KPSZB/41/2007.
KPSZB/70/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2007. november 28-án, szerdán 9 óra 10 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az alkotmányról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes tárgyalása *
Dr. Veres János szóbeli kiegészítése *
Az Állami Számvevőszék álláspontjának ismertetése - Dr. Kovács Árpád *
A Fidesz álláspontjának ismertetése - Varga Mihály *
Az MSZP álláspontjának ismertetése - Szabó Lajos *
Dr. Kékesi Tibor hozzászólása *
Az MDF álláspontjának ismertetése - Herényi Károly *
Várfalvi István pénzügyminisztériumi szakállamtitkár válasza *
Döntés a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról *
A Köztársaság tér 27. szám alatti, kincstári vagyon részét képező épület értékesítése tárgyában megkötött megállapodás Állami számvevőszéki vizsgálatáról szóló, a bizottság által benyújtandó országgyűlési határozati javaslat megvitatása *
Döntés a bizottság indítvány benyújtásáról *
Az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megtárgyalása *
Az egyes önkormányzatokat érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Keller László (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Molnár László (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) Schwartz Bélának (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) dr. Hankó Faragó Miklósnak (SZDSZ),
illetve Szabó Lajosnak (MSZP),
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Balla György (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Lengyel Zoltán (független) Herényi Károlynak (MDF)
Dr. Veres János pénzügyminiszter
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Várfalvi István, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára
Dr. Bánsági Györgyi, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakmai főtanácsadója
Dr. Baraczka Mariann, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára
Hopka Viktória, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium osztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 10 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napok kívánok, hölgyeim és uraim. Tisztelettel köszöntök mindenkit. Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm a munkánk iránt érdeklődőket, meghívott vendégeinket. Megkezdjük mai munkánkat.
A kiküldött írásbeli meghívóhoz nem érkezett kiegészítés, módosítási szándékát sem jelezte senki, tehát ez eredetileg tervezett nyolc napirendi pontot tárgyalnánk meg. Ezt teszem fel szavazásra. Kérdezem, ki az, aki a kiküldött napirendi javaslattal egyetért, azt támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság 19 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta a napirendjét.
Rá is térünk az első napirendi pontra. Tisztelettel köszöntöm Veres János pénzügyminiszter urat, valamint Kovács Árpádot, az Állami Számvevőszék elnökét. Azzal a technikai javaslattal állnék elő, hogy az első három napirendi pontot együttesen tárgyaljuk meg, hiszen ezek lényegében összetartoznak. Kérdezem, hogy ezzel kapcsolatban van-e valakinek észrevétele, ellenvéleménye. (Nincs jelentkező.) Nincs. Köszönöm szépen.
Rátérünk a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló, T/4319. számú törvényjavaslat, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló, T/4320. számú törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló, T/4318. számú törvényjavaslat tárgyalására, mind a három esetben az általános vitára való alkalmasságról kell a bizottságnak döntenie. Megadom a szót Veres Jánosnak. Parancsoljon!
Dr. Veres János szóbeli kiegészítése
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A három törvényjavaslat, amelynek általános vitára való alkalmasságáról tárgyal ma a bizottság, olyan súlyú, hogy a bizottsági tárgyalásnál szükségesnek tartottam, hogy a kormányt a kormány egyik tagja, jelen esetben a pénzügyminiszter képviselje. Ritkán szokott ez előfordulni az egyes törvényjavaslatok kapcsán, de azt gondolom, ez a javaslatsor egy olyan folyamatba illeszthető és olyan jelentőségű, amelynél kifejezetten fontosnak tartottam azt, hogy személyesen is jelen legyek, legalábbis a tárgyalás megkezdésénél. Miután ma 10 órától kormányülés van, ezért szeretnék elnézést kérni előre is, hogy annál tovább nem tudok itt maradni. Munkatársaim természetesen állnak rendelkezésre azt követően is. Azt gondolom, a téma fontosságát azzal is fontos jelezni, hogy kormánytagként vagyok jelen.
Az elmúlt években Magyarországon jellemző volt az a folyamat, amikor ciklikusan megbomlott az államháztartás egyensúlya, és úgy gondolom, az egyensúlyvesztés felszámolása alapvető feltétele a további konvergenciafolyamatnak. Ezt szolgálják az államháztartási reformok, az elkezdett intézkedések, amelyeket különböző területeken kezdeményeztünk. Ennek jegyében született meg az új vagyontörvény Magyarországon, amely egységesíti az állami vagyonnal történő gazdálkodást, és létrehozza az ehhez szükséges új intézményrendszert is. Elkészült, és rövidesen a parlament elé tudjuk terjeszteni a költségvetési intézmények működési feltételeit korszerűsítő úgynevezett státustörvényt, amely szintén a reform egyik nagyon fontos eleme. Része a reformnak az a bizonyos közpénzügyi törvénycsomag is, amely a felelős költségvetési gazdálkodásról és a költségvetési hivatalról szól, amit a mai napon itt tárgyalnánk.
Olyan szabályrendszert és olyan intézményrendszert szeretnénk létrehozni, amely tartósan és folyamatosan biztosítja az egyensúlyőrző gazdálkodást, olyan automatizmusokat épít be és teremt meg, amelyek jelentősen megakadályozzák azt, hogy ez az egyensúly romoljék, vagy megszűnjön. Nagyon fontos az, hogy a javaslatsor élvezze a parlamenti pártok támogatását, azaz olyan szakmai konszenzus jöjjön létre, amely szakmai konszenzus nemcsak egy alkalmi többség szándékát tükrözi, hanem azt is, hogy a parlament pártjai ebben a folyamatban egyetértenek egymással. Ennek a javaslatsornak az elfogadása tovább növelné Magyarországgal szemben a bizalmat, ez szintén nagyon fontos, és ennek a bizalomnak a növekedésével arányosan csökkentené az ország finanszírozási terheit, azaz olcsóbbá tenné Magyarország finanszírozását.
A képviselők tudják, hogy a javaslat sok hónapos előkészítő munka után, egy, az Állami Számvevőszéknél rendezett elmúlt évi konferencia szakmai alapanyagát figyelembe véve, több államigazgatási munkatárs kutatómunkáját, más országok tapasztalatait alapul véve készült el. Augusztusban tettük közzé úgy, hogy nyilvános szakmai vita folyt e javaslatokról. Az öt parlamenti párt képviselőivel most már tízhez közeli egyeztetést folytattunk le az elmúlt öt hónapban ebben a témában, s ezen egyeztetések eredményeképpen rengeteg ponton változott, csiszolódott, formálódott a javaslatsor. Azaz ez már nem a július első hetében az internetre kitett javaslatsor, hanem egy jelentősen átalakított, a parlamenti erők véleményét, a konszenzuskeresés szándékát figyelembe vevő javaslatsor került megfogalmazásra.
A szándékunk az, mivel ez a javaslatsor még nyilvánvalóan nem végleges, több ponton is módosulhat, hogy a parlamenti vita során az ötpárti egyeztetések folyamata folytatódjon, és így alakulhasson ki erről egy politikai egyetértés is. Természetesen nemcsak a politikai szereplőkkel egyeztetünk ebben a folyamatban, hanem egyeztettünk a jegybankkal, az Állami Számvevőszékkel is. A Számvevőszék több tanulmányt, több álláspontot is megfogalmazott a vita során. Egy alkalommal elnök úr személyesen is részt vett az ötpárti egyeztetésen, elmondva véleményét, ugyanígy a jegybankelnök úr is egy alkalommal elmondta álláspontját a javaslatsorral kapcsolatban.
A most beterjesztett javaslat két törvény módosítását és egy új törvény megalkotását kezdeményezi. Azt gondolom, rendkívül fontos, hogy az alkotmánymódosításban lényegében az öt parlamenti párt között szakmai egyetértés alakult ki, még ha szövegszerűen a teljes egyetértés nincs is meg. De abban, hogy érdemes és célszerű az alkotmányt kiegészíteni egy közpénzügyi fejezettel, az öt parlamenti párt egyetértett akkor, amikor a tárgyalásokat lefolytattuk. Rendkívül fontos az, hogy valamennyi parlamenti erő úgy látja, hogy az önkormányzati hitelszabályozás, adósságszabály pontosítása mindenképpen szükséges. A szövegszerű megfogalmazásban nincs egyetértés még a pártok között, de úgy gondolom, hogy önmagában a probléma felismerése hozzásegít bennünket ahhoz, hogy egy jó megoldást találjunk a parlamenti vita során.
Tudom, hogy ez nem jelent heteken belüli megoldást. Nem jelent választ arra a kérdésre, amit fel szoktak tenni időnként különböző önkormányzati vezetők, hogy akkor most a jövő héttől kezdődően már nem lehet kötvényt kibocsátani, vagy hitelt felvenni. Erről nincs szó. Arról viszont szó van, hogy felelős döntést várunk valamennyi önkormányzati döntéshozó testülettől ilyen kérdésekben, mint ahogyan eddig is.
Szeretném röviden ismertetni a javaslat lényegét. A mostani javaslat arról szól, hogy egy reáladósság-szabály kerülne bevezetésre Magyarországon, ami azt jelenti, hogy ha nem lenne infláció, akkor egyik évről a másikra az adósság számszerűen nem növekedhetne. Miután valamennyi országban van valamilyen mértékű infláció, ezért mi azzal számolunk, hogy a következő években Magyarországon is lesz, ilyen értelemben az inflációval korrigált adósságérték az, ami irányadó e számítássorozatban. Bekerülne kétharmados szabályként az elsődleges egyenleg szabálya a törvénybe, azaz pozitív elsődleges egyenleget kell a költségvetési törvényjavaslatnak tartalmaznia, illetve elfogadni és azt teljesíteni. Belekerülne a már említett önkormányzati eladósodás szabályozása, amely a fejlesztési hitel felvételét nem korlátozza, ugyanakkor a működésre csak éven belüli, likviditást szolgáló hitelfelvételre nyújtana lehetőséget az önkormányzatoknak.
Nagyon fontos, hogy egy olyan új, a közpénzügyi szabályok betartásával foglalkozó költségvetési hivatal felállításáról szól a javaslat, amelynek legfontosabb feladata az lenne, hogy beárazná, azaz költségeiben közölné a nyilvánossággal, az országgyűlési képviselőkkel, a parlament bizottságával, hogy az egyes törvényjavaslatoknak milyen költségvetési hatásuk van, tartósan milyen hatást gyakorolnak ezen törvényjavaslatok elfogadásuk esetén a költségvetés egyenlegére, valamint a módosító indítványokat is beárazná ez a hivatal a későbbiek során. Rendkívül fontos, hogy a hivatal kialakítaná álláspontját arról a kérdésről is, hogy vajon a tervezési munka során a kormány az adott évben két évre előre prognosztizált gazdasági fejlődési adatokat mennyire megalapozottan, az adott körülmények között elérhető összes információ figyelembevételével mennyire megbízhatóan tervezte meg. Azaz az adott évben a két évre előretekintő tervezés számait minősítené ez a bizonyos hivatal.
A hivatal az Országgyűléshez rendelt olyan önálló intézmény lenne, amely az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel, beszámolási kötelezettséggel, munkavégzése során az Országgyűlést, az országgyűlési képviselőket és ezzel együtt a nyilvánosságot tájékoztatja megállapításairól, véleményéről, számításainak eredményéről. Azaz egyfajta kontrollként működne, a kormány számításai mellett a kormány prognózisának kontrollját jelentené. Természetesen a hivatal feladata lenne az egyébként ma egyetlenegy állami szervezet közvetlen felelősségébe nem tartozó számítások elvégzése is, nevezetesen a költségvetési hatások pontos számítása. A kormány nyilvánvalóan mindig végez ilyen számításokat, azonban ha egy kormánytól független szervezet végezne ilyen számítást, akkor értelemszerűen az országgyűlési képviselők számára is objektív számnak tűnhetne mindez.
Végezetül engedjék meg, hogy két mondattal arra a vitára is kitérjek, amely a törvényjavaslat benyújtásáig nyugvópontra került, nevezetesen, hogy a hivatal önállóan, vagy az Állami Számvevőszék részeként, szervezeti egységeként működjön, vagy másként. Ma már ebben a kérdésben nincs érdemi vita nyitva közöttünk. Sokféle szakmai egyeztetés lezajlott ebben a kérdésben, és meggyőződésünk szerint jó megállapodást lehet kötni, és jó döntést lehet a parlamentben hozni a hivatal ilyen típusú felelőssége és feladatköre mellett, illetve az Állami Számvevőszék megerősített ellenőrzési feladatkörének meghatározása mellett. Ennek megfelelően kérem a tisztelt bizottságot, hogy a három benyújtott javaslatot - az alkotmány kiegészítését a közpénzügyi fejezettel, a közpénzügyi felelősségről és a hivatalról szóló törvényjavaslatot, valamint az önkormányzati törvény jelzett, kétharmados többséget igénylő módosítását - általános vitára minősítse alkalmasnak. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Árpád elnök úrnak adnám meg a szót, hogy az Állami Számvevőszék álláspontját ismertesse a bizottsággal.
Az Állami Számvevőszék álláspontjának ismertetése - Dr. Kovács Árpád
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, talán nem értik félre, ha azt mondom, büszke vagyok arra, hogy a Nemzeti Bank, a Pénzügyminisztérium és saját kezdeményezésünkre másfél évvel ezelőtt erre a vállalkozásra "vetemedtünk". A vezérszavak között a "fiskális alkoholizmus", a "választási költségvetés" és sok hasonló új szó jelent meg, és talán a közvélemény számára is magyarázható volt, hogy miről van szó. Az én lehetőségem az, hogy összehasonlítsam, a közpénzügyi téziseket, amelyeket a tisztelt parlament erősített meg és a tisztelt kormány figyelmébe ajánlott, mennyiben, milyen gondolatrendszerben követi a Pénzügyminisztérium anyaga.
Mindenekelőtt szeretném azt mondani, hogy ennek a tézissorozatnak öt intézkedési blokkja alakult ki: a költségvetés készítése és a zárszámadás, az információs rendszer, a pénzügyi menedzsment kötelezettségvállalása, a költségvetési rendben gazdálkodó szervezetek gazdálkodási formáinak meghatározása, a költségvetés egyensúlyi kérdéseinek szabályozása és a költségvetési felelősség rendszere, végül a közvagyonnal való gazdálkodás. Ez volt az az öt terület, amiről annak idején szóltunk. A közvagyonnal való gazdálkodásról a törvény megszületett. Miniszter úr utalt arra, hogy a státustörvény, ami a költségvetési rendben gazdálkodó szervezetek meghatározását jelenti, benyújtásra kerül. Két területtel foglalkozik lényegileg, a költségvetési tervezés és a költségvetés egyensúly kérdéseivel ez az előterjesztés.
Szembetűnő, és lényegileg valahogy együtt meg kellene oldanunk azt, és ez az Állami Számvevőszék lehetőségeire, illetve az ellenőrzés kérdéskörére is utal, hogy ma, miközben a költségvetés bevételi oldalánál a bevételt előteremtő állampolgárokkal, vállalatokkal szemben a létező legkeményebb szankcionálási lehetőségek, büntetőjogi és gazdasági jellegű szankciók vannak beépítve, a másik oldalon, a kiadási oldalon ez pillanatnyilag teljes egészében hiányzik. Tehát ha valamiféleképpen a szabályozási mechanizmusban a költségvetési felelősségről beszélünk, akkor akár a státustörvényben, akár másban arra is gondolnunk kell, hogy ez a kiegyensúlyozatlan helyzet megváltozzon, és ebben az állampolgárok számára is megnyugtató egyensúlyt tudjuk teremteni. Mi a magunk részéről ebből adódóan nem intézményi kérdésekkel foglalkoztunk, ebben miniszter úrral teljes az egyetértésem. Az Állami Számvevőszék mint törvényalkalmazó szervezet azt a megoldást fogja követni, amelyet a tisztelt parlament akar. Ha ennek a rendszernek a karbantartására, kezelésére egy független szervezetet hoz létre, akkor ezt fogja segíteni minden eszközével, ha Költségvetési Tanácsban gondolkodik, ha az Állami Számvevőszékben, azon belül is elkülönített, függetlenített formában, akkor meg fogjuk teremteni ennek a lehetőségeit.
Egy kérdéskör van, amit a jelenlegi törvényjavaslat nem kezel. Jogilag nagyon nehezen is kezelhető, mert egy országnak csak egy legfelsőbb szintű állami ellenőrző szervezete lehet, ez egy ENSZ-, illetve európai uniós szabály. Ez pedig az, hogy jelenleg az Állami Számvevőszék markánsan a minisztériumokban, az adóhivatalban, az államkincstárban, a Pénzügyminisztériumban folyó tervezőmunka folyamatait vizsgálja, és az a vaskos kötetnek, amit most már 17 éve önök elé teszünk, ezekről a kockázatokról szól, a minisztériumi kockázatokat tartalmazza, ha úgy tetszik, a makrogazdasági szint alatti területet vizsgálati módszerekkel követi. Nem foglalkozik azzal, hogy milyen a kormány gazdaságpolitikája, mert ez politikai kérdés, viszont az, hogy ezt a célrendszert hogyan valósítja meg az intézményrendszer, markánsan jelen van. Ennek kapacitása az Állami Számvevőszék kapacitásainak körülbelül 5 százalékát teszi ki. Ez a kapacitáslekötés nyilvánvalóan abban az esetben, ha az Állami Számvevőszéknek mások a feladatai, akkor más területeken fog jelentkezni, másrészt az ellenőrzési területre, ahogy miniszter úr mondta, súlypont helyeződik.
A jelenlegi törvényjavaslatban ez a kérdés nincs kezelve. Tehát vagy az a lehetőség van fenntartva, hogy a költségvetési hivatal, a józan ész alapján, alvállalkozóként felkéri az Állami Számvevőszéket, és egyszerűen benne marad ez a profiljában, vagy azt mondja a tisztelt parlament, hogy a minisztériumi szintű költségvetési tervezési folyamatokkal nem foglalkozom, makrogazdasági kérdések és törvények beárazásával foglalkozom, és ez váltja ki ezt a kérdéskört. Természetesen ez is egy megoldás lehet, de meggyőződésem szerint erre valamiféleképpen választ kell adni. Mert azzal, hogy pusztán töröljük ezt a feladatot, és nem mondjuk meg, hogy helyette mit teszünk, hová helyezzük át a súlypontot... Erre utal egyébként a benyújtott számítás is, mert ha a makrogazdasági elemzésekre és a törvények beárazására 1,8 milliárd forintot fordítanak, akkor ez önmagában jelzi, hogy itt van egy teljes súlypontáthelyezés.
Ezzel kapcsolatban már vannak aggályaim, hogy hogyan lehet ennek a személyi, emberi, tárgyi feltételrendszerét megteremteni, miközben nagyjából ismerem azokat a költségeket, amelyeket a különböző, hasonló jellegű kutatásokra fordítanak. Ezek valahol 20 és 100 millió forint között vannak, amelyek tisztán makrogazdasági jellegűek, a különböző intézményektől, vagy akár az Állami Számvevőszék kutatóintézetétől megrendeltek, hiszen ezekben a munkákban ilyen értelemben is részt vehet. Ebből adódóan a magunk részéről ezt tartjuk lyukas kérdésnek, amire valamiféle választ kell adni a politikai egyeztetések alapján. Bármilyen válasz lehetséges, de alkotmányos választ lenne célszerű adni.
A másik, amit érdemes talán a további egyeztetéseken figyelembe venni, hogy milyen legyen a parlamenthez való viszonya ennek az új szervezetnek, milyen jogosítványai legyenek. Egy új szervezet esetében, amely tekintélyének a kiépítése, azon túl, hogy időt vesz igénybe, más lehetőségei vannak, mint egy Költségvetési Tanácsnak, vagy, hadd legyek nagyképű, az Állami Számvevőszéknek befiltrálódása alapján. Tehát, elképzelhetőnek tartom, hogy a jogosítványokat valamiképpen erősítsék meg, és itt a tisztelt képviselő urak és a miniszter úr figyelmébe az időtényezőt ajánlanám. Az időtényező a legnagyobb rendező a költségvetési folyamatban, tehát ha annak a veszélyét hozzuk, hogy vissza tudja adni ez a szervezet a kormánynak, hogy nézd át, számítsd át újra, miközben elő van írva, hogy meddig kell a végszavazást teljesíteni, ez olyan borzasztóan erős szankcióvá tud növekedni, hogy rá tudja kényszeríteni a mindenkori kormányzati erőket, hogy változtassanak. Summa summarum, szeretném javasolni, hogy érdemes meggondolni a közgazdasági véleményező szerepen túli lehetőségeit, kezelhető mértékben.
A szabályokhoz kapcsolódóan, amit a miniszter úr mondott, az Állami Számvevőszék markáns véleménye az, hogy nem az intézmény, hanem a szabályok fontosak. Érdemes megemlíteni, több konferencián volt erről szó, hogy az eladósodottság kérdéskörét nem feltétlenül tartja mindenki követhető mutatónak. Nyugat-Európában sehol nem alkalmazzák, helyette inkább kiadási plafonokban gondolkodnak, ami látszólag rugalmatlanabb, valójában azonban a reális követelményekhez és a költségvetés szükségleteihez jobban alkalmazkodik, tehát egy komplexebb szabályrendszerben gondolkodna az Állami Számvevőszék, nemcsak a reáladósság ügyében. A másik pedig, hogy a programalap kérdéseit is érdemes volna valamiféleképpen a költségvetési szabályrendszerben kezelni. Ha a további egyeztetések folyamatában a tisztelt parlament úgy gondolja, akkor ezeket meg lehet oldani, bár a benyújtás előtt úgy volt, hogy újra találkoznak a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék munkatársai, hogy tovább finomítsuk ezeket a kérdéseket.
Az ügy véres torka az önkormányzati terület. Megítélésem szerint a benyújtott változat nem tudja azokat a követelményeket teljesíteni, amiket a tisztelt Országgyűlés az önkormányzatokkal szemben jelezne. Vannak alkotmányossági, törvényességi aggályaink is, hogy meg lehet-e ezeket a lépéseket tenni. Arra szeretnék utalni, hogy ezt is érdemes esetleg végiggondolni, hogy fokozatosan, lépésről lépésre haladva egy-egy blokkját ennek a hármas törvénynek elfogadni, zárni, és amit nem tudunk, azt tovább gondolni, bár összefügg az egyik a másikkal.
Ami pillanatnyilag teljes egészében hiányzik, a belső ellenőrzés kérdéskörének megoldása. Feltételezem, hogy ez a státustörvényben fog majd valamiféleképpen megjelenni. Nagyon örülnék annak, ha ennek az ellenőrzési kérdéskörnek a rendezése során azt a kettősséget, feszültséget, ami a felelősség ügyét jelzi a költségvetés bevételi, illetve kiadási oldala között, valamiféleképpen megoldanánk.
Így, vagy úgy, muszáj arról nyilatkoznom, mert szerintem képmutató lenne, ha nem tenném, hogy ez az Állami Számvevőszék feladatmegosztásában mit jelent. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Országgyűlés Költségvetési Hivatala nem ellenőrző szervezet, ebben a formájában semmiképpen nem az. Nem is tud az lenni, mert ennek alkotmányos akadályai is vannak. Ha a szöveget megnézik a tisztelt képviselő urak, az "ellenőrzés" szó nem szerepel benne. Egy helyen szerepel a "vizsgálat" szó, de az bármikor kiváltható, az "összehasonlítja", vagy az "elemzi" szóval helyettesíthető, hiszen a lehetőség és a valóság összehasonlításának kontextusában jelenik meg ez a szó. Ebből adódóan semmiképpen sem úgy éli meg az Állami Számvevőszék, bármilyen megoldás születik, mint egy olyan szervezet, amely elindítója volt ennek a folyamatnak, hogy ebből vesztesként kerül ki. Ugyanakkor vannak olyan hatásköri kérdések a tervezéssel, a metodikával összefüggésben, amit meg kell oldanunk. Erre egyébként a tervezet utal egy helyen, hogy a hivatal elnökének a Számvevőszék elnökével közösen kell kialakítani a szabályokat, mi ellenőrizzük a szervezet pénzügyi gazdálkodását. Van egy olyan klauzula benne, ami egy kicsit arra rímel, hogy választási ciklusonként a miniszterek beszámoltatása az Állami Számvevőszékhez kapcsolódik.
Most úgy látom, hogy ez az anyag 60-70 százalékos készültségben van. Mi minden létező eszközzel abból indultunk ki, hogy segítsük ezt a folyamatot, az ötpárti egyeztetéseket. Készítettünk egy olyan elemzést, ha a bizottság ezt elfogadja, eljuttatjuk, hogy a közpénzügyi tézisekből mi valósult meg ebben a folyamatban. Ha az Országgyűlés elnök asszonyának a felkérését a házbizottság méltányolja, akkor a minisztériumhoz kapcsolódóan a vita megkezdésekor én is elmondom a gondolataimat, és megpróbáljuk ezt a folyamatot valamiképpen kézben tartani. Hozzá kell tennem, hogy végeztünk néhány próbaszámítást, hogy mi történne, ha ezeket a szabályokat alkalmazzuk, illetve ha ezeket a szabályokat alkalmazták volna, mi történt volna. Ami az eladósodottság mértékére vonatkozik, és a költségvetéshez kapcsolódó szakvéleményben utaltunk rá, markánsan jó 40 százalékkal kisebb eladósodottsági szintet értünk volna el, ha már a korábbi években alkalmazták volna a költségvetési szabályokat, a 2002-es, 2003-as, 2004-es, 2005-ös év nem egy furcsa, elég szabadosan zajló tervezési metodika alapján zajlott volna le. Előretekintően is végeztünk számításokat, ezek azt jelzik, hogy rendkívül erőteljes megszorítások és költségvetési kiadáscsökkentések következnek, ha az Országgyűlés ezeket a szabályokat alkalmazni fogja. Politikai kérdés, hogy ezeken valamiféleképpen finomítsunk.
Nem tagadom, a létrehozás, az ellenőrzés előnyös a költségek szempontjából, különböző változatok és megoldások lehetségesek. Ezen a helyen is azt tudom mondani, hogy az önök kezében vagyunk, tehát ha önök ezeket a szabályokat be óhajtják tartani, akkor mindenféleképpen meg lehet oldani, ha nem, akkor bármilyen hivatal van, az bizony kínlódni fog ezeknek a szabályoknak a betartásával, annak lehetőségével. Egy azonban biztos, hogy az Országgyűlés képviselői biztosan egy variációgazdagabb, a lehetőségek és a kockázatok ügyeiben járatosabb, árnyaltabb képet tudnak alkotni. Mi abból indulunk ki, hogy folytatni fogjuk a makrogazdasági tanulmányok készítését, hiszen az Állami Számvevőszék felelőssége, hogy ezt segítse. Ilyen körülmények között, ha az Országgyűlés ezeket a szabályokat fejleszti, meg tud állapodni, akkor mi szakmailag tudjuk a részleteket, a lehetőségeket hozzárendelni.
Egy elvi kérdés van, az alkotmányban lévő blokkot a magunk részéről az emberek biztonsága, esélyegyenlősége és más szempontokból némileg más gondolatmenetben építenénk ki, többet tennénk bele, függetlenül attól, hogy a költségvetési tézisek gondolatmenete a kormány hedonista gazdálkodásáról szól vagy sem, inkább azokból az emberi garanciákról, amelyeket az állampolgároknak az élethez biztosítani kell, és ezt mi szeretnénk.
Elnök úr, elnézést kérek, hogy egy kicsit hosszabb voltam, és ezeket elmondtam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez a dolgunk, azért vagyunk itt, hogy az általános vitára való alkalmasság kapcsán beszéljünk ezekről a kérdésekről.
A Fidesz álláspontjának ismertetése - Varga Mihály
Megnyitnám a hozzászólások sorát, azután Szabó Lajos jelentkezett. Én is hadd tegyek hozzá néhány dolgot a három törvényjavaslathoz. Az első, hogy mindenképpen érdemes tisztázni, miért is kell ezekről a kérdésekről tárgyalnunk, miért is van szükség arra, hogy valamennyiünk számára cél legyen a felelősebb, kiszámíthatóbb, átláthatóbb költségvetési gazdálkodás megteremtése. Elsősorban azért, mert az elmúlt években nem ez jellemezte a magyar államháztartásért felelős döntéseket. Ahogy itt elnök úr is, pénzügyminiszter úr is utalt rá, valóban, másfél évvel ezelőtt azért kellett az Állami Számvevőszéknek kezdeményező szerepet játszania, hogy olyan új eszközöket találjunk, amelyek segítségével megpróbáljuk visszaállítani azt a pályát, ami nem volt túlságosan pozitív, hiszen minden választás előtt némiképp megugrott az államháztartás hiánya, de azért 1991-1992-től többé-kevésbé tartós, a felelősség, a maastrichti konvergenciakritériumok irányába mutató trend volt. Ez 2002 után megszűnt.
2002 után mind az államadósság, mind az államháztartási hiány tekintetében a teljes felelőtlenség állapota következett be, és ez nyilván nem volt hosszú távon fenntartható. Egy érdekes párhuzam, hogy Nigériában tárgyalnak most hasonló kezdeményezést. Magyarország ma bizony Nigériával fut versenyt, hogy ilyen szabályokat fogadjon el. Érdemes felidézni, hogy a korábban ilyen szabályozást elfogadott országok körébe kik tartoztak: Ecuador, Kolumbia, Brazília. És itt sajnos nem a fociban való összehasonlításról van szó, hanem az államháztartás működését érintő kérdésekről. Magyarország ebből a szempontból más osztályba sorolta be magát, ezért kell ma a magyar parlamentnek, a magyar parlament költségvetési bizottságának is erről tárgyalnia, hogy megpróbáljunk visszakerülni az első osztályba, azon országok csoportjába, amelyek, mondjuk, az Európai Unió stabilitási és növekedési egyezményének betartásával próbálnak meg felelős államháztartási politikát folytatni.
A második megjegyzésem: messzire vezetne annak a kérdésnek a tisztázása, hogy hogyan és miért bomlik meg a magyar államháztartás egyensúlya. Itt utaltam arra, hogy minden politikai célfüggvényben az államháztartás is egyfajta olyan elem, amellyel a politikai döntéshozók időnként játszanak, de nem mindegy a mérték. Nem mindegy, hogy Magyarország 27 országból a 27. az államháztartási hiány helyzetét tekintve, vagy éppen csak a 20., vagy a 15. Ebből a szempontból azért nem árt felidézni, hogy 2002-ben ez az ország olyan helyzetben volt, hogy a politikai mezőtől függetlenül abban tudtunk egyetérteni, hogy 2007-ben Magyarországon lesz euró. Emlékezzünk vissza, 2002-ben nemcsak az akkori jobboldali kormánypártok, hanem az ellenzék is, az ellenzék miniszterelnök-jelöltje és pénzügyminiszter-jelöltje is azt mondta, hogy 2007-ben Szlovéniával együtt fogunk csatlakozni az eurózónához.
Tehát itt már nem arról van szó, hogy ciklikusan megbomlik az államháztartás egyensúlya, hiszen, még egyszer mondom, 2002-ben úgy történt kormányváltás, hogy teljes egyetértés volt abban, hogy a maastrichti konvergenciakritériumokat teljesíteni tudjuk. Ezek nem maguktól változtak meg. Nem azért változtak meg, mert időközben a világpiacon, vagy a világgazdaságban olyan események történtek, amelyek teljes egészében felborították ennek a lehetőségnek a teljesülését. Nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy bizony az elmúlt években felelőtlen gazdálkodás folyt. Ez a felelőtlen gazdálkodás egyébként együtt járt az ország lakosságának megtévesztésével, az Európai Unió illetékeseinek megtévesztésével, és ezért kell ma nekünk azon gondolkodni, hogy melyek azok a szabályok, amelyekkel ezt meg tudjuk akadályozni. Hiszen mondhatnánk azt is, hogy a most hivatalban lévők úttörő becsületszavukra megígérik, hogy többet ilyet nem követnek el, nem fogják kozmetikázni a számokat, nem fognak hazudni nekünk, de ennél erősebb garanciákat szeretnénk. Ebben szerintem egyetértés van, ezért is kezdtük el jó néhány hónappal ezelőtt az ötpárti tárgyalásokat, hogy ebben a kérdésben előrelépés történjen. Ennyit tehát arról, hogy miért is bomlik meg az államháztartás egyensúlya. Ennek vannak felelősei. Itt voltak felelős döntéshozók, akik ezért túlságosan nem hajlandók felelősséget vállalni, de azt szeretnénk, azért is tárgyalunk most, hogy ez a jövőben ne így legyen.
Ami a konkrét javaslatot illeti. Mi három feltételt fogalmaztunk meg, amikor leültünk erről tárgyalni. Az első, ha már intézményi szintű módosításokban gondolkodunk, hogy olyan intézményt állítsunk fel, amely lehetőség szerint független, amelyet nem lehet semmiféle politika, költségvetési, vagy más presszióval befolyásolni döntéshozatalában. A második feltétel az volt, hogy ez lehetőség szerint minél kevesebbe kerüljön az adófizetőknek. Végül a harmadik feltétel az volt, hogy a hatásköre tisztázott legyen, tehát úgy kerüljön be az intézményi struktúrába, hogy nem fed le feleslegesen más intézményi hatásköröket.
Csak zárójeles megjegyzésem, nem túl barátságos lépés, hogy amikor egy tárgyalássorozat kellős közepén vagyunk, valaki hirtelen odarendeli a sajtó munkatársait, és közli, hogy megállapodtunk, és már be is nyújtják a törvényjavaslatot. Mondjuk úgy, hogy nem barátságos lépés, még ha jó szándékkal közelítem is meg, mert azt is hallottam, hogy hát, istenem, sietni kell. Nyilván a magyar államháztartás ideje is drága, érdemes meggyorsítani a folyamatot azzal, ha az Országgyűlés elkezdi ezt a tárgyalássorozatot. Megjegyzem, azt mindenképpen furcsának tartom, hogy a miniszterelnöki és pénzügyminiszteri sajtótájékoztatón, amikor arról beszélnek, hogy a négy legfontosabb reformcsomag egyikéről van szó, az újságíróknak nem adnak arra lehetőséget, hogy kérdezzenek. Így történt ennek bejelentése is. Két újságíró kapott arra lehetőséget, hogy három kérdést feltegyen, majd aztán az előterjesztők sietve távoztak. Ez megint csak azt mutatja, hogy még nincsenek a szálak teljes mértékben elvarrva. Jó lett volna, ha időt hagyunk arra, hogy mindenki a saját álláspontját akár alkotmányügyi, akár közgazdasági kérdésekben, akár államháztartási ügyekben tisztává és kiszámíthatóvá tegye.
Jelenleg úgy érezzük, hogy a törvényjavaslat ebben a formájában nem elfogadható, ezt ebben a formájában nem lehet támogatni. Az első probléma, hogy mi lesz az a hozzáadott érték ennek a hivatalnak a felállítása kapcsán, amivel a magyar államháztartás gazdagodni tud. Nyilván célként az kell megfogalmazódjon, hogy a makrogazdasági egyensúlyt próbáljuk meg fenntartani, és az elmúlt évek "böszmeségei" után lehetőség szerint olyan célokat fogalmazzunk meg, amelyeket tartani tudunk, és amelyek valóban a piac szereplői, vagy az átlagpolgár számára is iránytűként szolgálhatnak, reális, fenntartható pályára állítják a magyar gazdaságot. Ezt a hozzáadott értéket egyelőre ebben a hivatalban nem látjuk. Azt tudom megerősíteni, amit már korábban is mondtunk: sóhivatalra nincs szükség. Ha ez a kormány kitekeri, átértelmezi, mondjuk az Európai Unió egyik bizottságának, vagy biztosának a véleményét, akkor mi a garancia arra, hogy egy egyébként szankcióval, akár "árumegállító joggal", vagy bármivel nem rendelkező hivatal véleményét fajsúlyos elemként kezelje? Erre semmiféle garancia nincs.
Az olcsóság, vagy az adófizetők pénzével való takarékosság is megkérdőjeleződik, hiszen szeretnék arra utalni, hogy az a Konvergencia Tanács, amely három fővel működött, és véleményezte a kormány konvergenciaprogramját, kitűnően el tudta látni a feladatát. Az a három nagy tekintélyű ember véleményezte a konvergenciaprogramot, azt nyilvánosságra hozta, és ezzel a dolog le volt zárva. Ehhez képest most hivatalt akarunk felállítani gépkocsivezetővel, portással, 2-es portással, elnökkel, alelnökökkel, mindenkivel. Egyelőre 96 fő van megjelölve a hivatal létszámaként, megjegyzem, Parkinson törvénye alapján 96-ról indul mint bázisszám, aztán majd az idők folyamán szépen gyarapodni fog, és mindig lesz egy érv arra, hogyan lehet egy hivatalt tovább duzzasztani. Mi tehát továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy azt a javaslatot fontolja meg a kormány, hogy egy Költségvetési Tanács felállítására kerüljön sor. Ez az intézmény 3 emberből állna, az apparátusát többféle módon is meg lehet oldani, akár az Állami Számvevőszéken keresztül, akár egy külön, korlátozott létszámú apparátuson keresztül. Nem értjük, miért van szükség arra, hogy újabb grandiózus hivatalok felállítására kerüljön sor, ezt nem támogatjuk.
Ugyancsak csatolni fogjuk ehhez a parlamenti vitához azt a korábbi javaslatunkat, hogy a kormányzati felelősségről és felelősségvállalásról szóló kérdéskörök tisztázódjanak. Magyarán: újra be fogjuk nyújtani azt a javaslatunkat, amely korábban arra vonatkozott, hogy a miniszterek és a miniszterelnök vállaljanak felelősséget azért a költségvetésért, amit a parlament elfogad, akár anyagi szankción keresztül is, tehát a fizetésük arányában "bűnhődjenek" azért, ha a parlament által elfogadott törvény nem teljesül. A felelősség kérdését nem lehet megkerülni, és ahhoz, hogy erről érdemben, tisztán tudjunk beszélni, ezt mindenképpen tisztázni kell.
Összességében tehát mi nem támogatjuk ennek vitáját, de nem kívánjuk megakadályozni sem, azaz tartózkodni fogunk az általános vitára való bocsátásnál. A parlamenti vita talán még lehetőséget teremt arra, hogy amit az ötpárti tárgyalásokon elkezdtünk, folytatni tudjuk, és épkézláb javaslatok, megoldások születhessenek a végére, de most nem támogatjuk a vitára bocsátást. Megjegyzem, ha mindenféle ilyen szabályozás, korlátozás helyett olyan korrupcióellenes szabályokat vezetünk be, hogy csökkentjük az adózás terheit, az adószínvonalat Magyarországon, ha a bürokráciával kapcsolatos szabályokat tisztábbá és világosabbá tesszük, talán sokkal többet lehetne elérni, mintha ilyen testületek kreálásával, felállításával töltjük az időt.
Ennyiben kívántam a Fidesz álláspontját ismertetni, és most Szabó Lajosnak adom meg a szót.
Az MSZP álláspontjának ismertetése - Szabó Lajos
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Arra, amit ön elmondott a legnagyobb ellenzéki párt alelnökének politikai állásfoglalásaként, nem kívánok reagálni. Nem kívánok reagálni, mert azt a vitát nem kívánom kinyitni, amely arról szól, hogy a rendszerváltozás óta ciklikusan hogyan következtek be a költségvetésihiány-növekedések, nem kívánom azt a vitát kinyitni, hogy a 2002-es kormányváltáskor a kétéves költségvetés hatására már a hiány hány százaléka volt kimerítve, és nem kívánom azokat a vitákat kinyitni, amelyek az elszámolási rendszerek változásával foglalkoztak. Arra koncentrálnék, amire ön is koncentrált hozzászólásának tartalmi, szakmai részében.
A szocialista frakció a tárgyalások megkezdésekor négy sarokpontot jelölt ki, amelyeket érvényesíteni kívánt a tárgyalások során. Ezek közül az első egy általános megállapítás volt, hogy szükség van a közpénzügyi szabályozásra. Szükség van erre a szabályozásra annak a szabályozássorozatnak a részeként, amelyről a pénzügyminiszter úr és az Állami Számvevőszék elnöke is beszélt, amely a vagyontörvény, a státustörvény folytatásaként az államháztartási törvény átszabásával fejeződik be, illetve ebbe a sorba kell hogy illeszkedjen. Azt mondta ki a Szocialista Párt, hogy erre a szabályozásra lehetőleg úgy van szükség, hogy az önkormányzatokkal együtt történjen meg. A második pont, amit fontosnak tartottunk, hogy ez a folyamat teremtse meg a közbizalom helyreállításának intézményes és alkotmányos garanciáit. A harmadik elvárásunk az volt, hogy ebben a folyamatban kerüljenek megalkotásra, legyenek átdolgozva a költségvetés-politikai szabályok. A negyedik sarokpont az ütemezéssel foglalkozott, mi azt mondtuk ki, hogy olyan szabályozás szükséges, amely már ebben a kormányzati ciklusban biztosítja azt, hogy érdemi szabályok kerüljenek bevezetésre, és érdemi változások történjenek.
Az első pontnál a szabályozás szükségessége nem kérdőjeleződött meg a szakmai tárgyalások során, az MDF képviselője esetében volt az első időszakban erre vonatkozó kétség, de amikor a tartalmi kérdésekről kezdtünk el beszélgetni, már ő is azt mondta, hogy ha ilyen irányba megy, akkor ezek szakmailag támogathatók. A Szocialista Párt részéről a szakmai tárgyalásokon résztvevőként tudomásul vettem, tudomásul vettük azt, hogy az önkormányzati rész nem a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényben kerül szabályozásra, hanem külön törvény kerül benyújtásra, hiszen, ahogy itt elhangzott, a legnagyobb vitát ez váltotta ki. A megállapodás a szakmai tárgyalásokon az volt, hogy külön törvényben, párhuzamosan kerül benyújtásra ez a két törvény, kiegészítve az alkotmánymódosítással.
A második, ami a közbizalom helyreállításának intézményes és alkotmányos garanciáit érinti, egyetértettünk abban, hogy az alkotmány a közpénzügyi fejezettel egészüljön ki. Egyetértettünk abban, hogy a költségvetési hivatal - amelynek formája nagyon sokáig kérdéses volt, nagyon sokáig nem is kristályosodott ki, csak akkor kezdtünk már hivatalról beszélni a frakció nevében, amikor nagyjából látszódott, hogy ebben egyetértés van a szakmai egyeztetések során - kétharmados szabályozással jöjjön létre, de feles szabályokkal biztosítsa azokat a működési formákat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezeknek a céloknak meg tudjunk felelni. Ezt az egyetértést a továbbiakban is fenntartjuk.
A költségvetés-politikai szabályoknál elfogadtuk a szabályok időközi változását, tudomásul vettük azokat a más oldalról megjelenő igényeket, amelyek kombinált szabályozást kívántak a rendszerbe behozni, így az elsődleges egyenleg, a reáladósság szabálya, a kiadási korlát a középtávú tervezés olyan összhangját igyekszik megteremteni, amely biztosítani tudja, hogy ezt a ciklikusságot ki tudjuk váltani, meg tudjuk előzni. És biztosítani tud egy olyan szabályozást, amelyben mind az Állami Számvevőszéknek, mind a létrehozandó új szervezetnek, mind a parlamentnek, azon belül a költségvetési bizottságnak is érdemi, a jelenleginél nagyobb szerepe van az elkövetkezendő időszakban a költségvetés elfogadásánál.
Amit az ütemezésnél fontosnak tartottunk, az az, hogy már ebben a ciklusban érdemi lépések kerüljenek bevezetésre. A szakmai egyeztetéseken elfogadott ütemezés, amiben nagyjából meg tudtunk állapodni, ezt biztosítani tudja. Továbbra is nyitottak vagyunk ebben a tárgyalásra, támogatjuk ezt a fajta bevezetési ütemezést.
Úgy érzem, hogy a szakmai tárgyalásokon el tudtunk jutni addig, ameddig szakmai tárgyalásokon el lehet jutni. A szakmai tárgyalások során elhangzott bejelentések, és remélem, aki részt vett ezeken, ezt vagy megcáfolja, vagy megerősíti a vitákban, konszenzussal lettek kialakítva. Minden olyan bejelentés, amely akár közlemény formájában jelent meg, akár a pénzügyminiszter által elmondott egy mondat volt, ezeket a jelenlévők megtárgyalták, és a jelenlévők felhatalmazásával történtek ezek a bejelentések. Eddig tudtunk eljutni a szakmai egyeztetéseken, a szakmai egyeztetéseken megfogalmazott véleményeket többé-kevésbé tartalmazza a törvényjavaslat. Természetesen nem mindenkinek nem minden elképzelését, ugyanúgy, ahogy a Szocialista Párt sem tudott mindent érvényesíteni az előkészítés során, mert nekünk is alkalmazkodni kellett ahhoz, hogy ötpárti egyeztetés van. Ugyanúgy más pártoknak, más szervezeteknek is lehet hiányérzetük, de úgy gondolom, ez a tervezet jó alapot ad ahhoz, hogy a vitában ötpárti módosító indítványokkal, az előkészítésben részt vevő más szervezetek véleményének kikérésével lehet olyan módosításokat tenni, ami végül elfogadhatóvá tudja tenni ezt a törvényt.
A magam részéről úgy érzem, hogy a parlamenti szakban a politikai szándék fogja meghatározni a törvényjavaslat további sorsát. A mi részünkről ez a szándék nem változott. Mindezek jegyében a Szocialista Párt képviselői nevében általános vitára alkalmasnak javaslom minősíteni mindhárom törvényjavaslatot. A vitában természetesen képviselőink részt fognak venni, akár itt, a bizottságban, akár a parlamentben minden szakterületről. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm alelnök úr hozzászólását. Csak azzal tudom biztatni, hogy ne legyen ennyire pesszimista, reméljük, van még lehetősége annak, hogy érdemi megoldásokat találjunk arra, hogy ez tényleg megvalósuljon, és ez a törvény nem jár majd úgy, mint az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény, ahol az MSZP képviselői több módosító javaslatot adtak be, mint ahány pontja van magának a törvényjavaslatnak.
Nagyon bízunk benne, hogy ez pozitív történet lesz a végén. Itt szeretném is megköszönni az Országgyűlési Könyvtárnak azt a segítséget, amit a képviselőknek nyújtott azzal, hogy a téma iránt alaposabban érdeklődő bizottsági tagok és mások számára is összeállítottak egy olyan anyagot, ami jól forgatható. A nigériai példát onnan vettem, úgyhogy köszönöm szépen, hogy ezzel kisegítettek, mert mégis csak fontos, hogy tudjuk, a világ mely részével vagyunk most egy hullámhosszon.
Miniszter úr jelezte, hogy szólni kíván. Megadom a szót, parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Miután jeleztem, hogy 10 órától kormányülés van, ezért egy mondattal szeretnék reagálni az elhangzottakra, kerülve a politikai vitát. Arra kérem a képviselőket, hogy a téma iránt érzett felelősséget a parlamenti tárgyalás során is vállalják, és kérem, támogassák a javaslat végső elfogadását. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László következik, azután pedig Molnár Albert.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A pénzügyminiszter úr még félig itt van, addig mondom, hogy a negyedik elv a felelősség elvének hangsúlyozása. (Dr. Veres János az ülésről távoztában: Egyetértünk.) Ugyanis sajnálatos módon szankciók nélkül nem megfelelően működnek a törvények. Ha nincs világossá téve nemcsak az, hogy kinek mi a feladata, hanem hogy milyen következményei vannak annak, ha nem tartják be a törvényeket, illetve a szabályokat, akkor ez nem biztos, hogy jól fog működni. A törvényekkel eddig sem nagyon volt gond. A költségvetési törvények sajnálatos módon nem tudtak kellő fegyelmező erővel bírni az adott költségvetési évben, és ebben a kormányzat felelőssége volt a döntő. A kormányzat vagy tudatosan tévesztette meg a parlamentet azzal, hogy a költségvetés beterjesztésekor nem az általa ismert valóságnak megfelelően állította össze a költségvetést, vagy pedig a költségvetés végrehajtására volt szakmailag alkalmatlan. Tehát vagy az előkészítésre, vagy a végrehajtásra volt szakmailag alkalmatlan, vagy mind a kettőre. Ez a harmadik lehetőség. Az, hogy itt nem szakmai alkalmatlanság, hanem politikai felelőtlenség van, azt gondolom, valamilyen szinten vitathatatlan, hiszen a politikusi felelősséget vállalni kellett volna menet közben is és azt követően is. Sajnos, ezek a felelősségre vonások nem történtek meg.
Ha megnézzük a négy kritériumot, függetlenség, olcsóság, vagy legalábbis költségtakarékos működés, hatásköri tisztázottság és felelősség, akkor azt gondolom, a második és a negyedik kritériumnak a beterjesztett javaslat nem felel meg. Egy száz fős apparátust hoznánk létre, ami sok szempontból párhuzamos lenne a Pénzügyminisztérium munkájával, szerintem sok felesleges vita, illetve feszültség gerjesztődne ezáltal a két intézmény között, ami nem szerencsés. Azt tartanám helyesnek, hogy inkább egy kisebb és az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank szakmai kapacitására jobban támaszkodó szervezetet, illetve testületet kellene létrehozni. Tehát nem az adminisztráció nőne, hanem egy erős, kicsi, de kompetens, a közszférában meglévő szakmai erőforrásokra jobban támaszkodó intézmény felállítására lenne szükség. A felelősség oldaláról pedig következményének kellene lennie a törvény be nem tartásának. Mondom, a törvényekkel is volt gond, de be nem tartásukkal volt a nagyobb gond.
Itt most egyetlenegy paramétert vegyünk, az államháztartási hiányt. A konvergenciaprogram négy paraméterre figyel. Azt gondolom, a magyar politikának, a közszereplőknek, döntéshozóknak nem egy, nem négy, hanem nagyon sok paraméterre kellene figyelni. Sajnálatos módon nincs ilyen típusú, hosszú távú társadalmi-gazdasági programja az országnak. Van olyan program, ami erre alkalmatlan volt, illetve a kormányprogram már a múlté, mert igazából semmilyen ponton nem ad iránymutatást arra nézve, hogy mit csinál a kormány, mert egyetlenegy dokumentum űberel mindent, a konvergenciaprogram a maga négyparaméteres gondolkodásával, ami messze nem fedi le a magyar társadalom átfogó igényeit, nincsenek benne sem társadalmi, sem szociális kérdések, sem a gazdaság sokkal fontosabb szerkezeti problémái, vagy céljai. Ilyen értelemben látni kell ennek a javaslatnak a rendkívül erős korlátozottságát.
Hogy egy példát mondjak, ami a konvergenciaprogramnak része, ennek a programnak nem része az infláció kérdése, ahol azt láthatjuk, hogy 6,2 százalékra tervezték ezt az évet, és 8 százalék körüli infláció lesz. Tehát harmadával haladja meg a várható infláció azt az értéket, amire a költségvetést alapozták. Nem hiszek abban, amit most már a miniszter is állít, de más szakmai forrásokból ennek ellentettjét tudom, hogy ez az államháztartás szempontjából teljesen semleges lenne. Szerintem nem semleges. A konkrét mértéken lehet és kell is vitatkozni. Ugyanígy a jövő évi költségvetés is magasabb inflációval várható, ami az államháztartás szempontjából kedvezőbb helyzetet idéz elő, ami kormányzati felelőtlenséget tesz lehetővé, akár úgy is, hogy elköltik azt a pénzt, akár úgy is, hogy a parlament által nem ellenőrzötten tudnak tevékenykedni, ami nem elfogadható a parlament oldaláról. De azt gondolom, senki oldaláról nem lenne elfogadható, tehát az MSZP oldaláról sem, mert a parlamentarizmusnak az a lényege, hogy a kormány a parlament által meghatározott feltételek és keretek között tevékenykedik, nem pedig olyan keretek között, amit nem látunk át, és amivel megtévesztik a parlamentet.
Ilyen értelemben sokkal tágabb és sokkal felelősségteljesebb megoldások híve lennék, ugyanakkor mégis egyszerűbbnek, mert nem a bürokráciát kellene növelni, meggyőződésem szerint nem ez lenne az igazi megoldás. Ilyen feltételek miatt, azt gondolom, el kellene napolni ezt a kérdést. Nem azért, mert nem kellene sürgős megoldást találni, hanem azért, mert szerintem nincs koncepciójában olyan kikristályosodott állapotban, amelynek alapján megnyugtató és végleges megoldást tudnánk találni. Lehet ezt még a parlamenti vita során javítani, de azt gondolom, itt koncepcionális problémák is vannak. Tehát az elnök úr által említett három és az általam említett negyedik feltétel, illetve alapelv tekintetében kettőnél súlyos problémákat, hiányosságokat vélünk felfedezni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Molnár Albert jelentkezett.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az tényleg rossz dolog, ha egy ilyen mérföldkő előtt állva olyan kérdésekről beszélünk, amelyek inkább a távolodást, vagy egymás álláspontjának ellentmondásait taglalják. Nagyon rosszul érzem magam, amikor a bizottság elnöke Fidesz-alelnökként szólal fel a bizottság ülésén, és nem arról beszél, ami igazán itt most ránk tartozik. (Varga Mihály: Mit szeretnél hallani?) Elnök úr akarta! Először is, azt gondolom, egy olyan fontos törvénycsomag esetében, ami előttünk van, nagyon rosszul veszi ki magát, hogy az ellenzék még egyharmadával sem képviselteti magát az ülésen. Látszik, hogy az a felelősség, amiről itt beszélünk, mit jelent számára. A költségvetéshez benyújtott módosító javaslatok sem mutatnak mást, ha megnézzük, hogy milyen forrásokat használnak fel a Fidesz alternatív programjának bemutatására, nem tesznek mást, mint hogy egyszerűen elvesznek 200 milliárdot a kamatkiadásokból. Azt gondolom, ez inkább felelőtlenség, mint felelősség.
Vagy, ha azt mondom, hogy már 1998-ban is tudni kellett, hogy az a fajta nagy ellátó rendszeri szerkezet, ami Magyarországon van, sokáig nem finanszírozható. Bizony, egy-két évig nem kell festeni, nem kell beszerezni autókat, meg lehet szorítani, de aztán egyszer csak ki kell festeni, egyszer csak be kell szerezni papírt meg írószert. Ha valaki megnézi, hogyan alakultak az elmúlt időszakban az államháztartási hiányok, bizony ez a ciklikusság azok számára teljes mértékben nyilvánvalóvá válik. Mádi úr mondta, hogy alultervezett az infláció. Amikor a mezőgazdaság egyharmaddal kevesebb árut bocsát ki, amikor az olaj ára 100 dollár? Persze, voltak ebben olyan elemek, amelyek nem voltak láthatók, de ez nem jó dolog. Viszont emlékeztetnék arra, mit jelent az, amikor 6 százalékra terveztük az inflációt, és 9,4 lett belőle, volt ilyen időszak, ráadásul nem is kompenzáltuk, mondjuk a nyugdíjasokat. Tényleg lépjünk túl ezeken a politikai szövegeken, hiszen itt most egyfajta mérföldkő előtt állunk, ami, azt gondolom, jó irányba mutató lépés, a politika önkorlátozásáról lehet szó, a politika önmérsékléséről lehet szó, a múlt tapasztalataiból levont tanulságokat lehet józan megfontolással, a jövőért érzett felelősséggel jó irányba vinni.
Az jó dolog, ha van egy olyan szervezet, amelyik azt mondja, hogy bizony itt a választásban ígért összegek irreálisak. Megjegyzem, ha 2002-ben az ellenzéki párt ígéreteit összegszerűen összeadjuk, ugyanannyit ígért, mint mi, ebben gyakorlatilag nincs különbség, és erről ne nyissunk vitát. Összességében 30 milliárd volt a különbség. Ez az államháztartás oldaláról nem jelent különbséget. Tényleg komolyan kell venni, és szembe kell nézni azokkal az ügyekkel, amelyeket látunk. Ma a kormány spórol, megpróbálja a bevételekhez igazítani a kiadásokat, közben elsősorban ellenzéki vezetésű önkormányzatok nagy mennyiségű kötvényeket bocsátanak ki, és éppen ellentétes folyamat zajlik az önkormányzati szférában. Nem hiszem, hogy jó felé mennek, és ez semmiképp sem a felelősségről szól. Ha azt nézzük, hogy meg lehetett tenni, és most már 10 év távlatából az ÖKOTÁM-ügyet rendezve érezhetjük, hogy önkormányzatok olyan helyzetbe hozták a jövőt, a jövőbeni önkormányzati vezetést, amely finanszírozhatatlan terhek elé állítja az önkormányzatokat.
De sok hasonló dologról beszélhetnénk. Amikor arról beszélünk, hogy mi az állami vagyon működésének értéke, egyáltalán az állami szférában dolgozók érzik-e, hogy az az erőforrás, amit használnak, költségbe kerül? Ahogy ez a vállalati szférában nagyon régóta így van. Az első lépés ezeknek a szabályoknak a bevezetése, hogy egy valóban költséghatékony állam alakuljon ki, amely költségérzékenyen dolgozik. A magam részéről az elnök úr által említett kiadási oldalról azt gondolom, hogy valóban ez az Achilles-sarok, amivel soha nem tudtunk mit kezdeni. Mert tényleg, a bevételt úgy, ahogy beszedi az állam, de a kiadási oldal olyan, úgy szoktam fogalmazni, ha mondjuk egy intézményt megszüntetünk, vagy embereket elküldünk, és az épület helyét nem szórjuk be sóval, az nem megtakarítás, mert oda majd valaki be fog költözni, és az ugyanolyan kiadást fog jelenteni. Én is azt gondolom, ezt az oldalt kell erősítenünk a vita során, és meg kell találnunk azokat a szabályozási elemeket, amelyekkel közvetetten olyan módon tudjuk befolyásolni az állami intézményrendszer, a vagyongazdálkodás és a felelősség kérdését, hogy valóban betarthatók lesznek azok a szabályok, amelyeket a magunk számára szabunk.
Összességében a magam részéről támogatom a törvényjavaslat általános vitáját. Vitatkozhatunk azon, hogy milyen módszereket alkalmazzunk, de mindenképpen szükségesnek tartom ezek bevezetését és későbbiekben a továbblépést is. Javaslom a bizottságnak, hogy tartsa általános vitára alkalmasnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Albert nekem címzett megjegyzésére annyit hadd reagáljak, hogy a Házszabály szerint az elnök munkáját nem lehet bírálni. Ez ön szerint nyilván csak a Ház elnökére vonatkozik, a bizottság elnökére nem, nem is tartom fenn magamnak ezt a jogot. De mindig nagy örömmel hallgatom önt, mert ifjúkori olvasmányélményeimet juttatta eszembe. Arra az ukrán népi felkelőre emlékeztet engem, aki, amikor bevonultak a németek, bevonult az erdőbe, és elkezdett a szovjetek ellen harcolni, amikor kijött az erdőből, észrevette, hogy már a szovjetek vannak ott, és akkor azt mondta, hogy ő partizán volt világéletében. Tehát bírálom is a politikusokat, azután könyékig politizálok? El kell dönteni, képviselő úr, hogy valamilyen szakmai testület delegáltjaként került ebbe a bizottságba, vagy esetleg mint az MSZP egyik képviselőjét delegálták ide.
Ha jól láttam, Kékesi Tibor jelentkezett.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Én is úgy gondolom, hogy igen nagy jelentőségű jogszabályokról beszélünk. Lévén, hogy abszolút, illetve relatív kétharmados törvényekről van szó, nincs kétség a tekintetben, hogy a parlamenti matematika alapján a két nagy parlamenti párt közös nevezőre jutása esetén kerülhetnek csak elfogadásra. Ebből a szempontból én inkább elnök úr bíztató szavait érzem magamhoz közelebb. Azt természetesen értem, és valójában szükségesnek is tartom, hogy vita folyjék ezekről a szabályozásokról, megoldási technikákról azzal a nyitottsággal, hogy mindkét fél, vagy mindazok, akik részt vesznek ebben a vitában, menjenek el addig a pontig, amíg lehetséges kompromisszumot kötni, hogy létre is jöjjön ez a szabályozás, ne csak beszéljünk róla.
Anélkül, hogy hosszabb elméleti fejtegetésekbe bocsátkoznék, azt gondolom, hogy gyakorlati jelentősége van e törvények elfogadásának, nemcsak a távoli ciklusok költségvetés-alkotása szempontjából, hiszen már erre a ciklusra vonatkozóan is lesz hatásuk. De már a holnapi hatást tekintve is szükségesnek tartom, hogy a magyar költségvetési politika hitelessége mind itthon, mind nemzetközi viszonylatban kapjon olyan támasztékot, és olyan, a szabályozó rendszerbe beépített, valóban nehezen változtatható jogalkotási kényszer alapján működjön, ami azon a keskeny ösvényen tudja tartani Magyarország, a magyar költségvetés gazdálkodását, ami szükséges, még egyszer mondom, hiteles, és természetesen biztosítja azt a felzárkózási pályát, amire, gondolom, szintúgy valamennyien vágyunk.
Már régóta több költségvetési, de döntően zárszámadási vita során hangsúlyoztam és hiányoltam, hogy az alkotmány költségvetési fejezetét meg kell alkotni. Ez most előttünk fekszik. Nem óriási terjedelmű mű, nem is kell annak lennie. Megfogalmazza azt a 3-4 fontos gondolatot, amire egy alkotmányszövegnek ki kell terjednie. Megfogalmazza a költségvetéssel kapcsolatban a fenntarthatóság követelményét, amit azután majd a költségvetési felelősségről szóló törvény bont ki, az alkotmány szövege utal is erre, tehát nem vagyunk abban a bizonytalan helyzetben, hogy kitaláltunk egy szót, és nem tudjuk annak tartalmát, hanem bizony, ha megalkotjuk ezt a törvényt, egészen precízen, egészen pontosan fogjuk tudni, hogy mit is értünk fenntarthatóság alatt. Ugyanakkor belekerült ez a korábban alapvetően csak költségvetési jogelméleti lehetőség, bár természetesen az államháztartási törvényben voltak ennek szabályai is, ami az appropriációra, tehát a kormány felhatalmazására vonatkozik, illetve az exlex állapotra, tehát az elfogadott költségvetés nélküli automatizmusokat vezeti be most már alkotmányos szinten.
Azt gondolom, hogy az alkotmány létrehoz, létre is kell hoznia egy új intézményt, alkotmányos intézményt is. Ez a - nekem egy kicsit nyelvtörő nevűnek tűnő - Törvényhozási Költségvetési Hivatal. Ez talán egyszerűbben is megfogalmazható, de nem ragaszkodnék a keresztapaság lehetőségéhez. Szintén számtalanszor ostoroztam már, hogy hatalmas apparátusok állítják elő az országgyűlési képviselők számára a különféle törvényjavaslatokat, ezek közül az Országgyűlés Hivatal a bizottságok munkáját rendkívül felkészült és relatíve nagy létszámú jogi apparátussal segíti. Az Országgyűlés munkájának szinte a legfontosabb terepét képező költségvetési kérdésekben jelentős hiátus volt, hogy például a mi munkánkat, a költségvetési bizottság munkáját nem segítette egy olyan költségvetési apparátus, amire tudtunk volna alapozni akár a PM-mel szemben is, vagy a Számvevőszék álláspontjával szemben is, bár nem szeretném itt a világért sem megbántani. Erre korábban is szükség lett volna, és ez a törvény és ennek révén ez az alkotmányos szervezet megteremthetné azt a közeget, ahonnan mi valóban független, pártatlan információkat, elemzéseket, tanulmányokat, vagy ezek kritikáját, recenzióját tudnánk megkapni, és ezek alapján tudnánk dolgozni.
A költségvetési felelősségről szóló törvénnyel kapcsolatban most csak annyit mondanék, úgy látom, hogy ez jelentős anticiklikussággal kódolt automatizmust iktatna be a magyar költségvetési politikába. Bár nyilván öt évvel ezelőttről és az öt év múltáni időről nem tudok nyilatkozni, de a közelmúlt és a közeljövő költségvetéseire az infláció éppen ezek miatt a hatások miatt sem hat érdemben, tehát nagyságrendileg ugyanannyi. Volt módunkban Mádi képviselő úrral szakértők véleményét megismerni írásban is, szóban is erről a kérdésről. Úgy gondolom, hogy ez most a körülöttünk elhelyezkedő évekre bizony vonatkoztatható. Nyilván ez lehetett másképpen korábban, és lehet később másképpen. Ez az anticiklikusság a garancia arra, hogy automatikusan visszatereli a költségvetési jogalkotást, illetve a végrehajtás során a pénz felhasználásának módját arra a pályára, amiről esetleg letérni készül. Mert csak vis maior esetében lehet adott esetben eltérni ezektől a szabályoktól, előírásoktól, ugyanakkor a hosszabb távra szóló előírások már a cikluson belül sem engedik, még vis maior esetén sem kilépni azokból a sávokból a költségvetési jogalkotó munkát, amit egyazon módon próbálunk megoldani.
Természetesen azt is látom, hogy vannak vitás kérdések. Lehet, hogy kényes kérdés, amit megpendítek, de nekem tulajdonképpen mindegy, hogy egy költségvetési hivatalnak egy, vagy három elnöke van. Logikusabb az egy elnök, de azt gondolom, ahogy előbb is jeleztem, nagyon nyitottan kell egymáshoz közelítenünk, hogy szabály legyen az előttünk fekvő anyagból, ne pedig csak arról tudjunk mesélni, hogy megvolt bennünk a szándék ezek megalkotására. Mivel azokat az elvi elképzeléseket, szándékokat, amelyeket személyesen is próbáltam képviselni, a törvény tartalmazza, nem látok benne olyat, ami ennek ellent tartana, semmilyen módon nem lógok ki az MSZP-frakcó álláspontjából a tekintetben, hogy általános vitára alkalmasnak tartom ezt a törvényt, sőt, az ebben felvázolt részletes szabályozást is alkalmasnak tartom a megvalósításra. De lévén kétharmados szabály, úgy gondolom, hogy olyan módosító indítványok, amelyek garantálják az elfogadáshoz szükséges többséget, ha megfelelnek az elvi kritériumaimnak, akkor részemről nem fogják akadályát képezni a törvény végső megszavazásának, elfogadásának. Elnök úr, köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kovács Tibor jelentkezett, azután Tukacs István.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Csak nagyon röviden szeretnék néhány dologra reagálni abból, amit egyrészt elnök úr, másrészt Mádi képviselő úr elmondott. Ha a képviselő urak a kritikai megjegyzéseiket a mindenkori kormány költségvetési politikájára és azok fegyelmezetlenségeire értették, akkor ez érthető. Mert végül is emlékszünk egy kétéves költségvetésre, amit annak idején az akkori pénzügyminiszter, még nem elnök úr volt, hanem az elődje, minden kor legkitűnőbb költségvetéseként aposztrofált. Azután láttuk, hogy valójában az első év végére mennyire teljesültek azok a számok és várakozások, amit akkor megfogalmaztak. Lényegében tudunk egymásra ilyeneket mondani, de nem ez a célja ennek a mostani megbeszélésnek, hanem arról szól a történet, hogy benyújtott a kormány egy olyan törvénycsomagot, amely saját magára nézve is jelentős korlátokat szab. A mozgásterét mindenképpen szűkíti egy kölcsönösen elfogadott cél érdekében.
Elnök úr megjegyzésére, hogy a Konvergencia Tanács úgymond ezt a feladatot ellátta, amikor erről kellett nyilatkozniuk, néhány hónappal ezelőtt nem úgy nyilatkoztak, mintha ezzel olyan nagyon meg lettek volna elégedve, magával a konvergenciaprogrammal sem, nyilván annak kritikájával sem. Ugyanezt tudom elmondani az euró bevezetésével kapcsolatban. Ez mindig felmerül a legkülönbözőbb megbeszéléseken, és elnök úr erre utalt, hogy micsoda kitűnő helyzet lenne, ha már bevezethettük volna az eurót. Néhány hónappal ezelőtt mást sem hallhattunk a másik oldalról, hogy micsoda lemaradásban vagyunk, és micsoda fantasztikus eredményeket értek el a környező országok, Lengyelország, Szlovákia, Csehország, és ott már meg is mondták, hogy mikor lesz az euró bevezetve. Most meg azt látjuk, hogy ezek az országok mind farolnak ki a korábban bejelentett dátumokból, mert rájöttek arra, hogy nincs az adott ország gazdasága megfelelőképpen felkészülve arra, így a miénk sem, hogy a mielőbbi bevezetésnek ne lennének olyan, ma még tervezhetetlen hátrányai és következményei, amelyeket szenvednek azok az országok, amelyek talán sietve, de bevezették az eurót.
A hivatal működésének költségeiről azt gondolom, hogy ennek a hivatalnak nyilvánvalóan felkészült és nagy tudású szakemberekre van szüksége. De ha arra gondolunk, hogy ennek a hivatalnak a működési költségei hogyan viszonyulnak azokhoz a megtakarításokhoz, amelyek a működésével kapcsolatban elérhetők, akkor itt több nagyságrendnyi különbség lehetséges. Tehát a működési költségek e tekintetben elhanyagolhatóak, és ilyen értelemben nincs is különbség, hogy ez most önálló hivatalként, vagy az Állami Számvevőszék keretében működne, hiszen a költségek mindkét esetben, amennyiben fontosnak tartjuk ennek létrejöttét, mindenképpen felmerülnének. Tehát ez egy mondvacsinált kifogás a másik oldalról, hogy feleslegesen dobnánk ki néhány milliárd forintot éves szinten, szemben azzal, hogy a hivatal működése milyen konkrét eredményekkel, megtakarításokkal járna. Úgy gondolom, mindezek figyelembevételével kérjük az ellenzéki képviselőket, az ellenzéki pártokat, hogy folytatódjon az az egyeztetési folyamat, amely megkezdődött a javaslatok kapcsán, és el tudjunk jutni egy olyan kompromisszumos javaslatig, amit a parlamenti pártok elfogadhatnak minden tekintetben. Mert egyébként nem voltak olyan megjegyzések egyik oldalról sem, hogy olyan alapvető véleménykülönbségek lennének, amelyek ne lennének áthidalhatóak a következő hetekben, hónapokban. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mádi László jelentkezett. Azután a kormányoldal részéről Tukacs István következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tényleg nem érdemes nagyon visszamenni történetileg, csak jelezem Kovács Tibornak, hogy 2001-ben az államháztartási hiány 3,3 százalék volt. (Varga Mihály: Soha nem volt ilyen alacsony. - Kovács Tibor: Más alapon számoltátok.) 2000-ben volt ennél kedvezőbb, akkor 3 százalék alatti volt. Sok mindennel lehet vádolni bennünket, sokszor joggal, de azt hiszem, ebben az esetben rosszul emlékszik képviselő úr, és folyamatosan rosszul emlékszik, mert állandóan ezt szokta citálni. Az államháztartás jobb helyzetben volt, és nem nagyobb lett a hiány, hanem tényleg kedvezőbb helyzet alakult ki. Ezt lehet kritizálni, de önöknél sajnos ez az állapot nem nagyon állt elő. Ha fellapozza a könyvtár által nagyon alaposan előkészített tanulmányt, akkor a 6. oldalon felfigyelhet egy táblázatra. Ajánlom figyelmébe, hogy egyszer és mindenkorra memorizálja, mert ebből világosan láthatja az adatokat. De itt nemcsak a választási évekkel van gond. Azzal van gond, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban 3-4 százalékkal nagyobb volt a hiány az előző ciklushoz képest. Nemcsak a választási évben. Még egyszer mondom, 3-4 százalékkal magasabb volt a köztes években az államháztartási hiány. Azon, hogy ezért a felelősséget hogyan állapítja meg, milyen határidővel, és milyen típusú felelősséget állapít meg, érdemes lenne vitatkozni.
Ami nekem aggályos, az az önkormányzati törvénnyel kapcsolatos rész. Azt látom, hogy folyamatosan kerülnek adósságcsapdába a települések. Elsősorban a nagyobb települések, mert ezek tudnak fejleszteni, ezért ezek vesznek fel nagyobb hiteleket. És nemcsak hiteleket vesznek fel, hanem kötvényeket bocsátanak ki, amivel azt produkálják, hogy a következő ciklusra, vagy ciklusokra tolják át a hiányt, illetve a felelősséget. (Kovács Tibor: Most kezdődött ez a folyamat.) Most kezdődött ez a folyamat, a szocialista kormány elmúlt kétéves tevékenysége és költségvetései nyomán. Korábban önkormányzati kötvényeket igazából nem igazán bocsátottak ki, talán Debrecenben volt, de önkormányzatok között minimális számban fordult ilyen elő. Attól tartok, hogy ez a törvényalkotás esetleg ezt a folyamatot tovább erősíti. Addig, amíg ez a törvény elfogadásra nem kerül, ez növeli a hajlandóságot, hogy amíg lehetséges, a törvény hatálybalépéséig tovább növeljük a hiteleiket. Kérdezze meg a jelen lévő szakembereket, hogyan látják ezt a problémát, én látok egy ilyen típusú veszélyt.
A másik probléma az, hogy az önkormányzatok nem véletlenül vesznek fel hiteleket, illetve adósodnak el, mert az állami szektor, illetve az államháztartási helyzet és az állami megszorítások ebbe a helyzetbe hozzák őket. A jövő évben is azt látjuk, hogy ma már a kutatóintézetek és a Magyar Nemzeti Bank által is előre jelzett inflációs érték alatti növekedés történik az önkormányzati források vonatkozásában, és úgy, hogy teljesen megalapozatlanul, illetve érthetetlen módon az önkormányzatoknál 13,6 százalékos sajátbevétel-növekményt tervez a központi kormányzat. Megkérdeztem szocialista polgármester ismerősömet egy nyilvános vitában, hogy ezt mennyire látja megalapozottnak, aki azt mondta, hogy ezt abszolút megalapozatlannak látja. Nem tudom, Nyíregyházán ezt a 13,6 százalékos bevételt tudják-e majd produkálni, de átlagban kellene. Ha ezt nem tudják produkálni, akkor a helyzet még drámaibb lesz. Na most, ha törvényileg korlátozzuk ezt a lehetőséget, ha beáll majd ez a rendszer, plusz az állam nem ad elég pénzt, akkor egy satuba nyomjuk bele az önkormányzatokat, ami oda fog vezetni, hogy valahol robbanni fog. Most kötvénnyel oldják meg, de azt gondolom, nem tudunk olyan törvényi szabályozást kitalálni, hogy ne találnának kreatív technikát arra nézve, hogy ebből az óriási erővel rájuk nehezedő satuból hogyan lehet kibújni.
Én nem vagyok önkormányzati szakember, ezért tényleg kíváncsian várom a reflexiókat ezzel kapcsolatosan, mert olyan szabályozást kellene alkotni, ami betartható, aminek van értelme. Ha most benyomjuk az önkormányzatokat egy más típusú kötelezettségvállalásba, vagy egy olyan tömeges kreatív technikába, ami rosszabb, mint egy átlátható hitelfelvétel, akkor nem értünk el semmit igazából. Viszont úgy látom, bele van telepítve a feszültség ebbe a rendszerbe, és jövőre is bele lesz telepítve. Ebben az esetben a legrosszabbat tesszük, mert ha olyan törvényeket alkotunk, amik betarthatatlanok, vagy a mai magyar valósággal szemben állnak, az a törvények normarendszerét is drasztikusan lerontja. Tehát nemcsak konkrét negatív hatása van, hanem az egész törvényalkotás, a törvényesség tekintetében is negatív hatása van, és ezt mindenképpen el kellene kerülni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tukacs István következik.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget, és köszönöm Mádi képviselőtársamnak, hogy a három tárgyalt napirendi pontból szóba hozott egy másodikat is. Hiszen érthető, hogy az első pont viszi el a beszélgetésünk java részét, ez tűnik fajsúlyosabbnak, ami bizonyára mindenki számára olyan törvényjavaslatot jelent, ami országos jelentőséggel, sőt, stratégiai jelentőséggel bír. Ugyanakkor, függetlenül képviselőtársam hozzászólásától, magam is azért kértem szót, hogy szóba hozzam, három törvényjavaslatot tárgyalunk, az egyik az önkormányzatokkal kapcsolatos szabályozási tervezet.
Van, amit nagyjából hasonlóképpen látok, van, amit ellenkező módon látok, mint képviselőtársam. Nagyjából a végkövetkeztetésünk is el fog térni egymástól szerintem. Hadd mondjam el először a végkövetkeztetésemet. Azt javasolnám, hogy a benyújtott javaslat mentén, de gondolkodjunk el arról, hogyan lehet valamiféle ésszerű szabályozást találni az önkormányzatok kötvénykibocsátása, hitelfelvétele és egyáltalán eladósodása ügyében. Azért javasolnám ezt, mert látható, hogy az önkormányzatok kettős nyomás alatt vannak. Egyik oldalról csábító számukra a következő időszakban megszerezhető EU-források zöme, hiszen ezzel tudnak közszolgáltatásokban, a településük életében, gazdaságfejlesztésben és sok egyébben alapvető változásokat elérni. Ezért nem akarnak letenni természetesen ezekről a lehetőségekről, és ehhez akarják előteremteni az ehhez szükséges forrásaikat.
A második fajta nyomás pedig arról szól, hogy hogyan lehet racionálisan működni, hogyan lehet a saját működést megfelelő korlátok közé szorítani, nem kevésbé összefüggésben az előző céllal, magyarul azzal, hogyan teremtsenek az önkormányzatok a maguk számára fejlesztési forrásokat éppen abban az időszakban, amikor ebben a pénzhez jutási lehetőségeik, pályázati lehetőségeik döntően változnak meg. Erre a nyomásra az önkormányzatok az első ügyet tekintve nyilván úgy reagálnak, hogy megpróbálnak változatos formákban saját erőt előteremteni, akár rövid, vagy hosszú távú eladósodás útján is. Létezik egyébként most is korlát arra, hogy az önkormányzatok hitelfelvétele hogyan alakulhat. Ennek a korlátnak, amely törvénybe van foglalva, alapvetően a saját bevételeik szabnak határt, azok a saját bevételeik, amelyekre az önkormányzatok joggal és biztosan számíthatnak. Nyilván ezt mérlegelik az önkormányzatok, amikor hitelt vesznek fel, és ezt mérlegelik a hitelt adók is.
Azért ne tekintsünk el attól a nem mellékes körülménytől, hogy a hitelfelvétel nem valamiféle zsák, aminek csak ki kell nyitni a száját, hiszen van, aki hitelt ad, és arra számít, hogy az önkormányzatok vissza is fogják fizetni a tőkét és a kamatot. Nyilván, teljesen más helyzetben vannak, mint bármelyik más, a gazdaság terepén szereplő társaság, hiszen a körülményeik speciálisak, ezért a hitelt adó joggal számíthat arra, hogy előbb, vagy utóbb pénzéhez fog jutni. Ennek ellenére le kell szögezzem, hogy most is van ilyen korlát, ez a korlátozás nagy valószínűséggel teljes, azonban nem tudja ellátni a maga szerepét. Mi lenne tehát az a szerep, amire szánnánk magát a szabályozást? Egyrészt az, hogy az önkormányzatokat valamilyen módon egy olyan pályára kell téríteni, amelyben felelősséggel mérlegelik a település következő éveit, évtizedeit is az eladósodás szempontjából. A másik oldalról nagy valószínűséggel a hitelfelvételnek és kreatív technikáinak jelentősége van nemcsak az önkormányzati alrendszer, hanem az egész költségvetési működés szempontjából, hiszen nem mellékes, hogy ez a nagyon jelentékeny alrendszer mennyi hitelt vesz fel.
Én magam erősíteném ezt a gondolatot, hogy az önkormányzatoknak legyen valamiféle szabályozott útjuk-módjuk arra, hogy hogyan vesznek fel hiteleket. Ugyanakkor egy kicsit szeretnék vitába szállni azzal, hogy nagy valószínűséggel a hitelnyomás a másik oldalról azért van az önkormányzatokon, mert nem tudják a működésüket garantálni a jelenlegi körülmények között a megszorító intézkedésekben. Látok különféle dolgokat. Látok racionális közelítéseket, amelyek méretgazdaságosságról beszélnek. Látok önkormányzatokat, amelyek igyekeznek lehetőség szerint a működésük deficitjét a minimálisra csökkenteni, és ezáltal megnyílnak a lehetőségeik. És persze vannak olyan önkormányzatok, amelyeknél számomra megmagyarázhatatlan, amit csinálnak. Számomra a 127 fős nyolcosztályos általános iskola sem szakmailag, sem pénzügyileg nem elfogadható. Szeretném jelezni, hogy elsősorban oktatásszakmailag.
Nos, summa summarum, azt szeretném javasolni, hogy kezdjünk el egy vitát erről, és erre a benyújtott javaslat alkalmat és lehetőséget ad, nem feltétlenül az ott leírtak alapján, de mindenképpen érdemes elgondolkodni erről.
Elnök úr, nagyon köszönöm a lehetőséget, és ha megengedi, egyetlen mondatot hadd mondjak még el, ha már szóba hozta ezt a bizonyos adomát a partizánokról és a falut elfoglaló szovjetekről. Hadd folytassam ennek ikertörténetével, mert bizonyára ismeri azt a sztorit is, amikor az erdő a partizánok és a nácik között többször cserél gazdát, majd egyszer csak megjön a csősz, és mindenkit kizavar az erdőből. Azt gondolom, a felelősségünk igazából az mindannyiunknak, a politikai térfélen az ellenzéki és a kormánypárti oldalnak is, hogy megpróbáljunk megfelelni közösen mindazoknak, akik számítanak arra, hogy ésszerű szabályozást tudunk alkotni közpénzügyekben. Ennyit akartam csak az első napirendi pontokhoz hozzászólni, nehogy aztán jöjjön a csősz, és kizavarjon az erdőből. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szintén ezt a gondolatmenetet szeretném folytatni, tehát ehhez a részéhez szeretnék szólni. Nem gondoltam egyébként, hogy kellene szólni, mert annyira nyilvánvalóan elfogadhatatlan, hogy nem hiszem, hogy ezt magyarázni kéne. Kovács Tibor képviselőtársam bekiabálása késztetett rá, mintha azt akarná elhitetni a bizottsággal, hogy az önkormányzatok eladósodása most kezdődött. Nos, tisztelt képviselőtársam, 2004-ben duplázódott meg először az önkormányzatok hitelállománya. Nem véletlen, hogy Tukacs képviselő úr, aki már hozzám hasonlóan belülről is látott önkormányzatot, egy szóval nem említett ilyen gondolatokat, és pontosan tudja, hogy ez a folyamat nagyon régen elindult, 2003-tól pedig jelentősen felerősödött, mindannyian tudjuk az okát.
Azt, hogy ezzel kellene valamit kezdeni, nagy tisztelettel nem vitatom. Csak a helyzet az, hogy nem egy ilyen mondvacsinált, semmire nem való törvényjavaslat az, ami ezt befolyásolni tudná, hanem a felelősséggel való normális szembenézés. Mert ma az a helyzet, hogy az önkormányzatok számára az összes saját bevételük és az állami normatíva együttesen sem fedezi az állam által számunkra kötelezően előírt feladatok teljesítését. (Babák Mihály: Ezt mondd el még egyszer, mert ezt érteniük kell. - Dr. Katona Béla: Még kétszer.) Először talán azt kéne rendbe tenni, hogy milyen feladatokat láttat el az állam az önkormányzatokkal, és ha ezt elláttatja, akkor ehhez talán a megfelelő, az ellátáshoz szükséges forrásokat biztosítani kellene.
Az volt az érzésem, amikor Tukacs képviselőtársam is beszélt, mintha hatalmas, nagy ívű fejlesztések miatt kerülnének az önkormányzatok ebbe az adósságcsapdába. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy folyik egy olyan tevékenység, már elég régóta, csak most felgyorsult, amikor úgy akarjuk csökkenteni például az állami költségvetés hiányát, hogy az önkormányzati rendszerből rengeteg pénzt elvonunk a működésből. És hiába vannak olyan önkormányzatok, képviselő úr, és ebben önnel egyet értek, akik mindent megtesznek a racionális gazdálkodásért, minden egyes mérőszámuk a kormány által előírtnak megfelel, ehhez képest a teljes helyi adóbevételük és az állami normatíva sem fedezi csak és kizárólag az intézményi működési költségeket. A szociális, oktatási intézményi költségeket, nem beszélve a közvilágításról. Az egy látszat, hogy úgy takarékoskodok az állami költségvetésben, hogy elveszem a pénzt az önkormányzatoktól, vagy azt mondom, hogy az önkormányzatok az állam kötelező feladatainak ellátásra ne vegyenek fel hiteleket.
Mégis, mit csináljanak? Még egyszer mondom, a teljes egyéb típusú bevételüket már régen beforgatták ebbe a folyamatba. Úgyhogy én is azt gondolom, valóban van előttünk egy törvényjavaslat, aminek a mentén érdemes lenne ezen elgondolkodni, érdemes lenne vitatkozni. Csak nem az, amiről most beszélünk, hanem az, aminek az első szavazása tegnap megtörtént, ez pedig a költségvetésről szóló törvényjavaslat, mert ott kezdődik a probléma, amikor az állam nem ismeri el azt, hogy milyen feladatai vannak, nem ismeri el azt, hogy milyen feladatokat testál az önkormányzatokra, és egyébként nem teremti meg ennek a szükséges forrását. Innen indul az önkormányzatok eladósodottsága is.
Ha konkrét példát is szeretne Kovács képviselő úr hallani, akkor hadd mondjam. Szolnok városában 1998-ban kétmilliárd körüli adósságállomány volt, ez 2002-re, bevallom őszintén, 100 millió forinttal megnőtt, 2002 és 2006 között pedig, amikor szocialista vezetése volt Szolnok városának, megduplázódott, nem 100 millióval, hanem 2 milliárddal nőtt meg. Azt gondolom, ez az, amin el kellene gondolkodni, és ezt kellene rendbe tenni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Többen jelentkeztek még hozzászólásra, úgyhogy még folytatjuk ezt a vitát, majd Keller László következik, de előtte 5 perc szünetet tartanánk. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a bizottság ülését. A listán Keller László volt a következő hozzászóló, megadom képviselő úrnak a szót.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Úgy látom, ahogy haladunk előre a vitában, úgy fogalmaz egyre markánsabban lesújtó véleményt az ellenzék a benyújtott javaslatról. Ha még sokáig tart a vita, akkor lehet, hogy az ÁSZ-elnök úr által 50-60 százalékos készültségűnek minősített törvényjavaslattól eljutunk a 10-15 százalékos javaslatig. Márpedig nem hiszem, hogy ez egy jó irány. Annál is inkább nem jó irány, mert nyilvánvaló, hogy az államháztartás teljes problematikáját, benne az önkormányzatok problematikájával, nem lehet ettől a három törvényjavaslattól számon kérni. És nem lehet úgy tenni akkor, amikor erről a helyzetről beszélünk, mintha nem lenne felelősségünk akár egyik, akár másik oldalon ebben a kérdéskörben. Mert el lehet mondani könnyes szemekkel, hogy milyen sanyarú az önkormányzatok sorsa, de én meg azt kérdezem, miért nem voltak partnerek ahhoz, hogy a megfelelő reformokat ezen a területen is el tudjuk végezni. (Babák Mihály, Domokos László: Ugyan már! Ugyan már!) Jó lenne, ha nem kiabálnának bele.
Ahhoz a kétharmados törvényhez, ami évekkel ezelőtt még Lamperth Mónika miniszter asszony beterjesztett, nem voltak hajlandók adni a nevüket. Az még hagyján, hogy a nevüket nem voltak hajlandók adni, de a szavazatukat sem. Akkor lehetne most jogos a kritika a kialakult helyzetért, ha megfelelően partnerek lettek volna. Nem voltak azok. Más vonatkozásban pedig én is azt gondolom, amit Tukacs képviselő úr, hogy az önkormányzatok vonatkozásában ma is vannak korlátok, csak azt tapasztalom, hogy vannak, akik ezeket a korlátokat átlépik, abból kiindulva, hogy majd az állam úgyis kezeli a kialakult problémát. Ez nem szerencsés, éppen ezért jó, ha erőteljesebb korlátokat állítunk fel, így a benyújtott törvényjavaslat nyilván ezt célozza.
Amikor Mádi képviselő úr másodszor szólalt meg, akkor kértem szót: szerintem nincs sok értelme most a visszamutogatásnak, hiszen előretekintő törvényjavaslatokról tárgyalunk. De ha már a hiány mértékéről beszélt, és a 2000-2001-es időszakot megpróbálta rózsaszínre festeni, akkor azért azt látni kell, hogy nagyon keserű szembesülés volt a 2002. évi törvény zárszámadásakor, ami 2001-ről szólt, hogy milyen mértékű kezességvállalásokra került sor. Ezt a pénzügyi bizottság elnöke maga is nagyon jól kell hogy tudja, hiszen akkor pénzügyminiszterként a folyamatokat ő irányította. És azt is nagyon jól láttuk, hogy milyen mértékben tolták ki az államháztartásból a hiányt. Nem lehet most csak abból kiindulni, hogy akkor mit mutattak az államháztartás hiányszámai. Bizony, nagyon erőteljesen megjelentek azok, mondjuk a Magyar Fejlesztési Banknál. Azt is kell látni, hogy az a kedvezőtlen folyamat persze megváltozott, hiszen egyrészt a váltó kormány, a Medgyessy-kormány is felismerte azt, hogy ezen változtatni kell, másrészt pedig az uniós csatlakozás is számos új pályát írt elő számunkra.
Mindezek alapján csak azt szeretném az ellenzéki képviselőknek mondani, hogy lépjünk most ezen az úton egyet előre, és nyilván kell még számos lépést tennünk, önkormányzati finanszírozás, feladatmeghatározás, a kistérségek sokkal határozottabb megszervezése irányába és a közös intézmény-, illetve feladatellátás irányába. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László következik.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvény szövegének ismeretében, hiszen nem ismerhettem meg, hogy a pénzügyminiszter, vagy az Állami Számvevőszék milyen véleményt mondott, az első megjegyzésem: a három törvény együttes tárgyalásának nincs indokoltsága. Ez így egy salátatörvény tárgyalási metódusának a visszaállítása. Mondhatnám, ügyes trükk volt a pénzügyminiszter úrtól, hogy együtt akarta ezt tárgyaltatni, és erre egy órát adott, de valójában külön kell ezeket tárgyalni. Hiszen semmi köze az önkormányzatok jövőbeli pénzügyi korlátozásának, ami egyébként szakmailag is vitatható, hogy lehet-e így szabályozni, a Törvényhozási Költségvetési Hivatallal kapcsolatos kérdéskörhöz. Láthatóan arra törekszik a kormányoldal, hogy a mai bajokért az önkormányzatokat tegyék felelőssé. Ez a kommunikációs üzenete a tárgyalásnak. Miután Keller László is elveszítette a hivatalát (Keller László: Dehogy veszítettem el.), ő is csak ezt tudja támogatni, hogy a kormányzati felelősséget össze kell maszatolni. Úgy látom, hogy az egész törvénykezési gyakorlat a 2004-től az őszödi beszédig tartó trükközések egyenes folyománya. Ugyanúgy továbbra is trükköket próbálnak bevetni annak érdekében, hogy a valós problémákról eltereljék a figyelmet, hogy már a valós kiindulópontokat összemaszatolják. Viszont már csak rossz válaszokat lehet adni akkor, ha a kiindulópont is helytelen.
Miért téves a kiindulópont? Úgy viselkednek a költségvetési felelősségről szóló törvényjavaslat benyújtásakor, mintha a törvényhozásnak, illetve az Állami Számvevőszéknek lenne felelőssége abban, hogy a magyar költségvetés az elmúlt években, különösen az elmúlt évben elszállt. Hiszen a tény mégis csak az volt, hogy a kormány, a végrehajtó hatalom tévesztett mértéket, mégis csak az a gond, hogy miután mértéket tévesztett, miután lényegesen túlköltött, egy egészen más költségvetési pályát rajzolt meg a kormányzat a végrehajtás során. Még egyszer mondom, a kormány 2002-es száznapos programjában a pótköltségvetés intézményének, az egyetlen igazi korlátnak az eltörlésétől indult el ez a mérhetetlenül felelőtlen költségvetés, pazarló gazdálkodás, hogy nem számít semmi, csak arra kell törekedni, hogy minél demagógabb módon költsön a kormányzat. Ennek aztán 2006 volt a csúcspontja. Ehhez képest úgy viselkednek most, mintha ez a parlamentnek lett volna igazából a felelőssége. És a hangsúly a felelősség szón van. Az igazi gond az, hogy aki ezt elrontotta, nem vállalt felelősséget sem politikailag, sem pedig jogilag ezért a hibáért. A Fidesz nem véletlenül nyújtotta be már jó néhányszor, hogy a rosszul gazdálkodó minisztereknek legyen személyes felelősségük ebben. Hogy csak a Gazdasági Minisztériumot említsem, amit önök is előszeretettel ütnek-vágnak, az Állami Számvevőszék kétszer nem fogadta el a jelentését, mert nem volt mit elfogadni. Ennek ellenére önök mind a 2005-ös, mind a 2006-os költségvetési beszámolóban szemet hunytak fölötte, és biztatást adtak ahhoz, hogy tovább folytatódjék ez a helytelen, szabálytalan, rossz gyakorlat. Ezért azt gondolom, először is a költségvetési hivatalról és felelősségről szóló törvényjavaslat kiindulópontját kell helyretenni.
A második kérdés, ha ilyen következtetéseket vonunk le, akkor nézzük meg, hogy ma miért áll elő ugyanez a helyzet, és ehhez képest az önök javaslata javít-e rajta. Az Állami Számvevőszéktől átcsoportosítanak feladatokat. Viszont nem az volt a kérdés, hogy egy, vagy két, vagy három szervezet fogja-e jól végezni a dolgát, szokták mondani, inkább egy legyen, de az jól dolgozzon, mint kettő, vagy három, mert abból mindig csak baj lesz, mert az anarchiát fogja növelni, ráadásul többe is fog kerülni. Az igazi probléma az, hogy milyen hatásköre van annak az úgynevezett ellenőrző, vagy korlátozó szervezetnek, amely mind a tervezésnél, mind a végrehajtásnál megjelenik. A tervezésnél a legnagyobb gond az, ahogy ebben az évben is, hogy az Állami Számvevőszék az adók esetében a bevételi oldal 56 százalékát tudta megvizsgálni és érdemben megítélni, a kiadási oldalon pedig folyamatosan változnak a tételek. Ezt úgy oldják meg, hogy a törvény benyújtása után, év közben folyamatosan átíródnak a fejezetek, és az ellenőrzés nem tudja a parlament szakbizottsága elé sem hozni, hogy ha jól, miért jól, ha hibásan, miért hibásan tervezték, alapozták meg a számokat.
Szerintem az első módosító javaslatnak arra kellene irányulnia, hogy megint trükköznek, és október után írják át a költségvetést, és az Állami Számvevőszéknek nem volt ideje az eljárás szerinti határidőben véleményezni, de mégis tovább engedte, az Állami Számvevőszék folyamatosan tudja a tervezési változásokat bemutatni és a megalapozottságról kialakult véleményét közreadni számunkra. Hiszen a parlament képviselőitől nem várható el, hogy fejezetenként és fősoronként tudja nyomon követni az évről évre változó beltartalmú sorok megalapozottságát. Ez arra jó, hogy eltakarják a valós folyamatokat. Ráadásul összehasonlíthatatlanul. A közgazdaságtan elemi elemzési feltételét, az összehasonlíthatóságot sem biztosítják. A többi részéről nem is beszélek, amelyek az érdemi gazdálkodás számonkérésének feltételeit nem biztosítják a tervezési, illetve a törvénykezési folyamatban. Erre semmilyen megoldást nem javasol ez az előterjesztés. Fellengzősen persze lehet beszélni a költségvetési felelősség növeléséről, de valójában ezen a mércén semmit nem javítanak.
Ha jobban megnézzük a törvényjavaslatot, még az is kiderül, hogy a Törvényhozási Költségvetési Hivatalnak még annyi hatásköre sem lesz, mint ma az Állami Számvevőszéknek. Hiszen ha a fejezeti fősoroknak, ágazati soroknak nincs meg a tartalmi vizsgálata, akkor csak a politikai lózungok fognak megjelenni, de érdemi szakmai munkát nem lesz képes a költségvetési bizottság sem lefolytatni. Azt kell mondanom, szigorításról beszélnek, közben a kormány számára lazítást, könnyítést adnak, és még rosszabb lesz a helyzet, mint ami 2006-ban, vagy akár 2007-ben volt. A parlament még inkább elveszíti a költségvetés felügyelete és ellenőrzése feletti jogosítványát, és csak bólogatójánosok hadává szűkítik le a mindenkori kormányzati többség képviselőit. Ne tegyék ezt! Ezért egyedül a törvényjavaslat visszavonását tudom javasolni. Szakmailag is vitatható alapvetően az, hogy amit alapvető célként kitűznek, annak homlokegyenest az ellenkezőjét hozzák be ezzel a törvényjavaslattal, és, még lazább feltételeket teremtenek a kormány számára, még rosszabb feltételeket teremtenek a parlament ellenőrző, jóváhagyó hatáskörében. Mindamellett, hogy a felelősség kérdésére nem adnak választ.
Nemcsak a tervezési oldalon van baj, hanem alapvetően a végrehajtási oldalon. Szerintem erről is beszélni kell. A végrehajtási oldal a kormányzat által irányított végrehajtó hatalom kezében van. Ha ott történtek az alapvető hibák, alapvető tévedések, akkor azt kell megnézni, hogy miért történhetett ez meg. Márpedig itt is az a kérdés, hogy jó volt-e a tervezés, de sokkal inkább, hogy aki a fejezetekért költségvetésileg felelős, annak megtalálható-e a személyes felelőssége, és ezért számon kérhető-e. Erre nem adnak választ, erre nem adnak lehetőséget. Ezáltal az a félelem, amely normális esetben megjelenik egy ellenőrzésnél, hogy lebukhat egy miniszter, egy miniszter pénzügyekért felelős szakállamtitkára, és ezért felelősségre lesz vonva, az elmúlt öt évben egyszer sem volt érzékelhető. A felelősségre vonás egyszer sem történt meg, bár a Számvevőszék többször felhívta rá a figyelmet. A Pénzügyminisztérium csak annyit mondott, hogy bocsánat, az én fejezeteim rendben vannak. A többiek rajta kívül állóak. Bathó úr mondta. A pénzügyminiszter úr is ezt mondta. Már bocsánat! Ha a Pénzügyminisztérium mint előterjesztő a kormányzat nevében az Országgyűlés költségvetési bizottsága elé beterjeszti ezt, és azt mondja, hogy a másik 38 fejezetért nem tudok felelni, csak a sajátom végrehajtásáért, ott valami borzasztóan nagy baj van. Azt gondolom, ezért sokkal inkább az Állami Számvevőszék ellenőrző szerepét kellene itt megerősíteni és a felelősség kérdését egyértelművé tenni.
Nem értek egyet azzal a gyakorlattal, hogy a képviselők egyedileg képesek módosítani saját falujuk, településük, ágazatuk rosszul elköltött költségvetését, és ebbe utólagosan belenyúlunk. Mert részenként nem szabadna módosítani, ez biztos. Vagy egy az egyben elfogadjuk az Állami Számvevőszék szakmai munkáját, vagy pedig elvetjük. Ez a két változat lenne lehetséges. Sokkal nagyobb súlya lenne a költségvetés végrehajtásának, ezáltal az ellenőrzésért felelős szervezet munkájának is. Gondoljunk bele! Attól a perctől fogva, hogy egy ellenőrzésnek nincs jogkövetkezménye, lásd adóhivatal, ahol a pénzügyminiszter most már tízszeres büntetéseket is bevezetett eljárási hibákért, az Állami Számvevőszéknek az egész költségvetés sok ezermilliárdos túlköltéséért semmilyen lehetőséget nem határoz meg. Gátlás nélkül hagyja, hogy azt tegyék, amit akarnak. A kormány úgy motorozik át ezeken a számokon, ahogy akar. És itt, egy órai beszélgetés után a pénzügyminiszter fogja magát, és elmegy. Nemhogy felelősen elmondaná, hogy melyik fejezetnél mi történt, hanem elrohan, azt mondja, hogy itt van mögöttem a kormányzati többség, az én barátaim, majd úgyis megvédik a kormány túlköltését. (A kormánypárti képviselők felzúdulnak. - Kovács Tibor: Legalább ne mondanád ezt.) Ez történt. Legutóbb is ezt történt. (Keller László közbeszól.) Hallgasson meg Keller László, az előbb ő is azt kérte, hogy kölcsönösen hallgassuk meg egymást. Csak meg akarom indokolni, hogy miért nincs értelme ennek a törvényjavaslatnak, hogy miért szemfényvesztés az egész?
Ráadásul hozzáteszik a helyi önkormányzatokról szóló törvény szabályozását, aminek semmi köze nincs ehhez a kérdéshez. Önmagában természetesen az önkormányzati körről is lehet vitatkozni. De azért léptéket talán nem kellene téveszteni. Az Állami Számvevőszék nagyon helyesen megvizsgálta, hogy mennyi volt az elmúlt időszak adósságállományában a kormányzat és a parlamenti végrehajtó oldal együttes felelőssége, és mennyi volt az önkormányzati testületek, illetve végrehajtó szerveik felelőssége. Mi a hitel aránya? Egy a harmincnyolchoz? Vagy egy az ötvennyolchoz? Nem tudom, milyen arányok vannak, de 14 ezer milliárd fölötti az egyik, 500 milliárd alatti a másik érték, ha a főszámokat összevetjük. Csak kommunikációs szempontból lehet indokolni, hogy ezt a kettőt összerakják. Azért rakják össze, hogy áttolják az önkormányzatokra a felelősséget. Lehet itt 3200 önkormányzatról beszélni, lehet, hogy van 100 önkormányzat, ahol nagyon sok pénz van, de a másik 2000-nél nincs elég pénz. Természetesen, hiszen 3200-féle gazdálkodásnál kijöhet nagyon kedvező és nagyon rossz gazdálkodási feltétel is. Ez az önkormányzatiság, ez az autonómia lényege. Ha azt akarnánk, hogy egységes pénzellátás legyen, akkor államilag alkalmaznánk a közalkalmazottakat, az orvosokat, a tanárokat. Nyilván nem lenne ekkora szóródás, és nem lennének helyi bevételek sem, ha központi adóként lenne beszedve minden. De ez a rendszer nem ilyen.
Most ne kezdjünk el egy '90 előtti tanácsi rendszeren elmélkedni, mert most nem az a világ, uraim! Nem a '70-es, nem a '80-as években élünk. Az is egy rendszer volt, egypártrendszer, egyhatalmi rendszer, egészen más logikája volt. '90 után autonóm rendszer van, és addig, amíg ezen alkotmányosan nem változtatunk, marad is. Nem kell itt azzal jönni, hogy milyen törvényeket nyújtottak be, egyébként megalapozatlanul, közigazgatási reform címén. Az Alkotmánybíróság éppen most söpörte el a megyerendszer megszüntetéséről szóló elméleteiket, talán tudják. Kíváncsi leszek rá, ki kellene számolni, hogy mibe fog kerülni az, hogy vissza kell a regionális közigazgatási hivataloktól a megyei közigazgatási hivatalokhoz térni. Miközben nincs pénz a közigazgatásban, erre a pazarló ide-odatologatásra lesz pénz, ugye? Mert az alkotmány nem számít a kormányzatnak és a törvényhozás egyszerű többséggel bíró szavazóinak.
Beszéljünk érdemben az önkormányzati oldalról is, ha már ehhez kapcsolódóan felkínálták általános vitára. Aki ezzel foglalkozott, tudhatja, hogy 2008. január 1-jétől a pénzpiacokon és a banki szektorban is sokkal szigorúbb szabályozás lesz. Drágább lesz a banki hitel, ha az állami szférát, beleértve az önkormányzatokat is, akarják finanszírozni. A Basel II-es szabály fog újra érvénybe lépni. Ráadásul az eddigi pénzpiaci bőség láthatóan egyre inkább szűkül. Hiszen a pénzpiaci kockázatok miatt, amelyekről a Nemzeti Bank elnöke is beszélt, az egész világ pénzpiaca beszélt, az úgynevezett olcsó pénzeket be fogják szűkíteni. Ha úgy tetszik, a piac megoldja ennek a kérdésnek egy részét, drágítja ezt a hitelt, és szigorúbb feltételekhez szabja. Van az önkormányzat csődjéről szóló törvény, amely elég jól szabályozza azt, hogy milyen eladósodás lehet. Megkérdezem, hogy amikor 2001-ben a főváros a nagy kötvénykibocsátást először megtette, valaki nem vizsgálta azt, hogy fizetőképes-e a főváros. Hogy az önkormányzati csődökről szóló törvénybe esetleg beletartozik-e? Hiszen a nagy adósság, az 500 milliárd alatti adósság legnagyobb hányada a fővároshoz kötődik. És már messze nem ez évi kérdés, hiszen az elmúlt öt évben is volt óriási kötvénykibocsátás. És ha még hozzátesszük a szocialista vezetésű kerületeket, a XI. kerületet, és sorolhatnám, hogy milyen hiteleket vettek fel, akkor nem kiabált senki sem, hogy hol a felelősség. Akkor nem volt ez probléma? Mert úgy látom, most sem probléma, hiszen ez a szabály például a XI. kerület eladósodását nem korlátozza. Nyilván a Pénzügyminisztériumban tudják, hogy miért így szabályozták. Mert van erre mód, hogy hogyan lehet ez alól kibújni, amiről Mádi László képviselőtársam is beszélt.
Magyarul megint egy felszínes, voluntarista törvénykezési bűnbakot keresnek, de valójában, mint mindig, a kiskapukon kiengedik mindazt, amit ténylegesen meg akarnak tenni. Amiről Balla György képviselő úr szólt, ha a kötelező feladatokat nem enyhíti a kormányzat, nem vesz vissza, de a pénzből visszavesz, abból nem történhet más közgazdaságilag, mint hogy ott hiány keletkezik, amelyet valamilyen módon finanszírozni kell. Miután ennek finanszírozása állami feladat, nem teheti meg az állam, hogy még hitelt sem enged felvenni. Egyetlenegyet tud tenni, és ezt be lehetett volna hozni a tisztelt Pénzügyminisztériumnak, hogy csökkenti a kötelező állami feladatokat az önkormányzati oldalon. Akkor nem jönne létre ez a pénzügyi helyzet, és innentől kezdve az egész rendszert nem terhelnék túl. Hiszen ma reálértékben nem követi az önkormányzati finanszírozás a ténylegesen növekvő kiadásokat. Évek óta bevallottan nem követi. Nincs ezzel baj, az önkormányzatok megértik, hogy az ország rossz pénzügyi helyzetben van, de azt ne tegyék már, hogy egyik oldalon kötelezően nyomják oda a feladatokat, a másik oldalon meg nem adnak hozzá pénzt. Ennél képmutatóbb dolgot keveset lehet tenni.
Ezért mondom, hogy a trükkök százaihoz újabbakat tesznek ezekkel. Átverik az embereket, átverik az önkormányzatokat, végül is azt a célt, amit egy szakbizottságban el kellene érni, hogy szigorú fegyelem legyen a gazdálkodásban, az önkormányzatoknál is, az államnál is, nem támogatják ezekkel a törvényekkel. A problémák továbbra is fenn fognak maradni. Tehát a kiindulópontban megfogalmazott okokra, amiért elméletileg indokolt lehetne, hogy ezt a törvényt tárgyaljuk, semmilyen mértékben nem ad választ. Sem az önkormányzatokról szóló törvény tekintetében, sem pedig a költségvetési felelősség növelésének kérdésében. Ezért egyértelműen azt kérem, hogy egyiket se tekintsük általános vitára alkalmasnak. Ha valaki politikailag akar erre választ adni, akkor nyilván kár erről beszélni, mert eldőlt, itt van a baloldalon a matematikai többség. De ha Őszöd után egy kicsit is komolyan akarunk választóvonalat húzni, hogy tényleg legyen rend a magyar költségvetésben, akkor ez a törvény nemhogy segítené a folyamatokat, hanem tovább rontja. Ésszerűtlen, költséges gazdálkodási viszonyokat teremt, ami legfeljebb az önkormányzati hitelt, az önkormányzatok pluszforráshoz való jutását megdrágítja, de az alaphelyzetet nem oldja meg. Nem oldja meg azt a problémát, ami a kötelező feladatok további ráterheléséből és az ehhez szükséges pénzt juttatásának képtelenségéből fakad.
Szerintem eljárásjogilag is hibás, hogy salátatörvényt tárgyal újból a bizottság, majd pedig a parlament az előzetes tervek szerint, mert ez a három törvény nem tartozik egybe. Azt gondolom, az Alkotmánybíróság álláspontjával ellentétes eljárási rendre kényszeríti a többség a parlamentet, hogy ezt így tárgyalja. Tehát formállogikailag sem helyes, hogy ezt így tárgyaljuk. Kérem, hogy majd a jövő heti vitában próbáljuk meg szétválasztani, hogy tényleg szakmailag tudjuk megvizsgálni azt, hogy azokat az okokat, amelyek miatt ma az ország rosszabb gazdasági helyzetben van, és a költségvetés lazábban gazdálkodott, mint ahogy tehette, megszüntesse, a feltételeket szigorítani tudja, valóban ésszerű keretek közé tudja szorítani. Erre ez a két törvényjavaslat nem felel meg. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály következik.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az önkormányzatokról szóló törvény módosítása kapcsán szeretnék szólni. Ugyanis arról van szó ebben a törvényjavaslatban, hogy korlátozni kívánják az önkormányzatok hitelfelvételét. A korlát pedig abban állna, hogy működési bevételből le kell vonni a tervévi működési kiadást, majd hozzá kell adni a felhalmozási célú maradványt és a tárgyévi felhalmozási célú bevételeket, és mindezek 80 százaléka a hitelfelvételi korlát. Itt már eleve baj van. Ugyanis a működési bevétel sosem elegendő a működési kiadásra az önkormányzatok 80 százalékánál, ahogy Domokos László képviselőtársam, helyesen, mondta. Felhalmozási célú maradvány? Lehetséges, hogy ilyen előfordul. Jó, ha tudják, hogy a gyakorló önkormányzatok 80 százaléka pontosan az állami finanszírozás aluldimenzionáltsága miatt egységes pénzalapként kezeli a bevételeit, és ebből a működést finanszírozza. Jó, ha tudják, hogy nagyon kevés önkormányzat van olyan helyzetben, hogy ha minden racionalizálási lépést megtett, a kormányzat által alkalmazott megszorítást figyelembe vett, jó, ha a summa működési bevételei futják a kiadásokra, és nem kell működési hitelt felvenni. Az önkormányzatok többségére jellemző az, hogy kevés a bevétel, ezért az önként vállalt és a kötelező feladatok ellátása során is sanyargatásra kényszerül.
Úgy gondolom, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ez az út nem járható. Beszélt Domokos László képviselőtársam a kötelező feladatokról. Azt már az önök oktatási és kulturális minisztere elmondta, hogy például a közoktatás önkormányzati feladat. Ennél nagyobb arcátlansággal ritkán találkoztam, mert a közoktatás régóta állami közfeladat. Ezt nem finanszírozzák 2008-ban sem, ezért a helyi bevételekből kell kiegészíteni azt a normatívamínuszt, amit az idén is és a következő évben is biztosít a költségvetés. Elmondok egy gyakorlati példát. Én már mindent mindennel összevontam, egy iskolánk van 2700 fővel, 300 alkalmazottal, és ehhez az iskolához a normatíván felüli többletigény, pedig racionálisan működik, 300 millió forint. Hölgyek, urak, miről tetszenek beszélni? Milyen szabad bevételünk van, amire hitelt vehetünk fel? Hogy gondolják önök ezt? Állami közoktatáshoz helyben az összes bevételt be kell kasszírozni. Adót emeltünk, hölgyek, urak. Maximum marad az iparűzési adó. De ahol nincs ipar? Akkor miről beszél Keller képviselő úr? Van az országban 5 százaléknyi olyan település, amely ezt meg tudja oldani, mert olyan a helyi gazdaságuk, olyanok az adópozícióik, amelyek lehetővé teszik, hogy nincs szükségük hitelfelvételre, és megvannak a fejlesztési célú bevételeik.
No, nézzük csak azt, ha 2008-ról beszélünk, mert ugye 2008-ban fungálna ez a törvényjavaslat, hogy milyen bizonytalansági tényezői vannak az alulfinanszírozottságnak, amellyel állami feladatokat látnak el az önkormányzatok. Hölgyek, urak, beterveztek nekünk egy nagyon lényeges 13,6 százalékos bevételnövekedést. Ez bizonytalansági tényező, az ÁSZ is reflektált erre. Azután az infláció. Azután nézzük az energiaárak emelkedését. És még a mai napig lóg a levegőben a bér. Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el önöknek, hogy 2003-ban az önök 50 százalékos általános béremelése, amit nem finanszíroztak a költségvetésben, Szarvas város költségvetésében félmilliárd forint működési hiányt generált, és ez drasztikus lépéseket vont maga után, hogy egyensúlyba kerüljön a város költségvetése. Úgy gondolom, elszakadt a kormány a valóságtól, és a Pénzügyminisztérium asszisztál ehhez.
De nézzük azt, amiről Domokos képviselőtársam beszélt, a bűnbakkeresést. Először is: javít-e ez a törvényjavaslat a helyzeten? Elmondtuk azt, hogy nem az önkormányzatok taszították az állami költségvetést ilyen negatív szaldóba, ilyen eladósodottságba, hanem elsősorban a kormány meggondolatlan működése. Ezt tényként kell rögzíteni, hiszen számok bizonyítják azt, hogy nem az önkormányzatok vettek fel jelentős mennyiségű hitelt, és gyarapították a hiányt, hanem maga a kormány. Mi a kormány szándéka valójában? Az, hogy a hiányt csökkentse, az eladósodottságot csökkentse. Milyen következménye lesz ennek akkor, ha a nemzeti fejlesztési terv, amiről másfél éve beszélnek, önerőt igényel? Ott látom a sandaságot, hogy azt kívánják elérni, hogy ne legyen helyben a nemzeti fejlesztési tervre, az uniós forrásokhoz önerő, mert a hitelfelvételt korlátozzák. Akkor bűnbak lesz az önkormányzatok többsége, mert nem tudták igénybe venni az uniós fejlesztési forrásokat, amiről önök már másfél éve beszélnek habzó szájjal. És miután nem fog realizálódni a beharangozott mennyiségű uniós forrás az önkormányzatok fejlesztésében, okot kell keresni, hogy miért nem. Hát, azért nem, mert az önkormányzatok ostobák, nem tudtak úgy gazdálkodni, hogy pályázzanak. Holott azért nem fognak tudni pályázni, mert nem lesz önerejük, amit most önök korlátozni kívánnak.
Azt is tudni kell, hogy a nemzeti fejlesztési tervhez, az uniós források megszerzéséhez állami, azaz központi önerőre is szükség van. Önök ezt is meg kívánják spórolni olyan galád módon, hogy az ország szegényedik el ismételten, nem tud majd hozzájutni az uniós fejlesztési forrásokhoz. Hát, ez a sanda szándék van, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, az egész ügy mögött. Úgy gondolom, ez innentől kezdve már bűncselekményre is fényt derít. Előremutató - mondja Keller képviselő úr. Előremutató? Ez a hatévi kormányzásuk következménye, hogy ilyen pénzügyi helyzet van a központi költségvetésben. Hadd utaljak még arra is, hogy az önkormányzatok most készítik a költségvetésüket. Sorban látható, hogy ez már koncepciónak sem nevezhető, és annyira aláássa az önkormányzatiságot, hogy a képviselőtestületi ülésen az egyik, kormánypárthoz közelálló képviselő azt mondta, egyik oldalon lekönyveljük a kötelező feladatok költségeit, a másik oldalon pedig a várható bevételeket. Önálló döntése az önkormányzatnak már a működésben sincs. Tehát az önkormányzatiság ellehetetlenítése van napirenden, egy olyan fontos alrendszeré, amely 10 millió állampolgárnak szolgáltat.
Úgy gondolom, el kéne venni a kezeket az önkormányzatoktól. A kormánynak a saját kezére kéne csapnia. Nem vállaljuk és nem vállalhatjuk a bűnbak szerepét mi, önkormányzatok. A magam részéről ki is kérem magamnak azt, hogy a felelőtlen állami gazdálkodás következményeként elzárjuk a lehetőséget az igazi önkormányzatiság megvalósításától és a fejlesztések perfektuálásától. Az az érzésem, hogy ez a törvényjavaslat eleve törvénysértő, mert ilyen passzus szerintem nem fér össze a kétharmados önkormányzati törvénnyel sem.
De nézzük a költségvetéssel kapcsolatos fegyelmezés kérdését. Nem volna szükség arra, hogy bármilyen törvényjavaslattal élni kelljen, ha a Magyar Köztársaság kormánya a felelősségét komolyan venné. Úgy gondolom, hatodik éve regnál egy olyan kormány, amely a felelősségét nem ismeri el. Nem ismeri el a felelősségét a Pénzügyminisztérium, a miniszter sem, a miniszterelnök sem és a kormány maga sem. Kérem, ne mutogassanak! Az elmúlt öt év költségvetéseiért mindenki előtt, a világ előtt a Magyar Köztársaság kormánya, miniszterelnöke és minisztériuma felel. Ez megint csak egy álca lenne, hogy legyen egy költségvetési felelősséggel foglalkozó valamilyen szervezet, ez egyébként jelenleg is megvan, de nem tud rácsapni sem a kormány kezére, nem tud senkit sem "fenéken billenteni" azért, mert nem tartják be az állami költségvetést. Mélyen tisztelt kormánypárti képviselők, az elmúlt évek költségvetési hiányát önök szavazták meg minden évben. Ezt jó, ha tudják, hogy az önök személyes felelőssége is, hiszen önök mögé bújik most már a pénzügyminiszter is, a miniszterelnök is, a kormány is. Az önök felelőssége mindenféleképpen megvan, mert önök mindenhez asszisztáltak. Otthon én felelek a költségvetésért, nincs vita senkivel, hogy ki felel érte. Elsősorban és egyszemélyben a polgármester. Nekem kell mondanom azt, nem egy számvevőszéknek és nem másnak, hogy ejnye-bejnye, erre nem költhető, arra sem költhető, ha a költségvetést jóváhagyták, akkor senki nem költhet egy fillért sem, amíg az, aki ezt a költségvetést jóváhagyta, valamilyen oknál fogva, mondjuk többletbevétel elérésekor nem engedélyezi.
Hozzá kell tennem még azt is, hogy annyira felelőtlen az önök kormánya, az önök tevékenysége, hogy eddig mindent eladtak. Mondják már meg, hová tűnt el az a rengeteg pénz! Eladnak mindent, a hiány meg csak növekszik, növekszik, növekszik. Nem gondolkodnak el rajta? És Keller képviselőtársamnak van mersze azt mondani, hogy a kétharmados törvényt nem fogadtuk el. Hát, hölgyek, urak, nézzenek már széjjel a régiókban! Csak pluszköltséget és bosszúságot jelent minden regionális szervezet, többlet állami közpénzkiadást, hiszen tudjuk, a montesquieu-i hatalommegosztás elve szerint ez a végrehajtó hatalom része, ami a kormányzati költséget nyomja. Kész ostobaság az egész, jó, ha tudják. Fejetlenséget idéz elő és többletköltségeket. Míg nálunk, az önkormányzatoknál állandó szűkítés és mutogatás folyik, hogy miért kapnak kevesebbet, és miért és hogyan csinálják ostobán. Még egyszer kikérem magamnak! Először magával foglalkozzon az, aki ilyet állít, mert az önkormányzatok nem ostobák, nem hülyék gyülekezetei. Önkormányzatok, és önök kevés pénzt biztosítanak azokhoz az állami feladatokhoz, amelyek számát csak növelik, de a forrásokat ehhez nem biztosítják.
Ugyanakkor nem mondanak magukról kritikát. Egyszer sem hallottam a kormánypártiak részéről olyan kritikát, hogy igen, ezért mi felelünk. Nem hallottam még soha a miniszterelnöktől, a pénzügyminisztertől, a kormánytól zusammen, csak az őszödi beszédben, hogy önök felelnek ezért a hiányért. Hölgyek, urak, jó, ha tudják, önök személy szerint mindannyian felelősek ezért a hiányért. Önök nem a Magyar Köztársaságot szolgálják, hanem felelőtlenek, arról meg ne is beszéljünk, hogy kit szolgálnak. (Keller László: Akkor itt mondjál már neveket.) Bírnád, ha mondanék, ugye? Nem fogok. Maradjunk annyiban, Keller képviselő úr, hogy ön az üvegszemével, vagy üvegzsebével is felelős volt érte, azon kívül pedig a Magyar Köztársaság kormánya. Hatodik éve kormányoznak, és úgy látszik, ezzel a feladattal nem bírnak. Senkin nem spórolnak, csak az alrendszereken, csak azon spórolnak, ami az alrendszereket érinti, de a kormány központi kiadásain nem spórolnak, és ez nincs jól. Nagy a baj, hölgyek, urak, úgyhogy gondolkozzanak el, és számoljanak el ezzel a felelősséggel. Mert eljön az igazság pillanata. Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam. (Keller László: Eljött a bunkóság pillanata. - Babák Mihály: Bunkó vagy te!)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herényi Károly, parancsoljon!
Az MDF álláspontjának ismertetése - Herényi Károly
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényekkel kapcsolatban az MDF álláspontja viszonylag ismert. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy nem várunk ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásától olyan átütő változást, amit az előterjesztők remélnek. Ezt azért merem állítani, mert ha megnézzük, az előttünk fekvő törvényjavaslatok szinte mindegyik paragrafusa és célja más törvényekben megtalálható. Itt említhetem a jogalkotásról szóló törvényt, amely kötelezővé teszi a hatásvizsgálatok elkészítését minden piszlicsáré törvényjavaslathoz, nemhogy a költségvetéshez, és soha nem tartották be, nemcsak a mostani kormány, hanem a kormányok általában. Az államháztartásról szóló törvény egy sor olyan dolgot rögzít, ami ebben a törvényben benne van, de sosem tartották be. Ha a mindenkori kormány és a mindenkori kormánykoalíció nem döbben rá a saját felelősségére, és ismételten külső kényszerekkel akarja ennek feltételeit megteremteni, anélkül, hogy a hozzáállás változott volna, akkor ez egy kudarcra ítéltetett, meglehetősen drága vállalkozás.
Úgy gondoljuk tehát, hogy egy új hivatal felállítása, ami rengeteg pénzbe kerül, új törvények parlament általi elfogadása semmiféle garanciát nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy ezeket az új törvényeket majd be fogja tartani az Országgyűlés többsége, ha a hatályban lévő törvényeket nem tartotta be. Ugyanis azért jutottunk idáig, ahol vagyunk, azért olyan a költségvetés helyzete, amilyen, mert számos hatályban lévő törvényt a kormány, az előterjesztő, a kormányzati többség nem tartott be. A jelenleg hatályos törvények alapján működő Állami Számvevőszék minden esztendőben minősíti a költségvetési törvény tervezetét, sőt, a parlamenti képviselők sokasága onnan merít a viták során, és ezt a kormánytöbbség rendre figyelmen kívül hagyja. Figyelmen kívül hagyja a tervezési részre vonatkozó hiányosságokat, utána figyelmen kívül hagyja, amikor a végrehajtásról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, hogy a végrehajtás során milyen törvénysértések, illetve a törvényi előírásoktól való eltérések történtek meg.
Az elmondottak alapján, hogy ne szaporítsam a szót, a Magyar Demokrata Fórum nem tartja indokoltnak egy ilyen új hivatal felállítását. Költségesnek, feleslegesnek, ismétlésnek gondoljuk. Viszont azzal egyet tudnánk érteni, ha az Állami Számvevőszék hatáskörét bővítenénk, és az Állami Számvevőszék keretein belül fektetnénk nagyobb hangsúlyt a költségvetési törvénytervezet minősítésére, illetve a végrehajtásról szóló beszámoló minősítésére, valamint igyekeznénk olyan garanciákat beépíteni, amelyek megkerülhetetlenné tennék a kormánytöbbség számára, hogy ezek messzemenően figyelembe vétessenek. Egyébként az előttünk fekvő előterjesztés ezeket a garanciákat nem képes biztosítani, tehát ilyen vonatkozásban előrelépés nincs. Ezért nem tartjuk az előterjesztést általános vitára alkalmasnak, és nem is fogjuk támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Több hozzászólót nem látok, akkor megadnám az előterjesztőnek, valamint elnök úrnak a válaszadásra a lehetőséget. Parancsoljanak!
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Ha megengedi, elnök úr, akkor én kezdem, mert nagyon rövid tudok lenni. Egyetlenegy dologra szeretnék reagálni, a költségvetés végrehajtási oldalával kapcsolatos felelősségi kérdésekre. Teljesen egyértelmű, hogy a költségvetés kiadási oldala, leszámítva néhány minősített tudatos hűtlen kezelési esetet, önkéntes jogkövetésre épít. Tehát a mai vita nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy a Magyar Köztársaság parlamentje óhajt-e a költségvetés kiadási oldalán a szankciómentes, felelősségmentes, önkéntes jogkövetés rendszerén változtatni, lényegileg arra leegyszerűsítve a kérdést, hogy amikor benyújtja a menedzsment a cég a tulajdonosi körének a pénzügyi beszámolót, akkor a könyvvizsgáló véleményével szemben a tulajdonos korlátozás nélkül azt mondhatja-e, hogy akkor is elfogadom, s bizalmat adok a menedzsmentnek, vagy sem. Ez az alapvető kérdés, hogy a politikának ez a fajta jogosultsága ebben a kérdéskörben kiterjesztésre kerül, és ennek a kontextusában jelenik meg az Állami Számvevőszék tevékenysége is.
Természetesen mi minden esetben, a Gazdasági Minisztérium esetében is megvizsgáljuk a büntetőjogi felelősséget és a munkajogi felelősséget, jogászok tucatjaival konzultálunk, saját jogi részlegünkkel egyeztetünk. Általában a munkajogi felelősségig el lehet jutni, a büntetőjogi felelősségig, éppen a törvény jellegéből adódóan, nem. Köszönöm szépen, én csak ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm. Várfalvi úr mint az előterjesztő képviselője!
Várfalvi István pénzügyminisztériumi szakállamtitkár válasza
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A törvényjavaslatok szakmai kérdéseihez szeretnék hozzászólni. Ez három önálló törvényjavaslat, a bizottság döntött az együttes tárgyalásról. A parlament majd eldönti, hogy a három előterjesztést milyen módon tárgyalja. Úgy látom, az első kettő szorosan összefügg egymással, a harmadik pedig kapcsolódik az első kettőhöz, de nem szerves részeként. Ezért is volt az ötpárti egyeztetésen az a megállapodás, hogy ez önállóan jelenjen meg, ne a közpénzügyi törvény egyik paragrafusaként.
A vitában nemzetközi példák vetődtek fel. Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a skandinávok kezdték el ezt a '90-es években, amikor jelentős volt a költségvetési hiány, éppen a jóléti társadalmak közel 10 százalékos államháztartási hiányaként. A svéd példa a legfontosabb Európában. Valóban, most Nigériában is ilyen vita folyik, de a skandináv példa sokkal szélesebb országkört ölel fel. Vannak közöttük, amelyek nagyon kemény szabályt vezettek be, vannak, amelyek puhább szabályt vezettek be, vannak, amelyek még nem alkalmaznak ilyen szabályt. Az Országgyűlési Könyvtár anyaga is ilyen módon csoportosítja az országokat.
Kovács elnök úr említette, hogy kiadási plafonra lenne szükség. Ez a javaslat nem a kiadási plafon helyett mondja a reáladósság-szabályt, hanem a kiadási plafon érdekében. A kiadási plafon, amit nagyon sok ország alkalmaz alapszabályként, azt jelenti, hogy a mindenkori kormányciklusban a parlament négy évre előre feles többséggel eldönti a költségvetés kiadási szintjét. Ennek semmilyen korlátja nincs, hogy milyen legyen ez a költségvetési szint, a kiadási plafon. A mi javaslatunk az, hogy a kiadási plafonnak legyen egy kiindulópontja, ez pedig azt jelenti, hogy csak olyan kiadási plafont lehet törvényben meghatározni, amely a reáladósságot nem növeli. A hollandok, vagy néhány más ország éppen most foglalkozik azzal, hogy a kiadási plafonnak valamilyen keményebb kiinduló szabályát is kidolgozzák. Tehát a kiadási plafon érdekében van az adósságszabály.
Az önkormányzati kérdésekről a végén szeretnék szólni, hiszen többen kérték, hogy arról részletesen mondjam el a szakmai álláspontot.
Szabó Lajos úr említette, hogy ez a javaslat kompromisszumok keretében alakult ki. Az volt az én szerencsém, hogy az összes ötpárti tárgyaláson részt vettem, emlékszem az ügyek alakulására. Egészen más volt eredetileg a PM szakmai javaslata legalább két ponton. Az egyik a költségvetési hivatal vétójoga, amit szakmailag indokoltnak tartottunk volna, ezzel a Nemzeti Bank is egyetértett, de ezt a részt vevő pártok közül egyik sem támogatta a vita során, azt mondták, hogy meg kell adni a kormánytöbbségnek azt a jogot, hogy eldöntse, a költségvetési hivatal parlament felé történő jelzése jogos, vagy nem jogos. Ebben teljes egyetértés volt, azt hiszem, ezt Szabó úr meg tudja erősíteni. Mi szakmailag úgy éreztük, és a Nemzeti Bank is azt támogatta, bár erre kevés országban van példa, ezt hozzá kell tenni, ez nagyon kemény szabály lett volna, hogy csak kétharmaddal lehetett volna a hivatal javaslatát leszavazni.
A másik kompromisszum az önkormányzati szabályokra vonatkozik. Mi eredetileg egy költségvetésihiány-szabályt gondoltunk, amit Mádi László már többször jelzett, de a résztvevők úgy gondolták, hogy ilyen kemény szabályt nem lehet hozni Magyarországon, ezért ehhez képest egy lágyabb, ma működő szabály pontosítását kérték szakmailag, nem egy kemény, korlátozó keretszabályt. De erre majd még visszatérek.
Hasonló vita volt a szervezet vonatkozásában. Abban egyetértés volt, hogy a szabály a fontos, és a szabály alapján kell eldönteni a szervezeti formát. Valóban, ezen a három szervezeti formán folyt végig a vita, hogy költségvetési tanács, Számvevőszék, vagy költségvetési hivatal. A tanácsnál az volt a kérdés, hogy akkor is kell hozzá valamilyen apparátus. Ha nincs apparátus, akkor a tanácsban két olyan személy van, akik mögött van egy hivatal, a Nemzeti Bank és a Számvevőszék apparátusa, akkor viszont a tanács valószínűleg a két apparátus szakmai vitájának fórumává válna, mert mindegyik más szempontból vizsgálja a kérdéseket. A harmadik személy mögött nincs apparátus, vagy pedig, ahogy elnök úr is mondta alternatívaként, kell mögé egy kisebb létszámú apparátus, amely valamilyen módon előkészíti a tanács üléseit. Igazából a dilemma ezen folyt 7-8 fordulón keresztül, hogy melyik az a szervezeti forma, amelyik legjobban szolgálja az egyébként elfogadásra kerülő szabályok végrehajtását. Úgy látom, hogy még további pontosításokra szükség van.
Végül az önkormányzati kérdésekről. Most folyik az önkormányzati bizottságban ennek vitája, gondolom, a szakmai részleteket ott alaposan kivesézik. Csak szeretném megerősíteni, hogy nem új szabályról van szó. Ma is van az önkormányzati törvényben egy szabály, hogy a saját korrigált bevétel 70 százalékáig lehet évente kötelezettséget vállalni hiteltörlesztésre. Ez a szabály, bármilyen jó szándékú volt a '90-es évek elején, kiderült, hogy már egy kicsit okafogyottá vált, értelmetlen, hiszen ez csak egy jogi korlát. Ehhez képest a bank dönti el, az önkormányzat hitelképességét figyelembe véve, hogy milyen összegben ad hitelt. Van olyan önkormányzat, amely hitelképesebb ennél a szabálynál, mert olyan a pénzügyi helyzete, van olyan, amely ennek töredékében hitelképes. Tehát a két dolog, a klasszikus banki hitelképesség és ez a jogi korlát nagyon távol volt egymástól.
Ezért az volt a kérés az ötpárti egyeztetéseken, miután elvetették a PM eredeti javaslatát - ami egy nagyon erős hiánykorlátozás lett volna, amire egyébként van Európában példa, csak a magyar önkormányzati rendszer felépítése szakmailag nagyon kevéssé lett volna alkalmas, ez kiderült a viták során -, hogy a mai szabályt próbáljuk pontosítani, életszerűvé tenni, ami jobban a banki hitelképesség irányába megy el. Hiszen mit mond ez a szabály? A szabad források 80 százalékáig lehet eladósodni. Az már egy prezentációs kérés volt, hogy ezen belül külön mutassa be a törvény a működési egyenleget és a fejlesztési források egyenlegét, és a kettő együttes hatásának 80 százaléka lehet a hitelkorlát, de ettől ez még egységes pénzalap, hiszen ha a működési egyenleg pozitív, az növeli a hitelképességet, ha negatív, akkor csökkenti a hitelképességet a dolog természetéből adódóan. Még egy apró pontosítási kérés volt, hogy likviditási hitel csak naptári éven belül lehet. A mai szabály egy kicsit pontatlanul nem tartalmazza azt, hogy éven belül, és nagyon sokan éven túli hitellé tudják ezt átkonvertálni.
Tehát szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem új szabály, hanem a mai szabály pontosítása. Nem azért kell, hogy az államháztartás egészében szűküljön az önkormányzati hiány, hanem az önkormányzatok érdekében egy életszerűbb módosítás legyen. Az eredeti szabály valóban egy keményebb beavatkozási lehetőség lett volna, ahogy ezt nagyon sok ország megteszi, de a mostani javaslat inkább egy szakmai pontosítás. Itt szeretnék szólni a kötvényekről. A kötvényre is vonatkozik a jelenlegi szabály is és az új szabály is, tehát ilyen szempontból ez indifferens, mert a kötvény is hitel, ilyen szempontból ugyanúgy adósságot, hiányt növel. Annak, hogy most inkább kötvényt bocsátanak ki a települések, két okát látom. Egyrészt nem kell hozzá közbeszerzés, mert a hitelfelvétel az uniós szabályok szerint közbeszerzés alá esik, a kötvénykibocsátás viszont nem. Másrészt, és ezt tartom veszélyesnek, hogy miután svájci frankban, vagy euróban bocsátják ki a kötvényt, alacsonyabb ennek a mai árfolyam mellett a kamata, és ennek jelentős részét bankba teszik, forintbetétbe. Csak mi lesz akkor, ha az árfolyam úgy alakul, hogy ezen nem nyernek, hanem veszítenek? Ez egyes települések problémáját okozza elsősorban, de a rendszer egészében is egy rejtett feszültséget jelent. Ez ellen nagyon nehezen tud a kormány, az Országgyűlés bármit tenni, hiszen szabad, autonóm önkormányzatok döntéséről van szó. Igazából a bank hitelképesség-vizsgálatának kérdése, hogy változatlan, mechanikus árfolyamon vizsgálja a hitelképességet, vagy megpróbálja az árfolyam valamifajta pályáját felrajzolni, és annak alapján számolja ki egy-egy település hitelképességét.
Balla képviselő úr említette az önkormányzati feladatok körét, és rajta kívül mások is többen. Ez szintén felvetődött az ötpárti egyeztetéseken. A kormányzati, önkormányzati érdekegyeztető fórum éppen most foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, külön munkacsoportot is alakított, és ha jól tudom, a jövő héten fogják tárgyalni először ennek a jelentését. Utána, amikor ez a szövetséggel közös kormányfórum ezt megtárgyalja, akkor tudnak visszatérni az ötpárti egyeztetéseken erre a kérdésre, mert ez összefügg, de természetesen nem szorosan, hiszen ez az egész rendszer átalakításának kérdését jelenti. Mádi László említett egy jövő évi számot. Szeretném jelezni, hogy a tegnapi döntés alapján az önkormányzatok forrása, ami a központi költségvetésből származik, közel 6 százalékra növekszik az idei évhez képest, hiszen 50 milliárd forint többlet jelent meg a tegnap döntés alapján, részben a bérekre, részben néhány többletfeladatra. A saját források 13 százalékos növekedése az idei eredeti előirányzathoz van számítva, az idei várhatóhoz képest ez persze alacsonyabb. Ennek döntően az az oka, hogy nagyon sok iparűzésiadó-mentesség jár le egyes településeken, és az ország összesen adataiban ez megjelenik, alapvetően ez a forrásnövekedés magyarázata. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna hozzátenni a felvetődött szakmai kérdésekhez.
Döntés a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Akkor most a bizottsági döntések következnek. Három törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk.
Elsőként a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról, T/4319. szám alatt. Kérdezem, ki az, aki támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenhat. Ki az, aki nem támogatja? Kettő. Tartózkodott? Hét.
Tehát a bizottság 16 igen szavazattal, 2 nem ellenében, 7 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.
A többségi álláspont előadója Szabó Lajos, a kisebbségi álláspontot Mádi László ismerteti.
Következik a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/4320. számmal. Kérdezem, ki az, aki ezt általános vitára alkalmasnak találja. (Szavazás) Tizenhét. Ki az, aki ezt nem tartja alkalmasnak általános vitára? Nyolc. Tartózkodott? Nem volt ilyen.
A többségi álláspont előadója Tukacs István, a kisebbségi véleményt Babák Mihály mondja el.
Végül következik a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/4318. számmal. Ki az, aki ezt általános vitára alkalmasnak találja? (Szavazás) Tizenhat. Aki nem? Három. Tartózkodott? Hat.
A többségi véleményt Kékesi Tibor ismerteti, a kisebbségi álláspontot jómagam mondom el. Köszönöm szépen. Ezzel az első három napirendi ponttal végeztünk.
Következik a Köztársaság tér 27. szám alatti, kincstári vagyon részét képező épület értékesítése tárgyában megkötött megállapodás Állami számvevőszéki vizsgálatáról szóló határozati javaslat, bizottsági önálló indítvány. Kérdezem, ki lesz ennek az előterjesztője a kormányoldal részéről. Katona Béla. Megadom a szót.
DR. KATONA BÉLA (MSZP), előterjesztő: A múlt heti bizottsági ülés után a Balsai képviselő úr által benyújtott indítványt természetesen a parlamentben is leszavaztuk, de akkor is jeleztem, hogy egy olyan indítványt, amely kizárólag arra vonatkozik, hogy valóban az esetet vizsgálják ki, nézzék meg, hogy szabályos volt-e, illetve érte-e vagyonvesztés az államot, be fogunk terjeszteni. Ezt most megtettük. Úgy gondoltam, az lenne a célszerű, és az lenne a korrekt, ha a költségvetési bizottság bizottsági javaslatként nyújtaná ezt be, mivel a bizottsági ülésen is meg a parlamenti ülésen is a nagy nyilvánosság előtt, akik ezzel kapcsolatban mindenféle demagóg dolgot akartak mondani, elmondhatták. Úgyhogy kérem a bizottságot, fogadja el, a saját nevében nyújtsa be, és legyünk túl ezen az ügyön.
ELNÖK: Köszönöm. Elnök úr kíván-e ehhez hozzátenni valamit?
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Ha a bizottság javaslata alapján az Országgyűlés úgy dönt, az Állami Számvevőszék természetesen végrehajtja a vizsgálatot. Szeretném azt mondani, mivel itt egy kettős épületről van szó, a közeljövőben nyilvánosságra kerülő, az MSZP-ről szóló jelentés fogja tartalmazni azt a részt, és mivel az értékesítés végül egy közös szerződéssel volt megoldva, foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel. Azt engedje meg a tisztelt Országgyűlés, hogy az Állami Számvevőszék ezt egy külön anyagban, de az állami vagyongazdálkodásról szóló pénzügyi beszámolóval együtt nyújtsa be. Tehát a zárszámadás keretében adjunk erről tájékoztatást, természetesen elkülönítve, végrehajtva az Országgyűlés határozatát, de ne újabb számozott vizsgálatként könyvelje be ezt. Számos ilyen alkalom volt az elmúlt években is, szeretném mondani, úgy hogy egy kialakult gyakorlatot követnénk, ha a bizottság ezt tudná támogatni.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László!
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A múltkori vitán is jelen voltam, és akkor valóban Katona Béla a szocialista frakció nevében jelezte, hogy áll a vizsgálat elé, csak nem azzal a szöveggel, ami ott megfogalmazódott. Azt gondolom, azt, hogy valóban a Számvevőszéknek módja legyen egy ilyen természetű szerződés vizsgálatára, így tudjuk a legrövidebben megoldani, tehát a Fidesz részéről ezt olyan kompromisszumnak tekintjük, ami az ügy megoldása, a tisztánlátás érdekében fogalmazódik meg. Ezért úgy érezzük, hogy ennek támogatása indokolt, a bizottság nyújtsa be ezt a javaslatot, a Ház elé pedig minél gyorsabban jusson el a vizsgálat eredménye. Akkor minden kérdéskörben le tudjuk vonni a számvevőszéki vizsgálat megállapításainak valódiságát. De most ne prejudikáljunk. A vizsgálat ténye, hogy megtörténik, önmagában a célnak megfelel, utána pedig a megállapítások kezelése történjen meg a Ház előtt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ha másnak nincs több észrevétele, nekem van még egy. A határozat címe annyival egészülne ki, hogy "Budapest, VIII. kerület, Köztársaság tér". Tehát nem székesfehérvári, nem szolnoki, hanem budapesti ingatlan vizsgálatáról van szó, de ez csak egy technikai módosítás, a jogászok jelezték, hogy célszerű ezzel kiegészíteni, amennyiben ezt Katona Béla is támogatja. (Dr. Katona Béla: Természetesen.) Vagy minden megyeszékhelyen vizsgáljuk meg? (Derültség.)
Döntés a bizottság indítvány benyújtásáról
A szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki a bizottsági önálló indítványt támogatja. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen, tehát a bizottság egyhangúlag támogatta az indítvány benyújtását. Köszönöm.
Áttérünk a következő napirendi pontunkra, az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra, T/4304. számmal, a kapcsolódó módosító javaslatok megtárgyalása a feladatunk. (Dr. Kovács Árpád távozik az ülésről.) Elnök úrnak és munkatársainak további jó munkát kívánunk.
Az 1. pontban Farkas Imre és Jauernik István javaslata. Az előterjesztő támogatja-e?
DR. BÁNSÁGI GYÖRGYI (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az első pontban szereplő indítványt nem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előterjesztő nem támogatja. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 2. pontban szintén Farkas Imre és Jauernik István javaslata. Előterjesztő?
DR. BÁNSÁGI GYÖRGYI (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 3. pontban Farkas Imre és Jauernik István javaslata. Előterjesztő?
DR. BÁNSÁGI GYÖRGYI (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatják. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 4. pontban Farkas Imre és Jauernik István javaslata. Előterjesztő?
DR. BÁNSÁGI GYÖRGYI (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
Az 5. pontban Farkas Imre és Jauernik István javaslata.
DR. BÁNSÁGI GYÖRGYI (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? Igen, Farkas Imre!
FARKAS IMRE (MSZP): Elnök úr, ezt a módosító javaslatot visszavonom, tekintsük úgy, hogy ez a kérdés nem hangzott el. A bizottságot szeretném tájékoztatni, hogy négy módosító javaslatot szeretnék itt visszavonni, a 6., 9., 10. és 11. számú javaslatokat. Ezek nem ajánlási számok.
ELNÖK: Ezeket visszavonja képviselő úr, gondolom, Jauernik úr is visszavonja.
FARKAS IMRE (MSZP): Igen.
ELNÖK: Akkor ezekről nem kell szavaznunk. A 6. pontban Simon Gábor és képviselőtársai indítványai. Az előterjesztő támogatja-e?
DR. BÁNSÁGI GYÖRGYI (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Igen. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
Ha jól látom, ezzel a módosító javaslatok végére értünk. Köszönöm szépen a részvételt a bizottság ülésén. További jó munkát kívánok.
Áttérünk az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslatra, T/4221. számmal. Elkezdjük a módosító javaslatok megtárgyalását. Megkérem az előterjesztő képviselőjét, hogy mondjon nekünk egy rövid listát azokról a pontokról, amelyeket az előterjesztő támogat. Ha tud ilyet mondani.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Mi arra készültünk, hogy végigtárgyaljuk valamennyi módosítást. Jellemzően nagyon vegyes a kép. Nyilván támogatjuk a szövegpontosító jellegű módosító indítványokat, a koncepció alapvető filozófiájával összeegyeztethető módosító indítványokat, azokat a kodifikációs hibákat...
ELNÖK: Köszönöm szépen, ne folytassa, nem tud számot mondani. "Csak" 340 indítvány van, végül is végigmehetünk ezeken, időnk van. Akkor kezdjük el.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Ha segítség, akkor a támogatott módosító indítványokat végig tudjuk mondani azzal az opcióval, hogy a kormány ma tárgyalja ennek a törvényjavaslatnak a módosító indítványaira vonatkozó kormányzati álláspontot, úgyhogy csak az érintett tárcák, a Pénzügyminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium közös álláspontját tudom közvetíteni.
ELNÖK: Egyszerűsíthetünk. Van-e olyan ellenzéki indítvány, amit támogatnak?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Az MDF nyújtott be néhány olyan indítványt, amit támogatni tudunk.
ELNÖK: Akkor végigmegyünk ezeken, közben megpróbálunk egyszerűsíteni. Azokat a módosítókat tárgyaljuk, amelyek a bizottság hatáskörébe tartoznak.
A 3. pontban Csáky András és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 4. pontban Csáky András és képviselőtársai.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 6. pontban Csáky András és képviselőtársai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 7. pontban Csáky András és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A tárcák nem támogatják. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 8. pontban Béki Gabriella javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 9. pontban Juhászné Lévai Katalin, valamint Csáky András javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk, egy kapcsolódó indítvánnyal azonban támogathatóvá tehető.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 11. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta. Ez egyébként összefüggött a 11., 82., 98., 126., 135., 142., 151., 153., 162., 178., 181., 185., 193. és 217. pontokkal. Ezek szerint a bizottság ezeket is támogatja.
A 14. pontban Kékesi Tibor javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 16. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 20. pontban Béki Gabriella javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem, kapcsolódóval igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 21. pontban Csáky András javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Indokolná ezt a módosítást, hogy ezt miért utasították el?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy azok a kötelező egészségbiztosítási pénztárak ügynöki, illetve többes ügynöki tevékenységet végezzenek, amelyek a kötelező egészségbiztosítás keretében a biztosítottnak járó szolgáltatások finanszírozását, illetve a betegút szervezését fő tevékenységként gyakorolják. Ez az ügynöki, illetve többes ügynöki tevékenység pluszbevételi forráslehetőség a pénztár számára. Ezt a lehetőséget zárná ki a módosító indítvány, ezért ezt nem támogatjuk.
ELNÖK: Köszönöm. Segítsen pontosítani. Ez azt jelenti, hogy porszívót is tudnak árulni, ha éppen úgy döntenek?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): A törvényjavaslat pontosan meghatározza, hogy mi az, amit fő tevékenységként, illetve azt segítő tevékenységként folytathat. Ebben az esetben nyilván meg van határozva pontosan a tevékenység terjedelme. A porszívó ügynökség, azt gondolom, nem szervesen kapcsolódik az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásához. Tekintettel arra egyébként, hogy a felügyelet engedélyezi a pénztár működését és a vele kapcsolatos törvényességi feladatokat is ellátja, ez megfelelő garanciát jelent a viták elkerülése érdekében, hogy ne keveredjenek a tevékenységek a pénztáraknál.
ELNÖK: Tehát a tiszta szőnyeg nem tartozik az egészségbiztosítás körébe, vagy a tiszta levegő. A porszívóval levegőt is lehet szűrni, csak jelzem. Találunk példákat, azt gondolom, az élet hozni fog erre megoldásokat. Az előterjesztő nem támogatja.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): A 22. számú indítványt nem támogatja.
ELNÖK: A 21. pontnál tartunk, nyerő szám.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): A 21. pontot sem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 22. pont?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad támogatta.
A 24. pontban Kékesi Tibor javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Nem támogatja az előterjesztő. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 26. pontban Kékesi Tibor javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 27. pontban Kékesi Tibor javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 29. pontban Kékesi Tibor javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Miért is baj, ha egy biztosító pénztár 20 millió forint helyett 100 millió forint jegyzett tőkével alakul meg?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Ezt a módosító indítványt azért nem támogatjuk, mert egy másik módosító indítvány rendezi az alapszabályban ezt a kérdéskört, ahol összhangba hozza a jegyzett tőkét a szavazati arányokkal.
ELNÖK: Akkor van fix, nominális összege a jegyzett tőkének? Vagy más szabály vonatkozik majd erre? Az összeget szeretném csak tudni.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Később emel tőkét.
ELNÖK: Elnézést, én nem ezt kérdeztem, hanem hogy a jegyzett tőke... Kékesi Tibor tudja a választ. Parancsoljon!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): A törvényjavaslatban 20 millió forint a jegyzett tőkére javasolt arány, de a mellékletben az alapszabályban egymillió forintos részvény van beállítva. Ez a kettő ellentmond egymásnak azon ok miatt, hogy 51:49 százalék az alapítást követően a tulajdonmegosztás százaléka. Ha jól értem, akkor úgy módosulna valaki más módosító indítványával, hogy nem az alaptőkét emeli a megoszthatóság szintjére, hanem az alapszabály előírásai között a részvényértéket csökkenti arra a szintre, hogy kijöjjön az 51:49 százalékos arány. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Még várunk erre a módosításra, előbb-utóbb megérkezik, de ezt most nem támogatja az előterjesztő. Van-e még esetleg valaki, aki hozzá akar szólni? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad.
A 33. pontban Kékesi Tibor javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem, egy kapcsolódóval esetleg igen, pontosítani szükséges.
ELNÖK: Tehát nem. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 34. pontban Kékesi Tibor javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 48. pontban Kékesi Tibor indítványa.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja, (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 49. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
Az 50. pontban Tukacs István és képviselőtársai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatja.
A 70. pontban Barabásné Czövek Ágnes képviselő asszony indítványa.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad támogatta.
A 90. pontban Tukacs István és képviselőtársai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 91. pontban Tukacs István és képviselőtársai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 92. pontban Kökény Mihály és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Ebben a formában nem, kapcsolódóval igen, mert pontosítást igényel.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 93. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem, kapcsolódóval igen.
ELNÖK: Van még remény. Átadjuk Gabriellának. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazunk! Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 94. pontban Kökény Mihály és képviselőtársai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem, kapcsolódóval igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 96. pontban Tukacs István és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés, (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 99. pontban Csáky András és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Az előterjesztő támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 101. pontban Csáky András javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Meg sem nézi? (Dr. Baraczka Mariann: Megnéztem.) Megnézte, jó. Tehát az előterjesztő nem támogatja. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 104. pontban Tukacs István és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 105. pontban Kökény Mihály és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 106. pontban Kékesi Tibor javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem, kapcsolódóval igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 107. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés, (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatja.
A 108. pontban Tukacs István és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 127. pontban Schvarcz Tibor javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem támogatjuk, kapcsolódóval igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 128. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatja.
A 129. pontban Csáky András és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 130. pontban Vojnik Mária és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 133. pontban Kökény Mihály javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 134. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 167. pontban Csáky András és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 168. pontban Kökény Mihály és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Így nem, kapcsolódóval igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 169. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 170. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 172. pontban Csáky András és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 211. pontban Kékesi Tibor javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 212. pontban Nyul István és Tóth István javaslata. Istvánok együtt.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): A számát!
ELNÖK: A 212. pont.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 218. pontban Nyul István és Tóth István javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem, kapcsolódóval igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 219. pontban Nyul és Tóth képviselők javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 220. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 229. pontban Kökény Mihály és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatja.
A 236. pontban Schvarcz Tibor és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem, kapcsolódóval igen.
ELNÖK: Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 240. pontban Juhászné Lévai Katalin javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 248. pontban Schvarcz Tibor és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 249. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 254. pontban Kökény Mihály és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 257. pontban Béki Gabriella indítványa.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs kérdés. Akkor szavazunk. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatja.
A 260. pontban Csáky András és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 275. pontban Tóth Károly javaslata. Csak nem az a híres? De az. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Tóth Károly biztosan összevonja a szemöldökét, ha ezt megtudja. Indoklást kérhetünk, hogy miért nem? Tóth Károly azzal indokolt, hogy az elfogadandó új törvény hatására feleslegessé válik a vizitdíj és a kórházi napidíj. A tárca ezt nem támogatja. Érdekelne, hogy miért nem. Önök szerint nem lesz felesleges a vizitdíj és a kórházi napidíj?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Egyrészt a pénztárak ténylegesen 2009. január 1-jével kezdik meg működésüket, addig még az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a most meglévő szolgáltatás igénybevételével a jelenlegi rendszer fog működni. Másrészt pedig a vizitdíj és a kórházi napidíj szerepe az egészségügyi reform szempontjából nemcsak egy ellátásszervezési eszköz, hanem egy nagyon fontos, a betegirányításban, illetve a szolgáltatók bevételében fontos, jellemző eszközrendszer. Úgy gondoljuk, hogy ennek a fenntartása nyilvánvalóan szükséges még a pénztárak megjelenését követően is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tiszta beszéd. Világos az álláspont. Hétfőn este a parlamenti szavazásnál többünknek feltűnt, hogy a parlamenti patkóban milyen hosszan beszél egymással Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Tóth Károly képviselőtársunk, lehet, hogy miniszterelnök úr is erről győzködte a képviselő urat. Az is lehet, hogy fordítva, végül is Tóth Károly ment oda a miniszterelnökhöz, lehet, hogy ő akarta meggyőzni a kormányt az álláspontjáról. De a lényeg, hogy nem támogatja az előterjesztő.
További észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) A többség támogatja. (Szabó Lajos: Csak egyharmad.) Akkor számolunk. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Tizenkettő. Ki az, aki nem támogatja? Öt. Tartózkodott? Három. Ez többség, Lajos. (Derültség.) Tehát a többség támogatta. Az elnök már ennyire jó becslési képességekkel rendelkezik. Ezért vagy te még csak alelnök, látod? (Szabó Lajos: Nagyon jó ez nekem így. - Derültség.) A 245., 275., 287. és 288. pontokkal együtt szavaztuk ezt meg. Nézd, Veres János is jó bizottsági elnök lesz, mellette alelnöknek lenni élmény lesz. (Derültség.)
A 281. pontnál tartunk, Havas Szófia és képviselőtársai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 293. pontban Kékesi Tibor javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 294. pontban Tukacs István és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatja.
A 295. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 296. pontban Tukacs István és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatja.
A 297. pontban Tukacs István és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 298. pontban Tukacs István és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad támogatja.
A 301. pontban Tukacs István és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad támogatta.
A 307. pontban Tukacs István és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad támogatta.
A 310. pontban Kékesi Tibor és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 311. pontban Tukacs István és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 317. pontban Vojnik Mária és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 319. pontban Csáky András és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Senki, egyharmadot sem kapott.
A 320. pontban Schvarcz Tibor és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 326. pontban Schvarcz Tibor és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 327. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 328. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) a többség támogatta.
A 329. pontban Schvarcz Tibor és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 337. pontban Béki Gabriella indítványa.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Senki, egyharmadot sem kapott.
A 338. pontban Tukacs István és társai javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
Van-e valakinek tudomása olyan módosításról, amelyet tárgyalni kellett volna, de nem tárgyaltunk? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor ezt a napirendi pontot lezárom. Köszönöm a bizottsági ülésen a részvételt, további jó munkát kívánok.
Következik az egyes önkormányzatokat érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megtárgyalása.
Az 1. pontban Gyenesei István és Buzás Péter indítványa. Az előterjesztő támogatja-e?
HOPKA VIKTÓRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Jó napot kívánok, Hopka Viktória vagyok az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumból, kollégám Deák László. Kormányálláspontot még nem tudunk mondani, csak a tárca álláspontját, és a tárca az 1. ajánlási pontot nem támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő az önkormányzati bizottság, amely szintén nem támogatja. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Senki nem támogatja.
A 2. pontban Buzás Péter indítványa.
HOPKA VIKTÓRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő szintén támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 3. pontban Gyenesei István és Buzás Péter javaslata.
HOPKA VIKTÓRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő szintén nem támogatja. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmadot kapott.
A 4. pontban Vigh László javaslata.
HOPKA VIKTÓRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő sem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Az 5. pontban Jauernik István javaslata.
HOPKA VIKTÓRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő szintén támogatja saját bizottsági elnökét. Azért vannak jó példák is a parlamenti bizottságok működésében. (Közbeszólásra.) Érzem is ezt a támogatást. (Derültség.) Ha nincs észrevétel, szavazunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) A többség támogatta.
A 6. pontban szintén Jauernik István javaslata.
HOPKA VIKTÓRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Az előterjesztő szintén támogatja. Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 7. pontban Gyenesei István és Buzás Péter javaslata.
HOPKA VIKTÓRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő sem támogatja. Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 8. pontban Buzás Péter indítványa.
HOPKA VIKTÓRIA (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: Az előterjesztő szintén támogatja. Észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
Több indítványról nem tudunk, amiről szavazni kellene. Ezzel a napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a részvételt és a türelmes várakozást.
Áttérünk a viszontbiztosítókról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megtárgyalására. De nem érkezett ilyen, úgyhogy ezzel a napirendi ponttal is végeztünk.
Tisztelt Bizottság! A napirendi pontok végére értünk. Jövő héten csütörtökön, december 6-án lesz bizottsági ülés, tekintettel arra, hogy be kell várnunk más indítványokat, és ezek szerdán is érkezni fognak. Ezzel a bizottsági ülést bezárom. A csütörtöki viszontlátásig mindenkinek jó munkát, jó pihenést kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 54 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit