KPSZB/33/2007.
KPSZB/62/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2007. október 9-én, kedden 17 óra 07 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
A közeli hozzátartozók öröklési illetékének eltörlése érdekében szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Dávid Ibolya szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Észrevételek, vélemények *
Dr. Dávid Ibolya észrevételei *
A kormány képviselőjének reflexiója *
Dr. Dávid Ibolya reagálása *
Döntés az országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről *
Az ORTT 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat benyújtásának kezdeményezése *
Döntés a törvényjavaslat benyújtásáról *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Megjegyzések *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
A magyar állam tulajdonában álló nemzeti vagyonról és a tulajdonosi joggyakorló szervezetről szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program közérdekűségéről és megvalósításáról szóló, valamint a vízgazdálkodásról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Korompay András szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Korompay András reflexiói *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Szűcs Júlia szóbeli kiegészítése *
Észrevételek, vélemények *
Döntés az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A 25/2007. (III. 20) OGY-határozat alapján az M6-os autópálya Szekszárd - Bóly közötti szakaszának és az M60-as autópálya Bóly - Pécs közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás eredménye vonatkozásában az Országgyűlés jóváhagyásának megadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Szűcs Júlia szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Szűcs Júlia válasza *
Döntés az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása *
A napirendi pont lezárása *
A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása *
A napirendi pont lezárása *
A magánnyugdíjpénztárakról, a magán-nyugdíjpénztári szolgáltatásokról és e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Hargitai János szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Megjegyzések *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
Az ülés bezárása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Lengyel Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Molnár László (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Mádi László (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Schmidt Ferencnek (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) dr. Hargitai Jánosnak (KDNP),
Tóth András (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Herényi Károly (MDF) Lengyel Zoltánnak (független).
Dr. Dávid Ibolya (MDF), előterjesztő
Kanyó Lóránt, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Kovács György, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke
Dr. Bathó Ferenc, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Irinyi Ferenc, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Korompay András, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője
Szűcs Júlia, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője
Kovács Álmos, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára
Dr. Somogyi Andrea, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője
Horváth András, a Pénzügyminisztérium tanácsosa
(Az ülés kezdetének időpontja: 17 óra 07 perc)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink! Mai bizottsági ülésünket megnyitom.
Az írásban kiküldött meghívóban szereplő napirendi ajánlást az alábbi módosításokkal javaslom elfogadni. A 2. pontban a magánnyugdíjpénztárakról szóló, T/3999. számú előterjesztést a végén tárgyaljuk meg, továbbá a dr. Dávid Ibolya képviselő asszony által jegyzett indítványt elsőként vitatnánk meg. Ehhez kapcsolódóan van-e kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, kérem, szavazzunk! (Szavazás) Igen. Tartózkodott? Egy. Ellene? Nem volt ilyen. Megállapítom, hogy a bizottság 22 fővel határozatképes, és napirendjét elfogadta.
Az 1. napirendi pontunk tehát a közeli hozzátartozók öröklési illetékének eltörlése érdekében szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat, H/4008. szám alatt, dr. Dávid Ibolya MDF-képviselő önálló indítványa. Köszöntöm elnök asszonyt, képviselő asszonyt és a kormány képviselőjét. (Varga Mihály megérkezik az ülésre.) Az előterjesztőnek adom meg a szót.
Dr. Dávid Ibolya szóbeli kiegészítése
DR. DÁVID IBOLYA (MDF), előterjesztő: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a méltányosságukat, ugyanis 18 órakor van egy programom, ígérem, cserébe rendkívül rövid leszek. Tegnap miniszterelnök úr azzal kezdte a beszédét, hogy lassan olyanok vagyunk, mint a rossz házasságban a házasfelek, elég, ha az egyik elkezdi a mondandóját, a másik be tudja fejezni. Nem először találkoznak önök sem ezzel a javaslattal. Két dolog azonban kitartásra késztetett. Az egyik, hogy hosszú-hosszú évek után mégis csak megszületett egy egyezség, mondjuk, a kvótarendszerben, legalább a háttérben. Ez reményt ad nekem is arra, hogy talán a harmadik nekifutásra sikeredik eljuttatni egy értelmes vitára az örökösödési illeték megszüntetésével kapcsolatos előterjesztésünket.
Most nem az előterjesztésről beszélnék, mert azt megkapták, hanem nagyon röviden arról az élményemről, amit nemrégiben Németországban életem át, ahol a két nagy kormánypárt az örökösödési illeték eltörlésével kapcsolatban nagyon komoly vitát folytat. Elhoztam néhány anyagot, amelyek nemcsak címkézésekből állnak, hanem megpróbálják gazdasági szinten is felmérni ennek összes előnyét és hátrányát. A németek nagyon komoly tanulmányt készítettek arról, hogy a német vállalkozásoknál a generációváltás lehetővé tétele forog kockán, ha fennmaradnak az örökösödési illetékek. Az elemzésük arra utal, hogy a háború utáni gazdasági fejlődés eredményei mostanában válnak egyre gyakrabban örökösödés tárgyává. A német gazdasági és kereskedelmi kamara felmérése azt bizonyítja, hogy ma már a gazdasági fejlődés akadályát jelenti Németországban az örökösödési illeték, az elemzők egynegyede látja benne a kis- és középvállalkozások ellehetetlenülését. A vállalkozásokat illető örökösödési adó tekintetében két modell versenyez most. A németek azonban abban egyetértenek, és úgy tűnik, egyezség is született erről, hogy a gyermekeknek, feleségeknek és unokatestvéreknek 200-300 ezer euró összeghatárig ne kelljen ilyen adót fizetniük, a vállalkozások esetében pedig részben a halasztott adóval foglalkoznak, részben a részletfizetés különféle kedvezményeivel.
Magyarországon, ahogy az előterjesztésemben szerepel, egy adat biztos: 9,9 milliárd forint volt 2004-ben a teljes illetékbevétel. Ebben minden benne van. Mi csak hasra ütéssel tudtuk ebből megállapítani, hogy ennek egy része lehet, ami az egyenes ági örökösödésből származik, mert a PM nem tudott erről kimutatást adni nekünk. Magyarországon egyetlen egy olyan számítás nincs, hogy ebből a 9,9 milliárdból a közeli hozzátartozókra mennyi esik, és mekkora az a gazdasági veszteség, ami a kisvállalkozások bezárását kell hogy jelentse, mert az ingatlanokból fizetik ki azt az illetéket, vagy azt az adót, amelyet egy haláleset után kifizetni kötelesek. Arra sincs felmérésünk, hogy a magánszemélyek esetében hányan kényszerülnek rá az ingatlanuk eladására azért, hogy egy-másfél éven belül ki tudják fizetni az illetéket. Azt láttam Németországban is, az angoloknál is, hogy erre nagyon komoly háttérelemzéseik vannak. Mi csak azt látjuk, hogy egyik oldalon van néhány milliárd, de hogy a másik oldalon mekkora lehet a gazdasági veszteségünk, arról semmiféle felmérés nem áll rendelkezésre. Ezért hazajövet újból benyújtottam ezt a javaslatot.
Az angol szabályozás, amit most körvonalaznak a kamarákkal, arról szól, hogy 300 ezer fontról 1 millió fontra emelik fel az illetékmentes öröklés határát. Azt nem ismétlem el, hogy miért tartom duplázásnak, amikor egy, már adózott vagyont, adózott pénzből felhalmozott vagyont újból és a legnehezebb időszakban büntetnek. Abban bízom, hogy legalább egyszer értelmes vitát tudunk folytatni az Országgyűlésben erről. Mert ha már itt "elkaszálja" a költségvetési bizottság, soha nem lesz Magyarországon felmérés, amely a gazdasági és kereskedelmi kamara tapasztalatait mutathatja, amely végre arra ösztönzi a kormányzatot is, hogy ehhez sokkal precízebb adatokat adjon nekünk, hogy lássuk, valóban megéri-e. Németországban láttam az adminisztratív költségek számításait, a behajtás költségeitől kezdve, mert ezt mind-mind levonják abból az összegből, amelyről azt hisszük, hogy ez hatalmas bevétele a költségvetésnek. Csak ilyen számítás után derül ki, hogy ezért a kevésért megéri, vagy sem ezt az adónemet fenntartani.
Azt kérem a költségvetési bizottságtól, tegye lehetővé, hogy induljon el egy vita, egy olyan társadalmi vita, amelyben meglátjuk, hogy a serpenyő két részében melyek az érvek és melyek az ellenérvek, és ne címkézések, hanem valós tények, adatok alapján tudjuk eldönteni, hogy szükség van-e ennek az illetéknek a fenntartására. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A kormány álláspontját kérem.
A kormány álláspontjának ismertetése
KANYÓ LÓRÁNT (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja az indítvány tárgysorozatba-vételét. Ha a tisztelt bizottság igényli, indokolnám is az álláspontunkat, részben reflektálva Dávid Ibolya asszony hozzászólására.
2006-ban 13 milliárd forint származott az öröklési illetékből. A hatályos megosztási szabályok szerint ennek körülbelül 43 százaléka az önkormányzatok bevétele. Azaz egyáltalán nem elenyésző bevételről van szó. Ez kifejezetten csak az öröklési illeték. Ennek az összegnek körülbelül 90 százaléka abból a körből származik, amit a javaslat mentesíteni kíván. Tehát gyakorlatilag az öröklési illetékbevétel lenullázásáról van szó. Vajon okoz-e valamilyen gondot a magyar gazdasági életben az öröklési illeték? Először is, az üzletrész és a vagyoni betét öröklése illetékmentes. Éppen a kis- és középvállalkozásokra semmilyen olyan hatást nem gyakorol az öröklési illeték, amit Dávid Ibolya asszony említett. Vajon mekkora az az átlagos összeg, amelyet egy örökös fizet öröklési illeték címén? Körülbelül 53 ezer forintról van szó. Ebben benne van az a sok tízezer ember, akinek egyetlen fillér öröklési illetéket sem kell fizetni. Ebből következően az öröklési illeték eltörlése elsősorban a nagy vagyonok örökösei számára jelentene igazán nagy előnyt, nem pedig azok számára, és tegyük hozzá, ezek vannak többségben, akik viszonylag kis összeget örökölnek.
Még egy szempontot szeretnék a tisztelt bizottság figyelmébe ajánlani, ezek az úgynevezett vagyongyarapodási vizsgálatok. A most elindult és jó eredménnyel zajló vagyongyarapodási vizsgálatokat abba is lehet hagyni, ha az öröklési illetéket eltöröljük. Ugyanis arról van szó, hogy az eljárás alá vont személy egyszerűen azt közli, hogy az adóhatóság által felderített, jövedelmével nem fedezett vagyongyarapodást örökségből szerezte. Ha ez alól mentesítjük, akkor sem személyi jövedelemadót, sem öröklési illetéket nem kell ezután fizetni. Még egyszer hangsúlyozom, a gazdaságra nézve, a kis- és középvállalkozásokat illetően az öröklési illeték semleges, nincs olyan veszély, amit Dávid Ibolya asszony említett, összességében pedig a bevétel nem elhanyagolható az államháztartás és az önkormányzatok számára. Egyedileg az örökösök számára ez nem jelent olyan súlyos terhet, ami ellehetetlenülésükhöz vezetne, ha viszont mégis problémát okozna a megfizetése, méltányossággal lehet élni. A legfontosabb pedig az, hogy a vagyongyarapodási vizsgálatok egész rendszerét újra kellene gondolni, ha az öröklés nagyrészt mentes lenne ezen közteher alól is. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most képviselőtársaim véleményét kérdezem. Kékesi Tibor képviselő úré a szó, majd Hargitai János következik.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Előterjesztő! Tisztelt Bizottság! Ahogy elhangzott, már nem először tárgyalunk ilyen indítványt. Az is igaz, hogy nem céltalanul vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy miként lehet az örökösödési illetéket bizonyos körben, vagy bizonyos értékek között kivezetni, megszüntetni a mai adórendszerből. Amikor a mostani, őszi ülésszak törvényalkotási programját végignéztem, köztük szerepelt az illetéktörvénnyel kapcsolatos előterjesztés is, ami különösen jó alkalmat adott volna ennek a vitának a lefolytatására, de úgy tűnik, hogy ez most mégsem nem fog beérkezik. Ettől azonban még helyzet van, mert éppen az adótörvények vitájáról, a parlament plenáris üléséről jöttünk ide, amiben szintén ott szerepel az illetéktörvény. Most nem esküszöm meg rá, hogy van-e olyan megnyitott paragrafusa, ami teljes mértékben alkalmas ennek az indítványnak a megtételére, de azt hiszem, a szocialista frakció nevében azt mindenképpen megígérhetem, hogy Házszabályra nem hivatkozunk, ha ehhez a törvényhez ilyen módosító indítvány érkezik.
Ezzel mondanivalóm lényegét el is mondtam: itt van az alkalom, hogy az adótörvényeknél ezt a vitát le tudjuk folytatni. Két szempontból is jó lehet az alkalom. Egyrészt oda tartozik, tehát tartalmi vitát tudunk folytatni, nem egy határozati javaslatról, egy eljárásról vitatkoznánk. A másik pedig, hogy ott élesben megy a dolog. Egy határozati javaslatra az ember könnyen felteszi a kezét, aztán 2-3 hét múlva rájön, hogy ez az összeg nagyon hiányzik a konvergenciaprogramból. Most el tudjuk dönteni azt is, van-e rá pénzünk, tudunk-e engedni ennyit azoknak az érintetteknek, akikről az indítvány fog szólni. Mivel a lehetőség adott a konkrét ügy megtárgyalására, most tartózkodnánk attól, hogy tárgysorozatba vegyük ezt az indítványt. Várjuk, hogy módosító javaslatként megjelenjen az adótörvények vitájában, amikor minden szempontot figyelembe véve tud dönteni a parlament annak bevezetéséről, illetve a bevezetés időpontjáról. Elnök úr, köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hargitai János képviselő úr kért szót.
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Képviselő úr viszonylag pozitívan beszélt az MDF által már sokadszorra előterjesztett indítványról. Megjegyzem, amikor ez először került a parlament elé, és a miniszterelnök szólalt meg ebben az ügyben, ő sem volt kategorikusan elutasító, csak, ahogy ez lenni szokott, eltolta az ügyet. Ha úgy közelítjük meg a kérdést, hogy a konvergenciaprogramból adódó kötelezettségeink megengedik-e, hogy ennyit mérlegeljünk, akkor már látom az önök válaszát, a biztató kezdés ellenére azt fogják mondani, hogy nem. Ma az önkormányzati minisztertől kaptam egy levelet, amit megyei elnökként írtam neki, és egy 80 millió forintos tételt kerestem rajta, amire a kormány ígéretet tett egy dél-dunántúli mintarégió esetében. A konvergenciaprogramra hivatkozva a miniszter úr nem tud előteremteni 80 milliót. Ha ennyire kifeszített a dolog, akkor itt nyugodtan nézzünk egymás szemébe, tudjuk jól, hogy biztató mondatok után önök továbbterelik ezeket a kérdéseket.
Ma, amikor az adótörvényekről beszéltünk, külön kiemeltem, hogy ez egy olyan tétel, amiről a kormány azt látja, hogy 2008-ban ezen a címen 18 százalékkal több bevétele lesz, mint amit tervezett 2007-ben. Ez azért nem 80 milliós tétel. Azt szeretném, ha szocialista képviselőtársaim konvergenciaprogramtól függetlenül is akarnának beszélni erről a kérdésről. Hogy igazán a nagy vagyonnal rendelkezőket hoznánk ezzel helyzetbe? Persze. Ha bármilyen vagyon öröklése esetén azt mondjuk, hogy illetékmentes, akkor helyzetbe hozzuk őket. De az MDF indítványa ad annyi mozgási lehetőséget, elnök asszony itt hivatkozott, azt hiszem, angliai példákra, hogy az illetékmentes sávot meddig terjesztik ki. Mi is meghatározhatnánk, csak kezdődjön el erről végre a beszélgetés. Abban egyetértek Kékesi képviselő úrral, hogy előttünk vannak ezek a törvények, Ha bennünk mint főbizottságban van szándék, akkor meg tudjuk teremteni a módját annak, hogy ne csak itt, a költségvetési bizottságban mondjunk biztatóakat, hanem a lendületünk kitartson a plenáris ülésig is. Ezt kérem önöktől.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői hozzászólás? Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Hargitai képviselő úrnak valószínűleg elkerülte a figyelmét az, amit a kormány képviseletében jelen lévő köztisztviselő mondott, bár érdekes volt hallgatni képviselő asszony fejtegetését a külföldi tapasztalatokról, de mi előrébb járunk. Ha figyelmesen hallgatta, kiderült, hogy a vállalkozások területén az a határ, amiről Németországban, Angliában beszélnek, nagyon magas, ott próbálnak mozogni, hogyan lehet a terheket mérsékelni. Itt, a nemzeti szférában ez gyakorlatilag nulla. Azt azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy itt egy nagyon jelentős kedvezmény már érvényesül, így nem a kedvezmény mértékéről kell vitatkozni. Ezt azzal együtt mondom, amit Kékesi Tibor úr jelzett, hogy a helye is megvan most a vitának az ősz hátralévő részében. Azt is látom, figyelemmel a konvergenciaprogramra, hogy olyan várakozásokat szerintem illúzió kelteni, hogy majd itt jelentős milliárdokról le tud mondani a költségvetés, főleg akkor, amikor gyakorlatilag a gazdasági hatása a jelenlegi szabályozási rendszernek jelenleg is kedvező.
ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr kért szót. Tessék!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, az illeték adó típusú bevétel, de illeték. Egy másik törvényben szerepel. Ha most az adótörvényekkel kapcsolatosan kívánjuk csomagban tárgyalni a parlamentben, akkor ennek nem lesz helye, és sok egyéb más kifogást is találhatnak. Ha önök tényleg tárgyalni akarnak arról, amit Dávid Ibolya beterjesztett, akkor kérem, támogassák az önálló törvénymódosítási indítványt, és erről majd a parlamentben külön fogunk tárgyalni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután további hozzászólási szándékot nem jeleztek képviselőtársaim, így az előterjesztőnek adom meg a szót.
DR. DÁVID IBOLYA (MDF), előterjesztő: Köszönöm szépen. Bízom abban, hogy a Pénzügyminisztérium képviseletében itt ülő szakértő úr a PM álláspontját mondta el, és nem a kormányét. A kormányfő januárban azt ígérte, hogy nem zárkózik el ennek az illetéknemnek a módosításától. Felvetette, hogy vizsgáljuk meg annak lehetőségét, hogyan lehetne egy olyan igazságos határt meghúzni, ami jelentheti az átlagos vagyonnagyság igazítását, vagy jelentheti azt, hogy az életvitelhez szükséges vagyontárgyak átlagos nagyságához mérjük az illetékmentességet, de az átlag fölött fizetni kelljen, ezt diktálja az igazságérzete. De ha ez a bizottság nem engedi tovább, akkor soha nem fogjuk elérni, hogy egyszer elkezdjünk arról beszélgetni, hogy melyik lehetne az a sáv, amelyben fizetni kell.
Nem értek egyet önnel abban, hogy mekkora az egy főre jutó nagyságrendje az örökösödési illetéknek, mert erre nincsenek megbízható adatok. Amit a kamaráktól és a Fővárosi Illetékhivataltól be tudtunk szerezni, az szerepel a saját anyagomban. Például a fővárosban ki tudtuk számolni, hogy körülbelül 120 ezer forint az illeték átlagos mértéke egy-egy esetben. Tehát nem 50 ezer forint, hanem jóval több. Ha a bizottság megnézi, biztos, hogy egyszerűbb lett volna az illetéktörvényhez benyújtani módosításként egy mondatot, hogy ne 2 százalék, hanem 0,5 százalék legyen, de itt sokkal többről van szó. Igen, ennek a bevételnek körülbelül a fele az önkormányzatoké, fele pedig a központi költségvetésbe jut. Ez sokkal komplexebb szabályozást igényelne, mint egy félmondatos módosító indítvány.
Ezért azt javasoltam, hogy egy országgyűlési határozati javaslat kötelezze a kormányt arra, hogy x. időn belül a változtatás hátterét biztosító jogszabályokat is készítse elő, mert itt nemcsak egy törvény módosításáról lenne szó. Én nyitott vagyok. Nyitott vagyok arra, hogy húzzunk egy összeghatárt. Nyitott vagyok arra, hogy húzzunk egy másik határt, amelyik tényleg a legigazságtalanabb körben, a szülő, a gyermek, a házastárs vonatkozásában teszi meg az első lépést. Nem szokatlan Európában ez a javaslat. Legalább hat országban működik már, a csehek most fogják bevezetni ennek az adónemnek az eltörlését. Mindenütt próbálnak az igazságosság felé haladni, mert a megtakarítások ellen hat ez a fajta adónem. A legnagyobb megtakarítás egy országban az, amit több generáción keresztül felhalmoznak. Ezért nekünk, mindannyiunknak az az érdekünk, hogy az öngondoskodást felerősítsük ebben az országban, nem pedig az, hogy elherdálják a vagyont, a kicsit jelentősebb vagyonokat kivigyék külföldre, off-shore cégeket hozzanak létre, amibe átmenekítenek vagyonokat, és sorolhatnám.
Azt kérem a bizottságtól, tegye lehetővé a miniszterelnök úr által ígérteknek megfelelően is, hogy ne címkézzük egymást, hanem legyen erről egy értelmes vita, vonjuk be ebbe a kamarákat, az illetékhivatalt, és hozzunk egy jó döntést. De ha önök nem engedik meg, hogy az általános vitára való alkalmasságon túljusson ez a javaslat, akkor ebből nem lesz értelmes vita, akkor továbbra is a süketek párbeszéde zajlik, hogy ki mit gondol erről az adónemről, még akkor is, ha egészen eltérő adataink vannak a PM-mel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A kormány reagálni szeretne? Igen, megadom a szót.
A kormány képviselőjének reflexiója
KANYÓ LÓRÁNT (Pénzügyminisztérium): Nem a vita, hanem a tisztánlátás kedvéért: elég jó adataink vannak. Ha a Pénzügyminisztériumot megkereste volna képviselő asszony, akkor természetesen ezeket is rendelkezésre bocsátjuk. 2006-ban 267 milliárd forint cserélt gazdát öröklés címén. Az egy főre jutó örökrész, 242 ezer vagyonszerzővel számolva, 1,1 millió forint. Ez az 1,1 millió forint, ahogy említettem, 54 ezer forintos átlagilletékkel 4,9 százalékos illetékterhet jelent. Ez jóval alatta van a munkajövedelmet terhelő személyi jövedelemadónak. Ez nem egy hatalmas, elviselhetetlen teher, ez egy méltányos és az örököst semmiképpen sem ellehetetlenítő összeg. A számok közötti hiba ott van, hogy önök a hagyatékot számították ki átlagosan, nem pedig azt vették figyelembe, hogy egy hagyatéknak akár több örököse is lehet, jellemzően kettő. A számok között a különbség ott van, hogy önök egy hagyatékra vetített átlagos összeget vettek alapul, mi pedig azt mondtuk, hogy egy örökös az illeték fizetője. Köszönöm.
ELNÖK: Elvileg a kormány képviselőjének már nem adhattam volna szót, de az előterjesztő kérdezett. Ezért visszaadom a szót az előterjesztőnek, amennyiben reagálni kíván erre. Elnök Asszony!
DR. DÁVID IBOLYA (MDF), előterjesztő: Köszönöm szépen. Eggyel több indok arra, hogy értelmes vita folyjék erről. A PM adatsora nem veszi figyelembe azt, hogy a hagyatéki eljárások jelentős részében a mentességek, a kedvezmények miatt egyrészt nem történik illetékkiszabás, másrészt az örökrész átadása miatt ajándékozási illeték kiszabására kerül sor, harmadsorban nem veszi figyelembe a statisztikájuk, hogy ha az elhunyt személy vagyontalan, ez az átlagos összeget hogyan befolyásolja. Ezért kellene egyszer rendes párbeszédet folytatni. Mellesleg Herényi Károly, akinek a helyén ülök, hatszor volt a PM-ben megtudni azt, hogy mennyi az egyenes ágiakra vonatkozó rész, de nem tudták kimutatni. Ezért fordultunk az illetékhivatalokhoz, ahol közelebb álltak ahhoz, hogy megnézzék a hagyatékátadó végzések egy részét. Ezért csak a fővárosban tudtuk kiszámolni ezt az adatot. De, még egyszer mondom, nyitott vagyok. Nem biztos, hogy az adataim jók, de tárgyaljunk róla. Ezt akkor tudjuk felelősen megtenni, ha a bizottság általános vitára alkalmasnak ítéli.
Döntés az országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm szépen. Először természetesen a tárgysorozatba-vételről fogunk dönteni. A kormány képviselőjének most már nem adok szót, ha tárgysorozatba vesszük, akkor ez valószínűleg további egyeztetéseket fog indukálni. Egyelőre a tárgysorozatba-vételt kellene elindítanunk, akkor van esély arra, hogy akár egy albizottság kezdjen el ezzel foglalkozni. Ha megengedik, a vitát lezárom.
Kérdezem, ki az, aki a H/4008. szám alatt benyújtott indítvány tárgysorozatba-vételét támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizenkettő. Ellene? Ilyen nem volt. Tartózkodott? Tizenhat. Megállapítom, hogy nem kapta meg a szükséges többséget, így az általános vitára való alkalmasságról történő szavazás okafogyottá vált. Ezek szerint további egyeztetés szükségeltetik a kormányoldallal, mert enélkül nehéz lesz tárgysorozatba venni.
Köszönjük szépen, további jó munkát kívánunk az előterjesztőnek, illetve a kormány képviselőjének. Átadom Varga Mihály elnök úrnak az ülés vezetését.
(Az ülés vezetését Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke veszi át.)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen, tisztelettel köszöntöm én is a bizottság tagjait és a meghívott vendégeket.
Áttérünk az ORTT 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására, a bizottsági önálló indítvány benyújtásának kezdeményezésére. Tisztelettel köszöntöm Kovács György elnök urat és munkatársait. Megadom a szót.
KOVÁCS GYÖRGY, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ez a zárszámadási törvényjavaslat, amely önök előtt fekszik, az évek óta ismert és viselt problémákkal terhelt, nevezetesen az átcsoportosítási kérdésekkel. Ez a mai napig is megoldatlan. Az idei évben is a működést helyezi előtérbe a parlament, az átcsoportosításokat már a költségvetési törvény megalkotásakor jóváhagyta. Szeretném önöknek jelezni, hogy jó szívvel ajánlom az indítvány benyújtását a bizottság elnökének és tagjainak. Az Állami Számvevőszék az idén vizsgálatot folytatott az Országos Rádió és Televízió Testületnél 2006-ra is kiterjedően, az elszámolásokkal kapcsolatban pozitív megállapításokat tett a pontosságra, a szakmaiságra és egyebekre. Ez a költségvetés a benyújtott költségvetési törvénynek megfelelően szoros, zárt, szakmailag nagyon pontos, precíz beszámoló. Kérjük önöket, hogy támogassák a benyújtását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki kíván szólni. Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Tegnap az ORTT-albizottság megtárgyalta az ORTT által készített zárszámadási törvényjavaslatot, és kéri a költségvetési bizottságot, hogy nyújtsa be az Országgyűlésnek az Országos Rádió és Televízió Testület 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló javaslatot. Az albizottság 4 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett fogadta el. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat benyújtásáról
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólások? (Nincs jelentkező.) Nincsenek. Akkor döntünk a benyújtásról. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja az albizottság által is előkészített anyag benyújtását. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Tizenhat. Ki az, aki nem támogatja? Nincs ilyen. Tartózkodott? Tizenegy. Akkor a többség döntésének megfelelően a bizottság benyújtja az ORTT 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. Köszönöm szépen, ezzel a napirendi pontot lezártuk.
Áttérünk a következő napirendi pontra. Képviselői indítványok tárgysorozatba-vételére vonatkozó döntések következnek. Az első Szijjártó Péter és Koszorus László képviselők önálló indítványa. Kérdezem, van-e itt valaki, aki képviseli az előterjesztőket. (Nincs jelentkező.) A kormány képviseletében van-e itt valaki? Igen. Köszöntöm Bathó Ferenc urat, volt főcsoportfőnököt, most főosztályvezetőt. Mivel nincs, aki képviselje az előterjesztőket, meg is adnám a szót a kormány képviselőjének. Parancsoljon!
A kormány álláspontjának ismertetése
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem támogatjuk az előterjesztés napirendre vételét, mivel a 2007. évi költségvetéssel kapcsolatban a kormány dolgozik egy olyan típusú előterjesztésen, amelyben 2 milliárd forinttal módosítja a mentők előirányzatát. Tehát amit a képviselő úr szeretne elérni ezzel a módosítással, azt a kormány megoldja. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm főosztályvezető úrnak a kiegészítést. Kérdés, észrevétel? Domokos László, azután Barabásné Czövek Ágnes.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Lehet, hogy a Pénzügyminisztérium, a kormány megoldja, de a mentőknél a megoldás úgy néz ki, hogy kevesebb a futásteljesítmény, a kórházakból nem képesek 24 órán belül elvinni a betegeket, amikor a kezelés megtörtént. Így a kórházra ráterhelődik az úgymond gyógyult betegek hazaszállítása, vagy ha ezt nem tudja megtenni, akár napokig ott kell maradnia a betegnek a kórházban, miközben ezt az OEP nem tudja elszámolni. És ez csak egyetlen egy momentum. Ez azt jelenti, hogy a kormány ráterheli a betegekre, a kórházakra azokat a költségeket, amelyek egy rosszul működő mentőszolgálat megszorításaiból adódnak. Kérném felülvizsgálni az általam felvetett kérdést is, hogy a mentőszolgálatok tevékenysége mennyiben felel meg a szakmai követelményeknek.
Másrészről pedig a mentőknél sem visszalépések kellenek. A cselekvési idő például Békés megyében, de máshol sem érte el a jogszabályi előírásokat, van olyan település, ahol a 38 percet is meghaladja. Volna bőven mit tenni, például újabb mentőállomások létesítését finanszírozni, vagy újabb mentőkocsikat beállítani. Az elmúlt egy évben jó néhány mentőkocsi le lett állítva pénzhiányra és létszámleépítésre hivatkozva. Nem tudom, mihez mérten rendezi a helyzetet a kormányzat, de a tényleges helyzethez, a jogszabályi minimumokhoz és az ésszerű gazdálkodás igényeihez sem igazodó jelenlegi működést nem. Sőt, a jövőt tekintve ennél csak rosszabb híreket hallunk. Ezért ezt megfontolásra ajánlanám. Amennyiben a javaslat nem nyilvánvaló, akkor további kérdésekkel próbáljuk ezt tisztázni, de ha tényleg meg akarná a kormány ezt a kérdést oldani, akkor egy sikertörténetről szólna az a vita, amely ezt a napirendet övezné a parlament plenáris ülésén. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Barabásné Czövek Ágnes.
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mindaz, ami le van írva az indoklásban, hogy milyen feladatai vannak a mentőszolgálatnak, nem vitatható. Értjük és reméljük, hogy a lehető legjobb működéshez szükséges feltételekkel is rendelkezni fog a mentőszolgálat. Úgy tűnik, hogy a kormány, látva az esetleges működési nehézségeket, gondoskodik is arról, hogy a működési kiadásokhoz mintegy 2 milliárdot hozzátegyen. Azt azért tessék nekem megengedni, hogy azt mondjam, és erre Bathó úr nem tért ki, nem is az ő feladata, hogy ami ebben az egy paragrafusban le van írva, az bizony nehezen lenne elfogadható. A 3. pontban foglalt kiadási előirányzat számával sem a 2. ponté, sem a 4. ponté nem egyezik. Nemhogy növelné a költségvetési törvény Egészségügyi Minisztérium fejezet kiadási főösszegét, hanem mintegy 3,2 milliárddal még csökkenti is, amennyiben az eredeti előirányzat 152 milliárd 255 ezer forint volt. Úgy érzem, ha komolyan gondolták azt a célt, ami az indoklásban szerepel, akkor a javaslat előkészítését is sokkal komolyabban kellett volna venni. Nem azért nem támogatjuk, mert azzal nem értünk egyet, hogy a mentőszolgálatnak jól, a betegek érdekében kell működnie, hanem egyrészt azért, mert a kormány lép, ez elvárható tőle, és úgy gondolom, az elmúlt években is ez történt, másrészt pedig számszaki hibákkal terhelt az 1. §. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nincs. Parancsoljon, Bathó úr, ha reagálni kíván. (Jelzésre.) Nem kíván. Akkor szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot T/3306. számmal. A tárgysorozatba-vételről döntünk először. (Szavazás) Tizenegy. Nem támogatja? Tizenhat. Köszönöm szépen. A bizottság többsége tehát nem vette tárgysorozatba az indítványt.
Áttérünk a következő napirendi pontra, a magyar állam tulajdonában álló nemzeti vagyonról és a tulajdonosi joggyakorló szervezetről szóló törvényjavaslatra, T/3297. számmal. Molnár Oszkár képviselő önálló indítványáról van szó. Kérdezem, képviseli-e őt valaki. (Nincs jelentkező.) Nem. A kormányt képviseli-e valaki? Igen, parancsoljon!
IRINYI FERENC (Pénzügyminisztérium): Tárcaálláspontot tudok mondani, a Pénzügyminisztérium nem támogatja az előterjesztést.
ELNÖK: Köszönjük. Kérdés, észrevétel? Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! A könnyebbik utat választom, nem a törvényjavaslatról, hanem csak a tárgysorozatba-vételről fogok szót ejteni. Tekintettel arra, hogy némi kacskaringó után, de éppen a közelmúltban már kihirdetésre is került a törvényjavaslat, hiszen különben nem is hallgattuk volna meg az új vagyonkezelő szervezet elnökét és az ellenőrző bizottság elnökét, egy ilyen törvényjavaslat tárgysorozatba-vétele sem aktuális. Így a szocialista frakció nevében nem támogatjuk a tárgysorozatba-vételt sem. Köszönöm a szót.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazunk. Kérdezem, ki az, aki a T/3297. számú indítvány tárgysorozatba-vételét támogatja. (Szavazás) Tizenegy. Nem támogatja? Tizenhat. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság többsége nem támogatta a tárgysorozatba-vételt.
Következik a Tisza-völgy biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény, valamint a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/3895. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Megadom a szót az előterjesztő képviselőjének. Parancsoljon!
Korompay András szóbeli kiegészítése
KOROMPAY ANDRÁS (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Korompay András vagyok, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vízkár-elhárítási főosztályának vezetője. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Néhány mondatban szeretném a törvénymódosítás hátterét megvilágítani, visszanyúlva egészen a 2000. évig, amikor lényegében ez a fejlesztési koncepció a vízgazdálkodás területén dolgozók fejében megindult. A koncepció lényege egészen röviden az, hogy a tapasztalatok alapján a Tisza-meder lefolyási viszonyainak javítása, illetve az árhullám egy részének tározókba való kivezetése válik szükségessé. Ehhez a célhoz kapcsolódik sok más egyéb, terület- és vidékfejlesztési cél, amely a tájhasználatváltáshoz és a természeti adottságokhoz jobban illeszkedő gazdálkodás lehetőségeit igyekszik megteremteni azokon a helyeken, ahol beavatkozás történik.
Ez a koncepció azt feltételezte, hogy az egyéb fejlesztések, árvédelmi töltésfejlesztések, rekonstrukciók a Tisza-völgyben ezzel párhuzamosan folytatódnak, illetve, mire a Vásárhelyi-terv létesítményei megvalósulnak, ezek a fejlesztések be is fejeződnek. Ez sajnos nem történt meg. A másik ok, ami miatt a törvénymódosítást elő kell terjesztenünk, az, hogy a 2006. évi árvíz bizonyos tapasztalatokat nyújtott nekünk arra vonatkozóan, hogy a koncepció, amit két mondatban felvázoltam, helyes, de szükséges a töltésfejlesztés is, tekintettel arra, hogy még hosszú szakaszokon a saját előírásainknak megfelelő töltésméretek nem állnak rendelkezésünkre. A következő indok a törvénymódosításra az, hogy 2007-től a nemzeti fejlesztési tervnek és a nemzeti vidékfejlesztési tervnek az Európai Unió 2007-2013-as ciklusához kell igazodnia, és ebben a fejlesztési körülményben kívánjuk a további, a Vásárhelyi-tervhez tartozó létesítményeket megvalósítani. Tehát az ütemezéshez alkalmazkodnunk kellett.
Ezért a jelenlegi törvénymódosításban szereplő program kibővült az egész Tisza-völgy, a Tisza és mellékfolyóinak árvédelmi fejlesztésével is, megtartva az eredeti célt, benne az agrár-környezetgazdálkodási, klímavédelmi, természetes élőhely-fenntartási, tájhasználat-váltási célokkal egyetemben. Tehát továbbra is komplex programot gondolunk megvalósítani. A másik fontos változás, hogy a jövőben az újonnan induló Vásárhelyi-tervelemeket európai uniós forrásokból nagy projektként kívánjuk megvalósítani, a folyamatban lévőket pedig a költségvetésből. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait illeti a szó. Ki kíván hozzászólni? Farkas Imre!
FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Mint a Tisza-völgyében élő képviselő, amikor erről a tervezetről hallottam, úgy gondoltam, hogy ez egy fajsúlyos törvényjavaslat lesz, ami aktualizálja a most meglévő törvényt. Elolvasva azonban mégsem ezt látom ebben a törvényjavaslatban. Egyrészt úgy érzem, ahogy a minisztérium képviselője is utalt rá valamilyen módon, hogy nem elég koncepciózus. Mégis csak figyelembe kellene venni, vagy utalni kellene arra, amiről a most hatályos 1. § szól, hogy milyen fejlesztések lesznek, és utalni kellett volna az uniós támogatásokkal összefüggő fejlesztésekre is. Nagyon egyetértek azzal, ahogy az indoklás is fogalmaz, hogy a 2006-os árvíz tapasztalatai alapján fontos a töltéserősítés. Ha elolvasom az 1. §-t, egy mellérendelő megfogalmazásban néhány szó utal erre összesen. Kevésbé látom a mértékadó védképességűre kiépülő árvízvédelmi töltések közötti és a nagyvízi meder rendezését, amiről itt igazán szó van. Ennek hangsúlyosabbnak kell lennie.
Olyan gondolatok is vannak a javaslatban, amelyek alapján úgy vélem, hogy vagy egy másik törvény nem volt alaposabban megfogalmazva, vagy egyfajta formális kiegészítést, pontosítást jelentenek. Két paragrafusra utalnék. Az egyik a 3. §, ami az országos területrendezési tervhez kapcsolódóan most írja elő, hogy az érintett települési önkormányzatnak át kell vezetni a településrendezési tervbe az árvízi tározóval kapcsolatos kérdéseket. Úgy gondoltam, hogy amikor az országos területrendezési terv készül, kötelező előírásokat tartalmaz bizonyos dolgok helyi rendeletbe való átvezetésére. Meg vagyok döbbenve, hogy ez most kerül bele a törvénybe. A magam részéről úgy érzem egyébként, hogy enélkül is át kellene vezetni a települési rendezési tervekbe ezt a rendelkezést. Ugyanezt érzem a 9. §-ban, amikor a vízgazdálkodásról szóló törvényt módosítanánk. Itt arról van szó, hogy a vízügyi hatóság jogosultságot kap a nagyvízi mederben telekalakítási, illetőleg építési tilalmak elrendelésére. Mindig azt gondoltam, hogy mind a vízügyi törvény, mind az országos területrendezési terv megnyugtatóan rendezte ezt a problémát, hogy nagyvízi mederben nem lehet telket kialakítani és építeni. Lehet, hogy nem direkt módon a vízügyi hatóság hatáskörébe tartozik ez, de úgy gondolom, akik ezért felelősek, most is jogosultak arra, hogy ilyen tiltást alkalmazzanak, tehát szerintem nincs ilyen feszültség.
Még egy észrevételt tennék. Véleményem szerint a törvény egyes gondolatait pontosítani kell. Az 1. § utolsó mondatára utalok: A tározókban és a hozzájuk kapcsolódó tájgazdálkodási munkaterületeken biztosítani kell az évenkénti rendszeres sekély vízi elöntés lehetőségét. Azt el tudom fogadni, hogy bizonyos esetekben erre szükség van, de úgy gondolom, hogy árapasztó tározók esetében nem feltétlenül szempont. Lehet olyan tározó, vagy olyan rész, ahol valamilyen folyamatos vízhozamnak lennie kell, de egy árapasztó tározó esetében nem hiszem, hogy szükséges ez. Itt mindenképpen pontosításra van szükség. Ezzel együtt is úgy gondoljuk, hogy szükség van ennek a törvénynek a módosítására, és bízunk benne, hogy az Országgyűlésben és a bizottsági munka során tisztázni tudjuk ezeket a kételyeket. Amennyiben ezek egy része mégis indokolt, akkor módosító indítványokkal ezen változtatni tudunk. Ezért támogatjuk a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.
ELNÖK: Köszönöm. Szeretnék rákérdezni ennek anyagi vonzatára, hiszen 2006-2007-ben a Vásárhelyi-terv finanszírozása, finoman fogalmazva, kívánnivalót hagyott maga után, és a 2008-as költségvetési tervet látva, az sem fog olyan nagy hátszelet adni ennek a programnak. Szeretném az előterjesztő képviselőjét megkérdezni, hogy állunk a finanszírozással. Ha arról hallhatnánk néhány mondatot, hogy a beterjesztésre váró törvényjavaslat költségvetési fedezete, kihatásai mennyire biztosítottak, megköszönném. Ha nincs több kérdés, észrevétel (Nincs jelentkező.), akkor vissza is adnám a szót. Parancsoljon!
KOROMPAY ANDRÁS (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Először, a hozzászólások sorrendjében, azt mondanám, hogy az 1. §-ban új elem az, hogy a Vásárhelyi-terv keretében kell megvalósítanunk azokat a rekonstrukciós fejlesztéseket, amelyekről eredetileg azt feltételeztük, hogy a Vásárhelyi-tervvel párhuzamosan meg fognak valósulni. Sajnos, ez nem történt meg, és úgy látjuk, hogy az összhang biztosítása érdekében ez elengedhetetlen. Az elején a korábbi koncepció van megismételve, illetve ezt a kiegészítést tettük hozzá.
A másik megjegyzésre azt szeretném válaszolni, hogy az árapasztó tározók legfontosabb funkciója kétségtelenül az, hogy vizet vonjanak el a Tisza nagyvízi medréből, a célkitűzés szerint, ha a 12-14, másfél milliárd köbméternyi tározó megvalósul, akkor mintegy egyméteres vízszintcsökkenés érhető el. Így a jelenlegi, nem kellően jó állapotú mederviszonyokhoz képest a jelenleg mértékadó árvízszintre szorítja le a vízszinteket. Ezeknek az árapasztó tározóknak azonban van egy második funkciójuk, röviden kitértem rá, a törvényből is kiderül, hogy nem árvizes időszakokban bizonyos vizeket ki lehet vezetni ezeken a szabályozható műtárgyakon. A térségben talajvízszint-szabályozásra, mikroklíma kialakítására, természetes élőhely fenntartására ezeket fel lehet használni. Azt hiszem, hogy ebben a globális éghajlatváltozásos időszakban, amelyben élünk, ezek nem megvetendő mellékfunkciók, amelyeket a Vásárhelyi-terv tározóival el tudunk érni.
A finanszírozással kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy a még el nem kezdett új létesítményekre vonatkozóan a környezetvédelmi és energetikai operatív programban mintegy 160 milliárd forint áll rendelkezésre árvízvédelmi fejlesztésekre. Ebből körülbelül 100 milliárd forintnyi fog a Tisza-völgyben megvalósulni. Ha a teljes, most kibővült Vásárhelyi-tervet, tehát az egész Tisza-völgy töltési rekonstrukcióit együtt kezeljük, ez mintegy 430-490 milliárd forintos összeget jelent. Ezért mondjuk azt, hogy mintegy 25 év múlva látjuk reálisan a kibővített program befejezésének időpontját. Ebből az első hét évben mintegy 100 milliárd forint fog megvalósulni a Tisza-völgyben. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Ha nincs több kérdés, akkor dönthetünk. (Nincs jelentkező.) Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a T/3895. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Tizenhat. Nem találja alkalmasnak? Tartózkodott? Tizenegy. A bizottság tehát általános vitára alkalmasnak tartotta. A többségi vélemény előadója Farkas Imre. A kisebbségi vélemény előadójáról később döntünk. Ezt a napirendi pontot lezárom, köszönöm szépen a részvételt.
Az államháztartásról szóló törvény alapján az M6-os autópálya Dunaújváros - Szekszárd közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása
Áttérünk a következő napirendi pontra, ez az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. § (2) bekezdése alapján az M6-os autópálya Dunaújváros - Szekszárd közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat, H/4013. számmal. Az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. Az előterjesztőnek megadom a szót.
Szűcs Júlia szóbeli kiegészítése
SZŰCS JÚLIA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Bemutatkozom: Szűcs Júlia vagyok, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium infrastruktúra-fejlesztési programok főosztályának vezetője. Rövid kiegészítést tennék az előterjesztéshez. Az M6-os második fázisához, azaz a Dunaújváros és Szekszárd közötti szakasz koncessziós eljárásának megindításához kérjük az Országgyűlés felhatalmazását. Ezt a koncessziós közbeszerzési eljárást az Országgyűlés felhatalmazásának megadását követő rövid határidőn belül tervezzük megindítani. A közbeszerzési eljárás várhatóan jövő év május végére eredményhirdetéssel, szerződéskötéssel lezárulhat, és júniusban megkezdődhetnek a munkálatok. Az M6-os autópályának mint a helsinki folyosó egyik fontos észak-déli elemének fejlesztése Magyarország kötelezettsége az európai uniós tagságból eredően. Kiemelt jelentősége a régió feltárása és a dél-dunántúli térség gyorsforgalmi úttal való elérése szempontjából kardinális kérdés. Pécs kulturális főváros lesz 2010-ben, ezért a kormány elkötelezte magát, hogy erre az időpontra biztosítja a közúton, gyorsforgalmi úton való elérést. Ennek egyetlen módja az, ha az Országgyűlés ezt a felhatalmazást megadja a kormány részére, és ennek alapján az állam nevében eljáró gazdasági és közlekedési miniszter a koncessziós közbeszerzési eljárást lefolytatja. Ehhez kérem a tisztelt bizottság támogatását, hogy általános vitára alkalmasnak nyilvánítsák ezt a határozati javaslatot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Ki kíván hozzászólni, kérdezni? Hargitai János, azután Végh képviselő úr.
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez egy olyan határozati javaslat, amit képviselői működésem alatt már nagyon vártam, a másikat, amit utána tárgyalunk, még inkább, de a kettő természetesen összefügg. Nekünk, akik a Dél-Dunántúlon, Pécs térségében élünk, valahol tudomásul kellett vennünk, és nehéz volt tudomásul vennünk, hogy mondjuk a páros utakat vizsgálva a 6-os út lesz az egyik utolsó abban a sorban, ahol autópálya létesülhet. A mi országunk is fővárosközpontú ország, a szomszédos országok is ilyenek, tehát valahol szomorú realitásként kellett elfogadnunk ezt. Nyugat felé persze lehetett közlekedni eddig is, Bécs, Szlovénia, Horvátország, Zágráb, Észak-Olaszország iránya fontos gazdasági kapcsolat. A Szeged felé menő autópálya a Balkánt tárja fel, fontos gazdasági kapcsolat. Nyíregyházáról még nagyobb térség felé visz az autópálya. Ezek fontos kapcsolódási pontok. Mi olyan térségben élünk, hogy ha az országhatárt elhagyjuk, legfeljebb az Adriára lehet lemenni. Persze, ez is fontos, remélem, hogy önök is majd ezt az autópályát fogják használni, amikor Ploče közelében rá akarnak hajtani az autópályára.
Amire főosztályvezető asszony utalt, Helsinkiben Lotz Károly minisztersége idején arról döntöttek a közlekedési miniszterek, helyesen, valószínűleg Bosznia-Hercegovina és Szarajevó érdekei miatt volt fontos, hogy az V/c feltárja ezt a bosnyák térséget, és ez hozza helyzetbe Pécset, Eszéket és a dél-dunántúli régiót. Kiböjtöltük. Mostanában hallok olyan véleményeket olyan térségekben élő képviselőktől és szakértőktől, akik azt mondják, hogy autópályát építeni nem üzlet, másra kellene használni a forrásokat, ők már ezt tudják. Persze, hát olyan térségekben, ahol autópályán lehet közlekedni, már biztosan másként látják a világot. Mi is szeretnénk autópályán közlekedni, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a határozati javaslatot.
A döntés, azt gondolom, nem olyan nehéz, mert azt tudjuk, hogy a költségvetésnek egy forintja nincs, sem erre a beruházási szakaszra, amiről most beszélünk, sem a következőre. Ezért ez magántőke bevonásával valósulna meg. Ha ezt nem tesszük, akkor azt kell mérlegelni, hogy érdeke-e az országnak, hogy a Dél-Dunántúl, amely valamikor valamilyen szintű gazdasági minőséget is jelentett - ez ma már nincs, ez csak nosztalgia -, megengedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy az országnak ez a térsége érdemben kimaradjon az ország gazdasági teljesítőképességéből. Mert ha kimaradunk, akkor szándékaink ellenére alulteljesítünk, az egészen biztos. Ez az infrastruktúra kell ahhoz, hogy a Dél-Dunántúl is bekapcsolódhasson érdemben a magyar gazdaság vérkeringésébe. Az meg külön tragédia lenne, ha Pécs 2010-ben megközelíthetetlen lenne. Erre persze jó esély van, mert bármennyire szeretem ezt az ügyet, nagyon jól tudom, hogy 2010-re, amikor Pécs kulturális főváros lesz, minden optimizmus ellenére sem lesz kész ez az autópálya, amely autóútként épül meg. Korábban egy szerényebb beruházásban gondolkodtunk, a másik előterjesztés kimutatja, hogy azért kell gazdagabban építeni, mert úgy racionális. Tehát, ha nem is hiszek abban, hogy 2010 elejére ez megvalósul, mert én kalkulálok azzal, hogy tél is lesz, meg néha esni is fog az eső, ezzel Kóka miniszter úr kevésbé kalkulál, de ha elkezdődik valami, bizonyos szakaszokat átadnak, akkor nyilvánvalóan fel lesz tárva a Dél-Dunántúl, és Pécset is el lehet érni akkor, amikor a kulturális fővárosi eseményeket fogjuk tartani.
Azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ugyanúgy, ahogy tették ezt annak idején a Szekszárd - Bóly, Bóly - Pécs közötti szakasszal, az Országgyűlés adjon felhatalmazást arra, hogy elinduljon ez az eljárássor. Nem is tudom, mit mondott főosztályvezető asszony, mikorra várható, hogy ez újra visszajön az Országgyűlés elé. Vagy itt most arra adunk felhatalmazást, hogy mindent csináljon a kormány? Tőlem ez is lehet. Ezúttal még a kormányban is megbízom, csak induljon el végre a dolog. (Domokos László: Nagyon nagyvonalú vagy.)
ELNÖK: Köszönöm. Végh Tibor képviselő úr következik.
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igazán szép nap a mai. Egyre több mindenben tudunk egyetérteni ellenzéki képviselőtársainkkal. A parlament plenáris ülésén történt már ilyen egyetértés, és most is úgy tűnik, hogy minden további nélkül egyet lehet érteni az előterjesztéssel. Azt azonban nyilván célszerű elmondani, hogy körülbelül ilyen anyagot vártunk volna, amikor az elektronikus útdíjat a parlament elé terjesztették. Azt gondolom, hogy az a közös cél, ami miatt ellenzéki képviselőtársaim akár még a kormányban is megbíznak, a jegyzőkönyv számára rögzítendő. Menjen az Országgyűlés elé ez a határozati javaslat, és arra szeretném biztatni frakciótársaimat is, hogy ezt támogassuk. Köszönöm szépen.
Döntés az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: További hozzászólás van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Az előterjesztő kíván-e reagálni az elhangzottakra? (Jelzésre.) Nem. Akkor döntés következhet. Kérdezem tehát, ki az, aki az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. § (2) bekezdése alapján az M6-os autópálya Dunaújváros - Szekszárd közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Huszonnégy. Nem találja alkalmasnak? Tartózkodott? Kettő. Tehát a bizottság többsége támogatta az általános vitára való alkalmasságot. A többségi vélemény előadója Végh Tibor. Még konzultálunk Tóth Andrással, akit helyettesítek, hogy állítunk-e előadót. Ezzel le is zártuk ezt a pontot.
Áttérünk a következő pontra, az M6-os autópálya Szekszárd - Bóly közötti szakaszának ugyancsak koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás eredménye vonatkozásában az Országgyűlés jóváhagyásának megadásáról szóló országgyűlési határozati javaslatra, H/4014. számmal. Előterjesztő, parancsoljon!
Szűcs Júlia szóbeli kiegészítése
SZŰCS JÚLIA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez az előterjesztés nem ismeretlen a tisztelt Ház előtt, ugyanis a márciusban 25/2007. számon a közbeszerzési eljárás megindításához már felhatalmazást kapott a gazdasági és közlekedési miniszter. Az az országgyűlési határozat előírta számunkra, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatása során, amennyiben van eredményhirdetésre alkalmas, nyertesnek nyilvánítható ajánlattevő, úgy a kormány forduljon ismét a parlamenthez, és az eredményhirdetéshez, illetve a szerződéskötéshez kérje a felhatalmazást.
Ebben a fázisban leledzünk éppen, a közbeszerzési eljárás során ez két dolgot is jelent. Egyrészt azt jelenti, hogy a közbeszerzési törvény által meghatározott szűk határidőn belül kell birtokába jutnunk az Országgyűlés felhatalmazásának, ugyanis a közbeszerzési törvény egy 60+30 napos határidőt szigorúan lefektetett a közbeszerzési eljárás eredményhirdetése vonatkozásában, ami november 12-én le fog járni. A közbeszerzési törvényből eredően november 12-ig vagy eredményt hirdetünk az Országgyűlés felhatalmazásának birtokában, vagy pedig eredménytelenné kell nyilvánítanunk az eljárást. Amennyiben a parlamenti ügymenetben ez a határozati javaslat a már megkezdett eljárás szerint tovább tud haladni, ezt a határidőt el tudjuk érni. Ehhez kérném a bizottság támogatását.
Másrészt egy másik hírem is van a közbeszerzési eljárással kapcsolatban. Ahogy az előterjesztésben is kifejtettük, van olyan ajánlat, amely nyertesnek nyilvánítható. Ennek a nettó jelenértéke 266,8 milliárd forint. Ahogy az előterjesztés indokolásában bemutatásra került, ez megfelel az ár-értékelemzésnek, azaz a nettó jelenérték alacsonyabb mintegy 10 milliárd forinttal annál, mintha az állam saját beruházásában végezné el az építési, üzemeltetési tevékenységet és mindezek finanszírozását 30 éves időtartamon át, ami az egyszerű megépítésen kívül magában foglalja a nagyfelújítást is a 30. év lejárta előtt. Azért javasoljuk, hogy az Országgyűlés adja hozzájárulását a nyertesnek nyilvánítható ajánlattevő kihirdetéséhez, mert amint birtokába kerülünk a felhatalmazásnak, a közbeszerzési eljárás keretein belül eredményt tudunk hirdetni, azt követően a szerződéskötésre, szintén a közbeszerzési törvény szerint, legkorábban a 9. napon sort keríthetünk.
Hargitai képviselő úr jelezte, hogy szkeptikus a 2010 tavaszi befejezési határidő vonatkozásában. Valóban nagyon feszes a koncessziós szerződés tervezete, ami végleges lesz, amennyiben megkapjuk az Országgyűlés felhatalmazását, és aláírásra kerül a nyertesnek javasolt ajánlattevővel. Ez kemény feltételeket szab a véghatáridő előírása tekintetében. Természetesen ez nem garantálja azt, hogy nem megfelelő építési körülmények esetén időbeli csúszás ne fordulhatna elő, de úgy gondoljuk, a koncessziós szerződés építési vonatkozású rendelkezései az állam számára, az előző koncessziós eljárásokból, szerződésekből eredő tapasztalatokból kiindulva, a legjobb pozíciót biztosítják abban az esetben is, ha késedelemmel fogja tudni átadni ezt az autópálya-beruházást.
Fel kell hívnom a képviselő urak, a bizottság figyelmét arra, hogy a tavasszal elfogadott 25/2007. felhatalmazáshoz képest két műszaki típusú változtatást hajtottunk végre a koncessziós eljárásban és az autópálya-beruházáson. Ezen határozat keretében e két módosításhoz is kérjük az Országgyűlés jóváhagyását. Az egyik műszaki típusú módosulás, hogy az autópályává tervezhető gyorsforgalmi út autópályára változott. Ennek két oka van. Az egyik oka pusztán gazdaságossági. A közbeszerzési eljárás során nyilvánvalóvá vált, hogy gazdaságosabb a 30 éves szerződés keretében előre megrendelni ezt az építési munkát, már most, a versenyeztetési eljárásban ezt a többletmunkát is érvényesíteni, mintha egy csökkentett műszaki tartalmú gyorsforgalmi utat rendelünk meg a koncessziós társaságtól. Ugyanis abban az esetben, ha forgalomnövekedés indokolja 30 éven belül az autópályává való fejlesztést, akkor csak és kizárólag a koncessziós társaságot bízhatnák meg ezzel a fejlesztéssel, és ha egyetlen jelentkezőt kérünk fel ajánlattételre, az nyilván nem biztosítja a most elért kedvező árat. A forgalombecslések alapján 8-10 éven belül szükség lenne arra, hogy az autópálya-kiépítettségét biztosítsuk ennek az útnak.
Pusztán technikai jellegű megjegyzés, hogy az autópályává fejleszthető gyorsforgalmi út és az autópálya között annyi a különbség, hogy az autópályává fejleszthető gyorsforgalmi út leállósávja műszaki stabilizációval ellátott, ám aszfaltréteget nem kapó leállósáv, az autópálya pedig egyetlen aszfaltrétegben különbözik ettől, a leállósávokon, ami a műszaki szakértő becslése alapján 1,4 százaléka a teljes beruházás költségének. Tehát azt mondhatjuk, elenyésző ahhoz képest, hogy most mekkora kötelezettségvállalást kérünk az Országgyűléstől. Ezért javasoljuk, hogy most egyben hagyja jóvá az Országgyűlés az autópálya kiépítését. Meggyőződésünk, hogy így az állam számára egy alacsonyabb kiadást és kötelezettségvállalást eredményező utat választunk.
A másik eltérés a tavaszi felhatalmazáshoz képest a számokban található. Az indokolás 4. oldalán szintén kifejtésre került, hogy valamivel több mint 1 kilométerrel megnövekedett az autópálya hossza. A technikai jellegű módosítás abból eredeztethető, hogy az M6-os és a M9-es autópálya csomópontját az autópálya indulásánál, Szekszárdnál ennek a koncessziós építésnek a részévé tettük. Az eredeti tervek a négyszárnyú csomópont felénél elvágták a két tervezési határt az autópályák között. Amikor a koncessziós közbeszerzést előkészítettük, nyilvánvalóvá vált, hogy nincs értelme két külön szerződés keretében megépíttetni az autópálya-csomópont két-két lehajtóját. Ezért ehhez a közbeszerzéshez, ehhez az építési feladathoz csoportosítottuk ezt az autópálya-csomópontot. Ebből ered az, hogy a számokban eltérés található. Az előzőleg támogatott második fázis, a Dunaújváros - Szekszárd közötti koncesszió ezt már nem fogja tartalmazni, egyszerűbb csatlakozás lesz a két koncessziós autópálya-szakasz között szerződéstechnikailag és építéstechnikailag is. Ehhez a két technikai jellegű módosításhoz kérjük még a jóváhagyást.
Még egy dologra hívnám fel a figyelmet, ez már pénzügytechnikai kérdés. Noha azt mondtam, hogy a nyertesnek javasolt ajánlattevő 266,8 milliárd forint nettó jelenértékű ajánlatot nyújtott be, az Országgyűlés felhatalmazását maximum 280 milliárd forint nettó jelenértékű szerződés megkötéséhez kérjük. Ennek oka teljesen objektív és transzparens. Az első szám a beadott végső ajánlat alapján a megkötendő szerződés pénzügyi mellékletében rögzített kifizetési ütemterv, a másik pedig a pénzügyi záráskor érvényes EURIBOR fedezeti kamatának mértéke. Ez olyan tétel, amit a szerződés napján szokás rögzíteni a nemzetközi gyakorlatban. A végső ajánlattételkor az aznap érvényessel kalkulál minden ajánlatadó, annak tudatában, hogy ez a szerződéskötéskor az aznapira korrigálódik. Ez azt jelenti, hogy bekövetkezhet emelkedés, csökkenés, vagy pedig egyszerűen nem változik az EURIBOR mértéke a szeptember végi állapothoz képest. Bár megvan az esély rá, ha megváltozna, akkor egy puffer jellegű többletfelhatalmazást kérünk az Országgyűléstől. A Pénzügyminisztérium előrejelző egységeivel egyeztetve 50 bázispontos EURIBOR fedezeti kamatláb-emelkedésekre kérünk puffert, ami az előrelátható maximális mérték. Ez azt jelenti, hogy 0,5 százalékkal emelkedne az EURIBOR november közepéig. Mivel nem láthatjuk előre, hogy mennyivel fog emelkedni, ezért ekkora tartalék jóváhagyását kérjük.
Ez nem jelenti azt, hogy ezt ki is fogjuk használni teljesen Transzparens módon az aznap érvényes EURIBOR fedezeti kamatlábra fogjuk átszámítani a kifizetendő pénzösszegeket, és a hosszú távú kötelezettségvállalás tényleges nettó jelenértéke aznap fog kiderülni számunkra is. Amint a szerződés megkötésre kerül, a hosszú távú kötelezettségvállalás nettó jelenértékét természetesen közzétesszük, mint ahogy maga a szerződés is nyilvános lesz. Ezt a keretet tehát nem kívánjuk felhasználni, csak abban az esetben, ha az EURIBOR kamatláb annyit módosulna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Átfutottam a javaslatot, és egy furcsaságot nem tudok magamnak megmagyarázni. Ennek nyilván van valamilyen oka, és erre valamilyen magyarázatot kérünk: a nyertest miért nem lehet beleírni az országgyűlési határozatba, amikor erre adunk felhatalmazást, hogy a szerződést megkössék. Van nyertese a pályázatnak, ez viszont nincs benne a határozatban. Ennek mi az oka? A műszaki tartalom vonatkozásában a közbeszerzési eljárás utólag nem támadható-e meg azáltal, hogy az változott a kiíráshoz, vagy az Országgyűlés jóváhagyásához képest? Ez hogyan befolyásolja az eljárást a továbbiakban?
ELNÖK: Hargitai János!
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Nem akarok Kovács képviselő úrnak választ adni, mert csak találgatásaim lennének. Ez nekem is megfordult a fejemben. De a második kérdés izgalmasabb, hogy van-e itt valamifajta veszély, hogy másra adott az Országgyűlés felhatalmazást, de gondolom, azok, akik versenyeztek ezért a munkáért, ugyanarra adtak ajánlatot. Ilyen veszély talán nem lesz, de majd a hozzáértő kormányképviselő erre reményeink szerint választ ad.
Na, ez aztán az igazán fontos beruházás. Ez már volt előttünk. Akkor azt a leckét szabtuk a kormánynak, igazolja előttünk azt, hogy magántőke-befektetéssel inkább megéri megépíteni ezt az autópályát, mintha pénzünk lenne rá. Hogy őszinte legyek, ma sem értem, hogy jön ki ez a számtan, komoly közgazdásznak, vagy pénzügyekhez értő embernek kellene lennem, hogy ezt megfejtsem. Nem is akarom megfejteni. Megnyugvással látom, hogy az a jó, ha nincs pénzünk, mert akkor olcsóbban építünk mintegy 10 milliárd forint erejéig. Ha komolyan veszem magam, valószínűleg a dolog lényege ott van, hogy itt nemcsak most, egy adott pillanatban egy autópályát építünk meg, hanem egy autópálya-szolgáltatást vásárolunk. Ahogy itt elhangzott, megépítjük, aztán x. idő múlva ezt komplexen fel kell újítani, és addig is működtetni kell. Magyarán mi 30 évig vásárolunk egy ilyen szolgáltatást magunknak, utána a miénk lesz.
Ha szabadna arra rákérdeznem, hogy miért pont 30 év, amikor előttünk volt ez az anyag, azt mondtuk, hogy minimum 22 évig. Mitől lett 30? Vagy attól lesz 10 milliárddal kedvezőbb számunkra, hogy 30 évig vásároljuk ezt a szolgáltatást? Ezért tudjuk megadni ezt a felhatalmazást? Azokra a dolgokra nem akarok kitérni, hogy ez miért fontos a Dél-Dunántúlnak a kulturális főváros és általában a régió helyzete miatt. Azt külön sajnálom, hogy egy ilyen beruházás esetén arra nem voltunk képesek, és ezt kritikaként mondom, hogy az Európai Unió határkikötőjét, ami állami fejlesztéssel megvalósult és pár napja átadott határkikötő Mohácson, néhány kilométer erejéig összekössük a bólyi csomóponttal. Azóta is verekszünk azért, hogy a jelenlegi 56-os utat hozzuk olyan állapotba, hogy ezt a gazdaságilag is fontos határpontot, ami, még egyszer mondom, az Európai Uniónak hosszú évekig határkikötője lesz, tudva, hogy Horvátország és Szerbia nem mostanában került be ebbe a rendszerbe. Meggyőződésem, hogy Baranya depressziós gazdaságát Mohácsról kell kimozdítani, nem Pécsről, és nem találunk pénzt arra, hogy a bólyi csomópontot - aki földrajzilag ismeri a térséget, tudja, hogy csupán néhány kilométerről beszélünk -, összekössük a mohácsi határkikötővel.
Ennek ellenére üdvözlöm ezt a beruházást. Először fogunk találkozni alagútépítéssel a magyar autópálya-rendszer történetében, éppen az én választókörzetemben. Ott mindenki izgalommal várja ezt, ezen a szakaszon minden előkészület megtörtént, ellentétben a Dunaújváros és Szekszárd közötti szakaszon. Ettől a beruházástól sokat várunk, és, még egyszer mondom, a számtan, ami előttünk van, azt igazolja, hogy lehet így is megépíteni ezt az autópályát. Én nem látok át a számokon, de örülök annak, hogy egy ilyen előterjesztés került elénk, mindenképpen támogatom a beruházás ilyetén megvalósítását. Még egy mondat: annak az elmozdulásnak is örülök, hogy nem egy autóutat építünk, ami majd autópályává fejleszthető, hanem beigazolódtak azok a szakértői vélemények, tudva azt, hogy csak néhány méter aszfaltcsíknyi különbség van a kettő között, amelyek már akkor előrevetítették, hogy ez a megoldás nem indokolt. Jó, hogy ez az elmozdulás megtörtént. Annak meg örülök, ha ez nem fog jogi bonyodalmakat jelenteni. Köszönöm.
ELNÖK: Végh Tibor!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Amit itt elmondok, értelemszerűen vonatkozik az előző határozati javaslatra is. Hargitai képviselő úrnak mondom, azért a Dunaújváros - Szekszárd közötti szakasznál nem nulla forint az állam ráfordítása. Láttam az anyagban, hogy a lőszermentesítést ott már elvégezték, itt viszont a veszélymentesítés, a veszélyes anyagok elszállítása, illetve a kockázatviselés költségeit teljes egészében az állam fizeti.
Az 5. oldalon találunk egy érdekes megfogalmazást, és tényleg csak a megnyugtatás miatt kérdezném: ez az egész az államháztartási körön kívül számolható el? Erre van egy biztatásunk, hogy ez biztosan így van. A 9. oldalon képviselőtársaim találnak egy érdekes megfogalmazást, hogy az alvállalkozói kifizetésekre vonatkozó megszigorított rendelkezéseket tartalmaz a szerződés, és jóváhagyási jogot biztosít az állam számára az alvállalkozói szerződéskötéseket és kifizetéseket illetően. Ez egy rendkívül jó dolog, nagyon pozitívan tudjuk értékelni. Biztatásként mondanám, hogy másutt, a feketegazdaság elleni küzdelemben is felhasználható ez az eszköz, lehet, hogy fel is fogjuk használni ezeket a megoldásokat. A 14. oldalon koncessziós díjként még 5 millió forint + áfa szerepel. Azt gondolom, egy 280 milliárd forintos beruházásnál, legalábbis számomra, magyarázatot igényel, hogy a koncessziós díj, amit a nyertes fizet az állam számára, miért pont 5 millió forint + áfa.
Ugyancsak a 14. oldalon szerepel, hogy a rendelkezésre állási díjból az állam különböző események mentén levonhat, az üzemeltetésnél ezek is fel vannak sorolva, de nincs maximalizálva a levonható összeg. Nos, ha én lennék a nyertes Mecsek Részvénytársaság, nem mernék szerződni. Ha ők elfogadták, rendben van, de a legközelebbi szerződésben nagyon-nagyon pontosan próbáljuk meg ezt végigvinni. Ha én lennék a vállalkozó, nagyon örülnék neki, hogy ekkora projektet el tudok nyerni, de mindig ott lenne a fejem felett Damoklész kardja, hogy ha nem nyírtam le a sövényt, vagy a parkolóban a kamionos ott hagyott egy kiló szemetet, mennyit fognak majd tőlem levonni a rendelkezésre állási díjból.
Logikus az, amit tetszett mondani, hogy az autópályává fejleszthetőség már most szerepel benne, tehát már most így kell megépíteni. Ha emlékeim nem csalnak, az M0-ás autóút is autópályává fejleszthetőként indult, de ott nemcsak a leállósáv műszaki tartalma volt a differencia, sok más ok miatt is halálútnak hívták a M0-ást annak idején. Ennek ellenére, azt gondolom, támogatható a két módosítás. Viszont egy kérdést szeretnék becsomagolni. Az előbb beszéltünk az elektronikus útdíjról, jó lett volna, ha ott is olyan részletesen látjuk az elképzeléseket, mint az előző előterjesztésnél. Nyilván nem véletlen Kovács képviselőtársam kérdése, hogy mi van akkor, ha túllépjük valamilyen értékben a közbeszerzési eljárásban megfogalmazottakat, mit szól ehhez a Közbeszerzési Döntőbizottság. Tudjuk, hogy az elektronikus útdíjfizetés kapcsán a GKM-et, illetőleg annak megfelelő szervét elmarasztalta ez a testület. Erre szeretnénk valamilyen biztosítékot, magyarázatot találni, hogy majd amikor a sajtó megkérdezi fél év után, hogy hogyan lehet ezt előre tudni, hogy ott komoly problémák lesznek, ne kelljen nekünk magyarázkodni, hogy mi ilyen okosak vagyunk. Nem így van, csak volt egy jogérzékünk, és nyilván Kovács képviselőtársam nem véletlenül tette fel ezt a kérdést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor az előterjesztőt illeti a szó. Parancsoljon!
SZŰCS JÚLIA (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha megengedik, akkor csokorba foglalnám az érintett témákat, és egyben válaszolnék rájuk. Egy rövidebb kérdéssel kezdeném, amit Kovács képviselő úr tett fel, hogy miért nem jelenhet meg a nyertes neve az országgyűlési határozati javaslat szövegében. Erre két indokunk van. Az egyik jogtechnikai. Az államháztartási törvény alapján nem a szerződő személyére, hanem csak a kötelezettségvállalás mértékére kell az Országgyűlésnek a jóváhagyást megadni. Ettől természetesen el lehet térni szigorúbb irányba, és belefoglalhatnánk a nyertesnek javasolt konzorcium nevét is az országgyűlési határozati javaslatba. De amiért ezt nem javasoljuk megtenni, az egy technikai ok. Ami a koncessziós építési közbeszerzési eljárás és a koncessziós szerződés megkötésének technikáját érinti, az az, hogy a közbeszerzési eljárásban az ajánlattevő konzorciummal állunk szemben, amellyel hivatalos kommunikációban áll a GKM. Magát az eredményhirdetést is az ajánlattevő konzorciumra fogjuk meghirdetni, amennyiben megkapjuk a felhatalmazást. A szerződést technikailag az ajánlattevő konzorciummal kötjük meg.
Ugyanakkor a szerződéskötés pillanatában ez a szerződés átszáll a konzorcium által alapított, magyarországi székhelyű, Magyarországon bejegyzett gazdasági társaságra, amelynek a nevét a mai napon nem ismerjük. Akkor, amikor a nyertest kihirdetjük, köteles megalapítani a konzorcium ezt a társaságot. Tehát effektíve 30 éven át a magyar állam nevében a gazdasági és közlekedési miniszter egy gazdasági társasággal lesz szerződésben, amelynek csak becsülhetjük a nevét, azt hiszem, kimondhatom a bizottság előtt, a nyertesnek javasolt konzorcium nemcsak autópálya-konzorcium, még nem tudjuk, mi lesz a gazdasági társaság neve, várhatóan Mecsek Autópálya Zrt., ez a konzorcium fantáziájára van bízva, hogy milyen néven alapítják meg ezt a gazdasági társaságot. Amennyiben ezt már tudnánk, azt gondolom, jogtechnikailag akkor járnánk el prudensen, ha azt a gazdasági társaságot nevesítenénk, amellyel hosszú távon a magyar állam szerződésben fog állni. A konzorciummal csak egyetlen jogtechnikai pillanatig leszünk szerződésben, addig, amíg át nem száll minden kötelezettség a megalapított koncessziós társaságra. Onnantól kezdve a koncessziós társaság lesz az üzleti partnerünk. Ezért nem javasoltuk, hogy az országgyűlési határozati javaslat szövegében jelenjen meg a név. Az indokolásban természetesen bemutattuk a parlamentnek, hogy milyen konzorciumról van szó, és milyen ajánlatot tett.
A második kérdés, ami elhangzott, hogy a közbeszerzési eljárás műszaki tartalmának változása okoz-e problémát. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a közbeszerzési eljárásban már az autópálya műszaki tartalmat pályáztatta, tehát minden ajánlattevő autópálya erre tett ajánlatot. Ilyen szempontból a közbeszerzési eljárásban problémánk nem lehet, amennyiben megkapjuk az Országgyűlés jóváhagyását és ezzel együtt a felhatalmazását a módosításokra. Menet közben, 2007. július 3-tól törvényi módosítás is segítségünkre volt, az autópálya-törvény nyári módosítása megváltoztatta az autópálya-törvény mellékletét, az M6-ost és az M60-ast is autópályaként nevesíti. Tehát a mai naptól a jogszabályok, a törvények közötti harmonizáció jegyében csak autópályára kérhetünk felhatalmazást. Ilyen szempontból a közbeszerzési eljárás során ilyen típusú, műszaki tartalomból eredő problémával nem számolunk.
A közbeszerzési eljárásról el kell mondanom, hogy nagyon transzparens, szabályos közbeszerzési eljárást folytattunk le, a Közbeszerzési Döntőbizottsággal folyamatosan egyeztettük. Büszke is a GKM erre a közbeszerzési eljárására, mert azt gondoljuk, hogy a korábbi koncessziós szerződési tapasztalatokat felhasználtuk, mind a negatívakat, mind a pozitívakat a szerződés szövegezésekor. Magát az eljárást is így bonyolítottuk le. Erre példa az alvállalkozói kifizetések szigorítására, illetve ellenőrzésére vonatkozó passzus. De tudnék többet is említeni, amelyek nagyon kedvezőek a magyar állam számára, és amelyeket a koncessziós ajánlattevők is elfogadtak. Azt gondolom, az élet be fogja bizonyítani, hogy ez egy nagyon erős szerződés, és a magyar állam érdekeit megfelelően védi, jobban védi, mint a korábbiak.
Ha már a magyar állam érdekeinek védelméről és a kockázatokról beszélek, akkor átkanyarodnék Hargitai képviselő úr felvetésére, hogy úgy tűnik, ha nincs pénzünk, akkor olcsóbban építünk. Elnézést, az első megszólalásomban 10 milliárd forintot mondtam, hogy annyival kedvezőbb a magántőke bevonásával történő megvalósítás. Ez valójában 16 milliárd forint, rosszul emlékeztem a számra. A magánfinanszírozói forrásbevonással való megvalósítás előnye az állami beruházással szemben nettó jelenértékben a mai napon 16 milliárd forint. Ez több dologból is ered. Valójában ez egy közepesen bonyolult üzleti modell. A magánfinanszírozói forrás bevonásával megvalósuló, úgynevezett PPP-ajánlat egy összetett, nagyon sok mindent figyelembe vevő üzleti modell, ezt nem is tudjuk bemutatni nyomtatott oldalakon, mert ez egy többdimenziós adatbázis. És minden, az állami oldali megvalósítás esetén becsült megvalósítási költség hasonlóan bonyolult üzleti modell. Annyit el kell mondanom az állam általi megvalósítás számához, az úgynevezett PSC-számhoz, amely a Public Sector Comparatorból ered, hogy ennek kiszámításakor a jelenlegi jogszabályi környezet alapján azon állami vállalatok általi megvalósítást számszerűsítjük és becsüljük előre, amelyek ismertek. Tehát ha a jelenlegi jogszabályi környezet alapján a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. építené meg ezt az autópályát, az Állami Autópálya-kezelő Zrt. üzemeltetné, utána a 30 éves koncessziós időtartam hátralévő részén belül a nagyfelújításokat is a Nemzeti Infrastruktúra-Fejlesztő Zrt. végezné el.
Ez még önmagában nem jelentené azt, hogy a magánajánlat olcsóbb legyen, vagy nettó jelenértékben kedvezőbb az állam számára. Ami a kedvezőséget okozza, hogy az összehasonlítás, az úgynevezett "value for money" elemzés, ami az ár-érték arányának meghatározása és számszerűsítése, figyelembe veszi azt a kockázatmegosztást, amit elég részletesen bemutattunk az indokolásban. Ha az állam valósítja meg ezeket a beruházásokat, úgy minden kockázatot, ami a 30 év alatt felmerülhet, és talán eszünkbe sem jutott fellistázni a szerződésben, az állam visel, addig ebben a szerződésben a magánpartnerrel megosztottunk bizonyos kockázatokat. Emellett, ami a magánpartner általában alacsonyabb ára irányába hat, az a versenyhelyzet, amelyben ezek az árak kialakulnak. Ezen túlmenően pedig még mindig hiszünk abban, hogy a magántársaságok által menedzselt, organizált, összetett komplex feladatok végrehajtása hatékonyabb, mintha különböző állami vállatok által hosszú időn keresztül, nem feltétlenül előre tervezetten, hanem évről évre az éves költségvetés keretei között mozogva hajtjuk végre ezeket a feladatokat. Ebből eredhet az, hogy úgy tűnik, olcsóbb úgy építeni, hogy nincs pénzünk. Ami nehezen számszerűsíthető, és majd csak a szerződés megkötése után elkészítendő újabb "value for money" elemzés fogja számszerűsíteni, annak a haszna, hogy gyakorlatilag évekkel korábban elkészül egy autópálya. Ha a költségvetés keretein belül mozognánk, akkor nagyjából előre látható, hogy mikor lenne először lehetőség arra, hogy ez az autópálya állami pénzből, költségvetési pénz felhasználásával megvalósuljon. Ez is számszerűsítésre kerül majd.
A következő kérdés az volt, hogy miért pont 30 év lett a koncessziós időszak hossza. A koncessziós törvény 35 évben maximalizálja a koncessziós szerződés hosszát, az országgyűlési felhatalmazás egy ennél rövidebb minimumidőszakot szabott meg számunkra. A közbeszerzési eljárás kiírásakor, amikor az állam általi megvalósítás műszaki modelljét feldolgoztuk, kellett eldönteni azt, hogy hány évre kötjük a koncessziós szerződést. Amikor a 30 év mellett döntöttünk, két dolgot vettünk figyelembe. Egyrészt a nemzetközi gyakorlatot, mivel általában a koncessziós szerződéssel operáló országok 30 évben szoktak számolni - ezért a koncessziós társaságok és a befektetési piac által ismert időtáv. Másrészt a tőkepiacokat. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy e mögött a koncessziós szerződés mögött nemzetközi finanszírozás is áll, ezért olyan időtávot választottunk, ami a tőkepiacon létező időtáv. Harminc éves hiteleket ismer és használ az európai tőkepiac. Ezért nem lett volna szerencsés 29 éves, vagy 31 éves szerződést választani. Megoldható az is természetesen, de a 30 éves időtáv kerek időszak. A műszaki előrebecsülhetősége és a nemzetközi gyakorlatban az ismertsége indokolja azt, hogy ezt az időtávot választottuk.
Ez befolyásolja-e azt, hogy mennyivel kedvezőbb az ár? Természetesen befolyásolja, mivel nettó jelenértékekről beszélünk. Tehát egy hosszabb időszak pénzügyi adatait a jelen időre visszaszámolva el fognak térni a számadatok, ha mondjuk egy 35 éves szerződéses modellt vizsgálnánk. Ez azonban nem szabad, hogy számottevően befolyásolja az ár-érték arányt, ugyanis olyan egyéb, jelentős módosítást nem tartalmaz ez a 30 éves, vagy 35 éves konstrukció, ami a jelenértékben kifejezett értéket nagymértékben befolyásolhatják.
Az államháztartási körön kívüli elszámolásról. Szintén nagyon büszkék vagyunk rá, mert ez az első olyan PPP-típusú megállapodás, amire a Központi Statisztikai Hivatal már előre megadta pozitív véleményét. Ilyen Magyarországon még nem volt eddig. Ennek birtokában nagyon jó reményekkel indulunk a költségvetési körön kívüli, úgynevezett "off-balance sheet" elszámolás irányába. Ezzel kapcsolatban azért mondom, hogy reményekkel indulunk, mert a szerződés megkötését követően az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat az általa elvégzett bevizsgálás eredményeképpen dönti el, hogy költségvetési körön kívül, vagy belül elszámolandónak minősít egy projektet. Természetesen, ha a Központi Statisztikai Hivatal előre ennyire pozitív véleménnyel volt, akkor nem tartunk tőle, hogy az Eurostat ettől eltérő álláspontot határozna majd meg. Ez legkorábban a jövő év folyamán, de valószínűbb, hogy 2009 folyamán fog megtörténni. Ekkor lehetünk biztosak benne.
Végh képviselő úr említette a lőszermentesítést és egyéb kockázatokat, amelyeket a magyar állam visel a Szekszárd - Bóly, Bóly - Pécs koncessziós szerződésben. Itt akkor valószínűleg pontosításra szorul az indokolás. A lőszermentesítés ezen projekt esetében is megtörtént mint az állam által kötelezően elvégezendő előkészítési feladat. Ebben az anyagban nem került kiemelésre, valószínűleg a tavaszi anyagban került bemutatásra. A lőszermentesítés a technológiájából adódóan az állam által előre elvégezendő feladat, amin már túl vagyunk. Ezt az állam már kifizette az egyéb előkészítési feladatokkal kapcsolatban.
Felmerült kérdésként a koncessziós díj mértéke, hogy miért 5 millió forint. A koncessziós díjat mindenki magasabb értéknek várná. El kell mondanom, hogy egy rendelkezésre állási díj alapú koncessziós megállapodásnál, ahol gyakorlatilag a tervezésre, építésre, finanszírozásra és üzemeltetésre 30 évre kötünk szerződést a magánpartnerrel, a magyar állam által eszközölt pénzkiáramlás nagyjából stabil cash-flow, onnantól kezdve, hogy az autópálya elkészült, és üzemeltetésre át lett adva. Ennek a cash-flow-nak az alapját, az úgynevezett rendelkezésre állási alapdíjat betettük az indokolásba. Ettől büntetőpont levonásával, vagy a teljesítménynormás hibák miatti levonással tud eltérni negatív irányba, illetve a közlekedésbiztonsági bónusszal pozitív irányba a kifizetés. Nagyságrendileg ez egy stabil pénzáramlás, ha jól üzemelteti a koncessziós társaság az autópályát az üzemeltetés körülbelül 28 éve alatt.
A koncessziós díj előírását a koncessziós törvény tartalmazza. A magyar államnak, ha koncessziót ad valakinek, koncessziós díjat kell érte szednie. A koncessziós díj mértékét a magyar állam meghatározhatja. Ezen pénzügyi modell esetében a koncessziós díj reális mértéke 1 forint lenne, de leginkább 0 forint, mivel ebben a pénzügyi modellben, bármekkora koncessziós díjat szabunk, amit a koncessziós társaságnak be kell fizetnie a magyar állam részére, ezt beépíti a saját kiadásai közé, és megtérítteti 30 éven át a rendelkezésre állási díjban. Azért jutottunk arra, hogy nem 1 forintot határozunk meg, hanem 5 millió forintot, ami jelképes összeg, hogy egyszerre eleget tegyünk a koncessziós törvénynek, és legyen koncessziós díj a modellben, ugyanakkor ne akkora mértéket határozzunk meg, ami a magyar állam hosszú távú kifizetését indokolatlanul megemelné. Ez a koncessziós díj gyakorlatilag egy átfolyó tétel, a koncessziós társaságnak kifizeti rendelkezésre állási díj címen, és ő visszafizeti nekünk koncessziós díj címén. Ezért nem érdemes ilyen típusú koncessziónál a koncessziós díjat magasabb mértéken meghatározni, mert a költségvetés szempontjából ez nem olyan bevétel, aminek ne lenne kiadási lába.
Elhangzott kérdésként, hogy az úgynevezett teljesítménynormás levonások, illetve a rossz teljesítésből eredő levonások nincsenek maximalizálva a koncessziós szerződésben. Két másik autópálya-koncessziós szerződéssel dolgozunk, mind a kettőben maximalizálva van ennek mértéke. Az eddigi tapasztalatunk az, hogy nem érte még el soha a maximumot ez a levonás, egyszerűen ezek a társaságok jól üzemeltetik az autópályát. Másrészt nem volt értelme maximalizálni ezt a levonást, mert amennyiben ezt megtesszük, úgy a hosszú távú tervezésében a koncessziós társaság egy viszonylag előre jelezhető alulteljesítéssel kalkulál. Ez tetten érthető volt a másik két koncessziós társaság pénzügyi modelljében, amelyekkel jelen pillanatban szerződésben állunk. Ezért úgy döntöttünk, hogy ebben a modellben nem maximalizáljuk ezt a levonást, a koncessziós társaság érdeke, hogy jól üzemeltesse az autópályát, a magyar államnak pedig az az érdeke, hogy ha már megrendel az adófizetők pénzéből egy 30 éven át tartó, viszonylag nagy nettó jelenértékű szolgáltatást, akkor ez a szolgáltatás jó legyen.
A büntetőpontokat nem tettük be az indokolásba, mert ez nagyon hosszú fejezete a koncessziós szerződésnek, hogy milyen hibák esetén és milyen mértékű büntetőpontok alapján hány forintot vonunk le a havi kifizetésekből. Ezek olyan dolgok, amelyek a koncessziós társaság normál működése esetén egy közútkezelőtől egy autópályán elvárhatóak. Az Állami Autópálya-kezelő Zrt. mint állami vállalat úgy üzemelteti az állami autópályákat, hogy ilyen hibákat nem követhet el közben, mert ez az ő felelőssége a közúti közlekedési törvény és a vonatkozó jogszabályok alapján. Tehát ahhoz, hogy ilyen levonások történjenek, egyértelműen a koncessziós társaság kifejezetten rossz működése kell. A koncessziós ajánlattevők ezt a feltételt is elfogadták. Ez az állam szempontjából szintén pozitívum, mert egy garantált szolgáltatási színvonalat tudhat magáénak.
Ha elnök megengedi, két kérdésre nem reagálnék konkrétan, mert nem ehhez az előterjesztéshez kapcsolódik (Varga Mihály: Hogyhogy nem? Ne spóroljon nekünk.), az egyik a mohácsi határkikötő bekötése, a másik az M0-ás minősítése. Köszönöm.
ELNÖK: Már bocsásson meg, de erre a két kérdésre, amit most itt egy laza mozdulattal elhessegetett, választ vártunk volna. (Derültség.) Többi képviselőtársamon is azt látom, hogy némi hiányérzet maradt bennük. De reménykedem abban, hogy lesz még olyan bizottsági ülés, ahol a megépülő autópálya virtuális végigvezetése is megtörténik, és elmondja, hogy balra, vagy jobbra mit látunk majd.
Kérdezem a bizottság tagjait, van-e még kérdés. Végh Tibor jelentkezik, benne is hiányérzet maradt.
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Igazából inkább csak egy kérés lenne, hogy a jövőben próbáljunk meg nekifutni annak, hogy az országgyűlési határozatban jelenjen meg a nyertes neve. Próbáljuk meg ezt a jogtechnikai megoldást, mert a Kbt. ránk is vonatkozik. Ha egyszer mi voltunk a kiíró jóváhagyója... Szerencse, hogy az előterjesztő nem politikus, mert ha politikus lenne, akkor itt most nagyot mosolyogtunk volna, hogy nyertesnek nyilvánítunk egy olyan céget, amelynek igazából nem tudjuk a nevét, majd kitalálják, meg a fantáziára van bízva. Ez biztos, hogy nem állná meg hosszú távon a helyét, tehát próbáljuk meg azt a jogtechnikai megoldást megtalálni, hogy az országgyűlési határozatban vállaljuk fel, írjuk oda, és utána kössünk azzal szerződést, akivel kell. Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kíván-e az előterjesztő reagálni erre? Nem? Hargitai János?
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Arra biztattam az előterjesztőt, hogy ne reagáljon. (Derültség.)
Döntés az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a döntés következik. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a 25/2007 (III. 20.) OGY-határozat alapján az M6-os autópálya Szekszárd - Bóly közötti szakaszának és az M60-as autópálya Bóly - Pécs közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás eredménye vonatkozásában az Országgyűlés jóváhagyásának megadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságát támogatják-e. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Húsz. Nem támogatja? Tartózkodott? Hat. A bizottság többsége tehát támogatta. Végh Tibort javaslom a többségi vélemény előadójának. A kisebbség vélemény előadójáról később döntünk. Köszönöm szépen. A napirendi pontot lezárom. Öt perc szünet következik. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a bizottság ülését! A következő napirendi pontunk a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényjavaslat, T/4010. szám alatt, szintén az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm Kovács Álmos urat, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkárát, és mint előterjesztőnek meg is adom neki a szót. Parancsoljon!
KOVÁCS ÁLMOS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az indoklás tartalmazza a törvényjavaslat legfontosabb céljait és elemeit, ezeket csak külön kérésre ismételném meg. Egyetlen mondatot szeretnék mondani. Talán úgy tűnhet egyeseknek, hogy ez a törvényjavaslat egy európai uniós direktíva adaptálását tűzi ki célul, de fontos tudni, hogy a direktíva kialakításában Magyarország is részt vett, ez egy közösen elfogadott direktíva. A cél a pénzmosás elleni harc, de a pénzmosás megakadályozásán túl a pénzmosás hátterében lévő bűncselekmények visszaszorítását is eredményezheti. Tehát valós közös célt szolgálnak a törvényjavaslatba foglalt legfontosabb elemek. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel van-e a bizottság tagjai részéről? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor javaslom, hogy szavazzunk. Ki az, aki támogatja az általános vitára való alkalmasságot? Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Négy. Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést. Írásban tájékoztatom házelnök asszonyt a bizottság döntéséről. Köszönöm szépen a bizottsági ülésen való részvételt.
Áttérünk a következő napirendi pontunkra, ez pedig a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, T/3578. szám alatt. A módosító javaslatok megtárgyalására kerül sor.
Az 1. pont Varga Mihály és Domokos László képviselők módosító javaslata. Kérdezem az előterjesztőt, támogatja-e.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Domokos László!
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Megkérdezném, hogy miért nem. Tudniillik, ezek a Számvevőszék konkrét megállapításai. Az államtitkár úr, mert a miniszter úr nem tisztelte meg a vitát, aktívan részt vett a vitában, és elmondta, hogy teljes mértékben egyetértenek vele, sőt, végre fogják hajtani. Hogy lehet számon kérni egy véleményt, ha azt nem fogalmazza határozatba az, akinek beszámol a kormányzat? Erről mi a kormányzat álláspontja? Ezt hogyan fogják végrehajtani? A bizottságnak fognak beszámolni a következőkben az ÁSZ véleménye alapján? Mi a jogtechnikai eljárás? Mégis csak több mint száz megállapítás van, és mindenki azt mondta, hogy ez minden évben így volt, de most nem így lesz. Akkor mitől lesz most másként? Ezért nem értem az elutasító választ, legalábbis az indoklását érdemes lenne megismerni a bizottságnak. Mert mint az ellenőrző albizottság elnöke, szívesen fogom látni, hogy a végrehajtásnak a kormány hogyan tesz eleget.
ELNÖK: Annyival egészíteném ki alelnök urat, hogy ez a módosító indítvány ráadásul nem is akar megállapítani felelősséget, pusztán rögzíti azt, amit az Állami Számvevőszék a saját jelentésében megállapított. Nem is egészen értem, hogy mi az elutasítás oka, de főosztályvezető úr nyilván majd megvilágítja számunkra. Megadom a szót. Parancsoljon!
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Annyit szeretnék mondani, hogy az Állami Számvevőszék, amelynek megállapításait a dokumentumai tartalmazzák, ajánlásokat fogalmaz meg a különböző szervezetek, így a kormány, a minisztériumok és a költségvetéssel kapcsolatos intézményrendszer számára. A kormány ezt úgy kezeli, hogy a holnapi ülésén külön előterjesztésben tárgyalja az Állami Számvevőszék zárszámadással kapcsolatban tett javaslatait. Tehát ezek a javaslatok a kormány előtt vannak, és végrehajtásukat a kormány egy intézkedési terv, vagy ahogy a miniszter úr, vagy az államtitkár úr említette, egy bizonyos program alapján lépésről lépésre fogja végrehajtani. Ennek első elemével találkozhatunk a 2008. évi költségvetési törvény kapcsán, ahol az Állami Számvevőszék kifogásolta, hogy az európai uniós előirányzatok - most csak egy példát mondok a sok közül - külön fejezetben jelenjenek meg. Ezért a XIX. fejezetben jelennek meg az európai uniós fejlesztések. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Végtelenül csodálkozom azon, hogy a kormányok az Állami Számvevőszék megállapításai mellett elmennek, és arra hivatkozik a regnáló kormány is, hogy ez így volt régen is. Úgy gondolom, beszélhet a miniszterelnök úr mindenféle "hypotörvényről", tisztítócsomagról, amíg a kormány az Állami Számvevőszék által feltárt hiányosságokat nem korrigálja, nem tesz mellé felelősöket. Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Állami Számvevőszék az alrendszereket is ellenőrzi, ott jegyzőkönyvez és intézkedik, ott a törvény előír felelőst, pótlandót, kijavítandót. A Magyar Köztársaság kormánya pedig, amikor ellenőrzik a zárszámadási törvényét, biccent egyet.
Úgy gondolom, komolytalan az egész. Nyilvánvalóan sok minden "köszönhető" annak, hogy jelenleg ilyenek a pénzügyek, és ilyen a zárszámadási törvényjavaslat is. Ezzel nem szoktunk foglalkozni, de olyan körülmények vannak manapság az állami pénzügyekben, amelyek mellett már nem lehet lazán elmenni. Az ellenzék nem szokott különösképpen foglalkozni a zárszámadási törvénnyel, elfogadja, mert okafogyottá vált, elmúlt, kész, vége. De valójában azért volt ebben az évben vita, mert olyan sok hiba, olyan sok trükk, olyan sok eltérés, olyan sok szabálytalanság van a zárszámadási törvényben, hogy komolytalanná teszi a bizottságunkat is, ha ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk. Tehát mindenféleképpen kell ez a javaslat ahhoz, hogy rákényszerítsük a kormányt, tartsa tiszteletben az általános pénzügyi szabályokat és törvényeket: az államháztartási törvényt, az uniós pénzügyi szabályokat és sok egyéb mást.
Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem térhetünk ki előle, és nem mondhatja senki sem azt, hogy a kormány majd készít valamilyen intézkedési tervet. Itt van? Letette a zárszámadási törvény mellé? El tudtam volna fogadni, ha intézkedések és felelősök mentén terjeszti be a zárszámadási törvényt, mert abból azt tudtam volna kiolvasni, hogy ezeket a problémákat tudomásul vette és korrigálja, amit kell. Akkor lazán elmehettünk volna mellette, maximum egy utóellenőrzést kértünk volna az Állami Számvevőszéktől. De amíg az állami ellenőrzést és a bizottságot a kormány nem veszi komolyan, addig ilyen "hypotörvényeket", vagy egyéb kirohanásokat, amelyeket a miniszterelnök úr megenged magának, nincs jogában felvetni, ugyanis a rendcsinálást először mindenki magán kezdje, ne az országgyűlési képviselőkön. Mert úgy festette le a miniszterelnök úr a polgármestereket, a közgyűlési elnököket, hogy összeférhetetlenek. Ha valami összeférhetetlen az állami szabályokkal, akkor ez az egész az. Nem értem a kormány álláspontját. Nem korrekt, inkorrekt, a szabályokat semmibe vevő kormányról van szó. Köszönöm, hogy szólhattam.
ELNÖK: Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Nem nagyon akartam szólni, de úgy látom, hogy a fideszes képviselők elég sok időt akarnak szentelni ennek a módosító indítványnak, ami azért furcsa, mert az ellenőrzéseket nem az Országgyűlés végzi el, hanem az Állami Számvevőszék. Az Állami Számvevőszék megállapításai az Állami Számvevőszék jelentésébe valóak, teljesen indokolatlan azt átemelni egy törvénybe. Sajnálom, hogy a képviselők még arra sem vették a fáradságot, hogy a megállapításokból, amit olvastak az Állami Számvevőszék jelentésében, esetleg valamilyen következtetéseket vonjanak le. Ha pedig a kormánynak akarnak valamit üzenni, praktikusan országgyűlési határozati javaslatba foglalhatták volna, s azt mondják, hogy ezt olvastuk az Állami Számvevőszék jelentésében, és ezt javasoljuk. Ezt az eljárási rendet nyilván nem lehet támogatni, mert egyszerűen irracionális, és a hatályos törvényalkotáshoz egyáltalán nem illeszkedik. Éppen ezért nem is lehet támogatni.
ELNÖK: Domokos László!
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Keller László szakértője a kormányok ellenőrzésének, nem is volt eredménye, sok százmilliót viszont elköltött erre. Talán próbálkozzunk azzal a módszerrel, ami alkotmányos. Teljesen téves a kiinduló pontja. Az Állami Számvevőszék a parlamentnek tartozik az ellenőrzési feladatokról való beszámolással. Úgy tudom, képviselő úr is megkapja ezeket a beszámolókat. Ezeket a beszámolókat tárgyaljuk, amelyeket vagy elfogadunk, vagy nem, vagy módosítva fogadunk el. Ne haragudjon, értem én a maszatolást, de ez nem jött be. Ez az érvelés kevés volt ahhoz, hogy szakmailag igazán komolyan vegyük, amit mondott.
De nem ezért kértem szót, visszatérnék a Bathó úr által mondottakra. Súlyos a probléma. Jó lenne, ha az államtitkár úr ülne itt azért a fizetésért, és nem a kedves főosztályvezető úr, hiszen nem tudom, ismeri-e, mit nyújtott be a kormánynak a tárca megoldásként? Nem tudom, előtte beszélhet-e róla? Megegyezik-e egyáltalán az Állami Számvevőszék megállapításaival? Mert most a megállapításokról van szó, nem arról, hogy mit kell majd cselekedni. Arról, hogy az Állami Számvevőszék nem hiába végezte el a munkáját, még a Ház is megerősíti ezt, és feladatául kívánja szabni a kormánynak. Ez egy újszerű feladat, nem mondom, hogy nem. Ha önök az őszödi beszédben hisznek, akkor onnan induljunk ki, hogy a miniszterelnök szerint egy új kormány és egy új ország építése következik. Ha új ország építése következik, akkor lássuk a következményeit, az előző kormány éves beszámolójának hibáit, megállapításait.
Legalább abban értsünk már egyet, hogy elfogadjuk azt, amit az Állami Számvevőszék leírt. Mert utána következhet az a kérdés, hogy mit kell ezzel tenni, mit kell cselekedni. De ha már a kiinduló pontban sem tudunk a parlamentben egyetértésre jutni, akkor a kormány azt csinál, amit akar, és az Állami Számvevőszék joggal mondja, hogy a kormány kivédte a parlament ellenőrző szerepét, és majd ők egymással elbeszélgetnek, továbbra is ugyanolyan hatásfokkal. Akkor mi változott meg? Négy év alatt egyszer legalább vegyük már komolyan, amit önök gondolnak. Legalább a tényeket állapítsuk meg, ezáltal a parlament valós költségvetési beszámoltatási kötelezettségét és hatáskörét érvényesítsük. Hiszen látjuk, a 2006-os költségvetési év tervezése és végrehajtása olyan távol állt egymástól, hogy nyugodtan elmondhatjuk, 2006-ban a kormány azt csinált a költségvetési sorokkal, amit akart. A parlament gyakorlatilag december 22-én hagyta jóvá azt a bődületes túlköltést és annak részletezését. Ha meg akarjuk változtatni ezt a helyzetet, ha nem szeretnénk azt, hogy a parlament feleljen a kormánynak, hanem a kormány legalább a költségvetés végrehajtásakor feleljen azért, amit ő maga cselekedett, és erről az Állami Számvevőszék, ha úgy tetszik, auditált papírt adott ki.
Még egy cégnél is, ha a könyvvizsgáló megállapítást tesz, akkor a tulajdonosok döntést hoznak a menedzsmentről. Mivel önök vállalatnak tekintik az országot - ezt is elmondták - akkor legalább a vállalati elveket hajtsuk következetesen végre, és ezt a tulajdonosnak, a parlamentnek kellene megtennie. Itt az nem jogtechnikai kérdés, hogy jóváhagyjuk-e a beszámolót, vagy sem, bár önök szívesen túllennének rajta, ez egyértelmű volt. Bár a kormány részéről az államtitkár úr nagyon jól érezte, hogy sarokba van szorítva a korábbi kormányzat, nem is tudom, miért szállt be ebbe az ügybe. Egyébként az önök érvelése, hogy ez az előző kormány "teljesítménye" volt. A lényeg az, hogy ha egyszer súlyt kívánnak adni a szavuknak, akkor legalább erősítsük meg az ÁSZ álláspontját, és valóban, ahogy Babák Mihály mondta, az ÁSZ majd elvégez egy utóellenőrzést, arról jelentést tesz, nem a kormánynak, hanem a parlamentnek. Hiszen az Állami Számvevőszéket azért tartja közpénzen többek között a parlament, hogy végezze el a munkáját, mint ahogy az önkormányzatoknál, az alrendszerekben is ez a gyakorlat. Tehát a kormányzatra is ugyanez a kötelezettség vonatkozzon.
Ebben a bizottságban el szoktuk felejteni, hogy számvevőszéki bizottság is vagyunk, de ha már úgy döntöttek, hogy össze kell vonni a korábbi két bizottságot, akkor a számvevőszéki részére ne azt mondjuk, hogy jó, hogy időt szánunk erre. Igen, időt kell rá szánni. Az egész adó- és költségvetési vita nem ér semmit sem, ha most a 2006-os beszámoló kapcsán nem következik be egy új időszámítás. Akkor jövőre megint azt fognak csinálni a költségvetési sorokkal, egyensúllyal, amit akarnak, önök pedig asszisztálnak a kormány mindenkori hibáihoz. Mert szerintem a lojalitás, a frakciófegyelem, illetve a szabálytalansággal való azonosulás egészen más dolog. Önök ne tegyék ezt. A kormány nyilván nem fogja megváltoztatni az álláspontját, de itt arról kell a vitát lefolytatnunk, hogy a baloldalon 16-an szintén a kormány álláspontjára fognak-e helyezkedni, nemcsak úgy, hogy túl legyünk rajta. Ez nem egy felszínes kérdés, szerintem az egész további négyéves költségvetési munkánk alapját jelenti. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Megértük 2006-ban, ez egy rendkívüli év volt, amikor a költségvetési törvényt a parlament többsége elfogadta, hogy a kormányt egészében nem érdekelte a költségvetési törvény, és ezzel gyakorlatilag lejáratta a parlamentet. Mert minek hozott törvényt, ha úgysem tartja be, az év végén pedig önök ezt szentesítették. Ezt még el lehet viselni, az év végén önök törvénybe iktatták a költségvetési törvény módosítását. De jön a zárszámadás. A zárszámadáskor a kormány elszámol azzal, hogy hogyan hajtotta végre az önök által jóváhagyott, decemberben módosított költségvetési törvényt. Ezt a Számvevőszék leellenőrzi, és rengeteg hibát talál. Na most, hölgyek, urak, az nem lehet a Magyar Köztársaság parlamentjében, hogy van egy zárszámadási törvény, megállapít az ÁSZ valamit, és ezek a megállapítások lebegnek tovább, a kormány meg azt tesz, amit akar.
Akkor mondják meg, hogy minek a zárszámadási törvény, minek az ÁSZ ellenőrzése, hiszen úgyis azt csinálnak, amit akarnak? Ha mi tényleges demokráciát akarunk, és a törvényhozás ad magára, a törvényhozás törvényhozás, a parlament parlament, akkor nem engedi azt, hogy a kormány az Állami Számvevőszék megállapításait sutba dobja, és majd egyszer, valamikor valamit leír magának, amihez nekünk, ennek a bizottságnak sem, semmi közünk. Majd tesznek valamit, amit jónak látnak. Ez így nem tartható, Keller képviselő úr! Ez nem dramatizálása az ügynek. Értse meg! Itt nem félrekönyvelések, vagy 10-20 forintos félrekönyvelések vannak, mint esetleg az alrendszereknél! Itt komoly problémák vannak. Itt törvénybe iktatott szabályok be nem tartásáról is szó van. Úgy gondolom, egy magára valamit adó parlament és költségvetési bizottság azt mondja, hogy a zárszámadási törvényben megerősíti az Állami Számvevőszék megállapításait, és kötelezi a kormányt, hogy ezeket javítsa ki, szüntesse meg a törvénysértést. (Kovács Tibor: Nem erről szól ez a javaslat. - Tukacs István: Persze, hogy nem.) Arról szól, hogy az Állami Számvevőszék megállapításait törvénybe iktatjuk. Valahogy meg kell tisztelni ezt az ellenőrző szervet is, mert nem határozatot hozott, hanem megállapításokat tett, amit nekünk ideadott több kötetben, hogy milyen hibákat tapasztalt.
Úgy gondolom, erre kellene a kormánynak és a parlamentnek is több figyelmet fordítania, mert nem kétfillérekről van szó, hölgyek, urak. Akkor, amikor megduplázódott a hiány, mert a hiánycélokat nem tartják be, megduplázódott a Magyar Köztársaság eladósodottsága, különböző dolgokat szabálytalanul végeznek, ezek nem olyan megállapítások, amiket csak úgy le lehet rázni. Erre azért valamit lépni kellene. Elfogadom, hogy van más megoldás is, de akkor miért nem teszik meg a saját kormányukkal szemben? Az túlmegy a lojalitáson, ahogy önök érvelnek ebben a kérdésben. Részünkről pedig ez nem valamiféle ellenzéki furdancsoskodás, trükk. Még egyszer mondom, magára valamit adó parlament és költségvetési bizottság nem mehet el a több kötetnyi negatív megállapítás mellett. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Előterjesztő?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tényleg nem akarok belefolyni ebbe a vitába, de szeretném hangsúlyozni, mi nem azt vitattuk, hogy az ÁSZ megállapításai helyesek-e, vagy nem. Csak azt vitattuk, hogy az ÁSZ megállapításait szó szerint emeli be az elnök úr és az alelnök úr indítványa a normaszövegbe. Feltehetem a kérdést, ha kinyitjuk az ÁSZ kötetét a 18. oldalon, akkor elméletileg ezt is beírhatnánk, idézem: " A jelzett ellenőrzési lefedettség alapján nagy biztonsággal levonható az a következtetés, hogy a központi költségvetés vonatkozásában a zárszámadási törvényjavaslatban szereplő pénzforgalmi adatok összességében megbízhatóak."
Tehát nem azt vitattam, hogy az elnök úrék által beterjesztett megállapítások, amelyek a különböző minisztériumoknál feltárták azokat a hiányosságokat, nem igazak. Ezek a hiányosságok sajnos valósak, ezeket elismertük, elismeri a kormány is. Ezért mondtam azt, hogy a kormány külön végignézi pontonként, hogy milyen javaslatokat terjesztett az ÁSZ önök elé, és megpróbálja korrigálni. Erre mondtam egy példát. Tehát nem vitatom a megállapítások helyességét.
ELNÖK: Ezek után az merült föl bennem, hogy akkor miről fog dönteni a kormány a kormányülésen. (Babák Mihály: Semmiről.) Az előterjesztő akar rá válaszolni? (Jelzésre.) Nem. Akkor szavazzunk. Szerintem ez a legokosabb, amit ebben a helyzetben tehetünk. Tehát, az első pont Varga Mihály és Domokos László képviselők javaslata. Kérdezem, ki az, aki támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenkettő. Nem támogatja? Tizenöt. Tartózkodott? Egy. A bizottság tehát nem támogatja, de egyharmadot kapott.
Dr. Tóth István javaslata szerepel a 2. pontban. Előterjesztő?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 3. pont Varga Mihály és Domokos László javaslata. Előterjesztő?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 4. pont Varga Mihály és Domokos László képviselők indítványa.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság indítványai következnek.
A 7. számú indítvány?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ez egy nyolc pontból álló javaslat. Az előterjesztőt kérdezem, hogy ez mennyiben módosítja a 2006-os elszámolást, és mennyiben módosíthatja a 2007-es elszámolást.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a kérdést, elnök úr. Itt semmi mást nem tett a bizottság, csak az Állami Számvevőszék megállapításai alapján a kipontozott részeket töltötte ki. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy a költségvetési bizottságnak immár hagyományosan az egyházi közoktatási intézményfenntartókra és az egyházi szociális és gyermekjóléti intézményfenntartókra ugyanezt a feladatot kellene elvégeznie. Tisztelettel kérem a bizottságot, hogy ezt a módosító javaslatot, ami önök előtt van, tekintse át és hagyja jóvá. Köszönöm.
ELNÖK: Az is sorra fog kerülni, most még nem ott tartunk. Tehát a 7. ponthoz kérdés, észrevétel van-e? Az előterjesztő támogatja. (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta. Ez mind a nyolc alpontra érvényes.
A következő a költségvetési bizottság indítványa az egyházi normatívakiegészítés kérdéskörében. Az előterjesztő támogatja-e?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Azt szeretném megkérdezni, hogy ez miért alakul ilyen magas értékben, mert úgy emlékszem, a korábbi esztendőkben lényegesen alacsonyabb összegű volt ez a kiegészítő támogatás. Mi indokolja ezt?
ELNÖK: Előterjesztő!
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Egész pontosan az önkormányzat ilyen célú kifizetései kerültek átszámításra, és az egyenlőség elve alapján, tehát az intézményfenntartók egyenlő finanszírozása alapján számítottuk ki ezeket a számokat. Régebben, talán tetszenek emlékezni rá, a vitát mindig az okozta, hogy mi számít bele az önkormányzati támogatási körbe, és minek alapján kell ezt kiszámolni. Most az egyéb módon szerzett pénzek is figyelembevételre kerültek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk. Kérdezem, ki az, aki az indítvány benyújtását támogatja. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) A többség támogatta.
Nincs több módosítás, köszönöm szépen, ezt a napirendi pontot lezárhatjuk.
Áttérünk a következő pontra, ez a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, szintén módosító indítványokat fogunk megtárgyalni.
A 4. pont Pettkó András és Hock Zoltán javaslata. Az előterjesztő támogatja-e?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Az előterjesztő nem támogatja a módosító javaslatot.
ELNÖK: A 10. pontig Pettkó András és Hock Zoltán indítványai szerepelnek. Ezek közül bármelyiket támogatja-e a kormány?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Igen, van kettő, amit támogatnánk, a 6., illetve a 7. számú módosító javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm. A 4. pontot nem támogatják. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
Az 5. pont szintén a két képviselő indítványa. Kormány?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 6. pont? Kormány?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Egy "az" szócska elhagyásáról van szó, nagy jelentőségű indítvány. Kérdezem, ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta, hogy a magyar nyelv szabályai érvényesüljenek.
A 7. pontban szintén az "az" helyett egy "a" szócska beszúrása szerepel. Kormány?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány.
ELNÖK: Igen, köszönjük. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 8. pontban Pettkó András és Hock Zoltán javaslata. Kormány?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 9. pontban Pettkó András és Hock Zoltán javaslata.
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 10. pontban Pettkó András és Hock Zoltán javaslata. Kormány?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 11. pont Balog Zoltán és Semjén Zsolt javaslata. Kormány?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad támogatta.
A 12. pont Laboda Gábor javaslata. Kormány?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 13. pont Laboda Gábor javaslata. Kormány?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 14. pont Laboda Gábor javaslata. Kormány,
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 15. pont Orosz Sándor indítványa. Kormány?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés, (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 16. pont Gegesy Ferenc képviselő úr indítványa. Kormány?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Képviselő úr, parancsoljon!
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Csak azt szeretném megkérdezni, hogy miért.
ELNÖK: Indoklást kérünk.
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Azért, mert a fizetési határidő nincs összhangban az adózás rendjéről szóló törvénnyel, emiatt az adóhatóság nem tudná ellenőrizni a nyilatkozatok érvényességét, illetve emiatt a jogorvoslati lehetőségre sem lenne megfelelő idő. Ezért nem támogatja a kormány.
ELNÖK: Köszönöm. Gegesy képviselő úr!
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Mi az a határidő, amivel ez javítható lenne? Alapvetően arról szól ez a javaslat, hogy lehetőség szerint egy adott időpontban lezárjuk az addig befolyt pénzeket, ezzel elszámolunk, az érintett civil és egyházi szervezetek augusztusban megkapják a pénzt, az összes többi pedig a következő évben. Az egész kétoldalas törvényszöveg helyébe három rövid bekezdés kerül, ezáltal egyszerűbb, átláthatóbb, főleg pedig az érintettek számára hamarabb befolyik a pénz.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Előterjesztő?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Továbbra is fenntartjuk az eredeti javaslatunkat. Valóban, itt legalább a jogorvoslati lehetőséget szükséges megvizsgálni, illetve az egyházi kiegészítő támogatás esetében az is szabály, hogy az egyházak a kiegészítő támogatással együtt fogják megkapni, emiatt szükséges az eredeti határidő fenntartása.
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs több kérdés, vagy hozzászólás (Nincs jelentkező.), akkor a szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja a törvényjavaslathoz benyújtott hét pontot. (Szavazás) Egyharmad sem.
A 17. pont Fogarasiné Deák Valéria és képviselőtársai javaslata. Kormányálláspont?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Támogatja a kormány a módosító javaslatot.
ELNÖK: Támogatják. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
Mécs Imre javaslata a következő. Kormányálláspont?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja a kormány.
ELNÖK: A 19. pont szintén Mécs Imre javaslata.
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A 20. pontot?
DR. SOMOGYI ANDREA (Pénzügyminisztérium): Azt sem támogatja a kormány.
ELNÖK: Javaslom, együtt döntsünk ezekről az indítványokról. Tehát ki az, aki a Mécs Imre által benyújtott három módosító indítványt támogatja? Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Egyharmad sem.
Ezekkel a módosító javaslatokkal végeztünk, köszönöm szépen.
Rátérünk az utolsó napirendi pontunkra, ez a magánnyugdíjpénztárakról és a magán-nyugdíjpénztári szolgáltatásokról és az e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényjavaslat, T/3999. számmal. Semjén Zsolt és képviselőtársai nyújtották be a KDNP részéről. Kérdezem, hogy képviseli-e valaki az előterjesztőket. Igen, Hargitai János. Megadom a szót.
Dr. Hargitai János szóbeli kiegészítése
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP), előterjesztő: Köszönöm. Az idő előrehaladtával nem szeretném részletesen indokolni a beterjesztett törvényjavaslatot. Csatlakozom az államtitkár úrhoz, aki korábban azt mondta, hogy ezt csak akkor teszi meg, ha igénylik. Ha igénylik, én is megteszem. Tekintsék ezt egy olyan gondolkodási kísérletnek képviselőtársaim, amit egy olyan frakció nyújt be, amely elégedetlen, mint ahogy valószínűleg önök is elégedetlenek a jelenlegi nyugdíjrendszerrel, annak finanszírozhatóságával, és bármilyen módon keresni kell a lehetőséget arra, hogy átláthatóbb, jobban funkcionáló rendszer jöjjön létre. Ennek keretében nyújtottuk be ezt a törvényt, amely egy új, vagy átalakuló jogintézményt céloz meg. Nem kívánok erről részleteiben beszélni, mert viszonylag rövid, áttekinthető a törvény. Fontolják meg legalább olyan szinten az erről a törvényről való gondolkodást, hogy a tárgysorozatig eljussunk, vagy határozzunk meg valamit magunknak, hogy érdemes ilyen kérdésekkel foglalkoznunk.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány képviselője? Parancsoljon!
A kormány álláspontjának ismertetése
HORVÁTH ANDRÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Horváth András vagyok, a Pénzügyminisztérium tanácsosa. A törvényjavaslat a nonprofit, önkormányzati alapokon működő pénztári forma helyett zárt körűen működő biztosító részvénytársasági formát javasol. A pénztáraknak 2009 végéig kellene átalakulniuk zrt.-vé olyan módon, hogy az egyéni számlakövetelések válnának a társaság tőkéjévé. A kormány azonban több szempontból is rendkívül problematikusnak tartja a javaslatot, mivel ez nem jelent megoldást a magán-nyugdíjpénztári működés és irányítás említett hatékonysági kérdéseire. A tulajdonosi kör szétaprózottsága és ezáltal a tulajdonosi jogok érvényre juttatásának korlátai megmaradnának, továbbra is kizárólag természetes személyek szerezhetnének tulajdonrészt, a tagok kockázatai több szempontból növekednének.
Alkotmányos szempontból is rendkívül aggályosnak tartjuk, ugyanis minden egyes tag beleegyezése nélkül, egyszerű többségi közgyűlési határozattal, vagy akár anélkül, biztos kirendelésével lehetne, illetve kellene átalakulni valamennyi pénztárnak, tehát ez kötelezettség lenne, ily módon nem érvényesülne az az alkotmányos alapelv, hogy a tulajdonával kizárólag a tag rendelkezhet. A javaslat szerint az új biztosító társaság saját tőkéjét a számlakövetelések terhére képezné, ez valójában azt jelentené, hogy a tagok felhalmozott pénze, vagy legalábbis annak jelentős része megszűnne nyugdíj célú követelésként funkcionálni, és kötelező módon vállalkozói tőkebefektetéssé válna. Tehát a tagok többsége akarata ellenére válna biztosítási vállalkozóvá, és nyugdíj célú felhalmozását egy biztosító részvényeseként kockáztatná.
További problémát jelent, hogy a biztosítóvá alakult magánpénztár részvényeseit pótbefizetésre is lehetne kötelezni a veszteségek fedezetére, tehát a tagok pozíciói a jelenlegi helyzethez képest nemhogy javulnának, hanem a kockázataik tovább növekednek. A törvényjavaslat rengeteg kérdést megválaszolatlanul hagy, egy sor dologról nem rendelkezik, például hogy milyen arányban, minek alapján válnának részvényessé az új társaságban a tagok, nem rendelkezik arról, hogy mi legyen a pénztárak tartalékaival, mi legyen a működési likviditási tartalék sorsa. Ellentmondásos, homályos, hogy most valójában minden biztosított számára kötelező a pénztár, vagy sem. A kedvezményezettre vonatkozó szabályok is ellentmondást tartalmaznak. Nem világos, hogy mi lenne a pénztárak garanciaalapjának a sorsa.
Sajnos, a benyújtott, rendkívül szűkszavú indokolás nem ad választ arra, hogy mi is a módosítás célja, mik a remélt előnyei, kockázatai, milyen várható társadalmi és szakmai hatásai vannak. A mellékelt, egyébként bőséges háttéranyag nem tartalmaz információkat erről. Az említett elvi, koncepcionális problémák miatt úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat módosító indítványokkal való javítása sem megoldható, ezért tárgysorozatba-vételét a kormány nem támogatja. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Észrevétel, kérdés van-e? Szabados képviselő úr!
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Elintézhetném a frakció nevében egy mondattal is, hogy a frakció a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét nem támogatja, de azért ennél egy picikét, bővebb leszek, ha megengedik. Erre vártam egész este. Tisztelt Bizottság! Az előterjesztő azzal kezdte, hogy a jelenlegi nyugdíjfinanszírozással elégedetlenek vagyunk, és ezzel kezdeni kell valamit. Valóban, de ha ezt a törvényjavaslatot tárgysorozatba vennénk, akkor még nagyobb zavar keletkezhetne a nyugdíjrendszerben. Ezt csak egy dologgal támasztom alá, az előterjesztésben kötelezővé tennék mindenkinek a magánnyugdíjpénztárban való részvételt 8 százalékkal. A jelenlegi rendszer pedig a pályakezdőknek teszi kötelezővé a magánnyugdíjpénztárba való belépést, 35 év alatt. Ez csak egy megközelítés, de mondhatnék még néhányat.
Az előterjesztés keveri a biztosítást és a magánnyugdíjpénztárat. A javaslat hatályon kívül helyezi a jelenlegi magán-nyugdíjpénztári rendszert, az összes kockázatával, ami eddig benne van. Közel 3 millió embert érint ennek a rendszernek a felborítása. A jelenlegi 8,5 százalék, aminek a felosztása 8 + 0,5, majd a költségvetési törvényben, illetve az adótörvény módosítása szerint 8 + 1,5 százalékra változik. Ennek a rendszernek az előkészítetlensége, a társadalomra gyakorolható hatása miatt tárgysorozatba nem vehető. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm. További észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Az előterjesztő kíván-e esetleg reagálni? (Jelzésre.) Nem kíván. Akkor szavazhatunk. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja a T/3999. szám alatti törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tíz. Ki az, aki nem támogatja? Tizennégy. Tartózkodott-e valaki? Nem volt ilyen. A többség tehát nem támogatta.
Köszönöm szépen. Ezzel mai napirendi pontjaink végére értünk. A bizottsági ülést bezárom. Mindenkinek jó pihenést. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 19 óra 59 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit