyilatkozatában ön is lebegtette ezt a kérdést. Hol vannak ezek az intézkedések? Hol vannak ezek a kidolgozott, már asztalfiókban lévő anyagok? Ebből a szempontból a mostani rövid bevezetője sem oszlatta el ezt a homályt, hogy ezek a számok mitől fognak kedvező irányba elmozdulni? Mitől esik le hirtelen 2008-ban az államadósság, illetve az államháztartási hiány mértéke? Mitől fordul meg az a tendencia, ami a következő két évben még rossz irányba hat? Ezeket hiányoljuk. Ezért szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a felelősség és a hitelesség kell, hogy a két alappillére legyen ennek a dokumentumnak, mert ebben az esetben van reményünk arra, hogy egy Brüsszel által jóváhagyott, elfogadott menetrendet valóban annak érdekében fogadjanak el, hogy azt Magyarország számára a bizalom, a tőkevonzó képesség erősödése és egy jó gazdasági növekedés érdekében lehessen támogatni.
Ezekre a rövid kérdésekre várnám miniszter úrtól a választ. Meg is adnám önnek a szót. Parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Szeretném, ha kölcsönösen nem becsülnénk le az egyeztetésben résztvevők szerepét. Azért tartom ezt fontosnak, mert a mostani bizottsági ülést is olyannak tekintem, hogy az itt elhangzottak alapján a program eddig megírt változata módosulhat. Mint ahogyan a múlt héten lefolytatott egyeztetések, sőt, a hétfőn lefolytatott egyeztetések alapján is módosult a szöveg. Módosult, hiszen ma délben a Pénzügyminisztériumban a munkatársakkal különböző szövegszerű módosításokat beszéltem meg az eddig elhangzott vélemények alapján. Folyamatosan vezetjük át ezeket. Ezért nagyon szeretném azt kérni, hogy senki ne becsülje le egyik, ezzel foglalkozó fórum munkáját se. Volt olyan, amit az Állami Számvevőszék véleménye alapján, volt olyan, amit a munkaadók véleménye alapján, volt olyan, amit a munkavállalók véleménye alapján, a konvergenciatanács tagjainak véleménye alapján korrigáltunk az elmúlt időszakban. Más megfogalmazások, más tartalmak is kerültek be a programba. azért mondom ezt, mert a jegybank által kifejtett vélemények is érdemben befolyásolták a programot az elmúlt időszakban.
(30)
Hész (31-40) /Veres/
Én nem hoztam volta magamtól szóba, de ha már elnök úr szóba hozta, akkor szeretném felhívni a figyelmet két körülményre. Ami a tegnapi nap során a nyilvánosság előtt elhangzott a jegybankelnök úrtól, az nem egyezik meg azzal, ami a jegybank stábjának írásos álláspontjaként a nyilvánosságra került. Tehát az inflációs jelentés, amit a jegybank stábja készít, eltér attól, mint amit az elnök úr mondott tegnap, és a monetáris tanács véleményétől is eltér elnök úr álláspontja. Nem kívánok vitatkozni, főleg nem a nyilvánosság előtt az elnök úr álláspontjával, többször hangoztatja a véleménynyilvánításaiban, hogy ezt ő nem mint bankelnök, hanem mint magánember fejti ki. Azt tudom mondani, hogy sok magánember van még Magyarországon, nagyjából 10 millió rajta kívül is, ha mindenki véleményével vitatkoznánk, akkor persze, hogy furcsa helyzet lenne, de ezekkel a véleményekkel nem kívánok vitatkozni. Ellenben nincs érdemi különbség a jegybank és a kormány által elvégzett számítások között. Szerencsére tegnap még a magánemberként nyilatkozó bankelnök úr is elismerte azt, hogy a számok reálisak.
Az elnök úr feltett most egy kérdést arra vonatkozóan, hogy az inflációs számban mekkora különbség van. Szeretném elmondani, a jegybank által kiadott inflációs szám értelmezését. A jegybank által kiadott inflációs szám azt jelenti, hogy a tegnapelőtti állapothoz képest, ha semmilyen változtatás nem következik be, akár annyi lehet 2007-ben az infláció, mint ami szerepel a papírban. De már tudjuk, hogy ez nem így van, hiszen tegnap a monetáris tanács döntött 50 bázispontos kamatemelésről. Ez a döntés nincs bekalkulálva abba az előterjesztésbe és abba a papírba, ami nyilvánosságra került, mint ahogyan a továbbiak sincsenek bekalkulálva, amelyek még előttünk vannak; különböző helyeken, különböző döntések fognak születni nyilván a gazdasági körülmények változására reagálva mindenki részéről. Tehát szeretném hangsúlyozni, hogy az a számítás egy statikus számítás, ami egy változatlan körülményeket feltételező számítást takar, ezért azt gondolom, hogy már csak ezt is figyelembe véve nem sok véleménykülönbség van közöttünk. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert tegnap a monetáris tanács ülésén pontosan értelmezésre került ennek a számításnak a tartalma, és mindenki számára hangsúlyoznám, hogy kint is ekként kérem szépen a továbbiakban értelmezni ezt a fajta számítás, nemcsak bent a tanács ülésén.
Ha már elnök úr szóba hozta azt a vitát, ami arról szól, hogy milyen az elmúlt négy év és milyen az azt megelőző időszak, akkor én szeretnék két grafikont mutatni. Ugyan több példányban nem hoztuk el, de biztos nem lesz akadálya annak, hogy ez sokszorosításra és kiosztásra kerülhessen. Az egyik grafikon azt mutatja (Felmutatja.), hogy 2000-től kezdődően a versenyszférában és a költségvetési szférában milyen módon változott a reálbér-pozíció. Ez azt jelenti, hogy érdemben a 2000-2002 közötti időszakban is volt egy elég jelentős elnyílása egymástól ezeknek a pozícióknak. Nem vitatom, hogy ez az elnyílás a következő négy évben is megmaradt. Ezt közre tudom adni, tehát minden további nélkül megnézhetők ezek az értékek. Ha azt nézem, hogy a termelékenységhez képest hogyan alakult Magyarországon a reálbér ebben a periódusban, szintén 2000-től, akkor ebben is világosan látszik, hogy minimum hat évről lehet beszélni akkor, amikor ezekről az évekről beszélünk, és nem csak négy évről, de ezt a vitát nyilván nem akarom jobban élezni ebben a mostani helyzetben, mert nem hiszem, hogy ez visz előre bennünket. Az izgalmas az, hogy szerencsére elnök úr hozzászólásából is az derült ki számomra, hogy nem vitatkozik azzal a megállapítással, hogy a kialakult helyzet korrekciójára szükség van, és abban sincs vita közöttünk, hogy milyen irányú korrekciójára van szükség. Ezért azt gondolom, hogy a következő időszakban erre kell a hangsúlyt fektetnünk.
Miután a konkrét kérdés arra vonatkozott, hogy melyik évre érhető el a hiány, ezért azt tudom mondani, hogy a benyújtott, most tárgyalt programban pontosan látszik, hogy melyik évre érhető el a hiány 3 százalék körüli értéke. Én ma nem ismerek ehhez képest alternatív, eltérő számokat tartalmazó programot. Hangsúlyozom, hogy a jegybank stábjának álláspontjával is megegyezik a Pénzügyminisztérium számítása, ezért 2009 az az érték, amelyre a kérdése vonatkozott.
Hogy milyen kormányzati intézkedések kapcsolódnak ide? Ön említett két olyan évszámot, amelyről én nem beszéltem, ezért arra nem is fogok válaszolni, hogy 2015-höz mi kapcsolódik, mert ez az ön víziójában szerepel, az enyémben ez nem szerepel, ezért erre semmilyen választ nem tudok mondani önnek. Ezt majd ön meg fogja válaszolni, hogy mi tartozik 2015-höz, engem ez a része a dolognak, azt gondolom, hogy nem tud érinteni. Engem az érint, hogy 2009-re a magyar államháztartásban milyen intézkedésekkel milyen helyzet teremthető meg. Ezek az intézkedések pontosan le vannak írva, az intézkedések tartalmát részletesen, a módosítások különböző időpontjával együtt tartalmazza a program. Ezért azt tudom mondani, hogy ha ki-ki előveszi ennek a mostani nyilvános anyagnak a 34. oldaltól kezdődő részét, akkor a 34. oldaltól kezdődően, időzítve a különböző jogszabályalkotásokat, a 41. oldalig le vannak írva, ezenkívül pedig a konkrét intézkedések belső tartalma részletesen szerepel a 42. oldaltól a 47. oldalig. Ezért azt gondolom, hogy én senkinek semmit nem fogok ezek közül az intézkedések közül itt felidézni, ez egy nyilvános információ, mindenki pontosan láthatja, hogy mely javaslatok szerepelnek itt, ezeknek a javaslatoknak mi is a tartalma. Ezért ez a terjedelem, ami itt szerepel, más országok konvergenciaprogramjával összehasonlítva egy meglehetősen vaskos terjedelmet jelent, egy meglehetősen részletes bemutatást jelent, és egy meglehetősen részletező intézkedéssorozatot is tartalmaz mindez, amit szerepeltetünk. Ezért azt gondolom, hogy a mostani programban szereplő tételekről, javaslatokról és intézkedésekről érdemes beszélni.
Az elnök úr itt megint szóba hozza a nyugdíjak megadóztatását. Olyan papírt ne kérjen számon rajtunk, ami valamilyen újságban, valakitől származó, tisztázatlan eredetű nem tudom pontosan, miben szereplő hivatkozás volt! Egy televíziós vitában ezzel kapcsolatban egyszer már kicseréltük egymással gondolatainkat. A kormánynak nem volt ilyen javaslata, most sincs ilyen javaslata, ezért erről fölösleges beszélni, és fölösleges ezzel bárkit is riogatni. A nyugdíjrendszerrel kapcsolatban megteendő intézkedések szerepelnek a programban, szerepelni fog a programban a mostani módosítások eredményeképpen végeredményként majd az is, amit még szeptember 1-jét követően, de december 31-ig kell a kormánynak döntésként meghoznia. Ez például a tegnapi tárgyalások eredményeképpen bekerülő módosítás lesz a kormány elé menő előterjesztésünkbe. Ezért azt gondolom, hogy minden további nélkül lehetséges, hogy ezzel kellő felelősséggel foglalkozva, a meghozandó intézkedések belső tartalmát adott esetben részletesen is meg tudjuk beszélni. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár Albert képviselő úr következik.
Molnár Albert hozzászólása és a válasz
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ha visszatekintünk a magyar történelemre, ritka egy olyan átfogó reform és program, olyan nagy ellátórendszerek összefüggő reformja, amely előttünk szerepel, és a koalíciót alkotó Szocialista Párt támogatja ezt a reformot.
Támogatjuk azért, mert négy évvel ezelőtt nekünk sem volt erőnk, bátorságunk ahhoz, hogy szembenézzünk a problémával. Egyébként pedig 1990-ben, a rendszerváltáskor a gazdaságban megtörtént a valódi rendszerváltás, a közigazgatásban ez nem történt meg. Azt gondoljuk, hogy ideje a közigazgatásban, az államháztartásban, egyáltalán az államigazgatásban is ennek megtörténnie. Látszik, hogy ez ma gátja Magyarország fejlődésének, hogy itt ugyanazokba a becsontosodott, megmerevedett struktúrákba tesszük a pénzt évről évre, és ebből egy kormány sem tudott elmozdulni, önök sem tudtak elmozdulni.
Itt van nálam egy táblázat, amely 1998 óta tartalmazza azt a ciklikusságot, ahogy évről évre a választások után változott az államháztartási hiány, és ebből négy ciklusra visszamenőleg az derül ki, hogy a választások évében nagyon nagy hiány van, utána minden kormány egy kicsit megfogja a költést. Persze nem nagyon tudja sokáig tartani, mert az a struktúra igényli, hogy abba az a pénz belemenjen, amire azt mondják, akik ott dolgoznak, hogy oda jár, és egyszerűen a választási ciklus végére ismét elszáll. Ezt játszottuk el négy választási ciklusban, ez bizonyítható, ez bárki által megtekinthető, egyébként ezt mindenki ismeri. Ennek a kormánynak volt bátorsága szembenézni a valós társadalmi és gazdasági problémákkal, és ebben az ötvenegynéhány oldalban ezt írta le. 40
CsE 41-50 Molnár Albert folyt.
Azért támogatjuk ezt a programot, mert ez a program jelentheti Magyarország jövőjét. Ha nem változtatunk, az a régi Magyarországot jelenti, a nem finanszírozható Magyarországot jelenti. Az elmúlt 16 évben erre számos példa volt.
Az imént olvastam az Állami Számvevőszék véleményét a programról. Az Állami Számvevőszék évről évre le szokta tenni a véleményét a költségvetésről is, és visszatükröződve látom, hogy amiket leírt, azok ebben a program nagyrészt szerepelnek, hiszen a nagy ellátó rendszerek reformját kifogásolta mindenki, aki egy kicsit ért ehhez a szakmához. Azt gondolom, hogy ez ma ebben a programban benne van. Elköteleztük magunkat a tartós egyensúlyon alapuló gazdasági növekedés feltételeinek megteremtésére. Látjuk, hogy nem megy tovább az ugyanebben a struktúrában való költés. Nem a kiadásokhoz kell igazítanunk a bevételeket, ahogy ezt lassan két évtizede tesszük, hanem a bevételekhez a kiadásokat. Azt gondolom, hogy ez a korlát abszolút megjelenik ebben az anyagban. A kormány több olyan intézkedést hozott, ami garanciát jelent arra, hogy negyedévről negyedévre, tárcánként megvizsgálva a kiadási oldalt, be tudjon avatkozni, ha netán olyan folyamat alakul ki, hogy egy nem várt külső körülmény megváltozik a tervezetthez képest.
A szocialista frakció egy közepesen gyors kiigazítást tart megfelelőnek, amely viszonylag kis növekedési áldozattal jár, és a társadalom számára nem jelent elviselhetetlen terheket. Azt gondolom, ez a két mondat az, ami részünkről a lényeget megfogalmazza, tehát a társadalom számára nem jár elviselhetetlen terhekkel, illetve a legkisebb növekedési áldozattal jár. (Babák Mihály: Hol élsz te?) Én itt éltem 2000-ben is, képviselő úr, amikor 6 százalék fölötti gazdasági növekedés volt, és önök ezzel a gazdasági növekedéssel a hátukban nem mertek társadalmi és gazdasági reformokhoz hozzányúlni. Itt éltem akkor is, végigéltem azt az időszakot is. Azt hiszem, most inkább támogatni kellene ezt, vagy módosításokkal jobbá tenni. Ha az államigazgatásban megtörténik a rendszerváltás, illetve a nagy ellátó rendszerekben megtörténnek azok az intézkedések, amelyeket az ott dolgozók egyébként évek, évtizedek óta tudnak, hogy ez így nem maradhat, akkor megfelelő forrásaink keletkeznek arra, hogy olyan helyekre költsünk, amikre eddig nem volt elég lehetőségünk.
Minden területen meg kell húznunk az állami szolgáltatások határát, ebben az anyagban szerepelnek ezek a pontok. Nekünk, politikusoknak az elmúlt 16 év azt a tanulságot kell hogy szolgáltassa, mi a magunk részéről levontuk a tanulságot, hogy a jól hangzó, de felelőtlen, minden alapot nélkülöző ígérgetéseknek véget kell vetni. Ezt javaslom mindenkinek. Amikor ezt a mondatot elmondom, akkor feldereng előttem az a sok este, éjszaka, amelyeken az éves költségvetéseket szoktuk vitatni és az az 1500, néha 2000 módosító javaslat 80-szorosan, vagy 100-szorosan túlkölti a valós forrásokat. Azt hiszem, hogy ez a cirkusz a múlté kell hogy legyen, és azt javaslom mindenkinek, hogy most ősszel valós szakmai programok és társadalmi programok mentén legyen a költségvetés tárgyalása. Nagyon jónak tartjuk, hogy a kormány 80 százalékos kiadáscsökkentéssel és 20 százalékos bevételnöveléssel kívánja az egyensúlyt megteremteni. Azt gondolom, ez egy helyes arány. Ezek voltak azok az első szakmai vélemények, hogy túl nagy a bevételnövelés és kevés a kiadáscsökkentés. Úgy látom, ha végignézzük 2006-tól 2011-ig a lépéseket, akkor évről évre nagyobb a kiadáscsökkentés, és ez teremti meg azokat a forrásokat, amelyekkel egy fejlődő Magyarországot finanszírozni lehet.
Ez nem a népszerűség programja. Ez az ésszerűség programja. Politikai érdekből erre lehet nemet mondani, de nemzeti érdekből véleményem szerint nem. Vagy valaki mondjon ennél jobbat. Soha senki nem tett le még egy ilyen átfogó programot. A részletet lehet kritizálni. Számunkra sem jó, hogy 2007-ben, 2008-ban, de főleg 2007-ben a társadalomtól bizony megértést kell hogy kérjünk. Ezt annak reményében tesszük, hogy ha állhatatosak vagyunk, és nem hiszünk a szirénhangoknak, akkor 2008 második felére megteremtődnek az egyensúlyi feltételek, és egy új növekedési pályáról indulhat tovább Magyarország. Figyelembe véve az államreform, az oktatás, a felsőoktatás, az egészségügy, a közlekedés ártámogatás, gázártámogatás, a nyugdíj ügyét, ezek mind-mind olyan kérdések, amelyekhez nagyon nehezen nyúltunk hozzá az elmúlt években. Mindezek jelentik azt, hogy egy átfogó társadalmi és gazdasági reform lesz Magyarországon.
Elnök úr hozzászólásából kell néhány dologra reagálnom, mert azt gondolom, nem hagyható szó nélkül. A kormány hivatalba lépése után néhány nappal már a társadalom, illetve a parlament számára benyújtotta azt a csomagot, amely az azonnali beavatkozást, a folyamatok kormány által való elindítását tartalmazta. Tehát a kormány azzal nem támadható, hogy lassan reagált, és a hivatalba lépése után néhány nappal benyújtotta a csomagot. A nyugdíj megadóztatásáról mi sosem beszéltünk, sem a kormány. Ha elnök úr azt próbálta most kipróbálni, hogy milyen a reakció, mit szólunk a nyugdíj megadóztatásához, akkor most ismételten el kell mondani, hogy mi erről sosem beszéltünk, terveinkben soha ilyen meg nem fogalmazódott. Ezt sokszor el fogjuk mondani. Azt hiszem folytathatnám a gondolatsort, de szeretnék időt adni más képviselőtársaimnak is. Összefoglalva: elkötelezettek vagyunk ezen program végrehajtása mellett, és a szocialista frakció támogatni fogja a kormány intézkedéseit mind a parlamentben, mind kint, a társadalomban, mind a lakosság előtt. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Miniszter úr, parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm. Két dologra szeretnék reagálni. Egyrészt való igaz az, hogy a jól hangzó, de felelőtlen ígérgetésnek véget kell vetni. Sajnos azt kell mondjam, hogy a magyar politikai elitet egységes és közös felelősség terheli akkor, ha nem tudunk egyszer végét vetni annak a gondolkodásnak, hogy a hiány növelése nélkül lehet Magyarországon gazdasági fejlődést tervezni, elindítani, ígérni és csinálni. Azt gondolom, valamennyiünknek van abban felelősségünk, hogy milyen módon nyilatkozunk meg, milyen módon szólunk ilyen témákhoz hozzá. Örülnék annak, ha ezt a fajta gondolkodást mindannyian a magunkévá tudnánk tenni, mert Magyarországgal szemben ez bizonyosan egy olyan követelmény, olyan elvárás, amelyet egyszer, valamikor így is, úgy is teljesítenie kell az országnak. Szerintem minél hamarabb hozzászokunk ehhez - az északi országokat tudnám felhozni példaként, ahol ez ma már társadalmi értékké vált úgy, hogy a választópolgárok is elfogadják, nemcsak a politikai elit mint értéket. Talán mihamarabb érdemes ebben a dologban is alkalmazkodni hozzájuk, hiszen két olyan kihívásra az ország nem fog tudni választ adni, csak ha ezt a logikát a magunkévá tesszük, nevezetesen az elöregedő társadalom nagyobb költségeire, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára. Csak ezt figyelembe véve lehet igazán jó véleményeket mondani.
A másik, amire reagálni szeretnék, hogy júniustól kezdődően az államháztartás módosítása tartalmazza immár azt a kategóriát, hogy negyedévente valamennyi költségvetési fejezet tartalékfelhasználásáról úgy hoz döntést a kormány, hogy megvizsgálja a fejezet addigi költségvetési gazdálkodását. Azaz egy folyamatos kontroll, folyamatos ellenőrzés és egy bizonyos tartalék eleve betervezésére fog sor kerülni a költségvetésben annak érdekében, hogy ne csak évente ritkán kerüljön sor az egyes fejezetek költségvetési gazdálkodásának nyomon követésére, hanem minden negyedévben valamennyi fejezet esetében erre sor kerüljön. (50)
Hész (51-60) /Veres/
Úgy gondolom, hogy ehhez hasonló módon még a magyar költségvetési gazdálkodás további szigorítása érdekében kell közösen elhatározott lépéseket tennünk.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Mádi László következik.
Mádi László hozzászólása és a válasz
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Még mindig meg tudnak lepni baloldalról: egységes és közös felelősség, és hogy lényegében mindenkit egyformán hibás. Én negyvenhárom évet éltem eddig, négy évet voltam kormányon, harminckilencet ellenzékben, és ezek szerint ugyanakkora a felelősségem, mint annak, aki fordítva élte ezt meg. Nehéz ezt így értelmezni.
Három stádiumot kell látni: az anyag előzményét, az anyag előkészítését és az anyag tartalmát. Az előzménye, hogy hogyan jutottunk idáig. Aki nem zárja le világosan és megnyugtatóan ezt a fejezetet, az nyilvánvalóan nem tud továbblépni. Azt gondolom, hogy az önkritikus megjegyzések nem kellő időben, és nem megfelelő módon történtek meg. Ugyanaz a kormány kormányozott, ugyanazzal a miniszterelnökkel, ugyanazzal a pénzügyminiszterrel; féléve ígértek átfogó adócsökkentést, mindent, most 2009-ig csak restrikciót. Teljes mértékben ellentétes dolgokról van szó. Nehéz ezt úgy megítélni, hogy ugyanazoknak a szereplőknek, egyiknek és másiknak a véleménye is teljesen hiteles és helytálló.
Az anyag előkészítése. Itt vagyunk pár nappal a leadás előtt. Igazából, ami konzultációt eddig elvégzett a kormány, jószerivel az is az utolsó pillanatban történt. Tegnap is látszott, hogy a bizottság helyett a frakciót választja, mert a saját embereivel akar konzultálni. Az SZDSZ-t sem értem egyébként, hogy a bizottsági ülésre miért nem jön el - és ki sem menti magát -, ha annyira fontosnak tartja a konvergenciaprogramot. Tehát az anyag előkészítése szempontjából is érthetetlen számomra, hogy miért nem lehet erről megfelelő időben érdemi vitát tartani. Pár nappal a leadási határidő előtt teszünk úgy, hogy még itt mi is átfogó vitát produkálunk, miközben nagyon jól tudjuk, hogy koncepcionálisan átírni az anyagot nagy valószínűséggel nem lehet. Cizellálni egyes mondatokon lehet, de azért álljon már meg a menet: mi van azokkal, akiknek koncepcionálisan vannak bajai az egész anyaggal? Azok a haza ellenségei? Azt hiszem, nem.
Tehát itt van például előttem egy ilyen, hogy "Az államháztartás ökoszociális reformja - javaslatok a 2006. évre". Ez egy értékalapú megközelítés, nem tudom, hogy mondjuk egy ilyen szemléletet hogyan tudna három nappal a leadási határidő előtt a kormány akceptálni. Valószínűleg sehogy, mert nem adott módot az érdemi vitára, sem időben, sem kellő mélységben. És lehetne folytatni a sort, merthogy nagy kérdés az egész anyag kapcsán, hogy most mi van miért, mi a cél és mi az eszköz. Tehát a konvergenciaprogram, az egy cél, vagy egy eszköz? Az én meggyőződésem szerint ez egy eszköz, egy derivátum, valamilyen távolabbi stratégiai célból, ami a nemzet felemelkedését szolgálja, amelyen belül egy átfogó gazdaságpolitika és társadalompolitika következménye kell legyen ez a négy mutató, ami nyilvánvalóan próbál átfogó lenni, de a négy mutatóval a társadalom egészének átfogó leírását lehetetlen produkálni, ez négy nagyon speciális pénzügyi mutató. Azt gondolom, hogy az ország állapotát leírni ennél sokkal több mutatóval lehet igazán érdemlegesen, sokkal másabb szemléletű mutatóval. Mondom ezt annak ellenére, hogy közgazdász vagyok.
Tehát itt óriási gondok vannak, a kormány fordítva ül a lovon, látszik, hogy nem valamiből állította ezt össze, ami egy átfogó gazdaság- és társadalompolitikából következtet arra, hogy annak a végrehajtásával ezen kritériumok tekintetében hogy fog végezni, hanem most ezen kritériumokkal görcsöl, és igazából látszik, hogy nincs mögötte egy átfogó társadalom- és gazdaságkép. Én semmit nem látok ezzel kapcsolatosan. Azt látom, hogyan lehet a konvergenciaprogramot a négy mutató szempontjából az Európai Unió szája íze szerint a lehető legjobban előkészíteni, de igazából hiányzik mögüle mindenfajta értékmegközelítés, társadalom- és gazdaságpolitika. Tehát az anyag tartalma tekintetében is rengeteg probléma van.
Jönnek itt azzal, hogy 80 százalék a kiadások csökkenése, az egyensúlyi mutatók tekintetében a változás. Ez egy vágy. Tehát, ha nincsenek megfelelő intézkedések, akkor csak azt látjuk, hogy az adónövelések tekintetében statikusan gondolkodva van egyfajta elmozdulás, de majd kíváncsi leszek, hogy az adózási fegyelem hogyan fog alakulni, és a közteherviselés hogyan fog működni, mert nyilvánvalóan bizonyos hipotézisekre épülnek az adónövelések várt bevételi számai. Hogy milyen mértékű teljesítmény-visszatartáshoz és feketegazdaságbeli konvertáláshoz fog vezetni az adóterhelés növelése, és az adózási rendszer tovább bonyolítása, erre vonatkozóan nem hallottam semmit, ami érdemleges lenne. A kiadási oldal csökkentése kapcsán pedig már nemcsak én, hanem tényleg nálamnál sokkal autentikusabb szereplők - legyenek azok külföldiek vagy belföldiek - megfogalmazták az elég lesújtó kritikájukat az alátámasztottság hiányát illetően.
Tehát látszik, hogy a kormánynak igazából nincs távlatos programja, hanem a konvergenciaprogram kapcsán most próbál valamilyen módon szakmai muníciókat kitalálni. Az a stóc, amire Gyurcsány Ferenc mutogatott akkor, amikor mondta, hogy itt van a program, valószínűleg üres papírokat tartalmazhatott, mert látszik, hogy most ötletelnek, most kapkodnak területeken, hogy mit és hogyan is kellene csinálni, ezek a dolgok hogyan fognak összefüggni. A szinergikus hatások, meg a társadalmi kihatások és a végig nem gondolt folyamatok összhatásai tényleg abszolút hiányoznak.
Annak ellenére, hogy az MSZP részéről rendkívül elégedett megnyilatkozások hangzottak el, hogy itt most már minden rendben van, és nincs is más lehetőség, megint hallom azt, amit húsz évvel ezelőtt, meg az életem első huszonvalahány évében, hogy nincsen más alternatíva, csak az van, ami a hatalom részéről ki van nyilvánítva. Ez formállogikailag, a társadalom összetettségét ismerve hazugság, tehát mindig van alternatíva. Nagyon sok módon el lehet érni ezeket a mutatókat, ha csak ezekben a mutatókban gondolkodunk. De mondom, szerintem nem csak ezekben a mutatókban kellene gondolkodni, emberekben kellene gondolkodni, városokban, falvakban, ágazatokban, régiókban, sok minden másban, ami láthatóan az anyagtól teljesen idegen. Ha az anyag is csak egy része lenne a dolgoknak, és lennének egyéb más dolgok, amelyek ezt kiegészítik, akkor még nagyjából rendben is lenne, de nem látok semmi mást.
Tehát rengeteg gond van ezzel az anyaggal. Ha netán Brüsszel elfogadja - ami az ő szempontjából érthető, mert ő nem sürgetheti az euróövezethez való csatlakozást, a kormány szándékait próbálja világosan megérteni. De azért emberek vannak, meg társadalom van. Komoly problémákat látok, és sajnos ez az anyag ezeket a problémákat jelentős mértékben bővíti, illetve kibővíti bizonyos szempontból, mert eddig be kellett volna vallani valamit, és most, amikor kiderül, hogy be kellene vallani valamit, akkor derül ki igazából, hogy mi van és mi nincs, és most derül ki igazán bizonyos dolgok hiánya. Köszönöm.
ELNÖK: Parancsoljon, miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Azt hiszem, hogy három dologra mindenképpen reagálnom kell. Egyrészt, amit a képviselő úr hiányol, az a kormányprogram maga, ami mindenre kiterjedően kell hogy meghatározzon társadalomképet, hadd ne mondjam végig most, hogy mit. Maga a konvergenciaprogram, egy kötött műfaj, egy kötött pálya. Mi egy picit túl is terjeszkedtünk ebben, megmondom úgy, ahogy van, az első 16 oldalon, éppen azért, mert a belföldi társadalmi vitánál lehet érzékelni ilyenfajta igényeket, hogy olyasmire is terjedjen ki az előterjesztés, amire egyébként a konvergenciaprogram kötött szabályai szerint nem kell hogy kiterjedjen, ezért a szakmai előterjesztésnél ezt ki is kellett bővítenünk az elején, éppen az iménti okokból kifolyólag. Tehát, amit hiányol a képviselő úr, az a fajta társadalomkép, az a fajta gondolkodás nyilván a kormányprogramban pontosan le van írva.
Egy olyan momentumra azért utalok, ami ebben a programban is markánsan megjelenik: egy érdemi vita, ha úgy tetszik, akkor a külföldiekkel, meg némely magyar elemzővel. De a kormány ebben letette a voksát a program mellett. Ez a vita pedig arról szól, hogy el lehet-e érni az egyensúly helyreállítását Magyarországon úgy, hogy ne kelljen csökkenteni a nyugdíjakat. 60
CsE 61-70 dr. Veres folyt.
Lehetne úgy az egyensúly helyreállítását elérni, hogy ne kelljen a családi pótlékot csökkenteni. Valóban ez egy olyan álláspont elfoglalását igényli a kormánytól, hogy vagy így, vagy úgy ebben dönteni kell. Miután követelik tőlünk többen külföldről, időnként belföldről is, hogy ebben a két kérdésben azt az álláspontot foglalja el a kormány, hogy igen, csökkenteni kell, a kormány ezt megvizsgálta, megfontolta, és azt mondta, hogy nem, ezen a két területen meg kívánja őrizni azokat az értékeket minden tekintetben, amit elértünk, és tovább kívánja ezeket fejleszteni. Ez egy világos, ha úgy tetszik, szociális alapon meghozott álláspontja a kormánynak. Így készítette a kormány ezt a programot. Ha szabad azt mondanom, ezt fix pontnak tekintettük, és ebben nincs semmifajta olyan javaslat, ami az imént elmondott kérdéskörben ellentétes lenne a kormány álláspontjával. Bocsánat, azt azért még hozzá kell tennem, hogy amit képviselő úr hiányol, éppen az van mögötte, embereket, családokat, nyugdíjasokat, gyermekeket lát a kormány, feltételez valahol a társadalomban, és annak ezt a fajta megközelítését a konvergenciaprogramban is érvényesíti a döntéseivel.
Képviselő úr, nyilván elszólás volt, amikor adóterhelés-növelésről beszélt. Hangsúlyoznám, hogy a mostani, 2007-es adóterhelési szint lesz azonos a 2000-es adóterhelési szinttel, ahhoz képest semmifajta adóterhelés-növelés nincs. Az van, hogy a korábbi adóterhelés-csökkentés egy részét vissza kell vegyük. Tehát a 2000-es szintre fog beállni Magyarországon az adóterhelés a 2007-es számítás eredményeképpen.
Az a vita pedig, hogy a reformlépések mennyire voltak előkészítve és mennyire nem, illetve mennyit tettünk meg és mennyit nem, nézzük meg. Az imént Varga úr és most ön is megemlít néhány területet. Szeretném mondani, hogy az oktatással kapcsolatos reformelképzeléseink kidolgozásra kerültek, parlament elé terjesztettük. Egy részét a parlament támogatta, jó részét az ellenzék nem támogatta, éppen ezért azt gondolom, hogy az elfogadott törvények pontosan mutatják azt az irányt, amerre haladni kellene. Igen, van még teendő. Igen, hozzá kellene nyúlni, mert Magyarországon több mint 70 felsőoktatási intézmény túlságosan sok, igen Magyarországon túlságosan széttagolt az a fajta képzési struktúra, ami kialakult. Nyilvánvalóan ezzel a továbbiakban lesznek teendőink. Benne van a programban, hogy mit kell ennek érdekében tenni. Hadd ne mondjam végig a részleteket, mert nyilván ebben van még sok minden.
Az önkormányzati reformmal kapcsolatos javaslatunkat a parlament elé terjesztettük, önök voltak azok, akik azt mondták, hogy nem. Nem értenek ezzel egyet, nem adják hozzá a kétharmadot. Ön most itt a hozzászólásában régióról beszélt, de önök voltak azok, akik nem szavazták meg a regionális átalakítás törvényjavaslatát a parlamentben. A harmadik területről, ami itt megemlítésre került, azt tudom mondani az egészségügy átalakításával kapcsolatban tettünk már lépéseket az elmúlt időszakban is. Nézzük meg a gyógyszerár-támogatás rendszerének átalakítását. Csak sajnálni tudom, hogy önök ebből csak azt voltak hajlandóak kommunikálni, csak voltak hajlandók támadó jelleggel utána elmondani, hogy igen, ennek eredményeképpen az emberek egy csoportjának többet kell fizetni hozzájárulásként a gyógyszerekért. Magyarország nem lesz képes arra a következő években sem, hogy 800 milliárd forintot meghaladó éves költségvetési támogatást tudjon nyújtani árkiegészítésekhez. Sajnos, ez ekkora tétele a magyar költségvetésnek, ami jelen pillanatban a költségvetésből különböző árkiegészítések címén kifizetésre kerül.
Megvoltak és megvannak a reformelgondolások. Azt szeretném, hogy amikor ezekről a parlamentben tárgyalunk, akkor mélyebben foglalkozzunk ezekkel, és netalán tán időnként az ellenzék részéről támogatni is kellene ezek közül valamennyit. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár László következik.
Molnár László hozzászólása és a válasz
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mádi képviselő úrnak mondom, aki éppen távozni készül, hogy van más alternatíva. Nevezetesen, amikor a kiadási oldal egészéről beszélünk. Ha a Fidesz partnerünk lett volna az önkormányzati igazgatás és a közszféra kérdésében a kormány előterjesztését, mivel kétharmados törvényről van szó, elfogadja, akkor érdemibb lépéseket lehet tenni az önkormányzati és a közigazgatás egészét tekintve. Azt gondolom tehát, hogy igen, van más alternatíva. A Fidesz fogadja el azt, hogy a közszférában a rendszerváltás most történik. Igen, még ma is az 1971-es tanácstörvény szerint becsontosodott államigazgatás működik vidéken, a fővárosban, mindenhol. Ezt tudomásul kell venni. Azóta törvényi változások történtek, de az alapstruktúra az. Babák polgármester úr pontosan tudja, hogy miről beszélek. Abban kellene partnernek lenni, hogy megnézzük a népképviseleti és az igazgatási oldalt, az államigazgatást és az önkormányzati igazgatást. Még akkor is, ha Babák képviselő úrnak nem tetszik, ez így van.
Azt gondolom, hogy nekünk vidéken nagyon fontos, hogy az államigazgatás, a közszféra ne egye meg a fejlődésünket. Nem tudunk előrelépni, mert akkora létszámot tart el a jelenlegi igazgatás, az állami struktúra, amelyben persze történnek erőfeszítések, és nyilvánvalóan én is támogatom, amit a kormány ez ügyben tesz, de előttünk van még az egészségügy, előttünk van a közoktatás, a felsőoktatás. Abban legyen partner a tisztelt ellenzék, hogy ebben a legkisebb érdeksérelem, a legkisebb személyes sérelem nélkül tudjunk lépni, és azokat az igenis fájó lépéseket, mert azt kell mondjam, az egyénnek a saját ügye a legfájóbb, akit el kell küldeni 62 éves korában nyugdíjba, vagy a vezetői státusát megvonni, vagy a köztisztviselői státusról lemondani, vagy nem engedni emellett ugyanott munkát vállalni, ezek bizony lényeges kérdések.
Lényeges kérdés az egész szerkezet. Itt struktúrának van írva. Azt mondom, nézzük meg az egész államszerkezetet, bele kell nyúlni. És bizony most van esélyünk arra, hogy megfogjuk a kiadási oldalt. A bevételi oldalon nem lehet tovább terhelni ezt a gazdaságot, a társadalmat. Vagyunk itt Békés megyeiek egy páran. Abban vagyunk érdekeltek, hogy az az 5-600 milliárd forint, ami pluszban kimegy évente a közszféra felesleges részének fenntartására, ez csökkenjen. Hosszú idő alatt, tervszerűen, de most mondjuk meg, hogy mit szeretnénk 10 év múlva. Pénzügyi, költségvetési oldalon nagyjából erről szól a konvergenciaprogram, most esély van kinyitni ennek kérdését is. Zárjuk le valóban az úgynevezett felépítményi rendszerváltást - ez régi marxi megközelítés volt, de azért ez létezik, az alap-felépítmény viszonyrendszerében. Tehát most értünk el oda, hogy bizony bele kell nyúlni, és ez nagyon sok-sok százmilliárd forint megtakarítást jelent.
Azt kérem, hogy úgy gondolják végig az ellenzék tisztelt képviselői, hogy van más megoldás: nem mindig a rosszat keressük, nem riogatjuk a társadalmat, és énem úgy közelítünk meg egy keddre összehívott költségvetési bizottsági ülést, hogy nem jönnek el hétfőn. Varga elnök úr a vasárnapi államtitkár úrral történt vitájában, lehet, hogy elszólás volt, de keddi költségvetési bizottsági ülésről beszélt. Akkor nem tudom, hétfőn miért kell arról beszélni, hogy nem tudtuk, hogy nem lesz. Az ellenzék hozzáállása számomra nem megfelelő éppen az ilyen, a társadalmat, az embereket, a véleményalakítást befolyásoló kérdésekben. Kamerák nélkül már nagyon jól meg tudjuk beszélni a kérdéseket. Akkor, amikor el kell játszani a színházat, akkor mindenki egészen mást mond, mint amit a kamerák nélkül. Köszönöm szépen. (Domokos László: Te színházban vagy, mi nem.)
ELNÖK: Gratulálok Molnár László alakításához. Képviselő úr, azért engedjen meg egy megjegyzést mint a bizottság elnökének, hogy már pénteken valamennyiüknek ott volt a meghívó az asztalán, vagy a számítógépén. Ha esetleg ebben segítséget kell nyújtani, hogy hogyan tudjuk levenni az e-mail üzeneteket, akkor nagyon szívesen megadom, de konzultáltam most a bizottság munkatársaival, mindenkinek megküldték ezt a meghívót. Ennyit a bizottsági ülés tisztázásához.
Miniszter úré a szó. Parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Nagyon egyetértek Molnár úr hozzászólásának azzal a részével, amikor azt hangsúlyozta, hogy kiadási oldalon van érdemi átalakítási lehetőség. Tény és való, mi is úgy gondoljuk, hogy most a konvergenciaprogramban szereplő átalakító lépések érdemben tudják az államháztartás kiadási tételeit csökkenteni, kiszámíthatóbbá tenni a következő évekre annak érdekében, hogy tartósan alacsony hiány alakuljon ki Magyarországon. (70)
Hész (71-80) /Veres/
Az ország nem tudja ezt megúszni, nem fogja tudni ezt kikerülni, ezzel szembe kell néznie, és meg kell tennünk ezeket az intézkedéseket.
A második megjegyzésre pedig annyiban szeretnék reagálni, hogy én magam is örülnék annak, ha a benyújtott reformjavaslatok kapcsán az ellenzékkel legalább néhány kérdésben lenne érdemi lehetőség az együttműködésre. Mi már korábban is tettünk annak érdekében kezdeményező lépéseket, hogy kétharmados támogatást igénylő reformlépéseknél előzetes egyeztetések alapján megtörténjenek a pozitív szavazások a parlamentben. Kérem az ellenzéki képviselőket, hogy a korábban általuk is vallott elveket figyelembe véve, támogassák ezeket a kezdeményezéseket. A továbbiakban is fogunk tenni ilyen kezdeményezéseket. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Herényi Károly következik.
Herényi Károly hozzászólása és a válasz
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Miniszter Úr! Államtitkár Úr Én két ügyben szeretnék negatív gondolatokat vagy kifogást megfogalmazni. Az egyiket nevezzük úgy, hogy formai ok - ez a konvergenciaprogram elfogadásának az előkészítését illeti -, a másikat pedig nevezhetjük tartalminak, hiszen nyilvánvalóan a programmal kapcsolatban tartalmi kifogásaink is vannak.
Nehéz helyzetben vagyunk, hiszen egy olyan mutatvány előtt áll most az ország, amelynek teljesítése nemzeti érdek. Tehát most nem hivatkozhat az ellenzék arra, hogy a kormány ezt ezért meg azért, így meg úgy rosszul tette és csinálta, mert fél, hogy ezzel veszélyezteti ennek a programnak az uniós elfogadását. Ez nemzeti érdek, mindnyájan izgulunk azért, hogy a szeptember 1-jei benyújtást követően pozitív eredménnyel záruljon ez a kísérlet, és hogy az Európai Unió ezt a programot fogadja el. De ez nem jelenti azt, hogy ennek a történetnek a tanulságait ne vonjuk le. Azért az mégiscsak furcsa és cinikusnak nevezhető, hogy az Országgyűlés egyik legfontosabb bizottságának a tagjai a leadási határidő előtt 72 órával kapnak lehetőséget arra, hogy a tárca vezetőjével szót váltsanak. A pártok képviselői ezt majd később tehetik meg, ahova mi azért nem megyünk el, mert nem akarunk az ügynek ártani. Véleményt kell mondani a dologról a sajtó nyilvánossága előtt, és nem akarunk olyan dolgokat állítani, ami esetleg az elfogadtatás körülményeit hátráltatja, hazudni pedig nem szeretnénk, hiszen ennek a programnak számos kívánnivalója van, amit érdemes megfogalmazni, de hát ennek most itt van a színtere. Nagyon szeretném, ha a kormány levonná a konzekvenciákat az előkészületeket illetően, és a későbbiekben ez nem fordulna elő, az egyeztetések nem formaiak lennének, hanem valóban tartalmiak.
Egy mai újsághír, amely arról tudósít, hogy egyébként ezt a programot előzetes egyeztetésre a múlt héten a kormány már kiküldte Brüsszelbe, ez aztán különösen feleslegessé teszi a mostani egyeztetéseket, hiszen ebben az anyagban az áll, hogy már csak minimális módosítások lehetségesek. Nyelvtani módosítások miatt nem érdemes bizottsági ülést összehívni, és politikai egyeztetést létrehozni, mert itt már másra nem nagyon van esély és lehetőség.
A programmal kapcsolatban az a kifogásunk, hogy csak pénzügyi szempontokat vesz figyelembe, és a következő két évre meglehetősen nehéz helyzetbe hozza a gazdaság szereplőit. Számunkra is világos, hogy az Európai Unió elvárásainak eleget tesz ez a program, és az egyensúly helyreállításának talán célszerű eszköze, de hogy a magyar gazdaság szereplőinek helyzete e program következtében közvetlenül javulni nem fog, az biztos. Ez a program nem fogja javítani a vállalkozók versenyképességét, hanem inkább rontani fogja, nem fogja csökkenteni a munkanélküliséget, hanem inkább növelni fogja, sőt meg merem kockáztatni, hogy az adóbevételeket is inkább csökkenteni fogja, mint növelni, hiszen egyre többen próbálnak majd az egyre nehezebben teljesíthető adóterhek alól kibújni.
Az előbb azt mondta a miniszter úr, hogy valójában semmiféle adómegszorítás nem történt, hiszen most értük el a 2001-es szintet. A tavaszi ülésszakon 24 adótörvényt tárgyaltunk, ebből 21 régi törvény volt, amelyet módosítottunk, és mindegyiket szigorítottuk, és három olyan új adótörvényt fogadtunk el, illetve fogadott el a kormánytöbbség, amely kifejezetten nehézzé teszi a vállalkozások helyzetét.
Ennek a konvergenciaprogramnak még egy nagyon jelentős hibája van. Tudom, hogy nem európai uniós elvárás, de nem tartalmazza az eurózónához történő csatlakozás céldátumát. Azt is tudom, hogy ez az anyag, ahogy az előbb mondtam, az Európai Unió igényeit kielégíti, és szinte kilencven százalékra merem prognosztizálni, hogy el fogja fogadni az Unió, és legyen is így. De megérdemelné a hazai vállalkozói réteg, hogy biztonságot adjunk neki, hiszen a céldátum elmaradása bizonytalanságot sugall. Egyfelől a kormány bizonytalanságát, amely önmaga sem tudja, hogy mikorra fog ez a program olyan helyzetet előállítani, amikor az előírásoknak meg tudunk felelni, és a céldátum reális és valós lehet, másfelől nagyon nagy bizonytalanság a lakosság és különösen a vállalkozók vonatkozásában. A konvergenciatanács ma megjelent anyagában kifejezetten hivatkozik arra, hogy bizonyos céldátum megjelölése bizony kamatcsökkentő hatást idézne elő, terheket csökkentene, növelné a biztonságot, növelné a bizalmat.
Ezért én azt javaslom, hogy a kormány már a jövő héten, a program benyújtása után kezdjen tárgyalásokat a konvergenciatanács bevonásával, a parlamenti pártok szakértőinek vagy politikusainak bevonásával annak érdekében, hogy közösen egy konszenzus eredményeképpen állapodjunk meg egy olyan céldátumban, amely reális és hiteles, amely alkalmas arra, hogy a nemzetközi pénzvilág bizalmát kivívja, hiszen erre szüksége van a magyar kormánynak, de a magyar gazdaságnak is. Ha ebben a céldátumban meg tudunk egyezni, akkor még egy dologban meg kell egyezni, és ez a politikusok felelőssége a dátum eléréséhez vezető út állomásaiban. Hiszen nyilván itt megkerülhetetlenül lesznek olyan nehézségek, megszorítások, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy ebből valaki politikai tőkét kovácsoljon. Lehet, hogy ez annak az adott politikai erőnek az érdekeit szolgálja, de a nemzet érdekeit bizonyosan nem. Most egy új társasjátékot tanulunk: nemzeti érdeket kell érvényesíteni az Európai Unióban. Nemzeti érdeket sikerrel csak úgy lehet érvényesíteni, ha az itthoni, hazai politikai konszenzuson alapul. Az nem járja, hogy egy-egy kormányzati előterjesztés után, ami az Unióban megjelenik, vagy azt megelőzően olyan belpolitikai csaták színtere legyen Magyarország, ami az Unió-béli elfogadás esélyeit alapvetően rontja. Tehát javaslom, hogy minél előbb kezdjük meg az egyeztetést a céldátum kijelölése ügyében.
Van még egy feladata a kormánynak - ez nem a mai ülés tárgya -: október 1-jén egy másik dokumentumot kell elfogadtatni az Európai Unióval, ez az Új Magyarország fejlesztési terv. Kérem a kormányt, hogy az előkészületek során ne kövessen el azt a hibát, aminek most szenvedői, megélői, alanyai voltunk, és a rendelkezésre álló egy hónapot jobban használja ki, mint ahogy ezt megtette, mert tulajdonképpen ami logikailag ebből az előterjesztésből hiányzik, benne kellene legyen a másodikban, hiszen az a megvalósítás programja. Sőt még van egy harmadik is, a nemzeti akcióprogram, amely hasonló célokat szolgál. Le kell vonni a tanulságokat ebből a mostani rossz előkészítésből, és meg kell tanulnunk az Európai Unió érdekegyeztetési folyamatainak megfelelő politikai magatartást produkálni, és ebben elsődleges szerepe a kormánynak és csakis a kormánynak lehet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm képviselő úr hozzászólását, és ha megengedi, akkor néhány ponton reagálnék.
Én is azt gondolom, hogy nemzeti érdekről van szó a program elfogadtatásában, jó lenne, ha más is így gondolná a politikai erők közül. Szerintem Magyarországnak, és nem csak a magyar kormánynak áll érdekében az, hogy a programot magát Brüsszelben elfogadják. Remélem, hogy az európai parlamenti képviselők - és más politikusok is - pártállásuktól függetlenül ennek megfelelően fognak nyilatkozni és cselekedni a jövőben.
Az egy tévedés, amikor azt róják fel nekünk, hogy mi bizony már kiküldtük Brüsszelbe az anyagot, ezért ez egy fal vita, ami most még zajlik. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a konvergenciaprogram készítése során folyamatos egyeztetésben vagyunk a brüsszeli bizottság ügyintézői szintű munkatársaival, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag hetente legalább két alkalommal kerül sor elektronikusüzenet-váltásra; onnan kérdések feltételére, innen pedig bizonyos dolgok közlésére. Éppen ezért számunkra természetes volt, hogy a pénteken nyilvánosságra hozott vitaanyagot ugyanabban a formában és terjedelemben, ahogyan a nyilvánosságra hoztuk, számukra is megküldtük. Minden további nélkül ők is elérhetik a Pénzügyminisztérium honlapját. Miután az Európai Unió egyik hivatalos nyelve a magyar, ezért értelemszerűen ezt a szöveget ők is megismerhették. 80
CsE 81-90 dr. Veres folyt.
Furcsa lett volna, ha mi azt kérjük tőlük, hogy a honlapról vegyétek le. Egyszerűbb volt, hogy ismerjék meg minden további nélkül azt, hogy milyen vitafolyamatban, milyen anyag vitára bocsátásával, milyen lépésekkel jutunk el a program végső megfogalmazásáig. Nem tudom, melyik újság írta ezt, nem is nagyon érdekel, félreértik a helyzetet, ha azt mondják, hogy ha már egyszer kiküldtük, akkor nincs miről beszélni a továbbiakban. Tudom garantálni azt mindenkinek, hogy a pénteken nyilvánosságra került vitaanyag nem fog szó szerint megegyezni azzal, amit a kormány el fog fogadni és ki fog küldeni Brüsszelbe. Azért merem ezt ilyen határozottan mondani, mert már van legalább 10 olyan pontja a vitaanyagnak, amin már bizonyosan módosítunk az eddigi viták alapján.
Ha már szóba hozta képviselő úr, azt tudom mondani, hogy a javaslatára nyitott vagyok. Ha a parlamenti pártok egyetértenek azzal, amit ön javasolt, akkor a kormány részéről most itt meg tudom azt ígérni, hogy minden további nélkül lehetségesnek tartok olyan tárgyaláson való részvételt, amelyen a konvergenciaprogram megvalósulása érdekében szükséges lépésekben együtt gondolkodás van a parlamenti erők között, azaz más rovására, vagy a másik kárára nem próbáljon politikai tőkét kovácsolni senki sem. A gondolkodást tegyük magunkévá. Ezért, ha erre a parlamenti pártok készek, akkor én minden további nélkül felhatalmazást kérek erre a kormánytól. A tárgyalás nyitottságát itt és most minden további nélkül meg tudom ígérni a program benyújtását követően.
Való igaz, Magyarország a következő hónapokban még két olyan programot fog benyújtani az Európai Uniónak, amely, mint valamennyi uniós tagország számára, így Magyarország számára is kötelezettség, be fogjuk nyújtani a parlament tervezett szeptember 18-ai, vagy 19-ei vitája után az egyéb partnerekkel lefolytatott, hosszú hetek óta tartó társadalmi vita lezárása után az új Magyarország fejlesztési tervet, és igaz, hogy a lisszaboni akcióprogramot is be kell nyújtsuk az Európai Bizottsághoz. Ennek az előkészítése folyamatosan zajlik a kormányzat berkeiben. Nem lesz nagyon meglepő, mindkét program makrogazdasági fejezete az elfogadott konvergenciaprogramból kerül majd átemelésre, ezt hozzá kell tennem. Ezt többször egyeztettük az Európai Bizottság illetékeseivel. Bizonyosan lesznek tehát átfedések a programok között. Itt a hangsúly ezen van, ott pedig máshol lesz a hangsúly, ilyen értelemben az arról folyó társadalmi vita is azt fogja erősíteni, hogy Magyarország nevében a kormány egy megvitatott programot tudjon benyújtani. Köszönöm.
ELNÖK: Kékesi Tibor következik.
Dr. Kékesi Tibor hozzászólása és a válasz
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Nagy hangsúlyt kapott a hozzászólásokban, hogy mennyire tudjuk hitelesíteni és ezzel elfogadhatóvá tenni a konvergenciaprogramunkat a saját közvéleményünk és természetesen az európai közvélemény előtt. Nyilván a döntéshozó, az Ecofin, a pénzügyminiszterek tanácsa. Úgy gondolom, hogy eddig a kormánykörökben alakult ki és véglegesítődött konvergenciaprogramok, az azokra tett javaslatok minden szakmai részlete, és még ha rövid idő alatt is, de rendkívül széles körben, rendkívül széles társadalmi merítéssel lehet megfogalmazni véleményeket ezzel a programmal kapcsolatban, ez mindenképpen hitelesíti, hogy a beadott program és az ahhoz kapcsolódó kritikák hogyan vannak összhangban. Tehát mindenképpen hitelesíti a döntéshozók előtt ennek a programnak a tartalmát.
Örülök ennek a mai bizottsági vitának is, sőt, a többi bizottsági vitának is, mert vitába keveredvén elnök úrral, azt gondolom, hogy innentől kezdve, tetszik, nem tetszik, legalábbis, aki vállalja, ez már nemcsak a kormány konvergenciaprogramja, ez már azoknak is a konvergenciaprogramja, akik támogatják. Nyilván nem meglepő módon úgy érzem, hogy támogatásra méltó ez az aktualizált változat. Paradox módon a hitelesítéshez egyébként azok a kritikák, észrevételek is hozzáárulnak, amelyek azt mutatják, hogy az ebben a tematikában megjelenő intézkedések valahol szorítanak, valahol visszavesznek, valahol változatnak a rendszeren. Mert ebből az újságolvasó, a döntéshozó érzékeli, hogy valóban történik valami, valóban lépünk abba az irányba, hogy a korábbi, talán nem mindig teljes mértékben felelős ígérvények most, a meghatározott program mentén felelős, a kritikákat, adott esetben a kiigazításokat vállaló cselekvéssé változnak át.
Úgy érzem, hogy kiinduló adatok hitelességét mindenki elfogadta, elismerte, bár még nem mindenki nyilatkozott a bizottságban, természetesen ez nem ex chatedra kijelentés, csupán a tapasztalat mondatja ezt velem. Legutóbb éppen az ÁSZ véleményét megkapva azonosítottam, hogy ők sincsenek más állásponton. Éppen ezért nagy a garanciája és kicsi a kockázata annak, hogy a felrajzolt makropálya hiteles. Néhány vitapont nyilván akad. Itt már az inflációt érintettük. Úgy gondolom, hogy az inflációs prognózisban és a feltételrendszerben való eltérésre magyarázatot kaptunk, azóta olyan beavatkozás is történt ebbe, hogy közelebb kerültünk a konvergenciaprogram által felvázolt érték kockázatának kisebbítéséhez, csökkentéséhez. Valószínűbb, hogy ez az érték vállalható és továbbvihető.
Az adatokkal kapcsolatosan rendkívül megnyugtató, és osztom Mádi képviselő úr véleményét, hogy nem szabad pusztán egy adatból lemérni az ország helyzetét, egy-egy szektor helyzetét. Sajnos, az elmúlt időszakban csalódást keltő volt számomra, hogy mondjuk a munka világát például ellenzéki kollégák csupán a munkanélküliségi ráta változásával próbálták meg bemutatni, leírni, miközben több mutató áll rendelkezésre, és komplexebb terület ez, mintsem hogy csak annak növekedése próbálja ezt a pályát leírni. Ebből nyilván téves következtetések, éppen ezért majd téves alternatívák felvázolása jöhetne csak ki. Kétségkívül egy kötött műfajban túlzott mennyiségű paraméter iránti igény nem vállalható fel, viszont úgy látom, hogy eléggé sok pénzügyi és ehhez közelálló mutató bemutatására került sor. Ezekből világosan látszódik az a terv, hogy a ciklus közepére, 2008-ra, én stabilitásnak hívom, mert nem egyensúly jön létre a szó klasszikus értelmében, stabilizálódjon a magyar államháztartás, hosszú távon nyilván az egyensúly a cél, de a stabilizáció egyben az elsődleges mérlegben valóban egyensúlyt is jelent, hiszen ez 2009-re már a becsült, a valószínűsített adatok alapján pozitívvá válik. 2008-ban még egy enyhe negatív értéke van.
A hiány értékétől függetlenül fontosnak tartom, hogy annak az összetevőit ismerjük meg. Egyrészt lényeges, hogy a hiány mennyiben adódik működési és mennyiben felhalmozási jellegű kiadásokból. Mert minél inkább befektetésekből áll ez, annál inkább vállalható akár rövid, vagy hosszú távon is a hiány adott mértéke. Hiszen annál inkább stratégiai, annál inkább befektetésről van szó és annál kevésbé felélt forrásokról. (90)
Hész (91-100) /Kékesi/
Úgy gondolom, hogy mivel látszódik, hogy legalábbis kezdetben a hiány csökkentése egyszeri tételekből, most az asztal fölé kihelyezett kockázatokból - Gripenből, autópálya-építésekből - adódik, ezért a hiánynak ezt a részét vállalhatónak érzékelem. Azonban van még egy szürke zóna, aminek az összetételét nem ismerjük. Talán, ha majd ezt valamikor a költségvetés kapcsán világosabban lehet látni, akkor itt is egyértelműbben tudok állást foglalni, hogy ez mennyire a jövőnek szóló befektetés, és mennyire a mának szóló álláspont.
Lényeges a hiány összetételénél az, hogy a csökkentésére irányuló javaslatok mennyiben tevődnek össze a bevételnövelésből és a kiadáscsökkentésből. Itt látjuk, hogy a kezdeti időszakban egy 45 százalék költségcsökkentés és egy 55 százalék bevételnövelés szerepel, ami a stabilizációs időszakra azért bázisként végigvonul, tehát inkább egy 50-50 százalékos megosztásban végigvonul, és 2009-re alakulna át egy 20 százalékos bevétel-növekedéssé és egy 80 százalékos költségcsökkentéssé, ami mindenképpen jó irány, egy biztosabb megalapozása a makropálya tartásának.
A kidolgozottság szempontjából a strukturális reformok jelennek meg, a korábbi időszaktól eltérően nem egy-két területen, hanem - attól függ, hogyan számoljuk - hat-hét területen is. Természetesen azt látjuk, hogy az eszközrendszer nem mindenhol kimunkált - ebben is megfogalmazódtak kritikák. Látjuk azt, hogy bizonyos intézkedések már megtörténtek. Látjuk azt, hogy bizonyos intézkedésekre vonatkozóan jól fel vannak vázolva a cselekvés irányai, maguk az intézkedések. Látjuk, hogy még a törvényalkotás menetrendje szintjén is határidők, vállalási időpontok fogalmazódnak meg, és nyilván vannak olyan területek, ahol a kormányzati javaslat most fazont szab annak az iránynak, azok kereteit adja meg, amik majd a költségvetési tervezés kapcsán merevek lesznek, és ebbe kell beilleszteni azokat a reformlépéseket, konkrét részletintézkedéseket, amikre nézve mi magunk vagyunk a döntéshozók. A kormányzat nem ígérhet helyettünk olyan kezeléseket, amikhez még nem tudja, sem a társadalom, sem a mi álláspontunkat, és nyilvánvalóan nem is vállalhatja fel egy-két hét, egy hónap, egy nyári szünet alatt, hogy meghozza ezt a döntést helyettünk.
Az eszközrendszerben nagyon sok furcsa felvetéssel találkoztam. Most csak egyet emelnék ki, direkt azért, mert az ÁSZ véleményéből ez köszön ki, hogy például a nyugdíjrendszer tekintetében ők erősen céloznak a 13. havi nyugdíjra. Azt gondolom, hogy mint sok más idevonatkozó javaslatnál, ebben az esetben is világossá kell tennünk, hogy nem kívánunk ehhez az ellátási formához, illetve juttatási formához hozzányúlni, bármennyire is könnyű, költségcsökkentést eredményező tétel lenne, mert éppen ebben van a mi társadalmi felelősségünk, hogy ne a könnyebb utat válasszuk, hanem próbáljuk meg egyes területeken az államigazgatás reformjával, adott esetben a költségvetés reformjával elérni azokat a célokat, amelyek hosszú távon teszik lehetővé a költségvetés fenntarthatóságát, nem pediglen az amúgy is kényszerű bér- és nyugdíjfelzárkóztatás esetén, amiben most kétségkívül a stabilizációs időszak alatt nem fogunk nagy vállalásokat tenni, de a már meglépett irányokat nem kívánjuk a visszájukra fordítani.
A kockázatok azért megjelennek, és ebben a tekintetben megint csak egyetértek az ÁSZ megjegyzésével, inkább pesszimista. Éppen ezért egy picit zavarban is vagyok, amikor később aztán a valamennyi mutató rosszul alakulása esetén meglévő változatot kéri az ÁSZ, miközben nyilvánvalóan valamennyi mutató nem alakulhat rosszul, mert ha van, amely rosszul alakul, akkor másnak jól vagy jobban kell alakulnia. Tehát a pesszimista változattal együtt is úgy gondolom, hogy a kockázatok nagy része már beépült ebbe a programba. Nyilván vannak olyan kockázatok, amikre pedig nem készült fel; vis maior helyzetekben, olyan együttállásokra, amelyeket a közgazdaság történelme még nem produkált, ilyenekre nem készül fel a kormányzat, és valószínűleg mi sem.
Abban azonban végképp osztom az ÁSZ álláspontját, hogy a kockázatok csökkentésének az eljárásokban is garanciákat kell biztosítani. Kétségkívül e tekintetben érdemi és lényegi lépések történtek már a költségvetési beszámoltatás, bizonyos kormányzati beavatkozások tekintetében, de én úgy gondolom, hogy itt további garanciákat szükséges nyújtani. Itt megint vissza lehet utalni a szabályozott költségvetési mechanizmusok rögzítésére, az eljárások ilyen értelmű keretek közé szorítására.
Azt vélem, hogy a konvergenciaprogram eme változata messze érdemben túllép azon, ami szükséges az Európai Unió számára. Azokkal a hitelesítő lépésekkel, amelyek az adatokon túl a konzultációval, a vélemények nyilvános ismertetésével, megismerhetőségével előálltak, olyan állapotba, olyan helyzetbe kerültünk, hogy én mindenképpen látok arra biztosítékot, hogy ez a program Brüsszelben elfogadásra kerül, és én magam szeretnék egy lenni a biztosítékok közül, hogy ez a hazai jogalkotási menetrendben is garanciaképpen fogja majd azokat a lépéseket megtenni, amelyek a megvalósításhoz szükségesek. Egyben jelezném, hogy természetesen igénylem majd, hogy folyamatosan figyelemmel követhessem ennek az alakulását, hogy ha szükséges, akkor én magam is majd javaslatokkal hozzá tudjak járulni az esetleg változó körülmények, változó feltételek esetén a makropályán való maradáshoz.
Ezzel együtt tehát támogatom, és a képviselőtársaimat is arra buzdítom, hogy ha kritikával, ha észrevételekkel együtt is, de segítsék mind a hazai, mind a nemzetközi elfogadtatását ennek a programnak. Köszönöm a szót, elnök úr.
ELNÖK: A miniszter úré a szó.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Úr! Ahhoz a gondolathoz szeretnék kapcsolódni először, amelyben a kiinduló adatok hitelességének az elismeréséről szól. Igen, úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a jelenlegi helyzetben az ebben szereplő adatok hitelességét éppen az általam már korábban említett többszöri egyeztetés, a jegybankkal folytatott egyeztető munka is megteremti, hiszen ma érdemben nincs olyan vélemény a nyilvánosság előtt, amely ezen adatok hitelességét megkérdőjelezné. Ellenben több olyan vélemény van a nyilvánosság előtt - beleértve a Számvevőszék, a konvergenciatanács véleményét, és beleértve a tegnapi nyilatkozatát a jegybankelnök úrnak is -, amely a programban szereplő adatok hitelességét alátámasztja és megerősíti.
Igen, egy valóságos vita a 13. havi nyugdíj környékén jelenleg is folyó vita. A kormány álláspontja ebben a kérdésben egyértelmű: mi meg kívánjuk őrizni ennek a juttatási formának a tartalmát, ugyanakkor nem vitatható, hogy ezzel kapcsolatban lesznek még számítási kötelezettségek, hiszen éppen a cserélődési ráta miatt egy érdemben eltérő kötelezettséget fog jelenteni a következő évekre ennek a rendszernek a változatlan módon való fenntartása. 100
CsE 101 dr. Veres folyt.
Ezzel kapcsolatban nyilvánvalóan a nyugdíjrendszer átalakításánál komoly számításokat kell majd elvégezni. Nyilvánvalóan a megfelelő döntések megalapozásához szükséges javaslatokat is meg kell fogalmazni.
Ma úgy gondolom én is, hiszen többféle kockázatelemzést is végrehajtottunk, hogy a program számol mindazokkal a lehetőségekkel, amelyek egy ilyen, olyan, amolyan forgatókönyv esetében bekövetkezhetnek. Képviselő úr hozzászólásának azzal a részével is egyetértek, mivel értelemszerűen a makrogazdaság már csak olyan, hogy ha valamiben negatív szcenárió következik be, akkor nagy valószínűséggel egy másik mutatószámban ez pozitívan hat. Ezért nagy valószínűséggel az nem következik be, hogy egyszerre mindenben negatív. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ma mi reálisan végigszámoltuk az összes lehetséges olyan forgatókönyvet, ami érdemben befolyásolhatja a program megvalósulásának első néhány éves ütemét. Nyilvánvalóan időben távolodva egyre több kockázat és egyre több bizonytalanság van a program végrehajtásában, de mi elsősorban erre a három évre koncentrálunk, a 2007-es, 2008-as és 2009-es évekre. Köszönöm szépen a figyelmet. Szeretném a bizottságot tájékoztatni, hogy miután 15 órától az ötpárti egyeztetésen kell részt vennem, ezért a továbbiakban Katona Tamás államtitkár úr fog a bizottsági ülésen részt venni a Pénzügyminisztérium képviseletében. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Nem tudom, arra kérhetném-e, mivel innen 20 méterre van az ötpárti tárgyalás helyszíne, hogy még egy utolsó kérdést hallgasson meg, Tállai András kollégám jelentkezett. (Dr. Veres János: 150 méterre van a tárgyalás helyszíne, ebből következően el kell induljak.) Miniszter úr, megértjük, isten őrizz, hogy akadályozzuk. A következő konvergenciaprogramnál majd nyilván folytatjuk kérdéseinket. Most Tállai Andrásnak adom meg a szót. Parancsoljon, képviselő úr. (Dr. Veres János távozik az ülésről.)
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Sajnálom, hogy miniszter úr eltávozott, mert személyesen hozzá lett volna néhány kérdésem. Véleményem szerint először azt kellene átgondolnunk, mi az oka annak, hogy az országban a konvergenciaprogramról ilyen hatalmas politikai, társadalmi, közéleti, közgazdasági vita bontakozott ki. Úgy gondolom, hogy ezt maga az előző kormányzati teljesítmény, az előző kormány gazdaságpolitikai teljesítménye, illetve, amiről elnök úr is szólt, hiteltelensége idézte elő. Egy jól működő országban teljesen természetes, hogy a kormány összeállítja a konvergenciaprogramot, benyújtja az Európai Uniónak, erről egyszerűen nem is lehet vita. Abban az országban, ahol rosszul mennek a dolgok, rosszul mennek a költségvetési, pénzügyi dolgok, rosszul megy a gazdaság, rosszul érzi magát a társadalom, annak bizony, sajnos, ez a következménye. az a következménye, hogy a konvergenciaprogram ilyen széles társadalmi körben kerül megvitatásra, és nyilvánvaló, hogy bírálatokat is kell hogy kapjon.
Nagyon érdekesen áll hozzá az új kormány ehhez a kérdéshez azzal, hogy nem jelöli meg lényegében az euró bevezetésének dátumát. Úgy gondolom, hogy ezt többféleképpen lehet értékelni. Az semmiképpen nem igaz, hogy ez más országokban nincs megjelölve. Minden csatlakozó országban van meghatározva egy céldátum, az más kérdés, hogy valóban tudják-e teljesíteni, vagy nem. Most ott tartunk, hogy az újonnan csatlakozó országok közül minden bizonnyal Magyarországon fogjuk utolsóként bevezetni az eurót. Olyannyira, hogy még a mai idő szerint nem európai uniós országok közül is lesz olyan, amelyik hamarabb fogja bevezetni az eurót, mint Magyarország. Ez olyan rossz bizonyítvány az országunkról a kormány gazdaságpolitikája következtében, ami mindenképpen figyelemre méltó.
Arra pedig, hogy ezt még meg is tetézi a kormányzat azzal, hogy nem meri kimondani a céldátumot, nem is tudok mit mondani. Ez egyszerűen nevetséges. Ez olyan, mint amikor egy tanuló beiratkozik a középiskolába, és megkérdezik tőle, hogy mikor fog érettségizni, ő pedig azt válaszolja, hogy fogalma nincs, majd lesz valahogy, nem tudja megmondani. A konvergenciaprogram lényege szerintem éppen az, hogy bemutatja azt a folyamatot, azokat a döntéseket, amelyek alapján bizonyos tekintetben utolérjük az európai uniós országokat, az európai uniós országok gazdaságait, és azzal, hogy mi is ugyanazzal a pénznemmel fizetünk, versenyképesek leszünk az Európai Unióban. Azt nem megmondani, hogy ez mikor legyen, hanem 2-3 éves távlatokban beszélni, ez egyenlő azzal, mintha a kormány nem bízna a saját maga által leírt programjában.
Van egy másik kérdés, ez pedig a politikai helyzet. Szerintem páratlan a világon, ami most Magyarországon történik. Veres János elment, pedig szívesen megkérdeztem volna tőle a következőket. Mondja meg, hogy van az, hogy a pénzügyminiszter 2005 decemberében például arra, hogy mennyi lesz az államadósság, azt mondta, hogy a GDP 58,4 százaléka lesz. 2006 augusztusában ugyanaz a miniszter, ugyanaz a Veres János azt mondja, hogy 67,9 százalék. Sajnálom, hogy nincs itt miniszter úr, mert megkérdezném tőle, hogy mondja meg, mi történt azóta. Az elmúlt év decemberében milyen képessége hagyta őt el? A közgazdasági képessége, a rálátása a dolgokra? Vagy milyen érdekből, milyen okból tévedhet egy miniszter ekkorát? De ugyanez a helyzet sajnos, ha megvizsgáljuk a költségvetési hiány mértékét. Még decemberben 6,1 százalékot látok, augusztusban már látjuk, hogy 10,1 százalék lesz. Az inflációnál pedig egyszerűen elképesztő, hogy decemberben még 2 százalékos inflációt jósol, most már 3,5 százalékos inflációt lát a miniszter.
Ha valaki képes ekkorákat tévedni, ekkorákat hibázni, az mindenképpen át kell gondolja, hogy alkalmas-e. Most őszintén, alkalmas-e? Alkalmas-e arra, hogy az Európai Unió bizottságához odamenjen, és azt mondja, hogy fél évvel ezelőtt így láttam, most pedig így látom? ha pedig politikai érdekből tette ezt, és úgy gondolta, hogy tudatosan félre kellett vezetni az országot a pártja, vagy a saját politikai érdekei miatt, akkor át kell gondolni azt, hogy ez az ország milyen közéleti helyzetben van. Ha Magyarországon ekkorákat lehet hazudni kormányzati szinten, és annak semmilyen következménye nincs, akkor, úgy gondolom, ebben az országban nagyon nem jól mennek a dolgok. Akkor tartanám Veres Jánost karakán embernek és jó pénzügyminiszternek, ha 2005 decemberében letette volna az asztalra azt a konvergenciaprogramot, amit most, 2006 augusztusában letett. Ha erre Veres János nekem azt mondaná, hogy akkor nem látta ezeket a dolgokat, akkor pedig le kell mondania, mert 2005 decemberében ugyanaz volt a helyzet Magyarországon, mint most.
Nem hiszem, hogy a Magyarországon kialakult politikai helyzet mellett csak úgy elmehetünk, és mondhatjuk azt, hogy ez természetes, már csak ilyen a politika, decemberben hazudunk, azután augusztusban kiállunk az emberek elé, és azt mondjuk, hogy az nem volt igaz, ez az igazság. Ráadásul, ha jól megvizsgáljuk, még most sem a valóságot tartalmazza ez a konvergenciaprogram. Ahogy elnök úr, Varga elnök úr is mondta, bizony a hitelesség kérdése merül itt fel alapvetően. Úgy gondolom, hogy emellett nem mehet el az ország. az a pénzügyminiszter, az a gazdasági miniszter, aki ekkorát mellébeszél, dübörgő gazdaságról beszél, most pedig éppen annak ellenkezőjéről tesz ajánlatot, amit el kell fogadjon az Európai Unió, alkalmatlan arra, hogy egy országot vezessen, alkalmatlan arra, hogy az emberek elhiggyék azt, amit egy miniszter, amit egy kormány valójában tenni akar.
Sajnos, ahogy mondtam, miniszter úr erre már nem fog tudni válaszolni, ezért államtitkár úrtól kérdezem azt, hogy tessék mondani, mi történt az államadósság kiszámításával. Egy szakmai kérdést ragadok ki az anyagból. (110)
Hész (111-120) /Tállai/
Például ön nekem a parlamentben, ha jól emlékszem, többször bizonygatta, hogy az én közgazdasági tudásommal, mindenemmel baj van, és nemcsak az enyémmel; lehülyézett ön mindenkit a parlamentben, aki azt mondta, hogy államtitkár úr, hát az államadósság már 60 százalék fölött van. Erre mit veszünk most a kezünkbe? Az anyag 32. oldala: 2005, bruttó államadósság 62,3 százalék.
Államtitkár Úr! Mi történt, hogy az államadósság mértéke a 2006. év végére 68,5 százalék lesz, és még a következő években is növekedni fog? Mondja meg őszintén, ha 2009-ben a GDP-nek 70,4 százaléka lesz az önök által most beismert államadósság, hogy lesz abból euró! Mikorra fog az 60 százalék alá menni? Mi történt? Az igazságroham magukra jött, államtitkár úr? Ilyen számokkal, ezzel az államadósság-növekménnyel egészen biztos, hogy 2011-ben sem lesz euró. Nyilvánvaló, hogy önök már nem fognak akkor kormányozni, de ki fogja egy vagy két év alatt az államadósság mértékét 10 százalékkal csökkenteni? Ugyanolyan állapotban fogják otthagyni az országot. Gondolja el, hogy növekszik az államadósság, 72 százalék fölé fog menni, miközben önök adót emeltek ebben az évben, miközben adót fognak emelni, gondolom, majd jövőre, miközben be fogják vezetni az ingatlanadót, miközben a konvergenciaprogram szerint 2006-2007-ben az összes olyan reformtörvényt el fogják fogadni, ami kiadásmegtakarítást jelent, miközben a kiadási oldal csökken - ahogy mondják, 80 százalékos arányban az intézkedések kapcsán -, aközben az államadósság pedig tovább fog növekedni. Ekkora a baj ebben az országban?
Azt mondták, hogy a most bevezetett vagy eldöntött adóemelések több mint 4 százalékkal javítják a költségvetési hiány pozícióját. Ennek ellenére 72 százalékra kell menjen az államadósság mértéke? És ne tessék itt Belgiummal, Olaszországgal meg nem tudom, mivel jönni! Abban az országban, ahol újabb és újabb adókat vezetnek be, és a meglévő adókkal - áfakulcs és hadd ne mondjam - a fogyasztást megterhelik; abban az országban, ahol a reálbérek csökkenni fognak 2007-ben majdnem 2 százalékkal, 2008-ban meg ki tudja mennyivel, eközben az államadósság tovább növekszik? Mit csináltak maguk az elmúlt négy évben, államtitkár úr? Ki fogja ezt helyretenni? Ki fogja tudni ezt az államadósság-növekményt megállítani? Az anyag legmegdöbbentőbb része az államadósság beismerése lényegében, ha ez igaz. Mert ha önök most ennyit ismernek be, hogy ennyi lesz az államadósság, akkor ki tudja, hogy mennyi lesz a valóság? Ki tudja? Ön mondta el a parlamentben, letagadta tízszer egymás után. Tíz kérdésre, tíz interpellációra minden alkalommal letagadta, hogy nem igaz, nem igaz, a kérdező a hülye. Hát itt van, hogy nem a kérdező volt hülye, hát ön ismeri el, hogy ez a valóság.
Úgy gondolom, hogy addig, amíg nem hiteles emberek, olyan emberek, akikről nem bizonyosodott be, hogy már egyszer vagy többször nem mondtak igazat, nem azok készítik el Magyarország konvergenciaprogramját, addig az soha nem fog tudni teljesülni. A jelenlegi konvergenciaprogram legnagyobb hibája - és én most az államadósságon keresztül bebizonyítottam -, hogy olyan emberek próbálják elhitetni az országgal, olyan emberek próbálják elhitetni az Európai Unióval, akik már egyszer leégtek. Fehéren-feketén be van róluk bizonyítva, hogy nem mondtak igazat. Fehéren-feketén be van róluk bizonyítva, hogy hazudtak. Most az, aki hazudik, ne álljon az ország elé, hogy a jövőben csak igazat fogok mondani. Ez a nagy probléma ezzel a konvergenciaprogrammal, és ezért nem bízik ebben sem külföldön, sem az elemzők körében, sem a munkavállalók körében, sem a munkaadók körében, sem sehol senki sem. Köszönöm.
ELNÖK: Gegesy képviselő úr következik.
DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Bocsánat! Nem kapok lehetőséget a reakcióra?
ELNÖK: Államtitkár úr, kapni fog szót a végén.
DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Ja, hogy megváltozott a vezetés rendje, értem.
ELNÖK: Igen, megváltozott. Gegesy képviselő úr következik. Jelentkezzen legközelebb, államtitkár úr! A képviselő úré a szó.
Dr. Gegesy Ferenc hozzászólása
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezt a konvergenciaprogramot támogathatónak tartom, annak ellenére, hogy amit több-kevesebb részletességgel ötven oldalon keresztül leír, olyan céllal, hogy a konvergenciaprogram által megkövetelt négy gazdasági mutatóval jellemzett gazdasági fejlődés megalapozottságát vagy elfogadhatóságát bizonyítsa, ezen túlmenően nem tartalmaz a közelmúltra és a távoli jövőre nézve önkritikus, a gazdaság és a társadalom széles aspektusait felölelő kiinduló megjegyzéseket vagy hatástanulmányokat.
Ezek után három konkrét kérdésem van. Az egyik az, hogy nekem az a metódus nagyon tetszik az anyagban, hogy amikor a külső körülmények meghatározásából indul ki, nem szokásosan azt mondja, hogy ez a világpiaci konjunktúra ettől a százaléktól eddig terjed, a másik körülmény ettől eddig - tehát egy sávot határoz meg, és akkor utána, ha az ember jól összepárosítja a sávon belüli elemeket, tehát a sávhatárokat, akkor gyakorlatilag minden együttes következtetés levonható. Tehát itt van egy feltehetően legvalószínűbbnek tartott környezet, és akkor utána van három vagy négy olyan eltérő pálya, ami arról szól, hogy ha valamelyik külső adottság nem vagy nem úgy teljesül, akkor mi a helyzet.
Ebből az egyik ilyen nem teljesülő vagy feltételezett pályára kérdeznék rá, amikor arról szól, hogy a külpiaci helyzet azért a jelenlegihez képest romolhat. Ott egy rövid indoklás azt mondja, hogy de az infláción keresztül ennek a hatása részben visszajön, és a végeredmény igazából csak néhány tized százalékos romlás. Nekem ez egy kicsit nem tetszik, mert vagy az van benne, hogy a legvalószínűbb nemzetközi konjunktúrától csak néhány tized százalékos eltéréssel számol - aminél szerintem elképzelhető sajnos nagyobb is -, vagy pedig ezeket a visszacsatoló mechanizmusokat tartja nagyon erősnek, ami meg még furcsább lenne, hiszen ha egy drasztikusan visszaeső felvevőpiaci konjunktúrával találja magát szemben a magyar gazdaság, akkor ez igencsak erősen fogja érinteni a mi foglalkoztatottságunktól kezdve egy csomó államháztartási mérlegünket, a fogyasztáshoz kapcsolódó áfánkat, szóval egy csomó mindenen végiggyűrűzve erősebb hatása is lehet.
A másik konkrét dolog. A miniszter úr a felvezető szövegében mondta egy kérdésre, hogy ebben nincs benne a minap a Nemzeti Bank által hozott 50 bázispontos kamatemelés. Mondjuk, a tegnapi újságban azért ennél vastagabb emelések is benne szerepeltek 2006-2007-re vonatkozóan. Ezek után az a kérdésem, hogy ha mondjuk az ott leírt százalékok valósulnának meg, akkor ez mit jelentene a konvergenciaprogram szempontjából, mert úgy tűnik, ezzel is számolnunk kell. Lehet, hogy ez egy hetedik pálya lenne.
A harmadik csak egy apróság, de ezen a reálbér-termelékenység táblán fel van cserélve... (Felmutatja a szóban forgó dokumentumot.) A reálbér, az egyenletes és a termelékenység hullámzik? A név fel van cserélve. Ezt majd esetleg szakmailag külön megvitatjuk.
120
Cse 121-130
ELNÖK: Képviselő úr kíván-e még szólni? (Dr. Gegesy Ferenc: Nem, köszönöm szépen.) Nem. Köszönöm. Babák Mihály képviselő úr következik.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót. Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Örülök, hogy Molnár László képviselőtársam bejött a terembe, mert azzal vádolt minket, hogy riogatunk. Kedves Molnár Képviselő Úr! Úgy gondolom, a konvergenciaprogram kapcsán és a pénzügyi válság kapcsán mi nem riogatunk, hanem önök kénytelenek nyakat szorítva megszorításokat alkalmazni. Idézem, csak azért, nehogy azt mondja, hogy mi riogatunk: áfaemelés, villany-, gázáremelés, kamatadó, tandíj, tizedelés - minden tizedik közszolgának utcán a helye -, munkanélküliség, 4 százalék pluszadó, minimálbér kétszeresének adója, gyógyszeráremelés, vizitdíj és az infláció. Sorolhatnám még a listát. Szeretném kérni Molnár képviselő urat, se Békés megyében, se a parlamentben ne azt mondja az ellenzékről, hogy riogat. Önök kénytelenek bizonyos lépéseket megtenni, amelyeket, ha tisztességesek, és én nem kételkedhetek ebben, nem jó szándékkal teszik. Nem hiszem, hogy jó szándékkal teszik, kényszer miatt teszik. Tehát mi nem riogatunk, ezekről a tényekről a sajtó nap mint nap ír, és a Magyar Köztársaság kormánya ilyen konvergenciaprogramot állított össze, és ilyen adótörvényeket fogadott el ebben az évben a parlament a választásokat követően. Tehát nem riogatunk, szeretném még egyszer mondani. Teszik a dolgukat, mégpedig elég furcsán. Erről nekem megvan a magánvéleményem, de nem akarom megbántani.
A közigazgatásról. Tisztelt Molnár Képviselő Úr! Ön szerint lehet, hogy Békéscsabán, vagy valahol tanácsrendszer van, de ez ellen tiltakozom. 1990 óta önkormányzatiság van, önrendelkezés és autonómia. Ön valamit összekever ebben az ügyben, valószínűleg meg kéne tanulnia a közigazgatást. Ugyanis ténylegesen az önkormányzatok önrendelkeznek, bizonyos központi végrehajtó hatalmi feladatokat végeznek, magyarul a végrehajtó hatalom dekoncentrált szervezeteként közigazgatnak. Ha Molnár képviselő úr ezt mondta volna, akkor egyetértenék önnel. Ugyanis aki önrendelkezik, az nem akar államigazgatni, már csak azért sem, mert az nem mindig jó dolog, másrészt rengetegbe kerül, és nekünk kell finanszírozni. Hogy elmondjam, mennyire igaza van önnek a közigazgatás ortodoxiájában, a kormány mindig osztja lefelé a hatásköröket az önkormányzatoknak. Nézzük meg az egyik államigazgatási formát, a gyámügyi igazgatást. Ez megyei feladat, mert oda címzi a kormány, az meg leadja a településnek. Nekünk 15 milliós hiányt okoz ez a közigazgatási formula.
Száz szónak is egy a vége, nem riogatunk, és a tanácsrendszert ne emlegessük. Bár tanácskozni szoktunk a képviselőtestületi üléseken, csak ez nem tévesztendő össze az önkormányzatiságot teljesen mellőző korábbi, rendszerváltás előtti tanácsrendszerrel. Ez nem ugyanaz. Merem önnek állítani.
Molnár Albert képviselőtársam nincs a teremben, de arra, amit mondott, reflektálnom kell. Azért is, mert ezek generális megállapítások részemről. Nagyanyám mindig azt mondta, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Nagy bölcsesség. Tisztelt Hölgyek, Urak! Az előző kormány és a mostani is alkalmasint nem addig nyújtózkodott. Itt van elnök úr, aki korábban a pénzügyekért felelős miniszter volt, minden jó elképzelést felkarolt, csak azt kérdezte, hogy fiúk, honnan lesz hozzá pénz. Honnan veszünk el, vagy honnan szerzünk hozzá fedezetet? Nyilvánvalóan ez racionalitást tükrözött, hiszen lehet bővíteni kívánsághangversennyel az állami kiadásokat, de gondolkodni kell, hogy hol lehet a fedezetét megteremteni. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi Pénzügyminisztériumban ez a racionalitás nincs meg, amit nagyon sajnálok. Ugyanis azt tudni kell, hogy az államigazgatásban, a kormányzásban a Pénzügyminisztérium funkcionális szerv. Nem ott dőlnek el a dolgok valójában, hanem az államigazgatási szerveknél. Éppen ezért, államtitkár úr, sajnálom, hogy önnek és a miniszternek kell itt lenni, mert a kormány a felelős azért, a gazdasági és egyéb tárcák azért, hogy egy funkcionális szervezeti egységnek, a Pénzügyminisztériumnak minden restrikcióról számot kell adni. Nem a pénzügyminiszter költötte el a korábbi összegeket, nem keresek ezzel mentséget a pénzügyminiszter úrnak, mert a nemet neki kell kimondani, ha nincs a költségvetésben több pénz.
Nézzünk még egy megjegyzést Molnár Albert úrtól. Programot nyújtott be a kormány. Tisztelt Hölgyek, Urak! Ez nem nevezhető programnak. Már csak azért sem, mert ez a negyedik, amit most szeptember elsején be kell adni. Azért kell a konvergenciaprogram mellé egyéb, reformköntösbe öltöztetett megszorításokat is beapplikálni, mert pénzügyi válság van a Magyar Köztársaságban. Előírták azt, hogy némileg legyünk már kompatibilisek a pénzgazdálkodásunkat, a költekezéseinket illetően, mert azt is megcsengették, jelezték, hogy lehetnek szankciói is annak, ha nem fogadják el a konvergenciaprogramot. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy párhuzamot felvázolni, amivel most a kormány védekezik, és el akarja takarni a megszorítások következményeit, és mentsvárként is kezeli államtitkár úr, hogy az Unióból kapott forrásokkal a beruházások meglendülnek, és talán ez intenzifikálja a gazdaságot. De gondolja végig, államtitkár úr, ennek morális következményeit! Hiába lesz például szép járda, ha Jutka néni a Bethlen Gábor utcában nem tudja kifizetni a gyógyszerét, a villanyszámláját, a gázszámláját és sok egyéb mást. Nem fog örülni ennek a beruházásnak, sőt, annak sem, ha a faluban metró lesz, mert nem igazán közlekedik metróval, jobb lenne, ha hozzá jönne ki az orvos - vizitdíj nélkül.
Azt mondta kedves Molnár Albert képviselőtársunk, hogy nem fog fájni. Nem szó szerint ezt mondta, hanem hogy nem lesz olyan drasztikus. Hát elsoroltam egy pár adóformulát, költségnövekedést, elvonnak, megszorítanak és különböző restrikciókat alkalmaznak - lehet, hogy ez neki nem fog fájni. ez a konvergenciaprogram, az ehhez csatlakozó restrikciós program fájni fog a magyar állampolgároknak, nagy többségüknek. Lehet, hogy Molnár Albertnek nem fog fájni, és lehet, hogy a miniszterelnök úrnak, a miniszter úrnak sem fog fájni, de a Magyar Köztársaság állampolgárai 10 millióan vannak, és azt tudom garantálni, biztos vagyok benne, hogy Békés megyében az állampolgárok nagy többségének fájni fog. Azért fog fájni, mert nem biztos, hogy ki tudja majd a költségeit fizetni hó végén, a villanyszámlát, a gázszámlát. És a nyugdíjasnak is fog fájni.
Mondok önöknek valamit. Az uniós átlag 20 százaléka körül van Magyarországon a nyugdíj, a minimálbér szintén 20 százalék tájékán van. No de, kedves hölgyek, urak, az árak viszont az uniós áraknál magasabbak. Miről beszélünk? Mi nem fog fájni az embereknek? Úgy gondolom, hogy arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy miből keletkezett a hiány. Tudniillik van egy orvosi megállapítás, hogy helyes diagnózis nélkül nem lehet terápiát alkalmazni. Ha helytelen a diagnózis, akkor helytelen lesz a terápia is. Meg kéne mondani, hogy hol a pénz. Feltettem Kuncze elnök úrnak is ezt a kérdést. Egyszerűen el kéne számolni azzal, hogy miből származik ez a hiány. Hogy jutottunk idáig? Ki ígérgetett, és ki nem értette meg azt a bölcs mondást, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér? Egyáltalán hová tűnt el? Nagyon fontos volt Kékesi Tibor megjegyzése, nekem is nagyon szimpatikus, mert itt értékelni kell, hogy a hiány fejlesztési hiány, arra költöttük-e el, vagy működésre. Kedves Kékesi képviselőtársam, az az érzésem, a pletykákból és nem pontos információkból adódóan, hogy a háromszoros áron épített autópályák igencsak megnyomták a hiányt. Nem hiszem, hogy a működési hiány volt jellemző. Mert ha azt mondaná, hogy a béreket a közszférában emelni kellett, és a nyugdíjakhoz kellett a 13. havit csatlakoztatni, ebbe még nem döglött bele az ország, nem ebbe mentünk tönkre. Jó, ha tudja. Valahol elfolyt a pénz, és amíg nem számolunk el, addig nincs jó diagnózis, és nem lehet jó terápiát alkalmazni.
Tehát azért nem tudom támogatni ezt a konvergenciaprogramot, mert visszaeső, hiteltelen és hihetetlen. Államtitkár úr, én már nem mertem a parlamentben felszólalni, mert nem akartam, hogy világ csúfjára az egész ország azt gondolja rólam, hogy ostoba vagyok, csak az ön szavának hitt. Ugyanis ön nagyon kiválóan végezte ezt a hiteltelenítést a parlament költségvetési vitájánál. Az egyik újságban, a Figyelőben most azt mondják, azt a taktikát választották, hogy rosszabb és megszorítóbb intézkedéseket fognak piacra dobni, ez az ön feladata lesz, mert ön kiváló színész, és majd a kormányfő ezt lejjebb veszi. Szívesen odaadom önnek ezt a cikket. Ha a pénzügyekben nem a számokat nézzük, hanem mellébeszélnek és hiteltelenek, akkor nem várhatnak semmilyen megértést az ellenzék oldaláról sem. Tisztes elszámolás következtében lehet partner bárki.
Szeretném felvetni azt is, hogy nem fog fájni. Tisztában vannak azzal, mint minden egyes korábbi restrikciós intézkedésnél, hogy milyen társadalmi, politikai, gazdasági, szociológiai, szociális hatása lesz egy-egy ilyen intézkedésnek? Ezt nem két év alatt fogja a magyar társadalom kiheverni, hanem lehet, hogy csak 20 év alatt. Gondolják csak végig! Úgy gondolom, hogy ilyen konvergenciaprogrammal és ilyen megszorításokkal ez az ország balkanizálódni fog, és még az unokáink is nagyon nehezen fogják visszanyerni a hitüket. Hány évre veti vissza ez a Magyar Köztársaságot? Itt vannak számok. Nem hiszem el. Blöff. Tudniillik, ha ezt megbecsülnék pontosan, hogy látnám azt, hogy eddig is betartották a számaikat, és az, amit mondtak, hiteles volt, akkor bíznék önökben. De nem tudok bízni, államtitkár úr, mert gondoljon csak vissza arra, hogy Medgyessy Péter 2002-ben mit mondott: 320 milliárd plusszal vette át a kormányzást. Ígértek fűt, fát, mindent, de magáról az előző, polgári kormány gazdálkodásáról jó vélekedéssel voltak. Mi a csuda változtatta meg a véleményüket? Mutogatnak itt 6-8-10-16 évre visszamenőleg. Ez is hiteltelen, tisztelt hölgyek, urak.
Államtitkár úr, úgy gondolom, számot kéne vetni az elmúlt négy év és az új kormányzati ciklus intézkedéseivel. Hová tűnt a pénz? Úgy néz ki, hogy Pistikét, az adócsodás gyereket örökbe kell fogadtatni valakivel, mert igazából az életéhez sem lesznek meg a szükséges feltételek. Tehát visszamutogatás helyett hitelt érdemlően el kell számolni. És a felelősséget is jó lenne megállapítani. Ugyanis, nézzék, ha valaki eltol valamit, tisztességgel tette, rosszul kalibrálta, kész, jó napot. De tudjuk, hogy eltolta. Nálunk ez otthon úgy működik, Molnár képviselő úr, hogy ha valaki valamit eltol, akkor az őszintén elmondja, hogy kérem, félresikerült az intézkedés. Ez a kormány mindig másra mutogat. Mondom, 6-8-10-16 évre visszamenőleg, holott négy év alatt keletkeztek a bajok. Az a sanda gyanú támad, hogy a kormány fantasztikus dolgot csinált, mert csinált egy programot, még egyszer mondom, a pénzügyi válság és a hiány miatt, és szankció lehet.
Erre a szankcióra hadd térjek már vissza. Elnök Úr! Nagyon tisztességtelennek tartom a választások kapcsán azt a megjegyzést és azt a zsarolást, hogy színre színt, mert csak a szocialista polgármesterek és képviselőtestületeknek van lehetőségük az uniós forrásokhoz hozzájutni. Ez megjelent minden prospektuson. Akkor miről beszélnek? Magyarországon minden állampolgárnak, minden településnek egyforma esélye van? Politikailag válaszoljon a kérdésre, Molnár úr. Szívesen venném. Még fenyegették is Magyarországot ott, ahol esetleg nem piros színű a vezetés, hála istennek.
Megszorítások. Azt gondolom, hogy nagy baj van. 2002-ben tárgyaltuk a 2003-as állami költségvetést, már akkor jelentkeztek bajok. Én magam akkor mondtam, hogy jó lenne észhez térni, mert baj van. ez tovább gyűrűződött. Reform? A reformokra mindig szükség lehet, bár én nem a reformot szeretem, hanem a változást, az okos, értelmes változást. A reformok túl nagyzoló kifejezések. Semmi sem örök ezen a világon, csak a változás. Ha változnak a feladatok, változnak a körülmények, akkor változni kell az államigazgatásnak, a kormányzatnak és sok egyéb másnak. Szeretném megkérni a regnáló kormányt, hogy igyekezzék változni, a megváltozott feltételekhez alkalmazkodni. Ne beszéljen mellé, ne legyen visszaesően hiteltelen és hihetetlen a konvergenciaprogramja sem. A reformokban pedig azért nem bízom, mert egy hónap alatt csak átgondolatlan ügyeket lehet kreálni, és nyilvánvaló, hogy ez a reformmáz leplezi a felelősség kérdését, az igazi elszámolásbéli problémák kérdését, illetve azt a kérdést leplezi, hogy hol a pénz.
Elnök Úr! Amíg ezekre az alapvető kérdésekre nem sikerült a bizottsági ülésen a Pénzügyminisztériumtól, a kormánytól nem beismerést, hanem reális számokat kapni, leszámolni a múlttal, addig nem lehet előrébb lépni. Javaslom, hogy számoljanak le a múlttal, és ne mutogassanak. Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam.
ELNÖK: Köszönöm. Két hozzászólónk van még. Hadd kérdezzem meg, hogy ki kíván szólni? (Nincs jelentkező.) Senki. Akkor nekik adnám meg a lehetőséget, és utána kerítenénk sort az államtitkár úr válaszára. Tukacs István jelentkezett még. (Tukacs István jelzi, hogy nem kíván szólni.) Visszalép, képviselő úr? Köszönöm. Akkor Dancsó József képviselő úré a szó.
Dr. Dancsó József hozzászólása
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Előttünk van ez a vitaanyag. Amikor pénteken megkaptam, este volt alkalmam elolvasni. Elmeditáltam azon, hogy vajon ezt elfogadja-e a brüsszeli bizottság, és mit szól ehhez. Mihez tudják hasonlítani? Nyilván önök is tudják azt, hogy ha egy kisvállalkozó hitelkérelmet nyújt be egy pénzintézethez, akkor készít egy üzleti tervet, azt a pénzintézet adott munkatársai megvizsgálják, hogy mennyire hiteles, mennyire hihetőek a benne leírt számok, és ennek alapján döntenek, hogy megkapja-e, vagy sem az igényelt hitelt. Ezt a vitaanyagot is lehet talán így értékelni. Azt kell mondanom, hogy itt valóban sok szám szerepel, sőt, azt is mondhatnám, hogy még ki is jönnek azok a számok, amiknek ki kell jönni, viszont ami a számok mögött van, nem látható, nem lehet felismerni. Elsősorban itt a pénzügyminiszter úr által is említett 34-41. oldal izgalmas, ahol a kiadási oldalon megteendő változtatásokról, módosításokról van szó. Itt bizony nem lehet látni, hogy hogyan, milyen ütemben következnek be azok az intézkedések, és milyen összegben érintik majd a költségvetés kiadási oldalát. Ezért, ha így értékeljük ezt az anyagot, akkor bizony azt kell mondanunk, hogy igen erős kétségünk lehet a tekintetben, hogy ezt Brüsszel elfogadja-e.
Igaz, hogy szerepelnek itt ütemezések, hogy 2006-ban fog foglalkozni a parlament ezekkel, meg 2007-ben, de megnéztem, hogy valóban, fogunk-e ezzel foglalkozni. Megnéztem a parlament hivatalos honlapján, hogy mit is nyújtott be jogalkotási programként a kormány, amelyet elfogadtak, akkor bizony azt láttam, hogy semmi nem köszön ebből vissza. Magyarul azt olvastam ki ebből, hogy ezzel nem akar a kormány foglalkozni, leírta Brüsszelnek meg nekünk, hogy majd 2006-ban foglalkozik ezzel, de tényleges döntés arról van, hogy majd kis horderejű kérdésekkel meg a költségvetéssel kívánja az őszt eltölteni. A jogalkotási programban, amit elfogadott a kormány, és benyújtott az Országgyűlésnek, ebből nem köszön vissza semmi. Uraim, akkor miről beszélünk? Akkor most a kormány megalapozatlanul döntött, hogy mit nyújt be számunkra, és mit akar ősszel megtárgyaltatni a parlamenttel? Mi van itt államtitkár úr? - kérdezem tisztelettel. Kinek higgyünk? Annak a kormánynak, amely leírta, hogy kis horderejű kérdésekkel és a költségvetéssel akar foglalkozni, vagy ennek a vitaanyagnak, amely leírja, hogy egészségüggyel, oktatásüggyel, államigazgatással, önkormányzati feladatellátással és ilyen dolgokkal kíván foglalkozni, és itt felsorolja az ütemezést is? Még egyszer mondom, ez nincs benyújtva, nem ezt nyújtotta be a kormány. Akkor most mire számíthatunk ősszel? Vagy arról van szó netalán tán, hogy leírta ezt Brüsszelnek, és esze ágában sincs végrehajtani, mert gyakorlatilag mást terjesztett be? Mi a valós helyzet? Ezt szeretném tudakolni, tisztelt államtitkár úr.
Visszatérve arra, hogy itt nagyon sok érdekes program szerepel, és hogy azért hiteltelen egy kicsit, mert nincs odaírva, hogy ez mekkora számszerűsíthető eredménnyel jár. Például, a keresletkorlátozás érdekében az orvos-beteg találkozókhoz, diagnosztikai vizsgálathoz kapcsolódóan az igénybe vevő által fizetendő díj összege mekkora, az önkormányzati feladatellátásnál az értékalapú ingatlanadózás bevezetése megerősíti az önkormányzatok gazdálkodási önállóságát, de mekkora összeggel kívánják ezt bevezetni, hogyan gondolkodnak erről, mi lesz az iparűzési adóval ezzel párhuzamosan? Hiszen arról nincs szó, hogy megszüntetnék, és hogyan fog az igazodni ahhoz, hogy forgalmi típusúnak minősül, és ezt már régen el kellett volna törölnünk. Most mi lesz? Marad az iparűzési adó, plusz még ingatlanadó is lesz? Ezek lényeges kérdések, amelyekhez számok is tartoznak. Ezt velem nem osztották meg. Feltételezem, hogy így van, hiszen a pénzügyminiszter úr arról beszélt, hogy a brüsszeli apparátussal heti gyakorisággal e-maileznek, tehát vélelmezem, hogy a brüsszeli apparátust sokkal inkább tájékoztatják és tájékoztatták, ha úgy gondolják, hogy az elfogadja, míg bennünket, magyarországi parlamenti képviselőket és az érdekegyeztetésben részt vevő szervezeteket nem. Azt gondolom, ez méltatlan. Ez méltatlan velünk szemben, hogy bennünket nem méltányolnak annyira, hogy tájékoztassanak, hogy milyen összegeket terveztek be ezekre a sorokra, ha ez reálisnak és hihetőnek fogadható el.
Államtitkár úr, nagyon bízom benne, hogy meg fognak követni bennünket, illetve elnézést kér tőlünk, ha ez valóban így van. Ha Brüsszelt tájékoztatják a tényleges számokról, mert vélhetőleg el akarják fogadtatni ezt az anyagot, bennünket pedig kihagynak ebből, és ideadnak egy anyagot, amiből a kiadási oldalról semmit nem tudunk, hiszen nincs számszerűsítve, hogy mekkora összegekkel fog ez szerepelni. Nagyon helytelenül, úgy gondolom, hiszen önök a magyar parlamentnek felelősek elsősorban. Ezért nekünk kell tudni arról, hogy mi is a helyzet valójában, és mi várható. Arról persze már csak a mulatságosság miatt kell beszélni, amit Gegesy képviselő úr is szóvá tett, tessék már értelmezni ezt a táblát, amit a pénzügyminiszter úr felmutatott nekünk. Az olvasható ki belőle, hogy a reálbér folyamatosan növekedett, még 2004-ben is, amikor tudjuk, hogy csökkent. sőt, még 2007-re is folyamatos reálbér-növekedést mutat ez a tábla, mait elénk tettek. Akkor most megint mi a valós helyzet? Vagy összetévesztettek nyilakat, színeket, nem is tudom, lehet, hogy színvakok készítették ezt a táblát. Bízom benne, hogy nem így van, de majd államtitkár úr elmagyarázza, hogy hogyan is kell érteni azt, hogy a reálbér állandóan növekszik, holott tudvalévő, hogy 2004-ben csökkent, és azt tervezik, hogy 2007-ben is nagy valószínűséggel ez várható.
Amikor itt különböző szcenáriókat fogalmaztak meg a vitaanyagban arra vonatkozólag, hogy ha egy kicsit rosszabbul alakul, egy kicsit jobban, és persze mindig kihozták azt az eredményt, hogy a megírt szcenárió fog megvalósulni, és olyan nem valósulhat meg, Kékesi képviselő úr is, a pénzügyminiszter úr is azt mondta, hogy ha az egyik mutatószám növekszik, egy másik romlik, ez egy párhuzamosság. Csak szeretném figyelmeztetni önöket, hogy azért ez nincs így. Ha belegondolnak, a mai viszonyaink között mind a négy jelentős, a gazdaság mérőszámát jelentő mutató romlik. Romlik az infláció, növekszik, romlik a munkanélküliség, tehát növekszik. Csökkent a GDP növekedése, nemrég tudtuk meg a második negyedéves adatot, és a költségvetési hiány is növekedett. Az államadósságról már nem is beszélve. Bizony, van olyan helyzet, kedves képviselő úr, pénzügyminiszter úr, illetve államtitkár úr, hogy sajnos mind a négy mutatószám, mind a négy nagy, a gazdaságot leíró mutatószám romlik. És most ez következett be. Tehát ilyen jellegű szcenáriók porhintésnek minősülnek, amiket leírtak ebben a vitaanyagban. És kihozzák, hogy arányaiban, összességében mégis csak az eredeti fog megvalósulni.
Végezetül azt szeretném kérdezni, tisztelt államtitkár úr, hogy mi történik akkor, ha a brüsszeli bizottság nem fogadja el ezt az anyagot. Mert két kimenetele lehet ennek a benyújtásnak. Vagy elfogadja, vagy sem. Mivel önök is többféle verzióval számolnak, mi fog akkor bekövetkezni? Lesz-e ennek politikai következménye? Ki felelős ezért? A kormányfő? A pénzügyminiszter? A szakállamtitkár? Vagy a meteorológusok? Ki fog felelni ezért a vitaanyagért, ha nem várt eset következik be? És mi történik akkor, ha mondjuk, most elfogadásra kerül, de kiderül, hogy fél év múlva ismét át kell tervezni a konvergenciaprogramot, mert azok a számok, amelyeket leírtak nekünk, nem valósulnak meg, bármilyen okból kifolyólag, mert, mondjuk, nem lehet a parlamenten keresztülverni azokat a törvénymódosításokat, amiket elképzeltek, mert a szakma tiltakozik, és úgy gondolja, hogy azok nem valósak, nem reálisak? Mi történik ekkor? Mi következik ekkor? Ezek azok a súlyos kérdések, amelyekre ez az anyag semmiképpen nem ad választ, és sajnos semmilyen jellegű miniszterelnöki, miniszteri válaszban eddig erre nem kaptunk feleletet. Nagyon bízom abban, hogy most államtitkár úr kielégítő választ ad számunkra. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni, vagy kérdést feltenni. Mádi képviselő úr.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Nagyon rövid kérdést tennék fel. Az adórendszerrel kapcsolatosan terveznek-e adóreformot, és ha igen, milyen határidővel és milyen iránnyal? Itt már többször felmerült, hogy csökkenteni kéne az adóterhelést, többször felmerült, hogy egyszerűsíteni kellene az adórendszert, többször felmerült az, hogy átláthatóbbá kellene tenni, de sem ebben az anyagban, sem máshol erre vonatkozó gyakorlati konkrét dolgot nem találtam.
ELNÖK: Köszönöm. Államtitkár úré a szó. Parancsoljon!
DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget, hogy válaszolhatok. Tisztelt Bizottság! A felmerült kérdések kapcsán szeretnék néhány dologra reagálni. Azt gondolom, hogy a bizottság tisztelt tagjai helyesen ismerték fel azt, hogy ez egyrészt egy konvergenciaprogram, mert az a kötelezettség, amely minden tagországot érint, hogy rendszeresen stabilitási, illetve az eurózónához még nem tartozó tagoknak pedig konvergenciaprogramot kell készíteni. Ugyanakkor valóban, ez több mint konvergenciaprogram a szónak abban az értelmében, hogy ez tükröz egy gazdasági és társadalompolitikai fordulatot. Ezt helyesen ismerték fel a tisztelt képviselők, mert valóban arról van szó, hogy a teljes gazdaságpolitikai és mondjuk, féllépésnyi, félfordulatnyi társadalompolitikai váltásra készül a kormány.
Ennek az az oka, hogy felismerve azt a helyzetet, amely kialakult a 2000-es évek közepére, szükség van arra, hogy a gazdaságpolitikát, de hozzáteszem, a társadalompolitikát is megfelelően értékeljük, és ha szükséges, változtassunk. Ezért felmerül jó néhány olyan kérdés, hogy hogyan értelmezzük a jelenlegi helyzetet. Itt két dolog az, ami világos. Az egyik az, hogy a tisztelt ellenzéki képviselők jeleznek egy totális bizalmatlanságot, ezt természetesen tudomásul vesszük. A másik dolog engem, bevallom, meglep itt, a költségvetési bizottságban, az Országgyűlés szakbizottságában, hogy azért a szakmaiságtól igencsak elrugaszkodó vitát volt alkalmam végighallgatni. Csak a rend kedvéért jelzem, tisztelt Tállai képviselő úr olyan szót adott a számba, amit soha nem használtam. Nem szoktam, még szűkebb körben sem, az Országgyűlés plenáris ülésén, vagy bizottsági ülésén pedig végképp nem. Egyébként nem szoktam minősíteni a képviselőket. Ha már ez így szóba került, tisztelettel megjegyzem Tállai képviselő úrnak, hogy a tisztelt Tállai képviselő úr a megjegyzéseivel mintha minősítette magát, távol álljon tőlem, hogy nekem erre még szükségem lenne. (Balla György: Ennyit a hitelességről.) De azért ezek alapvető kérdések.
Először is a gazdaságpolitika nem szűkíthető le négy mutatószámra. Ennél ez bonyolultabb. Még egyszer mondom, a költségvetési szakbizottságban olyanokat nem lehet mondani, hogy a GDP növekedése romlik. A GDP dinamikusan nő, 3,9 százalékkal nőtt a második negyedévben, amire Dancsó képviselő úr volt szíves hivatkozni, egyébként ez nem jelent dinamikacsökkenést, mert az első negyedévben a megelőző negyedévhez képest 0,7 százalékkal bővült a GDP, a második negyedévben az előzőhöz képest 0,9 százalékkal. Az, hogy az előző év azonos negyedévéhez viszonyítjuk, abban van egy bázishatás. Nem akarok ennek részleteibe belemenni, csak azt akartam ezzel jelezni, hogy illik azért egy picit nagyobb alázattal közelíteni a tényekhez, a közgazdasági összefüggésekhez, mert így nem tudunk előbbre menni. A munkanélküliségi ráta most éppen nem nő, de az biztos, hogy a foglalkoztatás, a foglalkoztatottság bővült. Ma a foglalkoztatottság valamivel magasabb szinten van, mint négy évvel ezelőtt. Nem olyan szinten, ahogy szeretnénk, és nagyon jól látszik, hogy valóban, az a 2001-2002-es fordulat, amikor bizony a kétszeri radikális minimálbér-emelés visszavetette a legális foglalkoztatást, a mai napig nem heverte ki a magyar gazdaság. Ezek azért bonyolultabb dolgok, azért kérem tisztelettel, hogy ehhez legyenek kedvesek egy picit nagyobb alázattal közelíteni.
Az előző kormány gazdaságpolitikai tevékenységét természetesen különbözőképpen lehet értékelni, ebben önök többször megfogalmazták az álláspontjukat. De a tényektől azért ne rugaszkodjunk el. Az előző ciklusban 29 százalékkal nőtt a reálkereset. Babák képviselő úr többször szokott hivatkozni Jutka nénire, mint az egyik olyan választópolgárra, akire ő különös gonddal figyel, nyilván nagyon helyesen, de a nyugdíjak reálértéke is 28 százalékkal nőtt. Tehát a nyugdíjak vásárlóértéke 28 százalékkal nőtt az előző négy évben. Itt szeretném jelezni, hogy az a kiigazító intézkedés, amelyet most elfogadott a kormány, illetve az Országgyűlés, azt eredményezi, hogy jövő év végén a reálkereset-pozíció meg fog egyezni az idei év elejivel, ami 28 százalékkal magasabb reálkeresetet jelent, mint a négy évvel korábbi. Azt gondolom, hogy nem örömmel, de ez vállalható. Azért ezeket a tényeket nem célszerű elfelejteni.
Egyébként is kérdés az, hogy miként terheljük a gazdaságot, visszavetjük-e a gazdaságot. Mi annak az indoka, hogy ilyen intézkedéseket hozunk. Először is azt látni kell, ahogy az előbb már mondtam, hogy nem lehet egy mutatószámból kiindulni és arra felfűzni mindent. Ami az adóterhelést illeti, ebben az évben csökkent az adóterhelés a tavalyi évhez képest, lényegesen csökkent az adócentralizáció a GDP arányában. Több mint 2 százalékkal csökkent, és a jövő évben, amikor elérjük azt a szintet, amit az adótörvényekben megfogalmaztunk, ez 39,2 százalék, utána lassú csökkenést várunk, ez a 39,2 százalék nem éri el a 2000. évi adócentralizáció szintjét. Tehát most kisebbek az adók, mint voltak 2000-ben. Továbbra is azt gondolom, lehet, hogy ebben tévedek, hogy a költségvetési szakbizottságban akár evidencia is lehet, ha ez nem így van, akkor készséggel állok rendelkezésre, és erről folytathatunk vitát, de az adócentralizáció mértéke ma kisebb, mint volt négy évvel ezelőtt. Ezt most növelni fogjuk, de még mindig nem éri el a 2000-es szintet.
Ha megnézzük az Európai Unió országaiban az adócentralizációt, 40 százalék fölött van, tehát mindenhol 4-essel kezdődik. Nem beszélek az észak-európai országokról, ahol lényegesen magasabb, de ott van egy más társadalmi helyzet. A környező országokban valóban alacsonyabb az adócentralizáció mértéke, de egyetlen egy olyan ország van, ahol számottevően alacsonyabb, 4 százalékponttal, ez Szlovákia. A többiben minimális az eltérés, valamivel alacsonyabb. Magának a foglalkoztatásnak a bővüléséhez, a gazdaság működéséhez nem egyedül a járulékterhelés, hanem általában a bérteher járul hozzá. Ezért is utaltam arra, hogy például egy drasztikus minimálbér-emelés legalább akkora gondot okoz, mint mondjuk a járulékok néhány pontos emelése. Ami a gazdasági összehasonlításokat illeti, engem meglepett Tállai képviselő úrnak a véleménye az államadósság szintjéről. Ami az államadósság szintjét illeti, ha ezt közgazdasági kategóriaként közelítjük meg, akkor azt vizsgáljuk, hogyan alakul az államadósság, vagy pedig megpróbálunk számokkal dobálózni. Csak emlékeztetek arra, hogy mennyire nem könnyű közgazdasági kategóriákban gondolkodni, de az előző ciklusban Áder frakcióvezető úr minden két hétben jelezte, hogy ő hogyan látja a gázáremelést, és mindig azt mondta, hogy a lakossági gázár 67 százalékkal emelkedett. Miközben az előző ciklusban emelkedett 25,2 százalékkal, az augusztus elsejei periódusban 28 százalékkal. Most már ott tartunk, hogy majdnem teljesíteni tudjuk Áder frakcióvezető úr kívánságát, de még mindig nem értük el a 67 százalékos növekedést. Csak azt jelzem, hogy nem jó az, amikor a tényektől ilyen módon eltérünk.
Ami az államadósság szintjében a különbséget jelenti, egyszerűen más tételekkel számoltunk. Áttértünk egy más számítási rendszerre, ennek pedig nagyon egyszerű oka van. Miután ez a konvergenciaprogram 2009-ig szól, sőt, kitekintése van 2010-re, 2011-re, abban az időszakban pedig például a nyugdíjpénztári korrekcióval nem számolunk. Nyilván egy statisztikai számsornak az a lényege, hogy konzisztens legyen. Persze, meg lehet tenni, hogy két idősor közül kiemeljük a különböző idősorokból adódó különbséget, de nyilvánvalóan egy konzisztens idősort kell közölni, ez a szakma alapszabálya. Ebben az esetben a korrekció nélküli adatokat közöltük. A szövegben világosan jeleztük azt is, hogy az autópálya-beruházásokból származó kiadásokat is az államháztartáson belül számoljuk el, ezek természetesen megemelik az államháztartás hiányát és az államadósság szintjét is. Nem változik az ország pénzügyi helyzete.
Nagyon sajnálom, hogy itt két képviselő úr is pénzügyi válságról beszélt. Erről szó nincs. A forint egy vagy két napig nagyon picit lépte át az árfolyamközepet. Ha a korábbinál nagyobb volatilitással, de folyamatosan az erős oldalon van, akkor nem szokás pénzügyi válságról beszélni. Ezért egy konzisztens idősor érdekében jeleztük, hogy milyen módon számoltunk. Meg lehet nézni a különbséget, ma 60 és 70 százalék közötti, ez a két tétel önmagában kiadja. Szeretném jelezni, hogy itt valami abszolút félreértés van Babák képviselő úrnál, amikor szembeállítja az autópálya-kiadásokat, a nyugdíjak emelkedését, ezt volt szíves mondani képviselő úr, és a bérek 50 százalékos emelését. Két nagyságrend a különbség a kettő között. Azt gondolom, hogy ezeket ilyen módon szembeállítani nem lehet, mint ahogy azt is lehet mondani, csak nem célszerű, hogy nálunk a nyugdíjak vásárlóértéke az európai uniós nyugdíjak 20 százalékát teszik ki, mert ez nem felel meg a valóságnak.
Ami azt illeti, hogy célszerű-e most egy dátumot mondani, mert az Európai Unióban a többség mond: az Európai Unióban a többség nem mond céldátumot, illetve nem fogalmaz meg céldátumot magában a konvergenciaprogramban. Az országok többsége valóban, a kormányok többsége, de hozzáteszem, Csehország nem mondott ilyet, a cseh kormány, a többi mondott, de ha meg akarjuk nézni, hogy milyen céldátumokat mondtak az egyes kormányok, akkor ezeket a céldátumokat bizony az összes kormány rendre megváltoztatta. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy mi nem változtattuk meg, ebben egyetértek. Ezt lehet, célszerű, érdemes is elemezni, de ezt a konvergencia-céldátumot eddig minden ország megváltoztatta. Az, hogy a többi ország előbb lenne tagja az eurózónának, ennek jelei most nem látszanak, az pedig, hogy a még nem csatlakozott országok is előbb csatlakoznának, mint Magyarország, erre tisztelettel nem reagálnék, mert ahogy jeleztem, én komolyan gondolom, és tiszteletben tartom, hogy ez egy költségvetési szakbizottság. Itt ilyen kérdéseket nem célszerű ilyen módon felvetni. Célszerű ennél lényegesen árnyaltabb képet mutatni.
Felmerült még az inflációs prognózis kérdése. Az inflációs prognózisban olyan nagy eltérés nincs a jegybank és a kormány prognózisa között. Gegesy képviselő úr is rákérdezett a különbségre. Ha megnézzük az inflációs jelentést, amit most adott ki a Magyar Nemzeti Bank, tegnap közölte, akinek volt már módja áttanulmányozni, látja, hogy ez egy módszertani eltérés. Ugyanis egy rövidebb periódus alapján számol előre, készíti el a prognózist a jegybank, így például két olyan tétel van, amiben nagyobb az eltérés, vagy jelentősebb az eltérés, egyébként folyamatos volt a konzultáció. Az egyik ilyen eltérés, hogy az árfolyamot hosszabb időtáv alapján extrapoláltuk, ők egy rövidebb időtávot extrapoláltak. Miután nagyobb volt a volitilitás, értelemszerűen ezért ez egy pesszimistább prognózist hozott. A másik jelentős különbség az élelmiszerárakban bekövetkezett változás. Miután egy rövidebb szakaszt vett alapul a jegybank apparátusa, ezért, miután valóban az elmúlt hónapokban volt egy bizonyos élelmiszerár-emelés, ezt vetítette előre, és ezért magasabb élelmiszerár-prognózist vett alapul. Mi egy hosszabb időtartam alapján ennél kedvezőbb prognózissal számoltunk. A különbség a kettő között nem olyan nagy. Csak jelzem, talán nem illetlen erre hivatkozni, hogy erre az évre 1,3 százalékos inflációs prognózist adott a jegybank, nagyobb volt közöttünk az eltérés, mi jeleztük hogy nem így látjuk. Most talán a jegybank tévedett nagyobbat, lehet, hogy máskor fordítva van. Ezek szakmai prognózisok, nem politikai termékek és prognózisok, erre szeretném felhívni a figyelmet.
A reálbérváltozásra az imént utaltam, azt gondolom, nagyon lényeges, hogy az a reálbércsökkenés, ami bekövetkezik a jövő évben, nagyjából megegyezik az idei reálbér-növekedéssel. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy jövő év végén is 28 százalékos reálkereset-növekedésnél leszünk. Ez igen jelentős növekedés, erre évtizedek óta nem volt példa Magyarországon. Ez európai mércével is igen-igen jelentős.
Az a kérdés, amit felvetett Gegesy képviselő úr, nagyon lényeges, hogy hogyan ítéljük meg a külpiaci hatását. Ez az egyik alapkérdés, minden prognózisnak ez adja az egyik nagy bizonytalanságát. Az, hogy esetleg minden hatást helyesen értékeltünk-e, van egy bizonytalansági tényező. Összességében azok a hibahatárok, és azt hiszem, Kékesi képviselő úr is erre utalt hozzászólásában, nem adhatók össze. Nem lehet azt mondani, ha több ponton vannak olyan hibahatárok, akkor ez minden esetben összeadandó, és ez egy olyan értéket ad, ami már nagy kockázatot jelentene. Azt gondolom, hogy azokkal a tényezőkkel, amelyek valóban kumulatív hatást jelentenek, itt számoltunk, de nyilván ezeket évről évre át kell tekinteni. A pénzügyminiszter úr annyiban hivatkozott az 50 bázispontos emelésre, hogy még egy eleme van a jegybanki prognózisnak. Benne van az úgynevezett ceterus paribus prognózis, ami azt mondja, hogy minden tényező változatlansága mellett hogyan alakulna az infláció. De miután a monetáris politika igen szigorúan beavatkozik azért, hogy elérje az inflációs prognózisát, a jegybank hosszú távú inflációs prognózisa 3 százalék, azt mondja, hogy azt kell elérni. Természetesen ez mindig középtávra vonatkozik, tehát nem szokott a jegybank egy rövid távú prognózis miatt változtatni feltétlenül a hosszú távú monetáris politikáján, de természetesen beavatkozhat. Tehát itt arról van szó, és erre utalt a pénzügyminiszter úr, hogy itt az 50 bázispontos emelés már önmagában hat feltehetően az árfolyamra. Az árfolyamra igen érzékeny az infláció. Ezért mondta ő azt, hogy ez önmagában már változást jelent.
Itt több képviselő úr is hivatkozott arra, hogy pénzügyminiszter úr kérésére sajtófőnökünk kiosztott egy anyagot, én ezt itt láttam, meg fogom nézni, és meg fogjuk küldeni a táblázatot. Meg fogjuk kérni a bizottság titkárságát, hogy küldje el mindenkinek, ezt a holnapi nap folyamán meg tudjuk tenni, addig szíves türelmüket kérem. Arra még egyszer szeretnék hivatkozni, hogy az adócentralizáció szintje Magyarországon az európai uniós átlagnál lényegesen alacsonyabb, és nem tervezzük azt, hogy az adócentralizáció változzon ebben az időszakban, ami nem jelenti azt, hogy az adómértékek ne csökkenhetnének. Meggyőződésünk, hogy azzal párhuzamosan, ahogy az a bázis növekszik, hogy hányan fizetnek adót, és ilyen értelemben hogyan alakulnak az adóbevételek, alkalmat fog adni arra, ahogy fehéredik a gazdaság, hogy csökkenhessenek az adómértékek, és természetesen az adóstruktúrán is kívánunk változtatni. Türelemmel kell lenni, hogy az élőmunka-terhelés ne legyen ilyen nagy, de természetesen ennek eleme az is, hogy például a fogyasztással vagy a vagyonnal összefüggő adók megváltozzanak. Ezért is fogalmaztuk meg, hogy az ingatlanadót tervezzük bevezetni. Erről a terveink szerint még ebben az évben dönteni tud az Országgyűlés, tehát be fogjuk nyújtani az erre vonatkozó törvényjavaslatot.
Az, hogy a jogalkotási program milyen törvényjavaslatokat tartalmaz, amennyire én erre emlékszem, a házelnök asszony is jelezte már, hogy ez az őszi parlamenti ülésszak kezdetén bővülni fog, tehát a kormány még egy utólagos jogalkotási tervet be fog nyújtani tudomásom szerint. Tervezzük azt, hogy ezeket a törvényjavaslatokat a tisztelt Országgyűlésnek még ősszel benyújtjuk. Azt is hozzáteszem, hogy persze a konvergenciaprogramban tényszerűen nem szerepel egy sor olyan konkrét számadat, amelyre például Dancsó képviselő úr is joggal hivatkozik, de ez nem a konvergenciaprogram szerves része kell hogy legyen. Ez nem jelentheti azt, hogy a konvergenciaprogram mellé teszünk még 18 törvényjavaslatot, 5 kormánydöntést, és így tovább. Ezek a fő irányokat jelzik. Mint ahogy Dancsó képviselő úr is ezeket érzékelte, és hivatkozott is rá, ebből is látszik, hogy azért ezek benne vannak. Természetesen be fogjuk nyújtani az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatokat. Az egészségügyi reformról egyébként a holnapután kezdődő kétnapos ülésén fog dönteni a kormány. Ezek az intézkedések, mint ahogy eddig is, nyilvánosságra kerülnek, és el fogja készíteni ezt követően a kormány azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket benyújt a parlamentnek.
Végül szeretnék arra utalni, Dancsó képviselő úr feltehetőleg félreértette, hogy mit jelent az, hogy mi a brüsszeli apparátussal konzultálunk. Ez nem azt jelenti, ahogy ön fogalmazott, hogy a nemzeti parlament háta mögött konzultálunk. Nincs olyan információ, amelyet ne osztottunk volna meg a nyilvánossággal, és megosztanánk Brüsszellel. Az alapszabály, hogy a benyújtással egyidejűleg nyilvánosságra kerül. Mi is nyilvánosságra hozzuk, mint ahogy majd az Európai Bizottság is a véleményét. Pénteken benyújtjuk az Európai Unió hivatalos nyelvén Brüsszelnek. A konzultáció azért zajlik az apparátussal, a szakértőkkel, mert arra van szükség, hogy minden olyan kérdésre kitérjen, ami felmerül, például a prognózisok hátteréről konzultálunk, arról, hogy milyen számokkal indexálunk, vagy extrapolálunk, mekkora hibahatárral számolunk, milyen világgazdasági tényezőket veszünk figyelembe. Az e-mail-váltásoknál ilyen típusú kérdések merülnek fel. Ilyen típusú kérdések a költségvetési bizottságban eddig nem merültek fel. Ezért azt gondolom, hogy ez a brüsszeli folyamatos konzultáció semmiképpen sem sérti azt a konzultációt, amelyet önökkel folytatunk. Legvégül szeretném jelezni, attól tartok, hogy képviselő úr nem pontosan érzékelte az eddigi társadalmi viták hangulatát, amikor azt jelezte, hogy mindenki elutasítja ezt a programot. A konvergenciatanács véleménye pozitív volt, az Állami Számvevőszék véleménye összességében megerősíti a kormány lépéseit, és tegnap az Országos Érdekegyeztető Tanács plenáris ülésén volt egy hosszú vita, ott a munkáltatói oldal megszólaló képviselői az alapintézkedéseket és az irányokat támogatták. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm. A Házszabályunk lehetőséget ad arra, hogy az ülésen jelen lévő civil szervezet is kifejthesse az álláspontját. Nyilván erről döntenie kell a bizottságnak, hogy meghallgassuk-e a Levegő munkacsoport képviselőit. Időközben kiosztották a bizottság tagjai számára. Kérdezem tehát a bizottság tagjait, ki az, aki lehetőséget biztosítana arra, hogy a Levegő munkacsoport képviselője elmondhassa a véleményét. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) A bizottság többsége igennel szavazott, akkor megkérem Lukács András urat, hogy fáradjon a mikrofonhoz, és fejtse ki szervezete álláspontját.
LUKÁCS ANDRÁS (Levegő munkacsoport): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! A Levegő munkacsoport teljes mértékben egyetért azzal, hogy az államháztartás hiányát csökkenteni kell, ezt sok alkalommal kinyilvánítottuk, azonban a konkrét intézkedésekkel szemben komoly aggályaink vannak. Az irányt elhibázottnak tartjuk. Hogy konkrétan mit, azt részletesen kifejtettük az Alkotmánybíróságnak megküldött beadványunkban. Csak három konkrét példát szeretnék elmondani.
Az egyik az élőmunka terheinek növelése, amiről államtitkára úr is elmondta, hogy csökkenteni szükséges, különösen most, amikor tudjuk, hogy Magyarországon rendkívül alacsony a foglalkoztatottság, és a miniszter úr is elmondta, hogy nagyon kevés ember, aktív dolgozó tart el nagyon sok embert, ez nem folytatható. A feketegazdaság irányába terelődik a foglalkoztatás.
A másik ilyen példa, ami nemcsak a környezetvédelmet érinti, a tömegközlekedéssel kapcsolatos megszorítás. Hogy ez vidéken mit okoz, arra nem akarnék kitérni, de aki ismeri Budapest helyzetét, az tudja, hogy a tömegközlekedés bármilyen kis rontása is rendkívül komoly problémákat okozhat. A működőképességét veszélyezteti annak a térségnek, amely az ország GDP-jének 40 százalékát állítja elő.
Még egy ilyen példa, amit meg kellene fontolni, az egyes hatóságok leépítése. Gondolok az ÁNTSZ-től kezdve a növényvédelmen keresztül a közlekedésfelügyeletre, a környezetvédelmi, vízügyi hatóságokra. Ezek a leépítések rendkívül veszélyesek. Az elmúlt időszak is mutatja, hogy ezeknek az eredményeként növekszenek a halálesetek, a tömeges megbetegedések, gondoljunk csak a közúti balesetek növekvő számára, a miskolci vízszennyezésre, vagy egyéb ilyen jelenségekre, amelyek mind nagyobb részt a hatóságok gyengesége miatt következtek be.
Elhangzott, hogy senki nem tett le másfajta programot, ez nem fedi a valóságot, hiszen a Levegő munkacsoport letett ilyen programot, elküldte a Pénzügyminisztériumnak, ez a program részletesen kidolgozott konkrét javaslatokat tartalmaz azokon az elveken, amelyeket az Európai Unió és az OECD is számos alkalommal kinyilvánított, ajánlott, és amelynek sok eleme megvalósult más országokban. Ez az ökoszociális államháztartási reform, ami nemcsak környezeti és szociális szempontból lenne előnyös, de javítja a versenyképességet, növeli a foglalkoztatást, visszaszorítaná a feketegazdaságot, csökkentené a társadalmi különbségeket. Ez azt jelenti, hogy azokat a közvetlen és főleg közvetett támogatásokat kellene leépíteni, amelyeket a piacgazdasági elvekkel ellentétesen nyújt az állam különböző gazdasági szereplőknek. Ezek főleg rejtett támogatások, de a mértéke eléri az évi több ezermilliárd forintot. Erről is részletes kimutatásaink vannak.
Nem is azt kérem, hogy a Pénzügyminisztérium vizsgálja meg ezeket a javaslatokat, mert a Pénzügyminisztérium ezt megtette, körülbelül 20 oldalon elemezte, amit megkaptunk. Ennek nagyon örültünk, mert összességében támogatta ezeket a javaslatokat. Annyira örültünk ennek, hogy rögtön fel is tettük a honlapunkra. Csak azt nem értjük, hogy akkor miért nem ezeket a javaslatokat valósítja meg a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány, és miért pontosan ennek az ellenkezőjét. Köszönöm szépen még egyszer a lehetőséget.
Vita a bizottság állásfoglalás-tervezetéről
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e esetleg valaki hozzászólni az elhangzottakhoz? (Nincs jelentkező.) Nem kíván senki. Akkor köszönöm szépen Lukács Andrásnak, hogy véleményét és a Levegő munkacsoport álláspontját megismertette velünk. Akkor a bizottság tagjai számára most a szavazások következnek. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az anyagot írásban is megkapja a bizottság minden tagja. Két perc technikai szünet, amíg kiosztják ezeket az anyagokat. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Megkapta mindenki a két állásfoglalás-tervezetet? (A képviselők jelzik, hogy igen.) Megkapták. Az egyikben, az általam jegyzettben a második sor első szavában van egy elírás, véletlenül elütötte a titkárnő, de egyébként a szöveg rendben van. Kérdés, hogy kíván-e valaki ezekhez hozzászólni, véleményt mondani. Mádi László. Parancsoljon!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szerintem akkor lenne értelme egy bizottsági állásfoglalás meghozatalának, tekintettel arra, hogy a parlament a legfontosabb népképviseleti fóruma az országnak, ha itt egy konszenzuális álláspontra tudnánk jutni. ez mutatná azt, hogy a bizottság tényleg egy emberként mögötte áll annak a véleménynek, amit megfogalmaz. Sajnálatos módon a Szabó Lajos alelnök úr által előterjesztett javaslat szinte semennyiben nem tükrözi az ellenzék részéről elhangzott megállapításokat és kritikákat, sőt, igazából a társadalom különböző szereplői által megfogalmazott véleményeket, kritikákat sem. Teljes mértékben egyoldalú. Ezért ezt ráerőszakolni a bizottságra, hogy a bizottságnak ez a véleménye, nem érzem semmilyen szempontból szerencsésnek és kívánatosnak. Azon túlmenően, hogy látjuk azt, hogy a program megalapozottsága tekintetében még rengeteg teendő szükséges ahhoz, hogy a programban szereplő adatok ne vágyak, hanem jó eséllyel megvalósuló tények lehessenek az elkövetkezendőkben, éppen ezért azt tudom mondani, hogy a Varga Mihály elnök úr által előterjesztett javaslatot fogadja el a bizottság, vagy pedig ne fogadjon el állásfoglalást, mivel a másik javaslat semmilyen módon nem tükrözi a bizottsági vitában elhangzott véleményeket.
A bizottsági állásfoglalásnak az lenne az alapvető kritériuma, hogy a bizottságban elhangzott véleményekről reprezentatív formában számoljon be és fogalmazza meg azokat az érveket, amelyek itt elhangoztak. Ez nem elégíti ki ezt a kritériumot. Tehát azt kérném, hogy ezt vegyük le a napirendről, és induljunk ki a másik szövegből, ha ezzel kapcsolatosan van kiegészítés, azt tárgyaljuk meg, vagy pedig ne fogalmazzunk meg ilyen típusú állásfoglalást, mert nem érezném szerencsésnek, hogy én mint a költségvetési bizottság tagja egy olyan véleményt támogassak a bizottság részéről, amely semmilyen módon nem tükrözi az álláspontomat.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólók? Keller Lászlót látom jelentkezni. Parancsoljon, képviselő úr.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Eddig visszafogottan hallgattam az elnök úr által egyébként rövidnek írt vitát. Megítélésem szerint az az állásfoglalás-tervezet, amit Szabó Lajos jegyez, azt a felelős politikusi magatartást tükrözi, amit Herényi képviselő úr is megfogalmazott, amire szüksége van most az országnak. A Varga Mihály által jegyzett állásfoglalás egyszerűen nem igaz bizonyos megnyilvánulásaiban. Például az a kijelentése, vagy mondata elnök úrnak, hogy itt egy rövid vita folyt 1 órától negyed 5-ig, minden kérdésre a miniszter és az államtitkár részletes választ adott, egyszerűen nem fedi a valóságot. De még több ilyen pontot lehet találni. Arról nem beszélve, hogy kiforgatták az Állami Számvevőszék korrekt állásfoglalását. Többször elmondták, hogy nem szabad hazudni, nem szabad mellébeszélni, az az állásfoglalás, amit Varga Mihály elnök úr jegyez, ebbe a kategóriába tartozik. Azt kérem a bizottságtól, hogy azt a felelős magatartást tükröző állásfoglalást fogadjuk el, amit Szabó Lajos jegyzett. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr, nem a nyakkendője színe ingerel hozzászólásra, hanem az, amit elmondott. Engedje meg, hogy egy 10 éves programról, mert legalább 10 évről szól, egy háromórás vita rövidnek, vagy hosszúnak minősül-e, nehéz eldönteni. Az kétségtelen tény, hogy négy nappal a beadás előtt kerítünk sort egyáltalán erre a vitára. Ennek nyilván még lehetne folytatása, de nem akarom ezzel rabolni az időt. Kérdezem, hogy ki kíván még hozzászólni. Herényi Károly jelentkezett.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Elnök úr, hadd szálljak önnel vitába, nem négy nap van a beadásig, hanem kettő. Itt nem vitáról volt szó, hanem egy ismertetésről, hiszen, ahogy itt elhangzott a bizottság ellenzéki tagjai részéről, ez nyilván már nem épülhet bele, a dolgok logikája szerint. Nincs kényszerünk arra, hogy most bármilyen állásfoglalást elfogadjunk. Azt hiszem, hogy a bizottság akkor viselkedik a legbölcsebben, ha tudomásul veszi az itt elhangzottakat, és semmilyen állásfoglalást nem fogad el. Ugyanis a konszenzus, amiről Mádi képviselő úr beszélt, ami ennek az egésznek az alapja lenne, láthatóan nem fog megvalósulni. Ebben az esetben a legbölcsebb magatartás az, ha berekesztjük a bizottság ülését, és elballagunk haza, hiszen egyik előterjesztés sem fogja a konszenzus alapjait megteremteni. Én magam, ha a Szabó Lajos alelnök úr által jegyzett verzió kerül szavazásra, én nem akarok ellene szavazni, én nem fogok szavazni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Szabó Lajos állásfoglalásával kapcsolatban az a legnagyobb probléma, ha hiszünk miniszter úr szavának, hogy a mai napon még rengeteg történt, amiről nem tudunk, hogy a konvergenciatanács tájékoztatója, a pártelnökök egyeztetése zajlik, ha netalán tán tényleg a széles körű egyeztetés eredményeképpen valami kardinális változás történik, akkor olyan programtervezetről fogunk állást foglalni, ami lehet, hogy már nem is igaz. Ezért értelmetlen kiállni a program mellett, mert lehet, hogy már a kormány sincs e program mellett. Ezért nem is értem, hogy miért ragaszkodnak ehhez.
Másrészt tartalmilag is vitatható, hogy ezt társadalmi modernizációnak írjuk. Társadalmi modernizációnak hívták a marxizmus kísérletét is Magyarországon, aztán utólag kiderült, hogy az nem egészen az volt, hanem valami zsákutca talán. Azt gondolom, hogy kár ilyen '90 előtti kádárista fogalmakkal operálni egy olyan program esetében, ami lehet, hogy már megváltozott. Vagy pedig mégis csak az derül ki, hogy ez lesz elfogadva, és az egész egyeztetés, amit itt többen is felvetettek, egy álvita, alibi vita volt, és semmiféle nyitottságról nincs szó. Ehhez képest, amit Varga Mihály elnök úr jegyez, az világossá teszi, nem veti el a programot. Akkor lássuk részletesen azokat a hiányfelületeket, amiket maga a kormány is elismert, hogy az majd később lesz pontosítva. Azért ez nem egyszerűen egy gazdasági programról szól, hanem valóban az egész társadalmat érintő kérdés, és amelynek egy eszközrendszere ez a program és annak gazdasági része. Ha valamikor, akkor most a költségvetési bizottság joggal igényelheti azt, hogy mélyebben megismerhessük, milyen lesz a társadalmi hatása, milyen működésbeli változásokat hoz létre. Végre egyszer betartsa a parlament bizottsága és maga a parlament azt az elvet, hogy hatástanulmányt is kér egy számtáblához, vagy egy költségvetéshez, hogy a költségvetés keretszámait meghatározó jövőbeli költségvetési keretekhez. Ez volt a gyengéje.
Erre tesz javaslatot az anyag, hogy ezt egy hónapon belül a kormány egészítse ki. Vélhetően egyébként ezt fogja kérni az Európai Bizottság is, ha valóban nemcsak a számok érdeklik, hanem az alátámasztottsága, hogy pont ezekre az eszközrendszerből adódó kérdésekre, amelyeket leginkább Dancsó József képviselőtársam, de mások is felvetettek, választ kapjunk. Ha úgy gondolják, hogy tényleg van esélye, hogy valamiféle konszenzus legyen, akkor minimum vegyék felnőtt számba ezt a bizottságot, és próbálják meg részletesen a különböző eszközök kifejtését egy hónapon belül benyújtani. Erre teszünk javaslatot. Nyilván be fogják nyújtani szeptember 1-jén a programot, de az sem kizárt, hogy ki fogják egészíteni, vagy kiegészítést fognak kérni. Ilyen is volt már ilyen programokkal kapcsolatban. Ha nyitottak, akkor ezt a bizottsággal is osszák meg, és akkor sokkal inkább kezelhető az a határozati javaslat, azon állásfoglalás, hogy a következő egy hónapon belül a részletes számításokat bemutatja a legfontosabb nagy területek átalakításával kapcsolatban, amire olyan előszeretettel hivatkoznak. Én ebbe az irányba mennék el, nem pedig egy vakon elfogadott konvergenciaprogramot, amit a kormány benyújtott, elfogadja a bizottság is. Ezt jó lenne tisztázni, és ha választ is kapnánk arra, hogy fog változni a konvergenciaprogram a mostani anyaghoz képest, vagy nem fog változni. Szerintem ebben benne van, hogy változni fog, akkor mit fogadunk most el? Mit akarnak velünk elfogadtatni bizottsági ülésen? Nem kellene szerintem egy valótlan program mellett letenni a voksát a bizottságnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Tukacs István következik.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Számomra nem az a kérdés, hogy az állásfoglalásban tudunk-e konszenzust teremteni, hanem annak a tartalmában van-e konszenzus. A vita arra mutatott rá, hogy nincs. Ezért ezt a kívánalmat nem tudjuk teljesíteni. Kívánatos lenne, hogy legyen? Igen, kívánatos lenne, de az állásfoglalásunk nagy valószínűséggel nem Magyarországnak és az embereknek szól, hanem kívánatos lenne konszenzust mutatni az Unió, a döntéshozók felé. Ha ezt nem tudjuk teljesíteni, akkor a kérdés az, hogy akarunk-e ilyen típusú állásfoglalást. Nekem az a véleményem, hogy akarjunk ilyen típusú állásfoglalást, fogadjunk el, éppen amiatt, amit mondtam, hogy nem feltétlenül befelé, hanem kifelé szól az állásfoglalásunk. A másik oldalról pedig azt szeretném javasolni, hogy amennyiben nincs szándéka az ellenkező oldalnak a két állásfoglalás javítására, módosítására, márpedig ezt sem látom most, akkor döntsünk az állásfoglalásról, döntsünk a tartalmáról. Én magam meglehetősen furcsának tartanám, ha a költségvetési bizottság úgy állna fel, hogy tárgyalt a konvergenciaprogramról, elmondták a véleményüket a tagok, és a bizottságnak magának nincs álláspontja a konvergenciaprogrammal kapcsolatban. Köszönöm szépen, elnök úr. A javaslatom az lenne, hogy kérdezzünk rá, hogy kíván-e valaki módosítani bármelyik állásfoglalás-tervezeten, amennyiben nem, akkor döntsünk.
Döntés a bizottsági állásfoglalásról
ELNÖK: Köszönöm. Ahogy itt elhangzott, azért vagyunk nehéz helyzetben, mert miniszter úr is jelezte, hogy ez még nem a végleges konvergenciaprogram, ez még módosulhat a következő egy-két nap alatt. De nem kívánok senkit sem befolyásolni, mindenki betöltötte a 18. évét, és tud dönteni arról, hogy melyiket támogatja. Azt az egyszerű megoldást választanám, hogy mind a két anyagot felteszem szavazásra. Először Szabó Lajos anyagát. Kérdezem, ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Igen. Felteszem az általam jegyzett anyagot, ki az, aki azt támogatja? (Szavazás.) Köszönöm. Többséget kapott az az anyag, amit Szabó Lajos alelnök úr jegyez.
Kíván-e még valaki bármit a mai ülésünkkel kapcsolatban felvetni? (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Akkor köszönöm mindenkinek a bizottsági ülésen való részvételt. További jó munkát, jó pihenést kívánok. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 27 perc.)
|
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit és Horváth Éva Szilvia