KPSZB/21/2006.
KPSZB/21/2006-2010.
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2006. november 14-én, kedden 9 óra 15 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az erről kialakított ÁSZ-vélemény, valamint a 2007. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Veres János szóbeli kiegészítése *
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése *
A Fidesz-frakció álláspontjának ismertetése - Varga Mihály *
Az MSZP-frakció álláspontjának ismertetése - Szabó Lajos *
Az MDF-frakció álláspontjának ismertetése - Herényi Károly *
Az SZDSZ-frakció álláspontjának ismertetése - dr. Gegesy Ferenc *
A KDNP-frakció álláspontjának ismertetése - dr. Hargitai János *
Kérdések, vélemények, észrevételek *
Dr. Kékesi Tibor *
Tállai András *
Keller László *
Mádi László *
Molnár László *
Domokos László *
Balla György *
Molnár Albert *
Babák Mihály *
Dr. Veres János válasza *
Dr. Kovács Árpád válasza *
További képviselői észrevételek, vélemények *
Várfalvi István válasza *
Döntés a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról *
A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Bathó Ferenc szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Bathó Ferenc válasza *
További kérdések, vélemények *
Dr. Bathó Ferenc válasza *
További észrevételek *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Kérdések, észrevételek *
Karácsony Imréné válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A regisztrációs adó részleges visszatérítéséről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Karácsony Imréné szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Döntés az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
Döntés a közeli hozzátartozók öröklési illetékének eltörlése érdekében szükséges kormányzati intézkedésekről szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről *
Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Kőnig Éva szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Kőnig Éva válasza *
További észrevételek *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
Dr. Balogh Tamás szóbeli kiegészítése *
A napirendi pont lezárása *
Egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
Egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Mátyás Mihály szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Krémerné Gerencsér Ildikó szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Krémerné Gerencsér Ildikó válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Fazekas József szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Fazekas József válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslat tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
Az ülés bezárása *
Megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Lengyel Zoltán (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Tóth András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Burány Sándor (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Farkas Imre (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Keller László (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Szabados József (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Lakos Imre (SZDSZ) dr. Gegesy Ferencnek (SZDSZ),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Tóth Andrásnak (Fidesz),
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Mádi László (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz).
Dr. Veres János, pénzügyminiszter
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Várfalvi István, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára
Dr. Bathó Ferenc, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Karácsony Imréné, a Pénzügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára
Kék Mónika, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Kőnig Éva, az Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője
Mátyás Mihály, az Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője
Fazekas József, az Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Krémerné Gerencsér Ildikó, az Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Pék Zoltán, Országos Egészségbiztosítási Pénztár
Dr. Balogh Tamás, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 15 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim! Tisztelettel köszöntök mindenkit, tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, munkatársait, a jegyzőkönyvvezető kisasszonyokat, köszöntöm a bizottsági ülésünk iránt érdeklődő, a sajtót képviselő munkatársakat és mindenkit, aki a mai ülésre eljött. Köszöntöm meghívott vendégeinket, köztük Kovács Árpád elnök urat, Veres János pénzügyminiszter urat és más minisztériumok képviselőit is.
Az írásban kiküldött meghívónkban 16 napirendi pontot jelöltünk meg. Javaslom, hogy ezek közül egyet, a 14. pontban szereplő, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvénynek a vállalkozói "körbetartozások" mérséklése céljából történő módosításáról szóló törvényjavaslatot a bizottság ne tárgyaljon meg, ehhez ugyanis nem érkezett módosító indítvány. Továbbá van két olyan napirendi pont, amelyeknek a plenáris ülésen még zajlik a részletes vitája, tehát ez a bizottság számára azt jelenti, hogy ha ezekhez módosító indítvány érkezik, akkor ezeket majd később meg kell tárgyalni.
A napirendi ajánláshoz nem érkezett írásbeli módosítási javaslat, tehát az eredetileg kiküldött javaslatot teszem fel szavazásra, egyben létszámellenőrzést is tartunk. Aki a kiküldött írásbeli javaslatot ezzel a módosítással elfogadja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Nem értett vele egyet? Tartózkodott? Egy fő. Egy tartózkodással a bizottság elfogadta a napirendi ajánlását.
Annyit szeretnék még technikai módosításként javasolni időkímélés céljából, mivel az 1. napirendi pontban jelzett, a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a 3. pontban szereplő, a 2007. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat szoros összefüggésben van egymással, hogy ennek a két törvényjavaslatnak az általános vitáját együtt tartsuk meg. Nyilván nem lehet úgy beszélni a 2007-es költségvetésről, hogy nem beszélünk az ezt kísérő más törvényekről, ezért tehát ezeknél indokolt lehet ez a tárgyalási mód.
Kérdezem, van-e, aki ezzel esetleg nem ért egyet. (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen, akkor eszerint fogunk tárgyalni.
Rá is térünk az 1. napirendi pontra, a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló, T61145. számú törvényjavaslat, az Állami Számvevőszék ehhez kapcsolódó véleménye, továbbá a költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat együttes tárgyalására.
Megadom a szót Veres János pénzügyminiszter úrnak, akit még egyszer köszöntök a bizottság ülésén.
Dr. Veres János szóbeli kiegészítése
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Köszöntök én is mindenkit a bizottság ülésén. Ha megengedik, a felvezetőmben az elnök úr által elmondott azon két napirendi pontról szólnék, amelyek a 2007-es költségvetést érintik, azaz a költségvetés beterjesztett változatáról és az 1296. számú törvényjavaslatról, amely "a 2007. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról" címet viseli.
Azt gondolom, a jövő évi költségvetés legfontosabb jellemvonásaként valamennyiünk számára azt kell figyelembe vennünk, hogy ez a költségvetés a szeptemberben benyújtott és október 10-én az Európai Unió pénzügyminiszteri tanácsa által elfogadott konvergenciaprogrammal összhangban lévő tartalmú költségvetés. Ebben a költségvetésben az egyensúly érdekében megtett lépéseket, a reformok által elindított folyamatok költségvetési hatásait és szükségképpen a fejlesztések költségvetési hatásait kívántuk bemutatni, illetve megteremteni ezeknek a forrásait.
Azaz az egyensúly, a reform és a fejlesztés hármas egysége határozza meg a 2007-es költségvetést. Egyensúly abból a szempontból, amilyen szempontból az elmúlt hónapokban Magyarországon részben a kormányzat, részben pedig a parlament meghozta azokat a döntéseket, amelyek az egyensúlyi helyzet helyreállítása érdekében szükségesek. Reform abból a szempontból, hogy milyen módon, milyen tartalommal, milyen mértékekkel lehet a reformok eredményeképpen, a reformok következtében tartóssá tenni Magyarországon az államháztartás egyensúlyközeli helyzetét. Fejlesztés abból a szempontból, hogy Magyarország 2007-ben az Európai Unió forrásainak felhasználásával az Új Magyarország fejlesztési terv részeként milyen irányú fejlesztéseket, mekkora európai uniós forrásból és mekkora nemzeti kiegészítéssel tud megvalósítani a következő időszakban.
Erre akár azt is mondhatná valaki, hogy immáron négyéves adatsort tartalmaz a benyújtott javaslat. Hiszen mindjárt az első 41 oldalon meghatározza a következő évek költségvetési kereteit is, úgy, ahogy korábban mondtuk: több éves kitekintés helyett részletesebb számokat is szerepeltet a költségvetés. Ezen túlmenően a benyújtott változat tartalmazza a külön számításokat fejezeti cím, alcím részletességével, az intézményi adatokat, illetve a fejezeti kezelésű előirányzatokat és a kötelezettségvállalásokat is, továbbá mindazokat a mérlegeket, amelyek kiegészítik a benyújtott költségvetés makrogazdasági kereteinek értelmezését. Azért szeretném most mindezt így, külön az elején elmondani, mert ez a parlamenti képviselőknek 10-e óta rendelkezésükre áll, de nem biztos, hogy mindenkinek lehetősége volt hogy teljes mértékben áttekintse a 10-ével beadott külön anyagokat és mellékleteket is.
Úgy gondolom, hogy a költségvetés benyújtott változata mindenképpen szót érdemel más szempontból is. Ebben a változatban szerepelnek a kormány által az elmúlt hónapokban kezdeményezett, részben a parlament elé benyújtott, részben pedig az ezt követően benyújtandó módosítások, amelyek öt nagy területen készítik elő a reformok megindítását Magyarországon, illetve el is indítják a reformokat. Tartalmazza a közszféra átalakításával kapcsolatos döntések költségvetési kereteit és következményeit. Ez döntően a különböző intézmények átalakítását jelenti, azt a tartalmat, hogyan fog megváltozni a következő időszakban Magyarországon a központi államigazgatás. A szervek jelentős számban regionális működést fognak követni 2007-től, ezen túlmenően pedig az önkormányzati rendszerben is a regionális átalakítás, illetve a kistérségi együttműködések pénzügyi ösztönzésének következménye is szerepel a benyújtott változatban. Ez természetesen a teljesítménykövetelmények mind szélesebb körű kiterjesztésével és általánossá válásával valósulhat meg.
A benyújtott költségvetés az egészségügy területén a kormány által parlament elé benyújtott törvények módosításával összhangban készült, hiszen amikor a költségvetés alapszámításait végeztük, ehhez a kormánydöntések már rendelkezésre álltak. Ha a parlament valamelyik kérdésben másként foglal állást, mint ahogy azt a kormány benyújtotta, azokat a korrekciókat a költségvetésen is keresztül kell majd vezetni. Úgy látszik az eddigi szavazás alapján - tegnap szavaztunk az első törvények módosításáról a gyógyszer-gazdaságosság és egyéb ügyekben -, hogy alapvetően összhang van a benyújtott költségvetési változat számai, illetve a parlamenti szavazások eredménye között. Szükségképpen szerepel már ebben a költségvetésben annak a bizonyos vizitdíjnak, illetve a kórházi napidíjnak az értéke is a gyógyító-megelőző ellátások fedezetének részbeni biztosításaként, amely a benyújtott törvényjavaslatban szerepelt.
A nyugdíjrendszerrel kapcsolatban ez a javaslat nem számol semmi olyannal, ami a törvénymódosításból következne, hiszen amikor benyújtottuk a parlamentnek a költségvetés kereteit, nem voltak még ilyen döntések, nem volt még benyújtva ilyen jellegű javaslat a parlament elé. Ezért a parlament döntéseinek következményei értelemszerűen módosítják azokat a kereteket, amelyek a nyugdíjrendszer esetében meghatározásra kerülnek a költségvetésben. A közoktatási kérdésekben pedig alapvetően az elfogadott közoktatási törvény, illetve a felsőoktatási törvény módosításai benne vannak a benyújtott költségvetésben. Itt azokkal a pénzügyi keretekkel számoltunk, amelyekkel e törvények következtében lehet számolni a jövőt illetően.
A közoktatás finanszírozásának tartalmát és módját illetően ugyanakkor az elmúlt hetekben zajló viták eredményeképpen került be az a megoldási javaslat, amely felmenő rendszerű módosítást tartalmaz a jövőt illetően. Nem a parlament döntési jogköre, de miután a költségvetési keretek érintik, szeretnék szólni az ártámogatásokkal kapcsolatban benyújtott költségvetési tartalomról is. Lényegében mintegy 150 milliárd forinttal kisebb érték szerepel négy jogcímen ártámogatásként benyújtva, ennek a kormányzati döntései jelenleg folyamatban vannak, a szükséges döntéseket november 30-ig kell meghoznia a kormánynak. Ilyen értelemben a gyógyszer-gazdaságossági törvény elfogadása után a fogyasztói árkiegészítések a közlekedés támogatása, illetve az energiaár-támogatás rendszerének a megváltoztatása az a két terület még, amelyhez kormánydöntés szükséges a továbbiakban, hogy a most benyújtott törvényjavaslatban szereplő számok megvalósuljanak. Ezért amikor a számvevőszéki vélemény leírásra került, ezek a számok még nem voltak ismertek, ezek a döntések még nem születtek meg. Ezeket részben ezen a héten tárgyalja a kormány, részben a következő hetekben az ebből következő módosulásokat, amelyek biztosítják a jogszabályi hátterét is annak, hogy a költségvetésben tervezett értékeken belül maradjon a forrásfelhasználás.
Miután a fejlesztésekről is szóltam bevezetőmben, ezért szeretném megerősíteni azt a tényt, hogy a benyújtott költségvetésben az európai uniós források felhasználásának mind nemzeti finanszírozási vonzata szerepel, mind pedig az a tétel, ami ahhoz szükséges, hogy adott esetben a nem magas önerővel rendelkező, vagy magas önerővel nem rendelkező önkormányzatok tudjanak forráskiegészítést kapni európai uniós forrásból megvalósuló, megnyert pályázataik megvalósításához. A költségvetés tehát tovább viszi azt a korábban megkezdett folyamatot, ami az önkormányzatok esetében kipótolja a rendelkezésre álló forrásokat az önerő részbeni átvállalásával is. Így akár 3 százalékos önerővel is meg tudnak valósulni önkormányzati európai uniós megnyert fejlesztések.
A költségvetés pontosan tartalmazza azokat a tételeket, azokat a számokat, amelyek az európai uniós forrásfelhasználáshoz szükségesek mind az önerő vonatkozásában, mind pedig az általam elmondott tételeknél. 2007-ben ráadásul a két program pénzügyi konzekvenciáit kell a költségvetésben számba venni, részben az első nemzeti fejlesztési terv áthúzódó pénzügyi kifizetéseinek hatását, részben pedig az Új Magyarország fejlesztési terv 2007-ben már megnyíló, megpályázott és megnyert pályázatainak pénzügyi konzekvenciáit. Természetesen ebben az évben ez a hibrid megoldás jórészt még a 2006 végéig érvényes nemzeti fejlesztési terv pályázatainak pénzügyi finanszírozását jelenti, hiszen nem számíthatunk arra, hogy a következő évben egyheted részben tudna megvalósulni a hétéves Új Magyarország fejlesztési terv.
Ebben az évben számol először a költségvetés olyan tartalékokkal, amelyek a korábbi években nem jelentek meg a költségvetés tervezése során. Négy jogcímen számolunk tartalékkal, több mint 200 milliárd forint értékben. Ebből egyetlen jogcímet szeretnék most kiemelni. Az államháztartási törvény nyáron elfogadott módosításából adódóan most először tervezünk a költségvetésben fejezeti államháztartási tartalékot. Ennek az a jellemzője az elfogadott költségvetési szabályrendszer szerint, hogy a tárcák negyedéves költségvetési teljesítéséhez köti a fejezeti államháztartási tartalék kifizetési lehetőségét. Így valamennyi fejezet esetében negyedéves beszámolót kell készíteni, amelyet a kormány megvitat, és amennyiben úgy látja, hogy negyedévente teljesültek a tárcák fejezeti előirányzatai, akkor van lehetőség a negyedéves fejezeti tartalék felhasználására.
Úgy gondolom, ennek különös jelentősége lesz az első negyedév befejezésekor, hiszen - mint mindannyian tudjuk - az Európai Unió a konvergenciaprogram elfogadását követően április 10-ére tűzte ki azt a határidőt, amikor vissza fog térni Magyarországon a teljesítés első féléves értékelésére, így ebben az értékelésben már szerepelni tud ennek a szabálynak az első negyedéves tapasztalata. Bizonyos vagyok abban, hogy ez kifejezetten pozitív hatással lesz mind addig, mind azt követően a magyarországi költségvetési folyamatok tervezhetőségére, kiszámíthatóságára, keretek között maradására. Az egyéb tartalékokról azért nem szólnék külön, mert ezek esetében a szokásos eljárás értelmezendő, a szokásos eljárásokat kell követnünk a jövőt illetően.
Ez az első olyan év, amikor, az Alkotmánybíróság döntésének értelmében, nemcsak a költségvetési keretekről szóló beszámolóval foglalkozunk, hanem külön törvényjavaslat formájábanfoglalkozunk azoknak a törvényeknek a módosításával is, amelyek megalapozzák a 2007-es költségvetést. Így azt az eljárást követtük, hogy külön törvényjavaslat formájában nyújtottuk be az Országgyűlés elé annak a húsznál nem sokkal több törvénynek a módosítási javaslatát, amelyek ahhoz kellenek, hogy a benyújtott számok megalapozottak legyenek. Természetesen az általam már korábban említett egészségügyi reformmal, nyugdíjváltoztatásokkal kapcsolatos, parlament előtt lévő döntések ugyancsak szükségesek ahhoz, hogy a következő évi költségvetés ezen szakterületeire vonatkozó számainak megalapozottságát biztosítsák, ilyen értelemben a költségvetéshez kötődően ezen törvényeket is érdemes megemlíteni. Ezeknek a vitája jelenleg zajlik a parlamentben, és a költségvetési számok megalapozására vissza tudunk térni akkor, amikor a parlament a maga döntéseit ezekben a témákban meghozza. Úgy gondolom, a parlamenti vita szempontjából könnyíti kinek-kinek a helyzetét az, hogy most a két javaslat együvé tartozása miatt a bizottságban közös vita zajlik, hiszen a benyújtott költségvetés számszerű alátámasztása csak és kizárólag akkor alapozható meg, ha az egyéb benyújtott törvényjavaslatok módosítását is végiggondolják a képviselők, illetve az abból adódó konzekvenciákat, adott esetben módosító indítványokat figyelembe vesszük a költségvetés fő számainak számításánál.
Befejezésül rendkívül fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy a költségvetés benyújtott értékei - kiadási, bevételi főösszegei, hiányszámai - teljes mértékben megfelelnek annak a konvergenciaprogramnak, amelyet elfogadott az Európai Unió Pénzügyminiszterek Tanácsa. Azt kérem az Országgyűléstől, természetesen nem csorbítva az önálló képviselő indítványok benyújtási lehetőségét, a képviselőknek ezt a jogát, legyenek tekintettel arra, amikor a végső szavazásra sor kerül a költségvetésről, hogy Magyarországnak alapvetően érdekében áll, hogy azt a hiánycsökkentési pályát, amelyet az Európai Unióhoz benyújtott konvergenciaprogramban vállaltunk, végre is hajtsuk. Ennek a hiánycsökkentési pályának az első olyan állomása lesz a parlament által elfogadott költségvetés tartalma, az ebben szereplő hiányszám nagysága, amely már mérhető a külföld számára is, és az első féléves értékelés egyik sarokpontját fogja jelenteni. Ezért kérem a képviselőket, a költségvetési bizottság tagjait is, hogy ezt figyelembe véve fogalmazzák majd meg az indítványaikat, és ezt figyelembe véve kerüljön sor a parlamentben az indítványokról történő szavazásra, azaz a keretösszegek, a sarokszámok meghatározására december első dekádjában. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Árpád elnök úrnak adnám meg a szót. Parancsoljon, elnök úr.
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót és a lehetőséget. A pénzügyminiszter úrhoz kapcsolódva, idén is szeretném jelenteni, hogy teljesítettük azt a feladatot, amely a világ számvevőszéki gyakorlatában nem igazán szokásos, hogy véleményünkkel segítsük a költségvetési vitát.
Két okból jelent ez különlegesen nehéz helyzetet, és ezt kötelességem elmondani. Az egyik ok az, hogy kétféle megközelítés lehetséges a költségvetési vélemény kialakításánál. Az egyik vélemény egy főkönyvelői technikai szemlélet, hogy a számok a helyükön vannak-e, ezek tükröződnek-e vissza a konvergenciaprogramban, vagy más, külső determinációk. Ezt egyáltalán nem sértő módon mondom, ez a fajta főkönyvelői szemlélet nagyon fontos megközelítés, és úgy gondolom, ebben a tekintetben a Pénzügyminisztérium idén is korrekt munkát végzett, azok a számok szerepelnek benne, amelyek elő vannak írva, és az is látható, hogy több tartalék van az anyagban.
A másik ok: Van egy sorozat, amely kívül esik ezen a részen, és tulajdonképpen az Állami Számvevőszék meg is állhatna ezen a szinten, de elkerülhetetlenül szólni kell róla. ez pedig a lehetőségek világa, a közgazdaság, az ember és a társadalom viszonya, hiszen a költségvetés rólunk, mindnyájunkról szól. Úgy vélem, nem töltenénk be megfelelő módon a hivatásunkat akkor, ha a számok összeadásában és ezeknek az ügyeknek a részletezésében zárnánk le az eredményt. Ebből adódóan van jó néhány olyan megjegyzésem, amely elsősorban nem a Pénzügyminisztérium ezzel kapcsolatos tervező munkáját érinti.
Idén is rendkívül korrekt együttműködésben tudtuk befejezni ezt a nagyon-nagyon késői kezdéssel megkapott munkát, és amikor azt mondom, hogy a költségvetési tervezés egyre turbulensebben, egyre kevesebb idővel és egyre furcsább körülmények között zajlik, akkor ez elsősorban a különböző területek tartalmi nagyságrendjeihez kapcsolódik, és ahhoz a vitához, amely a kívánságok és a lehetőségek világa. A kívánságok a politikai területén zajlanak, a lehetőségek pedig a pénzügyi lehetőségek, amelyek megteremtődnek. Ebben a tekintetben végig kellene gondolni - és ezt muszáj elmondani idén is -, hogy a költségvetési tervezésnek mi az a minimális tartalma, amelynek rendelkezésre kell állni ahhoz, hogy egy nyugodt, kiegyensúlyozott véleményt lehessen adni.
Meggyőződésem, hogy ebben a formájában hosszabb távon ez a rendszer nem mehet tovább, hogy az előkészítés folyamatában sem a minisztériumok, sem a Számvevőszék, sem pedig az Országgyűlés képviselői nincsenek azoknak az információknak a birtokában, amelyeket a Pénzügyminisztérium, amikor ez rendelkezésre áll, tökéletesen, tisztességesen benyújt. Mint hallottuk, a kérésünknek megfelelően elkészültek 2010-ig az anyagok. Ez a bizonytalanság azonban mégis végighúzódik, úgyhogy a legfontosabb ajánlásunk az volna, hogy a közpénzügyi szabályozásnak, a költségvetés készítésének egész mechanizmusát újra végig kellene gondolni, és valamiféleképpen a közgazdaság, a gazdaság, a fiskális politika, a főkönyvelői megközelítés, az ember és a társadalom viszonyrendszerében valamilyen tervezési útvonalat kellene meghatározni, anélkül, hogy ez a kormány döntési kompetenciáját és felelősségét érintené.
Miért mondom mindezt? Mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy vannak olyan tételei a költségvetésnek, amelyekhez érdemben nem lehet hozzányúlni. Ezek óriási tételek, hiszen politikai döntésekhez kötődnek. Ilyen az egészségügyi ellátás világa, itt lehet farigcsálni, bizonyos technikai intézkedésekkel el lehet indulni, de a költségvetési törvényjavaslathoz nem kapcsolódik egy komplex egészségügyi politikai koncepció végig vitele, amely stabilizálja ezeket a tételeket. Ilyen a nyugdíj világa, ahol látható, hogy a nyugdíjkifizetések vonatkozásában lényeges változások nem lehetnek. Ez az egyik oldalról természetesen megnyugtató, a másik oldalról viszont tartósítja azt a helyzetet, hogy ma Magyarországon 13 havi nyugdíjat, és erre 8 vagy 9 hónapi nagyságrendben képződik fedezet. Ebben most valamennyivel óvatosabb a költségvetés, és a bevételek oldalán ehhez valamennyit hozzápakol, mondjuk nem 8 hónapira van fedezet, hanem 9 hónapira. Itt szintén végig kell gondolni, hogy meddig tartható fenn ez a folyamat a társadalom demográfiai összefüggéseiből adódóan.
Miközben ez a költségvetés a jövő évre vonatkozóan több biztonságot, több tartalékot tartalmaz, kifejezetten nyugtalanító jelenségeket is mutat. A jelentésünk első részében, a 21. oldalon szerepel egy diagramm, ahol látható, hogy az államháztartás néhány nagy ellátórendszere kiadásainak alakulásában nagyjából ugyanazok az arányok tükröződnek évente. Bizonyos technikai változtatások természetesen vannak a gyógyító-megelőző ellátásban és másoknál, de becsempészve jelenik meg a jelentésben egy meggyőződésem szerint fantasztikusan nagy változás, nevezetesen, hogy az egészségbiztosítási költségvetésre komoly teherként nehezedik, hogy az alap természetbeni egészségbiztosítási ellátásait olyan személyek is igénybe vehetik, akiknek nincs biztosítási jogviszonyuk. Becslések szerint a létszámuk 4-500 ezer fő, akik teljes körű egészségügyi ellátására sem az E-alap költségvetése, sem a költségvetés nem biztosít fedezetet. Megítélésem szerint ez a kérdés a Pénzügyminisztériumon vagy az Állami Számvevőszéken messze túlmutató kérdés, olyan társadalompolitikai, alkotmányossági kérdés, amelyben előbb-utóbb a politikának állást kell foglalni. Szeretném elmondani, hogy a konvergenciaprogram egyik nyitott kérdésének tartottuk, hogy mi fog történni azokkal az emberekkel, akik ebben a tekintetben nem fizetnek járulékot.
A kiadási oldali tételeknél maradva, a másik megjegyzésünk a közigazgatási modernizáció kérdéséhez kapcsolódik. A közszféra átszervezésére, alakítására a költségvetési vélemény folyamatában nem állt rendelkezésre semmiféle koncepcionális ismeretünk, és láthatóan a minisztériumi tervező munkák sem erre az alapra helyeződtek. A miniszter úr volt szíves arra, hogy ezek a koncepciók készülnek. Azért szeretném elmondani, hogy jelentős kockázatot jelent részünkről, hogy a költségvetés, amely mégis csak az ágazati és a minisztériumi tervezés alapjaira épül, egy más adatbázissal, más rendszerben dolgozik, mint amely majd az átszervezés folyamatában be fog következni. A konvergenciaprogram megvalósítása szempontjából - miközben jelentős érdekek kötődnek ahhoz, hogy ezt a programot betartsuk - komoly kockázati tényezőként van jelen, hogy a költségvetési törvényjavaslat véleményezésének időszakában teljesen ismeretlen, hogy milyen struktúrák lesznek, hova fognak települni intézmények. Azt tudnám mondani, hogy 2007 második felétől számíthatók ezek az intézkedések, amelyeknek a kihatásait ma megbecsülni nem lehet. Úgy gondoljuk, hogy ez a következő ilyen tétel. Az egyik tehát az egészségügyi reform, a másik a közigazgatás átszervezése.
Végig kell gondolni - ez visszakapcsolódik ahhoz a megjegyzésemhez, amely a költségvetési tervezés folyamatát illeti - a tárcák tervező munkájának figyelembe vételét, hogy ki dönti el, hogy milyen számsorok kerülnek a költségvetésbe, mennyire épülnek ezek az anyagok a tárcák elképzeléseire, mi köszön vissza benne, hogy halad ennek során az interrációs folyamat. Látszik, hogy az állami feladatokat ellátó intézményrendszer kiadásainak csökkentése a konvergenciaprogram kiemelt célkitűzése, ugyanakkor a közszférát illetően a konvergenciaprogramban bemutatott intézkedésekben és a 2007. évi törvényjavaslatban is a létszámleépítés dominál. Körvonalazódni sem látszik az állami feladatellátás szervezeti kereteinek felülvizsgálata. Lehet, hogy ez meg fog történni, de a késés vissza fog hatni a költségvetésre, és mindössze három fejezetnél, az ÖTM, az FVM és az EÜM fejezeténél tapasztaltuk a konvergenciaprogramnak megfelelő alapelvek irányába ható kezdeti lépéseket.
A bevételek oldalát tekintve két megjegyzésünk volna. Az egyik az, hogy egy óvatos tervezés jellemző, nagy kockázatú bevételi elemet nem találtunk. Az adórendszer felépítésével kapcsolatosan a négy új adónem bevezetésére vonatkozó elképzelés nem az adórendszer egyszerűsítése irányába mutat. Bizonytalanságokat érzékelünk a lakossági fogyasztással összefüggő tételek vonatkozásában, hogy mi az, amiben a prognózisoknak megfelelően fog a lakosság fogyasztási szokásai alakulni. Kockázatot látunk abban a 80 milliárd forintnyira becsült tételben, amely az Alkotmánybíróság hatáskörébe került döntések ügyét érinti. A napokban volt egy kis tétel, a házi pénztári adó kérdése, ahol az Alkotmánybíróság 5 milliárddal módosította a következő évi költségvetés törvényjavaslatát. Természetesen meg tudja tenni a Pénzügyminisztérium, hogy ezt más tekintetben kompenzálja, de ezek mind bizonytalansági tényezők.
Összefoglalóan azt szeretném elmondani - nem túlnyújtva a szöveget -, hogy a kiadási oldalon azt látjuk, hogy a következő évben 500 milliárd forinttal növekszik a kiadási tétel, a bevételnövekedés mintegy 700 milliárd, és ebből adódóan látható az a determináció, amely a nagy ellátórendszerek, a nyugdíj, az egészségügy vonatkozásában jelen van, hogy a kiadáscsökkentésnek jelentős korlátai vannak, tehát nem olyan egyszerű dolog kiadásokat csökkenteni.
Az a meggyőződésünk, hogy a bevételnövekedésnek az adózással, a különböző járulékok bevezetésével való haladásával újabb tételeket 2007-ről 2008-ra nem lehet hozni. Tehát azt kell, azt lehet látni, hogy ha a konvergenciaprogramnak a miniszter úr által jelölt, 2010-ig kitekintő pályáján vagyunk, akkor azok a reformintézkedések, amelyekről szó van, és amelyeknek a megindulását reméljük, elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy ezen az egyensúlyi pályán tudjunk maradni, hiszen nyilvánvalóan nem lehet évről évre 700 milliárdos nagyságrendben a bevételnövekedést megterhelni. Ez természetesen visszacsatol az ember, a társadalom, a társadalmi összetartás alapkérdéskörére is, aminek a számítási anyagainál szinte képtelenség megjósolni, hogy az emberek hogyan, miképpen fognak reagálni ezekre az intézkedésekre, és mit tudnak hozni.
A kiadások csökkentésénél is megvan a determináció. A kiadások csökkentésénél sem tudunk lényegileg visszalépni. Az egyensúlyi pályán való maradásnál egy rendkívül erős sáv van kijelölve, amin mozogva talán végig lehet haladni a 2007. évi költségvetés e tekintetben, tartalékokat teremtve, egy konzervatív becslésre épít, a korábbi évekénél kisebb kockázatokat tartalmaz. Ugyanakkor a társadalmi hatások vonatkozásában meggyőződésem, hogy a kockázatok a másik oldalról, ez viszont már nem a Pénzügyminisztérium és nem az Állami Számvevőszék szűken vett feladatköréhez tartozik, óriási új kockázatok vannak belevive. Csak egyetlen tételt mondtam, a lakosság 5 százalékos rétegének a társadalombiztosításból való kizárásának kérdése, hogy ezt miképpen, hogyan lehet megoldani.
Az önkormányzatokról nem szóltam. Az önkormányzati rendszer vonatkozásában miniszter úr utalt azokra a változtatásokra, amiket terveznek. Itt az a megjegyzésem, hogy egy sor kétharmados törvény van, amelyeket természetesen ki lehet kerülni, de azok működtetése, kockázata, költsége, költséghatékonysága, kiadáscsökkentő hatása közel sem azonos, mintha ezt konszenzussal lehetne eladni. Úgy gondolom, hogy mindezek következtében a törvényjavaslat nem tudja összefoglalni, és nem vezetheti le a tervezett, illetve megvalósult intézkedések, folyamatok számszerűsíthető hatásait. A következő évekre vonatkozó számok kockázatait illetően, amikre miniszter úr utalt, és az Állami Számvevőszék jelentésében is szerepelnek, jelentős kockázatok maradnak fenn, kívül esve azokon a tételeken, amiket az Állami Számvevőszék most beláthatónak tartott. Köszönöm szépen.
A Fidesz-frakció álláspontjának ismertetése - Varga Mihály
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Most a bizottsági hozzászólások következnek. Ezek sorát jómagam mint a Fidesz frakciójának véleményét ismertető bizottsági tag megnyitom. Szeretném röviden összefoglalni, hogy miért nem támogatjuk a 2007. évi költségvetési törvényjavaslatot, miért nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy 2007-ben az állami gazdálkodás kereteit ez a kormány által benyújtott törvényjavaslat alakítsa.
Mindenekelőtt azzal kezdeném: árulkodó az is, hogy mit hangsúlyoz valaki egy expozéban, de még árulkodóbb az, hogy miről hallgat, miről nem beszél. Ebből a szempontból szerencsésebb lett volna, ha miniszter úr is azt a jól bevált gyakorlatot alkalmazza, miszerint először a diagnózist próbálja meg megállapítani, hogy annak alapján egy reális terápiát lehessen az ország számára is kínálni. Ez a költségvetés ugyanis valószínűleg a beismerés költségvetése. Olyan költségvetés, amely végül is négy év sehová nem vezető, rossz, elhibázott, koncepciótlan gazdaságpolitikáját kell hogy a magyar emberekkel megfizettesse. Hiszen, csak villanásszerűen emelem ki, hogy 2007-ben milyen intézkedések várnak ránk: áfaemelés, az eva emelése, a munkavállalói járulékok területén életbe léptetett szigorítások, a gázár kompenzációjának csökkentése, a vizitdíj, kórházi napidíj, normatívacsökkenés az oktatás, az egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége a háztartásbeliek és az őstermelők számára, és így tovább, és így tovább. Egy árulkodó számot hadd emeljek ki. Az egy keresősre jutó reálbér az önök számítása szerint is 4,2 százalékkal csökken 2007-ben, hogy azután tovább csökkenjen majd még 2008-ban is.
Alapvetően arra a kérdésre kellett volna miniszter úrnak is felelnie, hogy hogyan jutottunk ide. Mi volt az oka annak, hogy 2007-ben Magyarország polgárai csak rossz és rosszabb forgatókönyvek között válogathatnak? Mi az oka annak, amit sokszor elmondunk, hogy Magyarország a 2002-es éltanuló szerepből visszacsúszott a sereghajtó szerepébe, olyannyira, hogy az Európai Unió gyakorlatában példátlan módon, rövid pórázon tartott konvergenciaprogramunk van, amit félévente kell majd monitoringolni az Európai Unió részéről? Ezekre a kérdésekre, miniszter úr, valamikor válaszolni kell. Önök megspórolták ezt a választ a 2006-os tavaszi választások után, de nem spórolhatják meg a 2007. évi költségvetés előtt. Nem lehet megspórolni. Hiszen a mai napig is tart az a koncepciótlan törvényhozási gyakorlat, amely a gazdasági eredmények teljes erodálódásához vezetett az elmúlt négy esztendőben.
Két példát mondok önnek ezek közül. Itt van a tegnapi, a házipénztáradóról szóló alkotmánybírósági döntés. Talán illett volna mégis annyit mondani ennek a bizottságnak, hogy ennek milyen következménye lesz. Hiszen hallhattunk öntől egy héttel ezelőtt egy nyilatkozatot, hogy majd egy újabb adóval a kormány ezt a pénzt beszedi az emberektől, de ennél azért többre volna szükség, miniszter úr. Nem kétlem, hogy a Pénzügyminisztérium képes újabb és újabb adóötleteket kitalálni, de ahhoz, hogy az életünket legalább valamennyire tudjuk tervezni, valamit önnek ebben az ügyben is mondania kell. Itt van a lex Audi kérdése. Néhány nappal ezelőtt történt a döntés, valamennyi bizottsági tag jól ismeri, hogy egy olyan K"F fejlesztéssel lehet leírni ezt az adóelvonást, amely nem volt betervezve a költségvetésbe. Hát, valamit erről megint csak mondani kellene 2007 kapcsán, hiszen amikor önök meghozták ezt a döntést, akkor már, vélelmezem, csak vélelmezem, nem merem biztosan állítani, a 2007. évi költségvetés számai már készen voltak.
Ez a fajta koncepciótlan gondolkodás, azt hiszem, túl sok biztatót nem fog nekünk 2007-re sem ígérni. Azok a tűzoltásszerű lépések, amelyek ebben a költségvetési javaslatban szerepelnek, átmenetileg biztos, hogy segítenek. Átmenetileg lehet, hogy jobb számot tudunk az államháztartási hiány tekintetében felmutatni, mint az idén, megjegyzem, nem lesz olyan nagy dolog ennél jobbat felmutatni, mégis, valami felé mutatni kellene a gondolkodásuk irányának. Elolvastam a fő fejezeti összeg általános indoklását, megnéztem a melléklet táblázatait, ezt azért hadd tegyem hozzá, mert arra is ritkán volt gyakorlat, hogy úgy kapjunk meg anyagokat, hogy három nap múlva már tárgyalnia kell a bizottságnak, két nap múlva pedig már plenáris ülésen kell ezeket megvitatni. De annak a fajta gondolkodásnak, hogy mi lesz a 2007-es európai uniós bővítés magyarországi következménye és hatása, Románia és Bulgária belépése mit fog jelenteni a mezőgazdaságban, a különböző ipari, feldolgozóipari ágazatokban, nyomát sem láttam.
Mint ahogy annak sem látom most már hosszú évek óta nyomát, hogy azon gondolkozzon a kormányzat: annak a drámai népesedési tendenciának, ami az országban tapasztalható, milyen következményei lesznek. Az, hogy egyre kevesebben vagyunk, az, hogy az aktívak és az inaktívak aránya ilyen módon tolódik el egyre gyorsuló mértékben, óhatatlanul felvetné annak szükségességét, hogy valamilyen stratégiai gondolkodás induljon el a kormányzati berkekben. Csak egy példát mondok önnek, miniszter úr. Kerestem, hogy a roma felzárkóztatási programokra milyen keretekben, milyen elképzelések szerint és milyen összegeket kívánnak fordítani 2007-ben. Gondoljon bele abba, nem elég, hogy az aktívak és az inaktívak aránya ilyen módon változik meg, az aktívakon belül 20 év múlva annak a rétegnek, annak a társadalmi csoportnak kellene a mi nyugdíjainkat majd döntő mértékben előállítani, amelynek szakképzéséről, felzárkóztatásáról szinte nem is beszélünk. Hová fog mindez vezetni?
2007-ről már vannak számaink. Kikerestem az anyagból, hogy a társadalombiztosítás számára, szeretném pontosan idézni az összeget, a központi költségvetés kiadási oldalán garancia és hozzájárulás a társadalombiztosítási alapok kiadásaihoz címen szerepel egy 776 milliárd forintos tétel. 776 milliárd forint. Ebből a Nyugdíjbiztosítási Alap számára 473 milliárd forintot, az egészségbiztosítás számára 289 milliárd forintot fordítunk. Ez lényegében azt jelenti, hogy felrobbant a társadalombiztosítási kassza. Egész egyszerűen ezzel a népesedési összetétellel és tendenciával nem lehet finanszírozni a mai keretek között a társadalombiztosítási kasszát. Hol vannak ennek a logikusan végiggondolt lépései? Nem az, hogy elkezdjük felszámolni ezeket a rossz tendenciákat, hanem az, hogy legalább megállítsuk. Én erre vonatkozóan ebben az anyagban semmit nem találtam.
Mondanék önnek, miniszter úr, egy másik dolgot is. Évről évre mi is jó néhányszor elmondtuk már, az államháztartás kiadási oldalán is kellene keresni a lehetőségeket, és ön mindig arról beszél, hogy milyen létszám-leépítési lépések történtek az elmúlt években. Ebben az anyagban az szerepel, hogy a 2006-ban végrehajtott létszám-leépítések ellenére a központi költségvetési szervek tervezett kiadási előirányzata nemhogy kisebb lesz 2006-hoz képest, hanem nagyobb lesz. Ez, szerintem, azt mutatja, hogy a nem ésszerűen, vagy ésszerűtlenül végrehajtott létszám-leépítésnek semmilyen értelme nincs. Mert vagy kiszervezés történik, vagy más módon költi el azt a pénzt, amit az ilyen kiszervezéssel meg tudott spórolni. Ezek, miniszter úr, továbbra is hiányoznak ebből az anyagból. Nem látom, hogy a konvergenciaprogram vitája kapcsán is hiányolt gazdaságfejlesztési lépések hol vannak ebben az anyagban. Ez a 2007. évi költségvetés továbbra is a lemaradás, a leszakadás költségvetése. Nem közelebb kerülünk az euró bevezetéséhez, hanem távolodunk tőle. A 70 százalék fölötti államadósság-mértékkel, a szükséges államháztartási hiány, maastrichti hiány mértékét közel háromszorosan meghaladó hiánnyal nem közelebb kerültünk az euró bevezetéséhez, hanem távolabb. Az inflációról már nem is beszélek.
Itt van előttem, miniszter úr, egy 2005. augusztus 22-én elmondott gondolata, egy mondatot idéznék belőle: "2007 elejétől átlagosan 3 százalék lesz az infláció." Ezt azért nem túl régen mondta. Bő egy éve. Most arról beszélünk, hogy 6 százalék lesz, vagy 8 százalék lesz, vagy mennyi lesz a végén. Ilyen mértékű megalapozatlanságot költségvetésnél az ember azért ritkán tapasztal. Sokszor elmondtuk, négy dolog kell ahhoz, hogy a 2007-es költségvetés koncepciózus legyen, és valami felé elkezdjen haladni. Egyrészt a hitelesség kérdése. A hitelességre adott választ a mai napig megspórolták. Nem voltak hajlandók beszámolót adni a tényleges államháztartási állapotokról. Olyan tételek kerülnek még mindig elő a 2005-ös költségvetésre vonatkozóan, amit korábban nem ismertünk. Csak egy zárójeles megjegyzés: arról talán nem is érdemes beszélni, hogy ha egy kis szerencsénk van, és mondjuk, tegnap tartjuk ezt a bizottsági ülést, akkor az a példátlan helyzet állhatott volna elő a magyar parlamentben, hogy egyszerre tárgyaljuk három év költségvetését, a 2005-ös zárszámadást, a 2006-os költségvetés módosítását és a 2007-es költségvetési törvényjavaslatot.
Megúszta, mert tegnap a zárszámadás vitája és szavazása megtörtént. De mégis csak furcsa, nem, hogy 2006-ra vonatkozóan is olyan döntésekről tárgyal a parlament, amelyek jelentősen befolyásolják ennek az évnek és a következő évnek is a gazdálkodását? Hol maradtak ezek a törvényjavaslatok a nyár folyamán? Ha tényleg úgy gondolták, hogy a miniszterelnök úr által a hazugságspirálból való kitörés momentumának tekintett őszödi beszéd után tiszta vizet öntenek a pohárba, május után elég sok idejük lett volna arra, hogy ezek a törvényjavaslatok bekerüljenek a Ház elé. Miért nem kerültek be? Mi volt az oka annak, hogy ezek elmaradtak, Mint ahogy azt is joggal kérdezhetjük meg, és nemcsak mi kérdezzük egyébként, hanem az Európai Unió is, Almunia pénzügyi biztos úr is ezt kérdezte a legutóbbi konferencián, hogy hol vannak a reformlépések. Amikről azt mondták, hogy az asztalfiókban van, csak elő kell venni. Ez volt az egyik fő érvük a tavaszi választási kampányban, hogy azért kell a kormánynak folytatnia a munkáját, mert készen vannak ezek az anyagok, mindenféle reformbizottságot alakítottak már, tavaly ősszel is. Hol vannak ezek az anyagok? Hol van az, amit fél éve vár az ország?
Kapkodás látunk, koncepciótlanságot látunk, előkészítetlen javaslatokat látunk. Ön azt mondta az őszödi beszédben, hogy egy példány létezik. Akkor azt az egy példányt vegye már elő a táskájából, ismertesse meg velünk, mert mi is okosabbak lennénk, hogy 2007-re mit várhatunk el a kormánytól, és mihez kell majd viszonyulnunk. Továbbra sem látom ezeket az intézkedéseket. Még egyszer mondom, az első lépés a hitelesség helyreállítása, a második lépés az államháztartási konszolidáció, de nem tűzoltó- és fűnyíróelv szerint, hanem logikusan végiggondolva. Ezek lennének az ominózus reformlépések. A harmadik lépés a versenyképességet javító intézkedések sora. Adócsökkentésről most nem merek beszélni, bár megjegyzem, hogy az élőmunka terheinek csökkentése mindenképpen indokolt lenne, mert anélkül nem lesz több munkahely az országban, de azért itt a gazdaságfejlesztést számon lehet kérni. És a negyedik a társadalmi konszenzus az euró bevezetésének ügyében, a nagy reformok ügyében. Legalább minimális konszenzus, legalább mondják el. Hogyan tudunk a konvergenciaprogramról érdemben beszélni, amikor a benyújtás előtt három nappal ismertetik meg velünk ezt az anyagot, és kérik a véleményünket? Ez önök szerint érdemi egyeztetés? Nem látom, hogy akár az egészségügyben, akár az oktatásban, akár az önkormányzati szférában önök képesek lettek volna az elmúlt hónapokban - hiszen most már hónapokban lehet mérni az új kormány létrejötte óta eltelt időszakot - ezeket végigtárgyalni. Az üzengetés nem jelent társadalmi párbeszédet, hogy az önök kifejezését használjam. Az ennél azért egy kicsit több.
Tisztelt Miniszter Úr! Ezek hiánya miatt, azt gondolom, nekünk el kell utasítanunk ezt a költségvetést. Ma már számszerűsíteni lehet azokat a károkat, amelyeket az elmúlt négy év felelőtlen gazdaságpolitikája okozott. Számszerűsíteni lehet. Minden ember a saját bőrén fogja egyénileg is érezni, hogy mennyivel lesz drágább neki az élet 2007-től. Ha csak azt az egy számot emelem ki, hogy 1100 milliárd forint kamatkiadással kell a következő évi költségvetésnek számolnia, ami, ha jól számolom, a központi költségvetés kiadásainak minden nyolcadik forintja, akkor jól lehet látni, hogy az elmúlt négy évben önök minek a rovására is költekeztek, és minek a rovására is nem kormányoztak. Hiszen erről is a miniszterelnök úr mondta azt, hogy "úgy kellett tennünk, mintha kormányoznánk, de nem kormányoztunk."
Egy kérésem van önhöz, miniszter úr, és nagyon nyomatékosan kérem, hogy ezt gondolják végig. Miközben pénzbehajtásra, miközben megszorító intézkedésekre, miközben létszám-leépítésre, és így tovább, készülnek 2007-ben, azon közben azt kérem önöktől nyomatékosan, hogy a kormányzati negyed építésének gigantikus tervét vegyék ki a költségvetésből. Azt gondolom, ha társadalmi konszenzusról, társadalmi nyugalomról akarunk beszélni és arról, hogy szeretnénk megnyerni az emberek többségét is ahhoz, hogy az ország ebből a válságból, ahová önök juttatták, ki tudjon kerülni, akkor nincs szükség olyan lépésekre, amelyek olajat öntenek a tűzre. Szilvásy út kétségkívül jártas az ingatlanbefektetésekben és -vásárlásokban, nagy tapasztalatokra tett szert, de ebben a helyzetben ezt egy teljesen felesleges presztízs-, vagy luxusberuházásnak kell tartani. Két tételt emelnék ki, amit közvetlenül meg tudnánk ezzel spórolni. Beterveztek 100 millió forintot a kormányzati negyed személyi juttatásaira, 480 millió forintot a dologi kiadásaira. Talán, ha megemlítené, hogy mire is tervezték be ezeket az összegeket pontosan, azt is megköszönném, de még egyszer mondom, ebben a helyzetben egész egyszerűen hajmeresztő őrültség, amire önök készülnek. A kormányzati negyed több milliárd forintos, és nyugodtan mondhatom, ismerve az önök PPP-s gyakorlatát, és a jövőt felélő lépéseit meghozni súlyos hibának tartom. Nem hiszem, hogy Magyarországnak ma erre volna a legnagyobb szüksége. Sokkal inkább azokat a lépéseket kell előtérbe helyezni, amelyek valóban megalapozhatják azt, hogy Magyarország egy tartós leszakadás után végre újra felzárkózási pályára tudjon kerülni.
Mindezek alapján tehát a Fidesz frakciója nem fogja támogatni ennek a költségvetésnek a benyújtását sem, nemhogy az elfogadását. Véleményünk szerint alapos átdolgozásra volna szükség ahhoz, hogy egyáltalán érdemben tudjunk ezekről a keretekről tárgyalni. Köszönöm szépen, ennyit kívántam a Fidesz részéről elmondani.
Szabó Lajos alelnök úr következik, őt követi majd Tállai András.
Az MSZP-frakció álláspontjának ismertetése - Szabó Lajos
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A szocialista frakció részéről el kell mondani, hogy a szocialista frakció támogatja azt a koncepciót, amelynek alapján a költségvetést a kormány benyújtotta a parlamentnek. Támogatjuk, hogy ez a költségvetés három fő elemre épül: rövid távon az egyensúly javítására, középtávon a reformokkal a fenntartható egyensúly mellett történő növekedésre, és harmadsorban, ezekkel párhuzamosan, a várható fejlesztések megvalósítására, annak a 8000 milliárd forintnak a felhasználására, amely az Európai Unióból jöhet Magyarországra az elkövetkezendő hétéves költségvetési ciklusban.
Az első pontban támogatjuk azt az egyensúlyjavítási programot, amely első lépésként a nemzeti össztermék 3,3 százalékával javítja az egyensúlyt a 2007-es költségvetésben, mindazok ellenére, hogy ez rövid távon valóban terheket jelent, rövid távon valóban azt jelenti, hogy az infláció nőni fog, hogy a gazdasági növekedés visszaesésével kell számolnunk, és hogy a lakosság jövedelme is csökkenni fog.
Az inflációval kapcsolatban. Az előzetes várakozások szerint 3,5 százalék körüli inflációt vártunk erre az évre, de a folyamatok azt mutatják, hogy ez valamivel magasabb lesz, 3,9 százalék körül fog beállni az adóváltozások és az ártámogatások jelentős csökkenésének hatására. De talán éppen ez az előrejövő infláció biztosíthatja azt, hogy a jövő évben már megalapozottan teljesülhet az a kormányzati előrejelzés, amelyben egyelőre még vita van, a 6,2 százalékos infláció.
A költségvetést egyszerre jellemzi egy erőteljes egyensúlyjavítás, ugyanakkor hosszú távú fejlesztések megalapozása is. Az erőteljes egyensúlyjavítás makrohatásaként a korábbi átlagos évi 4 százalékos növekedés 2007-ben és 2008-ban várhatóan 2-3 százalék közé mérséklődik, de 2009-től vissza tudunk térni az eredeti pályára, és ismét gyorsabb felzárkózás várható. Átmenetileg a lakossági jövedelmek is csökkenni fognak az elkövetkezendő időszakban, a fogyasztás mintegy 1 százalékkal esik vissza, a reálbér pedig 4 százalékkal mérséklődik, ezt azonban abban a környezetben kell nézni és értékelni, ami az elmúlt időszak gyors reálbér- és reálnyugdíj-emelkedését figyelemmel kíséri. Négy év alatt közel 30 százalékkal emelkedtek a reálbérek és a reálnyugdíjak; ennek egy bizonyos korrekciója történik meg 2007-ben. Ez a korrekció, ha le kívánjuk fordítani a hétköznapok nyelvére, azt jelenti, hogy átlagosan 2007 végén fog a magyar lakosság úgy élni, ahogy 2006 elején élt. Természetszerűen ez átlagban értendő, hiszen a különböző foglalkoztatási csoportokat ez másképp fogja érinteni. 2009-től pedig az várható, hogy a reálbérek, a reálnyugdíjak, a termelékenység alakulásának megfelelően, fenntartható módon növekedhetnek tovább.
A harmadik pont ebben a költségvetésben a fejlesztés, annak a megalapozása. Bocsánat, kimaradtak a reformok, amelyekről a pénzügyminiszter úr és az ÁSZ elnöke is beszélt. A költségvetés már számol az egészségügyi, az önkormányzati és a központi államigazgatás reformjával. Ezek a reformok szükségesek ahhoz, hogy hosszú távon fenntartható legyen a költségvetés egyensúlya, és ha majd egy következő napirendi pont kapcsán beszélünk majd a 2006-os költségvetés módosításáról, akkor láthatjuk, hogy miért épp ezeken a területeken kell ezeket a reformokat végrehajtani. Ha megengedik, akkor erről majd ott beszélnék.
A fejlesztés. Közel 8000 milliárd forint tud rendelkezésre állni az elkövetkezendő időszakban magyarországi felhasználásra, amelyből várhatóan 600 milliárd forint lesz az, amit a következő évben tudunk felhasználni. Ez az összeg az elkövetkezendő években jelentősen meg tudja haladni az 1000 milliárd forintot. Ezeknek az igénybe vételéhez is - mint ahogy a pénzügyminiszter úr mondja - a szükséges hazai önrész a költségvetésben megtalálható.
A költségvetés gyakorlatilag nem egy évre készült, hanem három évre tekint előre, és a fejezeteknél számolhatunk azzal, hogy milyen keretek lesznek a következő periódusban. Igaza van az elnök úrnak, amikor azt mondja, hogy az államadósság kezelésére tartósan minden 100 forintból 8 forintot kell fizetnünk a magyar költségvetésből, ami szintén azt támasztja alá, hogy szükség van azokra a reformlépésekre, amelyeket megtettünk. A várható teljesítés alapján az látszik, hogy 2006-ban minden 100 forintból több mint 14 forintot költöttünk az állam működési funkcióira. Ez az elkövetkezendő időszakban 12 forint körülire fog csökkenni, tehát itt - akár elfogadja valaki, akár nem - látható módon megtakarítás történik a költségvetés tervezésénél is.
Az ÁSZ véleményéről néhány gondolat. Köszönjük az ÁSZ-nak azt a munkát, amelyet rövid idő alatt elvégzett; ezzel jelentősen segíti mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselők munkáját, amely szükséges ahhoz, hogy - a választások évében megszokott módon - ilyen rövid idő alatt fel tudjunk készülni, és a vitát le tudjuk folytatni. El tudjuk azt mondani, hogy ilyen kedvező ÁSZ-véleményt már régen olvashattunk a költségvetéssel kapcsolatban, és ez illeszkedik abba a sorba, amelyet a legnagyobb nemzetközi hitelminősítő intézetek mondanak, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság mond. Természetesen mindenki lát kockázatokat, de a kockázatok zömében nem a bevételi oldalon keletkeznek.
Hadd térjek ki egy dologra, amelyet az ÁSZ elnöke is megjegyzett. Legjobb tudomásom szerint a házipénztáradó Alkotmánybíróság által történő elutasítása a jövő évi költségvetés bevételi oldalát nem befolyásolja negatívan, hiszen 2008-ra volt betervezve az első 5 milliárd forint, és ez a 2007-es költségvetésben még nem jelentkezik. Természetesen van ezzel kapcsolatos része a 2007-es költségvetésnek, csak a személyi jövedelemadónál, amely a házi pénztár túlzott mértékű megszüntetésének egy nagyon kedvező feltételek melletti kiváltását tette lehetővé, és ebben valóban van tervezett bevételi összeg a költségvetés részéről.
Joggal mondja azt az ÁSZ, hogy nem látható át a költségvetés, és nem tudja összehasonlítani a jövő évi számokkal, hiszen nyáron nagyon jelentős változások történtek. A kormányzati szektorban jelentős döntések születtek, és éppen most fogjuk tárgyalni a 2006. évi költségvetés módosítását, amely kísérletet tesz arra, hogy ezeket a számokat, ezeket a folyamatokat valahogy összehasonlíthatóvá tegye. Azt is joggal mondja az ÁSZ, hogy nem látja a reformok hatását a jövő évi költségvetésben. E tekintetben az a helyzet, hogy éppen most döntöttünk úgy, hogy együtt tárgyaljuk azokat a költségvetést megalapozó szakmai törvényeket, amelyeket pénteken nyújtottak be. Amikor az ÁSZ a költségvetést ellenőrizte, ez még nem állt rendelkezésére, nem tudta figyelemmel követni. De ennek feltételei most, itt, a vitában megteremtődnek. Amikor az ÁSZ a jelentését készítette, tényleg nem láthatta, hogy hogyan változik a gyógyszer-támogatási rendszer, bár a költségvetési dokumentumba bekerült a gyógyszerkassza 364 milliárd forintos száma. Ezt a gyógyszerkasszát alapozzák meg azok a döntések, amelyeket részben tegnap hoztunk meg a gyógyszer-gazdaságossági törvényjavaslatban, és amelynek vitája még nem zárult le a parlamentben, még egy döntés hátra van.
Ugyanez vonatkozik a gázár-támogatási rendszerre is, ezt pedig majd az új szociális alapú gázár-támogatási rendszer fogja megalapozni, de ennek számai, előirányzatai is szerepelnek már a költségvetésben, de valóban, ennek megalapozásához még hátravannak a törvények. Elmondhatjuk azt, hogy amit az ÁSZ hiányol, jogosak, de a parlamenti tárgyalás folyamán fognak megteremtődni azok a feltételek, amelyek majd az ÁSZ elvárásainak is megfelelően fogják alakítani a kapcsolódó törvényeket. Mindezek alapján a szocialista frakció támogatni tudja a 2007. évi költségvetést azzal, hogy az abban megfogalmazott hármas cél, amely az egyensúlyjavításra, a reformok elindítására és a fejlesztési pénzek felhasználására irányul, valósuljon meg. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Magam is mint a bizottság elnöke szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék munkáját. Még nekem is szokni kell, hogy költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság vagyunk - a bizottsági összevonások után -, és az Állami Számvevőszék valóban a rendelkezésére álló rövid idő alatt igyekezett teljes körű munkát végezni. Ez, pártállástól függetlenül, a bizottság valamennyi tagjának segítette a munkáját.
Minden frakcióból jelentkeztek már felszólalásra, így első körben szeretnék szót adni minden frakció tagjainak, tehát egy kormánypárti után egy ellenzéki képviselőcsoport képviselőjének szeretném megadni a szót. Herényi Károly jelentkezett, számára is megadnám a szót. Parancsoljon!
Az MDF-frakció álláspontjának ismertetése - Herényi Károly
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Azt előre bocsátom, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezt a költségvetési törvényjavaslatot nem fogja támogatni, szeretném ennek okait elmondani. Egy költségvetési törvények a következő esztendőre, a tárgyévre vonatkozóan legalább háromfajta kihatása van. Van ennél több is, de most maradjunk ennél a háromnál. Az egyik a pénzügyi kihatás, a másik a gazdasági élet szereplőire gyakorolt hatás, a harmadik pedig a társadalmi hatások összessége. Véleményünk szerint ez a költségvetési törvényjavaslat egyetlen egy szempontot helyez fókuszba, egyetlen egy szempontra koncentrál, ez pedig a pénzügyi vonatkozás. Az elsődleges cél az egyensúly megteremtése. Ez akár helyeselhető is lenne, ha a másik két szempont is kellő súllyal figyelembe vétetett volna a törvényjavaslat elkészítésekor.
Tudom, hogy Almunia úr és az Európai Unió megfelelő szakemberei, bizottságai nagy örömmel fogadják ezt a költségvetési törvényjavaslatot, mert az ő elvárásaiknak tökéletesen megfelel. Kovács elnök úr, ön expozéjában említést tett két olyan lehetőségről, amikor egy törvény előkészítésekor a főkönyvelői szemlélet dominál. Ez tipikusan az az eset, amikor a kiadási és a bevételi oldalak közötti egyensúly megteremtése az elsődleges cél, természetesen nem sikerülhet, de azzal, hogy azután ennek mi az ára, milyen társadalmi hatásai vannak, a javaslat előterjesztője, legalábbis az eddig elhangzottak alapján, vajmi keveset törődik. Ha ezt a költségvetési törvényt így elfogadja az Országgyűlés, és az eddigi gyakorlatot ismerve nyilván meg fogja tenni, akkor pénzügyminiszter sem és más szakember sem fog tudni egyetlen olyan társadalmi csoportot, vagy réteget megjelölni, amely a következő év végére azzal dicsekedhet, hogy pozíciói javultak.
Pedig tudnék néhány ilyen réteget, vagy csoportot mondani, ezek közül a legfontosabb a mi szempontunkból a magyar vállalkozók sokasága, akiknek a versenyhelyzetén a kormánynak segítenie kellene, illene, hiszen ma az Európai Unióban nemcsak a gazdaság szereplői versenyeznek, hanem kormányok támogatáspolitikái versenyeznek. És ebben bizony a magyar kormány látványosan alulmarad. Még csak azt sem mondom, hogy minden ilyen kérdés elutasítható azzal, hogy egyszerűen nincs rá pénz, és most azok a szempontok az elsődlegesek, amelyekről az előbb beszéltem. Hiszen az egyensúly szép dolog, de önmagában nem hordozza a fejlődés lehetőségét. Általában a fejlődés legfontosabb feltétele valamifajta egyensúlytalanság, aminek természetesen lehet pozitív és negatív kimenetele is. Jó és ügyes kormányok esetében nyilván pozitív a végkifejlet.
Mondok néhány dolgot, amivel a kormány a költségvetési törvény és a kapcsolódó törvények módosítása esetén foglalkozhatna, és ezek alapvetően nem anyagiak és nem pénz kérdései, hanem politikai szándék és akarat kérdése. Az első talán az, hogy a magyar piac védelme alapvetően kormányzati feladat lenne, és a magyar kormány nagy mulasztásokat követett el az elmúlt esztendőben e téren. Alig van, vagy talán nincs is az Európai Uniónak még egy olyan országa, amelynek saját hazai piacáról a hazai vállalkozók sokasága, a hazai termékek, szolgáltatások, áruk kiszorultak volna. Ma Magyarországon nagyjából ez a helyzet. Elég csak megemlítenem a Lex Audi esetét. Az nem fordult elő, pedig sokkal üdvözlendőbb lehetett volna, ha a magyar kis- és középvállalkozások sokaságának igényeit veszi figyelembe a pénzügyi kormányzat, mert ebből az intézkedésből majdnem teljes egészében kiszorulnak.
A piacvédelem egyik lehetséges megvalósítási formája, vagy ahogy be lehet ebbe az ügybe avatkozni, az a fogyasztóvédelem. A fogyasztóvédelem helyzete tavaly jelentősen romlott, ebben az évben sem látszik a törvényjavaslatból, hogy jelentősen javulna. Itt néhány milliárd forintról van szó. Egy ilyen beavatkozásnak a hatása lényegesen nagyobb, mint a ráfordított összeg. Azután említhetném, szinten a kapcsolódó törvények kapcsán az adórendszer változását célzó kezdeményezést. Több mint 200 paragrafus fog módosulni, ha ezt a törvényt így elfogadják. Ez önmagában nem lenne baj, ha a módosítások az egyszerűsítés, az átláthatóság felé mennének, de nem erről van szó. A rendszer egyre komplikáltabb, bonyolultabb, és amiről kevés szó esik, egyre drágább. Azt a "kevés pénzt", amit beszed a költségvetés a bevételi oldalon, és ezt adók formájában teszi meg, egyre drágábban szedi be. Elég csak említeni a tervezett létszámnövelést az APEH-nél és a források növelését. Ez nem teszi olcsóbbá és átláthatóbbá ezt a rendszert. Arról nem is beszélve, hogy ha az adórendszer egyszerűsödne, amellett, hogy a bevételek megmaradnának, jelentős idő-, költség- és anyagi megtakarítást jelentene a vállalkozóknak.
A számviteli törvény is szerepel a módosítandó törvények között. A számviteli törvény módosításánál sem lelhető fel az a szándék, hogy a törvény egyszerűsödjön a hazai kis- és középvállalkozások, vagy akár nagyvállalkozók helyzetét javítandó.
A mi módosító javaslatainkkal azt szeretnénk elérni, hogy ennek a társadalmi rétegnek, vagy csoportnak, a vállalkozók sokaságának pozíciói javuljanak, hiszen ők azok, akik a költségvetés bevételi oldalának jelentős részét biztosítják. Amennyiben ezeknek a módosító javaslatoknak lesz foganatjuk, vagy bármiféle nyitottság, ami azt is jelenti, hogy a kormányzat gondolkodása némileg változik, és a hazai vállalkozók érdekeit, törekvéseit jobban figyelembe veszi, a hazai piacot védi, akkor azt örömmel vesszük. Sajnos az eddigi gyakorlat a költségvetési törvények vitája során ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ha a miniszter úr a válaszában megerősítené, hogy ha nem jelentős forrásátcsoportosításról, hanem technikai jellegű módosításokról van szó, erre a kormány nyitott, akkor az előrelépés lenne, de ebben a formában ezt a törvényjavaslatot a Magyar Demokrata Fórum a kapcsolódó törvényekkel együtt nem tudja támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Nem tudom, az SZDSZ részéről kíván-e Gegesy úr szólni?
Az SZDSZ-frakció álláspontjának ismertetése - dr. Gegesy Ferenc
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Ha fel vagyok kérve, akkor természetesen azt tudom mondani, hogy az adott helyzetben, tehát a 2006 nyarán feltárt gazdasági helyzetből kiinduló, végigvihető fejlődési pályát megalapozó költségvetést az SZDSZ-frakció támogatja. A hosszabb hozzászólást mindannyiunk időtakarékossága érdekében most nem teszem meg, amikor muszáj lesz, a parlamenti plenáris ülésen, el fogom mondani.
ELNÖK: Köszönöm. Hargitai János a KDNP képviselőcsoportja részéről.
A KDNP-frakció álláspontjának ismertetése - dr. Hargitai János
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A KDNP sem fogja támogatni ezt a költségvetést. Három tételt fogok kiemelni, amellyel ezt igazolni szeretném, de mielőtt ezt megtenném, Szabó Lajos alelnök úr hozzászólására reagálnék, és egyben Kovács Árpád elnök úrnak megfontolásra javaslok valamit.
Ha az, aki elolvasta az Állami Számvevőszék jelentését, vagy csak itt hallotta Kovács elnök úr kiegészítését, ebből azt a következtetést tudta levonni, hogy ez nagyszerű, végre az ÁSZ-nak lehetősége volt nagyon jókat mondani - Szabó Lajos erre utalt -,vagy egy másik költségvetéssel találkozott, mint mi, vagy nem érti a magyar nyelvet. Ezért javaslom az ÁSZ-nak, hogy ezt a diplomáciai nyelvet, amelyet én mindig nagy elismeréssel szoktam nyugtázni - azt hittem, hogy legalábbis itt, az asztal mellett értünk belőle, de mégis tudjuk, hogy miről beszél az ÁSZ -, egy kicsit oldani kellene. Jó lenne, ha a képviselők nemcsak egy ilyen 100 oldalas anyagot kapnának, hanem 10-15 oldalban összefoglalva valamit, ami ebből az úri nyelvből elmegy egy kicsit a "kocsma világa" felé. Természetesen nem szó szerint a kocsma világát kell ezen érteni, hanem a közérthetőséget, hogy ne lehessen ilyen mondatokat mondani, és a közvéleményt azzal etetni, hogy végre az Állami Számvevőszéknek lehetősége volt valami nagyszerűt mondani a költségvetésről.
Mit mondott az Állami Számvevőszék elnöke? Dolgozott a költségvetés készítése során egy könyvelő, akit az ÁSZ elnöke is megdicsért, és utána félre is tette ezt a kérdést, és azt mondta, hogy ez a könyvelő nem találkozott a társadalomra hatással bírni akaró, koncepciókat gyártó, kormányzati elképzeléseket megvalósítani akaró szakemberrel, ilyen nem látszik ebből a költségvetésből. Aztán elkezdte sorolni, hogy milyen bizonytalanságok vannak ebben a költségvetésben. Ez az alapvető bajunk vele.
Örülök, hogy tagjai vagyunk az Európai Uniónak, mert van egy konvergenciaprogram, amit lehet így-úgy minősíteni, de hála istennek, van. És ez a konvergenciaprogram keretet ad a koncepciótlanságuknak. Az a fajta koncepciótlanság, amely eddig a szocialista kormányt jellemezte a konvergenciaprogram előtt, hogy egyszerre lehet A-t is és B-t is képviselni, már nem jöhet vissza. Az a koncepciótlanság megszűnt, hogy lehet egy évben adót csökkenteni és a választások után azonnal adót emelni. A konvergenciaprogram a maga szigorúságával az önök koncepciótlanságát keretek közé szorítja, ezért jó, hogy van ez a konvergenciaprogram.
Mi az a három tétel, amelyet szeretnék megemlíteni? A kormány arra törekszik, hogy rövid távon kezelje, és egyszerűen túlélje azokat a tragikus folyamatokat, amelyeket önmaga idézett elő. Ez van ebben a költségvetésben is megfogalmazva. A kormány felmérte azt, hogy egyszerre kell figyelembe venni az Európai Unió elvárásait. Megjegyzem, ez nem egy kívülről jött elvárás, ez a közösség szerződéséből következik, tehát a maastrichti kritériumokat nem tudjuk nem betartani, mert a közösség szerződése minket arra kötelez, hogy a gazdaságpolitikánkat összehangoljuk az Európai Unió más tagállamaival is. Ez ezekben a kritériumokban nyilvánul meg, csak erre kötelez. Számtalan mozgáslehetőségünk lenne, csak a kritériumok adta számok irányába kellene elmozdítani a költségvetésünket több év alatt.
A kormány mérlegelte azt, hogy egyszerre nem tud a tömegek elvárásainak megfelelni, nem tudja egyszerre az utca nyomását szolgálni és az Európai Unió bürokráciáját, vagy a mögöttük ott lévő nemzetközi befektetőket, és ezért valószínűleg a rövid távú érdekei miatt jól tette, hogy az utóbbiakat preferálja. Nem volt más lehetősége. Olyan tragikus a magyar költségvetés helyzete, hogy igazodni kellett a nemzetközi elvárásokhoz, különben már bedőlt volna az ország gazdasága, az utca igényei pedig nyilvánvalóan tolódni fognak. A miniszterelnök úr jól kalkulált, az utca szorítása ma már kevésbé erős, mint volt korábban. Nem mintha én hiányolnám az utca szorítását, mert azt gondolom, hogy az utcáról nem lehet megoldani semmit, de azt gondolom, hogy a nemzetközi elvárásoknak való egyoldalú megfelelés sem vezet majd sehová.
Három dolgot szeretnék kiemelni, amelyekkel nagyon sok bajunk van. Ha Szabó Lajos figyelt, a Számvevőszék elnöke erről is beszélt. Akkor, amikor nyáron elfogadták az adócsomagjukat, és mi azt kritizáltuk, vezérszónokként azt mondtam, hogy a legnagyobb bajom ezzel azért van, mert ez a törvénycsomag százezrek szociális biztonságát fogja megingatni. Hivatkoztam arra, hogy a szociális biztonsághoz való jog bizony alkotmányos alapjog. Ami azóta történt, csak megerősíti bennem azt, hogy akkor nem sokat tévedtem. Persze, akkor önök hivatkoztak arra, hogy majd jönnek a kompenzációról szóló törvények, és akik nehéz helyzetbe kerülnek, azokat majd az állam segíteni fogja. Ez ma már körvonalazódik a gázár-támogatási és egyéb törvények kapcsán, mégis, az alapján, ami ebből már látszik, azt mondom, hogy ez érdemben nem fogja segíteni ezeknek a kis pénzű, kis nyugdíjjal rendelkező emberek életminőségének a fenntartását sem, ezek az emberek sokkal nehezebben fognak élni az elkövetkezendő időszakban, mint éltek eddig. Bejön egy újabb tétel, lopakodva, amelynek alapján 400-500 ezer embert egyszerűen ki fogunk venni abból az ellátási körből, amelyet ma még élveznek. Ezt lopakodva tesszük, nem vállalja fel a politika, hanem a pénzügyi számok mögött látjuk, a könyvelő már jelzi nekünk, hogy figyeljetek arra, hogy itt valami történni fog. Ez egyszerűen felháborító és megengedhetetlen. Ezt kell tudnia, Szabó Lajos, az utcán lévő embereknek és mindenkinek, amikor ön arról beszél, hogy az ÁSZ dicséri ezt a költségvetést.
A másik dolog, amely már több felszólaló hozzászólásában is szóba került, amiről a bizottság elnöke Lex Audiként beszélt. Nincs bajom az Audival, de a Lex Audi döbbentett rá, hogy nem igaz az, amit mi eddig képviseltünk, hogy a magyar kis- és középvállalkozók nehéz helyzetben vannak, hisz az is kiderült fehéren-feketén, hogy a magyar kis- és középvállalkozóknak van erejük arra, hogy a nagy multicégeket kompenzálják. Arról beszélek, amikor önök bevezették a szolidaritási adót, amely aztán sok kérdőjelet támasztott, hogy a multik a kutatás-fejlesztési tevékenység költségét leírhatják az adóból. Lehet azt gondolni farizeus módon, hogy ez helyes döntés, hisz bárkinek lehet ilyen tevékenysége, ő is élvezi ezeket a kedvezményeket, de jól tudjuk, hogy ezzel csak a multik foglalkoznak. Ez látszólag egy helyes döntés, valójában folytatódik az a tendencia, és újra megmutatjuk, amit eddig is sokszor képviselt a kormány, hogy jövedelmet csoportosít át a továbbiakban a magyar kis- és középvállalkozói szektorból a multinacionális szektor felé, mert ha nem lennének itt, nagyobb gondjaink lennének.
De ez az állapot nem tartható, hogy azoktól, akiktől eddig is elvettünk, vagy akik eddig sem kaptak semmit, még azt a nagyon kevés jövedelmet, amit ne adj' isten, termelni tudnának, átcsoportosítjuk a multikhoz.
És egy harmadik tétel, amivel nagyon sok gondom van, és erről az Állami Számvevőszék elnöke nagyon keveset beszélt, de nagyon beszédes volt és konzekvens, mert ezt általában is meg szokta említeni, tisztelt Szabó alelnök úr, az önkormányzati reform, ha ugyan ezt annak lehet nevezni. Itt is egy lopakodó játék zajlik, kétharmados törvények kikerülése zajlik kezdettől fogva, ennek minden veszélyével. Az, amit önök az önkormányzatok világában tesznek, meggyőződésem, hogy sérti az alkotmányt. Addig, amíg az alkotmány 44. § (a) bekezdése önkormányzati alapjogokról beszél, addig pénzügyi kényszerekkel nem lehet átalakítani ezt a rendszert. Csak úgy, ha pénzügyi kényszereken keresztül elvonják ezeket a jogokat. Önök ezt teszik kezdettől fogva, és ennek előbb-utóbb nagyon nagy veszélyeit fogják érzékelni. Sőt, meggyőződésem, hogy nem tudják átalakítani ezt a rendszert.
A kormány nem tesz mást, mint a központi költségvetésben meglévő hiány nagy részét áttolja az önkormányzatok felé, hogy majd lesz valami. Az Állami Számvevőszék kimutatja, hogy hogyan növekedett az önkormányzatok adóssága, és az elkövetkezendő időszakban ez még erőteljesebben meg fog nyilvánulni. Idő hiányában most nem beszélek arról, hogy egy kistelepülés önkormányzatát hogyan érintik azok a számok, amelyeket önök már megrajzoltak nekünk, vagy egy nagyobb szemétdombon, egy megyei önkormányzatnál milyen számokról beszélhetnénk. De azt látom, hogy ott kezelhetetlen folyamatok indultak el. A megyei önkormányzatok esetében azzal is számolni kell, tisztelt pénzügyminiszter úr, hogy ebben a hat hónapban, ami előttünk áll, a települési önkormányzatoknak, elsősorban a városok fognak ezzel élni, lehetőségük van az intézményeiket, vagy a feladatellátást átpasszolni a megyei önkormányzatokhoz. Ez a folyamat már több megyében elindult, fel is fog gyorsulni, ugyanakkor a megyei önkormányzatok nagyságrendekkel kevesebb pénzt kapnak feladataik ellátására, mint amennyivel tegnap rendelkeztek.
Lehet persze azt mondani, hogy nem tetszik nekünk a megye, most aztán abszolút nem tetszik, mert minden megye jobboldali irányítású, leszámítva a Heves megyei, ma még létező patthelyzetet. Nem látszik semmi abból, a költségvetésben nincsenek források arra, hogy legalább azt az "aranyos gazemberséget" itt is elkövetnék, amit a települési önkormányzatok esetében megtettek, hogy forrásokat elvonnak, de többletforrásokat legalább a szavak szintjén felkínálnak nekik, ha kistérségi társulásokat hoznak létre. A megyék esetében ez a társulási bátorítás sem látszik. Korábban ettől volt hangos Lamperth Mónika. Most csak az látszik, hogy onnan forrásokat elvonnak, ugyanakkor a megyéknek azzal kell számolniuk, ha mondjuk egy település, egy város egy középiskola működését felkínálja a megyének, akkor a megyének azt az intézményt működtetnie kell.
Nem megoldás az, hogy azt mondjuk, majd mi a feladatot átvállaljuk, és az intézményt nem működtetjük, mert bizonyos térségekből egyszerűen nem lehet elhozni a gyerekeket. Ennek nincs meg a forrásigénye a megyei önkormányzatoknál. Azt gondolom, a településeken hasonlóan tragikus folyamatok indulnak el. Tehát igaza van az Állami Számvevőszék elnökének, amikor azt mondja, hogy itt politikai konszenzus kellene. Fel kellene oldani a kétharmados törvényekben lévő gátakat, az alkotmányban lévő gátakat, mert mindaz, amit enélkül teszünk, hazárdjáték, és az alkotmány ellenében megy. Nem tudjuk támogatni ezt a költségvetést.
Kérdések, vélemények, észrevételek
ELNÖK: Köszönöm. A következő hozzászóló Kékesi Tibor, őt Tállai András követi majd.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Állami Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Öt gondolat köré szeretném csoportosítani mondandómat. Az első az, hogy miért a felelősség költségvetése ez a költségvetés. Azt gondolom, azért, mert abban a gazdasági, költségvetési helyzetben, amiben Magyarország van, csak egy ilyen egyensúlyteremtésre felelősen apelláló és nyilván ezt a folyamatot támogató költségvetést tudok magam is elképzelni.
Valóban, a múltról, az ide vezető okokról, körülményekről kellene egy-két szót ejteni. Viszonylag tömören azt tudom mondani, hogy 2002 és 2006 között egy, a rendszerváltás előtt és a rendszerváltás óta sem szokásos hozzáállással a kormányzat, az akkori miniszterelnök felvállalt egy olyan elgondolást, amikor nem azt várta az emberektől, a vállalkozásoktól, a társadalomtól, amit mindig is hallottunk. Biztosan emlékszünk rá: először produkáljunk mi, utána majd megjön ennek a haszna. Feltételezve egy várható, 5 százalék körüli-fölötti gazdasági növekedést és egyéb körülményeket, meghitelezte az embereknek ezt. Ennek eredménye az, hogy egy átlagosan 30 százalék körüli, tehát az időszaki inflációt meghaladó mértékű reáljövedelem-növekedés következett be a társadalomban. Ennek következménye az, hogy mondhatni csillagászati magasságokba emelkedtek azok a szociális támogatások, árkiegészítések, lakástámogatás - ezen a területen például négyszeresére növekedett a kifizetett támogatások összege -, vagy a nyugellátások, ahol a 13. havi nyugdíj bevezetésével jelent ez meg. De az egészségügyi rendszernek a mintegy készfizető kezeskénti állami garanciája, vagy az erőltetett, erős infrastrukturális felzárkózási program, mert a gazdasági fejlődés majd csak oda fog eljutni, ahová fizikálisan is el lehet jutni, úton, vízen, sínen, vagy levegőben.
Az Unió, a világ gazdasági növekedése stagnált ebben az időszakban nem támogatta ezeket az elképzeléseket, és természetesen Magyarországon a foglalkoztatás és a termelékenység olyan mértékben nem növekedett, valamelyest növekedett, de nem olyan mértékben, ami visszaigazolta volna, hogy a gazdaság szereplői ezekre a kormányzati intézkedésekre úgy reagáltak volna, ahogy az a feltételrendszerben foglaltatott. Eljutottunk tehát oda, hogy a kölcsönből valamit, és reméljük, átmenetileg, ahogy hallottuk Szabó alelnök úrtól, a nem túl távoli jövőben, a stabilitás megteremtése után a következő két évben több jutna vissza az emberekhez, a vállalkozásokhoz, mint ami ebben a két évben elvész az ő számukra. Ezért azt gondolom, hogy vállalható az az ár, amit meg kell ezért így mindannyiunknak fizetni.
A lehető legkisebb növekedési áldozat, hogy az európai uniós átlagos növekedési szinten kerül beállításra a 2007. évi GDP-növekedés, továbbá egy megmaradó exportdinamika, exporttöbblet, egy egyszeri inflációs növekedés és egy változatlan foglalkoztatás mellett kis mértékben az aktivitás növekedéséből adódóan a munkanélküliség növekedése, és ahogy említettem, a reáljövedelem csökkenése. Hogyan is állunk tehát a költségvetéssel? A bevételeket az Állami Számvevőszék döntően alacsony kockázatúnak minősítette négy területen, az áfánál, a regisztrációs adónál, a személyi jövedelemadónál és a kincstári vagyon hasznosításából származó bevételeknél közepes kockázatúnak. Ez a 2-5 százalék közötti kockázatot hordozza magában. A számokat nem ismerem, inkább a 2 százalékhoz közel, csak a határ átlépéséből belekerülvén ebbe a sávba, minősítette a Számvevőszék ezeket az összegeket, a kiadási tételeket pedig megalapozottabbnak minősítette. Itt természetesen differenciáltabb a kép, nem kívánok most részletekbe belemenni, nyilván majd képviselőtársaim ki fogják hangsúlyozni, hogy melyeknél nem is vállalta az Állami Számvevőszék, mert nem ismerte, nem ismerhette meg a háttérszámításokat, és melyeknél deklarálta, hogy kifejezetten korrekt és megalapozott az előirányzat képzése.
Úgy gondolom, hogy ezekre a kockázatokra, amelyek mind a bevételi, mind a kiadási oldalon megjelennek, megfelelő biztosítást képeznek azok a négy jogcímen megalkotott tartalékok, a 42 milliárdos nagyságrendű általános tartalék, az 53 milliárdos nagyságrendű céltartalék, egy 50 milliárdos nagyságrendű központi egyensúlyi tartalék, és mintegy 80 milliárdos nagyságrendű összeg van a fejezetekben külön-külön fejezeti egyensúlyi tartalék címén.
A másik gondolatkör a reformok kérdése. Úgy látom, itt a "rosszabbul járunk" sztereotípiája lengi át ezt a fogalmat, pedig ez nem másról szól, mint hogy átrendezzük azokat a társadalmi terheket, amelyeket vagy nem lehet már tovább vállalni, vagy nem lehet már tovább finanszírozni. Nyilvánvalóan igazságosabban kell átrendeznünk, nyilvánvalóan minden tételnél, amelyhez hozzányúlunk, a teherviselő képességet, a rászorultság elvét figyelembe kell venni, egy-egy kódszóval lefedve azokat a nagy reformelképzeléseket, amelyek itt vannak a parlament előtt, külön vitatkozunk róluk. Bár még nem mindegyik került olyan stádiumba, hogy véglegesen állást tudjunk foglalni róla, azt gondolom, hogy láthatók ezek a folyamatok. A közigazgatás a takarékossággal jellemezhető, hiszen jelentős mértékben csökken az állami kiadás, a működésre fordított kiadás a költségvetés kiadási főösszegének arányában. Az egészségügy, a nyugdíj biztosítási elvre helyeződik, nem válik megkerülhetővé az a gondolat, hogy az jogosult igénybe venni, aki valamikor beletett ebbe a rendszerbe. Az oktatási rendszernél a társfinanszírozás, hiszen majd a benne résztvevők lesznek a haszonélvezői a megkapott tudásnak, így nem világtól elrugaszkodott gondolat, hogy ők is vegyenek részt valamilyen mértékig ebben. Az árkiegészítéseknél pedig a szociális rászorultság. Ne az országgyűlési képviselőket támogassa a gázárak kapcsán az állam, hanem azokat, akik valóban nagy nehézségek árán tudják a fűtési költségeket megfizetni.
A harmadik gondolatkör a fejlesztések kérdésköre. Bár érdekes módon a beruházások száma a gazdasági növekedéssel összhangban csökken az elmúlt időszakhoz és a várható jövőbeni mértékekhez képest, azonban összecsúszva az eddigi európai uniós pénzek felhasználása és a 2007-től aktuális, hatványozottan, több mint háromszorosára növekvő európai pénzek felhasználása már a 2007. évi költségvetésben megjelenik. A költségvetésen keresztül mintegy 465 milliárd forinthoz jutnak a strukturális, kohéziós alapokon keresztül a gazdaság különféle szereplői, és ehhez egy 167 milliárdos önrész-hozzájárulást biztosít a költségvetés hazai forrásokból. Természetesen vannak költségvetésen kívüli tételek is, hiszen 190 milliárdra tehető azoknak a közvetlen kifizetéseknek, agrárpiaci támogatásoknak a köre, amely részben előfinanszírozás formájában mégiscsak átfut a költségvetésen, és akkor még nem beszéltünk arról az 56 milliárdról, amely az exportfelvásárlások finanszírozásával függ össze. Ezzel szemben áll egy 215 milliárdos befizetési kötelezettség. Úgy gondolom, ebben a költségvetésben mindenki számára teljes mértékben vitathatatlanul kiteljesedik az, hogy miért is hasznos, hiszen az értékközösséget valószínűleg soha senki sem vitatta, de most már azt is tudjuk deklarálni, hogy miért hasznos az Unióhoz való csatlakozás.
A negyedik kérdéskör az ÁSZ véleménye. Úgy gondolom, részben érintve, hogy a Számvevőszék ebben a költségvetési véleményben is alapos munkát fejtett ki, meg kell szívlelni azokat az észrevételeket, amelyeket vagy a dokumentumok hiánya, vagy az összehasonlíthatósága esetén problémaként felvetett. Sajnos most érezzük annak a hátrányát, hogy ez a költségvetési törvény - persze az én kedvemnek tetsző módon - végre nem salátatörvény. Nem magából a költségvetési törvényből kell kihámozni, hogy milyen reformok vannak, hogy milyen koncepcionális lépések vannak, a költségvetési törvény csak tükre ennek a folyamatnak. Az azonban helyes és korrekt észrevétel, hogy jól verje vissza azt a fényt, legyenek meg azok a dokumentumok. Egy picit annyiban menteném fel ilyen szempontból az apparátust, hogy minden bizonnyal a rendkívül rövid idő, a választási év adta keretek azok, amik miatt ez a nagy átalakulás, átalakítás nehézséget okozott a számvevőknek kellő mélységben, kellő alapossággal megismerni ezeket a folyamatokat. Ezzel együtt az elnök úr megerősítette azt, hogy a korábbi éveknél kisebb kockázatokat hordoz ez a költségvetés. Ugyanakkor azt gondolom, hogy Szabó alelnök úr is kifejezetten arra hivatkozott, hogy ilyen kedvező ÁSZ-jelentést régóta nem láttunk. Ez talán az elmúlt évek, évtizedek kritikája, nem ennek az évnek a feldicsérése, de én is osztom ezt a véleményt, ellentétben Hargitai úr megfogalmazásával, aki más aspektust, más megfogalmazást vélt ebből kiolvasni.
A Számvevőszék munkáját megköszönve kérnék is, mégpedig azt, hogy az általam is támogatott azon irányokat, ahogy például önkormányzatoknál van külön rendelet arról, hogy mit kell tartalmaznia és hogyan a költségvetési rendeletnek, iránymutatással, segítségnyújtással adjon támogatást a Számvevőszék ahhoz, hogy alakuljon ki egy olyan törvény, hogy mit és hogyan kell tartalmaznia a költségvetési törvénynek. Akkor talán megoldódnak, feloldhatók azok a felvetések, amelyeket évek óta hurcolunk magunkkal. Mindig is szorgalmaztam, hogy ha lehet, minél magasabb szinten - én az alkotmányt szoktam ide sorolni - kerüljenek megfogalmazásra azok a keretek, amelyek a költségvetés szabály alapúvá válásával hosszú távon biztosítják, hogy nem egy problémája fogja meghatározni ezeket a kereteket, hanem éppen a keretek fogják hosszú éveken keresztül a költségvetés készítését befolyásolni.
Az utolsó gondolatkörben néhány reflexió az eddig elhangzottakhoz - nyilván a képviselőtársaim majd a később elhangzottakhoz fűznek ilyen recenziókat. Az euró bevezetése, társadalmi konszenzus. Persze nem tudom feledni az Európai Unióba való belépés társadalmi konszenzusával kapcsolatban az elnök úr által reprezentált politikai csoport magatartását, de remélem, az euró bevezetése kapcsán nem ilyen magatartással fogunk találkozni.
Egyelőre sajnos azt kell mondjam, olvasván a közvélemény-kutatást, az emberek nem különösebben vágynak az euróra, jó lenne, ha közös erővel el tudnánk magyarázni nekik ennek hasznát, és ennek az időpontját közös erővel tudnánk meghatározni, optimalizálni.
Kormányzati központ, kormányzati negyed. A létesítés költségeit nem fedeztem fel a költségvetésben, pedig valószínűleg azok közé tartozom, akik a legalaposabban tanulmányozták át a költségvetést. Természetesen bizonyos központi költségek felfedezhetők, ezek azonban nem feltétlenül az épületek egy helyre kerülésével vannak összefüggésben, hanem a kormányzat a közigazgatási reform keretében négy nagy területen, a humánpolitika, a közös vagyonkezelés, a közös back-office szolgáltatások tekintetében összevonja 2007-ben a tevékenységet. Ezeknek nyilván egy indulóköltsége megjelenik a költségvetésben, azonban a realizálást követően fognak megjelenni, a tárcáknál ma még betervezett átcsoportosításával, majd központosításával ennek a tényleges működési költségei. Ezek a létszámcsökkenés következtében vélhetően a ma betervezett költségekből is lehetőséget adnak a tervezésre, bár gondolom, némileg figyelembe vételre került, hogy ezek a folyamatok lezajlódnak a következő évben. Úgy gondolom, hogy az ingatlankezelés és az ezzel együtt járó tevékenységek, az üzemeltetés, ami megint csak központosításra kerül negyedik elemként, egy ilyen, egy helyen működő, egy helyen lévő kormányzati központ esetén szintén megtakarításokat fognak eredményezni. De amikor majd esetleg jogalkotási szinten, vagy vitaszinten ide kerülnek, akkor megismerkedünk ezekkel a számokkal. Úgy gondolom, hogy ezekben lényeges tartalékok vannak, tehát jogos és megalapozott az a várakozás, amit a kormányzat ehhez az elképzeléshez fűz.
Végül a Lex Audinak becézett jogszabály - ez megint pejoratív, hogy valamire törvényt alkotunk. Talán ebben a konstellációban nem is jogtalan a felvetés, hogy az Audi kapcsán került elő ez a problémakör. De felteszem a kérdést, hogy vajon nem célunk, hogy a kutatás-fejlesztés, Magyarország tudásalapú társadalma, tudásalapú gazdasága emelkedjék, erősödjék? (Varga Mihály távozik az ülésről.) Nem célunk, hogy akár az Audi, akár más nagy nemzetközi cégek komoly beruházásokat végezzenek, mondjuk az Audi a következő négy évben egymilliárd eurós beruházást hozzon ide? Vajon nem gondoljuk, hogy ennek a beruházásnak a megvalósításában ugyan ki más, mint a kis- és középvállalkozások fognak, ha másként nem, alvállalkozóként részt venni? Vajon nem gondoljuk, hogy ezeknek a beruházásoknak az üzembe helyezését követően a beszállítói kör nem ezeknek a kis- és középvállalkozásoknak fog munkát, fejlődést, jövedelmet biztosítani? Én gondolom, és ezzel együtt köszönöm a szót.
(Az ülés vezetését Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselőtársam gondolatait. Most pedig Tállai András képviselőtársunk következik.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, alelnök úr. Úgy gondolom, hogy amikor a 2007. évi költségvetésről véleményt alkotunk, valóban szükség van egy helyzetelemzésre, mindenképpen szükséges, hogy gazdaságilag és politikailag is elemezzük a helyzetet, hiszen valóban nem mindennapi költségvetési vita előtt állunk, és nem egy átlagos költségvetést fog majd valószínűleg elfogadni az Országgyűlés kormányzó többsége. Először is, ha gazdaságilag értékeljük az országot, már ma is hangzottak el rá utalások, bizony van szégyenkeznivalónk. Különösen, ha az állam, a kormány gazdasági tevékenységét kell értékelni. Nyilvánvaló, hogy az Európai Unióban, költségvetésünk megítélése alapján, az utolsó helyen állunk, sajnos. Szoktam mondani, ha az Európai Unió is egy focibajnokság lenne, ahol az utolsó kettő kiesik, akkor bizony elkerülhetetlen lenne a mi kiesésünk. Hiszen a költségvetési hiány gigantikus, szabályos gyámság alá kellett helyezni Magyarországot, a kormányt a tekintetben, hogy megmentsék valamilyen úton-módon a teljes összeomlástól. Amikor Almunia úr a Feri telefonjára megengedte, hogy a konvergenciaprogram kidolgozására még félévet kapjon az ország, akkor ezt a gesztust jelentette be. (Több szocialista képviselő méltatlankodik. - Molnár László: A miniszterelnök urat ne Ferizze, mert ez nem udvarias eljárás.) Nagy gondok vannak egyéb tekintetben is. Kérem alelnök urat, hogy képviselőtársunkat figyelmeztesse a személyes beszólások miatt, azon törekvésétől óvja, hogy megzavarja a felszólaló képviselőt. (Babák Mihály: Csöndben légy már!)
Úgy látom, hogy mérhetetlenül nagy politikai válság van az országban. Ilyen országban, ahol egy kormány gazdasági szempontból ennyire lezüllesztette az országot, felelősének kell hogy legyen. Magyarország nem ilyen ország. Magyarországon nem kell felelni, elszámolni azért, hogy valaki a költségvetés hiányát nem tartja be, nem kell azért felelni, hogy az inflációt nem lefelé tornássza, ami a társadalom alapvető érdeke, hanem felfelé. Nem kell azért felelni, ha valaki a gazdasági növekedést felére csökkenti egyik évről a másikra, és az az előnyünk, ami az Európai Unióban megvolt, egy jó átlagteljesítményünk egy csapásra a leggyengébbre változik. Nem kell felelni azért, hogy a munkanélküliség nem csökken, és nem egyre több munkahely van Magyarországon, hanem egyre kevesebb. Nem kell felelni a költségvetés, illetve a folyó fizetési mérlegek nem egyensúlyi helyzete miatt. Nem kell felelni azért, mert az Állami Számvevőszék véleményét valaki éveken keresztül semmibe veszi, átnéz rajta. Magyarországon, hogy úgy mondjam, a közpénzek felelőtlen elköltéséért nem kell felelni. Legalábbis a jelenlegi politikai helyzet ezt mutatja.
Nagyon kíváncsi lennék pénzügyminiszter úr belső érzéseire, hogy milyen érzéssel lehet ilyen költségvetést az Országgyűlés elé terjeszteni, amikor még nemrég, ez év január 31-én a következőt mondta a pénzügyminiszter úr: "A kormány az előnyöket és a költségeket mérlegelve hozta meg a döntést arról, hogy az euró bevezetésének feltételeit Magyarország 2008-ban teljesíti." Ugyanezen a napon mondott mást is a miniszter úr. Azt mondta: "E program alapján határozott a parlament az ötéves adócsökkentésről, amely nem radikálisan, hanem kiegyensúlyozott módon könnyíti a vállalkozások terheit, csökkenti az állampolgárok adóját." Ma már tudjuk, hogy ugyanaz a pénzügyminiszter, Veres János azt mondja, hogy 2008-ra nem lehet teljesíteni az euró bevezetésének feltételeit, ugyanaz a Veres János pénzügyminiszter, aki benyújtotta az ötéves adócsökkentésről a törvényjavaslatot, benyújtotta ebben az évben annak ellenkezőjét. Kérdezem én, hogy ezek után politikai válságban van az ország, vagy nincs. Ha valaki valamit elront egy vállalkozásban, és tönkreteszi a vállalkozását, akkor annak nem adatik meg az, hogy ki tudja javítani. A politikában azonban minden lehetséges. Ugyanaz a pénzügyminiszter, aki felelős azért, hogy ez az ország ide jutott, felelős azért, hogy az Európai Unióban a lecsúszó országok között vagyunk, most azt mondja, hogy igen, én, aki felelős vagyok, aki ezt a makrogazdasági helyzetet előidézte ebben az országban, én fogom rendbe tenni az országot. (100)
Úgy gondolom, hogy itt hatalmas hitelességi válságról is kell beszélnünk.
Ami a költségvetési törvényjavaslatot illeti, bevallom őszintén, hogy ez nagyon ravasz költségvetési javaslat. Ne felejtsük el, hogy a 2007-es költségvetést megelőzte egy 2006 júliusában elfogadott adóemelési csomag, és megelőzte egy konvergenciaprogram benyújtása az Európai Unióhoz. Tehát olyan érdekesen van a dolog összeállítva, hogy az ahhoz szükséges döntéseket - nagyon kegyetlen döntéseket -, hogy 2007-re viszonylag jobb egyensúlyi helyzetet tudjon felmutatni, a kormány már 2006-ban meghozta.
Ennek ellenére, ha végigmegyünk a költségvetésen, és feltesszük a kérdést, hogy egy kormány, vagy egy állam miért is felel a költségvetés kapcsán, akkor nagyon érdekes válaszokat kapunk. Véleményem szerint egy kormány felel azért, hogy a közszférában dolgozóknak biztonságuk legyen és a közszférában dolgozók meg legyenek becsülve. Nézzük, mit hoz nekik a 2007-es költségvetés: az égadta világon semmit. Jövedelemcsökkenést hoz, nemhogy ugyanannyi maradna nominálértékben a keresetük, hanem csökken. Tudjuk, hogy szeptember elsejétől már csökkent nominális értékben, ez tovább fog folytatódni január elsejétől, és ki tudja, még mi fog történni. Ezzel szemben a költségvetésben 6,2 százalékos áremelés van.
Nézzük meg, hogy a közszférában dolgozóknak mit ajánl ez a költségvetés 2007-re! Már azon kívül, hogy teljes bizonytalanságban vannak, hiszen ki tudja, hogy a kötelező heti 4 óra emelés hány ezer vagy tízezer pedagógus munkahelyének elvesztését fogja jelenteni, illetve jelenleg nem tudjuk, hogy az egészségügy problémája hány egészségügyi dolgozónak bizonytalanítja el az állását. Fizetéscsökkenést minimum 3,5 százalékban, és mellé 6,2 százalékos inflációt. Köszönik szépen. Kinek kell ebben az országban áldozatot hozni azért, mert valaki ezt az országot tönkretette? A közszférának? Ők ebből, köszönik szépen, nem kérnek. Úgy gondolom, a közszférában dolgozók nagy része tisztességesen és becsületesen ellátja a munkáját, és ettől a kormánytól most azt kapja ajándékba, hogy egyrészt bizonytalan az állása, másrészt pedig jelentős reáljövedelem-csökkenést. Nem 4,2 százalékot, annál jóval kedvezőtlenebb pozícióba fognak kerülni a közszférában dolgozók.
Mi a helyzet a közigazgatással dolgozókkal? Ugyanez. A költségvetési törvény megfogalmazza, hogy az igazgatásban 15 százalékos létszámleépítést vár el a költségvetési előirányzat. Itt összefolynak az évek, ezt bizonyos tekintetben már 2006-ra elvárja a költségvetési törvényjavaslat. Az a helyzet, hogy azok az emberek, akik a megbecsülést az államtól várhatják, nem megbecsülést kapnak, hanem a legnagyobb áldozatvállalást várják tőlük. Azt mondja a kormány, hogy ha én rossz vagyok, és nem tudok jól gazdálkodni, akkor neked is rosszabb helyzetben kell élni. Ez a költségvetés körülbelül ezt jelenti annak a 800 ezer embernek.
Ha továbblépünk, és megvizsgáljuk, hogy milyen területeken csökken az állam támogatása - amit most nem nagyon szeretnék részletezni, mert tudjuk, hogy a gázár, a gyógyszerárak, a közlekedés, a csökkent munkaképességűek álláshely-fenntartásának a támogatása jelentősen csökkenni fog -, akkor azt láthatjuk, hogy a kormány nem látja el azt a feladatát, amikor a társadalom igazságérzetét és a rászorultsági elven működő támogatási rendszerét kell hogy megvalósítsa. Cserbenhagyja a saját embereit, a közalkalmazottakat és a köztisztviselőket, és cserbenhagyja azokat az embereket, akiknek a legnagyobb a jogos igényük arra, hogy a kormánytól az élethelyzetüket tekintve támogatást kapjanak.
Ha megfigyeljük a 2007. évi költségvetés hitelességét, illetve a tervezés felelősségét, akkor azt kell hogy mondjam, hogy itt is vannak hiányosságok. A Számvevőszék azt mondja, hogy közepes kockázatú többek között az áfabevétel tervezése, a személyi jövedelemadó tervezése. Maga a Számvevőszék hívja fel a figyelmet arra, hogy nincs figyelembe véve az előirányzatok kidolgozásánál, különösen ami a fogyasztáshoz kötődik, hogy fogyasztáscsökkenés várható az országban - maga az előterjesztés is ezt tartalmazza -, nincs figyelembe véve a vállalkozói réteg és az emberek tűrőképessége. Azt mondja, hogy a szürkegazdaság irányába fognak elmozdulni, és ezáltal az adóbevételek várhatóan nemhogy növekednének, hanem csökkennek, és ugyanez a helyzet a bevezetett minimálbér duplája utáni járulékfizetés kapcsán is. Nincs figyelembe véve azoknak a kegyetlen gazdasági döntéseknek a hatása, amelyeket a kormányzat már meghozott. Azt reméli a kormány, hogy külön adóból 150 milliárd forintot be fog tudni hozni, hogy a hitelintézetek többletadójából plusz 25 milliárdot, és az evából, amit most emelt fel a kormányzat, további 60 milliárdot lazán, csettintésre be fog szedni ezektől a vállalkozásoktól. Nem én mondom, még egyszer mondom, hanem az Állami Számvevőszék mondja, hogy figyelembe kellett volna venni ezeket a várható makrogazdasági tendenciákat a tervezés során, és kockázati tartalékot szükséges képezni ilyen tekintetben.
Sorolhatnánk tovább, hogy az önkormányzatok teljes sarokba szorítása, kiskorúsítása, eladósítása egy teljesen bevett szokás. Nem azt mondom, hogy elfogadott, de sajnos a kormány részére elfogadott tendencia, amit az önkormányzati vezetők és az önkormányzatokért felelős tisztségviselők nyilvánvalóan képtelenek elfogadni. De hogy ráadásul a hitelfelvételeik is korlátozva és jelentősen szigorítva legyenek, illetve az a tény, hogy az önhikinél egy olyan komoly szigorítást próbál behozni a kormány ezzel a működési hitellel, hogy majd nem számít be az önhikis elszámolásnál, úgy gondolom, hogy ha ezt megértik majd a kormánypárti képviselők is, ezen mindenképpen szükséges lesz módosítani.
Azt tudom mondani, hogy ez a társadalom nagy áldozatot hoz az elmúlt négy év kormányzásáért, és az a legnagyobb probléma, hogy azt sem tudjuk, hogy ezt az áldozatot miért hozzuk. Hallottuk már jó néhány tíz évvel ezelőtt, hogy már csak a következő évet kell kibírnunk a nadrágszíjat meghúzva, aztán kiderült, hogy még az azt követőt is nadrágszíj-összehúzással kellett kibírni, aztán annak az évnek a végére is kiderült, hogy már nem annyira, de egy kicsit még mindig kell húzni a nadrágszíjon. Úgy gondolom, hogy ez az ország ezzel a költségvetéssel és az azt követő évek költségvetésével is nagyon nagy áldozatot fog hozni, és egyelőre nem tudni, hogy miért.
Egyetlen pozitív elemként el lehetne mondani, hogy 2007-től az európai uniós pénzek majd dőlnek az országa, és olyan hatalmas fejlesztések indulnak meg, amelyek egyrészt munkát adnak, munkahelyet teremtenek, másrészt pedig az emberek közérzetét javítani fogják.
Az más kérdés, hogy nem tudja a gázszámlát fizetni, csökken a fizetése, de majd a beruházásoknak, a fejlesztésnek fognak örülni. Azt javaslom, hogy kezdjünk el számolni. Kezdjük el összeadni a forrásokat! Amit fizetünk az Európai Uniónak, az 2007-re kétszáztizenegynéhány milliárd, ennyit olvastam a költségvetésben. Ehhez adjuk hozzá azokat a megvonásokat, amelyek most érintik, mondjuk a nyugdíjasokat a gázártámogatás tekintetében, vagy a gyógyszerárak támogatásának megvonását. Adjuk hozzá, hogy mennyivel is csökken nominális értékben a fizetésünk. Aztán kezdjünk el számolni, hogy hány százalékos arányban fogjuk majd igénybe venni az európai uniós támogatásokat, azt a 8 ezer milliárdot - eddig a legtöbb 70 százalék volt -, majd osszuk el hét évvel. Ehhez adjuk hozzá, hogy mi milyen áldozatot hozunk ezért, és végén ki fog jönni egy olyan szám, hogy az az áldozat, amit az ország és a társadalom hoz azért, hogy ezekhez a forrásokhoz hozzájusson, több lesz, mint amennyi forráshoz az ország hozzá fog jutni.
Nem mondom, hogy ez bizonyított, remélem, hogy nem is lesz, de kezdjük el lassan kiszámolni, hogy milyen áldozatot is hozunk azért, hogy ezekhez a forrásokhoz valamilyen mértékben hozzájussunk. Mi lesz ennek a végén az egyenleg? Úgy gondolom, hogy ezzel a költségvetéssel fejest ugrunk a nagy semmibe. A kockázat óriási, hiszen fél év múlva esetleg az is kiderülhet, hogy ha a költségvetés számait nem fogja tudni újra és újra biztosítani a kormány, akkor az európai uniós támogatások is megszűnnek. Akkor az az egyenleg, amiről beszélek, el tudjuk képzelni, hogy hová fog billenni. Remélem, hogy ezt azért az ország nem fogja megérni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Keller László képviselő úr következik.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Rövidebben szeretnék véleményt formálni, és rögtön kapcsolódva Tállai képviselő úrhoz, azt mondanám, hogy nem kell felelni annak az ellenzéki képviselőnek, aki felelőtlenül, elszakadva a realitásoktól, teljesen torz képet fest az országról, a költségvetésről, a gazdaságról. Ezért neki persze nem kell felelnie. Mondhat bármit felelőtlenül. Arra szeretném kérni Tállai képviselő urat, hogy egy kicsit nézzen már szét az országban. Nyilván vannak kedvezőtlen folyamatok, vannak kedvezőtlen helyzetben lévő társadalmi csoportok is. De azt kivetíteni az egész társadalomra, amit ön, az egyszerűen elfogadhatatlan, és a realitásokhoz semmi köze. (Babák Mihály: Dübörög.) Kedves képviselő úr, induljon el Budapestről, és nézze meg az M1-es 15. és 17. kilométerkövénél, hogy milyen beruházásokat hajtanak végre magánpénzből magánbefektetők.
Nem abból indulnak ki, amiből Tállai úr, hanem abból, hogy ez az ország egy fejlődési pályán van. (Babák Mihály: Jutka néni nem így látja.) Képviselő úr, Jutka nénit hozza el, ne magában jöjjön fel Szarvasról, hanem hozza el Jutka nénit, és mutassa meg neki azt, hogy milyen fejlesztési lehetőségek vannak ebben az országban. (Babák Mihály: Abból nem él meg, és kutyául nem is érdekli.) Ha Hegyeshalom irányába megy, és jobbra néz, akkor látja az M1-es mellett, de ha balra néz, ott még nem lát fejlesztést, de már több milliárdos fejlesztésben gondolkodó beruházók kopogtatnak a kapuban. (Balla György: Az Ausztria. Miről beszélsz?) Nyilvánvalóan érdemes beszélgetni azokkal a magánbefektetőkkel, akik azon gondolkodnak, hogy néhány éven belül Magyarországra telepítik azt a gazdasági kultúrát, ami egyedülálló Európában, vagy a világon. Talán nem véletlenül gondolkodnak Magyarországban, ezen el kellene gondolkodniuk az ellenzéki képviselőknek. (Babák Mihály: De az állami költségvetés nem erről szól.)
Azt gondolom, hogy ez a költségvetés működőképességet biztosít. Nyilvánvalóan nem lehet azt véka alá rejteni, hogy visszafogott, és azt is el kell róla mondani, hogy nagyon racionális, ésszerű kereteket határoz meg a következő évre. Hargitai képviselő úr szóvá tette Szabó Lajos alelnök úr megjegyzéseit, amelyek az ÁSZ-jelentéssel összefüggésben fogalmazódtak meg. Nem akarom végigelemezni az ÁSZ-jelentést, de 6 pontot szeretnék kiemelni belőle, amit valószínűleg néhány ellenzéki képviselő nem olvasott ki. Először is a 21. oldalon - már csak azért, hogy vissza tudják keresni, ha esetleg a jegyzőkönyvet elolvassák, ha már az ÁSZ-jelentést nem olvasták el az ellenzéki képviselők - például egyértelműen megállapítja az Állami Számvevőszék, hogy ez a benyújtott költségvetés teljes mértékben szinkronban van a konvergenciaprogrammal, azzal a konvergenciaprogrammal, amit egyébként maga az Európai Unió is teljes mértékben elfogadott. (Babák Mihály: Szó szerint idézd!) Beszél az Állami Számvevőszék különböző kockázati tényezőkről, de végül is a 22. oldalon egyértelművé teszi, hogy a kockázatok kisimítására az a tartalék, amit betervezett a költségvetés, fedezetet biztosít. Kékesi képviselő úr szólt arról, hogy a bevételi oldalon kisebb kockázatokról beszél az ÁSZ, de megvan a lehetőség arra, hogy egész éves szinten ezek a kockázatok kisimuljanak.
Sokat vitatkoztunk az államháztartási törvényről Mádi képviselő úrral a korábbi költségvetések kapcsán. Nos, az ÁSZ a 25. oldalon kedvezőnek ítéli azt, hogy nem nőtt az előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül túlteljesíthető előirányzatok száma. Ez egy nagyon lényeges megállapítás, mert egy nagyon kedvezőtlen folyamatot állít meg a 2007. évi költségvetés. Azt, amit hosszú ideje szerettünk volna. Lehetne persze visszafelé is lépni, de ma még, azt gondolom, az is nagy eredmény, hogy ezt a korábbi kedvezőtlen folyamatot megállítottuk. A 28. oldalon nagyon részletesen elemzi az államháztartás egyik fekélyes részét, az egészségügy és a gyógyító-megelőző ellátások helyzetét. De maga az Állami Számvevőszék is azt mondja, hogy elindulhat egy átalakulási folyamat, ami a korábbi években, vagy lehet mondani, az elmúlt 20 évben nem indult el. Maga az ÁSZ is reálisnak ítéli azt, hogy olyan intézkedéseket fogalmaz meg, és olyan intézkedések hatását tartalmazza a költségvetés, amelyek valóban egy átalakulási folyamathoz vezethetnek.
Ha már szóba került a vitában az önkormányzatokkal kapcsolatos kérdéskör is, csak a 31. oldalt szeretném idehozni, ahol világosan megállapítja az Állami Számvevőszék, hogy 4,3 százalékos növekedés tapasztalható az önkormányzatoknál, persze rögtön rögzítésre kerül, hogy a beltartalma. A fejlesztések növekedése a tartalma. Nyilvánvaló, hogy a működés oldaláról lesznek problémák. (Balla György - Babák Mihály: Hol van ez? Ez a hazugság tipikus példája!) Éppen ezért e tekintetben is, megítélésem szerint, ahelyett, hogy itt kiabál képviselő úr, foglalkozzon az Állami Számvevőszék jelentésével. Itt persze én is megállnék egy pillanatra. Miután látható, hogy fejlesztésorientált a költségvetés, ezért rögtön szóvá teszem miniszter úr előtt, hogy az adóerő-képességben, a költségvetés 4. számú mellékletében a korábban meglévő, a fejlesztéseket ösztönző bekezdés, ami azokat az önkormányzatokat, amelyek saját erőből fejlesztettek egy meghatározott mértékig, visszaadta a fejlesztési forrásokat, szerintem most, amikor fejlesztésorientált költségvetésről beszélünk, nem indokolt éppen ezt a szakaszt megszüntetni. Mindamellett ez 2007-re nem is jelent kiadási többletet a költségvetésnek. De az ösztönző elem kiesik belőle. Szeretném már most jelezni, hogy érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon ez a kikerült elem szinkronban van-e a költségvetés egészével.
Hogy a végéről is idézzek egy nagyon rövid részt: szintén az önkormányzati fejezettel összefüggésben jelzi az Állami Számvevőszék jelentése, hogy növekedett a szabályozás kiszámíthatósága és tervezhetősége, éppen azzal, hogy több évre előre vetítve adja meg a szabályrendszer alakulását és formálását. (Balla György és Babák Mihály elhagyják az üléstermet.) Legalább azt tegye meg, képviselő úr, hogy a saját helyéről ordibál, nem jön ide hozzám. Ez már nagy előny lenne. Hál' istennek kiment. Éppen ezért be is fejezem.
Összességében úgy gondolom, hogy az a feszes költségvetés, amelyet az elkövetkezendő évben az államigazgatásnak, az önkormányzatoknak és mindenkinek tartania kell, soha nem öröm senki számára, de ez egy valódi lehetőség arra, hogy tovább tudjunk haladni azon a fejlődési pályán, amelyen a növekedési ütem most egy picit kisebb mértékű, annak érdekében, hogy 2008-2009-ben ez a növekedési pálya visszatérjen arra a szintre, amilyen az elmúlt években volt. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Egyrészt kérem, hogy a bizottság tekintélyének megőrzése érdekében a felszólalók legalább tiszteljék meg egymást, másrészt nem sikerült túl rövidre Keller László felszólalása, bár nem mértem az idejét, de ez nem is volt kritérium. Tegyük félre a viccelődést, mert annyira nem vicces ez a költségvetés.
Mádi László képviselő úr következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Szerintem sem vicces, sőt ez tízmillió ember számára jelentős változásokat fog hozni, sokszor drámai változásokat, amelyekre ráadásul nincsenek is felkészülve sok esetben, tehát az egész változás az ő beleegyezésük és meggyőzésük nélkül történik. Emiatt is látom az egész gazdaságpolitikai fordulatot sikertelenségre ítéltetettnek, hiszen alapvető szociológiai tény, hogy egy átalakítás akkor vihető végbe sikeresen, ha a szereplők többsége meg van győzve arról, hogy az elkerülhetetlen, és hogy az pozitív irányba vezet. Sajnos ez nincs így.
Azt hiszem, Kékesi Tibor képviselőtársam mondta, hogy a felelősség költségvetése jön. Ha ez igaz, akkor a felelőtlenség jellemezte az elmúlt időszakot, hiszen máskülönben nem lenne most a felelősségnek kiemelt jelentősége, tehát ezzel elismerte azt, hogy az elmúlt időszak -, amelyben szintén ugyanezek az emberek kormányoztak, ugyanaz volt a miniszterelnök, ugyanaz volt a pénzügyminiszter, és ugyanaz volt a kormánykoalíció is - a felelőtlenség politikáját képviselte.
Három ok miatt látom a jövő évi költségvetés beterjesztését hibásnak és sok esetben károsnak, mindamellett, hogy a változtatások szükségessége, azt gondolom, elvitathatatlan. Az első a hiteltelenség. A szereplők változatlanok. Nagyon nehéz azt egy családban is elfogadni, hogy ha valaki tönkretesz valamit, akkor ugyanaz lesz hivatott és a legalkalmasabb arra, hogy azt helyrerakja. Én úgy vagyok vele, hogy amikor megírok egy írást, akkor szeretek megkérni általam tisztelt embereket, hogy nézzék át, mert a saját szememmel a hibákat kevésbé veszem észre, mintha egy másik szem futja át azt az anyagot; vagy egy matematikai példára is ugyanezt lehet mondani. Más sokkal hitelesebben, és valószínűleg jobban tudná megoldani.
A párbeszéd hiánya a másik ok, ami miatt ez a történet kudarcra van ítélve. Elöljáróban is mondtam, hogy nem lehet a szereplők megkérdezése és beleegyezése nélkül komoly átalakításokat végrehajtani. Különösen reformok vonatkozásában nem lehet, annál is inkább, mert az elmúlt időszak nem arról szólt - és itt 16 évet is lehet mondani -, hogy a reformtörekvések kellő megalapozottsággal és sikerrel valósultak volna meg. Az elmúlt másfél évtizedben az egyedüliként emlegetett nyugdíjreform is, ha a mélyére megyünk a dolgoknak, sokkal inkább kudarctörténet, mint sikertörténet. Egyszer célszerű lenne egyébként a bizottságban mindenfajta aktualitástól függetlenül is körbejárni ezt a kérdést, mert az én benyomásaim alapján a rendszer pazarlóbban, nagyobb költséggel és kisebb hatékonysággal működik, mintha azokat a pénzeket a korábbi struktúrában hagytuk volna, és az államháztartás szempontjából is kedvezőtlenebb helyzet áll fenn, mintha változtatás nélkül maradt volna.
A másik probléma a koncepcionális része a konvergenciaprogramnak, illetve a konvergenciaprogram leképezése a jövő évi költségvetésben. Az a kérdés, hogy koncepcionálisan jól álltunk-e hozzá a probléma megoldásához, ez a koncepció adja-e Magyarország szempontjából a legjobb esélyt a problémák kezelésére. Úgy tenném fel a kérdést, hogy növekedés versus egyensúly, vagy egyensúly versus növekedés. Hogy gondolkodunk erről? Magyarul, vajon ez a beterjesztett javaslat, illetve a konvergenciaprogram a legkedvezőbb mixe, keveréke a növekedés és egyensúly problematikájának? Úgy látom, hogy a javaslat tűzoltó célokat tűz ki maga elé, tehát kezelni próbál egyensúlyi problémákat, és minden más szempontot teljes mértékben negligál. A növekedés egy alárendelt szemponttá, kiszolgáltatottá válik. Az európai, a nemzetközi példák is bizonyítják, mondjuk Dánia vagy Írország, vagy még lehet mondani országokat, amelyek ilyen típusú kiigazítási programokat produkáltak, hogy nem a gazdasági növekedés teljes feláldozásával produkálták azt. Ez a program szakmailag nagyon-nagyon felszínes, gyenge, lényegében egy könyvelői szemlélettel rendelkezik, igazából a gazdaság fejlődését, a gazdasági szereplők aktivizálódásának és legális tevékenységének ösztönzésére irányuló gondolkodást teljes mértékben kikapcsolja és elfelejti akkor, amikor a magyar gazdaság rendbetételén gondolkodik.
Az adóterhek növelése a legális szektor csökkenése és a munkanélküliség növekedésének irányába hat, és egy nagyon rövid távú, és nagyon rossz szerkezetbeli változást okoz. Arról, hogy ez hosszú távon tartós fejlődési pályára teszi-e a magyar gazdaságot, minden komoly szakember szkepszissel nyilatkozott. Egyszerre kellene rövid- és középtávon, hosszú távon eredményeket elérnünk, tehát olyan megoldásra lenne szükség, amely nemcsak a tűzoltást célozza, a jelenlegi problémákat orvosolja, hanem közép-, hosszútávon is egy tartós és fenntartható növekedési pályára teszi ezt a gazdaságot. Ez a benyújtott törvényjavaslatok alapján nem áll fenn. Nagyon nagy kérdés, hogy a drasztikusan megnövekedett, duplájára nőtt inflációnak mennyi volt a 12 havi alsó határa? Három százalék alatti, azt hiszem, kettő egész valamennyi. A jövő évben, ha az MNB számításaira lehet támaszkodni, akkor ez 8,2-8,3 százalékra nő. A február-márciusi árindexben azt olvasom, hogy ezt prognosztizálják. Nem is kétszeres, hanem két és fél, háromszoros növekedésről van szó egy éven belül, ami drámai növekedést jelent. Hogy fog ez majd lecsökkenni? Nemcsak az intézkedéseket, hanem a várakozásokat is kell nézni, hiszen az elmúlt 10-15 év azt mutatta, hogy az infláció alakulásának az inflációs várakozások jelentős mértékben mozgatórugói voltak. Ebben a témában kapott most Nobel-díjat Philips, tehát ez egy elég komoly, tudományosan is vizsgált és fontos témakör.
Nagyon jó lenne, ha az Állami Számvevőszék a közben beterjesztett dokumentumok vonatkozásában is vizsgálódna, mert itt még csak az alapján tudta megfogalmazni, amit addig látott, hogy a reformok megalapozottsága tekintetében komoly hiányosságokkal küzd a beterjesztett törvényjavaslat. Azt gondolom, hogy szükség lenne egy kiegészítő kötetre, hogy az ÁSZ hogyan vélekedik arról, amit menet közben a tisztelt Ház elé beterjesztettek. Látszik a kapkodó törvényhozás, amit nem magyaráz, hogy választások voltak, hiszen rengeteg idő állt rendelkezésre. Ha hazudtak is négy éven keresztül, de az a színpadias mozdulat, amikor Gyurcsány Ferenc rátenyerelt egy hatalmas törvény-paksamétára, hogy itt vannak azok a törvények, amelyek majd orvosolják problémákat... Nem tudom, hol voltak azok a törvények. Attól tartok, hogy ez újabb hazugság volt, mint ahogy azóta is számtalant hallottunk és tapasztaltunk. Így nem lehet törvénykezni. Reformokat nem lehet felkészületlenül, előkészítetlenül, végiggondolatlanul, hatástanulmányok nélkül, a szereplőkkel való egyeztetés nélkül bevezetni, mert abból több kár származik, mint haszon.
Kiérlelten végig kell gondolni, és folyamatosan egyeztetni kell, korrigálni kell ahhoz, hogy igazából a siker reményében lehessen erről beszélni. (Varga Mihály visszaérkezik az ülésre.)
Tehát koncepcionálisan rossz ez a törvényjavaslat, teljesen tisztázatlan, hogy a reformok hatásaiként mennyire lesznek tartós változások, hiszen a reformok sem tisztázottak ma még. Egyrészről rossz azért, mert a gazdasági növekedés versus egyensúly tekintetében teljesen hibásan, egyoldalúan szemlél dolgokat, részben azért, mert a reformok vonatkozásában teljes a bizonytalanság és a megalapozatlanság a hosszú távú tartós növekedés esélyének szempontjából.
A harmadik szempont pedig az, ha most elfogadjuk, hogy ez a szűk látókörű, abszolút felszínes és gyenge szakmaiságot mutató koncepcióban kell csak gondolkodni, ami szinte a megszorítások kizárólagosságán nyugszik, hogy ennek révén mennyire orvosolódnak a problémák. Komoly kételyeim vannak a jövő évi folyamatok tarthatóságát illetően, hogy ha az infláció nő, az ország kockázata emelkedik, akkor a kamatkiadások vonatkozásában komoly kockázatokat látok. Számomra nagy rejtély, hogy miért lesz több mint 8 százalékos jövedelemnövekedés a versenyszférában akkor, amikor ilyen drasztikus megszorítások lépnek életbe. Ez nyilvánvalóan nagyon komoly takarékosságra ösztönzi a cégeket, nemcsak a beruházás, hanem a foglalkoztatás szempontjából is. Tehát nemcsak az elbocsátások, hanem a bérek sokkal mérsékeltebb növekedését is valószínűsíteni lehet ezekből. Számomra ebből következően a jövő évi keresetnövekedések vonatkozásában sem látom megnyugtatónak, vagy kockázat nélkülinek a beterjesztett költségvetést. Itt 4 százalékot meghaladó reálkereset-csökkenést prognosztizálnak aggregált szinten, ennek, ha nem valósul meg a versenyszférában az a lába, amit a 8,7 százalékos nominálnövekedés jelent, akkor az egész megborul.
Azt látni kell, hogy a közszférában 8-10 százalékos reálbér-csökkenés is valószínűsíthető. Kovács Tibor majd mondja el, látom, hogy csóválja a fejét, csak szeretném, ha értelmesen beszélgetnénk, nemcsak előítéletekben gondolkodnánk. Ha nem nő sem a köztisztviselői, sem a közalkalmazotti illetményalap, és közben feljebb csúsznak a jövedelemadó-sávokba az emberek, illetve nőnek a járulékterhek, akkor az infláción túlmutatóan, ha a reálpozíciót nézzük, akkor még az elvonások növekedése reálértékben hozzáadódik az inflációhoz. És ha ez nagyobb lesz, mint amit itt most terveznek, látom, hogy az MNB 7 százalék körüli inflációt prognosztizál, ha ehhez hozzáadódik a járulék- és adóteher-növekedés, akkor viszont 8-10 százalékos reálpozíció-romlást jelenthet egész komoly rétegek, tömegek számára a jövő évben. Erről őszintén kellene beszélni, és nem a politikai szlogeneket, vélelmeket kell megfogalmazni. Meg kell nézni, hogy a gazdaság tendenciái hogyan alakulnak, és hogyan fog hatni ez a kormányzati politika a gazdaság szereplőire.
A jövő évi költségvetés megalapozottsága tekintetében látnivaló, hogy a 10 százalékot meghaladó ez évi hiány drasztikus csökkentése, a jövőre várható elbocsátások és megszorítások függvényében valósul meg, illetve nem valósul meg. Nekem komoly aggályaim vannak, hogy ezt a drasztikus hiánycsökkentést a jövő évben nem tudja produkálni az ország. Ebből fakadóan az egyébként is megroppanó befektetői bizalom komolyan romolhat, ami az adósságfinanszírozás terheinek növekedését jelenti. Nemcsak az infláció miatt, hanem a hiteltelenség növekedése esetén. Emiatt a jövő évi költségvetést nemcsak részleteiben, hanem koncepciójában is általános vitára alkalmatlannak ítélem meg. Jó lenne, ha tényleg szakmai érveket hallanánk, hogy ezek a kockázatok miért nem megalapozottak. (Babák Mihály: Nincs nekik.) Közös érdekünk lenne, hogy egy jobb költségvetést alkossunk ennek az országnak. Köszönöm.
(Az ülés vezetését Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár László következik.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Babák képviselő úr nem hallotta alelnök úr intelmét, majd alkalmasint legyen kedves neki is elmondani a közbekiabálásokra vonatkozóan. (Babák Mihály: Ne provokáljatok, akkor nem szólok.)
Ami pedig a költségvetést és a számvevőszéki véleményt illeti, azt azért szeretném leszögezni, hogy választás évében október 31. a költségvetés benyújtásának határideje. Ezt a kormány határidőre megtette. Ezt kritikaként felvetni nem helyes, hiszen erre mindenki készülhetett a megfelelő apparátussal. A másik megjegyzésem az, hogy az Állami Számvevőszék, akár tetszik az ellenzék tisztelt képviselőinek, akár nem, inkább dicsérte a költségvetést, természetesen az adott körülményeket figyelembe véve. Azt pedig, hogy Hargitai képviselő úr propagandaanyagot kér az ÁSZ-tól, nevetségesnek tartom.
Az előző évek költségvetési kritikájával kapcsolatban talán egészen odáig vissza kell menni, hogy az Állami Számvevőszék tendenciózusan 200-től, vagy azt megelőzően felvetette az állami vagyon kérdéskörének szabályozatlanságát, annak nyilvántartását, értékét, mértékét. Ebben, úgy gondolom, mivel egészen élesen ezt nem hangsúlyozta, jelentős előrelépések történtek. Az állami informatikafejlesztés, ami elengedhetetlen a feketegazdaság, a szürkegazdaság elleni védekezésben, illetve ez ellen való küzdelemben, jelentősen lépett előre. Ebben az adatvédelmi biztosnak még nyilván lesznek feladatai, és a szabályozást az államnak, a kormánynak is elő kell vennie. De az, hogy felelősséget kérünk a költségvetés teljesítésében a képviselőktől, a közszereplőktől, az ellenzék képviselőitől is (Babák Mihály: Mit beszélsz? A kormányodtól kérjél!), úgy gondolom, amit Kékesi képviselőtársam a felelős költségvetés kapcsán említett, azt úgy is lehet érteni, hogy a befektetők bizalmának megszerzése, megtartása összfeladat az országgyűlési képviselők, választott képviselők és a hivatal dolgozói egésze számára.
Azt is látni kell, hogy rendszerváltás most érte el azt a bizonyos államigazgatási intézményrendszert. Eddig az előző kormányok, meg kell mondani őszintén, nem mertek hozzányúlni. Mindenki látja, hogy nagyjából 150 ezer fővel több van a közszférában, nem 15 százalékkal, kedves Mádi képviselő úr, én ennél sokkal többet mondok, de sokkal jobban el is nyújtom. Tehát azt mondom, hogy egy takarékos állami adminisztrációra szükség van. A szükséges és elégséges bürokráciára szükség van. De arra, hogy egy teszetosza kormányzati, önkormányzati hivatali rendszer legyen, arra nincs szükség. Ha tetszik, ez lehet kormánypártiságon belüli ellenzéki vélemény is, de a véleményemet a mi oldalunkon is el szoktam mondani. És ezt nagyon jól tudja a kormányzat is, hiszen letette azokat a javaslatokat, és még előttünk van az a javaslatsor, amely a szerkezetátalakításra vonatkozik, és amelyek az egyes pénzügyi tárgyú törvényekben jelennek meg, valamint az egészségügyi törvény, illetve a nyugellátásra vonatkozó reformelképzelések. Ezeket mind-mind együttesen kell kezelni, és mind-mind úgy szerepeltethető, hogy a 2007. évi költségvetés ennek forrásait, illetve bevételi oldalát biztosítsa.
Nagyon fontos kérdés az a metodikai javaslat, amit az Állami Számvevőszék felvet, évek óta felveti, sőt, a nemzetközi gyakorlat mutat is arra példát, hogy nem is biztos, hogy januártól decemberig kellene tervezni, a tervezési időszakok a nemzetközi vállalati gyakorlatban eltérők. (140)
Azt azonban ki kell hangsúlyozni, hogy ma nincs demokráciamínusz. Mindenki tudja, miről beszélek. Minden pénz a költségvetésbe került, minden pénz az asztal fölé került, látható, ellenőrizhető. (Mádi László: Eddig nem ott volt.) Mádi képviselő úrnak jelzem, hogy az önök időszakában úgy vitték ki a költségvetés ellenőrzése alól a beruházási forrásokat... (Babák Mihály: A Horn-kormány idején.) Rákérdezett, ezért teszem helyre. Nem a mi kormányunkra gondoltam, hanem a korábbi finanszírozási elképzelésekre. (Babák Mihály: A Horn-kormány idején.) Ha azt vetjük fel gazdaságpolitikai oldalon, kedves Babák képviselő úr, hogy mi a fontosabb, mi a praktikusabb egy ilyen kis gazdaságnak, mint a magyar, itt, Európa közepén, akkor természetesen azt is válaszolhatom önnek, hogy nagyon nehéz rendbe tenni egy olyan elrontott gazdaságpolitika utáni költségvetési időszakot, amely a belső fogyasztást preferálja, amely nem veszi figyelembe a piacot, amely nem veszi figyelembe például az energiaár-emelkedést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László következik.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy látom, az első borítékját rögtön kibontotta a kormányoldal négy hónap után, és az elődökre próbálja fogni. Csak az a baj, hogy az elődök is önök voltak, kedves szocialista képviselők és miniszter úr. Lassan előjöhet a második boríték, ahogy a körülmények alakulását látom. Ez nehéz lesz, mert úgy tűnik, hogy sikerült az európai uniós növekedés átlagára lesüllyednünk, bár eddig a pénzügyminiszter úr is egy-két százalékkal az európai uniós növekedés feletti konvergenciáról és felzárkózást mutató gazdaságról beszélt. Sajnos, azt el kell mondanunk, hogy a 2007-es év gazdaságpolitikailag a gazdasági növekedés ütemének lelassulását jelenti, ezáltal egy lefojtott magyar gazdaság képe alakul ki a következő évre, amelynek az egyik legfőbb okozója az az elhibázott adópolitika és gazdaságpolitika, amelyet a kormányzat gyakorol.
Azt gondolom, érdemes a bevételek oldaláról szólni, hiszen az adótörvények kapcsán azt a vitát nem folytattuk le, hogy ezek az adótörvények összességében szűkítették a gazdaság mozgásterét. Lehet azt mondani, remek, hogy a konvergenciaprogramhoz illeszkedik ez a törvény. Naná, önök csinálták egy hónappal ezelőtt. Még jó, hogy illeszkedik egy hónap különbséggel két gazdaságpolitikai dokumentum, ez eléggé megnyugtató. Inkább az évessel szokott probléma lenni, mert az éves költségvetést az elmúlt négy évben egyszer sem sikerült betartani, mindig nagyobb hiány keletkezett, mint amekkorát eredetileg így ősz táján megvitattunk. Ezért mondhatom azt is, hogy igazából az elmúlt négy év után az ötödik évben is az átverés költségvetése ez. Valamiről most jót vitatkozgatunk, megdicsérik egymást a kormánypárti képviselők és a kormány tagjai, utána januárban, februárban, vagy most majd esetleg áprilisban megállapítják, hogy sajnos a körülmények nem úgy alakultak, fel lett bontva a második boríték. Sajnos még nem eszmélt fel senki sem, hogy a harmadik borítékot is fel kellene bontani, azt mondani, hogy tessék távozni, és írja meg a három borítékját újból, és az utódjának adja át.
Most ezzel kell főznünk, ezért azt gondolom, eszerint haladjunk tovább. Sajnos, összességében a versenyképesség rovására alkotta meg a kormány mind az adótörvényeket, a járuléktörvényeket, mind pedig az ehhez kapcsolódó költségvetést. A legnagyobb kritikáját, ha nem is az ellenzék, hanem egyáltalán a tízmillió magyar állampolgár szemével nézzük, mégiscsak a jövőbeli remények elvesztése okozhatja, hiszen a foglalkoztatás adatain nem javít, sőt a munkanélküliség növekedésével számol, tehát az értelmes emberi feladatok egyik legfontosabbját, hogy dolgozhassanak az emberek, nem segíti ez a költségvetés, ez az adópolitika.
Másrészről, ami szerintem az igazi nagy átverés, az inflációs adatok. Ha emlékszik pénzügyminiszter úr, a meghallgatásán én magam kérdeztem rá, hogy mi lesz az inflációval. Lehet, hogy akkor már ön is tudta, ha nem, akkor most már nyilvánvalóvá vált, hogy az év eleji két egész néhány tized százalékos inflációs adatokhoz és reményekhez képest az év közepéig 8, de egész éves szinten 6,2 százalékot még önök is leírtak a dokumentumban. Ez azt jelenti, hogy ennél csak több lehet, hiszen ez a 6,2 százalékos infláció egy kincstári optimizmus, de ez is kétszerese az ez év elején képviselt iránynak, amely a legnagyobb adótétel a jövőt tekintve, és egy nagyon komoly trendet tör meg, mégpedig azt a hitet, hogy az emberek inflációs várakozásait lehűtöttük. Ezekkel a kilátásokkal újból a bérekben, az árakban, és mindenhol, ahol lehet, azok, akik olyan monopolpozícióban vannak, hogy át tudják hárítani az áremelést, át fogják hárítani, hiszen nem hisznek az infláció alacsony voltában, és megpróbálják a gazdasági pozícióikat az árakban is érvényesíteni. Ennek következtében a kiszolgáltatott réteg, a fogyasztók, az önkormányzatok, az egészségügy, az idősek, a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok ennek meg fogják fizetni az árát. Elérték azt, hogy úgynevezett "mindenki adóját" sikerült kivetniük.
Ennek ellenére, ha megnézzük, hogy mire jutottak, akkor a költségvetés 2006. évi tervszámaihoz képest több százmilliárd forinttal nagyobb hiányt állítanak be. A tényekhez képest persze valamennyivel csökken. Nem tudom, hogy most 1900 vagy 2200 milliárdnál tartanak hivatalosan. A tényeket a ténnyel vessük össze, hiszen látjuk, hogy még a 2005-ös költségvetés hiányát is emelték visszamenőleg. Azt gondolom, hogy nem ez a mértékadó. A tervet tervvel érdemes összevetni ebben a viszonylatban, és ez alapján azt kell mondani, hogy sajnos még rosszabbul sikerült a költségvetési hiány megtervezése. Ha megnézzük, az adósságszolgálat tételeit, nőnek, ha megnézzük az eladósodás mértékét, romlik 2007-re, ha megnézzük az inflációt, romlik. Nincs olyan maastrichti kritérium, nincs olyan makrogazdasági adat, amely 2007-re jobb adatot mutatna, mint ami volt a 2006-os tervben. Ez azt mutatja, hogy ha végignézzük, hogy mit ígérnek 2008-ra, még akkor sem lesz jobb a helyzet.
Összességében azt kell mondani, hogy ma nemcsak az a baj, hogy meg kell fizetni az árát az önök elrontott gazdaságpolitikájának, hanem a következő két évben jó esetben is egy helyben járásig jutunk el. Ezért azt gondolom, hogy a legfontosabb makrogazdasági célkitűzésekben tartalmilag nem támogatható ez a költségvetési terv. Az, hogy ez a konvergenciaprogrammal összhangban van, azért nem mértékadó, mert önök nyújtották be ezt is. Ilyen értelemben még jó, hogy összhangban van. Ettől eltérően viszont lenne alternatívája ennek a költségvetésnek, amelyet viszont önök nem hajlandóak megtenni.
Ha a másik részét megnézzük, amely - azt gondolom - alkotmányos aggályokat vet fel, és ha a demokratikus deficithiányról azt mondta, hogy eltűnt a költségvetésből, arra azt mondom, hogy ha valamikor volt, akkor most benne van. Egy rakás kétharmados törvényt, amit egyébként decentralizációnak hívnak... Abszolút centralizáció történik, törvénytelen alapokon, amelyet persze pénzügyi ösztönzőknek hívnak, de valójában felül kívánják írni az alkotmányos rendet a költségvetési kereteken belül. Nemcsak az adótörvényekben, mert most csak az elsőn vagyunk túl, és lesz még további adótörvény-probléma, de a költségvetés kiadási oldalán is. Jó lenne, ha egy 16 éve demokratikus országnak a törvényesen megválasztott kormánya betartaná az alkotmányt, betartaná saját magára vonatkozóan a törvényeket. Ezt nem teszik meg, erre nem teremtenek megfelelő feltételeket, sőt ennek az ellenkezőjét teszik meg.
Ezért azt tudom mondani, jó lenne, ha átgondolná a kormány, hogy a központi költségvetés csökkentése ürügyén, ami egyébként nő, nem centralizációt próbálnak megvalósítani, mert egyetlen egy számítással nem támasztották alá. Szerintem ez a legkritikusabb. A törvényalkotásról szóló törvény világossá teszi a gyógyszerkasszánál, amit gyógyszer-gazdaságossági törvénynek hívnak, hogy nem mutatták ki, hogy itt megtakarítás lesz, hogy olcsóbb lesz a múlt évi tervhez képest a gyógyszerkassza. De ha végignézzük az összes úgymond átalakítást, amit önök itt szóban előadnak, mindenhol a megtakarítást hozzák fel, hogy olcsóbb lesz, nem tudták bebizonyítani papíron sem, hogy olcsóbb lesz a rendszer. Hogy az emberek számára hátrányosabb lesz, hogy még inkább kiszolgáltatottabbak lesznek, hogy drágább lesz, hogy rosszabb minőségű lesz - erre elég jó preferenciájuk van, ha úgy tetszik, az elmúlt évekből.
Azt gondolom, minimálisan elvárhatjuk azt, hogy mutassák be azokat a megtakarítási számításokat, amelyekkel az egyes alrendszerek esetében, úgymond reform keretében javítani akarnak. Amikor ezt bemutatták, csak akkor próbálják meg a törvénykezési keretek között ezt elfogadtatni, mert ma azt lehet mondani, hogy az ÁSZ nem látta, majd később fogja látni, de most tárgyaljuk a költségvetést. És az nincs bemutatva számunkra, hogy ez kedvezőbb feltételeket teremt, mert nem látjuk, hogy minek érdekében áldoz az ország az önök költségvetési és adótörvényei keretében, mitől lesz kedvezőbb a helyzet, hogy átmenetileg fognak az adók megemelkedni, átmenetileg kell a nadrágszíjat összehúzni. Mert az egész előterjesztés nem erről szól. Azt mutatja, hogy 2010-ig, 2011-ig, legalábbis amíg a törvény keretei között önök kormányozni fognak, rosszabb lesz a helyzet. A magasabb adók beragadnak. Bár látjuk, néhány erős érdekcsoport ki tud bújni alóla. De megint a kiszolgáltatottak nem tudnak kibújni alóla. Az áfa elől nem tud megszökni az, aki a 15 százalékos áfát most 20 százalékon fizeti meg élelmiszerben, egyéb szolgáltatásokban.
Összességében nem megalapozott ez a költségvetés, nincs kellően alátámasztva, nincsenek meg hozzá azok az intézkedések, amelyek az ország javára hoznának kedvezőbb intézkedéseket, illetve az átmeneti áldozatokat alátámasztaná azzal, hogy a jövőben ettől jobb lesz az ország költségvetése, hitelesebb lesz, nagyobb garanciát ad. Utolsó gondolatom: miniszter úr, legalább egyet tegyenek meg, egy passzust támogassanak, az ön saját személyes anyagi felelősségét, hogy ez a költségvetés be lesz tartva. Legalább ezt fogadják el módosító javaslatként. Már ez is nagy előrelépés lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Pénzügyminiszter úr jelezte, hogy el kell majd mennie a bizottsági ülésről. Tekintettel arra, hogy még két hozzászólónk van, többen nem jelentkeztek, azt kérném a felszólalóktól, hogy röviden mondják el véleményüket, hogy miniszter úrnak meg tudjuk adni viszontválaszra a szót, utána megadnám elnök úrnak is a szót, és aztán a bizottság szavazna az általános vitára való alkalmasságról. Kérdezem pénzügyminiszter urat, hogy ezt a két hozzászólást, egy MSZP-s és egy fideszes van még, megtehetjük-e. (Dr. Veres János: Igen, ha kérhetem én is, röviden.) Jó, köszönöm. (Molnár László: Kovács Tibor visszalépett.)
Kovács Tibor visszalépett, cserében Babák Mihály jelentkezett. (Derültség.) Úgyhogy a két hozzászólás standard-en maradna. Balla György régebben jelentkezett, neki adnám meg a szót. Parancsoljon!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem magam tartani mindahhoz, amit pénzügyminiszter úr kért. Annál is inkább, mert általánosságban több képviselőtársam is alaposan kifejtette véleményét a költségvetésről. Én inkább egy tendenciával és egy konkrét dologgal szeretnék foglalkozni, ha megengedi. Azt gondolom, hogy azok után, amit négy éven keresztül műveltek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, most nem ártott volna egy kicsit nagyobb visszafogottság. Ugyanis az a helyzet, hogy ugyanazt folytatják, amit négy éven keresztül folyamatosan csináltak. Más számok vannak ugyan a költségvetésben, mint amit eddig megszoktunk, de a kommunikáció, amiről beszélnek, hogy dübörög, nagy a jólét, megyünk tovább, más szavakkal ugyan, de ugyanez. Az igazság nem beismerése, magyarul a hazugság ugyanúgy folytatódik.
Mit tett Keller képviselő úr? Kezdjük onnan, hogy két héttel ezelőtt Kóka miniszter a parlament ülésén, könnyekkel a szeme sarkában arról beszélt, hogy a felelőtlen ellenzék miatt a befektetők tömegesen menekülnek el az országból. Mit mond most Keller képviselő úr? A jó kormány miatt világra szóló befektetések érkeznek Magyarországra. Most mi van? Annak megfelelően beszélünk, ahogy az érdekeink kívánják? Hol ezt hazudjuk, hol azt? Van ennek értelme? Ha csak Keller képviselő úr tette volna, nem foglalkoznék vele, mert azt már megszoktuk. De arról beszélni, hogy az önkormányzatok finanszírozása nő? Hát, legalább hallgatnának. Inkább hallgatnának. Mert nagy a baj. Azért nagy a baj, mert az önkormányzatok nagy része, azt mindannyian tudjuk egyébként, hogy csökkenni fog a finanszírozásuk, meghozta azokat a tényszerű döntéseket, amelyeket meg kellett hozniuk az eddigi életben maradáshoz. Ha ehhez képest csökken a finanszírozásuk, nem tudom, mit fognak tenni.
Egy példát hadd mondjak. Átalakul teljesen a normatívák rendszere, az átlaglétszámok, satöbbi. Egy olyan városban is, ahol minden osztály megfelel az átlaglétszámoknak, 160 millió forinttal fog csökkenni a finanszírozás. Ez másfél iskola. Önök bezárnak most másfél iskolát. Csak az a kérdés, hogy hogyan, mert amit lehetett, már bezártak. Most már általános iskola nincs, mert annyi gyerek van, hogy kitöltötték az iskolát. A törvények szabályozzák, hogy mit lehet tenni, hogy hová menekülni tovább. Most jönnek a középiskolák, miközben egy hónappal ezelőtt önök arról beszéltek, hogy a szakképzés milyen fontos. Azt ugyan nem mondja meg törvény, hogy egy nagyobb városban hány szakképző intézménynek kell lenni. Majd a 8 helyett lesz 5. Ez jó? Van ennek értelme? Szerintem nincs, de ha van is, legalább ne beszéljünk arról, hogy nő az önkormányzatok finanszírozása.
Még egy téma, amit szeretnék egy kicsit konkrétabban érinteni, Kékesi képviselő úr szólt róla. Ez a gázártámogatás. Itt is arra szeretnék kérni mindenkit, hogy ha beszélünk róla, akkor őszintén tegyük. Ne igazságosságról papoljunk. Arról beszéljünk, hogy egyharmadával csökken a forrás. Azért csökken egyharmadával, mert a költségvetés nem tudja finanszírozni. Ez a helyzet. Hogy ehhez képest átalakul, az sem lényegtelen történet. Csak akkor arról is beszélni kellene, hogy négy éven keresztül, amikor a jelenlegi rendszert bevezetése pillanatában folyamatosan bíráltuk, nem lehet azt mondani, hogy az ellenzék hallgatott, hogy ne mondta volna el a véleményét, mégis ezt csinálták, annak nincs felelőse? Több százmilliárd forintról van szó, tisztelt képviselőtársaim. Ha most arról beszélnek, hogy ez milyen pénzpocsékoló, rossz rendszer volt, és ezt működtették négy éven keresztül, annak nincs felelőse? Molnár képviselő úr arról beszél, hogy most nincs demokráciadeficit? Hát csak az van.
Mindaddig, amíg annak a folyamatsornak, ami idáig vezetett, ami ilyen és ehhez hasonló költségvetéseket eredményez, nincs jogi, morális, vagy politikai felelőse, addig csak demokráciadeficit van. Ehhez képest, hogy itt tartunk, azt gondolom, egy kicsit nagyobb visszafogottság jó lett volna tisztelt kormánypárti képviselőtársaimtól. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tévedés történt, mert Molnár Albert már korábban jelentkezett, úgyhogy most meg is adnám a szót. Parancsoljon, képviselő úr.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Meg vagyok döbbenve, mert azt gondoltam, hogy egy szakbizottságban majd számokról fogunk beszélni, arról, hogy melyek azok a kiadási tételek, vagy bevételi részek, amelyek képviselőtársaimnak nem tetszenek, vagy amelyekről mást gondolnak. Itt egy egyszerű politikai vita folyik. Azt gondolom, akik minket hallgatnak itt, körben, nem biztos, hogy javul a rólunk kialakult vélemény. Azért is mondom, mert a legnagyobb ellenzéki párt néhány politikai pr-mondattal elintézte a 2007. évi költségvetést ahelyett, hogy egy érvrendszert sorakoztatott volna fel, azzal szemben, ami az asztalon van. Nagyon nehéz olyan költségvetést készíteni, ami megfelel önöknek, ha nem mondják el, hogy mi az, ami ebben nem jó, és önök mit tennének.
Ez a költségvetés mintegy 24 ezer milliárd fölötti bruttó hazai terméket tartalmaz. A költségvetés kiadási oldala 8340 milliárd, és 6687 milliárd a bevételi oldala, a hiány 652,9 milliárd forint, amely a konvergenciaprogramnak és pályának megfelelő módon lett beállítva. (160) TA/161 (Molnár Albert) Csak röviden néhány részkérdéssel szeretnék foglalkozni, mert arra nincs idő, hogy mindennel foglalkozzunk. Azt fontosnak tartom megemlíteni, hogy 2006-2009 között megteremtődik a tartós egyensúly a lehető legkisebb növekedési áldozattal, és mivel az ÁSZ is felhívta a figyelmet arra, hogy legyen egy előremutató makrogazdasági pályakijelölés, ennek a Pénzügyminisztérium meg is felelt, hisz a második anyagban ezt szerepeltette. Szerepelnek benne azok a számok, amelyek mentén mennünk kell, ha be akarjuk tartani a konvergenciapályát, vagy Magyarországot a tartós egyensúlyi pályán szeretnénk tartani.
Amiről fontosnak tartok néhány gondolatot szólni, az a tartalékok kérdése, hiszen minden évben azon vitatkoztunk, hogy mi az a tartalék, amellyel a költségvetés kibírja a nem várt kiadásokat, hogy azokat a számokat tudjuk hozni, amelyeket beterveztünk. Az ÁSZ is elismeri, hogy a 200 milliárd fölötti tartalékbeállítás megfelelő garanciát biztosít arra, hogy a számok tarthatók legyenek. 2007-ben a deficit és az elődleges hiány csökkenése alapvetően bevételnöveléssel valósul meg. Ezt nem is tagadtuk, az adótörvényeket elfogadtuk. Azonban a 36,8 százalékos adóterhelésről 38,4-re megyünk fel mindezekkel, és ez messze alatta van annak, hogy például 2000-ben 39,5 százalék volt Magyarországon az adóterhelés. Amikor azt próbáljuk meg megítélni, hogy ez mekkora - és valóban nem jó adót emelni -, akkor látni kell, hogy a 39,5 százaléknál ez jóval alacsonyabb.
Mint köztudott, a kormányzat igyekezett három olyan elemet is beállítani a tartalékok közé, amely az előre nem látható kiadásokat biztosítja: az általános tartalék 42 milliárdos összeggel, a központi egyensúlyi tartalék 50 milliárd forintra rúg, és a kormányzat létrehozott egy új elemet, az úgynevezett fejezeti egyensúlyi tartalékot, amely 79,6 milliárd forinttal biztosítja negyedéves felülvizsgálatonként, hogy az egyes fejezetek be vannak-e tartva. Úgy lehet továbbmenni, ha ezek be vannak tartva, és úgy lehet elkölteni ezeket a pénzeket.
Öt olyan terület van, amely biztosítja, hogy a tartós kiadáscsökkentés megvalósuljon a magyar gazdaságban: a közszféra, a felsőoktatás, az ártámogatások kérdése, az egészségügy, illetve a közoktatás. Ebbe nem mennék bele, mert ezzel nem húznám az időt.
A helyi önkormányzatokra azonban szeretnék visszatérni. 3100 milliárd forint az a forrás, amely bevétellel az önkormányzatok gazdálkodhatnak. Jól emlékszik mindenki, hogy ez 3000 milliárd körül volt, tehát itt a növekedés mértéke jelentős, különösen, ha hozzáveszem még az EU-ból származó 141 milliárdot, vagy az EU-társfinanszírozású 110 milliárd forintot. Ha még tovább megyünk, és hozzátesszük a BKV-ügyet és a 4-es metrót is, akkor a metró nélkül 16 százalék, az EU-s források növekménye pedig 30 százalék például Budapestnél, de a többi önkormányzatnál is 8 százalék körüli a támogatás növekedése az 1600 milliárdot figyelembe véve. Tessenek elolvasni ezeket a számokat. Ezeket a számokat, Balla úr, meg fogod találni az anyagban. Azt gondolom, hogy az utóbbi időben nem volt ilyen mértékű önkormányzati forrásbővülés.
Nincs itt Mádi László, de hadd mutassak egy táblát. Ez a ciklikusan megbomló egyensúly. Mádi László azt mondta nekünk, hogy meg kellett volna tartani a régi struktúrát. Kérem, ezt csináljuk 12 éve, és ebben a 12 évben soha senkinek nem sikerült azt megoldani, hogy egyszerűen tartható költségvetést nyújtson be. Ezzel szakítani kell. Hol van a fiatalos lendület, hol van a merészség arra, hogy változtassunk? Önök fiatal demokratáknak nevezik magukat. (Domokos László: Mi nem. - Varga Mihály: Csak te nevezel minket annak.) Én ezt itt nem látom, itt csupa olyan, visszamaradó gondolkodású személlyel találkoztam ma szembe, aki nem mer a változások mezejére lépni. Ha 12 éve nem tud a magyar gazdaság kilépni, akkor még várjunk négy évet, hogy majd négy év múlva egy sokkal nagyobb problémával nézzünk szembe? Én a magam részéről arra kérem önöket, hogy próbálják meg túltenni magukat a politikai érdekeiken, és próbálják meg az ország helyzetét figyelembe venni.
Az Állami Számvevőszék felé is lenne egyetlen egy gondolatom. Elfogadom, amit a Számvevőszék leírt, ezeket figyelembe is kell venni, azonban a 34. oldalon az önkormányzatokkal kapcsolatban azt írják, hogy a helyi önkormányzatok eladósodása növekvő mértékű - ami igaz -, és az MNB-től átvesznek egy adatot, amely azt mondja, hogy a 2002. évi 264,9 milliárdról 2005-re 418 milliárdra nő az önkormányzatok adóssága, és azt írják utána, hogy ez 58 százalékos növekedés. Közben persze a bruttó hazai termék növekedett. Egyszerűen azt szeretném kérni, hogy összehasonlítható adatokat jelentessenek meg. Ha az MNB-től vették át az adatokat, megértem, hogy így került bele, de az ÁSZ-tól azt várnám el, hogy figyelembe vegye azt a GDP-arányosságot, amely számításaim szerint 1,5 százalékról 1,9 százalékra nőtt. Ha így nézem a különbséget, az 26 százalék, és messze nem 58 százalék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Attól tartok, hogy a képviselő úr hozzászólása további hozzászólások tömegét indukálja. Én csak egy momentumra szeretném felhívni a figyelmét mint a bizottság elnöke, hogy legyen óvatos ezekkel a táblákkal. A múltkor a Pénzügyminisztériumtól a reálbér, reáljövedelem kapcsán olyan táblát kaptunk, amely nem felelt meg a valóságnak, aztán két nappal később kaptunk egy módosított táblát.
Utolsó hozzászólóként Babák Mihálynak adnám meg a szót. Parancsoljon, képviselő úr!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Molnár képviselőtársam, tényleg óvakodni kellene a minősítésektől, ugyanis úgy gondolom, hogy a 2007. évi költségvetési törvényjavaslat általános vitája zajlik, és ilyenkor elsődlegesen a politikai aspektusok kerülnek előtérbe. Ezt jó volna tudnia egy volt államtitkárnak.
Úgy gondolom, jó lenne, ha nem mutogatnának, mert azt nem "mutiba" csinálták, hogy mindig az ellenzékre mutogatnak. Bocsásson meg, Molnár képviselő úr és tisztelt kormánypártiak, de önök kormányoznak ötödik éve. Ne felejtsék el, hogy önök kormányoznak, csak ezt nem jól teszik. Általában a felelősséget nem merik vállalni. Több alázat kellene, és nem nekünk kellene szemünkre hányni a politikai érdekeinket, hanem önöknek kellene már egyszer kormányozni, nemcsak politizálni és pr-kodni, kedves Molnár képviselő úr. Tudja, ha beismernék, hogy valamit eltoltak - mert ezt a miniszterelnökük elmondta, csak más szavakkal -, ha önök is alázattal viselkednének, akkor, úgy gondolom, lehetne tárgyalni azokról a változtatásokról, amelyek a Magyar Köztársaság és a magyar állampolgárok érdekeit szolgálják.
Bejelentem, hogy az a véleményem, hogy a 2007. évi költségvetés nem a Magyar Köztársaság állampolgárainak érdekeit képviseli, hanem önök próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, és lehetetlen helyzet elé állítják a Magyar Köztársaságot. Megmondom, miért. Azért, mert most is, mint mindig, mellébeszélnek. Egyetlen egy érvet nem fogadnak el, egyik véleményük a másikat csapja. Épp ezért most nem igyekszem bizonygatni mindazt, amit mondani fogok, mert az idő is kevés rá, de azért gondolkozzanak el ezeket a megjegyzéseken. Ezek nem pr-megjegyzések, hanem komolyan gondolom, és szakmai megjegyzések.
Az a gondom, mintha nem is egy költségvetést és nem is egy ÁSZ-véleményt olvasnánk. Önök megint nem mondanak igazat, itt, a bizottsági ülésen sem. Sajnálatos tény. Úgy gondolom, hogy tényleg féltenünk kell alkalmasint a csillárt is. Gondolkozzunk csak el rajta, a 2007. évi költségvetést nevezhetjük sokféleképpen, pénzbehajtásnak is, de fiskális restrikcióról szól, megszorításokról, leépítésről. Kitől vesz el ez a költségvetés pénzt, és miért? Erre a kérdésre is kellene válaszolni. Kitől? A magyar állampolgároktól. Kit fog sújtani a legjobban? A fejletlenebb térségeket és a szegényeket. Ugyanakkor nem jó ez senkinek sem, mert a gazdaságot is fékezi. Beszélhetünk itt sok mindenről, de egy biztos, hogy azt, amit önök elrontottak, és nem tudnak vele elszámolni, hogy hova tűnt el a pénz, most a Magyar Köztársaság állampolgárain hajtják be, legyen az a reálszféra, a közszféra vagy egyéb.
Arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy kinek jó ez az állami költségvetés. Tessék már megmondani! Jó a lakosságnak? Nem. Terhekkel és megvonásokkal illetik őket. Jó a reálszférának? Nem. Adókkal terhelik. Jó a közszférának? Nem, kérem. Azt is leminősítik. Emellett az infláció emelkedik, az adósság növekszik, az adósságszolgálat szintén növekszik. Hogy milyen messzire kerültek az önök politikai szlogenjétől, a jóléti rendszerváltástól, az igazságosságtól és egyéb frázisoktól, amelyeket pufogtattak, számoljanak el a lelkiismeretükkel a 2007. évi költségvetés kapcsán is.
Nézzük a harmadik számú témakört, a reformokat. Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a kormány reformot még nem terjesztett be, és ez a költségvetés sem reformköltségvetés, ugyanis ahhoz az kell, amit Domokos László képviselőtársam is mondott, ki kéne számítani nemcsak a pénzügyi vonzatait, hanem a társadalmi-gazdasági és egyéb hatásait is. Minden egyes törvényjavaslatuk hatástanulmány nélküli. Rögtönzés, blöffölés, pr. Ismételten meg kell mondanom azt, hogy semmiféle reform nincs benne, csak pénzügyi megszorítások, elvonások. Így tehát megalapozatlan, véleményem szerint, minden törvény. Itt van a példa is rá, hogy az alkotmányosság szabályait sem állja ki. És ami nagyon fontos, a megszorításokról szóló törvényjavaslataik társadalmi hatásáról nem gondolkodnak, nem gondoskodnak, és nem elemzik azokat.
Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Magyar Köztársaság nem részvénytársaság. Egy részvénytársaságban lehet egy adott intézkedést meghozni, restrikciós intézkedést, mondjuk, elbocsátást, de ha Magyarországon a magyar kormány embereket bocsát el, az nemcsak egy leépítés lesz, az megjelenik a költségek oldalán is. Ugyanis gondoskodni kell a gondoskodó államnak róluk. Tehát véletlen, fikciókra alapozott jóslat a 2007. évi költségvetés, mégpedig olyan, mint a 2006. évi, az sem teljesült, ez sem fog. Maradjunk a minősítéseknél. Ez a költségvetési törvényjavaslat, mélyen tisztelt hölgyek, urak, rossz. Leszakadást jelent. Beszélünk itt konvergenciáról. Mihez közelítünk? Nem a jobbhoz. Tévedés ne essék! Leszakadást jelent, leépülést, igénytelenséget fog generálni, bizonytalanságot gerjeszt, a jövő felélését. Ezek persze mind politikainak tűnő fogalmak. De minősítik a 2007. évi költségvetés tervezetét.
Ami a legnagyobb baj, hogy hiteltelen. Ezt elnök úr mindjárt az elején mondta. A praxis azt diktálja, hogy önök alapvetően hiteltelenek, ebben a kérdésben sem őszinték. Azért mondtam az elején, ha némi beismerés, némi alázat lenne abban, amit mondanak, akkor lehetne miről tárgyalni. Mi készek lennénk rá. Ehelyett önök minket bírálnak. Kérem, bírálják már egyszer saját magukat. Tudniillik először tükörbe nézzenek. Miért mondom azt, hogy egyáltalán nincs benne reform? Nézzék, el kellene kezdeni a 0 bázisú fejezetek kialakítását legalább. Amikor meg kell nézni, hogy mi a feladat, és mennyit kell rá költeni. Ezt sem teszik meg. Nyilvánvalóan nehéz, mások nem tették meg önök előtt, de most már itt az ideje, hiszen önök négy évig nem kormányoztak.
Gondolják csak végig, hogy ez a költségvetési törvényjavaslat azt az európai elvárást, amely a nemzeti fejlesztési terv céljai közé is tartozik, a foglalkoztatást és a növekedést hogyan szolgálja. Tessenek válaszolni! Hogyan szolgálja a foglalkoztatást és a növekedést? Mélyen tisztelt hölgyek, urak, egyáltalán nem szolgálja. Beszélnek az M1-es melletti beruházásokról? Ugyan már, menjenek a csudába! Itt látszik a dilettantizmus sok tekintetben. Úgy gondolom, az önök tapasztalata, némely tekintetben szakmai hozzáértése is jobbra predesztinálná. De önök nem tudnak a hazugság csapdájából kilépni. Kezdjék el, kérem! Köszönöm, elnök úr, a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor most megadnám miniszter úrnak és majd elnök úrnak a szót. A vita nyilván folytatódik, de azt gondolom, ahhoz, hogy miniszter úr is tudja a munkáját folytatni, célszerű, ha most a felmerült észrevételekre, kérdésekre válaszol. Parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Azzal kezdeném, hogy a Számvevőszék megállapításaival, amelyeket írásban rögzítettek, illetve elnök úr szóban elmondott, nincs alapvető véleménykülönbség közöttünk. Árnyalati kérdésekben természetesen van eltérő álláspontunk, azonban itt nem a különbséget akarom hangsúlyozni. Azt gondolom, az a munka, amit végeztek a költségvetés ellenőrzése során, elismerésre méltó, itt is szeretném megköszönni. Azokban a pontokban, ahol megmaradt közöttünk a véleményeltérés, példának okáért az adóbevételeknél még a közepesen magas kockázatúnak sem gondoljuk azokat a bevételeket, amiket ők annak gondolnak, ezt természetesen létező szakmai különbség lehet adott kérdések megítélésében. Nem gondolom, hogy ez egyébként alapvetően befolyásolná a költségvetés egészének megítélését.
Annak örülök, hogy nem volt olyan tétel, amely ebből a szempontból magas kockázatúnak ítélhető lett volna a vizsgálat során. Annak a kérdésnek a megítélésében másként fogalmazok, amire elnök úr utalt, nevezetesen, hogy mekkora társadalmi kockázatot jelent a biztosítási körből kimaradása, vagy kizárása jelentős csoportoknak. Azért fogalmazok másként, mert kizárni senki nem fogja őket. De ha egyszer biztosítási rendszert akarunk működtetni, akkor abban azok lehetnek tagok, akik valamilyen jogon befizetést is teljesítenek. Meg vagyok arról győződve, hogy a jelen pillanatban akkora népesség, amekkoráról beszéltünk, jelentős számban meg fog jelenni a befizetői oldalon, különböző okoknál fogva. Ezeknek a személyeknek az alkalmazása, pontosabban jövedelemszerzése mindannyiunk által ismert módon megtörténik, nem teljes mértékben abban a körben, ahol a foglalkoztatók fizetnének ezek után a személyek után. Ezért azt gondolom, hogy át fog alakulni, ha a jól működő rendszer akár kísérleti szakaszban, akár a későbbiek során ezen személyek nem fizetését nyilvánvalóvá teszi számukra is. Nyilvánvalóan marad egy olyan népességcsoport, amelynél ez gondot fog jelenteni, de messze nem ekkora arányban, hiszen több százezer főről van szó.
Csak hogy egyértelművé tegyem, elhangzott itt, és szeretném megerősíteni, hogy a házipénztáradóval kapcsolatos alkotmánybírósági döntés semmilyen módon nem befolyásolja a 2007. évi költségvetést, hiszen ebben nem szerepelt bevételi terv az adott jogcímen, ugyanakkor újra kell gondolni azt, hogy más szabályozás, ami ezen alapjogszabályhoz kötődött, vajon fenntartható-e, fenntartandó-e a 2007-es szabályaink között. Ezt a későbbiek során a kormány meg fogja tenni.
Úgy gondolom, nagyon fontos arról is beszélnünk, hogy noha elnök úrral abban egyetértünk, hogy az aktívak és inaktívak arányeltolódása a legkomolyabb magyarországi probléma, a megoldás érdekében tett lépéseknél, úgy látom, véleménykülönbség van közöttünk. Ugyanis meggyőződésem szerint a megoldás érdekében tett egyik fontos lépés az, hogy tegyük világossá, a felnőtt, nagykorú munkaképes lakosság körében Magyarországon, akik jelenleg nem befizetőkként jelennek meg, vagy nem jelennek meg befizetőkként ebben a bizonyos társadalombiztosítási rendszerben, valamilyen módon jelenjenek meg. Mert közöttük számosan vannak olyanok, akinek jövedelmi helyzete, jövedelemszerzése ezt megalapozottá és indokolttá tenné. Ezért ebben az ügyben akár közösen is tehetnénk lépéseket, mert jómagam is úgy látom, hogy a jelen, a közeljövő és a 10 éven belüli távolabbi jövő legnagyobb kihívása Magyarország szempontjából az, hogy mennyien lesznek az aktív korúak, és mennyien lesznek a nem aktív korúak az országban. Ha ezt az arányt nem tudjuk érdemben módosítani, nem egy, vagy két, hanem több százalékponttal módosítani, akkor Magyarország középtávon nagyon nagy kockázatot vállal. Ezt a nagyobb kockázatot a számítások a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban tartalmazzák is, hiszen Magyarországot a hét leginkább problematikus, leginkább kockázatos európai uniós ország közé sorolják a legutolsó vizsgálatok is.
Miután elnök úr szóvá tette a valódi államháztartási adatokról szóló beszámolót, ismét felhívnám a figyelmüket arra, hogy nézzék meg a Pénzügyminisztérium honlapját. Harminc nappal a választások előtt a törvénynek megfelelő adatokat közzé tettük, ez mindmáig nyilvános adat. Ezért, azt gondolom, erről a kérdésről nem sok vitát kell folytatnunk a továbbiakban. Miután az is szóba került, hogy a költségvetés módosítása hogyan és mint történik, szeretném elmondani, hogy az elmúlt évek tapasztalata alapján 1998-ban a következő évi költségvetési törvényben megtörtént a költségvetés módosítása, '99-ben a zárszámadási törvényben megtörtént, 2000-ben mind a költségvetési törvényben, mind a zárszámadási törvényben megtörtént, 2001-ben a zárszámadási törvényben megtörtént a módosítás, és így tovább. Azaz semmilyen új dolog nincs az eljárásban. Azt természetesen szóvá lehet tenni, hogy nem kéne fenntartani magát az eljárást, de miután nem volt Magyarországon az elmúlt nyolc évben olyan év, amikor ilyen típusú módosítást az Országgyűlés ne tárgyalt volna meg. Ráadásul pontosan tudják a képviselők, hogy nyáron, amikor az eredményszemléletű hiány szempontjából a korrekció bekövetkezett, automatikusan maga után vonta azt, hogy valamikor a pénzforgalmi számok korrekciójára is sort kell keríteni.
Az a szakmai megfontolás volt az időpontválasztás mögött - hogy ne legyen ez sem kérdés, mert valaki ezt is feltette -, hogy a következő évi költségvetés beterjesztésével párhuzamosan terjesztettük az Országgyűlés elé, mert szerettük volna, ha a két számot párhuzamosan és együttesen látja az Országgyűlés a vitában, hogy ne kelljen a későbbiek során az akkor még nem ismert jövő évi költségvetési számok miatt vitát folytatni. Azt gondolom, most viszonylag egyértelműen látható mindenki számára, hogy amit lehet, megtettünk annak érdekében, hogy az eredményszemléletű és folyó hiány számításánál az ESA-híd minél kisebb legyen, azaz minél közelebb kerüljenek egymáshoz azok a tételek, amelyek közel hozhatók. Itt a hitelátvállalásra gondolok elsősorban, de minden más tételre is. Szerintem szakmailag ez a legkönnyebben kezelhető megoldás mind a képviselők, mind más szakemberek szempontjából is.
Többen szóvá tették, hogy az új kormány megalakításakor nem voltak láthatóak azok a reformok, amelyekről korábban beszéltünk. Azok a képviselő urak, akik ezt szóvá teszik, elfeledkeznek három dologról. A kormányalakítást követően rögtön beterjesztettük az Országgyűlés elé a kétharmados többséget igénylő önkormányzati reformcsomagot. Önök ezt nem szavazták meg, nem értettek ezzel egyet. (Babák Mihály: Nem volt kiszámolva. Hatástanulmány nélkül.) Önök ezzel nem értettek egyet, nem szavazták meg, de az Országgyűlés tárgyalta. Azt tudom mondani, hogy a magyar önkormányzati rendszer nem fogja tudni elkerülni, hogy továbblépjünk abba az irányba. Ráadásul tudom, hogy az önök képviselői között többen vannak, akik a Parlament folyosóján ugyanezt a véleményt osztják, ugyanezt elmondják. Azt megértem, hogy politikai megfontolásból ezzel nem értenek egyet, csak azt ne akarják mondani, hogy önök nincsenek azzal tisztában, hogy Magyarországon '90-ben egy olyan típusú önkormányzati szabályozás lett elfogadva, amely egy jó szándékú, jóhiszemű, az ország számottevően bővebb forrásaira méretezett önkormányzati rendszert hozott létre. Tudom, hogy a kétharmados szabályokhoz az önök hozzájárulása nélkül nem lehet hozzányúlni, de higgyék el, hogy Magyarország nem fogja elkerülni a következő években azt, hogy valamikor létrejöjjön egy kétharmados egyetértés erről a parlamentben, és ezek a változások megtörténjenek.
Ugyanígy az Országgyűlés elé terjesztettük az oktatással kapcsolatos törvénymódosításokat, ezek közül többről döntés is született nyáron, és ugyanígy az Országgyűlés előtt van az egészségüggyel kapcsolatos módosítássor.
Azt kell hogy mondjam, Németországban a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban nagy, átfogó reformról beszélnek körülbelül feleakkora módosítási terjedelmet illetően, mint amennyit mi ebben az évben kormánydöntés alapján a parlament elé terjesztettünk. Ezért amikor a reformok mértékét, nagyságát és előkészítettségét hiányolják, gondolják ezt is végig. Meg vagyok arról győződve, hogy érdemi államháztartási átalakításokról tárgyal az Országgyűlés. Van, amikor elfogadja, és van, amikor nem fogadja el ezeket az átalakításokat.
Magam is úgy gondolom, társadalmi konszenzus szükséges ahhoz, hogy létrejöjjenek ezekben a kérdésekben az érdemi változtatást hozó döntések. Azt tapasztalom az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésein tárgyalva, hogy a munkavállalói képviseletek, noha nem értenek egyet a konvergenciaprogrammal, és ebből következően az ezen alapuló 2007-es költségvetéssel, a munkaadói képviseletek, tehát a foglalkozatók képviselői ezt támogatják, ezzel egyetértenek. Ezért ne mondja azt senki, hogy nincs egyfajta társadalmi háttér és társadalmi támogatottság mögötte, azzal együtt is, hogy nem veszik jó néven, nem örülnek annak, hogy őket is érintő adómódosításokra, adóteher-növelésekre került sor Magyarországon.
Szerintem közgazdaságilag nyugodtan kimondhatjuk, hogy 2000-től kezdődően Magyarországon olyan változás zajlott le a szabályozásban, a jogszabályalkotásban - és ez több kormányt érintett, érintette a régi, Orbán Viktor által vezetett kormányt, érintette a Medgyessy Péter által vezetett kormányt, és érintette a Gyurcsány Ferenc által vezetett kormányt -, amelynek véget kellett vetni, amelyet nem lehetett tovább folytatni. Valaki említette a hozzászólásában a gondoskodó állam kötelezettségét. Az a probléma, hogy ez a felfogás létezik. Ma már nincs a modern európai országokban ilyen szempontból gondoskodó állam. Nem tudnak a mai magyar viszonyoknak megfelelő mértékű gondoskodást biztosítani az európai kormányok.
Köszönöm szépen a kormánypárti képviselőknek, hogy támogatják a benyújtott javaslatot. Tudom, hogy még több ponton szükség lesz korrekcióra és módosításra a parlamentben. Egyet kérek: a makroprogram, az elfogadott konvergenciaprogram keretein belül kerüljön sor ezekre a módosításokra, ugyanis ez hozzá tartozik a hitelesség fenntartásához.
Szeretnék még reagálni azokra a hozzászólásokra, amelyek meglehetősen sajátságos módon állították be - itt elsősorban Hargitai úr hozzászólására gondolok - azokat a változtatásokat, amelyeket elindítunk. Nagyon kellemetlen az, hogy ennyire egysíkúan - és most nem akarok jelzős szerkezetet más módon megfogalmazni - láttatni akarja Hargitai úr a pártja nevében ezt a változássorozatot. Azt tudom mondani, hogy a szociális biztonsághoz való alkotmányos jogra hivatkozva nem lehet fenntartani mindent változatlanul Magyarországon. Ha valakinek ez a célja, akkor nem fog átalakulni ez az ország egy modern országgá.
Tállai úr hozzászólására két reakcióm lenne mindössze. Szerintem tévedett, amikor azt mondta, hogy a közszféra bérei nominális értékben csökkentek ez év szeptemberétől, és hogy csökkeni fognak 2007-ben. Ilyen tényszám nincs, és a következő évi költségvetésben sincs nominális értékű csökkenés, képviselő úr. (Domokos László: Minden adófizetőnek csökken, nemcsak a közszféráé.) Azt tudom mondani, hogy a nominális csökkenés, amit a képviselő úr megfogalmazott, nem azt jelentette, hogy a közszféra bérei csökkennek. Ráadásul 1,7 százalékos áthúzódó jövedelemnövekedés van a közszférában. Ezt valamennyien tudják, ha kiszámolták. Ezt is legyenek szívesek figyelembe venni, amikor ezt mondják. (A képviselők mindkét oldalról közbekiabálnak.)
ELNÖK: Hagyjuk a miniszter urat beszélni, kérem a bizottság tagjait. Miniszter úr, öné a szó. Utána majd lesz mód rá reagálni.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm. Az EU-források megközelítésére azt tudom mondani, hogy remélem, abban egyetértünk még, hogy Magyarország Európai Unióba való belépése helyes döntés volt, és az Európai Unióban való maradásunk is helyes döntés, még ha az okfejtésből nem is ez következtetés volt levonható.
Mádi képviselő úr hozzászólására a következőt tudom mondani: megértem, hogy a képviselő úr azt mondja, hogy ha valamilyen írást elkészít, azt szereti mással átnézetni, de a kormányzati munka egy picit más ebből a szempontból. A kormányzati munkánál meghallgatjuk a véleményeket, majd születik egy döntés. Nem mondom, hogy ennek a döntésnek mindenki egyetértését kell bírnia, a leginkább körültekintő módon igyekszünk meghallgatni a véleményeket, és úgy hozni a döntéseket. Már a gazdálkodó szervezetek vezetésében is, de egy kormányzati munkában is más az ilyen típusú döntéshozatal, mint egy újságcikk korrektúrája vagy egy újságcikkről kialakított vélemény megfogalmazása.
A képviselő úr inflációval kapcsolatos okfejtését illetően egy darabig nem volt véleménykülönbség közöttünk, azonban akkor, amikor a bérnövekedés következő évi prognózisát hozzákapcsolta az infláció magas voltához, szerintem önellentmondásba keveredett. Ugyanis, ha nincs meg az a bérnövekedés, amely a költségvetésben szerepelt, akkor értelemszerűen az a következő évi inflációt is csökkenteni fogja. Meggyőződésem szerint van egy önellentmondás abban az okfejtésben, ami elhangzott.
Többen szóba hozták, Domokos úr és mások is, a felelősség kérdését. Ezt már két alkalommal tisztáztam a nyilvánosság előtt, de megint elmondom. A Pénzügyminisztérium fejezetéért viselt felelőssége van a pénzügyminiszternek, hiszen az ő utalványozásával, az ő aláírásával ennek a fejezetnek a költségei maradnak vagy nem maradnak a költségvetési kereteken belül. Ha ezzel kapcsolatban valakinek gondja volt vagy gondja van, akkor erről beszéljünk. Azt gondolom, ez egy világos helyzet, és egyértelmű. Minden más kérdésre, amely megjelent a különböző megközelítésekben, azt tudom mondani, hogy tessenek megnézni, hogy hogyan működik a kormányzat, az pontosan szabályozva van. Az egyéb kérdésekben a döntéshozatal nem a pénzügyminiszter joga. Önök itt, most egy olyan költségvetést tárgyalnak, a parlamentben tegnap egy olyan zárszámadásról tárgyalt a parlament, amely a kormányzat nevében történik, a kormány döntéseit tartalmazzák ezek a benyújtott javaslatok is, ezért az a kérésem, hogy ekként kellene erről beszélni. Egyébként őszintén megmondom, minthogy vállalatvezetésben korábban tapasztalatot szereztem, nyilvánvalóan lehet egészen más döntéseket is hozni, de akkor azoknak a követelményeknek nem lehetne megfelelni, amelyeket az elnök úr is szóba hozott ma, és szóba hoztak más képviselők is, hogy van egyfajta társadalmi kötelezettség vagy társadalmi áttekintés, és társadalmi felelősség is. Magyarul, lehetne egy év alatt lecsökkenteni a hiányt, lehetne egészen más inflációs pálya nagyon gyorsan, csak ennek olyan társadalmi következményei lennének, amelyeket egy gondos mérlegelés nyilván nem tesz lehetővé. Sokszor el szoktam mondani azt, hogy persze meg lehetne fogni a kiadásokat egészen más módszerekkel is, annak egészen más társadalmi hatásai lennének, amelyeket nem mindig célszerű betartani.
Többek részéről felmerült az önkormányzati finanszírozás. Szeretném megerősíteni az elhangzott számokat: azt a bizonyos 8,2 százalékos növekedést, az EU-források nélküli 4,2 százalékos növekedést, és a mindenfajta tömegközlekedési támogatás nélküli 99,4 százalékot. Azért mondom el ezeket a számokat, mert a költségvetésben ezek a számok vannak. Azt kérném, hogy legalább a tényszámok esetében ne legyen közöttünk vita ebben a dologban. Természetesen ezt lehet utána így is, meg úgy is minősíteni, a politikai minősítés már politikai hovatartozástól függetlenül kinek-kinek a szíve joga.
Balla úrnak a gázártámogatásról szóló hozzászólására azt tudom mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy Magyarország 2002-őt követően olyan helyzetbe került, politikai alapállásból, egy, a választási kampányban kiélezett vita alapján, amelynek százmilliárdos nagyságrendben isszuk a levét. Ön is tudja, hogy a közép-európai térségben nincs más olyan ország, ahol ilyen módon el lenne térítve az ár a valóságos piaci ártól. Valamennyi országban automatikusan követi a világpiaci árat a fogyasztói ár alakulása. Ezért, ha ebben a kérdésben nagyjából egyetértünk egymással, akkor szerintem ebből az is következik, hogy mit kellene tenni gázárügyben. Csak azt nem szeretném, ha arról kezdenénk el vitatkozni, hogy meddig, milyen mértékben és milyen alapon kell még fenntartani az állami támogatást, az árkorrekciót. Ugyanis ez torz viszonyokat eredményez, nincs összhangban az Európai Unió ebben a témában kialakított általános elveivel, és remélem, hogy a későbbiek során, ha fogunk ilyen indítványt tenni, akkor ezt a fajta logikát, amit ön megfogalmazott az imént, adott esetben a Fidesz logikájaként is üdvözölhetjük majd.
Babák képviselő úrnak csak egy reagálásom lenne. Azzal kapcsolatban, hogy vajon Magyarország állampolgárainak érdekét képviseli-e a költségvetés, avagy sem, utalnék Almunia úr azon mondatára, amely úgy hangzott, hogy ha a szükséges változtatásokat Magyarországon nem teszik meg gyorsan, akkor az sokkal jobban fog fájni Magyarország valamennyi állampolgárának, mintsem ha kellő időben változtatnak. A változtatások tartalmáról nyilván lehet vitatkozni, annak belső tartalmáról lehetnek politikai vitáink. Azt azonban, remélem, egyikünk sem vitatja el, hogy változtatások nélkül sokkal keservesebb és sokkal rosszabb lenne a következő időszak. Ezért tehát szerintem a változtatásokat el kell tudni fogadni. Tudom, hogy a belső tartalomról sokat vitapont fog fennmaradni közöttünk. Nem tud Magyarország tovább haladni azon a pályán, amelyiken haladt, ebben korrekció kell. Igen, ez a korrekció valóban egy olyan mix, amiről Mádi képviselő úr már beszélt, amely megpróbálja a lehető legkisebb növekedési veszteséggel, a lehető legkisebb inflációs növekedéssel megoldani azt, hogy ne menjünk tovább azon az úton, amikor nagyon nagy értékben, nem a legcélszerűbb módon kerül felhasználásra költségvetési forrás.
Tudom, hogy ezt másként, sokféleképpen is végig lehetne gondolni, sokféle ötlet létezett menet közben, amikor kialakítottuk azt, ami most az Országgyűléshez benyújtásra került, arra nézve, hogy milyen más eszközökkel lehet. A mostani ismereteink szerint ugyanakkor ezek azok az arányok, ezek azok a mértékek, amikor mindhárom jövedelemtulajdonos valamilyen mértékben teherviselővé válik a későbbiek során. Nem preferál, vagy nem diszpreferál ilyen értelemben jövedelemtulajdonosok között, és nagy valószínűséggel ahhoz, hogy a korrekció bekövetkezzen, ezt a pályát be kell hogy fussuk a következő időszakban.
Utoljára a reformokról. Meggyőződésem szerint azok a reformjavaslatok, amelyek a parlament előtt szerepelnek, kellő mértékben, jó irányba tett változtatások. Ezeknek a belső tartalmáról nagyon sok vita folyik, látható, hogy az ellenzék ezek közül szinte semmit sem akar tudomásul venni, elfogadni, támogatni. Ugyanakkor ezek nélkül a magyar államháztartás hosszú távú fenntarthatósága nagy valószínűséggel nem lenne megteremthető. Ezért kérem önöket, hogy ebbéli véleményüket a későbbiek során gondolják végig. Meggyőződésem, hogy szükség lesz arra, hogy Magyarországon érdemi reformdöntések is szülessenek meg ebben a periódusban. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: A közben jelentkező bizottsági tagoknak majd szót adok a válaszok után. Most elnök urat illeti a szó. Parancsoljon, elnök úr.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Megpróbálok rövid lenni. Szeretnék egy félreértést tisztázni. Mindenekelőtt azt, hogy az Állami Számvevőszéknek, ha korrekten jár el, akkor azokban az esetekben, ha a Pénzügyminisztérium technikailag átvezeti azokat a kéréseit, amikkel a bizottság is egyetért, azt el kell ismerni. Ebben a költségvetésben számos olyan technikai változtatást eszközöltek néhány dolog bemutatását tekintve - óvatos tervezés, tartalékképzés -, amelyek, hangsúlyozom, a Pénzügyminisztérium hatáskörében, a végrehajtható intézkedések sorában mindenféleképpen a biztonságos tervezést szolgálják. Az Állami Számvevőszék véleménye, amit elmondunk, ezt tartalmazza.
Ugyanakkor ez egyben azt is jelenti, hogy a 2007. évi költségvetéssel kapcsolatban más jellegű problémák váltak számunkra dominánsakká. Ezek nem a Pénzügyminisztérium tervezési mechanizmusához kapcsolódnak. Egy kormányzati logikának, egy gazdaságpolitikának, vagy egy társadalompolitikának a mezsgyéjén haladtak, és ezekről nagyon nehezen tud a Számvevőszék véleményt mondani, hiszen állandóan végigvonul az a kérdés, hogy hatáskörével ez mennyire összeegyeztethető. Nevezetesen arról van szó, a miniszter úr is utalt rá, hogy a gondoskodó államtól egy öngondoskodó irányba mozdul el a mostani gazdaságpolitikai elképzelés. Ennek konzisztens része az lenne, ha öngondoskodásra biztatjuk az embereket, akkor az öngondoskodás érdekében a zsebébe tesszük azokat a pénzeket, amelyekből ezeket a szolgáltatásokat meg tudják vásárolni.
Egy törést jelent a mostani, 2007. évi költségvetésben, és azért jelenik meg számunkra újra és újra gondként, hogy ehhez képest, az öngondoskodással szemben, kényszerűen, a kialakult helyzet, az előző 4-5 év gazdaságpolitikája eredményeképpen nincs mód az öngondoskodás érdekében ezeknek a lépéseknek a megtételére. Párhuzamosan, ezeknek a logikájával ellentétes lépések vannak beépítve az adópolitikába, az önkormányzatok támogatásába, és lehet sorolni. Ezeknek az ügyeknek az áthidalása egy gazdaságpolitika kérdése. Mi azt szeretnénk látni, és azért szeretném a bizottság előtt is ezt egyértelműen szóvá tenni, hogy 2007 után azok az intézkedések, amelyek egyébként ma a konvergenciaprogramban ígéretként, konkrétumként meg voltak fogalmazva, mennyire jelentenek garanciát arra, hogy konzekvens legyen a pálya. Hiszen abban egy pénzügyi ellenőrző szervezet nem foglalhat állást, hogy társadalompolitikailag egy ország politikai elitje, ami sokkal szélesebb, beleértve a parlamentet is, milyen irányba mozgatja ezt az országot. A társadalmi gondoskodás irányába, vagy bizonyos elemében ezt csökkenti? Természetesen nincs fekete-fehér variáció. Azokról a zavarokról azonban, amivel a költségvetés ebben a tekintetben, elsősorban hiányokat jelezve, tehát a társadalmi hatások kiszámítását tekintve, a különböző becsapódásokat kibírják-e az emberek, mit jelent ez, milyen fogyasztási problémákat fog okozni, hogyan változnak meg a szokások, miniszter úr utalt rá, például a 400-500 ezer munkavállaló kérdésére, mit fog mindez előidézni, megítélésünk szerint többet kellene beszélni. Ilyen tekintetben ez a költségvetés hiányos. Ez kétségtelenül mindnyájunk problémája. Nagyon-nagyon felelőtlen lenne az ember, ha ezt nem mondaná el.
Két technikai megjegyzésem volna. Az egyik Mádi képviselő úrhoz. Fizikailag nem tudjuk az általános vita végére teljesíteni ezeknek a köteteknek az átvizsgálását, hiszen szombaton be is fejeződik az általános vita. Azt meg tudom ígérni képviselő úrnak, és ezt fogják majd látni, minden bizottságnak meg fogjuk küldeni, a parlament tisztségviselőinek, frakcióinak a jövő évi ellenőrzési tervünket. Abban megvannak az ellenőrzési célok, irányok, satöbbi fogalmazva. Ha hiányérzetük van ahhoz képest, amit mi ezekben a szándékoktól eltérően nem szerepeltetünk, akkor az a kérésünk, hogy jelezzenek vissza, akár rövid úton is, hogy milyen kérdések volnának fontosak ennek a megközelítésében, amit Mádi úr mondott, és amivel messze szeretnék egyetérteni.
A másik dolog, amire konkrétan reagálni kell, képviselő úr utalt az önkormányzati eladósodás mértékére. Az egész kérdéskör egy óriási képmutatást tartalmaz az önkormányzatok teherviselése, vagyoni helyzete és mások nyomán. Egy szerencse van ebben, hogy be van vezetve egy hitelfelvételi korlát az önkormányzatoknál. Ennek a hitelfelvételi korlátnak az eredményeképpen az önkormányzatok lényegileg megduplázták az adósságállományukat. Én nem merném a GDP-hez hasonlítani, és ez nem szembenállás, mert az önkormányzatok feladatai nem GDP-arányosan változnak. Azok adottak, állami feladatokhoz kapcsolódnak a saját feladatokhoz képest. Ebben az értelemben nem merném közvetlenül ezt az arányosítást megtenni, inkább abban a helyzetben maradnék, hogy feladatarányosan, tényközlés szerint mondanám.
Ami viszont elgondolkodtató, az az, hogy az önkormányzatok rákényszerülnek a vagyontárgyaik folyamatos értékesítésére, felértékelésére, és miközben az önkormányzati vagyon manuálisan is, és a gyakorlati elemeit tekintve jelentős mértékben értékesítésre kerül, látszólag folyamatosan növekszik ez a vagyon, hiszen a könyvvizsgálók minden különösebb probléma nélkül beírják azokat a vagyonértékeket, amelyeket akarnak. Tulajdonképpen az egész kép el van torzítva. Szeretném elmondani, hogy ez a szám ennyi, amennyi jött, ennél jobb adatunk nincs. Hozzá kell tenni, hogy az önkormányzati alrendszer a magyar államháztartáson belül a legkevésbé eladósodott. A teljes önkormányzati alrendszer csak az egynegyedét teszi ki annak, amit a lakosság produkál az adósságszolgálatban, tudomásom szerint a vállalati szektor tízszer több, mint ez, és a magyar állam is hozzápakolja a maga igen jelentős részét ehhez a dologhoz. Ilyen értelemben az önkormányzatok nem tekinthetők eladósodottnak, bár a kép torz a vagyonfelértékelések összefüggésrendszerében. Köszönöm szépen, elnök úr, ennyit szerettem volna elmondani.
További képviselői észrevételek, vélemények
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Folytatjuk a bizottság ülését és a vitát. Tállai András jelentkezik. Megadom a szót.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Miniszter úr, megragadom az alkalmat, hogy még itt van. Jól értettem, miniszter úr, azt állította, hogy a közszférában nem csökkennek a nettó bérek? Mielőtt a miniszter úr elmegy: igenis, a miniszter úrnak tudomásul kell venni, hogy szeptember elsejétől az ön előterjesztése révén 2 százalékkal csökkentek a nettó bérek Magyarországon. Ezt a 800 ezer közalkalmazott és köztisztviselő nevében is mondom, és mindazok nevében, akik ezt megélték. Azt javaslom a miniszter úrnak, hogy ne a szavakon lovagoljon, hanem nézze meg a tartalmát annak, amit mond, és amit csinál. Sajnálom, hogy nem reagál erre a kérdésre, ez nagyon-nagyon fontos kérdés, mert ezek szerint nincs tisztában vele, hogy milyen döntést hozott az Országgyűlés. (Dr. Veres János pénzügyminiszter távozik a bizottság üléséről.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mádi László.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Sajnálom, hogy a miniszter úr elhagyta a termet, mert egy polémiát kellett volna lezárni. Időben is két különböző dologról beszéltünk. Az egyik dolog az, ha - azt mondta, hogy van vállalatvezetői múltja, azt gondolom, magánvállalkozási múltja van - egy vállalatvezető rosszul vezeti a cégét, és kiderül, hogy a gazdálkodása durván eltér attól, amit a tulajdonos vár, akkor az a vállalatvezető vagy közös megegyezéssel, vagy egyoldalúan távozik a cégtől, tehát bebizonyította azt, hogy nem alkalmas a feladatai ellátására. Ilyenkor új ember kell, egy új emberrel lehet teljesen más pályára állítani a céget. Ez így van az országgal is.
Más dolog az, amit félreértett, hogy ha egy olyan programot akarok végigvinni, amely, mivel jelen esetben vállalatról van szó, egy vállalatot, vagy ha egy országról van szó, akkor egy országot jelentős mértékben érint, és komoly átalakulást, restruktruálást, tehát átstrukturálást igényel, akkor meg kell beszélnem azt a szereplőkkel, és be kell vonjam őket. Ebben az esetben konzultálni kell a szereplőkkel, és utána célszerű meglépni azokat a változtatásokat, amelyektől azt remélem, hogy a szereplők megértették, és el tudják fogadni, legalábbis a nagyobb részük, mert mindenki nyilvánvalóan nem fogja. Ez hiányzik. Minden civil szervezet tiltakozik a lépések ellen. Így nem lehet jelentős átalakítást végigvinni a siker esélyére gondolva.
A másik dolog az infláció. Ez nem lényegtelen kérdés, mert mind a bevételi, mind a kiadási tételeket jelentős mértékben érinti. Az elvonás egyik legalattomosabb és legeredményesebb eszköze az infláció növekedése, mert ha a dologi és a személyi juttatások nem változnak, nyilvánvalóan jelentősen, húsba vágóan rontja a szereplők pozícióit, legyen szó önkormányzatról, lakosságról vagy dolgozókról. Kevesebbet fog érni ugyannyi pénze, ha nagyobb az infláció, ez ilyen egyszerű. Ha esetleg a versenyszféra bérnövekménye nem lesz olyan nagy, ez csak egy tétel, amely befolyásolja az inflációt, de ezen kívül sok más tétel befolyásolja az inflációt. Lehetséges az a forgatókönyv, nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is, hogy a bérnövekedés nem lesz olyan nagy, az infláció pedig nagyobb lesz, sajnálatos módon. Tudom, hogy mindkét forgatókönyv olyan, amely az államháztartás szempontjából komoly kockázatot jelent, és inkább negatívummal jár, de ettől ez a közös halmaz létezik, hogy a két dolog együtt valósul meg. Az inflációt nagyon sok minden más befolyásolja. Nyilvánvalóan befolyásolják a béreken kívül az árak, tehát alapvetően a költségoldali dolgok, befolyásolják az árfolyamoldali dolgok, befolyásolják a kamatoldalbeli dolgok. Azt gondolom, hogy ezt a miniszter úr meg kell értse, mert ezek közgazdasági egyszer egyek.
A következő kérdés önkormányzatok problémája. Az önkormányzatok a jövő évben rendkívül nehéz év elé néznek. Eddig is folyamatosan szűkültek a lehetőségeik, de a jövő év drámai hatással bír, hiszen maga a bázis, amelyről indulnak 2007. január 1-jén, már nagyon komoly problémákkal terhes. Nem mindegy, hogy vannak-e tartalékai az önkormányzati szférának vagy nincsenek. Amikor azt látjuk, és le van írva az ÁSZ-jelentésben is, hogy az önkormányzatok adósságállománya több mint 50 százalékkal, 58 százalékkal nőt a szocialisták kormányzása óta - tehát 2002 versus 2005 vége -, akkor ez nem ugyanaz a bázis, mint amely négy évvel ezelőtt volt, amikor a szocialisták elkezdtek kormányozni. Egy megnövekedett adósságállomány béklyója sokkal nagyobb determináló erővel bír, sokkal jobban szűkíti a lehetőségeket mindamellett, hogy a vagyoneladások tekintetében az önkormányzatok megint csak máshogy állnak, mint négy évvel ezelőtt, mert sokkal kisebb mozgásterük van az értékesíthető vagyontárgyak tekintetében, mint akár négy vagy öt évvel ezelőtt volt. Ugyanez vonatkozik a GFS-rendszerű hiányra, amely szintén 50 százalékkal nőtt a szocialisták kormányzása óta az önkormányzati szférában - ez szintén le van írva, mindenki lapozza fel, az Állami Számvevőszék véleményének 34. oldalán - 105-ről 155 milliárdra. Mind az adósság, mind a folyó hiányok tekintetében, mind a mobilizálható vagyontárgyak tekintetében sokkal rosszabb a bázis, mint az első szocialista kormány, vagy legalábbis a 2002-es szocialista kormány idején volt.
Ezért a változtatások, amelyek meg fognak nyilvánulni, nevezetesen a jelentős mértékű gázáremelések és energiahordozó-áremelések, a közlekedési tarifa emelései, amelyek egyéb problémákat fognak okozni, illetve az oktatási és egyéb szolgáltatások szűkítése az önkormányzati szférát tekintve drámai következményekkel járnak a jövő évre nézve. Ezt azoknak is mondom, akik jelenlegi vagy volt önkormányzati funkcióval bírnak, mert lehet ezt politikailag interpretálni így vagy úgy, de attól a valóság nem fog változni. A számok bizonyítják azt, hogy mi a valóság, és sajnos az induló helyzet tekintetében sokkal rosszabbul állunk, azon túlmenően, hogy a változás drámai volta az elmúlt évekhez képest sokkal nagyobb nagyságrendű. Tehát a bázis rosszabb, és a költségvetési helyzet rosszabbodásának nagyobbak a nagyságrendjei, emiatt a negatív következményei is.
A fejlesztési pénzekkel kapcsolatos vélekedések jó része illúzió, amelyek az uniós forrásból jöhetnek. A pénzek nem akkor fognak jönni, nem arra fognak jönni, mint amire akarjuk, és nem száz százalékig igénybe vehetők. Ha valaki ezzel kalkulál, egy az egyben bekönyveli, és azt mondja, hogy ezek hozzáférhetővé válnak, akkor jönnek be, amikor tervezzük, és arra, amire mi tervezzük, ez butaság. Általában is van egy nagyon komoly illúziókeltés az uniós pénzekkel kapcsolatosan. Azt gondolom, jobb ezt korábban végiggondolni és végigtárgyalni, mint megint pofára esni - elnézést -, megint csalódni, kiábrándulni, és az utolsó utáni pillanatban kapkodni a válságkezelésre.
Realistának kell lenni, mert ha megint illúziókba ringatjuk magunkat, és most ezt elmondjuk a magunk részéről, akkor annak sokkal keserűbb lesz a következménye, és nagyobb lesz a negatív hatása. Itt vannak a tények, a számok. Meg kell nézni a jövő évi önkormányzati pozíciókat, oktatási és egyéb oldalról, meg kell nézni azt, hogy az önkormányzatok a létszámszűkítéseket végre fogják-e hajtani a kívánt mértékben. Ha nem fogják végrehajtani, akkor az adósság és a hiány tekintetében sokkal drámaibb helyzet alakul ki a tervezettnél. Ha végre fogják hajtani, akkor más típusú problémák lesznek. Ma még csak országos szinten érződik a válság, helyi szinteken ez még általában nem érződik, de sajnos jövőre érződni fog. Erre nem lesznek felkészülve a települések, mert ott még azt hiszik, hogy jobban mennek a dolgok. Ahány ilyen önkormányzati közvélemény-kutatást láttam, mindenütt sokkal jobbnak ítélik a települések, mint az ország helyzetét. És nem biztos, hogy ez jövőre is így lesz majd, és egy ilyen típusú drámai várakozásbeli helyzetváltozásnak nagyon súlyos következményei lesznek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Domokos László következik.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): A felelősség kérdését, úgy látom, pénzügyminiszter úr nagyon sajátosan leszűkítette saját utalványozási jogára. Ez sem kis dolog, bevallom, de azért egy pár ezren még utalványoznak a magyar költségvetésben, és az a felelősség büntetőjogi, amire ő gondolt. Azt gondolom, hogy a Pénzügyminisztérium vezetőjének talán van gazdaságpolitikai felelőssége is, de ha nincs, akkor ma megtudtuk, hogy tulajdonképpen ezt a költségvetést ugyan behozta elénk, de nem tekinti sajátjának, legalábbis saját maga által felelősséget vállalónak. Ezt, mondhatnám, döbbenettel vettük észre. Akkor, kérdezem én, a pénzügyminiszter, a gazdasági miniszter, a Miniszterelnöki Hivatal minisztere lesz a felelős ebben a kérdésben. Akkor már értem, hogy miért van baj a költségvetési hiánnyal. Ha senki nem érez felelősséget az egész költségvetésért, még a pénzügyminiszter sem, akkor így eléggé nehéz, tárgyalni. Ha senki nem érez felelősséget, akkor ez egy gazdátlan költségvetés, ez egy új fogalom, amire a válaszadás után kénytelen voltam reagálni, mert engem is meglepett a miniszter úr válasza.
A másik, amiről szólni kell: az euró bevezetéséről azt mondták, hogy egyeztetni kell, és közösen egyeztetett időpontra van szükség. Csak jelzem, volt ilyen, 2003-ban 2008-at jelölte meg az akkori kormány, és ezt az ellenzék is támogatta. Azóta még volt néhány közös időpont, azt hiszem, Kékesi Tibor feszegette ezt a kérdéskört. Most nem tudom, mire gondolt, 2014-re, vagy 2016-ra kellene egyeztetnünk? De a kormányzatnak egy komoly, ötéves felkészülési időszaka volt, és úgy tűnik, 2008-ban ebből nem lesz euróbevezetés, hiszen még ez évben is ezen időpont mellett érveltek. Tehát az ellenzék felelősségét keresni ebben? Egyáltalán, szeretném azt visszautasítani, hogy önök állandóan az ellenzék szapulásával próbálják helyettesíteni a költségvetés betartásának sikertelenségét. Általában jó lenne leszokni erről. Sokkal jobb lenne, ha felelősséget vállalnának a költségvetés be nem tartásáért, és jó lenne, ha nem különböző időszakok terv-, tényadatait emlegetnék, hanem tervet tervvel, tényt ténnyel próbáljunk meg összeegyeztetni, rovatot meg rovattal, mert egyébként bokszolás folyik.
Balla képviselőtársam joggal háborodott fel, hogy önkormányzati fejlesztésekről beszélnek, arról, hogy micsoda többlet van. Az új cél- és címzett támogatásokat elveszik, helyettük betesznek egy 50 milliárdos metrófejlesztést. Hát már bocsánat, azt nehéz önkormányzati fejlesztésnek értelmezni. Azt egy fővárosi nagyberuházásnak lehet értelmezni, amit a kormány finanszíroz, hiszen maga a főváros sem tudta volna ezt megoldani. Ilyen alapon a szekszárdi vasútállomás építését is oda lehetne az önkormányzatokhoz könyvelni, vagy a Duna árvízvédelmi rendszerének átépítését. Nem szokták odatenni. Az ország valamelyik pontján történik beruházás, elég nehéz lenne a 93 ezer négyzetkilométeren kívüli beruházásokat megszorítani. Bár iraki és algériai leírásokról már beszélgettünk itt a múltkor, de szerintem ezt vegyük ki ebből a körből. Valóban, az önkormányzati szférában az minimum megállapítható, hogy baj van, ami konkrétan szociális feszültségekhez fog vezetni, és konkrétan intézményi feszültségekhez fog vezetni. Harmadrészt pedig eladósodáshoz fog vezetni. Az eladósodással kapcsolatban pedig majd egy következő, két napirendi ponttal későbbi törvényjavaslatban fogjuk látni, hogy a válságba került önkormányzatok működéséhez milyen szűkített feladatokat határoznak meg.
Két Magyarország fog létrejönni. Igazi latin-amerikanizálódás. Lesznek még a vonal fölött működő rendszerek, amelyeknél viszonylagosan nem szűkül a forrás, és lesz egy nagyon jelentős pénzszűkülés. Az egyik része az önkormányzati szférában jelenik meg, de meg fog jelenni mintegy 500 ezer egészségügyi biztosítással nem rendelkező ember problémája, és sorolhatnám tovább ezeket a területeket. Ez a kettészakadás most a költségvetésben is deklarálódni fog. Babák Mihály nem véletlenül mondta azt, hogy az emberek számára ez nem elfogadható költségvetés. Joggal mondhatjuk ezt az ő nevükben is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Ígérem, rövid leszek, tisztelt képviselőtársaim, de muszáj vagyok egyrészt miniszter úr válaszára reagálni, másrészt szeretném megosztani képviselőtársaimmal a gáztörvényhez kapcsolódó ismereteimet, amíg nem késő, és amíg tudnak lépni. A miniszter úr azzal indokolta a jelenleg még érvényben lévő, most megváltoztatandó gázár-támogatási rendszer bevezetését, hogy olyan politikai nyomás volt a kormányon, ami ezt szükségessé tette. Nos, a kormányzás ott kezdődik, hogy ha van politikai nyomás, de azzal nem értek egyet, akkor világosan elmondom, hogy az miért nem helyes, és megteszem azt, ami szerintem jó. Ez a felelős kormányzás alapvető ismérve. De nem is erről van szó, hanem arról, hogy már az elején lehetett tudni, hogy ez a támogatási rendszer rossz. Világosan elmondtuk ezerszer. (Domokos László: Igazságtalan.) Végi az volt a válasz, hogy a létező legigazságosabb, a szegényeket támogatja, satöbbi. Most önök mondják ugyanazt, hogy ez rossz volt, mert nem a szegényeket támogatja, satöbbi. Közben elköltöttek több százmilliárd forintot. Ezt szeretném megkérdezni, hogy ennek miért nincs felelőse. Ennek miért nincs felelőse?
A másik megjegyzésem. Azért mondom, hogy talán fontos lehet, és szeretném a kormánypárti képviselők figyelmét felhívni rá, amikor az egész elkezdődött, megelőzte egy döntés. A hazai kitermelésű, egyébként közel 3 milliárd köbméter gáz - zárójelben jegyzem meg, a lakossági fogyasztás 4 milliárd köbméter körül van - árát egyik napról a másikra import árúvá tették. (Domokos László: Úgy van. És nem világpiaci árúvá.) Hogy mindenki pontosan tudja, miről van szó, a kitermelési költség nem éri el az importár egynegyedét sem. Ezzel párhuzamosan vezettek be egy bányajáradéki rendszert, ami most a költségvetésben bevételi oldalon szerepel is, de úgy, tisztelt képviselőtársaim, és gondolkozzanak már el ezen, kérem, hogy évről évre folyamatosan csökken a befizetés mértéke, magyarul évről évre mindig kisebb lehetőség van gázártámogatás odaítélésére. Ki akadályozza meg önöket, könyörgöm, hogy legalább ezt megváltoztassák?
Ugyanakkor a tegnapi napon jelent meg az egyik nagy energetikai cégről, hogy a várakozásokat is minden mértékben meghaladóan, 59 százalékkal nőtt a nettó eredménye. 59 százalékkal, hogy a számot is világosan lehessen tudni, 309 milliárd forintról van szó. Eközben beszedünk mindenkitől vizitdíjat és mindenféle 300 forintokat, hogy valahogy a költségvetésben teremtsünk egy kis forrást. Felemeljük az adókat, és ez senkinek nem jut eszébe. Gondolkozzanak már el rajta, könyörgöm!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Több hozzászóló... (Mádi László: Választ várunk.) Szerintem lesz válasz is. De előtte még Babák Mihály jelentkezett. Parancsoljon!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter úr, nekem is érkezett válaszom, és kérem, hogy ha lehet, akkor adják át számára a jelen lévő kormánypárti képviselők. A változás szükséges, a változás örök, kérdés, hogy valaki akkor lépi-e meg az egyet, amikor egyet kell lépnie, és nem ugrándozik. Nekem az az érzésem, hogy nem lépte meg a kormány azokat a változtatási igényeket, szükségességeket, amelyeket meg kellett volna lépnie, mert nem kormányzott. Ezt beismerte a miniszterelnök úr is. Négy, illetve ötödik éve kormányoznak. Jó lenne, ha önök is beismernék, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy miért kell a megszorítás. Ezt elmondta az önök miniszterelnöke. Nem hallották, nem értették? Azért, mert elrontották. Azért kell most restrikció, pénzbehajtás, és sok egyéb más. Önök összemossák azt, ami törvényszerű változtatás, és amit elbaltáztak - bocsánat a kifejezését. Ezt a kettőt külön kell tudni választani. Azért kértem az alázatot sok tekintetben, mert ha netalántán méltóztatnának elismerni, hogy sok dolgot nagyon dilettáns módon csináltak, ahogy Balla György képviselőtársam is mondta, önök bazíroztak a gáztámogatásnál a bányajáradékra. Miért nem gondolkoztak el rajta, hogy azt az adót emelték volna meg, és mindjárt több pénz lett volna a támogatásra? Nem beszélve arról, hogy nagyon fontos, amit mondtál, képviselőtársam, ugyanis ők azt mondták a választásokkor, kikényszerítve, hogy nem lesz gázáremelés, és persze megemelték azonnal. Nem alkalmazták a kormány hatósági árképző felelősségét sem, lehetőségét sem, hanem rázúdították a magyar állampolgárokra a világpiaci árat. Olyan jelentős százalékkal emelték, hogy az közelítse az importárat - inkább ez a helyes, az importár -, ugyanakkor a hazai kitermelést nem fokozták. De menjünk tovább!
Miért van szükség megszorításra, pénzbehajtásra? Szeretném elismételni, hogy nem azért, mert változtatni kell - az törvényszerű, és abban partnerek vagyunk -, hanem azért, mert önök nem tették meg azt, amit meg kellett volna, és rosszul tették, amit nem számoltak ki. A változtatásokkal kapcsolatban Varga elnök úr is elmondta, hogy társadalmi konszenzus kell ezekben a kérdésekben. Kénytelen vagyok az önök felelősségére utalni, és az önök fejére olvasni, ugyanis ahhoz, hogy konszenzusra tudjunk jutni sok fontos, generális kérdésben, amely a Magyar Köztársaság költségvetésének is érdeke, szakszerűség kellene, tisztelt képviselőtársaim. Önök nem szakszerűen nyújtanak be törvénymódosításokat, új törvényeket, hanem szakszerűtlenül, sőt mi több, törvénysértő módon.
Újra az elnök úr szavait kell ismételnem: a hitelesség. Önök eljátszották a politika hiteltelenségét, sőt mi több, minket is hiteltelenné tesznek. Kikérjük magunknak, mert magukhoz maszatolnak. Ne tőlünk kérjenek változtatást, önök terjesszék elő, önök ezért kapják a fizetést, kormánytagok és kormányképviselők, hogy terjesszék be, de hitelesen, és akkor valószínűleg lesz bizalom is. És ha netalántán alázattal igyekeznének ezt a kérdést megközelíteni, tényleg szeretnének szolgálni, akkor lehetne konszenzus is. Önök ötödik éve csak árkot ásnak, itt, köztünk is, és mindig velünk foglalkoznak, ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, ami napirenden van, most például a 2007. évi költségvetéssel.
Tudják, tényleg nem jó ez a költségvetés a Magyar Köztársaság polgárainak, mert ebből csak rossz lesz, leépülés, minden szférában. Kérem, ne tagadjuk le, hogy az önkormányzatok, amelyek tízmillió állampolgárt szolgálnak, vesztesei ennek a költségvetésnek. Nem lehet azzal revolverezni, hogy kétharmados törvényekhez nem adtuk a nevünket és nem szavaztuk meg, mert rosszul terjesztették elő, nem volt mögöttük számítás, nem láttuk a hasznát. Tudják önök, hogy egyáltalán haszna lett volna a régiók kialakításának, hogy egyáltalán mi jó az állampolgárnak, és mennyi költsége van neki, vagy az államnak mennyi megtakarítása? Nem tudják, mert ezt nem tették mellé. Mindenhonnan hiányoztak a hatástanulmányok. Épp ezért szeretném elmondani, hogy a változtatásban egyetértünk a miniszter úrral, ez az a pont, ahonnan elindulhatunk, de ehhez szakszerűség kell, hitelesség, bizalom, és a konszenzus iránti igény. Önökben fikarcnyi konszenzuskeresési szándék sincs. Arra a kérdésre kellene válaszolni, hogy kivel vannak önök békében. Önök a Magyar Köztáraság bármely rétegét figyelembe vehetik, akár a tömegközlekedésben dolgozókat, akár az egészségügyben dolgozókat, akár a pedagógusokat, akár a közszférában dolgozókat, önök mindenkivel háborúban vannak - tetszenek érteni? -, mert nem keresik senkivel sem a konszenzust. Velünk sem. Nemcsak velünk van bajuk, tisztelt kormánypárti képviselők, az egész országgal bajuk van. Úgy gondolom, hogy ez méltatlan és minősíthetetlen állapot, amin sürgősen változtatni kellene. Az önök kormánypárti felelőssége az, hogy e tekintetben a béke irányába hassanak, és ne tévészékházat ostromoljanak, és ne embereket verjenek szét, hanem a 2007. évi költségvetés változtatásaival foglalkozzanak. Ne az legyen a legfontosabb politikai szándékuk, amikor kormányoznak, hogy hogyan tudják az ellenzékre rábizonyítani, hogy hazaáruló és ehhez hasonlók. Önök nagyon sok mindent rosszul tesznek.
Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, a kormány az uniós csatlakozást és az uniós fejlesztéseket követően olyan célt tűzött maga elé, amelyet az Unió is támogat: foglalkoztatás és növekedés. Tessenek egy passzust mondani a Magyar Köztáraság 2007. évi költségvetéséből, amely a foglalkoztatást és a növekedést szolgálja! Minden ellene hat, minden, amit beterjesztettek, minden adójogszabály, minden reform, amit önök reformnak hívnak. Gondolkozzanak már el, sehol nem található versenyképességet növelő, a jövőt támogató kormányzati intézkedés a 2007. évi költségvetési tervezetben. Még egyszer mondom: versenyképességet növelő intézkedés.
Gondolkozzanak el azon, hogy tudomásul vesszük, hogy igazodni kell a világhoz 2007-ben, 2006-ban is, sőt, amióta kormányoznak, folyamatosan, ezek nyilvánvalóan nehéz folyamatok, munka kell hozzá, alázat, tisztesség, hitelesség, szakszerűség, és bizalom mások irányába is, és az országon belüli béke. Önök a békétlenséget szítják a 2007. évi költségvetés tervezetével is. Ehhez pedig hitelességre lenne szükség - önök a hitelességgel is nagy gondban vannak -, és a társadalmi konszenzus és a béke irányába kellene hatni sok reformjellegű vagy változtatásjellegű elképzelésben. Nem rossz, hogy ezekhez a kérdésekhez hozzá akarnak nyúlni, de ahogyan teszik, és amit tesznek, mind rossz. Tudják, azért rossz, mert nem tárják föl az igazi szándékokat. Mindig keresni kell egy törvényjavaslatnál, így ennél is, hogy mi az igazi szándék.
A változtatásról azt mondta a pénzügyminiszter úr, hogy szükséges, mert ha nem változtatunk a költségvetési törvényben, nagyobb kárunk keletkezik, és a leszakadásunk nő. Így igaz, csak még egyszer szeretném elmondani azt, hogy miért szükséges egy drasztikus változtatás. Azért, mert ezt önök a kormányzásuk ideje alatt eltolták, ilyen helyzetet alakítottak ki. Ha valaki egyszer valamit eltol, a gentlemen's agreement is azt kívánja, hogy ismerje be, tegyen felelőssé embereket, és változtasson azon, amin lehet változtatni. Önök mindezekkel adósok, amiket elmondtam, nemcsak a praxisban, hanem a 2007. évi költségvetési javaslatban is, éppen ezért továbbra is elfogadhatatlannak tartom a benyújtott törvénytervezetet. Köszönöm, hogy szólhattam, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most érkezett el a pillanat, hogy a felmerült kérdésekre, észrevételekre választ hallgassunk meg. Megadom a szót Várfalvi Istvánnak. Parancsoljon!
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A költségvetést érintő szakmai kérdésekre szeretnék reagálni.
Az első Tállai úr bérekkel kapcsolatos kérdése. Több dimenzióban lehet a béreket nézni. A költségvetés egészében a közszféra bérei az idei évi eredetihez és várhatóhoz képest valamelyest nőnek, ha megnézzük a melléklet számait, részben amiatt, mert az idei évközi béremelésnek van egy szintre hozása, hisz áprilisban volt a béremelés, és annak van egy éves kihatása. Ami az egyént illeti, az egyén bruttó bére az idei évhez képest jövőre valamelyest növekszik, épp az áthúzódó hatás között. Ha december-január között nézzük a bruttó bért, az nem változik a javaslat szerint, a nettó béreknél december és január között természetesen van egy csökkenés, hisz januártól 1 százalékpontos járuléknövekedés van. Tehát a költségvetés egészében nőnek a bruttó bérek, az egyén szintjén a bruttó bérek nőnek, a nettó bérek valamelyest csökkennek. Azt hiszem, így pontos a kérdés kapcsán a válaszom.
Mádi úr kérdése, az önkormányzatok problémája. Az önkormányzaton belül - erre utalt a miniszter úr is - a működési típusú támogatások lényegében idei évi szinten vannak, a fejlesztési támogatások az uniós forrással együtt 130 százalék. Valóban, metró nélkül 116 százalék, hisz a metró csak egy települést érintő fejlesztés. Minden adatot bemutattunk metró nélkül.
Természetesen, Domokos úr is utalt erre, az új induló cél- és címzett támogatásokra, főleg a címzett támogatásokra nem lesz forrás, hiszen ugyanezen célokra uniós támogatást is elnyerhetünk. Buta dolog lenne egy forint hazai pénzből egy forint értéket létrehozni, ha egy forint hazai pénzből öt forint értéket létrehozhatunk, ha ehhez uniós forrást csatlakoztatunk. Ezért a kormány javaslata az, hogy új induló címzett támogatás jövőre ne legyen. A céltámogatásnál, ha megnézzük a benyújtott kapcsolódó törvényeket, ennél árnyaltabb a kép, hiszen ott más az önkormányzati törvény szabálya.
Adósság és adósságállomány. 2002-höz képest durván 50 százalékkal nőtt az önkormányzatok összes forrása, 2000 milliárd volt akkor a költségvetésük, most 3000 milliárd, lényegében hasonlóan változott az éves hiányuk is, hiszen 100-ról 150 milliárdra nő. Megfigyelhető visszamenőlegesen '90-ig, sőt az előtt is, hogy négyévente hullámzik az önkormányzatok hiánya, mindig a negyedik évben emelkedik, és utána valamelyest csökken. Ugyanezt a tendenciát látjuk a következő évekre is.
Uniós pénzek. Természetesen az uniós pénzek nem úgy érkeznek, ahogyan azt évekre beütemezi az Unió mint kötelezettségvállalást. Szeretném jelezni, hogy a 455. oldalon van a táblázat az államháztartás egészére, az uniós pénzek összefoglalására. Ha megnézik, a jövő évi források nagy része még az NFT I-ből származik, és nagyon minimális az NFT II-ből származó pénz, még akkor is, ha tudjuk, hogy jelentős kötelezettségvállalás történhet, de a realizált forrást jövőre az egész az egész következő hét év mindössze 1 százalékában számoljuk. Ilyen értelemben pénzforgalmilag számolva a realitásokhoz közelít a prognózis. Ez általában jellemző az uniós támogatásokra minden országban, így az n + 2 éves szabály szerint természetesen a pénzforgalmi igénybevétel, a kötelezettségvállalás időben elcsúszik.
A gázhoz csak abból szempontból szólnék hozzá, hogy a gázjáradék befizetése a fedezete a szociális típusú gáztámogatásnak, az idei évben 75 milliárd forinttal számol a költségvetés, mint várható bevétel, jövőre 82 milliárd forint szerepel, ha megnézzük az előirányzatok között. Ezt jövőre még a költségvetés kiegészíti, így lesz a 112 milliárd forintos jövő évi gáztámogatási előirányzat, ha a részleteit megnézzük. Köszönöm szépen, elnök úr. Ezeket tartottam szakmai típusú kérdéseknek.
ELNÖK: Az Állami Számvevőszék részéről nincs további komment? (Jelzik, hogy nincs.) Egy megjegyzést tennék még, amit nem akartam ugyan külön felhozni, és nyilván nem is helyettes államtitkár úrtól várnék rá választ. A miniszter úrnak az a megjegyzése, hogy ő csak a Pénzügyminisztériumért felelős, az utalványozásért, ahogy ő mondta, részben válasz arra a kérdésre is, amit a vita elején feltettem, hogy hol is van a gazdaságpolitikai központja most ennek a kormánynak. Ezek szerint a Pénzügyminisztériumban nincs.
Ha nincs több hozzászólás... (Mádi László jelentkezik.) Mádi László még hozzászól.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): A költségvetésnek nem túl jelentéktelen tétele a Magyar Televízió. Történik-e változás az eddig gyakorlathoz képest, ami, tudjuk nagyon jól, hogy botrányos és folyamatos túllépésekben, hiánynövekedésben nyilvánult meg. Mi várható a jövőben?
Döntés a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Én levenném ezt a napirendi pontok közül. Majd a részletes vitánál lesz még alkalom arra, hogy ilyen mélységben menjünk bele. Most az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Ha nincs több hozzászólás, dönthetünk.
Első helyen kijelölt bizottságként döntenünk kell a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról, T/1145. szám alatt. Kérdezem, ki az, aki az általános vitára való alkalmasságot támogatja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Aki nem támogatja? Tíz. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Akkor a bizottság 16 igen szavazattal, 10 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.
Döntenünk kell az Állami Számvevőszék előterjesztésének általános vitára való alkalmasságáról is. Nem kell? (Dr. Kovács Árpád: Megtisztel, elnök úr, de úgy tudom, nem kell.) Elnök úr nem igényli. Pedig mindig keressük a közös pontokat, hogy végre valamit egységesen ítéljünk meg.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Elnök úr, részemre megtisztelő. (Derültség.)
ELNÖK: Az euró bevezetése mellett találtunk volna a gazdaságpolitikában még egy pontot, ami összeköt bennünket, de így mégsem. A bizottság tehát eleget tett ennek a feladatának. Többségi és kisebbségi vélemény előadója? Szabó Lajos vállalta a többségi vélemény ismertetését, jómagam a kisebbségi vélemény elmondását vállalom. Ketten fogjuk a bizottság álláspontját ismertetni. Köszönöm szépen. Ezzel az első napirendi pontot le is zártuk. Húsz perc szünetet rendelek el, utána folytatjuk a bizottsági ülésünket. Akkor 13 óra 50 perckor folytatjuk a bizottság ülését.
(Szünet: 13 óra 27 perctől 14 óra 11 percig.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Folytatjuk a bizottság ülését. A második napirendi pontként előrehoznám a 3-ast, amelynek az expozéja részben elhangzott a miniszter úrtól, a 2007. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Kérdezem, hogy Bathó úr vagy Várfalvi úr kíván-e még kiegészítést hozzátenni.
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Nem kívánunk, elnök úr.
ELNÖK: A bizottság tagjai kívánnak-e kérdést feltenni, észrevételt tenni? Szerintem ezt az előző napirendi pont vitájában elég jól kitárgyaltuk. (Nincs jelentkező.) A szavazás következik. Aki az általános vitára való alkalmasságot támogatja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Nem támogatja? Kilenc. A bizottság tehát 16 igen szavazattal, 9 nem ellenében támogatta az előterjesztést.
A többségi vélemény előadója Keller László, a kisebbségi véleményé Domokos László lesz. Köszönöm szépen. Ezzel lezárom ezt a napirendi pontot.
Áttérünk a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló 2005. évi CLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra. Szintén általános vita.
Bathó úr, parancsoljon!
Dr. Bathó Ferenc szóbeli kiegészítése
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Néhány mondatban szeretném megindokolni, hogy miért van szükség most a 2006. évi költségvetési törvény módosítására. Könnyű helyzetben vagyok, mert a miniszter úr a válaszában említést tett arról, hogy a 2007 és 2006 közötti összefüggésrendszer hogyan alakul az eredményszemléletű és a pénzforgalmi hiány számbavételét illetően, de ezen túlmenően a következő okok indokolják, hogy a 2006. évi költségvetési törvényt most módosítsuk.
Az államháztartási törvény 12. §-ának (3) bekezdése szó szerint kimondja. hogy ha az adott év folyamán hatályban lévő adótörvényekben a parlament változtatásokat hajt végre, amelyek nem technikai jellegűek, hanem érintik a bevételi előirányzatokat is, akkor azokat kötelezően át kell vezetni a mindenkori költségvetési törvényen. Gondolom, a tisztelt képviselő uraknak nem kell magyaráznunk, hogy a nyári adótörvények változásai jelentősen érintették a költségvetés bevételi oldalát, tehát ez a törvényi kötelezettség az egyik ok.
A másik ok, amely a 2005. évi zárszámadással függ össze, mégpedig az, hogy 2005 decemberében sor került a Budapest Airport Rt. nagyon sokat vitatott privatizációjára, és az ebből folyó pénzösszegek - önök előtt ismert módon - 2005-ben felhasználásra kerültek. A 2006-os törvény tartalmazott viszont 177,8 milliárd forint összegben egy bevételt, amelyet kiadással is ellentételezett a 2006. évi költségvetési törvény, de ez okafogyottá vált, hiszen a bevételek 2005 decemberében befolytak, tehát módosítani kellett a vagyonból származó bevételeket is - ennek mértéke 216 milliárd forint -, és ezt is át kellett vezetni a 2006. évi költségvetésen.
Amikor a 2006-os költségvetés készült, és ezt is őszintén el kell ismerni, 2005 novemberében más kamatpályával számoltunk, tehát az adósságszolgálati kötelezettségek előirányzatai az időközben bekövetkezett hozamemelkedések miatt jelentősen eltérnek a költségvetési törvényben előirányzatként megjelenő értékektől. Ennek az eltérésnek a mértéke olyan nagy volumenű, hogy ez szükségessé tette a költségvetési törvény 2006. évi módosítását.
Ehhez jöttek pluszban azok a tények, amelyek a kiadási oldalon további kiadásnövekedéseket tettek szükségessé: a svájci indexálás miatt a nyugdíj-előirányzatokban bekövetkezett jelentős növekedés, hiszen utána kellett menni. 1,2 százalékos nyugdíjemelésre került sor az ősz folyamán, ami szintén jelentősen megnövelte a 2006. évi kiadásokat. Már csak egy tételt szeretnék megemlíteni, amely az egészségügy területén a gyógyító-megelőző ellátásokat és a gyógyszertámogatásokat érintette.
Ezek a bevételt és kiadást befolyásoló előirányzatok tették alapvetően szükségessé, hogy módosítsuk a 2006. évi költségvetést. Vannak még kisebb tételek is, de ezt az általános indoklásban megpróbáltuk összefoglalni. Ezek közül csak egyet szeretnék kiemelni, hogy a Magyar Televízió 4 milliárd forint értékű hitelt vett fel az OTP-től, kormányzati kezességvállalással. Ezt a hitelt a televízió nem fizette vissza, mivel nem tudta visszafizetni, ezért a hatályos jogszabályok szerint az APEH-nek a garanciabeváltási kötelezettség előírásai szerint adók módjára kellene behajtani a televíziótól ezeket az adósságelemeket. Erre természetszerűen nem kerülhet sor a köztelevíziónál, ezért a kormány javasolja az önök előtt lévő módosításban a Magyar Televízió állammal szembeni 4 milliárd forintos adósságának elengedését. Köszönöm a figyelmet, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdések, észrevételek. Tállai András.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Sajnálom, hogy a Pénzügyminisztérium részéről nincs itt olyan ember, aki politikai értelemben is tud a felvetődő kérdésekre is válaszolni, mert attól tartok, hogy a kormánypárti képviselők nem fogják tudni ezeket a kérdéseket megválaszolni. Megpróbálom szakmai síkra terelni a kérdéseimet.
Mindenesetre annyi megjegyzést szeretnék tenni, és egyben kérdezem is, hogy 1990 óta, a rendszerváltozás óta Bathó úr emlékszik-e ilyen nagy horderejű, nagy összegű költségvetés-módosításra, ahol a társadalombiztosítási, egészségügyi alapok hiánya több mint ötszörösére növekszik, és a költségvetési főösszeg hiánya pedig több mint 30 százalékkal növekszik. (250)
A társadalombiztosítási alapok hiánya több mint ötszörösére növekszik, és a költségvetési hiány főösszege pedig több mint 30 százalékkal növekszik. Úgy gondolom, hogy ez a 2006-os költségvetés-módosítás egyértelműen bizonyítéka annak, hogy a kormány felelőtlenül, az emberek, az ország félrevezetésével tervezte meg a 2006. évi költségvetést. Akkor a vitában, az Állami Számvevőszék jelentését megismerve, egyértelmű bizonyítást nyert, hogy a bevételeket túltervezték, a kiadásokat pedig sajnos alultervezték. Akkor, ahogy most sem, az Állami Számvevőszék véleményét nem vette komolyan sem a kormány, sem pedig a kormánypárti képviselők, mert akkor nyilván olyan módosító javaslatokat nyújtottak volna be, amelyek ezt kiküszöbölik.
Akkor volt egy képviselő a parlamentben, aki látványosan felépített egy kártyavárat (Derültség.), jelképezve azt, hogy ez a költségvetés körülbelül annyit ér, mint egy kártyavár, amely ha összedől, azt már ragasztgatni nem lehet, csak újraépíteni. ha jól értem, ez a kártyavár összedőlt, és ez a törvényjavaslat azt bizonyítja, hogy újjá kell építeni a 2006-os költségvetést, vagyis teljesen új alapokra kell helyezni. Miért mondom ezt, hogy új alapokra kell helyezni? Én nagyon tisztelem Bathó úr elhangzott szakmai véleményét, és említette, hogy könnyű helyzetben van, mert a miniszter úr összefüggéseiben beszélt a törvényjavaslatokról, de azért mégis érdekes dolgok szerepelnek ebben a törvényjavaslatban.
Elég érthetetlen, hogyan lehet úgy megtervezni egy költségvetést, és csak példaként mondom és kérdezem is, nem tudom, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumból van-e itt valaki: itt van ez a bizonyos energiaár-kompenzáció. Az eredeti előirányzata 50 milliárd, most módosítják plusz 74 milliárddal. Tehát mi történt, hogy az eredeti előirányzat 2,5-szeresével kell megemelni? Láthatóan ez az előirányzat fog teljesülni, reméljük, hogy ez már azért el lesz találva. Lehet mondani, az általános indoklásban olvastam, hogy a gázárak világpiaci emelkedése okozott ekkora eltérést, biztosan ez lesz majd a válasz is. Említésre került, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapot 13 milliárd forinttal kell pótolni. Nem tudom, a svájci indexálásból következik, hogy az 1,2 százalék egyenlő 113 milliárd forinttal?
Szerintem nem erről van itt szó. Arról van szó, persze, meghallgatjuk majd Bathó úr véleményét is, és elnézést, ha előre mondok véleményt, hogy bizony ez is el lett számolva. Ez az a tétel, amikor az Állami Számvevőszék azt mondja, hogy a kiadás tudatosan, a közvélemény, a parlamenti képviselők félrevezetésével lett elszámolva. Már akit félre lehet vezetni, Kovács úr. Mert az ellenzékieket nem lehetett félrevezetni. Ők megmondták, hogy ez nem működik. El kellett olvasni az ÁSZ-jelentést. azt lehetett félrevezetni, aki ezek után ezt a költségvetést megszavazta. Kérdezem, miért van szükség 23 milliárd forinttal megnövelni ezt a bizonyos államháztartási tartalék-előirányzatot, mert ez nem derül ki.
Szerintem, mélyen tisztelt Bathó úr, 134 milliárd forinttal elszámolni a kamatköltségeket, bevallom őszintén, magát és a Pénzügyminisztérium munkatársait ennél sokkal, de sokkal jobb szakembernek tartom, mintsem hogy a kamatkiadások tekintetében így melléfogjanak. Ráadásul szerintem, ha a 2006-ban lejátszódó folyamatokat nézzük, mondjuk 2005 novemberétől, decemberétől, amikor még lehetett módosítani ezen a költségvetésen, ezt nem indokolja semmi. Mi történik? Mert ez egy újabb tétel arra, hogy tudatosan alultervezték a kiadásokat azért, hogy a választások előtt olyan költségvetést mutassanak be, hogy lám-lám, minden rendben van. Menjünk tovább!
Arról már beszéltünk, hogy milyen kormány az, amely 2005 novemberében a parlamenttel elfogadtat egy ötéves adócsökkentési programot, és 2006 júliusában, a választások után azt teljes egészében visszavonja. És nemcsak hogy visszavonja, hanem adóemelési törvényjavaslatokat terjeszt az Országgyűlés elé. És hogy, hogy nem, a kormányzó többség, amely egyébként ugyanaz, amely megszavazta az adócsökkentési programot, megszavaz egy 174,5 milliárd forint összegű többlet-adóbevételt. Hiszen az evából 47,5 milliárd, a különadóból 40 milliárd, az áfából 39 milliárd - nem tudom, hogy ez miért ilyen kevés -, a jövedéki adóból 48 milliárd jön be, tehát ha jól számoltam, ez 174,5 milliárd forint négy hónapra számolva. De ha ezt felszorzom hárommal, akkor azt kell mondjuk, hogy a 2006. évi adóemelés éves hatása 2007-re körülbelül 500 milliárd forintot jelent. Tisztelt Kovács úr és társai, ez év júliusában az emberek zsebéből éves szinten 500 milliárd forintot tetszettek kivenni. (Kovács Tibor közbekiabál.) És akkor még ehhez nincs hozzászámolva az egészségbiztosítási járulék megemelése, a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetésének visszavonása, az még újabb 29-30 milliárd forint, ezt hárommal szorozva 90 milliárd, tehát most tartunk, a júliusi nagyszerű döntésükkel, éves szinten 600 milliárd forintnál, amit az emberek zsebéből vesznek ki. Ez a törvény erről szól.
De ha továbbmegyünk, egy nagyon érdekes tétel mutatkozik. Kiderül, hogy azok a tételek, amelyek a kiadást növelik, és az alultervezés miatt ezeket most helyre kell rakni, mit sem érnek, mert van ennek a bizonyos Budapest Airportnak az értékesítése, ahol pontosan 216 milliárd forinttal csökken a kincstári vagyonkezeléssel és hasznosítással kapcsolatos, a központi költségvetést megillető bevétel. 216 milliárddal csökken. De ha összeadom a bevételi számokat, akkor hozzávetőleg ugyanez a szám jön ki. Vagy pontosan ugyanez, Bathó úr? Hozzávetőleg igen. Tehát az a nagy helyzet áll elő, amit egyszerűen úgy tudok lefordítani, hogy azért kellett adót emelni 2006-ban, év közben, hogy a Budapest Airportból 2006-ra bekönyvelt bevételt valamivel ellensúlyozzák. Ezzel még az általam elmondott kiadási tételnövelések nincsenek rendben, mert a költségvetési hiányt, az én olvasatomban az államadósságot növelte. Tehát hiába van az adóemelés, az adóemelés a törvényjavaslat szerint lényegében a bevételkiesést pótolja. Ennyivel kevesebb bevétel folyik be, azzal szemben áll a többlet-adóbevétel. A magyar polgároknak azért kell befizetni 200 milliárd forintnyi járulékot és adót pluszban ebben az évben, mert valakik rosszul könyvelték el 2006-ra, mondhatni tudatosan, a Budapest Airport 216 milliárd forintos bevételét. Ez a nagy helyzet.
Tudom, hogy meglepő, de ez a valóság. (Kovács Tibor: Ez mulatságos.) Ez mulatságos? 200 milliárdot kivenni négy hónap alatt az emberek zsebéből? Ez nagyon mulatságos. Bathó úrtól szeretném megkérdezni: említette, hogy van ennek egy kiadási lába, 177 milliárd forint. Azt viszont csak én nem látom a törvényjavaslatban, vagy az is ki van véve? Az nincs kivéve. Akkor majd tessék szíves lenni elmondani, hogy mi az a kiadási tétel, ha lehetne. Nos, lassan a végére érünk a törvényjavaslatnak. Nem említettem még, hogy a munkavállalói járulék is emelkedett, ez 7 milliárd forintot vett ki az emberek zsebéből, továbbá itt vannak a már említett nyugdíjkiadások, és az Egészségbiztosítási Alapnál teljesen megdöbbentő, ha jól számoltam, 156 milliárd forinttal sikerült alultervezni.
Vagy ott is van valami rendkívüli esemény? Mert egyébként az általános indoklás is azt mondja, hogy a társadalombiztosítás kiadásai érdemben meghaladják az eredetileg tervezett mértéket. Tehát nincs rendkívüli dolog, 156 milliárddal el lett számolva a dolog. Összességében ez a törvényjavaslat beismerése és elismerése egy felelőtlen politikának, annak a felelőtlen politikának, amelyet a Gyurcsány-kormány művelt a közpénzekkel. Úgy gondolom, hogy jó érzésű ember ezt a törvényjavaslat nem támogatja.
Az más kérdés, hogy hogyan lehet olyan helyzetet teremteni az Országgyűléshez, amely önmagában elgondolkodtató, hogy már le fog zárulni a 2007. évi költségvetés általános vitája, és majd akkor fog elkezdődni a 2006-os költségvetési törvényjavaslat vitája. Tehát előbb elfogadjuk a 2007-es költségvetés sarokszámait, fő számait, és majd utána fogjuk módosítani a 2006-os költségvetést. Uraim, legalább az időrendre kellett volna vigyázni. Ezt be kellett volna terjeszteni szeptemberben, elfogadni, és utána jöhetne a 2007-es költségvetés. Ha ne adj' isten, nem működik a parlamenti szavazógép, akkor mi fog történni? Előbb megvan a 2007-es, és majd utána lesz meg a 2006-os költségvetés? Ez tényleg mosolyt keltő.
Nekem lenne egy javaslatom, hogy a költségvetési bizottság szavazzon arról, bár tudom, hogy nincs törvényi kötelezettsége az Állami Számvevőszéknek, de kérjük meg az Állami Számvevőszéket, hogy véleményezze ezt törvényjavaslatot. Tudom, hogy csak pótköltségvetésnél van ilyen kötelezettsége, és ez nem az, de úgy gondolom, ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők reálisan tudjanak dönteni a törvényjavaslat kapcsán, mindenképpen szükséges a mindenki által nagyra becsült és elismert Állami Számvevőszék véleménye ehhez a törvényjavaslathoz. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Eléggé alaposan belementünk már a témába, és azt gondolom, hogy ezek a folyamatok menthetetlenek, legalábbis minden racionalitást vagy minden előzetes tervet felrúgnak. Normális esetben egy költségvetésnek normaszövegének kellene lennie, törvény tartalmazza a költségvetés számait és rendelkezéseit. Most törvényen kívüli helyzetben vagyunk hónapok óta, ugyanis semmi köze nincs a valóságnak a törvényben megfogalmazott, leírt elvárásokhoz. Ez a kormánypárti politikusok felelőssége, illetve az is a felelősségük, hogy hagyták magukat becsapni, és nem ellenőrizték a kormányzatot, ugyanis a többség nélkül nagyon nehéz ellenőrizni a kormányzatot. A parlamenti döntések többséggel működnek, ezért mi bármennyire is próbálunk ellenőrzést gyakorolni, ez önök nélkül nem megy.
A konkrét dolgokkal kapcsolatosan: látszik, hogy az adóprés fokozódásával válaszol a kormánytöbbség a kihívásokra, amely, azt gondolom, alapvetően rossz válasz, különösen, ha ennek nincs komoly filozófiája olyan értelemben, hogy bizonyos tevékenységekre fókuszálna, bizonyos típusú dolgokat szankcionálna illetve magasabb adóval büntetne, míg más dolgokat kevésbé. Ebben a törvényjavaslatban látszik, hogy igazából erről nincs szó, ez egy adóprés-növekmény, amely ugyanazokra a szereplőre rakja a terheket alapvetően, amelyek eddig is biztosították az ország működését, ami egy rossz megoldás. Nem hiszem, hogy ez így támogatható lenne. Ha egy kicsit belegondolunk, és nem politikai megfontolásokból indulunk ki, akkor talán konszenzussal is el lehetne fogadni, hogy ez így nem támogatható.
ELNÖK: Köszönöm. Szabó Lajos következik.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Az MSZP-frakció tudomásul veszi, hogy a kormány eleget tesz a törvényben előírt kötelezettségének, és az adótörvények változása miatt benyújtja a 2006-os költségvetés módosítását. A pénzügyminiszter úr beszélt arról az előző napirendi pont kapcsán az expozéban, hogy miért ebben az időbeli ütemezésben nyújtotta be a kormány, illetve tárgyalja a parlament, erre nem kívánok kitérni.
Azt is tudomásul vesszük és elfogadjuk, hogy a 2006 folyamán végbement jelentős változtatásokat és folyamatokat ezen törvény kapcsán a kormány átvezeti a törvényen, az Állami Számvevőszék pedig majd a zárszámadás elkészítésekor véleményezni fogja ezen változtatásokkal együtt a 2006-os költségvetést, amelyet annak rendje és módja szerint a parlament meg fog tárgyalni. Mi ezt a törvényt ezek alapján általános vitára alkalmasnak tartjuk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály következik.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Felvetődik az a kérdés, tisztelt kormánypártiak, hogy ennek a kormánynak költségvetésre sincs szüksége, törvényre sem. Azt csinál, amit akar. Komolyan mondom, ez katasztrofális, és ehhez önök asszisztálnak. Gondolják végig, hogy ha valamely alrendszernél, mondjuk egy önkormányzatnál van a költségvetés, akkor minek van a költségvetés. Attól eltérni nem lehet, csak ha azon valamilyen módosítás keresztül megy.
Ne haragudjanak meg, de úgy gondolom, hogy ez a kormány törvényen kívüli, mert azt tesz, amit akar a Magyar Köztáraság pénzével. Úgy gondolom, hogy törvénysértő a működése. (Domokos László: Trükkös.) Bocsáss meg, befejezem a gondolatkört. Ha egy alrendszerben valamely önkormányzatnál valaki eltér a költségvetéstől, akkor annak fegyelmi következményei vannak.
Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, annak idején azt mondták, hogy politikai lózung az, hogy a 2006. évi költségvetés sem a bevételi oldalról, sem a kiadásiról nem megalapozott. Tessenek elmondani nekem, mi indokolta azt, hogy ilyen változtatáson menjen keresztül a 2006. évi költségvetés, milyen reális ok, milyen katasztrófa, milyen állapot van, amelyet nem lehet kiszámítani. Emlékszem rá, hogy annak idején, kisebb ügyeknél is, Szekeres elnök úr és Keller képviselőtársam, aki közpénzügyi államtitkár is volt - most nincs itt, nem tudom, mit tudna ő erről mondani, lehet, hogy elmenekült a téma kapcsán, de, bocsássák meg, ez csak egy fikció a részemről - olyan cirkuszt csináltak ebben a teremben, hogy oxigénpalackot kellett hozatni nekik, mert nem kaptak levegőt, amikor nem önök voltak kormányon.
Beszéltünk arról, hogy ez blamázs a Magyar Köztársaság életében. Ez olyan blamázs, amely hitelteleníti a Magyar Köztársaság Kormányát, Pénzügyminisztériumát, és egyáltalán a magyarokat. Mondhatnánk, hogy dilettantizmus, de azt nem hiszem el. Kitűnő szakemberek vannak a Pénzügyminisztériumban, és azok nem változtak meg, tehát az ok csak a kormány tájékán van. Ha egy kormányfő nem tiszteli a saját parlamenti többsége által elfogadott törvényt, hanem annak egy ilyen jelentős változtatását hozza be, akkor törvényesen vagy törvénytelenül, szándékosan félrevezette önöket is, amit - úgy gondolom - ki kellene kérniük a kormánytól. Odáig is elmegyek, hogy ha ez szándékos volt - bűncselekményt csak szándékosan lehet elkövetni, márpedig ez nem dilettantizmus -, akkor ez bűncselekmény, tisztelt képviselőtársaim, így bánni a Magyar Köztársaság költségvetésével, pénzével. Felelősség is, és erről önök nagyon bölcsen hallgatnak, és megismétlem, hogy véleményem szerint törvénysértés. Megszegték a Magyar Köztársaság költségvetési törvényét.
Lehetséges, hogy szükség van egy ilyen változtatásra, mondjuk háború vagy nemzeti katasztrófa esetén, de ebben az országban ez a kormány az igazi katasztrófa. Ez a kormányzás, ez a pénzügyi gazdálkodás felér a tsunamival. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, ez a törvénymódosítás a magyar tsunami. (Molnár László: Skandalum még nem volt.) Tudják, az ebben a borzasztó - mert ha csak egy szimpla törvénysértés volna -, hogy ez mennyibe kerül a Magyar Köztársaság állampolgárainak.
Mennyibe kerül ez? Ezt meg kell nekünk fizetni, azért, mert a kormány nem tud számolni, vagy nem akar számolni, vagy csak trükközik, és törvényt sért. Szálljanak magukba, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ugyanis ez a felelősség csakis és kizárólag az önöké, az önök kormányáé. Nagyon sokba kerül ez a hiány, az adósságszolgálat.
Van még egy téma, amit meg szeretnék említeni, ez a köztévé ügye. Felvesz hitelt, tudja, hogy nem fogja tudni visszafizetni. Mi ez, ha nem szándékosság? Mi ez? Hogy teheti meg? Négymilliárdot vett fel, ha jól emlékszem? Közbeszerzéssel vette fel? Igen. Ki engedte? Értem már a köztelevízió pártosságát, egyáltalán a diszfunkcióit, hiszen önök valószínűleg megígérték a háttérben, hogy a négymilliárdot majd lerendezik. Így fizetnek a hátunk mögött. Hát mi ez kérem, ha nem a közszolgálatiság megcsúfolása pénzügyi befolyással? Gondolják csak végig! Kérem, úgy gondolom, soha semmi sem indokolta eddig, hogy ilyen mértékű változtatáson menjen keresztül az állami költségvetés. Ez skandalum. Higgyék meg, nem akarok nagy szavakat használni, de ez itt a törvényesség megcsúfolása. Nem egyszerű blamázs, nem dilettantizmus, hanem szándékos félrevezetés. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt kormánypártok, önöké a felelősség. Mi ehhez nem tudunk asszisztálni. Azért nem, mert nem jó az országnak. Köszönöm. (Mádi László és Lengyel Zoltán megtapsolja a felszólalót. - Domokos László: Lebuktattad őket.)
ELNÖK: Kovács Tibor következik.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Van valami különös bája annak a dolognak, hogy pontosan azok oktatnak ki bennünket, úgymond, demokráciából, akik annak idején, amikor kormányon voltak, érdekes módon másképpen cselekedtek. Például, amikor Tállai képviselő úr volt az államtitkár, akkor nem volt szerencsénk itt a parlamentben költségvetésről beszélni, mert a kormány előtte benyújtott egy kétéves költségvetést. Pontosabban tudtunk költségvetésről beszélni, de akkor itt kell említeni azt, amit a pénzügyminiszter úr mondott, hogy zárszámadásról tárgyaltunk, és a zárszámadások kapcsán, az Orbán-kormány idején minden évben módosult a költségvetés. Mikor módosult, tisztelt Babák képviselő úr? Utólag, az év végén, a következő évi költségvetés elfogadásával egyidejűleg. Pontosan önök mondják azt, amit a pénzügyminiszter elmondott, hogy ez a gyakorlat valóban nem szerencsés, de már a rendszerváltás óta folyik, és minden évben a költségvetési és a zárszámadási vita során ez történik itt, a parlamentben.
A másik, amire szeretném emlékeztetni önöket: amit nem szerettek volna, hogy megjelenjen a költségvetésben, olyan kiadásokat, mint például az autópálya-finanszírozás és egyebek, elvittek a Fejlesztési Bankba, hogy ne kerüljön a költségvetés keretei közé akkor, amikor ezt még megtehették, mert az európai uniós elszámolások nem követelték meg, hogy belekerüljön a költségvetési elszámolásba. Ez a kormány is megpróbálkozott olyan módszerrel, mert nem volt egyértelmű az uniós szabályozás, hogy hogyan kell ezeket az elszámolásokat végrehajtani, hogy más módon számolja el. Miután kiderült, hogy az Unió nem fogadja el azt az elszámolási módot, bele kellett tenni a költségvetésbe, többek között ez okozta, hogy a hiány olyan mértékben változott, mint amit Tállai képviselő úr emlegetett. Mondhatnám azt is, hogy éppen az Orbán-kormány idején fogadták el a Gripen-beszerzésről szóló döntéseket, amit persze azért, hogy az előző kormányzatnak valamelyest módosítani kellett, hogy a kondíciói javuljanak, de fizetni ennek a kormánynak az időszakában kell ezekért. Ezért történik az a kiadás, amit utólag kell elszámolni ebben a költségvetésben.
Tehát azt kérem ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy amikor ilyen szemrehányásokat tesznek ennek a kormánynak, akkor mindig mutassák be azt, hogy szemben a követett gyakorlattal, a Fidesz-kormány idején hogyan mutattak példát a tekintetben, hogy ezeket az elszámolásokat hogyan kell megtenni. Például a kétéves költségvetés kapcsán az elszámolások hogyan történtek, mennyire teljesültek azok az előirányzatok, amelyeket elfogadtunk a kétéves költségvetés kapcsán, mondjuk két év múlva, és hogyan kellett azokat a későbbiekben módosítani. És ha ezek a példák illusztrálják mindazokat, amiket mondtak, ezeket alátámasztják, akkor a kritikát elfogadom az önök részéről. Egyébként nem kéne ilyen észrevételeket tenni, mert a szavaik hitelességét vonja kétségbe, ha ilyeneket állítanak.
ELNÖK: Lengyel Zoltán.
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen az időutazást, kezdem úgy érezni, hogy a kétéves költségvetés módosításának vitáján ülünk itt. Tisztelt kormánypárti képviselőtársam, az "amikor önök kormányon voltak" című szlogent úgy is lehetet volna folytatni, hogy a kormányváltáskor több mint 300 milliárd forint volt a kasszában, amikor önök azt mondták, hogy nincs pénz. Majd a száznapos programban ezt kiosztották, szűk három hónap alatt, utána továbbra is visszamutogattak. ha már időutazás, Kovács képviselő úr, akkor legyen időutazás. Akkor beszéljünk arról, hogy amikor önök kormányon voltak, azt mondták, dübörög a gazdaság, nagy a jólét. Amikor önök kormányon voltak, akkor az önök miniszterelnöke azt mondta, hogy az ő kormánya, a Gyurcsány-kormány az adócsökkentés kormánya. Nos, lássunk csodát, az önök kormánya, a Gyurcsány-kormány, amelynek működése miatt most a költségvetés módosításáról kell vitatkoznunk, illetve törvény adta kötelességünk, hogy ezzel valamit tegyünk, az adóemelés kormánya több milliárd forinttal megsarcolta az embereket, a vállalkozásokat, és erről kell most a bizottságnak valamilyen döntést hozni, hogy alkalmasnak találja-e az előterjesztést, vagy pedig nem a vitára.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, minekutána azt hazudták, hogy önök a jólét kormánya, minekutána önök azt hazudták, hogy önök az adócsökkentés kormánya, egy adóemelés hatásairól szóló előterjesztés Ház elé hozatalakor ne várják azt az ellenzéki képviselőktől, hogy támogatni fogjuk. Nem tudom, hogy képviselőtársaim miként fognak szavazni, de az biztos, hogy én nem fogom támogatni. Köszönöm szépen. (Kovács Tibor: Nem is kértük.)
ELNÖK: Tállai András!
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Szerintem Kovács Tibor hazudik. Úgy hazudik, mint a vízfolyás. Kovács Tibor egyetlen mondatot, egyetlen szót nem mondott az előttünk lévő törvényjavaslatról. De papagájkommandós módjára betanulta, hogy ha nem tudod megindokolni azt, amit meg kell szavaznod, kezdd el Orbán Viktort és kormányát szidni, kezdd el a Fideszt szidni. Ez egy működőképes politikai hitvallás, szavazatokat lehet vele szerezni. Az nem számít, hogy igazat mondasz, vagy nem, az a lényeg, hogy Orbán Viktor és kormánya szerepeljen az érvek között, és akkor minden menni fog.
Tisztelt Kovács Úr! Ennek az ideje lejárt. Ráadásul abszolút rosszul tetszik emlékezni. Való igaz, hogy az előző évi zárszámadás kapcsán a Fidesz-kormány alatt módosítva lett az adott évi költségvetés. (Kovács Tibor: Minden alkalommal.) Módosítva lett. Ezen lehet röhögni, de az Állami Számvevőszék erről azt mondta, hogy törvényes. Azt is mondta valóban, hogy nem elegáns, de törvényes. De azt még az Állami Számvevőszék egyetlen egy Orbán-kormányi költségvetésre és zárszámadásra nem mondta, hogy nem valóságos. Tisztelt Kovács úr, tudja, hogy mennyi volt 2001-ben mennyi volt a költségvetés hiánya? A teljes Orbán-kormány alatt, amikor az egész évért az Orbán-kormány felelt? Emlékszik? 3,5 százalék. 2000-ben mennyi volt a költségvetés hiánya? Emlékszik, Kovács úr? 2,5 százalék. (Kovács Tibor: Ne kiabálj!) Aki hazudik, azzal sajnos kiabálni kell. Tehát, mielőtt megfogalmazza a véleményét... (Kovács Tibor továbbra is közbeszól. - Az elnök megvonja a szót.)
ELNÖK: Nyugalom! Őrizze meg mindenki a nyugalmát, ezt szeretném kérni, és maradjunk a bizottsági formák között.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Elő kell venni a költségvetési dokumentumokat, elő kell venni az országgyűlési jegyzőkönyveket, és utána fogalmazzon meg ilyen véleményt. Azt javaslom, arról a kormányról mondja el a véleményét, amely százmilliárdokkal számolja el a nyugdíjkiadást, 74 milliárddal a gázártámogatást, 156 milliárddal számolja el az egészségügyi kiadásokat, és 130 milliárddal számolja el a kamatokat.
Mi a véleménye arról a kormányról, amely, miután ezeket elszámolta, behoz egy adóemelési törvényjavaslatot, és az állampolgárok zsebéből még ebben az évben, szeptembertől december 31-ig több mint 200 milliárd forintot vesz ki? Mi a véleménye arról a kormányról, amely a saját maga felelőtlen, hazudozó költségvetési gazdálkodását az emberekre terheli rá? Ha ezen elgondolkodik, tisztelt képviselő úr, akkor gondolkodjon el azon, hogy ennek a költségvetési gazdálkodásnak milyen következményei vannak az országra, a magyar családokra és a vállalkozásokra nézve. Hiába fideszezik, hiába orbánozik, abban a kormányzati ciklusban ilyenre egyetlen egyszer sem került sor. Legyen szíves, ne hasonlítgassa azt össze ezzel, mert összehasonlíthatatlan a kettő. Az egyik törvényes és szabályos, nem beszélve arról, hogy a költségvetési módosítások során a hiány mértékét egyetlen egyszer sem változtatta meg a költségvetési törvény. Arról volt szó, hogy a bevételek és a kiadások nagysága hogyan változik. Hiába tetszik ezen mosolyogni, ez így van. A költségvetési hiány nem változott. Most pedig itt van előttünk, hogy a rossz és tudatos tervezésnek mi a következménye. (Babák Mihály: Szándékos.)
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még valaki hozzászólni a vitában? Domokos László.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Azt gondolom, hogy a legfontosabbat, a technikai trükk kérdését érdemes körüljárnunk - ez azért fontos, mert valószínűleg meg lehet ismételni idén is, és jövőre is -, ez pedig az Airport elszámolási kérdése. Ha jól értem, akkor decemberben ezzel följavították a 2005-ös tényadatokat, viszont be volt állítva a 2006-os adatokba is a bevétel, tehát volt egy olyan időszak, egy jó fél év, amikor mind a két adat futott a rendszerben. (Babák Mihály: Mérleghamisítás.) Ezt akarom mondani, hogy egy vállalatnál vagy egy önkormányzatnál ennek súlyos, Btk.-kategóriás következménye van. Ha egy könyvvizsgáló ilyet lát, akkor hivatalból fel kell lépnie egy ilyen eljárás ellen.
Pontosítsuk, hogy mi történt. Bekönyvelték az egész bevételt 2005-re, de átvittek még előzetesen 2006-ra kétszáz-egynéhány milliárdot, majd ezt visszahozták 2005-re, közben pedig otthagyták 2006-ban ennek a kiadási hátterét, a másik lábát. Szerintem joggal felvetődhet az Állami Számvevőszék vizsgálatának kérdése, sőt az a kérdés is, amelyet feszegettem a pénzügyminiszternél, a felelősség kérdése. Ha a pénzügyminiszter csak az utalványozásért felel, akkor itt feltehetőleg utalványozott. Megnézném azt, hogy milyen költségvetési felhatalmazás alapján utalványozta ezeket a 200 milliárdokat jobbra-balra ennél az elszámolásnál.
Elnök úr, az lenne a javaslatom, hogy az ellenőrző albizottság és az Állami Számvevőszék vizsgálja meg ezt a könyvelési trükközést, mert ha valahol, akkor Őszödön biztos, hogy beszélt erről a trükközésről Gyurcsány Ferenc, hiszen ez olyan nagy tétel volt akkor, és feljavította a választások előtt a kormányzati költségvetés adatait, hogy enélkül a 2005-ös költségvetés bebukott volna. Lehet, hogy a pótköltségvetést is elérte volna. Ennek az egésznek a könyvelési technikáját mindenféleképpen meg kell nézni. Szerintem itt akár még utalványozási felelősség is van, mindamellett, hogy egy-két órája nem tudtam magamhoz térni ettől a pénzügyminiszteri hozzáállástól, hogy a költségvetés hiányszámáért viszont nem kíván felelősséget vállalni.
A gazdaságpolitikának, a költségvetésnek a legfőbb mérőszáma a költségvetési hiány, tehát joggal vetődik fel a kérdés, hogy az államháztartási törvény szerint ki felel a költségvetési hiány mértékéért. Bathó úr, jó lenne majd fellapoznunk ezt az elemet, mert nálam most nincs itt az államháztartási törvény. (Bathó Ferenc: Nálam itt van.) Akkor majd térjünk ki erre, mert szerintem munkaköri leírási problémája is van a pénzügyminiszter úrnak ebben a kérdésben. Azt gondolom, hogy lehet a költségvetésben sok mindent nem elegánsan, de ügyesen könyvelni, de vannak bizonyos határok, és szerintem a költségvetési hiány mértéke -, amelyről már többen polemizáltak - egy alapkérdés, és ezen belül pedig az, hogy az évek közötti ide-oda tologatásokat utólag, 2006 végén akarják rendbe tenni, nemcsak az elegancia problémája, hanem szabályossági kérdés. (Babák Mihály: Törvényességi.) Törvényességi és szabályossági kérdés. Ezért ügyrendileg ez a javaslatom, hogy erről egy konkrét szakértői véleményt kapjuk, véleményeztessük ezt az Állami Számvevőszékkel, az ellenőrzési albizottságunk pedig vizsgálja felül ezt a kérdést, mielőtt ebben érdemi döntés születne a parlamentben, és a parlamenti döntést megelőzően számoljon be az albizottság erről a dologról. Ha úgy tetszik, szaga van ennek az ügynek. (Kovács Tibor: Szellőztessünk ki.)
ELNÖK: Mint a bizottság elnöke, az albizottság elnökéhez írok egy levelet, hogy ezt az albizottság vizsgálja meg, és majd eldönti az albizottság, hogy kíván-e ezzel élni vagy nem. Egyébként pedig, ha a politikai felelősség oldaláról közelítem meg, akkor nyilván egy lehetséges kormányváltás után az első lépések egyike kell legyen ennek az ügynek a felülvizsgálata. Hogy ez mikor következik be, egy év múlva, öt év múlva, tíz év múlva, azt nem tudjuk, de meg kell majd vizsgálni, ebben teljesen biztos vagyok.
Kíván-e még valaki hozzászólni ehhez? Mádi László.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Egy rövid kérdésem van, hogy a tévé hitelének, illetve támogatási konstrukciójának felelősével szemben felelősségre vonás történt-e, milyen szakmai alapokon vették fel ezt a hitelt, miért nem tudták ezt kifizetni, és utána miért kellett ezt költségvetési pénzből finanszírozni. Milyen felelősségre vonás történt?
ELNÖK: Én is úgy érzem, hogy most aktuális a tévé kérdése, tekintettel arra a 4 milliárdos tételre a törvényjavaslatban. Ha Bathó úr kíván válaszolni, akkor megkérjük, hogy tegye meg.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nagyon sok kérdés elhangzott, és kénytelen vagyok egy kis visszatekintést tenni, hiszen rá tetszettek kényszeríteni. '92-ben készített el az akkori kormány először az adott évre vonatkozóan költségvetéssel kapcsolatos előterjesztést. Ez egy pótköltségvetés volt. 2003-ban is pótköltségvetést nyújtottunk be. Azóta minden évben - ezt szeretném hangsúlyozni: minden évben - egyszer vagy kétszer az adott kormány, függetlenül attól, hogy ki kormányzott, költségvetési törvénymódosításokat nyújtott be. Azért nem volt ennyire feltűnő, mert tavaly az Alkotmánybíróság döntött arról, hogy a költségvetéssel kapcsolatos törvénymódosítások nem mehetnek be semmilyen salátatörvényben. Az alkotmány világosan kimondja, hogy a zárszámadási törvény sem alkalmas arra, hogy költségvetéssel kapcsolatos törvények abban kerüljenek módosításra, és pláne nem alkalmas a jövő évi költségvetés arra, hogy az adott évben bármilyen módosítást hajtsunk végre. Ezért szerepel önök előtt most ez önálló törvényjavaslatként.
Azt tetszenek mondani, hogy az Állami Számvevőszék régebben vizsgálta ezeket. Az Állami Számvevőszék mindig kijelentette - tessék előkeresni a jegyzőkönyveket -, hogy neki nem tiszte megvizsgálni a kapcsolódó törvényeket, és a zárszámadási törvénymódosítások kapcsán soha nem tért ki a zárszámadási törvényekbe belekényszerített, ha szabad ezt mondanom, egyéb törvénymódosításokra. Emlékezzünk vissza, a zárszámadási törvényben módosítottunk régebben - függetlenül attól, hogy ki kormányzott - számtalan törvényt. A zárszámadási törvény, ugyanúgy, mint a költségvetési törvény, egészen tavalyig gyűjtő törvényként szerepelt.
Még azt is meg merem kockáztatni, ez még az Antall-kormány idejében volt, és mindig csak példaként szoktam említeni, hogy a zárszámadási törvényben akarta módosítani az akkori miniszter úr az Alkotmánybíróság székhelyét. Tehát mindig voltak ilyen törvénymódosítások. '92-ben olyannyira, hogy pótköltségvetést nyújtottunk be. Hogy ne kelljen pótköltségvetést benyújtani a mindenkori kormányoknak, ezért behoztuk az államháztartási törvényben az egyensúly alapú költségvetési törvénymódosítást, tehát akkor nem kellett pótköltségvetést csinálni, amikor a bevételi előirányzatokat annyival vittem föl, mint amennyivel a kiadási előirányzatokat.
Ez négy évvel ezelőtt megszűnt, hiszen belekerült az államháztartási törvénybe az a szabály, hogy 2,5 százalékig semmilyen módosításra nincs szükség. Ha a kiadási főösszegben a hiányra vonatkozó számítás 5 százalék alatt van, akkor költségvetési törvénymódosítást kell végrehajtani. (Domokos László: Ekkor szállt el a költségvetés.) Ez került bele az államháztartási törvénybe, ami itt van előttem. Tehát arra a kérdésre, amire szeretném képviselő úrnak megadni a választ, hogy '90 óta előfordult-e ez, igen, '92 óta minden évben előfordult, sőt, többször előfordult, csak nem ennyire feltűnően. Talán ezért nem tetszenek rá egészen pontosan. Hiszen be volt csomagolva.
A következő kérdés, és most próbálok egy kicsit megnyugodni. Mindig elszámoltuk, és '93 óta nyomon követjük a költségvetési főosztály statisztikai osztályán az eredményszemléletű és pénzforgalmi elszámolási rendszereket. Mondom, '93 óta, megvannak az adataim. Csak akkor nem volt ennyire az érdeklődés középpontjában. Aki figyelmesen átnézte visszamenőleg az adatokat, pontosan látja, hogy 2000-ben az a szituáció látszik az adatsorból, hogy a pénzforgalmi hiány nagyobb, mint az eredményszemléletű hiány. Hogy fordulhatott ez elő, hiszen a rendszer szerint pont az ellenkezőjének kellene lennie? Ez úgy fordulhatott elő, hogy 100 milliárd forint költségvetési forrást letéti számlára helyeztünk, ezért kicsi lett a pénzforgalmi hiány. De eredményszemléletben ezt elszámoltuk, csak akkor nem érdekelt senkit.
Ugyanez a szituáció volt akkor, amikor az autópálya-építések elindultak. Természetesen akkor is elszámoltuk, meg lehet nézni a statisztikai elszámolásokban, hiszen az MFB Rt. mint részvénytársaság, része volt annak az ESA 95 körnek, amit most mindenki néz, és arra figyel mindenki, az egész sajtó is, hogy eredményszemléletben mi a helyzet. Ezt azért vagyok kénytelen elmondani, mert akkor is elszámoltuk, csak akkor nem volt ennyire az érdeklődés középpontjában. Ott is 1 százalékkal volt eltérítve a rendszer. Ugyanúgy elszámoltuk ezt eredményszemléletben '92-ben, '93-ban, '94-ben és '95-ben is. Az egy másik kérdés, amit a képviselő úr említett. Nem trükközésről van szó, ezt higgyék el nekem. Itt semmi trükközés nincs. Minden évben rendesen a három felelős statisztikai kibocsátó, a KSH, a jegybank és mi leülünk és áttekintjük az ESA 95-nek, tehát a maastrichti hiánykövetelményeknek megfelelően az elszámolási rendszereket.
Hogy mi számít PPP-nek és mi nem, azt tételesen, a jegybank szakértőivel közösen nézzük meg. Tehát nem arról van szó, hogy bármit el akarunk titkolni, hiszen világosan bemutattuk 2005-ben, tetszenek látni az eredményszemléletű hiány mértékét. Ezt világosan bemutattuk 2006-ban is, nyilvánosságra is hoztuk, hogy 10,1 százalék az eredményszemléletű hiány. Minden hónapban meg tetszenek kapni azt a pénzforgalmi jelentést, aminek a végösszege most 7,5. Ebben a 7,5 százalékos pénzforgalmi hiányban szerepelnek azok a számok, amelyeket most a kormány beterjesztett a módosításban. És hogy miért lett belőle 9,6? Azért lesz belőle 9,6, mert ha semmi sumák nincs, hanem 415 milliárd forint bele van írva a 2006-os költségvetési törvénybe, hogy az adósságot átvállaljuk. A miniszter úr említette, 352 milliárd forintot át fogunk vállalni az NA Rt.-től. Ha tetszenek gondolni, és erre igény van, tételesen fel tudom sorolni, hogy milyen adósságelemeket fogunk átvállalni decemberben.
Higgyék el nekem, én élharcosa voltam annak, hogy ezt a hidat, mert tarthatatlan dolog, hogy 2 százalék GDP-arányos hidat működtet a magyar gazdaság, mert én magyarázom a külföldi befektetőknek, hogy ember ezt rosszul látod, a 10,1 teljesen megfelel a 7,6-nek. És nem akarják elhinni. Tételesen vezetjük le minden egyes alkalommal, ezért van az, hogy látszólag hiteltelenek vagyunk, mert nagyon nehéz elmagyarázni egy külföldi befektetőnek, hogy Európa kultúrországaiban 0,3-0,4 a híd közötti különbség. És ez miből adódik? Abból, hogy az eredményszemléletű adóbevételek általában magasabbak, mint a pénzforgalmi adóbevételek, hiszen például az áfánál a 45 szabály van, és a következő évben magasabbak az adóbevételek. Azért van ez, mert a 12 részvénytársaság, köztük a Magyar Televízió is be van sorolva az ESA-körbe. Tehát ezt úgy tekintem, hogy az 1. számú az ÁPV Rt., és az utolsó számú a Duna Televízió. Ennek a 12 cégnek a hiányát is kénytelen vagyok beleszámolni, többek között az NA Rt.-ét is. Amikor most 350 milliárd forintot átvállalunk ebben az évben, éppen azért, hogy ne legyen meg a 7,5 és a 10,1 százalékos hiány közötti különbség, és 2007-ben kezelhető legyen a 6,8, az eredményszemléletű hiány, és kezelhető legyen a hozzá rendelhető 6,9 százalékos pénzforgalmi hiány.
Válaszolva tovább a kérdésekre, hogy mennyire nem találtuk el a kamatot. Igaz. Csak szeretném mondani, hogy körülbelül 5,6 százalékos hozamemelkedés következett be. Hogy milyen okok miatt? Ez nem rajtam múlik, vagy nem a most önök előtt beszélő Bathó Ferencen múlik, de ezek tényként bekövetkeztek. Tehát 1 százalék hozamemelkedés, attól függ, hogy milyen az összetétele a 14 ezer milliárd forintos adósságelemnek, melyek a rövid, és melyek a hosszú papírok, 1 százalékos hozamemelkedés 25 milliárd forint többletet jelent. Ha annyiért tudom finanszírozni az országot. Számolják ki pontosan, ez az oka annak, hogy a kamatok így megemelkedtek. Még utolsó mondatként a kamatokhoz. Ha végigolvasták a képviselő urak a 2007-es ÁSZ-véleményt, az Állami Számvevőszék azt kifogásolja, hogy túl magasra terveztük meg a 2007-es kamatkiadásokat.
Én szakértői szinten rengeteget vitatkoztam velük, hogy ez a legkockázatosabb része a mindenkori költségvetésnek, mert nem a mindenkori kormányokon múlik, tehát nem tud mit csinálni egy adott szituációban. Pláne a pénzügyi kormányzat nem tud mit csinálni.
Arra, hogy a 216 milliárd, amely kiesett a bevételekből, miből tevődik össze: két tételből tevődik össze, egy 177,8 milliárdos, és egy 35 milliárdos KVI-bevételből. Önök lennének a legeslegelsők, és teljesen igazuk lenne, ha csak a 180 milliárd forinttal korrigálnák. Látható, a napi jelentésből látják önök, hogy a KVI-vagyon értékesítéséből tervezett 35 milliárd forintból eddig nem jött be az a 35 milliárd, amellyel a költségvetés annak idején számolt, tehát ezt nyilvánvalóan módosítani kell. A 216-hoz semmi köze nincs az elszámolásokhoz, és hogy sumákoltunk az Airporttal. Az Airporttal semmi sumákolás nem történt, hiszen az Állami Számvevőszék a zárszámadási törvényben világosan levezette. Tessék elképzelni, hogy decemberben befolyik az összeg, és azért kellett betervezni a 2006-os költségvetésbe, mert nem tudtam december 18-án - amikor meg tetszettek szavazni huszon-valahányadikán -, hogy ez a pénz be fog folyni. Ha nem folyt volna be, akkor 2006-ban kellett volna ezeket az adósságtörlesztéseket, az átvállalásokat megcsinálni, és nem tudtuk másra költeni, mint az adósságra. Az államtitkár úrnak emlékezni kell rá, hogy amikor decemberben befolyik a pénz, akkor mit csinálok vele a KESZ-en. Nyilvánvalóan visszavásárlom a jegybanknál lévő adósságomat, és törlesztem az ÁKK-nál. Az más kérdés, hogy a hiány hogyan alakult volna, ha ez nem folyik be, de ezt a 400 milliárdot adósságtörlesztésre fordítottuk. December 20-án mire tudtuk volna kifizetni?
Még egyet szeretnék elmondani. Én állok elébe minden olyan vizsgálatnak, amely az ügyek jobbítását szolgálja. Azt is pontosan tudjuk - és az Állami Számvevőszékkel közösen vizsgáltuk meg az Airportból befolyt pénzeket -, hogy az egy sajnálatos dolog, hogy amikor az elnök úr a sajtótájékoztatót tartotta, akkor rákérdezett az egyik újságíró, és véletlenül nem egészen pontosan értették meg a kérdést. Ott ültem azon a sajtótájékoztatón, csak az Állami Számvevőszék elnökének korrekciójára mégsem volt mód, de utána az elnök úr az expozéjában és a beszédében teljesen világosan kifejtette ezt a kérdést.
A televízió felelőssége. Én csak a garanciavállalási szabályokat ismerem, a televízióval kapcsolatos finanszírozási kérdésekben csak annyira vagyok járatos, hogy pontosan tudjam, hogy a mindenkori költségvetési törvények mit tartalmaznak. A mindenkori költségvetési törvények megfelelnek a médiatörvénynek, és mindig megteremtik azokat a feltételeket, hogy a televízió valamilyen szinten - ezt nem tisztem megítélni - működjön. Azt is mondhatnám, hogy ez a 4 milliárd forintos hitelátvállalás jó szándékkal történt a kormányzat részéről, hiszen e mögé valamilyen értékesítés fog majd társulni, amelyet a médiával foglalkozó képviselők, és az a bizottság, amely ezzel foglalkozik, a Pethő Iván képviselő úr vezette (Közbeszólás: Kulturális bizottság.) kulturális bizottság tételesen megvizsgálja, és a tévé elnökét rendszeresen meghallgatják ebben a kérdésben.
Még egyszer, összefoglalva szeretném elmondani, hogy a 216 milliárd forintnak semmi köze nincs ahhoz, hogy ezzel bármi adósságot váltanánk ki, hiszen 415 milliárd forint van adósságátvállalásra jóváhagyva a 2006. évi költségvetésből, amelyből 352 milliárd forintot át fog vállalni a kormány, ha önök elfogadják ezt a módosítást. Ezáltal lehetővé válik, hogy a két rendszer között a 10,1 közeledjen a 9,6-hoz a pénzforgalmi és az eredményszemléletű hiány. Ha ezt elfogadják, ezáltal teljesen világossá válik, hogy 2007-ben a pénzforgalmi hiány és az eredményszemléletű hiány között a 0,1, a normális mértékű különbség fog beállni. Ha el tetszenek fogadni ezt a törvénymódosítást, a várható előirányzatokról minden hónapban tetszenek tájékoztatást kapni, én írom alá, önöknek küldöm személyesen, annak az első oszlopa a terv, a második oszlopa pedig a várható -, akkor meg tetszenek látni, a novemberi várhatóban meg fog jelenni ez az átvállalás. Ezek a bevételek és kiadások pedig már most is szerepelnek benne, ugyanígy a többlet-gyógyszertámogatással, a magasabb nyugdíjjal.
A nyugdíjjal kapcsolatban még azt szeretném mondani, hogy természetesen nem az 1,2 - az is jelentősen hozzájárul -, hanem a cserehatások is nagyon jelentősek, hiszen most rengetegen nyugdíjba mentek, és ezek a nyugdíjazások is jelentősen befolyásolják - de tudják, mi a cserehatás lényege. Körülbelül 35 milliárd forintot tesz ki ez a cserehatás. Elnézést, hogy hosszú voltam. Köszönöm.
ELNÖK: Tállai András, aztán Babák Mihály.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Mondtuk mi, hogy a Pénzügyminisztériumban tisztességes, lelkiismeretes köztisztviselők dolgoznak. Semmi probléma nincs azzal, amit Bathó úr elmondott, és egyáltalán nem kell idegeskednie azért, amit elmondott és amit csinált. Azt azért megköszönöm, hogy jó néhány tételre nem tért ki, mert úgy gondolom, azzal, hogy nem érintette ezeket a kérdéseket, válaszolt is rájuk. A tévére is válaszolt egyébként, szerintem azt válaszolta, amit egy köztisztviselő válaszolhat.
Bennem további kérdés merült fel, mégpedig az, hogy ami 6. §-ban lévő 415 milliárd 900 millió forint benne van-e az eredeti költségvetésben is. Annak a teljes összegű átvállalása még ez után fog megtörténni? Ez azt jelenti, hogy az még meg fogja növelni az államadósságot decemberben? Most 350 milliárdot mondott Bathó úr, de a 415 milliárdból a végén csak 350 milliárd lesz átvállalva, és ez még rontani fogja a decemberi adatot az államadósság tekintetében? Ez most egy konkrét kérdés.
ELNÖK: Babák Mihály következik. Majd válaszol erre is... (Tállai András: Lenne még egy, hadd tegyem azt is fel.) Parancsoljon!
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Ez szintén konkrét kérdés. Az utolsó, a 13. §-ban, a 14. mellékletben az üzleti célú befektetések pontjainak előirányzata 10,5 milliárdról 25 milliárd 120 millió forintra nő, ugyanakkor pedig az általános indoklásban az ellenkezője van. Nem szükséges az üzleti befektetésre az az összeg sem? Ez nemhogy eltűnne a tervből, hanem több mint a duplájára növekszik. Ezt nem értem, erre szeretnék választ kapni.
ELNÖK: Babák Mihály következik.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Szóval, nem mi mondjuk csak, hogy könyvelési trükkökkel manipulálják az állami költségvetést, hanem a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc mondta mindezt. Úgyhogy, elnök úr, szeretném megerősíteni Domokos László kérését, hogy e fontos tételek könyvelését meg kell vizsgálni. Ugyanis 2005-ben és 2006-ban ezek valószínűsíthetően bekövetkeztek. Magam is azt mondtam, hogy ez nyilvánvalóan nem lehet blamázs, hiszen jó szakemberek dolgoznak, erre utasítást kaptak, ha ilyen könyvelési trükköket kellett végrehajtani.
A második számú javaslatom, elnök úr, a tévé négymilliárdja. Beszámolt a kulturális bizottságnak, ezt elfogadom, Bathó úr. De nem volt a Magyar Köztársaság költségvetési törvényében, és ezt a kormány átvállalta. Ezt is meg kell vizsgálni, ugyanis e mögött politikai szándékok húzódtak meg, korábban történt az ígéret, a biztatás, most pedig el fogják számolni. Megint a farok csóválja a kutyát. Ez alatt értsék azt, hogy a parlament meghozza a törvényt, a kormány pedig azt csinál, amit akar e tekintetben, és olyan pénzügyi mozgásokat eszközöl, akár könyvelésben, akár tévéügyben, ami nem megengedhető. Úgyhogy, elnök úr, a tévéügyet is javaslom kivizsgálni, elszámoltatni, hogy minden tekintetben tiszta képet lássunk ezekről a kérdésekről. A könyvelési trükk tehát valószínűsíthető, hiszen a miniszterelnök maga vallotta be. Ez nyilván közhiteles, mert nyilvánosan elhangzott a miniszterelnök úr szájából, ő maga ismerte be, hogy könyvelési trükköket alkalmaztak, mi már emellett nem mehetünk csak úgy el, hogy erre a kérdésre Bathó Ferenc válaszolt, és minket szakmai kérdésekben megnyugtattak, de ebben korábban sem volt kétség. Trükkök ettől még létezhetnek, hiszen mondom, köztudomású tényről van szó, maga a miniszterelnök ismerte be Balatonőszödön. E tekintetben is, vélelmezhetően, az itt elhangzott javaslatokban, véleményekben is tovább él ennek a gyanúja. Ezért javaslom Domokos képviselőtársam javaslatát megerősíteni, a tévéügyet pedig mellé kérni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Több hozzászólót most nem látok, Bathó urat illeti a szó.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Képviselő úr, nagyon figyelmesen olvassa el, ha az én dicséretem számít valamit, akkor vegye ezt annak, valóban így van, hiszen 415 szerepel benne, és ez a szám nem változott, és nem is akarjuk változtatni. Ebből 352 milliárdot vállalunk át, és a maradék benne van a 2007-es költségvetésben, mert olyan az adósság összetétele, ezt mindjárt ismertetem. Az a 140 milliárd forintos tétel az ÁAK Rt. adóssága. A törvény is azt írja, hogy mi most az NA Rt. adósságát vállaljuk át. Ez a következő tételekből áll. A kiemelt közútfejlesztésre felvett hitel az MFB Rt.-től 33,1 milliárd, a gyorsforgalmi úthálózat továbbépítése 36,8 milliárd, az úthálózat előkészítése 10,1 milliárd. Az, amit a 2005. évi magánforrás bevonásával terveztünk, és a statisztikai tanács és az Eurostat szakértőivel közösen az a döntés született, hogy ezt a költségvetésben el kell számolni, 153 milliárd, és a 2006. évi közútfejlesztés feladatellátására biztosított programutakról szóló törvényben előírt útépítésekre 109 milliárd forint átvállalása történik. Az egyszerűség kedvéért ez 342 milliárd forint. Azért szerepel 352 milliárd, mert most a középállományt mondtam, de a hitelállomány maximális összege, a lehetőség 352 milliárd forint.
A többi részt az ÁAK átvállalására kell majd költenünk, mert az is bebizonyosodott, hogy az Állami Autópálya-kezelő Rt.-nél, és erről a kormányzat egyértelműen döntött, szintén a központi költségvetés által finanszírozott megoldásból épülnek tovább az autópályák. Ez benne van a 2007. évi költségvetési törvény egyik paragrafusában, amit majd megmutatok, ha van annyi ideje a képviselő úrnak, majd kikeressük.
A másik, amit tetszett kérdezni, a 14. számú melléklet módosítása. Sajnálatos dolog, de azt el kell ismernem, hogy amikor nyáron itt ültünk, én magam is azt feltételeztem, hogy a MÁV Cargo értékesítését az ÁPV Rt. fogja megtenni. Ennek az összege, talán tetszik rá emlékezni, 70 milliárd forintos nagyságrendű ügylet volt, ezzel megemeltük az üzleti célú befektetéseket, és az új költségvetési előirányzat 94,5 milliárd forint lett. Ezt korrigáltuk vissza, mivel nyilvánvaló ténnyé vált, hogy az ÁPV Rt. nem fogja a MÁV Cargot értékesíteni. Ez nem a személyszállítási, hanem az áruszállítási üzletág értékesítése. A gazdasági kormányzat másként döntött, és a MÁV három vállalatra bontása kapcsán ő maga fogja ezt az üzletágat értékesíteni. Az történt, hogy visszaállítottuk 25 milliárd forintra azt a nyáron eldöntött üzleti célú befektetéseket a 2006. évi költségvetési törvényben.
Sőt, azt is el kell mondanom, hogy a reorganizációs célú kifizetések is változtak, csak nem gondoltam, hogy ilyen mélységig kell elszámolni, bár természetesen el tudunk. A nyári 600 millió forintos előirányzatról 900 millió forintra változott a privatizációval és vagyonkezeléssel kapcsolatos reorganizációs célú kifizetés. Ennek két oka van, a Bábolna Rt. és a Lóverseny Kft. reorganizációjával kapcsolatos ügylet. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még valaki hozzászólni? Domokos László!
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Bathó úr, azt gondolom, itt az ideje, hogy a miniszterelnöki mondatra keressük a megoldást közösen. Mert úgy tűnik, hogy vagy a görög nem mondott igazat azzal, hogy a görögök hazudnak, vagy valami mégsem stimmel itt. A mondat így hangzik: "Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek, szocialista képviselőknek nem kell tudni, segítette, hogy túléljük." Még egy mondat: "Meghamisították a gazdasági és költségvetési adatokat, ezzel kell számolni a zárszámadás vitájában." Kérdésem: ez a mondat tehát a pénzügyminiszter álláspontja szerint nem valós. Vagy igen? Akkor meg szeretném tudni, hogy hol történt meg. Eddig a pénzügyminiszter úr, ismerem az álláspontját, azt mondta, hogy nem valós ez a mondat, tehát a miniszterelnök nem mondott igazat, mert ilyen trükkök nincsenek.
Tisztáznunk kell valamikor ezt, ha felelősen akarunk elszámolni 2006-tal. Tudom, hogy nehéz rá válaszolni, azt gondolom, önök kialakították álláspontjukat, de egyszer s mindenkorra világossá kell tenni a helyzetet, hogy a pénzügyminiszter úrnak az az álláspontja, hogy semmilyen pénzügyi trükk nincs. Köszönöm.
ELNÖK: Molnár László kíván válaszolni a kérdésre. Parancsoljon!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem a kérdésre szeretnék válaszolni. Azt kérném Domokos alelnök úrtól, hogy köztisztviselőt ne hozzon kellemetlen helyzetbe. Tegyék fel a politikai egyeztetésen a hasonló kérdéseket. Köszönöm. (Babák Mihály: Megint megkerülöd a választ.)
ELNÖK: Köszönöm. Több kérdés, észrevétel nincs. Bathó úr kíván még válaszolni valamilyen kérdésre?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt a kérdést, amelyet az alelnök úr felvett, nem az én tisztem megválaszolni. Megpróbáltam az előbb elmagyarázni, vagy legalábbis megkíséreltem, hogy az eredményszemléletű, a maastrichti számbavétel és az Eurostat által megkövetelt számbavétel közötti különbségből adódhattak ezek a félreértések. Remélem, sikerült a két rendszert úgy bemutatnom, hogy ez egyértelmű legyen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Igyekeztünk Gyurcsány Ferencnek is feltenni a kérdést, de sosem kerültünk abba a helyzetbe, hogy választ kapjunk rá, ezért próbálkozunk minden lehetséges fórumon. Egyszer majd kiderül, hogy a trükkök százai mit is jelentettek.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Ha nincs több kérdés vagy hozzászólás, akkor szavaznánk az általános vitára való alkalmasságról. A T/1205. szám alatt az általános vitára való alkalmasságról szavazunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja az általános vitára való alkalmasságot. (Szavazás.) Tizenhat. Ki az, aki nem támogatja? Tíz. Tizenhat igennel és tíz nemmel a bizottság általános vitára alkalmasnak találta.
Szabados József a többségi előadó, Tállai András a kisebbségi vélemény előadója. Ezzel ezen a napirendi ponton túllendültünk.
Következik az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/1297. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. Kérdezem, hogy ki fogja képviselni az előterjesztőt. Karácsony Imréné. Parancsoljon, megadom a szót.
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat előterjesztésének indokaként szeretnék néhányat megemlíteni.
Az első, hogy maradtak nyitott kérdések a nyári törvénymódosításnál, amikor is engedélyezési eljárást indítottunk a jövedéki adó ügyében, illetve a társasági adóban a regionális támogatáspolitika elfogadásához kapcsolódóan terveztük módosítani a fejlesztési adókedvezményt, illetve időközben kötelezettségszegési eljárás indult Magyarország ellen a regisztrációs adók miatt, illetve egyéb európai uniós kötelezettségeink teljesítése érdekében kell egyes törvényeket módosítani.
A másik irányvonal az, amely a jövő évtől mindenkire kötelező havi járulékbevallásokhoz kapcsolódó teherkönnyítést kívánja megfogalmazni a nagyon kis vállalkozásoknak, illetve az őket kiszolgáló kisebb méretű könyvelőknek, könyvelő irodáknak.
Vannak olyan módosítási irányok, amelyek az alkalmazás során felmerült értelmezési problémákat oldják fel, illetve a bizonyos év közben elfogadott törvényváltozások okán kötelező átvezetéseket tartalmazzák.
Tartalmazza a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat a számviteli törvényt is. Szeretném a tisztelt bizottság elé terjeszteni, hogy olyan kötelezettségünk van, hogy be kell mutatnunk az Állami Számvevőszék elnökének a törvénymódosítást, ez megtörtént, és az Állami Számvevőszék elnöke tájékoztatta a miniszter urat, hogy a számviteli törvény módosításával egyetért. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e valakinek észrevétele, kérdése. Lengyel Zoltán.
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Ha jól emlékszem, akkor a regisztrációs adó megalkotásakor több alkalommal történt egyeztetés, és megkaptuk a magunkét ellenzéki képviselőként, hogy hogy gondolunk mi olyat, hogy a gépkocsik állapotát, az avultságát figyelembe vesszük. Úgy tűnik, hogy az idő az ellenzéki képviselők véleményét igazolta vissza, úgy tűnik, hogy nem ijesztgettünk senkit az ég egy adta világon, hanem azt szerettünk volna, ha a törvényalkotás során úgy járunk el, ahogy azt az Európai Unió is elvárta tőlünk. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy a regisztrációs adó körüli vita nemcsak arról szólt, hogy mi módon kerüljön bevezetésre a regisztrációs adó, hanem arról is, hogy mi legyen annak a mértéke. Bizonyára mindenki emlékszik rá, hogy a korábbi, az Európai Unió által el nem ismert adónem kiváltása céljából behozott regisztrációs adó címén a korábban érvényben levő adóterhelés többszörösét tervezte a kormány beszedni, majd pedig az adócsökkentés jegyében a többszörösét be is szedte. Úgy tűnik, hogy a jogtalanul beszedett adó egy részét vissza kell fizetni a károsultak számára. Mindenféleképpen támogatandó, hogy ők minél hamarabb a pénzükhöz jussanak, és ezt a kérdést zárjuk le.
Nagyon nyugtalanító viszont az az ügylet, hogy az Alkotmánybíróság az elmúlt napokban szintén hatályon kívül helyezte a Gyurcsány-csomag által bevezetett újabb sarctervezetet. Arra kérem a kormánypárti képviselőket, hogy az elkövetkező időszakban jobban gondolják át az előterjesztéseket, ne szavazógépként szavazzák meg az eléjük került anyagokat, és hallgassák meg az ellenzéki képviselőket, hiszen 2004-ben, amikor észrevételeztük a regisztrációs adóval kapcsolatos dolgokat, akkor hozzá nem értőnek tituláltak minket, majd pedig az Európai Unió bizonyosságot tett arról, hogy a jobbító szándékunk jogilag is helyes lett volna. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár Albert.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttünk levő törvénymódosítás is csak egy demokráciában kerülhet egy parlamenti bizottság elé, és én örülök annak, hogy itt demokrácia van, és ha hozott egy bíróság, az Európai Bíróság egy döntést, akkor ezért módosítjuk. Azt gondolom, ez a demokráciáknak egy normális velejárója. Azt javaslom a képviselőtársaimnak, hogy ezt a törvényt vitassuk meg, fogadjuk el.
Ha megnézzük, Európában mindenhol mást és mást jelent a regisztrációs törvény. A szélsőség Dániában van, ahol minden autó után ki kell fizetni 16 ezer eurót, uraim. Van olyan ország, ahol szinte semmit nem kell fizetni, és van egy olyan ország, mint Magyarország, ahol többfajta dolgot akarunk a regisztrációs adóval elintézni, például a környezetvédelmi terhelés csökkenését. Három oszlop van, amelyekben a motorszám, az autó életkora van, és 2006. január 1-től Magyarországon avultatás van bevezetve. Ezt szeretném Lengyel képviselő úr tudomására hozni, hogy 2006. január 1-től be is vezettük az avultatást.
Azonban szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy két nagy kockázat van. A lengyelek nem törődtek ezzel az üggyel, és mindenféle korlátozás nélkül engedték behozni Nyugat-Európából a használt autókat. Ennek az lett az eredménye, hogy tönkrement a lengyel autópiac, 800 ezer darab roncs autó került be az országba, amelyeket majd Lengyelországnak kell szétszedni. Amikor valaki a regisztrációs adót nézi az egyik oldalról, akkor azt is nézni kell, hogy az is a feladatunk, hogy ne hagyjuk roncstemetővé válni Magyarországot, a másik feladatunk pedig az, hogy ne értékeljük le a hazai autóállományt. Ugyanis ha ezt az adót oly mértékben változtatjuk, még az is bekövetkezhet, hogy leértékeljük a magyar állampolgárok tulajdonában levő használt gépjármű állományát, tehát egy picit túlvezet a kérdés azon, amit az ellenzék felvetett.
Azt gondolom, mint ahogy már mondtam, a demokráciában az a normális, hogy ha hoz egy bíróság egy szabályt, akkor nem várja meg a kormányzat - és nem is várta meg -, hogy mindenki pereljen, hanem biztosít egy peren kívüli utat. Ha valaki bejelenti az igényét, akkor a Vám- és Pénzügyőrség van kijelölve arra a célra, hogy a meghatározott információkat hozzá eljuttatva határozatban hozza tudomására az illetőnek a visszatérítés mértékét és időpontját.
Sőt, kamatot is fizet, mint ahogy a törvényjavaslat tartalmazza azt, hogy a jegybanki alapkamat 365-öd részét számolja el naponként. A 2007. évi költségvetés egyébként számolt ezzel a kiadással tudomásom szerint, hiszen megnéztem, hogy az a körülbelül 10 milliárd forint, amit erre a célra fordítanunk kell, rendelkezésre áll, ezért kérem képviselőtársaimat, mivel a parlament is úgy döntött, hogy sürgős tárgyalásba veszi ezt a törvényt, mihamarabb fogadjuk el, és teremtsünk jogszerű állapotot a regisztrációs adó kérdésében. Tehát javaslom mindenkinek, hogy támogassa az előterjesztést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Megjegyzem, a 4. napirendi pontról nyitottam vitát, ami az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat. (Kovács Tibor felmutatja a törvényjavaslatot: Egy paragrafus ebben is van.) Ez nem a regisztrációs adóról szól, de mindegy, ettől függetlenül mindenki azt mond, amit akar. Nyilván ebből is kisül majd valami.
Gegesy képviselő úr jelentkezett, azután Kékesi Tibor.
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Az előző pontok vitája után meglehetősen rossz érzéssel szólok hozzá. De ha már egy estét eltöltöttem ezzel a törvényjavaslattal, mert mérhetetlenül optimista is vagyok, igazából az alapkérdésem az, de erre az előterjesztő tulajdonképpen válaszolt, hogy mi ennek a törvénynek a lényege. Ez tehát néhány európai uniós előírásról szól, mert az itt hosszú oldalakon keresztül felsorolt módosítások súlyát egyszerűen nem érzem. Szerintem ez nem szerencsés. Ha fogalmazás miatt kell egy törvényhez hozzányúlni, akkor ez az itt ülőknek, akiknek, gondolom, csak egy kis része olyan pénzügyi szakember, hogy első ránézésre látja, miről van szó, nagyon sok munkát jelent.
Persze, adott esetben egy adótörvény stilisztikai és egyéb, részletekbe menő pontosítása fontos lehet, de akkor vegyük elő az Mpt.-t, vagy az ekhot, és akkor ilyen szempontból is gyomláljunk. Egy ilyen időszakban, amikor a parlamentben vannak fontosabb ügyek is, a regisztrációs adó miatti érveléssel elfogadom, hogy ezen törvények egy részével most érdemes foglalkozni, de egy részével nem. Ezek után van két olyan kérdésem, amelyekre választ kérek, és vagy 10 olyan, ahol úgy érzem, hogy megfogalmazásilag szerencsétlen a megtett javaslat, ami azt jelzi, hogy a következő alkalommal a most beadott, és talán elfogadás előtt álló módosításokat lehet majd ismét módosítani.
Tehát a két kérdésem. Több törvényben előfordul a könyvviteli kiadások utáni 15 százalékos kedvezmény. A könyvviteli kiadás, különösen egy kisvállalkozásnál kis összeg, annak 15 százaléka rendkívül kis összeg. Hadd legyünk nagyvonalúak, és adjuk az egészet, vagy a felét legalább, mert azt könnyen lehet számolni, de ne 15 százalékot. Nem tudom, hogy ezt mi indokolja. A másik a Tao-törvény 22/B §-ából elmarad a korábbi (5) bekezdés, aminek vagy egy, szerintem sajnálatos tartalma, amely a kedvezményadáshoz kikötötte, hogy a beruházásban maximum 20 százalék legyen a felújítás. Úgy gondolom, azért adunk adókedvezményt, hogy beruházzon, nem azért, hogy csupán a meglévő épületet újítsuk fel csupán. Jó lenne, ha ezekre lenne válasz.
A többire nem kérem, hogy reagáljon, de ha már ezzel eltöltöttem némi időt, akkor elmondanám. Az Eva-törvény bekezdése azért került be, mert utal egy beszúrással a (7) bekezdésben foglalt korlátozásra. Igazából, ha megnézem, hogy mi az uniós (7) bekezdés, az nem arról szól. A téma azonos, de a nyelvtani összefüggés nem áll meg. A Kjt. A 3. § (2) bekezdésében szerepelnek a részleges átalakulással történő változásokhoz az adóalap megfelelő pontosításai. Úgy érzem, olyan rendkívül kis összegekről van, vagy lehet szó, amit egy országos költségvetés szempontjából biztos, hogy jó, csak végigolvasása szerintem önmagában nem éri meg. Ráadásul megint az van, hogy a 3. § (2) bekezdése e) pontjában utalunk a (10) bekezdésre, a (10) bekezdésben pedig utalunk a (2) bekezdés e) pontjára.
A 3. § e) pontjában a csökkentő tételeknél egy olyan kitétel szerepel, hogy feltéve, ha a részvényes alkalmazni kívánja a csökkentő tételt. No, azt hiszem, ez a tök felesleges kitétel az újonnan behozott törvényben, mert ki az, aki nem akar egy akármilyen kedvezményt alkalmazni. A 6. § (3) bekezdésében - az év végén az adóelszámolást az utolsó hónap 20. napjáig kell megejteni. De mi van akkor, ha a 11. napjáig az eus-pénz nem jött be. Az eltérés azt jelenti, hogy a 16., vagy 17. napon folyik be valami pénz, ezért van módosítás. Azt hiszem, ezért nem érdemes ehhez a ponthoz hozzányúlni, és kétfajta határidőt keletkeztetni. Amikor arról beszélünk, hogy az adminisztratív előírások túlzottak, azzal lehet érvelni ez ellen, hogy pontosak legyenek a szabályok ahhoz, hogy a számonkérés könnyen lefolytatható legyen. De ha lehet, gondolom, majdhogy nem mindegy, hogy 15. nap, vagy 20. nap, illetve, ha az egyik mellett szól valamilyen érv, akkor legyen a másik dátum is ugyanaz, vagy más jellegű kiegészítés kellene.
A Hpt.-vel kapcsolatos észrevételemet most nem teszem meg. A Fát.-ban a 9. § (1) és (4) bekezdése ellentétben áll, mert itt arról van szó, hogy az egyik a személyszállítás, a másik a közlekedési miniszter által meghatározott, és az a különbség a kettő között, hogy most a miniszter állapítja meg, vagy majd saját maga állapítja meg. Ellentmond a két bekezdés. Ráadásul a 9. § (2) bekezdése az egészet egy kicsit megkavarja. Az Mpt. 26. § (1) bekezdésében mi a változás a korábbihoz képest. Mások a szavak, de azt hiszem, ezek szinonimák. Végül az utolsó egy slusszpoén. Az Szt. 30. § (4) bekezdésébe beszúrunk egy visszavásárlás után egy megszerzés szót. Ezért az Szt.-hez hozzányúlni? A tartalom ezáltal nem változott érdemben. Köszönöm.
ELNÖK: Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Az általános vita keretei között néhány általános megjegyzést szeretnék tenni. Az első az, hogy nyilvánvalóan az adójogszabályok köre egyike azon jogszabályi körnek, amelynél - mivel a pontosság éppen az adófizetés tényét vagy az adófizetés mértékét érdemben befolyásoló tényező, ha ez a napi gyakorlatból következően pontosításra, kiegészítésre szorul, akkor akármennyire is lefoglal bennünket a költségvetés, a zárszámadás, vagy más reformtörvények vitája, ahhoz, hogy a költségvetés ilyen értelemben megalapozott legyen, és az adófizetők legalább e tekintetben védett, vagy biztosabb álláspontot tudjanak elfoglalni az önkéntes megállapítás vagy az adóhivatali kivetés esetén - mindenképpen aktuális az év eleje előtt életbe léptetni azokat a módosításokat, amelyeket a jelenlegi gyakorlat szerint meg kell cselekednünk. Ráadásul, ha egyáltalán lehet beszélni eleganciáról adótörvények esetén, akkor a jogszabályok keretében történő pontosítás mindenképpen közelebb áll a törvényalkotók szívéhez, mintha azt különféle egyedi esetekben, minisztériumi vagy éppen adóhatósági elbírálás, méltányolás keretében, és nem általános normaként megjelenítve juttatjuk el az érintett adózókhoz.
Én sem találtam a jogszabályokban általánosan vagy kiemelten fontos tételt a megadott javaslatok között. Érdekes módon például a kamat megállapításával összefüggésben a szövetkezeti üzletrésszel és az ezzel kapcsolatos adófizetési elszámolási kötelezettség egy egyéni indítvány formájában szintén szerepel előttünk, tehát mégis van olyan fontos, hogy képviselők nagy számban gondolták, hogy erre a kérdésre ki kell térni, így ez ebben az adó-saláta törvényben elrendezésre kerül. Annak ellenére, hogy én sem gondolom nagy volumenű ajánlatnak, hogy enyhítünk az adminisztratív terhek bizonyos mértékű növekedésén az elektronikus ügyvitel, az elektronikus adóbevallás tekintetében - a 4 millió forintos bevétel alatti egyéni vállalkozások, társas vállalkozások, a 25 millió forintos bevétel alatti könyvelő irodák esetén ez 15 százalékot jelenthet, attól függően, hogy közvetlenül vagy megrendeléses alapon végzik, de ugyanez megjelenik az evázók esetében is, ahol 40 százalékos mértékű az a kontingens, amely figyelembe vehető az erre fordított költségek tekintetében -, mégiscsak enyhítjük a felmerülő többletadminisztrációs költséget. Ugyanakkor az e mögé csoportosítandó felszereltséget, az eszközbeszerzést, a szoftverbeszerzést, amely ezt a tevékenységet segíti, ugyanúgy hozzá lehet számítani, illetve ennek az amortizációs költségét, bár itt sem túl nagy volumenben, hiszen ha jól emlékszem, 2 százalékos mértékben, de el lehet számolni.
A törvényben az egyik módosításként megjelenik a házipénztáradóról szóló jogszabály módosítása. Gondolom, hogy majd az indítványok beadása kapcsán ezt a részt ki kell emelni a jogszabályból, hiszen jelen pillanatban ez okafogyott, így nincs is mit módosítgatni. Egészében azt a célt szolgálja a törvényjavaslat, hogy az általa érintett személyek és vállalkozások egy biztosabb mezőben mozoghassanak 2007-ben, és ezt a javaslat általános vitára való alkalmasságának támogatásával tudjuk szolgálni. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem. Megadom a szót az államtitkár asszonynak, hogy válaszoljon.
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Bocsánat, képviselő úr, ez a törvénycsomag a regisztrációs adó avultatásával kapcsolatos európai bizottsági kifogást tartalmazza, a külön adóban van a regisztrációs adó visszatérítésére vonatkozó kötelezettségünket tartalmazó törvényjavaslat.
Képviselő úr, nagyon köszönöm a részletes észrevételeit. Sort keríthetünk arra, hogy megismerjük az apró részleteket, mert próbáltam jegyzetelni, csak olyan gyorsan tetszett mondani, hogy éppen nem tudom, hogy a 3. § ide-oda utalása kiiktatható-e, vagy jobbítható-e. Köszönöm szépen.
Ami a könyvviteli kiadásokkal kapcsolatos, az adókedvezmény. Ez gyakorlatilag azt jelenti, mintha nem képzene adóalapot. Egyrészt elszámolhatja költségként, és még levonhatja az adóalapból is. Ez egy nagyon kis vállalkozás esetében negyedévenként 4 ezer forint, tehát a 16 ezer forint egyrészt költség, másrészt csökkentheti az adóalapját. Épp azért fogalmaztuk meg 15 százalékban, hogy ha lenne elvárt adófizetési kötelezettsége egy kis vállalkozásnak, akkor ezzel esetleg mindenképpen csökkentheti. Azért nem adóalap-kedvezményt adtunk, mert akkor belekavartuk volna. Mondhattuk volna úgy is, hogy elszámolhatja még egyszer költségként, de csökkentheti az adóalapját, de akkor esetleg belezavarjuk az elvárt adó fizetésébe, azzal viszont, hogy így fogalmaztuk meg, ez az elvárt adóból is igénybe vehető.
Általános megjegyzése volt a képviselő úrnak a fejlesztési adókedvezménnyel, a 22/B §-sal kapcsolatosan. Itt azt kell tudnunk, hogy nyáron a regionális fejlesztéspolitikai elvárásoknak megfelelően átalakítottuk a 22/B §-t - csak ez most nem jelenik meg a törvényben -, és most csak egyben fogalmaztuk meg. Mi átvettük az EU-szabályt, tehát nincs lehetőségünk eltérni a most elfogadott EU-szabálytól. Képviselő úr, amikor a részleteket megbeszéljük, még megnézzük, hogy lehet-e szövegromlás vagy valami ilyesmi, mert én most nem találtam olyan pontot, amelyben tágabban léphettünk volna. Köszönöm szépen az észrevételeket.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még valaki hozzászólni, vagy kérdést feltenni? (Nincs jelentkező.) Nem. A szavazás következik.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
A 4. pontban lévő, egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról döntünk. Kérdezem, ki az, aki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) A többség. Ki az, aki nem támogatja? Hat.
A többségi vélemény előadója Kékesi Tibor lesz, a kisebbségi álláspont előadójának Lengyel Zoltánt javaslom.
Következik az 5. pont, a regisztrációs adó részleges visszatérítéséről szóló törvényjavaslat, T/1298. szám alatt. Megadom a szót az előterjesztő képviselőjének.
Karácsony Imréné szóbeli kiegészítése
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Az Európai Bíróság döntése kötelez bennünket arra, hogy 2004. május 1. és 2005. december 31. között érvényesítsük az adó avultatását, tehát fizessük vissza az érintetteknek, vállalkozásoknak, magánszemélyeknek a regisztrációs adó különbözetet, amely a hatályos jogszabályok alapján előírt mértéket ölti. Erre egy eljárási törvényt terjesztenénk a tisztelt Ház elé, kizárólag annak érdekében, hogy az adózók zökkenőmentesen, gyorsan, gyakorlatilag fél év alatt hozzájuthassanak az őket megillető pénzhez.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? Lengyel Zoltán!
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! a regisztrációs adó visszatérítésével kapcsolatban az előbb Molnár képviselő úr mondta, hogy demokrácia van, és ez az élet rendje. Azért kell eljárási rendet, mert valamit sikerült nagy lelkesedéssel elrontani, és most helyre kell állítani, valójában a cél nagyon kiváló, de ez a másfél éves joghézag befoltozni látszódik. Valójában az előterjesztésben nem látom teljes biztonsággal azt, és szeretném is megkérdezni az előterjesztőtől, hogy mi az a garancia, ami gyakorlatilag a jogtalanul beszedett adó visszafizetését teljes mértékben tudja garantálni azok részére, akik ezt befizették. Miként tud ez megvalósulni bizonyos szélsőséges esetekben. Egyetlen egy példát említenék. Mi történik akkor, ha a gépjárművet behozó és a jogtalanul kivetett regisztrációs adót megfizető adóalany időközben elhunyt. Ilyenkor mi az eljárási rend? Életszerű dolgot próbáltam meg felvázolni. Miként tudunk biztosítékot adni arra, hogy jó helyre fog kerülni a jogtalanul beszedett adóforint, ha visszafizetésre kerül, illetve ha van lehetőség arra, hogy visszafizetődjön. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár Albert!
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mivel a pénzügyi tárgyú törvényekben is a 31. §-ban tartalmazott egy, a regisztrációs adóra vonatkozó rendeletet, gyakorlatilag nem szeretném megismételni önmagam, ugyanazt szerettem volna elmondani ennél a törvénynél is. Azt azonban hadd mondjam el, hogy nemcsak Magyarországgal szemben indult ilyen eljárás, hanem további öt országgal szemben. Egyébként pedig azt szeretném még elmondani, hogy nincs egységes szabályozás Európában. Tehát mindenki mást tesz, és utólag valaki megállapítja, hogy az jó, vagy nem jó. Amikor nekünk azt mondják például az avultatásban, hogy 90 százalékig kell avultatni, akkor véleményem szerint a magyar realitásokkal nem számol az Európai Unió, hiszen egészen más egy fejlett országban, Belgiumban, Luxemburgban az autók átlagéletkora, m int Magyarországon, ahol tudjuk, hogy 11,4 év. Az elmúlt szabályozás 25 évre vonatkozott. Ha az átlag 11,4 év, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a szélső érték é0 és 24,8 között van. Tehát valahol az a szabályozás egyébként megfelelt azoknak az elveknek, amikor Magyarországon a ténylegesen kialakult rendszerben eddig rögzített álláspontok voltak. Mégis úgy ítélte meg a bíróság, hogy ez aránytalan. Most nincs mit mást tenni, mint módosítanunk kell. Mondom, nem szeretném még egyszer elismételni, amit mondtam. Csak arra biztathatok mindenkit, hogy támogassa ezt a törvénymódosítást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Több kérdés? Úgy tűnik, hogy nincs. Akkor visszaadnám a szót az előterjesztőnek.
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): A törvényjavaslat rendelkezik egyes eljárási kérdésekről, de amiről nem rendelkezik, ott az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni, és az örököst terhelik jogok, kötelezettségek.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Kérdezem, van-e még hozzászóló? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a szavazás következik. Az általános vitára való alkalmasságról döntünk, a T/1298. számú előterjesztésről. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) A többség támogatja. Nem támogatja? Tartózkodott? Kettő. A többségi vélemény ismertetője Molnár Albert, a kisebbségi véleményé Lengyel Zoltán lesz, ugyanúgy, mint az előző javaslatnál is, csak szeretnék képviselő úrnak pluszinformációt adni. Köszönöm szépen. Ezzel a napirendi pontot lezártuk.
A 6. pontban a gazdasági reklámtevékenységről szóló előterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, tehát ezt kipipálhatjuk.
A 7. pontban az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása Karsai Péter előterjesztése. Képviseli-e valaki az előterjesztőt? (Nincs jelentkező.) Nem. Kormányálláspontot tud-e valaki mondani? Igen, parancsoljon!
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk. Nem tudom, indokolást tetszenek-e kérni.
ELNÖK: A kormány nem támogatja? (Karácsony Imréné: Nem támogatjuk.) Sűrű a levegő, nehezen terjed a hang, nem értettem pontosan. Tehát a kormány nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja az előterjesztést. (Szavazás.) Senki. A házelnök asszonyt írásban tájékoztatjuk arról, hogy milyen döntés született a bizottságban.
A c) pont a közeli hozzátartozók öröklési illetékének eltörlése érdekében szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat, H/1535. szám alatt, Herényi Károly, Dávid Ibolya javaslata. Kérdezem, képviseli-e valaki az előterjesztőket. (Nincs jelentkező.) Nem képviseli. Kormányálláspont?
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatják. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Senki nem támogatja. A házelnök asszonyt szintén írásban tájékoztatjuk erről a szavazási eredményről.
A 8. pont következik, az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló törvényjavaslat, T/1035. szám alatt, a módosító javaslatok megvitatása. Az előterjesztők képviselői még nem érkeztek meg állítólag. Úton vannak.
Kérdezem, hogy az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz itt van-e az előterjesztő képviselője. Felügyelet? Jó. Várjuk szeretettel, foglaljon helyet. Pontosan melyik törvényhez érkezett?
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz.
ELNÖK: Az 1093. szám alatt?
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): 1305.
ELNÖK: 1035. Nekünk ez kapóra jön, mert éppen ezt tárgyalnánk meg. Akkor hozzá is látunk a módosító javaslatok megvitatásához. (Többen jelzik az elnöknek, hogy az 1305. számú törvényjavaslathoz érkezett az előterjesztő képviselője.) Örülök annak, hogy ennyien akarják az ülést vezetni. Köszönöm szépen a jó tanácsokat, de a napirendi pontok alapján haladunk. Most a 8. napirendi pontnál tartunk. Ez módosító javaslatok megvitatása lenne. Azt kérdezem, hogy az 1035. számúhoz ön jött.
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Nagyszerű. Akkor mégis csak dűlőre tudunk jutni. (Babák Mihály: Kitalálta, hogy melyik előterjesztéshez érkezett.)
Az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló törvényjavaslatot tárgyalnánk. (Kőnig Éva: Ahhoz nem.) De maradjanak itt, mert úgy látom, ehhez nincs itt előterjesztő.
Mégis a 10. ponttal folytatjuk, egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal. Ehhez vannak itt. Az élet kompromisszumok sorozata. Parancsoljon, megadom a szót, hogy a szóbeli kiegészítést tegye meg ehhez a törvényjavaslathoz.
Kőnig Éva szóbeli kiegészítése
KŐNIG ÉVA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Az egyes szociális tárgyú törvényekről szóló módosítás több törvényt foglal magába, elsősorban a szociális törvényt, a gyermekvédelmi törvényt és a családtámogatásokról szóló törvényt.
A szociális törvényben a pénzbeli ellátások vonatkozásában - tudjuk, hogy idén két nagy változás történt a rendszeres szociális segély és a közgyógyellátás kapcsán, ezek mindegyike rendszerátalakító volt - a törvényjavaslat az azóta a gyakorlat során felgyülemlett vagy felszínre került kisebb kiigazításokat tartalmazza, a segély esetén elsősorban a foglalkoztatásra történő ösztönzést, a közgyógyellátás esetén pedig néhány, a gyakorlati végrehajtást segítő kiigazítás szerepel benne. A szolgáltatási rész a költségvetési törvénnyel összhangban a rászorultság fogalmát definiálja.
A gyermekvédelmi törvény sem módosul alapvetően; elsősorban egy nemzetközi egyezmény teszi szükségessé, hogy módosításra kerüljön.
A családtámogatási törvénynél pedig január 1-től a családi pótlék emelését tartalmazza az inflációval megfelelő összegben, tehát 6,2 százalékkal, illetve egy ombudsman által jelzett problémát orvosol.
ELNÖK: Köszönöm. Észrevétel, kérdés van-e az elhangzottakkal kapcsolatban? Farkas Imre, aztán Balla György.
FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Valóban ketté kell választani a törvény tartalmát. Én is úgy érzem, hogy a legfontosabb eleme a rendszeres szociális segéllyel és a közgyógyellátással kapcsolatos szabályozás módosítása. Úgy érzem, akkor vagyunk reálisak, ha azt is számításba vesszük, hogy bár itt korrekcióról van szó, de azt hiszem, a korrekcióba olyan kérdések is beletartoznak, amelyeknek a hatását már a törvény ilyen jellegű elfogadásakor is érzékelni lehetett nagyjából. Ezért azt gondolom, hogy egy korábbi, talán nem teljesen átgondolt elképzelés módosításáról van szó. A törvényjavaslat értékének tartom, hogy ezekhez kritikusan állt hozzá, és az azóta beérkezett észrevételeket próbálja a törvénybe beépíteni. Tipikusan ilyennek értékelem a szociális segéllyel kapcsolatban, hogy a munkajövedelmek, a minimálbér szintjét ne haladják meg ezek az ellátások, mert valóban érzékelhető, hogy ez a foglalkoztatás visszatartására ösztönzött. Ezt jómagam is érzékeltem, és többen is elmondták a választókörzetemben is. A közgyógyellátásnál szintén egy szigorításáról van szó. Úgy érzem, ez reális lesz, azzal, ha az összeg felét szakorvos fogja megállapítani és felírni.
A törvény második része -, amelyet én tartalmilag annak tekintek - a szociális ellátások, juttatások igénybevételének szabályait pontosítja. Úgy érzem, hogy ezek, akár ombudsmani véleményről van szó, akár más, a gyakorlatban felmerült gondokat próbál kiküszöbölni, összességében helyesek, hiszen reálisan igazítanak el a jövőre nézve, és megszüntetik azokat az anomáliákat, amelyeket a legtöbb településen vagy egy-egy intézményben alkalmaznak. Mindezek alapján általános vitára alkalmasnak tartjuk a törvénytervezetet.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ismét egy olyan javaslattal állunk szemben, amely világosan és egyértelműen rámutat arra, hogy milyen hihetetlen módon álságosan viselkedik a kormány. Ennek a törvénynek a módosítása nagyjából egy éve történt meg utoljára, került azokat a módosításokat beemelni a törvényjavaslatba, amelyekről Farkas Imre képviselőtársam is beszélt. Ez a választások előtt bizony azt az üzenetet hordozta, hogy munkajövedelem nélkül, segélyekből a szavazóknak lehetőség szerint akár 100 ezer forint nagyságrendű jövedelemre is szert lehessen tenni, ami messze meghaladta a legkisebb munkabérrel megszerezhető jövedelmet. Azzal nyilván egyet lehet érteni, sőt az támogatható is, hogy segélyekből mégse lehessen több pénzhez jutni, mint munkából. Azt gondolom, ennek az elvnek a kimondása nem új keletű, és nagyon fontos, de ezt talán egy évvel ezelőtt is tudni lehetett volna.
Különösen érdekes ez a történet akkor, ha mellétesszük azt is, hogy mi történt a nyáron az adótörvények, a tb-járuléktörvények módosításakor, amikor a kormányt megint nem az érdekelte, hogy mennyi a munkával megszerezhető legkisebb bér, tehát a minimálbér, hanem pusztán az az egy érdekelte, hogy mennyi járulékot lehet beszedni utána. Úgy is el lehet azt érni, hogy a segély összege ne haladja meg a legkisebb munkabér összegét, hogy a legkisebb munkabér összege nő, de ez a kormányt sem nyáron nem érdekelte, sem most, a segélyek összegét csökkenti, hogy mégse haladja azt meg. Még egyszer mondom, természetesen az iránnyal egyet lehet érteni, hogy munkával mégiscsak több pénzt lehessen keresni, mint segélyből, de ennek két módja van, a segélyek csökkentése és a munkabér emelése. Nem mindegy, hogy melyiket választja az adott kormány.
A közgyógyellátással kapcsolatosan meglehetősen aggályos a történet, amely körülbelül 500 ezer embert érint. A korábban elfogadott törvény hatályba lépése ezen vonatkozásban július elsejei, idén július elsejétől lehet számítani, és máris módosítjuk a közgyógyellátásra vonatkozó szabályokat. Áttekinthetetlen, alkalmazhatatlan a rendszer, egy össze-vissza kapkodás sugárzik az egészből. Nem tudom, hogy ez a szociális reform-e, ami előttünk van, vagy hogy a bánatban került egyáltalán ide, vagy olyan reform nem is lesz, vagy ez az. Valamit halljunk mégis róla!
Végezetül hadd ismertessek egy kis színest a tisztelt képviselőtársaimmal. Ez nem magában a javaslatban van, hanem a 13. szakasz indoklásában. Azt gondolom, hogy érdemes meghallgatni, érdemes megfigyelni. Így hangzik: "A gyakorlatban problémát okoz, hogy a háziorvosi igazolásban nem a gyógyszer nevét kell feltüntetni, hanem a hatóanyagot. Ez nemcsak a háziorvosok számára összetettebb feladat, hanem" - és itt folytatódik a mondat -, ezért a javaslat szerint a háziorvosi igazolásban a gyógyszerek esetében a hatóanyag mellett a gyógyszer megnevezését és külön jogszabályban meghatározott azonosító adatait, a gyógyszer formáját, mennyiségét, valamint a kívánt terápiás hatás eléréséhez szükséges napi mennyiséget és az adagolást kell feltüntetni. Tehát úgy lesz valami egyszerűbb, hogy most már nem elég csak a hatóanyagot, hanem még ezt a nyolcféle dolgot is fel kell tüntetni. Azt gondolom, így nem lehet csökkenteni a bürokráciát, így nem lehet hatékonyabb államról beszélni, úgyhogy nem fogjuk támogatni ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságát.
ELNÖK: Köszönöm. Gegesy képviselő úr, parancsoljon!
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Az előttem szóló Balla úrral annyiban egyetértek, hogy ez nem reform, de jó irányba tett elmozdulás. Arra a felvetésére, hogy "ezt már egy évvel ezelőtt is megmondtuk", értelemszerűen nem tudok, vagy nem kívánok válaszolni.
Van két észrevételem. Alaposan elemeztem a törvény szövegét, és a Balla úr által említett indoklási bizarrság nekem is feltűnt, de úgy gondolom, hogy az egy poénos lehetőség. A két rövid észrevétel közül az egyik az, hogy gyakorló polgármesterként én havonta egyszer írtam alá a közgyógyellátásnál a tb-hez az átutalásokat, és most ez úgy változik, hogy hirtelen három napon belül át kell utalni. Ezt - hogy is mondjam? - nagyon köszönöm az ötlet kiagyalójának.
Maradjunk a 30 napnál, mert a kasszába az önkormányzatoktól származó pénz egészen biztosan befolyik, és hogy ez 3 napon, vagy 30 napon belül történik, nem ezen múlik az egészségbiztosítási kassza egyensúlya.
A másik kritikai észrevételem nem igazán ezzel a törvénymódosítással kapcsolatos. Amikor a szociális törvény előkerül, nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez az a törvény, amit ideje lenne elejétől kezdve átírni, nem feltétlenül a tartalma miatt. '93-ban alkotta meg az akkori parlament, akkor is lehettek kifogások, de ez egy általános szabályozás, amit sikerült létrehozni, de azóta a sűrű módosítások miatt tele van kivételekkel, oda-visszahivatkozásokkal. Több forma bekerült-kikerült, ez is eléggé furcsa helyzeteket teremt. És az, hogy a törvény, úgy kezdődik, hogy milyen űrlapokat kell kitölteni, és már a 2-3. §-ában a jogtalanul felvett támogatás visszatérítését szabályozza. Könyörgöm, egy szociális törvény azzal kezdeni, hogy jogtalanul felvett támogatás. Ez nem a mostani kormány, nem az előző kormány hibája, de jó lenne egy nyugodtabb időszakban ennek a törvénynek a leporolása. Köszönöm.
ELNÖK: Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Néhány gondolat. Balla képviselő úrnak szeretném mondani, ha idefigyelne, jó lenne (Babák Mihály: Kérd meg szépen.), az előző jogszabály elfogadásakor is voltak fenntartások, ahogy azt Farkas képviselő úr már jelezte. De akkor mindenki tudomásul vette a szociális szakma véleményét, akik, tudomásom szerint, most sem nagyon értenek egyet ezzel a törvénymódosítással, legalábbis nem 100 százalékos mértékben azonosulnak vele. Ugyanakkor az élet valóban azt igazolja, amiről Balla képviselő úr is, Farkas képviselő úr is beszélt, hogy bizony az akkori szabálymódosítások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Szeretném hangsúlyozni még egyszer, hogy ezeket a szociális szakma képviselői favorizálták és fogadtatták el a parlamenttel. Ha a változtatás abba az irányba mutat, amit a Fidesz képviselői is, ha jól értettem, jónak tartanak, akkor nem értem, hogy miért nem tartják alkalmasnak általános vitára. Mi is úgy gondoljuk egyébként, hogy módosító indítványokat még így is kell a javaslathoz benyújtani ahhoz, hogy az alkalmazható legyen. Tehát ha a képviselő uraknak ilyen véleményük van, akkor indokoltnak tartanám azt, hogy az általános vitára való alkalmasságot fogadjuk el és adjunk be akár közösen is olyan módosító indítványokat, amelyek a javaslatot jobbá teszik. Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Úgyse fogadjátok el.)
ELNÖK: Köszönöm. Balla György.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, tisztelt Elnök Úr! Akkor válaszolok, képviselő úr, hogy világos legyen. (Közbeszólás: Ha figyelne.) Mi a probléma? A probléma az, ha a megszerezhető segély összege magasabb, mint a munkával megszerezhető jövedelem. Meglátásunk szerint annak, hogy ez ne így legyen, legalább két iránya van. Az egyik, hogy csökken a segély, a másik, hogy nő a bér. Nagy tisztelettel ez a javaslat arról szól, hogy csökken a segély, és szó nincs arról, hogy nőjön a bér. Ezért mondtam kifejezetten álságosnak és elfogadhatatlannak azt a magatartást, hogy a kormányt csak és kizárólag az érdekli, hogy a minimálbér kétszerese után szedje be a pénzt, de hogy a dolgozó zsebében mennyi marad, egyáltalán nem. Ez így van, képviselő úr. Miért nem a minimálbért emelték meg? Miért csak az az után fizetendő járulékot? Ne vicceljünk egymással. Ezért elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert nem egyszerre kezeli a két dolgot.
ELNÖK: Farkas Imre!
FARKAS IMRE (MSZP): Balla képviselőtársam felszólalása után én is megerősíteném azt, amit Kovács Tibor mondott. Azt a magam részéről teljes egészében elismerem, hogy ez a törvényalkotás, legalábbis azt a részét, amely a szociális segéllyel és a közgyógyellátással kapcsolatos, mindenképpen kapkodónak nevezhető. De én magam is úgy látom, hogy a változás iránya egyébként elfogadható. Az ellenzék is így látja. Úgy gondolom, hogy amikor az Országgyűlésben ezt a törvényt megszavaztuk, nem a költségvetési bizottság kormánypárti és ellenzéki képviselői voltak a törvény elfogadásakor dominánsak, hanem valamennyi párt szociális területen dolgozó emberei. Ez alapján, ha most megnéznénk ezt a törvény, ellenzéki oldalról ezeket a változásokat, amiket végrehajtottunk, támogatták. Mert nem a gazdaságpolitikusok nyilatkoztak akkor a Fideszből sem, hanem a szociális területen dolgozó emberek, miként az MSZ esetében is pontosan így történt.
Ezek után úgy gondolom, ha most arról van szó, hogy korrigáljuk ezt a helyzetet, és ha nem is fordul meg a trend, hogy kevesebb lesz a segély, hanem éppen egy határra állítja be, és némi kiigazításokat, kiegészítéseket is lehetővé tesz, akkor ezzel összességében mégis egyet tudunk érteni. Azt gondolom, lehet, sőt, biztosan igaza van Kovács Tibornak, hogy a mi szociálpolitikával foglalkozó képviselőtársaink és a Fidesz szociálpolitikával foglalkozó képviselői majd aggályokat fogalmaznak meg, de azt hiszem, hogy költségvetési, gazdasági oldalról közöttünk ebben a tekintetben mégis csak igen közel vannak az álláspontok.
ELNÖK: Babák Mihály!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. A kormánypártiak nem óhajtják érteni a kérdést. Azt elismerték, hogy rossz törvényről van szó és ellentmondásokkal van tele. Balla György azt mondta, hogy két javítási lehetőség van, az egyik, hogy visszaveszik, amiben nem vagyunk partnerek, a másik megoldás, és most már konkrétan mondom, a minimálbért, a jövedelmet kell emelni. Ebben vagyunk partnerek, tessenek már megérteni. Azt nem fogjuk megszavazni, hogy kevesebbet kapjanak az emberek, mert önök a minimálbér duplája után szednek adót. Gondolják meg, hogy akkor föl kell valahogy a minimálbért, a bért zárkóztatni, és mi ezt a megoldást javasoljuk, ha nem vették volna ki Balla György képviselőtársam szavaiból a dolog lényegét.
A közgyógyellátásról pedig annyit, gyakorló polgármesterként is tudom, hogy azon gondolkodik az ember, hogy egyáltalán szabad-e alkalmazni ezt a támogatási metódust. Tudniillik ezzel az emberek nem kapnak semmit. Mi befizetjük. Gondolkozzanak el rajta. Az sem jó, ha 88 helyen támogatnak, és ha a támogatás csak színlelt, amit önök sűrűn támogatnak, hogy púder legyen az egész, közgyógyigazolvány van, de valójában semmit nem lehet már kapni érte. Gondolkozzanak el rajta, hogy ha rossz egy törvény, vigyék vissza, ne itt javítgassuk. Önök is azt mondták, hogy elkapkodott, akkor vigyék vissza, dolgozzák át, és úgy hozzák ide. Így nem tudjuk támogatni.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e még több hozzászóló? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kár. visszaadom a szót az előterjesztőknek. Egyébként azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos törvény. Félretéve a tréfát, örülök annak, hogy a bizottság nem siklott át e fölött a javaslat fölött, hanem érdemi vita folyt. De hallgassuk meg az előterjesztő képviselőjét. Parancsoljon!
KŐNIG ÉVA (Egészségügyi Minisztérium): Csak néhány számadatra szeretnék rávilágítani. A rendszeres szociális segély átalakítása kapcsán a segélyátlag családonként 27 ezer forint lett, és akiknek több, mint a nettó minimálbér, az a segélyezettek 5 százaléka, tehát nincs arról szól, hogy nagy tömegre vonatkozna, tehát hogy rossz volt az átalakítás. A többség segélye jóval magasabb, de valóban van egy bizonyos szűk kör, amelynél mégsem indokolt, hogy 60 vagy 70 ezer forintos segély kerüljön megállapításra. Azt gondoljuk, hogy ennek a korlátnak a beépítése szűk körű, kivételes élethelyzeteket érint, de az adott településen ez biztosan nem helyes, tehát azt gondolom, hogy ezt így kell értelmezni.
A közgyógyellátás kapcsán ezt megnézzük, de az egészségüggyel egyeztetnünk kell, hogy a befizetési határidőben lehet-e elmozdulás. Azt gondoljuk, az, hogy a közgyógyellátás rendszerében áttértünk a gyógyszerlistáról a gyógyszerkeretre, egy lényeges előrelépésnek tekinthető. Ebben épp azt orvosoltuk, hogy ezért a keretért valóban olyan gyógyszerhez tudjon hozzájutni, amely az ő betegségéhez igazodik. Köszönöm.
ELNÖK: Balla György.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Muszáj vagyok visszakérdezni, mert nem volt számomra világos abból, amit mondani tetszett: igaz-e, hogy a háziorvosoknak már nemcsak a hatóanyagot kell feltüntetni, hanem emellett a gyógyszer megnevezését, külön jogszabályban meghatározott azonosító adatait, a gyógyszer formáját, mennyiségét, valamint a kívánt terápiás hatás eléréséhez szükséges napi mennyiséget és a napi adagolást. Emellett szeretnénk mindent feltüntetni? Ez nem egy elírás?
KŐNIG ÉVA (Egészségügyi Minisztérium): Aki az indoklást megfogalmazta, valóban nem helyesen indokolta meg. Itt az a fő dolog, hogy a hatóanyag alapján a NET-nél történő árazásnál komoly gondot jelentett meghatározni - bár ez nem az én szakmám, én is közgazdász vagyok - az orvosoknak vagy a gyógyszerészeknek az egyén krónikus betegségéhez igazodó keretösszeget. Ahhoz ezek az ismérvek, a gyógyszer, az adagolás ismérvei szükségesek. Természetesen, ha úgymond a szociális szakemberek, az egészségügyi szakemberek, gyógyszerészek javaslatára támaszkodtunk, akik azt jelezték vissza, hogy csak a hatóanyag alapján nem lehet jól meghatározni, hiszen más-más lehet a gyógyszer adagolása, kiszerelése, napi mennyisége, és ez az érintettek érdekében szükséges. Elnézést kérünk, valóban egy rossz megfogalmazás került be.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, még egy vizsgálaton kell keresztül esnie. Nem tudom, ön ismeri-e a gyakorlatban, a praxisban azt, hogy mit és milyen igazolást hoznak. Ha komolyan vesszük azt, hogy lesz gyógyszerelszámolás, akkor ki tudja venni a hivatal az illető gyógyszerköltségét a tb-kasszából, és meg tudják nézni. Akkor mi a csudának bonyolítják túl, hogy kell még a hatóanyag, a tablettaméret, a napi hőmérséklet, és lassan a vizelet-Ph is kell majd, amit igazolni kell. Mondja meg nekem, hogy ki fog érteni a közigazgatásban ahhoz, hogy indokoltnak lássa mondjuk a pirula méretéből és a hatóanyagából, hogy jár neki a segély vagy sem. Tessék meggondolni ezt a dolgot! Nem életszerű az egész szabályozás. Tetszenek érteni? Kérem, vigyék vissza, és dolgozzák át életszerűvé.
ELNÖK: Nincs több hozzászóló. Kívánnak erre válaszolni? Nem. Köszönöm szépen, akkor a szavazás következik.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Kérdezem, ki az, aki támogatja a T/1305. szám alatti törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. (Szavazás.) Ki az, aki nem támogatja? A többség támogatta.
Farkas Imre a többségi vélemény előadója, Balla György a kisebbségié. Köszönöm szépen, ezzel ennek a napirendi pontnak a végére értünk.
Kérdezem, hogy tudjuk-e most tárgyalni az egészségbiztosítás körében végzett tevékenység felügyeletéről szóló törvényjavaslatot. Igen.
Dr. Balogh Tamás szóbeli kiegészítése
DR. BALOGH TAMÁS (Egészségügyi Minisztérium): Jó napot kívánok, elnök úr, tisztelt bizottság. Balog Tamás vagyok, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője. Jómagam és kolléganőm, Szabó Emese fogunk a kérdéseikre válaszolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ajánlási pontok szerint fogunk haladni, és tekintettel arra, hogy elég sok pont összefügg további pontokkal, talán meg tudjuk gyorsítani a munkát.
Kezdem Molnár László képviselő úr indítványával az 1. pontban. A kormány támogatja-e?
DR. BALOGH TAMÁS (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? Molnár László.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Indoklást kérnék.
ELNÖK: Indoklást kérünk.
DR. BALOGH TAMÁS (Egészségügyi Minisztérium): Indoklásként azt tudom elmondani, hogy a törvény megalkotásakor egy olyan testület létrehozása volt a kormány célja, amely nem társadalmi képviseletként működik, nem érdekképviseletként, hanem hatóságként. Alapvetően ebből a koncepcióból indult ki a jogszabály előkészítése során a tárca, és ennek megfelelően a testületi működéssel ellentétben a hatóságkénti működést preferálták.
ELNÖK: Ennek a hatósági működésnek az éves költsége mennyi lesz? Csak tájékoztatás céljából, nem kell fillérre pontosan.
DR. BALOGH TAMÁS (Egészségügyi Minisztérium): Nagyságrendileg 200 millió forint a kezdéskor, azt hiszem.
ELNÖK: Úgy is fogalmazhatnék, hogy erős kezdés. Kinek van még kérdése? Molnár László.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Nem kérdés, vélemény lenne. Az általános vita kapcsán elhangzott az érdekképviseletre, a véleményezésre, a legkülönbözőbb tevékenységekre történő utalás az anyagban, éppen ezért sem engedtük be a következő soros szavazásra ezt a felügyeleti törvényt. Igazából ezt a tárcának vissza kellett volna vonnia, hogy ebből egy rendes törvény készüljön. Nem terveztek rá 200 milliót, az egészségügyi reform címén 400 millió van összesen tervezve a 2007-es költségvetésben.
Az pedig - és ez elhangzott válaszként -, hogy durván száz fővel képzelik el ennek a felügyeletnek a működését, elfogadhatatlan, annál is inkább, mert az 5. módosító javaslatomban felsorolom mindazokat a szerveket, amelyeknek valamikor volt, és ma is köze van vagy köze lehet az egészségügyi szolgáltatás ellenőrzéséhez. Miután az önök eredeti javaslatában szerepelt egy felügyeleti tanács létrehozása, amely ugyan nem volt akkor kifejtve, hiszen az egész koncepció nem volt átgondolva, éppen ezért egy olyan testületre tettem javaslatot - nem akarok többet hozzászólni, azért mondom el - az 5. módosító indítványban, amelyben a jelenlegi, az ott felsorolt szervektől delegált személyek végezhetnek egy titkárságon belül koordinatív jellegű munkát, az ellenőrző tevékenységet pedig az adott minisztériumnál, az adott főhatóságnál kell elvégezni. Azt senki nem vitatja, hogy a szolgáltatások minőségére, a pénzfelhasználásra vonatkozó ellenőrzést el kell végezni, de erre teljesen fölösleges külön hivatalt felállítani. Nem ettől lesz jobb, hanem attól lesz jobb, ha a meglévő szervezetek, szervek elvégzik azokat a feladatokat, amelyek jelenleg is például az Egészségügyi Minisztérium szervezeti és működési szabályzatában fel vannak sorolva. Ha egy olyan hivatal jön létre, ahol a száz főt az illetékes hivatalok leadják, akkor a költségvetési bizottság ezt megszavazza.
Hiszen nekünk nem az a dolgunk, hogy tartalmilag vizsgáljuk ezeket a törvényeket. Alapvetően az a dolgunk, hogy ha már a konvergenciaprogram is el lett küldve, ennek megfelelően a fölött őrködjünk, hogy a jövő évi költségvetési, illetve a közpénzek felhasználása tisztességgel, hatékonyan történjék. Ez a felügyelet nem ezt szolgálja. Ha ide olyat tudnak hozni, és nem módosító indítványokkal kell helyretenni, ezt támogatni tudom, egyébként pedig ez a három módosító indítvány, az 1., 4., 5., és ki nem mondva egy következő, de ez teljesen természetes, hogy az egész működését kormányrendeletben kell pontosítani, hiszen a módosító indítványok is kormányrendeleti jogköröket hoznak be, illetve törvényi felhatalmazást adnak. Alapvetően ezért már a címnél el tudjuk dönteni, hogy támogatjuk-e ezt a felügyeletet ilyen formán, vagy pedig egy másik konstrukcióban, amit én javaslok, és ami nem kerül külön kiadásába a költségvetésnek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs több hozzászólás, kívánnak rá válaszolni? Igen, parancsoljon!
DR. BALOGH TAMÁS (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A törvény koncepciójának kidolgozottságával kapcsolatos megjegyzésekre nem kívánnék reagálni. Arra inkább, hogy a tisztelt képviselő urak figyelmébe ajánljam annak az analógiáját, amit a környezetvédelem, illetve a közlekedés területén tapasztalhatunk. Hiszen korábban léteztek a vízügyi hatóságok, amelyek annak idején vízügyi igazgatóságként működve számtalan gazdálkodási, engedélyezési és pénzfelhasználási feladatot egyszemélyben végeztek el. Annak idején, amikor a '90-es évek közepén rátelepítették a Környezetvédelmi Főfelügyelőséget, vagy, erre már utaltam, a MÁV viszonylatában, amikor létrehozták a Közlekedési Főfelügyelőséget, ezek nem társadalmi szervezetként, nem munkaadói és munkavállalói paritásos alapon jöttek létre. Ugyanakkor senki nem vitatja, hogy bár a létrehozataluk előtt léteztek olyan szervezetek, amelyek elvégezték a később hatáskörükbe utalt felügyeleti és ellenőrzési feladatokat, mégsem vitatta az Országgyűlés ezeknek a szükségességét.
Amikor a jogszabályalkotó a koncepcióval előállt, erre tekintettel próbált egy analóg rendszert kialakítani, és igyekezett arra törekedni, hogy a már létező szervezetektől a feladat- és hatáskörelvonást, természetesen az említett elvekkel összhangban, vagyis létszám átadása és feladat átadása történjen meg, és csakis a legszükségesebb mértékben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár László!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Amiről a tisztelt főosztályvezető úr beszél, például a Közlekedési Felügyelet, az egy engedélyező hatóság. Önök az előterjesztésben, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete analógiájáról beszélnek, amely egy sokkal nagyobb hatalmú szervezet, és amelynek döntései ellen fellebbezéssel élni nem lehet. Itt ketté kell választani a felügyelet és felügyelet fogalmát. Önök nem a szakági felügyeleti rendszert hozták analógiában, hanem a hatósági felügyeleti rendszert, és ez óriási különbség. Éppen ezért én ezt az előterjesztést nem támogatom. Vagy vonják vissza, vagy az általam javasolt társadalmasított változatot támogassák. Kérem a költségvetési bizottságot is, hogy ezt tegye. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük. Akkor szavazhatunk. Az 1. pontnál tartottunk, amely összefügg a 4. és 5. ponttal. A kormány tehát nem támogatja. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A 2. pont, amely összefügg az ajánlás 3., 8. és még nagyon sok pontjával. A kormány álláspontja? (Molnár László: Pillanat!) Előbb szavazunk. Majd mindjárt visszatérünk rá. A 2. pontnál tartunk. Igen? Nem? Tartózkodnak? (Derültség.)
DR. BALOGH TAMÁS (Egészségügyi Minisztérium): Nem, nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatják. Észrevétel, kérdés?(Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Egyharmad támogatja. Visszatérünk az 1. pontra. Molnár Lászlónak megadom a szót.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Elnézést, azt gondoltam, hogy a 4. és 5. pontról is szavazunk, ha az 1. ponttal eleve eldöntjük, akkor nyilván én is megszavazom. Köszönöm. Új szavazást kérek.
ELNÖK: Haladhatunk tovább. A 3. pontról döntöttünk. A 6. pontnál tartunk, Csáky András javaslat, amely összefügg a 16. és 21. ponttal.
DR. BALOGH TAMÁS (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatják. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Egy fő sem támogatja. Egyharmadot sem kapott.
Ezzel végeztünk, több módosító javaslatról nincs tudomásunk, amiről a bizottságnak szavaznia kellene. Kíván-e valaki valamelyik pontról bizottsági álláspontot kérni? (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Akkor ezt a napirendi pontot is lezárhatjuk. Köszönöm szépen a részvételt. De mielőtt még útjukra bocsátanánk önöket, Molnár László kért szót.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Ismételten visszatérnék az elejére, éppen azért, mert lényegi és költségvetést érintő kérdésről van szó, a 4. és 5. pontról is szavazzunk.
ELNÖK: Szavaztunk, mert azt mondtam, hogy összefügg a 4. és 5. ponttal, és egyharmadot kapott. Akkor most tudom lezárni ezt a napirendi pontot. Köszönöm szépen.
Áttérnénk a következő pontra, egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására 1093. szám alatt. A kormány a következő pontokat támogatja: az 1., 2., 8., 11., 17., 21., 26., 27., 35., 40., 49., 54., 62., 63., 67., 69., 75., 76., 78., 82., 83., 87., 91., 97., 104., 106., 109., 110., 116., 119., 121., 122., 123., 124., 125., 127., 128., 130., 136., 139., 152., 154. és 160. pontokat. Javaslom, hogy ezekről a bizottság összevont vitát folytasson. Ellenvélemény van-e? Nincs.
Az előterjesztő képviselője kíván-e kiegészítést tenni ezekhez a pontokhoz? (Nincs jelentkező.) Nem kívánnak. Jól idéztem-e, hogy mit támogatnak? Igen.
Észrevétel, kérdés van-e ezekhez a pontokhoz? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja ezeket a pontokat. (Szavazás.) Ki nem támogatja? Tartózkodott. A bizottság többsége támogatta.
A további pontokat, amelyeket a kormány nem támogat, azt javaslom, hogy bontsuk szét. Azokról a pontokról, amelyeket a Fidesz és a KDNP frakciója nyújtott be, külön szavazást kérnék. Ezek mellett, tehát amelyeket a kormány nem támogat, és nem a Fidesz, vagy nem a KDNP adta be, van-e olyan pont, amelyről valaki szavazást szeretne kérni. Molnár László!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A 37. és 38. pontokról kérek külön szavazást, és egyben megkérdezem az előterjesztőket, hogy a számlaadási kötelezettség, ami általánosan elfogadott Magyarországon, hogy a szolgáltatást igénybe vevő számlát kap, a szolgáltatást nyújtó pedig számlát ad, ezt önök a hatályos törvények szerint miért nem támogatják.
ELNÖK: A 37. és 38. pont, Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm. Kérdéssel egybefűzve, egyrészt a 3-asnál kérdezem, hogy a várólistákra való felkerülésnek, illetve az azon való sorra kerülésnek van-e más elve, mint a bejelentkezés időrendje, és ha van, akkor kérek szavazást róla, és a 93-asról szeretnék kérni szavazást.
ELNÖK: Egyszerűsíteném a dolgot, mert Szabó Lajos alelnök úr közben egy ügyrendivel támadott meg az ülésen kívül. Ő azt javasolja, hogy azokról a fennmaradó indítványokról, amelyeket a kormány nem támogatott, legyen szavazás, tehát nem venném külön, csak azokat, amelyekről külön kér valaki szavazást - a 37., 38., a 93. és esetleg a 93. pont lesz ilyen -, a többiről együtt fogunk szavazni.
Megadnám a szót az előterjesztőknek, hogy a 37., 38. és a 3. pontok ügyében legyenek szívesek, nyilatkozzanak.
DR. PÉK ZOLTÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A 37. és 38. pontot - hogy miért nem kell számlát adni - azért nem támogatja a kormány, mert magáról a szolgáltatásról nem tud számlát adni a szolgáltató, mert itt másképp történik a finanszírozás, mint egy egyszerű szolgáltatásvásárlásnál. Itt három hónap múlva derül ki, hogy mennyi pénzt kap az adott ellátásért a szolgáltató a kasszából. Amit viszont a betegnek az ellátás igénybevételekor fizetni kell, esetleg a térítési díjat, az a hatályos jogszabályok alapján is számla alapján történik, arról kap számlát. Ezért nem támogatjuk a 37. pontot.
A 3. ponttal kapcsolatban pedig: az intézményi várólistára való felkerülés bejelentkezési időben történik, ez határozza meg a felvételt, de amikor a várólistáról kiválasztják, hogy ki kaphatja meg az adott ellátást, akkor már nemcsak a bejelentkezési időt mérlegelik, tehát ez nem az egyetlen kizáró szempont, hanem az adott beteg helyzetének súlyosságát, sürgősségét is. Egyéb hatályos jogszabályok alapján rendezve van, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni, amikor kiválasztják a betegeket a listáról.
Még annyit tennék hozzá az elhangzottakhoz, ha lehet, hogy azok között a pontok között, amelyek nem szerepeltek a kormány által támogatott pontok között, nem mindegyik azt jelenti, hogy nem támogatjuk, mert van nyolc olyan ajánlási pont, amelyekben a kormány nem foglal állást.
ELNÖK: Köszönöm. A 3. pontról kér külön szavazást Kékesi Tibor. A szavazások következnek.
A 3. pontról szavazunk először. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Többséget kapott.
A 37. pontot ki támogatja? A kormány nem támogatja. (Szavazás.) Egyharmad.
A 38. pontot ki támogatja? Ez a kettő összefügg egymással. (Szavazás.) Ez is egyharmad.
A 93. pontot ki? (Szavazás.) Ez is egyharmadot kapott.
Szavazunk most azokról a pontokról, amelyek fennmaradtak, amelyekről eddig még nem döntött a bizottság. Javaslom, hogy egyben szavazzunk, ne bontsuk külön, hogy a Fidesz, a KDNP vagy ki adta be a módosításokat. A kormány ezeket nem támogatja. Kérdezem, ki az, aki támogatja ezeket a javaslatokat. (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem. A bizottság tehát ezekről a módosításokról is döntött.
Kérdezem, hogy van-e valakinek még tudomása olyan módosítóról, amelyről szavazni kellett volna, de nem szavaztunk. (Nincs jelzés.) Ilyen fizikailag sem létezhet. Köszönöm szépen, ezt a pontot lezártuk. További jó munkát kívánok.
Áttérünk a következő pontra, ez a 11. pont, egyes szakképzési és felnőttképzési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/1302. szám alatt. Kérdezem, hogy az előterjesztő képviselője itt van-e. Parancsoljon, foglaljon helyet, és néhány szóban indokolja a javaslatot.
Mátyás Mihály szóbeli kiegészítése
MÁTYÁS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mátyás Mihály vagyok, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője.
A kormányzati struktúra változásából, a feladatellátás változásából jelen esetben a szakképzés tartalmi irányításának és szabályozásának az OKM-ből az SZMM-be történő átkerülésével számos változtatási determináció keletkezett, így többek között a feladatok megosztása, elhatárolása, az eddig külön álló szakképzési és felnőttképzési rendszer összevont és összehangolt irányítása, harmonizálása. A szak- és felnőttképzési támogatási rendszerek összevonása a rendelkezési jog megosztásával a két minisztérium között, az MPA szakképzési alap része között, bizonyos szakmai tanácsadó testületek racionalizálása, intézmények racionalizálása az egyik fő oka a törvénymódosításnak. Azonban van még számos más oka is, így többek között a szakképzés és felnőttképzés gazdasági igényekhez való közelítése céljából, ezen belül a gazdaság, a kamarák, a társadalmi-gazdasági érdekvédelmi szervezetek, szakmai szervezetek szakképzésben betöltött szerepének növelését szeretnénk elérni. Ezen kívül a szakképzés gyakorlati képzésének további erősítését, ösztönzését szeretnénk, és a tanulószerződés rendszerének erősítését, ösztönzését. További fontos szempont, hogy a vállalatok saját dolgozóinak, különösen a mikro- és a kisvállalkozásoknál dolgozók át- és továbbképzését erősítsük, ösztönözzük. A felnőttképzési támogatások hatékonyságának növelése, és a képzett személy szempontjából - ha úgy tetszik, fogyasztóvédelmi szempontból - minőségibb, jobb felnőttképzést szeretnénk elérni, ezt szeretnénk fokozni, erősíteni.
Ezeknek a céloknak az elősegítése érdekében négy törvényt szükséges módosítani: a szakképzési törvényt, a szakképzési hozzájárulási törvényt, a felnőttképzési törvényt, és egy picit a foglalkoztatási törvényt a munkaerő-piaci alap szakképzési alap, illetve képzési alap részének tekintetében. A javaslataink ezeket a célokat szolgálják. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Észrevétel, kérdés van-e az elhangzottakhoz? Tukacs István, parancsoljon!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az előttünk fekvő javaslat költségvetési vonzatai csak egy részben azok, amelyeket nekünk értékelni kell, hiszen nagyon sok szakmai és egyéb szabályozási javaslatot fogalmaz meg.
Ha megengedi a tisztelt bizottság, szeretnék kitérni inkább a költségvetési tételeket generáló, érintő javaslatokra, úgy mint a munkaerő-piaci alap terhére végzett képzésekre, ezek szabályozására, a feladatok elhatárolására a két érintett tárca között, hiszen - mint ahogy az előterjesztőtől hallottuk - arról van szó, hogy a szakképzés és a felnőttképzés összehangolása, egymáshoz való közelítése, és a források felhasználása szükséges. Ugyancsak érintheti a költségvetést az, hogy a minisztériumok rendszerének, felállásának újraszabályozása kapcsán szükséges lehet, és szükségessé is válik a különféle testületek és különféle intézmények egymással való összedolgozása, azonos keretben való működtetése, így a Nemzeti Szakképzési Intézet és a Nemzeti Felnőttképzési Intézet összevonása, egységes irányítása és költséghatékony működtetése.
Ugyancsak költségvetést érinthet az Országos Szakképzési Tanács és az Országos Felnőttképzési Tanács mint testület összevonása, így nyilván egy költséghatékonyabb működésről lehet szó. Ugyancsak költségvetést érint a munkaügyi központok ellenőrzési joga, amelyben a magam részéről a szabályozást fontosnak és helyesnek tartom, ugyanakkor nem vagyok meggyőződve róla, hogy a minimálbér nyolcszorosa mint bírság kellő visszatartó erővel hathat. költségvetést érint továbbá az, hogy a képzések tekintetében, ahogy a 31. § fogalmaz, egy kitüntetett rétegnek, sajnos, a fogyatékkal élőknek van normatív képzési támogatásuk. Persze, ez nem jelenti azt, hogy mások ebből a képzési támogatásból nem részesedhetnek, és szabályozza a javaslat a szakképzési hozzájárulás beszedését is, ez szintén költségvetést érinthet. Ezeket támogatom, mint ahogy az általános vita megkezdését is.
Ugyanakkor szívesen meghallgatnám az előterjesztőtől, hogy az úgynevezett regionális átképző központok ügyében mit terveznek, van-e valamilyen elképzelésük az intézmények és a testületek összevonása kapcsán az ugyanilyen speciális átképző intézményhálózatról.
Tisztelt Bizottság! Nem kívánok a szakmai ügyekbe belemenni, hiszen a költségvetési bizottság tárgyal olyan napirendet, amelynek költségvetési vonzatai érdekesek számára. Ugyanakkor nem lehet elhanyagolni a javaslatban a valóban a munkaerőpiacot és a képzést közelítő kamarák szerepét, az akkreditációt, a tanulói szerződések ügyét, mindazt, amit ezen alkalommal, amikor a tárcák új felállása miatt lehetséges és szükséges az, hogy intézményeket, testületeket vonjunk össze, alkalmat adnak arra, hogy szakmailag is szabályozzunk. Harmadik blokkja ennek a javaslatnak, úgy fogalmazom nagyon egyszerűen, hogy a bürokrácia, a nyilvántartások, a tanfolyami és képzési metódusok, a vizsgáztatás adatszerű és okszerű rögzítése - ezeket helyeslem, bár általában azt gondolom, hogy a bürokratikus megoldások nem feltétlenül jelentenek tartalmi változásokat is.
Tisztelt Bizottság! Javaslom általános vitára az előttünk fekvő előterjesztést.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a szavazás következik. Válaszolni kíván az elhangzottakra? Parancsoljon!
MÁTYÁS MIHÁLY (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Képviselő Úr! A regionális átképző pontok ügyét a tárca rendezte a múlt év végén. Ennek működése ez évben kezdődött el azzal, amikor mint központi költségvetési szerveknek meghatározta a feladatrendszerét és a finanszírozást stabilizálta. Ezzel egy tízéves tartozást rendezett el. Ugyanakkor ebben a pillanatban a regionális átképzőkkel nem tervezünk változtatást. Az egy más kérdés, hogy az új Magyarország fejlesztési terv keretében és majd a szakképzési intézményrendszer bizonyos reformja során a regionális átképzők feladatrendszerét is áttekintjük, illetve ez folyamatban van, és a szakképzés, felnőttképzés munkaerőpiaccal összehangolt intézményrendszerének átalakítása során szánunk szerepet a regionális központoknak mint módszertani regionális intézményhálózat részei. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs több észrevétel, akkor most tényleg a szavazás következik. (Nincs jelentkező.) Kérdezem, ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja az előterjesztést, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést. A többségi álláspont előadója Tukacs István lesz. A kisebbségi álláspontot majd írásban megküldjük. Köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot is lezártuk.
Következik a 12. napirendi pont, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának vitája. Parancsoljon! Meg is adom a szót.
Krémerné Gerencsér Ildikó szóbeli kiegészítése
KRÉMERNÉ GERENCSÉR ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok. Krémerné Gerencsér Ildikó vagyok, a Szociális Minisztérium nyugdíjbiztosítási osztályáról. Nagyon rövid a törvényjavaslatunk. A korkedvezményes nyugdíj jelenlegi rendszerének megtartását tartalmazza. Önök tárgyalják már ennek a törvénynek a módosítását. Ez a rész azért maradt ki, mert a szociális partnerekkel folyt még az egyeztetés. Abban sikerült megegyezni, hogy átmenetileg 5 évre ez a rendszer jogosultsági oldalról a mai formájában fennmarad, fokozatosan kerül bevezetésre a többletjárulék-fizetés. Ezt a 2007. évi költségvetést megalapozó törvénycsomag tartalmazza. 2007-ben ezt átvállalja a költségvetés, és fokozatosan fizetik meg, 2011-ben a munkáltatók már teljes egészében, ekkorra alakítjuk majd ki azt a rendszert, ami ehhez a többletjárulék-fizetéshez tartozik jogosultsági oldalról is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Észrevétel, kérdés? Farkas Imre, majd Balla György.
FARKAS IMRE (MSZP): Azt most értettük, hogy miért egy hét múlva került benyújtásra az előző nyugdíjtörvényhez képest, de úgy gondolom, mindenképpen aggályos az, hogy még folyik az Országgyűlésben a törvény tárgyalása, és ilyenkor érkezik meg ugyanennek a törvénynek egy másik részének tárgyalására az előterjesztés.
Amit pozitívnak tartok a törvényben, az az, hogy olyan ügyről van szó, ami 1997 óta megoldatlan. Végeredményben minden kormány foglalkozott ezzel a problémával, és a megoldás mindig az volt, hogy kitolta néhány évvel a problémát. Igazából semmi kellemetlen, vagy kedvezőtlen változást nem vállalt, beavatkozásokra nem került sor. Most ezzel a szabályozással, ami előttünk van, azért változtat ezen a helyzeten, és ahogy elhangzott, átmenettel történik a bevezetés, ami feltétlenül támogatható. A magam részéről azt is támogathatónak tartom, hogy a munkáltatók részére kerüljön ez áthárításra, hiszen a korábbi években is voltak arra vonatkozóan elképzelések, hogy olyan munkahelyek esetében kell elsősorban műszaki, illetve más jellegű változásokat tenni, ahol fennáll ennek az intézménynek a lehetősége, vagy szükségessége. Tehát részükre kerül ez áthárításra. Korábban mindenféle más járulékbeszedésről, biztosítási formáról is szó esett. Úgy gondolom, hogy ez így a legközvetlenebb módon tükrözi az áthárítást. Többségi oldalról támogatni tudjuk ennek a törvénynek az általános vitára való alkalmasságát.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Lehet, hogy én még nemrég óta vagyok képviselő, mert ez még csak a harmadik ciklusom, de biz' isten, olyanra azért nem emlékszem, hogy egy bizottsági ülésen tárgyaljuk egy törvénymódosítás kapcsolódó módosító javaslatait, és két napirendi ponttal korábban ugyane törvény egy másik módosításának általános vitáját. Tényleg azt mondom, hogy erre szavakat már nem lehet találni. Ha valaki egy kicsit rendszerben gondolkodik, nagyjából sejti, hogy mit szeretne csinálni, akkor a szociális partnerek elé odaviszi az egészet, egyszerre, megbeszéli velük, azután ott megállapodnak valamiben. Ha nem sikerült mindenben megállapodni, akkor a parlamenti vita elkezdődhet, fel is lehet függeszteni, vissza is lehet vonni, módosító javaslatokat is lehet hozzá benyújtani. Van ennek egy kialakult normális rendje, ha valaki ezt normálisan akarja csinálni.
De ha csak kapkod, mint Bernát a ménkűhöz, halvány lila gőze nincs, hogy mit akar, csak reform címszó alatt valami reformnak látszó tárgyat benyújtani a parlament elé, akkor történik mindaz, amivel most szembesülünk.
Maga a tartalma a törvényjavaslatnak tényleg egyszerű, kitoljuk annak a plusz járuléknak a megfizetését, amelyet a munkáltatóknak kell megfizetni a jelenlegi rendszer helyett, mert ezt jelenleg nem kell a munkáltatóknak megfizetni, tehát egy plusz járulékterhet rakunk a munkáltatók nyakába, amivel önmagában sem értek egyet. Legalább ennyire aggályos azonban az is - ha már hozzányúlunk valamihez, akkor legyen legalább értelme, ne csak az, hogy egy kicsit később szedjünk be pénzt, ha most nem sikerült -, hogy meg kellett volna nézni azt a 800 munkakört, amelyről a jelenleg a hatályos rendelkezések szerint beszélünk. Nem kellett volna megnézni, hogy tényleg ez a 800 az, nem kellett volna felülvizsgálni, átgondolni? Most hirtelen azt gondoljuk, hogy jó ez így, a járulékot kicsit hárítsuk rá inkább a munkáltatókra, mert a költségvetés bajban van. Az egyik héten ez jut az eszünkbe, benyújtunk egy törvénymódosító javaslatot, a következő héten más jut az eszünkbe, és megint benyújtunk egyet. Elnézést kérek, de azt ne várják tőlünk, hogy ehhez a törvényalkotási munkához hozzájáruljunk, úgyhogy nem fogjuk támogatni a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm. Gegesy képviselő úr.
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Az előttem szólóval, nem a végső konklúzióval, de az érveléssel többé-kevésbé egyetértek. Van még egy tartalmi észrevétel, hogy miért kell a nem hivatásos szolgálatban, vagy más állam hadseregében eltöltött időt nekünk elismerni. Nem feltétlenül gondolom, hogy... (Közbeszólás.) Természetesen az embernek az idegenlégió jut eszébe, de ez a kitétel valóban egy kicsit furcsa. Valószínűleg tartózkodni fogok a szavazástól.
ELNÖK: Köszönöm. Más kíván-e hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Visszaadnám a szót az előterjesztőnek. Parancsoljon!
Krémerné Gerencsér Ildikó válasza
KRÉMERNÉ GERENCSÉR ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm. Annyival egészíteném ki, hogy a szociális partnerekkel nem is 1997, hanem 1992 óta többször nekifutottunk, de nem sikerült megegyezésre jutni. Itt is egyben ment a törvénycsomag, ez azért vált külön, mert megvártuk azt a menetet, amíg sikerült megegyezésre jutni velük.
Természetesen a 800 munkakört felülvizsgáltuk, törölni ebből nem lehet, ugyanis mindegyik munkakör lehetséges, valós munkakör, előfordulhat Magyarországon. Az egy dolog, hogy az egyik munkahelyen ebben a munkakörben még egészségkárosító körülmények között dolgoznak, egy másik munkahelyen már nem. Ennek a rendszerét szeretnénk kialakítani. Abban maradtunk a szociális partnerekkel, hogy az ártalmak alapján alakítjuk ki az új rendszert, hiszen a munkakör azt nem adja meg, hogy valóban egészségkárosító dologról vagy nem egészségkárosító dologról van-e szó. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Szavazás következik, hacsak nincs több kérdés. (Nincs jelentkező.) Nincs. A T/1304. szám alatti, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló javaslatról szavazunk. Kérdezem, ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja. (Szavazás.) Tartózkodott? Nemmel szavazott? Tizennégy igennel, két tartózkodással és hat nem szavazattal a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta.
Farkas Imre lesz a többségi vélemény előadója, a kisebbségié pedig Balla György. Köszönöm szépen, ezzel lezártuk ezt a napirendi pontot.
Áttérünk a 13. pontra, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra, T/1303. számmal. Van-e előterjesztőnk? Igen. Parancsoljon, megadom a szót.
Fazekas József szóbeli kiegészítése
FAZEKAS JÓZSEF (Szociális és Családügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Fazekas József főosztályvezetője-helyettes vagyok a foglalkoztatási főosztályról.
A foglalkoztatási törvényt csaknem tizenöt évvel azután módosítjuk, hogy a '91. évi IV. törvény létrejött, és a mostani módosítás egy meglehetősen jelentős módosítás a korábbiakhoz képest. Alapvetően három fő területen jelentkezik a módosítás, az egyik a foglalkoztatási támogatások eszközrendszere, a másik az álláskereséssel összefüggő feladatok teljesítése, a harmadik pedig az állami foglalkoztatási szolgálat, illetve a foglalkoztatási érdekegyeztetés modernizációja. Részletesen nem akarok belemenni az anyagba, hiszen az önök előtt ismert.
A foglalkoztatási támogatások - mint mondtam - '91 óta élnek, és azóta egyre többször került módosításra. Lassan 40-50 olyan támogatási rendszer működött már, amelyeket az átláthatatlanság miatt már alig lehetett követni, ezért szükség van például egyrészt a bértámogatások egyszerűsítésére, hiszen számos jogszabályban hasonló, párhuzamos bértámogatási rendszerek futottak. Másrészt az Európai Unióba való belépéssel létező támogatásként ismerték el 2002-ben a támogatásainkat, ennek a határideje azonban ez év végére lejár, tehát emiatt is szükségesek új támogatási rendszerek.
A végrehajtási jogszabályok jelenleg kidolgozás alatt vannak. A szervezeti változásokat illetően lényegében figyelembe veszi az előterjesztés az alkotmánynak azt a részét - ez az anyagban is benne van -, amely a szervezetalakítási szabadságot biztosítja. Korábban ez a törvényben részletesen szabályozva volt, mint minden szervezeti egység, most ez ki fog kerülni, és külön kormányrendeletben kerül szabályozásra. Ezzel párhuzamosan a korábbi megyei munkaügyi tanácsok is - illetve azt hiszem, az anyagban az állami foglalkoztatási szolgálat is benne van - regionalizálásra kerülnek, a megyei munkaügyi központok helyett regionális munkaügyi központok mint önálló költségvetési szervek látják el a feladatokat, és ezzel párhuzamosan a helyi foglalkoztatási érdekegyeztetés is átalakul. Lényegében ezen a téren, főleg a foglalkoztatási érdekegyeztetésben technikai jellegű a változtatás, hiszen továbbra is a munkaadói, munkavállalói helyi képviseletek vesznek részt a döntésben.
A MAT-ból, tehát a munkaerő-piaci alap irányító testületéből kikerül az OM - ez is technikai jellegű -, hiszen a szakképzési alap része visszakerül az SZMM-hez, tehát e tekintetben is változásokra kerül sor. A többiről részletesen nem kívánok szólni, hanem igyekszem válaszolni a bizottság részéről feltett minden kérdésre, amennyiben tudok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tukacs István kért szót.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az előttünk fekvő javaslat, hasonlóan az általam képviselt előbbi javaslatsorhoz, a minisztériumi struktúra változását veszi figyelembe, illetve rendez egy adósságot, tehát megpróbálja a '91-92 óta egészen ágasbogassá vált támogatási rendszereket egységes rendbe rendezni. A javaslatban szereplő alapelveket költségvetési szempontból támogathatónak ítélem, és javaslom az általános vitára bocsátást.
A struktúraváltozást, amelyben a regionális szinten való érdekegyeztetést, delegálást javasolja a tervezet, támogathatónak ítélem, bár szeretném megjegyezni, hogy az önkormányzati szereplők folyamatos és négyévente megerősített legitimitással bírnak ezekben a testületekben. Nem tartozik ugyan a költségvetési bizottság kompetenciájába, de csak kívánok az előterjesztőknek és a később működő rendszernek, hogy hasonló legitimitással bírjanak a munkavállalókat és a munkaadókat képviselő szervezetek is. Ennyit szerettem volna elmondani, és javaslom az általános vitára bocsátást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még valaki hozzászólni? Lengyel László! (Derültség.) Bocsánat, Lengyel Zoltán.
LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A munkaügyi tanács megyei szintről regionális szintre való emelése, átszervezése bizonyos esetekben aggályos lehet, ugyanis a megyei munkaügyi tanácsoknál is nagyon nehéz döntési helyzetbe kerülnek akkor, amikor az elmaradott térségek felzárkóztatásával kapcsolatos ügyek kerülnek szóba. Ha ezt regionális szinten kell a koncért megverekedni, vitatkozni a rendelkezésre álló összegekről, akkor az elmaradott térségek valószínűleg hátrányba szorulnak, illetve ha egy régión belül több elmaradott térség található, és ráadásul elmaradottságuk is a földrajzi és egyéb adottságok miatt különböző szintű, akkor sokkal nehezebb lesz a döntés. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e válaszolni az elhangzott észrevételekre? Parancsoljon!
FAZEKAS JÓZSEF (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Köszönöm az észrevételt. Lényegében az az álláspontunk, hogy ez jelentősen nem fog változni, hiszen már eddig is a megyei munkaügyi központok közül azok, amelyek hátrányos helyzetű régiókban, megyékben, országrészekben tevékenykedtek, és még ezeken belül is egy kistérség hátrányos helyzetű volt, az adott pénzügyi források, decentralizált források döntő részét megkapták a fejlettebb térségekkel szemben. Tehát 8-10 mutató alapján készül el a decentralizációja ezeknek az alaprészeknek, amikor a MAT dönt minden év elején. A mutatók alapján szinte automatikusan a leghátrányosabb helyzetű megyék, térségek kapják a nagyobb összegeket azokkal szemben, amelyek fejlettebbek. Tehát ettől nem tartunk.
A három megye eddigi decentralizációs kerete nagyjában-egészében továbbra is meg fog maradni számításaink szerint. Itt lényegében a három megye kerete fölött fog dönteni az a bizonyos regionális munkaügyi tanács, tehát nem számítunk arra, hogy a hátrányos helyzetű térségekből elvonásra kerülne összeg, sőt, vélhetően inkább több támogatást kell hogy kapjanak. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. A szavazás következik az általános vitára való alkalmasságról. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Köszönöm. Ki az, aki nem támogatja? Tartózkodott? Nem volt ilyen. A többségi álláspontot Tukacs István, a kisebbségi álláspontot Mádi László ismerteti. Ezzel a napirendi pontot le is zártuk.
Következik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/1140. számmal, a módosító javaslatok megtárgyalására kerítünk sort.
A T/1140/18. számú módosításról döntünk Kormány?
KRÉMERNÉ GERENCSÉR ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Kormány nem. Kékesi Tibor indítványa. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Egyharmad támogatja, a többség nem.
A T/1140/19. indítvány, Turi-Kovács Béla javaslata. Kormány?
KRÉMERNÉ GERENCSÉR ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad támogatta.
A T/1140/24 pontban Béki Gabriella indítványa. Kormány?
KRÉMERNÉ GERENCSÉR ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad.
A T/1140/23. pont. Kormány?
KRÉMERNÉ GERENCSÉR ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad.
A 22. pont, ez Farkas Imre és Vidorné dr. Szabó Györgyi javaslata. Kormány?
KRÉMERNÉ GERENCSÉR ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatta.
A 21. pont, Farkas Imre és Vidorné indítványa. Kormány?
KRÉMERNÉ GERENCSÉR ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad.
A 20. pont, Farkas Imre, Vidorné, Nyul István, Nagy László és mások javaslata. Kormány?
KRÉMERNÉ GERENCSÉR ILDIKÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk ebben a formában.
ELNÖK: Köszönöm. Észrevétel, kérdés? Igen, Farkas Imre!
FARKAS IMRE (MSZP): Mégis arra kérem képviselőtársaimat, hogy ebben a formában adjuk meg a támogatást, és ne egyharmadot. Többszöri kezdeményezés után jutottunk el odáig, hogy a 40 év szolgálati idő mégis valamilyen kedvezményben részesüljön a nyugdíj összegénél. Ennél visszább már nem léphetünk. Lehet, hogy még lesz pontosítva, majd meglátjuk. De úgy gondolom, ez így, önmagában is támogatható.
ELNÖK: További észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja az előterjesztést. (Szavazás.) A többség támogatta. Ezzel a 15. napirendi pontot is lezárhatjuk.
Az utolsó napirendi pontunkhoz érkeztünk, a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak tárgyalásához. Köszöntöm a Pénzügyminisztérium képviseletében az előterjesztőket. Emiatt az egy pont miatt vártak ennyit? (Kék Mónika széttárja a kezét.)
Molnár László képviselő úr indítványa az egyetlen pont, rá legyen mérges mindenki, aki végig itt volt. Igen?
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): A kapcsolódó módosítványt visszavonom, és egy bizottsági javaslatot kezdeményezek, elnök úr.
ELNÖK: Ugyanezzel a tartalommal?
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Ugyanez, be van adva, ki van osztva. Köszönöm.
ELNÖK: Kérdezem, hogy ismerik-e az előterjesztők ezt a bizottsági módosító javaslatot? Igen. Akkor a kormány álláspontját kérdezem, támogatja-e.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Igen. Észrevétel, kérdés? Úgy látom, az ingatlanszakma is kasztosodik, kamarásodik. (Babák Mihály: Az orvosokét és a gyógyszerészekét meg szétverik.) Így van. Van olyan kamara, amit lepusztítanak, van, amit most éppen kiépítenek. Ha nincs több észrevétel, a szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja az indítványt. (Szavazás.) A többség támogatta. Köszönöm. Ennek a napirendi pontnak is a végére értünk. Köszönöm szépen a részvételt.
Kérdezem, hogy van-e olyan pont, amelyet nem tárgyaltunk bárhol, bármelyik javaslatnál. (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Akkor a napirendünkkel is végeztünk. Köszönöm mindenkinek a részvételt. Azzal a hírrel szeretném zárni, hogy a beadott módosító indítványok alapján tartanunk kell majd bizottsági ülést, de javaslom, hogy erre hétfőn kerüljön sor. Mindenkinek további jó munkát. Viszontlátásra! Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 30 perc.)
|
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit és Takács Aliz