KPSZB/14/2006.
KPSZB/14/2006-2010.
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2006. október 17-én 8 óra 42 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2205. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolóról rendelkező országgyűlési határozati javaslat tárgyalása *
Kovács György szóbeli kiegészítése *
Dr. Pető Iván szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Kovács György válasza *
Dr. Pető Iván reflexiója *
Döntés a beszámoló, valamint a beszámol elfogadásáról rendelkező országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A légközlekedésről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Lakos Imre szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A nemzeti agrár kárenyhítési rendszerről szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása. *
A napirendi pont lezárása *
A napirendi pont lezárása *
A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Gál Ilona szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
A kormány képviselőinek válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az ülés bezárása *
Megjelent:
Elnököl: Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Burány Sándor (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Lakos Imre (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Burány Sándor (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Molnár László (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Lakos Imre (SZDSZ) Végh Tibornak (MSZP),
Balla György (Fidesz) dr. Fazekas Sándornak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Tóth András (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz).
Kovács György, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke
Dr. Pető Iván (SZDSZ), az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke
Major-Fábián Ákos, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Szöllősi Endre, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője
Mayer László, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője
Gál Ilona, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára
Dr. Szepezdi Zsuzsanna, az Egészségügyi Minisztérium megbízott főosztályvezetője
Dr. Lengyel Gábor, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főosztályvezetője
Sohajda Attila, Magyar Gyógyszerész Kamara
Dr. Urbán László, Magyar Orvosi Kamara
(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 42 perc)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Nagy tisztelettel köszöntöm a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság ülésén megjelent vendégeinket, a meghívottakat, a bizottság munkatársait.
Írásban 6 napirendi pontra tettünk javaslatot, megkérdezem, hogy ehhez kérdés, észrevétel van-e. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor kérem, hogy szavazzunk. Egyúttal jelenlét-ellenőrzést is tartunk. (Szavazás. - Varga Mihály megérkezik az ülésre és szavaz.) Ez huszonnégy képviselő. A bizottság a napirendet egyhangúlag elfogadta.
Az első napirendi pontunk az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló, J/44. szám alatt. Az előző ciklusbeli iktatószáma (J/193222. szám. Ez az általános vitáról szól Ennek b) pontja az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolóról rendelkező országgyűlési határozati javaslat, H/983. szám alatt. Az előterjesztő a kulturális és sajtóbizottság, mint önálló indítványbenyújtó. Ennek általános vitáját tartjuk meg első helyen kijelölt bizottságként. Megkérem az előterjesztők nevében Pető Iván képviselőtársamat, illetve Kovács György urat, hogy fáradjanak az előterjesztők asztalához, és amennyiben szóbeli kiegészítéssel kívánnak élni, tegyék meg. Önöké a szó.
Kovács György szóbeli kiegészítése
KOVÁCS GYÖRGY (ORTT): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Az Országos Rádió és Televízió Testület a törvényben előírt feladatának megfelelően határidőben benyújtotta a 2005. évi tevékenységéről szóló szöveges beszámolót. Meg merem kockáztatni, hogy ez az anyag az előző években megszokott minőségben készült el. Néhány kérdésre szeretném szóban is felhívni az önök figyelmét, illetve megerősíteni a beszámolóban leírtakat.
Ami az Országos Rádió és Televízió Testület legkiemeltebb feladatának tekinthető, az a véleményszabadság helyzete. Azt ki lehet jelenteni, hogy a véleményszabadság az elmúlt 16 évben folyamatosan fejlődött, ma azt lehet mondani, hogy a helyzet alapvetően rendezett, minden releváns vélemény eljut az állampolgárokhoz. Néha lehetnek még problémák, de általánosságban a véleményszabadság helyzete stabil, erős, a demokratikus jogállam abszolút stabil pontját jelenti. Az Országos Rádió és Televízió Testület sokszor fura helyzetben van, a törvény szerint egyfajta kettős eljárása miatt, mivel egyrészt hatóságként lép fel, másrészt szerződőd partnerként végzi tevékenységét. Ez sokszor okoz problémát az eljárásaink megítélése, értékelése szempontjából.
Nagyon izgalmas kérdés volt néhány, a kiegyensúlyozottság terén tapasztalható, bírói bizonytalanságból adódó ORTT-eljárás, ami 2005-ben jelentős mértékben javult, tisztult a kép. Arról van szó, hogy sokat vitatott kérdés volt, hogy a műsorszámon belül, vagy a műsorfolyamban kell bizonyos kiegyensúlyozottsági feltételeknek megfelelni, és a bíróság másodfokú jogerős ítéletében rámutatott, hogy a műsorszámon belül is biztosítani kell a kiegyensúlyozottságot. Amennyiben olyan a műsor természete, hogy nem lehet egy műsorszámon belül ezt a kérdést tisztán rendezni, akkor a hallgató, vagy a néző figyelmét fel kell hívni az elmúlt időszakbeli, ezzel foglalkozó műsorszámra, vagy a jövőben erre a témára visszatérő műsorszámokra, ahol ez a vélemény, vagy a másik oldal véleménye meg fog jelenni ezekben a kérdésekben.
Ami megint csak nagyon érdekes kérdés, az emberi méltóság védelme. Szintén 2005-höz kötődik, hogy a bírói gyakorlat az volt, hogy első fokon rendre elutasították az ORTT határozatát, amikor az emberi jogok, személyiségi jogok, az emberi méltóság védelme érdekében fellépett. Ez úgy nézett kis, hogy a személyhez fűződő jog kapcsán csak az érintettnek, tehát a sértettnek van joga és lehetősége az első fokú bíróság megítélése szerint fellépni és az érdekeit védeni, az ORTT nem léphet fel ilyen ügyekben. Másodfokon a bírósági gyakorlat szintén azt a képet alakította ki, hogy ezekben a kérdésekben bizony az Országos Rádió és Televízió Testületnek alapvető joga és kötelessége eljárni. Az ombudsman helyettese is folyamatosan vitában állt a testülettel, és még akkor az előző időszakból az első fokú bíróság álláspontját tiszteletben tartva próbálta az eltérő véleményeket tisztázni. De másodfokon a bíróság rámutatott arra, hogy az ORTT-nek kötelessége, feladata ezen kérdésekben eljárni, és nem az adott személy jogainak védelme érdekében, hanem az adott műsorszolgáltató tevékenységét köteles megítélni, és bizony szankcionálni kell, amennyiben ilyen tevékenységek a médiarendszerben előfordulnak.
A gyűlöletkeltés és a kirekesztő tartalmak tilalmáról szól a törvény, 2005-ben bizony előfordult néhány eset, amiben el kellet járni, elég nagy port vert fel. Ekkor születtek meg a határozatok, a bíróság másodfokon mégis úgy döntött, hogy az ORTT eljárása teljesen törvényes, ezen belül adekvát volt az elkövetett cselekménnyel. A megítélés rendben volt, tehát jóváhagyta az ORTT döntését.
Ami megint az elmúlt évhez kötődik, és szintén vitára adott alkalmat, és a médiatörvény rendezetlenségéből fakad, hogy a közszolgálati televízió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió újabb csatornák indítását tervezte. Abban volt a vita, hogy a közszolgálati televízió számára a törvény engedi, lehetségessé teszi-e, hogy további csatornákkal bővítse műsorkínálatát. A testület többségi véleménnyel helyt adott a két közszolgálati televízió ezen kérésének, és mindkét televízió további csatornaindításának lehetőségéhez hozzájárult.
Ami szintén 2005-höz kötődik, a kereskedelmi műsorszolgáltatók, az RTL és a TV2 szerződéseinek hosszabbítása. Itt is szeretném elmondani, hogy a médiatörvény nem ad kellő eligazítást ennek az eljárásnak a bonyolítására. A jogszabályi háttér korántsem tekinthető rendezettnek. Nem ad eligazítást, hogy mi tekinthető súlyos és ismételt szerződésszegésnek, mert ezt a két feltételt említi a törvény, hogy ezekben az esetekben nincs lehetőség a szerződések hosszabbítására. Van egy technikai feltétel, hogy amennyiben a fél nem kéri, akkor nyilvánvalóan hosszabbításnak helye nincs. Mindkét kereskedelmi műsorszolgáltató a testülethez fordult, hogy hosszabbítsa meg a 10 éves koncessziós szerződését további öt évvel, amire a törvény lehetőséget ad.
A korábban, '97-ben megkötött műsorszolgáltatói szerződés tartalmazza azt a kötelezettséget, hogy amennyiben a testülethez ilyen kérelem érkezik - a szerződő felek ebben állapodtak meg -, 60 napon belül ezt a kérdést érdemben el kell bírálnia a testületnek. A testület hosszas vita után és a jogszabályi rendezetlenséget is figyelembe véve arra az elhatározásra jutott, hogy nem tesz eleget a műsorszolgáltató azon kérésének, hogy a díjat jelentős mértékben csökkentse, ám helyt adott a műsorszolgáltatók kérésének, miszerint további öt évre a koncessziós szerződések meghosszabbításra kerüljenek. Ennél a döntésnél három alapvető kérdés volt, amit el kellett bírálni. Egyrészt a médiarendszerre gyakorolt hatást. Ez alatt azt értem, hogy például ha az ismételt jogsértés bekövetkeztét a testület tágan értelmezi, akkor ma Magyarországon a médiarendszer egyetlen szereplőjének sem lehetne a szerződését meghosszabbítani, mert mindenki elkövetett ismételten bizonyos jogsértéseket.
A második az a kérdés volt, hogy 7-8 évvel a jogosultság megszerzését követően tisztességes-e az az eljárás, hogy megmondjuk a műsorszolgáltatónak, hogy mit értünk az ismételt jogsértés alatt, és hogyan kellett volna 8 évig viselkednie ahhoz, hogy a jogosultság meghosszabbítását elnyerje. A többség úgy gondolta, hogy ez nem tekinthető korrekt eljárásnak, korábban kellett volna ezeket a kérdéseket tisztázni, a szerződéskötést követő rövid időszakon belül. Ez nem történt meg, tehát az ismételtség fogalmát a testület oly módon értelmezte, hogy ha valaki eljut a büntetések kiszabásának olyan súlyos fokozatára, ami a törvény 112.§ (1) bekezdésének b) pontja alkalmazását írja elő, amit, ha még egyszer kéne alkalmazni, az a szerződés felbontásával jár. Ennek az első alkalmazása esetén, ha az ismételtség olyan fokára jut el, hogy már ezt a szankciót kell kiszabni, hogy a jogsértő magatartását visszaterelje a jogszerű mederbe, akkor ez az ismételtségnek az a foka, aminél a műsorszolgáltatói szerződések hosszabbítására nincs lehetőség. Még egy: a díj nem fizetésénél a törvény rendezi, mivel a másik feltétel a súlyos törvényszegés fogalma, hogy amennyiben valaki a díjat nem fizeti meg, az súlyos törvényszegésnek és szerződésszegésnek minősül. Ezek a műsorszolgáltatók rendben eleget tettek a műsorszolgáltatási díj fizetésének, tehát ezt a típusú jogsértést velük szemben nem lehetett érvényesíteni.
A harmadik a műsorszolgáltatási díjak kérdése. A díjak esetében tanulmányok mutattak rá, hogy ebben a rendszerben, amiben most működnek a műsorszolgáltatók, az analóg rendszerben, és a belátható időn belül bekövetkező digitális átállásra is figyelemmel, amikor a műsorszolgáltatók száma megszaporodik, az országos műsorszolgáltatási jogosultságok lehetőségei megnőnek, mód nyílik új szereplők piacra lépésére, a magyar piaci sajátosságokat is látva és ismerve, a folyamatokat előre vizionálva, nem látta a testület többsége a lehetőségét annak, hogy a díj kérdésében elmozduljon. Egyébként a díj kérdésében nem lehetett volna azt a feltételt támasztani, hogy amennyiben a díjemeléshez nem járul hozzá bármelyik kereskedelmi műsorszolgáltató, akkor megtagadhatta volna jogszerűen a szerződések hosszabbítását a testület. Ugyanis ez két feltételt esetén lehet, ismételt vagy súlyos jogsértés megállapítása során, vagy azt kizáró ok a szerződés hosszabbítására, ha a felek a díj kérdésében bármikor, hosszabbítás előtt, hosszabbítás után, amikor egybehangzó akartuknak jelét adják, abban a pillanatban a polgári jogi szabályok szerint el lehet mozdulni.
A panaszbizottság ügyében azt mondom, hogy lényegi elmozdulás a panaszok számában, a panaszosok összetételében és a panaszügyek kezelésében 2005-ben nem volt olyan kiemelkedő, amiről szót kellene ejteni. A kiskorúak védelmével kapcsolatos ügyek. Csak egyet szeretnék megjegyezni, hogy a 2002-ben megszületett médiatörvény-módosításban a jogharmonizáció kapcsán kialakult a bírói gyakorlat. Az ORTT eddig gyakorlatát visszaigazolandó, körülbelül 90 százalékos a kiskorúakkal kapcsolatos pernyertességünk aránya, tehát kiemelkedően magas és jó ez a tevékenység. Azt gondolom, hogy annak a visszatartó erőnek, annak a fékező erőnek köszönhetően, ami esetleg nem biztos, hogy látszik, de valahol számszerűsíthető és mérhető, nem burjánoztak el, nem nő a számuk, sőt, a műsorszolgáltatók ebbéli tevékenysége talán némileg egy pici javulást is mutat. Nem olyan mértékben, ami a közvélemény előtt érzékelhető lenne, mert a piaci érdekek még mindig felülmúlják azokat a lehetőségeket, amelyeket a törvény az ORTT számára szankcionálásra lehetőséget biztosít.
Általában a peres ügyekben azt ki kell mondani, hogy az ORTT határozatait a műsorszolgáltatók zsigerből megtámadják a bíróságon. Elvétve akad olyan határozat, illetve olyan műsorszolgáltató, amelyik önként és dalolva teljesíti a szankciót, akár anyagi, akár más szankciót, amit a testület kiró. A műsorszolgáltatók döntő többsége, 90 százalék fölötti aránya ezeket megtámadja a bíróságon. A pernyertességünk aránya 80 százalék környékén mozog, a bírósági gyakorlat visszaigazolja, hogy az ORTT eljárásai rendben zajlanak, helyesek.
Egy kicsit a támogatáspolitikánkról. A 2005-ben kiírt pályázatok közül érdemes megemlíteni az '56-os forradalom 50. évfordulójának méltó megünneplését, ilyen típusú műsorszámok készítését. A határon túli filmellátó műhelyekre, talán az ORTT fennállása óta először került sor, hogy ezt támogatáspolitikánkba célként felvettük. Sikeresnek tekintem a Magyar Mozgókép Közalapítvánnyal közösen kiírt pályázatot, 200 millió a két szervezet által összerakott pénz, amit műsorszám készítésére kiírt pályázaton lehetett elnyerni. Szintén újszerűnek tekinthető a környezetvédelmi témában kiírt pályázatok, amik 120 millió forintos keretösszegben sikeresen lezajlottak.
2005-höz kötődik az a fajta vita is, hogy a közszolgálati Magyar Rádiónak kell-e további műsorszórási célra frekvenciahálózatot biztosítani ahhoz, hogy közszolgálati feladatait ellássa. A testület hosszas vívódás és vita után, a lehetőségek tényszerű és tárgyszerű vizsgálata után arra jutott, hogy lehetőséget biztosít a Magyar Rádió számára arra, hogy a középhullámú, meglévő és ki nem használt frekvenciahálózaton további országos műsorszolgáltatási jogosultságot, illetve terjesztési módot és lehetőséget biztosítson ezzel is. Sokáig próbáltuk az államalapító nemzetiségek kérdését rendezni oly módon, hogy 100 megaherzes hallható sávban legyenek ezek a sávok, bárki számára elérhető módon, azonban a műsorszerkezeti és szerkesztési elvek és követelmények mentén nem lehetett más megoldást találni, a nemzetiségek képviselőivel is egyetértésben, mint hogy a középhullámú hálózatot biztosította az ORTT többek között erre a feladatra és célra.
A digitális átállás folyamataiban részt veszünk, a koordinációs bizottságban, az előkészítő munkacsoportokban. (Varga Mihály: Ez a baj.) Jelzem önöknek is, hogy az utómunkálatok folynak. Nagyon lényeges kérdésnek tartom, hogy a mai hatályos médiatörvény módosítására sort kellene keríteni számos ok miatt. Egyrészt a meglévő hibái, másrészt a kor követelményeihez való igazítás okán. Ez a munkafolyamat nálunk elindult jó egy évvel ezelőtt. Jelenleg az utómunkálatai folynak, egy általános és egy részletes indoklással ellátott normaszöveget várhatóan a testület belátható időn belül, szerintem néhány héten belül a politika, a parlament, a kulturális bizottság asztalára le fog tudni tenni.
Még egy mondat a beszámolóhoz, mert oda való, és a törvény is előírja a műsorszolgáltatók tulajdonosi helyzetéről. Nem volt olyan említésre méltó esemény, amiről számot kellene adni.
Kérem önöket, hogy ha a beszámoló vitája során bármilyen kérdésük merül fel, azokat tegyék fel, igyekszem korrektül válaszolni. Kérem önöket, hogy támogassák az ORTT 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolót. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen Kovács György elnök úrnak a kiegészítését. Pető Ivánnak, a kulturális és sajtóbizottság elnökének adnám meg a szót. Elnök úr, parancsoljon!
Dr. Pető Iván szóbeli kiegészítése
DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke, előterjesztő: Tisztelt Bizottság! A bizottsági tagok előtt ott van a kulturális bizottság többséggel elfogadott határozati javaslata, miszerint a parlament ne fogadja el az ORTT 2005-ről szóló beszámolóját.
Mielőtt egy-két tartalmi megjegyzést tennék, részletek nélkül, néhány technikai jellegű, ha úgy tetszik, ismeretterjesztő mondatot kell mondanom. A kulturális bizottságban a kormánypárti többség egy fős, az elnök, tehát személyem szavazása határozza meg, hogy melyik oldal van többségben. Na, ebben az ügyben nem kormánypárti-ellenzéki alapon szavazott a bizottság. Az MSZP-s képviselők a beszámoló elfogadását javasolták, az ellenzéki képviselők és az SZDSZ képviselője, részleteiben jelentősen eltérő érveléssel, de amellett szavaztak, hogy ne fogadja el a parlamenti bizottság a beszámolót. Így alakult ki az az érdekes, bár nem olyan nagyon érdekes, inkább sajátos helyzet, hogy a határozati javaslat olyan, amilyen, ugyanakkor az általános vitára való alkalmasság ügyében már én mint az SZDSZ képviselője az általános vitára való alkalmasság mellett szavaztam, míg az ellenzéki képviselők általános vitára is alkalmatlannak tartották az ORTT beszámolóját. Ennyi a technikai tudnivaló, ami ezt a nem szokványosnak nevezhető helyzetet, hogy egy kormánypárti többségű bizottság azt javasolja, hogy ne fogadja el a parlament ezt a beszámolót, talán érthetőbbé teszi.
Ami a tartalmi részeket illeti, részletek kifejtése nélkül jelzem, és ez benne van a szövegben is, ami a képviselőtársak előtt van, hogy két alapvető kifogás merült fel az ORTT adott évi tevékenységével kapcsolatban. Az egyik az elnök úr által is érintett kereskedelmi műsorszolgáltatók licencének meghosszabbítása. Itt az ellenzéki pártok más részletes érveléssel, de nem fogadták el az eljárást, és az SZDSZ képviseletében én sem fogadtam el, ha az érvelésem, kifogásaim mások is voltak. A másik fő kifogás, a részletekről nem beszélnék, a Műsorszolgáltatási Alap működését érinti. A kulturális bizottságban korábban még az előző ciklusban, a választások előtt megvitattuk az Állami Számvevőszék jelentését az ORTT tevékenységéről, és ez a jelentés nagyon visszafogott hangon, de meglehetősen szigorúan vélekedik elsősorban a Műsorszolgáltatási Alap tevékenységéről. Ez a másik fő érv, ami miatt ezt az éves beszámolót én magam nem tudtam támogatni, és az ellenzéki képviselők is hivatkoztak erre a jelentésre.
Kérem, hogy fontolják meg a tartalmi elemeket, és legjobb belátásuk szerint döntsenek. Természetesen a plenáris ülésen érdemi vita zajlik majd, és a részletes érveket ki-ki megismerheti. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván szólni. Keller László képviselő úr.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A költségvetési bizottság elég sajátos helyzetben van, mert megtárgyaltuk az ORTT 2005. évi zárszámadását, ami gyakorlatilag az ORTT 2005. évi tevékenységének pénzügyi visszatükröződése, most pedig vitatjuk a tevékenységet, miután a testület zárszámadását elfogadtuk. Azt gondolom, hogy miután a zárszámadás során elég részletesen beszéltünk a 2005. évi tevékenységről, mert másképpen nem lehet ezt tárgyalni, konzekvensnek illik maradni a testületnek a tekintetben, ahogy döntött a zárszámadás elfogadásánál.
Tudjuk azt, és erről vitát folytattunk, hogy az ORTT nem saját maga alakítja azt a jogszabályi környezetet, ami között kell neki működni, hanem az 1996. évi I. törvény az, ami alapvetően behatárolja működési lehetőségeit költségvetési oldalról is, a tevékenység oldaláról is. Azt is rendszeresen megvitatjuk egymás között itt, a költségvetési bizottságban is, hogy bizony a médiatörvény számos paragrafusához, többek között ami az ORTT tevékenységét is illeti, hozzá kellene nyúlni, módosítani kellene, de a politikai akarat nem tudott erőteljessé válni, hogy ehhez ténylegesen hozzá is nyúljunk. Miután abban a sajátos helyzetben vagyunk, amire utaltam, azt gondolom, ha konzekvens a költségvetési bizottság, akkor az ORTT 2005. évi beszámolóját egyrészt általános vitára alkalmasnak tartja, másrészt magát a beszámolót is elfogadásra javasolja az Országgyűlésnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Varga Mihály elnök úrnak adom meg a szót.
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke: Köszönöm. Laikusként szeretnék én is feltenni az elnök úrnak az ORTT 2005. évi beszámolójával kapcsolatban. elnök úr említett néhány olyan kérdést, amelyek a 2005-ös esztendőben valóban viták középpontjában voltak. Én is ezeket szeretném megemlíteni, és ha lehetséges, a válaszát, vagy magyarázatát kérem hozzájuk.
Az egyik az RTL és a TV2 jogosultságának idő előtti, véleményünk szerint törvényellenes meghosszabbítása. Elnök úr is foglalkozott ezzel, de néhány tisztázó kérdést hadd tegyek még fel hozzá. Ha jól emlékszem, a törvény szerint 2006 tavaszán kellett volna döntenie erről a testületnek, és ön úgy nyilatkozott, amikor ez a döntés megszületett, hogy nem akarták a kampányidőszakra tolni ezt a döntést. Talán, ha elnök úr fűzne ehhez kommentárt, hogy mi is volt a kampányidőszak elkerülésének igazi magyarázata, azt megköszönném.
Az ehhez kapcsolódó további kérdésem, hogy miért változatlan díjjal hosszabbította meg a koncessziós szerződést az ORTT. Mire alapozták ezt a döntésüket? Készült-e valamilyen háttérszámítás? Hogyan ítélték meg a 2012-ig szóló reklámpiac bevételeinek alakulását? Készültek-e erre elemzések? Erről is szeretném a véleményét kérni. Mi az oka annak, hogy a feltételeken alapvetően nem változtatott az ORTT? Miért úgy hosszabbították meg a szerződést, hogy a feltételekben semmi nem változott? Kérdezem azt is, hogy a szerződéshosszabbításkor vizsgálta-e az ORTT, hogy milyen korábbi jogsértéseket követett el a két csatorna. Azt az ORTT-s véleményt hogy csak súlyos szerződésszegés esetén lehetett volna a koncessziós szerződés meghosszabbítását elutasítani, hogy kell értelmezni? Mi minősül súlyos szerződésszegésnek? Kaptam egy feljegyzést, szeretném azt is megkérdezni, hogy pontos-e ez a szám: a két csatorna jogsértéseinek száma az elmúlt hat évben közel 5 ezer volt. Ha erre elnök úr válaszolna, szintén megköszönném.
Elnök úr is kitért a különböző valóságshow-k szexjeleneteire és kibeszélő show-k rendszeres agressziót sugárzó, valamint a gyermek fejlődését károsan befolyásoló elemeire. Ha megnézzük, hogy mi minősül súlyos szerződésszegésnek, akkor azt is nézzük meg, hogy egyáltalán milyen alapon felmondani egy ilyen szerződést. Tehát mit kell elkövetnie ahhoz egy tv-csatornának, hogy az ORTT keményebben szankcionálja ezeket a jogsértéseket. Vizsgálta-e az ORTT, hogy hány panaszt nyújtottak be az RTL-lel és a TV2-vel szemben az utóbbi négy évben, és ezeknek mi lett az eredménye? Azon túl, hogy egy panaszügyet helyben hagy a testület, történt-e ezekben az ügyekben valami?
A digitális átállásról is szólt elnök úr. Szeretném megkérdezni azt, hogy a két nagy kereskedelmi csatorna szerződéshosszabbítása előtt vizsgálta-e az ORTT, hogy a digitális piacra hogyan fog hatni ez a szerződéshosszabbítás. Folyt-e valamilyen tárgyalás ezekben az ügyekben? A reklámpiac sorsát már kérdeztem az előbb, de szeretném azt is megkérdezni, hogy az ORTT-n belül készült-e valamilyen tanulmány arra vonatkozóan, hogy ez a reklámpiac hogyan fog alakulni, és igazak-e azoka becslések, hogy 2012-ig az RTL és a TV2 fogja a tévés reklámpiaci bevételek 90 százalékát uralni? Ezt elnök úr valósnak tartja, eltúlzottnak tartja? Érdekelne ezzel kapcsolatban a véleménye.
Szeretném megkérdezni azt is, hogy nem érzékelt-e túl puha magatartást az ORTT részéről a Cool TV ügyeivel kapcsolatban. Talán emlékszik rá elnök úr, hogy a Hungarikum című műsor nemcsak a polgári, vagy konzervatív oldalnál, hanem néhány újságírónál is kiverte a biztosítékot, ha fogalmazhatok így. Ebben az ügyben az ORTT hetekig, hónapokig halasztotta az elmarasztaló döntést. Nyilván elnök úrnak pontosabb információi vannak erről, ha néhány mondatban ezeket megosztja velünk, azt megköszönöm.
A kiegyensúlyozottság kérdése. Ne lendüljünk túl nagyvonalúan ezen, elnök úr erről nemigen beszélt. Ha az ember megnézi a számokat, akkor látja és érti, hogy miért. Főleg a Danubius és a Sláger Rádió műsorösszetételével kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy ezt hogyan ítéli meg. A mérések szerint a Danubius és a Sláger rádió hírműsoraiban a megszólalások több mint 80 százalékát birtokolta a kormány - ez szerepel az ORTT jelentésében is. Ezt ön a kiegyensúlyozottság részének értékeli? Talán nem annyira kiegyensúlyozottnak értékeli ezt a struktúrát? Ha esetleg úgy értékeli, hogy ez valóban nem tesz eleget a kiegyensúlyozottságnak, akkor az ORTT miért nem alkalmazott szankciókat? Mi volt az oka annak, hogy ennek a két rádiónak a műsorszolgáltatási díját jelentősen csökkentette az ORTT? Ha jók az információink, akkor egyhatodára csökkentették, jelentősen hozzájárulva ezzel a magyar médiapiac felborulásához. Hiszen elnök úr többször elmondta nekünk bizottsági ülésen, hogy a hazai médiafinanszírozási rendszer milyen problémákkal küzd. Ha ez így van, mi volt az oka annak, hogy a várt 2,2 milliárd helyett 400 millió folyt be összesen? Miért kellett akkor csökkenteni ezeket a műsorszolgáltatási díjakat? Egyelőre ezek a kérdéseim lennének. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? Molnár László képviselő úr.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Ügyrendi jellegű kérdésem lenne. Ez, amit tárgyalunk, szakmai anyag. Szerintem ez nem a költségvetési bizottság hatáskörébe tartozik. A költségvetési kihatását vizsgáljuk, de költségvetési kihatása lehet véleményem szerint a különböző módon befolyt illetékekből, a kirótt bírságokból. Ez nem az. A múlt héten megtárgyaltuk a zárszámadást, nem is értem, hogy került ide ez az anyag. Köszönöm.
ELNÖK: Kijelölt bizottság vagyunk, képviselő úr, az általános vitánál tartunk, és ha jól értem, képviselőtársaink alapvetően a kiadások és a bevételek alakulásával összefüggő kérdéseket vetették fel, a szankciókat és a díjakat tekintve.
További kérdés, észrevétel van-e? Nekem van egy megjegyzésem, és utána adnék lehetőséget a válaszadásra. Egy évvel ezelőtt találkoztunk, végigbeszéltük azt, hogy a törvény rossz. Abba maradtunk, hogy benyújtanak egy törvénymódosítást. Még egyszer ne hivatkozzon arra, hogy rossz a törvény, ha nem nyújtott be semmiféle javaslatot, szakmai anyagot ezzel kapcsolatban. Elnök úr minden évben hivatkozik a rossz törvényre, '96 óta. Ez nem korrekt, azt gondolom, nem helyes erre hivatkozni. De a konkrét kérdések szerintem fontosabbak ebből a szempontból, tehát kérem, hogy ezekre válaszoljon. Köszönöm.
KOVÁCS GYÖRGY (ORTT): Köszönöm a szót. Az utolsó megjegyzésre reagálnék először. Az ORTT három alkalommal nyújtott be törvénymódosítási javaslatot. Sajnálatos módon a magyar parlamentben nem volt meg az a politikai egyezség, az a konszenzus, hogy bármely kérdésben hozzányúljon a médiatörvényhez, kivéve a 2002-es jogharmonizáció kérdéskörét. Azt is jeleztem a szóbeli kiegészítésben, hogy egy átfogó médiatörvény-módosítás utómunkálatai folynak, ezt belátható időn belül most már tényleg le fogjuk tenni a kulturális bizottság asztalára. Egy éve dolgozunk rajta. Tehát ma is nyugodtan elmondom, hogy a médiatörvény rossz, a parlamentnek bizony van felelőssége abban, hogy a kor szelleméhez megfelelő módon hozzáigazítva, és a szektor működését jobban elősegítendő, megalkosson egy médiatörvényt. Eddig ez várat magára. Az ORTT-n számon kérni ezt a kötelezettséget elég nehézkes, annak ellenére és azt is ismerve és tudva, hogy ilyen tevékenység folyik az ORTT-ben.
Varga elnök úr jó néhány kérdést feltett, megpróbálom összeszedni a válaszokat. Az első kérdése a hosszabbítás esetében a kampányidőszakra való hivatkozás volt. Valóban, a sajtóban ezt mint egyéni véleményt elmondtam, attól félve, hogy a kampányidőszakban a két kereskedelmi műsorszolgáltató szerződésével mi történik, és ezek a műsorszolgáltatók a kampányidőszakban hogyan fognak viselkedni, szoros összefüggésbe kerülhet egymással. Az ORTT-nek van olyan feladata, hogy a műsorszolgáltatók függetlenségét védje. Azt gondolom, hogy a kampányidőszak előtti hosszabbítás, ez az egyéni véleményem, nem testületi vélemény, szolgálta azt a célt, hogy a műsorszolgáltatók függetlenségét védje, egyetlen politikai erő se tehessen ígéretet, hogy mi történik a választás után, ha így, vagy úgy viselkedsz típusú kérdést próbáltam elkerülni. Ez volt a háttere és az indoka ennek a nyilatkozatnak.
A változatlan díjakhoz voltak-e tanulmányok? Igen, készültek tanulmányok. Ha jól emlékszem, három tanulmány foglalkozott a műsorszolgáltatási díj kérdésével. Ezek közül az egyik számolt azzal, hogy a díj kérdésében el kellene mozdulni, emelni kellene pozitív irányba. De még egyszer mondom, a törvény egy meglévő szerződés hosszabbításáról, vagy nem hosszabbításáról szól. Nem arról szól, hogy a szerződéshosszabbítás során újra kell tárgyalni a feltételrendszert. Azt bármelyik pillanatban, bármilyen kérdésben a felek egy polgárjogi aktus keretében, a polgári jog szabályai szerint megtehetik, ha egyetértés van. A szerződést bármikor lehet módosítani, tegnap, ma, holnap. A törvény három feltételt nevesít: legyen igény a szerződés hosszabbítására az érintett részéről, ismételt és súlyos jogsértést ne kövessen el. Ezek a feltételek nem tisztázottak, hogy mi az ismételt, és mi a súlyos. A súlyos jogsértésre a törvény mond egy elemet, amennyiben a díjfizetésnek nem tesz eleget, az súlyos törvénysértésnek tekintendő, illetve a szerződés is visszahivatkozik erre, pici módosítással, hogy amennyiben a fél nem fizeti a díjat, az súlyos szerződésszegésnek minősül. Egyébként semmilyen eligazítást nem ad a médiatörvény, hogy mi tekinthető súlyos törvénysértésnek.
A testület ezt a kérdést vizsgálta, és azt mondta, hogy ha a szankciók a 112. § (1) bekezdése b) pontjának szintjét elérik a fokozatosság elve szerint, az már olyan súlyos jogsértésnek minősül, ami bizony a szerződés hosszabbítására nem ad módot és alkalmat. Néhány műsorszolgáltató ezt a szankciót az elmúlt időszakban elérte, nem is hosszabbítottuk meg a műsorszolgáltatási szerződését. Ez a két kereskedelmi televízió ebben a szankcióban nem részesült a szerződést megelőző időszakban, de a mai napig sem. Lehetett volna-e a feltételeken változtatni? Jogi szakértők dolgoztak a testület mellett, amikor ez a kérdés számos alkalommal napirenden volt. Ők arra hívták fel a figyelmünket, hangsúlyozom még egyszer, hogy a meglévő szerződés hosszabbításáról dönthetünk. Nem lehet feltételeket támasztani, "megzsarolni" a műsorszolgáltatót, hogy milyen feltételekkel hosszabbítunk. A polgárjog szabályai szerint egy adott polgárjogi szerződés módosítása a felek egyhangú akarata mellett valósulhat meg. Nem tagadhattuk volna meg a szerződésmódosítást, ha azt mondjuk például, hogy emeljük duplájára a díjat, és a másik fél nem fogadja el. Ez nem teremtett volna jogalapot a szerződés hosszabbításának eldöntése kérdésében a nemleges válaszra.
Vizsgáltuk-e a korábbi jogsértéseket, a súlyos jogsértés fogalmát? Erre kitértem az első megszólalásomkor, most is említettem, hogy a súlyos jogsértésre a törvény nem ad semmiféle eligazítást. Az ismételt jogsértésnél a médiarendszer egészére figyelemmel kellett lenni. Nincs ma Magyarországon olyan műsorszolgáltató, amely ismételten ne követett volna el jogsértést. A tág értelmezése az ismételt jogsértésnek azt jelentené, hogy az egész médiarendszer minden egyes szereplőjét, a teljes palettát újra kellett volna írni. A két csatorna jogsértése közel 5 ezer volt - szól a feljegyzés, ami elnök úr előtt fekszik. Nincs előttem a szám, nem vitatom, hogy a feljegyzésben foglaltak helytállóak. Számos jogsértést követ el a műsorszolgáltatók mindegyike, jelentős mértékben, a kisebbektől a nagyobbakig.
A két legnagyobbat vizsgálja a legtöbbször értelemszerűen az Országos Rádió és Televízió Testület. Az ő műsoridejüket vizsgáljuk a legbehatóbban. Nyilvánvalóan összefügg a jogsértések és a vizsgálatok száma. Nem mondom azt, hogy a dolgok rendben vannak, de azt gondolom, hogy a jogsértések, bizonyos jogsértéstípusok az ORTT hatósági tevékenysége nyomán eltűntek a médiarendszerből, persze, ez a világ olyan, hogy mindig teremtődnek, mások, újabbak. Az a szankciórendszer, az a fajta fellépési lehetőség, amivel az ORTT rendelkezik, nem bír kellő visszatartó erővel. Még mindig megéri a műsorszolgáltatónak bizonyos piaci vagy gazdasági típusú, reklám típusú jogsértéseket elkövetni, mert az érte kapható szankciók és az elkövetéssel elért gazdasági előny nincs kiegyensúlyozott viszonyban egymással.
Értékeltük a panaszügyeket. Ezek száma évről évre közel azonos mértéket és tendenciát mutat. Számos panasz érkezett az RTL-lel és a TV2-vel szemben is, általában a kiskorúakkal kapcsolatos panaszok száma volt a legtöbb. Ezekben a kérdésekben az ORTT, azt gondolom, eredményesen, határozottan lép fel. Számos alkalommal szankcionál, büntet. Arra is utaltam, hogy nem érzékelhető módon, de ezeknek a jogsértéseknek a száma visszaszorulóban van.
Hogyan fog hatni a digitális átállás a két kereskedelmi televízió szerződéshosszabbítására? Tételezzük fel, hogy nem hosszabbítottuk volna meg a szerződést. Kiírnánk újabb két országos kereskedelmi műsorszolgáltatásra pályázatot. 2006-ban, valamikor most bírálnánk el ezeket a pályázatokat. Milyen frekvenciákra, milyen csatornákra adnánk ki ezeket? Ugyanazokra az analóg csatornákra adnánk ki a műsorszolgáltatási jogosultságot, amin most az RTL és a TV2 működik. Nyilvánvaló, hogy nem maradt volna kereskedelmi műsorszolgáltatás nélkül Magyarország, ha ezeket a jogosultságokat újra pályáztattuk volna, digitális frekvenciákat nem tudtunk volna kiosztani, mert nincsenek. Egy év alatt képtelen a rendszer felépülni olyan szintre, hogy az piaci értékkel bírjon. Vételi oldalon a lehetőség ma Magyarországon egyenlő a nullával. Tehát nyilvánvaló, hogy az analóg rendszerekre kapnának jogosultságot, lehet, hogy éppen napjainkban, valamilyen műsorszolgáltatással foglalkozó vállalkozások. A digitális átállásra ez olyan típusú hatást nem gyakorol, mert ha bárkik nyernének a mostanában elbírálandó pályázaton, kizárólag az analóg frekvenciakészleten működhetnének Magyarországon, még éveken keresztül is.
Reklámpiac. Bizonyos felmérések azt mutatják, hogy 2012-ig az RTL és a TV2 fogja a reklámpiac 90 százalékát uralni. Az a gyanúm, az a megérzésem, hogy ez a feltételezés egy esetben történhet meg, amennyiben nem lesznek Magyarországon olyan törvények, ahol a digitális átállást szorgalmazzák, lehetővé teszik, barátságosan viszonyulnak hozzá, kinyitják ezt a kaput. Akkor 2012-ig ez a vízió nem fog megvalósulni. Új műsorszolgáltatók piacra lépését elő kellene tudni segíteni. Meg kellene szüntetni a két kereskedelmi televíziónak azt a fajta gazdasági monopolhelyzetét, amiben most vannak, és ennek lehetséges és legjobb útja továbbra is a szolgáltatások piacra segítése. Ezért is szorgalmazom folyamatosan, évek óta a kor szellemének megfelelő médiatörvény megalkotását, ezeknek a lehetőségeknek az elterjedését.
Magyarország nagyon sikeres tárgyalásokat folytatott Genfben, a frekvenciaértekezleten. Olyan számú multiplex lehetőségekre és jogosultságokra tettünk szert, amit az ORTT legpozitívabb megfontolásai és ajánlásai mentén próbáltunk meg elképzelni, hogy szerezzünk meg legalább 7-8 multiplexet szerezzünk meg Magyarország számára. Bizony, ez megtörtént. A jogszabályi környezetet kellene megállapítani, hogy ne lehessen gyárilag ilyen helyzetben két kereskedelmi műsorszolgáltató. Nem egészséges folyamatok ezek. Meg kell teremteni a lehetőségét, hogy ennek megváltoztatására mód és alkalom, lehetőség nyíljon. Nem szeretném, ha 2012-ben a reklámpiac 90 százalékát két kereskedelmi televízió uralja. Most sem egészséges. De a médiatörvény nem adott más lehetőséget, mint két kereskedelmi műsorszolgáltatás piacra lépését, ennek feltételeit teremtette meg. Bele volt kódolva ebbe a törvénybe, hogy bizony ez a két kereskedelmi műsorszolgáltató ilyen gazdasági és piaci pozíciókba kerülhet. Meg is történt. Addig lesz ez így, amíg a jogszabályi lehetőségek nem változnak, és nem változtatható meg a piaci szereplőknek ez a fajta monopolhelyzete.
A Cool TV volt az első olyan eset, amikor határon túli műsorszolgáltatóval szemben, ráadásul nem is európai uniós tagállamban működő, hanem a határon túli televíziózásról szóló egyezményt aláíró országban működő műsorszolgáltatóval szemben kellene fellépni. Ennek nagyon strikt szabályai vannak. A szabályok arról szólnak, hogy ott és akkor lehet fellépni, amikor meg az a típusú műsorszám, még adásba van szerkesztve. Az ORTT fellépése nyomán, talán a múlt héten volt nálam a Cool TV-nek az egyik tulajdonosa és ezt jelezték, azonnal megszüntették ennek a műsornak a sugárzását. Arra készülnek, hogy írnak egy olyan levelet az ORTT-nek, hogy a jövőben messzemenően figyelembe veszik a magyarországi egyértelmű előírásokat, szabályokat, és akkor nem fog ilyen típusú műsorszám a kínálatukban szerepelni. A Hungarikum című műsort tehát azonnal levették, mihelyt az ORTT fellépett.
Kiegyensúlyozottság - Danubius - Sláger. Valóban lehet mazsolázni több műsorszolgáltatónál. A számszerű felmérések azt mutatják, hogy a kiegyensúlyozottság terén, amire utaltam is, hogy térben és időben a kiegyensúlyozottság és a véleménynyilvánítás szabadsága nem mindig és nem minden ponton érvényesül. Bizony vannak műsorszolgáltatók, ahol ezt a kérdést vizsgálat alá kellene vonni. Magam tettem háromnegyed éve egy előterjesztést a testület számára, hogy a kiegyensúlyozottság szempontjából tegyünk eleget, és kezdjük el vizsgálni azokat a műsorszolgáltatókat, akik a hallgatottság, a véleménybefolyásoló képesség szempontjából top-on vannak. Ezek elsősorban az országos rádiók és televíziók, a kereskedelmieket és a közszolgálatiakat is beleértve. Meg kell hogy mondjam, legnagyobb sajnálatomra egyetlen egy támogató szavazattal nem rendelkeztem a testületben ezen írásbeli előterjesztés nyomán.
Egyetértek mindenkivel, aki azt gondolja, hogy a számszaki felmérések mutatnak bizonyos aránytalanságokat, de nem lehet kizárólag a számszaki felmérésekből arra következtetni, hogy ténylegesen a kiegyensúlyozottság sérül. Csak a tényszerű, szövegszerű ellenőrzések mentén lehetne ezeket kideríteni, erre utaló jelek lehetnek. Még egyszer jelzem, nem sikerült a testületben az általam készített előterjesztéshez többséget szereznem, egyetlen egy támogató szavazattal sem bírtam. Szélesebb kört vizsgáltam volna, mint a Danubius Rádió, ezt hozzáteszem. Másoknál is mutatnak aránytalanságokat a számok.
A műsorszolgáltatási díj csökkentése a Sláger Rádiónál és a Danubius Rádiónál. 2001-ben kezdődött el a tárgyalás, és 2002 végére jutott oda az akkori felállású testület, hogy csökkenti, és jók az arányszámok, közel egyhatodára a műsorszolgáltatási díjat. Ami mára azokat a pénzügyi és gazdasági problémákat okozza az ORTT költségvetésében, ami önök előtt is nyilvánvaló. Az átcsoportosítások gerjesztője és az egyik nagyon fontos tényezője. A folyamatosságot és a jogfolytonosságot magam is elismerem, és megpróbálok számot adni, hogy miért történt ez akkor, de azt gondolom, hogy ezt az adekvát kérdést a 2003. évi beszámoló tárgyalásakor kellett volna feltenni. Az akkori összeállítású testületnek és az akkori elnöknek kellett volna ezekre a kérdésekre adekvát válaszokat adni. De mondom még egyszer, megpróbálom magam ezt a kérdést megfejteni.
2001-ben a testület a következő helyzetben volt. A Sláger Rádió nem fizette a műsorszolgáltatási díjat, amely az áfatartalmával együtt egy adott év vonatkozásában 1,4 milliárd környékén volt, és a következő évi díjat sem fizette. Már 3 milliárd környékén volt a tartozása. Az eszközértéke, ismerve az akkori állapotokat, néhány ingatlan, meg sem közelítette ezt a mértékű tartozást. Lehetőség nem lett volna a műsorszolgáltatási jogosultság megszüntetése esetén ezeket a hátralékokat beszedni. Az akkori piac teljesen hektikus volt, a reklámpiac egy picit lefelé szálló ágban volt, mindenki pánikban volt. Ha akkor a műsorszolgáltatási jogosultságot a testület megszünteti, elveszíti a 3 milliárd forint bevételt, és még egyszer ilyen áron ezt a fajta jogosultságot értékesíteni nem lehetett volna.
Az akkori testület ebben a szorításban volt. Úgy döntött, hogy a 3 milliárd forint bevételt mindenféleképpen realizálja, az első hét évre szóló jogosultságot, egy fillért nem enged el belőle. Az első hét évre szóló jogosultság a döntés következtében az utolsó fillérig befolyt. A következő ötéves jogosultságot körülbelül 200 millió/év díjban szabta meg az akkori összetételű testület. Az öt évre szóló díj és a 3 milliárd forint veszteség és a csökkentett díjkiírás mentén valószínűleg a helyzet érdemben nem változott volna egy új műsorszolgáltatási jogosultság pályázati kiírása mentén sem. Azt hiszem, minden kérdést érintettem, de ha valamit kihagytam, akkor kérem, hogy hívják fel rá a figyelmemet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pető Ivánnak adom meg a szót.
DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke, előterjesztő: Tisztelt Bizottság! Tartalmi kérdésekbe természetesen nem kívánok belebocsátkozni, hiszen csak személyes álláspontomat tudnám elmondani a legtöbb ügyben. Pusztán tényekről szeretnék beszélni. Megerősítem, amit az elnök úr az imént mondott, nem ennek a beszámolónak a tárgya a Sláger Rádió és a Danubius díjának csökkentése. Ez Körmendy-Ékes Judit elnökségének időszakára esik, amikor egyhangúlag az akkori testület úgy járt el, ahogy elnök úr itt ismertette. Zárójeles megjegyzés, és ez némileg eltér az általam önmagam számára kijelölt keretektől, hogy a médiatörvény közismert hibái mellett a médiatörvényből adódó abszurd helyzet következménye volt, hogy abszurd díjakkal pályáztak a piaci szereplők, és valószínűleg a piaci realitás a mai viszonyoknak sokkal jobban megfelel, mint az eredetileg megállapított díj. Ezt részben elnök úr is mondta.
A másik, amiben elnök úr megszólalását meg kell erősítenem, az a médiatörvény módosítására tett javaslatok. Feltehetően mindenki tudja, hogy itt a parlamenti pártok közötti politikai konszenzus hiányzik, és feltételezem, ismerve a megnyilatkozásokat, hogy ez a közeljövőben sem alakul másként. Tehát az ORTT ígéretének megfelelően egyébként hozzáférhető módosításának egy újabb változatát nyilván benyújtja majd a kulturális bizottságnak, de nem szeretném, ha illúzió lenne, hogy ezt automatikusan el tudja fogadni a parlament, a politikai alapú, részben alapú véleménykülönbség ettől még nem csökken.
Több tartalmi kérdésbe nem mennék bele. Keller képviselőtársam megszólalására reagálnék. Félig-meddig tréfás a helyzet. A kulturális bizottság fordított sorrendben tárgyalta a két beszámolót. Tehát analóg alapon azt is mondhatnám, hogy a kulturális bizottság a költségvetési beszámolót már nem kell hogy elfogadja, mert úgy döntött, ahogy döntött. Az az igazság, hogy ha utánagondolok, talán az ORTT az egyetlen olyan intézmény, amelyik ilyen típusú beszámolót készít a parlamentnek, hogy a számszaki beszámoló és a tartalmi beszámoló kettéválik. Minden egyéb beszámoló, amit a parlament tárgyal, a két elemet összevontan tárgyalja. Szerintem van előnye annak, hogy a tartalmi tevékenységet külön lehet mérlegelni, és a dolog számszaki részét megint külön lehet mérlegelni. Nem érzem feltétlenül logikusnak, hogy azonos módon szavazzunk, de senkit nem akarok a véleményének megváltoztatására ösztökélni. De más az, hogy számszakilag korrektnek érzi az ember a beszámolót, és más az, hogy tartalmi kérdésekben esetleg vitája van. Más ilyen beszámolóknál ezt egyetlen szavazattal kell eldönteni, például a költségvetési beszámolónál. Ez ügyben nem tudom ígérni, hogy a kulturális bizottságban milyen szavazatok lesznek, de még nem tárgyalta az ORTT 2005-ös pénzügyi beszámolóját a bizottság. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat kérdezem, hogy kíván-e még más szólni. Igen. Varga Mihály elnök úrnak adok szót.
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Csak reagálásképpen mondanék néhány mondatot, de nem akarom a vitát nagyon hosszúra nyújtani a digitális átállás és az RTL, a TV2 koncessziós ügyében. Nyilván ezekben a kérdésekben véleménykülönbség van közöttünk, de talán mint parlamenti képviselő fenntarthatom magamnak a jogot, hogy másképp lássam kívülről. Elég súlyos döntésnek tartom a koncesszióhosszabbítást, nyilván akik ezt a döntést meghozták, vállalják a felelősséget ezért.
Ami a Sláger és a Danubius Rádiónál a műsorszolgáltatási díjak csökkentését illeti, nem az az alapvető kérdés, hogy jó volt, vagy rossz volt ez a döntés. 2002 decemberében hozták meg, a döntés valószínűleg rossz volt. Sokkal fontosabbnak tartanám azt, hogy tett-e valamit az ORTT annak érdekében, hogy ezt a rossz döntést esetleg módosítsa. Tett-e valamit azért, hogy a kieső bevételek ellensúlyozására valamilyen lépés történjen. Ez azért fontos, mert ha az ember jól látja a különböző költségvetési beszámolókat, az érzékelhető, hogy a Műsorszolgáltatási Alapból egyre kevesebb jut sajnos a helyi, vagy nonprofit intézmények működtetésére. Ebből a szempontból talán az sem elhanyagolható kérdés, hogy mi az oka annak, hogy az ORTT most már rendszeresen egyre nagyobb forrásokat csoportosít át a Műsorszolgáltatási Alapból saját működésére. Inkább az lenne talán a kérdés, és ebben igaza van elnök úrnak, hogy mit tehetünk azért, hogy ez a rossz döntés megváltozzon, vagy pedig tudomásul kell vennünk, hogy valakik valamikor egy rossz döntést hoztak, és aztán éveken keresztül szenvedjük el ennek hatását.
Ami pedig a törvényt illeti, kétségkívül mindenki hibaszázalékkal dolgozik. Attól, hogy egy rossz törvény van, még nem biztos, hogy azt nem kell betartani. Nem biztos, hogy egyetértek azzal, hogy lakott területen belül mennyi a sebességkorlátozás, ettől függetlenül betartom, mert azt gondolom, hogy az rám is vonatkozik ugyanúgy, ahogy minden állampolgárra. Röviden ennyi, Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután további kérdés, észrevétel nincs, kérem, hogy szavazzunk. Az előterjesztők esetleg akarnak-e reagálni előtte? (Jelzik, hogy nem.) Nem.
Először a J/44. számú beszámoló általános vitára való alkalmasságáról kell először állást foglalnunk. Megkérdezem, ki ért ezzel egyet. Kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizenöt. Ellene? Nyolc. Tartózkodott? Egy. A bizottság tehát általános vitára alkalmasnak találta.
A beszámoló elfogadásáról rendelkező országgyűlési határozati javaslat, H/983. alatt a kulturális és sajtóbizottság önálló indítványa. Ennek is az általános vitára való alkalmasságáról kell első helyen kijelölt bizottságként döntenünk. Tudni kell, hogy a határozat nemleges az elfogadással kapcsolatban. Kérem tehát, hogy aki a határozati javaslat általános vitára való alkalmasságával egyetért, jelezze! (Szavazás.) Aki nem? Ki tartózkodott? Úgy látom, a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta a határozati javaslatot. Ennek megfelelően kérdezem, ki lesz a többségi vélemény előadója. Keller László. A kisebbségi vélemény ismertetője? Babák Mihály? Igen. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen, az elnök urak közreműködését is. További jó munkát kívánok.
Pető Iván kért szót. Tessék!
DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke, előterjesztő: Lehet, hogy én is elvesztem parlamenti rutinom ellenére a technikai kérdésekben, de mintha nem szavazott a bizottság arról, hogy támogatja-e a határozati javaslatot, csak az általános vitára való alkalmasságról.
ELNÖK: Úgy gondolom, a kulturális és sajtóbizottság döntött, hogy milyen határozatot terjeszt elő. Nekünk most az általános vitára való alkalmasságról kellett dönteni. Nekünk nincs önálló határozatunk, és nem is módosítunk. Ilyen értelemben a bizottság elfogadta a határozati javaslatot, de külön nem foglalt állást. Tárgyalásra alkalmasnak minősítettük a többséggel elfogadott kulturális bizottsági javaslatot. Ön mondta, hogy ez nemleges. De ez nem tartalmi döntés, csupán a Ház elé engedtük azt, amit a kulturális bizottság javasolt. Elnök úr, mi nem tudtunk állást foglalni, mert azt megtették önök, és majd a parlament fogja ezt megtenni. (Dr. Pető Iván: Rendben van.) Érthető így, vagy kér külön szavazást? Nem gyakorlat, csak az előterjesztővel megbeszéltük. Köszönöm szépen.
Áttérünk a második napirendi pontra, a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására T/990. szám alatt. Podolák György (MSZP) és Lakos Imre (SZDSZ) képviselők önálló indítványának általános vitája zajlik. Megkérdezem, hogy képviseli-e valaki az előterjesztőket. Igen. Lakos úr. (Végh Tibor is jelentkezik.) Akkor mindkét képviselő úrnak meg fogom adni a szót egy rövid kiegészítésre. Először Lakos úr. Tessék!
Lakos Imre szóbeli kiegészítése
LAKOS IMRE (SZDSZ), előterjesztő: Köszönöm szépen a szót. Tényleg csak röviden, először arra kitérve, hogy miért egyéni képviselői indítványként nyújtottuk be. Ha kormányjavaslat lenne, akkor ez körülbelül 6-7 hetes többletidőt igényelne. A január 1-jei átalakulás szükségessége indokolt, így ezen a módon a január 1-jei átalakulás lebonyolítható, és képessé válhat a HungaroControl az új szervezeti formában való működésre.
Az indokoltsága pedig az egységes európai légtér koncepciójához való alkalmazkodás és a közép-európai légiforgalmi rendszerhez való csatlakozás lehetősége. Ebben a formában tud működni a környezethez és a jogszabályokhoz alkalmazkodó módon a társaság. Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy most a gazdasági bizottság albizottsága megtárgyalta, és általános vitára alkalmasnak találta a javaslatot azzal, hogy a privatizáció lehetősége mennyiben szempont ebben a javaslatban. Egyértelmű az, hogy továbbra is 100 százalékos állami tulajdonban maradó cégről van szó, nem emiatt van az átalakulás. Erre módosító indítvány is lesz a privatizációs törvény mellékletére, erre lehet készülni majd.
Még egy tájékoztatás: a szakszervezet képviselője hozzászólt ezen az ülésen, több mint 650 közalkalmazottról van szó, akinek a sorsát az átalakuláskor rendezni kell. A szakszervezet támogatta ezt az átalakulási folyamatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Végh Tibor úrnak is megadom a szót.
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy egyetérthetünk a javaslat céljával, amely, túl azon, hogy a nemzetközi megállapodásoknak megfelelővé teszi ezt a légiirányító szervezetet, lehetőségeket biztosít arra, amire most még nem, tehát olyan források bevonására is, amelyekhez költségvetési szervként nem férhetnének hozzá. Hál' istennek ez nem pusztán csak azt jelenti, hogy majd biztonságosabb lesz, rövidebb lesz, vagy több lesz az átalakulás, hanem ez mind együtt jelentheti azt, hogy egy európai színvonalnak továbbra is megfelelő légi irányításunk lesz.
Ha a törvénnyel csak azt érjük el, hogy növekedhet a biztonságos forgalom, ezáltal nőhet az átalakulási illeték, ha egy-egy perccel kevesebbet kell csak Budapest felett tartóztatni a gépeket, mert olyan szoftverekkel rendelkezünk, amelyeket most saját erőből nem tudunk megvásárolni, már tettünk a környezetvédelemért, és már kevesebb lesz a költség. Tovább növekszik a berendezések megbízhatósága, most sem rossz természetesen, de ha még tovább növekszik, nyilván a nemzetközi repülés kedveltebb célpontja lehet, az áthaladási folyosók szűkítésével magasabb lehet a repült óraszám, és az emberi tényező, amiről az előterjesztők képviseletében Lakos képviselőtársam is utalt, végre méltó helyére kerül, akár bérben, akár képzésben. Így a törvény már elérte célját, ezért azt gondolom, hogy támogatható a törvényjavaslat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen az előterjesztők nevében a két képviselő úrnak a helyettesítést, egyúttal a véleményüket. A kormány részéről mi az álláspont?
A kormány álláspontjának ismertetése
MAJOR-FÁBIÁN ÁKOS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Jó napot kívánok. Major-Fábián Ákos vagyok, a GKM belső fejlesztési főosztályának főosztályvezető-helyettese. A kormány támogatja a törvényjavaslatot.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, van-e kérdésük, véleményük. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor kérem, hogy szavazzunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizenöt. Aki nem? Aki tartózkodik? Kilenc. Tehát a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. Azért adtam szót Végh Tibornak, mert úgy tudtam, hogy Podolák György nevében szól, mert azt kérdeztem, hogy ki fog az előterjesztők nevében szólni. Lakos úr is jelentkezett, Végh Tibor is jelentkezett. Azt hittem, hogy két előterjesztő van. De most jelezték, hogy ön a bizottsági véleményt mondta el. Ha viszont ez igaz, akkor a többségi álláspontot ismertetheti. (Végh Tibor: Rendben, köszönöm szépen.) Köszönöm szépen.
Következik a nemzeti agrár kárenyhítési rendszerről szóló törvényjavaslat, T/899. számon, a kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Köszöntöm a kormány részéről a megjelenteket.
A kiegészítő ajánlás fekszik képviselőtársaim előtt, ebből a bizottság hatáskörébe tartozó módosításokat tárgyaljuk. Ilyen a 2. pont, Herbály Imre és képviselőtársai módosító javaslata. Kormány?
SZÖLLŐSI ENDRE (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szöllősi Endre vagyok a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviseletében, kollégám Forró Pál. A módosító indítványt nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, kérem, szavazzunk! Aki támogatja, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad.
A következő a 7. pont, Herbály Imre képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
SZÖLLŐSI ENDRE (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) A bizottság többsége.
További módosító javaslatok nincsenek. Megkérdezem, hogy van-e valakinek tudomása más módosító javaslatokról. (Nincs jelentkező.) Köszönöm szépen. Ezzel a napirendi pontot lezártuk. Köszönöm a kormányzat részéről a közreműködést, további jó munkát kívánok.
A következő a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/968. számon, a módosító javaslatok megvitatása. Ehhez egy módosító javaslat érkezett, viszont nem tartozik a bizottság hatáskörébe. Azért megkérdezem, hogy kívánja-e a bizottság tárgyalni. Közben megérkezett a kormány képviselője, így javaslom, hogy legalább szavazzunk róla, ha már megtisztelt bennünket.
Simon Gábor és társai módosító javaslatát támogatja-e a kormány?
MAYER LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A tárca álláspontja az, hogy támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás.) a többség támogatta. Köszönöm szépen. További jó munkát kívánok.
Következik az 5. napirendi pontunk, a közbeszerzésekről szóló törvényjavaslat, T/842. számon, a kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Miután első helyen kijelölt bizottság vagyunk, tárgyalnunk indokolt, viszont meg kell állapítanom, hogy nincs kapcsolódó módosító javaslat. Megkérdezem, hogy a bizottság esetleg kíván-e ilyet benyújtani. Kovács Tibor képviselő úr.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): A bizottság szándékaink szerint nem kíván ilyet benyújtani, de tudomásom van arról, hogy a gazdasági bizottság készül bizottsági módosító indítványt benyújtani. Tehát valószínűleg a témára vissza kell térni.
ELNÖK: Akkor maradjunk annyiban, hogy ha lesz ilyen, akkor majd tárgyalnunk kell a keddi, egyébként is tervezett bizottsági ülésen. Ha ez indokolt, akkor megtárgyaljuk, mert mostani információink szerint nincs módosító javaslat. Kovács Tibor.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Amennyiben a jövő heti programban szavazásra kerül a sor, mert a részletes vita tegnap lezárult, valószínűleg legkésőbb kedden foglalkoznunk kell vele.
ELNÖK: Tehát az első parlamenti napon, amennyiben szabályosan benyújtják, meg fogjuk tárgyalni, de itt most nincs javaslat. Semmi nem vész el, talán Kovács Tibor is elfogadja ezt a megközelítést. Köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot most lezártam.
Következik a 6. napirendi pont, a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szókló törvényjavaslat, T/1037. szám alatt, az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Megkérdezem, a kormány képviselői jelen vannak-e. Igen, akkor kérem, foglaljanak helyet az előadók asztalánál. Köszöntöm önöket. Amennyiben szóbeli kiegészítésük van, kérem, röviden tegyék meg. Önöké a szó.
Gál Ilona szóbeli kiegészítése
GÁL ILONA (Egészségügyi Minisztérium): Jó napot kívánok. Gál Ilona vagyok, az Egészségügyi Minisztérium gazdasági szakállamtitkára. Igazság szerint a gyógyszerbiztonsági törvényen keresztül elsősorban a gyógyszerforgalom biztonságosságát és gazdaságosságát szeretnénk fokozni. Mint ismeretes, a pazarló gyógyszerfelírás és felhasználás miatt a gyógyszerkassza hiánya nagyon nagy, és egyáltalán nem mutat csökkenő tendenciát jelen pillanatban. Ezt a növekvő hiányt különböző intézkedésekkel szeretnénk megfogni, szinten tartani, majd lehetőség szerint csökkenteni.
Véleményünk szerint a stabilitás megteremtéséhez az összes szereplőnek hozzá kell járulnia. Így a törvény intézkedéseket tartalmaz a gyógyszergyártókra, a gyógyszerforgalmazókra, a nagykereskedőkre vonatkozóan. Ugyanakkor, figyelembe véve a lakosság minél biztonságosabb, hatékonyabb kiszolgálását a patikaliberalizációt is ebbe a törvénybe foglaltuk. Úgy gondoltuk, hogy a '94-es törvényben foglaltak a jelenlegi körülmények között már nem tarthatók. Erre ebben a törvényben kitértünk. Ha bármilyen kérdésük van, akkor nagyon szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel, vélemény? Először Fazekas Sándor, majd Molnár László, Varga Mihály, Keller László.
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Átnéztem az előttünk lévő tervezetet. Ami itt elhangzott, nem túl bő indokolás a tárca részéről, és nem is nyugtatott meg engem. Ugyanis, ha megnézem a tervezet címét, biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátásról, a gyógyszerforgalmazás szabályairól szól a törvény. Itt elhangzott az, hogy ezt a biztonságot akarja fokozni... (Gál Ilona egy szocialista képviselővel beszélget.) Rám tetszik figyelni? Ennek örülök.
ELNÖK: Kérem az előadókat, hogy figyeljenek. Köszönöm szépen.
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tehát ezt a biztonságot kívánja fokozni a kormány. Nem tudom, ezek szerint eddig nem volt biztonságos a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás? Vagy nem volt gazdaságos? Az lehet, hogy nem volt rá elég pénz, mert ki tudja, hová került a pénz. A gyógyszerforgalmazás általános szabályainál mitől lesz biztonságosabb valami, amikor pont a fordítottja történik, ha ez a tervezet elfogadásra kerül. Itt van benne a gyógyszertáron kívül történő gyógyszerforgalmazás felszabadítása is. Azt szeretném kérni, tessék egy kicsit alaposabb kifejteni, hogy mi indokolja ennek a törvénynek a mostani idehozatalát, és konkrétan ezek az intézkedések hol jelennek meg, amelyekre általánosságban hivatkozott. Mert éppen a fordítottja igaz. Eddig biztonságos volt a gyógyszerforgalmazás, viszont úgy látom, hogy ez felszabadul, bizonytalanabbá válik. Nem világos számomra az az utalás sem, hogy itt bizonyos áldozatokat kell meghozni ezeken a területeken. Kiknek áldozatot hozni? Szeretnénk ezt bővebben is hallani. Miért nekik kell áldozatokat hozni, milyen áldozatot, és hogyan hat ez a lakosság eddig Európában is kifejezetten biztonságos gyógyszerellátására? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő képviselő Molnár László.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Kérdésem lenne. Megoldható-e, illetve nem jelent-e túlzott leterhelést a patikusoknak, hogy ha a vény benyújtásakor, illetve a gyógyszer kiváltásakor a taj-kártyát kérik az illetőtől, összevetés céljából? Az orvos nyilván felírja a taj-számot. Ez egy kontroll. Sokkal inkább erről kéne beszélni, nem a szakmai oldaláról, mert ehhez mi kevésbé értünk. Engem még egy dolog izgat. A gyógyszerkassza folyamatosan mínuszos, nagyjából 40-50 milliárdot tologatunk évenként magunk előtt. Ha jól emlékszem a számokra, most még többet. Mennyiben jelent garanciát ez a törvény arra vonatkozóan, hogy nem fogjuk tovább növelni, illetve hogy csökkentjük a gyógyszerkassza hiányát?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Varga Mihály elnök úré a szó.
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke: Köszönöm. Én is szeretnék néhány dolgot megkérdezni. Egyeztettek-e a Gyógyszerész Kamarával ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásakor, és ha igen, mi volt ennek az eredménye? Tehát a kamara támogatja-e ezt a törvényjavaslatot? A második kérdésem a hamisított gyógyszerek arányára vonatkozik. Úgy tudom, hogy most Magyarországon egy etikus gyógyszerforgalmazás van, ami lényegében kizárja azt, hogy hamisított gyógyszer kerüljön forgalomba. Nyugat-Európában ez az arány 10 százalék körül van, köszönhetően a most javasolt megoldásoknak. Szeretném megkérdezni, hogy mire számít a tárca, mennyiben lesz továbbra is biztonságos a gyógyszerforgalmazás.
A harmadik kérdésem pedig arra vonatkozik, talán egy kamarai kiadványban láttam, hogy a patikák ügyeleti rendszere némiképp másként működik Londonban és másként Budapesten. Nevezetesen Budapesten jóval több gyógyszertár áll a lakosság rendelkezésére, mint Londonban, ahol ugyanilyen patikaliberalizáció valósult meg. Szeretném megkérdezni, hogy ezzel kapcsolatban mi a tárca várakozása. Mi fog történni a piacon? Valóban az lesz-e a helyzet, hogy egy kétmilliós városban egy ügyeletes gyógyszertár lesz a jövőben, vagy pedig ettől azért még nem kell tartani? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Keller László, majd Babák Mihály következik. Keller Lászlóé a szó.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A gyógyszerrel és gyógyszerforgalmazással kapcsolatos kérdések taglalása politikai szinten már megelőzte a benyújtott törvényjavaslatot. Amikorra ideért hozzánk a kormány szövegszerű javaslata, már elég markáns álláspontot juttattak el a gyógyszerforgalmazók a képviselőkhöz. Ezzel kapcsolatban szeretnék választ kapni ezekre a felvetésekre, nem mintha én nem tudnám megválaszolni. Azok, akik a törvény kidolgozásában részt vettek, nyilván bizonyos hatástanulmányokat is készítettek, amiket ilyen nagy súlyú ügynél jó lett volna velünk is megismertetni - úgy gondolom, ezt jogosan mondom.
Ezt a vitát szeretném felhasználni arra, hogy azt, amit a patikusok, gyógyszerforgalmazók mondanak, három pontban összefoglaljam. Egyrészt azt mondják, hogy ez a törvényjavaslat nem szolgálja a magyar gazdaság érdekeit, nem csökkenti a társadalombiztosítás, sem a betegek kiadásait, sőt, többletforrásokat igényel. Kérném szépen, hogy járjuk körül ezt a kérdéskört. Aztán ők látják a betegek érdekeit is, úgy fogalmaznak, hogy ez a törvényjavaslat nem szolgálja a betegek érdekét, mert a gyógyszer csak az információval és a szakértelemmel együtt lehet a betegek hasznára. Ők úgy gondolják, hogy a korlátlan gyógyszerhez való jutás veszélyes a betegekre nézve. Ez természetesen igaz, csak a benyújtott törvényjavaslatból én magam sem olvasom ki azt, hogy ez korlátlan lenne.
Az a kérdés, amire elnök úr is utalt, hogy nem szolgálja a szakma érdekeit, mert a gyógyszerésznek megnehezíti hivatása gyakorlását, és gazdaságilag is tönkreteszi. Itt nyilván egy monopolhelyzet megszüntetésére teszünk kísérletet. Ez nyilván nem a monopolhelyzet haszonélvezőinek érdekét szolgálja, tehát az érdekkonfliktus fennáll. Ezzel kapcsolatban készítettek-e olyan felmérést, hogy vajon mi az emberek véleménye? Mi a gyógyszerészeken kívüli társadalmi csoport véleménye, amely jóval nagyobb, erről a törvényjavaslatról, egyáltalán a monopolhelyzet megszüntetéséről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Babák Mihály, majd Kovács Tibor következik.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Négy-öt kérdésem lenne. Magának a törvényjavaslatnak politikai címe van. Ez pedig egy szakmai törvénynél nagyon helytelen. Megmondom, miért van politikai címe. Mert nem arról beszél, ami a lényege. Kérdezem, hogy jól látom-e. Ez a törvényjavaslat egy restriktív intézkedés, amely a beteget a következőképpen érinti: kevesebbet fog kapni és több pénzért, drágábban. Igaz-e ez az állításom? Jó lenne, ha a szándék nem általam fejtődne meg, hanem ezt maga a törvényjavaslat címe is sugallná, mert szerintem ez a mellébeszélés már rém unalmas. A kormány tájékán mindig valami lózungot kívánnak adni még egy törvényjavaslatnak is. Engem nagyon irritál a "biztonságos" és "gazdaságos" kifejezés. Legyen a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerellátás általános szabályiról szóló törvény, de a biztonságosnak és gazdaságosnak célnak kell lennie, amelynek majd belül, a törvényjavaslatban kell realizálódnia. Miért kell a címébe beleírni? Ostoba az a törvényhozó, aki nem biztonságos és nem gazdaságos törvényt akar hozni. Miért kell ezt lózungként az elejére írni, amikor azt mondom, hogy kevesebbet fog kapni az ellátott és drágábban. Az a kérdésem, hogy helyesen látom-e a szándékokat és végeredményt.
Eltelt négy év. A kérdésem, miért nem történt semmi, és miért a késedelem, ha a gyógyszerellátás anomáliáit vélelmezte a kormány. Négy év telt el, hölgyek, urak. Nyilvánvalóan minden gazdasági folyamatban néha vannak diszfunkciók, és vannak kedvezőtlen folyamatok. Úgy gondolom, ezt időben szabályozni kell. A következő kérdésem, hogy mi van a vényellenőrző programmal. Erre a Magyar Köztársaság jelentős összeget költött, ennek tapasztalatát felhasználták-e? Egyáltalán, használták-e? Még egyszer mondom, vényellenőrző program. A következő: mi van a tb-számlával? Hölgyek, Urak! Nagyon fontos, hogy mindenki tudja azt, hogy be van-e fizetve, személy szerint a biztonságomat jelenti, ha tudom pontosan, hogy évente mit fizetett be a munkáltatóm. A következő kérdésem: ma a gyógyszer minősége biztonságos. Varga Mihály elnök úr ezt nagyon helyesen mondta. Én most ennek a bizonytalanságát vélem felfedezni ez törvényjavaslat kapcsán. Magyarországnak volt egy olyan gyógyszer-forgalmazási értéke, hogy hamis gyógyszerek nem kerülhettek piacra, az orvos által felírva és a vásárlók szándékai szerint csakis jó minőségű, biztonságos gyógyszert kaphatott. Ez a törvényjavaslat innentől kezdve elbizonytalanít. Az a kérdésem, hogy helyesen látom-e, hogy nem lesz biztonságban a magyar gyógyszer és gyógyszerforgalmazás minősége. Mit mond erről a kamara? Úgy tudom, az 55. teremben tárgyalnak, ugyanis a félemeleten keresték, de azt hiszem, az a szocialisták frakcióirodája. Kezdeményezem, elnök úr, hogy hallgassuk meg őket, ha lehetőség van rá. Ugyanis nem vagyunk gyógyszerszakmabeliek, igaz, hogy a pénzügyek nagyon fontosak, de a cél nem elsősorban csak a pénz, hanem mellette a szakmaiság is.
Ezek lettek volna a kérdéseim, határozott választ kérek rájuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérem a bizottság munkatársai, ha valóban valahol az épületben tévelyegnek a kamara képviselői, segítsenek abban, hogy a bizottság ülésére eljöhessenek, és elmondhassák véleményüket. Kovács Tibor következik, majd pedig Mádi László képviselő úr.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Babák képviselő úrnak csak egy mondatnyi reagálás: készséggel elismerjük, képviselő úr, hogy az ország minden problémáját az elmúlt négy évben nem sikerült megoldani. Ez tényleg így van. (Babák Mihály: Semmit sem sikerült, csak a hiányt.) Ez fantasztikus. Hát, a csodára még egy kicsit várni kell. A kritikája megállja a helyét.
Azt, hogy a jogszabályra szükség van, még az ellenzéki képviselők sem vonták kétségbe, már csak azért sem, mert a gyógyszer-gazdaságosság kérdésköre mindenképpen indokolt, amikor arról beszélünk, hogy ma már az adófizetők pénzének 50 százalékát arra költjük, hogy gyógyszerek árát támogatjuk, és a másik 50 százalékból tartjuk fenn az egész egészségügyi intézményrendszert. Ez elég jelentős torzulás, ha ahhoz viszonyítjuk, hogy több mint 100 milliárd forinttal nőtt a gyógyszerár-támogatásra fordított összeg, és ez gyakorlatilag exponenciálisan nőtt az elmúlt években. Tehát a kormánynak itt mindenképpen lépéseket kellett tennie. Nem beszélve arról, hogy ezen a területen is vannak olyan anomáliák, amelyeket valamilyen módon orvosolni, kezelni kell.
Valóban úgy van, és itt szintén utalnék Babák képviselő úrra, hogy a gyógyszerellátás biztonsága, hozzáférhetősége a városokban viszonylag rendezett, de kérdezem, hogy a többi 3 ezer településen ez hogy néz ki Magyarországon. Ott hogyan férnek hozzá az emberek a gyógyszerekhez? E tekintetben minden rendben van? Nem kell gondolkodni azon, hogy ők hogyan juthatnak esetleg egyszerűbb gyógyszerekhez könnyebben úgy, hogy ne kelljen ezért 20-25 kilométert utazni, mondjuk egy fájdalomcsillapítóért, vagy bármilyen más, hasonló gyógyszerért. Ezt mindenképpen indokoltnak tartom.
Ugyanakkor azt is elfogadhatónak tartom, amit itt ellenzéki képviselőtársaim kérdeztek, hogy a Magyar Gyógyszerész Kamarával történt-e megfelelő egyeztetés. Itt nekem van egy picike fenntartásom, és ha megengedik, ezt elmondanám. A Gyógyszerész Kamara a jelenlegi gyógyszerészeket képviseli, olyan monopolhelyzetet próbál meg védeni, ami nem biztos, hogy indokolt és célszerű ezt hosszabb távon fenntartani. De meg kell hallgatni a véleményüket, csak bizonyos fokú kritikával illik kezelni. Hiszen egy csoportérdeket képviselnek. És ha a dolgok mögé néznénk, amiről most nem szeretnék részletesen beszélni, de például tudhatnánk, és megkérdezném, ha itt lenne a kamara elnöke, hogy ő maga hány gyógyszertár tulajdonlásában vesz részt, akkor lehet, hogy itt néhányan furcsán néznének rá. De ez nem téma ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Hívjuk ide, és kérdezzük meg tőle.
Egyébként nekem is lenne kérdésem a minisztérium képviselőihez, hogy jelentős és elég időigényes többletfeladatot ró a gyógyszerészekre ez a törvényjavaslat, de az orvosokra is. Például van olyan feltétel, hogy az orvosnak lehetőség szerint az azonos hatóanyagú gyógyszereknél fel kell hívnia a beteg figyelmét arra, hogy melyek a legolcsóbban beszerezhető gyógyszerek. Látom, hogy bólogatnak, tessék mondani, a feltételek megvannak ehhez? Magyarországon 12 ezer körüli gyógyszer van forgalomban, az orvosnak fejből kell tudnia, hogy melyik a legmegfelelőbb gyógyszer, vagy rövidesen, egy háziorvosi rendelés keretében, amikor 80 beteget kell ellátni 4-5 óra alatt, akkor lesz arra ideje, vagy valamilyen technikai eszköz biztosítható arra, hogy ennek a feltételnek meg tudjon felelni a háziorvos? Ha ez megvan, akkor erről beszélni kell, mert ez bizonytalanságot kelt az egészségügyi rendszerben, nyilvánvalóan fenntartások fogalmazódnak meg, és lehetséges, hogy ezek a fenntartások nem megalapozottak, de mégis nekünk is tudnunk kell, hogy hogyan fog működni, és megvan-e minden feltétel. Ez csak egy példa volt, de többet is lehetne sorolni, hogy a jogszabály hatályba lépését követően az alkalmazóknak minden feltétel adott-e, hogy ezt praktikusan, a kor követelményeinek megfelelően tudják alkalmazni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársam, ha meg kell hívnunk valakit, akkor azt tegye meg, és igyekszünk majd ennek eleget tenni. Mádi László képviselő úr következik, majd Czövek Ágnes képviselő asszony.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Babák képviselőtársamhoz csatlakoznék. Abba kéne hagyni ezt a kettős beszédet. Nagyon zavaró, hogy van valami a címben, ami szép, rózsaszínű célkitűzéseket jelent, miközben az egész szabályozás arra irányul, hogy hogyan lehet egy költségtakarékosabb, restriktívebb megoldást találni, mert elszállt az alap költségvetése. Ez részben abból fakad, hogy diszfunkcionalitás van a gyógyszerellátásban. Ezt be kell vallani, és nem azt mondani egy címben, ami tényleg lózung, mert nem a biztonságosabb ellátásról szól, és főleg nem az olcsóbbról, hanem a drágábbról sok esetben és a pazarlások megszüntetéséről. Ezt ki kéne mondani, nem kellene áltatni az embereket. Tényleg ne politizáljanak egy törvényjavaslat címével. Egy kormánytól nem ezt várnánk, hanem szakmai munkát. Ne akarjuk már a törvényjavaslatokat teljes mértékben átpolitizálni! Legyünk őszinték az emberekhez! Azt kell mondani az embereknek, hogy elszállt az Egészségbiztosítási Alap, a gyógyszerkiadások túlzóak, ezért restrikciókat vagyunk kénytelenek bevezetni, amit megpróbálunk a lehető legkisebb fájdalom árán végrehajtani. (Varga Mihály távozik az ülésről.)
Ez a cél, nem? Nem ez a cél? Ha lényeges változtatásokat akarunk elérni, akkor megfelelő hatástanulmányok és megfelelő egyeztetések kellenének. Hol vannak ezek? Nemcsak a Gyógyszerész Kamarával kellene egyeztetni, hanem az összes hendikepes szervezettel, amelyek a gyógyászati segédeszköz-ellátásból részesülnek. A szociális szervezetekkel. Ezek zömükben szociálisan rendkívül nehéz helyzetben lévő társadalmi csoportok. Hol vannak ezek az egyeztetések? A megalapozatlan javaslatok és a túlzó megoldások nagyobb társadalmi pazarláshoz vezethetnek. Próbáljuk meg ezeket a dolgokat alaposan körbejárni, és megfelelő, érett döntéseket hozni, mert több kárt okozhatunk, mint hasznot. Ezt hiányolom. Nincsenek sem hatástanulmányok, sem a szakmai szervezetek álláspontja idetéve, amelyeket meg lehetne vitatni. Amit Keller képviselőtársam felhozott, komoly indokkal, mert a felelősséget érzékeltem a részéről, hogy igenis, ezeket a kérdéseket végig kell vitatni.
Nem biztos, hogy azok a megoldások, amelyek itt le vannak írva. Ezekről őszintén kellene beszélni. Ez nyilvánvalóan fel fog borítani status quo-kat, és nem a biztonságot fogják növelni, hanem bizonytalanságot okoznak. Az átállással, a támogatások és a jogosultságok átszabásával felborít egy hosszú távú működési status quo-t. Igaz? Mondjuk már ki végre! Ez nem a biztonságot jelenti, nem a biztonságról szól. Ez borzasztóan idegesítő. Nem tagadjuk, hogy szükséges a változás. A kassza nem bír el többet, és egy sor diszfunkcionalitás van benne. De nézzük végig pontosan, hogy melyek ezek, milyen megoldásokat állnak rendelkezésre, mi tűnik a legcélravezetőbbnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Következik Czövek Ágnes képviselő asszony.
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. A sok hozzászólás az enyémet is átírta, de azért még mindig maradtak kérdéseim és észrevételeim. A szakmai egyeztetésről sok szó esett. Én is úgy gondolom, hogy ezek nagyon fontosak, elsősorban nem azért, hogy ne sértsünk olyan érdeket, ami nem a gyógyszerfogyasztók biztonságát szolgálja, gondolok itt a kamarára, hanem elsősorban azért, hogy melyek azok a szempontok, amelyek alapján azt mondom, hogy mégis csak a biztonságos gyógyszerellátás és segédeszközellátás biztosítható legyen. A kérdésem is erre irányul, hogy vajon most, amikor a vényre rá van írva a gyógyszerem, abból a patikus tudja-e, hogy mi a betegségem, és ahhoz vajon ez a gyógyszer megfelelő-e, vagy egyszerűen kiadja. Ha ezt a bizonyos betegségkódot ráírják, ez mi célt szolgál? Tudok ezzel valamit ellenőrizni, és ez szolgálja-e az én gyógyszerfogyasztói biztonságomat?
Azt szeretném még megkérdezni, hogy az, aki gyógyszert szed valamilyen betegségre, általában két-három gyógyszert is kipróbál, mire eldönti, hogy bocsánat, de a szervezete ezt szereti. Vajon van-e lehetősége, és milyen módon tudja megtenni a háziorvos, vagy bárki, aki gyógyszert írhat fel a betegnek, hogy ha ez drágább, akkor is különösebb indokolás nélkül megteheti? Milyen következménye van ennek? Azt gondolom, hogy rengeteg mindennel foglalkozik ez a jogszabály. Foglalkozik azzal, hogy az úgynevezett kiszolgálás a patikákban megfelelő-e, és beemeli azt, hogy a szakasszisztens is adhat ki gyógyszert. Aki már állt fél órát sorba a patikákba, az tudja, hogy sokan azt mondják, inkább nem is kell a gyógyszer. Mit hozhat ez alapvetően a rendszerbe?
Szeretném még megkérdezni, hogy jelenleg a patikákban sokféle árucikket kapunk. Hiszen nemcsak gyógyszer van, mert ha ránézek a polcra, nem látom a gyógyszereket. Elöl mindenütt reklámok vannak kitéve, ilyen vitamin, olyan kalcium, amolyan kozmetikai cikk. Van-e ilyen adatuk, hogy milyen nagyságrendet képvisel ez a patikák forgalmában? Beszélünk a gazdaságosságról meg a biztonságos ellátásról, de azt gondolom, hogy valamennyiünk családi, baráti körében van gyógyszerész, háziorvos, és amikor azt hallom a háziorvostól, hogy dühöng, mert ügyeletben azért rángatják el 40 kilométerre, hogy egy fájdalomcsillapítót adjon a betegnek, semmi más baja nincs, amit a beteg is pontosan tud, akkor ez az a pénz, amit nem lenne szabad elkölteni. Ezt meg kellene fizettetni. Amikor elmegyek kenyérért, és ugyanazt a kenyeret az egyik helyen 200-ért kapom meg, a másik helyen 210-ért, akkor 10 forintot a levegőbe költöttem a saját kasszámból. Tehát attól, hogy itt gyógyszerről, gyógyászati segédeszközről és rendszerről beszélünk, igenis fontos a gazdaságosság is.
Amikor azt mondtam, hogy a szakmai egyeztetést elsősorban azért tartom fontosnak, hogy minden, ami most ilyen módon van benne a rendszerbe, próbáljuk meg kiszűrni, és akkor talán még a címbe sem tudunk nagyon belekötni. Még egy apró kérdést hadd tegyek fel. A 7. §-ban az szerepel, hogy "az e törvényben meghatározott befizetési kötelezettségek". Melyik részére gondolnak itt a törvényjavaslatnak? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim közül Molnár Albert kért szót. Megadom.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Ma Magyarországon két masszív monopólium van, az egyik a közjegyzőké, a másik a gyógyszerészeké. Igazából feltehetnénk azt a kérdést is, hogy valóban van érdekük azoknak, akik benne vannak, de mi van azokkal, akik most végeznek az egyetemeken gyógyszerészként? Hogyan tudnak patikát alapítani, ha ezek a helyek le vannak foglalva azokkal a hatósugarakkal, amelyeket a törvény ma is meghatároz, hogy milyen körön belül lehet új patikákat alapítani. Tehát egyetértek azzal, hogy a lakosság minél könnyebben, kevesebb fáradsággal tudjon gyógyszerhez jutni, és olyan készítményeket el tudjon érni akár benzinkutaknál is, amelyekhez nem szükséges semmiféle tudás. Gondolják végig, hogy például a hipermarketekben kaphatók vegyi anyagok, hipó, különböző háztartási mosóporok, fagyálló folyadék, és ezzel összehasonlítva, ha most már vitaminokat, ásványi anyagokat lehet kapni a benzinkútnál, az égvilágon semmi probléma nincs vele. Ne is vitatkozzunk a címen, ebben biztosan meg fogunk tudni egyezni, hogy ne ez legyen a címe. Nem gondolom, hogy ez a lényege ennek a dolgozatnak.
Inkább kérdéseket tennék fel. Az egyik az, hogy az egész anyagban nem találtam a harmadik kategóriát a vényköteles és nem vényköteles gyógyszerek mellett, a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékeket. Nem látom, hogy melyikhez vannak kötve, a gyógyszerhez, a vény nélküli gyógyszerhez. Például a reklámozásban, vagy a forgalmazásban inkább a gyógyszerhez közeli korlátozások érvényesek ezekre a készítményekre. Általában a patikákban és gyógynövényboltokban lehet kapni a nagy részüket, és OÉTI-engedélyesek. A nagy részéhez előírnak olyan vizsgálati előfeltételeket is, amelyek inkább a gyógyszerekhez közeliek. Emlékszem, néhány éve Pál Tamás azt mondta, hogy megszüntetik ezt a kategóriát, és vagy gyógyszer lesz, vagy nem, de nem szűnt még meg ez a kategória, tehát erről gondoskodni kellene a törvényben, több helyen is.
Nem világos számomra a csekély értékű ajándék, amit egyébként rögzít a személyi jövedelemadó-törvény, hogy Magyarországon mi számít annak, azt javasolnám, hogy inkább azt éne betenni a kategóriák közé, hogy ne kelljen megtanulni egy újabbat a gyógyszerszakmában. Hiszen ez a személyi jövedelemadó-törvényben 10 százalékban van meghatározva, a minimálbér 10 százalékát lehet adni háromszor egy évben. Azt javasolnám, hogy ezt a kategóriát rögzítsük itt, teljesen felesleges egy új csekély mértékű ajándék kategóriát megtanulni. A következő problémám inkább azzal van, hogy azt olvasom, a referenciatermékek vonatkozásában megállapított támogatással azonos mértékben vehető igénybe a terápiás hatású gyógyszerek tekintetében a támogatás. Ez mindenképpen fix összeg legyen. Ugyanis ha az általános rendelkezéseket nézzük, akkor azt látjuk, hogy a referencia-gyógyszernél, vagy gyógyászati segédeszköznél százalékos támogatás van meghatározva. Az anyagban többször találkoztam azzal a megfogalmazással, hogy vagy fix, vagy százalékos mértékben. Javasolnám a fix mértéket kizárólagosan fenntartani, hiszen egy drágább terméknél, ha a százalék fix, nyilván nagyobb támogatást fogunk adni, mint a referenciaterméknél. Hiszen csak akkor adunk azonos támogatást abszolút összegben, ha ezt fix összegben határozzuk meg. Tehát mindenképpen a meghatározott fix összeg mellett szeretnék kardoskodni.
Elég-e a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátási garanciáknál fél évvel a kivonás előtt tájékoztatni a biztosítót? Csak felvetem, hogy ez esetleg nem módosítható-e egy évre, ismerve, hogy ezek hosszú lejáratúak. Van egy olyan problémám, hogy hogyan fogják azt elérni, az van meghatározva egy befizetésnél, amikor bírságot szabnak ki egy termék vonatkozásában, hogy az abból a termékből elért forgalom 1 százalékát kell befizetni? A világon nincs ilyen nyilvántartás, hogy egy élelmiszerboltban egy cikk forgalmát gyűjtsék. A boltokban nem gyűjtik cikkelemenként a forgalmat. Ezzel foglalkoztam hosszú évtizedekig. Annak a terméknek a forgalmát nem fogják megtudni egy pénztárgépszalagról. Egészen mást gondolnék, hogy fix összegeket kellene meghatározni üzletkategóriákra a bírság tekintetében. Ezt a forgalom százalékában nem fogják tudni elérni, ugyanis ilyen adat nem áll rendelkezésre.
Amit említettem, a gyógyszertáron kívül történő gyógyszerforgalmazásnál vagy fel kellene sorolni konkrétan, hogy mit lehet forgalmazni, vagy ne hagyjunk benne olyan mondatokat, mint az, hogy veszélyessége még jelentősebb mértékű túladagolás esetén nagy. Nem gondolnám, hogy ilyen szubjektív megítélést kell hogy tartalmazzon. Soroljuk fel, hogy mik lehetnek ezek, de az ilyen szubjektív megfogalmazások nem segítik a megoldást. A bírság, amiről beszéltem, a 70. §-ban van, ezt a forgalmat nem lehet egzakt módon meghatározni. Köszönöm szépen. Ezek lettek volna a kérdéseim. Egyébként a törvény szellemével abszolút egyetértek. Nagyon sok olyan apró momentum van, ami segítene a törvény betartásán és betartatásán, ha ezekre megpróbálnánk normális választ adni, vagy az élethez igazodó válaszokat adni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e még más képviselő, aki szólni akar? Igen, Czövek Ágnes.
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Még lenne kérdésem, amit kihagytam. Visszatérnék a gazdaságosságra, azt nagyon jónak tartom, hogy rendelkezik a törvényjavaslat arról, hogy hogyan lehet ezeket a gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket bemutatni. Látszik, hogy azok, akik megalkották ezt a jogszabály-tervezetet, tisztában vannak azzal, hogy egy gyógyszerész egy évben kétszer-háromszor a teljes családdal egy-két napra eljut olyan helyre, ahol vendégül látják, mindezeket megmutatják, különféle szórakoztató programokkal kedveskednek nekik. úgy tűnik, hogy erre gondoltak, és rendezi a törvényjavaslat, hogy erre a szakemberen kívül más személy nem hívható meg. Azt nem találtam benne, hogy hogyan tudják ezt betartatni. Hiszen ne legyünk naivak, ezt valakinek be kellett fizetni, és biztos, hogy ez valamilyen úton-módon a gyógyszer árának része volt, vagy az egyéb adójogszabályokban mutatkozott meg. Hogyan lehet ezt betartatni? Mi van akkor, ha mégsem hajlandó a bemutató cég mindezt megoldani, vagy valamilyen kibúvót talál, hiszen erre már volt példa? Köszönöm.
ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Most szeretném feltenni azt a kérdést, hogy történt-e azzal a két érintett fontos szakmával egyeztetést, azaz a kamarákkal, amelyek képviselői most már a teremben vannak. Megismerhették-e ezt a törvényjavaslatot? Mi a szakmai véleményük? Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, további képviselő nem kért szót, ezért előzetesen megkérdezem a két érintett kamara képviselőit, akik megjelentek, hogy kívánnak-e szólni. A Magyar Gyógyszerész Kamara részéről alelnök urat, Sohajda Attilát köszöntöm. Kíván szólni? (Jelzi, hogy igen.) Akkor megkérem, hogy fáradjon egy mikrofonhoz. Ha kérhetem, röviden a lényeget ismertesse.
SOHAJDA ATTILA (Magyar Gyógyszerész Kamara): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Urak! Asszonyok! A kérdésre, amit képviselő úr feltett, egyértelműen az a válasz, hogy voltak megbeszélések, de érdemi tárgyalás nem történt. A megbeszélések, még a törvény-előkészítés kapcsán történtek, aztán a Gyógyszerész Kamara észrevételeiből semmi nem került átvezetésre, és a törvényjavaslat szövegét rövid betekintésre kaptuk meg. Úgy gondoljuk, hogy ez alatt érdemi módon nem tudtunk beleszólni az alakulásába.
A legelső és legnagyobb problémánk talán az, hogy amíg ennek a tárgyalása valamilyen szinten folyt, ez mindig két törvényként jelent meg. Az egyik a gazdaságos és biztonságos gyógyszerellátásról, gyógyászati segédeszköz-ellátásról szól, a másik a gyógyszerforgalmazással kapcsolatos. Ezt most hirtelen összemosták, a kettő együtt került sürgősségi tárgyalásra a parlament elé. Úgy gondoljuk, hogy nem indokolja semmi az ilyetén összevonást és a sürgős tárgyalást. Kifejezetten a gyógyszerforgalmazásra vonatkozó törvény sürgős tárgyalását nem. Ez gyakorlatilag a jelenlegi gyógyszerellátó rendszer teljes átalakítását vetíti előre, mégpedig a jelenlegi egészségügyi jellegről a pusztán kereskedelmi jellegre történő átállását.
El szeretném mondani, hogy a törvényjavaslat első részével, ami a biztonságos és gazdaságos gyógyszerellátásról szól, elviekben, alapjaiban egyetértünk. Itt még talán az e-alap terhére való sürgősségi tárgyalást is támogatni lehetne. Az itt lévő befizetési kötelezettségek esetében azonban felvetődnek különböző problémák. A gyártóknak a 14-16 százalékos pluszbefizetését kvázi burkolt árcsökkentésként éljük meg. A gyógyszertári befizetéseknél pedig alkotmányossági aggályaink vannak, hogy a kereskedelem más területén vannak-e ilyenek, hogy a nagyobb forgalmú, nagyobb nyereséget realizáló egységek szolidaritásként a kisebbeket támogatják? Ezt el tudjuk képzelni szakmai érdekvédelmi szinten belül, de ennek a törvényi elrendelése alkotmányos aggályokat vet fel.
Részletesebben végül is a gyógyszertárak létesítésével, a gyógyszerforgalmazással kapcsolatos dolgokról szeretnék szólni. Azzal nem értünk egyet, hogy korlátlan gyógyszertárnyitási lehetőségek legyenek. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a gyógyszerforgalom nem kívánatos mértékben fog emelkedni, és a kereskedelmi jelleg bevezetésével még inkább meg fognak nőni a téves gyógyszerezésből adódó egészségkárosodásokat, és ezek pluszkiadásokat fognak jelenteni. Amit a képviselő úr felvetett, hogy mi a különbség a hipó és a gyógyszer között. A hipót az emberek a gyerektől mindig elzárják, és arra figyelmeztetik, hogy méreg, míg a gyógyszert az édesanya a beteg gyereket az ölébe véve, megnyugtatva adja oda, hogy ettől fogsz meggyógyulni, jobban leszel. Tehát más az ember attitűdje is egy gyógyszerhez, mint például egy vegyszerhez. Itt megint csak a kiinduló pont, az egészségügyi, vagy a kereskedelmi jelleg az, ami teljes egészében szétválasztandó és meghatározandó.
A gyógyszertárak nyitásával kapcsolatban egyetértünk azzal, hogy megváltoztak bizonyos lakossági szokások, lakóparkok alakultak ki, mások a bevásárlási szokások. A valós lakossági igénynek megfelelő gyógyszertárnyitásokat támogatjuk, de ennek korlátlan jellegét nem. Támogatjuk azt is, ha egy többletszolgáltatásra nyílik gyógyszertár, de kérdezem én, a törvényjavaslatban milyen többletszolgáltatás az, ha valaki 40 órás nyitva tartást és állandó készenlétet biztosít itt, Budapesten, és erre már gyógyszertárnyitási lehetőséget kap. Azt mondjuk, hogy esetleg lakosságkategóriák szerint meg kell határozni, hogy mi az az elvárt többletszolgáltatás, amire gyógyszertárat lehet alapítani.
Végül szeretnék a szakasszisztenseknek a gyógyszertáron belüli gyógyszerkiadásáról szólni, mert ez is felmerült. Úgy gondolom, ma is vannak gyógyszerkiadó szakasszisztensek, akik a gyógyszertárvezető megbízásából gyógyszert adhatnak ki. Az elmúlt 10 évben ez a képzés leállt. Ennek visszaállítására kizárólag a gyógyszertárvezető felelős szakmai engedélyével lehetőséget látunk, mert a meglévő gyógyszerészhiányt megoldaná, vagy valamelyest enyhítené. A gyógyszertárak tekintetében a teljes nyitási liberalizáció, illetve a gyógyszertárak működtetésének, szakmai és gazdasági felelősségének szétválasztása azt eredményezné, hogy a most meglévő gyógyszertárakat néhány befektetői csoport felvásárolná. Ezt a törvényjavaslat gyakorlatilag előre is vetíti, mégpedig oly módon, hogy azt mondja, egyharmadnál több nem lehet egy tulajdonban. Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat három nagy gyógyszertárlánccal számol. Ebben az esetben nem lehet azt mondani, hogy a fiatal gyógyszerészek fognak majd gyógyszertárhoz jutni. Három multinacionális, vagy magyarországi szinten erős gyógyszertárlánc fog kialakulni, és minden gyógyszertár az ő tulajdonukban lesz. A meglévő gyógyszertárakat vagy felvásárolják, vagy tönkre teszik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács képviselő úr.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Úgy gondolom, hogy ha a kamara álláspontjával kapcsolatban a képviselőknek van megjegyzésük, akkor azt indokolt most elmondani. A kamara képviselőjének véleményében egyetlen egy olyan érv sem jelent meg, ami az állampolgár, a fogyasztók oldaláról szemlélte volna a gyógyszerellátást. Mindegyik megjegyzése kivétel nélkül a jelenlegi status quo megőrzése érdekében hangzott el. Ezek az úgynevezett szakmai érvek mind azt próbálták meg alátámasztani, hogy a jelenlegi status quo-n nem lehet, nem szabad, nem kell változtatni, mert az a legtökéletesebb, ami eddig csak létezett.
Összehasonlítva más kereskedelmi ágakkal, hogy, úgymond, mások esetében hogyan működik a piac, hát, ez a piac úgy működik, hogy az állam finanszírozza az adófizetők pénzéből a gyógyszertárak bevételének túlnyomó többségét. Hát hogyne lenne lehetőség és egyáltalán szükség arra, hogy a törvényalkotó megpróbálja befolyásolni azt a piacot, ami neki hihetetlenül sok pénzbe kerül. Ahogy az előzőekben már beszéltünk róla, az elmúlt években exponenciálisan nőtt a költségvetésből erre a területre fordított összeg. Százmilliárdos nagyságrend a növekedés. Mádi képviselő úr, aki a költségvetési bizottságnak elég régen tagja, tudja nagyon jól, hogy a törvényalkotónak gondoskodnia kell arról, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a legjobban, a legmegfelelőbben költsük el.
A befizetési kötelezettséget pedig, úgy gondolom, teljes mértékben indokolt elvárni azoktól, akiknek nagyobb a lehetőségük. A sajtóban megjelent, hogy vannak olyan patikák Budapesten, amelyek éves árbevétele 5 milliárd forint környékén van. Ez nem hasonlítható össze egy olyan patikával, ami éppen annyi eredményt hoz a patika működtetője szempontjából, ami az ott dolgozók megélhetését, illetve a patika működtetését teszi csak lehetővé, és eredményről nem is beszélhetünk. Azok a betegek, akik kistelepülésen esetleg 25-30 kilométerre élnek a legközelebbi gyógyszertártól, ők is elvárhatják a kormányzattól és a törvényalkotótól, hogy megpróbáljon róluk is oly mértékben gondoskodni, hogy hozzájuthasson könnyebben a saját gyógyszeréhez.
Szeretném megkérdezni a kamara képviselőjét, hogy a jelenlegi szabályok nem teszik lehetővé a monopóliumok kialakulását, nem teszik lehetővé, hogy strómanokon keresztül ma is jó néhány gyógyszertár egy tulajdonos kezében van, csak névleg van egy másik tulajdonos kezében. Itt a jogszabály megpróbál ennek korlátot szabni, és vannak olyan paragrafusok, amelyek ezt a területet is megpróbálják szabályozni. Itt szóba került, hogy persze meg is kellene kérdezni, hogy például a kamara vezetői hány patika működtetésében vagy tulajdonlásában érdekeltek. Lehet, hogy ez nem témája ennek a bizottsági ülésnek, de a tiszta beszéd szempontjából fontos lenne ezt is tisztázni, hogy tudjuk, hogy ki miért fogalmazza meg azt a véleményt, amit megfogalmazott. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megadnám a másik kamara képviselőjének is a szót, de ha a képviselők úgy gondolják, hogy nem hallgatjuk meg, akkor Tukacs Istvánnak adok szót. (Tukacs István jelzi, hogy hallgassa meg a bizottság.) Jeleztem, hogy két kamara itt várja, hogy elmondhassa a véleményét. Köszönöm szépen. Az Orvosi Kamara részéről megkérdezem dr. Urbán László urat, hogy kíván-e szólni. Ha igen, parancsoljon! Öné a szó.
DR. URBÁN LÁSZLÓ (Magyar Orvosi Kamara): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! A Magyar Orvosi Kamara képviseletében vagyok itt. Nagyon rövid leszek. A kamara nem kapta meg a törvényjavaslatot egyeztetésre, így erről semmilyen véleményt megjeleníteni nem tud. Köszönöm. (Dr. Urbán László elhagyja az üléstermet.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor most a képviselőknek adnék szót, amennyiben további kérdéseket kívánnak feltenni, vagy észrevételeiket elmondani. Mielőtt a kormány válaszol, még folytathatjuk. Tukacs István képviselő úrnak megadom a szót. A kamara képviselője nem meghallgatáson van a bizottsági ülésen, ezért amennyiben úgy gondolja, hogy személyében vagy szervezetében meg van szólítva, akkor válaszolhat, de nem gondolom, hogy az ön meghallgatását kellene megejteni. Majd a miniszter urat meghívjuk, és megkérdezzük tőle, hogy hány gyógyszertára van, így a jelentkezését vissza kell utasítanom. Amennyiben élni kíván ezzel a lehetőséggel, a képviselők megszólalása után, az eljárási rend szerint, akkor a vendégek is kaphatnak szót. Most képviselő úré a szó.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Elnök Úr! Az első kérdésem hozzád irányult volna, miután a kezdeményezés nem feltétlenül az asztal innenső ülők részéről hangzott el, hogy hallgassuk meg a kamara képviselőit, szeretném, ha tisztáznád azt, hogy milyen státusban vesznek részt az urak, intézhető-e hozzájuk kérdés, válaszolhatnak-e ezekre a kérdésekre, kifejthető-e a véleményünk, várható-e részükről ellenvélemény. Mert ha csupán a két jelenlévő úr meghallgatásának annyi funkciója volt, hogy megismerjük a véleményüket, ezt elviselem természetesen, és nem fogok kérdéseket intézni hozzájuk. Ha azonban nem erről van szó, amit furcsállanék, akkor lenne néhány kérdésem.
ELNÖK: Keller László kért szót, ezért neki kell szót adnom. Csak azt tudom mondani, hogy az ügyrendünk szerint a képviselők elsőbbséget élveznek, és mindaddig, amíg a képviselők szót kérnek, addig nekik fogok szót adni, és utána, ha kívánnak válaszolni, válaszolhatnak. Egyébként a Házszabályt tudom idézni, a vendégek kérdezhetőek, de nem feladatuk, hogy válaszoljanak, hanem az, hogy elmondhassák a törvényi egyeztetéssel kapcsolatos véleményüket. Erre volt már egyébként példa jó néhány más törvény esetében is. De képviselőtársunk ezt kérdés nélkül is megteheti, hiszen Kovács Tibor nekiesett, és elkezdte kérdezni a véleménynyilvánítót, személyében is, szakmai kérdésekben is. Azt gondolom, a véleményét kértem, nem mást, de ezzel majd élni fog a kamara képviselője, de most öné a szó, képviselő úr.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. elnök úr, csak két-három mondatot szeretnék mondani. Az a vélemény, amit itt most az orvosi kamara képviselője elmondott, és utána elment a bizottsági ülésről, meg sem várva a képviselők reagálását, ez cinikus és elfogadhatatlan. Ma, az elektronika, az internet világában azt mondani, hogy nem kapták meg a törvényjavaslatot, és nem tudnak véleményt formálni, amikor világosan, pontosan tudja mindenki ebben az országban, hogy az Országgyűlés honlapján, a minisztérium honlapján olvasható a törvényjavaslat, ez egyszerűen elfogadhatatlan. Látszik, hogy nincs együttműködési készség azokban a kérdésekben, amelyekben egyébként az ellenzék is szükségesnek tartja a továbblépést. Ennyit szerettem volna elmondani, köszönöm a szót.
ELNÖK: Mádi László képviselő úré a szó.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem tisztem a kamara védelme, vagy a kamara magatartásának, véleményének bármilyen módon történő értékelése. De azt gondolom, hogy egy civilizált jogállamban van egy kulturált törvény-előkészítés, amelynek keretében nem is kerülhet olyan javaslat ide, a parlament elé, amely nincs alaposan kidolgozva, egyeztetve. Ha már ilyen szentenciákat, ítéleteket próbálunk megfogalmazni, akkor egy kicsi önmérsékletre és önkritikusságra kérem a túloldalon lévő képviselőket. Egy orvosi kamarának nem az interneten keresztül kell megismerkednie egy törvényjavaslattal. Meg kell adni a módját egy civilizált világban a parlamentnek, meg kell adni azt a tiszteletet, hogy tárgyalásra hívjuk őket. Ugyanis a kormány kezdeményez egy változást, a kormánynak egyébként jogszabályi kötelessége az egyeztetéseket lefolytatni. Igaz? Kutya kötelessége. És csak utána jöhet ide, a parlamenti bizottság elé, mellékelve a különböző szakmai szervezetek álláspontját, véleményét, hogy megfelelően tudjunk döntéseket hozni.
Nekünk nem automatikusan a kormány álláspontját kell egy az egyben akceptálni, hanem körbe kell járni a témát. Ti fogtok találkozni majd a választókkal, az adott településeken a különböző érdekeltekkel, nemcsak a gyógyszerészekkel, hanem mindenkivel. A mi felelősségünk az mint törvényalkotóké, hogy a legjobb megoldásokat találjuk meg. Ilyen körülmények között nyilvánvalóan el kellene halasztani ezt a vitát addig, amíg a megfelelő hatástanulmányok és vélemények birtokában nem vagyunk. Most kapunk információkat, de ez egy olyan súlyú ügy, olyan változások történnek, hogy ezt nem lehet kutyafuttában, felelősen átgondolni. Én legalábbis nem tudok felelős véleményt alkotni, még nagy vonalaiban sem biztos, nemhogy részleteiben ennyi információ alapján. Olyan súlyú dolgokról, olyan irreverzibilis, vissza nem fordítható folyamatokról van szó, amelyek elindulnak, és aztán öngerjesztő módon eljutnak valahová, amit szerintem önök sem látnak kellő pontossággal.
Voltam jó néhány országban tanulmányúton. Egy parlament éveken keresztül dolgozik egy ilyen súlyú átalakuláson. Maga a parlamenti szakasz is évekig tart. Nem azt mondom, hogy nincs sürgető ideje a változtatásoknak. Csak ez nem indokolhatja azt, hogy megalapozatlan, elkapkodott, végig nem gondolt döntéseket hozzunk. A hatástanulmányok ilyen kényes ügynél, nemcsak az anyagi befolyása miatt, nélkülözhetetlenek. Vegyük komolyan magunkat, és ne beszajkózott, előítéletes mondatokat mondjunk és címkézzünk különböző szereplőket. Tételezzük fel mindenkinek a jó szándékát. Nyilvánvalóan a Gyógyszerész Kamara a gyógyszerészek érdekeit képviseli. Meg kell nézni a gyógyszerfogyasztók érdekeit is, de ne azt követeljük a Gyógyszerész Kamarán, hogy véleménye nem a gyógyszerfogyasztók szempontjait tartja 100 százalékban szem előtt. Azon túlmenően, ha megkérjük, biztosan elmondja azokat a módosításokat, amiket indokoltnak lát, és szerinte a gyógyszerfogyasztók érdekei miért és hogyan sérülnek a változások következtében. Kérdezzük meg tőle. Biztosan el tudja mondani. Nem kell vele feltétlenül egyetérteni, de meg kellene hallgatni. Körbe kellene járni ezt a témát.
Én nagyon kiforratlannak látom a vitát, amellett mindenfajta előítéletes magatartás szerintem károkat okoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megadom mindenkinek a szót. Tukacs István képviselő úr.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Megesküszöm mindenre, ami nekem szent, hogy érdeklődni szeretnék csak, kihasználva azt, hogy a Gyógyszerész Kamara képviselője jelen van a bizottság ülésén. Azért szeretnék érdeklődni, hogy megalapozott véleményt mondhassak. Úgy gondolom, hogy ezt az alkalmat nem kihasználni, éppen a Mádi képviselő úr által elmondottak szellemében hiba lenne.
Csak kérdezni szeretnék szentenciák nélkül, persze kérdéseimben nyilván benne lesz az alapállásom is. Szeretném megkérdezni a kamara képviselőjétől, hogy egy egyeztetésben mit tekint igazán érdeminek. Érdeminek tekinti-e azt, ha a kormány a maga részéről megvilágítja egy készülőben lévő törvényjavaslat összes elemét, elmondja az indokait, vagy az érdemi egyeztetés tartalmi jellemzője az, hogy adott esetben a kamara véleménye is beépül a törvényjavaslatba? Jól értettem-e, hogy a jelenlegi állapotokat úgy jellemzi, hogy jelenleg a gyógyszertárak kizárólag egészségügyi jelleggel működnek, és a változtatások kizárólag kereskedelmi jellegű változást eredményeznek-e? Lát-e a gyógyszertárak, patikák mostani működésében az egészségügyi elvek mellett egy nagyon erős kereskedelmi dominanciát? Mennyiben sérül ez?
Hogyan látja a gyártókat? Tett róluk egy nagyon rövid említést. Mi a véleményük ezzel kapcsolatban? Van-e becsatornázható véleményük a kamara képviselője szerint? Szeretném azt is megkérdezni, hogy a kereskedelem más területén nincsenek-e hasonló eljárások, hallotta-e már, hogy vannak olyan esetek, miután az állam költségvetési forrásokból kö9zreműködik abban, hogy valaki egy jó terméket adjon el, ezért vár vissza valamiféle pénzösszeget, akár a költségvetésbe. Ilyenek voltak az utóbbi időben a bankok. A következő kérdésem az lenne, hogy vajon ma mi a gátja annak, hogy tőkeerős vállalkozások felvásárolják a jelenlegi patikákat. Vajon ez a törvényjavaslatból következő automatikus folyamat, vagy akár most is megtehetnék, csak valami miatt ezt nem teszik?
Jól értem-e, hogy a mondandójában a változtatások ügyében tett egy szőrmentén megfogalmazott kísérletet arra, hogy a szabad patikanyitás helyett valamiféle szabályozott piacmegosztás legyen a jelenlegi patikák és a később alapítandók javára? Nagyjából ennyi lett volna, elnök úr, köszönöm szépen. Nyilván, ha a kamara képviselője úgy gondolja, válaszol erre, ha úgy gondolja, akkor nem. Köszönöm.
ELNÖK: Még egyszer mondom, ha a képviselő urak befejezték a kérdéseiket, utána van módon neki megadni a szót, amennyiben kíván válaszolni. Babák Mihály pedig Czövek Ágnes.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. A gyógyszerforgalmazás kérdésének, az ezzel kapcsolatos törvénynek 4-5 szereplője van: a beteg, az orvos, a gyógyszerforgalmazó és a finanszírozó társadalombiztosítás. Az ellátás kérdésében most nem akarok a gyógyszerszakma mélységeibe belemenni, de a forgalmazóról beszél a törvényjavaslat, a gyógyszergyártásról már rendelkezik. Maradjunk annyiban, hogy ellátásról van szó, amelyben betegként megkaphatom a gyógyszert, ha netalán tán szükségem van rá. Az orvos felírja, neki is lehet véleménye, a gyógyszerforgalmazónak is és nyilvánvalóan a társadalombiztosításnak is, amely ezt finanszírozza, és erre kellene egy jó törvényt alkotnunk.
Látom azt az arroganciát, amely korábban csak szavakban, most pedig kritikaként fogalmazódott meg, hogy nincs társadalmi egyeztetés jó pár törvénynél. Ezt általában a kormányok tényleg el szokták felejteni, de most egyszerűen nem kívánják őket meghallgatni. Ezért is volt a kezdeményezésem, hogy hallgassuk meg azokat, akik a mi érdekeinket szolgálják a betegek, az emberek oldaláról, hallgassuk meg az orvos és a gyógyszerforgalmazó véleményét is. Ezt tettem azért, mert nincs hatástanulmány a törvényjavaslathoz, képviselőtársaim, pedig előírja a jogalkotásról szóló törvény, hogy hatástanulmány kell mellé. Nincsenek mellette a szakmai vélemények sem. Ezért mondtam azt, hogy négy év eltelt, most már az ötödik év, nem alkalmazkodott a gyógyszerforgalmazás szabályozása az elmúlt négy évben a megváltozott gazdasági, piaci körülményekhez, és most a kormány ismételten kapkod.
Nem vagyok benne biztos, nem hiszem, hogy jó az, hogy azt a gazdasági célt, amelyet megfogalmazott a kormány, kevesebbet drágábban kapjanak az ellátottak, ebben én partner lehetek. Ezért gondoltam, hogy esetleg az orvos mondja el a véleményét. Miről szólt az Orvosi Kamara képviselője? Arról szólt, hogy nem egyeztettek velük. Elnök úr, ezt nagy hibának tartom, mert ki képviseli jobban az egészségünket, mint az orvos, és ő tud nekünk ebben a kérdésben, a forgalmazás tekintetében véleményt mondani, javaslatot tenni. Elment, mert meg sem kérdezték tőle. A gyógyszerforgalmazók részéről a kamara elmondta a vélekedését, nyilvánvalóan ő is egy szempontot képvisel, a javaslata, véleménye fontos.
Itt szeretném a jelenlétében is megismételni azt, hogy ma a gyógyszer minősége biztonságos. Számomra ön nem tért ki arra, hogy amennyiben a liberalizáció megvalósul, akkor a biztonságos minőség garantálható lesz-e, vagy sem. Mert mint fogyasztó, mint esetleges potenciális beteg számára nagyon fontos a minőség. Valamilyen piaci szabályának is kell lenni. Ezekről hallottunk a Gyógyszerész Kamara képviselőjének véleményében. Igaz, hogy az egész gyógyszerellátás és forgalmazás kérdésköre szakmai kérdés, és ezt az egészségügyi bizottság tárgyalja. De nem mehetünk el mi sem a restriktív szándékok mellett, amelyeket már az elején meg kívántam fogalmazni, a törvényjavaslat címénél, hogy biztonságos, amelyről nem szól a törvény. De a gazdaságosról igen. Arról szól, hogy mennyiben érint minket mint fogyasztókat, embereket, és a szakmai kérdések mellett nyilvánvaló, hogy a költségvetési bizottságban is némely szakmai kérdést fel kell vetni, és meg kell tárgyalni.
Összegezve az a véleményem, hogy nagyon rosszul van előkészítve a törvényjavaslat, nincs hatástanulmány, nincs szakmai vélemény mellette, és nem látom egyáltalán biztonságosnak, vagy biztonságra törekvőnek a gyógyszer-forgalmazási általános szabályokról szóló törvényjavaslatot ebben az állapotában, elnök úr. Úgyhogy javasolnám, vegyük le napirendről, amíg ezek az egyeztető folyamatok le nem zárulnak. Nem csekély dologról van szó. Pénzügyi okok miatt nem lehet elkapkodni, mert ilyenkor a fürdővízzel a gyereket is kiöntjük, a beteg biztonsága is lecsökken, vagy éppen megszűnik. Éppen ezért nem tartom ezt így jónak, bármennyire próbálgatjuk magyarázni a megmagyarázhatatlant és a megvédhetetlent. Kormánypárti képviselőtársaim, ez így nincs a helyén. Egy ilyen fontos kérdésben kell a tájékozottság, kell a konszenzus, és tudnunk kell pontosan, hogy milyen hatásokat fog elérni ez a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat. Én most, a benyújtott törvényjavaslat birtokában nem érzem biztonságosnak. Elnök úr, köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nem tudom ügyrendi javaslatként kezelni, amit elmondott, miután az általános vitára való alkalmasság maga erről fog szólni. Ha a bizottság nem tartja általános vitára alkalmasnak, akkor kifejezi ebbéli hiányosságát, ha pedig alkalmasnak tartja, akkor eltekint ettől.
Megkérdezem Czövek Ágnes, mivel jelezte, hogy kér-e szót. Igen, képviselő asszonyé a szó.
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. A kérdésemet egyrészt a kormány képviselőjéhez, másrészt a kamara képviselőjéhez intézném. Úgy fogalmazott, hogy a korlátlan gyógyszertárnyitási lehetőségekkel nem értenek egyet, természetesen a lakossági szolgáltatások megváltozásával, hiszen tudjuk, hogy adott településen vadonatúj városrészek épültek, lehet, hogy 7-10 ezer lakossal, és az adott település képviselőtestülete nem tudja támogatni a patikaalapítást ezeken a területeken, mert a jelenlegi jogszabály ezt nem teszi lehetővé. A kérdésem azért kétirányú, hogy megmaradt-e a települési önkormányzatok azon joga, vagy van-e még ennek értelme, hogy ők elmondhassák, hogy igen, ezt a patikaalapítást támogatom, ezt pedig nem. Illetve, ha megmaradt ez a joguk, akkor azt kérdezném a kamara képviselőjétől, hogy ezt elég biztonságnak tartaná-e arra, hogy nem egy korlátlan patikaalapítási láz indul be, mert van egy adott településnek egy vezetője, aki esetlegesen a település szokásait, lakosságszámát figyelembe véve tudja támogatni, vagy nem támogatni a patikalapítást. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, maradt-e még kérdés. Igen, Szabados József képviselő úr.
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Nagyon röviden a véleményemet fogalmaznám meg. Elnök úr, a mai bizottsági vita a gyógyszerforgalmazókról szólt és nem a fogyasztókról. Ezt sajnálom. A gyógyszerfogyasztókról kellene inkább szólnia, hiszen itt a kamara képviselője is erről szólt, nem a gyógyszerellátást kifogásolta, hanem a gyógyszerforgalmazásról készült javaslatot. A tapasztalatomat szeretném csak elmondani három mondatban. Egy vidéki kis város alpolgármestere voltam és a kistérség alelnöke. Létrehoztunk állami támogatással egy korszerű hétvégi ügyeleti rendszert 25 ezer embert lát el, és annyit tudtunk ebben a térségben elérni, hogy legyen hétvégén ügyeletes gyógyszertár. Addig 35 kilométerre utaztak a betegeink. Hát, ez a privilégium, amin változtatni kell. Köszönöm.
ELNÖK: Ha nincs további kérdés, nekem lenne egyetlen egy kérdésem a hatástanulmányokkal kapcsolatban. Kinek gazdaságos? A társadalombiztosításnak, vagy az embereknek? És mi ennek a fokmérője? Hogy kié a legolcsóbb, vagy melyik a leghatékonyabb gyógyszer? Ezt tudják-e a törvényben definiálni? Ha igen, akkor mutassák ki, hogy mennyi megtakarítást hoz a költségvetésnek. Ezt a hatástanulmányt szeretnénk látni. Az összes többi valóban nem tartozik szorosan a költségvetési bizottság hatáskörébe, de erre adjanak világos választ. Köszönöm. Önöké a szó.
A kormány képviselőinek válasza
GÁL ILONA (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönök szépen minden hozzászólást. Mindenképpen ugyanaz a célunk, nem éppen tökéletes, tudjuk, hogy nem az, de nagyon jó törvényt szeretnénk alkotni, és minden hozzászólás ehhez hozzásegít minket. Szeretnék egy-két kérdésre válaszolni, a nagyon részletes szakmai kérdések megválaszolására pedig kollégáimnak át fogom adni a szót. A Magyar Gyógyszerész Kamarával és az Orvosi Kamarával kapcsolatban csak annyit szeretnék elmondani, hogy nem adtuk kézbe, nem vihették ki az épületből, de ott ülhettek napokon, heteken keresztül, tanulmányozhatták. Hogy ők mennyi időt tudtak rá szánni, ebbe mi nem szóltunk bele. A véleményüket kértük írásban, nem fogalmazták meg, szóbeli véleményük nagy részét elfogadtuk. Az igaz, hogy bevallották, hogy a patikaliberalizációval nem értenek egyet. Ezt megértettük, elfogadni sajnos nem tudjuk. Megértjük a jelenlegi monopolhelyzetüket, megértjük a gazdasági járadék fogalmát, megértjük, hogy egy patika eladási árát mi befolyásolja, ismerjük a monopolpiac helyzetét és jellemzőit, de jelen pillanatban nekünk elsősorban a magyar lakosság érdekeit kell figyelembe venni és nem a patikusokét.
Ehhez hozzátartoznak az ügyeleti gyógyszertárak, az ügyeleti idők, a hosszabb nyitva tartás, az internetes leolvasás, tájékoztatás és egyéb olyan közszolgáltatásokat, amiket a patikáktól elvárunk, ha szeretnének a törvény elfogadása után új patikát nyitni. A jelenlegi korlátozások fennmaradnak, akkor eltekintünk bizonyos részeitől, ha pluszszolgáltatásokat fognak nyújtani. Ha ez a rendszer áll fenn, akkor ez hosszú távon a szolgáltatás színvonalának csökkenéséhez is vezethet, és ezt mindenképpen el szeretnénk kerülni. Azonkívül azt kell mondanom, hogy a 70. § tartalmazza a fúziókorlátozásra vonatkozó javaslatainkat. Voltak javaslatok, hogy mikor kell egy biztosítót tájékoztatni bizonyos gyógyszerkivonásról, vagy mit értünk a csekély értékű ajándék alatt. Nagyon köszönjük, valószínűleg a törvényben át fogjuk vezetni. Minden ilyen konstruktív javaslatot örömmel fogadunk.
Az, hogy a status quo-kat megváltoztatjuk, igaz. Szeretnénk, ha még biztonságosabb lenne. Szerintünk nem fog csökkenni, sőt, igenis nőni fog a biztonság. Azt, hogy hol veszi meg a gyógyszert, nem tudjuk, hogy változtatni fogja-e. Azt viszont igen, hogy gyorsabban fog a gyógyszerhez hozzájutni, ezáltal a beteg gyógyulását fogjuk elősegíteni. Ugyanakkor igen, elszállt a gyógyszerkassza, szeretnénk megfogni. Erre vannak módszerek, vannak a törvényjavaslatban százalékok. Nem szeretnék 10 százalékosan a lakosságra hárítani, nem azt szeretnénk, hogy ők fizessenek sokat, hanem a gyógyszerforgalmazók is, a gyógyszergyártók is, minden résztvevő vegye ki a részét ennek a stabilitásnak a megteremtéséből. Ez volt többek között az egyik célunk ezzel. Köszönöm, átadnám a szót a kollégáimnak.
DR. SZEPEZDI ZSUZSANNA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Szepezdi Zsuzsa vagyok, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője. Néhány pontosítást szeretnék megfogalmazni, különösen a patikaliberalizációval és a patikán kívüli forgalmazással kapcsolatosan. Egyrészt úgy látom, hogy vita tárgya, hogy a címben mit jelent a biztonságos kifejezés. Ez kifejezetten azért került be, mert mi is tudatában vagyunk annak, hogy amennyiben a gyógyszerek bizonyos meghatározott köre kikerül patikán kívülre, nagyon fontos, hogy ezek forgalmazása ugyanolyan biztonságos legyen, mint a patikán belül. Magának a készítménynek a biztonságosságát továbbra is a gyógyszertörvény és a törzskönyvezési rendelet normái határozzák meg, az engedélyezési eljárás során továbbra is az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek van meghatározó szerepe. A vény nélküli készítményeknek csak bizonyos köre az, ami a javaslatunk szerint kikerülhetne a patikán kívüli forgalmazásra. Ez körülbelül a vény nélkül is kiadható gyógyszerkészítmények 10 százalékát jelentheti. Hogy konkrétan melyek lesznek ezek a készítmények, majd az Országos Gyógyszerészeti Intézet fogja meghatározni, ugyanis ehhez szükséges a forgalomba hozatali engedély módosítása.
Természetesen a forgalomba hozatali engedély tulajdonosával is konzultálnia kell az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek. Mindenesetre annak, hogy listaszerűen, tételesen felsorolásra kerülhessenek a törvényben, úgy gondoljuk, nincs értelme. Amennyiben elfogadásra kerül ez a törvény és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletek, akkor határozza meg a Gyógyszerészeti Intézet azoknak a gyógyszereknek a körét, amelyek kikerülhetnek gyógyszertáron kívülre. A törvényben csak azoknak az alapvető szándékoknak kell tükröződniük, amelyek biztosítják, hogy valóban, a gyógyszertáron kívüli forgalmazás is biztonságos lesz. A részletszabályokat az 52/2005. EüM-rendelet fogja tartalmazni, ott viszont javaslatunk szerint bekerül egy olyan kör is, hogy milyen termékcsoportokból kerülhetnek ki konkrétan azok a készítmények, amelyek javaslatunk szerint alkalmasak a gyógyszertáron kívüli forgalmazásra.
A gyógyhatású szerekkel kapcsolatosan megjegyezném, hogy ezek a mai napig nem gyógyszerként minősítettek, azonban 2011-ig ez a kategória valóban meg fog szűnni, úgyhogy 2011-ig a forgalomba hozatali engedély jogosultjának kérelmeznie kell vagy a gyógyszerré történő átminősítését ezeknek a készítményeknek, vagy pedig forgalmazásuk ilyen feltételek mellett meg kell hogy szűnjön. A javaslat szerint természetesen amik most ebbe a kategóriába tartoznak, tehát gyógyhatású készítmények, patikán kívüli forgalmazásra kerülhetnének.
A patikaalapítással kapcsolatosan megjegyezném, hogy ha azt nézem, hogy az átmeneti időben akkor nyílhatna új patika, amennyiben 40 órás nyitva tartást és folyamatos készenlétet biztosít, azonban van itt még konjunktív feltétel. Szerepel az, hogy a 40 órás nyitva tartás és folyamatos készenlét mellett biztosítania kell azt is, hogy a gyógyszert a működés helyszínétől számított legalább 2 kilométeres körzeten belül, külön díj felszámolása nélkül kiszállítja, vagy pedig interneten történő rendeléshez megfelelő hátteret biztosít. Ez tehát nem azt jelenti, hogy innentől egy minimál nyitva tartással és mellette egy folyamatos készenléttel bárki nyithat patikát. Amit még hozzá szeretnék tenni, az az, hogy a Zöld könyvvel kapcsolatos társadalmi vita során valóban felmerült a lakosság részéről az az igény, hogy szívesen vennék, ha bizonyos gyógyszerekhez, amelyek akut betegségnél szükségesek, leggyakrabban fájdalomról van szó, könnyebben tudjanak hozzájutni. Köszönöm szépen.
DR. LENGYEL GÁBOR (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Lengyel Gábor vagyok, az OEP gyógyszerészeti főosztályának vezetője. Engedjék meg, hogy a gyógyszerkassza elszállására reagáljak. A gyógyszerkassza tényleges költése minden évben meghaladja a tervezettet. Mindig arra hívom fel a figyelmet ilyen alkalmakkor, hogy nézzük meg a másik oldalt is. Nézzük meg, hogy mit kapunk ezért a pénzért cserébe. Nézzük meg azt, hogy Magyarországon csökken a kardiovaszkuláris mortalitás aránya. Nézzük meg azt, hogy Magyarországon az öngyilkossági arány a legnagyobb mértékben csökken világszerte. Nézzük meg azt, hogy Magyarországon nő az átlagéletkor. Még mindig le vagyunk maradva az Európai Uniótól, elismerem, de ha lassan is, javul az átlagéletkor. Úgy gondolom, hogy ezekben a pozitív trendekben a gyógyszerkiadásoknak igen-igen nagy szerepük van. Tudok mondani egy tipikus példát: a krónikus leukémiában szenvedő betegek egy új gyógyszer bevezetésével 10 évvel tovább élnek. De ennek a gyógyszernek a költsége 5 milliárd forint volt tavaly, ebben az évben valószínűleg 6,5-7 milliárd forint lesz.
Magyarországon 2004 óta nem nőnek a gyógyszerárak. Van egy olyan megállapodás a gyártókkal, az idén év végén fog lejárni, miszerint a gyártók az árakat az euróhoz rögzítették, és kizárólag akkor emelhetnek árat, ha éves viszonylatban 276 forintos középárfolyamot érne el az euró. Ez sem 2004-ben, sem 2005-ben nem következett be, és 2006-ban lejár a szerződés. Így áremelésre nem kell számítani. Ugyanakkor a volumen nagyon nagymértékben megugrott. Magyarországon vannak különböző népbetegségek, ismerjük, hogy mekkora a társadalmi teherbírása mind a tb-re, mind a betegekre, ezért a volumennövekedés hatása sajnos nem mindig kiszámítható.
Hadd térjek itt rá elnök úr kérdésére a megtakarításokkal kapcsolatban. Hatóanyag fix esetén, ami azt jelenti, hogy az OEP általában a legolcsóbb hatóanyagot támogatja, azért mondom, hogy általában, mert van egy olyan korlát is a rendeletben, hogy csak azt a hatóanyagot tudjuk támogatni, amely legalább 3 százalékos forgalmi részesedést elér. Ez pontosan azért van, hogy az úgynevezett fantomgenerikus készítményeket kiszűrjük a rendszerből. 2004 októbere óta körülbelül 500 generikus készítmény érkezett a támogatási rendszerbe, de hogy ezek közül a gyártó melyiket fogja forgalmazni, azt sem az OEP, sem a minisztérium nem tudja előre kiszámítani. Nem mondom azt, hogy nem tudunk hellyel-közzel különböző megközelítéseket mondani, de ezt mind a volumen növekedése meghatározza, mind pedig a gyártók szándéka, hogy ők éppen melyik terméket akarják forgalmazni.
Szeretném megjegyezni, hogy 2005-ben, amikor az első ilyen nagyobb mértékű kifizetést végrehajtottuk, azt mondtuk, hogy az OEP ebből 4,5 milliárd forintot fog megtakarítani ezen a gyógyszercsoporton, ez év végére 4,7 milliárd forintra realizálódott. Tehát a becsléseink általában helytállóak szoktak lenni, de nagyon sok olyan körülmény van, ami meghatározza a gyógyszerforgalmat.
A vényellenőrző rendszer működik, automatikusan kiszűri azokat a vényeket, amelyek a patikába beérkeznek, és vagy rossz rajta az ár, vagy rossz a támogatás mértéke, vagy nem abban limitációban lett felírva, amelyben ez a gyógyszer felírható. Ugyancsak ezért kell a BNO-kódokat felíratni, mert az ellenőrzést jóval hatékonyabbá kell tenni, nemcsak a patika, hanem a felíró oldalán is. Amennyiben az adott vényen szerepel pontosan a BNO-kód, akkor teljesen egyértelműen meg lehet határozni azt, hogy melyik gyógyszert melyik indikációban írták fel az orvos kollégák. Még egy dolgot a gyógyszerkassza elszállásáról: azt se felejtsük el, hogy tavaly volt egy 23 milliárd forintos befizetés a gyógyszergyártók részéről, az össz gyógyszerkassza 6,6 százalékát jelentette. Ez nagyságrendileg Európában a legeslegelső helyen áll, a másodikok a franciák, ott a kassza 2,2 százalékát fizették be. Ez a javaslat pontosan arról szól, amit a kollégáim elmondtak, hogy nem a betegre akarja a kormány hárítani a gyógyszerkassza megemelkedett költségeit, hanem a forgalmazókra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kamara részéről még lehetőséget adok válaszadásra, ha most élni kíván vele.
SOHAJDA ATTILA (Magyar Gyógyszerész Kamara): Elnök Úr! Képviselő Asszony! Képviselő Urak! Elnézést kell kérnem, nem készültem, úgy cseppentem be ide, tehát ha az előző felszólalásban esetleg túlterjeszkedtem volna, vagy nem tértem volna ki mindenre, ez ezért történhetett meg. Szeretnék néhány dologra reagálni. Elhangzott Kovács képviselő úrtól, hogy egyetlen egy véleményben sem szóltam az állampolgárok, a betegek érdekeiről. Mi nagyon sok olyan javaslatot tettünk és kívánunk tenni most is, ami a valós betegérdekeket javítaná. Mondtam, hogy a korlátlan létesítést nem támogatjuk, de minden új és olyan gyógyszertár létesítését igen, ami a gyógyszerhez való könnyebb hozzájutást segíti. Így például elismerjük azt, hogy új lakótelepeken lehetne úgy gyógyszertárakat létesíteni, elismerjük azt, hogy közlekedési csomópontokban, bevásárló központokban, de kizárólag olyan gyógyszertárakat, amelyek mindenben megfelelnek a jelenlegi követelményeknek, és nem olyanokat, mint amilyen a tervezetben is szerepel, hogy különböző könnyítések vannak magisztrális gyógyszerkészítés tekintetében, vagy másban.
Felmértük és kidolgoztuk a gyógyszertárak térbeli és időbeli eloszlását, és mind a kettőre konkrét javaslataink vannak. Időbeli elosztás tekintetében közel két éve van a minisztérium asztalán egy kamarai javaslat, ami nyújtott nyitva tartást javasol, és a nyújtott nyitva tartáson felül meghatározott települési kategóriákban az ügyeletek elrendelését. Az ügyelet elrendelése ma sem a gyógyszerészek feladata, és nem a kamara feladatai közé tartozik, jelenleg az ÁNTSZ tiszti főgyógyszerésze az, aki ezt elrendelheti, a kamara csak véleményezi. Tehát ha van egy valóban megalapozott indok, akkor az adott településen az ÁNTSZ-hez fordulva, a gyógyszerésszel együtt ezt lehet kezdeményezni, a kamara pedig véleményezi. Ebben a beadványunkban nagyon sok, a jelenlegi nyitva tartási időn túli, nyújtott nyitva tartást javasolunk, illetve készenléti ügyeleti szolgálatot.
A különböző gyógyszerészi szolgáltatások bővítését is javasoljuk. A múlt évben meghozott miniszteri rendelet, ami a gyógyszerkiadásról szól, bevezeti az internetes gyógyszerrendelés és házhoz szállítás lehetőségét. Kifejezetten szakmai követelmények megtartása mellett. A Gyógyszerész Kamara ezt kidolgozta, jelenleg készen áll és bevezetés előtt áll, hogy minden gyógyszertár csatlakozhasson hozzá, és a szakmai felügyelet és a szakmai szabályok betartása mellett lehessen ezt megcsinálni. Úgy gondoljuk, hogy ez nagyon fontos ahhoz, hogy ez a gyógyszerbiztonságot a továbbiakban is szavatolja.
Azt, hogy az állam finanszírozná a gyógyszertárakat a járulékokból és az adóbevételekből, vissza kell utasítani. Az állam a járulékokból a betegeket támogatja. A gyógyszertár csak a gyógyszer árának megelőlegezett részét kapja vissza a biztosítótól. A gyógyszerkassza növekedése gyakorlatilag nem a gyógyszertárak miatt következett be ilyen ütemben, a főosztályvezető úr is elmondta, hogy a volumen növekszik, de a volumen növekedését nem a gyógyszertárak okozzák. Itt a gyógyszert felíró orvos, illetve a gyógyszergyárak ez irányú tevékenysége az oka. Talán azt is lehet mondani, hogy a generikus készítmények bevezetésével a lakosságnak egyre nagyobb része tud hozzájutni a gyógyszerekhez, olyanok is, akik eddig nem jutottak hozzá. Ez egy természetes folyamat. Az Európai Unió más országaiban is növekszik, ha nem is ekkora ütemben, közel a felével, de ez talán annak az eredménye, hogy a mi gyógyszerstruktúránk jelentősen le van maradva még most is a csaknem 12 ezer készítmény mellett az Európai Unió gyógyszerstruktúrájától.
A kistelepülések tekintetében elhangzott, hogy 25-30 kilométeres körzetben esetleg nincsenek gyógyszertárak. A mi felméréseink egyértelműen azt mutatják, hogy nincs ilyen távolság a gyógyszertárak, illetve a lakosság között. Ma jelenleg 950 településen működik közforgalmú gyógyszertár, 650 településen fiókgyógyszertár. Tehát azt jelenti ez, hogy 1600 településen van közvetlen gyógyszerellátás. Ha megnézzük, ez majdnem azt jelenti, hogy minden ezer lakos feletti településen van valamilyen gyógyszerellátás. Azt nem mondjuk, hogy ezen nem kell javítani, de az ennél kisebb településeken a közforgalmú gyógyszertárak bizonyosan nem tudnak még jelentős állami támogatás mellett sem fennmaradni.
Feltette a képviselő úr a kérdést, hogy az egyeztetésben mi az érdemi. Úgy gondoljuk, az semmiképpen nem érdemi, ha abból indulunk ki, hogy egy elfogadott kormányprogram van, amelyen belül már semmilyen módosítást nem lehet tenni. A célban egyetértettünk. A kormányprogram azt tartalmazza e tekintetben, hogy a lakosság érdekében alakítjuk át. Úgy gondoljuk, az az érdemi, ami közösen, a lakosság érdekében történik. Hogy mi a gátja annak, hogy most tőkeerős cégek felvásárolják a gyógyszertárakat? A jelenlegi gyógyszertári törvény a gyógyszertárvezető részére szakmai és gazdasági, tehát általános vezetési jogosítványokat tartalmaz. Előírja azt, hogy a gazdasági társaságokban 50 + 1 százalékos részesedéssel kell rendelkezniük. Az, hogy ezt bizonyos befektetők megkerülik, és háttérszerződések mellett olyan láncokat alakítanak ki, amelyekben döntő befolyást érnek el, nem gondolom, hogy arra lehet indok, hogy teljesen feloldjuk az egész rendszert. Véleményünk szerint ezt inkább szigorítani kellene. Tehát a gyógyszertárakat működtető társaságoknak kizárólag természetes személy tagjainak kellene lenni, meg kell határozni azt, hogy egy gyógyszerész, illetve egy természetes személy hány ilyen társaságban lehet tag, és az 51 százalékos tulajdonrészt a személyi jogos vezetőnek biztosítani kell.
Egyetértünk abban, hogy egy szabályozott bővítés legyen, ami a lakosság érdekében van, mert úgy gondoljuk, hogy a korlátlan bővítés a gyógyszerfogyasztás megugrásával egy korlátlan gyógyszerfogyasztás irányába vezet. A gyógyszerbiztonság tekintetében nagyon fontos az, ha a gyógyszertáron kívüli forgalmazás is valamilyen szinten elindul, akkor ugyanolyan gyógyszerbiztonsági feltételekkel. A törvényjavaslat a gyógyszertárakra vonatkozólag elég erős szigorításokat tartalmaz, míg a gyógyszertáron kívüli forgalmazásokra egy sokkal liberálisabb és a gyógyszerbiztonságot nem olyan szigorúan kezelő szabályozást találunk. Az önkormányzati támogatásokkal kapcsolatban merült fel képviselő asszony kérdése, hogy joguk van-e az önkormányzatoknak támogatni a gyógyszertárakat, és ez elegendő-e a kamarának. Úgy gondolom, ha az önkormányzatok felelősen állnak hozzá a gyógyszerellátás kérdéséhez, és a biztonságos, a szükségleteknek megfelelő gyógyszertár-létesítéseket kívánják, akkor ebben a mai Gyógyszerész Kamara mindenképpen partner.
Azért mondom, hogy a mai Gyógyszerész Kamara, mert a jövőbeni Gyógyszerész Kamarától és szakmai, egészségügyi kamarától minden ilyen jogosítványt el kíván venni egy másik törvénytervezet. Tehát még azt a lehetőséget is, hogy egy szakmai kamara a későbbiekben hasonló törvénytervezeteket véleményezhessen.
Tisztelt Képviselők! Köszönöm szépen a figyelmet, és még egyszer elnézést kérek, ha nem tértem ki mindenre, de nem készültem erre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezték, tehát köszönjük a válaszokat. Javaslom, hogy térjünk vissza a képviselői kérdésekre, észrevételekre, bár nagyon sok kérdés, vélemény elhangzott és a válaszok is. Akik úgy érzik, hogy nem kapták meg a választ, talán azokkal érdemes kezdeni. Egyébként szavazhatunk is, ha úgy érzik, hogy a vitát úgyis folytatnunk kell, nem itt a bizottsági ülésen, sokkal inkább a számszaki hatástanulmányt kellene igazából megvitatnunk, nem pedig az összes törvényi betűt és szlogent, ami benne van. Ez viszont nincs előttünk, jelenleg nem látom, hogy előrébb tudunk-e jutni. A vélemények kölcsönösen elhangzottak. Ezért felvetem képviselőtársaimnak, hogy ha megkapnánk írásban a hatástanulmányokat, a számításokat, megkapnánk azt, hogy mennyivel lesz olcsóbb a magyar költségvetés számára a jövő évi gyógyszerellátás, és a lakosság számára ez mennyire kedvező, ha számszakilag ki tudnánk mutatni az áremelések várható jövő évi mértékét, sokkal több segítséget kapnánk. Egyébként az egész nem ami bizottságunk hatásköre, bár nyilván mindenkinek van róla véleménye, csak nem tudom, hogy tudunk-e még hozzátenni a vitához valamit. Erre a kérdésre nem kaptam választ.
Babák Mihály képviselő urat illeti a szó.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Úgy gondolom, a pénzügyi szabályokat illetően is túlléptük feladatunkat, de ez nem rossz dolog. Ez a törvényjavaslat 10 millió magyar állampolgárt közvetlenül érint. Van olyan, mint a prémiumévek, amely néhány ezer embert érintő törvényjavaslat, ez viszont 10 millió magyar állampolgár érdekeit és ellátását érinti, nem beszélve a szakmánkról.
Elnök úr, hadd mondjam el azt, hogy a rend mindenféleképpen érdekünk, a takarékosság és a célszerűség szintén fontos érdeke a Magyar Köztársaság parlamentjének is. Több szimpatikus vonás van a törvényjavaslatban, de azt, ahogyan ezt bevezetni kívánja, nem tartom demokratikusnak, és nem látom a törvényjavaslatban a konszenzus keresését sem. Csak a szavak szintjén van konszenzus, márpedig egy ilyen jelentős törvénynél, mint a gyógyszerforgalmazás, úgy gondolom, konszenzust kellene kialakítani. Jót jól kellene csinálni, mi most jót rosszul csinálunk.
Tisztelt Hölgyek, urak! Többek között még arra is felhívom a figyelmüket, hogy több olyan felhatalmazást kap a törvényjavaslatban a kormány, többek között a gyógyszerrendelést hatékonyan ösztönző szabályokat alkothat, amelyeket ki kellene bontani, és jó lenne, ha választ kapnánk erre kérdésre majd, hogy mik ezek az ösztönző szabályok, azonkívül az egészségügyért felelős miniszter is olyan felhatalmazást kap e törvényjavaslat kapcsán, hogy a gyógyszertárak szolgálati rendjét szabályozza. Nem értem pontosan, miről van szó ebben a kérdésben. És nagyon furcsállom azt a szabályt is, amikor valahol a paragrafusok között arról rendelkezik a törvényjavaslat, hogy a Gyógyszerész Kamara összes személyes anyagot 15 napon belül a törvény hatályba lépését követően át kell adnia a kormánynak. Ez a kamarák megszüntetését jelenti igazából. Tehát jót, de rosszul akar a kormány, én ezért, mert nincs benne konszenzus, és nagyon fontosnak vélem, nem tudom támogatni. Elnök úr, csak ezt szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Az lenne a kérésem, hogy ne nyissunk második kört. A kormány még jelezte, hogy szeretne szólni. Szerintem, ha anyagokat kapnánk, e-mailben, az sokat segítene. Önök sem tudnak most érdemben válaszolni, vagy nem akarnak, ezt nem tudom, vagy nincsenek meg a táblázataik, de nem is most kellene ez, hanem, ha már nincs itt, az írott anyagokat ha a jövő héten megkapnánk, akkor majd a parlamenti vitában felhasználjuk ezeket. Ez lenne a technikai javaslatom, de megadom a kormány részére a szót.
DR. LENGYEL GÁBOR (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Köszönöm szépen, elnök úr, csak egy mondat. A 40. § teljesen világosan leírja, hogy a gyógyszerkasszát felülről zárttá kívánja tenni ez a törvény. ami azt jelenti, hogy amennyi lesz a gyógyszerkasszára a költségvetési törvényben, annak maximum 10 százalékával léphető túl. Köszönöm.
ELNÖK: Ez igaz, csak a szabályok valóban ki fogják-e tudni kényszeríteni? Éppen a kollégája mondta el, hogy olyan szerződéseik vannak, hogy 500 bármilyen gyógyszer bármikor bejöhet a piacra, ha jól értettem, ez volt az önök reagálása. Értem, amit a törvényi szabályozás mond, de ha alulról nyomás lesz rajta, akkor nem tudom, hogy mi fog történni. De szerintem ne mélyedjünk el ebben. Ha tudnak egy számítást adni, az sokat segítene, megkönnyítené majd az október 31-e utáni költségvetési általános vitát. Ha ezt nem tudják megcsinálni, akkor majd legkésőbb a költségvetési vitában kérni fogjuk ezt novemberben. Így tárgyszerű a dolog. Ha ez így elfogadható, akkor szavazunk, ahogy látom, minden képviselő nagyjából el is döntötte, hogyan fog szavazni.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Aki egyetért azzal, hogy általános vitára alkalmas a T61037. szám alatt benyújtott törvényjavaslat, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ez tizenöt. Aki úgy érzi, hogy nem? Ez hat. Tartózkodás nem volt. Megállapítom, hogy a bizottság általános vitára alkalmasnak találta. A többségi előadó Barabásné Czövek Ágnes képviselő asszony, a kisebbségi előadó pedig Mádi László képviselő úr lesz. Köszönöm szépen az önök közreműködését, további jó munkát kívánunk. Megköszönjük a kamara képviselőjének, hogy bekapcsolódott a munkába, és elmondta a véleményét. Amennyiben önöknek vannak háttéranyagaik, azt is szívesen látjuk, főleg a gazdasági részét. A gazdálkodással, gazdasággal, kiadásokkal összefüggésben a gazdasági-pénzügyi hatásokról szóló részeket szívesen látnánk. Köszönöm szépen. A napirendi pontot ezzel lezártam.
Megállapítom, hogy a mai napra további tárgyalnivalónk nincs. A következő ülésről szeretnék még tájékoztatást adni. Senki ne feledje, hétfőn ünnep van, ezért kedden lesz bizottsági ülés, várhatóan délelőtt, ez a légiközlekedéssel kapcsolatos módosítások miatt szükséges, tehát ez egy rövid ülés lesz, és szerdán délután, várhatóan 13 órakor, amikor általános vita lesz a parlamentben, ez egy hosszú bizottsági ülés lesz. Köszönöm szépen. További jó munkát, jó pihenést.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 45 perc.)
|
|
Domokos László |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit