KPSZB/34/2007.
KPSZB/63/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2007. október 24-én, szerdán 10 óra 13 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
A gépjárműadóról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Tállai András szóbeli kiegészítése *
Dr. Kelemen András szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Észrevételek *
Tállai András reflexiója *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról *
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Varga Ágnes szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Varga Ágnes válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program közérdekűségéről és megvalósításáról szóló törvény, valamint a vízgazdálkodásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A bizottság által benyújtandó módosító javaslatok tárgyalása *
Mádi László ügyrendi javaslata *
Vita az ügyrendi javaslatról *
A napirendi pont lezárása *
A pénzügyi szolgáltatásokat érintő egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
A napirendi pont lezárása *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Veres János szóbeli kiegészítése *
Az Állami Számvevőszék véleményének ismertetése *
A Fidesz álláspontjának ismertetése - Varga Mihály *
Az MSZP álláspontjának ismertetése - Szabó Lajos *
Képviselői kérdések, vélemények *
Dr. Veres János válasza *
Dr. Veres János meghallgatása "az irányítása alatt álló cége, a Bogát-Ferr Kft. áfacsalása ügyében" *
A napirendi pont lezárása *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Bathó Ferenc szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Bathó Ferenc válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
Az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
Az általános forgalmi adóról szólós törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
Az ülés bezárása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Lengyel Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Dr. Katona Béla (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),l
Farkas Imre (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Keller László (MSZP) Molnár Lászlónak (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Molnár László (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) Schwartz Bélának (MSZP),
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) Végh Tibornak (MSZP),
Babák Mihály (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Schmidt Ferenc (Fidesz) dr. Hargitai Jánosnak (KDNP),
Szijjártó Péter (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Tóth András (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Varga Mihály (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Herényi Károly (MDF) Lengyel Zoltánnak
Meghívottak részéről hozzászólók:
Dr. Kelemen András (Fidesz), előterjesztő
Kónya László, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Kék Mónika, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Varga Ágnes, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Göncz Benedek, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium osztályvezetője
Klocknicer Erzsébet, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Szikszainé dr. Bérces Anna, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Dr. Veres János pénzügyminiszter
Dr. Csapodi Pál, az Állami Számvevőszék főtitkára
Dr. Bathó Ferenc, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Karácsony Imréné, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára
Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 13 perc)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Elkezdjük munkánkat. Köszöntöm a megjelent képviselőket, vendégeinket, a jegyzőkönyvvezetőt és mindenkit, aki a mai bizottsági ülésre eljött.
A mai napra 14 pontból álló napirendi javaslatot küldtünk ki írásban, és ehhez írásbeli módosítási javaslat is érkezett a képviselők kétötödének kezdeményezésére, amely szerint Veres János pénzügyminisztert a költségvetéshez kapcsolódó jelenlétét követően hallgassuk meg az irányítása alatt álló cége, a Bogát-Ferr Kft. áfacsalása ügyében. Erről kell szavaznunk együttesen a napirenddel.
Megkérdezem a bizottság tagjait, egyetértenek-e a kiküldött napirendi javaslatban szereplő pontokkal, illetve az általam ismertetett kiegészítéssel, Veres János pénzügyminiszter meghallgatásával. (Kovács Tibor ügyrendi kérdésben jelentkezik.) Csak azután lehet ügyrendi kérdésben is szólni, ha már van elfogadott napirendünk. Kérem, szavazzunk a napirendi ajánlásról! Aki elfogadja az általam ismertetett napirendet, jelezze! (Szavazás) Huszonkettő. Tartózkodott? Egy. Ellene? Nem volt ilyen. A bizottság tehát elfogadta napirendjét.
Kovács Tibor közben jelezte, hogy szót kér. (Kovács Tibor jelzi, hogy visszalép.) Most már nem tartja fenn szólási szándékát, akkor megkezdjük a munkánkat.
Az első napirendi pontunk: döntés képviselői önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról. Ezek között is az első a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/3933. szám alatt, Tállai András és Kelemen András fideszes képviselők önálló indítványa. Az előterjesztők jelen vannak. A kormány képviselője is jelen van. Megkérdezem az előterjesztőket, hogy kívánnak-e rövid szóbeli kiegészítést fűzni a javaslathoz. Igen.
Tállai András szóbeli kiegészítése
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz), előterjesztő: Tisztelt Bizottság! Ez egy nagyon különleges törvényjavaslat, hiszen én magam már kétszer kezdeményeztem ebben az évben a gépjárműadóról szóló törvény módosítását, azonban egyik esetben sem jutott túl a költségvetési bizottságon, azaz tárgysorozatba sem vette a költségvetési bizottság. Nem sokkal ezelőtt, néhány hete Kelemen András képviselőtársam keresett meg, hogy ő maga is találkozott a problémával a fogadóóráján, és kérte, hogy próbálkozzunk újra. Hiszen ő is érzékelte, hogy ez egy valós probléma, valószínűleg el is fogja mondani, mi történt. Én magam is helyesnek tartottam, hogy újra próbálkozzunk a törvényjavaslat benyújtásával, amelynek lényege, hogy 2007. január 1-jétől a súlyosan mozgáskorlátozott személyeknek, illetve annak a gépjárműnek az adómentessége, amivel őket szállítják, egy sajnálatos módosítás folytán megszűnt.
Ezt a több tíz éve fennálló kedvezményt, úgy gondoljuk, adminisztrációs hiba következményeként szüntethették csak meg a 2006. évi törvény módosítása során. Nekem már januárban jelezték az állampolgárok ezt a problémát, akkor rögtön év elején kezdeményeztem a törvény módosítását, kevés sikerrel sajnos. Viszont jelentős fordulat van az ügyben, mégpedig az, hogy a 2008. évre benyújtott törvényjavaslat az egyes adótörvények módosításáról foglalkozik ezzel az üggyel, a gépjárműadóról szóló törvény 5. §-ának f) pontjában új szövegezést javasol. Úgyhogy most van egy önálló kezdeményezés, és van egy másik módosítás, amit jelenleg tárgyal az Országgyűlés, utóbbi esetében éppen a részletes vita előtt állunk, ami szintén ezzel a kérdéssel foglalkozik.
Bevallom őszintén, nagyon-nagyon nagy elégtétel, hogy a kormány, a pénzügyminiszter belátta, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, és a kormány által beterjesztett adótörvénycsomagban is helyet kap ez a probléma. Így azok az érvek, emlékszem rá, amelyeket szocialista képviselőtársak a bizottsági ülésen elmondtak, megdőltek. Ezek között volt olyan, hogy majd a helyi önkormányzatok helyi szociális rendeleteit kell módosítani, nem akkora mérvű probléma ez, nem kell az Országgyűlésnek ezzel foglalkozni. Tehát ezzel már ne tessenek érvelni most, amikor majd el fogják utasítani, mert már a kormány is magáévá tette a problémát.
Az előterjesztés egyébként több ponton eltér a kormányétól. A legfőbb különbségnek a hatálybaléptetést látom, hiszen a 2007. évi adótörvények szerint az adó maga mindenképpen terhelné az érintetteket, amit mi nem tartunk helyesnek. A két javaslat több tekintetben azonos, például abban, hogy egy gépjárműre lehetne igénybe venni, és a 100 kw-os meghatározásban. Eltér a két javaslat viszont abban, hogy mi azt kezdeményezzük, hogy bármelyik közös háztartásban élő hozzátartozó kaphassa ezt, tehát nem határozzuk meg, hogy csak szülő lehet a kedvezményezett. A kormányjavaslat meghatározza, hogy csak szülő esetében vehető igénybe továbbra is az adómentesség. Ezt kiskorú esetében még el is tudjuk fogadni, de nagykorú esetében, akinek cselekvőképessége korlátozott, vagy azt kizáró gondnokság alatt áll, nem biztos, hogy a kormány megfogalmazása helyes. Lehet az testvér, vagy más közeli hozzátartozó is. Tehát a mi javaslatunk ennél szélesebb körű.
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a kormány javaslata sokkal pontosabban megfogalmazza azt, hogy nemcsak a kiskorú, hanem a nagykorú súlyos mozgáskorlátozott hozzátartozója és szülője is igénybe veheti a jövő évtől ezt a kedvezményt. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy meghallgatva érveinket, ezt a javaslatot fogadják be, vigyük parlament elé, mert szerintem a két javaslatból lehet egy igazságos megoldást találni, és azt fogadja el az Országgyűlés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kelemen András!
Dr. Kelemen András szóbeli kiegészítése
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen a szót. Bizony, ez azért került újra ide, mert a választókerületemben hasonló panasszal találkoztam. Hogy egy egészen életszerű példát mondjak: adva van egy nő, aki szklerózis multiplexben szenved, mozgáskorlátozott, gépkocsit nem vezethet, ő a tulajdonosa az ezzel járó kedvezménynek, de a jogosítvánnyal rendelkező férj vezeti az autót, ő az üzemben tartó, és máris kialakul egy olyan helyzet, amikor nem szülőről van szó. Ezért az ilyen ügyekben levélváltásba keveredtem a miniszter úrral. Talán azzal egészíteném ki azt, amit Tállai András elmondott, hogy a miniszter úr válaszából néhány elemet kiemelnék. Egyrészt arra hivatkozik a miniszter úr, hogy az önkormányzati adóhatóság méltányossági kérelem esetén kedvezően eljárhat, de azt is számításba kell vennünk, hogy ilyenkor az önkormányzat, ha úgy vesszük, ellenérdekelt fél.
Az alapvető probléma a miniszter úr válaszában azonban az, hogy azt mondja, és számomra talán ez a legmegdöbbentőbb, hogy a mentesség korábban sem szociális szempontú volt. Számomra ez nem így fogható fel. "A hatályos szabályozás kialakítását az adómentesség eredeti céljának való megfelelőség motiválta, nevezetesen, hogy a tömegközlekedésben akadályozott súlyos mozgáskorlátozott személy a saját nevére vásárolt gépjárművet maga vezetve - erre például képtelen a mozgáskorlátozott - hivatásszerű tevékenység gyakorlása kapcsán, oktatási intézménybe, orvosi kezelésre, satöbbi, üzemeltetve közlekedhessen. Amennyiben ugyanis egy gépjármű nem a súlyosan mozgáskorlátozott személy, hanem valamelyik közeli hozzátartozója tulajdonában, üzemeltetésében van, akkor okkal és joggal vélelmezhető, hogy egy ilyen gépjármű nem kizárólagosan a súlyos mozgáskorlátozott rendszeres szállítását hivatott szolgálni" - szól a levél.
A beadott módosító javaslatban ezt a kérdést is kezelni kívánjuk, ha elolvassák a szöveget, láthatják. Ezért úgy érzem, itt igenis szociális szempontú megközelítésre van szükség. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány állásfoglalását kérem.
A kormány álláspontjának ismertetése
KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Kónya László vagyok, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Nem támogatjuk a tárgysorozatba-vételét, hiszen T/3892. számon fut az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat, amely, ahogy a képviselő urak is említették, megnyitja a gépjárműadóról szóló törvény érintett szakaszát. Ha azzal a szöveggel képviselő urak nem értenek egyet, ahhoz lehet módosító javaslatot benyújtani. Teljesen feleslegesnek gondolom, hogy két, ugyanazt a törvényhelyet érintő javaslat párhuzamosan fusson. Egyébként tartalmilag is van különbség a kormány és a képviselők által benyújtott javaslat között, és ezt nem gondoljuk támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimnak van-e kérdésük, észrevételük? Igen. Tukacs István képviselő úr!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mint az előterjesztők nevében szóló Tállai képviselőtársam elmondta, az adótörvények módosításának javaslatában szerepel egy, a gépjárműadóval kapcsolatos javaslat. Szeretnék két dolgot a jegyzőkönyv számára leszögezni. Az egyik: jelenleg a mozgáskorlátozottak számára, akik rendelkeznek saját tulajdonú gépjárművel, és természetesen vezetik is azt, gépjárműadó-mentesség jár. A másik: az adótörvények módosításának javaslatában valóban egy súlyos hiba kerül korrigálásra, amennyiben a parlament ezt elfogadja, hiszen a javaslat azt mondja, a gondnokság alatt álló mozgáskorlátozott esetében a gondnok számára van mentesség. Ezzel azt a hibát korrigálja a javaslat, amelyet elkövettünk, és ezért el kell vállalni a felelősséget, hiszen a gondnokság alatt álló személynek nem lehet gépkocsija, ezért utazásában eddig is jelentősen korlátozott volt.
El szeretném mondani a javaslattal kapcsolatban, hogy megvizsgáltam magam is a körülményeit, hiszen Tállai képviselő úrral az elmúlt hónapokban vitában voltunk a javaslat tartalmát illetően. Az ügy fontosságának megfelelően vizsgálódtam magam is, és azt kell mondjam, hogy a jelenlegi megállapítási szabályok cseppet sem megnyugtatóak. Ezért magam is azt javasolnám, hogy a bizottság támogassa azt, hogy az adótörvények módosításának vitája keretében tárgyaljuk ezt a kérdést, tehát ne vegye tárgysorozatba ezt az előterjesztést. A harmadik megjegyzésem teljesen magántermészetű, sem a frakció, sem a bizottság szocialista képviselőinek álláspontja nem húzódik meg mögötte, ez pedig az, hogy ameddig az eljárási szabályokat nem változtatjuk meg, a magam részéről semmiféle módosításhoz nem tudom adni a szavazatomat, a gondnokolt személygépkocsiját kivéve. Azért mondom ezt, mert jelen pillanatban a megállapítás szabályai szerint mind háziorvos, mind szakorvos adhat olyanfajta igazolást, ami a gépjárműadó-mentességhez szükséges. Számomra a szakorvosi igazolás még csak-csak, de a háziorvosi igazolás csöppet sem megnyugtató ebben az ügyben. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel, javaslat? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, az előterjesztőké a szó.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz), előterjesztő: Köszönjük szépen a véleményeket. Ahogy elmondtam, annyi mindenképpen megnyugtató, hogy talán a két törvényjavaslat hatására is a kormány magáévá tette a problémát, és most már a kormánypárti képviselők is elismerik, hogy ez egy valós probléma. Nem tudunk mit tenni, ha a többség úgy dönt, hogy nem veszi tárgysorozatba a mi törvényjavaslatunkat, akkor próbálkozni fogunk a kormány által benyújtott törvényjavaslathoz kapcsolódó módosító javaslatot benyújtani. Egy a fontos. Nem az, hogy kinek a módosítását fogadja el az Országgyűlés, hanem az, hogy végre foglalkozunk a kérdéssel, a mozgáskorlátozottak gépjárműveinek adómentességével. Nagyon bízom benne, hogy a parlament igazságos és megnyugtató döntést fog hozni minden mozgáskorlátozott számára.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazás előtt állunk. Aki támogatja a T/3933. számon benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizenegy. Ellene? Nyolc. Tartózkodott? Hét. Megállapítom, hogy nem kapta meg a többséget, így a bizottság nem vette tárgysorozatba. Köszönöm szépen az előterjesztők és a kormány képviselőjének munkáját.
Következik a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló 1994. évi XLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/4065. szám alatt, Szabó Lajos és Lakos Imre képviselők önálló indítványa. Először az előterjesztőket kérdezem, kívánnak-e szóbeli kiegészítést tenni. Igen. Megadom a szót Szabó Lajos alelnök úrnak.
SZABÓ LAJOS (MSZP), előterjesztő: Köszönöm, csak egy rövid szóbeli kiegészítést tennék az előterjesztéshez. A javaslat az Eximbank nagy kockázatvállalásával kapcsolatos előírásokat módosítja. Célja egyrészt jogharmonizációs, hogy továbbra is úgy tudjon működni az Eximbank, ahogy eddig működött. A módosítás elfogadása lehetővé teszi azt, hogy a magyarországi vállalkozások exportja növekedjen, ezáltal az Eximbank és a MEHIB a kockázatok egy részét átvállalja, a kereskedelmi bankok ez irányú hajlandósága fennmaradjon, illetve az Eximbank és a MEHIB a törvényben meghatározott feladatait el tudja látni. A szabályozás módosítása annyit tesz, ami a jogharmonizáció céljából feltétlenül szükséges, a kockázatvállalásban pedig, ami a működést tudja biztosítani.
ELNÖK: Kormány!
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium) Jó reggelt kívánok. Kék Mónika vagyok, a Pénzügyminisztérium pénzügyi szolgáltatások főosztályának vezetője. A kormány döntése nem áll rendelkezésre, de szakértői álláspont szerint támogató állásfoglalás várható. Az összefoglalást Szabó úr elmondta, úgyhogy nincs ehhez tartozó kiegészítésem.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazunk. Aki a T/4065. szám alatt benyújtott törvénymódosítás tárgysorozatba-vételét támogatja, kérem, szavazzon! (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
Az általános vitára való alkalmasságot ki támogatja? (Szavazás) Tizennyolc. A bizottság többsége tehát általános vitára alkalmasnak találta. A bizottság véleményét írásban fogjuk benyújtani. Ezt a napirendi pontot megtárgyaltuk.
A következő napirendi pont a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/4094. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm a kormány képviselőjét, és kérem, hogy amennyiben kíván, fűzzön szóbeli kiegészítést az előterjesztéshez.
Varga Ágnes szóbeli kiegészítése
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Varga Ágnes vagyok a, Szociális és Munkaügyi Minisztérium nyugdíjbiztosítási osztályának vezetője. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénnyel kapcsolatban olyan módosításokra tesz javaslatot az előterjesztő, amelyek nem keresztezik sem a nyugdíjrendszer parametrikus változtatásának, sem modellértékű módosításának lehetőségét. Mindezekre széles körű társadalmi vitát követően kerülhet csak sor, tehát itt technikai természetű módosításokat javaslunk.
Három fontos területet érintenek a módosítások. Egyrészt alkotmánybírósági határozaton alapuló módosítást kell átvezetni a joganyagon. Mulasztásos törvénysértésben vagyunk. Egy 1993. évi, az özvegyi nyugdíjhoz fűződő szabály kialakításakor az előterjesztő és a jogalkotó nem járt el elég körültekintően az átmeneti szabályok megalkotásában, ezért az Alkotmánybíróság úgy rendelkezett, hogy az 1993 előtt özveggyé váltak esetében is alkalmazni kell a 15 éves feléledési szabályt az eddigi tíz év helyett. Másrészt a résznyugdíj és a nyugdíjminimum 2009-től hatályon kívül kerülne az 1997-es szabályozás szerint. Mivel a nyugdíjmodellről szóló vitának eddig nem sikerült a végére jutni, az ezzel foglalkozó kerekasztal folytatja munkáját, ezért úgy véltük, hogy ezeknek a szabályoknak a megtartása logikus, mert csak akkor tudjuk hatályon kívül helyezni, ha biztosak vagyunk abban, hogy ezek a megoldások az új nyugdíjrendszernek nem lesznek elemei. Harmadrészt javaslatot tesz az előterjesztő arra, hogy 2009 és 2013 között a férfiak előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultságának alsó korhatára 59 helyett 60 év legyen.
ELNÖK: A hatásvizsgálatot nem látom mögötte. Azt akartam kérdezni, hogy van-e erre valami számítás, vagy kezdjük el a vitát ezen törvényszöveg alapján. Mert ez mégis csak érinti a költségvetést, ha jól sejtjük. Úgy nehéz nekikezdeni a vitának, ha ilyen nincs. Magyarán, áll-e ilyen hatástanulmány rendelkezésre?
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: És ezt mikor kaphatja meg a bizottság?
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) Hatásszámítások készültek, az indoklásban az előterjesztő megpróbálta összefoglalni számításai eredményeit, de részletesebb táblázatokat, diagramokat is mellékelni tudunk a bizottság kérésére.
ELNÖK: Azt hiszem, nyugodtan kérhetjük, hiszen főbizottságként, különösen a költségvetésért felelősen nem a törvényszöveg érdekel bennünket konkrétan, hanem inkább a gazdasági összefüggései. Szeretném kérni, hogy még a mai napon juttassák el elektronikus úton a költségvetési bizottság titkárságára.
Képviselőtársaimé a szó, ha további kérdésük, észrevételük van. A Fidesz részéről nyugodtan mondhatom, hogy amíg nincs előttünk a számítás, nem tudunk állást foglalni, vagy legalábbis tartózkodni fogunk. A szocialista frakció részéről Tukacs István.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Annyiban lesz érdemi, amennyiben érdemiek a módosítások, hiszen nem koncepcionális módosításokról van szó, hanem három kiigazításról. Az alkotmánybírósági határozat végrehajtásán vitánk nem lehet, hiszen azt mindannyiunknak végre kell hajtani. Úgy gondolom, az özvegyi nyugdíjak szabályozásához adhatjuk támogató szavazatunkat. Ugyanezt gondolom a résznyugdíjról, illetve a 2009-2013 közötti 60 éves korhatárról, ami összhangba hoz már meglévő szabályozásokat. Miután nem perdöntő és koncepcionális ügyről van szó, elnök úr javaslatával együtt javaslom támogatni az általános vitára való alkalmasságot. Nézzük meg, hogy mit jelent ez számszerűen az özvegyi nyugdíjak esetében, a 60 éves korhatár tekintetében, és ezzel együtt vitassuk majd meg részleteiben az előttünk lévő javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, kérem a kormány képviselőjét, hogy reagáljon az elhangzottakra.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ami az egyes intézkedések költségvetési hatásait illeti, ezeket megpróbáltuk az indoklásban feltüntetni. Valamivel több mint 18 ezer olyan özvegyi nyugdíj iránti kérelmet regisztrált a társadalombiztosítás, amelyekkel kapcsolatban az elutasító határozat indoka az volt, hogy a feléledési szabály rövidebb lett, 15 év helyett 10 év. Nincsenek konkrét információink arról, hogy a nyugdíjba vonulók családi jogállása hogyan fest, ezért csak egy becsléssel élhetünk. Úgy gondoljuk, hogy durván 20 ezer olyan özvegy van, aki ma is jogosult lenne az özvegyi nyugdíjra, és kérésére feltehetően megállapítható lesz részére az özvegyi nyugdíj.
A férfiak előrehozott nyugdíjkorhatárának egy évvel való növelése, miután négy esztendőről van szó, egy halmozódó költségvetési kiadásmegtakarítást jelenthet a társadalombiztosításnak. Évente 31-35 ezer nyugdíjba vonulóval lehet kalkulálni ebben a férfi korosztályban, és féléves hatással kell kezdeni a számítást, mert ravasz módon a születésnapjaikhoz igazodóan vonulnak nyugdíjba az arra jogosultak. Így összegezve a halmozódó hatás 120 milliárd forint négy év alatt. Ennek a továbbiakban nincs hatása, tehát hosszú távú kiadásmegtakarító hatása ennek az intézkedésnek nincs, mert utána folyamatosan 60 év lenne a nyugdíjra jogosító legkorábbi életkor.
A bonus- és malusszabályok módosításának is lenne költségvetési hatása. Most módot keresnénk arra, hogy a malus szabályok az előrehozott nyugdíjat igénybe vevők esetében biztosításmatematikai kalkulusokra alapozódjanak. Az aktuáriusok úgy kalkulálnak a nyugdíjba vonuláskor várható női-férfi élettartamot becsülve - mivel aki korábban megy nyugdíjba, rövidebb ideig fizet járulékot, ezzel szemben hosszabb ideig élvezi az ellátást -, hogy körülbelül az előrehozott nyugdíj egy hónapjára esően 0,3-0,4 százalék a nyugdíjkasszát terhelő hatása. Ezt a két arányszámot használnánk. A 40 év alatti szolgálati idővel rendelkezők esetében a szigorúbb, 0,4 százalékos, a 40 évnél hosszabb szolgálati idővel rendelkezők esetében a havi 0,3 százalékos malusszabályt. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek, aki korhatár előtt vonul nyugdíjba, ilyen csökkentéssel állapítják meg a nyugdíját. Ennek a kiadásmegtakarító hatása 2009-ben félmilliárd forint, 2010-re 3 milliárd forintra becsüljük, 2011-ben 7,5 milliárd forintra, és 2013-ban érné el a 14,5 milliárdot. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen, hogy próbálta pótolni a számszaki hiányosságokat. Van-e további kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Akkor szavazunk. Kérdezem, ki az, aki egyetért a benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságával. Kérem, jelezze! (Szavazás) Ez a többség, tizenhat. Tartózkodott? A maradék tizenegy. Ellene? Nem volt. A többségi vélemény előadója Farkas Imre lesz, a kisebbségié Mádi László. Köszönöm szépen a kormány közreműködését, további jó munkát kívánunk. Ezt a napirendi pontot lezártam.
Következik a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program közérdekűségéről és megvalósításáról, valamint a vízgazdálkodásról szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/3895. szám alatt. A bizottság feladatkörébe tartozó módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Köszöntöm a kormány képviselőjét.
Az ajánlás szerint a 4. pontról kérjük a kormány álláspontját.
GÖNCZ BENEDEK (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Göncz Benedek vagyok a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vízkár-elhárítási főosztályának vezetőhelyettese. A 4. számú módosító indítványt, amit Katona Kálmán képviselő úr nyújtott be, a kormány nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Akkor szavazunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Nincs ilyen. Egyharmad sem támogatta.
A 11. pont Járvás István képviselő úr módosító javaslata. Kormányálláspont?
GÖNCZ BENEDEK (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, hogy miért. Indoklást kérünk.
GÖNCZ BENEDEK (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Szövegmódosítást javasolt Járvás képviselő úr, mégpedig a törvény eredeti szövegében az egyszeri térítést alkalmankénti térítésre javasolta módosítani. A törvény más helyén is egyszeri térítésről van szó, sőt, a végrehajtási jogszabályok is egyszeri térítést szövegeznek, ilyenformán ez zavart okozna a törvény végrehajtása tekintetében.
ELNÖK: Gondolom, ez nemcsak formai, hanem tartalmi kérdés is.
GÖNCZ BENEDEK (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ez tartalmi kérdés is, mert itt a törvény eredeti szándéka szerint egyszeri térítésről van szó, amit a tulajdonosok kapnának akkor, amikor a tulajdonukban lévő területet besorolják árvízvédelmi tározóba. Ezt azért kapnák, mert bizonyos korlátozások alá esik az itteni hasznosítás, ilyenformán értékcsökkenés jelentkezik a területen, tehát egyszeri alkalomról van szó.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, mindenki számára érthető, hogy miről van szó. Szavazunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 14. pont, szintén Járvás István képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
GÖNCZ BENEDEK (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja ugyanolyan indokok alapján.
ELNÖK: Akkor kérem, szavazzunk! Ki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
További módosítást nem találtunk, ami a költségvetési bizottság hatáskörébe tartozik, de megkérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e olyan javaslat, amelyről kérnek szavazást. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs ilyen. Köszönjük szépen a közreműködést, a napirendi pontot ezzel lezártam.
Következik a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényjavaslat, T/4010. szám alatt, a módosító javaslatokat vitatjuk meg első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány képviselőit.
Az ajánlás szerint az 1. módosító javaslatról kérem a kormány álláspontját, ezt Szabó Lajos képviselőtársunk nyújtotta be.
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Klocknicer Erzsébet vagyok, a Pénzügyminisztérium nemzetközi kapcsolatok főosztályának vezetőhelyettese. A kormány álláspontja jelenleg még nem áll rendelkezésünkre, úgyhogy szakértői álláspontot tudok mondani, ami valószínűleg támogató lesz.
ELNÖK: Igen, vagy nem?
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Igen. Valamennyi esetben csak szakértői álláspontot tudok mondani.
ELNÖK: Minisztériumi álláspontként értékeljük, ez nyilván segíti a kormánypártiakat. Tehát, kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja Szabó Lajos módosító indítványát, kérem, jelezze! (Szavazás) A többség támogatta.
A 2. pont dr. Hankó Faragó Miklós képviselő úr módosító javaslata, amely összefügg a 8., 11. és 14. pontokkal. Kormány?
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazzunk! Aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 3. pont, szintén dr. Hankó Faragó Miklós módosító javaslata. Kormány?
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs, akkor szavazunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Ilyen sincs, egyharmad sem támogatta.
A 4. pont dr. Bárándy Gergely módosító javaslata. Kormány?
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad sem.
Az 5. pont dr. Hankó Faragó Miklós javaslata. Kormány?
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad sem.
A következő szintén Hankó Faragó Miklós képviselő úr javaslata.
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: A minisztérium támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatja.
A 7. pont szintén Hankó Faragó Miklós módosító javaslata. Kormány?
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Szavazunk! (Szavazás) Egyharmad sem.
A 9. pont Szabó Lajos képviselő úr módosító javaslata.
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 10. pont szintén Szabó Lajos képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazzunk! (Szavazás) A többség támogatta.
A 12. pont szintén Szabó Lajos módosító javaslata. Kormány?
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatta.
A 13. pont Hankó Faragó Miklós módosító javaslata. Kormány?
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 15. pont Hankó Faragó Miklós javaslata. Kormány?
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Ilyen nincs, egyharmad sem.
A 16. pont Szabó Lajos módosító javaslata. Kormány?
KLOCKNICER ERZSÉBET (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatta.
Megkérdezem, van-e olyan módosító javaslat, amelyről még szavazást kér valaki. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Köszönöm a közreműködésüket, további jó munkát. A napirendi pontot ezzel lezártam.
Következik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényjavaslat, T/3808. számon, első helyen kijelölt bizottságként tárgyaljuk a módosító javaslatokat. Köszöntöm a kormány képviseletében főosztályvezető asszonyt.
Az 1. pont dr. Dancsó József képviselő úr módosító javaslata. Kormányálláspont?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): A jegyzőkönyv kedvéért szeretném megismételni, hogy kormánydöntés még itt sincs, úgyhogy szakértői álláspontot fogok tudni mondani. Ezt nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja. Képviselő úrnak kérdése van. Meg is adom a szót.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miért nem támogatja a kormány? Hiszen úgy gondolom, ez egy nagyon logikus javaslat. Éppen azt a problémát igyekszik kiküszöbölni, hogy ha háromtagú a felügyelet vezetése, és ha valaki nem tudja ellátni a feladatát, ha valaki nem tudja ellátni a feladatát, 90 napot meghaladóan lehet visszahívni a tisztségéből. Ebben az esetben előállhat olyan helyzet, hogy kéttagú marad a felügyeleti tanács, és ha sürgősen dönteni kell, nem tudja meghozni a döntésé, hiszen legalább három tag egyhangú véleménye szükséges a felügyeleti tanács döntéseihez. A javaslat éppen azt kívánja orvosolni, hogy ne következhessen be ilyen helyzet. Mert a törvényjavaslat alapján olyan helyzet alakulhat ki, amikor nem tudják kezelni adott esetben egy pénzintézeti vállalkozás, vagy pénzügyi vállalkozás csődközeli helyzetét, és ott nagyon gyorsan kell döntéseket hozni.
ELNÖK: Világos a kérdés.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Tudomásom szerint a társ előterjesztő Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium álláspontja volt az, hogy konkrétan, számszerűen kell meghatározni a felügyelet tanácsának létszámát. Minden bizonnyal a kinevezési- felmentési szabályok alkalmazhatók olyan módon, hogy ilyen helyzet ne állhasson elő, tehát a felmentés kezdeményezésekor, vagy a mandátum megszűnésekor a lehető legrövidebb időn belül kell gondoskodni a további tagok kinevezéséről. (Dr. Dancsó József újra jelentkezik.)
ELNÖK: Képviselő urat nem győzte meg.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Elnézést, ez abszolút nem meggyőző, főosztályvezető asszony, hiszen 90 napig nem lehet hozzányúlni a felügyeleti tanács egyik tagjához sem a törvényjavaslat szerint, addig nem lehet felmenteni. Lehet olyan helyzet, hogy nem tud részt venni a munkában, és 90 nap nem telt még el, viszont a döntést azonnal meg kell hozni, mert olyan pénzügyi szituáció áll elő. Ezért ez a válasz engem abszolút nem győzött meg, továbbra is fenntartom az elméleti lehetőséget, hiszen tudjuk, hogy az élet tud produkálni váratlan eseményeket. Ez a javaslat, amit önök előterjesztettek, semmiképpen nem orvosol ilyen helyzetet.
ELNÖK: A szavazáskor ki fog derülni, hogy mit orvosol. Ha további kérdés, észrevétel nincs, akkor kérem, szavazzunk! (Szavazás) Egyharmad támogatta, a többség nem.
A következő szintén Dancsó József képviselő úr módosító javaslata, amely összefügg a 7. ponttal. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Képviselő úrnak megadom a szót, parancsoljon!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A kérdésem itt is az lenne, hogy miért, mert sem az indoklásban, sem más formában nem éreztem a törvényben azt a szellemet, hogy külön kell választani a felügyeleti tanács elnökének és tagjainak kinevezésére vonatkozó procedúrát. Miért kell az egyiket a köztársasági elnökkel, a másikat az Országgyűléssel kineveztetni? Nem érzem a jelentőségét és a súlyát. Miért nem lehet egységesen kezelni, az Országgyűlés által megválasztva, mert gyakorlatilag az elnök is a tanács tagja, tehát ugyanabban a testületben van, csak ő első az egyenlők között bizonyos értelemben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szakértőileg jó lesz megválaszolni. Öné a szó.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Erre azt tudom mondani, hogy azt a szabályt, amely az előzőleg hatályos PSZÁF-törvényben szerepelt, ugyanez az összetételű Országgyűlés szavazta meg, valamiféle konszenzus alapján, úgyhogy szakértői szinten ettől nagyon eltérőt nem tudok mondani sajnos. A jelenlegi újrakodifikált változat megtartotta változatlan struktúrában a kinevezési-felmentési szabályokat.
ELNÖK: Az a többség most nem lesz meg, ha egyáltalán volt. Szavazzunk! Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 3. pont, dr. Gegesy Ferenc módosító javaslata. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Ilyen nincs, egyharmadot sem kapott.
A 4. pont szintén Gegesy Ferenc módosító javaslata. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem támogatja.
Az 5. pont szintén Gegesy Ferenc módosító javaslata. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Szavazzunk! (Szavazás) Senki nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 6. pont dr. Dancsó József képviselő úr módosító javaslata, ami összefügg a 11. ponttal. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Dancsó József képviselő úr.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Szintén azt szeretném megkérdezni, hogy miért, hiszen ami a javaslatban szerepel, az megfoghatatlan. Azt, hogy mi minősül később tárgyalóképes ismeretnek, elég nehéz számon kérni a kinevezés során. Tehát, valaki leül a jelölttel, elkezdenek csevegni, és ha a javaslattevő úgy ítéli meg, hogy kellemesen elcsevegtek az időjárásról, mert a tárgyalóképesség gyakorlatilag ezt is jelentheti, vagy adott esetben szakmai kérdésekről, akkor elfogadja, ha pedig a jelölt, mondjuk eltéveszti az igeidőt, akkor úgy gondolja a javaslattevő, hogy nem tárgyalóképes az ismerete, nem felel meg a kinevezésnek. Ez elég nevetséges szituációk tömkelegét fogja eredményezni. Ráadásul mi jogon minősít egy hivatalban lévő valaki nyelvismeretet, amikor ezt bizonyítani illik, ezért vannak állami szervezetek, intézetek, amelyek ki is állítanak ilyen jellegű bizonyítványt. Vagy negligáljuk, vagy nem ezeknek a döntését. Mindenesetre még nem találkoztam egyetlenegy törvényjavaslattal sem, amelyben az szerepelne, hogy tárgyalóképes nyelvismerettel kell rendelkezni, ráadásul még azt is meghatározzák, hogy melyik három nyelvből.
ELNÖK: A szakértői véleményt meghallgatjuk.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Az angol, a német és a francia nyelv kiemelése abból adódik, hogy az európai bizottsági, tanácsi munkacsoportokban elsősorban ezen a három nyelven folyik a jogszabály-előkészítés, tehát ez egy praktikus ismeret. A C típusú nyelvvizsga államilag elismert nyelvvizsgára való utalást jelent, a szakmai anyaggal való bővítettség már kérdéseket vet fel, hogy milyen szakmai anyaggal bővített C típusú nyelvvizsgára lenne pontosan szükség. Ezen felül számos olyan típusú oklevél, certification ismert a világban, amelyek a hazai állami nyelvoktatással közel azonos szintű ismereteket, vagy készségeket eredményeznek. Ezért próbáltuk nem korlátozó módon meghatározni, a gyakorlatiasság szempontjából megközelíteni ezt a szabályt.
ELNÖK: Ha jól értettük, nem kívánják egy típushoz kötni, ez a válasz.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Valahogy így.
ELNÖK: Képviselő úr ennek függvényében nyilván fenntartja módosító javaslatát. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 8. pont Gegesy Ferenc módosító javaslata. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazunk. Aki támogatja? (Szavazás) Ilyen nincs.
A 9. pont dr. Dancsó József módosító javaslata, összefügg a 10., 12. és 13. pontokkal. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Képviselő úr!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): A törvényjavaslat két főigazgató-helyettesről szól, és ez többes számnak minősül a magyar helyesírás szabályai szerint, ezért gondoltam, hogy szerencsés, ha konzekvensek vagyunk, és ezt végigvezetjük a javaslaton is. Úgy látszik, a kormány már a helyesírás szabályait is igyekszik átírni.
ELNÖK: Van szakértői vélemény erre is, gondolom.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Van, de az nem a helyesírási szabályokkal magyarázható, hanem azokkal a kodifikációs szabályokkal, amelyek azt mondják, hogy ha egyes számban kerülnek a kötelezettségek meghatározásra, ezek minden olyan alanyra vonatkoznak, akik esetében ezek a szabályok relevánsak, tehát ez pusztán technikai elutasítás, nem tartalmi jellegű.
ELNÖK: Ebben van igazság, köszönjük szépen. Lehet, hogy meg is győzte képviselő urat. Szavazunk. (Szavazás) Nem győzte meg, egyharmad támogatja.
A 14. pont Gegesy Ferenc javaslata. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás) Ilyen nincs. Egyharmadot sem kapott.
A 15. pont Keller László képviselő úr módosítása. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Ennél hadd álljak meg egy pillanatra, mert ennek a szándékát támogatnánk, viszont ez a technikai megoldás nem biztos, hogy szerencsés. Azzal a kormány is egyetértene, ha a Ket. fő szabályait hozná be e mögé a szabály mögé, és akkor nem kellene ez a kiegészítés. De ez egy pici átdolgozást igényelne. Nem tudom, képviselő úr hajlandó-e konzultációra. Tehát jelen formájában nem.
ELNÖK: Képviselő úr!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): A konzultációra kész vagyok, ennek az a feltétele, hogy támogassa a bizottság, utána fogjuk kezelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ez olyan válasz volt, mint Mátyás király három kívánságának teljesítése, amikor a lány fel is öltözik, meg nem is, visz is ajándékot meg nem is, és így tovább. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) A többség támogatja.
A 16. pont Dancsó József módosító javaslata. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Képviselő úr persze kérdez.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz). Elnök úr, köszönöm szépen. A módosító javaslat mögött az van, hogy nem értem, miért nem elegendő egy testületi szervnél, ha valaki jegyzőkönyvbe mondja a tiltakozását. Ezzel miért nem tudja bizonyítani azt, hogy ő tiltakozott a döntés ellen? A valami szót használja a törvényjavaslat szövegében az előterjesztő, ami azt jelenti számomra, hogy neki még fel is kell jelentenie a testületi szervét. Úgy gondolom, ez példátlan dolog, hogy feljelentésre kötelezi a törvényalkotó a testületi tagot. Az a bíróság előtt is megáll, ha bizonyítható az, hogy a jegyzőkönyvben ő tiltakozását fejezte ki, nemleges szavazatot adott le az adott előterjesztéssel kapcsolatban, ez elegendő ok arra, hogy mentesüljön a felelősség, vagy a kötelezettségvállalás alól. Viszont, ha még fel is kell jelentenie a testületi szervét, az indokolatlan kényszerítés különböző lépések megtételére.
ELNÖK: Kormány!
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): A szakértői álláspont annyi, hogy a Gt. maga is ismeri ezt a típusú struktúrát, például felügyeleti bizottsági üléseken leadott nem szavazat önmagában nem elegendő, ha jegyzőkönyvben megjelenik is. Ott is az a fő szabály, hogy a felügyeleti bizottság elnökének írásban is el kell juttatni az erről szóló tájékoztatást. Ez a szabály, ami itt megjelenik, ezt a fajta társasági jogi szabályt próbálja követni analóg módon.
ELNÖK: A Gt. most éppen döcög, nem tudjuk, hogy mikor fognak újból nekiesni a jogászok újabb Gt.-t írni. De nyilván ez is egy érv lehet. Szavazunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Elvileg szavaztunk minden pontról. Megkérdezem, van-e még módosító javaslat, amelyről szavaznunk kellene. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. A napirendi pontot lezártam.
Következik a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló, T/3806. szám alatti törvényjavaslat, a módosító indítványok megvitatására kerül sor első helyen kijelölt bizottságként.
Az 1. pont dr. Gegesy Ferenc módosító javaslata. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Ebben az esetben is szakértői álláspont megfogalmazására van lehetőségem. Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, jelezze! (Szavazás) Ilyen nem volt, egyharmad sem.
A pont Gegesy Ferenc módosító javaslata. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 3. pont szintén Gegesy Ferenc javaslata. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 4. pont szintén Gegesy Ferenc módosító javaslata. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja. A bizottság? (Szavazás) Nem támogatja.
Az 5. pont?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás) Nem támogatja.
A 6. pont?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás) Nem támogatja.
A 7. pont?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás) A bizottság sem.
A 8. pont?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Azt sem támogatja.
ELNÖK: A bizottság? (Szavazás) Szintén nem.
A bizottság által benyújtandó módosító javaslatok tárgyalása
Első helyen kijelölt bizottságként érkeztek hozzánk különleges szakértői javaslatok, amelyekről most kell állást foglalnunk, tekintve, hogy a bizottságnak kell benyújtania. Az első a 186. § új (6) bekezdését javasolja kiegészíteni. Kormány szakértői álláspontja?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): A szakértői álláspont támogató.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? Mádi László képviselő úr.
Mádi László ügyrendi javaslata
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Elnézést, elnök úr, csak azt gondolom, fel kell tenni a kérdést a sokadik napirendi pontnál, hogy a kormány nem létezik? A kormány nem alakít ki álláspontot, csak szakértői álláspontokat hallunk. A nyár elég hosszú volt, most is hosszú hétvége volt. Nem értem, a kormány milyen okok miatt nem működik? Mert, ha nem működik, annak következményei kellene hogy legyenek, legalábbis el kellene gondolkodni arról, hogy új kormányt kell választanunk, vagy hogyan lehet orvosolni ezt a problémát. (Molnár László: Te mit javasolsz?) Én egy új kormányt javasolnék mindenképp, ha már a képviselő úr kérdez, de azt gondolom, parlamenti bizottságként nem mehetünk emellett szótlanul. Nekünk itt kormányzati álláspont ismeretében kellene döntenünk.
Nagyon tisztelem a Pénzügyminisztérium dolgozóit, személy szerint a jelen lévő hölgyet is, de ez egy tűrhetetlen állapot. Ebben is egyébként, mint általában a többségnek kellene eljárni, és hatást gyakorolni, mert ez rájuk nézve is szégyenteljes helyzet. Kérem azt, hogy gondolkozzunk el erről, mert ennek következményei kell hogy legyenek a kormányra nézve.
ELNÖK: Szabó Lajos alelnök úr kíván reagálni erre, aztán megnyithatjuk erről a vitát.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Amennyiben Mádi képviselő úr javaslatát ügyrendi javaslatnak lehet felfogni, hogy halasszuk a szavazást a kormányülés utánra, akkor ezt megtehetjük, hiszen a kormány most ülésezik, utána lehet folytatni ezt a szavazást. Ha ilyen értelemben ez Mádi képviselő úr ügyrendi javaslata, támogatjuk azt, hogy a kormányülés után, a bizottsági munkának abban a szakaszában döntsünk ezekről a módosító indítványokról.
ELNÖK: Mádi László erre válaszolni kíván.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az ügyrendi indítványom az lenne, hogy írjunk egy levelet a kormánynak, amelyben kötelezzük arra, hogy a bizottsági ülés előtt tárgyaljon a módosításokról. Mert lehetetlen állapot az, hogy majd a következő bizottsági ülésen a már újonnan kialakított kormányzati vélemény fényében újra kell tárgyaljuk azokat, illetve a parlamentet tévesztjük meg, hogy a kormány idehoz egyfajta véleményt bizottsági szinten, és azután kiderül, hogy azóta a kormány más véleményt óhajt nyilvánítani. Ebből fakadóan egy csomó feszültség és többletmunka van. Tehát a kormányt a parlament részéről ellenőrizni kell, ezt a bizottság feladatkörének kell tekintenünk, mert alkotmányosan ez a helyzet áll fenn, igenis a kormánynak kutyakötelessége a parlament bizottságait megfelelő módon előkészíteni, illetve a saját véleményét ismertetni a bizottság előtt.
A kormánynak kell a parlamenthez alkalmazkodnia, nem fordítva. Nem a farok csóválja a kutyát, már elnézést kérek. A parlament kontrollálja a kormány működését, és a kormánynak kutyakötelessége a parlament álláspontját figyelembe venni és a parlament igényeinek megfelelni. Én legalábbis így tudom, lehet, hogy mások másként tudják, én úgy tudom, hogy a parlament az erős szereplő, a kormányzat pedig a kontrollált, kiszolgáló szereplő. Én Szabó Lajos véleményét értem, csak azt nem értem, hogy miért nem hozott erről a kormány álláspontot. Mert ha hozott volna, akkor szegény főosztályvezető asszony nem került volna ilyen kellemetlen helyzetbe, hogy szakértői véleményeket kellett interpretálnia.
ELNÖK: A javaslat ügyrendi, egy levélről szól Minden frakció döntse el, hogy hozzá kíván-e szólni. Másrészt felhívom a figyelmet, hogy ezeket a javaslatokat a bizottságnak kell benyújtania, itt legfeljebb megköszönhetjük a kormány szakértői véleményét, mert ezt saját hatáskörben fogjuk benyújtani. A felvetés az előző napirendi pontoknál igaz volt, de ennél az ügynél most nem kéne megállni, ha javasolhatom, mert a bizottságunk módosító javaslatairól van szó, amiről nehéz lenne a kormány álláspontját kialakítani. Ilyen szempontból nem érzem ide illőnek az ügyrendi vitát, de miután egy javaslat elhangzott, természetesen minden frakciónak megadom a szót. Szabó Lajos alelnök úr az MSZP részéről.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Osztom elnök úrnak azt a véleményét, amit a bizottsági módosító javaslatokkal kapcsolatban mondott. A másik dolog, valószínűleg Mádi képviselőtársunk nem volt jelen azon a bizottsági ülésen, amikor Varga Mihály elnök úr felvetésére megtárgyaltuk, hogy előre tervezhetően milyen rendszerességgel tartsuk a bizottsági üléseket. Akkor a megállapodásunk az volt, ennek összes előnyét és veszélyeit is mérlegelve, hogy lehetőség szerint keddi napokon tartsunk bizottsági üléseket. Ebben benne van az is, hogy a kormány részéről szakértői véleményeket tudnak mondani. Természetesen visszatérhetünk a csütörtöki bizottsági ülésezésre, ami igazodik ahhoz a gyakorlathoz, amit a parlament kialakított, és amelytől mi önszántunkból eltértünk azért, hogy a bizottsági munkának is meg tudjunk felelni, és a bizottságban jelen lévő, önkormányzati elfoglaltsággal bíró tisztviselők munkáját is segíteni tudjuk. Ebben eddig közmegegyezés volt a bizottságban. Amennyiben bárki kezdeményezi ennek felülvizsgálatát, akkor ezt meg lehet tenni. Mi továbbra is fenntartjuk konszenzuskészségünket, hogy a bizottsági munka szervezésénél maximálisan vegyük figyelembe minden fél akaratát, szándékát úgy, hogy a bizottság a feladatát el tudja látni. Köszönöm.
ELNÖK: Hargitai János!
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Visszalépek, Szabó alelnök úr meggyőző volt.
ELNÖK: A Fidesz részéről? Dancsó József!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nekem csak egy praktikus javaslatom lenne. Örömmel hallgatjuk főosztályvezető asszony szakértői álláspontját, de azért példátlan, hogy egy-egy előterjesztésnél egyszer sem jelent meg sem az államtitkár úr, sem a miniszter úr, hogy a kormány álláspontját képviselje, ismertesse velünk. Mivel Szabó alelnök úr jelezte, hogy konszenzus van az időponttal kapcsolatban, az azt jelenti, hogy a kormány tisztségviselői számára is ismert ez az időpont. Tehát ebből az is következik, ha időnként kormányálláspontról van szó, és nem vagyok maximalista, hogy mindig itt üljenek államtitkári, vagy miniszteri szinten, talán szerencsés, ha nemcsak főtisztviselői szinten hallhatjuk a kormány álláspontját.
ELNÖK: A kormánynak bedolgozik a bizottság. Minden jelen lévő frakció részéről elhangzott az álláspont. A kezdeményező Mádi Lászlónak adom meg a szót, hogy fenntartja-e a javaslatát, annak figyelembe vételével, ami elhangzott, hogy Varga elnök úr már egy konszenzust teremtett.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, fenntartom, egyetlen kiegészítéssel, hogy a Dancsó képviselőtársam által mondottak mindannyiunk érdekét szolgálhatják. Tehát olyan fajsúlyú ügyekben, ahol nem szakértői, hanem politikai vélemények jellemzik a kormány döntését, célszerű lenne, ha politikus lenne jelen, hogy ne hozzunk lehetetlen helyzetbe köztisztviselőket.
ELNÖK: Ez egy másik ügyrendi javaslat. Ha ez a javaslatod, megvárjuk Varga elnök urat, egyeztetünk még egyszer ebben a kérdésben, és a szavazást a végére tesszük azzal, ahogy Szabó Lajos jelezte, hogy a konszenzuskészség megvan a többség részéről is. Azt javaslom, hogy most ne szavazzunk erről, a döntést függesszük fel. Ez egyáltalán nem akadályoz bennünket abban, hogy a bizottság által benyújtandó módosító javaslatokról tárgyaljunk. Az ügyrendi vitát tehát lezárom.
Visszatérünk az első javaslathoz, amivel a kormány egyetértett. Kérdés, észrevétel ezzel kapcsolatban van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazunk. Aki egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) A többség.
A következő módosító javaslat a törvényjavaslat 2. § f) pontjához kapcsolódik. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Várhatóan támogatható lesz.
ELNÖK: Egy rövid átolvasási időt hagyok. Dancsó Józsefet kérdezem, hogy kér-e több időt, mert szünetet akarok elrendelni.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nekem ezt most ide öntötték, és néhány kérdésem azonnal lenne.
ELNÖK: Akkor ne legyen kérdés, öt perc technikai szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat, a bizottság által benyújtandó módosító javaslatok megtárgyalását. Domokos László alelnök úr más programja, halaszthatatlan közfeladatainak ellátása miatt távozott, és engem bízott meg a bizottsági ülés vezetésével.
A következő benyújtandó módosító indítványokról döntenénk. Javaslom, hogy az indítványokon egyenként menjünk végig, és amennyiben kérdés van, beszéljük meg. Az első módosító indítvány első pontja a 2. § f) pontjának módosítását javasolja, és három pontból áll. Előterjesztő?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A második indítvány első pontja az 1. § d) pontjának bevezető szövegét módosítja, és 24 pontból áll. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő módosító indítvány első pontja a törvényjavaslat 8. §-ának (1) bekezdését módosítja, és 5 pontból áll. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő a törvényjavaslat 182. §-ának (1) bekezdését módosítja. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Minden bizonnyal támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő indítvány első pontja a törvényjavaslat 3.§-ának (2) bekezdését javasolja módosítani, és 3 pontból áll. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő indítvány a törvényjavaslat 8. §-ának (4) bekezdését módosítja, és 2 pontból áll. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő indítvány első pontja a törvényjavaslat 4. §-ának (2) bekezdésének 46. pontját módosítja, és 7 pontból áll. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő a törvényjavaslat 25. §-ának (1) bekezdését módosítja. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel?(Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő indítvány első pontja a törvényjavaslat 40. § (2) bekezdésének e) pontját módosítja, és 2 pontból áll. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő indítvány első pontja a törvényjavaslat 180. §-ának c) pontját módosítja, és 2 pontból áll. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő indítvány első pontja a törvényjavaslat 82. §-ának (1) bekezdését módosítja, és 2 pontból áll. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő a törvényjavaslat 3. §-ának (1) bekezdését módosítja. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő a törvényjavaslat 8. §-ának (4) bekezdését módosítja. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő a törvényjavaslat 144. §-ának (2) bekezdését módosítja. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő indítvány első pontja a törvényjavaslat a 186. §-ának (2) bekezdését módosítja, és 5 pontból áll. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő a törvényjavaslat 184. §-ának módosítását javasolja. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja.
A következő indítvány első pontja a törvényjavaslat 119. § módosítását tartalmazza, és 2 pontból áll. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatni fogja.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség benyújtja a módosító javaslatot.
Kérdezem, tud-e valaki olyan módosító javaslatról, amelyet tárgyalni kellett volna, illetve amelyet kezdeményezni szerettek volna. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk a pénzügyi szolgáltatásokat érintő egyes törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló, T/3807 szám alatt benyújtott törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatására első helyen kijelölt bizottságként. Az ajánlás 2 pontot tartalmaz.
Az első pontban dr. Gegesy Ferenc képviselő úr az 5. §. (1) bekezdésének módosítását javasolja. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Ebben a formában nem szívesen támogatnánk, ugyanis nem ez az elnevezése ennek az intézménynek, bár a kiegészítés jogos. Azt érdemes lenne egy javító célú másik módosító javaslatban kezelni.
ELNÖK: A módosítás tartalmával az előterjesztő egyetért, formájával nem. Jelezzék képviselőtársunknak, hogy egy kapcsolódó módosító javaslatot lehet készíteni, amelyet a kormány támogat. Kérdezem, hogy ebben a formájában ki támogatja a módosító javaslatot. (Szavazás.) Egyharmadot sem kapott.
A második pontban szintén Gegesy Ferenc képviselő úr a törvényjavaslat 2. melléklete 1. pontjának módosítását javasolja. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? Dancsó képviselő úr!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak meg akarom kérdezni, hogy miért nem támogatja. Értem, hogy azt a megfogalmazást, hogy egy befektetési területen általában használatos idegen nyelvismerettel rendelkezik, nem támogatja, de ez egy kicsit ellentmond az előző törvényjavaslatban megfogalmazottakkal. Úgy látom, hogy a nyelvismeret kérdése nem teljesen szabályozott, elfogadott, vagy rendesen kodifikált a pénzügyi jellegű törvényekben. Egyetértek azzal, hogy ezt a kormány nem támogatja, mert szerintem sincs jól megfogalmazva, erre akartam felhívni még az előző hozzászólásomban a figyelmet, csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy egy kicsit egzaktabb módon kellene kezelni a nyelvismeret kérdését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Válaszképpen csak annyit röviden, hogy ezek a személyi feltételek a befektetési alapkezelőnél dolgozó alkalmazott kollégák képzettségi feltételeit rögzítik. Ott inkább táblázatkezelői, illetve matematikai alapkészségek szükségesek, ott nincs sem tárgyalásra, sem ilyesmire szükség, ha csak nem eltérő a vállalati nyelv a külföldi tulajdonlás miatt. Tehát ez nem az a helyzet, mint a felügyeleti tanács tagjainak esetében.
ELNÖK: Köszönöm. Hankó Faragó Miklós képviselő úr!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Csak azt szeretném megkérdezni, hogy a szakirányú felsőfokú végzettség miért nem lehet követelmény. Ez egy rendkívül felelősségteljes terület, minimum egy helyen az az alapfeltétel, hogy valaki szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezzen, véleményem szerint teljesen indokolt lenne. Ez egy nagyon nagy biztosítékot is jelent, hogy megfelelő szakmaisággal történik ennek a tevékenységnek a végzése. Az idegen nyelvismeretre vonatkozóan magam is azt gondolnám, hogy egy kicsit átfogalmazott verziót tartanék normatív alapon elfogadhatónak, mert lehet, hogy nem ez a legjobb normaszöveg, de mindkét feltétel, különösen a szakirányú végzettség, de akár az idegen nyelv ismerete is szerintem joggal elvárható követelmény.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Előterjesztő!
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Még egyszer szeretném megismételni, hogy ezek a befektetési alapkezelési tevékenységet végzőkre vonatkozó feltételek, ezek az alkalmazottak, akiknek többnyire középfokú végzettség bőven elegendő. Ez sima back-office tevékenység, ami semmiféle ügyfélkapcsolatban való megjelenést nem feltételez, ezért tartjuk túlzónak ezekben az esetekben is a felsőfokú, illetve szakirányú szakmai gyakorlat megkövetelését. Egy általános megjegyzésem, hogy ha abba az irányba megyünk el minden munkavállaló szintjén, hogy nagyon szigorú szakmai követelményeket állítunk, akkor könnyen lehet az a helyzet, hogy külföldi tulajdonú cégek esetén külföldi munkavállalók veszik át a hazai állampolgárok helyét, ami nyilván nem lehet célkitűzés, vagy nem szerencsés a Magyar Köztársaság állampolgáraival szemben.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor döntünk. Aki támogatja a javaslatot, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad sem.
Kérdezem, hogy van-e még olyan módosító indítvány, amelyet tárgyalni kellett volna. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok.
Bizottsági módosító indítvány benyújtására kerül sor, amelynek első pontja a törvényjavaslat 2. §-ának módosítását javasolja, és 6 pontból áll. Kormány?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Támogatja. Egy apró kiegészítést engedjen meg elnök úr, hogy a zárójelben szereplő szöveg is része a felvezető szövegnek, csak nem szerettük volna az oldalakon keresztül tartó teljes fogalomkészletet felvonultatni egy ilyen apró módosításért.
ELNÖK: Ez a módosítás szabályainak megfelel, a kodifikációs szabályoknak megfelel. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja a benyújtását? (Szavazás.) A többség benyújtja.
Kérdezem, kíván-e még valaki módosító javaslatot benyújtani a bizottság nevében. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok, a napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló, T/3809. számú törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatására első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm az előterjesztő képviselőjét.
Az 1. és 2. pont Horn Gábor és Gusztos Péter képviselők javaslata.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Szikszainé Bérces Annak vagyok, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője. A tárca nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? Hankó képviselő úr!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Szeretném, ha kaphatnék érdemi indokolást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Indoklás!
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): Megvizsgáltuk a módosító javaslatot. Azzal a szándékkal, ami megjelenik benne, miszerint az egyházi finanszírozás jelenlegi rendszerét át kell alakítani, egyetért a tárca, de ugyanúgy, ahogy a koalíciós megállapodás június 1-jei módosítása is tartalmazza, itt arról van szó, hogy egy hosszasabb előkészítés után lehet erről szó. Mert ha ezt a javaslatot, amit benyújtottak, végrehajtanánk, rendkívül sok problémát és koherencia zavarokat okozna. Annak, ami itt szándékként megjelenik, amivel a kormány nyilván egyetért, a konkrét megjelenítése és 2008-től történő alkalmazásának feltételei nincsenek meg. Az alapvető kérdés az, hogy ez a vatikáni szerződést érinti, és az OKM a vatikáni szerződés szakértője, véleményük szerint is ezt megelőzően az egyházakkal egyeztetni kell ahhoz, hogy a rendszert átalakítsuk. Ez az egyik ok.
Az elutasítás másik oka az a szándék, hogy olyanok, tehát nyugdíjasok, illetve diákok után is történjen támogatás, akik tényleges jövedelemmel nem rendelkeznek, ami a mai támogatáshoz képest minimum szinten 10 milliárd forinttal magasabb költségvetési kiadást jelentene. Ezeket a kérdéseket mérlegelve jelen pillanatban azzal a szándékkal, hogy az egyházfinanszírozás mai rendszerét át kell alakítani, egyetértünk, de csak megfelelő előkészítés és tárgyalások után tartjuk megvalósíthatónak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Akkor szavazunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad sem.
A 3. pontban Pettkó András és Hock Zoltán képviselő urak a törvény 8. §-át (11) bekezdéssel egészítenék ki. Kormány?
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCES ANNA (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad sem támogatja. Köszönöm.
Kérdezem képviselőtársaimat, hogy tudnak-e olyan módosító indítványról, amelyet kellett volna, de nem tárgyalt a bizottság. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. A napirendi pont tárgyalását lezárom. Köszönöm az előterjesztő képviselőjének a munkát.
A munkarendünk alapján 14 órakor folytatjuk a munkánkat, így most a bizottsági ülést felfüggesztem. Köszönöm az eddigi részvételt.
(Szünet: 12 óra 11 perctől 14 óra 06 percig.)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szünet véget ért, folytatjuk bizottsági ülésünket. Köszöntöm a bizottsági ülésünkön részt vevő képviselő urakat, a bizottság munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, mindenkit, aki munkánk iránt érdeklődik. Tehát a 9. napirendi ponttal folytatjuk, amely a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, illetve ehhez kapcsolódóan az Állami Számvevőszék véleményének általános vitára való alkalmasságának megtárgyalását jelenti, T/3860, illetve T/3860/1. szám alatt. Köszöntöm a napirendi ponthoz érkezett előterjesztőket, Veres János pénzügyminiszter urat, illetve Csapodi Pált, az Állami Számvevőszék főtitkárát.
A napirendi ponthoz az előterjesztést valamennyi képviselő megkapta. A miniszter úrnak adom meg a szót, ha szóbeli kiegészítést kíván tenni. Parancsoljon!
Dr. Veres János szóbeli kiegészítése
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeit a mai bizottsági ülésen. Azzal kezdeném, hogy a 2008-as költségvetés előkészítését nyilvánvalóan a 2006-os időszakban meghozott döntések, illetve a 2007-es év teljesítése alapozza meg. Nem kérdés, hogy 2007-ben a tervezetthez képest némileg kedvezőbben fog alakulni az államháztartás egyenlege Magyarországon, és egyértelműnek látszik az is, hogy mind külső szakértői vélemények, mind az Állami Számvevőszék véleménye alapján a 2008. évi költségvetés teljesítése is pozitívan kerül megítélésre. A konszolidáció, illetve a reformok tekintetében megvalósult másfél év és a reálisnak minősített jövő évi költségvetési terv alapján kijelenthető, hogy a kormány elkötelezettsége a tekintetben, hogy a múlt évben elfogadott programját, illetve az azóta meghozott döntések által megalapozott konvergenciaprogramot teljesíteni fogja tudni, ezzel megalapozza a modern közszférát, alkalmassá teszi Magyarországot az eurózónához történő csatlakozásra.
A következő évi költségvetés jellemzőiként mit említhetünk meg? A konszolidációt követően a felzárkózás folytatását, kis mértékű fogyasztásbővülést, kis mértékű reálbér-emelkedést, a közszféra létszámcsökkenésének megállását, nagyobb árstabilitást, illetve a külső egyensúly további javulását ígéri a következő évi költségvetés, a benyújtott változat mind számszerűleg, mind tartalmában ezt támasztja alá. Mi az a makrogazdasági pálya, amelyen a következő évi költségvetésben előre kívánunk haladni? A konszolidáció kapcsán előre számolt és a számításoknak megfelelően alakult gazdasági növekedési visszaesést követően a következő évben már növekvő gazdasági növekedéssel számol, ami azt jelenti, hogy 2,8 százalék szerepel a benyújtott költségvetésben, és 2009-től reálisnak látjuk a 4 százalékot meghaladó gazdasági növekedés elérését, a következő években pedig ennek folytatását.
Az infláció ütemének lassulását látjuk a költségvetési tervek alapján a következő évre, mintegy 3 százalékponttal látjuk a 2007. év tényszáma alapján teljesíthetőnek az inflációs mértéket. A gazdaság bővülését alapvetően az export bővülése fogja meghatározni a következő évben, illetve jövő évben már a beruházások is jelentősen hozzájárulnak a növekedés gyorsulásához. Ugyanakkor a fogyasztás érdemi bővülésével a következő évben sem számolhatunk, ez azt jelenti, hogy a három tényező közül ez az, amelyik 2008-ban még nem, de az azt követő években pozitívan befolyásolhatja a gazdasági növekedés mértékét. A benyújtott változatban 2008-ra 12 százalékos exportbővüléssel számolunk az idei, mintegy 2,5 százalékponttal ennél magasabbra kalkulált bővüléshez képest.
A lakossági fogyasztás 2007-ben szolid mértékű, 1 százalék körüli visszaesése után a jövő évben mintegy 0,4 százalékos emelkedésével számolunk, a közösségi fogyasztás jövő évi csökkenése mellett. Ez azt jelenti, hogy elég jelentős az idén, illetve az elmúlt évben meghozott intézkedések áthúzódó hatása. Ebben az évben van negatív reálbér Magyarországon, a következő évben már szolid mértékű, 0,6 százalékos növekedéssel számolhatunk, amely alapvetően a versenyszféra magasabb növekedéséből és a közszféra szolidabb mértékű növekedéséből tevődhet ki. Az idén a közszférában foglalkoztatott alkalmazottak száma számottevően csökkent Magyarországon, nem számolunk azzal, hogy ez a csökkenés a következő évben folytatódna. A következő évben a közszférában foglalkoztatottak szinten maradásával számolunk.
A következő évi költségvetésben, ahogy már utaltam rá, a konvergenciaprogramhoz képest az egyensúly eredményszemléletben némileg kedvezőbben alakul. Azért alakul némileg kedvezőbben, mert számottevően kisebb lesz az adósságszolgálat, miközben az elsődleges egyenlegben az eredetileg gondolt és tervezett értéket tartjuk. Ez azt jelenti, hogy 500 millió forintos pozitív egyenleggel terjesztjük az Országgyűlés elé a költségvetési javaslatot. Gyakorlatilag az eredeti konvergenciaprogramban rögzített pályától Magyarország nem tér el érdemben, ahogyan fogalmaztam, az egyensúlyi mutatókban tartjuk azt a csökkenési mértéket a hiányban, amelyet eredetileg terveztünk, illetve az összes többi mutatóban is a konvergenciaprogramban rögzített pályának megfelelő irányban, számokban az imént említett mértékű eltérésekkel tudjuk teljesíteni.
Jelentős tartalékokat terveztünk a jövő évi költségvetésbe, így általános tartalékként több mint 60 milliárd forinttal, céltartalékként 174 milliárd forinttal, teljesítményösszegzésre 15 milliárd forinttal, illetve az elfogadott vagyontörvény kapcsán ingatlanok bérleti díjaként 18 milliárd forintos tartalékkal számolhattunk. Továbbra is tervezünk fejezeti egyensúlyi tartalékot, ahogy ebben az évben is terveztünk, illetve ennek a tartaléknak a felhasználása kapcsán a kormány már több alkalommal hozott értékelő, illetve felhasználást engedélyező döntést ebben az évben, ez a jövő évben közel 90 milliárd forintos tartalékképzést jelent. Miután a költségvetés pénzforgalmi szemléletben készül, ugyanakkor az eredményszemléletű számonkérés jellemző az Európai Unióban, ezért a kiadott anyagokban ismertetjük azt is, hogy az úgynevezett ESA-híd tételei milyen módon számolhatók el a következő évi költségvetést illetően. A 2008-as pénzforgalmi hiány a GDP százalékában 4,5 százalék. Ezt az értéket korrigálni kell a 13. havi illetmény felével, 83 milliárd forinttal, ez 0,3 százalék, a bevételek eredményszemléletű számbavétele - áfa, szja és járulékok esetében - 0,2 GDP-arányos mértéket jelent korrekcióban, a kamatoknál 0,2 százalék negatív korrekcióra kerül sor, illetve egyéb pénzügyi korrekciók 0,1 százalékban korrigálják ezt az értéket. Így kapjuk meg a 2008-as eredményszemléletű hiányt 4,1 százalékban.
A költségvetési kiadások között van néhány, amely érdemben növekszik a következő évben, míg mások szinten maradnak. A növekvő költségvetési kiadások közül szeretném megemlíteni a nyugellátásokat, illetve a családi támogatások növekedését. A nyugellátásokkal részben összekapcsolt, részben attól függetlenül is meghatározott családi támogatások összege számottevően nő a következő évi költségvetési tervben. Nagyon fontosnak tartom, hogy a következő évi az első olyan költségvetés, amelyben már nem szerepel javaslat arra, hogy maradványtartási kötelezettségük lenne az egyes tárcáknak. Mint a jelenlévők emlékeznek rá, az úgynevezett kétéves költségvetés időszakától húzza magával a magyar költségvetés ezt a terhet. Mára úgy tűnik, hogy az elmúlt évi és az idei évi, elég jelentős maradványcsökkentések eredményeképpen el tudjuk azt érni, hogy ilyen kötelezettséget nem kell előírni az egyes fejezeteknek, és a korábbi 550 milliárd forintról az előző évben 420 milliárdra, az idén várhatóan 300 milliárd körüli szintre csökkenő maradvány immáron tartósan a magyar költségvetés részévé válik. Azaz a normál pénzforgalom nagyságrendje teszi indokolttá a 300 milliárd forintos szint tartását. Ha megnézzük az államadósság szintjét a benyújtott költségvetés változatában, akkor azt kell mondjam, hogy a konvergenciaprogramban szereplőnél mind 2006-ban, mind 2007-ben kedvezőbben alakul az adósság szintje. Mintegy 65-66 százalék közötti mértéket érünk el 2007-ben, illetve 2008-ban.
A másfél éves mögöttünk lévő időszak egyik legfontosabb eredménye volt, a különböző meghozott döntések eredőjeként az, amit a fekete- és szürkegazdaság kifehérítésében elértünk, ezért azt gondolom, arról most is érdemes néhány szót szólni. Ebben az évben az ebből származó bevétele a költségvetésnek bizonyosan el fogja érni az 50 milliárd forintot, és azzal számoltunk a következő évi költségvetésnél, hogy amit ebben az évben többletként e jogcímen a költségvetésbe befizetnek, az a jövő évi számítások bázisát jelenti, ugyanakkor a meghozott intézkedések eredményeképpen számolunk azzal, hogy a következő évben is lesz ilyen típusú hatása a költségvetésnek. Ebben mind a jogszabályi változások mind a szigorú ellenőrzések, mind a beszedő szervezetek megerősítése szerepet játszott. Éppen ezért azt gondolom, hogy amikor a jövő évi költségvetésről beszélünk, ez is egy rendkívül fontos momentum annak érdekében, hogy a dolog lényegét, illetve a költségvetési bevételek stabilitását és biztonságát meg tudjuk ítélni.
Szeretném megköszönni ezen a helyszínen is az Állami Számvevőszéknek a költségvetés elkészítése során elvégzett ellenőrzési tevékenységét, azt a munkát, amit a kollégák az elmúlt hetekben végeztek, és amelynek eredményeként megszületett jelentésük is. Alapvetően a jövő évi költségvetés megítélését illetően összhang van közöttünk, ilyen értelemen bízom abban, hogy az Országgyűlés, vita után, a benyújtott költségvetési javaslatot el fogja fogadni. Ezt kérem majd a bizottság tagjaitól is. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm a miniszter úr által elmondottakat. A Számvevőszéknek adnám meg a szót, hogy a véleményükhöz szóbeli kiegészítést fűzzenek..
Az Állami Számvevőszék véleményének ismertetése
DR. CSAPODI PÁL (Állami Számvevőszék): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Néhány gondolattal szeretnék hozzájárulni a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési törvényjavaslatával kapcsolatosan készített állami számvevőszéki véleményünkhöz. A törvényjavaslattal, annak megalapozottságával kapcsolatosan két szinten vizsgálódtunk. Ennek első szintje a Miniszterelnökség fejezet tervező munkáját illeti, míg a másik szintje a törvényjavaslat makrogazdasági megalapozottságát érinti. Ki kell emelni, hogy ez az első olyan - a rendszereken és kockázatokon alapuló - véleményünk, amelyhez kísérletképpen egy makrogazdasági kitekintést, illetve makrogazdasági kockázatok feltárásával és értékelésével foglalkozó tanulmányt kapcsoltunk. Ezzel próbáltunk hozzájárulni ahhoz, hogy bemutassuk, a konvergenciaprogramon túlmenően hogyan illeszkednek ezek a folyamatok egymáshoz, segítve ezzel azt, hogy minél előbb induljon meg, szervezettől függetlenül, a szabályalapú költségvetés készítése.
Tudjuk természetesen, hogy ez a kísérleti munka tartalmazhat még hiányosságokat, nem teljes, de alapot ad ahhoz, hogy megismerjük az Országgyűlés arra vonatkozó igényét, milyen további segítséget vár tőlünk a részletes költségvetésről szóló véleményünkön túlmenően. Véleményünk szerint a 2008. évi költségvetés várhatóan reálisan teljesíthető, de számtalan kockázati elemet rejt magában. A megszorítások további fenntartása mellett a megalapozottságot és a kockázatok csökkentését erősíti az a tartalék, amelyről itt miniszter úr is említést tett, amelyet a tervezett költségvetés tartalmaz. Feltételezzük azt is, hogy a politika a konvergencia tekintetében következetes marad, és ennek hatása a 2008. év utáni időkre is érvényes marad. Meg kell jegyeznünk, hogy véleményünk szerint a mobilizálható költségvetési források kimerülőben vannak, ezért tanulmányunkban 2009 vonatkozásában némileg szerényebb növekedéssel számoltunk.
A véleményalkotó munkánkat több tényező nehezítette. A tervezési munka folyamatában és azt követően is számos olyan törvényjavaslat előkészítése volt és van folyamatban, amelyeket a tervezés során még nem lehetett figyelembe venni. Ilyen a közpénzügyek új szabályozása, a képviselői tiszteletdíjak változása. Ezzel kapcsolatosan alakult ki bennünk az a vélemény, hogy javasoljuk azt, a költségvetés tervezése során az Országgyűlés lehetőleg ne hozzon olyan törvényt, amely jelentős hatással van a költségvetésre. Tehát, hangsúlyozom, ez csak a törvényalkotás időszakára vonatkozik. Ez az Állami Számvevőszék esetére lefordítva úgy is megfogalmazható, hogy a saját költségvetésünkben nem számoltunk azzal, a most benyújtott, de még el nem fogadott törvényjavaslat alapján, hogy a képviselői vagyonnyilatkozatok ellenőrzésével kapcsolatos feladatok ellátása esetén milyen jelentős, vagy kevésbé jelentős többletre lenne esetleg szükség.
A 2008. évi költségvetés készítésével kapcsolatos irányelvek ugyan elkészültek, de ez előttünk nem volt ismert. A tervezési munka helyszíni ellenőrzése ezért szeptember 18-án lezárult. A szeptember 28-ig rendelkezésünkre bocsátott törvényjavaslatot is áttekintettük, de ezen időt követően olyan jelentős változások következtek be, mint például a privatizációval és az adózással kapcsolatos törvényjavaslatok, amelyek a megtett észrevételeinkre vonatkozó további kockázattal járhatnak. A fejezeti részletező köteteket is csak az összefoglaló véleményünk elkészítése után kaptuk meg, azaz a fejezeti indoklások véleményünk lezártáig nem álltak rendelkezésünkre.
Az egyes alrendszerekről részletesebben néhány fontosabb észrevétel. A törvényjavaslat általános indoklása szerint az előterjesztés fontosnak tartja a költségvetés felépítésének, prezentációjának megújítását. Ez a munka lehetőséget adna a törvényjavaslat tartalmi és formai követelményeinek teljes körű rendezésére és rögzítésére. A költségvetési dokumentummal kapcsolatosan megállapítható, hogy a törvényjavaslat normaszövege, törvényi mellékletei és általános indoklásának alapvetően jellemző tartalmi összhangja mellett továbbra sem szerepel a dokumentumban összefoglaló bemutatás a hosszú távú kötelezettségvállalásokról, a közvetett támogatásokról, illetve a középtávú tervezés szempontjából fontos, két évre kitekintő főbb előirányzatokról.
A központi költségvetést illetően a 2008. évi költségvetési törvényjavaslatnak az Európai Unió által elfogadott 2006. decemberi konvergenciaprogram középtávú gazdaságpolitikai célkitűzéseire kellett épülnie. A költségvetési tervjavaslat a tervezett makrogazdasági tendenciák teljesítése mellett végrehajthatónak látszik. A törvényjavaslatban szereplő makropálya-mutatók a konvergenciaprogram adatainak tendenciáit tükrözik. A dokumentációk alapján vélelmezhető vám- és adóbevétel-előirányzatok az összes adó- és vámbevétel 55 százalékát alacsony kockázat mellett teljesíthetőnek értékelte az ellenőrzés, míg az adó- és vámbevételek előirányzat-összegének 45 százalékát az ellenőrzésnek nem volt módjában értékelni; mivel a véleményalkotáshoz szükséges adatok és anyagok nem álltak rendelkezésre. Az egyes adónemek részletes indoklásait a Pénzügyminisztérium 2007. október 11-én, véleményünk lezárását közvetlenül megelőzően bocsátotta rendelkezésünkre. A 2008. évre tervezett közvetlen kiadások a kiadási főösszeg közel 30 százalékát jelentik. A kiadási előirányzatok a helyszíni ellenőrzés lezártakor rendelkezésre álló adatok alapján megalapozottnak és reálisnak, betarthatónak minősültek. A 2008. évi költségvetési törvényjavaslatban prioritást élvezett az Unióból érkező források és támogatások igénybevételét biztosító hazai társfinanszírozások előirányzatainak megtervezése. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a támogatások igénybevételének fedezete a költségvetési törvényjavaslatban biztosított.
A létszámcsökkentésekkel nem tartott lépést az állami feladatok, az intézményrendszer átalakítása, ezért a kiadásokban elérhető megtakarítások üteme a konvergenciaprogram teljesülése szempontjából kockázatot tartalmaz. A 2008-2010-es időszak költségvetési mozgásterét több tétel determinálja, többek között az adósságszolgáltatással kapcsolatos kiadások növekvő tendenciája, a garancia és hozzájárulás a társadalombiztosítási ellátásokhoz, hozzájárulás az Európai Unió költségvetéséhez, az EU-források társfinanszírozása. A 2008-at követő évben magas kockázatot jelenthet a kormányzati körbe tartozó gazdálkodó szervezetek, illetve az állami garanciavállalás mellett felvett hitelek melletti esetleges adósságátvállalások mértéke is. Mindezekre figyelemmel kiemelt jelentőséggel bír a további évek költségvetési biztonságát garantáló közpénzügyi fegyelem szabályrendszerének teljes körű megalkotása.
A társadalombiztosítási alapokkal kapcsolatosan a bevételi előirányzatok számításai a makroparaméterek teljesülése esetén összességében nem kérdőjelezhetőek meg. A kiadási előirányzatok közül a nyugdíjkiadások és az E-alap pénzbeni ellátásainak, kiadásainak meghatározása az előírt makroparaméterek alapján alacsony kockázattal tervezettek. A természetbeni ellátások esetében folytatódik a konvergenciaprogramban megfogalmazott kiadásszűkítés. A természetbeni ellátások előirányzatát megalapozó további intézkedések ismerete nélkül a megalapozottságot bizonyító számítások nem voltak végezhetők. Az egészségügyi reformként meghatározott lépések tartalmát, célrendszerét sem a kormányprogram, sem pedig a konvergenciaprogram részleteiben nem tartalmazza, elmaradt a tervezett intézkedések időbeli ütemezésének és a finanszírozás forrásainak kifejtése is. A nyugdíjrendszer fenntartásának érdekében a korai nyugdíjazás feltételei, a nyugdíjszámítás módja változik, ez azonban csak arra alkalmas, hogy a kiadások emelkedésének ütemét mérsékelje, érdemi hatása a kiadások kordában tartására a 2008. évet meghaladóan várható igazán.
A helyi önkormányzatokkal kapcsolatosan a költségvetési törvényjavaslat az önkormányzati forrásszabályozásban alapvető változásokat nem tartalmaz. A szabályozás egyes részleteit érintő változások a célzottabb, ésszerűbb feladatellátást szolgálják, azonban az önkormányzati feladatok és a finanszírozási rendszer felülvizsgálatára, átalakítására 2008-ban sem kerül sor. A javaslat alapján a központi költségvetési hozzájárulás helyi önkormányzati bevételeken belüli aránya a 2007. évi közel 44 százalékról 2008-ban 40 százalékra csökken. Hangsúlyozom, az arányról van szó, nem az összegről. A normatív hozzájárulások, támogatások fajlagos értékei az igénylési jogcímek többségében nominálértékben változatlanok, így összességében a működési célú központi költségvetési támogatások reálértéke csökken, a fejlesztési források elsősorban az európai uniós támogatások és a hazai társfinanszírozás eredményeként bővülnek.
A költségvetési egyensúly javításával összefüggő központi forráscsökkentésre a helyi önkormányzatok részben tényleges megtakarítást eredményező helyi szervezési intézkedésekkel, létszámcsökkentéssel, részben a hiány kölcsönforrásokból történő finanszírozásával, növekvő eladósodással reagáltak. A finanszírozási feszültségekre és az európai uniós támogatással megvalósított fejlesztések fenntarthatóságára vonatkozó információk hiánya a 2008. évben is növeli az önkormányzati költségvetések tervezésének és végrehajtásának előző évi költségvetéssel kapcsolatos, az ÁSZ véleményében jelzett kockázatát. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! A bizottság tagjait illeti a szó észrevételek, kérdések elmondására. Mielőtt nekilátunk ennek a körnek, hadd tájékoztassam a bizottság tagjait arról, hogy 4 óráig terveztük a pénzügyminiszter úr közreműködésével ennek a napirendi pontnak a megtárgyalását, azt, hogy a 2008. évi költségvetés ügyeiről beszélünk.
A Fidesz álláspontjának ismertetése - Varga Mihály
Mivel egyelőre jelentkezőt nem látok, elkezdem én. Szeretném összefoglalóan elmondani a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség álláspontját a 2008. évi költségvetésről. Hadd kezdjem azzal, hogy a 2008. év is, mint ahogy a 2006-2010 közötti ciklus, nyugodtan nevezhető Őszöd árának. Balatonőszöd árának, képletesen értve persze, hiszen Balatonőszöd ára alatt ma már nyugodtan érthetjük azt, amit tágabb értelemben jelent, annak a felelőtlen gazdaságpolitikának a következményét, amit 2002 és 2006 között az előbbi MSZP-kormány követett. Ugye, ennek a következménye az, hogy Magyarország ma a térségben az utolsók közé tartozik.
Engedje meg, miniszter úr, hogy én is vetítsek néhány képet önnek. Hiszen egy józan helyzetértékelésnek mindig az az alapfeltétele, hogy helyes diagnózist állítsunk fel, és megpróbáljuk lehetőség szerint helyesen bemutatni azt, hogy az ország hol is tart. Kétféle mércét választhatunk. Az egyik mérce saját magunk - saját magunk korábbi, vagy jövőbeli állapotához képest hol tart az ország, hol tart most, 2007-ben, és hol fog tartani 2008-ban. A másik mérce pedig nyilvánvalóan az, hogy a közép-európai 12 országhoz képest Magyarország az Európai Unión belül hol is helyezhető el. Csak néhány képet mutatnék.
Talán kezdjük az elsővel, az államháztartási hiány alakulásával. (Vetítés.) Világoskék vonallal láthatják az Unió újonnan csatlakozott 12 országának átlagát, sötétkékkel pedig azt láthatják, ez hogyan is változott Magyarországon az elmúlt években. Jól látható, hogy az előző ciklus lényegében egy 6-10 százalék közötti tartományban telt. Optimista módon már azt is feltüntettük, hogy 2008-ban várhatóan hol lehet majd ez az államháztartási deficitszám, de jól látható, hogy Magyarország ma messze van az újonnan csatlakozott országok átlagától is.
A következő képen az látható, hogy a gazdasági növekedés tekintetében milyen pályán vagyunk. 2003-ban itt váltás történt. Miközben az Unió újonnan csatlakozott országai 6-8, sőt, 9 százalék fölötti gazdasági növekedést élnek át, a magyar gazdasági növekedés egy recessziós pálya felé tartott az elmúlt hónapokban, hiszen 1,2 százalékos gazdasági növekedésre az elmúlt 11 évben nem volt példa. Ebből a szempontból tehát van honnan elrugaszkodni, van honnan elmozdulni.
A következő grafikon a munkanélküliségi rátát mutatja. Itt csak arra hívnám fel a figyelmet, hogy miközben az Európai Unió egészében és az újonnan csatlakozott országokban is tartósan csökken a munkanélküliségi ráta most már hosszú évek óta, Magyarországon emelkedett az elmúlt években, és megrekedni látszik egy 7-7,5 százalékos tartományban.
A következő ábrán azt láthatják, hogy az infláció tekintetében milyen pályán vagyunk. Hát, innen távolról, főleg, ha még valaki 2-3 méterrel mögöttem állna, azt mondhatná, hogy ez teljesen paralel pálya, és nagyjából hasonló görbét írunk le, mint az Unió újonnan csatlakozott országai. De ha valaki kicsit közelebb megy, miniszter úr helyéről már jobban látható, hogy ez nem párhuzamos pálya. A magyar infláció jelentősen megugrott az elmúlt években, és jelentősen eltér attól a pályától, amit az Unió újonnan csatlakozott országai követtek. Ez csak abból a szempontból kifogásolható, hogy Magyarország, a magyar gazdaság, a magyar gazdaság szereplői, akár vállalatokról, akár lakosságról van szó, jelentős kockázati felárat kénytelenek fizetni, részben az infláción keresztül, részben a jegybanki alapkamaton keresztül.
A következő grafikon annak a pályának az útját mutatja, ahogy leértékelésünk megtörtént, hogy a Moody's, az egyik legnagyobb hitelminősítő intézet hogyan minősített bennünket az elmúlt években. Jól látható a kék gömbökön keresztül, hogy a besorolásunk rosszabbá vált, az ország leértékelődött az elmúlt években. Ugyanakkor azzal a téglatesttel, amelyben a 2007-es szám szerepel, világosan mutatjuk azt is, hogy hová sikerült "elkormányozni" az országot az elmúlt években. Amíg 2002 végén abban értettünk egyet, hogy Szlovéniával együtt elsőként tudunk majd ebből a régióból csatlakozni az euróövezethez, az elmúlt 5 évben azt értük el, hogy a konvergenciaprogram szerint már időpontot sem tudunk mondani az euróövezethez való csatlakozásra. Ami ezen az ábrán szerepel, az egy elemzői konszenzus, ami azt jelenti, hogy Magyarország várhatóan Románia előtt tud csatlakozni, talán 2014-ben az euróövezethez.
Ezeket az ábrákat akartam megmutatni. Talán még egyet, megkérem a kolléganőt, hogy segítsen ebben. (Az ábrák váltakoznak. - Molnár László: Elvesztettétek a fonalat.) Ebben az anyagban nincs meg. Nem mi vesztettük el a fonalat, az ország vesztette el sajnos az elmúlt években, és mi igyekszünk megtalálni. Ebből a szempontból, miniszter úr, én minden egyes parlamenti beszédemben el szoktam mondani, megdöbbentőnek tartom azt, hogy ön semmiféle felelősséget nem érez azért, ami ezek mögött az ábrák mögött van, semmiféle minimális megbánást sem mutat amiatt, hogy Magyarország az elmúlt években az Európai Unió újonnan csatlakozott országai között sereghajtóvá vált. Azt gondolom, ez mindenképpen minősíti azt a magatartást, amivel az elmúlt években találkoztunk.
Néhány szót mondanék a 2008-as helyzetről, hiszen látjuk azt, hogy a diagnózis alapján hol tartunk. Azt mondhatom, hogy talán a szakadék széléről egy lépéssel visszább léptünk, de nem is volt egyszerűen más választása a magyar gazdaságpolitikának. 2006-ra csődközeli állapotba kerültünk. Emlékszem még jól arra, amikor a 2005. decemberi konvergenciaprogram benyújtásra került. Minden szép volt, minden jó volt, 2007-re még 4 százalék fölötti gazdasági növekedést ígért akkor a pénzügyminiszter úr. Hát, ehhez képest aztán a 2006. decemberi konvergenciaprogram már az óriási kiábrándulás, csalódás, vagy a felébredés időszaka volt. Persze, csak azok számára, akik elhitték azt, amit önök 2006 tavaszáig mondtak, miniszter úr. Csak azok számára.
Aki látta ezeket a tendenciákat, tisztában volt azzal, hogy Magyarországon 2006 nyaráig egy teljesen felelőtlen, következmények nélküli kormányzás folyt, annak megfelelő gazdaságpolitikai tartalommal. Na már most, mi következik ebből? Ebből az következik, hogy Magyarország sajnos 2007-ben és 2008-ban sem nyeri még vissza ezzel a gazdaságpolitikával azt a korábbi pozíciót, amit 2002-ig vitt. Magyarország a most benyújtott konvergenciaprogram szerint is valóban a sereghajtó országok közé tartozik. Az államháztartási hiány, az államadósság mértéke, a kockázati felárként fizetett jegybanki alapkamat, amely világosan kifejezi az országgal szemben meglévő bizalmatlanságot, az infláció, a munkanélküliség tekintetében azt mondhatom, hogy 2007-ről 2008-ra alapvetően nem változik a helyzete. Nem változik, hiszen semmiféle jelét nem látjuk annak, hogy az a gazdaságpolitikai gondolkodás változott volna, ami a 2007-es esztendőt uralta.
Nincs szó semmiféle adóteher-csökkentésről, nincs szó arról, hogy a kis- és középvállalkozások lehetőséget kapnának arra, hogy több munkavállalót tudjanak foglalkoztatni, beruházásokat tudjanak indítani. Nem látunk arra vonatkozóan semmiféle elképzelést, hogy a megszorítások politikáját valami más válthatná fel. Éppen a napokban hallhattuk, hogy 21 újabb vasúti szárnyvonal bezárására készül a kormányzat. Ön most itt azt húzta alá, hogy a következő évben egy nagyon gáláns, főleg a közszférának nagyon gáláns 0,6 százalékos béremelési javaslattal állnak elő. Hát, ezek, hogy úgy mondjam, nem azok a nagyszabású és koncepciózus elképzelések, amelyektől az emberek azt várhatnák, hogy 2008-ban érdemi változás áll be mindennapi helyzetükben.
Sőt, ennek az ellenkezőjére számíthatnak. Aki végignézte ezt a költségvetést, és megnézte például az önkormányzati normatívákat, az világosan látja, hogy most is az önkormányzatok nyakába szakad egy sor olyan probléma, amivel nem képesek megbirkózni központi szinten. Itt elsősorban az oktatás és a szociális normatívák drasztikus csökkentésére utalok. Megjegyzem, teljes mértékben osztom az Állami Számvevőszéknek azt a véleményét, hogy a módosításokkal önök évről évre lehetetlenné teszik, vagy megpróbálják lehetetlenné tenni azt, hogy nyomon követhessük az önkormányzati normatívák tényleges változását. Ez a vélemény minden tekintetben megállja a helyét.
Ez most már hosszú évek óta tartós törekvése egyébként a gazdaságpolitikát alakító pénzügyminiszter úrnak, hogy lehetőség szerint ne legyen két olyan esztendőnk, amit egymáshoz tudunk viszonyítani, főleg a kiadások és a központi újraelosztás tekintetében. Össze tudjuk mérni az inflációt, az államadósság mértékét, talán a hiány nagyságát, bár azért a múlt ebben is elég sok meglepetést hozott. Egész egyszerűen lehetetlen összemérni azt, hogy a szociális területen, az oktatásban, az önkormányzatok világában mi milyen módon változott. Csak azt érzékeljük, hogy amíg 2005-ben az önkormányzatok 85 százaléka rendelkezett rövid lejáratú hitellel, addig ez a szám most már 90 százalék fölé került, és az önkormányzati eladósodás időzített bombaként ketyeg az államháztartási alrendszerben.
Tehát ez egész egyszerűen egy felelőtlen kormányzás következménye, és 2008-ra ebben az anyagban sem találunk erre vonatkozóan semmit. Nem látjuk például azt, hogy az előbb említett vasúti vonalbezárások milyen logika, vagy milyen háttérszámítások alapján történnek meg. Már hallom miniszter úr érveit, csak ideiglenes személyiforgalom-korlátozásra kerül sor. Azért tudjuk ebben az országban, hogy az ideiglenes szó legalább 40 évet jelent, ha nem többet. Tartunk attól, hogy a márciusi 14 vonalbezárás után megint egy átgondolatlan, felelőtlen és előkészítetlen döntésre, lépésre készül a kormányzat. Ezzel nyilván nem érthetünk egyet.
Nem látunk arra vonatkozóan sem elképzeléseket, hogy a körbetartozások intézményét hogyan lehetne szűkíteni, hogyan lehetne csökkenteni. Az elmúlt hónapok főleg építőipari hírei, gondolok itt a Viadom és a Mélyépítő bedőlésére, elég elborzasztóak. Ezek mind azt mutatják, hogy az a beruházás-visszaesés, a növekedésnek az a fajta visszaesése, ami főleg a beruházások szűkülésével jár, nagyon komoly és tartós problémákat okoz a kis- és középvállalkozások között. Itt csak utalnék arra, hogy ma már Magyarországon minden harmadik vállalkozás fizetési problémákkal küszködik a felmérések szerint, a közép-európai régióban pedig tartósan elsők vagyunk a felszámolási, valamint a csődeljárások arányának növekedését tekintve. Ebből a szempontból, azt gondolom, a 2008-as év sem hoz sajnos érdemi előrelépést.
Itt azért vártunk volna egy mondatot miniszter úrtól, hogy a különböző konvergenciaprogramok tartalmai vajon változhatnak-e a jövőben, mint ahogy az elmúlt években változtak. Hiszen az is jól látható, hogy a 2007-es év döntései befolyásolják a konvergenciaprogram tartalmát. Gondolok itt az MSZP-frakció legutóbbi, adót érintő lépésére, vagy gondolok arra a pénzügyminiszteri sajtótájékoztatóra, ahol önök azt jelentették be, hogy többletbevétel várható ebben az évben a kasszába. És ha már itt tartunk, azt mindenképpen hadd jegyezzem meg, hogy szakmai tartamát tekintve ez a fajta lépéssorozat, ami ebben az évben elindult, és gazdasági visszaeséssel, a gazdasági növekedés lelassulásával, a vállalkozói, a lakossági kereslet korlátozásával járt, a központi költségvetés számára többletbevételt eredményezett. Ez kétségtelen tény. Csakhogy ezt a többletbevételt önök a lehető legrosszabb módon költik el.
Nézzük meg, hogy mi történik! Miniszter úr néhány héttel ezelőtt nagy tűzijáték és örömkönnyek közepette jelentette be a sajtó számára, hogy ebben az esztendőben 186 milliárd forintos többletbevétel várható a tavalyi megszorítások következményeként. Ugye, mindig emlékeztessünk arra, hogy ennek mi is a tartalma: adó- és járulékemelés. Ez egy bevételsúlyozott kiigazítás volt, aminek 2007-ben a többletbevételeit kívánják felélni. Arra a szakmai tartalmú kérdésre, hogy itt most adócsökkentés, deficitcsökkentés, vagy éppen a kiadások csökkentése történik, miniszter úr elég világosan elmondta ezen a sajtótájékoztatón, hogy sem adócsökkentés nem várható, sem deficitcsökkentés, egész egyszerűen kiadásnövelésre kerül sor. Tehát a létező legrosszabb módon történik a megszorító intézkedések szülte többletbevétel elosztása is.
Mivel semmiféle változást nem látunk ebben a gazdaságpolitikában az idei évhez képest, semmiféle remény nincs arra, hogy ez a gondolkodás megváltozzon, nyugodtan mondhatom, hogy nem támogatjuk ezt a költségvetési javaslatot. Vártam volna arra vonatkozóan is miniszter úrtól valami előterjesztést, hogy mi történik az európai uniós támogatásokkal és pénzekkel, hiszen ez ma a magyar gazdaság MSZP-s titkos csodafegyvere. Amikor már minden érv elfogy abban a tekintetben, hogy mitől lesz itt majd tartós növekedés, és mitől lesz leszakadás helyett felzárkózási pálya, akkor mindig azt a választ halljuk, hogy jönnek az uniós támogatások. Nos, aggódunk, miniszter úr, hiszen lassan az uniós támogatások a korrupció szinonimáivá kezdenek válni. Úgy érezzük, hogy nem feltétlenül a legjobb szerkezetben költik el ezeket a támogatásokat. De lássunk világosan és tisztán, az uniós támogatások döntő részét magához vonta a kormány, senkit nem kíván ebben a kérdésben döntésközelbe engedni. Itt nemcsak az önkormányzatokról van szó, hiszen akkor politikai döntésre is gyanakodhatnánk, de ugyanez a helyzet, mondjuk a kamarákkal. A kamarák sincsenek döntésközeli helyzetben.
Miniszter úr, mi attól tartunk, hogy önök elszórják a Marshall-segély lehetőségét is. Önök úgy sáfárkodnak az uniós támogatási lehetőséggel, hogy annak a magyar gazdaság nem az előnyeit fogja élvezni, hanem a hátrányait fogja elszenvedni. Nagyon szép lesz, hogy a vas, a beton és az acél országa leszünk, hiszen az ígéretek szerint ebből majd nagy infrastruktúra-fejlesztési programok valósulnak meg. Csak hát az emberi erőforrásokba is be kéne egy kicsit fektetni ahhoz, hogy itt a gazdasági növekedés más minőségi pályára, más szintre kerüljön.
Azzal szeretném zárni ezt az összefoglalót, hogy továbbra is áll a vonat az alagútban, a magyar gazdaság vonata nem kifelé tart ebből az alagútból, hanem áll, az utasok ülnek a sötétben, és várják, hogy valamikor elinduljon. Ebből a szempontból lényegi változást nem várunk 2008-ra. Nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, ezt a fajta koncepciót.
Most a képviselő uraké, hölgyeké a szó. Szabó Lajos következik, őt követi majd Mádi László.
Az MSZP álláspontjának ismertetése - Szabó Lajos
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor menjünk azon a metodikán végig, amit elnök úr javasolt, hogy mik a kiindulási pontok, és milyen intézkedésekkel milyen célokat kívánunk elérni. Ez a kormány a megválasztását követően azonnal meghirdette a konszolidációs és reformprogramot. Ez a program egy 2,5 éves konszolidációs szakaszt tartalmaz, és az államháztartás minden területére reformokat fogalmaz meg. Szintén része a programnak a feketegazdaság kifehérítése, valamint a felelős közpénzügyi gazdálkodás feltételeinek megteremtése. Ez a 2,5 éves konszolidációs programszakasz jövőre zárul le. Ennek a konszolidációnak a jellemzője az volt, hogy "orrnehéz" módon került megtervezésre, a legfontosabb lépések már 2006-ban és 2007-ben megtörténtek, tehát a 2008-as esztendő, a 2008-as költségvetés még a konszolidáció költségvetése, de már nincs szükség többletjövedelem kivonására az adózóktól és a gazdaságból.
Szükség van azonban továbbra is fegyelmezett költségvetési gazdálkodásra, az egyensúlyt javító pálya folytatására. Milyen módon tud a költségvetés ebbe a folyamatba illeszkedni? Mi az, amit ígérni tud a 2008-as költségvetés? (Babák Mihály: Semmit.) Egy év szünet után folytatódik a felzárkózás, a kismértékű fogyasztásbővülés, kismértékű reálbér-növekedés, összességében a közszféra létszáma tovább már nem szükséges, hogy csökkenjen, nagyobb árstabilitás várható, nincs további újabb szigorításokra szükség. Egy külső egyensúlyjavítást tud felvállalni ez a költségvetés.
Ez makropályában gyorsuló növekedést jelent, ami az ez évi 2,2 százalékról jövőre 2,8 százalékra növekszik, és külön öröm, hogy ezt a fajta növekedést az ÁSZ is hitelesnek tartja. A vita a további évekre való prognózisban van. Lassul az infláció. A zömében egyszeri hatások miatti 7,5 százalékos inflációt jövőre 3 százalékponttal kevesebbre, 4,5 százalékra tervezi a kormányzat, majd azt követően állhat be egy 3 százalékos szintre. Úgy gondoljuk, hogy azok az egyszeri inflációs hatások, amelyek az idén jelentkeztek, a fagy miatti magas mezőgazdasági árak, az aszály miatti árnövekedés és a drága olaj hatása, ha kiszűrésre kerülnek, akkor az inflációs pálya csökkeni fog, és a kormány által meghatározott mérték körül tud alakulni. Mindig ez az egyik legkényesebb pontja a becsléseknek, mert nagyon sok az ilyen külső hatás, amit nehéz értékelni.
A gazdasági növekedés alapvetően exportorientált, most már a beruházások húzzák, és nem kell további fogyasztáscsökkenéssel számolni. Továbbra is két számjegyű exportnövekedés várható. A lakossági fogyasztás ez évi 1,1 százalékos visszaesése után jövőre szinten tartás, 0,4 százalékos emelkedés következhet be. Nem lesz további visszaesés a reálbérekben sem, az ez évi 4 százalékot valamivel meghaladó mérséklődés után jövőre szinten tartás, 0,6 százalékos emelkedés várható. A költségvetés tervezésénél a konvergenciaprogram szerint két alapvető kritériumnak kell érvényesülnie. Az egyik az, hogy legalább a GDP 4,3 százalékára kell a hiányt mérsékelni, és az elsődleges egyenleg nem lehet negatív. Ehhez továbbra is jelentős tartalékokkal rendelkezik a költségvetés. Pénzügyminiszter úr beszámolójában elmondta mind az általános, mind a céltartalékok, mind a központi egyensúlyi tartalék és a fejezeti egyensúlyi tartalék mértékét, erre én most nem térnék ki. Ezzel kapcsolatban csak azt mondanám, hogy ezek a tartalékok megfelelő biztosítékot nyújthatnak arra, hogy azok a számok, amelyeket a költségvetésben bemutatott a kormányzat, tarthatóak lesznek.
Alapvetően a kiadások szinten maradnak, kivételt képeznek ez alól a nyugdíjkiadások, a családtámogatás, a különböző szociális kiadások és az európai uniós források költségvetési kiegészítése, amelyeknél növekedés várható. Nagyon lényeges a költségvetés szempontjából, hogy jövőre megszűnik a maradványtartási kötelezettség. A magas maradványszintet, ami a 2001-es kétéves költségvetésnél alakult ki, várhatóan 300 milliárd forintra csökkentjük, ami már normálisnak mondható. Az államadósság szintje a konvergenciaprogramhoz képest lényegesen kedvezőbben alakul, és 2008-ra a GDP 66, 1 százaléka körül prognosztizálható.
Elnök úr beszélt az adóváltozásokról. Az adóváltozások vitájában is elmondtuk, hogy ezekben az adótörvényekben nem ígértünk adócsökkentést. Ezeknek az adóváltoztatásoknak a célja az egyszerűsítés, a fehérítés és részben a versenyképesség javítása. Az adó struktúrája alapjában változatlan, de több lépés már illeszkedik a 2009-től várható adóreformba, ilyen például az újrakodifikált áfatörvény, és az adóreform során 2009-től már lehet számítani adócsökkentésekre is. De azért van néhány elem, és engedjék meg, hogy két tételt felhozzak, amiről el lehet felejtkezni, lehet úgy tenni, mintha nem is lenne, de talán éppen a legnagyobb ellenzéki párt által javasolt módon történik meg az adópénzek kint hagyása az embereknél, az adópénzek kint hagyása a vállalkozásoknál. A személyi jövedelemadóban, amikor a kifuttatás mértéke 1 millió 250 ezertől 2,1 millió forintig terjedt, ezt most felemeljük a kormány javaslata alapján 2 millió 762 ezer forintra. Ez mintegy 30 milliárd forintnyi adót hagy ott az embereknél. Erre lehet azt mondani, hogy kevés, de azt nem lehet mondani, hogy nincs. Véleményünk szerint ez egy nagyon jelentős összeg, és pont annál a célközönségnél hagyja ott ezt a pénzt, amit a legnagyobb ellenzéki párt, sőt, az ellenzéki pártok mindegyike a támogatás középpontjába helyez.
A másik: a társasági adónál jelentősen javulnak az adómentes fejlesztési tartalék feltételei, az adózás előtti nyereség 25 százalékáról 50 százalékára emelkedik. Ez megint ugyanazt célozza meg, amit az ellenzéki pártok is állandóan mondanak, a kis- és középvállalkozásoknál mintegy 10 milliárdos többletet hagy ott. Tehát nem lehet ezekről a tételekről úgy beszélni, mintha nem lennének. Mindig felmerül az, hogy nő az adóbevétel. Ha megnézzük a számokat, akkor az összes adó- és járulékbevétel 2007-ben várhatóan 10 004 milliárd forint lesz. A 2008-as előirányzat 10 683 milliárd forint. Ez a változás a várhatóhoz képest 6,8 százalék. Ha megnézzük, hogy miből tevődik össze ez a változás, akkor láthatjuk azt, hogy van ebben egy növekedési hatásból származó adóbevétel-növekedés. Természetszerűleg az infláció is növeli ezt az adóbevételt, és hál' istennek, nagyon jelentős hatása van az adóbevétel-növekedésre a kifehérítésnek. És elmondhatjuk azt, hogy talán a dohány jövedéki adóján kívül az adótörvényeknél tételnövekedés nincs.
Elnök úr hiányolta, hogy pénzügyminiszter úr nem beszélt az európai uniós forrásokról. 2008-ban az uniós és ahhoz kapcsolódó költségvetési forrásból több mint 850 milliárd forint kerül kifizetésre a kedvezményezettek részére. Ezen összegből a nemzeti fejlesztési terv és az Új Magyarország fejlesztési terv keretében mintegy 675 milliárd forint beruházási, oktatási, képzési célokat szolgál, fejlesztési célra pedig várhatóan több mint 130 milliárd forint kerül kifizetésre. Mindezen tételek mellett még a költségvetésen kívül, de a kincstár megelőlegezésével körülbelül 190 milliárd forint uniós agrártámogatás kifizetése is várható jövőre, és ha ezen tételekkel állítjuk szembe az uniós költségvetés felé teljesítendő magyar hozzájárulás 2008. évi 205 milliárd forintos kötelezettségét, akkor elmondhatjuk azt, hogy az a vita is lezárható most már, hogy Magyarország nettó befizető, vagy nettó visszaigénylő-e az Európai Unión belül. A kérdés csupán az, hogy hogyan tudunk élni ezekkel a lehetőségekkel, mennyit tudunk ezekből a forrásokból lehívni. Az eddigi eredmények - azt mondom - azt bizonyítják, hogy jól tudunk vele élni, és jó százalékban tudjuk ezeket a forrásokat felhasználni. (Babák Mihály közbeszólására.) Remélem, hogy Szarvas is jól fog tudni élni, és Szarvas városa is megfelelő uniós forrásokkal tud gazdálkodni, amit nagyon kívánok Babák képviselőtársamnak, aki polgármester ott.
Az Állami Számvevőszék jelen lévő képviselője, pénzügyminiszter úr és elnök úr is beszélt a közpénzügyi szabályozás bizonyos aspektusairól. Ehhez a költségvetéshez közvetlenül nem kapcsolódik, de fontosnak tartom elmondani azt, hogy az MSZP frakciója támogatja a közpénzügyi szabályozást. Reméljük, hogy jövőre, a 2009-es költségvetés tárgyalásakor már nemcsak kísérleti jelleggel tudjuk azt a fajta beszámolót hallgatni bárki részéről, akár egy hivatal, akár az ÁSZ részéről, attól függ, hogy miben sikerül megállapodni, amit most köszönünk az ÁSZ-nak, hogy megtett, hiszen ez egy jelentős előrelépés már a költségvetés tárgyalásánál. Nagyon szeretnénk azt, ha az elkövetkezendő időszakban folytatott ötpárti tárgyalásokon sikerülne megteremteni a közbizalom helyreállításának alkotmányos és intézményes garanciáit. Ha meg tudnánk állapodni abban, hogy milyen közpénzügyi fejezet legyen az alkotmányban, milyen intézményes garanciákat tudunk egymásnak teremteni ahhoz, hogy megvalósulhasson egy megalapozott középtávú tervezés a költségvetésben, megszűnjön a költségvetésnek a választási ciklusokhoz köthető ciklikussága, a szakmai törvények elfogadása és beárazása megtörténhessen oly módon, hogy az a költségvetés stabilitását ne veszélyeztesse. Azt remélem, hogy meg tudunk állapodni egy olyan ütemezésben a közpénzügyi törvényeknél, amely már ebben a ciklusban meghatározó feladatok érvényesülését is tudja jelenteni.
Összességében az ÁSZ véleményével egybehangzóan mi ezt a költségvetést megalapozottnak, teljesíthetőnek tartjuk, amely illeszkedik abba a konszolidációs programba, amelyet a kormány letett. Természetszerűleg vannak eltérések a konvergenciaprogramtól, amelyeket pénzügyminiszter úr is megemlített, de ezek az eltérések nagyobb részt pozitív irányba történő eltérések voltak. Ezért mi ezt a költségvetést általános vitára alkalmasnak tartjuk, és a vita után el fogjuk fogadni. Köszönöm.
Képviselői kérdések, vélemények
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Mádi László következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban le kell szögeznem, hogy mindig is nagy tisztelője voltam Szabó Lajosnak, aki rendkívül nagy odaadással, nagy tisztességgel próbálta védeni a mundér becsületét, ám látni kell, hogy sajnálatos módon elbeszélünk egymás mellett. A részletek, az adatok felsorolása kapcsán teljesen máshogy áll össze a kép, mint ahogy elöljáróban hallhattuk. Hogy egy-két konkrét momentumot mondjak, nagyon nehéz lenne például a gazdaság szereplőitől azt a véleményt kicsikarni, hogy a jövő évi költségvetés a versenyképesség érdekét kiválóan szolgáló költségvetés lenne. Az adóegyszerűsítés, vagy általában a szabályozás egyszerűsítése tekintetében sem mondhatni, hogy borzasztóan nagy előrelépések lennének, miközben elméletileg ez lenne az érdeme. De nem akarok ebbe nagyon belemenni.
Az elején hadd köszönjem meg frakciónk nevében is az Állami Számvevőszéknek azt az alapos munkát, amivel most is feldolgozta a benyújtott kormányzati anyagokat, külön Báger professzor úrnak és csapatának azt a rendhagyó értékelő tanulmányt, ami, azt gondolom, nagyon sok komoly, megfontolandó tanulsággal, javaslattal szolgál mindannyiunk számára. Hozzá kell tenni, hogy az elmúlt évek kedvezőtlen eseményei sokkal kedvezőtlenebbek lehettek volna, ha két nagyon fontos pozitív körülmény nem történik a világban, illetve szűkebb környezetünkben. Az egyik az általános pénzbőség, ami lehetővé tette, hogy a drasztikusan megugró finanszírozási igényünket nem elviselhetetlenül magas kamatok mellett tudjuk finanszírozni, a másik pedig az Európai Unióban meglévő, illetve németországi konjunktúra, ami exportoldalról a gazdasági növekedés egyfajta táptalaját adta, és a magyar gazdaság súlyos visszaesését nem fokozta még jobban. Ha ez a két szerencsés körülmény nincs, akkor sokkal nagyobb válság tetején ülünk most, alapvetően a kormányzat eddigi munkálkodásának következtében.
Nagyon súlyos kockázatok vannak, ezt részben az Állami Számvevőszék említett tanulmánya is mutatja, ebből felolvasnék egy-egy rövidebb gondolatot. Például a 41. oldalon azt találjuk, hogy a jövőt érintő elgondolások kidolgozásakor komolyan kell számolnunk azzal, hogy kimerülőben vannak azok a mobilizálható erőforrások, amelyek új növekedési pályára állították a hazai gazdaságot, például pótlólagos és egyirányú külföldi tőkebeáramlás, privatizálható vagyon szakképzett munkaerő, társadalmi bizalom. Ugyanakkor a növekedés új ösztönzői még nem ismertek, illetve pozitív hatásukat majd csak hosszabb idő elteltével tudják érvényesíteni. Nagyon fontos megjegyzés. Az önkormányzatok kapcsán is kijelenti ez az anyag, hogy ez a finanszírozási rendszer több okból is fenntarthatatlan. A részleteket tovább is tudnám olvasni, de mindenkinek meghagyom, hogy megnézze.
Ezen kívül, azt gondolom, most egy olyan "szent tehenet" próbálnak mindenáron misztifikálni a baloldalon, amit konvergenciaprogramnak hívnak. Még véletlenül sem merül fel a balliberális politikusokban, hogy netalán tán ez a konvergenciaprogram nem biztos, hogy a legoptimálisabb, leghatékonyabb, legjobb eszköz arra, amit el akarunk érni, hogy egyáltalán feltennék azt a kérdést, hogy ez a konvergenciaprogram eszköz-e, vagy cél. Ha felelős politikusok vagyunk, a konvergenciaprogramot nem célnak, hanem eszköznek kéne tekintetni. Eszköznek kéne lennie a magyar társadalom és gazdaság hosszú távú szempontjainak kielégítésére, olyan társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi, demográfiai és egyéb szempontok érvényesítésére, amelyeket meg kellene fontolnunk, és közösen ki kellene tűznünk célul. Azt látom, hogy semmilyen hosszú távú cél nem húzódik meg sem a konvergenciaprogram, sem a költségvetés mögött, hanem egyszeri válságmenedzselés történik. Ráadásul rossz válságmenedzselés. Tehát, ahelyett, hogy eszköz lenne, cél, és ha az eszközt nézzük, akkor rossz, mert még, azokat a felzárkózási, gazdasági növekedést koncentráló célokat sem valósítja meg, amelyeket szűk értelemben vett célként határoz meg.
Tisztázatlan, hogy ez meddig tartó folyamat. Szabó Lajos megelőlegezte, hogy 2,5 fél évig tartó koncentrációs programról van szó. Az anyag, az Állami Számvevőszék anyaga és számos kiváló közgazdász szakembernek az elmúlt egy évben megfogalmazott véleménye szerint semmi garancia nincs arra, hogy 2009-től a gazdasági növekedés újra a régi szintre áll be, és automatikusan 4-6 százalékos gazdasági növekedéssel kell számoljunk. Erre semmi garancia nincs, sem a költségvetés kapcsán, sem pedig a kormány általában vett gazdaságpolitikája kapcsán. Senki nem bizonyította még be, hogy erre jó esély van, hogy erre az eddigi lépések jó esélyt, vagy garanciát kínálnának. Milyen áron érte el az egyensúlybeli változásokat a kormány? Olyan áron, hogy az infláció 3-3,5-szeresére nőtt, hiszen 2,2-2,3 százalékos 12 havi infláció volt a legkedvezőbb érték, ma pedig már éves szinten 7,5 százalék, vagy afölötti inflációt terveznek, a 12 havi infláció tekintetében pedig 9 százalék körül tetőzött. A gazdasági növekedés drasztikusan visszaesett, úgy lett 1,2 százalék, hogy különböző módszertani, manipulációs technikákkal, megváltoztatott módszertani számolási elvek szerint számolták.
Nem beszélve a reálgazdaság folyamatairól. Ha megnézzük a lánctartozások arányát - jobban szeretem, mint a körbetartozás kifejezést, mert szakmailag is pontosabb kifejezés -, vagy az Európában egyedülálló csőd- és felszámolási eljárások arányát, akkor bizony meg kell állapítanunk, hogy nem igaz az a Kóka miniszter úr által voluntarista módon hangoztatott elv, hogy a reálgazdasággal semmi baj nincs, csak az államháztartással. Ez engem a '70-es, '80-as évek szocialista szlogenjeire emlékeztet, ahol kijelentették, hogy megáll a válság az ország határainál, nem gyűrűzhet be. Mint most, az államháztartási válság megáll az államháztartás határainál, a reálgazdaságba nem gyűrűzhet be. Azt gondolom, hogy ennél felelőtlenebb, különösen kormányzati mezben megjelenő viselkedést és propagandát nehezen lehetne találni az elmúlt időszakban.
A következő aspektusként azt mondanám el, hogy az Állami Számvevőszék tanulmánya két nagyon fontos strukturális problémát is érint, amiről általában keveset szoktunk beszélni. Az egyik a területi folyamatok problémája. Jó néhányan jönnek Borsod-Abaúj-Zemplénből, Békés megyéből, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből. Nem mindegy, hogy az ország gazdasági területi regionális szerkezete a konvergencia, vagy a divergencia irányába halad. Magyarul: regionális szinten felzárkózást, vagy leszakadást figyelhetünk meg. '90 óta léteznek területi GDP-adatok, tehát egy főre jutó GDP-adatok megyei szinten. Ha tíz év vonatkozásában nézzük meg, ajánlom a 12. oldalt képviselőtársaim figyelmébe, de tudnék saját munkámból is ilyen statisztikai adatokat feldolgozó idősorokat mutatni, iszonyatosan negatív tendenciák vannak. Akár a három leggazdagabb megye, akár a három legszegényebb megye átlagát nézzük, a főváros és a leggazdagabb megye hányadosát, a főváros és a legszegényebb megye hányadosát, kedvezőtlen adatok vannak. A 20 megyéből, ha Budapestet is idevesszük, azt hiszem 16, vagy 17 megye tudott felzárkózást produkálni a mindenkori országos átlaghoz képest. Kovács Tibor néz rám, mintha nem is léteznének ezek a folyamatok, miközben a KSH folyamatosan kiadja ezeket az adatokat, amelyek rendkívül súlyos problémákat mutatnak.
A gazdasági szerkezet másik adata, amit pontosan idéznék, a gazdaság különböző szereplőinek struktúrája alapján - ugye, az árbevétel és létszám alapján megkülönböztetünk kis- és középvállalkozásokat és nagyvállalkozásokat - mutat nagyon komoly elmozdulásokat. Azt mondja ez az anyag a 33. oldalon, hogy a gazdasági növekedésnek ez a struktúrája egyrészt kevéssé járul hozzá a hazai foglalkoztatás növeléséhez, másrészt költségvetési szempontból sem kedvező. A főként külföldi érdekeltségű nagy exportáló cégek ugyanis relatíve kevesebb adót fizetnek az államháztartásnak, ami részben az exporttevékenységekkel - az export nem áfaköteles, ugyanakkor jelentős import- és egyéb anyagfelhasználási áfát visszaigényelhetnek a cégek -, másrészt a nagyberuházásokat megvalósító, többségükben külföldi vállalatok jelentős adókedvezményeivel magyarázható. És akkor például nem is beszéltünk a Hankook 20 milliárdot meghaladó támogatásáról, ami egyedi kedvezménnyel történik, és még az egyéb vonatkozásokról sem. Tehát a gazdasági szerkezet kapcsán is drámai helyzetet van, a bizalom és a gazdasági szereplők közötti együttműködés tekintetében is nagyon súlyos adatokat figyelhetünk meg.
Ezek alapján azt látom, hogy a jövő évi költségvetés nem hoz igazán pozitív előrelépést, áttörést, ezért az ország érdekei szempontjából nem tartjuk kívánatosnak és elfogadhatónak a benyújtott dokumentumot. Sajnálatos módon ennek lényegi átdolgozására a benyújtást követően már nem nagyon van mód és lehetőség, ennek ellenére konstruktív javaslatokat fogunk megfogalmazni a jobbítás, a lokális optimum elérésének érdekében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kékesi Tibor következik.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Előterjesztő! Tisztelt Bizottság! Elnök úr is arra vállalkozott, hogy egy hosszabb távú gazdaságpolitikai visszatekintést mutasson be számunkra, ehhez csak annyiban csatlakoznék, mert rövidebb távú visszatekintésnek volnék híve, bár erre nem láttam grafikont, de abban is elemzői egyetértés van, hogy a gazdaságpolitikai váltásra Magyarországon nem 2002-ben került sor, hanem ezt az időpontot egy kicsit korábbra teszik. (Varga Mihály: 1526, a mohácsi vész ideje. - Derültség.) Akkor is történt, valóban. 2002 nem is fordulat a tekintetben, hogy a gazdasági elemzők hogyan ítélik meg Magyarországot, ez pedig néhány évvel későbbre, mondjuk 2004-re tehető.
Abban viszont maximálisan egyetértek, hogy megfizetjük valaminek az árát, csak én ezt nem ilyen egyszerűen, nem ilyen panelben gondolkodva, ahogy elnök úr tette. Azt gondolom, hogy annak a végtelenül kifeszített politikai szembenállásnak az árát fizetjük meg, amikor az a progresszív szereplő, aki a nagyotmondásban tud mértéktartóbb lenni. (Molnár László: Jól figyeljetek.) Úgy gondolom, a 2008. évi költségvetést akár a Szabó alelnök úr által említett konszolidációs időszak, akár a konvergenciaprogram által átfogott egész időszak keretében érdemes és kell vizsgálnunk, kifejezetten azért, hogy mennyiben illeszkedik ebbe. Ez azért nagyon lényeges, mert az ellenzéki kollégák is sokszor és joggal a szemünkre vetik, hogy csak a hiteles gazdaságpolitika lehet mind a külföld, mind a belföld számára elfogadható. Éppen ezért azt gondolom, ha ők ezt nem is tartják hitelesnek, az mindenképpen elfogadható és jól fogadható, ha egy ilyen középtávú, a konvergenciaprogram kereteibe illeszthető, annak megfelelő éves költségvetési terv kerül letételre az asztalra.
Miért gondolom azt, hogy ez illeszkedik a konvergenciaprogramba? Nem szeretnék most nagyon sok számot mondani, zavaró is lenne, de a nagy vágy, az eurózónához való csatlakozás elemeiben érdemes áttekinteni ezeket a szempontokat. A költségvetési hiány hogyan alakul? Látjuk, hogy meglehetősen nagy lépésekben dolgozzuk le. Persze, itt is lehetnek kritikák, hogy egyszeri tényezők esnek ki, és ezért vannak ilyen mértékű lépések, és ezekben is van igazság, de azért látjuk, hogy a 2006-ban kiigazítás címén meghozott intézkedések, elsősorban bevételi többletre irányuló és kevésbé a költségvetés kiadási oldalának megtakarítását célzó program mára lassan kiegyenlítődik, és a tervek szerint ez a 2009-2010-es időszakra megfordul, tartósan be tud épülni a költségvetésbe. Ahhoz viszont 2009-ben és 2010-ben is tartanunk kell magunkat az aktualizált konvergenciaprogram kereteihez. És itt egy másik fogalom. Ahogy az adótörvényeknél azt mondtuk, hogy nem lesz lényeges, érdemi, átfogó változás, nem emelkednek az adóterhek, és nem lesz adócsökkenés sem 2008-ban, hanem egy stabil adórendszert kapnak a gazdaság szereplői, és így kiszámíthatják a következő évi pályájukat, úgy a költségvetésnek is pontosan ugyanezt kell tükröznie. Stabil, a preferált területeknek - nyugdíj, család, uniós önrész - biztos hátteret, a többi területen pedig szinten tartást, vagy a megtakarítással korrigált adekvát költségek biztosítását kell nyújtania.
A gazdasági statisztika is felmerült kérdésként, de ez egy picit mindig problémás, mert könnyű a statisztikai adatokon keresztül a hitelességet megkérdőjelezni. De most fordítsuk le azt, amit Mádi képviselő úr mondott. Valóban volt egy statisztikai módosítás, ez azonban érdemben csak az idegenforgalom területét érintette, mind a bevételi, mind a kiadási oldalát az idegenforgalmi ágazati szakirányú mérlegnek, és inkább negatív értelemben. De nézzük egy picit tágítva ezt a kérdést. Januárban mindenki csodálkozott a gazdasági növekedésnek előzetes adatok alapján számított 2,9 százalékos mértékén, a PM volt talán az egyetlen, aki azt mondta, hogy nem, tartják a 2,2 százalékos éves előrejelzést. Aztán hidegzuhanyként zuhant rá az elemzőkre és másokra a végleges második negyedéves adat, az 1,2 százalék, ami a félév tekintetében 1,9 százalék. Azt gondolom, korrekt, ha a PM azt mondja, hogy továbbra sem óhajt változtatni, hiszen ezek szerint jól mérte fel a folyamatokat, az év hátralévő részében elérhetjük azt a jósolt gazdasági növekedést, ami a terveinkben szerepel.
Egy pillanatra visszatérnék a maastrichti kritériumokhoz. Az adósságállomány nagyon fontos kérdés. Az adósságállomány öngerjesztő folyamatként gyakorlatilag 70 százalék fölé emelkedett volna a konvergenciaprogramban, és látjuk, hogy mint egy kúpot, 66 százaléknál sikerült levágni. Lényegében 0,1-0,2 százalék mozgott ide-oda, az is inkább az önkormányzati szektor bizonytalansága miatt, de sikerült visszatérni 2008-ban az államadósság szintjében a csökkenő tendenciához. Fenntartom magamnak továbbra is a jogot, hogy a 0,1-0,2 százalék csökkenő tendenciát reprezentál, még akkor is, ha az évek között minimális emelkedésre esetleg sor kerül, hiszen tényszámokat 2007-ről még nem tudunk. Az infláció is nagyon fontos. A konvergenciaprogramban megjelölt infláció valóban eltér a 2006. évi előre becsülttől, pláne a májusi 2,3 százaléktól, de alapvetően a konvergenciaprogramban jelzett mértéket sikerült 2006-ban teljesíteni. Azután 2007-ben, a kiigazítási intézkedések következtében elemelkedés történt, és úgy tűnik, hogy magasabb, de csökkenő tendenciájú inflációs pályán fogja bejárni Magyarország, a magyar gazdaság azt a tervet, nem gátolva a program teljesítését, amit kitűztünk.
Itt térünk vissza az alapkérdéshez, hogy mindezt a költségvetési keretet milyen kockázatok, milyen veszélyek fenyegetik. Ellenzéki kollégák itt már jól megérezték, hogy a növekedés a legnagyobb veszély. Ebben egyetértünk. A növekedés a legnagyobb veszély azért, mert ebben a kiigazító, stabilizáló, konszolidáló időszak és a növekedésre való felkészülés, vagy a növekedésre való ösztönzés időszaka egy mix kellene hogy legyen. Nagyon nehéz eltalálni azt, hogy mi az, ami felesleges növekedési áldozat a konszolidáció oltárán, és mi az, ami túlzott növekedés a konszolidációval szemben. Ezt a kétséget támasztja alá az ÁSZ új, de rendkívül színvonalas és hasznos munkája, amiből kiköszön az, hogy ők is jelentős mértékű növekedésre számítanak, de ez mintegy 1, százalékkal elmarad a lehetséges, a konvergenciaprogramban meghatározott 4-4,5 százalékos sávtól.
Én is idézhetném azt a mondatot, amit Mádi képviselő úr mondott, hogy lassan a belső erőforrások kimerülnek, tehát honnan lesz elegendő növekedési lendület. Visszakanyarodva az államadósság és a hiány keletkezéséhez, bizonyára nem a semmibe tűnt el a többletpénz, a többlethiány, ebből utak készültek például, autópályák, gyorsforgalmi utak, amelyek az ország távoli pontjait kötik össze, Debrecent, Szegedet, rövidesen Pécset, Győrt kapcsolják be a közlekedési vérkeringésbe. (Balla György: Szolnokról mondanál valamit?) Kialakul az országnak egy érrendszere - nem sikerül a közbeszólással megzavarni, mondom tovább, képviselő úr -, ami pontosan azt a célt szolgálja, hogy ne csak Budapestre, ne csak a fejlett régiókba, hanem a hátrányos helyzetű, többszörösen hátrányos helyzetű régiókba is elvigye a befektetés lehetőségeit. Mert másképp ez a lehetőség sem áll. És hogy a lehetőséget mivel lehet kitölteni? Megmondom őszintén, nem a németországi konjunktúrára alapoznék. Úgy gondolom, Magyarország és a kormány elég tudatosan építi azokat a fejlődő, de nem "kistigris", hanem nagyon is "nagytigris" kapcsolatokat Ázsiában, amelyeknek, remélem, meglesz az eredménye. Remélem, hogy a visszaszerzett orosz piacok, a bővülő kínai, az erősödő indiai gazdasági kapcsolatok megadják majd a kereskedelmi kooperációban és akár az exportban is azt a lendületet a magyar gazdaságnak, ami ennek a többletnövekedésnek az eléréséhez szükséges.
Összességében tehát azt gondolom, hogy a kormány óvatosan tervezett, ezzel együtt pozitív az eredő, hogy a konvergenciaprogram jövő évi 2,6 százalékot némileg meghaladó gazdasági növekedéssel kalkulált, és azokkal a kockázatokkal, amelyek a bevételi-kiadási egyenlegből és egyéb, most felsorolást nem is igénylő tételekből tevődnek össze. De talán én is a maradványképzési kötelezettség megszűntét értékelném, amely százmilliós nagyságrendű pénz visszaáramlását, a könnyebben kezelhetőségét jelenti a költségvetésben, de nem a felelőtlenebbül kezelését jelenti a költségvetésben. Azt látom, hogy 376 milliárd forint címzett, vagy nem címzett tartalék szolgál ennek biztosítására. Úgy gondolom, ez megfelelő garancia, megfelelő fedezet azoknak a bizonytalanságoknak, kockázatoknak az elkerülésére, amelyek benne vannak. Gondolom, nem meglepő, mivel látom én is visszatérni a költségvetés tervezését és végrehajtását abba a normális mederbe, amit egy pénzügyi szakember, vagy szerintem bárki otthon, a családi költségvetésében szeretne érzékelni. Ezért támogatni fogom, és akiben még kétség van, annak javaslom, hogy ő is támogassa. Elnök úr, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László következik, aztán Keller László, Tállai András a további sorrend.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékszünk még, hogy 2005-ben, amikor a dübörgő gazdaság jegyében az euró bevezetésének céldátumát 2008-ra, 2009-re javasolták megalapozottan, és ezt ötpárti dokumentumban kívánták rögzíteni? Most majdnem megint ilyen happy hangvételt hallottam a miniszter úr és a szocialisták részéről. Ha azonban megnézzük, hogy pontosan mi a helyzet, akkor éppen az egész gazdaságpolitika eszközrendszerével van baj, amely részben az adópolitikához, részben a költségvetéshez kapcsolódik. Ha figyeltük, hogy az Állami Számvevőszék szép csendesen elmondta itt, hogy az adó- és vámbevételek közel fele nincs auditálva, ez azt jelenti, hogy annak megvalósulása, tényleges teljesülése nem ismerhető a bevételi oldalon.
Ha a kiadási oldalon is megvizsgáljuk a helyzetet, akkor nyugodtan fel lehet tenni azt a kérdést, hogy a teherviselés arányosan terhelődik-e mind területileg a központ és a periféria között, akár a költségvetés egészét tekintve, akár a gazdasági lehetőségeket tekintve. Nézzük a számokat! Szerintem azért nem árt erről szólni egy költségvetésnél. Az infláció megemelkedésével ezen költségvetés még nem számol, amit a PM maga is érzékel, hogy 2007-ben magasabb inflációs mutatóba fogunk beleszaladni, mint amiből eredetileg a 2008-as koncepció kiindul. Több mint 1,5 százalékkal magasabb inflációs számmal indulunk. Látszólag távol eső kérdéskör a munkanélküliség, de azért érzékelnünk kell, hogy ha nem lesz több munkahely ezen adó- és költségvetési politika, gazdaságpolitika keretében, akkor ettől nem lesz több hozzáadott érték sem, ami viszont, itt többen is szóvá tettük, a gazdasági növekedést kérdőjelezi meg. Ha a beruházásélénkülés számításait nézzük, amelyhez az Állami Számvevőszék valóban komoly segítséget ad, akkor azt érzékeljük, hogy a tervezetthez képest a számok, amelyek majd a jövőbeli növekedést alapoznák meg, szintén továbbra is csökkenő növekedési tendenciát mutatnak. Tehát messze elmarad attól a számtól, amellyel az a számrendszer áll össze, ami a makrogazdasági adatokat fogalmazza meg.
Amikor a költségvetés esetében alapvetően a jövőkép hiányáról, a gazdaságpolitikai jövőkép hiányáról szólunk, akkor annak a célnak a hiányát vetjük fel, szakértői szinten is és teljes joggal, hogy a Gyurcsány-csomag mellé nincs hozzátéve az az euróbevezetési céldátum, amely gazdaságpolitikailag értelmezni tudja, hogy minek az érdekében történik ez. Ma homályos, 2014-es dátumok lebegnek, amelyek még le sincsenek írva, csak hozzáteszik azok a gazdasági elemzések, amelyeken a kormány hezitál, mert ebben nem foglal állást. Ezért joggal megkérdőjeleződik, hogy egyáltalán mi az értelmük ezeknek a változásoknak. Reformnak is lehet hívni ezeket, ha önök így hívják, csak ez nem valódi reform, hiszen annak valamilyen javulás irányába kellene hatnia, és nemcsak egyszerűen a rövid távú számok tekintetében, hogy valamiből kevesebbet költ egy adott pillanatban egy állami intézmény, egy állami intézményi kör, vagy akár az egész költségvetés, egyébként nem is így van, hanem valamiféle megújulást hoz, ami a fogalomból adódik.
Ha a megújulást nézzük, a Számvevőszék egészen világosan megfogalmazza, hogy az állami szolgáltatások színvonalának csökkenése jelentős változás, de ezt nem megújulásnak lehet nevezni, hanem visszalépésnek, restrikciónak. Valóban, egy recessziós pályát mutat a környezetéhez képest Magyarország gazdasági jövőképe, amelyet önök megfogalmaznak ezen költségvetés keretében. A tényekhez hozzátartozik, amiről miniszter úr egyáltalán nem beszélt, hogy nagyon súlyos szociális válságot épít be a jövő évi költségvetés a magyar valóságba, amelyet részben az önkormányzati szférában, részben pedig a teljes alrendszerekben együttesen láthatunk. Ott is érzékelhető ez. Ezen túlmenően különösen a különböző jövedelemcsoportokon belül szélesedik az a réteg, amelynek a napi megélhetési gondjai fognak emelkedni, részben azért, mert a munkanélküliség Magyarországon relatíve magas szinten áll be, ez elnyomja a bérek szintjét is a munkaerő-piaci szférában. Ennek eredményeképpen egy általános bérbefagyasztási állapot jön létre. Ha az inflációt hozzátesszük, az a 0,6 százalékos emelkedés az érzékelési határon kívül esik, ez akár negatívba is fordulhat. Ha majd a 2007-es adatokat vizsgáljuk, hogy mit tervezett a tárca, nem biztos, hogy végeredményben azt fogja hozni.
A közpénzügyekről nagyon sokan bszélnek, de ebben a költségvetésben semmi nem látszik erről. Ez az, amiről Kékesi Tibor és a kormányoldalon mindenki szeret beszélni, de semmilyen lényegi változás nincs a szabályrendszerben, a feltételrendszerben és a garanciarendszerben, amely a költségvetés szétcsúszását, a költségvetés be nem tartását szankcionálná, azt féken tartaná. Ez a pénzügyminiszter úr és a miniszterelnök úr személyes felelőssége. A pénzügyminiszter úr legutolsó nyilatkozatában is azt mondta, hogy a saját tárcájáért vállal felelősséget. Azt gondolom, a pénzügyminiszternek az egész költségvetésért, annak túlköltéséért kötelessége felelősséget vállalni. Amikor az Állami Számvevőszék a közpénzügyi szabályokat benyújtotta a bizottság elé, akkor egy "megköszönjük" című határozatig jutottunk el nagy konszenzussal, de azt már nem vállalta fel a kormányzati többség, hogy ezt emeljük a parlament döntési szintjére, és terjesszünk be egy olyan javaslatot, amiben kötelezzük a kormányzatot ennek az ÁSZ-anyagnak az érvényesítésére.
Ilyen kötelezettséget nem vállalt magára a kormányzat, sőt, a 2006. évi költségvetés csúfos teljesítésére vonatkozó több mint száz ÁSZ-megállapítást is azzal intézik el, hogy majd megoldják, megfogadják az Állami Számvevőszék tanácsait, és majd végrehajtják belőle azt, amit tudnak. Ez így volt 2003-ban, 2004-ben, 2005-ben, 2006-ban és most is így van, pedig megújulásról beszél Veres miniszter úr is. Akkor, azt gondolom, minimum elvárható lenne, hogy a 2006. évi cezúrát meghúzva kötelezővé tenné a PM, illetve az adott tárcák számára, hiszen több tárcára kiterjedő javaslatok vannak megfogalmazva, hogy ez számon kérhető legyen a parlament által is. Ennek a minimumát sem teremtik meg. Akkor, kérdezem én, mitől lesz a költségvetés betartása garanciális rendszerében, intézményrendszerében is hitelesebb. Itt nagyon fontos a hitelesség alátámasztásának kérdése. A Fidesz nem látja a hitelesség alátámasztottságát, ezért magam is csak azt tudom mondani, hogy ezt így nem lehet támogatni általános vitára sem. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Úgy is fogalmazhatnék, hogy polgármesteri kör következik, bár ez csak ideiglenes a mai híreket hallva, hiszen Keller László és Tállai András kap szót. Úgyhogy Keller László képviselő urat illeti a szó. Parancsoljon!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Jelzem elnök úrnak, bárhogy dönt majd központi utasításra a Fidesz helyi csapata, én akkor is polgármester leszek még jó ideig a hatályos törvények szerint, bár szeretnék minél előbbre hozni ezt, én tudom. Ha már szóba hozta elnök úr. De maradjunk a költségvetésnél. (Balla György: Nem a képviselőségről mond le? - Domokos László: Elbúcsúzunk tőle.)
Maradjunk a költségvetésnél. Annál is inkább, mert érdekes vetítésnek voltunk részesei. Ha valaki figyelmesen nézte a vetítést, nagyjából arra a megállapításra jutott, hogy érdemi eltérés a helyzet megítélését, a diagnózist illetően nincs. Az ember azt várná, ha egyetértés mutatkozik abban, hogy milyen makropályán vagyunk, akkor azok, akik elvetik a miniszter úr által megjelölt költségvetési, illetve gazdaságpolitikát, leteszik az asztalra, hogy ebből a diagnózisból kiindulva hogyan lehet építeni az országot, hogyan gondolják a költségvetés-politikát. Most már három kiemelkedő gazdaságpolitikusát hallgattam meg a Fidesznek, és gyakorlatilag erről egyetlenegy szót nem szóltak.
A megszólalásoknak folyamatosan az volt a lényege, hogy kit terhel a felelősség, hogy itt Őszöd árát fizetjük meg, tehát múltba tekintés és felelősségkeresés volt. Ha ebből indulunk ki, akkor érdemes Varga Mihály elnök úr ábráit egy kicsit alaposabban megnézni, bár sok idő nem volt rá, és két fontos ábrára felhívni a figyelmet, a töréspontokra. Mikor volt az egyik legnagyobb töréspont a hiány mértékének alakulásában? 2002-ben. És bizony a gazdasági növekedés mikor tört meg, ahogy arra már Kékesi Tibor képviselő úr utalt? A gazdasági növekedés 2002-ben kezdett lefelé menni. Ez azért nagyon lényeges, mert ha most úgy tesszük fel a kérdést, ahogy fogalmazott elnök úr, hogy milyen felelősséget érez a miniszter úr a benyújtott költségvetéssel és az azt megelőző intézkedésekkel kapcsolatban, akkor úgy gondolom, a miniszter urat e tekintetben felelősség nem terheli.
Való igaz, hogy a 200-ben megindított és 2002-2003-ban folytatott gazdaságpolitika nem vonul be a történelem gyöngyszemei közé, de ebben nem lehet egyik vagy másik oldalra mutogatni. 2000-ben elindult egy, ebben a teremben is sokszor kritizált gazdaságpolitika, amely aztán a 2002-es választások után, jelzem, a legnagyobb ellenzéki párt támogatásával folytatódott, hiszen az 50 százalékos béremelés, az egészségügy többletjuttatásai támogatásra találtak a Fidesz-frakcióban is. Aki itt az elmúlt évekre kritikát mondott, az talán Herényi Károly, aki most nincs itt, de akkor is következetesen egy nagyon határozott, racionális gazdaságpolitika mellett érvelt, viszont, ahogy arra már Kékesi Tibor utalt, bizony a racionalitásnak nem sok terepe volt abban az időszakban. Éppen ezért nem érdemes most a felelősséget firtatni a jelenlegi költségvetés kapcsán, mert hiszen a jelenlegi költségvetési helyzetben, - miután úgy tapasztaltam, hogy az ellenzéki képviselők is úgy vélekedhetnek feltehetőleg, mert e tekintetben nem mondtak véleményt, hogy ez egy helyes költségvetés-politika, helyes gazdaságpolitika - amikor a pénzügyminiszter úr benyújtja elénk a törvényjavaslatot, olyan túl nagy mozgástere nincs.
Lehet azt mondani, hogy más, a versenyképességet megalapozó politika, vagy egy adócsökkentési reformpolitika jobb lenne, de ez nem tud összeállni. Mert 2002-ben éppen a Fidesz-kormány gerjesztette azt az elfogadhatatlan állapotot, hogy 5-6 alvállalkozót kellett bekapcsolni ahhoz, hogy egy adott állami megrendelésnek meg lehessen felelni. Ennek ez a gyökere. Ez a körbetartozás volt a kiindulópontja, és amikor már elkezd valami terebélyesedni, akkor hihetetlenül nehéz ezt megállítani. Főleg nehéz abban a politikai miliőben megállítani, amikor a felelős ellenzéki politikusok minden megnyilvánulásukban arra próbálnak utalni, hogy itt nem számít a törvényesség, nem számít az, hogy mit mond a jogszabály, majdnem hogy biztatást adnak arra, hogy a gazdasági mezőben sem fontos betartani azokat a játékszabályokat, amelyeket egyébként be kell tartani. Ezért van nagy jelentősége annak, hogy törvénytelenül ne menjenek ki országgyűlési képviselők kerítést bontani, mert ezek nagyon rossz üzenetek a vállalkozók és a gazdaság szereplői számára.
Szerintem a költségvetési bizottság elnöke nem tehet olyan felelőtlen kijelentéseket, mint amit itt az uniós támogatásokkal kapcsolatban megtett. Az uniós támogatásokkal kapcsolatban, képviselő úr, vagy előáll konkrét, jól nevesíthető példákkal, vagy egyszerűen az országot nem hozhatja olyan helyzetbe, hogy itt az uniós támogatásokat a korrupció színterévé próbálja lesüllyeszteni. Szóba hozta, hogy micsoda dolog, hogy az uniós támogatásoknál nincsenek ott a kamarák. Ha valaki a kamarák súlyát eljelentéktelenítette azzal, hogy a szabályrendszert '98-2002 között megváltoztatta, az éppen az ön kormányzati idejére esett. Nyilvánvaló, bár szerintem a kamarák véleménye beépül, hiszen folyamatosan társadalmi vita folyik az uniós programokról, a finanszírozás tartalmáról, hogy nem igaz ez az állítás, de, elnök úr, most ezt a kérdést felvetni megint csak nem volt szerencsés dolog, amikor éppen önök voltak azok, akik a kamarákon a legnagyobbat rúgtak.
Összességében csak azt szeretném mondani, miután 4 óráig tart ez a vita, és nem akarom tovább húzni az időt, hogy ebben a helyzetben szerintem akkor folytatunk következetes gazdaságpolitikát és költségvetés-politikát, ha ezt a költségvetési törvényjavaslatot támogatjuk, és ez jelent reményt arra, hogy a későbbiek során adott esetben egy jelentősebb adóreformmal, adócsomaggal kezelhetővé tesszük mindazt, amit közösen kezelnünk kell. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tállai András következik.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Aki eddig nem tudta volna, az Keller László polgármester-képviselő úr felszólalása után megtudhatta, hogy amiért ilyen helyzetben van az ország, azért nem más a felelős, mint a Fidesz. (Derültség az ellenzéki oldalon. - Keller László: Elmondhatjuk.) Keller László természetesen elfelejtette elolvasni a költségvetést, elfelejtette összefüggéseiben vizsgálni a folyamatokat. Minden egyes komoly témánál ugyanígy viselkedik, megvárja, hogy mit mondanak az ellenzéki képviselők, ahhoz nem kell törvényjavaslatot olvasni, elemzést olvasni, jegyzetel, és utána elmondja, hogy igazából milyen csalódott, ettől ezt nem várta, attól azt nem várta. A költségvetéshez mindösszesen annyit szólt hozzá, hogy a pénzügyminiszter mozgástere nagyon kevés volt, és ilyen költségvetés sikeredett belőle. De ha már legalább polgármesterként megnézte volna a költségvetést a képviselő úr, akkor bizonyosan tudott volna róla érdemi véleményt is alkotni. (Domokos László: Akkor sem.)
Ez a felszólalás nem volt más, mint a felelősség elmaszatolása. Nem is maszatolása, mert a maszatolásból nem látjuk, hogy mi hová terjed, hanem egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a Fidesz 2002-es költségvetési politikája a felelős. Azt elfelejtette Keller László a Varga Mihály által bemutatottakból elmondani, hogy 2001-ben és 2000-ben a költségvetés hiánya 2 és 4 százalék között volt, és 2002-ben, amikor önök kerültek kormányra, akkor egy volt a jelszó, mindent bekönyvelni a költségvetési hiányba, ezt a balhét úgyis a Fidesz fogja elvinni, és utána talán majd tiszta lappal indulhatunk. Csak az a baj, hogy a tiszta lappal való gazdálkodás sem sikeredett.
Számomra a mai vitában egy kérdés merül fel, hogy azok a képviselők, akik az előző ciklusban is kormánypártiak voltak, és bizony felelősek azért, hogy ez az ország ide jutott, és most is kormánypárti képviselők, hogyan vélekednek saját maguk döntéseiről. Hogyan vélekednek azokról a gazdasági folyamatokról, gazdálkodási, költségvetési, pénzügyi, adózási folyamatokról, amit saját maguk támogattak, jóváhagytak, és ugyanúgy, mint sajnálatos módon egy ilyen hatalmas válság közepette, vagy előtt, teljesen optimistán, hozzá kell tennem, hogy teljesen felelőtlenül beszélnek a bizottsági ülésen, és valószínűleg folytatják a parlamenti vitában is? Azért álljon már meg a menet! Álljon meg a menet! Itt azért legalább bizottsági szinten jó lenne egy kis önkritikát gyakorolni. Azt gondolom, annak, hogy ma Magyarország az európai uniós tagállamok közül bármely összehasonlításban az utolsó harmadban van, mert ha szorosabban vesszük, különösen a gazdasági mutatókat, akkor az utolsó három tagország között van, azért van előzménye.
Egyszerűen számomra az a vélemény, az a hozzáállás, amit kormánypárti képviselők tanúsítanak, megmagyarázza azt, hogy hogyan lehet ide eljutni. Azt is megmagyarázza, hogy ma az embereknek a képviselőkben, ha úgy tetszik, a parlamentben miért nincs bizalmuk. Azért nincs bizalmuk, mert azt látják, hogy igazából felelőtlen emberek irányítják ezt az országot. Az, aki azt gondolja, hogy a 2008-as költségvetés így van rendben, és ezt így kell jóváhagyni, és hurrá, és majd mi maradunk, nagyon-nagyon téved. Ma egy olyan országban élünk, ahol a vállalkozások abszolút túlélésre és kivárásra játszanak, a családok, az emberek nagyon nagy része eddig úgy érezte, hogy van lehetősége az életben felfelé jutni, de azt kell tapasztalja, hogy önmaga és családja is lefelé süllyed. Azért, mert nem tud megbirkózni a napi dolgaival. Nem tud megbirkózni azzal, hogy a pénze elegendő legyen a következő fizetésig.
Ennek a következménye most már nemcsak az ország és az önkormányzatok eladósodása, hanem a családok eladósodása is. Valaki elhitette velük, hogy itt most már midig jobblét lesz, és mindig többet és többet fogunk tudni költeni. És való igaz, hogy az emberek sem tudnak erről leállni. De mit látnak? Azt látják, hogy az állam eladósodik, azt látják, hogy a vállalkozó, tulajdonos, munkáltató arról beszél, hogy ő is hitelt kénytelen felvenni. Elmennek közmeghallgatásra, képviselőtestületi ülésre, ott azt hallják, hogy az önkormányzatnak sajnos hitelt kell felvennie, mindenhol azt hallják, nyilvánvalóan ennek az a következménye, hogy ő maga is ezt fogja tenni. Persze, meg lehet vizsgálni sokféle szempontból, hogy miért jutottunk el ide. Miért van az, hogy ma a vállalkozások nagy többsége azt gondolja, és azt várja, hogy még jobb lesz neki egyszer, és vár valamilyen fordulatot? És nem elsősorban politikai fordulatról beszélek most, hanem olyan gazdasági fordulatról, amit el tud hinni, amire ő is fel tud majd kapaszkodni.
De azt látni kell, hogy ma Magyarországon a vállalkozásoknak van európai viszonylatban is az egyik legmagasabb terhük. Ma nem véletlen az, hogy Magyarországon a legtöbb a csőd- és felszámolás eljárások száma. Láthattuk, Varga Mihály bemutatta, hogy sajnos megfordult a trend a munkanélküliség tekintetében azért, mert most már Magyarországon magasabb a munkanélküliek átlaga, mint az európai uniós országok átlaga. Azt gondolom, hogy ez mind-mind annak következménye, amit az elmúlt években láthattunk. Az elmúlt évek közül legtragikusabbnak 2006-ot látom, amikor a választásokat követően olyan hihetetlen teher, olyan hihetetlenül nagy prés indult be az országban, amit ma már nagyon-nagyon nehezen tudnak elviselni mind az emberek, a családok, mind pedig a vállalkozások.
Nagyon érdekes egyébként a kormánypárti képviselők megfogalmazása, a 2008-as költségvetés kapcsán általában arról beszélnek, hogy mi az, ami nem lesz. Például nem lesz - ezt az adótörvény vitájában hallottam - adóemelés. Vagy nem lesz például a közszférában létszámleépítés. Most azt komolyan gondolják, hogy ennek örülnünk kell? Ez egy tipikusan régi módszer, régi kommunista-szocialista módszer, amikor elterjesztik azt, hogy az árak milyen magasra fognak emelkedni, és ha az emberek azt hallják, hogy nem is 10, hanem csak 5 százalékkal, akkor majd örülnek, és azt mondják, hogy milyen nagyszerű dolog ez. Ezek a megfogalmazások, amik itt elhangzanak, körülbelül ehhez hasonlítanak, vagy ezzel egyenlőek.
Tehát arról kell beszélni, hogy mi az, ami van. Ma Magyarországon magas adóteher van, ma Magyarországon eladósodási folyamat van, ma Magyarországon körbetartozás van, ma Magyarországon nő a munkanélküliek száma, ma Magyarországon egyre nő azoknak a családoknak a száma, akik szociális válságba süllyednek, ma Magyarországon növekednek az árak. Éppen most mesélte a feleségem, hogy két héten belül többször is étolajat vásárolt. Először 250 forint volt egy liter étolaj ára, utána megdöbbenve tapasztalta, hogy 300 forint, és most, amikor legutóbb vásárolt, 360 forint volt. De azt hiszem, mindegyikünk tudna ilyen példákat elmondani. A gyógyszerpéldát nem is mondom el, amit a közvetlen környezetem, munkatársaim mesélnek, ami azt jelenti, hogy nincs gyógyszeráremelés, csak egy van, az állami támogatás megszüntetése az adott gyógyszeren, és így 2,5-szeresébe kerül. Egyrészt tehát van az emberek napi küzdelme a saját életükkel, másrészt hallgatják az optimistábbnál optimistább kormánypárti politikusokat.
Nincs ez így rendjén. Millió példát tudnék hozni, de nem akarom az időt elhúzni, ezért engedjék meg, hogy egyetlenegy példával fejezzem be és hívjam fel a figyelmet arra, hogy nem kell mindent elfogadni, amit a kormány leír, és arra kéri a képviselőket, hogy fogadják el. Meg kell azt vizsgálni, hogy úgy van-e, igaz-e, illik-e az adott tendenciába, lehet-e azon módosítani, mi igaz abból, és mi nem. Arra az optimista hozzáállásra, hogy itt 2009-től megváltozik a világ, és minden a helyére fog billenni, szeretnék egy ellenpéldát mondani. Az Állami Számvevőszéknek köszönjük az új kiadványát, az értékelő tanulmányt a makrogazdasági adatokról. A 62. oldalon, ha előveszik, ott van az Állami Számvevőszék véleménye, hogy a gazdasági növekedés hogyan fog alakulni Magyarországon 2007-től 2010-ig. Tessenek megnézni a 17. táblázatot. A Pénzügyminisztérium számítása és az Állami Számvevőszék számítása között négy év alatt 2,5 százalék különbség van. Ez a mai adatok alapján négy év alatt egy évnyi gazdasági növekedéskülönbséget jelent. Például míg 2009-re a PM 4,2 százalékot számít, az Állami Számvevőszék csak 2,7-et, míg a PM 2010-re 4,3-at, addig az Állami Számvevőszék csak 3,1-et.
Uraim! Figyelmeztető. Nem az ellenzék mondja, hanem az Országgyűlés ellenőrző szerve, az Állami Számvevőszék mondja, hogy nem igaz, hogy 2009-től minden rendben lesz, nem igaz, hogy a gazdasági növekedés mértéke 4 százalék fölötti lesz a következő, 2008 utáni időszakban. És az sem igaz, hogy 2008-ban 2,8 százalék lesz, mert az ő számításuk szerint csak 2,4 százalék. Ha ez nem igaz, akkor abból az egészből, amiről feltételezik, hogy 2009-től rendbe jön, semmi nem lesz igaz, és kezdhetnek mindent elölről a megszorítástól az áremelkedésen, az új adókon át az adóemelésig. Könyörgöm, gondolják át! Valóban jó irányba mennek-e ezzel a költségvetéssel, és valóban jó irányban fog ez az ország kikötni, ha a kormánya soha nem fog odafigyelni másra, mint hogy mit mond a gazdaságról és az országról? Ez a kérésem.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tállai képviselő úr azt vetette Keller képviselő úr szemére, hogy azokra a felvetésekre válaszol, ami a túloldalról elhangzott, és nem a költségvetésről beszél. Szívesen beszélnénk, képviselő úr, a költségvetésről, amennyiben az ellenzék oldaláról elhangzó hozzászólások a költségvetésről szólnának. De sajnálatosan, ugyanúgy, ahogy az ön hozzászólása, de más képviselők hozzászólása sem a benyújtott költségvetésről szólt, hanem a múltról, a múlt különböző időszakairól és az arról kialakított ellenzéki álláspontról. Ebben a bizottságban 2002 óta szinte változatlanul ülünk itt, egymással szemben. Így emlékezhetünk, tisztelt képviselő úr, hogy azok a katasztrófajóslatok, amelyek most elhangzottak itt, a bizottságban, 2002 óta folyamatosan, évről évre mindig elhangzanak az ellenzék oldaláról, hogy most fog összeomlani a gazdaság, most fognak összeomlani az önkormányzatok, most fog összeomlani minden, ami csak létezik ebben az országban. Ahhoz képest még egészen jól vagyunk, legalábbis azokhoz a jóslatokhoz képest, amiket a Fidesz a korábbi időszakban megfogalmazott. (Derültség az ellenzéki oldalon.)
Az a baj, képviselő úr, hogy a Fidesz csak ilyen jóslatokat fogalmaz meg, egyébként konkrét észrevételeket most sem. Tehát a költségvetésre vonatkozó javaslatokat, hogy a kormány ezt kezdeményezte, önök ezt szeretnék csinálni, véleményük szerint ezt nem így kellene, hanem amúgy, vagy egy harmadik, vagy negyedik módszerrel, nem hallottunk. Ha majd a jegyzőkönyvet elolvassák, kérem, próbáljanak meg találni ilyen ellenzéki javaslatot. (Mádi László: Módosító javaslatok.) Ha már ezt említi a képviselő úr, akkor emlékezzünk arra az évre, amikor közel kétezer módosító indítványt nyújtott be az ellenzék. Ez a kétezer módosító indítvány is zömében a kiadások növelésére vonatkozott, nem arra, hogy az adott szituációban egy másik megoldással rukkolt volna elő, a helyzet kezelésére alkalmas más módszert ajánlott volna a Fidesz, hanem további költekezésre próbálta serkenteni az akkori kormányzatot, ami további problémákat okozott volna természetesen.
Nem lehet mit kezdeni, képviselő úr, azokkal az állításokkal, amikor azt mondja, hogy Magyarország helyzete minden tekintetben rosszabb, mert ezek szerint a képviselő úr azt szeretné, ha Magyarországon olyan szociális ellátó rendszer lenne, mint Romániában, vagy Szlovákiában, mert ezzel kell összehasonlítani a magyarországi helyzetet. Úgy gondolja, hogy Magyarországon jobb lenne, ha például olyan fizetés, átlagjövedelem lenne, mint amilyen Szlovákiában, Romániában van? Mert ez az összehasonlítás alapja. Nem a gazdasági növekedés az egyetlen mutató, az embereket a saját szociális helyzetük érdekli leginkább, és ha ezt összevetjük, azért nehogy már Magyarország kerüljön az utolsó helyre. Ha olyan állítások hangzanak el, hogy Magyarországon mennek tömegesen csődbe a társaságok, és sehol ilyen a környező országokban nincs, ezekkel az állításokkal nincs mit kezdeni, mert ezek nem igaz állítások, tisztelt képviselő úr. Ezeknek semmilyen alapjuk nincs, légből kapott, jól hangzó, de minden alapot nélkülöző állítások, amiket kénytelenek vagyunk megcáfolni, ugyanúgy, ahogy a szociális válságra vonatkozó, évről évre előjövő jóslataikat. Minden évben ezt hallhattuk önöktől, amit most is jósoltak, hogy szociális válság lesz, az önkormányzatok összeomlanak, működésképtelenek lesznek.
Nem azt akarom mondani, hogy nincsenek önkormányzatok nehéz helyzetben. Mindig voltak, természetesen, ennek oka adott szituációban a finanszírozás, a másik oka pedig az önkormányzat gazdálkodása, ami adott esetben kívánnivalót hagyhat maga után. Nem minden tekintetben és minden értelemben a kormány a felelős. A kormány nem mindenható, hogy minden önkormányzat ügyét a kormánynak kell kezelnie, megoldania. Tehát úgy gondolom, tényleg szerencsésebb lenne, ha itt arról a költségvetésről esne szó a bizottságban, ami be van nyújtva, ahhoz fogalmaznának meg alternatív javaslatokat az ellenzéki képviselők, és akkor valóban folyhatna érdemi vita itt, a bizottságban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Dancsó József, azután Hargitai János.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Akkor nézzük ezt a költségvetést, ha eddig nem erről beszéltünk, bár azt gondolom, az elmúlt két órában nagyon sokan ezt a kérdést érintették. Hallgatva itt a vitát és ismerve a véleményeket, magát a javaslatot, azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy mi a legnagyobb baj ma Magyarországon. Talán az egyik legnagyobb baj az, hogy nincs közbizalom, nemcsak a politikusok, a parlament, a kormány iránt, hanem úgy általában nincs közbizalom. Vajon ez a mostani költségvetési javaslat elősegíti-e ennek a közbizalomnak a helyreállítását? Azt tapasztalom, azt olvasom, különösen az ÁSZ véleményéből, hogy ez nem így van. Miért nincs így? Most már hosszú hónapok óta, évek óta a Pénzügyminisztérium még azt sem tudja eltalálni a becslései során, hogy az adott hónapban mekkora hiány várható, tendenciózusan egy hónapon belül is több tízmilliárd forintos eltéréssel tudja csak megjósolni, szándékosan használom ezt a szót, az adott hónap költségvetési hiányát. Akkor hogy a csudába várnánk el azt, hogy egy évre előre megmondja az egész éves költségvetési hiány alakulását?
Nagyon sokan szóltak itt a közpénzek felelős elköltéséről, a felelős gazdálkodásról. De uraim, azzal van a legnagyobb gond, hogy a bevételek 45 százaléka semmilyen módon nincs alátámasztva. Amíg ez nem történik meg a jelentés elkészítéséig, akkor nem beszélhetünk semmiféle közbizalomról, semmilyen autentikus költségvetésről, illetve annak értékeléséről. Nincs miről beszélni. Önök szeretik azt sokszor hangoztatni, hogy Magyarország részvénytársaságként működik, úgy kell irányítani, mint egy részvénytársaságot. Na most, bármilyen testület, akár felügyelőbizottság, akár igazgatóság értékeli az adott cég üzleti tervét, ha a bevételek 45 százaléka nincs megalapozva, alátámasztva, akkor azt visszadobja, és azt mondja, hogy készítsetek újat, és majd akkor gyertek, amikor ezt bemutatjátok. Úgy gondolom, az alapvető problémák itt kezdődnek, az összes többi innen folytatható.
Egy-két nagyon rövid felvetésem lenne még. Az hangzott el, hogy nem lesz a közszférában leépítés. Az ÁSZ véleménye szerint 6 ezer főt fognak a jövőben elbocsátani a közszférából. Úgy gondolom, ez elég jelentős szám, ezt nem figyelembe venni, nullának tekinteni elég furcsa. A feketegazdasággal kapcsolatban 50 milliárd forintot mond pénzügyminiszter úr, hogy körülbelül annyi a bevételi többlet a gazdaság fehérítése révén. Végre hallottam egy számot, mert az áfatörvény vitájában ezt próbáltam az államtitkár úrtól kicsikarni, de ő nem válaszolt erre vonatkozólag. Innentől kezdve végképp nem értem, ha csak az áfasornál maradunk, hogy 7,9 százalékos növekedést terveznek egyik évről a másikra az előirányzat szintjén, de ha a teljesítéshez mérjük, akkor is 5,8 százalék, előirányzat szintjén ez durván 150 milliárd forint. Miből jön ez össze, amikor azt látjuk, hogy a lakossági fogyasztás gyakorlatilag 0 körül stagnál, a közösségi fogyasztás pedig még mindig a negatív tartományban mozog, ráadásul a GDP sem növekszik olyan mértékben, ami a fogyasztást ösztönözné, a reálbérekről nem is beszélve? Hogyan jönnek ki ezek a számok, nem tudom. Nagyon szkeptikus vagyok ebben a tekintetben, hogy a legnagyobb adóbevétel ennyire nem megalapozott. Még ha egy mondatában az ÁSZ úgy is értékeli, hogy viszonylag kevesebb a kockázat ebben, de gyakorlatilag 10 mondatában arról ír, hogy bizony-bizony mennyire nem reális, mennyire nem megalapozott az áfabevételek megtervezése.
Úgy gondolom, hogy amíg összességükben ezek a kérdések nem kerülnek hitelesen bemutatásra, és nem látja a közvélemény azt, hogy valóban a közbizalom helyreállítását tűzte ki célul a kormányzat, időben elkészíti a kötelezettségeit, bemutatja a jövő évi költségvetés várható alakulását, ahogy a törvény most is előírja, addig nem beszélhetünk arról, hogy ez bekövetkezik. Addig valóban úgy tűnik, hogy mi csak mondjuk-mondjuk a magunkét, önök, tisztelt képviselőtársaim, védik a védhetetlent, és gyakorlatilag nem fog történni semmi, csak az, hogy évről évre lejjebb jutunk, és soha nem teljesülnek azok az elvárások, amelyeket magunk elé tűzünk.
Egyetlenegy kérdést, ha megenged pénzügyminiszter úr az önkormányzatokkal kapcsolatban. Nagyon sokat hallunk arról, hogy a külső forrásbevonásokat a jövő évben korlátozni próbálják. Van-e erre vonatkozólag elképzelés, milyen formában kívánják a külső forrásbevonást az önkormányzatok tekintetében szűkíteni, csökkenteni? Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm Hargitai János következik.
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, az egyik legnagyobb elvonási terület, és csak erről fogok szólni, az önkormányzatok területe, az önkormányzatokat érintő elvonások. Nyilvánvalóan persze így is az emberektől, az állampolgároktól von el a mindenkori költségvetés, a mindenkori kormány, csak ezt nem direkt módon teszi, közvetlen adók formájában, hanem azzal, hogy az önkormányzatok mozgásterét szűkíti. Ha az önkormányzatok a saját ellátási színvonalukat meg akarják őrizni jövőre, ők sem tehetnek mást, mint hogy az állampolgárok zsebében kotorásznak, és az állam által meg nem adott forrásokat helyi adókon keresztül ők fogják beszedni. Tehát amikor az önkormányzatokat szorítják, akkor is a mögöttük lévő embereket kell látni. Ez is nagy gond, de van ennél nagyobb is.
Itt már a Számvevőszéknek is mondom: évek óta felvetem azt, hogy a költségvetésen keresztül alakítja át alkotmányellenesen a kormány a teljes önkormányzati rendszert. Ez mindannyiunk számára nyilvánvaló. Bizonyos felelős állami ellenőrző emberek ezt ki is mondják. Most hivatkozom egy jelentésre, az Országgyűlés egyik ellenőrző intézménye, az ombudsman már 2005-ben az Országgyűlés elé került jelentésében leírja: "Amennyiben ugyanis a helyi önkormányzatok feladataihoz kapcsolódó állami támogatások úgy alakulnak, hogy a kistérségi társulásba be nem kapcsolódó önkormányzatok feladatellátása de facto lehetetlenné válik, felmerülhet a helyi önkormányzatok feladatarányos állami támogatáshoz, illetve szabad társuláshoz fűződő alapjogainak sérelme."
Amikor ezt elmondtam a költségvetési bizottság ülésén, az Állami Számvevőszék elnöke odáig ment el, és ezt sajnálom, mert kevésnek tartom, bár ezt megtette itt, a költségvetési bizottság ülésén Kovács Árpád úr, és megtette a parlament plénumán is, hogy óvatosan úgy fogalmazott, kétharmados törvények megváltoztatása nélkül ez egy veszélyes pálya. Nemcsak hogy veszélyes pálya, hanem ki kell mondani, ha valaki nem értette azt, amit az előbb felolvastam, az erre utalt, hogy ez egy alkotmányellenes pálya, amit a kormány választott. Az alkotmány 44/A §-a önkormányzati alapjogokat érint. Az egyik, amire hivatkozik az ombudsman, a szabad társuláshoz való jog. Ha a szabad társuláshoz való joggal nem tud élni, mert pénzügyi kényszereken keresztül csak egyfajta társulást preferál a költségvetés, és ez a többcélú kistérségi társulások útja, akkor ez az önkormányzati alapjog, hivatkozom alkotmánybírósági döntésekre, kiürül. Ezért alkotmányellenes.
A másik önkormányzati alapjog, hogy az önkormányzatok jogosultak a feladatellátásuk során helyi adóbevételre, és jogosultak megfelelő állami támogatásra. Ha ez nincs, márpedig nincs, és azért nincs, mert a kormány, mivel nem tudott megegyezni az ellenzékével, a költségvetést, a kasszakulcsot használja fel ahhoz, hogy átírja az önkormányzati rendszert. Az Állami Számvevőszék felelőssége is megköveteli, hogy szakítson azzal az óvatos megfogalmazással, hogy ez veszélyes a kétharmados törvények megváltoztatása nélkül. Ki kell mondani, hogy ami itt zajlik, egyszerűen önkormányzati alapjogokat sért, ezért alkotmányellenes. Ez most már a sokadik költségvetés, amire ezt ki lehet mondani.
Az egy nagyon ócska trükk, tisztelt miniszter úr, hogy önök úgy döntenek, hogy az iparűzési adóbevétel látványosan emelkedni fog, mint ahogy döntöttek a 2008-as költségvetésben, és ezért nem kell annyi állami támogatást adni. Csak ön jól tudja - és talán Kovács képviselő úr is tudja, Tiszaújváros magasságában persze másként lehet megélni ezeket a dolgokat, mert ott van iparűzésiadó-bevétel -, az iparűzésiadó-bevétel az önkormányzatok töredékénél csapódik le, 10-15 önkormányzat kaszálja le az iparűzésiadó-bevétel 80 százalékát. Az összes többinek alig, vagy gyakorlatilag semmi nem jut. Itt nemcsak egy ellehetetlenülő önkormányzati feladatellátásról van szó, miniszter úr, és kérem az Állami Számvevőszéktől, hogy fontolja meg ennek kimondását, mert a felelősségben előbb-utóbb osztoznia kell, ez alkotmányellenes, amit önök csinálnak.
Az teljesen más kérdés, hogy racionális-e jelenleg az önkormányzati rendszer. Most nem a jelenlegi, nagyon sok kistelepülés létét és az önkormányzati feladatellátásnak azt a struktúráját, ami meghonosodott, akarom védeni. Csak rögzítem, hogy mit mond ma az alkotmány, függetlenül attól, hogy mit gondolok, hogyan kellene átalakítani ezt a rendszert. Önöknek nincs alkotmányos felhatalmazásuk arra, hogy költségvetésen keresztül átírják az önkormányzati rendszert. Márpedig önök évek óta ezt teszik, és ezzel a felelősséggel előbb-utóbb szembesülniük kell. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter urat illeti a szó válaszadásra. Parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Sok minden elhangzott a mai bizottsági ülésen, ugyanakkor azt gondolom, hogy két alapkérdést érdemes az elején tisztázni. Örülök annak, hogy az ellenzék részéről, de a kormányoldal részéről sem hangzott el azzal kapcsolatban egyetlenegy kritika, egyetlenegy "B" változatra való utalás, egyetlenegy új javaslat sem, hogy Magyarország 2008-ban a konvergenciaprogramtól eltérő költségvetési javaslatot tárgyaljon, és más javaslat alapján fogadja el az Országgyűlés. Azért tartom ezt fontosnak, mert noha nem mondták ki az ellenzékiek, de azzal, hogy ezt az alapbázist nem vitatták, legalább alapjaiban elfogadták azt, hogy Magyarországnak szüksége van arra, amely utat, amely pályát az Európai Unió által elfogadott konvergenciaprogram középtávon meghatározott az ország szempontjából.
Amit Mádi képviselő úr mondott, az nem az alappálya kétségbevonása volt, hanem annak felvetése, hogy vajon cél, vagy eszköz a konvergenciaprogram. Soha nem mondtuk, hogy cél a konvergenciaprogram. Mindig azt mondtuk, hogy az ország gyorsabb felzárkózási feltételeinek megteremtéséhez kell a konvergenciaprogramban rögzített makrogazdasági paramétereket teljesíteni, mert ilyen módon teremtődik meg az, ami szerintem közös célunk, hogy Magyarország minél gyorsabban tudja elérni az Európai Unió átlagait. És most sok mindent lehetne mondani, hogy milyen átlagokat kell elérnünk, de azt gondolom, hogy ebben nagyjából talán egyet lehet érteni.
Azért tartom ezt fontosnak, mert noha önök a 2008-as költségvetést, bár érdekes módon most a vitában nem is azt, hanem inkább a 2009-es, be nem nyújtott költségvetést tették kritika tárgyává, illetve fogalmaztak meg azzal kapcsolatban szkepticizmust, gyakorlatilag az alapkérdésben közöttünk ilyen értelemben nagy vita nem alakult ki. Ezért azt gondolom, hogy fontos, amit az Európai Unió elfogad, amit a szakmai közvélemény elfogad, amit az elmúlt héten Washingtonban volt módon valamennyi szakmai tárgyaláson tapasztalni, hogy az azzal a témával foglalkozó és a világban meghatározó véleménnyel bíró nagy intézmények, a Világbank, illetve az IMF elfogadnak, mármint hogy Magyarországnak ezt a programot végre kell hajtania, szerencsére ebben közöttünk ilyen értelemben véleménykülönbség nincs. Nem mondom azt, hogy önök ezt megerősítették mai hozzászólásaikkal, csak azt mondom, hogy miután nem fogalmaztak meg "B" változatot ezzel kapcsolatban, ilyen módon elfogadják azt, hogy Magyarországnak ezt a programot végre kell hajtania.
A második megjegyzésem, ami a dolog alapjait érinti, az az, hogy nem érdemes szerintem ma jobban belemenni a vitába, hogy mikor, hol és milyen intézkedésekkel kezdődött el Magyarországon az a folyamat, aminek eredményeképpen Magyarország lényegesen többet költött annál, mint amennyit megengedhetett magának, vagy mint amennyire lehetősége van a költségvetésből. Megállapították ezt már elég sokan, nálunknál nagyobb jártassággal rendelkező közgazdászok is, hogy mikor is indult el, vagy mikor bomlott meg az a fenntartható egyensúly, ami Magyarországon volt valamikor a '90-es évek végén, talán 2000-ig. Azt fel lehet itt róni, hogy miért nem hamarabb került sor néhány olyan intézkedésre, amely érdemben megállította volna a kiadások növekedését a magyar költségvetésben. Azt fel lehet róni, hogy miért nem hamarabb szigorodott jelentősebb mértékben a lakásépítési kedvezmények rendszere, amely nyilvánvalóan fenntarthatatlan volt Magyarországon, és mondhatnám még sorban, hogy mik azok, amik ilyen értelemben késlekedőek voltak.
De magam azt gondolom, hogy a változás maga bekövetkezett, és szerencsésre ezt a változást elég széles nemzetközi közvélemény fogadja el. Úgy is fogalmazhatok, itt valaki érintette a hozzászólásában is, hogy e változtatással kapcsolatban a közbizalom igenis megvan. Megvan a közbizalom, mert reálisnak látja mindenki azt, hogy 2007-ben Magyarország a kitűzött célokat teljesíteni fogja, és alapvetően az eddig általam ismert vélemények alapján azt, hogy 2008-ban is teljesíthetők a költségvetés keretei, senki nem vonta kétségbe. Önök sem vonták kétségbe itt, a mai napon, az Állami Számvevőszék a véleményében sem vonta ezt kétségbe. Azt tudom mondani, hogy valóban ez a reális helyzet, hogy Magyarország képes a 2008-as költségvetési céljait a benyújtott paraméterek figyelembe vételével teljesíteni.
Néhány konkrét ügyről szeretnék szólni. Az első. Varga úr valószínűleg tévedésből vagy rossz tájékoztatás alapján hivatkozik valami sajtótájékoztatóra. Én ilyet nem mondtam, erről nem beszéltem, ilyen kijelentést nem tettem, sajnálom, ha félrevezették. Magyarul: én nem mondtam olyat, hogy 186 milliárd forint többletbevételből kiadásnövelést fogunk csinálni Magyarországon. Ez valamilyen félremagyarázása, vagy félreértése a dolgoknak. Nem tudom megmondani, hol jelent meg, nem is izgat különösebben. Magam azt gondolom, hogy érdemi vita volt Magyarországon közel másfél éven keresztül arról, hogy az Európai Unió Magyarország számára megnyíló forrásai milyen célra, milyen arányban legyenek felhasználva. Ebben a vitában valamennyi társadalmi szereplő részt vehetett. Nyugodtan mondhatom, hogy több ezren részt is vettek. Ennek a vitának eredményeképpen többek között a parlamenti pártokkal is folyt egyeztetés, és úgy gondolom, hogy soha, egyetlenegy alkalommal a Fidesz részéről, de más ellenzéki pártok részéről sem merült fel az a kérdés, amelyet önök most mint a kamara álláspontját próbálják tükröztetni. Hiszen a kamara álláspontja az, hogy itt vasba, betonba és acélba fogjuk a pénzt tenni, ilyen értelemben rossz célra fordítjuk az összeget.
Nézzék meg a nemzeti fejlesztési tervet, hogy milyen arányokat fordítunk fizikai infrastruktúra-fejlesztésre, vagy bármilyen más, vasban, betonban és acélban megjelenő fejlesztésre, és emellett mennyi a szellemi infrastruktúra-fejlesztésre fordított összeg. Nagy valószínűséggel az arányokon mindig lehet vitatkozni, de hozzá kell tennem; hogy az összes bejött társadalmi vélemény, ami a nemzeti fejlesztési terv arányaira vonatkozott, még sokkal inkább a másik irányba próbálta eltolni az arányokat. Tehát nem nagyon jöttek olyan vélemények, amelyek a szellemi, vagy humán infrastruktúra fejlesztésére nagyobb arányban kívántak volna forrásokat fordítani, illetve ami jött, az lényeges kisebbségben volt ahhoz képest, mint a másik irányba húzó vélemények. Széles körű társadalmi vita, nagyon-nagyon sok személy, szervezet véleményét tükröző előzetes egyeztetés alapján alakult ki ez az arány, és meg vagyok arról győződve, hogy ez az arány jól fogja Magyarország felzárkózását segíteni.
Mádi képviselő úrral egy kérdésben egyetértünk, bár érdekes módon, amilyen számot mondott, az nem teljesen azt támasztotta alá, amit állított. Amikor azt mondta, hogy a területi folyamatokkal komoly gond van Magyarországon, magyarul meglehetősen szerteágazó az egyes területek fejlődésben való szerepvállalása, ha az elmúlt 20 évet nézzük, és azt mondta, hogy 16-17 megye volt az, amely az átlaghoz közeledett ebben a periódusban. Ha ennyi közeledett, az a megyék kétharmadát jelenti számszerűen, és ha kétharmad tudott közeledni, akkor ez valószínűleg felzárkózást mutat. Csak azért mondom, hogy ami itt elhangzott, nagyjából erre engedett következtetni. Ezzel együtt azt gondolom, hogy egy valóságos konfliktus, amiről beszélt, valóban van az országon belül fejlődésbeli különbség, és van egy nagyon-nagyon lassú felzárkózása az országnak. De ha már nem mondták, nekem mondanom kell, az elmúlt években Magyarországon nagyon jelentős pénzt költöttünk infrastruktúra-fejlesztésre, ez a nagyon jelentős pénz meghozta azt az eredményt, amelyet az elmúlt 10 évben minden egyes alkalommal - és mindegy, hogy ki volt kormányon, vagy ellenzékben, de abban nagyjából a parlamenti pártok képviselői egyetértettek, hogy Magyarországon akkor van esély az elmaradott területek felzárkóztatására, ha az infrastruktúra-fejlesztésben jelentős eredményeket sikerül elérni.
Ma úgy tűnik, hogy legalábbis a közlekedési infrastruktúra, a távközlés, az energetika és más területek elfogadható szintre fejlődtek. Nyugodtan mondhatom, hogy a közép-európai országokat összehasonlítva Magyarország ebben a tekintetben nem áll rossz helyen. Csináltunk ilyen összevetéseket. Tény és való ugyanakkor, ami itt szintén elhangzott hozzászólásokban, hogy több esetben ma már nem ez a korlátja a gyorsabb gazdasági fejlődésnek, hanem sokkal inkább a szakképzett munkaerő, a munkába vonható munkaerő hiánya. Ilyen szempontból abban a munkanélküliségi adatsorban, amit ma láttunk, nem az volt a rossz, ami százalékban benne volt, hanem az, hogy ezen a százalékon belül mennyi a szakképzetlenek és tartós munkanélküliek aránya. Az igazi strukturális problémát Magyarország számára ez jelenti, és ezen kell a következő időszakban érdemben változtatni, részben ezért is van több mint 600 milliárd forint a nemzeti fejlesztési tervben arra a célra, hogy ilyen típusú átképzéseket és képzéseket finanszírozzunk majd belőle.
Vita van közöttünk abban, hogy ezt a bizonyos, 2006-ban elindított stabilizációt milyennek tekintjük. Van egy ábránk ezzel kapcsolatban, és szeretném, ha megnéznénk. Itt elhangzott az, hogy "fejnehéz" a kiigazítás, az elején vannak a jelentősebb, súlyosabb, nagyobb költségvetési kihatással járó intézkedések, de elhangzott az is, hogy ez pusztán csak egy adótöbblettel járó kiigazítás. A valóság itt van GDP-arányosan kifejezve, ezen az ábrán. (Vetítés.) Addig, ameddig 2006-ban a kiigazítás nagysága GDP-arányosan látható, hogy milyen arányt képvisel a bevételnövekedés, ami 2006-ban meghatározó volt, 2007-ben látható az is, hogy már átmozdul a kiadáscsökkentés javára a kiigazításon belüli szerep az adónövekedéshez képest, és 2008-ban ez már számottevően a kiadáscsökkentés által meghatározott. Tény és való, hogy a meghozott intézkedések hatása ebben a periódusban érvényesül, azt követően, 2009-től kezdődően immáron nagy különbség e tekintetben nincs. Azaz, szeretném mondani mindenkinek, ezek az arányok azok, amelyek a valóságot tükrözik. És ha tényszerűen akarjuk megközelíteni, akkor nagyjából ezt kell látni. Egy számban tér el ehhez képest valószínűleg 2007 vége, az általam mondott 50 milliárd forintos többlettétellel, hiszen az egy olyan hatásból származó bevételi többlet, amely nyilvánvalóan nem volt benne a tervezési folyamatban, hanem menet közben keletkezett, és azzal nyilván korrigálni kell év végén a megvalósuló számainkat.
Szeretnék egyértelműen visszatérni arra, mert itt ugyan érintették, de a súlyát ki kell emelni: az, hogy a magyar költségvetési gazdálkodásban a maradványképzési kötelezettség 2008-ban megszűnhet, egy nagyon-nagyon nagy mozgásteret, szabadságfokot, racionális döntési lehetőséget ad a költségvetés intézmények, fejezetek részére. Azt gondolom, az elmúlt évek egyik nagy eredményének lehet azt tekinteni, ha ezt meg tudjuk valósítani 2008-tól kezdődően. Domokos úr hozzászólásából egyetlenegy dologra szeretnék csak utalni, amikor a hitelességet feszegette. Ma Magyarország megítélése, a magyar költségvetési helyzet és a költségvetési célok betartásának megítélése alapvetően pozitív nemzetközileg. Alapvetően pozitív, hiszen mind az Európai Unió Bizottsága, mind a Pénzügyminiszterek Tanácsa, de mondhatom most, hogy a Világbank, illetve az IMF is ezekben a kérdésekben bizalommal tekint Magyarországra. Úgy gondolom, ezt a bizalmat meg kell őrizni. Nem érdemes nekünk a mi pártérdekek által vezérelt vitánkkal ezt a fajta bizalmat csökkenteni, vagy erodálni. Éppen ezért azt gondolom, érdemes figyelembe venni, hogy van egy ilyen helyzet, amelynek a pozitívumát, ha lehet, talán meg kell ragadni.
Többen szóltak arról, hogy milyen tragikus a gazdasági növekedés mértéke, ami kialakult az elmúlt negyedévek számai alapján. Nem mondta ugyanakkor senki, én szeretném mondani itt is, a bizottság előtt, mert nagyon fontosnak tartom, hogy szakmailag a helyére kerüljön, a növekedés csökkenése alapvetően azért következett be, mert sikerült a múlt év nyarán eldöntött módon az állami kiadásokban csökkentést elérnünk. Azaz nem más tényező, nem az export, nem a fogyasztás volt az, ami miatt csökkent a növekedés, hanem azért, mert ahogyan az szükséges volt, és ezt nem vitatták önök sem ellenzéki oldalról, a kiadásokban olyan csökkenést sikerült elérni, amelynek az a hatása, hogy hiányzik a növekedésből, ha kevesebb állami kiadás van, mondjuk autópálya-építésre, klasszikusan ez szokott elhangzani, de sok más területen is. Ezért azt gondolom, ha van is ilyen szempontból okunk arról beszélni, hogy mennyire alacsony az érték, de hozzá kell tenni, hogy a múlt év nyarán eltervezett pályának megfelelően alakult, mert terveztük azt, hogy kevesebbet fogunk közkiadásokra fordítani azokon a területeken, ahol egyébként korábban többet költöttünk.
Ehhez még egy momentumot szeretnék hozzátenni. Vannak itt kétségek a tekintetben, hogy hogyan fog alakulni a növekedés. És miután az ellenzéki képviselők kétszer is hivatkoztak az ÁSZ anyagának 17. táblázatára, én is szeretnék erre hivatkozni. Önök a százalékszámokat említették pusztán meg, de ha megnézik azt, hogy a GDP értéke számszerűen is benne van, akkor láthatják azt is, hogy messze nem olyan a helyzet, mint amilyennek tűnik a százalékértékek bemutatásával. Miről is van szó? 2008-ra a PM által tervezett 27 740-nel szemben 28 038-cal számol, 2009-re a PM-mel szemben 29 440-nel szemben 29 908-cal, 2010-ben a 31 550-nel szemben 31 822-vel számol. Azaz a vitatott, vagy kritikusnak tekintett években az ÁSZ számítása minden évben nagyobb folyó áras GDP-vel számol. Azért szerettem volna ezt elmondani önöknek, mert bizonyos módszertani különbözőségekre szerettem volna felhívni a figyelmet. Azaz nem arról van szó, hogy az ÁSZ nem gondolná azt, hogy nem fog Magyarországon annyi GDP megtermelődni 2009-ben, 2010-ben, mint amennyit a PM gondol. Sőt, az ÁSZ többet gondol ezekben az években. Azért tartottam ezt fontosnak elmondani, mert itt most úgy tűnik, mintha a két szervezetet ilyen értelemben szembe lehetne egymással állítani. Azaz az ÁSZ sem gondol a számításai alapján lassúbb GDP-bővülést, mint amennyit a PM számol, és amit a költségvetésben benyújtottunk.
Önkormányzatok. Az önkormányzati rész a költségvetésben áttekinthető, világos, szemben azzal, ami itt elhangzott. Nincs arról szó, hogy a normatívák csökkenése lenne tapasztalható tömegesen, mert mondjuk meg, hogy a normatívák szinten tartása van a költségvetésben. Azt is tudják a képviselők, hogy amikor a mutatószám-felmérés be fog fejeződni a költségvetési vita időszakában, akkor nyilvánvalóan korrigálni fogunk rengeteg normatívát, ez minden évben így szokott zajlani. A jövő hónapban is mindez be fog következni a terveink szerint. Mindenki tudja azt, hogy ennek eredményeképpen növekvő normatívaérték-változás fog végbemenni, hiszen nagyon sokszor a korrekció ezt az eredményt hozta az elmúlt időszakban. Hargitai képviselő úr hozzászólására azt kell mondjam, hogy miután ismert kettőnk álláspontja a tekintetben, mert többször beszéltünk erről, hogy Magyarországon '90-ben jó szándékkal egy olyan önkormányzati struktúra jött létre, amely a magyar gazdaság és a magyar költségvetés jelenlegi szintje mellett nem finanszírozható tartósan, ezért nyilvánvalóan a megoldás ebben a kérdésben az lenne, ha a politikai erők meg tudnának állapodni abban, hogy hogyan változtatják meg az önkormányzati struktúrát.
Nem fog menni anélkül ugyanis az önkormányzati rendszer finanszírozásának elfogadható szintre emelése, ha a változatlan struktúrát akarjuk finanszírozni, mert Magyarországnak sosem lesz annyi pénze, hogy kielégítő módon, mindenki számára a megfelelő forrásokat biztosítani tudja, akár közép-, akár hosszú távon. Ezért, azt gondolom, nem lesz megkerülhető az önkormányzati rendszerhez való hozzányúlás, azt remélem, hogy a politikai erők ebben meg fognak tudni állapodni. Sajnálom, hogy tavaly nyáron ellenzék és kormányoldal nem tudott a kétharmados módosításban megállapodni. Szerintem nem lesz megkerülhető, és hozzá kell nyúlni a következő időszakban ehhez a kérdéshez is. Azt szeretném még mondani, hogy a most felvetett azon kérdésre, miszerint a költségvetési törvényben preferálunk bizonyos társulási formákat, azt tudom válaszolni, hogy mi preferálni fogunk a továbbiakban is bizonyos társulási formákat, és ez nem korlátozza az önkormányzatok azon jogát, hogy az önkormányzatok e preferált társulási formákban is részt vehetnek, és részt vehetnek más, nem preferált társulási formákban is.
Azt gondolom, a költségvetésnek nincs olyan kötelezettsége, hogy valamennyi társulás valamennyi fölmerülő költségét minden esetben finanszírozzuk. Ez politikai mérlegelés tárgya, tagadhatatlanul így van, ez politikai döntés kérdése, hogy a társulások közül melyeket és milyen mértékben tudja adott évben a költségvetés finanszírozni. Azt mondtam az elmúlt évben, és azt mondom most is, hogy azt a többcélú kistérségi társulások többletfinanszírozása irányába történt elmozdulást, ami évekkel ezelőtt megtörtént, fent kívánjuk tartani. Ezt tartós folyamatnak gondoljuk a következő időszakban is. Ezért mindazok az önkormányzatok, amelyek ezt választották, vagy választani kívánják a jövőben, helyesen cselekszenek. Ez nem korlátozza őket abban a jogukban, hogy a többcélú társaságban nem szereplő társulási ügyekben más módon, más társulás tagjai legyenek. Nyilvánvalóan ez szabad döntése valamennyi önkormányzatnak.
Egy olyan kérdésről szeretnék még szólni, amely több hozzászólásban felmerült. Az ÁSZ nem azt mondta, hogy a bevételek egy részének, negyvenvalahány százalékának a megalapozottságát nem látja. Ilyen kijelentést az ÁSZ nem tett, azt mondta, hogy a vizsgálatának addig a stádiumáig, amikor lezárta a vizsgálatot, ezek megismerésére nem volt lehetősége. Azt is hozzá kell tennem, hogy természetesen a korrekt adóbevételi számokat tervezni majd november 14-e után fogjuk tudni, hiszen akkor fogja az Országgyűlés elfogadni az adótörvények azon változtatásait, amelyek meg fogják határozni a következő évi adóparamétereket, és akkor válik véglegessé, hogy mely paraméterek alapján milyen számokat lehet tervezni.
Ezzel együtt fontosnak tartom azt, amit a Számvevőszék megállapított az anyagában, nevezetesen, hogy nem tartja kockázatosnak az adóbevételeket. Ez azért fontos, mert Magyarországon a 2004-es európai uniós csatlakozást követően hosszú ideig nagy bizonytalansága volt bizonyos adóbevételeknek. Két éve Magyarországon elég stabilan bejöttek valamennyi hónapban, valamennyi negyedévben a költségvetés adó- és járulékbevételei. Az elmúlt másfél évben különösen sokat sikerült annak érdekében, sok intézkedés együttes hatásaként elérni, hogy az adóbevételek befolyjanak, és biztonságosan álljanak rendelkezésre a költségvetési kiadások finanszírozásához. Ezért azt gondolom, ezt értéknek érdemes tekinteni, és érték a 2008-as költségvetés megalapozásánál is, hogy ilyen típusú bizonytalansága, ilyen típusú kockázata a jövő évi költségvetésnek nem látszik, nincs az ÁSZ megállapítása szerint is.
Végezetül szeretném megköszönni a kormánypárti képviselők támogató hozzászólásait, magam is úgy gondolom, hogy a benyújtott költségvetés, nyilvánvalóan módosító indítványok elfogadása mellett, de alkalmas anyag arra, hogy a jövő évi költségvetés alapja legyen az országnak. Köszönöm figyelmüket.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazást rendelnék el, tekintettel arra, hogy 4 óráig terveztük a költségvetés vitáját, 4-től 5-ig pedig miniszter úr meghallgatását egy másik ügyben. Nem tudom, Csapodi Pál milyen hosszúra tervezi válaszát?
DR. CSAPODI PÁL (Állami Számvevőszék): Egy mondat. Nagy örömömre szolgál, hogy az értékelő tanulmányunkat örömmel fogadták, tovább fogjuk fejleszteni, és a továbbiakban is élni fogunk ezzel a lehetőséggel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenhat. Nem tartja alkalmasnak? Tizenhárom. Tartózkodott? Nem volt ilyen.
Tehát a bizottság 16 igen szavazattal, 13 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést. A többségi vélemény előadója Szabó Lajos lesz, a kisebbségié pedig Domokos László.
Dr. Veres János meghallgatása "az irányítása alatt álló cége, a Bogát-Ferr Kft. áfacsalása ügyében"
ELNÖK: Következik a meghallgatás második része. Délelőtt a bizottság 22 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett támogatta a napirend kiegészítésére vonatkozó javaslatot, Veres János pénzügyminiszter meghallgatását az irányítása alatt álló cége, a Bogát-Ferr Kft. adócsalása ügyében. Erre a meghallgatásra kerül most sor. Mindenekelőtt megkérdezem miniszter urat, hogy kíván-e szóban kiegészítést tenni, vagy előszót mondani. Parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: A címmel kapcsolatban kívánok megjegyzést tenni. A cím szerintem félrevezető, egy prejudikációt tartalmaz, amelyet visszautasítok. A cég ilyet nem követett el, ebből következően azt gondolom, a cím nem felel meg annak, ami feltehetőleg a képviselő úr szándéka volt. Köszönöm.
ELNÖK: Akkor a bizottsági tagok kérdéseire, véleményének elmondására kerül sor. Kérdezem a képviselőtársaimat, ki kíván szólni. Hargitai János. Parancsoljon!
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Kérdezni kívánok. Kezemben van egy cikk, "Kabai Károly és Veres János fémbiznisze". Mindaz, amit erről az ügyről fel tudtam szedni, az újságcikkekben megfogalmazott élményeim alapján gyűjtöttem. Ezért tenném fel a miniszter úrnak a következő kérdéseket. Addig, ameddig ön ennek a Bogát-Ferr Kft.-nek az ügyvezetője volt, ebből a cikkből az derül ki, hogy ez 1993. december 1-je volt, ez a cég fémkereskedelmet folytatott. Kérdezem, hogy visszaigényeltek-e ezzel kapcsolatban áfát. Miniszter úrnak valahol, hogy ez igaz-e, nem tudom, egy másik sajtómegnyilatkozása arról szólt - itt egy 50 milliós tételről beszél ez az írás, és mintha valahol szintén olvastam volna -, hogy ezt az 50 milliót visszafizette. Kérem, hogy erre térjen ki, és mondjon erről néhány mondatot. És ha ez az állítás igaz, hogy erről így nyilatkozott, akkor az első kérdésem okafogyottá vált. Mivel csak sajtó alapján tájékozódom, felteszem a kérdést, hogy volt-e egy ilyen, összességében 54 millió 846 ezer forint visszaigénylés, amit önök később valamiért visszafizettek.
A következő kérdésem, hogy azokkal a személyekkel, akiket persze megnevezni nem tudok, megint csak az újságcikkre hivatkozom, akiket a bíróság valamilyen módon elítélt, volt-e ügyvezetőként bármilyen találkozása. Mert azt feltételezem, ön tudja, hogy kik ezek az elítélt személyek. Mi több, úgy fogalmaznak, hogy sokszor öltönyös úriemberekkel találkoztak. Önre is célozhattak-e, hogy az ön öltönyét is láthatták-e? Királyként és császárként nevez meg ez a cikk olyan személyeket, akikre ezek az elítéltek azt mondják, hogy a rendőrség őket felderíteni nem tudta. Ön királyként, vagy császárként, vagy más személyként érintettnek érzi-e magát ebben az ügyben?
ELNÖK: Parancsoljon, miniszter úr. Öné a lehetőség.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Nem érzem érintettnek magam az adott ügyben, sem királyként, sem császárként. Az adott személyekkel nekem nem volt üzleti kapcsolatom. Már nyilatkoztam, hogy a cég annak idején az érvényes szabályok szerint járt el. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy az újságcikk sem állít mást, mint azt, hogy az adott személyekkel kapcsolatban lefolyt eljárás eredményeképpen az derült ki, hogy ők szabálytalanságot követtek el. A céget magát ebben az eljárásban meggyanúsítani nem gyanúsították meg, a cégnek bizonyos dolgozói tanúként kerültek kihallgatásra az eljárás során. Éppen ezért az egész eljárás, pontosabban az egész, a sajtóban lezajlott kéthetes eljárás, úgy gondolom, a személyem ellen indult politikai támadás. A magam részéről nem tekintem a dolgot másnak.
Éppen ezért azzal kapcsolatban, ami a meghallgatás címében is szerepel, az a kérésem, hogy valaki fogalmazzon meg vádat, ha tud vádat megfogalmazni. Ugyanis én itt ma az ön kérdésére tudok válaszolni, de semmi olyasmiről nem tudok számot adni, aminek alapján szabálytalanságot követett volna el a cég maga. A cég ügyfelei követtek el szabálytalanságot, őket ezért a szabálytalanságért, mint az újságcikkből kiderül, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Ilyen értelemben a cég ebben nem volt érintett. A cégnél magánál az eljárás során megállapításra került, hogy csak valóságos árumozgás történt. Tehát azok a beállítások, amelyek szerint itt nem valóságos árumozgás került volna valakik által szabálytalanul számlázásra, nem a cégre vonatkoztak, hanem a céggel kapcsolatban állt ügyfelekre vonatkoztak.
Éppen ezért még egyszer szeretném kijelenteni, hogy a cég szabályosan járt el, az eljárás során, mint ahogy a cikkben is szerepel, a nevem fel nem merült. Arra a kérdésre, mert lényegében ezt kérdezte képviselő úr, hogy vajon kik lehettek ezek a bizonyos illetők, azt kell megkérdezni, aki ezt nyilatkozta, illetve azt, aki találkozott velük. Én nem tudom, hogy kik lehettek ezek a bizonyos illetők. Miután a cégnek folyamatos árumozgása volt, ezért azt tudom mondani, hogy a cégnek természetesen volt áfa-visszaigénylése az államtól, volt áfabefizetése az államnak, ahogy az az üzleti forgalomból következett. De ilyen konkrét visszaigénylése nem volt a cégnek.
ELNÖK: Tisztelt Miniszter Úr! Engedje meg, hogy én is hadd kérdezzek valamit. Előttem van egy cégbírósági kivonat, ebben az szerepel, hogy '91. december 16-tól '93. december 1-ig volt ennek a Bogát-Ferr Kft.-nek az ügyvezetője, és itt az is szerepel, hogy tulajdonosa volt ennek a cégnek egészen 1995. május 29-ig. Ez megfelel-e a valóságnak?
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Nálam is van egy cégkivonat. Ha ugyanolyan cégkivonata van önnek is, akkor feltehetően így van, ügyvezető: XII. 16. és XII. 1. között, és '95. V. 29. az utolsó időpont.
ELNÖK: Tehát megfelel a valóságnak, amit ez a cégkivonat tartalmaz.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Valós.
ELNÖK: Jó. Köszönöm szépen. Még lesz kérdésem, de most Keller Lászlóé a szó. Parancsoljon, képviselő úr.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Akkor, amikor a napirendi javaslatot elfogadtuk, még miniszter úr sem volt itt, és a sajtó képviselői sem voltak itt, elnök úr sem volt itt. Akkor Domokos alelnök úr a kérdést úgy vetette fel, hogy támogatjuk-e a miniszter úr meghallgatását, nemcsak a költségvetésről, hanem más témában is. Ez a kérdés ezen a bizottsági ülésen nem hangzott el, és nem erre szavaztunk igennel. Szeretném nyomatékosan mondani, Domokos alelnök úr, hogy arra szavaztunk igennel, hogy a miniszter úr meghallgatására kerüljön sor. Szeretném nyomatékosan visszautasítani azt a prejudikációt, amit elnök úr megtett, hogy ilyen nagy számban szavaztuk volna meg azt az egyébként, miniszter úrnak igaza van, elfogadhatatlan kérdést. Ezt szerettem volna világossá tenni.
ELNÖK: Képviselő úr, talán rosszul emlékezik, a jegyzőkönyvből majd keresse vissza, felolvasta alelnök úr, hogy milyen tárgyban kívánjuk meghallgatni pénzügyminiszter urat. Értelmezhetem-e a kérését ügyrendi javaslatnak, hogy vegyük ezt le napirendről?
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Ne értelmezze, csak annak, aminek én szánom. Ha ügyrendi javaslatot akarok megfogalmazni, akkor ügyrendi javaslatot fogalmazok meg, elnök úr meg majd akként értelmezi.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tehát, ha nem ügyrendi jellegű volt az észrevétele, akkor megengedi, hogy folytassuk tovább a meghallgatást.
Balla György képviselő úr jelentkezett. Parancsoljon!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Ha jól értem, az előbb sikerült tisztázni azt, hogy ön a Bogát-Ferr Kft.-nek 1991 végétől 1993. december 1-ig ügyvezetője volt, és 50 százalékos tulajdonosa 1995. május 29-ig. Ebben tehát nincs vita. Nos, kiderül az is egy bírósági szakértő feljegyzéséből, hogy 1991 és 1995 között két kft., a Bogát-Ferr Kft., illetve a Bogát-Metál Kft. 1039 darab fiktív számla alapján mintegy 248 millió forint kárt okozott az államnak jogtalan adó-visszaigényléssel. Ebből a Bogát-Metál Kft. 193 millió forinttal, a Bogát-Ferr Kft, amelynek ön ügyvezetője és tulajdonosa volt ezen időszak alatt, 54 millió forinttal bírt. Ön az előbb azt mondta, és ez megfelel a tényeknek, hogy ennek ellenére az ön cége ellen semmiféle eljárás nem indult. Ezek után azt szeretném megkérdezni, hogy van-e bármilyen összefüggés Szikora János jelenlegi APEH-elnök kinevezése és az ügyek eltussolása között. Tudvalévő, hogy Szikora János ebben az időben egyébként a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei APEH-nél dolgozott magas beosztásban.
A másik kérdésem. Ön egy másik fórumon a sajtó kérdéseire válaszolva azt mondta, hogy ön a cég ügyeivel, pénzügyeivel, adóval kapcsolatos ügyeivel nem foglalkozott. Nos, az ön életrajza szerint ön a téeszben is főkönyvelő volt, a másik üzlettársa, Kabai úr pedig kovács. Tényleg komolyan gondolja, hogy bárki elhiszi, hogy a főkönyvelő végzettségű tulajdonos a színesfém beszerzésével foglalkozik, a kovács pedig az adóügyekkel? Tisztelt miniszter úr, ha így van - ön a saját cégében nyilván azt bízza meg a munkával, amihez ért, ahogy minden tulajdonos egyébként - hogy önnél jobban ért egy kovács az adóügyekhez, akkor hadd kérdezzem meg, hogy mit keres most abban a székben, amelyikben ül.
ELNÖK: Parancsoljon, miniszter úr.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Képviselő úr, a most elmondott szavai alapján, miután az újság ellen is bírósági eljárás van, ön ellen is el fog indulni. Ugyanis olyan megállapítást tett, ami még az újságban sem volt. Ugyanis ön azt mondja, hogy a szakértői vélemény alapján ennyi és ennyi összeggel károsította meg a kft. az államot. Ez nincs leírva az újságban. Egy szakértői vélemény van az újságban, amely nem ezt mondja, képviselő úr. El kell olvasni pontosan a szakértői véleményt. Az újságcikkben a szakértői véleményből egy mondatot idéznek, én is idézném: " Az államot be nem vallott és meg nem fizetett áfa miatt 248 millió forint kár érte." Képviselő úr, nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy a szakértői vélemény nem a cégről szól. A szakértői vélemény azokról a személyekről szól, akiket ebben az ügyben eljárás alá vontak.
Ön az iménti mondatával ezt a céget hozta hírbe, ha szabad így fogalmaznom. Ez történik az újságcikkel is és másfajta sajtóközleményekkel is az adott ügyben, csak szeretném itt is elmondani az ön számára még egyszer, hogy az adott eljárásban nem a cég a szereplő, hanem azok a személyek, akik itt fel vannak tüntetve, a számlát kiállító vállalkozók. Ezért azt tudom csak mondani önnek is, képviselő úr, hogy a cégnél valóságos árumozgás volt, a cég ennek megfelelően valóságos áruvásárlást és áruértékesítést végzett. Azt pedig, hogy az adott vállalkozók, akiket a bíróság a cikk szerint felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt, pontosan miben és hogyan jártak el szabálytalanul, én nem tudom megmondani. Ha ön ismeri, és könnyen tud találkozni vele, akkor kérdezze meg a vállalkozók között vádlottként megjelenített jelenlegi fideszes képviselőt, ebben az esetben talán meg tudja kapni a választ tőle. Ugyanis van közöttük egy önkormányzati képviselő a Fidesz színeiben. Azt tudom mondani képviselő úrnak, hogy kár a dolgot ebbe az irányba csúsztatni.
A másik kérdésére. Pontosan megfogalmaztam az újság kérdésére, hogy mi volt a feladatom a cégen belül. Annyi volt a feladatom, és nem más. A céget én nem könyveltem, a cég könyvelésében nekem feladatom nem volt. Annyi volt a feladatom, amit az újságíró kérdésére elmondtam, nem ismerve akkor az újság cikkét, hiszen nem is ismerhettem, amikor a kérdésekre a választ kérték tőlem, akkor azt válaszoltam, amit itt is válaszolok, hogy a társaság bővülő finanszírozási igényeihez megteremtsem a bankhitelalapokat. Egyébként magában az üzleti tevékenységben nem vettem részt, mert ehhez a dologhoz nem értek, nem tudom megkülönböztetni egyiket a másiktól a felvásárolt termékek között. Akik ehhez értettek annak idején, és ebben részt vettek, őket az elmúlt 10 napban, legalábbis aki még él közülük, volt módon megkérdezni. Az ő elmondásuk alapján tudom azt, hogy a folyamat hogyan zajlott. Azt tudom mondani, hogy ilyen értelemben az eddigi kijelentéseimet tartom.
Sajnálom, képviselő úr, hogy az újságcikk félreérthető, vagy szándékosan félreértett gondolata miatt képviselő úr is olyan kijelentést tesz, amit nem kellene. Már a címmel kapcsolatban is megvolt ez a megjegyzésem, most a képviselő úr első kérdésével kapcsolatban is meg kell tennem, ugyanis nagyon fontos az, hogy ki ellen és miért folyt eljárás, ki és miért volt elmarasztalva ebben az ügyben. Hangsúlyozom, hogy akik elmarasztalásra kerültek, nem a céghez kötődő személyek voltak. Tőlük, még egyszer mondom, ha akarja, megkérdezheti akár azt is, amit Hargitai képviselő úr kérdezett az imént, mert lehet, hogy ők fogják tudni a, nem tudom, milyen jelzővel illetett személyek kivoltát. Ők feltehetően találkoztak velük, azt nyilatkozták, hogy ők ezekkel az emberekkel találkoztak. Én nem tudom.
ELNÖK: Molnár László!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Sajnálatos, hogy ilyen költségvetési bizottsági ülésen veszek részt. Nem gondoltam volna, hogy ezt ide kell hozni. Annál is inkább, mert egy dolgot jó lenne tisztázni, és ezt szeretném is megkérdezni miniszter úrtól, hogy ez a bizonyos cégük számlakibocsátó, vagy számlafogadó volt-e. Mert ez még nem hangzott el, és mintha valahol láttam volna egy olyan nyilatkozatot, hogy önök csak számlát fogadtak. Ez önmagában furcsává teszi az ellenzéki képviselők hozzáállását, bár, aki nem ért a könyveléshez, annak jelzem, hogy abban az időben nem az abszolutizált áfarendszer volt, hanem a ténylegesen kiadott és fogadott számlák alapján nem számítolták le az áfát.
Ezt azért jegyzem meg, mert ebben a körben korábban nem volt divat, hogy ennyire idehoztuk a pártszíneket, Balla képviselő úr. Már a parlamenti hozzászólása is, enyhén szólva, meghökkentett, ahogy Balsai úré is. Nem parlamenti képviselőhöz méltó ez. Azt gondolom, megfontolhatná a későbbi viselkedését e tekintetben. Tehát számlakibocsátó, vagy -fogadó volt-e, miniszter úr, az önök cége?
ELNÖK: Azt kérem mindenkitől, hogy az erkölcsi kioktatást hagyjuk meg egy másik, talán zárt bizottsági ülésre. (Kovács Tibor: Ez történik, Misi.) Ez mindenkinek szól, nem címeztem senkinek személyre szabottan, bár megjegyzem, ahol tiltott fedezetelvonás ügye merült föl korábban, ott azért csínján bánnék az erkölcsi prejudikációkkal. Most mindenképpen miniszter urat illeti a szó, és arra kérem, válaszoljon arra is, ami Szikora János személyét érintette.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Elsőként a Szikora János személyét érintő kérdésre. Szikora János kinevezése és e mögött az ügy mögött semmifajta összefüggés nincs. Szikora Jánost szakmai munkája tette alkalmassá arra, hogy a jelenlegi kinevezésére sor kerülhessen. Egyébként valószínűleg igaza van Balla úrnak, én nem néztem meg Szikora úr életrajzát, hogy ebben az időszakban ott dolgozott-e, ahogy mondja. Dolgozott az adóhivatalban korábban, azt tudom, de nem tudom megmondani pontosan, hogy melyik években. Ilyen értelemben dátum szerint nem tudnám megmondani. Mádi úr furcsán néz. Ha Mádi úr tudja, akkor nyilván utána nézett, én nem néztem ennek utána, őszintén megmondom. (Mádi László közbeszólására.) De mit? Hogy mikor dolgozott Szikora János az adóhivatalnál? Nem tudom megmondani, hogy mettől meddig dolgozott ott. Majd Mádi Laci biztos fogja tudni, hogy mikor dolgozott ott, ha előveszi az életrajzát.
Molnár úr kérdésére az a válaszom, hogy a cég természetesen ebben az ügymenetben számlabefogadó volt, tekintettel arra, hogy áru került számára értékesítésre. Tehát a cég ezek közül a vitatott számlák közül egyet sem állított ki. Nyilvánvaló, hogy a megvásárolt árut ezt követően a cég értékesítette egy másik tranzakcióban, válogatást és feldolgozást követően. Erre is kitér a cikk, hogy ki volt a döntő vásárló partnere a cégnek, kinek történt az értékesítés. Az, hogy árumozgás volt az adott tranzakciókban, szerencsére egyelőre senki sem vitatta, nem is nagyon lehet vitatni, hiszen később, egy vizsgálatnál ezt az APEH is elismerte. Azaz rendelkezünk olyan dokumentummal, aminek alapján az APEH elismerte azt, hogy az árumozgás létét az APEH sem vitatta a későbbiek során. Ezért a cég ilyen értelemben nem volt számlák kibocsátója, nem vett részt számlák kiállításában. Az adott eljárás alá vont személyek voltak azok, akik a számlákat kiállították.
ELNÖK: Mádi László következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter úr! Az az idézet, amely a megyei fogyasztóvédelmi főfelügyelőségtől származik, hogy a számla mögött áru- és pénzmozgás nem volt, nagy valószínűséggel áfa-visszaigénylés igazolásának célját szolgálta, bizonytalan eredetű, nagy tételű színes fém legalizálására felhasználható, ön szerint nem létezik. Ez hazugság. Szeretném öntől hallani, hogy ez ténylegesen így van-e. Azt is szeretném megerősíteni, hogy ön ezek szerint a cég tevékenységében, ügyvezetősége ellenére sem vett részt, csak a hitelszerzésben. Miközben úgy tudom, hogy egy ügyvezető mindenért felelős, ami a cég tevékenységét érinti. Szeretném ezt is megerősíteni, hogy ön ügyvezető volt ugyan, de semmiben nem vett részt, igazából ezek szerint nem volt ügyvezető. Mert egy ügyvezető a cég egész tevékenységével foglalkozik, és felelős személy.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter úr, parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Képviselő úr kérdésére szeretném elmondani, ahogyan nyilatkoztam már, az újságban ez is megjelent, a cégnek több ügyvezetője volt. Ezek közül egy voltam én, ezzel a feladatkörrel, amit az újságban is nyilatkoztam. Más feladatköröm a témában nem volt. Ebből következően az ügyvezetőség azért kellett, hogy aláírásom lehessen akkor, amikor banki hitelszerződéseket kell, vagy lehet a cég nevében kötni. Az adott üggyel kapcsolatban szeretném még azt mondani, hogy az ügyvezetők közötti munkamegosztásban, ahogy fogalmaztam, ez volt a feladatköröm. Ilyen értelemben tehát ama tevékenységben, amire képviselő úr utalt, nevezetesen a felvásárlásban, vagy az értékesítésben magam nem vettem részt. Ahogy utaltam rá, nem ismertem ezeket a termékeket, ehhez nem értettem, ma sem értek, ebből következően nem is volt olyan szándékom, hogy ezekben a folyamatokban részt vegyek.
De hogy a fogyasztóvédelmi kérdésére is utaljak képviselő úrnak, ez egy kezdeményezés volt a fogyasztóvédelem részéről, ahogy itt szerepel is az újságcikkben. E kezdeményezés visszaigazolásaként nem áll rendelkezésre dokumentum, nekem legalábbis, mármint hogy ezt visszaigazolta volna a vizsgálat. Ellenben dokumentum áll rendelkezésemre egy bírósági határozatból, amely szó szerint azt tartalmazza:" Az adóhatóság a gazdasági események megtörténtét elismerte."
ELNÖK: Ismét Keller László. Parancsoljon, képviselő úr.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elég hosszú ideje ülök már a költségvetési bizottságban és az Országgyűlésben, de arra, megmondom őszintén, eddig még énem került sor, hogy egy költségvetési bizottságban most azt látom, hogy a másik oldal is ugyanebből a kottából (Felmutat egy papírt.), egy megjelent cikkből a pénzügyminisztert, vagy bármelyik kormánytagot egy 10, vagy 12 évvel korábbi tevékenysége miatt kérdezgetünk. Ez azért is furcsa számomra, mert azok a képviselők kezdeményezték ezt a meghallgatást, akik minden olyan meghallgatástól elzárkóztak, amikor kormányon voltak, hogy az adott kormánytagnak a felügyelete alá tartozó közpénzek útját megpróbáltuk volna figyelemmel kísérni.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez lényegi különbség. Akkor, amikor kormányon van valaki, és jelentős pénzforrásokról dönt, a Miniszterelnöki Hivatalon belül országimázspénzekről és hasonló forrásokról, akkor egyetlenegy lehetősége nem volt az akkori ellenzéknek, hogy végig tudja nézni, végig tudja kísérni azt a bonyolult alvállalkozói rendszert, amiről már a költségvetési vitában beszéltünk. Amikor hihetetlen módon az MFB-n keresztül átláthatatlanul tízmilliárdokat nyomtak ki a költségvetésből, és szerettük volna megtudni azt, hogy egyáltalán mire folyik el, és lekövetni a pénz útját, egészen 2003-ig erre nem volt lehetőségünk, mert akkor fogadtuk el az üvegzsebtörvényt. És akkor most egy újságcikk alapján, teljesen összefüggéstelenül egymáshoz rendezett információk alapján megpróbáljuk megfejteni a 13 évvel ezelőtti történetet.
Miniszter úr utalt arra, hogy legalább a cikket érdemes figyelmesen elolvasni. Ugyanerre a bekezdésre, amire felépítették a mai beszélgetést az ellenzéki képviselők, szeretném ismét felhívni a figyelmet. Azt nagyjából elfogadták, hogy '93. december 1-ig volt ügyvezető a miniszter úr. És itt van egy másik, következő bekezdésben, amikor a '91-95. május 31-e közötti időszakról beszél, hogy áfát igényeltek vissza, lazán két évtől eltekintünk. Erre azért hívom fel a figyelmet, hogy ez nem közömbös. Azt követően, hogy miniszter úr már nem volt sem ügyvezetője, sem semmilyen befolyásos személye a cégnek... (Balla György: Tulajdonosa volt.) Talán arról most ne beszéljünk, hogy mi a felelőssége a tulajdonosnak meg az ügyvezetőnek. (Balla György: Befolyása van.) Na, de még ez hagyján!
Költségvetési bizottságban vagyunk, talán akkor itt fel lehet hozni azt a szakmai kérdést, amit a cikk világosan mond, megállapítja, hogy az egyik kft. és a másik kft. mekkora áfát igényelt vissza. Ez azt jelenti, hogy volt bevallás, mert másként nem lehet visszaigényelni az áfát, csak akkor, ha van bevallás. A következő mondat pedig úgy szól, hogy az államot be nem vallott és meg nem fizetett áfa miatt érte a kár. Ezt a két mondatot, kérem, rakják össze, és utána szakmailag gondolkozzanak már el azon, hogy mekkora csúsztatás az egész cikk. Mert ha az államot amiatt érte volna kár, hogy jogosulatlanul visszaigényelték az áfát, akkor azt fogalmazták volna meg itt. De nem azt fogalmazták meg, hanem azt, és ezért kell legalább a költségvetési bizottságban szakmailag korrektül olvasni az elénk rakott újságcikket, hogy be nem vallott és meg nem fizetett áfáról van szó.
Azt javaslom, nem ügyrendi javaslat, elnök úr, ha ez a muníciójuk, akkor a parlament méltóságára való tekintettel fejezzük be ezt az értelmetlen meghallgatást.
ELNÖK: Ez ügyrendi javaslata képviselő úrnak?
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök úr, nagyon nehezen érti a szavaimat, azt mondtam, hogy nem ügyrendi javaslatom, hanem kértem megfontolását, hogy ha...
ELNÖK: A kérdésre válaszoljon, képviselő úr. Vagy igen, vagy nem?
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Nem ügyrendi javaslat, elnök úr.
ELNÖK: Nem. Jó. Köszönöm szépen.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Mindig hozzá szoktam tenni, hogy ügyrendi javaslat.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hargitai János következik. Képviselő úr!
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Szocialista képviselőtársaimtól egy kicsit több empátiát és megértést kérek. Egy felfokozott időszakban vagyunk, tisztasági csomagot fog tárgyalni a parlament az önök jóvoltából, akkor most miért ne nézhetnénk szembe ezekkel a tényekkel. (Kovács Tibor: Mert a ti időtökben nem lehetett ilyet tenni.) A magam mondandóját világosan azzal kezdtem, hogy semmi másról nem tudok, mint amit a sajtóban olvasok. De ha egy országgyűlési képviselőnek felkelti az érdeklődését egy sajtócikk, miért ne lehetne azt megkérdezni? Ráadásul miniszter úr nyilvánvalóan nem gondolja komolyan azt, hogy képviselőtársamat bíróság elé citálja, mert itt, a költségvetési bizottsági ülésén volt lehetősége és mersze kérdéseket feltenni. Bár, ha megteszi, nyilvánvalóan tudja miniszter úr, hogy ez egy eleve reménytelen játék, de ha gondolja, tegye meg.
Én maradok továbbra is ezeknél a tényeknél, és mindent érteni akarok. Keller képviselő úr értelmezését is. Akkor a következőképpen teszem fel a kérdést. Tényként rögzíthetjük, hogy valakik, azt sem tudom, hogy kikről van szó, 248,142 millióval megkárosították az államot. Legalábbis ezt állítja ez a szakértői jelentés. Tényleg nem azt mondja, hogy az ön cége tette, hanem azok, akik ezeket a fiktív számlakibocsátásokat intézték. Ez a szakértői jelentés azt mondja, hogy ennek a társaságnak ebben a cselekményében volt két partnere, a partnert most ne akarja félreérteni, mert nem rossz értelemben mondom, egy bizonyos Bogát-Metál Kft. és egy Bogát-Ferr Kft. A Bogát-Metál Kft. 193,296 millió erejéig igényelt vissza áfát, az önök kft.-je, amiben ön ügyvezetőként szerepelt egy ideig, 54,846 milliót. Ezt a kettőt összeadjuk, ez pont a kár értéke. Tehát akik áfacsalást elkövettek, azoknak az ön cége 54,846 millió erejéig az áfacsalásban akár akaratlanul is partnere volt.
Igaz-e az a hozzám eljuttatott információ, és ezt valahol olvastam, csak nem tudom, hogy hol hangzott el, még azt is fontolgatom, nem lehet, hogy a parlamentben egy kérdésre adott válasz kapcsán az ön államtitkára mondta, nekem az motoszkál a fülemben, hogy valahol vagy olvasom, vagy valaki állítja, hogy ez az 54 millió forint, amit önök visszaigényeltek áfa-visszatérítésként az államtól, azóta már visszafizették az államnak? Erre nem adott nekem választ, mert ha ez igaz, akkor kérdezem én, mi az oka annak, hogy pont ezt az összeget, pont ekkora összeget, adórevízió, vagy ki tudja, minek folytán, önök visszafizetnek az államnak. Tehát ha az önök tevékenysége tiszta volt, miért kellett ezt visszafizetni? Vagy megint vakvágányon vagyok, és ez megint csak egy sajtóhír, vagy én szedtem föl egy rossz információt. Esküszöm önnek, ha tudnám, honnan van meg bennem a szám, akkor mondanám.
ELNÖK: Parancsoljon, miniszter úr.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Most is csak azt tudom önnek mondani, hogy ilyenfajta visszafizetésről az államnak azért, mert ezek a számlák ilyenek, vagy olyanok voltak, nincs tudomásom. De ha már feszegeti ezt a kérdést, akkor nagyon fontos, hogy hol és ki követte el a szabálytalanságot. Mert képviselő úr most azt mondja, hogy a szabálytalankodóknak partnere volt ez a két cég. A szövegben nem ez szerepel egyébként, csak a táblázatban szerepel, de nem partnere volt, mert ha partner, akkor ilyen értelemben együttműködő a szabálytalanságban. Ezek a vállalkozók ide meg egy bizonyos Orbán-Morvai nevű cégnek értékesítettek termékeket. Ide is, oda is, amoda is állítottak ki bizonyos számlákat. A mi cégünk esetében az árumozgás megtörtént. Hogy utána ezek a vállalkozók nem szabályosan végezték tevékenységüket, és azt írhatja itt az idézet, hogy be nem vallott és meg nem fizetett áfa miatt, erre önnek nem tudok válaszolni, mert az ő történetük volt, nem az én cégemhez kötődő tevékenységről van szó.
De ha valóban meg akarja érteni a folyamatot, gyakorlatilag erről szólt a történet. Tehát, ha úgy tetszik, a cég ebben a dologban nem partner volt, hanem kapott egy árut, amit olyan számlával adtak el neki, amelyről később, hat, vagy nem tudom, hány év múltával valaki azt mondta, hogy nincs rendben, mert az illetők valamit nem jól csináltak. A rendelkezésre álló adatok szerint ez sok minden lehetett, most így fogalmazok, mert meglehetősen homályos, hogy pontosan mi az, amit nem jól csináltak az illetők. Valószínűleg igaz ez a mondat is, nem tudom, mert nem a bírósági végzésből származik, nevezetesen, hogy be nem vallott és meg nem fizetett. Elképzelhető, hogy volt közöttük olyan, nem tudom, aki adott esetben nem csinált bevallást, és ezért nem fizetett. Én nem tudom megítélni, mert nem ellenünk folyt az eljárás. Az illető személyeket lehet erről megkérdezni, ők bizonyosan tudják.
De ha már itt szóba kerültek ilyen típusú kérdések, akkor még három dolgot szeretnék ehhez hozzáfűzni. Képviselő úr hozta szóba ezt a bizonyos tisztasági csomagot. Én kerestem az okát annak, hogy miért izgalmas, miért kell valakinek mostanában ezzel foglalkoznia. Őszintén szólva én sem emlékszem vissza azokra az évekre pontosan, ezért elég sok utánjárást igényelt, hogy megkérdezzem azokat, akik közvetlenül részt vettek a folyamatban. Arra a kérdésre a válasz, hogy vajon miért izgalmas most, néhány adatot el tudok mondani. Ezt Szikora Jánossal összefüggésben is mondanám.
Az APEH az elmúlt időszakban összességében Budapesten és a megyékben 2007-ben 28 olyan ügyet tárt fel, ahol az 1 milliárd forintot meghaladta az adókülönbözet értéke. Ezek között van 5 milliárdot meghaladó feltárás is. A tevékenységek 28 különböző tevékenységi körbe sorolhatók, ahol ez a feltárás megtörtént. A vám- és pénzügyőrség az elmúlt időszakban üzemanyag-ellenőrzés révén adóbevételi többletként mintegy 23 milliárd forintot ért el. Az alkoholtermékek fokozott ellenőrzése kapcsán több mint 3 milliárd forintot. A dohánytermékek fokozott ellenőrzésével több mint 20 milliárd forintot. Egyedi ügyeket tártak fel, amelyekben több milliárdos feltárásaik voltak.
Igen, látható, hogy az elmúlt időszakban azok a szervezetek, amelyek a Pénzügyminisztériumhoz kötődnek, érdemben tudtak fellépni a fekete- és a szürkegazdasággal szemben. Igen, nyilvánvalóan ezeken a területeken olyan eredmények születtek, amelyek korábban soha nem voltak Magyarországon. Azt gondolom, komoly érdek fűződik ahhoz, hogy ennek az egész tevékenységnek a hitelét megpróbálja valaki csökkenteni, vagy megszüntetni. Azt gondolom, komoly összefüggés van e között a két tény között, és meggyőződésem szerint érdemes ezt a dimenziót is figyelembe venni, ha már a parlament költségvetési bizottsága előtt vagyunk, amely bizottság egyébként nemcsak a kiadásokkal, a bevételekkel is foglalkozni szokott. Köszönöm.
ELNÖK: Végh Tibor következik.
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát kérem, nézzék el nekem, mégis csak egy első ciklusos képviselő vagyok, ha mindent nem tudok pontosan ezekben az ügyekben. Én nem vettem részt parlamenti vizsgálóbizottság munkájában, de nekem most az az érzésem, mintha ez egy parlamenti vizsgálóbizottság lenne, amire, azt gondolom, nincs felhatalmazásunk. Kettő: Szerintem a mostani költségvetéshez, a tavalyihoz, meg a tavaly előttihez az égadta világon nincs köze ennek a napirendi pontnak. Ha felveszünk a napirendre egy kérdést, akkor azt úgy illik, hogy a bizottság elnöke egyenrangúként kezeli a két oldalt, és előttünk is lennének ilyen összegyűjtött anyagok, és mi is tudnánk reagálni. Akkor valóban érdemi vizsgálóbizottság lehetnénk, amire szerintem a parlament nem jogosított fel bennünket, mert ez egy külön ciklussal, külön választással működik, amennyire tudom.
Tehát azt gondolom, hagyjuk abba ezt. Ne azért hagyjuk abba, mert ez bárkinek is kényelmetlen lenne, én érzem magam kényelmetlenül, mert nem egyforma információkkal, nem egy kottából, nem ugyanabból az anyagból készülhettünk, vagy készülünk fel erre. Annak meg aztán végképp semmi értelme nincs, hogy azt feszegessük, hogy valaki 13 évvel ezelőtt mit csinált, vagy azt nézzük, hogy Balla képviselő úr, elnézést, csak önt látom, piszkálja-e az orrát. Két eset van, piszkálja, vagy nem piszkálja. Az összes kamera azt fogja mutatni egész végig, hogy ő most mit fog csinálni. Ez egy nagy butaság. Becsüljük már meg annyira magunkat, ha költségvetési bizottság vagyunk, akkora költségvetéssel foglalkozzunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr, valóban, mintha első ciklusos képviselő lenne, ezért engedje meg, hogy emlékeztessem arra, hogy a Házszabály 68. § (1) és (2) bekezdése világosan rendelkezik arról, hogy milyen meghallgatást tarthat a bizottság. Ennek az ügykörében a (3) bekezdés alapján kezdeményezte a bizottság ezt a meghallgatást. Bármilyen tárgyban lehet ilyet kezdeményezni. Azt gondolom, hogy a feketegazdaság elleni küzdelem részeként ez a meghallgatás betöltheti a funkcióját, még akkor is, ha itt nevesített alanya van a pénzügyminiszter úr személyében.
Dancsó József úr jelentkezett. Parancsoljon, képviselő úr.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Ön azt mondta, hogy ebben a cégben ügyvezetőként dolgozott, illetve a cégbírósági iratok is ezt mutatják, és az ön feladata a hitelszerzés, a bankügyekkel való foglalkozás volt. Gondolom, ez a cég alapszabályában is rögzítve volt, ennek alapján történt a munkamegosztás. Azt is mondotta most, a meghallgatás során, hogy önnek nincsenek tapasztalatai a tevékenységgel kapcsolatban, sem az értékesítéssel, sem a hulladékokkal kapcsolatban. Ezek után azt mondta, hogy azért kellett önnek az aláírási jog, mert hitelszerződést kellett aláírni, egyébként nem írhatott volna ilyen szerződéseket alá. Remélem, eddig tényszerű voltam.
Az a kérdés merült fel ezek után bennem, hogy ha ön ezekért felelt a cégben, akkor önnek, ha hitelt kívánt szerezni, nyilván üzleti tervet kellett benyújtani a pénzintézethez, amiben részletesen be kell mutatni a pénzintézet felé azt, hogy milyen tevékenységgel foglalkozik a cég, milyen értékesítési piacai vannak, milyen perspektíva előtt áll. Hiszen említette, hogy megnövekedett finanszírozási igények következtében kellett foglalkoznia hitelszerzéssel is önnek, tehát nyilvánvalóan piacismerettel kellett önnek rendelkeznie, ha elkészítette ezeket az üzleti terveket, amiket a pénzintézetek, vagy hitelintézetek felé benyújtott. Ezek után, úgy gondolom, hogy önnek mint ügyvezetőnek, aki ilyen dokumentumokat készített, mindenki másnál jobban kellett ismernie, mindenki másnál jobban rá kellett látnia a cég tevékenységére, hiszen másképp nem tudott volna olyan hitelpályázatokat benyújtani, amelyeket elfogadott volna a pénzintézet, hiszen ön azt mondta, hogy aláírt hitelszerződéseket.
Ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni a véleményét, a meglátásait, hogy mennyire ismerte ennek a cégnek a tevékenységét, mi volt a tevékenysége, mit végzett a cég az alatt az idő alatt, amíg ön az ügyvezetője volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon, miniszter úr.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: A cég termékfelvásárlást végzett, azt átdolgozta, és azután értékesítette. A hitelszerződések alapjául szolgáló üzleti tervek elkészítéséhez természetesen azon munkatársaknak a véleményét, illetve ismereteit használtam fel, akik az üzleti folyamatot, a felvásárlás és értékesítés folyamatát végezték, ezért az ő számaik, az ő ismereteik alapján kerültek kitöltésre az üzleti tervnek ezek a momentumai, ezek a táblázatai, oszlopai. Ilyen értelemben továbbra is azt mondom, hogy az együttműködés részeként az én feladatom ez volt, nem több. Ilyen módon készültek üzleti tervek, hitelpályázatok, és ilyen módon került annak idején megkötésre néhány hitelszerződés azért, hogy a növekvő finanszírozási igénye a cégnek folyamatosan biztosítható legyen.
ELNÖK: Molnár Albert!
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Egy normális országban egy olyan miniszternek, aki annyit tesz a szürkegazdaság ellen, mint Veres János, meg szokták köszönni ezt, mert a saját bőrömön tapasztaltam és a Veres Jánosnak írt levelek, fenyegetések alapján, hogy mi az, amikor egy pénzügyminiszter nekiáll rendet csinálni egy gazdaságban. Én tudom, hogy itt kevesen érezhetik ezt az érzést, mert kevesen is tettek annyit. Tehát, ha most valaki azt mondja, hogy ezzel nem tud azonosulni, azt megértem. Viszont az elmúlt években annyi ágazatban, annyi szakmában annyi érdeket sértett az a fajta politika, az a fehérítő politika, ami a miniszter úr nevével fémjelzett, hogy meggyőződésem, nagyon sok embernek lehet útjában. Amikor a munkacsoporton belül arról tárgyaltunk, hogy a miniszter urat meghallgassuk, azt mondtam, hogy erre nincs szükség, és kizárólag azért változtattam meg a véleményem, mert miniszter úr személyesen azt mondta, hogy szembe akar nézni azokkal a kérdésekkel, amik felé megjelennek.
Hadd mondjak azért néhány dolgot. Nagyon gyenge lehet az érvanyag a miniszter úrral szemben, ha ilyen erőltetett 15 éves ügyet kell elővenni. Ez az első megjegyzésem. A második megjegyzésem talán az, hogy emlékszem azokra a statisztikákra, amikor az ukrán-román határ melletti traktorok ellenőrzésében a gázolaj nagy része ukrán származású volt, emlékszem azokra az időszakokra, amikor a Primuk nevű cigaretta ára, amivel mérik a feketepiacon, hogy mennyi van benn, bizony elég alacsony volt, ami viszont azt jelentette, hogy nagyon sok került be az országba. Nos, ez a cigaretta ma hihetetlenül drága, tehát úgy tűnik, hogy nagyon jól dolgozik a vám- és pénzügyőrség, ezeket a forrásokat jelentősen leszűkítette. Ugyanez az ukrán gázolajjal kapcsolatban: mindössze 6 százalékban tapasztalták egy április-májusi ellenőrzés során.
Azt gondolom, ezek nagyon jelentős érdeksérelmekkel járó mozdulatok. Mondok még egy dolgot. Itt szó volt a hulladékkereskedelemről. Veres János volt az a pénzügyminiszter, aki először tette azt a nem kis gonddal és feszültséggel járó lépést, hogy bevezette a fordított adózást éppen abban a szektorban, amiről itt szó van. Ő volt az, aki az inverz áfát bevezette. A fekete-, szürkegazdaság, ha jól tudom, távozott is az országból információk szerint. Egy év alatt 10,7 milliárd forinttal javult ennek a szektornak az államháztartási áfaegyenlege.
Szóval, milyen úton járunk akkor, amikor egy olyan embert próbálnak meg néhányan most itt kapcsolatba hozni olyan dolgokkal, ami nem törvényes, közben pedig az eredmények azok, amikről beszéltem? Egy picit ezt is végig kéne gondolni, hogy nekünk nem az a feladatunk, hogy próbáljunk meg kiállni a feketegazdaság és a szürkegazdaság ellen? Amit Veres János tett, az pont ezt igazolja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Domokos László következik.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szocialista képviselőtársaink folyamatosan másról próbálnak beszélni, mint ami ma a napirend tárgya. Azt gondolom, Keller Lászlónak államtitkársága idején volt ideje elég feljelentést tenni, és a vizsgálati eredményt is tudjuk. Eredménytelenül járt. Tehát ezeket felvetni, hogy miért nem vizsgálta akkor bizottság, úgy gondolom, eléggé furcsa dolog. És mennyi pénze volt erre, hogy ne csak az újságcikkeket, hanem más dokumentumokat is beszerezzen? És ennek ellenére a 2002-őt megelőző tevékenység tekintetében eredménytelen volt. Ezt az eredménytelenséget nem értem. A homlokán hordozza Keller László, és folyamatosan mint valami dicső időszakot idézi vissza, mint egy sértett ember, akinek nem sikerült eredményt elérnie. Nem is lenne gond ez. A gond az, hogy nagyon sok százmillió forint közpénzt költött el ezekre az ötleteire, gondolataira. Mivel a bizottságban bármilyen témát tárgyalunk, visszatérően újra és újra elmondja ezt a történetet, azt kérném, hogy ne tegye, mert szerintem helytelen. Tényleg próbáljuk meg célirányosan, röviden tisztázni ezt a témakört. Sajnos, volt nekem mint vizsgálóbizottsági elnöknek sokkal nagyobb ügyem, a CW-AG ügye, amiről szintén csak sajtóanyagok álltak rendelkezésre, és bizony akkor mindannyian egyetértettünk azzal, hogy ennek alapján is vizsgálatot kell folytatni.
Tehát a konkrét kérdéseim, amelyek az ügyhöz kapcsolódnak. Miniszter úr, Kabai Károlyt miért ítélték el? Szerintem ezt azért nem ártana tisztáznunk, mert mintha ez a helyzet nem lenne eléggé egyértelmű. Mikor volt a bíróság jogerős döntése? Mert arról volt szó, hogy 10 év telt el. Akkor mikor volt a jogszolgáltatás ebben a kérdésben? Mennyi idő telt el? Ezt nem ön vetette fel, hanem képviselőtársaink. Erről mi nem tehetünk, hogy ennyi idő telt el ebben a kérdésben. Ami bennem még felmerült, hogy az ön által érintett cégnek volt-e nyeresége. Ez egy eredményes vállalkozás volt? Ott ön valamilyen módon fizetést, vagy osztalékot vett fel? Ez egy objektív kérdés, és tisztázza, hogy ténylegesen milyen módon volt érintve anyagilag. Azt gondolom, erre lehet válaszolni, ha visszaemlékszik persze, hiszen, ha jól tudom, nemcsak ennek az egy cégnek volt tulajdonosa abban az időben, és ügyvezetője sem. Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úré a szó.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Ha a képviselő úr első kérdése arra vonatkozott, hogy Kabai Károlyt mi miatt ítélték el, akkor azt kell mondanom, hogy nem ismerem az ügy részleteit. Azt tudom mondani, hogy jóval később keletkezett eljárás az újsághírek alapján az, aminek a végére ebben az évben került pont. A kérdései további részére: fizetést a cégtől nem kaptam, osztalékfizetésre nem került sor, a cég szolidan nyereséges volt, de nagyon alacsony rátával a forgalomhoz képest. Ha visszaemlékeznek, abban az időszakban viszonylag magas bankkamatok voltak Magyarországon, és miután döntően bankhitelből finanszírozta a cég a tevékenységét, ezért igen magas volt a kamatköltség, amit abban az időszakban kifizettünk, ezért meglehetősen szolid volt a cég nyeresége.
A cég nyereségéből egyébként bizonyos gépi fejlesztésekre került sor, osztalékfizetésre viszont emlékeim szerint egyetlenegy évben sem került sor. Nem kérdezte, de gondolom, meg fogja kérdezni a következőkben, hogy vajon milyen hozammal adtam el a befektetést, amikor értékesítettem a tulajdonrészemet. Azt kell mondjam, hogy névértéken történt az értékesítés, részben az imént elmondott okok miatt is, hiszen én nem láttam ebben érdemi többletnyereség lehetőségét. A cég, amit megtermelt, a forgalomnövekedésére mindig felhasználta, ilyen értelemben a pénzkivétel lehetősége nem volt meg a cégnél.
ELNÖK: Végh Tibor következik. Parancsoljon, képviselő úr.
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. A kérdésemre azóta megkaptam a választ.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor Hargitai János következik.
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Egy dolgot továbbra is firtatok, mert erre kezdettől fogva nem kapok választ. Amit miniszter úr mondott, azt megértettem, de harmadszor teszem fel a kérdést. Szocialista képviselőtársaim megnyugtatására: senkit sem vádolunk semmivel, mindössze kérdezünk. Ha tőlünk elvitatják a kérdezés jogát, akkor a koalíciós partnereiknek is tessenek szólni, mert most kezemben van egy másik cikk. Az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke így fogalmazott: Egyértelmű, hogy mit kell tennie egy pénzügyminiszternek, ha adó-, illetve számlacsalás gyanúja vetődik fel korábbi cégeivel kapcsolatban. A liberálisok elnöke, Kóka János egy kicsit másként fogalmaz, és azt mondja, hogy ezeket a kérdéseket Veres János pénzügyminiszter úrnak kell feltenni. Akkor most fel kell tenni, vagy nem kell feltenni? Még a koalíciós partnerük is azt mondja, hogy fel kell tenni.
De komolyra fordítva a szót, már harmadszor kérdezem, miniszter úr. Itt egy további fogódzót találok. Állítólag ön mondta, hogy 55 millió forint visszakerült az államkasszába. Ezt a kijelentést ön Nyíregyházán tette. Persze, én figyelek, jogászként érteni vélem a finom fogalmazásokat is. Amikor azt kérdeztem, hogy ezt az 50 milliót visszafizették-e, akkor gyakorlatilag azt mondta, hogy nem. Mi az az 55 millió forint, ez elhangzott-e az ön szájából, amit ebben a gazdálkodási időszakban, '91 és '95 között ez a cég visszafizetett az államkasszába, és miért? Vagy az egész kacsa, és ön nem mondott ilyet Nyíregyházán, mert itt azt állítják, hogy Nyíregyházán ön tett egy ilyen kijelentést.
ELNÖK: Miniszter úré a szó.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Képviselő úr, Nyíregyházán ilyen kijelentést nem tettem. Ilyen értelemben az ön előtt lévő idézet pontatlan. A kijelentésem pusztán csak arra vonatkozhatott, ha vonatkozott kijelentés, hogy e tekintetben a cégtől nem volt állami követelés. Még egyszer elmondom, nem a cég követett el szabálytalanságot, hanem a cég beszállítói. Ilyen értelemben a cégnek nem kellett visszafizetnie 55 millió forintot, a cégnek normál elszámolása volt az APEH-hel, amit akkor el kellett számolni, azt számolta el és fizette a cég. Nem tudom megmondani, hogy havonta mennyi volt annak idején a cég forgalmából következő elszámolás az állammal. Ez zajlott a cégnél, ez az érték, ami fel van tüntetve ebben a táblázatban. Ez külön a cégnél soha meg nem jelent. Hangsúlyozom, a céghez az eljárás iratait sem küldték meg, mert a cégnek nem volt sem gyanúsítottja, sem más szereplője ebben az ügyben.
Azt tudom csak mondani, hogy én is csak kérdezősködtem az ügyről, mert a cégnek sem az iratokat meg nem küldték, sem pedig semmilyen módon nem volt érintve ebben a folyamatban. Ebből következően azt tudom mondani, hogy nem volt ilyen fizetési kötelezettség. Mert a képviselő úr kérdéséből az következik, mintha valamilyen hatóság ezen összeg megfizetésére kötelezte volna a céget. A cég ezt az összeget nyilván a termékfelvásárlás részeként azoknak, akik számára a terméket értékesítették, megfizette.
ELNÖK: Köszönöm. Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tekintettel arra, hogy Domokos képviselő úr megszólított, kénytelen vagyok reagálni. Most látható módon miniszter úr célkeresztbe került azért, mert eredményesen lép fel a feketegazdasággal szemben. Önök akkor azt próbálták, és a mai napig azt próbálják sugallni az én akkori tevékenységemről, hogy eredménytelen volt. Az én eredményességemet nem az mérte, képviselő úr, hogy most hány embert tartóztattak le, vagy ítéltek el. Nem az mérte. Azokról a pénzfelhasználásokról mindenkinek megvolt a kialakult véleménye, és a károkozás egyértelműen bizonyított volt, akár az Országimázs Központot nézzük, akár az elköltött 5 milliárdos stadionbeléptető rendszer és sorolhatjuk.
Itt egyetlenegy dolog volt, képviselő úr, hogy akkor számos ügyben azok a büntetőeljárások, amelyeket én szükségesnek tartottam volna a tisztázáshoz, nem tudtak bírósági ítélettel lezárulni, vagy azért, mert a parlament nem járult hozzá a mentelmi jog felfüggesztéséhez, vagy azért, mert nem jutott el vádemelési javaslatig. De ez nem menti azokat, akik a közpénzekkel úgy bántak, ahogy önök bántak. Még egyszer mondom, próbálják rám sütni az eredménytelenséget, mégis úgy gondolom, hogy nagyon sokat tettem a közélet tisztaságáért, és most örülök annak, hogy egy sokkal jelentősebb politikai szándék van a közélet megtisztítására.
Visszatérve a meghallgatás témájára. Az elején feltették miniszter úrnak azt a kérdést, hogy igaz-e a cikkben az, hogy milyen megállapításokat tett az APEH igazgatósága. Na most, én olvasom a cikket, amit önök is, amiben az van, hogy ügyvezető volt Veres János a Bogát-Ferr Kft.-ben. Aztán a következő bekezdésben azt olvasom, hogy az APEH-nek továbbított két kérdés a következő volt: volt-e áru- és pénzmozgás a Bogát-Metál Kft., valamint egy másik fémkereskedő cég, az Orbán-Morvai Kft. számára kiállított számlák mögött, illetve a számlák után a cégek visszaigényelték-e az áfát. A fővárosi APEH-igazgatóság ellenőrzési osztályvezetőjének május 9-én kelt válasza megerősítette, hogy a Bogát-Metál számára kiállított számla mögött nem volt áru- és pénzmozgás, az áfát pedig a kft. valóban visszaigényelte. Ez a Bogát-Metál Kft.-ről szól, amiben tudomásom szerint nem volt ügyvezető miniszter úr.
Még egyszer arra hívom fel a figyelmet, hogy legalább itt, egy szakmai bizottságban próbáljunk szakmailag értékelni bizonyos megnyilvánulásokat. És ha már itt tartunk, elnök úr felkészülten jött papírokkal, cégpapírokkal is. Én nem voltam ilyen felkészült. Elnök úr, akkor tegyük már világossá, hogy ez az Orbán-Morvai Kft. kikből állt, milyen tagokból állt. Mondja már el azt is, arra is felkészült gondolom, tudjuk már, hogy ki volt az ügyvezető, mert itt éppen miniszter úr cége nem szerepel az APEH-igazgatóság ellenőrzési megállapításaiban, csak az Orbán-Morvai, meg a Bogát-Metál Kft. Én most azt szeretném tudni, hogy ki érintett ebben a körben, mert azt látom, hogy a pénzügyminiszter úr ebben a két cégben nem érintett. Akkor segítsen már ebben elnök úr, mert ön van a legjobban felkészülve ebben a kérdésben, cégkivonatokkal, mindennel.
ELNÖK: A mondatának utolsó részével egyetértek, valóban én vagyok jobban felkészülve, mint ön. Csak ön szereptévesztésben van, képviselő úr. Ha megfigyelte a napirend tárgyát, nem engem kell kérdezni, olvassa el, hanem a miniszter urat kérdezzük az áfacsalási ügyben.
Ami pedig az előbbi mondatait illeti: bennem azért mégis csak motoszkál az, hogy ön több millió forint közpénzt elköltött államtitkárságán keresztül, és több mint 100 feljelentést tett. Mindegyik eredménytelen lett, képviselő úr. Mindegyik eredménytelen lett. Bár az adófizetőknek nyilván más a véleményük, de nem is a közpénzt tartom a legnagyobb kárnak, amit okozott az ámokfutásával, hanem azokat az emberi tragédiákat, amiket ön állított elő, kezdve az öngyilkosságtól egészen a munkanélküliségig. Ez a legnagyobb kár, államtitkár úr, amit ön a tevékenységével okozott.
Ellenzéki oldalról Mádi László következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter úr! Ha jól értem, altruista magatartás volt, ami a '90-es évek elején ügyvezetőként jellemezte, mert sem jövedelemre nem tett szert, sem osztalékot nem vett ki, sem pedig árfolyamnyeresége nem képződött az üzletrészének eladásából. Most csak szeretném megismételni a magam számára, hogy ez egyértelműen altruista magatartás volt az ön részéről.
A másik kérdésem az lenne, jól emlékszem-e, hogy Gyurcsány Ferenc olyan dolgot jelentett be, hogy a kormány minden tagja magán kezdje a vagyonosodási vizsgálatot, és hogy ezt már minden miniszter esetében lefolytatták. Jól emlékszem-e, hogy volt egy ilyen kijelentés, és ez tényleg minden miniszter esetében megtörtént, vagy a kormányátalakításkor is minden új miniszterrel megtörténik? Most is aktuális ez a kijelentés? Mert azóta voltak személycserék. Szeretnék tisztán látni ebben, mert egy fontos adalék mindannyiunk számára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Veres János következik.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Képviselő úr, ha az a kérdése, hogy ha nem volt belőle sem jövedelem, sem haszon, akkor miért csináltam, akkor az a válaszom erre, hogy az embernek van néha olyan vállalkozása, amely nem biztos, hogy kellő jövedelmet tud hozni ahhoz képest, mint ahogy azt gondolja az induláskor. Nem volt veszteséges a vállalkozás, csak nem hozott olyan nyereséget, mint amire annak idején gondoltunk, amikor elindítottuk. Röviden ez a válaszom a kérdésére.
A másik kérdésére pedig az, hogy a múlt év júliusában az új kormány valamennyi tagjával kapcsolatban a vagyonosodási vizsgálatot elindította saját kezdeményezésre, és ez be is fejeződött még az elmúlt év decemberéig. Ha tehát az a kérdése, hogy az én vagyonosodási vizsgálatom megtörtént-e, akkor a válasz igen. Megtörtént. A vizsgálatot lezárták, a jegyzőkönyv megvan a szekrényben. Valamennyi miniszterrel kapcsolatban akkor a vagyonosodási vizsgálatok megtörténtek. Arra a kérdésére képviselő úrnak nem tudok pontosan válaszolni, hogy ha azóta volt változás a kormányban, akkor az új kormánytagok esetében erre sor került-e, vagy sem, mert kinek-kinek saját magának kell a dolgot kezdeményeznie a kormánytagok esetében. Tehát itt ez volt a kialakult gyakorlat. Miután ez is az adótitok körébe tartozik, az APEH-et felügyelő miniszterként semmifajta kimutatással, vagy nyilvántartással nem rendelkezem, hogy személy szerint kivel kapcsolatban folyik vagy folyt vagyonosodási vizsgálat.
Ha viszont már feltette a kérdést, akkor szeretném mondani, és ez némileg a korábban elhangzottakra is rímel, hogy többek között a vagyonosodási vizsgálatok nagy száma, az APEH munkájának eredményeképpen, új helyzetet teremtett. Tizennégyezerhez közelít a megkezdett vagyonosodási vizsgálatok száma, ebből 9500 van eddig befejezve, és több mint 30 milliárd forint a megállapított adókülönbözet. De mondhatom azt is, hogy a minimum járulékalap fokozott ellenőrzésénél több mint 60 ezer ellenőrzésre került sor az elmúlt időszakban, és a 10 milliárdot eléri a megállapított járulékkülönbözet. De mondhatom, hogy a színlelt szerződések esetében száznál több vizsgálatra került sor, és a 4 milliárd forintot meghaladta a megállapított adókülönbözet. De mondhatom azt is, hogy a körbeszámlázás fokozott ellenőrzése kapcsán az elmúlt évben mintegy 20 milliárd és az idén közel 20 milliárd forint megállapítására került sor az eddigiekben.
Azt is tudom mondani, hogy az APEH-nél az előző évben feltárt adókülönbözet 280 milliárd forint volt, és az idén nagy valószínűséggel a 20 százalékot meg fogja haladni ennek a növekedése az eddigiek alapján. Ezt csak arra mondom, ami itt elhangzott, hogy azok a tevékenységek, amelyek a Pénzügyminisztériumhoz tartoznak, meglehetősen sok érdeksérelmet és meglehetősen sok konfliktust eredményeznek. Miután képviselő úr is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, ezért pontosan tudja, hogy Kelet-Magyarországon éppen az ukrán határ fokozott ellenőrzése kapcsán az elmúlt két évben milyen változások zajlottak le az üzemanyagkutak forgalmában, a legális cigarettaforgalmazásban és sok minden másban is. Az imént utaltam már rá, hogy milyen számok azok, amelyek megvalósultak. Ez egy nagyon konzekvens és következetes út, amit elkezdtünk.
Noha nagy valószínűséggel az, hogy az én gyerekeim számára csapdát állítanak, hogy a családom távoli rokonának hozzátartozóját is negatív színben próbálják feltüntetni újságban, és ezért ilyen támadásoknak vagyunk kitéve, azt hiszem, nem kérdés, hogy folytatni fogjuk ezt a folyamatot. Lehet persze az embert ilyen módon, sokféle ügyet kvázi kreálva kellemetlen helyzetbe hozni, de ettől nem lesz kevesebb és nem lesz kisebb az elszántsága a kormánynak abban, hogy ezen az úton továbbmenjen, és meg fogjuk valósítani az összes olyan intézkedést, amit annak érdekében hoztunk az elmúlt időszakban, hogy tisztuljon Magyarországon a gazdaság, hogy fehéredjen Magyarországon a gazdaság. Tudom, hogy jelentős érdeksérelmek vannak. Igen, amikor milliárd forintokat buktak be szabálytalan tevékenységük miatt cégek, akkor mindennel megpróbálkoznak. Rengetegen próbálnak meg utolérni bennünket is annak érdekében, hogy talán mégsem úgy kellene. Nincs megoldási lehetőség, ezt végig kell csinálni Magyarországon. Határozottan kitartok amellett, hogy ezt a kemény fellépést úgy a kelet-magyarországi történetben, mint az ország más területein olyan tevékenységekben, amelyekben láthatóan nagyon nagy visszaélésére kerül sor, a továbbiakban folytassuk.
Keller képviselő úr utalt már arra, hogy egy bizonyos tevékenység fordított áfás megközelítésére javaslatot tettünk. Merem remélni, hogy lehetőségünk lesz többek között az informatikai alkatrészek fordított áfás elszámolására a jövőben. Láthatóan ezen a területen is rendkívül sok visszaélés zajlik, de mondhatok más tevékenységeket is, mert több van még, ahol ezzel élni kívánunk a jövőben, azért, hogy tisztuljon Magyarországon a gazdaság. És még egyszer mondom, gondolhatja azt más, hogy a dolgoknak ilyenfajta összefüggése nincs, de azt kell mondjam, hogy nem nagyon lehet más összefüggést látni. Mert különben kinek a gyerekeivel szórakoztak még úgy, mint az enyémekkel szórakoznak?
ELNÖK: Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hargitai képviselő úrnak mondanám csak egy mondat erejéig: mi nem vitattuk el sosem a fideszes képviselőktől a kérdezés jogát. Önök viszont, amikor kormányon voltak, minden alkalommal elvitatták ezt a jogát az ellenzéki képviselőknek, hiszen egyetlenegy vizsgálóbizottság felállításához sem járultak hozzá, egyetlenegy meghallgatást sem hagytak jóvá és szavaztak meg. Mi viszont elmondhatjuk, hogy az elmúlt öt évben semmilyen ilyen ellenzéki kezdeményezésnek nem álltuk útját. Most lassan másfél órája folyik ez a bizottsági ülés, és azt látom, hogy ez a meghallgatás egyre kellemetlenebbé válik azok számára, akik kezdeményezték.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem az az érzésem, hogy önöket nagyon lyukra futtatták azok, akikről a miniszter úr beszélt. Önök azt gondolták, hogy egy ilyen újságcikkel, amiről nem lehet tudni, hogy milyen megfontolásból született, be tudják sározni a kormánynak azt a pénzügyminiszterét, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy valóban fehéredjen a gazdaság, és valóban, ennél is jobb eredményeket tudjon felmutatni az APEH is, a Pénzügyminisztérium is. Eddig 280 milliárd forint összességében a feltárt adóhiány, tisztelt képviselőtársaim, ez nyilvánvalóan súlyos érdekeket sért. Akiknek az érdekeit sértik, azok mindent megtesznek, ilyen eszközöket is felhasználnak arra, hogy azokat, akik ezeket az eljárásokat kezdeményezték, besározzák és befeketítsék.
Önök partnerséget vállaltak ezekkel az emberekkel, és most nagyon kényelmetlen helyzetben vannak, látszik önökön, mert mindaz a vád, amivel idejöttek, az itt megsemmisült, semmivé vált, mert pénzügyminiszter úr világosan válaszolt minden egyes kérdésükre. Úgy gondolom, képviselőtársaim, hogy akkor járunk el szerencsésen és megfelelőképpen, ha önök is támogatják azt a munkát, amit a Pénzügyminisztérium és az APEH ezen a területen elvégzett, és befejezzük ezt a mostanra szégyenletessé vált meghallgatást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Többen jelentkeztek. Mielőtt az ítéletet meghozza képviselő úr, azért még hallgassa meg talán az érintetteket is. Dancsó József, parancsoljon!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Elgondolkodtam az ön válaszain. Azt mondotta, hogy a cég szolid nyereséggel működött, és magas kamatterhekkel dolgozott, tehát a pénzügyi eredménye eléggé negatív volt. Ha mégis szolid nyereséggel működött, akkor ez azt jelenti, hogy üzemi szinten ez a cég igen jól tevékenykedett, és például a cég eladásánál is érdekes kérdés, hogy üzemi szinten hogyan teljesít a cég. Azt mondja, hogy ön nem vett ki belőle semmilyen jövedelmet, sem osztalékjövedelmet, sem munkajövedelmet. Ezek után felmerült bennem a kérdés, hogy akkor miért az ügyvezetésről mondott le, és miért nem vált meg a cégtől '93 decemberében, amikor azt mondja, hogy ebből semmilyen jövedelemmel nem rendelkezett, és nem is volt várható, hogy ez a cég prosperáló lesz az ön meglátása szerint. Racionálisan, logikusan, úgy gondolom, akkor jár el az ember okosan, ha tulajdonos és ügyvezető, ha a tulajdonától válik meg, amikor a cég nem úgy prosperál, ahogy alapításkor eltervezték. Ezt az ellentmondást érzem én ebben, de ön biztos meg tudja nekünk világítani, hogy mi is a valódi oka ennek.
ELNÖK: Veres János!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: A tulajdonrésztől is megválhattam volna már hamarabb is, azonban az üzlettársam a tulajdonrész értékesítésekor nyitva akarta hagyni azt a lehetőséget, és sokáig húzódott, hogy másvalaki száll be az én helyemre. Végül is nem jött olyan üzletfél, akit várt ebbe a cégbe, ezért a családtagjainak történt az értékesítés a végén. Ha úgy tetszik, türelmes voltam, viszonylag hosszú időn keresztül várva azt, hogy az általa remélt üzletfél majd jönni fog, és a társasági tulajdonrészt megvásárolja. Akkor, amikor az ügyvezetésről lemondtam, a társaságból is ki akartam már szállni, csak ezért volt még függőben tartva a dolog viszonylag hosszú ideig, de gyakorlatilag ez az egy magyarázata van.
A későbbiek során aztán neki más cégnél volt olyan partnere, akivel az üzletrészét megosztotta. Ennél a cégnél erre nem került sor, illetve nem tudom megmondani, hogy a későbbiek során értékesítésre került-e másnak, vagy sem, mert ez már nem tartozott rám, ezzel már nem foglalkoztam, a családtagjainak értékesítettem az üzletrészt. Ennyi volt mögötte. Amikor az ügyvezetésről lemondtam, az már egyféle kiszállás volt a cégből, nem foglalkoztam a dologgal a továbbiakban. Még egyszer mondom, mivel a nyereséget a magas kamatköltség csökkentette le, mert lehetett volna magasabb is, de természetesen sok minden más is közrejátszott ebben, de ennyit tudott elérni, amikor ebben a cégben működtem.
ELNÖK: Hargitai János!
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Az utolsó megszólalásom ebben az ügyben, és ez nem a miniszter úrnak szól, hanem sokkal inkább képviselőtársaimnak. Azt gondolom, hogy nincs összefüggés Veres János pénzügyminiszteri tevékenysége és a korábbi ügyvezetői tevékenysége között. Egy pillanatig sem akartam párhuzamot vonni a kettő között, mindössze kérdeztem. Ha önök azt gondolják, és nem vitatom el egyébként azokat az eredményeket, amiket ön mint az APEH-et felügyelő miniszter produkálni tud milliárdokban a többletbevétel kapcsán, szóba nem hoztam ilyet, csak képviselőtársaim terelik mindig erre a szót, hogy erre figyeljünk, és hagyjuk a múltat.
De! Ha a jelenlegi pénzügyminiszter múltja, bármennyire eredményes a jelenlegi tevékenysége, megkérdőjelezhető, akkor annak ki kell derülnie. Itt csak kérdéseket tettünk fel. Itt volt a sajtó nyilvánossága. Ha önök úgy élik meg, vagy úgy élhették meg, ahogy önök fogalmaztak, hogy nekünk már kellemetlen és kínos az egész, ez csak a pénzügyminiszter szerepét erősíti, mert akkor tisztába tudta tenni a kérdéseket. Ő egyébként sokkal higgadtabban válaszolt ezekre a kérdésekre, és valamiért önöknél látok elsősorban nagy-nagy idegeskedést, elsősorban a terem közepén a két képviselő úrnál. Higgadjanak le, urak! Mi csak a dolgunkat tesszük, kérdezünk. Majd a közvélemény ítél. Ha önök azt gondolják, hogy itt a miniszter úr jól jött ki ebből az ügyből, én sem fogalmazok meg értékítéletet, akkor örüljenek annak, mert ez csak erősíti a pénzügyminiszter jelenlegi státusát.
Erre biztos, hogy jó volt.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én türelmesen vártam. Én nem szóltam vissza, amikor a legelső hozzászólásomat minősítették. Végig csendben voltam. De azt kikérem magamnak, Kovács képviselő úr, Veres pénzügyminiszter úr és Keller képviselő úr, hogy arról beszéljenek, hogy bizonyos cégek, amelyek bizonyos módszerekkel dolgoznak, és bizonyos érdekeiket sértették, találnak meg bizonyos dolgokat. Tehát, tisztelt Veres pénzügyminiszter úr, tisztelt Keller képviselő úr és tisztelt Kovács képviselő úr, én nem ismerem, és nem tudom, hogy az ilyen cégek milyen módszerekkel dolgoznak. Önök a saját állításuk szerint viszont jól ismerik ezeket a módszereket. Ezen én nem csodálkozom, de kikérem magamnak, hogy ilyen vádakat alkalmazzanak.
És azt hiszem, tényleg inkább arról kéne beszélni, hogy hogy lehet az, hogy történnek bizonyos ügyek, amelyek érintenek két-három kft.-t. Egy bizonyos kft.-t ellenőrzés, vizsgálat nem érint. Aztán annak a kft.-nek egyébként egy tulajdonosát, igaz, későbbi, más ügy miatt jogerősen adócsalásért elítélnek. Természetesen abban az időben, amikor hogy, hogy nem a pénzügyminiszter úr is tagja, tulajdonosa ennek a kft.-nek, akkor minden teljesen tiszta, akkor vizsgálat sincs ellene, akkor minden normális. Miért nem lehet erről beszélni? Miért nem lehet ezeket a kérdéseket feltenni? Miért kell megvádolni valakiket, ha egyáltalán azt merik mondani, hogy szerintük itt azért valami nem biztos, hogy teljesen tiszta?
És, tisztelt miniszter úr, tényleg nem készültem arra, hogy erről az ügyről is beszéljek, de ha már a csapdaállításról beszélt, tényleg azt gondolja, hogy Magyarországon, jogállamban polgári ügyek elintézési módja a biztonsági szolgálatokon és a baseballütőkön keresztül vezet? Tényleg ezt gondolja, hogy ez a helyes? És ha valaki azt meri mondani, hogy ezt azért mégsem kéne, akkor utána az mindenféle ördögi dolgot tesz?
ELNÖK: Miniszter úré a szó. Parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Balla képviselő úr érdekes megközelítést tett az imént. Képviselő Úr! Tudja, hogy mi történt azon a helyen, amikor ilyet mond, hogy baseballütőn és biztonsági szolgálaton keresztül? Tudja, hogy mi történt, képviselő úr? Úgy látom, nem tudja. Ha nem tudja, akkor most elmondom önnek. Körülbelül 50 fiatal immáron négy éve megrendez egy rendezvényt Nyírbátorban. Azok, akik ennek a rendezvénynek a fő szervezői, öten vannak, közöttük a két fiam. Azon a helyen, ahol ezt a rendezvényt rendezik, más rendezvényekre is sor szokott kerülni, ugyanígy nyáron. Más rendezvények szervezőinek is van olyan tapasztalata, hogy nehéz együttműködni kivel-kivel. Azóta egyébként jogerősen megállapításra került több hatóság által is, hogy az érvényes szabályok alapján a rendezvényszervezőkkel az ott korábban működési engedéllyel rendelkezőknek együtt kell működniük. Éppen ezért az, amit úgy állítottak be, hogy az én fiam járt volna el helytelenül, éppen fordítva van. Két határozat van róla.
A másik dolog. Senki semmilyen baseballütőt nem használt. Egyetlenegy dolog történt, hogy a hivatalos nyitvatartási időt követően, amikor csak karszalagos igazolással, a napijegyet, vagy négynapos bérletet megváltók tartózkodhattak a helyszínen, szóban figyelmeztették a karszalaggal rendelkezőket, hogy igénybe vehetik-e, vagy nem azt a vendéglátó egységet, amely nem kötött szerződést a szervezőkkel. Ennyi történt, tehát amikor azt állítják önök, és most ön azt állította, azért mondom, hogy baseballütőkkel meg biztonsági szolgálattal léptek fel valakik, akkor szeretném, ha pontosítaná, hogy mi történt. Azt gondolom, ez egy olyan történet, amiről érdemes majd megint beszélni, mert nem kívánom senkinek, hogy vele ilyen az életben előforduljon. De higgye el, hogy bárkinek a gyerekét, bárkinek a hozzátartozóját, ahogy az én gyerekemet tőrbe csalták, tőrbe lehet csalni.
Most már nyilvánvaló a dolog számomra, miután utánajártunk a történetnek, hogy pontosan mi történt. Ebből következően bárkinek a jóhiszemű hozzátartozóját így tőrbe lehet csalni. Ezért az a kérésem, ne használja azt a kifejezést, hogy baseballütő, ne használja azt a kifejezést, hogy ilyen módon ez a dolog szabálytalan volt, mert, még egyszer mondom, jogerős döntés van arra nézve, hogy a gyerekek, a szervezők ebben a kérdésben szabályosan jártak el. Ha már szóba hozta ezt az ügyet is, akkor ön is csak azt igazolja, hogy a történet arról szól, hogy hogyan lehet Veres Jánost még jobban besározni, hogyan lehet rá ügyeket kenni, hogyan lehet olyan helyzetbe hozni, hogy neki kelljen magyarázkodnia, hogyan lehet olyan szituációt teremteni, hogy azt mondhassa ön vagy más, hogy e körül az ember körül valami kabátlopási ügy van.
Nézze végig, hogy mi történt! Nézze végig, hogy mi történt a múlt hét pénteken. Hoz a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség egy határozatot. Miről szólt ez a határozat? Arról, hogy a fiaim ügyében a rendőrség nyomozást megszüntető döntését helyben hagyta. Mi jelenik meg a sajtóban, nagyjából 7 órán keresztül az elektronikus médiában? Hogy nyomozást rendeltek el a Veres-fiúk ügyében. Nem így van. Ez valótlanság. Nem rendeltek el nyomozást a Veres-fiúk ügyében. Ez a valóság. Miben rendeltek el nyomozást? Egy tavalyi, két másik magánszemély által megtörtént, vagy meg nem történt, nem tudom megmondani, vitában, amihez nincs köze a két fiúnak. Miről szólt mégis pénteken Magyarországon a média reggel 6 óra 18 perctől 17 óráig bizonyosan? Erről a hírről. Miért jó ez? Miért jó az, hogy valótlanságot tesz ki a honlapjára valaki, valaki más átveszi, majd egész nap erről szól Magyarországon az elektronikus hírfolyam?
Nem jó ilyen dolgokkal élni. Azt tudom mondani önnek is és másnak is, ha valaki a családtagokat kezdi el piszkálni, higgyék el... Mindenkinek van családtagja, óvodás, iskolás, egyetemista társa, katonatársa és sok minden mása, ez azt jelenti, hogy most már senki soha nem lehet felvállalt rokona, vagy valamikori iskolatársa azért valakinek, mert politikai szerepet vállal? Én soha képviselőként, de kormánytagként sem nyúltam ilyen eszközökhöz. Nem kívánok ilyen eszközhöz nyúlni. Képviselő úr, higgye el nekem, hogy ez a dolog sehová nem vezet. Engem most megdöbbenéssel töltött el, hogy ebben a kérdésben ön ezt a kifejezést használta, mert ön a parlamentben ebben a dologban interpellációt is nyújtott be. Azt gondoltam, hogy az ügyet legalább pontosan ismeri.
Megvan az a jogerős döntés, ami mind a fogyasztóvédelem szempontjából, mind a jegyző szempontjából, mind a rendőrség, mind az ügyészség szempontjából az augusztusi ügyet lezártnak tekinti, és ebben egyetlenegy fiamat sem tekinti hibásnak. De ez nem hír, ezt én nem tehetem közzé, erről nem fog szólni a média Magyarországon. Pénteken arról viszont szólt, mondom, közel 10 órán keresztül, mert 17 órakor adták le a valóságos hírt, hogy a Veres-fiúkkal mi történt. Képviselő úr, gondolom, önnek is vannak gyerekei. Nem jó, higgye el, nem jó, ha ezeket az ügyeket megpróbáljuk ebbe az irányba elvinni. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy ez így sikerült. Nagyon-nagyon sajnálom azt, hogy más családtagomat is ilyen dologba kevertek bele. Lesz számtalan egyetemista társam, aki agrártámogatásban részesült. Lesz számtalan valamikori iskolatársam, aki más támogatásban részesült. Már bocsánat! Van ehhez nekem ilyen értelemben bármi közöm? Bármilyen módon hozzátettem, vagy elvettem? Éli ki-ki a maga életét.
Azt kell mondanom önöknek, hogy érdemes ezt végiggondolni ebben a dimenzióban is. Még egyszer mondom, soha senkinek nem kívánom azt, hogy olyan családi konfliktust éljen meg, mint amilyet nekem meg kellett élnem ebben az ügyben. Hogy a huszonéves gyerekkel úgy kell beszélni, hogy nem értik, hogy apa, miért van ez így, hogy édesanyám sírva szól, hogy az összes rokon a családból egészen el van képedve, hogy János, akkor most már meg kell tagadjunk téged, mert bennünket is napirendre fognak tűzni? Ne haragudjanak, ezt nem lehet így csinálni. Ne mondja nekem azt, hogy ez véletlenszerű, mert az ön számára is nyilvánvaló az, hogy amikor a fiam leült ebben az ügyben tárgyalni, nem véletlenül volt ott egy magyarországi televízió kamerája, beállítva a szomszéd asztalon, nem véletlenül állították rá a gyerekre a kamerát, amikor a beszélgetés elkezdődött. Ez látszott a felvételen, azért merem mondani. És most nem mondom a további részét a történetnek. De azt kell mondjam, hogy ez sehová nem vezet. Ez egy nagyon-nagyon csúnya és nagyon-nagyon rossz ország, ha ilyenekhez fordulnak, vagy ha ilyenekhez nyúlunk, vagy ilyet próbálunk meg csinálni.
Az önök kérdéseire tudásom szerint válaszoltam abban az ügyben, amely 17 évvel ezelőtt keletkezett ügy, ha úgy tetszik. Mindent elmondtam. Aki ismeri az akkori elszámolási szabályokat, pontosan láthatja, hogy mi történt ebben a kérdésben. Én magam úgy gondoltam, hogy szabályosan jártam el, nincs közöm olyan történethez, ami jogszerűtlen lett volna. Ezért természetesen arra a kérdésükre, ami itt bújtatva ott volt, hogy akkor vajon hogy gondolja, miniszter úr, nem kellene-e lemondania, azt gondolom, hogy nem kell lemondani, mert szabályosan jártunk el. Végig fogom csinálni azt a programot, amelyet, úgy gondolom, önök is támogathatnak. Mert Mádi képviselő úr pontosan tudja megyei lakosként, hogy abban a megyében akkor, amikor ebbe a dologba belenyúltunk, nagyon nagy viták alakultak ki. De a megye lakosságának többsége mellettünk állt, amikor azt mondtuk, hogy nem lehet arra építeni perspektívákat, hogy majd csempészünk a határon. Mint ahogy nem lehet arra építeni cégbirodalmakat, hogy elektronikus alkatrészeket csempészünk folyamatosan, és nem fizetjük meg utána a közterheket. Mert ilyenekről van szó. Nem lehet alkoholos termékekkel visszaélni folyamatosan, nem fizetve meg a közterheket utána.
Ilyen ügyek azok, amelyekkel az elmúlt időszakban foglalkoztunk nagy számban. Nem akarom mindegyiket végigmondani, bár végig lehetne mondani. Képviselő úr, még azt tenném hozzá, ön az egyik mondatában úgy fogalmazott, hogy a kft. tulajdonosát később elítélik más ügy miatt. De az a kérésem, hogy tegye hozzá, hogy más ügy miatt, mert ez nagyon fontos. Hogy mondjam, nem kívánom egyikőjüknek sem azt, hogy 17 évvel ezelőtti papírokat, ügyeket próbáljanak meg előszedni, akár az emlékezetüket is pontosan felidézni, hogy hogyan zajlottak akkor egyébként jelentéktelennek tűnő kérdések. Ezek nem voltak jelentős kérdések annak idején. Ügyvédi papírok sincsenek a történetben, mert a cég nem volt benne a folyamatban, másokkal szemben folyt eljárás. Csak azt kívánom, hogy ezen változtassunk. Higgyék el, hogy ez jó irányba nem vezet, ha ilyen mélyre megyünk ezekben a dolgokban. Ha megpróbáljuk akár politikai, akár médianyomással az igazságszolgáltatást egy bizonyos kérdésben bizonyos irányba tolni. Ez nem vezet jóra, higgyék el nekem.
Nem vezet jóra lezáratlan ügyeket a parlamentbe hozni, mert az szükségképpen a folyamatba történő beavatkozás, mert szükségképpen elkezdenek vele más dimenzióban, más módon foglalkozni azok, akik egyébként normál ügymenetben foglalkoztak a történettel. Ezek olyan tanulságok, amelyeket érdemes volt itt, a bizottság előtt elmondani. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm miniszter úr. Szeretném lezárni a napirendi pontot, ha egyetértés van a bizottság tagjai között. Azt is szeretném mondani, nem az volt a célunk, hogy bárkit keresztre feszítsünk, és A-tól Z-ig mindenféle ügyet elővegyünk. Hiszen, miniszter úr nagyon jól tudja, az ön személyét az elmúlt hónapokban, vagy az elmúlt években több ügy kapcsán is elég éles kritika érte, és talán nem lett volna elég ez a mai ülésnap sem arra, ha ezeket mind sorra akartuk volna venni. Mi nem akarjuk kinyitni ezt a zsilipet, mi ebben az ügyben szerettünk volna tisztán és világosan látni. Ez volt a célunk, ez volt a szándékunk. Ezt a jogát az ellenzéknek nem lehet kétségbe vonni.
Örülök annak, hogy itt a kormánypárti oldalon is elhangzott, hogy kérdezhetünk. És ebben az ügyben engedje meg, hogy a kérdéseinket feltegyük, bár most már a bizottsági ülés vége felé elmondható, hogy feltehettük, hiszen azt gondolom, aki közügyekkel, közpénzekkel foglalkozik, annak fokozott felelősséggel kell eljárni minden tekintetben. Miniszter úr nagyon jól tudja, hogy ezek a vagyonvizsgálatok például hogyan zajlanak az APEH-nál. Nagyon jól ismer olyan eseteket, gondolom, amelyeknél vállalkozókat vádolnak meg áfavisszaéléssel, és a vállalkozón van a bizonyítási kényszer, hogy ilyen nem történt. Tehát amikor elvárjuk, hogy az átlagember, az átlagvállalkozó lehetőség szerint törvényesen és tisztességesen működjön, és a gyanú árnyéka se vetüljön rá, hiszen az APEH ezekből a feltételezésekből indul ki, akkor szerintem joggal lehet elvárni, hogy az APEH munkáját irányító és azért politikai értelemben felelős miniszter is minden tekintetben tiszta legyen. Tiszta legyen.
Úgyhogy, miniszter úr, ennek a mai meghallgatásnak ez volt az alapvető mozgatórugója és indítéka. Engedje meg, hogy a kezdeményezők nevében annyit hadd mondjak el, hogy ez a meghallgatás mindenképpen tanulsággal járt számunkra. Hiszen itt a több mint egy órás meghallgatás után azt mondhatjuk, hogy van egy cég, amelynek egy korábbi főkönyvelő volt az ügyvezetője, de nem főkönyvelt, van egy cég, amelynek volt egy ügyvezetője, de egyébként ez az ügyvezető nem rendelkezett információkkal a cég más tevékenységét illetően, és ennek a cégnek volt egy tulajdonosa, aki nem várt el nyereséget, hozamot, vagy osztalékot a cég működésétől. Ön ebben a tekintetben azért minket nem győzött meg, hogy létezik ilyen személy, miniszter úr. Ennyit azért hadd mondjak el a végén.
Szívesen hiszünk nemcsak annak, amit látunk, vagy tapasztalunk, hanem annak is, ami ennek ellentmond, de azért engedje meg, hogy az emberben a kétkedés megmaradjon. Látom, jelentkezik miniszter úr, akkor még folytatjuk a napirendi pontot. Parancsoljon, megadom a szót.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Elnök úr, azért kell jelentkezzek, mert elnök úr két olyan megjegyzést tett, ami itt nem hangzott el a mai napon. Nagyon sajnálom, hogy ugyanabban a légtérben vagyunk, mégis mást hall ki. Én ilyet nem mondtam, hogy nem vártam el nyereséget a cégtől. Épp az ellenkezőjét mondtam. Azt mondtam, hogy nem hozta meg azt a hozamot a cég, amit annak idején, az indításkor gondoltunk, vagy vártunk. Azt gondolom, ez alapvető különbség ahhoz képest, amit az imént elnök úr mondott.
A másik megjegyzésem, elnök úr, hogy valamennyi kérdésükre válaszoltam. Az az összefoglalás, amit elnök úr mondott ezek után, amikor idejöttem a bizottság elé, mert én is úgy gondolom, hogy a parlamenti demokráciában ilyenfajta ügyekben szembe kell nézni nekünk egymással, konkrétan, annak érdekében, hogy ne legyen utána félreértés közöttünk. De azok után az az összefoglaló, amit elnök úr mondott, finoman fogalmazva enyhén barátságtalan, vagy legalábbis nem gondolom, hogy a tényekkel nagyban összefüggésben lenne, hiszen az összes feltett kérdésükre válaszoltam. A rendelkezésemre álló információk alapján, legjobb tudásom szerint válaszoltam. Ha elnök úrban még ezek után olyan kérdés maradt nyitva, amelyet úgy gondolja, hogy föl kell tenni, akkor tegye fel, de ne tegyen olyan összefoglalót ezt követően, ha lehetséges, ami úgymond csak arra jó, hogy továbbra is fenntartsa a bizonytalanságot. Erről beszéltem az imént, hogy ezeknek a támadásoknak, amire ön is utalt, egyetlenegy céljuk persze van, hogy hogyan lehet olyan látszatot kelteni, hogy valami kabátlopási ügy a fickó körül maradt. Akkor nem tiszta a dolog. Úgy gondolom, valamennyi kérdésre válaszolva tisztába tettük a kérdéseket. Ha van még kérdés, akkor kérdezzenek.
ELNÖK: Két malomban őrlünk miniszter úr, mert egy dolog az, hogy ön kérdésekre mond valamit, válaszol, más kérdés az, hogy a válasz mennyire volt elfogadható. Régóta vagyok parlamenti képviselő, miniszter úr, minden interpellációra hangzik el válasz, de más kérdés, hogy a válasz vajon kielégíti-e a kérdezőt. Az interpellációkra adott képviselői válaszok arányában ez nem mindig történik így. Tehát ne állítsa azt, hogy itt mindenki megnyugodott abban, hogy ön ebben az ügyben teljesen ártatlan, és a lehető legjobb módon járt el. Vannak olyan kételyeink, amelyekre még mindig nem kaptunk választ, miniszter úr, és ezt a jogunkat ne vitassa el, arra kérem.
Újabb hozzászólások indukálódtak. Ennek örülök. Mi tekinthetjük azt barátságtalan lépésnek, miniszter úr, ha úgy értékeli, hogy kérdésekre adott válaszaival meg is győzött bennünket.
Keller képviselő úr, parancsoljon!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök úr, ön bizottsági elnökként a vitát kell hogy összefoglalja, és a vitát kell hogy értékelje. Ön most szereptévesztésben van, mert ön azt fogalmazta meg összefoglalóként, amit a kezdeményezők szeretnének továbbra is fenntartani, szeretnének továbbra is sugallni. Ezzel nem lehet elmenni, nem lehet így lezárni a bizottsági ülést. Elnök úr, minden egyes kérdés megválaszolásra került. Többen rávilágítottunk arra, hogy az a dokumentum, amit itt megpróbáltak kivesézni, egyszerűen szakmailag sem elfogadható. A dokumentumból is rávilágítottunk arra, hogy mindaz, amit próbálnak sugallni a cikkben, és önök erre építették az egész meghallgatást, megalapozatlan. Tehát amennyiben elnök úr úgy gondolja, hogy összefoglalót fogalmaz meg, akkor olyat fogalmazzon meg, ami tükrözi a vitát, és lezárja végleg ezt a kérdést. És amennyiben ilyen összefoglalót fogalmaz meg, akkor erről szavazzunk is, azt indítványozom, mert másképp nem lehet lezárni ezt az ügyet.
ELNÖK: Én pontosan fogalmaztam, képviselő úr, azt mondtam, hogy az előterjesztők nevében szólhatok. Örülök, hogy akkor most ön a kormánypárti oldal részéről összefoglalta a mai meghallgatást, én szeretném lezárni ezzel a napirendi pontot. Annyit kívánok még ehhez hozzátenni, hogy nyilván az APEH elnöke, Szikora János meghallgatásán vissza fogunk még erre a kérdésre térni. Köszönöm mindenkinek a napirendi pontnál a részvételt, öt perc szünetet tartunk, aztán folytatjuk a bizottság ülését. (Rövid szünet.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat. A következő napirendi pontunk a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalására, T/4009. számmal. Köszöntöm Bathó Ferenc urat, az előterjesztő képviselőjét. Gondolom, ő lesz, aki az előterjesztéshez szóbeli kiegészítést fűz. Megadom a szót. Parancsoljon!
Dr. Bathó Ferenc szóbeli kiegészítése
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A törvényjavaslat 25 törvény módosítását tartalmazza. Az Alkotmánybíróság döntése szerint ezt külön kell benyújtanunk, de szorosan összefügg a 2008. év költségvetésével, azt alapozza meg. Döntően nincs benne olyan törvény, amely ne függne közvetlenül össze a 2008. évi költségvetési törvénnyel. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kaphatnánk valami tájékoztatást arról, hogy milyen törvényeket érint ez a salátatörvény? Ha a fontosabbakat kiemelné, azt megköszönnénk.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Természetesen. A négy legfontosabb területet szeretném kiemelni. Az egyik az államháztartási törvény módosítása. Minden évben a költségvetési törvény kapcsán módosítjuk az államháztartási törvényt. Ez a törvénymódosítás három területen érinti az államháztartási törvényt. A már sokat emlegettet hároméves kitekintési szabály bekerül az államháztartási törvénybe, aminek a lényege, hogy a kormány három évre előre határozza meg a fejezetek támogatási előirányzatait. Ezen kívül az államháztartási törvényben átvezetésre kerülnek a vagyontörvénnyel kapcsolatban azok a döntések, amelyek az államháztartás vitele szempontjából fontosak, hiszen új fejezetként került be, XLIII. fejezet néven az új vagyongazdálkodásról szóló törvény költségvetési vetülete. Ezen kívül a harmadik fő elem a belső ellenőrzés államháztartási törvényben való rendezése.
A másik nagyon fontos elem a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítása. Erről is már nagyon sok szó esett, itt a teljesítményértékeléssel összefüggő részek kerültek bele a köztisztviselői törvénybe. Tehát arról szól a módosítás, hogy milyen teljesítményértékelés alapján mikor és hogyan kell, illetve lehet előléptetni a köztisztviselőket. Itt még megfogalmazásra kerül az úgynevezett kincstári kihelyezés, ami azt szolgálná, hogy az Európai Unióval kapcsolatos források felhasználásának ellenőrzésére úgynevezett kincstárnokok kerülnének kihelyezésre.
Szintén nagyon fontos a felsőoktatási törvény módosítása. Egy mondatban ezt a törvénymódosítást úgy tudnám jellemezni, hogy a felvett nappali hallgatók 15 százalékát lehet olyan helyzetbe hozni, hogy ne kelljen tandíjat fizetniük.
Négy törvény foglalkozik a fogyasztóvédelmi bírsággal. Ez azt mondja ki, hogy a fogyasztóvédelmi bírság a központi költségvetés bevételét képezi. Ezeket a törvényeket módosítani kellett, hiszen foglalkozik vele az élelmiszerekről szóló törvény, a gyógyszerekről, gyógyászati segédeszközökről szóló törvény, a fogyasztóvédelemről szóló törvény, valamint a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény.
Sok törvény kerül módosításra, például a termékdíjak, vagy a vízügyi szolgáltatásokért fizetendő díjak esetében a díjak megállapítására vonatkozó szabályok jelennek meg a kapcsolódó törvénymódosításokban. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdés, észrevétel van-e? Molnár László!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Jelenlévők! Valóban, apró betűvel felsorolva is egy oldalt kitesz az a törvénycsomag, amely a megalapozó törvények vonatkozásában napirendre kerül. Ez korábban tényszerűen a salátatörvényként emlegetett költségvetési törvényben jelent meg. Bathó úr elmondta az imént nagy vonalakban a lényegét, én sem tudok sokkal többet hozzátenni. Nyilvánvalóan a bevételi és kiadási oldalt kell megalapozni ezekkel a törvényekkel. Azon túl, hogy itt az államháztartási törvényben, a köztisztviselői törvényben szabályozzuk az említett kérdéseket, csak példaként jelezném, és nem a teljesség igényével, hogy a címzett támogatások 2007-re vannak rögzítve, ennek kapcsán jelenik meg a címzett támogatásról szóló passzus, amely azt hivatott megállapítani, hogy 2008-ra rögzítse a támogatottak körét, és javasolja a két nagy cél, az egészségügy és a szennyvízberuházások támogathatóságát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Domokos László következik.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Valóban, a két törvény összefügg a költségvetéssel, ezért ezt szétválasztani technikailag indokolt, de tartalmilag valójában szoros összefüggés van. Az egyik vitatható kérdés a köztisztviselői törvényben rögzített teljesítményértékelési rendszer. Ahogy ezek az ügyek ma állnak, ehhez köti a költségvetés, hogy többletpénzeket ad, és bizonyos ágazatoknál egészen markáns bérnövekedést eredményez, míg más területeken jelentős pénzügyi visszavonulást ír elő. Ez önmagában, szemléletében is vitatható. Másrészről a belső ellenőrzés kérdését valóban indokolt rendezni, de az hozzátartozik, hogy egyszer ez már el lett rontva, le lett építve, és most szalad a kormányzat a szabályai után. Azt viszont, hogy ennek pénzügyi feltételei hogyan állnak rendelkezésre, kérdésként is feltenném. A belső ellenőrzés visszaállítása mennyibe fog kerülni ezeken a szinteken, ahol az államháztartási törvény beépíti, mert ez egyébként nem olcsó, mindamellett, hogy szükség van rá. Ilyen értelemben a gazdasági, vagy költségvetési következményeit nem látjuk. Én sem húznám jobban az időt, hiszen a költségvetés tárgyalásakor vissza fogunk rá térni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Előterjesztő!
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Az első megállapításra mondhatnám azt is, hogy igaz. Arra a kérdésre, hogy hol van a belső ellenőrzésre a pénz, azt tudom mondani, hogy a belső ellenőrök képzésére vonatkozóan kerülnek be szabályok. A Pénzügyminisztérium fejezetében szerepel erre vonatkozóan forrás. Emellett még az Európai Uniótól is kaptunk ilyen típusú pénzeszközöket, amelyeket fel fogunk erre a célra használni. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki a T/4009. számú előterjesztést általános vitára alkalmasnak találja. (Szavazás) A többség általános vitára alkalmasnak találta. A többségi vélemény előterjesztője Schwartz Béla, a kisebbségi véleményé pedig Domokos László lesz. Köszönöm szépen.
Áttérünk a következő pontra, ez a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/4093. számmal. Megadom a szót az előterjesztőnek. Parancsoljon!
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy ez olyan típusú módosítás, amely mind a bevételi, mind a kiadási oldalon bizonyos átrendezéseket hajt végre. A hiányt nem növelő költségvetési törvénymódosításról van szó. Öt területen érinti a 2007. évi költségvetést. Az első az Egészségbiztosítási Alap többletbevételeit rendezi át a sajtóból már jól ismert célokra, ezt nem akarom részletezni. Az önkormányzatok kiegészítő támogatására ad olyan szabályt, amely könnyítést jelent az önkormányzatoknak. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium fejezetében egy százmilliós és egy ötvenmilliós átcsoportosítást hajt végre, valamint 5 milliárd forint értékben az egyházi kiegészítő támogatások egy részének előrehozataláról rendelkezik, tovább a költségvetési törvény 1. §-ának (2) bekezdését törli, ami azzal függ össze, hogy a 2008. évi költségvetéssel legyen meg az összhang. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Mekkora átcsoportosítást jelent ez?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Mondom: 22,2 milliárd forint átcsoportosításáról van szó az Egészségbiztosítási Alapnál. Ez tételesen a következő: mentésre 2 milliárd, összevont szakellátás fejlesztésére 13 milliárd, a méltányossági gyógyszertámogatás kiadásaira 1,2 milliárd, a kötszertámogatásra 1,3 milliárd, a gyógyászati segédeszközök támogatására 4,1 milliárd és az E-alapba 500 millió.
A központi költségvetésnél pedig a teljes átcsoportosítás: a központi egyensúlyi tartalékból 5 milliárd forintot csoportosítunk át két célra. Az egyik az egyházi kisebbségi közoktatási intézmények kiegészítő támogatására 4 milliárd forintot, ugyanígy az egyházi szociális intézmények normatív kiegészítő támogatására 1 milliárd forintot. Gyakorlatilag előrehozzuk azt a támogatást, amit majd a zárszámadási törvényben fogunk tárgyalni. Ezen kívül egy kulturális közalapítványhoz 100 millió forintos átcsoportosításra kerül sor, mert a Magyar Mozgókép Közalapítvány a 2118. kormányrendelet alapján nem alakult át, ezért 100 millió forintot oda kell csoportosítanunk a filmszakma részére.
Még van egy 52,4 millió forintos átcsoportosítás. Itt arról van szó, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum mélygarázsának beruházása nem valósul meg, a Dzsingisz kán-kiállítás jóval többe került, mint ahogy tervezték, ezért az oktatási tárca javasolja a tisztelt Háznak, hogy ezt az 52,4 millió forintot csoportosítsa át, és fel legyen használható a múzeum egyéb támogatásaira.
ELNÖK: Köszönöm. Mindezt azért kérdeztem, mert az ezt megelőző napirendi pontnál vitába keveredtünk a pénzügyminiszter úrral abban a tekintetben, hogy ő mondott-e a többletbevétel elosztásáról valamit. Itt van a kezemben a 2007. szeptember 18-ai sajtóközlemény, ami pontosan idézi Veres János sajtótájékoztatóját, ahol arról volt szó, hogy milyen többletbevételek keletkeztek a társasági adónál, a lakossági fogyasztás áfájánál, a személyi jövedelemadónál, a tb-alapoknál, az elkülönített állami pénzalapoknál. Majd aztán a cikk szó szerint idézi Veres Jánost, hogy a többletbevételből mire fog pénzt fordítani a kormány. A miniszter úr azt állította, hogy nem mondott ilyet. Döntsék el önök, hogy kinek volt igaza.
Mindezt azért kérdezem, mert ezen a sajtótájékoztatón még szerepelt néhány tétel, amit most nem hallottam vissza, többek között a normatív és egyéb támogatásokra 60 milliárd forint. Ha jól tudom, itt azért MÁV-támogatás is lenne, legalábbis miniszter úr erről beszélt a sajtóközlemény szerint: "Veres János elmondása szerint a pénz döntően garanciális és nem annyira kedvezményes hitelek visszafizetését szolgálja, kedvezőbb finanszírozási feltételeket kíván teremteni a kormány a vasút számára." Szerepel-e ez a miniszteri utalás a mostani előterjesztésben, hadd kérdezzem meg.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem szerepel, elnök úr, mert kormányhatáskörben történt a döntés. Valóban, ahogy a mérlegekből látszik, 60 milliárd forint az ön által felolvasott és a miniszter úr által mondott célra átutalásra került a MÁV részére. De ez kormányhatáskörben történt a normatív támogatások miatt, tehát nem kell ahhoz a 2007. évi költségvetési törvényt módosítani, hogy ez megtörténhessen. Ezek viszont módosítandó tételek, hiszen az előirányzat szigorúan be van határolva.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjaié a szó. Ki kíván kérdést feltenni? Domokos László!
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Egy kicsit folytassuk ezt, mert ez a 60 milliárd önmagában nagyobb tétel, mint amiről ez a törvényjavaslat szól. Ez azért érdekes, mert olyan érzésünk van, hogy a 2008-as költségvetésben is ez történik. Itt az önkormányzati feladatokhoz, közfeladatokhoz kapcsolódó normatívák le nem hívásáról van szó, mert teljesítménymutatóval nem tudták igazolni, így megmaradt az alapban. Jól érzékelem-e, hogy ez arról a maradványról szól, ami 2007-ben maradt meg? Mert az önkormányzati szférához volt elkönyvelve, és ez most a MÁV-hoz kerül. Azért próbálom ezt körüljárni, hogy tisztázzuk, melyik normatíváról van szó. Mi a forrás?
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): A költségvetés egy kiadási mérlegsora, aminek semmi köze az önkormányzatokhoz, a normatív típusú támogatások, amelyek elsősorban a MÁV termelési támogatásai. Tehát ezek termelési támogatások, amelyek normatív alapon kerülnek meghatározásra. Ennek a normatív típusú támogatásnak a mértéke, amit minden évben kap a MÁV, a kormány hatáskörébe tartozó támogatás. Ez az a 60 milliárd, és ennek a forrása az a sok-sok adóbevétel, amit a havi jelentésekben tetszenek látni.
ELNÖK: Mi történik a kockázati tartalékokkal, a központi egyensúlyi tartalékkal? Hiszen itt a miniszter úr arról is beszélt ezen a szerinte nem létező sajtótájékoztatón, hogy itt visszapótlás fog történni, és a kockázati tartalék, valamint a központi egyensúlyi tartalék esetében a többletbevételből átcsoportosítás lesz.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): A havi mérlegekben szerepeltetünk a decemberi elköltéssel, vagy felhasználással két nagyon jelentős tételt. Az egyik, amit elnök úr is említett, a 113 milliárd forintos kockázati tartalék. Ezt a kockázati tartalékot azért képeztük, mert szeretnénk, hogy az államháztartás intézményrendszereiben a maradványok felhasználásra kerüljenek, hogy ne vigyük, ne görgessük, és ne veszélyeztessék ezek a maradványok a mindenkori költségvetési hiányt. A kockázati tartalékot erre a célra gyűjtögettük. Ha döntés születik a maradványok felhasználásáról, hiszen a 2007. évi költségvetési törvény normaszövegében szerepel, hogy a maradványok felhasználásáról a kormánynak van döntési kompetenciája, akkor ez a pénzösszeg erre kerül felhasználásra. Azért szerepel a kiadási előirányzatok között, mert azt feltételezzük, hogy egy jelentős részét az intézményrendszer el fogja költeni. Ha nem költi el, akkor ennyivel, amennyit nem költ el, nyilvánvalóan javulni fog az államháztartás 2007. évi pénzforgalmi egyenlege.
Az ötvenmilliárdos központi egyensúlyi tartalék pedig azon feladatokra szolgál, mint ahogy most is például költöttünk 5 milliárd forintot, ami szintén kormányhatáskörben kerülhet felhasználásra. Ez a két tétel, amivel szeretnénk egyrészt a hiánykövetelményt tartani és az intézményrendszer maradványfelhasználását finanszírozni.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk az általános vitára való alkalmasságról. Kérdezem, ki az, aki a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) A többség általános vitára alkalmasnak találta. A többség vélemény előadója Schwartz Béla, a kisebbségi véleményt Balla György fogja ismertetni.
A következő napirendi pont a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megtárgyalása. Kérdezem az előterjesztő képviselőjét, hogy van-e olyan a javaslatok között, amelyet támogatnak.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nincs olyan, elnök úr.
ELNÖK: Akkor javaslom, hogy csomagban szavazzunk a benyújtott módosításokról. Van-e valakinek kifogása az ellen, hogy együtt szavazzunk ezekről? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja a módosító indítványokat. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Van egy külön pont, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság módosító javaslata. Ezt támogatja-e az előterjesztő?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Ezt sem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja? Egyharmad, a többség nem. Ezzel a napirendi pont végére értünk.
Áttérünk az egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslatra, T/3892. szám alatt. A módosító indítványok megtárgyalása következik. Kiosztottuk azt az anyagot, amelyben a támogatott és nem támogatott indítványok listáját találják meg a képviselők. A legrövidebb ezen a listán a támogatott ellenzéki indítványok sora, ilyet nem talált a kormányoldal, egyetlenegy pontot sem. Van viszont egy támogatott kormánypárti, egy nem támogatott kormánypárti, valamint egy nem támogatott ellenzéki indítványsor. Fenntartja ezt a kormány képviselője?
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): A támogatott kormánypártiak között van egy nem támogatott nem kormánypárti, a 118. számú.
ELNÖK: A Kutatási és Technológiai Innovációs Alaphoz van benyújtva ez a módosítás, ugye, ez az? Igen. Tehát egy olyan indítvány van, amelyet a kormány az ellenzéki indítványok közül támogat. Kérdezem, hogy dönthetünk-e csomagban ezekről az indítványokról. (Nincs jelentkező.) Nincs ellenvélemény. Akkor így teszem fel szavazásra. Először a támogatott kormánypárti indítványokról döntünk.
Kér-e valaki külön szavazást valamelyik indítványról? (Nincs jelentkező.) Nem kér.
Az előterjesztő kíván-e valamelyik indítványhoz valamit hozzáfűzni, van-e olyan, amelyik forradalmian megújítja a magyar adórendszert? (Jelzésre.) Nincs. Vagy mind ilyen. (Derültség.)
Akkor szavazhatunk. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki a támogatott kormánypárti indítványok listáján szereplő módosító indítványokat elfogadásra ajánlja. (Szavazás) Ellenpróba? A többség tehát támogatta.
Következnek a nem támogatott kormánypárti indítványok. Kérdezem, kíván-e valaki ezek közül külön szavaztatni valamelyikről. Igen, Szabó Lajos.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Az MSZP frakciója nevében külön szavazást kérnék a 42. és a hozzá kapcsolódó 46., 48., 50., 52., 133., 145. számú indítványokról, a 60. és a hozzá kapcsolódó 66., a 61. és a hozzá kapcsolódó 63. és 68., a 75., a 90., a 108. és a hozzá kapcsolódó 112., 114., 121., 144., 151., 153., 165., 177. számú indítványokról, valamint a 168. pontról.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még valaki indítványról külön szavazást kérni? Hankó Faragó Miklós képviselő úr. Parancsoljon!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Kicsit nehezíti a dolgot, hogy percekkel ezelőtt kaptuk meg a listát, és bevallom őszintén, én eddig nem tudtam arról, hogy ilyen munkastílus van a bizottságban szokásban, hogy így ugrunk át a javaslatokon, hogy csomagban szavazunk róluk. Lehetni éppen lehet, nem szeretném ezt felborítani, csak nehéz egy kicsit hirtelenjében összeszedni azokat a javaslatokat, amiket szeretnék külön szavazásra kérni. Ilyen a 40. és a 136. pont. És kérem szépen még azt a lehetőséget, hogy ha találnék ilyet később, jelezhessem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A 136. pontot nem találom, de ha képviselő úr látja, akkor jelezze, hogy hol található ezen a listán. (Karácsony Imréné: Visszavonták.)
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Akkor én ezt szeretném fenntartani, ha lehetséges. Mindenesetre szeretném kérni, hogy a nemleges indokolás elhangozhasson, mert nem támogatottként szerepel.
ELNÖK: Én sem az ellenzéki, sem a kormánypárti indítványok között nem találok 136. számút. Visszavonták?
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Az indítványt nem ismerjük, de az ajánlások listájában mindenki fellapozhatja. Ez Bárándy Gergely képviselő úr indítványa, erről külön fogunk majd szavazni. Kíván-e még valaki külön szavazást kérni? (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Akkor kezdjük a 136. ajánlási ponttal. Az előterjesztő ezt támogatja, nem támogatja?
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk. Ez az indítvány arra irányul, hogy a vám- és pénzügyőrség nyomozati jogköre ne bővüljön a pénzmosás tényállás nyomozásával. A vám- és pénzügyőrség 2006. szeptember 15-én megkapta a pénzügyi bűncselekményekre a nyomozati jogkört, és azóta sorozatosan sikerrel hajt végre cselekményeket. Számos esetben akad el a nyomozásban, mert pénzmosás gyanújával találkozik. Az a meglátásunk, hogy hatékonyabb felderítést biztosít az, ha a pénzmosás ügyében a nyomozás a vám- és pénzügyőrséghez kerül. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ha az alapbűncselekmény nem a vám- és pénzügyőrség nyomozati hatáskörébe tartozik, nem adja át az illetékes hatóságnak a nyomozati jogkört. Tehát itt alapvetően a pénzmosás ügyében nyomozna a vám- és pénzügyőrség, és amikor az alapbűncselekmény azt indokolja, akkor átkerül az illetékes hatósághoz a nyomozás.
ELNÖK: Hankó képviselő úr!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Valóban tavaly szeptember 15-e óta rendelkezik ilyen hatáskörrel a vám- és pénzügyőrség, és ezt a büntetőeljárási törvény 36. §-a biztosítja több bekezdésben. Nem tudom, mennyi, 20-30 közötti bűncselekmény-tényállás az, amelyben valóban nyomozást végezhet. Engem azért érdekel a mostani változtatás, mert éppen most fogja elfogadni az Országgyűlés azt a törvényjavaslatot, amely a pénzmosás megelőzéséről és a terrorizmussal kapcsolatos irányelv hazai implementációjáról szól. Ennek az irányelvnek nagyon lényeges eleme az, hogy a pénzmosásra és a terrorcselekményekre vonatkozó hazai szabályozás során nem lehet semmilyen rendelkezésre álló adatot felhasználni semmilyen más ügyben, mint ezeknek a bűncselekményeknek a nyomozása kapcsán.
Szeretném egyrészt megkérdezni, hogy az a számos pénzmosással kapcsolatos cselekmény, amelyekről ön az imént említést tett, pontosan mennyi. Egyébként a plenáris ülésen a hozzászólásomban elmondtam azt is, hogy szívesen venném, ha a Pénzügyminisztérium rendelkezésünkre bocsátaná azokat az adatokat, mivel a pénzmosásról szóló törvény megalkotása, 2003 óta négy év telt el, hogy hány ügyben indult eljárás pénzmosással kapcsolatban, milyen nyomozati eredménnyel zárultak pénzmosással, vagy terrorcselekménnyel, azok anyagi leleplezésével kapcsolatos ügyek. Mert a tapasztalat egyrészt az, és ez most nem ide tartozó dolog, hogy egészen elképesztő bürokratikus terhet jelent mindenkinek. Nem tudom, erre vonatkozóan bármilyen felmérés készült-e, hogy ez milyen összeget jelent vállalkozásonként és mindazoknak, akiknek ezeket az információkat le kell adni, mert a hatékonyságát és azt, hogy mennyire éri meg a magyar társadalomnak ilyen bürokratikus többletterhet okozni, szinte mindenkinek, aki 3,6 millió forintnál nagyobb összeget egyszerre mozgat, nem nagyon érzem. Nem érzem a hozadékot.
Azok közé a képviselők közé tartozom, aki nagyon-nagyon ritkán szoktam megkérdőjelezni, hogy egy közösségi jog hazai átültetése indokolt-e, nagyon ritkán szoktam ágálni ellene. Az a gyanúm, hogy itt most nem is ez a lényeg, hanem sokkal inkább az, és mondjuk ki, itt az a veszély áll fenn, hogy ilyen típusú bejelentések beérkeznek majd a vám- és pénzügyőrséghez, és nem tudom, mennyire garantált, hogy a vám- és pénzügyőrség ezeket az adatokat nem fogja más célra felhasználni. Mindannyian tudjuk azt, hogy milyen típusú APEH-vizsgálatok folynak, például vagyonosodási vizsgálatok. Nagyon értékes információkat jelenet az APEH-nek, ha ilyen típusú adatokhoz hozzáférhet. Amíg rendőrségi hatáskörben vannak ezek az ügyek, addig ennek minimum nyoma van, ha átkerülnek. Ha a vám- és pénzügyőrségnél kezelik ezeket az adatokat, nem tudom, hogy ezeket a garanciákat mi biztosítja, azaz erre vonatkozóan semmilyen személyes adat sehová máshová, semmilyen illetéktelen helyre ne kerülhessen el. Erre vonatkozóan biztosítékok a törvényben nincsenek, általános adatkezelési biztosítékok állnak rendelkezésre, de tudjuk, hogy a számítástechnika mai világában könnyű bizonyos dolgokat megtenni.
Nekem alapvetően ezzel kapcsolatban vannak aggályaim. Nem látom azt, hogy miért ne lehetne az ilyen típusú cselekményeket változatlanul a rendőrség hatáskörében hagyni.
ELNÖK: Köszönöm. Az előterjesztő kíván-e még reagálni?
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Képviselő úr kérdése volt, hogy hány eljárásunk volt pénzmosás-ügyben évente. Jellemzően 10 alatti, egy évben volt, 2006-ban kétezer fölötti, de akkor egy ügyhöz kapcsolódtak ezek az eljárások. Egyébként a vám- és pénzügyőrségnél az utóbbi időben 15 jelentősebb ügy volt, és 6 eset volt, amikor hatáskörébe tartozó pénzmosási cselekményekre utaló jeleket tárt fel. Annyit szeretnék képviselő úrnak elmondani, hogy találkoztunk az érintettekkel, akik jelezték, hogy hogyan kívánják, milyen garanciák mellett biztosítani az adatok titkosítását. Bárándy képviselő úr vett részt ezen a megbeszélésen, és készséggel felajánljuk képviselő úrnak is, hogy ismertetjük az elképzeléseinket erről, amennyiben garanciákat tudunk nyújtani, hogy nincs okuk aggodalomra.
ELNÖK: Köszönöm. Végh Tibor!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Erre vonatkozóan van egy elfogadott törvényünk az adatgyűjtésről, és ez nyilvánvalóan a vám- és pénzügyőrségre is vonatkozik, tehát külön eljárási szabályokat nem kell kitalálni, ott le van írva. Értem képviselőtársam aggályát ebben a tekintetben, nem emlékszem rá, hogy mi is volt az ok, amikor ezeket áttelepítettük, valószínűleg a közösségi jog lehet a háttérben. Lehet, hogy akkor ki kellene mondani, hogy a rendőrség ezt a munkát nem jól végezte? Köszönöm.
ELNÖK: Kérdezem, hogy van-e még hozzászóló. (Nincs jelentkező.) Nincs. Az előterjesztő kíván-e még valamit mondani? (Jelzésre.) Nem. Akkor a szavazás következik a 136. számú indítványról. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad sem.
Áttérünk a többi indítványra. Először azok következnek, amelyekről Szabó Lajos alelnök úr külön szavazást kért. A módosító indítványok számát mondom: a T/3892/29, /109/1-7, /80-81-84-104-79-85-105. Ezeket nem támogatja az előterjesztő. Kérdezem, ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
Szavazunk a 40. számú ajánlásról, ezt Hankó képviselő úr kérte. Az előterjesztő nem támogatja. Képviselő úr!
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Elnök úr, nem célom az időhúzás, igyekszem rövidre fogni. Ez a javaslat nagyjából azt az ötletet fogalmazza meg, amit egyébként a pénzügyminiszter úrnak egy levélben májusban már eljuttattam. A dolog lényege az, engem meggyőztek azok, akik engem megkerestek, hogy ez a javaslat nagymértékben segítene elkerülni azt, hogy a hamisított borokat könnyűszerrel lehessen legális helyről beszerzett termékként forgalmazni. Tudniillik amennyiben nem kell fióktelepenként, telephelyenként rögzíteni, illetve kérni az engedélyt, akkor nagyon egyszerűen meg lehet azt csinálni, hogy egy nagyobb cég vásárol néhány négyzetméternyi szőlőterületet Tokajban, létesít ott egy raktárat, majd utána könnyű szerrel tudja a borok forgalmazását olyan módon manipulálni, hogy nagyon könnyen lehet eladni látszólag valódi, egyébként hamisított bort.
Ezt a javaslatot több helyen is kontrolláltattam, én nem iszom bort, és semmilyen boros céggel nincs kapcsolatom, de bárkivel kontrolláltattam, mindenkinek az volt a véleménye, hogy ez valódi akadályát jelenthetné a hamisított borok forgalmazásának, amit minden évben körülbelül negyvenszer hallok a magyar parlamentben elhangozni, csak éppen nem találjuk meg a jó megoldást. Úgy gondoltam, hogy ez a mód valószínűleg helyes lehet, és meglepett, hogy sem akkor, sem most nem kapok rá támogatást.
ELNÖK: Mielőtt nagyon belemerülnénk a vitába, arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a javaslat túlterjeszkedik a módosítási körön, tehát ebből a szempontból nem házszabályszerű. Így a bizottságnak döntenie kell a házszabályszerűségről. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki úgy ítéli meg, hogy a módosító javaslat házszabályszerű. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Ez kevés, ez kisebbség. Akkor nem is kell tovább folytatnunk erről a vitát. Köszönöm szépen.
Szavaznunk kell a még fennmaradt és nem támogatott kormánypárti indítványokról. Kérdezem, ki az, aki támogatja ezeket. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Végül a nem támogatott ellenzéki indítványok vannak soron. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kíván-e valaki külön szavazást kérni bármelyikről? (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Akkor szavazunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja ezeket az indítványokat. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem. Köszönöm.
Ezzel az indítványok végére értünk. Kovács Tibor elégedetten bólint, én is elégedetten bólintok. Van-e olyan módosítás, amit kellett volna, de nem tárgyaltunk? (Nincs jelentkező.) Mégis van még egy indítvány, amit bizottsági indítványként kezdeményeztek, a Pető Iván által szignált kulturális és sajtóbizottsági indítvány, 118. számmal, színházi fodrász, satöbbi. Az előterjesztő ezt látta?
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs, akkor szavazhatunk. Ki az, aki támogatja az indítványt? (Szavazás) Egyharmad sem. Akkor most ismét megkérdezem, hogy van-e olyan módosítás, amit nem tárgyaltunk. (Nincs jelentkező.) Nincs. Köszönöm szépen.
Az általános forgalmi adóról szólós törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása
Áttérünk a következő napirendi pontra, az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslatra. Itt is kaptunk segédletet. Itt is csak kormánypárti javaslat van a támogatottak listáján, ellenzéki nincs, a nem támogatottak esetében viszont van kormánypárti és ellenzéki is, itt megvalósul az esélyegyenlőség. Az előterjesztőt kérdezem, melyik az az indítvány, amire felhívná a figyelmünket.
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Ha nem tartanak igényt rá, akkor nem.
ELNÖK: Kíváncsian várnánk, hogy esetleg van-e közöttük olyan módosító javaslat, amire mindenképpen felhívnák a figyelmünket. Nincs ilyen? (Jelzésre.) Nincs. Jó. Ez is egy válasz. Következzen a támogatotti sorról szóló döntés. Kérdezem, ki kíván valamelyik pontról külön szavazást kérni. (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. A szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja az előterjesztő által támogatott kormánypárti indítványokat. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) A többség támogatta.
Következnek a nem támogatott indítványok, ezek közül is elsőként a kormánypártiak. Van-e olyan módosító javaslat, amit ki kívánnak kérni? Igen. Szabó Lajos!
SZABÓ LAJOS (MSZP): Az ajánlási pontokat mondom: 45., 48. és 52. pontok.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e még indítvány? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ezt a három pontot az előterjesztő nem támogatja. Indoklást kér-e képviselő úr? (Jelzésre.) Nem. Akkor a szavazás következik, a 45., 48. és 52. pontokról. Kérdezem, ki az, aki támogatja ezeket. (Szavazás) A többség támogatta.
Maradt a fennmaradt és nem támogatott kormánypárti indítványok sora. Kérdezem, ezeket támogatja-e a bizottság. (Szavazás) Egyharmad támogatja, a többség nem.
Áttérünk a nem támogatott ellenzéki indítványok körére. Kér-e valaki valamelyik indítványról külön szavazást? (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Akkor szavazhatunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja az itt szereplő indítványokat. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem. Akkor ezzel is végeztünk.
Mivel több indítványunk nincs, ezzel ennek a napirendi pontnak a tárgyalásával is végeztünk.
Még egy ügy maradt függőben, megkérem Domokos László alelnök urat, hogy vezesse elő.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): A délelőtti vita folyamán a határozathozatalt elhalasztottuk, amikor Mádi László kérte, hogy szavazzunk arról, hogy levélben forduljunk a kormányhoz annak érdekében, hogy a módosító javaslatok esetében ne csak szakértői, hanem kormányálláspont is legyen. Erről a bizottság lefolytatta a vitát, de döntés nem született, miután elnök úr és az alelnökök egyetértésével alakult ki az a rend, ami ezt a helyzetet létrehozta. Ismereteim szerint Mádi László nem tartja fenn ezt az ügyrendi javaslatát, és értelmetlen is lenne, hiszen nekünk magunknak kell ezt tisztázni. Most azt szeretném jelezni, hogy erről a szavazás okafogyottá vált. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Azzal zárom a bizottsági ülést, hogy vélhetően kedden találkozunk bizottsági ülésen. Addig mindenkinek jó munkát és jó pihenést kívánok. Viszontlátásra! A bizottsági ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 19 óra 19 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit