KPSZB/13/2006.
KPSZB/13/2006-2010.
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2006. október 11-én, szerdán 9 óra 02 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
Az Állami Számvevőszék 2005. évi tevékenységéről szóló jelentés általános vitára való alkalmasságának tárgyalása, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat benyújtásának kezdeményezése bizottsági önálló indítványként *
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, vélemények *
Dr. Kovács Árpád válasza *
Dr. Hargitai János módosító javaslatai az országgyűlési határozati javaslathoz *
Vita a javaslatokról *
Döntés a módosító javaslatokról *
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról és a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat benyújtásáról *
A Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2005. január 1. - december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló jelentés általános vitára való alkalmasságának tárgyalása, továbbá a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat önálló indítványként való benyújtásának kezdeményezése *
Berényi Lajos szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, vélemények *
Berényi Lajos válasza *
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról és a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat benyújtásáról *
A biztosítókról és biztosítási tevékenységről szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Kérdések, észrevételek *
A kormány képviselőjének reflexiója *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A közbeszerzésekről szóló törvénynek a vállalkozói körbetartozások mérséklése céljából történő módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A nemzeti agrár kárenyhítési rendszerről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Burik Mária szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Az előterjesztők válasza *
További kérdések, észrevételek *
Az előterjesztők válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Tanács irányelve a személygépkocsikra vonatkozó adókról - bizottsági vélemény kialakítása *
Csobánczy Péter szóbeli kiegészítése *
Dr. Kékesi Tibor ügyrendi javaslata *
Döntés az ügyrendi javaslatról és a napirendi pont lezárása *
Az ülés bezárása *
Megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Burány Sándor (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Burány Sándor (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Keller László (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),
Molnár László (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Lakos Imre (SZDSZ) dr. Gegesy Ferencnek (SZDSZ),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Tóth András (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Herényi Károly (MDF) Varga Mihálynak (Fidesz).
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Berényi Lajos, a Közbeszerzések Tanácsa elnöke
Gordos József, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője
Gál Krisztina, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium fogalmazója
Szöllősi Endre, az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője
Dr. Burik Mária, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Mayer László, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője
Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 02 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, minden kedves meghívottunkat, és köszöntök mindenkit, aki érdeklődik bizottsági ülésünk iránt. A bizottsági ülést megnyitom.
A mai bizottsági ülésünkre kiküldött írásbeli meghívó 7 napirendi pontot tartalmaz. Kérdezem, hogy van-e valakinek ezzel kapcsolatban észrevétele, mert ilyet írásban nem kaptam. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki egyetért a kiküldött írásbeli meghívóval. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Tizennyolc. Ellenszavazat? Tartózkodás? Nem volt ilyen. Így tehát a bizottság megkezdheti munkáját.
Rá is térünk mindjárt az első napirendi pontunkra, amely az Állami Számvevőszék 2005. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalását jelenti. Köszöntöm Kovács Árpád elnök urat, Csapodi Pál főtitkár urat, köszöntöm Bihary Zsigmond és Lóránt Zoltán főigazgató urakat és munkatársaikat. Feltételezem, hogy elnök úr fog szóbeli kiegészítést tenni ehhez a jelentéshez. Parancsoljon! Megadom a szót.
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönjük a lehetőséget, hogy évről évre beszámolhatunk a parlamentnek arról a tevékenységről, amit folytatunk. Szeretném azt mondani, hogy ez a parlamentnek egy olyan gesztusa, amely az Állami Számvevőszék munkájához nagy segítséget jelent. Nyolc évvel ezelőtt kezdődött az gyakorlat, hogy az Állami Számvevőszék beszámol saját tevékenységéről, és az évek során kialakultak ennek a beszámolónak főbb keretei is. Három lényegi eleme van: az, hogy mit láttunk az államháztartás, a gazdaság folyamataiban, ez markáns blokkot jelent, a másik, hogy miben állt saját tevékenységünk, a harmadik részben, a mellékletekben pedig arról számolunk be, hogy mi lett a jelentéseink sorsa.
A végén kezdeném. Hiszen a parlament figyelméből adódóan nagyon érdekes tapasztalatok, és biztató, a munkánkat érintően segítséget jelentő megnyilvánulások voltak. Nevezetesen a múlt évben a Magyar Köztársaság parlamentje, és annak bizottságai minden eddiginél intenzívebb, nagyobb figyelmet fordított munkánkra. Javaslataink hasznosításával sem lehetünk elégedetlenek. Még akkor sem, ha mondjuk egy cél-, címzett és normatív támogatás szabálytalan felhasználásával kapcsolatos javaslatunk hasznosítása szinte automatikusan megoldódik, ugyanakkor ugyanebben a körben ennek alapján az iskolarendszerre, az általános iskolákra, az alapfokú oktatás helyzetére vonatkozó, politikai területek mezsgyéjén mozgó megállapításaink kevésbé nyernek meghallgatást.
Ha a darabszámot tekintjük javaslataink évi hasznosítását illetően, akkor azt lehet mondani, hogy talán 10-15 százalék azon javaslatok száma, amelyekre nem érkezett reakció, nem indul el valamilyen megvalósulási mechanizmus. Javaslataink több mint féle olyan helyzetben van, hogy elmondhatjuk, így megy. Persze ezek jelentős mértékben a zárszámadáshoz kapcsolódó javaslatok, azt segíti. Hozzá kell tenni, hogy az elmúlt években 18 törvényt módosítottak például az Állami Számvevőszék kezdeményezése alapján, és a kormányhatározatok száma is jelentős. Ebben a bizottságban ülnek azoka képviselő urak, akiknek személyes tematikai, tartalmi ajánlásait is messzemenőkig igyekeztünk figyelembe venni, ebben a bizottságban merült fel annak gondolata évekkel korábban, hogy az Állami Számvevőszék adjon képet a javaslatok hasznosításáról, tételesen sorolja fel ezeket, és adjon választ arra, hogy mi történt ezekkel a javaslatokkal.
Ez a beszámolónk vaskos melléklete. Hozzá kell tenni, hogy a bizottság kezdeményezésének olyan hatásai voltak, hogy például most, amikor a kormányzati reformok előkészítése zajlik, Draskovics úrnak azokban a témakörökben, amelyekben kérte, hogy legyünk segítségére a különböző reformlépésekben, akkor ezeket a javaslatokat tematizáltan rendelkezésre tudtuk bocsátani. De ilyen gondolat volt, és az Állami Számvevőszék jelentésének tartalmi részéhez tartozik, amit Farkas Imre képviselő úr mondott a korábbi években, hogy utaljunk vissza a jelentésekre, hiszen a képviselők nem tudhatják, hogy mikor mi történt, és kialakult az a rendszer, hogy az Állami Számvevőszék jelentései lábjegyzeteket tartalmaznak, és visszautalnak más jelentések erre vonatkozó megállapításaira. Tehát a rendszerbe való beépítése megtörtént. Ilyen kezdeményezés volt Molnár képviselő úr részéről, amikor megpróbáltunk elszámolni azzal, hogy mi történt a privatizálandó vagyonnal.
Tehát úgy gondoljuk, hogy a költségvetési bizottság és a parlament bizottságainak útmutatásai alapján tudunk előre haladni és változtatni. Talán emlékeztetném önöket is, hogy ezen a bizottsági ülésen és különösen a számvevőszéki bizottság ülésein, amit Tállai képviselő úr vezetett annak idején, kiemelt kérdés volt, hogy indítsunk újra egy pénzügyekkel kapcsolatos periodikát, a Pénzügyi Szemlét. Ezt is igyekeztünk megvalósítani. Úgy gondoljuk, hogy azok a közvetlen ajánlások, amelyek nem feltétlenül bizottsági határozatokban jelentek meg, az Állami Számvevőszék munkájában hasznosultak. Az az igény, hogy az Állami Számvevőszék töltsön be egy sajátos tanácsadói szerepet a parlament hátterében munkájának segítése érdekében, ezeknek a gondolatoknak a jegyében vált valóra.
Ami a számvevőszéki, vagy most a költségvetési bizottság által benyújtott határozati javaslatok világához tartozik. Ezek a javaslatok minden esetben egy területhez kapcsolódtak markánsan, és ez állandó eleme volt ezeknek a határozati javaslatoknak, későbbi határozatoknak, amiket az Országgyűlés előírt, nevezetesen a költségvetési beszámoló pénzügyi szabályszerűségi felülvizsgálata, tehát megbízhatósági ellenőrzése, ezt Európa országainak egy része elvégez, egy része pedig nem tudja megoldani ezeket a feladatokat, ez az a bizonyos financial audit. Ez a rendszer kiépült, és most már jócskán 80 százalék fölött van a lefedett területek aránya. ha minden igaz, szűkös pénzügyi lehetőségeink között, ha az Országgyűlés ezzel egyet fog érteni, akkor megint eggyel tovább tudunk lépni.
Látható, hogy a kormányzaton belül nem nagyon tudják kiépíteni azokat az ellenőri kapacitásokat, amelyek az olyan nagy pénzfelhasználókhoz kapcsolódnak, mint az egyetemek, vagy a kiemelt kulturális intézmények, akár az Operaház. Azok pénzügyi beszámolója meghatározóan fontos eleme a költségvetésnek, és több tízmilliárddal mozdíthatja el a költségvetést, hiszen egy átlagos egyetem költségvetése 40 milliárd körül van. Miközben néhány százmillióval gazdálkodó kis önkormányzatnál meg van teremtve, hogy a pénzügyi beszámolót ellenőrizzék, az egyetem döntésének kérdése, hogy elvégezteti-e a könyvvizsgálatot megfelelő formában, vagy a zárszámadás folyamatába ez hogyan illeszkedik. Furcsa jelenségekkel találkoztunk.
A Pénzügyminisztériummal való beszélgetések alapján nem létszámemelésben, hanem a szakértői kapacitások időleges foglalkoztatásában, hiszen ez munkacsúcsokban, meghatározott időszakokban jelentkezik, a takarékos felhasználással talán meg tudjuk oldani, hogy jövőre továbblépjünk ezen a területen, és közelítsünk ahhoz a közel 100 százalékos lefedettséghez az elkövetkező években, amely a zárszámadás teljességéhez tartozik. Ha ez a rendszer felépül, ez volt az önök ajánlásainak másik eleme, akkor tudjuk fokozni azoknak az ellenőrzéseknek a számát, amelyek teljesítményellenőrzések. Ez most meglehetősen szegény, mert a strikt teljesítményellenőrzés kapacitása 10 százalék körül van. Be tudjuk fejezni az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatban a szükséges átfogó vizsgálatokat. És itt rögtön mondanám, itt szeretnénk úgy elmozdulni az idei tapasztalatok alapján, hogy például az önkormányzati támogatásoknál megpróbáljuk a nominális értékeken és finanszírozáson túl az inflációs hatásokat figyelembe venni. Az elmúlt időszak vizsgálataiban feltűnt, hogy bár a támogatás nagyjából egyenes vonalban jelenik meg az óvodai, iskolai helyeken, de ha az inflációs hatásokat vesszük, akkor ez csökkenő támogatás a valóságban.
Tehát, ha úgy tetszik, nagyon sok stratégiai elképzelésünk van. A cél alapvetően a közpénzügyek biztonságának, az állami pénzek és az állampolgárok, a magyar állam pénzügyi gazdálkodási biztonságának szolgálata, amely felvet számos olyan megközelítést is például, nem titkolom, hogy hol van annak a határa, ameddig egy Állami Számvevőszék vizsgálatot végez, hol ad tanácsot, hol lehet elmondani azt, hogy a sok-sok tapasztalat alapján körülbelül milyen kibontakozási arányokat és lehetőségeket látunk. Ezért gondoltuk azt, a parlament korábbi biztatásaival élve, hogy a miniszterelnök úr kérésére a konvergenciaprogram későbbi kockázatait és lehetőségeit véleményezzük. Ezt teljesítettük. A visszajelzések alapján azt tudjuk mondani, hogy jogosnak, meghatározónak tartották, és azokat a kockázati tényezőket, amelyek a program későbbi időszakára vonatkoztak, tehát nem a mostani politikai, szakmai felelősséget tartalmazó restriktív döntésekre, hanem a "hogyan tovább?" kérdésére, a kibontakozásra vonatkoztak, elfogadták, és úgy gondolták, hogy felvetésünk jogos volt.
Mindezeket az Állami Számvevőszéknek az a háromezer helyen végzett éves ellenőrzése és az 50-100 közötti számban hullámzóan megjelenő éves jelentése alapozza meg - a szám azért hullámzik, mert van, amikor sok-sok helyszíni vizsgálat jelentését tudjuk összefoglalni, van, amikor ez kevesebb, és vannak úgynevezett egyintézményes vizsgálatok is, ilyen az ÁPV Rt., vagy a Magyar Távirati Iroda, vagy a parlament gazdálkodásának ellenőrzése. A korábbi években beszámoltam arról, hogy milyen számítástechnikai kapacitásfejlesztő döntéseket hoztunk. Ezek a fejlesztések megvalósulnak. Működik az elektronikus rendszer, ez t a képviselő uraknak, a frakcióknak bemutattuk. Szerintem papírtakarékosság szempontjából is bőségesen megtérült, kifogástalan megbízhatóságú, mint ahogy az is működik, hogy az Állami Számvevőszék talán az egyetlen olyan állami intézmény - persze, nekünk egyszerű a dolgunk, mert egyenletes, ugyanarra a tevékenységre vonatkozó feladatrendszerünk van -, amely programköltségvetést tud készíteni. Tehát a tényleges feladatokra ráépítve tudjuk az Állami Számvevőszék pénzügyi feladatait meghatározni, és ennek függvényében haladunk.
Szeretném szóba hozni azt, hogy az Állami Számvevőszék költségvetését az auditor, akit az Országgyűlés elnöke jelölt ki, rendben találta. Semmiféle megjegyzést nem kaptunk. Most változni fog az auditor személye, az Országgyűlés elnökének döntése alapján. Működik az a rendszer is, hogy Csapodi úr tölti be az Állami Számvevőszéknél a fejezetgazda szerepét. A kijelöléseket is végrehajtottuk a vállalatoknál, semmiféle olyan rendszerbeli problémával nem találkoztunk, amit együttesen, a költségvetési bizottság, a gazdasági bizottság ajánlásai alapján alakítottuk ki, ami az Állami Számvevőszék egyéb feladataihoz kapcsolódik, mint a felügyelőbizottsági elnökök jelölése, vagy a különböző nagy cégek auditorainak pályáztatása.
Úgy gondolom, hogy feladatainkat megoldottuk. Nemzetközi tevékenységünkről nem szeretnék beszélni. Annyit mondanék, hogy az a lehetőség, hogy egy világszervezetet vezetünk, olyan mérhetetlen elemzéstechnológiai transzferre ad lehetőséget, ami egészen páratlan. Az angol kollégákkal együtt most éppen egy tadzsik delegáció fog érkezni Magyarországra. Ezt pénzért csináljuk, szeretném mondani, és az Országgyűlésnek majd a következő évi zárszámadásnál lesz feladata, hogy az így keresett pénzt ott hagyja nálunk, néhány millió forintról van szó, vagy pedig befizetteti velünk a költségvetésbe. Mert a reglama annak idején így szólt, hogy akkor csinálhatjuk ezt, ha az Országgyűlés dönt ezekben a kérdésekben. Jelentem, a mechanizmus elindult, végezzük, talán valami hasznot is hozunk vele. A létszámunk a múlt évben nem emelkedett, az idén is szeretnénk a korábbi évnél egy kicsit szerényebb létszámmal működni. De hozzá kell tenni, mivel gyakorlatilag az ellenőrzés technológiára van építve, a létszámmal arányos a kapacitás is. Olyan nagyon-nagyon nem lehet ebben visszalépni, mert nem takarítunk meg semmit, sőt, bizonyos területek maradnak ellenőrzés nélkül, vagy a mintavétel szerepe megváltozik.
Nagyon örülök annak is, hogy az a törekvésünk, hogy az átfogó jelentéseket folytassuk az önkormányzatok vonatkozásában, működik, és azt hiszem, mindazokat a célokat, biztatásokat, amelyeket az Országgyűlés nekünk szabott, igyekeztünk megfogadni, és ennek megfelelően dolgozni. Köszönöm szépen.
Kérdések, észrevételek, vélemények
ELNÖK: Köszönöm én is, elnök úr, a szóbeli kiegészítését. A bizottság tagjainak adnám meg a lehetőséget kérdések, észrevételek elmondására. Kíván-e valaki élni ezzel a lehetőséggel? Igen, Szabó Lajos alelnök úr.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy ilyen napirendi pont mindig a ciklus kezdetekor izgalmas, hiszen le kell zárni egy elmúlt időszak tevékenységét, értékelve azt, és ki kell alakítani az új időszakra a stratégiát, és annak meghatározásáról kell véleményt mondani. Mindig vannak olyan kérdések, amelyeket külön kezelve is jó, ha meg tudunk egymással beszélni. A szocialista képviselők nevében csak megerősíteni tudom, hogy úgy értékeljük, az Állami Számvevőszék az eltelt 2002-2006-os időszakban megvalósította az ezekre az évekre szóló stratégiájának meghatározott feladatait, teljesítette azokat. Így külön kiemelném a költségvetési beszámolók és elszámolások megbízhatóságát minősítő zárszámadási ellenőrzéseit. Örömünkre szolgál, hogy 2006-tal bezárólag megvalósult a jelentős pénzeszközzel és vagyonnal gazdálkodó önkormányzatok átfogó ellenőrzése.
Egyetértünk az Állami Számvevőszék 2006-2010-es évekre meghatározott stratégiájának célkitűzéseivel. Külön szeretném azt kiemelni, hogy továbbra is igényt tartunk arra, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrzéseivel kiemelten segítse a közigazgatás korszerűsítését és az államháztartás hatékony működését. Nagyon fontos lesz ebben az időszakban, hogy az Állami Számvevőszék is hozzá tudjon járulni az EU-tagságból származó források mind teljesebb hasznosításához, ami nagyon-nagyon feladatunk mindannyiunk számára, pártállásra való tekintet nélkül ma Magyarországon.
Örülünk, hogy a bizottságból indult kezdeményezés hatására is befejeződött az önkormányzatokhoz a költségvetés által szennyvízcsatorna-építés címén átutalt közműfejlesztési támogatások igénylésének és felhasználásának jogszabályszerűségét érintő vizsgálat, az ellenőrzést végrehajtották. Most majd rajtunk lesz a sor, hogy ennek az ellenőrzésnek a tanulságait levonva át is vezessük ezt a költségvetésen. Természetesen mindig lesznek majd olyan vélemények, észrevételek, amelyekkel valószínűleg vitatkozni fogunk, amelyekben nem teljesen ugyanaz lesz az álláspontunk. Lásd most a Wesselényi Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap további működésével kapcsolatos vélemény, hogy egyet, ha nem is a legfontosabbat kiemeljek azok közül, amiben a mostani megállapodások között lehetnek nézőpontbeli különbségek. De úgy ítélem meg, hogy a költségvetési bizottság, azon belül a szocialista képviselők és az Állami Számvevőszék közötti összhang az elmúlt időszakban is megvolt, és nagyon remélem, hogy a 2006-2010-es időszakra kitűzött célok teljesítése során ez az összhang még jobban erősíthető, és egymás munkáját segíteni tudó együttműködésünket tovább tudjuk fejleszteni.
A szocialista képviselők nevében köszönöm az elvégzett munkát, és bizakodással tekintek a jövő elé az elképzelések megvalósítása terén. Köszönöm még egyszer, és sok sikert a jövőben.
ELNÖK: Gegesy képviselő úr jelentkezett, megadom a szót.
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Két dologra szeretnék reflektálni. Az egyik, amit az elnök úr az előbb említett, a létszámcsökkentési szándék. Úgy gondolom, hogy ellenőrző szervezetek létszámát csökkenteni nem szokás, nem illik, nem jó. Ez egész egyszerűen nem pénzügyi kérdés. Sőt, egy kiélezett pénzügyi helyzetben még inkább szükség van arra, hogy a pénz elköltése megfelelő hatékonysággal történjen. Tehát, ha ez a szakmai részre vonatkozik, akkor nagyon nem tetszik. Mondanám azt, hogy például a háromezer-egyszáz önkormányzat ellenőrzésével biztos, hogy ki lehet tölteni az esetleg felesleges időt. Takarítónőkkel lehet spórolni, ezt az intézmény vezetője tudja.
A másik viszont, hogy a tegnapi zárszámadási vitára készülve olvastam azt a számvevőszéki anyagot, ami nagyon érdekes volt, időnként nagyon meglepő. Olyan konklúzióra jutottam, az anyagban is szerepelt, hogy a jelenlegi szabályozás alapján nem teljesen eldönthető, nem teljesen átlátható a pénzek jogszerűségét bizonyos esetekben. Ha az Állami Számvevőszék nem tudja, sajnos, nem számoltam meg, hogy hány ember dolgozott ennek az ezer oldalnak az elkészítésén, akkor egy sima parlamenti képviselő pláne nem tudja átlátni. Nekem volt olyan érzésem, hogy az egyes intézményi teljesítéseknél annyira eltér a terv és a tény, ami minden bizonnyal jogszerű, de túl lazának tartom a szabályozást.
Elhangzott egy halvány utalás arra, hogy a Pénzügyminisztériummal van valamifajta egyeztetési kísérlet. Nem tudom pontosan visszaidézni azt a nagyon óvatos megfogalmazást. Úgy gondolnám, hogy akár ebbe a határozati javaslatba bele lehetne, vagy bele kellene venni egy olyan pontot, hogy az Országgyűlés felkéri az Állami Számvevőszéket és a Pénzügyminisztériumot, hogy az államháztartás erre vonatkozó, az ellenőrzést könnyítő szabályozására dolgozzon ki javaslatot. Nem jó az, ha egy ilyen vaskos anyagban olyanfajta észrevételek vannak, és ezt szakértő mondja, hogy nem világos. Egy politikus mondhatja, hogy nem érti meg, hogy mi van ebben a sorban, de az a képzettség hiánya lehet. De egy szakértő nekem ne mondhasson ilyet.
Az SZDSZ-frakció részéről a konklúzió az, hogy köszönjük az elvégzett munkát. Persze, vitáink vannak nekünk is. Nekem azt sikerült elérnem, hogy a rólunk szóló jelentés ne úgy kezdődjön, hogy Budapest IX. kerülete, hanem úgy, hogy Ferencváros önkormányzata. Nyilván nálunk is alapos ellenőrzést végeztek, és nem örültem annak sem, hogy hatezer forintot jogalap nélkül, az én utasításomra utaltak ki, erről a testületnek kellett volna dönteni, de elkövettem. És voltak hasonlók, de a Számvevőszék éppen arra van, hogy a kis volumenű ügyek, amelyek nem szándékosak, figyelmeztesse az elkövetőket, hogy ez nem helyes gyakorlat. Úgyhogy köszönöm a munkájukat.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács képviselő úr jelentkezett.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ilyenkor, a beszámolók kapcsán, vagy a költségvetési időszakokban gyakran szoktunk hivatkozni az ÁSZ munkájára, értékelésére. Az ellenzéki pártok különösen támaszkodnak ezen jelentésekre. Tegnap is tapasztalhattuk, hogy a hivatkozások döntő többsége az ÁSZ jelentésén alapult. Mindezek tükrében is érthetetlennek tartom azt, hogy miért nem képes a parlament, illetve a parlamenti pártok immár ötödik-hatodik éve egyezségre jutni abban, hogy az Állami Számvevőszék két alelnöki helyét betöltsük végre. Mint a bizottság elnöke is, arra szeretném kérni a politikai pártok képviselőit, hogy rövid úton tegyünk ismételten kísérletet arra, hogy ez a pozíció betöltésre kerüljön. Számomra, még egyszer szeretném hangsúlyozni, érthetetlen az az ellenállás, vagy az a közömbösség az ellenzéki pártok részéről, ami ezzel a folyamattal szemben volt tapasztalható. Azt kérem, hogy rövid úton üljön össze ismételten a bizottság, és a politikai pártok jelöljenek alelnököket, hogy a parlament végre dönteni tudjon ebben a kérdésben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tállai András képviselő úr.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Először is egy politikai reakcióval, viszontválasszal kezdem Kovács Tibor képviselő úrnak. Képviselő úr, rosszul emlékszik. Hála istennek, nemcsak az ellenzéki pártok képviselői hivatkoznak a Számvevőszék jelentéseire, hanem a kormánypártok is előszeretettel hivatkoznak ezekre. Az a különbség, hogy a kormánypártiak azt emelik ki az Állami Számvevőszék jelentéséből, ami pozitív, kedvező, jó a kormányzók szempontjából, az ellenzéki pártok pedig a rendszerint megjelenő kritikákat, azokat a véleményeket, amelyek jobbító szándékúak, ugyanakkor feltárják a hiányosságokat.
Éppen ez mutatja azt, hogy szerintem az Állami Számvevőszék jól végzi munkáját. Ma már szinte azt lehet mondani, hogy az Országgyűlés egyik olyan szervezete, amely magas szakmai színvonalon és a politikától jelentős távolságra tudja végezni munkáját. Úgy gondolom, hogy az Állami Számvevőszék munkáját abban a tekintetben semmiképpen nem érheti kritika, hogy a kormány, vagy a politikai pártok színétől függően állapítja meg jelentéseit. Ez a munka alapozza meg azt, hogy az Országgyűlés az Állami Számvevőszék tevékenységéről szóló beszámolót, vagy bármilyen határozatot általában nagy többséggel fogadja el. Nem is emlékszem olyan szavazásra az Állami Számvevőszék tevékenységével kapcsolatban, legalábbis az elmúlt 8 évben, ami azt mutatta volna, hogy a kormánypártok megszavazzák, az ellenzék nem, vagy az ellenzék megszavazza, és a kormánypártok nem, hanem egységes e tekintetben, vagy legalábbis nagy többséget kap az Állami Számvevőszék munkájának értékelése.
Példa erre egyébként az elmúlt négy évben az Állami Számvevőszékről szóló törvény módosítása és elfogadása is, amit majdnem teljes támogatással tudott elfogadni az Országgyűlés. Ezt az előző négy év nagy eredményének tekintem. Éppen ezért vagyok meglepve, és csodálkozom azon, hogyan engedhették a kormánypárti képviselők azt, hogy az Országgyűlés számvevőszéki bizottsága megszűnjön. Ha visszaemlékszünk arra a politikai helyzetre, persze, vissza lehet kérdezni, hogy ezt hogyan engedhették az ellenzéki képviselők, ha ott valaki meg mert szólalni, hogy itt valami ne szűnjön meg, mert egy volt a cél, a miniszterelnök úr által ki volt mondva, hogy itt azután takarékoskodni kell, lehetőleg mindennel. Ennek a demagóg szlogennek lett az áldozata a számvevőszéki bizottság. Eddig nem volt lehetőség ezt ilyen formában elmondani, de úgy gondolom, hogy amikor a költségvetési bizottság átveszi a számvevőszéki bizottság munkáját, és az első komoly, Számvevőszékkel kapcsolatos napirendi pontot tárgyalja, mindenképpen fel kellett vetni. Hibás döntésnek és lépésnek tartom a kormány részéről azt a kezdeményezést, hogy a számvevőszéki bizottság szűnjön meg. Az Állami Számvevőszék nem a kormány ellenőrző szerve, hanem az Országgyűlésé, és igenis teremtsen elő az Országgyűlés annyi pénzt és pénzforrást, hogy egy ilyen bizottság önállóan működjön. Nem azért, mintha lebecsülném a költségvetési bizottság munkáját, de ismerve a bizottság tevékenységét, attól tartok, hogy a nagyon sok feladat mellett kisebb figyelmet kap az Állami Számvevőszék. Bízom abban, hogy leszünk itt néhányan olyan képviselők, akik ezt fontosnak tartjuk, és előtérbe kívánjuk helyezni.
Az Állami Számvevőszék 2005. évi beszámolóját természetesen jónak értékelem. Semmi újdonság nincs benne, csak az, hogy amit vállaltak, azt végrehajtották, és a végrehajtás minősítése a jelentések nyilvánosságra kerülésével megtörténik. Megtörténik az Országgyűlésben és az ország nyilvánossága előtt. Ehhez gratulálok, és természetesen a legnagyobb ellenzéki frakció, a Fidesz frakciója nevében meg is köszönöm a munkájukat. Sajátos helyzetben vagyunk valóban, hiszen kormányzati ciklusokhoz alkalmazkodva az Állami Számvevőszék is stratégiát dolgoz ki. Ez a jelentés, illetve ez a határozati javaslat, amit az Országgyűlés elé fogunk vinni mint költségvetési bizottság, tartalmazza ennek a stratégiának a legfontosabb elemeit. Ezeket a főbb elemeket fontosnak tartom, hiszen részben az elért szakmai eredmények, elsősorban a megbízhatósági ellenőrzések kiterjesztését jelentik. Ezt nagyon jó és támogatandó dolognak tartom.
De van benne olyan is, ami a kormányzati ciklus alapvető feladatainak támogatását jelenti. Itt a közigazgatás korszerűsítésének támogatását nagyon fontosnak tartom, hogy helyet kap ebben az országgyűlési határozati javaslatban és majd a határozatban. Ugyan úgy fogalmaz a határozati javaslat, hogy járuljon hozzá az európai uniós tagságból származó források mind teljesebb hasznosításához, de nem tudom, hogy ez mit fog jelenteni az Állami Számvevőszék számára. De a következő évek egyik legfontosabb tevékenysége lesz az Állami Számvevőszéknek, és a különösen az Országgyűlés számára lesz ez fontos, ez teljesen evidens. Hiszen láthatjuk, hogy ma Magyarország és a kormányzat legnagyobb problémája is az, hogy küzd azért, hogy a következő európai uniós költségvetési ciklusban hozzá tudjunk jutni majd ezekhez az európai uniós forrásokhoz. A minapi hír is arról szól, hogy abban az esetben, ha... nem teljesülnek azok az elvárások, amelyeket nem tudom, hányadjára fogalmaznak meg, minimum harmadjára a kormányzat számára. Ennek következménye pedig az lesz, hogy felfüggesztik Magyarország európai uniós támogatását. Na, ez aztán biztos, hogy az ország kárára történne. Valóban, mondja ki az Országgyűlés azt, hogy kéri az Állami Számvevőszék segítségét ahhoz, hogy ez ne történjen meg, akár a konkrét napi költségvetési tevékenységben is. Nagyon fontos valóban, hogy ki kormányozza ezt az országot, ki van többségben az Országgyűlésben, de ennél sokkal fontosabb az, hogy ez az ország épüljön, fejlődjön, és mindegy, hogy a patkó melyik oldalán ülünk, ki kell mondanunk és tudnunk kell, hogy ennek legnagyobb feltétele az, hogy ezekhez az európai uniós forrásokhoz hozzájussunk.
Végezetül szeretném megkérdezni, hogy miért tartjuk azt fontosnak, hogy belekerüljön a 4. pontba az, hogy az Országgyűlés tudomásul veszi, hogy az Állami Számvevőszék elvégezte ezt az utólag rárótt különleges feladatot, hogy abban a bizonyos ÖKOTÁM rendszerben érintett önkormányzatokat ellenőrizte. ez még hagyján, mert ez a beszámoló része lehet. De miért fontos az, hogy kimondja, az Országgyűlés javasolja a pénzügyminiszternek a jogosulatlanul igénybe vett támogatási összeg visszafizetésének kezdeményezését, hiszen ezt a maga a törvény is kimondja. Ez inkább csak technikai jellegű felszólítása a pénzügyminiszternek, vagy van valami oka, hogy esetleg a pénzügyminiszter nem akarja ezt végrehajtani? Talán erre szeretnék választ kapni.
Kovács Tibor hozzászólására visszatérve az alelnökök személyét illetően. Miután az elmúlt négy évben én voltam az Állami Számvevőszék alelnökeit jelölő bizottság alelnöke, bevallom őszintén, hogy az elmúlt négyéves képviselői tevékenységem nagy kudarca ez, de azért szeretném azt elmondani, ebbe a bizottságba megérkezett a két alelnök személyére a jelölés a két politikai oldalról. A Fidesz azt mondta arra, akit az MSZP jelölt, hogy támogatja. A Fidesz is jelölt egy személyt, és erre azt mondta az MSZP, hogy azt nem támogatja. Így fejeztük be az elmúlt négyéves ciklusban ezt a jelölő munkát. Utána az MSZP nem átallja számon kérni a Fideszen azt, hogy miért nem jelöl. Jelöltünk, támogatjuk is az MSZP jelöltjét, erre mégis mi vagyunk a bűnbakok. Na, ezt aztán abszolút nem értem. Elárulom most Kovács Tibornak, hogy erről a tevékenységemről, erről a munkáról le is mondtam, ezt így tovább nem vállalom. Mert nem elég, hogy elvégezzük a feladatot, nem kapjuk meg az MSZP-től, még utána a letolást is én kapom, szóval, kedves képviselő úr, ez nem egészen korrekt.
Még egyszer visszatérve: nagyon szépen köszönjük az Állami Számvevőszék 2005. évi tevékenységét, és eredmény jó munkát kívánunk a következő kormányzati ciklusban is.
ELNÖK: Domokos László.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, az Állami Számvevőszék, ahogy Tállai András mondta, valóban nem a kormány ellenőrző szerve, ezért én is meghökkenéssel vettem tudomásul, hogy a parlament többsége először is arra tett javaslatot, hogy az ellenőrző szerv bizottságát számoljuk fel. Különösen ismerve a 2005. és 2006. évi költségvetések szabálytalanságainak tömkelegét, és látjuk azt, hogy 2006-2007-ben olyan újabb átszervezéseket fognak végrehajtani, amelyekhez a minisztériumok garantáltan nem fogják megkapni az átláthatósági és a teljességi nyilatkozatokat. Tehát óriási problémákkal állunk szemben már a szabályosság szintjén is, és ezt így leminősíti.
Azért kell, hogy erről szóljak, mert ha megnézzük, az elmúlt négy évben a költségvetés egyre inkább elszállt, gyakorlatilag a tervek és a teljesítések között olyan különbség jött létre, amelynek eredményekét odáig jutottunk, egy rossz irányba menő gazdaságpolitika és költségvetési politika eredményeképpen, hogy pénzügyi válság szélén táncol az ország. Kétszer elutasították a konvergenciaprogramot, és sorolhatnám, hogy mi történt. Joggal felvetődik a kérdés, hogy nem az lenne a parlamentben az érdekünk, hogy a demokratikus ellenőrző rendszerekkel a kormány korlátlan mozgásterét valamilyen módon ellensúlyozzuk? Ezért tegnap azt a kérdést vetettem fel, hogy mikor fogják a kormánypártok azt az államháztartási törvénymódosítást benyújtani, amelyre az Állami Számvevőszék éppen a 2005-ös beszámoló kapcsán utalt. Olyan ellentmondás van a mai beszámolási rend és a konvergenciaprogram, egyáltalán az átláthatóság és az ehhez kapcsolódó bizalom helyreállítása érdekében tett lépések között, hogy szinte alaptörvényként kellene kezelni, hogy az Állami Számvevőszék pozícióját megerősítsük. Másrészről pedig helyreállítsuk a rendet az ellenőrzés rendszerében, fogalmazzunk így, mert ezt biztosan jobban szeretik, a modernizált, az új Magyarországnak megfelelő, de valódi ellensúlyt, és valódi ellenőrzést végző rendszert.
Azt megtehetik, hogy az ellenzék javaslatait nem fogadják el, bár az is a demokratikus rend része, hogy az ellenzék kontrollszerepe megjelenik, mondjuk, a parlamenti munkán keresztül a nyilvánosságot teremtjük meg. De az Állami Számvevőszék a szakmai kontrollt helyezi előtérbe, ki tudja emelni a napi politikai összefüggésekből a költségvetéssel kapcsolatos gondok feltárását, és főleg a megoldások irányába való lépéseket. Ezért egészen konkrétan azt szeretném ehhez hozzátenni, és akár még a stratégiai célkitűzések között is fontosabbnak érezném, hogy egy nagyobb súlyú, az államháztartási törvény által is megtámogatott számvevőszéki ellenőrzési tevékenység legyen a költségvetéssel kapcsolatban, mert úgy érzékelem, hogy ha ez így megy tovább, akkor a költségvetés feszültségei nemhogy enyhülnének, hanem további bizalomvesztést és így katasztrofális helyzetet jelenthet.
Azt szeretném, ha például az átszervezések eredményességét mérni lehessen, ez joggal elvárható követelmény lenne, hiszen a stratégiai célkitűzésekben államháztartási hatékonyságról, korszerűsítésről beszélnek. De ha az államháztartás nem olcsóbb és nem hatékonyabb, és nem tudja összehasonlítani a folyamatokat a parlament, illetve az Állami Számvevőszék úgy, hogy az hiteles is legyen a nyilvánosság felé, akkor minden átszervezés társadalmi hitelessége is meg fog kérdőjeleződni. Ha az Állami Számvevőszék csak megállapítja, mint a Gazdasági Minisztériumnál záradékolja, hogy nem tudja igazolni a fejezet teljesítését, és korábban ugyanez fordult elő a Belügyminisztériumnál, vagy most a Szociális Minisztériumnál, és nem tudom, 2006-ban mi lesz, mert már most, előre ugyanilyen gondokat látok, akkor szakmailag sem fogjuk tudni hitelesen bemutatni hogy egy kisebb állam jobb, hatékonyabb, olcsóbb lett. És kénytelenek leszünk megint kritizálni, mert ellenkezőleg történt, pazarló, nagyobb lett, még többe kerül, és még rosszabbá válik, e felé halad. Ennek végeredménye számunkra is kimutatható, hogy pénzügyileg felborul a költségvetés egyensúlya.
Valamilyen módon másként kellene megfogalmazni az átláthatóság iránti követelményünket. Elnézést, Gegesy képviselő úr, ha az Állami Számvevőszék elnöke azt kell mondja, hogy az átláthatóság számára is komoly gondot jelent, akkor gondoljuk el, hogy a képviselők, vagy a nyilvánosság előtt ezt hogyan tudjuk megtenni. Például a két elszámolásból adódó hidak átláthatóságát nemhogy a szakemberekkel, a hétköznapi emberekkel meg kell értetnünk, hogy lehet az, hogy 500 milliárd forint ide- vagy odakönyvelésével van hiány, vagy éppen mekkora a hiány. Ez nem egy szűk elit kérdése, nem is egy szűk, bonyolult szakmai kérdés, ezt egy egyszerű, letisztult szakmai képletté kellene tudni fordítani a parlamentben. Szerintem az ez iránti igényünket meg kellene fogalmaznunk, és ennek feltételrendszerét nyilván az elnök úr fogja követelni, hogy olyan államháztartási törvényt kér, ami kötelezi, mondjuk a Pénzügyminisztériumot, nemcsak arra, amit Tállai András a 4. pontban mondott, hogy járjon el a törvény szerint, hanem olyan törvényi kereteket adjunk, amely az átláthatósághoz feltételeket szab.
Értem én, hogy egy országgyűlési határozati javaslatban ez nem tud megnyilvánulni, de akkor keressük rá közösen a megoldást, hiszen a 2007-es költségvetés előtt, ahogy mondtam, az államháztartási törvény módosítását látnám célravezetőnek. Egyébként ne felejtsük el, hogy a probléma honnan indult. 2002 nyarán a 100 napos program keretében eltörölték a költségvetési hiány felső korlátját, a pótköltségvetés rendszerét. Szembe kéne nézni azzal a problémával, hogy ma olyan költségvetési szabályrendszert alkotott meg a szocialista-SZDSZ-es koalíció, amely korlátok nélküli költségvetési törvénykezést teremtett meg. Szerintem ez volt az első bűn. Ott követték el azt, hogy tulajdonképpen nincs olyan törvényi szabály, ami alapján azt lehetne mondani, hogy a kormány túllépte a hatáskörét, mert olyan mértékig elengedte, hogy gyakorlatilag azt csinál a költségvetéssel a kormányzati többség, amit akar, a parlament megkerülésével, vagy utólagos bólogató jóváhagyásával.
Tehát hiányzik a kemény költségvetési korlát, a makroközgazdász fogalmaival élve, amely kikényszerítené a kormánytól a költségvetés számainak betartását. Ma ilyen szám nincs. Szerintem addig az egész költségvetési beszámolási rendszer, közgazdasági tartalma szerint, ellenőrizhetetlen, kontroll nélküli. Szabályrendszere törvényes, de a közgazdasági volumen korlátai gyakorlatilag nem léteznek. Itt hadakozhatunk, beszélgethetünk sokat a költségvetés számairól, de a kormánytöbbség gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Még azokat a számokat sem tudta egyébként betartani már az első hónapokban, 2004-ben sem, 2005-ben sem a kormány, amit még decemberben komolyan vett, és kötelezte a kormánypárti frakciókat a megszavazására.
Ennek fényében azt gondolom, hogy az Állami Számvevőszék munkájáról csak pozitívan tudunk beszélni, úgy érzem, a működési kereteivel vannak gondok, és ezt feszegetném, ha megengedi elnök úr. Ha valamilyen egyetértés alakulna ki, akkor azt kérném a kormányoldaltól is, hogy ehhez adjunk támogatást, hogy a költségvetési keretszabályok megfogalmazásában segítséget nyújtsunk, és ezen keresztül az Állami Számvevőszék még nagyobb teljesítményt tudna nyújtani és segítséget adni a szakmai munkánkhoz. Jelenleg ennek hiánya miatt szólaltam fel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Tibor jelentkezett, azután Hargitai János, majd Molnár László.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Csak egy mondatos megjegyzésem lenne arra, amit az elnök úr most elmondott. Tisztelt Bizottság! Természetesen kritikai észrevételek minden esetben megfogalmazhatóak a kormány működésével kapcsolatban. Itt szeretnék utalni a kétéves költségvetésre, hogy annak idején milyen kontrollja volt a költségvetésnek két éven keresztül, amikor az Orbán-kormány idején ilyen költségvetést fogadott el a parlament.
Visszatérve arra, amit Tállai képviselő úr mondott, meggyőződésem, nem azon múlik, hogy egy szervezet munkáját hogyan értékeljük, hogy egy önálló parlamenti bizottság foglalkozik-e úgymond a tevékenységével, mert ilyen alapon az ORTT működésével is egy külön bizottságnak kellene foglalkozni, a Versenyhivataléval is, amelynek a beszámolója most következik, vagy, ne adj' isten, az ombudsmanok tevékenységét is önálló bizottságoknak kellene "felügyelniük". Majd eldől, tisztelt képviselő úr, gondolom, a ciklus végére, hogy ez a megoldás megfelelő-e, ami azért nem újszerű, mert emlékezetem szerint volt már arra példa, hogy nem önálló bizottság "felügyelte" az Állami Számvevőszéket, de lehet, hogy nem jól emlékszem. De meggyőződésem, hogy nem ezen múlik, de majd a ciklus végén értékeljük ezt a tevékenységet.
Amit még szeretnék elmondani, és felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy a bizottsági struktúra elfogadásakor egyetértés volt a politikai pártok között, hiszen egy megállapodást írtak alá a politikai pártok a bizottsági struktúráról. Gyakorlatilag a Fidesz frakcióvezetésének kellene címeznie azt, amit elmondott, mert ez a megállapodás megtörtént. Az is az igazsághoz tartozik, tisztelt képviselő úr, hogy három és fél évig a Fidesz képviselőcsoportja még csak jelöltet sem volt hajlandó állítani az alelnöki posztra. Tehát három és fél év elteltével történt az, amiről képviselő úr beszélt. Akkor is azt mondtuk, hogy a jelöltről egyszer már szavazott az Országgyűlés, a jelölt akkor nem kapott szükséges számú szavazatot. Akkor azt mondtuk, hogy talán nem kellene ugyanezt megkockáztatni még egyszer, hanem próbáljunk meg egy olyan jelöltet találni, akire a többség valóban szavazna. Erre vonatkozóan nem volt semmiféle szándék. Bízom benne, hogy a közeljövőben ez megváltozik, és sikerül ezt a problémát is megoldani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha javasolhatom, most ne nagyon mélyedjünk el az alelnökválasztás rejtelmeiben, nyilván mindenkinek megvan a maga története és véleménye arról, hogy mi is történt, de inkább a 2005-ös számvevőszéki jelentést értékeljük. Hargitai képviselő úr következik.
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Az a határozati javaslat, amely előttünk van, udvariasan, megszokott módon diplomatikusan megfogalmazott határozati javaslat.
Az Országgyűlés ellenőrző szervéről mond valamit az Országgyűlés, lehetőleg úgy, hogy a sajtó ne értsen belőle semmit, vagy érdektelen legyen a sajtó számára. Diplomatikusan együttműködik ez a két fontos intézmény egymással. A háttérben ott van a kormány, és a kormány semmilyen szinten nem szól. Erről szeretnék két dolgot mondani. Egyszerűen mikor jutunk el oda mi mint Országgyűlés, hogy komolyan vegyük önmagunkat? A Számvevőszék minden egyes jelentésében évek óta leírja - és most ne hivatkozzanak arra, hogy ez így volt az Orbán-kormánynál is, mert azt tudom, hogy akkor is benne volt a jelentésekben -, megteszi a megállapításait. Mi mindig feldicsérjük a Számvevőszéket, hogy ez igen, elvégezte a feladatait, és utána ott van, hogy na, te kormány, csináld meg ezt meg ezt, te, pénzügyminiszter csináld ezt meg ezt, és a többi miniszternek is ott van a lecke. Aztán egy év múlva visszajön, és azt mondja, hogy ez sem teljesült, az sem teljesült.
Ha egy kicsit is komolyan vennénk önmagunkat, és itt lenne a lehetőség, tegyük meg, állapítsuk meg, hogy bármennyire jól végzi a Számvevőszék a tevékenységét, akkor, amikor befejezi a tevékenységét, és megállapításokat tesz, ha ezt a kormány nem teljesíti, nem lesz törvényalkotási és más jogalkotási következménye, akkor a Számvevőszék hiába öl bele nagy energiát a tevékenységébe, az nem hasznosul. Ez az egyik, amit valamilyen szinten, nyilván a diplomácia nyelvén, de meg kellene fogalmaznunk, ha komolyan vennénk önmagunkat.
A másik dolog, és itt megint a tegnapi parlamenti vita mondatai csengenek a fülembe, az a különbség, ahogy szólt Kovács Árpád a 2005-ös költségvetésről a zárszámadás kapcsán, és ahogyan beszélt a pénzügyminiszter képviselője. Mások a szerepek. Megértem azt, hogy az egyik nyilvánvalóan beszél arról, amit sikerként el lehet könyvelni, a másik személy pedig arról beszél inkább, amit az ellenőrzés során tapasztal, és nem a GDP nagyszerű alakulásáról. Az elnök úr elsősorban az államháztartási résszel foglalkozott, mert igazán arra van ráhatásunk. Ami számomra feltűnő volt, mintha csak neki lenne fontos az, hogy nekünk átlátható költségvetésünk legyen, hogy európai nyelvet beszéljünk a költségvetés megfogalmazása kapcsán, és a két elszámolási rendszert összekötő hidak kapcsán, amelyekről Domokos képviselő úr beszélt. Bár a gondolatot az elnök úr hintette el, mert szó szerint ezeket a mondatokat használta, amikor itt volt a költségvetési bizottság ülésén, és önkritikusan azt mondta, hogy neki mint profinak is gondot jelent, a munkatársai homályosítják fel arról, hogy hogyan kell ezeket a hidakat megcsinálni. Tehát mintha csak neki lenne fontos, hogy átlátható legyen ez a rendszer.
Úgy tűnik számomra, hogy az alkotmány értelmében a kormány felelőssége a jogszabályok beterjesztése, a kormány a motor, a Számvevőszék meg utána a jogszabályoknak megfelelően ellenőriz. De itt mintha fordított szerep lenne, már annyira unják, azt gondolom, hogy átveszik a motor szerepét, gondolatokat tesznek le az asztalra, konferenciákat szerveznek, és ezt mi elhallgatjuk. A kormány meg, ha akarja, ezt figyelembe veszi, ha akarja, nem veszi figyelembe. Valahol azt látom, hogy nem is nagyon érdeke figyelembe venni, mert amíg ilyen ködös és zavaros minden, addig sokféleképpen lehet magyarázni a dolgokat. Ebből a határozati javaslatból, még egyszer mondom, két dolgot hiányolok. Annak megállapítását az Országgyűlésről, és ezt gyakorlatilag a kormánynak mondanánk, hogy az Állami Számvevőszék jelentései nem teljesülnek. Komolytalan, amit csinálunk. Évről évre elfogadjuk, mert amikor elfogadjuk az ÁSZ jelentéseit, akkor rábólintunk arra, hiszen majd egyhangúlag fogadjuk el ezeket, kormány és ellenzék egyaránt támogatja, és akkor azt mondjuk, hogy elvárjuk a kormánytól, hogy megcsinálja azt, amit megfogalmaz a jelentésében, utána pedig nem történik semmi. És most, amikor az ÁSZ tevékenységét értékeljük, megint egyszerűen csak átsiklunk rajta.
Tisztelt Szocialista Képviselők! Vegyük a bátorságot, és fogalmazzuk meg ezeket, akár a mindenkori kormány tevékenységével szemben. Így is járható az út. És a jövőre vonatkozóan, államháztartás, közpénzügykezelés, mindig az ő anyagiakban jönnek elő ezek a gondolatok, a pénzügyminiszterek itt soha nem beszéltek ilyen jellegű kérdésekről. Mintha nekik ez nem lenne fontos. Adjunk ehhez bátorítást, és mondjuk a kormánynak, hogy vegye fel ilyen szempontból a szellemi versenyt, legyen akarata arra, hogy az Országgyűlés ellenőrző szervét ne csak kövesse, hanem próbáljon az alkotmány értelmében a folyamat élére állni, úgy, ahogy ezt az Állami Számvevőszék is javasolja. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár László.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Számvevőszéki Tisztségviselők! Kedves Jelenlévők! Tisztelt Bizottság! Hargitai képviselőtársam utolsó mondataira szeretnék először reagálni. Ugyanis valóban érdekes a politika. Itt egy szakmai vitát próbálunk lefolytatni, az önök képviselőtársai pedig az utcára viszik az embereket. Tessék megnézni! Azért szeretném ezt az egy mondatot itt elmondani, mert egyáltalán nem mindegy, hogy egyetértek-e Domokos képviselő úrral, és azt mondom, hogy igen, alelnök úr, 2002-ben valami megmozdult, kisiklott. Igen, 5 százalékos határ lett. Én is azt mondom, mi Házon belül elmondtuk a magunk véleményét, tessék elhinni. Remélem, önök is elmondják saját képviselőtársaiknak, hogy vannak alkotmányos keretek. Ennyit a nagypolitikáról, és most a szakmai oldalra fordítanék.
Azt látom, mivel voltam 3-4 hónapig a számvevőszéki bizottság tagja. (Babák Mihály: Minek?) Babák megint hülyéskedik, nem értem. Szóval voltam 3-4 hónapig a számvevőszéki bizottság tagja, és azt kell mondjam, hogy most a főbizottság szintjére került a számvevőszéki testület. Igen, ennek itt a helye. Együtt van a költségvetés és az ellenőrzés. Nem tudna ő sem, én sem, más sem most véleményt mondani, legfeljebb Tállai képviselő úr, Dancsó képviselő úr, néhányan, akik akkor tagjai voltak, és bizony, ez egy szűk szakmai kör, amely a Számvevőszék dolgairól véleményt tudott mondani. Ez sokkal tágabb, nagyobb lehetőséget ad. Azt mondom, hogy most helyére került a Számvevőszék, hiszen fontos dolgokról beszélünk itt, és én is a dicséret hangján tudok beszélni a költségvetés ellenőrzéséről.
Természetesen az ellenőrzés rendszerének úgy kellene működnie, ez természetesen megvan, hogy a fejezeteknek és a meghatározott értékhatárral gazdálkodó intézményeiknek önálló belső ellenőrzési rendszerük kell hogy legyen. És ez a belső ellenőrzési rendszer a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány felé piramisban végződik, ez kerüljön előterjesztésre. Tegnap Varga elnök úr Brüsszelben elmondta, és én helyeseltem, hogy az egyéni felelősséget hangsúlyozzuk ki. Természetesen, ahogy a vállalati, vagy a magánszektorban az egyéni felelősség kérdése felmerül, fel kell hogy merüljön a fejezetek vezetőinél is, nevezetesen a minisztereknél.
Az államháztartás kérdésköre. Az Áht. módosítását korábban is kezdeményeztem, bár én elsősorban vagyoni, illetve a tárgyi eszköz oldaláról, hogy kötelező legyen bemutatni egy egységes táblában a fejezeti eszközrendszert, a tárgyi eszközoldalt, és ezen belül a nemzetgazdaság egészét érintően. Tehát, ha most azt mondjuk, hogy eladósodik az ország, akkor valahol, egy virtuális tárgyi eszköznyilvántartásban az 1 millió panellakás értéke benne kell hogy legyen, hiszen az államadósság egésze a lakosok felvett hiteleivel együtt teljesedik ki, és mindjárt nem kapnánk olyan torz képet, ha egy egységes zárszámadásban valamikor ezt meg tudnánk tenni. De ezt már a 2002-es zárszámadás parlamenti vitájában is elmondtam, hogy sajnos, és azt kell mondjam, a mai napig is így van, nem tudjuk méretben, négyzetméterben, hosszban mennyi utunk van pontosan, hogyan állnak az ingatlanok. Még mindig nem értük el, hogy az állami számvitel a helyén kezelje a hozzárendelt vagyont. Ez megint csak a számviteli törvény, az államháztartási törvény kérdése.
Ami a beszámoló, illetve a bizottsági önálló indítvány részeként megjelenik ebben a néhány pontban, azt gondolom, ez éppen a pozitív irányt mutatja. Kiemelném az EU-pénzek felhasználását, ami ha nem megfelelő módon történik, és adott esetben ezt az illetékes bizottság, a Számvevőszék, illetve a fejezeti oldal megállapítja, akkor a konvergenciaprogramot is boríthatja, és az adott évi költségvetést is. Hiszen a nem megfelelő felhasználás néhány százaléka magával vonhatja azt, hogy az Unió megvonja a támogatásokat. De nem tartunk itt. Tegnap azért elhangzott Brüsszelben, a kibővített költségvetési, számvevőszéki, pénzügyi bizottság ülésén, hogy van olyan ország, amely évek óta nem kapja meg az auditot, és az is látszik, hogy Magyarországról pozitív képet alkottak az ott lévők. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Csak nagyon röviden reagálnék az első mondatra, mert tényleg nem erről kellene beszélni. Annak a felelősei, hogy itt a téren emberek vannak, nem ezen az oldalon, hanem a másik oldalon találhatók. Ez összefügg egyébként az államháztartás helyzetével, nevezetesen, hogy hiteltelenül nem megfelelő adatokat produkáltak önök, ami egyébként a kormányzattal szembeni hatékonyabb fellépést indokolná a parlament oldaláról. Közös lehetőségünk és felelősségünk, hogy az Országgyűlés tekintélyét, az Országgyűlés döntéseit a kormány felé egyfajta ellenőrző funkcióban komolyabban vegyük. Az Állami Számvevőszék erre egy eszköz. Az Állami Számvevőszék ellátja a feladatát, az a kérdés, hogy az ő kompetenciája, a hozzá eljutó adatok, az ÁSZ-t körülvevő jogszabályi környezet, az államháztartási törvény vonatkozásában megfelelőek-e a feltételek arra, hogy a lehető legjobban dolgozzon. Ez az első kérdés. Azt gondolom, hogy a kérdések megválaszolása kapcsán az Országgyűlésnek vannak, lennének lehetőségei és kötelezettségei, hogy az Állami Számvevőszék hatékonyabban tudjon dolgozni, mert bizonyos feltételek hiányoznak ahhoz, hogy ennél is kiterjedtebben, vagy pontosabb tudjon tevékenykedni.
A másik, amit részben már Hargitai képviselőtársam is említett, szankciók nélkül nem lehet megfelelő szabályozást működtetni. Normális esetben lehetne egy kézfogással, ahol a lehető legszigorúbb szerződési feltételek valósulnak meg. De Magyarország nem ilyen ország sajnos. Éppen ezért ahhoz, hogy önöket ne csaphassák be kormányzati oldalról, hogy a Számvevőszék kritikái, állásfoglalásai, javaslatai hasznosuljanak, bizonyos szankciókat életbe kellene léptetni azon végrehajtó szerveknél, amelyekre ezek a javaslatok, kritikák megfogalmazódnak. Ha ebben önök partnerek, akkor nyilvánvalóan lesz egy javulás a megfelelő ösztönzők miatt a tényleges kormányzati működésben. Ha önök ehhez nem partnerek, akkor minden megy ugyanígy tovább, és próbáljuk csupán a féléves uniós felülvizsgálatokkal mederben tartani a folyamatokat. Ez nem elégséges arra, hogy a folyamatok az általunk kívánatos mederben zajlódjanak a jövőben.
Két lépést kellene tennünk. Az egyik lépés ex ante az, hogy az Állami Számvevőszék munkájának hatékonyabbá tétele érdekében végig kellene gondolni azokat a törvényi, információáramlási és egyéb feltételeket, amelyek még jobbá tehetnék a Számvevőszék munkáját. A másik pedig az ex post, megnézni, hogy az általuk megfogalmazott javaslatok, vélemények, kifogások tekintetében milyen lépések történtek, és mi mint az Állami Számvevőszék gazdái el tudjuk-e fogadni, illetve az Állami Számvevőszék viszontreagáljon, és a megfelelő szankciók megtörténjenek a nem megfelelő teljesítések miatt. Ebben az esetben tudunk reális képet kapni, korrigálni, és a kormánnyal szemben akár közös fellépéssel érvényre juttatni azokat a szakmai véleményeket, amelyekkel egyetértünk.
Itt tudomásul kellene venni pártállástól függetlenül, hogy van egy nagyon erős érdekkonfliktus a végrehajtó és a törvényhozó, illetve a végrehajtó hatalmat ellenőrző szerv között. Ebben a tekintetben nekünk közös érdekünk az, hogy bennünket ne csapjanak be, ne tévesszenek meg, hogy az ellenőrző funkciót a lehető legjobban tudjuk képviselni és gyakorolni. Ehhez viszont tényleg szükségesek bizonyos intézménybeli módosulások és változások, mert látszik az elmúlt évek tapasztalatából, hogy az Országgyűlés ellenőrző funkciója, ami, mondom, nem pártpolitikai jellegű lenne az én felfogásomban ebben az esetben, nem valósult meg jól. Nem üthetjük el annyival a dolgot, hogy megköszönjük és elfogadjuk a tavalyi munkájukat, hanem tovább kellene lépni. Ehhez konstruktív partner a Fidesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Dancsó képviselő úr már jelentkezett, azután ismét Gegesy képviselő úr.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! A boldogult emlékű számvevőszéki bizottság idejében talán még hosszasabban beszélgettünk elnök úrral is a zárszámadás kapcsán, hogy vajon mit is tud tenni az Állami Számvevőszék azon túlmenően, hogy felhívja a parlament, a pártok figyelmét arra, hogy valami kisiklott, nem jó irányba halad. Talán először 2004-ben merült ez fel plasztikusabban, amikor azt láttuk a zárszámadáshoz kapcsolódó jelentésekben, hogy több fejezet, minisztérium nem kapta meg a teljességi záradékot. Akkor döbbentünk rá, hogy valami nagyon tévútra ment, hatalmas problémákkal fogunk hamarosan szembe kerülni.
Akkor beszélt arról elnök úr, és szerzői munkásságából is nyomon követhető, hiszen kézikönyveket írtak munkatársaival egyetemben, hogy az új ellenőrzési módszer mindenképpen a standard-eken alapuló módszerre kell hogy alapozódjon, meghatározott irányszámokat határoznak meg a különböző fejezeteknek, címeknek, és az attól való eltérés nagysága határozza meg, hogy az most teljesült, nem teljesült, elfogadható, nem elfogadható. Elnézést, hogy ennyire leegyszerűsítettem ennek lényegét. Amennyiben nagyobb eltérések mutatkoznak a szakmai standard-ekkel kapcsolatban, akkor úgy dönthet a Számvevőszék, nemcsak a magyar, hanem az Európai Unió valamennyi számvevőszéke, hogy nem fogadja el azt a zárszámadási részt.
Ez nagyon hasonlatos ahhoz, amikor a könyvvizsgáló azt mondja a vállalati mérlegre, hogy nem adom meg a teljességi nyilatkozatot, mert nem tükrözi hűen, pontosan az adott vállalatnál lezajlott folyamatokat. Ezzel gyakorlatilag a csődhelyzetet is bejelenti, ami valószínűleg hamarosan a felszámolásig fog majd érni. Akkor megkérdeztem elnök úrtól, hogy ez mind nagyon kiváló, de mégis mi a következménye annak, ha önök megadják, illetve nem adják meg ezeket a teljességi záradékokat, hiszen már akkor, 2004-ben is látszott, hogy az Állami Számvevőszék évente leírta a megállapításait, van, ami súlyosabb volt, van, ami kevésbé, hogy mi fog történni, ha mégsem hajtják végre ezeket a megállapításokat. Akkor elnök úr azzal nyugtatott meg bennünket, hogy végső esetben a választók úgy is ki fogják mondani a végső ítéletet, a választók eldöntik, hogy mi történjék a politikával. (Kovács Tibor: Megnyertük a választásokat.) Az akkor talán még egy kicsit megnyugtatónak is tűnt, hiszen azt hihettük azon a bizottsági ülésen, hogy ha már a miniszterek azt tesznek, amit akarnak, ha már a kormányfő azt tesz, amit akar, végső esetben ez a választók értékítéletével fog találkozni, és ha nagyon sok ilyen negatív záradék születik, illetve nem születik teljességi nyilatkozat, ez politikai következményekkel is jár.
És lőn csoda, a 2006 tavaszi választás, ezek az állapotok bekövetkeztek, és mégis másképp gondolták a választók, azt mondták, hogy folytatódjon a szocialista-szabad demokrata kormányzás. Utólag, pár hónapra rá kiderült, hogy az egész egy nagy átverés volt, hazugságra alapozódott az egész rendszer, az egész költségvetési gazdálkodás. Innentől kezdve az az érzésem, hogy nemcsak én, hanem nagyon sokunk elbizonytalanodott, hogy ezek után a politika becsapta mind az Állami Számvevőszéket és talán bennünket is, bízhatunk-e még valamiben. Milyen garanciákat lehet nyújtani, vagy követelni ahhoz, hogy ne következzék be ez a helyzet. Magyarul, ha az Állami Számvevőszék leírja, amit leír, és nem adja meg a teljességi nyilatkozatokat, akkor mi fog történni? Valóban lesz-e ennek következménye?
A jelenlegi folyamatokat azt mutatják, és ez nagyon szomorú, hogy nincs következménye. Semmilyen következménye nincs annak, hogy az Állami Számvevőszék leír olyan megállapításokat, amelyeket évek óta tesz. Ezért szeretném kérni tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat is, hogy gondolkozzunk el azon, hogy mi következhet abból, ha egy ilyen jelentés megszületik, és hogyan lehetne azt érvényre juttatni. Milyen személyes felelősség terheli azokat, akiket elmarasztaltak? Hogyan terhelje ez a személyes felelősség? Mert úgy érzem, mindenképpen ennek ilyen következményei kell hogy legyenek. Amennyiben ennek ilyen következményei várhatóan vannak, lesznek, abban az esetben talán-talán még az is bekövetkezhet, hogy a politikai racionalitás nem írja felül a gazdasági racionalitásokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Gegesy képviselő úr következik.
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Három, lehetőség szerint rövid észrevételem van. Az egyik az, hogy az Állami Számvevőszék működésének minősége szerintem nem azon múlik, hogy van egy parlamenti bizottság, az meg kifejezetten nem lenne jó, ha lenne egy olyan parlamenti bizottság, amely a tevékenységét felügyeli. Ez a szó nyilván félreértés jelleggel hangzott el.
A második inkább csak egy jámbor óhaj. Nagyon örülnék annak, ha itt, ebben a szakmainak remélt bizottságban az "utca, tér" szavak addig nem hangoznának el, amíg az "Őszöd", vagy "éjjel-nappal" szavak elhangzanak, és természetesen ez fordítva is jó lenne.
Harmadikként megismételném Hargitai úrék javaslatát, hogy kérje fel az Országgyűlés az ÁSZ-t, hogy az Áht.-val kapcsolatos - azért nem akarok pontosan fogalmazni, mert ez egy nagy feladat, és nehogy már olyasmire kérjük fel az ÁSZ-t, amit ezért, vagy azért nem tud megfelelő színvonalon teljesíteni - módosító javaslatokat, akár a szövegezést, akár a mellékletet és táblázatrendszert érintő módosító javaslatokat fogalmazza meg. És kérjük fel a kormányt, hogy az ÁSZ-jelentéseiben tett ajánlások megvalósulásáról fél éven belül tájékoztassa ezt a bizottságot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor két teendőnk van. Elnök úrnak megadom a szót a felmerült kérdések megválaszolására. Másrészt Hargitai Jánosnak volt egy indítványa. Képviselő úr ezt be kívánja nyújtani, szavaztatni kíván róla? Nyilván írásos forma kell ahhoz, hogy erről majd dönteni tudjunk. Először elnök úrnak adnám meg a szót a válaszadásra. Parancsoljon!
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Ha megengedik, csak azokkal a kérdésekkel próbálnék foglalkozni, ami a szűken vett professziómhoz tartozik. Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy az Állami Számvevőszék a jelenlegi közpénzügyi szabályozás ellentmondásairól elkészítette a saját tanulmányait, a munkahelyi viták lezajlottak, amin a Pénzügyminisztérium is jelen volt. Ennek alapján olyan döntés született, hogy felhasználva a kutatóintézetünk kereteit, a pénzügyminiszter úrral is egyetértésben, hogy próbálunk egy közpénzügy szabályozási koncepciót készíteni. Nyilvánvalóan a szabályozást a törvényalkotás rendje szerint az Igazságügyi Minisztériumnak, Pénzügyminisztériumnak kell kialakítani. A koncepció megközelítésében, ahogy Gegesy képviselő úr mondta, nem tudok rosszat mondani, működőképes a rendszer. Tehát, ha az Országgyűlés költségvetési bizottsága olyan módosítást fogalmaz az indítványba, hogy ezt készítsük el a Pénzügyminisztériummal együtt, a világ legtermészetesebb dolga, hogy addig a szintig, ameddig a mi lehetőségeink közé tartozik, megtesszük.
A munkánkat segítené, ha a kormányzat időről időre beszámolna, és a költségvetési bizottságnak beterjesztené azokat a javaslatokat, ami a költségvetési bizottság hatáskörébe tartozik elsősorban, a Pénzügyminisztérium, a Gazdasági Minisztérium ügyeit. Ez politikai döntés kérdése. Azokban az esetekben, amikor szabályszerűségi kérdések, vagy egyszerűen technikai menedzselése kérdések vannak, azt szeretném mondani, hogy a mindenkori gazdálkodó szervezetek megcsinálják. Azokban az esetekben, amikor politikai egyetértésre van szükség, vagy valamilyen politikai koncepció kidolgozására, vagy pályamódosításra, most csak egyetlen egy gondolatot mondok: vajon az új intézményrendszernek a konvergenciaprogramhoz kapcsolódó, 2009 után kezdődő programnak a 2009-es szintre kell alkalmasnak lenni, vagy pedig 2020-ig, a hosszú távú stabilitás érdekében, mert akkor más koncepciójú fejlesztésekre van szükség. Ez olyan politikai döntés, amit az Állami Számvevőszék nem tud meghozni, legfeljebb jelzi, hogy egy utat sem terveznek úgy, hogy ugyanakkora maradjon a kapacitása, mint volt, hanem 15 éves távlatban gondolkodnak előre, hogy át tudjon menni rajta több autó. Ha ilyen döntés születik, azt végre fogjuk hajtani.
A magam részéről az összes támogató, segítő megjegyzéshez kapcsolódóan azt tudom mondani, hogy igyekszünk mindent hasznosítani. Kulcskérdésnek tartom a közpénzügyi szabályozás korszerűsítését, évek óta beszélünk róla. Ebben valameddig el tudunk menni. Mindnyájunk érdeke. Szerintem a gazdálkodóknak is az az érdekük, hogy róluk jó vélemény legyen. Az, hogy vannak vitáink, teljesen természetes, hiszen ez a feladatok jellegéből adódóan így halad előre. Ilyen a Wesselényi Alap, ilyen a Ferencváros, lehet sorolni a kérdéseket.
Hargitai úr megjegyzésire azt tudom mondani, ez megint koncepcionális kérdés, hogy a parlament ellenőrző szerepét hol húzza meg maga a parlament. Ha úgy döntenek, ehhez alkalmazkodom. Kimondom, amit gondolok: a parlament nem tudja magát önmagától megmenteni. Én mindig szakmai gondolkodásmóddal fogok közelíteni a kérdésekhez, a politikai gondolkodásmód pedig egy másik sík, más érdekeket vesz figyelembe. Segíteni tudunk, de alapvetően nem tudjuk megoldani. Ha az Állami Számvevőszék kapacitásaival kapcsolatban a költségvetési bizottság úgy gondolja, hogy azok a számok, amiket reálisan elő fogunk terjeszteni, amelyek a szükséges takarékosságot tartalmazzák, akkor tisztelettel arra kérem a bizottságot, hogy segítsen abban, hogy ez a parlament plénumán is keresztül menjen. Nyilvánvalóan egy ellenőrző szervezet úgy fogja fel, hogy az ellenőrzés kimaradása sokkal többe kerül, mint amennyit önmagán meg tud spórolni. Messze egyetértek képviselő úrral ebben a kérdésben, de más szempontrendszerek is jelen vannak. Igyekszünk az adott körülmények között mindent lefedni.
Nagyon szépen köszönöm, tisztelt elnök úr, tisztelt bizottság, ha úgy gondolják, hogy megtisztelnek bennünket a támogatásukkal, szolgáljuk önöket addig a mértékig és abban a felfogásban, ahogyan önök akarják, tényleges szolgáltató szereppel élünk. Van nosztalgiánk a költségvetési, a számvevőszéki bizottság iránt. Nem tagadom, én is sokat tanultam a beszélgetésekből, szűkebb körben más megközelítések voltak.
Az alelnökök kérdése. Gondolják meg, amikor az Állami Számvevőszéket létrehozták, akkor nem jobb- és baloldalban gondolkodva hozták létre. Ha úgy alakul ki, hogy egyet jobbról, egyet balról, akármennyire tisztességes ember a jelölt, ennek az összes vitája belekerül a megközelítés szemléletű Számvevőszék életében. Az is egy koncepció természetesen, Nyugat-Európában jelen van, és azért mondom el, mert nagyon fontos, ott magukat az intézményeket osztják fel a parlamentnél, és így teremtik meg az egyensúlyt. Például az osztrák kollégám Haider úr kabinetfőnöke. Nálánál nagyszerűbb, kellemesebb embert nem tudok mondani, míg a német felosztásban Engels úr, akinek a neve is ráutaló, megkérdeztem tőlük, hogy hol hagyta Marx elvtársat, olyan sildes szociáldemokrata, hogy őrület, de a felosztásban rá került a sor. Van ilyen modell is, de Magyarországon nem ezt alkalmazzák. Azért mondom el itt is, szeretnék azokkal a kollégákkal dolgozni ebben a minőségében, alelnökként, akik most is a Számvevőszéknél vannak. Azt a felfogást követik, hogy nincs politikai attitűdje a gondolatainknak, mert az egy más Számvevőszék volna, ha politikai alapon állnánk. Toller László képviselő úr volt egyszer nagyon aranyos, azt mondta, hogy Árpi, ha tudnánk, hogy hová tartozol, akkor rögtön neked helyettest. Ez egy kifejezetten kedves tolleri megnyilvánulás volt, sok igazság volt benne. Mosolyogtam rá, és ebben maradtunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Hargitai képviselő úr jelentkezett még.
Dr. Hargitai János módosító javaslatai az országgyűlési határozati javaslathoz
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Elnök úr kérdésére válaszolandó, természetesen komolyan gondolom, hogy azt a határozati javaslatot egészítsük ki, de csak akkor tudjuk megtenni és egymást komolyan venni, ha ezt a túloldal is akarja. Fontosnak tartom, amit Gegesy képviselő úr mondott, mert én csak egy megállapítást tettem, amit az ÁSZ is megtett, hogy gyakorlatilag nem teljesülnek a javaslatai jelentős számban, és képviselő úr azt mondta, hogy a dolog kezelésére, ezt egyébként jónak tartom, és korábban is felvetődött már a költségvetési bizottságban, hogy félévenként az Országgyűlés által elfogadott jelentésekre nézzünk rá, hogyan teljesülnek. A kettőt így kombinálnám össze, ha erre van hajlandóság, akkor természetesen kérünk időt, és megfogalmazzuk.
A másik, szintén fontos számomra, amit a közpénzügyi szabályzat újragondolása kapcsán mondtam kicsit indulatosan. Egy határozati javaslatban az ember ezt nyilván másképp fogalmazza meg. Az ÁSZ által is szorgalmazott felgyorsítását várjuk, és ezt a kormánynak mondjuk. Az úgy nem megy, hogy az ÁSZ akar valamit, a kormány meg félszívvel van a megvalósítás mellett. Tehát ha van hajlandóság, és ezt el tudja fogadni a többség, akkor ezt megtesszük. Ha most önök azt mondják, hogy nem akarnak ezen a határozati javaslaton változtatni, akkor nem kell hogy bolondítsuk egymást, majd az Országgyűlés plénumán próbáljuk ezt megkísérelni. De igazán akkor lenne értelme, ha ezt közösen tennénk meg. Nem erőltetem, csak akkor kérek türelmet önöktől, hogy pár perc alatt ezt megfogalmazzuk, ha azt mondják, hogy ezzel egyetértenek. De annak nincs értelme, hogy leírom, és utána önök leverik.
ELNÖK: Képviselő Úr! Egy egyszerű megoldást javasolnék. Most az indítvány egy mondatos lényegét kellene előttünk felvázolni. Amennyiben a bizottság többsége támogatja, akkor van csak értelme annak, hogy a kidolgozás megtörténjen.
Kovács Tibor, egyéni képviselőként, vagy a frakciót képviselve akar most erre reagálni?
KOVÁCS TIBOR (MSZP): A frakció minden tagjával nyilván nem volt idő konzultálni, de az ilyen esetekre alkalmazott gyakorlatot szeretném ajánlani. Elvileg senki sem kérdőjelezte meg ennek a javaslatnak az indokoltságát, ugyanakkor szavazni akkor tudunk róla, ha írásos formában itt van mindannyiunk előtt. Tehát azt javaslom képviselő úrnak, hogy módosító indítványként nyújtsa be, meg fogjuk vitatni, nem most, erre nyilván van idő, visszakerül a bizottsághoz, és fogunk róla dönteni.
ELNÖK: Képviselő Úr! Engedje meg, hogy emlékeztessem arra, hogy számtalan esetben szavaztunk már először egy elméleti felvetésről, aminek utána volt csak írásos formája. Most is az energiák megspórolása érdekében javasoltam, és javaslatomat fenntartom, hogy Hargitai képviselő úr fogalmazza meg egy mondatban az indítvány lényegét, szavazást rendelek el róla, és utána képviselő úr eldönti, hogy ezt írásos formában beadja-e, vagy sem. Hadd tegyem hozzá, értelemszerűen az, hogy itt most egy szóbeli javaslat támogatást kap, még nem feltételezi automatikusan, hogy majd írásos formában is ezt a támogatást megkapja. De a képviselő úr számára nyilván eligazítást jelentene, ha a bizottság többsége ezt támogatná.
Képviselő úr, kérem, hogy fogalmazza meg az indítványt.
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Az indítványom kétirányú. Az egyik az, hogy az Országgyűlés megállapítja, hogy a számvevőszéki jelentésekben évente visszatérő javaslatsor nem teljes egészében teljesül. Hogy a jövőben ezt elkerüljük, olyan metodikát alkalmaznánk, hogy a kormány köteles félévente a költségvetési bizottság elé jönni, és elmondani azt, hogy az Országgyűlés által egyébként jóváhagyott javaslatok előkészítése, módosítása hogyan áll. Ez az egyik gondolat lényege. Nyilván ezt szakszerűen megfogalmaznánk. A másik, hogy az Állami Számvevőszék minden egyes jelentésében évek óta szorgalmazza a közpénzügyi kérdéskör újragondolását, hogy az átlátható legyen, hogy közös európai nyelvet beszéljünk, és az Országgyűlés a kormánytól elvárja, hogy ez a jogalkotási tevékenység felgyorsuljon. Ez a két javaslat lényege.
Elnök úr, a jegyzőkönyv rögzítette az egészet, ha csak két szót mondhatok, akkor mondhatják azt, hogy félreértették a dolgot. Így értették, láttam a tekintetükön, csak az akaratukról nem vagyok még meggyőződve.
ELNÖK: Csillog a szeme mindenkinek, én is úgy látom, annyira frappáns ez a két javaslat. Két külön szavazást rendelnék el róla. Szabó Lajos még ehhez kíván szólni? Parancsoljon!
SZABÓ LAJOS (MSZP): Egy-egy mondat a javaslatokhoz. A közpénzügyi kérdéseket a Számvevőszék elnöke egyértelműen rendezte, azokról nem kell külön határozatot hozni. A másik kérdésben pedig a személyes álláspontom az, és ha a kormánypárti képviselők magukévá teszik, vagy bárki az ellenzéki képviselők közül, akkor azt mondom, hogy az országgyűlési határozatban nem tartom szükségesnek rögzíteni ezt a kérdést, de a költségvetési bizottságnak megvannak azok a jogosítványai, és a pénzügyminiszter mindig meg szokott jelenni a költségvetési bizottság előtt, amikor hívták. Mód van arra, hogy erről bizottsági ülés keretein tudjunk tárgyalni.
ELNÖK: Nyilván eltérően emlékszünk, de most nem akarok vitát nyitni erről. Kíván-e még valaki a szavazás előtt hozzászólni? Domokos László alelnök úr.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Az ÁSZ elnökét hallgatva úgy értettem, hogy a közpénzügyi szabályozás koncepciójának benyújtását kérnék a Pénzügyminisztériummal együttműködve a bizottsághoz, és ebből indulhatna ki egy törvényszöveg. Tehát egy hathónapos határidőt adnánk egy munkára, hiszen tudjuk, hogy ezen évek óta dolgozik az ÁSZ. Hargitai János javaslatát annyiban pontosítanám, mert úgy látom, a szocialista oldal azt mondja, hogy ez enélkül is elkészül, akkor konkretizáljuk azzal, hogy a közpénzügyi szabályozás koncepcióját nyújtsa be a Pénzügyminisztériummal együttműködve az Állami Számvevőszék. Tartalmilag erről szólna az én javaslatom.
Döntés a módosító javaslatokról
ELNÖK: Azt javaslom, hogy ne bonyolítsuk tovább a dolgot, mert lassan már nem látjuk a történet végét. Szeretném lezárni ezt a napirendi pontot. Két javaslatot tennék fel szavazásra, mindenki eldönti saját maga, hogy ez okafogyott, értelemszerű, támogatható, vagy sem. Az első javaslat az volt, amit képviselő úr vázolt, hogy félévente a kormánynak itt, a bizottságnál megjelenési kötelezettsége lenne. Kérdezem, ki az, aki ezt a javaslatot támogatja. (Szavazás.) A többség nem támogatta.
A második javaslat a közpénzügyi kérdések rendezése volt. Kérdezem, ki az, aki ezt a javaslatot támogatja a bizottság tagjai közül. (Szavazás.) Ez is látható kisebbség.
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Az SZDSZ képviselője velünk szavazott, ennek ellenére látható kisebbség? (Varga Mihály: Szerintem igen.) De a jegyzőkönyv "hallotta".
ELNÖK: Úgy emlékszem, hogy az SZDSZ képviselőjének szavazata sem érhet többet kettőnél, tehát ebből a szempontból kisebbség. De ha valaki számlálást kér, akkor megtesszük. Nem kéri senki.
Akkor ismét szavazás következik, ez pedig az országgyűlési határozati javaslatról való döntés, és még az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki az Állami Számvevőszék 2005. évi tevékenységéről szóló, J/3. számú jelentést általános vitára alkalmasnak találja és támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Nem támogatja? Tartózkodott? Nem volt ilyen. Tehát ezt a bizottság egyhangúlag támogatta.
Következik az országgyűlési határozati javaslat támogatása. Kérdezem, hogy a bizottság tagjai megkapták-e írásos formában. (Jelzésre.) Igen. Akkor szavazhatunk róla. Három szó lemaradt a végéről. Itt az szerepel, hogy "Az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága a benyújtott 2005. évi számvevőszéki beszámolót megvitatta, és - itt maradt le egy szövegrész - annak elfogadását javasolja." Ennyi lenne a kiegészítés. Kérdezem tehát, hogy ki az, aki a határozati javaslatot támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Kettő. Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Akkor a bizottság két tartózkodás mellett be fogja nyújtani ezt az indítványt, amelyet a bizottság tagjai támogattak.
Egy előadóra van még szükségünk. (Szabó Lajos: Az elnök úr legyen.) Jó, akkor én magam ezt vállalom. Kovács Árpádnak és kollégáinak még egyszer szeretném megköszönni, hogy itt voltak a bizottság ülésén, további jó munkát kívánok valamennyiünk érdekében.
Áttérünk a 2. napirendi pontra, ez pedig a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával, átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2005. január 1. és december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló jelentés megtárgyalása, J/55. szám alatt. Szintén az általános vitára való alkalmasságot kell megállapítani. Köszöntöm Berényi Lajos elnök urat és munkatársait. Meg is adom a szót elnök úrnak. Parancsoljon!
Berényi Lajos szóbeli kiegészítése
BERÉNYI LAJOS (Közbeszerzések Tanácsa): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Közbeszerzések Tanácsa, mint az Országgyűléshez tartozó szervezet, 10 év óta minden alkalommal elkészíti beszámolóját, most a 2005-ös beszámolót nyújtottuk be. az idő előrehaladására tekintettel igyekszem röviden megtenni szóbeli kiegészítésemet az egyébként terjedelmes jelentéshez.
Az első kérdéscsoport a jogszabályi környezet, amelyben a közbeszerzési tevékenység 2005-ben zajlott. 2004-ben lépett hatályba az az új közbeszerzési törvény, amelyet a régi európai irányelveknek megfelelően az Európai Unió útmutatásainak megfelelően a közbeszerzési törvény minden új tagországban kötelezővé tett. Közben az Európai Unióban elkészültek az új irányelvek, ezeknek az átvezetését ez év elejéig kellett végrehajtani, ezt az Országgyűlés megtette, ezek a módosítások ez januárjában hatályba léptek. Ezen túlmenően a felmerülő szükségleteknek és javaslatoknak megfelelően év közben és azóta is számos törvénymódosítás történt. Úgy ítéljük meg, hogy a nagyon gyakori módosítások a közbeszerzési szereplők tevékenységét eléggé nehezítik, ugyanakkor el kell ismerni, hogy olyan kérdésekben, mint a feketemunka visszaszorítása, vagy a most éppen napirenden lévő körbetartozásokkal kapcsolatos módosító indítványok mindenképpen indokolják, hogy a közbeszerzési joganyagot javítsuk.
A jövő szempontjából az igazi kérdés a következő évekre az európai uniós támogatások igénybe vétele, hogy amennyiben az 50 százalékot meghaladják az európai uniós támogatások a hazai támogatásokkal együtt, és meghaladják az értékhatárt a kohéziós és strukturális alapból történő fejlesztések, minél többet tudjunk felvenni. Ennek a közbeszerzési joganyagnak és a közbeszerzési törvénynek is meg kell felelnie. A Közbeszerzések Tanácsában, hangsúlyozom, hogy ez a beszámol testületi beszámoló, hiszen a Közbeszerzések Tanácsában minden, a közbeszerzésben érdekelt szervezet képviselteti magát, ez egy 19 fős testület, úgy látjuk, az igazi kérdés az, hogy az európai uniós forrásokból hogyan lehet biztosítani törvényi szabályozással is, hogy a kis- és középvállalkozások minél nagyobb arányban tudjanak részesedni. Ehhez a közbeszerzési törvény mostani módosítása a körbetartozások ügyében és átgondolandóan a további, esetlegesen a közbeszerzési törvényben végrehajtandó módosításokkal bizonyos segítséget lehet nyújtani. Most létrejön egy reformbizottság az Igazságügyi Minisztérium vezetésével, amely ilyen javaslatok kidolgozásával foglalkozik. A Közbeszerzések Tanácsa ebben a munkában részt vesz, és ezen túlmenően is igyekszik a saját eszközeivel mind az ajánlatkérők, mind az ajánlattevők számára olyan ajánlásokat, tájékoztatásokat, metodikai útmutatókat kiadni, amelyek a kis- és középvállalkozások helyzetének javulásához vezet.
Ami a 2005. évi közbeszerzési főbb folyamatokat illeti, csak néhány számot emelnék ki. 2005-ben 1450 milliárd forint értékben valósult meg közbeszerzés. Egy alapvető változás történt, hogy a 2004-es törvény nagyon alacsony értékhatárok mellett bevezette az úgynevezett egyszerű közbeszerzési eljárást, ami azt jelentette, hogy a korábbi, általában 4 ezer közüli közbeszerzési eljárások száma, ami a nemzeti és az európai uniós értékhatárok fölött jelentkezett, körülbelül 25 ezer egyszerű közbeszerzési eljárással növekedett. Tehát olyan szereplők jelentek meg a közbeszerzési piacon, akiknek korábban gyakorlatuk nem volt. Ezeket a szereplőket szolgáltatással segítettük, hiszen a Közbeszerzések Tanácsához fordulhatnak mindazok az ajánlatkérők és ajánlattevők, akik a törvény végrehajtásával kapcsolatban eligazítást kérnek.
A 2005-ös főbb tendenciákat illetően azt is meg kell mondani, hogy a 2004-es törvényben megjelenő európai irányelveknek megfelelően a tárgyalásos eljárások aránya nagymértékben növekedett, hiszen a különös közbeszerzési eljárásokra, a közüzemi szektorra is, amelyekre külön irányelvek vonatkoznak, szabaddá tette a tárgyalásos eljárást, és ennek megfelelően ma már 50-50 százalék körülbelül a tárgyalásos és a nyílt eljárások aránya. Ennek vannak előnyei, hátrányai. Mindenesetre úgy látjuk, hogy ezek a változások bizonyos szektorokban eredményezhették a nagyobb mértékű hatékonyságot, vagyis alacsonyabb árakat lehetett kialkudni. Ugyanakkor egy tárgyalásos eljárásban az állandó alkudozás állandó vitákat is kivált. Voltak olyan milliárdos közbeszerzési eljárások, ahol a lezárásig a döntőbizottságnak három alkalommal is kellett foglalkozni jogorvoslati kérelemmel.
A 2005-ös évhez tartozik az is, hogy a jogorvoslati eljárások száma nagymértékben növekedett. 1092 jogorvoslati eljárásra került sor. Itt az arány: 40 százalék jogos volt, elmarasztaló határozat született, 40 százalék nem volt megalapozott, és 20 százalékot időközben visszavontak. A döntőbizottság tapasztalatai szerint a pályázati kiírások és a pályázati eredmények tekintetében mintegy 200 esetben meg kellett semmisíteni vagy a pályázati felhívást, vagy a pályázat eredményét. Ezeknél a pályázatoknál a közbeszerzések tisztaságával kapcsolatosan jelentős aggályok merültek fel. Ugyanakkor a nagy számú nem megalapozott jogorvoslat azt is mutatja, hogy ha valaki veszít valamilyen közbeszerzési eljárásban, akkor szinte automatikusan megtámadja azt a közbeszerzési döntőbizottságnál.
Ami a Közbeszerzések Tanácsának tevékenységét illeti. 2005-ben elsősorban arra helyeztük a súlyt, hogy segítsük a közbeszerzés szereplőit abban, hogy ajánlásokkal, tájékoztatókkal, konzultációkkal minél jobban eligazodjanak a közbeszerzési joganyagban, a közbeszerzési eljárásokban. Úgy látjuk, hogy ez jelentős sikereket hozott, különösen az új szereplőknél. Nagy súlyt helyeztünk 2005-ben a közbeszerzési oktatásra. Sikerült elérni, hogy az országos képzési jegyzékben a közbeszerzési referensképzés hivatalosan elismert szakmává vált, és ma szinte az ország összes megyéjében egyetemek, főiskolák és egyéb oktatási intézmények több ezer fős nagyságrendben képeznek közbeszerzési referenst. Tehát a közbeszerzési szakemberképzés nagyon jelentősen előrehaladt.
Ugyancsak fontos változás, hogy az új törvény előírja, hogy az egyes közbeszerzési eljárásoknál, mindenekelőtt az EU-támogatásos eljárásoknál kötelező független közbeszerzési tanácsadó alkalmazása. A Közbeszerzések Tanácsa több mint 600 ilyen kérelmet bírált el, és ma már 600 olyan független közbeszerzési tanácsadó működik, aki segíti az ajánlatkérőket mindenekelőtt, és részben az ajánlattevőket, hogy a pályázati felhívások és a pályázatok minél szakszerűbben készüljenek el.
A bevezetőben már említettem, hogy a jogorvoslatok száma rendkívül magas. A Közbeszerzések Tanácsa mellett működő közbeszerzési döntőbizottságban 25 döntőbiztos látja el egy háromtagú tanácsban ezeknek a jogorvoslatoknak az elbírálását, a bíróságokénál sokkal rövidebb idő alatt, mert ott 30 nap alatt a határozatot meg kell hozni. Ez rendkívül feszített feladatot jelent.
A Közbeszerzések Tanácsa gazdálkodásáról, minthogy a költségvetési bizottság ülésén vagyunk, el kell mondjam, hogy a tanács egy alacsony létszámmal dolgozó szervezet, a tanács tagjai társadalmi munkában látják el feladatukat. A tanácsot a főtitkár irányításával működő titkárság és a döntőbizottság jelenti. A teljes létszám, kézbesítőkkel együtt, 80 fő. a költségvetési előirányzatunkat és gazdálkodásunkat az Állami Számvevőszék 2005-ös auditálása pozitívan értékelte, ez olvasható az Országgyűlésnek benyújtott beszámolóban. A támogatásunk a teljes kiadásainknak mindössze egynegyedét, egyötödét teszi ki, konkrétan 210-220 millió forintos támogatásban részesedünk, a többi kiadási szükségletet saját bevételeinkből fedezzük, és igyekszünk kiegyensúlyozott gazdálkodást folytatni. ez a 80 fős létszám rendkívüli szükségletek kielégítését is igényli, hiszen a 2004-es EU-csatlakozás utáni törvény a Közbeszerzések Tanácsa számára az Európai Unió felé egy sor olyan kötelezettséget jelent, ami pluszfeladatként jelent meg a tanácsnál. Ehhez minimális létszámbővítést hajtottunk csak végre.
Tisztelt Bizottság! Ennyiben kívántam röviden kiegészíteni a beszámolót.
Kérdések, észrevételek, vélemények
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. A bizottság tagjaié a lehetőség. Kíván-e valaki kérdezni? Kovács Tibor.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Ön is említette, hogy milyen intenzív képzési folyamat indult be az országban. Ennek ellenére tapasztalataim szerint az elmúlt időszakban, különösen az önkormányzati szférában az egyik legnagyobb problémát a szakemberhiány jelentette, főként kisebb településeken sem a hivatal, sem pedig a környezetükben elérhető szakemberek nem voltak felkészülve ezekre az eljárásokra. Ez a legnagyobb probléma. Valamilyen megoldást, úgy gondolom, persze ez nem önre tartozik, csak a szakmai véleményére lennék kíváncsi, találni kellene. Ugyanakkor tapasztalható ezeknek az eljárásoknak az elhúzódása is amiatt, amit ön is említett, hogy a vesztes fél szinte automatikusan megtámadja az eljárást. Nem lenne-e célszerű a jogszabályt úgy módosítani, hogy valamilyen következménnyel járjon azok irányába is, akik automatikusan megtámadják az eljárást, valamiféle eljárási illetéket bevezetni? Akkor talán megfontoltabb lenne az a folyamat, amit ön is szinte automatikusnak nevezett.
Ez tulajdonképpen oda vezet, hogy ezek miatt az elindított fejlesztések, beruházások hónapos csúszással, szinte indokolatlanul kezdődhetnek, ami adott esetben, figyelembe véve a téli időszakokat is, nem is néhány hónapos, hanem hosszabb elhúzódást is eredményezhet. Nem beszélve arról, hogy problémát jelenthet egyes állami források igénybe vétele szempontjából is, hogy így elhúzódhat az eljárás, és elesnek az igénybe vevők különböző állami forrásoktól. Ebben szeretném kérni a véleményét, önök hogyan látják ezt.
ELNÖK: Balla György, azután Végh Tibor következik.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy egy ilyen beszámoló, ami most előttünk van, jó néhány megállapításra lehetőséget biztosít. Nyilvánvalóan foglalkozik magának a Közbeszerzések Tanácsának munkájával is, amiről összefoglalóan nyugodtan elmondhatjuk, hogy alapvetően jó, rendben van, és minimális kritika az, amivel esetlegesen illetni kellene. Ugyanakkor ez a beszámoló, lévén a közbeszerzések tisztaságával, átláthatóságával is foglalkozik, számtalan olyan példát, tendenciát és folyamatot tud bemutatni, amelyek bizony az állami szervek, önkormányzatok hozzáállásáról és sok esetben a kormány gazdaságpolitikájáról is nagyon komoly véleményt mutat. Ezért, azt gondolom, érdemes néhány percet mindenképpen rászánni arra, hogy az ezzel kapcsolatos, a beszámolóból világosan kiolvasható megállapításokra figyelemmel legyünk.
Az első és legfontosabb talán, amit elnök úr is említett, hogy jelentős átalakulás történt a nyílt és tárgyalásos közbeszerzések arányában. Elnök úrral kis mértékben vitatkozva azt gondolom, hogy ez az elmozdulás csak kisebb részben gazdasági racionalitás miatt következett be, nagyobb részben azért, hogy ki lehessen kerülni a közbeszerzési eljárásokat. Valójában ezt a megállapításomat a beszámoló is alátámasztja, amikor a közbeszerzési döntőbizottság arról beszél, nyilvánvalóan helyesen és tényszerűen, hogy a jogorvoslati eljárások nagy száma éppen a meghívásos tárgyalások kapcsán érhető tetten, nem a nyílt tárgyalásos eljárások esetén. Nem arról van tehát szó, amit Kovács Tibor képviselő úr mondott, hogy automatikusan megtámadják, és ezért nőtt a jogorvoslati eljárások száma, hanem már a kiírásban és kifejezetten nem a nyílt eljárások számában van növekedés, hanem az egyéb eljárásokkal, a tárgyalásos, vagy a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásokkal kapcsolatban.
Mindenképpen beszédesek a számok, hiszen a nyílt eljárások száma jelentős mértékben csökkent, ugyanakkor a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások száma jelentős mértékben nőtt, és jelentős mértékben nőtt az egyszerűsített eljárások száma is, még akkor is, ha volumenét tekintve ez alacsony, de mégis csak 1,2 százalékról 8,4 százalékra nőtt. Sokkal súlyosabb a helyzet, ha az értékhatárt is megnézzük. Amiről az előbb beszéltem, csak az eljárások számára vonatkozott, az értékhatárok tekintetében még rosszabb az arány, 50 százalék alá csökkent a nyílt közbeszerzési eljárások száma, magyarul 50 százalék fölött van az egyéb eljárások száma. Ebből bizony igen jelentős, mintegy 177 százaléka az előző évinek a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások aránya. Azt gondolom, hogy ez a tendencia semmiképp nem lehet jó és hasznos.
Nézzük tovább, tisztelt képviselőtársaim, milyen világos, egyértelmű megállapításokat tartalmaz még az előttünk lévő anyag! A mikro-, kis- és középvállalkozások részaránya a közbeszerzési eljárásokban összesen 41 százalék. És jó, ha tudjuk, az anyag is világosan beszél, hogy itt mikro-, kis- és középvállalkozásokról van szó, tehát nem magyar, illetve külföldi vállalkozásokról. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a Magyarországon működő közepes vállalkozások jelentős része egyébként külföldi tulajdonban van, akkor világosan lehet látni azt is, hogy a valójában hazai vállalkozások részaránya a közbeszerzési eljárásokban kirívóan alacsony. És hogy ez nem véletlen folyamat, hanem tudatos kormányzati elhatározás, az egyértelműen látszik a törvénymódosításból, amelyet voltak szívesek elfogadni, és amelyről egyébként az anyag is, ha nem is nagyon markánsan, de mégis nagyon világosan beszél. Azt írja a Közbeszerzések Tanácsa, hogy azért nem tudnak részt venni a mikro-, kis- és középvállalkozások a közbeszerzésekben, mert a közbeszerzések jelentős koncentrációja valósult meg az előző években, és képtelenek ezeken részt venni pénzügyi és egyéb okokból. Tehát ők nem tudnak indulni, amikor pedig megnézzük, hogy ki végzi a munkát, akkor azt tapasztaljuk, hogy mind hazai kis- és középvállalkozók, csak éppen fővállalkozók nem lehetnek saját hazájukban. A fővállalkozásokból zárja ki a kormány őket.
Tovább haladva, a jogorvoslati eljárásokkal kapcsolatban is célszerű néhány, nem lényegtelen megállapítást tenni. Ha kritikával kell illetni a beszámolót, akkor itt kell megfogalmaznom a kritikámat is. Azt gondolom, hogy súlyos és világosan látható korrupciós ügyek kapcsán az az érzésem, hogy egy kicsit keményebben, markánsabban is fogalmazhatott volna a beszámoló. Nem vitatom azokat a statisztikai adatokat, amelyeket elnök úr, elnök asszony leírtak, de azt gondolom, jól lett volna, ha a parlament lát néhány világos, egyértelmű példát is azzal kapcsolatban, hogy valójában mi is okozza a jogorvoslati eljárások igen magas, 26 százalékos növekedését. Mert ennek bizony alapvető oka a korrupció. Arról szól, hogyan akarják, döntően egyébként az állami szervek kikerülni a közbeszerzési eljárást.
Világosan kiderül az anyagból, hogy nem arról van szó, amit Kovács Tibor képviselőtársam mondott, hogy alaptalan eljárások indulnak, hiszen van egy nagyon fontos bekezdés, amiért elnök asszony nagyon komoly dicséretet érdemel. Ez így szól: "A jogorvoslati eljárások számának növekedéséhez hozzájárult az is, hogy a döntőbizottság elnöke hivatalból jelentős számú jogorvoslati eljárást kezdeményezett." Márpedig nyilvánvaló, hogy a döntőbizottság elnöke nem megalapozatlan jogorvoslati eljárásokat kezdeményezett, hanem éppen megalapozott jogorvoslati eljárásokat. Magyarul nem a pályázók, nem a versenyben részt vevők voltak azok, akik automatikusan megtámadták a közbeszerzési eljárást, hanem éppen a közbeszerzési eljárás volt hibás. Sok esetben bizonyos erősen korrupciógyanús volt.
Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, érdemes az anyag végén a grafikonokra is néhány szót vesztegetni, hiszen egészen beszédes. Nézzük meg, hogy a nyertes mikro-, kis- és középvállalkozások részvétele a közbeszerzési eljárásokban hogyan alakul. A központi költségvetési szerveknél 24 százalék, a helyi önkormányzatoknál 45 százalék. Magyarul: a helyi önkormányzatok pontosan tudják a dolgukat, ellentétben a kormánnyal, amely kifejezetten a multinacionális vállalatok számára írja ki folyamatosan közbeszerzési eljárásait. A külföldi nyertes ajánlattevők részvétele a közbeszerzési eljárásokban eljárástípusok szerint - azt gondolom, ez is beszédes. A külföldi nyertes ajánlattevők mindösszesen fele részben nyílt eljárásban vesznek részt, másik felében pedig az egyéb, döntően meghívásos eljárásokban. Tehát már nem is engedik, hogy más pályázzon. Ugyancsak nagyon beszédes a külföldi nyertes ajánlattevők részvétele a közbeszerzési eljárásokban az ajánlatkérők besorolása szerint. Tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, ezek nagyon figyelemre méltó számok. A központi költségvetés által kiírt pályázatok 41 százalékát nyerték el külföldi ajánlattevők. A közszolgáltatók által kiírt pályázatok - MÁV, BKV, satöbbi - 30,4 százalék. Ezzel szemben a helyi önkormányzatok által kiírt közbeszerzési eljárásoknak mindösszesen 5 százalékát nyerték külföldi ajánlattevők.
Megkockáztatom, és ha kérhetném elnök úrtól, vagy elnök asszonytól, a helyi önkormányzatok által kiírt, külföldi ajánlattevők által elnyert ügyekkel kapcsolatban szeretném azt megtudni, ha nem most, akkor később írásban, hogy vajon ennek az 5,3 százaléknak hány százaléka a főváros. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, miközben a helyi önkormányzatok által kiírt pályázatok 5,3 százalékát nyerik meg külföldiek, addig a központi költségvetés által kiírtaknak 41 százalékát és az olyan közszolgáltatási pályázatoknak, amelyeket döntően a BKV és a MÁV képvisel, 30 százalékát. Mindennél beszédesebben megmutatja mindez a kormány gazdaságpolitikáját.
Éppen ezért összegzésképpen, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom elmondani, hogy az anyagban leírt tényállításokat egyáltalán nem vitatjuk, azt el tudjuk fogadni. Hiányérzetünk van a jogorvoslati eljárásokkal kapcsolatban, a világosan bemutatandó korrupciós ügyekkel kapcsolatban. De még ettől is el tudnánk fogadni. Ugyanakkor az anyag tartalma miatt, a kormány gazdaságpolitikája miatt tartózkodni fogunk a szavazáson. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Végh Tibor képviselő úr következik.
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Engedjék meg, hogy egy személyes érzésemet fogalmazzam meg, mielőtt mondanivalómra rátérnék. Személyes érzésem, hogy amikor ebbe a bizottságba bekerültem, azt gondoltam, hogy itt a számok az elsődlegesek és kevésbé a politikai megfontolások. Ez a hír járja a költségvetési bizottságról. Ne engedjünk annak, hogy ez az imázs romoljon. Főleg, hogy a politikai megfontolásoknak, ha nem párosulnak javaslattal, talán nincs is helyük ebben az ügyben. Nagyon nagy bátorságnak gondolom, hogy a kormány, vagy a parlament egyik szervének beszámolójából a kormány egészére, sőt, az egész világrendszerre vonatkozó megállapításokat levonunk. Én egy egészen más képet szeretnék most önöknek felfesteni ezzel kapcsolatban, elsősorban persze a számok alapján.
Nekem az anyag három részt mutat. Az egyik, ami a stabilitás köré rajzolható, ez jól jelzi azt az igényt, ami az ajánlattevők és ajánlatkérők szempontjából nagyon fontos, hogy legyen stabil a közbeszerzésekkel kapcsolatos szabályozás. Ide néhány dolog tartozik. A másik, ami nagyon fontos, az esélyegyenlőség, ahogy Balla képviselőtársam is mondta, a kis- és középvállalkozásokkal, általában a magyar vállalkozásokkal kapcsolatos esélyegyenlőség kérdése. A harmadik pedig a korrekciós feladatok, amelyek ennek ellenére szükségesek lesznek előbb, vagy utóbb, hosszabb távra a törvényben.
Nagyon fontos az, hogy a stabilitásnál tényleg legyen egy olyan jogszabály, amit mindenki ért, amit már mindenki talán rutinszerűen tud alkalmazni, és nem egymástól kérdezgetik, vak vezet világtalant alapon, akár az ajánlattevők, akár más. Azt gondolom, hogy valóban jó jel az, hogy a közbeszerzési szakma iránt megjelent az érdeklődés, kevésbé jó jel, hogy általában elsősorban a jogászok, államigazgatási és jogi szakemberek jelentkeznek, míg a kezdeti időszakban elsősorban mérnökök, közgazdászok, beruházó típusú szakemberek voltak azok, akik ezt a munkát végezték. A stabilitásra vonatkozik az anyagnak az a megállapítása is, örülök annak, hogy nem ellenzéki képviselőtársam vette ezt észre, hogy gyakorlatilag minden negyedik eljárás jogsértéssel végződik. Minden negyedik közbeszerzésnél indul eljárás, és minden tizedik valamilyen jogsértés mentén valósul meg. Ez azt jelenti, és ebből nem politikai következtetéseket szeretnék levonni, hogy 140 milliárd forint közpénz jogsértések mentén költődik el. Ebben van feladatunk, hogy ezt a lehetőséget szűkítsük, tényleg mindenféle politikai megfontolás nélkül.
Az ajánlattevőknél Balla képviselő úr levont egy következtetést, hogy hogyan áll a külföldiek aránya. Nyilván a központi szervek nem 12,5 millió forintos beruházásokat bonyolítanak, hanem elsősorban a pályázati értékhatárt elérő, meghaladó beruházásokat, ott nagyobb a beruházási érték, és egyre kevesebb az a tőkeerős vállalkozás, amely ennek meg tud felelni. Érthető a 41 százalék, mint ahogy a közszolgáltatóknál is érthető a 31 százalék, hiszen ott egy átlagos közbeszerzési érték 1 milliárd forint. Ez azt jelenti, hogy ha valaki egy közszolgáltatóval szeretne közbeszerzésre szerződni, akkor a magyar kis- és középvállalkozások 90 százaléka már nem fog tudni szerződni. Nem azért, mert a közszolgáltató olyan, hanem mert ilyen a tender, az 1 milliárd forinthoz olyan feltételeket fog szabni, aminek kevesen tudnak megfelelni. Ezért érthető, hogy a helyi önkormányzatoknál, egyébként támogatnám azt, hogy a főváros és a többi önkormányzat aránya hogyan valósul meg ebben az 5 százalékban, a külföldi ajánlattevők aránya teljesen világos. a választókörzetemben egy 600 fős településnél, Lóréven soha nem fognak külföldi ajánlattevőt kiválasztani, ez egészen bizonyos.
A második ilyen terület, amiről biztosan kell beszélni, az esélyegyenlőség, hogy hogyan férnek hozzá a magyar vállalatok, vállalkozók a közbeszerzési piachoz. Azt látjuk, hogy a pályázatok 97,5 százalékát magyarok nyerik el, és akár meg is nyugodhatnánk, de amikor tudjuk, hogy egy év alatt a külföldiek részvétele négyszeresére nőtt, akkor természetesen kevésbé vagyunk nyugodtak, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez egyébként EU-előírás, diszkriminációt ebben az esetben nem tudunk alkalmazni. Meg kell nézni a konkrét folyamatokat. 2005-ben befejeződött néhány olyan nagy értékű közbeszerzés, amely az évet nyomja, ott jelenik meg, a vasúttendertől kezdve. A számok ebben az esetben torzítanak. De van itt feladat. Azt gondolom, nagyon jól írja az anyag azt, hogy a kormányzatnak és a szakmai érdekképviseleteknek lenne egy olyan feladatuk, hogy a magyarországi vállalkozókat külföldi piacra juttassák, szakmai segítséggel, jogszabályi háttérrel, kedvezményekkel. Van ebben törvényalkotási, kormányzati feladat. Elenyésző valóban azoknak a hazai kis- és középvállalkozásoknak a száma, amelyek külföldön, akár az országhatártól 510 méterre már labdába tudnának rúgni. Amikor a stabilitásnál beszéltünk arról, hogy nagyon fontos a jogszabály stabilitása, ez nem tartozik a körbetartozásra vonatkozó jogszabályi módosításra. Ez az egyik legtöbb, amit lehet tenni a kis- és középvállalkozásokért, azért, hogy ezen a területen ők is labdába tudjanak rúgni.
A harmadik téma azok a korrekciós feladatok, amelyeket bizonyosan el kell végeznünk. Az egyik ilyen korrekciós feladat, nem rövid, hanem hosszabb távon, és engedjék meg, hogy egy példát mondjak rá, a fogalmi pontatlanságok, fogalmi meghatározások rendbe tétele. A termékjegyzékkódok, a műszaki szabványok más típusú kódokat használnak, mint a kár a jogi fogalmak. A mai napig előfordul, hogy gépjármű lehet teher, lehet személy, bizonyos esetekben az Állami Számvevőszék az önkormányzaton elveri, ha ezt külön meri számolni. Ezzel az erővel akár villamost is beszerezhetett volna Hernád önkormányzata. Itt, ezen a területen van még megfontolásra érdemes munka.
A szakhatósági előírások kérdése. Aki önkormányzatoknál dolgozik, vagy beruházó, ajánlatkérő volt, nagyon jól tudja, hogy elkészül egy tender, benyújtjuk a pályázatot, elnyerünk valamilyen támogatást, közben eltelik 1-2-3-4 év. Az építési engedély megszületik, jó esetben friss, rosszabb esetben két évvel ezelőtti, az építési engedélyben a szakhatóság, mondjuk a tűzoltóság és a műemlékkel kapcsolatos szakhatóság nem köt ki észrevételeket, majd amikor a használatba vételi engedélyezési eljárásra kerül sor, egyszer csak megjelennek ezek az észrevételek. Ezt azért említettem, mert nagyon súlyos pénzekbe szokott kerülni. Ekkor fordul elő az, hogy a közbeszerzési döntőbizottságnak el kell járni, és nehéz a döntés, hogy ez vis maior, vagy előre látható lett volna. Nem látható, mert lehet, hogy a tender négy évvel ezelőtt készült, az építési engedély két évvel ezelőtt született. De ha tegnap készült az építési engedély, és előre a szakhatóság nem jelezte az igényét, és egyszer csak ez megjelenik, nyilván a beruházás vége felé, amikor a tűzoltó rendszereket ki kell építeni, egy beruházásnak akár a 10 százalékát is kiteszi. Az ember megy a közbeszerzési döntőbizottsághoz. A szakhatóságok esetében a közbeszerzési eljárásokkal érintett ügyekben valamilyen jogszabályi koherenciát kellene kitalálnunk, hogy mi az, amit meg tud tenni, mi az, amit ha nem tett meg az építési engedélyben előírásként, már ne tehesse meg akkor, amikor a használatba vételi engedély kiadására sor kerül.
Azt is mondjuk és látjuk, hogy négy év alatt duplájára nőtt a koncentráció, tehát ha egy közbeszerzés értéke 341 millió forint, ebben van két kényszer. Az egyik, hogy nagyon erőteljesen alkalmazta a kezdeti időszakban a közbeszerzési döntőbizottság az összevonás tilalmát. Ezért azután gyakran előfordulhatott, hogy egy intézmény felső emeletén lévő vizesblokk cseréjéhez is, amely egyébként építési engedélyes kötelezettség volt, mert olyan helyen volt, és a külső homlokzathoz, ami a műemlékvédelemhez tartozott, egy eljárást kellett volna kiírni. Azt gondolom, ez nincs egészen rendjén. A wc-csere és a homlokzatvédelemmel kapcsolatos, egészen más típusú eljárás egészen más típusú ajánlattevőt igényel.
Az anyag is említette az eljárási költségek kérdését. Bonyolódik természetesen, ezért nyilván az ajánlattevők szeretik összevonni az eljárásokat, de ebben a kényszer erősebb volt, mint a költségek iránti érzékenység, fogékonyság. Ezzel is tudnánk segíteni kis- és középvállalkozásokat, hogy ha nem bűncselekmény, jogsértés lenne az, ha a felső emeleten egy más típusú és az alsó emeleten egy más típusú beruházás zajlik egy időben, azokat ne kelljen összevonni, mert valóban kiszorulnak, képviselőtársam jelzése alapján is, a kis- és középvállalkozások.
Összességében azt gondolom, hogy nagyon értékes anyagot olvashattunk, nagyon sok mindenre lehet következtetni, kinek-kinek pártállása szerint, és maradnék a számoknál. Van feladatunk ebben, mindezekkel együtt a jelentést elfogadásra fogom javasolni, és azt hiszem, képviselőtársaim is így fognak ebben az ügyben tenni. Köszönöm szépen a munkájukat.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Csak azt kérném, hogy a telefonokat halkítsuk le, vagy irányítsuk át, vagy kapcsoljuk ki, amíg beszélünk, mert rendkívül zavaró lehet a többiek számára, ha közben működik a telefon. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Köszöntöm Keller képviselő urat, aki közben megérkezett a bizottság ülésére. (Domokos László: Külön.) Gratulálok megválasztásához, és további eredményes munkát kívánok a törökbálinti polgárok érdekében. Ha nem kíván más szólni, akkor elnök úrnak adnám meg a szót a válaszadásra. Parancsoljon!
BERÉNYI LAJOS (Közbeszerzések Tanácsa): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt köszönöm az észrevételeket. Ha megengedik, akkor tematikusan térnék vissza a kérdésekre. Az első kérdéscsoport a törvénnyel, a korrekciós feladatokkal függ össze. A Közbeszerzések Tanácsának az az álláspontja, ezt a jelentés is tartalmazza, hogy a közbeszerzési szereplők számára 10 év után el kellett oda jutni, hogy lehetőleg a törvény minél nagyobb fokú stabilitást tartalmazzon. Ugyanakkor világosan látni kell, hogy az Európai Unió, amennyiben új irányokat fogad el, vagy új határozatokat hoz, most éppen a jogorvoslati irányelvek átdolgozásán dolgoznak, persze, erre nekik több év áll rendelkezésre, azt nekünk át kell venni. A másik oldala a dolognak, hogy a hazai tapasztalatok alapján is felmerül a kérdés, hogy bizonyos szabadságjogunk van, még akkor is, ha EU-konform közbeszerzési törvényt kell alkalmaznunk, és ilyen esetekben a módosítások, amennyiben alátámasztottuk, jogosak, helyesek, és az éppen napirenden lévő, a körbetartozásokkal kapcsolatos módosító javaslatokat a Közbeszerzések Tanácsa egyértelműen támogatja.
A másik kérdés a tényleges helyzet. A bevezetőben is említettem, és a vitában elhangzottakkal is egyetértek, hogy valóban kulcskérdés, hogy a magyar kis- és középvállalkozások hogyan tudnak az itthoni beszerzésekben megfelelő pozíciót szerezni, és egyetértek azzal is, hogy az is kérdés, hogy hogyan tudnak külföldön fellépni. Ami az utóbbit illeti, a Közbeszerzések Tanácsának nincs kompetenciája, hogy álláspontot alakítson ki, de szorgalmazzuk kormányzati szerveknél. Ami a hazai közbeszerzésekben való részvételt illeti a külföldi, a hazai vállalatok, a kis- és középvállalkozások tekintetében, azt kell mondjam, hogy nemzetközi összehasonlításban a kis- és középvállalkozások az összes pályázat 65-70 százalékát nyerik el. És ha ehhez hozzáveszem, hogy alvállalkozóként, amit ez a statisztika nem mutat ki, ennél sokkal nagyobb számban vesznek részt, és az úgynevezett kis értékű eljárásokban is alapvetően az ő pozícióik erősek, a helyismeret kapcsán is, a darabszám tekintetében ez az arány elfogadható.
Az azonban figyelmeztető, hogy az értéket tekintve arra a bizonyos 41 százalékra csökkent a részesedésük az elmúlt évben, ami azt mutatja, hogy a nagyobb értékű pályázati kiírások esetében, amelyek egyre inkább koncentrálódnak, a kisvállalkozások nem igazán tudnak eredményesen bekapcsolódni az eljárásokba. Beszéljünk világosan, hogy itt nem elsősorban középvállalatokról van szó, hanem alapvetően a kisvállalatokról, mert a középvállalatok pozíciókat tudnak szerezni, de a kisvállalatok ezekbe a nagy értékű beszerzésekbe mint fővállalkozó eredményesen nem igazán tudnak bekapcsolódni. Azt látni kell, hogy a közbeszerzési törvényben ezt a kérdést nem lehet megoldani. A kis- és középvállalkozások pozícióját sok más szabályozás együtt javíthatja, hogy a versenyképességük erősebb legyen. Ezt nem lehet csak a közbeszerzések területén megoldani.
Ami a külföldi vállalatok részvételét illeti, kétségtelen, hogy 2004. május 1. után, amikor a 25 ország ugyanolyan elbánásban részesül, hiszen megszűntek a hazai vállalatok preferenciái, akkor jelentős mértékben megindultak elsősorban a nagyberuházások pályázatai. Ennek vannak pozitív és nem pozitív oldalai is. Pozitív oldala annyi, hogy a verseny lényegesen erősödött, és nagyberuházásoknál olyan külföldi vállalatok is nyerhettek pályázatokat, ahol korábban egy nagyon szűk kör nyerte el a pályázatok jelentős részét. Ezek a Magyarországon megtelepedett külföldi vállalatok voltak korábban. Ma már egyáltalán nem ritka, hogy egyéb pályázati felhívásra 10-15 résztvevő jelenik meg a korábbi 2-3-mmal szemben, amikor az első három nyugodtan tudott kartellezni. Ma, amikor már a verseny erős, ez nem így jelenik meg.
Ami a budapesti és vidéki részvételt illeti, nekünk konkrét statisztikai számaink nincsenek. Az nagyon valószínű, hogy a budapesti pályázati kiírásoknál nagyobb részben nyerik el a pályázatokat a külföldi vállalatok és a nagyvállalatok, az önkormányzati pályázati kiírásoknál pedig a kis- és középvállalkozások sokkal jelentősebb szerepet tudnak produkálni. Ami a jogorvoslati rendszert illeti, a jogorvoslati rendszer erőssége a közbeszerzési pályázati rendszernek. Ellentétben más típusú pályázatokkal az, hogy jogorvoslati lehetőséget biztosítunk a vesztesek, vagy az elégedetlenek számára, és jogorvoslatot a magyar rendszer szerint is indíthatnak a pályázati kiírásban érdekeltek, vagy a pályázatokon résztvevők, és indíthatnak hivatalból is jogorvoslati eljárásokat az arra törvényben meghatározott személyek és szervezetek. Ugyanakkor bizonyos mértékig korlátozta a törvény, de ez sem olyan nagyságrend, a 150 ezer forintos szolgáltatási díj, amit egy jogorvoslati eljárásnál be kell fizetni. Az EU-tag támogatásos eljárásoknál felemelésre került 900 ezer forintra. Egyetértek azzal, hogy a jogorvoslati eljárási rendszer fenntartása és biztosítása alapvető kelléke a közbeszerzési eljárásoknak, és nem hiszem, hogy bármilyen korrekció során általában hozzá lehetne nyúlni. Az vitakérdés, szabályozásbeli kérdés, hogy amennyiben nem megalapozott egy jogorvoslat kezdeményezése, akkor természetesen van lehetőség, de az esetek többségében ez nehezen szűrhető ki.
Ami a jogorvoslati eljárások, a tárgyalásos és a nyílt eljárások arányát illeti, ez nem magyarországi vita. Korábban az Európai Unió azt az álláspontot képviselte az előző irányelvekben, hogy a nyílt eljárás a döntő eljárási forma, amikor a pályázat során nincs lehetőség tárgyalásra. Az új irányelvek ezen változtatott, és azt mondta, hogy a hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárások a különleges, azaz a közszolgáltatói szektorban szabadon választhatók. Korábban ez korláthoz volt kötve. Ami változatlanul korláthoz van kötve, és ez a mai törvényben is egyértelműen így van megfogalmazva, a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások ügye, hiszen ott a nyilvánosság nem jelenik meg megfelelően. Ezért azt továbbra is korlátozza a törvény, és itt biztosítja a döntőbizottság elnökének azt a lehetőséget, hogy ha valaki hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást indít, akkor azt be kell mutatnia a döntőbizottság elnökének, és a döntőbizottság elnöke hivatalból a döntőbizottságnál jogorvoslati eljárást kezdeményezhet.
A statisztikákból kitűnik, hogy ezzel a lehetőséggel a döntőbizottság elnöke nagy számban élt 2005-ben is. Ez nem azt jelenti, hogy minden esetben elmarasztalás történt, mert a döntőbizottságnak, a háromtagú eljárási tanácsnak sem a döntőbizottság elnöke, sem a tanács elnöke semmilyen konkrét utasítást, vagy iránymutatást nem adhat. Ők saját maguk hozzák meg a döntést, és a döntésük ellen a fővárosi bíróságnál és utána az ítélőtáblánál lehet fellebbezni. A tapasztalatok egyébként változatlanul azt mutatják, hogy a döntőbizottság határozatainak nagy többségét a bíróságok jóváhagyták. Van természetesen, amikor a bíróságok új eljárásra kötelezik a döntőbizottságot, vagy előszeretettel mérséklik a bírságokat a vitás kérdésekben, de a döntőbizottsági határozatoknak a bírságok mellett az alapvető szankciója, hogy joga van megsemmisíteni egy pályázati felhívást, vagy a pályázat eredményét. Ilyen esetben az ajánlatkérő vagy újra értékeli a pályázat eredményét, vagy új eljárást ír ki.
Tisztelt Bizottság! Ennyiben kívántam visszatérni az elhangzottakra. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Közbeszerzések Tanácsában mint testületben, ahol az ajánlattevők, a Gyáriparosok Szövetsége, a vállalkozók szövetsége, a kamarák képviselői, az ajánlatkérőknél az önkormányzatok képviselői, a kormányzati szervek részt vesznek, sok vitakérdés merül fel, és amíg egy beszámoló kialakul, ezeket a vitákat le kell folytatni. Mi maximálisan arra törekedtünk ebben az évben is, mint az előző időszakban, hogy kizárólag szakmai szempontok alapján a lehető legteljesebb képet mutassuk be az Országgyűlésnek, az Országgyűlés bizottságainak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. A bizottság döntési helyzetbe került, meghallgatva a kérdéseket, véleményeket és a választ. Először az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Kérdezem, ki az, aki támogatja az általános vitára való alkalmasságot. (Szavazás.) A többség. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság egyhangúlag támogatta.
A bizottsági önálló indítvány benyújtásának kezdeményezésére is sort kell kerítenünk, hiszen ezt a bizottságnak kell benyújtania. A bizottság tagjai, gondolom, megkapták azt az írásos anyagot, amelyben a javaslat mindenki számára olvasható. Erről fogunk dönteni. Kérdezem tehát a bizottság tagjait, ki az, aki az országgyűlési határozati javaslat benyújtását támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhét. Tartózkodott? Három. Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság többsége támogatta ennek benyújtását. Elnök úrnak köszönöm szépen a részvételt a bizottsági ülésen, további jó munkát kívánok. (Berényi Lajos kér a határozati javaslatból.) Kész örömmel, elnök úr, ha ebben tudunk segíteni a Közbeszerzések Tanácsának, akkor azt nagyon szívesen megtesszük. Egy kollégát megkérek, hogy adjon egy példányt.
Előadót kell állítanunk. Végh Tibor vállalja az előadó szerepét? Igen. A kisebbségi álláspontot Balla György ismerteti. Ezzel ezt a napirendi pontot is kipipáltuk. Köszönöm szépen.
Következik a 3. napirendi pont, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/808. számmal. Kérdezem, hogy Podolák Györgyöt képviseli-e valaki. (Nincs jelentkező.) Kormányálláspontot tud-e valaki mondani? Parancsoljon! Foglaljon helyet! Egy kormányállásponttal vagyunk gazdagabbak. Kérdezem tehát, hogy a kormány támogatja-e, vagy sem Podolák képviselő úr indítványát.
A kormány álláspontjának ismertetése
GORDOS JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy néhány szóban nagyon röviden összefoglaljam a kormány, illetve a törvényalkotás előkészítéséért felelős Pénzügyminisztérium nevében az álláspontokat. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium a javaslatot alkotmányjogi és adatvédelmi szempontból jelenlegi formájában nem támogatja. Idézem: "Nincs olyan állami feladat, amelynek céljából az adatállomány közigazgatási keretek között történő létrehozása és ezen adatok kezelése alkotmányosan alátámasztható."
A Miniszterelnöki Hivatal, illetve a tárgyban érintett Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal a jelenlegi formában nem támogatja az indítványt, egyrészt finanszírozási szempontból. A jelenlegi kötelező gépjármű-felelősségi biztosítás díjbevételének 0,5 százaléka kerül a kötvény-nyilvántartási díj fedezeteként a hivatalhoz. Ez a díj nem fedezné a kötvénynyilvántartás jelzett módosítását, illetve annak bővítését, ami a hivatal felmérése szerint a munka megkétszereződését jelentené. Eljárási okokra hivatkozva sem támogatja a Miniszterelnöki Hivatal, illetve a feldolgozó hivatal az indítványt. Jelezték, hogy a hivatal jelenleg érvényes eljárása nem alkalmas ennek a feladatnak a megoldására, illetve közhitelességi problémákat is felvet a jelenleg javasolt indítvány megvalósítása. A biztosítók adatai kvázi közhiteles adatot jelentenének, az ebben az esetben megvalósuló központi nyilvántartás mellé rendelt adatnyilvántartás. A hivatal még informatikai megoldatlanságra hivatkozva sem támogatja az indítványt, mivel a hivatal részéről ez olyan többletenergiát és előkészítést igényelne, amely "a feladat megoldása esetén középtávú intézkedést, 1-3 év, igényelne." A Miniszterelnöki Hivatal a gépjármű-biztosítási irányelv érintett részének átvételét szintén nem a közigazgatási keretek között történő megoldással tartja célszerűnek.
A Pénzügyminisztérium a fenti indokokkal szintén egyetért, és ezen okok, illetve további szakmai kidolgozatlanság miatt a törvényjavaslatot nem támogatja. Két dolgot szeretnék hozzáfűzni. Az egyik az, hogy az 5. gépjármű-biztosítási irányelv 4. Cikkének 4) pontja alapján az indítványban szereplő adatkezelés megvalósításával lényegében azonos rendszer kiépítésére kötelezi a tagállamokat, így a Magyar Köztársaságot is. Tehát ezt a feladatot, igaz, hogy nem ebben a formában és ilyen módon, de a jövő év első felében esedékes jogharmonizáció keretén belül mindenképpen meg kell oldani. Tehát nem a kötvénynyilvántartás mellé rendelt módon, hanem esetleg arra alkalmasabb egyéb formában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Észrevétel, hozzászólás? Mádi László, azután Szabados képviselő úr.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Ebben az esetben azt gondolom, hogy a kormányzat álláspontja megfontolandó, ezért arra kérném képviselő urat, hogy további egyeztetésig ezt a javaslatát vonja vissza, és a kormányzattal való közös együttmunkálkodás eredményeként egy új javaslatot terjesszen a Ház elé. Ebben a formájában, ilyen körülmények között a Fidesz nem tudja támogatni ezt a javaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szabados képviselő úr.
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat célja, figyelembe véve mindazokat, amiket itt elmondott az előadó és Mádi képviselő úr, alapvetően világos és tisztességes. Ez azt tartalmazná, hogy a tisztességesen fizetők, valamint a kalandorok kiszűrése biztosítható legyen valamilyen központi rendszeren keresztül. De a törvényjavaslatban az elmondottakon túl vannak, vagy lennének pontosítandó ügyek, ha tárgyalásra kerül. Ugyanis a javasolt rendszerben van egy alapvetően nagy hiba. Mondjuk az a 4. §, amely a díjat nem fizetőktől nem kérne adatszolgáltatást, illetve nem lenne adattovábbítási kötelezettség. Ez azt jelenti, hogy a rendszerben jelenleg bonusos biztosított megszünteti díjnemfizetéssel a biztosítását, kedvezményben részesül, ugyanis visszamegy az A0-ás kategóriába. Tehát ez a rendszer így nem pontos.
Jelenleg egyébként úgy működik a rendszer, hogy aki kötelező gépjárműfelelősség-biztosítást köt, köteles beszerezni az előző biztosítójától a bonus-malus igazolást. Igaz, ez egy picit macerás ügy, de a rendszer működik, sőt, büntet is elég rendesen. Tehát az, aki nem hoz 30 napon belül igazolást az előző biztosítójától, elbukta a kedvezményeit. Vagy ha 30 napon túl nem hoz, akkor a jelenlegi rendszer bünteti, és malus 4-esbe sorolja. Azt gondolom, ez eléggé tiszta és világos rendszer ahhoz, hogy ha betartja mindenki, ki lehet szűrni a nem fizetőket és notórius károkozókat. A cél világos, hogy legyen egy központi adatbázis, de ez két esetben biztosít hozzáférhetőséget. Egyrészt az adott biztosítónak, aki biztosítást köt az ügyféllel, és az ügyfél kérdezhet saját magáról adatot. Erről tárgyalni kellene, hosszabb távon ki kellene építeni egy ilyen rendszert, de nem hinném, hogy ez idén december 30-ra, ilyen támogatottság mellett elfogadható, de a dologról beszélni kell a közeljövőben. Köszönöm.
ELNÖK: Kovács Tibor.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, hogy mindezen kritikai megjegyzések mellett is az a döntő kérdés, hogy azok a problémák, amelyeket képviselő úr orvosolni akar a törvényjavaslattal, léteznek, vagy nem léteznek. Én úgy gondolom, hogy igen, léteznek. Ha most ezt a törvényjavaslatot nem tartjuk általános vitára alkalmasnak, akkor mi fog történni? Mint az összes többi ilyen problémával az államigazgatási apparátuson belül, elhal az ügy, és nem foglalkozik vele senki. Ha általános vitára alkalmasnak tartjuk, elkezdődik egy gondolkodás, hogy milyen módon lehet ezt a problémát orvosolni, milyen módosításokat kell a törvényjavaslatba beletenni ahhoz, hogy mindazoknak a kritériumoknak megfeleljen, amit itt a kormány képviseletében elmondtak. Tehát az összes fenntartásunk mellett is úgy látom kezelhetőnek és orvosolhatónak a problémákat, ha most általános vitára javasoljuk, elindul egy gondolkodási folyamat, és azután olyan törvényjavaslat fog születni, amely minden olyan kritériumnak megfelel, amit itt az illetékes tárcák megfogalmaztak. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ha nem ezt csináljuk, akkor a dologgal nem fog történni semmi, minden változatlanul marad.
ELNÖK: Csak egy mondatot tennék talán hozzá, hogy ezek mindig annak a klasszikus megoldásnak a trükkjei, amikor egy oda nem illő szövegmódosítással megnyitunk egy törvényt, és azután mindenféle módosítások születnek. Szóval, kedves Kovács képviselő úr, ismerős gyakorlat, szerintem ezt ne játsszuk el. Nem tudom, hogy a biztosítási törvényben mire készül a kormány, vagy mire készül az MSZP frakciója, én nyilván mint ellenzéki képviselő nem fogom támogatni ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságát.
Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. Keller képviselő úr.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Elnök úr megjegyzésére csak annyit, hogy nem szerencsés minősítése hangzott el elnök úrnak arról, hogy milyen módon nyúlt a törvényhez Podolák képviselő úr. (Babák Mihály: Ez az ő dolga.) Konzultáltam vele, és hosszú évek óta szeretné ezt megoldani. Minden valószínűség szerint a rendelkezésre álló lehetőségeket kihasználva megpróbálta megtalálni a megoldást arra a problémára, amit a hivatalok láthatóan nem kívánnak megoldani. Így kellene ezt a törvényjavaslatot, tisztelt elnök úr, értékelni.
A költségeket illetően szeretném kérdezni, azon kívül, hogy itt elhangzott, hogy mennyibe kerül, megalapozott számításon, vagy nagy vonalú becslésen alapul. Azt pedig teljesen elfogadhatatlannak tartom, hogy a különböző hivatalok mit szeretnének megvalósítani. Az a kérdés, hogy a kormánynak mi az álláspontja ezzel kapcsolatban. Nem arról kell beszélni, hogy a különböző, ilyen-olyan hivatalok hogyan akarják megakadályozni ennek a törvénypontosításnak az elfogadását. Persze, mind módosítás a fennálló rendszer ellenállását válthatja ki, de ettől még a kormányzatnak végig kell gondolnia, hogy a jövőbe mutatóan az a rendszer, amit a képviselő úr szeretne megvalósítani, vajon megvalósítható-e. Én is azt mondom, amit Kovács képviselő úr, hogy ebben helye van a vitának, és végig kell nézni, hogy azt hogyan lehet megvalósítani, éppen ezért szükséges az, hogy erről ne csak bizottsági kereteken belül, hanem a plenáris ülésen folyjon a vita. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úrnak a figyelmeztetést. De hát, tudja, képviselő őr, különbözőek vagyunk, ön általában jó szándékkal, jóindulattal fordul mindig a kezdeményezők felé, és mindig a jó szándékot feltételezi. Sajnos, mi már el vagyunk rontva. Túl sok olyan törvényjavaslat volt, ami az eredeti szándéktól eltérő módon került a parlamenti többség által elfogadásra. De nyilván mi is tanulunk, ön is tanul. Szabados képviselő úr kért még szót. Parancsoljon!
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm. Csak annyival szeretném kiegészíteni az előbb elmondottakat, hogy gyakorlatilag a biztosítók, a kártörténeti adat továbbításán túl jelenleg is adatszolgáltatási kötelezettséget végeznek. Tehát összesen annyi történne, hogy ezzel az adattal kiegészülne a nyilvántartási rendszer. Nem hiszem el, hogy ennek fedezete nem biztosítható. Ez annyival többe kerülne a számítógépes rendszerben, mint amiről itt beszélünk. Tehát működik jelenleg is a rendszer ennek kivételével, hogy nincs az adatbázisban a kártörténeti igazolás. Köszönöm.
ELNÖK: Kíván-e még valaki kérdést feltenni, észrevételt elmondani? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor Gordos úrnak adnám meg a szót válaszra, bár nem ő az előterjesztő, és végül is elmondta a véleményét, de ha már annak a nyakatekert helyzetnek vagyunk szereplői, hogy a kormánypárti frakció nem egyeztet a saját kormányával, és így történnek törvényi kezdeményezések, inkább lobbiszándékot feltételezve a háttérben... (Kovács Tibor: Függetlenek a képviselők.) Képviselő úr, teljesen függetlenek a képviselők, ezt belátom, de amikor kezdeményez valaki valamit, nyilván felméri, hogy arra milyen fogadókészség van. Akkor Gordos úré a szó, parancsoljon!
A kormány képviselőjének reflexiója
GORDOS JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Megpróbálok nagyon röviden válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket felírtam. Nemcsak a díjnemfizetők nem kerülnek be a rendszerbe a jelen indítvány révén. Itt csak a megszűnt szerződésekről van szó, ami külön problémát jelent egyéb szakmai problémák mellett. A központi adatbázis így felemás módon jönne létre, legalábbis nagyon hosszú ideig felemás módon tudna csak működni. Kovács úr felvetésére, hogy minden változatlan marad. Nem marad változatlan, és ezt az első felszólalásomban is említettem. Jogharmonizációs kötelezettségünk egy lényegében ezzel a rendszerrel azonos rendszert kiépíteni a jövő év elején. Idézném az 5. gépjármű-biztosítási irányelv 4. Cikkének 4) pontját, hogy milyen feladatot ró ránk is. "Lehetővé kell tenni a biztosított részére, hogy joga legyen bármikor igazolást kérni a biztosított járművet érintő, a biztosítási szerződéses jogviszony előző, legalább 5 éve folyamán támasztott kártérítési igényekre, vagy azok hiányára vonatkozóan, amelyet a biztosítónak, vagy erre kijelölt szervnek a kérelmet követő 15 napon belül ki kell állítania." Ebben az indítványban nincsenek ehhez hasonló pontos feltételek.
Keller úr megjegyzéseire: meg kívánjuk oldani, több mint meg kívánjuk oldani ezeket a problémákat, meg kell oldanunk a jövő év első felében mindenképpen. Egy ehhez hasonló, lényegében azonos rendszert kell kiépíteni. A probléma csak az, hogy a kormányzat részéről úgy látjuk, hogy ezt nem a kvázi közhitelessé tett hivatal keretén belül, hanem szakmailag előkészített más módon próbáljuk megoldani. Megalapozott számítások nem állnak rendelkezésre, a hivatal elkészítette annak listáját, hogy milyen teendők vannak ezzel kapcsolatban, és a hivatal úgy érzékelte, hogy ezek a teendők ugyanolyan nagyságrendűek, mint a jelenlegi kötvénynyilvántartás által támasztott követelmények, illetve nyilván ezt a rendszert még ki is kell építeni. A rendelkezésre álló idő ehhez túl rövidnek bizonyult a hivatal véleménye szerint. Részünkről a lényeg az, hogy az indítvány lényegével, szellemével, célkitűzéseivel, ügyfélvédelmet jelentő oldalával teljes mértékben egyetértünk, csak nem ilyen keretekben próbáljuk megoldani. Köszönöm a figyelmet.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. A szavazás következhet Podolák képviselő úr indítványáról. A bizottság tagjai hallhatták, hogy a kormány nem támogatja az általános vitára való alkalmasságot. Kérdezem tehát, hogy ki az a bizottság tagjai közül, aki támogatja ennek általános vitára való alkalmasságát. (Szavazás.) Tizennégy igen. Nem támogatja? Nyolc. Tartózkodott? Egy. Tehát a bizottság 14 igen szavazattal, 8 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta az indítványt. A többségi vélemény előadója Szabados képviselő úr lesz, a kisebbségi véleményt Mádi László fogja majd előterjeszteni. Köszönöm szépen az osztályvezető úrnak az ülésen való megjelenést. Ezzel lezárom ezt a napirendi pontot. Az ülés vezetését átadom Szabó Lajos alelnök úrnak. A 4. napirendi pont következik.
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
Áttérünk a 4. napirendi pont megtárgyalására, a közbeszerzésekről szóló, T/842. számú törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatására első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit, és kérem, hogy első válaszuk megadásánál nevüket és beosztásukat a jegyzőkönyv számára legyenek szívesek közölni.
Az első dr. Kékesi Tibor javaslata, összefügg a 2. ponttal. Kormányálláspont?
GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Kormányálláspont az idő rövidségére való tekintettel nincs. A minisztérium szakmai álláspontját képviseljük. Gál Krisztina fogalmazó vagyok. Az 1. pontot szakmai szempontból nem támogatjuk. (Varga Mihály távozik az ülésről.)
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelentkezést nem látok. Aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad.
A következő a 3. pont, Horváth Csaba képviselő úr javaslata, amely összefügg a 6. ponttal. Előterjesztő?
GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad sem támogatja.
A következő dr. Józsa István javaslata a 4. pontban. Előterjesztő?
GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen, támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatja.
Az 5. pont dr. Kékesi Tibor képviselő úr javaslata. Előterjesztő?
GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatja.
A 7. pont dr. Kékesi Tibor képviselő úr javaslata. Előterjesztő?
GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatja.
Kérdezem a bizottság tagjait, illetve az előterjesztő képviselőit, hogy tudnak-e olyan módosító indítványról, amelyet kellett volna, de nem tárgyalt a bizottság. ((Nincs jelentkező.) A bizottság részéről jelzést nem látok. Megköszönöm az előterjesztő képviselőinek a munkában való részvételt, a napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk a nemzeti agrár kárenyhítésről szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatására. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. Megkérem, hogy első válaszuk megadása előtt a jegyzőkönyv számára nevüket és beosztásukat legyenek szívesek közölni.
A 2. pont összefügg a 9. ponttal, Herbály Imre, Kis Péter és dr. Orosz Sándor képviselő urak javaslata. Előterjesztő?
SZÖLLŐSI ENDRE (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnök Úr. Tisztelt Bizottság! Szöllősi Endre vagyok, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője, kollégám Forró Pál, a minisztérium vezető főtanácsosa. Előre szeretném én is bocsátani, hogy idő hiányában kormányálláspontot nem tudunk mondani, a minisztérium egyeztetett szakmai álláspontját képviseljük. A 2. ponttal kapcsolatos álláspontunk az, hogy nem támogatjuk.
ELNÖK: Az előterjesztő nem támogatja. Kérdés, észrevétel? Balla képviselő úr.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Most már másodszor fordul elő egymás után, hogy a kormány idő hiányára hivatkozva nem tud véleményt kialakítani, és úgy jön el a bizottság ülésére. Mitől volt most olyan fenenagy időhiány, ami miatt a munkájukat nem tudták elvégezni? (Kovács Tibor: Ma van a kormányülés.)
ELNÖK: Képviselő úr, ma van a kormányülés. A bizottság a kormányüléssel egyidejűleg tartja ülését, ezért a kormány nem tudott még a tegnap benyújtott módosító indítványokról kormányzati álláspontot kialakítani. A bizottsági üléseket megtarthatjuk a kormányülés után is, de ez a megállapodás szokott működni eddig a bizottságon belül, hogy amennyiben a bizottság tagjai úgy kívánják, akkor megtartjuk, kockáztatva, hogy csak minisztériumi álláspont lesz. Amennyiben ezt a gyakorlatot kifogásolják a képviselő urak, akkor a jövőben az egyeztetéseknél figyelembe fogjuk venni. Köszönöm szépen. (Balla György: Köszönöm szépen, elnök úr, a választ.)
Az előterjesztő képviselője nem támogatja a javaslatot. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatja.
A 3. pont, amely összefügg a 4. ponttal, Herbály Imre, Kis Péter és dr. Orosz Sándor képviselő urak módosító indítványa. Az előterjesztő álláspontja?
SZÖLLŐSI ENDRE (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Az előterjesztő nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatja.
A következő, a bizottság által megtárgyalandó pont a 6., amely összefügg a 7. és 14. pontokkal, Herbály Imre képviselő úr javaslata. Az előterjesztő képviselője?
SZÖLLŐSI ENDRE (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Az előterjesztő támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatja.
Az én ajánlásom alapján nincs több olyan pont, amely a bizottság hatáskörébe tartozik. Kérdezem a képviselő urakat, hogy kívánnak-e még megtárgyalni bármely pontot. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Kérdezem az előterjesztő képviselőit, illetve a bizottság tagjait, hogy tudnak-e olyan módosító indítványról, amelyet kellett volna, de nem tárgyalt a bizottság. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Ezért megköszönöm az előterjesztő képviselőinek a munkában való részvételt. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk a 6. napirendi pontra, a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi törvény módosításáról szóló, T/968. számú törvényjavaslat általános vitájára. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit, és kérem, hogy rövid szóbeli kiegészítésük megtétele előtt a jegyzőkönyv számára nevüket és beosztásukat ismertetni szíveskedjenek.
Dr. Burik Mária szóbeli kiegészítése
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Dr. Burik Mária vagyok, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium jogi főosztályának főosztályvezető-helyettese, kollégám Mayer László, a foglalkoztatási főosztály osztályvezetője. Röviden összefoglalnám a nem túl hosszú törvényjavaslat lényegi tartalmát. Néhány paragrafusból áll az önök előtt fekvő törvényjavaslat, amelynek két lényeges eleme van. Az egyik az, hogy a 2004-ben elfogadott CXXII. törvény a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról a program időtartamát 2006. december 31-ig határozta meg eredetileg. A program időtartamát, illetve az abba való belépés határidejét kibővíti, meghosszabbítja 2008. december 31-ig. A másik lényeges tartalmi elem, hogy ez eredeti törvényjavaslat nem rendelkezett arról az esetről, amikor a munkáltató a prémiumévek programba való belépést megelőzően nem adta ki a munkavállalót megillető szabadságot. Most ezt a hiányosságot pótolja a törvényjavaslat másik rendelkezése, amely alapján a program időtartama alatt lehetőség van ennek a ki nem adott szabadságnak a beszámítására. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük a kiegészítést. A bizottsági tagokat illeti a szó a kérdések, vélemények, észrevételek elmondására. Farkas képviselő úr, utána Babák képviselő úr.
FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nyilvánvalóan költségvetési bizottságként azzal kellene foglalkoznunk, hogy milyen költségvetési kihatásai vannak a javaslatnak. Egyébként tartalmát tekintve úgy érzem, mindenképpen kedvező azokra nézve, akiket érinteni fog. Tehát bizottságunk támogatni tudja.
ELNÖK: Köszönöm. Babák képviselő úr.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Azt szeretném megkérdezni, hogy milyen költségvetési kihatása van, és a szabadság beszámítását pontosan nem értem. Mit és hogyan kell beszámítani? Legyen szíves, segítsen abban, hogy értsem ezt a szabályt. Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelentkezést nem látok, ezért megadom az előterjesztő képviselőjének válaszadásra a szót.
MAYER LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. Az első részére én válaszolnék. Ami a pénzügyi számításokat, illetve az eddig a prémiumévekbe belépő személyek költségeit illeti, átlagosan 2-2,5 millió forintba kerül ez a program, a bér- és járulékrészekkel együtt a költségvetésnek. Ez annyival szorzódik fel, ahányan ebbe a programba belépnek, ötéves intervallummal szorzódik fel, ha a maximális időtartamot vesszük figyelembe, mert természetesen nem biztos, hogy mindenki az ötéves intervallumban lép be, lehet, hogy csak 2-3 éve van hátra a nyugdíj eléréséig. Tehát valós számokat akkor lehet mondani, ha egyértelműen látszik, hogy hány fő érintett a prémiumévek programban, hány fő szeretné igénybe venni és az igénybe vétel időpontjában hány éves.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A szabadság kiadásáról el kell mondjam, hogy a prémiumévek programban a szabadságnak megfelelő időtartam biztosítása speciális módon történik. A foglalkoztató nem utasíthatja munkavégzésre a köztisztviselőt, közalkalmazottat, illetve a közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállalót a programba való belépést megelőző évben az érintettet megillető szabadságnak megfelelő időtartamra. Tehát, ha a belépés 2006-ban történt, és az érintett munkavállalót megilletett mondjuk 34 nap szabadság, akkor a program ideje alatt, egész évet számítva 34 nap időtartamra vonatkozóan a munkáltató nem adhatott utasítást munkavégzésre. A programban speciálisan jelenik meg a munkavégzési kötelezettség. A munkáltató rendelkezik azzal a joggal, hogy eldöntse, hogy maximum heti 12 óra időtartamban munkavégzésre utasítja-e a munkavállalóját. Ha ezzel a jogával él, abban az esetben a szabadságot az említett 34 napra vonatkozóan biztosítania kell oly módon, hogy 34 napra nem adhat a munkavállaló által megjelölt időtartamban munkavégzésre utasítást. Ha maradt a munkavállalónak ki nem adott szabadsága a programba való belépést megelőző időszakból, mondjuk, maradt 10 napja, ezt a 10 napot a 34 naphoz hozzá kell számítani. Összességében 44 nap lesz az, amelyre vonatkozóan a munkáltató nem adhat munkavégzésre utasítást.
ELNÖK: Köszönöm. Babák képviselő úr.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Bocsássanak meg, de úgy gondolom, azt a kérdést itt fel kell tenni, erről megfeledkeztem, hogy hogyan van ez összhangban a konvergenciaprogramban előre jelzett végkielégítéssel, a munkaviszony megszűnésével kapcsolatban tervezett szabályokkal. Nem tudom, érthető volt-e a kérdésem.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem igazán érinti ez a konvergenciaprogramot, az adott munkavállalóra, köztisztviselőre, közalkalmazottra, illetőleg az Mt. speciális fejezete alá tartozó munkavállalókra vonatkozó munkavégzési szabályokat érinti, illetőleg a munkavállalót ebből eredően megillető jogokat érinti. A prémiumévek program lényege az, hogy a munkáltató meghatározott feltételek esetén a programba való belépés lehetőségét köteles felajánlani a munkavállalónak, ha egyébként a jogviszonyát felmentéssel megszüntetné meghatározott jogcímeken, például átszervezés következtében. Rendelkeznie kell, most csak példákat sorolva, azzal a feltétellel a munkavállalónak, hogy legalább 5 éven belül öregségi nyugdíjra, vagy előrehozott öregségi nyugdíjra kell jogosulttá válnia, rendelkeznie kell 25 év jogviszonyban töltött idővel.
Ha belép, a választás lehetősége illeti meg a munkavállalót. A program neki azt kínálja, hogy jogviszonyban marad az öregségi nyugdíj eléréséig, a programba való belépése, ott léte időtartama alatt őt a korábbi illetményének és meghatározott juttatásainak 70 százaléka megilleti, és emellett korlátozott munkavégzési kötelezettsége van, heti 12 óra. Jogviszonya megmarad, tehát végkielégítés kifizetése szóba sem jön, és a program megszűnésének időpontjában ellátásra válik jogosulttá. Tehát öregségi nyugdíjra, előrehozott öregségi nyugdíjra. A szociális biztonsága ilyen módon a saját választásának eredményeként folyamatosan biztosítva van. Amennyiben nem lép be a programba, akkor őt fel kell menteni, és ki kell fizetni részére az őt megillető járandóságokat. Tehát megkapja a felmentési idejét, az arra járó átlagkeresetet, és megkapja a végkielégítését is. Ez a két lényeges esetkör fordulhat elő, ezek a már ismertetett jogok fakadnak a prémiumévek programból.
További kérdések, észrevételek
ELNÖK: Köszönöm. Babák képviselő úr.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Nem arra vonatkozott a kérdésem, hogy milyen hatással van a konvergenciaprogramra, hanem hogy a konvergenciaprogramban jelzett megszorítások hogyan hatnak majd erre a programra. Munkáltatóként is meg kell fontolni a dolgot, hogy melyik olcsóbb, ez, vagy a leépítés, a 10 százalék kilövése a köztisztviselői, közalkalmazotti körből. Van-e létjogosultsága e program kitolásának, milyen terhet jelent ez az önkormányzatoknak, a központi hivataloknak? Az egyik oldalról szigorítjuk a szabályokat, a másik oldalról pedig a munkavállaló érdekében különböző szociális szempontok szerint a nyugdíjra váróknak programot ajánlunk fel. Szóval, hideget is, meleget is fújni egyszerre, és nem figyelembe venni a munkáltató érdekeit, költségeit, ez nem teljesen van szinkronban. Ezen el kellene gondolkodni, kedves kormánypárti képviselők, mert ha valaki most nem lép be a programba, vagy belép, és ez terheket ró a munkáltatóra, akkor hogyan fog érvényesülni a konvergenciaprogram elképzelése, a restrikció? Ez a kérdésem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Keller képviselő úr, utána Balla képviselő úr.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hallgatva Babák képviselő urat, fejlesztheti tovább a konvergenciaprogramot, és tehet javaslatot arra, hogy a konvergenciaprogram szellemében szűkíteni kívánja a prémiumévek programot. Adott esetben ezt megfogalmazhatja képviselő úr, és akkor nyilván a Ház mérlegelni tudja, hogy támogatja ezt. Viszont azt szeretném kérdezni, hogy ebben az évben van-e arról adatuk, hogy hányan léptek be a programba, és mi a tapasztalat, persze, csak röviden.
ELNÖK: Balla képviselő úr.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én sem ellene, sem mellette nem szeretnék érvelni, de azt gondolom, hogy a költségvetési bizottság számára valamivel pontosabb becslés, mint amit az előbb hallottunk, mégsem ártana, ha rendelkezésre állna. Ha jól értem, Keller képviselő úr kérdése is nagyjából erre vonatkozik. Azért ez így elég nehéz, a várható kihatásokat becsülve a költségvetési bizottságnak mégis csak kellene tudnia.
ELNÖK: Babák képviselő úr.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm Keller képviselőtársam javaslatát, de ne nézzen ostobának, mert én sem néztem önt annak. Úgy gondolom, az önök dolga volt az, hiszen önök szavazták meg a konvergenciaprogramot is, hogy hogyan van ez szinkronban. Nem vonatkoztathatunk el ebben a teremben attól, hogy a kormány leépítéseket tervez, és esetlegesen nem tudja állni a költségeket, és nem hagyja meg nekünk azt a lehetőségeket, hogy döntési helyzetbe kerüljünk. Magyarul: nem ad hozzá pénzt az állami költségvetésből, mi meg fizessünk hosszú távon 2,5 milliót a munkavállalóknak. Erre mondtam, hogy hideget, meleget egyszerre nem lehet fújni, válasszák ki önök, kedves képviselőtársam, mert önök találták ki a konvergenciaprogramot, önök hozták ilyen helyzetbe az országot, hogy egyáltalán megszorításokat kell alkalmazni. Az elmúlt négy év gazdálkodásának következménye a konvergenciaprogram, amelyben a munkavállalókat nagyon kemény restriktív intézkedések érintik. Úgy gondolom, hogy ez az önök felelőssége. Én nem fogok ilyen javaslatot tenni, jobb, ha tőlem tudja. Nem így működik a vertikum. Önöknek kell vállalni a felelősséget a kettős szabályozásért. Köszönöm, hogy szólhattam.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Az előterjesztőket illeti a szó válaszadásra.
MAYER LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönjük szépen. Kicsit visszamennék a múltba. Amióta a prémiumévek program létezik, 134 fő lépett be, körülbelül 77 millió forintos költségkihatással. Hogy jelenleg milyen lesz a költségkihatása, ténylegesen csak a végén lehet majd megítélni. Az eddig rendelkezésünkre álló információk szerint hat minisztérium jelzett vissza, hogy hány fő jogosult a létszám-racionalizáció miatt a prémiumévek programba való belépésre. A hat minisztérium részéről ez 97 fős létszám, és az megállapítható, hogy körülbelül arányaiban is 50 százalékos létszám veszi ténylegesen igénybe a felajánlott prémiumévek programot. Ez jelenleg 42 fő, természetesen a végeredmény nem látszódik. Minden leépítés, létszám-racionalizálás még nem zajlott le a minisztériumokban sem, illetve a megyei területi szerveknél sem. Még kalkulációkba sem tudok bocsátkozni, ez az arány jelenleg. A minisztériumi adatszolgáltatás alapján 100 fő érintett, ennek fele igénybe veszi ezt.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: További kérdés, vélemény? (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok. Köszönöm. Akkor szavazunk. Aki általános vitára alkalmasnak tartja a T/968. számon előttünk fekvő törvényjavaslatot, kérem, jelezze4 (Szavazás.) Tizennégy. Aki nem? Aki tartózkodott? Három. Most előadók kijelölésére kerül sor. A többségi előadónak Farkas Imrét, kisebbségi előadónak Babák Mihályt javaslom. Aki nem ért egyet, kérem, jelezze! (Szavazás.) Jelzést nem látok, tehát megválasztottuk az előadókat. Megköszönöm a előterjesztő képviselőinek a munkában való részvételt. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
A Tanács irányelve a személygépkocsikra vonatkozó adókról - bizottsági vélemény kialakítása
Áttérünk a 7. napirendi pontra, a Tanács irányelve a személygépkocsikra vonatkozó adókról, amelynél írásos bizottsági vélemény kialakítására van szükség a Házszabály 134/B § (4) bekezdése alapján történt jelölés szerint. Köszöntöm a kormány képviselőjét, Csobánczy Péter urat, aki segítségünkre lesz az írásos vélemény kialakításában. Kérem, hogy amennyiben a napirendi pont tárgyalásának elején bármiről közölnivalója van, legyen szíves, tegye meg.
Csobánczy Péter szóbeli kiegészítése
CSOBÁNCZY PÉTER (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Szívesen segítenék, de nem vagyok könnyű helyzetben. El szeretném mondani, hogy a bizottság múlt év júliusában készítette el az irányelvtervezetet. ezt követően a tanácsi munkacsoport múlt év októberében általános vita keretében tárgyalta, erre még kitérek. További tárgyalás tanácsi keretek között azóta nem történt. Másrészről az Európai Parlament ez év júliusában a javaslatot konzultációs eljárás keretében módosításokkal elfogadta, és kérte a bizottságot javaslatának módosítására. Ezt a bizottság elfogadta, és javaslatát ennek megfelelően módosította. Viszont a módosított irányelvtervezetről nincs információnk. Az a helyzet, hogy egyelőre mi sem ismerjük azt, hogy a bizottság a parlament egyes módosításra vonatkozó javaslatait hogyan és miként akceptálta.
Említettem, hogy az eredeti bizottsági javaslatot egyszer tanácsi keretek között az adózási munkacsoport általános vita keretében tárgyalta. Meg kell mondanom, hogy akkor a megnyilvánuló tagállamok többsége nem támogatta a bizottsági javaslatot. Ezek között Magyarország is ott volt. Két döntő ok miatt. Az egyik ok költségvetési indok. Ha ez a bizottsági javaslat, amely már nem is eredeti formájában, hanem módosított formában kerül elfogadásra, a magyar adózási rendszerben elsősorban a regisztrációs adót látványosan érintené, és ez komoly költségvetési bevételkiesést is jelentene. A másik ok pedig, ha tetszik, környezetvédelmi. Ez a bizottsági javaslat hatásában elsősorban a motorizációt erősíti, és az eredeti javaslatban megfogalmazott elképzelések elsősorban az autóiparra hatnának ösztönzőleg, ehhez képest a környezetvédelmi szempontok véleményünk szerint nincsenek megfelelően figyelembe véve. Röviden ez a helyzet most. Arról is szeretném tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy informálódtunk, a soros elnökség nem tervezi ebben a félévben ezt a témát napirendre tűzze. A következő elnökség sem gondolkodik abban, hogy ez a prioritások között lenne. Ennyit tudok elmondani önöknek. Köszönöm szépen.
Dr. Kékesi Tibor ügyrendi javaslata
ELNÖK: Köszönöm. Kékesi képviselő úr.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, mivel látjuk, hogy magának az előterjesztésnek a tartalma is bizonytalan, illetve kormányzati álláspontot nem tudunk mögé csoportosítani, korai lenne a bizottságnak állást foglalni ebben a kérdésben. Javaslom, hogy egy héttel mindenképpen toljuk el ennek megvitatását, és akkor is csak akkor kerítsünk rá érdemben sort, ha szükséges bizottsági álláspont kialakítása, és megkapjuk hozzá a valóban aktuális ajánlástervezetet.
Döntés az ügyrendi javaslatról és a napirendi pont lezárása
ELNÖK: Köszönöm. Szeretném Kékesi Tibor javaslatát ügyrendi javaslatként értelmezni. Kérdezem, hogy a frakcióknak van-e hozzászólásuk az ügyrendi javaslathoz. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, az ügyrendi javaslatot szavazásra teszem fel. Kérdezem, hogy ki az, aki egyetért Kékesi képviselő úr ügyrendi javaslatával. (Szavazás.) A bizottság egyhangúlag támogatta. Ezt a napirendi pontot lezárom, a tárgyalását az ügyrendi javaslatnak megfelelően fogja a bizottság folytatni. Megköszönöm a kormány képviselőinek a részvételét és segítségét.
Közlöm képviselőtársaimmal, hogy az elnök úrral és alelnök úrral folytatott megállapodás alapján várhatóan jövő héten kedden fél 9-kor fog a bizottság ülésezni. Köszönöm a munkában való részvételt, mindenkinek eredményes jó napot kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 22 perc.)
|
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit