KPSZB/15/2007.
KPSZB/44/2006-2010.
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2007. április 23-án, hétfőn 10 óra 10 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Kék Mónika szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Kék Mónika válasza *
További kérdések, észrevételek és a válasz *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A tőkepiacról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Kék Mónika szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Kék Mónika válasza *
További észrevételek és a válasz *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Kék Mónika szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények *
Kék Mónika válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Kék Mónika szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az ülés bezárása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Katona Béla (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),
Molnár Albert (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) Schwartz Bélának (MSZP),
Babák Mihály (Fidesz) dr. Dancsó Józsefnek (Fidesz),
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Lengyel Zoltán (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Mádi László (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Tóth András (Fidesz) dr. Hargitai Jánosnak (KDNP).
Kék Mónika, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Bartal Róbert, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 10 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim. Köszöntök mindenkit, a bizottsági ülést megnyitom. Köszöntöm a bizottság tagjait, munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm meghívott vendégeinket, az ülésünk iránt érdeklődőket.
Négy napirendi pontot javasoltunk a kiküldött írásbeli meghívóban, ehhez nem érkezett írásbeli kiegészítés, úgyhogy ezt teszem fel szavazásra. Kérdezem, ki az, aki elfogadja a napirendi ajánlást. Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendjét.
Rá is térünk az első napirendi pontra, ez a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/2757. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk.
Köszöntöm az előterjesztő képviselőit, és meg is adom a szót, hogy szóbeli kiegészítést fűzzenek az előterjesztéshez.
Kék Mónika szóbeli kiegészítése
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Jó reggelt kívánok. Köszönöm szépen. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényjavaslat elsősorban jogharmonizációs célokat szolgál, és a sokak által várt Bázel 2. ajánlásokra épülő európai tőkemegfelelési szabályokat kívánja átültetni a hazai jogszabályi környezetbe. Ez a törvényjavaslat fő célja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel? Dancsó József és Kékesi Tibor.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért ebben a törvényjavaslatban több van, mint EU-jogharmonizáció, úgy gondolom. Az nagyon általános lenne, ha ennyivel elintéznénk ezt a hitelintézetitörvény-módosítást, ami részben összefügg a tőkepiaci törvénnyel is, hiszen nagyon sok olyan szabály, amely változik az egyikben, analóg, vagy paralel módon a másikban is megtalálható.
A kérdéseim arra irányulnának, hogy jelentősen változik a felügyeleti díjszabás a hitelintézeti törvényben is, és semmilyen előzetes számítást nem kaptunk a tekintetben, hogy ez valóban kedvezőbb helyzetbe fogja hozni a piaci szereplőket. Hiszen erre csak egy utalás van az indokolásban, hogy ez így van, ezt fogadjuk el. De egy olyan módosítás következik be, amely teljes egészében megváltoztatja az eddigi felügyeleti díjfizetés struktúráját, rendjét, körét. Ezzel kapcsolatban, ha valamilyen számítási anyagot kaphatnánk, vagy erről már most van valamilyen véleménye önnek, vagy tudja ismertetni ennek eredményét, azt megköszönném, mert csak így lehet eldönteni azt, hogy valóban csökken-e globálisan a fizetendő felügyeleti díj. Ráadásul van egy árulkodó mondat ebben a törvényjavaslatban, ami arról szól, hogy nem lehet több az új rendszerben sem a felügyeleti díjtétel, mint az előző időszak 120 százaléka. Ebből nekem azt a következtetést kell levonnom, hogy szó sincs itt díjcsökkentésről, hanem inkább felügyeletidíj-emelkedésről van szó. Hiszen ha díjcsökkentésről lenne szó, akkor ez a mondat biztosan nem került volna bele a törvényjavaslatba.
További aggodalomra adhat okot az, hogy eltérő megítélés alá kerülnek a hazai tulajdonban lévő pénzintézetek, pénzügyi közvetítők, és kedvezőbb helyzetbe kerülnek az Európai Unió tagállamaiban székhellyel rendelkező pénzintézetek. Ennek okát nem tudom, nem derül ki, hogy miért kell kedvezőbb helyzetbe hozni díjfizetés szempontjából az EU-tagállami székhellyel rendelkező hitelintézeteket, pénzintézeteket, mint mondjuk a Magyarországon székhellyel rendelkező pénzintézeteket. Ráadásul a díj fele az EU-tagállamban székhellyel rendelkező pénzintézetek fizetési kötelezettsége. Nagyon kíváncsi vagyok az ön indokolására, hogy ez miért szükséges, miért szerencsés, hogy kedvezőbb helyzetbe hozzuk az EU-tagállamban székhellyel rendelkező intézményeket.
További érdekes kérdést vet fel a lakás-takarékpénztárakkal kapcsolatos törvénymódosítás, amelynek talán legjelentősebb része az, hogy kiterjeszti az ország határain túli megtakarítók számára is a lakás-takarékpénztári kedvezmények igénybevételét. Ez speciálisan EU-jogharmonizációs kötelezettség, vagy pedig van-e valamilyen egyéb szándék is a tekintetben, hogy ilyen kiterjesztően fogják módosítani a lakás-takarékpénztárakról szóló törvényt? Megvan-e egyáltalán jelenleg a betétgyűjtési fedezete megítélésük szerint annak, hogy ilyen értelemben kiterjesszük az igénybe vevők körét? És mekkora körre számítanak, akik új belépőként fognak a lakás-takarékpénztári piacra lépni? Egy kicsit olyan érzésem van, hogy a lakás-takarékpénztárak piaci helyzete romlott az elmúlt időszakban, és így próbálnak új ügyfeleket találni maguknak, viszont nem látom a másik lábát, a megtakarítási részt, hogy az mennyire alapozza meg ezt a várakozást, ezt az igényt.
A jelzáloghitel-intézetekkel kapcsolatban jelentősen módosul az ingatlan-értékbecslőkre vonatkozó szabályok köre. Szeretném megkérdezni, hogy mi indokolja ezt, milyen tapasztalatok alapján kell ehhez hozzányúlni. Ez szintén részben összefügg a tőkepiaci törvénnyel. Első körben ezek lennének a kérdéseim, de lehet, hogy lesznek a következő körben is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kékesi Tibor következik.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Én is úgy kezdeném, hogy nehéz külön szólni a hitelintézeti és a tőkepiaci törvényről. Gyanítom, hogy a legtöbb kérdést már most felvetjük, illetve elmondjuk véleményünket, hiszen részben hivatkozások vannak, részben annyira összefügg a két jogszabály, hogy a változások nyilván ugyanabból a forrásból generálódnak.
Hitelintézeti törvény. Részben egy kiterjesztés valósul meg a jogszabályban, az alanyi kör bővül, tehát az alapítványok számára is kinyílik e tevékenység végzésének a lehetősége, részben pedig a tevékenységi kör is tovább növekszik. Itt különösen lényeges, hogy akár az egyéni vállalkozók szintjén is milyen tevékenységeket lehet folytatni. Ebben van egy minőségi váltás. A bővülést még az adatok kezelésének tekintetében tudnám említeni, amikor pontosításra, vagy inkább meghatározásra kerülnek azok az adatok, amelyeket bizonyos helyzetekben, bizonyos személyekkel szemben már nem kell hogy védjen a bank, vagy az üzleti titok. (Varga Mihály távozik az ülésről.) Itt a téves utalás esetén a korrigálás lehetőségének megteremtése, illetve az adatvédelmi biztos vizsgálataihoz szükséges információ rendelkezésre bocsátása eredményezi ezeket a kiterjesztéseket. Fontos szempont volt a jogalkotó szándéka szerint a biztonság növelése, bár értelemszerűen legnagyobbrészt az uniós jogharmonizáció nyitja ki ezt az ajtót, de természetesen vannak más, hazai tapasztalatokra építő olyan lépések is, amelyek értékelendők a jogszabályban.
Az első ilyen fontos kérdés a tőkemegfelelési szabályok változása. Egy hármas kockázati struktúra kerül felállításra, a korábbi hitelezési, piaci kockázatok mellett megjelenik az új fogalom, a működési kockázat. Ebben a tekintetben a működési kockázat meghatározására több lehetőség kerül felvázolásra. Mielőtt azonban ehhez a témához érnék, a hitelezési kockázat tekintetében is változik a kockázat minősítése. Feláll egy standard, gondolom, ez nagyjából a korábbi változatnak megfelelő megoldás, és mód nyílik most már egy belső működésen alapuló minősítési rendszer megalkotására. Ez természetesen egy jól bejáratott mechanizmus kell hogy legyen, tehát legalább három évvel a bevezetése előtt már működtetni kell, illetve a fokozatos bevezetésnek is megvannak a szabályai, 50 százalékos indulással, maximum öt év alatt kell a 100 százalékot elérni, ugyanakkor adott szervezetre, adott tevékenységre is be lehet vezetni külön-külön. Nyilvánvalóan azt várják részben ettől, részben a működési kockázat bevezetésétől, hogy egyénre szabottabb legyen a kockázat megítélése. Tehát a bank működési költsége, a bank biztonsága és ennek megfelelően a bank által felszámított díjak váljanak arányossá, esetleg csökkenjenek azzal összefüggésben, hogy a banknak nem kell olyan mértékű kockázatokat, tartalékokat, biztosítékokat képeznie, ami - mondjuk ki nyersen - a tulajdonosok profitelvárásainak rovására másként nem lennének csökkenthetők, csak így, ha a prudenciális mutatók jók.
A következő ilyen fontos kérdés a nyilvánosság. Itt lényeges előrelépés, hogy közzé kell tenni, illetve be kell mutatni az intézmény, a hitelintézet szervezeti felépítését és a felelősségi köröket, azokat a felelősségi összefüggéseket, amelyek mentén döntés születik a bankban. Így átláthatóbbá válik a döntési mechanizmus, maga a tevékenység. Nyilvánossá válik a tőkekövetelmény is, hasonlóan, mint egy tőzsdei cégnél. Tudjuk, a hitelintézeti piac legtöbb szereplője azért nem a tőzsdén szereplő nyilvános részvénytársaság, hanem inkább zárt körben működő részvénytársaság, de a tőkekövetelményre vonatkozó szabályokat, illetve a céggel kapcsolatos lényeges információkat évente minimum egyszer közzé kell tenni, és a tudomásra jutástól számított 30 napon belül egyébként is minden lényeges információt közzé kell tenni. Ez erősen közelít ahhoz, amit a tőzsdei cégek kötelesek végezni, tehát javítja ezeknek a cégeknek is, mind hitelezői, mind tulajdonosi oldalról a megismerhetőségét, kockázatainak felmérését.
Az áttekinthetőség vonatkozásában a felügyeletek működését, szerepét kell megemlíteni. A felügyeletek együttműködésre lesznek kötelezve, tehát összevont felügyeletként fognak működni az Unión belüli különféle tevékenységek kiterjedése, éppen az előbb elhangzott lakás-takarékpénztári tevékenység nemzetközivé válása tekintetében, hiszen külföldi lakás-takarékpénztárban is szerezhet most már tulajdont a hazai, ezért nyilvánvalóan együtt kell működniük ezeknek a felügyeleteknek. Ez egy nagyobb lehetőséget biztosít az információ, illetve az engedélyezési eljárás tekintetében. Az így összevontan működő felügyelet nagyobb eséllyel és kötelezően fel kell hogy tárja ezeknek az intézeteknek a tulajdonosi szerkezetét, és ez elég sok korábbi, homályos, szerencsére a magyar hitelintézeti piacot az utóbbi tíz évben már kevésbé érintő, a tulajdonosi kör működésével kapcsolatos problémát eredményezhet.
A felügyeleti díj átszabásával kapcsolatban itt már egy rövid fejtegetést hallottunk. Ez két részre bontódik, lenne egy alapdíj, bár azon belül is egy méretre és tevékenységre utaló szorzószám, a bankszektor 40-szeres szorzószámmal fog dolgozni, az alapdíj egyszeres voltát az egyéni vállalkozó képezi. Ugyanakkor létrejön egy változó díj, ami a tulajdonképpeni tevékenységgel, attól függően, hogy milyen hitelintézetről van szó, a tőkekövetelménnyel összefüggésben az eszközértéknek, vagy a mérlegfőösszegnek bizonyos százalékát, ezrelékét határozná meg. Ez, ahogy látszik majd a másik törvényből is, egyfajta egységesítés irányába hat, nyilván a differenciált megítélés alapján az eljárás egységes inkább, nem maga a díjfizetés. Nyilván a díjfizetés metódusa egységes. A kockázatokkal arányosabbá tehető maga a díjfizetés is. Itt van például egy ilyen elem, ami csökkenti a banküzem költségeit. Az előterjesztő várakozása szerint csökkennek a díjfizetések, itt azonban én is azt olvastam ki a törvényből, hogy a 2006. évi 120 százalékánál nem lehet több, tehát ez inkább ott, ahol magas a kockázat, korlátozott emelkedést enged, bár nyilván lesznek olyan intézmények, ahol csökkennek. Én sem láttam összesítésben ilyen számítást, tehát nem tudom, hogy a jó érzékemet hová helyezzem.
A felügyeletnél a vizsgálatok lefolytatása is nyilvánosabb megoldást nyer. Ha ki kell jelölni felügyeleti biztost, akkor már nem egy, hanem két felügyeleti biztos kell hogy végezze ezt a tevékenységet. Ez megint csak a nem mindig jó tapasztalatú felszámolási eljárások tekintetében ismételten nagyobb garanciát ad a működés helyreállítása és annak a lehető legcsekélyebb veszteséget eredményező volta mellett. A felügyeleti bírságok tekintetében pozitív lépést érzékeltem, vannak tételes bírságok, tól-, -ig bírságok, de megjelenik a bevétel, a vélelmezhető, illetve bevétel, ami jelentős összeg. Érzékelhetően látszik, hogy a törvény elmozdul abba az irányba, hogy ha nem engedélyezett, tehát engedély nélkül folytatott tevékenységről van szó, akkor is beavatkozik, és akkor is van ilyen eszköz a kezében. Tehát nem kezdődik el az a csiki-csuki játék, ami megint csak elég sokszor, különösen majd a másik jogszabály ingatlanalapjainál előfordult, hogy nem vagyunk illetékesek, ezért nem tudunk eljárni.
Végül még egy problémát felvetnék mind a két jogszabállyal összefüggésben. Ezeknek a cégeknek a portfóliójában most már hasznosítási jelleggel is, tehát nemcsak a forgalmazókra vonatkozó szabályok szerint, például a pénzintézetekhez került ingatlanfedezetek három éven belül kötelezően elidegenítésre kellett hogy kerüljenek, különben meg kellett volna fizetni a nagyobb mértékű illetéket, itt azonban megjelenik, korlátozott módon a hasznosítás lehetősége. Tehát nem kötelezzük ezeket a hitelintézeteket a megszabadulásra oly formán, hogy a fedezetek csökkent értéken történő eladásában kell hogy érzékeltessék, és ezzel együtt védjük a fedezetet nyújtókat, hogy nem nyomott áron, nem 20-30 százalékkal olcsóbban kerül az árverésen elvitelre az ingatlanjuk. Az ürömben, nem mondom, hogy öröm, de legalább a megfelelő irányba való továbblépést valószínűsíti a jogszabály.
Összességében azt tudom mondani, hogy észrevételekkel, de a törvény részben a jogharmonizációnál mintegy kötelezőn jelleggel, számos helyen pedig a hitelintézetek biztonsága, nyilvánossága és átláthatósága irányába hat, ezért általános vitára alkalmasnak találjuk, és támogatjuk a jogszabály-módosítást. Köszönöm szépen a szót.
(Az ülés vezetését Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. További észrevétel, kérdés, vélemény? Molnár László képviselő úr!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Egyetlen kérdést tennék fel. Mi indokolja az alapítványok beemelését a 4. § (1) bekezdésébe? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor most kérem a kérdésekre választ.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Elsőként Dancsó képviselő úr kérdéseire válaszolnék, aki felvetette, hogy a felügyeleti díj újraszabályozása kapcsán nem találhatók számítások a törvényjavaslat mellett. Ez természetesen így van. Ennek a műfaja nem tette lehetővé, hogy ilyeneket mellékeljünk, de tájékoztató, vagy háttéranyag formájában ezeket szívesen rendelkezésre bocsátjuk. Részletes elemzés előzte meg a felügyelet tollából ezeket a döntéseket, számszerűen a jelenlegi díjfizetési struktúrával, illetve az új szabályok kapcsán várható díjfizetéssel összefüggésben - mert ez mindig az aktivitással is arányos -, hogy milyen változás van az egyes szektorokban, az egyes tevékenységtípusokat végzők körében, és még csak azt sem mondhatom, hogy vannak nyertes, illetve vesztes szektorok, mert ez mindig egyedi intézményre vonatkozóan állapítható meg. Tehát van olyan, aki ugyanabba a szektorba tartozik, de kicsit nagyobb díjfizetésre kell számítania, mint a többieknek.
Harminc százalékos általános csökkenés van prognosztizálva az első évre vonatkozóan az új díjfizetési szabályokból adódóan, ami elég markáns csökkenést eredményez. Hogy valóban kedvezőbb mindenki számára, azt természetesen nem lehet kijelenteni, de a szektorok, illetve szereplők túlnyomó többsége számára kedvezőbb lesz a díjfizetés. Az átmenetben található a bevezetéskori 120 százalékos szabály, ami annyit jelent, hogy nem fog a felügyelet ennél magasabb díjnövekedést befogadni az első évben. Ennek valóban az a szerepe, hogy egy megváltozott díjalap, egy ilyen sokkszerű új szabály bevezetése valamilyen módon valamiféle kiszámíthatósággal bírjon még azon kevés intézmény számára is, amelyeket hátrányosan fogja ez érinteni. Ennek ez az egy szerepe van, ez nem kell hogy többet jelentsen annál, mint amit jelent.
Kedvezőbbnek ítélte az első olvasásra a kérdező az Európai Unió tagállamában székhellyel rendelkezők díjfizetését. Itt azért tudni kell, hogy a legtöbb pénzügyi szabály esetében a felügyeleti kontroll a székhely szerinti tagállamra marad, így csak azok után a kockázatok, illetve tevékenységek után szükséges itthon is díjat is fizettetni ezekkel a társaságokkal, amennyiben ezzel az itteni felügyeletnek gondja, baja, feladata van. Azért látszik úgy ezzel a szemüveggel nézve, hogy ezeknek a díjfizetése kedvezőbb, mert ez csak a magyarországi díjfizetésüket érinti, és az otthoni tagállam az engedélyezés, illetve a jogkörébe tartozó feladatok esetében természetesen beszedi az otthoni szabályok szerint ugyanazt a felügyeleti díjat.
A lakás-takarékpénztári törvény módosítása kapcsán a külföldieknek miért jár kedvezmény? Ez annyiban egészülne ki, hogy csak azoknak a külföldieknek jár, akik életvitelszerűen hazánkban tartózkodnak, tehát ugyanolyan kedvezményeket kell nekik megadni, mint a hazai állampolgároknak. Ez a személyek szabad vándorlása nevezetű európai alapelv hazai implementációjából adódik. Tehát aki úgy tűnik itt, mint egy állampolgár mindenféle szempontból, kötelezettségei szempontjából is, annak a kedvezményei szempontjából is annak kell tűnnie. Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium számításai szerint nagyjából ezer főre becsülhető, és ha azt vesszük, hogy mindenki megtakarít, és mindenki a maximális összeggel teszi ezt, akkor maximum ennyiszer 72 ezerrel fogja megterhelni ezt az előirányzatot. Tehát markáns kifizetésnek azért ez nem nevezhető.
Hány főre számítunk, erre azt mondanám, hogy nem feltétlenül van ez a számszerűségből adódóan összefüggésben a lakás-takarékpénztárak akvizíciójával, ez inkább jogharmonizációs célokat szolgál, és érdemi ügyfélszám-növekedést nem fog eredményezni önmagában.
A Kékesi képviselő úr által összefoglaltakhoz túl sok kiegészítést nem fűznék, nagyon jól ragadta meg az egyes törvényjavaslat-részek tartalmát. Talán annyit, hogy a felügyeleti feladatokban is van átalakulás az új, kockázatalapú tőkeszámítási szabályoknak megfelelően. itt egy folyamatos kockázatalapú felügyelet fog megvalósulni, ez indokolja a nyilvánossági, illetve az extra felügyeleti szabályok kialakítását is. Itt azért azt tudni kell, hogy a mi felügyeletünk egyetlen egy hazai székhelyű hitelintézet esetében a home country, úgymond, az összes többi hitelintézet esetében a külföldi anyavállalat székhelye szerinti hatóság fogja első körben ezt a tőkeszükségletet meghatározni, ebben csak együttes döntéshozatali eljárás van érvényben, amiben a mi felügyeletünket is meg kell kérdezni. Tehát ez mint kompetencia kikerül az országhatárokon kívülre.
A felügyeleti szerep, illetve felügyeleti együttműködés kapcsán még egy pontosítás, a lakás-takarékpénztári törvény esetében nem feltétlenül fog megvalósulni olyan formán, mint a hitelintézetek esetében. Egyelőre ez a különleges forma nem tárgya a jogharmonizációnak, de természetesen a későbbiekben lehet ilyen fejlemény is. A felügyeleti biztos esetében a két fő kirendelését, amit az Alkotmánybíróság döntéséből vezettünk le, amit az úgynevezett négy szem elv indokolt, a hitelintézeti szektorban ez nem egyedülálló példa, nyilván a transzparenciát elősegítendő kerül bevezetésre.
A bírságok esetében, ahol üdvözölte képviselő úr a bevételarányos bírság megjelenését is, illetve azt, hogy a jogosulatlan tevékenységet végzők esetében is mód van bírság kiszabására, azért arról ne feledkezzünk el, hogy ennek van egy büntetőjogi lába, és kötelező büntetőfeljelentés kíséri a jogosulatlanul tevékenységet végzők megtalálását.
Az ingatlanok három éven belüli értékesítésére vonatkozó megjegyzéséről annyit, hogy ez a szabály csak annyit mond az előzőekhez képest, hogy ezen az időszakon belül lehetséges az ingatlan hasznosítása, de ez a korlát attól még megvan, tehát hosszú távon ingatlanportfóliót nem lehetséges megtartani.
Az utolsó kérdés, ami Molnár képviselő úrtól hangzott el, hogy az alapítványokat miért volt szükséges a pénzügyi vállalkozások körébe emelni, ennek formális oka van. '94 óta van egy működő Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány nevű szervezet, amely alapítványi formában vállal készfizető kezességet fő tevékenységeként. Ezt el kellett ismernünk a tőkemegfelelési szabályok szempontjából, merthogy a tevékenysége azonos az egyéb formában működő készfizető kezességet vállaló szervezetekével, ily módon a forma szerint nem lett volna etikus és versenysemleges megkülönböztetni. Ezért kellett így újraszövegezni a hitelintézeti törvény szabályait, hogy ez a kör is része lehessen ezeknek az európai szabályokból adódó kedvezményeknek. Köszönöm szépen.
További kérdések, észrevételek és a válasz
ELNÖK: Megkérdezem, második körben van-e a képviselőknek kérdésük, észrevételük. Dancsó József képviselő úr!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Arra vonatkozólag nem kaptam választ, hogy az értékbecslőkre vonatkozólag miért kellett megváltoztatni a megfelelési szabályokat. Kifejezetten kérném azokat a számítási anyagokat, amelyeket a felügyelet készített, és ezek szerint rendelkezésre állnak, mert azokból talán világosabban lehet látni, hogy hogyan és mi módon érinti az egyes szektorokat a díjfizetés átalakítása. Gondolom, legalább 2005-ös bázison készültek olyan számítások, amelyek megmutatnák, hogy ha a jelenlegi helyzet változatlan maradna, akkor milyen módosítást jelentene ez a díjfizetés körében.
Lennének még kérdéseim. Mégpedig a lakás-takarékpénztárakkal kapcsolatban mi indokolja azt, mivel gyakorlatilag a magyar piac kétszereplős piac, hogy egymásban tulajdont szerezhessenek a lakás-takarékpénztárak. Miért fontos ez, vagy miért jó az, ha egyfajta monopolizáció irányába toljuk el ezt a jelenleg is duopóliumban működő magyar lakás-takarékpénztári szektort? A másik kérdésem arra vonatkozna, hogy az 59. §-ban szerepel egy olyan kitétel, hogy "a hitelintézet üzleti értéke (eszköz-, idegen forrás- és mérlegen kívüli pozíció várható nettó pénzáramlásának jelenértéke)" hogyan alakul a szavatol tőkéhez, illetve ha az 20 százalékkal csökken, akkor a szükséges intézkedéseket meg kell tenni. Ez hogyan fog működni az életben? Hiszen azt tudjuk és látjuk, hogy a nettó pénzáramlás jelenértékének változása flow-változó, míg a szavatoló tőke stock-változó, vagy stock-mennyiség. Hogy hogyan lehet a kettőt összehangolni, a kettőt ilyen értelemben együtt kezelni, az számomra rejtély. A tőkepiaci törvényben is szó szerint szerepel ugyanez a paragrafus. Hogyan kell ezt majd értelmezni, és hogyan lehet ezt majd értelmezni kockázatkezelés szempontjából? Legyen olyan kedves majd nekem megvilágosítani.
Szeretném még egy furcsa mondatra felhívni a figyelmet, helyes-, hogy ilyen mondatok bekerülnek egy törvénybe, azt nem tudom. Én 9 éve foglalkozom ezekkel a törvényekkel, de ilyen mondatot még nem találtam, amit itt leírtak. Nem is a szakmai hátterével van problémám, hanem azzal, hogy egyáltalán hogyan kell ezt értelmezni. Talán az elmúlt évek egyik olyan paragrafusa, vagy pontja, amely azt jelzi számomra, hogy nem jó irányba megy el a szabályozás. Ha megengedik kedves képviselőtársaim, ezt a rövid pontot felolvasnám, mert nagyon tanulságos, és a szabályozás szempontjából sem mellékes. Ez a 32. § (2) bekezdésének b) pontja ami úgy szól, hogy "az összes kockázattal súlyozott kitettsége értékének az (1) bekezdés a)-b) és d)-k) pontjába sorolt kitettségek összegével csökkentett kitettségek kockázattal súlyozott kitettség értékének a tíz százalékát." (Derültség. - Balla György: Van, aki ezt nem érti?) Ha valaki ezt emberi nyelvre lefordítaná, akkor ez szerintem nagyban segítené a törvények megértését és értelmezését. Biztosan én vagyok felkészületlen, ez egy olyan mondat, ami elrettentő példa egy törvényben. Kérem, ha lehet, ilyeneket ne alkalmazzunk, ne írjanak le, még ha abszolút fordítás is. Azt gondolom, ez nem segíti a szabályozás egyértelműségét és világosságát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? Valóban a törvényalkotásról szóló törvény a magyar nyelv szerinti közérthetőséget megfogalmazza mint általános célt, ezt nem sikerült eltalálni minden szempontból, bár lehet, hogy tökéletes képletleírásról van szó. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, újból megadom a szót válaszadásra.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót. Elnézést kérek, hogy kihagytam a körből az ingatlan-értékbecslők szabályaira vonatkozó kérdést. Ha jól emlékszem, az volt a kérdés, hogy miért került sor a változásra, és miért a Hpt.-ben, a Tpt.-ben, a jelzáloghitel-intézetekről szóló törvényben. A változásra azért került sor egyrészt a jelzáloghitel-intézetekről szóló törvény esetében, mert úgy tűnik, hogy egyre nagyobb kockázatokat hordoz a jelzálog-hitelezési tevékenység ma már, ezért egy picit megnyugtatóbbnak találtuk, ha a személyi feltételek oldalán is megjelenik ez a fajta erősítés. itt viszont már régiek a szabályok, tehát volt egyfajta minimális szint, ami azért elműködött a korábbi időszakokban, míg a Tpt.-nek az ingatlanalapokra vonatkozó részében nem volt kifejezetten ilyen.
Ha szemléltetni akarom, a nulla pontról az első lépcsőre kellett fellépni, míg a jelzáloghitel-intézetek esetében az elsőről a második lépcsőre. Azért van benne egy kis különbség. Ha túl nagyot akartunk volna lépni elsőre, lehet, hogy teljesíthetetlenné tesszük ezeket a feltételeket. Illetve van egy másik megközelítésbeli különbség, egy jelzáloghitel-intézetben mire az ingatlan-értékbecslés végül is a fedezetértékelésbe torkollik, addig több kézen megy át, mint egy ingatlanalap esetében, ahol egyetlen egy lépcső van. Elkészül a szakvélemény, amit az alapkezelő figyelembe vesz, és onnantól kezdve nincs több kontroll. Ezért részben szigorúbb, részben enyhébb a tőkepiaci törvény szabálya. Ugyan enyhébbnek néz ki, viszont minden egyes személyre, minden egyes értékelőre vonatkozóan elő van írva, aki megjelenik az ingatlanalap eszközei mellett, és értékelési tevékenységet végez, míg a jelzáloghitel-intézeti törvény esetében elegendő, ha egy jóváhagyó része a névjegyzéknek, és megfelel minden egyes személyi feltételnek. Az ő bedolgozó munkatársai adott esetben ennél kisebb képzettséggel is rendelkezhetnek, és csak azokra a munkafázisokra vonatkozó követelményeknek kell hogy megfeleljenek, amelyeket elvégeznek. Ennyiben egy picit más a struktúrája, az egyiknél több kontrollmechanizmus van, a másiknál egy. Az egyiknél van egy jóváhagyó, és van több bedolgozó, a másiknál pedig egyetlen egy értékelőre vannak előírva a szabályok. Ez a különbség.
A lakás-takarékpénztárak egymásban való tulajdonszerzése annyiban újdonság, amennyiben a külföldi, hasonló profilú intézményben való részesedésszerzés is megvalósulhat. A korábbiakban ezt az országhatárokon belül lehetett csak értelmezni. Ez gyakorlatilag a lakástakarékok növekedési lehetőségeit nyitja meg, és egyáltalán nem az az elsődleges cél, hogy a két pénztár egymásban szerezzen keresztben tulajdont, hanem a környező országok hasonló intézményeiben, ha azt vesszük, hogy vannak olyan piaci szereplők, akik terjeszkednek ebben a régióban, és egyre több fiókot, illetve leányvállalatot alapítanak.
Az 59. §-hoz kapcsolódó megjegyzés, ami a stock- és a flow-jellegű változók egymáshoz való viszonyára tér ki: a jelenérték, a flow-jellegű változók egy időpillanatra számított jelenértéke és az arra az időpontra számított tőkemegfelelés lesz, aminek az arányát vizsgáljuk. Ma már a tőkeszükségletnek való megfelelés is folyamatos, tehát gyakorlatilag napi szinten számítandó, ugyanúgy, mint ahogy a pénzáramlás jelenértékét is bármilyen időpontra meg lehet állapítani. Ennyiben két, egyébként flow-jellegű dolog lesz egymáshoz viszonyítva, egy adott időpillanatban leszúrt mérföldkő mentén. Ez valóban egy picit eltérő szemlélet ahhoz képest, amit megszoktunk, a napi tőkeszámítás is újdonság, ez komoly informatikai támogatással fog tudni működni. És ez az új megközelítés lényege, hogy nemcsak szakaszonként, hanem minden pillanatban kell megfelelni.
A 32. §-ban szereplő, szépségdíjat el nem nyert szöveghez pedig annyit, hogy igazából a szépség helyett ezúttal inkább a pontosságra törekedtünk. Nagyon sok olyan definíciót vezettünk be, mint ahogy látható a mellékletben, amelyek egy-egy mozzanatát akarják egy képletszerűen felvázolható folyamatábrának nyomon követni, és ha ezeket a folyamatokat mindig következetesen ugyanazzal a fordulattal szeretnék leírni, abból lesznek ilyen, a közember számára nehezen értelmezhető mondatok. Ezt azonban azért a risztmenedzserek fogják forgatni napi szinten az egyes hitelintézetekben, és reméljük, hogy az ő tetszésüket el fogja nyerni, vagy legalábbis minden hitelintézet ugyanazt a tartalmat fogja mögötte érteni. Természetesen, ha van ennél tetszetősebb, de tartalmában változatlan szöveg, akkor megpróbálunk erre is orvosságot találni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megkérdezem, hogy képviselőtársaimnak van-e még kérdésük. Molnár László képviselő úr!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Egy mondatot engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim, hiszen itt az ingatlanértékelők szigorítását a jelzálogtörvényben valamikor decemberben én kezdeményeztem, és ennek a folyományaként elindult a PM-rendelet megalkotása a személyi feltételek vonatkozásában. Azonban én itt sem látom egyértelműen, sem a tőkepiaci törvényben, a névjegyzék ugyan szerepel, de az-e a névjegyzékbe kerülés feltétele, mint a pénzügyminiszteri rendeletben szereplő? Evidencia, itt konzultálunk Kékesi képviselőtársammal, nekem egyértelmű, de ahogy Dancsó képviselő úrnak sem egyértelmű, hogy felsőfokúvá tettük az alapvégzettséget, ezért azt gondolom, hogy ezt még pontosítani kell még valahogy a tárgyalások folyamán, vagy a részletes vita során. Ez igaz a tőkepiaci törvénynél is, mert ott még ráadásul visszaemeli a lakástörvényt, ami eredetileg volt a 64/C, ami névjegyzék szerint ott egy középfokút jelentett. Az általános vitával nincs gondom, de szerintem ezt a részét majd még finomítani kell. Köszönöm.
ELNÖK: További képviselői kérdés, észrevétel, vélemény? (Nincs jelentkező.) Ha ez előterjesztő reagál rá, azt megköszönjük.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Igazából nem ismételném magamat. Azt az illusztrációt tudom itt is elmondani, hogy más lépcsőfokra lép a két előterjesztett javaslat. Természetesen tárgyalást lehet róla folytatni. Azért óvnék attól, hogy olyan szigorú szabályt vezessünk be első lépcsőfokban az ingatlanalapok esetére, ami a működésüket egy pillanatra ellehetetleníti, amikor ma olyan 200 milliárdnyi vagyon található ezekben az alapokban, ami viszonylag gyorsan gyűlt oda, nem teljesen függetlenül a kamatadó bevezetésétől. Azt gondolom, nem biztos, hogy célszerű így nekiugrani az ingatlanértékelők szabályainak, félek tőle, hogy nem biztos, hogy teljesíteni tudná az a kör, amelyik ma értékelőként megjelenik, de természetesen akár középtávon emelhetők ezek a tételek, és kiegyenlíthető a szabályozás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Molnár László!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Éppen ez a kritikus pont, az ingatlanalapok. Ez a legnehezebben értékelhető kérdés, a portfóliót kivenni, ezt a középfokot biztos, hogy nem fogják tudni megtenni, itt kell azonnal a mélybe dobni. Szerintem a magyarországi, vagy akár az európai értékelői rendszer alkalmas arra, hiszen Európából egyre több ingatlanalap mozdul Magyarország felé, és elsősorban a tőkepiaci törvény egészen odáig megy el, hogy az ingatlanértékelő meghatározza az értéket. Ott nagyon kell szigorítani, az egyéb kérdéseknél nem biztos, bár egy 375 milliós felelősségbiztosítási limit egy picit szortírozza. De ne a pénzzel szortírozzunk, hanem a tudással.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: További képviselői jelzést nem látok, a vitát lezárom. Javaslom, hogy az általános vitára való alkalmasságról szavazzunk. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás.) Ez a többség. Tartózkodott? Ellene volt? A többi. Az előadók Szabó Lajos és Dancsó József.
Miután várhatóan együtt fogja a két törvényjavaslatot tárgyalni a parlament, ugyanezeket az előadókat javaslom a másik napirendnél is.
Most kezdjük el a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását T/2754. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk, első helyen kijelölt bizottságként. Megkérdezem az előterjesztőt, kíván-e rövid szóbeli kiegészítést tenni.
Kék Mónika szóbeli kiegészítése
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium). Ez a törvényjavaslat is elsősorban jogharmonizációs célokat szolgál, az európai tőkemegfelelési szabályok jogharmonizációját próbálja megvalósítani, emellett az elmúlt időszakban elvégzett jogharmonizációs célú módosításokra tekint vissza, és vizsgálja felül azokat a gyakorlat tükrében. Számos kisebb-nagyobb pontosítást is tartalmaz, ezek közül az ingatlanalapok szabályai tartoznak kiemelésre, amelyekről a Hpt. kapcsán is folyt vita, illetve további apróbb pontosításokat tartalmaz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat kérdezem. Kékesi Tibor, tessék!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm. Most rövidebben szólnék, mert csak egy-két olyan érdemi eltérés van, ami nem köszön vissza az előző törvényből.
A tőkepiaci törvény pontosít egy olyan fogalmat, ami a tőke- és a hozamgaranciákkal kapcsolatos, ami oszlatni szándékozik azokat a nyilván az átlagembert könnyen megtévesztő reklámokból fakad, hogy, ha a hozamot garantáljuk, vajon a tőkét is garantáljuk-e típusú problémákat vetik fel. Ezt most rögzíti a jogszabály. Bár most nem kéne belemenni a részletes vitába, de nem érzem azonos súlyúnak a két feltételt, a bankgaranciát, és azt, hogy mutassa be, hogy mennyire jó lesz az a projekt, ami ezek mögött a garantált ügyek mögött van.
A gyorsjelentések jobb minőségű elkészítésére emelkedik 15 nappal a határidő. Ez szerintem nem kockáztatja a cégek átláthatóságát. Éppen az előbb beszéltünk az ingatlanalapokról, amelyeknél azonban nagyon fontos, hogy ezek nyilvánossága megítélhetővé tegye a társaságok működését. Az előbb díjaztam, hogy hitelintézeti szférában viszonylag kevés probléma volt az elmúlt időszakban, viszont az ingatlanalapok, vagy ingatlanokkal dolgozó szövetkezetek, egyéb társaságok sajnos elég fejtörést és kárt okoztak az utóbbi években Magyarországon.
A bírságnál érzékeltem itt is, hogy nemcsak az elvárt összeg dupláját, hanem adott esetben, a nem engedélyezett tevékenységnél a négyszeresét is ki lehet vetni. Úgy érzem, hogy ez megint egy komoly nyomásgyakorlás arra, hogy ezeket a tevékenységeket valóban a megfelelő mederben lehessen csak végezni.
Az ingatlan értékbecslése kapcsán itt akartam elmondani, hogy egyrészt egyetértek a Molnár képviselőtársam által elmondottakkal, tehát nem érzem ennek a differenciálásnak a szükségességét. Ez a jogszabály előírja az ingatlan-értékbecslő számára, hogy ügyletenként 250 millió, évente összevonva 375 millió forintos felelősségbiztosítással kell rendelkezni. Azt gondolom, hogy akkor ebbe a körbe nem kell beengedni a középfokú végzettséggel rendelkezőket, hanem itt megint felsőfokú, a minősített francia és angol végzettséggel rendelkezőket. Akinek nincs ilyen, dolgozhat nyugodtan a lakáspiacon, értékelhet önkormányzatoknak, de ezeknél az alapvetően mások pénzével dolgozó szervezeteknél szerintem elvárt társadalmi igény, hogy nagyon magasan kvalifikált és ilyen értelemben is felelőséget vállalni képes szakértők végezzék. Egyéb korlátok megjelennek, itt van, hogy maximum öt évig lehet, maximum öt szervezetnél lehet egyszerre ingatlanértékelő, azért látszódik, hogy a kontrollmechanizmus, illetve a visszacsatolás lehetősége ezen keresztül meglegyen.
Egy nagy problémakört szeretnék felemlíteni ebben a törvényben, ez pedig a kiszorítási eljárás, ami konkrétan nincs megemlítve, de számos részletszabálya megjelenik. Általában a kisbefektetők védelmében megjelenik a mértékre vonatkozó szabály, ami nem változott, és az értékmeghatározásra vonatkozó szabály is, ami viszont változik. Azt gondolom, hogy pontosítani és a kisbefektetők védelme érdekében korrigálni ezeket a szabályokat, mert egyszerűen olyan informáltsági helyzetben vannak, hogy sokszor még a hirdetményeket sem tudják meg. Ez olyan, mint a munkavállaló meg a munkáltató, nincsenek azonos pozícióban. Tovább kell erősíteni a kisbefektetők védelmét, hogy egy kiszorítási eljárásban lehetőleg a tőzsde által már elismert értéken és mindenképpen egy megfelelő mechanizmus eredményeként, ha úgyis kiszorítják őket, legalább a pénzükhöz hozzájuthassanak.
Ennek egy másik része a bennfentesség szabályozása, ahol ugyan színesedett a kép, további részletek kerültek az összeférhetetlenségi szabályokba, itt azonban még van egy kieső kör, ha jól érzékeltem, méghozzá elég jelentős kör, amire majd javaslatot teszek. Úgy érzem, hogy a tőkepiaci törvénynek ez a legkényesebb része manapság, hogy a kiszorítási eljárásban nem védjük kellőképpen a kisbefektetőket, és ebbe az irányba kellene a mostani módosításban is, de majd a jövőben is még lépéseket tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Dancsó József képviselő úr!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A hitelintézeti törvényre mondottak jó része itt is érvényes. Sajnos, itt úgy érzem, hogy ennél a törvénynél egy picit több probléma van, mint a hitelintézeti törvénynél. A kisbefektetőkre vonatkozó kiszorítási védelemmel egyetértek, amit Kékesi Tibor képviselőtársam jelzett, én is úgy érzem, hogy sokkal nagyobb védelemre lenne szükségük. Van egy itt is egy érdekes mondat, ami arra vonatkozik, hogyan kell megállapítani a vételi árat, ha 180 napban 36 ügyletre sor került, akkor más módon, ha nem került sor 36 ügyletre, akkor az egy részvényre jutó saját tőke értéke szerepel. Miért pont 36? Hogy jött ki ez a szám? Erről még az indoklásban sem olvashatunk semmit. Ha már szakmai törvényről beszélünk, akkor, úgy gondolom, szerencsés lenne megtisztelni a képviselőket, hogy ilyen szakmai finomságokat is kiderüljenek legalább az indoklásból, háttéranyagból, hogy miért pont így kell a kiszorítást meghatározni.
Már a legutóbbi módosításnál is adtam be módosító javaslatot a hozamgaranciával kapcsolatban, amit nem fogadott el a kormánytöbbség a parlamenti vita során, de úgy látom, hogy ezt újra csak elő kell hozni, mert továbbra sincs megnyugtatóan kezelve. Mind a portfóliókezelők esetében, mind a befektetésialap-kezelők esetében, ha valaki ilyet vállal, akkor egyrészt a törvényjavaslat szerint bankgaranciával kell ezt biztosítani, ami nagyon helyénvaló, viszont van egy b) pont és a kettő között egy vagylagos reláció. Ez azt jelenti, hogy ha kellő üzleti tervvel, befektetési politikával alátámasztja, akkor hozamgaranciát vállalhat az alapkezelő is, a portfóliókezelő is. Megítélésem szerint ott nem vagy-nak kellene lennie, hanem és-nek, mert a kettőt együtt tudom elképzelni. Ha bankgarancia van, akkor amellett nyilván szerencsés a hozamgaranciát bemutatni, hogyan alakul a befektetési politikával egyöntetűen. Vélhetőleg nem elírás történt, hiszen mind a két törvény vagy relációt használ a törvényjavaslat alkotója. Az önmagában kevés, ha csak a befektetési politikával vállal a befektetésialap-kezelő, portfóliókezelő hozamgaranciát.
A hozamgaranciával az elmúlt években nagyon sok befektető megégette már magát, meg befektetésialap-kezelő is, portfóliókezelő is, tehát a hozamgaranciával rendkívül óvatosan kell bánni, hiszen éppen ebből adódnak azok a problémák, amelyek az elmúlt éveket jellemezték a tőkepiacon. Úgy érzem, ez továbbra is nagyon megengedő ilyen formában, és nem szab gátat ezeknek a lehetőségeknek.
Ha megengedik, visszatérnék még itt arra, hogy kik végezhetnek értékbecslést. A mai beszélgetés során is csak arról beszéltünk, hogy 375 millió forintos felelősségbiztosítással kell rendelkezni. Ez adott esetben rendjén való dolog, nem derül ki megint, hogy miért így határozzák meg. Csak. Biztosan van valamilyen izgalmas háttere, de ezt megint nem tudhatjuk meg. Képviselőtársaim sem szólnak arról, hogy nemcsak arról van szó, hogy így is lehet biztosítani a hátterét a felelősségbiztosításnak, hanem arról is szó van, hogy megint egy megengedő, vagylagos feltétel van benne, hogy vagy 375 millió forint vagyoni biztosítékot kell nyújtani az értékbecslőnek. Tehát nemcsak felelősségbiztosításról lehet szó, hanem vagyoni biztosítékról is, viszont azt nem tudjuk meg a törvényjavaslatból, hogy mi a vagyon biztosíték, mit kell érteni ez alatt. Ki értékeli majd fel ezt a vagyoni biztosítékot, hogy ez megfelelő-e, és 375 millió forintnak felel meg?
A felelősségbiztosítást tudjuk értelmezni, de azt, hogy ugyanekkora összegű vagyoni biztosítékkal rendelkezzen, azért érdekes kérdés, mert azonos kockázatúnak tekinthető ezek után egy 375 millió forintos felelősségbiztosítással. Így önmagában egy ugyanekkora értékű vagyoni biztosíték nem tekinthető ekvivalensnek ezzel. Pontosítani, változtatni kell ezen a szövegen, mert ez így abszolút nem egyértelmű, vagylagosság van benne, megint egyfajta lehetőséget ad a törvény alkalmazói számára, hogy nem biztos, hogy azt a célt fogják megvalósítani, amit a törvényalkotó kitűzött.
Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a legutóbbi módosítások egyike kapcsán elég komoly vitákat folytattunk arról, hogy a Központi Értéktárat és az Elszámolóházat külön kell-e végezni a tőkepiacon, szervezetileg és tulajdonosi háttérrel, vagy pedig egyben kell, egyben szabad tartani ezt a két fontos intézményt. Akkor amellett kardoskodtam, hogy nincs értelme ezt különválasztani, ez eddig is jól ellátta funkcióit. Bizonyos más érdekeket éreztem akkor is a háttérben a tekintetben, hogy ez megváltozzék, és meg is változtak ezek a szabályok. Elég meglepetten olvasom, hogy a 61. §-ban mégis csak visszajön ez a kérdéskör, hiszen gyakorlatilag tulajdoni részesedést szerezhetnek egymásban, mind a Központi Értéktár az elszámolóházi tevékenységet folytató intézményben, és fordítva. Persze, értem, ennek a lehetőségét teremti meg ez a javaslat, de mindenesetre elgondolkodtató, hogy fél év után mégis csak visszaemeljük ennek lehetőségét. Ad absudum, előfordulhat az, hogy újra egy intézmény lássa el mind a Központi Értéktár, mind pedig az Elszámolóház tevékenységét. Tehát nem feltétlenül érzem a következetességet.
A felügyeleti díjfizetéssel kapcsolatban ugyanaz érvényes, amit az előzőekben elmondtam. Nem érzem azt, hogy ez a versenysemlegesség irányába tett lépés lenne, hogy az EU-tagállami székhelyű, ilyen tevékenységet végző szervezeteknek miért kell ekkora díjfizetést vállalniuk. Mónika válaszát megértettem, ugyanezt tudná elismételni, de nem biztos, hogy ebben közeledik az álláspontunk. Még egy dologban szeretném kérni az értelmezését. A két törvényben az átmeneti rendelkezések között szerepel a szavatoló tőke, hogy hogyan kell elérni, ha még a törvény hatálybalépése előtt meg akarjuk feleltetni. Itt elég bonyolult szabályok vannak. Számomra nem teljesen világos az, hogy miért kell a szavatoló tőkének minél kisebb mértékűnek lennie, minél előrébb haladunk az időben. Mások a megfelelésre adott vonatkozások, ha 2007, 2008, vagy 2009. december 31-ről van szó. Ez így nem teljesen logikus, de biztosan van ennek valamilyen oka, hogy ennek így kell történnie a szavatoló tőke esetében, hogy ezt a megfelelést egyre kevésbé kell teljesíteni, ahogy haladunk előre az időben. De lehet, hogy én nem olvasom jól ezt a passzust. Ugyanez szerepel a hitelintézeti törvény esetében is az átmeneti rendelkezések között. Ha ennek indokoltságát megvilágítja, megköszönöm. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Megkérem az előterjesztőt, hogy a felmerült kérdésekre válaszoljon.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót. Az első kérdés Kékesi úrtól hozamgarancia ügyben érkezett. Ebben nincs érdemi változás, a tőke- és hozamgarancia melyikkel együtt értelmezhető, a legutóbbi módosításokban változatlan. Annyi a kiegészítés, ami pontosan azt a bizonytalanságot hivatott feloldani, amit Dancsó képviselő úr említett, hogy az angol szavakkal protected, illetve guaranteed fund közötti különbséget próbáltuk a hazai terminológiában is különválasztani egymástól. Ennyiben majd válasz is lesz a kérdésére, hogy az és helyett miért szerepel vagy abban a bizonyos 39. §-ban. Azért, mert az a) pontban szereplő leírás a hozamgaranciáról szól, ami valóban bankgaranciával támasztandó alá, míg a második a hozamígéretet jelenti, ami viszont csak befektetési politikával támasztható alá, és ennek természetesen a befektetők felé a tájékoztatási szabályokban egyértelműen el kell válni egymástól. Ilyen értelemben ma már nem lehet megtéveszteni a befektetőt azzal, hogy egy guaranteed fund jegyét veszi meg, de közben csak egy protected fund jegyét kapja, mert azt gondolja, hogy a két kifejezés ugyanazt a biztonságot takarja. Mindösszesen ennyi ennek a módosításnak a tartalma. Az alapkoncepció szerint hozamgarancia csak tőkegaranciával együtt nyújtható, ez nem változott a legutóbbi szabályozás óta, úgy gondoljuk, ezzel került igazán a helyére ez a kérdés.
A gyorsjelentések esetében a 15 napos határidő-hosszabbítás miért történt? Nyilvánvalóan azért, mert a miénk egy kicsit szigorúbb volt, bár nem a mi tőkepiacunk nevezhető európai szinten a legfejlettebbnek, ezért úgy gondoltuk, hogy az Egyesült Királyságban megfelelő az a határidő, akkor a hazai tőzsdei cégek és a hazai befektetők számára is megfelelő, ha egységesen kerül szabályozásra. Egész egyszerűen így nem ró az indokoltnál nagyobb terhet a hazaiakra ez a szabályozás.
Ingatlanalap-ügyben elhangzott egy kritika, gondolom, hogy a Baumag és az egyéb hasonló történetek állnak a hátterében. Éppen ezért hadd ragadjam meg ismét az alkalmat, hogy elmondjam, ennek semmi köze sem a befektetési alapokhoz, különösen nem az ingatlanalapokhoz. Ott tiltott betétgyűjtés, tiltott hitelintézeti tevékenység valósult meg, más köntösbe bújtatva. Ilyen módon sajnos a Baumag történetét a hitelintézeti baklövések sorába kell sorolni, nem pedig a tőkepiaci szektor problémái közé. Hangsúlyozom, hogy a Baumag- és az egyéb ingatlanszövetkezetes történet mind-mind a felügyeleti álláspont szerint tiltott betétgyűjtést valósított meg, és így tévesztették meg az ügyfeleiket.
A bírság esetében nincs mit hozzátennem, valóban a bírság oldalán is megpróbálunk az elrettentés eszközével élni, hogy ne lehessen egy viszonylag nyomott bírságtételt árazási feltételként felfogva nem a piaci normáknak megfelelő magatartást tanúsítani, ezért ezeket összegszerűségében, illetve a vagyon, a potenciálisan előny százalékában is megpróbáltuk kifejezni. Az ingatlan-értékbecslési alapoknál egy félreértést szeretnék eloszlatni.
Valóban, a közvetítői névjegyzékre való utalás található ebben, viszont azt se felejtsük el, hogy a felsőfokú végzettség minden esetben elő van írva, ha nem is feltétlenül olyan szakirányú, mint ami a jelzáloghitel-intézeti törvényben szerepel. Ha végignézzük az ingatlanalapok környékén tevékenykedő, ingatlanértékelést végző személyeket, akkor a büntetlen előélet és a felsőfokú végzettség is alapkövetelmény. Legalább két év ingatlanértékelői gyakorlat van megkövetelve, amellett, hogy a közvetítésbeni szakmai gyakorlatot el lehet fogadni, illetve bent kell szerepelni ebben a névjegyzékben, ami a közvetítői névjegyzéket takarja, csak jogszabályszámmal feltüntetve. Tehát azt nem lehet mondani, hogy kizárólag középfokú végzettségű értékelőkkel működne ez a szakma, van felsőfokú végzettségük is, ehhez a szakirányú készségeket szerettük volna kifejezni ezekkel a követelményekkel. Nem tudom, hogy érdemes-e ezt a vitát még egyszer kinyitni.
A következő kérdés a kiszorítás kapcsán érkezett, amin egy picit csodálkoztam, mert a kiszorítási szabályokban nem volt változás, ez minden bizonnyal valamelyik szabállyal összefüggésben kerülhetett elő. A kiszorítást egyébként az Alkotmánybíróság itt is és még számos országban jogszerűnek, alkotmányosnak ítélte, ilyen értelemben bár a tulajdonhoz fűződő jogok egyfajta sérelme következik be a kisebbségi oldalon, de a tulajdonhoz fűződő jogok védelme a többség oldalán, amit a szükségesség-arányosság tesztjén az Alkotmánybíróság megállónak tekintett. Vagyis a kiszorítás intézménye ilyen módon az európai szabályokkal tökéletes összhangban van Magyarországon, szó szerint fedi az irányelvi elvárásokat.
A vételi ajánlat kapcsán történt egy kiegészítés, ezt valóban helyesen idézte képviselő úr. A vételi ajánlat árazása kapcsán volt egy olyan rész, ami gyakorlati problémát okozhatott volna, ha felmerült volna, ugyanis voltak olyan papírok, a hazai tőzsde likviditása nem feltétlenül tökéletes minden pillanatban, ahol nehéz lett volna az ott szereplő módszertannal az árakat meghatározni. Ezért volt szükség egy pici kanyar beépítésére, hogy minden olyan papír, ami ott szerepel, minden körülmények között árazható legyen, ha máshogy nem, és már minden értékelés csődöt mondana, akkor is legalább az egy részvényre jutó konszolidált sajáttőkeértékkel, ami talán az egyik legjobb ilyen hüvelykujj-szabálynak tekinthető. Ezzel gyakorlatilag csak tökéletesedett, a hiányzó rész is kiegészítésre került az árazási szabályokban.
Ha már felmerült a kisbefektetők védelme, a kiszorítás kapcsán már nincs rajtuk mit védeni, mert ez egy alkotmányos eszköz, és a többségi befolyást szerzőnek adott ilyen módon egy kicsit nagyobb hangsúlyt az Alkotmánybíróság is. A kisebbségieknek az a védelme, hogy a lehető legnagyobb árat fogják kapni a részvénycsomagért, ami adott esetben már vitatható, hogy indokolt-e egy kisebbség esetén, amely érdemi befolyás gyakorlására már nem alkalmas. Ők bőven ki kell hogy legyenek fizetve a kiszorítás alkalmával. Ehhez vannak ezek a szigorú és részletes szabályok a 73., 76 §-ok környékén.
A bennfentesség körében valóban volt egy szélesedés, ahol megpróbáltuk az irányelvi szabályoknak jobban megfelelő magyar szövegezést megjeleníteni. Ez valószínűleg a gyakorlati tapasztalatok mentén formálódni fog a jövőben is. Ebben az európai gyakorlat is elég nehézkes, de reméljük, hogy ezt sikerül nekünk minden lehetséges időpontban lekövetni.
Dancsó képviselő úr csatlakozott a kisbefektetők védelmével kapcsolatos kérdésekhez. A 36 ügylet esete, amit számszerűen is kifogásolt, hatályos szabály. Azt már egyszer elfogadtuk hüvelykujjnak. Nyitottak vagyunk másra is, ezt a gyakorlatból próbáltuk levezetni, hogy mi az a mennyiség, ami ésszerűnek tekinthető ennél a korlátnál, a hazai viszonyok ismeretében, de természetesen erről folytathatunk vitát, ha van ennél helytállóbbnak látszó javaslat.
A hozamgarancia, tőkegarancia kérdésében ugyanaz a válaszom, mint Kékesi úr kérdésére. Itt a protected fund - guaranteed fund angol nyelvű különbségtétel lett leképezve, hozamígéret, illetve hozamgarancia szavakkal megkülönböztetve. A guaranteed fund az nyilván a hozamgaranciával biztosított, a protected fund pedig a hozamígérettel, a befektetési politikával alátámasztott változatot takarja, ezért a vagylagos feltétel.
Az értékbecslés kapcsán megint csak ismételni tudom, hogy itt azért ne feledkezzünk el arról, hogy a felsőfokú végzettség alapkövetelmény az ingatlanalapok értékelőinél is. Itt viszont a felelősségbiztosítás kontra egyéb vagyoni biztosíték is megjelent a kérdések között. A vagyoni biztosítékok körét a biztosítási törvény sem mondja meg precízebben, itt gyakorlatilag minden olyan eszköz elfogadható, ami egy ilyen felelősségbiztosítással azonosnak tekinthető, és főszabály szerint talán nem kifogásolható az, hogy ennek független értékeléssel kell alátámasztva lennie. Nyilvánvalóan a felügyelet ettől eltérő módon bizonygatott fedezet meglétét nem fogja elfogadni minden kétséget kizáróként.
A Központi Értéktár és az Elszámolóház ügyében az a pontosítás, amire Dancsó képviselő úr utalt, csak egy technikai pontosítás volt. Ez a szöveg a hatályos szöveg is, egyszerűen a külföldi szót kihagytuk az egyik fordulat elől, és azt kellett helyre rakni valamelyik alpontban. Tehát érdemi, tartalmi módosulás nincs. Arról a filozófiai vitáról viszont, ami tavaly övezte a Központi Értéktár és az Elszámolóház szétválasztását, annyit, hogy az ECB nem feltétlenül ezeknek az intézményeknek a szétválasztását kérte a magyar féltől, hanem azt kérte, hogy a központi értéktári tevékenységen ne jelenjen meg hitelezési kockázat, ami a központi szerződő fél funkciójából adódik. Ennek többféle megoldása is lehetett volna, akkor az érintettek úgy ítélték meg, hogy a szervezeti szétválasztás az, ami ezt megnyugtatóan rendezi. Úgy gondolom, erre számos más megoldás kínálkozott volna.
Itt is felmerült, hogy a külföldi tulajdonú vállalkozásoknál miért fele a felügyeleti díj. A válaszom természetesen ugyanaz, ott a hazai felügyelet kontrollja erősebb többnyire, egységes európai útlevél megvalósítása a cél már évek óta a tőkepiacon is, ezért nálunk a magyar felügyelet részére fizetendő díj, ami valóban az itteni székhelyűeknél lehet, hogy kevesebb, ez csak a magyar felügyelet aktivitását és kockázatait hivatott lefedni, ezért a különbség.
Az átmeneti rendelkezéseknél pedig a szavatoló tőke feltöltésénél, illetve a folyamatos megfeleltetésnél miért csökkenő százalékokat találunk, erre a kérdésre hadd kérjem meg kollégámat, hogy nálam precízebben válaszoljon.
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Valóban, itt az irányelvek maguk is egy átmeneti rendszert írnak elő azokra az esetekre, amikor bizonyos intézmények a standard módszerhez képest fejlettebb módszerrel mérik a kockázatokat. Ebben az esetben azt próbálja az irányelv is, illetve ez az átmeneti szabály is érzékeltetni, hogy a törvény hatálybalépése előtti állapothoz képest nagyon rövid időn belül az adott intézmény szavatoló tőkéje nem eshet ezen korlátok alá. Tehát az átmenet arra szolgál, hogy ha ezeket a belső modelleket a felügyelet is megfelelőnek találja, amelyeket az intézmény alkalmaz, abban az esetben is ez a tőkekövetelmény csak fokozatosan csökkenhet a következő három éven belül. A három év letelte után, amikor már bizonyos statisztikai és egyéb idősorok alapján ezt a modellt megbízhatóan lehet úgy kezelni, hogy megfelelően méri a kockázatokat, és már előfordulhat, hogy ettől jelentősebb mértékben csökken az adott intézmény szavatolótőke-szükséglete. De ebben a hároméves időszakban van ez az 5 százalékonkénti korlát, illetve a harmadik évben már 1-2 százalékos korlát.
További észrevételek és a válasz
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel van-e? Igen, Dancsó József képviselő úr!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. A hozamígérettel kapcsolatos válasz számomra nem volt megnyugtató. Ha szó szerint értelmezzük például a 25. §-t, ami a portfóliókezelőkre vonatkozik, akárhogy olvasom, ott mind a tőke megóvására, mind pedig a tőkehozamra vonatkozólag ígéretet tesznek. Itt szó sincs arról, hogy a tőkemegóvó alapot és a hozamígéreti alapot különválasztanánk, ebben a paragrafusban együtt kezelendő a kettő az én olvasatomban.
ELNÖK: Úgy látom, szövegértelmezési kérdésnél tartunk, de megadom a szót.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Ez egy általános vitában furcsa, de azért természetesen megadom a választ. Nem a tőke- és a hozamígéret között van a különbségtétel, az az egy évvel ezelőtti módosítás tárgya volt, hanem a hozamgarancia és a hozamígéret. A tőke megóvására tett ígéret mindkettőnél fix, a hozam esetében van az a különválás, amiről beszéltem, hogy vagy befektetési politikával alátámasztott, úgynevezett protected fund esete forog fenn, vagy pedig bankgaranciával alátámasztott, úgynevezett guaranteed fundról van szó. Tehát a tőke mind a két esetben fix, a hozamra csak úgy lehet utalni, ha a tőke mindenképpen garantált, és a hozamra vonatkozik ez az elágazás, amiről beszéltem. Elnézést, ha félreérthető voltam.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Ha jól értem, amit mond, az rendben van, de ami le írva, az nem úgy van. Ez a probléma lényege. De ez már tényleg a részletes vita tárgya lesz. Kérem, majd a magyar nyelvészeket is bevonni a kérdés tisztázásába, hogy valóban a szándék úgy van-e leírva, hogy egyértelműen értelmezhető. Azt már mindenki érti, amit ön elmondott, még az is, aki ehhez nem ért, de hogy az lenne leírva, úgy látom, ebben van a vita. Ha javasolhatom, ezt fejezzük be most, és ha további egyeztetés lesz a részletes vitában, akkor ezt pontosítsuk. Van-e további, az általános vitához kapcsolódó kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Úgy látom nincs. A vitát lezárom.
Kérem, hogy a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról foglaljunk állást. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás.) Ez tizenhat. Aki nem? Az a többi hét.
A 3. napirendi pontunk következik, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/2755. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk első helyen kijelölt bizottságként. Az előterjesztőt megkérem, hogy rövid szóbeli kiegészítését tegye meg.
Kék Mónika szóbeli kiegészítése
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. A PSZÁF-törvény módosításáról szóló javaslat elsősorban ugyancsak külső és belső jogharmonizációs célokat szolgál. A külső jogharmonizáció egy fogyasztóvédelmi célzatú kiegészítés, ami két bizottsági irányelv, illetve rendelet kapcsán vált szükségessé. Ebben az illetékes eljáró hatóság megnevezése volt szükséges formális keretek között is. Rengeteg technikai jellegű pontosítás van, egyetlen célt emelnék ki, hogy ezzel a határokon átnyúló szolgáltatásokhoz kapcsolható, határokon átnyúló szabálytalanságok vizsgálata kap egy kicsit hangsúlyosabb szerepet és a mi felügyeletünk is megfelelő felhatalmazást, hogy ezzel ilyen módon a fogyasztók károsítása minimálisra mérséklődjön, még ennek lehetősége is kizárásra kerüljön.
A másik módosításcsomag a felügyeletidíj-fizetéssel összefüggő, ami minden ágazati törvényünkben megjelenik, ezek vannak végigvezetve a PSZÁF-törvény szabályain is. Ez egy kisebb terjedelmű módosítás, egységben kezelendő a többivel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt viszont külön napirendi pontként fogja a Ház tárgyalni mai tudásunk szerint, ezért megkérdezem, hogy kérdés, észrevétel van-e ehhez kapcsolódóan. Keller László képviselő úr!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A törvénymódosítás szakmailag rendben van, egy kérdést szeretnék feltenni, mielőtt általános véleményt mondok. A 4. § (3) bekezdése mulasztás esetére azt mondja ki, hogy a fővárosi bíróság kötelezi a felügyeletet eljárás lefolytatására. Ebben a szakaszban az eredeti törvényben is benne van, hogy bírósághoz lehet fordulni a felügyelet eljárásával szemben. Lehet-e törvényben a fővárosi bíróság számára kötelező döntést előírni? Ez a kérdés, mert szerintem legfeljebb feltételesen lehet azt mondani, hogy kötelezheti, de egyértelműen leírni ezt szerintem nem lehetséges.
Egyéb vonatkozásban pedig megítélésem szerint előremutató a törvény, a hatásköröket egyértelműbben rendezi. Szó volt arról, hogy bővül a felügyelet feladatköre, nagyobb tájékoztatást ad az ügyfeleknek, nagyobb biztonságot jelent az ügyfelek számára a mostani szabályozás, a felügyeleti díjak esetében jó az, hogy háromévente rendszeres felülvizsgálatra kerül sor, a díjfizetés tekintetében egyértelműbb feltételeket szabályoz. Megítélésem szerint nagyobb biztonságot ad a személyi adatok kezelésével kapcsolatban, hatékonyabb fellépésre, beavatkozásra nyújt lehetőséget a felügyelet számára, és a jogharmonizáció terén is előrelépést jelent, és egy bővülő jogorvoslati lehetőséget is biztosít. Ezzel együtt javaslom, hogy általános vitára tartsuk alkalmasnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök urat megkérem, hogy vegye át az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Megadom a szót alelnök úrnak.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Előterjesztő! Egyrészt a díjakkal kapcsolatos kérdésben javasol változtatni, ha jól gondolom, ez összefügg az előző két díjváltoztatással. Ha kitérne az indokoltságára, ezt szeretném kérni, hogy mitől kell valakinek háromszoros, négyszeres díjat fizetni. Például látok a közraktározásnál négyszeres díjat. Ennek mi a háttere? Miért változtatnak egyáltalán? A változás oka sem világos. Olcsóbb nem lett semmi a hivatalokban.
Másrészt igazán bankárosan van megírva néhány jogszabály. Például a 10. §-ban azt mondja, hogy az iratbetekintés során senki se férjen hozzá jogosulatlanul olyan adatokhoz, amelyek harmadik személyre vonatkoznak, és a jogszabályok által meghatározott titokkörbe esnek. Miért, eddig így volt? Amikor egy ilyen szabályozást látok, akkor számomra abból az derül ki, hogy addig az nem volt biztosítva. De akkor az törvényhozói körben elkövetett szabálytalanság volt, ha ez így volt. A személyes adatokhoz való jog közel sem új jogszabály. Voltak precedensek, ahol visszaéltek ezzel? Hol lehet ezt megismerni? Van bírói gyakorlat erre, bírósági ítéletek vannak? Én nem vagyok jogász, ez egy költségvetési bizottság, de azért igen fura dolgokat olvasok, ha laikus költségvetési, pénzügyi szemszögből nézem. Nem volt biztonságban ez?
Minden olyan szabály, amely elegánsan pontosít a fogyasztóvédelemmel kapcsolatban, azt jelenti, hogy visszaélések voltak? Konkrét problémák voltak, amelyek más alapvető jogszabályokkal ellentétesek? Nekem ez az alapproblémám, hogy mi végre van ez a törvényjavaslat beterjesztve. Ez egy soron kívüli előterjesztés, súlyos problémák vannak emögött, ezt kell vélelmezni, vagy most csak úgy gondoltuk, hogy tovább pontosítunk? Azzal viszont meg az a baj, ha ez így van, miután tényleg félévente tárgyaljuk ezt a törvényt, hogy ez nem ad biztonságot. Ne tételezzük fel, hogy az alkalmazók félévente figyelik a törvényi változások részleteit. A jogkövető magatartást mint általános jogelvet veti fel számomra, hogy ez az egész rendszer állandó mozgásban van. Nem látom, hogy miért változtak meg az adatkezelési szabályok. Kérdezem, hogy vannak-e olyan okok, amelyek miatt ezt prompt meg kell oldanunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok, az előterjesztőé a szó.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Keller képviselő úr kérdése az első, hogy a fővárosi bíróság illetékessége miért kellett hogy jogszabályban szerepeljen. Erre az a válaszom, hogy az az európai rendelet, amelynek az átültetését meg kellett valósítani, minden esetben az eljáró hatóság vagy szerv pontos megjelölését kérte. Kétféle utat választhattunk volna véleményem szerint. Az egyik, hogy valakinek a székhelye szerint illetékes bíróságot megjelöljük, vagy pedig megmondjuk konkrétan, hogy ki. Tekintettel arra, hogy itt a budapesti székhelyű Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről van szó, ezért ezt a fondorlatos fordulatot mellőzhetőnek ítéltük, itt a fővárosi bíróság illetékessége nem okozott problémát. Természetesen ez kuriózumnak számított kollégáim körében is, hogy így megjelenjen kötelezés formájában, ezért mind a bíróságokkal, mind az ügyészséggel, mind az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal, mind az IRM-mel megelőzte egy pontos, szövegszerű egyeztetés ezt a javaslatot. Ebben senki nem látott problémát. Azért öltötte ezt a végső formát.
Domokos képviselő úr kérdéseire. A felügyeleti díjakhoz természetesen a háttéranyagot el fogjuk készíttetni, és a legközelebbi ülés, vagy konzultáció során meg fogom osztani minden képviselővel, aki az ügyben szerepet vállal. Ebben semmilyen titok nincs, egyszerűen nem találtuk a műfaját, hogy hogyan lehet egy törvényjavaslathoz ilyen típusú anyagot fűzni, az indokolásba nem való egy ilyen számszerű táblázat, de szerintem háttéranyagként, szakértői anyagként továbbítható. A közraktározás esetében merült fel, hogy miért négyszeres a díj. Időközben a díj alapja változott meg, a közraktárakkal is egyeztetve volt ez a javaslat, azért, mert náluk érdemi kockázatnövekedés, tevékenység- vagy profilváltozás nem következett be, ezért ez a változat hagyta mozdulatlanul, vagy egy picikét még csökkentve az ő kötelezettségeiket. Itt annyiban más a történet, hogy kétfelé fizetnek a közraktárak, nekik is van egy felügyeleti szervük, és van egy pénzügyi tárgyú. Itt is, hasonlóan az újonnan létrejött egészségbiztosítási felügyelethez, díjmegosztás történik, és ott a változatlanságban állapodtunk meg. Ezért a szorzó növekedése, mert az alap a negyedére csökkent.
Az iratbetekintés kapcsán kérdezte képviselő úr, hogy miért ez a pontosítás. Ez annyiban pontosítás, hogy a felügyelet végzésben való rendelkezése vált lehetővé, az iratbetekintés joga eddig is korlátozott volt. Minden jogszabály próbálja az ügyvédi társadalom kreativitása, ahol valószínűleg volt olyan rossz tapasztalat, hogy az iratbetekintési jogot korlátozták, vagy korlátozni próbálták, és azután a bíróság elbizonytalanodhatott, hogy mi az, ami ennek korlátot szab, mi az, ami nem. Valószínűleg ezért van ez a pontosítás ilyen formában. Ennek új eleme, hangsúlyozom, a felügyeleti végzés kiadása az iratbetekintés korlátozásáról, ez egy határozatszerű jogi aktusban is testet ölt. Ez a Ket. szabályai miatt is szükséges, ahol ez a fajta döntési típus megjelenik a korábbi gyakorlattal szemben, és ez a felügyeleti hétköznapokon is át kellett vezetnünk. Ez jóval ártatlanabb módosítás, mint amire a kérdésből adódhatna. Visszaélések bárhol elképzelhetők, adott esetben, ha annak lehetőségét felfedezi a jogalkotó, akkor érdemes elébe menni az ilyen vitás helyzeteknek, pontosan azért, hogy ne a gyakorlat hívja fel a figyelmet a hiányosságra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor visszaadom az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. A vitát lezárom. Az általános vitára való alkalmasságról fogunk szavazni. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tartózkodott? Ellene? Nem volt. A bizottság egyhangúlag támogatta. Megkérjük Keller Lászlót, hogy képviselje a bizottság véleményét.
A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása
Következik a 4. napirendi pont, a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/2756. szám alatt, az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk első helyen kijelölt bizottságként. Az előadó továbbra is kitartóan főosztályvezető asszony, megadom a szót szóbeli kiegészítésre.
Kék Mónika szóbeli kiegészítése
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Itt még rövidebb leszek. Ez a törvény is jogharmonizációs célokat szolgál mind külső, mind belső jelleggel. Külsőként előkészíti egy jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítését, ami a gépjármű-felelősségbiztosítással és a felügyeletek között egymásnak, illetve a károsult felé átadható információk körét szabályozza, valorizál korábban nominálisan meghatározott tőkeértékeket, illetve a közvetítők kapcsán néhány pontosítással él az európai szabályok miatt. Egyebekben pedig apróbb, kisebb-nagyobb pontosításokat tartalmaz. A másik részében pedig a felügyeleti díj felülvizsgálatával kapcsolatos szabályok biztosítási szakkört érintő részei jelennek meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat kérdezem, kérdés, észrevétel van-e. Igen, Szabados József képviselő úr!
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): A biztosítási törvény pontosítása valóban a külső és belső jogharmonizációs pontosításokat tartalmazza. Szeretnék néhányat kiemelni, lehet, hogy képviselőtársaimnak is újat tudok mondani, legalábbis azoknak, akik a szakmában nem nagyon vannak benne. A PSZÁF honlapja szerint ma Magyarországon 24 biztosító társaság, 34 biztosítási egyesület, 20 magánnyugdíjpénztár, 101 önkéntes és 69 egészségpénztár működik. Ez nem nagy szám, hasonló nagyságrendű országban, mint Hollandia, lényegesen nagyobb a biztosítók száma.
A biztosítók a törvény szerint 2003 óta úgy nagyjából törvényesen működtek, kirívó törvénysértést nemigen hallottunk. Azonban az Európai Unióban végbement változások a biztosítási törvényben néhány pontosítást indokolnak, ezeket tartalmazza a most előttünk lévő törvényjavaslat, mint például a kártörténetre vonatkozó eljárási rendet. Emlékszünk rá, volt az elmúlt évben napirendünk önálló képviselői indítványként, a mostani módosítás rendezi az abban felvetetteket. Vagy a biztosításközvetítői tevékenységben pontosításokat tartalmaz, elsősorban azért, hogy az ügyfelek érdekeit jobban tudják képviselni, felkészültebbek a nyilvántartásban szereplők, és csak bizonyos feltételeknek megfelelő biztosításközvetítők vehetnek részt a piacon.
Azon kívül a függő biztosításközvetítők, az úgynevezett ügynökök megfelelését is szigorítja, vagy szabályozza a törvényjavaslat, valamint a biztosítók és a fiókbiztosítók, telephelyek létrehozására vonatkozó tőkefedezetet is megemeli. Nagyon fontos, hogy a biztosítási titok megtartásának kötelezettségét néhány esetben feloldja az új szabályozás, ilyen az adatvédelmi biztosnak való mentesítés, valamint a kártörténetre vonatkozó adatmentesítés. Részleteibe nem akarok belemenni, azt gondolom, hogy a törvénymódosítás alkalmas általános vitára, tovább pontosítja a 2003. évi LX. törvényt. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: További képviselői kérdés, észrevétel van-e ehhez kapcsolódóan? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Az előterjesztő nem kíván reagálni az elhangzottakra, akkor javaslom, hogy szavazzunk. Aki az általános vitára való alkalmassággal egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatta. Szabados József lesz a bizottság előadója. Köszönjük a kormány részéről a közreműködést, további jó munkát.
Emlékeztetőül mondom, szerdán fél 10-kor bizottsági ülés lesz. Köszönöm szépen. Jó étvágyat mindenkinek!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 46 perc.)
|
Domokos László |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit