KPSZB/27/2007.
KPSZB/56/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2007. szeptember 10-én, hétfőn 11 óra 35 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
A Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával, átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2006. január 1. - december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló beszámoló általános vitára való alkalmasságának tárgyalása, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat bizottsági önálló indítványként való benyújtásának kezdeményezése *
Berényi Lajos szóbeli kiegészítése *
Észrevételek, vélemények *
Berényi Lajos válasza *
Döntés a beszámoló általános vitára való alkalmasságáról, valamint a határozati javaslat benyújtásáról *
A termőföldről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A termőföld védelméről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Dávidné Hídvégi Julianna szóbeli kiegészítése *
Kérdések *
Dr. Dávidné Hídvégi Julianna válasza *
Észrevételek, vélemények *
Dr. Dávidné Hídvégi Julianna reflexiója *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Tóth Melinda szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az állami vagyonról szóló törvény zárószavazásának előkészítése *
A napirendi pont lezárása *
Az ülés bezárása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Tóth András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) dr. Gegesy Ferencnek (SZDSZ),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Domokos László (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Tóth Andrásnak (Fidesz).
Berényi Lajos, a Közbeszerzések Tanácsának elnöke
Dr. Pásztor Tamás, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője
Dr. Nagy Olga, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium osztályvezetője
Dr. Dávidné Hídvégi Julianna, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Kőnig Éva, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője
Tóth Melinda, a Pénzügyminisztérium tanácsosa
Horváth András, a Pénzügyminisztérium tanácsosa
Kovácsné Egedi Éva, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 35 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim. Köszöntök mindenkit, a bizottsági ülést megnyitom. Gondolom, a nyári pihenő alatt mindenki kellőképpen feltöltődött, és most már nagy izgalommal várta, hogy végre újra a bizottsági ülésen köszönthessük egymást. Azt hiszem, az őszi munkarendünk lényegét tekintve nem sokban fog különbözni a tavaszitól, vagy az előző őszitől, ahogy az eddig beérkezett törvényjavaslatok számát és azok minőségét látom, lesz munkája a költségvetési bizottságnak is. Úgyhogy majd a bizottsági ülés befejeztével néhány percre a bizottsági tagok türelmét kérném szépen, hogy az őszi ülésezési rendünket meg tudjuk beszélni.
Köszöntöm a bizottsági tagjai mellett a bizottság munkatársait, a meghívott előadókat, vendégeinket, a sajtó munkatársait, a jegyzőkönyvvezető gyorsíró kisasszonyt és mindenkit, aki a bizottsági munka után érdeklődik.
A kiküldött meghívóban hat napirendi pont szerepel, ehhez kiegészítés nem érkezett, tehát ezekről kell döntenünk. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a kiküldött írásbeli meghívóban szereplő napirendi pontokat elfogadja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Huszonkettő. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság a napirendi ajánlást elfogadta, így megkezdheti a munkáját.
Rá is térünk az első napirendi pontra, a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával, átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2006. január 1. - december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló beszámolóra, illetve az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat megtárgyalására, amit a bizottságnak kell benyújtania. Köszöntöm Berényi Lajos elnök urat és munkatársait. Gondolom, egy rövid szóbeli kiegészítést kapunk a beterjesztett írásbeli beszámolóhoz. Parancsoljon! Megadom a szót.
Berényi Lajos szóbeli kiegészítése
BERÉNYI LAJOS, a Közbeszerzések Tanácsa elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Közbeszerzések Tanácsa ebben az évben is benyújtotta az előző évről szóló beszámolóját. Az írásos beszámolóhoz csak néhány, figyelemfelhívó kiegészítést szeretnék tenni. Az első, hogy 2006-ban az európai értékhatáros és nemzeti értékhatáros közbeszerzési érték 1680 milliárd forintot tett ki, az úgynevezett egyszerű eljárások mintegy 300 milliárd forintos értékével kiegészítve ez - kerekítve - 2000 milliárd forintot jelent. Ez a közbeszerzések eddigi történetében a legmagasabb értéket jelenti. Ennek alapvető összetevője az építési beruházások magas aránya. Az építési beruházások aránya több mint 50 százalékot tett ki, ezen belül is mindenekelőtt a jelentős értéket képviselő állami autópálya-, közlekedési beruházások, kommunális beruházások tették ki ennek döntő hányadát. Mindjárt hozzáteszem, hogy 2007-ben ez az érték nem várható, prognózisunk szerint körülbelül 1500 milliárd forint értékű közbeszerzés fog megvalósulni. További jelentős növekedés majd 2008-ban várható, amikor a nemzeti fejlesztési terv pályázatainak közbeszerzési pályázatait is kiírják.
Az elnyert pályázatok tekintetében két vitás kérdést vet fel maga a beszámoló is, de a napi vitában is állandó témát jelentenek. Az egyik a kis- és középvállalatok, a másik a hazai, illetve a külföldi vállalatok pozíciója a magyar közbeszerzésekben. Ami az első kérdést illeti: A kis- és középvállalatok a pályázati darabszámokat tekintve az európai uniós és a nemzeti értékhatáros beszerzéseknél körülbelül 66-67 százalékát nyerték el a pályázatoknak, az egyszerű eljárások döntő többségét értelemszerűen ezek a vállalatok szerzik meg. Ugyanakkor, ami az értéket illeti, ez az arány 2005-höz képest romlott, ami azt jelenti, hogy az előző évi 41 százalékról 34 százalékra esett vissza a kis- és középvállalatok aránya. Igaz, hogy összességében értékben is növekedett a beszerzésük 2006-ban, a magasabb értékű nagy pályázatok tekintetében azonban azt kell mondani, hogy a kis- és középvállalatok, ezen belül különösen a kisvállalatok ezeket a pályázatokat, a kiírt követelményeket is figyelembe véve, nem tudják teljesíteni. Ennek következtében a hazai és külföldi nagyvállalatok szerzik meg a pozíciókat, a kis- és középvállalatok alapvetően csak alvállalkozóként tudnak a közbeszerzések lebonyolításában részt venni.
Ami a hazai és külföldi vállalatok pozícióját illeti, ha a darabszámokat nézzük, akkor azt kell mondani, hogy a külföldi székhelyű vállalatok aránya 2 százalék körüli értékbenvan, igaz, hogy a részvételük aránya növekedett, az előző évi 15 százalékról 19 százalékra. Az a tapasztalat, hogy a külföldi székhelyű vállalatok alapvetően csak a nagy értékű beszerzésekben vesznek részt. Megfontolandó lenne, hogy a nagy állami vállalatok kiírásainál, ahol az a tapasztalat, hogy általában összevonva hirdetik meg a pályázati felhívásaikat, esetleg részteljesítésekre is kiírnának pályázatokat, akkor ez az arány javítható lenne a hazai vállalatok javára. A Közbeszerzések Tanácsa a kis- és középvállalatok pozícióját ajánlásokkal, tájékoztatókkal, külön útmutatók kiadásával és több száz egyedi állásfoglalással próbálja segíteni. Azt azonban látni kell, hogy itt alapvetően ezeknek a vállalatoknak a versenyképességét elősegítő intézkedések javíthatnak a jelenlegi pozíciójukon.
A második kérdéscsoport, amit szeretnék röviden említeni, a jogorvoslatok helyzete. A jogorvoslatok száma 850-et tett ki 2006-ban, ez 150 darabos csökkenést jelent az előző évhez viszonyítva. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy az új törvény alkalmazásában a vállalatok jelentős ismereteket szereztek, ennek következtében kisebb volt az olyan jogorvoslati eljárás kezdeményezése, ahol eleve esélytelen volt a jogorvoslatok kezdeményezése. Azonban így is a jogorvoslatok 38 százaléka tekintetében a Közbeszerzési Döntőbizottságnak elmarasztaló határozatot kellett hoznia. Ezek közül 140 esetben olyan határozat született, ahol a pályázati felhívást, vagy magát a pályázati eredményt megsemmisítették. Ilyenkor lehetőség van arra, hogy viszonylag rövid időn belül reparálják a jogsértést a pályázatot kiírók, és ezzel általában éltek is. Amennyiben már a szerződést megkötötték, a Közbeszerzési Döntőbizottság bírságokat is kiszabhat a törvények szerint, ez összesen 380 millió forintot tett ki 2006-ban.
Ami a közbeszerzések szabályozását, a jogszabályokat illeti, azt kell elmondjam, hogy 2006 elején az Európai Unió két új irányelvét a magyar közbeszerzési törvényben az Országgyűlés átvezette, ezek januárban hatályba léptek. A végrehajtási szabályok tekintetében azonban lemaradás van, mindenekelőtt az elektronikus közbeszerzések szabályozásában, ahol a végrehajtási rendeletek még nem jelentek meg, ennek következtében csak 2008-ban kerülhet sor ezek bevezetésére. Jeleznem kell azt is, hogy az Európai Unióban több éves vita után új jogorvoslati irányelveket fognak elfogadni, amit az Európai Parlament és az Európai Bizottság már elfogadott, valószínűleg az Európa Tanács is elfogadja, és a tagállamoknak a következő két évben ezt át kell vezetni a nemzeti joganyagukon. E szerint a jogorvoslati rezsim szigorodni fog a jelenlegihez képest. Ezek közül a leglényegesebb változás, hogy a jövőben az elsőfokú jogorvoslati eljárás lezárásáig szerződés nem köthető. A jelenlegi szabályozás szerint eddig köthető volt szerződés, a jövőben azonban ez nem történhet meg.
Ami a közbeszerzési jogorvoslati rendszer intézményrendszerét illeti, a Közbeszerzések Tanácsa úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi rezsim, amikor a Közbeszerzési Döntőbizottság 30 napon belül meghozza döntését, és fellebbezési lehetőség a Fővárosi Bíróságnál, illetve utána az ítélőtáblánál van, nemzetközi összehasonlításban is megfelelő. Ezért úgy gondoljuk, ha a jogorvoslati rendszer átgondolása szóba kerül, azt csak akkor szabad megtenni, amikor az új európai uniós jogorvoslati irányelveket Magyarországon is átvezetik a közbeszerzési törvénybe.
Végül: megkaptuk az Országgyűlés határozatának tervezetét, amit a költségvetési bizottság terjeszt elő. Mi a határozati javaslattal egyetértünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy az elhangzottakkal kapcsolatban van-e valakinek kérdése. Igen. Parancsoljon, képviselő úr. Nem? Visszalép?
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Nem kérdésem van, majd inkább észrevételt teszek.
ELNÖK: Jó. Akkor Végh Tibor felvetésére reagálva, akár kérdés, akár észrevétel van, nyugodtan el lehet mondani, nem szakaszolom ennyire a vitát. Tehát, ha bárkinek bármilyen mondandója van, azt mondja el. Parancsoljon!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Köszönettel vettük a tanács és a döntőbizottság igen részletes beszámoló jelentését. Külön öröm, hogy a tavalyinál egy kicsivel korábban került elénk, mert tavaly októberben tárgyaltuk, és külön öröm az számunkra, hogy minden olyan észrevételre, amely tavaly a bizottsági vita során elhangzott, a beszámoló visszatér, reagál. Egy-két olyan pontot emelnék csak ki, amelyek kifejezetten a beszámoló erősségét mutatják.
Ha jól emlékszünk rá, tavaly messzemenő következtetéseket vontunk le abból a tényből, hogy 2005-ben csökkent a közbeszerzések száma és értéke. Na most, ha tavaly messzemenő következtetéseket vontunk le ebből, akkor, azt gondolom, most is vonjunk le megfelelő következtetéseket, jelesül, hogy 30 százalékkal nőtt a közbeszerzések száma, értéke. Tavaly megpróbáltam képviselni azt az álláspontot, hogy ez igazából sokat nem mutat a gazdaság valódi teljesítőképességéből, az idei számok sem mutatnak sokat a gazdaság valódi teljesítményéből, de így is figyelemre méltóak. Ebbe a 30 százalékos növekedésbe nem tudjuk beleszámolni az egyszerű eljárással lebonyolított közbeszerzések mintegy 25-30 ezres darabszámát 300 milliárd forintos becsült értékben, hiszen a pontos adatok még nem állnak rendelkezésre.
Nagyon jól elemzi az anyag mindazt, amit tavaly külön kértünk, ilyen összehasonlításokat is látunk, hogy csökkent a nyílt eljárások száma, növekedett a tárgyalásos eljárások száma, az egyszerűsített eljárások számát, illetve a meghívásos eljárások számát is növekedés jellemzi. Ehhez kapcsolódóan szeretném felhívni mindazok figyelmét, akiket ez érdekel, hogy érdekes a 2,5 százalékos gyorsított meghívásos eljárás szerepe a közbeszerzési törvényben. Nem egyszer találkozhatunk olyan esettel, hogy egy önkormányzat meghirdet egy eljárást nyíltan, vagy a normál ütemben, mondjuk, 40 millió forintot szeretne elkölteni egy iskolafelújításra, majd miután minden jelentkező közel 100 millió forintos ajánlatot tesz, viszont az iskolát működtetni kell, ezért gyorsított meghívásos eljárással ezt a 100 millió forintot minden további nélkül el lehet költeni. Azt gondolom, hogy konkrét esetben a jogszabályt ez nem sérti, mégis, a törvény igazi szellemével ellentétes. Ezt a gyakorlatot láttuk tavaly is.
Jelentős mértékben emelkedtek az önkormányzatok beruházásai. Ha ebből valamilyen következtetést lehet levonni, ám rajta! Viszont, ami számomra figyelemre méltó, az az, hogy az önkormányzatok egy beruházásra, egy beszerzési eljárásra jutó értéke 240 millió forint. Ez fölötte van a központi költségvetési szervek egy beruházásra jutó értékének, ami 207 millió forint. Tetszett említeni a kis- és középvállalkozásoknál, hogy 41 százalékról 34,4 százalékra csökkent az értékbeli arányuk, mégis egyfajta koncentrációt jelent ez. Tavaly azt mondtuk, hogy a kis- és középvállalkozások a nagy volumenű eljárásokban nem tudnak indulni, hiszen tőkeerejük, a piacon elfoglalt helyük ezt nem teszi lehetővé. Az értékbeli csökkenés ellenére mégis mintegy 50 milliárd forinttal több értékben tudtak az idén, változatlan esetszám mellett, beruházásokat kivitelezni. Ez azt jelenti, hogy nőtt a kis- és középvállalkozások koncentrációképessége. Egy sor olyan törvény született, amelyek ezt segítik.
A jelentésben látjuk, hogy tavaly erősen problémás volt a kis- és középvállalkozásoknál a körbetartozások problémaköre. Megszületett az a törvény, amely többé-kevésbé mindenki számára elfogadható módon, legalábbis egy ideig rendezi ezt a kérdést. Tehát azt gondoljuk, hogy jelentősen növekedni tud az arányuk, de nem megnyugtatóan. Tavaly kitaláltuk, de gondolom, a tanács és a döntőbizottság nélkülünk is pontosan tudja, hogy információval, felkészítéssel, tájékoztatással segítheti a piacra jutást. Nagyon örültünk annak, amikor az anyagban azt láttuk felsorolva, hogy mikor és milyen módon ad információt, segítve ezzel a kis- és középvállalkozásoknak. Az anyagot támogatásra fogjuk javasolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr hozzászólását. Balla György jelentkezett. Parancsoljon!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Elnök Asszony! Amikor az előttünk fekvő beszámoló értékeléséről beszélünk, akkor nem vagyunk nehéz helyzetben, hiszen egy éve hasonlóan korrekt jelentés került elénk. Úgyhogy nem kell mást tenni, mint megvizsgálni az akkor elmondott véleményünket, és érdemes megnézni, hogy 2006-ban hogyan változtak a dolgok, az akkori kifogásainkhoz képest milyen elmozdulás történt a közbeszerzések kapcsán és a gazdasági életben.
Azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy speciális az előttünk fekvő javaslat, hiszen egyszerre két dologról kell véleményt mondanunk. Véleményt kell mondanunk a Közbeszerzések Tanácsa, illetve a Közbeszerzési Döntőbizottság munkájáról és magáról a beszámolóról, amit tavaly is kiválónak értékeltünk, az idén is ugyanezt tudjuk rá elmondani, és köszönet jár mind a munkáért, mind a beszámoló elkészítéséért és annak tartalmáért. A másik elem, amiről véleményt kell mondanunk, az országban folyó közbeszerzési politika, gazdaságpolitika és az az irány, amit ez a beszámoló világosan kirajzol. Tavaly arra nemet kellett mondanunk, és majd néhány apró elemében rávilágítok, hogy az idén ugyanezt kell tennünk. Éppen ez az oka annak, hogy a beszámolóval kapcsolatban idén is tartózkodó szavazatunkat kell megfogalmaznunk, azt, hogy egyetértünk a beszámolóban foglaltak tényszerűségével, ugyanakkor a legkisebb mértékben sem tudjuk támogatni azt, ami a közbeszerzések kapcsán ma Magyarországon folyik.
Csak néhány apróság, amit elnök úr is kiemelt, hiszen a tavalyi vitának is ezek voltak a lényeges elemei. Például tavaly egy általunk negatívnak tartott megállapítás arról szólt, hogy 2005-ben a korábbi évhez képest a nyílt közbeszerzési eljárások jelentősen lecsökkentek. A mostani beszámoló azt mutatja, hogy nem fordult meg a trend. A csökkenés mértéke ugyan kisebb, de hasonlóan csökkenés mutatkozik ezen a területen is. Tehát, ha úgy tetszik, pusztába kiáltott szó volt mindaz, amit elmondtunk tavaly.
Ugyancsak ez a helyzet a mikro-, kis- és középvállalkozások esetében. Gyakorlatilag egészen megdöbbentően kis részarányban képesek fővállalkozók lenni a hazai kis- és középvállalkozások a saját hazájukban. Bár szerintem az itt ülő képviselők mindegyike tudja, miért nem mindegy az, hogy valaki fővállalkozó egy adott közbeszerzési eljárásban, vagy alvállalkozóként dolgozik, az is lényeges, hogy ma Magyarországon a fővállalkozók jelentős része azon túl, hogy megnyeri a pályázatot, és esetleg összeszedi az alvállalkozókat, az égadta világon semmit nem tesz. Miközben arról beszélünk, hogy nagyon sok esetben azért nem tudnak a mikro-, kis- és középvállalkozások pályázatot nyerni, mert nincs meg hozzá a tőkehányaduk, azt tapasztaljuk, hogy amikor a munkát el kell végezni, a fővállalkozó egy fillért nem bocsát a rendelkezésükre. Nem arról van szó, hogy állná az anyagköltségeket, a beruházáshoz szükséges anyagi javakat, hanem mindent egy az egyben azokra a mikro-, kis- és középvállalkozásokra hárít rá, amelyek azért nem tudnak fővállalkozók lenni, mert nincs meg a tőkeerejük. Azt gondolom, hogy ez a közbeszerzési gyakorlat, amely az országban így tud folyni, és saját hazai vállalkozásait zárja ki, mindenképpen elfogadhatatlan.
Tavaly kritikaként fogalmaztuk meg a tisztán külföldi, tehát magyarországi székhellyel nem is rendelkező vállalkozások magas részarányát a hazai közbeszerzési eljárásokban. Most mit tapasztalunk? Ez a szám 2006-ban nemhogy csökkent volna, hanem nőtt. Úgyhogy azt kell summázottan mondanom, hogy mindaz, amit tavaly kritikaként megfogalmaztunk a kormány felé, nemhogy alaptalanok lettek volna, hanem felerősödtek, hiszen minden tendencia, minden folyamat a tavalyi romláshoz képest csak felerősödött, éppen ezért ezt nem tudjuk támogatni. De szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem a tanács, nem a döntőbizottság munkájára és nem a beszámolóra vonatkozik.
Végezetül, ha megengedik, egy szerintem érdekes kérdést szeretnék feltenni, bár egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy bárki tud rá válaszolni. Körülbelül egy-másfél héttel ezelőtt lezárult egy folyamat, ami érinti a közbeszerzéseket. A folyamat régen kezdődött, az autópálya-építési kartellről van szó, amelynek ügyében, ha jól tudom, a Fővárosi Ítélőtábla most döntést hozott a Gazdasági Versenyhivatal eljárása kapcsán. A döntés most már nemcsak az egyébként példásan magas büntetés befizetéséről szól, hanem egy ennél sokkal fontosabb dologról, mégpedig arról, hogy kizárta ezeket az útépítő cégeket a magyar közbeszerzési eljárásból. Nem tudom, hogy ezt jól tudom-e, ezért ezt szeretném megkérdezni. A Gazdasági Versenyhivatal döntése erről szólt. Az ehhez kapcsolódó kérdésem, van-e már arról ismeretünk, hogy ezek a cégek ezt a döntést hogyan akarják kikerülni. Mert hogy nem fogják annyiban hagyni, abban biztos vagyok. Nekünk, mindannyiunknak, akik ebben a bizottságban, vagy a parlamentben ülünk, nagyon komoly feladatunk, hogy azok a cégek, amelyek végre egyszer bizonyíthatóan és ilyen nyilvánvalóan játsszák ki a közbeszerzési törvényt, még egyszer állami, vagy önkormányzati megrendeléshez ne juthassanak ebben az országban. Ebben az ügyben lenne közösen tennivalónk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, hogy van-e több hozzászóló. (Nincs jelentkező.) Nincs. Elnök úr kíván-e reflektálni ezekre a felvetésekre? Igen, parancsoljon! Megadom a szót.
BERÉNYI LAJOS, a Közbeszerzések Tanácsa elnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mindenekelőtt köszönöm a hozzászólásokat. Végh Tibor úr felvetéseivel egyetértek. Egy kérdésre szeretnék reagálni, ez a meghívásos eljárások aránya. Ez bonyolult kérdés nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió többi országában is. Az eljárásoknak az a lényege, hogy a nyílt eljárás felel meg leginkább a verseny tisztaságának, a nyilvánosságnak, az átláthatóságnak. Ezért nagyon fontos, hogy ennek megfelelő aránya legyen. Ugyanakkor egy széles körű vita bontakozott ki abban a tekintetben, hogy a nyílt eljárások a hatékonyság növelése ellen hathatnak egy sor esetben, ehhez hasonló példát tetszett itt említeni. Ezért azokban az új irányelvekben, amelyeket 2004-ben fogadott el az Európai Unió, mi pedig tavaly vezettünk be, változtatást hajtottak végre. A klasszikus eljárások tekintetében nem változtatták meg az irányelveket, tehát az állami költségvetési szervek, az önkormányzatok és egyéb szervezetek tekintetében a tárgyalásos eljárás csak kivételes eset lehet, viszont a különös szektorban, ahová az összes közszolgáltató és ágazati vállalat tartozik, a tárgyalásos eljárást szabaddá tették.
Ez azt jelentette, és ezt Balla képviselő úrnak is mondom, hogy önmagában ebből a szabályozásból eredően a tárgyalásos eljárások aránya tovább növekedett, hiszen ettől kezdve az összes metrótendert, a közlekedési, a vasúti, az autópálya-tenderek 90 százalékát tárgyalásos eljárási formában írták ki. A meghívásos és a tárgyalásos eljárás nagyon hasonlít egymáshoz, és minthogy szabadon választhatnak, általában a tárgyalásos eljárást választják. A tárgyalásos eljárások esetében kivétel maradt a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások szerepe, az továbbra is döntőbizottsági kontrollhoz van kötve. Nagyon nagy törekvés van arra, hogy ilyen pályázati felhívásokat kiírjanak, de ezzel a kontrollal ezeket azért sikerült mérsékelni, hiszen a jogorvoslati eljárás kezdeményezésének lehetősége ezt hátrébb sorolhatja.
Balla képviselő úr felvetésére: Közbeszerzések Tanácsának nem túl kellemes pozíció, hogy eltérően más, független intézményektől, amelyek mindig saját tevékenységükről számolnak be, a mi beszámolónk mindig két részről áll. Ennek következtében a Közbeszerzések Tanácsa esetében, amely egyébként választott testület, ahol ott ülnek az ajánlattevők, az ajánlatkérők és a közérdek képviselői, azt kell tudomásul venni, hogy a szavazáskor nem jelenik meg, hogy miről szólt a döntés. Ezért a szavazásnál általában hátrányos pozícióban vagyunk, mondjuk egy versenyhivatali, vagy akármilyen független intézmény beszámolójához képest.
Ami a nyílt és a tárgyalásos eljárást illeti, erre már igyekeztem válaszolni. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a nyílt eljárás annyiban jobb, hogy kevésbé korrupciógyanús, a verseny tisztaságát jobban biztosítja, a nyilvánosság teljes egészében biztosítva van, a tárgyalásos eljárás esetében a tárgyalások menetében a nyilvánosság elsikkadhat, viszont bizonyíthatóan a tárgyalásokon keresztül jelentős árcsökkenéseket lehet elérni, ennek következtében a hatékonyság itt lényegesen jobbnak minősül. Hiszen a magyar vitában mindig két dolog van. Az egyik, hogy amikor a korrupció ellen küzdünk, akkor mindig szigorítjuk a törvényt, amikor meg arról van szó, hogy a közbeszerzés gátolja a versenyképességet és a hatékonyságot, akkor próbálunk olyan megoldásokat találni a szabályozásban, ami ezt elősegíti. Ezt a kettősséget nemcsak mi, hanem, amennyire én tudom, az Európai Unió egyik tagországa sem tudta megoldani. Így a vita erről tovább folyik.
Mint ahogy folyik a vita a kis- és középvállalkozásokról is, a nemzeti vállalatokról is. Tudniillik az Európai Bizottság rendkívül határozottan fellép minden olyan szabályozás ellen, ha az a nemzeti jogban megjelenik, ami az esélyegyenlőséget csökkenti a hazai és a külföldi székhelyű vállalatok között. Magyarország esetében még ilyen luxemburgi bírósági határozat, ahol minket elmarasztaltak volna, nem született. De azt tudomásul kell venni, hogy ha egyszer akár ilyen esetben, akár más jogsértés esetében - és ezért van a nemzeti jogorvoslati rendszer, hogy ezt próbálja megakadályozni - egy luxemburgi bírósági ítéletet hoznak valamely ország ellen, például Olaszország, Németország ellen számosat hoznak, akkor annak precedensértéke van, és a luxemburgi bíróság ítéletét ugyanúgy át kell vezetni a nemzeti jogba, mint ahogy az irányelveket. Tehát ez a kérdés, hogy hogyan lehet a kis- és középvállalkozások pozícióját erősíteni, alapvetően azokat az eszközöket kell hogy jelentse, amelyek nem törvényben jelennek meg, hanem egyéb módon segítik ezeknek a vállalatoknak a tevékenységét. Mi is azon a véleményen vagyunk, hogy jobb lenne, ha még jobb lenne a pozíciójuk, de látni kell azt, hogy ebben a tekintetben a többi ország is hasonló pozícióban van, mint Magyarország.
Ami az autópálya-kartell kérdését illeti, minthogy ez a Versenyhivatal ügye, nem szeretnék ebben állást foglalni. Ez egy régi ügy. Emlékeztetem arra a bizottságot, hogy 2002-ig az autópálya-építés nem tartozott a közbeszerzési törvény hatálya alá, 2002-ben került beemelésre, és ebben az átmeneti időszakban, amikor már pontosan ismerte ez a néhány jelentkező a pozíciókat, akkor az ítélet szerint kartelleljárásra kerülhetett sor. A magyar jog szerint az ajánlatkérő dönti el, hogy a kartellben elmarasztalt vállalatokat a közbeszerzési eljárásból kizárja, vagy nem zárja ki. Ismereteim szerint eddig ilyen kizárásos határozat nem született, de minthogy ezek a vállalatok fellebbeztek, nyilván a további bírósági eljárások után születhet majd megfelelő döntés, mert a jelenlegi jog szerint az ajánlatkérő dönti el ilyen esetben, hogy kizárja, vagy nem zárja ki. Amire viszont lehetősége van az ajánlatkérőnek, és úgy tudom, hogy ezzel élnek is, vagy élni akarnak, az az, hogy kártérítési pert indíthatnak ezen vállalatok ellen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Akkor a bizottsági döntésekre kerül sor. Először a jelentésről szavazunk. Kérdezem, ki az, aki a J/3359. szám alatt benyújtott beszámolót általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Négy. Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság többsége tehát általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést.
A következő döntésünk az országgyűlési határozati javaslat benyújtásáról szól. Ezt minden bizottsági tag megkapta. Van-e ehhez valakinek hozzáfűznivalója? Kíván-e valaki észrevételt tenni, módosítani? (Nincs jelentkező.) Berényi úr azt mondta, hogy támogatják ezt az anyagot. Akkor kérdezem, ki az, aki támogatja ennek a benyújtását. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Hat. Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság többsége ezt is támogatja. Alelnök úr Végh Tibort javasolja a többségi vélemény előadójának. Kisebbségi véleményt kíván-e valaki mondani? Balla György. Ezzel a két előadónk is megvan. Értelemszerűen a két vélemény nemcsak a jelentésre vonatkozik, hanem a határozati javaslat tartalmának ismertetésére is. Köszönöm szépen a részvételt a bizottság ülésén, elnök úréknak további jó munkát kívánunk.
Mi pedig áttérünk a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megtárgyalására. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit.
Az 1. pont Járvás István képviselő úr indítványa, amely összefügg az ajánlás 2. és 4. pontjával. Kérdezem, támogatják-e ezt.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszöntöm elnök urat, köszöntöm a tisztelt bizottságot. Pásztor Tamás vagyok, az FVM jog főosztályának vezetője. A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatják. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
A 6. pont Farkas Imre képviselő úr indítványa. Kormányálláspont?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatják. Képviselő úr jelentkezik. Parancsoljon!
FARKAS IMRE (MSZP): Két kérdésem lenne a minisztérium képviselőjéhez. Most mennyi ez a bírság? Egy 100 ezer forintos, egyhektáros terület esetén konkrétan mennyi lesz az az összeg, amit most javasolnak?
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A hatályos szöveg szerint ezerszeres az összeg, de átadom a szót a kolléganőmnek.
DR. NAGY OLGA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelettel köszöntöm elnök urat és a bizottságot, Nagy Olga vagyok, az FVM földügyi főosztályáról. A jelenleg hatályos törvény úgy határozza meg a bírság tételét, hogy visszautal a földvédelmi bírságnál kiszabandó tételre, ami az aranykorona-érték ezerszeres szorzata, de azzal, hogy ennek kétszereséig terjedhet a földhasználati bírság. Tehát az aranykorona-érték ezerszeresének kétszereséig alkalmazhatja a földhivatal a bírság kiszabását. Viszont a hatályos törvény nem határozza meg azokat a sarkalatos pontokat, amelyek alapján a földhivatal a bírság differenciálásánál alkalmazhatja ezt az összeget. Úgyhogy mi egyszerűsítettünk, és azt mondtuk, hogy ezerszeres szorzatnak megfelelő összeget kell kiszabnia a földhivatalnak, tekintettel arra, hogy a felróhatóságon kívül mást a földhivatal nem tud vizsgálni az eljárása során.
ELNÖK: Köszönöm. Farkas képviselő úr!
FARKAS IMRE (MSZP): A második kérdésemre nem válaszolt. Ezt úgy értelmezem, hogy egy egyhektáros, 100 ezer forintot érő, 20 aranykoronás termőföld után 100 millió forintos bírságot lehet kiszabni. Tehát egy nagyon olcsó földterület után konkrétan mennyi lenne a bírság?
DR. NAGY OLGA (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Húszezer forint. Az aranykorona-érték ebben a tekintetben az, amit az ingatlan-nyilvántartás a területnagyság mellett tartalmaz a földminősítés alapján. Ez egy kataszteri tisztajövedelem-érték. Ez nyilván attól függ, hogy milyen a föld. Itt a föld minőségét tartotta meg a jogalkotó, ez csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett területnagyságú aranykorona-értéket jelenti. Nem kell felszorozni a területnagysággal.
FARKAS IMRE (MSZP): Jó, nem vitatkozom.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja a 6. pontban Farkas Imre indítványát. (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
A 7. pont Kékkői Zoltán képviselő úr indítványa. Kormány?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
A 10. pont Járvás István indítványa, amely összefügg a 11. ponttal. Kormány?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatják. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Végül a 12. pont Járvás István képviselő úr indítványa. A kormány támogatja-e?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Ezzel a végére értünk a hatáskörünkbe tartozó módosító javaslatoknak, így ezt a napirendi pontot lezárjuk.
A termőföld védelméről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása
Áttérünk a termőföld védelméről szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megtárgyalására. Itt is azokat tárgyaljuk, amelyek a bizottság hatáskörébe tartoznak.
A 13. pont Jakab István és Bagi Béla képviselők indítványa. Kérdezem, támogatja-e ezt a kormány.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatják. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
A következő a 20. pont, Bedő Tamás indítványa. Kormány?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad sem.
A 21. pont Herbály Imre és Bedő Tamás indítványa. Kormányálláspont?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatta.
A 22. pont Örvendi László javaslata. Kormányálláspont?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
A 23.pont Herbály Imre és Godó Lajos képviselők indítványa. Kormány?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány ebben a formában nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
A 24. pont Bagi Béla javaslata, amely összefügg a 26. ponttal. Kormány?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja az előterjesztést? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
A 31. pont szintén Bagi Béla indítványa. Kormány?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány ebben a formában nem támogatja.
ELNÖK: Ebben a formában nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
A 38. pont Farkas Imre indítványa. Kormányálláspont?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
A 46. pont Farkas Imre képviselő úr indítványa. Kormány?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatják. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem. Köszönöm.
Most értünk a módosító javaslatok végére. A napirendi pontot lezárom. Viszontlátásra!
Áttérünk a következő pontra, az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájára. Az előterjesztőket kérem, hogy fáradjanak ki, és egy rövid szóbeli kiegészítést kérnénk. Parancsoljanak!
Dr. Dávidné Hídvégi Julianna szóbeli kiegészítése
DR. DÁVIDNÉ HÍDVÉGI JULIANNA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A szociális törvény jelenlegi módosítása előkészíti a szociális szolgáltatásokra vonatkozóan tervezett új szolgáltatási törvényt, amelynek célja egy kerettörvény biztosítása lenne, amely jóval időtállóbb, mint a jelenlegi, nagyon sokat módosított szociális törvény. Miért is kerül sor mégis most a módosításra? Ennek elsődleges szempontja az, hogy a szolgáltatások célzottabbá váljanak, különösen legyen ez biztosítva az alapszükségletek kielégítését szolgáló két szolgáltatás esetében, az étkeztetésnél és a házi segítségnyújtásnál. Továbbra is szeretné a törvény biztosítani a bekerülés feltételeinek vizsgálatát, amelyet 2007. január 1-jétől három alapszolgáltatásnál már biztosított, most az idősek bentlakásos intézményénél és a házi segítségnyújtásnál szeretné a törvény bevezetni a gondozási szükséglet vizsgálatát, amely feltétele lenne a bekerülésnek.
Ezen túl az önkormányzati mozgástér növelése és szintén a szolgáltatások célzottabbá tétele érdekében 2009. január 1-jétől két alapszolgáltatás - amelyeket többnyire civil szolgáltatók biztosítanak, és azt segítik, hogy a fogyatékos emberek, illetve a pszichiátriai betegségben szenvedők minél tovább maradhassanak a saját otthonukban -, a támogató szolgáltatás és a közösségi ellátás kikerülne az önkormányzatok kötelező feladatellátási köréből, és állami feladat lenne, amelynél a biztosított forrásokhoz pályázattal lehetne hozzáférni.
Az étkeztetés és házi segítségnyújtás ellátotti létszámát is nagyon szeretné megemelni a törvénymódosítás hátterében álló egyeztetés. Amikor a törvénymódosítás bekerült a kormány elé, született egy határozat, a 2116. kormányhatározat, amelyben felhatalmazási rendelkezés van arra vonatkozóan, hogy kerüljön kidolgozásra differenciált állami normatív hozzájárulás. Ez azt jelenti, hogy a szociális szolgáltatások ezen körénél a bekerülés feltételeinél mindenképpen csak a gondozási szükséglet szerepeljen. Ha van valakinek megfelelő mennyiségű gondozási szükséglete, és nagyon sarkosan fogalmazok, akkor jogosult legyen ezen szolgáltatások igénybevételére. A jövedelem vizsgálatára pedig azért kerüljön sor, hogy a jövedelme alapján mennyi legyen az állami normatív hozzájárulás összege, amelyet az alacsony jövedelmű lakosoknál nagyobb összegben kell meghatározni, aki pedig magasabb jövedelemmel rendelkezik, nagyobb mértékben tudjon részt vállalni a saját ellátásából, illetve nagyobb térítési díjat fizessen.
A pénzbeli ellátások vonatkozásában, illetve a gyermekvédelmi ellátások vonatkozásában technikai tökéletesítések történtek. A fő célokat röviden elmondtam, várjuk a kérdéseket.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó kérdések, észrevételek elmondására. Tóth András kért szót. Megadom a szót.
TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. A 27. § foglalkozik azzal, hogy változik az önkormányzatok kötelezettsége a különböző ellátási formák vállalására. Készült-e számítás, főleg, ha olyan normatívákat fog a költségvetés tartalmazni, ami miatt rá fog kényszerülni az önkormányzat, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, ez mit fog jelenteni ellátotti körben? Hány ellátottat fog érinteni? Hányan fognak ebből az ellátási formából kikerülni, illetve egyikből a másikba átkerülni? A szociális szféra nagyon nagy számban foglalkoztató szféra is. Számoltak-e azzal, hogy ennek milyen hatása lesz a foglalkoztatottak számára? Feltételezem azt, hogy ez kicsit előkészíti a normatívák rendezését is a költségvetési törvényjavaslatban.
ELNÖK: Köszönöm. További észrevételek, kérdések? Farkas Imre!
FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A szociális bizottságban már meghallgattam az előterjesztő mondanivalóját, most nem voltam bent. A törvényt átnéztem, és valóban felmerül az, hogy kell-e módosítani egy olyan törvényt, amelyik helyett egy átfogó előterjesztés készül jövőre. Mégis, úgy látszik, hogy a törvényben ezer helyen bent lévő ellentmondások feloldásáról lenne most szó. Ilyen esetben indokoltnak tarthatjuk a törvény módosítását. Úgy gondolom, költségvetési szempontból is elfogadható a törvényjavaslat azért, mert korlátosan állnak rendelkezésre ezek az erőforrások, és a törvényjavaslat elsősorban a rászorultsági elvet kívánja érvényesíteni a korlátokat figyelembe véve, nem pedig a fizetőképes keresletet, vagy az országban lévő aránytalanságokat preferálja.
Ilyen szempontból támogathatónak tartom a törvényjavaslatot. Mivel számos paragrafusa megnyílt a törvénynek, meggyőződésem, hogy képviselők még sok-sok indítványt fognak benyújtani hozzá. Én magam is tervezek egyes kérdésekben olyan anomáliákat korrigálni, amelyeket a választópolgárokkal való találkozások alkalmával jeleztek nekem. Azt hiszem, nagyon sok ilyen módosítás lesz ehhez a törvényjavaslathoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár László!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetlen rövid kérdésem lenne az előterjesztőkhöz. Az első szakaszban, ahol a jövedelem és a költségek kérdésköre van szabályozva, mi indokolta azt, hogy az evások 40 százalékot vonhatnak le a jövőben elismert bevételük szerint, illetve ennek mi a költségvetési kihatása? Más munkáltatók, illetve foglalkoztatók részére egyéb, költségvetést érintő kedvezmény van-e az előterjesztésben? Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Én két kérdéssel toldanám még meg. Az egyik kérdés valóban az, hogy az elmúlt öt évben nem is tudom összeszámolni, hány alkalommal került sor ennek a törvénynek a módosítására, de most, a módosítás előtt volt-e egyeztetve esetleg a civil, vagy egyházi intézményfenntartók bármilyen képviselőivel. A másik kérdésem a bentlakásos intézményi ellátás kiváltására vonatkozik: mi indokolja ezt a módosítást. Melyek azok a szempontok, amelyeket a tárca fontosnak érzett? Ha nincs több kérdés, akkor vissza is adnám a szót válaszadásra. Parancsoljanak!
Dr. Dávidné Hídvégi Julianna válasza
DR. DÁVIDNÉ HÍDVÉGI JULIANNA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Tóth képviselő úr kérdésére, hogy az önkormányzati mozgástér növelése jelent-e létszámcsökkentést a foglalkoztatotti körben, illetve ellátotti számcsökkenést? Nem jelent. Azzal, hogy két alapszolgáltatás állami feladattá válik, egyrészt garantálva lesz a meglévő források biztosítása, másrészt ennek az egész döntésnek az előkészítési folyamatába végig bevonásra kerülnek azok az érdekképviseleti szervezetek, amelyek a szakmai irányításban ma is nagyon nagy szerepet vállalnak. Tehát nem az a cél, hogy kevesebb legyen az ellátott, az a cél, hogy területileg és célcsoport vonatkozásában is kiegyenlítettebb legyen. Csak egy példát hadd mondjak. Ma ezek a szolgáltatások többnyire a városokban vannak jelen, érhetőek el a lakosságnak. Egy hátrányos helyzetű kistérségben nincs egy sem, míg egy nagyvárosban van 27 támogató szolgálat. A cél pontosan az, hogy kiegyenlített legyen az ellátotti célcsoport.
A foglalkoztatási hatása pozitív, mivel a szociális szolgáltatás még nem mondhatja el magáról, hogy túlkínálattal rendelkezik. Ezért a házi segítségnyújtásnak és az étkeztetésnek szükséges lesz a nagyon dinamikus mennyiségi növelése. A betervezett házi segítségnyújtás mennyiségi növekedése 10 ezer fő, 1700 szociális gondozó foglalkoztatásához fog lehetőséget biztosítani az ellátásban részesülőknek nyújtott szolgáltatás mellett.
Farkas Imre képviselő úrnak nem volt kérdése. Molnár képviselő úrnak Kőnig Éva főosztályvezető asszony adja meg a választ.
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Korábban a szociális törvényben csak a személyi jövedelemadó alá tartozó jövedelmek voltak szabályozva, most került kiegészítésre részben az evával és az ekho-val, illetve az őstermelés pontosabb meghatározásával. Mivel az eva-körben a költségeket nem kell tételesen kimutatni, ez nem áll rendelkezésre az adóhivatal számára, ezért valamilyen szabályt kellett mondani. A Pénzügyminisztériummal egyeztetve, illetve az őstermelésnél figyelembe vett arányszám alapján került ez a 40 százalék meghatározásra.
DR. DÁVIDNÉ HÍDVÉGI JULIANNA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Elnök úr kérdésére: a civil és egyházi szervezetekkel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, folyik az egyeztetés, ahogy ennél a törvénymódosításnál is megtörtént. Ezen túl napi kapcsolatban vagyunk mindazokkal a szolgáltatókkal, akik a továbblépéshez, az új szociális törvény szolgáltatásra vonatkozó részének előkészítésében vállalnak szerepet.
A bentlakásos intézmény kiváltására ebben a lépésben még elsősorban az idősek ellátásával kapcsolatban lesz hatása az intézkedésnek. Azzal, hogy 10 ezer fővel nő a házi segítségnyújtásban részesülők száma, ahol többnyire idős emberek vannak, nőni fog az egy napra és egy ellátottra vonatkozó gondozási óraszám is 20 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy mindazok az idős emberek, akik eddig házi segítségnyújtás hiányában bentlakásos intézményben voltak kénytelenek igénybe venni a szolgáltatást, azok az otthonukban fogják ezt megkapni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy véleményt mondjak erről a törvényjavaslatról. Ez a törvényjavaslat ismételten támadás az eddigi szociális vívmányok irányába. Semmi reform nincs benne, csak szűkítés, restrikció. Úgy gondolom, hogy mi is leszünk idősek, tisztelt képviselőtársaim. Van közöttünk, aki már idősebb, igen. De nem is ez a dolog lényege, hanem az, hogy az idősek általában sok esetben azért, mert korábban 40-50 évig alig kerestek valamit, nem tudtak akkumulálni forrást arra, hogy akár az egészségügyi, akár az időskori gondoskodásukat megszervezzék. Így vagyunk most egy társadalommal, és borzasztónak tűnik az, hogy szűkítik az intézményekbe való jutás lehetőségét. Gondolják csak végig! Szociális otthonok épültek falun, városon, mindenhol, most pedig egyszerűen leszűkítik a bejutás lehetőségét. Ha valaki napi 4 órás ápolási szükséglet alatt van, tehát nem kell állandóan mellette lenni, már nem kerülhet be a szociális otthonba, a szakosított ellátásba.
Az idősek otthonában rendszeres gyógyintézeti kezelést nem igénylő személy látható el. Az idősek által fizetendő térítési díjat vagyon- és jövedelemvizsgálat előzi meg. Hölgyek! Urak! Lehet ezt a vagyont, ezt a jövedelmet vizsgálni, de úgy gondolom, hogy a szociális gondoskodás eddig a szolidaritás alapján működő gondoskodás volt, így az komoly érvágás a mostani időseknek. Ezzel kapcsolatban a gondom inkább az, mert sok mindent lehet mellette és ellene mondani, hogy ilyen drasztikus változás következik be az időseknél. Felborul minden körülöttük, az árak, a bérek, a jövedelmi viszonyok és sok egyéb más juttatás kiszámíthatatlanná válik, emellett még a térítési díjak is drasztikusan változnak. A szociális otthonba, ha mondjuk 5 órát igényel a gondozás, akkor bekerülnek, ha netán tán változik az állapotuk, kikerülnek, azután megint nem kerülhetnek be... Ez skandalum, hogy órákra szabjuk meg azt, hogy kiről miként kell gondoskodni. Ez tragédia, hölgyek, urak! Ez lehetetlenség. Sőt, mi több, ez csibészség.
Nem ezt érdemlik a mi öregjeink. Felháborító. Nem tudok rá szavakat találni. A bekerülés lehetősége, a térítési díjak ügye és a megszűnő kötelező szolgáltatások! Ha megszűnik a kötelező támogató szolgálat, és közben a mentőszolgálat sem szállít beteget, ki a franc (Sic!) fogja elvinni a rendelőintézetbe és más egészségügyi szolgáltató helyre azt az idős embert, aki esetleg falun, vagy tanyán él? Úgy gondolom, hogy keresztet vethetnek magukra az idősek, mert a kormány letett róluk, sőt, mi több, az az érzésem, hogy temetőbe kívánja őket, mert sokba kerülnek, és nem kíván róluk gondoskodni. A támogató szolgálat nagyon fontos szolgáltatás, gépjárműveket fogadtak, vettek, személyzetet állítottak be, ezeknek az embereknek egzisztenciális elbizonytalanodást jelent. Abba már bele sem megyek, hogy a családi támogatások kifizetőhelyeit felszámolják.
Fontolják meg, kormánypárti képviselőtársaim, illik-e, szabad-e 2007-ben frontális támadást indítani az egészségügyben, az oktatásban, az önkormányzatiság ellen és még a szociális ügyekben is! Hadd ne soroljam, hogy önök még kiket nem kívánnak megtámadni. Skandalum! Felháborító! Tragédia, amit művelnek. Miért teszik mindezt? Ez igazságos? Dehogy igazságos, hölgyek, urak. Katasztrófa.
Elnök úr, nem kívánom a szót szaporítani. A törvény általános vitára alkalmatlan. Nincs mellette hatástanulmány, nem számították ki, hogy milyen társadalmi hatásai lesznek. Ez, még egyszer mondom, skandalum. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tekintettel arra, hogy előrehaladtunk az idővel, és 1 órakor plenáris ülés kezdődik, csak két mondatot mondanék. Felháborító az, hogy ellenzéki képviselő úgy szól hozzá a vitához, hogy a benyújtott törvényjavaslat tartalmát nem ismeri, és itt nagy magabiztossággal olyan jelzőket használ, amelyek nem illenek rá a benyújtott törvényjavaslatra, egyáltalán a kormány politikájára. Nem kívánok részletekbe belemenni. Ez a felháborító, ez a skandalum, képviselő úr. Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Majd a választói minősítik önt.)
ELNÖK: Javaslom, hogy térjünk vissza a tárgyra. Kérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Az előterjesztők kívánnak még szólni? (Jelzésre.) Parancsoljanak!
Dr. Dávidné Hídvégi Julianna reflexiója
DR. DÁVIDNÉ HÍDVÉGI JULIANNA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az idősekkel kapcsolatban pont az a célja a törvénymódosításnak, és a számításokat és elővizsgálatokat is elvégeztük, hogy a jelenlegi bentlakásos intézmények megüresedő férőhelyeire olyan emberek kerüljenek, akiket tényleg nem lehet már a saját otthonukban, a saját környezetükben ápolni. Ma 48 ezer időseket ellátó férőhely van az országban, ahol a megüresedett férőhelyek vonatkozásában csupán egyharmad esetben került akkor sor a felvételre, amikor tényleg nem volt rá más lehetőség. Nem gondolom, hogy természetes az, ha egy idős ember segítségre szorul, azt mindenképpen azonnal egy bentlakásos intézményben kapja meg, távol a saját környezetétől.
Pontosan ezért kerül sor a gondozási szükséglet vizsgálatára és a többletforrások biztosítására, mert az önkormányzatok eddig nem tudtak eleget tenni a feladatuknak. Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a házi segítségnyújtás és az étkeztetés '93 óta minden egyes önkormányzatnak kötelező feladata. '97 volt a határidő, amikorra teljesíteni kellett volna ezt a kötelező feladatot, mégis 34 ezer csupán azoknak a száma, akik ma házi segítségnyújtást kapnak, 312 településen pedig egyáltalán nincs ilyen szolgáltatás. Az a cél, hogy ahol nincs szolgáltatás, ott legyen, és minél tovább a saját környezetében kaphassa meg az idős ember azt a szolgáltatást, amire szükség van, és csak akkor kerüljön egy bentlakásos intézménybe, amikor már nincs más lehetőség. A 4 óra az Idősügyi Tanács kérésére már törlésre került, a gondozási szükséglet vizsgálatáról van szó, és teljesen természetes, hogy annak a bizottságnak a tagjai között, amely majd erről dönteni fog, ott lesz a szociális munkás, az orvos, a szociális ügyintéző, aki ismeri az idős ember közvetlen környezetét. Éppen az ő érdekében történik mindez.
Vagyon- és jövedelemvizsgálat, illetve a szolidaritás elve. Szeretném még egyszer nyomatékossá tenni, hogy a bekerülés feltétele ezeknél a szolgáltatásoknál semmiképpen nem a vagyon valamilyen megléte, nem megléte, vagy aránya. A bekerülés feltétele az, hogy megvan-e a gondozási szükséglet, egyáltalán önellátási képességben van-e hiány, vagy nincs. A jövedelemvizsgálat nem feltétele ennek, igazán a szolidaritás elvén működik. A jövedelemvizsgálat két dolog miatt szükséges. Egy. Az állam nagyobb összeggel kíván az alacsony jövedelmű emberek gondozásához hozzájárulni a fenntartó részére. Tehát aki a nyugdíjminimum 150 százaléka alatti jövedelemmel rendelkezik, magasabb összegű normatívát kap a jelenlegi 2116-os kormányhatározat alapján. Erre van fölhatalmazva a kormány, hogy dolgozza ki ennek a differenciálását. A térítési díjszabályok a személyi térítés vonatkozásában az idén nem változtak, és jövőre sem fognak. A jövedelem 80 százalékánál nagyobb összeget nem lehet igénybe venni erre.
Még annyit, hogy 15 ezer kérelmet vizsgáltunk meg, akik a bentlakásos intézménybe, idősek otthonába jelentkeztek. A 15 ezer kérelem közül egyharmad nem kéri a szolgáltatást, csak beadta, mert tudja, hogy sokat kell várakozni. Egyharmad nem szeretne idősek bentlakásos intézményébe menni, azért adta be mégis, mert nincs házi segítségnyújtás, amit igénybe vegyen. Az az egyharmad pedig, akiknél megvan a gondozási szükséglet, az évente megüresedő férőhelyekre befér. Tehát a III. nemzeti fejlesztési terv időszakában lesz szükség dinamikus bentlakásos intézmények építésére. A támogató szolgálat nem szűnik meg. A támogató szolgálat önkormányzati feladatból állami lesz. Miért? Azért, mert ma a támogató szolgálatok többségét civil szolgáltató működteti. A civil szolgáltatók az egyedüliek, akiket lehet feladatellátásukban korlátozni. Az önkormányzatokat és az egyházakat nem lehet. Tehát, ha nem kerül ki az önkormányzati kötelező feladatellátásból, tovább fog növekedni az az egyenlőtlenség, hogy a városokban nagyon sok ilyen szolgáltatás lesz, a kistelepüléseken meg egy sem. A családi kifizetőhelyekkel kapcsolatban főosztályvezető asszony kíván válaszolni.
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A családi kifizetőhelyek megszüntetése az állampolgárok számára nem jelent kedvezőtlen változást, ugyanúgy hozzájutnak a Magyar Államkincstáron keresztül, egy egységes adatbázis alapján, gyorsabban, mint ahogy eddig. Ez lényegében egy egységesítést szolgál, mert a mai piaci viszonyok mellett nehezen kezelhető, hogy állami feladatot látnak el cégek.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Kíván-e még valaki szólni? (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Akkor szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja az előterjesztést. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Tíz. Tehát a bizottság többsége támogatja az általános vitára való alkalmasságot. Farkas Imre lesz a többségi vélemény előterjesztője, Babák Mihály a kisebbségi véleményé. (Keller László: De előtte olvasd el!) Úgy látom a nyár sem volt elég arra, hogy egyesek kipihenjék magukat, és egyből a konfliktust keresik. Köszönöm szépen a részvételt, további jó munkát kívánok.
Áttérünk a következő napirendi pontra, a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat általános vitájára. Tekintettel arra, hogy 1 órakor kezdődik az ülés, egy valóban rövid előterjesztést kérnénk szépen. Parancsoljanak!
Tóth Melinda szóbeli kiegészítése
TÓTH MELINDA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tóth Melinda vagyok a Pénzügyminisztérium képviseletében. Ígérem, hogy rövid leszek. A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat célja egy új önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási forma bevezetése a magyar nyugdíjrendszerbe. Ez egy olyan önkéntes megtakarítási forma, amely elsősorban a foglalkoztatói kötelezettségvállalásra épül, mind az ilyen jellegű intézmények megalapítása, mind a felhalmozások tekintetében. Tudni kell, hogy ennek a törvényjavaslatnak az előzménye a 2005. évi CXI. törvény, amely szerint a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények, amelyek az Európai Unió területén kerültek megalapításra, határon átnyúló tevékenységük keretében Magyarországra jöhettek. Ez a 2003/41. uniós irányelv átültetését szolgálta, azonban a Bizottság nem találta ezt elegendőnek, és eljárást indított Magyarországgal szemben azért, hogy Magyarországon is legyen lehetőség ilyen jogintézmények megalapítására és működésére. Ennek megfelelően a törvényjavaslat tartalmazza a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények megalapítására, működésére vonatkozó szabályokat, a tagsággal kapcsolatos szabályokat, a felhalmozásokra, illetőleg a nyugdíjszolgáltatásra vonatkozó szabályokat, az intézmény garanciális, illetőleg befektetési szabályait, valamint a felügyeleti szabályokat. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait illeti a szó. Ki kíván szólni? Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Milyen hatástanulmányok vannak a benyújtott törvényjavaslathoz mellékelve? Mert ennek hatásai a jelenlegi nyugdíjrendszerre, nemcsak az állami nyugdíjrendszerre, hanem a magán- és az önkéntes rendszerre is rendkívül jelentősek, és ennek modellezése bizonyos szempontból elengedhetetlenül fontos. E nélkül igazából nem is lehetne megkezdeni a tárgyalását ennek a törvényjavaslatnak.
ELNÖK: Igen. Válasz van-e?
HORVÁTH ANDRÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. Horváth András vagyok a Pénzügyminisztériumból. Nagyon nehéz igazából hatásokról beszélni. Alapvetően egy uniós kötelezettség nyomán kell létrehoznunk egy ilyen intézményt, ez egy önkéntes forma. Az, hogy ennek milyen hatása lesz, mekkora taglétszámra számíthatunk, akik részt fognak venni ebben, a foglalkoztatóknak mekkora hányada fog ebben részt venni, ez sok tényezőtől függ. A legfontosabb tényező nyilvánvalóan az lesz, hogy az adórendszerben milyen módon fogjuk kezelni ezeket az intézményeket. Most ennek az intézménynek az adóvonzatai az adótörvény-módosítási csomagban lesznek kezelve. Annyit tudunk mondani előre, hogy úgy gondoljuk, egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni valamennyi önkéntes nyugdíj-megtakarítási formának. Ennek figyelembe vételével várhatóan hasonló szabályok fognak ezekre is vonatkozni. Itt véleményünk szerint a piac fogja eldönteni, hogy a foglalkoztatók, illetve a munkavállalók melyik formát, a már meglévő önkéntes nyugdíjpénztárakat, a nyugdíj-előtakarékossági számlát, vagy más formákat fogják előnyben részesíteni. Annyi információval, illetve tapasztalattal rendelkezünk, hogy az említett törvény már lehetővé tette, hogy más tagállamban alapított foglalkoztatói nyugdíjintézmények gyűjtsenek magyar önkéntes kiegészítő megtakarításokat. Ilyen intézmények az elmúlt másfél évben nem jelezték szándékukat, hogy Magyarországon kívánnának működni. Nyilván az adórendszerbeli kezelés változásának hatására ez a helyzet módosulhat. Köszönöm.
ELNÖK: Barabásné Czövek Ágnes!
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. A szocialista frakció mindazok alapján, amit az előadók elmondtak és az anyag ismeretében általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot. Tudnék erről hosszabban is, rövidebben is beszélni, de már többször felhívták a figyelmünket az idő előrehaladtára, ezért a lehetőséget, az önkéntességet emelném én is ki, és azt a fajta egyenlő esélyt, amit majd az adótörvények kapcsán a különféle társaságok között lehet majd preferálni. A kérdésemet, amelyek a csatlakozó foglalkoztatók minimális időtartamáról hangzott volna el, magyarán, ha egy foglalkoztató csatlakozik az intézményhez, van-e kötelező időtartam, majd külön teszem fel. Igaz, hogy az időtartam a két fél szerződésében kerül rögzítésre, de azért a nyugdíjszolgáltató stabil működéséhez mégis csak hozzátartozna, hogy a foglalkoztatók milyen időtartamra csatlakoznak. Ha nincs már idő, hogy erre válaszoljanak, akkor ezt tudomásul veszem, és gondolom, tudunk majd még erről szót váltani. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Nincs már idő, én is erre szeretném felhívni a figyelmet. Kérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem akarok senkit sem korlátozni, de akkor fel kell függesztenem az ülést, és délután folytatjuk. Ennyi fenyegetés után senki nem mer már jelentkezni. (Derültség.) Akkor szavazhatunk az általános vitára való alkalmasságról. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Két nem szavazattal és két tartózkodással a bizottság általános vitára alkalmasnak találta. A többségi előadó Barabásné Czövek Ágnes, a kisebbségi Mádi László. Köszönöm.
Az utolsó napirendi pont a köztársasági elnök által visszaküldött, az Országgyűlés 2007. június 25-ei ülésén elfogadott, az állami vagyonról szóló törvény. Ehhez egy módosítás került benyújtásra, ahogy én láttam. (Mádi László: Több is.) Több is? Ha lehet, nem kérnék indoklást, mindenki előtt ott vannak a módosító javaslatok.
A 3087/219. számú javaslat Navracsics Tibor és Horváth Zsolt indítványa, amely a Herendi Porcelánmanufaktúrát érinti. Kormányálláspont?
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): Nem alakítottunk ki ezzel kapcsolatban álláspontot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja a módosító indítványt? (Szavazás.) Tíz. A többség nem támogatta, egyharmadot kapott.
A 3087/220. számú javaslat Veres János indítványa. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nyilván az előterjesztő támogatja, de elméletileg nem lehet kizárni, hogy ha nincs kormányálláspont, lehet, hogy ezt sem támogatja a kormány. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség támogatta.
A 3086/221. számú javaslat Mádi László indítványa. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? Tíz, a többség nem.
A 3087/222. számú javaslat Kelemen András indítványa. Észrevétel, kérdés? Van, Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, javaslom, hogy ennél a módosító indítványnál először szavazzunk a házszabályszerűségről, mert szerintem nem házszabályszerű az előterjesztés. (Babák Mihály: Miben nem?) Bűncselekményre utaló nevet kíván adni ennek a cégnek. (Babák Mihály: Olyan jól hangzik. - Balla György: Nem alaptalanul.)
ELNÖK: Akkor szavazunk. Kérdezem, hogy ki az, aki a Házszabálynak való megfelelést el tudja fogadni. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Nyolc. Ki az, aki nem? A többség. Ezzel a napirendi pont végére értünk.
Köszönöm szépen. Mindenkinek további jó munkát. A bizottsági ülést bezárom. Holnap kettőkor találkozunk, mindenki vésse be a naptárába.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 59 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit