KPSZB/14/2007.
KPSZB/43/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2007. április 17-én, kedden 14 óra 10 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
Az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló általános vitára való alkalmasságának, a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat benyújtásáról szóló kezdeményezés, valamint a közpénzügyek szabályozásának téziseiről szóló előterjesztés megtárgyalása *
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, vélemények *
Dr. Kovács Árpád válasza *
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról, a bizottság önálló indítványának benyújtásáról *
A személyi jövedelemadóról szóló törvény módosításáról szóló, önálló indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Pettkó András szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Kérdések, vélemények, észrevételek *
Pettkó András válasza *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
Az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megtárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Döntés az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A földgázellátásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Zarándy Tamás szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Zarándy Tamás válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Polgár Ildikó szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Polgár Ildikó válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény és annak kiotói jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Feiler József szóbeli kiegészítése *
Vélemények *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Zilahi László szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Bathó Ferenc szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Bathó Ferenc válasza *
További vélemények *
Dr. Bathó Ferenc reflexiója *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az ülés bezárása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Lengyel Zoltán (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Tóth András (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Molnár Lászlónak, illetve Schwartz Bélának (MSZP),
Keller László (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),
Szabados József (MSZP) dr. Katona Bélának (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) dr. Gegesy Ferencnek (SZDSZ), illetve Tukacs Istvánnak (MSZP),
Balla György (Fidesz) Lengyel Zoltánnak (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Varga Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Tóth Andrásnak (Fidesz).
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Pettkó András (MDF), előterjesztő
Pölöskei Pálné, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Zarándy Tamás, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Polgár Ildikó, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium vezető tanácsosa
Feiler József, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium osztályvezetője
Dr. Zilahi László, a Miniszterelnöki Hivatal főigazgató-helyettese
Dr. Bathó Ferenc, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 10 perc)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Kérek, mindenkit, hogy foglaljon helyet, elkezdjük munkánkat. Köszöntöm vendégeinket, az érdeklődőket, a képviselőket, a bizottság tagjait.
A mai napirend elfogadására teszek javaslatot. Az írásban megküldött, illetve Szabó Lajos alelnök úr által kiegészíteni javasolt napirendhez képest bejelentem, hogy a 10. pontban jelzett, a személyi jövedelemadóról szóló, T/2624. számú törvényjavaslathoz nem érkezett módosító javaslat, így azt nem kell tárgyalnunk. A 9. pont alatt jelzett, az egyes adótörvények módosításáról szóló, T/2669. számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokat, a Pénzügyminisztérium szakembereinek kérésére is, 3. napirendi pontként tárgyaljuk, hiszen annak vitája lezárult, sőt, a parlamenti ülésnap is, így a módosító javaslatok beérkeztek, és remélhetőleg legalább a tárca álláspontját megismerhetjük, és megvitathatjuk azokat. Egyben a kollégáknak nem kell kivárniuk a többi napirendi pont megtárgyalását.
Ezen kiegészítés után kérdezem, hogy a napirenddel kapcsolatban van-e kérdés, észrevétel. (Nincs jelentkező.) A módosítást jegyző alelnök úrnak is megfelel így? Igen. Tehát kérem, hogy szavazzunk, egyúttal jelenlét-ellenőrzést is tartok. Aki egyetért, kérem, emelje fel a kezét. (Szavazás.) Huszonhat. Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes és elfogadta a napirendjét.
Az 1. napirendi pontunk az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló jelentés, J/2623. szám alatt, az általános vitára való alkalmasságot kell megtárgyalnunk első helyen kijelölt bizottságként, valamint a b) pontban az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat bizottsági önálló indítványként való benyújtásának kezdeményezéséről kell döntenünk, továbbá a közpénzügyek szabályozásának téziseit tárgyaljuk meg az Állami Számvevőszék előterjesztésében. Köszöntöm dr. Kovács Árpád urat, az Állami Számvevőszék elnökét, a Számvevőszék vezetőit, a főtitkár urat, a főigazgató urakat és mindazokat, akik eljöttek, illetve a Pénzügyminisztérium illetékeseit.
Gondolom, az Állami Számvevőszék joggal tart igényt szóbeli kiegészítésre. Azt kérem, egyben tárgyaljuk a három pontot, megadom a szóbeli kiegészítésre a lehetőséget. Elnök urat illeti a szó.
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt az az alapkérdés, hogy ki őrzi az őrzőket. Szeretném jelenteni a bizottságnak, hogy a parlament döntése alapján az Állami Számvevőszéket vizsgáló független könyvvizsgáló elvégezte munkáját, ismerjük ennek eredményét. A könyvvizsgálat a gazdálkodásunkat megbízhatónak és valós képet adónak minősítette. Ez nagyon fontos abból a szempontból, hogy az Állami Számvevőszék gazdálkodásának önmagában is prudensnek kell lennie ahhoz, hogy az önök számára meggyőző tényképet tudjunk nyújtani. Nem tagadom, örülök neki, még akkor is, ha a gazdálkodásért a közvetlen felelősség Csapodi Pál főtitkár úrhoz kötődik. De úgy gondolom, hogy ma, alelnökök hiányában, négyen egyetemlegesen viseljük az Állami Számvevőszék irányításáért a felelősséget.
Néhány statisztikai adatot mondanék. Az Állami Számvevőszék 2006-ban 61 ellenőrzésről tett közzé jelentést, ezen túlmenően évente beszámol az Országgyűlésnek. Ez nem volt mindig így, ez a gyakorlat 1999-től, 2000-től alakult ki. Említeném, hogy az elmúlt évben 9 jelentés szerepelt az Országgyűlés bizottságainak napirendjén, vagy a törvényjavaslatok megtárgyalásához kapcsolódóan. Plenáris ülésen az intézmény 2005. évi tevékenységéről szóló jelentés, a zárszámadás és a költségvetési törvényjavaslatokhoz kapcsolódó jelentés, illetve vélemény szerepelt. Közel 1500 helyszíni vizsgálatot folytattunk le, és több mint 1100 javaslatot tettünk.
A múlt évben kapacitásunk 65 százalékát tette ki a törvényekben előírt kötelezettségek, a meghatározott gyakoriságú, évenkénti, kétévenkénti, illetve rendszeres ellenőrzési feladatok teljesítése. Az elnöki döntés alapján végzett ellenőrzések témaválasztásánál előnybe kerültek az uniós források eredményes felhasználását segítő ellenőrzések, a PPP- konstrukciókban megvalósuló beruházások, de ellenőriztük az államháztartás adósságalakulását, az egészségügyi szakellátások privatizációját, a tartósan veszteségesen működő, állami tulajdonú gazdasági társaságok gazdálkodását is. Az állami oktatás működési feltételeit és egyes feladatainak megvalósítását 2006-ban négy jelentés értékelte. Az Országgyűlés döntése alapján egy ellenőrzésre került sor, ez a központi költségvetés által 2005 végéig az önkormányzatokhoz út- és szennyvízcsatorna-építés címén átutalt közműfejlesztési támogatás igénylésének és felhasználásának ellenőrzése volt. Az az ellentmondás évről évre jelen van, még akkor is, ha ezt a 2006. évi tevékenységről szóló beszámoló igyekszik áthidalni, hogy a vizsgálatok alapvetően a 2005. évi gazdálkodáshoz kapcsolódnak, tehát van bizonyos késleltetés az általunk rendelkezésre bocsátott képletet illetően.
Ha megengedik, tartalmilag is fűznék néhány megjegyzést ahhoz, hogy mit és hogyan láttunk. Mindenekelőtt azt hangsúlyoznám, hogy a megindított úgynevezett reformok nem kapcsolódtak egy kiérlelt és átfogó fejlesztési koncepcióhoz, nem összehangolt stratégiák mentén bontakoztak ki. Messze egyet kell értenem Petrétei miniszter úrral, aki cikkében jelezte, hogy a különböző törvényekhez, a törvényalkotáshoz nem kapcsolódtak előzetes hatástanulmányok és más értékelő dokumentumok. A legnagyobb kockázatot érintő területnek mi a magunk részéről a múlt évben a köz- és magánfinanszírozás érintkezési felületeit láttuk. Egyrészt a kiegyensúlyozottság hiányát mutató kockázatviselést, másrészt pedig azt a felfogást, ami a piaci működés elvi, elméleti változatát a nem piaci jellegű államháztartási tevékenység gyakorlatával hasonlítja össze. Tehát azt tapasztaltuk, hogy a piac sem tökéletes, az a korrekt, ha a piaci tökéletlenségeket ugyanúgy szerepeltetjük a jelentéseinkben. Ezt meg is tettük, mint az államháztartás menedzselésének, ha úgy tetszik, hagyományos technikáit.
Munkánkhoz kapcsolódik - a bizottsági ülésen is többször volt erről szó, önök biztattak bennünket rá -, hogy próbáljuk összerendezni a közpénzügyek szabályozásának téziseit, hogy milyen változtatásokra, meggondolásokra lenne szükség. Ezt megvalósítottuk, és a 2006. évi tevékenységről szóló jelentéssel egyidejűleg az Országgyűlés elé terjesztjük. Hozzá kell tennem, hogy ezek a tézisek nem csupán az Állami Számvevőszék tapasztalataira támaszkodnak, hanem a szakmának a létező legszélesebb körét fogják át, még akkor is, ha vannak olyan tételei, amelyek az Állami Számvevőszék meggyőződését tükrözik, és a szakmai résztől kicsit távolabb állnak. Ilyen például az állami feladatok meghatározhatóságának kérdésköre, van a szakmában olyan vélemény is, hogy az tekinthető állami feladatnak, amit 50 + 1 szavazattal az Országgyűlés annak minősít.
Elkerülhetetlenül szólnom kell arról, hogy a múlt évben kedvező változást jelentett, és köszönetemet szeretném a tisztelt bizottságnak is tolmácsolni, hogy a javaslataink jellemzően pozitív fogadtatásra találtak, 89 százalékban megvalósultak. Ez óriási arány, tehát nem igaz az a közvélekedésben megjelenő néhány tétel, hogy ezekkel nem foglalkoznak. Azonban akkor lehet erről teljes realitással beszélni, ha ezt nem mennyiségi szemléletben tesszük, hanem azt mondjuk, hogy azoknak a javaslatoknak a sorsát is figyelemmel kísérjük, amelyek a a közpénzek átfogó hasznosításával, a közpénzügyek rendszerértékű változtatásaival függnek össze. Itt kevésbé volt kedvező az előrehaladás. Jellemző módon a magyar gyakorlat belesimul abba az európai trendbe, ami a hibák közvetlen kijavításához, bizonyos felelősség megállapításához, pénzek visszafizetéséhez kapcsolódik. A gond akkor van, amikor azokkal a strukturális változásokkal függnek össze, amelyekkel mindnyájan együtt kínlódunk.
Reméljük azt, hogy ha a közpénzügyi szabályozásnak ezek a gondolatai megvalósulnak - amelyeket tisztelettel az önök rendelkezésére bocsátunk, és az Állami Számvevőszék, helyzetéből, jogállásából adódóan nem kíván ebben a folyamatban semmiféle további vezető szerepet bevinni, csupán iniciálók szerettünk volna lenni -, és elmozdulást tudunk tapasztalni, akkor valószínűsíthetően kedvező változások lesznek elérhetők azokon a területeken is, ahol eddig ez nem történt meg. Jellemző módon, ezekhez a gondolatkörökhöz hozzákapcsolódnak a Pénzügyminisztériumban folyó szabályozási elképzelések. Ez két területen haladt előre, a státustörvény ügyében, ennek a vitája zajlik, illetve a vagyonhasznosítás kérdéskörében. Nyitva van a közpénzügyi tervezés, a költségvetési tervezés különböző garanciáit tartalmazó szabályozás és az a kérdés, hogy szükség van-e egy olyan törvényre, vagy szabályozásra, ami egy kicsit jobban stabilizálja az állami feladatok körét, és urambocsá', számos alkotmányjogász osztja ezt a nézetet, valamikor konszenzussal alkotmányos megerősítést nyerjenek ezek a törvények.
Van egy másik megközelítés, egy munkafázis, ezek egymást kiegészítik, ez pedig intézményekben gondolkodik. Tehát az intézményi változásokban a szabályozás és az Állami Számvevőszék tanácsadó, átfogó kérdéseket szabályozó gyakorlata összhangban áll egymással. Lényegi szakmai viták ezeken a területeken nincsenek. Meggyőződésünk szerint az intézményi kérdéseket a tapasztalataink alapján kicsit háttérben kezeljük. Mint a tisztelt bizottság a rendelkezésére bocsátott anyagokból láthatja, ezeket következménynek tartjuk. Tehát bizonyos feltételekkel meg lehet oldani a költségvetés stabilizálását, és a parlament ellenőrző szerepét abból a szempontból meg lehet erősíteni, hogy ezt akár egy független intézmény ellenőrzi, akár az Állami Számvevőszék, akár Költségvetési Tanács, mindegyik megoldás jó lehet önmagában. De mégis csak alapkérdés, hogy a tervezés demokratizmusát szélesebbre nyissuk, a különböző programok tekintetében sokkal korábban jussunk el azokhoz a számokhoz, amelyek a következő évre vonatkoznak, és bármely ellenőrző, vagy tanácsadó, vagy elemző szervezet működik, annak időre van szüksége a munka elvégzéséhez. Nem lehet öt nap alatt azokat az elemzéseket elvégezni, amelyeket néha mostanában meg kellett és megoldottunk azért, mert az Állami Számvevőszéknek lényegileg az a lehetősége van, hogy vagy nem mond véleményt, és akkor nem tud elindulni a költségvetési vita a mai alkotmányos szabályozás szerint, vagy pedig mond véleményt, és akkor ez vélemény bizonyos korlátok között érvényesül. Tehát mi készek vagyunk ezt tovább folytatni.
A szakmai háttérre vonatkozólag is mondanék néhány adatot. Az Állami Számvevőszék 128 okleveles könyvvizsgálóval, 212 többdiplomás képesítésű munkatárssal dolgozik. Nagyon sok munkatársunk, az állománynak mintegy fele rendelkezik középfokú állami nyelvvizsgával. A 2006 végén betöltött létszám 586 fő volt, hozzá kell tenni, hogy a parlamenttel szembeni tiszteletünk és a korrektség jegyében a két alelnöki stábot nyitva tartottuk, tehát az Állami Számvevőszék ezeket a létszámokat nem használta fel, beleértve a titkárság, a titkárnő és mások ügyeit. Így most 598 fővel dolgozunk. A teljes állomány átlagéletkora nem rossz, 48 év, itt azonban van egy kettészakított helyzet. A társaság jelentős része 55 év körüli, vagy afölötti, a másik része pedig nagyon fiatal, a harmincas éveiben jár, tehát a statisztika valóságot mutató korlátairól a közvetlen életünkben is van benyomásunk.
A szervezet munkaerő-megtartó képességét igen jónak tartjuk. Ha egy-egy álláshelyet meghirdetünk, akkor arra több száz fős jelentkezések vannak. Ez egyben jellemzi a magyar államigazgatásban, az igazgatási rendszerben, az államéletben lévő munkaviszonyokat is. Annyit szeretnék mondani még, hogy fontos feladatunknak tartjuk az ellenőrzési kultúrával kapcsolatos hozzáállást. Ezzel összefüggésben szeretném mondani, hogy a szervezet ebben az évben is, a múlt évben is, nemzetközi összehasonlításban is nagyon aktív szerepet visz be a különféle hazai és külföldi szervezetek vezetésébe és munkájába. Az én megbízásom a világszervezetben ez év végéig tart, utána kormányzótanácsi tag leszek, egy amerikai kormányzati menedzsmentszövetségnek vagyok igazgatósági tagja. Emellett az európai ellenőrző szervezetekben is szerepet viszünk. Rendkívüli arányú az a technológiai transzfer, amit kapunk. Azt is szeretném mondani, hogy a Magyarország közpénzügyeiről való reális és pontos kép sugárzásában ez páratlan lehetőséget jelent, hiszen akár az OECD periodikáiban, akár a világ ellenőrzési szaklapjaiban, akár az Európai Unió különböző dokumentumaiban az Állami Számvevőszék véleménye, cikkei, Magyarországról alkotott képe rendszeresen megjelenik.
Itt szeretném mondani, hogy a Pénzügyi szemle megszületésekor, további életben tartásakor, ami az önök akaratából vált azzá, ami, rendkívül jó karriert futott be. A világ rangos egyetemiről szerzői kollektívák pályáznak azért, hogy cikkekkel szerepeljenek. A magyar országkép érdekében számos egyetem érdeklődik az általunk írt tanulmányok iránt. A jövő év elejéig vannak meg a lapszámok cikkei, ami azt jelenti, hogy nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott szerkesztő munkát tud végezni Csapodi Pál úr vezetésével az az akadémikusokból "népfrontos" alapon szervezett szerkesztőbizottság, amely igyekszik a magyar gondolkodás szélesebb palettáját lefedni.
Végül az internetes és sajtókapcsolatainkról is szeretnék szólni. Azt önök is tapasztalják, hogy a sajtó érdeklődése igen jelentős a munkánk iránt. Interaktív internetes honlapunknak 97 ezer látogatója volt a múlt évben, az idén szerintem ez meg fog duplázódni. Nagyon nagy arányban töltik le az emberek a jelentések teljes szövegét, kérdeznek a számvevőktől, az intézmény vezetőitől, érdeklődés van a jelentésekről készült angol nyelvű összefoglalók iránt is, amelyek szintén ezen az internetes honlapon érhetők el.
Nem szeretném a jelentés tartalmát megismételni, de azt szeretném elmondani, hogy tartalmazza az egyes javaslatok hasznosításának helyzetét, tartalmazza a rövid összefoglalókat, és képet próbál adni a szervezet gazdálkodásáról is. Nagyon szépen köszönöm közvetlen munkatársaim, vezető társaim nevében is a lehetőséget, hogy a tisztelt bizottság előtt bemutathatjuk jelentésünket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Megkezdhetjük a bizottság vitáját. Miután együtt tárgyaljuk az a), b) és c) pontot, hiszen az elnök úr is eszerint tette meg szóbeli kiegészítését, ezért szeretném ismerni a tervezetet, amelyet a bizottság majd elfogad. Egyrészről meg kell állapítanunk, hogy az Állami Számvevőszék teljesítette kötelezettségeit, vagy sem, másrészről a 2006. évi tevékenységről szóló intézményi, a könyvvizsgáló által hitelesített, minősített pénzügyi beszámolóval alátámasztott jelentésről és a közpénzügyi szabályozás téziseiről szóló előterjesztésről kell állást foglalnunk.
Egy pár gondolatot szeretnék először én mondani, ha alelnök úr segít, hiszen akkor nem lehetek levezető elnök.
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
Kérdések, észrevételek, vélemények
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Megadom a szót.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Ha megengedi a tisztelt bizottság, ismertetném a Fidesz álláspontját. A Fidesz álláspontja szerint az Állami Számvevőszék 2006. évi kötelezettségét megfelelően teljesítette, és el is fogadjuk a független könyvvizsgáló által hitelesített jelentést. Érdemes az elnöki szóbeli kiegészítés kapcsán elhangzott dilemmát felvetni, hogy az Állami Számvevőszékkel szemben rendkívül nagy a társadalmi elvárás, és rendkívül nagy törvényhozói és kormányzati figyelmet kap. Hiszen egyrészt a közpénzek felhasználásának ellenőrzése helyeződik az Állami Számvevőszék feladatkörébe, amely a civil szervezetektől a vállalatokon át a központi költségvetés és a helyi költségvetések irányában rendkívül szerteágazó. Mondhatnánk talán, nincs olyan könyvvizsgáló szervezet, amely ilyen bonyolult, nagy rendszerekkel ilyen mélységig foglalkozik Magyarországon. Rendkívül igényes szakmai munka.
Ennek az a veszélye viszont, hogy helyben fontos sok apró ügy kisebb figyelmet kaphat, hiszen annyi minden kapcsolódik hozzá, ami egy-egy helyi közösség, vagy egy-egy ágazat számára rendkívül fontos. Csak emlékeztetőül mondom, a múlt évnek nagyon fontos megállapítása volt, és az ellenzék ellenőrző szerepét is segítette a kutatás-fejlesztési pénzalapok körüli anomáliák feltárása, vagy a korábbi években egy-egy minisztérium hitelesítésének problematikája. Hiszen nem tudott elszámolni a sportminisztérium, a Gazdasági Minisztérium, a korábbi Belügyminisztérium, ami rávilágított arra, hogy nagyon komoly ösztönző szerepet is tud játszani az Állami Számvevőszék, hogy ott fejlődjön a szakmai munka, másrészt a parlament ellenőrző szerepéhez háttérmuníciót ad. Ez rögtön jelzi is, hogy sok esetben a parlamenti többség akarata szerint alakulnak a Számvevőszék jelentéseinek következményei, de ennek ellenére, amiről az elnök úr beszélt, a nyilvánosság, a szakmai figyelemfelhívás és szükség esetén az állami szervek, az igazságszolgáltatás figyelmének felhívása megtörténik.
Igazából a c) pontban megfogalmazott közpénzügyi szabályozás tézisei hívják fel arra a figyelmet, hogy itt azért több probléma van. Vitatható például az a momentum, amit elnök úr megfelelő diplomáciai érzékkel jelzett, hogy mennyire várható el a tervezés megítélése öt nap után, amikor a makroelemzési folyamatokról kellene szólni. Nyilvánvaló, hogy az Állami Számvevőszék nehezen tud megfelelni annak a követelménynek, hogy gazdaságpolitikai elemzéseket hajtson végre. Ezt nem is várja el, legyünk őszinték, a törvényhozás, miközben látszik, hogy sok probléma innen ered. Például, hogy a gazdaságpolitikai pálya helyes-e, hogy hatástanulmányokat várnánk el jó néhány törvény gazdasági, költségvetési összefüggéséről - ezt rögzíti a törvényalkotásról szóló törvény is. Sok esetben nem kapjuk meg a hátteret a kormányzattól, és az Állami Számvevőszék pedig nyilván nem tudja kitölteni ezt az űrt, amikor ilyen típusú törvényeket szeretnénk látni. Így viszont sokszor háttérbe szorulnak a szakmai viták, helyettük a pártpolitizálásra tolódik át óhatatlanul a vita.
Ezért az a törekvés, amit a közpénzügyi szabályozással kapcsolatban az Állami Számvevőszék megfogalmazott, nagyon jó vitaalap. Az Állami Számvevőszék elnöke reálisan jelezte, hogy nem tud felelősséget vállalni a bevezetéssel kapcsolatos további teendőkért, ezeknek nem lehet a zászlóvivője, hiszen ez ténykérdés. A mai, felépített rendszer szerint a kormányzati oldal képes, tud erre érdemben hatni, mert a magyar parlamentáris rendszer nem úgy van felépítve, mint akár a francia, vagy az amerikai, amelynek megvan hozzá az a szakmai háttere, amellyel a parlament maga generálhatná egy közpénzügyi szabályozás kereteit. Ennek ellenére valahogy meg kell oldani ezt a kérdést. Hiszen, ha a téziseket sorra vesszük, ezek megadják a lehetőséget, hogy kormányoldali és ellenzéki szemszögből mindenki kiolvassa azt, amit gondol.
Amikor azt mondom, hogy a közpénzügyek szabályozásának korszerűsítése kulcskérdés, akkor ki kell mondanunk azt, hogy ez nem kulcskérdésként van kezelve. Milyen a helyzet, amire választ adnak a tézisek? Ha lefordítom, hogy mi a kiinduló pont, és innentől kezdve mindig politikai vita szokott lenni, az határozza meg minden tézis életszerűségét. Ha nincs konszenzus, nincs egyetértés szakmai szinten sem abban, hogy például "a hazai, politikai konszenzussal megerősített elvekre kell alapozni a nemzetközileg elfogadott szabályozást", ez azt jelenti, hogy ma nem így van. Ez nyilvánvaló, hiszen azért hangsúlyozza ezt, hogy ebbe az irányba kellene ellépni, ebbe az irányba kellene változni. Vagy ami a hiánnyal kapcsolatos kérdéskört illeti, úgy fogalmaz, hogy a költségvetési egyensúly a fenntartható fejlődés egyik alapköve. Ez igaz, ha nincs egyensúly, ez azt jelenti, hogy nincs fenntartható fejlődés. Ebből következnek mindazok a dilemmák, amelyeket az Állami Számvevőszék megfogalmazott.
Azt gondolom, hogy nagyon fontos szakmai munkát, összegzést végzett az Állami Számvevőszék, amellyel fórumot teremt, de ne higgyük azt, hogy ezzel kipipálhatjuk a feladatot, hogy megoldottunk bármit. A határozati javaslat a többség által támogatva ilyesmit fog megfogalmazni. Szerintem sokkal erőteljesebb szakmai munkát kellene előírni, de már nem az Állami Számvevőszék, hanem a kormányzat számára, vagy a parlamentnek magának kellene létrehoznia azt a szakmai teamet, amely ezzel érdemben elkezd foglalkozni. Ez a team persze lehet maga a költségvetési bizottság is, ez nem kizárható lehetőség, csak akkor szinte minden bizottsági ülésen egy-egy tézist körül kellene járni. Hogy erre megvan-e a szándék, az megint csak a parlamenti többség fogadókészségén múlik, hogy hajlandó-e szembesülni ezekkel a kérdésekkel, mert minden tézis mögött több száz oldalnyi elemzés áll, ami érdemi, szakmai vitát eredményezne.
Vagy például a költségvetés tervezésének vitája során minden alkalommal elmondtuk az elmúlt öt évben, hogy a közpénzek felhasználásának tervezése során "az értéket a pénzért" elv érvényre jutását kellene biztosítani. Végül is a kritikák jó része itt jelenik meg, ha nem is ilyen szép szavakkal. Vagy úgy érzi, hogy azt az értéket, amit meg akar egy képviselő, vagy egy csoport őrizni, nincs elég pénz, nincs elég garancia rá, vagy esetlegesen a másik oldalon túl pazarló, túl sok pénz van ott, és ezért nem kapunk annyi értéket. Az más kérdés, hogy ma összemérhető-e ez. Megvan-e a szakmai feltétele, a mérési, értékelési feltételrendszere. Mert valóban, ahogy az egyik tézis fogalmaz, ha nincs definiálva az állami feladatok mögötti tartalom, akkor nagyon nehéz ezt az elvet érvényesíteni, hiszen nem tudjuk, hogy mi van mögötte. Főleg, ha évről évre és éven belül is változik a fejezetek tartalma, összehasonlíthatatlanul, akkor ez azt mutatja, hogy állandóan mozgó célponthoz kell egy értékelésnek, egy elemzésnek igazodnia.
Nagyon fontos az, hogy itt egy olyan információs rendszer legyen, amely ennek a mérési és gazdálkodási szabályzatait értékelheti. Nem tagadom, erre szeretnék utalni ellenzéki politikai megközelítésből, hogy világos legyen a Fidesz álláspontja: minden technikát, ami előreviszi a költségvetés megbízhatóságát, egyensúlyát, támogatandónak tekintünk. De ha nem kapcsolódik hozzá felelősség, kormányzati személyes felelősségvállalás, a Pénzügyminisztérium személyes felelősségvállalása, úgy, mint egy vállalatnál, vagy egy családban, ha nincs egyszemélyi felelős, akkor annak a területnek nincs gazdája. Márpedig ha a pénznek nincs gazdája, akkor mindenki szabadon jár-kel ebben a rendszerben. Ez egy olyan ellenzéki kritika, amelynek folyamatos törvénymódosítással próbálunk érvényt szerezni. Azt gondoljuk, ha a felelősségi viszonyok keményebbek lennének kormányzati szinten, akkor folyamatosan hoznák a feldolgozott törvényeket ezzel kapcsolatban. A nemzetközi tapasztalat is azt mutatja, és ezzel egyetértünk, hogy nem lehet egy-egy részelemet kiemelni, hanem egy új szemléletet kell megfogalmazni, és ki kell állni ezzel a kormánynak, hogy ezt tűzöm ki célul. A parlamenttől kérheti ehhez a megerősítést, és ezután jöhetnek az ezzel kapcsolatos törvények és az azok végrehajtásával kapcsolatos részletszabályok.
Tehát egy vívmány, amit a Számvevőszék a közpénzügyek szabályozási téziseinek megfogalmazásában tett, de részben válasz is arra, ami itt, a parlamentben sok képviselő érzése lehet, hogy nincs igazából ráhatásunk egész évben, de a tervezéskor sem arra, hogy az állam hogyan költi el a köz pénzeit. Valahogy a parlamenttől távol került ezeknek a szabályoknak a megalkotása is, érvényesítése is. Azt gondolom, talán van esélyünk arra, hogy pártok fölött állóan a közpénzügyek rendezéséhez hozzá tudott járulni ez az előterjesztés, és továbblépést jelenthet azon korlátok között, amit magam is kifejtettem. Elnök úr, köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás? Boldvai képviselő úr! Visszaadom az ülés vezetését Domokos alelnök úrnak.
(Az ülés vezetését Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Szeretném előrebocsátani, hogy a szocialista képviselők általános vitára alkalmasnak tartják a jelentést. Azt is szeretném előrebocsátani, hogy az elnök úr által körvonalazott határozati javaslatot is támogatjuk, miszerint megállapítja a bizottság, hogy az Állami Számvevőszék a 2006. évi törvényi kötelezettségeit teljesítette, elfogadjuk az intézmény 2006. évi tevékenységéről szóló, független könyvvizsgáló által ellenjegyzett jelentést, és a magunk részéről elismerésünket fejezzük ki a közpénzügyi szabályozás tézisei kapcsán megfogalmazott elképzelésekért, a dokumentum tartalmáért.
2006-ban 62 jelentést tett közzé az Állami Számvevőszék, ezekben összesen 1134 javaslatot fogalmaztak meg, és ezeket a javaslatokat 1426 szervezetnél végzett helyszíni ellenőrzés lefolytatásával alapozták meg. Az ellenőrzési folyamatok súlypontja, mint ahogy az a korábbi években is jellemző volt, hogy az Állami Számvevőszék 2006-os tevékenységét az Országgyűlés Számvevőszéki bizottsága által megtárgyalt ellenőrzési tervében foglaltak szerint végezte, az ellenőrzési kötelezettségeiket és jogosultságaikat 2006-ban 86 ellenőrzéssel teljesítették, közel 65 ezer ellenőri nap felhasználásával. Ugyanúgy, ahogy a korábbi jelentésekben is nyomon követhető volt, a jelentések tartalmát, gyakoriságát, minősítését tekintve 2006-ban meghatározott gyakorisággal, évenként, kétévenként, illetve rendszeresen elvégzendő feladatok a kapacitások 65 százalékát kötötték le, ebből következik, hogy 35 százaléknyi mozgástér maradt más, nem ilyen évenkénti, vagy rendszeres vizsgálatoktól eltérő vizsgálati feladatok ellátására.
Az ÁSZ elnökének döntése alapján 21 jelentés készült, ezeknél a témaválasztáskor, ahogy az elnök úr is jelezte, törekedett arra, hogy az ország, a költségvetés, illetve a fejlődés szempontjából fontos neuralgikus pontokra mutasson rá, legyen az az uniós források felhasználása, vagy a PPP-konstrukciókkal megvalósuló beruházások ellenőrzése, ahol a magánszféra és a közszféra érintkezik. Ez úgy ítélhető meg, hogy talán a későbbiekre vonatkozóan is jelentős tapasztalatokra tehetünk szert. Az ÁSZ ellenőrzéseit három fő típusba sorolja, 2006-ban a kapacitás 50 százalékát a szabályszerűségi vizsgálatokra fordította, 33 százalékát az átfogó ellenőrzésekre, és a teljesítményellenőrzés módszerével az éves kapacitás 17 százalékát kötötték le.
Néhány olyan dolgot szeretnék mondani, ami az ÁSZ ellenőrzési tapasztalataiból évek óta visszaköszön, és nyugodtan mondhatom, hogy politikai kormányzástól függetlenül, legyen az jobb-, vagy baloldali kormány. Egyértelműen látszik, ez az előterjesztés egyik témája is, hogy halaszthatatlanul szükség van egy közpénzügyi rendszerszemléletű áttekintésre, amelynek kidolgozásában az Állami Számvevőszék a tézisek megfogalmazásával elévülhetetlen érdemeket szerzett. A vizsgálatok a különböző alrendszereknél történtek. A központi költségvetésnél kedvezőnek minősítették a módosítási kötelezettség nélkül teljesíthető előírásoknál, hogy nem, vagy az előző évekénél kisebb mértékben lépték túl az előirányzatot, magyarán ott, ahol különösebb törvénymódosításra korábban sem, most sem volt szükség, lehetett a pénzt felülről nyitott előirányzatként költeni nyakló nélkül, kisebb mértékű túlköltés tapasztalható. Azt gondolom, és ez itt megfogalmazódik, a korábbi évektől eltérően a 2007. évi költségvetés tervezését az óvatosság jellemezte, és ezen költségvetés összeállításakor prioritást élvezett az Unióból érkező forrásokhoz a támogatások igénybevételét biztosító hazai társfinanszírozás megteremtése.
A helyi önkormányzatok esetében az egyik lényeges megállapítás, összegzés, hogy az önkormányzati alrendszert képező közel 3200 helyi önkormányzat esetében a 2005. évi konszolidált bevétel-kiadás az előző évihez képest mintegy 10 százalékkal volt magasabb. Fontos megállapítás, hogy a fejlesztési támogatások meghatározó eleme az elmúlt években a címzett és céltámogatás volt, és ahogy a jelentésből kiderül, előrelépés tapasztalható abban, hogy a korábbi többcsatornás finanszírozással szemben megvalósulni látszik az egycsatornás támogatási rendszer, ami sokkal hatékonyabb pénzköltést tesz lehetővé.
Szeretnék néhány gondolatot elmondani a közpénzügyi szabályozás téziseiről is. Szeretném előrebocsátani, hogy úgy látszik, és ebben a két oldal, az ellenzéki és a kormánypártok közötti egyetértés mutatkozik, szükség van a közpénzügyek átfogó újraszabályozására. A szabályozásnak két célja van, a mi véleményünk szerint is és az Állami Számvevőszék véleménye szerint is, a közvetlen cél egy olyan szabályrendszer kialakítása, amely átláthatóbbá, kiszámíthatóbbá és hatékonyabbá teszi a közpénzekkel való gazdálkodást, és egy talán végső cél, ami arról szól, hogy javuljon az ország versenyképessége, és javuljanak a fejlődés feltételei. Szeretném azt is leszögezni, hogy ezek a tézisek, ahogy az elnök úr is kitért rá, nem kezdeményezik új intézmény létrehozását, ezt a későbbi következmények között vizsgálandó tételként fogalmazzák meg.
Azt is engedjék meg, hogy ebből a 15 tézisből önkényesen hármat kiemeljek azért, mert azt hiszem, hogy valahol ezek elfogadása talán az egymás közötti konszenzusra való jutásra, a konkrét hosszabb távú megállapodás megkötésére is lehetőséget teremt. A közpénzügyi szabályozás az egyik, amely a nemzetközileg elfogadott és a hazai politikai konszenzussal megerősített elvekre kellene hogy épüljön. Erről Domokos alelnök úr is szólt, hogy a Fidesz részéről ebben nyitottság tapasztalható, illetve a téziseket a maguk részéről el tudják fogadni és olyan kiindulási alapnak tekinteni, amely a későbbi törvényalkotói munkában felhasználható. A másik tézis a közpénzügyek szabályozásának sarokköve, a közfeladatok pontos meghatározása, annak a tartalomnak a rögzítése, amely azt fogalmazza meg, hogy valóban mi tekinthető közfeladatnak, és ehhez mennyi és milyen minőségű forrás rendelhető, és ennek a felelősségi köre a végrehajtásban hogyan és milyen módon állapítható meg, vagy szabályozható. A harmadik a közpénzek tervezése és a felhasználás során az "értéket pénzért" elv érvényesülése. Ez azt jelenti, hogy minden egyes költségvetési forintot eredményesen és hatékonyan kell felhasználni, ennek következtében a közpénzekkel való felelős gazdálkodást biztosítani lehet.
Ezek alapján még egyszer szeretném jelezni, hogy a magunk részéről általános vitára alkalmasnak tartjuk, és szeretném a frakció nevében köszönetünket, elismerésünket kifejezni az Állami Számvevőszéknek a 2006-os tevékenységéért.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Gegesy képviselő úrnak megadom a szót.
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Nem tudok részletes elemzést adni az Állami Számvevőszék 2006. évi tevékenységéről, tekintve, hogy idő hiányában nem sikerült elolvasnom a jelentést. De ez nem akadályoz meg abban, hogy a frakciónk nevében, mint az előző időszakokban is, színvonalas munkának tudjuk minősíteni az anyagot látatlanban is, és az elfogadását javasoljuk.
A 2. pont nyilván egy könyvelési, számszaki kérdés, a 3. pontnál az az észrevételem, hogy ez a tizenvalahány tézis, ha csak a megfogalmazásukat tekintjük, nyilvánvalóan fontos tényezők, tehát ezeket el kell fogadni. Fogadjuk el! Az érvelésben felsorolt témákat nem mindegyiket érzem jónak, illetve vannak olyanok, amelyekről nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan lesz ez törvényi szövegben lefordítva, a gyakorlatban annak az elvnek a megvalósítása mit jelent. A téziseken nem sokáig kellene vitatkozni, hiszen azok hasznosak. Lehet, hogy valakinek van még hozzáfűznivaló javaslata, de inkább azzal kellene foglalkozni, hogy ezekből a tézisekből törvényjavaslatok legyenek.
Egy kicsit zavarban vagyok, mert nekem két határozati javaslatom van, egy hárompontos, és egy négypontos.
ELNÖK: Képviselő úr, ez a bizottság előterjesztése lesz. Miután itt fogjuk eldönteni, hogy mi lesz a határozati javaslat, ezért két változat készült. Ezért mindkettő csak egy előzetes tervezet.
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Én a négypontossal foglalkoznék. Az a) bekezdést egy picit erősíteném. Nevezetesen, szerintem nem az a felkérés tárgya, hogy hasznosítsa a téziseket az újraszabályozás során, hanem tegyen javaslatot az újraszabályozásra, felhasználva a téziseket, hiszen az, hogy ebből a szakmai elméleti megalapozó munkából elindulva részben, vagy egészben törvények szülessenek, határozottabb állásfoglalással kellene elősegíteni. Mondom még egyszer, a frakció nevében elfogadjuk ezt a javaslatot, és köszönjük mi is az Állami Számvevőszék munkáját.
ELNÖK: Még egyszer jelzem, képviselő úr, a b) pont keretében fogjuk megvitatni, hogy a határozati javaslatnak milyen pontjai legyenek, tehát mi alakítjuk ki. Most leírtam a képviselő úr módosító javaslatát, erről szavazás lesz.
Van-e még kérdés, észrevétel a képviselők részéről? Schwartz úr!
SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt szeretném megkérdezni az Állami Számvevőszék elnökétől, hogy az önkormányzatok ellenőrzésénél egy bekezdésben foglalkoznak azzal, hogy az adóbevételek teljesítése a maximális mértéktől elmarad. Hogyan ítélik meg ennek magyarországi gyakorlatát? Ha vannak, külföldi példákat tudna-e mondani? Abból a szempontból kérdezném, hogy az önkormányzati gazdálkodás működésből és fejlesztésből áll, és lényegében a fejlesztési lehetőségek pályázatok útján kerülnek az önkormányzathoz. Az az önkormányzat, amelyik nem tudja kihasználni, vagy nem használta ki a maximális bevételi lehetőségeket, ugyanúgy pályázhat ma Magyarországon, mint amelyik kihasználja. Nem biztos, hogy ez helyes, persze, ez nézőpont kérdése. Ebben az összefüggésben kérdezném elnök urat, hogy van-e nemzetközi gyakorlat, és ott ezt hogyan ítélik meg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Akkor az Állami Számvevőszék részéről elnök úrnak adom meg a szót.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD (Állami Számvevőszék): Megpróbálok minden kérdésre válaszolni. Két dolog vezérelt bennünket. Akármilyen közpénzügyi szabályozás születik, két dolgot nem érinthet. Az egyik a parlament szuverenitása, a másik pedig a kormány felelőssége. Tehát bármilyen mechanizmus teremtődik, erre utalt Domokos képviselő úr is, Boldvai úr is, egyszerűen egy szakmai testület, legyen az Költségvetési Tanács, Állami Számvevőszék, Költségvetési Hivatal, egy dologhoz hasonlíthat, a Magyar Országgyűlés által meghatározott törvényekhez. Ha ezek a törvények előrevetítve plafonokat visznek bele a gazdálkodásba, előretekintést írnak elő, a készítés mechanizmusát illetően megváltoztatják adott esetben a Házszabályt, akkor ennek a testületnek van egy döntés-előkészítő lehetősége, de az alapvető számításokat mindig a kormánynak kell előállítani, és ehhez képest készül el egy kontroll.
Nem tagadom, volt olyan év, hiszen együtt éltük meg, amikor ezek a prognózisok nem készültek el, vagy nagyon hézagosak voltak. Meg is volt az eredménye, ha szabad ilyen megjegyzést tennem. Ebből adódóan mi nemcsak intézménypolitikai okokból, hanem az Országgyűlés tiszteletéből is fakadóan, olyan szabályozási meggondolásokat véltünk, vagy ajánlottunk ezekben a tézisekben, amelyek persze a jelenlegi helyzet kritikáját is tartalmazzák, amelyek ezt a két alapkérdést nem érintik. Én nem tartok szerencsésnek a készítés mechanizmusát illetően bármi mást, mint az Országgyűlés szuverenitását és annak erősítését, a kormányzat felelősségének egyértelművé tételét.
A felelősség kérdésével is foglalkoznak ezek a tézisek. Mi a magunk részéről nem büntetőjogi kategóriákban gondolkodunk. Ha már a költségvetési szabályokról van szó, az elvonások, a szankciók vonatkozásában, a visszmenedzsment, a rosszul menedzselés vonatkozásában a gazdálkodási következményeket és a megszorításokat tartjuk alapnak, abból az elvből kiindulva, hogy a pénz tulajdonosa az Országgyűlés. Miután mindennek a tulajdonosa az Országgyűlés, ha azt tapasztalja, hogy azt a pénzösszeget nem jól hasznosítják, amit rendelkezésre bocsátott, akkor mint tulajdonosnak joga van ebből különböző kritikákat levonni, elmarasztalni azokat a szervezeteket, személyeket, akik ezt a menedzselést végezték. Tehát egy határozott felelősségi vonulatuk van ezeknek a végiggondolásoknak.
Az a kérdés, hogy ezt milyen magasra emeljük. Óhajtja-e az Országgyűlés alkotmányos keretek közé illeszteni ezt? Nagyon sok ilyen jellegű tanulmányra van szükség. Azt szeretném mondani, hogy az Állami Számvevőszék bizonyos Rubikont nem léphet át. Az Állami Számvevőszék közre tud működni a további szabályozások véleményezésében, előkészítésében, erre egyébként felkérést kaptunk a Pénzügyminisztériumtól, egy nagyon korrekt beszélgetés volt a kormányzat illetékeseivel, de ez semmi más nem lehet, mint a vélemény elmondása. A kormányzati felelősség az, hogy ezek a jogszabályok megfelelő módon, megfelelő időben megszülessenek. Mi tudunk technikai segítséget adni, és még egy segítséget tudunk adni, ha erre az anyagi források megteremtődnek, hogy végre számoljuk ki a különböző törvények hatásmechanizmusát, bevezethetőségi feltételrendszerét. Tehát készüljenek el azok a hatástanulmányok, amelyekről egyébként a jogalkotásról szóló törvény világosan rendelkezik. Egy ilyen törvény született meg, amely korrekt hatásmechanizmus-vizsgálat volt, ha jól emlékszem, a gázkémények béleléséről. Az Igazságügyi Minisztérium vezetői a legkülönbözőbb szakmai cikkekben, írásokban ezt a gyakorlatot kifogásolták.
Ahhoz, hogy mi ezt a szemléletében más költségvetési változtatást behozzuk, végig kell játszani azokat a mechanizmusokat több alternatívában is, akár intézményi, akár szabályozási meggondolásból, hogy minek milyen következményei vannak, milyen bevezethetőségi feltételei vannak, mennyiben segít ez az Országgyűlésnek. Itt a határidő kérdése is, betartható, nem tartható be, összhangban van-e az Európai Unió szabályozásával, satöbbi. A magunk részéről, ha ebben az Országgyűlés bennünket erősít, a kormány erre kér bennünket, akkor más kutatóintézetekkel, az Állami Számvevőszéknek van kutatóintézete is, a jövő heti plenáris ülésre a háttértanulmányok összefoglalóját el fogjuk hozni, és a folyosón fel lehet emelni, hiszen ezek publikus dokumentumok. Ebben találjuk meg azt a szerepünket, amit az önök segítésében tudunk vállalni.
A határozati javaslattal kapcsolatban, hála istennek, nem az a viszony, a pulykát sem kérdezik meg, hogy szereti-e a karácsonyt, a tisztelt bizottság mindig megkérdezett bennünket, hogy miben gondolkodunk. Nekünk nincs semmiféle várakozásunk a törvényjavaslat tekintetében, mi ezt egy szolgáltatásnak fogtuk fel. Ha a parlament úgy tartja jónak, hogy egy konkrétabb, a kormányzat számára bővebb ajánlást tartalmazó szakmai anyag legyen, ahhoz alkalmazkodunk, ha pedig tudomásul veszi, mert számunkra fontos, hogy ezt a feladatot lezártnak tekinthetjük, és ha még értékeli is ezt a munkát, azért külön hálásak vagyunk. Nyilvánvalóan fogjuk segíteni mindazokat, akármi is a határozat, akik a közpénzügyi szabályozásban, ezeknek az ügyeknek a vitelében előre mozdulnak. A Pénzügyminisztérium, hogy konkrétumot mondjak, négy, illetve öt törvényben látja ezek megoldását. Ezeket nagyjából ismerjük. Mi infrastrukturális segítséget adunk a fogalmazáshoz, ha kell. Úgy érzem, hogy ezen a kereten belül maradunk.
Van egy tartalmi kérdés, amit Boldvai képviselő úr hozott szóba, a teljesítményvizsgálatok aránya és az amerikai rendszerű gyakorlat kérdésköre. Az Amerikai Egyesült Államokban két ellenőrzési hivatal működik. A Supreme Audit Institution, a General Accountability Office, amivel kapcsolatban vagyunk, és voltam olyan szerencsés, hogy ott eltölthettem hosszabb időt, és alma-materemnek tekinthetem, ez kifejezetten teljesítményvizsgálatokra szakosodik, míg a Congressional Budget Office foglalkozik a költségvetés elemzésének kérdéseivel. Hozzá kell tenni, hogy az Egyesült Államok föderális költségvetése háromtrillió dollár. Más nagyságrendek, más dimenziók vannak. Ez egy más típusú hivatalt, felfogást jelent. Európában a holland tervezési hivatal lát el hasonló feladatokat, de egyiknek sincs tulajdonképpen vétójoga. Ezek előkészítő intézmények a szó igazi értelmében, nem ellenőrzési intézmények.
Magyarországon az alkotmányos szabályozás szerint egy legfelsőbb szintű ellenőrzési intézmény lehet, ezt az Országgyűlés akaratából az alkotmány az Állami Számvevőszékre testálta. Mindegyiknek van előnye, erre vonatkozólag vannak kutatások, hatástanulmányok, mint ahogy a státustörvény is készülget. Mi a javaslatunk folyamán, és ez az utolsó, ami ehhez a gondolathoz kapcsolódik, és utána Schwartz képviselő úrnak válaszolnék konkrétan, kulcskérdésnek tartjuk például azt, hogy az államháztartásnak két nagy területe legyen, a központi és az önkormányzati, és ne daraboljuk további részekre, hiszen az összes többi a központi rendszeren függ. Értelmetlennek tartjuk ezeket a különböző alrendszereket fenntartani, pláne akkor, ha valamilyen más irányba mozdul el a társadalombiztosítás területe, vagy megjelenik az öngondoskodás valamilyen feltételrendszere. Nagyon fontosnak tartjuk az önkormányzati alrendszert, ami lényegileg mindent magától értetődően mozgat.
A konkrét kérdésre, amit Schwartz képviselő úr tett fel, szeretném mondani, hogy az önkormányzat vagyonértékére limitek vannak kiadva. Ezeket a limiteket nem használják ki, a lakosság adóerő-képességét veszik figyelembe. Az ügyhöz egy tartalmi kérdés kapcsolódik az európai uniós összefüggések szempontjából, nevezetesen az, hogy a jó állapotban lévő tehetős önkormányzatoknak az európai uniós források megszerzésére sokkal nagyobb esélyük van, anyagi képesség és felkészültség szempontjából, mint azoknak, amelyek ebben kevésbé erőteljesek, nem tudják ezeket hozni. Úgy látjuk, hogy a központi régió a legutóbbi vizsgálatok szerint az európai uniós pénzek 40 százalékát vitte el, és ha a helyzet így marad, akkor ez valószínűleg nem fog csökkenni a lehetőségeket tekintve. A mi lehetőségünk itt ér véget. Erre vonatkozólag újabb vizsgálatok készülnek, és reményeink szerint "trend reportban" fogjuk tudni tájékoztatni képviselő urakat, hogy a saját erő és a pályázati erő - hiszen ez is erő kérdése, egyrészt meg kell fizetni azt a szakértőt, aki ezt meg tudja csinálni, másrészt gyakorlatnak kell lenni - közötti rés tovább csökkenthető-e, vagy növekedett. Tehát a helyi adók kérdése egészen messzire vezet az esélyek, az esélyegyenlőség világába is. Egész munkánkkal megpróbálunk ebbe a tartalmi irányba mozdulni és amennyire lehet, technologizálni a szabályszerűségi vizsgálatokat, a költségvetéshez kapcsolni ennek menetét. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. További észrevétel a Számvevőszék részéről nincs, ha jól látom, a képviselői kérdésekre is mindenki megkapta a választ, tehát mód van arra, hogy állást foglaljunk a három kérdésben.
Először is a 2006. évi tevékenységről szóló jelentés általános vitára való alkalmasságáról kell állást foglalnunk. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás) Aki tartózkodott? Kisebbségi véleményt akarunk mondani, ezért egy lesz. Ellene? Nem volt ilyen. Tehát egy tartózkodással a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a jelentést. Ennek többségi előadója Boldvai László, kisebbségi előadó pedig én szeretnék lenni. (Keller László jelentkezik.) Keller úrnak is megadnám a többségi vélemény kifejtésének lehetőségét, de alelnök úr azt jelezte, hogy Boldvai úr fogja a többségi véleményt elmondani. Ha ettől eltérő vélemény van, azt szívesen meghallgatom. Rendben van? (Keller László hozzászólásra készülve bekapcsolja a mikrofonját.) Nem adtam szót. Úgy látom, egyetértés van a két előadó személyében.
A b) pont a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat. A bizottság önálló indítvány benyújtását kezdeményezte. A képviselők előtt ott van a két változat. Először a vélhetően a többség által támogatott hárompontos javaslatról fogunk szavazni. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Ez tizenöt. Aki ellene volt? Aki tartózkodott? Tizenegy. Megállapítom, hogy a hárompontos határozati javaslatot nyújtja be a bizottság. Ezzel a c) pontról is állást foglaltunk, hiszen az az elismerésről szól.
Ezzel a napirendi pontot megtárgyalta a bizottság. Köszönöm elnök úrnak és a Számvevőszék munkatársainak munkáját, az együttműködést, a bizottsági ülésen való részvételt. Reméljük, hogy egy jobb 2008. évi költségvetési tervezésben tudunk majd együttesen részt venni.
A 2. napirendi pontunk következik, képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételérő és általános vitára való alkalmasságáról döntünk. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/2591. szám alatt, Hock Zoltán és Pettkó András képviselők önálló indítványa. Köszöntöm a Pénzügyminisztérium képviselőjét. Pettkó András képviselő urat is láttuk a teremben, de megvárjuk, amíg a kollégák behívják. (Pettkó András megérkezik a terembe.) Fáradjon egy mikrofonhoz. Szóbeli indoklásra megadom a szót képviselő úrnak.
Pettkó András szóbeli kiegészítése
PETTKÓ ANDRÁS (MDF), előterjesztő: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A Magyar Demokrata Fórum, mint azt már számtalanszor elmondtam ebben a bizottságban, ebben az országgyűlési ciklusban az egyik legfontosabb feladatának az autonóm civil társadalom megerősítését tartja. Ehhez nyújtottunk be számos törvénymódosítási javaslatot. Mint a tisztelt bizottság tagjai jól tudják, ebben az évben már a nagyobb jövedelemmel rendelkezők a civil szervezetek számára nyújtott adományok esetében azt a bizonyos 30 százalékos adójóváírást nem tudják érvényesíteni. A most a bizottság előtt lévő javaslatnak az a lényege, hogy az adózó állampolgár bruttó jövedelmét figyelembe véve állítaná vissza azt az egy évvel ezelőtt megállapított összeget, amelynek alapján tudja az adójóváírást érvényesíteni abban az esetben, ha civil szervezet számára ajánl fel pénzt.
Azt gondoljuk, hogy ez módosítás lényeges költségvetési veszteségekkel nem jár, ha elfogadja a tisztelt Ház, esetleg egy-kétszázmillió forintról van szó. Pontos számokat azért nem tudunk, mert hiába kértük a Pénzügyminisztériumot, hogy kapjunk egy kimutatást, hogy hol érdemes meghúzni a határt. Egy évvel ezelőtt, amikor a felére lett csökkentve a támogatási összeg, akkor meghúzták egy számnál a határt. Ez a szám lehetett volna akár 500 ezerrel, akár 1 millióval több. Mi azt javasoljuk, hogy vigyük vissza az egy évvel ezelőtti összeghez, és csak a civil szervezetek esetében. Erről szól ez a törvénymódosítási javaslat. Természetesen, ha van pontosító javaslat, amivel jobbá lehet ezt tenni, azt támogatjuk. Köszönöm szépen.
A kormány álláspontjának ismertetése
ELNÖK: Köszönöm. A kormány álláspontját kérném.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk az indítvány tárgysorozatba-vételét. Ez az intézkedés része volt az egyensúlyjavító intézkedéseknek, amelyek az adóalap szélesítését, a kedvezmények szűkítését tűzték ki célul. Egyébként a 3 400 000 forintos értékhatárral is az adózók 75 százaléka igénybe tudja venni a kedvezményt. A kollégáim szerint ez az indítvány igenis kiterjed a biztosítások kedvezményére is, nemcsak a civil szervezeteknek adott adományra. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselői kérdések, észrevételek következnek. Kékesi Tibor képviselő úr!
Kérdések, vélemények, észrevételek
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én is úgy érzékelem, hogy a módosító indítvány két mentességi formát kíván visszaemelni, és ebből csak az egyik, amikor a közcélú adományozás a magasabb jövedelemhatár tekintetében jutna érvényre. A másik fő szempont, ami a törvényjavaslat támogatásánál figyelembe veendő, bár nem kifejezetten ezzel szeretnék érvelni, de az MDF fontosnak tartja a személyi jövedelemadó-rendszerben az egykulcsos forma létrehozását, és ennek nyilván egyenes következménye az adórendszerben minden kedvezmény kivétele. Ezzel ellentétes folyamat, ha még ilyen szempontból támogatandó kör is, hogy ezt az eszközt szeretnék igénybe venni a civil szféra támogatására általános elemként.
Tudjuk jól, hogy van másik három eszköz: az egyszázalékos felajánlási lehetőségek, amelyeket nem szűkített az adótörvény, vannak a társasági szférában, a jogi személyiségű szférában a felajánlás lehetőségei, amely bizonyos keretek között jelen pillanatban is kedvezményt jelent, és van az egyszerű juttatás, ami nem jár együtt adókedvezménnyel, csupán az adományozó társadalmi megerősítése terén az elkötelezettségre alapoz. Úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon sok olyan kezdeményezés van, és ebből néhányat látunk is, amelyek arra alapoznak, hogy miután elindult a kedvezmények szűkítésére, ha lehet, megszüntetésére irányuló hosszú folyamat, időnként visszaköszön, hogy ezt emeljük vissza, vagy jobban emeljük vissza a rendszerbe, vagy valamit léptessünk életbe. Egészséges az a folyamat, hogy szép lassan, a társadalom tűrőképességét is figyelembe vevő módon kerüljenek kivezetésre a személyi jövedelemadó-rendszerből a különféle típusú kedvezmények, nevezetesen ez is.
Azt gondolom, hogy most azon a szinten, ahol van az adórendszer, semmiképpen nem az ellentétes, ellenkező irányú lépés a helyes. Mindenki maga tölti ki az adóbevallását, lassan tapasztalhatja, hogy bizonyos jövedelemnél már nincsenek ilyen igénybe vehető adókedvezmények, bár adójóváírás formájában jelennek meg azok a támogatott befektetési, vagy megtakarítási formák, amelyeket ösztönözni szeretne az állam, mert azok hosszú távú, az öngondoskodást segítő formák. A civil szférának sem az ilyen, évről évre a túlélést, a létet, a működést jelentő metódusban kellene gondolkodni, hanem a civil szféra érdekében is olyan rendszert kellene felépíteni, ami hosszú távon tartósan tud alapozni arra, hogy a működését tudja biztosítani. Hiszen a projektjei finanszírozására megvannak az egyéb pályázati lehetőségek, akár területi, akár helyi szinten, akár az állami működés szintjén.
Összességében úgy gondolom, hogy nem aktuális ez a módosító indítvány, ezért nem támogatjuk a tárgysorozatba-vételét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, az előterjesztőnek adom meg a szót válaszadásra.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF), előterjesztő: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mi kivettünk egy szakaszt, illetve töröltünk, így a jogértelmezésünk szerint csak a civil szervezetekre vonatkozna a javaslatunk, amennyiben a Ház elé tudna kerülni. Bármilyen más pontosítási javaslatot el tudunk fogadni, mi csak a civil szervezeteket szerettük volna jobb pozícióba hozni. Ha valaki megnézi, és beszél a Magyarországon működő civil szervezetek többségével, akkor azt tudja megállapítani, hogy a hozzájuk érkezett felajánlások 70 százaléka kispénzű emberektől érkezik, ezek 1-2-5 ezer forintos felajánlások, 30 százaléka pedig a nagyobb összegű felajánlás. Utóbbiak már 100-150-200 ezer forintos felajánlások. Egyes évek tekintetében még nagyobb számról lehet beszélni.
Azt gondolom, hogy azok az emberek, akik áldoznak a civil szférára, az államtól elvárhatják azt, hogy amennyiben van befizetett személyi jövedelemadójuk, abból valamennyit visszakapjanak, ezért javasoltuk csak a civil szervezetek tekintetében az egy évvel ezelőtti összeghez való visszatérést. Egyébként arra még mindig nem kaptunk választ, hogy ez mekkora kiesést jelentene a költségvetés számára. Vannak más olyan források, amelyek a civil szervezeteknek fontosak, viszont ha elveszítik a nagyobb összegű támogatásnak akár csak egy kis részét, akkor ez a jelentős civil szervezeteknek is nagyon nagy problémát fog okozni, nem beszélve a kisebbekről.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány részéről kíván reagálni az elhangzottakra?
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem, köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Akkor a vita lezárását követően a tárgysorozatba-vételről kell először állást foglalnunk. Aki a tárgysorozatba-vétellel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Tíz. Ellene? A többi. Tartózkodott? Ilyen nem volt. Tehát nem kapta meg a többséget, így tárgysorozatba-vételre nem került sor. Képviselő úr, valami más megoldást ajánlunk keresni. Köszönöm szépen.
Ahogy előzetesen jeleztem, áttérünk a 9. pont alatt jelzett előterjesztésre, amely szintén a Pénzügyminisztérium közreműködését igényli, az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására, T/2669. szám alatt. A módosító javaslatok megvitatására kerül sor első helyen kijelölt bizottságként. Továbbra is főosztályvezető-helyettes asszony képviseli a Pénzügyminisztériumot.
Vegyük sorra a javaslatokat. A T/2669/6. számú módosító javaslatot kérdezem először. A kormány álláspontja?
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel van-e ehhez? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Következik a 7. számú javaslat. A kormány álláspontja?
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság egyharmada támogatja. (Keller László: Ezt nem lenne szabad támogatni.) Megvan az egyharmad, 18:8 arányban. Esetleg a számolással van probléma? Keller úr utólag kért szót, megadom.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem utólag, most kértem szót.
ELNÖK: Erről a pontról már szavaztunk, egyharmadot kapott. De természetesen megadom a szót.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek a módosító indítványok, amelyekről szavaztunk, mutatják, hogy mennyire komolytalanra veszi a Fidesz néhány képviselője a parlamentet. Valami méltóságot kellene adni ennek az Országgyűlésnek, és nem ilyen módosító javaslatokkal. Annál is inkább, mert még sorra következnek hasonlók. Én azt mondom, hogy legalább a költségvetési bizottság emelkedjen arra a szintre, hogy az ilyen javaslatokat egyáltalán nem támogatja. Egyszerűen adjunk már valamit magunkra, ne fogadjunk be ilyen javaslatokat.
ELNÖK: Minden szavazáskor a kormány álláspontjának kifejtésére és a képviselőknek kérdés, észrevétel elmondására megadom a lehetőséget. Most a 8. számú módosító javaslat következik. A kormány álláspontja?
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel van-e ehhez kapcsolódóan? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) A bizottság egyharmada, a többsége nem.
A 9. számú javaslat. Kormány álláspontja?
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérem, aki támogatja, jelezze! (Szavazás.) Egyharmada, a többsége nem.
A 10. pont. A kormány álláspontja?
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e ehhez kapcsolódóan? Rengeteg van. Ki kér először szót? Kékesi képviselő úr!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, véleményem szerint ez a módosító indítvány házszabályellenes, úgyhogy kérem, először szavazzunk a házszabályszerűségéről.
ELNÖK: Van-e további kérdés, észrevétel, hiszen itt többen is jelentkeztek? Molnár Albert? Nem. Szabó Lajos? Nem. Az ügyrendi javaslathoz van-e észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor először a házszabályszerűségről szavazunk. Aki ezt nem tekinti házszabályszerűnek, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizennégy. Ez a többség, így a bizottság erről a javaslatról nem fog állást foglalni. Javaslom, hogy forduljon az alkotmányügyi bizottsághoz a bizottság titkársága, mert nemcsak ennek a bizottságnak kell ebben állást foglalnia.
Következik a 11. pont. A kormány álláspontja?
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Szikár nem. Felhívom mindenkinek a figyelmét a komolyságra, hogy eddig egyetlen egy indoklást nem hallottunk. Csak mondom, egyetlen egy indoklást nem hallottunk. Talán most indokolja már meg a kormány.
PÖLÖSKEI PÁLNÉ (Pénzügyminisztérium): Arra vártam, hogy ha kérik, mondok indoklást. Ez az egész törvényjavaslat, ami előttünk van, nem arról szól, hogy bizonyos vállalkozásokra pluszadót vetünk ki. Arról szól, hogy azok a vállalkozások, amelyek nem teljesen a valóságnak megfelelően mutatják ki az adóköteles jövedelmüket, bizonyos adatbejelentési kötelezettségnek eleget téve, az adóhatóság által megvizsgáltatnak, és természetesen, ha minden a valóságnak megfelelő, akkor ennek semmilyen következménye nincs, ha nem, akkor adóhiány fog keletkezni, és annak megfelelően a szankciók belépnek.
A javaslatban szereplő kivételek arról szólnak, hogy abban az első két évben, az előtársasági adóévben és a követő adóévben az esetek 90 százalékában nincs jövedelem, tehát velük ezt az adatlapot kitöltetni célszerűtlen. De ez a második adóévben már egyáltalán nem így van, tehát a második adóévtől indokolt, hogy ennyit megtegyenek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérem alelnök urat, hogy vegye át az ülés vezetését, hiszen az előterjesztője én vagyok, és komolytalannak minősítették ezt néhányan. Ezért, ha megengedik, ezt kikérném magamnak.
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Megadom a szót.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Kikérem az összes, második évben is veszteséges vállalkozó nevében, amit a főosztályvezető-helyettes asszony állított, hogy ezek mind gyanúsak, és vélelmezhetően adóelkerülők, és utólag majd nekik kell igazolniuk, hogy mégis minden rendben van. Csak jelzem, az előzetes adatok alapján 330 ezer vállalkozóról van szó, a kormány álláspontja elfogadhatatlan és komolytalan, hogy a 330 ezer veszteséges vállalkozó egyúttal adóelkerülő. Erről folyt az egész délelőtti vita, hogy ne minősítsük ennek a vállalkozókat, főleg ne a második adóévtől. Ezért azt gondolom, joggal kérhetjük azt, hogy a kormányzat egyébként nem megalapozott álláspontjával ellentétesen foglaljon állást a bizottság. Hiszen van itt olyan képviselőtársam, aki üzletszerűen készít üzleti tervet, és ha megnézik, hogy hány ilyen üzleti tervvel induló vállalkozó van, aki az első öt évben akár veszteséget mutat ki, biztos, hogy nem adóelkerülő. Olyan üzleti szférában vannak. Miután tudjuk, hogy az adóhivatalnak nincs meg az ellenőrzési kapacitása, még a becsült 160-180 ezer ilyen beadvány ellenőrzésére sem, az ésszerűség is azt kívánja, hogy szűkítsék ezt a kört azzal, hogy legalább a kezdőknél még egy évvel meghosszabbítsa a beadási határidőt. Ez egy ésszerű, szakszerű, átgondolt, a költségvetést is kímélő javaslat.
Visszaveszem az elnöklést. Kékesi úr következik.
(Az ülés vezetését Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Most csak a 11. számú módosító indítványt tárgyaljuk, akkor az indoklásomban maradnék ennél. A módosító indítvány szövege így hangzik, hogy az adófizetési kötelezettség alól indokolt hosszabb, legalább kétéves mentességi időt biztosítani az induló vállalkozások számára. Az eredeti előterjesztésben a módosításra javasolt két pont úgy szól, hogy az 1. pont (6) bekezdésében az a) pont úgy szól, hogy előtársasági adóévben és az azt követő adóévben.
A dolog úgy néz ki, és ennyiben nyilván, ha úgy tetszik, ez a pontatlanság ebben a szövegezésben, hogy gazdasági társaságok kétféleképpen alakulhatnak meg. Az első, hogy szeretnék megkezdeni a tevékenységüket már az alapító dokumentum létrehozását követő időszakban, de még mielőtt a cégbíróság bejegyezte őket. Ekkor úgy alakulnak meg, hogy előtársaságként jönnek létre, és a nevük mellett ott van a "ba", azaz bejegyzés alatt, és úgy vállalnak kötelezettséget, hogy amikor bejegyzik őket, egy közgyűlési döntéssel kvázi felmentvényt adnak erre az időszakra, ha nem jegyzik be őket, akkor pedig a polgárjogi társaságoknak megfelelő kötelezettség terheli a tulajdonosokat, illetve az ügyvivőt, az ügyvezetőt. Ezt követően pedig megkezdi a rendes tevékenységét.
A cég azonban megkezdheti úgy is, hogy majd bejegyzik, és ha bejegyzik, akkor megkezdi a rendes tevékenységét. Akkor nincs "ba", akkor addig van valami, amíg nem jegyzik be. Tehát én ezt a pontatlanságot látom, ha úgy tetszik, de ez megtörténhet január 2-án is, és akkor szinte egy teljes évig első év a megalakulás éve, és ezt követően még egy év, tehát durván két év. Az indokolás azt mondja, hogy legyen két év az indulás után, tehát durván három év. Ellentmond egymásnak az indokolás és a javaslat. Már nem fejtem fel ugyanezt az egyéni vállalkozókra vonatkozó személyi jövedelemadó-rész módosításánál, ott teljesen egyértelmű a tevékenység megkezdésének időpontja, és az azt követő évről van szó. Tehát megfontoltabb javaslatot gondoltunk volna kapni. Úgy hiszem, ennek szólt esetleg valamelyik képviselőtársam véleménye. Én csak azt mondom, hogy ilyen formában nem tudom támogatni a módosító javaslatot. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Van-e további kérdés, észrevétel? Gegesy képviselő úré a szó.
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Én is azt mondom, hogy erről vitatkoztunk a délelőtt során. Az indoklás kétévi adómentességről szól, pedig itt szó sincs erről. Ha ne adj' isten, saját maga bevallja, hogy már az első évben óriási haszna volt, mindegy, hogy miért, akkor ez a módosítás ad mentességet. Itt arról van szó, hogy két évig ne kelljen az adóminimummal kapcsolatos pluszbevallást megtenni. A második észrevételem, hogy nem 330 ezer két évvel ezelőtt alakult társaság van. A 30 ezret sem tartom valószínűnek, talán a 3 ezret igen. Köszönöm.
ELNÖK: Ezek után nem fogom ezt a vitát folytatni, mert szerintem egész délelőtt erről vitatkoztunk. Azt kérem csak, hogy egymás véleményét ne kezdjük el kommentálni abból a szempontból, hogy valótlan állítást adunk a másik szájába. Ilyen nem hangzott el, hogy 300 ezer kezdő vállalkozó van. Nem ez hangzott el. Én elállok ennek a vitájától, mert akkor nem haladunk. Tudja mindenki, hogy miről beszélünk.
Van-e további képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazhatunk? Igen. Aki a 11. számú módosító javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel is jelezze! (Szavazás.) Egyharmada, a többsége nem.
Megkérdezem, hogy van-e olyan módosító javaslat, amelyet a bizottságnak még tárgyalnia kell. (Nincs jelentkező.) Nincs. Megállapítom, hogy ennek a napirendi pontnak a tárgyalását befejeztük. Köszönöm a közreműködést a kormány képviselőjének.
A 4. napirendi pontunk a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, az emberi jogi bizottság önálló indítványa. Az általános vitára való alkalmasságról kell állást foglalnunk. Az előterjesztő részéről van-e itt valaki. Alelnök úr jelzi, hogy senki nem képviseli az előterjesztőt, ennek ellenére lefolytathatjuk a napirendi pont tárgyalását.
Megkérdezem képviselőtársaimat, van-e ezzel kapcsolatban kérdés, észrevétel. Tukacs István képviselő úrnak megadom a szót.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A bizottsági önálló indítvánnyal kapcsolatban fel kell tenni a kérdést, hogy mi a dolgunk az általános vitára történő bocsátás kérdésében. Hiszen valószínűleg nem az, hogy azokat a szakmai javaslatokat, amelyeket kiizzadt az emberi jogi bizottság, és meghatározta ezeket az összegszerűen egyébként nem nagy támogatásokat, górcső alá vegyük. Gondolom, költségvetési bizottságként azt kell vizsgálnunk, hogy a felosztható összeg valóban annyi-e, amennyi a költségvetésben benne van, ez 110 millió forint, illetve, hogy a javaslatot tevő bizottság megfelelően körülbástyázta-e garanciákkal a működési támogatásokat.
Mind a kettőre igen a válaszunk. A felosztható összeg annyi, amennyi a költségvetésben benne foglaltatik, illetve az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy megfelelő körülményekkel rendelkező, bejegyzett, köztartozásoktól mentes szervezetek kapják ezt. Bár egy zárójeles megjegyzésem van, nem feltétlenül gondolom, hogy egy bizottság tökéletesen alkalmas ennek megítélésére, mégis, szánjuk általános vitára ezt az indítványt. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? Igen, Gegesy Ferenc képviselő úrnak megadom a szót.
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Természetesen én is úgy gondolom, hogy alkalmas általános vitára. Egy kérdésem lenne, ha lenne jelen előterjesztő, két szervezet éri el a hárommilliós határt, miért nem kaphatja meg ez a kettő egyszerre ezt az összeget.
Döntés az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Kérdés, hogy erre tud-e valaki válaszolni. (Nincs jelentkező.) Nincs most itt, aki erre válaszolni tud, majd a parlamenti vita során lehet tisztázni. Végül is valóban, itt alapvetően azt kell megállapítanunk, hogy jól lett-e matematikailag összeadva a 110 millió, mert ennyi pénz áll rendelkezésre. Különösebb vitát nem ajánlok most, miután nem tudunk kitől kérdezni. Annyiban tudunk dönteni, hogy megtárgyaltuk, és általános vitára alkalmasnak találtuk. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) A bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta. Köszönjük szépen.
Következik a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, itt is az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm az előterjesztőt, kérem, rövid szóbeli kiegészítését tegye meg.
Zarándy Tamás szóbeli kiegészítése
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Zarándy Tamás vagyok, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezető-helyettese. A törvényjavaslat előzményeképpen mindenképpen szükséges elmondani, hogy az Európai Unió 1998-ban elfogadott 30. irányelve, amely az első földgázirányelv volt, rendelkezett arról, hogy az Unió területén a vezetékekhez való hozzáférést szabaddá kell tenni, és hatósági áron kell biztosítani ezt a hozzáférést.
Az Unió második földgázirányelve, amely 2003-ban született, az 55. számú irányelv megtartotta ezt a fő szabályt, ugyanakkor beillesztett egy olyan lehetőséget, hogy bizonyos esetekben ettől el lehet térni. Azért tette bele ezt a módosító javaslatot, mert világossá vált, hogy Európa gázellátása miatt új vezetékek építésére van szükség, és ezeknek az új vezetékeknek a megépítését nagymértékben elősegíti, ha ezt a kötelező hozzáférést más úton valósítják meg a tagállamok. Hozzá kell tennem, hogy ilyen vezeték idáig még nem épült, az első, amely ilyen jellegű konstrukcióban épülhet, ahol ezt a felmentést megadják, a sokat emlegetett Nabucco.
A Nabucco történetéről azt kell tudni, hogy valamikor 2003-ban indult meg az erről való egyeztetés. Öt ország területét érintené ez a vezeték: Törökország, Bulgária, Románia, Magyarország és Ausztria. Egy nemzetközi team készítette elő a vezeték létrehozását, szervezését. Olyan konstrukciót dolgozott ki ez a team, amelynek lényege, hogy egy közös nemzetközi társaságot hoznak létre az érintett országok gázipari társaságai, a Nabucco Gas Pipeline Internationalt, amely minden tagállamban létrehozza a saját nemzeti társaságát. Ez egy 4,5-5 milliárd euróba kerülő beruházás a tervek szerint. Az elképzelés az, hogy a vezeték használatát egyben értékesítené a nemzetközi vállalat, ezt követően az egyes tagállamokban bejegyzett társaságok az üzemeltetést végeznék a vezetékeken.
Visszatérve a szabályozáshoz, a magyar gáztörvény 2005. évi módosítása során beépítette azt a lehetőséget, amelyet az irányelv biztosított. Ugyanakkor az élet olyan irányba ment tovább, hogy úgy tűnik, hogy a magyar törvényi felhatalmazás, amely a gáztörvény 20/A §-a, nem elégséges, és ehhez célszerű hozzányúlni, hogy a konstrukciónak teljes mértékben megfeleljen. A jelenlegi törvényjavaslat ezt a célt szolgálja. Három fő elemet szeretnék kiemelni. A konstrukció arra vonatkozik, hogy a Nabucco International kapja meg a felmentést a kötelező hozzáférés alól, ezt biztosítja a törvénymódosítás. Ezen kívül a magyarországi új szállítási társaság átadja a kapacitásait ennek a Nabucco Internationalnak egy bizonyos ideig. Ezt is lehetővé teszi a törvény. Illetve a Nabucco International továbbértékesítheti ezeket a tevékenységeket.
Azt szeretném kérni az Országgyűléstől, annak érdekében, hogy megvalósulhasson ez a projekt, az Országgyűlés segítse elő ezt ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselői vélemények? Igen, Balla képviselő úr!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Három szempontból szeretném bírálni a mostani törvényjavaslatot. Az első, hogy amit a kormány művel a földgázellátásról szóló törvény kapcsán, az példa nélküli. Korrektül hallhattuk a bevezetőben, 2003-ban volt az utolsó irányelvváltozás, 2003-ban volt földgáztörvény-módosítás, 2005-ben, 2006-ban és most, 2007-ben is van egy módosítás, amit még le sem zártunk. Tegnap volt a szavazás a módosító javaslatokról a parlamentben, igaz, most nem földgáztörvénynek hívják, hanem egyes energetikai tárgyú törvények módosításának, amely két törvényt érint, a földgázellátásról szóló törvényt és a villamos energiáról szóló törvényt. Még nincs elfogadva ez a törvénymódosítás, a végszavazás még nem zajlott le, és itt van előttünk egy újabb törvénymódosítás ugyanazon törvénnyel kapcsolatban.
Szóvá tettem ezt már az előző módosítás kapcsán is, akkor azt a választ kaptam, hogy úgy változnak az irányelvek, az Európai Unió elképzelései, ez indokolja azt, hogy ilyen sűrűn kell ezt a törvényt változtatni. Szeretném megkérdezni, hogy az elmúlt négy hétben ezzel kapcsolatban mi változott az Európai Unióban. Konkrétan szeretném megtudni, hogy az elmúlt négy hétben, amikor ezt már világosan lehetett tudni, mégis, mi változott. Nyilvánvalóan semmi. Egyszerűen érthetetlen, hogy mi annak az oka, hogy nem lehet világosan, valamilyen normális koncepció alapján a földgázellátásról szóló törvényt rendszerben a parlament elé terjeszteni. Egyetlen egy oka van, a kormánynak gőze nincs arról, hogy mit akar. Most sem a 2003-as irányelv indokolja ezt a módosítást, hanem egyetlen egy dolog, hogy június 1-ig el kell számolni az Európai Unió felé azzal, hogy megfelelünk-e mindenben az irányelveknek. Most valakinek eszébe jutott, hogy nem felelünk meg, ezért ripsz-ropsz, hirtelen megint elénk kerül egy törvénymódosítási javaslat.
A második megjegyzésem, azt persze nem vitatom, hogy egy ilyen értelmű módosításra, javaslatra szükség van, de ez a javaslat meglehetősen homályos, meglehetősen pongyola, abszolút nem beszél világosan. Tudom, hogy nem a törvény részletes vitája zajlik, de általában azt szoktam megkapni, hogy miért nem pontosan erről beszélek, most szeretnék erről szólni néhány szót. Az első paragrafus a következőt mondja: egyablakos kiszolgálású nemzetközi szállítóvezeték. Pontosan definiálja, hogy mi ez. Leegyszerűsítve mondom, minden olyan vezeték, amely több országon keresztülhalad, és földgázt szállít. Azt mondja utána, hogy ezen vezeték magyarországi szakasza nem része a hazai együttműködő földgázrendszernek. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha alaposan megnézzük, hogy mi van ide írva, akkor ezt nyugodtan lehet úgy érteni, hogy a mai három gázvezeték, a HAG, a Testvériség és az Összefogás kikerülhet a hazai együttműködő kapcsolatból e törvényjavaslat alapján. Nem mondom, hogy ez a cél, de azt gondolom, hogy ezek a megfogalmazások pontosan mutatják azt, hogy milyen kapkodva, mennyire nem átgondoltan nyújtanak be ilyen természetű, az ország számára nagyon-nagyon fontos törvény kapcsán módosításokat.
Ugyanennél a mondatnál maradva, a vezeték magyarországi szakasza nem része hazai együttműködő földgázrendszernek, magyarul semmilyen kötelezettség nincs arra vonatkozóan, hogy bármiféle kapcsolódási pont legyen egy új ilyen vezetékben, mondjuk a hazai földgázrendszerhez kapcsolódóan. Úgy mehet e törvény alapján rajtunk keresztül egy ilyen vezeték, hogy egyetlen egy leágazása sincsen, hiszen semmi nem írja elő, hogy bizony kapcsolódni kellene a hazai földgázrendszerhez. Miután ennek nagyon komoly fizikai és egyéb paramétereknek is meg kell felelni, hogy a kapcsolódást meg lehessen teremteni, minimum kellene arról beszélni, hogy hogyan, milyen módon szeretnénk eljárni. Eközben az indoklás arról beszél, hogy a földgázellátás biztonsága miatt van szükség erre a törvénymódosító javaslatra. Megjegyzem, egy olyan vezeték, ami keresztülmegy az országon, de egyetlen egy köbméter gázt sem ad Magyarországnak, az nem segíti Magyarország földgázellátását.
Mindjárt eljutunk a harmadik pontig, ahol arról beszél, hogy mikor lehet határozatlan és mikor határozott időre megadni ezt a bizonyos engedélyt, ami az engedélyes tevékenységre vonatkozik. Azt mondja, hogy az engedély határozott időre, legfeljebb 2008. december 31-ig adható. Nagy tisztelettel hadd kérdezzem már meg, milyen új vezeték lesz Magyarországon 2008. december 31-ig. Én bízom a Nabucco-tervben, és erősen támogatom, de kicsi esélyét látom, hogy 2008. december 31-ig Magyarországon lenne. Akkor miről beszélt az előterjesztő? Mintha azt mondta volna, hogy erre az egészre a Nabucco-terv miatt van szükség. A Kék áramlatot meg valahogy elfelejtette megemlíteni.
Most térnék rá a bírálatom harmadik elemére. Igen, azt gondolom, hogy ha egy ilyen törvényjavaslatot készítünk elő, a magyar kormány egy ilyen törvényjavaslatot akar elfogadtatni a parlamenttel, akkor világossá kell tenni a prioritásait, a törvényben is világossá kell tennie, hogy bizony preferálja, támogatja, és elsőbbséget biztosít európai uniós tagországként az Európai Unió által preferált gázvezetéknek. De ha valaki elolvassa ezt a törvényjavaslatot, pont az derül ki belőle, hogy erről szó sincs. Erről szó sincs. Ezért gondolom, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formájában általános vitára teljesen alkalmatlan. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselő vélemények? Kovács Tibor képviselő úr!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem feladatom megválaszolni a képviselő úr által feltett kérdéseket. Meg tudnám, de az előterjesztő képviselőjének dolga, hogy megválaszolja, meggyőződésem, hogy mindegyik kérdésre megvan a válasz. Csak az időzítéssel kapcsolatban mondanám, hogy ne éljen tévedésben a képviselő úr. Ez a bizonyos Nabucco Gas Pipeline társaság 2006 végén nyújtotta be a kérelmét az Európai Bizottsághoz a gázdirektíva alóli felmentéshez. A Bizottság 2007 januárjában adta meg a választ a kezdeményezőnek, hogy ez a kötelezettség a tagállamokra vonatkozik, tehát a tagállamoknál kell kezdeményeznie, vagy jeleznie a társaságnak, hogy ilyen építési szándéka van, az adott országban éppen hatályos gáztörvény lehetőséget teremt-e a vezeték megépítésére, vagy pedig törvénymódosításra van szükség. Ezt követően az Energia Hivatal megvizsgálta, és úgy találta, hogy a jelenleg hatályos gáztörvény itt benyújtott módosítása szükséges ahhoz, hogy ez a gázvezeték megépülhessen.
Amikor ez a politikai vita elindult a magyar parlamentben, gyakorlatilag közigazgatási egyeztetés utáni állapotban volt ez a törvényjavaslat, ezt követően került benyújtásra a parlamentbe. Úgy gondolom, miután április közepét írjuk, és januárban érkezett meg az ez irányú kérelme ennek a társaságnak, ismerve a jogalkotási helyzetet Magyarországon, viszonylag gyorsnak mondható módon és időben került a parlament elé ez a törvényjavaslat. Nyilvánvalóan lehetnek olyan elemei, amelyek pontosításra szorulnak, de az említett 9. § (3) bekezdése a gáztörvény jelenleg hatályos pontjára vonatkozik, amelynek egy elemét változtatja meg, a többi változatlan marad. Erre a szabályozásra azért van szükség, mert a gáztörvény előírásai szerint az kaphat ilyen tevékenységre engedélyt a hivataltól, akinek birtokában van az elosztó hálózat. Akinek nincs, az 2008. december 31-ig kaphat ilyen ideiglenes engedélyt. Nyilván ez a pont ezért szerepel itt, a törvényben is benne van ez a dátum, és ennek a fenntartására szükség van, ezért a most bent lévő gáztörvényhez sem nyújtottunk be erre vonatkozó módosítást.
Összességében a szabályozást szükségesnek tartjuk, általános vitára alkalmasnak tartjuk. Azt nem vonom kétségbe, hogy lehetnek olyan apróbb elemei, amelyeket módosító indítványokkal helyre kell rakni, de a kérdéseire a képviselő úrnak az előterjesztő nyilván válaszolni fog. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel? Balla György képviselő úr!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem szeretném ezt a "hogyan is dolgozik időben a földgáztörvénnyel kapcsolatban" című vitát hosszasan nyújtani. Tételezzük fel, hogy mindent elfogadok, amit Kovács képviselő úr mondott. De arra még mindig nincs magyarázat, hogy legalább azzal együtt, amit most tárgyalt a parlament, az egyes energiatárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatban, ami a földgázellátásról szóló törvényt is módosítja, miért nem lehetett ezt is odatenni. Hát mi van itt? Még be sem fejeztük annak a szavazását. És újra ugyanazt a törvényt módosítjuk. Ez normális kormányzati magatartás? Ez normális rend? Nem hinném, hogy ezt bárki komolyan gondolja.
ELNÖK: További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, az előterjesztőnek adom meg a szót, hogy válaszoljon a felmerült kérdésekre.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Köszönöm a hozzászólásokat is. Azt hiszem, hogy Kovács képviselő úr Balla képviselő úr egyes kérdéseire részben megadta a választ, amikor ismertette azokat a nemzetközi fejleményeket, amelyek alapján éppen most benyújtásra került ez a törvényjavaslat. Személy szerint szerencsétlennek érzem én is, hogy a földgáztörvény egyik módosítása még be sem fejeződött, amikor elkezdünk egy másik módosítást. Azt hiszem, ez egy véletlen egybeesés, ha az egyes energetikai tárgyú törvények módosítása most kerülne benyújtásra, akkor természetesen egy javaslatban nyújtottuk volna be erre a két problémára a módosítást.
A képviselő úr második kérdésére azt is szeretném elmondani, hogy a tervek szerint a Nabucco gázvezeték az iráni-török és a grúz-török határtól haladna az ausztriai Baumgartenig, összesen 3300 kilométeren. Néhány technikai adat a vezetékről: átmérője 1400 milliméter, tervezési nyomása 90 bar. A magyarországi szakasz 372 kilométer lenne, Nagylakon lépne be az országba, Kecskemét, Székesfehérvár, Kisbér nyomvonalon haladna, és Mosonszentmiklósnál lépne ki az országból. Ebből is látható, hogy ez egy teljesen új vezeték, tehát nem arról van szó, hogy magyarországi belső vezetékszakaszok átépítésére kerülne sor. Természetesen magyarországi leágazási pontok szóba kerültek, ezt még vizsgálják, hogy hol célszerű megvalósítani.
Nem félek attól az aggálytól, amit említett, hiszen itt egy egyablakos szállítási vezetékről van szó, itt a nemzetközi vezeték nem abban az értelmében nemzetközi, hogy átlép egy határt, hanem abban az értelemben nemzetközi vezeték, hogy több országon halad keresztül, és azért van szükség az egyablakos kiszolgálású nemzetközi szállítóvezeték és egyablakos kapacitásértékesítő bevezetésére, mert éppen az a lényege, hogy egyetlen egy ügylettel lehessen ezen vezetéken kapacitást lekötni. Ez nem azonos azzal, amelyik a magyarországi határt keresztező vezetékekre vonatkozik, hiszen azok a magyar rendszer részei, és arra a magyarországi szabályok szerint kell megállapodni annak, aki Magyarországra akar szállítani. Ez egy tipikusan olyan vezeték, amelynek lesznek ugyan magyarországi kitáplálási részei, de a vezetéken szállított gáz, amely alapesetben 25,5 milliárd köbméter, teljes kihasználás esetén 31 milliárd köbméter évente, ami a magyar gázigény 2-2,5-szerese, természetesen tranzitálódik az országon, és erre egyetlen egy szerződést kíván kötni a Nabucco International.
Hozzá szeretném azt is tenni, hogy nemhogy követjük az Európai Unió szabályozását, hanem úgy tűnik, egy kicsit meg is előzzük, hiszen az Európai Unió irányelvének olyan módosítását szeretné a Bizottság elérni, amely az úgynevezett egyablakos vezeték létjogosultságát kívánja Európában bevezetni. Azt hiszem, Kovács Tibor képviselő úr tökéletes választ adott a 2008-as dátum problémájára, így ezt nem szeretném megismételni. Természetesen szeretném azt is kiemelni, hogy bár ennek a törvénynek az apropóját a Nabucco vezeték adja, az ország nyitott arra, hogy más vezeték is keresztülmenjen rajta, tehát azt hiszem, hogy erre is jó lehetőséget ad ez a törvénymódosítás. Itt szeretnék ismételten visszatérni arra, hogy ha netalán Magyarországon újabb vezetékeket vezetnek át, akkor nem kell visszajönni az Országgyűléshez, megspórolunk egy újabb ilyen módosítást, ha újabb befektetők üzleti fantáziát látnak abban, hogy Magyarországon gázvezetéket vezessenek keresztül. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Minden képviselő megkapta a kérdésére a választ? Balla úrra nézek, úgy látom, igen. Akkor a vitát lezárom, a szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogatja, kérem, jelezze!(Szavazás) Igen. A bizottság többsége támogatja. Aki nem? Van ilyen is. A többségi vélemény előadója Kovács Tibor, a kisebbségié Balla György. Köszönöm szépen a kormány részéről a közreműködést, további jó munkát kívánok. (Rövid szünet.)
Folytatjuk munkánkat, kérem, hogy mindenki foglaljon helyet. Áttérünk a következő napirendi pontunkra, a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi törvény módosításáról szóló, T/2717. szám alatti törvényjavaslat tárgyalására. Itt is az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. A kormány részére megadom a szót szóbeli kiegészítésre.
Dr. Polgár Ildikó szóbeli kiegészítése
DR. POLGÁR ILDIKÓ (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Polgár Ildikó vagyok, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium szakmai tanácsadója, kolléganőm Szabó Szonja a jogi főosztályról. Rövid szóbeli kiegészítést szeretnék csupán tenni. A kényszerbérlet fogalma nagyon speciális fogalom, a lakástörvény hozta létre azért, mert 1971 előtt magántulajdonú lakásbérletek úgy jöhettek létre, hogy a lakásügyi hatóság megmondta a határozatával, hogy megköthetik-e a szerződést, vagy nem. Ezért kényszerbérlet. A lakástörvény rendelkezett ezek felszámolásáról. Sőt, az első határidő '96 végéig szólt, ezt meghosszabbították 1998 végéig.
A meghosszabbításról szóló rendelkezés azonban úgy szólt, hogy csak a '97. június 30-ig bejelentett kényszerbérletek esetére volt az önkormányzatnak elhelyezési kötelezettsége. Ezért az Alkotmánybíróság nyolc évvel a határidő letelte után kötelezte az Országgyűlést, hogy ez irányban módosítson törvényt, mert a még fennmaradt kényszerbérletek felszámolásáról is megfelelően rendelkezni kell, elsősorban azért, hogy a magántulajdonos bérbeadó végre szabadon rendelkezhessen a saját lakásával. Néhány adatot mondanék. Az eredetileg fennállt 1911 darab kényszerbérletből 1998 végéig, tehát a meghosszabbított határidő végéig 98 százalék megszűnt, 1854-et az önkormányzatok a bérbeadó és a bérlő együttműködésével felszámoltak, 57 pedig természetes elhalálozással szűnt meg. Ennek alapján, a legfrissebb adataink szerint 35 kényszerbérlet maradt fenn az országban, tudniillik Debrecenben az utóbbi két hónapon belül azt az egyet megszüntették.
A 35 kényszerbérletből a főváros egyes kerületeiben van 14, Pest megyében 20, ebből kiemelten Pécelen 17, és egyetlen egy Baranya megyei, szigetvári kényszerbérlet maradt fenn. A szabályozás irányának tehát kettősnek kellett lennie. Egyfelől nem szabhatunk bejelentésre konkrét dátum szerinti határidőt, másrészt belátható időtartamot kell adni arra, hogy a fennmaradt kényszerbérletek valóban megszűnjenek. Ezért azt mondtuk, hogy ha netán valakiben felmerül, hogy még létezik kényszerbérlet, mert az övét annak ítéli meg, ezt bármikor határidő nélkül bejelentheti, a bejelentéstől számított három évet ad a törvény a megszüntetésre, és a már bejelentett, de még meg nem szüntetett kényszerbérletek esetén a törvénymódosítás hatálybalépésétől számít a megszüntetési határidő.
Ezen kívül a korábbi rendszerhez képest négyféle megszüntetési módot szabályozunk. Vagyis egyfelől cserelakás felajánlása lehetséges. Ha ilyen nincs az önkormányzatnak, akkor a bérlővel meg kell kísérelni a pénzbeni térítésben való megállapodást, de a bérlőnek vállalnia kell, hogy ennek segítségével kiköltözik. Ha ez sem megy, akkor a bérbeadóval kísérli meg az önkormányzat, hogy neki fizet pénzbeni térítést, azonban a bérbeadónak vállalnia kell, hogy ezt a pénzt valóban arra használja, hogy a bérlő kiköltözését segíti, akár saját forrás hozzátételével, a bérlő pedig vállalja, hogy ennek birtokában kiköltözik. Ha ez sem megy, akkor az önkormányzat felajánlja a tulajdonosnak, hogy bérlővel lakottan megveszi a lakást, ezáltal a magánbérlet önkormányzati lakásbérletté válik.
Három éven belül bármelyik variáció megtehető, de ha a bejelentéstől számítva, illetve a meglévőknél a törvény hatálybalépésétől számítva három éven belül egyik megoldásban sem tudnak megegyezni, hiszen nagyon fontos, hogy minden érdekelt fél együttműködjön, akkor a törvény erejénél fogva a kényszerbérlet magánbérletté válik. Tehát a kényszerjelleg megszűnik, fennmarad, mint rendes magánbérlet, ezzel együtt az önkormányzat kötelezettsége, vagyis hogy bármit tegyen a továbbiakban, illetve hogy a lakbérkülönbözetet, az önkormányzat és a bérbeadó által kért lakbér közötti különbözetet megtérítse, megszűnik.
Gondolni kellett azonban a bérlők védelmére is. Ennek érdekében a törvény kimondja, hogy a nyugdíjas bérlők lakbérét az önkormányzati szociális lakbérmérték háromszorosáig lehet maximum emelni. Ez megegyezik a lakástörvény 2005. évi módosításában az önkormányzati nyugdíjas bérlők védettségével. Ezen kívül, ha az ilyen bérlő nyugdíjas is, és egyben szociálisan rászorult is, akkor a külön szociális törvény alapján az önkormányzattól lakásfenntartási támogatásra tarthat igényt. Még egy nagyon fontos elem. A törvény 2005. évi módosítással rögzített rendelkezései alapján ezeket a kényszerbérlőket, most már a volt kényszerbérlőket a tulajdonos csak cserelakás egyidejű felajánlásával helyezheti ki. Tehát az utcára nem teheti. Ez maximális védettséget ad neki.
Ehhez képest költségvetési támogatási forrásigény is van, hiszen korábban is az önkormányzat és a költségvetés közös szerepvállalást tett. Ez azt jelentette, hogy a költségvetésből 30 százalékos mértékű támogatás érkezett az önkormányzathoz lakásonként, és maximálva volt forintban a '93-ban hatályon kívül helyezett lakás-használatbavételi díjak mértékéhez. Mivel ez már nagyon régen volt, ezért a törvénymódosítás azt mondja, különös tekintettel arra is, hogy Pest megye és a fővárosi kerületek lakásárainak emelkedése között minimális különbség volt, hogy lakásonként 2 millió forint, ha pénzbeni térítéssel történt a kifizetés, akkor a ráfordítás fele, de szintén maximum 2 millió forint a támogatás összege. Azt szeretném még megjegyezni, hogy az eredetileg beterjesztett törvényjavaslatot a kormány felülbírálta olyan szempontból, hogy az előterjesztésben 1,5 millió forint volt a támogatás mértéke, ezt 2 millióra emelte. Ezért az eredeti 54 milliós keret most már 72 millióra növekedett.
Azt szeretném kérni a tisztelt bizottságtól, hogy támogassa a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői kérdés, észrevétel? Nagyon bőséges muníciót kaptunk, de azért aki úgy gondolja, hogy még érvelni kell mellette, annak megadom a lehetőséget. Tukacs István képviselő úr!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Két kérdéssel kezdeném. Az egyik kérdésem az, hogy a 35 ismert kényszerbérlet önkormányzatai olyan kevesen vannak, hogy nagyon egyszerű velük beszélni erről az ügyről, tehát történt-e valami önök és az önkormányzatok között. Magyarul, vázolták-e ezeket az elképzeléseket, és mit mondtak erre az önkormányzatok? Különösen arra a bizonyos 2 millió forintra, ami mindenütt egységes. Nem tették-e szóvá a lakások árának különbözőségét, akár Budapest egyes kerületeiben, akár Pest megyében, vagy másutt az országban?
A véleményem pedig az, miután ön nagyon pontosan elmondta az Alkotmánybíróság kifogását az eddig szabályozással kapcsolatban, vagyis azt, hogy a határidő nem volt egészen pontosan szabályozva, hogy a tulajdonos mikor remélheti azt, hogy kényszerbérlője valamilyen megoldással más lakásba költözik, avagy bérlővé válik, ezért a szabályozás ezt teljesíti. A módok véleményem szerint jók, hiszen kötelezőségeket nem tartalmaznak, lehetőségeket igen, néhány megszorítással. És ha minden lehetőség kimerül, akkor a kényszerbérlő bérlővé válhat úgy, hogy védettségei vannak. Ezt külön aláhúznám.
Az országban 35 ismert kényszerbérlet maradt, '93 után egyesek 4-5-6, némelyek 7 ezerre is becsülték az éppen aktuális kényszerbérlők számát. Ezek szerint az eddigiekben az önkormányzatok együttműködőek voltak a megoldásban, hiszen, mint látjuk, a sajnálatos természetes halálozástól függetlenül az önkormányzatok igyekeztek megoldani ezt a problémát. Azzal szeretném ajánlani általános vitára a javaslatot, hogy bízzunk abban, hogy most már kielégíti mind az eddigi törvényességi aggályokat, mind pedig muníciót ad ahhoz, hogy megoldódjon ez a probléma. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Akkor megadom a szót válaszadásra. Röviden, ha kérhetem.
DR. POLGÁR ILDIKÓ (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Amikor az alkotmánybírósági határozatot kézhez kaptuk, ennek birtokában az önkormányzatokat konkrétan megszondáztuk, mit szólnak hozzá, milyen megoldás legyen, mit szólnak a keretösszeghez. Akkor még természetesen növelni kérték a 1,5 milliót. Azt, hogy a lakásárak között különbség van, nem kifogásolták, illetőleg nem vetették fel. Lehet ezen nyilván gondolkodni, és esetleg módosító indítványok kapcsán ezt a kérdést megbeszélni, tisztázni, hiszen a fővárosban a lakásárak valóban magasabbak, mint mondjuk Pest megyében. Az áremelkedés volt azonos arányú, viszont ehhez képest a fővárosi kerületeknél több bevétel van, amivel tudnak sáfárkodni. A Pest megyei ismert városokban, Pécelen, Szobon és Visegrádon nyilvánvalóan kevesebb a saját bevétel, amit a költségvetés kiegészítéséhez hozzá tud tenni, ezért ott valóban arányában többet jelent ez a 2 millió, mint mondjuk a fővárosi kerületekben. De el kell majd dönteni azt, hogy maradhat-e ez így, vagy további keretösszeg-növelésre lesz szükség, ami viszont a költségvetési forrás függvénye. Mindenesetre az önkormányzatok részéről egyetértésre találtunk, tehát ilyen szempontból nem volt probléma.
Az Alkotmánybíróságra utalnék vissza, igazából az volt a probléma, hogy az előző törvénymódosítás, amely a '98-as határidőt szabta, kimondta, hogy csak a '97. június 30-ig bejelentettekkel kell foglalkozni. Innentől fogva fennmaradt ennyi. Voltak önkormányzatok, amelyek ez után is a mi szakmai javaslatainkra, levelezéseinkre, telefonjainkra még elhelyeztek ezt követően is kényszerbérlőket, de itt ledekkoltunk, és kényetlenek vagyunk ezt az alkotmánybírósági döntést tudomásul venni. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, mindenki megismerhette az összes körülményt. A vitát lezárom, és szavazunk az általános vitára való alkalmasságról. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Volt-e olyan, aki nem? Ilyen nem volt. Tartózkodott? Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Javasoljuk, hogy a bizottság véleményét írásban fejtse ki. Köszönjük szépen a kormány képviselőinek a közreműködést. További jó munkát kívánok.
Következik az ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény és annak kiotói jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló törvényjavaslat, T/2716. szám alatt, ugyancsak az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Rövid szóbeli kiegészítést kérek.
Feiler József szóbeli kiegészítése
FEILER JÓZSEF (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Feiler József vagyok, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium osztályvezetője, mellettem kollégám, Gosztonyi Ádám főosztályvezető.
Az idén fogadta el a parlament a kiotói egyezmény kihirdetéséről szóló törvényt. Ez a törvény önmagában a jegyzőkönyv végrehajtásához nem elég. Ezt a hiányosságot próbálja pótolni a törvényjavaslat, tekintettel arra, hogy a jegyzőkönyv már hatályban van, és jelenleg is kötelezettségeket ró hazánkra. Az éghajlatváltozás az emberi hatású problémák közül az egyik legjelentősebb globális környezeti probléma, amivel szembe kell nézni. A hatásai már ma is érzékelhetők. A szélsőséges hatások mellett még visszafordíthatatlan hatások is előfordulhatnak, globálisan is, helyi szinten is.
Néhányat felsorolnék: ha nem teszünk valamit, 2050-re a fajok egyharmada kihalhat, a tengerszint méterekkel emelkedhet különböző szcenáriók mellett, miközben az emberiség jelentős része a tengerek mellett él. Az átlaghőmérséklet ebben az évszázadban 1,4 és 4,8 Celsius fokkal emelkedhet. Ez olyan mérték, amit nem nagyon láttunk emberemlékezet óta. 1750 óta napjainkig 0,6 fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, tehát ehhez képest drasztikus változás elé nézünk. A szélsőséges időjárási események gyakorisága és intenzitása is növekedni fog várhatóan. Erre már most is van példa, és egyre több hozható kapcsolatba ezzel a jelenséggel. Ismét egy példa a hatásokra: 2003-ban Európában hőhullám volt, amihez 35 ezer halálos áldozat köthető.
Hazánkban is csökkenni fog valószínűleg a csapadék mennyisége, nő az átlaghőmérséklet. A csökkenő mennyiségű csapadék is vélhetően inkább télen fog jelentkezni, semmint a növények tenyészidőszakában. Ez a mezőgazdaságra is elég nagy hatással lesz, problémákat okozhat. A közgazdasági hatásai is jelentősek. A brit kormány tavaly novemberben hozott nyilvánosságra egy nagyszabású felmérést, aminek alapján a globális GDP-nek akár 20 százalékát is elérheti 2050-re a közvetlen és közvetett hatások költsége. Amennyiben a klímaváltozáshoz kapcsolódó üvegházhatású gázok kibocsátását jelentősen korlátozzuk, ez 2050-re a 80 százalékot is elérheti a fejlett ipari országokban, akkor ennek költsége nagyságrenddel kisebb, a globális GDP-nek körülbelül 2 százalékát jelenti. Nemzeti viszonylatban is körülbelül ennyit jelent a fejlett országok számára.
A probléma már a '90-es években is jelentkezett, ennek következménye az, hogy az ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény 1994-ben hatályba lépett, majd '97-ben az ehhez kapcsolódó kiotói jegyzőkönyv is elfogadásra került, ez azonban csak 2005. február 16-án lépett érvénybe, innentől fogva hazánkra is ugyanúgy, mint 38 más fejlett ipari országra, kibocsátás-csökkentési kötelezettségeket ró a 2008-2012 közötti időszakban. Hazánknak az 1985-86-os évek átlagához képest 6 százalékkal kell csökkentenie a kibocsátásait ebben az időszakban. Úgy tűnik, hogy ez nem jelent számunkra problémát, éppen a nehézipar felszámolása és a gazdasági szerkezetátalakítás miatt. Jelenleg hazánk kibocsátásai 34 százalékkal alacsonyabbak, mint '85-87-ben voltak. Tehát ezt valószínűleg végre tudjuk hajtani.
Viszont az Európai Unió állam- és kormányfői az idén tavasszal elfogadtak további indikatív célokat is, hogy 2020 vonatkozásában 20-30 százalékos csökkentési célokat vállaljon az Európai Unió. Ennek alapja 1990, ami hazánk számára már kevésbé pozitív, mint a '85-87-es átlag. A kiotói jegyzőkönyv alapján van a kibocsátáscsökkentési kötelezettség, de annak feltétele az, hogy a hazai kibocsátásunkról rendkívül pontos képet kapjunk, ami adatgyűjtést és adatfeldolgozást igényel. Ahhoz, hogy tudjuk, mi felé tartunk, előre is kell vetítenünk, projekciókat kell készíteni a kibocsátásokról, és nyilván kell tartani azt is, hogy a kiotói jegyzőkönyv alapján kezdődő, korlátozott forgalomképes vagyoni értékű jogokat hogyan adják-veszik az országok, hogyan kereskednek és gazdálkodnak ezzel. Ehhez szükséges egy nyilvántartás és a vagyonkezelés rendszerének megalapozása is, amihez törvényi szintű szabályozás szükséges.
Emellett még a kormányprogram részeként megjelent a nemzeti éghajlat-változási stratégia szükségessége is. A törvényjavaslat rendelkezik ennek előkészítéséről, arról, hogy milyen módon foglalkozzon a kibocsátások csökkentésével, az éghajlat változásaihoz való adaptációval, valamint milyen eszközök álljanak rendelkezésre, és milyen akcióprogramok legyenek, amelyek nemzeti éghajlat-változási programként valósuljanak meg. A törvényre azért is szükség van, mert az EU emissziókereskedelmi rendszerében 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó kiosztási terv már használja a kiotói kibocsátási jogosultságok egy részét is mint teljesítési lehetőséget. Ez a kiosztási terv csak akkor hirdethető ki kormányrendelet formájában, amennyiben ez a törvényjavaslat törvénnyé válik, és ezek az új típusú vagyoni értékű jogok létrejönnek a magyar jogban.
A törvény emellett még rendelkezik a nemzetközi jelentéstételi kötelezettségek teljesítéséről, és az üvegházhatású gázokra vonatkozó európai uniós kereskedelmi rendszer egyes szabályait is módosítja, hogy azok konformak legyenek a kiotói jegyzőkönyvvel kapcsolatos szabályozással. Tisztelt Elnök Úr! Kérem, hogy a bizottság támogassa a javaslatot, és fogadja el általános vitára alkalmasnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői kérdés, észrevétel ehhez kapcsolódóan? Szabados József képviselő úré a szó.
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Mivel a keretegyezmény és a kiotói jegyzőkönyv végrehajtását az Európai Unió is sürgette, és gyakorlatilag majdnem késésben is vagyunk a törvény elfogadásával, ezért, mivel a költségvetési bizottság tárgyalja most ezt a napirendi pontot, nem a környezeti, hanem a költségvetési hatásaival, illetve mint vagyonnal való gazdálkodással szeretnék foglalkozni.
Amikor a felkérést megkaptam, hogy szóljak hozzá ehhez a kérdéshez, megmondom őszintén, tisztességesen próbáltam felkészülni, nem ismerve azt, hogy mi köze ehhez a témához a bizottságnak. Rájöttem, hogy ez komoly pénzkérdés. Az Európai Unió által vállalt, összesen 8 százalékos kibocsátáscsökkentést Magyarország 6 százalékban vállalta. Ezek a számok ijesztően nagyok, hiszen '95 és '97 között 93,8 millió tonna széndioxid kibocsátására kapott Magyarország engedélyt. Borzasztóan nagy szám ez Magyarország méretéhez képest. És 2008 és 2012 között Magyarország további csökkentésre van ítélve, évi csaknem 30,5 millió tonnára, így további 10, illetve 5 százalék tartalék marad a rendszerben, amellyel a magyar állam gazdálkodhat. És amennyiben nem használja fel az állam a kvótát, akkor értékesítheti, illetve a törvényben felhatalmazást kap a kormány, a miniszter ennek rendezésére. Az elmúlt évben 256 millió forint értékben értékesített az állam ilyen kvótát, amelynek a lényege, hogy az értékesítés bevételét az üvegházhatás csökkentésére kell fordítani.
A törvényjavaslat tartalmazza, hogy a kormánynak ki kell dolgozni a 2008-tól 2025-ig terjedő időszakra az éghajlat-változási stratégiát és a 2012-ig tartó programot. Az előterjesztő is szólt arról, hogy meg kell teremteni az üvegházhatású gázok nyilvántartási, adatszolgáltatási rendszerének kidolgozását, ezt szintén a kormány feladatául szabja az Országgyűlés, és a kiotói egységek a magyar állam kincstári vagyonába tartozó, korlátozottan forgalomképes vagyoni értékű jogok. E jogok aukción értékesíthetők, és jelentős bevételre lehet szert tenni, amennyiben szabad kvótája marad az országnak. Szabályozza a törvényjavaslat a miniszter feladatait, a minisztert hatalmazza fel arra, hogy az állam nevében egységeket értékesítsen és vehessen, illetve mire fordítsa a bevételt. Ez a törvényjavaslat a kormány és a miniszter számára határoz meg még feladatokat, és ami nagyon fontos, a miniszternek évente be kell számolnia az Országgyűlés előtt az egységek felhasználásáról, az értékesítésről és a befolyt bevételek felhasználásáról.
Azt gondolom, alapos törvényjavaslat fekszik előttünk, javaslom a frakciónk nevében, hogy általános vitára tartsuk alkalmasnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor kérem, röviden válaszoljon a felmerült kérdésekre.
FEILER JÓZSEF (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Igazából nagyon keveset kell hozzátennem, képviselő úr nagyon pontosan ismertette, hogy milyen problémák és milyen lehetőségek vannak a törvényben. Nagyon fontos, hogy a törvény szabályozza ezeknek a vagyoni értékű jogoknak a kezelését. Ezek nem teljesen hasonlóak az államháztartási törvényben kezelt jószágokkal, emiatt van szükség speciális szabályokra, amelyeket ez a törvény határoz meg, majd pedig a törvény rendeletei. Emellett még az értékesítéshez hozzá kell tennem kiegészítésként, hogy van egy másik módja is, hogy ezeket az egységeket hogyan értékesítjük. Ezekkel külföldi fél beruházásait lehet támogatni, jelenleg is közel 40 megújuló energiával és energiahatékonysággal összefüggő projekt van előkészítés alatt, ami hazánk számára előnyös. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. A vitát lezárom. Az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Ellene? Tartózkodott? Ilyen nem volt. A bizottság előadója Szabados József úr lesz. Köszönöm szépen a munkájukat, további hasznos napot kívánok.
A szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat következik. Köszöntöm a kormány képviseletében megjelenteket. Kérem, rövid szóbeli kiegészítését tegye meg. Öné a szó.
Dr. Zilahi László szóbeli kiegészítése
DR. ZILAHI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Jó napot kívánok. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Zilahi László vagyok, a Miniszterelnöki Hivatal főigazgató-helyettese. A kedvezménytörvény módosítására teszünk javaslatot. Szeretném elmondani, hogy ez egy technikai módosítás, a törvény tartalmát, magukat a kedvezményeket ez nem érinti. A javaslatnak több oka is van, elsősorban az, hogy 2002-ben lépett hatályba ez a törvény, és a kedvezményeket a magyar igazolvány meglétéhez köti. Az igazolványok érvényességi ideje eddig a fő szabály szerint 5 év volt, ami azt jelenti, hogy az idén, 2007-ben a többségük lejár. Több mint félmillió igazolvány veszíti el érvényességét. Ez a kiadási oldalt tekintve, ismerve azt a tényt, hogy egy igazolvány legyártása körülbelül ezer forintba kerül, önmagában 500 millió forintos kiadást jelentene.
Látva ennek nem túl racionális voltát, egyeztetéseket folytattunk a hazai és határon túli politikai és szakmai vezetőkkel, a miniszterelnök is találkozott ebben a témában a határon túli pártok vezetőivel, ahol megállapodtak abban, hogy szükséges a törvény módosítása, és lehetőség szerint korlátlan érvényességi idejűvé kell tenni a magyar igazolványt és a magyar hozzátartozói igazolványt. Erre tesz elsősorban javaslatot az előterjesztés.
A másik probléma az volt, hogy a magyar igazolványhoz tartoznak úgynevezett járulékos igazolványok, elsősorban itt a diák-, pedagógus- és oktatói kártyára gondolok. Ezek alapján vehetik igénybe a kedvezményeket az arra jogosultak. Amikor azonban ezek az igazolványok betelnek, akkor magát a magyar igazolványt is cserélni kell, ami szintén nem racionális rendszer, hiszen felesleges kiadásokat ró az államra és felesleges ügyintézést az ügyfelekre. Ezért szeretnénk ezt a problémát is megoldani, méghozzá úgy, hogy a járulékos igazolvány betelte miatt ne kelljen kicserélni a magyar igazolványt. Pontosabban arra teszünk javaslatot, hogy egy úgynevezett pótfüzetet csatoljunk a magyar igazolványhoz, megszüntetve ezzel a járulékos pedagógus- és diákigazolványt, amelyeknek önmagukban más értelmük, más jelentőségük nem volt. A pótfüzet jóval olcsóbb, körülbelül 74 forint + áfa egynek az előállítási költsége. Ebben lehetne ezután a korlátlan érvényességű magyar igazolvány mellett vezetni a diákok és a pedagógusok kedvezményeit. Így egy jóval olcsóbb megoldással, ügyfélbarát módon tudnánk rendezni ezt a kérdést.
Ügyfélbarátnak nevezem, hiszen a javaslat szerint a magyar igazolványok a törvény erejénél fogva automatikusan változnának határozatlan idejűvé, tehát ezt külön kérelmezni nem kellene. Természetesen lehetőség nyílik arra a továbbiakban is, hogy aki cserélni kívánja az igazolványát bármilyen ok miatt, az ezt igényelhesse, illetve a pótfüzet igénylése is az eddigiekben megszokott módon, a konzulátusokon fog történni, és hasonlóképpen igazolják majd vissza, mint ahogy eddig a járulékos igazolványokat is. Úgy látjuk, hogy a törvényjavaslat egyrészt egyezik a határon túliak akaratával, akik külön kérték, hogy ne kerüljön sor tömeges cserére, kíméljük meg ettől a határon túli magyarokat, illetve találkozik azzal az igénnyel is, hogy egy jóval olcsóbb rendszerben több százmillió forintos megtakarítást érjünk el a költségvetés számára. Arra kérem a bizottságot, hogy támogassa a javaslatot. Köszönöm.
ELNÖK: Egy technikai kérdésem van, ha jól értem, ez 2010-ig szól.
DR. ZILAHI LÁSZLÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Korlátlan idejű érvényességről van szó.
ELNÖK: Van-e másnak kérdése, észrevétele? Természetesen megadom a lehetőséget. Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Tekintve, hogy a költségvetés számára megtakarítást eredményez a javasolt lejárat nélküli, határozatlan idejűvé tétele a magyar igazolványoknak, ezért a szocialista képviselőcsoport támogatja. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Gondolom, más képviselőnek sem nagyon lehet kifogása ez ellen, legalábbis itt, a költségvetési szakbizottság szintjén, de ha mégis igen, akkor aggodalmait most kifejtheti. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, ilyen aggódó képviselő nincs. A vitát lezárom, ha nem kíván reagálni a képviselők támogató megszólalásaira. Aki általános vitára alkalmasnak találja, kérem, ezt jelezze! (Szavazás) Igen. Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatta. Kékesi úr szóban is kívánja ezt a parlamentben indokolni, így ő lesz a bizottság előadója. Köszönöm szépen a közreműködést, további jó munkát.
Az utolsó napirendi pontunkhoz érkeztünk el, amelyet kimondottan alelnök úr szeretne tárgyalni, ezért lett napirendre véve, a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/2759. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról fogunk állást foglalni első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a Pénzügyminisztérium megjelent munkatársait, beleértve Bathó Ferenc főosztályvezető urat és Szelényi György urat is. Önöké a szó rövid szóbeli kiegészítésre.
Dr. Bathó Ferenc szóbeli kiegészítése
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az önök előtt lévő törvényjavaslat alapvetően arra irányul, hogy a szakszervezetekkel kötött megállapodás szerint a 13. havi illetmény részletekben történő kifizetésére mód legyen. Ezt a javaslat úgy oldja meg, hogy a 13. havi juttatás első két hetét felosztva fizeti ki majd a közszolgálatban dolgozóknak, és ennek a forrása a céltartalék, amit a költségvetési törvény azoknak a feladatoknak a finanszírozására különít el, amelyek az év közben felmerülő, a bérekhez kapcsolódó juttatásokat fedezi. Ezen kívül még ez a módosítás formai pontosításokat is tartalmaz, és néhány tartalmi kérdésre is választ ad.
Ezeket a tartalmi kérdéseket, ha megengedi a bizottság, csak nagyon röviden, felsorolásszerűen említeném meg. Százmilliárd forintnyi kamattámogatási lehetőséget biztosít az MFB Zrt. részére a kormányzat által biztosított, eldöntött projektek finanszírozására. Ezen kívül a Hitelgarancia Rt. viszontgaranciáira, amelyeket saját garanciái felelősségére ad a Hitelgarancia Rt., megadja a felhatalmazást. Erre azért van lehetőség, mert előrehaladott tárgyalásokat folytat a részvénytársaság az EBRD-vel, amely viszont garantálja ezeket a hiteleket.
A következő ilyen tartalmi jellegű módosítás, hogy a Forma-1-ben jóváhagyott előirányzat, amit dollárban állapítottak meg a szerződő felek, a jelenlegi kedvező árfolyam miatt nem kerül annyiba, ezért a fennmaradó pénzösszeget két nagyon fontos sportcélra javasolja felhasználni a törvénymódosítás a pénzügyminiszter engedélyével, az egyik az utánpótlás-nevelés, a másik pedig az olimpiai részvétel, tehát a kvalifikációs versenyeken való részvétel támogatása.
A formai elemek közül szeretnék kiemelni néhányat. Néhány törvénymódosítás időközben életbe lépett, ezt vezettük át a költségvetési törvényen. Ha a bizottság igényli, az önkormányzati területről Szelényi kolléga részletesen beszámol. Itt néhány, elsősorban nem tartalmi, hanem szövegszerű pontosításra kerül sor, ami azért szükséges, mert a költségvetési törvényben a kézirathibákat nem tudtuk kijavítani egyértelműen, javítanunk kellett néhány elírást, ami alapvetően nem érinti a költségvetés számszaki összefüggésrendszerét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Felszólalni kívánnék, alelnök úr.
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Megadom a szót.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Igazi diplomata veszett el főosztályvezető úrban, főleg az utolsó mondatait tekintve. Ha megnézzük tartalmilag ezeket a kis technikai módosításokat, amelyek nem érintik a költségvetést, hogy mégis miről szólnak, akkor bizony látnunk kell, hogy érintik a magyar jogállamiságot, az alkotmányt és a népszavazás kérdését. Beszéljünk egyenesen, legalább szakbizottsági szinten. A sajtó már nincs jelen, nyugodtan számba vehetjük, hogy mit is javasol a kormány. Egy olyan tartalmú módosítást akar keresztülvinni, amely alkotmányos alapelvet sért, és erre szeretném felhívni a figyelmet. Az Alkotmánybíróság 1997. október 14-i határozatának indoklását idézem, amely szerint a kötelezően elrendelendő népszavazásnál az "ügy ura" maga a nép. Ezzel kapcsolatban kíván egy apró technikai, egyébként sem szokásos, áprilisi költségvetési módosító javaslattal a kormányzat kibúvót keresni arra, hogy az ügy ura, a nép állást tudjon foglalni.
Azt gondolom, hogy egy egyenes, bátor kormány ez elé áll, hiszen valóban, a mai társadalmi viták egyik legfontosabb kérdése, hogy öngondoskodás legyen, vagy pedig a biztosítási és a szolidaritás elv érvényesüljön. Ennek vitáját nem akarom idehozni, de az Alkotmánybíróság állásfoglalását szeretném idézni. "A közvetlen hatalomgyakorlás fölötte áll a képviseleti úton történő hatalomgyakorlásnak. Az adott népszavazási kérdés tekintetében az Országgyűlés végrehajtó szerepbe kerül: köteles megtenni az eredményes népszavazás lebonyolításához szükséges lépéseket. E kötelessége nemcsak a szükséges eljárási tennivalókra terjed ki, hanem magában foglalja a tartózkodást is minden olyan döntéstől, vagy mulasztástól, amely befolyásolná, vagy meghiúsítaná a független és közvetlen hatalomgyakorlás megvalósítását."
A kormányzat most a magyar népnek ezt a jogát kívánná korlátozni. Sajnálom, hogy a Pénzügyminisztérium ilyen méltatlan helyzetbe kerül, hiszen egy trójai falovat kíván betolni egy olyan joggyakorlattal, amely az ügyeskedések, trükkök újabb eleméhez jut el, tartva attól, hogy meg fogja szavazni a nép azt, hogy eltöröljék a vizitdíjat,. A kormány biztos, hogy akarja a vizitdíjat, hiszen ezért vezette be a többség akaratával. Ezért az Egészségbiztosítási Alapból történő támogatásnak minősítené a vizitdíjat és kórházi napidíjat, hiszen az Egészségbiztosítási Alap az állami költségvetés része, ezzel olyan helyzetet teremt, hogy háromszoros jogszabályi áttételen keresztül, ha sikeresen együttműködik a kormányzat és az OVB, kellő időhúzással eljut odáig, hogy egy ilyen költségvetési törvénymódosítás életbe lép. A Fidesz ezt nyilvánvalóan elutasítja és javasolja, hogy az elbírálás lehetőségét hagyja meg az ország népének.
Ez politikai típusú megjegyzés volt, amit nyilván így is értékel Bathó úr, hiszen ismeri ezt a vitát, de hátha a képviselőket meg tudjuk győzni, ezt a reményt sosem veszítjük el, még öt év után sem. De nem azért szóltam erről, hogy ezt elkezdjék szakmailag megvédeni, szerintem ez nem lenne méltó, de ha úgy gondolják, persze, megtehetik, nem kívánom korlátozni ezt a jogukat.
A részletes indoklásból a 13. havi juttatással szeretnék foglalkozni, mert ez szakmailag érdemi kérdés. Ezt a megállapodást nagy érdeklődéssel figyelték, különösen a közalkalmazottakat foglalkoztató szféra, így az önkormányzati szféra is. Ez megint egy 2002-es trükk, amelynek keretében átmenetileg a kormányzat éveken át az önkormányzatokat fogja terhelni. Erre a "technikai megoldásra" az indokot az szolgáltatja, hogy az ESA szerint ez nem rontja a 2007. évi egyenleget. De nagyon jól tudjuk, miután az önkormányzatok és az egész közszolgálati szféra nem ESA-ban számolnak, hanem pénzforgalmi szemléletben, ez effektív pénzhiányt fog jelenteni a normatívákkal működő közszolgálati szférában. Komolyan gondolták ezt? Hogyan fogják ténylegesen finanszírozni? Értem, amit ide leírtak, de ha jól emlékszem, a költségvetésnek pénzforgalmi szemléletű egyenlege is van. A végrehajtás technikájában ez minden évben egy hitelfelvételi kényszert passzol át az önkormányzati szférának 75-80 milliárd forint értékben, és szokás szerint a költségvetés egyenlegét mindig az önkormányzati hitel nélkül számolják el. A kormányzat ezt nem technikai problémaként kezeli, hanem fel kívánja tornázni sokmilliárd forintos eladósodás irányába. Egyébként felhívom a figyelmet, hogy most egyik évről a másikra több tízmilliárd forinttal nő az önkormányzatok hitelállománya.
Ha ezt jól értjük, akkor a kormányzat üzletet csinál belőle, hiszen 40-45 milliárd bevételt produkál az adóoldalon a központi költségvetésnek. Mondhatnánk, a kormányzat jó üzletet csinál az önkormányzatok és az emberek rovására. Hiszen ez további elbocsátásokat fog generálni, ugyanis az önkormányzatoknak nincs pénznyomdájuk, amivel ezt a problémát kezeljék. Gondolom, technikai javaslattal előáll a Pénzügyminisztérium, hogy hogyan kívánja áthidalni ezt az évet, de jövőre és azt követően úgy lesz, mint 2003-ban, hogy bekerül a költségvetés normatíváiba. Ha megnézzük, hogy 2003 után benne volt-e a normatívákban, akkor azt kell tapasztalnunk, hogy nem volt benne, tehát erre azért nagyon megnyugtató választ szeretnék kapni, hogy komolyan gondolja-e a Pénzügyminisztérium, hogy tovább terhelhető-e az önkormányzati szféra a szakszervezeti megállapodás keretében. Önök szerint ez mekkora elbocsátást fog jelenteni, ha egy felelősen gazdálkodó, közalkalmazottakat foglalkoztató szféra erre üzemgazdaságilag helyes választ ad?
Azt persze mondhatják, hogy megint 3-4 hónapig lefinanszírozzák, nem tudom, mit fognak mondani erre, ez kérdés, hogy ezt hogyan gondolják technikailag, de tartalmilag ezt nehéz lenne cáfolni, hogy átdobták az adósságot 50 milliárdos nagyságrendben az önkormányzati szférába. Hiszen mi történt pénzügyileg? A bevételt előrehozta a kormányzat, a kiadásokat pedig áttolta az állami szférán kívüli, úgymond önkormányzati hiányszférába. Így lehet, hogy a költségvetés egyensúlyát lehet majd tartani, ha ilyen trükkök jönnek sorra. Szerintem ez a leggyalázatosabb pénzügytechnikai megoldás. Várom a választ, mert ebből a javaslatból nem derül ki, hogy pontosan mit kívánnak tenni.
A másik a magyar nagydíj jogdíjának kérdése. Ez csak akkor lehetséges, ha már most kifizették ezt a jogdíjat. Arra, gondolom, senki nem merne mérget venni, hogy augusztusban, amikor ezt megtartják, mekkora lesz az euró, vagy a dollár árfolyama, hiszen ezt elég kockázatos költségvetési forrásnak neveznénk, ha nincs kifizetve. Azt kérdezném, hogy valóban ki van-e fizetve, mert egyébként jó célra szánják.
ELNÖK: Köszönöm. Gegesy képviselő úr, utána Barabásné Czövek Ágnes képviselő asszony.
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Olvasva a törvény 1. § (1) bekezdését, úgy szól, hogy "az (1) bekezdés szerinti céltartalék terhére kell biztosítani a 2007. év után járó..." Ez azt jelenti, hogy az állami költségvetésből kapják meg az önkormányzatok. Ha nem ezt jelenti, mint ami ide van írva, akkor én sem támogatom ezt, de csak ilyen értelmezést tudok elképzelni. A vizitdíjjal kapcsolatban pedig, ha jól emlékszem, az Alkotmánybíróság az ez évi népszavazási kérdést már törölte. Az, hogy a jövő évben el kelljen törölni, eléggé áttételes a kapcsolat.
ELNÖK: Közben Babák képviselő úr jelentkezett. Mivel a kialakult gyakorlat szerint egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő szólalhat fel, neki adom meg a szót.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, alelnök úr a szót. Az nyilvánvaló, hogy a tartalék terhére finanszírozzák ebben az évben. Megkapják az önkormányzatok az öt hónapot. De arról beszélt Domokos képviselő úr, hogy mi lesz 2008-ban. Azt játsszák el, mint a kormányváltás után, hogy az átlagos 50 százalékos béremelést a következő évben beletudták a normatívába, és például a mi kisvárosunkban ez félmilliárd hiányt keletkeztetett. Ne haragudjanak meg, de ebből a púderből elég volt. Én már régen elküldtem azokat, akiket muszáj volt. Nem ez a kérdés, hanem az, hogy félmilliárdos hiányt generált az az 50 százalékos béremelés, amelyet a következő évben nem finanszírozott a kormány.
Megint ezzel játszanak. Egyáltalán, maga a megoldás, hogy a 13. havi fizetést, amelyet már egyszer hátrébb tettek, azaz meglopták a munkavállalókat, most előrehozzák, méghozzá havonta szétosztva. Ez megint egy púder, elmondtam a múltkor. Ez nem béremelés. Miért alkudtak meg a szakszervezetekkel béremelésben, amikor tudták, hogy nincs erre pénz? Ez 13. havi juttatás. Vagy el akarják törölni? Mondják meg, töröljék el, és alapbéresítsék. De hogy kinn is vagyok, benn is vagyok, akarom is, meg nem is akarom, ugyanakkor a 2008. év ködös homályba vész - ez enyhén szólva is tisztességtelen. Ez látszatkormányzásnak és sok egyéb más politikai kiszólásnak mondható el.
Amit Domokos alelnök úr megemlített, hogy nehogy elkezdjük sajnálni a kormányt, hogy a tartalék terhére a 13. havi bér havi egytizenketted részét finanszírozza, ez jó szándék, gesztusértékű. Tudjuk nagyon jól, hogy ebben a szférában ez a béremelés, ennek adója és járulékai 60 százalékot tesznek ki. Ha még ebből a pénzből vásárolnak is az emberek, áfástól, mindenestől, akkor 100 forintból jó, ha marad 20 forint. Ez mind bevételt generál. Na most, ha ezzel is az egyensúlyt kívánják javítani, ilyen trükkökre nincs szükség. Elegünk volt már az önök trükkjeiből, és azt hiszem, ezt az országban is értik. Ez itt nincs helyén.
Még egyszer mondom, nem az a gondom, hogy hogyan finanszírozzák, ez egy álnok szembekötősdi, megállapodnak béremelésben, közben nem béremelésről van szó, hanem a 13. havi juttatásról. Egy hónappal már így is meglopták a közszolgákat, azután később, jövő év januárban pedig a saját költségvetésben számolják el az önkormányzatok és az állami cégek, és a munkavállalók a hátramaradó részt kapják meg, jó esetben a felét, amit előzőleg megkaptak teljes egészében januárban, előtte meg decemberben. Ez is nyilvánvaló, hogy egy költségtakarékosabb intézkedés volt annak idején, a hiány csökkentése érdekében. Én ezt nem tartom jónak.
Gegesy képviselő úr, itt az a kérdés, hogy mi lesz 2008-ban. Ön sem merne ma fogadást kötni arra, hogy mit fog csinálni a kormány. Az a gyanúm, azt a trükköt fogja ismételten alkalmazni, hogy ránk ruházza. Tényleg vérlázító a költségvetési törvény módosításának ez a passzusa. Úgyhogy óvnám önöket, kedves kormánypárti képviselőtársaim, hogy trükközzenek. Elég volt már az önök trükkjeiből! Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. A technikai részletekre majd a kormány képviselői választ fognak adni. Most Barabásné Czövek Ágnesnek megadom a szót, és ha nincs több jelentkező, a válaszadásra kerülne a sor.
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Én is csak egy kérdést szeretnék föltenni, a véleményemet talán utána foglalnám össze, mindazok ismeretében, ami elhangzik. Az általános és részletes indoklásból látszik, hogy némely jogcímnek, amit most pluszként meghatározunk, vagy azért, mert valamilyen úton-módon kimaradt, vagy valamilyen megállapodás van mögötte, hiszen a 13. havi juttatásról már tárgyaltunk, mi a pénzügyi kihatása. Azt szeretném megkérdezni, hogy összességében mit jelent. Úgy tűnik, hogy a 13. havi illetménynek az úgynevezett nettója mintegy 35 milliárd, és ezen túlmenően mit jelentenek még azok a tartalmi változtatások, amik szerepelnek ebben a módosításban? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Mivel több kérdést ebben a körben nem látok, az előterjesztő képviselőit illeti a szó.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A 13. havi illetmény részletekben történő kifizetését illetően a Pénzügyminisztérium és a kormány szó szerint végrehajtotta azt a megállapodást, amely létrejött a szakszervezetekkel. Ez a megállapodás semmi másról nem szól, csak arról, hogy 2007-ben hogyan kell a 13. havi két hetet, amit egyébként a dolgozók megkaptak volna 2008 januárjában, fél évvel előre hozni. Ez azért nem érinti az eredményszemléletű elszámolást, mert az eredményszemléletű elszámoláson ez semmit nem változtatott. A pénzforgalmi egyenleget viszont érinti. A pénzforgalmi egyenleget, amit meg tetszenek kapni tőlem minden hónapban írásban, ez pontosan 35 milliárd forinttal rontja. Azért 35 milliárd forinttal rontja, mert a kéthetes bér 75-80 milliárd forint között van, azért nem lehet mondani pontos számot, mert állandóan változik a létszám és a struktúra. Ennek a nettója valóban 35 milliárd forint körül van. Ez a 35 milliárd forint rontja a pénzforgalmi egyenlegünket 2007-ben. De ma úgy ítéljük meg, hogy ezt az egyenlegrontást kompenzálják azok a többletbevételek, amelyek az adórendszerben ma látszanak. Ezen a héten meg tetszenek kapni tőlünk a negyedéves jelentést, amiben az éves várhatóra fogunk konkrét pénzforgalmi számot mondani.
2008 és 2009 ügye. A megállapodás részletes adatokat, mechanizmusokat tartalmaz arra, hogy hogyan kell a 2008. és a 2009. évet finanszírozni. Ma úgy látjuk, hogy ezek természetesen beépülnek a bázisba. Ez lesz a kiinduló alapja az említett két évnek. Nem azt mondom, hogy ez könnyű ügy.
Forma-1. A forintot most átváltottuk dollárra, 182 forintos árfolyamon, és ezt letétbe helyeztük. Nem adtuk még oda nekik, ezt majd augusztusban fogjuk odaadni, és ebből fölszabadult körülbelül 400 millió forint nagyságrend.
A következő kérdésre a válaszom az, hogy a pénzforgalmi egyenleget ez a módosítás csak a 13. havi illetmény két hete tekintetében rontja. Ebben a javaslatban több, az egyenlegre vonatkozó, azt rontó, vagy javító tétel nincs. Ha lenne, akkor módosítani kellene az 1. számú mellékletet és az összes önkormányzati mellékletet. Azért nem tettük, mert nincs ilyen. A 35 milliárdot azért nem kell átvezetni, mert a céltartalék sajátossága, ez a költségvetési törvény 4. §-a olyan, hogy ez egy felülről nyitott előirányzat, amelynek a kifizetései nem konkrétan vannak meghatározva, hanem attól függ, amit a gyakorlat hoz, az elbocsátások fedezetére szolgálnak. Ami a költségvetési törvényben le van írva minden más, ebből fedezzük.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólások? Domokos képviselő úr!
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is így gondoltam, ezt vélelmeztem, hogy a megállapodást szó szerint fogják végrehajtani, annak kidolgozásában, gondolom, a Pénzügyminisztérium részt vett, hiszen másként nehéz lenne a konvergenciaprogramot tartani. Arra azért felhívom a figyelmet, hogy ha az elemzői értékelést olvassa a kormány, ezt a konvergenciaprogram első megtörésének minősítik, ami kamatlábakban fog megjelenni. Nem tudom, hogy ezt a kommunikációban elkezdte-e a kormány helyretenni, de a piac a konvergenciaprogram első felpuhításának, fellazításának tekinti ezt a lépést.
Ez azért veszélyes, mert várakozásokat gerjeszt. Ezek a várakozások vonatkoznak az inflációra, a hitel- és betéti kamatokra. Ha a piac önbeteljesítő várakozásait nézzük, és a bizalom nem olyan erős még, hogy a kormánynak korlátlan bizalmat adjon, akkor számomra kérdéses, hogy lesz-e többletteljesítmény. Főleg, amikor néhány milliárd forintos új bevételeket keresünk. Például az elvárt adó ügyében 10 milliárdról folyt a vita, ezért vállalt a kormány újabb konfliktust egy széles vállalkozói szférával. Vagy korábban értelmes adómódosító javaslat volt, ahol 3, vagy 5 milliárd forint kellett volna, ha jól emlékszem, a "kit-car" autók jövedéki adójával kapcsolatos kedvezményről volt szó, 1-2 milliárdról, és az volt a kifogása a Pénzügyminisztériumnak, hogy ez azért nem támogatható, mert a konvergenciaprogramot felborítja. Ilyen szakmai válaszokat kapunk. Ez tényleg furcsa, de a Pénzügyminisztérium köztisztviselője a pénzügyminiszter nevében nyilatkozta.
Ez mutatja, hogy mekkora gondot jelent a hitelesség, ha a kormány maga gerjeszti. Pár százmillióról, vagy néhány milliárdról azt mondja, hogy veszélyezteti a konvergenciaprogramot, most pedig behoz egy olyan 35 milliárdos kiadást, ami szerintem joggal megrendítheti a piacot. Ha hat hónapon át ezért 0,5 százalékkal magasabb lesz a kamatláb, sokkal nagyobb pénzt dob ki a költségvetés a bizalom ára ürügyén, ami már így is, az én becsléseim szerint, évi 500 milliárdot jelent, amit európai uniós átlaggal bíró kamatlábak és a magyar kötvények között kell fizetni felárként, a bődületes méretű magyar adósság finanszírozásához. Ezért azt kell mondanom, hogy ez nem látszik egy felelősségteljes lépésnek, mindamellett értem, hogy a közalkalmazotti szféra joggal igényli a többletjövedelmeket.
Igazából sajnos a kormány azt nem tudja garantálni, hogy ezért nem lesznek újabb elbocsátások. Még egyszer mondom, aki ezzel számol, és tudja, hogy jövőre az lesz, ami le volt írva, hogy ezt fogja a kormány 2008-ban betervezni, hogy a költségvetés általános számainak kell majd fedezetet nyújtani ezen többletkiadásra is, nem tud mást csinálni, mint a többletet áthárítja. Nincs tartaléka az önkormányzati szférának. Elbocsátásokkal tud védekezni az ilyen intézkedésekkel szemben. Ha hozzáveszem, hogy a konvergenciaprogramban jövőre további ezermilliárdos nagyságrendű kiadáscsökkentés van, akkor azt kell mondanom, hogy ez smafu, nem egy nagy tétel, akkor még jelentősebb visszavágás fog megtörténni.
Kérdezem én, gondolom, már tervezik a jövő évi költségvetést, milyen költségvetési számokkal kell ennek a közalkalmazotti szférának számolnia, mivel a szakmai minimumok mindenhol fel vannak téve a plafonba, már sehol sem tudják tartani ma sem. Megfenyegetik, hogy bevonják ezeknek az iskoláknak, szociális intézményeknek, egészségügyi intézményeknek az engedélyeit, közben pedig nem látja el pénzzel a kormányzat ezen kötelező feladatok finanszírozását. Mi fog ebből következni? Mi a stratégia? Nem világos. A stratégiai felelősséget rányomják az intézményvezetőkre, hogy ha megszüntetik a működtetésüket, és nem adják a normatívát, akkor övék a felelősség? Attól még az idősek ott lesznek, az oktatást még meg kell oldani. Mi a stratégia? Mi lesz az az egyenes vonalú költségvetési politika, amelynek eredményeképpen ezt végre lehet hajtani? Szívesen együttműködik az önkormányzati szféra is a végrehajtásban, vagy legalábbis az államháztartási törvény szerint kötelessége. Hiszen az önkormányzati vezetők nem írhatnak alá olyan szerződést, olyan kötelezettségeket, lásd OEP-szerződések, amelyeket aláírattak velük, de az államháztartási törvény szerint mind ellen fegyelmi eljárást lehetne indítani, hiszen fedezet nélküli szerződést írtak alá. Olyan kötelezettségvállalást írtak alá, amire nincs fedezet.
Meddig akarja ezt a srófot húzni a Pénzügyminisztérium? Hogyan gondolják? Mi a koncepció ebben? Itt nem tízmilliárdokról van szó, hanem ezermilliárdos tételről. Ha ez így van, csak zárójelben mondom, hogy tudják, ma 10 százalékos a közalkalmazotti szféra elbocsátási üteme. Legalábbis Békés megyében, az előzetes számítások szerint. Nem tudom, hogy másutt hogy van, de szerintem hasonló terheket készítenek elő, a fővárosban is, legfeljebb az a kérdés, hogy mikorra ütemezik. Ha erre most még egy ilyet ráhúznak, akkor mégis, hogyan kell ezt végrehajtani? Gondolkozzunk már itt közösen a költségvetési bizottságban, mert ez számomra végrehajthatatlannak tűnik, hogy 2008-ban hogyan kellene a költségvetést megcsinálni. Nyilván a köriratát készíti a kormányzat, neki is vannak köztisztviselői, mit fognak előírni? 10 százalékos elbocsátást? Vagy mit írnak bele a köriratba?
Most ne fokozzuk a 13. havi illetmény történetét, de ez jelzi azt, hogy óriási feszültségek fognak a következő évben keletkezni, ráadásul a normatívák egy részét 2008 júliusáig határozták meg, a közalkalmazotti szféra felét alkalmazó szférában. Ott nem korrigálják, vagy hogy lesz ez? Az oktatásnál áthúzták, amennyire most visszaemlékszem. Akkor most le kéne fedezni a januártól érvényes normatívákat júliusig. Arra nem gondoltak, vagy hogyan gondolták a pénzügyi hátterének rendezését?
Megértem, hogy az egészségügyről nem nyilatkoztak, de, képviselőtársaim, nagy érdeklődéssel várom, hogy milyen politikai megfontolásokból indultak ki a vizitdíj ügyében. Erre a választ nem a kormánytól várnám. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gegesy képviselő úr!
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): A mai élvezetes vita során végighallgattuk azt az egyes adótörvényeknél, hogy 45 milliárdos tervezett bevételkiesés nem számít, még azt a 15-öt is, amit ez a módosító javaslat hozna, engedjük el. Tehát a 60 milliárdos mínusz nem volt érdekes a konvergenciaprogram szempontjából, vagy a kormány, az ország iránti bizalom szempontjából. Itt egy 35 milliárdos tételnél rögtön azt vetik fel, hogy az országban, a kormányzásban megrendül a piac bizalma, és a konvergenciaprogram melletti elkötelezettség felpuhul. Ez önmagában jelenti azt, hogy lehet, hogy az egyik tétel, a vállalkozások vélt érdeke fontosabb, mint a köztisztviselők érdeke, de nem szeretnék a továbbiakban elkalandozni. Csak még egyszer jelezném, nyilván a Pénzügyminisztériumnak számtalan ötlete van arra, hogy az áthúzódót hogyan kezelik. Akármilyen ötlete lesz, amikor majd az állami költségvetés vitájához jutunk, akkor minden önkormányzati ember, különböző indokokkal, kevésnek fogja érezni a finanszírozást. Megismétlem, a 2007. évi mérleget, az ország iránti bizalmat az 1 § (1) bekezdése nem érinti.
ELNÖK: Köszönöm. Babák képviselő úr!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Gegesy képviselő úr, úgy gondolom, amikor azt szeretnénk, és ezt elmondtuk a parlamentben, de nem figyelt ránk, hogy a kis- és középvállalkozásokat, a kényszervállalkozásokat ne sújtsuk már további adóval, ami valójában nem is adó, hanem trükkös bevétel, sarc, az egészen más, amikor a reálszféráról beszélünk. De önök nem beszéltek a parlamentben sem a nyereséges nagyvállalatok esetleges adóeltitkolásáról, mert, tudja, nemcsak a mínuszosat kellene megnézni. Az adóhatóságnak meg kellene nézni, hogy milyen költséggel gazdálkodik, hol vannak lakásépítések elszámolva. Nem akarok ilyen ripacs példákat hozni, de erre találnak trükköket a kormánytagok is. De tegyük félre a személyeskedést, nem erről szeretnék beszélni.
A kettőt nem lehet összehasonlítani. Ne haragudjon meg, de szembeállítani 15 milliárdot, amelyet az ellehetetlenülés határán lévő veszteséges cégektől várnak a közszférának adandó 35 milliárdos, egy béremelésnek tűnő 13. havi illetménnyel, az nincs pariban. Még egyszer szeretném mondani, hogy nagy baj van. Akkor miért nem tudják azt mondani, hogy nincs béremelés, nincs trükkös 13. havi illetmény sem. Nem lenne korrekt? Miért pont a közszférával teszünk kivételt, amikor a reálszférában a reáljövedelmek csökkennek. Még arra van gondolata, hogy összevesse ezt a kettőt! A közszféra is nagyon fontos, de ha egyszer nincs pénz, akkor nincs pénz. Nem lehet tovább srófolni az önkormányzatok, vagy a közszolgálat terheit, mert ennek további elbocsátások lesznek a következményei, ami azt jelenti, hogy ellehetetlenülnek a szervezetek.
Ha nincs béremelésre pénz, mindenki érzi, hogy baj van, és igazságosan járul hozzá ahhoz, az önök elveit, frázisait pufogtatva, hogy most megszorítás van. Kár, hogy kiment Gegesy képviselő úr, biztosan nem kíváncsi a véleményemre. Majd-ra a magyar zsidó sem, a fűszeres sem ad, csak ha látja a megfizethetőséget. Gondolják végig, hogy az önkormányzati szférában a közoktatásban, ami állami feladat, a helyi adóból további 200 ezer forintot kell gyermekenként mellé tenni évente. Ha az önkormányzatot terheli ez a 2008-as évben, ugyan honnan a csudából lehet ennyi pénzt beszedni? Csak azért merem mondani a 200 ezer forint/főt, mert tényleg ennyi. Kiszámoltam, és minden üzemgazdasági szempontot figyelembe véve, minden racionalitást végrehajtva összevontam óvodákat, iskolákat. Csak azért mondom, mert nem ostobák a helybéliek sem. Van persze, ahol diszfunkciók vannak, de ennél többet már nem lehet helyben sem beszedni.
Visszatérve mondandóm lényegére, a reálszférában reálbércsökkenés tapasztalható, az infláció nő. Becsületesebb lenne azt mondani, hogy hölgyek, urak, a közszférában sincs most béremelés, mert nincs máshol sem. A béremelés különben sem tesz jót a makrogazdasági folyamatoknak sem, ha egy szférát kiemelünk. Szeretnék arra ismételten reflektálni, igaz, hogy ez nettó módon 35 milliárd, de ezt finanszírozni kell. És a hiányt növeli, mert a kamatterheit hosszú éveken keresztül viselni kell. Ez az önök felelőssége, tisztelt kormánypárti képviselők. Elszúrták a költségvetést, bizony magas a hiány. De megadják ezt a látszatbéremelést, ami tovább növeli a kiadásokat. Ez több pénzbe kerül, mint amit most prognosztizálnak. Ne tegyenek több rosszat, elég sok rossz dolgot csináltak már eddig is. Gondolkozzanak el rajta!
Elég terhet róttak a költségvetésre a meggondolatlan átlagos 50 százalékos béremelés kapcsán. Ezt senki nem tette volna meg. Mi, amikor megszavaztuk, abban bíztunk, hogy vannak olyan rejtett tartalékok, amiből ezt finanszírozni tudják. Belátom kérem, hogy önök nem tudnak gazdálkodni. Nem bántani akarom önöket, de a régi mondás is azt tartja, hogy reálisan kell gazdálkodni, addig kell nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Csakhogy már nincs takaró, miért akarnak nyújtózkodni? Ezen gondolkodjanak el e törvényjavaslat kapcsán is.
Még egy aspektusra szeretném felhívni a figyelmet. Nem ugraszthatják össze a közszférát és a reálszférát, hiszen a közszférában dolgozók nem igazán népszerűek a jövedelmük miatt, a reálszférában lévő emberek jövedelme bőven alatta marad, és ez feszültségeket gerjeszt. Tudom, hogy az oszd meg és uralkodj elve jó volt sokáig, de mi ehhez nem asszisztálunk, ezt engedjék meg nekünk. Ismételten mondom, a látszatkormányzásból, a trükkökből elég volt, nem kérünk belőle. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Barabásné képviselő asszony, utána Kovács Tibor.
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Érdeklődéssel hallgattam ezt a vitát, őszintén bevallom, kerestem az újdonságot, de be kellett látnom, hogy ugyanazt a vitát folytattuk le, hogy a 13. havi fizetés valamiféle jövedelemközpontosítást jelent, vagy előrehozza, vagy elodázza a kifizetést a költségvetés, erről beszéltünk. Valamennyien tudjuk, a legtöbben ezt megszavaztuk, hogy emiatt valamiféle költségvetés-módosításra szükség van. Azt el tudom fogadni, hogy ha kielégítjük ezt az igényt, annak ódiumát is viselni kell.
Úgy gondolom, hogy ebben a szférában is a bizalom sok mindent igényel, ez a megállapodás, gondolom, mindenki előtt ismert, és majd a következő években, hogy mikor mi történik, vagy benne van, vagy külön megállapodást kell majd kötni. Azzal egyetértek, hogy a jelenlegi költségvetésbe belekerült. Még egyszer mondom, értem az önkormányzatok aggodalmát is, mindenképpen célszerű ennek a fedezetét az önkormányzatok részére biztosítani. Ami ebben a költségvetési módosításban benne van, úgy gondolom, főosztályvezető úr nagyon jól összefoglalta, és az is kiderült, hogy ez körülbelül 40 milliárdot jelent ebben az évben, és ez a céltartalék rész felülről nyitott. Vettem a fáradságot, és pontról pontra összehasonlítottam az előzővel, érdekelt, hogy hol milyen változás történt ebben az ügyben. Sok mindent értelemszerűen elhelyeztek, és rendbe raktak ebben a költségvetés-módosítási javaslatban.
Nagyon tisztelem Babák képviselő urat, de most egy kérdést elfelejtett feltenni, hogy mit jelent ez az embereknek. Mindig ezzel szokta kezdeni. Tényleg, ennek a legnagyobb tétele az a bizonyos nettó 35 milliárd, amiről beszélünk, az az idén mindenképpen jelent valamit. Az, hogy hogyan lett a közalkalmazottak, köztisztviselők jövedelme, bére ilyen szintű a reálszférához képest, sokan itt ülnek azok közül, akik folyamatosan szavazgattak erről, és ez nem szemrehányás, félreértés ne essék, ez egyfajta tényszerű megállapítás, hogy a különféle csoportoknak mit tudnak adni a gazdasági szférában, illetve hogyan tudnak gondoskodni az embereikről az állam, illetve az önkormányzatok.
Rövidre zárva, úgy gondolom, hogy mindaz, ami előttünk van, és amit indokként hallottunk, alkalmassá teszi ezt a törvényjavaslatot az általános vitára, úgyhogy én ezt javaslom. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibort láttam még.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Csak egy mondat. Felelős gondolkodásnak tűnik az, amit Babák képviselő úr elmondott, tisztelettel invitálom a jövő héten a plenáris ülésre, a televízió nyilvánossága előtt is mondja el azokat az igazságokat, amiket most a bizottságban elmondott. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos alelnök úr!
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tibor, ez egy hihetetlen cinizmus. Ne haragudjatok, 2002-ben megadtuk a bizalmat az 50 százalékos béremelésre. Megszavaztuk. Utána azt mondtátok, hogy ti is ott voltatok. Igen, akkor azt mondtátok, van egy jó gazdaságpolitikánk, amely majd kitermeli ennek fedezetét. Most meg évről évre minden baj okaként visszamutogattok, hogy akkor mindenki megszavazta. Mert akkor még azt gondoltuk, hogy egy kormány felelősen gazdálkodik. Most pedig, amikor azt mondjuk, hogy vannak bizalmi problémák már a kormányzat finanszírozási kérdéseiben, akkor talán óvatosságra intenénk. Szeretnénk látni, hogyan történik ennek mégis a finanszírozása. Egy héttel ezelőtt a részleteit megvitattátok, most a költségvetés hiánya és egyenlege szempontjából próbáljuk vizsgálni, és akkor azt mondani, hogy legyetek most is a nyilvánosság előtt bátrak!?
Elmondjuk a nyilvánosság előtt is, persze. A hiánnyal kapcsolatban, ha egyszer baj van, akkor senkinek nem kell adni magasabb fizetést. Ezt is elmondjuk. Nem akarunk demagógok lenni, mert annak fogod tartani, de ne haragudj, amit te mondtál, Tibor, ugyanezt jelenti. Mondjátok el ti is nyilvánosan! Elmondjátok, hogy nagyon nehéz helyzetben van az ország, mégis van 8 százalékos béremelésre pénz? Mondjátok el az Európai Unióban a pénzügyminisztereknek, a tanácsnak, hogy nem kell ilyen szigorú költségvetés, van 8 százalékos béremelésre fedezet. Tudjuk nagyon jól, hogy nem így van. Most már kérdezem, a pénzügyi elemzők hogy vannak meggyőzve arról, hogy van 8 százalékos állami alkalmazotti béremelés. Álljatok ki ti is a nyilvánosság elé, és mondjátok az elemzőknek, nem érdekel, hogy ha nem finanszírozzátok az országot, de akkor is fogunk 8 százalékot emelni. Nézzük már meg annak a hatását, mi lesz a magyar gazdaságra! Ti meg ezzel álljatok ki, Tibor!
ELNÖK: Köszönöm. Azt hiszem, az egész folyamat külön vitát megérne, most minden bejön ebbe a nyúlfarknyi költségvetés-módosítási vitába. Babák képviselő úr!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Nagyon bánt, hogy Tibor így nyilatkozik, mert nekem nem mondják meg soha, hogy mi legyen a véleményem, magamtól van véleményem, és meg fogom mondani, amikor látok valamit. Megbocsáss, képviselő úr, úgy gondolom, ez arcátlanság volt, ahogy provokálsz. Ostoba gyereknek ne nézzél engem. El fogom mondani mindazt, amit jónak látok, de köszönöm, nem tőled kérek tanácsot.
Egyet viszont azért meg kell nézni. Mindig hivatkoztok arra, hogy az Orbán-kormány miatt van most katasztrófa. Hát, erről a hazugságról is le kéne szállni. Aztán, tudjátok, nekünk sem mindegy, hogy ennek a parlamentnek van-e tekintélye, vagy sem. Ti totálisan leromboltátok. Azt mondtátok, hogy nem lesz béremelés ebben az évben. Úgy néz ki, hogy az emberek ezt igyekeznek túlélni. Erre föl egyik oldalon 10 milliárd hadisarcért veszekszünk a parlamentben, hogy még a kisvállalkozókat, önfoglalkoztatókat megsanyargassuk, ugyanakkor kötnek egy ostoba megállapodást a másik oldalon. A múltkor is azt mondtam, hogy egyáltalán miért kötöttek ilyen megállapodást. Hazudnak lépten-nyomon? Nem elég már a hazugságokból? Ez nem béremelés.
Egyetértek, képviselő asszony. Valami pénz a közszférának. De megéri? Túl nagy ára van. Gondolja végig! Ez a felelős kormányzás? Azt mondták, hogy nincs béremelés. Akkor most miért mondanak mást? Ez sem béremelés. Ez hazugság. Kimegy ugyan ez a 35 milliárd nettó módon, de tudják, hogy a közalkalmazott nem fog ennyit megkapni, mert nettó módon finanszírozott, különben 70 fölött van, majdnem 80 milliárdról van szó. Érdekes módon, akkor van lehetőség? Mikor mondanak igazat egyáltalán? Járassák le a saját tekintélyüket, de a parlamentét nincs jogukban. Kovács Tibornak sincsen. Ha nagy bajt csináltak, akkor álljanak ki, és rakják rendbe! Akkor ne púderezzenek összevissza, hogy hol engednek, hol nem. Milyen politika ez? Kapkodás! Ez katasztrófa, csőd.
Ne adósítsák már el a jövőnket is ilyen ostobaságokkal. Tényleg nem nagy összegről van szó, de a múltkor behozták az egyik aspektusát, most behozzák a költségvetési aspektusát. Ráadásul a kettőt együtt kellett volna, mert ugyanezt elmondtuk a múltkor is. Semmi sem változott. Akkor itt makogtak a finanszírozást illetően, most pedig a továbbfinanszírozásról nem tudnak mondani semmi biztatót. Ne etessék ezt a társadalmat, elegünk volt az egész ügyből. Kérem, ügyeljenek a parlament tekintélyére is, a jövőben is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Ezt a vitát a 13. havi bérnél lefolytattuk, és ott megállapításra került, hogy más időbeni ütemezéssel kerül kifizetésre az a bér, ami amúgy is járna a közszférának, és ennek most a költségvetési lekövetése történik ebben a törvényben. Remélem, majd a parlamentben, az általános vitában lesz módunk erről további tisztázó vitákat, beszélgetéseket folytatni. További jelentkezést nem látok. Kíván-e az előterjesztő képviselője reagálni a vitában elhangzottakra?
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): A pénzügyi befektetőkre vonatkozó kérdésemre nem kaptam választ, meggyőző részleteket szeretnék hallani.
ELNÖK: Akkor megadom a szót.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Felmerült a 2008-as, 2009-es évek finanszírozása. Valóban nem egyszerű a helyzet, tetszenek emlékezni, amikor előterjesztettük a 2007. évi költségvetést 2006 őszén, akkor a fejezeti füzetek első kötetében bemutattuk a 2008-2009-2010. évi helyzetet, a fejezetek támogatási előirányzatait, és ebben bemutattuk a hiányra, az adósságra vonatkozó elgondolásokat is. Ez összhangban van a decemberben benyújtott konvergenciaprogrammal. Azért mondom, hogy komoly számításokat végeztünk 2006 őszén, hiszen akkor beírtuk a költségvetési törvénybe az elsődleges egyenleg számait. Az elsődleges egyenleg számai úgy lettek kikalkulálva, hogy ez 2008-ban nulla, 2009-től szufficites elsődleges egyenlegek kerültek jóváhagyásra, ez a ma hatályos költségvetési törvény 1. §-ának (2) bekezdése.
Ezt csak úgy lehetett megcsinálni, ha végigszámoltuk a közszféra teljes bérrendszerét. Ez a kéthetes előrehozás ezen nem változtat, mert pénzforgalomban két hét 75-80 milliárd forintot jelent az idén. Ennek megbeszéltük a bevételi vonzatát, adóvonzatát, de ezt a két hetet pénzforgalomban 2008-ban már nem kell kifizetnünk, tehát 2008 kvázi pénzforgalomban ezzel a két héttel könnyebbült és egyszerűsödött. Nem ez a probléma. A probléma az, hogy benne van a megállapodásban egy olyan részelem, amely azt tartalmazza, hogy ha úgy alakulnak a dolgok, és a konvergenciaprogram teljesítése halad előre lépésről lépésre, és a lehetőségek adottak lesznek, akkor további két hetet kell a közszférában illetményrészként kifizetni. Ha ezt a problémát tetszenek felvetni, ez valóságos probléma, de hogy ezt a két hetet előrehoztuk, nem valóságos probléma, már finanszírozás szempontjából. Ez nem egy év problémája, ez napnál világosabb.
A hitelességgel kapcsolatban. Tessenek elhinni nekem, hogy sok álmatlan éjszakám volt, nem tudom, hogy az Állami Számvevőszék elnöke az első napirendi pontnál miket mondott a téziseiről, amiket kidolgozott. Abban egy problémagyűjteményt mutatott be, ami valóságos, de a piacok érzik és tudják, hogy itt akarnak valamit csinálni, akár az Állami Számvevőszék, akár a Pénzügyminisztérium apparátusa, akár vezetői. Valóban igaz az, hogy 100 bázispontos elmozdulás óriási terhet jelent a költségvetés kamatkiadásainál, ezermilliárd körül van az évi kamatkiadásunk, a kiadási főösszeg elsődleges egyenlege éppen ezért kell hogy szufficites legyen, hogy lehúzzuk 60 százalékra. Ez komoly erőfeszítéseket követel valóban mindenkitől. Végig van gondolva a közszféra 2008-2009es bére, éppen ezért szeretném hangsúlyozni, ha nem lenne végiggondolva, akkor nem emésztenénk magunkat, és állandóan próbálnánk megoldásokat találni a finanszírozási kérdésekre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Egy kérdésre Domokos alelnök úr nem kapott választ. Ha megismételné a kérdést!
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Igyekszem. Az volt a kérdésem, hogy az alrendszerek végrehajtását hogyan fogja a kormányzat segíteni jövőre ahhoz, hogy a szigorú konvergenciaprogramot tartani lehessen, és a következő évre eső kétheti költséget és az egyéb megszorításokat, amiket a nulla egyenleg követel. Hogyan lesz tervezve, milyen koncepció alapján? Erre tud-e már válaszolni, vagy később kapunk erre választ? Ezt mégis csak tisztázni kellene, hiszen annyiban talán egyetértettünk, hogy itt nem kétheti bér problémájánál tartunk, mert azt többletteljesítménnyel, vagy ingatlaneladással el lehetne rendezni, hanem az egész rendszert átalakítja, átrendezi ez, bár hozzátartozik, ha az egyösszegű 13. havi illetmény kiesik a rendszerből, akkor valójában csak egy pénzcsere történik. Ezt értem. Csak nem tudom, hogy ezt a szakszervezetiek is így gondolják-e. Nem tudom, hogy így gondolják-e, vagy pedig jelentkezik nálam, hogy fizessük ki januárban a 13. havi illetményét. Hogyan áll az előkészítettsége ennek? Ez minden alrendszerben benne van.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Csak megismételni tudnám a megállapodást, attól sem eltérni, sem hozzátenni nem tudok, nem is akarok. Abban a megállapodásban teljesen világosan le van írva, hogy mi a kormány feladata a megállapodás végrehajtását illetően. Éppen azért van a reform napirenden, és külön reformbizottság foglalkozik mind az önkormányzati területtel, mind pedig az egyéb intézményi területtel, a státustörvénnyel, a költségvetés finanszírozását szolgáló alaptörvényekkel, hogy próbáljuk 2008-2009-et a kapcsolódó törvények oldaláról is megalapozni. Ezek nyilvánosak, akár az önkormányzati reformbizottság tevékenysége, amit Akar úr vezet, akár a nyugdíjreform-bizottság tevékenysége, amit Radnai úr vezet. Ezek látható munkát végeznek, aminek gyümölcse előbb-utóbb be kell hogy érjen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Tehát az eredményszemléletű költségvetésben változást nem okoz, a pénzforgalmiban 35 milliárd forint a változás. Az önkormányzati struktúrát rendezi a költségvetés, már ahogy rendezi. A következő évit pedig a következő évi költségvetésnél fogjuk megvitatni.
Amennyiben több kérdés, észrevétel nincs, akkor szavazásra teszem fel a kérdést. Aki az előttünk fekvő törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizenhat. Aki nem? Kettő. Tartózkodott? Négy. A többségi vélemény előadója Barabásné Czövek Ágnes, a kisebbségié Babák Mihály. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Az ülés bezárása
A következő bizottsági ülésünk hétfőn 10 órakor lesz, ahol a négy pénzügyi tárgyú törvény általános vitájára kerül sor. Varga Mihály elnök úrral és Domokos László alelnök úrral pedig még a jövő heti rendes bizottsági ülés időpontjáról egyeztetni fogunk, várhatóan erre szerdán kerül sor. Köszönöm szépen a munkát. Mindenkinek jó napot kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 52 perc.)
|
Domokos László |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit