KPSZB/25/2007.
KPSZB/54/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2007. június 20-án 9 óra 07 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott nyílt üléséről
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné czövek Ágnes (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Farkas Imre (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Dr. Katona Béla (MSZP) Keller Lászlónak (MSZP),
Molnár László (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz).
Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnökjelöltje
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
Király Júlia kinevezés előtti meghallgatása *
Király Júlia szóbeli tájékoztatója *
Molnár Albert kérdései *
Kovács Tibor kérdései *
Dr. Hankó Faragó Miklós hozzászólása *
Király Júlia válasza *
Varga Mihály kérdései, véleménye *
Király Júlia válasza *
Varga Mihály további kérdései *
Király Júlia válasza *
Döntés a jelölt kinevezésének támogatásáról *
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 07 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit. Jó napot kívánok. A bizottsági ülést megnyitom. Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm meghívott vendégeinket. Külön tisztelettel köszöntöm Király Júlia asszonyt, akinek meghallgatására a mai napon sor kerül. Köszöntöm a bizottsági ülésünk iránt érdeklődőket is.
Mai bizottsági ülésünkre két napirendi javaslat érkezett. Az egyiket már korábban megkaphatták, ez Király Júlia asszony MNB-alelnökké történő kinevezés előtti meghallgatása a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény 51. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 49. § (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.
A másik egy kiegészítés, amelyet új változatban szintén megkaptak a bizottság tagjai: zárt ülés keretében mentesítési kérelem a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 29. § (1) bekezdésének a) pontja alapján. Ezt a két napirendi pontot tárgyalnánk meg ma, amennyiben a bizottság tagjai ezt elfogadják és támogatják.
Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk. Kérdezem, ki az, aki napirendi pontjainkat elfogadja. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság egyhangúlag elfogadta napirendjét. Megállapítom egyben, hogy a bizottság határozatképes.
Király Júlia kinevezés előtti meghallgatása
Rá is térünk az 1. napirendi pontra. Még egyszer nagy tisztelettel köszöntöm Király Júlia asszonyt. Egy ilyen meghallgatás kicsit színesíti a mi szürke és szinte kőfejtői egyhangúsággal telő napjainkat itt a bizottságban, úgyhogy külön örülünk ennek a meghallgatásnak. Azt is hadd tegyem hozzá, hogy mint minden, a monetáris politika is főként a bizalomról, a hitelességről, a következetességről kell hogy szóljon. Ebből a szempontból úgy érzem, hogy a mai meghallgatáson is olyan kérdésekkel tudunk foglalkozni, amelyek valóban az ország sorsát, az ország jövőjét határozzák meg. A bizottság tagjai megkapták Király Júlia asszony önéletrajzát. Hadd jegyezzem meg elöljáróban, hogy sajnos ez az életrajz nem teljes. Egy nagyon fontos pont hiányzik belőle. Jelölt asszony eltitkolta, hogy rendszeres futó, ezt hiányoltam az önéletrajzából, de a szóbeli kiegészítésében esetleg majd kitér erre a pontra is. (Derültség.) Szeretném is megadni a szót, hogy a megküldött írásbeli anyaghoz szóbeli kiegészítést fűzzön. Parancsoljon!
Király Júlia szóbeli tájékoztatója
KIRÁLY JÚLIA, a Magyar Nemzeti Bank alelnökjelöltje: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselők! Hölgyeim és Uraim! Amikor Simor András jegybankelnök úr felkért a jegybank alelnökének, az a jelenlegi szervezeti munkamegosztás alapján elsődlegesen a pénzügyi stabilitási kérdések kezelését jelentette.
Ha most nagyon egyszerűen akarnánk megfogalmazni, figyelembe véve azt a zavart, ami ezzel a fogalommal kapcsolatban a nemzeti szakirodalomban uralkodik, akkor azt mondhatjuk, hogy a pénzügyi stabilitást a legegyszerűbb úgy definiálni: minden, ami nem pénzügyi instabilitás. Picit azért pontosítanám a fogalmat. Az egyik oldalon annak az intézményrendszernek, amely a monetáris politikát közvetíti, amit pénzügyi közvetítő rendszerként szoktunk emlegetni, a zavartalan, lehetőleg minél kevesebb súrlódással járó működését jelenti. Azt, hogy önök nyugodtan juthassanak hitelekhez, hogy bizonyos bankok előtt ne hosszú sorok jellemezzék ezt az országot, hogy minél kevesebbet olvassanak pénzügyi cégekről, bankokról az újságokban. A hétköznapi életben azt érezzék, hogy ez az ország működik, és észre se vegyék, hogy van pénzforgalmi rendszer, mert minden súrlódás nélkül halad a maga útján. A másik oldala az, amit úgy szoktunk megfogalmazni, hogy a piacok lehetőleg legyenek nyugodtak. Ne legyenek nagy áresések, ne legyenek nagy kamatingadozások, ne legyenek nagy árfolyam-ingadozások.
A célunk az, hogy egy ilyen országban valósítsuk meg a monetáris politikát, hiszen a pénzügyi stabilitás és a monetáris politika között kétirányú kapcsolat van. Amikor kamatról dönt a monetáris tanács, az befolyásolja az intézményrendszert, befolyásolja a piacokat, és okozhat pénzügyi stabilitási problémákat. Most nem erről az országról beszélek, de van ilyen ország. A másik oldalon viszont a piacok saját belső kockázatai megnehezíthetik a monetáris politikai döntések érvényesülését. Ez tehát egy nagyon erős kétirányú kapcsolat, és azok a jelenségek, amelyek a pénzügyi piacokon megfigyelhetők a globalizációból adódóan - likviditásbőség, magas eszközárak, nagyon magas kockázatéhség -, olyan jelek, amelyek valamennyi döntéshozó jegybankár számára eminens kérdéssé tették a pénzügyi stabilitás és a monetáris politika kapcsolatát. Csak hogy az elmúlt fél évből idézzünk: Trichet úrtól, az ECB elnökétől kezdve Ben Bernankéig, a FED elnökéig 10-15 jegybankár foglalkozott ezzel a problémakörrel. Tehát nem arról van szó, hogy egy másodlagos, a monetáris politika szempontjából jelentéktelen kérdéssel kell foglalkoznunk, hanem szorosan egymáshoz kapcsolódó kérdéseket fogunk megvitatni, ha önök 25-én elfogadják a törvényt. Akkor a két alelnök egyike eminensen a közgazdasági kutatásokért, monetáris politikai döntés-előkészítésért, a másik alelnök a pénzügyi stabilitásért lesz felelős. A célom az, hogy az előbb említett szempontokat megjelenítsük monetáris politikai döntéseinkben is.
Strikte értelmezve, a pénzügyi stabilitás feladata a válságmegelőzés, megfigyelés. És legvégső soron, valahol makroszinten a válságokat is mi kezeljük, hiszen van olyan eset, amikor a jegybank áll rendelkezésre mint az a bizonyos végső mentsvár. A pénzügyi stabilitásnak mi a jelentősége? Elnök úr utalt az életrajzomból hiányzó részre: amikor közösen futunk a Duna két partján, akkor lehet érezni, hogy ez még nem tökéletesen likvid piac, szakadozottak a futók. Ha elmegyünk Londonba, és részt veszünk a londoni maratonon, akkor konstatáljuk, hogy az a likvid piac, ott nem lehet pénzügyi instabilitási probléma, mert félméterenként futók vannak egymás mellett. Számomra ez a hasonlat világítja meg tökéletesen a piac és piac közötti különbséget, a mi felelősségünket ez iránt a piac iránt, és az önök felelősségét abban, hogy eldöntsék, ennek a piacnak a makroszintű felvigyázására, elemzésére alkalmasak vagyunk-e mint jegybank.
Én ezen a forró nyári napon nem is akartam volna az önök türelmével jobban visszaélni, viszont készséggel válaszolok kérdéseikre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait illeti a szó kérdések feltételére, vélemények, észrevételek elmondására. Molnár Albert, parancsoljon!
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Jelölt Asszony! Az ön életpályája igazán grandiózus, igazi pénzügyi szakember ül abban a székben, akit most faggatunk. Engedje meg, hogy gratuláljak ehhez az életpályához. Az ön múltbéli gazdasági, gazdaságpolitikai tevékenysége a frakció számára azt jelenti, hogy azt a bizalmat feltétlenül megadnánk, hogy ezt a pozíciót betöltse. Szeretném arról biztosítani, hogy az MSZP frakciója az ön jelölését támogatni fogja.
Mégis lenne néhány kérdésem, hogy egy picit az ön véleményét is halljuk néhány ügyről. Politikusok, újságírók nagyon szívesen polemizálnak az euró bevezetésének időpontjáról. Szakemberek sokkal ritkábban szólalnak meg, talán nem is véletlenül. A magyar gazdaság jelenlegi helyzetében, fejlettségi szintjét figyelembe véve hogyan látja, az euró bevezetése rövid, közép- vagy inkább hosszú távon lenne érdeke a magyar gazdaságnak. Meggyőződésem, hogy egy országban eljön az az időpont, amikor az euró segíti a folyamatokat, és van, amikor még nem biztos. A másik kérdésem: úgy látom, hogy az idén a bankoknál mintha a marzsok elkezdtek volna csökkenni. Én már nagyon régóta vártam ezt az időszakot. A kereskedelmi bankok profitjára, vagy árrésére gondolok. Ugyanis velünk hasonló fejlettségi szinten lévő, vagy hasonló kockázatú országokban sokkal kisebb marzsokkal dolgoznak a kereskedelmi bankok. Ön hogyan látja? Jól látom-e azt, hogy akár a lakosság, akár a vállalkozói szféra felé való hitelezésben elindult a marzsok csökkenése, és olcsóbb lesz a pénz a magyar gazdaság számára is?
Harmadik kérdésem inkább azzal függne össze, hogy a magyar gazdaság kicsi és nyitott gazdaság. Éppen azokkal a vállalkozókkal van problémánk, akik magyar termékből exportálnak. Igazából a multinacionális vállalatok euróban kötnek megállapodásokat, kockázatuk szinte nincs a kiadásaikat és a bevételeiket figyelembe véve. Pont az a piaci szegmens, azok a magyar kis- és középvállalkozások, vannak a legjobban kiszolgáltatva egy árfolyam-ingadozásnak amelyek magyar termékből állítanak elő exportcikket. Az elmúlt hetekben kibontakozott a vita, hogy engedjük el a sávot, ne engedjük el a sávot, a 15 százalék elégséges-e. Hogyan látja ezt a kérdést, van-e erről valamilyen véleménye?
Még egyszer mondom, gratulálunk a jelöléshez, támogatni fogjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Csak egy rövid megjegyzés. Az elnök úr kivételével az ellenzék nincs jelen a meghallgatáson. Remélem, hogy ennek semmiféle egyéb üzenete nincs, mint a képviselői fegyelmezetlenség. Ettől függetlenül mégis rosszul mutat, hogy az alelnök meghallgatásán gyakorlatilag csak a kormánypártok vannak jelen.
A továbbiakban jelölt asszonytól szeretnék kérdezni. A politikai közbeszéd egyik legfontosabb és mindig előkerülő témája az euró bevezetésének kérdésköre. Én itt nem is közvetlenül erre kérdeznék rá, hanem arra a problémára, hogy hogyan látja kezelhetőnek azt, hogy azokban az országokban, itt a legfejlettebb országokra is gondolok, ahol az eurót bevezették a korábbi időszakban, az minden esetben jelentős drágulást eredményezett. Akár Olaszországot, akár más országot említhetnék, a társadalom az euró bevezetését nem sikerként érzékelte. Az az érzésem, hogy nálunk is addig tart ez a várakozás, amíg a bevezetés meg nem történik. Aztán a lakosság majd azt fogja érzékelni nagy valószínűséggel nálunk is, mint az összes többi országban, és akkor már biztosan nem fogja ezt annyira szorgalmazni. Valahogy ezt is elő kellene készíteni, hogy ez ne okozzon a társadalom számára csalódást, olyan csalódást, mint amilyen valamilyen szinten az Unióhoz történő csatlakozást követően, a szándékok ellenére is, bekövetkezett. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Engedjen meg képviselő úr annyit reagálni az elmondottakra, hogy ha a Ház működését és a napirendi pontok tárgyalását kicsit normálisabban lehetne szervezni, akkor talán a bizottsági munka feltételei is könnyebbek lennének. De ez nyilván egy hosszabb vitát indítana meg, és ennek a bizottsági ülésnek nem ez a célja.
Hankó Faragó Miklós képviselő úr jelentkezett.
Dr. Hankó Faragó Miklós hozzászólása
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelölt Asszony! Elsősorban az illendőség kedvéért kértem szót annak érdekében, hogy ne csak a szavazatunkkal fejezzük ki azt, hogy támogatjuk a kinevezését. Maximálisan felkészültnek és alkalmasnak gondoljuk, és ezt a szavazatunkkal is jelezni fogjuk. Nagyon sok sikert, minden jót kívánunk a következő munkájához. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Több kérdezőt most nem látok, így jelölt asszonynak adom meg a szót válaszadásra.
KIRÁLY JÚLIA, a Magyar Nemzeti Bank alelnökjelöltje: Köszönöm szépen. Az egyik kérdéscsoport, amit Molnár képviselő úr és Kovács képviselő úr is érintett, az euró bevezetésére vonatkozik. Nagyon szépen köszönöm azt a megjegyzést, hogy ne az euró bevezetésének időpontját határozzam meg, mert ez nemhogy nem az alelnök kompetenciája, de nem is a jegybanké. Úgy gondolom, hogy az euró bevezetése ennek az országnak, ennek a gazdaságnak nem hátrányára, hanem inkább előnyére válhat. Részévé válik egy olyan gazdasági közösségnek, ami alapvetően a stabilitást és a növekedést tűzte zászlajára. Azok az országok, amelyek eddig csatlakoztak az eurózónához, beleértve szomszédunkat, Szlovéniát, azt bizonyítják, hogy igenis van sikeres euróbevezetés, csatlakozás ehhez a szélesebb közösséghez.
Amit semmiképpen sem tartanék helyesnek, és úgy gondolom, hogy ezt messzemenően osztja mind a jegybank, mind a kormány, legalábbis eddigi nyilatkozataik, eddigi állásfoglalásaik alapján, az egy erőltetett euróbevezetés. Ismerünk a közelmúlt gazdaságtörténelméből olyan példákat, ahol országok pénzügyi trükkökkel, egyéb megoldásokkal kialakították azt a feltételrendszert, ami lehetővé teszi a csatlakozást. Viszont ez gazdaságilag, az ország egésze szempontjából később negatívan visszaüthet. Abban bízom, hogy a jelenleg elfogadott konvergenciaprogram mentén elérhetünk ahhoz a ponthoz, amikor megnyugtatóan térhetünk át a jelenlegi széles árfolyamrendszerről egy szűkebb árfolyamrendszerre, és egy kétéves, az ERM II.-ben eltöltött időszak után nyugodtan vezethetjük be az eurót, ami nem fog azonnali többletinflációt okozni a lakosságnak. Van olyan ország, ahol volt ennek egyszeri áremelkedési hatása, van olyan ország, ahol nem. Formálisan ez nem más, mint egy átskálázás, önmagában vett strukturális gazdasági hatása nem kell hogy legyen. Az addigi gazdasági teljesítmény, az ország stabilitása lehetővé teszik, hogy a megfelelő időpontot közösen, jól tűzzük ki célul. Akkor, úgy gondolom, ez inkább pozitív, semmint negatív hatással lesz a társadalomra is. Ha megnézzük, hogy Szlovéniában milyen euforikus népünnepélyek voltak, akkor én egy olyan csatlakozást képzelek el, és nem olyat, amit ön is említett. Igaza van, valóban, a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy óvatosnak kell lennünk, széles társadalmi párbeszéd kell, meggyőzés kell. A pénzügyi kultúra is az én területem lesz a jegybankon belül, és rendkívül fontosnak tartom, hogy amikor megjelennek az első euróérmék Magyarországon, azt az emberek örömmel vegyék kezükbe, és ne azt érezzék, hogy megint feljebb mentek az árak.
Molnár képviselő úr másik kérdésére: tagja voltam az úgynevezett Várhegyi-bizottságnak, amely a bankok lakossági szolgáltatásaival foglalkozott. Ott is azt állapítottuk meg, hogy erősödik a verseny a lakossági piacon, de még messze van a tökéletestől. Az erősödő versenyt jelzi, hogy tavaly 40 bázisponttal csökkent a banki marzs, csökkent a banki jövedelmezőség. Megfeszülnek azért, hogy minket megszerezzenek. Azt hiszem, hogy ez végül is jó helyzet. Ebben rengeteg súrlódás van, ilyen értelemben igenis feladatunk, hogy ezeket a súrlódásokat tovább csökkentsük, létrehozzuk azokat az intézményeket, azokat a kereteket, amelyek biztosítják, hogy a verseny ne csökkentse a jövedelmeket, elfogadható szint legyen, olyan munkamegosztás bankrendszer és lakosság között, ahol mind a kettő azt érzi, hogy a másikból él. A kölcsönös egymásra utaltságot kell megéreznünk. Ma már nem mondhatjuk azt, hogy a magyar intézményrendszer, akár a bankok, akár a lízingcégek, akár a biztosítók kiugróan jövedelmezőek lennének, sőt, Kelet-Közép-Európában inkább a kevésbé jövedelmező országok, bankrendszerek közé tartozunk, az euróközösséghez képest ez ma még nem kellően magas, ámde csökkenő, ebben azt hiszem, egyetértünk.
Végül egy nem könnyű kérdés, a magyar gazdaságban az exportálók szerepe, kapcsolatuk az árfolyammal. Az alapvető kérdés nemcsak az, hogy hol van ez az árfolyam, hanem hogy mennyire biztosítjuk azt, hogy stabil legyen ez az árfolyam. Ez mindannyiunk felelőssége annak ellenére, hogy ma már valamennyi bank, intézmény kínál olyan kockázatmegosztási, kockázatmegelőzési eszközöket, amelyeket a nagyobb exportálók mindannyian igénybe tudnak venni, a kisebbek számára ez ma még drága. Azt hiszem, a következő hat évben el fogjuk azt érni, hogy olcsóbbak lesznek nemcsak a marzsok, a banki szolgáltatások díjai is lefelé fognak menni. Születésemnél fogva optimista ember vagyok.
Varga Mihály kérdései, véleménye
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések? (Nincs jelentkező.) Ha nincsenek, akkor engedjék meg, hogy én is feltegyek néhány kérdést a jelöltnek, illetve néhány megjegyzést is tegyek. Jelölt asszonynak volt a portfolio.hu-n 2006 decemberében egy interjúja, amelyben úgy fogalmazott, hogy a jegybank és a kormányzat között előforduló konfliktushelyzetek rossz hatással voltak a magyar gazdaságpolitikára. Ezt teljes mértékben osztom. Nyilván megint messzire vezetne, ha azt az okot keresnénk, ami miatt ezek a konfliktushelyzetek kialakultak. De abban teljes mértékben osztom az álláspontját, hogy ezek rossz hatással voltak a magyar gazdaságpolitikára. Ehhez képest a jegybankelnök úr kinevezésével a helyzet megváltozott, azonban szerintem arra is törekedni kell, hogy ennek a megváltozott helyzetnek a buktatóit, vagy hátrányait elkerüljük. Úgy fogalmaznak a lapok, hogy mintaszerű az együttműködés, szűk egy hónapon belül a parlament elé került a jegybanktörvény módosítása. Nyilván ez sem történt volna így, ha nincs valamilyen szintű jó együttműködés. A kormányfő példamutatónak tartja azt a partneri viszonyt, ami ma a jegybank és a kormány között kialakult. Úgy tűnik, hogy ez az együttműködés valóban, a korábbi évekhez képest jóval simább, jóval akadálymentesebb lett.
Van azonban egy-két olyan megjegyzés, mondat, amelynek egy picit a veszélyét is látom. Lehet, hogy nincs igazam, lehet, hogy az ember csak a túlzott óvatosság miatt mond ilyet, de ezekre szeretnék most rákérdezni. Az egyik, hogy a jegybankelnök úr nemrégiben a Financial Timesnak adott egy interjút, és arról beszélt már, hogy hatalmas javulások következtek be az elmúlt hónapokban. Szintén ebben az interjúban arról beszélt, hogy ma nem válságforgatókönyvet kell tanulmányozni, hanem lassan sikerül visszaszerezni a hitelességet a piacon. Ehhez még hozzátette azt is, hogy nagy változások jönnek a kormányzati adminisztrációban. Ennek nem értem pontosan a jelentését, azonban ez a mondat is kétségkívül arra világít rá, hogy a jegybankelnök úr és a miniszterelnök úr között valóban nagyon szoros együttműködés alakult ki.
Ha emellé hozzáteszek egy-két, konferencián elhangzott mondatot, akkor már kicsit bonyolultabb a helyzet. A jegybankelnök úr arról beszélt, hogy 2007 a kiigazítás éve, a következő két év a konszolidáció időszaka lesz lassuló inflációval és lassan gyorsuló GDP-növekedéssel. Nem az a problémám ezzel a mondattal elsősorban, hogy a kormány gazdaságpolitikusaitól is ugyanezt halljuk, mert nyilván a célokban lehetnek azonosságok, vagy összefüggések. Ezt nem tartom problémának. De amikor a kormányzat által elhangzott forgatókönyvekre a jegybankelnök ilyen mondatokkal reagál, az talán túlságosan is azt a benyomást keltheti a felületes szemlélőben, mintha a jegybankelnöki magatartás már-már lassan túlmenne azon a ponton, amely a kormány gazdaságpolitikájának támogatását jelenti.
Ehhez szintén hadd tegyem hozzá, hogy májusban volt egy konferencia, ahol a jegybankelnök úr olyan adatokat emelt ki, gondolok itt arra, hogy mennyi az egy főre eső export Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Észtországban és Szlovéniában, amelyek mintha egy picit egyoldalúan csak pozitív képet akarnának bemutatni a magyar gazdaságról. Szerintem ennél azért még árnyaltabb a helyzet. Tehát jelölt asszony kinevezésének és a monetáris tanácsban való részvételének is azért van különösen nagy jelentősége, mert ebben a monetáris tanácsban hamarosan váltás lesz, több korábbi tagnak lejár a mandátuma, és nem mindegy, hogy monetáris tanács milyen kizárólagos szemszögből kívánja majd nézni a magyar gazdaság eseményeinek alakulását.
A bizottság tagjainak kiosztottam egy táblázatot, az egyik elemző cég táblázatát, amely azt mutatja, hogy a "héják" és a "galambok" hogyan szavaznak ma a monetáris tanácsban. Ebből elég egyértelműen az látszik, hogy az elmúlt hónapok kamatdöntéseiben ki milyen álláspontot képvisel. Ez nyilvános, rajta van már az interneten is, mindenki megnézheti. Itt azt látjuk, hogy a hivatalból leköszönő monetáris tanácsi tagok inkább a stabilizáció, a konszolidáció, a "héjaállásponton" vannak, ellentétben az utóbbi időben kinevezett monetáris tanácsi tagokkal, akik a "galambálláspontokat" fogalmazták meg. Itt utalnék különösen Neményi Judit, Bánfi Tamás, Bihari Péter, vagy Csáki Csaba álláspontjára.
Ebben a helyzetben azért nem mindegy, hogy ki milyen világlátással, vagy ki milyen koncepcióval érkezik majd ebbe a monetáris tanácsba, mivel ebben a már korábban említett interjúban úgy fogalmaz, hogy korlátozottan diszkrecionális politikára lát lehetőséget. Hosszan idézhetnék a cikkből arról, hogy egy átfogó gazdasági stabilizációt kell az árstabilitás helyett a középpontba állítani. Ebből a szempontból szeretném jelölt asszony megkérdezni, hogy mit ért pontosan ez alatt. A cikkben a FED-elnökre történik utalás, de tudjuk jól, hogy ott sem teljesen koherens döntések születnek. Mit ért ez alatt, hogy ennek csak egy része lehet az árstabilitás megteremtése, és átfogó gazdasági stabilizációra van szükség? Mit gondol arról, hogyan kell ezt esetleg a monetáris tanács lépésein keresztül támogatni?
Azt is hozzáteszem, ha jól emlékszem, egyszer kérdezték tőlem, hogy önt hová sorolom be, a galambok, vagy a héják közé, és én akkor azt mondtam, hogy szerintem se nem galamb, se nem héja. Abban reménykedem, hogy valóban a szakmai álláspont lesz az, ami iránytűként szolgál az ön döntéseinél. De ha lehet ilyet bizottsági tagként egy meghallgatáson kérdezni, az iránt érdeklődnék, tapogatóznék, hogy ez a korlátozottan diszkrecionális politika hogyan is fog majd működni a gyakorlatban.
Van-e most még kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor meg is adnám a szót válaszadásra.
KIRÁLY JÚLIA, a Magyar Nemzeti Bank alelnökjelöltje: Köszönöm szépen. Elnök úr három témát érintett, ezekre próbálnék kitérni. Az egyik a jegybank és a kormány viszonya, a másik az inflációs célkitűzések rendszerének értelmezése, a harmadik pedig a monetáris tanács működése. A három téma természetesen nem független egymástól. És rögtön elöljáróban hadd tegyem hozzá, hogy a mai meghallgatáson önök ahhoz járulnak hozzá, hogy a jegybank alelnökeként működjek, ahhoz még a június 25-ei jegybanktörvény-módosításra is szükség van, hogy a monetáris tanács tagjává váljak. Jelen pillanatban mintegy monetáris tanácson kívüli ember szólhatok hozzá ezekhez a kérdésekhez.
A jegybank és a kormány viszonyát illetően ugyanúgy fogalmaznék, mint 2006 decemberében a portfolio-nak. Ez a jegybank egy következetes és hiteles stratégiát valósított meg az elmúlt években, ezáltal nemzetközileg elfogadott, hiteles intézménnyé vált. A kormánnyal való együttműködés feltétele, hogy ez a kormány is hiteles, elfogadható, mindenki által támogatott gazdaságpolitikát folytasson. A konvergenciaprogram piaci megítélése jelen pillanatban, amit olvasok, tudok róla, nem mond ennek ellent. A jegybank és a kormány együttműködésében meghatározónak tartom, hogy a jegybank független intézmény, azért is kerül sor most a bizottsági meghallgatásra. Viszont játékelméletből azt tanultam, hogy a kooperatív játékoknak mindig magasabb rendű egyensúlyuk van, mint a nem kooperatív játékoknak. Természetesen, amikor konfliktusok előfordulnak, szükség van ezek kezelésére. Toleráns országban ez egymás meggyőzését jelenti, és a közös lehetséges stratégia együttes megtalálását.
Az inflációs célkitűzések rendszere egy nem megváltoztatandó gazdaságpolitikai szabálya a jegybanknak. Azon országok, amelyek sikerrel stabilizáltak az elmúlt években, alapvetően ugyanezt a monetáris politikát követték. Az általam említett korlátozott diszkrecionalitás, amely egyébként valóban Ben Bernankének a 2003-as cikkéből való fogalom, ugyanaz, amit a svéd jegybank úgy jellemez, mint rugalmas inflációs célkitűzés-követést, ami nem az inflációs célkitűzés feladását jelenti. Picit legyünk szakmaibbak, bár nem monetáris politika órán vagyunk - Ez annak a Taylor-szabálynak az alkalmazása, ami a magyar jegybanknál is középpontban van, tehát, hogy a két cél súlyparaméterét mindig nagyon figyelmesen kell követni, az output gap-et, illetve az inflációs célt. A Taylor-szabály van az inflációs célkitűzés középpontjában is, ugyanez működik a FED-nél is. Tehát, ha úgy tetszik, a világon mindenütt a Taylor-szabály alapján működik a monetáris politika. Hogy ezen belül a végső döntés hogyan alakul ki, erre azt tudjuk mondani, hogy a monetáris politika nemcsak tudomány, de művészet is. Azt hiszem, hogy ez a jegybank azáltal, hogy önök biztosítják ennek a jegybanknak a független működését, talán valamit ebből a művészetből is hozzá tud adni.
A monetáris tanácsról és szavazatairól ennél a táblázatnál sokkal részletesebb elemzés is készült a jegybankban, indoklásokkal, különböző döntés-előkészítő anyagokkal együtt. Azt tudom, hogy a monetáris tanácsban mint független gazdaságelemzők veszünk részt, az ott elénk kerülő információk alapján kell meghozni döntéseinket, ami olyan értelemben felelős döntés kell hogy legyen, hogy az ember közben nem felejtheti el, hogy a jegybank meghatározó feladata, hogy az ország pénzének stabilitását garantálja, ez a stabilitás jelenti a gazdaság egészének stabilitását is. Én azt tudom önöknek ígérni, hogy soha nem előítélet, előzetes befolyás, vagy véletlen fogja a döntéseimet irányítani, hanem az adott helyzet adott elemzése. Tanítványaimtól születésnapomra kaptam egy kis ajándékot annak jelzésére, hogy ez nem játék. (Felmutatja.) Ezen a dobókockán héják és galambok vannak. Azt mondták, tegyem az asztalomra, hogy soha ne felejtsem el, hogy nem ennek a kockának a fordulásán múlik a monetáris politika, hanem azon a csapatmunkán, amit mi ott együtt, közösen alakítunk ki. Ebben bízom. Köszönöm szépen a kérdéseit.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tovább kérdeznék. Azt értem, hogy általában az ember igyekszik szabálykövető módon élni, hiszen nyilván civilizációról sem beszélhetnénk, ha minimális szabályokat sem fogadnánk el az egymáshoz való viszonyban. Azért mégis csak emberek ülnek a monetáris tanácsban, akik nyilván nagyon alapos elemzések, forgatókönyvek áttanulmányozása, adatok áttekintése után döntenek, és ezeket a döntéseiket meg is tudják indokolni, de a végeredmény mindig valamit mutat. Hogy kin kerekedik talán felül a szubjektivitás, kin inkább az objektivitás, és vice versa. Itt nem akarok sem a héja-, sem a galambálláspont mellett lándzsát törni, de az ember már csak ilyen. Megyek az úton autóval, hirtelen elém ugrik egy kutya, vagy elém fut egy gyermek. Nyilván ismerem a KRESZ-szabályait, de ott és akkor, az adott pillanatban kell egy emberi döntést hoznom. Ebből a szempontból nem mindegy, hogy áttérek a szembejövő sávba, és ott frontális karambolt okozok, vagy megpróbálok más megoldásokat találni. Ez szabályokkal nagyon nehezen írható le. Ez az embernek egy olyan belső motivációja, intuíciója, vagy megérzése, amit csak az adott pillanatban tud döntésként meghozni. Persze, a monetáris tanács nem egy rapid döntéshozatali testület, tehát megértem, hogy itt van, aki napokat készül arra, hogy majd pro, vagy kontra elmondja az álláspontját, de mégis csak arról van itt szó, hogy júliustól kezdődően ennek a monetáris tanácsnak az összetétele jelentősen megváltozik. Azok az emberek lesznek most már döntően túlsúlyban - eddig is többségben voltak egyébként -, akik a kamatcsökkentés mellett fognak érvelni. Tudom, hogy ez még nem jelölt asszony problémája, ez még csak lesz a problémája, de ma azért vagyunk itt, hogy erről is beszéljünk.
Előttem van egy másik konferencia anyaga. Áprilisban volt egy közös MNB-PM konferencia a parlament felsőházi termében, ami után elég meredek spekulációk láttak napvilágot abban a tekintetben, hogy mintha a kormány elvileg már belemenne a forint ingadozási sávjának eltörlésébe. Nem akarom hosszan idézni, de a jegybankelnök úr azt mondta, hogy tűzzük ki a célt, határozzuk meg a feladatot, és aztán mindenki a saját rendelkezésére álló eszközök felhasználásával teljesítse ezt a célt . Itt utalt arra, hogy a két intézmény, mármint a jegybank és a kormány viszonyát az elmúlt években nem ez a helyzet jellemezte, azaz nem az a helyzet, hogy szabadon tudott volna dönteni a monetáris politikai eszközökről. Erre jött a miniszterelnök reakciója ugyanazon a konferencián. Simor úr beszédét már reggel kiosztották, mindenki megismerhette, és ennek alapján reagált miniszterelnök úr, aki azt mondta, az a célunk, hogy a monetáris politika a mainál hatékonyabb és függetlenebb legyen. A spekulánsok, elemzők nyilván ebből következtettek arra, hogy itt az ingadozási sávval is történhet valami. Ebből a szempontból kérdeztem, bátorkodtam itt érzékeltetni, hogy némi aggodalommal tekintünk a változások elé. Persze a puding próbája az evés, lehet, hogy ezek az aggodalmak néhány hónap múlva szertefoszlanak, de az kétségtelen tény, hogy a monetáris tanácsban emberek ülnek. Ezt, gondolom, senki nem kívánja cáfolni, és ezek az emberek az elmúlt hónapokban általában a puhább álláspont irányába érveltek, vagy szavaztak, amikor a konkrét kamatdöntéseket meghozták.
Ennyit kívántam csak hozzátenni. Jelölt asszony kíván most reagálni, vagy várjunk még kérdéseket?
KIRÁLY JÚLIA, a Magyar Nemzeti Bank alelnökjelöltje: A jegybank eszközfüggetlensége valóban fontos. Hogy az eszközfüggetlenség pontosan mit takar, nagyon-nagyon hosszú lenne részleteiben kifejteni, de egyetlen egy megjegyzés: a héja nem azt jelenti, hogy mindig kamatot akar emelni, és a galamb sem azt jelenti, hogy mindig kamatot akar csökkenteni. Voltak olyan konszenzusos döntések, amikor mindenki ugyanarra az irányra szavazott. Azt hiszem, hogy a héja és a galamb a sajtónak, bizonyos elemzőknek olyan típusú megkülönböztetése, amikor egy-egy emberről leginkább ennek a kockának a feldobásával döntik el, hogy héja, avagy galamb, hiszen maga a döntés a döntés indoklásával együtt él csak. Abban viszont egyetértek elnök úrral, és nagyon lényeges, hogy a monetáris tanács nem egy gép, nem tud csak szabályok alapján dönteni. Ezt jelenti a korlátozott diszkrecionalitás. Köszönöm szépen.
Döntés a jelölt kinevezésének támogatásáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tizenkét döntésből három ilyen egyhangú döntés volt, de nem akarom csak magamnak vindikálni a jogot, hogy kérdezzek, vagy véleményt fogalmazzak meg. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e még valaki kérdezni, álláspontot kifejteni. (Nincs jelentkező.) Nem. Köszönöm szépen.
Akkor a bizottságnak a Házszabály ide vonatkozó paragrafusa alapján döntést kell hoznia. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki jelölt asszony, Király Júlia MNB-alelnökké történő kinevezését támogatja. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Tizennyolc. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság ebben a műfajban szokatlan módon, de talán az eddigi életút és a válaszok alapján egyhangú döntést hozott. Úgyhogy bizottságunk nevében szeretnék jelölt asszonynak jó munkát, eredményes esztendőket kívánni jegybank-alelnöki munkájához, monetáris tanácsi munkájához. Nyilván azzal a felelősséggel és szakmai háttérrel felvértezve, amiről a bizottsági meghallgatáson számot adott, sok sikert kívánok.
KIRÁLY JÚLIA, a Magyar Nemzeti Bank alelnökjelöltje: Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Rövid szünet következik, azután folytatjuk munkánkat. (Rövid szünet után a bizottság zárt ülésen folytatta munkáját, amelyről külön jegyzőkönyv készült.)
(A nyílt ülés befejezésének időpontja: 9 óra 49 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit