KPSZB/16/2006.
KPSZB/16/2006-2010.
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2006. október 25-én, szerdán 13 óra 05 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
Az Országgyűlés Hivatala 2007. évi költségvetése tervezetének véleményezése *
Bakos Emil szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Bakos Emil válasza *
A napirendi pont lezárása *
A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
Az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Gál Ilona szóbeli kiegészítése *
Észrevételek, vélemények *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Gál Ilona szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Székely Tamás válasza *
Gál Ilona válasza *
További kérdések, észrevételek *
Dr. Székely Tamás válasza *
Újabb észrevételek, vélemények *
Az előterjesztők válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló jelentés általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Tassy Sándor szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, vélemények *
Dr. Tassy Sándor válasza *
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról *
Az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény jogintézményének megszüntetéséről és egyes törvényeknek a megszüntetéssel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Hutter Helga szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Hutter Helga válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolóról rendelkező országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
Az ülés bezárása *
Megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Burány Sándor (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Tóth András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Keller Lászlónak (MSZP),
Boldvai László (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) Végh Tibornak (SZDSZ),
Lakos Imre (SZDSZ) Farkas Imrének (MSZP),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Domokos László (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Lengyel Zoltán (Fidesz) dr. Hargitai Jánosnak (KDNP),
Szijjártó Péter (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Tóth Andrásnak (Fidesz),
Tóth András (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz).
Bakos Emil, az Országgyűlés Hivatal gazdasági főigazgatója
Gordos József, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője
Pintér Imre, a Pénzügyminisztérium vezető tanácsosa
Gál Ilona, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára
Dr. Székely Tamás, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgató-helyettese
Dr. Tassy Sándor, az Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Hutter Helga, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Bathó Ferenc, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Németh Gábor, az Állami Számvevőszék osztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 05 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek, hölgyeim és uraim. Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a jegyzőkönyvvezető kisasszonyt, köszöntöm meghívott vendégeinket, a sajtó munkatársait, mindenkit, aki a bizottsági ülésünk iránt érdeklődik. A bizottsági ülést megnyitom.
A mai napirendi javaslat 11 előterjesztést tartalmaz, a bizottság tagjait ezt írásban megkapták. Ehhez írásbeli kiegészítés nem érkezett. Viszont annyival szerencsésebbek vagyunk, hogy több napirendi pontunkat nem szükséges tárgyalni, hiszen ezekhez nem érkezett kapcsolódó módosító javaslat. Így javaslom, hogy a bizottság ne tárgyalja a 2. pont alatt jelzett, a prémiumévekről szóló előterjesztést, a 3. pont alatt a légiközlekedésről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, mert ehhez sem születtek kapcsolódó módosító javaslatok. A felsorolt napirendi pontok között található még a 10. pont alatt az ORTT 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, amelyhez szintén nem érkezett módosító javaslat. Tehát javaslom, hogy a tervezett 11 pont helyett csak 8-at tárgyaljon a bizottság. Van-e ezzel szemben valakinek észrevétele? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazásra teszem fel a kérdést.
Kérdezem, ki az, aki a bizottság napirendjét ezekkel a módosításokkal együtt elfogadja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhét. A bizottság tehát határozatképes, egyben elfogadta napirendjét. Tartózkodott-e valaki? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen.
Az Országgyűlés Hivatala 2007. évi költségvetése tervezetének véleményezése
Akkor meg is kezdjük a munkánkat. Az Országgyűlés Hivatala 2007. évi költségvetési tervezetének véleményezése a feladatunk a Házszabály 135. § (2) bekezdése alapján. Köszöntöm Bakos Emil főigazgató urat, és megkérem, hogy fűzzön szóbeli kiegészítést ehhez a napirendi pontunkhoz.
Bakos Emil szóbeli kiegészítése
BAKOS EMIL, az Országgyűlés Hivatala gazdasági főigazgatója: Tisztelt Bizottság! A költségvetési javaslatunkat a Pénzügyminisztérium tervezési köriratában rögzített elvárásoknak megfelelően állítottuk össze. Abban jelentősebb újabb fejlesztések nem szerepelnek. Folytatni kívánjuk az Országház külső rekonstrukcióját, erre 2009-ig van szerződésünk.
Megterveztük az ez évi illetményátemelés jövő évre áthúzódó hatását, valamint kis mértékben, de megítélésünk szerint reálisan megemeltük a bevételi tervünket. Ezzel kívántuk ellensúlyozni a dologi kiadások várható növekedését, amit a jövő évi inflációval tudunk alátámasztani. Azt tudom még elmondani a bizottságnak, hogy a Számvevőszék folyamatosan ellenőrizte költségvetésünk összeállítását, és az elkészült számvevői jelentés gyakorlatilag hibát nem talált a költségvetés összeállítása során. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó kérdések, észrevételek, vélemények elmondására. Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Két kérdésem lenne. Az egyik, hogy az Országház felújítási munkálatai a jelek szerint 2009-ig vannak fixálva. Kérdezem, hogy a teljes felújítás megvalósul-e ennek az ütemnek a révén, illetve ha nem, mi hiányzik még a teljes felújításhoz.
A második kérdésemet lehet, hogy nem a főigazgató úrnak kellene feltennem. Ha a hivatalnál vizsgáljuk az illetményalap emelkedésének következményeit, akkor számomra az a kérdés, hogy mi várható. Ugyanis voltak olyan hírek, hogy nem emelkedik az illetményalap. Ennek fényében kellene ezt a kérdéskört vizsgálni. Ezért szerencsésebb helyzet, ha ez be van tervezve, és utólag kell visszalépni, de kérdezem, hogyan fog ez alakulni, mert a költségvetés tárgyalásakor majd beleütközünk ebbe a problémába. Tehát kompetens embertől várnám a két kérdésemre a válaszokat. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Szabó Lajos!
SZABÓ LAJOS (MSZP): Egy régóta húzódó kérdés az Országház éttermének ügye. Ha erről hallhatnánk néhány gondolatot.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Akkor főigazgató úrnak adnám meg a szót.
BAKOS EMIL, az Országgyűlés Hivatala gazdasági főigazgatója: Köszönöm szépen. Az Országház külső homlokzatának felújításával gyakorlatilag a Duna-parti homlokzat teljes felújítása el fog készülni 2009 végére. Ez a jelenlegi szerződéssel lefedett időszak. Azt követően kőcserés felújítást már nem tervezünk. Az 1931-ben megkezdett kőcsere a végére ért. Természetesen marad még javítanivaló. Az I. és a XVII. kapunál lévő két kocsialáhajtó felújítását még el kell végezni, ezek leginkább kőtisztítással és kisebb szerkezeti módosítással kell hogy járjanak. Amikor végeztünk a felújítással, kőtisztítást szeretnénk végezni az Országház városi homlokzatán, mert körülbelül 70-80 éve volt ilyen utoljára, és ezekre időközben elég nagy szennyeződés rakódott.
Az illetményalapról azt tudom elmondani, hogy a tervezési körirat nem számol az illetményalap növelésével. Ebben az ügyben az Érdekegyeztető Tanácsban lesznek egyeztetések, azt követően nyilván ezeket a számokat be tudjuk tervezni. A költségvetési alaptervezéseinket úgy készítettük el, hogy számmódosítással minden összeget át tudunk számolni. Ez eddig is így volt, az elmúlt években is.
A konyha felújítását az idén elkezdtük. Jelenleg építészeti munkák folynak, ha valakinek egyszer van ideje rá, akkor nagyon szívesen megmutatjuk azokat az állapotokat, amelyeket a konyhában és a konyha alatti területen találtunk. A száz éve lerakott csövek és a közműrendszer teljes cseréjét is végre kell hajtanunk, mert ha most építünk valamit, akkor nehogy 5-6 év múlva újra kelljen kezdeni. Terveink és reményeink szerint a jövő év első félévében írunk ki közbeszerzést a konyhai berendezésekre, felszerelésekre. Erre egy bizonyos összeget terveztünk a költségvetésben, reméljük, hogy elég is lesz rá. Ha a közbeszerzési eljárás sikeres lesz, akkor jövő év második félévétől a konyha üzemszerűen fog tudni működni.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e még kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Köszönöm főigazgató úrnak a kérdésekre adott válaszát. Tekintettel arra, hogy nekünk véleményeznünk kell az előterjesztést, szavazást nem rendelek el, hanem a jegyzőkönyv megküldésével elnök asszonyt tájékoztatom, hogy a bizottság a Házszabály adott pontjának eleget tett. Köszönöm szépen a részvételt, további jó munkát kívánok.
Áttérünk a következő pontra, ez a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat. Az előterjesztőt képviseli-e valaki? Igen, Szabó Lajos. Akkor nekiláthatunk a módosító javaslatok tárgyalásának.
Az első dr. Józsa István képviselő úr módosító indítványa. Kérdezem az előterjesztőt, támogatja-e.
SZABÓ LAJOS (MSZP), előterjesztő: Igen.
ELNÖK: Igen, az előterjesztő támogatja. Kormányálláspont van-e ebben a kérdésben?
GORDOS JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): A kormány részéről szakmailag befogadhatónak tartjuk a módosító javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm. Tehát a kormány is támogatja.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr! Tisztelt Bizottság! A legutóbbi bizottsági ülésen tárgyaltuk ennek az indítványnak az általános vitára való alkalmasságát, és akkor a kormányzat nem értett egyet a javaslat napirendre tűzésével. Kérdezem, hogy változott-e azóta a kormány álláspontja, illetve a mostani indítvány kapcsán elhangzott vélemény hogyan értékelendő a múltkori állásponthoz képest. Végül is ez a négy pont, amelyet csomagnak is lehet tekinteni, teljesen átírja-e a törvényjavaslatot, koncepcionálisan milyen változást idéz elő? A csomag benyújtása azt feltételezi, hogy a szöveg jelentősen átalakul, koncepciójában is változik. Ezért kérdezem a kormány álláspontját, hogy hogyan viszonyul mindezekhez.
PINTÉR IMRE (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! A kormány álláspontja nem változott a törvényjavaslat egészével kapcsolatban, de önmagában ezeket a módosító indítványokat a Pénzügyminisztérium szakmailag támogathatónak találja.
ELNÖK: Nem adtam szót, de mindegy, élt a lehetőséggel. Akkor legyen szíves egy nevet mondani, hogy tudjam, kitől kaptunk választ.
PINTÉR IMRE (Pénzügyminisztérium): Pintér Imre.
ELNÖK: Csak a jegyzőkönyv kedvéért. Köszönöm. Babák képviselő úr jelentkezett? Igen, parancsoljon!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Ez egy fura állapot, hogy a kormány az előterjesztést nem támogatja, ugyanakkor módosító javaslatokat támogat. Hadd idézzek a múltkori jegyzőkönyvből, hogy mit mondott a Pénzügyminisztérium: kidolgozatlan, koncepciótlan, és nem az államigazgatás keretei között kívánja megoldani ezt a fontos kérdést. A kormány nem vette figyelembe még a biztosítók véleményét sem. A módosításokat támogatja, az egészet viszont nem támogatja, hát döntsék már el, könyörgöm, és jussanak konszenzusra ebben a kérdésben. Mert hogy velünk nem tudnak konszenzusra jutni, és semmit nem fogadnak el tőlünk, hagyján. De hogy egymás között ilyen viták, a kormány és az előterjesztő között ilyen viták vannak, mégis csak abszurdum. Bocsásson meg, elnök úr, ennek a véleményemnek helyet kellett adnom tegnap este is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Igen Tisztelt Elnök Úr! Sajnálatos módon az elmúlt hetek, hónapok történéseitől nem tudunk eltekinteni, akár ennek az indítványnak a kapcsán sem. A kormány részéről a normális munkamenetet feltételezni kellene, hogy a kormány egységes álláspontot képvisel. Azt képviseli ezen a héten is, amit a múlt héten képviselt. Itt a kormány részéről melyik tárca van jelen, és ez befolyásolja-e a kormányzati véleményt, mert a múltkor valószínűleg nem ugyanez a tárca volt jelen a bizottság ülésén. Nem szerencsés az, ha a kormányt hol ez, hol az a tárca képviseli egy törvényjavaslat tárgyalásán. Akik már kormányoztunk, a múltból fakadóan nagyon jól tudjuk azt, hogy nem biztos, hogy ez teljes mértékben egybecsengő véleményt jelent. Itt a kormányon belüli, vagy minisztériumok közötti vitákat nem nagyon szerencsés behozni a bizottság elé, mert ez nem segíti a munkánkat.
ELNÖK: Szabó Lajos következik.
SZABÓ LAJOS (MSZP), előterjesztő: Mielőtt még mély tartalmi vitát indítanánk az 1. pontban szereplő módosító javaslatról, és ugyanez vonatkozik majd a 4. pontban található módosításra is, elmondanám, hogy mind a kettő helyesírást pontosít. A kormány azzal valószínűleg egyetért, hogy az "üzemben tartójának" kifejezést két szóban kell írni, illetve a "hatálybalépését" pedig egy szóba. Nem hiszem, hogy ez tartalmi változás lenne a kormány álláspontjában. A 2. és 3. pontban szereplő módosításokról el fogom mondani azt, amire felhatalmazott az előterjesztő, ott majd a kormány is el fogja mondani az álláspontját, de javaslom, hogy az 1. és a 4. pontról ne folytassunk hosszas tartalmi vitát, hiszen csak egy-egy helyesírási hibát javít ki ez a két módosítás. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. További jelentkezőt nem látok. (A kormány képviselőihez.) Kívánnak reagálni az elhangzottakra? Melyik tárcától vannak egyáltalán?
GORDOS JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): A Pénzügyminisztérium képviseli a kormányzati álláspontot, és az előző alkalommal is a Pénzügyminisztérium képviselte.
ELNÖK: Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor a szavazás következik. Az előterjesztő tehát támogatja a módosító indítványt azzal a kiegészítéssel, amit Szabó Lajostól hallottunk. Kérdezem a bizottság tagjait, támogatják-e. (Szavazás.) A többség támogatja.
A 2. pont szintén Józsa István képviselő úr indítványa. Előterjesztő?
SZABÓ LAJOS (MSZP), előterjesztő: Ilyen formában nem, kapcsolódó módosító indítvánnyal lehet a kérdést rendezni.
ELNÖK: Tehát nem támogatja. Kormány?
GORDOS JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Szavazunk, hacsak nincs észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja az indítványt? (Szavazás.) Egyharmad támogatta, a többség nem.
A 3. pont ugyancsak Józsa István képviselő úr indítványa. Előterjesztő?
SZABÓ LAJOS (MSZP), előterjesztő: Így nem, kapcsolódó módosító indítvánnyal igen.
ELNÖK: Kormány?
GORDOS JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem. Köszönöm, ezzel a napirendi ponttal végeztünk. Bocsánat, egy 4. pont is van, csak ellapoztam. Összefügg az ajánlás 1. pontjában szereplő javaslattal, ezt nem jeleztem. Lehet róla külön is szavazni, ha esetleg kéri valaki. Kéri valaki, hogy külön szavazzunk? (Nincs jelentkező.) Azért inkább szavazzunk róla, elkerülendő a félreértéseket. Az előterjesztő támogatja. A kormány?
GORDOS JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Az 1. ponttal egyező a véleményünk.
ELNÖK: Igen. Kérdés, észrevétel van-e a bizottság tagjai részéről? Babák Mihály!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, bocsásson meg, hogy ismételten szót kérek, nem az okoskodás okán. Gordos József a Pénzügyminisztérium képviseletében az előző bizottsági ülésen a következőket mondta: "Nincs olyan állami feladat, amelynek céljából az adatállomány közigazgatási keretek között történő létrehozása és ezen adatok kezelése alkotmányosan alátámasztható". Továbbá: szakmai kidolgozatlansága miatt a törvényjavaslatot nem támogatja.
Kérem, egyszerűen ostoba helyzetbe hoznak minket. Olyan szöveget javítunk módosító indítványokkal, amit a kormány nem támogat. Döntsék már el, könyörgöm, mert ez már tényleg katasztrófa. Kormányozni nem tudnak, négy éve nem kormányoznak, ez a kérdés is, állítólag három éve fekszik a kormány asztalán, és nem tudták rendezni, de legalább egyezzenek már meg egymás között, a kormány és a tisztelt frakciója, hogy egységes állásponton legyenek! Tényleg ostoba állapotot idéznek elő azzal, hogy a kormány állítja, ez nem kell, nincs rá szükség, szakmailag nem kidolgozott, nem támogatható, ugyanakkor a módosító javaslatokról szavazunk. Könyörgöm, a Pénzügyminisztérium álljon már a sarkára! Pénzügyi bizottságról van szó, mit támogassunk? Akarja, vagy nem akarja a kormány ezt a törvényt? Egyezzenek meg egymás között. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Nyugodjon meg! (Babák Mihály: Nyugodt vagyok.) A Pénzügyminisztérium képviselői ma is kifejtették azt az álláspontjukat, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban fenntartásaik vannak, nem értenek vele egyet. A módosító indítványok egyébként arról szólnak, hogy az eredetileg benyújtott törvényjavaslatot jobbá teszik. Ha jobbá teszik, miért ne támogathatná az előterjesztő képviselője? Ne izguljon, a dolgok meg fognak oldódni! A kormány ki fogja fejteni az álláspontját, a parlament pedig szavazni fog, és el fog dőlni, hogy a többség támogatja, vagy nem.
ELNÖK: Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Kovács Úr! A helyzet az, hogy harmadszor futunk neki ennek, teljesen ésszerűtlenül és értelmetlenül. Egyszer az eredeti indítványt, amely kormánypárti oldalról érkezett, nem tudták a kormánnyal egyeztetni, hogy szakmailag megfelelő legyen. Ez volt az első kör. Másodszor benyújtottak módosító indítványokat, amelyek nem megoldásai a menet közben felmerült problémáknak. Utána benyújtanak kapcsolódó módosító javaslatokat, és harmadik körben próbálják meg azt, amit egy körben lehetett volna rendezni. Komolyan mondom, az ember nevetségesnek érzi magát, hogy ilyen koncepciótlanság, ilyen előkészítetlenség, ilyen kapkodás folyik olyan kérdésben, ahol alapvető lenne, hogy a kormánypárti frakciók a kormánnyal előzetesen üljenek le beszélni, és egyeztetett véleménnyel próbálják meg a parlament hatékony munkáját segíteni.
Háromszor futunk neki annak, amit egy menetben le lehetne rendezni. Egyszerűen nem értem. Ennyi ideje van a parlamentnek, hogy ilyen rossz hatékonysággal dolgozzon? Miért nem lehet ezt átdolgozni, olyan formában benyújtani, hogy kikerüljük azt, hogy háromszor kelljen megtárgyalni. És még azt sem mondhatjuk, hogy első ciklusos képviselők rutintalanul beletenyerelnek dolgokba, anélkül, hogy megfelelő módon konzultáltak volna. Érthetetlen ez a munkamódszer. Így nem lehet kormányozni.
ELNÖK: Kovács Tibor találva érzi magát. Parancsoljon!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Arra szeretném a képviselő úr figyelmét felhívni, hogy az MSZP-frakció működési rendje nem egyezik meg a Fidesz-frakció működési rendjével. (Babák Mihály: Ebből van a káosz négy éve. Erre nem lennék büszke.) A Fidesz-frakcióban lehet, hogy az volt a rend, hogy a képviselők csak akkor szólalhatnak meg, akkor mondhatnak véleményt, ha előzetesen tájékoztatták őket arról, hogy mi a főnök véleménye az adott kérdésben. Az MSZP képviselői az alkotmányban rögzítetteknek megfelelően szuverén módon nyújthatnak be törvényjavaslatokat, a kormány pedig ennek megfelelően szuverén módon döntheti el, hogy támogatja-e az indítványokat, vagy nem. (Babák Mihály: Ezt nem beszéltétek meg Őszödön.) Vegye figyelembe, képviselő úr, hogy a képviselőcsoportok nem ugyanolyan rend és gyakorlat szerint működnek a parlamentben. A Fideszben alkalmazott gyakorlattól eltérően más gyakorlat is van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Bocsásson meg egy megjegyzést! Ha egy törvény esetében valamely módosító indítvánnyal nem ért egyet a kormány, azért a frakció kiállhat. De egy törvény benyújtásával sem ért egyet a kormány. Azt mondja a tárca, én nem vagyok biztosítási szakember, hogy szakmai kidolgozatlansága miatt nem támogatja a kormány. Akkor dolgoztassák már ki! Ez is arra példa, hogy nem tudnak kormányozni, könyörgöm! Ne beszéljen frakcióról! Egy módosító indítványt be lehet adni, ha a kormány nem is támogatja. De egy törvényjavaslatot, ami nincs kidolgozva? Egyezzenek már meg! Erről beszélünk, nem egyébről. Ezt nem beszélték meg valószínűleg Balatonőszödön, mint ahogy sok egyéb mást sem. Kérem, ne tartsanak fel vele minket ezzel a komolytalansággal, amit ráadásul harmadszor hoznak ide!
ELNÖK: Köszönöm. Szabó Lajos következik.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Az előterjesztő nevében csak annyit tudok mondani, hogy a mai ülésen nem történik már, mint egy szuverén képviselő által beadott törvényjavaslatot a parlament rendje szerint tárgyal a maga módján a bizottság, amikor a módosító indítványokról dönt. A kormány szempontjából nem történt más, mint két olyan módosító indítvánnyal, amelyek helyesírási hibákat javítottak ki, egyetértett, és ugyanúgy nem értett egyet azokkal a tartalmi módosító indítványokkal, amelyekkel az előterjesztő képviselője sem értett egyet. Előre tudom bocsátani, hogy a bizottság legalább még egyszer fog találkozni ezzel a törvénnyel, hiszen a részletes vitája a parlament szabályai szerint le fog zajlani, az előzetes jelzések szerint és a dolgok logikájából adódóan kapcsolódó módosító javaslatot fognak beadni ehhez a törvényjavaslathoz, és a bizottság ezzel a kapcsolódó módosító javaslattal is mint első helyen kijelölt bizottság, mindenképpen kell hogy foglalkozzon. Ehhez kérem az előterjesztő nevében is a képviselőtársaim türelmét, hogy a parlamenti menetrendnek megfelelően tárgyaljuk végig a jószándékúan benyújtott törvénymódosító javaslatot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nem látok ilyet. Szavazás következik a 4. pontról. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja ezt a javaslatot. (Szavazás.) A többség támogatta, a kisebbség nem. Köszönöm szépen. Akkor ezzel ezt a napirendi pontot lezártuk.
Következik az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló törvényjavaslat, T/1035. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Kérdezem, a kormány álláspontját ki képviseli. (Nincs jelzés.) A kormányt ki képviseli? Kérdezem, van-e, aki a kormányt képviseli. (A kormány képviselői a harmadszori felszólítás után állnak fel a helyükről.) Parancsoljon, foglaljon helyet! Bemutatkozást kérnék, és egy rövid szóbeli kiegészítést!
Gál Ilona szóbeli kiegészítése
GÁL ILONA (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Az állam felelőssége egy olyan szabályozórendszer kialakítása, amely garantálja a társadalombiztosítás hatékony működésének intézményi és gazdasági alapjait. A felügyelet, véleményünk szerint, intézményes garanciáját teremti meg annak, hogy minőségi szolgáltatásokat kapjon a lakosság a biztosítói magatartás intézményes keretein belül. Az egészségbiztosítás jelen pillanatban 1500 milliárd forintos kiadásának elköltését a biztosítottak képviseletében semmilyen hatóság nem felügyeli, sem az OEP, sem az ÁNTSZ, sem az egészségügyi miniszter, sem az Állami Számvevőszék ezt nem pótolja. Nem készül rendszeres értékelés és nyilvántartás arról, hogy melyik kórházban milyen eredményesen gyógyítanak, mekkora a szövődmények aránya. Az OEP jelenleg ugyanúgy kénytelen finanszírozni a lakosság számára gyengébb minőségű szolgáltatást nyújtó intézményeket, mint a magasabb színvonalon dolgozókat. Tehát ezen a címen nincs jogszabályi felhatalmazás a finanszírozás felmondására.
A kormány kiemelt célja, hogy más pályára állítsa az egészségügy mai, a köztulajdon dominanciáján alapuló, döntően adminisztratív módon szabályozott piacot. A felügyelet tevékenységének céljai között megtalálható a biztosítottak egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztóvédelem-ellátása, az egészségbiztosítási szolgáltatások színvonalának és minőségének ellenőrzése, a piaci szereplők tisztességes piaci magatartásának megtartása fölötti őrködés, ugyanakkor az egészségbiztosítási befizetések felügyeletének ellátása, a hatósági ügyek ellátása. Jelen törvényjavaslat csak a felügyelet feladatáról és hatásköréről szól, a szervezet létrehozásáról az 57/2006. kormányrendelet rendelkezik a törvény értelmében. A kormányrendelet értelmében a felügyelet az egészségügyi miniszter irányításával önálló költségvetési intézmény lesz, amelyet elnök vezet, és számításaink szerint 2007-ben 50-60 fővel indul, és 400 millió forintot biztosítunk a költségvetésünkben az elején ennek a felügyeletnek a működtetésére, amelyből tudja finanszírozni működési költségeit. A felügyelet elnökét egy tíztagú felügyeleti tanács fogja segíteni. Köszönöm. Ha van kérdés, szívesen válaszolunk.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjaié a lehetőség. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Nem látok ilyet. Akkor szavazni fogunk a vitára való alkalmasságról. (Molnár László jelentkezik.) Kérdezem, ki az, aki támogatja. Spéteffektus, Molnár László jelentkezett.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Elnézést, de azon tanakodtunk, hogy ki kezdje a kérdezést. Éppen elővettem a számológépemet, hogy visszaosztom az 50-60 főt. Most már látom nagyjából, ekkora pénz nem áll rendelkezésre. Azt szeretném alapvetően megkérdezni szakállamtitkár asszonytól, hogy az OEP, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a fogyasztóvédelem és a népegészségügyi szolgálattól átvett feladatok mekkora költségcsökkenést jelentenek ezeknél a szervezeteknél. Ezt vizsgálták-e? Mi történik azokkal, ahol ezzel a tevékenységgel átfedetten foglalkoznak?
Értem, hogy most egy koncepcionális döntés születik. Csak nem vagyok arról meggyőződve, nem tudom, hogy egy ilyen fontos szervezet esetében, amelynek vezetője olyan hatósági jogosítványokkal rendelkezik, mint valamikor az 1994. évi CXXIV. törvény időszakában a PSZÁF elnöke egy személyben, bár azóta ezt helyre tettük, hogy demokratikus vezetésirányítási, döntési hatásmechanizmus jöjjön létre, miért kell visszanyúlnunk diktatórikus eszközökhöz? Miért szükséges, hogy egy biztosítási felügyelet vezetője olyan hatósági döntési jogkört kapjon, ami ellen fellebbezésnek nincs helye? Ez számomra a mai demokratikus berendezkedésben nem elfogadható.
Az anyagot végigolvasva kérdezhetném, hogy miért véleményező, miért jogalkotást előkészítő, miért egyetértési jogot gyakorló, ha egyszer hatóság. Nem tudjuk különválasztani? Bízzák rá egy hozzáértő csapatra, az meg fogja oldani. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény, ha jól emlékszem, novemberben a parlament elé kerül. Azt gondolom, hogy meg kellene várni a PSZÁF-törvény módosításának beterjesztését, hogy harmonizálni tudjunk, és ne kövessünk el végleges, még hatályba sem léptetett törvény módosítására irányuló kezdeményezéseket. Arról a 400 millió forintról, amiről reformok címén tetszett beszélni, és ami a költségvetésben reformok címén el van különítve, ugyanezt fogják mondani az egészségügyet érintő másik törvény, a salátatörvény vonatkozásában, hiszen annak is vannak költségkihatásai.
Vissza kellene vinni ezt a törvényjavaslatot, ki kellene azzal bővíteni, amit kormányrendeletben szeretnének rendezni, és egységes egészben hozzák ide. Szeretnénk látni a hatásvizsgálatokkal együtt, hogy mennyit takarítunk meg, mi az, amit a hatékonyság javulásában látni fogunk. Ilyen értelemben nem javaslom ezt általános vitára. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazás következhet. Kérdezem tehát, ki az, aki a T/1035. számú törvényjavaslatot az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhárom. Aki nem találja általános vitára alkalmasnak? Tíz. Tehát a bizottság 13 igen szavazattal, 10 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. A többségi vélemény előadója? Barabásné Czövek Ágnes. Ki mondja el a kisebbségi véleményt? Molnár László? (Molnár László jelzi, hogy vállalja.) Köszönöm. A kormány képviselőinek köszönöm szépen a részvételüket.
Áttérünk a következő napirendi pontra, az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslatra, T/1093. szám alatt. Szintén az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Ehhez is kérnénk szóbeli kiegészítést, meg is adom a szót, parancsoljanak!
Gál Ilona szóbeli kiegészítése
GÁL ILONA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Elnézést, Gál Ilona vagyok, az Egészségügyi Minisztérium közgazdasági szakállamtitkára. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ez a törvényjavaslat tartalmazza mindazon módosításokat, amelyeket ugyancsak az egészségügyi struktúrájának átalakítása kapcsán szeretnénk bevezetni. Például a vizitdíj és a kórházi napidíj vezetését, az ellátási csomagok meghatározását tartalmazza, a várólista alapján nyújtható egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozás átalakítását, a művi meddővé tétellel kapcsolatos módosításokat, az orvosbiológiai kutatásokkal kapcsolatos módosításokat és egyéb pontosításokat.
Véleményünk szerint és tapasztalataink alapján ma Magyarországon indokolatlanul magas az orvos-beteg találkozások száma. Az ingyenesség hamis érzete miatt a betegek nem érzik, hogy az egészségügyben szolgáltatást vásárolnak, és tudomásul veszik a hálapénzfizetés elvtelen és igazságtalan szokását. Ezért javasoljuk, hogy az európai országok kétharmadához hasonlóan vezessük be a díjfizetési kötelezettséget az egészségügyben. Javaslatunk alapján vizitdíjat kell fizetni a háziorvosi, a házi gyermekorvosi ellátásért, a fogászati ellátásért, valamint a járóbeteg-szakellátásért, egységesen 300 forintot. A fekvőbeteg gyógyintézeti ellátásért pedig a kórházakban eltöltött ellátási naponként kell 300 forintot fizetni.
Ugyanakkor javasoljuk a díjfizetés felső korlátjának bevezetését, évente maximum 20 alkalommal kelljen vizitdíjat fizetni és évente 20 ellátási napért kórházi napidíjat. Emelt összegű vizitdíjat is bevezetnénk. Ha a háziorvosi ellátást nem a rendelőben, hanem más, külső helyszínen veszi igénybe a beteg, az 600 forint lenne javaslatunk alapján, ha nem a választott háziorvosánál és nem sürgős ellátást vesz igénybe, 600 forint, ha az ügyeleti ellátást indokolatlanul veszi igénybe, 1000 forintot javasolunk, és ha a járóbeteg-szakellátást beutaló nélkül veszi igénybe, illetőleg nem a beutaló szerinti egészségügyi szolgáltatónál, akkor szintén 600 forint a javasolt díj. Ugyanakkor díjfizetési mentességet javasolunk a 6 év alatti gyerekeknél és bizonyos járványügyi, kötelező szűrési vizsgálatoknál, ami véleményem szerint alapellátásként jár. Ha további kiegészítést is igényelnek, akkor szívesen válaszolunk.
ELNÖK: Köszönjük. Nyilván lesz majd kérdés. Mádi Lászlónak adom meg a szót először.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Igen, elnök úr. Egy kérdésem lenne rögtön. A kormánynak lenne olyan programja, amely a gyermekszegénység csökkentését célozza meg. Ezzel kapcsolatosan elhangzott egy olyan indítvány, hogy 18 évben kellene meghatározni a mentesség életkori határát. A kormány ezt a kérdést megfontolta-e, és ez hogyan áll, mi a költségvetési vonzata? Nem lényegtelen kérdés a vizitdíj életkori határmentességének tekintetében. Várnám a választ rá.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Több kérdésem is van, de most egyet szeretnék feltenni. (Gál Ilona másokkal beszélget.) Ha a kormány képviselője erre fordul, akkor fel is teszem neki. Tetszik figyelni, kezit csókolom? Köszönöm. Nem akarom untatni, de annyit hadd mondjak el, hogy két gyermekem van. Egy nyolc és fél éves és egy négy és fél éves. Miből tetszik gondolni, hogy a négy és fél éveset nem viszem el feleslegesen az orvoshoz, a nyolc és fél éveset viszont állandóan odahordom fölöslegesen? Abból a javaslatból és indoklásból ugyanis, amit el tetszett mondani, ez derül ki. Szeretném megkérdezni, miből tetszik gondolni, hogy komplett idióta vagyok.
ELNÖK: Babák Mihály!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem tudom, mit old meg ez a törvényjavaslat az egészségügyben. Úgy gondolom, kényszer hatására hozta be a kormány, előkészítetlenül és kisstílű módon. Szeretném megismételni még egyszer: kisstílűen. Ugyanis, ha valaki a betegségre gondol, azon belül az orvoslátogatásra, akkor azt kell látnia, hogy a vizitdíjjal a prevenciót szűkíti a kormány. Szerintem ez olyan szűkagyúság, hogy ennél rosszabbat már nem is lehet elképzelni. Kényszer hatására hozták ide, mert minden fillérre szükség van, ha pénzbehajtásról van szó, és ehhez még asszisztálni is kell. Ez végképp képtelenség. A Medgyessy-Gyurcsány-kormány alatt 6200 milliárddal nőtt a Magyar Köztársaság hiánya. Nem tudom, hogy ebből milyen bevételt prognosztizálnak, de az egész törvényjavaslat tárgyalásra alkalmatlan.
Ne haragudjanak meg, de vizitdíjjal fékezni a prevenciót, azt, hogy elmenjen és megkérdezze az orvostól, hogy mi baja van, vagy egyáltalán van-e gond, ennek következményei lesznek. Hatása lesz a magyar egészségügyi, egészségi állapotokra. Nem tudom, milyen kifejezést használjak, de ez egyszerűen az egészséggel szembeni merénylet. Kisstílű, meggondolatlan, átgondolatlan, nem hiszem, hogy ez teszi rendbe az egészségügy általános problémáját és azt a pénzhiányt, aminek megszüntetését a konvergenciaprogram céloz meg, bár az is nyilvánvalóan csak pénzbehajtásról szól, a felzárkózásról a hiánycélokban, nem pedig reformokat jelent.
Ez így elfogadhatatlan, botrányos, ennek mély társadalmi következményei lesznek Magyarországon, a magyar állampolgárok egészségi állapotát illetően is. Én nem vagyok vészmadár, de ez a kisstílűség már bosszantó, felháborító és idegesítő. Hogy csak egy dologgal vessem össze, mélyen tisztelt hölgyek, urak: itt, most a parlament környékén tele vagyunk rendőrrel. Nem tudom, ki a franc (Sic!) állja a költségét. De bocsássanak meg, spórolnák meg inkább, mert mi nem félünk. Nem tudom, önök mitől félnek. Ne pazarolják a Magyar Köztársaság pénzét, inkább felejtsék el ezt az egész törvényjavaslatot. Tisztelt Kormánypártiak! Az önök felelőssége is az, hogy az ország lakosságának egészségi állapota e törvény kapcsán is tovább fog romlani. Köszönöm.
ELNÖK: Molnár László következik.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Kérdéseim lennének. Az első szakaszban az alapértelmezések közötti központi várólista külön jogszabályban lenne meghatározva. Melyik ez a külön jogszabály, ahol ez meg van határozva? Hol lehet az intézményi várólistát megtalálni? Mi a definíciója a nagy értékű eszköznek? Ugyanitt az l) pontban azt mondja: az E-alap kezeléséért felelős egészségbiztosítási szerv - mit értünk ez alatt? A 4. §, amely az egészségbiztosítási törvény 11. § (1) bekezdését módosítja. Egy "a" betű az eltérés az eredeti szöveghez képest, de ez teljesen megváltoztatja az egész biztosítási rendszer értelmét. Jól látom-e, hogy a több-biztosítós modellnek azt a bizonyos finanszírozott egészségbiztosítóját jelöli ki ezzel, hiszen lejjebb a (2) bekezdés már arra utal, hogy a szolgáltatók közül való választást teszi lehetővé?
Hogyan tetszenek gondolni, hogy számlát adnak, vagy nem adnak? Elszámolásról beszélünk, de ez nem az a bizonyos bizonylat, ami a számlát helyettesítő eszköz. Felmerült-e valahol, vagy csak én nem láttam, hogy számlát tetszenek adni, mint minden szolgáltatás ellenértékét igénybe vevőnél egyébként kellene ebben az országban? Az egészségügyi törvény módosítása ugyanitt, a 4. § (8) bekezdésével beemel egy másik törvényt, ahol az egészségügyi törvény 142. §-át veszi elő, és az egészségügyi miniszter rendeletben kívánja megállapítani azt, hogy az ellátottak körébe tartozó beavatkozásokat nem az E-alap terhére lehet igénybe venni, és amik e meghatározott körbe beletartoznak, a miniszter rendeletben állapítja meg? Mikorra gondolták, hogy ezt a rendeletet ki fogják adni? A törvény hatálybalépése előtt, vagy majd csak később?
Szeretném, ha értelmezné szakállamtitkár asszony ugyanennek a törvénynek az 5. §-át: az egészségbiztosítási törvény a következő, 18/A §-sal egészül ki: (1) A biztosított a (2) és (6) bekezdésben foglalt esetek kivételével külön jogszabály szerinti vizitdíj fizetése mellett jogosult igénybe venni a 11-13. §- ban meghatározott ellátásokat. Nem lenne értelme kettéválasztani? Mert ez arról szól, hogy hol kell, és hol nem kell fizetni. Megoldható-e az, hogy taxatíve kihozzuk ebben a törvényben, hogy Mari néni is tudja, hogy mikor nem kell fizetni, és felsorolják azt, hogy mikor kell fizetni, nem pedig ilyen körmönfontan, törvényhelyekre és bekezdésekre utalva. Ennyit szerettem volna előzetesen.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Még egyszer, bizonyos értelemben elvi szempontból is szeretném megközelíteni a kérdést. Rendszeresen azt halljuk, hogy a vizitdíjra nem azért van szükség, mert pénzt kell behajtani az egészségügyben, hanem azért, mert a fránya betegek állandóan orvoshoz járnak, és le kell erről őket szoktatni. Nem szeretnék ezzel vitatkozni, bár ez nem azt jelenti természetesen, hogy egyetértek vele. Miért tetszettek megemelni a társadalombiztosítási járulékot szeptember 1-től? Annak mi volt az elvi indoka? Egyszerre emelünk járulékot, vezetjük be a vizitdíjat, és tesszük pluszban fizetőssé az egészségügyet? Miért nem azon tetszettek gondolkodni, hogy csökkentsék a járulékot, és legyen magasabb összegű a befizetés? Miért pont 300 forint a vizitdíj? Mi ennek az indoka? Milyen számítás van mögötte? Mi az elvi lényege ennek? Mitől jobb ez így? A 300 forint azt jelenti, hogy ez a sok, állandóan orvoshoz járó ember már nem fog többet orvoshoz járni? Igazságosabb lesz így a rendszer? És ha a járulék csökkent volna, nem lett volna igazságosabb a rendszer? Tessék már nekem erről mondani valamit elviekben is, azon kívül, hogy pénzt akarnak mindenáron behajtani, legalább az elvszerűségre próbáljanak meg egy kicsit figyelni.
ELNÖK: Keller László jelentkezett. Parancsoljon!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt azért világosan kell látni, tisztelt Balla képviselő úr, hogy az egészségügyi ellátások fedezete nem biztosított a járulékokból. Erről sokat beszéltünk, mindenki pontosan tudja, hogy milyen problémákkal küszködünk éppen a járulékfizetés terén, miközben szeretnénk biztosítási alapra helyezni az ellátást, vannak nagyon sokan, akik csak az ellátást szeretnék igénybe venni, de az, hogy a biztosításhoz hozzájáruljanak, nem biztos, hogy sikerül nekik. Ilyenek több százezren vannak. Többek között ez is okozza az egészségügyi alap folyamatos deficitjének. Egy korrekciós lépésre szükség volt annak érdekében, hogy mind a gyógyszer-előirányzatnál, mind a gyógyító-megelőző ellátásnál az egyensúly irányában el lehessen mozdulni.
De, és biztos, hogy ezt önök is nagyon pontosan tudják, legfeljebb most nehéz ezzel ellenzékben azonosulni, hogy meg kell mondani az embereknek azt, hogy hasonlóan, mint a Casco-biztosításnál - ott teljesen természetesnek veszik, hogy túl azon, hogy a biztosítási díjat fizeti valaki, amikor a konkrét beavatkozást fizeti valaki, bizonyos önrészt is vállalni kell -, nagyjából így lesz rentábilis ez az ágazat. Ezt kell követni, nincs új a Nap alatt. Tehát miközben a biztosítási díjat egy magasabb szinten szükséges megfizetnünk, erről szólt a nyári döntésünk, szükségessé válik más szempontok miatt is, hogy elvárjuk a konkrét beavatkozások során is az önrész megfizetését.
Ez a logikája ennek, és ebben az lenne jó, ha az ellenzék is nagyjából egyetértene velünk. Hiszen ez egy olyan össztársadalmi, ha lehet azt mondani, nemzeti probléma, amivel most már szembesülni kell, és valamilyen megoldást kell találni arra, amire nem tudtunk hosszú-hosszú évek óta megoldást találni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla György.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt gondolom, néhány dologban pontosítanom kell Keller képviselő urat. Először is, önök nem korrekciót hajtottak végre, hanem pénzt vettek el az emberektől a tb-kassza érdekében. Elhiszem, hogy az lyukas volt, de még egyszer mondom, úgy nem lehet valami elvszerű, hogy megemelem a járulékot, és utána bevezetem a szolgáltatásért a fizetést. Azt gondolom, nyilvánvaló valamennyiünk számára, hogy ez nem elvszerű döntés.
A másik apró megjegyzésem: hihetetlenül rossz a képviselő úr példája a Casco-val. Csak zárójelesen jegyzem meg, az ember mégsem autó. És bocsánat, a Casco nem kötelező. Ha jól emlékszem a felelősségbiztosítás kötelező mindenkire, akinek autója van, a Casco nem. Utóbbinál lehet választani, hogy kötök, vagy nem, és vállalom azt, hogy fizetek a szolgáltatásért, hol, mikor, mennyit, választhatok, hogy milyen Casco-t kötök. Itt most nem erről van szó. Egészségbiztosítási járulékot mindenkinek kell fizetni, törvény írja elő, és ezen felül kell még a szolgáltatásért fizetni. Tehát ez egy hihetetlenül rossz példa volt, és önök ebből a példából indulnak ki, amikor támogatják ezt a javaslatot, és mivel már a példa is katasztrofálisan rossz, az ebből levont következtetések is elfogadhatatlanok.
ELNÖK: Köszönöm. Kékesi Tibor következik.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Az egészségügy reformjának egy lépcsőfoka, ami előtt állunk. (Babák Mihály: Ez egy buktató.) A pénzügyi bizottságban, gondolom, nem eretnekség, ha azt mondom, hogy számomra az egészségügyi reform nem a szakmai, az orvosellátási, a tevékenység végzésével összefüggő kérdések reformját jelenti elsősorban, hanem a finanszírozás, a költségek és a bevételek egyensúlyának megteremtését, illetve az egészségügyi szolgáltatással összefüggő transzferek reformját.
A bizottság tagjai számára biztosan egyértelmű, hogy a tb kiadásainak egyensúlyát e tekintetben ma egyetlen egy módon lehet megteremteni, akár tetszik, akár nem, a bevételek növelésével, mert a szolgáltatások igénybevétele olyan felülről nyitott kassza, ami egy évre előremutatóan nem szabályozható, illetve nem biztosan szabályozható az egyensúly irányába. Tehát az ellátások biztosítása érdekében szükséges volt a tb-kassza emelése, mert a másik oldal az ellátások csökkentése lenne, ez viszont nem garanciális elem. (Babák Mihály: Azt is be fogjátok nyújtani.) Benne van a törvényjavaslatban egyébként.
A történet másik fel arról szól, és ezt Balla képviselő úr kérdésként fel is vetette, nem tudom, hogy jó lesz-e, amit mondok, de elmondom, mit gondolok róla. Ez közgazdaságilag a közös legelő problémája. Bizonyosan ismert ez a Hankiss Elemér által is ismertetett probléma, hogy az ingyenes, vagy ingyenesnek tűnő közös javakat mindenki olyan mértékig akarja igénybe venni, amilyen mértékig csak tudja, ha kell feleslegesen is, mert ingyenes. Inkább ő legel a közös legelőn, mint a másik. Így azután előbb-utóbb mindenki odahordja a tehenét - ez így már képzavar -, és előbb-utóbb tönkremegy a közös legelő, mint ahogy tönkremegy a tb-kassza is, mert nincs határ, csak a csillagos ég. Tehát fel kell állítani egy korlátot, egy erősebb, vagy gyengébb kényszerítő erőt arra nézvést, hogy racionálisan vegyék igénybe ezt a közös legelőt.
Azzal persze tudnánk vitatkozni, és nagyon halkan mondom én is, hogy nem feltétlenül a vizitdíjban, vagy a kórházi napidíjban látnám megvalósulni a legjobban ezt az úgynevezett társfinanszírozási módszert. Van ennek más, szerintem hatékonyabb módszere is, de azért e fölött sem törnék pálcát. Azt mondanám, hogy ez is alkalmas arra, hogy megvizsgáljuk, elemezzük, véleményt mondjunk róla, távlatosabban fogalmazva: vitára alkalmas. Persze, utána számos kérdés felvetődik, amit itt Molnár képviselő úr is érzékeltetett, hogy azért jó lenne tudni, hogy most felállítjuk a több-biztosítós egészségügyi modellt ezzel a törvényjavaslattal, vagy majd a kormányprogramnak megfelelően ez egy kicsit később fog megtörténni. Azt jó lenne tudni, hogy most van számla, vagy olyan bizonylat, ami az APEH szempontjából is elfogadható, vagy majd mindenféle sajátos papír keletkezik az egészségügyben, amire vagy ráírja a nevét az ellátást igénybe vevő, és övé az első példány, vagy nem fogja ráírni a nevét, és akkor teljesen mindegy, hogy kié a második példány.
És persze akad még néhány kérdés. Például, hogy az ellátásban részesülők által fizetett napidíjat, vizitdíjat - én ezt egységesen térítési díjnak nevezem, ez akár magasabb összegű, vagy kedvezményes, vagy két szempont alapján figyelembe vett fix díj -, ha jól érzékeltem, mintha felosztanák az egészségügyi intézményben dolgozók között. Nem pontosan értem, hogy akkor csak erre van szükség, az egészségügyben dolgozók finanszírozására akarunk többletet, vagy az egészségügyi szolgáltatás színvonalának növelésére akarunk többletet fordítani? Igen sajátos nyilatkozatokat látok benne. Tudjuk a magyar adófizető viselkedéséről, hogy amíg nincs a nyilatkozatnak következménye, és szankciót egy darabot nem láttam, addig bármiről nyilatkozik, nyilván úgy, hogy az neki kedvező legyen, mert nincs következménye a nyilatkozatának. Azt látjuk, hogy ha úgy nyilatkozik, hogy többet kell fizetni, annak mi a következménye, de hogy a nyilatkozat miért lenne ez, amikor egyébként a nem megfelelő nyilatkozatnak nincs következménye, azt nem igazából érzékelem.
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
Éppen a hírek között szerepelt, amikor az Orvosi Kamara főtitkára elnézést kért a miniszter úrtól, mert igazat mondott, amikor azt mondta, hogy dupla ellátások vannak a tb-rendszerben, hogy férfi nevére kifejezetten nőgyógyászati ellátás volt elszámolva. Érdekes dolgok vannak. Olyanra is emlékszem, csak néhány problémát felvetek, mert nem átfogóan szeretném kritizálni a törvényt, hogy olyan programot kellene alkalmazni a várólista és a másik lista esetében, amire nézvést semmiféle előírást, semmiféle szabályozást nem látunk. Pedig itt jó lenne a számviteli programhoz hasonlóan, ha valaki ezt auditálná, ha ez nem egy, a programozó által, a programon keresztül befolyásolható valami lenne, mert akkor hogyan derülne ki, hogy manipulálják-e ezeket a várólistákat. (Varga Mihály elhagyja az üléstermet.)
A végső megjegyzésem pedig az, hogy aggódva figyeltem már a korábbi javaslatot is és a mostaniakat is, amikor eléggé laza, keretjellegű törvényekkel állunk szemben, és rengeteg külön törvényben, vagy ilyen-olyan rendeletben történő szabályozással találkozunk. A szabályozásnál pedig érzékelem, hogy a felhatalmazást mindig egyfajta bő nadrágként értelmezzük, abban nincs kényszer a jogszabályalkotó számára, hogy azt a jogszabályt létre is hozza. Én is szeretném látni ezeknek a jogszabályoknak a létrehozási határidejét, méghozzá a törvényben, ebben is és más jogszabályokban is. Ezzel együtt azt gondolom, hogy a gondolkodás iránya az elvi probléma megoldására, annak a gyakorlati gondnak az orvoslására alkalmas lehet, amire hangszerelték, de számomra is rengeteg nyitott kérdés van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Még Babák Mihály és Keller László jelezte hozzászólási szándékát első körben. Molnár László? (Molnár László: A válaszok után.) A válaszok után. Tehát most Babák Mihályt illeti a szó.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, tisztelt elnök úr. Keller képviselőtársam azt mondta, hogy a bevételek nem futják a kiadásokra, ezért fizetni kell a vizsgálatokért. Ez egy komoly feszültségpontja a Magyar Köztársaság költségvetésének, hiszen hozzá kell tenni. Nyilvánvalóan ez azt indukálja, hogy reformra van szükség. De hogy ez a reform egyik lépcsője, azt erősen vitatnám. Nem beszélve arról, hogy sötétben tapogatózik a kormány. Valamit cselekszik, de ez megint csak pótcselekvés. Ha úgy gondolják, hogy az egészségügyi szolgáltatás díjait és rendszerét meg kell reformálni, akkor ehhez hozzá kell látni. Ebben társadalmi konszenzus kell.
De nem erről szól a törvényjavaslat, Keller képviselő úr. Nem a reformról szól, hanem arról, hogy vizitdíj legyen. Ez egy elkapkodott, összedobált törvény, amiben nincs konszenzus, és azt látom, hogy önök is vergődnek a kérdéseikkel. Miért kell egy törvényben a minisztert ennyiféle dologban felhatalmazni? Ha törvényben szabályozunk, akkor szabályozzunk ott, legyen kogens, hosszú távú és átgondolt ez a szabályozás. Kérem, ez a törvényjavaslat nem erről szól. Abban, hogy szükségeltetik a változtatás, mert nincs elegendő bevétel, sokan nem fizetnek járulékot, nincs vita. De ötödik éve kormányoznak, és ez egyre feszítőbb probléma, egyre több gondot jelent, és öt év alatt nem volt idejük megoldani, csak most, a konvergenciaprogram, a megszorítások kapcsán, a pénzbehajtás érdekében mertek vele előállni.
Nem ötletelni kell, Keller képviselő úr, hanem ezeket a kérdéseket generálisan rendezni kell. Abban egyetértek önnel, hogy rendbe kell tenni. Itt az ideje. Ugyanis akkora a kassza hiánya, amely tovább nem finanszírozható. Nyilván az egészségügyi szolgáltatások árai is megnövekedtek, azok a technikai feltételek, amelyek az árakat és a kiadásokat növelték, ez így igaz. De diszfunkciók keletkeztek, és ezek felszámolása nem történt meg. nem tudom, miért. Nyilvánvaló, hogy ehhez szervezeti átalakítás is szükséges, sőt, koncepcionális átalakítás. Nem tudom, hogy ez az egész mennyibe kerül, és mit hoz a kasszának, de úgy gondolom, azzal az alapelvvel is ütközik, ha csak a vizitdíjat nézem, amely nagyon helyesen lett megfogalmazva az alapellátásban, hogy háziorvoslás. Mit jelent ez az elképzelés? Mit jelent a fogalom? Hogy a háziorvos kimegy, ismeri a család gondjait, kézben tartja őket. Ezért háziorvos. Ezt nem most kell kitalálni, ez régen is így működött.
Nézzék, ennek a vizitdíjnak a diszfunkcióit is meg kell nézni. Nem fognak az emberek orvoshoz menni, később pedig többe kerül majd a társadalombiztosításnak, az egészségügyi szolgáltatásnak a nagyobb bajok reparálása, az egészség helyreállítása. Tehát, ha nem rendszerben gondolkodnak, és nem próbálnak a prevencióra, az alapellátásra és a szakellátásra pénzt fordítani, hogy azt rendbe tegyék, akkor csak tolódik a probléma, és mind nagyobb többletköltséggel jár. Generálisan hibás, hogy ezt első lépcsőfoknak tekinti kedves Kékesi képviselőtársam. Ez nem lépcső, képviselő úr, ez buktató. Emiatt a véleménykülönbség miatt nem fogunk egymásra megharagudni. Ez azért buktató, mert azt hisszük, hogy tettünk valamit, közben semmit sem tettünk, sőt, az egészséggel szemben tesznek önök akkor, ha ezt a törvényjavaslatot így támogatják.
Átgondolt rendszerszemléletre van szükség ebben a kérdésben, és egyetértek Keller képviselőtársammal, hogy rendet kell ebben az ügyben tenni, mégpedig konszenzussal, amit mondanak, de soha nem tesznek. Ez ugyanis nemcsak önöket érinti, akik kormányon vannak, hanem mindenkit érint ebben az országban. Szerintem az egészség nagyon fontos kérdés, ehhez több alázat kell és több megfontoltság, hogy ténylegesen közelítsék meg a bevételek a kiadásokat, mert a jelenlegi állapotok sokáig nem tarthatók. Ebben egyet tudunk érteni. De, bocsássanak meg, az egész ügy kezelése, rendszerszemléletű megoldása az önök kormányzatának feladata. Mi szívesen felajánljuk a segítségünket, a szakma is, de kérem, kezdjék el. Ez a törvényjavaslat nem erről szól. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Keller képviselő úr!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Csak két rövid megjegyzésem lenne. Babák képviselő úr azt mondja, hogy konszenzus kell. Most a kormány tett egy lépést. Nyilvánvaló, hogy a vizitdíjhoz más egyéb intézkedésnek is kapcsolódnia kell, ez meg is jelenik ebben a törvényben. Ezt lehet feszegetni, Molnár képviselő úr próbálta körbejárni, és nyilván kapunk a kérdéseire választ, de itt nemcsak a vizitdíjról van szó. De ha látja a problémát, képviselő úr, mióta megalakult ez az Országgyűlés, egy mondatot nem hallottam arról, hogy a probléma megoldására milyen javaslatot fogalmaznak meg. Csak azt hallottam, hogy az nem jó, amit a kormány benyújtott. De hogy mi lenne a kedvező irány, azt nem vezették elő. (Babák Mihály: Találjátok meg ti.)
Balla képviselő úrnak pedig annyit szeretnék mondani, hogy sántíthat minden példa. Én arra szerettem volna példát bemutatni, hogy a biztosítási rendszerben létezik olyan mező, ahol, túl azon, hogy a biztosítási díjat fizetem, járulékot fizetem, még a beavatkozás során az önrész is megjelenik. Ezért hoztam fel példaként, sajnálom, hogy nem értette meg.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm. Keller képviselő úr, én megértettem, ezért próbáltam elmagyarázni, hogy miért katasztrofális a példa, és ha ebből indulnak ki, az miért nagy baj. Ezek szerint ön nem értette meg, amit én is csak sajnálni tudok. De az a kisebbik baj, ha én sajnálom. Ha ennek megfelelően fognak szavazni, akkor nagyon komoly károkat fognak okozni.
De nem is ezért kértem szót. Ha rosszul emlékszem, akkor elnézést kérek, de mintha arról lett volna szó, hogy az egyszeri egészségügyi hozzájárulás, az eho megszűnik. Hol van ez most leírva? (Babák Mihály: Mintha ilyet mondtak volna.) Erről volt szó. Mi ezzel a helyzet, hadd kérdezzem meg, mert talán ez is a költségvetési bizottságra tartozik.
ELNÖK: Tukacs képviselő úr jelentkezett, nem tudom, fenntartja-e hozzászólási szándékát? (Jelzésre.) Igen, István, tiéd a szó.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Mondandóm egy része megegyezik azzal, amit Keller képviselő úr már elmondott. Érdeklődve figyelem ezt a vitát, mert egyvalamiben már van konszenzus. Mindenki tudja, hogy az egészség szolgáltatás és drága, a gyógyítás is szolgáltatás, és nagyon drága. Meg kell tehát valamilyen módon fizetni. Úgy érzékeltem a vitából, hogy ebben az egyben legalábbis egyetértettünk. Abban a megosztott teherviselésben is volt konszenzus, ami arról szól, hogy mind az állam, mind pedig a gyógyítandó beteg viseljen ebben terheket. Itt jön a következő lépés, ilyen legyen-e az egészségügyi reform. Bocsánatot kérek, de a reform nem egyenlő a vizitdíjjal, ezt szeretném tisztázni, miután erről folyik nagyon hosszú ideje a vita.
A reform nagyon sok elemet tartalmaz. Ezek megvitatása közös ügy lenne, ha lenne miről vitatkozni. Azért mondom tényleg nagyon őszintén, hogy érdeklődve figyelem, van-e miről vitázni, mert szívesen fontolgatnék és mérlegelnék különféle koncepciókat, amelyek viszont nincsenek. Ha bárki azt állítja önök közül, tisztelt képviselő urak, hogy ezeknek nem is kell létezni, mert kizárólag a kormányzatnak, illetve a kormányzatot támogató koalíciós pártoknak a felelőssége az, hogy ilyen koncepciókat letegyenek, akkor azt kell mondjam, ez nem igaz. Önök választási sikerre készültek, nyilván ennek érdekében választási programot dolgoztak ki. Ennek egy részének kellene lennie az egészségügy és általában az államháztartás rendbetételének. Ez hol van? Van, vagy nincs? Van-e megvitatandó koncepció, vagy nincs?
Lenne egy konkrét észrevételem is. A vita elején hangsúlyosan vetődött fel az, hogy vajon a mentességek körébe mennyiben emelhetők be a fiatalok, a gyerekek, vagy a fiatalabb korúak mentessége. Bár egy kicsit durva módon, de Balla képviselő úr kérdezett életkor szerint is. A 6 és 18 év számomra tényleg lutri, mert mitől ennyi? Vannak-e olyanfajta számítások, becslések arról, hogy a fiatalabb korosztály milyen arányban, milyen gyakorisággal veszi igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat? Mondhat egy konkrét számot. Mellesleg a fontolgatásokat, amennyiben lehetséges a következő időszakban, nem a 6 és a 18, vagy bármiféle lottószámok irányába vinném, ha valamilyen elvi megfontolás irányába. Ez körülbelül arról szólna, hogy nézzük meg, mi az a helyzet, amiben a gyerek lehet, amikor fizetni kell, és ez lehetne a tankötelezettség életkori határa is, hogy ilyet is bedobjak a vitába, mindenféle elkötelezettség nélkül. A kérdésem tehát arra vonatkozik, hogy valóban vannak-e ilyenek. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Babák képviselő úr!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Kedves Tukacs Képviselő Úr! Nincs koncepció - nem tudom, kiről beszél. Most ne haragudjon meg, ha konkrétabban kifejtem, de úgy gondolom, valamiért felveszi a kormány és az önök mögött álló apparátus a pénzt, hogy rendelkezzen egy társadalmi probléma megoldására koncepcióval a kormányzása ideje alatt. Ezt nevezik kormányzásnak. Mi ehhez szívesen csatlakoznánk, ha jó dolgot tennének. De kérem, szakítson azzal az elképzelésével, hogy ön rajtunk kér egészségügyi koncepciót számon, amikor ötödik éve kormányoznak. Hangsúlyozom, mögöttem mint képviselő mögött személy szerint nem áll olyan kormányzati apparátus, amelynek segítségével valaki egy problémát a kormányzása idején kezelni tudjon.
Tisztelt Hölgyek, Urak! Azt mondják, ez egy lépés, egy lépcső. Próbálják ezt aposztrofálni mindenféleképpen. Most politizálni fogok. Nézzék, ha a száz lépésben már felbukott a büdzsé, akkor az egészségügyben ezeket a lépegetéseket nem igazán praktikus elkezdeni. Még egyszer mondom, rendszerszemléletben kellene gondolkodni. Az egészségügy komplex szolgáltatás, az egészség nagyon fontos érték, amely megérdemli azt, hogy nemcsak a bevételt és a kiadást tekintsük, hanem rendszerszemléletben állítsunk össze új szabályozást. Igen, Tukacs képviselő úr, ehhez kell koncepció. Tessenek megcsinálni! Azt majd mi véleményezzük. Ne cseréljük fel a szerepeket! Tudja, az az igazság, hogy az önök semmittevése, a mutogatás nem gyógyszer a problémákra. Ez ugyanis azt jelenti, hogy nem tudnak kormányozni.
Az önök részéről nincs letéve koncepció, így mi nem tudjuk azt véleményezni. De önök mögött, már harmadszor mondom, egy kormány és egy kormányzati apparátus áll. (Tukacs István többször közbeszól.) Én meghallgatom önt szívesen, de folyamatosan belebeszél a mondandómba. Szóval, a semmittevésre nem gyógyszer az ellenzékre mutogatás. Ezt mondhatja, de senki nem fogja elfogadni öntől. Akkor mi a francért veszik fel a fizetést a kormány tagjai? Hadd mondjam el még azt is, hogy a rendszerszemlélethez sajnos hozzátartozik az is, hogy a magyar egészségügyi szolgáltatás árai, azaz költségei tükröznek egy európai átlagot, annak az alján van, de ez mindenféleképpen összefügg azzal, és ezt is jó lenne megvizsgálni, mert ez a kérdés, hogy ki fizesse Magyarországon az egészségügyi szolgáltatást. Ugyanis a bérek, jövedelmek nem szárnyalják túl az európai uniós átlagot, az adók, az elvonás sok tekintetben igen. Ezért milyen egészségügyi szolgáltatást kap valaki?
Ha magát a rendszert nem vizsgálják, nem rendszerszemléletben gondolkodnak, hanem betesznek ilyen, rossznak is minősíthető lépcsőfokokat, az egészségügy rendszerszemléletű átalakításában sikertelenségre vannak ítélve. Még egyszer mondom: sikertelenségre. Nem fognak tudni megbirkózni vele, mint ahogy eddig sem birkóztak meg semmivel sem. Nem akarom harmadszor is előhozni, de el kell mondanom, a száz lépéseikbe már felbukott a Magyar Köztársaság büdzséje. Úgyhogy ne lépegessenek, hanem valamit oldjanak meg. Ez pedig az önök felelőssége és gondja. Ezért kormányoznak, ezért szíveskedjenek elénk tenni azt, amit koncepcióban elképzeltek. Köszönöm.
ELNÖK: Az első körben több jelentkezést nem látok. Molnár László képviselő úr jelezte, hogy az előterjesztő válasza után kíván még szólni. Akkor most az előterjesztőknek adom meg válaszadásra a szót.
DR. SZÉKELY TAMÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Dr. Székely Tamás vagyok, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgató-helyettese. Megpróbálok válaszolni a feltett kérdésekre, amelyeket megpróbáltam tematizálni. A kérdések jelentős része a vizitdíj nagyságával, okával és az életkorral kapcsolatos. Először is, ahogy szakállamtitkár asszony elmondta, az igénybevételek csökkentésével kapcsolatban néhány, eléggé szemléletes adat áll rendelkezésünkre, amelyek alátámaszthatják, hogy bizonyos fokig ezt korlátozni kell. Kezdjük egy gyógyszerpéldával. Az Algopyrin a daganatos betegek számára 100 százalékos támogatással, kvázi ingyenesen írható fel. Az összes többi beteg térítés ellenében kaphatja. Azokban az esetekben, amikor ingyenes írták fel az Algopyrint a betegeknek, akkor az egy betegnek felírt, egy napra jutó tabletták száma 7 volt, abban a körben, ahol fizetni kell érte, 2. Csak csendben jegyzem meg, hogy a javasolt adagnak körülbelül másfélszerese a 7 tabletta.
A fekvőbeteg-ellátásban 1,8 ember részesült, az átlagos, egy betegre jutó fekvőbeteg-ellátás 1,6. Ez azt jelenti, hogy a kórházban lévő betegek átlagosan 1,6-szer vannak kórházban, ebből a maximum 50 fölötti kórházban fekvés volt. A járóbeteg-ellátásban évente 6,7 millió ember vesz részt, durván 60millió orvos beteg találkozás van, tehát az átlag 8,5-9 körül van. A leggyakrabban járóbeteg-ellátásban részesült beteg 92 alkalommal vett részt ilyen találkozón. Ennek alapján úgy gondoljuk, hogy az ellátás igénybevétele nem feltétlenül függ össze a szükségletekkel. Különösen, ha megnézzük, hogy ezek között hány redundáns vizsgálat volt, amikor az egymást követő napokon vizsgáltak különböző paramétereket, például egy beteg vércsoportját egy év alatt 27 alkalommal sikerült megnézni. Pedig az ilyen gyakorisággal nem változik. Tehát úgy gondolom, el lehet mondani, hogy bizonyos fokig ez egy keresetszabályozás lehetne. A nemzetközi példákat figyelembe véve: a különböző országokban a vizitdíj bevezetését követő első évben 2,5 - 8,4 százalékkal fogta vissza az ellátások igénybevételét. Ha a természetbeni ellátások durván ezermilliárd forintos kiadását vesszük figyelembe, akkor itt az 1 százalék 10milliárd, és így tovább. Ezt nem ragoznám. Az előterjesztő úgy gondolja, hogy ez egy lehetséges módszer az indokolatlan ellátások számának csökkentésére.
A következő kérdés az összeg nagyságára vonatkozott. A már említett adatokat extrapolálva ez azt jelenti, hogy az átlagos beteg - tudom, nincs átlagos beteg, minden ember különbözik - körülbelül 5100 forintnyi vizitdíjat fizetne, ami nagyjából 400-500 forint/hó mértéket jelent. Nyilvánvalóan itt is eltérések vannak, mert lehet, hogy az igénybevétel egy hónapra koncentrálódik, akkor más a terhelés, illetve lehet, hogy egyformán oszlik meg a hónapok között. Ez volt az a 300 forintos mérték, amitől egyrészt azt vártuk, hogy nem okoz indokolatlan és iszonyúan nagy megterhelést az egyes érintetteknek, másrészt pedig mégis valamilyen mértékben csökkenti az igénybevételt.
Az a kérdés vetődött még fel, hogy miért éppen ez az életkor. A nemzetközi gyakorlatban számos minta létezik, hogy hol húzzák meg ezt a bizonyos életkori határt. Ezzel kapcsolatban mi is végeztünk számításokat. Általában az mondható, hogy 6 éves korig az igénybevétel nagyjából minden esztendőben azonos, ezt követően ugrásszerűen lecsökken, és ez a differencia az oka, hogy a 6 éves életkorban gondolkodtunk. Természetszerűleg vannak olyan helyek, ahol ez 14 év, 18 év. Ehhez tartozik még, hogy a 6 éves kort követően az orvos-beteg találkozások gyakorisága, és erre vonatkozóan voltak számítások, megritkul.
Konkrét kérdés volt például a 19. § (11) bekezdése, ahol az elszámolási nyilatkozatról van szó. Ezzel kapcsolatban a jogszabály rendelkezést tartalmaz arra vonatkozólag, hogy abban az esetben, ha a beteggel nem íratták alá a számlát, és ez az ellenőrzésnél kiderül, akkor az OEP visszavonja az ellátás után kifizetett összegek bizonyos részét, tehát innentől kezdve ez kötelező a szolgáltató számára. Ennek megfelelően vélhetően alá is fogják írni a számlát. A következő kérdéskör azzal kapcsolatos volt, hogy a szűrővizsgálatok miatt szükséges-e a vizitdíj. A törvény tételesen felsorolja, hogy a kötelező szűrővizsgálatok esetén nem kell fizetni, tehát úgy gondolom, hogy a lakosság egészségi állapotát ez nem veszélyezteti.
Kérdés hangzott el a várólistákkal kapcsolatban. A jogszabály a központi várólista definícióját vezeti be. Jelen pillanatban is létezik egy miniszteri rendeletszintű jogi szabályozás, ami meghatározza a központi várólistát. A nagy értékű eszközök, beavatkozások kategóriáját, amire a központi várólista vonatkozik, egy másik miniszteri rendelet szabályozza. Az intézményi várólistákhoz való hozzáférést egyrészt az intézménynek kell biztosítani kötelező jelleggel, illetve az egészségbiztosítási felügyeletről szóló jogszabály-tervezetben benne van, hogy az egészségbiztosítási felügyelet honlapjáról kötelező jelleggel elérhetőnek kell lennie az intézményi várólistának. Itt, a jelen jogszabályban is szerepel az a rendelkezés a várólistával kapcsolatban, hogy amennyiben a beteg méltánytalanul hosszúnak érzi, akkor az egészségbiztosítási felügyeletnél kezdeményezheti ennek felülvizsgálatát, és az egészségbiztosítási felügyeletnek a tervek szerint lesz olyan joga, hogy ellátási kötelezettséget keletkeztessen. Tehát, amennyiben a beteg egészségi állapota indokolja, előbbre kerülhet a listán, illetve joga van a felügyeletnek bírságolni, ha nem egészségi ok miatt, hanem anyagi megfontolások miatt nem kerül valaki sorra a várólista eredeti időtartamában.
A felhatalmazó jogszabályok részben kormányrendeleti szintű jogszabályok, részben miniszteri szintű jogszabályok. A részletszabályozó miniszteri rendelet elkészült, ahol egy taxatív felsorolás van arra vonatkozólag jelen pillanatban készen, hogy mik azok az ellátások, amelyek nem tartoznak a társadalombiztosítás terhére igénybe vehető ellátások közé. Természetesen ugyanez a taxáció folyamatosan készül el a jogszabály elfogadását követően a fizetendő vizitdíjjal kapcsolatban. Elhangzott felvetésként, hogy az egészségügyi ellátás színvonalának emelésére, illetve a dolgozók bérére fordítható-e ez az összeg. Erről a törvény olyan formában rendelkezik, hogy ez a forrás a szolgáltatóknál marad, és ezzel a szolgáltató szabadon gazdálkodhat. Tehát mind a két értelemben felhasználhatja. (Varga Mihály visszaérkezik az ülésre.)
GÁL ILONA (Egészségügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Annyit szeretnék pontosítani, hogy alapelvként a várólistára felkerülés időpontja jelenik meg. A 7. § fogalmazza ezt meg. Számításokat végeztünk, hogy a vizitdíj abszolút mértékben mit jelent. Ha figyelembe vesszük a 2005. év orvos-beteg találkozásainak számát, figyelembe vesszük a nemzetközi tapasztalatokat, akkor a vizitdíj bevezetése után 10 százalékos csökkenést várunk. A potenciális bevétel a háziorvosi ellátásban 8,1 milliárd forintot jelent az intézményeknek, a fogorvosi ellátásban 1,1 milliárdot, a járóbeteg-szakellátásban 9,3 milliárdot, az aktív fekvőbeteg-ellátásban 2,4-et és a krónikus fekvőbeteg-ellátásban 148 millió forintot. Ugyanakkor figyelembe vettük az emelt összegű vizitdíjat, ez 1,4 milliárd forint véleményünk szerint, és ha figyelembe vesszük a 100 forintos vizitdíj-fizetési lehetőséget is, amire költségvetési kompenzációt javasoltunk, az 8 milliárd. Tehát összes 33,5 milliárd forintról beszélgetünk a vizitdíj kapcsán. Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke veszi át.)
További kérdések, észrevételek
ELNÖK: Köszönöm. Molnár László jelentkezett, azután Kovács Tibor.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Mondandóm végén majd kérem szépen a további válaszokat, főigazgató-helyettes úr, vagy államtitkár asszony, hogy a többlépcsős biztosítási modellről szóló néhány paragrafus erre vonatkozik-e, illetve arra, hogy az E-alap kezeléséért felelős egészségbiztosítási szerv alatt mit értünk. Szeretném kérni azt, elnök úr, hogy amennyiben valóban megvan ez a miniszteri rendelet, amelyben taxatíve felsoroljuk a térítésmentes és a térítéssel járó ellátást, illetve azt, hogy az alap terhére mi vehető figyelembe, és mi nem, ezt valamilyen formában mellékletként a törvényben rögzítsük. Véleményem szerint meg kell nyitni egy mellékletet, és ezt akár bizottsági módosító indítvánnyal helyére lehetne tenni, hogy világos legyen, kinek mi jár, és mi nem jár.
Azt ma sem tudom elfogadni, hogy 100 forintért társadalombiztosítási ellátást vehessen bárki. Remélem, nem erről van szó. Miután a felügyeleti törvény várhat, ezért mondtam, hogy azt vegyük le általános vitáról. De ez a reformtörvénycsomag nem várhat. Én is azt gondolom, hogy mennie kell, de ehhez elég sok helyen módosításra van szükség. Azt nem hiszem költségoldalon, hogy egyrészről új hivatali szervezetet kellene felállítani. Valamikor a társadalombiztosításnak volt egy nagyon jól működő, országosan elismert ellenőrzési osztálya. Ezt később szétszedték, de meg lehetett oldani egy rendszeren belül, hiszen ezek jól, sokirányúan képzett emberek voltak, amennyire én láttam.
A vizitdíj-fizetést úgy korlátozni, hogy még 8 milliárd jöjjön hozzá költségvetési támogatásból - azt gondolom, ez a bizottság nehezen fogja megszavazni. Önök terveznek 400 milliót reformra, és most elhangzik, hogy kérünk még 8 milliárdot azért, mert valahogy ezt a biztosítási rendszert meg kellene oldani. Még emlékszem a '75. évi II. törvényre, mert valamikor én is dolgoztam ezen a területen, és bizony a biztosítotti jogviszony meg volt határozva egészen pontosan, nem akarom ragozni. Szerintem itt viszont lazulás van, itt olyan keresztüllépés van, amit nem tudok elfogadni. Nem említettem, mert úgy gondoltam, hogy itt nem kell, a 31. §-t az egészségügyi törvényben, de megint csak az a kérdés, hogy ha nem biztosított, akkor belép az a bizonyos "beteg"? Mert azt mondja a szabály, hogy minden beteget az ellátásban részesítőktől elvárható gondossággal és szakmai etikai normák szerint kell ellátni. Ha nem biztosított, akkor mi a helyzet?
Ez nem az egészségügyi bizottság, ez a pénzügyi bizottság. Itt forintosítani kell a tételeket, és summában nem látom, hogy ez nekünk jövőre mibe fog kerülni. Utána jön a társadalom bizonyos szegmense, jönnek - teljesen normálisan - az ellenzéki pártok, hogy mit fogadtatok el, már megint ott tartunk, hogy kiüresítjük a költségvetést. Most kellene erről beszélni, amíg lehet. A számlával kapcsolatban pedig az elszámolási kötelezettség és az aláírás kötelezővé tétele is szerepel ebben, bocsánat, az áfatörvény elég pontosan leírja a számla fogalmát. Számlát tessenek adni! Hogy felkészüljenek, jelzem, hogy a módosító indítványt megírtam ma, és be is fogom adni. Olyan rendszert dolgozzanak ki, még van rá idő, amikor a számla fogadása, kiadása, őrzése biztosított lesz. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György következik.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretném megjegyezni, hogy egyetlen egy szót nem kaptunk válaszként az elvszerűségről. Keller képviselő úr küzdött vele egy darabig, aztán feladta, az előterjesztők pedig egyetlen egy szóval nem magyarázták el, szerintük mi az elvszerű abban, hogy ugyanabban az évben emeljük a járulékot és vezetjük be a vizitdíjat is. Nyilván azért nem tették meg, mert lehetetlenre ők sem vállalkoznak, ebben semmiféle elvszerűség nincs.
Arra a kérdésre, főigazgató-helyettes úr, hogy miért pont 300 forint, ne haragudjon, de leegyszerűsítve azt kell önnek elmondanom, hogy ön erre azt válaszolta, hogy azért, mert ez nagyjából havi 400 forint. Így már mindenki lényegesen okosabb lett, mindenki világosan érti, hogy ez miért 300 forint. Ami pedig a gyermekek korhatárát illeti: ahogy körbenézek, képviselőtársaim jó része már túl van azon a koron, amikor éppen kisgyermekei voltak, de mindenki emlékszik arra az időre. Nem tudok olyan gyermekbetegségről, ami 6 évig tart, a fölött már nem jelentkezik. Azt sem hiszem el, hogy ne tudná bárki, hogy a testvérek a legtöbb esetben egymásnak szokták átadni a betegséget, először az egyiket kell orvoshoz vinni, körülbelül két nap után a másikat is. Ez egyszerűen nevetséges, amiről beszélnek. Teljesen érthetetlen, hogy miért húzzák meg 6 éves korban a térítésmentesség határát.
Akkor legalább valami normális indokot legyenek szívesek mondani. Ne azt mondják indokként, hogy a szülők szórakozásból hordják a gyermekeiket orvoshoz, és azért kell bevezetni a gyerekek esetében is a vizitdíjat, mert a sok szülő nem tud mit kezdeni az idejével, ezért orvoshoz rohangál. Ez az önök indoka, hogy azért kell a vizitdíj, hogy ne járjanak annyit orvoshoz az emberek. Hát, melyik az a szülő, aki azért viszi a gyereket orvoshoz, mert nem tud mit kezdeni az idejével? Miből gondolja azt, hogy csak 6 éves korig aggódik a szülő a gyermekéért? Honnan gondolják ezt?
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Természetesen nem közvetlenül ehhez a jogszabályhoz tartozik, de ha erről beszélünk, akkor azokról a témákról is szót kell ejteni, amiket most szeretnék felvetni. Az egyik dolog: nem vonható kétségbe, hogy szükség van ezekre a jogszabályokra, ugyanakkor, ha már itt van a főigazgató-helyettes úr, akkor csak el kellene mondani, hogy a társadalombiztosítás jelenlegi rendszere elég döcögve működik, hogy finoman fogalmazzak. Például nem tudom, hogy mire használják azt a tengernyi adatot, amit meglehetősen kőkorszaki módszerekkel gyűjtenek még ma is össze havonta a háziorvosoktól? Mit csináltak azzal a tengernyi mágneslemezzel, amit eljuttattak önökhöz a háziorvosok az elmúlt időszakban? De ez még hagyján!
Mit kezdtek azokkal az adatokkal, amiket havonta jelentenek a háziorvosok? Hogyan használták fel ezeket annak érdekében, hogy egyáltalán a rendszer működőképesebb, hatékonyabb, jobb legyen? Nekem ez a legnagyobb problémám ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy ettől a rendszer még nem fog jobban működni, és semmiféle jelét nem látom ennek. Itt a következő kérdés: mikor fog működni, tessék mondani, az egyéni nyilvántartó rendszer, aminek már másfél éve működnie kellene. Az egész rendszer működőképességére többszörös hatással kellene lennie a törvényjavaslatnak. Ha már itt van a főigazgató-helyettes úr, kihasználom az alkalmat. Mondjon már valamit arról, hogy másfél éve miért nem működik ez a rendszer! Mi az akadálya, és mikor fog működni? Mikor hozzák már működőképes állapotba? Min múlik, hogy ma még nem működőképes? Ezek hozzátartoznak ehhez a jogszabályhoz.
Ahhoz, hogy ez hatékonyan tudjon működni, ennek a rendszernek már készen kellene lennie, és működnie kellene. Önök a felelősei, ezt nem háríthatják át senkire.
ELNÖK: Ha csak ez az egy dolog nem működne ebben az országban, akkor most mesét mondhatnánk. Kérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni, kérdést feltenni. (Nincs jelentkező.) Senki. Akkor visszaadnám a szót az előterjesztő képviselőinek. Parancsoljanak!
DR. SZÉKELY TAMÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Tisztelt Bizottság! Molnár képviselő úr konkrét kérdésére konkrét választ adnék. A kormányprogram értelmében döntés a több-biztosítós rendszerről ez év végén várható. Ennek megfelelően ebben a jogszabályban semmi olyan döntési alternatíva nincs, ami megelőlegezné azt, hogy a kormány előzetesen döntsön az egy-, vagy több-biztosítós rendszer bevezetésével kapcsolatban. Nincs szó arról, hogy bárki 100 és/vagy 300 forintért megvásárolhatja a biztosítási jogviszonyt. Ugyanis a Kovács képviselő úr által is említett nyilvántartás, ha a járulékfolyószámla-nyilvántartás vonatkozásában kérdezi a képviselő úr, az APEH feladata. Egyebekben pedig az a rendszer, ahol a biztosítottak biztosítási jogviszonyát lehet ellenőrizni, az készen áll. Bárki, akinek ügyfélkapu hozzáférése van, bejelentkezhet a saját TAJ-számával. Megnézheti, hogy jelen pillanatban a nyilvántartásunk szerint van-e, vagy nincs jogviszonya, milyen jogviszonyai voltak, illetve 2002 óta milyen egészségbiztosítási ellátást vett igénybe. Ezzel a hozzáféréssel egyidőben működtettük azt a bejelentő rendszert is, hogy ha véletlenül olyan adatokat talál az élettörténetében, ami vele nem történt meg, akkor ezúton reklamálhat.
Tehát ez a része készen van a rendszernek, amit az is alátámaszt, hogy ez év október 16-tól a patikában a vények kiadásának és elszámolásának feltétele a biztosítási jogviszony ellenőrzése, amit a patikákkal online módon megoldottunk. A rendszer november 16-tól lesz beélesítve, azért akkortól, mert 30 napos a recept beválthatósági ideje, és miután a gyógyszertáraknak nem kötelező jelenteni, hogy mikor írták fel a vényt, az október 16-át megelőző 30 napban be lehet váltani, de november 16-tól élesben működik, és nem fogjuk elszámolni.
Az új hivatali szerv létrehozásával, illetve a 400 millió forint költségvetéssel és a 8 milliárd forint többletforrásigénnyel kapcsolatban: a kompenzáció úgy fog megtörténni, hogy a rendelkezésre álló pénz a beterjesztett költségvetési törvény értelmében ezzel nem lesz megemelve. Azok, akik kompenzációra szorulnak, a befolyó pénzekből kapják meg. A 400 millió forintos működésiköltség-többletigényről: ahogy elhangzott, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, az ÁNTSZ, az OEP feladata, amelyek átkerülnek a felügyelethez, az ezzel kapcsolatos pénzforrás is oda fog kerülni. A 77. § biztosítottaknak nyújtott ellátások minőségével kapcsolatos. Ez az egészségbiztosítási törvény módosítása, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy ebben a törvényben a biztosítottakról van szó, egyébként pedig az egészségügyi törvényben a nem biztosítottakra, tehát az úgynevezett humán, vagy emberiességi csomagba tartozókra ugyanilyen definíció vonatkozik.
A számlaadás nyilvánvalóan kormányrendeleti szinten kerül szabályozásra. Teljesen egyértelmű, hogy itt pénzmozgás történik, és ennek a hatályos jogszabályoknak meg kell felelni. Az a technika, hogy hogyan kell ezt nyilvántartani, a kormányrendeleti szintű szabályozás fogja rögzíteni.
Kovács úr felvetésére, hogy mit teszünk a háziorvosi adatokkal: A háziorvosi adatok számunkra nem tartalmaznak semmiféle információt, ugyanis a kötelező jelentéstétel az úgynevezett változásjelentés. Ez arról szól, hogy a biztosítottak, vagy az orvoshoz bejelentett biztosítottak számában milyen változás történt. Azt meg tudjuk mondani, hogy hányan jelentkeztek be, hányan jelentkeztek ki. Tíz éve próbáljuk bevezetni azt az adattartalmú jelentéstételi kötelezettséget, ami a háziorvosi ellátás kivételével mind a járóbeteg-, mind a fekvőbeteg-ellátásban kötelező. Ez év szeptember 30-ától, tehát most első alkalommal október 10-én jelentettek a háziorvosok olyan adattartalmat, amit használni tudunk. A háziorvosok 85 százalékban teljesítették jelentési kötelezettségeiket. Ennek alapján lehetővé vált például annak összefuttatása, hogy a háziorvos a beteg részére indokoltan, vagy nem indokoltan írta fel a gyógyszert. Mert szintén ettől az időtartamtól a betegség diagnózisát is kell a vényen közölni. Jogos volt-e az orvos által felírt gyógyszer olyan értelemben, ahol megfelelő szakképesítéshez kötött a gyógyszer felírása, az orvos rendelkezik ezzel a szakképesítéssel. Tehát mind a mai napig eme jogszabály-módosítás bevezetéséig csak finanszírozási szempontból a bejelentkezettek létszáma és a korcsoportja alapján volt relevanciája annak a jelentésnek, amit a háziorvosok adtak.
Újabb észrevételek, vélemények
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Ne haragudjon, főigazgató-helyettes úr, egyszerűen felháborító, amit mond. Ezeknek az orvosoknak azokat a mágneslemezeket lassan tíz éve havonta el kell juttatniuk a velük szerződésben állóhoz, az OEP-hez. Akkor mi a fenét (Sic!) tartalmazott az az adattömeg, amit szolgáltattak az orvosok? Minek kellett ezt beadni? Legalább ne mondja, hogy csak ezt az egy adatot tartalmazták. Adatok tömkelegét tartalmazta hónapokkal, évekkel ezelőtt is az a jelentés, amit kötelezően szolgáltatniuk kellett. Egyszerűen érthetetlen és képtelenség! Nem tudja, hogy mit tartalmaz egy kötelezően szolgáltatandó adatlemez? Egyszerűen hihetetlen, amit mond!
ELNÖK: Mi hiszünk annak, ami itt elhangzik. Molnár Lászlóé a szó.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Egyetlen egy kérdésem van. A TAJ-szám azonosító program, ami most a gyógyszertárakban ki van helyezve, legalábbis az én információim szerint kísérleti stádiumban van még egy ideig. És ez csak a számot azonosítja. Azt, hogy biztosított van-e a TAJ-szám mögött, azaz fizet-e utána valaki bármit, nem. Jól tudom ezt?
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. SZÉKELY TAMÁS (Országos Egészségbiztosítási Pénztár): Igen. Jelen pillanatban a hatályos egészségbiztosítási törvény úgy rendelkezik, hogy akinek érvényes TAJ-száma van, az jogosult a biztosítás ellátásaira. Tehát azt tudjuk megnézni, hogy az a TAJ-szám szerepel-e a nyilvántartásunkban, az a személy, akihez ez a TAJ-szám tartozik, élő, létező személy-e. A jelenlegi 10 milliós lakosságból 9,2 millióról pontosan meg tudjuk mondani, hogy rendelkezik-e jogviszonnyal és milyen jogon, tehát járulékfizetési jogon, munkavállalóként, vagy pedig egyéb jogon, nyugdíjasként, munkanélküliként, vagy tanulóként. Ezt meg tudjuk mondani. Törvénytervezet készül ebben a témában is, ami január 1-től azt a fajta jogviszony-ellenőrzést fogja kötelezően előírni, ami arról szól, hogy van-e mögötte járulékfizetés. Tehát bővebb lesz, mint a jelenlegi szabályozás, készen állunk ennek a teljesítésére is.
ELNÖK: Köszönöm. Nincs több hozzászóló. (Gál Ilona jelzi, hogy szólni kíván.) De van. Parancsoljon!
GÁL ILONA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Szeretnék lehetőséget kérni arra, hogy Kovács képviselő úr kérdésére írásban, a hatályos jogszabály csatolásával válaszoljunk holnapig, ha lehetséges, vagy ma estig.
ELNÖK: Vagy egy órán belül. (Derültség.) Jó, ma estig jó lesz, ha képviselő úr is elfogadja. Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy nincs több észrevétel. A törvényjavaslat kapcsán egy kis, "Mit kell tudni a magyar egészségügyről?" című vitát is folytattunk, de szerintem ez nem baj. A bizottságnak néha érdemes nagyobb áttekintésekbe is helyezni azt, ami az asztalán fekszik törvényjavaslat címén. Azt gondolom, szavazhatunk a T/1093. számú törvényjavaslatról, ami azt a címet viseli: Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosítása. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja az előterjesztést. (Szavazás.) Tizennégy. Nem találja alkalmasnak? Tíz. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság 14 igen szavazattal, 10 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Előadók? Keller László és Balla György lesz a többségi, illetve a kisebbségi álláspont előterjesztője.
A következő napirendi pont előtt 5 perc szünetet tartunk, azután folytatjuk a bizottság ülését. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a bizottság ülését. Következik az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló jelentés, J/1026. szám alatt, az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. Kérem, hogy rövid szóbeli kiegészítést fűzzenek a jelentéshez.
Dr. Tassy Sándor szóbeli kiegészítése
DR. TASSY SÁNDOR (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Néhány percre szeretném csak igénybe venni a türelmüket, annál is inkább, mert a bizottság ebben az összetételében első alkalommal vitat meg ilyen jelentést. Elöljáróban elmondanám, mint önök előtt is bizonyára ismert, a jelentés a '97. évi CXIV. törvény, valamint az azt módosító 2005. évi XXIII. törvény alapján készült, a KSH közös felelősségével és az Agrárgazdasági Kutató Intézet mint semleges kutatói tanácsadó szerv bevonásával. A jelentés a KSH 2006-ban rendelkezésre álló adatbázisa alapján készült el, az idén nyolcadik alkalommal.
Ez azt jelenti, hogy a júliusig rendelkezésre álló adatokat tartalmazza az anyag, az azóta nyilvánosságra került frissebbeket értelemszerűen már nem tudtuk átvezetni. A jelentés összeállításakor az eddig kialakult gyakorlatnak megfelelően arra törekedtünk, hogy egy minősítés nélküli helyzetelemzést végezzünk, konkrét, reális adatokkal, és ezzel megteremtsük a lehetőségét a szakmai, szakmapolitikai vitáknak. A törvény alapján az Agrárgazdasági Tanácsnak is meg kell vitatnia a jelentést, ez szeptember 14-én megtörtént. A tanács kialakította írásos állásfoglalását, ami a képviselőurak rendelkezésére áll. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy az október 15-ei határidőt tartani tudjuk az Országgyűléshez történő benyújtáshoz, és már október 5-én a jelentés mindkét kötete, az állásfoglalással együtt felkerült a minisztérium honlapjára, ott hozzáférhető.
Röviden néhány szót a 2005. évi helyzetről. 2005-ben a nemzetgazdaság teljesítményéhez folyó áron 3 százalékkal járult hozzá az agrárgazdaság. Ez kevesebb, mint a tavalyi, a 2004-es teljesítmény. Ennek elsődleges oka a növénytermesztésben mutatkozó mennyiségi visszaesés. Mindig el szoktuk mondani, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy az agrárgazdaság mintegy 3-3,3 százalékos részarányához, ha az élelmiszeripar 3,4 százalékát és az agrobizniszhez tartozó egyéb területeket is figyelembe vesszük, akkor 12-13 százalékos agrobiznisz arány kijön, ami nemzetgazdasági szinten változatlanul komoly értéknek tekinthető.
Elsősorban az időjárási viszontagságok miatt a növénytermesztés és a kertészet bruttó kibocsátása igen jelentősen, 17 százalékkal esett vissza, az állattenyésztésé pedig 1,7 százalékkal. A kereskedelemben mind pozitív, mind negatív hatásokkal kellett szembenéznie az ágazatnak. Meg kell említenünk azt is, hogy a túlzottan erős forintnak az export versenyképességet rontó, az importot olcsóvá tevő hatásmechanizmusával is meg kellett küzdenünk. 2005-ben, ahogy minden fogyasztó tapasztalta, a hazai piac rettentően védtelennél vált a beérkező importtal szemben. Ezzel együtt is a kereskedelem szempontjából az elmúlt évet sikeresnek tarthatjuk, az agrár-külkereskedelmi forgalomban a kivitel bővülése meghaladta az előző évit, és az agrárgazdaság tartani tudta hagyományos exportegyenlegét.
A beruházások változatlanul rendkívül alacsonyak sajnos az ágazatban, 4,6 százalék volt a nemzetgazdasági beruházásból való részesedése. Egy kis mértékű elmozdulás történt, 0,3 százalékpontos növekedést regisztráltak. A földügyekben érdemi változás nem történt, a szántóterület nőtt közel 3 ezer hektárral, ez a művelés alól kivont terület csökkenéséből és a gyepterület mérséklődéséből adódik. A gazdaságszerkezetről annyit, hogy az '98-99-ben gyakorlatilag kialakult, azóta erőteljesebb mozgások nem voltak. 2005 végére 1017-tel csökkent az ágazatban dolgozó regisztrált vállalkozások száma, és a nyilvántartottak egynegyede a társas-, háromnegyede pedig az egyéni vállalkozók közé tartozik. Csökkent a munkaerő-ráfordítás nagysága, a mezőgazdaságban 512 ezer fő dolgozott.
Kedvezően alakult 2005-ben a pénzügyi helyzet. A mezőgazdasági ágazat adózás előtti eredménye 47 milliárd forint volt, ami kétszerese az előző évi 19,5 milliárd forintos értéknek. E számottevő növekedést a bevételek mérsékelt ütemű bővülése határozta meg, miközben a ráfordítások színvonala nem emelkedett. A bevételek pozitív irányú változásában az árbevétel és a folyósított állami támogatások növekedése egyaránt szerepet játszott. Ezt azért fontos hangsúlyozni, és ezt meg is tesszük a jelentésben is, mert a 2004-ről áthúzódó támogatás 2005-ben jelent meg, tehát csak korrekcióval hasonlítható össze az előző évvel. Az is biztos, hogy a jövedelem nagy része a támogatások ilyen nagymértékű növekedéséből származott.
Ezen belül örvendetes, hogy kedvezőbb az eloszlás a vállalatok között. Nőtt a nyereségesen gazdálkodók nyeresége, míg a veszteségesen gazdálkodók vesztesége mérséklődött, tehát egy differenciálódás figyelhető meg. Az élelmiszeripari ágazat adózás előtti eredménye 2005-ben a 38 milliárdot meghaladta, ez 14,5 százalékkal több az előző évinél. A támogatásokról annyit, hogy 2005-ben összesen 409 milliárd forintot fizettünk ki a termelőknek, ez gyakorlatilag az EU-alapokból, a központi költségvetésből származó előirányzatokat, a területalapú támogatásokat tartalmazza. A 2005-ös támogatások, ezen belül a nemzeti támogatások mintegy 22 százalékos növekedése, lényegesen meghaladták az előző évi szintet, tehát az agrártörvénynek ez a passzusa 2005-ben teljesült.
Az árakról. A termelői árszínvonal 2005-ben lényegében nem változott, a ráfordítások árszínvonala 0,5 százalékkal csökkent, ennek eredményeként az agrárolló hosszú idők kedvezőtlen tendenciája után 2005-benjavult, 101,2 százalék volt. Most nem mondom, hogy nyílt, vagy zárt, mert ez olyan vitát eredményez, amit sosem tudunk dűlőre vinni. Maradjunk abban, hogy 1,2 százalékkal javult, minimális mértékben kedvezően javította a termelők jövedelmi helyzetét. Az élelmiszer-fogyasztás volumene csökkent, az élelmezési kiadások egy főre jutó összege 13 forint körül volt, ami 5 százalékkal kisebb az előzőnél. A csökkenés a saját termelésű élelmiszer-fogyasztás arányában is megnyilvánult. Az élelmiszeripar 2005. évi teljesítménye gyengébb volt, 4,4 százalékkal csökkent a termelési volumen, 2,1 százalékkal esett vissza az élelmiszeriparban dolgozók száma.
Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a 2005. évi időjárásból adódóan, az előző évihez képest jelentős termeléscsökkenés ellenére az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény célkitűzései alapvetően teljesültek, 2005-ben az ágazat a korábbiakhoz képest jobb évet zárt. Még egyszer röviden összefoglalnám az indokokat. A csatlakozás első teljes évét voltaképpen sikerrel vettük. Az EU-forrásokkal együtt erőteljesen nőtt az agrárgazdaságban kifizetett támogatás. Hosszú évek után kedvezően alakult az agrárolló, számottevően enyhültek a 2004. évet jellemző likviditási gondok, növekedett a gazdálkodóknál képződött jövedelem. Ha nem a szükséges mértékben is, de minimálisan bővültek a beruházások, erősödött az ágazat nemzetközi versenyben tanúsított reagálóképessége, amit az export számottevő, az országos átlagot meghaladó növekedése is igazol. Ledolgozásra kerültek az intézményrendszer kiépítésében korábban tapasztalható lemaradások, mára ütemessé vált a támogatások kifizetése. Kormányzati segítséggel megindul a tárolóépítési és felújítási program, a rekordtermést 2004-2005-ben a tárolókapacitásokkal le tudtuk fedezni.
El szeretném mondani azt, hogy számtalan egyéb feladat adódik a jelenlegi helyzetből, ezzel most nem kívánok foglalkozni, mert ez nem a jelentés tárgya. Az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalását, amely ezen jelentés alapján levonja a következtetéseket, korrektnek tartjuk, azzal egyetértünk.
Végezetül egy kérésem lenne a bizottsághoz, amennyiben ilyet előterjeszthetek. Nyolcadik alkalommal készült el ez a jelentés, gyakorlatilag minden évben én koordináltam és jelentem meg vele a bizottságok előtt. Mára terjedelmében szinte kezelhetetlenné vált. Az lenne a kérésünk a bizottságokhoz, segítsenek nekünk abban, hogy melyek azok a súlypontok, amelyeket egy ilyen jellegű jelentésben esetleg erősíteni kell. Rövidíteni és koncentrálni szeretnénk, hogy melyek azok a fejezetek, pontok, amelyek esetleg kikerülhetnek ebből, vagy más típusú jelentés formájában láthatnának napvilágot. Nagyon szépen köszönöm, elnök úr.
Kérdések, észrevételek, vélemények
ELNÖK: Köszönöm. Szabados képviselő úr!
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló jelentés valóban terjedelmes, 276 oldalon, két kötetben csak a szakemberek számára és a kifejezetten ez iránt érdeklődők számára bontható ki. Néhány dolgot szeretnék kiemelni, ami nem közvetlenül a beszámolóban, illetve nem az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásában fogalmazódik meg. Úgy ítélem meg, hogy a jelentés megfelelően bemutatja az ágazat intézményrendszereinek működését, bevételeit, kiadásait, feladatait, és azok végrehajtását, az ágazati eredményeket és gondokat. Ebből a szakemberek levonhatnak értékítéleteket. Nagyon fontosnak tartom, hogy a beszámoló elszámol az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokkal, részleteiben és jól értékelhetően.
A mezőgazdaság, vagy az agrárium picikét hasonlít a futballhoz, nagyon sokan értenek hozzá, és nagyon sok kritikát is kap emiatt. Általában azért, mert kevés a pénz. Ez a gazdaságnak egy olyan ágazata, amelynek az ég alatt van a vagyona, a termése. Nagyon sok veszélynek van kitéve: aszálynak, fagynak, jégnek, viharnak, sok mindennek. Nyilván ebből adódóan következnek majd a gazdaság gondjai is, amelyek egy ilyen beszámolóban nem fogalmazhatóak meg. Az agráriumban nagyon sok gondot okoz, és erről szól a beszámoló, hogy ez volt az első teljes év, amikor az Unió tagjai vagyunk, és a beszámoló megfelelőképpen elszámol ezzel, de a közvéleményben, a közvetlenül érintettek között ez nagy feszültséget teremt. Napirenden van a kukoricaprobléma. Tehát a termelők között az EU-csatlakozásból adódó nehézségekhez való idomulás még nagyon sok gondot okoz.
A minisztérium tevékenysége szerteágazó. A legnagyobb minisztérium, amely közvetlenül érinti a vidéken élő emberek viszonyát az agráriumhoz és egyáltalán a kormányhoz. Ezért nagyon fontos a tevékenysége. Én vidéki emberként is, aki egy picikét konyít a szakmához, azt mondom, hogy a minisztérium tevékenységét a vidéki emberek egyre pozitívabban értékelik, az irányítás, a minisztérium vezetése közelebb került az emberekhez, és ezt elismerik a vidéki gazdálkodók. Hosszabb hozzászólásra készültem, de ha lehet, azt majd a plenáris ülésen mondanám el, itt általános vitára javaslom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Tóth András!
TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Talán mind a nyolc jelentéshez fűztem korábban néhány gondolatot, ehhez is szeretnék. Úgy gondolom, egy jelentésnél nemcsak azt kell megnéznünk, hogy mennyire tényszerű, hanem azokat az adatokat is meg kell vizsgálnunk, hogy miről is számol be ez a jelentés. Nem vitatom ennek a jelentésnek a tényszerűségét, azt elfogadom, támogató észrevételeket is kaptunk az Agrárgazdasági Tanácstól és máshonnan.
A tartalmával kapcsolatban szeretnék kérdéseket megfogalmazni. Miniszter úr szokott példálózni vele, hogy a magyar mezőgazdaság teljesítményével maximálisan nem elégedett, ahogy ki szokta fejezni, az agrárpotenciál milyen szinten áll. Szeretném kérdezni, hogy meglátásuk szerint a magyar agrárpotenciál milyen mértékben van kibontakoztatva. Említette az előadó a beruházások alacsony társadalmi részesedését. Szeretném megkérdezni, hogy milyen eszközökkel próbálta a tárca ezt a beruházási arányt esetleg növelni, illetve a beruházási kedvet javítani. Mi az oka, hogy esetleg ezek az eszközök nem váltották ki azt a hatást, amit a tárca remélt? Hiszen hallottuk, hogy szerény mértékű bővülés volt csak tapasztalható.
Az ágazat pénzügyi-jövedelmezőségi helyzetével kapcsolatosan szeretném megkérdezni, hogyan alakult a jövedelmezőség birtoknagyságok szerint. Tapasztalható-e differenciáltság? Ez a tendencia kiolvasható-e a későbbi évekre kivetítve, illetve bizonyos birtoknagyságnál esetleg a tevékenység felhagyásával számolhatunk a következő időszakban? Nyilván ennek hatása lesz majd a teljes agrárkibocsátásra is. Említette az előterjesztő képviselője, hogy 2005-re áthúzódó támogatáskifizetések történtek, és utalt rá, hogy ez befolyásolta az ágazat jövedelmi helyzetét. Tudna-e nekünk olyan számot mondani, ami a megtisztított jövedelmezőségi helyzetet mutatja be? Tehát, hogy a 2004-ről áthúzódó, 2005-ben kifizetett támogatásoknak milyen hatásuk volt ezekre a számokra, amelyeket itt bemutattak nekünk?
Véleményt is kért, hogy minek is kellene hangsúlyosan szerepelni ebben a jelentésben. Úgy gondolom, hogy akkor éri el a célját ez a jelentés, ha számadatokat is tartalmaz, de egy összefoglaló értékelésben a tendenciákat mindenképpen ki kell bontakoztatni, bemutatni. Akkor tudunk igazán véleményt mondani arról, hogy milyen irányba halad a mezőgazdaságunk. Szeretnék választ kapni a kérdéseimre. Azt örömtelinek találom, hogy az agrárolló úgy alakult, ahogy alakult. Hogy a forint árfolyamváltozásának közvetlenül milyen hatása volt az ágazatra, ahhoz tudnom kellene, hogy az input nagy része importból származik, az export pedig csak egy részét képezi a kibocsátásnak. Tehát valójában ez milyen jövedelemveszteséget, vagy milyen jövedelemnyereséget jelentett az ágazat számára? Talán célszerű lenne ezt bemutatni, ha van erre vonatkozóan adatuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Több hozzászólót nem látok. Visszaadnám a szót válaszadásra. Parancsoljon!
DR. TASSY SÁNDOR (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm. A felvetéseket és kérdéseket teljesen jogosnak tartom, de azt is megmondom előre, hogy nagyon pontos, konkrét válaszokat nem fogok tudni rájuk adni. Elsősorban azért, mert többek között a most elkészült jelentés alapján végzendő elemzések, amelyek a különböző műhelyekben, kutatóintézetekben, egyetemeken és a minisztériumban kezdődnek, fogják mélységében feltárni ezeket.
Az első téma mindjárt az agrárgazdaság termelési potenciálja, amit miniszter úr is többször említ. Ez így igaz, erre pontos számot nem tudok mondani, ez attól függ, hogy a termelési szerkezetünk milyen irányba fog tudni elindulni a most is jelentősen változó EU-agrárpolitikai feltételek között. Mindenképpen arra törekszünk, hogy az agrárpotenciál kihasználása nőjön. Hogy ez milyen irányba fog megvalósulni, mert belépnek majd az energiaerdők, vagy a különböző munkaigényes fajok, a kertészet, rengeteg olyan fejlesztési és piaci lehetőség van a különböző ágazatokban, amelyek mindenféleképpen potenciálnövekedést tesznek lehetővé. Én személy szerint elsősorban a termelési biztonság növekedését szeretném látni, hogy az a hallatlan termésingadozás, amely az előző években jellemző volt Magyarországon, valamilyen úton-módon csökken.
A beruházásnál az a probléma, hogy az ágazatban nincs elég pénz a gazdálkodóknál, és az ágazat nem volt, és még jelen pillanatban sem kellően vonzó a beruházók részére. A beruházási lehetőségek ismertek voltak, a nemzeti támogatásból, vagy SAPARD-ból, az is ismerős volt, hogy messze nem használtuk ki kezdetben, az indulásnál a SAPARD-ban azt, amit lehetett volna. Igen jelentős gépberuházás történt egy pár évvel ezelőtt az ágazatban. Személyes véleményem, hogy itt azonban a koordinációt, a kellő összhangot jobban figyelembe kell majd venni a jövőben a gazdálkodóknak, hogy ne csak termelni, hanem tárolni és kereskedni is tudjanak, hogy a megtermelt jövedelem náluk csapódjon le.
A birtoknagysággal azért vagyok gondban, mert a jövedelem két adatbázisból származik, egyrészt az APEH gyorsjelentéséből, amit a jelentés beadása előtt két héttel kapunk meg, az ilyen mélységű adatokat nem tartalmaz, másrészt a tesztüzemi rendszer adataiból. A tesztüzemi rendszert minden évben a jelentés után néhány héttel részletes kiadványban jelentetik meg, ebben viszont már leválogathatók ezek a paraméterek, és ott kimutathatók azok a birtoknagyságok, amelyek a jövedelmet a különböző ágazatokban biztosítani tudják. Ha képviselő úrhoz ilyen nem jutott, vagy nem jut el, akkor minden további nélkül elkérhető. Olyan szakmai anyagok készültek, de ez a jelentésbe nem került be, és nem is tudok most erről számot adni, hogy az áthúzódás hogyan érintette a jövedelmi helyzetet. Egy biztos, amit elmondtam, hogy a tényhelyzet elemzéséből és ahogy a gazdálkodók az adataikat bejelentették, ez az eredmény jött ki belőle.
Az áthúzódáson túlmenően azt is tudni kell, hogy van olyan gazdaság, amely mérlegtechnikai és egyéb szempontból 2004-re számolta el, amelyiknek jobb volt, az áttette 2005-re. Ezt a helyzetet teljesen világosan látni meglehetősen nehéz, de reméljük, hogy a következő években az egyszerűsödéssel, vagy a támogatások időpontjának rögződésével komolyabb, mélyebb elemzéseket tudunk végezni. Voltaképpen ugyanez a helyzet az árfolyammal is. Év közben más tárcával együtt különböző elemzéseket végeztünk az árfolyam kihatására, de most konkrét, számszerű mértéket nem tudnék erre mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kész? Köszönöm. Tóth András!
TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azt hiszem, éppen az a probléma, amit önt kért, hogy mit kellene tartalmaznia a jelentésnek. A tendenciák, az elemzések hiányoznak. Itt egy nagyon nagy, gondolom, korrekt adathalmaz van előttünk. Talán érdemes lenne átgondolni a '97. évi törvényt, hogy mennyire teljesül az a bizonyos előírás. Tényleg azért lett ebbe a törvénybe beletéve, hogy ezt a jelentést el kell készíteni, és ráadásul a költségvetés beterjesztése előtt kell hogy tárgyalja ezt a parlament, hogy megalapozott agrárköltségvetés készülhessen a következő esztendőre. Ha kapunk egy ilyen adathalmazt, és elemzések alapján semmiféle tendenciára, semmiféle hatásra nem tudunk rávilágítani, akkor majdhogy nem teljesen felesleges ennek a jelentésnek a tárgyalása. Ezért rengeteg munkát fogunk kérni azoktól, akik ezt a jelentést készítik, viszont olyan megállapításokra nemigen fogunk tudni jutni, ami befolyásolhat bennünket akkor, amikor az agrárköltségvetési előterjesztést kell majd véleményezni.
Éppen emiatt a hiányosság miatt javaslom, hogy át kellene gondolni, mennyiben tudunk megfelelni az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénynek. Éppen emiatt, mert pusztán csak egy adathalmaznak tekinthetem ezt a jelentést, nem fogom támogatni az általános vitára való alkalmasságát. Mondom, azért, mert nem látom, hogy azt a célt, amit megfogalmazott a törvény, teljesíti ez a jelentés. Köszönöm szépen.
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. A szavazás következik az agrárgazdaság 2005. évi helyzetéről szóló, J/1026. szám alatti jelentés általános vitára való alkalmasságáról. Kérdezem, ki az, aki támogatja a vitára való alkalmasságot. (Szavazás.) Nem támogatja? Tíz. (Kovács Tibor és Keller László továbbra is fent tartja a kezét.) Kovács és Keller úr szavazataival együtt. Nem? (Keller László: Mi támogattuk.) Én is csodálkoztam, hogy kétszer részt vesznek a szavazásban, de semmin sem lepődök meg, ha Keller Lászlóról van szó. Akkor annulláljuk, nyolc nem szavazat van, levontam az előbbi voksolás eredményéből kettőt, tehát nyolc nem szavazattal a bizottság általános vitára alkalmasnak találta. Szabados József lesz a többségi vélemény előadója, Tóth András a kisebbségi véleményé. Köszönöm szépen a részvételt. A napirendi pontunk végére értünk.
Következik az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény jogintézményének megszüntetéséről és egyes törvényeknek a megszüntetéssel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat, T/1101. szám alatt. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. Melyikőjük fog szólni?
Dr. Hutter Helga szóbeli kiegészítése
DR. HUTTER HELGA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Jó napot kívánok. Hutter Helga vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakmai főtanácsadója, munkatársam dr. Győri Enikő. Ketten dolgoztunk alapvetően a jogszabály előkészítésén. Jelen törvényjavaslat egy régi jogharmonizációs kötelezettségünknek kíván eleget tenni. 2001-ben a csatlakozási tárgyalások során a tőke szabad áramlása fejezet lezárásakor Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy összhangba hozza az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény jogintézményét a közösségi jogi követelményekkel. A 2001-ben tett vállalásunkban megszabott határidő 2002. január 1-ig szólt, erre az időpontra kellett volna módosítani a jogszabályt. Ez nem teljesült akkor.
Később a csatlakozási szerződés már keményebben fogalmazott, a csatlakozás napjára, 2004. május 1-re kellett volna rendbe tenni az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény jogintézményét, a mi továbbra is váratott magára. Az Európai Bizottság viszonylag türelmes volt, másfél évet várt arra, hogy a magyar jogalkotó teljesítse kötelezettségét. Miután erre nem került sor, az Európai Bizottság jogsértési eljárást indított Magyarországgal szemben 2005 decemberében, amelynek keretében először egy hivatalos felszólítást küldött Magyarországnak, majd egy indokolással ellátott véleményt, amelyre a határidő október 20. volt. Erre az időpontra várta az Európai Bizottság, hogy a Magyar Országgyűlés módosítsa a jogszabályt. Amennyiben belátható időn belül nem lát garanciát az Európai Bizottság arra, hogy a privatizációs törvény 7. §-át módosítjuk, akkor rövid időn belül az Európai Bírósághoz fog fordulni annak érdekében, hogy az Európai Bíróság állapítsa meg Magyarország kötelezettségszegését, és kötelezze Magyarországot a jogszabály módosítására.
A tőke szabad áramlásáról szóló Római Szerződésben foglalt jogszabályokat kell átvennünk, az 56. Cikk rendelkezik a tőke szabad áramlásának biztosításáról, és csak nagyon-nagyon korlátozott egyedi esetekben van arra lehetőség, hogy ezt a tagállamok korlátozzák. Kizárólag a közrend, a közbiztonság védelme érdekében van lehetőség arra, hogy a tagállamok korlátozzák a tőke szabad áramlását. A Római Szerződés 56. cikkében foglalt szabadságjog lényegét az Európai Bíróság számos esetben kibontotta, 2004 és 2006 között számos tagállam ellen folyt eljárás, hasonlóan az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény jogintézményének közösségi joggal való összeegyeztethetetlensége miatt. Elmarasztalták Olaszországot, Portugáliát, Franciaországot, Spanyolországot, az Egyesült Királyságot és Hollandiát. Mindezen tagállamok eleget tettek a későbbiekben annak a közösségi követelménynek, hogy megszüntessék az államot megillető szavazatelsőbbségi részvényüket a privatizált társaságokban.
Ezekben az ítéletekben az Európai Bíróság részletesen kifejtette, hogy melyek azok az indokok, amelyek alapján elvileg elképzelhető lenne a tőke szabad áramlásának korlátozása, és nagyon-nagyon megszorító értelmezést adott. Nem vitatható tehát számunkra, hogy mit tartalmaz ez a jog, és hogy milyen kivételes esetekben és módon korlátozható ez. Tehát alapul vettük ezt a törvényjavaslat előkészítése során. Fontos kiemelnem, hogy amikor a korábban említett tagállamok ellen eljárás indult, mindig csak egy-egy társaságról volt szó, amelyeknél még valamilyen oknál fogva fennmaradt aranyrészvény, míg a Magyarországgal szemben folyó eljárást az Európai Bizottság is azért veszi nagyon komolyan, nagyon keményen, mert itt egy egész rendszerről van szó. Tehát itt az egész privatizációs törvényben foglalt jogintézmény ellentétes a Római Szerződéssel, nem csupán egy-egy társaság alapszabályában találtak problémát. Fél oldalban sorolható azon társaságok listája, ahol probléma állapítható meg.
Nagyon fontos azt látnunk, hogy piacszabályozási célok sohasem valósíthatóak meg aranyrészvény útján, és az államnak mindenfajta beavatkozásnál objektív kritériumok alapján kell eljárnia, valamint látnunk kell azt a fajta elmozdulást, amire kötelez minket az Európai Bizottság is, miszerint most más az állam beavatkozását alapvetően közhatalmi jogosítványok alapján látják indokoltnak veszélyhelyzet esetén. Nem tartják indokoltnak azt, hogy az állam mint tulajdonos avatkozzon be, hiszen a tulajdonosi szerepe nem áll arányban a beavatkozás mértékével. Egy-egy részvényről van szó, ez nem jelent a társaság tulajdonosi körében meghatározó szerepet. Amennyiben tehát az állam az ország energiaellátási biztonsága érdekében beavatkozási jogosítványokkal szeretne élni, ezeket közhatalmi jogosítványok útján tudja a jövőben gyakorolni. Ilyenekre van is már lehetőség, a jelenleg hatályos villamos energiáról és gázellátásról szóló törvény is meghatároz bizonyos hatósági jogköröket a Magyar Energia Hivatal részére.
Itt a beavatkozás a Ket. hatálya alá tartozik, tehát egy viszonylag lassabb beavatkozásra van lehetőség. Azonban nem zárkózunk el attól, hogy a jövőben megvizsgáljuk, hogy az ágazati jogszabályokban egy ennél gyorsabb beavatkozásra legyen lehetőség, amennyiben válsághelyzet áll fenn. Viszont ilyen esetben is a beavatkozás mindenképpen csak a válsághelyzet elhárítását célozhatja. Természetesen mindig indokolni kell a beavatkozást, és jogorvoslatot kell biztosítani a tulajdonosok részére, hiszen itt minden esetben abból indul ki a közösségi jogalkotó is, hogy azt vizsgálja, hogy a tulajdonosi döntésekbe való beavatkozás vajon arányban áll-e azzal a céllal, amit el szeretnénk érni. Elöljáróban ennyit szeretnék mondani, a kérdésekre nagyon szívesen válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Csak egy megjegyzésem lenne. Nagyon bízom benne, hogy a válsághelyzetekben történő beavatkozás kicsit gyorsabb lesz, mint a kormány munkája ebben az ügyben. Hallottuk, hogy 2002 végétől lett volna ennek az ügynek a kezelésére módja és lehetősége a kormánynak. Nem tudom, hányadik határidő járt le, október 26-án már végképp elmarasztaltak bennünket, már nagyon haragudtak ránk, és akkor hirtelen valakinek eszébe jutott, hogy sürgősséggel vegye a parlament napirendjére. Ez a fajta működési modell, ez a fajta kormányzás, azt kell mondanom, katasztrofális. Hosszú évek óta zajlik ez az ügy, és most valakinek eszébe jut. Gondolom, nem a jelenleg a bizottságban ülő, előterjesztőként funkcionáló hölgyekről van szó, hanem a kormány struktúrájában követ el valaki nagyon komoly hibákat. Hát hogy lehet ilyet csinálni? Valamit nem tudunk megoldani öt évig, aztán a fejéhez kap valaki, hogy most sürgősséggel, gyorsan oldjuk meg. Ennek nem sok értelme van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Balla képviselő úrnak említeném, ha emlékszik rá, körülbelül két évvel ezelőtt már volt egy ilyen törvényjavaslat előttünk, a parlament előtt, és pontosan az akkor elhangzott képviselői fenntartások alapján vonta vissza a kormány, pontosabban megállt a javaslat egy bizonyos stádiumban. Az akkor elhangzott felvetésekre és problémákra, sajnálatosan, ez alatt az idő alatt sem kaptunk megnyugtató, megfelelő választ. A javaslat indoklásában is megfogalmazódik az, hogy hány ország ellen indítottak ilyen jellegű eljárást, de ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy nincs két egyforma eljárás. Tehát valamennyi példa, amit ide felsorakoztatnak, valamilyen értelemben különbözik a másiktól. Nem mondhatjuk azt, hogy valamiféle általános gyakorlat alakult ki, talán csak abból a szempontból, hogy érdekes módon mindegyik esetben valamilyen energetikai cégről volt szó, amellyel szemben ezt az eljárást lefolytatták. Nyilvánvalóan valamennyi országban az energiaellátás olyan stratégiai kérdéskör, amiről úgy gondolták, hogy valamilyen módon a kormányzatnak is befolyásolnia kell.
Azt nem említette, hogy van egy eset, az ominózus belga eset, amikor az ottani szabályozást a bíróság elfogadhatónak és fenntarthatónak tartotta. Felvethető az a kérdés, hogy például miért nem történt kísérlet arra nézve, hogy egy hasonló szabályozást vezessünk be, vagy fogadjunk kel, illetve ezzel a törvényjavaslattal párhuzamosan a gáztörvényt is, a gazdasági társaságokról szóló törvényt, a villamos energiáról szóló törvényt is egy egységben kezelve áttekintenénk, és megnéznénk, hogy milyen lehetőségei maradnak más jogszabályokon keresztül a kormányzatnak e tekintetben. Mert az Európai Bíróság a szavazatelsőbbségi részvényt magát nem tartotta jogellenesnek. Valamilyen kritériumrendszer alapján elfogadhatónak tartotta, és e tekintetben sincs egység, hogy ezek a szavazatelsőbbségi részvények milyen körülmények között, milyen döntéssel, milyen döntési kompetenciában jöttek létre e társaságok tekintetében. Van olyan, amikor valóban egy jogszabályi kötelezettség alapján született az aranyrészvény, de van olyan, amely társasági döntés alapján jött létre, és bizonyos jogosítványok kötődnek ezen szabályokhoz, amelyek fenntartását nem kifogásolta a bíróság sem.
Számomra egészen érthetetlen, hogy miért kell tételesen felsorolni egy ilyen jogszabályban azokat a társaságokat, amelyekre vonatkozik ez a szabályozás, hiszen ezen társaságokban az aranyrészvény nem ugyanolyan módon jött létre. Tehát nem tartom indokoltnak a szabályozás ilyen értelmű megfogalmazását, nem tartom indokoltnak, hogy itt tételesen felsoroljunk minden egyes társaságot. Ennél van egy általánosabb érvényű szabályozási lehetőség is.
Ami számomra még fontosabbnak, még súlyosabbnak tűnik, hogy kifejezetten megengedő az európai uniós szabályozás a tekintetben, hogy az ilyen jellegű korlátozásokat az úgynevezett harmadik országokkal szemben fent lehet tartani. Az lehetséges, hogy azt nem a privatizációs törvényben kell szabályozni. De kérdezem, hogy a Gt.-ben például szabályozva van-e ez, valamiféle viszonosság alapján. Nyilván úgy képzelhető el, ha harmadik országban alkalmaznak hasonló szabályt, akkor nyilván Magyarország is olyan szabályozást alkalmaz, hogy ha nem alkalmazzák, akkor nem kell nekünk megengedni harmadik országgal szemben olyan lehetőséget, amit ők nem biztosítanak számunkra viszonossági alapon. Úgy gondolom, egyrészt sajnálatos, hogy az elmúlt két évben nem használták ki a lehetőséget, hogy egy minden tekintetben körüljárt szabályozás kerüljön elénk, másrészt a harmadik országgal szembeni fenntartás lehetőségét mindenképpen bele kellene illeszteni ebbe a szabályozásba. Mindezek mellett az általános vitát meg kell indítani minél hamarabb, de amíg ezek a kérdések nem tisztázódnak egyértelműen, addig nem tartom elfogadhatónak ezt a szabályozást. Még olyan áron is, hogy esetleg a szabályozás bizonyos elemei miatt az Európai Bizottság, vagy a Bíróság elindít egy eljárást, nem biztos, hogy annak automatikusan az a következménye, hogy elmeszelik Magyarországot. Ajánlom ezeket megfontolásra, mindazok mellett, hogy általános vitára alkalmasnak tartom a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm. Tóth András következik.
TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Megmondom őszintén, nem tekintettem át részletesen ennek az előterjesztésnek a szövegét, de egy kérdés merült itt fel bennem. Amikor annak idején privatizálták ezeket a társaságokat, azzal, hogy az állam megkapta ezt a jogosítványt, a többi tulajdonostársnál ez korlátozást jelentett. Ha jól értelmezem, erről a jogosítványról egy törvényalkotással le fogunk mondani, felszabadítjuk ezeket a korlátokat. Kap-e a magyar állam ezért cserébe valamit? Számomra ez a kérdés. Tehát én is inkább arra az álláspontra helyezkednék, hogy lehet, hogy nem kellene itt önkéntesen visszavonulnunk, és azt mondani, hogy igen, mert ahogy látjuk, a többi ország is próbálta a végsőkig húzni. Ha tényleg ilyen bizonytalan, hogy melyek azok a megoldások, amelyek a közösségi jogba ütközőek, melyek nem, ilyen helyzetben inkább azt az utat járnám, hogy védjük a magyar állam érdekeit, és lehetőség szerint húzzuk ezt a kérdést.
Lehet, hogy abban, hogy most kerül ez elénk, ez is benne lehetett. Ha ez benne volt, akkor ezt tiszteletre méltó törekvésnek tekintem. De azt mondom, hogy most is megfontolandó, hogy belemegyünk-e önként ebbe, vagy tényleg megpróbáljuk tesztelni, hogy a magyar szabályozásnak pontosan mely elemei azok, amelyek ellentétesek a közösségi joggal. Ezért is megfontolandónak tartom, hogy egyáltalán támogassuk-e ennek a törvényjavaslatnak a vitára bocsátását. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Nagyjából egyfelé gondolkodunk a jogszabály tervezetével kapcsolatban. Azt gondolom, bár álljunk jó szándékkal hozzá, amíg nem hozunk törvényt, addig védjük meg Magyarország érdekeit, de most úgy érzem, hogy időben egy picit be vagyunk szorítva a szabályozás tekintetében. Itt ketyeg az idő, hogy elég gyorsan meg tudunk-e felelni az uniós elvárásoknak a tekintetben, hogy az aranyrészvény-szabályozást kiiktassuk a magyar gazdasági jogból, mert lényegében erről van szó. Egyrészt ez igazából nem tetszik, de mivel helyzet van, így kell foglalkozni vele.
A másik része az, hogy általában egyetértek azzal, különösen az uniós esetjog alapján egyértelmű, hogy a magyar jogrendszerből valamilyen módon a mostani szabályozást ki kell iktatni. Itt a kompromisszum keresésének lehetséges irányai kettősek. Annyiban árnyalnám a képet, hogy az Uniónak számos országgal, térséggel van olyan típusú megállapodása, amikor a harmadik ország is azonos elbírálás alá esik az Unióval, tehát ilyen értelemben ez jóval szélesebb kör, sajnos, nemcsak abban a potenciálisan 27 országban kell gondolkodjunk, így sokkal komolyabb az a veszély, ami fennáll. Ugyanakkor az a hivatkozási alap, amivel mentesülni lehet, valós. Több szempontból is.
A közbiztonsági klauzula nemcsak a tőke szabad áramlása, hanem szinte bármely más esetben igénybe vehető. Párhuzamos példaként tudom említeni, Írországot a közbeszerzések alól mentesített az Unió, amikor egyetlen egy saját finomítójától akarta vásárolni az üzemanyagot, mert úgy ítélték meg, hogy ahhoz joga van Írországnak, hogy ez bármilyen esetre fenntartható állapot legyen, és bizonyítást nyert, hogy ez nem jelent versenykorlátozást. Itt is közbiztonsági klauzula, ami nem a hétköznapi értelemben vett közbiztonságot jelenti, hanem általában az ország energetikai biztonságát, arra a bizonyos vészhelyzetre szóló beavatkozási lehetőséget, akár ilyen áron is, bizony létező, és ahogy az indokolásban le is van írva, valós. Azokat a feltételeket tehát ismerjük, a közbiztonsági klauzulán belül a veszélyhelyzetet, az arányosságot, az utólagosságot, amelyeknek meg kellene felelni. Ezt hiányolom. Úgy gondolom, nem ment el véglegesen a hajó. Miért nem kerül e jogszabályon belül elénk egy olyan javaslat, ami az aranyrészvényt átalakítja ilyen értelmű szabályozássá? Hogy ne ottani, azonnali egyetértés legyen, hanem utólagos. Most csak egy példát mondtam.
A törvényjavaslat az utolsó paragrafusában maga hivatkozik arra, hogy ezt most gyorsan eltöröljük, utána pedig megnyílik a jog, hogy azok a tulajdonosok, akik megszabadultak a kormányzati aranyrészvénytől, hozzanak létre egy olyan szabályozást, amiben előállítják ugyanazt a vétójogot, bár akármilyen szépen fogjuk ezt kérni, maguktól már nem fogják megtenni. Azt nem látom követhető útnak, és elnézést, hogy képviselőtársammal vitatkozom, bér ez mégis csak egy fórum ilyen szempontból, nem látom megtéríttethetőnek ennek az értékét. Amikor az állam eladja a részvénypakettjét, még ha az nem is aranyrészvény, a tőzsdén hirtelen megemelkednek az értékek, mert általában kockázati tényezőnek tartják a tőzsdén, ha állami tulajdon van valamiben.
Két megoldás lehetséges a mostani helyzetben. Az egyik az, hogy vagy még a tárgyalás alatt kapunk a villamos energiára, a gázszolgáltatásra vonatkozó szabályokhoz olyan kiegészítő javaslatokat, amelyek kezelnék ezeken a területeken a meglévő, többé-kevésbé oligopol-, monopolhelyzetben lévő cégeknek abbéli tevékenységét, hogy tartósan és mindig kezelni lehessen a kialakuló, az ellátási kötelezettségből adódó állami feladatokat. A másik, hogy az olyan helyzeteknél, ahol láthatóan most ezeken a törvényeken keresztül erre nincs hatás - nem tudom, hogy például az olajellátás mennyiben különbözik a gázellátástól, például a MOL egészét miért ne lehetne ilyen típusú szabályozással kezelni - az aranyrészvény mai szabályozását nem megtartva, de a gazdasági társaságokról szóló törvény ide vonatkozó szabályait megfelelően kezelve erre a vészhelyzetre, az utólagosságra és az arányosságra módosítanánk az aranyrészvény szabályozását. Ez védhető, de szükséges megoldása annak, hogy ez a törvény olyanra fusson ki, amilyenre valószínűleg mindannyian szeretnénk.
Végezetül azért azt hozzáteszem, hogy örülnék, ha el tudnánk kerülni az Unió bizottságának, esetleg bíróságának ez irányú negatív döntését, tehát jó lenne, hogy ha eddig nem volt, akkor most nagyon gyorsan megindulna egy ilyen típusú gondolkodás, és ilyen javaslat kerülne elénk. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Domokos László következik.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azzal kezdem, amivel Kékesi Tibor befejezte. Valóban, szerintem is egy monopol-, oligopolhelyzet kezelésének technikája volt korábban az aranyrészvény. Megítélésem szerint már, a versenyjoghoz kapcsolódó helyzetértékelés szükséges ezeknél a cégeknél. Erre nem ad választ a törvény. Azt mondja, hogy ez kívül esik rajta, pedig szerintem nem. Azt persze vitatom, hogy az állami tulajdon feltétlenül értékcsökkentő lenne. Ellenkező példákat is tudnék mondani, ahol értéknövelő. Elképzelhető, hogy magának a cégnek is érdeke lenne, hogy valamilyen módon az államhoz fűződő különleges viszonyát tovább tudja vinni. Ezzel megint csak egyáltalán nem foglalkozik az anyag.
Amit Tóth András mondott, hogy meg kellene határozni az értéket, legalább jelenértékben, amikor el lett adva, vagy akár most, hiszen az értékeltérítő tényező volt. ezt érdemes egyenként megnézni minden cégnél, hogy az hogyan lett figyelembe véve, hiszen ezt az értéket akarja most ez a törvény annullálni. Pluszban, vagy mínuszban. Addig nem is tudunk igazából miről beszélni, hiszen valószínűleg cégenként eltérő volt. Egy részénél növelő, egy részénél csökkentő lehetett, attól függően, hogy monopol-, vagy oligopolhelyzet volt. A monopolhelyzetnél valószínűleg csökkentő volt, hiszen korlátozta a monopóliumot, de a versenyszférában akár lehetett növelő is, hiszen más cégekhez képest, amelyek ugyanazon a piacon, de állam nélkül voltak, előnyt jelentett. Valószínűleg az ÁPV Rt. is kellene ide, amely ezeket a folyamatokat végigvitte. Ez nemcsak törvényi kérdés, hiszen kőkemény forintokról van szó, nem pedig jogi elmélkedésről. És érdekekről. Olyan piaci területek szabályozásáról, ahol egy törvénnyel most nem tudjuk levetni ezt a problémát, mert ez itt lesz a továbbiakban is a magyar piacon, a magyar cégvilágban.
Az általános vitára való alkalmasságát megkérdőjelezem, mert megint nem mutatták be a hatástanulmányt. Hiányzik az, hogy mi mennyi. A költségvetési bizottságban mindig elméleti vitát akarnak velünk a kormány tagjai folytatni, miközben ezekre a kérdésekre kéne minden egyes előterjesztésben válaszolni. Mennyi értékről kívánnak most lemondani ezen törvényi szabályozással? Vagy mennyit adnak hozzá önök szerint ezekhez a cégekhez azáltal, hogy kivonjuk az állam aranyrészvényét.
Azt kérném kiegészítésképpen, és utána lehet szerintem érdemben vitát folytatni, hogy kapjuk meg azt az információt, hogy mennyi a piaci jelenértéke az aranyrészvénynek, vagy az eladás pillanatában, szerencsés esetben pedig átvetítve a mai értékre. Ez lenne az ideális, de ez már pénzbe kerül. A cégek vagyonértékelésénél valószínűleg minden évben figyelembe veszik, tehát elvileg egy évnyi aktualizált adat már rendelkezésre állhatna. De az lenne a legszerencsésebb, ha az eladás pillanatában való értékére és a mostani értékére kapnánk választ egy évre visszamenőleg. Még pénzbe sem kerül, hogy beszerezzék ezt az információt, csak az ÁPV Rt.-től kell ezt elkérni.
Másrészt, ha 2004-től a kormány aláírt egy ilyen kötelezettséget, és azóta a részvényt mégis eladta, akkor melyek ezek a cégek, amelyeket 2004 óta aranyrészvénnyel értékesítettek. Hiszen ez egy spekulációs tényező. Tudták, hogy a törvény szerint ezt valamilyen módon át kell alakítani, erre lehetett spekulálni, hogy most fel-, vagy alulértékelten vették-e meg a cégeket. Tehát joggal várhatnánk el azt a listát, amit önök idéztek, hogy 2002-től ajánlás volt, 2004-től viszont kötelezettség a társulási szerződés szerint, akkor a társulási szerződés aláírásának pillanatától hány ilyen értékesítési tranzakció történt meg, a MOL-tól kezdve lehetne sorolni, hogy hol, mikor, mi történt. Ezt érdemes lenne azokat az anyagokat megnézni, hogy akik a kormány nevében eljártak, ezt milyen tényezőként vették figyelembe 2004 után.
Ezen információk alapján lehetne, megítélésem szerint, tovább folytatni a vitát. Odáig nem mennék vissza, hogy hogyan lehet az európai uniós kiskapuk, megengedő szabályok szerint már előre biztosítani az állam létét valamilyen módon. Az lenne a legszerencsésebb, ha ez nem változtatná a cégek értékét, és az állam valamilyen módon mégis csak jelen lenne. Egyébként többnyire biztonsági tényezők miatt, hiszen vagy ellátási, vagy stratégiai, vagy katonai szempontból stratégiai ügyekről van szó. Ezt nem adnám fel csak azért, mert valamilyen előírás felszínes megközelítése történik. Ezt részleteiben kellene megnézni, ezzel egyetértek, Kékesi Tibor elég világosan kifejtette.
A gondos gazda akkor tud eljárni a részvényekkel kapcsolatban, ha ezeket a részleteket ismeri, de ezek ma nem állnak rendelkezésre. Ezért így általános vitára nem találom alkalmasnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Egy kérdést én is közbevetnék. Pénteken kaptuk meg ezt az előterjesztést, és egyből sürgős tárgyalást kértek. Magyarázzák már meg, vagy válaszolják már meg, hogy mi volt az oka annak, ha már két határidőt is túlléptünk, most azonnali, sürgős tárgyalást akartak kérni, a Házszabálytól való eltéréssel. Ha erre válaszolnának, megköszönném.
Kovács Tibor következik.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bár látszólag az az út, amit Domokos képviselő úr felvázolt, járható, mégsem tartom annak, mert rendkívül aggályosnak tartom, vagy szinte lehetetlennek meghatározni egy aranyrészvény vagyoni értékét. Szerintem ez nem lehetséges. De még ha lehetne is ezt meghatározni, akkor is felmerül az a kérdés, hogy kitől kérjük ezt az ellenértéket. (Domokos László: Az ÁPV Rt.-től.) Az ÁPV Rt. 100 százalékos állami tulajdonú társaság, tőle lehet ezt a vagyoni értékű jogot kérni, csak nem tudom, hogy mitől fizetné meg, vagy egyáltalán megállapítható-e ez a jog. Elvileg azoktól kellene kérni, akiknek a vagyona ezáltal, úgymond, felértékelődik, vagy többet ér azzal, hogy az állam kivonul. De úgy gondolom, ez nem lehetséges, de majd az előterjesztők biztosan alaposabb szakmai véleményt mondanak erről.
ELNÖK: Köszönöm. Az előterjesztőknek adom meg a szót válaszadásra. Parancsoljanak!
DR. HUTTER HELGA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm. Felmerült itt egy olyan javaslat, miszerint tartsuk meg az aranyrészvényt olyan esetekben, ahol nem jogszabályi kötelezettség alapján jött létre, hanem társasági döntés formájában, az alapszabályba foglaltak egyszerűen egy szavazatelsőbbségi jogosítványt az állam javára, bár erre kifejezett jogszabályi kötelezettség nem volt. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy Hollandia ügyében két héttel ezelőtt hozott ítéletet az Európai Bíróság. Itt kifejtette az Európai Bíróság, hogy olyan alapszabályi előírásokat is kvázi tagállami intézkedésnek minősít, amelyek olyan időpontban jöttek létre, amikor az államnak tényleges befolyása volt a társaság döntéseire. Tehát, ha nem beszélhetünk az állam távolmaradásával egy szabad tulajdonosi döntésről, akkor nem mondhatjuk, hogy nincs az államnak hozzá semmi köze. Az Európai Bíróság egyébként nem tekinti relevánsnak azt a tényt sem, hogy maga az aranyrészvény léte ténylegesen akadályozta-e a tőke szabad áramlását. Tagállamokat marasztalt el pusztán azon az alapon, hogy az aranyrészvény léte alkalmas arra, hogy akadályozza a tőke szabad áramlását. Elképzelhető, hogy van olyan aranyrészvény, ami soha nem került alkalmazásra, mégis elmarasztalják a tagállamot jogsértés miatt. Ezt nekünk mindenképpen figyelembe kellett vennünk, ezektől nem tudunk eltekinteni.
Annál a kérdésnél, hogy harmadik országokkal szemben milyen viszonossági szabályok alkalmazhatók, azt gondolom, képviselő úr valószínűleg a vállalatfelvásárlásról szóló 2004/25. EK-irányelvben foglalt viszonossági szabályokra utalt. Ez nem a privatizációs törvény hatálya alá tartozó szabályozás, hanem a tőkepiacról szóló törvénybe került átültetésre ez az irányelv, itt találhatunk ilyen viszonossági szabályokat. Ez teljesen független az aranyrészvény kérdésétől. A külföldi befektetők általában milyen megítélés alá esnek? Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság által 1997-ben kibocsátott közlemény kimondja, hogy korlátozza a tőke szabad mozgását mindazon intézkedés, ami a közvetlen külföldi befektetést előzetes engedélyhez, vagy más, az állam diszkrécióján alapuló adminisztratív eljáráshoz köti, és ezt az érvelést az Európai Bíróság is következetesen elfogadta.
Arra a felvetésre, hogy az ítéletek eltérnek egymástól, és nem lehet azokból egy általános következtetést levonni, azt szeretném mondani, hogy valóban, itt az indokolásban próbáltuk összefoglalni az ítéletek fő mondanivalóját. De ha valaki végigolvassa az Európai Bíróság vonatkozó döntéseit, akkor azt látja, hogy a bíróság folyamatosan visszautal saját, korábbi döntéseire. Nem precedensbíróságról van szó, mégis mindig megismétli a korábbi döntéseiben már kimondott jogelveket. Ilyen értelemben következetes, majdnem kőbe vésett szabályról beszélhetünk. Nem nagyon látunk tehát mozgásteret az ezektől való eltérésre.
Felmerült, hogy gazdasági társaság tulajdonosai már az állam nélkül hogyan tudják esetleg továbbvinni a szavazatelsőbbségi részvényt, amennyiben mégis csak úgy ítélik meg, hogy az állam jelenléte kívánatos volna. Ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy a törvényjavaslat 3. § (2) bekezdésének d) pontja lehetővé teszi azt, hogy a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 286. §-ában a jövőben a nyilvánosan működő részvénytársaságok is kibocsáthassanak vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvényt, amelynek jogosultja lehet az állam, de lehet bárki más is. Nem korlátozhatjuk ezt kizárólag az államra. Ez a társaság szabad döntése. De ez csak akkor következhet majd be, miután a törvény először az államot megillető szavazatelsőbbségi részvényeket, amelyek jelenleg a privatizációs törvény alapján nyújtanak jogosítványokat, törzsrészvénnyé alakítják át. Ezt követően valóban a tulajdonosok szabad döntéséről beszélhetünk.
A határidőket sajnos az Európai Bizottság szabja, bár volt egy türelmi időszak. Ezt követően meglehetősen felgyorsultak az események. Ezeket a határidőket tehát nem mi szabjuk, és az Európai Bizottság sajnos nem mindig van tekintettel arra, hogy adott időszakban a Magyar Országgyűlés ülésezik-e, vagy sem, van-e törvényalkotás abban az időszakban, vagy nincs. Ez indokolhat a mi esetünkben egy sürgős eljárást. Mindenképpen szeretném elmondani, hogy a törvényjavaslat előkészítése során egyeztettünk a Bizottsággal több ízben is, és kerestük a mozgásteret, azt a lehetőséget, hogyan lehetséges és szükséges átalakítani a szabályozást. Így jutottunk arra a végső konklúzióra, amely szerint azokban az esetekben, ahol vészhelyzet esetén az államnak beavatkozási jogosítványt tudunk biztosítani az energiaellátás biztonsága érdekében, a jövőben nem tulajdonosként fog beavatkozni az állam.
Hiszen az állam tulajdonosi részvétele egyetlen egy részvényre korlátozódik, ez nem felel meg a valóságnak. Nem is piaci szabályozóként kell értelmezni az állam feladatát, az aranyrészvény nem is számszerűsíthető piaci értéken, mert nem piaci szabályozóként jelenik meg. Ezeket a jogosítványokat hatósági jogkörben kívánjuk biztosítani, hiszen állami feladatnak tekinthető az, hogy az állam gondoskodik arról, hogy az ország energetikai ellátottsága biztosítva legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Csak egy rövid megjegyzés, elnök úr. Vitatom azt, hogy a felsorolásban szereplő valamennyi társaság esetében az aranyrészvény a privatizációs törvény 7. §-a alapján jött létre. Ezért indokolatlannak tartom a társaságok tételes felsorolását. De ha a szabályozás és az Európai Bíróság is a privatizációs törvény 7. §-ára hivatkozva vitatja a magyar szabályozást, akkor ezt kell megszüntetni, és nem kell tételesen felsorolni azokat a társaságokat, amelyekre, úgymond, a jogalkotó gondol ebben a kérdéskörben. Még egyszer hangsúlyozom, tudomásom szerint nem mindegyik társaságnál ezen jogszabály alapján jött létre az aranyrészvény.
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót.
DR. HUTTER HELGA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Valóban, létezik olyan társaság, amely esetében nem a privatizációs törvényt követően került kibocsátásra az államot megillető szavazatelsőbbségi részvény, azonban a privatizációs törvény mellékletében fel vannak sorolva mindazon társaságok, amelyeket mi itt felsoroltunk. Tehát indokolt, hogy amelyek a mellékletben meg vannak jelölve, azoknál mindenféleképpen megszüntetésre kerüljön a szavazatelsőbbségi részvény. Ismételten felhívom a figyelmet a holland esetre. Két héttel ezelőtt az Európai Bíróság kimondta, hogy olyan esetben is tagállami intézkedésnek minősül a társaság alapszabályában biztosított szavazatelsőbbségi részvény, ahol nem jogszabályi kötelezettség alapján jött létre, de olyan időszakban, amikor az államnak valós befolyása volt a társaság döntéseire. Köszönöm.
ELNÖK: Ne köszönje. Utólag is megadtam a szót, élt vele. Kérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni a bizottság tagjai közül. Domokos László.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Feltettem azt a kérdést, hogy képesek-e az ÁPV Rt.-től írásban beszerezni az értéket. Legalább egy igent, vagy nemet kérek. Gondolom, hogy ön most nem tudja ezeket elmondani, de forintális kérdéseim voltak.
ELNÖK: Igen, parancsoljon!
DR. HUTTER HELGA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Amint elmondtam, azok a jogosítványok, amelyeket most tartalmaznak az aranyrészvények, az államnak alapvetően ellátásbiztonsági szempontból kerültek az állam számára biztosításra. Állami feladatot testesítenek meg, hatósági jogkörben indokolt az átalakításuk, de piaci értéket nem jelenítenek meg, hiszen az állam nem léphet fel piaci szabályozóként. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Szavazás következik a T/1101. számú előterjesztésről. Kérdezem, ki az, aki támogatja az általános vitára való alkalmasságot. (Szavazás.) Nem támogatja? Tartózkodott? A bizottság nyolc tartózkodással, két nem ellenében, tizenöt igen szavazattal általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Előadó? Kovács Tibor és Tóth András. Köszönöm szépen. Ezzel ennek a napirendi pontnak is a végére értünk.
Következik az Országos Rádió és Televízió Testület 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolóról rendelkező országgyűlési határozati javaslat, H/983. számmal. A módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Egy módosító javaslatunk van, ha jól látom. A kulturális bizottság írásban közölte velünk támogató véleményét. A módosító indítványt Alexa György és képviselőtársai nyújtották be, és ezt a bizottság támogatja.
A javaslat azért érdekes, mert a kulturális bizottságnak azt az álláspontját, miszerint nem fogadja el az ORTT beszámolóját, most módosítással elfogadja. Azaz a kulturális bizottság saját maga korábbi indítványát támogatja is, meg nem is. Végül is két véleményük is van. (Derültség.) No, mindenki el tudja magában dönteni, hogy ez az indítvány vicc, vagy komoly.
Kérdezem, ki az a bizottság tagjai közül, aki támogatja. (Szavazás.) Nem támogatja? A bizottság többsége tehát 14:8 arányban támogatta a kulturális bizottság indítványát. Köszönöm szépen. Ezzel is végeztünk.
Következik a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, T/881. szám alatt. A módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Köszöntöm Bathó Ferenc urat és Németh Gábor urat, az Állami Számvevőszék osztályvezetőjét.
Lássunk neki a módosító indítványoknak. Az 1. pont Papp József indítványa. Előterjesztő?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk, elnök úr.
ELNÖK: Az előterjesztő támogatja. Hogy számolták ki, hogy 5 millió forintot elengednek kamattámogatásként? Elírás, vagy miről van szó?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Ha megengedi elnök úr, akkor a módosító indítványokkal kapcsolatban röviden összefoglalom azt a tényt, hogy mi indokolja néhány indítvány támogatását, illetve néhány indítvány nem támogatását. Az általános vita kapcsán mondtam, hogy a Pénzügyminisztérium, illetve a kormányzat nem támogat semmilyen olyan módosító indítványt, amely az Állami Számvevőszék megállapítása ellen van, és támogat minden olyan módosító indítványt, amely adminisztratív hiba, vagy egy űrlap helytelen kitöltése és utólagos korrekciója alapján változtatja meg a számokat. ez egy adminisztratív hibát küszöböl ki, ezért támogatjuk.
ELNÖK: Akkor Németh úrnak is megadnám a szót, így nem kell külön-külön végigmennünk az egyes indítványok indoklásán, hanem amennyiben van kiegészítése, azt most mondja el, jegyzőkönyvezzük, ezután tud majd a bizottság dönteni.
NÉMETH GÁBOR (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egyetlen módosító indítványhoz fűznék véleményt az Állami Számvevőszék részéről, ez a /7. számú indítvány, amely Szolnok város esetében 32 millió 59 ezer 773 millió forint visszafizetésének elengedését kezdeményezi. Az indítványtevők jóhiszeműségét nem vonom kétségbe, ez az indítvány azonban a Számvevőszék ellenőrzési kompetenciájának megkérdőjelezését jelenti, mert a városban végzett számvevőszéki ellenőrzés teljes eredményének törlését kéri. Az indoklás ugyan nem ezt tartalmazza, de lényegét tekintve ez a javaslat azt veszi alapul, ami a számvevőszéki jelentés mellékletében szereplő 35 millió forintos visszafizetési kötelezettség teljes törlést eredményezi, ami 41 millió 809 ezer forint jogtalan igénybevétel és 9 millió 750 ezer forint pótlólagos támogatás egyenlegként jön ki. Azt mondtuk, hogy nem vette igénybe az önkormányzat azt, ami jogosan járt neki, más jogcímeken viszont jogtalan vett igénybe támogatásokat. Ennek az egyenlegnek az eltörlése azt jelenti, hogy a Számvevőszék kompetenciáját, ellenőrzési jogosítványát semmibe veszi a javaslat, mert semmilyen megállapítását nem fogadja el. Azt gondolom, ez veszélyes precedenst jelentene, ha egy ilyen javaslatot támogatnának, ezért kérem, elnök úr, ennek a felvetésnek a megfontolását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, de nem a 7. pont, hanem a 7. § (8) bekezdéséről van szó. Az 5. pontban szerepel ez az indítvány. Köszönöm.
Még egyszer visszatérünk az 1. pontra, Papp József képviselő úr indítványára. A kormány támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatta.
A 2. pont Faragó Péter indítványa. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? Balla György!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Elnézést kérek, de általánosságban kell ezzel kapcsolatban néhány mondatot mondanom, és szeretnék támogatókat szerezni a tisztelt bizottságban. A gazdasági bizottságban több éven keresztül küzdöttem a Pénzügyminisztériummal az igénybevételi kamat ügyében. Nem tudom, hogy megváltozott-e a gyakorlat. Ha igen, ennek nagyon örülök, mert akkor ez azt jelenti, hogy a küzdelmem elérte a célját. Szeretném felhívni a költségvetési bizottság figyelmét is néhány dologra.
Az igénybevételi kamat elve arról szól, hogy azoknak az önkormányzatoknak kell ezt fizetniük, amelyek gyakorlatilag jogtalanul kaptak állami normatívát. Magyarul ingyen használták az állam pénzét. Az állam hitelt nyújtott ezzel ezeknek az önkormányzatoknak. A törvény ki is mondja, hogy márpedig ingyen pénz nincs, meghatározza a kamatláb nagyságát is. De azt minden képviselőtársam pontosan tudja, hogy egy kamat mértéke három dologtól függ. Függ attól a tőkeösszegtől, amire a kamatot számolják, függ a kamatlábtól, és függ a futamidőtől. A korábbi gyakorlatban a Pénzügyminisztérium folyamatosan úgy számolta ki ezt a kamatot, mintha az adott önkormányzat egész évben használta volna a teljes összeget.
Miközben mindannyian pontosan tudjuk, hogy az állami normatívát egészében egyetlen egy önkormányzat sem kapja meg január elsején, hanem folyamatosan, havonta küldi az állam. Ehhez képest nem igaz az, hogy egész évben használja az állam pénzét az önkormányzat, hanem értelemszerűen időarányosan használja. Ehhez képest jogszerűtlen egész éves futamidővel kiszámolni az igénybevételi kamat nagyságát. Harmadik éve próbálom a Pénzügyminisztériumnál elérni, hogy történjen ebben változás, nem tudom, hogy az idén sikerült-e.
ELNÖK: Nyilván itt a jogfelfogások közötti vitáról is szó van, mert a szankció mindig valaminek a következménye, és hogy azt milyen kamattal kell visszafizetni, megítélés kérdése is lehet. De engem is érdekelne a válasz, úgyhogy, ha Bathó úr tud most rá válaszolni, akkor megadom a szót. Lehet írásban is válaszolni, ha most éppen nincs a képlet fejben.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Hogy gyorsítsam az ügyeket, akkor természetesen megválaszoljuk írásban a feltett kérdést, hogy milyen arányban sújtjuk az önkormányzatok visszafizetését a kamatot illetően. Az én logikámból az következik, ha hozzám kerül egy ilyen dokumentum, akkor nyilvánvalóan, ha három hónap, akkor három hónap. De ha megállapítják, hogy a kamatot vissza kell fizetni egy önkormányzatnak, ugye, januárban kezdődik az élet, az Állami Számvevőszék a megállapításait a vizsgálatai során megteszi a következő év augusztusában, ebből adódóan az igénybevételi időpont változhat. De nagyjából egy folyamat részeként januártól decemberig tart egy költségvetési év. Hogy az adott normatívát hogyan, mikor vette igénybe, nagyon nehezen számszerűsíthető. Szeptemberben kezdte már, vagy novemberben, vagy akár az elmúlt év februárjában. Meg fogom nézni, tételesen meg kell nézni az Állami Számvevőszék megállapításait. Majd fogjuk tárgyalni az indítványok között, amit beadott az önkormányzati bizottság. Majd írásban megadom a választ.
ELNÖK: Köszönjük. Visszatérek a 2. pontra, Faragó Péter indítványára. Itt akadtunk el. A kormány támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatta.
A 3. pont Szabó Erika képviselő asszony indítványa.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatta.
A 4. pont Hadházy Sándor képviselő úr indítványa. Kormány,
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatta.
Az 5. pont Botka Lajosné és Jauernik István indítványa. Kormányálláspont?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk. Erről szólt az Állami Számvevőszék jelen lévő képviselőjének hozzászólása. Azt azért szeretném elmondani, hogy az ÁSZ-szal előrehaladott tárgyalásban vagyunk, nem ebben a konkrét kérdésben, de mondok egy példát. Az oktatási normatíváknál a maximális csoportlétszám 30 fő, és a tanulók 32-en vannak, akkor nyilvánvalóan sok önkormányzat lehívja a két főre járó normatívát is, holott a 30 fő a maximum. Régebben ez benne volt a törvényben, most kikerült onnan, de az ÁSZ néhány helyen ugyanúgy jár el, hogy visszafizetteti. Ez most nem olyan eset, csak részben, de előfordulhat ilyen szituáció. Az önkormányzati bizottság következő ülésére a kormány és az ÁSZ képviselői ezeket a kérdéseket rendezni fogják. Ezt az indítványt tehát nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány tehát nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad támogatta, a többség nem.
A 6. pont Pál Béla képviselő úr módosító indítványa. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A bizottság nem támogatta, egyharmadot sem kapott.
A 7. pont Révész Máriusz, Kuzma László indítványa. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk, mert az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottsága módosító indítványában pontosan kiszámolta.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
A 8. pont Tállai András javaslata. Kormány,
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad.
A 9. pont Halmai Gáborné javaslata. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Úgy tudom, hogy visszavonták, de nem támogatjuk.
ELNÖK: Mi nem tudunk erről, szavazni fogunk. A kormány nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Senki, egyharmad sem.
Következik Balogh László képviselő úr indítványa T/881/12. számon. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk. Ez szó szerint megegyezik a 13. számúval, azt is.
ELNÖK: Érdekes, Balogh László és Jauernik István nagy találkozása egy módosító indítványban. Öt nap van a kettő között. A kormány támogatja? Igen. Ki az, aki támogatja az indítványt? (Szavazás.) A többség támogatja.
A T/881/14. számú indítvány, ha jól látom, Jauernik István indítványa, amely 9 pontot foglal magába. Bocsánat, ez az önkormányzati bizottság javaslata, csak Jauernik István jegyzi. Kormány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk. Ez az Állami Számvevőszék által kidolgozott javaslat indítványba öntése.
ELNÖK: Igen. Keller László.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt szeretném kérdezni, hogy ebben a módosító csomagban az ÖKOTÁM visszafizetési kötelezettség szerepel-e. Itt a bizottságban elhangzott, hogy nagyságrendileg nem mérhető azokhoz a számokhoz, amik itt láthatók. Erre kérek egyértelmű választ.
ELNÖK: Köszönjük. Parancsoljon!
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem szerepel. Információim szerint az Állami Számvevőszék és a Pénzügyminisztérium kidolgozta azt a módosító indítványt, amely az ÖKOTÁM-mal kapcsolatos visszafizetésekre vonatkozik. A jövő héten az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság fogja tárgyalni. Ez nem az.
ELNÖK: Köszönöm. Ha más észrevétel nincs, szavazás következik. A kormány támogatja ezt az indítványsort. Észrevétel, kérdés van-e még hozzá? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazunk. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatta.
Következik a 15. számú módosító javaslat, az Emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottság indítványa. A kormány álláspontját kérdezem.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatta.
Köszönöm szépen. Több indítványról nem tudunk, úgyhogy ezzel véget ért ennek a napirendi pontnak is a megtárgyalása.
Ezzel a napirendi pontok tárgyalásának végére értünk. Két időpontra szeretném a bizottság tagjainak figyelmét felhívni. Hétfőn 10.30-kor lenne bizottsági ülésünk, mert a gyógyszertörvény vitája még valószínűleg zajlik a parlamentben, így a módosító javaslatokat nem tudtuk ma megtárgyalni. Választhattuk volna azt is, hogy csütörtökön tartunk bizottsági ülést, de célszerűnek tartottam, ha ez hétfőn kerül sorra. A másik időpontunk pedig kedd este 6 óra, amikor a következő heti módosító javaslatokat tárgyaljuk. Várjuk majd Bathó urat is szeretettel. Köszönöm szépen. A bizottsági ülést ezennel bezárom. Mindenkinek további jó munkát kívánok. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 33 perc.)
|
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit