KPSZB/2/2008.
KPSZB/74/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2008. február 12-én, kedden 13 óra 42 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Az Országgyűlés 46/2007. (V. 31.) határozatának hatályon kívül helyezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Katona Kálmán szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés az országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról *
Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Pokorni Zoltán szóbeli kiegészítése *
A napirendi pont tárgyalásának felfüggesztése *
Az illetékekről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Hargitai János szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a képviselői indítvány tárgysorozatba-vételéről *
Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról szóló vita folytatása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a képviselői indítvány tárgysorozatba-vételéről *
A földgázellátásról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Felsmann Balázs szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Felsmann Balázs szóbeli kiegészítése *
Döntés az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló jelentés általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Leskó Tamás szóbeli kiegészítése *
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról *
Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító/kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól a társadalombiztosítási és szociális ellátások megállapítása során, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító/kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
a) Az Országgyűlés 48/2007. (V. 31.) OGY-határozatának hatályon kívül helyezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat (H/4754. szám, új változat a H/4753. szám helyett - Katona Kálmán (MDF) képviselő önálló indítványa)
b) Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4841. szám - Pokorni Zoltán (Fidesz) önálló indítványa)
c) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/4836. szám - Soltész Miklós, dr. Semjén Zsolt, dr. Rubovszky György, dr. Latorcai János, dr. Lukács Tamás, dr. Salamon László, Básthy Tamás, Firtl Mátyás, Harrach Péter, dr. Hargitai János, dr. Hoffmann Rózsa, Kuzma László, dr. Lanczendorfer Erzsébet, dr. Medgyasszay László, Molnár Béla, Móring József Attila, dr. Nagy Kálmán, Nagy Andor, Simicskó István és Szászfalvi László (KDNP) képviselők önálló indítványa)
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Mádi László (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Herényi Károly (MDF)
Lengyel Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott:
Farkas Imre (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Molnár Albert (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Molnár László (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) dr. Hankó Faragó Miklósnak (SZDSZ),
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Babák Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Balla György (Fidesz) Schmidt Ferencnek (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Lengyel Zoltánnak (független),
Szijjártó Péter (Fidesz) dr. Hargitai Jánosnak (KDNP),
Tállai András (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Lengyel Zoltán (független) Mádi Lászlónak (Fidesz).
Katona Kálmán (MDF), előterjesztő
Pokorni Zoltán (Fidesz), előterjesztő
Seregélyes Kálmán, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Kónya László, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Felsmann Balázs, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szakállamtitkára
Leskó Tamás, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezetője
Erhart Tibor, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Varga Ágnes, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 42 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit, jó napot kívánok, hölgyeim és uraim. Megkezdjük bizottsági ülésünket. Keller László integet. (Keller László: Csak a képviselő úrnak mondtam, hogy az elnök úr elkezdte.) Köszönöm szépen, bár a múltkor azt mondta a bizottsági ülésen képviselő úr, hogy ön még akkor is polgármester lesz, amikor én már nem leszek képviselő. De az élet nem áll meg. (Keller László: Az élet nem ért véget. - Domokos László: Abban sem mondtál igazat, Laci.) Így van. (Keller László ismét közbeszól.) Ja, hogy valahol még polgármester? Vannak ilyen szerepjátékok, ezek nagyon divatosak ma, de gondolom, képviselő úr nem lehet ennek a híve.
Szóval, a kiküldött írásbeli meghívóhoz nem érkezett kiegészítés, így szavazhatunk róla. Kérdezem, ki az, aki a napirendi ajánlást elfogadja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Huszonkettő. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen.
Rá is térhetünk napirendi pontjainkra. Az 1. pont: döntés képviselői önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről, továbbá általános vitára való alkalmasságukról. Az 1/a pont az Országgyűlés 48/2007. (V. 31.) határozatának hatályon kívül helyezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, H/4754. számmal, Katona Kálmán MDF-es képviselő önálló indítványa. Képviselő úr jelen van, meg is adom a szót. Parancsoljon!
Katona Kálmán szóbeli kiegészítése
KATONA KÁLMÁN (MDF), előterjesztő: Köszönöm szépen. Sok olyan országgyűlési határozat van, amit nem hajtottunk végre. Van olyan is, amit vissza kellett volna vonni. Ez most egy konkrét projektre vonatkozik. A kormány döntött arról, hogy a kormányzati negyedet a Nyugati pályaudvar térségében nem kívánja megépíteni. A vállalkozók figyelmeztették a kormányt azzal, hogy komoly pályázó nem volt, mert nincs kellően előkészítve. Az Országgyűlés döntött róla, költségvetési jellegű döntést is hozott. A javaslatom az, hogy az Országgyűlés ezt a döntését vonja vissza, és ha a kormány majd eldönti, hogy hol és milyen finanszírozással akar kormányzati negyedet építeni, akkor terjesszen elő egy új országgyűlési határozati javaslatot. Ne lógjon ez a levegőben, ne tartsanak fenn irodát, ne költsenek rá.
Kérem, hogy a képviselő urak a napirendre vételt mindenképpen támogassák. Szerintem a határozatot nagyon könnyen meg lehet hozni, és semmi érv nincs az ellen, hogy ezt ne vonjuk vissza. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen a szóbeli kiegészítést. A kormány álláspontját szeretném megkérdezni.
A kormány álláspontjának ismertetése
SEREGÉLYES KÁLMÁN (Pénzügyminisztérium): Üdvözlök mindenkit. A kormány várhatóan a holnapi ülésén fogja tárgyalni azt az előterjesztést, ami a kormányzati negyed projekttel kapcsolatos döntések módosításáról szól. Ennek egyik pontja lesz az, ami szerint a kormány kezdeményezni fogja az országgyűlési határozat 2008. március 31-én történő hatályon kívül helyezését. Tehát egyetértünk mi is a képviselő úr által megfogalmazottakkal.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván hozzászólni, kérdezni, észrevételt elmondani. (Nincs jelentkező.) Senki. Képviselő úr mint előterjesztő kíván-e még hozzátenni valamit? (Jelzésre.) Nem. Akkor szavazhatunk a tárgysorozatba-vételről.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a H/4754. szám alatt szereplő önálló indítványt tárgysorozatba-vételre alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Igen. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság egyhangúlag tárgysorozatba vette az indítványt, így az általános vitára való alkalmasságról is döntenünk kell. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja az előterjesztést. (Szavazás.) Igen. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Kérem szépen, ritka történelmi pillanat. Az elmúlt 5 évben nem is emlékszem ilyenre. (Kovács Tibor: Szerintem volt ilyen. - Keller László: Mert ez egy okos javaslat volt.) Képviselő úr, Keller úr nagyon komoly szűrőt állít, hogy mi az okos javaslat, és mi nem az, de ezt még ön is támogatta. Talán a legutóbbi törökbálinti választás önnek is meghozta azt a felismerést, hogy a nép ellen nem lehet. Nem lehet. Köszönjük szépen. Katona Kálmánnak további jó munkát kívánok.
Áttérünk a következő napirendi pontra. Tekintettel arra, hogy itt látom Pokorni Zoltán képviselő urat, az ő előterjesztését vennénk előre, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, T/4841.szám alatt. Megadom a szót szóbeli kiegészítésre.
Pokorni Zoltán szóbeli kiegészítése
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm. Valamennyiünknek kellett foglalkoznunk az új áfa törvénnyel. A korábbi, az év végéig érvényben lévő törvény módot adott az önkormányzatoknak arra, hogy különválasszák a helyiségként bérbe adott, illetve a lakásként bérbe adott ingatlanjaikat, tulajdontárgyaikat az áfa szempontjából. A most hatályos törvény erre nem ad lehetőséget. A javaslat a 88. § aprócska módosításával, a (4) bekezdés módosításával ezt tenné lehetővé. Ezt azért tartom indokoltnak gyakorló polgármesterként, mert miközben helyes a törvényben az önkormányzatok érdeke, hogy a helyiségként bérbe adott irodák, üzlethelyiségek után, sőt, ezek felújítására szolgáló költségeknél áfát visszaigényeljenek, ugyanez a bérlakásállománynál korántsem ennyire nyilvánvaló.
Lényegesen különbözik egymástól az üzleti célú helyiséggazdálkodás és az önkormányzati bérlakásokkal való gazdálkodás. Tudjuk, hogy Magyarországon az elmúlt 15 évben nagyon sok egykori tanácsi és önkormányzati lakást értékesítettek a benne élő lakóknak, de még most is jelentős a bérlakásállomány. Ezekben a lakásokban aránylag szegény emberek élnek, akik számára nemcsak a lakbér emelése, hanem a durván 20 százalékos áfateher igen jelentős gondot okoz. A gyakorlatból mondom, mert még egy ilyen elit kerületben is, mint a Hegyvidék, problémát jelent. Nem hiszem, hogy a törvényalkotó szándéka az volt, hogy az önkormányzati bérlakásokban élő, zömmel rossz szociális helyzetű emberek lakbérét ez év tavaszától 20 százalékkal megemelje, ahogy azt sem hiszem, hogy az volt a jogalkotó parlament szándéka, hogy ezt a 20 százalékot az önkormányzatok lenyeljék, a lakók helyett kifizessék. Szerintem az a korábban létező, egészen idáig létező gyakorlat, hogy ezt az önkormányzatok ketté tudták választani, jó és helyénvaló volt.
Még egy érvet hadd hozzak fel mellette. Elvileg lehetne a tulajdonformák azonos megítélésén gondolkodni, hiszen ha valaki saját tulajdonú, magántulajdonú lakást ad bérbe, azt áfával sújtjuk, de még ma is érvényben van a lakástörvény módosítása után az a szabály, amely az önkormányzati bérlakásokat speciális vagyontárgyként kezeli, szociális okok miatt indokolt módon korlátozza. Tehát azt az érvet, amely a tulajdonformák adózás szempontjából azonos megítélését hozná ide, zárójelbe tenném, hiszen a magyar törvények jelenleg is különbséget tesznek, és korlátozzák az önkormányzatot mint tulajdonost a bérlakások szabad felhasználásában. Ha ott ez a korlát fennáll, akkor itt indokolt ezt a lehetőséget megnyitni, hogy választhassanak az önkormányzatok speciális módon az áfakörbe tartozás tekintetében.
Ennyit tettem volna hozzá, elnök úr, köszönöm a szót.
A napirendi pont tárgyalásának felfüggesztése
ELNÖK: Köszönöm szépen. Abban a szomorú helyzetben vagyunk, hogy Csobánczy Péter főosztályvezető elindult már a PM-ből, aki az általános forgalmi adók kormányzati álláspontját képviselné, de nem érkezett még ide. Tudunk dönteni kormányálláspont nélkül is, de talán célszerű megvárni Csobánczy urat, aki állítólag 2-3 percen belül itt lesz. Azt javaslom, hogy most függesszük fel ennek a napirendi pontnak a tárgyalását.
Addig az illetékekről szóló előterjesztést tárgyalnánk meg, Kónya úr itt van, úgyhogy ezt meg tudjuk tárgyalni. Tehát az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat következik, T/4836. szám alatt. Kérdezem, hogy az előterjesztőket ki képviseli. Hargitai János képviselő úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!
Dr. Hargitai János szóbeli kiegészítése
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP), előterjesztő: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ez az egyszerű törvénymódosítási javaslat mindössze azt célozza meg, hogy az illetékekről szóló törvény XXV. fejezetében, ami a személyi jövedelemadó meghatározott részének felhasználásával kapcsolatos adóhatósági határozat elleni fellebbezés illetékét szabja meg, mérsékelnénk az illetéket. Ugyanis ez ma a hatályos törvény szerint 5 ezer forint, amiről viszont egy átlagállampolgár rendelkezni tud, az általában 5 ezer forint alatti összeg. Tehát mondjuk 2 ezer forintról rendelkezik, de ahhoz, hogy az adóhatóság határozatát megtámadja, 5 ezer forintot kellene fizetnie. Ezt mérsékelnénk ezer forintra azért, hogy egyszerűen az ésszerű feltételeit teremtsük meg annak, hogy ha az adózó sérelmesnek érzi ezt a határozatot, akkor méltányos összeggel léphessen fel az állami adóhatóság ellen, és ne kelljen többet fizetnie, mint amennyiről rendelkezne. Ezt célozza ez a törvényjavaslat. Kérem, hogy fontolják meg, és ha ez nem teszi tönkre az államkasszát, és más szempontok is mérlegelhetők, akkor támogassák.
ELNÖK: Köszönöm. Főosztályvezető úr, a kormány álláspontját kérdezem.
A kormány álláspontjának ismertetése
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kormány nem támogatja ezt a javaslatot. Hadd mondjam el, hogy az illetéktörvény rendszerében számtalan mentesség és kedvezmény van. Ezek elsősorban az elsőfokú eljáráshoz kapcsolódnak. A másodfokú eljárásban, azaz a fellebbezésben nincsenek külön illetékek. Általános szabályok érvényesülnek, és ez az általános szabály érvényesül itt is. Tehát ez az indítvány nem módosítaná, hanem kiegészítené az illetéktörvény mellékletét, amelyben ezer forintban határozná meg ezt a fellebbezési illetéket. Úgy gondoljuk, ha más ügyekben, olyan ügyekben is, ahol egyébként az elsőfokú eljárás illetékmentes, ott sincs külön illeték a másodfokú eljárásra, akkor ez a kör sem az, amelynél ez indokolt lehet.
A másik dolog, hogy a jogorvoslati illeték visszajár, ha a megtámadott határozat jogszabálysértőnek bizonyul az ügyfél terhére. Tehát, ha a fellebbezés alapos, akkor természetesen a megfizetett illeték is visszajár. Mindezekre tekintettel nem támogatjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván hozzászólni. Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Én is csak röviden szólnék. Részben ugyanazokat a szerkezeti és technikai kérdéseket vethetném fel, amelyeket a kormány képviseletében főosztályvezető úr már elmondott. Ugyanakkor azt is megjegyezném, hogy a fellebbezés lehetősége két réteget érint, két különböző szereplőt érint az egyszázalékos felajánlások kapcsán. Egyrészt érinti magát a felajánlót, másrészt a kedvezményezettet. Ezek ebben a javaslatban összemosódnak, tehát nem lehetséges azt a célt egyértelműen és világosan elérni, amit Hargitai képviselő úr javasolt. Továbbá azt is érzékeltetni szeretném, hogy nyilván elsősorban nem a 2 ezer forintos felajánló az, aki esetleg fellebbezéssel él, bár ez sem kizárt, arra azonban azok a szabályok érvényesek, amelyeket már hallottunk. Tehát, ha valós a fellebbezés indoka, akkor egyébként is visszajár az illeték, de számtalan megoldása van annak, hogy ne kelljen illetéket fizetni, vagy illetékfeljegyzési joggal lehessen élni, vagy legalábbis előre ne kelljen megfinanszírozni.
Azt gondolom, hogy inkább a nagyobb összegekről rendelkezők számára ad lehetőséget, hiszen ők azok, akik esetleg jobban odafigyelnek arra, hogy célba jut-e a rendelkezésük szerinti összeg. Ilyen esetben pedig nem feltétlenül az 5 ezer forintos nagyságrendről, hanem annál nagyobbról beszélünk. Mégis, úgy gondolom, a szerkezeti, illetve ezek az egyedi megfontolások nem kívánják azt, hogy általános szabályt alkossunk, hanem egyedileg kezelhetők ezek a problémák a törvény rendszerében, amelyek felmerülhetnek, és nem kellene lyukat ütni a szabályozás általános jellegén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László!
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Lehet elvi megközelítésből arra az álláspontra helyezkedni, amit akár Kékesi Tibor, akár a kormány képviselője mondott. Az életszerűsége, gyakorlatiassága azonban azt mutatja, hogy ha bürokráciamentesebbé szeretnénk tenni az életünket, akkor bizonyos összegeknél nem kellene a formállogikai követelményeket beállítani. Ha a kormányzat szembesül azzal, hogy az illetékek adminisztrációjának milyen magas költségei vannak, akkor ez a javaslat az ésszerűsítés irányába hatna, hiszen ehhez a kérdéshez úgy nyúl hozzá, hogy ez az eljárás ne növelje tovább a helyzetek méltatlan kezelését. Ajánlom mindenkinek, hogy menjen el az APEH ügyfélfogadó irodájába, és kérdezzék meg az embereket, hogy mit gondolnak erről az eljárási procedúráról. Hiszen a másik oldalról nem kívánnak megbélyegzetté válni. Ha valaki végig akarja vinni az ügyet, ügyvédet kell fogadnia, hogy szabályszerű legyen a beadványa, felkészüljön, mert az APEH helyben másodfokra fogja tolni, nem lesz első fokon lejátszva az ügy. Tehát egy olyan eljárási procedúrát szabadít rá a kormány a lakosságra, amely senkinek nem jó.
Meg is kérdezem főosztályvezető urat, hogy mennyivel bővítették az illetékhivatal és az APEH dolgozóinak számát összességében, függetlenül attól, hogy milyen munkakörben dolgoznak. Biztos vagyok benne, hogy az ilyen típusú szabályok hozzájárulnak a megnövekedett létszámhoz, ezeket felül kellene vizsgálni, ki kellene gyomlálni. Mindamellett értem, hogy az államigazgatási eljárásnak van egy logikája, és célszerű azt egyformán kezelni, de a másik oldalon az ésszerűségre érdemes figyelni, hogy mekkora értékig érdemes az egész jogi eljárást végigvinni. Mert az most ésszerűtlen. A kettő között kompromisszumot kellene találni. Éppen tegnap tárgyaltunk a kerekítés szabályairól. Ott léket vágtak, szerintem az APEH sem fog megsértődni, ha 20 emberrel kevesebbet kell alkalmazni ilyen ügyek kezelésére. Ezért mindenféleképpen javaslom legalább a tárgysorozatba-vételét, és nézzük meg a további jogszabályi tisztázási lehetőségeket, lehet, hogy nem éppen az a legjobb megoldás, amit az előterjesztők benyújtottak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány részéről kíván még ehhez hozzátenni valamit?
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Bocsánat, csak annyit mondanék, hogy milyen határozatról van szó. Akkor hoznak a felajánlók számára határozatot, ha a felajánlott adó összegében később változás történik. Tehát az ügyfél felajánlja az adójának 1 százalékát, később önellenőriz, vagy az adóvizsgálat során változik az összeg, akkor nyilvánvalóan a felajánlott összeg is változni fog. Ilyenkor hoz az adóhatóság határozatot a felajánló terhére. Például a bevallott adója 1 millió forint volt, annak 1 százaléka 10 ezer forint. Ez eljutott ahhoz a szervezethez, amelynek felajánlotta. Később önellenőrzést hajt végre, és az adókötelezettségét felére csökkenti, 500 ezer forintra. Akkor nyilvánvaló, hogy a felajánlott összeg is változik, hiszen nem 10 ezer, hanem csak 5 ezer forint lesz. Erről hoz határozatot az adóhatóság. Ezt fellebbezi meg adott esetben az ügyfél, akinek az eljárási illetékéről szó van.
Az eset elég egyszerű, akár a felajánló is meg tudja azt ítélni, hogy egyébként ez a határozat számszakilag helyes-e, mert nyilván csak számszaki hiba lehet benne, önmagában más jogi kérdés nem. Mert ha megváltozott az az összeg, amit felajánlott, akkor nyilvánvalóan változnia kell az 1 százaléknak is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A létszámra vonatkozó kérdésre még nem válaszolt.
DR. KÓNYA LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): A létszámra most nem tudok önnek választ adni, mert az APEH felügyelete nem tartozik a feladatkörömbe. De nyilvánvalóan, ha a jogorvoslati illeték összege változik, az semmiféle adminisztrációs változást nem okoz az adóhatóság munkájában, sem több, sem kevesebb adminisztrációs terhet nem fog jelenteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hargitai Jánosé a szó.
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP), előterjesztő: Megfontolandóak azok az érvek is, amelyeket a kormány képviselőjétől hallottam. Ugyanakkor azt gondolom, ha igaz az állításunk, hogy itt általában 5 ezer forintnál kisebb összegeket ajánl fel egy-egy adózó a jövedelmi viszonyainak megfelelően, akkor a törvényt ehhez a szinthez célszerű igazítani. Nem azoknak a feltételeit kell biztosítani, akik milliókról rendelkeznek, és annak sok az 1 százaléka, és ha sérelmes számukra az a döntés, amit az APEH meghoz, akkor megkockáztatják az 5 ezer forintot. A kisembereknek is meg kellene hagyni erre a lehetőséget, ettől nem lennének tömeges igények. Azt gondolom, ez az állam gondolkodását minősíti. Vagy azt akarom, hogy megkérdőjelezhetetlen legyen a döntésem, és ezért illetékösszegekkel is körbebástyázom az érveimet, olyan terheket rovok a kisemberre, amit nem fog teljesíteni. Nincs az a bolond ember, aki 2 ezer forint felajánlása miatt, még akkor is, ha azt gondolja, hogy igaza van, 5 ezer forint illetéket fog leszurkolni, és akkor az eljárás végén vagy neki lesz igaza, vagy nem. Ez szemléleti kérdés. Egy olyan állam, amely úgy tekint az állampolgáraira, hogy lám, ellenőrizhettek, nem akadályozom ezt meg magas illetékekkel, az úgy jár el, ahogy mi ezt a módosító indítványban javasoljuk. Az az állam, amit ön képvisel, valószínűleg mást gondol erről, és másként fog eljárni. Várom az önök reakcióit, amit szavazásukkal fognak mindjárt tudtomra adni.
Döntés a képviselői indítvány tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm. Akkor ez meg is történik. Először a tárgysorozatba-vételről döntünk. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a T/4836. szám alatt szereplő, az illetéktörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgysorozatba-vételre ajánlja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenegy. Nem támogatja? Tizenhat. Tartózkodott? Nem volt ilyen. A kérdés tehát el is dőlt, a bizottság nem javasolta tárgysorozatba-vételre az előterjesztést.
Visszatérünk az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra. Pokorni Zoltán képviselő úr már elmondta szóbeli kiegészítését. Köszöntöm Csobánczy Péter főosztályvezető urat a bizottság ülésén. Kérdezem a kormány álláspontját.
A kormány álláspontjának ismertetése
CSOBÁNCZY PÉTER (Pénzügyminisztérium): Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottságot. A kormány álláspontja az, hogy a képviselő úr módosító indítványát ebben a formájában nem tudjuk támogatni. Ha kéri a tisztelt bizottság, röviden indokolnám.
ELNÖK: Igen, kérnénk szépen.
CSOBÁNCZY PÉTER (Pénzügyminisztérium): A javaslattal az az alapvető probléma, ha tetszik, technikai értelemben, mert egy másik szegmense külön mérlegelést igényel, hogy ez a differenciált választási jog az önkormányzatokra van korlátozva. Tehát az általános forgalmi adó egy terméket, szolgáltatást terhelő adó, versenysemleges adó a törvény értelmében. Ilyen különbségtétel, hogy az adóalanyok bizonyos csoportja, tudniillik az önkormányzat számára adjunk meg egy ilyen opciót, nem egyeztethető össze az áfa elveivel.
Az külön mérlegelést kíván, hogy ha ilyen distinkciót nem kívánunk tenni, azt hogyan lehet kivitelezni, hogy csak a lakóingatlanra vonatkozzon, a többi ingatlantól elkülönített módon történjen a lakóingatlanok bérbeadására az áfafizetési kötelezettség választása.
ELNÖK: Köszönjük a szóbeli kiegészítést. A bizottság tagjait kérdezem, kíván-e valaki hozzászólni. Igen, Schwartz Béla képviselő úr. Parancsoljon!
SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az áfakötelezettséget választó önkormányzatok lehetősége valóban az volt, amit Pokorni úr elmondott bevezetőjében. A megváltozott szabályok ezt másképp teszik lehetővé. Az ingatlanok bérletének áfakötelezettség szempontjából történő különválasztása általában azoknak az önkormányzatoknak jelent előnyt, akik a nem lakás céljára szolgáló ingatlanok tekintetében jelentős állománnyal rendelkeznek. Ott, ha a bérbeadás során áfafizetési kötelezettség van, akkor levonási joguk is keletkezik. Lényegében magam is egyetértek Csobánczy úrnak azzal a véleményével, hogy a versenysemlegesség elve bizonyos értelemben sérül, hiszen itt az adóalanyok között lehet különbséget tenni, de az adó tárgyára vonatkozóan már nem, az adó tárgyára vonatkozó kitételt további választási lehetőséggel nem célszerű szétbombázni, hiszen akkor áttekinthetetlen rendszer képződne.
Ugyanakkor értem Pokorni úr szándékát, hiszen itt valóban az az egyik fontos szempont, hogy a bérlakás után felszámított bérleti díjra áfát ne kelljen még terhelni, így lehet tompítani az árnövelő hatást. Ezt azonban fordított logikával is meg lehet indokolni. Abban az esetben, ha az önkormányzat alanyi, vagy tárgyi mentességet választ, a nem lakás céljára szolgáló helyiségek is mentesek lesznek. Ebben az esetben azt a módszert lehet követni, hogy az önkormányzatok olyan szerződéseket kötnek, olyan bérbeadói szerződéseket kötnek, amelyekben nekik nem, vagy csak jelentéktelen áfakötelezettségük keletkezik, amit vissza lehetne igényelni.
Tehát egész egyszerűen szólva azt mondom, olyan bérbeadói szerződéseket kellene kötni, és akkor az elvek nem sérülnek, hogy például a karbantartási kötelezettséget a bérbeadó vállalja, és a bérbevevő részéről már nem keletkezik olyan aggály, hogy mi történik az áfával, hiszen választhatja az áfa-visszaigénylési jogot történetesen a karbantartási szerződés teljesítése után is. A beruházási, felújítási tevékenység külön téma, annyira egyedi és ciklikus, hogy különválasztható ettől a témakörtől. Nem is érdemes vele foglalkozni. A jogszabály előírja, hogy az önkormányzatoknak február 15-ig kell nyilatkozniuk az APEH felé, hogy melyik adózási nemet választják. Én is támogatom a kormány álláspontját, hogy a jogszabály maradjon változatlan, az önkormányzatoknak ugyanis emellett is van lehetőségük a választásra. A tárgysorozatba-vételt nem látom indokoltnak támogatni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László!
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. A kormány álláspontjával kapcsolatban annyi a megjegyzésem, amire az előterjesztő is felhívta a figyelmet, hogy az a jogi tényállás, hogy a piacon a bérlakások jogi státusa nem egyezik. Hiszen az önkormányzati bérlakás státusa nem a piaci szereplő bérlakási státusával egyezik meg, erre külön jogszabályi keretek vonatkoznak. Tehát ha jogilag az önkormányzatok vagyonát külön státusba helyezi az egyéb piaci bérbeadásokhoz képest, akkor nem állja meg a helyét a jogi érvelés. Akkor azt kell mondani, hogy az önkormányzatok bérlakásállománya szabad piaci felhasználású, ez viszont ellentétes az önkormányzatok bérlakás-tulajdonlásának szociális, társadalmi jelentőségével. Nem véletlenül más kategóriába sorolt bérlakásállományról van szó.
Amit pedig Schwartz Béla javasolt jogilag, attól nem lesz olcsóbb a rendszer, legfeljebb megváltoznak a jogviszonyok. Nem tudom, hogy szociálisan hátrányos helyzetű, bérlakásban lakókkal volt-e már tapasztalata? Gondolom igen. Amennyiben egy önkormányzat átveszi a karbantartást, és nem a bérlő fog ebben felelősséget vállalni, az elég sajátos üzemeltetési felfogást fog eredményezni, az önkormányzatoknál pedig egészen komoly új anyagi terheket jelenthet. Amennyire ebben tájékozódtam, mindenki inkább visszaigénylő szeretne lenni, tehát nem fogja azt az utat választani. A nagy értékű lakásoknál egyszerűen át fogják hárítani a bérlőkre ezt a terhet, ami viszont azt a problémát fogja előhozni, amit polgármester-képviselő úr mondott, hogy az méltatlan lesz a bérbevevők szemszögéből.
Tehát az áfatörvény szempontjából nem volt átgondolva az önkormányzati bérlakásokra vonatkozó rész, vagy pedig átgondolták, és azt mondták, legyen több állami adóbevétel, ez az egy szempont van, az összes többi nem érdekes. Ezt tükrözi a törvény. Ezt látjuk a gyermekélelmezési mizéria kapcsán is. Gyakorlatilag nagyon jelentős pluszsarcot vet ki a kormányzat a szociális szférában, most a lakásnál, máskor az étkezésnél jelenik meg. Ez 2-3 milliárdos költség, az étkezés 20-30 millió. Most számoljunk, hogy ez mit jelent, 100 lakásra vetítve mekkora költséget. Sok millió forint többletköltséget jelenthet, aminek egyetlenegy haszonélvezője lesz, az állam, mindenki más a rövidebbet húzza. Ezért azt gondolom, hogy ez egy méltánylandó felvetés, valamilyen megoldást keresni kellene. Erre nem kaptunk javaslatot. Az a felfogás, ahogy a kormányzat ezt kezeli, egyértelműen azt mutatja, hogy nem ismeri el, hogy az önkormányzatnak speciális lakásjuttatási kötelezettsége, eszközrendszere van. Úgy tekinti, mint egy bérpalotát működtető bármilyen vállalkozás esetében. Szerintem ez nem helyes irány. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lengyel Zoltán!
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Abszolút megértem a kormány álláspontját, hogy ha van egy áfarendszer, akkor azt ne törjük meg, legyen az egységes. De el kell dönteni azt, hogy egy áfával terhelt lakbérnövekedés milyen mértékű szociáliskiadás-növekedést fog egy-egy önkormányzatnál okozni. Lehet, hogy éppen nem a képviselő úr által vezetett kerület lesz az, ahol ez a legnagyobb feszültséget okozza, de nem egy, nem két olyan önkormányzat van, ahol ez nagyon komoly problémát fog okozni. Lesz az áfából az államnak az egyik oldalon bevétele, a másik oldalon viszont kiadása akkor, amikor a meg nem fizetett lakbért, vagy a megfizetett lakbér mellett meg nem fizetett közüzemi számlákat kell majd támogatni. És nem máshonnan kell elvenni ezt a pénzt, mint az állami büdzséből. Ez egy róka fogta csuka. Úgy gondolom, képviselő úr javaslatát mindenféleképpen támogatni kellene. Be kellene engedni a Ház elé, vitassuk meg, módosító javaslatokkal alakítsunk ki egy olyan szabályozást, ami könnyebbséget jelent az önkormányzatoknak, az igénybe vevőknek és a központi költségvetésnek egyaránt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Pokorni Zoltán jelentkezett. Megadom a szót.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz), előterjesztő: Főosztályvezető úr azt mondta, hogy ebben a formájában nem támogatja. Kifejtené ezt bővebben, mert némi kecsegtetést, ígéretet éreztem ebben a félmondatban.
CSOBÁNZCY PÉTER (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Képviselő Úr! Nincs rá mandátumom, hogy ezen túlterjeszkedően mondjak valamit. Csak annyit jeleztem, hogy ebben a formájában, hogy a helyi önkormányzatokra korlátozza ezt a jogosultságot, aggályosnak tűnik. Hangsúlyozom, a közösségi jog oldaláról nézve, tehát nehogy félreértés essék, hogy az én szociális érzékenységemmel van valami gond. Sokszor el szoktam mondani, hogy a közösségi jog meghosszabbított keze vagyok, hiszen az áfa a közösségi jog által erőteljesen determinált adónemet jelent.
POKORNI ZOLTÁN (Fidesz), előterjesztő: Akkor egy mondatot szeretnék hozzáfűzni. Egészen 2007. december 31-ig erre mód volt. Nekem nincs arról tudomásom, hogy az Európai Közösség ezt kifogásolta volna, és hogy ez a pont, a 88. § (4) bekezdése jogharmonizációs okok miatt alakult úgy, ahogy alakult. Ilyen konkrét eljárási nyomás tudomásom szerint nincs rajtunk, nincs Magyarországon. Nagyon nyugodtan működtek az önkormányzatok, mert eszerint különválasztották a piaci alapú helyiséggazdálkodást, és különválasztották a részben piaci, részben szociális szempontokat tükröző lakásgazdálkodást. Azt javaslom, hogy ezt tartsuk fenn továbbra is. Ez így normálisan működött, európai uniós problémát nem érzékeltem ebben.
Nem értek az áfához, félreértés ne essék, nem tudom megkülönböztetni, hogy itt az önkormányzat adótárgy, vagy adóalany. (Közbeszólásra.) Adóalany. Adóalanyban, szerintem, lehet különbséget tenni, hogy az önkormányzat, amennyiben ő az adóalany, ő adja bérbe a lakást, akkor választhassa ezt, csak abban tehessen különbséget, hogy a piaci alapú helyiséggazdálkodást beviszi az áfakörbe, a másikat nem. Másnál ezt ne tegyük lehetővé. Úgy tudom az összegző számokat, hogy nálunk, a Hegyvidéken 1500 bérlakás van, abban átlagosan három ember lakik. Az országban körülbelül 100-150 ezer bérlakás lehet. És sok ember, több mint félmillió ember lakik bennük. Még egyszer, ezek nem a legjobb körülmények között élő emberek.
A 2005-ös lakástörvény végrehajtása most folyik, ez talán a képviselő uraknak fontos, bár nem tartozik szorosan ide, most kell átsorolni minden egyes lakót szociális, piaci elvű, illetve költségelvű kategóriába. Ez általában azt jelenti, hogy a korábban alacsony bérrel bérbe adott lakásokat, nálunk például 80 százalékot, magasabb költségelvű kategóriába kell sorolni. Tehát rossz hónapok járnak momentán a bérlakásban élőkre a lakástörvény végrehajtása miatt. Ha ezt még 20 százalékos emeléssel megfejeljük, az komoly gondot fog okozni mindenkinek. Nekem is mint önkormányzati vezetőnek, de a kormánynak is, a kormánypárti képviselőknek is, akik ezek a jogszabályokat meghozták. Túl sokat teszünk egyidőben a vállukra, mivel a lakástörvény végrehajtása emelésekkel jár, és az áfa szintén lakbéremeléssel jár. Ebben a szférában, ebben a lakossági körben 20-30-40 százalékos emelés fél éven belül sok. Nagyon sok panasz lesz, nagyon sok feszültség lesz.
A kormány ezt a jogharmonizációs, jogesztétikai szempontot nyilván fontosnak tartja, szíve joga, tartsa is fontosnak, ez a dolga. De a képviselők adjanak módot igen szavazatukkal a parlamenti megvitatásra, találjunk erre valami megoldást. Nem hiszem, hogy itt a feszültségkeresés a jó, ezt a problémát fel kéne oldani, éppen az ott élő félmillió ember érdekében, hogy ne egyszerre kapják a nyakukba ezeket az intézkedéseket, hanem legalább elnyújtva, ütemezetten, hogy fel tudjanak rá készülni. Javaslom a vitára bocsátást.
Döntés a képviselői indítvány tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs több észrevétel, akkor az indítvány tárgysorozatba-vételéről kell döntenünk. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a T/4841. számú előterjesztést, Pokorni Zoltán képviselő úr indítványát ki javasolja tárgysorozatba-vételre. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenegy. Nem javasolja? Négy. Tartózkodott? Tizenkettő. Így tehát a bizottság nem vette tárgysorozatba a javaslatot, nem kell döntenünk az általános vitára való alkalmasságról sem. Köszönöm szépen.
A földgázellátásról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása
Áttérünk a következő napirendi pontunkra. A földgázellátásról szóló törvényjavaslattal folytatnánk, megkérem államtitkár urat, hogy foglaljon helyet. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenie a bizottságnak, T/4669. szám alatt kapták meg az előterjesztést. Köszöntöm Felsmann Balázs államtitkár urat és kollégáit. Megadom a szót. Parancsoljon!
Felsmann Balázs szóbeli kiegészítése
FELSMANN BALÁZS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy egy nagyon fajsúlyos törvényjavaslat kerül az Országgyűlés elé, tekintettel arra, hogy a földgázellátásról szóló új törvény illeszkedik abba a sorba, amit a villamosenergia-törvénnyel indítottunk meg, amely az egyes energetikai alágazatok új kihívásoknak megfelelő piaci struktúráinak alapjait fekteti le.
Milyen kihívásoknak, milyen céloknak kellett megfelelnünk a törvényjavaslat előkészítésekor? Cél az, hogy a földgázpiac hatékony piacként működjön. Cél az, hogy egyre inkább integrálódjon a régió egyesülő energiapiacába, és természetesen célunk az, hogy a magyarországi szabályozás teljes mértékben megfeleltethető legyen az Európai Unió vonatkozó szabályainak. Mit várunk, milyen hatásokat? Azt várjuk, hogy a verseny előnyei a felhasználóknál jelentkeznek. Azt várjuk, hogy a regionálisan integrálódó piacon belül a tőkevonzó képesség javul a környező országokkal összehasonlítva, és természetszerűleg az Európai Unióval egy olyan megfelelő kontextust is várunk, amelynek eredményeképpen lezárhatóak azok a vizsgálatok, amelyek abból adódnak, hogy Magyarország még nem nyitotta meg teljes körűen a földgázpiacot.
Az új törvény szerkezetében nagyon sok tekintetben emlékeztet a villamosenergia-törvényre, úgyhogy nem fogok minden részletébe külön belemenni, hiszen azt gondolom, az önök számára a legfontosabb fogalmak, a legfontosabb kategóriák ismeretesek. A lényeg az, hogy itt is megszűnik az úgynevezett kettős piaci rendszer, megszűnik a közüzemi és a szabad piac mesterséges kettéválasztása, ennek helyébe, egyfajta védettséget jelentve elsődlegesen a lakossági felhasználóknak, az úgynevezett egyetemes szolgáltatás intézménye lép. Amit talán a költségvetési bizottságban érdemes hangsúlyozni, hogy természetesen ez a paradigmaváltás, ez a rendszerváltás nagyon sok tekintetben az árszabályozás megváltoztatását is kell hogy jelentse, úgyhogy engedjék meg, hogy erről a témáról beszéljek itt egy kicsit bővebben, de természetesen kérdések esetén más témákat is szívesen érintek.
Azt árszabályozás tekintetében fontos azt hangsúlyoznom, hogy a természetes monopóliumok fölötti árszabályozás továbbra is megmarad. Természetes monopóliumnak tekintjük az összes hálózati elosztási díjat, ez az új törvény szövege szerint is hatósági ármeghatározási körben marad. Ugyanilyen módon, éppen azért, mert az egyetemes szolgáltatás intézménye egyfelől védettség az erre jogosultak felé, másfelől azonban lehetőség is bizonyos piaci szereplők felé arra, hogy itt stabil piacot szerezzenek, fontos hangsúlyozni azt is, hogy megmarad a hatósági árszabályozás az egyetemes szolgáltató árrése tekintetében is. Mi az, ami szabad piacivá válik? Szabad piaci árazásúvá válnak egyértelműen az úgynevezett nagyfogyasztók árai. A lakossági fogyasztók árai is idesorolódnak, ugyanakkor itt egy ellenőrzött mechanizmus alapján marad jelen az állam, hiszen ebben a tekintetben az árrés szabályozott, és az ármeghatározás alapját jelentő beszerzési költségek pedig kontrollált költséget jelentenek. Értelemszerűen szintén szabad piacivá válnak azon lakossági fogyasztók árai, akik kilépnek ebből az egyetemes szolgáltatási intézményből, és a versenypiacon vételeznek földgázt.
Egy ilyen törvénynek fontos azt is kezelnie, hogy a versenypiac, ez az új struktúra akkor hatékony, ha megfelelő módon tudja kezelni az esetleges piaci erőfölényes helyzeteket, és erre megfelelő teret ad. Így fontos azt hangsúlyozni, hogy a törvény jelentős teret szentel a jelentős piaci erőfölény kezelésének. Ebben a tekintetben, a villamosenergia-törvényhez hasonlóan, a különböző elvi és gyakorlati beavatkozási lehetőségeket nevesíti az állami szervek részére abban az esetben, ha ez a jelentős piaci erőfölény beazonosítható. Ilyen lehet például a költségalapú árazás előírása, vagy kötelező aukciók szervezése.
Természetesen elsődlegesen ezeket a kérdéseket kívántam a szóbeli kiegészítésben kiemelni, de egy ilyen törvény minden elemére a teljes ellátási láncolat tekintettel kell hogy legyen. Így fontos azt is hangsúlyoznunk, hogy ez a törvény fogalomhasználatában, gondolati ívében végig követi a teljes ágazatot, annak valamennyi szegmensét szabályozza egyes fejezeteiben, egészen a kitermeléstől elkezdve a kiskereskedelmi értékesítésig. Fontos azt is megemlítenünk, hogy egyértelműsíti azt is, hogy a versenypiacon a kontroll mennyire fontos. Ennek egyik elemét elmondtam az előbb a szabályozott árakkal, a másik elemét még hadd említsem meg végezetül és lezárásként, ez pedig a fogyasztóvédelem ügyének kezelése, hiszen a törvény a fogyasztóvédelmi hatóságnak is kiemelt szerepet szán és biztosít a fogyasztói panaszok kivizsgálására, az üzletszabályzatok elfogadásának szakhatósági jóváhagyására, illetve az ügyfélkapcsolati mutatók érvényesítése tekintetében.
Szóbeli kiegészítésként ennyit kívántam elmondani, természetesen, ha kérdésük van, állok rendelkezésükre. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván hozzászólni. Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mint ahogy a kormány képviselője is elmondta, ez egy új, de nagyon fontos, az ágazat egészét szabályozó jogszabály-tervezet. Mivel ez egy rendkívül komplex, összetett szabályozás, minden egyes eleme adott esetben nagyon mélyen érinthet gazdasági vállalkozásokat is, magánszemélyeket is. Ebből következően különösen nagy felelőssége van az előterjesztőnek, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak, de ugyanilyen értelemben nagy felelőssége van a jogszabály tartalmi elemeit tekintve az Energiahivatalnak is, amely alapvető információkat biztosított és a későbbiekben is biztosít a törvény jó működéséhez.
Mindezt előrevetítve természetesen nem kérdőjelezhető meg a törvényjavaslat szükségessége, illetve az a szándék, ami a törvényjavaslatban megfogalmazódik. Ugyanakkor azt is számba kell vennünk, hogy a versenypiac más ágazatokban, mint a villamos energia szektorban, az átalakítást követően milyen eredményeket hozott. Itt is nyilvánvalóan az lehet a szándék, hogy ha a versenyt ebben az ágazatban is teljes mértékben lehetővé tesszük, akkor az még rövid távon se okozzon a majdani fogyasztóknak olyan hatásokat, amelyek pontosan ellentétesek az eredeti szándékkal. Gondolok arra, hogy egy versenynyitásnak nem lehet következménye az, hogy azonnal elkezdenek az árak szabadon szárnyalni, amit a későbbiekben a fogyasztók nem tudnak semmilyen tekintetben sem befolyásolni. Tehát kulcskérdés az, hogy a szabályozás hogyan tud garanciát nyújtani arra, hogy ilyen folyamatok ne induljanak el, és ha elindulnának, akkor milyen eszközök állnak rendelkezésre a törvényen belül, amelyek ezt kézben tudják tartani, és az államnak mégis csak adnak beavatkozási lehetőséget.
Itt gondolok arra, hogy milyen garanciák vannak, és ezek a garanciák megfelelőek-e a tekintetben, hogy ha valaki egyetemes szolgáltatói kérelmet nyújt be, és azt megkapja, egy gazdasági összeomlás, vagy katasztrófa után is biztosított legyen ezen fogyasztói kör ellátása. Nyilván erre vonatkozóan vannak garanciák a végső menedékes kategóriában a törvényjavaslatban, ugyanakkor a javaslatnak ezt a fejezetét megfelelőképpen átgondolnám, hogy ezek a garanciák valóban elégségesek-e. Különösen a tekintetben, hogy ez az ágazat az az ágazat, amelynek az elmúlt évtizedben, vagy inkább az elmúlt években számos problémája adódott az árszabályozás tekintetében. Ez egy olyan politikai kérdés volt az elmúlt években, ami jelentősen befolyásolta azt, hogy itt megfelelő piaci árak kialakulhassanak, vagy ne alakulhassanak ki, és ebből adódóan számos gazdasági társaságnak különböző gazdasági hátrányai keletkeztek, vagy keletkezhettek, és egy ilyen átmeneti időszakban nyilvánvalóan ennek még lehetnek hatásai, amit a javaslatnak valamilyen módon kezelnie kell.
A fogyasztóvédelemről esett szó. Én számos elemében még szigorúbbá tenném a fogyasztóvédelmi előírásokat, különösen a tekintetben, hogy a villamosenergia-törvény parlamenti vitájában is e körül forgott a legtöbb módosító indítvány. Például, amikor előírjuk a szolgáltatónak azt, hogy telefonos elérhetősége legyen, akkor ezt meg lehet úgy is oldani, hogy ha valaki felhívja a szolgáltatót, akkor fél órát tartja a kagylót a fülénél, mert egy automata folyamatosan tájékoztatja arról, hogy majd mindjárt, majd nemsokára be fog jelentkezni a szolgáltató. Úgy gondolom, ez a szolgáltatás nem kielégítő, és ezt elég pontosan kellene a törvényben szabályozni. Például, ha valaki ilyen ügyfélszolgálatot üzemeltet, milyen kötelezettségei vannak.
A tekintetben pedig eléggé bizonytalan vagyok, hogy ha az eddig az Energiahivatal által ellátott fogyasztóvédelmi funkciók átkerülnek a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez, a felügyelőség mennyire van felkészülve, szerintem semennyire, hogy ilyen szakmai kérdésekben megfelelőképpen tudja képviselni a fogyasztók érdekeit. Így aztán nem vagyok biztos abban, hogy ez a szabályozásmódosítás a fogyasztók érdekeit szolgálja indulásként. Lehet, hogy néhány év múlva, amikor már a felügyelőségek is fel lesznek ebből a szakmából készülve, és képesek lesznek megfelelő hatékonysággal képviselni őket, akkor igen, de most ezek a feltételek szerintem nincsenek meg. Tehát itt vagy valamilyen más módon kellene ezt a területe szabályozni, vagy valamilyen átmeneti időszakot kellene megadni, mert tudom, hogy az Energiahivatal szívesen lemond erről a kötelezettségéről, mert ez macerás ügy, amivel nekik foglalkozni kell. Ugyanakkor ez nem nagyon szolgálná a fogyasztók érdekeit. Ezt ajánlanám az előterjesztők és a képviselőtársaim figyelmébe. Nyilvánvalóan ezeken a területeken számos módosító indítvánnyal kell még a javaslatot pontosítanunk.
Összességében általános vitára alkalmasnak tartom és ajánlom a javaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Néhány észrevételt én is szeretnék tenni. Nem kétségbe vonva azt, hogy mindig van aktualitása egy ilyen törvény módosításának, mégis szerencsésebbnek tartottam volna, ha történik egy visszapillantás, vagy készül egy elemzés, hogy az 1995-ös szolgáltatói értékesítés óta, amikor az állami vagyon nagy részét értékesítette a kormány, szóval az azóta eltelt 12-13 évben azokat a szerződéseket mennyire tartották be, akár állami részről, akár vevői oldalról. Erről jó lett volna valamit olvasni, hallani, hiszen azóta néhány tapasztalattal gazdagabbak vagyunk, és nyilván egy ilyen törvényjavaslat sem készülhet úgy, mintha nem történt volna sem az elmúlt 10 esztendőben.
A másik megjegyzésem nekem is a fogyasztóvédelemhez kötődik. Éppen azért lett volna tanulságos megnézni, hogy az akkori vállalások a fejlesztésre, technikai beruházásra mennyiben valósultak meg. Amikor az ember azt látja, hogy a legtöbb szolgáltató sem csőhálózat-felújítást, sem nyomásszabályozó-cserét, sem semmiféle beruházást nem hajtott végre az elmúlt években, akkor meglehetős kételyei vannak abban a tekintetben, hogy ennek a versenynek az előnyeit mennyire fogja majd a felhasználó élvezni. Én magam is sokkal erősebb fogyasztóvédelmi szabályokat szeretnék. Nem volt olyan túlságosan kemény a két évvel ezelőtti tél, mégis a számlázás módosítása, az átalányrendszerre való átállás olyan kaotikus állapotokat alakított ki, ami egész egyszerűen nem elfogadható. Nem elfogadható.
Nyilván itt a szolgáltatók között lehet különbség, van, aki ezt komolyabban vette, van, aki nem. De hogy három megyében van egy ügyfélszolgálati iroda két alkalmazottal, akik fizikailag sem elérhetők, és az ügyfélnek kell az egyébként hibásan kitöltött, kiküldött számlái után rohangálni, miközben hónapokig kamatozik az ügyfél pénze a szolgáltatónál?! Ezek olyan anomáliák, amelyeket szerintem sajnos ez a módosítás sem kezel eléggé. Fogyasztóvédelmi szempontból ez a törvényjavaslat nem megfelelő. Éppen ezért a Fidesz részéről nem fogjuk támogatni az általános vitára való alkalmasságát.
Kérdezem, hogy ki kíván még ehhez hozzászólni. Lengyel Zoltán!
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Ugyanez az aggályom nekem is. Egyrészt az előttünk fekvő törvényjavaslat rettentően szolgáltatóbarát, és valahogy megfeledkezik a felhasználóról, az ügyfélről. Mindenféleképpen biztosítékokat kell a felhasználók számára megfogalmazni a törvényjavaslatban, amelyek megfelelő garanciát nyújtanak számukra. Megengedhetetlen, hogy egy gázóra átírása háromnapos procedúra legyen a fogyasztók részéről, nem beszélve azokról a problémákról, amiket előttem elnök úr is elmondott. Amíg nincs megfelelően beépített fogyasztóvédelmi garancia a törvényben, meggyőződésem szerint ez nem támogatható. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni a vitában. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Akkor visszaadom a szót államtitkár úrnak. Parancsoljon!
FELSMANN BALÁZS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Csak röviden szeretnék reagálni, mert az érdemi kérdések a fogyasztóvédelem ügyét érintették. Nyilvánvalóan az előterjesztő oldaláról is természetesen üdvözlendő minden olyan jobbító szándékú javaslat, ami a 63. §-on túlmutató fogyasztóvédelmi szabályozást látna szükségesnek. Azért felhívom a figyelmet, hogy elég komolyan mentünk bele ebbe a kérdésbe az ügyfélszolgálat nyitva tartását, lakosságszámhoz rendelését, előre lefoglalható időpont előírását tekintve, ami mindenképpen fontos előremutatás. Természetesen, ha ennek ellenére úgy ítélik meg, hogy ez kevés, akkor érdemben ezt módosító javaslatokkal lehet kezelni. A magam részéről azt gondolom, hogy a törvény 63. §-a elég markáns üzenetet hordoz abban a tekintetben, hogy a fogyasztóvédelmet a jogalkotó kiemelten fontos ügyként kezeli.
Szeretnék a fogyasztóvédelem egy másik aspektusáról is néhány szót szólni. Csupán arra hívom fel az önök figyelmét, hogy borzasztóan komplex kérdéskört kell szabályoznia a törvényalkotónak akkor, amikor ehhez a kérdéshez hozzányúl. A törvényjavaslatban ezeket a szabályozásokat az egyetemes szolgáltatáshoz rendeljük, éppen azért, mert azt látjuk a korábban liberalizált nyugat-európai országok példáján, hogy az új piaci belépők innovatív megoldásokkal, más módon érkeznek a piacra, mint az ott lévők. Amikor az egyetemes szolgáltatásról beszélünk, azt gondoljuk, hogy az egyetemes szolgáltatás ad egy stabil piacot a szolgáltatónak, hiszen ez egy ellátási kötelezettség, de a másik oldalról megöröklik azt az állományt, akik ma a gázszolgáltatóktól vételeznek. Itt teljesen jogosnak látjuk azt, hogy legyenek előírások, markáns, pontos előírások arra, mit jelent a fogyasztóvédelem.
Azonban meg kell azt fontolni, hogy a törvény végső szövegében mit engedünk az új belépők számára. Csak egy konkrét példát hadd mondjak, és szándékosan villamos energiás példát fogok mondani, hogy még véletlenül se valamelyik konkrét piaci belépőről beszéljek. Körülbelül két hónapja jelentette be Németországban egy áramszolgáltató, hogy egy németországi áruházlánccal közösen már úgy értékesít villamos energiát, hogy a pénztárban lehet megvásárolni, a nagy bevásárláshoz kapcsolódva. Tehát azt gondolom, arra is figyelemmel kell lennünk, hogy ezeknek az innovációknak, amelyek gerjesztik a versenyt, amitől összességében valamennyi fogyasztónak jobb lesz, mert kihívást támasztanak a már a piacon lévő szolgáltatókkal szemben, teret engedjünk. Fontos megértenünk ezt akkor is, amikor konkrét fogyasztóvédelmi intézkedéseket kívánunk ebben a törvényszövegben nevesíteni. Mert - bocsánat a hasonlatért - tényleg előfordulhat az, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük, és egyszerűen nem marad tere annak, hogy új belépők jöjjenek a piacra, és ha nincsenek új belépők, akkor nincs intenzívebb verseny, ha nincs intenzívebb verseny, akkor a liberalizált környezet nem hordoz előnyöket a monopol típusú versenykörnyezethez képest.
Szeretnék még egy dolgot elmondani. Rendkívül intenzív tárgyalások kezdődtek meg a két szaktárca, illetve a magyar energiaipar és a fogyasztóvédelmi hatóságok között arra vonatkozóan, hogy a fogyasztóvédelmi felügyeletek ne csupán jogszabályi oldalról, hanem valódi, a képzettség, a személyi állomány, az összetétel oldaláról is kellő felkészültséggel és tudással rendelkezzenek ahhoz, hogy az immáron liberalizált piacokon megfelelő súlyt tudjanak képezni. A villamos energia tekintetében ezt a programot elindítottuk, ez a program többek között arról szól, hogy a felügyeletek személyi állományát is egészen részletekbe menően informáljuk azokról a teendőkről, szolgáltatónkénti számlaformátumoktól kezdve rengeteg mindenről, amiről azt gondoljuk, rendkívül fontos, hogy megértsék és tudják, hiszen így tudják betölteni erős hatósági funkcióikat.
Szeretnék még nagyon röviden kitérni rá, hiszen Kovács Tibor megjegyzése erre is vonatkozott, hogy milyen eszközeink vannak állami oldalon arra, hogy egy krízishelyzetbe beavatkozzunk. Valóban a végső menedékes szabályozás a fő eszköz ebben a tekintetben. A legfontosabb eszköz, amit piaci eszközként látunk, a jelentős piaci erőfölény, és erre vonatkozóan tartalmaz a törvényjavaslat részletes kidolgozást a jelentős piaci erőfölény helyzet azonosítására, a Magyar Energia Hivatal által elképzelhető lépésekre abban a tekintetben, ha valamelyik piaci szereplőnél fennáll az, hogy monopol közeli helyzetbe kerülve a versenyt korlátozza, vagy korlátozhatja. Azt gondoljuk, ez valóban olyan megoldás, olyan technika, amely egy versenypiaci környezetben működő piacon megfelelő állami garanciát jelenthet. Jelentheti egyébként az árszabályozás is, ezt említettem, nem fogom megismételni, hogy a konkrét árkontroll mely elemekben valósul meg.
Még egyszer mondom, itt az a fontos, hogy a természetes monopóliumoknál megmarad a hatósági árszabályozás. Ezt kell aláhúznunk, ez a fontos tartalmi üzenete ennek a szabályozásnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Lengyel Zoltán! Parancsoljon!
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Az az igazság, hogy az elhangzott mondatok után tovább bizonytalanodtam. Tovább bizonytalanodtam, mert most már látszik, hogy nemcsak fogyasztóvédelmi szempontból gyenge és veszélyes ez a szabályozás, hanem egyéb szempontból is. Néhány évvel ezelőtt a magánkézben lévő elektromos szolgáltatók egy másik kontinensen majdnem egy kontinensnyi méretű szolgáltatási hiányt és katasztrófát produkáltak azért, mert nem fordítottak kellő összeget a rendszer karbantartására. Emlékszünk rá, ennek következtében az Egyesült Államok és Kanada elektromos ellátása két napra összeomlott. Az ilyen jellegű szabályozás, ami előttünk is fekszik, ezt abszolút magában hordja.
Ez fogyasztóvédelmi szempontból további problémákat indukál, mert a fogyasztóvédelem nemcsak abból áll, hogy a gáz igénybevevője hány órát áll sorba akkor, amikor be kell fizetni a gázszámláját, vagy hány napot áll sorba akkor, amikor át kell íratni a gázóráját. Neki egy teljesen biztos és biztonságos ellátásra van szüksége. Az, hogy van feltöltő kártya, nem újdonság, mert más európai államokban is létrehozták a feltöltő kártyás energiaszolgáltatási lehetőséget. A szociálisan rászorulók számára adtak ki feltöltő kártyát, amit a gázórába, vagy a villanyórába behelyezve, addig tudtak használni, amíg azon volt kontingens, és nem kellett pénzben semmit elszámolni. Ezek nem újdonságok, és nem fogjuk ezekkel a világot megváltani, de az, amiről most szó van, támogathatatlan, és a fogyasztók számára iszonyatosan sok veszélyt magában hordozó szabályozástervezet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Csak egy mondat. Nem nekem kellene mondani, jó lenne, ha az Energiahivatal itt lenne, hogy amikor az egyetemes szolgáltatási engedélyt kiadja az Energiahivatal, akkor többek között előírja a felújítási, karbantartási és egyéb más kötelezettségeket a szolgáltatónak. Tehát amikor az engedélyben ez megfogalmazódik, ebben azért van garancia a fogyasztók számára. Az engedély végrehajtását folyamatosan ellenőrzi az Energiahivatal minden egyes szolgáltatónál, minden negyedévben, gyakorlatilag a szolgáltató minden egyes számláját látja. Az Energiahivatalnak kötelezettsége ebbe a folyamatba beavatkozni. Mindent nem lehet a törvényben szabályozni, ennek fontosabb garanciái az Energiahivatalnál vannak. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs több hozzászóló (Nincs jelentkező.), akkor szeretném, ha tudnánk szavazni az általános vitára való alkalmasságról. Kérdezem, hogy ki az, aki a T/4669. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenhárom. Ki az, aki nem támogatja? Kilenc. Tartózkodott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát 13:9 arányban támogatta az általános vitára való alkalmasságot. A többségi álláspont előadója Kovács Tibor, a kisebbségi állásponté Lengyel Zoltán. Köszönöm.
Következik a 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat, H/4658. szám alatt. Megadom a szót államtitkár úrnak szóbeli kiegészítésre.
Felsmann Balázs szóbeli kiegészítése
FELSMANN BALÁZS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Az energiapolitikai koncepció tervezete hosszas előkészítés után került immáron hivatalos formában is a parlamentbe. Azért mondom, hogy immáron hivatalos formában, mert tavaly júniusban az energetikai albizottság egy ízben már tárgyalta a dokumentumot, úgyhogy az akkori észrevételek az önök számára is hozzáférhetőek, akár a parlament honlapján is.
A munka jóval korábban kezdődött. 2004-ben kezdődött meg azoknak a tanulmányoknak az elkészítése, amelyek lényegében megalapozását szolgálták annak, hogy egy új energiapolitikai koncepció szülessen Magyarországon. A munkát 2006-ban folytattuk azzal, hogy elkészítettük első olvasatban azt a dokumentumot, amelyet a kormány megvitatott, és a parlament energetikai albizottsága is láthatott tavaly az év derekán. A kormány tavaly májusban úgy döntött, hogy társadalmi vita után kerüljön ez a dokumentum végleges kormányzati elfogadásra, és ezt követően nyújtsuk be a parlament elé. Ezt lefolytattuk, a társadalmi vitát egy egyhónapos véleményezési időszak után hat szekcióban, különböző témakörökre bontva tavaly augusztusban, illetve szeptemberben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium folytatta le, majd közigazgatási egyeztetés után került a kormány elé immáron a társadalmi egyeztetés eredményét is tartalmazó dokumentum, s annak jóváhagyását követően került a parlamenthez benyújtásra.
Azért beszéltem ennyit az előzményekről, mert itt most már valóban egy jó néhány éve készülő, érlelődő dokumentumról beszélhetünk, és nagyon fontos az, hogy a Magyar Országgyűlés, hasonlóan más európai uniós országok parlamentjeihez, egy keretdokumentumban a következő évtized legfontosabb energetikai kihívásait felsoroló keretstratégiát fogadjon el, amely keretstratégia a cselekvési irányok legfontosabb pontjait megmutatja a mindenkori kormány részére. Ebből az indíttatásból vezettük le azt a tagolást, ahogy ezt a dokumentumot elkészítettük. Azt a dokumentumot, amelyet önök koncepció címen, háttéranyagként megismertek, és amelynek az intézkedési tervéből a vonatkozó határozati pontokat emeltük be egy határozati javaslatba. Erről azt gondoljuk, hogy az Országgyűlés egyfajta feladatkijelölésként egy határozatban a kormány részére nevesítse azt, hogy mely pontokon kell a kormánynak dolgoznia, hogy ez az energiapolitika, ez a koncepció valóban megvalósulhasson.
Ez a hármas tagolás nem más, mint az Európai Unió által is használt hármas tagolási rendszer az energiapolitika rendszerében: az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság. E köré a hármas célrendszer köré rendeztük a dokumentumot, e köré a hármas célrendszer köré építettük azokat a pontokat, amelyekkel az egyes kihívásokra kívántunk reagálni. Az ellátásbiztonság tekintetében értelemszerűen a legfontosabb kihívásunk az, hogy folyamatos és biztonságos energiarendszer működjön az országban. Ezen belül foglalkoztunk külön az energiaforrás-struktúrával, az energiaimport-diverzifikációs lehetőségekkel, itt döntően a földgázpiacra kell gondolnunk, hiszen itt van ennek nagyobb, jelentősebb tere. Megemlítettük a rövid és középtávú beavatkozások lehetőségeként a stratégiai energiatárolás lehetőségét és egyáltalán a stratégiai energiahordozó-készleteket. Nem kerültük meg az atomenergia kérdéskörét sem, az atomenergiával is az ellátásbiztonsági fejezet kapcsán foglalkoztunk érdemben.
Az energiaforrás-struktúránál azt kell látnunk, hogy a magyar gazdaság forrásstruktúra szempontjából több problémával szembesül. A hazai forrás részaránya 30 százalék körüli, ráadásul ezt még tetézi olyan probléma is, hogy az egész Európai Unió földgáz szempontjából legkitettebb rendszere a magyar energiarendszer, a földgáz összenergia-mérlegbeli 40 százalékos részarányával. Egy ország, Hollandia ennél magasabb, de tudjuk, hogy Hollandia jelentős részben saját földgázkitermelésre is alapozhat. Ez a kettős kihívás az, amely a magyar energiamérleget forrásoldalról nyomja, illetve amellyel kapcsolatban fontos megállapításokat kell tennünk, hogy hogyan látjuk a 2020-ig előretekintő stratégiai dokumentum szempontjából azokat a kihívásokat, pontosabban azokat a lehetőségeket, amelyek forrásoldalról előttünk állnak. A hazai erőforrásoknál nagy változásokra nem tudunk számítani. A dokumentum jelentős teret szentel a magyarországi lignitvagyon kihasználásának. Azt gondoljuk, hogy ezt leszámítva érdemi, a stratégiai dokumentum szintjén nevesítendő, hagyományos energiahordozót nem indokolt szerepeltetnünk ebben a dokumentumban.
Az importdiverzifikációnál egyértelműen a földgázról kell elsődlegesen beszélnünk. A dokumentum ebben, nagyon sok vita, érlelődés után, rendkívül egyértelmű álláspontot közvetít. Ez az álláspont azt célozza, hogy legyen legalább egy olyan nemzetközi szállítóvezeték, amely a jelenlegi forrásoktól eltérő irányokból Magyarországot eléri, és egyértelműen, ha prioritásba kell rendezni ezeket a projekteket, mivel ezek nem kormányzati beruházások, ezért a kormányzatnak elsődlegesen semlegesnek kell lennie, de ha bármilyen módon be kell avatkoznia, akkor egyértelműen az európai uniós támogatottságú projekteket kell előtérbe hoznia. Nevesítve a Nabucco projektről beszélünk. Hangsúlyozottan azt kell látnunk, és ezt is írtuk le ebben a dokumentumban, hogy ezek magánprojektek, magánberuházások. Valójában az ellátásbiztonságot azzal javítjuk, ha ezeket a lehetőségeket a befektetői környezet megfelelő menedzselésével biztosítjuk, hogy ezek a vezetékek létrejöjjenek. Ez kulcsfontosságú abban a tekintetben, hogy fosszilis oldalról, földgáz oldalról a magyar rendszer stabilitása erősödjön.
Az atomenergia tekintetében, látva a társadalmi vitát, látva a korábbi véleményeket, az egyik leginkább szerteágazó kérdésköre ez a dokumentumnak. Azt hiszem, ha vissza kell gondolnom az elmúlt másfél évi vitákra, akkor itt szórnak leginkább a vélemények. Itt szórnak országon belül, és itt szórnak Európai Unión belül, vannak pártolók, és vannak teljesen elzárkózók. Vannak, akik támogatják, hogy ezzel az energiahordozóval érdemben és erőteljesebben foglalkozunk, és vannak, akik elutasítják. A dokumentum szövegezésében mi azt a "középutas" javaslatot tettük, amely arról szól, hogy Magyarország, tekintettel arra, amit az előbb az importfüggőségről említettem, nem teheti meg azt, hogy ebben az időhorizontban az atomenergia használatától elzárkózzon. Nem látunk olyan alternatívát, és azokban a szcenáriókban, amelyeket a dokumentumhoz csatoltunk, ezt is bontottuk ki, ami 2020-ig és azután a 2020-at követő időszakban is egy olyan energiarendszert működtet Magyarországon, amelyben nincs helye az atomenergiának.
A koncepció azt mondja, hogy el kell kezdeni azokat a terveztetési, döntés-előkészítési folyamatokat, amelyek ahhoz vezetnek, hogy Magyarországon új blokk épülhessen. Azt is mondja, hogy ezt olyan ütemben kell végezni, ahogy a jelenleg használatban lévő paksi blokkok a rendszerből kiöregednek. Erre próbáltam utalni azzal, hogy ez egy "középutas" javaslat, amely azt mondja, hogy az a körülbelül 40 százalék a magyarországi energiamérlegből, amelyet az atomenergia hordoz, jelentős, fontos, de ennél jóval nagyobb atomenergia-részaránnyal a koncepciót alkotók és - most már mondhatom - a kormányzat nem tervez, nem számol.
A másik nagy pillér a versenyképesség. Önök itt parlamenti képviselőként az elmúlt fél évben pro és kontra sok mindent tapasztaltak ezzel kapcsolatban, hiszen a versenyképességnél a koncepció egyik legfontosabb eleme a liberalizált energiapiacok rendszere. A másik fontos elem az energiaárak és a szociálpolitika egymáshoz való viszonyulása. A liberalizációnál a dokumentum világosan fogalmaz. Következetesen végre kell hajtani ezeknek a piacoknak a liberalizációját. Azt hiszem, hogy azok a különbségek, amelyek ma a villamosenergia- és gázpiaci versenyben Magyarországon megmutatkoznak, rámutatnak arra, hogy azok a folyamatok, amelyek a verseny erősítése irányába hatnak, jót tesznek a piac egészének. Gondolok arra, hogy ha nem is állami beavatkozások, hanem magánpiaci tranzakciók révén, de a földgázpiacon létrejött egy unbounding, amelynek révén ma a földgáz infrastruktúrájában érdekelt társaság nem érdekelt a földgáz értékesítésében közvetlen módon. Ebből adódóan sokkal tisztább érdekviszonyok mentén működik a piac, sokkal nagyobb teret ad azoknak a piaci eszközöknek, piaci mechanizmusoknak, amelyet a vertikális integráció sok tekintetben korlátozni képes.
Nyilvánvalóan ezek a kihívások minden körülmény együttes figyelembevételével értékelhetők és értékelendők. De fontos azt látni, hogy önmagában az a verseny, amely egy alágazatot jobban el tudott távolítani a korábbi monopolisztikus struktúrától, összességében, összhatékonyságát tekintve kedvezőbb eredményre vezetett Magyarországon, mint a másik rendszer, ahol a közüzem dominanciája egészen a mostani liberalizációig 85 százalék fölötti volt, ez a villamosenergia-rendszer. A piaci liberalizációnak olyan környezetet kell létrehozni, amely kellő teret ad arra, hogy a verseny minden egyes olyan elemben, amely nem természetes monopólium, megfelelő hatékonysággal segítse elő azt, hogy a villamos energia ára kedvezőbb lehessen, mint ahogy az más piaci környezetben elképzelhető.
Energiaárak és szociális gondoskodás. Aki az energetikai albizottságban tavaly megtisztelte azt a vitanapot, hallhatta, hogy úgy fogalmaztunk, szét kell választani az energiapolitika és a szociálpolitika intézményrendszerét. A végső verzió arról szól, hogy szociális támogatásokat kell bevezetni. Nüansznyi a különbség, a lényegen mit sem változtat. Egyértelműen az az üzenete, hogy az energiaárak önmagukban torz szociálpolitikai beavatkozásokat eredményeznek. Torzak akkor, ha olyanok is támogatott árban részesülnek, akik egyébként szociálpolitikai szempontból nem rászorulóak. Torzak akkor, amikor ellene hatnak energiahatékonysági beruházásoknak. Hiszen gondoljunk csak bele, Magyarországon a támogatott földgázárak milyen mértékben befolyásolták a háztartások döntését abban a tekintetben, hogy energiahatékonyságra milyen mértékű forrást allokálnak. A költség itt európai összehasonlításban nem számottevő. Megnéztük, 2005 előtt a magyarországi lakossági földgázárak a legalacsonyabbak voltak. Nyilvánvalóan ennek a másik oldalon, egy másik fontos stratégiai ponton isszuk meg a levét, hiszen nem történnek meg azok a beruházások, amelyek nagyon fontosak a közép- és hosszú távú versenyképességünk szempontjából, amely a fenntarthatóság irányába viszi energiarendszerünk egészét.
A harmadik elem a fenntarthatóság, és ezen keresztül jól lehet átvezetni a versenyképességi pillérből a fenntarthatósági pillérbe, hiszen éppen ezek az ártámogatások és a szociálpolitika torzulásai azok, amelyek nagyon jól rámutatnak arra, hogy a fenntarthatóság tekintetében az egyik legkomolyabb eszköz az állami szabályozáspolitika. Az energiahatékonyság, a megújuló energiák elterjesztése tekintetében természetesen komoly fejlesztési forrásokkal is számolunk. Aki ismeri a környezet és energetikai operatív program számait, a 110 milliárd forintot, aki ismeri azokat az egyéb forrásokat, amelyeket az Európai Unió megváltozott széndioxidkvóta-kereskedelmi rendszeréből Magyarország számára várhatóan hozzáférhetőek lesznek, körülbelül évente 6-7 milliárdot jelentenek, ezek mind-mind ilyen célokra fordíthatóak. De legalább ilyen szinten fontos, hogy milyen szabályozási környezetet, milyen árpolitikát alkalmazunk.
Az energiahatékonyság tekintetében fontos az, hogy az Európai Unió vonatkozó irányelve szerint a következő 9 évben évi 1 százalékkal javítsuk az energiahatékonyságunkat. A megújuló energiákban kijött az a bizottsági anyag, amely Magyarország részére kötelező célként 13 százalékos részarányt említ. A kormány elé éppen a holnapi napon kerül a megújuló energia stratégiája, ez ennél ambiciózusabb számot tűz ki célul, ami ezt nem nagymértékben és nem voluntarista módon, de meg kívánja haladni, valamivel 15 százalék fölött van ez a szám. Nyilvánvalóan meg kell gondolni azt, hogy a megújuló energiák elterjesztése és az energiahatékonyság kérdése hogyan befolyásolja teljes energiaigényességünket. Hiszen egy olyan új európai rendszerben leszünk tagok, ahol lényegében az egész rendszer egyetlen dolgot honorál, a meg nem termelt, vagy nem felhasznált energiát. Ha úgy nézzük, minden más energia valamilyen "büntetést" von maga után. Vagy azért, mert az országok részére CO2 kvótákat állapítanak meg, energiahatékonysági követelményeket állapítanak meg, megújuló részarányt állapítanak meg, vagy azért, mert az egyedi felhasználó szintjén, éppen azért, mert ezek a kvóták léteznek, tényleges költségeket eredményeznek.
Ezért azt gondoljuk, hogy ez a pillér az, amelyiket a kormányzati intézkedéseknek rendkívül körültekintően, ugyanakkor ambiciózusan kell megközelítenie, tekintettel arra, hogy a Kioto utáni időszakban nem látunk más utat. Ma egyértelműek az irányok abban a tekintetben, hogy a fosszilis energiahordozókra alapozó villamosenergia-termelés és egyáltalán az energetikában való részarány egyre diszpreferáltabb. Nem tudom azt mondani, hogy háttérbe szorul, mert ez nem igaz. Ha megnézik ezeket a grafikonokat, azt mondjuk mi is, hogy ettől még arányában nem szorul háttérbe, mert nem tud háttérbe szorulni. Látnunk kell azt, hogy amikor ezekről a területekről beszélünk, akkor ebben a keretdokumentumban ezt az egyensúlyt kellett keresnünk. Egyensúlyban kell tartanunk ezt a három szempontot, az ellátásbiztonságot, a versenyképességet és a fenntarthatóságot.
Az egyensúly megtalálása mindig nagyon nehéz, hiszen ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk ezt a háromszöget, az ezekből levezethető eredőket. Mégis, hadd zárjam azzal ezt a talán kicsit hosszabb szóbeli kiegészítést, hogy úgy gondolom, a másfél éves vitában olyan dokumentum született, amely megfelelő kereteket tud adni a Magyar Köztársaság mindenkori, mai és későbbi kormányainak arra, hogy az elkövetkező évtizedre azokat a legfontosabb alapvetéseket megfogalmazza, amelyekben a mindenkori kormányzat gondolkodhat, és amelyek révén elérheti ezeket a célkitűzéseket. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Öt perc szünetet rendelek el, utána folytatjuk a munkát. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Folytatjuk ülésünket. Kérek mindenkit, hogy foglaljon helyet. A szóbeli kiegészítés után a hozzászólások következnek. Ha jól láttam, Kovács Tibor jelentkezett, legalábbis ráutaló magatartást tanúsított, hogy hozzá kíván szólni, úgyhogy megadom a szót.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az, hogy a javaslat mennyire időszerű, a címe is mutatja, mert végül is 2007 szerepel rajta, de 2007-re már nem fogadunk el koncepciót, mert az az év már elmúlt. A helyes menetrend az lett volna talán, ha megszületik ez a koncepció, ahogy azt szorgalmaztuk is, azután következik a villamosenergia-törvény, gáztörvény. Persze mellette még az is, amit a környezetvédők most is mondogatnak, hogy a környezetvédelmi koncepcióval párhuzamosan kellene futnia a parlamentben, akkor lenne elegáns. Nem is akarom tartalmilag hosszan elemezni a koncepciót, hiszen ami a mellékletben, a háttéranyagban, vagy a határozati javaslat indoklásában megfogalmazódik, azt el lehet fogadni. Néhány elemével természetesen lehet vitatkozni, fogunk is a parlamenti vita során.
De az biztos, hogy az országgyűlési határozat így, ahogy van, nem jó. Azért nem jó, mert a korábbi szokásainknak megfelelően egy határozati javaslat ad egy rövid helyzetértékelést, valami olyasmit, ami a határozati javaslat indoklásában benne van, valamiféle preambulumként, azután megfogalmazódik benne röviden, hogy milyen célokat akarunk elérni, azután következnek azok a feladatok, amelyeket a kormánynak akarunk kiadni. Ezen belül kellene valamiféle határidőket is megszabnunk, vagy valamiféle ütemezést adnunk, mert a 2007-, vagy 2008-2020 közötti időszakról szól ez a határozat, és ez egy kötelezettség a kormány részére, amit az Országgyűlés elfogad. Az Országgyűlésnek nyilvánvalóan számon is kell tudnia kérni azt, hogy az országgyűlési határozatban elfogadottakat hogyan és mikor hajtotta végre a kormány. Erre vonatkozóan semmiféle szabályozás nincs, és ha felmerül ez a kérdés, akkor a kormány nyugodtan mondhatja, hogy "ej, ráérünk arra még!", hiszen most dolgozunk rajta, aztán valamikor a parlament elé visszük. Tehát ez így bizonyosan nem jó.
Ezt a határozati javaslatot még az általános vita szakaszában, vagy módosító indítványokkal mindenképpen helyre kell tenni, mert így kezelhetetlen. Azok a feladatok, amelyek itt megfogalmazódnak, rendjén vannak, de arról, hogy mikor, vagy hogyan fog történni azok végrehajtása, a határozatban semmi sincs, ezáltal kezelhetetlen és a kormányon számon kérhetetlen. Vannak persze olyan elemek is, amelyek célként jól fogalmazódnak meg, mint például a kapcsolt villamosenergia-termelés, csak kiemelek néhányat, mert nem akarok végigmenni minden tételen. Ez egy nagyon fontos, napirenden lévő kérdés, különösen a távfűtés kapcsán. Ezt valamiféleképpen preferálni kellene, és ennek rendszerét mielőbb meg kellene határozni, kidolgozni. A gondolatiságban eddig is ez volt, viszont az elmúlt hónapokban pont az ellenkezője fogalmazódott meg a villamosenergia-rendszer kapcsán, hogy milyen gondokat és problémákat okoz a kapcsoltan termelt villamos energia, a rendszer üzemeltetése, annak költségei. Ez nagyon bonyolult kérdés, hiszen támogatnunk kellene, ugyanakkor gondokat okoz az egységes rendszer működtetésében. Melyik a legfontosabb cél? Mind a kettő fontos, de valahogy meg kell élniük azoknak is, akik távfűtött lakásban élnek, és ki is kell tudniuk fizetni a távfűtés költségeit, amelyek most éppen már-már a megfizethetetlen kategóriába tartoznak.
Vagy itt van a megújuló energia kérdésköre, és itt kapcsolódik a környezetvédelmi koncepcióhoz is. Hiszen a megújuló energiából, például a szélenergia hasznosításával, úgy lehet villanyt termelni, hogy a megtermelt áramot valamire fel tudjuk használni. A szél meg nem akkor szokott fújni, amikor villanyra szükség lenne, tehát célszerű lenne tárolni ezt a villamos energiát valahol, mert egyébként nem illeszkedik az egész villamosenergia-rendszerhez, vagy csak bizonyos korlátokkal illeszthető. A tárolók kérdésköre a környezetvédők egyik vesszőparipája, hogy hogyan valósítható meg Magyarországon. Bár a célok között itt, a hosszú távú koncepcióban is megfogalmazódik, hogy ilyenre szükség lenne.
Mindezek figyelembevételével azt ajánlom magunknak, hogy az általános vitára való alkalmasságot támogassuk, de a határozati javaslatot alaposan át kell dolgozni, abban biztos vagyok, és ebben lesznek is kezdeményezéseim. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lengyel Zoltán!
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy nagyon bő anyag van előttünk. Ezért Kovács képviselő úrnak szeretném a figyelmét felhívni arra, hogy az autópálya-fejlesztéssel kapcsolatban is fogadott el az Országgyűlés az előző ciklusban egy nagyon szép ívű tervezetet, amit azután egy elegáns mozdulattal körülbelül harmadára kurtított néhány év múlva, és most az az etalon. Szeretném, ha az előttünk fekvő anyag az elkövetkezendő időszakban nem így járna. Vannak benne nagyon értékes gondolatok, és vannak benne nagyon érdekes számok, részarányok a magyar energetikával kapcsolatban, illetve az energiafelhasználással és -termeléssel kapcsolatban.
Amit nagyon fontosnak tartok, az az, hogy amikor ehhez a témakörhöz hozzányúlunk, akkor mindenféleképpen vissza kell vágni bizonyos vadhajtásokat, amelyek a hirtelenjében megindult zöldenergia-termelés során elkezdtek gomba módjára szaporodni. Mindannyiunk előtt világos, hogy rettentő boldogok voltunk attól, hogy a felesleges gabonából alkoholt lehet előállítani, és így milyen sok benzint, illetve gázolajat tudunk majd a későbbiekben megspórolni és lecserélni zöld energiára. Az elmúlt egy esztendő bebizonyította, hogy egy aszályos év képes az egész történetet felborítani oly módon, hogy a szabadegyházi gyár bővítését éppen ezért le kellett állítani, le kellett hogy állíttassa a kormány.
Meg vannak határozva bizonyos részarányok a megújuló energiára, az a 13 százalék, ami a kormány szerint esetleg még magasabb is lehet. Aki foglalkozik megújuló energiával, az tudja, hogy a 13 százalék is nagyon meredek szám, hát még, ha valaki e fölé szeretne nyúlni. Ez valójában teljes egészében kockázatos lehet. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy van egy nagyon fontos energiaforrásunk, a szélenergia, amelynek tárolásával kapcsolatban különböző aggályok vannak. Az elmúlt hónapokban születtek, legalábbis kísérleti szinten megoldások, amelyek egyrészt az áram átalakításával, másrészt tárolásával meg tudják oldani a szélimpulzus miatti termelési egyenetlenséget. Ami viszont veszélyesebb, az az, hogy jó néhány cég kötött elsősorban önkormányzatokkal, vagy önkormányzatokon keresztül magán-földtulajdonosokkal kizárólagos szerződést olyan célra, hogy azon a területen, majd amikor lehetséges lesz, szélerőmű parkot fognak építeni. Az elmúlt hónapok tapasztalata, hogy ezekkel a területekkel és a meglévő építési engedélyekkel az engedélyek tulajdonosai kufárkodnak. Nagyon fontos lenne, hogy amikor zöld energiáról beszélünk, ezeket a jelenségeket visszaszorítsuk, korlátok közé szorítsuk, ugyanis ha drágává tesszük a szélerőmű parkok megépítését az amúgy is magas költségek miatt, akkor ezzel drágábbá fogjuk tenni a zöld energiát.
Zárógondolatként még egyetlenegy dolgot szeretnék elmondani. A zöld energiának van egy nagyon érdekes tulajdonsága. Jelenleg, a jelenlegi technikai felkészültségünk és ismereteink mellett nem tud senki olyan energiamérleget felmutatni, ahol a bevitt fosszilis energia kevesebb lenne, mint a kihozott zöld energia. Ez gyakorlatilag jelenleg egy látszattevékenység. Ha 2020-ig előre gondolkodunk abban, hogy mi legyen a magyar energiastruktúra íve, akkor mindenféleképpen rögzítenünk kell azt is, hogy miként tudjuk ezt a bűvös számot átlépni, miképpen tudunk Magyarországon olyan módon, olyan forrásból zöld energiát előállítani, hogy annak energiamérlege pozitív legyen a zöld energia javára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tovább hozzászólások? (Nincs jelentkező.) Akkor én is mondanék néhány mondatot. A 2007-2020 közötti energiapolitikai koncepciót tárgyaljuk, de senkit sem zavar, hogy 2008-at írunk. Tehát nyugodtan tárgyalgassuk ezt a koncepciót, hiszen alaposan elő kell készíteni és meg kell fontolni azt, hogy ez a koncepció már 2007-től működjön. De talán nem is ez a legnagyobb probléma. Én végigolvastam ezt az anyagot, megnéztem külön az országgyűlési határozati javaslatot, ami 15 pontban foglalja össze, hogy mit is várunk el ettől a koncepciótól, és a parlament mint a végrehajtó hatalmat ellenőrző intézmény mit is kérjen majd számon a kormánytól. Hát, ennek alapján nem tudunk semmit sem számon kérni. Ez annyira amorf, annyira megfoghatatlan, annyira képlékeny, hogy erre lényegében a kormány bármit mondhat, ha öt év múlva egy parlamenti vitában számon kérik a képviselők, hogy mit tett.
Szerintem itt alapvető kérdések nincsenek kimondva. Lehet, hogy nem is kimondhatóak egyébként, és egy titkos kormányhatározat kell ahhoz, hogy az energiapolitikában a kormány számára valamilyen eligazodás legyen, de akkor nem kellett volna idehozni ezt a koncepciót. Akkor más anyagra lett volna szüksége a parlamentnek. Energiabeszerzés, diverzifikáció, vezetékek építése - most mit is akarunk tulajdonképpen? Államtitkár úr azt mondta, hogy a Nabuccóra tesszük most a hangsúlyt, de a miniszterelnökünktől azt hallottuk nem olyan régen, hogy a Déli Áramlatban és másban vagyunk érdekeltek. Minimális szöveget találtam az atomenergiáról, olyat, mint az élettartam-hosszabbítás, vagy akarunk-e új blokkot építeni. Ezek a kérdések mégis csak a 2020-ig terjedő időszak alapvető kérdései, és ebben nincsenek egy parlamenti képviselő számára világos eligazítási pontok. Ha egy átlagállampolgár megkérdezi tőlem, hogy milyen is lesz 2020-ban Magyarország energiaellátása, ennek alapján én is csak ködös dolgokat tudok mondani neki, semmi konkrétumot. Persze, az alternatív energiaforrások bővülését nyilván támogatni fogjuk, a szélenergiát, napenergiát, és így tovább, de ez nem túlságosan izmos ahhoz, hogy ezt egy határozatban egy parlamenti képviselő nyugodt szívvel meg tudja szavazni.
Arról nem is beszélek, hogy a privatizáció kérdése megint a szőnyeg alá van söpörve. Mi fog történni az MVM-mel? Mindenféle, elég baljós híreket hallunk, hogy kik milyen módon legyeskednek az MVM körül, milyen részt akarnak onnan kivinni, kiszervezni, privatizálni. Lehet, hogy ez nem tartozik ránk, nekünk erről nem kell tudnunk, de mégis csak köze van ahhoz, hogy mi fog történni Magyarországon mondjuk az áramellátásban a következő években. Ha már itt tartunk, és megkérdezhetem, az MVM döntései mennyire képezik részét az energiapolitikai koncepciónak. Az MVM megvásárol egy olyan erőművet, ami még el sem készült, nem létezik, 10 milliárd forintért. Akkor ez most része ennek a koncepciónak? Kapolyi képviselő úr alakítja ezt a koncepciót, vagy esetleg nekünk is lehet arról valami tudomásunk, hogy ott milyen, gondolom én, elkötelezettségek, hosszú távú szerződések vannak? Az MVM mégis csak egy felelős intézménye ennek az állami intézményi körnek, és mégis csak úgy vásárolt meg egy ilyen erőművet, ami, mondom, még nem létezik, hogy tudta, ott majd valami lesz. Vagy lehet, hogy egy politikai alkuról van szó, aminek a különböző leágazásait nem kötik az orrunkra? Ezek a kérdések ebben az anyagban nem szerepelnek.
Ez egyébként egy nagyon szép, fűzött anyag, csak éppen érdemi tartalom nélkül. Még egyszer mondom, a legkevesebb az, hogy egy 2007-től érvényes koncepciót 2008-ban tárgyalunk. Ezen át lehet lendülni, hiszen egy ilyen koncepciónak nyilván 15-20 éves kifutása lehet. Meg kell mondanom egyébként a kormány védelmében, hogy ilyen koncepciókat nehéz elkészíteni, mert az Európai Unió hasonló jellegű anyagai szintén ennyire megfoghatatlanok, bár most a legutóbbi, 2020-ig terjedő azért ennél egy kicsit határozottabb volt. Legalább olyan bátorságot várnánk el egy bátor kormánytól Magyarországon is, mint amit az Európai Unió illetékesei a legutóbbi energiapolitikai koncepcióban megfogalmaztak.
A mi javaslatunk, véleményünk is az, hogy ezt vissza kellene vonnia a kormánynak, kicsit még dolgozni rajta. Ha már 2007 helyett 2008-ban tárgyaljuk, néhány hónapot még tudunk várni, és akkor egy karakteresebb, határozottabb anyag tud visszakerülni a parlament elé, és akkor tudunk mi is érdemi kérdésekről beszélgetni. Ennyiben kívántam a Fidesz álláspontját ismertetni.
Kíván-e még valaki ehhez a kérdéshez hozzászólni? Herényi Károly!
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Két rövid észrevételem lenne. Az egyik műfaji. A bizottsági üléseken elég gyakran szóvá teszem, miként lehet az, hogy egy kormány-előterjesztés fogja a parlamentet arra kötelezni, hogy egy országgyűlési határozatban a kormányt kötelezze bizonyos dolgok végrehajtására. Szerintem alapvető értelmezési, vagy szerepértelmezési zavarok vannak. A másik, hogy ennek az anyagnak a gondolatisága ugyanazt a vonalat követi, amelynek eredményeképpen zavarba jött mindenki, amikor másfél hete az Emfesz bejelentette, hogy 8 százalékkal olcsóbban kívánja adni a földgázt. Ez ugyanannyira nem letisztult koncepció, mint ami a mostani időszakot jellemzi. Ez nem egy korszakváltás, vagy gondolkodásbéli váltás, vagy paradigmaváltás, hanem ugyanannak a gondolatiságnak a továbbléptetése, ami semmiképpen nem előremutató. Én is azt javaslom, hogy ezt a koncepciót újra át kellene gondolni, sokkal részletesebben kidolgozni, és úgy az Országgyűlés elé bocsátani, hogy érdemi döntésekre legyünk képesek, mert ez a döntés nem érdemi lesz, hanem pótcselekvés jellegű, ami az ország helyzetén nem fog javítani. Egy feladatot kipipálhatunk, hogy elvégeztük, de hogy ebből érdemi megoldások nem vezethetők le, az biztos. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Államtitkár úr nyilván kíván reflektálni néhány mondatban. Megadom a szót.
FELSMANN BALÁZS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tényleg csak néhány mondatban szeretnék reflektálni, hiszen azt gondolom, az a vita, amit itt hallhattam, alapvetően műfaji vita. Az elkészített koncepció háttéranyagként szerepel. Amit elnök úr felvetett kérdéseket, mindegyikről meg tudnám mondani, hogy hol találja meg rá a választ abban a dokumentumban, mint ahogy tartalmazza függelékként a helyzetelemzést, és tartalmazza mellékletében azokat a prognózisokat is, amelyeket 2020-ra vonatkozóan látunk.
Azért mondom, hogy műfaji vita, mert valóban, egy előterjesztői pozícióban lévő is abból tud építkezni, ahogy ezt eddig is tettük, ha van precedense. Az Országgyűlés által 1993-ban elfogadott országgyűlési határozat egy fél oldalon elfér, két pontból állt, szerkezetét tekintve teljes mértékben azonos azzal, amit most a kormány a parlament részére benyújtott dokumentumként. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert természetesen lehet az elvárás, hogy ne olyan legyen, mint amilyet az Országgyűlés korábban az energiapolitikáról szóló határozatában megkívánt, de jelzem, hogy ennek volt precedense Magyarországon. Egy nagyon rövid, csak a feladatokat kijelölő határozat. Herényi képviselő úrral nem kívánok műfaji dolgokról vitázni, hiszen önök sokkal jobban ismerik a parlament belső logikáját, mint én, de szóról szóra hasonló jellegű, a kormány részére feladatokat kijelölő országgyűlési határozat született annak idején energiapolitika címen, mint amilyen jellegű határozat most született.
Azt tettük, hogy másfél évig végigegyeztettük ezt a koncepciót, ami nagyon sok mindenben finomodott, változott. Ezért utalok arra, hogy korábban kritikaként fogalmazódott meg, hogy túlzottan szikár lett, ezért tettük bele a helyzetértékelést egy mellékletbe, ezért tettünk bele jóval több prognózist 2020-ra előretekintve, hogy ne csak háttéranyagokban, hanem az ide kerülő dokumentumban ezek szerepeljenek. Változtattunk rajta, finomítottunk fogalmazásokon, szerkesztettünk rajta, de alapvetően egy 15 pontból álló országgyűlési határozat szövegezésében nem lehet megismételni mindazt, ami egy 60 oldalas dokumentumban szerepel. Önök fognak erről innentől kezdve vitázni, én csak azt szeretném kérni, ha lehet ilyet kérni, hogy a műfaji és a tartalmi dolgokat válasszuk ketté, hiszen műfajában ez az előterjesztés teljes mértékben követi azt az előterjesztést, amit 1993-ban elfogadott az energiapolitikáról szóló előterjesztésként a Magyar Országgyűlés, és ez a jelenleg hatályba lépő magyar energiapolitika, hiszen nincs más.
Természetesen lehet ezen változtatni, ahogy Kovács képviselő úr is említette, lehet még több dolgot beemelni módosító javaslatokkal a határozati javaslati listába, ami most 14 érdemi pontot tartalmaz, és amelynek 14. pontja, hogy kétévenként a kormány számoljon be az Országgyűlésnek az előrehaladásról, tehát van egy visszamérési pont. Ennek ellenére nem kívánnék érvelni, vagy vitatkozni, csak jelezni szerettem volna önöknek, hogy az előterjesztés módja a korábbi energiapolitikai előterjesztés szerkezetét követi. Köszönöm szépen.
Döntés az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Akkor a szavazás következik. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a H/4858. szám alatti, a 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságát támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenhat. Nem támogatja? Kilenc. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság általános vitára alkalmasnak találta. Ehhez gratulálunk, tekintettel arra, hogy a környezetvédelmi és a mezőgazdasági bizottság nem támogatta.
FELSMANN BALÁZS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Elnézést, de másik kettő viszont igen.
ELNÖK: Javaslom, hogy a sportbizottságot is keressék fel.
FELSMANN BALÁZS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Az európai ügyek bizottsága és a külügyi bizottság.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További jó munkát kívánunk. A többségi vélemény előadója Kovács Tibor, a kisebbségi álláspontot Varga Mihály ismerteti.
Áttérünk a kis- és középvállalkozások 2005-2006. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről, valamint a kis- és középvállalkozások részére nyújtott támogatásokról szóló jelentésre, itt az általános vitára való alkalmasságról kell döntetnünk. Rövid szóbeli kiegészítést szeretnék kérni az előterjesztő képviselőjétől.
Leskó Tamás szóbeli kiegészítése
LESKÓ TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Leskó Tamás vagyok, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban vagyok főosztályvezető-helyettes, a vállalkozásfinanszírozási főosztályon.
Az önök előtt lévő jelentést a kormány azért nyújtotta be önöknek, mert ezt számunkra beszámolási kötelezettségként előírja a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény. A törvény alapján ezt a beszámolót kétévente nyújtjuk be, ezért ez a jelentés, ami önök előtt van, 2005-ről és 2006-ról szól, de szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy a korábbi kétéves beszámolónkat, a 2003-2004-ről szóló jelentést sem fogadta még el az Országgyűlés, azt más bizottságok ezzel együttesen tárgyalják, illetve a plenáris ülésen is együttesen kerül majd megtárgyalásra. A jelentésnek alapvetően az a célja, hogy bemutassuk önöknek a kis- és középvállalkozások helyzetét, különböző statisztikai mutatókkal a teljesítményüket, bemutassuk a kormányzati kis- és középvállalkozás-politika megtett intézkedéseit, azok eredményeit, különös tekintettel a támogatásokra, a támogatásoknak a vállalkozások versenyképességére gyakorolt hatására.
Magyarországon ma körülbelül 900 ezer vállalkozás van regisztrálva. A regisztrálás nem jelenti azt, hogy ezek a vállalkozások ténylegesen működnek is, nagyjából csak a vállalkozások háromnegyede működik. A működő vállalkozások Magyarországon nagyjából 700 ezres nagyságrendben vannak jelen, számuk kis mértékben növekedett az elmúlt években, 2005-ben 704 ezer vállalkozás volt, majd ez csökkent, 2006 végén 677 ezer vállalkozás működött Magyarországon. A működő vállalkozások 95 százaléka tartozik a mikro- vagy kisvállalkozói kategóriába. Ha ehhez hozzáadjuk a középvállalkozásokat is, akkor azt mondhatjuk, hogy kis- és középvállalkozásnak minősül Magyarországon a vállalkozások 99,8 százaléka. Tehát alig 2 ezrelék a nagyvállalkozás.
Ennek a szektornak a teljesítményét úgy tudnám bemutatni, hogy a kis- és középvállalkozói szektor a foglalkoztatottak 70 százalékának ad munkát, a maradék 2 ezrelék adja a másik 30 százaléknak. A bruttó hozzáadott értékben mint teljesítménymutatóban nagyjából az 50 százalékot tudja előállítani a kis- és középvállalkozói szektor, 50 százaléknál valamivel többet. Az összes többit adja a nagyvállalati szektor. Ha a realizált árbevételt mint teljesítménymutatót nézzük, akkor azt mondhatjuk el, hogy a nagyvállalatok érik el az összvállalati szektor árbevételének 40 százalékát, a középvállalkozások nagyjából a 20 százalékát, a maradék 40 százalékot a működő kis- és középvállalkozások együttesen. A kis- és középvállalkozások termelékenysége szerencsére évről évre javul, az elmúlt években különösen a középvállalkozások teljesítménye emelkedett átlag fölötti mértékben, de ezzel együtt továbbra is elmondható az a közgazdasági racionalitásból következő tétel, hogy minél nagyobb egy vállalkozás, annál nagyobb a hatékonysága, annál jobb a termelékenysége, és minél kisebb, sajnos, annál kisebb a termelékenysége is. Tehát továbbra is, értelemszerűen, versenyhátrányban vannak a kisvállalkozások a nagyvállalatokkal szemben.
Az elmúlt években a banki finanszírozás tekintetében figyelhettünk meg egy nagyon kedvező folyamatot. Míg a '90-es évek végén, illetve a 2000-es évek elején a vállalkozások még arról panaszkodtak, hogy alig tudnak banki finanszírozáshoz jutni, mert a bankok nem állnak velük szóba, nem hajlandók hitelképesnek tekinteni őket, nem jutnak ilyen módon külső finanszírozáshoz, addig szerencsére az elmúlt években megfordult ez a trend. A nagyvállalatok, úgy tűnik, már minden banknak megfelelő ügyfeleivé váltak, és ahhoz, hogy a bankok tovább tudják növelni hitelportfóliójukat, nyitniuk kellett a kis- és középvállalkozások felé. Ma már azt mondhatjuk, hogy általánosságban nem a vállalkozások versengenek a bankok kegyeiért, hanem a bankok versengenek a kis- és középvállalkozások kegyeiért. Ez megmutatkozik a statisztikákban is. 1999 óta vannak kimutatások arra vonatkozóan, hogy mekkora a kis- és középvállalkozói szektor hitelállománya. Az elmúlt években folyamatosan nőtt ez a hitelállomány, 2006 végére meghétszereződött a kis- és középvállalkozások hitelállománya, ezen belül főleg a kisebb méretű vállalkozások állománya nőtt dinamikusan. A mikrovállalkozások hitelállománya megnyolcszorozódott, a kisvállalkozások hitelállománya pedig csaknem megkilencszereződött. Ez összességében egyébként, bankokat és takarékszövetkezeteket egybe vetve, 2006 végén 3600 milliárd forintos nagyságrendű összegnek megfelelő hitelállományt jelentett a vállalkozásoknak. (Varga Mihály távozik az ülésről.)
(Az ülés vezetését Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
Az állami vállalkozások koncepciója tekintetében az elmúlt két évben a 2002 végén elfogadott Széchenyi vállalkozásfejlesztési program nevű, középtávú kormányzati stratégia volt, ami meghatározta intézkedéseinket. Ennek keretében elsősorban a támogatási rendszer EU-konform átalakítására, az üzleti környezet fejlesztésére, a modernizációra, az esélyegyenlőség javítására helyzetük hangsúlyainkat. Ennek keretében bevezetésre került egy négylépcsős hitelprogram, és az elmúlt időszakban ez volt talán a legfontosabb fejlemény, ami a mikrohiteltől a Széchenyi-kártyán át egészen az MFB által kezelt különböző hitelkonstrukciókig nyújtott, a pályázatos vissza nem térítendő támogatások mellett, egyéb külső finanszírozási lehetőséget.
A kormányzati vállalkozásfejlesztési politika másik fontos iránya a szabályozással kapcsolatos. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium immár 10 éve folyamatosan kérdőíves felmérés révén, 2 ezer vállalkozás megkeresésével, egy reprezentatív felmérés keretében vizsgálja, hogy melyek azok a korlátozó tényezők, amelyek leginkább akadályozzák a vállalkozások megfelelő működését. Az elmúlt időszakban azt tapasztaltuk, hogy az erőforrások és általában a finanszírozáshoz való hozzájutás egyre kevésbé probléma a vállalkozásoknak, mert szerencsére ezeket a gondjaikat, úgy tűnik, ma már egyre inkább meg tudják oldani a piacon. A verseny mint a vállalkozások működését befolyásoló tényező, továbbra is nagyon fontos maradt. Mindaddig, amíg ez nem tisztességtelen, hanem tisztességes piaci verseny, addig ez egy piacgazdaságban helytálló is.
Sajnálatosan azonban azt kellett tapasztaljuk, hogy egyre inkább fontos problémává válik a vállalkozások számára a szabályozás kiszámíthatatlansága, gyakran változó volta, valamint a magas adó- és járulékterhek mértéke. Éppen ezért a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 2006 végén "üzletre hangolva" néven új programot indított, amelynek pontosan az volt a célja, hogy az adminisztrációs terheket, a vállalkozások működését akadályozó tényezőket próbáljuk meg valamilyen módon oldani és vállalkozóbaráttá tenni a környezetet. 2006 végén több mint 400 megkeresés érkezett vállalkozásoktól és érdekképviseletektől, és ezek alapján készült el összkormányzati bevonással, tehát a Pénzügyminisztérium, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és más minisztériumok bevonásával az az intézkedéscsomag, amelynek végrehajtása jelenleg is tart. Ez 2007-ben kezdődött, elsősorban az adóadminisztráció és a cégadminisztráció tekintetében és az elektronikus eljárások bevezetésével tudtunk érdemi előrelépést tenni.
A támogatások tekintetében az elmúlt időszakban az európai uniós forrásból társfinanszírozott programok, tehát a nemzeti fejlesztési terv programjai voltak azok, amelyek átvették a korábban kizárólag hazai forrásból finanszírozott támogatások szerepét. A célok nagyjából változatlanok maradtak, a rendelkezésre álló források azonban bővültek, hiszen az Unió forrásaira is számíthatunk, ennek megfelelően hazai finanszírozású programra ma már sokkal kisebb összegben és sokkal speciálisabb célterületek esetében kerül csak sor. A jelentés bemutatja önöknek az összkormányzati forrásból, tehát valamennyi minisztérium és állami hivatal forrásából a vállalkozások részére kifizetett támogatások összegét is, ez egy kifizetési szemléletű összeg, nem egy kötelezettségvállalásokat jelentő összeg. Ezek tekintetében azt mondhatjuk, hogy 2005-ben összesen 601 ezer alkalommal került kis- és középvállalkozások részére támogatás kifizetésre, és ez összesen 369 milliárd forintot jelentett a vállalkozásoknak. 2006-ban 420 ezer alkalommal kaptak támogatást a cégek, ez kis mértékű csökkenés a darabszámban, az összegek azonban emelkedtek 436 milliárd forintra. Meg kell jegyezzem, hogy ezeknek a támogatásoknak a jelentős része az agrárium területén tevékenykedő vállalkozásokat, őstermelőket érintette, nagyjából az FVM által mikrovállalkozói körbe sorolt vállalkozások, őstermelők kapták meg a kifizetések 45 százalékát, ha az alkalmakat nézzük, és 35 százalékát, ha az összegeket nézzük.
Végezetül szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy 2007-től kezdődően egy új stratégai tervezési periódus kezdődött. 2006-ban járt le a korábbi középtávú kormányzati program. Az Európai Unió tervezési periódusához illeszkedően 2007-től 2013-ig született egy új kormányzati stratégia, amelyet tavaly tavasszal koncepció formájában, tavaly ősszel pedig stratégia formájában fogadott el a kormány. Ennek a koncepciónak négy pillére van. Egyrészt a szabályozás, mint már említettem, a vállalkozások számára a legfontosabb kérdés, próbáljuk kiemelten kezelni, másrészt a finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés azoknál a vállalkozásoknál, amelyek esetében ez még problémát jelent, továbbá a vállalkozói tudás fejlesztése, lett légyen ez akár vállalkozói kultúra fejlesztése, akár menedzsment, vagy más ismeretek bővítése, negyedrészt pedig a vállalkozói infrastruktúra fejlesztésére szeretnénk a hangsúlyt fektetni.
Ennyit szerettem volna mondani szóbeli kiegészítésként, és szívesen válaszolok a kérdéseikre.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. Lengyel Zoltán képviselő úré a szó.
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, alelnök úr. Megdöbbentem a 2003-2004-es jelentésen, mert sok dologra nem emlékszünk már, ami abban az évben volt. Egy valamire igen, hogy egy kicsikét könnyebb volt a kis- és középvállalkozásoknak, mint a jelenlegi években. Valóban, a bankok versengenek az ügyfelekért, egy kicsikét többen vannak, mint 2003-ban voltak, és valóban megnőtt a kis- és középvállalkozások hitelfelvétele. Azaz megnőtt az eladósodottsága, és ha a másik oldalról nézzük meg ugyanezt a történetet, akkor ezeknek a kis- és középvállalkozásoknak csökkent a jövedelemtermelő képessége. Úgy gondolom, ez nem olyan tendencia, amire rettentően büszkének kéne lennünk.
A másik megdöbbentő szám az őstermelők részére kifizetett alkalmak 45 százaléka, illetve az összegek 35 százaléka. Tudjuk jól, legalábbis a civil szakmámból tudom jól, hogy mennyi pénz jutott a mezőgazdaságba, és mennyire volt hatékony. Ha ennek a maradéka oszlott meg azon kis- és középvállalkozások között, amelyek nem őstermelők, nem mezőgazdasággal foglalkoztak, akkor arra az arányszámra sem kell olyan különösen büszkének lennünk. Úgy gondolom, nem sok értelme van ennek a két évnek, amit most az előttünk fekvő jelentés boncolgat, anélkül, hogy 2003-2004-et megnéznénk. Azt javasolnám, hogy kerüljön visszavonásra a jelenlegi előterjesztés, készüljön egy 2003-tól 2006-ig szóló beszámoló, és ebből valamilyen látható kép alapján próbáljanak meg az országgyűlési képviselők a parlamentben, illetve itt, a bizottságban tájékozódni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Közben átvettem az ülés vezetését elnök úr megbízásából. Herényi Károlynak adom meg a szót.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm szépen a tájékoztatást a kormány részéről. Egy alapvető problémám van. Ugyanaz, mint az előző napirendi pontnál. Mintha a koncepció hiányozna az egész történetből. Egy nagyon szép beszámolót hallhattunk arról, hogy a hazai kis- és középvállalkozások milyen tőkéhez, vagy finanszírozási lehetőséghez jutottak, egyébként ez nem a kormány, hanem a pénzpiac változásának eredménye, másrészt, hogy milyen állami támogatásban részesültek. Viszont egyetlen egy olyan adatot nem hallottunk, ami tényleg koncepcionális kérdés, hogy hogyan részesültek a hazai kis- és középvállalkozások a GDP előállításából. A részesedésük a nemzeti össztermék előállításában változott-e, mert az például kormányzati koncepció kérdése, része, hogy ezt fontos célnak tekintjük-e. Mert egyébként lehet őket támogatni, csak minek.
Tudom, hogy ez egy furcsa kérdés, de hát mégis csak az lenne a cél, hogy a nemzeti össztermék előállításában a részesedésük növekedjék. Az én ismereteim szerint ez nem volt olyan jelentős, hogy említésre érdemes legyen. Na most, ha ez így van, akkor a támogatások értelme kérdőjeleződik meg. Az életben tartásuk is szép dolog és nemes feladat, csak ez a versenyképesség szempontjából harmadlagos kérdés. Az én problémám az - és nem is a kormány felé, hanem a kormányoldal felé, hiszen most már hatodik esztendeje ez a kormány ebben az összetételben vezeti az országot -, hogy ez a fajta gondolatiság miért hiányzik a döntéshozatali gondolkodásból? Mert ennek az eredménye az, hogy nagyon szép számokat hallunk a támogatások módjáról, szerkezetéről, de nagyon keveset arról, hogy ennek mi a valós eredménye, és ennek hatékonyságát tudjuk-e mérni, tudjuk-e értékelni, hogy egyáltalán szerepelt-e ez a célok sokasága között. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Fidesz részéről még én szólnék, magamnak adom meg a szót. Úgy látom, hogy módszertani probléma van. Ez egy leíró anyag, semmi elemzés nincs benne, semmi olyan, ami egészében meg tudná ítélni a gazdaságra ható szerepet. Önmagában kipipálta a kormány, hogy a kis- és középvállalkozói szektorról egy statisztikai beszámolót készített. Ez gyakorlatilag kiolvasható az eddigi éves jelentésekből is. Nem tölti be azt a szerepét, amit annak idején, 2000-ben a kis- és középvállalkozásokról szóló kétéves beszámolóval szándékolt az akkori törvényhozó parlament, hogy valóban egy áttekintés legyen.
Csak egy szempontot mondok az elhangzottakhoz. Úgy tudjuk megítélni a támogatások mértékét, ha az adókedvezmények arányából való részesedést is megítéljük. Hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a magas adókulcsok miatt, amit ön is említett, elismert, legalább ekkora szerepe van, hogy melyik szektor milyen mértékű kedvezményt tudott igénybe venni. Vélhetően a szám nem lenne túl szép, mert ez nem publikus adat perpillanat, ezért nem nagyon tudjuk, hogy a kormányzat támogatáspolitikája hogyan oszlott meg a kis- és középvállalkozások és a nagyvállalkozások között. Ha ezzel kiegészítenék a szöveget, az sokat segítene, nem kérem, hogy szóban erre válaszoljon, mert nem hiszem, hogy most rendelkezésére áll, de nyilván komoly információt adna ahhoz, hogy ezt össze tudjuk vetni a két nagy szektor között.
És akkor joggal fel lehetne vetni a kérdést, hogy ez a támogatás minek az érdekében történt. Elérte-e a célját? Milyen célrendszert helyezett be, amelynek megvalósítását kívánta elérni? Miután nem volt ilyen koncepció, nagyon nehéz a cél és a megvalósulás összevetését elvégezni, ami valódi értékelést adhatott volna. Ezért az anyag nem terjeszkedhetett túl leíró mivoltán. Ezért jogos, amit Lengyel Zoltán felvet, hogy nem érte el a célját. Méltatlan erről beszélni a parlamentben, nem alkalmas arra, hogy valódi érdemi értékelést adjon a kis- és középvállalkozói szektor helyzetéről, problémáiról, és utána pedig egy jövőbeli célrendszer legfőbb szempontjait határozatba tudja foglalni a parlament, hogy mégis mit szeretne látni.
Másrészt kitért a 2007-2013 közötti időszak új stratégiájára, de ez az anyag nem fogalmazta meg ezt a célt. A kormány elfogadta, de nem tudom, milyen műfajként tudnánk ezt tárgyalni, hiszen egy kormányzat által elfogadott program megerősítése nem kerül ide be, de kérdezem, hogyan kapcsolódik ez a jelentés tartalmához. Az a veszély fenyeget, én már látom, hogy a parlamentben mindenről lesz szó, csak arról nem, amit maga az anyag megcélzott, nem egy valós értékelést fog adni, hanem valószínűleg a 2007-2008-as adópolitika, az európai uniós támogatási politika kritikája kerül szóba, ami egészen más műfajt fog jelenteni. Lehetett volna ezt a célt kitűzni, de akkor ki kellett volna tekinteni 2007-2013-ra, és erről egy érdemi vitát le lehetne folytatni, de ezt eldöntötte a kormány stratégiailag. Nem tudom, azt az anyag mellékleteként kezeljük? Mert szóban erre kitért.
Meggyőződésem, hogy a támogató környezetet valóban számba kell venni, és nem szabad összekeverni, hogy mi az, ami a piaci változásokból adódó környezeti változás, és mi az, ami az aktív kormányzati politika eredményeképpen történt meg. Az aktív kormányzati szerepvállalás kimondottan visszavonulónak minősíthető. Pont a vállalkozói szektor mértékadó, hogy milyen infrastrukturális, gazdasági és műszaki környezet veszi körül. Az anyag nem tér ki például a területi egyenlőtlenségekből adódó kérdésekre. Az pedig, hogy beemelik az agrárium kérdését, egy másik agrárbeszámoló is van a Ház előtt, egy szektorális zűrzavart fog maga után vonni, hiszen az európai uniós támogatások agrárszektorbeli támogatási rendszere teljesen elválik az összes más ágazat piaci támogatási politikájától.
Nyilván ön hatalmas számot tudott mondani, hogy milyen támogatást kaptak a kis- és középvállalkozások, miután az agrárszektort belevonták ebbe a rendszerbe. Ez 2005-öt megelőzően nem volt jellemző. Tehát statisztikailag játék a számokkal, mert körtét az almával, burgonyát a körtével összevetni lehet, csak sok értelme nincs. Hiszen a 2005 előtti időszak agrártámogatási rendszerét és agrárpiaci védelmi rendszerét összehasonlítani a 2005 utáni támogatáspolitikai és agrárkörnyezeti kérdésekkel, ez szakmai hiba. Egyszerűen szakmai hiba. Ezért úgy látom, hogy általános vitára is alkalmatlan ez az anyag. Műfaji tévedés, módszertani tévedés, elemzési tévedés van benne, és végül is lemenekült a 2007-2013-as irányba mint jövőbeli kormányzati anyag. Tehát kérdés, hogy valóban mellékletként tárgyaljuk-e azt a kormányzati anyagot, amely a 2007-2013-as időszakra vonatkozik. Összegezve ezek miatt a problémák miatt általános vitára alkalmatlannak találja a Fidesz.
Molnár Albert képviselő úré a szó.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Főosztályvezető-helyettes Úr! Képviselőtársaim! Mintha nem egy anyagot olvastunk volna, vagy mintha önök nem olvasták volna ezt az előterjesztést. Ez egy 66 oldalas előterjesztés, nagyon vaskos, de nagyon részletesen taglalja mindazokat a kis- és középvállalkozások környezetét érintő kérdéseket, amelyekről itt szó van. Azért csodálkozom, mert ha valaki fellapozza a 8. oldalt, konkrétan megtalálja, hogy a bruttó hazai termék termelésének részesedése hogyan alakult 2003-2006 között. Azt láthatjuk, hogy a multinacionális vállalatok a globalizációban bent lévén hatékonyan tudtak növekedni, és a magyar kis- és középvállalkozásokról is látszik, hogy velük paralel módon, párhuzamosan növekedtek, 2003-ban 10,4 százalékban részesedett a 2-9 fős mikrovállalat, a 250 főnél nagyobb pedig 47,4-ben. Ez alig változott, az utóbbi 48 lett, a másik pedig 10,2. Tehát ha valaki ezt megnézi, akkor arról teszünk tanúbizonyságot, hogy a magyar kis- és középvállalkozói szektor ugyan nagyon nehéz körülmények között, de megtartotta azokat a piaci részesedéseit, amelyeket elért az elmúlt időszakban. Ezek legalábbis nem romlottak.
Ha most azt nézzük, hogy ma a bruttó hazai termék 27 ezer milliárd körül van, akkor ebből azt a bizonyos részesedést ők megtartották, tehát azt gondolom, a kis- és középvállalkozói szektor jól alkalmazkodott azokhoz a megváltozott piaci körülményekhez, amelyeket a piacon tapasztalt. Ugyanis azt látni kell, hogy az állam vásárlásának csökkenése rá is hat, és elsősorban rá hat. Mondjuk, a 2006-os év második felében már az állam a megszorítások miatt kevesebbet vásárolt a piacon, ennek ellenére megtartották piaci részesedésüket. Tehát azt gondolom, hogy ez az anyag részletes.
Az elemzést tekintve, illetve, hogy mit kell tenni, még lehet hozzátenni. Szerintem Magyarországon, mint általában Európában a kis országok, nem találták meg azt, hogy mi az, amivel a kis- és középvállalkozásokat jól lehet, hatékonyan lehet támogatni. Mire gondolok? Az előző kormányzat "halat adott" a kisvállalkozóknak. A koncepcióváltás annyi, hogy hálót adunk. Ez nem azt jelenti, hogy odaadunk vissza nem térítendő támogatásként hatalmas összegeket, hanem a lehetőségét teremtjük meg annak, hogy a jövedelemtermelés nőjön. Ez abból látszik, hogy míg a Széchenyi-terv 2002-ig 4500 vállalkozáshoz jutott el, addig itt több tízezer vállalkozásról beszélhetünk. Tehát mindenképpen nagyon pozitív elmozdulásnak tartom azt, hogy sok tízezer vállalkozás jutott hozzá azokhoz a forrásokhoz, azokhoz a lehetőségekhez, amelyeket a kormány a magyar gazdaságban adni tudott.
Hogy konkrétumokat is mondjak: 24 200 vállalkozásnak adott 228 milliárd értékben garanciát, főleg a Hitelgarancia Zrt., ami, azt gondolom, nagyon jelentős szám, vagy ha azt nézzük, hogy 2005-2006-ban 48 700 vállalkozás részesült állami támogatásban a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium különböző operatív és egyéb programjai révén. A közbeszerzésekből 2005-ben 530 milliárddal, 2006-ban 580 milliárddal részesedtek a kis- és középvállalkozások. Azt gondolom, ezek nagyon jelentős számok. Mégis azt mondom, hogy adósai vagyunk a kis- és középvállalkozásoknak.
Egyszer egy kínai tolmáccsal beszélgettem, hogy a kínaiak hogyan terjeszkednek, hogyan expandálnak ilyen jól a világban, mert számomra ez nem az adófizetési, hanem legalábbis a kereskedelmi készségüket tekintve mindenképpen figyelemre méltó. Azt mondta, hogy hazajött az édesapja egy sanghaji gyárból, hozott két repülőjegyet, az egyiket neki adta, a másikat az öccsének. Ő Magyarországra jött, a testvére pedig Prágában landolt. Kérdeztem, hogy hogyan indította az üzletet. Kapott két konténer árut ingyen a kínai államtól, ezeket értékesítette, utána már fizetett mindenért, amit ide hozott. Ennél zseniálisabb dolgot még piacépítésre nem hallottam. Nyilván Magyarországnak mást kell megtalálnia ahhoz, hogy a kisvállalatait segítse. Én például arra gondolok, milyen jó lenne, ha kis- és középvállalataink Oroszországban, vagy az arab országokban, ahol nagy a fizetőképes kereslet, hasonló feltételekkel tudnának üzletet kötni, mint mondjuk Magyarországon. És ezt a különbözeti feltételt biztosítanánk.
Hiszen nem gondolnám, hogy tőkehiány van ma a piacon. Inkább azt gondolom, hogy a piacra jutást kell támogatni, mert hiába akarunk létszámot bővíteni, foglalkoztatottságot bővíteni akkor, ha nem kell több terméket termelni. Én mint vállalkozó akkor fogok létszámot bővíteni, ha nem tíz golyót kell gyártanom, hanem legalább tizenkettőt. Ha továbbra is tíz golyót kell gyártanom, akkor meg fogom köszönni a társadalombiztosítási járulék csökkentését, zsebre teszem, ennek ki fogom fizetni társasági adókulccsal a 16+4 százalékát, de ezen kívül nem fogok létszámot bővíteni, ha kapok 50, vagy 100 ezer forintot akkor sem. Ha viszont több termék jelenik meg igényként a vállalkozásom iránt, akkor igen. Tehát néhány ilyen alapdolgot kéne végiggondolnunk, hogy hogyan lehet a magyar kis- és középvállalkozásokon úgy segíteni, hogy közben a magyar gazdaság hatékonysága is bővüljön.
Azért mondanék néhány dolgot, amit feltétlenül pozitívnak tartok. A szektort érintve nagyon jelentős kedvezmények kerültek beépítésre, különösen az adórendszerben. 2006-tól az egyéni vállalkozókhoz hasonló feltételekkel a társasági adó alanyai is az adóalap első 5 milliója után 10 százalékos kulccsal adóznak, 2008-tól ez már 50 millió forintra emelkedett. Ez nagyon jelentős, hogy a kis- és középvállalkozások 10 százalékkal adóznak a nyereségük után, hiszen nagy részüknél nem nagyobb az adóalap. Vagy az iparűzési adó 50, majd 2006-tól 100 százalékával csökkenthetik az adóalapot. Ez is jelentős kedvezmény. Nőtt a szakképző iskolai tanulók foglalkoztatása esetén az adóalap-csökkentési lehetőség, vagy elmondhatjuk azt is, hogy az államháztartási támogatás miatti arányosítási kötelezettség gyakorlatilag megszűnt.
Azt hiszem, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások számára jelentőséggel bírt az új járulékkedvezmény a foglalkoztatás bővítése érdekében, de itt látszik, hogy ezt néhány ezer vállalkozás vette csak igénybe, pedig itt a tb-t az állam fizeti a vállalkozó helyett. Tehát nem ez a nagy problémájuk, hanem inkább a piac, a fizetőképes kereslet hiánya, ami az ő gazdasági környezetüket jelentősen befolyásolja. Vagy 50 százalék járulékkedvezményt kapnak a pályakezdőt foglalkoztató munkáltatók. Sorolhatnám, és egyébként körülbelül fél órába telne, amire felsorolnám azt a rengeteg, nem direkt, hanem indirekt eszközt, amely a forrásbővítésüket szolgálja, a Hitelgarancia Zrt.-től az MFB-ig. Azt gondolom, ha valaki elolvassa az anyagot, akkor ezt látja. Én az anyagot megfelelőnek tartom az általános vitára, és elfogadásra javaslom a bizottságnak, mindazzal együtt, hogy ki kell találnunk azt a magyar módszert, amivel a kisvállalataink jobban tudnak expandálni, különösen az exportpiacokra, mert meggyőződésem, hogy ez nincs megoldva. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herényi Károly kért először szót, de most Schmidt képviselő úrnak adom meg a szót.
SCHMIDT FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót. Nemrég tárgyaltuk az agrárgazdaság helyzetét, és sommásan akkor is megállapítottuk, hogy a kicsik szegényebbek, a nagyok pedig még gazdagabbak lettek. Ha most főosztályvezető-helyettes úr szóbeli előterjesztését figyelmesen végighallgatta valaki, és abból indulunk ki, ahogy említette, hogy a mikro- és kisvállalatok az árbevételnek mintegy 40 százalékát állították elő, és ha jól értettem, a foglalkoztattak 70 százalékát ők foglalkoztatják, akkor a termelékenység ebben az ágazatban a legrosszabb. Ha leszámítom azt a támogatást, amit itt már mindenki összemosott az agrárgazdasággal kapcsolatosan, akkor ugyancsak merészelem azt a megállapítást tenni, hogy a kis- és középvállalkozásoknál is hasonló a helyzet, hogy a kicsik még szegényebbek, a nagyok pedig még gazdagabbak lettek, hiszen a támogatások a termelékenység figyelembevételével a nagyobb vállalkozások felé irányultak.
Hiába mondta itt Molnár Albert képviselőtársunk azt, hogy milyen jelentős kedvezmények vártak a kicsikre, szeretném mondani, hogy ezt a nagyok nagyobb mértékben tudták igénybe venni, tehát nálunk ez jobban érvényesült. És még azt is hozzáteszem, hogy a foglalkoztatás elősegítését a kis- és középvállalkozásoknál nagymértékben befolyásolta. Arra gondolok, hogy a Hankooknak nem tudom, hány milliárdot adtunk, és ha azt a kis- és középvállalkozások részére biztosítottuk volna, lehet, hogy a foglalkoztatás terén sokkal többet értünk volna el, és nem lenne ennyi vállalkozásmegszűnés, mint ami folyamatban van. Nem tudom, hogy arányban van-e ez azzal, amit szociális téren munkanélküli támogatásként ki kell fizetni. Én, ellentétben a kormánypárti képviselőkkel, párhuzamot vonva az előzőekkel, ezt abszolút nem tartom elfogadhatónak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herényi Károly képviselő úr.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Elnök úr, sajnálom, hogy Molnár Albert kiment, hiszen szerettem volna reagálni arra, amit mondott. Fontos dolgokat mondott. Ha a kis- és középvállalkozásoknak a GDP előállításából 10 százalék volt a részesedésük, és ez mondjuk 2006-ra is igaz, és a koncepció az volt, hogy ezt őrizzük meg, akkor rendben van. De egy normális országban a koncepció az, hogy ezt növeljük. Éppen az előbb hallottuk, hogy a foglalkoztatásból hogyan részesednek a kis- és középvállalkozások. Meghatározóak. Ez az egyik.
A másik a kínai példa, amit felhozott szocialista képviselőtársunk. Hát, a magyar kormány adekvát lépése az lett volna, hogy hogyan tudja védeni a saját piacát. Kína nem európai uniós tagország, egészen más a belső kereskedelme, egészen más a külső. Hogy van az, hogy mondjuk Szlovénia európai uniós tagországként tökéletesen védi a saját piacát a kínai áruktól, Magyarországon a ruhaipart, a könnyűipart éppen a kínai export tette tönkre. Tehát, ha van egy koncepció, hogy a hazai kis- és középvállalkozásokat segíteni, támogatni akarjuk, akkor érdemes lenne arról is szót ejteni, hogy mit tettünk piacvédelem ügyében, hogyan segítettük a hazai kis- és középvállalkozások piacra jutását. És az eddigi aktivitás meglehetősen csekély. Csak zárójelben jegyzem meg, és nagy örömmel, hogy a piacvédelem egyik leghatékonyabb eszközeként számon tartott fogyasztóvédelem ebben az esztendőben van először sokkal jobb helyzetben. Éveken keresztül minden költségvetési vitánál, minden döntésnél számos módosító javaslatot adtunk be, most a kormány ezt megfogadta, jelentősen nőtt a fogyasztóvédelemre fordítandó összeg, ami nyilván pozitív hatású lesz. De a kormánynak efféle aktivitást mindenképpen ki kellett volna fejtenie a piacvédelemben és a piacra jutás támogatásában.
A másik, amivel tudja támogatni a kis- és középvállalkozásokat a kormány, az adminisztratív és adóterhek csökkentése. Tetszenek tudni, hogy ma egy egyszemélyes vállalkozásnak mennyibe kerülnek csak az adófizetési kötelezettségei? Tehát az, amennyibe kerül az adóbevallás elkészítése és az adminisztráció? Körülbelül 370 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy azt a kevés pénzt, amit beszed az állam adó formájában, Európában talán a legdrágábban szedi be és a legkisebb hatékonysággal. Tehát számos olyan eszköz rejlik még kihasználatlanul, amellyel a hazai kis- és középvállalkozásokat segíteni és támogatni lehetne, ha lenne egy olyan koncepció, ami ezt célként tűzi ki, amit számon lehetne kérni, mondjuk a következő ilyen vitánál. Azt mondhatnánk, hogy ez volt a cél, ez mennyiben teljesült. A részesedést a GDP előállításából a 10-ről emeljük fel 14 százalékra. Ez egy mérhető dolog. És akkor a kormánynak van egy normális elképzelése. De hogy arról számol be, hogy hogyan támogatta, milyen eszközökkel, és hogyan segítette a vállalkozók életben maradását, az derék dolog, de nem koncepció. Én ezt hiányolom, és a kormányzati gondolkodás hiányossága, hogy ez a szemlélet hiányzik a kormányzat célkitűzéseiből, mert ezzel lehetne valamit kezdeni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány részére megadom a szót válaszadásra.
LESKÓ TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Igyekszem tényleg rövid lenni. Először is a műfaji kérdésről. Ez a dokumentum, ami önök előtt van, egy jelentés, egy beszámoló, amelyben igyekeztünk minél objektívebben összefoglalni azokat a tényeket, amikre szükség van. Ez valóban nem egy koncepció. A vállalkozásfejlesztési koncepciónk a GKM honlapján megtalálható a vállalkozásfejlesztési stratégiával együtt, tehát ott vannak azok az irányok, hogy milyen módon kívánunk beavatkozni. Teljesen egyetértünk azzal, hogy az adminisztratív terhek csökkentése ezek közül a legfontosabb. A legtöbb kormányzati erőfeszítés is ebbe az irányba zajlik.
A beszámoló két évről szól, hiszen a törvényi kötelezettségünk két évre szólt. Az előző két évről, tehát 2003-2004-ről szintén van egy jelentésünk, önálló számmal szintén önök előtt van jelenleg, mert még az is tárgyalás előtt, elfogadás előtt van. Úgyhogy ezt a kettőt összevonni teljesen értelmetlen lenne, hiszen mind a két dokumentum megfelelően összefoglalja az adott két évet, ráadásul a 2005-2006-ról szóló beszámolóban az összehasonlítás kedvéért nagyon gyakran a korábbi évek számait is bemutattuk. Tehát ilyen módon egy dokumentumban is át lehet tekinteni a legtöbb folyamat eredményeit.
Az adókedvezmények valóban nagyon fontos szerepet játszanak a vállalkozásfejlesztésben, és a beszámolóból sem szerettük volna kihagyni. A beszámoló elején önálló fejezet is foglalkozik ezekkel, és egy táblázatba össze is foglaltuk számszerűen azokat az adókedvezményeket, amelyeket a kis- és középvállalkozások igénybe tudtak venni. Molnár Albert képviselő úr még részben idézett is ezek közül, úgyhogy ezek megtalálhatók az anyagban. A tapasztalatok levonása, illetve az irányok tekintetében részben az anyag végén, részben a szóbeli kiegészítésben én is fontosnak tartottam, hogy ezekről essék szó. Az V. fejezetben próbáljuk összefoglalni ezeket az eredményeket, nagyon röviden, viszont úgy gondolom, meglehetősen kritikusan, önkritikusan fogalmaztunk, és elég sok olyan következtetést is levontunk, amelyek a korábbi programok végrehajtásánál olyan tapasztalatok, amelyeket már nem szeretnénk tovább vinni, hanem új irányokba, a hatékonyság növelése irányába szeretnénk továbbfejleszteni.
A 2007. évi stratégiánkról szóló tájékoztatás valóban tájékoztató rész, nem melléklete az anyagnak, ez általában is rövid három oldalban került bele. Célunk alapvetően a korábbi hasonló műfajú beszámolók egyező szerkezete tekintetében az volt, hogy mutassuk meg azt, hogy azok a tapasztalatok, azok a következtetések, amelyeket levontuk, merre sarkalltak bennünket, és mik azok az irányok, amiket következtetésként le tudtunk vonni a korábbi időszak akár jól, akár kevésbé jól sikerült végrehajtásából. A kis- és középvállalkozások hatékonysága, termelékenysége valóban elmarad a nagyvállalatokétól, csak a pontosítás kedvéért jegyzem meg, hogy a 40 százalék csak a mikro- és kisvállalkozások árbevétele volt, a középvállalkozások 20 százalékával kiegészítve 60 százalékot ér el. De még így is elmarad a foglalkoztatásban betöltött részarányuktól, és elmarad a bruttó hozzáadott értékteljesítménytől is, ami nagyjából tartalmilag egyező a gazdasági teljesítmény tekintetében, nagyjából hasonló nagyságrendet képvisel, közel 50 százalékos.
Sajnos igaz az, hogy lényegesen hatékonyabban tudnak működni a nagyvállalatok. Ennek jelentős része méretgazdasági okokból következik, tehát ezt valószínűleg sosem fogjuk tudni teljes egészében kiküszöbölni. De azzal teljesen egyetértek, hogy a kormányzatnak nagyon fontos feladata, hogy mind a szabályozásban, mind a működési környezetben, tehát az alacsony adminisztrációs terheket jelentő környezet biztosításában, mind pedig a forrásokhoz való hozzáférésben megteremtse azt a lehetőséget, hogy ez a lehető legkevesebb versenyhátrányt jelentse, és a lehető legnagyobb mértékű fejlődési kibontakozási lehetőséget biztosítsa a vállalkozásoknak. Köszönöm szépen.
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor szavazunk. Aki elfogadja a beszámolót, kérem, jelezze! (Szavazás) Ez a többség. Aki nem fogadja el? Ez a kisebbség. Tartózkodott? Ilyen nem volt. Molnár Albert és Domokos László lesz a többségi, illetve a kisebbségi vélemény előadója. Köszönjük a kormány közreműködését, további jó munkát kívánunk.
Következik az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító/kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása, első helyen kijelölt bizottságként. Egy módosító javaslat van, amelyet Pettkó András és társai nyújtottak be. Megkérdezem, hogy a kormány támogatja-e.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Erhart Tibor vagyok, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese, és a kormány nem támogatja.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel ehhez van-e? Herényi Károly!
HERÉNYI KÁROLYL (MDF): Miért nem?
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Három fontos indoka is van. Az első az, hogy ez a törvényjavaslat arról szól, hogy az 1 és 2 forintosok kivonása következtében a készpénzforgalom területén előálló helyzetet rendezze, megfelelő iránymutatást adjon. Ezzel szemben a bankkártyás fizetés esetén a kerekítés lehetővé tétele azért vált szükségessé, a kereskedelmi szervezetek jelzése alapján került be ez utólag a javaslatba, mert előfordul olyan helyzet, amikor a készpénzes és a bankkártyás fizetésben közvetlen cserehelyzet áll elő. Ez a helyzet a pénztárgépeknél egy új eljárás, egy új folyamat kezdetét jelentené, és nagy fennakadásokat okozna. Egyébként a bankkártya sem tartozna ide.
Amit Pettkó úr és társai javasolnak, olyan helyzet nincs. Ez azt jelenti, hogy a számla fizetésénél és egyéb pénzhelyettesítő alkalmazásánál is meg akarják teremteni a kerekítés lehetőségét, amire semmi szükség. Sőt, szakmailag ellenérdekeltek vagyunk benne. Mint ahogy felmerült az is a jogszabály előkészítési folyamatában, hogy minden árat nullára és ötre kerekítsünk. Semmi szükség rá, nem is akarjuk ezt. Azt akarjuk, hogy a lehető legkisebb változtatást okozó módon kerüljön sor az 1 és 2 forintosok bevonására. Tehát itt, ebben a kiterjesztésben, amit a módosító indítvány jelentene, nincs ilyen helyzet. Továbbá a jogi szakértő véleménye szerint a pénzforgalom szabályozásában egy inkonzisztenciát eredményezne, a bevezetendő fogalom nincs definiálva, nem illeszkedne a jelenlegi rendszerbe, jogbizonytalanságot okozna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Körül lett írva a probléma, úgy látom, minden képviselő akceptálta ezt, el tudja dönteni a szavazását. Tehát aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmadot sem kapott.
Ez az egy módosító javaslat volt előttünk. További módosító javaslatról tudunk-e? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nem, nagyon szépen köszönjük a kormány közreműködését, ezt a napirendi pontot lezártuk, további jó munkát kívánunk.
Áttérünk a második, ehhez kapcsolódó témakörre, amely a T/4857. számot viseli, módosító javaslatok és kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása következik első helyen kijelölt bizottságként. Ehhez két módosító javaslat érkezett.
Az első Simon Gábor és társai módosító javaslata. Kormány?
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Varga Ágnes vagyok, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Nem támogatja a tárca ezt a javaslatot.
ELNÖK: Elhangzott az a kérdés, hogy miért.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény rendelkezik a közterhekre kötelezhetőségről. A törvény 10. § (4) bekezdése pedig előírja azt, hogy amikor az állam új közteher-kötelezettséget ír elő, akkor 45 nap türelmi időt kell hagynia a kötelezetteknek. Ebben az esetben a közúti közlekedési vállalatokat új közteher-kötelezettség fogja terhelni, van jó néhány dolgozójuk, akik után a korkedvezmény-biztosítási járulékot eddig nem fizették.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szavazhatunk? Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad sem.
A második is Simon Gábor és társai módosító javaslata. Kormány?
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad sem.
További módosító javaslatról tud-e valaki? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor ezt a napirendi pontot is lezártuk. Köszönjük a kormány közreműködését.
Az utolsó napirendi pontban jelzett törvényjavaslathoz T/4065. számmal nem érkezett módosító javaslat. Így végére értünk a mára elfogadott napirendünknek. Köszönöm szépen. További jó munkát, vagy jó pihenést kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 38 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit