KPSZB/14/2008.
KPSZB/86/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2008. május 7-én, 9 óra 07 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása *
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése *
Dr. Kékesi Tibor hozzászólása *
Dr. Gegesy Ferenc hozzászólása *
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról és az országgyűlési határozati javaslat benyújtásáról *
Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításáról szóló, önálló indítványként benyújtott törvényjavaslatok együttes tárgyalása *
Kékkői Zoltán szóbeli kiegészítése *
Font Sándor szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés az önálló képviselői indítványok tárgysorozatba-vételéről *
A földgázellátásról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megtárgyalása *
A Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Iván Gábor szóbeli kiegészítése *
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról *
Az országos területrendezési tervről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Szabó Lajos szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5616. szám - Font Sándor (Fidesz) képviselő önálló indítványa)
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ)
Balla György (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Lengyel Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Katona Béla (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Molnár László (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Farkas Imrének (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Varga Zoltán (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) dr. Gegesy Ferencnek (SZDSZ),
Babák Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Balla György (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Szijjártó Péternek (Fidesz),
Schmidt Ferenc (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Balla Györgynek (Fidesz),
Herényi Károly (MDF) Lengyel Zoltánnak (független).
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Kékkői Zoltán (Fidesz), előterjesztő
Font Sándor (Fidesz), előterjesztő
Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője
Zarándy Tamás, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Iván Gábor, a Külügyminisztérium szakállamtitkára
Borbély Sarolt, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium munkatársa
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 07 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim! Bizottsági ülésünket megkezdjük. Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm meghívott vendégeinket, az Állami Számvevőszék munkatársait, Kovács Árpád elnök urat és kollégáit. Köszöntöm az újságírókat és mindenkit, aki ülésünk iránt érdeklődik.
Mai ülésünk napirendjét írásban előzetesen megkapták a bizottság tagjai, ehhez kiegészítés nem érkezett. Öt napirendi pontot tárgyalnánk: az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentés után önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről dönt a bizottság, ezt követően a földgázellátásról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés, valamint az országos területrendezési tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról döntünk.
Ezt teszem fel tehát szavazásra, egyben a határozatképességet is ellenőrizzük. Kérdezem, ki az, aki a napirendi ajánlást elfogadja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizennyolc. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság egyhangúlag elfogadta napirendjét, így megkezdheti a munkáját.
Az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása
Rá is térünk az 1. napirendi pontra, az Állami Számvevőszék tevékenységéről szóló jelentés általános vitára való alkalmasságának tárgyalására. Még egyszer köszöntöm elnök urat és munkatársait. A bizottság tagjai megkapták azt a jelentést, amelynek alapján a napirendi pontunkat tárgyaljuk. Elnök úrnak adnám meg a szót szóbeli kiegészítésre.
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A szokásos csapatösszetételben vagyunk jelen. (Megszólal a telefonja.) Természetesen ilyenkor szólal meg a telefon. Elnézést kérek.
ELNÖK: Nagyon kellemes zene, még hallgatnánk egy darabig.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Bocsánatot kérek a malőrért, hogy megzavartam a bizottság ülését.
Csöndesen néhány kiegészítő megjegyzést tennék, nem megismételve a jelentést. A legfontosabb kérdés az, hogy ki őrzi az őrzőket. Az Állami Számvevőszék éves gazdálkodásáról szóló pénzügyi beszámolót a könyvvizsgáló ellenőrizte, hitelesnek találta. Nem volt érdemi észrevétele, tehát azzal a tudattal tudok itt nyugodtan ülni - bár a gazdálkodásért Csapodi Pál főtitkár úr a felelős a bizottság akaratának megfelelően, de nyilvánvalóan közös a felelősségünk mindnyájunknak -, hogy a Számvevőszéknél jól bántunk a pénzekkel. Szeretném megköszönni a bizottságnak és a parlamentnek, hogy a múlt évi tevékenységünkhöz a szükséges anyagi feltételeket biztosította, és mindazokat a feladatokat, amelyek együtt, a bizottság tudomásával elhatároztunk, végre tudtuk hajtani.
Ez vonatkozik arra a két értékelő tanulmányra is, amelyek elkészítésére a bizottságnak ígéretet tettem. Ennek alapján elkészült a cigányság helyzetének javítására vonatkozó értékelő tanulmány, ez a mai napon kerül a tisztelt képviselő hölgyeknek és uraknak postázásra. Nagyon sok munka van benne, mert más összefüggése is van az anyagnak. Elkészült továbbá, ezt kedden fogjuk a bizottság és a parlament rendelkezésére bocsátani, a költségvetési tervezés makrogazdasági mozgásteréről és néhány összefüggéséről szóló értékelő tanulmány is. A korábbi bizottsági ülések folyamatában, az idei munkatervünket elfogadó bizottsági ülésen volt szó arról, hogy az Állami Számvevőszék tavasszal készít egy összefoglaló tanulmányt. Ez is elkészült, a jövő heti plenáris ülés időpontjára a képviselők rendelkezésére fog állni. Készülünk arra, hogy az őszi ülésszakra ugyancsak a költségvetési gazdálkodás tervezésével kapcsolatban az Állami Számvevőszék a parlamenti vitát segítse egy makrogazdasági tanulmány elkészítésével is.
Itt rögtön azt jegyezném meg, hogy rendkívül hálásan megköszönnénk, ha ennek az értékelő tanulmánynak a megismerése után akár egyéni döntés alapján, akár a bizottság nevében, akár a frakciók nevében a képviselő hölgyek és urak az Állami Számvevőszéknek jeleznék, hogy milyen területeken mélyítsük a tanulmányt, milyen adatokat, táblázatokat, kiegészítő dokumentumokat hozzunk. Hozzá kell tenni, hogy a munka során jó együttműködés alakult ki a magyar OECD-képviselettel, tehát mindazokat a makrogazdasági irányra való kitekintéseket is rövid időn belül megkapjuk, amelyekkel el tudjuk helyezni Magyarország pozícióit. Mondhatom, éltünk a parlament felhatalmazásával.
A másik, amit szeretnék elmondani, hogy az ellenőrzési feladatok esetében az a tapasztalatunk, hogy általában azokat a javaslatokat, amelyek valamilyen kisebb-nagyobb problémával függnek össze, valamit ki kell javítani, be kell fizetni, meg kell változtatni számviteli szempontból, 90 százalék fölötti arányban az önkormányzati terület és a központi költségvetés is fegyelmezetten meg szokta valósítani. Látható az, hogy az államháztartási gazdálkodás pozícióit érintő problémák nem a napi, mikroszintű gazdálkodás "csipcsup" ügyeivel függnek össze, hanem olyan átfogó, nagyobb döntések kérdésével, amelyek messze meghaladják ezt a szintet. Az is jellemző, hogy az Állami Számvevőszék azokon a területeken, ahol a rendteremtésre módja van, a korrupciós kockázatokat tekintve, a közbeszerzések világát érintően a vizsgálataiban kiemelt szempontként értékeli. Ezek a múlt évi vizsgálatokba beépültek, és a bizottság biztatásával is, holland kollégák segítségével, európai uniós támogatással korrupciós térképeket készítünk. Tehát egy olyan kockázatfeltáró, elemző munka indult meg a magyar államháztartás különböző területeit illetően, amelynek reményeink szerint lesz hatása, és úgy tűnik, hogy a kormányzat korrupcióellenes stratégiájába beépül ez a fajta gondolkodásmód. Folytatódik a holland kollégákkal ennek az európai projektnek a kialakítása. Hozzátehetem nyugodt szívvel, hogy egy stratégiai együttműködésről van szó, hiszen az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos úgynevezett trend report is egy holland innováció generikus gyógyszer formájában való átvételét jelenti. Úgy tűnik, hogy ez érdeklődésre tart számot Európában és máshol is. Öt ország készít ilyen jellegű értékelést az Európai Unióban, köztük Magyarország. A korrupcióellenes stratégiai fellépés, a különböző self-assessmenteknek, értékeléseknek, kockázati térképeknek az adaptációja úgy tűnik, hogy ebben a tekintetben is változásokat fog hozni. Bízunk abban, hogy az Állami Számvevőszék hozzájárul ezekhez a változásokhoz.
Nem tagadom, a tapasztalatok realizálása helyi szinten, és nem az önkormányzatokra gondolok, hanem a vizsgált helyszínekre, elsősorban azokon a területeken okoz problémát, amelyek ismétlődő átszervezésekkel sújtottak. Nincs igazán felelőse a különféle problémáknak, gondoljanak a Gazdasági Minisztérium elszámolásainak, leltárának történetére, gondoljanak a lakáspolitikai ügyekre. Szeretném mondani, hogy minden olyan esetben, amikor jelentős átrendeződések következnek be, gyakorlatilag a személyes felelősség érvényesíthetőségét megváltoztatják, mivel az illetők elmennek, összekeverednek a viszonyok. A központi közigazgatáson belül nagyon sok területen olyan viszonyok alakultak ki, hogy a folyamatosságot, mondjuk egy zárszámadási vizsgálatban, az Állami Számvevőszék munkatársai képviselik, mert olyan erőteljes volt a hivatalnokok cseréje, illetve bonyolult volt a különböző mozaikok összerakása. Mint ismert, azokon a területeken folytak a vizsgálatok a bizottság tanácsai alapján, amelyek a gazdaságfejlesztéshez, az emberi életfeltételekhez kapcsolódtak. Ezek a vizsgálatok rendelkezésre állnak. A kormányzati adaptációjuk, úgy tűnik, megfelelő módon fog előrehaladni, és azokban az ügyekben, amelyekhez nem fűződik jelentős egyetértést, széles egyeztetést kívánó politikai döntés, az érintett minisztériumok eljárnak.
Tehát a múlt évben ebben a tekintetben tapasztalataink szerint folytatódtak a korábbi folyamatok. Jellemzően arról tudok számot adni, hogy megtört a korábbi államháztartási pálya, számos tekintetben stabilizálódott az államháztartási gazdálkodás, ugyanakkor számos olyan új probléma keletkezett, amelyeket kénytelenek vagyunk jelezni. Elsősorban - és ezt a blokkot ezzel zárnám le - az a benyomásunk, hogy 2009-ben ugyanazokkal az eszközökkel, módszerekkel nem lehet azokat a konszolidációs folyamatokat, amelyek az államháztartásban működtek, a továbbiakban fenntartani. Új területeket, új módszereket kell találni. Ha úgy tetszik, a konvergenciaprogram aktualizálása időszerűvé vált, erről a pénzügyminiszter úrral is szót váltottam.
Ellentmondásos a közpénzügyi szabályozás kérdése. Erről saját nézőpontomat fejteném ki. Miközben számos olyan területen, ami az eladósodás mértékének szabályozását jelentette, a számviteli szabályok alkalmazása, az államháztartási törvény technikai módosításai, előrehaladásról tudok számot adni, a tézisekből két területen van elsősorban hiányérzetünk. Az egyik hiányérzet az, hogy az államháztartási gazdálkodás fegyelmét szolgáló, szankciókat alkalmazó gondolataink egyelőre háttérbe szorultak, bár jelentős munka folyt az intézményi garanciák megteremtése érdekében. Nem tagadom, itt a bizottság ülésén is elmondom, a magunk részéről nem annyira az intézményi garanciákat tartjuk fontosnak, hanem a feladatokat, amelyeket el kell végezni, és ezekből következnek azok az intézményi keretek, amelyeket be kell tölteni. Akár így, akár úgy, mi, akik önöket szolgáljuk a szó tisztességes értelmében, azt fogjuk végrehajtani, ami a feladatunk. Amennyiben ez a helyzet marad, és a benyújtott törvénycsomag elfogadása megfelelő konszenzus hiányában nem történik meg, akkor az őszi időszakra fogjuk hozni azt a makrogazdasági tanulmányt, amely a költségvetés megítéléséhez szükséges.
Szeretném azt jelezni, hogy elkészültek a költségvetési irányelvek a Pénzügyminisztériumban, azonban nem ismerjük ennek tartalmi részeit. Miniszter úr engem írásban arról tájékoztatott, amikor a dokumentumot kértük, hogy nincs módja átadni, mert a kormány még nem tárgyalta meg. Tehát az a makrogazdasági összefüggéseket, államháztartási mozgásteret tárgyaló tanulmány, amit az önök figyelmébe ajánlunk a jövő héttől, nem támaszkodhatott azokra az összehasonlításokra, amelyek a kormányzat elképzeléseiben szerepelnek. Egyébként hosszú évek óta visszatérő gyakorlat volt, hogy ilyen publikus költségvetési irányelv nem készült, szűk körű dokumentum volt, a szélesebb társadalmi vita, hogy milyen súlypontokat képezzünk, talán emiatt sem tudott kialakulni.
Saját házunk tájáról. Lejárt az INTOSAI elnöki periódusa múlt év novemberében, rendben át tudtam adni az elnökséget mexikói kollégámnak. Az Állami Számvevőszék elnöke azonban tagja maradt a kormányzó tanácsnak, sőt, annak a szűk körű végrehajtó testületnek is, amely a szervezet napi működését irányítja, harmonizálja a világban zajló pénzügyi ellenőrzési technikákat, kapcsolatot tart más intézményekkel. Talán ennek a minőségemnek köszönhető, hogy tagja lehettem annak a magyar csapatnak is, amely a bilaterális gazdasági világfórum munkájában részt vesz. Tehát pénzügyi ellenőrzési szempontból, úgy tűnik, ki tudtuk használni ezt az időszakot. Az európai összefüggésekről annyit jegyeznék meg, hogy jövőre, november 30-án és december 1-jén Magyarországon tartja az Európai Unió számvevőszékeinek elnöki testülete az ülését, az úgynevezett contact committee ülését. A múlt évben Finnországban volt, az idén Luxemburgban lesz, jövőre pedig Magyarországon, ahol lényegileg az Európai Unión belül lévő pénzügyi számvevőszéki ellenőrzés harmonizálásáról, tapasztalatcseréről, államháztartási pozíciók elemzéséről, annak technikáiról, metodikáiról van szó.
A korábbi években kialakult gyakorlatnak megfelelően elkészítettünk, és az önök rendelkezésére bocsátottunk egy határozati javaslatot. Ez a határozati javaslat talán egy ponton nem igazán érthető a képviselő hölgyek és urak számára. Ez a 3/a pont, amelyben arról van szó, hogy felkérjük a törvényjavaslatok előkészítőit, hogy az Állami Számvevőszéket érintő előírások tervezetét a feladatok teljesíthetősége érdekében egyeztessék az intézménnyel. A világért sem a közpénzügyi szabályozás gondolataira kapcsolódunk itt, hiszen rendkívül korrekt egyeztetés zajlott a Pénzügyminisztériummal, és a többpárti egyeztetések nyomán mindig képben voltunk, elmondhattuk véleményünket is. Alapvetően itt néhány olyan törvényi szabályozás született, amelyek valamilyen oknál fogva, rendre képviselői indítványok keretében indultak, nem kérdezték meg sem a Pénzügyminisztériumot, sem az Állami Számvevőszéket, érdemi vita sem folyt róla, a költségvetési bizottság napirendjén sem szerepelt, a számvevőszéki albizottságén sem. Ez az állami vezetők és hozzátartozóik vagyonnyilatkozatának és vagyongyarapodási vizsgálatának az Állami Számvevőszékhez delegálásáról szól.
Jelen formájában a magam részéről, tisztelettel jelentem, alkotmányellenesnek tartom a szabályozást. Tudniillik áttör egy falat. Az Állami Számvevőszék a közpénzek ellenőrzésével foglalkozott eddig, adóhivatali ellenőrzést nem folytatott, magánszférában nem kutakodhatott. Nem is tudom elképzelni, hogyan fogom én x. vagy z. kormánytisztviselő vagyongyarapodási vizsgálatát összeegyeztetni az Állami Számvevőszéknél folytatott ügyekkel. Nem is jelentek meg ennek a törvényjavaslatnak a szabályozásai sem. Az sem tisztázott, hogy az erre vonatkozó végrehajtási rendeleteket ki adhatja ki. Például nekem nincs rendeletalkotási jogom, pláne kormánytisztviselőkre vonatkozólag nem tudok kiadni ilyen jellegű rendelkezéseket, nem is beszélve arról, hogy 300 ember ilyen jellegű irattározási, nyilvántartási, vizsgálati munkája az Állami Számvevőszéknél, kapacitásait tekintve, pillanatnyilag nem biztosított. Sem az idei költségvetésünkben nem szerepel, és úgy tűnik, a jövő évi költségvetésünkben egy árva "vasat" nem kaphatunk erre a célra. Azt sem tudom, hogy tulajdonképpen mi volt a valóságos törvényalkotói szándék.
Olyat nem is merünk mondani, és eszünkbe sem jutott, hiszen a parlamentet mint kenyéradó gazdát sokkal jobban tiszteljük, hogy én forduljak az Alkotmánybírósághoz azért, hogy mondja ki ennek a törvényi pontnak a magyar alkotmánnyal való összeegyeztethetőségi problémáiról a véleményét. Soha nem fordultunk saját ügyeinkben az Alkotmánybírósághoz, ezt megtették helyettünk mások. Most legutóbb az ÖKOTÁM-ügyben, de ott sem bennünket marasztalt el az Alkotmánybíróság, hanem a kormányzati gyakorlatot a pénzek visszaszedését illetően. Ezért, mivel ebben a határozati javaslatban az szerepel, hogy legalább a technikai feltételek miatt egyeztessük ezeket a feladatokat, nem lenne baj, ha ennek a törvénynek ezt a pontját egy közös parlamenti akarattal, végrehajtható formában módosítaná a tisztelt Országgyűlés. A céljával természetesen messze egyetértünk, még azzal is, hogy adott esetben az Állami Számvevőszéknek ebben van feladata, de nagyon nehéz például azt a kapcsolatot megteremteni, hogy helyettünk az adóhivatal járjon el a vagyongyarapodási vizsgálatoknál, vagy az adóhivatal adja ki azokat az adótitkokat, amelyeket kérünk. Természetesen megteremthetők ennek feltételei. Amikor ez a furcsa pont belekerült a javaslatba, és alelnök úrral erről szót váltottunk, akkor emögött ez a gondolat húzódott. Lehet, hogy markánsabban is megfogalmazhattuk volna, hogy felkérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy kezdeményezze ennek a pontnak a megváltoztatását, de úgy gondoltam, a tisztelet is azt diktálja, hogy maradjunk meg a kaptafánknál. Elnök úr, elnézést, hogy ezeket egy kicsit hosszasabban mondtam el.
ELNÖK: Köszönöm elnök úrnak a szóbeli kiegészítést. Ezek az információk fontosak voltak ahhoz, hogy az Országgyűlés bizottsága is reális képet kapjon arról a munkáról, amit az Állami Számvevőszék végez. A bizottság tagjainak arra hívnám fel a figyelmét, hogy az Állami Számvevőszék tevékenységéről szóló jelentésben elég pontos és elég elgondolkodtató ábrák szerepelnek, többek között a bizottság tevékenységét illető költségvetési folyamatokról: államadósság, kamatnövekedés, vagy éppen a hiány elmúlt évekbeli változásai.
Szeretném megkérdezni a bizottság tagjait, hogy kíván-e valaki hozzászólni, kérdést feltenni. Tállai András jelentkezett. Megadom a szót.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Próbáltam kivárni, hogy hátha mondanak a kormánypártok részéről valamilyen véleményt a beszámolóról, különös tekintettel azokra a dolgokra, amelyekre elnök úr felhívta a figyelmet. Sajnos, számvevőszéki bizottság már nincs, mint azt tudjuk, 2006 óta, a számvevőszéki munka is a költségvetési bizottság keretein belül zajlik. Így talán nem kap annyira kiemelt figyelmet az Állami Számvevőszék éves beszámolója, sok más munkájával együtt sem. Az teljesen egyértelmű, hogy az Állami Számvevőszéket, az Állami Számvevőszék munkáját ez abszolút nem zavarja. A 2007-es évről készített beszámoló is teljes egészében alátámasztja ezt. Azt gondolom, hogy az elkészített beszámoló magas színvonalú, az előző évekéhez hasonlóan nagyon részletes, nagyon alapos, szinte az Állami Számvevőszék munkájának minden területéről betekintést, információt kaphatunk, így természetesen a tárgyi, személyi feltételekről, az ellenőrzésről, az ellenőrzések összegzéséről. Ehhez szeretnék gratulálni, valószínűleg ez az egyetlen olyan közintézmény, ahol tudták tartani a munka színvonalát, és nem kellett a különféle kormányzati intézkedéseket megsínyleni, hiszen az Országgyűlés belátással volt az Állami Számvevőszékre, amely a munka minőségével meg is hálálta ezt.
Minden évben nagyon nagy kérdés, hogy az Állami Számvevőszék jelentései hogyan érvényesülnek, milyen a hatékonyságuk. Abban mindig egyetértünk, hogy nem kellően hatékony olyan értelemben, hogy az Országgyűlés felé a visszacsatolás, illetve a kormány, a minisztériumok felé nem mindig kellően alapos, azaz nem minden esetben kerülnek végrehajtásra azok a javaslatok, amelyeket az Állami Számvevőszék megfogalmaz. Az összegzés két és fél oldal, azt gondolom, érdemes ezen végigmenni, hogy miket tart fontosnak kiemelni az Állami Számvevőszék a beszámolójában, ami a közpénzek felhasználására volt jellemző Magyarországon 2007-ben. Nagyon érdekes a beszámoló, hiszen 2007-ben az Állami Számvevőszék elvégzi a 2006. évi költségvetés vizsgálatát, és véleményezi a 2008. évi költségvetést, tehát 2007-ről költségvetési szempontból a beszámolóban nincs is szó, hiszen 2007-re vonatkozóan, amikor a költségvetés végrehajtása történik, az Állami Számvevőszéknek nincs feladata, hiszen az ellenőrzés utólagos, a véleményezés pedig előre történik. Az anyagban visszaköszön, hogy 2006-ról és 2008-ról van szó, egyébként pedig teljesen összecsengenek a megállapítások.
Nyolc pontot emel ki az összegzés, szánjunk rá 5 percet, hogy ezt megismételjük, hiszen nekünk, képviselőknek az Állami Számvevőszék jelentéseiből mégis csak azt kellene kiolvasni, hogy melyek azok az országgyűlési feladatok, amelyek a dolgokat előbbre viszik az országban. A 2006. évi zárszámadásnál az Állami Számvevőszék kiemeli, hogy öt ízben kellett módosítani a finanszírozási tervet a költségvetés kapcsán. Az anyag részletesen taglalja, hogy milyen mértékben tért el a tényleges hiány a hiánycéloktól. Nagyon tanulságos történet, hogy a választás évében hogyan csalták el a költségvetési tervezetet, hogyan nem hajtotta végre a kormány, hogyan költekezett túl, hogyan lett nagyobb a költségvetési hiány. Az Állami Számvevőszék ezt fontosnak tartotta kiemelni.
A második megállapítás, ami szintén fontos, hogy a kormányzati intézményi struktúraváltozásból eredő döntések nem szolgálták a közpénzek felhasználásának nyomon követhetőségét és átláthatóságát. Ez nagyon-nagyon fontos megállapítás, hiszen azt jelzi, hogy a kormányzati döntések nem voltak egymásra építve, rendszerbe szedve. Születtek ugyan döntések, azok végrehajtása is megtörtént, de azok nem azt az eredeti központi célt szolgálták, hogy a közpénzek felhasználása nyomon követhető és átlátható legyen.
Szintén nagyon fontosnak tartja a Számvevőszék, hogy kiemelje összegzésében, hogy a 2008. évi költségvetési törvényjavaslat véleményezése kapcsán - és itt hangsúlyozza, hogy 2007-ben már ugyanezeket leírta - nem készülnek makrogazdasági előrejelzések, nincsenek módszertani továbbfejlesztések. Sőt, azt is sejteti az Állami Számvevőszék megállapítása, hogy miután hiányoznak a megbízható kormányzati prognózisok, nem csoda, hogy a költségvetés nem kellő szakmai megalapozottsággal készül el, és egyenes következmény az, hogy valójában minden évben a valóságos pénzügyi folyamatokhoz igazítja hozzá az Országgyűlés az adott évi költségvetést. Akkor minek költségvetés? Ahogy esik, úgy puffan, aztán év végén majd elkészítjük hozzá az előirányzatot és a teljesítést, és így teljesen rendben lesz. Tehát nem kellően alapos a költségvetési törvény előkészítése, vagyis nem megalapozott, ezáltal nem is készülhet teljesíthető költségvetés, és amikor ez valóra válik, az Országgyűlés szinte automatikusan hozzáigazítja az eredeti tervet a valósághoz, azaz a tervszámokat a tények szerint változtatja meg. Ennyi történik.
Nagyon fontos megállapítás, hogy a foglalkoztatási helyzet alakulásában az erre szánt források hasznosulása nem hatékony. Szintén itt említi meg, hogy az adóbázis szélesítésére irányuló kísérletek nagyon kevés eredményt hoztak. Nagyon hangzatos kormányzati győzelmi jelentéseket hallhattunk az elmúlt időszakban, de láthatjuk, hogy az Állami Számvevőszék véleménye ezt bizony nem igazolja.
Nagyon örülök annak, hogy az Állami Számvevőszék az összegzésében sem kerüli el a helyi önkormányzatok problémakörét. Az Állami Számvevőszék véleménye nagyon egyértelmű, nagyon karakteres. Aki ismeri az önkormányzatok finanszírozási rendszerét, teljes egészében egyetért vele: megérett a reformra az önkormányzatok finanszírozása, nem halogatható tovább, végre ki kell mondani, hogy az önkormányzatokra az állam milyen feladatokat hárít át, és ahhoz szükséges biztosítani a finanszírozást. Az utóbbi években egy roppant negatív folyamat részesei lehetünk. Ugyanis az történik, hogy az állam egyre több feladatot ad az önkormányzatoknak, és egyre kevesebb forrást biztosít ehhez számukra. Egyéb feladatok finanszírozásánál ez még el is megy. Egyik évben megtörténhet. De hogy ezt tudatosan, folyamatosan, hosszú éveken keresztül, immár hat éve ez így történik, ezáltal az önkormányzatok pénzügyi finanszírozását megnehezítik, olyan helyzetet idéz elő, mint amilyen van.
Nem is tudom, hogy hol van az a táblázat, amelyik az önkormányzatok adósságát vizsgálja. Egy számra emlékszem, hogy 1999 óta az önkormányzatok hitelállománya több mint tízszeresére növekedett. Az elmúlt években olyan jelentősen, hogy már-már elérkezik a végső ponthoz. Az a kérdés vethető fel, hogy a kormánypárti képviselő urak, ha éreznek felelősséget, a kormány helyett érezzék át annak jelentőségét, hogy itt a vége, ha nem avatkozik közbe az Országgyűlés megfelelő költségvetés készítésével. Hiszen az önkormányzatok tovább nem tudnak eladósodni, nem beszélve arról, hogy az európai uniós források igénybevételénél az önerő hiánya nagyon súlyos gondot jelent. Ugyanis az önkormányzatok ahhoz, hogy el tudják nyerni a pályázatot, és el tudják végezni az adott fejlesztést, nagyon komoly és hosszú távú hitelfelvételi kötelezettséget vállalnak, vagy kötvénykibocsátási kötelezettség lép be. Tehát nagyon fontos az, hogy az Állami Számvevőszék ezen felhívását, amelyet évek óta leír minden zárszámadáskor és a költségvetés véleményezésekor, jó lenne végre komolyan venni, és elkezdeni megvalósítani az új önkormányzati finanszírozási rendszert.
A következő megállapítás az uniós források felhasználásáról szól. Itt egy roppant érdekes ellentmondás van, hiszen az igénybevétel 37 és 25 százalék, amivel azt mondja az Állami Számvevőszék is, hogy az élmezőnybe tartozunk. Itt a strukturális alapokról van szó. Ugyanakkor viszont, amikor azt vizsgáljuk meg, hogy ezek a források hogyan hasznosultak, az Állami Számvevőszék véleménye már eléggé lesújtó. Nyilvánvalóan a számvevők tudnak finoman fogalmazni, de abból érteni kell. Amikor azt írják, hogy "nem sikerült maradéktalanul kiaknázni", vagy "mindezidáig nem készült egységes nemzeti stratégia a felhasználásra", tudjuk, hogy az körülbelül mit jelent. Azt jelenti, hogy ez nagyon rossz dolog.
A hetedik megállapítással senkinek nem mond újat az Állami Számvevőszék: "Elkerülhetetlen a szerkezeti reformok megvalósítása, így az adórendszer és a nagy közösségi ellátó rendszerek megújítása." Ismét, és ki tudja, már hányadjára írja le az Állami Számvevőszék, hogy nincs más megoldás, az adórendszert át kell alakítani. És amikor a nagy közösségi ellátó rendszerek megújításáról beszél, akkor nem mond mást az Állami Számvevőszék, csak annyit, hogy igenis el kell kezdeni a kiadási oldalon is a reformokat, mert a konvergenciaprogram jelenleg úgy biztosítja a hiánycsökkentést, hogy többet szed be, többet vesz el az emberektől, a vállalkozásoktól, és így alakul ki egy viszonylag kedvezőbb egyensúlyi helyzet. Erre vagyunk annyira büszkék, hogy mennyit csökkent az elmúlt években a költségvetés hiánya, a másik oldalon pedig láthatjuk az árát. Az az ára, hogy szociális válság van Magyarországon, és a közterheket most már nem tudják elviselni az emberek sem, a vállalkozások sem.
Végül a nyolcadik megállapítás szerint azt hangsúlyozza az Állami Számvevőszék, hogy elkerülhetetlen a költségvetési fegyelem világos szabályozása. Itt visszahivatkozik a tézisekben kiadott irányelvekre. Örömmel tapasztalja, hogy a közpénzügyi törvénycsomag, amely a parlament előtt van, ennek néhány elemét tartalmazza. Azt gondolom, nagyon fontos megállapítása ez az Állami Számvevőszéknek. Ezek közül is kiemelkedik talán az a pont, amikor hangsúlyozza, hogy fontosnak tartaná azt, hogy a közpénzügyi szabályozás az alkotmánynak egy önálló fejezete legyen. Ha összegezzük mindezeket, akkor láthatjuk, hogy ebben a két és fél oldalban minden olyan feladat kirajzolódik előttünk, ami az aktuális kormány és az Országgyűlés előtt áll. Ezt nagyon tanulságosnak tartom, és képviselőtársaim figyelmébe ajánlom.
Végezetül az országgyűlési határozati javaslatról szeretnék néhány gondolatot mondani. Három dologra próbáltam felhívni a figyelmet. A 3/a pont esetében elnök úr megelőzött. De a 2. pontban megfogalmazott állami számvevőszéki feladatok közül a b) pontra is szeretném felhívni a figyelmet: "tárja fel a központi közigazgatási rendszer legfontosabb működési problémáit, okait, és tegyen ajánlásokat kiküszöbölésük feltételeire, lehetőségeire." Ezt a pontot nagyon üdvözlöm. Akkor, amikor egy kormány képtelen megbirkózni ezzel a feladattal, akkor igenis országgyűlési határozatban mondjuk ki azt, hogy segítsen be az Állami Számvevőszék, segítsen csak a kormánynak, a közigazgatási rendszer működési zavarairól készítsen jelentést, és tegyen ajánlásokat arra, hogyan lehet ezeket kiküszöbölni.
Üdvözlöm a c) pontot is, amiben azzal bízzuk meg az Állami Számvevőszéket, hogy folytatva ezt a munkát, a korrupció tipikus kiváltó okaira és területeire mutasson rá, legfőképpen a jogalkalmazási hiányosságokra. A minap olvastam az egyik jelentésben, hogy Magyarországon három óriási probléma van a társadalomban, az egyik a romaellenesség, a második az adórendszer végrehajthatatlansága, a harmadik pedig az óriási állami korrupció. Az egyik területen az Állami Számvevőszéknek adunk további feladatot ahhoz, hogy rávilágítson ezek okaira és arra, hogy a jogalkalmazásban mit lehetne tovább lépni. Azt gondolom, hogy ezt a határozati javaslatot támogatni tudjuk.
Végül szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék munkáját. Bízunk abban, hogy hasonló feltételrendszerben is szakszerűen, jó minőségben tudják folytatni munkájukat. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm én is a felvetéseket. Kérdezem a bizottság tagjait, ki kíván hozzászólni. Tukacs István. Megadom a szót.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Előterjesztők! A köszönet hangján kell először is szólni a szakszerű, átfogó előterjesztésért, amelynek számos olyan mozzanata van, amely mind a bizottságnak, mind a parlamenti képviselők összességének javaslatokat ad a következő időszakra nézve. Szeretném javasolni a tisztelt bizottságnak, azon túl, hogy általános vitára bocsátjuk az előterjesztést, hogy fogadjuk el azt a javaslatot, amely az Állami Számvevőszék által elkészítendő makrogazdasági tanulmány kezeléséről, megismertetéséről szól. Fogadjuk el ezt a javaslatot, és nemcsak szűk bizottsági körben, ha ez lehetséges, hanem a parlamenti frakciók is ismerjék meg és hasznosítsák. A második, amiről szólni szeretnék, az, hogy a jelentésben foglaltak - amelyek fő konklúzióikban azt fogalmazzák meg, hogy a struktúraváltás nehezítette a folyamatos ügymenetet, az átláthatóságot, nagy szükség lenne pontosabb kormányzati prognózisokra, továbbá az európai uniós támogatás felhasználását és a helyi önkormányzati rendszert érintő megállapítások - elfogadhatóak, megfelelő következtetéseket kell belőlük levonnunk.
Ha megengedik a tisztelt bizottsági tagok, két területtel szeretnék kiemelten foglalkozni. A jelentés először világít rá arra, hogy az önkormányzatok helyzete jelentősen megváltozott az elmúlt időszakban. Jelentősen megváltozott, és emellett ne menjünk el szó nélkül, még akkor sem, ha mégolyan csábító is a bizottság számára, hogy az államháztartás más területeivel, vagy akár a központi költségvetéssel foglalkozzon. Az önkormányzatok helyzete nemcsak abban változott meg, hogy megváltoztak a gazdálkodás körülményei is, hanem számos olyan új veszély nyílt meg sok új területtel, amelyekre figyelemmel kell lennünk. Az egyik ilyen, amit az előterjesztés is említ, az uniós forrásokkal való bánás és a tájékoztatás ügye. Az önkormányzatok a következő időszakban tiszta helyzetbe kerülnek, hiszen ilyen feladataik számosabbak lesznek, és természetesen figyelemmel kell lenni arra, hogy ennek a szabályozása is megtörténjen.
A második ilyen ügy, amit a jelentés is említ, az, hogy az önkormányzatok gazdálkodása az elmúlt időszakban jelentékenyen változott, és ez nemcsak az emelkedő hitelállományt jelenti. A magam részéről azzal a fő megállapítással, hogy az önkormányzati rendszer gyökeres változtatásra szorul, egyetértek, a Tállai úr által elmondottakkal azonban nem. Azt gondolom, meglehetősen szimpla felfogása az önkormányzati rendszernek és az önkormányzati gazdálkodásnak, amikor azt mondjuk, hogy át kell tekinteni az állam által az önkormányzatokhoz delegált feladatokat, és ehhez több finanszírozást kell adni. Véleményem szerint a finanszírozási rendszer átalakítása nem állhat csak és kizárólag ebből, az önkormányzati rendszerünk jelen pillanatban túlterjeszkedett, méretei nem gazdaságosak, és általában a szolgáltatásai kevéssé méretgazdaságosak, ezért nem hatékonyak, rosszak. Az önkormányzati rendszer finanszírozásáról és annak reformjáról akkor beszélhetünk igazán, ha ezzel a problémával szembe nézünk, és ebben születnek döntések. A finanszírozási reformot végrehajtani tehát akkor lehet, ha hozzányúlunk ahhoz az egyébként mindenki által kárhoztatott rendszerhez, amely közel 3200 önkormányzatot működtet hazánkban, miközben tudjuk, hogy ennyi önkormányzatra a feladatok szempontjából, a közszolgáltatások szempontjából nincs szükség. Ez a rendszer sok pénzt emészt fel, egyszerre gazdag és szegény.
Az ehhez szükséges politikai szándék nincs meg, ezt szögezzük le, és ez a legfőbb gátja az önkormányzati rendszer finanszírozási reformjának. Hasznos és célszerű lenne, de a magam részéről nem látom azt a szándékot, amely egy ilyen típusú önkormányzati reformot eredményezhetne. Volt erre esély a ciklus elején, mindannyian emlékszünk azokra a döntésekre, amelyek nem tették lehetővé ezt. Csak azért, hogy igazoljam is, amit mondok, hogy nemcsak egyszerűen és szimplán arról van szó, hogy az önkormányzatok működését a csekély állami bevételek gátolják, az előterjesztésben is szemügyre vehetjük azokat a grafikonokat, amelyek az önkormányzatok bevételeinek megoszlását mutatják. Ebből világosan látszik, hogy 2006-ban 23 százalékot, 2005-ben 26 százalékot tettek ki a költségvetési támogatási bevételei az önkormányzatoknak, az intézményműködési bevételek, az átengedett bevételek, illetve az egyéb saját bevételek igencsak számosak. Ezért rápillantva erre a megoszlási ábrára is, világosan látható, hogy nem csak és kizárólag az állami finanszírozásról van szó. Szeretném megerősíteni a tisztelt bizottságnak, hogy szakmai megoldást az önkormányzati finanszírozásban csak úgy lehet elérni, ha áttekintjük az egész önkormányzati rendszert, és képesek lennénk, mint ahogy nem vagyunk, az önkormányzatok számának, működésének, a szolgáltatások, az oktatási, szociális és egyéb szolgáltatások felmérésére, ezek átalakítására, méretgazdaságossá tételére. Így lehetne több forrást felszabadítani a helyi gazdálkodáshoz.
A vitában muszáj megemlítenem azokat az adatokat, amelyek a központi államigazgatás költségeiről szólnak. A minisztériumban foglalkoztatottak létszáma 2006-ban nagyjából egy nyolcezres létszámot tett ki, 2007-ben 6000, 2008-ban pedig 6000 alatt van. Ugyancsak nagyon tényszerűek azok a megállapítások, azok a számok, amelyek a közalkalmazottak számát mutatják 2002 és 2007 összevetésében, hogy hogyan csökkent 830 ezerről 750 ezer főre. Úgy gondolom, hogy ezek azok az intézkedések, amelyek megtakarításokat mutatnak a működőképesség fenntartása mellett is. Ezért tehát mindazok a vélemények, amelyek azt mondják, hogy a központi igazgatás, a központi működés, a minisztériumok igazgatási kiadásai, amelyek szintén jelentősen csökkentek, nem elégségesek, lényegesen vitathatóak.
A harmadik blokk, amiről szólni szeretnék, az, hogy vannak-e nagy koncepciók egyes területeken, illetve hiányoznak-e. Ebben némileg vitázom az EU-források felhasználásának tekintetében, hiszen a jelentés egészen konkrétan ezt is megemlíti. Némi vitám azért van, mert ha a nemzeti fejlesztési terv, az Új Magyarország program elemeit és összességét is áttekintjük, akkor ez egy koncepciót nyújt arra, hogyan történjen a felhasználás.
Végül pedig azt szeretném elmondani, miután tisztelt elnök úr maga is javaslatot tett ennek a bizonyos 3/a pontnak az átfogalmazására, úgy gondolom, az általános vitára bocsátáskor még nem, de a vita során nyilvánvalóan törekednünk kell arra, hogy nagyon pontosan fogalmazzuk meg, hiszen kölcsönösen érezzük ennek a pontnak a "sikamlósságát". Tisztelt Bizottság! Miután a mostani vitának elsősorban az a célja, hogy megállapítsa a jelentésről és az indítványról, hogy általános vitára tudjuk-e bocsátani, úgy gondolom, ezt meg kell tennünk, támogassuk ezt, megfogalmazva természetesen azt a köszönetet, ami az Állami Számvevőszék munkájának szól. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László jelentkezett.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Szerintem először is azt kell leszögeznünk, hogy az Állami Számvevőszék ma a magyar parlament, illetve a költségvetés legfőbb támasza, szakértői háttere, és ebből a szemszögből kell a 2007. évi tevékenységét vizsgálni. Márpedig ebben a bizottságnak, talán önmagára is tekintettel, érdemes számba venni, hogy mennyire támaszkodott a Számvevőszék munkájára. A 2006. évi zárszámadási törvénnyel kapcsolatos vitát kell visszaidézzem, amikor a Számvevőszék nagyon alapos munkával számba vette, hogy milyen tanulságai vannak a zárszámadással kapcsolatos kérdéseknek. Hiszen szakmailag ma is azon folyik a vita, hogy a választási ciklusok idején kiütközik a kormány állandó túlköltekezési hajlama. Nem a parlamenté, mert a parlamentnek megfelelő költségvetési törvénye volt 2006-ra is a végszámokat tekintve. Ennek alátámasztottságát a Számvevőszék már akkor is közepesnek minősítette, sőt, bizonyos esetekben nagy kockázatokat jelzett, illetve bizonyos végrehajtást nem auditált, és ez úgy ment át a parlament MSZP-SZDSZ-es többségén, hogy még országgyűlési határozatba sem volt hajlandó foglalni azokat a ténymegállapításokat, amelyek a kormányzati végrehajtással összefüggő, vagy éppen a tervezés hiányosságaiból adódó tanulságokkal kapcsolatban a parlament kifejezze azon álláspontját, hogy az Állami Számvevőszék szakmai oldalára áll.
Ezután szakmai alapon vitatni azt, hogy az Állami Számvevőszéknek van-e és milyen mértékben ráhatása a kedvezőtlen költségvetési folyamatok alakulására?! Azt gondolom, a többség feloldotta ebbéli felelősségét, hiszen a leírtak alapján nem állt az ÁSZ véleménye mellé, miközben mindenféle szakmai egyeztetésen próbálja a mindenkori szabályelvű költségvetés előkészítését kikényszeríteni. Az a rendszer, amely ma a költségvetéshez kapcsolódóan az ÁSZ munkáját jelenti, ha a parlament döntéshozó többsége akkor összefogott volna, ma a kormányzatnak nem lenne ennyi mozgástere, mint amivel veszélyezteti a 2009-2010-es éveket. Ezért rendkívül érzékeny az a kérdés, hogy 2009-2010-ben milyen szerepe lehet a Számvevőszéknek a kormányzatnak a költségvetést feloldó, a hiányt esetlegesen újból növelő gyakorlatával szemben. Az SZDSZ-nek itt lesz nagy felelőssége, hogy felelős konstruktív ellenzékként, miután a kormányzatnak nincs meg a többsége, parlamenti szinten hajlandó-e féket állítani a kormányzat túlköltekezési hajlamának. Ezért stratégiai kérdés ma, hogy az ÁSZ-hoz hogyan viszonyul a költségvetési bizottság és majd ezen keresztül a parlament. Ezért a 2007. évi tevékenységhez szorosan kapcsolódóan megfogalmazódó álláspontunk szerintem nem is lehet más, mint hogy elfogadjuk a beszámolót, hiszen csak akkor lehetne ezt megkérdőjelezni, ha az ÁSZ nem írta volna le, nem jelezte volna, nem sorolta volna fel konkrétan, és a mostani beszámolójában is újból összegzi, hogy milyen javaslatai vannak. Ezeket persze a kormányzati oldal megfelelő szintjei belátásuk szerint véleményeztek, esetleg végre is hajtottak, de mint az Országgyűlést segítő intézmény ajánlásait nem emelte országgyűlési határozat szintjére, sőt, még bizottsági álláspont szintjére sem.
Nekem az a legalapvetőbb felvetésem a Számvevőszék jelenlegi vezetése számára, mivel a 2008. évi költségvetéshez kapcsolódóan nagyon alapos elemzést kaptunk, ami először született meg a Számvevőszék részéről, amely a tervezési folyamatban is segítséget adott, hogy a továbbiakban is számíthatunk-e erre. Alapvetően 2005-2006-ban már a helyzetről is vita folyt, ebben azt lehetne vitatni, hogy az ÁSZ mennyire volt határozott az álláspontjában, és mennyire állt akkor az Országgyűlés mellé. Számíthat-e arra a most már dokumentált elemzési folyamatra, amely a 2008-as költségvetéssel kapcsolatban született? Például a kis- és középvállalkozásokhoz, a gazdaságfejlesztésekhez kapcsolódó kérdésekben elég átfogó elemzés készült, amely alkalmat teremt a szakpolitikák tényszámok oldaláról való értékelésére. Erre számíthatunk-e a továbbiakban is? Lesz-e kutatás-fejlesztési, szakoktatási fejezet, és sorolhatnánk olyan stratégiai kérdéseket, amelyeket a kormányzat maga is fontosnak tart, a szociális rendszer átalakítását, satöbbi. Egyáltalán milyen tényadatok állnak rendelkezésre, milyen elemzések segíthetik a kisebbségi kormányzást felügyelő parlamenti többség munkáját? A nagy elvi vitákon túl nagyon sok hasznos, apró elemzői munkára lenne szükség az egyes törvényalkotási folyamatokban. Azokat a hatástanulmányokat, azokat az előző évek tényszámait összerendező elemzéseket megkaphatjuk-e, különösen arra tekintettel, hogy most is látjuk, hogy a kormányzat az elmúlt 3 évben harmadszorra alakítja át a kormány költségvetési szerkezetét, ezért az összehasonlító adatok igencsak kétesek.
Nyilván egyedül az Állami Számvevőszék lehet az Országgyűlés partnere, segítheti, hogy az átrendeződő fejezetek között mégis álljanak rendelkezésre összehasonlító adatok. Vagy hogy például olyan alapvető kérdésekre is választ kapjunk, mint a közpénzek elköltésének nemcsak szabályossága, hanem hatékonysága is, hiszen jó néhány kérdéskörben ma már meg sem lehet ítélni, hogy milyen a költségvetés hatékonysága, ha nem tudjuk a fizikális adatokat és a pénzügyi adatokat összehasonlító adatsorokba rendezni, és azok alapján következtetéseket levonni. Magyarán egyet szeretnénk jelezni, hogy erre az ellenzék oldaláról is igényt tartunk, másrészt, hogy erre milyen lehetőségek vannak. Szerintem a kisebbségi kormány képviselőinek is szükségük lesz erre itt, az Országgyűlésben, hogy ezek az értékelések rendelkezésre álljanak. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Főtitkár Úr! Főigazgató Úr! Nekem, gondolom, nem meglepő módon, mert visszaemlékezve az elmúlt évekre, nem először jelzem ezt, műfaji problémám van a most folyó vitával. Azért, mert beszélünk itt európai uniós pénzekről, beszélünk az állami szféra nagyságáról, tervezéséről, pénzfelhasználásáról, az önkormányzati szektorról, és tulajdonképpen egy bővített mondattal, már amelyik hozzászóló ezt megtette, elintézzük a témát, ami arról szólna, hogy az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységét bemutassuk, értékeljük és kialakítsuk a bizottság álláspontját. Mint ahogy jeleztem, ezt évek óta elmondom ezeknél a témáknál, és itt mindenképpen felvetődik két probléma. Az egyik az, hogy valójában így kevés figyelem vetül arra, hogy az Állami Számvevőszék tevékenységét mint olyat értékelje a bizottság, hiszen, engedve a csábításnak, folyamatosan azt értékeljük, ami a politika homlokterében van, tehát az ország gazdaságát, a kormány tevékenységét, az önkormányzatok helyzetét. Persze, ide kívánkozik az a két mondat is, hogy nem gondolom, hogy elfedne ez bármit az ÁSZ tevékenységében, én is nagyon átláthatónak, világosnak és korrektnek látom az Állami Számvevőszék munkáját, és nemcsak most, hanem az elmúlt időszakban is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem beszélnék szívesen, bár nyilván néha nem könnyű, azokról a kérdésekről, amelyek itt felmerülnek.
Úgy gondolom, megvan a felület ahhoz, hogy ezeket a témákat átbeszéljük. A költségvetési bizottságnak van olyan albizottsága, a számvevőszéki albizottság, ahol ezeket a megrendelt, vagy valamilyen más okból előálló tanulmányokat megvitassa a bizottság, a lényegesebbeket a költségvetési bizottság önálló napirendjére veheti, akár vitanap is kezdeményezhető, tehát a politikai hátterük is megvan ezeknek a vitáknak, akár gyakrabban is, minthogy egy év költségvetését, vagy zárszámadását elkészítve az Állami Számvevőszék ehhez rendelkezésre bocsátott értékelését megvitassuk, támaszként és vitaalapként is használhassuk. Ezt azért mondtam, mert ahogy Tukacs képviselőtársam is utalt rá, időnként vitatkozunk a Számvevőszék egy-egy érvével, még akkor is, ha utóbb az derül ki, hogy nem nekünk van igazunk, és akkor is, ha az derül ki, hogy nekünk volt igazunk. Nyilván ezek a viták előremozdítják, finomítják azokat a technikákat, árnyalják azokat a szempontokat, amik alapján a mi munkánk is javul, és majd az utánunk jövők is tanulnak belőle.
Azt gondolom, el kellene dönteni valamikor, hogy ez a jelentés, ami az Állami Számvevőszék tevékenységéről szól, kívánja-e ezt a rendkívül átfogó kitekintést Magyarország egészére vonatkozóan, vagy praktikusabb megmaradni azoknál a szűkebb kereteknél, ami az Állami Számvevőszék munkáját és munkája eredményeit sorjázná. El kellene dönteni, hogy hogyan tudnánk esetleg más kapcsolódási pontokat találni azoknak a kérdéseknek a megvitatására, megbeszélésére, amelyeket én is fontosnak tartok, de talán nem is koncentrálunk annyira ilyenkor ezeknek a kérdéseknek a fontosságára, talán a közvélemény is kevésbé figyel ilyenkor ezekre a kérdésekre, mintha azokat önállóan, a maguk valóságában, súlyában elemeznénk, tennénk mások számára is hozzáférhetővé. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem a bizottság tagjait, ki kíván még szólni. Gegesy Ferenc képviselőtárunk jelentkezett, megadom a szót.
Dr. Gegesy Ferenc hozzászólása
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. A Számvevőszék jelentését természetesen vitára és elfogadásra javasoljuk mi is. Van egy olyan terület, ahol, legalábbis én, nem teljesen értek egyet a megállapításokkal, ez az önkormányzatokról szóló rész, de ezt most itt nem kívánom részletezni. A vitában elhangzottakból sok mindenhez hozzá lehetne szólni, de egy dolgot tartok fontosnak ezek közül. A költségvetési szigort. Tavaly az egyik költségvetési vita folyamán volt egy, a szigort érintő javaslatom, ami még egyharmadot sem kapott a bizottságban. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Több jelentkezőt nem látok, akkor elnök úrnak és kollégáinak adnám meg a szót, hogy amennyiben kívánnak, reagáljanak az elhangzottakra.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Nagyon rövid tudok lenni. Elsősorban köszönetet szeretnék mondani. Természetesen a kollégáim és magam is rendelkezésre állok, ha ezen a bizonyos 3/a ponton javíthatunk, vagy egyértelműbbé tehetjük. A dolog lényege az, hogy ha rólunk szól valami, akkor kérdezzék meg, hogy végül is tudjuk-e teljesíteni. Ennyi az igényünk, ezt lehet finomabban is kifejezni.
A következő, amit szeretnék mondani, ez a költségvetési hivatal vitája kapcsán is felmerült. Nagyon örülök annak, hogy Kékesi képviselő úr és mások is szóba hozták azt, amit az Állami Számvevőszék képvisel, hogy egy szakmai szervezet, vagy hivatal soha nem vonhatja el az Országgyűlés alkotmányos politikai felelősségét. Hiszen végül is önök viselik ennek felelősségét. Az Állami Számvevőszék segíteni tud abban a mértékben, ameddig igényt tartanak rá, de ezt nem lehet a parlament jogain kívül helyezni különböző költségvetési meggondolásokból, ahogy ezt Gegesy képviselő úr jelezte. Egy szakmai szervezetnek szükségszerűen más a gondolkodási síkja, még ha ezt lehet is közelíteni. Itt nemcsak arról van szó, hogy kézifékeket alkalmazzon, árumegállító joga legyen, hanem egyáltalán ezeket a társadalmi kérdéseket kezelje. Mi egy sajátos nézőpontot jelenítünk meg. Teljesen természetesnek és fontosnak tartom, hogy adott esetben az egyes országgyűlési képviselőknek nem a tényeket illetően, hanem az Állami Számvevőszék által levont következtetéseket illetően esetleg más meggyőződése alakul ki, mert másként látja. Mi legfeljebb a tánciskolai kályhát tudjuk ezekben az ügyekben adni.
Ha jól értem az MSZP képviselőinek, illetve Domokos képviselő úr megnyilatkozását, igénylik azt, hogy ezzel a szemlélettel igenis készítsünk a költségvetéshez egy értékelő tanulmányt, és ez a tanulmány vegye figyelembe azokat az igényeket, amelyeket akár közvetlenül, akár közvetve a bizottság útján támasztanak. Például, hogy milyen diagram legyen benne, milyen adatsorok fontosak adott esetben. A napokban megjelenő anyagban van egy számomra meglepő adatsor, ez az adatsor egyrészt a munkahelyteremtés lehetőségéhez és a munkaerőbázishoz kapcsolódik, tisztelettel ajánlom a képviselők figyelmébe ajánlom, másrészt pedig az újraelosztási rátához, ahol beszélünk arról, hogy 40 százalékra vissza kellene jutni az 52-ről. Az Európai Unió fejlettebb országainak átlaga valahol 46-47 százalék. Nem biztos, hogy a román, vagy a szlovák példát kell nekünk követni ezekben a kérdésekben. A magunk részéről gondolatokat tudunk felvetni, és ha megtisztelnek bennünket azzal, hogy ezeknek a gondolatoknak az irányultságát meghatározzák, például Kékesi úr megmondja, hogy milyen területen kellene kibővíteni, mivel tudjuk szolgálni a parlament költségvetési vitáját, akkor ezeket az adatokat a legkészségesebben megpróbáljuk előteremteni, ha ez egyáltalán fizikailag lehetséges. Ilyen akár a kormányzati struktúraváltás összehasonlítása, transzformációs igénye, ilyen a munkahely, ilyenek lehetnek a konvergenciaprogram különböző súlypontáthelyezései. Ezek, ha szabad ezt mondani, az ellenőrzés melléktermékei.
Vannak olyan országok, ahol az Állami Számvevőszék beszámolója az a jelentés, amit évente benyújt, és mást nem nyújt be. Abban nyilván van tücsök-bogár, mit látott, fel vannak sorolva az ellenőrzések, satöbbi. És van olyan ország, ahol a tevékenységről beszámoló annyi, hogy ezt tettük. Ha az Országgyűlés erről döntést hoz, aszerint fogjuk ezt a feladatot végrehajtani, mind a kettő mellett szól nagyon sok érv. Hiszen, ha képviselő úr gondolatát követem, meg lehet teremteni ezeknek az anyagoknak más fórumait, és nem terheljük meg vele az éves beszámolót. Mentségünkre annyit szeretnék mondani, hogy abból indulunk ki, és ez nem álságos, hogy az a jó, ha a szervezeti tevékenység magától értetődő, és valahol a háttérben marad a produktum mellett. Nem az a lényeges, hogy az Állami Számvevőszék hány emberrel dolgozik, hogy dolgozik, hány napot töltött munkával, mennyi a vezetők fizetése. Ezeket mi szeretnénk, ha úgy tetszik, mellékkörülménynek tekinteni. Az én szempontomból nagyon fontos, hogy az utazásainkra, annak ellenére, hogy sok volt, kevesebbet költöttünk a múlt évben, mert turistaosztályon utaztunk, és ahová lehetett, autóval mentünk, magunk vezettünk. Ezek is fontosak, de nekünk. Egyébként pedig, ha a dolog működik, nem kell róla beszélni. Tehát, hogy miről számoljunk be a parlamentnek, az egy műfaji probléma. Mi ahhoz alkalmazkodunk, amit a képviselő urak javasolnak, mondanak. A magam részéről nem szeretem, amikor egy szervezet a produktuma elé tolakszik.
A magunk részéről mindent megköszönünk és megtesszük, ami tőlünk telik. Ezek a tanulmányok, amelyek most készültek a cigányságról, a tudásalapú társadalom fejlesztéséről, nem számvevőszéki jelentések, ezek a kutatóintézeti melléktermékek, ha úgy tetszik. Csöndesen mondom, ma Magyarországon a Nemzeti Bankon és az Állami Számvevőszéken kívül sehol nem folyik makrogazdasági elemző-tervező munka. Egyébként a két intézmény együtt is működik ebben. Ha megteremtődik valahol ennek lehetősége, akkor nyilván ez a tevékenységünk elhagyható. Ma a kollégáimmal együtt ezt fontosnak tartjuk, ezért adjuk ki az újságunkat, a Pénzügyi Szemlét. Az érdeklődés mértékét jelzi az emberek részéről, hogy a múlt évben több mint százezer ember nyitotta ki a jelentéseinket. Nem igaz, hogy az embereket nem érdekli, hogy mi van. És ez nem mind újságíró volt, mert most már strukturáltan is tudjuk az interneten ezeket az adatokat gyűjteni, egyszerű emberek is voltak, úgyhogy próbálunk felhasználóbarát módon szolgálni.
Nagyon szépen köszönöm a kollégáim nevében is. Úgy vagyok ezzel, mint egy zöldséges boltban az eladó. Ha az áru friss, akkor az eladónak könnyebb a dolga. Köszönöm szépen, hogy az árut önök jónak találták.
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról és az országgyűlési határozati javaslat benyújtásáról
ELNÖK: Köszönöm szépen elnök úr válaszát. A szavazások következnek. A bizottságnak az általános vitára való alkalmasságról kell döntenie, valamint annak a határozati javaslatnak a benyújtásáról, amely az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadását javasolja. Ezt a bizottság tagjai megkapták.
Javaslom, elsőként arról döntsünk, hogy a jelentés általános vitára alkalmas-e. Ez a J/5493. számú előterjesztés. Kérdezem, ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Köszönöm. Nemmel szavazott? Tartózkodott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát egyhangúlag támogatta.
Következik az országgyűlési határozati javaslat önálló bizottsági indítványként történő benyújtásáról szóló döntés. Kérdezem, ki az, aki ennek benyújtását támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Köszönöm. Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Tartózkodott? Egy. A bizottság tehát egy tartózkodás mellett úgy döntött, hogy benyújtja a javaslatot.
A többségi álláspont előadója Tukacs István, a kisebbségié Domokos László. (Közbeszólás a kormányoldalról: Egyhangú volt a szavazás.) Nem volt egyhangú. Volt egy tartózkodás. Elnök úrnak és munkatársainak köszönöm a bizottsági ülésen való részvételt. További jó munkát kívánok.
Áttérünk a következő napirendi pontunk tárgyalására: döntés képviselői önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról. Mind a négy előterjesztés az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosítására vonatkozik. Tekintettel arra, hogy mind a négy javaslat témaköre hasonló, azt javasolnám, hogy a bizottság ne külön-külön tárgyalja ezeket a módosításokat, hanem együttes vitára kerüljön sor. Kérdezem, hogy ezzel kapcsolatban van-e valakinek észrevétele. (Nincs jelentkező.) Nincs. Köszönöm. Akkor így fogjuk tárgyalni.
Hozzá kell tennem, a mai híradásokból az is kiderült, hogy a bizottság hamarosan egy másik áfa-módosító javaslattal is foglalkozni fog. Valószínű, hogy a távfűtés 20 százalékos áfakulcsát javasolják majd 10 százalékra módosítani Hagyó Miklós főpolgármester-helyettesen keresztül, nyilván képviselői hatáskörben. Érdekes volt, hogy ezzel párhuzamosan Szanyi Tibor egy 5 százalékos módosításra tesz majd javaslatot. Úgy tűnik, hogy többféle áfa-módosító variáció is fut, ezért gondolom azt, hogy a bizottság hamarosan további áfa-módosító javaslatokkal is foglalkozni fog.
Ezek után adnám meg a szót az előterjesztőknek. Nyilván az a), b) c) pontoknál Kékkői Zoltán lesz az előterjesztő, a d) pontnál pedig Font Sándor. Először Kékkői Zoltánt kérem meg, hogy ismertesse javaslatait.
Kékkői Zoltán szóbeli kiegészítése
KÉKKŐI ZOLTÁN (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Jelenlévők! Először az 5613. számú törvénymódosításhoz szeretnék kiegészítést fűzni. Ez módosító javaslat a kompenzációs felár mértékének módosítását javasolja. Tudjuk jól, és pontosan szeretnék fogalmazni, a kompenzációs felár az őstermelők által értékesített mezőgazdasági termékek után vissza nem igényelhető, de a továbbértékesítés után a befizetendő áfa miatt felvásárlásiár-csökkentő hatását hivatott kompenzálni. 1993-ban állapították meg ennek mértékét, azóta ez változatlan. Tudjuk jól, hogy az áfa mértéke többször változott, először 12 százalékról 15 százalékra, utána, a Gyurcsány-kormány ideje alatt 15 százalékról 20 százalékra. Az előző évben az őstermelőket ez a változás mintegy 60 milliárd forintos hátrányba hozta. Ezen szeretnénk változtatni.
Javaslatunknak tehát az a lényege, hogy a 7. számú melléklet a) pontjában felsorolt termékeknél a kompenzációt 12 százalékról 15 százalékra akarjuk felemelni, a d) pontjában pedig 7 százalékról 10 százalékra. Különböző új jogszabályokkal sújtják az őstermelőket, nehezítik el munkájukat, például január 1-jén megjelent az a törvény, hogy az őstermelőknek is be kell jelentkezniük, és adószámot kell kérniük. Igaz, most kaptunk egy feljegyzést a minisztériumtól, hogy olyan kedvezményt kaptak a kompenzációs felárat igénylők, hogy csak akkor kell kérniük az adószámot, ha és amikor igénybe veszik ezt a kompenzációs felárat. Szeretném kérni a jelen lévő képviselőket, hogy támogassák módosító javaslatunkat.
Ismertetném az 5614. számú módosító javaslatot is. Ez az áfatörvény 3. számú mellékletének bizonyos részét módosítja, azaz új termékekkel egészítené ki. Ide tartoznak az 5 százalékos áfakörbe tartozó termékek. Az élelmiszerárak növekedése miatt úgy érezzük, hogy a lakosság minden rétegét sújtja az áfaemelkedés, de főleg a legszegényebbeket. Ezért bizonyos termékeket szerettünk volna az 5 százalékos áfakörbe besorolni. Ilyen termékek lennének az 1., a 2., a 3. és a 4. áruosztályba tartozó termékeken belül a legfontosabbak, például a nyers tej, vagy a friss tojás. Köszönöm szépen, elnök úr, ennyivel szerettem volna kiegészíteni javaslatainkat, és majd a kérdésekre válaszolok.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Csak egy technikai kérdésem van. Az 5641. számú javaslatról nem kíván szólni?
KÉKKŐI ZOLTÁN (Fidesz), előterjesztő: Az 5614. számúról szóltam.
ELNÖK: Van itt egy 5614. számú és egy 5641. számú javaslat. Ez csak a technika ördöge? Az 5641. számú javaslat Turi-Kovács Béla és Kékkői Zoltán önálló indítványa.
KÉKKŐI ZOLTÁN (Fidesz), előterjesztő: Az egy új javaslat, de az én meghívómban nem szerepel.
ELNÖK: Erről tud most valamit mondani?
KÉKKŐI ZOLTÁN (Fidesz), előterjesztő: Tudok arról is nyilatkozni, mivel tudom, miről szól, elnök úr.
ELNÖK: Javaslom, hogy annak az indoklását is hallgassuk meg, ha már együttes vitát nyitottunk, akkor most mondja el képviselő úr.
KÉKKŐI ZOLTÁN (Fidesz), előterjesztő: Ha megnézzük az előző javaslatot, ott ismertettem, hogy mely termékeket sorolnánk be a kedvezményes áfakulcsba, az új törvénymódosítási javaslatunkba pedig egy másik termékcsoport, a kenyér és a lisztfélék kerültek be. Ez nem véletlenül történt így. Annak idején, az ősz folyamán, amikor az áfatörvényt tárgyaltuk, akkor is külön nyújtottuk be javaslatunkat, mert azt mondtuk, hogy ha az egyiket elutasítják, akkor legalább a legfontosabb élelmiszer áfacsökkentése kerüljön a parlament elé. Ilyen élelmiszernek tartjuk a kenyeret és a liszttermékeket. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Csak hogy mindenki számára világos legyen, miért van két külön javaslat: ahogy képviselő úr is mondta, az alapvető élelmiszerek köréből kiemelték, a parlament számára felkínálva a lehetőséget, hogy a gabonaliszt és dara, valamint a kenyér esetében külön is tudjon dönteni egy másik áfakulcsba-sorolásról. Köszönöm szépen.
Font Sándor képviselő úrnak adnám meg a szót, hogy indokolja a javaslatot.
Font Sándor szóbeli kiegészítése
FONT SÁNDOR (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen. A T/5616. számú törvénymódosítást szeretném indokolni. Tavaly nyáron jeleztük először a kormánynak, hogy jó lett volna, ha figyelembe vette volna a WTO és a különféle gazdaságkutató intézetek előrejelzését a várható élelmiszerár-emelkedésre. Sajnálatos módon javaslataink, sőt, a szakmai szervezetek javaslatainak egyikét sem fogadta meg a kormány. Melyek voltak ezek? Például az intervenciós gabonakészlet Magyarországon való tartása. Ezt olyan üzleti köröknek adták el, akikről mostanában az adatvédelmi biztos úr segítségével sikerült kideríteni, hogy kik is voltak. Ezek a cégek hihetetlen jövedelemre tettek szert, miközben külföldre értékesítették ezt a gabonakészletet. Ezzel nagyon nehéz helyzetbe hozták például az állattartókat, és jelentősen hozzájárultak a magyarországi élelmiszerár-emelkedéshez, hiszen élelmiszeralapanyag-hiány keletkezett, ezt pontosan tudjuk.
Tavaly három oldalról volt megközelíthető az élelmiszerár-emelkedés oka. Az egyik a kellemetlen időjárás, a másik a bioetanol-, biodízelgyárak hatalmas igénye a mezőgazdasági alaptermékekre - a gabonafélékre, a repcére és a napraforgóra gondolok - a harmadik pedig Kína és India most már jellemzően igényesebb fogyasztói magatartása, áttérve a rizsalapú termékekről a gabonaalapú, ennek következtében a húsalapú termékek fogyasztására. Kiindulópontként ezek együttesen okozták az élelmiszerár-emelkedést. A magyar kormánynak lett volna lehetősége rá, hogy beavatkozzon. Például a szakmai szervezetek az élelmiszeráfa újragondolását javasolták. Miniszter úr egyik javaslatot sem fogadta meg, sem az általunk felvetettekből, sem pedig a szakmai szervezetekéből, habár kísérletet tett rá. A 2007. szeptember 4-ei kormányülésre beterjesztette az élelmiszer áfájának csökkentését, de másnapra azt a hírt kaptuk, most idézek egy újságot: "Veres és az SZDSZ lenyomta Gráfot, napirendre sem tűzte a kormány a mai ülésén az agrárminiszter áfacsökkentési javaslatát." Gráf József azóta is elmondta, hogy ez szándéka, el kell gondolkodni ezen.
A tavalyi év végeredménye az lett, hogy Európában Magyarországon növekedett a legnagyobb mértékben az élelmiszer ára. Sehol nem növekedett ilyen mértékben. Az átlagos 11,5 százalékos áremelkedést az Európai Unióban mindösszesen 2,8-3 százalékos áremelkedés követte. Olyan termékek árai növekedtek hihetetlen mértékben, amelyek a legalapvetőbb élelmiszerek közé tartoznak, éppen ezért jutunk el a nagyon nehéz helyzetbe került családok problémáihoz. Melyek ezek az alapvető élelmiszerek? Mint említettem, általában a cereáliák, a sütőipari termékek. Így a malomipari lisztalapú termékeknél, például a tésztaféléknél 25 százalékkal, a kenyérnél 20 százalékkal, és ami ennél is izgalmasabb, az étolajnál 52 százalékkal, a sajtnál 21 százalékkal, a tejnél 21 százalékkal, a lisztnél 48 százalékkal emelkedtek az árak. Ezek az adatok igazolják azt, hogy Magyarországon a legmagasabb szinten emelkedtek az élelmiszerárak. Van még egy kellemetlen adat Magyarország fogyasztási szokásairól, illetve a jövedelmek nagyságáról. A magyar lakosok átlagosan bevételük 27 százalékát költik élelmiszerre. Ez kirívóan magas, az uniós átlag 10 százalék, vagy az alatti. Ez még inkább azt jelenti, hogy nagyon érzékeny a magyar lakosság az élelmiszerek árának emelkedésére. Tehát egyrészt a legmagasabb mértékű élelmiszerár-emelkedés következett be Magyarországon, másrészt sajnálatosan az egyik legmagasabb mértékben költünk személyi jövedelmünkből élelmiszer-vásárlásra. Ezek együttesen jelentették azt, hogy el kell gondolkodni, milyen eszköz maradt még a kormány, a parlament kezében arra, hogy tompítsa az élelmiszerár-növekedést.
Illúziónk nincs, megállítani, vagy visszájára fordítani néhány éven belül nem lehet, de tompítani igenis lehet. Megtették ezt például a nyugat-európai országok, Franciaország, Olaszország és Németország, ahol az állam kezében lévő eszközökkel azonnal felléptek, és megnézték, vajon mi indokolja azt a mértékű áremelkedést, amit a fogyasztók tapasztaltak. Ez azt jelentette, hogy versenyhatósági eljárást indítottak, főleg a kereskedelmi cégek ellen. Miért éppen ellenük? Azért, mert egy élelmiszer jövedelemtartalma három részre bontható le aszerint, hogy kihez kerül. A jövedelemtartalomból sajnálatos módon csak 12-14 százalék kerül a termelőhöz. A fennmaradt mintegy 85-90 százalék a feldolgozóiparnál és a kereskedelemnél csapódik le. Ezen belül mintegy egyharmad rész a feldolgozóiparnál marad, és értelemszerűen döntő mértéke a kereskedelemnél csapódik le. A német és az olasz versenyhatósági eljárások bebizonyították, hogy némely nagy áruházlánc az indokoltnál nagyobb mértékben emelte az árakat. Ez tipikusan látszik abból a magyar adatból is, hogy míg 11,5 százalékos volt az átlagos élelmiszerár-emelkedés, addig az alapanyagok árai csak 8,5 százalékkal emelkedtek. Látható, hogy a feldolgozóipar és különösen a kereskedelem újra extraprofitot tett zsebre jogtalanul, ezt a típusú élelmiszerár-emelkedést semmi nem indokolta náluk.
Azt gondolom, hogy ilyen helyzetben a kormánynak és a parlamentnek igenis van eszköze arra, hogy nézze meg, milyen eszközöket alkalmaztak az Unió egyes tagországai, amikor ezt a nemkívánatos jelenséget látták. Magyarország nem alkalmazta ezeket. Ismerjük, például a Versenyhivatal, a fogyasztóvédelmi hatóság igénybevételével, a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény alkalmazásával tudná a kormány fékezni az élelmiszer-drágulás nem indokolt részét. Ezt sajnos eddig a kormány nem tette meg. Sőt, Gráf József miniszter úr újra jelezte mintegy három héttel ezelőtt, hogy szerinte is további, több mint 10 százalékos áremelkedés várható az élelmiszereknél. Ekkor illik megnézni, hogy az európai országokban vajon milyen áfatartalom sújtja az élelmiszerárakat. Bulgáriát és Romániát nem tartalmazó kimutatásunk alapján egyedül Dánia az az ország, ahol magasabb az élelmiszereket sújtó áfa mértéke, mint Magyarországon. Ott 25 százalékos, de sokan hozzátették ehhez, hogy szeretnének ők dán állampolgárként akár 25 százalékos áfatartalmú élelmiszert is megvásárolni, utalva a skandináv országok magas jólétére. De nézzük a többi országot! Vannak országok, ahol az élelmiszerárak áfatartalma nulla, hiszen pontosan tudjuk, hogy 2004 óta az Európai Unió megengedi bizonyos termékkörök speciális kulcsba való sorolását. Ezzel Magyarország nem élt, sőt, nemhogy nem élt, megszüntette, és egy minimális körre vonatkoztatta csak a minimális adómértéket. A 15 százalékos élelmiszeráfát például a Gyurcsány-csomag 2006 szeptemberétől 20 százalékos körbe sorolta. Ezzel értük el ezt a dobogós helyezést, hogy a második legnagyobb áfamérték sújtja Magyarországon az élelmiszereket. Mint említettem, négy országban nulla az élelmiszer áfája, de a nagyon jelentős, nagy lakosságszámmal bíró országoknál is csak 3-9 százalékos. Idetartozik természetesen Lengyelország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Franciaország, Németország. Németországban a legmagasabb, 7 százalékos, Franciaországban 5,5, Spanyolországban 4, Lengyelországban 3 százalékos az élelmiszer áfája. Az európai uniós átlagos élelmiszeráfa-mérték 8,2 százalékos, és ha ezt a lakosságszámmal súlyozzuk, akkor 5,6 százalékos. Ezek elgondolkodtató adatok.
Ezért indítványomban azt javaslom, hogy az élelmiszer áfáját - az alapanyagoktól a feldolgozóipari termékekig - soroljuk 10 százalékos adótartalom alá. Természetesen, akik kritizálni akarják ezt a javaslatot, ellen akarnak állni, rögtön azzal a kérdéssel fordultak hozzám, mivel pótolnánk ezt a nagyon nagy kiesést. Itt elindult egy olyan polémia, ami sajnálatos módon egyelőre nem igazolja a Pénzügyminisztérium állásfoglalását. Mintegy 150-200 milliárd forintról beszélünk statikus szemléletben, azaz, ha semmilyen korrekciós hatása nem lenne az áfatartalom csökkentésének. Amennyiben azonban figyelembe vesszük a környező országok merész adótartalom-csökkentési gyakorlatát, azt látjuk, hogy nemhogy kevesebb, hanem magasabb lett az adott országokban az adóbevétel. Miután a 20 százalékos adótartalom olyan nagy extraprofitot realizál a számlázatlan forgalom esetében, hogy jellemzően ma a Statisztikai Hivatal szerint 45,7 százalékos az áfaeltitkolás mértéke, a szakmai szervezetek az élelmiszertermelésben 40 százalék körülire tippelik ezt a mértéket. Azt merjük állítani az összes környező ország tapasztalatai alapján, hogy a kisebb adótartalom olyan mérték, amikor már nem éri meg kockáztatni az extraprofit, a nyereség reményében a számlanélküliséget, ezért egyre többen integrálódnak be a fekete-, szürkegazdaságból a tiszta fehérgazdaságba. Ez minden pártnak és kormánynak, úgy emlékszem, politikai célkitűzése is egyben. Nyilvánvaló, hogy itt nemcsak az élelmiszerek, tehát egy áfás termék, alapanyag megjelenésével és annak szélesebb körben való vállalkozói befizetésére gondolok, hanem azokra a cégekre is, amelyek kapcsolódnak az élelmiszer-termeléshez. Ugyanis amikor egy áfásszámlás termék megindul alapanyagként, azt soha többet nem tudják elvileg kivonni a fogyasztóhoz való eljutás pillanatáig az áfakörből, legyen az szolgáltató, szállító, vagy bármilyen, az élelmiszer pályáját végigkísérő vállalkozás. Ez az egyik nagyon nagy lehetőség, hogy innen a szélesebb körű adózók táborából egy idő után kiegyenlítődik a statikai szemlélet alapján a pillanatnyilag valóban felléphető költségvetési mínusz.
De amiről nem beszél a Pénzügyminisztérium, és nagyon örülnék, ha képviselője erre most választ adna, hogy mennyi volt az az áfabevétel-növekmény, amit egyetlenegy költségvetésbe sem terveztek be, sem a 2007. évre szóló, sem a 2008. évre szóló költségvetésbe. Mennyi volt az az élelmiszerár-emelkedés, ami nem várt jelenségként megjelent, és ennek következtében extraprofitot tett zsebre a Pénzügyminisztérium, bocsánat, a költségvetés. (Derültség. - Varga Mihály: Az osztályvezető úr személyesen.) Látom, figyelnek képviselőtársaim. Ennek örülök. A makrogazdasági adatok alapján tudjuk, hogy egyetlenegy kritérium sem teljesült az elmúlt évi költségvetési tervből az év végére a költségvetési hiány kivételével. Miért? Mert nagyobb lett a bevétel, mint amennyit terveztek. Ennek az egyik nagyon indokolt háttere az infláció magas mivolta, és ehhez hozzájárult az élelmiszerárak nem várt emelkedése. Pontosabban csak a kormány nem várta, mert egyébként mindenki várta, és mindenki jelezte, akik a világgazdasági eseményekkel foglalkoztak. Ennek következtében extrabevétel érkezett be az áfából. Ha megnézzük a 2008. évi költségvetést, akkor biztos vagyok benne, hogy az élelmiszer áfájának csökkentése miatt adókiesés nem keletkezik, hiszen a megemelkedett élelmiszerárak után számított adó, még a csökkentett adó mértéke is várhatóan nagyobb lesz, ezt fokozza a szélesebb vállalkozói réteg belépése a szürkegazdaságból a fehérgazdaságba. Ezek együttes hatása nemhogy csökkenti, hanem véleményünk és számításaink szerint növeli ennek a tételnek az ellensúlyozását. Örülnék, ha a Pénzügyminisztérium képviselője tételesen ismertetné, hogy a tavalyi élelmiszerár-emelkedésnek milyen nem várt pótlólagos bevételei voltak a költségvetés szempontjából, mert akkor természetesen értjük azt a vitát, amit lefolytatott Gráf József miniszter és Veres János a kormányban. Veres János pontosan értette, hogy hagyni kell az élelmiszerek árának növekedését, hiszen ez extrabevételt jelent a költségvetésnek.
Azt gondoljuk, hogy az élelmiszer nemcsak adótétel, hanem nagyon súlyos szociálpolitikai tétel is társadalomban, ezért látjuk indokoltnak a 10 százalékos mértékre való csökkentést. Ezzel a mértékű csökkentéssel még mindig 17 országban lesz alacsonyabb az élelmiszeráfa, mint Magyarországon, és úgy gondoljuk, hogy első lépésben az a tartalom elfogadható, amely általános adócsökkentést irányoz elő minden párt részéről. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Meghallgattuk az előterjesztők indoklását. A kormány álláspontját kérdezem Csobánczy úrtól. Tud-e nekünk ilyet mondani?
A kormány álláspontjának ismertetése
CSOBÁNCZY PÉTER (Pénzügyminisztérium): Igen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kormány egyik módosító indítvánnyal sem ért egyet tartalmilag, ezért egyik módosító indítványt sem támogatja a tekintetben, hogy tárgysorozatba-vételre kerüljön, illetve általános vitára alkalmas legyen. Elsősorban azt hozom fel indoklásként, hogy mindegyik indítvány közös jellemzője, hogy egyik kisebb, másik nagyobb intenzitással, de olyan kihatású intézkedést fogalmaz meg, ami a kormányzati gazdasági és pénzügypolitika keretét adó konvergenciaprogramban meghatározott deficitcélt veszélyezteti. Ezért ebből a szempontból nem tudjuk támogatni.
Ezen túlmenően egyik-másik indítvánnyal összefüggésben szűkebb adórendszeri érvek is felmerülnek, amelyek az indítvány el nem fogadhatósága mellett szólnak. A kompenzációs felár növelése tekintetében közösségi jogot sértenénk, ha a kompenzációs felár mértékét emelnénk, hiszen a mostani kompenzációs felár makroszinten biztosítja a mezőgazdasági kistermelésben a le nem vonhatóság miatt jelentkező tehernövekedés ellentételezését, következőleg ennek emelése többlettámogatást jelentene, és ez a vonatkozó irányelvekkel nem összeegyeztethető. Van olyan módosító indítvány is, ami a versenysemlegességet sérti, bizonyos húskészítményeknél nem számol áfamérsékléssel, miközben egyéb hústermékeknél áfamérséklést irányozna elő. Nyilván az élelmiszerek tekintetében arra is törekedni kell, hogy versenysemleges legyen az adóztatás, tehát ha egy bizonyos körben 5 százalékot irányoz elő, miközben egy másik körben, ami pedig különösen végső fogyasztásra alkalmas, ott nem, ez versenysemlegességet sértő hatást is felvet.
De a legjelentősebb kihatású indítvány a Font Sándor úr által jelzett indítvány, ami az élelmiszereket gyakorlatilag 10 százalékos kulcsba sorolná, és ezzel praktikusan két és félkulcsos áfarendszert hozna létre. A mai rendszer de facto egykulcsos rendszernek értékelhető, természetesen van egy 5 százalékos kulcs is, de az viszonylag szűk körben érvényesül. A mai magyar áfarendszer gyakorlatilag egykulcsos rendszernek értékelhető. Font képviselő úr indítványa pedig kétkulcsos áfarendszert irányozna elő. Számításaink szerint, és hangsúlyozom, ez csak becslés, mintegy 200 milliárd forintos kihatású intézkedésről lenne szó, amint azt az előzőekben is jeleztem, ez nyilván veszélyeztetné a konvergenciaprogramban foglaltakat. Természetesen én most képviselő úrnak nem tudok részletes adatokat szolgáltatni arra, hogy a mezőgazdasági termékek tekintetében milyen többletek adódhattak a múlt évben (Balla György: Miért természetesen?) abból fakadóan, hogy a prognosztizált árakhoz képest a tényleges árak hogyan alakultak. Ilyen termékcsoportos statisztikáink nincsenek. A vásárlói fogyasztás statisztikai bontásából vannak adataink, de ezek nyilván 2007-re vonatkozóan nincsenek meg, hiszen 2007-es statisztikai adataink nincsenek. Általában tudom elmondani, hogy az áfa tekintetében a múlt évi költségvetési irányszámhoz képest a tényleges túlteljesítés nem volt szignifikánsnak mondható, a jövedéki adónál ez természetesen másként alakult, de az áfabevételekben jelentős túlteljesülés nem következett be.
Még egy utolsó megjegyzés. Kétségesnek tartjuk azt is, hogy a mezőgazdasági élelmiszeripari termékeknél az áfakulcs csökkentése az árakra milyen hatást gyakorol. Képviselő úr is jelezte, hogy kétséges lenne ennek árcsökkentő hatása. Az áfakulcs csökkentő hatása csak tompítottan jelentkezne. Egy áfakulcsmérséklés egyszeri hatású, képviselő úr is jelezte, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek világpiacán következik be árnövekedés, elsősorban nem konjunkturális, hanem strukturális, tehát tartós okok támasztják alá azt, hogy ezen a területen árnövekedés következik be. Ebből következik az is, hogy egy áfamérséklés egyszeri hatása nem képes ellensúlyozni azokat a tartós hatásokat, amelyek, ahogy említettem, nem elsősorban a magyar gazdaságban, hanem a világgazdaságban jelentkeznek, és értelemszerűen "begyűrűznek" Magyarországra is. Még egyszer: e tekintetben is kétséges az, hogy az áfamérséklés alkalmas eszköz egy ármérséklés előidézéséhez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor kezdődhet a vita, több jelentkező van, többek között jómagam, így hadd kezdjem én néhány kiegészítéssel.
Szerintem az első és alapvető kérdés az, hogy a kormányzat akar-e foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy az élelmiszerárak radikálisan nőttek az elmúlt időszakban, és ez a háztartásokat rendkívül hátrányosan érinti. Csobánczy úr válaszából azt veszem ki, hogy a kormányzat nem akar ezzel a kérdéssel foglalkozni. Miért kell foglalkoznia a kormánynak ezzel a kérdéssel? Azért, mert párhuzamosan több olyan terméknek növekszik az ára, ami az alapvető fogyasztói kosárban, a háztartások rezsiköltségében fokozottabb súllyal jelenik meg. Mondok egy példát. A gáz árának 30 százalékos növekedése mellett a fogyasztói kosárban jelentős arányt kitevő élelmiszerek árának növekedése 10-15 százalék környékén lehet. Ez igenis főleg az alacsony jövedelmű emberek, családok döntő többségét érinti, és ezzel a kormánynak foglalkoznia kell. Túl kényelmes az az álláspont, amit osztályvezető úr említ, a világpiaci tendenciákat, a világgazdaságban végbemenő folyamatokat, és így tovább. Bocsánat, ha a brit kormány megteszi, hogy az üzemanyagáraknál, illetve az élelmiszerek áránál vizsgálja annak lehetőségét, hogy hogyan avatkozhat be a megváltozott piaci körülményekbe, márpedig Nagy-Britanniát azért a kapitalizmus kapitányának is tarthatjuk, akkor nem értem, hogy a magyar kormány legalább a kérdésfelvetés szintjén miért nem foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Azzal a nemes egyszerűséggel söprik le ezt az indítványt is, amit megtettek egyébként az üzemanyagok áremelkedésekor benyújtott Fidesz-javaslattal is, hogy a napi problémákat érintő kérdésekkel a kormány nem hajlandó foglalkozni. Azt nem tartom valós és megalapozott indoklásnak, hogy a konvergenciaprogramban ez nem szerepel. Már bocsánat, ha jól emlékszem, éppen tegnap jelentették be, hogy a kezdő pedagógusok fizetését jelentős mértékben növelik. Ez szerepel a konvergenciaprogramban? Ez benne van? Ezt tartalmazza a konvergenciaprogram? Tehát az alapvető kérdésre a kormányzatnak van egy elutasító válasza, és ettől kezdve nem hajlandó foglalkozni azzal, amit egyébként az emberek napi szinten élnek meg. Sokféle megoldás van. Elhangzott itt, hogy a kompenzációk módosításán, az adó átmeneti, vagy tartósabb csökkentésén keresztül számtalan megoldás létezik. De azt mondani a kormány szempontjából, hogy a piacgazdaság meg a világgazdaság majd ezeket a kérdéseket elrendezi? Bocsánat, de minden ország kormánya valamilyen aktivitással próbál foglalkozni ezzel a kérdéssel. Luxusnak tartom, amit a magyar kormány tesz, ezért gondolom azt, hogy a bizottságnak igenis támogatnia kell ezeket az indítványokat, hogy legalább a parlament foglalkozzon az élelmiszerárak növekedésének kérdésével, ha már a kormány ezt nem teszi meg.
Szeretnék néhány számot mondani a bizottság tagjainak tájékoztatásul. A fogyasztói árindexben közel 20 százalékos súlyt képviselnek az élelmiszerek - 18,7 százalék a pontos szám. Nézzük meg, hogy az elmúlt három évben a fogyasztói árak változását mennyivel haladta meg az élelmiszerárak változása! 2006-ban a fogyasztói árak 3,9 százalékkal nőttek, az élelmiszer-infláció 7,7 százalék volt. 2007-ben a fogyasztói árak 8 százalékkal nőttek, az élelmiszer-infláció 11,5 százalék volt. És most, 2008-ban - az első három hónapról van csak adatunk - 6,9 százalékos fogyasztói áremelkedés mellett az élelmiszer-infláció 12,5 százalék. Szerintünk, ha már három évben tartósan ilyen tendencia van, akkor a kormánynak ezzel a kérdéssel foglalkoznia kell. A nemzetközi összefüggésekre visszatérve, nincs olyan európai uniós előírás, ami azt mondaná, hogy az élelmiszer- és energiaár-emelkedést nem az adórendszeren keresztül kell egy kormánynak kezelnie. Informálisan foglalkozott ezzel a brüsszeli hatóság, legutóbb 2008 márciusában, de csak informálisan fogalmaztak meg egy elvárást, annak semmilyen kötelező érvénye, ereje nincs. Tehát nem lehet arra hivatkozni, hogy az Európai Unió elvár tőlünk valamilyen megoldást, pláne nem ebben a kérdésben.
Egy dolgot szeretnék még hozzátenni, ez pedig a költségvetési kihatás. Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy célszerű lenne az ilyen módosításoknál azon is gondolkodni, hogy a kormányzati kiadásokat milyen szerkezetben és hogyan lehetne csökkenteni. Mert csak akkor lehet Magyarországot egy tartósan jobb, kiszámíthatóbb növekedési pályára állítani, ha az adócsökkentés mellett a kormányzati kiadások szerkezete is változik. Tehát ha a magyar gazdaság újraelosztási rátája kisebb lesz a következő évben, akkor van szerintem esély arra, hogy egy növekedési pályára álljunk. Ha osztályvezető úr azzal mondott volna nemet erre a javaslatra, hogy a kormányzati kiadások csökkentésének listája nem szerepel mellette, akkor azt talán még el is tudtam volna fogadni. De mivel nem mondott ilyet, azt gondolom, hogy a parlament egy dolgot tehet: napirendre veszi ezeket a javaslatokat, elkezd róluk tárgyalni, és megpróbálja a kormányt abba a helyzetbe hozni, hogy igenis az adócsökkentésen keresztül foglalkozzon az élelmiszerárak emelkedésével, másrészt gondolkozzon azon, hogy a kormányzati kiadások szerkezete hogyan módosítható.
A magam részéről ennyit kívántam a vitához hozzátenni. Több jelentkezőt láttam: Kovács Tibor, Lengyel Zoltán, Mádi László és így tovább majd. Kovács Tiboré a szó.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Nyilvánvalóan a képviselő urak szándéka a javaslat benyújtásával az, hogy az áfa csökkentésével valamiféle ármérséklést érjenek el az élelmiszerek piacán. Na most, természetesen kérdésként merül fel ilyen esetben, hogy a képviselő urak milyen garanciát gondolnak arra, hogy az áfacsökkentés tartalma el is jut majd a fogyasztókhoz, és nem a termelők, a forgalmazók fogják lenyelni, ugyanúgy, mint ahogy ez történt a két évvel ezelőtti áfacsökkentés esetén. Előtte is nagyszerű javaslatokat hallottunk, hogy ennek milyen fantasztikus hatása lesz, aztán kiderült, hogy az árak abszolút nem csökkentek, mert a termelő, a forgalmazó szépen zsebre tette azt a pénzt, köszönte szépen, örült neki. Ez az egyik probléma.
A másik probléma, mint itt elhangzott, hogy az áremelkedés oka alapvetően világgazdasági és európai gazdasági folyamatokra vezethető vissza. Tehát azt az illúziót kelteni a magyarországi fogyasztókban, hogy ha itt az áfát csökkentgetjük, akkor majd kordában tartható az élelmiszerárak emelkedése, hasonlatos azokra a '70-es, '80-as évekbeli párthatározatokra, amelyek arról szóltak, hogy a határoknál megállítjuk az árak begyűrűzését, és csak rajtunk múlik, hogy mennyi lesz ezeknek a termékeknek az ára. Az, hogy a kormány tett-e konkrét intézkedéseket, elnök urat szeretném emlékeztetni arra, hogy például amikor ön volt a pénzügyminiszter, 2000-ben az üzemanyagárak 250 forint körüli áron voltak. (Domokos László megjegyzi, hogy Varga Mihály akkor még államtitkár volt.) Ha azt a mostani árakra átszámítjuk, olyan 350 forintos árnak felel meg. Az akkori ellenzék kezdeményezte, hogy talán a jövedéki adót nem emelni, hanem csökkenteni kellene, és az akkori kormányzat erre semmilyen értelemben sem reagált, sőt, emelte a jövedéki adót. Képviselőtársaimat emlékeztetném arra, hogy ez a kormányzat hat éve nem emelte a szénhidrogéntermékek jövedéki adóját. (Domokos László: Ilyen áremelés mellett?! - Balla György: A földgáz szénhidrogén, vagy nem?) Az áfáját nem emelte, a jövedéki adóját sem emelte, ez reálértékben jelentős csökkenést jelentett.
ELNÖK: Kérek mindenkit, hogy hallgassuk meg képviselő urat, mindenkinek lesz lehetősége reagálni majd.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Természetesen örömmel halljuk, ha az ellenzék részéről is vannak javaslatok a tekintetben, hogy a kormányzati kiadások szerkezetét, a kormányzati kiadásokat kellene csökkenteni. De arra biztatnám ellenzéki képviselőtársaimat, konkrétan mondják meg, azon túl mondjuk, hogy ne vegyen közbeszerzési eljárás keretében 10 darab mobiltelefont a kormány, milyen kiadáscsökkentési javaslataik vannak, mert talán akkor az emberek számára is érthetőbbé válna, hogy az ellenzék milyen kiadáscsökkentésben gondolkodik. Például el akarnák-e törölni a 13. havi nyugdíjat, vagy a szociális kiadások mely területén gondolnának jelentős csökkentést. Tényleg konkrétan szeretnénk hallani, hogy amikor elnök úr megfogalmazza azt, hogy a kormányzati kiadásokat csökkenteni kellene, akkor a nagyságrendet is figyelembe véve, nem ilyen 1-2 milliárdos kiadáscsökkentésre gondolok, hanem 100 milliárdosra, amiről itt tetszettek beszélni, milyen területen és hogyan képzelnék el. Akkor tudunk erről itt érdemben vitatkozni úgy, ahogy elnök úr mondta.
Tudomásom van arról, hogy a kormányzat vizsgálja ezen a területen is a mozgási lehetőséget. De hogy itt egyszerűen azzal kezeljék ezt a problémakört, hogy csökkentsük az élelmiszerek áfáját 20-ról 10, vagy 5 százalékra, vagy akármennyire, és ez teljes megoldást jelent ezen a területen? Az is elképzelhető egyébként, hogy a világpiaci ármozgásokból adódóan ugyan csökken az áfa, de olyan mértékben emelkednek az árak egyéb hatások eredményeként, hogy a fogyasztó észre sem veszi, hogy csökkentek a termékek árai. Ugyanakkor a költségvetés bevételei érzékenyen reagálnak erre, és ha nem mondjuk meg a másik oldalon, hogy ezt hogyan akarjuk megtakarítani, akkor elég nehéz helyzetbe kerülünk. Mindenesetre, ha az ellenzék, hallhatjuk a parlamentben, felelős kormányzásra készül, akkor felelős javaslatokat kellene bemutatni a társadalomnak, hogy hogyan gondolják kezelni ezeket a problémákat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mielőtt Lengyel Zoltánnak adnám meg a szót, mivel itt egyfajta személyes érintettségre utalt képviselő úr, azt hadd jegyezzem meg, hogy a Fidesz-kormány volt az, amely az üzemanyagok áremelkedésekor leült a közlekedésiek érdekképviseleteivel, és megállapodott velük abban (Kovács Tibor: Kétforintos árcsökkentésben állapodtak meg.), hogy amíg... Képviselő úr, én meghallgattam önt, engedje meg, hogy én is elmondjam a véleményemet. Tehát az a kormány volt az utolsó kormány, amely az áremelkedésekre reagált. Leültünk az érdekképviseletekkel, és abban állapodtunk meg anno, 8 évvel ezelőtti időszakról van szó, hogy amíg 25 dollár fölött lesz az olaj ára, addig nem emelkednek a jövedékiadó-mértékek. És ezt be is tartottuk. De önök még arra sem hajlandóak, hogy leüljenek az érdekképviseletekkel. Engedje meg, hogy ebben a mondatában cáfoljam önt.
Azt pedig meglepetéssel hallom, hogy ön a 13 .havi nyugdíjak eltörlését ajánlja az ellenzék figyelmébe mint kormányzati kiadáscsökkentő lépést. Ez meglep bennünket, de képviselő úrnak szíve joga ilyen javaslatokat tenni az ellenzék számára. Még egy dolgot figyelmébe ajánlanék. Nem a '70-es, '80-as évek hatalomgyakorlási technikájával kapcsolatban, ezt mi nem ismerjük, nyilván vannak ennek avatottabb szakértői is, ebben önnek bizonyára igaza van. De nem önök voltak azok, képviselő úr, akik az árkommandót javasolták államtitkári szinten annak idején? Azért álljon már meg a menet! Mi ilyet nem fogunk javasolni, ne aggódjon, lesz arra is elképzelésünk, hogy hogyan lehet az áfa csökkentését a fogyasztók számára elérhetővé tenni.
Lengyel Zoltán következik.
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy itt a vita során a cinikus hangnem is előkerült. Tény és való, hogy napirendre kell venni ezeket a javaslatokat, és foglalkozni kell velük, de engedjék meg, hogy én más oldalról közelítsem meg ezt a problémakört, ami miatt fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk vele. Ez pedig az, hogy ha megnézzük, és ne fiskális módon nézzük meg ennek a problémakörnek a keletkezését, akkor rá kell jöjjünk, hogy rettentően fontos, a nemzetgazdaság számára fontos témakörről van szó, nagyon sok ember megélhetését érintő problémáról van szó. Több számítást végeztem jómagam is, és nem szeretném sem Churchillt, sem a statisztikáról alkotott véleményét a bizottság előtt idézni, de egy biztos. Ha megnézzük egy alacsony jövedelmű család költségvetését, és ha egy háromtagú családot veszünk - amit végigszámoltunk -, ahol egy kereső van, egy munkanélküli és egy egyetemista gyerek, akkor rá kell jöjjünk, hogy az alig százezer forintos nettó jövedelem több mint 50 százaléka elmegy a gyerek taníttatására, elmegy a gázszámlára, a villanyszámlára. Kénytelenek saját maguk előállítani a mindennapi megélhetésükhöz szükséges élelmiszer egy részét, és az előterjesztésben szereplő áfacsökkentés mértéke, ha feltételezzük, hogy mindez fogyasztói árcsökkentést okoz, nem éri el havonta az 1000 forintot. Úgy gondolom, nem egy nagy harci cselekedet ennek tükrében az áfacsökkentés. Ellenben minél többet fogyaszt valaki élelmiszerből, annál magasabb kedvezményt kap az áfacsökkentésből, és ez nem az alacsony jövedelmű emberekre jellemző.
Szó került itt a cereáliák áremelkedéséről. Mindenki tudja, hogy az Európai Unió túlvállalta magát a biodízel és a bioetanol előállításából. És ez tavaly kulminált, amikor majdnem kétszeresére emelkedett a betakarítástól a szezon végéig például a napraforgónak, vagy a repcének a felvásárlási ára, ami természetszerűleg jelentős emelkedést jelentett a növényolajipar számára is, hiszen ugyanazt az olajat használják fel főzéshez is, mint amit a biodízel előállításához, vagy ugyanúgy használják az élelmiszer-alapanyagként felhasznált alkoholt és az ipari alkoholt is. Nos, ezek ténykérdések, mint ahogy az is, hogy Magyarország már nem tudja magát ellátni nyerstejből. Egész Európában tejhiány van. Valójában azt kell megnéznünk, hogy miként lehet visszaállítani Magyarországon a tejtermelési kedvet, miként lehet kifizetődővé tenni a tejtermelést, és egyáltalán miként lehet kifizetődővé tenni a mezőgazdasági termelést. Egy kettős problémával állunk szemben. Az egyik oldalon ott van az immár 20 éve tőkehiányos mezőgazdaság, a rettentően nyomott, alacsony felvásárlási árakkal és rossz jövedelmi viszonyokkal. A termelők elvárják azt, hogy a terméküket normális áron vásárolja fel a felvásárló, a másik oldalon elvárjuk azt, hogy az élelmiszer ára ne emelkedjen, és áfacsökkentéssel próbáljuk meg ezt korrigálni. Valóban voltak már áfacsökkentési kísérletek, amelyek nem jártak eredménnyel, a kereskedelmi hálózatokban maradt az áfa, az ő extraprofitjukat növelte tovább. Egy lépéssel nem került előrébb sem a termelő, sem a fogyasztó.
Úgy gondolom, azért kell napirendre vennünk ezeket a kérdésköröket, amelyeket az előterjesztők felvázoltak, mert ez egy komplex kérdéskör, amelyet a parlamentnek kötelessége végigtárgyalni, de nem fiskális szemléletmóddal, kizárólagosan az áfa szempontjából, hanem komplexen, a termék-előállítástól, az importtól az európai jogharmonizáción keresztül a fogyasztó asztaláig oly módon, hogy ezzel mindenki jól járhasson, és valójában kordában lehessen tartani az élelmiszerek árát. Azt pedig, mióta világ a világ, mióta általános forgalmi adó létezik, mindenki tudja, hogy az inflációs többletbevétel áfája mindig talált pénz a költségvetés számára, így bárki is van kormányon, rettentően örül neki, hogy mindig marad valami a ládafiában az inflációs különbözetből. Ez ténykérdés, ezt nem lehet kikerülni. Úgy gondolom, nem kell költségvetést módosítani évente háromszor azért, mert az infláció valamilyen módon változik. Viszont ezt az előttünk fekvő négy javaslatot mindenképpen érdemes lenne átbeszélni, de még egyszer hangsúlyozom, a sor elejétől a sor végéig, és egy komplex megoldást kellene rá keresni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mádi László következik, azután Molnár Albert.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Font képviselő úr említette, és azt gondolom, fontos tény, hogy az élelmiszerek áfatartalma tekintetében az Európai Unió lényegesen kedvezőbb helyzetben van. Tehát a 8 százalékos átlagos áfatartalom 20 százalékos kulccsal áll párban, ami azt mutatja, hogy ilyen téren nem vagyunk az EU szintjén, hanem nyilvánvalóan negatív következményei vannak az élelmiszerárak vonatkozásában. Mert ha lefelé nem is, de felfelé hat, magasabb áfakulcs nyilvánvalóan magasabb fogyasztói árat eredményez. Stratégiai kérdés egyébként, hogy egykulcsos áfában gondolkodunk, vagy kétkulcsosban. Azt gondolom, hogy mindkettő mellett szólnak érvek.
Én a jelen helyzetben, egy átalakuló gazdaságban a kétkulcsos áfát alapvetően azért tartanám célszerűnek, mert ezen keresztül lehetne egy olyan szempontot érvényesíteni, amely jelentősen befolyásolhatná a magyar gazdasági szereplők versenyképességét, és a magyar fogyasztók érdekei szempontjából is jobb lenne. Nevezetesen azon termékeknél, ahol a magyar cégek nagyobb részarányt képviselnek, a magyar kis- és középvállalkozások nagyobb részarányt képviselnek, valamint nagyobb élőmunkaigényük van, egy alacsonyabb áfakulcsot indokoltnak látok éppen azért, hogy ezeket a szereplőket ilyen módon is helyzetbe hozzuk a többi szereplővel szemben. Ez pozitív diszkrimináció, ezt nagyon sokan alkalmazzák. Ágazati szinten ez versenysemleges, de az ágazatok között, illetve piaci szegmensek között ez világos distinkciót, világos különbségtételt jelent. Ezt legalábbis meg kellene fontolni.
Ilyen értelemben az élelmiszeripar kifejezetten indokoltan pályázhat arra, hogy ha létezik két áfakulcs, akkor az élelmiszeripar szereplői, illetve az élelmiszert előállító szereplők abban a kedvezményben részesüljenek, hogy alacsonyabb áfakulcsú terméket állítanak elő. Ez tehát stratégiai kérdés. Ha nem akarunk egykulcsos adórendszert, márpedig úgy tűnik, hogy nem akarunk, legalábbis a megnyilatkozásokból úgy tűnik, két kis párt deklarálta csak azt, hogy ilyet akarnak, de parlamenti súlyuk nem döntő, ebben az esetben nem kell feltétlenül egykulcsos áfában gondolkodni. Erről szakmai véleménycserét kellene folytatni, nemcsak parlamenti szinten, hanem a közgazdasági területen is. Ezt csupán ajánlom a bizottság figyelmébe. Nyilvánvalóan meg kellene nézni ennek az államháztartásra gyakorolt hatását, nemcsak egy évre vonatkozólag, hanem hosszú távon, emellett sok minden más hatását, foglalkoztatási, szektorális hatását is. Sajnos az a rendkívül szűk látókörű gondolkodás hat, hogy csak az államháztartási hatását nézzük, legtöbbször annak is csak az egyik oldali hatását nézzük, tehát nem az egyenleget nézzük, és nem dinamikusan, hanem statikusan, csak a bevételt nézzük és csak egy évre. A multiplikatív, a szinergikus hatásokat nem vizsgáljuk, ez pedig nagyon-nagyon szűk látókörű, korlátolt gondolkodás, és ezt nem engedhetjük meg magunknak. Ezeket a megfontolásokat ajánlom a bizottság, illetve a kormányzat figyelmébe is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár Albert következik.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy ez a négy módosítás rossz és igazságtalan válasz arra a kihívásra, amely az élelmiszerpiacon az árak vonatkozásában kialakult. Azért mondom, hogy igazságtalan, mert aki többet fogyaszt, mint Lengyel Zoltán is mondta, az veszi jobban igénybe az esetleges áfacsökkentés hatásait, és igazából nem annak szánta egyik előterjesztő sem, hanem a szegényeknek. A fogyasztás pedig úgy néz ki, hogy a gazdagok általában többet fogyasztanak. Nyilván nem tudnak megenni három bélszínt, csak kettőt, tehát vannak ennek korlátai, de a fogyasztás mindig a gazdagok vonatkozásában jelenti azt, hogy ha adni akarunk, akkor nekik adunk többet. Azt hiszem egyébként, hogy azok az országok, amelyek ma versenyképesek a világban, nem így gondolkodnak. Nem keverik össze a piacot a szociálpolitikával. A szociálpolitikai ágon segítik azokat, akiket jobban érintenek ezek az áremelkedések, akik nehezen, vagy nem tudják megfizetni.
Azért is mondom ezt, mert egy társadalom, vagy egy gazdaság minél hamarabb alkalmazkodik a világpiac kihívásaihoz, annál versenyképesebb tud lenni. Ezeknek a tompítása igazából csak azt az immunválaszt késlelteti, amit egy társadalomnak és egy gazdaságnak meg kell adni a világpiac ilyenfajta kihívásaira. Tehát én azt mondom, hogy a világpiac hatásától egy olyan országot, mint Magyarország, amelyik ennyire nyitott, nem lehet, de szerintem nem is szabad megvédeni. Hogy miért? Az előbb elmondtam, hogy rontja a gazdaság és a társadalom alkalmazkodóképességét, valamint késlelteti azt az immunválaszt, amelyet a társadalomnak és a gazdaságnak meg kell adni ezekre a gazdasági kihívásokra. Van még egy negatívum. Ez egy egyszeri hatás. Gondoljuk végig, hogy 2002-ben 22 dollár volt egy hordó olaj, tegnap 120 dollár fölött volt. Mit jelent ebben a távban egy áfacsökkentés? Szeretnék mindenkit arra figyelmeztetni, hogy amikor 25-ről 20-ra csökkentettük az áfakulcsot, abból 1,7 százalék ment át a fogyasztóknak. Nem államilag garantált árak vannak, amire azt mondjuk, hogy az majd továbbmegy a fogyasztóhoz. Nem. Majd a piac kialakítja az árat, és nem sok hatásunk van erre. Nem oda jut az általunk kívánt kedvezmény, ahová szántuk. Közben van még néhány olyan piaci szereplő, aki ezt mindenféle gondolkodás nélkül le tudja nyúlni, magáévá tudja tenni, és nem ahhoz kerül, akinek ezt szántuk.
Van egy gondom. Mégpedig az, hogy rendszert borítanak ezek a javaslatok. Növelik az adminisztrációt, és az egységes áfakulcsot áttekinthetetlenné teszik. Van ebben olyan módosítás is, ahol az alapanyag 5 százalék lenne, a belőle gyártott kolbász pedig 20 százalék. Tehát egymással helyettesíthető élelmiszereknél okoz egyfajta gondot, mindenképpen elgondolkodtató, hogy nem azonos áfakulcs alá kerülhetnek. Mi az ellentételezés? Itt az előbb felvetődtek a kormányzati kiadások. Van nálam egy táblázat, ezt elnök úr is jól ismeri és azok is, akik ebben a bizottságban ülnek valamennyien. A magyar államháztartás kiadásait tartom a kezemben 2008-ban. A jóléti kiadások teszik ki több mint 60 százalékát, nagyon pici a fölötte lévő 4-5 elem. Az államadósság kamata adottságnak tekinthető, vannak a fejlesztések, a gazdaság, a közlekedés, az agrárium, vagy a környezetvédelem, de nem hinném, hogy ezekhez bárki hozzá szeretne nyúlni. Akkor eljutottunk a kormányzati költségstruktúrához. 2002-ben 104,7 milliárd fordítottunk a minisztériumok igazgatási kiadásaira. Tételezzük fel, hogy erre nincs szükség. Vagyis nincs kormány Magyarországon, mert önök azt mondják, hogy ez fontosabb. Jelenleg egyébként 66,8 milliárd forint, elnök úr, a 104,7-tel szemben. Mindez folyóáras szám. Ez azt jelenti, hogy a kormányzat igazgatási kiadásai reálértéken kevesebb mint felére csökkentek. Ez nagyjából azt jelenti, hogy centire mérik a wc-papírt a minisztériumokban. De ennyire ne élezzük ki a helyzetet.
Tehát itt van 66,8 milliárd forint, amit le lehet venni. Összeadtam ennek a négy módosításnak a statikus számait, darabonként az egyik 10-12 milliárd, a másik 30-40 milliárd, a harmadik azért már "nem piskóta", 200 milliárd, és van még egy 80 milliárdos módosítás. Ez 330 milliárd. Ebből vegyük le azt a 66-ot, amire azt mondták, hogy a kormányzati kiadásokra nincs szükség. Még mindig van 270 milliárd, aminek nincs forrása. Célszerűnek tartanám megjelölni, nem akarok ötletet adni, azt a 270 milliárd forintot, amely ezt ellentételezi. Így összességében nem támogatom a tárgysorozatba-vételt, és kérem azt végiggondolni, hogy ezek népszerű, de igazából luftballon-módosítások, amelyeket a világpiacon megjelenő áremelkedéseknél a lakosság egy percig venne észre, hogy ez megtörtént, a következő pillanatban pedig már semmiféle eszközrendszer nem lenne a további hatások tompítására. Így ezt nem tartom sem ésszerűnek, sem célszerűnek, sem igazságosnak. A költségvetési bizottságot arra hívom fel, hogy a másik oldalon se támogassák a tárgysorozatba-vételt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormánypárti hozzászólót ellenzéki követ, Gegesy Ferenc következik. Meg is adom a szót. Parancsoljon!
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Az eddig elhangzott vitában az elején volt számomra egy érdekes, vagy újszerű szempont, a másik pedig a vége felé hangzott el. Az első, ami érdekesnek tűnt, a kezdő pedagógusok bére. Azt kell mondanom, hogy ez színesíti a helyzetet, de az alapvető hozzáállást nem tudja megváltoztatni. Itt két fő szempont hangzott el, amit elég részletesen elmondtak, nevezetesen egy stabil áremelkedést egy egyszeri áfacsökkentés nem tud kompenzálni, nem lenne jó egy hosszasabban, stabilabban kialakuló áraránytól eltérni. Ami a legnagyobb baj, hogy ennek a pénznek a jelentős része nem oda kerül, ahová ezt szánnánk.
A másik része, ami szintén elhangzott, hogy ez az alacsony jövedelmű családokat segítené, mert ők jövedelmük nagyobb részét költik fogyasztásra. Azt mondanám, sokkal egyszerűbb lenne az a módszer, ha az alacsonyabb jövedelmű családok segélyezési rendszerét változtatjuk meg. Ezt meg lehet fontolni, hogy például a gázáremelés miatt, vagy az alapélelmiszerek árának emelkedéséből következően nem kell-e valamelyik segélykategóriát növelni. A harmadik szempont csak érintőlegesen hangzott el. Ez az adórendszer. Ez egy elvi szempont. Az adórendszer, azt hiszem, abban közmegegyezés van, hogy a jövedelmi adóktól inkább a vagyon- és a fogyasztási adók felé kellene átterelni a terhelést. A kulcsok számának növelése semmiképpen nem az egyszerűsítés, az áttekinthetőség irányába terelné a rendszert.
A vége felé volt Mádi képviselő úrnak egy számomra érdekes felvetése, nevezetesen az áfakulcsok termelési szempontú megítélése. Ezt most nem tudom átlátni, de lehet, hogy a Pénzügyminisztériumnak ezt érdemes lenne végiggondolni. Ebbe beletartozhat persze az élelmiszer is, de a termelésre vonatkozó hatást érdemes lenne megvizsgálni, mert a szegénység elleni hatás véleményem szerint nem ezt kezeli. És egy utolsó megjegyzés, az igazság nem a szavazáson, még csak nem is a népszavazáson dől el. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár Albert hozzászólására reagálnék néhány mondatban, mert nekem egy kicsit úgy tűnt, mintha a képviselő úr elolvasott volna egy régi liberális tankönyvet, és abból említett volna néhány elemet. Ilyeneket írtam fel, hogy "világpiaci kihívás", "nem szabad késleltetni a választ a világpiaci kihívásokra", "az immunrendszernek ki kell fejlődni az emberekben". Érdekelne, meg is akartam kérdezni, csak nem akartam közbeszólni, hogy melyik az az ország, ahol ilyen tiszta piaci viszonyok vannak, ahol a "láthatatlan kéz" működik, és elrendezi a piaci viszonyokat. Ha tudna ilyen országot mondani képviselő úr, azt nagyon megköszönném. Hirtelen végiggondoltam, hogy amikor Németországban az egyik acélipari műveket be akarták zárni, és 4 ezer ember utcára került volna, egy percig nem gondolkodott a német kormány, hogy mentőövet dobjon ennek a cégnek. Aztán később kiderült, hogy az idő őket igazolta, mert az acélipari árak időközben olyan mértékben növekedtek, hogy újra nyereséges lett az a cég, amit egyébként be akartak zárni. Aztán ott van Anglia, ahol egy becsődölt magánpénzintézetbe minden gond nélkül beszállt az állam, anélkül, hogy olyan nagyon nagy fenntartásai lettek volna, a piacgazdaság és a liberális gazdaságpolitikai elvek képviselőinek legnagyobb örömére. Vagy ott van Amerika, ahol az egyik demokrata elnökaspiráns azt javasolja, hogy a szövetségi kormányok adóelengedéssel segítsenek a magas benzinárakon.
Mire gondol képviselő úr, amikor azt mondja, hogy itt, Magyarországon ne tegyünk ilyet? Megjegyzem, egyébként Magyarországon is van erre példa. Nem tudom, önt nem zavarta annak idején, amikor a miniszterelnök cége olcsóbban kapott, és jelenleg is olcsóbban kap áramot? Ezt vajon az uniós konformitás jegyében teszi meg a magyar állam? Bánjunk csínján ezekkel, mert ezernyi dolog téríti el a piacgazdaság végső árait, felhasználásait a klasszikus liberális elgondolásoktól. Vannak érdekképviseletek, vannak szakszervezetek, vannak uniós normák, előírások, és így tovább. Ha nem vesszük észre, hogy a világ egy kicsit másképp működik, mint ahogy a tankönyvben le van írva, akkor szerintem rossz döntéseket hozunk. Ezért bátorkodtam javasolni a kormányzatnak, hogy gondolja át ezt a kérdést. Itt most van egy helyzet. Bár megértem, hogy béna állapotban van a kormányzat, és nehezen tud reagálni ilyen ügyekre, de majd a távfűtésnél megnézem, hogy ez a reakció szintén ilyen lassú lesz-e, vagy ne adj' isten, esetleg gyorsabb.
Kíván-e még valaki reagálni az elhangzottakra? Molnár Albertben sikerült egy újabb hozzászólást indukálnom. Parancsoljon, képviselő úr.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Szoktunk néha tényekre alapozva is vitatkozni, ez most persze nem ilyen lesz. Arra gondoltam, hogy a piac nyilván nem mindenható. Ezt valamennyien tudjuk. Csak azt látjuk a történelemben, hogy ahol beavatkoztunk a világpiaci folyamatokba, például az 1970-es években, erre ön talán nem nagyon emlékszik, de '74 körül volt egy olajárrobbanás, amit késleltetve vitt át a magyar gazdaságba a kormányzat, és ez a késleltetés hirtelen több mint 20 milliárd dollár adósságába került Magyarországnak. Erre gondoltam. Egyébként pedig vannak szociálpolitikai eszközeink. Amikor valaki be akar avatkozni, akkor vannak olyan szociálpolitikai eszközök, amelyekkel a szegényeket egyébként is támogatjuk. Mint említettem volt, mutattam ezt a táblázatot, az államháztartás kiadásának több mint 60 százaléka egyébként is jóléti kiadásokból áll. Tehát helyesebb út a szegényeket inkább ilyen módon támogatni. Nem vonom kétségbe, hogy az államnak időnként kötelessége beavatkozni, de ezt a szituációt most nem olyannak tartom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Csak két pontosítás. Az olajárrobbanás nem '74-ben, hanem '73-ban volt, képviselő úr. A másik, hogy a 20 milliárdos államadósság nem a '70-es években gyűlt össze, hanem alapvetően a '80-as években, és ennek is inkább politikai, semmint gazdaságpolitikai okai voltak. Ha gondolja, szívesen folytatom ezt a vitát, de próbáljunk inkább előrelendülni, mert van még néhány napirendi pontunk. Lengyel Zoltán jelentkezett. Megadom a szót.
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Visszatérnék az eredeti problémakörhöz, és egyetlenegy kérdést tennék fel a tisztelt bizottságnak, mégpedig azt, hogy vizsgáljuk meg, mitől emelkednek az élelmiszerárak. Rá fogunk jönni, attól emelkednek az élelmiszerárak, hogy ma már 300 forint fölötti gázolajjal mennek a traktorok, hogy ma már a kemikáliákért sokkal többet kell fizetni, mint néhány évvel ezelőtt, ami nélkül természetszerűleg nincs normális termelés. Nem szabad összekeverni a fogyasztóvédelmet és az élelmiszer-biztonságot. Pénzbe kerül az államnak az is, hogy biztonságos, megfelelő minőségű élelmiszer kerülhessen a fogyasztók asztalára, és innen kiindulva kell megtalálni a lehetőséget arra, hogy miként lehet ezt a nagyon drasztikus áremelkedést valamilyen módon kordában tartani. Nem biztos, hogy 2 százalékos áfacsökkentéssel el lehet intézni ezt a kérdést. Sőt, mi több, biztos vagyok benne, hogy nem ez a végső megoldás. Arra kérek mindenkit, hogy vegyük tárgysorozatba, beszéljük át a parlamentben ezt a kérdéskört, és próbáljunk meg, ha nem is ebben az évben és azonnal, hanem a következő költségvetési évre valamilyen megoldást találni annak érdekében, hogy az élelmiszerárak ne szabaduljanak el az égig, és ez ne jelentsen megélhetési gondot azok számára, akik már amúgy is nehezebb sorban élnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még a bizottság tagjai közül valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor visszaadnám a szót az előterjesztőnek, Kékkői úrnak. Parancsoljon!
KÉKKŐI ZOLTÁN (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen. Először általánosságban válaszolnék, és utána kitérnék egy-egy képviselő reagálására is. A kormány és a képviselők figyelmét is szeretném felhívni arra, hogy mi az alapja annak, hogy benyújtottuk ezeket a törvénymódosítási javaslatokat. A Tanács 2006/112/EK irányelvének 98. cikke foglalkozik a kedvezményes adómértékkel. A 3. számú mellékletben szereplő kategóriák termékértékesítésére lehet alkalmazni ezeket. Mit tartalmaz ez a melléklet? Tartalmazza az emberi és állati fogyasztásra szolgáló élelmiszereket. A 99. cikk szerint pedig a kedvezményes adómérték az adóalapra vonatkoztatva akár 5 százalék is lehet. Tehát ez szolgáltatta az alapját annak, hogy benyújtottuk a törvénymódosítási javaslatokat.
Font képviselőtársam ismertette, hogy az európai uniós országokban jelenleg milyen áfakulcsot alkalmaznak élelmiszer vonatkozásában. Tervezte átadni ezt a kis könyvet (Felmutatja.) Kovács Tibor képviselőtársamnak, amelyben egyértelműen fel van sorolva, hogy melyik ország milyen áfakategóriát alkalmaz. Dánia alkalmazza a legmagasabbat, 25 százalékot, utána mi következünk, a legvégén pedig, ahogy Font Sándor képviselőtársam is elmondta, Anglia, Írország, Málta, Ciprus áll, ők érdekes módon nem félnek attól, hogy majd a kereskedők fogják lenyúlni ennek a különbözetét. Ha így állunk a törvénykezéshez, hogy azt esetleg ki fogják játszani, akkor talán törvényt sem lehetne alkotnunk, mert minden törvényt valamilyen formában kijátszanak, úgy tapasztaljuk sok esetben. Végül is azért van a Versenyhivatal, a fogyasztóvédelmi hatóság, hogy ezeket ellenőrizze. Nem haragszik, képviselőtársam, de annak idején, amikor főagronómus voltam, volt egy traktorosom, aki, amikor kiküldtem a területre, azt kérdezte, hogy főnök, mi lesz velem, ha lerobban a traktor útközben. Mondtam, majd kimegyünk és megjavítjuk. Ha máskor kiküldtem, azt kérdezte, hogy mi lesz, ha defektet kapok. Azt mondtam, hogy most már a kispadra ültetem, mert vele nem lehet dolgoztatni. Tehát ha mindig abból indulunk ki, hogy miért nem megvalósítható valami, akkor elvileg kár is itt összeülni. Próbáljuk meg! Vigyük ezeket a javaslatokat az Országgyűlés elé, ott megtárgyaljuk, kiigazítjuk, módosítjuk, és bízunk benne, hogy egy olyan törvény fog születni, amelyiket az Európai Unió is alkalmasnak fog találni. Úgyhogy ezt a könyvet a végén, ha képviselőtársam igényt tart rá, nagyon szívesen odaadom. Kis könyv, gyorsan át lehet olvasni.
Varga elnök urat nem kell kiegészítenem, mert egyértelműen elmondta, és sokkal jobban érzékeltette, hogy miért is terjesztettük ezt be. Kovács Tibornak lényegében válaszoltam. Lengyel képviselőtársam felhozta a bioetanollal kapcsolatos problémát. Ez valóban bizonyos fokig előidézte az élelmiszerárak megugrását és a nagyüzemi termesztést. Most lehet látni azt, hogy a kisüzemek kezdenek tönkremenni, ugyanakkor az őstermelők kezdenek kivonulni. Elnök úr, nem akarom húzni az időt, de nagyon röviden elmondanék egy, az 1960-as évek végéről, '70-es évek elejéről való példát. Gondolom, szocialista képviselőtársaim is emlékeznek arra az időszakra, amikor a termelőszövetkezeteket összevonták, nagyüzemeket hoztak létre, és a nagyüzemeknek már más érdekük nem volt, mint kukoricát, búzát termelni, mert az volt a leggazdaságosabb. Ugyanakkor azt vettük észre, hogy eltűntek a zöldségek, eltűnt a sertéshús a boltokból. Akkor gyorsan hoztak egy olyan törvényt, hogy minden nagyüzemnek legalább 20 hektáron zöldséget kell termelnie, és volt, amelyik sárgarépát, volt, amelyik zöldbabot termelt, hogy legyen elegendő zöldség. Ha a nagyüzemi termelés irányába megyünk el, ez a probléma fennáll. És rájöttek arra, hogy be kell vezetni az úgynevezett háztáji gazdaságot, és a háztáji gazdaságban sikerült előállítani azokat a termékeket, amelyek hiányoztak az akkori boltokból. Például a sertésállomány több mint 50 százalékát háztáji gazdaságokban nevelték. A bioetanol is valóban ezt eredményezte.
Molnár képviselőtársam azt mondta, hogy rossz és igazságtalan. Éppen ő adta meg a választ. A gazdagok nem fognak többet venni, mint amit eddig is meg tudtak venni. Esetleg a szegények tudnak újból hozzájutni, akik így kiestek ebből a vásárlói körből. Próbáljuk ilyen oldalról megközelíteni a kérdést. Ugyanígy próbált ellenvéleményt felhozni Gegesy képviselő úr is, hogy nem biztos, hogy oda kerül ez a csökkentés, ahová azt szántuk. Próbáljuk meg! Bízzunk benne, hogy oda fog kerülni. A legnagyobb kérdés, hogy miből és honnan lenne erre lehetőség. Jó lett volna, ha a kormány részéről megkaptuk volna azokat a számadatokat, hogy árnövekedés, az áfanövekedés mennyi pluszbevételt eredményezett, és akkor láthatnánk, hogy ezt a költséget a pluszbevétel pótolja-e, vagy nem. Akkor tovább tudnánk vitatkozni mindarról, amiről elnök úr is beszélt, hogy hol keressük meg ennek a kieső összegnek a pótlását. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csobánczy úr kíván-e még valamit hozzátenni mindezekhez?
CSOBÁNCZY PÉTER (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kérném a megértésüket. Én egy köztisztviselő vagyok, kötött mandátummal tudom a kormányzati álláspontot képviselni. Nyilván a módosító indítványokhoz kapcsolódóan tudom megfogalmazni a kormányzati álláspontot. Azon túlmutatóan természetesen van véleményem, leginkább az áfarendszerrel kapcsolatban van adekvát szakmai véleményem, de ez jelen fázisban magánvélemény. Mivel Magyarország független, demokratikus jogállam, ezért nyilván ezen a fórumon a magánvéleményemet kormányzati álláspontként nem tudom előadni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy pillanatra a baloldalon megijedtek a kollégák, hogy meggyőztük önt arról, hogy mégis csak támogatni kell ezeket a javaslatokat. (Derültség.) De a jegyzőkönyv pontosan rögzítette osztályvezető úr szavait.
Döntés az önálló képviselői indítványok tárgysorozatba-vételéről
Rátérhetünk a szavazásra. Egyenként haladnánk végig az indítványokon. Az 5613. számú indítvány az első. Kérdezem, ki az, aki a tárgysorozatba-vételt támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Kilenc. Nem támogatja? Tizenhét. Ez nem lehet. Valaki több ember helyett szavaz a másik oldalon. Legyenek szívesek még egyszer szavazni! (Szavazás) Tizenhatnál több fizikailag nem lehet az MSZP-s és az SZDSZ-es képviselők száma. (Az ismételt szavazás eredménye is 17. Tisztázzák, hogy Szabados József olyan képviselőt helyettesített a szavazásnál, aki közben megérkezett az ülésre.) Közben Végh képviselőtársunk megérkezett. Lebuktak az elvtársak! Figyelünk! Kezdjük elölről!
Ki az, aki támogatja a tárgysorozatba-vételt. (Szavazás) Kilenc. Ki az, aki nem támogatja? Tizenhat. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Így nem kell döntenünk az általános vitára való alkalmasságról.
Az 5614. számú indítvány következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja tárgysorozatba-vételét. (Szavazás) Kilenc. Nem támogatja? Tizenhat. Tartózkodott? Nem volt ilyen.
Az 5641. számú indítvány következik. Ki az, aki támogatja a tárgysorozatba-vételét? (Szavazás) Kilenc. Nem támogatja? Tizenhat.
Végül Font Sándor képviselő úr indítványát teszem fel szavazásra 5616. számmal. Kérdezem, ki az, aki támogatja tárgysorozatba-vételét. (Szavazás) Szintén kilenc. Nem támogatja? Szintén tizenhat. A bizottság a képviselői önálló indítványokat nem vette tárgysorozatba. Köszönöm szépen az előterjesztőnek és a kormányálláspontot képviselő Csobánczy úrnak is a részvételt. A napirendi pontot ezzel lezárom. Öt perc szünetet rendelek el, utána folytatjuk a bizottság ülését a földgázellátásról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megtárgyalásával. (Rövid szünet.)
A földgázellátásról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megtárgyalása
Folytatjuk a bizottság ülését a földgázellátásról szóló törvényjavaslat kapcsolódó módosító indítványaival. Köszöntöm az előterjesztő képviselőjét. A 32. és a 34. pontokat tárgyaljuk.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. A tárca támogatja.
ELNÖK: A tárca támogatja. Észrevétel, kérdés van-e hozzá? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
Kér-e valaki más módosító indítványról szavazást?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Egy megjegyzést szeretnék tenni. A költségvetési bizottság 133. számon bizottsági módosítót nyújtott be, ez a 61,. illetve a 71. ajánlási pontban jelenik meg. Ez a földgáztörvényhez szorosan nem kapcsolódik, a helyi adókról szóló törvény módosítását irányozta elő. Ez egy jogtechnikai módosító javaslat, de csak akkor lenne értelme, ha a földgáztörvényt még áprilisban elfogadta volna az Országgyűlés. Tehát javaslom, hogy a bizottság fontolja meg ennek a visszavonását.
ELNÖK: Értem. A hatálybaléptetéssel van probléma. A bizottság vissza tudja vonni ezt a javaslatát. Kérdezem a bizottságot, ki az, aki támogatja, hogy vonjuk vissza ezt a javaslatot. (Szavazás) A többség támogatta, így ez meg fog történni.
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nekem van egy kérdésem, bár nem ehhez kapcsolódik. Volt egy módosító javaslat, azt hiszem, a 119., ez most nincs benne ebben a javaslatsorban, amit a gazdasági bizottság nyújtott be, és arról szólt, hogy a gáz-nagykereskedelem és a szolgáltatók közötti megállapodás, amit a villamos energiánál röviden htm-nek szoktunk nevezni, felbontható. Ezt a tárca támogatta?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Egy módosító javaslat volt, és a kormány támogatta.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor nincs több kérdésem. Ha nincs más észrevétel sem, akkor ezt a napirendi pontot lezárhatjuk. Köszönöm a részvételt.
Áttérünk a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés általános vitájára. Köszöntöm az előterjesztő képviselőjét, és megadom a szót egy rövid szóbeli kiegészítésre.
Dr. Iván Gábor szóbeli kiegészítése
DR. IVÁN GÁBOR (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A kormány és az Országgyűlés együttműködését szabályozó törvényben foglalt kötelezettségének tesz eleget a kormány azzal, hogy minden évben számot ad arról, hogy mi történt az Unióban az elmúlt évben. Ez a negyedik ilyen jelentés ebben a sorban a tagságunk óta, ennek a kötelezettségünknek rendszeresen eleget teszünk. Csak röviden szólnék néhány szót 2007-ről, tekintettel arra, hogy igyekeztünk részletes tájékoztatást adni.
2007 jó éve volt az Európai Uniónak, és azt gondolom, ilyen szempontból Magyarországnak is. 2007. január 1-jével 27 tagúvá vált az Unió, Bulgária és Románia tagja lett a közösségnek. Ezt követően nem sokkal megünnepeltük a római szerződés 50. évfordulóját, ahol az ünneplésen túl volt egy olyan fontos közösségteremtő momentum, amely a német elnökség egyértelmű sikerének tekinthető. Ez oda vezetett, hogy a tagállamok között az év folyamán létrejött egy konszenzus a lisszaboni szerződés tartalmáról. A mi szempontunkból ez azért is érdemel kiemelt figyelmet, mert mindazokat az értékeket és célokat, amelyek Magyarország számára fontosak voltak az alkotmányszerződésben, a lisszaboni szerződés megőrizte. Azon túl, hogy megállapodás született a lisszaboni szerződésről, ennek volt még egy jelentősége. Nevezetesen, lehetőség nyílt arra, hogy 2007-től ismét olyan kérdésekkel foglalkozzunk, amelyek az állampolgárok hétköznapi életét is közvetlenül érintik. Lekerültek azok a kérdések a napirendről, amelyek az Unió intézményrendszerét érintik, és nem biztos, hogy ezek a kérdések a leginkább alkalmasak voltak arra, hogy az Uniót közelebb hozzuk polgárainkhoz. Azzal, hogy ezeken a kérdéseken túljutottunk, konkrét ügyeken, konkrét és új közösségi politikákkal tudtunk foglalkozni, erre megnyílt a lehetőség. Külön kiemelném az energia- és klímacsomag elindítását a tavaly márciusi csúcson. Idetartozik az energiapiac liberalizációja, vagy olyan kézzel fogható konkrét ügyek, mint a roaming-díjak csökkentése.
Tavaly megindult az Unió költségvetésének felülvizsgálata. Ez még nem a tagállamok közötti vitát jelenti, hanem az Európai Bizottság indított egy nyilvános vitát arról, hogy ki hogyan látja az Unió költségvetésének jövőjét. Ennek a felülvizsgálatnak az elindítása a 2007-2013-as keretekről született megállapodás része volt. Annak idején, 2005 decemberében, mint emlékezetes, úgy jött létre a megállapodás a 2007-20013-as keretekről, hogy 2008-ban és 2009-ben induljon meg a költségvetés felülvizsgálata. Ezt a folyamatot a Bizottság 2007-ben elindította. Magyarország szempontjából talán a legkézzelfoghatóbb és legemlékezetesebb esemény a schengeni csatlakozás volt. Ezzel, azt gondolom, valóban állampolgáraink számára is sokkal inkább kézzel foghatóvá vált, hogy az uniós tagság mit is jelent. Tavaly fogadta el a kormány az Európa-politikai stratégia új irányait, amelyek a csatlakozás első éveinek tapasztalatai alapján születtek meg. Ez egy elég bátor papír, bátor és őszinte a tekintetben, hogy Magyarország kifejezte azt a véleményét, kinyilvánította azt az álláspontját ebben a stratégiai dokumentumban, hogy hisz az Unió politikai integrációjának jövőjében, az Unió jövőjét egy politikai integráció perspektívájában látja. Végül, de nem utolsósorban eleget tett a kormány annak a kötelezettségének, hogy az Országgyűlést és az Országgyűlés Európai ügyek bizottságát minden félévben tájékoztatta a következő félév prioritásairól, illetve azokról az ügyekről, amelyek törvényhozási feladatot jelentenek, valamint minden olyan ügyről, ami az Unió napirendjén kiemelt jelentőséggel szerepelt. Ezekben a kérdésekben a kormány a tárgyalási álláspontját minden alkalommal megosztotta az Országgyűléssel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván hozzászólni. Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! A jelentés a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az uniós integráció helyzetéről álláspontom és a szocialista képviselőcsoport véleménye szerint is rendkívül alapos munka. Számos tekintetben persze ezen a bizottsági ülésen nem szükséges vele foglalkozni, hiszen próbálunk, igyekszünk a költségvetési és a pénzügyi, pénzpolitikai kérdésekre koncentrálni, úgyhogy én is néhány olyan tételt szeretnék az anyagból, illetve az ismert folyamatokból felidézni, ami fontos, vagy fontos lehet Magyarország számára a múltból, az értékelt évből levezetve.
Azt mindenképpen tisztán kell látni, hogy az Unióban az alkotmányozási folyamat megrekedt, bár nem túl széles körben, de két ország esetében határozott elutasításra került az alkotmánytervezet, és ebből a kimozdulást végül is a német elnökség, majd ezt követően a lisszaboni szerződés jelezte. Eddig is volt az Unióban egyfajta többsebességes állapot, itt akár az eurózónát, akár a schengeni együttműködést, akár bizonyos kivételeket említhetünk, amelyek egyes országcsoportok számára eltérő lehetőségeket biztosítottak a többiekkel szemben, viszont ha majd ez a lisszaboni szerződés teljes körűen ratifikálás alá kerül, ez magában foglalja a tényleges többsebességes lehetőséget, mégpedig a megerősített együttműködések keretében. Tehát olyan országok, amelyek bizonyos kérdésekben, például adókérdésekben, az egységes adóalap meghatározásának kérdésében együtt kívánnak működni, megtehetik, nem kell ebből uniós irányelvet, uniós rendeletet fabrikálni, hanem azok, akik ebben egyetértenek, közös szabályok mentén együttműködhetnek. A pénzügyek, illetve a vám szempontjából siker az elmúlt évben, hogy az előre tervezett menetrendben, hiszen ezt azért kétségek árnyékolták be, akár úgy is mondhatom, hogy az utolsó pillanatokig, sikeresen megtörtént a schengeni csatlakozás és az ehhez szükséges források felhasználása, az ehhez szükséges strukturális átalakítás mind a határellenőrzés, mind annak minősége tekintetében, mind pedig a belső vámellenőrzések tekintetében.
A másik ilyen, eltérő sebességű együttműködés az euróövezet. Itt hagyományosan nem elsősorban a jól teljesítő országok között van Magyarország, azonban érdemi változás állt be a teljesítményünkben. Azt gondolom, hogy a 9,2 százalékról 5,5 százalékra csökkenő költségvetési hiány, ami még a tervezett mértékhez, a költségvetésben szereplő 6,8 százalékhoz, vagy a legutolsó, már viszonylag késői, a konvergenciaprogram módosítását jelentő időponthoz képest is, ahol 6,2 százalék került meghatározásra, jelentős erőfeszítésekre utal. Tehát az eredeti tervekhez képest 3,7 százalékos kiigazításra került sor. Ez nyilván sok mindent megmagyaráz a GDP-növekedés elmaradásának vonatkozásában, de nem mindent, ugyanakkor az inflációs pálya is magasabban, előnytelenebbül alakult, 3,9 százalékkal haladta meg az eredeti terveket. És mégis, a növekedés és az infláció eltérő mértékű, de nem eltérő irányú alakulása ellenére is sikerült tartani a költségvetést konvergenciapályán tartó tervszámot. És az államadósság növekedése is megállt. Most még pontos számokat nem tudunk, sőt, a második notifikációval válik majd véglegessé, de lényegében 66 százalék körül megállt az adósságállomány. Ez nem magának a nominális adósságállománynak a növekedését, hanem a GDP-arányos adósságállomány változását, egyfajta teherbíró képességet jelez. Ha megindul ennek csökkenése, ez is az euróövezethez való közelebb kerülés egyik fontos jelzőszámában jelent előrelépést.
A másik ilyen terület, amit szeretnék értékelni, az új lisszaboni stratégia. Az Unió is belátta, hogy a korábbi, 30-nál több szempontot felsoroló rendszer tarthatatlan, megosztja a figyelmet, szétforgácsolja az erőforrásokat, lényegesen tisztább és valóban a lényegre is koncentráló, hatprioritásos szempontrendszer alakult ki. Ebben Magyarország korlátozott haladást ért el az Unió értékelése szerint. A "korlátozott" értelemszerűen a túlzott deficit eljárás miatti korlátozott elismerése a teljesítménynek, amit Magyarország ezen a területen megtett. A szabadságok vonatkozásában továbbra is fennállnak a kivételek, amelyeket az előbb említettem, Magyarország szempontjából éppen a leginkább értékelhető országok, Németország, Ausztria vonatkozásában a munkaerő-piaci korlátok, ugyanakkor Magyarország is részbeni korlátozásokat tart fenn az új tagállamokkal szemben. Az áruk szabad mozgása tekintetében viszont nagyon jól teljesít hazánk, a kereskedelemnek, ha a kivitelt nézzük, 70, ha a behozatalt, 80 százaléka az EU tagállamaival bonyolódik, egy rendkívül nyitott gazdaság az EU-n belül is nevezhető rendkívül nyitottnak. A korábbi időszakkal kapcsolatban meg kell említeni a szabadságok vonatkozásában, hogy bizonyos viták is fennállnak az Unióval. Az egyik legkeményebb vita, amelynek során Magyarország bizonyos partnereket el is vesztett, a széndioxid-kvóta kiosztása. Itt a vita majd az Európai Bíróságon fog eldőlni. Egy másik kérdésben pedig már eldőlt ez a vita, és szerencsére a mi javunkra, bár ezt az olasz döntés után már sejteni lehetett, hogy a helyi iparűzési adó vonatkozásában Magyarország hitelesen fogja abszolválni ezt a problémát.
A közös agrárpolitikával, a KAP-pal összefüggésben, bár ma már elég sokat beszéltünk az élelmiszerár-emelkedésekről, egy másik aspektust szeretnék felvetni. Mégpedig azt, hogy ha ilyen mértékű lesz az élelmiszerárak emelkedése, akkor úgy érzem, hogy Magyarországnak fel kell készülnie arra, hogy bár érdekelt az agrárpolitika fenntartásában, nagyon komoly erők fognak abban mozogni, hogy ez az agrárpolitika 2013 után egy más volument, egy más nagyságrendet képviseljen az Európai Unió költségvetésében. Az első számú indok az lesz, hogy most már a termelők olyan jövedelemhez tudnak jutni, az agrárágazat bármelyik szegmensét is nézzük majd, ami realizál olyan nyereséget, amely összevethető, párhuzamba állítható más szektorok nyereségességével. A kohéziós politika tekintetében, azt gondolom, a felzárkózásra 2004 és 2006 között részleges lehetőség volt, hiszen a 2007-2013 közötti teljes támogatásnak akkor is csak töredékét kaptuk meg, viszont ez az időszak is csak része annak, amit más tagállamok adnak. Ez a 8,5 éves felzárkózási időszak is csekély ahhoz, amit a korábbi generációs tagállamok tehettek meg. Itt emlékeztetnék az ír felzárkózásra, bár most jó példa szokott lenni, de az első 12 évet ők is kihagyták volna, ők is 12 év után tudtak lépést váltani, és a következő 10 évvel köszöntött be az a prosperitás, aminek köszönhető az ír gazdaság éltanuló jellege. Azt gondolom, ha 2013 után is sikerül meghosszabbítani a kohéziós politikát, akkor Magyarország elmaradottabb térségei is több esélyt kapnak a közelítésre, a felzárkózásra.
A strukturális alapok és akár a kohéziós alapok vonatkozásában azt is el tudjuk mondani, hogy általában a forráslekötés, az allokáció rendkívül sikeres. A múltra nézvést rendkívül szép pozíciót értünk el a csatlakozó államok tekintetében, azaz elsők voltunk az allokációban, de már a későbbi forrásokra vonatkozó ilyen irányú tevékenységünk az össztagállami rangsorban is szép helyezést eredményez, itt is az elsők között vagyunk. Ugyanakkor a forrásfelhasználás bizonyos kockázatokat rejt magában, ez láthatóan lassúbb. Igaz, a túlallokálási pálya, illetve a még rendelkezésre álló tartalék idők korrekciót biztosítanak, tehát azok a vállalkozások, amelyek utóbb mégsem tudják, vagy akarják igénybe venni ezeket a forrásokat, azok helyébe vagy már bevont vállalkozások tudnak lépni, vagy még gyors megoldással vigaszág teremthető.
Átfogó értékelést éppen azért nem akarok mondani, mert nem az egész anyagot értékeltem, ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy egy nagyon szép, tartalmas és a fő szempontokat plasztikusan bemutató anyag került elénk. Ezeket az észrevételeket inkább a benne foglaltak árnyalására szántam, és természetesen általános vitára alkalmasnak látja a szocialista frakció a jelentést. Elnök úr, köszönöm a szót.
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm én is. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem. Az előterjesztő kíván-e valamit hozzátenni? (Dr. Iván Gábor: Köszönöm, nem.) Nem. Akkor szavazhatunk az általános vitára való alkalmasságról.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a J/5597. számú jelentést a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről általános vitára alkalmasnak találja. (Szavazás) Igen. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát általános vitára alkalmasnak találta. A bizottság előadója Kékesi Tibor lesz. Köszönöm szépen. Ezzel a napirendi pontot lezárom.
Áttérünk az utolsó napirendi pontunkra, az országos területrendezési tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra. Balogh József és Szakács Imre képviselő önálló indítványáról van szó, az általános vitára való alkalmasságról kell döntenie a bizottságnak.
Kérdezem, hogy képviseli-e valaki az előterjesztőket. Szabó Lajos. Meg is adom a szót szóbeli kiegészítésre.
Szabó Lajos szóbeli kiegészítése
SZABÓ LAJOS (MSZP), előterjesztő: Köszönöm. Balogh József képviselő úr megbízásából kérem a javaslat támogatását. Gyakorlatilag egy olyan vészhelyzetre íródott a javaslat, hogy amennyiben a törvényt későn fogadná el a parlament, akkor ez a javaslat teremtené meg azt, hogy a gönyüi erőműnél elháruljanak a beruházás előtt lévő akadályok.
ELNÖK: A kormányálláspontot kérdezem. Van-e ilyen?
A kormány álláspontjának ismertetése
BORBÉLY SAROLT (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium): Borbély Sarolt vagyok, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium területrendezési és településügyi főosztályán dolgozom. A tárca álláspontjának képviseletére kaptam felhatalmazást.
Mint ahogy az önök előtt ismeretes, jelenleg tárgyalja az Országgyűlés az országos területrendezési terv átfogó felülvizsgálatára vonatkozó 5311. számú törvényjavaslatot, amely a gönyüi erőművet, illetve egy gönyüi körátviteli hálózat távvezetéket a hatályos országos területrendezési tervvel ellentétben már tartalmazza. Reményeink szerint az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényjavaslatot, ezáltal a benyújtott önálló képviselői indítvány okafogyottá válik. Mivel azonban elképzelhető, hogy az Országgyűlés az országos területrendezési terv átfogó felülvizsgálatát mégsem szavazza meg, ezért a tárca támogatja a szóban forgó indítványt, tekintettel arra is, hogy annak szakmai tartalma összhangban van az országos területrendezési terv átfogó felülvizsgálatára irányuló törvényjavaslattal, amelyet több mint 150 érdekképviseleti szervezettel és a tárcákkal is leegyeztettünk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait illeti a szó. Gegesy Ferenc!
DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Csak egy kérdésem lenne. Ha a parlament tárgyal egy törvényt, akkor ahhoz ugyanabban az időben lehet egy másik törvényjavaslatot benyújtani? Nem ütközik ez valamilyen paragrafusba?
ELNÖK: Tájékoztatom a képviselő urat, hogy lehet, ez nem zárja ki a javaslat támogatását. Kérdezem, hogy van-e még valakinek észrevétele, hozzászólása. (Nincs jelentkező.) Nem. Senki többet? Az előterjesztő kíván-e még szólni? (Jelzésre.) Nem. Akkor szavazhatunk.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Kérdezem, ki az, aki támogatja az előterjesztés általános vitára való alkalmasságát. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Igen. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság egyhangúlag támogatta. Köszönöm szépen. Elnök asszonyt írásban tájékoztatjuk a bizottság döntéséről. A napirendi pontot lezártam.
Ezzel mai napirendi pontjaink végére is értünk. A bizottság tagjait tájékoztatom arról, hogy jövő héten - mivel hétfőn nincs ülésnap a pünkösdi ünnep miatt, kedd-szerda a parlamenti ülésnap - szerdán délután, várhatóan 3 órától lesz bizottsági ülés. Küldeni fogjuk a meghívókat, de ma 90 százalékos biztonsággal tudom azt mondani, hogy ekkor kerül majd sor a bizottság következő heti ülésére. Addig is mindenkinek jó munkát és jó pihenést kívánok. A bizottsági ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 32 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit