KPSZB/28/2007.
KPSZB/57/2006-2010.
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2007. szeptember 11-én, kedden 14 óra 07 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
Dr. Veres János meghallgatása a Földhitel- és Jelzálogbank privatizációjáról *
Dr. Veres János szóbeli tájékoztatója *
Varga Mihály észrevételei és kérdései *
Mádi László kérdései *
Dr. Veres János válasza *
Varga Mihály reflexiója *
Szabó Lajos hozzászólása *
Mádi László hozzászólása *
Kovács Tibor véleménye *
Herényi Károly észrevételei *
Dr. Veres János válasza *
Molnár László hozzászólása *
Dr. Kékesi Tibor véleménye *
Keller László hozzászólása *
Dr. Veres János válasza *
Szijjártó Péter kérdése *
Mádi László észrevétele *
Dr. Veres János válasza *
A napirendi pont lezárása *
Dr. Borbély Attilának az ÁPV Zrt. felügyelőbizottsága elnökévé történő kinevezése előtti meghallgatása *
Dr. Kovács Árpád ajánlása *
Dr. Borbély Attila szóbeli kiegészítése *
Az MSZP-frakció álláspontjának ismertetése *
A Fidesz-frakció álláspontjának ismertetése *
Döntés dr. Borbély Attila kinevezésének támogatásáról *
Az Országgyűlés Hivatala 2008. évi költségvetése tervezetének véleményezése a Házszabály 135. § (2) bekezdése alapján *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének tárgyalása *
Font Sándor szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Font Sándor reflexiója *
Döntés a képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
A hosszú távú megtakarítások és a tőzsdei befektetések élénkítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételének tárgyalása *
Herényi Károly szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Az MSZP és a Fidesz álláspontjának ismertetése *
Herényi Károly reflexiója *
Döntés az országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről *
A termőföldről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A termőföld védelméről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Győri Enikő szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Győri Enikő válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Szülőföld Alap 2005-2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló általános vitára való alkalmasságának megtárgyalása, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat benyújtásának kezdeményezése *
Döntés a beszámoló általános vitára való alkalmasságáról, valamint a határozati javaslat benyújtásáról *
Az ülés bezárása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Tóth András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Molnár Albert (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),
Molnár László (MSZP) Keller Lászlónak (MSZP),
Swartz Béla (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) Farkas Imrének (MSZP),
Balla György (Fidesz) dr. Fazekas Sándornak (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Domokos László (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Dr. Fazekas Sándor (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Tóth Andrásnak (Fidesz).
Dr. Veres János, pénzügyminiszter
Dr. Borbély Attila, az ÁPV Zrt. felügyelőbizottságának elnökjelöltje
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Bakos Emil, az Országgyűlés Hivatala gazdasági főigazgatóságának főigazgatója
Font Sándor (Fidesz), előterjesztő
Dr. Szöllősi Endre, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője
Szatmári László, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Pásztor Tamás, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője
Dr. Győri Enikő, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium osztályvezetője
Balogi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal igazgatóhelyettese
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 07 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim. Megkérem a bizottság tagjait, hogy foglaljanak helyet, mert bizottsági ülésünket szeretnénk megkezdeni. Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a jegyzőkönyvvezető gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm a sajtó munkatársait, és köszöntöm mindazokat, akik bizottsági ülésünk iránt érdeklődnek.
A kiküldött napirendi ajánlásban 9 pont szerepel, ehhez írásbeli kiegészítés nem érkezett, tehát szavazást rendelhetek el róla. Kérdezem, ki az a bizottság tagjai közül, aki támogatja a napirendi ajánlás elfogadását. Egyben a határozatképességet is megállapítjuk. (Szavazás.) Huszonhárom. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen, a bizottság tehát megkezdheti munkáját.
Szeretettel köszöntöm a bizottság ülésén megjelent vendégeinket, közöttük is Veres János pénzügyminiszter urat, akit érintő téma az első napirendi pontban kerül megtárgyalásra, és köszöntöm Kovács Árpád urat, az Állami Számvevőszék elnökét és munkatársait, akik szintén megtisztelték bizottsági ülésünket. Köszöntöm Borbély Attila urat, akit majd kinevezés előtti meghallgatásán fogunk arra kérni, hogy fáradjon elénk.
Dr. Veres János meghallgatása a Földhitel- és Jelzálogbank privatizációjáról
Kezdjük tehát az első napirendi ponttal. Még egyszer köszöntöm pénzügyminiszter urat. Át is adnám neki a szót. A téma a Földhitel- és Jelzálogbank privatizációja. Amit esetleg ehhez hozzá kíván tenni, vagy el kíván mondani pénzügyminiszter úr, nagy figyelemmel hallgatjuk. Parancsoljon!
Dr. Veres János szóbeli tájékoztatója
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelt Bizottság! Miután a kérdésben néhány alkalommal hivatalosan már megnyilatkoztunk, illetve a sajtó előtt is tettünk nyilatkozatot sajtótájékoztató formájában, ezért három kérdésről szeretnék csak szólni.
Az első. Az idei nyáron kialakult helyzetben az ÁPV által megbízott tanácsadó felmérte a potenciális befektetők érdeklődését, és e felmérés alapján azt lehetett megállapítani, hogy a részvény ára, a részvény értéke, amelyet egy szakmai befektetői értékesítésnél el lehet érni, 1376 forint és 1667 forint/részvény között van. Ezt figyelembe véve döntött úgy a kormány, hogy meg kell vizsgálni más értékesítés lehetőségét is, ennek alapján hozta meg azt a határozatát, amelynek révén lehetőség volt egy más típusú tranzakció lebonyolítására. Ez a más típusú tranzakció egy tőzsdei könyvépítéses tranzakció volt, amelynek előkészítése és lefolytatása természetesen kellő diszkrécióval történt. Az állam e tranzakció során szerződéses garanciával rendelkezett arra, hogy egy meghatározott minimális ár fölött fogja a megbízott HSBC Bank értékesíteni a részvényeket, ha és amennyiben kellő mértékű érdeklődés nem lenne, akkor jegyzési garanciát is vállalt a bank a felajánlott részvények mennyiségére. Ennek alapján úgy gondoltuk, hogy egy, a piacot meg nem zavaró, az eladó által irányított, költségtakarékos, a bevételi célokat elérő tranzakció valósulhat meg, és ilyen értelemben véglegesen le lehet zárni azt a problémakört, ami a nyáron láthatóan az egyéb szakmai befektetők esetében a részvény alulértékeltségét eredményezte. Nevezetesen az Allianz-szal folytatott tárgyalások részleges eredményeképpen létrejött végső megállapodás nem elégítette ki valamennyi potenciális befektető igényét, ezért is volt az a részvényár, amiről beszéltem.
A második kérdésben szeretném egyértelművé tenni, hogy a befolyt bevétel, ahogyan azt korábban is kijelentettük, az államadósság csökkentésére fordítódik a továbbiakban. Harmadik pontként szeretném azt kijelenteni, hogy a részvényértékesítéses befektetésben több mint 20 piaci szereplő vett részt, lényegében a fele belföldi, fele külföldi, és kedd óta megtekinthető a részvénykönyvben az újonnan kialakult részvényesi struktúra összetétele is. Ilyen értelemben a tranzakció lezárult, a bevétel az államhoz beérkezett. Az állam mintegy 8 milliárd forintos befektetéssel mintegy 80 milliárd forintos hozamhoz, bevételhez jutott az elmúlt évek bevételei alapján. Ezért azt gondolom, hogy az állam részéről egy sikeres tranzakcióról tudtunk itt most beszámolni. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm pénzügyminiszter úr beszámolóját erről a tranzakcióról. Tekintettel arra, hogy a mai meghallgatásnak voltak már előzményei, azt gondolom, rövidebben lehet az egész kérdésről beszélni. Szeretném a bizottság tagjaival tájékoztatásul közölni, miniszter úrral abban maradtunk, hogy 3 órakor elengedjük őt. Nyilván nekünk is van más teendőnk, és az ő idejét sem akarjuk a végtelenségig igénybe venni, de egy órát mindenképpen érdemes erre a tranzakcióra rászánni.
Varga Mihály észrevételei és kérdései
Meg is kezdeném a hozzászólások és kérdések sorát, tekintettel arra, hogy ez mégis csak egy olyan kérdés, ami átlag fölötti érdeklődést vált ki a hazai közvéleményben is. A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség részéről mi is jó néhány alkalommal elmondtuk kifogásainkat, most mégis hadd tegyek néhány olyan megjegyzést, amelyek egy kicsit a miniszter úr álláspontját erősítik.
Azt kétségkívül nekem is el kell ismernem, hogy ha már a kormány úgy dönt, hogy értékesít egy bankot, akkor az értékesítés irányát tekintve nem született nagyon rossz döntés. Itt most nem akarom azt a vitát megnyitni, hogy erre a döntésre miért volt szükség - államháztartási helyzet, deficit, adósság, és így tovább -, egyáltalán miért kell egy felszálló ágban lévő bankot értékesíteni. Tehát, ha már az volt a kérdés, hogy szakmai befektető, vagy pedig valamilyen szélesebb intézményi kör felé történjen meg az értékesítés, és még egyszer mondom, az alapkérdést hagyjuk nyitva, vagy hagyjuk meg egy másik napirend témájául, akkor ez egy jó irányú értékesítés, tranzakció volt. Azt gondolom, hogy benne van ma az FHB-ban az a lehetőség, hogy egy kis-OTP szintű történet kezdődjön el. Ennek persze vannak mind személyi, mind intézményi feltételei, amelyeket ma nem látok a piacon, de benne van a lehetőség, hogy ne egy multinacionális bank fiókjává váljék, amelyet hamarosan bezárnak Budapesten, hanem egy olyan történet legyen, amelynek során valóban egy univerzális bank alakul ki erős tőzsdei jelenléttel, még azt is meg merem kockáztatni, hogy egy felnövekvő blue-chip történet lehet a magyar tőzsdén. Tehát azt kell mondanom, hogy ebben a kérdésben akár még oszthatom is az ön álláspontját.
Ami viszont az egész tranzakciót körülveszi, és amit egy ellenzéki pártnak mindenképpen szóvá kell tenni, az három dolog. Először is, ha már az értékesítés módjáról beszéltem, annak a lehetőségnek a kizárása, hogy a kisbefektetői, kisrészvényesi kör lehetőséghez jusson. Önök is sokszor elmondják, hogy a hazai tőkepiac építésén, megerősítésén fáradoznak. A különböző árfolyamnyereség-adó és más intézkedések mellett ezt nem tartom a kormány túlságosan erős oldalának, de ha már van egy ilyen értékesítési lehetőség, kíváncsi vagyok rá, miért nem merült fel önökben az, hogy magyar állampolgárok is részesülhessenek ebből a közvagyonból, ebből a köztulajdonból. Arra kérem miniszter urat, ne mondja azt, hogy aki akar, majd vesz a tőzsdén, mert itt nem erről van szó. Ez az intézményértékesítés jóval a napi átlagérték alatt történt, ennyiért Kispista Jóskának, vagy X. magyar állampolgárnak is megérte volna tőzsdei részvényt vásárolni.
A második probléma az értékesítés ideje. Itt nem arról beszélek, hogy pont egy belpolitikai vita kellős közepén értékesítenek, két órára megnyitva a lehetőséget, ez is megérne egy misét, hanem arra gondolok, hogy a világpiacon jelzálogbanki válság van. Németországban eddig két bank ment tönkre. Tegnap ön azt mondta, hogy ez a válság Európát elkerülte. Miniszter úr, nem kerülte el. Ez a válság már itt van Európában, csak idő kérdése, hogy hol és mikor fog továbbgyűrűzni. Miért kellett pont ezt az időszakot kivárni? Fenntartom továbbra is azt az álláspontomat, hogy a legalacsonyabb árfolyamon tudták csak értékesíteni ezt a bankot. Önnek igaza van abban, hogy augusztus 19-én volt egy ennél alacsonyabb árfolyam, de az egy egyszeri tőzsdei kötés volt, ezt kikerestettem ma délelőtt. Itt felmerül egyébként a bennfentes információkkal való kereskedés lehetősége, ezt érdemes lenne az arra illetékes PSZÁF-nak megvizsgálni. De hogy három hónap átlagában mélyen átlagárfolyam alatti értékesítés történt, az kétségkívül igaz. Ugyanis augusztus 19-e, az egyszeri kötés után egyből visszament az árfolyam, és az önök értékesítésekor esett le arra a szintre, amelyet a legalacsonyabbnak lehet nevezni.
A harmadik kifogásunk az árral kapcsolatos, amit itt el is mondtam. Persze, mondhatja azt a csalóka érvet, hogy a magyar állam jól járt, mert 8 milliárd forint tíz évvel ezelőtti befektetésből most 80 milliárd forintot vett ki. De hát, miniszter úr, ön mint nagyvállalkozó, ne lenne tisztában azzal, hogy a tőkeérték és a tőkeérték tartása mit jelent? Ha két év múlva adják el, lehet, hogy 120 milliárd forintot ér ez a csomag. Megjegyzem: Karvalits Ferenc nyilatkozatában, aki az FHB IT elnöke volt, mit is mondott ez értékesítés előtt? Hogy legalább 120 milliárd forintért kellene ezt a stockot eladni. Ehhez képest önök 80 milliárd forintért adták el, vagyis 40 milliárd forintot az FHB IT elnöke szerint is vesztettünk ezen a tranzakción. Ezek után arról beszélni, hogy ez jó tranzakció volt, szerintem meglehetősen kétséges dolog.
Végül az utolsó megjegyzésem, amire kérem, hogy ha tud, reagáljon, a részvényesi kör összetétele. A mai napig csak azt tudjuk, hogy 10 hazai és 10 külföldi befektető jegyzett FHB-részvényt. Ön bejelentette, hogy szeptember 4-én nyilvánosságra hozzák ennek a 10+10 intézménynek a listáját. Ez nem történt meg, miniszter úr, a mai napig nem hozták nyilvánosságra. Három letétkezelő nevét hozták nyilvánosságra, ebből is az egyik a Keler Rt, a másik kettő, most itt nem csinálok reklámot senkinek sem, két nemzetközi bank letétkezelője. E mögött bárki lehet. E mögött bárki lehet, és sajnos a piacon vannak is pletykák. Ezek nyilván nem megerősített hírek, maximum híresztelések, hogy a letétkezelők mögött milyen csoportok állnak.
Én ennyiben foglalnám össze a legfontosabb kritikánkat. Még egyszer mondom, ebből lehet még egy jó történet, de mint ellenzéki párt, szóvá kell tennünk azt, hogy a közvagyon értékesítésénél megint nem jártak el megfelelő gondossággal, a magyar állampolgárokat véleményünk szerint veszteség érte ezzel a tranzakcióval, és legalább annyit szeretnénk elérni, hogy azt meg tudjuk állapítani, ki indította el rossz időben, rossz módon ezt a tranzakciót. Köszönöm szépen.
Kíván-e most miniszter úr reagálni? (Dr. Veres János: Megvárom valamennyi kérdést, mert így lehet egy órán belül maradni.) Mi egy másik módszert szoktunk követni, a felvetésekre rögtön lehet reagálni, de azt is megértem, ha most nem kíván ezzel élni. (Dr. Veres János: Megvárom a többi kérdést.) Nem kíván ezzel élni, köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki kíván szólni. Mádi László jelentkezik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Nem sok bank maradt állami kézben, sőt, mondhatni, hogy most már lassan a Magyar Nemzeti Bankon kívül nem is kerülhet más magánkézbe, marginális jelentőségűek talán igen. De hát a Magyar Fejlesztési Banknak egy sajátos, speciális szerepe van. A jelzáloghitelezés tekintetében a lakásszektor és a gazdaság szempontjából is kiemelt jelentőséggel bír az FHB privatizációja, ezért nagyon fontos, hogy mi is történt. Az lenne a kérdésem, hogy az eladásban rögzítve van-e bármilyen olyan kitétel, amely a jövőre vonatkozóan bizonyos ideig elidegenítési kötelezettséget, vagy vállalást tartalmaz a vevők számára. Ugyanis ha ilyen nincs, akkor jó esélye van annak, hogy a tulajdonosi kör rövid időn belül koncentrálódni fog, valószínűleg ennél sokkal magasabb részvényárfolyam-tranzakciók mellett. Ez a kistulajdonosok és a magyar tőzsde szempontjából is elég súlyos negatív következményekkel járhat. Általában ismerjük az ilyen típusú történeteket, ez nem tesz jót sem a kistulajdonosoknak, sem a tőzsdének. Ez tőzsdei kivezetéssel jár, ami az esetek jó részében erős koncentrációt jelent, és a kistulajdonosok, kisrészvényesek sem mindig a piaci árat tudják megkapni ilyen esetben.
A tulajdonosi kör kapcsán nem gondolkodtak-e stratégiai befektetőben? Ugyanis egy nagyon stabil és nagyon kényes tevékenységi kör, amit az FHB ellát, nemcsak közvetlenül van jelen a piacon, hanem közvetett szereplőként is sokkal nagyobb annál a súlya, mint ami a közvetlen piaci részarány alapján elmondható lenne. Ez a második kérdésem. Köszönöm, és várom a válaszait.
ELNÖK: Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelt Bizottság! Egy rövid idézetet szeretnék felolvasni. "A Budapesti Értéktőzsde részéről csak üdvözölni tudjuk azt, hogy ha állami cégek privatizációjakor a tőzsdén keresztüli értékesítést választják a döntéshozók. Az FHB tulajdonosváltásával a társaság közkézhányad alapú kapitalizációja - a piaci tőkeértékének azon része, amely pénzügyi befektetők kezében van - mai árakon számolva mintegy 60 milliárd forinttal emelkedik. Ezzel az FHB az ötödik legnagyobb közkézhányad kapitalizációjú papír lesz a Budapesti Értéktőzsde részvénypiacán. Az emelkedéssel a bankszektor súlya a tőzsdei közkézhányad kapitalizációban meghaladja a 40 százalékot. Régiós összehasonlításban ez közelítőleg megegyezik a varsói értékkel, és meghaladja mind a bécsi, mint a prágai bankszektor-részesedést."
A következő idézetem: "az Erste Befektetési Rt. vezető elemzője szerint a tranzakció ár szempontjából pozitív volt. Az FHB állami tulajdonú részvényeit a kijelölt értékesítési ártartomány tetején adták el. Az Erste által számított "fair értéknél" 25 százalékkal magasabb áron jött létre a tranzakció. Az értékesítési módszerrel kapcsolatban az elemzők szerint felmerülnek olyan aggályok, hogy nem elég transzparens, ugyanakkor így elég sok piaci szereplő jutott részvényhez. Az értékesítéskor fontos szempont az is, hogy a részvények hosszú távú, értékalapú befektetők kezébe kerüljenek, és ez a forma ezt elősegíti - mondta a szakértő."
Ezen túlmenően szeretnék még egy idézetet felolvasni. A címzett Gál Péter vezérigazgató volt. "Tisztelt Vezérigazgató Úr! Hivatkozva az önhöz intézett, 2007. szeptember 5. napján kelt levelemre, amelyben az FHB-privatizációval kapcsolatban a TEBÉSZ nevében kértem az új tulajdonosok kiadását, az alábbiakról tájékoztatom. A mai napon eljártam a Keler Zrt.-nél, mint az FHB Nyrt. részvénykönyv-vezetésével megbízott szervezetnél, és betekintettem az FHB Nyrt. aktuális részvénykönyvébe. E betekintés alapján a hivatkozott levelem szerinti kérést nem tartom aktuálisnak, így azt nem tartom fönn." Dióslaki Gábor TEBÉSZ-elnök a levél aláírója.
Miután úgy gondolom, hogy a tranzakcióval kapcsolatos szakmai vélemények egyértelműek, ezért megítélésem szerint három dolgot érdemes reagálnom az elhangzottakra. Az első. Felmerült természetesen az, hogy más típusú privatizációra kerüljön sor. Mádi képviselő úr kérdésére is mondom, hogy sokáig vizsgáltuk a szakmai befektetőknek történő értékesítés lehetőségét, azonban az ÁPV Zrt. privatizációs tanácsadójának értékelése alapján 1376 forint és 1667 forint/részvényár között lehetett volna szakmai befektetőnek értékesíteni az idén nyáron a bank részvényeit. A bankban kialakult tulajdonosi szerkezetet tekintve, az "A" és "B" részvényekhez kötődő eltérő tulajdonosi jogosítványok okán, semmiképpen nem fizettek volna prémiumot szakmai befektetők a bankban megszerzendő 50 százalék fölötti tulajdonrészért sem. Éppen ezért kellett megvizsgálni azt, hogy egy más típusú értékesítésre lehetőség nyílik-e, avagy sem.
Varga úr értékkel kapcsolatos hozzászólására azt tudom mondani: megvizsgálva az utolsó 360 nap értékalakulását a tőzsdén, egyértelműen látható az, hogy ebben a periódusban, amikor az értékesítés megtörtént, az értékesítési ár, amit elértünk, teljes mértékben összhangban volt a papír utolsó 180 napos árfolyamával. Továbbá az a többlet, ami a tőzsdén értékben megjelent, egy nagyon minimális részvénymennyiség többlete, hiszen ebben a periódusban a szabad forgalomban lévő részvények mindössze 4 százaléka forgott a parketten. Ebből következően lehet azt mondani, hogy nagyon kevés szereplő és nagyon kevés pénz mozgatásával tarthatta viszonylag magasan az árat, adott esetben akár arra is számítva, hogy ha szakmai befektetőnek történő értékesítés lezajlik, akkor azt követően egy kötelező vételi eljárás eredményeképpen egy relatíve magasabb árat is el lehetne érni. Ez elképzelhető mint olyan momentum, amely befolyásolhatta a részvény áralakulását az utolsó időszakban a tőzsdén. Ezzel együtt is az az ár, amit elértünk, azt gondolom, egy jó ár az imént elmondott szakmai értékeléseket is figyelembe véve.
Augusztusban vizsgáltuk, hogy a jelzálogbanki válság, amely Amerikában elindult, milyen hatással van Európára, és vizsgáltuk azt, hogy vajon a befektetői érdeklődést milyen módon motiválja, milyen módon befolyásolja. E vizsgálatok eredményét figyelembe véve került meghatározásra maga az időpont. De más körülményeket is figyelembe vettünk, például a londoni bankszünnapot, az ottani szabadságolási szokásokat és a különböző befektetői körök egyéb, nyár végi, ősz eleji szokásait is. Így került sor az időpont meghatározására, együttműködve a szerződéses partnerrel. Karvalits úr nyilatkozatához csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy emlékeim szerint Karvalits úr a bank teljes értékéről beszélt, amikor ezt a nyilatkozatát megtette. Ezt követően én személyesen beszéltem vele, és akkor ő pontosan azt mondta, hogy 100 százalékos tőzsdei értékként határozta meg azt az értéket, amire elnök úr az imént hivatkozott. Ennek alapján nagy valószínűséggel reális ár az, amiről mi beszélünk.
A részvényesi kör tehát hozzáférhető a Keler-nél, ezzel kapcsolatban egyéb nyilatkozatot tenni nem kívánok, lévén, hogy érvényes szabályai vannak annak, hogy én erről nyilatkozatot nem tehetek. Tudomásom szerint egyetlen egy tulajdonos sem kezdeményezte a törvény értelmében 5 százaléknál nagyobb tulajdoni arányhoz kötődő bejegyzési kötelezettségét, és senki nem kezdeményezte a 10 százalékos értéket meghaladó tulajdonosi részarányhoz kötődő előzetes engedélykérési kötelezettségét. Ebből következően, úgy gondolom, nincs 10 százalékot meghaladó tulajdonos, és nagy valószínűséggel 5 százalék fölötti tulajdonrész sincs egy cég kezében sem. A lista egyébként mindenki számára hozzáférhető, ahogy az imént utaltam rá, a Tőzsdei Befektetők Szövetségének vezetője erről meg is győződött, és ezt követően írta az ÁPV-nek azt a levelet, amelyet idéztem.
Ezért azt gondolom, hogy az értékesítés formája és időzítése az állam érdekeivel összhangban történt, az állam ezen a módon, ilyen formában és ebben az időben elérhette azt az értéket, amelyet a papírtól, illetve ennek a cégnek az értékesítésétől remélni lehetett. Mádi úr első kérdésére pedig azt tudom mondani, hogy szerintem a tőzsdei kivezetés veszélye éppen így múlt el. Akkor meg lett volna a veszélye, hogy a tőzsdéről rövid időn belül egy nagy szakmai befektető egy felvásárlási ajánlattal akár ki is vezetheti a papírt, ha egy másik tulajdonosi körbe került volna e cég részvényeinek több mint 50 százaléka. Így azonban, úgy ítéljük meg, hogy tartósan a Budapesti Értéktőzsde olyan papírjává válik az FHB papírja, amely folyamatosan jelen lesz, adott esetben blue-chippé válva ennek a tőzsdének a forgalmát fogja erősíteni, és a magyar befektetők lehetőségeit fogja szélesíteni a következő időszakban is. Azt gondolom tehát, hogy az értékesítés formája és módja ennek a lehetőségét hagyta meg, őrizte meg, ilyen módon bizonyosan hosszú távon lehet számolni a Budapesti Értéktőzsdén az FHB-papírok forgalmával.
Elnök úr azon megjegyzésére, miszerint jóval a napi árfolyam alatt történt az értékesítés: én nem gondolom, hogy a 6 százalékos különbség jóval árfolyam alattinak tekintendő lenne, márpedig a különbség ennyi volt ebben az esetben, ebből következően fenntartom azt az álláspontomat, amit a tőzsdei szakértők közleményükben megerősítettek, azaz a reális, várható ár fölött értékesítettük az FHB-papírokat. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Mivel most éppen nincs további jelentkező, hadd tegyek néhány megjegyzést, miniszter úr, az ön által elmondottakra. Azt rendkívül pozitívnak tartjuk, hogy az ön beosztottjai kedvezően nyilatkoznak az ön munkájáról, de számunkra még örömtelibb lenne, ha mások is ilyen kedvezően nyilatkoznának, és itt most nem a trükkök százaira gondolok. Először is hadd idézzem az emlékezetébe az Állami Számvevőszék legutóbb kiadott jelentését az ÁPV Rt. 2006. évi működéséről, amelyben hibák sorozatát állapította meg, amelyben személyi felelősségre vonást, sőt, büntetőeljárást is javasolt az ÁPV Rt.-ben folyó tranzakciók miatt. Ennyit talán arról, hogy mennyire voltak, illetve mennyire vannak előkészítve ezek a tranzakciók.
Ami a tőzsdei nyilatkozatot illeti, miniszter úr, a tőzsdének hosszú idő óta van egy ötpontos javaslatcsomagja. Ha jól tudom, ma 5 órakor mennek önhöz a tőzsde vezetői, éppen annak érdekében, hogy ne tegyék már jobban tönkre ezt az elég gyenge lábakon álló hazai tőkepiacot, hanem ezekből a javaslatokból lehetőség szerint minél többet támogassanak. Gondolja, hogy egy ilyen tárgyalást megelőzően mondanak egy árva szót is, akár egy rossz szót is arról, hogy önök mit szúrtak el ebben a privatizációban? Valószínűnek tartom, hogy nem. Annyira okosak azért vannak a tőzsde vezetői. (Keller László közbeszól.) Keller Lászlónak megadom a szót, nem kell közbekiáltania. Higgye el, képviselő úr, hogy viszonylag jól kialakult rendje van a bizottsági ülésnek, ön is szót fog kapni.
Végül a harmadik pont az időzítés. Örülök, hogy nem cáfolta azt, hogy a világpiaci körülmények közepette egy rendkívül rossz, kedvezőtlen időben történt meg az értékesítés. Örülök, hogy azt sem cáfolta, hogy a napi árfolyamérték alatt adták el. Hogy a 6 százalék mennyire mély, vagy mennyire nem mély, azt bízzuk inkább a magyar adófizetőkre. Ha jól emlékszem, több mint 33 millió részvényt adtak el egy tollvonással. Most számoljuk ki, ha egy részvényen 75 forintot bukott az állam, akkor mennyi veszteséget okoztak! Számolja ki, miniszter úr, adok egy kézi számológépet, ha esetleg ez gondot okozna. (Derültség.)
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki kíván szólni. Szabó Lajos jelentkezett, azután Mádi László.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót. Nem hiszem, hogy a tőzsde vezetői és meghatározó személyiségei olyan félénkek lennének, hogy ne mernék a véleményüket bármikor, bármilyen körülmények között elmondani, mint ahogy eddig tették. De ha már az árnál vagyunk, elhangzott, hogy 1300 és 1600 forint között volt beárazva reálisan az FHB értéke a piacon. A szakmát ismerők - és akkor az ő véleményük alapján vitázzunk, ha már a tőzsdei elemzők véleményét nem tartjuk meghatározónak - azt mondják, hogy amennyiben egy intézményi befektetőnek történő eladás híre kikerül a piacra, az 30-40 százalékos árfolyam-növekedést vált ki, amire jó érzékkel rá fognak repülni a tőzsdei szereplők, és körülbelül itt fogják beárazni ezt a papírt. Ki lehet számolni, hogy az 1300-1600 forint közötti értéknél a 30-40 százalékos felár, amit hajlandóak ilyenkor megadni a befektetők, mennyit jelent. És ha ehhez hasonlítjuk a 2025 forintos árat, akkor erről az oldalról azt tudjuk mondani, hogy nagyon tisztességes, nagyon jó áron végrehajtott tranzakció volt.
Annak külön örülök, ahogy elnök úr is elmondta a bevezetőjében, hogy az első lépéstől, az eladás szükségességétől eltekintve, amit itt most nagyon helyesen nem vitatunk meg, jó módszernek tartotta azt, amit választott a pénzügyminiszter adott helyzetben. Ezt mi a magunk részéről csak megerősíteni tudjuk. Köszönöm.
ELNÖK: Mádi László, azután Kovács Tibor és Herényi Károly.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Szándékosan két kérdést tettem csak fel, ebből 50 százalékot sikerült csak megválaszolnia miniszter úrnak. Nevezetesen arra nem válaszolt, hogy van-e bármilyen továbbértékesítési tilalom, vagy korlátozás a szerződésben. Ha nincs, akkor az a forgatókönyv érvényesülhet, hogy rövid időn belül komolyabb koncentráció állhat elő, ami akár a tőzsdét, akár a részvény árát tekintve, akár pedig a kisbefektetők szempontjából komoly következményekkel járhat. Tudatos lépés volt, hogy 5 százalék alatti paketteket adjanak el, de ha nincs ilyen típusú tilalom és az ár nyomott, akkor kedvező helyzetben ez a koncentráció meg fog történni, hiszen itt alapvetően pénzpiaci viselkedést feltételez a szereplőktől, a profit után a továbbértékesítés kizárása nem valószínűsíthető.
Az elmúlt időszakban nemcsak általánosságban bírált az ÁSZ, hiszen ha megnézzük a MOL-privatizációt, akkor konkrétan is meg lehet azt fogalmazni, hogy az állam a privatizáció során nem járt el felelősen, a közpénzek, a közvagyon szempontjából megfelelő módon. Hiszen erről a privatizációról utólag egyértelműen bebizonyosodott, hogy az az állami vagyon elkótyavetyélésével, rendkívül felelőtlen, szemérmetlenül alacsony áron való eladásával volt egyenértékű. Az, hogy az FHB története hogyan lesz majd minősítve, az idő fogja alapvetően eldönteni.
Az, hogy most a pénzügyminiszter úr szemezget egy-két véleményben, még akkor is, ha ezeknek az elemzőknek a függetlensége nem kérdőjelezhető meg, tételezzük ezt fel, semmire nem bizonyíték. Gondolom, tanult statisztikát, foglalkozott tudományos módszertannal, amely szerint az igazság szempontjából néhány vélemény nem jelentéktelen, de nem perdöntő. Tehát ne akarjunk néhány véleményre támaszkodva általánosan állítani valamit, mégpedig teljes magabiztossággal, mert aki ezt teszi, a minimális tudományos módszertani alapelvekkel nincs tisztában, nemhogy pénzügyminiszterként, hanem a megszólalást tekintve sem tűnik kompetensnek, vagy felkészültnek. Lehet, hogy most a dolgok úgy tűnnek bizonyos szereplők számára, de a jövő fogja eldönteni, ismétlem, hogy ez a privatizáció megfelelő módon lett előkészítve, vagy sem.
Az időzítés szempontjából, azt gondolom, sok kétségünk nem lehet. Globalizált világban élünk, a jelzálogpiac olyan sajátosság, amely sok helyre gyűrűzik be, nyilván Európán belül is megvannak a bedőlt amerikai hitelek lábai. Ezért azt állítani, hogy ez nem érinti az FHB privatizációját, enyhén szólva is nonszensznek tűnik, mert, mondom, globalizált piacon élünk, és aki ezt állítja, az pont a globalizáció tényét tagadja. Egyébként ez a krízis még nem ért teljesen véget, úgyhogy ennek lehetnek begyűrűző hatásai a magyar piacra közvetlenül is, mint ahogy eddig is voltak, hiszen a tőzsdei árfolyam vonatkozásában ennek a krízisnek a hatásai rövid távon is megjelentek a magyar gazdaságban, a magyar tőkepiacon. Úgyhogy azt kell mondjam, butaság ilyeneket mondani. Sajnálattal állapítom ezt meg, mert jó lenne, ha nem történne ilyen dolog, és nem kéne ezt mondani. Legalább evidens dolgokat ne cáfoljunk, vagy ne kérdőjelezzünk meg. Egy globalizált piacon nem lehet izolált piacot feltételezni, csak akkor, ha diktatúra van valahol, és tényleg mindent le tudnak zárni. De ma már, amikor a számítógépes rendszerek abszolút online módon összeköthetők, arra esély sincs, ami még pár évtizeddel ezelőtt megvalósulhatott. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ha elnök úr a második körben tett megjegyzéseit mint a legnagyobb ellenzéki párt második számú politikusa tette, akkor az természetes. A Fidesz alelnökéről van szó, nyilvánvalóan egy ellenzéki pártvezető nem mondhat mást egy ilyen tranzakcióról, mint amit mondott. De ha ezt szakmailag is komolyan gondolja, akkor már bajok lehetségesek. Ugyanis olyanokat mondani, hogy el lehetett volna adni drágábban is, ez olyan állítás, amit nyilvánvalóan rendkívül nehéz megcáfolni, mert mondhat a szakmai háttér bármit ezzel kapcsolatban. Persze, lehetett volna mondani, hogy 2500-ért, 3000-ért is meg 4000-ért is el lehetett volna adni, lehet olyat állítani, hogy ha nem adjuk el, akkor két év múlva biztosan háromszor ennyiért el lehetett volna adni, amit gyakorlatilag semmiféle szakmai érvvel nem lehet alátámasztani. Elnök úrtól elfogadom, amit mondott, mert politikusként, ellenzéki politikusként nem mondhat mást nyilvánvalóan. De szakmailag természetesen abszolút elfogadhatatlan, amit mondott. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Herényi Károly következik.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Én ennek az ügynek a társadalmi hatását, pozitívumait és negatívumait vizsgálnám. Mi támogatjuk a privatizáció tőzsdei úton való megvalósítását több szempontból is. Az egyik nagyon fontos szempont az átláthatóság, a transzparencia. Pontosan miniszter úr volt az, aki válaszát azzal kezdte, hogy bizony ez kérdőjeles, tehát itt megfogalmazódtak olyan mondatok, elhangzottak olyan állítások, amelyek a transzparencia, az átláthatóság teljes megvalósulását megkérdőjelezik. De amikor elnök úr bevezető kérdéseit feltette, utalt az esetleg bennfentes kereskedelem létére, vagy megvalósulására, amit miniszter úr nem cáfolt. Tehát ennek a tranzakciónak a során olyan dolog sérült, ami baj, ha sérül.
A másik szempont a középosztály erősítését célzó törekvéseink sokasága, ezek közül is a kisbefektetők előnyben részesítése. Az előbb feltette Mádi László is, elnök úr is ezt a kérdést, és lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de mintha a döntés során az az indok, hogy a kisbefektetők miért maradtak ki, vagy miért olyan döntés született, amely kizárta az ő részvényhez jutásukat, erre nem kaptunk választ. Erre a két dologra szeretnék választ kapni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon, miniszter úr. Öné a lehetőség.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Azt hiszem, elnök úr, itt valami tévedés van. Semmilyen beosztottamtól semmilyen nyilatkozatot nem olvastam fel, nem is értem, hogy mire hivatkozik elnök úr. Teljesen meg vagyok azon döbbenve, hogy ön arra hivatkozik, hogy a beosztottak munkámról alkotott véleménye, nyilatkozata nem perdöntő. Én nem olvastam fel egyetlen egy beosztottamtól sem nyilatkozatot. Nem úgy ismerem a tőzsde vezetőit, hogy bármilyen módon befolyásolná őket a valamikor velem tervezett találkozás a véleményalkotásukban, ebből következően nem hiszem, hogy releváns volt az ezzel kapcsolatos megjegyzés.
Az pedig teljes félreértés, vagy valami más, hogy részvényenként 75 forintos bukásról beszél elnök úr. Ki az, aki ilyen mennyiségű részvényért annyit adott volna, mint amit elnök úr gondol? Én elmondtam a bevezetőmben, hogy a részvények hány százaléka forgott a parketten az elmúlt időszakban. Tehát a részvények döntő része stabilan hosszú távra lekötve ugyanazon tulajdonosi körben volt, a részvények nagyon szűk része, kevesebb, mint 5 százaléka forgott a parketten, így alakult ki ez a magas ár. Ha még ráadásul megnézik ennek a részvénynek az elmúlt egy éves alakulását, akkor az értéke 1400-1450 forinton stabilan állt mindaddig, amíg a szakmai befektetőre vonatkozó kormányhatározat meg nem született, és nyilvánosságra nem került. Ez történt múlt év október 31-én. Akkor bekövetkezett a részvények árfolyam-emelkedése, nyilván azért, mert ki-ki arra számított, hogy ezt követően lesz egy felvásárlás az állami tőzsdén. Ekkor elérte az 1800 forintos árfolyamértéket a papír. Hosszú ideig ebben az árfolyamsávban mozgott, majd idén tavasztól kezdődően, egyéb más tőzsdei papírokkal együtt, jelentősen növekedett az árfolyamértéke. De továbbra is nagyon szűk része, kevesebb, mint 5 százaléka mozgott ennek a papírnak, így alakult ki az a bizonyos árfolyam. Tehát téves az a beállítás, amely szerint akárhány millió, mondjuk 30 millió papírra lett volna ezen az áron, ami az elmúlt időszakban kialakult, a tőzsdén kereslet. Nyilvánvalóan nem volt ilyen, aki egy picit ért hozzá, az pontosan tudja, hogy erről szó nincs.
Mádi úr kérdésére azt tudom mondani, hogy nem ismerek olyan formát, amelyben egy részvény értékesítésénél továbbértékesítési tilalom lehetne a részvény tulajdonosával szemben. Aki megvette a részvényeket, az értékesítheti azokat akkor, amikor úgy gondolja. Továbbra is fenntartom azt, hogy miután az érvényes szabályok szerint senki nem kezdeményezett sem ilyen, sem olyan eljárást, ezért ma nagyon szórt tulajdonosi összetétel rendelkezik az értékesített részvényekkel. Bizonyosan nincs 5 százaléknál nagyobb tulajdonos, hiszen ebben az esetben a szabályok szerinti eljárást kellett volna követni. Nincs véleménykülönbség közöttünk abban, hogy néhány vélemény nem perdöntő egy adott tranzakciót illetően, de, képviselő úr, nincs ellentétes vélemény. Csak politikusok mondanak mást. Szakmai emberek erről a tranzakcióról nem nyilatkoztak negatívan az eddigiek során. Ezért azt tudom mondani, hogy okkal hivatkozhattam szakmai véleményekre, mert csak pozitív szakmai vélemények voltak. Ezért azt gondolom, hogy pusztán politikai vihar az, amelynek szereplői vagyunk jelen pillanatban, hiszen szakmailag nem nagyon lehetett a kérdéssel mit kezdeni, pozitív vélemények alakultak ki a szakmai körökben.
Azt mondtam, és fenntartom képviselő úr, hogy az USA-ban kialakult jelzálogbanki válságnak az FHB-ra nincs hatása. Megkülönbözteti a piac. Képviselő úr, megkülönbözteti a piac az USA jelzálogbanki helyzetét és a magyarországi jelzálogbanki helyzetet. Nézze meg, hogy miközben ott milyen változások zajlottak le az árakban, Magyarországon a piacon ilyen típusú változások nem zajlottak le. Én nem arról beszéltem, hogy van-e globalizáció, vagy sem, amit mondtam, azt tartom fönn.
Herényi képviselő úrnak azt tudom válaszolni, hogy számottevően nagyobb költségvonzattal járt volna egy olyan típusú privatizáció előkészítése és megvalósítása, amire az imént hivatkozott, mint amit jelen pillanatban meg lehetett tenni. Ezzel a móddal azonban biztosított a következő. A magyar tőzsdén, a Budapesti Értéktőzsdén azok a kisbefektetők, vagy közepes befektetők, akikről beszélt, sokáig fogják tudni az FHB részvényeit forgatni és ennek nyereségéből részesedni a jövőt illetően. Ma is számos olyan magyar magánszemély van, aki az intézményi befektetőkön keresztül ennek a részvényértékesítésnek a hozamából részesedni fog ebben az évben. Ezért azt tudom mondani, hogy ez a forma az állam számára a lehető legtöbb bevételt hozva, a lehető legkevesebb költséggel, a lehető legtöbb magyar magánszemély számára biztosítja azt, hogy a továbbiakban az FHB-papírok hasznából részesedhessen. Ez egy ilyen kombináció. A másik sokkal drágább lett volna. Megvizsgáltuk azt a lehetőséget is, ha a kistulajdonosi értékesítéssel próbálkozunk akár a Budapesti Értéktőzsdén, vagy bárhol másutt, de az fajlagosan sokkal nagyobb költségvonzattal járt volna.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki kíván még hozzászólni. Nálam Molnár László, Kékesi Tibor, Keller László neve van felírva. (Nincs jelentkező.) Akkor megadom a szót Molnár Lászlónak.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Őszintén sajnálom, hogy ilyen politikai felhangokkal kísért ez a szerintem sikertörténet most már napok-hetek óta. Hiszen gazdaságilag egyrészt nézzük meg az állam szerepét a mai globalizált világban. Egy nagyjából 50 banki piaci szereplős kicsi Magyarországon mennyiben jelentkezik az, ami az Egyesült Államokban történt? Akkor, amikor Magyarországon körülbelül 20-25 százalék van lefedve jelzáloghitellel, mondja ezt a Jelzálogbank Egyesület tanulmánya, míg Nyugat-Európában 75 százalékos lefedettség van. Tehát egyik oldalról van egy tartalék és egy biztonság. Magyarországon az OTP Jelzálog, az UniCredit és az FHB jelzálogbanki kategória. Három-négy bankot fog az egyik, az OTP a sajátjait, az FHB a többit. Ugyanakkor az FHB is életre keltette a kereskedelmi banki szektorát, és egy csomó termékkel előjött, nyilvánvalóan azért, hogy egy picit jobban megfeleljen a piaci viszonyok között.
1997-ben, amikor először alakult jelzálogbank, akkor, én is úgy gondolom, nagyon helyesen az állam lépett először, és alakította meg azért, hogy a jelzálogleveles finanszírozás, amely lényegesen kedvezőbb az ingatlanpiacon, megvalósulhasson. Ez megvalósult, tehát a cél elérve, transzparensen értékesítve nagyjából tízszeres értéken - nem tudom, mi a probléma ezzel. Ez nem egy postabanki kategória, ahol mindenki lapított abban az időben, nem tudtak válaszolni kérdésekre a túlkonszolidációról - és nem akarom tovább ragozni. Itt nyugodtan, emelt fővel lehet haladni előre, mert ez ténylegesen sikertörténet, és igenis a globalizáció keretei között is az. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kékesi Tibor következik.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Magamhoz képest csak nagyon röviden szeretnék szólni. (Derültség.)
ELNÖK: Kérek mindenkit, hogy felelőtlen ígéreteket ne tegyen a bizottság ülésén.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Igen. Itt számos, a jövőre vonatkozó spekulatív gondolat elhangzott árfolyamról, egyéb feltételekről, én a múltra nézvést fogalmaznám meg azt a spekulatív állítást, hogy az elmúlt időszakban kialakult FHB-árfolyam tartalmazott egy spekulációs felárat a tekintetben, hogy ha majd egy szakmai befektető megveszi, akkor annak mennyire fel fog menni az árfolyama. De tudjuk nagyon jól, hogy az árfolyam mindig többféle tényezőt tartalmaz, nem pusztán a pillanatnyi állapotot tükrözi. Például van mennyiségi hatás is. Spekuláns pedig csak akkor van a piacon, ha az üzlet érdeke, és tudjuk, hogy a tőzsde anélkül nem működik, hiába van eladó, ha nincs vevő, és hiába van vevő, ha nincs eladó. A másik oldalon kell legyen egy spekuláns. Ugye, nem a magyar köznyelv spkekulánsa ez, hanem egy nagyon tisztességes foglalkozás.
Azt gondolom tehát, hogy az árfolyamértéket abból az állapotból is meg tudjuk ítélni, amilyen árfolyam kialakult az elmúlt időszakban. Az állam majdnem minden kormányzati ciklusban komoly privatizációkat hajtott végre a tőzsdén, és általában megfogalmazhatom azt az állítást, hogy körülbelül 10 százalék diszkontot alkalmazott, akár az OTP, akár a MOL értékesítésének többféle ütemében, de számtalan más értékesítés is volt, a Danubiusnál 23 százalékos diszkont volt az első privatizációs menetben. Itt kialakult egy 6 százalékos diszkont, és látjuk, hogy a tőzsdei árfolyam érdemben nem tér el az egyébként limitált fölötti értékesítéstől.
Végül két kérdést szeretnék a miniszter úrnak címezni, ha módja van rá válaszolni. A konvergenciaprogram tartalmazza-e, és milyen időszakra tartalmazza ennek a privatizációs bevételnek a számbavételét, illetve a maradék 4,5 százalékos részvénnyel kapcsolatban van-e már döntés? Egy kicsit Herényi képviselő úr kérdésére utalva, ez abba az irányba születik-e meg, hogy kisbefektetők részére kerül-e értékesítésre, vagy más technikával, más módon? Köszönöm szépen, elnök úr, a szót.
ELNÖK: Köszönöm. Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök úr megszólított itt a vita közben, én jó szándékkal próbáltam közbeszólni, gondoltam, hátha visszavonja azt a megjegyzését az elnök úr, amit akkor próbált megtenni, annak érdekében, hogy a tőzsde képviselői megfelelő színben tűnjenek fel itt, a bizottsági ülésen, mert olybá tűnt nekem, mintha elnök úr azt akarná itt üzenni, hogy a miniszter úr elől eltitkolják az információt, önt meg felkérik arra, hogy tolmácsolja. Nem volt szerencsés, elnök úr, ez a megjegyzése.
A másik dolog, hogy itt egy csinos hölgy kiosztott egy táblázatot (Felmutatja.), ez ugye a Fidesz prezentációja, ha szabad megkérdeznem. Ebben egy hibára szeretnék rámutatni, ha már prezentálnak, akkor jó lett volna legalább olyan időtávra ezt a táblázatot bemutatni, amit miniszter úr is jelzett. De ha már ezt mutatták be, akkor ez teljes mértékben a miniszter úr álláspontját igazolja. Mert látszik, hogy éppen csak volt kereslet, még az általunk bemutatott időszakban is. Ilyen nagy tömegben nyilvánvalóan olyan áron, amit elnök úr szorgalmazott, nem biztos, hogy fizetőképes kereslet mutatkozott volna.
A harmadik, amit szeretnék mondani, hogy nagyon nagy a felelősségünk nekünk, képviselőknek, különösen elnök úrnak. Itt a bennfentes kereskedelem szellemét fellebbentette a bizottsági ülésen, természetesen csak azzal az üzenettel, hogy érdemes lenne a PSZÁF-nak ezt megvizsgálni, de nem ment el, ha tudott volna ilyen bennfentes kereskedelemről. Herényi képviselő úr már majdnem tényként fogta fel, amit elnök úr mondott, így terjed a rossz hír. Ezt csak azért mondom, elnök úr, hogy máskor egy kicsit visszafogottabban legyen olyan kedves egyébként nem létező dologról beszélni. Vagy ha tud valamit, akkor be kell jelenteni az illetékes helyen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólást. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Most nem kíván. Akkor miniszter úré a szó. Parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Azzal folytatnám, amivel Keller úr befejezte. Csak azért nem reagáltam rá, mert annyira extrém volt ez a felvetés, hogy azt gondoltam, nem is kell rá válaszolni. De ha Herényi úr ezt így fogja fel, akkor nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy akinek van információja, tegyen bejelentést. Én nem látok semmifajta olyan indokot, ami miatt bejelentést tudnék tenni akárkinél ezzel kapcsolatban. De még egyszer mondom, ha valaki úgy gondolja, akkor kezdeményezzen vizsgálatot a dologban, én nem látok ilyen okot.
A két konkrét kérdésre rátérve. A konvergenciaprogram 2007-re nem az FHB privatizációjából, hanem összességében tartalmazott privatizációs bevételt, ami a program szerint is az adósságállomány törlesztésére fordítódik. Ugyanez lesz a szándékunk a mostani bevétellel is. A maradék részvényről nincs még döntés, vizsgálunk több lehetőséget, többek között azt is, amire utalt képviselő úr. Ma nem tudom megmondani; hogy mi lesz a döntés, mert a döntéshozók nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt meg tudnám mondani. Nyilvánvalóan ezt a lehetőséget is vizsgálni fogjuk. Az egy más nagyságrend, ebből következően ott más lehetőségeink vannak a döntés meghozatalára. Azt gondolom, hogy az adott cég tulajdonosi körével megfelelő tárgyalásokat fogunk tudni lefolytatni, és meggyőződésem szerint itt semmifajta komolyabb probléma nem lesz, közmegelégedésre lehet majd ezt az értékesítést is megtenni, ami még az állam tulajdonában van a "B" részvényekből. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak egy mondat, Karvalits Ferenc az FHB IT elnöke mondta azt, hogy 120 milliárd forintot vár ettől a privatizációtól, és nem a bank egész értékére gondolt, hanem a privatizációs értékre. Ezt Kékesi Tibornak jegyzem meg, aki egyébként jártas tőzsdei ügyekben.
Kérdezem, kíván-e még valaki esetleg hozzászólni. Szijjártó Péter! Utána Mádi László. Parancsoljon!
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ha jól emlékezem, akkor valamikor nyár végén, talán augusztus közepén az egyik napilap cikkezett arról - bevallom őszintén, nem emlékszem arra, hogy ön is megszólalt-e ebben a cikkben, de a nevére egészen biztosan emlékszem -, hogy egy montenegrói szállodában, amely köztudottan egy meglehetősen gazdag magyar üzletember érdekeltségébe tartozik, ön eltöltött nem tudom, milyen hosszú időszakot. Azt szeretném megkérdezni, hogy e között, valamint az egyszer csak megtörtént privatizációs döntés, illetve az azt körülölelő bizonytalanságok között bármifajta összefüggés lehet-e. (Molnár László: Ezt komolyan kérdezted?)
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, nem akartam, hogy a jegyzőkönyvben úgy maradjon meg, hogy itt egy kijelentő mondat hangzott el a Szocialista Párt képviselőinek szájából, akik azt mondják, hogy mi elfogultak vagyunk, ők meg nem, hogy ez egyértelmű sikertörténet. Azt gondolom, ezt az idő fogja eldönteni, és ha nem, akkor majd a mea culpát azoknak kell megfogalmazni, akik ezt így, ex cathedra kijelentették. Én nem azt mondtam, hogy ez egy kudarc, hanem a kétségeimet fogalmaztam meg, illetve kérdéseim voltak. Önök viszont egyértelműen azt mondták, hogy ez egy sikertörténet, ez egy teljesen ideális, vagy maximális, vagy optimista variáció. Én ezzel nem értek egyet. Azt gondolom, az élet majd megválaszolja ezt a kérdést.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, hogy van-e még másnak kérdése.(Nincs jelentkező.) Én annyival egészíteném ki, ha már ez a kérdés előkerült a montenegrói ügy kapcsán, hogy ez az üzletember internetes lapok beszámolója szerint igen élénken érdeklődött a Földhitel- és Jelzálogbank iránt. Én is azt kérdezném meg, hogy miniszter úr szerint lehet-e valami összefüggés az új tulajdonosi kör és e között az, azt hiszem, az első ötben lévő leggazdagabb magyar tőkepiaci törekvései között. Parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: A szabadságom idején a feleségemmel magánjellegű megbeszéléseket folytattam, éppen ezért szennylapok állításaival nem foglalkozom.
ELNÖK: Ez is egy válasz. (Kovács Tibor, Keller László, dr. Katona Béla: Ez egy jó válasz. - Molnár László: Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.) Kérdezem, kíván-e még valaki kérdést feltenni, véleményt mondani. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Akkor köszönjük szépen miniszter úrnak a részvételt. Viszontlátásra!
Áttérünk a következő napirendi pontra, ez Borbély Attila meghallgatása az ÁPV Zrt. felügyelőbizottsága elnökévé történő kinevezése előtt. (Dr. Veres János elhagyja az üléstermet: Viszontlátásra!) Köszöntjük az Állami Számvevőszék tisztikarát, elnök urat. Ha jól emlékszem, a privatizációs törvény szerint elnök úr tehet javaslatot, és azután a miniszterelnök úr nevezi ki a felügyelőbizottság elnökét. Elnök úr kíván-e szólni most? A jelöléshez valamit hozzátenni? Parancsoljon!
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm szépen. Csapodi úr a költségvetési bizottság segítségével a belső jelölési szabályzat szerint a jelölés előkészítője, illetve az ÁPV Rt.-n kívül minden cégnél maga a javaslattevő is. Szeretném mondani, hogy Borbély Attila úr ezelőtt három évvel volt jelölve az ÁPV Rt. felügyelőbizottsági elnöki pozíciójára a költségvetési bizottság és a gazdasági bizottság támogatásával. Ez a támogatás nemcsak a kormánypártokra terjedt ki. A magunk részéről nem ismételném meg az életrajzát, hiszen ezt a képviselő urak ismerik. Az Állami Számvevőszék korrekt kapcsolatot tart a felügyelőbizottsággal, Borbély Attila úrral.
Úgy gondolom, hogy ő a felügyelőbizottság kiegyensúlyozott, nyugodt vezetését biztosította, képes volt a kollégákkal zökkenőmentesen együtt dolgozni, és az Állami Számvevőszék munkatársaival is korrekt kapcsolatot alakított ki. Semmi indokunk nincs arra, hogy erre az időszakra, míg az új privatizációs törvény életbe nem lép, a jelölésen változtassunk. A magam részéről és az Állami Számvevőszék részéről mindig törekszünk arra, hogy a tulajdonos számára elfogadható jelöltet találjunk. Meggyőződésem, hogy Borbély úr ilyen. Az életrajza változásáról a korábbiakhoz képest szeretném mondani, hogy azóta főiskolai tanár lett, doktorátust szerzett. Jó szakembernek tartjuk, aki korrekt kapcsolatban tud velünk dolgozni. Az elmúlt években teljesen zajmentes volt a felügyelőbizottsági munka a privatizációs szervezetnél.
Ha már szónál vagyok, szeretném mondani, hogy a kialakult rendnek megfelelően az állami cégekhez továbbra is az Állami Számvevőszék jelöli a felügyelőbizottsági elnököket. Több mint száz felügyelőbizottsági elnököt jelölt Csapodi úr a megbízásunk alapján, semmiféle ezzel kapcsolatos gond, vagy aggály nem merült fel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Kérdezem, Borbély urat, hogy kíván-e szólni.
Dr. Borbély Attila szóbeli kiegészítése
DR. BORBÉLY ATTILA, az ÁPV Zrt. felügyelőbizottságának elnökjelöltje: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Három évvel ezelőtt már volt módom és lehetőségem megjelenni az önök színe előtt, ha nem is pontosan azonos, de hasonló összetételű volt akkor is a bizottság. Igen nagy megtiszteltetés volt számomra, és azóta is büszke vagyok arra, hogy ellenszavazat nélkül kaptam meg a támogatásukat. Igyekeztem rászolgálni erre az ellenszavazat-nélküliségre. Ahogy Kovács Árpád elnök úr mondta, a felügyelőbizottság elnökének nem politikusnak kell lennie, hanem gazdasági szakembernek, és a felügyelőbizottságot is úgy kell irányítani és vezetni, hogy a gazdasági szempontú megközelítések érvényesüljenek, ne a politikaiak. Az az önök dolga. Egy felügyelőbizottságnak az a feladata, hogy biztosítsa a működés transzparenciáját, jogszerűségét és az ellenőrzés hatékonyságát minden olyan tekintetben, amely a felügyelőbizottság elé kerülhet mint témakör, és természetesen igyekezzen arról beszámolni az Állami Számvevőszéknek, az Országgyűlésnek és a részvényesi jogok gyakorlójának.
Úgy gondolom, hogy az elmúlt három évben sikerült ezt a bizottságot nagyobb zökkenők nélkül és gond nélkül működtetni, és ha megkapom az önök bizalmát, akkor az elkövetkezendőkben is igyekszem erre hangsúlyt helyezni. Zárszóként: Montenegróban nem jártam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ön egy szerencsés ember. Vagy szerencsétlen, ezt nem tudjuk most eldönteni, hogy ki a szerencsés, aki ott jár, vagy aki nem jár ott.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e valaki hozzászólni, kérdést feltenni. Szabó Lajos!
Az MSZP-frakció álláspontjának ismertetése
SZABÓ LAJOS (MSZP): Az ÁSZ véleményének meghallgatása után, és híven a három évvel ezelőtt meghozott döntésünkhöz, megerősítve az ÁSZ elnökének azon kijelentéseivel, hogy igazolta az élet azt a döntést, mi ma is támogatjuk a felügyelőbizottság elnökévé történő kinevezését Borbély Attila úrnak.
A Fidesz-frakció álláspontjának ismertetése
ELNÖK: Köszönöm. Zárójeles megjegyzésem, hogy Barroso urat igen kellemetlen helyzetbe hozta, hogy egy olyan görög mágnásnak a hajóján nyaralt, aki aztán európai uniós támogatást kapott.
A Fidesz álláspontját szeretném elmondani. Mi három évvel ezelőtt valóban bizalmat szavaztunk Borbély úrnak, és azt gondolom, erre meg is volt az alapunk. Hiszen aki elkezd egy ilyen munkát, azt a maga szakmai meggyőződése, erkölcsi magatartása alapján végzi. De arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem nagyon látom, hogy az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága valamilyen módon paralel dolgozna együtt, vagy összhangban az Állami Számvevőszék anyagaival. Az Állami Számvevőszék elég kritikus jelentéseket adott ki az elmúlt években is, de a 2006-ra vonatkozó különösen kritikus, mégis, mintha az ÁPV Rt. felügyelőbizottsága, azaz önök ezeket az ügyeket nem követnék nyomon. Ha jól vagyok informálva a felügyelőbizottság fideszes delegáltján keresztül, itt mindenféle raportőröket jelölnek ki, akik jelentései, feljegyzései visszhangtalanul hullnak bele az ÁPV Rt. napi bürokratikus munkájába.
Biztos kitűnő jogi csapat dolgozik az ÁPV Rt.-ben, ezt nem vonom kétségbe, de ha már az Országgyűlés ellenőrző hatósága tár fel szabálytalanságokat, akkor mintha a felügyelőbizottságnak is egy kicsit nagyobb elánnal kellene ezeket az ügyeket kivizsgálnia. Hiszen ezekre az ügyekre ilyenkor kétségkívül pontot lehet tenni, de az nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a későbbiek során új tények merüljenek fel, vagy új megállapítások szülessenek. Csak ezt szerettem volna megjegyezni annak kapcsán, hogy a frakciónk tartózkodni fog a kinevezés előtti meghallgatás végszavazásánál.
Döntés dr. Borbély Attila kinevezésének támogatásáról
Kíván-e még valaki ehhez bármit hozzátenni? (Nincs jelentkező.) Nem. Köszönöm szépen. Akkor a szavazás következik. Kérdezem tehát, ki az, aki Borbély Attila úr kinevezését az ÁPV Zrt. felügyelőbizottsági elnökévé támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ez tizenhat. Tartózkodott? Hét. Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Akkor Borbély Attila úrnak gratulálok, további jó munkát, eredményesebb munkát kívánok mindannyiunk érdekében. Ezzel a napirendi pontot le is zárom.
Áttérünk a következő napirendi pontra, ez pedig az Országgyűlés Hivatala 2008. évi költségvetése tervezetének véleményezése a Házszabály 135. § (2) bekezdése alapján. A bizottság tagjai megkapták az anyagot. Köszöntöm Bakos Emil urat. Kíván-e ehhez szóbeli kiegészítést tenni? Igen, parancsoljon!
BAKOS EMIL, az Országgyűlés Hivatala gazdasági főigazgatóságának főigazgatója: Tisztelt Bizottság! Azt a szóbeli kiegészítést szeretném hozzáfűzni az anyaghoz, hogy szigorú gazdálkodásra készülünk a következő évben. Azt reméljük, hogy ennek ellenére zökkenőmentesen fogunk tudni gazdálkodni a 2008. évi költségvetésünkkel is, ehhez az előirányzatok a jelenlegi ismereteink szerint rendelkezésre állnak. Azt azonban el kell mondjam, hogy a tervezési köriratban köztisztviselői illetményemelés nem szerepelt, ezért nem emelkednek a tiszteletdíjak, a képviselők illetményei, és idén nem emelkednek a frakciók támogatásai sem. Ezt a Házbizottság ülésén Répássy frakcióvezető-helyettes úr már felvetette. Azt gondolom, hogy ebben az ügyben a döntés az Országgyűlésé lesz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Kíván-e valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nekem két kérdésem lenne az elhangzottakkal és a főigazgató úr anyagával kapcsolatban. Az egyik az étterem kérdése, ezt mindig elő szoktuk hozni. Ha jól tudom, van nekünk egy épülő-szépülőfélben lévő éttermünk, ami a nyári esőzések során, ha jól hallottam, sikeresen be is ázott. Majd főigazgató úr elmondja, hogy mi a helyzet most ezzel, hiszen ma Európa egyetlen olyan parlamentje vagyunk, ahol nincs melegkonyhás üzemegység.
A másik kérdésem a Kossuth térre vonatkozik. Nagy öröm számunkra, ha az V. kerületi polgármester, a főpolgármester és az Országgyűlés elnöke végre meg tud állapodni abban, hogy mi történjék egy területtel, de azért ne felejtsük el, hogy ez Magyarország szimbolikus közterülete. Tehát ez nem három ember magánügye, hanem szerintem, nem mondom azt, hogy az alkotmányos berendezkedést, de a közpolitikát mindenképpen érintő kérdés.
A tervezetben a költségekre tesz utalást főigazgató úr. Szeretném megkérdezni, hogy hol tart az ügy, mert most már 1 milliárd forint fölött lesz az az összeg, amit erre a térre költünk. Ül néhány polgármester ebben a bizottságban, akik nagyon jól tudják, hogy körülbelül mennyibe kerül egy köztéri beruházás, még akkor is, ha ott szökőkút lesz, meg nem tudom, micsoda, díszburkolat, szobrok, egyebek. Hadd kérdezzem meg, hogy ez az egy milliárd forint hogyan jött ki. Milyen beruházás lesz mégis, ami ekkora összeget igényel? Nem mondom, hogy egy ellenzéki pártnak ilyenkor ki kell menni egy kórházba, és egy rozsdás vascsövet verni - mint ahogy 2002-ben egy korábbi, azóta megbukott miniszterelnök tette - hogy ebből három lélegeztető gépet lehetne venni. Mégis, hadd kérdezzük már meg, hogy mi kerül ennyibe ezen a beruházáson.
A kollégákat kérdezem, hogy van-e valaki másnak is kérdése. Szabados József!
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Azt szeretném megkérdezni, hogy a tervezett 410 milliós saját bevételből mennyit tesz ki az Országházat látogatóktól beszedett díj.
ELNÖK: Igen, köszönöm. További kérdések? (Nincs jelentkező.) Most nincs több. Akkor főigazgató úrtól érdeklődve várjuk a válaszokat.
BAKOS EMIL, az Országgyűlés Hivatal gazdasági főigazgatóságának főigazgatója: Tisztelt Bizottság! Az étteremmel kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy valóban elkezdtük a megépítését, illetve lépéseket tettünk annak érdekében, hogy ne legyünk Európa egyetlen olyan parlamentje, ahol nincs melegkonyhás étkeztetés. Gyakorlatilag maga az étterem elkészült, jelenleg a Műemlékvédelmi Hivataltól mint építési hatóságtól a használatba vételi engedély kiadását várjuk. Ennek több feltétele van, például ÁNTSZ-, tűzoltósági vizsgálat. Egyidejűleg pedig, mivel azt szeretnénk, ha ez az étterem mindenki szépülésére és épülésére válna, az étteremhez vezető utak, közlekedő folyosók felújítását is el kívánjuk végezni. Abban bízunk, hogy ezt a használatba vételi engedélyt hamarosan megkapjuk, és október elejére az éttermet üzembe tudjuk helyezni. Tehát gyakorlatilag a fizikai építkezés lezárultával már csak a technikai kérdéseket szeretnénk véglegesen rendezni. A beázásról csak annyit, hogy amikor meg kellett bontanunk a födémet, valóban volt egy nagyobb eső, de ez nem okozott semmiféle jelentős hátrányt az építkezés közben.
A Kossuth tér ügyében azt tudom a bizottságnak elmondani, hogy nem tudjuk, mennyibe fog kerülni. Ez az 1 milliárd 200 millió forint, amit a költségvetésben jeleztünk, keretszám. A Főpolgármesteri Hivatal készített egy előzetes költségbecslést, hogy ez mennyibe kerülhet, és a kormány azt vállalta, hogy legfeljebb eddig az összegig finanszírozza ezt a beruházást a saját költségvetésünkön keresztül. Jelenleg az ügy ott tart, hogy volt egy tervpályázat, és volt egy bíráló bizottság, amelynek én voltam az elnöke. Azonban a tervpályázati szabályok szerint ebben a bizottságban építőművészeknek és építészeknek kell többségben lenniük, így a bíráló bizottságban a Magyar Építész Kamara, a Budapesti Építész Kamara, a Magyar Építőművészek Szövetsége, az V. kerületi polgármesteri hivatal és a Főpolgármesteri Hivatal képviseltette magát. A nyertes pályázó megítélésünk szerint nagyon szép teret képzel el, de ez csak egy tervpályázat. A tervpályázatot követően a közbeszerzési szabályok szerint a nyertes pályázóval módunkban áll egy közbeszerzési eljárás keretében szerződést kötni az engedélyezési tervekre és a kiviteli tervekre, majd pedig le kell bonyolítanunk egy közbeszerzési eljárást, aminek keretében kiválasztjuk a tér megépítőjét.
Azon leszünk, és ebben majd a pártok, frakciók segítségét is szeretnénk kérni, hogy egy olyan tér alakuljon ki, amely valóban az ország főtere lehet, és mindenki megelégedésére fog szolgálni. Egyébként a legjelentősebb tétel a beérkezett tervpályázatokban, amelyeket tervező cégek készítettek el, a burkolat cseréje. Minden pályázó azt vetette fel, hogy egy ilyen főtérre, ilyen dísztérre olyan burkolatot kell elhelyezni, ami méltó a több mint 100 éves Országházhoz, és a jelenlegi aszfaltburkolat teljes eltávolítását javasolta minden pályázó.
Szabados képviselő úr kérdésére azt tudom elmondani, hogy a 410 millió forintos éves bevételből úgy, hogy az európai uniós és a magyar állampolgárok nem fizetnek térítési díjat, várhatóan 150 millió forint lesz az Országházat meglátogató, nem uniós állampolgároktól beszedett összeg. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Keller László jelentkezett.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Csak egy nagyon rövid kérdésem van. Mint azt főigazgató úr tudja, a parlamenti képviselők nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a sport területén is tartsák a kapcsolatot a választópolgárokkal. Azt eddig elősegítette a hivatal. Csak egy megerősítést szeretnék kapni arra, hogy ebben a költségvetés javaslatban az eddigi keretek között lesz lehetőség a finanszírozásra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon!
BAKOS EMIL, az Országgyűlés Hivatala gazdasági főigazgatóságának főigazgatója: Gyakorlatilag a költségvetésünk érdemben nem változott, az infláció hatását természetesen nyögi a hivatal is, ezzel együtt a sporttevékenységre is kívánunk áldozni, és azt szeretnénk, ha zökkenőmentesen tudnánk működtetni a hivatalt is. Köszönöm.
ELNÖK: Mennyi támogatás megy évente sportcélra?
BAKOS EMIL, az Országgyűlés Hivatala gazdasági főigazgatóságának főigazgatója: Öt millió forintot költünk erre egy évben, kivétel, amikor a sportegyesületnek rendkívüli rendezvénye van, akkor egy kicsit magasabb ez az összeg.
ELNÖK: Akkor most sikerült az atomerőmű biciklitárolója című történetet előadnia Keller Lászlónak. Csak konstatálom, hogy az 1,2 milliárdos Kossuth téri beruházás mellett az 5 millió forintjáért aggódik. (Keller László: De az legalább biztos.) No comment. (Keller László: Ez megint nem volt szerencsés megjegyzése elnök úrnak.) Hogy mi nem volt szerencsés, képviselő úr, azt majd a választók meg az élet, a történelem majd eldönti, ezt most ne vitassuk meg. Azt hittem, hogy a közbeszerzés kapcsán csillant fel a szeme, ezért kért szót, ehhez képest engem megdöbbentett, hogy egy ilyen, saját személyét érintő ügyben emelte fel a szavát itt, a bizottsági ülésen. No, de lendüljünk ezen túl!
Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván hozzászólni. Mivel nekünk a tervezetet véleményezni kell, kér-e valaki szavazást erről? Lehet írásban is véleményt mondani, vagy csatoljuk az előterjesztett anyaghoz a jegyzőkönyvet, de inkább legyen szavazás. Kérdezem, ki az, aki az Országgyűlés Hivatala 2008. évi költségvetésének tervezetét támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Igen, köszönöm. Nem támogatja? Tartózkodott? A bizottság két tartózkodással támogatta a tervezetet.
Főigazgató úrnak köszönjük a látogatást, és annak reményében bocsátjuk útjára, hogy találkozunk ebédidő alatt a parlament újra megnyílt éttermében október elején. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Folytatjuk ülésünket. Önálló képviselői indítványok tárgysorozatba-vételére kerülne sor. Köszöntöm Font Sándor képviselő urat, megkérem, fáradjon középre.
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat következik, T/3541. szám alatt, amely új változat a T/3519. számú indítvány helyett. Font Sándornak adom meg a szót. Parancsoljon, képviselő úr.
Font Sándor szóbeli kiegészítése
FONT SÁNDOR (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Valóban egy új változat fekszik önök előtt. Az első változat lényege ugyanaz volt, ami az indítványból most is kiolvasható, hogy hogyan kerülhet 25 milliárd forint a Nemzeti Kárenyhítési Alapba. A forrást az első indítványomban a mezőgazdasági tárca keretén belül jelöltem meg. A nyári ülésszakban volt egy rendkívüli mezőgazdasági bizottsági ülés, ahol a minisztérium képviselői jelezték, hogy azok a jogcímek, amiket forrásként megjelöltem, gyakorlatilag a kimerülés határán állnak, tehát fizikai lehetetlenség, hogy onnan 25 milliárd forintot átcsoportosítsunk. Ekkor jeleztem, hogy ezt az indítványt visszavonom, és az általános tartalék terhére fogom újra benyújtani azt az indítványt, amit most önök is látnak.
Miről is van itt szó? Az indítványommal két problémát szeretnék egyidejűleg kezelni. Az egyik, a mezőgazdaságot ismerő képviselőtársaim tudnak róla, az idén először, és az európai uniós tagállamok közül Magyarország az egyetlen, ahol a kormány úgy döntött, hogy az Unióhoz való csatlakozáskor az Unió által megengedett nemzeti keretből az úgynevezett TOP-UP kifizetéseket nem fizeti ki teljes összegében. Ez hallatlan, ilyet egyetlen egy ország sem engedett meg magának, hiszen a mezőgazdaságban jártas képviselőtársaim, mint például Farkas Imre, tudják, hogy a magyar gazdálkodók sajnálatos módon csak 25 százalékos támogatást kaptak az első évben az uniós gazdálkodókhoz képest, és ehhez lehetett 30 százaléknyi nemzeti kiegészítést tenni, ez az úgynevezett TOP-UP. A 2002-2006-os parlamenti időszakban négypárti határozati javaslattal, 100 százalékkal fogadtuk azt el, hogy bármelyik kormány bármelyik időszakban mindig ki fogja fizetni ezt a nemzeti kiegészítést, amelynek konkrét, forintosított értéke mintegy 103 milliárd forint.
Az idei költségvetési év az első, amikor a második Gyurcsány-kormány és Gráf József miniszter azt találta ki, hogy nem fizeti ki ezt a 103 milliárd forintot, csupán 78 milliárdot erre az évre. Így került beterjesztésre a költségvetés. Ráadásul ezt sem önálló jogcímen fizetik ki, ezt az ÁSZ többször kifogásolta. Tehát nemcsak az volt a probléma, hogy nem önálló jogcímen került be a költségvetésbe, hanem az is, hogy 25 milliárd forinttal kevesebb volt a kifizetés. Mint említettem, egyetlen egy uniós csatlakozó ország ezt nem merte megtenni saját gazdálkodóival, hogy tovább csökkentse a versenyelőnyt a régi tagországok gazdálkodóival szemben. A 25 milliárd forint további kifizetésére, azaz visszaemelésére, hogy ez 103 milliárd forint legyen, többször tettünk kísérletet, a kormányzati oldal ezt mindannyiszor leszavazta.
Az idei év rendkívüli, téli csapadékhiányos időszaka, majd a kora tavaszi fagyok, majd az egyéb természeti károk, először a jég-, majd pedig az aszálykár egyértelművé tette, hogy a magyar mezőgazdaság nagyon régen látott hatalmas veszteségeket fog elszenvedni. Eközben az OECD tél eleje óta jelzi, hogy a megtermelt gabona mennyisége az egész világon problémát okoz, várhatóan mindenhol kevesebb gabonamennyiség lesz, és ez két területen nagyon komoly élelmiszerár-emelkedést fog indukálni: a malomipari termékek, illetve a húskészítmények esetében, mivel az állattartók döntő mértékben gabona-alapanyagra alapozzák az állattartást. Ez az élelmiszerár-emelkedés döntő részben bekövetkezett, és még folytatódni fog.
Éppen ezért a nyár közepén az indítványaim arra irányultak, hogy hogyan lehetne tompítani a várható élelmiszerár-emelkedést. Megjegyzem, nemcsak a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség próbált az élelmiszerár-emelkedés tompítására indítványokat tenni. A magam részéről két indítványt tettem. Az egyik a gabona intervenciós készlet Magyarországon való tartására irányult. Ebben kudarcot vallott a kormány, 3 millió tonna gabonát sikerült külföldi konkurenseinknek átadni. A másik indítvány pedig a 25 milliárd forintra vonatkozott. Ez régóta vitatott kérdés, hiszen a magyar mezőgazdaságból ilyen időszakban 25 milliárd forintot elvenni, ez nyilvánvalóan tovább rontja a versenyképességüket és anyagi helyzetüket. Indítványomban ezért azt javasolom, hogy a 25 milliárd forintot, amely eleve a mezőgazdaság keretén belül került volna felhasználásra, most ne a földalapú támogatáshoz tegyük, ahonnan eredendően Gráf József kezdeményezésére elvették, hanem kerüljön most abba a Kárenyhítési Alapba, amelyből várhatóan a kárt szenvedett gazdálkodók a káraik töredék részét megkaphatják. Ezzel a jövő évi termelést esetleg be tudják indítani.
Hogy a mezőgazdasági kár nagyságáról néhány számot is mondjak: a zöldség-gyümölcs ágazatban a szakmai szervezetek becsült adatai szerint mintegy 40milliárd forint, a gabonatermelőknél körülbelül 300 milliárd forint. Itt még nem végleges az adat, mert a napraforgót nagyjából most aratták le, a kukoricaaratás még előttünk van. Az eddigi, már felszámolt kukoricaültetvények nagyságából becsülik úgy, hogy 50 százaléknál nagyobb lesz a terméskiesés, ez közelítőleg 300 milliárdos veszteséget jelent. Ezek együttes hatását figyelembe véve közelít a 400 milliárd forinthoz a várható kár. Ehhez képest a 25 milliárd forint nem egészen 10 százalék. Úgy gondolom, hogy a magyar gazdálkodók megmentése ezzel a 25 milliárd forinttal megtörténhet, a termelés beindítása talán biztosított. Ugyanakkor a további indítványokkal együtt talán hozzájárulhat ahhoz, hogy tompítsuk az élelmiszerár-emelkedést.
Megjegyzem, szakmai szervezetek is nagyban hasonló javaslatokat tettek, ugyan nem jogszabály-előterjesztői jogosultsággal, így például akár az áfa csökkentését a húskészítmények esetében. A mezőgazdaság számára az idei évben folyósítandó összeg azonnali, előre hozott kifizetését javasolták, mert közismert, hogy a mezőgazdaság az aktuális évre járó támogatást mindig csak a következő évben kapja meg. Talán ez is elősegíthetné összességében az élelmiszerár-emelkedés tompítását.
Tehát még egyszer: a konkrét indítvány a jogtalanul elvett 25 milliárd forint visszaadását javasolja a mezőgazdaságnak, ezen belül a Kárenyhítési Alapba szeretné tenni, hogy azoknak, akik oda bejelentkeztek, mind a zöldség-gyümölcs, mind pedig a szántóföldi növénytermelőknek, akiknél a kárenyhítés csak ezután kezdődhet el az árbevétel összesítése alapján, legyen esélyük arra, hogy a ma nulla költségvetésű Kárenyhítés Alapból érdemi kárenyhítést kapjanak. Említettem, hogy az összes veszteség nem egészen 10 százalékáról van szó, hogy a jövő évi agrártermelést be tudják indítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány képviselőjének adom át a szót, támogatják-e, vagy sem.
A kormány álláspontjának ismertetése
DR. SZÖLLŐSI ENDRE (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Szöllősi Endre vagyok az FVM képviseletében. Elöljáróban szeretném azt mondani, hogy a minisztérium, a Pénzügyminisztériummal egyeztetve, megvizsgálta az indítvány megvalósíthatóságát, és azt javasolta a kormánynak, hogy ne támogassa. Ezt a kormány is elfogadta. Ennek indoklását szeretném röviden ismertetni.
A módosító indítvány arra irányul, hogy a költségvetés általános tartalékából csoportosítsuk át a 25 milliárd forintot a Kárenyhítési Alapba. Ezzel az első probléma az, hogy a javaslat a kormány tartalékát gyakorlatilag teljes mértékben felélné, tehát augusztus-illetve szeptember hónapban az általános tartalék összege nullára csökkenne, ami nyilvánvalóan megengedhetetlen. Másik oldalról: ez az összeg a mezőgazdasági kárenyhítésről szóló törvény alapján nem is lenne felhasználható kárenyhítés céljára, hiszen a kárenyhítési rendszerhez a termelők mintegy 5 százaléka csatlakozott csak az ismételt megnyitás ellenére, a terület mintegy 10 százalékával. A kárenyhítés tehát eleve erre az üzemkörre korlátozódik a kárenyhítési törvény rendelkezései szerint.
A másik dolog, amit mérlegelni kell. Ha feltételezzük, hogy az említett 25 milliárd forintot kárenyhítés céljára fordítjuk, ez a lépés nem szolgálná azt a célkitűzést, amit az elnök úr által benyújtott indítvány tartalmaz, hogy mérsékelje a mezőgazdasági árak és az élelmiszerek fogyasztói árának emelkedését, hiszen ez a két dolog egymástól különbözik, csak nagyon lazán, távolról függ össze. Tehát a kárenyhítési juttatás egyáltalán nem alkalmas eszköz arra, hogy az élelmiszereknél kétségtelenül jelentkező fogyasztóiár-emelkedést mérsékelje. A fogyasztói árakról július végi adatok állnak rendelkezésre, amelyek azt mutatják, hogy az élelmiszerek fogyasztói árszintje az egy évvel ezelőtti állapothoz képest egészében véve 10 százalékkal nőtt, ami csak kis mértékben haladja meg az általános fogyasztói árszintet. Ezen belül, való igaz, a gabonatermés-csökkenés és a világszerte kialakuló magas gabonaárak miatt az átlagosnál lényegesen nagyobb, mintegy 20 százalékos sütőipari termékár-emelkedés következett be júliusban, és az átlagnál nagyobb mértékben nő a húsfélék fogyasztói ára, szintén a takarmánygabona-árakkal összefüggésben. A húsféléknél mintegy 15 százalékos áremelkedést lehet regisztrálni éves távlatban.
Ebből az a következtetés vonható le, hogy az élelmiszerek fogyasztói árának emelkedése több tényezőtől függ, nemcsak a termelői árak növekedésétől. Piacgazdasági viszonyok között ugyanis az árak alakulását a piaci körülmények is befolyásolják, például a kereskedőknek módjukban áll importárukat is behozni. A fogyasztói árak emelkedése tehát, bár kétségtelenül jelentős, elmarad attól a mértéktől, amit a javaslatban jelzett 40 százalék jelentene.
Végül a harmadik indok az, hogy 25 milliárd forintot nem vett el senki a mezőgazdaságtól, ez az összeg kifizetésre került, csak nem úgy és nem pontosan arra a célra, amit a földalapú támogatás jelent. Ehhez három dolgot kell hozzátenni. Az európai uniós támogatások általában euróban vannak meghatározva, és a ténylegesen kifizetendő összeg a mindenkori forintárfolyam függvénye is. A SAPS-támogatás kifizetésénél a forintárfolyam alakulása miatt körülbelül 9 milliárd forinttal többet fizettünk ki, mint ahogy eredetileg ezt terveztük, és ezt a 9 milliárd forintot a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetéséből kellett rendeznünk. Hasonló okok miatt "árfolyamveszteségünk" következett be a nemzeti vidékfejlesztési terv támogatásainál is, a gabonaintervenciónál is, hiszen a gabonaintervenció költségeit az Unió csak részben téríti meg normatív alapon, a magasabb költségek szintén a minisztérium költségvetését terhelik.
Ha mindezek a számokat összeadjuk, akkor azt látjuk, hogy itt 22-25 milliárd forintos többletkifizetés történik az ágazat szereplői részére, és ezt valamiből a minisztérium költségvetésében fedezni kell. Tehát az említett összeg nem marad meg, nem tűnik el, kifizetésre kerül az ágazat szereplőinek, csak nem földalapú támogatás útján, hanem más csatornákon. Végeredményben ezekkel az indokokkal arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy a mezőgazdasági bizottság, illetve a Font elnök úr által javasolt átcsoportosítás bármennyire is jó lenne a mezőgazdasági termelők szempontjából, a jelenlegi helyzetben nem valósítható meg.
Az áfacsökkentés kérdése is felmerült az alapvető élelmiszereknél, elsősorban a tőkehúsnál, ezzel kapcsolatban az az aggályunk, hogy az eddigiekben, amikor áfát csökkentettünk, azt 80-90 százalékban a kereskedelem mindig lenyelte. Az áfacsökkentésből származó megtakarítás nem a termelőkhöz jutott, hanem a kereskedők hasznát növelte. Ami a földalapú támogatások kifizetését illeti, ennek pontos szabályai megvannak az uniós jogszabályokban. December 1-jétől a tárgyévet követő év júniusáig történhet a kifizetés. Most már eljutott odáig a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, hogy a SAPS-támogatás mintegy 80 százalékát még a tárgyévben ki tudjuk fizetni. Tehát a földalapú támogatás nagyobbik része kifizetésre kerül december 31-ig, a hátralévő része pedig a tárgyévet követő év első egy-két hónapjában.
Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Ennyiben kívántam röviden ismertetni állásfoglalásunk indokát. A módosító indítványt a magunk részéről emiatt nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait illeti a szó. Szabados képviselő úr!
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megpróbálok a képviselői önálló indítványnál maradni és arról kifejteni a véleményemet, előrebocsátva, hogy a szocialista frakció nem fogja támogatni az indítványt, a szándék nemességét nem vitatva. Az előterjesztés indoklása nincs szinkronban a módosító javaslattal. Az indoklás áremelkedésekről beszél, és nyilvánvalóan a mezőgazdaságot ért károkról, volt fagy, jég, aszály, ami befolyásolja a termelést. De most bármennyi pénzt tennénk a Kárenyhítési Alapba, ezek az események sajnálatos módon megtörténtek, és az élelmiszerek árát már befolyásolták, természetesen nem a leírt 40 százalékban. Nem beszélnék arról, hogy mi a mezőgazdaság kára, arról azonban igen, hogy bármennyit is tennénk a Kárenyhítési Alapba, ha lehetőségünk lenne rá, az indoklással nincs szinkronban. Ezt a minisztérium képviselője is elmondta. Azt gondolom, amiről képviselő úr beszélt, nemes szándék, de ezzel a cél nem elérhető, ilyen pénz nincs a kasszában. Tegnap a miniszter úr megválaszolta képviselő úr kérdését az áremelések tekintetében a parlament ülésén. Más utat kell keresni jövőre a mezőgazdasági károk enyhítésére, és szorgalmazni kell minden szinten a Kárenyhítési Alaphoz való csatlakozást nagyobb mértékben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor az előterjesztőnek adom meg a szót. Parancsoljon!
FONT SÁNDOR (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen. Néhány gondolatra reflektálnék. Hogy az esetlegesen a Kárenyhítési Alapba helyezett 25 milliárd forint nem járulna hozzá az élelmiszerár növekedésének tompításához, ezzel vitatkozom, bár, mint említettem, összes indítványunk közül ez csak egy, és az összes indítvány együttes hatásával véljük azt indokolni, hogy hozzájárulhat az élelmiszerár-növekedés tompításához.
Egy példát szeretnék hozni. Aki ismeri, tudja, hogy létezik az őstermelőknél kompenzációs felár, ez 12 százalék. Az más dolog, hogy közben a jelenlegi szocialista kormány fölemelte 20 százalékra az élelmiszerek áfáját, a kompenzációs felárat viszont elfelejtette felemelni, hagyta továbbra is 12 százalékon. Ezzel az egyetlen egy döntésével 60 milliárd forintos veszteséget okozott csak az őstermelői körnek. A gazdálkodó, amikor eladja a terméket, természetesen beszámítja, hogy 12 százalékos kompenzációs felárat is igényelhet. Ez azt jelenti, hogy tudja, milyen árszintet kap majd együttesen a termékéért. Ha nem lenne kompenzációs felár, akkor magasabb árszintet szeretne elérni. Éppen ezért a 25 milliárd forint azért járul hozzá az élelmiszerár csökkentéséhez, mert a gazdálkodók bevételi éhségét tompítja. Ugyanúgy a gazdálkodó természetesen kalkulál vele, hogy az az összeg neki még megérkezhet, vagy nem. Ha nem érkezhet meg, bár nincs 25 milliárd forintos kárenyhítés, akkor maximalizálni próbálja az alapanyag árát. Mi történt? A mai piaci jelentések jól mutatják, a búza, kukorica 60-70 ezer forintos tonnánkénti áron kel el a tavalyi 25 ezer forint helyett. Hát, ez a probléma alapja, amit, úgy látom, már csak a kormány nem ért, mert ezt mind a szakmai szervezetek, mind az ellenzéki oldal próbálta érzékeltetni.
A Szöllősi úr által említett statisztikai adatokról. Valóban, tegnap napvilágot látott az egyéves infláció és a különféle termékek áremelkedési adata. Jól mondta Szöllősi úr, ezek egyéves adatok. Itt említette meg, hogy az élelmiszerek ára nem emelkedett 10 százalékkal. De meg tetszett-e nézni, hogy július óta, amikor már láttuk, hogy február-márciusban közel 60-70 százalékos volt a gabonaár-emelkedés, augusztusra 100 százalékos, szeptemberre 120 százalékos lett a tavalyihoz képest? Azóta megnézték-e vajon az élelmiszerár-emelkedést ezen kritikus termékek esetében? A liszt például önmagában több mint 40 százalékkal drágult, a baromfihús ára több mint 20 százalékkal ezen rövid időszak, két hónap alatt. Nem az éves átlagról beszélek, mert a mezőgazdaság sajnálatos módon inflációtompító hatású volt. Ez azt jelentette, hogy a mezőgazdasági termékek árai sajnálatos módon sokszor csökkentek, deflálódtak. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy alacsony legyen az inflációs mérték, viszont óriási veszteséget okozott ezáltal a mezőgazdaságnak.
Éppen ezért az egyéves áralakulás nagyon csalóka, mert volt olyan hónap, amikor jelentős mértékben csökkentek az élelmiszerek árai. Ezért most nem tükröződik, csak átlag 10 százalékban az élelmiszerár-emelkedés, azonban július-augusztus-szeptemberben már nagyon jelentős az élelmiszerár-emelkedés. Ezt egyébként mindenki tudja, csak egy éves átlagos adattal ezt ki lehet simítani, hogy is mondjam, nem lehet minden oldalát megmutatni az élelmiszerárak emelkedésének. A kifizetés, amit Szöllősi úr említett, az uniós kifizetésre vonatkozik, hogy december 1-jétől kell a következő év áprilisáig kifizetni, ha jól tudom. De a TOP-UP-ot, a nemzeti kifizetést az Unió nem szabályozza. Erre élő példák a szlovákok, a lengyelek, ahol mindig nyáron kifizetik az aktuális évre vonatkozó támogatást.
A vitánk a nemzeti kifizetésről szól, amikor elvettek 25 milliárdot a földalapú támogatásból. Mi azt javasoltuk, hogy ezt tegyék vissza, és az aktuális évre vonatkozó nemzeti kifizetést minden további nélkül, uniós engedély nem kell ugyanis hozzá, ki lehetne fizetni. Nagyban segítene most a gazdálkodói körön ez az összeg. Szocialista képviselőtársam érvelésére, úgy érzem, válaszoltam. Úgy látom, minthogy két hónapja foglalkozom ezzel a kérdéssel, hogy nem akarásnak nyögés a vége. A kormány eldöntötte, hogy hagyja az élelmiszerár-emelkedést. Értem én is ennek a logikáját, önök még jobban értik, mert a költségvetési bizottság tagjai. Az inflációs növekedés nagyon komoly áfanövekedést eredményez, hiszen nem mindegy, hogy egy 100 forintos hús 20 forintos áfáját, vagy a 200 forintos hús 40 forintos áfáját fogja majd a költségvetés bevételi oldalon elkönyvelni. Csak attól tartok, hogy ez sunyi magatartás. Ennek az árát viszont a fogyasztók fogják keményen megfizetni, azok a fogyasztók, akiknek most már 75 százaléka egyetlen egy forintot nem tud félretenni a havi bevételéből, mert így forgatta ki az elmúlt időszak a zsebét. Köszönöm szépen.
Döntés a képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm. A szavazás következhet. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki a T/3541. számú indítványt a költségvetési törvény módosításáról támogatja. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Hét. Nem támogatja? Tizenhat. Tartózkodott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát nem támogatja az indítvány tárgysorozatba-vételét. Köszönöm szépen mind az előterjesztőnek, mind a kormány képviselőjének a részvételt.
Áttérünk a hosszú távú megtakarítások és a tőzsdei befektetések élénkítéséről szóló országgyűlési határozati javaslatra, H/3552. számmal. Herényi Károly képviseli Dávid Ibolya képviselő asszonyt. Parancsoljon! Megadom a szót.
Herényi Károly szóbeli kiegészítése
HERÉNYI KÁROLY (MDF), előterjesztő: Köszönöm a szót, elnök úr. Még nyáron a Budapesti Értéktőzsde és tekintélyes pénzpiaci szereplők ötpontos intézkedési tervet fogalmaztak meg a hazai tőkepiac és a hosszú távú befektetések élénkítése érdekében. Annak idején, amikor ez a bejelentés megtörtént, a pártok többségének nyilatkozata alapján úgy tűnt, hogy ennek a kezdeményezésnek támogatottsága lesz a pártok körében. Valóban igaz, hogy a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fidesz és az SZDSZ tette meg ezeket a támogató nyilatkozatokat, a Magyar Szocialista Párt nem támogatta, de nem is utasította el. Tehát elutasító nyilatkozat nem hangzott el. Ennek az öt pontnak a törvénybe foglalását, illetve országgyűlési határozati javaslati formában történő benyújtását döntötte el a Magyar Demokrata Fórum, és ezt Dávid Ibolya elnök asszony meg is tette. Ez arra kötelezné a kormányt, hogy ezt az ötpontos intézkedéscsomagot lépje meg, illetve ennek törvényi hátterét biztosítsa, hogy minél hamarabb megtörténjen.
Mivel ez az öt pont nem túl hosszú, gyorsan elmondanám. Az első: hozza létre a hosszú távú befektetési számla intézményét, illetve teremtse meg ennek jogi alapját a kormány. Ezt körülbelül három év időtartamra kellene lekötni, és aki ezt igénybe veszi, mentesülne a kamat- és árfolyamnyereség-adó alól. Erre nemzetközi példák is vannak. A szomszédunkban, Ausztriában egy év elegendő egy ilyen megtakarítási forma preferálásához. Ez nyilvánvalóan a befektetői gondolkodást erősítené, hiszen Magyarországon ez a fajta megtakarítási, vagy befektetési forma rendkívül kis százalékot képvisel a pénzpiacon.
A második pontban azt javasolják a hozzáértők, hogy ne kelljen 25 százalékos forrásadót fizetni annak az ingatlant eladónak, aki a megszerzett jövedelmet nyugdíjpénztári megtakarításba, nyugdíj-előtakarékossági számlára, vagy hosszú távú befektetési számlára helyezi. Ma Magyarországon az ingatlanok 92 százaléka magántulajdonban van, ez a nyugat-európai átlagtól jelentősen eltér, hiszen ott 60-40 százalék körül van a bérelt és a magántulajdonban lévő ingatlanok aránya. Az ingatlanba fektetett pénz bizonyos értelemben, pláne, ha abban laknak, holt tőkének tekinthető. Ez megnyitná az átjárhatóságot az ingatlanpiac és a pénzpiac között.
A harmadik pont: Tegye lehetővé, hogy a tőzsdére bevezetett befektetési jegyek a részvényekhez hasonlóan legyenek adóztatva, azaz a befektetési jegyek hozama ne kamatként, hanem árfolyamnyereségként adózzon, és az így elkönyvelt veszteséget a nyereséggel szemben el lehessen számolni. Ezt talán nem kell indokolni.
A negyedik: Teremtse meg a feltételeit annak, hogy a privatizáció előtt álló cégek és a hosszabb távon állami tulajdonban maradó társaságok hazai tőzsdére való bevezetése megtörténjen, valamint a tőzsdei bevezetést vállaló magáncégek részesüljenek a társasági adó kedvezményében. A Magyar Demokrata Fórum rendkívül fontosnak tartja, hogy a még privatizálatlan állami vagyonrész másképp kerüljön privatizálásra, mint ahogy az eddigi gyakorlat ezt bizonyította. A legfontosabbak közül kettőt emelnék ki. Az egyik az átláthatóság, a transzparencia, azaz csak olyan cégek juthatnak a tőzsdére, amelyek bizonyos közgazdasági feltételeknek képesek megfelelni, a folyamat látható és nyilvános, tehát a korrupció teljességgel kiszorított. A másik az, hogy a hazai kisbefektetők így tudnának ennek a gyümölcseiből haszonra szert tenni.
Az ötödik pont teljesen kézenfekvő: Teremtse meg a feltételeit a kormány annak, hogy a középiskolai pénzügyi oktatás kerüljön be a nemzeti alaptantervbe. Ennek az oka rendkívül egyszerű. Ma a magyar pénzügyi kultúra az európai átlagtól messze elmarad, a felzárkóztatásra nagy szükség van. Ez nem pénz, hanem politikai akarat kérdése.
Ez az ötpontos csomag alapvetően nem pénzkérdés, hiszen költségvetési kihatásai a társadalmi hasznát tekintve elenyészőek, de elindulna az ország egy olyan pályán, amelyen már régen el kellett volna indulnia. Ezt a politikai akarat hiányával lehetett indokolni, ezen kívánunk változtatni. Bízunk abban, hogy a pártok, talán a Magyar Szocialista Párt is, támogatni fogják ezt a javaslatot, hiszen ez a Magyar Köztársaság, a magyar gazdaság érdekeit szolgálja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, a kormány képviselője támogatja-e az előterjesztést, vagy sem.
A kormány álláspontjának ismertetése
SZATMÁRI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szatmári László vagyok, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese. Először is azzal kezdeném, hogy ebben a kérdésben kormányzati álláspontot nem tudok képviselni, csak a tárca álláspontját. A Pénzügyminisztérium ezt a határozati javaslatot nem támogatja, alapvetően abból kiindulva, hogy idő előttinek tartja. Mint a tisztelt bizottság előtt is ismeretes, a 2008-tól hatályos adótörvény-módosításokkal kapcsolatos törvénycsomag tárcaközi egyeztetése folyamatban van, az államtitkári egyeztetés éppen a holnapi napon zajlik le. Hamarosan érdekegyeztetésre kerül ez a csomag. A határozati javaslatban szereplő intézkedések többsége adóintézkedés, az adótörvény módosításának keretében megtárgyalható, megvitatható. Arra is emlékeztetnék, hogy az adórendszer hosszabb távú átalakításával kapcsolatos tervezetet az Országgyűlés várhatóan a jövő tavaszi ülésszakán fogja tárgyalni. Tehát azok a típusú módosítások, amelyek egy rendszerbeli változtatást céloznának, akkor válhatnak aktuálissá. Némely pontokban olyan konkrét paramétereket tartalmaz ez az országgyűlési határozati javaslat, főként a hosszú távú befizetési számlával kapcsolatban, amelyről nem ebben a pillanatban kellene ezt a vitát lefolytatnunk, hanem akkor, amikor többek között az adótörvénycsomaghoz beadott indítványokról, az adótörvényekről esik szó. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait kérdezem, ki kíván szólni. Kékesi Tibor!
Az MSZP és a Fidesz álláspontjának ismertetése
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Az országgyűlési határozati javaslat öt érdemi pontból áll, és különféle intézkedéseket javasol, amelyeket Herényi képviselő úr tolmácsolt bizottságunk számára. Néhány rövid gondolatot mondanék el, pontonként végighaladva.
A hosszú távú befektetési számla létrehozásával kapcsolatban azért vissza kell emlékeznünk arra, hogy Magyarországon volt már ilyen, hosszú távú befektetést preferáló, az adórendszerben kedvezményezett konstrukció. Itt két év után lehetett véglegesíteni az adókedvezményt, az árfolyamnyereség-adó ezt még nem kezelte. Ehelyett utóbb átalakításra került, adóhitel került bevezetésre ilyen konstrukcióban, majd megszüntetésre került néhány évvel ezelőtt. Úgy gondolom, hogy ezt feleleveníteni nem feltétlenül érdemes, bár kétségkívül a javaslat nemcsak erről, hanem az árfolyamnyereség- és kamatmegtakarításról is szólna ezeken a számlákon. Azonban jelen pillanatban is van ma Magyarországon két olyan megtakarítási forma, ami hosszú távú, a hosszú távhoz kötődően nemcsak az idő, hanem a funkcionalitás vonatkozásában is ösztönző, az egyik korlátozottabb mértékben, a másik viszonylag szabad. Értem az előbbi alatt a lakás-takarékpénztári megtakarítási formát, az utóbbi alatt pedig a nyugdíj-előtakarékossági számlát. Ez a kettő, akár rövidebb távon a funkcionalitásnak megfelelően, hosszabb távon pedig funkciótól függetlenül is biztosítja azokat a megtakarítási és kedvezményezetti pozíciókat, megtakarítási lehetőségeket, amelyeket a javaslat felvet.
A második pontban lényegében az ingatlanértékesítéssel kapcsolatos javaslat hangzik el. Én is úgy gondolom, hogy az adórendszer változásánál kell ebbe beavatkozni, mert ennek komoly kihatása lehet az adórendszerre nézvést is, az adóbevételekre nézvést is. Úgy látom, mindamellett, hogy ma is van ilyen lehetőség, 15 év után és egyéb speciális körülmények között az ingatlan eladásából származó összeg adómentesen, árfolyamnyereségként, vagy az értéknövekedés adózatlanul megtartható. Jobban támogatnék egy mérlegelt, a 15 év csökkentése irányába való ellépést. Azt hiszem, ezt a vitát majd az adórendszer vitájánál tudjuk lefolytatni, ahogy a Pénzügyminisztériumot képviselő kolléga is jelezte, valószínűleg akkor válik aktuálissá ez a kérdés.
Hasonló a megjegyzésem a harmadik pontra, ahol a befektetési jegyekről van szó. Itt is osztom az álláspontot, hiszen a befektetési jegyek vagy alapok, vagy az alapok kombinációi, bár nem pontosan tudjuk, hogy milyen mértékben, de részben alapozhatnak részvényekre is, és akkor teljesen jogos, hogy, mint a különféle tőzsdei ügyleteknél, a nyereségekkel szemben a veszteségek is elszámolhatók legyenek. De én is visszahivatkozom, meglátjuk, hogy az adójavaslatok között találunk-e olyat, amihez tudjuk igazítani ezeket a javaslatokat.
A negyedik pontot félig nem értem. Azt nem pontosan értem, hogy a hosszabb távon állalmi tulajdonban maradó társaságokat a hazai tőzsdére való bevezetéssel hogyan lehetne allokálni, hiszen ott egy kötelező közkézhányad-előírás van, tehát ha nincs 5 százalék magántulajdonban, akkor nem lehet, nincs mit bevezetni a tőzsdére, nem felel meg a tőzsdei előírásoknak. Ez feltehetőleg elírás, de ezzel együtt is azt gondolom, mint ahogy egy korábbi napirendi pontnál beszéltünk már bizonyos részvényportfóliók tőzsdén keresztül történő értékesítéséről, de ezen túlmenően beszéltünk a kisbefektetők felé történő értékesítés lehetőségéről is, ez viszont érett, és egy-egy ilyen értékesítésre vonatkozó döntésnél mérlegelhető annak bevezetése.
Az utolsó pontra pedig azt mondom, hogy mivel a másik négy erősen illeszkedik a bizottság kompetenciájába, itt inkább egyénileg tudom mondani, hogy persze, szerintem is helye van az oktatási rendszerben, de erről talán nem feltétlenül a költségvetési bizottságnak kell véleményt mondania.
Végül is azt mondanám, hogy bizonyos kérdések tartalmi része és az időzítés miatt úgy vélem, most nem szükségszerű, hogy foglalkozzunk ezzel a javaslattal. Viszont az adótörvények vitájában mindenképpen fontos, hogy visszatérjünk ezekre a gondolatokra. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? (Nincs jelentkező.) A Fidesz támogatja ezt a javaslatot, szeretném ezt itt tájékoztatás céljából közölni. Mi magunk is részt vettünk a tőzsde vezetőivel egy eszmecserén, és úgy ítéljük meg, hogy a hazai tőkepiac fejlesztése érdekében szükség van ezekre a kezdeményezésekre. Tehát ezeket támogatni fogjuk. Ha nincs több hozzászóló, akkor Herényi Károlynak adom meg a szót mint előterjesztőnek. Parancsoljon!
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a véleményeket. Az a baj, hogy a jelenlegi kormánynak már legalább öt alkalma volt, hiszen öt esztendeje kormányoz, hogy a megfelelő adóreformlépéseket megtegye. Ezeket mind ez idáig nem tette meg. Eltelt úgy öt év, hogy adóreformról beszéltek, az adórendszer átalakításáról beszéltek. Az idén erre megint nem kerül sor, a mostani tervek szerint legfeljebb jövő tavasszal. Azért gondoltuk, hogy egy országgyűlési határozati javaslattal erősítsük meg ebbéli szándékában a kormányt, hogy végre cselekvésre késztessük, mert úgy tűnik, hogy ez hiányzik. Egyébként a hatalmi ágak normális és természetes szétválasztása azt eredményezi, hogy az Országgyűlés dönt bizonyos kérdésekben, és ezeket a döntéseket a kormány végrehajtja. Itt mintha felborult volna ez a rend, és mintha a kormány diktálna az Országgyűlésnek, hogy mit kell elfogadni, és mit nem. Ennek az eredménye az, ahol most éppen ez az ország tart. Nem akarok én itt hosszan kitérni a törvények betartásának szükségességére és fontosságára, de a költségvetési hivatal felállítását is meg lehetne spórolni egyszerűen azzal, hogy betartjuk a hatályos törvényeket, és például az ÁSZ-jelentést minden esztendőben figyelembe vesszük.
Sajnálattal veszem tudomásul, hogy az MSZP álláspontja alapján ez az országgyűlési határozati javaslat nyilvánvalóan nem fogja megkapni a támogató többséget, de bízom abban, hogy meg fogjuk találni a lehetőségeket és formákat, hogy ennek az előterjesztésnek érvényt szerezzünk. Köszönöm szépen.
Döntés az országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. Akkor a szavazás következik. A tárgysorozatba-vételről kell a bizottságnak döntenie. Kérdezem, ki az, aki a Dávid Ibolya képviselő asszony által kezdeményezett, a hosszú távú megtakarítások és a tőzsdei befektetések élénkítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételét támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Kilenc. Ki az, aki nem támogatja? Tizennégy. Tartózkodott? Kettő. A bizottság nem támogatta a tárgysorozatba-vételt. Köszönöm szépen Szatmári úrnak is a részvételt. Ezzel a napirendi pontot lezárom, és átadom az ülés vezetését alelnök úrnak.
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, hogy az 5. napirendi pontunkban szereplő, a Közbeszerzések Tanácsa anyagának tárgyalása véget ért-e már a plenáris ülésen? Nem ért véget, akkor ezt a végére hagyjuk.
A 6. napirendi pont a termőföldről szóló, T/3093. számú törvényjavaslathoz benyújtott, a bizottság feladatkörébe tartozó kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása. Köszöntöm az előterjesztő képviselőjét. A bizottság feladatkörébe egyetlen módosító javaslat sem tartozik, de kérdezem, kér-e valaki szavazást bármelyik módosító indítványról. Két módosító javaslat van, Farkas Imre és Jakab István képviselők módosító indítványa. Igen, úgy látom, Farkas Imre ezt kéri.
Az 1. pont Farkas Imre és Szabados József képviselők indítványa. Kormány?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszöntöm elnök urat, köszöntöm a tisztelt bizottságot. Pásztor Tamás vagyok, az FVM jogi főosztályának vezetője. A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatja.
Kér-e még valaki szavazást? (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok, a napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk a 7. napirendi pontra, a termőföld védelméről szóló törvényjavaslathoz benyújtott javaslatok megtárgyalására.
A bizottságot érintő javaslatok közül az első a 3. pont, Herbály Imre képviselő úr javaslata.
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatja.
A 4. pont Örvendi László indítványa. Előterjesztő?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatja.
Az 5. pont Godó Lajos javaslata. Kormány?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatja.
A 6. pont Herbály Imre és Godó Lajos javaslata. Kormány?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatja.
A 7. pont Örvendi László indítványa. Kormány?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad támogatja.
A 8. pont Bagi Béla javaslata. Kormány?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: Támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatja.
A 14. pont Farkas Imre és Szabados József indítványa. Kormány?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? Egyharmad támogatja.
Több módosító indítvány a bizottság számára nem volt kijelölve. Kérdezem, hogy kívánnak-e még szavaztatni. Igen, Farkas képviselő úr! (Farkas Imre: A 13. pontról kérnék szavazást.) A 13. pont?
DR. PÁSZTOR TAMÁS (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatja.
További kérés? (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk a 8. napirendi pont alatt a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló, T/3660. törvényjavaslat általános vitájára. Köszöntöm az előterjesztő képviselőjét. Öné a szó.
Dr. Győri Enikő szóbeli kiegészítése
DR. GYŐRI ENIKŐ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) Jó napot kívánok. Győri Enikő vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium osztályvezetője. A törvényjavaslat legfőbb célja az, hogy a nyilvános vételi ajánlattal történő felvásárlásokkal összefüggő szabályozást a jelenleginél átláthatóbbá és világosabbá tegye, egyben erősítse a tulajdonosoknak ezekben a folyamatokban felmerülő tulajdonosi döntési kompetenciáját.
A törvényjavaslat rövid ismertetéseként kitérnék arra, hogy a törvényjavaslat két területen módosítja a hatályos joganyagot, kis mértékben az energetikai szektorban működő társaságokra irányadó szabályokat, tekintet nélkül arra, hogy ezek a társaságok tőzsdei, vagy nem tőzsdei cégek, és jelentősen nagyobb mértékben a széles értelemben vett tőkepiaci szabályokhoz nyúl hozzá, tekintet nélkül arra, hogy ezek a társaságok az energetika területén működnek-e, vagy sem. Fontos kiemelni, hogy a törvényjavaslat nem tesz különbséget a befolyást szerző honossága tekintetében, tehát mind a belföldi, mind pedig a külföldi befolyásszerzőkre egyenlően érvényesülnek a szabályok. A módosítások nem tekinthetőek olyannak, amelyek a befolyásszerzést érdemben akadályozzák, így sem aránytalannak, sem indokoltnak nem tekinthetőek, és nem is ütköznek a közösségi jogba, legyenek azok akár tételességi szabályok, akár a Római Szerződésből eredő kötelezettségek.
Itt utalni kívánok két rendelkezésre. Az egyik, hogy a 2. számú társasági jogi irányelv legutóbbi módosításával nyílt meg az a lehetőség, hogy a tagállamok döntsenek abban a tekintetben, hogy fenntartják-e a saját részvény 10 százalékos korlátozására vonatkozó szabályt. Mivel ez a lehetőség most megnyílt, a törvényjavaslat arra tesz javaslatot, hogy töröljük el ezt a korlátozást. Ezzel lényegében a részvénytársaságok esetében a társaságnak nagy beleszólása van az úgynevezett közkézen forgó részvények befolyásolásába. A másik fontos dolog, amire kitérnék, amit szintén az irányelvek tesznek lehetővé, hogy a céltársaság menedzsmentje mennyiben tud védekezni a nem kívánt felvásárlásokkal szemben. A 13. tőzsdei irányelv lehetőséget ad arra, hogy az irányelv nagyon szűk körű védekezési lehetősége alól a tagállamok szabályozásukkal kiszerződjenek. A mostani tőkepiaci törvény ezzel a lehetőséggel nem él. Most a tőkepiaci törvény lényegében tiltja a védekezést a nyilvános vételi ajánlattétellel szemben. Azonban lehetőség nyílik arra, hogy a jogi szabályozás megfordítsa a hozzáállást, és azt mondja, hogy a menedzsment fő szabályként védekezhet a nyilvános vételi ajánlattal szemben, kivéve, ha a részvényesek az alapszabályban számára azt tiltják.
A felvásárlásokat érintően a stratégiai jelentőségű gazdasági társaságok vonatkozásában egy korlátozás épülne be a szabályozásba, azonban ez a szabályozás kívül esik a közösségi jog területén. Itt az üzleti tervvel kapcsolatos szabályozásra utalnék, ahol a törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy ha stratégiai jelentőségű társaság felvásárlásáról van szó, akkor a felvásárló társaság köteles a céltársaság jövőbeni üzleti tervét előzetesen a tulajdonosaival jóváhagyatni. Ez lényegében azt jelentené, hogy a jelenlegi rendszertől eltérően sokkal hamarabb nyilvánosságra kerülhetne a nyilvános vételi ajánlattételi szándék. Ugyanakkor azzal az előnnyel járna, hogy a céltársaság tekintetében mind a cég működése, mind a munkavállalók, mind pedig a cég szolgáltatását igénybe vevő állampolgárok számára világossá válna, hogy hogyan kívánja működtetni a felvásárló a társaságot, illetve az ajánlattétel mögött olyan garancia állna, hogy ezt nem egyszerűen a felvásárló társaság menedzsmentje dönti el és vezényli le, hanem e mögött tulajdonosi hozzájárulás is van.
Fontos kiemelni tehát, hogy ez kifejezetten csak a stratégiai jelentőségű társaságok felvásárlásával összefüggő szabályozás lenne. Ebben a tekintetben nem tekinthető aránytalan korlátozásnak, hiszen ott a közellátás biztonságához olyan többletérdekek fűződnek, ahol ez a nyilvánossági szabály elsődleges fontosságúvá válhat. Fontos kiemelni, hogy a törvényjavaslat visszamenőleges hatályú rendelkezéseket nem tartalmaz, tehát semmilyen alkotmányossági aggályt nem vet fel. A jövőben induló nyilvános vételi ajánlatokra alkalmazandó, és a törvényjavaslatnak költségvetési kihatása nincs.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottsági tagoké a szó. Tukacs képviselő úr!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy a javaslat részletes megvitatása és minősítése nélkül, tekintve az elmúlt időszak tapasztalatait, általános vitára alkalmasnak tarthatjuk ezt az előterjesztést. Nemcsak szakmai értelemben, hanem a célokat tekintve is, mindazon célokat, amelyek a közelmúlt kivásárlásai kapcsán felmerültek. A cél az, hogy adott esetben, ahol nem tipikusan egy magyar és egy osztrák tulajdonú cég viszonya állt fenn, hanem a mi szempontunkból, vagy legalábbis a MOL-részvénnyel rendelkező, a MOL által foglalkoztatott, a MOL adóbevételeit bekasszírozó költségvetés szempontjából azok a feltételek, amelyek egy kevésbé hatékony társaság felvásárlási szándékait minősítették úgy, hogy ezek egy hatékonyabban működő társaság szempontjából nem lennének kívánatosak. Azt javaslom, hogy az általános vitát kezdjük meg, tartsuk erre alkalmasnak. Amennyiben szükséges, akkor javítsuk, módosítsuk az előterjesztést. Jelen pillanatban ilyen alapvető gondot a magam részéről nem látok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Bocsánat, Gegesy képviselő úr!
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Van két kérdésem. Itt elhangzott, hogy az üzleti terv nyilvánossága védelmet jelentene, vagy döntés előtti információkat adna. Mi a garancia, vagy mi a védelem, hogy a felvásárlás után nem lehet megváltoztatni az üzleti tervet? Nem egészen értettem a jogszabály-szerkesztési technikát, hogy a jogszabály közepén vannak a hatályba léptető rendelkezések. Ez formailag nem szokásos. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok, akkor az előterjesztő képviselőjét illeti a szó.
DR. GYŐRI ENIKŐ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Az üzleti tervhez fűződő garancia azért nagyon fontos, mert ha ezt egy tulajdonosi döntéssel kell jóváhagyatni, akkor annak minden változtatásához is tulajdonosi döntés kell. Ebből következően közgyűlést kell összehívni, és a napirendi pontok tartalma mind a harmadik személyek felé, mind a részvényesek felé nyilvánossá válik. Attól kezdve, hogy megköveteljük, hogy stratégiai cégek felvásárlásánál a felvásárló társaság tulajdonosai döntsék el, hogy mi fog történni a társasággal, nem a menedzsment kezében van a felvásárlás irányítása, hanem a felvásárló társaság tulajdonosainak kezében. Az üzleti terv olyan előzetes feltétele a nyilvános vételi ajánlattételnek, ami nem kihagyható. Nyilvánvalóan a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete felé benyújtandó nyilvános vételi ajánlat tartalma nem térhet el attól, amit a tulajdonosok jóváhagytak. Ebből a szempontból mindenféleképpen garanciát jelent.
A jogszabály formája tekintetében egyetértek képviselő úrral, hogy nem ez a szokványos jogszabályi forma. Lényegében azért ilyen furcsa, mert az 1. § tekinthető a törvény generális tartalmának, és az azt követő paragrafusok már hatályban lévő törvények módosítását tartalmazzák, és a jogszabályszerkesztő szerint a módosuló jogszabályokat a jogszabály végére kell tenni.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok, akkor határozathozatal következik. Aki a T/3660. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Ez tizenhat. Nem tartja alkalmasnak? Ilyen nincs. Tartózkodott? Kettő. A bizottsági vélemény előadója Tukacs István. Köszönöm szépen a munkában való részvételt.
Áttérünk a 9 a) és b) pont alatt a Szülőföld Alap 2005-2006. évi tevékenységéről szóló, J/3205. számú beszámoló tárgyalására és a bizottság által benyújtani kívánt határozati javaslatra. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. Rövid szóbeli kiegészítésre önöké a szó.
BALOGI CSABA (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm a szót, köszöntöm a tisztelt bizottságot. Balogi Csaba vagyok, a Miniszterelnöki Hivatal Szülőföld Alap Iroda igazgatóhelyettese. Kollégám dr. Nagy Imre, a Szülőföld Alap Iroda igazgatója. A Szülőföld Alapot a 2005. évi II. törvény hozta létre 1 milliárd forint nagyságrendű elkülönített állami pénzalapként, amely a határon túli magyarság szülőföldön való boldogulását, anyagi-szellemi gyarapodását szolgálja. 2007. január 1-jéig a 105/2007. kormányrendelet alapján működött a Szülőföld Alap és az iroda is.
Alapvetően három jól elkülöníthető szinten állapítható meg a Szülőföld Alap működése. A legfelső, elvi irányítást ellátó szint volt a Szülőföld Alap tanácsa, amelynek elnökét, dr. Kiss Elemért a miniszterelnök úr nevezte ki, tagjait pedig a MÁÉRT határon túli tagszervezetei, illetve magyarországi szakmai szervezetek delegálták, határon innen és határon túlról 7-7 tagot. Ez a szervezet határozta meg a pályázati prioritásokat, a legfőbb pályázati célokat, a preferenciális részesedési arányok listáját. Alapvető elv volt 2005-2006-ban a pályáztatás során, hogy Vajdaság és Kárpátalja, eltérő problematikájuk miatt, kiemeltebb támogatási arányban részesednek. Az alap második működési szintje a szakmai kollégiumok voltak. Három szakmai kollégium jött létre, 7-9 tagúak, oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégium volt az egyik, a másik regionális, területfejlesztési és önkormányzati együttműködési, a harmadik a gazdasági és informatikai kollégium. Ezen a szinten születtek meg a konkrét pályázati kiírások is, és ezek a szakmai szervezetek döntöttek a kedvezményezettek soráról. A harmadik, végrehajtói szintje a Határon Túli Magyarok Hivatalában működő iroda volt. Ez a szervezeti egység dolgozta fel a beérkező pályázatokat, és készítette elő döntésre az illetékes szakmai testületeknek. 2005-ben és 2006-ban is 1 milliárd forintot osztottak szét a kollégiumok, körülbelül 800-900 kedvezményezettel.
A Szülőföld Alap népszerűségét és támogatottságát mutatta, hogy sok esetben három-négyszeres pályázati igény volt, így a kollégiumok kénytelenek voltak a legminőségibb pályázatokat támogatással kitüntetni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselői észrevétel, kérdés? Tukacs képviselő úr!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Azt szeretném javasolni, hogy a bizottság az állásfoglalása kapcsán ne a Szülőföld Alap céljaival, tartalmi tevékenységével foglalkozzon. Költségvetési bizottságként inkább azt véleményezze, ahogyan a költségvetésben biztosított előirányzatokkal bánt az alap. Erre a válaszunk legyen egyértelmű igen, ezt nyugtázzuk. Ezen kívül tartalmi ügyekben, úgy gondolom, a bizottságnak nem kell véleményt nyilvánítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor első helyen kijelölt bizottságként a beszámoló általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk. Aki ezt támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Aki nem? Aki tartózkodott? Kettő.
Aki egyetért a határozati javaslat benyújtásával, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Tartózkodott? Kettő. A bizottság előadója itt is Tukacs István képviselő úr. Köszönöm a munkában való részvételt. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
A Házban még folyik a közbeszerzésekről szóló vita. Eddig nem érkezett módosító indítvány. Javaslom a bizottsági tagoknak, hogy most az ülést zárjuk be, és amennyiben érkezik módosító indítvány, hétfőn 12 óra 30 perckor bizottsági ülésen megtárgyaljuk. Ha ezzel egyetértünk, és más jelzést nem kapok (Nincs jelentkező.), ennek a napirendi pontnak a tárgyalását is lezárom.
Köszönöm a munkát mindenkinek. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 47 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit