KPSZB/42/2007.
KPSZB/71/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2007. december 6-án, csütörtökön 9 óra 10 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Az Állami Számvevőszék 2008. évi ellenőrzési tervének megtárgyalása *
Dr. Kovács Árpád szóbeli tájékoztatója *
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása *
A képviselői módosító indítványok megtárgyalása *
A bizottságok által benyújtott módosító indítványok megtárgyalása *
A költségvetési bizottság által benyújtandó módosító javaslatok megtárgyalása *
A napirendi pont felfüggesztése *
Az állami vezetők javadalmazásának átláthatóságához szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása *
A Budapest, VIII., Köztársaság tér 27. szám alatti, kincstári vagyon részét képező épület értékesítése tárgyában megkötött megállapodás állami számvevőszéki vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
Az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megtárgyalása *
A közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megtárgyalása *
Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megtárgyalása *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalásának újbóli megnyitása *
Dr. Veres János pénzügyminiszter meghallgatása *
Dr. Veres János szóbeli tájékoztatója *
Domokos László hozzászólása és a válasz *
Balla György hozzászólása és a válasz *
Dr. Dancsó József hozzászólása *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalásának lezárása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Herényi Károly (MDF)
Lengyel Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Schwartz Bélának (MSZP),
Farkas Imre (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),
Dr. Katona Béla (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Keller László (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Molnár László (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Szabó Lajos (MSZP) dr. Katona Bélának (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) Végh Tibornak (MSZP),
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Schmidt Ferencnek (Fidesz),
Mádi László (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Lengyel Zoltánnak (független),
Dr. Hargitai János (KDNP) dr. Dancsó Józsefnek (Fidesz),
Lengyel Zoltán (független) Herényi Károlynak (MDF),
Tóth András (független) Balla Györgynek (Fidesz).
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Görözdi Zsuzsanna, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Várfalvi István, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára
Dr. Bathó Ferenc, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Barna Péter, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium osztályvezetője
Dr. Baracka Mariann, az Egészségügyi Minisztérium szakállamtitkára
Dr. Veres János pénzügyminiszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 10 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Tisztelettel köszöntök mindenkit. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, tisztelettel köszöntöm a munkánk iránt érdeklődőket, mindenkit, aki nyomon követi a költségvetési bizottság ülését. Külön tisztelettel köszöntöm Kovács Árpád urat, az Állami Számvevőszék elnökét, Csapodi Pált, Kékesi Lászlót, Bihary Zsigmondot, Lóránt Zoltánt és mindenkit, aki az Állami Számvevőszéktől érkezett. Ezzel már utalok is arra, hogy az első napirendi pontunk az Állami Számvevőszék 2008. évi ellenőrzési tervének megtárgyalása lesz.
Mielőtt azonban erre rátérnénk, el kell fogadni a bizottság mai napirendjét. Erre kérem a bizottság tagjait, tekintettel arra, hogy írásbeli kiegészítés a napirendi javaslathoz nem érkezett. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki elfogadja a bizottság napirendjét. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Tizenkilenc. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság megkezdheti munkáját.
Az Állami Számvevőszék 2008. évi ellenőrzési tervének megtárgyalása
Akkor rá is térünk az 1. napirendi pontra, az Állami Számvevőszék 2008. évi ellenőrzési tervének megtárgyalására. Megadom a szót elnök úrnak és munkatársainak. Parancsoljanak!
Dr. Kovács Árpád szóbeli tájékoztatója
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Szeretném tisztelettel jelenteni, hogy a szokásos rendnek megfelelően az ellenőrzési terv első, draft változata még a nyáron elkészült. Ezt megküldtünk a bizottságoknak, azt kérve, hogy ha az országgyűlési képviselőknek észrevételük, kérésük van, tegyék meg. Bár inkább szóban kaptunk észrevételeket, ezek alapján készült el az Állami Számvevőszék 2008. évi ellenőrzési terve, és ennek alapján számoltuk ki végül is a költségvetésünket. Tehát az az összeg, ami a költségvetésben szerepel, ebben a struktúrában elegendő az Állami Számvevőszék feladatainak végrehajtására. Ha úgy tetszik, a pénzügyi tervezés és a feladatok tervezése összhangban van.
Mielőtt a tisztelt bizottságnak benyújtottuk volna elképzeléseinket, újra megküldtük ezt a tervet az Országgyűlés frakcióinak, bizottságainak, és kértük, hogy tegyenek újabb észrevételeket. Alapvetően szóbeli, de támogató visszajelzéseket kaptunk. Egy képviselő úr kérte, hogy a vizsgálati programban oldjuk meg Hajdúszoboszló különböző beruházásainak vizsgálatát. Ezt a mintavételünk során figyelembe fogjuk venni, úgyhogy a képviselő úr ez irányú kívánságát teljesíteni tudjuk, úgy, hogy ez külön vizsgálatot nem fog igényelni. Ugyancsak nem igényel külön vizsgálatot a múlt heti megállapodás és az itt elhangzottak alapján az MSZP-székház vizsgálata. Az állami tulajdont képező épületrészre vonatkozó vizsgálatot az éves zárszámadási és ellenőrzési feladatok között, az ÁPV Zrt. vizsgálatakor fogjuk megoldani. Ami pedig tulajdonjogilag is az MSZP vagyonába tartozott és értékesítette, azt az MSZP vizsgálata során áttekintettük, és az országgyűlési képviselői jelzések, illetve a bizottság érdeklődése alapján egy részletesebb összefoglalás kerül bele a beszámolóba, mint ahogy azt eredetileg terveztük. Tehát pontosan leírjuk, hogy mivel mi történt, mikor történt, hogy történt.
Az Állami Számvevőszék nem indulhatott ki abból, hogy különböző törvények elfogadása még függőben van, tehát sem a képviselői vagyonellenőrzéssel, vagyongyarapodással kapcsolatos esetleges állami számvevőszéki feladatok, sem a közpénzügyi törvény esetleges változásai, sem más, esetleg a párttörvény, vagy a választásokról szóló törvény módosulásai nem szerepelnek még ebben az ellenőrzési tervjavaslatban. Természetesen, ha ezeket a feladatokat a tisztelt Országgyűlés az Állami Számvevőszékre rátestálja, vagy mentesíti ezek alól a feladatok alól, akkor lényegileg nem, csupán 5-10 százalékos mértékben változik az Állami Számvevőszék ellenőrzési kapacitása. Tekintettel arra, hogy az Állami Számvevőszéknek évek óta nem nőtt a létszáma, sőt, csökkent, 618-ról 598-ra mentünk vissza, így azt tudjuk mondani, hogy nagyjából egyensúlyi helyzetben vagyunk.
Van néhány olyan ügy, ami közérdeklődésre tart számot. Ezek közül kiemelném a MÁV-val kapcsolatos vizsgálódásokat. A MÁV-nál áthúzódóan folyik a gazdálkodás és a vasútkorszerűsítés vizsgálata, ami természetesen érinti a minisztérium munkáját is. Ennek keretében figyelmet fogunk fordítani a vasútvonal-megszüntetésekkel kapcsolatos elképzelések megalapozottságára, gazdaságosságára, és természetesen fokozott figyelmet fogunk fordítani a MÁV Cargo és a kapcsolódó gördülőállomány sorsára, arra, hogy milyen külső kapacitások igénybevételén gondolkodott a MÁV. Tehát igyekszünk azokat a kérdéseket is szerepeltetni, amelyek az Országgyűlésben megjelentek. Hasonló a Volán-vállalatok ügye. Az Állami Számvevőszék Fejlesztési Módszertani Intézete készít egy tanulmányt, hiszen itt alapvetően a gazdaságossági számítások kérdésköréről van szó, amely a MÁV-kapcsolaton túl megjelenik.
Egy téma van még, amit szeretnék szóba hozni. Az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottsága, a COCOBU ismereteim szerint megkereste a költségvetési bizottságot, és különböző adatokat, felvilágosításokat kért egy december 18-án tervezett értekezletre. Erről most a CONT Committee ülésén tájékoztatott bennünket a COCOBU elnöke. Szeretném a bizottságnak felajánlani, hogy az Állami Számvevőszék az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos azon kérdések megválaszolásában a tisztelt bizottság titkárságának rendelkezésére áll, amelyekben ezt a bizottság szükségesnek tartja. Ebben egységes gyakorlatot próbáltunk kialakítani az európai számvevőszékek vezetőivel. Abban maradtunk, hogy ha a nemzeti parlamentek illetékes bizottságai ezt igénylik, akkor rendelkezésükre állunk ezeknek az elég sajátos kívánságoknak, kérdéseknek a megválaszolásában.
Tisztelt Elnök Úr! A magam részéről nem szeretnék többet mondani, a bevezetőben megpróbáltuk leírni azokat a gondolatainkat, amelyeket általánosságban el kívántunk mondani.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. A bizottság tagjai megkapták ezt az anyagot, bízom benne, hogy át tudták tanulmányozni. Észrevétel, kérdés van-e az elhangzottakkal kapcsolatban? Amíg gondolkodnak a képviselők, felvetnék egy dolgot. Áttekintve a vizsgálati anyagok témajegyzékét, szerintem elég impozáns munkára készül az Állami Számvevőszék 2008-ban is, persze a különböző ellenőrzési területek között nyilván eltérő nagyságrend lehet, hiszen más egy Diákhitel Zrt. vizsgálata, és más egy megyei jogú város gazdálkodásának ellenőrzése.
Nekem egy dolog hiányzik, aminek a hatása igen komoly a következő évek költségvetéseire, ez pedig a kormányzati negyed előkészítésének vizsgálata. A közölt anyagban a 2007-ben megkezdett és 2008-ra áthúzódó, valamint a 2008-ban megkezdendő és 2009-re áthúzódó vizsgálati témák szerepelnek, de ezek között nem láttam olyat, amely a kormányzati negyed igen nagy vitákat kiváltó előkészítésére és ennek jövőbeni finanszírozására vonatkozik. Az lenne a kérdésem, hogy tervezik-e majd valamikor ennek a vizsgálatnak a beiktatását. Tudom, hogy ez nem egyszerű dolog, mert egyelőre csak az előkészítésről hallhatunk, és különféle számok röpködnek, hogy egy minisztériumi négyzetméter hány euróba, vagy hány forintba kerül, anélkül, hogy bármilyen adatot, tanulmányt kaphattak volna erről a parlamenti képviselők.
Schwartz képviselő úr!
SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szeretnék néhány észrevételt tenni az Állami Számvevőszék ellenőrzési tervével kapcsolatban. Elnök úr a témajegyzékről szólt, én inkább a tartalmi résszel kívánok foglalkozni. Az ÁSZ elnökének tájékoztatójából is kiderül, hogy itt valóban egy igen feszített tervről van szó, és kétségtelen, hogy az előző évről, illetve a különböző jogszabályok adta keretek között determinált, így kicsi az a mozgástér, amin lényegében változtatni lehetne. Ehhez képest valóban új szempont volt, amit elnök úr említett, hogy az európai uniós források terhére is lehetőség lesz vizsgálatokat végezni.
Különösen érdekes az a négy súlypont, amit elnök úr az ellenőrzési tervben megfogalmazott. Ezek fókuszálnak leginkább azokra a kérdésekre, amelyeket az ÁSZ 2008-ban szeretne megvizsgálni. Ezek közül az utóbbi hárommal szeretnék röviden foglalkozni. Az első arra terjed ki, hogy azokat az uniós forrásfelhasználásokat ellenőrzik, amelyek gyakorlatilag befejeződtek, vagy befejezésükhöz közelednek. Itt az INTERREG és a kohéziós alap felhasználására gondolok. Értelemszerűen kevésbé irányulnak azokra, amelyek most indulnak, nagyon helyesen, ott inkább az előkészítés, a szervezői munka jelenik meg, amelyet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség működésével kapcsolatban kíván az Állami Számvevőszék megvizsgálni.
A másik két pont szinte egymást kiegészítő súlypontot képez. Az egyik az állami fejlesztési források védelmét, a hatékony felhasználást, valamint ennek a magángazdasággal való kapcsolatát veszi górcső alá. Ilyen értelemben, helyesen megtartva az Állami Számvevőszék függetlenségét, mutat valami kapcsolatot azokkal a folyamatokkal, amelyeket a kormány is különösen fontosnak tart 2008-ban. Lényegében arról van szó, hogy az állami költségvetés centralizációját bizonyos értelemben csökkenteni szeretné a kormány. Ez másként nem mehet végbe, mint külső források, nevezetesen az uniós források, illetve a magánszféra forrásainak igénybevételével. Az ÁSZ helyesen veszi észre ezt a módosulást, és irányítja ellenőrzési tervét erre a területre.
Amit különösen szeretnék kérni az ÁSZ elnökétől, talán az lenne, ismerve az ÁSZ gyakorlatát, a lefolytatott vizsgálatokat, azok realizálását és közzétételét, hogy ha helyes gyakorlatot vélnek felfedezni ellenőrzéseik során, ennek bátrabban adjanak hangot, és elemezzék ezt több oldalról. A tapasztalataim azt mutatják, hogy azokon a vizsgálati pontokon, ahol helytelen gyakorlatot folytatnak, ott valóban minden szempontra kiterjedő elemzést végeznek, nyilván annak érdekében, hogy a helyzet javítható legyen, azonban ahol jó gyakorlatra lelnek, és ez ráadásul újszerű is, ennek kevesebb figyelmet tudtak biztosítani. Arra szeretném kérni elnök urat, hogy a jövőben esetleg elnöki rendelkezéssel, vagy más módon ennek adjanak nagyobb hangsúlyt.
Ugyanerre gondolok az utolsó súlypontnál is, ahol ugyancsak nagyon jól mozdul az ÁSZ erre a korszerű és aktuálisnak is nevezhető vizsgálati tematikára, vizsgálati területre. Különösen felhívnám a figyelmet a vagyongazdálkodás témakörére. A jelenlegi ellenőrzési rendszerünk ezt a témakört - talán az ÁSZ-t kivéve - kicsit konzervatívan kezeli abban az értelemben, hogy védelmet nyújt ennek a területnek. Tehát az, hogy védeni kell a vagyont és a vagyonnal kapcsolatos témaköröket, inkább a hagyományos belső ellenőrzésre és a kormányzati ellenőrzésre is vonatkozik bizonyos értelemben. Véleményem szerint az Állami Számvevőszék korszerűbben fogja meg ezt a kérdést. Azt mondja, hogy a vagyon mobilabb, változtatható eleme a gazdálkodásnak, és bizony szükség van olyan korszerű elemekre, amelyek révén elérhető, hogy az ingatlanvagyon, a pénzügyi vagyon, a befektetett vagyon, a vagyonértékű jogok, tehát a különböző vagyonelemek kellő kombinációjával ne csökkenjen a vagyon, azonban tegyük lehetővé, hogy a vagyonelemek abszolút értéke mozogjon, és szolgálja a vagyon tulajdonosainak érdekét.
Tehát én jónak tartom az ÁSZ magatartását ilyen értelemben. Ha ez meg tudna jelenni azokon a szinteken is, különösen az önkormányzatoknál ellenőrzést végzők tevékenységében, hogy találnak olyan elismerhető momentumokat, amelyek a vagyon mobilitását, célszerűségét, hasznosulását szorgalmazzák, akkor ennek bátran adjunk hangot, de ne csak a jegyzőkönyvben, hanem akár a nyilvánosság számára is legyen ez elérhető. Hiszen az ÁSZ azzal a magatartásával, hogy a magyar gazdasági és pénzügyi kultúrát ilyen szintre emelte, ilyen rangjuk van az ÁSZ vizsgálatainak, ezt a célt továbbra is jól tudja szolgálni. Javasolnám a tisztelt bizottságnak, hogy fogadjuk el az ÁSZ ellenőrzési tervét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm képviselő úr hozzászólását. Kérdezem, hogy van-e további hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok. Elnök urat illeti a szó.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: A tisztelt elnök úr kérdésére: a mostani zárszámadási törvény jelentésében, vagy talán a jövő évi költségvetési tervezési dokumentumban terjedelmes rész foglalkozik a kormányzati negyed beruházására 2007-ben és 2008-ban fordítandó összegekkel. Eddig ezt a költségvetési ellenőrzés keretében azoknál a kormányzati irányító szerveknél vizsgáltuk, ahová a pénz volt deponálva, és ahová az előkészítés felelőssége tartozott.
A múltkori ülésen, amikor a költségvetési felelősségről szóló törvényjavaslat mezzoszintjével kapcsolatban fejeztem ki aggályaimat, hogy ebben a felfogásban ez törlődik a feladatkörből, akkor ezekre gondoltam. Mert ezek a kérdések ezekben a mezzoszintű ellenőrzésekben szerepelnek, tehát a minisztériumok költségvetési tervezésében, legyen az MÁV-mellékvonal, beruházás, satöbbi. Éppen ezekből az okokból, amit elnök úr és Schwartz képviselő úr is mondott, tartjuk szükségesnek, hogy ez a fajta ellenőrzés megmaradjon, és az Állami Számvevőszék, akár megrendelés alapján, akár máshogyan, bármilyen megoldást választ a tisztelt parlament, a jövőben is fontosnak tartja, és el is tudja látni ezt a feladatot.
Azt terveztük, hogy 2008-ban is, a 2009-es tervezési folyamat vizsgálata során kiemelt részként kezelnénk ezt, és ha a bizottság egyetért ezzel, akkor egy ráutaló mondatot betennénk a költségvetési tervezéssel kapcsolatos szövegbe. A vizsgálati programot amúgy is meg szoktuk küldeni a bizottságnak, ezért arra kérném elnök urat és a bizottság tagjait, ha konkrét igény van ezzel kapcsolatban, hogy ezen belül milyen kérdéseket tartanak fontosnak, akkor rövid úton közöljék velünk. Ez a tervező munka valamikor tavasszal kiteljesedik, a vizsgálati program a 2009-es évet illetően adottnak látszik, a 2007-ről szóló zárszámadás programja is gyakorlatilag rendelkezésre áll, ez abban is benne van. Tehát egyelőre nem terveztünk mást, mint a költségvetés keretében történő vizsgálódást.
Az is tény azonban, hogy lényegileg nem történt semmi. Elég jó ismereteink vannak erről a furcsa folyamatról, mert bár nem veszünk részt a monitoring bizottság munkájában, de kollégáink megfigyelőként ott vannak, tehát viszonylag naprakész ismeretekkel bírunk. Ennek alapján azt tervezzük, ha ebből a beruházásból egyáltalán lesz valami, ezt csöndesen teszem hozzá, hogy az Állami Számvevőszék meg fogja vizsgálni, és praktikusan a 2009-es ellenőrzési tervben, 2009-es kezdéssel és befejezéssel egy külön vizsgálatot is lefolytatunk. Ha elnök úr számára elfogadható, akkor melléklet, vagy függelék formájában beteszünk erről egy külön fejezetet, erre kialakult gyakorlatunk van.
A másik kérdés a pozitív gyakorlat közzététele. Természetesnek tartjuk, hiszen ezek nem is annyira a jelentések tartalmát, vagy összefoglalóit érintik, hanem a kommunikációt. Ennek során magamra vállalom, hogy mit hangsúlyozunk, mit emelünk ki ezekből. Szeretném mondani, hogy például az egészségügyi PPP-kel szemben most, a kollégiumi vizsgálatok során először találkoztunk valódi tőkebevonással, mert az eddigi tőkebevonást ígérő partnerek tőkét vittek, nem pedig hoztak. Lényegileg egy fillérük nem volt a beruházások megvalósítására. A kollégiumi beruházásoknál jelentek meg először azok a befektetők, akik pénzt is tettek a rendszerbe, és az a tisztességes, ha ezt rögtön el is mondom a bizottság ülésén. Az ÁSZ kommunikációja során, jelentéseinek ismertetése során meg fogjuk szívlelni ezeket a tanácsokat. De pillanatnyilag az a helyzet, hogy jóval több a gond, mint a lelkesítő, pozitív tapasztalat. Egyébként utóbbiak legjellemzőbben az önkormányzati vizsgálatoknál jelennek meg, hiszen számos önkormányzat igényes teljesítményét látjuk és ismerjük el a helyszíneken, amelyek a viharos vizeken is tudnak tisztességesen teljesíteni. Köszönöm szépen, nem tudom, elfogadható-e elnök úr számára, amit mondtam.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Tekintettel arra, hogy szavaznunk nem kell, csak meghallgatnunk és tudomásul vennünk az Állami Számvevőszék ellenőrzési tervét, ezért ezt a napirendi pontot most lezárom. Köszönöm elnök úrnak és munkatársainak a bizottsági ülésen való részvételt.
Áttérünk a következő napirendi pontunkra, ez a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/4556. számmal. Kérdezem, hogy képviseli-e valaki az előterjesztőket. (Nincs jelentkező.) Nem képviseli, akkor ezt én teszem meg itt sebtében.
Domokos László, Nógrádi László, Soltész Miklós és Latorcai János nyújtotta be azt a módosítást, amely a megnövekedett üzemanyagárak miatt kialakult helyzetet szeretné orvosolni. A javaslat egyébként nem új, hiszen korábban, 2006 nyarán már egy hasonlót benyújtottak, bár, ha jól emlékszem, más adatokkal. Hiszen akkor az olajszármazékok világpiaci ára még nem ezen a szinten volt, de már akkor is igen jelentős problémát okozott a közlekedési cégek és a közlekedésben résztvevők számára. Ez a javaslat ezt a problémát próbálja ismét, a parlament asztalára téve orvosolni, azaz a fogyasztói árban lévő adótartalom csökkentésén keresztül próbálja meg a kormány számára extrabevételeket nyújtó üzemanyagár-emelés tételeinek átcsoportosítását.
Kérdezem a kormány képviselőjét, hogy van-e tárca, vagy kormányálláspont a javaslattal kapcsolatban.
A kormány álláspontjának ismertetése
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! A tárca részéről nem támogatjuk az indítványt. Az indítvány, ahogy az előbb is elhangzott, abból indul ki, hogy az emelkedő üzemanyagárakból extra áfa-többletbevételek keletkeznek. Ugyanakkor a helyzet az, hogy a jelenlegi magas, egyébként a tegnapi napon a benzinnél már újból csökkent üzemanyagárak éves szinten nem eredményeznek többlet-áfabevételt. 2007-ben ugyanis, az eddig eltelt időszakban, az 1-11 hónap során mind a benzin, mind a gázolaj esetében a súlyozott átlagár alacsonyabb, mint a tavalyi átlagár volt. A benzin esetében jelenleg 271 forintnál tartunk literenként a tavalyi 277 forintos árral szemben, a gázolaj ára ebben az időszakban 261 forint volt literenként, tavaly pedig 275 forint. Tehát azt lehet mondani, hogy az üzemanyagok révén az áfabevételekben többlet nem keletkezik, nincs mit visszaosztani.
Az indítványban javasoltak szerinti adócsökkentés például 10 forintnál magasabb üzemanyagár esetében 2 forint 20 filléres árcsökkentést eredményezne, ez a nagyságrend viszont a fogyasztók számára nem jelentene érdemleges, érezhető változást. Elhanyagolható mértékű ahhoz képest, hogy az egyes üzemanyagkutak árai között 20-25 forintos, vagy adott esetben ennél magasabb áreltérések is vannak. Ugyanakkor egy adócsökkentés a költségvetésben egyértelműen bevételkiesést eredményezne. Az üzemanyagok jövedékiadó-mértékének bármilyen csökkentése ellen szól továbbá az is, hogy 2002 júliusa óta nem változtak az üzemanyagadó-mértékek. Ez alatt az időszak alatt, ha megnézzük, több mint 30 százalékkal inflálódtak el az adómértékek, így teljesen irreálisnak tartjuk üzemanyagok esetében adócsökkentésben gondolkodni.
Végül megemlíteném, hogy közgazdaságilag sem indokolt a világpiaci árhatások adóintézkedésekkel való visszafogása. Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy a javaslat nem támogatható.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban azt tapasztaljuk, hogy időről időre előkerül egy ilyen populista javaslat, ami azt az illúziót kelti a tájékozatlan állampolgárokban, mintha ezzel jelentősen lehetne befolyásolni az üzemanyagok árát, és jelentős megtakarítást jelentene a fogyasztók számára egy ilyen javaslat elfogadása. Ma azt tapasztaljuk, ha a különböző üzemanyagkutaknál tankolunk, hogy akár 10-15 forintos árkülönbség is lehet ugyanazon termékek tekintetében. Ha ehhez viszonyítottan 1-2 forintos csökkenést elérnek, az semmilyen módon nem lenne érzékelhető a fogyasztók számára, viszont olyan többletadminisztrációt jelentene sokak számára, ami nem teszi indokolhatóvá ennek a javaslatnak az elfogadását.
Valóban, ha számba vesszük a tényadatokat, akkor az látszik, hogy az üzemanyagok áringadozása végső soron éves átlagra vetítve, illetve az üzemanyagok ára nem éri el az inflációt és, egyéb tényezőket is figyelembe véve, a 2000-es üzemanyagárszintet. Tehát egészen furcsa lenne ilyen körülmények között egy ilyen, meglehetősen bonyolult és semmiféle haszonnal nem kecsegtető indítvány befogadása, úgyhogy mi a tárgysorozatba-vételt sem támogatjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További hozzászóló? Én annyit kívánok csak hozzátenni, hogy Kovács Tibor nyilván ezt a kritikát Göndör Istvánnak és Veres Jánosnak címezte, hiszen még jól emlékszem rá, hogy amikor 25 dollár fölé ment a világpiacon az olaj ára, ők voltak azok, akik először felvetették azt, hogy adócsökkentésre volna szükség. Veres János pénzügyminiszterként nyilván már nem szívesen emlékszik erre a bizonyos '99-2000-es időszakra, amikor ez megtörtént. Ez nyilván csak egy politikai megjegyzés volt Kovács Tibortól. Ami viszont az érdemi részt illeti, éppen a mai újságok számolnak be arról, hogy 2 dollárral nőtt tovább az olaj ára. Nem tudom, főosztályvezető-helyettes asszony komolyan gondolta-e, hogy nincs többletbevétele az államnak abból, hogy magasabb az üzemanyagár? Ugyanis, ha megnézem az adótartalmat, ez lehetetlen. Ne haragudjon, de nem hiszem el, amit mond. A pénzügyminiszter úr éppen egy héttel ezelőtt itt, a költségvetés főszámainak megszavazása után mondta azt, hogy 2008-ban várhatóan magasabb lesz az üzemanyagár, mint amivel a Pénzügyminisztérium a tervezéskor számolt. Ebből eleve többletbevételnek kell lennie valamikor. Amikor egy átlag MOL-kútnál 300 forint a dízel literje, akkor nem hiszem el, nem hiszem el(!), hogy ebből nincs többletbevétel. Ne haragudjon, de ilyet ne mondjon!
Herényi Károly jelentkezett még hozzászólásra. Megadom a szót.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Elnök úrhoz szeretnék csatlakozni. Amikor 250 forintos átlagár volt meghatározva a szocialista előterjesztés kapcsán, akkor a jövedéki adó jelentősen csökkent addig, amíg az árszínvonal e fölött volt. Tehát furcsa az a magatartás, hogy egyszer támogatjuk ezt a technikai megoldást, másszor viszont határozottan elutasítjuk. Mi támogatjuk a tárgysorozatba-vételt, és alkalmasnak tartjuk a vitára.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Elnök úr is tudja, emlékszik rá, hogy 2000 környékén - bár pontos adatokat most nem tudok, csak az emlékezetemre hagyatkozva mondom - 25-30 dolláros olajár mellett a forint/dollár árfolyam némileg magasabb volt, mint jelenleg, körülbelül 300 forint körül járt akkoriban a dollár. Ha ehhez viszonyítjuk, és figyelembe vesszük, amit főosztályvezető-helyettes asszony elmondott, hogy 2002 óta nem emelkedett az üzemanyagok jövedéki adója, nyugodtan mondhatjuk, hogy akár 30 százalékkal is leértékelődött a költségvetés jövedékiadó-bevétele. Ha ezt tovább akarja csökkenteni ez a javaslat, akkor meglehetősen megmagyarázhatatlan, hogyan képzelhető el az, amit elnök úr mond, hogy a költségvetés bevétele jelentősen növekszik. Nominálisan természetesen egy magasabb árszintnél, ha az egyébként tartós és stabilizálódik, és éven belül nem ingadozik olyan mértékben, ahogy tavaly is, meg tavalyelőtt is ingadozott az üzemanyagok ára Magyarországon, akkor nyilvánvalóan elképzelhető, hogy valamivel nő az áfabevétel. De reálértékben az üzemanyagokból származó bevétel az elmúlt évben nemhogy növekedett volna, hanem 25-30 százalékkal csökkent a költségvetésben. Tehát semmi nem alapozza meg azt, amit elnök úr mondott, hogy itt valamiféle extra bevételei lennének a költségvetésnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr, nem tudok mást mondani, ezt Veres Jánossal beszélje meg. Egy héttel ezelőtt itt azt hallottuk, hogy az áfabevétel azért nő még 2,5 milliárd forinttal 2008-ban, mert magasabb lesz az üzemanyag ára. Vagy ön mond igazat, vagy a pénzügyminiszter? Döntsék el, beszéljék meg! Mi abból dolgozunk, amit itt, a bizottsági ülésen kapunk, nekünk abból kell kiindulnunk. Még egyszer mondom, emlékszem arra az időszakra, amikor 25 dollár volt az olaj ára. Nem 90, nem 100 dollár, mint most, igaz persze, hogy más árfolyammal, csak hát az árfolyam annyira nem módosult, mint amit képviselő úr feltételez, de önök már akkor előálltak azzal a javaslattal, hogy ebből az extra bevételből vissza kell adni a közlekedésben érdekelteknek. Most pedig csodálkoznak. Én meg azon csodálkozom, hogy önök csodálkoznak. Tegyék meg azt, hogy ebben a témában legalább egy kört fussunk a parlamentben, támogassák a napirendre vételt, és akkor majd kiderül, hogy a kormánypárti többség támogatja-e, vagy sem. (Kovács Tibor: Csak egy mondatot szeretnék mondani.)
Többet is lehet, képviselő úr, ha jelentkezik, mindig szót adok. Most miért mondja azt, hogy csak egy mondatot akar? Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Elnök úr! Hogyan lehet összehasonlítani azt a szituációt, amikor 25 dollár volt a kőolaj ára, és Magyarországon akkor is közelítette a 250 forintot az üzemanyag ára? Most pedig 90-100 dollár közelében van, még akkor is, ha a forint/dollár árfolyam jelentősen megváltozott, és most közelíti a 300 forintot az üzemanyagár Magyarországon. A kettő hogyan arányítható egymáshoz, tisztelt elnök úr? Akkor relatíve a kőolaj ára lényegesen magasabb volt, mint most. Lényegesen magasabb volt. Akkor hangzott el az a javaslat, hogy indokolt megfontolni azt, hogy a lakosság számára valamilyen könnyítést kellene adni. Relatíve most sokkal jobb a helyzet, mint 5-6 évvel ezelőtt volt az üzemanyagárak vonatkozásában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lehet, hogy MOL-alkalmazottaknak van valami kedvezmény, vagy a határon túl tankol valaki, mondjuk, Ukrajnában, és ott olcsóbb az üzemanyag, de itt? Menjen ki, képviselő úr, itt van nem messze, a Balassi Bálint utcában egy MOL-kút, 300 forint fölött van az üzemanyag ára. De mindegy, majd szünetet rendelek el, kisétálunk és megnézzük. Ezt tartom a legegyszerűbb megoldásnak.
Kérdezem, hogy van-e még valaki, aki ehhez hozzá kíván szólni. (Nincs jelentkező.) Nincs. A kormány képviselője kíván-e még szólni?
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Elnök úr, 2007-re vonatkozóan mondtam tényszámokat, nem pedig 2008-ra. Azok a számok, amiket 2007-re vonatkozóan elmondtam, tényszámok. A 2008. évi költségvetési bevételi számok nyilván a prognózisok alapján tartalmazzák az üzemanyagok áfabevételét. Amint említettem, 10 forintos eltérítés esetében mindösszesen 2 forint 20 fillérrel lehetne csökkenteni az árakat, nem jelentene érdemleges, érezhető változást, tehát semmi hatása nem lenne abban a szituációban, hogy az üzemanyagkutaknál 20-25 forintos eltérések vannak. Összehasonlítva egy 2 forint 20 filléres adócsökkentés miatt lehetséges árcsökkenés semmilyen hatással nem járna. Az egyszer már bevezetett hasonló jellegű intézkedés viszont bebizonyította azt, hogy ez hatástalan, tehát az akkor nem volt megfelelő intézkedés. Éppen ennek tapasztalatai alapján mondjuk azt, hogy nem helyes újból ezzel próbálkozni, mert hatástalan a fogyasztás, a fogyasztók szempontjából, ugyanakkor a költségvetés a jövedékiadó-bevételek egy részéről lemondana.
ELNÖK: Ez megint hosszú vita lenne, hogy hatástalan-e egy adócsökkentés az üzemanyagárakban, vagy sem. Egy dolgot szeretnék kérdezni: 2007-re és 2008-ra milyen olajárakkal számoltak, amikor a költségvetést elkészítették. Tud-e erre nekem válaszolni?
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): A 2007. évire tudok válaszolni, hogy milyen árindexszel számolt a költségvetés a tervezés során. Az árindex 98 százalékos volt az üzemanyagok tekintetében. Jelenleg a benzin 271 forint a 277 forint helyett, vagyis 99 százaléknál tartunk, a gázolajnál pedig 96,3 százaléknál, vagyis a tavalyi 275 forinttal szemben 261 forintnál tartunk. Azt lehet mondani, hogy a terv szintjén alakulnak a 2007-es üzemanyagárak. A 2008-asra nem tudok választ adni.
ELNÖK: De miről van pontosan szó? Január 1-től kezdve számoltak egy átlagárat most novemberben végéig? Vagy miről?
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): A költségvetés az üzemanyagok tekintetében 98 százalékos árindexet vett figyelembe akkor, amikor az összfogyasztás volumenét számításba vette.
ELNÖK: De mihez képest 98 százalék? Milyen árindexszel számolnak? Dollárt mondjon nekem, vagy forintot! Mivel számoltak?
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Az előző évihez képest 98 százalékos indexszel.
ELNÖK: Mennyi volt az előző évi?
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): 277.
ELNÖK: A 2006-os?
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: A 2006-os 277 forintos átlagos benzinárral számoltak?
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Az indexet tudom biztosra mondani, 98 százalékos indexszel számoltak.
ELNÖK: Én az árat szeretném tudni, hogy mihez képest számoltak ilyen indexszel.
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Az áfatervezés részletkérdéseiről nem tudok kimerítő tájékoztatást adni, ennyit tudok információként mondani, hogy akkor, amikor az összfogyasztás volumenét számolták az elmúlt évben, az üzemanyagok tekintetében 98 százalékos árindexet vettek figyelembe.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Jó, hagyjuk. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Akkor a szavazás következik. Döntenünk kell tehát a T/4556. számú előterjesztés tárgysorozatba-vételéről. Kérdezem, ki az, aki támogatja az előterjesztést. (Szavazás) Hat. Nem támogatja? Tizenhat. Tartózkodott? Nem volt ilyen, tehát a bizottság nem vette tárgysorozatba. Köszönöm.
Áttérünk a következő napirendi pontra, ez a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, T/3860. számmal. A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Tisztelettel köszöntöm Várfalvi István és Bathó Ferenc urakat és munkatársaikat. A bizottság tagjai kaptak egy segédanyagot, amely a beérkezett módosító javaslatokat sorolja különböző csoportokba. Arra kérem Várfalvi urat, hogy az ajánlási pontok lényegéről és az összefüggő javaslatokról néhány mondatban tájékoztassa a bizottságot.
A képviselői módosító indítványok megtárgyalása
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. A második fordulóban a fejezeten belüli átcsoportosításokra érkeztek javaslatok, illetve szövegpontosításokra. A kormány által támogatott indítványoknak négy nagy csoportjuk van. Az egyik a normaszöveg pontosítására irányul. Csak hogy egy példát mondjak, az adótörvények megszavazásával a kisadók összevonása mégsem került bevezetésre, ezért ezt a normaszövegen is át kellett vezetni. A második kör a fejezeten belüli átcsoportosításokat fogja össze, amelyek kisebb-nagyobb összegekben pontosítanak fejezeten belüli előirányzatokat. A harmadik az ilyenkor szokásosan bekövetkező felmérések utáni pontosítás az önkormányzatoknál. És a negyedik, talán a legfontosabb: az OKÉT szakszervezeti és kormányoldala kedden este megállapodott a közszféra 2008. évi béremeléséről. Az ehhez szükséges jogi döntések javaslata szerepel az indítványokban, főleg a közalkalmazotti béremelés illetménytáblája, az illetményalap és a különböző bértételek meghatározása.
Ha konkrét javaslathoz van kérdés, akkor tételesen is kitérünk rá. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Egy kérdésem van. Van-e olyan ellenzéki javaslat, amit támogatnak?
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Ebben a körben nincs.
ELNÖK: Nincs. Ezt csak a sajtó munkatársai kedvéért emeljük ki. Kérdezem a bizottság tagjait, ki kíván szólni. Szabó Lajos alelnök úr. Megadom a szót.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Az első körhöz kívánok szólni, ami a kormánypárti képviselők által benyújtott és a kormány által támogatott módosító indítványokat öleli fel. Ebben van több olyan cél is, amelyet az ellenzéki képviselők is megjelöltek a részletes vitában, a mentőktől kezdve a szombathelyi színházon át az önkormányzatoknak adandó pluszpénzekig. Tehát ezeket a célokat a kormánypárti képviselők által megfogalmazott formában a kormány támogatásra ajánlja, és mi is kérjük az ellenzéki képviselőket, hogy ezeket szavazzák meg, hiszen nagyrészt egybeesnek az általuk támogatott célokkal is.
A kormány által támogatott kormánypárti indítványok közül külön szavazást szeretnék kérni az MSZP-frakció nevében a 87/14., a 87/16., a 87/17., a 87/18. ajánlási pontokban, valamint a 133/3. pontban szereplő indítványokról.
ELNÖK: Alelnök úr esetleg megvilágítaná a bizottság tagjainak, hogy mit fednek ezek a javaslatok?
SZABÓ LAJOS (MSZP): A 87. ajánlási pontban szereplő javaslatok a 814. számú indítványhoz tartoznak, a gyöngyösi főiskolához csoportosítanak át pénzösszegeket. Ehhez kezdeményezni fogunk egy másik módosító indítványt, amely 20 millió forinttal kevesebb összeget csoportosít át erre a célra. A 133. pont pedig a tűzoltóságnak juttatandó pénzeszközöket szabályozná. Ezt is egy másik módosító indítvánnyal kívánjuk helyettesíteni, amely a kormány által nem támogatott módosító indítványok között szerepel, azt majd ott fogom kikérni támogatásra.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, van-e más hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Az a kérdésem, hogy a 107. pontban szereplő indítványok, a 107/13-14-15-19-21. pontok egészen pontosan mire vonatkoznak. A 107/10. számú javaslat a Nagy Imre Emlékház működtetésének támogatását egészítené ki a Nagy Imre Társaság működtetésének támogatásával. Itt két különböző dologról van szó. A kérdésem arra vonatkozik, hogy az emlékházat a társaság működteti, vagy ez a társaság külön szimbiózisban él ezzel az emlékházzal, és most csatlakozik rá a működtetés támogatásának felhasználására? Mert ez nem mindegy.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): A Nagy Imre Emlékház, az alapítvány és a Nagy Imre Társaság együtt működik, és autonóm módon gondozzák a Nagy Imre emlékével kapcsolatos ügyeket, ezért feltétlenül szükséges, hogy a társaság is részesedjen ebből a pénzösszegből. Ez az indítvány a három cél együttes kezelésére biztosítja a forrásokat.
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): A következő a 729. pont volt, ez az adótörvények átvezetése a költségvetésen, a társaságiadó-bevétel előirányzatának csökkentése 15 milliárd forinttal, és ugyanennyivel az szja-bevétel növelése.
A 736. pont egy szövegpontosítást tartalmaz, hiszen nemcsak távközlésből származhat koncessziós bevétel, hanem általában infrastruktúra koncesszióba adásából.
A 781. pont az építési igazgatással kapcsolatos feltétel pontosítását tartalmazza a mellékletben.
ELNÖK: Bocsánat, hogy közbeszólok, de itt fajlagos összegről van szó.
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Természetesen, ez fejezeten belüli belső átcsoportosítással az építési igazgatás, körzeti igazgatás működési feltételeinek biztosítását jelenti.
A 753. pontot nevezzük önkormányzati csomagnak, ez az önkormányzati melléklet pontosításait tartalmazza, egészen a 111. ajánlási pontig terjed, 8-10 tételből áll.
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs több észrevétel, kezdjük meg a szavazást. Szabó Lajos alelnök úr kérte, hogy külön szavazzon a bizottság a 87/14-16-17-18., valamint a 133/3. ajánlási számú indítványokról.
Először együttesen tenném fel szavazásra a gyöngyösi főiskolát érintő módosításokat. Kérdezem, ki az, aki ezt támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a bizottság többsége nem.
A következő a 133/3. pont, a tűzoltóságot érintő módosítás. Kérdezem, ki az, aki ezt támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a bizottság többsége nem.
A kormánypárti képviselők által benyújtott és az előterjesztő által támogatott módosító javaslatsorból fennmaradt indítványok közül kér-e valaki külön szavazást bármelyik indítványról? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor ezekről együtt szavazhatunk. Kérdezem, ki az, aki ezeket támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
Következik a kormánypárti képviselők által benyújtott, de az előterjesztő által nem támogatott módosító indítványok csoportja. Ehhez az előterjesztő nyilván nem kíván semmit hozzáfűzni, hiszen ezeket nem támogatja. Nem úgy Szabó Lajos alelnök úr, akinek megadom a szót.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót. Szeretnék külön szavazást kérni a 102/5. és 102/24. számú, valamint a 111/7., a 117/2. és a 128/3. számú ajánlási pontokról.
ELNÖK: Egyszerűbb lesz a dolgunk, ha elmondja alelnök úr, hogy ezek mit tartalmaznak.
SZABÓ LAJOS (MSZP): A 777. számú módosító javaslathoz tartozó 102/5. és 102/24. számú ajánlási pont a rákbeteg alapítványhoz csoportosít át pénzeket, illetve a 810. számú indítványhoz tartozó 111/7., 117/2., 128/3. számú ajánlási pontok pedig a művészeti oktatást kívánják szabályozni a részletes vitában általunk elmondott módon.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más kéri-e az indítványok közül bármelyiket külön szavazásra? (Nincs jelentkező.) Nem kéri. Kezdjük a 777. számú módosító indítvánnyal, a 102/5., 102/24. ajánlási számokkal. Kérdezem, ki az, aki ezt támogatja. (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
A 111/7. indítvány következik. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatta.
A 117/2. indítvány következik. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatta.
A 128/3. indítvány következik. Kérdezem a bizottságot, támogatja-e. (Szavazás) Igen, a bizottság többsége támogatta.
Akkor a fennmaradó indítványokról kell szavaznunk. Javaslom, hogy a bizottság egyben hozzon döntést. (A bizottság tagjai jelzik, hogy egyetértenek.) Köszönöm. Akkor így teszem fel szavazásra.
Kérdezem, ki az, aki az előbb megszavazott öt módosítás kivételével a többi, kormánypárti képviselők által benyújtott, de az előterjesztő által nem támogatott módosító javaslatot támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a bizottság többsége nem.
Áttérünk az ellenzéki képviselők által benyújtott indítványokra. Ezeket nem támogatja az előterjesztő. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja ezeket. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A bizottságok által benyújtott módosító indítványok megtárgyalása
Következnek a más bizottságok által benyújtott módosító javaslatok. Az első a mezőgazdasági bizottság indítványa a 907. ajánlási pont alatt. Eszerint az európai uniós borreform végrehajtása 65 millió forint egyszeri többlet kiadással jár a hegyközségi szervezeteknél. A bizottság azt javasolja, hogy ez módosításként megjelenjen. Az előterjesztő támogatja-e?
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
A következő a sport és turisztikai bizottság indítványa 909. számmal. A javaslat lényege, hogy a kisebbségi sporttevékenység támogatása jelenjen meg. A Farkas János Alapítvány, illetve a roma fiatalok sportolását támogatja. Az előterjesztő támogatja-e?
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Négymillió forint nem fér bele a keretbe? Szoros költségvetés készül, ez kétségtelen. Az előterjesztő nem támogatja, így kérdezem a bizottság tagjait, támogatják-e. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 908. szám alatt az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság javaslata szerepel, és egy új szolgáltatási típusra vonatkozik 2008. január 1-től. Az előterjesztő támogatja-e?
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Pénzbe kerül?
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Nem kerül pénzbe. Ez egy normaszöveg-pontosítás, miután ez egy új, januártól belépő feladat. Ezt nem lehetett 2007-ben bejelenteni, ezért ennek a szakmai pontosítása történik meg a javaslatban.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja a bizottság tagjai közül. (Szavazás) A többség támogatja.
A 910. számú a kulturális és sajtóbizottság indítványa, amelyben az egyházi közgyűjtemények és közművelődési intézmények költségvetési támogatásáról van szó. Előterjesztő?
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 912. számú szintén a kulturális bizottság indítványa. Mi ez? Reneszánsz év. Előterjesztő?
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad támogatja.
A 911. számú szintén a kulturális bizottság indítványa a Magyar Történelmi Film Alapítvány külön soron tartásáról. Előterjesztő?
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Az önkormányzati bizottság javaslata következik, irományszáma még nincs, valószínűleg 913 lesz. Ez a bérpolitikai intézkedésekhez kapcsolódó támogatás igénybevételi feltételeit pontosítja. Kérdezem az előterjesztőt, támogatja-e.
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A költségvetési bizottság által benyújtandó módosító javaslatok megtárgyalása
Szabó Lajosnak adom meg a szót.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Bizottsági módosító indítványok benyújtását kezdeményezném. Az első úgy kezdődik, hogy a törvényjavaslat 31. § (2) bekezdését módosítja. Ez az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló törvény 6. §-a alapján az egyházi kiegészítő támogatás mértékét javasolja a költségvetésben meghatározni.
ELNÖK: Az előterjesztőt kérdezem, támogatja-e.
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazhatunk-e együtt az indítványokról? Igen. (Szabó Lajos: Csak az első indítványról szóltam.) Akkor kérem alelnök urat, röviden foglalja össze a többi indítvány lényegét.
SZABÓ LAJOS (MSZP): A módosító indítványok között a második az általam már említett gyöngyösi főiskola támogatásának átrendezése, a harmadik módosító indítvány az OKÉT-megállapodások átvezetése a költségvetésen, a negyedik pedig a bejáró tanulók után igénybe vehető normatíva szabályozása a 10 ezer és 20 ezer fő közötti településeken. Ezeket javasoljuk benyújtani a bizottságnak.
ELNÖK: Köszönöm. Az előterjesztő ezeket mind támogatja?
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk. Kérdezem, hogy az ismertetett javaslatokat a bizottság támogatja-e. (Szavazás) A többség támogatja. Köszönöm szépen.
A napirendi pont felfüggesztése
Maradt-e olyan indítvány, amelyről döntenünk kellene, de még nem döntöttünk? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor ezt a napirendi pontot felfüggesztem, mert több bizottság még ülésezik, és elképzelhető, hogy kapunk még módosító javaslatot.
Következik az állami vezetők javadalmazásának átláthatóságához szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, T/4116. szám alatt. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság által benyújtott módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Kérdezem, ki képviseli az előterjesztőket? (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Kormányálláspontot tud-e valaki képviselni? (Nincs jelentkező.) Nem. A kiegészítő ajánlás tartalmazza az előterjesztők álláspontját.
Miután valamennyi indítvány az alkotmányügyi bizottság javaslata, és az előterjesztő valamennyit támogatja, kérdezem, kér-e valaki külön szavazást ezekről a pontokról. (Nincs jelentkező.) Nem kér. Akkor szavazhatunk egyben.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy az 1-10-ig terjedő pontokat ki támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) A többség támogatja.
Köszönöm, ezzel végeztünk.
Áttérünk a Budapest, VIII., Köztársaság tér 27. szám alatti, kincstári vagyon részét képező épület értékesítése tárgyában megkötött megállapodás állami számvevőszéki vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatására. Mivel mi vagyunk az előterjesztők, ezúttal nem kell várnunk senkire.
Három módosító javaslat érkezett be, amelyek egymással össze is függnek. Az első pontban Balsai István képviselő úr javasolja, hogy egészüljön ki a határozati javaslat címe azzal, hogy a "vagyon részét képező épület bérlete és értékesítése tárgyában". Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja ezt a módosítást. (Szavazás) A bizottság kisebbsége támogatta, tehát nem.
A következő pontban szintén Balsai István egészítené ki a határozati javaslat szövegét. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Négy fő, a bizottság tehát nem támogatja.
Végül a 3. pontban szintén kiegészítést javasol Balsai István. Észrevétel ehhez van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja. (Szavazás) A többség nem támogatta.
Akkor ezzel is végeztünk, a napirendi pontot lezárhatjuk.
Áttérünk az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. Nevet kérünk a jegyzőkönyv számára.
BARNA PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Barna Péter osztályvezető vagyok, a kolléganőm Szabóné dr. Tóth Annamária.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Az 1. pontban Podolák György és képviselőtársai indítványa, amely összefügg a 16., 17., 18., 21., 23. és 24. pontokkal. Kérdezem, támogatják-e.
BARNA PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
A 7. pontban szintén Podolák György, valamint Szántó János indítványa, amely összefügg a 9. ponttal. Kérdezem, az előterjesztő ezt támogatja-e.
BARNA PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk a javaslatot.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
A 8. pontban Lakos Imre javaslata. Előterjesztő?
BARNA PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk a javaslatot.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
A 13. pont összefügg a 15. és a 19. pontokkal. Az előterjesztőt kérdezem, támogatja-e.
BARNA PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk a javaslatot.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
A 25. pont összefügg a 27. és 28. pontokkal. Az előterjesztő támogatja-e?
BARNA PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Támogatjuk a javaslatot.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
Ezzel végére értünk az ismert indítványoknak. Van-e olyan indítványról, amely még szavaznunk kellene? (Kovács Tibor: Elnök úr, a gazdasági bizottság által beadott módosításról nem szavaztunk.)
ELNÖK: Nem ismerjük. (Kovács Tibor: A 4191/80. számú.) Mindenki kapott, csak az elnök nem. Értjük a célzást. Bocsánat, tehát még egy indítvány van, a T/4191/80. számú. Ismerik a gazdasági bizottság előterjesztését?
BARNA PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Informálisan igen.
ELNÖK: Adunk egy példányt.
BARNA PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Elnök úr, szeretném jelezni, hogy a tartalmát informálisan ismerjük, ezért előterjesztői álláspontot nem tudtunk kialakítani róla.
ELNÖK: Tárcaálláspont van-e?
BARNA PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nincs tárcaálláspont.
ELNÖK: Magánvélemény? Mindennel beérjük. (Derültség.)
BARNA PÉTER (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A magánvéleményemet nem fejthetem ki, két okból. Egyrészt nem én vagyok ennek a szakterületnek a gazdája, másrészt ez más meggondolásokat igényel, mint a szűkebb szakmai köröm.
ELNÖK: Akkor ennek ismerete hiányában fogunk dönteni. (Rövid olvasási szünet után.) Érdekes indítvány. A bizottság tagjait kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
Akkor ezzel végeztünk. Köszönöm a bizottsági ülésen a részvételt, további jó munkát kívánok. A napirendi pontot lezárom.
Az egészségbiztosítási pénztárakhoz van előterjesztő? (Jelzik, hogy nincs.) Nem érkezett meg. Akkor a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvényjavaslathoz van-e előterjesztő? (Jelzik, hogy nincs.) Ehhez sincs, de nélkülük is el tudjuk ezt kezdeni, úgyhogy ezzel folytatnánk a bizottság munkáját.
Varju László és képviselőtársai indítványáról van szó. Kormányálláspont sincs, előterjesztő sincs, akkor úgy döntünk, ahogy jónak látjuk. A bizottságnak az 1., a 2., a 3., az 5., a 7., ez összefügg a 22. ponttal, a 10., a 11., a 12., a 17., a 18., a 19., a 21. és a 25. pontokról kell döntenie. Ha jól láttam, csak MSZP-képviselő nyújtott be módosító indítványt. Kérdezem, hogy egyben dönthetünk-e ezekről. (Jelzésre.) Igen. Akkor ezt fogjuk tenni. Észrevétel, kérdés van-e a bizottság tagjai részéről? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja ezeket a módosításokat. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Akkor ezzel is végeztünk. Mivel az egészségbiztosítási pénztárakról szóló javaslathoz még nem érkezett meg az előterjesztő, szünetet rendelek el addig, amíg meg nem érkeznek. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Folytatjuk ülésünket. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. Rátérünk a módosító indítványok megtárgyalására. Ezekben nincs hiány, de csak azokat a pontokat tárgyaljuk meg, amelyek a bizottság hatáskörébe tartoznak.
Az 5. pontban Béki Gabriella indítványa. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
A 16. pontban Tukacs István és Kékesi Tibor képviselők indítványa.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 17. pontban Csáky András javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 18. pontban Tukacs István és Kékesi Tibor javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatja.
A 19. pontban Csáky András javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Senki nem támogatja, egyharmadot sem kapott.
A 20. pontban Kékesi Tibor és Tukacs István javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 27. pontban Kökény Mihály és Vojnik Mária javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 28. pontban Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A következő a 40. pont, Vojnik Mária és Kökény Mihály javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatja.
A 63. pont a következő, Tukacs István és Kékesi Tibor indítványa.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 67. pontban Tukacs István és Kékesi Tibor javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 72. pontban Schvarcz Tibor és Havas Szófia javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 73. pontban Vojnik Mária és Kökény Mihály javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 91. pontban Horváth Zsolt javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 96. pontban szintén Horváth Zsolt javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 99. pontban Kékesi Tibor javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 106. pontban Kökény Mihály és Béki Gabriella javaslata.
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
A 107. pontban Tukacs István és Kékesi Tibor javaslata. Előterjesztő?
DR. BARACKA MARIANN (Egészségügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
Ezzel azoknak a módosító javaslatoknak a végére értünk, amelyeket a bizottságnak tárgyalnia kellett. Kérdezem, hogy van-e olyan módosítás, amelyről nem tárgyaltunk. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a részvételt, további jó munkát. (Szabó Lajos jelentkezik.)
Visszatérünk a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatra. Szabó Lajosnak adom meg a szót.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek, hogy újra vissza kell térni a költségvetési szavazáshoz, de a támogatott javaslatok közül kikértük a 133/3. számú indítványt, csak elkövettem azt a hibát, hogy az e helyett megszavazandót a nem támogatottak közül nem kértem ki, nem kértem róla külön szavazást. Mivel a napirendi pontot csak felfüggesztettük, ezért szeretnék élni azzal a lehetőséggel, hogy a kormánypárti képviselők által benyújtott, de a kormány által nem támogatott módosító javaslatok közül a 906. szám alatti 21/13., 25/4., 127/3. és a 133/4. módosító javaslatokhoz kérjem a bizottság támogatását. Ez a módosító indítvány a tűzoltóság költségvetését kívánja módosítani.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e ehhez észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor egyben szavaztatnék. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja ezt a javaslatsort. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) A többség támogatja.
A napirendi pont ismételt felfüggesztése
Akkor ennek a napirendi pontnak a tárgyalását ismét felfüggesztjük, csakúgy, mint az ülést. Így 13 óráig szünetet rendelek el, 13 órakor folytatjuk a bizottság ülését a pénzügyminiszter úr meghallgatásával. Utána, amennyiben érkeznek még módosító indítványok, az ülés végén azokat megtárgyaljuk. Köszönöm szépen.
(Szünet: 10 óra 53 perctől 13 óra 06 percig.)
Dr. Veres János pénzügyminiszter meghallgatása
ELNÖK: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Folytatjuk a bizottság ülését. Rátérünk a meghívóban jelzett utolsó napirendi pontunkra, Veres János pénzügyminiszter úr meghallgatására, akit tisztelettel köszöntök. A bizottság gyakorlatának megfelelően a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján kerül sor erre a meghallgatásra. A Házszabály azt mondja ki, hogy a bizottság évente köteles meghallgatni a kinevezés előtt meghallgatott minisztert, kormánytagot.
Át is adom a szót miniszter úrnak. Parancsoljon!
Dr. Veres János szóbeli tájékoztatója
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Miután ebben az évben több alkalommal találkoztunk itt, a bizottság ülésén, és több témában elég részletes eszmecserét folytattunk, ezért úgy gondolom, a mostani találkozás azt a célt szolgálja, hogy egy általános áttekintést adjak, ezért az egyes kérdések részleteibe most a bevezetőmben nem mennék bele.
Az elmúlt egy év, amely mögöttünk van, azokon a főbb területeken jelentett változást, hozott eredményeket, amelyek a Pénzügyminisztérium felelősségi körébe tartoznak. Elsőként nyilvánvalóan az államháztartási konszolidációt és a reformok elindítását kell említenem. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt évben meghozott döntéseink eredményeképpen a 2007-es költségvetés végrehajtásának realitása egész évben folyamatosan biztosított volt. Az eredetileg tervezett hiánnyal szemben jól láthatóan és eléggé jól becsülhetően alacsonyabb hiánnyal fogja Magyarország teljesíteni a 2007-es évet, 6,8 százalékkal szemben 6,2 százalékot el nem érő hiánnyal fogjuk teljesíteni.
Úgy gondolom, hogy azok a strukturális reformok, amelyeket öt területen indítottunk el, rendkívüli fontosak a következő évek, azaz a fenntartható egyensúlyőrző gazdasági növekedés szempontjából is. Így a közigazgatás érdemi átalakítása, a kevesebb minisztérium, a kevesebb közszolgálatban dolgozó, ezen belül a kevesebb minisztériumi alkalmazott, a kisebb költséggel működő közszolgáltatás - mind-mind fontos elem. Az egészségügyben elindított átalakítás is lényegi változtatás, a finanszírozási rendszerben csakúgy, mint a szerkezetben, azt eredményezte, hogy most, 2007-ben hosszú évek óta először látszik úgy, hogy év végéig azon a költségvetési előirányzaton belül fogunk maradni, amelyet a költségvetés eredetileg tervezett 1050 milliárd forint keretben. A harmadik területen, az oktatás átalakításában is sikerült érdemi változtatásokat elérnünk. Ez mind a felsőoktatás szerkezetátalakítására igaz, mind pedig a közoktatásban a megfelelő terhelés és arányosság kialakítására. A nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében szintén nagyon fontos döntéseket hoztunk az elmúlt egy évben, ezen döntések bizonyos hatása már a következő évben is érvényesül, míg más hatása csak az ezt követő években fog érvényesülni, de úgy gondolom, nagyon fontos, hogy Magyarországon a belátható időszakon belül, azaz néhány évtizedre előre is a fenntartható nyugdíjrendszer érdekében az elmúlt egy évben nagyon fontos döntéseket sikerült meghoznunk. Az ötödik terület, amit sikerült átalakítanunk, az árkiegészítések rendszere Magyarországon. Ez igaz mind a gyógyszerár-támogatásra, mind a közlekedési támogatásra, mind pedig az energiaár-támogatás rendszerére. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a stabilizáció Magyarországon biztonságosan végigmehessen.
Az intézkedésekhez szervesen illeszkedett az a három konvergenciaprogram, amelyet a tavaly szeptemberi, decemberi és idén ismét decemberi időpontra dolgoztunk ki és nyújtottunk be az Európai Bizottságnak. A harmadik fogadtatása nyilvánvalóan még nem lehet ismeretes, de a megelőző kettő fogadtatása mindenképpen pozitív volt, és nagyban hozzájárult ezen programok végrehajtása ahhoz, hogy Magyarországgal szemben mára újra erős a befektetői bizalom. Jelentős eredményeket értünk el a konszolidáció mellett, a konszolidáció részeként a feketegazdaság fehérítésében. Számos jogszabály-módosításra, több mint 20 törvény módosítására került sor az elmúlt másfél évben, és nagyon sok ponton az ellenőrzések szigorítására is. Ebből én csak azt a látványos eredményt szeretném kiemelni, ami a jövedékiadó-bevételek növekedését eredményezte mind a cigaretta, mind pedig az üzemanyagok magyarországi legális forgalmazásának növekedése, az illegális forgalom visszaszorítása révén.
Az adórendszer átalakítása érdekében meghozott döntéseink segítették a fehérítést, segítették az egyszerűsítést. Éppen a mai napon jelenthettük azt be, hogy 2008. január 1-jétől a bevallások száma a felére csökken Magyarországon, 1100 sorral kevesebb adóbevallási sor fog megjelenni a következő évben a 2007-eshez képest. Ez nagyon fontos változás, csakúgy, mint az, hogy a nyílt forráskódú hozzáférés biztosított lesz 2008. január 1-től, és az elektronikusan kapható nullás adóigazolás is megvalósul. A bankkártyával történő fizetés is megvalósul az adóhivatalokban. Nagyon szisztematikus fejlesztések eredményeként tudtam minderről beszámolni. Elfogadtuk az elmúlt évben az új vagyontörvényt Magyarországon, amely egy új intézményrendszert hoz létre. A korábban három, különállóan működő szervezet jelenlegi átalakulásának eredményeképpen egy szervezetbe fog Magyarországon koncentrálódni a vagyonnal való gazdálkodás. Úgy gondolom, ez is hozzá fog járulni az államháztartás megfelelő hatékonyságához. Megalakult a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács, és a tanács tagjaiként olyan elismert szakembereket bízhattunk meg, akik személyükben is garanciát jelentenek arra, hogy a vagyonnal történő gazdálkodás megfelelőképpen transzparens, üzleti alapon fog a jövőben is zajlani Magyarországon.
Végezetül szeretném megemlíteni az elmúlt egy év eredményei közül azt, hogy közel 10 fordulós tárgyalás eredményeképpen, a parlamenti pártokkal lefolytatott egyeztetések után egy olyan közpénzügyi törvényjavaslatot tudtunk az Országgyűléshez benyújtani, amely magában hordozza annak lehetőségét, hogy Magyarországon stabilan és tartósan biztosított legyen az alacsony államháztartási hiánnyal való gazdálkodás, a kiszámítható és stabil egyenleggel záró költségvetési gazdálkodás. Nagyon nagy eredmény az is, hogy egyetértés alakult ki abban, hogy érdemes, van értelme az alkotmányba közpénzügyi fejezetet iktatni, valamint abban is, hogy az önkormányzatok eladósodásával kapcsolatos szabályozást célszerű módosítani a jövőt illetően.
Úgy vélem, hogy mindaz, amit a Pénzügyminisztérium felelősségi körében az elmúlt bő egy évben végrehajtottunk, hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon kiszámítható, stabil gazdasági környezet jöjjön létre, és ezzel az ország tekintélye, megbízhatósága, az országgal szembeni bizalom erősödjön a jövőt illetően. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjaié a lehetőség. Kérdezem, ki kíván szólni. Domokos László!
Domokos László hozzászólása és a válasz
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, a soros meghallgatás keretében az év történéseivel kapcsolatosan több olyan momentum is figyelmet érdemel, amelyet a pénzügyminiszter úr nem részletezett. Ehhez kapcsolódóan azt a kijelentését, hogy olcsóbb kormányzást hirdetett meg a kormány, érdemes górcső alá venni a kormányzati negyed építése okán. Az aktualitást az adja, hogy nagy megtiszteltetés érte a Pénzügyminisztériumot, mivel ezt a programot a Miniszterelnöki Hivatal átadta a Pénzügyminisztériumnak, ahová egy új kormánymegbízott is beköltözött. Majd miniszter úr elmondja, hogy pontosan milyen hatáskörrel érkezett.
Ha megengedi, néhány kérdést tennék fel, hiszen a kormány fő programjául tűzte ki, hogy új kormányzati negyedet hoz létre, és ennek ürügyén arra hivatkozik, hogy ettől olcsóbb lesz a kormányzat fenntartása. Ezért érdemes számba venni ennek költségeit éppen annál a minisztériumnál, amely egyébként az összes többi alrendszertől elvárja a takarékosságot, azért, hogy lehetőleg a nehéz helyzetben lévőkön segítsünk.
Tehát. Mennyi a kormányzati negyed építésének jelenlegi előirányzata? Mennyibe kerül a Nyugati tér rendezése és a Bajcsy-Zsilinszky felüljáró elbontása? Mennyibe kerül egy új villamos pályaudvar kialakítása - 14-es, 47-es 49-es villamosok? Mennyibe kerül a Podmaniczky utca átépítése, kétszer kétsávosra bővítése? Mennyibe kerül a fővezetékrendszer és a közműhálózat bővítése? Mennyibe kerül a Nyugati pályaudvar funkciójának részleges megszüntetése, a Nyugati pályaudvar átépítése, a Nyugati-csarnok új funkciójának kialakítása, a pályaudvar részleges áthelyezése, különös tekintettel a biztonsági szempontokra, amelyekre külön felhívták a figyelmet? Mennyibe kerül a sínek bontása és áthelyezése? Ez különösen abból a szempontból érdekes, mert úgy tudni, hogy a MÁV ezt 150 millió forintra becsülte, de mintha ennél többről lenne szó. Nyilván miniszter úr ezt konkrétabban tudja. Mennyibe kerül az új parkolóhelyek kialakítása és az átépítések miatt megszűnő helyek pótlása? Mennyibe kerül a Vágány utca átépítése kétszer kétsávosra? Mennyibe kerül a Lehel tér és a Podmaniczky utca között létesítendő gyalogos és kerékpáros kapcsolat kiépítése? Mennyibe kerül a Bulcsú utca és a Lehet tér között létesítendő gyalogos és kerékpáros kapcsolat kiépítése? Mennyibe kerül a kormányzati negyed építése miatt szükségessé vált Ferdinánd-híd elbontása és egy új alagút megépítése?
Reméljük, hogy a MÁV Cargo bevételével kapcsolatos kérdésben is megnyugtató választ tud adni miniszter úr, mivel a kormányzati negyedre a MÁV Cargo eladásából származó összeget kívánja a kormány költeni, így az nem a MÁV további korszerűsítését szolgálja. Mennyiben lesz megvalósítható a MÁV korszerűsítése, ha a kormányzati negyed elviszi a MÁV Cargo bevételeit? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelt Bizottság! Köszönöm a kérdéseket, de a választ nyilván az a tanulmány fogja megadni, amely jelen pillanatban készül, és amely az adott feladat átvételének időpontjában rögzíti, hogy hol tart a feladat előkészítése, és mi az, ami még hátra van. Miután az eddigiekben nem hozzám tartozott a feladat, ezért azokra a részletkérdésekre, amelyeket alelnök úr feltett, nem tudok válaszolni. Meg sem próbálok számokat mondani ezzel kapcsolatban, mert nincsenek információim azokról a közlekedési fejlesztésekről, amelyek itt szóba kerültek. Ilyen jellegű előterjesztés nem volt a kormány előtt, és nem tartozott ez a kérdés az elmúlt egy évben a feladatkörömbe. Egy téma volt a kormány előtt, ami a pénzügyminisztert is érintette. Amikor a kormányzati negyedről megszületett az alapdöntés, akkor meghatározásra került egy keret az építkezés beruházási kereteként. Azt tudom mondani, hogy 60 milliárdot el nem érő összeg, ami az épületépítés értékhatáraként meghatározásra került. Ezt kiegészítik az előkészítés és üzemeltetés költségei, ha az egészben gondolkodunk.
Az itt felvetett kérdésekre azt követően szívesen adok választ, ha ezeket a kérdéseket a mostani átadás-átvétel kapcsán készülő tanulmányban érinteni fogják, mert jelenleg erről nincs információm. Ezért az összes részletkérdésre nem tudok válaszolni. Az utolsóként említett MÁV Cargo ügyében azonban nem tudok olyan döntésről, hogy a MÁV Cargo bevételének a kormányzati negyedre történő fordításáról bárki döntést hozott volna. Én azt a döntést ismerem, ami arról szólt, hogy a bevétel a MÁV-hoz folyik be, tekintettel arra, hogy a MÁV hajtotta végre az értékesítést, és a bevétel sorsáról később születik döntés. Nagy valószínűséggel a MÁV modernizálását szolgálja a bevétel felhasználása. Hogy részleteiben ez pontosan mit fog jelenteni, szerintem ilyen döntés még nem született sem a MÁV-nál, a kormánynál pedig biztosan nem. Még egyszer mondom, nem is a kormányra tartozott a döntés, hiszen a MÁV hajtotta végre az értékesítést, és mint MÁV-vállalatot adta el. Azt biztosan tudom mondani, nincs olyan szándék, legalábbis általam ismerten nincs olyan szándék, hogy a MÁV Cargo bevétele a kormányzati negyed építésének finanszírozását szolgálja. Nem kell hogy ilyen döntés szülessen, hiszen eredetileg meghatározásra került az a finanszírozási konstrukció, amely a kormányzati negyed építését szolgálja.
Az alapkérdésről persze mondanom kell egy mondatot. A kormányzati negyed építési költségére az előbb említett szám került becslésként meghatározásra, hiszen amíg szerződés nincs, addig nem tudom azt mondani, hogy ez lenne a szerződéses ár. Ugyanakkor a felszabaduló épületek értékelése megtörtént, itt már van egy néhány tízmilliárdos értékkülönbözet. Önmagában a kiváltható ingatlanérték néhány tízmilliárddal nagyobb annál, mint amibe kerül az ugyanazon szükséges alapterület létrehozása. Hozzá kell tennem, hogy feltehetően az üzemeltetési költségben is lehet megtakarítás. Ahogy valamennyien tudjuk, ezek a kormányzati épületek nem kormányzati iroda céljára épültek annak idején, hanem általában átalakított épületekről van szó, és ezek üzemeltetési költsége nem a legolcsóbbak közé tartozik. Ezért úgy gondolom, hogy gazdaságilag racionális lehet egy ilyen típusú megoldás, mint amiről az imént beszéltünk. Én személyesen a Párizsban alkalmazott mintát ismerem, ott jártunk többen a korábbi években, ahol láttuk azt, hogy például a gazdasági és pénzügyminisztérium ebben a bizonyos új kormányzati negyedben került elhelyezésre, a kormányzati munka feltételeit biztosító irodák, tárgyalók kerültek kialakításra, és ilyen értelemben bizonyosan olcsóbban működtethető az épület, mint számos más kormányzati épület, amilyenben jelen pillanatban itt, a városban minisztériumok, főhatóságok kerültek elhelyezésre. Ennyit tudok elmondani az adott témáról jelen pillanatban. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György jelentkezett.
Balla György hozzászólása és a válasz
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Egy kicsit egyszerűbb kérdést próbálnék meg feltenni miniszter úrnak, aki bevezetőjében sok mindent érintett, amit sajátos szempontból sikerként értékelt, holott nagyon sok olyan dolog volt a bevezetőjében, amit én kudarcnak ítélek, és nem gondolom azt, hogy erre egy kormány büszke, lehet. Ezek közül a kompenzációkra vonatkozóan lenne egy apró kérdésem. Miért jó az a magyar kormánynak, miért jó az a Pénzügyminisztériumnak, ha a kompenzáció forrását megteremtő extra bányajáradék a bányavállalattól arányaiban minden évben csökken? Miért jó ezt a törvényt változatlanul hagyni? 2003-ban született az az ominózus gáztörvény, amiben ez szerepel. Évről évre kevesebbet kell a bányavállalatnak befizetni, ugyanakkor értelemszerűen vagy többet kell az államnak az adóforintokból hozzátenni, vagy kevesebbet tud az embereknek adni.
Pontosan tudjuk azt, hogy két év alatt drasztikusan, közel a felére esett vissza az erre fordítható összeg, ami megjelenik az embereknél. Az idén például ott, ahol a volumenkorlátot sikerült ismét bevezetni, pontosabban jelentősen csökkenteni - mindenki pontosan tudja, aki látott már falut -, hogy egy hatvanas években épült kockaház esetében, ami a falu zömét teszi ki, lehetetlenség egy évben csak 2000 köbméter földgázt elfogyasztani akkor, ha valójában van tél. Tavaly lehetett, mert nem volt tél. Nyilvánvalóan nem tudnak ebből kijönni, magyarul lényegesen kisebb támogatást fognak kapni az itt élő emberek, és nem logikus, ha nem pénzmegtakarítási szempontok indokolják mindezt, hiszen az idei évben is jelentősen csökkent a forrás. Ehhez képest tényleg nem értem, miért jó az az államnak, miért jó az a pénzügyminiszternek, hogy a bányavállalat mindig kevesebbet fizet be?
Ha már ennél a kérdéskörnél tartunk, és most pénzügyminiszter úr meglehetősen büszkén mondta, milyen nagyszerű dolog, hogy átalakították a kompenzáció rendszerét, azt azért hadd kérdezzem már meg, hogy a 2003-ban önök által bevezetett másik rendszerért, amelynek alapján elköltöttek sok százmilliárd forintot, személyes felelősséget érez-e az akkori, illetve a jelenlegi pénzügyminiszter, lévén ugyanaz a személy.
A másik sokkal egyszerűbb kérdésem lesz. Régóta figyelem a parlamentben, napirend előtt is, interpellációkban is folyamatosan megjelenő kérdéskör, ötpárti egyeztetések is vannak, különböző szakmai szervezetek is nyilatkoznak róla: Mindenki pontosan tudja, hogy ami ma a színesfém-kereskedelemben zajlik az országban, az tarthatatlan. Meghallgattuk az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium álláspontját, azt mondták, hogy ez valójában nem rendvédelmi kérdés, hanem törvényhozási kérdés. Meghallgattuk ez ügyben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium álláspontját, ők azt mondták, hogy ez nem törvényhozási kérdés, hanem elsősorban rendőrségi kérdés. De ez nyilván érinti a Pénzügyminisztériumot is. A pénzügyminiszter úrnak van-e valami ötlete azzal kapcsolatban, hogyan lehetne visszaszorítani a színesfém-kereskedelemmel kapcsolatos bűnözést? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon, miniszter úr.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Miután a gázár-kompenzáció kérdésköre nem a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik, hiszen nem a Pénzügyminisztérium a felelőse a kormányban belül ennek a témának, hanem a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, ugyanakkor kormánydöntés születik a kérdésben, így nyilvánvalóan szerepe van valamennyi tárcának, azt tudom mondani, hogy a költségvetés az első évben mintegy 30 milliárd forinttal kiegészítette a bányajáradékból származó bevételt azért, hogy azt a mértékű kompenzációt ki lehessen fizetni, amit kifizettünk. Most szinten marad a bányajáradékból származó bevétel a költségvetésben. Tehát nem számolunk csökkenéssel a bányajáradék-bevételnél, ezt a pénzt tudjuk erre a célra fordítani. Számításaink szerint, ami az európai uniós normáknak is megfelel, ez azt jelenti, hogy a szociálisan rászorultak esetében fogunk tudni átmeneti időszakban ilyen jellegű kiegészítést biztosítani. Valószínűleg az megállja a helyét, hogy korábban, amikor ez elsősorban mennyiségfüggő volt, és nem szociális rászorultságon alapult, akkor olyanok is kaptak a támogatásból, akiknek nem biztos, hogy kellene a továbbiakban ilyen típusú támogatást fizetnünk.
De nem voltam miniszter akkor, amikor ez a döntés megszületett, szemben a képviselő úr állításával, lévén, hogy ez másfél évvel azelőtt született, mielőtt miniszter lettem volna. Én 2003-ban nem voltam abban a beosztásban, amit képviselő úr feltételez. Természetesen azt a felelősséget valamennyien vállaljuk a kormány tagjai közül, akik ebben a döntésben részt vettünk, hogy az akkori hirtelen, nagymértékű áremelkedés kompenzálása helyes elgondolás volt, ugyanakkor az élet azt bizonyította be, hogy ezt a helyes elgondolást megfelelő módszerekkel finomítani kell. Csak emlékeztetnék, hogy én voltam az első a kormányzati szereplők közül, aki azt mondtam, hogy meg kell szüntetni a mennyiségtől függő kompenzációt, és csak szociális alapú kompenzációt lehet adni, lévén egyértelmű az európai gyakorlat e tekintetben. Az Európai Unióban ugyanis csak az a kompenzáció fogadható el, ami szociális alapon történő meghatározottsággal bír. Tehát én voltam az első, aki nyilvánosan, vállalva adott esetben a konfliktust is, erre javaslatot tettem. A mostani rendszer, ami szociális alapú szabályokat vesz figyelembe, igazságosabb és helyesebb rendszer. Hogy mennyit fogunk tudni fizetni ennek a rendszernek a részeként, attól függ, hogy mennyi lesz az ilyen jogcímű bevételünk a költségvetésben. A konvergenciaprogram ezt elég pontosan meghatározza, ha jól emlékszem, 60 milliárd forintban határozza meg a két év alatt erre fizethető összeget, tehát nemcsak 2008-ra, hanem 2009-re is.
A színesfém-kereskedelem ügyében sokféle nézet létezik. Volt erről konferencia, ott sok mindenki megszólalt, szakértők is, politikusok is. Azt tudom mondani, hogy amit a Pénzügyminisztérium ebben az ügyben tehetett, azt megtette. Szakmai szervezetek javaslatait figyelembe véve általában a használtcikk-forgalmazás területén először vezettük be Magyarországon az úgynevezett fordított áfát, azaz kizártuk annak lehetőségét, hogy az áfa elcsalásával tudjanak pluszbevételhez jutni a szereplők, vállalkozók és vállalkozások. Mi a magunk részéről ezzel a jogszabály-változással hozzájárultunk ahhoz, hogy ez a terület tisztuljon, tisztábbá váljon. Pénzügyminiszterként nem tudok ahhoz a vitához hozzájárulni, ami arról szól, hogy ez most rendészeti, vagy pedig jogszabály-alkotási kérdés lenne a továbbiakban. Mi az adózási részével tudtunk foglalkozni, és azt remélem, hogy más országok is figyelembe fogják venni ezt a tapasztalatot. Azért tartom ezt fontosnak, mert más országokban a korábbi magyarországi gyakorlatnak megfelelő visszaéléseket követnek el ma is, adott esetben még Magyarországon honos cégek is. Ez kiderült néhány, az elmúlt hónapokban lezajlott vizsgálatból, ennek megfelelően vontak eljárás alá magyarországi vállalkozásokat is ilyen szabálytalanságok miatt.
Tehát a mi működési körünkbe, hatáskörünkbe tartozó lépést megtettük. Hangsúlyozom, nagyon hosszú előkészítő munka eredményeképpen, több mint két évig folyt a tárgyalás ebben a kérdéskörben a szakmai szervezetekkel, mire a javaslat megfogalmazódott, mire ezt a javaslatot az Országgyűlés elé terjesztettük, és az Országgyűlés elfogadta a törvénymódosítást, ami összhangban van azzal, ami az Európai Unióban más témákban, más termékek forgalmazásánál szintén elindult. Hiszen elég, ha csak az Egyesült Királyságra, vagy Németországra utalok, vagy Spanyolországra, ahol bizonyos speciális területeken már alkalmazzák ezt a fordított áfát annak érdekében, hogy ezt a fajta, viszonylag egyszerű visszaélési módot megszüntessék. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár Albert!
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha az ellenzék az államháztartás nagyságrendjéhez képest ezeket az ügyeket tartja a legfontosabbnak a pénzügyminiszter úr munkájával kapcsolatban, akkor nagyon elégedett vagyok. Hiszen igazából a töredékét sem teszi ki az államháztartás feltételrendszerének, amiről eddig beszéltünk. Azt gondolom, egy picit nagyobb léptékekkel kellene a kérdést áttekinteni. 2006-ban valóban úgy álltunk neki a felzárkóztatási pálya kijelölésének, hogy Magyarországot egy olyan pályára állítsuk, amelyet '90 óta egyetlen kormány sem mert felvállalni, hogy bizony szembe kellett menni azokkal a kialakult struktúrákkal, amelyekhez népszerűtlen dolog hozzányúlni. Részben kényszer, részben elhatározás volt a változásokban való részvétel. Ma már elmondhatjuk, hogy helyes volt az az út, amelyet magunk elé tűztünk, még akkor is, ha ez nagyon nehéz volt mind a társadalomnak, mind a kormányzó pártoknak.
Azt gondolom, sikernek lehet tekinteni az államháztartás konszolidációját. Gyakorlatilag Európában szinte páratlan mértékű államháztartási konszolidáció zajlik még ma is Magyarországon. Azt hiszem, a svédek mentek le egyszer három év alatt 9 százalékról 3 százalékra, ez ahhoz közelítő nagyságrend, de párját ritkítja. Számtalan feszültséget hordoz magában, teszem hozzá, nem volt feszültségmentes ez az év. Az államháztartási konszolidációt mindenképpen pozitívnak tekinthetjük, ugyanúgy, ahogy a gazdaság fehérítésére irányuló intézkedések egy részét is. Hiszen úgy nőttek az adóbevételek, hogy közben nem volt adókulcsemelés. Amikor adókoncentráció-növelésről beszélünk, akkor nem adókulcsokat emeltünk, hanem 100 ezer ember után például a járulékokat dupla minimálbér után fizették be azért, mert valakik vagy megijedtek a vagyonosodási vizsgálattól, vagy egyéb módon azok az intézkedések, amelyek a jövedéki termékek, üzemanyagok, cukor vonatkozásában elindultak, hosszú távon - mert az elején az ember még szkeptikus, mert egyszer-egyszer volt már itt eredmény - úgy tűnik, hogy stabilak ezek az eredmények.
Sikeresen haladtunk előre az olcsóbb állam irányába. Jelentősen csökkent az állam apparátusa, a központi igazgatás létszáma. Benyújtott a kormány olyan intézkedési javaslatokat, amelyek ma még a parlament előtt vannak, és ezekről még döntenünk kell. Ilyen a költségvetési szabályok bevezetése, vagy egyéb, az állam pénzekkel való gazdálkodási szabály. Úgy látom, hogy ha 2006-ban nem avatkozunk be a folyamatokba, akkor egyes számítások szerint akár 11,6 százalékos államháztartási hiány is keletkezett volna, ezzel szemben 9,2 százalék lett a 2006-os hiány, és ma már látszik, hogy a 2007-es év is jelentősen jobb lesz, mint amit terveztünk. Úgy gondoljuk, hogy ez 6,2 százalék körül fog megvalósulni. Történik egy történelmi léptékű lépés is, ami az utóbbi évekre nem volt jellemző, hogy pozitív elsődleges hiányt tervez a Magyar Köztársaság 2008-ra. Ha nem is sokat, de az a 0,1 százalék mindenképpen az elmozdulást és az eltökéltséget jelenti egy kiegyensúlyozott normális államháztartási gazdálkodás mellett. A makrogazdasági pálya természetesen, figyelembe véve a mezőgazdaság termékkibocsátásának 25 százalékos aszály miatti csökkenését, ami nem kalkulálható be, jelentősen visszavetette, vagy az olajárak, amelyek időnként meghaladták akár a 100 dollárt is, ennek némileg ellenhatott a dollár gyengülése, de ezt nem tudta teljes mértékben kompenzálni.
A szocialista frakció úgy gondolja, hogy jó úton haladunk, ezeket a lépéseket meg kellett tenni. Kérem ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy jobbító szándékú módosításaikkal, akár még a költségvetéshez benyújtott módosításaikkal is segítsenek, hogy ez a pálya valóban abba az irányba haladjon, amit magunk elé tűztünk. A magunk részéről továbbra is támogatjuk a kormány ez irányú lépéseit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor most én is hozzászólnék, mert nagyjából ebben a tárgykörben kívántam megszólalni, bár én nyilván nem vagyok annyira érintett, mint képviselő úr, mivel én nem voltam államtitkár abban az időszakban. Meg is kérdezném: melyik időszakban is volt ön államtitkár? Amikor már a konszolidáció zajlott, vagy még a konszolidáció előkészítése, mármint az államadósság és az államháztartási elszabadulása zajlott? Azért némiképp árnyaljuk ezt a megszólalást azzal, hogy ön személyesen is érintett annak az időszaknak a döntéseiben, amelyeknek a következményeit nyögjük. Ez talán egy picit levon abból, amit elmondott.
De én a tényekkel szeretnék vitatkozni. Ugyanis nem igaz, képviselő úr, hogy nem volt adónövelés 2006-2007-ben. Ezt még Veres János sem állította. Nem emlékszik véletlenül arra, hogy az ötéves adócsökkentési programból mi maradt meg? Amikor 2006 tavaszán átadták saját maguknak a kormányzást, az áfaemelés volt az első lépés 15-ről 20 százalékra. Ez nem adóemelés? A szolidaritási adó bevezetése nem adóemelés? Azt gondolom, ez egy kicsit árnyaltabb helyzetképet feltételez. És ahhoz, hogy páratlan mértékű kiigazításra kerüljön sor, bizony páratlan mértékű hiány és páratlan mértékű államadósság-növekedés tartozik. Abból aztán lehetett visszavenni! Volt miből, képviselő úr, csak ezt akarom mondani. Nekem nyilván nem az a szerepem, hogy itt most azt boncolgassam, kit milyen felelősség terhel ezért, mert más felelőssége van egy miniszternek, vagy egy államtitkárnak, mint egy parlamenti képviselőnek.
Amiről szeretnék szólni, az a konvergenciaprogram. A konvergenciaprogramot soha nem tárgyalta a parlament, vagy egy parlamenti bizottság. Az ezekre való hivatkozások teljesen irreálisak. Miniszter úr, önök a múlt héten elfogadtak egy új konvergenciaprogramot. Hol volt lehetősége a parlamentnek erről tárgyalni? Ez a konvergenciaprogram érdekes számokat tartalmaz. Javaslom is majd a bizottság tagjainak, hogy valamelyik következő ülésünkön a bizottság önálló napirendi pontként tárgyaljon a konvergenciaprogramról. Ha még minimálisan hiszünk abban, hogy a végrehajtó hatalmat a parlament valamilyen módon kontrollálja, akkor ez, szerintem elemi kötelességünk. Arról a konvergenciaprogramról, amelyre egy éven keresztül hivatkoztak, kiderült, hogy fabatkát sem ér, mert szinte minden számát módosítani kellett.
Egyrészt szerintem teljesen világos, hogy az elmúlt másfél évben történt kiigazítás bevételtúlsúlyos volt. Miniszter úr itt mintegy sikerként értékelte azt, hogy az államháztartás hiányát 6,2 százalékra csökkentették. Miniszter úr, 5,8-5,9 százalékra lehetett volna csökkenteni ezt a hiányt, ha önök komolyan veszik magukat, és komolyan veszik ezt a kiigazítást. Olvassa el a portfolio-n megjelent szakértői elemzéseket. A szakma konszenzussal várta azt, hogy 6 százalék alá kerül a hiány, csak önök elköltötték azt a többletbevételt, ami befolyt év közben a túladóztatásból. A kiigazítás második eleme az egészségügyben tett lépés volt. Ön erre korrekt módon utalt is. Igaz, ön sikerként értékeli, hogy az egészségbiztosítási pénztár egyensúlyba került, csak nézzük meg, hogy mi ennek az ára. A kórházak eladósodása rekordmértékben megugrott, a vizitdíj, a kórházi napidíj napi szinten érinti az átlagpolgárt. És hogy az orvosok gyógyszerfelírását milyen praktikákkal korlátozzák, szerintem az sem biztos, hogy mindig a beteg javát szolgálja.
Tehát a kiigazításnak igazából két eleme van: a túlzott mértékű adóteher-növelés, ezt már a szakma is ki meri mondani, a másik oldalon pedig az egészségügyi kiadások korlátozása. Semmi egyéb az állami kiadások szerkezetében nem történt. Azt kell tehát mondanom, hogy ebből a szempontból sokkal előrébb nem vagyunk. Egy kicsit romlott a versenyképességünk, köszönhetően ennek az adómérték-emelésnek. Ha végignézzük az új konvergenciaprogram számait, azt látjuk, hogy a hiányszámot kivéve minden mutató rosszabb irányba változott. A hiány, ahogy mondtam, kisebb is lehetett volna, de kétségtelen tény, hogy a várakozásokhoz képest kisebb lett. De nézzük meg a növekedést. A harmadik negyedévben 1 százalékos gazdasági növekedés van. A 27 uniós ország között a 27. helyen vagyunk ezzel. Ennél lejjebb már biztos nincs, most már legalább azzal az optimizmussal vághatunk neki 2008-nak, hogy senki nem fog bennünket megelőzni. Ez is egy eredmény.
A másik tény, amit meg kell említenem, hogy még mindig nekünk a legnagyobb a hiányunk az Európai Unió tagországai között. Még mindig mi vagyunk az első helyen. Az utolsók vagyunk a növekedésben, az elsők vagyunk az államháztartási hiányban. És akkor jön a többi szám. Ha megnézem az infláció módosítását a 2006. szeptemberi programhoz képest, akkor 2007-ben rosszabbak lettek a számok, 6,2 helyett 7,9, majdnem 8 százalék. Ez egyébként azt mutatja, amit mondtunk, hogy bevételtúlsúlyos volt a kiigazítás, mert akkor szokott meglódulni az infláció, ha bevételközpontú egy kiigazítási program. És itt ez történt. Jövőre is 3,3 helyett 4,8 százalékos inflációval számolnak. Most ne menjünk bele abba, hogy az MNB és más szakértői kutatócsoportok mivel számolnak. Legyen önöknek igazuk, én nagyon elégedett leszek akkor is, ha 5 százalék környékén lesz ez az inflációs mérték.
Itt a következő számsor, az adó- és járulékcentralizáció mértéke. Nem is értem, Molnár Albert miről beszél. Az önök konvergenciaprogramban elfogadott számai mutatják világosan, hogy a következő években az adóteher nőni fog. Az adó- és járulékcentralizáció nőni fog. Ami azt jelenti, szó sincs arról, hogy nem nőnek a terhek, hogy vége van a megszorításoknak. Benne vagyunk nyakig! Benne vagyunk a sűrűjében. Ebből a szempontból tehát azt tudom mondani, hogy miniszter úr győzelmi jelentését egy picit árnyalnunk kell. Nem vagyunk még korántsem ennek a történetnek a végén. Ön arról diszkréten hallgat, hogy mondjuk miből lesz itt növekedés, hiszen az új konvergenciaprogram nagyon szépen leírja, hogy 2009-ben már 4 százalékkal fog növekedni a gazdaság. Azt hadd tegyem hozzá: az önök legnagyobb bűne, vagy legnagyobb hibája, hogy a magyar gazdaság átlagos növekedési üteme valahol 3-4 százalék környékén kellene hogy legyen, jobb években pedig, amikor világgazdasági konjunktúra van, valahol 7 százalék környékén. Ezt önök most levitték, a világgazdasági konjunktúra közepette van 1 százalékos növekedés, és az MNB legújabb szakértői anyaga azt tartalmazza, hogy a hosszú távú növekedési pályán vissza kell vennünk 4 százalékról 3 százalékra.
Tehát a magyar felzárkózás, a magyar konvergenciapálya üteme, mérete, vagy nagysága sajnos csökkent az elmúlt években. Önök a gazdaság tönkretételével hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar lakosság sokkal később fog egy normális európai színvonalon élni, mint ahogy azt korábban vártuk. Hogy ez 15 év lesz, 20 év lesz, azt nem tudom megmondani. De a kérdésem arra vonatkozik, hogy miből lesz növekedés, miniszter úr. Ha a nemzetgazdasági beruházások üteme csökken, márpedig az elmúlt két évben csökkent, ha a vállalati beruházások üteme csökken, akkor miből fog a gazdaság növekedni? Mi az a rejtett tartalék, vagy az a rejtett növekedési forrás, amit ön a növekedés elemének lát? A lakossági fogyasztásról nem beszélhetünk, hiszen az ebben az esztendőben is csökkent, és jövőre, az önök jövedelempolitikájának köszönhetően várhatóan még tovább csökken. Miből lesz növekedés? Árulja már el nekünk a titkot, mert a bizottság tagjaiként nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy a következő évre betervezett 2,8 százalékos és a 2009-es 4 százalékos növekedés miből fog képződni?
Ennyit szerettem volna Molnár Albert mondataihoz hozzátenni. Egy kicsit árnyaltam, képviselő úr, és elnézést kérek, hogy egy kicsit hosszabb voltam, de ez a vita közöttünk elég régóta folyik. Miniszter úr, parancsoljon, öné a szó.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelt Bizottság! Köszönöm Molnár úr hozzászólását, amit csak azzal szeretnék kiegészíteni, hogy a 110 ezret meghaladja azoknak a száma, akiknél a dupla minimálbér utáni járulékfizetés bekövetkezett, azaz szélesedett az adóviselés bázisa. De van még egy nagyon fontos százezres szám is, nevezetesen nagyjából ennyivel többen adtak be adóbevallást 2006-ban 2005-höz képest, azaz ennyivel többen vesznek részt a közteherviselésben. Vannak 2007-es részszámaink is e tekintetben. Egyértelműen azt tudom megerősíteni, hogy elindult és folyamatos az adófizetők bázisának bővülése, ami minden szakértő szerint az egyik legnagyobb nehézsége a magyar adórendszernek, nevezetesen, hogy túlságosan kevesen viselik az adó- és járulékterhek túlságosan nagy részét. Ezért azt gondolom, hogy a kormánynak az a szándéka egyrészt valós alapon nyugszik, másrészt meg is valósul, ami arra vonatozik, hogy szélesítsük ki az adófizetők körét. Ugyanis ebben az esetben reális esély van arra, hogy rövidesen többen kevesebbet kell hogy fizessenek.
Bizottsági elnök úr hozzászólására két erős cáfolatot szeretnék mondani. Egyrészt az nem igaz, hogy a parlament bizottságai közül ne tárgyalták volna a konvergenciaprogramokat. Van a parlamentnek egy olyan bizottsága, amely minden alkalommal igényt tartott rá, hogy a Pénzügyminisztérium a konvergenciaprogramot odavigye és megtárgyalták, ez az európai ügyek bizottsága. Mind a három konvergenciaprogramot megtárgyalták ebben a bizottságban, én magam voltam mindhárom alkalommal az előadó. Azt tudom tehát mondani, hogy ahol a bizottság úgy gondolta, hogy ez egy fontos ügy, és napirendre akarja tűzni, természetesen személyesen képviseltem a kormányt ennek a napirendi pontnak a tárgyalásánál. Most hétfőn voltam egyébként az európai ügyek bizottságánál, az aktuális konvergenciaprogramról beszámolni, ahol elég hosszú és alapos vitában fejtettük ki álláspontunkat a programmal kapcsolatban.
A következő: szemben a bizottsági elnök úr állításával nincs a konvergenciaprogramban olyan szám, ami arról szólna, hogy a következő években növekedne Magyarországon az adó- és járulékcentralizáció. Konkrétan a konvergenciaprogram számai a következőt mondják: 2006-ban az adó- és járulékcentralizáció mértéke 37 százalék, 2007-ben 39,1 százalék, 2008-ban 39 százalék, 2009-ben 38,3 százalék, 2010-ben 37,6 százalékpont. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert nincs arról szó, hogy terveznénk az adó- és járulékcentralizáció mértékének növelését a következő évekre. Sokkal inkább arról van szó, hogy a 2007-ben és 2008-ban realizált adó- és járulékcentralizációhoz képest számottevő mértékű csökkenés van tervezve 2009-re, amit figyelembe vettünk a most már alaposabban tervezett hároméves költségvetési kitekintésnél is, azaz számolunk azoknak a bevételeknek a be nem folyásával a költségvetésbe, ami az adó- és járulékcentralizáció mértékének csökkenéséből következik.
Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy utaljak itt néhány korábbi év adó- és járulékcentralizációjának mértékére. Ha megnézzük az elmúlt éveket, akkor 2006-ban volt a legalacsonyabb adó- és járulékcentralizációs mérték, 37 százalékpontot jelentett. Hasonló, 39 százalékos mérték utoljára 1999-ben volt, 39,2 százalékponttal. Az azt követő években, elsősorban 2005-ben és 2006-ban olyan mértékben és olyan gyorsan csökkent az adó- és járulékcentralizáció, amellyel nem tartott lépést a kiadások csökkenése, ezért is jött létre Magyarországon az a bizonyos költségvetési feszültség, amelynek megszüntetésében az elmúlt hónapokban eredményeset léptünk. Hogy ez a bizonyos konszolidáció milyen arányokat jelent? A bizottsági elnök úr állításával szemben a következő számokat tudom konkrétan mondani. 2006-ban a bekövetkezett hiánycsökkentésnek nagyjából az egyharmada származott kiadáscsökkentésből és kétharmada bevételnövelésből. 2007-ben ez az arány 50-50 százalék, 2008-ban pedig, a most elfogadott költségvetés alapján körülbelül egynegyed-háromnegyed. Egynegyed a bevételnövelés, háromnegyed a kiadáscsökkenés aránya. Egy ennél erőteljesen kiadáscsökkenési arány van 2009-ben a konvergenciaprogramban szereplő számok szerint.
Csökkenhetett volna a hiány 5,8-5,9 százalékra, szól a, nem tudom, milyen szakértőkre történő hivatkozás. Képviselő úr, nem költöttünk el semmifajta többletpénzt. Két dologra fordítottunk többletpénzt az elmúlt hónapokban. Az egyik egy automatizmus. Nevezetesen a kormány a nyugdíj-kiegészítésről hozott döntést az érvényes törvényi előírásoknak megfelelően szeptember végén. Ebben nincs igazán semmifajta vita közöttünk, mert a rendelkezésre álló információk alapján megbecsült értékek szerint került sor a megállapításra és a kifizetésre is novemberben a nyugdíjasoknak. Szerintem ez egy rendben lévő folyamat. Ezen kívül a kormány két célra hozott döntést menet közben, felhatalmazás alapján. Egyrészt a MÁV-reform tőkével történő megsegítésére fordítottunk 63 milliárd forintot, másrészt az egészségügy átalakításában eredményeket elérő szolgáltatók pályázati tevékenységük honorálására nyílt lehetőség. Ez összességében 25 milliárd forintot jelentett. A kormány tehát önállóan erről a két tételről hozott döntést, szemben azokkal az állításokkal, hogy a kormány elköltötte volna azt a bizonyos többletlehetőséget. Én más ilyen döntésről nem tudok, a költségvetésben előirányzottaknak megfelelően haladnak a folyamatok a továbbiakban.
A növekedésről. Azt gondolom, ha az inflációról és a növekedésről beszélünk, mind a kettőnél igaz két állítás. Amikor az elmúlt évben döntést hoztunk arról, hogy ez a bizonyos stabilizáció elinduljon Magyarországon, mindannyian tisztában voltunk azzal, hogy olyan ügyekhez kell hozzányúlni, olyan kérdések megváltoztatását kell kezdeményezni, amelyek egy részének biztosan van inflációs hatása. Utalok közvetlen módon az árkiegészítések csökkentésére, hiszen ez bizonyos inflációs hatással járó intézkedés. És az intézkedéseknek bizonyosan van növekedéslassító hatásuk. Utalok arra, hogy ha az állami kiadásokat csökkentjük, és az állami kiadások a GDP 18 százalékával vesznek részt, legalábbis a jelenleg érvényes statisztikai módszertan szerint, akkor értelemszerűen, ha ez a 18 százaléknyi hozzájárulás valamelyest csökken, akkor ez csökkenteni fogja a növekedést is. Tudtunk ezen kívül még két körülményről. Egyrészt, ha a beruházásokra fordított összeg különböző, részben technikai, részben pedig előre számított okoknál fogva csökkenni fog, akkor az építőipar hozzájárulása a GDP-hez nem lesz nagyobb, vagy valamilyen mértékben kisebb lesz. Amiről nem tudtunk, az a mezőgazdaságot ért időjárási hatások közül az aszály, illetve fagykár, amely jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon a GDP-növekedés szerényebb, szolidabb lett annál, mint amit terveztünk, ugyanakkor másik ágon az infláció növekedéséhez is hozzájárult.
A következő évi növekedéseknek négy olyan forrásuk van, amivel érdemes számolni. Elsőként: ahol az elmúlt 20 évben Európában végrehajtották a magas hiányról alacsony hiányra történő áttérés folyamatát, és a költségvetés pénzelszívó hatása nem jelenik meg a pénzpiacokon, akkor az a pénz a vállalkozások számára könnyebben felhasználható, szabadon hozzáférhetővé válik. Ilyen értelemben van egy, a vállalkozások számára megnyíló, ha 2006-ot tekintjük bázisnak és 2009-et célévnek, az általunk tervezett 4 százalékos növekedés évének, akkor a kettő között mintegy 1400 milliárd forintnyi folyókiadás-igénybeli csökkenés jelenik meg a költségvetésben. Ez az a többletpénz, ami a vállalkozások számára rendelkezésre áll. Ugyanebben a periódusban egy másik hatás is érvényesül, ugyancsak 2006 és 2009 között mintegy 600 milliárd forinttal több forrást fog Magyarország igénybe venni az európai uniós forrásokból, ebből következően mintegy 2004 milliárd forint az, ami 2006 és 2009 viszonylatában többletforrásként az üzleti szféra számára Magyarországon rendelkezésre áll. Teljesen világos, hogy pénzügyi oldalról, forrásoldalról a növekedés biztosított. Hogy ebből mennyi a beruházásra és mennyi a folyó működés finanszírozására felhasznált összeg, erről nagy vitába nem szeretnék bocsátkozni, mert ez csak tipp lehet, vagy csak a döntésünktől független vállalkozói döntésektől fog függeni. Mi önmagában azt tudjuk befolyásolni, hogy az európai uniós forrásokból mennyi az, ami fejlesztési célra fordítandó, és mennyi az, ami egyéb programok finanszírozását jelenti.
A második ok, ami miatt a növekedés forrása biztosított: ha megnézzük, hogy amikor Magyarországon 1,7 százalékos növekedést várunk ebben az évben, akkor az ipari termelés, illetve az export bővülése számottevően magasabb. Az ipari termelés közel 10 százalékkal növekszik ebben az évben is, az export 15 százalékot elérő mértékben bővül ebben az évben. Miután úgy látjuk, hogy a magyar termelő vállalkozások tevékenysége, exportja, konjunkturális feltételei érdemben nem változnak, ez gyakorlatilag két és fél éve tartó folyamat, azt gondoljuk, hogy a következő időszakban is folyamatosan biztosított lesz az ipari termelés és az export bővülése.
A harmadik ok, ami miatt úgy gondoljuk, hogy a 2009-es nagyobb növekedés biztosított, az az, hogy Magyarország egy tudatos külpolitikai váltás eredményeképpen olyan országokkal alakított ki jó kapcsolatokat, intenzíven fejlődő gazdasági kapcsolatokat, amelyek gazdasági növekedése 10 százalékhoz közeli mértéket ért el az elmúlt években, és ez várhatóan a következő években sem lesz másként. Nevezetesen olyan ázsiai országokkal, mint India, Kína, és olyan részben ázsiai, részben európai országgal, mint Oroszország. Láthatóan ezekkel az országokkal a gazdasági kapcsolataink számottevő mértékben bővültek az elmúlt években, azaz Magyarország ezen országok gyors növekedésének előnyeit ki tudja használni a következő években, ez is forrása a 2009-es bővülésnek.
Negyedikként azt is szeretném megemlíteni, hogy Magyarországon a gazdasági tevékenység folytatásának sok esetben korlátja, ez a központi régióban, Észak-Dunántúlon már régóta, de ahogyan az infrastruktúra-fejlesztéssel elértünk oda, hogy az elmaradottabb térségekben is ipartelepítésre kerül sor, ott is megjelent ez a korlát, ez igaz az Alföld szinte teljes területén, de igaz a Dél-Dunántúlon és másutt is, nevezetesen a rendelkezésre álló szakképzett munkaerő hiánya. Az európai uniós forrásokból mintegy 700 milliárd forintot fordítunk ebben a hétéves periódusban arra, hogy Magyarországon a szakképzés, a szakképzett munkaerő biztosítása érdekében komoly eredményeket és lépéseket tegyünk. Azaz, ha ez a korlát, ez a szűk keresztmetszet csökkenthető, nem mondom, hogy megszüntethető, mert ilyen rövid idő alatt ez nem szüntethető meg, de ha ez csökkenthető, akkor érdemben hozzá tud járulni ahhoz, hogy Magyarországon a megvalósított üzleti fejlesztések működjenek, termeljenek, hozzájáruljanak az új érték előállításához. Ezt a négy érvet mindenképpen szerettem volna elmondani ahhoz, hogy miért is gondoljuk a gazdasági növekedés emelkedését.
Szemben elnök úr állításával, a következő évre nincs fogyasztáscsökkenés tervezve Magyarországon. 2007-ben 1,1 százalékos lakossági fogyasztáscsökkenés, a következő évben 0,6 százalékos fogyasztásbővülés van tervezve, ami szolid mértékben növekszik 2009-re, 1,1 százalékot elérő mértékben, ami azt jelenti, hogy ez a konvergenciaprogram nem tartalmaz olyan kitételeket, amelyekre elnök úr utalt, nevezetesen további fogyasztáscsökkenést Magyarországon. Nem is látjuk indokoltnak és szükségesnek sem, hogy ez bekövetkezzen.
Arról a vitáról, hogy a legnagyobb bűnünk, hogy az átlagos növekedést sem tudtuk hozni és a konjunktúra idején rátenni, azt gondolom, legalább ilyen hibának tekinthető az, még ha bűnnek nem is nevezem, ha egy jó periódusban a szükséges strukturális reformok közül egyet sem indítanak el, nem végzik el azt, amit el lehetne végezni. Ilyen értelemben a mi elődeinknek is van felelősségük. Ha akkor elindultak volna azok a reformok, amelyeket most elindítottunk, igaz, talán túlságosan sok így együtt, egyszerre, akkor könnyebb lenne Magyarországon az államháztartás helyzetét stabilan tartani. De ezzel nem akarok senkire sem mutogatni, mert nem gondolom, hogy ez lenne ma a feladatunk. Azt tudom csak mondani, hogy mi az elmúlt időszakban elindítottuk ezeket a reformokat, azt hiszem, jó irányba tett lépéseink vannak. Hogy mennyire jó irányba tett lépések, azt visszaigazolta mind a Világbank értékelése, mind az OECD főtitkárának értékelése, mind az Európai Bizottság, mind az európai pénzügyminiszterek tanácsának értékelése. Ezeket eléggé egzakt és autentikus forrásnak tekinthetjük a tekintetben, hogy Magyarország jó irányba, jó lépéseket tett az elmúlt időszakban. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Még lesz időm nekem is kifejteni majd az érveimet a miniszter úr által elmondottakról. Most csak a bizottságok tárgyalási gyakorlatára tett megjegyzésére hadd reagáljak annyit, hogy múlt hét szerdán fogadta el a kormány a konvergenciaprogramot. Az európai ügyek bizottsága is csak utána tudta tárgyalni ezt, mi pedig a következő ülésünkön szeretnénk. Nagyon bízom benne, miniszter úr támogatja, hogy a költségvetési bizottság is képet kaphasson arról, hogy milyen konvergenciaprogramot fogadtak most el módosításként.
Babák Mihály jelentkezett, azután Dancsó képviselő úr.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Végtelenül örülök annak, hogy hosszú évek együttmunkálkodása után miniszterként is tárgyalhatunk önnel, hajlandó a kérdéseinkre válaszolni. Úgy gondolom, ez nagyon fontos. Látom a közeledést, mert elfogadta ezt a meghívást. Amúgy kritikaként későbbre tartogattam ezt a megjegyzést, talán jó lenne, ha a kormánypártiak is komolyan vennék, hogy nemcsak nyomják a gombot, hanem itt megbeszélnénk a fontos állami pénzügyeket. Hiszen úgy gondolom, a költségvetési bizottsághoz alapvetően a Pénzügyminisztérium tartozik, együtt kell munkálkodni, ez pedig az utóbbi hat évben nemigen volt praxis.
Miniszter úr, bocsásson meg, hétköznapi kérdéseket fogok feltenni, mert Békéscsabán, Gyulán, Sarkadon, Békésszentandráson, Csabacsüdön az embereket ilyenek foglalkoztatják az ön tárcájával kapcsolatban. Olyan kérdéseket is fel fogok tenni, amikre önnek mint kormánytagnak ráhatása lehet, kérem, így értékelje kérdéseimet.
Azt mondja Bokros Lajos, hogy nem mehet jól az a gazdaság, ahol ilyen magas a munkanélküliség. Nem akarok ripacskodni, és nem szeretnék senkit sem sértegetni, mert voltak itt ígéretek, de 420 ezer Magyarországon a munkanélküliek száma. Szóval, a kilábaláshoz aktív eszközökre lenne szükség. Nem gondolja, kedves miniszter úr, hogy oda kéne figyelnie ezekre a tárcákra, amelyeknek korrekt, hatékony munkája a munkanélküliek számának csökkentését eredményezhetné, hogy az erre fordítható pénzeszközöket hatékonyan, jól használják fel? Mert nyilvánvaló, hogy mindaddig, amíg nem lesznek bevételek, ön azt mondja, hogy emberek, nincs bevétel. De a bevétel a reálszférából, a gazdaságból fog származni. A 420 ezer munkanélkülit eltartani, az egyszer jelenti az ő nyomorúságukatt, kilátástalanságukat, és jelenti az állami költségvetés, vagy a különböző alapok leterheltségét. A segély passzív eszköz. Ezt aktivizálni kellene, tehát jobb lenne, ha ezt a pénzt nem gyógyításra, hanem prevencióra fordítanánk, ahogy az egészségügyben szokták mondani, tehát munkahelyek teremtésére.
Elmondom, hogy miért mesélem el mindezt. Átmeneti, de aktív eszköznek minősül a közhasznú munka, a közcélú munka és az ehhez hasonlók. Vannak ilyen programok, de kedves miniszter úr, nem lehet kiszámítani. Önnek oda kéne hatni, mert ha bevételt szeretne a pénzügyminiszter, márpedig biztosan így van, akkor ne csak az adóprést használja, hanem tegyen valamit annak érdekében, ami nem közvetlenül feladata, hogy a munkanélküliséget csökkentő pénzeszközök felhasználása aktív legyen, azaz csökkenjen a munkanélküliek száma. Ebben részint kérem a közreműködését, részint arra vagyok kíváncsi, ön hogyan látja ezt. Én Bokrossal egyetértek, nem mehet jól az a gazdaság, ahol ennyi munkanélküli van. Ez pedig tény, hölgyek, urak, ezzel nem lehet vitatkozni.
A következő kérdésem, amire hasonló módon Békés megyében, a szülőhazámban azt mondják a vállalkozók, és az adóteherről lesz szó, hogy növekedtek az adóterhek, bár önök mutatnak mindenféle papírt, és mondanak számokat. De egy dolog mindenféleképpen igaz. A kis- és középvállalkozások adóterhe magasabb, tehát a magyar gazdaságra nehezedő teher aszimmetrikus a kis- és középvállalkozások irányába. Úgy gondolom, és ezt ön is biztosan így látja, hogy ha a munkahelyek kétharmadát a kis- és középvállalkozások adják, akkor oda kéne figyelni az adóterheikre. Miniszter úr, nagyra értékelem azokat a néha réveteg, néha határozott lépéseket, amelyek az adóterhek, sőt, a bürokrácia csökkentésének irányába hatnak, mert nem szeretném eltagadni azt, ami véletlenül sikerült. Ezeknek is vannak persze vadhajtásai, és ezeket később módosítani kell, de ezt törvényszerűnek tartom. Az evára gondolok, és sok egyéb másra. Tehát voltak lépések. De nem erre kérek választ, hanem arra, hogy hogyan lehetne az adórendszert úgy átalakítani, hogy a hazai kis- és középvállalkozások, amelyek nem mennek el, és a munkahelyek kétharmadát adják, jobb adókörülmények közé kerüljenek, ugyanakkor a gazdasági prosperálásuk, működésük, eredményességük erőteljesebb legyen. Még egyszer elmondom, a gazdaságot érintő adóterhek aszimmentrikusak, a kicsiket jobban terhelik, mint a nagyobbakat. Meg kéne ezt a kérdést fontolni. Számítok bölcsességére, mert a kérdés arra irányul jobbító szándékkal, hogy rendben menjenek a dolgok. Mit lehet ebben az ügyben tenni, mit lát ön helyesnek, hogy a hazai kis- és középvállalkozások ne nyomorodjanak el, ne adják be a kulcsot, hanem növekedjenek, erősödjenek, és versenyképesek legyenek, több embert foglalkoztassanak.
A harmadik téma, amit fel szeretnék vetni. Kedves miniszter úr, a kormány vagyoneladásával kapcsolatban azt kérdezik az emberek: Mihály, mi van még eladó? Mit akar eladni a kormány? A levegőt is? Ez egy vulgáris megfogalmazás, de valahol takarja az igazságot, hogy túl sok mindent privatizáltak az elmúlt 17 évben, közöttük a szocialista-SZDSZ koalíció. Utalok itt a gázközművagyonra és sok másra, amit a Horn-Kuncze-kormány eladott, viszont az utóbbi, medgyessy-gyurcsányi időszakban is túl sok vagyontárgyat adtak el. Ezzel kapcsolatban azt kérdezik, hogy mi van még eladó, és hová lett a pénz. Miniszter úr, nem gondolja azt, hogy be kellene fejezni, mert nincs már olyan vagyontárgy, ami haszonnal eladható? Már csak azért is felvetem ezt a kérdést, mert tudják, a MÁV Cargo-t úgy tudom, az osztrák államérdekeltség vásárolta meg. Ők ügyesek, tudják működtetni. Sőt, mi több, egyszer kint voltunk Filló úrral a francia parlamentben, ott pedig azt mondták, hogy kedves magyarok, a villany meg a gáz profitjából csodálatosan megélnek a francia munkanélküliek. Ezt a szakszervezetek székházában mondták és a munkaügyi minisztériumban. Ugyanis a gáz- és villanyközművagyont a francia önkormányzatok vásárolták meg, nekik van egy tőkeerős társaságuk, ahová a felesleges tőkéjüket beteszik, és Európában vásárolnak. Hát, minket jól kivásároltak, Suchman urat illeti a dicséret.
Ha megengedi, egy kicsit visszatérek a MÁV Cargo ügyére. Ön az imént azt mondta a válaszában, tisztelt miniszter úr, hogy nem tudja, mire használják fel. Én józan paraszti ésszel gondolkodom. Ha nálunk a 100 százalékos önkormányzati cég valamit elad, de nem tudja, hogy miért adja el, és nem kér engedélyt, tudja, azt egyből kirúgnám. Úgy eladni valamit, hogy nem tudjuk, mi lesz a pénzzel, enyhén szólva felelőtlenség. Ráadásul a MÁV Cargo volt az egyedül nyereséges. Ezt eladni vétek. Tudniillik, a gazdaságban létezik az a fogalom, hogy keresztfinanszírozás. Ha eladjuk az egyedül jövedelmező üzletágat, a szakma panaszkodott is, hogy elég lehetetlen helyzet állította őket az MÁV Rt., az állami vállalat, még csak esélyünk sincs arra, hogy a személyszállítást keresztfinanszírozza a MÁV-on belül. Nem gondolja, kedves miniszter úr, hogy nem kéne többet eladni, viszont el kéne számolni a Magyar Köztársaság állampolgárainak azzal, hogy hol használták fel azt a pénzt, ami az eladásokból származott? Soroljam fel? Nem kell, tudják, a Postabankkal kezdődött, aztán folytathatjuk a MOL-részvényekkel, a repülőtérrel, amiért Keller képviselő úr nagyon szidott minket, amikor visszavettük. Itt kellett különben oxigénpalackot kérni neki. (Keller László közbeszól.) Megint nem mond igazat, ahogy szokta. Szóval meg kéne állítani az eladásokat, és el kellene számolni azzal, hogy hová is folyt a pénz.
Tudják, annak idején, a Horn-Kuncze-kormány idejében azt mondták, hogy az államadósság csökkentésére fordították. Ezt még mindenki el is tudja fogadni. Nem tudjuk, mert azóta csillagászati mértéket ért el az államháztartási hiány és az eladósodottság. De ha erre fordítanák, akkor megérteném. Viszont a számok nem ezt mutatják a zárszámadásban. Nos, menjünk át a következő kérdésre, azt hiszem, érti a lényeget. Tisztes elszámolás. Ha otthon eladnánk valamit, és nem számolnánk el, mondjuk Keller képviselő úr is a városában, akkor őt kirúgnák. Ha én nem tudnék elszámolni azzal, amit eladtunk, abból népfelkelés lenne. Miért nincs ez így itt is, hogy el tudunk vele számolni?
A következő témakör, amiben szeretném kérni kollégiális válaszát. Kedves miniszter úr, ne sértődjön meg, miért akar az önkormányzatok kezére ütni azzal, hogy ne vehessenek fel hitelt, amikor magának nem szavaztatott meg ilyen törvényt a parlamentben? Tudja, mindig fejétől büdösödik a hal. Ha azt mondaná, kedves miniszter úr, hogy én sem veszek fel több hitelt, hanem ami befolyik, azt fogjuk csak felhasználni és felélni, akkor rendben van. Akkor ön szabályozza az önkormányzatok hitelfelvételét is. De ne haragudjon meg, amikor az embernek saját magát kellene felpofozni, ne a gyereket pofozza. El kellene ezen gondolkodni, tisztelt miniszter úr! Ott van a kormánynegyed. Tudja, miniszter úr, ha nincs jó út, és nincs rendben az iskola, és én a városháza felújításáról, vagy építéséről gondolkodnék, fél perc alatt elzavarnának az emberek. Beszélhetnék gazdaságosságról, hatékonyságról, azt mondanák, hogy urizálni akarok, és elzavarnának az emberek. Miniszter úr, ma a legnagyobb gondja a kormánynegyed a Magyar Köztársaságnak, a költségvetésnek és a parlamentnek? Nem. Úgy gondolom, hogy önnek kellene a sarkára állnia, mert ismerem, tudom, hogy ön be tudja osztani a pénzt, hiszen ez azért önnek jó tulajdonsága, viszont valószínűleg nem sikerül érvényesítenie. Talán a sarkára kellene állni a tekintetben, hogy most már ebből elég, nem pazarlunk, nem költünk magunkra.
Tisztelt Hölgyek, Urak! Az állami költségvetésben, ágazatban, alrendszerben csökkennek a kiadások, megszorítások vannak. Ugyanakkor a központi közigazgatásban nem csökken az állami kiadás, csak más formában jelenik meg. Ha valahol csökken, mellette biztosan megjelenik más formában a túlköltés. Akkor hadd tegyem fel a kérdést. Miniszter úr, ön ismeri annak a fogalmát, hogy nullabázisú költségvetés. Nem konvergencia, hölgyek, urak, nullabázisú költségvetés. Ez az igazi reform! Nem a mutyizás. Nem Széchenyi-reformokként kell aposztrofálni azokat a megszorításokat, amelyek a lakosságtól és a reálszférától való elvonást jelentik. Szóval, száz szónak is egy a vége, el kéne gondolkodnia, miniszter úr, fogadja jó szándékú tanácsként, véleményként, hogy a nullabázisú költségvetéssel kellett volna már régen kezdeni, hiszen ön látta a trendet, nem két napja miniszter, hogy az állami költségvetés úszik, növekszik az adósság, az eladósodottság, a hiány.
A következő témakör, amit meg szeretnék említeni: miniszter úr, egyetértek azzal, hogy mindenki adózzon a törvények szerint, ezt ellenőrizzék, hajtsák be. Békés megyében azt a kérdést teszik fel nekem, hogy sok a piaci ellenőrzés, de Budapesten a kínait nem ellenőrzik. Sok az építőipar ellenőrzése, de érdekes módon egyes miniszterekét nem ellenőrzik. Sokat foglalkoznak a vendéglátással, de nem foglalkoznak a multikkal. Tisztelt miniszter úr, önhöz tartozik az APEH irányítása. Azt kérdezik Békés megyében, hogy mi van a multik ellenőrzéssel, a régiségek és használtcikkek kereskedelmével, mi van a lókereskedés, az ingatlankereskedés ellenőrzésével, mert úgy látják, hogy önöknek igazuk van, ellenőrizni kell az adóbevételeket, de úgy látszik, szelektív a figyelem az adózók körét illetően. Az elsők a multik voltak.
A hetedik témakör az értékalapú ingatlanadó. Tisztelt miniszter úr, önök tisztességtelenül kommunikálnak. Azt mondják, hogy választhatunk. Arcpirító becstelenség, amikor a miniszterelnök azt mondja, hogy az önkormányzatok választhatnak, mikor vetik ki az értékalapú ingatlanadót. Úgy gondolom, a világ erre jár. Önnek igaza van. A világ erre jár. De igazából eljött Magyarországon a skandináv adórendszer, itt vannak a balkáni bérek, és hasonlóak a szolgáltatások és ellenszolgáltatások volumene, minősége is. Eljött annak az ideje, hogy ilyen elvonások mellett a jövedelmek, nyugdíjak és más javadalmazások igencsak balkáni szintűek. Úgy gondolom, el kell annak az időnek jönnie, amikor a világ trendje irányába kell mennünk, és nem vele szemben. Értékalapú ingatlanadó akkor lehet, ha a minimálbérből meg lehet élni, ha a minimumnyugdíjból meg lehet élni. De Magyarországon, jó, ha tudja, a lakosság egyharmada a létminimum alatt él, és ez a szám rövidesen eléri a felét az országnak. Tisztességtelen pedig azért, mert, ezt gondolatkört nem fejeztem be, miniszter úr, miben kívánják csökkenteni az önkormányzatok finanszírozását, mert az holtbiztos, hogy erre tervvel rendelkezik, és az nem igaz, hogy mi fogjuk eldönteni, hogy bevezetjük-e, vagy sem. Azokban az országokban, ahol ezt bevezették, 2-3, de inkább 3 éves előkészület volt szükséges hozzá. Reálisnak látja? Nem elkapkodottnak ezt a törvényi intézkedést? Mondom, kíváncsi lennék rá, hogy hol kíván csökkenteni.
A nyolcadik témakör, hogyan értékeli a PPP-programokat, tisztelt miniszter úr, mert önnek van véleménye róla, kíváncsi lennék rá. Hogyan értékeli az útépítésben, vagy a felsőoktatási fejlesztésben? Hogyan értékeli, tisztelt miniszter úr, nem túl drága ez a beruházási forma? Nem tisztességtelen az, amikor a felsőoktatási intézményeket a megígért kormányprogram kapcsán bevonták a kollégiumfejlesztésbe? Ugyanakkor úgy alakították a felvételi ponthatárokat, hogy a vidéki iskolák hoppon maradtak. Üresek a kollégiumok, amelyekre PPP-kötelezvény van. Önök, helyesebben az oktatási kormányzat kitalálta, hogy két évig finanszírozzák. Utána csődbe mehet. Mit akarnak, kedves miniszter úr? Hagyja ön azt, hogy a magyar felsőoktatás vidéki iskolái csődbe menjenek a PPP miatt, a kollégiumi terhek miatt? Nincs bennük diák, miniszter úr.
A kilencedik számú témakör, hogy a költségvetési bizottsággal, miután nagy a baj, miniszter úr, ezt ön tudja, ön reális szakember ebben az ügyben, talán jobb lenne, ha több kérdéskörben megvitatná, megbeszélné mindazt, amit tervez. Netalán tán konszenzusra is tudnánk jutni, még akkor is, ha nem szavazzuk meg, de van benne egy szakmai konszenzus. Ön az apparátusával, vagy a miniszterelnök úr kitalálja, és a tisztelt bizottság elé küldi elfogadásra. Ugyanis a következő a véleményem: szívesen segítünk, hiszen, úgy gondolom, kötelességünk is. És mint mondtam az elején, a mi minisztériumunk a Pénzügyminisztérium, az ön bizottsága a költségvetési bizottság. Úgy gondolom, illene egymást megtisztelnünk azzal, különösen az ön által vezetett tárcának, hogy több törvényjavaslatot, még mielőtt önök elkészítenék, vagy befejeznék az előmunkálatokat, például a konvergenciaprogramot, anélkül, hogy kértük volna, tudniillik azt nem tudjuk, hogy ön mikor adja be, idehozta volna. Szívesen megvitattuk volna, és lehet, hogy némely kérdésben alakíthattunk volna rajta. Ugyanis nem tartom dilettánsoknak az itt ülőket, inkább nagyon tisztelem őket. Azt hiszem, önt a beosztása is arra kötelezi, hogy szintén tisztelje meg a törvényhozókat a Montesquieu-i hatalommegosztás alapján a törvényhozó hatalom egyik legfőbb bizottságát. Fontosak a pénzügyek, szükséges lenne, ha ebben több konszenzus lehetne találni, nem azért, hogy az ellenzék kibeszélhesse magát, hanem azért, hogy jó döntések szülessenek, mert nagy a baj, jó, ha tudják. Miniszter úr, ha megtisztelt azzal, hogy odafigyelt felvetéseimre, és netán valamelyik kérdésben egyetért velem, azt is megköszönöm. Elnök úr, köszönöm, hogy szólhattam.
ELNÖK: Tukacs Istvánnak adnám meg a szót.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek mindenkitől, hogy Babák úr meghallgatását félbeszakítom, és a miniszter úrhoz intézek néhány kérdést, de az ügyeket elég fontosnak tartom ahhoz, hogy szóba hozzuk ezen a meghallgatáson. Miniszter úr bevezetőjében említette a feketegazdaság fehérítéséből származó bevételeket, az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, mindazokat a törvénymódosításokat és ellenőrzési mechanizmusok erősítését, amelyek ezt segítik. Vélhetően folytatódik az a folyamat, amely, számszerűen is idézve, nagyon jelentős bevételeket és nagyon jelentős előírt kötelezettségeket jelent az érintetteknek, akár a vagyonvizsgálatokat, akár másfajta vizsgálatokat nézek. A kérdésem arra vonatkozna, miniszter úr, hogy bizonyára ez a folyamat nem lezárt, sem a szónak abban az értelmében, hogy ezeket a jogszabályokban rögzített terveket, intézkedéseket, eljárásokat alkalmazni kell 2008-ban, sem abban az értelemben, hogy meg kell keresni azokat az újabb területeket, amelyeken újabb jogszabályok módosításával, intézkedésekkel folytatódhat mindazon lehetőségek feltárása, amelyek a rendesen fizető embereket preferálják a közterhekhez nem hozzájárulókkal szemben.
A másik kérdés, bevallom, álkérdés. Elnök úr említette az E-alap ebben az évben már elég jelentős bevételváltozását, mindazon járulékok bővülését, amelyek oda vezettek, hogy az E-alap immáron nem veszteséges, és ezt összefüggésbe hozta az egészségügyből történő forráskivonással. Én úgy tudom, hogy ez a két dolog nem közlekedő edényként működik, tehát az E-alap bevételei, illetve az egészségügyi szolgáltatói oldal működtetése nem egészen ugyanazokból a forrásokból táplálkozik. Arra szeretnék inkább kitérni, hogy miután a társadalombiztosítási kötelezettségek a jövedelemmel rendelkező magánszemélyek és vállalkozások számára kötelezőek, ámde mindazok számára, akik ezt valamilyen okból nem képesek megfizetni, gyerekek, nyugdíjasok, és így tovább, vajon mekkora terhet jelentenek és jelenthetnek a következő időszakban. Ezek tervezettek-e? Azért kérdezem ezt, mert nyilvánvaló, hogy az E-alap lesz az a forrás, amelynek a következő időszakban a szolgáltatói oldal egészségügyi szolgáltatásait fizetnie kell.
A harmadik ügy, amire szeretnék kitérni, csak részben költségvetési kérdés, inkább az uniós források felhasználásával van összefüggésben. Bár már volt ebben a kérdésben meghallgatáson, és válaszolt is miniszter úr, mégis, a 2007-es évre szenteljünk még ennek némi figyelmet, ha lehet, néhány mondat erejéig. Ezek vajon milyen célokra, milyen fejlesztésekre, milyen fajta gazdaságélénkítő hatással járhatnak. Én ennyit szerettem volna felvetni, nagyon köszönöm, elnök úr, a lehetőséget.
ELNÖK: Dancsó József következik.
Dr. Dancsó József hozzászólása
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Igyekszem rövid kérdéseket feltenni önnek. Az egyik legfontosabb kérdés és feladat az elkövetkező időszakban, erre történt már utalás, a versenyképesség kérdése. Ez fontos kérdés, Babák képviselő úr utalt rá, a foglalkoztatási arányokban, illetve a GDP-hez való hozzájárulásban a kis- és középvállalkozásokat érintően, másrészt pedig azt szoktuk mondani, hogy a magyar gazdaság egy kis, nyitott, exportorientált gazdaság. Ezért rendkívül fontos, hogy hogyan alakul a versenyképesség az elkövetkezendő években. Milyen lépéseket terveznek annak érdekében, hogy ezt javítsák? Hiszen ez alapvetően fontos a tekintetben, hogy a tervezett gazdasági növekedés, még ha szerény mértékű is, de megvalósuljon. Fontos kérdés azért is, mert éppen azt látjuk, hogy többek között az energiapiacon, a villamos energia piacán hektikus állapotok kezdenek kialakulni, pedig még el sem indult az új tarifarendszer. Ami várható, és ami látható, hogy hihetetlenül nagy terhet fog jelenteni a versenyszférának, mind a kis- és középvállalkozásoknak, mind a nagyvállalkozóknak, multinacionális cégeknek, ha valóban bekövetkezik az a 20-30-40, vagy még nagyobb százalékos mértékű villamosenergiaár-növekedés. Abban az esetben rendkívül nagy versenyképességi hátrányt fog jelenteni a környező országok tekintetében. Milyen elképzelései, elgondolásai vannak a pénzügyi kormányzatnak, hogy ezt a hatást valamilyen úton-módon mérsékelje, kiküszöbölje? Azt látom, hogy a lakosság és talán a közszféra tekintetében próbálnak beavatkozni. Azt most hadd ne ítéljem meg, hogy helyes, vagy nem helyes ez a beavatkozás, de úgy látom, hogy gyakorlatilag a versenyszféra kárára történik ez a beavatkozás. Márpedig, ahogy itt elhangzott, a gazdasági növekedés elsősorban a reálszférától várható. Úgy gondolom, ez a jövő év egyik legfontosabb kérdése lehet.
Itt kapcsolódik a kérdésem a növekedéshez, mivel ez talán az önök kormányzásának egyik legnagyobb problémája, hibája megítélésem szerint. Az elmúlt évek tapasztalatai, de az önök által a konvergenciaprogramban leírt számok is azt mutatják, hogy mind a világgazdaságban, mind az Európai Unióban sokkal nagyobb gazdasági növekedés valósult meg, ami azt jelenti, hogy a magyar gazdaság leszakadása nemhogy csökkent volna az MSZP-SZDSZ kormányzása idején, hanem sajnos látványosan növekedett, egyre távolabb kerültünk attól az önök kormányprogramjától megfogalmazott céltól, hogy zárkózzunk fel legalább Európa középmezőnyébe. Látva a számokat, látva az Európai Unió országainak növekedését, ez nem várható az elkövetkező években sem. Tehát Magyarország nem a növekedés pályájára, illetve a fő áramba fog kerülni, hanem egyre inkább a perifériára, sajnos egyre inkább a leszakadó országok közé fog tartozni. Ez látszik az exportpiacok bővülésének ütemében is, hiszen a számok azt mutatják, hogy jelentős növekedés várható ezen a területen az elkövetkező időszakban. Ezek szerint a magyar gazdaság, talán éppen a versenyképességi problémái miatt nem tudja kihasználni az exportpiacok növekedésében rejlő lehetőségeket. Ez egy nagyon súlyos probléma, ami visszaköszön a gazdasági növekedés számaiban is.
A kérdésem az lenne, hogy szerepel itt az olajárak várható, vagy tervezett mértéke is. Azt is tudjuk, hogy már 2007-re vonatkozólag a tervezettnél jelentősebb olajár-növekedés következett be, illetve folyamatosan jóval magasabb volt az átlag olajár, mint amit terveztek, ami azt jelenti, hogy nagyobb mértékű jövedéki adó folyt be a költségvetésbe, mint amit terveztek. Talán egy hónappal ezelőtt tekintettük át az 1-9 hónapi teljesítményeket, és abban ez erőteljesen, markánsan látszik. Ez megint versenyképességi kérdés is, hogy terveznek-e a konvergenciatervben szereplőnél tartósan magasabb olajárak esetén jövedékiadó-csökkentést annak érdekében, hogy a túladóztatást csökkentsék, ezáltal javítsák azokat az ágazatokat, amelyek igen nagy üzemanyag-felhasználók. Nyilván a mezőgazdaságra, a szállítási ágazatra, a közlekedésre kell elsősorban gondolni.
Még egy felvetésem, kérdésem van. Tudjuk azt, hogy jelenleg december 17-ére általános sztrájkot hirdetett több szakszervezeti szövetség. Egyrészt, ha jól tudom, tárgyalnak ezekkel és más szakszervezeti szövetségekkel is. Mi történik abban az esetben, ha megegyeznek. Milyen változások várhatók, akár tárgyalásos formában, akár a nyomásgyakorlás hatására mégis csak módosulnak-e az elképzeléseik? Milyen kalkulációk történtek arra vonatkozóan, hogy milyen mozgásterük van? Vagy pedig eleve egy merev állásponthoz ragaszkodik a kormány, és nem fog engedni, mert az önök megítélése szerint adott esetben nem tud engedni bizonyos számokból, amelyeket kőbe véstek? Mi várható a decemberi időszakban a későbbiekre vonatkozólag? Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter úr, parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Az utolsó megszólalásomat követő kérdések közül először arra szeretnék reagálni, hogy én is örülök, hogy Babák képviselő úrral itt találkozunk. Én nem úgy emlékszem, ahogy képviselő úr, én úgy emlékszem, hogy miniszterként többször voltam ebben a bizottság, mint három miniszter elődöm összesen. Nem akarok senkit sem megszemélyesíteni, de határozottan mondom, ha a darabszámot és a gyakoriságot nézzük, akkor ez kijelenthető. Már csak azért is, mert én is úgy gondolom, hogy a parlament költségvetési bizottsága fontos testület.
Az aktív munkaerő-piaci eszközökkel kapcsolatban magam is úgy gondolom, hogy kellően nagy összeget kell arra fordítani, hogy a foglalkoztatási viszonyokat Magyarországon javítsuk. Ugyanakkor van egy nagyon szomorú statisztikai adat. A közmunkában részt vettek közül mindössze 3 százaléknyi azok száma, akik a közmunkavégzést követően visszatértek a normál munkaerőpiacon elhelyezkedve stabil állásba. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell közmunkát végezni. De valószínűleg más eszközöket is alkalmazni kell ahhoz; hogy ne csak az időszakos, vagy átmeneti megoldások legyenek jellemzőek bizonyos körben. Amikor a kis- és középvállalkozások adóteher-változásáról beszélünk, akkor szeretném itt most ismét elmondani azt, amit már ősszel elmondtam, hogy nagyon nagy jelentőségűnek tartom azt a változást, ami 2008. január 1-jétől lép életbe. Hiszen 50 millió forintos adóalapig az általános 16 százalékkal szemben 10 százalékban határozza meg a fizetendő társasági adómértékét. Ugyanis ezzel valamennyi hazai kisvállalkozást eltaláljuk, a közepeseket nem mindegyiket, mert van olyan közöttük, ahol több mint 50 millió forint a nyereségadó-alap. Nem akarom ezt tovább ragozni, mert nem szeretném, ha ebből félreérthető közlések származnának akár a médiában is. Mindenesetre ez egy világos üzenet a hazai kisvállalkozásoknak. Van még egy üzenet, hiszen az adózás előtti nyereség 25 százalékával szemben 50 százalékra emelkedik januártól a fejlesztési tartalékképzés lehetősége, ez is nagyon fontos szempont ezen vállalkozói kör számára, amiről Babák képviselő úr beszélt. Azaz meghallottuk és cselekedtünk annak érdekében, hogy ezen vállalkozók terhe csökkenhessen.
A privatizációval kapcsolatos megjegyzéseire azt tudom mondani, hogy nem tudok arra a kérdésre ma válaszolni, mi van még eladó, mert ilyen jellegű döntése a kormánynak nincs. Az új vagyonkezelő felállását követően lesz egy olyan széles körben megvitatott javaslat, amely a következő időszak vagyonkezelési és privatizációs elgondolásait fogja magában foglalni, akkor lehet majd erre a kérdésre visszatérni. Ezért ebben a kérdésben konkrét ügyekkel semmiképpen nem foglalkoznék. Ugyanakkor azt szeretném mondani, hogy minden évben elszámolunk a parlament előtt az előző évi privatizációs bevételeinkkel. Tehát szeretném, ha egyértelművé válna mindannyiunk számára, hogy nem volt olyan év, amikor ne számoltunk volna el azzal, hogy mire fordítottuk a privatizációból származó bevételt. Lényegében az európai statisztikai előírások szerint egyébként nem nagyon lehet másra fordítani ezeket a bevételeket, mint adósságcsökkentésre. Tehát igazából egy nagyon szűk kör kivételével ezek a bevételek ma is alapvetően adósságcsökkentésre fordíthatók. Ha nem elég a bevétel, és emellett növekszik az adósság, akkor ez azért van, mert több a költségvetés hiánya annál, mint amennyibe bevételre szert teszünk az adott évben privatizációból.
A MÁV Cargo esetében félreértés van, képviselő úr. Én azt nem mondtam, amit ön nekem tulajdonított. Én nem azt mondtam, hogy fogalmam nincs arról, hogy mire fogják fordítani a bevételt. Azt mondtam, hogy mivel az értékesítés a MÁV jogköre volt, a MÁV-hoz befolyó pénzt a vasúti reform folytatására fogják felhasználni. Azt mondtam, hogy a konkrét célokról nincs ma még döntés.
A következő témában, képviselő úr, én nem akarok az önkormányzatok kezére ütni. Az önkormányzatok kezére egyébként is csak a választók tudnak ütni, hiszen az önkormányzatok nem függenek a kormánytól ilyen értelemben sem. A választók, akik megválasztották őket, tudják megítélni, hogy jól, vagy nem jól végzik a munkájukat. Ugyanakkor azt szeretném, ha a hitelfelvételi korlátnak a jelenleg is meglévő kétharmados önkormányzati törvényben lévő szabályozása pontosabb legyen. Nem hiszem, hogy az egy jó gyakorlat, ami most van Magyarországon, hogy az önkormányzatok jelentős része olyan feltételekkel is vesz fel jelen pillanatban hitelt, illetve kötvény jegyzése révén jut forráshoz, hogy sok év türelmi idő, még kamatfizetési kötelezettség sem terheli az adott időszakban az önkormányzatokat. Vannak ilyen konstrukciók, nálam vannak szerződések. Majd ezt követően, egy következő ciklusban válik aktuálissá a felvett hitelek törlesztése. Ráadásul az általam ismert szerződéses feltételek között olyan is van, amely számottevően rosszabb annál, mint amit az állam bankjaként a Magyar Fejlesztési Bank állami garanciával biztosított feltételrendszer eredményeképpen tud biztosítani az Új Magyarország hitelkeret részeként az önkormányzatoknak. Az országban jelenleg zajló folyamat nem mindenütt indokolt forrásbevonás az önkormányzatok esetében, ugyanis nemcsak olyan esetben vesznek fel hitelt, vagy jegyeznek kötvényt, vagy bocsátanak ki kötvényt, amikor egy konkrét fejlesztési cél finanszírozásához van szükség forrásra, hanem más esetekben is. Ezt veszélyes folyamatnak tartom, ezért szólok ellene a nyilvánosság előtt. De még egyszer mondom, ezt meg fogjuk tárgyalni, a parlament előtt lesz a javaslat, ott tudunk erről még vitatkozni.
Szerintem nincs urizálási szándék a kormányzati negyed kapcsán, ha valaki ezt így értelmezi. Azt gondolom, ha meg lehet valósítani egy racionálisabb, költségtakarékosabb megoldást, akkor nem kell megrettenni attól, hogy más épületek építésével fogja az állam irodaigényét kielégíteni. Ebben az én ismereteim szerint luxusfeltételek egyáltalán nincsenek, sőt, a kifejezett puritanizmus jellemző azokra a tervekre, amelyeket ismerek.
Elindultak azok a munkák, képviselő úr, amelyek az ön által hiányolt nullabázisú költségvetésre vonatkoznak. Az elmúlt években a költségvetési gazdálkodás bizonyos területein így indult a tervezés, és a következő időszakban, a következő másfél évben is jelentős változások várhatók a költségvetési tervezésben ebbe az irányba.
Szemben azzal az állásponttal, vagy véleménnyel, hogy mi nem ellenőrizzük a kínai piacot, illetve a miniszterek építkezéseit és a multikat, azt tudom mondani, hogy legutóbb a budapesti nagy kínai piacon november 29-én volt jelentős ellenőrzés. Szeretném azt is mondani, hogy nem ez volt az utolsó ebben az évben. Ahogy az újságból értesülök róla, vannak ellenőrzések miniszterek építkezésein is, tehát nincs arról szó, hogy ez az ellenőrök által nem látogatott terület lenne. Azt is szeretném mondani, hogy az általam felügyelt vám- és pénzügyőrség, illetve adóhivatal az elmúlt fél évben több ellenőrzést folytatott multinacionális cégeknél Magyarországon, elég jelentős mélységű ellenőrzések zajlottak ezeknél a cégeknél. Ugyanakkor nem áll módunkban nyilvánosságra hozni konkrét cégneveket ebben az esetben, sem a kínai piac ellenőrzésénél, sem a multicégek ellenőrzésénél. Ismereteim szerint a miniszterek ellenőrzésénél sem az adóhivatal hozott nyilvánosságra neveket.
A használtcikkek ügyében azt tudom mondani, hogy a legjelentősebb dolognak azt tekintem, ha fordított áfáztatás ebben az esetben is megtörténik, hiszen a visszaélőket jelentős költségvetés-megcsapolási lehetőségtől fosztottuk azzal meg, hogy ezt a szabályt megváltoztattuk. Az ingatlan kereskedelemben, miután látjuk, hogy vannak bizonyos anomáliák, tettünk javaslatot az Országgyűlésnek arra nézve, hogy legyen ott is más az áfaelszámolás szabálya. Az Országgyűlés ezt elfogadta, 2008. január 1-jétől az új szabályok szerint fog zajlani ez a tevékenység.
Az értékalapú ingatlanadóról azt tudom mondani, hogy számomra is meglepő volt a parlamenti szavazás eredménye, ilyen koalíció ritkán adódik, amikor a Fidesz, az SZDSZ és a kormány szavaz meg egy javaslatot, szemben a nagyobbik kormánypárti frakcióval, és így került ez végül is elfogadásra. Ez már egy tényhelyzet, a következő időszakban e tekintetben a törvények szerint kell mindenkinek eljárnia.
A PPP-vel sok félreértés is van. A PPP-ben egyértelmű a helyzet. A kormány előre meghatározza, hogy mekkora az a rendelkezésre állási díj, amelyet az adott évi költségvetésbe beépítve el tud indítani, vagy meg tud valósítani valaki ilyen jellegű beruházást. Három területen van jelen pillanatban beépítve a költségvetésbe, az utakkal kapcsolatos, a felsőoktatási fejlesztésekkel kapcsolatos, és van egy önkormányzati uszoda- és tornacsarnok program, amelynek szintén van egy értékhatára. Az ezekbe az értékhatárokba beleférő beruházások azok, amelyek elindulhatnak, még a héten jött hozzám ilyen jellegű aláírásra javaslat, mert ez még belefér a harmadik kategóriában az előre meghatározott költségvetési keretbe. Az egy másik probléma, amiről képviselő úr ennek kapcsán beszélt, nevezetesen, hogy a vidéki felsőoktatási intézményekben a kevés diák miatt nem fogják tudni kihasználni a PPP-s fejlesztéseket. Ezt egy másik ügynek tekintem, ebbe nem is akarok belemenni, mert alapvetően nem pénzügyi kérdésről van szó.
Képviselő úr, részemről semmi akadálya annak, hogy a költségvetési bizottságban fontos kérdéseket beszéljünk meg, ha a fontos kérdéseknek megfelelő komolyság és hangsúly övezi ezeket. Mi a konvergenciaprogram készítésénél ebben az évben azt követtük, hogy a kormány két olvasatban tárgyalta, és az első olvasatot követően elég széles körű egyeztetés zajlott le a különböző társadalmi partnerekkel. A következő évi, most már ismert időpontot megelőzően, hiszen minden évben december 1. az időpont, ha a költségvetési bizottság azt kívánja, hogy a kétfordulós tárgyalás közben a bizottsággal is legyen ilyen jellegű vita, akkor ennek semmi akadályát nem látom. Mint ahogy nem láttam annak sem, hogy az európai ügyek bizottságával tárgyaljunk. Az, hogy hétfőn volt a tárgyalás, nem rajtam múlt, hiszen a bizottság adta az időpontot. Mint kiderült, ők más időpontot nem tudnak, csak a hétfői napot elképzelni, nem miattam volt ekkor a téma tárgyalása. De természetesen szívesen megtisztelem a bizottságot, ahogy képviselő úr azt kérte.
Tukacs úr hozzászólására három dologban szeretnék reagálni. Tény és való, hogy az E-alapnál az egyik oldal a bevétel, és másik ügy, hogy mennyi felhasználása lehetséges. Az eddigiek során mindig úgy volt a költségvetésbe beállítva, hogy természetesen valamilyen transzfer a központi költségvetésből az E-alapba történt, és megállapodunk minden évben abban, a parlament határozza ezt meg, hogy mennyi az az összeg, amit az E-alapból az egészségügy kiadásaira fordíthatunk. Ráadásul a három jogcímet külön szokta meghatározni a parlament. Tény és való, hogy az átjárás biztosított a három jogcím között ebben az évben, gyógyító-megelőző, a gyógyászati segédeszköz- és gyógyszer-támogatási előirányzatokként. Ezért azt tudom mondani, hogy mi fenn szeretnénk tartani azt a gyakorlatot, hogy kiszámítható legyen, tehát az önálló jövedelemmel nem rendelkezők hozzájárulása megfelelő kulcs alapján legyen kalkulálható, de természetes, hogy a kiadási előirányzatról minden évben az Országgyűlés döntését kívánjuk fenntartani. Nem gondolom, hogy ez más módon lenne elrendezhető, vagy más módon lenne eldönthető a jövőben.
Az európai uniós források felhasználása kapcsán szeretnék itt egy nagyon rövid kitekintést adni. Számításunk szerint az európai uniós források hozzájárulása a magyar GDP növekedéséhez nagyjából 1 százalékpontnyit jelent évente. Ha alacsony a növekedés, és nagyobbat lépünk, akkor ez valamivel több, ott 1,2 százalékot meghaladó is lehet, egyébként, amikor egy normál gazdasági növekedési ütem van, akkor körülbelül az a forrásbevonás, amire az imént utaltam, hozzávetőlegesen 1 százalékos növekedésgyorsulást eredményez. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 450 milliárd 2006-os értékről 1040 milliárd 2009-es értékre növekszik az uniós forrásfelhasználás Magyarországon. Ezen belül a beruházási felhasználás a meghatározó ütem, nem beruházási célra csak a kisebb része kerül felhasználásra az európai uniós forrásoknak.
A versenyképesség növekedését valóban fontos dolognak tekintjük. Azonban azt tudom mondani, hogy nagyon sokat kell még annak érdekében közösen dolgoznunk, hogy ama 420 ezer munkanélküli közül minél többen foglalkoztathatóak legyenek Magyarországon. És most nem a beruházási oldalról kell cselekedni, ahogyan mostanában látom, hanem sokkal inkább a munkanélküli státusban lévő emberek munkába történő bevonása, képességeinek és készségeinek fejlesztése oldaláról kell cselekedni. Ugyanis ma azt látom, hogy ez igazán szűk keresztmetszet. Az iménti szám, amit mondtam,a közmunkában foglalkoztatottak nagyon alacsony száma tér vissza a valóságos munkaerőpiacra, illetve a közmunkán kívüli foglalkoztatásba.
Az exportpiacok bővülésében rejlő lehetőséget másként látom. Úgy látom, hogy Magyarország kihasználja ezt a lehetőséget. Nincs itt nálam az a táblázat, de van ilyen elemzés, hogy az elmúlt időszakban hogyan bővültek a Magyarországról importáló országok importvolumenei, és ehhez képest a magyar exportvolumen hogyan bővült. Azt tudom mondani, hogy gyorsabban nőtt a magyarországi export, mint ahogyan a magyar exportot fogadó országok importja növekedett. Tehát a magyar import súlya azon országokon belül még növekedett is. Ezért most úgy látom, hogy ez a 15 százalék körüli exportbővülés éppen azt jelentette, hogy viszonylag jól sikerült kihasználnunk a konjunktúra, illetve az exportpiacaink bővüléséből adódó lehetőségeket. Mi ezzel számolunk a következő években is, mert úgy ítéljük meg, hogy a magyar vállalkozások tevékenysége, hatékony működése a következő években is lehetővé teszi az ebben a bizonyos gyors exportbővülésben rejlő lehetőségek kihasználását.
Az olajárak, illetve a jövedéki adó viszonylatában egy picit más az én megközelítésem. Az olajipari termékek jövedéki adója nem árfüggően van meghatározva, hanem fix összeg literenként. Ebből következően az esetlegesen megnövekvő ár nem tartalmaz magasabb jövedékiadó-bevételt. Egyébként is, 2006-ban a benzin átlagára 277 forint volt literenként, a gázolajé 271 forint, 2007 januárja és novembere között a benzin átlagára 275 forint volt literenként, a gázolajé pedig 261 forint. Ez azt jelenti, hogy nem volt árnövekedés az előző év és a tárgyév 11 hónapja átlagárának összehasonlításában. De még azt is mondhatom, hogy nemcsak árnövekedés nem volt, hanem értelemszerűen ebből adódóan többlet-áfabevételre sem tett szert a költségvetés. A jövedékiadó-többletünk, ami ebben az évben realizálódott, két forrásból származott. Az egyik a cigarettapiacon végbement nagyon jelentős tisztulás. Két évvel ezelőtt a Magyarországon elszívott cigaretták 29 százaléka volt illegális, nem magyar zárjegyes cigaretta, mára ez 9 százalékra csökkent a GFK által elvégzett kutatás szerint. Ugyanakkor az üzemanyagok piacán is van egyfajta tisztulás, itt a vámlabor eredményeit tudom mondani. Három évvel ezelőtt 50 százalékot meghaladó volt a nem szabványos üzemanyag kimutatása a vizsgálatok során, ez mára 4 százalék alatti mértékre csökkent a mintavételek alapján. Ezért úgy gondolom, hogy jelentős tisztulás zajlott le mind a cigaretta-, mind az üzemanyagpiacon, a többlet jövedékiadó-bevételünk ebből származott az elmúlt időszakban.
A sztrájkot hirdető szakszervezetekhez való viszonyunkat viszonylag egyszerűen úgy tudom megfogalmazni, hogy miután ez a sztrájk politikai indíttatású sztrájk, és olyan követelést fogalmaz meg, amely politikai kérdés, és a normál sztrájktörvény keretein belül nem látom a tárgyalás lehetőségét. Ugyanis ez nem egy munkáltató és munkavállalók közötti vita, hanem egy egészen más alapon szerveződő akció. Ezért nem gondolom, hogy a kormánynak ebben az esetben lenne tárgyalási mozgástere azokkal szemben, akik politikai célokat akarnak ezzel a sztrájkkal elérni. Nem is látok ilyen jellegű szándékot, hogy tárgyalásokra sor kerülne a jelenlegi helyzetben. Azt tudom mondani ezért, hogy a rendes törvényi kereteket be kellene tartani. Itt ma nem látok teljes mértékben betartott törvényi kereteket, ezért nincs mozgásterünk ebben a kérdésben tárgyalni. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Akkor köszönjük szépen, a napirendi pont végére értünk. Mindenkinek jó munkát kívánok. Bízom abban, hogy a következő heti bizottsági ülésen a konvergenciaprogramról is kapunk majd egy tájékoztatást, és azt meg is tudjuk megtárgyalni.
Egyelőre még nem zárom le a bizottság ülését, mert megnézzük, hogy valamelyik bizottságtól, amelyik most ülésezett, a költségvetéshez érkezett-e még olyan módosító indítvány, amelyről döntenünk kell. (Rövid technikai szünet.)
Tisztelt Bizottság! Több módosító javaslat nem érkezett be, így munkánkat befejezhetjük. A bizottság ülését bezárom, mindenkinek további jó munkát kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 06 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit