KPSZB/29/2007.
KPSZB/58/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2007. szeptember 18-án, kedden 13 óra 09 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Bathó Ferenc szóbeli kiegészítése *
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése *
A Fidesz álláspontjának ismertetése *
Mádi László hozzászólása *
Dr. Kékesi Tibor véleménye *
Babák Mihály hozzászólása *
Herényi Károly véleménye *
Keller László hozzászólása *
Domokos László reflexiói *
Dr. Kékesi Tibor reagálása *
Dr. Bathó Ferenc válasza *
Dr. Kovács Árpád válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az egyes kis- és középvállalkozások védelmét szolgáló törvényi rendelkezések módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének tárgyalása *
Szatmáry Kristóf szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Megjegyzések *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
Az egészségügyi ellátó rendszer fejlesztéséről szóló törvény módosításáról szóló, bizottsági önálló indítványként benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Jauernik István szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Megjegyzések, kérdések *
A kormány képviselője és az előterjesztő válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A közellátás biztonsága szempontjából kiemelt jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont felfüggesztése *
Az ülés bezárása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Farkas Imre (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Dr. Katona Béla (MSZP) Keller Lászlónak (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Molnár László (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Szabó Lajos (MSZP Szabados Józsefnek (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) dr. Hankó Faragó Miklósnak (SZDSZ),
illetve Szabó Lajosnak (MSZP),
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Varga Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Babák Mihálynak (Fidesz).
Dr. Bathó Ferenc, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Szatmáry Kristóf (Fidesz) előterjesztő
Jauernik István (MSZP) előterjesztő
Varga Zoltán, Pénzügyminisztérium
Dr. Horváth István, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Győri Enikő, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium osztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 09 perc)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. A költségvetési bizottság ma 13 órára összehívott ülésére kiküldött meghívó napirendi javaslatai alapján kezdenénk el a tárgyalást. Mindenkit nagy tisztelettel köszöntök, képviselőtársaimat, meghívott vendégeinket, Kovács Árpád urat, az ÁSZ elnökét, illetve a kormány részéről Bathó Ferenc urat és mindazokat, akik érdeklődnek ülésünk iránt. Munkánkat megkezdhetjük, mert úgy látom, a határozatképesség biztosított.
Négy napirendi pontra érkezett javaslat. Tekintettel arra, hogy Szatmáry Kristóf úr jelen van a 3. napirendi pont előterjesztőjeként, javaslom, hogy ezt a napirendi pontot hozzuk előbbre. (Kovács Tibor szólásra jelentkezik.) Gondolom, ennek nem lesz akadálya, természetesen az 1. napirendi pont a zárszámadás lesz. Kíván-e valaki hozzászólni a napirendi javaslathoz? Kovács Tibor képviselő úr!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A plenáris ülésen a levezető elnök úr úgy döntött, hogy a 4. naprendi pontban szereplő törvényjavaslat általános vitájának lezárására az ülésnap végén kerül sor. Valószínűleg ezt most nem fogjuk tudni tárgyalni, ezért javaslom, hogy vegyük le napirendről.
ELNÖK: Ezt is figyelembe fogom venni. Azt javaslom, hogy ne zárjuk majd le ezt a napirendi pontot, ha valamit meg tudunk tárgyalni, azt megtesszük most. A bizottság munkatársai jelzik, hogy eddig már van öt módosító javaslat, a többit majd hétfőn tárgyaljuk, még a plenáris ülést megelőzően. Ennek ellenére tehát azt javaslom, hogy ez a téma maradjon napirenden.
Tehát kérdezem, ki az, aki elfogadja a napirendi javaslatot az elhangzott kiegészítéssel. Kérem, jelezze! (Szavazás) Ez tizennyolc. Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen. Megállapítom, hogy a bizottság 18 szavazattal a napirendjét elfogadta, egyben határozatképes.
Az első napirendi pontunk a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, T/3578. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságot első helyen kijelölt bizottságként tárgyaljuk. Ezzel együtt tárgyaljuk meg az Állami Számvevőszék jelentését a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről, ez pedig a 3578/1. szám alatt lett rögzítve. A napirendi pont tárgyalásakor szokásos rend szerint először a kormány képviselőjének adnám meg a szót, majd az Állami Számvevőszék elnökének.
Dr. Bathó Ferenc szóbeli kiegészítése
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Előttem tornyosulnak a zárszámadás kötetei. Hosszú bevezetést nem szeretnék mondani e dokumentumok magyarázataképpen, néhány dolgot azonban szeretnék kiemelni. Mint minden évben, az idén is a kormány, illetve a Pénzügyminisztérium az államháztartási törvényben előírt határidőre teljesítette feladatát, tehát két hónappal a benyújtás előtt, június 30-án átnyújtottuk a dokumentumokat az Állami Számvevőszéknek, és augusztus 31-én a kormány benyújtotta a zárszámadást a parlamentnek. A két hónap alatt folyamatosan konzultáltunk az Állami Számvevőszék szakértőivel és vezető munkatársaival, az Állami Számvevőszék jelentésében leírt megállapítások a kormányzat és a pénzügyi szakapparátus egyetértését, illetve véleményét is tükrözik valamelyest.
A 2006. évi gazdasági folyamatokról el kell mondani, hogy ellentétes folyamatok eredőjeként kellett megoldani feladatokat, a gazdasági stabilizálás, a felzárkózás, az egyensúly követelményét végrehajtani. Ebből adódóan három makrogazdasági paramétert szeretnék kiemelni a gazdasági folyamatok jellemzésére. A 2006. év terv készítésekor azt gondoltuk, hogy a GDP 4 százalékra nő. A zárszámadási dokumentumban egyértelműen látszik, hogy a növekedés ténye 3,9 százaléknak felel meg. Tehát e területen 2006-ban nincs jelentős eltérés. A folyó fizetési mérleg terveink szerint 7,8 volt a GDP százalékában, a tény az, hogy 5,8 százalékra teljesült. Jelentős eltérés egyedül a fogyasztói árindex, az infláció változásában következett be, ahol a fogyasztói árak a tervezetthez, feltételezetthez képest 1,9 százalékkal emelkedtek. Úgy lehetne összefoglalni, hogy a gazdasági fejlődés főbb jellemzői a 2006-ban elgondoltaknak megfelelően alakultak.
Néhány gondolatot szeretnék elmondani a fiskális folyamatokról. A pénzforgalmi hiányt a 2006. évi előirányzat 6,8 százalékban határozta meg, a teljesítés 9,3 százalék lett. Ezt gyakorlatilag három nagyon fontos tényező magyarázza. Egyrészt a kiadási oldalon néhány előirányzat jelentősen túlteljesült. A másik, hogy az Eurostat állásfoglalása alapján az NA Zrt. adóssága átvállalásra került, ennek összege 415 milliárd forint volt. Ez okozza döntően a nagy különbséget, ami a terv és a tény között látszik. Ha eredményszemléletben vizsgáljuk a folyamatokat, a notifikációs jelentésben, amit kiküldtünk az Eurostatnak, még 10,1 százalékos eredményszemléletű hiányt feltételeztünk, a valóságban előzetes tényként mondhatjuk, hogy jobb lett, 9,2 százalékban teljesült. A költségvetési törvény három alkalommal került módosításra 2006-ban. Két módosítás gyakorlatilag technikai volt, az egyik áprilisban, a másik júniusban. A harmadik, őszi módosításra azért volt szükség, mert az államháztartási törvény előírja, hogy az adóban bekövetkező jelentős változásokat át kell vezetni a költségvetési törvényen. Akkor történt meg ez az átvezetés.
Végezetül szeretném kiemelni, hogy mint minden évben, most is folyamatosan együttműködtünk az Állami Számvevőszék szakembereivel, és az Állami Számvevőszék nagyon korrekten feltárta azokat a problémákat, amelyeket valamilyen formában az államigazgatásnak kezelni kell. Meghatározta jelentésében a legfontosabb teendőket a kormány számára és a minisztériumok, elsősorban a Pénzügyminisztérium és a szakminiszterek számára, hogy milyen feladatokat kell elvégezni ahhoz, hogy ezek a hibák, amelyeket az Állami Számvevőszék a központi, illetve részletes jelentésében feltárt, ne következzenek be. Arra van felhatalmazásom a pénzügyminiszter úrtól, hogy a tisztelt bizottságnak jelentsem, ezeket a feladatokat a kormány és a pénzügyminiszter úr már döntően a 2008. évi költségvetési törvény tervezése és benyújtása során figyelembe vette, illetve figyelembe fogja venni, a hosszabb távú feladatokat pedig fokozatosan gondolja a kormány megvalósítani.
Vannak az Állami Számvevőszék által megállapított feladatok között olyanok, amelyek nem a költségvetési törvényhez kapcsolódnak, hanem az Alkotmánybíróság döntése alapján külön benyújtott kapcsolódó törvényekhez, ezt szakzsargonban költségvetési salátatörvénynek szoktuk emlegetni. Itt elsősorban az államháztartási törvény vonatkozásában nyújtunk majd be 2008-ban olyan változtatásokat, amelyekben, reményeink szerint, az Állami Számvevőszék által felvetett problémákat kezelni fogjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor most az Állami Számvevőszék következik. Kovács Árpád úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének adom meg a szót. Elnök úr!
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Nagyon szépen köszönöm. A zárszámadási jelentésről mindig azt szoktuk mondani, hogy ez egy utólag megszülető dokumentum. Úgy gondolom, és Bathó úr szavai ebben erősítettek meg, hogy az ellenőrzés a jelenben a múltról szól, a jövőnek. Tehát, ha a 2007. évi és a jövő évi költségvetési tervezésnél kiküszöbölik mindazokat az akkumuláltan jelentkező hibákat, mint amelyeket a 2006. évi költségvetés tervezésénél láttunk, akkor talán sok mindent meg lehet változtatni. Egyébként több mint 100 javaslatról van szó, amelyekre Bathó úr utalt, ezeket nem szeretném részletezni, megtalálhatók az összefoglaló kötet végén.
Három kérdéskört érintenék nagyon röviden. Az egyik az, hogy a költségvetési hiány mértéke a múlt évben és a költségvetési tervezés folyamatában rendkívüli mértékben, példa nélküli módon elszaladt. Ez mintegy 40 százalékos nagyságrendű tétel. Itt még akkor is nyilvánvaló arról van szó, ha bizonyos tételeket technikainak minősítünk, hogy azokat a kiadásokat, amelyeket költségvetési kiadásként kell tekinteni, ott kellett elszámolni, és nem lehetett különböző elszámolási megoldásokkal ettől eltekinteni. (Babák Mihály: Trükkök százai.) A másik, ami erre utal, hogy ha visszamenőlegesen megtesszük az éves összehasonlításokat, akkor a költségvetés kiadási szerkezete olyan nagyon nem változott. Miközben folyamatosan reformokról beszélünk, valóságosan az államháztartás nagy ellátó rendszereiben és kiadási struktúrájában érdemi változás nem történt, a tapasztalható pénzelfolyások, strukturális zavarok végig éreztették hatásukat. Ez természetesen visszahatott a finanszírozásra is. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az egyre növekvő és magyar szempontból is nagyon rossz, de az Unión belül, azt hiszem, a legrosszabb GDP-arányos éves költségvetési hiány éves megfinanszírozása, amit az Államadósság Kezelő Központ teljesít, együtt a folyó fizetés cashflow-jának teljesítésével, rendkívül nehézzé vált. A múlt évben ezt a finanszírozási tervet többször kellett átalakítani.
A következő gondolat, amit szeretnék elmondani, hogy ezek a makrogazdasági, makro-államháztartási folyamatokhoz kapcsolódnak. Ugyanakkor a múlt évben azt a jelenséget is tapasztaltuk, hogy a minisztériumok átszervezésével, nevezzük így, az üzleti típusú közigazgatás szervezésével párhuzamosan a pénzügyi menedzselési technikák megoldása, amelyek egy-egy minisztérium nyugodt működéséhez kapcsolódnak, nem volt minden tekintetben megnyugtató. Láthatóan nem a kollégák akaratán, hanem a minisztérium kollektív emlékezetének elvesztésén múlt az, hogy bizonyos területeken nem tudtak érdemben elszámolni. Például előbb bocsátották el a kollégákat, mint hogy azok elszámoltak volna a náluk lévő iratokkal, aktákkal. Így jelentős leltárhiány keletkezett, vagy az elszámolásokban különböző zavarokat tapasztaltunk. Ezt még akkor is el kell mondanom, ha az államháztartás egészére nézve az államháztartási elszámolás, kiadási oldalát tekintve, a Pénzügyminisztérium erőfeszítéseinek köszönhetően rendben van, és növekvő arányban megbízható, valós képet fest, ha szabad ezt a szót használni, bár még 17 százalék hátra van a teljes kiadási oldal áttekintéséből. Az is hozzátartozik, hogy ennek a folyamatnak az átvilágítása, mivel teljesen zárttá vált a gyakorlatilag teljes mértékben megszüntetett ellenőrzési apparátusoknak köszönhetően, erőteljesen problematikus.
Hozzá kell tenni, és ez az apróbb-nagyobb problémakörhöz kapcsolódik, hogy az önkormányzati területen látható volt az önkormányzatok eladósodása, ez a hitelfelvétel vonatkozásában néhány tucat önkormányzathoz köthető. A nagyobb problémát a kötvénykibocsátás kérdésköre jelenti, amit a közpénzügyi szabályozás is magába foglal. Szeretném azt mondani, hogy a 2006. évi költségvetési tervezés és annak eredménye jól mutatja, hogy a pálya változtatására elengedhetetlenül szükség volt, és szükség van, hiszen lényegében azok a számok igazolódnak vissza, amelyek a konvergenciaprogramban is megjelentek. Még egy gondolatsort szeretnék ehhez hozzátenni. A Pénzügyminisztériummal és a Nemzeti Bankkal 2006 tavaszán kezdtük el a közpénzügyi szabályozás új rendszerének megalkotását. Meggyőződésem szerint elkerülhetetlen, hogy ezeket a szabályokat, amelyeket téziseiben a költségvetési bizottság is, a parlament is megerősített, mielőbb bevezessük, és az önkorlátozás és korlátozás ésszerű arányát teremtsük meg belátható módon, hiszen 2006 lényegileg a 2003-tól tartó folyamatok egyenes következménye volt, nem egyetlen év termékeként jelentkezett. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Áttérhetünk a bizottság tagjainak véleményalkotására. Ha megengedik, először elmondanám a Fidesz véleményét, utána pedig Mádi László jelezte egyelőre, hogy szólni kíván.
A Fidesz álláspontjának ismertetése
A Fidesz álláspontja a következő a 2006. évi költségvetés végrehajtásáról, illetve az ehhez kapcsolódó, a végrehajtás ellenőrzéséről szóló állami számvevőszéki jelentésről. Le kell szögeznünk, hogy a Fidesz képviselői nem találják általános vitára alkalmasnak a tavalyi költségvetés zárszámadásáról szóló törvényjavaslatot. A 2006. évi költségvetés végrehajtása számos ponton azt jelzi, hogy a kormány nem bánt és nem bánik megfelelően az adófizetők pénzével, továbbra is jelentős hiányosságok tapasztalhatók az átláthatóság és az ellenőrizhetőség terén. Ebben nem is javuló, hanem romló tendenciák mutatkoznak az előző évekhez, 2005-höz, vagy 2004-hez képest. Ezeket a megállapításokat részleteiben az Állami Számvevőszék jelentése, sőt, elnök úr szavai is alátámasztották.
Az Állami Számvevőszék megállapította, hogy a kormányzati szektor uniós statisztikai egyenlege 9,2 százalékra nőtt, miközben az első prognosztizált mutató 6,1 százalék volt. Ez 700 milliárd forinttal több, mint amire a költségvetés elfogadásakor a képviselők felhatalmazták, mondhatni, utasították a kormányzatot. Ez azt mutatja, hogy a kormányzat gyakorlatilag a parlament döntésétől teljesen elszakadt kiadási és bevételi politikát, gazdálkodást folytatott, és utólagosan, többszöri módosításokkal próbálta, a parlamenttel elfogadtatva, a valós folyamatok közelébe hozni azt, amit a költségvetés, a fiskális oldal produkált. A költségvetés kézben tartásának hiányosságára utal, hogy az államháztartás fizetőképességének biztosítását szolgáló finanszírozási tervet - valóban évek óta nem tapasztalt módon - 5 alkalommal módosította. Ez olyan gyakoriságú és jelentős mértékű módosítást jelent, ami önmagában megkérdőjelezi a célravezető, gondos gazdálkodást.
A fejezeti belső kontrollrendszer olyan mértékű leépülése, ami 2006-ban megtörtént, és az ÁSZ elnöke is kitért erre, jelzi, hogy nincs meg a feltételrendszere a közpénzekkel való gazdálkodás törvényességi és hatósági kontrolljának. A korábbi évekhez képest tovább romlott az a helyzet is, hogy két ágazat, a környezetvédelmi és vízügyi, valamint a gazdasági és közlekedési igazgatási címek beszámolóját elutasító véleménnyel látta el, illetve az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium és az európai uniós integrációs fejezetek nem feleltek meg a megbízhatóság és a valódiság követelményének. Az önkormányzatoknál a normatív hozzájárulásra vonatkozó szabályozás 2006-ra vonatkozóan nem vált egyszerűbbé és átláthatóbbá, a normatív hozzájárulások elszámolása, és annak ellenőrzése a feladatellátásra vonatkozó szabályok egyre szélesebb körének alapos ismeretét igényli.
A központi költségvetési szervek tartozásállománya, köztartozásai tekintetében az elmúlt években tapasztalt kedvezőtlen folyamatok, mint az adósságállomány növekedése, illetve a tartozások emelkedésszerű átütemezése, az adóssággal érintett intézmények számának növekedése 2006-ban tovább folytatódtak, illetve romlottak. Az összes tartozásállomány meghaladja a 23 milliárd forintot, ami közel kétszerese az előző év átlagának. Az adósság lejárat szerinti összetételében a rövidebb futamidejű tartozásállomány arányának csökkenése, illetve az átütemezett adósság növekedése figyelhető meg, ami igen kedvezőtlen, és a 2007. évet is kedvezőtlenül érinti. A meghatározó mértékű szállítói tartozás mellett jelentősen nőtt az intézmények köztartozása is.
Ugyan nem tértek rá ki szóban, de az ÁPV Rt. 2006. évi tevékenysége jó néhány ponton kifogásként jelent meg az Állami Számvevőszék jelentésében is, amelyben különösen a MOL részvényeinek értékesítését, a kárpótlási jegyek bevonását említi, a Forrás Rt.-nél 4 milliárd forinttal volt kisebb a megtérülés a befektetett vagyonhoz képest, a MOL-nál 5 milliárd forintos bevételkiesés jelentkezett. A Mahart Szabadkikötő Zrt. csepeli szabadkikötője működtetésének privatizációja kapcsán olyan megoldást választott, amely vitatható, a Malév Zrt. privatizációjánál a közbeszerzési törvénytől eltérően alkalmaztak szakértőt, és a Bábolnával kapcsolatos eredménytelen reorganizációs döntések sokasága, a számonkérés, a nyomon követés hiánya növelte az állami veszteségeket. Reméljük, hogy a kormányzat ezen pontokkal kapcsolatos ajánlásokat is elfogadva cselekszik, hiszen itt azért elég súlyos, konkrét megállapítások szerepelnek. Ha erre Bathó úr ki tudna térni, érdemes lenne megnézni, hiszen ez jelzi azt, hogy olyan megalapozatlan végelszámolás született, amely a privatizációs stratégia kapcsán tovább növeli az állami veszteségeket.
Összességében a 2006. évi költségvetés gazdálkodásának árát az államadósság növekedésén, a kamatterhek emelkedésén, a gazdasági bővülés visszaesésén keresztül 2007-ben is fizetjük, emiatt jelentősen szűkül Magyarország mozgástere 2008-ban is.
Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy a kormányoldalról kíván-e valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Akkor menjünk tovább. Mádi László, utána Babák Mihály következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Első szóként mindenképpen a köszönetet kell használni, hiszen az Állami Számvevőszék a korábbiaknak megfelelően, bennünket elkényeztetően nagyon alapos, tartalmas munkát tett le elénk, amely bizony szörnyű képet mutat, de legalább tisztán látunk. Ez a tisztánlátás nem volt jellemző az elmúlt időszakra. Ennek a tisztánlátásnak nagyon komoly következményei kellene hogy legyenek személyi szinten is, hiszen az ország, azt gondolom, drámaian megszenvedi ezt. A döntéshozók, a felelősök vagy illegalitásban vannak, vagy elbujdokolnak a felelősség elől, mindenesetre sem a szakmai, sem a politikai felelősség nem lett levonva.
Az Állami Számvevőszéknek az is köszönhető, hogy évről évre a költségvetési bizottságot és ezáltal a parlamentet is a legmagasabb szinten tiszteli meg, személyesen elnök úr, és az alelnök urak, valamint közvetlen munkatársaik mind-mind itt vannak. Miközben nagyon jól tudjuk, hogy egy választási év költségvetési zárszámadását tárgyaljuk, a kormányzat részéről az a cinikus magatartás érthető tetten, hogy egy köztisztviselőt küld ide, erre a vitára. Ez nyilvánvalóan nonszensz, hiszen a döntéseket nem ő hozta, a felelősséget sem neki kéne viselni, és nyilvánvalóan politikai vitákba nem fog tudni belebonyolódni, márpedig itt nemcsak szakmai, hanem nagyon súlyos politikai, akár a demokráciát érintő kifogások, problémák merülnek fel. Ezt nagyon szerencsétlennek tartom. Ha az Állami Számvevőszék elnöke ide tudott jönni, akkor a pénzügyminiszternek kutyakötelessége lett volna a bizottság előtt megjelenni, vagy legalább az államtitkárnak. Azt gondolom, ez okkal és joggal kifogásolható, különösen ilyen drámai helyzetben, amibe az elmúlt évi államháztartási folyamatok kapcsán került az ország.
2006 választási év volt, de nemcsak ezzel van gond. Félrevezető és manipuláló, amit néha a pénzügyminiszter úr, illetve a szocialista politikusok szoktak mondani, hogy ciklikusan ismétlődik ez a probléma, mert egyébként nem lenne nagy gond, csak a választási évet követően merülnek fel mindig problémák. Nemcsak ciklikusan, hanem tendenciájában is romló a helyzet. Ha összehasonlítanánk az előző, 1998-2002 közötti ciklust ezzel, akkor azt látjuk, hogy a cikluson belül is jelentősen nagyobb az államháztartási hiány, mint az említett korábbi időszakban. Nemcsak a választási évben, hanem a ciklusok egészét tekintve is magasabb a hiány, mint korábban. Tehát arra kérem ezúton is a miniszter urat és a szocialista politikusokat, hogy ne jöjjenek elő ezzel a statisztikailag abszolút alá nem támasztható, hanem éppen azzal ellentétesen bizonyított magyarázattal, mert ez a magyarázat nem igaz, hanem hazugság.
Vannak új jelenségek. Az, hogy az önkormányzatok eladósodása korábban soha nem látott mértékben tetten érhető, mindenképpen aggodalomra okot adó jelenség, amelynek kezelésére a kormányzat mind ez idáig nem tett megfelelő lépéseket. Az újabb megszorítások nyilvánvalóan nem csökkentik, inkább növelik a problémákat, átmenetileg mindenképpen, hiszen az elbocsátások is rövid távon nagyobb kiadással járnak, mint a status quo fenntartása, de hosszabb távon is nagyon súlyos gondok jelentkeznek helyi szinteken, a helyi közszolgáltatásokban, ennek megfelelően a hatások az embereket sokkal közvetlenebbül, sokkal durvábban érintő módon jelennek meg. Nagyon fontosnak tartom azt, amit elnök úr mondott. Kovács Árpád azt mondta, hogy a 2006-os helyzet a 2003-tól tartó folyamatok következményeként jelent meg. Ez is azt támasztja alá, hogy nem egy év rossz döntéseivel, hanem folyamatosan felelőtlen és rossz gazdálkodás következményeivel kell most szembenézni. Na most, tisztelt uraim, ezt a költségvetést, ezt az államháztartási törvényt önök szavazták meg. Az önök felelőssége az, hogy ilyen a helyzet, és az önök felelőssége, hogy nem néztek szembe a helyzettel, és asszisztáltak a kormány törvénysértő magatartásához.
Ezzel alapvető demokratikus jogokat sértettek meg, ugyanis a parlamentnek a demokrácia alapján ellenőriznie kellene a kormányzatot. Ezt önök megsértették. Ezt önök megsértették, mert elfogadtak egy szörnyen rossz törvényt. Tudták ezt egyébként, vagy ha nem tudták, akkor felkészületlenek, de ez legalább olyan nagy probléma, mintha tudatosan tesznek rosszat, mert akkor nyilvánvalóan nagyon komoly szakértői hiánnyal, felkészültségbeli hiánnyal kell szembesülni. De menet közben sem voltak hajlandóak szembenézni a tényekkel. Az, hogy a kormány időközben ötször összevissza módosítja a törvényjavaslatot, a prognózisait még többször, nem normális módja egy törvényalkotásnak, egy demokratikus működésnek. Ezzel szembe kellene végre nézni. Nem véletlen az sem, hogy azt kell megállapítsa az Állami Számvevőszék, hogy a belső ellenőrzés hiánya drámai mérteket ölt.
Mi történik? Nincs se belső ellenőrzés, se politikai ellenőrzés - a politikai ellenőrzést önöknek a párton belül kellene elrendezniük, mert az önök kormányáról van szó -, se pedig parlamenti ellenőrzés. Mert hiába szólunk mi, azzal nem tudjuk ellenőrizni a dolgokat, a szavazatokban, döntésekben pedig ez nem nyilvánul meg. Tehát igazából az ellenőrzés semmilyen formája nem működik. Az Állami Számvevőszék utólagos ellenőrzése tárja fel a problémákat, azok mélységét és sokaságát. Egy nagyon fontos dolog, ha jogállamban élnénk: a költségvetés törvény. Ki kell mondani, hogy permanensen törvénysértő módon jártak el. Permanensen sértettek törvényt, folyamatosan és tudatosan is, mert menet közben sem voltak hajlandók pótköltségvetést beterjeszteni, tehát nem voltak hajlandók menet közben sem levonni a következtetéseket.
Az elején beszéltünk arról, hogy ennek milyen következményei vannak. Ennek drámai következményei vannak. Ugyanúgy, ahogy a szocializmus idején abszurd volt az a feltételezés, hogy az energiahordozók drasztikus világpiaci áremelkedését a szocialista országok ki tudják kerülni, és el tudnak attól zárkózni, mert a kapitalista válság nem gyűrűzik be a szocialista régióba. (Keller László és dr. Katona Béla közbeszól.) Nem tudom, kik mondták ezt, én biztosan nem. Azok mondhatták, akik már a régi rendszerben is komoly pozíciókat töltöttek be, vannak ilyenek ebben a teremben, most azok hangoskodnak. Szembe kéne egyszer nézni azokkal a bűnökkel és mulasztásokkal is. Tehát ugyanúgy az államháztartás tönkretétele a magyar gazdaság tönkretételét jelenti. Nem lehet falat építeni, izolálni a problémákat, és azt mondani, ahogy önök mondják, hogy a gazdaság erős, jól működik, ugyan vannak államháztartási gondok, de azoknak nincs jelentőségük, mert a gazdaság ettől függetlenül képes jól működni. Egy darabig képes jól működni, de egy idő után már nem. Ezek a dolgok késleltetetten ugyan, de begyűrűznek, viszont igen sokszor multiplikálva, tehát sokkal súlyosabban jelentkeznek. Ennek következménye az, hogy az infláció megnő, hogy a megszorítások miatt csökken a versenyképesség, nő a munkanélküliség, és szétesnek azok a normális kohéziós erők, amelyek a gazdaságon belül a bizalomra és a kiszámíthatóságra épülnek. Bizalom és kiszámíthatóság hiányában a cégek nem tudnak tervezni, ezért a folyamatok kumulálódnak és multiplikálódnak. Tehát sokszor késleltetetten ugyan, de durván befolyásolják a közeljövőt.
Világosan kellene végre beszélni. Utólag van egyfajta korrekciós igény, mint egy rossz gyerek, aki valamilyen csínyt követett el, most valamiféle pönitenciát önök hajlandók lennének elfogadni, például azt, hogy egy közpénzügyi szabályozásban bizonyos normákat lefektessenek. Csak nem tudom, hogy ha önök a költségvetési törvényt áthágták, törvénysértő módon jártak el tömeges esetben, bármilyen más norma miért lenne fegyelmező erejű? Ugyanis az ember úgy gondolkodik, hogy ha egyszer becsapták, elfordulhat, hogy ugyanazok többször is becsapják. Tehát a bizalom megszűnik. Nem tudom, még ha meg is szavaznánk bizonyos törvényeket, vagy bizonyos normákat, milyen alapon lehetne abban bízni, hogy önök most kivételesen be fogják tartani azt, amit eddig nem tartottak be? Igaz, a remény hal meg utoljára, normális esetben van egy korrekciós képesség. Ebbéli reményemet és hitemet még nem vesztettem el teljesen. Ezért is fogalmaztam durván és keményen, de vállalom, hogy így tettem, mert azt gondolom, ez mindenképpen indokolt volt. Ezek az állítások sajnálatos módon megállják a helyüket. Nagyon örülnék neki, ha nem állnának meg, vagy nem ilyen helyzettel kellene szembenézni. Nagyon örülnék neki, ha nem ilyen képet mutatna az a tükör, amibe most belenézünk a tavalyi év vizsgálatakor.
Minden olyan dologban, amely ezt a helyzetet norma szintjén rendezni kívánja, a Fidesz partner. Azt gondolom, nem lehetünk felelőtlenek, és az ország túl drága nekünk ahhoz, hogy ne legyünk konstruktívak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kékesi Tibor kért szót. Utána Babák Mihály, majd pedig Herényi Károly.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Előterjesztő! Tisztelt ÁSZ-elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A 2006. évről szóló zárszámadás egy rendkívül nehéz költségvetési évet próbál bemutatni nekünk annak folyamataival és számaival, éppen ezért nem engedhetjük meg, hogy pusztán csak a számokat sorjázzuk, és azokhoz fűzzünk politikai álláspontot. A számok mögé kell nézni. Egy költségvetési évnek természetesen két vége van. Valójában akkor kezdődik, amikor a költségvetési törvényt elfogadjuk, a vége pedig, amikor a zárszámadás keretében értékeljük. Ám itt volt egy köztes állomás is, az év vége felé, mert 2006 októberében Magyarország konvergenciaprogramját elfogadta az Európai Unió, és ez néhány tekintetben, vagy akár mondhatom, sok tekintetben is olyan igazodási pontot, zsinórmértéket jelent, amihez már 2006-ban is tartani kellett magunkat, és azóta is meghatározza a tevékenységet ezen a területen. Még egyszer mondom, nem pusztán a számokat kell nézni, hiszen éven belül rendkívül nagy változások jelentkeztek. Néhány hónap után úgy tűnt, hogy a költségvetési terv által előirányzott bevételek, költségek már valóban nem tarthatók, ezért az új kormány, az új parlament megalakulását követően olyan jogszabályok kerültek elfogadásra, amelyek az egyensúly, a stabilitás megteremtésének irányába mozdították el a költségvetési gazdálkodást.
Ezek az első, de nem befejező lépései voltak a konvergenciaprogramnak. (Babák Mihály: Ez nem jött be.) Látható, hogy az egyébként rossz irányba elindult folyamatok megfordultak, és bár jelentősen, egyes soroknál már az elnök úr által is jelzett mértékben, például a hiány esetében közel 40 százalékkal túlteljesítésre került, a konvergenciaprogramban rögzített számokhoz képest jelentősen sikerült hozni az ott várt, az ott előre jelzett, betartani mindenképpen szükséges számokhoz képest. Így volt ez a gazdaság növekedése tekintetében. Látjuk, hogy a GDP közel úgy alakult az év egészében, ahogy terveztük, 4 százalék helyett 3,9 százalék, de azt is látjuk, hogy éppen a GDP tekintetében az év utolsó negyedében lassulás következett be, 3,2 százalék volt csak ebben az időszakban a GDP-növekedés. Ez előrevetítette azt, amit egyébként vállaltunk és mondtunk, hogy bizony növekedési áldozattal fog járni mindaz az egyensúlyteremtési törekvés, azok az intézkedések, amelyek bevezetésre kerültek. Ma már pontosan látjuk, hogy nagyjából jól került megítélésre az elmúlt időszak növekedési áldozata, remélem, a következő időszakban is hasonlóképpen tudjuk értékelni.
A költségvetés hiánya - itt, ugye, mindig két számról szoktunk beszélni, én az eredményszemléletű hiányra hivatkozom - 9,2 százalékon alakult a 6,8 százalékos tervhez képest. Ez mindenképpen az egyik olyan szám, amely figyelmeztető volt akkor, amikor megléptük a kiigazításokat, és jelen pillanatban is azt gondolom, nagy tanulságul szolgál, hogy amikor beavatkozunk az állami költségvetés rendszerébe, akkor milyen lépéseket kell megfontoltabban megtenni. Azt gondolom, igaz, hogy előbb-utóbb megvan az intézkedések hatásainak eredménye, van, aki úgy mondja, hogy az ára, viszont amikor együtt nézzük ezeket a folyamatokat, akkor látni kell, hogy valamikor ennek a pozitív oldala is megvolt. Valamikor élveztük, ha nem is pont mi, de valakik élvezték ezeknek az intézkedéseknek az előnyeit. Lehet, hogy ezt okosabban kellett volna intézni, a számok ismeretében ezt már szinte biztosan ki lehet mondani, mondjuk, egy egyösszegű emelés helyett egy fokozatos bevezetés talán az állam gazdálkodásában, a költségvetési gazdálkodásban jobb helyzetbe hozott volna minket mostanra.
Ugyanakkor látni kell, hogy a költségvetés hiányának mértéke nemcsak a központi költségvetésben szaladt el, hanem bizony-bizony az önkormányzati szféra a szokásos helyett sokszorosan, 0,7 százalékkal növelte meg a központi költségvetésben keletkező hiány mértékét, hiszen amikor majd a közpénzügyekről beszélünk, nyilván nem szorítkozhatunk csak az állami költségvetésre, hanem az önkormányzati költségvetés szabályrendszerére is oda kell figyelnünk. A hiány mértékével együtt alakult az államadósság mértéke is. Itt is ellentétesen alakult a folyamat. Túlteljesítettük a 60 százalék köré várt eredeti terveket, 66 százalékon állt meg az államadósság mértéke. Már egy picit okosabbak vagyunk, tehát látjuk, hogy legalábbis az arány növekedése megállt. Úgy tűnik, ez a plafon, tehát nemhogy nem érjük el a becsült 70 százalék fölötti mértéket, de az ez évi stagnálás után jövőre már csökkenthető az államadósság növekedésének aránya. Azt, ugye, nem mondhatjuk el mindaddig, amíg hiány van a költségvetésben, hogy az államadósság nominális értékét is csökkentettük.
Az inflációról most hosszabban nem beszélnék, mert azt Bathó úr eléggé részletesen elmondta. Annyit megemlítek, hogy itt is annyiban látszik az ellentétes folyamat, hogy áprilisban történelmi mélypontot sikerült elérni a 2,3 százalékos hó/hó adattal, ezt követően azonban ismét emelkedésnek indult az infláció, és még az előző évi mértéket is meghaladó módon alakult, nemhogy a terveket sikerült volna tartani. Ugyanakkor kedvező folyamatnak látom a külkapcsolatokat, a nemzetközi fizetésekkel összefüggő adatokat. Az export rendkívül dinamikusan, 18 százalékkal nőtt, messze meghaladva az import mértékét, a 12,6 százalékot. Ez nemcsak az egészséges szerkezetre utal, hanem végre azt látjuk, hogy a külkereskedelmi mérleg már egészen becsülhető távolságba hozza a 0 körüli állapotot, annak ellenére, hogy energiahordozókból mindig is behozatalra szorultunk eddig, és a fizetési mérleg is olyan mértékben csökkent, hogy lassan azt várom, hogy az ikerdeficit egyik lába megszüntethetővé váljon. (Babák Mihály: Majd féllábú lesz.) Szerintem ez jó hír.
A munkanélküliségi adatra is érdemes odafigyelni. Év közben elég sok vita volt ezen, 7,5 százalékot tett ki ez az adat, ami százalékos arányban és létszámban is növekedést mutat. Ugyanakkor tudjuk, hogy ezzel párhuzamosan a háromelemű, a munkaerő-piaci helyzetet leíró adatok közül ez csak az egyik. Egy másik elem, például a foglalkoztatás mértéke is növekedett, tehát nem a munkában lévők száma csökkent, az 42 ezerrel több, hanem az aktivitás emelkedett, ez volt a munkanélküliek számnövekedésének utánpótlása. Itt is egészségesebben alakult a szerkezet, hiszen az államigazgatásban, közigazgatásban dolgozók létszáma 2,2 százalékkal csökkent, miközben a versenyszféra felszívta ezt a létszámcsökkenést, a 0,6 százalékos növekedés elegendő volt ahhoz, hogy ezt a többletet biztosítsa. Ugyanakkor kedvezőtlen hatásnak látom azt, hogy a munkaerőpiac termelékenysége, hatékonysága az előző évihez képest vesztett üteméből, a 2005. évi adat 4 százalék, 2006-ban pedig csak 3,2 százalékkal nőtt a termelékenység.
Azt tudom mondani a különféle költségvetési előirányzatok elemzése kapcsán, hogy részben persze a költségvetési gazdálkodás fegyelme, illetve szabályrendszere, részben pedig nyilván tervezési és egyéb folyamatok miatt számos várakozás nem teljesült. Továbbra is aggódva láttam, hogy nem sikerült a nyugdíjalapot egyensúlyban tartani annak ellenére, hogy a központi költségvetés 500 milliárdos nagyságrendű összeggel egyébként is hozzájárul az alaphoz. Nem sikerült az egészségügyi kasszát a várt hiány mértékén tartani, holott itt is mintegy 100 milliárdos nagyságrenddel az állami költségvetés megtéríti azok után a járulékfizetés-kiesést, akiknek státusukból adódóan nem kell ilyet teljesíteni. A lakástámogatásokban is, bár év közben beavatkozások voltak, a fogyasztói árkiegészítések területén is, de a túlteljesítéseket nem sikerült teljes mértékben megfogni. Bár ily módon a dinamikus növekedés megállt, de nem sikerült a költségvetés keretén belül tartani. Talán itt érdemes elmondani egy részét annak, hogy a költségvetési szabályozásnál mindenképpen fontos, hogy az átcsoportosítás, az előirányzat-módosítás szabadosságán, szabadságán húzni kell. A felülről nyitott előirányzatok kérdése szerintem már évek óta mutatja, hogy nem tartható igazán kézben az ily módon ugyan normatívan, de mégis csak korlát nélkül kiosztott források kerete. Ugyanakkor a nyugdíjkasszánál mindenképpen meg kell említenem, hogy a túllépés összege mellett legalább annyi pozitívumot elkönyvelhetünk, hogy 2,5 százalékos reálnyugdíj-emelkedés következett be.
Összességében én is azt gondolom, hogy a költségvetési gazdálkodás egészén látszik néhány olyan tétel, ami mindenképpen már a 2008. évi tervezésnél, de most különösképpen a közpénzügyi törvényekről folyó megbeszélések kapcsán hasznosítható. Ezen számok mellett mindenképpen ki kell hangsúlyozni, hogy legalább az uniós kapcsolatrendszerben olyan eredményeket tudott felmutatni Magyarország, amivel még mások előtt, akár egész Európa előtt is büszkék lehetünk. Úgy vélem, bár ez nem kifejezetten hazai teljesítmény, hogy a befizetések összege elmaradt a várttól az Unió szufficites költségvetése miatt, ami megtakarítást jelentett. De a kiadások tekintetében is jól szerepelt a költségvetés, mert sikerült a különféle szerződéseket 103 százalékban kötelezettséggel lefedni, a különféle lehetőségeket szerződésekkel mintegy 100 százalékban lefedezni, itt az NFT részleteiről próbálok adatokat szolgáltatni, és 54 százalékban már a kifizetések is megtörténtek, amelyek döntő többsége, háromnegyede teljesítményalapú, tehát számla állt mögötte. Ugyanilyen örömteli a lezárult uniós programok, a Phare-pénzek felhasználása, amit az egész időszak, tehát nem pusztán a 2006-os év, hanem az egész Phare-időszak tekintetében Magyarország 96 százalékot meghaladó mértékben tudott kihasználni, ilyen mértékben tudta kitölteni a kereteket.
Néhány gondolat az ÁSZ anyagával kapcsolatban. Úgy vélem, hogy az ÁSZ ismét alapos munkát végzett, mindenképpen elismeréssel és köszönettel tartozunk érte. Különösen örvendetes, hogy már a költségvetés kiadási főösszegének 83 százalékát vizsgálják, tehát alig van hely, ahová nem jut el az ellenőrzés. Itt szerényen megemlítem, hogy én mindig felhívom a figyelmet arra ilyen vitákban, hogy nem feltétlenül a belső ellenőrzéssel kell operálni, mert nincs olyan belső ellenőrzési kapacitás, amely minden olyan tudással rendelkezik, ami ellenőri szemet, ellenőri tevékenységet kíván. Tehát színesebbnek, vagy másképp látom az ellenőrzési problémák megoldását, vagy a megoldás lehetőségét. Dicséretes az, hogy a költségvetés egésze továbbra is megbízható. Sajnálatos az, hogy még mindig van olyan fejezet, van olyan előirányzat, ahol korlátozással, sőt, elutasító végzéssel kell a számvevőknek felhívni a figyelmünket arra, hogy adott okokból, ezt most nem fejteném ki, a költségvetés gazdálkodása, az ottani elszámolási fegyelem nem üti meg az elvárt mértéket, túlmutat azon a hibaszázalékon, ami elfogadhatóvá tenné az adott terület adatait.
Néhány reakció az eddig elhangzottakra. Kezdeném azzal, hogy miniszter úr távolléte egyfajta üzenet volna-e a parlamentnek, vagy a bizottságnak. Én úgy tudom, hogy miniszter úrnak olyan közfeladata van, amit személyesen kell ellátnia, tehát ebben nem tudja senki sem helyettesíteni, de ha már annyira hiányoljuk miniszter urat, akkor hadd kérdezzem már meg, hogy elnök úr például hol van. Ő sem tartotta ezek szerint fontosnak az ügyet? Ha végignézek ellenzéki kollégáim székein, akkor zavarba jövök. Csak Mádi képviselő úr gondolta úgy, hogy ez fontos? Elnézést kérek természetesen azoktól, akik még rajta kívül itt vannak. Azt hiszem, hogy tudunk politikai vitát folytatni itt ebben a kérdésben, és biztos vagyok benne, hogy miniszter úr meg fogja tisztelni a plenáris ülést az expozéjával és a vitában való részvételével is, tehát nem fogjuk nélkülözni a politikai vitában az ő személyét sem.
A költségvetési gazdálkodás romló tendenciájáról szóló kifogásra, úgy érzem, adatokkal mutattam be, hogy az éven belüli trend, a tendenciák hogyan alakulnak. Tehát, ha csak éveket nézünk, akkor el is fogadom ezt az állítást, mert az előző évhez képest számos adatban rosszabb, de az éven belüli tendenciákat figyelembe véve azt látjuk, hogy a félévkor elfogadott, nagyjából augusztus-szeptembertől életbe lépett intézkedések év végére jelentősen javítottak azon az előre vetített tendencián, ami ezek nélkül az intézkedések nélkül minden bizonnyal bekövetkezett volna. Az államadósság tekintetében, és itt a törvényesség és a mérték vonatkozásában is mondanék két gondolatot, az államháztartási törvény elég nagy szabadságot biztosít, ebben egyetértünk, de biztosít a kormányzat számára. Én nem véltem felfedezni azt a törvénysértést, amit Mádi képviselő úr e tekintetben jelzett, tehát nem következett be az a kvázi túllépés, amire hivatkozott. Ugyanakkor az a törvényi kötelem, amikor az adórendszerben beállt változások miatt szükséges volt a költségvetést módosítani, a kormányzat behozta az erre vonatkozó törvényjavaslatát, ezt meg is tárgyalta a parlament, elfogadta, és ezt követően szintén törvényesen gazdálkodott a kormányzat a költségvetés keretein belül.
Az, hogy a közel 700 milliárd forint, amivel az éves hiányadat túllépésre került, semmiképpen nem jó, igaz, hogy ezt a képet mindenképpen árnyalja, hogy ebből majd' 416 milliárd egy egyébként meglévő, a Nemzet Autópálya Rt.-nél felhalmozódott adósság átvállalása. Ez önmagában likviditási problémát év közben nem is nagyon okozhatott, mert a kormányzat ezt az év végén cselekedte meg, tehát a finanszírozási tervet bizonyosan nem emiatt kellett ötször módosítani. A különféle intézményeknél az adósságállomány az előző évi kétszerese, 23 milliárd. Igen, vannak ilyen típusú problémák, ezek azonban sokkal kisebb problémák, mint korábban a maradvány problémája. Emlékszünk, 500 milliárdot meghaladó maradvány keletkezett a költségvetésben. Ebben az évben a feladattal lekötött és a feladattal nem terhelt maradványok együttes értéke 420 milliárd, tehát több mint 100 milliárdot sikerült hozni 2006-ban ezen az előttünk görgetett problémán. Azt hiszem, ez sem kis teljesítmény.
Azt gondolom, 2006 mindenképpen komoly tanulság, szerintem mindannyiunknak. A politikai élet valamennyi résztvevője, aki szavaz majd a költségvetésről, a későbbi időszakok módosító indítványairól, de különösen a közpénzügyi törvények elfogadását érzem fontosnak, alaposan megfontolja a döntését, mert a szabályozás tekintetében egyforma a felelősségünk. Ezen tanulságok alapján úgy látom, hogy sikerre is tudjuk vinni, hogy olyan feltételrendszert építsünk ki, hogy ne kelljen majd költségvetési beszámolót úgy értékelni, ahogy most a 2006. évit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Babák Mihály, majd pedig Herényi Károly.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Elnök Úr! Főcsoportfőnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tudják mit? Nagy baj van! Amikor egy pénzügyminiszter a plenáris ülésen Adyt emlegeti ahelyett, hogy az államháztartási törvényről meg a költségvetési törvényről beszélne, akkor nagy a baj. A zárszámadási törvényjavaslattal teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy óriási gondok vannak. Sőt, mi több, engedjék meg azt a megjegyzést, tisztelt kormánypártiak, hogy arcátlanság az egész törvényjavaslat. Ráadásul ki sincs nyomtatva, ugyanis a Házban három példány van, az egyik itt az asztalon, a másik az iktatóban, és talán valahol még található egy. Úgyhogy a legfőbb bizottság nem kapta kézhez a törvényjavaslat tábláit, számait. Arcátlanság azért is, mert úgy gondolom, hogy egy ilyen fontos bizottságban, amelynek ellenőriznie kéne a kormányt, a pénzügyminiszter nincs itt. Előfordult máskor is, megértem, de sosem jön el. (Keller László: Most, egy hete is itt volt.) Ez fontosabb. Ezt azzal összevetni, hogy az elnök úr itt van-e vagy sem? Úgy gondolom, ez tényleg arcátlanság, kedves Kékesi Tibor. Valamiféle maszatolás folyik itt, ami nem demokratikus, és nem helyes.
Viszont, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, dicsérettel kell folytatnom, ugyanis a Számvevőszék és a Pénzügyminisztérium apparátusa megpróbálta a lehetetlent. Képet próbált adni nekünk két jelentésében, a Pénzügyminisztérium a zárszámadási törvény összeállítása kapcsán, a Számvevőszék pedig helyzetbe hozott minket a tekintetben, hogy hogyan is áll a 2006. évi költségvetési törvény végrehajtása. A pénzügyi folyamatok benne vannak a zárszámadás ellenőrzéséről szóló jelentésben, ezért erre nem térek ki. De a felelősség kérdése most, kormánypárti oldalról, igaz, hogy Kékesi Tibor igyekezett ködösíteni, meg sem fogalmazódik. Trendre, folyamatokra hivatkozik. Ugyan, kedves képviselő úr! A törvény az törvény. Önök év közben maszatolták a módosítását, ugyanis önök, ha valami nincs benne a törvényben, akkor beleteszik. Ha kevés a pénz, kevés a költekezés lehetősége, akkor módosítják. Önök pedig mindehhez adják a szavazatukat, nyomják a gombot. Minek egyáltalán költségvetési törvény ilyen folyamatok közepette? Van ennek komolysága?
Önök hiteltelenítik a tisztelt parlamentet, a törvényhozást, egyáltalán a demokráciát. Egy kormányt semmi nem kötelez önök szerint? Trendekről, folyamatokról beszél, amikor folyamatosan túlköltekeztek? Ugyan már! Természetesen önök is felelősek a kormány felelőtlenségéért. Globálisnak tűnik ez a felelőtlenség, és úgy gondolom, ez az adófizető állampolgárok arculcsapása. Amikor önök azt mondják, hogy a szabályokat be kell tartani az adófizetéseknél, akkor önök nem tartják be a legfontosabb törvényeket? Úgy gondolom, antidemokratikus is maga a zárszámadási törvény és az a gyakorlat, ami mögötte húzódik meg. Minden szabályt felrúgnak, önöket semmi, semmi sem érdekli, csak a saját céljaik. Tudják, elgondolkodtam azon, hogy ha ma valaki nem fizetné be a vállalkozói szférából, a reálszférából az adóját, talán morális felmentést is kaphatna. Ugyanis, ha egy ilyen felelőtlen kormány működése során valaki nem fizeti be az adóját, akkor ez nyilván annak egyenes következménye. Nem ő lenne a bűnös, hanem önök. Morálisan, tudom, hogy ez önöknek nincs, el kellene fogadni, hogy ha valaki szemben állna polgári engedetlenséggel az adófizetés teljesítésével.
A reformokról kiderült, elnök úr is nagyon mértéktartó módon jelezte, hogy blöfföltek. Ezek nem reformok, pénzbehajtásról van szó, megszorításokról. De tudják, az a helyzet, hogy ha a fejőgépet magasabb fordulatra állítják, bár nem vagyok tehenész, akkor később elapad a tej. Önök ezt már elérték, a gazdaság a mélypontján van. Azt mondtam, hogy ez felelőtlenség, de nem felelőtlenség, mert nem feltételezem fel a kormányról, hogy ostoba és hozzá nem értő. Hölgyek! Urak! Mindaz, amit tesznek, szándékos. Mégpedig úgy, hogy ezzel kárt okoznak a Magyar Köztársaságnak. Tudatos és nem véletlen, ami történik. Nem folyamatokról és trendekről kell beszélni, képviselő úr, mert ezeket a folyamatokat, trendeket mind önök generálták. Az inflációt is többek között. Jó, ha tudja. Tudják, a szándékosság valahol ott lelhető fel, hogy egy ember azt a sok negatívumot, amit önök tesznek, ostobaságból nem tudja elkövetni. Egy ország tönkretételéről van szó. Az sem véletlen, hogy önöknél minden hazugság. Minden eladó. Ezt is gondolják végig. Földönfutóvá lesz ez a nemzet, de nem lesz majd föld, amin fussanak.
Az, amit önök művelnek a pénzgazdálkodásban is, anarchia. És akkor a kedves képviselő úr azt mondja, hogy a belső ellenőrzés nem a probléma megoldása. Képviselő úr! Nem tanulta meg a belső ellenőrzés fogalmát, ami azt mondja, hogy a belső ellenőrzés a minta összevetése a praxissal. Magyarul: mit jelent a jogszabály, és mit tesz az ügyintéző. Ön nem ismeri azokat a fontos folyamatokat, mint mondjuk, a munka folyamán végzett ellenőrzés. Úgy küldik el az embereket, hogy azok el sem számolnak. Hát hogy van ez? Ez anarchia. Elmondta a Számvevőszék elnöke, hogy micsoda katasztrofális állapotok uralkodtak itt. Tudják mit? Úgy gondolom, hogy a szándékosság mellett az egész ügy már bűncselekmény. Nem lehet egy ország adóbevételeivel úgy gazdálkodni, ahogy önök gazdálkodnak. Sőt, mi több, ez a parlament lejáratása. Hölgyek! Urak! Emlékszem a kampányra, amikor a képviselők tiszteletdíját és költségtérítését hozták elő, lejárattak minden parlamenti képviselőt. Önök aláássák az egész demokráciát, a parlamentarizmust is. Kisstílű dolog, amit művelnek, azért, hogy elfedjék a pénzügyi gondokat, a parlamenti képviselőket járatják le. Nem csoda, ha önöknek esnek! (Keller László: Ti biztatjátok őket - Domokos László: Persze!)
Minden szinten a parlament lejáratása folyik, ez katasztrofális metódus. Kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy ne fogadják el ezt a törvényjavaslatot. Egyszer álljanak már a sarkukra, és mondják, hogy elég abból, amit a tisztelt kormányuk csinál. Tudják, nagyanyám mondta annak idején, hogy fiam, aki a korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Önökkel is ez fog történni. (Keller László: Ne fenyegess!) Hölgyek! Urak! Tisztelt Kormánypártiak! Úgy gondolom, hogy nem lehet védeni a védhetetlent. Ez a zárszámadási törvényjavaslat teljes tükörképe a magyar kormányzás szándékos manővereinek. Nézzék! Mit könyvelhet el 2006 után az ország? Támadás minden ellátási formával szemben - és önök beszélnek szolidaritásról? Vicc. Kineveti önöket az ország. Munkanélküliség - képviselő úr, azt az adatot hiszem el, amit tapasztalok otthon, meg a megyénkben. Infláció - szintén a gazdaság és a szegények adója. Romló gazdasági eredmények és adatok. Hiány és eladósodottság. Vagyonvesztés és vagyonfelélés. Na, ez a 2006. évi zárszámadás konklúziója. Úgy gondolom, önök sem lehetnek partnerek abban, hogy ez így tovább folytatódjon.
Elsősorban az önök felelőssége, hiszen feles törvényről van szó, ha nyomják a gombot, akkor önök is beszálltak ebbe a körbe, a szándékos, bűncselekménygyanús gazdálkodás folyamatába. Úgyhogy kérem önöket, ne szavazzák meg a zárszámadási törvényt, tegyenek már valamit a rend érdekében. Mert, tudják, minden szabály annyit ér, amennyit betartanak belőle. A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési törvénye nem ér semmit, mert önök és az önök kormánya nem tartották be. Az a liberális káosz pedig, ami jelenleg van, nem tartható. Az anarchia. Ezt tapasztalják az emberek, akiket önök az utcán ingerelnek. Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam.
ELNÖK: Köszönöm. Herényi Károly képviselő úr jelentkezett, megadom a szót.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először egy visszatekintés. Úgy látszik, hogy a választási esztendők képesek ugyanazt produkálni. Ha jól emlékszem, hasonló költségvetési hiány tanúi voltunk 2002-ben is, majdnem szám szerint ugyanennyi volt. Akkor a parlamenti vita során a kormány azzal védekezett, hogy az előző, a jobboldali kormány bizony eléggé el nem ítélhető módon a választási kampány során úgy túlköltekezett, hogy elköltötte a rendelkezésre álló pénzt. A jelenlegi kormány, miután saját magától vette át a kormányzást, bebizonyította, hogy ezt egyedül is képes produkálni. Ilyen negatív hírek és eredmények hallatán két kérdés fogalmazódik meg az emberben azzal kapcsolatban, hogy vajon ez a költségvetés hol lett elrontva. A tervezés fázisában, tehát rosszul lett-e tervezve, vagy a végrehajtás fázisában? Ha a beszámolót elolvassuk, akkor kiderül, hogy mind a kettőben.
Azt hiszem, mindnyájan itt ültünk, amikor a 2006. évi költségvetés tervezéséről a benyújtást megelőzően az Állami Számvevőszék elnöke elmondta, hogy mik a hibái. Ha egy mondatban akarom összefoglalni, a lényege úgy szólt: a bevételek felültervezettek, a kiadások pedig alultervezettek. Egyébként ez így van hosszú esztendők óta. Na most, mintha nem egyformán hallanánk. Mert általában az ellenzéki oldal meghallja ezeket az intelmeket, és a parlamenti vita során fel is használja, egyébként maga is erre a meggyőződésre jut. De mintha a kormánypárti képviselők ezt az intelmet, vagy az ilyenfajta észrevételeket elengednék a fülük mellett, és azt mondják, hogy nem, a kormány jól teszi a dolgát, és a benyújtott költségvetési törvényjavaslat minden szakmai elvárásnak megfelel, kifogástalan, és tarthatóak lesznek az abban foglaltak. Hosszú évek óta nem tartható.
A másik ilyen kérdés, hogy ha ennyire nem működik a dolog, hiszen hosszú évek óta nem volt olyan költségvetési vita, vagy zárszámadási vita, ahol a dolgok normális menetéről értesültünk volna, akkor a rendszerben van-e a hiba, vagy a rendszer működtetése nem megfelelő. Miután tudott ez a rendszer működni úgy, hogy az elvárásoknak megfelelt, igaz, hogy mondjuk az államháztartási törvény sűrű változtatásával, például a pótköltségvetés benyújtási kényszerének fellazításával a kormány mozgástere és a túlköltekezésre való hajlam kiélése sokkal nagyobb teret kapott, azért azt lehet mondani, hogy ez a rendszer nem rossz. Ebből pedig az a következtetés adódik, hogy akkor valószínűleg a működtetésével van baj. Én nem akarok olyan súlyos megállapításokat tenni, mint az előttem szóló képviselőtársam. De ha a parlamentarizmust, a többpárti parlamenti demokráciát nem fogjuk a maga klasszikus jelentésében értelmezni, akkor nagy bajban leszünk. Minket, képviselőket elsősorban a képviselői eskünk, a magyar alkotmány, a magyar törvények köteleznek bizonyos dolgok betartására. De ha ezeket a törvényeket a pártalapszabályok felülírják, akkor ide jutunk.
Akkor, amikor egy kormányoldali képviselőcsoport, vagy kettő, amelyek a kormánykoalíciót alkotják, kritika nélkül elfogadják, holott tudják, hiszen tudniuk kell, mert értelmes emberek, hogy a kormány-előterjesztések rendre hibásak, rendre nem megalapozottak, rendre kapkodó jelleget mutatnak, akkor pontosan oda jutunk, ahová most jutottunk. Napirenden van a költségvetési hivatal felállításának ügye, amely kontrollálná a költségvetés tervezését és végrehajtását. Hát, ha az Állami Számvevőszék intelmeit évek óta úgy a költségvetés tervezésekor, mint a végrehajtásról szóló beszámoló esetében nem veszik figyelembe, akkor mi a garanciája annak, hogy egy ilyen új hivatal vonatkozó intelmeit, utasításait be fogják tartani? Hol a törvénytisztelő, jogkövető magatartás? Azt gondolom, hogy amíg ezen a területen nem teszünk rendet, és valamilyen politikai közmegegyezésre nem jutunk, addig nem változik semmi. Ebben az ellenzék közreműködésére is szükség van, hiszen olyan helyzetben van az ország, és olyan kényszerlépéseket szükséges megtenni, amelyek nem elodázhatóak. El kellene jutni odáig, hogy ezt ne nagyon támadjuk, mert bárki lenne kormányon, meg kellene ezeket lépnie.
De addig, amíg ez elmarad a kölcsönös bizalom hiánya okán, amíg önök kritika nélkül meg fogják szavazni az egyébként nagy mozgástérrel rendelkező kormány minden költségvetést érintő javaslatát, túlköltekezését, akkor nagy bajba jutunk. Hiszen ez törvénytelen, mert a törvényt nem tartottuk be, a törvénybe foglaltnál 40 százalékkal magasabb a hiány, ez eltérés a törvénytől. És ha a zárszámadási törvény során ezt a törvénytelenséget igen szavazataikkal törvényerőre emelik, ez a folyamat nem javulni, még csak nem is stagnálni, hanem romlani fog. Képviselő úr említett számokat, amelyekről azt mondta, hogy növekedési áldozatként kell felfognunk. De hol a növekedés? A GDP ez évi mutatói egészen elképesztőek. Az infláció valóban növekedett, de ott pont ellentétes folyamatokra lenne szükség.
Tudom, hogy el fogják fogadni azt a törvényjavaslatot, el fogják fogadni a költségvetésről szóló zárszámadási törvényt, de ha alapvetően nem változtatunk a helyzeten, akkor a következő esztendőben még nagyobb lesz a baj. Köszönöm szépen. (Babák Mihály távozik az ülésről.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azóta Keller László képviselő úr jelezte, hogy még szólni kíván. Kérdezem, hogy van-e további képviselői hozzászólás. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Akkor a vége felé járunk a vitának, csak szeretném jelezni. Keller László képviselő úré a szó.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Sajnálom, hogy Babák Mihály képviselő úr távozott a teremből. Elvárta, hogy meghallgassuk azokat a szélsőséges kinyilatkozatásait, amelyeket a zárszámadás kapcsán elmondott. (Babák Mihály visszatér a terembe és közbeszól, majd ismét távozik.) Anélkül tette ezt, megítélésem szerint, hogy elolvasta volna a zárszámadást, mert ha elolvassa, akkor valószínűleg konkrét észrevételei vannak. Amikor Herényi képviselő úr elkezd a lényegről beszélni, akkor ő a teremben összevissza kóvályog. (Babák Mihály ismét visszatér.) Most megint visszajött a teremben, csak a jegyzőkönyv kedvéért rögzítem. Ezt a hihetetlen pulzálást végzi a teremben, ahelyett, hogy odafigyelt volna a lényegre.
Herényi képviselő úr visszanyúlt a korábbi esztendőkre, ezt helyénvalónak tartom. Nem azért, hogy a mostani esetleges problémákat elkenjük, hanem hogy megfejtsük, mi a lényege annak, hogy itt tartunk. És itt nem a visszamutogatás az, ami mozgat engem, hanem a közös gondolkodás arról, hogy valóban minden évben megjelennek előttünk ezek az észrevételek, és nem azt mondom, hogy nem változik a rendszer, mert évről évre folyamatosan javít rajta minden kormány, de a 2003-as zárszámadásnál valóban lehetett regisztrálni azokat a kedvezőtlen folyamatokat, amelyekre képviselő úr utalt. Itt egy pici kritikát az ÁSZ irányába is megengedek magamnak, bár az Állami Számvevőszék abban az időben is nagyon keményen megfogalmazta észrevételeit.
Szóba került a felelősség kérdése. Ebben, a felelőskeresés kérdésében, úgy látom, egyszer történt határozott lépés az elmúlt években, amikor a csatornaépítésnél nagyon felelőtlen magatartások mutatkoztak, és az Állami Számvevőszék nagyon határozott lépéseket kezdeményezett. Ezen kívül, azt lehet mondani, hogy ténymegállapítás volt, miközben az információk birtokában voltak. Azért lehet azt mondani, hogy 2003 volt a kritikus év, mert ott egy kétéves költségvetési ciklust zártunk le. A mai megállapítások messze nem mérhetők azokhoz a megállapításokhoz, amelyek akkor születtek. Érdemes végignézni az akkori ÁSZ-jelentéseket. Azt láthatta a politikai elit, azt láthatta a társadalom is, hogy gyakorlatilag felelősség nélkül lehet csinálni bármit. Felelősség nélkül lehet csinálni bármit, mert nincs felelősségre vonás, nincs visszafizetési kötelezettség. Még egyszer mondom, az én emlékeim szerint, mivel elég sok zárszámadási vitát végigültem a parlamentben, egyetlen esetben történt ilyen.
Most mindenki hivatkozik a közpénzügyi törvényre, de hová tudtunk eljutni így, ahogy vagyunk, közösen? 2007-ben arról beszélünk, hogy az Állami Számvevőszéknek vannak tézisei. Vannak most már ennek kapcsán törvényi kezdeményezések. De igazából a megoldáshoz 2007-ig nem jutottunk el, sem az Állami Számvevőszék, sem pedig az Országgyűlés. Ha ez így van, akkor lehet itt nagyokat mondani, ezért mondtam, hogy hihetetlenül radikálisnak tűnt számomra Babák képviselő úr megszólalása, mert elszakadt a valós tényektől, elszakad attól, amiről itt érdemben elkezdődött a vita, hogy keressük azt az utat, amelyen el lehet jutni oda, hogy valóban olyan masszív korlátok állnak elő, amelyeket nem nagyon lehet átlépni. Ebben lehet persze mindenféle kormányzati felelősséget megállapítani, mégis azt mondom, hogy sajnos hosszú évek gyakorlata jutott el oda, hogy most olyan helyzet kínálkozik, éppen a 2006-os év kapcsán, ahol a költségvetésben olyan alapvető korrekcióra került sor, amilyenre korábban soha. Tehát arra is kell figyelni, hogy év közben ekkora korrekciót nem hajtott végre egyetlen egy kormány sem az ezt megelőző években. De a korrekció ellenére is bizonyos vonatkozásban, makrogazdasági és egyéb gazdasági folyamatokban kedvezőtlen a kép. Mert a változtatás nemcsak költségvetési szempontból történt, hanem államigazgatási szempontból is.
Hogy lehetett volna az Állami Számvevőszék véleményével egyezően tervszerűbben és jobban irányítani az államigazgatási változtatásokat? Igen. Ilyen tömegű és ilyen nagyságrendű átalakítás történt, ami szükségszerű volt, éppen a jövő érdekében. Nagy valószínűséggel a rendelkezésre álló rövid idő alatt nem lehetett sokkal határozottabban megszervezni, egyszerre kordában is tartani az államigazgatás gépezetét és belső változásokat generálni. Ez nyilván nem könnyű feladat. Nincsenek modellek erre vonatkozóan. A kormány felvállalta a változtatás kényelmetlenségét, sajnos, ennek vannak az ÁSZ-jelentésben látható módon anomáliái. Azt gondolom, ahelyett, hogy mindenféle, nagyon durva megjegyzést teszünk az elmúlt évi költségvetésre, jó lenne reálisan látni és fogalmazni. Igaz ez a mi oldalunkra is. Nyilvánvalóan senki nem akarja szebbnek feltüntetni a menyasszonyt, mint amilyen valójában, de a másik oldalon is helyén kell kezelni az elmúlt évi költségvetésről történő beszámolót. Sokkal fontosabbnak tartom azt egymás ócsárlása helyett, hogy valóban megtaláljuk azt a kiutat, ami egy sokkal feszesebb és sokkal korlátozottabb költségvetési végrehajtást fog jelenteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További képviselői kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Csak annyit szeretnék jelezni, hogy más a közjogi helyzet, képviselő úr. A kormány számol be a parlamentnek, nem a képviselők számolnak be a másik képviselőnek. Ez nagy különbség. Az elnök úr ide nem a titkárát küldte, hanem a Házszabály szerint helyettesítő alelnökként vezetem az ülést. Nem ő számol be. Csak szeretném ezt tisztázni, mert láthatóan zavar kezd lenni alkotmányosan a fejekben, hogy ki kinek felel. A kormány, és Mádi László elég világosan rámutatott a költségvetés kapcsán, a parlamentnek felel. Az egész eljárási rendben kezdünk olyan irányba menni, mintha itt az ellenzéki képviselőknek kellene a kormánynak beszámolniuk. Nem. Fordítva. Abban kérem a segítségüket, úgy is mint elnök, hogy próbáljunk meg a beszámolóra koncentrálni, ne pedig egymás alkotmányos berendezkedését vitassuk, ahogy Keller László is.
Csak azt szeretném kérni, itt a kormány, Bathó Ferenc áll rendelkezésünkre, ezt lehet vitatni, hogy jó, vagy nem jó, de ennek ürügyén egymást, a képviselőket cseszegetni, már elnézést a kifejezésért, ezt talán tegyük félre. Ezt minden képviselőnek mondom, de ennek elsősorban a közjogi oldalára hívom fel a figyelmet. Ne tegyük ezt! Aki itt van, azért van itt, mert neki ez a napirend fontos. Aki meg nincs itt, az vagy azért nincs itt, mert nem tud itt lenni, vagy azért, mert mást bízott meg azzal, hogy képviselje. A kormány részéről pedig hiányolhatjuk valóban, hogy vagy a miniszter úr, vagy az államtitkár nincs jelen. Nyilván egészen más síkú politikai vitát lehetne folytatni a kormánnyal, mint hivatalnokként Bathó úrral, hiszen ha az Állami Számvevőszék jelentését tételesen megnézzük, sok jót nem látunk benne. A trend egyre rosszabb. Ne haragudjanak, eddig az ágazatokba nem kezdtem belemélyedni, de nincs egyetlen ágazatnál sem dicsérő szó. És akkor elkezdünk egymással foglalkozni? Ha tényleg javítani akarunk a rendszeren, ha tényleg azt akarjuk, hogy a kormány szedje már össze magát, és tegyen már rendet, akkor szerintem nem az a helyes, ha a képviselők egymással foglalkoznak.
Egy utolsó gondolat, amit Herényi Károly jelzett. Szerintem, ha igazán törvényes felelősséget akarunk a kormányon számon kérni, akkor az államháztartási törvény 2002 júliusi megváltoztatásáig kell visszamennünk, mert onnan indul ki minden probléma. Azóta 6 százalék fölött van a költségvetési hiány, és egyszerűen képtelenség a kormányt rávenni arra, hogy a költségvetés hiányát, a gazdálkodást kézben tartsa. Ezt pedig László Csaba pénzügyminiszter javaslatára a kormány nyújtotta be, azóta ehhez senki nem nyúlt hozzá. Több ellenzéki módosítás volt, hogy a hiány és a pótköltségvetés rendszere ne ily módon legyen kezelve, de a kormány mindig lesöpörte. Most már ott tartunk, hogy a kormány kezdi számon kérni a parlamenten, hogy mit csinál, miközben, ha tételesen megnézzük a költségvetést, akár azt, amit a miniszterek csinálnak, akár azt, amit a kormány tesz, soha ilyen rossz helyzet nem állt elő. Bármit büntetlenül megcsinálnak azok a miniszterek, akik átülnek egy másik bársonyszékbe, és ott ugyanazt folytatják. Például a Gazdasági Minisztériumban korábban is, most is ugyanaz történik. A Belügyminisztériumnál, illetve most már az Önkormányzati Minisztériumnál akkor is kifogásolta az ÁSZ az egész elszámolási rendszert, ma megint ugyanolyan rossz véleményt mond róla. Sorolhatnám ezeket. És akkor elkezdünk egymással foglalkozni?
Javasolnám, hogy maradjunk a napirendnél, és ebben olyan kérdések merültek fel, amelyekre Bathó úrnak meg kell próbálnia legalább szakmailag választ adni. Ha megengedik, inkább ebbe az irányba mennék. De ha az elnöki összegzésről a képviselő urak véleményt kívánnak mondani, erre természetesen módjuk van a Házszabály szerint. Kékesi úr!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Az első gondolatomat erősebb megfogalmazásban mondtam volna el, de mivel elnök úr a mondandója későbbi részében megpróbálta igazságosan elosztani az elhangzott kritikát, ezért most csak tapintatosan annyit jegyzek meg, hogy ez már jobban megfelel a jelenlegi helyzetnek. Nem mi kezdtük el ezt a kérdésfelvetést, csak egyensúlyba hoztuk ezt az állapotot. Ha nincs ilyen felvetés, akkor nincs ilyen reakció sem. A vita tekintetében pedig úgy látom, abban mindenképpen eredményesek voltunk, hogy politikai volt a vita, és, a már itt nem lévő kollégára gondolva, semmiképpen nem szakmai. Persze, amikor elnök úr olyan intésekkel látja el a bizottságot, hogy milyen keretek között véleményezzük az elhangzottakat, szerencsés ezt a végén megtenni, de talán az ülésvezetéshez jobban illeszkedik, ha akkor moderálná a hozzászólást, amikor az éppen elhangzik, vagy moderálná azt a szövegkörnyezetet, amiben elhangzik, és akkor valószínűleg nem tévedünk el, és azok között a keretek között maradunk, amit elnök úr szívesen lát a vita formájának.
Egyébként szerintem abban láthatóan nincs vita, hogy ez a költségvetés és a záró beszámoló nem az a költségvetés és nem az a beszámoló, amit bármelyikünk is szeretett volna. A különbség az, ami mindig is fennáll, a jó költségvetési beszámolónál is, a rossznál is, hogy az ellenzék alapvetően annak a rosszul teljesített részeit domborítja ki, a kormánypártok pedig, ha találnak benne valamit, amit mint jót, sikeres, eredményes gazdálkodást, teljesítményt fel tudnak hozni az adott tárgyévből, akkor azt is megteszik. Azt gondolom, a hozzászólásom kellően kritikus volt, nem hagytam szó nélkül azokat a lépéseket, amelyeket néhányszor már én is elmondtam ilyen vitákban. Ezzel együtt köszönöm elnök úr intését, és köszönöm a lehetőséget, hogy még egyszer szólhattam.
ELNÖK: Van-e még valaki, aki úgy érzi, hogy ehhez a témakörhöz szeretne hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Köszönöm szépen. Akkor először Bathó úrnak adom meg a szót, utána a Számvevőszék elnökének.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az elhangzottakhoz néhány dolgot szeretnék hozzáfűzni. Szeretném hangsúlyozni azt, hogy nagyon sok felvetett kérdéssel egyetértek, és ha a pénzügyminiszter úr ülne itt, azt gondolom, neki sem lenne más a véleménye e tekintetben. Mik ezek? Egyetértünk azzal, hogy az államháztartás finanszírozásával 2006-ban nem volt probléma, hiszen a pénzpiacról sikerült ezeket az óriási összegeket beszerezni. Egyetértek azzal is, és a VII. fejezetben, az ÁPV Zrt. gazdálkodásával, a privatizációval foglalkozó fejezetben pontosan bemutatjuk, hogy milyen tranzakciók történtek, milyen bevételek és kiadások voltak ezen a területen. Amit elnök úr kifogásolt, arra a Számvevőszék, nagyon helyesen egy külön kötetben mutatott rá. Azt kell hogy mondjam, hogy az Állami Számvevőszék megállapításaival a pénzügyminiszter úr egyetértett, és ezt levélben meg is írta. Ennek megfelelően a különböző intézkedések meg fognak történni.
A másik. Az önkormányzati gazdálkodás 2006. évi számaiban világosan látszik, hogy mintegy 120 milliárd forinttal nagyobb a hiány, mint amit annak idején, 2005-ben beterjesztettünk. Nem tudom, azt hiszem Mádi képviselő úr mondta, hogy nagyon nagy probléma, vagy óriási veszély az önkormányzati alrendszer eladósodása. Maximálisan egyetértek ezzel a felvetéssel. Nagyon sok problémát láttunk mi, én magam is az ellenőrzéssel, a belső ellenőrzéssel kapcsolatos ügyekben a tárcáknál. Ez ugyan pénzügyminisztériumi belső ügy, de hozzám került a belső ellenőrzési rendszer fejlesztése és az ellenőrzésekkel kapcsolatos ügyek intézése a Pénzügyminisztériumban. Annak idején nem örültem ennek, de most látom, hogy ez az új feladat óriási abból a szempontból, hogy a tárcák ellenőrzési rendszereit valamilyen formában meg kell újítani, reformálni. Nem járok messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy az önkormányzatok ellenőrzésénél is erősíteni kell ezt. Gondolom, az Állami Számvevőszék itt ülő kollégái egyetértenek ezzel.
Miért merült fel, most őszintén, a közpénzügyi fegyelemről szóló törvény szükségessége? Azért merült fel, mert világosan kimutatható az a ciklikusság, és pártoktól, váltásoktól függetlenül, amely négyévenként a választások évében megjelenik. Ez tipikusan a költségvetési hiányban csapódik le. Tehát valamit változtatni kell ezen. Alelnök úr is azért késett, mert éppen az az ötpárti egyeztetés volt, ahol én is jelen voltam, és van előrelépés ebben a tekintetben. Nagyon sok vita van, de azt gondolom, hogy a mai értekezleten egy picit haladtunk előre. Mint pénzügyi területen dolgozó, és aki mindig aggódik, akik régen ismernek, azok tudják, óriási nyomás van rajtunk a maradvány kezelésében. Azok a maradványok, amelyek a rendszerben, az államháztartás négy alrendszerében valóságosan léteznek, veszélyt jelentenek. Annak idején 520 milliárd forintról indultunk, az idén 400 milliárd forintról tudok beszámolni, nagyon fontos, hogy ezt a gazdálkodás szempontjából normális szintre levigyük mert ez potenciális veszély. 2006-ban valamit sikerült ebben a kérdésben is előre lépni. Az is igaz, az I. fejezetben be is mutatjuk az indoklásban, hogy a termelékenységi problémával valóságosan szembe találkoztunk, ahogy a növekedés lassulásával is. Ezt többféleképpen lehet magyarázni, de ezek tények.
Ezek a kötetek arról számolnak be, amit történt. Úgy szeretném lezárni az összefoglalómat, hogy ami ide le van írva, az történt. Ezt lehet minősíteni, de az itt lévő dokumentumban meglévő számok, és ezt az Állami Számvevőszék sokszor, sok oldalon, a részletes anyagában megállapította, igenis be vannak mutatva. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács elnök úr!
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm. Megpróbálok nagyon rövid lenni, de van néhány dolog, amire őszinte tisztelettel és egyetértéssel szeretnék reagálni. Azzal folytatnám, amivel Bathó úr befejezte. A két intézmény közötti együttműködésnek ez az alapja, hogy a beszámoló szakmailag egy jó és gondos munka következménye. Vannak vitáink ebben, de ez egy korrekt együttműködés. Nagyon sok tekintetben történt változás. Amiről azonban beszámol az anyag, a múlt évet tekintve egyetértek a képviselő urakkal, mert nem jó, nem ad megfelelő képet.
Az is látható, hogy különböző döntési centrumok vannak. Más a fiskális felelősség, más a szakmai felelősség kérdése, és nem biztos, hogy költségvetési szempontból meghatározó kérdésekben a Pénzügyminisztérium és a pénzügyi kormányzat hatáskörében születnek a döntések. Ezt őszintén el kell önöknek mondanom, mert ez a benyomásunk. A szaktörvények rendkívül erős determinációkat visznek bele a pénzügyi folyamatokba, és addig, ameddig nem történik meg az, hogy érdemben, a törvényi előírásnak megfelelően megvalósíthatósági tanulmány készüljön ezekhez a törvényekhez, addig ebben a kérdésben a Pénzügyminisztérium és a pénzügyi apparátusok kiszolgáltatottak lesznek. A közpénzügyi szabályozásnak ez az egyik olyan sarokeleme, amit szeretnénk megerősíteni. Tehát a döntés nem ott születik, ahol beszámolnak erről.
A másik, amit szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani, hogy a közpénzügyi szabályozásnak van egy alaptétele, és itt messze egyetértek Keller úrral, a felelősség kérdése. Ma a közpénzügyi szabályozás, az államháztartási törvény, a zárszámadási törvény nem tartalmaz semmiféle felelősségi összefüggést. Az Állami Számvevőszék nem tud felelősséget megállapítani, amikor önkéntes jogkövetés van, és nincs hozzárendelve szankció. Azokat a visszafizettetéseket egyébként minden évben kezdeményezzük, most is milliárdos nagyságrendben fognak befizetni szervezetek, és nagyon sok már menet közben, a vizsgálat hatására befizette. Tehát a dolog működik. Azért ebben is van egy pici distinkció, szeretném a képviselő urakat emlékeztetni rá. Talán nem ebben a szobában ült a költségvetési bizottság, de számos alkalommal előfordult, hogy akár koherencia zavar címén engedték el a büntetést, mert olyan jellegű volt a helyi, lokális politikai érdekrendszer, hogy jobb- és baloldal egységesen megszavazta ezeket a döntéseket.
Nem volt jó lelkiismeretünk soha ezekben a dolgokban, de mindig az lebegett előttünk, hogy az összes pénzügyi szankció, amiben messze egyetértek képviselő úrral, nem azt sújtja alapvetően, akit kell, hanem a lakosságot. Mert ha a lakosságtól vonunk meg támogatást azért, mert a falu jegyzője, vagy pénzügyi apparátusa furcsán gazdálkodott, akkor nem biztos, hogy jól járunk el. Tehát a közpénzügyi szabályozásnak, most közösen próbálunk ezen gondolkodni, legyen egy olyan vonulata, ami a döntéshozó felelősségét beleviszi. A könyvvizsgálónak is van felelőssége, meg lehet oldani, kössön biztosítást. A könyvvizsgálók jó része úgy oldja meg, hogy ha valamit elkalapált, akkor arra legyen biztosítása. Mondjuk, a Nemzeti Bank könyvvizsgálójának 10 milliárdos felelősségbiztosításának kell lenni, vagy mögötte kell lenni egy olyan cégnek, amely ezt kifizeti. Nagyon sok ilyen jellegű megközelítés van, ebből adódóan próbálunk ezen valamiféleképpen változtatni, talán sikerül.
Az utolsó gondolat, hogy a Pénzügyminisztérium vezetése, a kormány jó néhány hivatala vezetői szinten, miniszteri, államtitkári szinten a zárszámadásra vonatkozó megállapításainkkal nem vitatkozott. Tudomásul vette, egyetértett vele. Ugyanez vonatkozik az ÁPV Rt.-ről szóló jelentésre is, erre Bathó úr volt szíves utalni. A felügyelőbizottság, a kabinet és a Pénzügyminisztérium nem vitatta ezeket az álláspontokat. A menedzsment érthető módon vitatkozott velünk, de mi a tulajdonossal álltunk kapcsolatban. Ezek az intézkedések meg fognak születni, reményeim szerint. Viszont tartalmi dolog, és elnézést kérek elnök úrtól, hogy ezt szóba hozom, azért került most ide, mert elvileg a kormánynak a költségvetési zárszámadással együtt kellene az ÁPV Rt.-ről szóló beszámolót beterjeszteni a parlamentnek. Ez törvény. Nem tudom, hány éve, az Állami Számvevőszék mindig itt dekkol a maga beszámolójával, és hónapokkal később, vagy két héttel később, mikor hogy, volt, amikor egy évvel később lett benyújtva. És ez kormánytól függetlenül zajlott így, ez a tényszerű igazsághoz tartozik.
Ezzel a magunk részéről nem tudunk mit tenni. Úgy gondolom, hogy én az önök jó értelemben vett szolgájaként nem várom meg az ÁPV Rt. beszámolójának becsatolását, hanem augusztus 31-én letesszük az önök asztalára. Ezen is változtatni kellene, mert akkor ezeket a kérdéseket egyben lehetne megtárgyalni. Biztos, hogy a parlament összefüggésében gazdagabb képet kapna, mert a zárszámadásban azok az adatok, amelyek az elszámolásokhoz tartoznak, rendben vannak, a többi más dimenziója ennek a kérdésnek. Elnök úr, nagyon szépen köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. A napirendi pont vitájának végére értünk. Első helyen kijelölt bizottságként az általános vitára való alkalmasságról kell állást foglalnunk. Kérdezem, megtehetjük-e. (A képviselők jelzik, hogy igen, senki nem kíván szólni.) Igen, akkor szavazunk. Aki az általános vitára való alkalmassággal egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizenöt. Tartózkodott? Ellene? Hét. Most pedig a bizottság felhatalmazását kérem arra, hogy a bizottságok összefoglaló ajánlásának aláírója a bizottság elnöke legyen, hiszen a többi bizottság is megtárgyalja, illetve majd a bizottságok többségi és kisebbségi véleményének előadójáról kell döntenünk. A többségi vélemény előadója Kékesi Tibor, a kisebbségi előadó pedig személyem lenne. Aki elfogadja ezen eljárási javaslatomat, kérem, jelezze! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta mind a javaslatot, mind a bizottsági előadók személyét. Megköszönöm elnök úrnak és kollégáinak, illetve Bathó úrnak és kollégáinak, hogy jelen voltak. További jó munkát kívánok. (Rövid szünet.)
Folytatjuk a bizottság ülését. Következik az egyes kis- és középvállalkozások védelmét szolgáló törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat, T/3689. szám alatt. Képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről kell döntenünk. Előterjesztője Szatmáry Kristóf képviselő úr. Az előterjesztőnek rövid szóbeli kiegészítésre megadom a szót.
Szatmáry Kristóf szóbeli kiegészítése
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen a bizottságnak, hogy lehetőséget adott, megpróbálok röviden, az idővel nem visszaélve az indítványhoz néhány gondolatot fűzni. Az indítvány bizonyos szempontból önmagáért beszél. A bizottságban az előzőekben tárgyalt napirendi ponthoz is kapcsolódóan elmondható, a hazai kis- és középvállalkozások gazdasági helyzete és kilátásai nagyjából mindenki számára ismertek. Magyarán nem túl kedvezőek. Az általam benyújtott javaslat két, főként a hazai kisvállalkozókat érintő neuralgikus pontra próbál valamifajta gyógyírt adni. Nem állítom, hogy a javaslataim minden tekintetben a legjobb megoldást jelentik, mindenesetre figyelemfelhívásnak szánom elsősorban, és annak, hogy kezdjünk el egy közös gondolkodást.
A benyújtott törvényjavaslat alapvetően két részből áll, az első rész a számlaadással kapcsolatos, ezt most nem is emelném ki külön, mert ez egy másik probléma, a költségvetési bizottság alapvetően a 2. és 3. §-sal kapcsolatban fejtheti ki véleményét, ami az áfára vonatkozó módosítás. Itt arról van szó, hogy tavaly a parlament konszenzussal elfogadott a körbetartozásokkal kapcsolatban egy törvényjavaslatot, amely első lépésben megpróbálja kezelni a hazai vállalkozások ilyen irányú problémáit. Viszont abból az első javaslatból jó néhány olyan terület kimaradt, amelyen valóban segítséget tudnánk nyújtani a körbetartozással sújtott vállalkozásoknak. Az alapprobléma mindenki számára ismert, aki a vállalkozások világában van. Ha valaki elvégez egy munkát, vagy szolgáltatást nyújt, és a számlát benyújtja a vevőnek, áfafizetési kötelezettsége keletkezik, miközben sajnos ez a számla kifizetetlen marad, vagy végérvényesen, vagy nagyon hosszú időn keresztül. Itt több millió forint áfa befizetéséről van szó, amit az állam megkap, de igazából a vállalkozó sok esetben nem tudja az árat behajtani. Ez a jelenlegi gazdasági helyzetben nagyon-nagyon sok vállalkozót érint, akik - hogy is fogalmazzak finoman, nehogy elfogultsággal vádoljanak - a túlélésért küzdenek. Így nagyon sok vállalkozón segíthetne, ha legalább ezt az áfát nem buknák el.
A törvényjavaslat ezen része talán azért is aktuális, mivel a kormány maga is tervezi az áfatörvény módosítását. Sokáig egyébként, legalábbis az újságcikkek alapján, úgy tűnt, hogy a Pénzügyminisztérium foglalkozni kívánt azzal, hogy ezt a befizetett áfát valamilyen módon visszakaphassák azok a vállalkozók, akik a pénzükhöz sem tudnak hozzájutni. Ehhez képest a napokban az érdekképviseletek és más gazdasági szakértők megkapták az általános forgalmi adóról szóló törvény előzetes tervezetét, és ebből sajnos teljes mértékben kimaradt ennek a problémakörnek a kezelése. Ezért is tartom ezt aktuálisnak. Nem tudom, képviselőtársaim át tudták-e futni ezt az elég vaskos anyagot, ebben nincs benne ennek a problémakörnek a kezelése. Itt lényegében arról dönt a bizottság, hogy egyáltalán foglalkozzon ezzel a kérdéssel a parlament. Nem tudom, az-e a legjobb megoldás, amit leírtam, de azt gondolom, annyit megér az ügy több tízezer hazai vállalkozás érdekében, hogy legalább tárgyaljon róla a parlament. Ezért kérném a bizottságot, amennyiben úgy gondolja, legalább a tárgysorozatba-vételről pozitívan döntsön. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kormányálláspont?
A kormány álláspontjának ismertetése
VARGA ZOLTÁN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A tárca álláspontját ismertetném. A tárca sem formai, sem tartalmi szempontból nem támogatja az indítványban foglaltakat. Formai szempontból azért nem, mert ősszel új áfatörvény benyújtására kerül sor, ez a módosító indítvány pedig a jelenleg hatályos áfatörvényt módosítja, ami a tervek szerint 2008. január 1-jétől hatályon kívül helyeződne, így annak módosítására már nincs lehetőség.
Tartalmi szempontból pedig azért nem támogatjuk, mert fennáll egy közösségi jogi korlát. Az áfatörvény csak olyan rendelkezéseket tartalmazhat Magyarország uniós csatlakozása óta, amely megfelel a vonatkozó közösségi irányelv rendelkezéseinek. Ezek alapján az áfatörvény teljesítési szemléletű adónem, tárgya a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás megtörténte, nem pedig a pénzforgalom. Szűk körben enged eltérést a főszabálytól az irányelv, de általános jelleggel nem mondható ki az, hogy az ellenérték megfizetéséhez kössük az adófizetési kötelezettség teljesítését. Az indítvány szerint a fizetéshez kötődne a kis- és középvállalkozások értékesítései után az adófizetési kötelezettség. A kis- és középvállalkozásokat úgy definiálná, ahogy az a törvényben szerepel, e szerint is középvállalkozásnak minősülne, ha a nettó árbevételt tekintjük, az 50 millió euró alatti árbevétellel rendelkező vállalkozás. Ez hozzávetőleg 12-15 milliárd forintot jelentene, gyakorlatilag az áfaalanyok zömét tenné ki. Ebből pedig az következik, hogy ez a szabályozás általános jelleggel kimondaná a pénzforgalomhoz kötést, ami pedig a vonatkozó közösségi irányelvek alapján nem lehetséges.
Ezen kívül a javaslat költségvetési szempontból is kockázatokkal járna, tekintettel arra, hogy az áfabevétel bizonytalanná válna, hiszen ahhoz kötődne, hogy a vevők megfizetik-e, ha egyáltalán megfizetik az értékesítőnek az ellenértéket. Ezen túl a javaslatból az is következne, hogy amennyiben egy ügylet során a vevő esetlegesen, feltéve, de meg nem engedve, soha nem fizet, akkor az adott ügyletek után áfabevétel soha nem realizálódna. Összességében tehát azt tudom mondani, hogy a tárca szerint nem támogatható. Köszönöm.
ELNÖK: Van-e még hozzászólás? Képviselői kérdések, észrevételek? Molnár Albert képviselő úr!
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az üzlet szó, ha definiálnánk, kockázatot is jelent. Ha valaki egy üzletet köt, valamilyen szolgáltatást végez, akkor annak vannak kockázatai. Egy jó szerződéssel, részszámlákkal és sok más egyébbel ennek kockázatát lehet csökkenteni. Mindamellett, amit elmondott a Pénzügyminisztérium képviselője, vannak objektív feltételek. Például megváltozik az áfatörvény, ezért azt javaslom a képviselő úrnak, hogy várjuk meg az új áfatörvényt, és utána nézzük meg, hogy esetleg mit lehet tenni. Ennél sokkal több, amit tesz most a Gazdasági Minisztérium, illetve a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, mindkét szervezetnél komoly vállalkozásélénkítő programok indulnak a kisvállalatok működési feltételeinek javítására. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél 2000 milliárdos csomag készül a kis- és középvállalkozások lehetőségeinek javítására. Ezért azt gondolom, nem kellene az áfatörvényen lazítanunk. Valamennyien tudjuk, vagy legalábbis halljuk, hogy a szürkegazdaságot 25-30 százalékra teszik. A csalások, visszaélések nagy része az áfához kapcsolódik. Minél inkább lazítunk ezeken a feltételeken, annál inkább csorbulnak az állam, a köz érdekei. Ezért nem javasolnám ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságát. Köszönöm.
ELNÖK: Amennyiben nincs további észrevétel, az előterjesztőnek adnám meg a szót reagálásra.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen a szót. Utaltam itt a formai kifogásokra, hogy amennyiben az előzetes tervben szerepelt volna ennek a kérdéskörnek a kezelése, akkor természetesen visszavonnám a javaslatomat. Az egyik problémám az, hogy a korábbi sajtóhírekkel ellentétben a benyújtott javaslatokban a Pénzügyminisztérium nem kívánja a körbetartozások ilyen jellegű problémáját kezelni. Egyetértek azzal, ami itt elhangzott, mert magam is ismerem más bizottsági munkámból adódóan a nemzeti fejlesztési tervben rejlő kis- és középvállalkozási fejlesztési lehetőségeket, mindamellett úgy gondolom, hogy az adott probléma mellett nem mehetünk el. Mindannyian, akik egyéni választókerületben, vagy bárhol találkozunk vállalkozókkal, szerintem nincs közöttünk olyan, aki ne találkozott volna kis családi vállalkozásokkal, akiknek igenis ellehetetlenítené a helyzetét egy-egy ilyen, nagyobb tételű számla ki nem egyenlítése. Tehát itt nemcsak arról van szó, hogy egy jó szerződéssel ezt ki lehet küszöbölni, egy-egy vállalkozás sajnos a mai gazdasági helyzetben 1-2 millió áfa befizetésével is bebukhat.
Egyetértek azzal, és ezt a javaslatom próbálta kezelni, hogy általános érvényű nem lehet. De az, hogy hogyan szűkítjük módosításokkal a javaslatot, hogy milyen árbevételig adunk lehetőséget erre, azt gondolom, nyitott kérdés. Egyetlen egy gondolattal zárnám, azért kérném ennek továbbgondolását és továbbvitelét, mert egyetértek azzal, hogy a közérdek elsődleges, de a köz érdeke nem állhat ellentétben az igazságossággal. És egy másik folyománya a dolognak, hogy ez akár alkotmányossági aggályokat is felvethet valamilyen szinten, hogy jogos-e adót szedni meg nem történt kifizetés után. Jelen pillanatban nagyon sok vállalkozó a halmozottan körbetartozásos területeken az után fizet áfát, amit nem kapott meg. A köz érdeke itt egy picit az igazságossággal áll szemben. Ennek több megoldása van. Az is egy megoldási javaslat, amit leírtam, hogy mikor keletkezik áfafizetési kötelezettség, egy másik megoldási javaslat lehet, hogy visszaigényelhetővé váljon azoknak a számláknak az áfája, amelyek bizonyíthatóan a fizetési határidőn túli x. időben nem kerülnek kiegyenlítésre. Én annyit kérek, hogy a parlament foglakozzon vele, mert valóban sok tízezer vállalkozást érint. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nekem valóban csak egy technikai kérdésem van. A kormány részéről az hangzott el, hogy a középvállalkozás túl nagy kategória. Ha a mikro- vagy kisvállalkozásokra leszűkítjük, az a kormány által is támogatható verzió lenne? Azt tudjuk, hogy a középvállalkozás magyar viszonylatban nagyon sok esetben nagyvállalkozást jelent. Ha erre választ adna, megköszönném.
VARGA ZOLTÁN (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! A legfontosabb, hogy az irányelv általános jelleggel a teljesítésszemlélet felé mozdul el, ezt tartalmazza, pénzforgalmi szemléletben főleg olyan esetekben enged eltérést, amikor a teljesítés nehezen megfogható, gondolok itt bérbeadásra, vagy közüzemi szolgáltatásra, telefonszolgáltatásra, ilyenkor engedi, hogy a teljesítéshez, hanem az esedékesség megfizetéséhez kötődjön az adófizetési kötelezettség, de alapvetően teljesítésszemléletű. Tehát közösségi előírások alapján nem támogatható ez a javaslat.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Képviselőtársaimat kérdezem, szavazhatunk-e. (Jelzésre.) Úgy látom, igen. Először a T/3689. számú indítvány tárgysorozatba-vételéről kell döntenünk. Kérdezem, ki az, aki támogatja a tárgysorozatba-vételt. Kérem, jelezze! (Szavazás) Kettő. Tartózkodott? Három. Akkor a többi ellene volt. Nem került sor a tárgysorozatba-vételre, így az általános vitára való alkalmasságról már nem kell szavaznunk. Köszönöm szépen az előterjesztőnek, illetve a kormány képviselőjének a bizottság munkájában való részvételt.
A következő témánk az egészségügyi ellátó rendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/3685. szám alatt, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság önálló indítványa. Általános vitáról van szó. Köszöntöm a bizottság képviseletében megjelent Jauernik elnök urat, illetve a kormány képviselőit. Először elnök úrnak mint előterjesztőnek adnám meg a szót szóbeli kiegészítésre. Elnök úré a szó.
Jauernik István szóbeli kiegészítése
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP), előterjesztő: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság önálló törvényjavaslatot nyújtott be az egészségügyi ellátó rendszer fejlesztéséről szóló törvény módosításáról. Tisztelt Bizottság! Szeretném elöljáróban leszögezni, hogy nem új szabályozásra teszünk javaslatot, nem kívánjuk a jelenlegi rendszert megváltoztatni. A módosításunkat az indokolta, hogy a törvény alkalmazása során jogértelmezési problémák merültek fel, ilyen esetben meggyőződésünk, hogy a törvény módosításával kell egyértelmű helyzetet teremteni.
Miről szól a törvényjavaslatunk? A jelenlegi szabály szerint az egészségügyi ellátó rendszer fejlesztéséről szóló törvény 2. § (3) bekezdése mondja ki, hogy a helyi önkormányzatok egészségügyi szakellátási kötelezettségüket hogyan, milyen formában láthatják el. Ez tartalmazza azt is, hogy egészségügyi ellátási szerződés megkötése által is teljesíthetik. A törvény szövege úgy fogalmaz, hogy a szerződéskötés során a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 80. és 80/B. §-aiban foglaltakat kell alkalmazni. Javaslatunk az, hogy az általam felolvasott utolsó mondat elé kerüljön be az a szöveg, hogy a közbeszerzésekről szóló 2003. évi XXIX. törvény szerinti közbeszerzési eljárás helyett kell az Ötv. vonatkozó paragrafusa szerinti eljárást elfolytatni.
A probléma az volt, hogy kell-e közbeszerzés, a két eljárást egymás mellett, vagy egymás helyett kell-e alkalmazni. A jogalkotói szándék egyértelműen az volt, hogy az egészségügyi ellátó rendszer fejlesztéséről szóló törvényben már teremtsük meg azt a lehetőséget, amelyet a Magyar Köztársaság parlamentje az Ötv. 2005 őszén elfogadott módosításával létrehozott vagyonkezelői jog létesítésével biztosított. Tehát 2005-ben a magyar parlament kétharmados többséggel az Ötv.-t módosította, bekerült a vagyonkezelői jog létesítése, bekerült a vagyonkezelési jog átadásának szabályozása, és az egészségügyi ellátó rendszer fejlesztéséről szóló törvénynél a vagyonkezelői jog átadását kívánta alkalmazni a parlament többsége. Ha belekerül ez a mondat, akkor egyértelmű lesz a szabályozás. Arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy a vagyonkezelői jog átadásának szabályozása is pályázatos, nyilvános, és több esetben szigorúbb, mint a közbeszerzési eljárás. Természetesen figyelembe veszi az önkormányzatok közszolgáltatási feladatainak speciális helyzetét, azt, hogy itt nem egy klasszikus árubeszerzésről, szolgáltatásról van szó, hanem egy olyan kötelező közszolgálati feladat ellátásáról, ahol a vagyon kezelése, megóvása kiemelt szempont, ezért más eljárást kell alkalmazni. Kérem képviselőtársaimat, támogassák ezt az indítványt, hogy a parlament mielőbb elfogadhassa, mert a jogalkalmazás során tudunk olyan helyzetekről, ahol a jogértelmezés miatt gondok adódnak. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány képviselőinek adom meg a szót.
A kormány álláspontjának ismertetése
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Egészségügyi Minisztérium): Horváth István vagyok, az Egészségügyi Minisztérium jogi főosztályának helyettes vezetője. Kormánydöntés holnap lesz, az egészségügyi tárca támogatja a javaslatot azzal, hogy kisebb pontosítások szükségesek, amit jeleztünk az előterjesztőnek is.
ELNÖK: Képviselői kérdések, észrevételek következnek. Tukacs István képviselő úré a szó.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az önkormányzati bizottság részéről beterjesztett indítvány elsősorban tisztázó és pontosító, ezt Jauernik elnök úr világosan elmondta. Pontosítani akar egy olyan helyzetet, ami most kialakult, amikor két-, sőt háromfajta törvényi lehetőséget is mérlegelhetnek azok, akik döntéshozói helyzetben vannak. Az önkormányzatok helyzete egészségügyi szolgáltatások szempontjából, de más kötelező szolgáltatások szempontjából is speciális. A vagyonukból kötelező szolgáltatásokat nyújtanak, és nem hagyományos értelemben vett terméket próbálnak meg megrendelni, előállítani, vagy értékesíteni.
Ez a speciális helyzet indokolta azt, hogy annak idején létrejött a vagyonkezelői jog mint jogintézmény, amely kezelte az önkormányzatok különleges helyzetét, ezzel tudomásul vette, hogy az ő szolgáltatásaik mások, hiszen másfajta szempontok vezérlik az önkormányzatokat, mint az üzleti világ szempontjai. Ezek a szempontok általában az adott szolgáltatásokhoz kötődő biztonság, a fenntarthatóság, a beruházások szükségességének elismerése, a folyamatosság, az a fajta önkormányzati szándék, amely huzamosabb ideig akarja közszolgáltatásait nyújtani. Ez most összeütközött egy másik törvényi szabályozással. A pontosításnak oka és alapja van. Azt szeretném aláhúzni zárásként, nem arról van szó, hogy közbeszerzési eljárás helyett egy pályázat nélküli eljárást kell bonyolítani, hanem egy ugyanolyan, pályázattal történő közszolgáltatás-átadás és vagyonkezelés-átadás történik meg. Javaslom, hogy bocsássuk általános vitára a javaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Részemről az a kérdés vetődik fel, hogy ha a bizottság nyújt be ilyen javaslatot, akkor az önkormányzati szövetségeknek lehetőségük van-e véleményezni. Mód volt-e beszerezni az önkormányzati szövetségek véleményét, és akkor ennek megismerésére mód lesz-e bármikor, most, vagy a vita folyamán? Közben Keller képviselő úr is szót kért.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Nagyjából hasonló tárgykörben szeretném kérdezni, biztos-e, hogy a kormánynak is az az álláspontja, mint az Egészségügyi Minisztériumnak. Tehát az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium is támogatja-e ezt a javaslatot?
ELNÖK: További kérdés? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Akkor először a kormány képviselőjének adom meg a szót.
A kormány képviselője és az előterjesztő válasza
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Egészségügyi Minisztérium): A javaslatot megtárgyalta a szakmai politikai egyeztető fórum, ennek alapján azt tudjuk mondani, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium is támogatja ezt a javaslatot, de mint jeleztem, pontosításra szükség van. A javaslat érdemi hozadékával, jelentőségével egyetért az Igazságügyi Minisztérium is.
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP), előterjesztő: A kérdéssel kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy az önkormányzati bizottság ülésére valamennyi önkormányzati szövetség meghívót kap, amivel együtt kiküldtük a benyújtásra kerülő törvényjavaslat tervezetét. Észrevétel nem érkezett, ha jól emlékszem, a bizottsági ülésen legalább egy önkormányzati szövetség képviselője jelen volt, de nem szólt hozzá. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Ha mégis érkezne ilyen észrevétel, a bizottság igényelné, hogy ezt megismerjük, a vita bármelyik szakaszában. Ha nincs további hozzászólás, akkor szavazunk, itt az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Igen. Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatta. A bizottsági előadó Tukacs István. Köszönöm szépen az előterjesztő türelmét, és további jó munkát kívánok a kormány képviselőinek is.
Folytatjuk a munkánkat, de nem biztos, hogy befejezzük, hiszen Kovács Tibor képviselő úr jelezte, hogy meghosszabbították a módosító javaslatok benyújtásának határidejét. Ezért most azokat tárgyaljuk, amelyeket már benyújtottak. Ha és amennyiben még továbbiak érkeznek, akkor hétfőn 12 órakor megtárgyaljuk azokat. Egyébként a közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokat vitatnánk meg. Köszöntöm a kormány jelen lévő képviselőjét, gondolom, legalább a tárca véleményét megtudhatjuk.
A 3660/4., /5., /6., /7. és /8. számú javaslatokat tudjuk megtárgyalni. Az első a 3660/4. számú javaslat. A kormány álláspontja?
DR. GYŐRI ENIKŐ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Jó napot kívánok. Győri Enikő vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium osztályvezetője, és valóban csak tárcaálláspontot tudok képviselni. A 4. számú javaslatot támogatni tudjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e ehhez kapcsolódóan? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, szavazunk. Ki támogatja? (Szavazás) A többség.
Következik az 5. számú javaslat. Kormány?
DR. GYŐRI ENIKŐ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatni tudjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Támogatjuk-e? (Szavazás) Igen, a bizottság többsége támogatta.
A 6. számú javaslat következik. Kormány?
DR. GYŐRI ENIKŐ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e ehhez kapcsolódóan? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor kérem, szavazzunk! (Szavazás) A többség támogatta.
A 7. pont következik. Kormány?
DR. GYŐRI ENIKŐ Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e ehhez? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) A többség ennek ellenére támogatta, nyilván majd tovább egyeztetik a jobbnál jobb módosító javaslatokat.
A 8. számú javaslat következik. Kormány?
DR. GYŐRI ENIKŐ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ehhez annyi kiegészítést tennék, hogy ebben a formában semmiféleképpen nem támogatjuk. Viszont néhány órával ezelőtt a szakállamtitkárral, Gadó Gábor úrral tudtam telefonon egyeztetni, és azon a szakmai állásponton voltunk, hogy a vízgazdálkodási tevékenységet végző társaságok tekintetében megfontolásra alkalmas lehet az, hogy bevonhatók ezek a cégek a stratégiai jelentőségű társaságok körébe. A többi, itt felsorolt tevékenységről erős biztonsággal állíthatjuk, hogy semmiféleképpen nem vonhatóak be, figyelemmel arra, hogy az aranyrészvény megszüntetésével kapcsolatosan ezeket a kérdésköröket már körüljártuk. Így szinte biztosan kizárt, hogy akár a közlekedés, akár az úthálózat, akár a postai szolgáltatás tekintetében olyan érvet lehetne felhozni, ami olyan kényszerítő erővel bírna, amely a közellátás biztonságát megalapozná. Azonban a vízgazdálkodás tekintetében, figyelemmel arra, hogy ez sem egy kiváltható erőforrás, felmerülhet ennek a kérdésnek a megvitatása. Az aranyrészvény problematikája kapcsán ez azért nem merült fel, mert ez az ágazat nem volt érintett, illetve a privatizációs törvény mellékletében ezek a társaságok még mindig 50 százalék + 1 állami tulajdonban állnak. De ebben a formában biztosan nem támogatjuk a javaslatot.
ELNÖK: Ennek ellenére szavazunk róla. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. A képviselő uraknak jelezzük, hogy kapcsolódó módosítást nyújtsanak be, ha ez a fogadókészség megvan a vízgazdálkodás tekintetében, ami lakossági és közületi ellátást biztosít. Szavazzunk! (Szavazás) Egyharmadot kapott, a többség nem támogatta.
A napirendi pont felfüggesztése
Még tart a plenáris ülés, de újabb módosító javaslat nem érkezett be, ezért most felfüggesztem ennek a napirendi pontnak a tárgyalását, és amennyiben érkezik olyan indítvány, amit tárgyalnunk kell, hétfőn folytatjuk. Nyilván majd értesítünk erről minden bizottsági tagot.
Ez volt az utolsó napirendi pontunk, így megköszönöm a képviselőtársaim, a jegyzőkönyvvezető, a titkárság munkáját, a kormány részéről is köszönöm a részvételt. Az ülést berekesztem. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 49 perc.)
|
Domokos László |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit