KPSZB/11/2008.
KPSZB/83/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2008. április 3-án, csütörtökön 10 óra 12 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A pártfinanszírozás átláthatóvá tételéről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok megtárgyalása *
A 2007-2002 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
A földgázellátásról szóló törvényjavaslathoz benyújtandó bizottsági módosító javaslat kezdeményezése *
Dr. Veres János pénzügyminiszter meghallgatása *
Dr. Veres János szóbeli tájékoztatója *
További kérdések, észrevételek *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Herényi Károly (MDF)
Lengyel Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott:
Farkas Imre (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Molnár László (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Szabados József (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Szűcs Erika (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Babák Mihály (Fidesz) Szijjártó Péternek (Fidesz),
Balla György (Fidesz) Lengyel Zoltánnak (független),
Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke Domokos Lászlónak (Fidesz).
Dr. Kovács Ferenc, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Mészáros László, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Zarándy Tamás, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Veres János pénzügyminiszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 12 perc)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Köszöntöm a képviselőtársaimat, a bizottság munkatársait, az érdeklődőket.
A napirendi javaslat többször módosult, így most négy napirendi pontot fogunk tárgyalni. Az önálló képviselői indítvány helyett, amelyet visszavontak, a pártfinanszírozás átláthatóvá tételéről szóló törvényjavaslat került be, a többi változatlan, majd 11 órától dr. Veres János pénzügyminiszter soron kívüli meghallgatása következik a Magyar Villamos Művek Zrt. tárgykörében, amelyet meghatározott számú képviselő kezdeményezett.
Miután módosító javaslat nem érkezett ehhez, javaslom, fogadjuk el a napirendünket, egyben a jelenlétet is ellenőrizzük. Aki a napirendet elfogadja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenhét. A bizottság tehát a napirendjét egyhangúlag elfogadta.
Az első napirendi pontunk a pártfinanszírozás átláthatóvá tételéről szóló törvényjavaslat, T/4190. szám alatt, ez új, átdolgozott változat a T/4119. számú helyett, Tóbiás József és Puch László MSZP-s képviselők önálló indítványa. A gazdasági bizottság által benyújtott módosító javaslatok megvitatása következik, 4190/15. számmal. Az előterjesztő ezzel egyetért. Mivel ezek szerint nincs jelen, a kormány véleményét fogom kérni. Köszöntöm a kormány képviseletében megjelenteket. Kérdezem, hogy a módosító indítványról mi a kormány álláspontja.
DR. KOVÁCS FERENC (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Kovács Ferenc vagyok az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. A kormány egyetért a módosító javaslattal, egyetlen megjegyzéssel. A felvezető szöveg és a 18. pont (5) és (6) bekezdéssel való kiegészítésről szól. A normaszöveg viszont (4) és (5) bekezdést tartalmaz, tehát itt nyilván pontosítani kell majd az alkotmányügyi bizottság részéről. Tartalmilag egyetért vele a kormány.
ELNÖK: A kormány támogatja azzal a megjegyzéssel, hogy koherencia zavart kiküszöbölő módosításra szükség lesz. A Pénzügyminisztérium részéről?
MÉSZÁROS LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm. Mészáros László vagyok a Pénzügyminisztériumból. Egyetértünk ezzel a pontosítással, ami az előbb elhangzott. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimnak kérdésük, észrevételük van-e ehhez? (Nincs jelentkező.) Úgy tudjuk, hogy ez a javaslat ötpárti egyeztetést is tükröz. Akkor szavazhatunk. Amennyiben a bizottság egyetért a módosító javaslattal, kérem, kézfelemeléssel is jelezze! (Szavazás) Úgy látom, ez egyhangú.
További módosításokról van-e valakinek tudomása? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, ezt a napirendi pontot le is zártam. Köszönöm szépen a kormány részéről a közreműködést.
A 2. napirendi pontunk a 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló határozati javaslat, H/4858. szám alatt. Ez is új, átdolgozott változat a H/4671. szám helyett. A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása következik. Köszöntöm a kormány képviselőjét.
A kiegészítő ajánlás szerint haladunk, az összefüggő pontokról együttesen fogunk szavazni.
Az 1. pont Podolák György és társai módosító javaslata, amely összefügg a 3., 7. és 9. ajánlási pontokkal. A kormány álláspontja?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Jó napot kívánok. Ha együttesen kell szavazni, akkor azt mondom, hogy nem. Ha lehet külön szavazni, az 1. és a 3. pontot tudja támogatni a tárca, a 7. és 9. pontot nem.
ELNÖK: Ennek nincs akadálya. Ha a tárca értékelése szerint az 1. és a 3. pont függ össze ebben a viszonylatban, és ezt így támogatja, akkor a 7. és a 9. pontra vissza fogunk térni később. Kérdés, észrevétel képviselőtársaimtól? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Akkor szavazunk. Aki egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Ez a bizottság többsége.
A 2. pont következik, amely összefügg a 4., 5. és a 10. ponttal.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Jelzem, hogy a 2. pont szó szerint azonos az 1. ajánlási ponttal, tehát ezt tudjuk támogatni, a 4., 5. és 10. pontot nem.
ELNÖK: Akkor ezekről majd szintén külön szavazás lesz. A 2. pontról kérem a bizottság állásfoglalását! (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
A 4. pont?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, szavazunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad támogatta.
Az 5. pont?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem támogatja a tárca.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 6. pont?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 7. pont Podolák György és társai módosító javaslata. A tárca álláspontja?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Szavazunk. Aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 8. pont dr. Fónagy János és Bencsik János képviselők módosító javaslata. Tárca?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás) A bizottság egyharmada, a többség nem.
A 9. pont Podolák György és társai módosító javaslata.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 10. pont dr. Orosz Sándor és társai módosító javaslata.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A tárca nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 19. pont Lakos Imre képviselő úr módosító javaslata. Tárca?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
Kérdezem, hogy van-e olyan pont, amiről képviselőtársaim külön szavazást kérnek, illetve van-e olyanról tudomásuk, amelyet kellett volna, de nem tárgyaltunk. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor ezt a napirendi pontot megtárgyaltuk.
A földgázellátásról szóló törvényjavaslathoz benyújtandó bizottsági módosító javaslat kezdeményezése
A 3. napirendi pont, a földgázellátásról szóló törvényjavaslat következik, T/4669. szám alatt. Bizottsági módosító javaslat benyújtásának kezdeményezéséről van szó. Mindenkinek rendelkezésére áll a szöveg? A tárca képviselőjének nincs. Egy kis türelmet kérek, amíg a tárca képviselője is elolvassa.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Az a helyzet, hogy ez nem a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium hatáskörébe tartozó törvényjavaslat, tehát ebben az ügyben nem tudok most állást foglalni.
ELNÖK: Tehát a tárcának ebben nincs álláspontja. Megkérdezem, hogy az előterjesztők kívánnak-e valamilyen indoklást hozzáfűzni. Szabó Lajos alelnök úr!
SZABÓ LAJOS (MSZP), előterjesztő: A módosítás a helyi adóról szóló törvény módosításánál, az egyes adótörvények módosításánál lett benyújtva, ez egy deregulációs célú hibát javítana ki, amely arról szól, hogy a módosító rendelkezés ne május 2-án veszítse hatályát, hanem január 2-án. Jogbiztonsági szempontból fontos ennek a módosításnak a megtétele, amely közvetlenül a földgáztörvényhez nem tartozik, de itt van megnyitva ez a törvényi szakasz. Ezért kérem, hogy a bizottság ezt a módosító indítványt adja be.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e ehhez kapcsolódóan? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazzunk! Aki egyetért vele? (Szavazás) A többség.
További módosító javaslatról van-e valakinek tudomása? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor ezt a napirendi pontot is lezártam. Megköszönöm a kormány képviselőjének a közreműködését, további jó munkát kívánok.
Az Országgyűlés felhatalmazásának megadásáról szóló, a kormányzati negyed beruházással kapcsolatos országgyűlési határozati javaslathoz nem érkezett kapcsolódó módosító javaslat, ennek megfelelően okafogyottá vált ezen napirendi pont megtárgyalása. Tud-e valaki esetleg ilyen javaslatról? (Nincs jelentkező.) Kíván-e valaki első helyen kijelölt bizottságként kezdeményezni ilyen javaslatot? (Nincs jelentkező.) Nem.
Most jutottunk el odáig, hogy normál napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk, 11 órától kértük dr. Veres János pénzügyminiszter meghallgatását. Ezért most addig szünetet rendelek el, ez körülbelül fél óra lesz.
(Szünet: 10 óra 32 perctől 11 óra 05 percig.)
Dr. Veres János pénzügyminiszter meghallgatása
ELNÖK: Köszöntöm a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság tagjait, meghívott vendégeinket. Külön köszöntöm dr. Veres János pénzügyminiszter urat, aki az 5. napirendi pontunkhoz érkezett, ez pedig a pénzügyminiszter meghallgatása a Magyar Villamos Művek Zrt. tárgyában a Házszabály 68. § (3) bekezdése alapján. A pénzügyminiszter meghallgatását soron kívül, egy konkrét témában kezdeményezték képviselőtársaink.
A Magyar Villamos Művek Zrt.-vel kapcsolatban az elmúlt hetekben olyan információk kerültek napvilágra, amelyek a kormány rövid időn belüli többszöri álláspont-változtatását jelenítették meg. Miután a Pénzügyminisztériumhoz és a pénzügyminiszterhez tartozik közvetlenül ez a kérdéskör, nyugodtan kérdezhetjük az MSZP politikusaként és a kormány gazdaságpolitikusaként is, hogy mi történt. Miért változik a kormány álláspontja folyamatosan? Mi ez az elmúlt napokban párbajozássá fokozódó konfliktus, amelyből az derül ki, hogy egészen más a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, illetve a Pénzügyminisztérium álláspontja? Az az érzése az embernek, amikor ezt a kérdéskört nyomon követi, hogy nagyon rövid távú megfontolások vezetik a kormányt, akár a 2006-os kiigazítások, megszorítások kapcsán, akár a privatizáció kapcsán.
Itt különösen érdemes a MOL esetére visszatekintenünk, ahol az állam mintha szintén nem csinált volna jó üzletet. Az akkori pénzügyminiszter a legrosszabbkor, amikor még csak a kisrészvényesek számára történő értékesítésről volt szó, 6500 forintért adta el a részvényeket, rá néhány hónapra pedig ezek ára a 24 ezer forintot is meghaladta, és az értéke azóta is ezekben a magasságokban jár. Azt gondolom, a privatizáció kapcsán is joggal kérdezhetjük, hogy milyen stratégia ilyen pénzpiaci, ilyen belpolitikai helyzetben tőzsdére vinni olyan stratégiai céget, amely az ország minden lakosát érinti. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy miért kell ezt tenni. Miért ilyen pályát választott a kormány, miért ezt a kényszerpályát alakította ki? Ha visszatekintünk: a szabad gazdaságpolitikai választásokhoz képest most totális kényszerpályán helyezi el a gazdaságpolitikát, ezen belül az egyik stratégiai energetikai iparágat meghatározó Magyar Villamos Műveket.
A Fidesz részéről nyugodtan állíthatjuk, hogy nem szakmai döntések születnek, hanem konfliktusok és rivalizálások mentén döntenek, és ezekben a döntésekben nem az ország érdeke jelenik meg. Ezért fogalmazták meg képviselőtársaink, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, hallgassuk meg a pénzügyminiszter urat. A pénzügyminiszter úré a szó.
Dr. Veres János szóbeli tájékoztatója
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelt Bizottság! Köszöntöm a bizottság tagjait a mai bizottsági ülésen. Elnök úr felvezetője után én a témánál maradnék, az egyéb felvetett kérdésekre, azt gondolom, jobb, ha nem térek ki, mert akkor végeláthatatlan vitába bonyolódhatunk, és ezt szeretném elkerülni.
Március 11-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megbízott azzal, hogy mint a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter vizsgáljam meg, milyen szabályozásra és szerkezeti változásokra van szükség a hazai árampiacon szereplő legjelentősebb cég, az MVM esetében annak érdekében, hogy az azt megelőző hetekben megismert, az MNB inflációs jelentésében szereplő azon veszélyt, hogy a magyarországi inflációt is jelentős mértékben befolyásolhatja a hazai áramárak növekedése, hogyan lehet csökkenteni, adott esetben elhárítani.
Az elmúlt időszakban e témában történt egyeztetések eredményeképpen jelen pillanatban három dologról tudok beszámolni. Elsőként az MVM közgyűlésén az MVM igazgatósága a személyi kérdéseket is napirendjére tűzte, ez május első dekádjában várható. Másodikként arról tudok beszámolni, hogy az eddigi előzetes tájékozódások, az Energiahivatallal, a Versenyhivatallal, az MNB-vel, a kormányzaton belüli szervezetekkel lefolytatott egyeztetések eredményeként úgy látjuk, hogy az elmúlt évben elfogadott törvényi szabályozást két ponton célszerű módosítani, pontosítani, a tapasztalatokat is érvényesítve. Nevezetesen szükséges a villamosenergia-ipari aukciós szabályozás további pontosítása a törvényben, másrészt valószínűleg célszerű a határkeresztező kapacitásokhoz való hozzáférés szabályainak pontosítása, transzparensebbé tétele a következő időszakban. A harmadik pont: az MVM lehetséges szerkezeti átalakítása kapcsán korábban, már e téma alapkérdéseit érintve elmondtam, hogy az állami vagyonért felelős miniszterként az átalakítást olyan módon tudom elképzelni és megvalósítani, ami állami vagyonvesztést nem eredményezhet. Azaz a vagyonértéket meg kell őrizni. Ezt figyelembe véve a szóba jöhető változtatások közül érdemben három olyan változat kerülhet szóba, amelyek ezt a feltételt is teljesítik. Ezért a szakemberek vizsgálják, hogy az MVM-csoport egyben tartása mellett a Mavir kiválását az MVM-ből hogyan lehet megvalósítani - a hálózattal együtt, vagy a hálózat nélkül. Ebben az esetben tulajdonosi döntéssel hozható létre olyan helyzet, amelyben adott esetben ez a bizonyos, jelenleg egységes MVM-struktúra ilyen módon megbontható, megosztható lenne. Az előzetes egyeztetések alapján nem látom tovább vizsgálandónak, nem látom szükségesnek tovább vizsgálni a Paksi Atomerőmű kiválását mint lehetőséget. Ezért ezt az utat lezártuk, ebben nem folynak tovább előkészítő munkálatok a kormány hátterében.
Egy olyan körülmény van még, amelyet érdemes itt megemlítenem, ami nem az MVM szerkezetére vonatkozó, ámbár nyilvánvalóan az MVM-et érintő kérdés. Nevezetesen a korábbi hosszú távú szerződések, a htm-ek európai uniós joggal történő összeférhetőségét illetően az Európai Unió kétségeit fogalmazta meg két évvel ezelőtt. Azóta folyik a szerződéses feltételek átalakítása. Lényegében - két erőmű kivételével - az új kereskedelmi szerződések készen vannak, parafáltak, és amennyiben az Európai Unióval történő egyeztetések során ez az eljárás, ez a folyamat, ez a tartalom megerősítésre kerül, úgy a továbbiakban ezek a kereskedelmi szerződések fogják meghatározni az MVM, illetve az erőművek kapcsolatrendszerének fő kereteit. Úgy gondolom, néhány hétre van még szükség, mire az Európai Bizottság az ezzel kapcsolatos álláspontját kialakítja, és világossá válik számunkra is, hogy ezek a szerződések, ilyen módon átalakítva, az európai szabályoknak megfelelő szerződéseknek tekinthetők-e.
Befejezésül egy nagyon fontos körülményt szeretnék még megemlíteni, ami nem az MVM-et érinti közvetlenül, de az árampiaci szabályozáshoz mindenképpen hozzátartozik. Jelenleg is folytatunk tárgyalásokat annak érdekében, hogy nem magyarországi áramtermelő kapacitásokból is tudjuk a magyarországi piaci kínálatot növelni, hiszen nyilvánvalóan a közgazdaságtan azon alaptétele ezen a piacon is érvényesül, hogy ha megfelelő mértékű kínálatot tudunk biztosítani, akkor remélhetjük azt, hogy az árak kedvezőbben alakulnak számunkra. Azaz mindaddig, amíg keresleti piac van Magyarországon, nem nagyon képzelhető el az árak csökkentése, vagy legalábbis szinten tartása. E tekintetben, Herényi úr ma reggeli televíziós nyilatkozatával teljes mértékben egyetértve, szeretném azt megerősíteni, hogy a technikai lehetőségek határáig szeretnénk elmenni abban, hogy a technikai lehetőségek maximális kihasználásával tudjuk Magyarországon a kínálati viszonyokat a jelenlegihez képest pozitívabban befolyásolni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha megengedi, annyiban reagálnék, hogy természetesen lehet konkrétan az MVM-ről beszélni, az előzményeket azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egy hosszú időszak végeredményeképpen jutottunk el ide, ezért kell az okokra is visszatérni. A bizottság napirendje ebben a tekintetben kiterjed az előzményekre, az okokra is, hiszen ezekből következnek ezek a gondok. Csak a 2007-es évet szeretném visszaidézni. A liberalizáció hibájaként ítéljük meg azt, hogy mindenféle energetikai stratégiai nélkül hajtották végre az energetikai liberalizációt, amelynek eredményeként maradt a monopólium, amelynek következtében a lakosságnál 10 százalékos áremelésnél, a vállalkozóknál, a nem lakossági fogyasztóknál 30-40 százalékos drágulásnál tartunk. Mindezek alapján joggal kérdezhetjük, hogy mi fog következni. Hiszen ön erről nem szólt. Ez lenne rögtön az első kérdésem is: milyen számszerű áremelést vár az energetikai piacon a villamos áram tekintetében a bejelentett változások alapján, és milyen árbevételt vár a költségvetésben ennek eredményeképpen.
További képviselői kérdésekre adnék most lehetőséget. Először Herényi Károly.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Három tárgykörben szeretnék kérdést feltenni. Az első a lakosság zsebét érinti, hiszen az áram áráról van benne szó, a második a holdinggá alakítás, majd a leépítés kérdése, a harmadik pedig a holding szétszedése, ami meglátásunk szerint jelentős nemzeti vagyonvesztéssel is jár. Ennek veszélyeire szeretném kérdéseimmel felhívni a figyelmet.
Amikor megtörtént az árampiac liberalizációja, a teljes piacnyitás, milyen ismérvek alapján hozták meg ezt a döntést a döntéshozók? Hiszen az mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy egy keresleti piacon egy ilyen piacnyitás jelentős áremelkedéssel fog járni. Számoltak-e ezzel az áremelkedéssel? Ha kalkuláltak vele, akkor miért fogták az MVM-re? Hiszen a szétbontás, illetve a vezérigazgató távozásának egyik oka az áremelkedésekben jelöltetett meg. Vajon beavatkoztak-e abba, hogy az árak hogyan alakulnak? Hiszen az államnak ebben a helyzetben volt erre lehetősége. Nem véletlen, amit elnök úr az előbb említett, hogy a lakossági árak 10 százalékkal emelkedtek, a vállalkozói szférában 30-40, sőt, volt, ahol 60 százalékkal emelkedtek az árak. Milyen következtetést vonnak le ebből a piacnyitás okozta problémahalmazból? Hiszen 3000 megawatt a hiány. Örülök, hogy vannak tervek a külső pótlásra, de egyelőre a tény az tény, most itt tartunk. Helyes döntés volt-e visszamenőleg az a döntés, ami az árampiacot szabaddá tette, számoltak-e ezekkel a következményekkel?
A második kérdéskör a holdinggá alakítást érinti. Szerintem helyes döntés volt, amikor 2005-2006-ban arról döntött a kormány, hogy az MVM-et holdinggá kell szervezni. Ennek nyilván voltak költségei, jelentős elbocsátásokkal járt, de az ésszerűsítés irányába hatott. Ha meg tudná mondani miniszter úr, hogy ennek mennyi volt a teljes költsége, vagy legalább megközelítő adatot tudna mondani, az hasznos információ lenne. Milyen ismérvek alapján tették ezt meg? Nyilván ismerték az EU előírásait, tudták, hogy az Európai Unió a monopolisztikus dolgok kialakulását nem nagyon kedveli, nem nagyon támogatja. Számoltak-e ezekkel a következményekkel? Ehhez kapcsolódik a másik kérdés, hogy mekkorák a holding szétszedésének költségei? Mik az indokai? Mi változott meg időközben, akár az EU vonatkozásában, akár piaci vonatkozásban, akár a kormány gondolkodásában, ami az egyébként sikeres akciót visszafordítja? Hiszen amikor ez a döntés megszületett, az MVM jelentős veszteséggel működött, mintegy 40 milliárdot tett ki a vesztesége. Ezt sikerült ennek az elgondolásnak a véghezvitelével 40 milliárd pluszba fordítani, ami a költségvetésnek 80 milliárd megtakarítást jelentett. Miért vádolják az MVM vezérigazgatóját, holott az önök programját, az önök elképzeléseit hajtotta végre?
A harmadik kérdéskör a lehetséges szétszedés következményeivel igyekszik szembe nézni, vagy számot vetni. Az MVM könyv szerinti értéke jelen állapotában 4-500 milliárd forint körüli összegre tehető, ezt 1000 milliárdos áron lehetne a tőzsdére bevezetni. Viszont ha szétszedik, akkor a Mavir könyv szerinti értéke, úgy, ahogy van, 160-170 milliárd körül van, és 400 milliárdnál többért nem lehetne a tőzsdére bevezetni. Ha az MVM-ből, bár az előbb cáfolta, kivesszük Paksot, kivesszük a Mavirt és a htm-eket, akkor abból gyakorlatilag 50 milliárd forint marad, tehát az érték eltűnik. De a két akció között, ha az egyiket, vagy a másikat visszük tőzsdére, 5-600 milliárd hiány keletkezik.
Végül vannak komoly európai országok, államok, amelyek más úton járnak. Hivatkozhatnék például a franciákra. Tavaly ősszel határozta el a francia elnök, hogy egy olyan monopolhelyzetű atomenergia-ipari bázist akar létrehozni, ami tartósan állami tulajdonban lesz. Vagy lehet hivatkozni a németekre, akiknek eszük ágában sincs a nagy állami céget eladni; vagy privatizálni. A magyar kormányt mi ösztökéli arra, hogy az európai trenddel teljesen ellentétesen a hazai árampiacba való beavatkozás lehetőségét felszámolja? Milyen politikai, gazdasági, közgazdasági, társadalmi okok, indokok sorozata az, ami ezt a szerintünk elhibázott döntést megalapozza? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem tudom, miniszter úr most kíván válaszolni, vagy várjuk meg a további kérdéseket? (Dr. Veres János: Gyűjtsük össze a kérdéseket.) Amennyiben van jelentkező, egy kormányoldali képviselőé a szó. (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Akkor Lengyel Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót.
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Összefoglalva az elmúlt időszak eseményeit: megtörténik a villamosenergia-piac felemás, áremelkedést eredményező liberalizációja, majd az MVM Zrt. megjelenik az új tulajdonosi program keretében lehetségesen választható vállalatok között. Ahogy miniszter úr is elmondta, Gyurcsány Ferenc márciusban utasítást ad a pénzügyminiszternek, hogy tegyen lépéseket a monopolisztikus helyzet feloldása érdekében, ennek első lépéseként menesztik a cég éléről a vezérigazgatót. Általában egy ilyen igazgatóváltás nem tesz jót a cég megítélésének, rontja a cég értékét, főleg ilyen körülmények között. Nem látja ennek veszélyét miniszter úr? Hazánk jól felfogott érdeke, hogy ha egy stratégiai vállalat nyereségessé válik, akkor az is maradjon. Nem igazán érzem ennek kockázatmenteségét az eddig elhangzottakból. Hogyan következik mindezekből a kívánt cél elérése, miszerint az ellátás biztonsága megmarad, és alacsonyabbak lesznek az árak? Végezetül, szintén az MVM-hez kapcsolódóan, a gerinchálózat tőzsdére vitelét nem látja-e kockázatosnak, miniszter úr?
ELNÖK: További kérdező? (Nincs jelentkező.) Jelenleg nincs. Akkor az első kört lezárom. Miniszter úré a válaszadás lehetősége.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a kérdéseket. Tisztelt Bizottság! Domokos úr kérdésére azt tudom mondani, hogy nincs számszerű áremelési várakozás a bejelentett intézkedések hatására. A cél az, hogy a monopolhelyzet megszüntetésével a lehető legkisebb mértékű legyen az áremelkedés Magyarországon, ha lehet árcsökkenést elérni a kialakult piaci viszonyok között, akkor azt érjük el. Nem tudok olyan számot mondani, ami célfüggvényként kitűzésre került volna bárki által.
Herényi úr kérdéseire: Ez a bizonyos árampiaci liberalizáció egy európai uniós folyamat része. Nem az európai uniós országok szuverén döntése, hogy ezen a területen megnyitják piacaikat. A szabaddá tétel az Európai Unió valamennyi országában általános gyakorlat. Amikor mi ezt a döntést előkészítettük, ezt vettük figyelembe, így hoztuk meg 2007-ben a szükséges kormány-, illetve parlamenti döntéseket. Az érvényes törvényi lehetőségeket kihasználva természetesen történt beavatkozás a folyamatokba. Ez eredményezte azt, hogy szolid mértékű volt a lakossági áramár növekedése, ez eredményezte azt, hogy a kötelezettséget vállaló nagy fogyasztást megvalósító cégek esetében szintén egy szolid mértékű növekedés következett be. Viszont miután az ár adott, ebből az következik, hogy a maradék résznél ezt meghaladó mértékű növekedés következett be. De mindez természetesen az érvényes feltételek, a törvényi szabályok figyelembevételével zajlott le.
A kérdés úgy csak rosszul válaszolható meg, ahogy azt képviselő úr feltette, hogy helyes döntés volt-e a piacot szabaddá tenni. Mert a kérdés nem az, hogy szabaddá tesszük-e a piacot. A liberalizáció európai uniós harmonizációs kérdés, ilyen értelemben nem nagyon volt választási lehetősége sem a kormánynak, sem az Országgyűlésnek, hogy elfogadja-e az ezzel kapcsolatos szabályokat. Azt nem tudom megmondani, hogy mekkora volt a holdinggá szervezés költsége, mert nem számoltam azzal, hogy ez a kérdés fel fog merülni. Ilyen számot fejből nem tudok, papírokkal nem rendelkezem, ezért inkább nem mondok értéket. Az azonban nagyon érdekes, hogy az Európai Unió hogyan viszonyult ehhez a holdingszervezethez. Közismert, hogy több mint két éve folyik a magyarországi árampiaccal kapcsolatban két eljárás az Európai Unió részéről. Folyik egy eljárás, amely a htm-ek létét, támogatási tartalmát kutatja, és folyik egy antitröszteljárás is. Az antitröszteljárás érdemben érinti azt a kérdést, amit képviselő úr felvetett, nevezetesen, hogy az Európai Unió elfogadja-e, vagy sem az MVM jelenlegi szervezeti konstrukciós formáját. Az eddigi tárgyalások alapján vannak kétségek a tekintetben, hogy ezt az Európai Unió teljes mértékben elfogadná. Mivel még nincs határozat az ügyben, ezért nem tudok ennél határozottabb álláspontot elfoglalni, mert az Európai Bizottság, vagy az európai biztos által leírt állásponttal nem rendelkezünk ebben a kérdésben. Az tény, hogy a vizsgálatot nem zárták le.
A "mi változott?" kérdésre pedig továbbra is csak azt tudom mondani: miután nyilvánosságra került az MNB inflációs jelentése, amely igen jelentős kockázatnak ítélte meg a hazai áramárak alakulását az ez évi és a további időszak magyarországi inflációjának mértékére, ekkor merült fel, hogy a korábbi struktúra, vagy szervezet vajon milyen mértékben befolyásolja, a szabadabbá tett piaci viszonyok milyen mértékben befolyásolhatják az áramár alakulását. Azaz annak érdekében, hogy ez a fajta inflációs kockázat, vagy nyomás szűnjön meg, milyen intézkedéseket lehet és kell tenni a következő időszakban. Ezzel cáfolni is szeretnék minden más találgatást. Erre elhangzottak részben a sajtóban, részben politikuskörökben is ötletek, még a két koalíciós párt egymás közötti vitáját is bele szokták ebbe vonni, de azt kell mondjam, nincs ilyen előzmény. Amit említettem, az volt az a momentum, ami ezt a kérdést napirendi tűzte. Ismert önök előtt az a három tanulmány, amely a miniszterelnök úr megrendelésére ezt követően elkészült. Az is ismert, azt gondolom, a bizottság szakértő tagjai előtt, hogy ezen tanulmányokban olyan vélemények, gondolatok kerültek megfogalmazásra, amelyek az adott intézmények részéről már korábban is hangoztatott vélemények voltak. Nyilván azonban addig, ameddig a korábbi gyakorlat eredményeként nem látszott, hogy van-e ilyen típusú inflációs hatás, vagy nincs, nem lehetett azt mondani, hogy kell-e ezzel számolni, vagy nem kell számolni. Ennek bekövetkezte után teremtődött új helyzet, ezért merült fel a szervezet újraértékelésének szükségessége.
Képviselő úr meglehetősen leegyszerűsítette azt a helyzetet, miszerint a korábbi mínusz 40 milliárd helyett plusz 40 milliárd forint eredménye született a cégnek. Hozzá kell tennem, hogy a korábbi mínusz 40 milliárd forint jórészt azért következett be, mert egy korábbi kormány úgy döntött, hogy az MVM viseli az áramár-emelkedés elmaradt mértékének veszteségrészét. Summa summarum: az Orbán-kormány időszakában meghozott azon döntés konzekvenciáját viselte az MVM, aminek alapján nem lett áthárítva a szükséges áramár-emelkedés a lakosságra, hanem az MVM-nek kellett lenyelnie ezt a mértéket. Azaz nemcsak a holdinggá szervezés hatékonyabb volta járult hozzá az eredmény növekedéséhez, hanem a tisztább szabályozási körülmények is szerepet játszottak abban, hogy immáron egy egyébként nyereségre predesztinált vállalkozás valóban nyereséget ért el a piacon.
Képviselő úr olyan számokat mondott itt el, amelyeket most semmiképpen nem tudnék megerősíteni. A könyv szerinti értékben nincs közöttünk érdemi vita, azonban hogy a tőzsdén mit ér majd ez a cég, azt már nem tudom megmondani. Két olyan tanulmányt ismerek a magam részéről, amely prognosztizálja az MVM tőzsdére vezetése esetén elérhető árfolyamot. De én ezt nagyon-nagyon óvatosan kezelném, semmiképpen sem mondanám ki számszerűen, hogy mit is tartalmaznak ezek a tanulmányok, amelyeket szakértő befektetési bankok készítettek. Nyilvánvalóan csak akkor tudnánk megítélni, hogy ezek mennyire reálisak, ha tennénk lépéseket annak érdekében, hogy a tőzsdére bevezetés megtörténjen, és akkor meglátjuk, hogy milyen áron történik majd a tőzsde értékelése. Éppen ezért a számvitába hadd ne menjek bele, mert az nagyon kellemetlen lenne. Ugyanakkor olyan helyzetet nem tudok most elképzelni, ami alapján az ön által elmondott harmadik opció következne be, nevezetesen egy nulla értékkel rendelkező cég kerülne a tőzsdére. Azt gondolom, ilyen opciót nem lehet elérni. Az a cég értelemszerűen nem is kerülhetne a tőzsdére. Amit elmondtam, képviselő úr, nem tartalmaz ilyen opciót. Azt hiszem, ebben egyetérthetünk. Amit elmondtam, az az, hogy mindegyik opcióban jelentős értékű vagyon marad az MVM-ben a továbbiakban is. Ráadásul ez a perspektíva is.
Ma, akár a francia, akár a német gyakorlat motivációit és pozitív elemeit értékeljük abban a munkában, ami az átalakítás előkészítését jelenti, egyik ország gyakorlatát sem akarjuk kizárni, ugyanakkor nyilvánvalóan nem kötelező egyik ország gyakorlatát sem követni. Hiszen tudnék mondani másik 2-3 országot az Európai Unióban, ahol ehhez képest éppen ellentétes a gyakorlat. Azaz van erre is, arra is példa az Európai Unióban. Azt gondolom, hogy nekünk a mostani hetekben az a feladatunk, hogy egy olyan modellt dolgozzunk ki, tegyünk le az asztalra, és abba az irányba vigyük az MVM szervezetét, amely egy versenyképes modellt testesít meg Magyarországon, ugyanakkor az árampiaci verseny lehetőségét az eddigiekhez képest nagyobb mértékben nyitja ki.
Lengyel úr kérdéseire a következőt tudom mondani. Az számomra nem kérdés, hogy az ellátás biztonságának meg kell maradnia. E tekintetben nem érzem, és nem látom kockázatnak, ha az a döntés születne is, most el nem döntve, de megengedve, hogy a hálózat és a Mavir tőzsdére kerülne. Azt, hogy tőzsdei cégben van a hálózat, nem érzem ellátásbiztonsági szempontból kockázati elemnek. Azt gondolom, ez egy lehetséges opció, de ez nem fogja rontani az ellátásbiztonságot. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az a szerződéses viszonyrendszer megerősítésre kerüljön, amely az erőművek, az áram-nagykereskedők és a fogyasztók között kialakulva biztosítja a stabil és folyamatos ellátást. A második kérdésére: én nem beszéltem csökkenő árakról. Arról a szándékunkról beszéltem, hogy a lehető legminimálisabb árnövekedés következzen be, vagy ne következzen be árnövekedés a nyíltabb verseny eredményeképpen. Még egyszer mondom, egyetértek Herényi úrral abban, hogy ennek természetesen az a feltétele, hogy a kínálati oldalon jelenjen meg kapacitás, mivel ez tudja befolyásolni az árakat a későbbiek során. Köszönöm kérdéseiket.
További kérdések, észrevételek
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdések? Kérdezem a kormányoldali képviselőket, hogy kívánnak-e részt venni a vitában. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nem. Akkor Herényi Károly képviselő úrnak adok szót.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Miniszter úr, köszönöm a válaszokat. A kiegészítő kérdéseim a következők. Az teljesen világos, hogy az Európai Uniónak milyen elvárásai vannak a piacnyitást illetően. Viszont volt-e konkrét igény, amely dátumot tartalmazott volna, amikor ezt meg kell lépni? Volt-e a kormánynak annyi mozgástere, hogy előbb alakítsa ki a kínálati piac feltételeit, és utána nyissa ki a piacot? Mert a kérdés lényege ez, itt dől el minden. Vagy erre nem volt lehetőség, és akkor sajnos igaza van, hogy erre nehéz jó választ adni, mert akkor ez bizony hibás döntés volt.
A másik: örömmel hallottam, hogy a kormány a törvényes lehetőségekkel élve beavatkozott az árak alakulásába. A tiszteletteljes kérdésem az, hogy akkor miért akar erről lemondani. Hiszen ha olyan módon bontjuk szét a holdingot, ahogy az elhangzott, akkor erről a lehetőségről sajnos le kell mondani. Az antitrösztvizsgálat, illetve a két éve folyó európai uniós vizsgálat az MVM ügyében arra késztet, hogy azt javasoljam a kormánynak, a francia és a német gyakorlatot követve próbáljon meg úgy érdeket érvényesíteni, hogy az a formáció, a mi elképzeléseink szerint a járhatóbb út érvényesüljön. Tehát a vizsgálat végeredménye ne az legyen, hogy itt mindent szét kell szedni, hanem az, hogy hasonlóképpen működhessen. Abban is egyetértünk, hogy amit az MVM véghezvitt, és az árak alakulásában igaza van, a kormányzati elképzelések megvalósítása volt. Született-e az MVM-ben olyan döntés, ami ellentétes volt a kormányzati szándékokkal? Engem ez roppant módon emlékeztet Horváth Ágnes ügyére. Nem akarom védeni, hiszen erre semmi okom nincs, de ő tulajdonképpen egy kormányprogramot hajtott végre, amit a két koalíciós párt jóváhagyott, mégis ő lett végül bűnbakként elsőként menesztve. De ezt nem a sajnálat mondatja velem, csak tényként állapítom meg.
A tőzsdére vitel. Elég pontos feltételezéseink voltak a MOL tőzsdére vitelénél, de azután kiderült, hogy nekünk volt igazunk. Csak arra szeretném tisztelettel emlékeztetni miniszter urat: előfordulhat, hogy az ellenzék feltételezései nem teljességgel megalapozatlanok, lehet, hogy elég pontosan közelítik a várható valóságot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lengyel Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót.
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót. Köszönöm miniszter úr válaszait. Az antitröszteljárással kapcsolatban, úgy gondolom, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ez az eljárás nem az MVM miatt indult meg Magyarországon, és ismerjük az antitröszthatás negatív következményeit, amivel számolnia kell a kormánynak, számolnia kell a parlamentnek, és számolnia kell a fogyasztónak, mert egyre többet fizet bizonyos szolgáltatásokért. Nem lett volna-e célszerűbb megvárni az antitröszteljárás végeredményét, és az állami tulajdonban lévő, egyébként jól működő MVM-et azután megpiszkálni, EU-konformabbá tenni?
Az előbbi kérdéseim közül az egyikre nem kaptam választ, miszerint jót tett-e az MVM-nek az, hogy mindenekelőtt a vezérigazgatót menesztették, majd ezután látott a kormány az átalakítási munkához úgy, hogy abban még most is vannak rögtönzések.
ELNÖK: Köszönöm. Ha képviselőtársaim megengedik, én is kérdeznék. Az előző kérdéseim közül nem mindegyikre kaptam választ, illetve az derült ki számomra, hogy a kormánynak nincs árcsökkentési, vagy árstabilizációs célkitűzése, hanem valamilyen lebegtetett áremelkedésről van szó, amit nem kíván most számszerűsíteni a pénzügyminiszter úr a kormány nevében. Herényi Károly világosan kifejtette azt a szakértői véleményt, ami egyszerűen ténykérdés, hogy keresleti piac van ma Magyarországon. A közgazdaságtanban a verseny akkor hozza meg kedvező hatását, ha valódi verseny, és árcsökkenést tud eredményezni, vagy legalábbis minőségi szolgáltatásjavulást tud hozni. A kormánynak nincs ilyen célkitűzése, ha jól értem. Alapvetően nem foglal benne állást, hogy egészen pontosan fogalmazzak, ami inkább azt feltételezi, hogy nincs ilyen célkitűzése.
Azért árulkodó az a magatartás, amit decemberben a kormány tanúsított néhány nagyobb vállalkozás tekintetében. Látva, hogy bizonytalan vizekre kezd evezni, stabilizálta a beszerzést, és alacsonyabb áron fix szerződéseket kötött. Miért tette ezt? Mégis csak úgy gondolja, hogy bizonytalan a piaci ár alakulása, és a fogyasztói oldalon néhány nagy stratégiai céget ki kell menteni az árampiac "áldásai" közül, amire önök számítanak? Miért gondolják, hogy a lakosság nem lesz kiszolgáltatott, és a nem lakossági kisebb fogyasztók, az önkormányzatok, a kórházak, az iskolák az önök által támogatott liberalizáció esetében nem lesznek kiszolgáltatottak? Mivel erre nem adott választ, csak azt tudom mondani, hogy káros az a döntés, amit március 11-én a miniszterelnök bejelentett, és önnel végre kíván hajtatni.
Én is úgy látom, hogy messze nem szolgálja a magyar fogyasztók, Magyarország érdekeit az az út, amire önök léptek. Áremelkedést fog maga után vonni. Méghozzá az inflációt messze meghaladó áremelkedést fog hozni a továbbiakban is. Mi bátrabban, határozottabban kimondjuk ezt. Még egyszer mondom, ezt bizonyítja a külön szerződés a vállalkozásokkal, bár erről most nem szólt miniszter úr. Egyértelmű, hogy lesznek, akik nyertesei lesznek, és bizony lesznek, akik vesztesei lesznek ennek a döntésnek. A nagy vállalkozásokat megpróbálják a veszteségek alól kivonni, a lakosságot, a kisebb fogyasztókat nem. Továbbra is azt kell mondanom, ha az okokat vizsgáljuk, hogy a kormány kényszerhelyzetet hozott létre hatéves kormányzása alatt. Árbevétel-kényszere van a kormányzatnak, bevételt kíván elérni, ezért szolgáltatja ki a széles fogyasztói kört, néhány kivételtől eltekintve.
Nem érzi-e felelősnek magát, miniszter úr, ennek a helyzetnek a kialakulásában? Miért adja a nevét ehhez, ha korábban nem ezen az állásponton volt az elmúlt hat évben? Miért vártak eddig? Ha pedig nem értett egyet azzal a korábbi állásponttal, aminek alapján hat évig működött az MVM és az árampiac, miért változtatta meg a véleményét? Teljesen átláthatatlan az ön álláspontja. Miután a kormány és az MSZP vezető gazdaságpolitikusáról van szó, azt gondolom, mértékadó, hogy ön milyen módon áll hozzá ehhez a kérdéshez. Kérdezem tehát azt, hogy végül is lesz-e áremelkedés ennek az intézkedésnek a hatására, vagy sem. Mennyivel lesz több, ha ehhez hozzányúlnak, és az MVM-et szétbontják? A tőzsdére vitellel kapcsolatban bizonytalanságokat jelzett. Ténykérdés, hogy az állam a MOL esetében is rosszul végezte el a privatizációt, kényszerhelyzetben cselekedett. Most miért gondolja, erre nem adott választ, hogy a piacra vitel előnyös lehet az ország számára, a fogyasztók számára, hogy ez egy jó üzlet lesz? Joggal érezzük azt, azt gondolom, pártállástól függetlenül nagyon sokan, hogy ez egy rossz üzlet, amelyet önnel most végrehajtat a miniszterelnök úr.
További képviselői kérdés, vélemény? (Nincs jelentkező.) Senki nem jelezte hozzászólási szándékát, akkor miniszter úrnak adom meg a válaszadás lehetőségét.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Az Európai Unió elvárásai a liberalizáció kapcsán nem határnaphoz kötöttek voltak. Ugyanakkor a megindított két vizsgálat teljesen világossá tette, hogy Magyarországon a piac központilag túlzott mértékben befolyásolt. A két vizsgálat indításának ez volt a motivációja. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy az eddig alkalmazott szerződéses viszonyokat, struktúrát nem lehet fenntartani a magyarországi árampiacon. Azt szokták mondani, hogy olyan kockázatot futott, és részben még most is fut Magyarország, ami arról szólt, hogy ha ezt az Unió a szabályaival ellentétesnek tekinti, akkor egy jelentős fizetési kötelezettséget is szabhat, részben vállalkozásokra, részben pedig magára az országra is. Hiszen ha tiltott támogatást állapít meg a követett gyakorlat, a struktúra, az alkalmazott eljárás miatt, akkor mindkét joga megvan az Európai Uniónak. Azt gondolom, közös kötelességünk, az ilyen típusú fizetési kötelezettségtől óvjuk meg az országot. Szemben képviselő úr kérdésével, én most úgy gondolom, hogy ha az általam a bevezetőmben említett törvénymódosítás megtörténik, akkor nincs arról szó, hogy egy új szerkezet esetén lemondanánk a törvényes árszabályozás, árbefolyásolás lehetőségéről. Úgy gondolom, hogy maga a kettéválasztás, az aukciós szabályozás megfelelő módosításával, nem zárja azt ki, hogy transzparens módon legyen lehetőség az áramár befolyásolására.
Képviselő úr nem is kérdést, hanem feladatot fogalmazott itt meg a francia és a német modell érvényesítésével. A legszívesebben azt mondanám, nem biztos, hogy minden egyes irányban, minden egyes vizsgálatnál azonos szemüvegen keresztül, azonos mércével mérnek a vizsgálók és az értékelők. De természetesen ez nem így van, hanem mindig azonos irányban, azonos szemüvegen keresztül és azonos mércével mérnek. Ezzel együtt nagyon komoly kihívás az, hogy Magyarország minden ilyen típusú vizsgálatnál a saját nemzeti érdekeit el tudja fogadtatni az Európai Unió vizsgálóival és értékelőivel. Azon vagyunk, hogy ez megtörténjen. Az nem lesz kérdés, abban nem lesz kétség, hogy megtartható-e állami tulajdonban bizonyos kapacitás, bizonyos működés. Ahogyan a német, a francia állam megtartotta, a magyar is megtarthatja. Ilyen típusú kötelezettség szerintem nem lesz rajtunk. Az, hogy a szervezeti struktúra hogyan alakul, majd kiderül. Érdekes egyébként az elmúlt hetek történése, hiszen Németországban, teljes meglepetésre, szinte előkészítetlenül történt szerkezeti változás ugyanezen a piacon. Ott is folyik egy vizsgálat a háttérben, hozzá kell tennem. Hogy volt-e összefüggés a folyó vizsgálat háttéregyeztetései és az időközben bekövetkezett szerkezeti változás között, azt a memoárok fogják kideríteni valamikor később.
Képviselő úr, ahogyan a kérdést feltette, arra azt tudom mondani, hogy a múlt évi áramár-alakulásokkal, aukcióval és a különböző fogyasztói körök kialakításával kapcsolatban nem volt véleményeltérés a kormány és az MVM között. Ezzel együtt persze a kérdésére általában nem tudom azt mondani, hogy az MVM minden kérdésben a kormány szándékai szerint cselekedett, hiszen rengeteg olyan ügy van az MVM működésével kapcsolatban, amiről a kormány nevében nem nyilvánítottunk véleményt, mert nem gondolom, hogy a kormánynak minden kérdésben közvetlen álláspontot kellene elfoglalnia. Ezért arra a gyakorlatra, arra a nagyon határozott, 90 százalékot meghaladó részesedésre nézve, amely jelenleg kialakult, a kormány sohasem fogalmazott meg igényt, hogy ennek ilyen erősnek és ilyen nagyságúnak kell lennie. Miután a liberalizáció alapvető irány az Európai Unión belül, itt némi ellentmondás látszott kialakulni az elmúlt időszakban. A vizsgálat kötelezettsége jórészt emiatt fogalmazódott meg.
Hogy az ellenzék feltételezései mennyire megalapozottak? Azt nem vontam kétségbe, hogy a képviselő úr által mondott számértékek lehetnek megalapozottak. Én csak azt mondtam, hogy nem kívánok sem számértéket, sem jelzőt használni. Ha én ilyen értéket mondok, az egy picit másképp hangozhat, figyelemmel arra, hogy bizonyos információk éppen az elvégzett előkészítő munkák alapján rendelkezésre állnak, és semmiképpen nem akarok ezekből az információkból nyilvánosan egyetlen számot sem mondani. Miután képviselő úr is, Domokos képviselő úr is említette a MOL korábbi tőzsdére vitelét, az a kérésem, hogy egyetlen dolgot ne hagyjanak figyelmen kívül. Önmagában az a tény, hogy egy vállalkozás milyen részarányban van a tőzsdén, árfolyamot befolyásoló körülmény. Remélem, ebben egyetértünk. Azt ne hagyjuk már figyelmen kívül, hogy ha növekszik egy cégnek a tőzsdén lévő részvénycsomag-aránya az egészhez képest, akkor ez önmagában befolyásolja az árfolyamot. Tehát, amikor azt mondják, hogy helytelen volt alacsonyabb árfolyamon tőzsdére vinni a MOL-részvények egy részét abban az időpontban, mert később magasabb árfolyam alakult ki, arról ne feledkezzünk el, csak ennyi kérésem van, hogy a magasabb árfolyamnak részben előidézője, megalapozója volt az, hogy korábban a részvények egy részét tőzsdére vitte az állam. Nem akarok más részletbe belemenni, mert azt gondolom, hogy az itt elhangzott árfolyamok egymáshoz való viszonyítása nem teljesen helyénvaló, hiszen olyan időtartamok alatt olyan események történtek közben, amelyek miatt szerintem ezek nem összehasonlító árak. Most sem lenne összehasonlítható a 30 ezer meg a 20 ezer forintos ár, hiszen történtek közben olyan események, amelyek érdemi befolyást gyakoroltak a MOL árára.
Lengyel úr első állításával szemben az antitröszteljárás az MVM ellen indult, kifejezetten az MVM-et vizsgálják ennek keretében. Az MVM-hez szálltak ki az ellenőrök, onnan vittek el okmányokat, az államot arra kérték, hogy egészítse ki a vizsgálati anyagot, az MVM-et az ebben történő részvételre kérték fel. Tehát ez egyértelműen az MVM ellen indult és még folyó eljárás. Az igaz, hogy ez nem egy intenzív eljárás, hiszen sok hónapja kezdődött, és nem tudom, hány hónapig fog még tartani. Őszintén szólva, az Európai Unió ezt a gyakorlatát más országok hasonló cégei esetében is alkalmazta, azaz megindította az eljárást annak érdekében, hogy az utána következő folyamatokat befolyásolja. Hogy célszerű lett volna-e az eljárás végét megvárni? Ha az eljárás végét megvárjuk, akkor már nem változtatható meg az eljárás eredményeképpen született határozat kényszerpályája. Az eljárás közben tett lépések viszont befolyásolják az eljárás eredményét, lezárását. Ezért az a véleményünk, hogy ha tudunk olyan lépéseket tenni az eljárás során, amelyek számunkra kedvezőbb eredményeket hozhatnak, akkor nézzük meg, hogy ezek a döntések meghozhatóak-e, vagy sem. Egyébként a döntést követően kényszerpályán vagyunk, ott már nincs, nem lenne mérlegelési lehetőségünk.
Arra a kérdésre, hogy a vezető kapcsán hozott döntés a cégnek magának jót tett-e, vagy sem: ma azt tapasztalom, hogy a cég működése zavartalan, függetlenül a bejelentés tényétől és attól, hogy ez majd a közgyűlésen perfektuálódhat csak. Nem tudok semmifajta olyan jelről, aminek alapján ebben az időszakban bármilyen módon megsínylené a cég ezt a helyzetet. Többször beszéltem a cég vezetőivel, azóta is hetente személyesen konzultálunk, és azt tapasztalom, hogy ettől függetlenül a cég működése zavartalan.
Domokos úr természetesen félreértette, amit mondtam. Olyat nem mondtam, amit ön a mondandómba belehallott. A kormánynak kifejezett árstabilizációs szándéka van ezekben a kérdésekben. Én csak azt mondtam, hogy nem fogok tudni ígérni, és nem fogok tudni számot mondani arra nézve, hogy mennyivel csökkenhet az ár, mert azt nyilvánvalóan nemcsak ez a döntéssorozat fogja befolyásolni. Éppen ezért azt gondolom, rendkívül fontos, hogy a piac kínálati elemeit befolyásoljuk, és a következő időszakban erősítsük meg. Arra, hogy a valódi verseny hoz-e árcsökkenést, vagy sem, most azt tudom mondani, ha ön úgy látja, hogy hoz, akkor ezt ön nyilván meg tudja ígérni. De én ilyet nem tudok megígérni. Ugyanis nem tudom most azt mondani, hogy milyen mértékű verseny az, ami árcsökkentéshez vezethet Magyarországon. Ez egy általános közgazdasági törvényszerűség ugyan, de az én helyzetemből tett mindenfajta kijelentés olyan ígéretnek tűnhet, amely nem biztos, hogy teljes mértékben megalapozott. Ellenzéki oldalról persze könnyebben lehet ilyet mondani, mert azt kevésbé lehet számon kérni. Az én esetemben viszont annak a felelősségét kell megfogalmazni, hogy csak és addig szabad az embernek nyilatkoznia, ameddig az egy belátható mértéket jelent.
Szóltam arról is, amit képviselő úr most hiányolt. Nevezetesen Herényi úr felvetéseire válaszolva mondtam azt, hogy három olyan terület volt, amelyben az elmúlt ősszel szabályozott, transzparens módon történt beavatkozásra került sor. Az egyik az, amire az imént utalt. A nagy fogyasztással rendelkező cégek esetében külön megállapodásra került sor, amelynek van egy kötelezettségvállalási, és van egy másik oldala is. Ennek eredményeképpen alakult ki a 61 eurós ár ezeknek a cégeknek az esetében. Ez persze nem azt jelenti, hogy hosszú távú, fix áras szerződés van, nehogy félreértés legyen. Remélem, ön sem így érti. Ez egy most megkötött szerződés ezen az áron, és természetesen a következő időszakban kialakuló árakhoz ezek a szerződések alkalmazkodni fognak. Miután az Európai Unióban széles körben alkalmazott gyakorlatról van szó, nagy valószínűséggel Magyarországon ezt fogja később is alkalmazni a szerződő partnerek egyike-másika. Ez azt jelenti, hogy ha vállalnak kötelezettséget, nevezetesen a rendszerből történő lekapcsolás kötelezettségét bevállalják ezek a cégek, akkor ők valamilyen mértékű kedvezményt fognak kapni. Itt a 4 eurós kedvezményről van szó. Ennek az égvilágon semmilyen köze nincs a lakossági árhoz. Szeretném azt egyértelművé tenni, hogy a lakossági ár területén kialakult arány és a kötelezettséget vállaló nagy fogyasztást megvalósító cégeknél kialakult árarány semmilyen mértékben nem kapcsolódik egymáshoz.
Ön azt mondta, hogy az inflációt meghaladó áremelkedés várható. Én ilyet nem mondtam, nem is gondolom ezt, nincs ezzel kapcsolatban semmifajta olyan előzetes prognózisom, ami ezt alátámasztaná. Azt akarjuk elérni a monopolhelyzet megszüntetésével, hogy a verseny eredményeképpen olyan helyzet jöjjön létre, ami lehetővé teszi az árcsökkentést, illetve lehetővé teszi azt, hogy az ár tartása, vagy minimális mértékű növekedése következzen be. Természetesen a verseny szabályozásának körülményeit és a kínálat körülményeit is befolyásoljuk a következő időszakban. Valószínűleg mindkettő szükséges ahhoz, hogy ezek a közgazdasági törvényszerűségek érvényesülhessenek. Az pedig egy teljesen félreértett gondolat, amely szerint mi bevételt kívánnánk szerezni a fogyasztók rovására. Erről szó nincs, éppen a fogyasztók érdekében történik a beavatkozás, hogy a fogyasztóknak ne kelljen egy zárt piaci modellben bekövetkező nagyobb áremelkedést elviselniük. Őszintén szólva, ha ezen az ágon ebből bevétel keletkezik, akkor természetesen ez az MVM Zrt.-n keresztül költségvetési bevétellé transzformálódik az idén. Hogy ez pontosan mennyi lesz, majd meglátjuk, ennek a végét jelen pillanatban nem tudom prognosztizálni.
Úgy gondolom, ha korábban volt egy adott helyzetben, adott szabályozási körülmények között, adott viszonyok közepette egy adott kérdésben valakinek álláspontja, és azt egy mérhető, bekövetkező esemény következtében módosítja, akkor ez egyáltalán nem következetlenséget jelent, hanem azt jelenti, hogy figyelembe kell venni az időközben bekövetkezett változásokat. Ennek a változásnak azt a részét is figyelembe kell venni, ami arra vonatkozik, hogy ha egyszer megállapítja az MNB inflációs jelentése, hogy az áramárak emelkedése jelentős inflációs hatást gyakorol Magyarországon, ha megállapítják az üzleti körök, a vállalkozók közül számosan, hogy számukra elfogadhatatlan az árampiacon bekövetkezett áremelkedés mértéke, akkor szerintem a kormány akkor cselekedett volna helytelenül, ha nem nézi meg, hogy milyen mozgástere van, milyen lépéseket tehet. Ezt a fajta logikát semmiképpen nem tudom elfogadni, amit képviselő úr érvényesített, ami szerint maradni kellett volna a 2006-os állásponton mindenkinek, és akkor minden megoldódott volna. Hiszen abban az esetben a kormány felelőssége abban nyilvánult volna meg, hogy miért nem reagált a felvetésekre. Ráadásul, ha a jövőre gondolunk, akkor az inflációs jelentés kapcsán a prognózist érintő döntési kötelezettségünk, előkészítési kötelezettségünk is van.
A MOL-lal kapcsolatban az imént elmondtam az álláspontomat. Nem mondom, hogy ebben nagyon közeli álláspontot lehetne elfoglalni, de legalább azt a finom distinkciót tegyük meg, aminek alapján érdemben befolyásolja egy részvény árfolyamát az, hogy ezek milyen arányban vannak állami tulajdonban, mennyi van belőle kint a tőzsdén. Ezért az árnövekedést önmagában az is befolyásolta, hogy immáron magasabb arányú volt a tőzsdére vitt MOL-részvény. A másik körülmény pedig az, amire önök hivatkoztak itt a 20 ezer forintos árnál. Ne felejtsék el, hogy az árnövekedés akkor következett be, amikor a MOL megvalósította azt a döntését, hogy eladott egy nagyon jelentős üzletágat. Azt megelőzően nem volt ilyen árfolyama a részvényének. Az pedig külön üzleti döntése volt a cégnek, amit a tőzsdére bevezetés előtt hónapokkal hozott meg. És azt sem szeretném, ha elfelejtenénk, hogy a részvénycsomagot az állam először nem értékesítette, mert olyan ár alakult ki, amiről úgy gondolta, hogy azért nem érdemes eladni, azt követően mintegy 50 százalékkal magasabb áron értékesítette az akkori részvénycsomagot. Ezt már csak a történeti hűség kedvéért szerettem volna elmondani. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kívánja-e valaki összegezni a véleményét? A kérdések elhangzottak, a miniszter úr is elmondta összegzését. Most képviselőtársaimnak adom meg a lehetőséget. Herényi Károly képviselő úré a szó.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm miniszter úr válaszait. Miután összegzésképpen az megállapítható, hogy az Európai Uniónak nem volt konkrét dátumkijelölési vágya a piacnyitást illetően, nyilván a kormányt, miután előre tudta, hogy milyen kötelezettségek várnak rá, semmi sem akadályozhatta, semmilyen objektív körülmény nem akadályozhatta meg abban, hogy a piacnyitás előtt a kínálati piac feltételeit megteremtse, akár határkapacitás-bővítéssel, akár más módon. Miután ez nem történt meg, előkészítetlenül, átgondolatlanul nyitotta meg az árampiacot a kormány e döntésével, ennek eredményeképpen ez a magyar fogyasztóknál mintegy 10 százalékos áremelkedést idézett elő. Az a véleményünk, hogy ez egy rossz, előkészítetlen, a fogyasztókra és a gazdaság szereplőire nézve is hibás döntés volt. Ildomos lenne ennek kormányzati konzekvenciáit levonni, mert semmiféle garancia nincs arra, ha ez nem történik meg, hogy ilyen hibás döntések nem lesznek a közeljövőben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Lengyel Zoltán képviselő úr!
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm miniszter úrnak a válaszokat. A kereslet-kínálattal kapcsolatban lehet, hogy nem jól értelmezem az eddig elhangzott indokolásokat, de számomra ellentmondásosnak tűnik, hogy a Herényi úr által is említett határkapacitás-bővítés, illetve a belföldi elektromosenergia-ellátás lehetőségét is kizárták azzal, hogy a hálózat ezt nem bírja el, az megvalósíthatatlan. Számtalan környezetkímélő áram-előállítási lehetőség áll rendelkezésre Magyarországon. Vannak, akik engedélyes tervekkel rendelkeznek, és nem tudnak rákapcsolódni a hálózatra. Számomra itt az az ellentmondás, hogy egyik pillanatban azt mondják, nincs megfelelő kapacitás ahhoz, hogy kínálati többlet legyen, a másik pillanatban pedig arra hivatkoznak, hogy a kínálati többlet majd meg fogja oldani az áram árát, illetve jótékony hatással lesz annak mértékére és az inflációs várakozásra.
Egyetlen rövid megjegyzésem lenne még. Úgy gondolom, minden kormányzatnak az a célja, hogy az áram árát úgy alakítsa, egyáltalán a kormányzat a dolgát úgy végezze, hogy az az embereknek jó legyen. Úgy érzem, hogy miniszter úrnak szent meggyőződése, hogy amit most tesznek, az az embereknek jó lesz. Nagyon sajnálom, hogy a mai kérdésekre adott válaszok között elhangzott egy olyan indokolás, hogy az MVM annak idején azért került nehéz helyzetbe, mert az áramár emelkedését az Orbán-kormány részben lenyelette az MVM-mel. Akkor nem volt Magyarország az Európai Unió tagja, lehetőség volt arra, hogy az állam tulajdonában lévő MVM-en keresztül egy inflációs várakozást lecsökkentsen. Ez jó néhány évvel ezelőtt történt, kár ilyen messzire visszamutogatni. Most azon kell a parlamentnek dolgozni, hogy az MVM átalakítása úgy történjen meg, hogy minél kisebb legyen az áremelkedés kockázata, és minél alacsonyabb maradhasson az infláció. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Dr. Veres János jelzi, hogy szeretne reagálni az elhangzottakra.) Miniszter úr természetesen reagálni kíván, de először elmondanám én is az összegzésemet. A Fidesz álláspontjaként szeretném rögzíteni, hogy károsnak tartjuk azt a döntést, amellyel önt megbízta a miniszterelnök. Szerintünk önnek ilyen módon, ahogyan előadta, nem kellene folytatnia. Hiszen a hat éve tartó neoliberális politikának a következményeként egy hasonlóan rossz helyzet fog kialakulni az árampiacon is, és akkor is azt kell majd mondanunk, hogy egy rossz gazdaságpolitika végeredménye, hogy az áram árán keresztül kell megfizetniük a fogyasztóknak azt az árat, azt a kiszolgáltatottságot, amelyhez ön nevét adta, amelynek aktív közreműködője volt. Hiszen állást foglalt amellett, hogy egy versenyhelyzet következtében egy monopólium ilyen módon való feltörése, amire önök készülnek, ilyen piaci környezetben nem tud az árra igazából semmilyen garanciát vállalni. De az a legrosszabb, hogy nem is törekednek arra, hogy valamilyen garanciát tudjanak adni, hogy hogyan fogja az állam a fogyasztók számára azt az árstabilitást biztosítani. Ezért nem is szakmai, nem megalapozott döntést látunk ebben.
Engedje meg, hogy a MOL-vitához még hozzátegyek néhány tényt. Ne csak általában beszéljünk arról, hogy mi van akkor, ha a piacon van részvénye, vagy egyszerre mennyi részvénye van egy cégnek. A MOL értékesítése tényszerűen egy éjszaka alatt, Angliában, elzárt környezetben, elrejtve történt meg a kormány részvételével. Ehhez önök asszisztáltak. Ez nem igazolja azt, hogy ha más eladási technikával történt volna meg, akkor nem lettek volna harmadáron eladva a részvények. A magyar lakosságnak, vagy az üzleti szférának esélye nem volt rá, hogy részt vegyen az állami értékesítésben. Ezért joggal érezhetjük azt, hogy az állam nevében eljáró szocialista kormány ebben az ügyben rossz döntést hozott. Az MVM-nél is ugyanezt vélelmezzük. Nyilván most nem szólt erről, de ön azt jó gyakorlatnak tartotta. Ebből az következik, hogy ha módjuk lesz, az MVM-nél is hasonlóan jó gyakorlatnak tekintik. Ezt mi helytelennek, károsnak, hibásnak tartjuk.
Köszönöm, hogy elfogadta meghívásunkat a meghallgatásra. Azt gondolom, a világos álláspontok kialakulhattak. Önök folytatják azt a hat éve tartó, rossz liberális gazdaságpolitikát, aminek az árát nagyon súlyosan fogja az ország hosszú évekig fizetni. Amikor arra hivatkozik, hogy az infláció miatt teszik meg ezt a lépést, akkor ön hosszú távon is inflációval számol? Mert a konvergenciaprogram ismereteim szerint nem számol hosszú távon inflációval. Márpedig, ha ezért privatizálnak, a privatizáció nem egy taktikai lépés, nem árstabilizáció, nem az infláció letörését szolgáló lépés, az egy tartós, visszavonhatatlan lépés. Vagy netalán tán vissza kívánják majd vásárolni két év múlva az MVM eladott részvényeit? Nem ésszerű. Átgondolatlan. Ne tegyék ezt. Nem jó, nem megalapozott az az irány, amelyet ön felvázolt. Ezért a Fidesz nem tudja ezt az irányt elfogadni.
Képviselőtársaim közül senki sem jelezte, hogy szólni kíván, így most a pénzügyminiszter úrnak adok szót, hogy összegző véleményét kifejtse. Ezzel a meghallgatást is lezárhatjuk, ha csak nem lesz olyan megnyilvánulása, amelyre valamelyik képviselő személy szerint reagálni kíván. Ha megengedi, ezzel adnám meg véleményalkotásra önnek a lehetőséget. Pénzügyminiszter úré a szó.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm szépen a szót. Van négy olyan dolog, amire mindenképpen reagálnom kell. Önök most egy olyan folyamatról beszéltek, amelyben az elmúlt időszakban nyilvánvalóan születtek parlamenti és kormányzati döntések. A kormányzati döntések között ugyanakkor voltak olyanok, amelyek nem tulajdonosi döntések voltak. Ezt azért szeretném egyértelművé tenni, mert a mai meghallgatás tárgya egy picit más volt, mint amit itt most következetesen megfogalmaztak néhányan. Részben Herényi úr is az elmúlt időszakról fogalmazott meg tanulságot összefoglalásként, de ez nem a meghallgatás tárgyához kötődött. Azért akarom elválasztani, mert szeretném, ha ezt világosan érzékelnénk egymás között.
A második. Az én ismereteim szerint minden olyan, a hálózat által lehetővé tett intézkedés megtörtént, ami a kínálatot Magyarországon növelte ebben az időszakban. Amire Lengyel úr utalt, hogy bizonyos szabályozókapacitások hiánya miatti rá nem kapcsolásról van szó. Mivel bólint, úgy gondolom, erről volt szó. Erre csak azért szerettem volna reagálni, hogy senki ne gondolja úgy, hogy pusztán hozzá nem értésből, amatőrségből, vagy rosszindulatból, vagy helytelen üzleti megfontolásból nem történt meg bizonyos meglévő, vagy kiépíthető kapacitások hálózatra történő rákapcsolásának engedélyezése. Lengyel úr egyik mondatával viszont érdemi vitám van. Szerintem a mai piacgazdasági viszonyok közepette a kormánynak nem az a feladata, hogy úgy alakítsa az áram árát, ahogyan az a lakosságnak jó. Tehát egyre kevésbé van annak létjogosultsága, egyre kevésbé tud a mindenkori kormány, és majdnem mindegy, hogy milyen színű kormány a lakossági, a fogyasztói ár érdekében beavatkozni ezen a piacon. Ezért azt gondolom, hogy ennek a követelménynek sokkal kevésbé lehet megfelelni, itt piaci viszonyok közepette kell számolnunk valamennyiünknek azzal, hogy korlátozott befolyásolási lehetőség van. Még egyszer mondom, transzparens módon, a törvény által lehetővé tett keretek közötti befolyásolási lehetőség van mindössze.
Domokos úr szóba hozta a neoliberális politika folytatását, illetve a kiszolgáltatottságot. Domokos Úr! Éppen a részbeni monopolhelyzet az előidézője annak, hogy viszonylag magas mértékű árnövekedés következik be. Abban egyetértettünk, hogy ha tudunk a piaci viszonyoknak megfelelő kínálatot, nagyobb nyitottságot teremteni, akkor az adja meg a feltételét és a lehetőségét annak, hogy ne legyen ilyen típusú árnyomás a fogyasztókon, illetve az infláción. A végén egy gondolatot vetett fel, ami szerintem nem volt tárgya a mai megbeszélésünknek, nevezetesen a privatizáció. Azt gondolom, az semmiképpen nem kapcsolódik össze, hogy hogyan fog alakulni az árampiac szabályozása, és azt követően milyen módon történik meg az értékesítés. De ha már szóba hozta, a kormánynak határozott szándéka az, ha a megfelelő struktúra létrejött, akkor annak a struktúrának tagjai az új tulajdonosi programon keresztül legyenek értékesítve. Ebben semmiképpen nem kapcsolható össze az inflációs hatás és az új tulajdonosi program minden szereplője. Azaz, ha lesz Magyarországon 280 ezer magánszemély, aki úgy gondolja, hogy majd az MVM, vagy bármelyik másik, az árampiacon jelen lévő állam tulajdonú társaság részvényeiből kíván vásárolni, az helyes folyamat lesz a továbbiakban. Semmiképpen nem szeretném, ha a két dolog szembeállításra kerülne, mármint az, hogy akik ebből vásárolni fognak, azok hozzájárulnak az infláció növeléséhez. Hiszen szerintem a két dolog semmiképpen nem kapcsolható össze. Legalábbis nagyon szeretném, ha egyformán gondolnánk, hogy ez a két dolog nem így kapcsolódik össze.
Többször egyértelműen megfogalmaztam, hogy a monopólium feltörése feltétele lehet annak, hogy piaci viszonyok alakuljanak ki, versenyhelyzet jöjjön létre ezen a piacon is. Ennek mindenképpen jótékonyan kell hatnia az árakra. Ön ezt az utolsó megszólalásában vitatta, erre azt tudom mondani, hogy ebben a véleményeltérés közöttünk fennmarad, szerintem ez az irány helyes. Ugyanakkor nem mondom azt, hogy ez egyik hónapról a másikra 100 százalékos mértékben megvalósítható, és hatását ki fogja fejteni. Nyilván időigényes, hogy a folyamat végigmenjen. Ezért ezt az időigényt bele kell kalkulálnunk mindannyiunknak a várt, vagy vágyott hatások elérésébe, vagy azok ellenőrzésébe. De semmiképpen nem tudnám összekapcsolni a MOL értékesítésének akkor körülményeit azzal, ami most készül. Hiszen egy nagyon világosan meghirdetett program van, az új tulajdonosi program részeként mi egy ilyen módon történő értékesítésre készülünk. Illetve az is világosan meg volt határozva, hogy az a csomagrész, amire ön hivatkozott, hogy hogyan történt a MOL értékesítése, csak emlékeztetnék, hogy azt követően és azt megelőzően is volt lakossági értékesítésre felajánlott MOL-részvény. Ugye, emlékeznek még rá, hogy mennyi kelt el? A felajánlott mennyiségnek kevesebb, mint egynegyede kelt el a nyilvános értékesítési lehetőségek között. Ezt csak azért mondom, hogy semmiképpen ne az maradjon meg, mintha ki lett volna bárki zárva ennek az értékesítésnek a lehetőségéből.
Végezetül: azt hiszem, a következő hetekben lesz még alkalmunk arra, hogy a folyamatosan zajló szakmai munka újabb eredményeit figyelembe véve a megteendő lépésekről konzultáljunk. Erre nyitott vagyok a későbbiek során is. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim közül nem jelezte senki, hogy szólni kíván, így csak megköszönhetem a meghallgatáson résztvevők munkáját, a pénzügyminiszter úr részvételét, a válaszait. Reméljük, hogy egy érdemi megoldás irányában megtalálja a konszenzust a parlamenttel, illetve azokkal, akik ebben döntést hoznak. Köszönöm mindenki érdeklődését, ezzel a napirendi pontot lezárom.
Mai munkánkat ezzel befejeztük. Jelzem, hogy a jövő héten kedden lesz bizottsági ülés.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 22 perc.)
|
Domokos László |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit