KPSZB/11/2007.
KPSZB/40/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2007. március 26-án, hétfőn 11 óra 06 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
Karvalits Ferenc jegybankalelnök-jelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Karvalits Ferenc szóbeli kiegészítése *
Dr. Dancsó József és Mádi László kérdései *
Karvalits Ferenc válasza *
Mádi László kérdése és a válasz *
Dr. Dancsó József és Mádi László kérdései *
Karvalits Ferenc válasza *
Döntés a jelölt kinevezésének támogatásáról *
Az ülés bezárása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Dr. Dancsó József (Fidesz)
Lengyel Zoltán (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Schwartz Bélának (MSZP),
Farkas Imre (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Dr. Katona Béla (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) Végh Tibornak (MSZP),
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Babák Mihály (Fidesz) dr. Dancsó Józsefnek (Fidesz),
Balla György (Fidesz) Lengyel Zoltánnak (Fidesz),
Domokos László (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz).
Karvalits Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnökjelöltje
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 06 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim. Tisztelettel köszöntök mindenkit. A bizottság ülését megnyitom. Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm a sajtó jelen lévő képviselőit, mindenkit, aki a bizottsági ülésünk iránt érdeklődik. Külön tisztelettel köszöntöm mai meghívott vendégünket, Karvalits Ferenc urat, akit a Magyar Nemzeti Bank alelnökévé, egyben a monetáris tanács tagjává javasol a jegybank elnöke.
Először el kell fogadnunk a napirendünket. Egyetlen napirendi pont van, ezt írásban mindenki megkapta. Kérdezem, van-e valakinek észrevétele. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk. Ki az, aki a napirendi ajánlással egyetért? Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát egyhangúlag döntött napirendjéről.
Karvalits Ferenc jegybankalelnök-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
Rá is térünk a napirendi pontunkra, azt hiszem, hogy különösen hosszabb bevezető ehhez nem szükséges. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény 51. § (1) bekezdésében foglalt jogkörének megfelelően a miniszterelnök arról tájékoztatott, hogy javaslatot kíván tenni Karvalits Ferenc úr MNB-alelnökké, egyben a monetáris tanács tagjává történő kinevezésére. Így a jelölt meghallgatásra kerül most sor. Át is adom a szót Karvalits úrnak, hogy a bizottság tagjai számára kiosztott írásbeli szakmai önéletrajzához, amennyiben kíván, szóbeli kiegészítést fűzzön. Parancsoljon!
Karvalits Ferenc szóbeli kiegészítése
KARVALITS FERENC, a Magyar Nemzeti Bank alelnökjelöltje: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke engem jelölt a bank monetáris politikai területét felügyelő alelnökének, egyben a monetáris tanács tagjának. Köszönöm a lehetőséget, hogy e meghallgatás keretei között megoszthatom önökkel a monetáris politika viteléről alkotott nézeteimet, az előttünk álló feladatokról szóló elképzeléseimet. Fontos aláhúzni, hogy az általam itt kifejtettek, már csak a helyzetből adódóan is, személyes véleményemet adják vissza, s mint ilyen, nem a Magyar Nemzeti Bank álláspontját jelentik.
Megtiszteltetés számomra ez a jelölés, mert kiemelkedőnek tartom a Magyar Nemzeti Bank szerepét egy olyan stabil gazdasági környezet megteremtésében, amely a hosszú távú, fenntartható magas növekedési pálya záloga lehet. E feladat teljesítésében való részvétel nagy kihívást jelent a számomra. Megtisztelő a jelölés azért is, mert rendkívüli bizalmat fejez ki, hiszen a bank alelnökeként, a monetáris tanács tagjaként hosszú időre nagy függetlenséggel leszek magam is felruházva az előttünk álló feladatok elvégzésére. E felhatalmazással felelősségem tudatában fogok élni. Kitüntető a lehetőség, hogy az elkövetkező években egy, már eddig is méltán jó hírű szakmai műhely, csapat irányítása lesz a feladatom. Örömmel térek vissza a Magyar Nemzeti Bankba, mely intézményhez eddigi szakmai pályafutásom számos szállal kötődik.
Először az árstabilitás jelentőségéről, a jegybank szerepéről, feladatairól szeretnék szólni néhány szót. A széles értelemben vett kormányzati gazdaságpolitika célja a társadalmi jólét növelése. E világos és egyértelmű megfogalmazás mögött számos részcél egyidejű megvalósításának ambíciója áll: a gazdasági növekedés elősegítése, a mind teljesebb foglalkoztatásra való törekvés, a nemzeti fizetőeszköz értékállóságának biztosítása, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése. Ezen célok között időről időre feszültségek léphetnek fel. Ennek feloldása az egyik legnagyobb kihívás a gazdasági kormányzat számára.
Ami az árstabilitást illeti, elméleti megfontolások, nemzetközi tapasztalatok és nem utolsósorban az európai közösség elvárásai abba az irányba mutattak, hogy a feladatot érdemes egy politikailag független, a választási ciklusok időhorizontján túlnyúló elkötelezettséggel bíró intézményre delegálni, ha úgy tetszik, ezzel kiemelni a feladatot a kormányzati politika vetélkedő célrendszeréből. Miért van szükség egy ilyen intézményi megoldásra? Bármely gazdaságpolitikai döntéshozó számára nagy csábítást jelent, hogy a meglepetés infláció eszközével növelje a foglalkoztatást, a gazdaság kibocsátását, növekedését, még akkor is, ha ez csak átmeneti időre hozhat eredményt. Az árak és a bérek ragadóssága miatt átmenetileg talán növelhető a kibocsátás és a foglalkoztatás a gazdaságélénkítés ezen eszközeivel, ennek azonban nagy ára van. A piaci szereplők idővel felismerik a helyzetet, áraikat igazítják az új körülményekhez, a reálkibocsátás az eredeti szintre tér vissza, s velünk marad a magas infláció. A problémát tetézi, hogy az ilyen gazdaságpolitikai próbálkozás tanulságai beépülnek a piaci szereplők várakozásába, és ez azt eredményezi, hogy a döntéshozó, későbbi magatartásától függetlenül, hosszabb időre magasabb inflációs várakozásokkal fog szembesülni a piacon.
Miért nem szeretjük az inflációt? Nem szeretjük, mert károkat okoz, elkerülhető költségekbe ver bennünket. Ilyen költségeket okoz az árváltozás magas szintje az átárazás költségeivel, a tranzakciós költségek növelésével, a megnövekedett készpénzhasználattal és a pénzügyi elkötelezettségek rövidülő időhorizontjával. A változások kiszámíthatatlanságából következő bizonytalanság következménye az, hogy a gazdasági szereplők közötti erőforrás-allokáció hatékonysága romlik, mert a legfontosabb információhordozó, a piacok árjelzése megbízhatatlanná válik. Ez a bizonytalanság visszahat a beruházási kedvre, ugyanúgy, mint a lakosság megtakarítási hajlandóságára. A várttól eltérő árszínvonal-alakulás nem szándékolt és nehezen átlátható jövedelem- és vagyon-újraelosztást eredményez. Túl azon, hogy ez sérti igazságérzetünket, szintén hozzájárul a bizonytalanságok növekedéséhez.
Ezek a költségek, károk rámutatnak arra, hogy az árstabilitás elérése nem öncél a jegybank számára. A monetáris politika a stabil árak biztosításával hozzájárul a kibocsátás és a foglalkoztatás növeléséhez, a társadalmi igazságosság erősítéséhez és egyben a konjunktúraciklusok kedvezőtlen hatásait is képes tompítani. A hosszú távú gazdasági növekedés mértékét persze alapvetően reálgazdasági tényezők határozzák meg, a munkaerő-kínálat és annak minősége, a rendelkezésre álló tőke és annak akkumulációja, a technológiai előrehaladás, a termelékenység változása. Az árstabilitás csak közvetve, a hatékony erőforrás-allokáción és a megtakarítások ösztönzésén keresztül járulhat hozzá a növekedéshez.
A monetáris politikának, ha úgy tetszik, fontos, de lényegét tekintve háttérfeladata van. Azt biztosítja, hogy az aggregált kereslet bővülése harmonikusan fejlődjön a kapacitások bővülésével. Az elmúlt évtized nemzetközi kutatásai egyértelműen bizonyították, hogy a magasabb infláció növekedési áldozatokkal jár. Amennyiben a jegybank az árstabilitás mellett más céllal is rendelkezik, akkor kevésbé hiteles az antiinflációs elkötelezettsége a piaci szereplők számára. Az árstabilitás elérése és fenntartása tehát rendkívül fontos közpolitikai cél, amelynek elérését egy független, nonprofit intézményre érdemes bízni, amelynek kizárólagos, de legalábbis más célok által nem korlátozott küldetése az árstabilitás elérése.
Nézzük, hogyan állunk mi! A Nemzeti Bank függetlenségéről. A Magyar Nemzeti Bank kormánytól való függetlensége, mint az az előzőekből következik, nélkülözhetetlen feltétele küldetése hatékony teljesítésének. A maastrichti szerződés rendkívül szigorú függetlenségi kritériumokat támaszt a központi bankok európai rendszerének tagjaival szemben. A hazai szabályozás alapvetően megfelel ezen elvárásoknak, elfogadható keretet biztosít a független jegybanki működés számára, mind intézményi, mind funkcionális, mind pénzügyi értelemben. A törvényi keretek tehát adottak, az előttünk álló feladat az, miként töltjük meg azokat tartalommal.
Három területet látok, ahol még állnak előttünk feladatok. Az első: a jegybanki függetlenség együtt kell hogy járjon megfelelő konfliktuskezelő koordinációs mechanizmusok működtetésével, kialakításával a monetáris politika és a fiskális hatóság között. Egyetértek Simor András úr megfogalmazásával, a jegybank nem légüres térben dolgozik, az együttműködés, az információcsere, egymás álláspontjának megismerése önmagában nem veszélyezteti a jegybank függetlenségét. A jegybank politikai függetlenségének megtartása érdekében tartózkodnia kell attól, hogy bármilyen formában a politikai viták részesévé, alanyává váljon. Ezért nagy körültekintéssel, ha egyáltalán, kommentálhat fiskális politikai kérdéseket. Ez csak olyan témák kapcsán vetődhet fel, amelyek hatással vannak a jegybank feladatainak ellátására. Bár nem a közeljövő problémája, mégis érdemesnek tartom megemlíteni, hogy a monetáris tanács működésének stabilitását szolgálhatja, ha a testület tagjainak cseréje, rotációja egyenletesen, fokozatosan valósul meg.
Az elkövetkezendő években a gazdaságpolitika célja, hogy visszavezesse a gazdaság egészét egy fenntartható, tartós növekedési pályára. Ezt szolgálják a konvergenciaprogramban megfogalmazott célok, amelyek meggyőződésem szerint megfelelő keretet adnak az induláshoz. A monetáris politika elsődleges célja, hogy eszközrendszerével biztosítsa, támogassa a kijelölt inflációs cél elérését, az árstabilitás megvalósítását. Csak ezen elsődleges cél veszélyeztetése nélkül támogathatja a kormány gazdaságpolitikáját. E célokat továbbra is a középtávú inflációs célkövetés rendszerének keretei között kívánjuk megvalósítani. E rendszer előretekintő jellegű, alapvetően a piaci várakozások lehorgonyzására épül. Meggyőződésem, hogy egy kis, nyitott gazdaságban, ahol meglehetősen fejlett, szofisztikált pénzpiacok működnek, az inflációs várakozások befolyásolása nagy jelentőséggel bír.
Rendelkezünk a sikeres inflációs célkövetési politika alapvető intézményi feltételeivel. A jegybank stábjának szakmai elismertsége magas, előrejelző képessége hitelt nyert. A monetáris tanács független szakmai testület, antiinflációs elkötelezettségét a piac elismeri. Mivel az inflációs cél elsődlegessége az euró bevezetésére való felkészülés időszakában is fennmarad, az inflációs célkövetés rendszerét hatékony, vállalható, fenntartható és fejlesztendő stratégiának látom.
Néhány szót az alelnök feladatairól. Simor András itt, a bizottsági meghallgatáson azt mondta, hogy a jegybankelnök legfőbb értékei: az integritás, a függetlenség, a hitelesség, a vezetői képesség és a monetáris politikai kérdésekben való eligazodás, jártasság. Maradéktalanul egyetértek ezzel a felsorolással, magamra nézve is irányadónak tartom. A monetáris tanács tagjaként feladatomnak tekintem a jegybank alapvető küldetésének, az árstabilitásra való törekvésnek a képviseletét, az elnök konszenzusépítő erőfeszítéseinek támogatását, a stáb által készített előrejelzések, javaslatok képviseletét, az intézményben felhalmozott tudás közvetítését a tanács tagjai felé. A monetáris területet irányító alelnökként a terület munkájának szakmai irányítása, munkaprogramjának definíciója, megfelelő szervezeti keretek, személyi feltételek és motiváció biztosítása lesz a feladatom.
Végezetül néhány szót magamról. Pénzügyszakon végeztem 1988-ban a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Aspiránsként makropénzügyi kérdések vizsgálatával és oktatással foglalkoztam ezt követően. A Fidesz gazdaságpolitikai szakértőjeként részt vettem az 1991-ben életbe lépett jegybanktörvény kidolgozásában, amely a jegybanki függetlenség alapjait teremtette meg. '92-93-ban az MNB ajánlásával kaptam lehetőséget arra, hogy az Egyesült Államokban, New Yorkban, a Columbia Egyetemen gazdaságpolitikai irányítás témakörben szerezzek "master" fokozatot. '96 és 2001 között öt éven keresztül dolgoztam az MNB-ben, '98-tól az igazgatóság tagja is voltam, illetve az operatív monetáris politika vitelét szolgáló döntéshozó bizottság tagja is.
A '96-os jegybanki elhelyezkedésemet követően semmilyen aktív politikai szerepet nem vállaltam, nem vagyok tagja pártnak. Bár ezt követően különböző vállalatvezetési feladatokat láttam el, ezt jobbára olyan jelentős pénzintézetekben tettem, amelyek a monetáris transzmisszió aktív részesei. Így az elmúlt időszakban sem szakadtam el a monetáris politika aktuális kérdéseitől. Közel 20 éve dolgozom pénzügyi területen, túlnyomó többségét közvetlenül a bankszektorban, 12 éve dolgozom vezetői beosztásban, jellemzően nagy szervezetek irányításában vettem részt, úgy a privát szférában, mint a közszférához kötődő intézményekben. Az elmúlt években több vállalat igazgatóságának munkájában vettem részt, tapasztalatra tettem szert a testületi, közösségi döntések, a konszenzusépítés területén. Gyerekkorom óta kosárlabdázom, csapatjátékos vagyok.
Köszönöm, hogy meghallgattak, várom a kérdéseiket.
ELNÖK: Köszönjük a kiegészítést. A bizottság tagjait kérdezem, kíván-e valaki kérdést feltenni, vagy véleményt megfogalmazni. Dancsó József!
Dr. Dancsó József és Mádi László kérdései
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Alelnökjelölt Úr! Két kérdésem lenne önhöz. Az egyik arra vonatkozik, hogy amennyiben a miniszterelnök úr következetes, akkor hamarosan elég éles támadást fog intézni a jegybank ellen, miután az árfolyamérték 245 forint körül mozog az euróhoz képest. Ahogy ezt tette Járai Zsigmond jegybankelnök úr idejében, igen élesen és erősen támadta a jegybankot a tekintetben, hogy nem avatkozik be az árfolyam-politikába, és ezáltal nem teremt, úgymond, kedvezőbb helyzetet. Ön utalt a bevezető szövegében arra, hogy az antiinflációs politikát elsődlegesnek tartja, és mindig vannak szirén- és egyéb hangok, amelyek az irányba mutatnak, főleg fiskális oldalon, hogy ezen enyhítsenek. Ha a miniszterelnök úr következetes lesz, ahogy említettem, akkor éles támadás fog bekövetkezni. Hogyan készülnek erre, hogyan fogják kivédeni a miniszterelnök támadását a jegybank ellen? Hiszen, amikor Járai Zsigmond jegybankelnök úr ellen ezt tette, akkor még nem is volt ilyen erős a forint, kisebb mélységben volt az euró, és már akkor éles támadást intézett a jegybank ellen.
A második kérdésem arra vonatkozik, hogy elég erőteljes közgazdasági vita alakult ki az elmúlt hetekben arról, hogy szükség van-e a forint euróhoz viszonyított sávjára, vagy pedig nincs. Két markáns vélemény fogalmazódott meg. Van, aki azt mondta, hogy fenn kell tartani továbbra is a sávot, és e között kell a forintnak mozognia, mások szerint pedig erre nincs szükség, el kell törölni. Az ön megítélése szerint mi várható, ön melyik álláspontot képviseli majd munkája során? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnökjelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Elöljáróban megköszönöm azt az igényességet, amellyel a jelölt ismertette monetáris gondolatait és szakmai pályafutását, azt gondolom, megtisztelte a bizottságot azzal, hogy az ars poeticáját megfogalmazta, és világossá tette szakmai álláspontját a legfontosabb kérdésekben.
Monetáris szempontból néhány évvel ezelőtt azt reméltük, hogy ez már nem lesz izgalmas periódus, hiszen az infláció lecsökken, ott vagyunk az Európai Monetáris Unió kapujában. Sajnálatos módon az elmúlt időszak gazdaságpolitikája tönkretette ezt a várakozásunkat. Ezért nagyon fontos lenne, hogy a Magyar Nemzeti Bank függetlenségével és az infláció csökkenésével kapcsolatos véleménye a kormány gazdaságpolitikájára is hasson. A kérdésem ezzel kapcsolatosan, hogy a Magyar Nemzeti Bank passzív, vagy befolyásoló szereppel kíván-e lenni a gazdaságpolitikában, hiszen meggyőződésem szerint a monetáris és a fiskális politika összhangja az, amely a gazdaság hosszú távú fejlődése szempontjából célravezető.
Nyilvánvalóan azt el tudom fogadni, hogy ennek az összhangnak nem a nyilvánosság előtti vitában kell testet öltenie, hanem a testületi munka keretében. De itt az ars poeticájából is azt olvastam ki, hogy az inflációcsökkentés következetes végigvitele és ezzel kapcsolatosan a gazdaságpolitika befolyásolása fontos célja a jelölt úrnak. Az államháztartási hiány rendkívül nagy, és ennek bizonyos szempontból kiszorító hatása is van, vagy lehet. Ezzel kapcsolatosan kérdezném a jelölt urat, hogyan látja ennek ez évi várható fejleményeit, és ez a pénzpiac szempontjából milyen hatással bír. Ma már ott tartunk, hogy az infláció magasabb, mint a jegybanki alapkamat, ami új helyzet az elmúlt 10 éves történetben. Ezzel kapcsolatosan mi a szakmai véleménye?
A másik kérdésem az eladósodottság vonatkozásában fogalmazódik meg. Mintegy 20 százalékot emelkedett az elmúlt 5-6 évben a GDP-arányos adósságállomány. Ez az adósság nemcsak kormányzati szinten, hanem a gazdasági szereplők között is jelentős bénító erővel bír a körbetartozások miatt, és a háztartásoknál is, ahol az adósságállomány dinamikája most már a devizahitelek révén jelentősen gyarapszik. A Magyar Nemzeti Bank korábbi szakmai anyagaiban is fogalmazódtak meg ezzel kapcsolatos, a buborékhatásra vonatkozó aggályok és szakmai óvatosságra intő megjegyzések. Mi ezzel kapcsolatosan a jelölt úr véleménye? Nemcsak a lakáshitelezés, hanem általában a fogyasztói hitelek és gépjárműhitelek kapcsán a lakossági hitelfelvétel megítélésével kapcsolatosan. Ezekre várnám a választ, köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor meg is adnám a lehetőséget a jelölt úrnak, hogy az elhangzott kérdésekre válaszoljon.
KARVALITS FERENC, a Magyar Nemzeti Bank alelnökjelöltje: Köszönöm szépen. Sok kérdés hangzott el, igyekszem mindegyikre pontosan válaszolni. Amennyiben nem pontosan a feltett kérdésre válaszolok, nyugodtan szóljanak.
A 245 forintos árfolyam tetszik-e a kormánynak, vagy sem, hogyan fog reagálni az MNB, ez volt az első kérdés. A legfontosabb, amit ezzel kapcsolatban rögzíteni kell, az az, hogy az inflációs célkövetések rendszerében a jegybanknak, a Magyar Nemzeti Banknak nincs kitüntetett árfolyamcélja. Mindenkor a monetáris kondíciók összességét vizsgálja, és ennek alapján értékeli a kialakult helyzetet. A legutolsó inflációs prognózisból látható volt, hogy bár vannak bizonyos kockázati elemek, részint a bérkiáramlásból fakadó bizonytalanságok, a másik oldalról a költségvetési kiigazítási programból következő kereslet-visszafogás mértékének megítélésében lehetnek vitáink. Összességében azonban a felfelé és lefelé vegyesen mutató kockázatok mellett is a jegybank legutolsó prognózisában azt jelezte, hogy az akkor aktuális árfolyamszint mellett is képes elérni a középtávra, 2008 végére kitűzött inflációs célját.
Az árfolyam azóta valóban erősödött valamelyest, nem tudjuk pontosan megítélni, hogy ennek az eredői milyen tényezőkre vezethetők vissza. A rövid távú mozgásokra nem kell a jegybanknak feltétlenül reagálnia. Összességében a monetáris kondíciók kis mértékben szigorodtak. Úgy gondolom, hogy a mai rendszer számunkra kellő rugalmasságot ad. Ami pedig a kormány ez irányú esetleges véleményét illeti, mint mondtam, a jegybank elnökének, alelnökének, a monetáris tanács tagjainak fontos értéke az integritás, ami alatt azt értem, hogy a küldetésükkel, a szerepükkel azonos módon viselkedjenek. Ebből az következik, hogy a Magyar Nemzeti Bank számára egyértelmű a feladat, a cél, a monetáris tanács tagjai ennek megfelelően fogják döntéseiket meghozni.
Mi az álláspontom a sáveltörlésről? Az árfolyamrezsimmel kapcsolatos kérdések mindig nagyon delikátak. Nem gondolom, hogy adekvát volna ezen asztal körül erről erős vitába bocsátkozni. Én két dolgot tartok fontosnak rögzíteni ennek kapcsán. Az egyik az, hogy az árfolyamrezsimmel kapcsolatos döntések a kormány és a jegybank közös felelősségét jelentik. Nyilvánvalóan mind a két szereplőnek megvan a maga küldetése, a céljaik egymástól részben különböznek. E részben különböző célokból következően a megfontolásaik is lehetnek különbözőek, nem triviális, hogy minden tekintetben, minden ponton egyetértsenek, lehetnek ilyen véleménykülönbségek. Ami a monetáris politika vitele szempontjából fontos, és itt visszautalnék az előző inflációs jelentésre, azt látjuk, hogy a hosszú távú, középtávú inflációs céljainkat az adott keretek között, a mainál akár valamivel gyengébb forintárfolyam mellett is el tudjuk érni, nem jelent ez számunkra közvetlen kockázatot. Erről a kérdésről ennyit tudok mondani.
Mennyire aktív a jegybank a gazdaságpolitika formálásában? Mennyire tud kooperatív lenni? Mint mondtam, a Nemzeti Bank feladatainak definíciója egyértelmű, nekünk az árstabilitásra kell figyelni, ha úgy tetszik, egy "szingli csapatként" vagyunk nevesítve küldetésünk szerint. Nyilvánvalóan e cél elérése mellett támogatjuk a kormány gazdaságpolitikáját, de ez a támogatás nem korlátozhatja az elsődleges cél elérését. Úgy gondolom, hogy a korábbi időszakban egy meglehetősen expanzív, fegyelmezetlen fiskális politika mellett nagyon nehéz, nagyon konfliktusos volt a saját feladat elérése is a jegybank számára. A meghirdetett konvergenciaprogram olyan gazdasági pályát, olyan fiskális pályát jelöl ki a következő időszakra, ahol ezek a feszültségek nagyban enyhülnek, a fiskális politika fegyelmezetté válik. Ebben a szituációban egy sokkal könnyebb együttműködés biztosított.
Kiszorító hatás. Való igaz, a költségvetés hiányának mértéke és tartóssága, ennek finanszírozási igénye az elmúlt időszakban jelentős mértékben megemelte a belföldi hosszú kamatszintet, és ez jelentős mértékben szorította ki a vállalatokat a hitelpiacról. Éppen ezért azt gondolom, hogy a bejelentett programnak az az elsődleges célja, hogy a fiskális pozíción jelentős mértékben javítson. Abba az irányba mutat, hogy az elkövetkezendő időben mind a költségvetés finanszírozási igényének oldalán, mind a folyó fizetési mérleg javuló pozíciójával ezzel párhuzamosan a külső finanszírozási helyzet is jelentős mértékben javulhat, és ez el fog vezetni várhatóan a kamatszintek igazodásához. Ez a korábban tapasztalt kiszorító hatás nagymértékben enyhülhet.
Ezzel együtt a gazdasági növekedés szempontjából valóban a vállalati beruházások mértéke a legkritikusabb kérdés. 2004 végétől tulajdonképpen fokozatosan csökkent a beruházások növekedése. Ma a növekedés egy negatív szám. Ezzel nyilvánvalóan két probléma van. Van egy mai keresleti probléma, a gazdasági növekedés ezzel visszafogottabbá válik. De ennél sokkal fontosabb az, hogy a jövőbeli növekedés tényezői bizonytalanodnak el ezáltal. A következő időszakban azt kell figyelnünk, hogy ilyen szempontból a kiszorító hatás, illetve a kamatszint változása kritikus lesz, és azt remélem, hogy a költségvetés eddig megtett lépései elhozzák azt a fordulatot finanszírozási oldalról, ahol a beruházások élénkülése fog bekövetkezni. Ehhez egy fontos pozitív tényező az, hogy a nemzetközi gazdasági környezet rendkívül kedvező, az Európai Közösség erős konjunktúrában van. Ez is azt jelzi, hogy tere volna a beruházásoknak. Már csak azért is, mert ha valaki megnézi a kapacitások kihasználtságát, akkor azt látja, hogy ugyanebben az időszakban, az elmúlt másfél-két évben folyamatosan radikálisan emelkedik a kapacitások kihasználtsága, ami azt jelenti, hogy hamarosan elérünk addig a szintig, ahol már pótlólagos beruházások nélkül nem tudunk tovább bővülni. Én optimista vagyok a tekintetben, hogy ez a finanszírozási probléma, kamatszintprobléma a költségvetési kiigazítás következtében a kockázatok, különösen az országkockázat mérséklődésével enyhülni fog.
Az eladósodottság fenntartható pálya-e? Az előbb a növekedés kockázatairól beszéltem, most ez a kérdés szorosabban kapcsolódik a monetáris politika viteléhez. Való igaz, hogy az elmúlt időszakban a bankközi verseny, a lakossági piac újrafelosztása által generált verseny egy rendkívül gyors hitelexpanziót indított el a lakosság körében. De látnunk kell, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyar gazdaság, különösen a lakosság eladósodottsága rendkívül alacsony volt. Egy nagyon alacsony szintről kapaszkodtunk fel. Ennek a növekedésnek hol van a plafonja? Szerintem messze nem tartunk még ott, ugyanakkor látni kell, hogy éppen azért, mert a retail verseny ellenére még jelentős eredménytartalma van ennek az aktivitásnak egyrészről, másrészről, mert a nagy piaci szereplők piacszerzésre törnek, és a jövedelmezőség egy ideig számukra háttérbe szorulhat, komoly további retail expanzió feltételezhető, amelynek menedzselése komoly kihívás a monetáris politika számára. Ugyanakkor, amit fontos aláhúzni, hogy a rendszerkockázatok ugyan nőnek, de nem tartom őket ebben a pillanatban még kritikusnak. A Nemzeti Bank folyamatosan nyomon követi ezen kockázatok változását, a stabilitási reportban rendszeresen kitér erre, a következőkben is ezt fogjuk tenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait. Szabó Lajos alelnök úr!
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm. Kérdésünk nincs, hiszen minden részletesen elhangzott. Csak azt szeretném bejelenteni, hogy a kormánypárti képviselők a jelölt szakmai életútja, felkészültsége és a bizottsági ülésen kifejtett véleménye alapján a jelöltet támogatni fogják.
ELNÖK: Meglepő bejelentés volt. (Derültség.) Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. Igen, ketten jelentkeztek, Mádi László és Dancsó József. Mádi képviselő úr, parancsoljon!
Mádi László kérdése és a válasz
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. A kérdésekre adott válaszokhoz kapcsolódóan lenne néhány észrevételem, illetve kérdésem. A lakosság eladósodottsága tekintetében nemcsak egy olyan jelenség van, hogy egy hitelexpanzió, hitelfelvételi láz jellemzi a lakosságot, hanem ennek két olyan kísérőjelensége is van, ami mindenképpen figyelemre méltó. Az egyik az, hogy ez egyre inkább devizában történik, ráadásul nem is euróban, hanem svájci frankban, és az euróövezeti csatlakozás szempontjából az ugyanúgy valuta marad a későbbi időszakban is, tehát egy árfolyamkockázat különösen hosszú távon jellemezni fogja a hitelfelvételeket. A másik pedig, hogy egy olyan restrikciós időszakban történik ez, amikor a lakossági reáljövedelmek csökkenésével kell számolni, legalábbis az idén, de lehet, hogy még a jövő évben is. Mind a kettő azt valószínűsíti, hogy bár még mindig alacsony a lakosság eladósodottsága, ha jelzálogalapon nézzük, a nyugati országokhoz képest, de e két jellegzetesség miatt a kockázat szerintem lényegesen nagyobb, mintha pusztán a szintből adódó lenne. Ezzel kapcsolatosan felmerült már korábban, hogy valamilyen árfolyam-garanciát nyújtsunk, vagy a jegybank részéről egy intenzívebb tájékoztatási kampányt indítsanak. A PSZÁF is fogalmazott meg ezzel kapcsolatosan véleményeket. Tehát indokolt lenne ebben fellépni. Mi erről a véleménye?
Most a másik kérdés nem jut eszembe, de ha Jóska elmondja az övét, akkor még kérnék egy kétpercest, ha azt indokoltnak találja elnök úr. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egyszerűsítem a dolgot. Most visszaadnám válaszadásra a lehetőséget, és aztán majd következne az újabb kérdező. Parancsoljon!
KARVALITS FERENC, a Magyar Nemzeti Bank alelnökjelöltje: Egyetértek a képviselő úr felvetésével. Valóban fontos feladata a jegybanknak és a felügyeletnek, hogy egy folyamatos edukációval, képzéssel tudatosítsa azt a kockázatot az egyéni hitelfelvevők esetében, hogy nem egyszerűen hitelkockázatról van szó, hanem ezzel párhuzamosan az olcsó devizahitelekkel akár jelentős hátránnyal járó kockázatot is vállalnak. Úgy gondolom, hogy itt valóban van feladatunk, ugyanakkor még egy kitérőt, vagy ehhez kapcsolódó más jellegű észrevételt szeretnék tenni.
Miközben a hitelexpanziónak vannak monetáris kockázatai, azt látnunk kell, hogy ebben az időszakban a lakosság döntési helyzetben van, hogy a ránehezedő terheket, a kiigazítás következtében a rendelkezésre álló jövedelem visszafogását miként menedzselik. Ebben lehet szerepe a bankrendszer hitelezési aktivitásának, a lakosság részben vagy egészben simíthatja a fogyasztását, ami a gazdasági növekedés visszafogásán valamelyest enyhíthet. A következő hónapok, a következő két negyedév döntik el, hogy ennek mértéke milyen lesz, mekkora lakossági hitelexpanzió kapcsolódik ehhez a programhoz, ez milyen mértékben jelent kockázatot kockázatot a lakosság számára, milyen mértékben jelent problémát a monetáris hatóság számára, és miként kell ezt kezelnünk. Ez ma még nem dőlt el, hogy túlzott expanzió lesz-e a hiteloldalon, vagy éppenséggel nem lesz elégséges a fogyasztás kisimítására.
ELNÖK: Köszönöm a választ. Dancsó József következik.
Dr. Dancsó József és Mádi László kérdései
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Alelnökjelölt Úr! Több kérdést is indukált az ön által kifejtett gondolatsor. Maximálisan egyetértek azzal, hogy az egyik legizgalmasabb kérdés ma Magyarországon az, hogy a magas infláció mellett csökkenő aggregált kereslettel találkozunk, ami önmagában is furcsa szituáció. Ennek a kezelése mind fiskális eszközökkel, mind monetáris politikai eszközökkel rendkívül bonyolult, nagy odafigyelést igényel, de veszélyes helyzetet eredményezett. A kérdésem az, lát-e lehetőséget arra, hogy ez a helyzet monetáris politikai eszközökkel befolyásolható, lehet-e ezen javítani, módosítani.
A másik kérdésem a kereskedelmi bankok tevékenységére vonatkozna, amire utalt. Évek óta az egyik legnagyobb probléma a magyar gazdaságban az, hogy a lakossági megtakarítások gyakorlatilag negatívak. Egy normális országban az szokott lenni, hogy a lakossági megtakarítások finanszírozzák a vállalati és az állami túlköltekezést. Ma Magyarországon ez nincs így. Valószínűleg ez is az oka annak, hogy külföldről kell biztosítanunk a szükséges forrásmennyiséget. Ezt az alacsony lakossági megtakarítási rátát hogyan és mi módon kívánják önök javítani, elősegíteni, hogy a lakossági megtakarítások növekedjenek az elkövetkezendő időszakban?
Ez már csak azért is izgalmas kérdés, mert ön is utalt a kereskedelmi bankok tevékenységére, és ön jól ismeri ezen bankok tevékenységét. Kívánatosnak, elfogadhatónak, megfelelőnek tartja-e a jelenlegi kereskedelmi banki profitrátát? Magyarul, ha összehasonlítjuk a reálgazdaságban működő szervezetek profitrátájával, akkor azt látjuk, hogy jelentősen meghaladja átlagosan is a kereskedelmi banki profitráta a reálgazdaság hasonló mutatóit. Az ön megítélése szerint van-e, lesz-e ebben teendője a jegybank új vezetésének, hogy ez fennmaradjon? Vagy ez helyénvaló, nem szabad, nem kell beavatkozni? Mi ezzel kapcsolatban az ön álláspontja?
Egy utolsó kérdés még. A múlt héten olvashattuk, illetve hallhattuk Kóka János gazdasági miniszter kijelentését, hogy 2011 és 2013 között az euró bevezetésre kerül Magyarországon. Mi ezzel kapcsolatban az ön álláspontja? Reálisnak tartja-e ön ezt a kijelentést, egyetért-e ön ezzel? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Amit Dancsó képviselőtársam felvetett, nagyon izgalmas kérdés. Azt látjuk, még ha 10 százalékos betéti kamat mellett is vagyunk, ami rendkívülinek számít a mai világban, hogy 8,8 százalékos inflációval állunk szemben. Ha a kamatot is beleszámoljuk, az negatív reálkamatot jelent még a legkedvezőbb konstrukcióknál is. Ilyen körülmények között a megtakarítások ösztönzése rendkívül nehéz egy csökkenő reáljövedelem mellett. Ezt csak háttérként mondtam el.
A kérdésem arra vonatkozna, amit az előbb elfelejtettem feltenni, az alelnökjelölt úr jelezte, hogy volt egy kedvező körülmény, nevezetesen az uniós konjunktúra, ami nagy könnyebbséget jelentett. Volt még egy, ami lényegében mentőövet adott ennek a gazdaságnak, ennek a rendkívül rossz, hiteltelen és káros gazdaságpolitikának, ami az elmúlt időszakban volt, az a pénzbőség, a pénzpiacok rendkívül likvid volta. Azt gondolom, hogy nagyon hosszú távon a kettővel nem lehet számolni. Versenyfutásban vagyunk. Milyen várakozása van alelnökjelölt úrnak arra vonatkozóan, hogy ez a kedvező helyzet fennmarad, ezért lényegében a gazdaságpolitikai helyzet jelentősen javulhat addig, amíg ez a kedvező nemzetközi helyzet fennáll? Nyilvánvalóan függ attól, hogy milyen módon tudunk a gazdaságpolitikában előrelépni, és függ attól, hogy a nemzetközi helyzet mikor válik kedvezőtlenebbé a közeljövőben. Nagyon-nagyon fontos, hogy mindkettőnek a mozgása, az üteme hogyan fog alakulni a jövőben. Ön hogyan látja ezt a kérdést?
ELNÖK: Köszönöm. Más hozzászólni akarót most nem látok, akkor megadom a válaszadás lehetőségét.
KARVALITS FERENC, a Magyar Nemzeti Bank alelnökjelöltje: Csökkenő, vagy zsugorodó aggregált kereslet, infláció. Azt gondolom, hogy definíciószerűen előbb, vagy utóbb, amennyiben a rendelkezésre álló jövedelem csökkenésével, vagy nagyon minimális növekedésével szembesül a lakosság, és ennek nyomán a fogyasztását ehhez igazítja, ennek megfelelően a korábbiakhoz képest visszafogja, akkor ez egy antiinflációs hatású erő lesz. Azt gondolom, hogy vagy, vagy.
Felrajzoltunk egy pályát, ma úgy látjuk, a piaci szereplők várakozásai azt mutatják, hogy az infláció megugrását jórészt átmeneti tényezőnek tartják, és az ő várakozásaik is azt jelzik vissza, hogy 2008 végére visszatérünk arra a pályára. Úgy gondolom, hogy ez az oka annak is, hogy a bankközi kamatoknál ilyen kondíciókat látnak. Mindenki azt feltételezi, hogy ez az átmeneti inflációmegugrás viszonylag gyorsan kipörög, és várhatóan, amennyiben a jövedelemkiáramlás oldaláról nem történik valami, a tervezettől, a várakozásoktól jelentősen eltérő folyamat, akkor visszatérünk a tervezett fenntartható inflációs pályára. Azt gondolom, hogy feltörekvő országok esetén nem ritka, hogy rövidebb, vagy hosszabb ideig a lakosság nettó pozíciója is nulla körüli lesz. Valóban jelent ez problémát, az adekvát gazdaságpolitikai válasz az, hogy a három belföldi jövedelemtulajdonos közül a költségvetés az, amely a saját aktivitását még inkább visszafogja, és ha úgy tetszik, szufficit felé tendál, ezzel próbálkozik.
Kettő. A jegybank nem tud célzottan, jövedelemtulajdonosokra fókuszáltan monetáris politikát kifejteni. Nekünk az a feladatunk, hogy egy olyan kamatpályát jelöljünk ki, amely az inflációs céljaink elérését szolgálja. Nyilvánvalóan egy ilyen pálya, az ehhez kapcsolódó fiskális pálya akkor fenntartható, ha a jövedelemtulajdonosok között a jövedelemátcsoportosítás egy egyensúlyi helyzetet hoz létre. Azt gondolom, hogy a költségvetés következő két évre prognosztizált egyensúly-javulása jelentős segítséget nyújt ehhez, enyhíteni fogja ezt a problémát.
Ami a banki profitrátát illeti, nemzetközi összehasonlításban nem rendkívül magas a magyar bankrendszer profitrátája. Az biztos, hogy előttünk áll a lakossági piacon, a vállalati piacon a '80-s évek végétől a '90-es évek közepéig, második feléig lezajlott verseny hasonló kibontakozása. A vállalati piacon ez alatt az időszak alatt, a '90-es évek közepén radikálisan változott meg az üzletág jövedelmezősége. Az én várakozásaim szerint a lakossági bankpiacon az elmúlt 2-3 évben kibontakozott verseny hasonló eredménnyel fog járni 2-3-4 éves időhorizonton. Jelentősen fognak csökkeni a profittartalmak ebben az üzletágban. Ennek viszont nem az lesz a következménye várakozásaim szerint, hogy drámaian romlani fog a bankrendszer profitábilitása, hanem az lesz a következménye, hogy a magyar bankrendszer eléri, vagy közelít a nemzetközi világban tapasztalható működési hatékonysági mutatókhoz. Tudniillik ma a magyar bankrendszer profitábilitása nem rendkívül kiemelkedő, és ez azért van, mert a működési hatékonyságában még jelentős tartalékok vannak. Úgy gondolom, hogy a lakossági piacon kibontakozott verseny a marzsok szűkülését és a működési hatékonyság javulását fogja eredményezni.
Az euró bevezetése. Magyarország egy kis nyitott gazdaság. Az euró bevezetése jelentős pozitív externáliákkal jár. A gazdaság szereplőinek tranzakciós költségei csökkennek, a reálkamat valamelyest csökken az országkockázat és az inflációs bizonytalanságok enyhülésével. Mindez a gazdaság növekedésében egy többletet eredményezhet. Van ereje ennek a lépésnek. Érdemes számunkra ezt ambicionálni. Törekednünk kell a mielőbbi bevezetésre. Nyilvánvalóan vannak költségei is, és az euróhoz való csatlakozással az önálló monetáris és árfolyam-politika lehetőségei megszűnnek. Hogy ezt érdemes-e felvállalni, annak kapcsán azt kell mérlegelni, hogy mikor kell a magyar gazdaságban a régió, az Európai Közösség monetáris kondícióitól jelentősen eltérő kondíciókat eszközölnünk. Akkor, ha bennünket olyan egyedi sokkok érnek, olyan külső hatások érnek, amelyek eltérnek a közösség többi tagját ért hatásoktól.
Azt gondolom, hogy a közösség gazdaságába való mély integrálódásunkból következően nincs jelentős kockázata annak, hogy nagyon eltérő, aszimmetrikus sokkhatások érnének bennünket. Ugyanakkor azt gondolom, az elmúlt időszak bebizonyította azt, hogy egy olyan stratégia, amely egy céldátum kitűzéséből visszafelé vezette le a szükséges pályát, nem volt sikeres. Sokkal helyesebb az a magatartás, amely felrajzol egy kívánatos, megvalósítható, fenntartható növekedési pályát, rendelkezik arról, hogy milyen gazdaságpolitikai intézkedések szükségesek ezen pálya eléréséhez, és ennek végrehajtásával párhuzamosan, ebből következőleg vezeti le, hogy mikor érjük el azokat a kondíciókat, amikor biztonsággal, stabilan és hosszú távon fenntartható módon teljesíteni tudjuk a maastrichti kritériumokat. A logika megfordítása, hogy fenntartható pályát kell felrajzolni és elérni, és ebből következik majd a csatlakozás időpontja, azt gondolom, helyes.
Még egy dolgot tartok fontosnak itt megemlíteni. Ez pedig az, hogy bár nagyon izgalmas kérdés a konvergencia nominális kondícióinak figyelése, de sokkal fontosabb, mindannyiunk közös élete szempontjából sokkal jelentősebb az a kérdés, hogy a reálkonvergencia kapcsán mit látunk, ténylegesen a gazdaság teljesítő képessége, teljesítménye hogyan változik. Azt látjuk, hogy a költségvetési kiigazítás következtében komoly lépéseket teszünk egy fenntartható egyensúlyi pálya felé, ugyanakkor ennek vannak jelentős növekedési áldozatai, rövid időhorizonton, 2007-2008-ban elmaradunk a potenciális kibocsátás szintjétől. A kérdés az, hogy hogyan tudunk hosszabb távon újra egy magas növekedési pályára állni, mik lesznek azok az ösztönzők, amelyek a belföldi szereplőket olyan döntésekre sarkallják, amelyek ezt biztosítják.
Itt térnék vissza Mádi úr utolsó kérdésre, miszerint mi lesz, ha az európai gazdasági konjunktúra lassul, kifárad. Nagyon fontos és továbbra is orientációs irány számunkra, hogy az export vezesse a növekedést. Nem itt látom én az elsődleges kockázatokat. Mint mondtam, az elsődleges kockázatok a beruházások oldalán vannak. Azt kell megértenünk mindannyiunknak, közösen, hogy miért történt az elmúlt másfél-két évben ilyen jelentős vállalati beruházás-visszafogás, mik azok a versenykondíciók, ezek nem feltétlenül árfolyam jellegűek, hanem, ha úgy tetszik, kvantitatívak, a szabályozási bizonytalanságok, változó adókörnyezet, satöbbi okán mik azok a versenyfeltételek, amelyek jelentősen változtak, bizonytalanságot vittek a rendszerbe, és ezáltal a gazdasági szereplők aktivitását visszafogják. Ezek azok a tényezők, amelyeket komolyan kell mérlegelni, a foglalkoztatás mértékét, a munkaerőpiac struktúráját, a munkaerő-kínálat minőségét és a beruházás ösztönzöttségét. Ennek feltételeit kell vizsgálnunk, megértenünk, akkor tudjuk megtalálni azt a magasabb növekedési pályát, amely kívánatos volna egy komolyabb reálkonvergencia eléréséhez. Köszönöm szépen.
Döntés a jelölt kinevezésének támogatásáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki kérdezni, hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor szavazunk.
Kérdezem tehát, ki az, aki Karvalits Ferenc úr, MNB-alelnökjelölt és monetáris tanácstagjelölt kinevezését támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Huszonkettő. Nem támogatja? Nem volt ilyen. Tartózkodott? Négy. Tehát a bizottság 22 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 4 tartózkodás mellett a jelölt úr kinevezését támogatta.
KARVALITS FERENC, a Magyar Nemzeti Bank alelnökjelöltje: Köszönöm a bizalmat.
ELNÖK: Gratulálunk, és valamennyiünk érdekében eredményes és sikeres munkát kívánok a jegybank ügyvezető igazgatóságában és a monetáris tanácsban is.
KARVALITS FERENC, a Magyar Nemzeti Bank alelnökjelöltje: Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezzel a bizottsági ülésünk végére értünk. Mindenkinek további jó munkát kívánok. A bizottsági ülést berekesztem. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 01 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit