KPSZB/12/2006.
KPSZB/12/2006-2010.
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2006. október 4-én, szerdán 14 óra 13 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat:*
Az ülés megnyitása*
A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint a végrehajtás ellenőrzéséről szóló állami számvevőszéki jelentés általános vitára való alkalmasságának tárgyalása*
Dr. Bathó Ferenc szóbeli kiegészítése*
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése*
A Fidesz álláspontjának ismertetése*
Az MSZP álláspontjának ismertetése*
Kérdések, vélemények*
Dr. Kovács Árpád válasza*
Dr. Bathó Ferenc válasza*
Döntés az előterjesztések általános vitára való alkalmasságáról*
Az ORTT 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat bizottsági indítványként való benyújtásának tárgyalása*
Keller László szóbeli kiegészítése*
Kérdések*
Dr. Wéber János válasza*
Észrevételek, vélemények*
Dr. Wéber János reflexiója*
Döntés az ORTT zárszámadásának bizottsági önálló indítványként való benyújtásáról*
A közbeszerzésekről szóló törvénynek a vállalkozói körbetartozások mérséklése céljából történő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása*
Dr. Bozzay Erika szóbeli kiegészítése*
Vélemények, észrevételek*
Dr. Bozzay Erika válasza*
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról*
A nemzeti agrár kárenyhítési rendszerről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása*
Szöllősi Endre szóbeli kiegészítése*
Kérdések*
Szöllősi Endre válasza*
Vélemények, észrevételek*
Szöllősi Endre válasza*
A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása*
Dr. Mikó Zoltán szóbeli kiegészítése*
Vélemények*
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról*
A felsőoktatási törvény módosításáról szóló, az Országgyűlés által elfogadott, de ki nem hirdetett törvény záróvitája és a zárószavazás előkészítése*
Rádli Katalin szóbeli kiegészítése*
Döntés a törvényhez benyújtott módosító javaslatról*
A Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma gazdasági albizottságába egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő delegálása*
Az ülés bezárása*
Megjelent:
Elnököl: Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)
Lengyel Zoltán (Fidesz)
Tóth András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Burány Sándor (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Keller László (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) Farkas Imrének (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) Boldvai Lászlónak, illetve Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Lakos Imre (SZDSZ) Schwartz Bélának (MSZP),
Mádi László (Fidesz) dr. Dancsó Józsefnek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) dr. Fazekas Sándornak (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Varga Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Tóth Andrásnak (Fidesz),
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Dr. Bathó Ferenc, a Pénzügyminisztérium főcsoportfőnöke
Dr. Wéber János, az ORTT tagja
Dr. Bozzay Erika, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Szöllősi Endre, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője
Dr. Mikó Zoltán, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Rádli Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztérium főosztályvezető-helyettese
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 13 perc)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Megkezdjük munkánkat. Mindenkit nagy tisztelettel köszöntök, képviselőtársaimat, vendégeinket, a kormány képviseletében megjelenteket, Kovács Árpádot, az ÁSZ elnökét és mindenkit, akik a mai bizottsági ülés iránt érdeklődnek. A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság ma 14 órára meghirdetett ülésének napirendjére teszek javaslatot, amelyet írásban is kiküldtünk. Ez hét napirendi pontot tartalmaz. Megkérdezem, hogy van-e kérdés, észrevétel ehhez kapcsolódóan. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor kérem, szavazzunk a napirendi javaslatról, a jelenlét ellenőrzésével egybekötve. Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Huszonöt igen. Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen. Megállapítom, hogy a bizottság a napirendi javaslatot 25 egyhangú igen szavazattal elfogadta.
Az első napirendi pontunkban a T/881. számon benyújtott, a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája szerepel, első helyen kijelölt bizottságként tárgyaljuk ezzel együtt az Állami Számvevőszék jelentését a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről, a T/881/1. szám alatt. Először Bathó Ferenc főcsoportfőnök úrnak adom meg a szót.
Dr. Bathó Ferenc szóbeli kiegészítése
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden négy kérdésről szeretnék szólni. Először a törvényjavaslat tartalmáról, másodszor a 2005. év makrogazdasági mutatóinak alakulásáról, harmadrészben szeretném érinteni az államháztartás helyzetének alakulását 2005-ben, végezetül, negyedik témaként az Állami Számvevőszék észrevételeivel kapcsolatban szeretném kifejteni a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány álláspontját.
Elöljáróban le szeretném szögezni, hogy mint minden évben, a kormány most is az államháztartási törvényben elfogadott határidőre elkészítette a zárszámadást, és augusztus 31-én benyújtotta azt az Országgyűlésnek. Előtte két hónappal megkapta az Állami Számvevőszék, amely immár hagyományosan elvégezte azokat az ellenőrzéseket, amelyeket évről évre jó minőségben elvégeznek az Állami Számvevőszék munkatársai. A törvényjavaslat tartalmazza a központi költségvetés elszámolására, az elkülönített állami pénzalapok elszámolására és a tb-alapok elszámolására tett kormányzati beszámolókat. Ezen kívül a törvényjavaslat összes mellékletében összehasonlító szerkezetben kerülnek bemutatásra a 2005. évi terv és a 2005. évi tényadatok úgy, hogy figyelembe veszik azokat a törvénymódosításokat, amelyeket 2005-ben a parlament megtett. Ezek természetesen átvezetésre kerülnek a dokumentumon.
Szeretném azt kiemelni, hogy hosszú-hosszú évek óta ez az első, úgynevezett tiszta zárszámadás, amely nem tartalmaz egyéb kapcsolódó törvényeket, még az adott évi, tehát a 2006. évi költségvetési törvény módosítását sem. Ez azért nagyon fontos, mert most nincs konkrét, zavaró törvénymódosítás a zárszámadás mellett, tehát tisztán, nyugodtan tudunk beszélni 2005 eseményeiről.
El is kezdeném a makrogazdasági mutatók alakulásának rövid ismertetését. Tényként tudjuk, hogy a GDP 4,1 százalékkal emelkedett 2005-ben, a háztartások fogyasztása 1,4 százalékos volt, a reálkeresetek 6,3 százalékkal nőttek úgy, hogy a kiskereskedelmi forgalom eközben 5,5 százalékot emelkedett. A nettó keresetek elváltak a bruttó keresetektől, hiszen 10,1 százalékban emelkedtek a nettó keresetek, miközben az infláció éves átlagban 3,6 százalékot tett ki. A folyó fizetési mérleg hiánya 2005 egészében 6,4 milliárd euró volt, ami a GDP 7,3 százaléka. Ez a 2004-es hiányhoz képest 570 millió euróval kevesebb. Összességében a gazdaságban lejátszódó folyamatok a feltételezetteknek megfelelően alakultak, és ez hozzájárult ahhoz, hogy a fiskális folyamatok is kis mértékben, de megfeleltek annak a prognózisnak, amelyet a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány adott.
Mint önök előtt jól ismert, a 2005. évi költségvetési törvény az államháztartás pénzforgalmi hiányát 1054,5 milliárd forintban, azaz a GDP 4,7 százalékában határozta meg. Év közben, mint már említettem, a parlament a 2005. évi CXVIII. törvénnyel módosította az előirányzatot, és az új pénzforgalmi hiányt 1167,9 milliárd forintban állapította meg, aminek az volt az oka, hogy átvállalásra került az NA Rt. hiteltartozása, valamint a Budai Várgondnokság Kht. tartozáselengedése. Ez körülbelül 130 milliárd forintos többletet jelentett. A zárszámadásban az államháztartás hiánya végezetül 1067,6 milliárd forintra teljesült, azaz pénzforgalmi szemléletben a GDP 4,9 százalékát tette ki. Ez alrendszerenként természetesen különböző hiányokat takar, de összességében a módosított államháztartási hiánynál, ami, mint már említettem, ez a CXVIII. törvénnyel került módosításra, kedvezőbb pénzforgalmi hiány alakult ki.
A Pénzügyminisztérium a szaktárcákkal együtt folyamatosan tartotta a kapcsolatot az Állami Számvevőszékkel az ellenőrzések során. A Számvevőszék az idén is számtalan megállapítást tett, és javaslatokat dolgozott ki mind a kormányzat, mind a pénzügyminiszter, mind pedig a szaktárcák részére. Ezeket a javaslatokat vagy már a tárgyalások során beépítettük a dokumentumba, vagy a következő törvényalkotások során fogjuk ezeket megtenni. Néhányat szeretnék kiemelni azok közül, amelyekre az ÁSZ ráirányította a pénzügyi kormányzat figyelmét. A kormánynak tett javaslatok közül az általános tartalék felhasználásának kérdése minden évben vizsgálat tárgyát képezi, ez így volt az idén is. Az ÁSZ megállapítását tehát, hogy a rend igazán akkor jó, ha a pénzügyi felelősség egy tárcához köthető, vagyis a pénzügyminiszteren kívül az általános tartalékra az ÁSZ javaslata alapján nem nyújthatnak be a tárcák egyéb javaslatokat, a kormány elfogadta, és levélben értesítette a tárcákat a végrehajtásról.
Két éve hívta fel először a kormány figyelmét az ÁSZ arra, hogy az elkülönített állami pénzalapok belső szabályozásait és elszámolási módszertani kérdéseit vizsgálja felül. Sőt, felvetette az ÁSZ azt is, hogy a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap nem érte el eredeti célját, tehát nem szolgálja azt a célt, amire az alapot létrehozták, és kéri a kormányt, hogy ezt vizsgálja felül. Erre ígéretet tettünk úgy, hogy az elkülönített állami pénzalapok teljes rendszerét felülvizsgáljuk, ha az elkülönített állami pénzalap működik, és az eredeti céljának nem 100 százalékosan felel meg.
Nagyon fontos kérdésként tárgyalta az ÁSZ, és komoly bírálatot fogalmazott meg a vonatkozásban, hogy 2005-ben előírtuk az önkormányzatoknak az államháztartási tartalékképzés kötelezettségét. A kormányzat a jelenlegi információim szerint a 2007. évi költségvetési törvényben nem fog az önkormányzatoknak ilyen típusú kötelező tartalékképzést előírni, hiszen az Állami Számvevőszék elemzésében és megállapításaiban erre határozottan felhívja a figyelmünket. A Pénzügyminisztériumnak szánt javaslatok közül nagyon fontos és megfontolandó, hogy '92 óta tartalmaz az államháztartási törvény olyan beszámolási kötelezettségeket, amelyek már jóval meghaladták a korukat, nem olyan típusú elszámolási rendszerek vannak ma már, mint az államháztartási törvény '92. évi megszületésekor volt, ezért a következő Áht.-módosításoknál az Áht. 116. §-át természetszerűen újragondoljuk.
Amit még szeretnék elmondani, hogy ez a munka is, ami önök előtt fekszik, nagyon jelentős feladatot rótt a szakminisztériumokra és az apparátusra, hiszen 12 kötetben - ezek itt láthatók előttem - kellett összegeznünk a 2005. évi előirányzatok teljesítését. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a teremben ülnek a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek vezető tisztségviselői, így amennyiben a minisztériumokat érintő kérdések felmerülnek, akkor lehetőségünk van arra, hogy közvetlenül őket is megkérdezzük, természetesen akkor, ha ehhez a bizottság hozzájárul. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az Állami Számvevőszék elnökének, Kovács Árpád úrnak adom meg a szót.
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Főcsoportfőnök Úr! Hűséges társak vagyunk évről évre a költségvetési bizottság ülésén. Engedjék meg, hogy egyetlen technikai jellegű, bár számomra fontos bejelentést tegyek: Kiss Erzsébet úrhölgy, aki eddig az Állami Számvevőszék részéről a parlamenti kapcsolatokért volt felelős, megvált tőlünk, és az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője lett. Az ő pozícióját vette át Kövesi úrhölgy, a kabinetfőnököm. Igyekeztünk a racionalizálás, az ésszerűsítés jegyében összevonni szervezeteket, ebben előre jutni. Én is jelezném, hogy az Állami Számvevőszék illetékes szakmai vezetői, Csapodi úr, Bihary úr, Lóránt úr itt vannak, úgyhogy, ha van olyan kérdés, amiben az én felkészültségemet meghaladó részletre van szükség, rendelkezésre állnak.
A magam részéről néhány kérdést szeretnék szóba hozni a költségvetés egészének problémaköréhez kapcsolódóan. Mindenekelőtt a költségvetési szabályszerűségi dokumentumot, és ebből a szempontból nagy jelentőségű az, hogy mennyire vagyunk képesek pontosan és tényszerűen elszámolni. Anélkül, hogy bármelyik tárcát, bármelyik fejezeti kezelésű előirányzatot bírálnám, szeretném megjegyezni, hogy azokon a területeken érzékeltünk problémát - van, ahol a hitelesítő záradék megtagadásával, van, ahol figyelemfelhívással, és sokkal több volt a figyelemfelhívás aránya, mint a korábbi években -, ahol jelentős belső átszervezések zajlottak le, és az igazgatásszerű működés különböző időszakokra csorbát szenvedett. Ismételten azt kell mondanom, hogy talán kevesebb figyelem fordul a különböző átszervezésekre, minisztériumi átcsoportosításokra, és a talán a new public management kifejezéssel illethető új típusú közigazgatás-szervezéshez kapcsolódóan a pénzügyi igazgatási struktúrák biztonságos működésére, az első kontrollmechanizmusok kiépítésére. Bizony, ezeken a területeken az Állami Számvevőszék kénytelen volt az elszámolások hitelesítését megtagadni.
Hozzá kell tennem, hogy olyan véleménykülönbség egyetlen tárcával sem maradt, hogy az Állami Számvevőszék záróvéleményével és észrevételeivel kapcsolatban újabb válasz érkezett volna. Államtitkári szinten levélváltásokra került sor, és azokon a területeken határozottan, írásban kilátásba helyezték a szükséges intézkedési tervek végrehajtását, ahol ezzel kapcsolatban az Állami Számvevőszéknek komoly kifogásai voltak. Ezzel együtt a szabályszerűséggel nem lehetünk elégedettek.
Az elszámolások világán túl van egy alapvető kérdés, amiben a Pénzügyminisztériummal hosszú beszélgetéseket folytattunk, és közösen keressük a kivezető utat. Bathó úr részben szólt erről, a Pénzügyminisztérium képviseletében mindig hangsúlyozottan mondta, hogy pénzforgalmi szemléletben kell értelmezni a költségvetési zárszámadás elszámolását. Ennek azért van jelentősége, mert a pénzforgalmi szemlélet az állami kötelezettségeket és az állam követeléseit nem tartalmazza. Miközben a Magyar Országgyűlés pénzforgalmi szemléletben törvényt alkot a költségvetésről, amely a konvergenciaprogram összes számától eltérő metodikával és nagyságrendeket tartalmazva készül, az egyikről törvény születik, a másikról pedig a megnyitott kötetek egyikének 435. oldalán egy táblázat található, hogy pénzforgalmi szemléletben hogyan alakulnak ezek a számok. A kettő között több százmilliárd forint eltérés van.
Tehát a kommunikációban, az emberek tájékoztatásában, de az egész ügy politikai kezelésében meggyőződésem szerint ez ma problémát okoz, az egész állami gazdálkodás hitelességét érintő kérdés az, hogy itt kettős szemléletben, pénzforgalmi és eredményszemléletben zajlik az elszámolás, és a kettő között azok a szükséges hidak, amelyek a megértéséhez szükségesek, még azon körhöz is csak elég szűkösen tudnak eljutni, akik ezzel foglalkoznak. A munkatársaim engem is hosszasan homályosítottak fel, hogy hogyan kell ezeket a dolgokat összerakosgatni. Tehát nagyon félreérthető adatok jelennek meg ezzel kapcsolatban, úgyhogy nem csodálkoznék azon, ha a zárszámadás után megjelennének olyan információk, hogy itt teljesen más számsorok szerepelnek. Persze, mert ez egy eredményszemléletű elszámolás.
Közösen dolgozunk azon, hogy ez előbb-utóbb kiegészüljön. Ennek megalapozó tanulmányai elkészültek. Az Állami Számvevőszék tartotta azt az ígéretét, amit tettünk a saját beszámolónkat illetően, hogy készüljön valamilyen új felfogású közpénzügyi szabályozás, ami kielégíti az európai metodikát, és megfelel annak az alapelvnek is, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése egy egységes gondolkodásmódban fogadja el, és egyenszilárdságú legyen abból a szempontból is, hogy az egyik ne csak tájékoztató adatként jelenjen meg a hozzáértő és a vájtfülű emberek számára, a másik pedig egy egyszerűsített dokumentumként, egy törvényszövegben sarokszámként. Hozzá kell tenni, hogy az államadósságot érintő részek, a Budapest Airport értékesítése egyedileg kerültek ilyen erőteljes megvilágításba. A korábbi években ez a probléma nem volt ilyen éles, és az Állami Számvevőszék is támogatta azt, hogy ez a technikai fejezet, amely ezt próbálta jól-rosszul kezelni, kerüljön ki az államháztartási törvény szabályozási keretéből.
Ezt nagyon fontos dolognak tartom törvényalkotási szempontból is és értelmezési szempontból is, hiszen leegyszerűsítetten mindig az hangzik el kérdésként, hogy mire fordították a pénzt. Ez a helyzet egy olyan módot talált, hogy arra fordították a pénzt, amire szánták, ugyanakkor ez a pénz lehetővé tette azt is, hogy más területeken tehermentesítsék az államháztartást, az adatsorok bizonyos mértékig kedvezőbb képet mutassanak, mint amit ez eredményszemléletben valóságosan tartalmaz. A kreatív könyvelés gyanújának az elkerülése szempontjából is óriási fontosságúnak tartanám ezt a szabályozási szempontot.
A másik, a tisztelt költségvetési bizottság hatáskörét is érintő kérdés, hogy a költségvetési bizottság is támogatta, kezdeményezője volt a múlt évben, hogy az Állami Számvevőszék az ÖKOTÁM modellben lévő összes elszámolást nézze meg. Jelentem, hogy a feladatot végrehajtottuk. Kedvezően érintett, hogy a Magyar Köztársaság bírósága másodfokon is a bennünket beperlőkkel szemben foglalt állást, és a pert megnyertük. Tudniillik a per tárgya az volt, hogy személy szerint én is hozzájárultam ahhoz, hogy az Országgyűlés helytelen döntést hozzon. A pert nem az Állami Számvevőszékre, hanem a munkatársaira terjesztette ki, ami elég furcsa felállás. Hiszen az adóhivatal az életben nem tudna dolgozni, ha az adóhivatal mint ilyen nem hivatalként jelenne meg. Történt egy erre vonatkozó kísérlet, hála istennek, a bíróság ezt most másodfokon helyre tette, de ilyen perek fognak következni, különösen azért, mert az állami költségvetésben a Pénzügyminisztériumon keresztül 1,3, vagy 1,6 milliárd forint módosítására teszünk kezdeményezést a törvényjavaslatban, itt néhány szám megítélésében még eltérés van. Valószínűsíthetem, hogy jó néhány önkormányzat számára ez nehézséget fog jelent. A parlament bölcsessége ezt a kérdést a múlt évben is át tudta hidalni, és kezelhetővé tette ezt a problémát.
Hozzá kell tenni, hogy ezzel mi ezt a feladatot végrehajtottuk, és ha szabad azt mondanom, mindazoknak a képviselőknek, akik ezt kiverték belőlünk, mert lelkesedésünk azért nem volt iránta, köszönettel tartozom, mert jogos volt, és nagyon jelentős állami pénz visszaszerzésére nyílt lehetőség. Végül egyetlen zárómegjegyzést tennék. Köszönöm, hogy Bathó úr ezeket a megjegyzéseket tette. Arról is van ismeretem, hogy azokban a korrekciós mechanizmusokban, amelyek fegyelmezési és elszámolási kérdésekhez kapcsolódnak, a Pénzügyminisztérium megteszi a szükséges intézkedéseket, és az állami fegyelem javulása érdekében reményeim szerint a 2005-ös év elszámolása változást fog hozni. Köszönöm szépen, elnök úr.
A Fidesz álláspontjának ismertetése
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Akkor most a képviselői hozzászólások következnek. Engedjék meg, hogy először én mondjam el a véleményemet a Fidesz nevében. Szeretném előre rögzíteni, mielőtt bármilyen kétely támadna bárkiben is, hogy általános vitára nem tartjuk alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot, amely a 2005. évi költségvetés végrehajtásáról kíván beszámolni. Ennek oka, hogy a kormány nem bánik megfelelően az adófizetők pénzével, továbbra is jelentős hiányosságok vannak az átláthatóság és az ellenőrizhetőség területén, ahogy most szóban is kiemelte az Állami Számvevőszék elnöke, hogy bizalmi zavarokat, bizalmi válságot eredményez az az elszámolási, nyilvántartási rend, amely a tájékoztatásnak többféle síkját és értelmezését adja most már lassan három éve.
Alapvetően a Fidesz nem kíván különvéleményt megfogalmazni, hanem az Állami Számvevőszék elemzésére kíván támaszkodni, szakmai alapon kívánja alátámasztani az álláspontját. Márpedig egyértelmű, hogy a kormánynak a 2005-ben még kisebb méretű átszervezései is hiányosságot okoztak, mondhatnám, hogy a kormány megbukott ebben a kérdésben. Ez azért nagyon fontos, mert 2006-ban, 2007-ben még nagyobb volumenű átszervezésre készül a kormány, és láthatóan nem tud elszámolni ezeken a területeken, anarchia keletkezik, és nemhogy javulna a hatékonyság, hanem még a szabályszerűség is megkérdőjeleződik. Ezt a jövőre tekintettel is meg kell állítani, és fel kell hívnunk a szakmai közvélemény és a parlament figyelmét, hogy ez így nem folytatódhat tovább, mert ennek súlyos következményei lesznek a következő évek átalakításai tekintetében is.
Külön szeretnénk hangsúlyozni a költségvetési hiánnyal összefüggő számokkal kapcsolatos kozmetikázást. Két nagy tétellel, a Budapest Airport elszámolásával 400 milliárd forint erejéig, másrészt a MOL Rt. 80 milliárdos rendkívüli bevételének elszámolásával, nyugodtan mondhatjuk 480 milliárd forinttal nagyobb a hiány, hiszen ezt egyszeri bevételként, de folyó működésre használták fel, így közel nem igaz az az állítás, hogy tervszerű lett a költségvetés végrehajtása. Ez egyszeri, és nem is biztos, hogy az ország számára minden szempontból előnyös technikával oldották meg a hiány elfedésével kapcsolatos rossz költségvetési gazdálkodást.
A főbb adóbevételi előirányzatok teljesíthetőségével kapcsolatban is, mint ahogy már a 2005. évi költségvetés vitájakor is világossá tette az ellenzék, magas és közepes kockázatúnak ítéltük az adóbevételi előirányzatok tervezését. Jeleztük, hogy az alapok vonatkozásában a kiadási előirányzatok alultervezettek, szinte az Állami Számvevőszék véleményére is alapozva. Különösen a nyugdíjalapok egyenlegénél ennek a következménye nem érvényesül 2002 óta, az egészségügyi alap vonatkozásában a gyógyszerkassza kiadásainak tarthatóságát láttuk kockázatosnak, és megállapításaink a 2005-ös teljesítési adatok tükrében helytállóak voltak.
A központi költségvetést meghatározó bevételi előirányzatokon felül még a kiadási előirányzatok jelentős alultervezését is meg kell állapítani. Ki kell emelnünk a Kincstári Vagyoni Igazgatóság körüli anomáliákat, ahol megállapítható, hogy a 852 millió forint értékben értékesített ingatlanok körében egyetlen olyan ingatlan sem található, amelyet a Kincstári Vagyoni Igazgatóság a tervezési időszakban a Pénzügyminisztériumnak eladni javasolt, illetve a Kincstári Vagyoni Igazgatóság értékesítési tervében szerepelt volna. Így ezek sem pontos megnevezésükben, sem nyilvántartási értékükben nem beazonosíthatóak.
Az Állami Számvevőszék évek óta rendszeresen jelzi, hogy a fejezetek többletforrási igénye egyes feladatok esetében minősül előre nem valószínűsíthetőnek, előre nem tervezhetőnek, illetve az előirányzott, de elháríthatatlan ok miatt elmaradó bevétel miatt pótolandónak. A szükséges forrás az adott helyzetre tervezhető lett volna.
Összességében meg kell állapítanunk, hogy a 2005. évi költségvetésnek mind a szabályszerűségében, mind a tervezést követő végrehajtásában olyan hiányosságai jelentek meg, amelyek alapján a Fidesz általános vitára nem tartja alkalmasnak. Köszönöm szépen.
További képviselői kérdések, vélemények elhangzására adok lehetőséget. Boldvai László képviselő úrnak adom meg a szót.
Az MSZP álláspontjának ismertetése
BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Előre szeretném bocsátani, hogy a szocialista frakció általános vitára alkalmasnak tartja a benyújtott törvényjavaslatot. Azt gondolom, hogy a mindenkori ellenzéknek az éves parlamenti ciklusban az egyik legkedvesebb téma az előző évről adott zárszámadás, mert, volt módon ezt ellenzékiként is megélni, nem kell mást tenni, mint az Állami Számvevőszék által elkészített jelentés ide vonatkozó megállapításai között mazsolázni. Ezzel együtt szeretném előrebocsátani, hogy úgy gondolom, az elmúlt 16 év zárszámadásainak színvonalát megütő zárszámadásról van szó. Semmivel nem rosszabb, mint adott esetben a Fidesz négyéves kormányzásának bármelyik zárszámadási jelentése. Ennek ismeretében azt gondolom, hogy azok a megállapítások, amelyek ebben szerepelnek, illetve a Bathó úr által elmondott előzetes pénzügyminisztériumi reagálások azt jelentik, hogy még a korábbi évek zárszámadási színvonalával összevetve is vannak ennek a törvényjavaslatnak olyan újdonságai és talán előremutató elképzelései, amelyekről szintén a Pénzügyminisztérium képviselője beszélt.
Gondolom, emlékeznek képviselőtársaim, és ez nemcsak a szocialista kormányokra volt jellemző, hanem valóban a Fidesz-kormányra is, hogy adott zárszámadási törvényjavaslatban az éves aktuális költségvetést oda-vissza megpróbálta módosítani, illetve hozzáigazítani az élethez. Nagy előrelépésnek tartom, és a frakcióm osztja ezt az álláspontot, amit Bathó úr kiemelt, hogy a most benyújtott törvényjavaslatban nem szerepel más törvény módosítására tett javaslat. Azt hiszem, az is előrelépés, amiről szintén beszélt a Pénzügyminisztérium képviselője, hogy az összehasonlíthatóság kedvéért szerkezetében hozza a 2005-ös terv- és tényadatokat. Azt hiszem, ez képviselőknek is, szakembereknek is nagy segítséget jelent az eligazodáshoz.
Külön üdvözlöm azt a pénzügyminisztériumi magatartást, ami arról szól, hogy az Állami Számvevőszék felhívásának megfelelően az általános tartalék felhasználásában valóban az egykapus bejárat jelent lehetőséget, és a Pénzügyminisztérium kezdeményezheti az erre való bejárást. Azt is örömmel üdvözöltem, ami az állami elkülönített alapok rendszerének felülvizsgálatát tartalmazza. Ez is olyan slágertéma, ha valaki veszi a fáradságot, hogy a Számvevőszék javaslatait visszamenőlegesen elolvassa, ez hosszú évek óta felvetődő probléma, amelyre mindig született egyfajta pénzügyminisztériumi álláspont, de igazából generális, kardinális megoldásra nem vállalkozott a Pénzügyminisztérium. Most úgy ítélem meg, hogy a mostani megközelítés talán lehetőséget teremt arra, hogy ennek a problémának a végére járjunk, és valóban azoknál az alapoknál, amelyek célja nem teljes egészében felel meg az állami alapok akkori rendelkezéseinek, megtörténjen a felülvizsgálata, és ez is egy átlátható, világos szabályrendszer szerint kerüljön felhasználásra.
Azt pedig külön örömmel vettem, és azt gondolom, hogy a későbbi magyar költségvetés-politikának az európai uniós normáknak való megfeleltetését jelentheti, ami itt a számháborúban az eredményszemléletű és a pénzforgalmi szemléletű megközelítés összehangolását, illetve egységesítését jelenti. Mindezeket figyelembe véve azt tudom még egyszer megerősíteni, hogy a magunk részéről általános vitára alkalmasnak tartjuk a törvényjavaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Dancsó Józsefnek, utána pedig felkérem Szabó Lajos alelnök urat, hogy a továbbiakban vezesse az ülést. Köszönöm szépen. (Domokos László távozik az ülésről.)
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nekem egy kérdésem lenne főcsoportfőnök úrhoz, illetve elnök úrhoz. Olvashatjuk a jelentésben a 2004. évi áfavisszatartással kapcsolatos feladatokat, illetve annak eredményét, ami számomra eléggé megdöbbentő volt. Hiszen az került leírásra, hogy ennek körülbelül 1 ezreléke jelentett pluszbevételt, illetve 2005-re vonatkozólag több mint 100 milliárd forintos kiutalási igényt jelentett. Ezt hogyan értékelik a Pénzügyminisztériumban, illetve az Állami Számvevőszéknél, hogy ez mit eredményezett, illetve ennek a reálgazdasági hatása mi volt? Ezt hogyan sikerült felmérni, bemutatni, és hogyan lehet ezt a fajta intézkedéssorozatot a jövőben elkerülni? Milyen javaslatok vannak ennek kiküszöbölésére? Mert úgy gondolom, hogy ez bizony felháborító volt, és nagyban rontotta azt a közbizalmat, aminek az adózás iránt meg kellene nyilvánulnia, az állami szervek iránt meg kellene nyilvánuljon a társadalomban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Nálam Kovács képviselő úr következik.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ügyrendi jelleggel szeretném megkérdezni az ÁSZ elnökét, hogy valóban az-e a véleménye, amit itt Domokos alelnök úr kvázi idézetként emlegetett az ÁSZ véleményként. Különösen arra figyelemmel, hogy tudott dolog, hogy amikor az ÁSZ valamiféle megállapítást leír, akkor ezt követően van egy egyeztetési folyamat a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék között. Ezen szakmai egyeztetési folyamat eredményeként valóban az az eredmény született-e meg, amit itt Domokos alelnök úr próbált idézni, és próbált beállítani? Különösen utalnék például a Budapest Airport privatizációja kapcsán felmerült problémákra. E tekintetben milyen szakmai álláspontok és vélemények alakultak ki? Jó lenne, ha ez nem valamiféle politikai geg formájában jelenne meg a következő időszakban, hanem valóban olyan szakmai értékelésként, ami megfelel az igazságnak és annak a szakmaiságnak, amit itt korábban megfogalmaztak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, természetesen a kérdést nem ügyrendi megszólalásként értelmezzük. Ennek megfelelően további hozzászólásokra adom meg a szót. Mivel több ellenzéki képviselő nem jelezte hozzászólási szándékát, utolsó kormánypárti képviselőként, aki nálam fel van írva, Keller Lászlónak adom meg a szót.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Egy kérdéskört szeretnék érinteni, ez az Állami Számvevőszék elnöke által említett Geotor-vizsgálat. Én magam szeretném megköszönni azt az Állami Számvevőszéknek, hogy komplex módon feltárta az egész problémakört. Azt tudjuk, hogy ez még csak a problémahalmaznak egy szelete. Az mindenesetre egyértelmű, hogy teljes terjedelmében fel lett tárva ez a problémahalmaz, de nyilvánvaló az, hogy 1,2-1,3 milliárdos visszafizetési kötelezettség terheli az önkormányzatokat, erre értem azt, hogy ez még csak az egyik tétel. Hiszen itt lehet azt mondani, hogy rendszerszerűen felépített közpénzdézsmálásról van szó. És ennek csak egyik ága az, hogy az önkormányzatoknak vissza kell majd fizetni, reményeim szerint mindenkinek, kivétel nélkül azt, amit jogosulatlanul vett ki a közös kasszából. Tudjuk azt, már az első vizsgálatnál is egyértelmű volt, hogy itt a lakástakarék-pénztári ágon is jelentős kamattámogatási összeg folyt ki a kincstárból. Én már akkor is, amikor az első vizsgálat e tárgykörben lezajlott, hiányoltam azt, hogy ebben az irányban nem született megnyugtató lépés. Vagyis minden irányból, amerre kifolyt a közpénz, vissza kellene szedni az összegeket.
Van egy másik lényeges kérdés. Azt is megállapíthatjuk, hogy ezzel a konstrukcióval, amit kitaláltak, az önkormányzatok és lakástakarék-pénztárak összekapcsolásával, indokolatlan haszonra tett szert az a kivitelező, aki egyébként közbeszerzési eljárás nélkül tudta elvégezni ezeket a munkákat. Azt nem tartom természetes dolognak, hogy az ilyen módon elért hasznot élvezze a kivitelező. Úgy gondolom, kell hogy legyen a közpénzeknek ezen az oldalán is olyan szellemi kapacitás, mint a másik oldalon, hogy meg tudjuk fogalmazni azt, hogy hogyan lehet ezt visszaszedni a közösség számára.
Ezzel kapcsolatban két kérdés merül fel. Mi van a lakástakarék-pénztárak irányában megnyilvánuló kamattámogatással és az indokolatlan haszonnal? Azt már átéltem korábban, hogy az ügyészségnek ilyen tárgykörben az volt a válasza, hogy a vállalkozó ügyes volt, és vegyük természetesnek, hogy mondjuk a Martin-salakos házaknál is indokolatlan hasznot szedett be a vállalkozó. A harmadik kérdés e tárgykörben: úgy tudom, hogy az Állami Számvevőszék megtette a büntető feljelentést is ebben az ügyben. Egyáltalán van-e tudomásuk arról, hogy áll a vizsgálat. És végül a kardinális kérdés, hogy azzal, amit az Állami Számvevőszék tett, megállítottuk-e a folyamatot, vagy ez folytatódik tovább. Van-e erről információjuk? Arról nekem is van tudomásom, hogy rendeletmódosításokkal már próbáltuk útját szegni ennek, de vajon a valóság visszaigazolja-e azt, hogy megállt ez a folyamat.
Végül csak annyit szeretnék mondani itt, a költségvetési bizottsági ülésen, hogy nagyon remélem, hogy az Országgyűlés a zárszámadási szavazás során ugyanolyan következetességgel fogja érvényesíteni az ÁSZ megállapításait, függetlenül attól, hogy éppen milyen politikai erő szól a Geotor mellett, ugyanolyan következetességgel kell a visszafizetéseket teljesíteni, mint ahogy azt a tavalyi zárszámadásban sikerült elérni, hogy meg kelljen tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Babák képviselő úr.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! Meghallgattam a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, legitimnek tartom, és a véleményét szeretném tolmácsolni. A Magyar Köztársaság miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc azt mondta a pénzügyi és költségvetési gazdálkodásról többek között, hogy hazudtunk reggel, este, éjjel. A délben kimaradt. Úgy gondolom, igaza van a miniszterelnök úrnak. Igaza van, mert tényleg hazugság volt az egész pénzgazdálkodás, az egész költségvetési munkája a kormánynak. Azt is mondta a miniszterelnök úr, hogy ezer trükkel próbálta a költségvetést manipulálni. Én hiszek neki. Nem is érdekel a trükkje. Minek? Szó sincs róla. Elhiszem a Magyar Köztársaság miniszterelnökének, hogy hazudott, és azt is, hogy trükkökkel próbálta egyensúlyban tartani a Magyar Köztársaság költségvetését.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy az egész zárszámadási törvény tárgyalása komikum innentől kezdve, ha a Magyar Köztársaság miniszterelnöke ezt nem vonja vissza. Márpedig nem vonta vissza, hogy ő hazudott, és a kormány hazudott, azt sem vonta vissza, hogy trükkökkel próbálta a magyar költségvetés adatait eltitkolni, manipulálni. Így tehát úgy gondolom, hogy a mai bizottsági ülésünk is színjáték. Csak színjáték. És nem tudom, hogy kinek higgyek. Miután nem vonta vissza, sőt, megerősítette, hogy komolyan gondolta a balatonőszödi beszédében mindazt, amit mondott, azt gondolom, hogy pojácát csinál belőlünk ma az, aki a zárszámadási törvényt tárgyalja. Én szeretném ezt kikérni magamnak, mégpedig azért, mert ha hazudtak és trükköztek, ebben nem vagyok hajlandó osztozni. Nagyon furcsállom, hogy a szocialista párt és az SZDSZ képviselői itt a hazugságok és trükkök zárszámadásának elfogadását javasolják.
Mélyen Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, a Magyar Köztársaság állampolgárai nem ezt érdemlik önöktől, legitim, megválasztott képviselőktől sem. Ez skandalum, borzasztó. Kérem, ne hergeljék még a Magyar Köztársaságot azzal, amit a Magyar Köztársaság miniszterelnöke elismert, hogy hazugság és trükk, és azt mi itt elfogadjuk. Úgyhogy szeretném bejelenteni, hogy nem tudjuk támogatni a hazugságok és trükkök zárszámadási törvényjavaslatát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor képviselő urat illeti a szó.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Tisztelt Képviselő Úr! Nem szeretném, ha a költségvetési bizottság ilyen szintre süllyedne. Mert ha ilyen szintre süllyed, akkor nekem meg azt kell mondanom, hogy aki lopott holmit saját céljaira hasznosít, azt orgazdának, vagy tettestársnak hívják. Tetszik tudni? Egyébként, ha szakmai véleményük van, akkor legyenek szívesek tételesen felsorolni és bemutatni azokat a hiányosságait a költségvetésnek, amiről azt a véleményt fogalmazták meg, amit a képviselő úr itt felsorolt. Ha ez a bizottság továbbra is tartani akarja magát a korábbiakhoz, ahol szakmai véleményeket fogalmaznak meg, akkor legyen szíves, és ne mondjon ilyen véleményt, mert ilyeneket mi is tudunk mondani, aztán nem tudom, hogy hová jut a parlament, ha ilyen hangnemben és ilyen stílusban fogjuk a továbbiakban a tárgyalásokat lefolytatni.
Tehát azt kérem, hogy ha szakmai véleménye van, tessék szíves lenni elmondani azokat a tételeket a zárszámadásból, amire utalni tetszett. Ha pedig nem tetszik ilyet mondani, jobb, ha nem fogalmaz meg ilyen általánosító véleményeket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Megadom Babák képviselő úrnak a szót, csak szeretném kérni azt, hogy tényleg a költségvetésről beszéljünk, és ha lehet, mindkét fél hagyja ki a dologból a személyeskedést. Babák képviselő úr.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz). Elnök Úr! Megtámadtak. Nem a költségvetésről tárgyalunk, hanem a zárszámadásról beszélünk. Szeretném kérdezni, hogy akkor ki hazudik, mert azt mondja a miniszterelnök úr, az önök kormányának miniszterelnöke, hogy hazudott reggel, este, éjjel, és azt mondta, hogy a költségvetési gazdálkodás látszólagos egyensúlyát trükkökkel érte el, és nem hajlandó megosztani a trükköket. Bocsásson meg, ez nem az én véleményem, képviselő úr. Ez az önök miniszterelnökének a véleménye. Én csak azt mondtam el, hogy nyilvánosságra került a balatonőszödi hangszalag, az ottani jegyzőkönyv, hogy a kormány miniszterelnöke mit mondott. Ha ezt mondta, és nem vonta vissza, akkor engem címezzenek azzal, hogy én mondok ilyesmiket. Nem én mondtam, bocsánat. Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke mondta mindezt.
ELNÖK: Köszönöm. Nálam Kékesi Tibor jelentkezése van felírva. Kékesi urat illeti a szó.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Előterjesztő! Tisztelt Bizottság! Az előbbi hozzászólások hangulatától nem tudok teljesen elvonatkoztatni, de azt azért kérném, hogy ha lehet, ezt a hangütést legalább arra az időre halasszuk el, amíg a kamerák és a sajtó képviselői nem igénylik, hogy ez megtörténjen. Úgy tűnik, most nincs bejelentve, hogy ilyen igény van, bár lehet, hogy ettől függetlenül van ilyen igény. Úgyhogy azt sem vettem észre, hogy a napirenden szerepelne az őszödi beszéd, ezért én is azt proponálnám, hogy térjünk vissza azon keretek közé, amikor ki ilyen, ki olyan véleményt alkot a zárszámadásról, mert alapvetően mégis csak erről beszélünk.
Hogy szakmailag is ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, beszéljünk a zárszámadás hitelességéről, az abban foglalt adatok hitelességéről. Egyrészt itt ül a körünkben a Számvevőszék, meg lehet kérdezni, hogy vajon hiteles-e. De ha már valaki esetleg véletlenül nem olvasta el kellő részletességgel a zárszámadást, és nem olvasta el benne, hogy pontosan az egész költségvetés hány százaléka bizonyos csoportosításban, mondjuk a fejezeti kezelésű előirányzatoknak, vagy az intézmények költségvetéséből hány százaléka az, ahol megtagadta a Számvevőszék és milyen indokokkal, vagy korlátozta a jóváhagyó vélemény kiadását, akkor elég nehéz erről beszélni. De úgy látom, hogy azoknak a financial audit standard-eknek megfelelően az ÁSZ véleménye szerint hiteles a zárszámadási törvényjavaslatba foglalt adatok teljes köre. Mert azon hibaszázalékon belül mozog, ami megkérdőjelezné ezt.
A másik, hogy nemcsak hazai, hanem nemzetközi notifikációja is van ennek a zárszámadásnak, hiszen az Európai Uniónak valamennyi ország, így Magyarország is a költségvetési beszámoló számait le kell hogy adja, és nem is csak úgy, magától, hanem a jegybanknak ezt ellen kell jegyeznie, alá kell írnia. Bár arról mindig hallunk, hogy például a jegybank bizonyos tételekkel vitatkozik, de eddig minden notifikáció előtti dokumentumot a jegybank is aláírt, és minden ilyen dokumentumot az Európai Unió befogadott. Fel sem merült, hogy a magyar adatok között akár csak egy is valótlan, hamis, vagy tudj' isten, még milyen jelzők képzelhetők el. Nem úgy, mint ahogy hallunk más országok esetében ilyen tényeket, vagy kételyeket. Görögország és Portugália esetében például, ha képviselő úr szeretne ilyeneket hallani, megtudni, hogy mely országok azok, amelyek eltévedtek ezen a területen.
Visszazökkenve egy picit a normál a kerékvágásba. A zárszámadás kapcsán négy területtel szeretnék foglalkozni. Az egyik a gazdaság egésze, hiszen nem közömbös, hogy milyen gazdasági környezetben végezzük akár mi is tevékenységünket, tehát mik azok, amik hatnak a költségvetés folyamataira. A gazdaság növekedése 2005-ben 4,1 százalék GDP-arányos mértéket ért el. Itt azonban rögtön felmerül egy kérdés, amit majd én is szeretnék megfogalmazni, hogy hogyan állunk azzal a helyzettel, hogy az Európai Unió visszamenőlegesen felülvizsgálva valamennyi ország GDP-adatát, módosította ezeket a tényezőket. Így a magyar adatok is 0,4 és 1,6 százalékkal módosultak hat évre visszamenően. Ezekből mikor lesz majd egységes statisztika, mikor térünk rá ezekre a számokra, hiszen itt az egyik szegmens, ha jól emlékszem, a pénzügyi szektor bizonyos más tekintetű felmérése miatti többlet GDP-ről van szó, ami persze jó hatással van a költségvetésre is, de az egységes statisztika érdekében szeretném tudni, hogy ezeket mikor vesszük figyelembe, ha egyáltalán majd figyelembe vesszük. Nyilván itt a kérdés az összehasonlíthatóság.
Az export-importdinamika megmaradt, volumene alapján 10,8 az export bővülése, 6,5 százalék az import növekedése. A cserearány romlása miatt ez értékben ennél kevésbé mutat széles kört. Ha nem is érték egymást utol ezek az adatok, de biztató ez a tendencia, és nem romlik. A beruházások 6,6 százalékot értek el, ami azt jelenti, hogy továbbra is jelentős a tárgyi eszköz, állóeszköz tekintetében az a felhalmozás, ami létrejön az országban. Az infláció az előző évi egyszeri hatásokat követően 6,3 százalékról 3,6 százalékra csökkent. Emellett a reálkeresetek növekedése 6,3 százalékot ért el, tehát jelentős az életszínvonal növekedése 2005-ben. Később majd nyilván jelzem, hogy ezért nemcsak áldozatot kellett hozni a költségvetés keretei között.
A foglalkoztatáspolitika stagnáló helyzet, bizonyos értelemben romló képet mutat. Érdekes módon növekvő az aktivitás, aminek jelentős része a regisztrált munkanélküliek növekedéséből adódik, de nemcsak a munkanélküliségi ráta emelkedett, amely az év egészében 7,2 százalék volt, hanem a foglalkoztatottság maga is növekedett, bár csekély mértékben, 0,1 százalékkal, de majd 57 százalékos mértéket ért el. Ezzel tehát azt tudjuk elmondani, hogy a munkakeresés gondolata számos, korábban inaktív, munkát nem keresőben feltámadt, de érdemben nem változott a foglalkoztatottság mértéke, sőt, csekély mértékben emelkedett. Nem a foglalkoztatottak körét csökkentette a növekvő munkanélküliség mögött meghúzódó személyek száma.
A folyó fizetési mérleg 6,4 milliárd euróban alakult, ez a GDP arányában 7,3 százalék, jelentősen javult, a GDP 1,3 százalékát jelentő mértékben javult ez az egyenleg, ami az ország finanszírozhatósága szempontjából mértékadó adat. Ezen belül az áruforgalmi egyenleg is jelentős. Az 1,1 milliárd euró javulást mutat. Ez a tendencia nem állt meg. A működő tőke beáramlása szempontjából 5,4 milliárd euró mértéket ér el, és a nettó is 4,3 milliárdos. Ez az elmúlt időszak legmagasabb értéke akkor is, ha bizonyos időszak tekintetében összehasonlító adataink is vannak, és akkor is, ha a visszaforgatott jövedelmek növelik ezt a működőtőke-beáramlást, ugyanakkor persze rontják, hiszen párhuzamosan növelik a folyó fizetési mérleget. Tehát itt az ottani csökkenés és az itteni növekedés azt vetíti előre, hogy valódi FDI-beáramlás van, valódi növekedés, befektetői érdeklődés van Magyarország irányában permanensen.
Tehát azt tudjuk mondani, hogy a gazdaság nincs elrontva, jól működik. (Balla György: Dübörög. Ez a helyes kifejezés.) Tessék? Az egy másik kolléga kifejezése, én maradnék a saját minősítésem mellett. Ez tehát megteremti az esélyét annak, hogy a ma már közel sem ilyen jó költségvetési folyamatok rendbetétele esetén a gazdaság még további lehetőséget, még további teret nyerjen. A költségvetési szférában az elhangzott számok alapján 7 ezer milliárdos kiadási, közel 6 ezer milliárdos bevételi főösszeg mellett a hiány 548 milliárd forintban alakult a központi költségvetésben. Ez tehát önmagában jó tendenciának is nevezhető. Ugyanakkor a költségvetés egésze tekintetében 1067,6 milliárd pénzforgalmi hiány alakult ki, ami a GDP 4,9 százaléka. Ez kicsit rosszabb, mint az eredeti terv, kicsit jobb, mint a módosított költségvetés, ugyanakkor látnunk kell, hogy részben egyszeri tételekkel sikerült ezt ilyen szinten tartani, tehát a módosított terv alatti hiányszinten kihozni.
A hiánynál lényeges kérdés azonban, hogy mekkora a hiány összegéből az, amit fejlesztésre, beruházásra fordított a magyar állam, a költségvetés, és melyek azok, amelyek működési célra mentek el. E tekintetben azonban az biztató, hogy ennek egy része, vagy mondhatom, jelentős része mégis csak például az autópálya-építés elszámolásaként is megjelenő tételek voltak, hiszen autópálya-hiteleket volt hivatott kiváltani a BA privatizációjából, nem privatizációs, hanem a hosszú távú bérleti díjként befolyó összegek jelentős része. A nem pénzforgalmi, tehát az ESA 95 alapú elszámolásban a helyzet már nem ennyire fényes. Itt a korábbi tervektől eltérő mértékben a korrigált hiány 6,1, talán csak az összehasonlítás kedvéért, a korrekció nélküli hiány 7,6 százalékon alakult. Ez nem olyan szám, ami hosszú távon fenntartható mérték lenne.
Bizonyos veszélyek az előirányzat-maradványon és ennek növekedésén keresztül is megmutatkoznak. 551 milliárd a meglévő, de fel nem használt előirányzatok mértéke. A bevételek tekintetében 320 milliárd nagyságrendű bevételkiesés van, és ennek sajnos nagymértékben, 263 milliárdos mértékben az áfa kiesése az oka. 87,2 százalékos csak a teljesülés mértéke, tehát itt nyilvánvalóan az előző év áfamizériájára is visszautaló módon, de érzékelhetően azért tervezési hibákat is el kell ismerni. Viszont a kiadásoknál meglepő módon mind a fogyasztói árkiegészítések, mind a lakástámogatások, amelyek 41 ezer lakásszámot meghaladó mértékű növekedést idéztek elő, de a családtámogatás terén is kézben tarthatónak tűntek, kézben tarthatóvá váltak. Holott én a legtöbbször, amikor szólok, az ilyen felülről nyitott tételekkel szemben szoktam észrevételeket tenni, szeretném én is, ha általános tartalék formájában, ha nem is az önkormányzatoknál létrehozott költségvetési tartalék formájában, de az Országgyűlés költségvetésében volna egy olyan céltartalék, és nem volnának nagyon felülről nyitott tételek, és ennek a céltartaléknak a fedezetéből lehetne ezeket az esetleges többletigényeket, indokolt igényeket kielégíteni.
A költségvetés belső strukturális összetétele jelentősen ugyan nem, de tendenciájában változott. A működési funkciók 15,6-ról 14,9 százalékra csökkentek arányaiban, a gazdasági funkciók 13,4 százalékra nőttek, az adósságszolgálattal összefüggő funkció 8,7-ről 8,1 százalékra csökkent, a jóléti funkciók pedig a GDP arányában nőttek, a kiadási összegen belül számított összeg szerint csökkentek. Lényegében nagyjából ugyanabban a 61,5 százalékos mezőben alakultak, ahogyan a korábbi időszakban. Tehát itt látható, hogy azt a többlethiányt, amit akár az ESA-rendszerben, akár a hiány vállalásával vállaltunk, és nem konvergáltunk, hanem egy picit még mindig távolabb vagyunk az uniós követelményektől a hiány tekintetében, azt részben ezeknek a jóléti kiadásoknak a költségvetési kiadási oldalon történő megtartásának köszönhetjük.
Az Állami Számvevőszék elismeri, hogy a kiadási struktúra változott, azonban a nagy elosztó rendszerekben nem érzékeltem, nem is történt meg 2005-ben az a mértékű átalakítás, ami kívánatos lenne. Az adósságszolgálat most már 903 milliárdos kamatkiadások mellett lényegében ezen a szinten alakult, az adósságszolgálat 12 766 milliárd forintot tett ki, megint csak a korrekcióval 58,4 százalék. Itt a szöveg és a táblázatok közötti 0,2 százalékos adatprobléma van, de az 58,4-et tekintem hivatalos adatnak. A nyugdíjkorrekciókkal 62,4 százalékos, tehát meghaladja a 60 százalékot, bár a nyugdíjkorrekcióval bizonyos feltételek mellett 2005-ben mindenképpen lehet élni, 2006-ban már csak bizonyos feltételekkel lehetne élni. Ebből azonban látszódik, hogy milyen jelentős áldozatot vállalt Magyarország akkor, amikor kialakította a többpilléres nyugdíjrendszert, és látható, hogy még további reformra van szükség, hiszen néhány év múlva a demográfiai változások miatt a jelenlegi rendszer sem tartható fenn.
Szeretnék foglalkozni az európai uniós pénzek áramlásával. Itt néhány adatot említek csak meg. Ilyen a befizetések mindössze 187 milliárdos nagyságrendben alakultak a 210 milliárdos szükséglet mellett, ami részben az erős forintnak, a 248 forintnak, részben a szufficites uniós költségvetésnek köszönhetők. A szaldó, tavaly még vitatkoztunk rajta, hiszen a költségvetés nem pont ezt a képet mutatta, csak a költségvetési sorokat szemlélve, de 2005 tekintetében pozitív a szaldó, tehát 195,3 milliárdos a nagyságrendje. Tehát pozitív az egyenleg a költségvetésben is, azonban a költségvetésen kívüli tételek, az agrárpiaci 159 milliárd és a földalapú 148 milliárdos támogatással további 307 milliárdos uniós pénz jelenik meg, ami, azt hiszem, eldönti minden tekintetben azt a kérdést, hogy nemcsak egy ideológiai, politikai kérdés, hanem gazdasági szempontból is Magyarországnak egy rendkívül eredményes folyamata az uniós csatlakozás. Egyben javuló arányt mutat az uniós pénzek felhasználása is.
Egy apró megjegyzésem van az alapok tekintetében és ott is kiemelten az innovációs alappal szemben. Az ÁSZ felhívja a figyelmet, hogy ezt az alapot azzal a céllal hívtuk életre, hogy ismét legyen olyan jelentős pénzügyi forrása a gazdasági életben akár az alapkutatásnak, akár a közvetlenül felhasználható kutatásnak, ami ott hasznosul, ami technológiai megújulást eredményez. Én is szomorúan olvasom, hogy ennek 67 százaléka költségvetési intézmények által felhasznált összeg. Ezért azt gondolom, hogy ezen valamelyest módosítani kellene majd.
Összességében tehát úgy ítélem meg, hogy a költségvetés zárszámadásáról 2005-ben készült beszámoló hiteles adatokkal elfogadható képet mutat a gazdálkodásról, amely felhívja a figyelmet azoknak a reformoknak a szükségességére, amelyeket talán éppen ebben az évben sikerül elindítani. Köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Fazekas képviselő urat illeti a szó.
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársak! Érdeklődéssel hallgattam az előző hozzászólást, és tényleg csak elismeréssel adózhatok annak, hogy ilyen alaposan ismeri képviselőtársam az anyagot. Utalt is arra, hogy alaposan áttanulmányozta. Elképzelhető, hogy a balatonőszödi frakcióülésen kellett volna egy kicsit jobban figyelni. Mert ha jobban figyel és megérti azt, amit a saját miniszterelnöke mond, akkor ez a hozzászólás nem hangzott volna el. Itt úgy látszik, hogy nincs semmi probléma, úgy teszünk, mintha ez az anyag komolyan vehető lenne. Ne áltassuk magunkat! Ne játsszunk színjátékot akkor, amikor elhangzott az, ami ott elhangzott. Hamisítvány és hazugság, trükkök, hazugságok és semmittevés halmaza. Az önök miniszterelnöke mondta ezt, ezen keresztül kell tekinteni valamennyi számot és adatot. Itt egyébként nagyon jól elhangzott, nem is idézem mindazon szakértők véleményét, akik szerint szintén úgy kell tenni, mintha ez az anyag komolyan vehető lenne.
Kérem szépen, Gyurcsány Ferenc azt mondta, négy éven át nem csináltak semmit, hazudtak éjjel, reggel, és száz apró trükk kellett ahhoz, hogy azok a számok legalább a papíron úgy nézzenek ki, ahogy itt erről tárgyalunk, amiről beszélgetünk. Lehet, hogy Balatonőszödön is ugyanez volt a probléma, hogy magánkonzultációk zajlottak közben. Ott kellett volna figyelni, és ahelyett, hogy figyeltek volna annak idején, hónapoknak kellett eltelni addig, amíg kiderült az, ami kiderült. Amíg kiderült az, hogy ez az anyag nem vehető komolyan, tárgyalásra alkalmatlan, és szembesíteni kell a valósággal.
Én az ÁSZ-t nem irigylem. Az ÁSZ is hozott anyagból dolgozik. Abból, amit a miniszterelnök és a stábja hazudott. Úgy, ahogy azt elismerte. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Több jelentkezőt nem látok. Ezért most megadnám a szót az ÁSZ, illetve az előterjesztők képviselőinek a szót az általuk meghatározott sorrendben.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Talán egyszerűbb, ha én kezdem, és Bathó Ferenc úr kapcsolódik hozzám. Engedjenek meg annyit a képviselő urak, én mélyen hiszek az Országgyűlésben, az írásbeliségben és a közigazgatásban, és ebből adódóan a munkánk értelmetlenné válna, ha én ebben nem hinnék. A pénzügyminiszter úrral és a Pénzügyminisztérium vezető munkatársaival és az összes tárca államtitkáraival egyeztetve van ez az anyag, azokat a kritikai észrevételeket, amelyeket elmondtunk, és amelyek alapján a különböző következtetések levonhatók, ténytartalmukat tekintve, sőt, miniszter úrral és vezetőmunkatársaival beszéltem, következtetéseiket tekintve sem vitatta senki. Tehát azoknál a minisztériumoknál, ahol az elszámolásokat kifogásoltuk, nem fogadtuk el, végül is azokra az általunk tett viszontválaszokra nem érkeztek újabb észrevételek. Többszörösen kontrollálva voltak ezek az anyagok. Ma azon dolgoznak, hogy ezek a hibák ne ismétlődjenek meg.
Az elszámolások tekintetében, tehát a Budapest Airport pénzének felhasználása tekintetében is még egy külön egyeztetést folytattunk a Pénzügyminisztérium vezetésével. Nem tagadom, hogy azt az expozészöveget, amit el fogok a következő héten mondani önöknek, megküldtem a költségvetési bizottságnak és a Pénzügyminisztériumnak is. A tényeket illetően semmiféle vita nincs. Ebből adódóan azt a következtetést tudom levonni, mert nem akarom kikerülni a választ arra a kérdésre, amit Kovács Tibor képviselő úr feltett, hogy a múlt évi költségvetés, bár vannak bizonyos kedvező változások, és vannak bizonyos romlások az elszámolások tekintetében, amelyek, hangsúlyozom, nem a Pénzügyminisztérium erőfeszítéseivel vannak összefüggésben, hanem néhány tárca és fejezeti kezelésű előirányzatot kezelő szervezet tevékenységével. Azt is megkockáztatom, hogy miniszter úrral, államtitkár úrral, a szakállamtitkár úrral, a főcsoportfőnök úrral egyetértés volt, hogy ezeket az elszámolási hibákat az Állami Számvevőszék szóban is nyomatékkal fejtse ki minden lehetséges fórumon, mert az egész állami költségvetési gazdálkodás, az összes modernizációs törekvés hitelét veszti, ha az elszámolások szabálytalanok, vagy nem megfelelőek.
Ebben a tekintetben tehát nincs semmi meglepő abban, amit mondtunk. Hozzá kell tennem azt is, hogy ez összekapcsolódik azzal a kérdéssel, és lényegileg itt folytatódik, mert ugyanezt kérdezte Dancsó úr is más megközelítésben: a 2004. évi áfa, az évközi elhatárolások, a pénzügyi trükkök, amikről szó van. Látni kell azt, és nagyon örülök, hogy Kékesi képviselő úr szóba hozta, hogy van néhány olyan felülről nyitott, nagy ellátó rendszerhez kapcsolódó előirányzat, amelyet szakmapolitikai okokból, társadalmi helyzetből származó okokból és más okokból egyszerűen nem tudunk megfékezni. A költségvetés egyensúlyának tartása érdekében valamikor 2003 környékén az évközi elhatárolásokkal elindult egy folyamat, a 13. havi fizetés januárra átcsúsztatása, az áfa, az autópálya-elszámolások, a Gripen-történet, a PPP-kkel való mocorgás, amelyek a költségvetési elszámolásnak ezt a fajta pénzforgalmi egyensúlyát úgy-ahogy rendbe tudta tartani.
Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy ezek a tételek valóságos kiadásokat jelentenek. Ezek az eredményszemléletben előbb-utóbb visszatükröződtek, és ebből adódóan kialakult egy olyan helyzet, precízen el tudom mondani a számsort is, hogy az eredményszemléletben publikált hiány és a pénzforgalmi szemléletben produkált számok között jelentős eltérések kezdenek mutatkozni, több száz milliárdos nagyságrendű eltérések, 4-500 milliárd - mondja Bathó úr. Ezzel a folyamattal megítélésünk szerint nem lehet mást kezdeni, mint szólni, hogy ebben a megközelítésben nem működik a dolog. Nem tudom azt minősíteni, hogy az egészségbiztosításnál a pénzbeli ellátások nagyságrendje iszonyatos, nem tudom, hogy ez közismert-e, ha csak a közvetlen egészségügyi ráfordításokat nézzük, akkor nagyjából egyensúlyban van az alap. De ha hozzárakjuk a táppénzt és a rokkantnyugdíjat, ami lassan 40 százalékát, vagy talán a felét is kiteszi, elképesztő nagyságrendek jönnek ki, és azzal függnek össze, hogy Magyarországon van 800 ezer ember, aki igénybe veszi az összes létező szolgáltatást, és nem fizet társadalombiztosítási hozzájárulást, mert rokkantnyugdíjas. Ennek az országnak 10 százaléka rokkantnyugdíjas. Ez nem valóságos szám, ne haragudjanak. Ráadásul a megyék közti eltérések is olyan arányokat tükröznek, amelyeknek semmi közük a megye demográfiai és egészségügyi állapotához.
Ezt valahonnan meg kellett finanszírozni. A megfinanszírozásnak pedig azok a csatornái voltak, amelyeket áfaügyben kifogásolni kellett akkor, aminek persze az a következménye, hogy a következő évet 127 milliárddal terhelte meg, és fejre állította, ez vitathatatlan tény, a gazdálkodás folyamatát. Itt is nagy vita volt erről. A 13. havi nyugdíjról is volt vita, az autópályáról is volt, a PPP-ről is. Ráadásul az az őrület, a gazdasági bizottság ülésén mondtam, hogy valóságosan a börtönépítésen és a kollégiumépítésen kívül egyetlen olyan program nem volt, ami valóságos PPP-vé vált volna. Tartalmi okokból az összeset vissza kellett vinni az állami költségvetésbe, mert az Európai Unió azt mondta, hogy az, ami tartalmilag kifejezi, hitelfelvétel, tessék ennek megfelelően ezt a problémakört kezelni.
Ezek a dolgok borzasztó terhet raktak az ügyre, és technikailag ezt lehet trükknek nevezni, bármely vállalatnál a bevételek és kiadások, az évközi elhatárolások játékával ezeket ismerik, ezek belerázódtak a költségvetésbe. Hozzá kell tenni, hogy minden évben ezeket a tételeket a költségvetési zárszámadáskor jeleztük. Tehát nem volt, ha úgy tetszik, ismeretlen az, hogy ez itt van. Azt gondoltuk, hogy ez összhatásában nem fog olyan helyzetet teremteni, amikor ez így működik. A pénzforgalmi elszámolás és a másik elszámolás közötti különbségnél az van, hogy nem jelennek meg a magyar állam követelései és kötelezettségei a pénzforgalmi elszámolásban. Ebből adódóan ezt a 400 milliárd forintot teljesen szabályosan, fel tudjuk sorolni Bathó úrral, hogy milyen tételekre fordították. Ugyanakkor ez a pénz bevételként is benn maradt az államháztartásban. Ebből adódott ez a helyzet, hogy a hiánymérték csökkent. Az egy más kérdés, hogy más összefüggésben, egy másik elszámolási technikával ez kiadási tételként elszámolható, és más értéket hoz. Ezt önök is tudják, a költségvetésből levezethető.
Nem vagyok abban illetékes, hogy a helyzet politikai összefüggéseit tudjam elemezni. Az Állami Számvevőszék ebben nem tud állást foglalni, és nincs is itt az ideje, hogy erről beszéljek. Ezek tények, és a költségvetésben ezek a folyamatok elég jól tükröződnek. Nagyon komolyan veszem a Pénzügyminisztérium munkáját, nagyra becsülöm, azt is tudom, hogy ezeket az elhatárolásbeli, áfával kapcsolatos lépéseket és másokat olyan technikai tételként kezelték, amiben reménykedtek, hogy a következő év folyamati ezeket az ügyeket segíteni fogják. Nincs jogom és nincs módom e fölött pálcát törni, ez a gyakorlat azonban láthatóan nem tartható fenn tovább. Egy dologból szeretnénk kitörni, hogy egy olyan egységes rendszert hozzunk be, ami a két elszámolási rendszer között, mert szamárság volna vagy egyiket, vagy másikat fenntartani, ami az önök számára sokkal plasztikusabban mutatja, hogy mi a kettő közötti híd, és milyen kapcsolatrendszerek vannak. Mert a világ országainak döntő többsége pénzforgalmi szemléletben számol el, mert ez sokkal könnyebb, ugyanakkor az európai összehasonlítás érdekében muszáj eredményszemléletű elszámolásokat csinálni, mert másra nincs lehetőség. Ezzel a kettősséggel kell élnünk, borzasztó sok félreértés volt belőle, és nagyon nagy elcsúszások vannak a számok között.
Az áfa kérdéséről azt hiszem, már beszéltem. Még egy ügy volt, ami az ÖKOTÁM történethez tartozik. Ez a történet is, elnézést, én nem akarok a bizottság előtt hosszasabban beszélni, de ez is arról szól tartalmilag, hogy az önkormányzatoknak nincs fejlesztésre pénzük. És ha jön valaki, aki erre valamilyen trükkös megoldást ad, akkor ez a szervezet könnyen kapható erre. Melyik lakossági csoport nem veszi szívesen, hogy ezer forintot befizet, és 17 ezret kap vissza, és ingyen lesz csatornája? Ez végighúzódik. Természetesen meg kell tennünk a büntető feljelentéseket, egy részét már megtettük, más részét pedig napokon belül megtesszük, mert jó néhány esetben látható a tudatos gazdasági előnyszerzési törekvés, ami büntetőjogi tétel, még akkor is, ha az összes beszorítottsági feltétel jó szándékát, emberségét annak a mikroközösségnek, amely ezt a lépést megteszi, feltételezi. Tehát a válaszom erre az, hogy igen. Ezeken a pénzeken a pénzintézetek természetesen jelentős pénzt kerestek. Ez az állami költségvetés vonatkozásában nem lehet tétel, mert megint nem tudjuk ebben a szemléletben, ami az elszámolás szemlélete, ezt kezelni. De ki lehet mutatni, hogy ennek mi volt az össz hatásmechanizmusa.
A másik oldalon azonban kétségtelenül sokkal nagyobb ráfordítással, mint ami szükséges, ezt Lóránt Zoltán már becsületesen kimutatta a múlt évben, érték teremtődött. Hogy ez többe került, ez a sajátos elszámolási rendszerek része. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Főcsoportfőnök úr.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Három témára szeretnék csak reagálni, kettő kérdés formájában hangzott el, egy pedig felszólítás formájában érkezett. Dancsó képviselő úr kérdésével kapcsolatban 100 százalékig egyetértek az ÁSZ elnökének véleményével, aki a 2004-es áfavizsgálat ügyében elég egyértelműen fogalmazott. Kékesi Tibor képviselő úrnak azt szeretném mondani, hogy a GDP-elszámolásokkal kapcsolatos változásokat visszamenőlegesen 2002-ig végig fogjuk vezetni az adatainkon, és a 2007-2010-es költségvetési kitekintések, már az új, az EU által is jónak minősített, a KSH által elindított metodikai változtatások alapján fogjuk a GDP-t számolni. Ez nem egyszerű ügy egyébként, mert megváltoznak a viszonyítási alapok, megváltoznak a folyó áras GDP-számítások, és a deflátorok is nagymértékben változnak. Ahogy mondták, ez egy hosszadalmasabb munka lesz, de a magyar gazdaság számára, ma úgy látszik az adatokból, hogy ezek a GDP-k nőnek, tehát nagyobbak lesznek a folyó áras GDP-k. Ez nekünk kedvező, hiszen az összehasonlításban a hányadosok, a nevező növekedni fog, tehát az értéke kvázi relatíve a matematika szabályai szerint javulnak.
Keller képviselő úrnak pedig megígérem, és én magam azon leszek, amit már az elmúlt 3-4 évben, az itt jelen lévők megerősíthetik, kormányzati részről nem fogunk semmilyen olyan módosító indítványt támogatni, amely az ÁSZ megállapításaival szemben valamilyen kedvezményt adna, valamilyen önkormányzatnak el akarna engedni. Erre ígéretet teszek, ezt tavaly és tavalyelőtt sikerült teljesítenem. Az idei év még előttünk van, de bízom benne, hogy ezt az idén is meg tudjuk valósítani. Tehát arra ígéretet teszek, hogy a kormány, a pénzügyminiszter nem fog benyújtani olyan javaslatot, amely ellene menne az Állami Számvevőszék önkormányzatokra vonatkozó megállapításainak. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Babák képviselő úr.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót és a szólási lehetőséget. Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Bathó Ferenc Főcsoportfőnök Úr! Nem önökkel vitatkozunk. Szeretném deklarálni, hogy nem önökkel vitatkozunk. Az önök megállapításai, sőt, a főcsoportfőnök úr is olyan elszámolási törvényjavaslatot hozott be, amely számok rendelkezésre álltak. Mi a politikai összefüggésekről beszéltünk, arról, hogy a kormányzás e tekintetben milyen hibákat követett el, és hogyan manipulálta a költségvetést. Ez nem az önök asztala. Úgy gondoltam, hogy ezt el kell mondanom, mert tényekkel nem illik vitatkozni. Azok a figyelemfelhívások, amelyekkel évek óta találkozunk a Számvevőszék részéről a parlament tekintetében, sajnos süket fülekre találtak, és ennek olyan következményei vannak, hogy zavaros állapotok keletkeztek a pénzügyekben, sőt, túlköltekezés. Ezeket a dolgokat jó lenne, ha a kormány és a kormánypártok képviselői komolyan vennék, és a kormányukat arra ösztökélnék, hogy javítsák ki.
Tudom, hogy a Pénzügyminisztériumban mindig tisztességes munka folyik, főcsoportfőnök úr. Azért szeretném még egyszer felhívni a figyelmüket, tisztelt kormánypárti képviselő hölgyek és urak, ugyanis a balatonőszödi megjegyzéseket a gazdálkodásról, amit nem az ellenzékiek mondtak, (Felzúdulás a kormánypárti képviselők között.) kérem, befejezem, 2005-ös pénzügyi gazdálkodásról volt ott szó, a miniszterelnök úr elismerte, hogy hazudtak és trükköztek. Önök pedig az újságok címlapjai szerint is kiálltak a miniszterelnök úr mellett. Akkor miről beszélnek? Ha kiálltak mellette? Igazolják azt, amiről ott szó volt. Akkor kérem, számoljanak el a lelkiismeretükkel. Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam. Köszönöm, elnök úr az önök segítségét.
Döntés az előterjesztések általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Érdemi, szakmai politikai vitákra, azt hiszem, mindig is keretet adott a költségvetési bizottság ülése. Úgy gondolom, hogy azon az úton kell menni, hogy érdemi szakmai politikai vita folyjék. Megköszönöm az előterjesztő képviselőinek a vitában való részvételt, és mivel az utolsó megjegyzésre nem kívánnak reagálni, legalábbis jelzést nem láttam, ezért a határozathozatal következik.
Az első napirendi pont a) és b) pontjáról együtt döntünk. Aki támogatja általános vitára első helyen kijelölt bizottságként az előterjesztéseket, kérem, jelezze! (Szavazás.) Ez tizenöt. Aki nem? Kilenc. Tartózkodás? Nem volt ilyen. Többségi és kisebbségi előadót kell állítanunk. A többségi előadó Kékesi Tibor, a kisebbségi előadó Domokos László, illetve dr. Dancsó József, megosztva. Aki nem ért egyet, kérem, jelezze! (Szavazás.) Nem volt ilyen, a bizottság egyhangúlag támogatta az előadók személyét. Ezzel a napirendi pont tárgyalását lezárom. Még egyszer megköszönöm az előterjesztőknek, az Állami Számvevőszéknek, a Pénzügyminisztériumnak a munkában való részvételt. (Rövid szünet.)
Áttérünk második napirendi pontunk tárgyalására, az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatra, a bizottsági önálló indítvány kezdeményezésére. Az ORTT költségvetését meghatározó albizottság délelőtt megtartotta ülését. Először megkérem az albizottság elnökét, Keller László urat, hogy a bizottság javaslatát ismertesse.
Keller László szóbeli kiegészítése
KELLER LÁSZLÓ (MSZP), előterjesztő: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szeretnék nagyon rövid lenni, mert a költségvetés végrehajtásáról egy nagyon részletes javaslatot kaptak a tisztelt bizottsági tagok. Az albizottsági ülésen az a döntés született, hogy az albizottság az ORTT által elkészített és egészen minimális, nem lényeges pontokon az Országgyűlés Hivatal által korrigált javaslatot fogadja el a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság, és törvényjavaslat formájában ez kerüljön a parlament elé. Az albizottsági vita tartalmától most szeretném megkímélni a tisztelt bizottságot, ha kérdés merül fel, akkor természetesen nagyon szívesen adok tájékoztatást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Annyit még, hogy a bizottság 3:2 arányban tartotta alkalmasnak benyújtásra. Tárgyalási metodikának javaslom azt, hogy a bizottság először a kérdéseit, véleményeit fogalmazza meg, utána adjuk meg a lehetőséget az ORTT jelen lévő képviselőinek a válaszadásra, majd utána döntsön a bizottság a benyújtásról.
Kérdezem, van-e kérdés, észrevétel. Lengyel Zoltán képviselő úr.
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Valójában a véleményem egyben kérdés is: tovább folytatható-e az a gyakorlat, hogy egy kétharmados törvényt feles költségvetéssel rendre sikerül felülírni, és felhatalmazást kap az ORTT arra, hogy a Műsorszolgáltatási Alapból saját működésére pénzt szivattyúzzon ki. Ez csak 2005-ben 158 millió forint volt, ha jók az információim, illetve a Műsorszolgáltatási Alapon belül a kiadások között további átcsoportosításokat végezzen.
Van egy érdekes jelenség is. 2002. december 17-én két országos kereskedelmi rádió koncessziós díját egyhatodára csökkentette az ORTT anélkül, hogy a felügyeletet, a törvényalkotókat, a kormányt erről tájékoztatta volna, és a kieső bevételekre javaslattétel nem történt. Ez 2005-ben úgy néz ki, hogy 2,2 milliárd forint helyett 400 millió forint van a Műsorszolgáltatási Alap bevételi oldalán ezen a címen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Babák képviselő úr.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni, hogy a Műsorszolgáltatási Alapon belül a kiadások közötti átcsoportosításokat hogyan gondolják. Hiszen ezt a médiatörvény nem teszi lehetővé, hogy maga az ORTT átcsoportosítson. Hogyan értékelik ezt önök? Mert véleményem szerint ezek pántlikázott összegek.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nem látok ilyen jelzést. Akkor megadnám az ORTT képviselőinek a szót válaszadásra.
DR. WÉBER JÁNOS (ORTT): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A két kérdés gyakorlatilag egy, amely a körül forog, hogy a törvény különböző rendelkezései, amelyekkel a Műsorszolgáltatási Alap, vagy az ORTT összbevételeinek egyes tételeit megpántlikázza, célhoz köti, a 100 százalék helyett ennél magasabb arányban kötöttek. Tehát az az ellentmondás, ami a törvény szövegében van, adott bevételek nélkül nem teszi semmilyen módon, hogy a költségvetési elosztás valamennyi részletszabálya teljesüljön. Addig, ameddig a kereskedelmi rádiók azt az összeget fizették, amelyet az eredeti koncessziós szerződés tartalmazott, a törvény túlelosztása nem vált nyilvánvalóvá, mert egy olyan szabad keretnél olyan nagy bevétel képződött, amely ezt feszültség nélkül teljesíthetővé tette. A két kereskedelmi rádió koncessziós szerződésének módosítását az Országos Rádió és Televízió Testület 2001-ben, az akkori összetételében, akkori vezetésével, nagy konszenzussal fogadta el, az akkori körülményeket figyelembe véve. Azóta a testület személyi összetétele is megváltozott, a vezetése kétszer megváltozott, és a jelenlegi összetételű ORTT ehhez kénytelen igazodni.
Személy szerint kényszerhelyzetnek ítélem meg azt a 2000-2001-es helyzetet, amiben az akkori ORTT azt a döntést hozta, a racionalitását utólag lehet vitatni. Számunkra 2005-ben adottság volt ez a bevétel. Az átcsoportosítás minden évben akként fog megtörténni, mint hamarosan jelentkezünk a tisztelt bizottságnál mint a jövő évi költségvetésünk előadójánál, feltesszük azt a kérdést, hogy ilyen törvényi keretek között milyen elosztás lehetséges, és a törvény melyik részletszabálya sérüljön ahhoz képest, amit a keretek lehetővé tesznek. Eddig 2000-től az a technikai megoldás volt, ciklusoktól függetlenül, vagy egyfajta kontinuitásban, hogy a költségvetésünkről szóló törvény felhatalmazást ad, és ennek a felhatalmazásnak az alapján a végrehajtásról szóló törvényben vétetik tudomásul ez a kényszerhelyzet.
Ennek feloldása csak részben látszik realitásnak piaci oldalról, tehát a műsorszolgáltatók számának növelése és az abból származó bevételek növelése útján. Úgy tűnik, hogy a telített piac újabb szereplők belépésével nagyságrendben nem növeli a bevételeket, hanem már a torta egymás közötti elosztása folyik, más szereplők rovására tudnak új szereplők bevételekhez jutni. Összességében ez a koncessziós bevétel, amellyel az ORTT gazdálkodhat, illetve amelyet a törvény eloszt, Európában egyedülállóan magas. Tehát nem nagyon van rá példa más országokban.
A másik érdemi kérdés: az úgynevezett előfizetői díjak inflációkövetése, illetve az inflációtól való elmaradása, illetve a költségvetés általi átvállalása jelent olyan pénzügyi helyzetet, amely nemcsak jogi aggályokat vet fel, amivel előbb-utóbb kezdeni kell valamit, hanem az általános finanszírozás olyan korlátját jelenti, amely meghatározó mind a közszolgálati műsorszolgáltatók finanszírozása, vagy egy-egy műsorszolgáltató finanszírozása, illetve a médiahatóság és környezetének finanszírozása szempontjából. Annak realitását nemcsak ebben az évben, hanem évek óta az ORTT sem látta, hogy a költségvetés nagyobb terheket vállaljon az előfizetői díjak átvállalása tekintetében. Ehhez valamilyen más megoldást kellene találni. Vagy a közszolgálati kívánalmakat, terheket lehet csökkenteni, vagy valamilyen módon pótlólagos forrásokat lakossági teherként a közszolgálati finanszírozásba bevonni. Ez azonban az ORTT számára csak annyi feladatot jelent, hogy adott törvényi technikákat, illetve számokat bocsásson a törvényhozás rendelkezésére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Babák képviselő úr.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Továbbra is az a kérdésem és dilemmám, hogy ez az átcsoportosítás, amikor kötött, pántlikázott pénzekből csoportosítanak át a műsorszolgáltatók működésére, lehet szokványos, de nem így kellene elrendezni. A felügyelőbizottság, amely fontos felügyelő szervezet többször kérte az ORTT vezetésétől, hogy ne tegye. Nem hajtották végre. Innentől kezdve a felügyelőbizottság felesleges szervez4et, önök fittyet hánynak rá. Azonkívül a parlamentnek tartoznak elszámolással. Önök egyhatodára csökkentették a koncessziós díjat. Úgy tapasztalom, hogy önjáróak, fittyet hánynak minden szabályra, sem a kormányt, sem a parlamentet nem tájékoztatták arról, hogy emiatt kieső bevételük lesz.
Én megértem a piaci helyzetet, de úgy gondolom, hogy önök nem voltak feljogosítva erre a döntésre, hogy egyhatodára csökkentsék a koncessziós díjat. Azt is elismerem, lehet, hogy magas, de önök túllépték a hatáskörüket. Nem veszik tudomásul a felügyelőbizottság figyelmeztetését, kérését, döntését, és anélkül, hogy bevonnák a Magyar Köztársaság parlamentjét, önjáró módon csökkentik egyhatodára a bevételeket. Erről nem tájékoztatnak senkit sem, hanem önök ezt eldöntik. Ha a vezetésem alatt működne ez a cég, mint ahogy van is ilyen egy önkormányzatnál, akkor, azt hiszem, a vezetőket meneszteném. Nem tudom, hogy önöknek mi erről a véleményük, de azért ennyire nem önállóak. Megsértették a Magyar Köztársaság parlamentjét, és nem hajtották végre az önök fölé helyezett felügyelőbizottság döntését sem. Azt hiszem, ez illegitimmé teszi önöket.
Ez így nem járható út, hölgyek, urak, úgy gondolom, nem korrekt és nem tisztességes a dolog. Attól függetlenül, hogy vannak szakmai érvek mellette, de az elintézés módja törvénysértő. Hogyan tudnak ezzel elszámolni? Hogy gondolják önök, mondom, megértve az érveiket? Azt is elfogadom, hogy a pántlikázott pénzek nem igazán jól lettek pántlikázva, kellenek a működéshez. de ezt el kellene rendezni.
Kormánypárti képviselőtársaim felé pedig az a kérdésem, hogy ha valami kétharmados, akkor hogyan adhatnak feles törvénnyel felhatalmazást az átcsoportosításra. Ha a Magyar Köztársaság parlamentje és a kormánypártok sem tisztelik a törvényt, akkor ez nem jogállam? Megtehetnek bármit? A felügyelőbizottságban teszik a dolgukat. Nem tájékoztatják a parlamentet, teszik a dolgukat, és a kormánypártiak asszisztálnak ahhoz, hogy feles törvénnyel felülírják a kétharmados törvényt. Na, szóval, úgy gondolom, ez anarchia. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Nem szoktam elnöki hozzászólással visszaélni, de emlékeztetnem kell Babák képviselőtársamat, hogy egy 2000-ben kialakult gyakorlatra nem sikerült jobb folytatást találni az elmúlt időszakban sem annak az albizottságnak, amelynek elnöke voltam, és amelynek Babák képviselő úr tagja volt. Úgy gondolom, hogy az elmúlt négy évben nem sikerült megtalálni azt a kétharmados formulát, amivel a médiatörvényt módosítani lehetne, hogy ezt az anomáliát ki lehessen szűrni. Lehet, hogy rosszul, de átvettük azt a 2000-től, a megelőző kormány által követett gyakorlatot, amely eddig biztosította az ORTT számára a működési feltételeket. Tehát úgy gondolom, a megoldás módja, ha a médiatörvényt módosítani tudjuk. Ehhez azonban a mindenkori parlament kétharmadának szavazatára van szükség.
Keller képviselő urat illeti a szó.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök úr jelentős részét elmondta annak, amit szerettem volna. De kiegészítésként hozzátenném, mert úgy látom, hogy nem nálunk van anarchia, hanem Babák képviselő úr fejében, és megpróbáljuk ezt tisztítani (Babák Mihály: Köszönöm, nem kérek belőle!), az ORTT zárszámadásáról beszélünk. Azt az ORTT nem kell hogy mérlegelje, hogy egy Magyar Közlönyben megjelent törvény kétharmaddal, 50 százalékkal, vagy 25 százalékkal lett elfogadva. Amit a törvény számukra mond, azt végrehajtják. Az átcsoportosítást törvény határozza meg. Most persze lehet vitatkozni, vitatkoztunk évekkel ezelőtt is arról, hogy ezt most elfogadhatjuk 50+1-gyel, vagy kétharmaddal, de ettől még a Magyar Közlönyben megjelent törvény számukra törvény. Tehát itt ezt a vitát le kellene zárni, azt hittem, hogy ezt már tavaly megértette képviselő úr, de lassan érik a történet.
A másik a 2002-es koncessziós díj csökkentése. Amikor ez bekövetkezett, akkor kellett volna határozott lépéseket tenni az akkori összetételű Országgyűlésnek. Ez akkor nem történt meg. Ha a jogállami kereteket betartjuk, bár egyre inkább úgy látom, hogy ez a Fidesznek nehézséget okoz, de tételezzük fel azt, hogy elfogadják, hogy ezt be kellene tartani, nagyon világos válasz érkezett az ORTT részéről arra vonatkozóan, hogy nem volt szerencsés, de akik akkor döntési helyzetben voltak, az akkori többségű Országgyűlés által megválasztott testületi tagok, meghozták ezt a döntést. Nyilvánvaló, hogy ez nem szerencsés az ORTT költségvetése szempontjából, de a 2005-ös zárszámadást ez a döntés, már ne haragudjon, képviselő úr, egyáltalán nem befolyásolja. Egy érvényes álláspontot tükröz vissza az a 2005-ös költségvetés, ami nem a 2005-ös döntés eredménye.
Ilyen szempontból azt szeretném kérni, hogy az albizottságban képviselt álláspontjukat vizsgálják felül, mert ez egyszerűen nem minősül másnak, mint megalapozatlan, értelmetlen kötözködésnek, mert világosan kimutatható, hogy maga a zárszámadás ilyen szempontból teljes mértékben elfogadható a Fidesz számára is. Mert amibe belekötöttek, nem 2005-höz és nem az ORTT-hez kapcsolódik. Az pedig, hogy most a zárszámadást a jelenlegi parlamenti többségen próbálják ismét számon kérni, értelmetlen. Szerintem a zárszámadásról kell dönteni, és ilyen szempontból azt javaslom mint az albizottság elnöke, hogy a benyújtott javaslatot vigyük tovább a parlamenthez, és akkor kerüljön sor az ORTT zárszámadásának elfogadására. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Babák képviselő urat illeti a szó.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, mélyen tisztelt elnök úr. Megértem az ORTT nehéz helyzetét az átcsoportosítás ügyében, mert valamiféle gyakorlat kialakult. Emlékszem, hogy 2000 tájékán Keller képviselő urat úgy kellett fellocsolni, mert olyan hiszteroid magatartással viselkedett e tekintetben, hogy az csuda. Mi ehhez képeset teljesen normálisan viselkedünk, csak szóvá tesszük, hogy ha valami egyszer szabálytalan volt, és én is egyetértettem akkor önnel, csak nem olyan hiszteroid módon, azt helyre kellene tenni. Az önök kormányzásával elmúlt négy év, és nem tették helyre. Keller képviselő úr itt olyan cirkuszokat csinált, hogy az nem igaz, ilyen esetekben. Hasonlóan a zárszámadási kérdéseknél majdnem csapkodta magát a plafonhoz és székhez annak idején. Ennyit az átcsoportosításról, volt négy évük.
Ami egyszer rossz volt, legyen az bármelyik kormány alatt, mert mondom, egyetértettem azzal, hogy helytelen, Keller képviselő úr, mert szakmai kérdésekben egyet szoktunk érteni, igaz(?); ön viszont eltűrte, hogy négy évig ez a kérdés ne kerüljön asztalra, és ne hozza ilyen ostoba helyzetbe. Mondom, megértve, hogy a pántlikázott pénzek nem igazán jól vannak pántlikázva, de ez ellen kellene tenni. Önök semmit nem tettek négy év alatt azért, hogy ebben a szituációban az ORTT számára is megnyugtató feltételeket teremtsenek. 2002 - koncessziós díj. Úgy gondolom, kedves Keller képviselő úr, hogy hasonló esetben, ha netalán tán nem felelt meg, ön olyan cirkuszokat csinált, emlékszem rá, Szekeres elnök úr mellett, hogy itt vizet kellett hozni, meg néha vigasztalni kellett. Most sem úgy viselkedünk, mint ön 4-5-6 évvel ezelőtt, bocsásson meg.
Ha polgármester lesz, és az ön feje fölött döntenek azok, akik nem dönthetnek, akkor hogyan fogja elviselni? A szabály rossz, akkor be kellett volna terjeszteni a parlament elé a kétharmados javaslatot. Mert amíg nem terjesztették be, addig ne mondják, hogy nem szavazták volna meg. Önök nem terjesztették be, elnök úr, ilyen javaslat nem volt a parlament asztalán. Nem volt. Úgy gondolom, méltatlan az állapot, egyszer az ORTT oldaláról, mert ők nem tartják, és nem tartották be a szabályokat, és most ez nehéz helyzetet idéz elő. Annak is van szakmai érve, hogy 2002 előtt miért döntöttek így, de akkor sem volt rá jogosítványuk. Ami rossz, az rossz, bármelyik kormány alatt hozzák meg a döntést, kedves Keller képviselő úr, szakmai kérdésekben csak így lehet állást foglalni, akkor azon változtatni kell. Nem történt meg a változás. És senki nem lett számon kérve, hogy miért engedtek a koncessziós díjból a parlament feje fölött, a kormány tudta nélkül, amit nem tehetett meg az ORTT. Érveik voltak arra, de nem engedte meg senki, és a törvény nem tette lehetővé. Magyarul törvénysértés. Így igaz? És még mindig ülünk ezen a problémán.
Úgyhogy nem tudom elfogadni az önök válaszát e tekintetben. Nyilván itt zárszámadásról van szó, de ha egyszer sem próbálunk ebben rendet tenni, akkor nem lesz rend. Önök szeretik a rendetlenséget, én pedig a rendet. Köszönöm.
ELNÖK: Nem kívánom felidézni az elmúlt évek költségvetéseit, ahol az ORTT-vel egyeztetett módon a költségvetésben a médiatörvényhez adtunk be módosító indítványokat, amelyek kétharmados többséggel való megszavazása lehetővé tette volna, hogy ezt az átcsoportosítási problémát megoldjuk. Amennyiben képviselőtársaim fellapozzák majd ezeket a döntéseket, akkor láthatják, hogy nem kívánom meghazudtolni Babák képviselő urat, de akkor mindenki eldöntheti, hogy kinek van igaza ebben a kérdésben, ki állít igazat, amikor azt mondja, hogy történt, vagy nem történt erre kísérlet. Nem történt meg a megszavazása ezeknek kétharmaddal.
Úgy gondolom, ami ebben a vitában elhangozhatott a jegyzőkönyv számára, már elhangzott, talán nincs tovább értelme ezt a vitát mélyíteni. Amennyiben nincs több jelentkező, az ORTT képviselőjének adom meg a szót.
DR. WÉBER JÁNOS (ORTT): Nyilvánvalóan csak a köteles tisztelet talaján szabad szólni, de egy-két tévedést mindenképpen tisztázni kell. Az ORTT 2001-ben, akkori összetételében jogszerű döntést hozott a koncessziós díjak csökkentése, a műsorszolgáltatási szerződések módosítása tárgyában. Ma ennek a racionalitását lehet vitatni, vagy nem vitatni, de hatáskörében eljárva hozott döntést. A köztársaság kormányának a médiatörvény nem ad lehetőség beleszólásra, a parlamentet pedig, mind a költségvetési bizottságot, mind a kulturális bizottságot az Országos Rádió és Televízió Testület akkori elnöke menet közben azonnal tájékoztatta, hogy milyen kihatásai lesznek.
Az igazi problémát a jövő évi költségvetésnél lehet megoldani, ha a 2000 óta kialakult gyakorlatot a tisztelt bizottság, illetve a parlament nem tudja folytatni, vagy nem akarja folytatni. Mi végrehajtói vagyunk annak a törvénynek, amelyet a parlament megszavaz. Ha technikailag más megoldás is lehetséges, akkor az ORTT azt a törvényt fogja végrehajtani. Az a nagyon-nagyon halkan mondott véleményem, hogy az ORTT költségvetéséről szóló feles törvény nincs ellentétben egyébként, technikailag nem tud ellentétben lenni a '96. évi I. törvénnyel. Ennek alkotmányossági próbáját meg lehet kísérelni, de nincs justizmord, és nincs jogon kívüli állapot 2000 óta sem.
ELNÖK: Köszönöm. Babák képviselő úr.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Csak egy kérdést szeretnék feltenni. Azt tetszett mondani, hogy 2001-ben született az ORTT döntése. Tudomásom szerint 2002. december 17-én döntöttek a koncessziós díj csökkentését illetően. Ezt azért tisztázzuk, megkérem a tanácsnokunkat, hogy nézzen utána. Ön pedig 2001-et emleget. (Dr. Wéber János: Ott voltam.) Azért mondom, én erről tudok, ha netán tévedtem, én kérek bocsánatot.
ELNÖK: Amennyiben Babák képviselő urat kielégíti a megoldás, akkor megkérjük az ORTT képviselőit, hogy a döntés valódi időpontjáról a bizottságot tájékoztassák, a bizottság munkatársai pedig a bizottság minden tagjának küldjék el ezt a tájékoztatást. (Babák Mihály: Köszönöm, elnök úr, így jó lesz.) Köszönöm.
Döntés az ORTT zárszámadásának bizottsági önálló indítványként való benyújtásáról
Több jelentkezést nem látok, a döntésre kerül sor a bizottsági önálló indítvány benyújtásának kezdeményezéséről. Aki támogatja, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot a bizottság önálló indítványként benyújtsa a parlamentnek, kérem, jelezze! (Szavazás.) Ez tizenöt. Aki nem? Aki tartózkodik? Kilenc. A bizottság tehát benyújtja.
A gyakorlatnak megfelelően felkérjük az albizottság elnökét, Keller Lászlót, hogy a bizottsági álláspontot képviselje. Javaslatot teszek arra, hogy a javaslatnak ne egy, hanem két előterjesztője legyen. A többségi véleményt Keller László, a kisebbségi véleményt Lengyel László ismertesse. Ki az, aki nem ért ezzel egyet? (Szavazás.) Nincs ilyen. Tehát a bizottság elfogadta az előterjesztőket. Megköszönöm az ORTT munkatársainak a munkában való részvételt és a türelmüket, a napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk a 3. napirendi pont tárgyalására, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi törvénynek a vállalkozói körbetartozások mérséklésre céljából történő módosításáról benyújtott, T/842. számú törvényjavaslat általános vitájára, első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit, kérem, mielőtt megteszik szóbeli kiegészítésüket, a jegyzőkönyv számára nevüket és beosztásukat legyenek szívesek közölni. Köszönöm. Önöket illeti a szó.
Dr. Bozzay Erika szóbeli kiegészítése
DR. BOZZAY ERIKA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Bozzay Erika vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese, kollégám pedig Péterfalvi Tamás tanácsos. Nagyon röviden szeretnék néhány kiegészítést fűzni a törvényjavaslathoz. Ahogy ez a címéből is kiderül, a törvénymódosítás elsődleges célja a körbetartozások problémájának kezeléséhez való hozzájárulás. Amint látható, ez egy kis terjedelmű módosítás. Rögtön szeretném előrebocsátani azt, hogy természetesen nem ezt tekinteti a kormány az egyetlen és egyedüli eszköznek a körbetartozások problémakörének kezelésére, ez csak egy szelete ennek az intézkedéscsomagnak, és értelemszerűen azokat a körbetartozással kapcsolatos problémákat próbálja valamilyen módon kezelni, amelyek a közbeszerzési eljárásoknál megkötött szerződésekkel kapcsolatban merültek fel.
Nagyon röviden arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a törvényjavaslat által javasolt módosítások hátterében az áll, hogy az érintettek részéről olyan visszajelzések érkeztek hozzánk, hogy az egyik nagy probléma a körbetartozásokkal kapcsolatban az, hogy az erőteljesebb pozícióban lévő fővállalkozók gyakran nagyon hosszú, irreálisan hosszú fizetési teljesítési határidőt erőltetnek rá a gyengébb pozícióban lévő alvállalkozókra, és ezért a törvényjavaslat teljesítései határidőt írna elő a fővállalkozó-alvállalkozó, illetőleg az alvállalkozó-teljesítési segéd viszonylatában. Talán az ismert önök előtt, hogy a hatályos Kbt. jelenleg a beszerző, tehát az ajánlatkérő és a fővállalkozó, nyertes ajánlattevő közötti viszonyban már jelenleg is előír teljesítési határidőt, ezt 30, illetőleg 60 napban állapítja meg az európai uniós forrásokból megvalósított beruházásoknál. Ezt a gondolatot vinné tovább a törvénymódosítás, most már a fővállalkozó-alvállalkozó, illetőleg az alvállalkozó és az általa bevont teljesítési segéd közötti jogviszonyban.
A másik eleme pedig ennek a módosításnak az lenne, hogy egyfajta eszközt is próbálna biztosítani ahhoz az alvállalkozónak, illetőleg a teljesítési segédnek, hogy amennyiben szerződésszerűen teljesített, és a szerződéses partner ezt a teljesítést, illetőleg annak szerződésszerű voltát elismerte, akkor egy eszközt is nyújt ahhoz, hogy ha mégsem fizetne a fővállalkozó, illetőleg az alvállalkozó, akkor is hozzájuthasson a pénzéhez. Természetesen egyfajta alternatív eszközzel a bírósági jogérvényesítéshez képest, hiszen annak meglehetősen hosszú az ideje. A most hatályos szövegben az ajánlatkérő és a nyertes ajánlattevő fővállalkozó közötti viszonyban már szereplő eszköz kiterjesztését jelentené.
Talán még annyit, hogy más eszközökkel is próbálja ezen a területen is visszaszorítani a körbetartozás problémáját a kormány. Ezek közül külön kiemelném, hogy bizonyos körben kötelezővé teszi az úgynevezett kifizetések nyilvánosságra hozását, első körben most még csak a nagyon nagy értékű kifizetéseknél, a 100 millió forint feletti értékű kifizetések nyilvánosságra hozását rendelte el. Ennek indoka pedig az, hogy nagyon gyakran hangzik el kifogásként, vagy érvként a nem fizető beruházó, fővállalkozó részéről az, hogy azért nem tudja kifizetni az alvállalkozóját, mert még neki sem fizetett a megrendelő, tehát az ajánlatkérő. Úgy gondoljuk, amennyiben nyilvánosságra kell hozni a kifizetés megtörténtét, akkor ezzel elejét lehet venni egy ilyen kifogásnak. Ez nem a közbeszerzési törvény módosítása, hanem az államháztartási törvény végrehajtásáról szóló rendelet módosítása teremtette meg. Hangsúlyozom, hogy ez még a nagyon nagy értékű beszerzéseknél, vagy kifizetéseknél került előírásra, de a jövő útja az, hogy lehetőleg ezt minél szélesebb körben megteremtsük. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselői hozzászólásokra kerül sor. Kékesi Tibor képviselő úr.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm. Tisztelt Előterjesztők! Tisztelt Bizottság! Annak örülök, hogy a kormányzat is csak részmegoldásnak tekinti a körbetartozások, de egyébként általában a piaci magatartás tekintetében ezt a megoldást. Úgy gondolom, egy általánosabb megoldás is szükséges lenne, ami a versenykorlátozás és a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben kaphatna esetleg helyet. Itt lényegében csak az állami és az európai uniós pénzek egyfajta, nyomon követett felhasználása során érvényesül majd az az eljárás, ami lefektetésre került. Véleményem szerint, és tartok tőle, hogy jóval nagyobb kört érintve, ez jelen van bizonyos monopol, oligopol piaci területeken. Tehát erre biztos, hogy figyelmet kell fordítani mindenhol, ahol érdemi erőfölényre van lehetőség.
A megoldás tekintetében helyeslem ebben az esetben is, általánosságban is azt, hogy a törvény írja elő azokat a feltételeket, amikor beáll a másik oldali teljesítési kényszer, illetve az kikényszeríthetővé válik, azonban minden olyan dolog, ami utóbb a két fél egyezségére kíván alapozni, mondjuk az okmányos meghitelezésre, éppen az előnyös helyzetből származóan, bizonyos ritka helyzeteket kivéve, nem tételezem, hogy túl gyakori lenne. Hiszen, ha eddig nem volt gyakorlat, akkor önmaga a törvény ezt nem fogja kikényszeríteni, nem állja útját az erőfölénynek, hogy ilyen formán tegyen eleget kötelezettségének, ha megúszhatja.
A másik fele az a conto, tehát az azonnali beszedési megbízás bizonyos veszélyeket rejt magában. Egy határidős beszedési megbízási technikát jobbnak tartanák, ha a határidős beszedési megbízással szembeni kifogásemelés nem alakulna át bírósági perré, és nem lenne széles körű ellentmondási lehetőség, hanem nagyon szűken és csak arra koncentrálna, amivel szemben ellent lehet mondani. A jelenlegi megoldás éppen ez a másik oldali veszélye, hogy itt teret engedünk okirat-hamisításoknak, csalásoknak - viszonylag egyszerű dokumentumokat, teljesítési igazolásokat, szállítóleveleket kell csak meghamisítani.
Azt gondolom, erre nagyon nagy figyelmet kellene erre fordítani, erre bizonyos módosítással a szabályozás tekintetében kísérletet is teszek, hogy az a pénzintézet, amely kezeli a megrendelő, az ajánlatkérő számláját, bizony olyan kötelezettségekkel rendelkezzen, egyfajta pénzügyi garantőrként jelenjen meg. Mert ha az azonnali beszedésnél nincs más, csak ránéznek a papírra, és már fizetnek is, és senki nem ellenőrzi ennek a dokumentumnak a hitelességét, a teljesítés valóban megtörtént jellegét, akkor ebből igen nagy furcsaságok és egészen más típusú problémák is keletkezhetnek. De úgy gondolom, ez kezelhető lesz majd, és remélem, hogy ennél szélesebb körű kitekintés lesz, de első lépésként mindenképpen üdvözlöm, és természetesen támogatom az ilyenfajta előrelépést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelentkezést nem látok. Kérdezem az előterjesztő képviselőit, kívánnak-e reagálni az elmondottakra. Igen, önöket illeti a szó.
DR. BOZZAY ERIKA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ha jól értettem, Kékesi úr azt mondta, hogy csak az európai uniós értékhatáros közbeszerzésekről van szó? Nem, azt másra mondta. Akkor jó, mert mindenféle, a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó szerződésre vonatkozna ez a módosítás. A másik pedig: természetesen örömmel fogadjuk, ha lesz olyan módosító javaslat, ami pontosít, csak annyit szeretnék ezzel kapcsolatban jelezni, hogy igazából az azonnali beszedési megbízással kapcsolatban bennünk is merültek fel kétségek. Ezért is született az a megoldás, hogy bizonyos értékhatár felett nem ezt az azonnali beszedési megbízást kell érvényesíteni, hanem az akkreditívet. Viszont sajnos a hatályos pénzforgalmi rendelet csak az azonnali beszedési megbízást ismeri, a határidőset viszont nem. Ennyiben viszont korlátozott volt a törvényjavaslat által használható eszközök köre. Mindenesetre várjuk a módosító javaslatot, amivel esetleg pontosítani lehet a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. További jelentkezést nem látok, ezért a határozathozatal következik. Aki a 3. pont alatt tárgyalt T/842. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizenöt. Aki nem? Három. Tartózkodott? Kettő. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartja. A többségi vélemény előadója Kékesi Tibor, a kisebbségi vélemény ismertetésére jelentkezést nem látok. Ki nem ért egyet a többségi vélemény előadójával, kérem, jelezze! (Szavazás.) Jelzést nem látok. Megköszönöm az előterjesztő képviselőinek a munkát, a napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk a 4. napirendi pont alatt a nemzeti agrár kárenyhítési rendszerről szóló, T/899. számú törvényjavaslat általános vitájára. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. Kérem, hogy mielőtt rövid szóbeli kiegészítésüket megteszik, a jegyzőkönyv számára nevüket és beosztásukat legyenek szívesek közölni. Önöket illeti a szó.
Szöllősi Endre szóbeli kiegészítése
SZÖLLŐSI ENDRE (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnök Úr. Tisztelt Bizottság! Szöllősi Endre vagyok, az FVM főosztályvezetője, kollégám pedig Forró Pál, a főosztály vezető főtanácsosa. Egy új törvényjavaslat fekszik önök előtt a nemzeti agrár kárenyhítési rendszer bevezetéséről. Ennek a törvénynek a kidolgozását az tette szükségessé, hogy az egyre szélsőségesebb időjárás a mezőgazdaságban is olyan károkat okoz, amelyeket a biztosítási rendszer nem képes kezelni. A termelők jelentős részét ez visszatérően nehéz pénzügyi helyzetbe hozza.
Éppen ezért az agrárágazat fejlesztéséről szóló törvény 2005. évi módosítása a kormány feladatává tette egy olyan pénzügyi és kárkezelési rendszer bevezetését, amely törvényben szabályozott, és amely alkalmas ennek a problémakörnek a kezelésére. A törvény kidolgozását tavaly év közepén kezdtük el, széles körű egyeztetések után készült el a törvénytervezet, amelyet a kormány 2005 novemberében jóváhagyott. Tekintettel arra, hogy ilyen típusú elemikár-kezelés az európai uniós szabályok szerint mezőgazdasági támogatásnak minősül, ezért a törvényjavaslatot egyeztetnünk kellett az Európai Bizottsággal, ez mintegy fél évig tartott, végül a bizottság a törvényjavaslattal egyetértett, és hozzájárulását adta ahhoz, hogy a Magyar Országgyűlés elé kerüljön.
Egészen röviden a törvényjavaslat lényegéről: a mezőgazdasági termelők és az állam közös kockázatot és felelősséget vállalnak meghatározott pénzügyi forrás erejéig a mezőgazdaságot sújtó elemi csapások hatásának részbeni kezelésére. A törvényhez a termelők önkéntes alapon csatlakozhatnak, bizonyos meghatározott, elég csekély pénzösszeget kell befizetniük évente. A törvényjavaslat az államot arra kötelezi, hogy ugyanolyan összeget beletegyen ebbe a kasszába minden évben, mint amennyit a belépő termelők befizetnek. Ebből a kasszából lehet a katasztrófa jellegű elemi károkat enyhíteni. A törvény, amennyiben a parlament jóváhagyja, 2007 januárjában működésbe léphet, és annak érdekében, hogy a rendszer működőképes legyen, miniszteri szintű végrehajtási rendeletet is ki kell adnunk, amelynek kidolgozását elkezdtük.
A törvényjavaslat elfogadása esetén ezt megfelelően be kell illeszteni a 2007. évi költségvetési tervbe, amelynek előkészítése szintén elkezdődött. Ebben az ügyben a szükséges intézkedéseket a tárca részéről kezdeményeztük. Köszönöm a kiegészítés lehetőségét. Tisztelt Bizottság! Amennyiben a törvényjavaslattal kapcsolatban kérdéseik vannak, készséggel állunk rendelkezésükre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a kiegészítést. Képviselői hozzászólásokra kerül sor. Tóth András képviselő úr.
TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Először a kérdéseket szeretném megfogalmazni, azután a hozzászólásomat. Kétfajta indoklást, illetve kétfajta magyarázatot kaptunk. Korábban működött a biztosítás részleges megtérítése az állam részéről, de itt az előadó azt mondta, hogy olyan elemi károk vannak, amelyek már nem kezelhetők ebben a biztosítási rendszerben, azért van szükség erre a törvényjavaslatra, a törvényjavaslat általános indoklásában viszont azt olvashatjuk, hogy 2004-től nem volt állami forrás a korábbi konstrukció finanszírozására. Kérdezem, hogy melyik az igaz.
Szeretném megkérdezni, hogy a korábbihoz hasonló konstrukcióra, tehát a biztosítási díjak részleges átvállalására van-e lehetőség az uniós jog szerint. Annak idején, amikor még élt ez a konstrukció, a biztosítási díjak részleges átvállalása, akkor milyen összeg állt rendelkezésre, illetve milyen összeget hívtak le évente, illetve a mostani rendszernél mi a várakozásuk? Megmondom őszintén, hogy a tavalyi zárszámadási törvény vitájakor az Állami Számvevőszék elnökétől hallottuk, hogy van ez a bizonyos Wesselényi Alap, amit szintén törvényben hoztunk létre, és hasonló konstrukció, mint ami itt van tervezve, és az ÁSZ elnöke egyértelműen kijelentette azt, hogy nem igazán váltotta be a reményeket. Ennek tükrében is kérdezem, hogy mik a várakozásaik.
Egy ilyen rendszernek van egy működtetési költsége. Ezt nyilván kiszámolták, hogy ez mennyi lehet. Erre vonatkozóan, hogy ennek a finanszírozása hogyan történik, a törvényjavaslatban nem látok rendelkezést. Erre szeretnék valamiféle választ kapni, hogy a rendszer működtetése mennyibe kerül, illetve hogyan kívánják ezt finanszírozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További jelentkezést nem látok. Az előterjesztőt illeti a szó.
SZÖLLŐSI ENDRE (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm. A kérdésben szereplő állítás, miszerint korábban volt támogatás a mezőgazdasági biztosítási díjakhoz; megfelel a valóságnak. 2004-ben szűnt ez meg. Ez alapvetően azért nem tette lehetővé a célok elérését, mert bizonyos kárfajtákra a magyar és más európai biztosítási rendszerekben nem lehet biztosítást kötni. Például, amikor a magyar mezőgazdaságban elemi csapás következik be, a legsúlyosabb károk aszály esetén szoktak lenni. Legutóbb 2003-ban volt rendkívül súlyos aszálykár, de aszályra a biztosító intézetek nem vállalnak biztosítást. Tehát ez a legfontosabb oka annak, hogy miért ezt a megoldást választottuk, amit választottunk. Egyébként ennek kapcsán úgy ítéljük meg, hogy ez a két rendszer, egyfelől az üzleti alapú biztosítás, másfelől az önkéntes alapon működő kárkezelési kassza, amelybe 50 százalékkal az állam beszáll, és ez utóbbi a katasztrófa méretű elemi károkat kezeli, amikor a vállalkozás szintjén legalább 30 százalékkal csökken a hozam, ami igen súlyos helyzet, egymást kiegészíti, és összességében megfelelő védelmet nyújt a termelőknek.
A következő kérdés az volt, hogy az uniós rendszer lehetővé teszi-e a biztosítási díjak támogatását. Igen, lehetővé teszi. A mezőgazdasági támogatásokról szóló irányelv megfelelő feltételek biztosítása esetén lehetővé ezt is és azt a módszert is, amit választottunk, és ami ebben a törvényjavaslatban benne van. Az említett okoknál fogva úgy ítéltük meg, hogy ez célszerűbb megoldás az adott körülmények között.
Hogyan gondoljuk ennek működését, és mik a költségei? A törvényjavaslatból kiderül, bár pontos megnevezést nem tartalmaz, hogy egy külön szervezet végzi ezt, ez a külön szervezet pedig a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, amelyet az európai uniós csatlakozás után hoztunk létre, és ez a hivatal végzi az uniós mezőgazdasági támogatások folyósítását is, a pályázatok meghirdetését, befogadását, elbírálását. Ehhez a szervezethez kívánjuk telepíteni, tehát nem kell erre a célra önálló új szervezetet létrehozni. Tehát ez mindenképpen egy költségtakarékos megoldás.
Említette a képviselő úr, hogy a Wesselényi Alappal kapcsolatban kedvezőtlen tapasztalatok vannak. Mi abban bízunk, hogy ebben az esetben ez nem így lesz. A törvényben vannak olyan garanciális szabályok, amelyek kimondják azt, hogy a termelők befizetése és az állami költségvetés e célra biztosított pénzügyi forrása olyan garanciális pénzforrás, amely egyik évről a másikra átvihető, ha egy adott évben nincs elemi kár. Sőt, kimondja a törvényjavaslat azt is, hogy ezt az összeget nem lehet sem átcsoportosítani más célra, sem pedig tartalékképzés alá vetni. Tehát A törvényjavaslat biztosítja, hogy ez az összeg kizárólagosan erre a célra kell hogy rendelkezésre álljon.
Nem lényegtelen, sőt, nagyon fontos ügynek tartjuk, hogy a törvényjavaslat azt üzeni a mezőgazdasági termelőknek, hogy a termelő csak akkor számíthat arra, hogy az államtól segítet kap az elemi kár enyhítésére, ha maga is részt vállal a kárkezelés forrásainak megtérítéséből. Ez fontos üzenete lenne ennek a törvénynek. Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, válaszoltam a kérdésekre, ha esetleg valamelyik részére mégsem, azt pótolni fogom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselő úrtól, hogy választ kapott-e. Tóth András képviselő urat illeti a szó.
TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a válaszokat, ezek tükrében fogalmaznám meg a véleményemet. A törvényjavaslat üzenetével maximálisan egyetértek. Hogy mennyire fogja ezt az üzenetet, ezt a missziót teljesíteni - megmondom őszintén, itt már vannak aggályaim. Egyrészt úgy látom, hogy maga a biztosítás sokkal hatékonyabban érheti el a termelőket, mint ez a rendszer. Ha üzleti alapokra helyezett biztosítást ajánlanak a kuncsaftoknak, kimegy a biztosítási üzletkötő a kuncsaft után. Itt üzen az állam, hogy van egy ilyen lehetőség, gyakorlatilag passzív magatartást tanúsít, vagy pedig nagyon-nagyon drága pénzen elkezdi majd propagálni, ez viszont majd a hatékonyságát fogja befolyásolni, illetve meg fogja növelni a költségeit.
Tehát mindenképpen fontosnak tartom, hogy valamilyen szinten biztatni kellene a termelőket arra, hogy legalább a biztosítható elemi károkra kössék meg a biztosítást. Ennek jó módszere volt, hogy bizonyos hányadát átvállalta a költségvetés a biztosítási díjaknak. Javaslom ezért, tekintettel arra, hogy a nyilatkozat az volt, hogy az Unió engedi, alkalmazzák továbbra is ebben a körben ezt az eszközt, mert sokkal hatékonyabbnak látom, mint az előttünk felvázolt konstrukciót. Azokra a károkra, amelyeket nem lehet üzleti alapon biztosítani, elfogadható konstrukciónak tartom, de csak ott. A biztosítás hatékonyságát is sokkal erősebbnek érzem a másik területen.
Mire lesz elég ez az összeg? Szerény összeg, ezer forint/hektár. Azon gondolkodom, hogy milyen birtoknagyság után lesz egyáltalán érdemes azzal foglalkozni, hogy valaki arra a fejét, hogy jelentkezik, igen, én is szeretnék ennek tagja lenni. Utána kell járni, papírokat kitöltögetni, utazni. Úgy látom, hogy ebből egy gazdálkodói kör megint ki fog maradni. Illetve azt mondom, hogy aki igazán fantáziát lát ebben, az több száz, vagy több ezer hektáros gazda lehet. Megmondom őszintén, az állami forrásokat, amit ide szán a kormányzat, nem szűkíteném le erre a körre, és nemcsak ezeket a vállalkozásokat részesíteném ebben a támogatásban, mert talán ők azok, amelyek kevésbé rászorultak, a kisebbek talán jobban rászorultak lennének.
Ilyen problémát látok ebben, illetve azt, hogy nem érzem igazán a hatékonyságát. Attól függetlenül, hogy egy meglévő rendszerre, meglévő hivatalra rá fogjuk telepíteni, ennek vannak költségei, nyomtatványok, adminisztráció, adatfeldolgozás, ez meg fogja drágítani. Egy üzleti alapon működő biztosító társaság, amelynek gyakorlata van a kockázatközösség működtetésében, sokkal hatékonyabb. Tehát javaslom, fontolják meg, hogy ezt a rendszert párhuzamosan lehetne működtetni a korábban bevált jó gyakorlattal. Ezeket az aggályokat megfogalmazva a célt, az üzenetet maximálisan el tudom fogadni, viszont a megoldási javaslat, ami itt le van írva, számomra nem kielégítő, ezért tartózkodni fogok a szavazásnál. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Farkas képviselő úr.
FARKAS IMRE (MSZP): A most felszólaló képviselőtársammal ezer százalékban egyetértek. Azt is telitalálatnak érzem, hogy a Wesselényi Kártalanítási Alappal vetette össze, aminek akkor egyik nagy bajnoka voltam. Most is azt mondom, hogy az a célkitűzés is helyes volt. De mit tesz az állam valójában? Amikor nagy katasztrófa van, akkor az állam ad nagyon jelentős pénzt, sokkal többet, mint a biztosítások alapján, vagy a Wesselényi alapján kapna, és mondtam szűkebb körben, az én körzetemben a százvalahány biztosítottból van vagy 20 ember, aki biztosított árvíz miatt, hogy az is hülye, aki olyan biztosítást köt. Mert fizetget, közben az államtól befizetés nélkül is megkapja azokat a pénzeket egy-egy ilyen esetben, ez több, mint amit a biztosító fizet, több, mint az Alap.
Itt körülbelül éppen erről van szó. Jól tudom, az én körzetemben rengeteg szőlőelfagyás, belvíz és egyéb szokott lenni. Egy őrült nyomás nehezedik itt is az államra, hogy kártalanítson. A legtöbbször sikerrel is járnak, tüntetéssel, kéréssel, vagy bármivel. Ha az állam itt is ugyanígy fog majd fizetni, mert fizet mindenkinek, akkor mi fog bebizonyosodni itt is? Hogy őrültség ezt csinálni. Tehát nagyon jogosnak látom a két dolog összevetését. Hangsúlyozom, a Wesselényit most is megtartanám, de az állami magatartással szembe kell nézni, hogy az állam tud-e fizetni mindenhová, mindenkinek ilyen nagy összeget? Tudom, hogy ez nagyon népszerűtlen, de amíg ez így lesz, addig semmi ilyen modell nem fogja megállni a helyét. Ezért úgy gondolom, hogy ez szinte biztos, hogy erre a sorsra fog jutni, és nagyon kevés ember fog biztosítani.
ELNÖK: Köszönöm. Lengyel képviselő úr.
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem szóltam volna, ha Farkas Imre nem fűz hozzá András mondandójához néhány gondolatot. Valójában látni kell, hogy semmi más nem történik, csak az agrár száz botlásnak az egyik pontja teljesül, ki lehet pipálni a feladatot ezzel a törvénnyel, de egyébként a mezőgazdaságra jótékony hatása nem lesz. Akik kis területen gazdálkodnak, azoknak az ezer forint/hektár is nagyon sokat számít. Jelentősen beszűkül az intervenciós raktározási lehetőség a következő betakarítási évtől. Jelentős pénzek fognak kiesni a mezőgazdaságból. Egyrészt nem fogják tudni vállalni a termelők a többletbefizetéseket, még akkor sem, ha bizonyos mértékig saját érdekükben kell ezt tenni, és nem lesz hatékony a rendszer. Tényleg csak azt látom, hogy egy beígért konstrukció működésképtelen állapotban ki lesz pipálva, ha ezt a törvényt a parlament megalkotja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szabados képviselő úr.
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! az előttem szólók többségével egyetértek, azonban vitatkoznék is néhány kérdésben. Amikor arról beszél a törvényjavaslat, hogy a termelők és az állam közös kockázatvállalását tűzi ki célul, akkor helyes célt fogalmaz meg. Hiszen a termelőnek is valamilyen módot, lehetőséget ad arra, vagy kényszeríti arra, hogy takarékoskodjon, fizessen be, az állam pedig hozzátesz ugyanannyit, amennyit egyébként a termelő befizet. Ez eltér a biztosítástól, hiszen a biztosítás nem így működik. A biztosításnál előre biztosítási díjat szednek be a biztosítók, és a kár esetén fizet, attól függetlenül, hogy mennyi díjat fizetett be.
Nyilván vannak a mezőgazdaságban is biztosítható és kereskedelmi biztosítók által nem biztosítható, nem biztosított károk. Ilyenek a törvényjavaslatban megfogalmazott károk, az aszály, az árvíz, a belvíz és a téli fagykár, amire a biztosítók nem kötnek biztosítást, de kötnek jégre, viharra, tűzre. A törvényjavaslatban számos igazítanivaló van véleményem szerint is, és fogok is javaslatokat tenni erre vonatkozóan. De azokat a károkat célozza meg, amelyekre egyébként a kereskedelmi biztosítók semmilyen kockázatot nem vállalnak. Ezért ez helyes lépés, de van benne egy sor dolog, amit átgondolásra javasolnék.
Hogy milyen kártérítést kapnak elemi csapás esetén a befizetők, az attól függ, hogy mekkora lesz a kockázati közösség, mennyien fognak ezzel élni, és mennyit tesz hozzá ezek alapján az állam. De ha ez túl kicsi, akkor a 30 százalékos határ, amit a törvényjavaslat említ, olyan csekély mértékű lesz, hogy talán nem is érdemes vele foglalkozni. Nem tudom, hogy előzetesen történt-e érdekképviseletekkel, vagy bárkivel valamilyen egyeztetés, hogy várhatóan mekkora lesz a kockázati közösség. Mert ha olyan picike, hogy egy 5 százalékos kárenyhítésre sem méltatja a termelőket, akkor nem érdemes így foglalkozni vele. Bár azt is meggondolnám, amikor azt mondja a törvényjavaslat, hogy szeptember 30-a a befizetési határidő, ezer forint szántóterületre, és háromezer forint gyümölcsösre, akkor ezt nem tenném bele a törvényjavaslatba így, kategorikusan. Ha szeptember 30., akkor mindenki tudja, hogy az aszály, az árvíz tavasszal és nyáron van, ősszel már nincs. Tehát vagy befizeti szeptember 29-én, mert pénzt fog kapni, vagy egyáltalán nem fizeti be, mert nem volt aszály, nem volt árvíz. Nyilvánvalóan előre kellene hozni, mondjuk április 30-ára, ha már erről beszélünk. De azt is tudom, hogy a mezőgazdaságban tavasszal nincs pénz, tehát ez is kockázat.
Ha már készül majd végrehajtási rendelet, akkor a miniszter kezébe adnám, hogy ezer forint, vagy háromezer forint, nézzük meg, próbáljuk ki, és a befizetés határidejének meghatározását is. A törvényjavaslat szellemisége, ahogy Tóth képviselő úr is mondotta, jó. Igazából kezdő képviselőként nem tudom megmondani, hogy ez a törvény most így mehet-e, támogassa a bizottság, vagy sem, de egy sor igazítanivalót én is javasoltam, mások is, de azt gondolom, hogy ezen gondolkodni kellene még. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További jelzést nem látok. Amennyiben az előterjesztő képviselői kívánnak reagálni az elhangzottakra, parancsoljanak.
SZÖLLŐSI ENDRE (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Néhány megjegyzést szeretnék fűzni az elhangzottakhoz. Való igaz, hogy a biztosítási rendszer sok dolgot képes kezelni, de ez mégsem történt így a gyakorlatban, hiszen egy biztosítás meglehetősen drága dolog Magyarországon is, mint másutt a világon. A termelőknek csak egy része biztosított még akkor is, amikor a biztosítási díjakhoz támogatás volt. A másik pedig az, hogy amennyiben a biztosítási díjhoz állami támogatás társul, akkor a biztosítók azt önkéntelenül is figyelembe veszik, és a biztosítási díjak szempontjából mérlegelik. Tehát a támogatás emelőleg hat a biztosítási díjakra. Úgy is mondhatnám, hogy a támogatás egy része a biztosítókhoz kerül.
Ez a törvényjavaslat négyféle kár és elemi csapás kezelésére vállalkozik, és ennek az az előnye, hogy a biztosítási források, vagy a kárenyhítési források összeadódnak. Hiszen egyik évben aszály van, a másik évben esetleg belvízkár van. Tehát lehetőséget ad arra, hogy centralizáljuk, szedjük össze a forrásokat, és az adott évben az éppen felmerülő károk enyhítésére fordítsuk. Természetesen megpróbáltunk modellszámításokat végezni arra, hogy vajon milyen források képződnek ebben az esetben, és milyen állami hozzájárulással lehet kalkulálni. Mi magunk is úgy láttuk, hogy a nagyon kis területen gazdálkodók feltehetően nem fognak ebbe belépni, vagy csak egy részük, inkább arra lehet számítani, hogy 10 hektártól felfelé elindulva lépnek be ebbe a rendszerbe, hiszen ezek a gazdaságok kapnak érdemlegesebb kárenyhítést, amikor a káruk bekövetkezik.
Végül is úgy kalkuláltunk, hogy több év után, amikor a rendszer már működik és elérte az üzemi méreteket, nyilván az első évben nem így lesz, évente mintegy 2 milliárd forint befizetéssel kalkulálhatunk, és ehhez az államnak természetesen ugyanennyit kellene betenni. Azzal kell számolnunk, hogy valóban katasztrófa méretű elemi kár 5-7 évente jelentkezik a mezőgazdaságban, és ez idő alatt ez a forrás gyarapodhat, tehát nem kerül felhasználásra évente, és lehetőséget ad arra, hogy amikor eljön a 6., vagy 7. év, akkor valóban érzékelhető méretű részben állami, részben önsegélyben tudjuk részesíteni a csatlakozó termelőket. Tehát úgy véljük, hogy ez a rendszer egyben forrásgyűjtő szerepet is tölthet be, amely egy adott katasztrófás évben elég komoly mértékű kárenyhítésre adna módot.
Szorít bennünket a gyakorlati élet egy ilyen rendszer létrehozására, hiszen önök is tudják, tisztelt képviselő urak, hogy mennyi probléma volt a Hernád menti belvízkárral az elmúlt években. Az állam egyszerűen nem volt képes a Hernád menti árvízkárosult termelőknek támogatást adni két ok miatt. Egyrészt nem volt olyan támogatási konstrukció az Európai Unió által elfogadva, amely alapján egyáltalán lehetett volna erre a kárra fizetni. A másik pedig, mivel nem volt ilyen támogatási konstrukció, ezért az állami költségvetésben nem volt ilyen célú pénzösszeg, tehát forrással sem rendelkeztünk. A mai napig nem tudtunk segíteni a károsult termelőknek.
Tehát úgy érezzük, hogy egy ilyen katasztrófakezelő rendszer, részben a termelőkre, részben az államra alapozva, megfelelő eszközt jelenthet arra, hogy ha ennek hatása kiteljesedik, komoly segítséget adhat. Szabados képviselő úr által elmondottakkal kapcsolatban a magam részéről is úgy gondolom, hogy nem szerencsés a szeptember 30-ai végső határidő, hiszen akkor, akit nem ért elemi kár, lehet, hogy nem fog befizetni. Ezt azért tettük így be, mert figyelembe vettük azt, hogy a mezőgazdaságban a nyári betakarítás után van elsősorban forrás, de elképzelhetőnek tartjuk mi magunk is azt, hogy a befizetési határidőt jóval előbbre hozzuk, amikor a termelők még nem tudják, hogy lesz vagy nem elemi káruk. Úgy gondolom, ez módosító indítvánnyal kezelhető. Köszönöm szépen, elnök úr, a válaszadási lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm. Tóth András képviselő urat illeti a szó.
TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Bár csak fél évet hallgattam az egyetemen biztosítást, Szabados képviselő úr, úgy tudom, sokkal többet foglalkozott vele, a biztosítótársaságok úgy alakultak ki, hogy a kockázatközösségeknek volt egy hatékony működése. Először voltak a kockázatközösségek, utána lettek biztosítótársaságok, annak volt hatékony a működtetése. Én nem adnám fel a tárca részéről. Javaslom még akkor is, ha egy ilyen konstrukció esetleg megdrágítja a biztosítási díjakat, mert nyilvánvalóan beépíti a biztosítótársaság. De egy biztosításnál tudja a biztosított, hogy mire számíthat. Befizet egy összeget, és tudja, hogy kár esetén ennyit fog kapni. Ebben a konstrukcióban tudja? Tudja, hogy befizetek ennyit, az állam hozzátesz még ennyit, nem ismerem a kockázatközösséget, és annyit fogok kapni, amennyi jut.
Melyik a vonzóbb konstrukció? Nekem kétségeim vannak, hogy tényleg ki fog ezzel foglalkozni, ki fog egyáltalán ebbe a rendszerbe belépni. Igazán úgy látom, hogy e törvényjavaslat elfogadásának az lesz a hozadéka, amit Farkas Imre képviselő úr mondott, hogy most az állam fizet, fizet, fizet, de itt már lesz egy indok arra, hogy lehetőség lett volna arra, hogy... És innentől kezdve nem fizet. Nagyon félek attól, hogy ez egyfajta ürügy lesz arra, hogy az állam megpróbálja kikerülni azt a kárátvállalást, amit jelen pillanatban nem tud megtenni. Nagyon félek ettől, erre jó módszer lehet, biztos vagyok benne, hogy hatalmas kockázatközösségeket ez nem fog létrehozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel nem merült fel. Az utolsó hozzászólás, úgy látom, nem indukált reagálást az előterjesztő képviselőiben. Akkor a határozathozatal következik. Aki az előttünk lévő, T/899. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizenöt. Ellene? Tartózkodás? Hét. Köszönöm. A többségi vélemény előadója Szabados József, a kisebbségi vélemény előadója Tóth András. Aki nem ért egyet? (Szavazás.) Jelzést nem látok. Megköszönöm az előterjesztő képviselőinek a munkát. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk az 5. napirendi pontra, a T/827. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megtárgyalására. Kérem, hogy az előterjesztő képviselője rövid szóbeli kiegészítése előtt a jegyzőkönyv számára a nevét és beosztását mondja el. Öné a szó!
Dr. Mikó Zoltán szóbeli kiegészítése
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Dr. Mikó Zoltán vagyok, az FVM főosztályvezető-helyettese. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy nagyon rövid, inkább technikai jellegű, viszont nagyon fontos törvényjavaslat fekszik önök előtt T/827. számmal. A lényege röviden az, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal mint kifizető ügynökség által lebonyolított úgynevezett közvetlen kifizetések esetében az eljárás gyorsítása és egyszerűsítése érdekében a Ket. szabályait alkalmaztuk. Viszont annak érdekében, hogy itt ne kelljen az általános szabályoknak megfelelően illetéket fizetni, törvényi szinten kell szabályozni ezen eljárások tárgyi illetékmentességét.
A másik rendelkezés, amire felhívnám a figyelmet, a január elsejei visszamenőleges hatály. Itt valójában a január 1. előtt meglévő helyzet további folytatására teszünk javaslatot, mert a korábbiakban is illeték-, díj- és költségmentesek voltak ezek az eljárások. Ezzel a mostani törvényjavaslattal jogilag olyan helyzetet indukáltunk, amely összhangban van az Európai Unió azon rendelkezéseivel, hogy ilyen adminisztratív költségekkel a közvetlen kifizetéseket külön nem lehet terhelni. Ennyit szerettem volna elmondani, ha kérdés van, szívesen állok az önök rendelkezésére.
ELNÖK: Képviselői hozzászólásokra kerül sor. Szabados képviselő úr.
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Csak egy mondat. Azt hiszem, egy olyan törvény módosítása ez, amely az ős- és kistermelőket pozitívan érinti, azt gondolom, ez támogatható. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? Tóth képviselő úr.
TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Igen. (Derültség.)
ELNÖK: Köszönöm. Úgy gondolom, az előterjesztőben nem ébresztett olthatatlan vágyat, hogy válaszoljon.
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Mindössze annyit, hogy megköszönöm a bizottság hozzáállását.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. Határozathozatalra kerül sor. Aki az előttünk fekvő T/827. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Úgy látom, ez egyhangú. Ellenpróbát nem kérek. A bizottsági vélemény tolmácsolására Szabados József képviselő urat javaslom. Aki nem ért ezzel egyet, kérem, jelezze! (Szavazás.) Nem látok ilyen jelzést. Megköszönöm az előterjesztő képviselőjének a munkában való részvételt. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk a 6. napirendi pontra, az Alkotmánybíróság által részben alkotmányellenesnek nyilvánított felsőoktatási törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra, a záróvitára és a zárószavazás előkészítésére kerül sor a Házszabály 111. §-a alapján. Ismereteim szerint az alkotmányügyi bizottság által előterjesztett, zárószavazás előtti módosító javaslatról kell állást foglalnunk. Köszöntöm az előterjesztő képviselőjét, és mielőtt a T/437/57. módosító javaslatról véleményét elmondaná, kérem, a jegyzőkönyv számára nevét és beosztását ismertetni szíveskedjék. Öné a szó!
Rádli Katalin szóbeli kiegészítése
RÁDLI KATALIN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Rádli Katalin vagyok, az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktatási területi főosztályvezető-helyettese. Az előterjesztéshez kapcsolódóan ismeretes, hogy a 2005. évi CXXXIX. törvény az idén március 1-jén lépett hatályba, és ehhez kapcsolódóan az Országgyűlés július 24-én elfogadta a törvény módosítását, amelyben a köztársasági elnök úr kezdeményezésére törvényességi vizsgálatot folytatott le az Alkotmánybíróság. Ehhez kapcsolódóan az eredeti felsőoktatási törvény 25. §-át alkotmányellenesnek ítélte. Ez a kezdeményezés azzal volt összhangban, hogy az új törvény a szenátus tagjaiból, illetve a miniszter által delegáltakból egy olyan, a szenátushoz kapcsolódó bizottság működését fogalmazza meg eredetileg a törvényben, amelynek jelző szerepe van a felsőoktatási intézmény tevékenységében, az eredeti törvény szerint véleményezési jogkörrel.
A törvénymódosítás arra irányult, hogy ez a bizottság szakmaiságánál, összetételénél fogva egyfajta egyetértési jogot gyakoroljon még a szenátus elé kerülés tekintetében, amelyet a rektor által benyújtott anyagok kapcsán véleményezne, illetve egyetértési jogot gyakorolna, és ezt követően kerülhetne a szenátus elé. Ezt kifogásolta az Alkotmánybíróság azzal, hogy továbbra is fenntartja az autonómiával kapcsolatos korábban megfogalmazott véleményét. Ennek korrigálására úgy kerülhet sor, hogy a törvénymódosításban szereplő, a 25. § (1) bekezdés a) pontjára vonatkozó javaslatot hatályon kívül javasoljuk helyezni. Ezzel visszaáll a 2006. március 1-jén hatályba lépett törvény eredeti szövege, amikor a gazdasági tanácsnak véleményezési jogköre marad fenn.
ELNÖK: Az előterjesztő képviselője támogatja-e?
RÁDLI KATALIN (Oktatási és Kulturális Minisztérium): Támogatjuk, igen.
ELNÖK: Az előterjesztő támogatja. Kérdés, észrevétel? Tukacs képviselő úr.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A módosító javaslatnak nincs költségvetési vonzata. Tehát nem áll módunkban költségvetési szempontból vizsgálni a javaslat tartalmát, hiszen az Alkotmánybíróság egyértelmű álláspontja azt jelzi, hogy kizárólag jogi szempontból kell értelmeznünk a módosító javaslatot. Ezért tisztelettel azt javasolnám a bizottságnak, hogy fogadja el az előterjesztést. Akkor lenne módunk egyébként költségvetési szempontból vizsgálni a javaslatot, ha az eredeti javaslat tartamát valamilyen módon megtarthatnánk. A tanács és a felsőoktatási irányító szervezet viszonyát valóban egyértelművé tehetnénk, valóban módunk lenne rá a törvényjavaslat eredeti szándéka alapján, hogy részben költségvetési, részben állami vagyonnal való gazdálkodási szempontból kontrollt teremtsünk, erre jelen pillanatban nincs módunk. ezt a magam részéről mélységesen sajnálom. Azt gondolom, az Alkotmánybíróság döntését tiszteletben tartva, költségvetési megfontolások nélkül csak és kizárólag támogassuk a javaslatot. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényhez benyújtott módosító javaslatról
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, a határozathozatal következik. Aki támogatja az alkotmányügyi bizottság által benyújtott T/437/57. számú módosító javaslatot, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizenöt. Ellenvélemény? Tartózkodás? Nem volt ilyen. (Az ellenzéki képviselők nem tartózkodnak a teremben.) megköszönöm az előterjesztő képviselőjének a munkát. Előadót állítanunk nem kell. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk az utolsó napirendi pont tárgyalására, a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fóruma gazdasági albizottságába egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő delegálására. A lefolytatott egyeztetések alapján Tukacs István és Babák Mihály képviselő urakat javaslom. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki egyetért? (Szavazás.) Tizenöt. Tartózkodás és ellenszavazat nélkül. Gratulálok a megválasztott képviselőknek. Munkájukhoz sok sikert kívánok. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Ezzel a bizottság ülését is berekesztjük. Mindenkinek köszönöm a munkát, további kellemes napot kívánok. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 16 perc.)
|
|
Szabó Lajos |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit