1. Döntés önálló képviselői indítványok tárgysorozatba-vételéről, általános vita:

(Áremelkedés elleni kezdeményezés: az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat - T/6035. szám - Varga Mihály (Fidesz), Soltész Miklós (KDNP) és László Tamás (Fidesz) képviselők önálló indítványa - a Házszabály 67. § (3) bekezdése alapján)

 

Az ülés résztvevői:

A bizottság részéről megjelent:

Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke

Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke

Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)

Dr. Katona Béla (MSZP)

Dr. Kékesi Tibor (MSZP)

Kovács Tibor (MSZP)

Molnár Albert (MSZP)

Molnár László (MSZP)

Tukacs István (MSZP)

Varga Zoltán (MSZP)

Végh Tibor (MSZP)

Babák Mihály (Fidesz)

Balla György (Fidesz)

Mádi László (Fidesz)

Szijjártó Péter (Fidesz)

Tállai András (Fidesz)

Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ)

Lengyel Zoltán (független)

Helyettesítési megbízást adott:

Boldvai László (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),

Farkas Imre (MSZP) dr. Katona Bélának (MSZP),

Molnár Albert (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP),

Molnár László (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),

Schwartz Béla (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),

Szabados József (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),

Varga Zoltán (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),

Dr. Dancsó József (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),

Domokos László (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),

Schmidt Ferenc (Fidesz) Szijjártó Péternek (Fidesz),

Dr. Hargitai János (KDNP) Mádi Lászlónak (Fidesz),

Horn Gábor (SZDSZ) dr. Gegesy Ferencnek (SZDSZ),

Herényi Károly (MDF) Varga Mihálynak (Fidesz),

Tóth András (független) Tállai Andrásnak (Fidesz).

Meghívottak részéről:

Hozzászólók:

Dr. Veres János pénzügyminiszter

László Tamás (Fidesz), előterjesztő

 

(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 02 perc)

Az ülés megnyitása

VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit, jó napot kívánok, hölgyeim és uraim. Kérek mindenkit, hogy foglaljon helyet. Ez elsősorban persze a bizottság tagjaira vonatkozik, de azokat is kérem, akik vendégként, vagy érdeklődőként van jelen, hogy foglaljanak helyet, mert akkor meg tudjuk kezdeni a munkánkat.

Tisztelt Bizottság! Még egyszer köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, köszöntöm a gyorsíró kisasszonyt, a hivatalból itt lévő előterjesztőt, a kormány képviseletében pénzügyminiszter urat, és köszöntöm a munkánk iránt érdeklődőket.

A napirend elfogadása

Úgy illik, hogy a bizottsági ülés elején elfogadjuk az ülés napirendjét. Szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy mai bizottsági ülésünkre az MSZP képviselőinek kezdeményezésére került sor. Ők kezdeményezték a rendkívüli bizottsági ülést, amelyet a bizottság tagjainak kétötöde aláírásával meg is erősített, ezért intézkedtem a bizottság ülésének összehívásáról. Egy napirendi pontra vonatkozó javaslatunk van: Áremelkedés elleni kezdeményezés - az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/6035. szám alatt. Varga Mihály, Soltész Miklós és László Tamás képviselők önálló indítványáról van szó, a Házszabály 67. § (3) bekezdése szerint történő kezdeményezés alapján. Ehhez kiegészítés nem érkezett.

Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a napirendi ajánlásunkat elfogadja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Huszonhat. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát határozatképes, elfogadta napirendjét, így meg is kezdhetjük munkánkat.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása

Varga Mihály szóbeli kiegészítése

Az áremelkedések elleni kezdeményezést a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt nyújtotta be, tekintettel arra, hogy az elmúlt hónapokban jelentősen megnövekedett az élelmiszerek és az energia árszintje. Az áremelkedésekkel szemben eddig semmilyen konkrét és hatékony kormányzati intézkedést nem tapasztaltunk, ellentétben az Európai Unió és a világ más országaival, ahol szinte mindenhol törekednek arra, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő csoportokat - nagycsaládosokat, nyugdíjasokat, fuvarozókat - valamilyen módon kedvezményezzék, segítsék. Egy tekintetben lépett csak a kormány, a fuvarozókkal megállapodott egy hosszú tárgyalás után, egyébként nem történt olyan előrelépés, amely főleg a családokat, a nyugdíjasokat, a nagy háztartásokat érinti.

Ezért volt szükség arra, hogy a Fidesz kezdeményezéssel álljon elő. Nos, ezt a kezdeményezésünket egy héttel ezelőtt tettük meg, és azt kell tapasztalnunk, hogy a kormány magatartása ebben az ügyben sem őszinte. Furcsa reakciók születtek. A kormányzat első reakciója az volt, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök személyében üdvözölte a Fidesz kezdeményezését. Egészen pontosan úgy fogalmazott Gyurcsány Ferenc, hogy egyezséget ajánl Orbán Viktornak, és készen áll arra, hogy egyeztessenek az élelmiszer-, illetve az energiaárak féken tartásának lehetőségeiről. Ez volt a miniszterelnök első reakciója a Fidesz kezdeményezésére, amelyet kiegészített a bizottság alelnökének, Szabó Lajosnak mint az MSZP-frakció munkacsoport-vezetőjének nyilatkozata, amelyben üdvözölte, hogy a Fidesz valós problémákkal foglalkozik. Ezt követően, két nappal később már hirtelen magatartásbeli problémák léptek föl, vagyis az őszinteség eltűnt a kormány nyilatkozataiból, és finoman fogalmazva is népboldogító javaslatnak nevezték a Fidesz kezdeményezését.

Mindez azért furcsa, mert Gyurcsány Ferencnek korábban semmilyen aggálya nem volt abban a tekintetben, hogy az adókat is lehet csökkenteni annak érdekében, hogy a legkiszolgáltatottabb rétegeket megvédjük az áremelkedések hatásától. Szeretném idézni Gyurcsány Ferencnek azokat a mondatait, amelyeket személyesen tett mind a parlament, mind a gazdasági és szociális tanács ülésén. 2005. június 27-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr azt fogalmazta meg: "Azt javaslom, hogy csökkentsük az általános forgalmi adó legfelső kulcsát." Ez a gazdasági és szociális tanács ülésén hangzott el. Ehhez az Országgyűlésben szeptember 12-én azt is hozzátette: "Az a politika viszont, amely lemond arról, hogy a piac hatásait helyenként, ha kell, korlátozza, helyenként, ha kell, elsimítsa, késleltesse, csökkentse, buta és felelőtlen." Mondta ezt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök akkor, amikor 2005. szeptember 12-én az Országgyűlésben ismertette az általános forgalmi adó csökkentésére vonatkozó javaslatait.

Ezt még kiegészíteném azzal, hogy miniszterelnök úr néhány nappal később a nyugdíjas és civil szervezetek országos találkozóján, Battonyán 2005. szeptember 24-én úgy fogalmazott: "Az általános forgalmi adó a szegény ember adója, azért, mert mindenkit sújt. Csökkentésével azt érjük el a jövő év elején, hogy Magyarországon csökkenni fognak az árak." Nos, úgy tűnik tehát, hogy amikor Gyurcsány Ferencnek politikai érdeke, hogy adócsökkentésről, áfacsökkentésről beszéljen, akkor mellszélességgel támogatja ezt, amikor más kezdeményez ilyet, és politikai érdekeit ez nem szolgálja, akkor ellenzi. Magyarán ott tartunk, ahol 2006-ban tartottunk, amikor úgy fogalmazott Gyurcsány Ferenc: "Legőszintébb becsületszavamra mondom, hogy ez az adócsökkentés kormánya." A magyar nyelv szabályaitól tekintsenek el, szó szerint idéztem a miniszterelnök urat. Nos tehát, úgy érezzük, hogy a kormány blöfföl, nem mond igazat, szándékosan kerüli a tények megfogalmazását ebben az esetben.

Ha már miniszter úr személyesen jelen van a bizottság ülésén, szeretnék reagálni néhány olyan dologra is, ami az ő nevéhez kötődik, hiszen miniszter úr fogalmazta meg azt, hogy nem csökkenthető az üzemanyagok jövedéki adója Magyarországon. Ez nem felel meg a valóságnak. Ezt azóta már többen is, többek között Kovács László európai uniós biztos, valamint Szabó Lajos alelnök úr is elismerte. Ugyanis van lehetőség a benzin jövedéki adójának csökkentésére. Az Európai Közösség 2003/96. számú tanácsi irányelve világosan tartalmazza, hogy a benzin tekintetében nincs ilyen előírás, és mivel Magyarország jóval fölötte van a jövedéki adó elvárt szintjének, nevezetesen ezer literenként 412 eurón áll a 359-es elvárt szint helyett, itt van lehetőség a csökkentésre. Úgyhogy miniszter úrnak nem volt igaza, amikor ezzel ellentétesen foglalt állást. Ugyancsak nem volt őszinte miniszter úr, vagy nem az igazat mondta, amikor azt fogalmazta meg, hogy "nem lehet különbséget tenni az élelmiszerek között." Miniszter úr, éppen az ön volt pártelnöke, Kovács László fogalmazta meg, hogy lehet különbséget tenni az élelmiszerek között. A Fidesz javaslata az alapvető élelmiszerek árcsökkentésére, adócsökkentésére vonatkozik, hiszen nem tartjuk normális állapotnak, hogy miközben az Európai Unió 27 országából 21-ben kedvezményes áfakulccsal segítik az alapvető élelmiszerek forgalmazását, Magyarországon a legmagasabb áfakulccsal terhelik az alapvető élelmiszereket is. Kovács László teljesen világosan fogalmazott, amikor azt mondta, hogy az Európai Unió, Brüsszel nem állít korlátot ebben a tekintetben. "Lehetőség van kedvezményes kulcs alkalmazására, sőt, Magyarországon - idézem Kovács László július 7-ei nyilatkozatát - a középső kulcs visszaállítására is sor kerülhet." Ehhez Kovács László még azt is hozzátette, nem kell semmiféle hozzájárulás ahhoz, hogy ez a lépés megtörténjen. Amint itt az előbb idéztem is, Gyurcsány Ferenc számára néhány évvel ezelőtt ez még egy reális, járható út volt, amikor a politika érdeke úgy kívánta, most pedig ezzel ellentétesen foglalt állást. Tehát Veres János miniszter úr állításával ellentétben van lehetőség arra, hogy kedvezményes kulcsok vonatkozzanak az alapvető élelmiszerek áfatartalmára.

Végül a harmadik dolog, ami szintén a bevételi kérdéseket érinti. Szeretném azt idézni, hogy szinte minden országban, többek között a szomszédos Szlovákiában is a magasabb üzemanyagárak, a magasabb infláció bevételeiből visszaadnak az embereknek. Éppen Szlovákiában a magasabb üzemanyagárakból befolyó nagyobb adóbevétel miatt van lehetőség arra, hogy 13. havi nyugdíjat fizessenek az embereknek, lehetőség legyen a családi pótlék emelésére, valamint arra is, hogy a második gyerek után is egyszeri juttatásban részesüljenek a családok. Tehát van mód arra, hogy ezekből a többletbevételekből visszaadjanak az embereknek. A Fidesz javaslata annyival megy előre, hogy mi nem visszaadni akarunk az embereknek, hanem azt szeretnénk, ha a kormány nem venne el az emberektől. Erre szerintünk lehetőség van. Éppen miniszter úr volt az, aki azt fogalmazta meg az egri közgazdász vándorgyűlésen, hogy 4,3 százalék helyett csak 4 százalék lesz a költségvetés hiánya, míg önnel szemben Gyurcsány Ferenc arról beszélt, hogy 4 százalék alá kerülhet az államháztartás hiánya, vagyis eddig közel 100 milliárdos többletbevétele van az államkasszának. Nos tehát, a kormány blöfföl, mellébeszél ebben a kérdésben. Nem beszél a tényekről, nem beszél arról a szándékról, hogyan lehet az áremelkedések ellen korrekt módon fellépni.

Ennyit kívántam egyik előterjesztőként a törvényjavaslat mellett érvként felhozni. Tekintettel arra, hogy az üzemanyagok jövedékiadó-csökkentése és az alapvető élelmiszerek áfacsökkentése mellett van egy harmadik része is a javaslatunknak, ez pedig a távhő áfájának csökkentésére vonatkozik, átadom a szót László Tamás képviselő úrnak, hogy ezt ismertesse.

László Tamás szóbeli kiegészítése

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. Néhány bevezető gondolat a távhő áfacsökkentéséről szóló előterjesztésünkhöz. Az újpalotai lakótelepről jövök, ahol pontosan ismerem, hogyan élnek az emberek, mekkora lakásrezsit kénytelenek kifizetni. Vannak egészen pontos kimutatásaink családokra vetítve, hogy mennyi a lakásrezsi, az hogyan változott az elmúlt években. Ezzel kapcsolatban néhány számot is mondanék önöknek: 2002 és 2007 között a lakásrezsi 90 százalékkal nőtt, ezen belül a távhő részesedése 200 százalékos, tehát igen jelentős mértékű a növekedés. Ennél súlyosabb, hogy míg 2002-ben a lakásrezsiből 45 százalékban részesedett a távhő, 2007-re ez elérte az 56 százalékot, ráadásul ebben még a 2008-as emelkedések nincsenek benne. Hiszen egyszer már volt ebben az évben emelkedés, és még lesz egy újabb emelkedés, ami szintén eléggé megrázó mértékű lesz.

Mit látunk ebben a helyzetben? Azt, hogy a lakótelepen élő családok, ezen belül különösen a magányos, egyedül élő kisnyugdíjasok és a csonka családok - jellemzően a lakótelepi népesség - ma a rezsit alig tudják kifizetni, már kisebb megrázkódtatások is felemésztik a családok összes tartalékát, így azok ellehetetlenülnek. Éppen ezért javasoltuk ebben a javaslatcsomagban a benzin jövedéki adójának, az alapvető élelmiszerek és a távhő áfájának csökkentését, mert ezek valójában mind a lakótelepi emberekről szólnak, az ő életüket könnyítik meg. Az egész javaslat egy olyan általános gazdasági környezetbe ágyazódik, ahol látható, hogy az energiaárak növekedése megállíthatatlan, újabb és újabb energiaár-emelkedések fognak bekövetkezni. Az egyik apropója ennek az előterjesztésnek és az ezzel kapcsolatos múlt heti sajtótájékoztatónak az volt, hogy ez év végéig a Gazprom 25 százalékkal fogja növelni az Európai Uniónak szállítandó gáz árát, ezer köbméter gáz esetében az eddigi 400 dollárról 500 dollárra emelkedik, és ez egészen biztosan nagyon gyorsan meg fog jelenni a távhő árában is.

Tudjuk azt, hogy ez a megoldás egy azonnali, gyors segítség a távhővel ellátott lakásokban élők számára. Tudjuk azt, hogy emellett természetesen közép- és hosszú távú beavatkozásokra is szükség van. Ezzel párhuzamosan nem mondanánk le arról, hogy a lakásokat hőszigetelni kell, és különböző programokkal javítani kell a távfűtő berendezések, rendszerek hatékonyságát, de itt most valóban egy gyors és azonnali segítségre van szükség ahhoz, hogy családok százezrei ne kerüljenek igen nehéz helyzetbe. Úgyhogy az a javaslatunk, hogy ezt törvényjavaslatot alaposan fontolja meg a bizottság, fogadja el és terjesszük a parlament elé. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadnám a szót a kormány képviseletében pénzügyminiszter úrnak a szót. Parancsoljon!

Dr. Veres János álláspontjának ismertetése

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselők! A Fidesz javaslatot tesz adócsökkentésre, de nem mondja meg, hogy véleménye szerint ez mennyibe fog kerülni a költségvetésnek. Amit meg mond, önök is tudják, valótlan szám. Ezért azt gondolom, hogy a jelenlegi javaslat politikai szándékú, szakmailag megalapozatlan, populista javaslat.

A Fidesz azt javasolta, hogy az alapvető élelmiszerek áfája 20 százalékról 5 százalékra csökkenjen, a távfűtés áfája 20 százalékról 5 százalékra csökkenjen, a benzin jövedéki adója literenként 13 forinttal csökkenjen. Amikor a sajtótájékoztatón Varga Mihálytól megkérdezik, hogy mi ennek a költségvetési hatása, Varga Mihály válasza a következő: "Nehéz pontos számot mondani, mert egyrészt az áremelkedés nyilván befolyásolja a fogyasztás mértékét. Érzékelhető volt, hogy még az alapvető élelmiszerek körében is kisebb volt a fogyasztás mértéke 2008-ban és 2007 második felében, a korábbi esztendőben részben a jövedelmek csökkenése, részben pedig a magas árak az embereket fogyasztásuk visszafogására késztették. Másrészt nehéz azt megbecsülni, hogy egy ilyen árváltozásnak egészen pontosan milyen hatásai lehetnek. Hiszen ne felejtsük el, hogy az élelmiszerek árcsökkenése egy magasabb élelmiszerfogyasztást is jelenthet az embereknél, mert aki ma, mondjuk egy nap egy liter tejet vesz, lehet, hogy az árcsökkenés hatására legalább egy héten egyszer, vagy kétszer többet tud ebből az élelmiszerből is vásárolni." Vagyis Varga Mihály nem tudja, hogy az általuk tett javaslat mennyibe kerül. Vagy ha tudja, nem akarja megmondani az értéket, mert tudja, hogy nincs összhangban a javaslat azzal, mit politikailag állítanak. Elismeri, hogy ennek van költsége, de nem annyi, hogy a költségvetés ne bírná ki, néhány tízmilliárd forint. Szó szerint így fogalmaz: "Nyilván nem akarjuk eltagadni, hogy az áfakiesés miatt ennek több tízmilliárdos hatása van."

A Fidesz úgy gondolja, hogy az általa ki nem számolt, néhány tízmilliárdra becsült költségvetési kiesés bőven fedezhető abból a többletből, amihez a költségvetés jutott a magasabb árak, a magasabb áfabevételek következtében. "A kormánynak már eddig is jelentős többletbevételei voltak a magasabb árból és a magasabb inflációból, - ez megint szó szerinti idézet - ezt még a pénzügyminiszter sem tagadja el. Azt mondja, hogy valóban, amikor a kormányzat 2008-ra 290 forintos átlagos üzemanyagárral számolt, és a mostani átlagár eléri a 340 forintot, akkor itt jelentős többletbevétel keletkezik." Azt tudom mondani, hogy ez súlyos csúsztatás, mert Varga Mihály megpróbálja úgy beállítani a kormányt ebben az esetben, mintha a kormány lenne a benzinkúti árbevétel haszonélvezője, azaz a kormányhoz futna be az árbevétel többlete. Holott mindannyian tudjuk, akik a gazdaságban egy picit járatosak vagyunk, hogy a kormányhoz nem fut be ebből a benzinkúti árbevételből literenként 50 forint, ahogyan ön mondta, többletként, hanem az alapanyagok drágulása miatt van ilyen nagyságú többletár a benzinkutaknál. A többletárbevétel 20 százaléka az, ami az áfán keresztül a központi költségvetésbe fut be.

Elhangzott tehát egy javaslat az adócsökkentésre, de nincs kiszámolva annak költségvetési hatása. A javaslattevő nem titkolja, hogy ez pénzbe kerül, de nagyvonalúan megtalálja a forrást a szintén ki nem számolt többletbevételekben. Ezután érthető, hogy a Fidesz miért nem támogatja a felelős költségvetési gazdálkodásról szóló törvénycsomagot. Az ugyanis nem tenné lehetővé olyan javaslat benyújtását az Országgyűléshez, amelynek nincs meg a forrása. Ez a kötelező ellentételezés költségvetési szabálya. Valamint működne egy intézmény, a költségvetési hivatal, amely független intézményként beárazná az ilyen típusú javaslatokat. Ilyen intézmény híján természetesen a Pénzügyminisztérium végezte el a számításokat. A Pénzügyminisztérium számítása szerint a Fidesz-javaslat költsége nem néhány tízmilliárd forint, mint ahogyan elhangzott, hanem összességében mintegy 322 milliárd forint. Az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése 261 milliárd forintos hatással bír, a távhő áfájának csökkenése 28 milliárd forintos hatással jár, a benzin jövedéki adójának csökkentése 33 milliárd forintos hatással jár.

Milyen többletbevételek állnak rendelkezésre kompenzálásként? Az élelmiszer-fogyasztás az eddigi adataink alapján négy hónap alatt mintegy 6 milliárd forintos többlet-áfabevételt eredményezett Magyarországon. Az üzemanyagokból négy hónap alatt összesen valamivel kevesebb, mint 2 milliárd forintos többletbevétele származott a magyar költségvetésnek. Számolunk a multiplikátor hatással, hiszen erre is történt utalás az elmúlt napok vitáiban. Varga Mihály azt állította, hogy ha olcsóbb lesz az élelmiszer, többet fognak fogyasztani, és így majd nő az áfabevétel. Nagyon leegyszerűsítve, ha egy termék áfája negyedére csökken, mondjuk 20-ról 5 százalékra, ahogy a javaslatban szerepel, akkor vagy négyszeres áremelkedés, vagy négyszeres fogyasztásnövekedés szükséges ahhoz, hogy a kieső áfabevétel megtérüljön a költségvetésben. Lehet számolni, hogy hány forintos kenyérár lenne ebben az esetben, vagy bármilyen más termék árát ki lehet számolni. Nyilvánvalóan mindkettő kizárt, azt gondolom, tehát sem a négyszeres árnövekedés, sem a négyszeres fogyasztásnövekedés nem valószínűsíthető ebben az esetben.

Bekövetkezhet az élelmiszereknél fogyasztásnövekedés az alacsonyabb árak miatt, de nem olyan mértékben, hogy az jelentősen ellensúlyozná az adócsökkentés miatti kiesést. Ha pedig nem nullszaldós a javaslat, akkor más területen kell keresni a kiadáscsökkentés lehetőségeit. Csak néhány összehasonlítható mértékű kiadáscsökkentési lehetőség: a másfél havi nyugdíj összege Magyarországon jelenleg 315 milliárd forint, a családi pótlék éves összege 370 milliárd forint, a gyógyszertámogatás éves összege 313 milliárd forint. És ha mondjuk 4 százalékos járulékemelés történne, akkor az 360 milliárd forinttal lehetne egyenértékű. De lehet azt is mondani, hogy egynegyedével megnövekedne a költségvetés hiánya, ha és amennyiben nem lenne ellentételezve ez a javaslat, amely megfogalmazásra került a Fidesz részéről.

Miután Varga úr itt hivatkozott olyan dolgokra, amelyeket, úgy gondolom, nem precízen, nem pontosan és semmiképpen nem a tartalmának megfelelően idézett, ezért két dolgot szeretnék elmondani. Egyrészt az Európai Unióban működő közös hozzáadottérték-adórendszernek az a szolgáltatása megvan, hogy hasonló termékekre és szolgáltatásokra ugyanakkora adóterhet kell kivetni, akármilyen hosszú is a termelési és értékesítési lánc. Ez a 2006/112. EK irányelv preambulumának (7) bekezdésében található, és ez érvényesült is mindeddig. Az Európai Bizottság figyelmeztette valamennyi tagországát arra, hogy a tagállamoknak az irányelv adta kereteken belül joguk van meghatározni, mire alkalmazzák a kedvezményes kulcsot, azonban tiszteletben kell tartaniuk a versenysemlegesség elvét, amely az áfarendszernek általános sajátja. Ezzel kizárja azt, hogy a hasonló termékeket és szolgáltatásokat, amelyek egymással versengenek, áfa szempontjából eltérően kezeljék. Következésképpen ezen termékeket és szolgáltatásokat egyforma adómértékkel kell adóztatni. Ezen túlmenően az európai szerződés 9. cikkelyére hivatkozva az Európai Bíróság több ítéletben vizsgálta már az ilyen jellegű megkülönböztetés lehetőségét. Azt tudom mondani, hogy nincs olyan döntése az Európai Bíróságnak, amely helyben hagyott volna hasonló termék vagy szolgáltatás áfatartalmának különbözőségére vonatkozó tagállami szándékokat.

Ebből következően arra, ahogy itt Varga úr megpróbált engem szembe állítani Kovács László biztos úr nyilatkozatával, azt tudom mondani, hogy nem mi ketten vitatkozunk, Varga úr vitatkozik velünk. Ugyanis senki nem vitatta azt, hogy bármely országnak lehetősége van középső áfakulcsot alkalmazni, természetesen, ha az ország költségvetési helyzete kibírja. Azaz lehet áfamértéket csökkenteni, ha megmondják a javaslattevők, hogyan lehet nullszaldósan megvalósítani ezt a javaslatot. Senki nem mondja azt, hogy nem lehet Magyarországon a 20 és 5 százalékos mértékű áfakulccsal szemben egy második, harmadik áfamértéket is alkalmazni. Ugyanakkor azt gondolom, miután önök szándékosan eltorzították a mértékeket a javaslatuk megfogalmazásakor, ezzel félre akarják vezetni a magyar közvéleményt. De miután a számításokat elvégeztük, és ezt nem tudták megcáfolni, a korrekt számítások elvégzése után világos mindenki számára, hogy itt egy populista, szavazatszerző javaslatról van szó, nem pedig egy szakmailag megalapozott javaslatról.

Azt is hozzá kell tennem, hogy a mi számításunkban, amit elvégeztünk, azt a lehetőséget is megadtuk, hogy az alapvető élelmiszerek áfakulcsával számoltuk ki ezt a bizonyos különbségtételt. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert a különböző vitákat jó, ha azonos alapon próbáljuk meg lefolytatni. Éppen ezért sem Kovács Lászlóval, sem mással nem vitatkoztam abban, hogy középső áfakulcs lehetséges-e, vagy sem. Természetesen lehetséges középső áfakulcsot beiktatni, olyat viszont nem lehetséges, hogy valaki az egyik húsfélét megkülönbözteti a másiktól az áfakulcsok mértékében, mert akkor felteszem azt a kérdést, hogy ha már a kolbász kifejezés az önök javaslatában általános, akkor vajon milyen alapanyagból készült kolbászra vonatkozik a kedvezményes áfakulcs. Ha abban nemcsak sertéshús van, arra is vonatkozik-e? Ha abban pulykahús, lóhús van, arra is vonatkozik-e a javaslat? Mert erre nem tér ki az önök javaslata, legalábbis az értelmezésében semmiképpen nem. Azt gondolom tehát, hogy a benyújtott javaslat, még egyszer mondom, szakmailag megalapozottnak semmiképpen tekinthető, nincs összhangban az Európai Unió irányelveivel, és nincs összhangban az Európai Unió által követett gyakorlattal.

Hogy ez mennyire így van, éppen tegnap az európai pénzügyminiszterek tanácsának ülésén, ahol a magas olajár hatásaival is foglalkoztunk, politikai hovatartozástól függetlenül, akár konzervatív, akár szocialista, akár liberális valamelyik ország kormánya, a megszólaló országok képviselői, amelyek több mint felét tették ki az Európai Unió tagországainak, két kérdésben teljes egyetértést mutattak. Az egyik kérdés, hogy valamennyi ország kész arra, hogy az Európai Unióban egységesen alkalmazandó elveknek megfelelően a különböző olajkészleteikről szóló nyilvántartásaikat hetente nyilvánosságra hozzák, összhangban az Európai Unión belül követett szabályokkal, valamint Japán és az USA szabályaival, továbbá második témaként abban is egységes volt a megszólalók mindegyike, hogy a Manchesterben kötött megállapodás szabályaihoz tartja magát az Európai Unió. Ez azt jelenti, hogy áremelkedéseket az olajárak kapcsán adóintézkedésekkel egyik országban sem kívánnak ellentételezni, hiszen ez a döntés nyilvánvalóan ebben az esetben a fogyasztást ösztönözné, a kitermelő országokhoz juttatná el az Európai Unióból a profitot, és egyáltalán nem orientálná az európai fogyasztókat a takarékos fogyasztásra.

Éppen ezért ez a javaslat, amit önök megfogalmaztak, ellentétes az Európai Unió tételes jogával, ellentétes az Európai Unióban elfogadott általános viselkedési formákkal, és ellentétes azzal, ahogyan ma az Európai Unióban lévő országok kormányainak többsége megnyilatkozott. Olyannyira ez volt a többség, hogy ellentétes vélemény egyáltalán el nem hangzott. A francia elnök asszony összefoglalójában is ezt a tényt rögzítette a tegnapi ECOFIN-ülésen. Természetesen a magyar kormány nem tétlen az adott ügy kapcsán. A magyar kormány nagyon határozottan beavatkozott abba a folyamatba, amelyben beavatkozási lehetősége van. Ezért tettünk kezdeményezéseket, és állapodtunk meg nehéz és hosszú tárgyalások eredményeként a fuvarozókkal, hogy szemben más országok gyakorlatával Magyarországon a fuvarozókkal kötött megállapodás után biztonságosan, stabilan és kiszámíthatóan működjön a fuvarozói rendszer logisztikája az országban. Ezért hozott a kormány már korábban is, és hoz a későbbiekben is olyan döntéseket, amelyek segítik az energiamegtakarítást, segítik a távfűtési rendszer olyan átalakítását, amelyek arra ösztönöznek, hogy kevesebb energiával, mérhető fogyasztással működjenek ezek a rendszerek. Hiszen minden olyan intézkedés megengedett, sőt, preferált az Európai Unión belül, ami arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy kevesebb energiával működjenek, a fajlagos energiafelhasználás kisebb legyen a termék-előállításban, és ösztönzik azt a folyamatot, amely energiamegtakarításra, energiatakarékosságra ösztönzi az egyes országokat.

Úgy vélem, hogy ez a helyes irány, a magyar kormány ennek az iránynak az érdekében a szükséges intézkedéseket megtette és meg fogja tenni a jövőben is. Azt gondolom, hogy egy ilyen populista, szakmailag megalapozatlan, politikai haszonszerzést szolgáló javaslatot támogatni nem lehet, ezért a kormány nevében a javaslat elutasítását kérem a bizottságtól is. Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Szijjártó Péter következik a bizottság tagjai közül, azután pedig Tukacs István.

Szijjártó Péter hozzászólása

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Úr! Sajnálom, hogy a javaslat tanulmányozása kapcsán a Fidesz egyik sajtótájékoztatójának egyik részét írták oda az ön papírjára. A Fidesz sajtóosztálya mindig készséggel áll rendelkezésre, a sajtótájékoztatók teljes szövegét az ön stábjának rendelkezésére bocsátjuk minden esetben. Akkor talán részint a felesleges vitáktól is meg tudnánk kímélni magunkat, részint pedig talán értelmes kérdésekről tudnánk vitát folytatni ebben az ügyben, amelyről azt gondolom, hogy bizonyos alapkérdésekben a látszat ellenére nincs vita a két oldal között. Abban biztos vagyok, legalábbis szeretném azt gondolni, hogy sem a bizottságban, sem a kormány és ellenzéke között nincs vita abban, hogy a világgazdasági átalakulások, radikális folyamatok kezelésére valamilyen módon szükség van Magyarországon. Abban sincs talán vita közöttünk, hogy a magyar embereket ezek a világgazdasági folyamatok nehéz helyzetbe hozzák. Ilyenkor egy nemzeti kormánynak felelőssége van, nem ülhet ölbe tett kézzel, nem mondhatja azt, hogy ezek rajtam kívül álló okok, hanem valamilyen módon legalább meg kell próbálnia segíteni, és valamilyen eszközöket kell keresnie annak érdekében, hogy tompítsa azokat a hatásokat, amelyeket a világgazdasági átalakulások kiváltanak.

Az sem titok, nyilván miniszter úr tudja, ha tegnap találkozott európai kollégáival, hogy a nemzeti kormányok sorra keresik azokat a megoldásokat, amelyekkel tompíthatják a világgazdasági átalakulások hatásait, és tudják segíteni saját társadalmukat, a családokat, a vállalkozókat, az embereket, hogy átvészeljék ezeket az átalakulásokat, egyáltalán felkészüljenek az új kihívásokra. No, ennek keretében fogalmazódott meg a mi javaslatunk is. Ezzel kapcsolatban talán az egyetlen olyan érv, amit önök fel szoktak hozni, amit valamilyen szinten meg lehet ragadni, és nem a politikai kommunikáció szintjén lebeg, az a fedezet kérdése. Először is azt szeretném kérni, abban legalább értsünk egyet, hogy ne éves mértékekről kezdjünk el beszélni, miközben fél év van hátra ebből az évből. Az is jól látszik, mindenfajta szabályt, parlamenti tárgyalást és kormánypárti hozzáállást figyelembe véve, hogy október elseje előtt ez a javaslat nem nagyon léphet életbe. Azt gondolom, az a korrekt, ha október-november-decemberre, tehát három hónapos időtartamra számolunk a költségvetés bevételkiesését illetően. Mert január elsejétől új év, új helyzet, új költségvetés van, amit a kormánynak annak megfelelően kell előkészítenie és elkészítenie, ahogy egy ilyen helyzetet a parlament az adótörvények és más intézkedések kapcsán előállít. Tehát rendkívül inkorrektnek gondolom azt, amikor egész éves mértékekben számolunk.

Az sem igaz, hogy a Fidesznek nincsenek számításai. Az lehet, sőt, egészen biztos, hogy bizonyos pontokon a miniszter úr által prezentált számításokhoz képest más adatok jönnek ki, de örömmel vettem azt észre, hogy bizonyos pontokon vannak egyezések. Ez azt jelenti, hogy mindenki jól kezdett számolni, csak aztán valaki menet közben hibázott. Nyilvánvalóan mindenki szereti ezt a másik félről feltételezni. Engedjék meg kormánypárti képviselőtársaim és miniszter úr, hogy néhány mondatban ismertessem ezeket a számításokat. Abban sem volt vita közöttünk, ezt talán miniszter úr valamelyik nyilatkozata megerősítette, hogy igenis van pluszbevétele a költségvetésnek abból, hogy a benzin, az energiahordozók, a gáz ára jelentősen és többször is növekedett az idei esztendőben. Az ebből fakadó bevételek a számítások szerint a benzin esetében 10, a gáz esetében 20 milliárd forintra rúgnak, magyarul van egy plusz 30 milliárdos bevétele a költségvetésnek, amit azért tudott beszedni az állam, mert növekedtek az árak, az emberek pedig egyre nehezebben, egyre rosszabbul élnek. Ebből pluszbevétele van a költségvetésnek, ezt nem érdemes vitatni, mint ahogy önök sem teszik.

Akkor nézzük, hogy mit jelent a Fidesz javaslata. Például a benzin jövedéki adójának csökkentése esetében az év utolsó három hónapjára a számítások szerint 9 milliárd forinttal kevesebb bevételt jelentene a költségvetésnek. Azért gondolom, hogy ez a szám a képviselőtársaim mosolygása ellenére is rendben van, mert az ön által mondott szám a jövedéki adót illetően egész évre kivetítve pont ennyi. A távhő esetében az áfa csökkentése miatt az év utolsó három hónapjában 15 milliárd forinttal szedne be kevesebbet a költségvetés, mint ahogy tervezték. Ez összesen 24 milliárd mínuszt jelent, amivel szemben áll egy 30 milliárdos többletbevétel. Ami pedig az élelmiszert illeti, az utolsó három hónapra számolva 30 milliárd forinttal kevesebb bevételt jelentene a költségvetésnek. Ugyanakkor itt a forgalomnövekedésből, valamint, ön is nyilvánvalóan jól tudja, mert dolgozik ezekkel az adatokkal, a pékáruk, a gyümölcs, a zöldség és a húskészítmények forgalmazásánál a feketekereskedelemből, ami 30 százalék, teremthető meg a fedezet. Hiszen ez nyilvánvalóan csökken az áfa csökkentésével együtt. A számításaink szerint ez azt jelenti, hogy a két tételből adódó pluszbevétel kompenzálja az élelmiszerek áfacsökkentése miatt kieső költségvetési bevételt. Magyarul ezek a számítások világosan rámutatnak arra, hogy az ebből a javaslatból fakadóan kieső költségvetési bevétel bőven kompenzálva van azzal a pluszbevétellel, amit az állam azáltal szedhet be, hogy drámai mértékben megnövekedett a benzin, illetve a gáz ára.

Azt pedig engedje meg utolsó mondatként, nem akartam ezt szóba hozni, miniszter úr, de mert a bizottság elnöke szóba hozta, és ön is csatlakozott ehhez, nem akarnék kimaradni belőle, nagy figyelemmel olvasom rendszerint az ön nyilatkozatait. Ön azt mondta a Világgazdaságnak, hogy "Az EU-szabályok nem kezelik külön az alapvető és az egyéb élelmiszereket, a közösség irányelve szerint tehát nincs lehetőség arra, hogy az áfa csupán az előbbi körben csökkenjen. Csak úgy van mód az alapvető élelmiszerek áfájának 20-ról 5 százalékra mérséklésére, ha valamennyi élelmiszer az alacsonyabb kulcs hatálya alá kerül." Ezt a Világgazdaság szó szerinti idézetként tünteti fel, ha nem így van, akkor nyilvánvalóan a Világgazdaságot meg fogják keresni. Ezzel szemben Kovács László a Magyar Rádiónak azt mondja július 7-én, hogy van egy olyan lehetőség is, hogy 5 százaléknál több, de 20 százaléknál alacsonyabb szinten egy másik csökkentett kulcsot hoz létre, és abba sorolják, mondjuk, az élelmiszerek egy bizonyos körét. Magyarul itt valóban vita van ön és az uniós biztos között. Ha nincs, akkor jó, de ha mégis van, akkor jó, ha feloldják, mert szerintem ez a javaslat ügyét előre viszi. Mert ez akkor azt jelenti, hogy valaki félreértelmezett valamit, és a megoldás érdekében jó, ha kiderül, hogy valóban ön is úgy gondolja, hogy lehet csökkenteni egyes élelmiszerek áfáját, mert ezt mondja az uniós biztos is. De ezt mutatja az a táblázat is, ami itt van nálam, az európai uniós tagországok áfakulcsainak táblázata. Itt 27-ből 21 tagállam esetében különböző áfakulcsok hatálya alá tartoznak az élelmiszerek különböző kategóriái, a különböző élelmiszeripari termékek. Tehát akkor mégis csak lehet ilyet tenni.

Ezzel arra akarnék rávilágítani, hogy ezek az akadályok talán még sincsenek, amiket önök mondanak. Talán ha a politikai kommunikáció szükséges és elmondandó elemeit levesszük a kormányzati ellenkezésekről, akkor azt lehet látni, hogy talán sikerül megállapodásra jutni, talán sikerül megoldást találni, megvitatva és elfogadva ezt a javaslatot sikerül az emberek, a családok életét könnyebbé tenni. Szerintem, ha ebben közös nevezőt tudnánk találni, akkor az mindenkinek, de főképp az országnak jó lenne. Ezért azt indítványoznám, hogy az előterjesztők javaslatát támogassuk itt, a bizottságban.

ELNÖK: Köszönöm. Ismertetném, hogy kik jelentkeztek eddig a bizottság részéről. A kormányoldalról Tukacs István, Kovács Tibor, Kékesi Tibor, az ellenzéki oldalról Babák Mihály, Mádi László, Tállai András van nálam eddig előjegyezve. Mindenkire sor kerül. (Dr. Veres János jelentkezik.) A kormány részéről miniszter úrnak meg fogom majd adni a szót, de a bizottság munkamenetét alapul véve most a kormányoldalról szeretnék egy képviselőnek szót adni, úgyhogy Tukacs István következik.

Tukacs István hozzászólása

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az előttünk fekvő javaslattal kapcsolatban sokan idéztek politikai nyilatkozatokat, én is szeretnék egyet idézni, hogy ne maradjak ki ebből a sorból. Az idézet Orbán Viktortól származik, az időpontja 2005. június 8-ára datálódik. Az MTI jegyzi ezt a nyilatkozatot, és a következőképpen hangzik: "Az áfacsökkentés nem megoldás gazdasági és szociális gondok kezelésére. Az áfa működése lényege szerint az, hogy kedvez a gazdagoknak, és nem kedvez a szegényeknek, hiszen a gazdagok többet fogyasztanak, az áfacsökkentés tehát a gazdagok számára nyújtana előnyöket." Orbán Viktor ezt a nyilatkozatot 2005. június 10-én megismételte a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában.

Tisztelt Elnök Úr! Muszáj feltennem a kérdést, hogy mi változott 2005 óta önöknél. Az áfa működése nem változhatott meg, hiszen az áfa gazdasági működése szerint ugyanaz. (Balla György és Babák Mihály közbeszólnak.) Elnök urat arra szeretném megkérni, tegye nekem lehetővé, hogy háborítatlanul elmondjam a hozzászólásomat.

ELNÖK: Képviselő úr, ha úgy érzi, hogy akadályozza valaki a véleményének elmondásában, jelezze.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Mertem remélni, hogy ön is úgy érzi, elnök úr, de ha nem...

ELNÖK: Én nem éreztem úgy.

TUKACS ISTVÁN (MSZP):.. akkor úgy látszik, tévedtem.

ELNÖK: A bizottság tagjaitól nagyobb csendet kérek, ne zavarjuk a képviselő urat.

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Hálásan köszönöm, elnök úr. A kérdés az volt, hogy mi változott önöknél, elnök úr. Ha az önök elnöke úgy vélekedett az áfa csökkentéséről három évvel ezelőtt, ami nem nagy idő, hogy az kedvez a gazdagoknak, ámde nem kedvez a szegényeknek, majd utána elolvassuk ennek a törvényjavaslatnak az indoklását, amiben kifejezetten szegényekről beszélnek, kifejezetten azokról az emberekről beszélnek, akik hátrányos helyzetben vannak, akiket az áremelések úgy érintenek, hogy ellehetetlenülnek, akkor meg kell hogy kérdezzem, hogy mi történik önöknél. Szerintem az történik, hogy folytatják azt a politikát, amit eddig mindig. Ennek a politikának az a lényege, hogy kifelé arról beszél, amit az emberek szívesen hallanak, egymás között, zárt körben meg a nyugdíjak reálértékének befagyasztásáról, megszorításokról és egyebekről beszél. Úgy gondolom, ez az idézet azért fontos, mert rávilágít az áfával kapcsolatos működés egyébként valós tulajdonságaira, a bevételekre, a kiadásokra és főleg arra, hogy kinek kedvez, vagy kedvezhet egy ilyen típusú döntés.

A cím úgy szól, hogy az áremelkedés elleni kezdeményezés. Tisztelt elnök úr, az áremelkedés elleni kezdeményezés pontatlan megfogalmazás. Fel kell tenni a kérdést, hogy mitől meddig tart ez, mit akadályozunk meg vele. Egyetlen döntéssel, amellyel levisszük az áfát, vajon mi az, ami majd történik azok esetében, akikre ez vonatkozik, az emberek esetében? Megakadályozható-e, akár gátolható-e az a folyamat, amelyet tapasztalunk, amit önök is ugyanúgy tapasztalnak, hogy az élelmiszer- és az energiaárak folyamatos emelkedése történik a világban, ez nem buborék, nem lufi, nem pukkan ki, nagy valószínűséggel nem fog visszaállni az eredeti szintre. És önök úgy gondolják, hogy az egyszeri beavatkozással a helyzet kezelhető, vagy jelentősen gátolható. Ebben hadd fejezzem ki erős kételyeimet.

A másik ügy, amit elöljáróban említenék, a törvényjavaslat indoklása. Elnök úr, én tisztelettel adózom az ön szakmai képességeinek, szakmai múltjának. De azért bízom benne, hogy egy kicsit pirult, amikor ezt az indoklást aláírta mint az egyik előterjesztő. Talán egy kicsit magában, három másodpercig. Ez az indoklás azt tartalmazza egyrészt, hogy jelentősen szapuljuk a kormányt, majd utána futólag megemlítjük, hogy kérem, itt a világban zajlanak olyan ügyek, amelyek nagyon kellemetlenek, ezért valamit tenni kellene. Ez úgy másodlagosan szerepel. Úgy gondolom, hogy ez az indoklás, ha már miniszter úr említette, hogy ennek a törvényjavaslatnak a szakmai háttere mennyire nem megalapozott, nemcsak pirulásra kell hogy késztessen.

Mi történik most? Mit látunk? Azt látjuk, hogy önök megpróbálnak valamit talán helyre tenni, amit, úgy érzik, politikailag elhibáztak az elmúlt időszakban. Megpróbálják kompenzálni a veszteségeiket, amiket elszenvedtek a szavazóktól, megpróbálnak visszacsábítani embereket, megpróbálnak udvarolni egy kicsit a leszólt panelproliknak, mert távhővel ők fűtenek. Megpróbálnak politikai népszerűséget szerezni ezzel a törvényjavaslattal, aminek, valljuk be őszintén, nem sok szakmai alapja van. Ha a valós célt tisztáztuk, utána már könnyebben tudjuk megnézni, hogy mi a valós probléma ezzel az egész üggyel. Az, hogy amiket állítanak, nem valósak, nem valódiak, nem igazak. Önök azt állítják, hogy jelentősen kezelhető az árak emelkedése ezzel a három javaslattal, miközben az igazság az, hogy nem kezelhető egy folyamatos drágulás egyszeri beavatkozással. Önök azt állítják, hogy nincs jelentős forrásigénye ennek a javaslatnak. Ennek a javaslatnak jelentős forrásigénye van. Érdeklődve hallgattam Szijjártó képviselő úr eszmefuttatását a három hónap és az egy év különbségéről a költségvetésben és azt a számomra elég meglepő álláspontot, amely szerint a javaslat kihatásait három hónapra kellene vizsgálni, és azt kellene összevetni a bevételekkel. Próbáljunk meg úgy tenni, javasolja Szijjártó úr, mintha egy év nem januártól decemberig tartana, mintha az áfabevételek nem folyamatosan folynának be egy évben a költségvetésbe, mintha az emberek nem folyamatosan vásárolnának élelmiszert, és nem fűtenének minden téli hónapban távhővel, mintha nem utaznának mindig személygépkocsival.

Úgy gondolom, hogy ez az alapállás hibás. Meg kell vizsgálni azokat a bevételi többleteket és azokat a kiadásokat, amelyek a javaslat kapcsán jelentkezhetnek, és ez a 320 milliárdos igény, amelyet ez a javaslat generál, valóság. Ha ez valóság, és valóban jelenti a nyugdíjakra fordított kiadások másfélszeresét, akkor legalábbis el kell gondolkodni a komolyságáról. Nem valós, nem állja meg a helyét, nem igaz az az állítás, hogy a javaslat EU-konform, és az Európai Unióban befogadható. Nem állja meg a helyét az, hogy a fogyasztás növekedésével a bevételek megteremthetők. Nem állja meg a helyét az a javaslat, amely szerint ez a beavatkozás lényegesen csökkentene például szokásokon, körülményeken. Különösen nem igaz ez a távhőszolgáltatás esetében. A távhőszolgáltatás esetében lényeges, rendszerszerű változásokra van szükség. Ezzel a beavatkozással ez nem orvosolható. Kétségtelen, hogy a javaslat megszületésének oka nyomós és igaz. Hiszen valamilyen módon reagálni kell az élelmiszerek drágulására, reagálni kell az energiahordozók drágulására, reagálni kell arra, ami körülöttünk történik. De ha úgy fogunk reagálni rá, hogy azt mondjuk az embereknek, azt üzenjük egy ilyen javaslattal, hogy semmi gond, beavatkozunk az áfába, de a távhőrendszer maradjon ugyanolyan módon pazarló, szabályozhatatlan, a lakások maradjanak szigeteletlenek, maradjon minden ugyanúgy, és megoldjuk a problémátokat, akkor ez sajnos nem fog működni. Nekünk van javaslatunk távhő ügyben, és a fuvarozókkal történt megállapodáson kívül ezeket a javaslatokat kidolgoztuk és kidolgozzuk. Azt gondolom, hogy ezek a javaslatok működőképesebbek, mint például az előttünk fekvő javaslat. Támogatásról szólnak és szigetelésről és szabályozhatóságról, mérhetőségről, beavatkozásról. Arról szólnak, hogy változtassuk meg a körülményeket is, ne csak egyszeri beavatkozással boldogítsunk embereket.

Még szeretnék egyetlen megjegyzést tenni. A benzin jövedéki adójáról szól a javaslat csak és kizárólag az üzemanyagok közül. Ez a jövedéki adó egy ideje változatlan mértékű, nagyságú. Bizonyára minden bizottsági tag tudja a költségvetési bizottságban, hogy ez a 2002-es év óta változatlan, addig 30 százalékkal emelkedett a jövedéki adó mértéke. Ha meg akarjuk vizsgálni, hogy kik kormányoztak azt megelőzően és utána, akkor azt hiszem, könnyen eldönthetjük, hogy mennyiben komolyak a most előttünk fekvő javaslatok. Tisztelt Bizottság! Ennyit szerettem volna elmondani, és valószínű, hogy a vitában elhangzanak részletes érvek az előterjesztéssel kapcsolatban. Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tállai András következik.

Tállai András hozzászólása

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Elképedve hallgatom a kormányzat érveit, hogy miért nem tudja támogatni a javaslatot. Az első és legfontosabb érv, amit miniszter úr legalább háromszor elmondott, hogy demagóg, populista és szavazatszerző. Úgy gondolom, ha egy politikus olyan javaslatot tesz, ami esetleg a választópolgároknak elnyeri a tetszését, ne adj' isten, majd amikor lesznek választások, ez eszükbe is fog jutni, ez megbocsátandó bűn. Az viszont már nem annyira, hogy egy kormány politikai érveket használ egy szakmai javaslat lesöprésére. Ezt kimondottan rossz néven veszem a pénzügyminisztertől, hogy demagógiával és populizmussal vádolja meg az ellenzéki képviselőket, amikor javaslatot tesznek. Persze, ezt még meg is fejeli Tukacs képviselő úr, amikor Orbán Viktor kijelentését veszi elő. Csak azt felejti el mondani, hogy az milyen környezetben, milyen közegben hangzott el.

2005 júniusa semmi másról nem szólt, mint arról, hogy Gyurcsány Ferenc nap mint nap arról beszélt, milyen csodálatos dolog lesz, ha a legmagasabb mértékű, 25 százalékos áfát 20 százalékra fogja a kormány, illetve az Országgyűlés csökkenteni. Ezt néhány idézettel már Varga Mihály is alátámasztotta, de ha már demagógiáról van szó, akkor én is alá tudom támasztani, hogy mi is valójában a demagógia, mert ezekből az idézetekből ki lehet olvasni. Amikor Orbán Viktor azt mondta, akkor nem volt olajválság, nem volt üzemanyagár-robbanás, nem volt élelmiszerár-robbanás, és nem emelték a gáz árát tízszer az országban, hanem egy általános áfacsökkentésről volt szó, amiről, valljuk be őszintén, már maga a pénzügyi kormányzat és a miniszterelnök is beismerte, hogy nem volt jó döntés gazdasági értelemben. Azért nem volt jó döntés, mert az árak nem csökkentek úgy, ahogy ő azt az akkori nyilatkozataiban remélte. Ha ilyen vetületben vizsgáljuk meg Orbán Viktor nyilatkozatát az adott kérdésről, akkor azt kell mondanunk, hogy ő viszont előrelátó volt ebben a kérdésben, azt mondta, hogy uraim, ez a dolog nem fog semmit megoldani.

Ki is a demagóg? Néhány idézet Gyurcsány Ferenctől. 2005 júniusa arról szól, hogy Gyurcsány Ferenc minden nap elmondja az országnak, olcsóbb lesz az áfacsökkentés miatt a villamos energia, olcsóbb lesz a felsőruházat és jó néhány élelmiszer, olcsóbb lesz a benzin, olcsóbb lesz a gázolaj az általános forgalmi adó csökkentésének hatásaként. Megismétli, ahogy mondom, kivétel nélkül szinte minden nap, hogy több pénz marad az emberek zsebében. Amikor miniszter úr azt mondja, hogy adóval nem lehet az árakra hatással lenni, akkor javaslom, hogy olvassa el Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nyilatkozatait, egyébként itt van kigyűjtve, szívesen odaadjuk. Tanulmányozza, hogy a saját miniszterelnökének mi erről a véleménye. Pontosan ellenkezik az ön álláspontjával. Gyurcsány Ferencnek az a véleménye, hogy igenis az áfacsökkentéssel be lehet avatkozni az árakba, és az emberek terhein könnyíteni lehet. Ez ezt támasztja alá. Ezt nemcsak azért mondta, mert majd 2006-ban választás lesz, és milyen jól fog jönni, hogy az emberek 2006 áprilisában emlékezni fognak az áfacsökkentésre, hanem ugyanezt mondta éppen két évvel később is. Brüsszelben Gyurcsány Ferenc azt mondta: a drámaian növekvő energiaárak ügyében nem tabuk az adókérdések, semmilyen vonatkozásban. Meg lehet vitatni mind az áfa, mind a jövedéki adó, mind pedig a többi adó kérdését. Brüsszelben, úgy tűnik, jó hatással vannak rá más országok miniszterelnökei, kormányfői, átveszi azt a hangulatot, azt a felelősségérzetet, amit sugároznak irányába. Ott még azt mondja, hogy ez nem tabukérdés, meg lehet beszélni a jövedéki adó kérdését is, tehát ott teljesen tisztában van azzal, hogy Magyarországon a jövedéki adót csökkenteni lehet, és azzal is tisztában van, hogy az áfát is csökkenteni lehet, akár az élelmiszerek tekintetében, akár a távhőszolgáltatás tekintetében.

Olyannyira tisztában van Magyarország miniszterelnöke azzal, hogy mekkora a baj, hogy még meg is fejeli ezt a nyilatkozatát azzal: "az élelmiszer- és energiaárak emelkedése az összeroppanás kockázatával járó terhet ró az egyes háztartásokra és a gazdasági szektorokra. Ezért nem elegendőek a szokásos alkalmazkodási eszközök." Itt talán arra gondol, hogy nem elegendő az, hogy majd csak mondani fogjuk, hogy csökkenteni fogunk, hanem valóban csökkenteni is kell. Ő így ül fel a repülőre, és így jön haza, hogy Magyarországon ezt a kérdést meg kell oldani. Hogy mi történik Magyarországon, azt nem tudom, de ha a demagógiáról beszélünk, akkor ugyanez az ember, aki mind a mai napig Magyarország miniszterelnöke, már az ellenzéki képviselők javaslatára azt mondja, hogy "valaki csúnyán elárulja Magyarországot", mert megteszi azt a javaslatot, amiről ő egyébként június 20-án Brüsszelben beszélt. Itthon már azt mondja, hogy ezzel el van árulva az ország. Azt mondja, hogy ez a javaslat: csalás. Azt szeretném kérni, hogy mielőtt önök arról beszélnek, hogy ebben az országban valaki demagóg módon politizál, vagy demagóg módon tesz javaslatot, egy kicsit szálljanak magukba, üljenek le újra a frakción belül, és tartsák meg a saját miniszterelnöküknek az őszödi beszédet. De most ne úgy, hogy ő beszéljen önöknek, hanem most önök beszéljenek a miniszterelnöknek, hogy fejezze be az összevissza beszédet, mert egy országot így nem lehet vezetni. Ez a hiteltelenség csúcsa. Azt Európában, az Európai Unióban egyetlenegy miniszterelnök nem engedi meg magának, hogy összevissza beszél egy és ugyanazon kérdésről. Egyetlenegy parlament sem engedi meg magának, amely a miniszterelnök mögött van, hogy elvtelenül és szó nélkül támogatja azt az embert, aki mindent összekever, és az ország hiteltelenségét tovább mélyíti. Ennyit arról, hogy ki a demagóg, ki a populista.

A második. Azt szeretném önöktől megkérdezni, hogy milyen jogi, európai jogi akadályát látják annak, hogy ma Magyarországon az üzemanyag, a benzin jövedéki adója csökkenthető legyen. Van-e ilyen szabály valaki szerint? Látják-e annak akadályát, most jogi, nem populista és egyéb akadályokról beszélek, mert azt gondolom, sikerült bizonyítani, hogy nem az ellenzék oldaláról jelentkezik populizmus, hanem az összevissza beszélés, a szavazatszerző döntések sokasága éppen a kormánypárti oldalon jelenik meg, tehát látják-e jogi akadályát annak, hogy mondjuk az alapvető élelmiszerek áfája csökkenjen Magyarországon? Ne tessenek felhozni Sarkozy urat, vagy Merkel asszonyt, hogy nem javasolnak ilyet. Tudják, miért nem javasolnak ilyet? Mert Franciaországban az alapvető élelmiszerek áfája 5,5 százalék. Mit javasoljanak még Franciaországban? Németországban tudják, mennyi? Hét százalék. Hová csökkentené még Németország az alapvető élelmiszerek áfáját? Ők már rég megtették ezt a lépést. És így is gondolták, hogy ezen már nem lehet csökkenteni. Magyarországénál csak Dániában magasabb az alapvető élelmiszerek áfája, minden más országban alacsonyabb. Gazdag országnak hitték, és Svédországban az alapvető élelmiszerek áfája 12 százalék, az áfa legmagasabb kulcsa 25 százalék. Nem arról van szó, hogy Magyarországon az ellenzék kitalálta, hogy dobjunk be egy javaslatot, mert az népszerű. Arról van szó, hogy hasonlítsuk össze a többi európai uniós országgal. Semmi nem tiltja azt, hogy Magyarország az alapvető élelmiszerek áfáját csökkentse. Azt pedig, hogy mi tartozik az alapvető élelmiszerek áfakörébe, lehet, hogy az ellenzéki javaslat nem tartalmazza, de erre való a parlamenti vita, a módosító javaslat, a pontosítás, hogy a törvényjavaslat megfogalmazza, különbséget tudjon tenni, és egyértelműen kimondja, hogy mi az alapvető élelmiszer, és mi nem az. Ugyanez vonatkozik a távhőszolgáltatások áfájára is. Gondolom, László Tamás ehhez még tud adalékot adni, ha a döntéshez a kormánypárti képviselők ezt kívánják. Tehát a második állításom az, hogy semmilyen jogi akadálya nincs annak, hogy Magyarországon ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés elfogadja. Az Európai Unió ezt a törvényjavaslatot nem fogja számon kérni, nem fogja kérni, hogy vonja vissza a Magyar Országgyűlés, nem fogja a módosítását sem kérni.

A harmadik állítás. Önök nagyon nagy előszeretettel hivatkoznak a költségvetésre. Azt gondolom, ha korrektül elkezdjük számolni azt, hogy az első félévben a költségvetésnek pontosan mennyit is hozott az üzemanyagár-robbanás, és hogy ma már 8-10 forinttal többet fizetünk az államnak literenként, amikor tankolunk, és megnézzük az első negyedévi üzemanyag-fogyasztásra vonatkozó adatokat, akkor láthatjuk ez a tétel egészen bizonyosan lényegesen magasabb az első félévre vonatkozóan, mint amit a pénzügyminiszter úr mondott. Ha a mennyiségi felhasználást összehasonlítjuk, és tételesen kiszámítjuk az árakkal, akkor egészen bizonyos, hogy már most körülbelül 10 milliárd forint az, ami csak a jövedéki adó többletbefizetéséből származik. Az áfáról még nem beszéltem, csak a jövedékiadó-többletről. És ez nem is változott, fix összegű. Bármilyen hihetetlen, ilyen üzemanyagárak mellett is 1 százalékkal magasabb volt az üzemanyag-felhasználás Magyarországon. Ezt tessék kiszámolni egy fél évre, és rá fog jönni, hogy csak a jövedéki adó bevétele 10 milliárd forinttal magasabb, és ehhez jön az áfa. Összehasonlításban tehát sokkal kedvezőbb a kép, hiszen mondjuk az első öt hónap adatai alapján közel 10 százalékos többlet-áfabevétele van az államkasszának. Ha csak a 2007. évi tényekkel vetjük össze, ez körülbelül 70-80 milliárd forint közötti tétel. Nyilvánvalóan a Pénzügyminisztériumban sokféleképpen ki lehet ezt számolni. Világos, hogy amikor arról van szó, hogy többletbevétel van, a miniszter úr az alacsony számokat fogja mondani, amikor viszont a költségvetést terhelő döntésről van szó, magas számokat mond, mert ő is érzi, hogy az az érv, hogy ez egy demagóg javaslat, mégis csak kevés lesz a közvéleménynek is. De ez jó trükk, hogy a költségvetés helyzetével ma Magyarországon mindent meg lehet magyarázni. Nem lehet, miniszter úr. Nem lehet megmagyarázni. Mert miközben nem beszélnek az üzemanyagárakról és az élelmiszerárakról, aközben győzelmi jelentéseket tesznek közzé, hogy milyen nagyszerű a költségvetés helyzete. Éppen ön mondta el, már licitál a miniszterelnök és a pénzügyminiszter, hogy a költségvetési hiány mennyivel lesz kevesebb. Lehet ennek örülni, tisztelt miniszter úr, de azt javaslom, hogy ha év végére talán 1 százalékkal lesz kevesebb a költségvetési hiány, azt ne győzelmi jelentésként használjuk úgy, hogy az emberek ebből semmit nem kapnak vissza, hanem használjuk úgy, hogy amit az emberek befizettek, kapják vissza, vagy ahogy az elnök úr fogalmazott, ne is fizessék be az állami költségvetésnek. Hiszen tudjuk, hogy az többletbevétel.

Higgyük el, hogy le lehet egy ilyen ellenzéki javaslatot pillanatok alatt söpörni az asztalról. Ez történik hat éve. Minden ellenzéki javaslat hülyeség, populista, demagóg. De amikor azt mondtuk, hogy emberek, nem jó úton haladunk, mert így az Európai Unióban a legmagasabb járulékot mi fogjuk fizetni, Magyarországon a legmagasabb az adóteher, és ennek nagyon súlyos következményei lesznek, mert ott fogunk kullogni a sor végén, akkor önök ugyanígy mosolyogtak, nevettek, röhécseltek, és azt mondták, ugyan már, az ellenzék hülye. Az ellenzéknek ez a dolga. Mi lett a vége? Az lett a vége, hogy utolsók vagyunk. Az lett a vége, hogy Magyarországról elmennek a vállalkozások. Akkor is mosolyogtak, most is mosolyogjanak nyugodtan. Mi ennek a lényege? Elismerik most már, hogy nem vagyunk versenyképesek. Mit mondanak most, miniszter úr? Érdemi adó- és járulékcsökkentés lesz Magyarországon. Tudják, mi a baj egy döntéssel? Sokféle rossz döntés létezhet, de a legrosszabb döntés az, ami nem időben születik meg. Önök a versenyképességgel kapcsolatban nem hoztak időben döntést, és ennek az ország issza a levét. Most van egy másik óriási nagy helyzet, mégpedig az, hogy nem lehetett arra számítani, hogy a világban ilyen árrobbanás történik. Nem lehetett számítani rá, de ez történt. Akkor most arra kérjük önöket, hogy azt a hibát, amit a versenyképességgel, az adó- és járulékterhek csökkentésével kapcsolatban elkövettek, ne kövessék el a lakossággal szemben. Ne kövessék el, hanem lépjenek közbe. Azoknak a számoknak az alapján, amelyeket Szijjártó Péter levezetett, az ez évi költségvetési egyenleg bajba nem kerül. A következő évi költségvetés készítése, ha jól tudom, az ősz feladata. Ha ezt a törvényt az Országgyűlés elfogadja, akkor olyan költségvetést kell jövőre készíteni, amelyik ezt figyelembe veszi. Ne mondják már nekem, hogy akár 300 milliárd forintos tétel egy tizenezermilliárdos költségvetésben Magyarországon akkora problémát okoz! Ráadásul figyelembe véve azokat a folyamatokat, amiket itt elmondtam.

Összességében tehát a demagógiát hagyjuk, mert demagógiában az önök miniszterelnöke mindenkit megver Magyarországon. Azt a kérdést, hogy ezt nem lehet bevezetni, mert az Európai Unió majd levágja a fülünket meg a kisujjunkat, hagyjuk, mert ez nem igaz. Ezt éppen Kovács László állítja többek között. Tudom, egy kicsit kényelmetlen, hogy az adóügyi biztos éppen az önök pártjából való, mennyivel jobb lenne azt mondani, ha a másik oldalé lenne, hogy persze, az hülye, nem kell rá hallgatni. Most egy kicsit ciki, ugye? Saját pártbeli emberük mondja, hogy nyugodtan meg lehet tenni ezeket a lépéseket Magyarországon. A harmadik tétel pedig, hogy nincs rá pénzügyi fedezet, meggyőződésem, hogy felelősségteljes számolás és hozzáállás kérdése. Azt kérem, hogy ezeket az érveket mindenképpen fontolják meg, mielőtt felemelik a kezüket a támogató, vagy nem támogató szavazatukra.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az előbb elkövettem egy hibát, ezért elnézést kérek a bizottság tagjaitól. Ha valaki ebben a kérdésben az ügyrendi bizottsághoz fordul, akkor majd igyekszem megvédeni magamat. Gegesy Ferenc képviselő urat véletlenül a kormánypárti oldalra soroltam, holott köztudott, hogy az ellenzéki oldalhoz tartoznak. Képviselő urat átsoroltam az ellenzéki hozzászólók listájára, így most Kovács Tibor következik.

Kovács Tibor hozzászólása

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetértek Tállai András képviselő úr azon megjegyzésével, hogy próbáljunk meg őszintén és tényszerűen beszélni dolgokról, és vizsgáljuk meg a kormányzat mozgásterét egy olyan helyzetben, amikor korábban valóban szinte példa nélkülinek mondható energia- és élelmiszerár-emelkedés következett be a világpiacon. Abban valóban igaza van a képviselő úrnak, hogy nincs jogi akadálya annak, hogy a benzin jövedéki adóját csökkenteni lehetne. A gázolajra ez már nem igaz, tudja képviselő úr is, mert van egy európai uniós direktíva, ami azt mondja, hogy a 2003-as szinthez képest nem lehet csökkenteni az üzemanyag jövedéki adóját. És itt érkezünk el egy érdekes pillanathoz. 2003 óta nem növekedett sem a benzin, sem a gázolaj jövedéki adója. Utoljára a Fidesz-kormány döntése alapján növekedett a benzin és a gázolaj jövedéki adója, a Fidesz-kormány működése alatt összesen mintegy 40 százalékkal emelkedett mindkét termék esetében a jövedéki adó. (Babák Mihály: Hetedik éve ti kormányoztok.) Ma is ugyanazon a szinten van, pontosabban a Medgyessy-kormány döntésével 90 forintról 85 forintra csökkent a gázolaj jövedéki adója, ma is ezen a szinten van. A Fidesz-kormány döntése alapján a benzin jövedéki adója ma is 103 forint 50 fillér, mint ahogy a korábbi időszakban volt. Ha visszavetítjük ezt az árat az akkori árakra, amelyek 2001-ben a Fidesz-kormány idején voltak, akkor azt tapasztaljuk, hogy a benzin fogyasztói ára 230-250 forint volt, amit ha a mai árakra átszámítunk, 350-370 forintos árnak felel meg. Tehát amikor a Fidesz kormányon volt, egy 350-370 forintos ár esetében nem javasolta csökkenteni a jövedéki adót, hanem éppen ellenkezőleg, emelni javasolta, és ez az emelés be is következett. Gyakorlatilag a jelenleginél jelentősebb magasabb üzemanyagár esetén a Fidesz-kormány nem csökkentést, hanem növelést javasolt. (Tállai András: A mai problémát oldd meg. - Dr. Katona Béla: Mi nem szóltunk bele, amikor beszéltél.)

ELNÖK: Hallgassuk meg a képviselő urat.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Csak azért mondtam el, hogy amikor a Fidesz kormányon volt, ők hogyan cselekedtek, hogy mennyire lehet elhinni azt, amit a Fidesz képviselői mondanak. Amit Tállai András mondott a bevételekkel kapcsolatban, miután a jövedéki adó egy fix mérték, csupán a fogyasztás mértékétől, az elfogyasztott üzemanyag mennyiségétől függ, hogy mennyi a jövedékiadó-bevétel. E tekintetben, képviselő úr rosszul tudja, tessék szíves lenni utánanézni, mintegy 1 milliárd forinttal csökkent a benzin jövedékiadó-bevétele az év első felében a rendelkezésre álló adatok alapján, mivel a forgalom nem növekedett, hanem csökkent, visszaesett. Egyébként jellemző tendencia a jövedéki termékek esetén, amikor képviselő úr államtitkár volt a Pénzügyminisztériumban, akkor valószínűleg ezekkel az adatokkal megismerkedett, hogy amikor az árak emelkednek ezen jövedéki termékeknél, akkor egy idő után visszaesik a forgalom csekély mértékben, aztán, érdekes módon, függetlenül az ártól, beáll egy adott nagyságrendre, amilyen korábban is volt. Tehát az az állítás, ami arra vonatkozott, hogy itt valamiféle többletbevétele lenne a kormánynak, úgy igaz, hogy az maximum az áfa többletbevételéből származhat. Ez viszont nem következett be amiatt, mert az 50 forintos áremelkedés egész évben folyamatosan következett be, annak 20 százaléka mintegy 10 forint, a félév átlagában 5 forintos áremelkedésről beszélhetünk, ez összességében az áfa oldalán néhány milliárd forintot, de 2-3 milliárd forintot nem meghaladó mértékű bevételnövekedést eredményezett a költségvetésben.

És itt jutunk el ahhoz a kérdéshez, hogy valós többletbevétel-e ez. Úgy gondolom, hogy nem, miután a költségvetés még mindig hiánnyal küzd, és mindaddig, amíg szufficites nem lesz a költségvetés Magyarországon, nem beszélhetünk szabadon elkölthető többletbevételekről, hiszen ha azokat a bevételeket, amelyek keletkeznek, elköltjük, akkor a hiány növekedéséhez jutunk el. Tehát ez az érvelés semmilyen tekintetben nem állja meg a helyét. Tállai képviselő úr utalt arra, ő is elismerte, hogy jó döntés volt-e az áfa csökkentése, az eljutott-e a fogyasztókhoz, vagy nem. Itt az a kérdés, hogy a jövedéki adó csökkentése, amit a Fidesz javasol, milyen garanciát nyújt arra, hogy az eljut a fogyasztókhoz. Képviselő úr, ha szokott üzemanyagot vásárolni különböző benzinkutaknál, most is tapasztalja, hogy 10-15 forintos árkülönbség van a benzin árában attól függően, hogy melyik benzinkútnál és hol, autópályán, vagy egy mellékúton, vagy városban, kistelepülésen vásárolja az üzemanyagot. Javaslatuk szerint a jövedéki adó 13 forintos csökkentése tulajdonképpen azt eredményezné, hogy senki nem tudná, hogy most az üzemanyagok árkülönbsége az adócsökkentésből, vagy egyszerűen kereskedelmi megfontolásból következett be. Mint ahogy most sem lehet tudni. Nagy valószínűséggel egyébként a forgalmazók és a kereskedők tennék zsebre ennek a jövedéki adónak a legnagyobb részét. Tehát semmilyen garanciája nincs annak, hogy ez eljutna a fogyasztókhoz, mint ahogy korábban is történt.

Van-e bárhol példa rá, elnök úr is emlegetett más nyugat-európai országokat, uniós tagállamokat, ahol adócsökkentést vezettek volna be annak érdekében, hogy az üzemanyagok ára jelentősen csökkenjen? Nincs ilyen példa, mert az Európai Bizottság azt javasolta a tagállamoknak, hogy ilyen eszközt az áremelkedések csökkentésére ne használjanak, mert ez nem vezet árcsökkentéshez, sokkal inkább a fogyasztás növekedéséhez, és nem lehet a cél az, hogy a fogyasztás még intenzívebben növekedjen, sokkal inkább arra ösztönözze a fogyasztókat, hogy takarékosan bánjanak az üzemanyaggal. Egyébként a mozgástér lehetőségei mellett a kormány megkötötte a fuvarozókkal azt a megállapodást, ami valamelyest nyilván hozzájárul a terheik csökkentéséhez.

Összességében tehát a javaslattal kapcsolatban az az aggályunk, hogy ez a javaslat a Fidesz részéről valóban populistának nevezhető, mert hiszen akkor, amikor ők megtehették volna kormányon, nem tették meg ezt. Egyébként sem fogalmazzák meg, hogy mi a garanciája annak, hogy ez az adócsökkentés valóban eljutna a fogyasztókhoz. Szerintünk semmilyen garancia nincs erre, sokkal inkább a kereskedők tennék zsebre ennek a hasznát, ugyanakkor a bevételkiesést, ami keletkezne, mert egy ilyen döntés nemcsak erre az évre vonatkozik, áthúzódik a következő évi költségvetésre, valamilyen módon kompenzálni kellene, tehát a kiadási oldalt is csökkenteni kellene ennek megfelelően. Erre vonatkozóan sem fogalmazott meg a Fidesz semmiféle javaslatot. Nagyszerű a javaslat a tekintetben, hogy csökkenjenek a bevételek, de arra vonatkozóan már nem tettek egyetlenegy javaslatot sem, hogy a kiadási oldalon hol lehetne csökkenteni, pontosabban, elnézést kérek, mert az elnökük valóban megfogalmazta, hogy esetleg a nyugdíjak valorizálását másképpen kellene elvégezni, és akkor az kevesebb pénzbe kerülne. Ennek viszont a nyugdíjasok valószínűleg nem nagyon örülnének. Mindezek fényében ezt a részét a javaslatnak semmiképpen nem lehet támogatni, de az összes többiről majd képviselőtársaim beszélni fognak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mádi László következik.

Mádi László hozzászólása

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Elöljáróban két megjegyzésem lenne. Az egyik, hogy az önök által itt elmondott összes gondolat alapvető ellentmondásban van a 2006-os tettükkel, az általános áfakulcs 25-ről 20 százalékra történő csökkentésével. Még egyszer mondom, az önök összes megjegyzése lényegében ellentmondásban van azzal, amit 2006 elején tettek. És ugyanezek az emberek tették. Azt sem mondhatni, hogy a logó ugyanaz, de az emberek megváltoztak, ezért most más emberek mást képviselnek ugyanazon logó alatt. Ugyanazok az emberek vannak ellentmondásban magukkal ugyanazon logó alatt. Ez alapvető tény. Ha most önök elé tükröt kéne tartani, akkor egész egyszerűen elő lehet venni azokat a nyilatkozatokat, amelyeket önök tettek arra nézve, hogy érdemes áfát csökkenteni, és szükséges az adócsökkentés. Önök, Kovács Tibortól kezdve mindenki, hihetetlen magabiztossággal mondogatták, hogy ez milyen fontos, ez kell. Most pedig azt mondják, önmagukról, hogy szakmaiatlanok, populisták és még nem tudom, mik voltak akkor. Nem mások, önök mondják, most mondják és korábbi önmagukról. Ez az első kiindulási pont.

A másik, hogy hat éve kormányoznak. Miért nem történt ebben változás? Amikor Tukacs képviselő úr azt mondja, azt tervezzük, hogy majd a távhő kapcsán változtatások lesznek. Hat éve kormányoznak. A teljes kormányzati hatalom kizárólagosan az önök kezében van. Akkor mit csináltak eddig? Ennyire nehéz valamire rájönni? Nem értem. Hirtelen úgy tesznek, mintha ellenzékben lennének, miközben a teljes hatalom a kezükben volt. Ez megint olyan dolog, ami érthetetlen és irracionális.

Nézzük sorban az adott kérdést. Négy dologról szeretnék beszélni. Az első, hogy kell-e, lehet-e igazi többkulcsos áfa, mert ugyan Magyarországon van egy 5 százalékos kulcs, ami minimális körre vonatkozik, tehát lényegében egy kulcs van. A második az ennek a lépésnek a hatásai, a harmadik a kormány hitelességi kérdései és a negyedik, hogy meg akarja-e oldani a kormány a problémákat valójában.

Kezdjük talán a hatásokkal. Megdöbbentő számomra, hogy ha a kormány nevében megszólal valaki, akkor a problémának csak egy nagyon-nagyon szűk szegletét látja, nevezetesen csak a költségvetési hatást és csak rövid távon. Egy kormánynak az egész ország, a magyar társadalom, a magyar gazdaság hosszú távú problémáival kapcsolatosan kell hogy felelőssége legyen. És ennek semmi nyoma nincs a megnyilatkozásokban. Csak a költségvetést és annak is csak egyéves metszetét látom, és annak is csak a bevételi oldalát? Megdöbbentő számomra, hogy ennyire parciálisan gondolkozzanak, miközben a kormánynak mindenért felelősnek kéne lennie. A kormánynak felelősnek kéne lennie a szociális problémákért, a gazdasági problémákért, a társadalom minden problémájáért, hiszen itt élünk, ez egy közösség, amelynek nagyon sok problémája van. Nem lehet az egyik problémát kiragadni és csak azzal foglalkozni, mert lehet, hogy azzal sokkal több gondot okozunk más területeken. A kormánynak ezt egységesen át kéne látnia és felelősséget éreznie, de ezt még minimálisan sem érzem.

Legalább háromfajta hatással kellene számolnia egy kormánynak. Van egy költségvetési hatás, amelynek a bevételi és kiadási oldala mellett nemcsak rövid, hanem hosszú távú hatásokat is kéne néznie, van egy gazdasági hatás, és van egy társadalmi hatás. A gazdasági hatásról és a társadalmi hatásról a kormány részéről semmit nem hallottam, a felelősséget sem érzem, hogy ezzel foglalkoznának. Vegyük már észre, hogy egy többkulcsos áfarendszer például jelentős mértékben, a piaci viszonyok közepette preferál ágazatokat más ágazatokkal szemben. Vagy preferál bizonyos vállalkozásokat más vállalkozásokkal szemben olyan szempontból, hogy ha mondjuk a kis- és középvállalkozások, amelyek a fogyasztás zöméért felelősek, nagyobb arányban vannak egy ágazatban, és az az ágazat alacsonyabb áfakulcsba sorolódik, akkor versenyképesebbé válik, növelni tudja a termelési potenciálját, mert alacsonyabb árakon nagyobb mennyiséget tud eladni. Tehát ha egy ilyen ágazatot alacsonyabb áfakörbe sorolok, az a gazdasági szerkezet tekintetében egyértelmű hatásokkal bír. És ha azt mondom, hogy ezzel a magyar kkv-szektornak segítek indirekt és piackonform módon, mert ha 27 országból 21-ben több áfakulcs van, és az alapvető élelmiszerek nem sorolódnak össze mondjuk a kaviárral, vagy a pénzügyminiszter úr által emlegetett speciális kolbásszal, ami luxusterméknek minősíthető, akkor az bizony különbségtétel, és lehet ilyen különbségtételeket tenni, ahogy azt látjuk is. Tehát a gazdasági hatásokkal számolni kellene.

Vagy itt van László Tamás, aki sokkal avatottabb szakértője a távhő kérdésének. De van olyan hatás is, hogy ezek a távhőcégek tönkremennek, mert az emberek tömegesen nem tudják fizetni a távhődíjat, és emiatt folyamatosan próbálnak kivárni, mint ahogy vannak erre vonatkozóan komoly kezdeményezések a szolgáltatóktól, és önálló fűtési módozatokat próbálnak találni, az tönkre vágja ezeket a távhőcégeket. Csődhelyzetek alakulnak ki. Van ilyen hatás? Van ilyen hatás. Számolnak vele? Én még nem hallottam egyetlen nyilatkozatot sem, amely szerint számoltak volna vele. Ez tragikus. Több mint 600 ezer ember fűt ilyen technológiával. Azért jutott el a Fidesz-kormány a panelprogramig 2001-ben, amit önök több-kevesebb megrázkódtatással, kisebb kihagyásokkal, megszorításokkal még működtetnek valamilyen szinten. Sajnos nem tudtak rugalmasan alkalmazkodni az új helyzethez, és nem tudták ezt igazán kibővíteni, ahogy mi szerettük volna, de ez egy más kérdés. Ez a Fidesz kezdeményezte program még áll valahogy. De, mondom, a gazdasági hatásokkal számolni kellene. Az ágazati hatásokkal, a vállalkozási szerkezetbeli hatásokkal és a gazdaság egyéb hatásaival.

És a társadalmi hatásokkal is számolni kell. Persze, mindenki fogyaszt alapvető élelmiszereket, de a fogyasztói kosáron belül, gondolom, ezt nem kell magyarázni, a szegényebb helyzetben lévő családoknak nagyobb arányban van a fogyasztói kosarában alapvető élelmiszer. Ha azok olcsóbbá válnak, akkor ez egy indirekt szociálpolitikai lépésnek tekinthető annyiban, hogy őket nagyobb mértékben kedvezményezzük azáltal, hogy ők nagyobb arányban fogyasztanak az alacsonyabb áfamértékű termékekből. Van ilyen eszköz, és ezzel élnek Európában és szerte a világon. Nem akarjuk ezt észrevenni? Lássunk már az orrunkon túl, és ne csak egy, a lehető legkorlátozottabb gondolkodás érvényesüljön a magyar kormányzaton belül. Ezt a kormánypárti képviselőknek is mondom, hogy vannak multiplikatív hatások, vannak társadalmi és gazdasági hatások. Gondolkodjunk már ebben. Ezeket nehéz, de lehet mérni, lehet becsülni. Ezek nagyon-nagyon fontosak tudnak lenni. És azért, mert valamit könnyen tudunk mérni, kockás papíron 80-as IQ-val kiszámolhatunk, nem biztos, hogy az a fontos, az az iránymutató számunkra. Megdöbbentő ez az igénytelenség, ami a kormányzat működésében tapasztalható.

A társadalmi hatások jelentős mértéke irreverzibilis, tehát visszafordíthatatlan. A gazdasági hatásoknál is így van. Nem arról van szó, hogy ez most majd lecsökken, és ennek lesznek hatásai, negatív következményei, hanem arról van szó, hogy tönkremehetnek cégek, társadalmi csoportok válhatnak tömegesen fizetésképtelenné. Ennek kapcsán munkahelyek tömegei szűnhetnek meg, emberek veszíthetik el az esélyüket arra, hogy meg tudjanak élni. Szociális problémává válnak ahelyett, hogy önmaguk látnák el magukat. Az irreverzibilis hatásokkal miért nem számol a kormány? Nagyon-nagyon leegyszerűsített számokat hallunk itt, tényleg megdöbbentő ez az igénytelenség. És nemcsak éven belül kellene számolni, de ha éven belül számolunk, akkor látni kell, hogy 9 hónapon belül van többletbevétel, és 3 hónapig van kevesebb bevétel az áfacsökkenés következtében. Kilenc hónap áremelkedések miatti többletbevétele versus három hónap esetlegesen kevesebb bevételével, ez az idei költségvetési egyenleg. Lehet róla majd a jövő évben is gondolkodni, kell majd gondolkodni a jövő évi költségvetés megalkotásánál, hogy hogyan tudjuk ezt a kérdést megoldani. De az már a jövő évi költségvetés, egy másik törvény. Ez kétségtelenül probléma a jövő évre. De most összehasonlítani éves kihatást, miközben három hónapra lenne hatása, és kilenc hónapi a többletbevétel, nagyon sportszerűtlen és szakmaiatlan hozzáállás. A 2009. évi költségvetés még nincs a bizottság előtt.

Tehát a közép- és a hosszú távú hatásokat is kellene nézni társadalmi szerkezetben, adóbevételben, hogy kik lesznek azok az alanyok, akik fizetni fognak tudni ilyen nehéz helyzetben. Látni lehet, hogy tönkremennek. Az állam például tömegesen ad pénzt arra, hogy gyümölcsöt telepítsenek, miközben tönkremennek azok az emberek, akik meggyet telepítenek, mert nem tudják eladni, és az állam azzal már nem foglalkozik, hogy olyan ár van, ami a szedési költséget nem fedezi, tehát nem az összes éves művelési költséget, hanem a leszedési költséget nem fedezi, hanem széttárja a karját. Könyörgöm, ha egyszer támogatja az ültetvénytelepítéseket állami pénzből, akkor ne mondja, hogy utána nem érdekli a dolog, mert az állam pénze van benne. Nem lehet ilyen felelőtlen egy kormányzat.

A másik kérdés, kell-e, lehet-e többkulcsos áfa. Azt gondolom, lehet, ez nem kérdés, a nyilatkozatokat ide lehet tenni, meg lehet nézni a nyugat-európai országok gyakorlatát, lehet. Kell-e? Ezt a kérdést meg kell fontolni. Én afelé hajlok, hogy kell. Mégpedig azért, mert gazdasági, társadalmi és szociális hatását tekintve indokolt. Az alapvető élelmiszerek benne legyenek az alacsonyabb adókulcsban? Igen, legyenek benne. Dánia kivételével mindenütt benne vannak. Ez megint csak tény. Lehet ezt költségvetési kérdéssé degradálni, de ez nemcsak költségvetési kérdés. Azon túlmenően egyébként lehet azt mondani, hogy áfából több, vagy kevesebb bevételt terveztek, és az áfán belül a különböző áfakulcsok arányaikban hogyan változzanak, emelnek az általános áfakulcson, vagy nem emelnek, miközben létrehozok egy kedvezményes adókulcsot. Ezek feltehető kérdések, ezek megvizsgálható kérdések, és lehet arról gondolkodni, hogy áfában általában arányaiban több, vagy kevesebb bevételt szerezzek. Ezek megfontolást érdemelnek, és ezekről beszélni kellene, de úgy látszik, hogy itt a beszéd vagy a gondolkodás tilos, csupán ilyen kommunikációs szűk látókörű panelek és minősítgetések vannak.

Ezek fontos kérdések, mondom Kovács Tibornak, még akkor is, ha kezdeményezték ezt a bizottsági ülést, és nem kíváncsiak az ellenzék véleményére. Ezt szomorúnak tartom egy demokráciában, 18 évvel a rendszerváltás után nem normális dolog, hogy önök kezdeményeznek valamit, aztán nem kíváncsiak mások véleményére.

A kormány hitelességi kérdése. Azt látni kell, hogy ha költségvetési kihatásokról beszélünk, akkor a kormány hiteltelensége miatt a kamatkiadások nem milliárdos, hanem tíz- és százmilliárdos nagyságrendben változhatnak és alakulhatnak. Az ország megítélése a kormány hiteltelensége és rossz gazdaságpolitikája miatt is romlik, óriási károk érik ezt az országot. Nemcsak most, ez sajnos évek óta folyamatos probléma. A populista minősítés. Ha egy szűk kör kedvezményes áfakulcs alá sorolását kezdeményezi valaki, az populista, miközben önök az általános áfakulcsot nyomták le 25-ről 20 százalékra egy féléves időtartamra, az viszont nem populista, akkor nem tudom, önök hogyan használják a szavakat, ha ennyire nincs összhang közöttük. Ha amit mi kezdeményeztünk, populista, akkor az, amit önök tettek, százszorosan populista. Önök, akik százszorosan populisták, ne próbáljanak a populista jelzővel dobálózni, mert nevetséges.

Meg akarja-e oldani a kormány a problémákat? Ez egy alapvető kérdés. És nem szóval, hanem tettekkel, mert nekünk nincs kormányzati hatalmunk, lényegében önöké minden hatalom. Ami a kormányzat lehetősége, azon is túlnyúlnak, mert folyamatosan támadják azokat a független intézményeket, amelyek korlátot jelentenek az önök hatalmának. Nem akarok ebbe belemenni, mert ez messze vezetne. (Kovács Tibor: Kit? Kiket?) A köztársasági elnököt, az Állami Számvevőszéket, a médiát, és a többi, és a többi. Meg akarja-e oldani a kormány a problémákat? A nyugat-európai országokat azzal vádolni, hogy ők nem akarnak az áfarendszeren változtatni, kérem, az egy másik status quo. A nyugat-európai országok zömében több kulcs van, és az alapvető élelmiszerek a kedvezményes kulcsban vannak. Ők már megtették azt, amit nekünk meg lehetne tenni. Azzal vádolni őket, hogy ők nem teszik? Már megtették úgy, hogy a szociális kérdések nyilván sokkal kisebb problémaként nehezednek arra az országra, arra a társadalomra, mint nálunk. Ne hasonlítsuk Németország, vagy Franciaország szociális helyzetét Magyarországéhoz, amikor a mai újságban is azt látjuk, hogy tömegesen szegényedik el a felső középosztály, a középosztály, és csúszik lejjebb. El kell olvasni a Tárki legfrissebb kutatásait, ez hétéves időtartamban azt mutatja, hogy lényegesen, jelentős mértékben szűkült... (Dr. Katona Béla: Melyik lapban?) Úgy látom, uraim, nem olvasnak. 2000-ben a jómódúak aránya is 9-ről 7 százalékra csökkent, a felső középréteg 25 százalékon stagnál, a középréteg 36-ról 34 százalékra csökkent, és mindenütt lecsúszás van. Itt vannak a szociológiai felmérések eredményei. Tehát más a status quo, és egyébként is más Magyarország problémája, és nekünk ezzel foglalkozni kellene.

Összességében azt kell mondjam, hogy a kormányzati intézkedések rendelkezésre állnak, de önök nem akarnak tenni semmit. Nem tudok mást mondani. Nem mondják azt, hogy kérem, mi ezzel nem értünk egyet, de más áfakulcscsökkentéssel egyetértünk, vagy másfajta módon akarjuk kezelni a problémát. Mert ez az egyetlen javaslat van most itt a parlament bizottsága előtt. Ha lenne itt második, harmadik, negyedik alternatíva, akkor meg lehetne nézni, hogy melyik adekvátabb, melyik a megfelelő megoldás a jelenlegi problémára. Mert a problémát mindenütt látják, csak önök nem látják? A magyar társadalom tömegei látják és érzik ezt. Arra kérném önöket, hogy fontolják meg ezeket a szakmai érveket, mert döntési pozícióban vannak. Ne csak az ellenzék támadásával foglalkozzanak, hanem az érdemi kormányzással, a magyar gazdaság, a társadalom alapvető problémáinak enyhítésével, a helyzet, a problémák kezelésével. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Még négy képviselő kért szót, utána a kormány és az előterjesztők kapnak a végén szót. Tehát nem tartanék szünetet, jelzem a bizottság tagjainak. Kékesi Tibor képviselő úr következik, megadom a szót.

Dr. Kékesi Tibor hozzászólása

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Alapvetően a felvetett javaslatok egyik szegmensével szeretnék foglalkozni, de az eddig elhangzottak miatt egy-két apróságra is próbálnék reagálni. Fő kérdésként a javaslatban is szereplő távhő áfájának csökkentésére szeretném koncentrálni hozzászólásomat.

Azt gondolom, téves megközelítés az, hogy a kormány, és én itt kitágítanám, a kormánypártok tevékenysége nem irányult például erre a feladatra. Elnök úr maga is oldotta a semmit nem tevés problematikáját azzal, hogy azért a fuvarozókkal mégis csak megegyezett a kormány. Viszont remélem, hogy ha máshol nem, de legalább az újságok híradásainak szintjén tájékozott arról, hogy a szocialista képviselőcsoport nem június 28-án, amikor az első változatát benyújtották ennek a javaslatnak, és nem július 2-án, amikor a most előttünk fekvő változatát benyújtották, hanem már hónapok óta, durván egy fél éven át foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a saját maga álláspontját június 26-án ki is alakította. Ebben pedig a kormány igen jelentős tevékenységet végzett, segítve információkkal, javaslatokkal, adatokkal, hogy korrekt, végrehajtható és az érintettekre nézvést a leghelyesebb döntést tudja a frakció javaslatként megfogalmazni, és nyilván ennek a részfeladatait majd a kormány, illetve amennyiben ez szükséges, a parlament döntéseivel tudja alátámasztani.

Ez annyit jelent, hogy nem a gáz ára miatti folyamatos áremelkedés melletti egyszeri beavatkozás a javaslat tárgya, mint az áfacsökkentés, mert az alapvetően inkább ösztönzi, bár jellemzően a fogyasztást nem tudja befolyásolni a távfűtött lakásoknál, hanem éppen a takarékosság irányába, a felhasznált energiával, a felhasznált hővel való takarékosság irányába kell elmozdítani a távhőpiac szereplőinek hozzáállását. Ez tehát annyit jelent, hogy elsősorban a szabályozhatóság, a mérhetőség kérdését kell megoldani. A hat év alatt, amióta tevékenykedik a jelenlegi kormánytöbbség, a jelenlegi színezetű kormány, azóta például éppen Székesfehérvárott majdnem 90 százalékban megoldották a lakótelepeken ezt a problémát. Örülnénk, ha előbb-utóbb más, ilyen nagy számú távfűtött lakással rendelkező települések, köztük a főváros is jelentős mértékben hozzá tudna járulni ahhoz, hogy az ott élők a fogyasztásukat jelentős mértékben redukálni tudják.

Ennek érdekében a 2008-as fűtési idény kezdetétől a frakció javaslata alapján a ciklus végéig olyan alanyi jogú támogatást javasol bevezetni, még egyszer hangsúlyozom, alanyi jogút, itt még nem működik semmilyen szociális ellátás, ami a jellemzően kényszerfogyasztói helyzetben lévő távfűtött lakásokban az energiafelhasználókat részesíti támogatásban, hogy csökkenteni tudják a költségeiket. A költségcsökkentés nagyságrendjének maximumára itt elhangzott egy szám, magyarul a felső határ az a 28 milliárd, ami az áfa-többletbevételből adódhat. Természetesen mivel itt működik egy pályázati, elhatározási, szándékbeliségi kérdés, ezért azt kell mondjuk, hogy azok kaphatják meg a támogatást, akik maguk tesznek azért, hogy az energiaköltségeiket csökkentsék. Senki nem tudja arra kényszeríteni a felhasználót saját magán kívül, hogy ne az ablaknyitással szabályozza a fűtést, hanem szabályzóval, ha erre megvan a lehetősége. Tehát teremtsük meg a lehetőséget, nyújtsunk jelentős támogatást ahhoz, hogy az egykörös rendszerek kétkörös rendszerré váljanak, a fűtőtestenkénti szabályozás megtörténhessen, és a hőmennyiség-megoszlás alapján ez korrekt módon történjen.

Ugyanakkor tovább is kell lépni, hiszen az épületek hővezetési tényezője sem az, ami a mai szabványoknak megfelel, ami egyébként szintén jelentős mértékben hozzájárul az energiaköltség csökkentéséhez, tehát az épületek, adott esetben a nyílászárók szigetelésével, vagy cseréjén keresztül és az épület külső szigetelésével kell hozzájárulni ahhoz második lépcsőben, hogy a már szabályozható hőt egy hővezetés szempontjából korszerűnek nevezhető ingatlanban vehessék igénybe. Ezekkel a lépésekkel az első lépésben 15 százalék körüli becsült mértékben, a második lépésben 50 százalék körüli mértékben csökkenthető a felhasznált energia mennyisége, ezzel együtt az ára is, az energia költsége is az itt lakó, itt élő fogyasztók számára. Úgy gondolom tehát, ez a nyitási irány, ez nem fogyasztásra, vagy a fogyasztás konzerválására, hanem takarékosságra ösztönöz, és ez nemcsak egyéni érdek, ez az ország egészének érdeke, különösen abból a szempontból, hogy a távhő az a zöldenergia, ami bátorítólag kell hasson mindenkire, hogy ezt a fajta energiát használja, ne ösztönözzük a leválást, a kiválást az ilyen energiarendszerekből.

Természetesen a rövid távú lépések nem merülnének ki ebben. Itt nyilván az árképzés, a korábban megtett, a szabványokra, a különféle egyéb kötelezettségekre vonatkozó állami, önkormányzati intézkedéseket is felül kell vizsgálni, hogy az árképzésben nincsenek-e olyan elemek, amelyek hozzájárultak a drágításhoz. A rövid távú intézkedések között természetesen ott szerepel az is, hogy a fogyasztóvédelemben olyan erősítéseket kell alkalmazni, ami megvédi a távhőszolgáltatást igénybe vevőket az olyan típusú magatartásoktól, amikor a távhő árában esetleg olyan költségelemeket akarnak áthárítani rájuk, ami nem volna illendő. Nem mondom végig, de értelemszerűen vannak középtávú, és vannak hosszú távú lépések a távhőellátásban. A középtávú lépéseknél már, összefoglalóan úgy mondanám, hogy a szolgáltató korszerűsítése, technológiafejlesztése, az expressz vezetékek szigetelése azok a kérdések, amelyekre ki kell hogy terjedjen a figyelmünk, a hosszú távú lépéseknél pedig adott esetben ki kell váltani azokat az energiaforrásokat, amelyek érték-, árváltozása mintegy automatikusan növeli a távhőszolgáltatást az energiakonverzió miatt. Tehát hogy ne feltétlenül kőolaj-, vagy földgázalapú, hanem esetleg más, zöld- vagy újra-előállítható, újratermelődő energiákat használjunk fel.

Két reakciót szeretnék tenni az elhangzottakra. A versenyképesség kérdésében, bár elmentek a kollégák, akik felvetették, feszegették ezt a kérdést (Tállai András a teremben tartózkodik, Mádi László visszatér a terembe.), azt kell mondjam, örök probléma, hogy az ellenzéki képviselők azt gondolják, nekik mindig a rosszat kell csak elmondani. A kormánypártiak pedig, valószínűleg az adott szituációból adódóan, és megengedem, hogy mert ők azt gondolják, mindig csak a történések jó részét akarják elmondani. De ha már így van, majd rábízzuk a sajtóra, hogy egymás mellé állítsa a pozitív és a negatív szempontokat, és egyformán, egy helyen mutassák be ezeket a kérdéseket. Azt mondanám, mindig szomorú vagyok, amikor megtalálják azt az adatot, amiben Magyarország az utolsó, az utolsó előtti, az utolsó harmadban van. És ezeket jelzőkkel ellátott szerkezetekben kiterjesztik az "utolsók vagyunk" típusú megközelítésre. Most is lényegében ezt kaptuk meg, a figyelmetlen szemlélő most úgy tudja, hogy mi mindenben az utolsók vagyunk.

Két dolgot szeretnék mondani. Annyira versenyképtelen Magyarország, hogy nemrégiben a Mercedes döntött arról, hogy ebben az abszolút versenyképtelen országban kíván egy 200 millió eurós beruházást eszközölni a jövő esztendőben, és idehozni, ahogy én kivettem, új vezető termékek gyártását Magyarországra. Természetesen még számos ilyen tételt tudnék mondani, amik elsikkadnak, mert a napilapok azt is megírták, bár nem volt ennyire hangos, hogy az Audi is mintegy 200 milliárdot fog beruházni, csak nem zöldmezősen, hanem a már meglévőben. Az MVM is 200 millió eurót fog beruházni, a korábbi nyugati befektető által elhagyott erőmű-beruházást az MVM fogja befejezni, és úgy tűnik, hogy az Emfesz is ennél lényegesen nagyobb energiaberuházást fog végrehajtani az ukrán határ környékén, de Magyarországon, hogy 2013-2015 között csúcsra futtatva elkészüljön az ő magyarországi szolgáltatója. És itt csak az utolsó hónapokból mondtam gyorsan néhány nagyságrendet, ami a mi versenyképtelenségünket rendkívül jól szemlélteti.

De Magyarország annyira versenyképtelen, hogy éppen a mai napi híradások szerint a külkereskedelmi mérlegünk január óta folyamatosan pozitív. Most annyi többlete van a külkereskedelmi mérlegnek, mint tavaly ilyenkor a hiánya. Ez borzasztó mértékű versenyhátrányt jelent. Nem mondtam azt, hogy minden területen ilyen jól állunk, nem is akarom ezt mondani, csak ezt a mindenben utolsók vagyunk, vagy általában utolsók vagyunk hangulatot szeretném oldani azzal, hogy ha már mások úgy látják, hogy kifelé megyünk a gödörből, akkor legalább mi ne próbáljuk magunkat visszarángatni az aljára, amit sosem tudunk, hogy ott van-e az alja, vagy van még lejjebb is. Aki ért a focihoz, az tudja, hogy ez több évtizedes problémája a magyar labdarúgásnak.

A másik, amire szeretnék reagálni, hogy az a 300 milliárd nem tétel a költségvetésben, hiszen az 10 000 milliárdot meghaladó mértékű. Nem vonom kétségbe, hogy Magyarország és benne nyilván a kormányzati tevékenység sokszor kritikát ébreszthetett akár a nemzetközi, akár a hazai közgazdasági, vagy egyéb ítészek társadalmában, hogy meg tudja-e tenni azt, amit leírt, megígért. Most éppen ott tartunk, hogy már elhiszik, hogy meg tudjuk tenni, mert másfél éve, 2006, 2007 eredményei ezt mutatják, a hiányt tudjuk hozni, az adósságállomány-növekedést megfogtuk, de a konvergenciapálya, ha nem is pontosan ugyanolyan makrogazdasági feltételek között, de bejárható, teljesíthető. Bennem folyamatosan az az érzés van, és elnézést, nem a rosszindulatot feltételezem a fideszes kollégákról, hogy önök be akarnak bennünket szorítani egy olyan helyzetbe, hogy a mozgástér minimális jellegű szűkítését állítsák elő, vagy még azt sem, hogy a konvergenciaprogramot legalább 0,1 százalékkal próbáljuk meg lerontani, és akkor már lehet mutogatni.

Még egyszer mondom, nem gondolom feltétlenül, hogy ez tudatos, csak valahogy azok a javaslatok, amelyek megszületnek, mindig ebbe az irányba mutatnak, hogy gyorsan költsük már el azt a pénzt, ami úgy tűnik, hogy most rendelkezésre áll, túl azon, hogy ez a javaslat nem épít ilyenre. Azt mondják a kollégák, hogy van 10-20-30 milliárd, majd az utolsó három hónapban, amit erre fel lehet használni. No de jövőre? A bázist nem tudjuk megsemmisíteni. Jövőre kinek a zsebében kellene kotorászni, hogy előállítsuk azt a 320 milliárdot, ami hiányozni fog? Csak nem akarnak beterelni az Orbán elnök úr által javasolt mezőbe bennünket, hogy majd nem önöknek kell megvalósítani ezt az ígérvényt, hanem mi nyúljunk hozzá a nyugdíjrendszerhez? Vagy mi állítsuk le a beruházásokat? Azt gondolom, a kampányban megfogalmazták, hogy egy jó nagy járulékcsökkentéssel annyi pénz keletkezik a költségvetésben, hogy jut 14. havi nyugdíjra. Ezt a tanácsot nem fogadtuk meg. Aztán Orbán elnök úr elmondta, hogy praktikusan miből kéne fedezni a nyugdíjakat, meg le kellene állítani a beruházásokat. Emellett sem tudtunk kiállni. Most itt van ez a javaslat. Azt gondolom, hogy a fideszes képviselőtársaknak, bár itt szerepel KDNP-s képviselő neve is, nagyon sok ötletük van. Ha bírjuk háziszárnyassal, akkor nosza, de azt hiszem, erre nincs fedezet. Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Babák Mihály következik.

Babák Mihály hozzászólása

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Kormánypártiak! Önökhöz szólok, mert önök többen vannak, mint a saját kormányuk, és a felelősség is mindannyiuké ezáltal. Tudják nagyon jól, hogy válság van Európában, energia- és élelmiszerár-robbanás. Micsoda különbség az EU-ban a válság, az energiaárak változása és az élelmiszerár, mint Magyarországon! Ezt mindig vegyék figyelembe. Ahogy a belga szocialisták az energiaár-változásra válaszul azt javasolják a kormánynak, hogy csökkentsék a gáz és a villamos energia áfáját egy adott fogyasztói szintig. Nálunk nem mondanak ilyet a szocialisták, eszükben sincs, mert elég nagy bajban vannak, hiszen nem tudják, mit kell tenni.

Nézzük meg azt, hogy miről szól ma Magyarországon képviselőtársaim előterjesztése! Kiket céloz meg? Nálunk a válságot katasztrófaként kell megélnünk, mert ráadásul az ág is húz egy kormánnyal, amelyik nem kormányoz, csak beszél. Úgyhogy nekünk aztán van bőven problémánk. Van az EU-tagállamoknak is, de köztük a magyarok még halmozottan hátrányos helyzetűek. Kikről van szó? Félmillió a munkanélküli. Nincs ennyi regisztrálva, mert 425 ezer a regisztrált munkanélküliek száma, de jó, ha tudják, hogy lényegesen többen vannak, akiknek nincs megélhetésük. Azt is tudja mindenki, hogy Magyarországon a lakosság kétharmada a létminimum alatt él. Hölgyek, urak, nem lesz mit enniük ezeknek az embereknek. Róluk beszélnek önök. Nem lesz miből fűteni, nem tudják miből kifizetni majd a közüzemi díjakat, nincs munka, nincs megélhetés, nagy a bizonytalanság és a reménytelenség. Önök ma erről a Magyarországról döntenek. Nem is a mi dolgunk lenne, de a pénzügyi feltételét kellene megkeresni annak, hogy ne legyen az ország kétharmada reményvesztett. Még egyszer mondom, nem lesz mit enniük ezeknek az embereknek. Tudják, mi van Békés megyében, Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön? Nem tudják.

Arról szól a mai napirend, hogy help! Segítség. "Pomózs bozsemoj szlatki!" Nemcsak a jó istenhez kell imádkoznunk, hanem valamit tenni is kell, és nem hiszem, hogy önök azt javasolják, hogy imádkozzunk a nehézségek leküzdését illetően. Ma, 2008-ban Magyarországon sok a gond, magas az infláció, a munkanélküliség, alacsonyak a jövedelmek, nagy az elvonás, emlékeznek rá, magasak a gáz-, villany- és élelmiszerárak, nő a kivándorlás, nemcsak az emberek, hanem a cégek esetében is, az emberek kétharmada a létminimum alatt él, csak ismétlem, mert úgy látszik, nem jegyezték meg, magasak az üzemanyagárak, megszorítások vannak és konvergencia. Ez az, ami ma jellemzi a magyarokat. Megszólalt itt mögöttem egy újságíró, aki azt mondta, hogy 2002 óta a reáljövedelmek emelkedtek. Hölgyek, urak, igen, az ország egyharmadában. De kétharmadánál nem. Tudják, azért ki lehet gyorsan számolni, hogy egy 25-30 ezer forintos nyugdíjnál mit jelent akár 40 százalék emelkedés, és mennyit jelentett a 200 ezer forintosnál. Az átlag sok mindent eltakar. Szeretném hinni azt, hogy önök nemcsak az átlagokat figyelik, hanem azt a kétharmadot is, amely Magyarország alacsony jövedelmű rétegéhez tartozik, és amely a középosztályt jellemzi ma.

Hallom, amikor önök arról beszélnek, hogy mit mondott Orbán, mi volt az Orbán-kormány alatt. Hölgyek, urak, legyünk korrektek! Önök hetedik éve kormányoznak, önök juttatták ide az országot, és ebben a helyzetben nincs mód arra, hogy egy energiaválságot, egy élelmiszerár-robbanást kezelni tudjanak. Hetedik éve kormányoznak. Sőt, tegyük hozzá a Horn-kormányt, akkor 11 éve kormányoznak. És érdekes módon, hölgyek, urak, önöknél mindig baj van. Önök állandóan vészhelyzetben vannak, és mindig futnak az események után. Nem történt semmi, rosszabbul élnek az emberek, önök meg ígérgetnek, blöffölnek, még mindig a választási kampányt emlegetik, pedig 7 éve volt. Kérem, jó lenne külön választani a kampányt, mint ahogy tették is, mert meghazudtolták saját magukat, miután a hétköznapok gondjaira, amire megoldásokat kell keresni, önök nem keresnek megoldásokat. Blöffölnek, nem mondanak igazat. Kommunikálnak, tettek helyett vitatkoznak. Velünk is. Holott úgy gondolom, oda kellene figyelni. Sőt, tudják mit? Egyszerűen vérlázító az, hogy az országot is megosztják, szembe állítanak rétegeket. Hadd mondjak ilyeneket: a munkáltatókat és a dolgozókat, a munkát vállalókat és a munkanélkülieket, a dolgozókat és a nyugdíjasokat, a tanárokat és a szülőket, a melegeket és a nem melegeket. Önök mindenkit szembe állítanak egymással, oszd meg őket, és uralkodj fölöttük. Jó lenne, ha felhagynának a megosztással, különben felelősek érte.

A közbeszédben mindenféle apró üggyel elterelik az emberek figyelmét, de tudják mit, otthon már azt mondják nekem, tegyetek már valamit, mert nem vagyunk hülyék. Reklámokat spotoltatnak, nyomnak, mindezt komoly pénzért. Hölgyek, urak, a reformot felejtsék el, önök hét év alatt semmit nem tettek, jó, ha tudják, és amit tettek, azt is rosszul tették, az is csak rosszat hozott az országnak. A törvényhozásban semmilyen olyan törvény, amely az ország igazgatását, jogi helyzetét átalakította volna, nem született az elmúlt 7 évben. Úgy gondolom, hogy ez nincs így helyén. Tudják mit, önök mellett már parlamenti képviselőnek is szégyen lenni. Jó, ha tudják. Ugyanis önökkel azonosítanak minket, én pedig ezt kikérem magamnak. A társadalmi problémákra nem adnak választ, vagy hibásan válaszolnak, semmit nem tesznek. Közbe fogyunk létszámban is, és a cégek is kivándorolnak Magyarországról. Tengődnek az emberek, és most a kétharmadról beszélek, nem a felső tízezerről, nem az önök soraiban lévő milliárdosokról és nem magamról. De az ország kétharmada tengődik. Jó ezt tudni. Nem minden csak Budapestből áll, és az átlag sok mindent eltakar. Lényegesen nehezebb ma megélni vidéken, ott, ahol a munkalehetőség katasztrofális.

Tudják, mi a gondom? Az, hogy a kormány nem akar, vagy nem tud cselekedni, kormányozni. Ha nem akar, akkor ez ördögi színjáték. Ha nem tud, akkor menjen a csudába. Mert ez is lelketlenség. Ördögi színjátékról van szó, ahogy mondtam, mellébeszélnek, ötletelnek. Miről szólt az elmúlt években az önök kormányzása? A maguk hibáját másokra passzírozták, mindig az ellenzékre mutogatnak. Tegnap reggel a piacon lángosvásárlás közben a pártbizottság volt pénztárnoka azt mondta, jaj, Misikém, annyit szekáljátok a kormányt, hogy nem tudnak kormányozni. Már ő is ezt mondja. (Derültség.) Ez katasztrófa. Ez az önök propagandája saját köreiken belül? Tudják mit? Volt 12 lépés, 6 lépés, 10 pont - mi zavarjuk meg őket abban, elnök úr, hogy normálisan kormányozzanak, erről van szó - volt még köztisztasági csomag, nulla tolerancia, oktatási és egészségügyi reform, áfa fel és le, adó le és fel, volt ígéret, de semmi sem történt. Hölgyek, urak, csődhelyzet van. Úgy gondolom, elég volt, és sokan mondják ebben az országban, hogy elég volt abból, amit művelnek. Tegyenek már valamit, könyörgöm, az esküjük szerint, amit kormányzásnak hívnak. Miniszter úr, ez önre is vonatkozik.

Nagy a baj. Békés megyében Domokos László és magam vagyok képviselő, vannak itt mások is, de őket nem emlegetem, mert ők kormánypártiak. Békés megye hátrányos helyzetű, nehezen élnek az emberek, alacsonyak a jövedelmek és a nyugdíjak is. Tényleg szégyen önök között parlamenti képviselőnek lenni, és ez engem dehonesztál. Úgyhogy, hölgyek, urak, miről szól ma a vita? Miről beszélnek önök? Varga Mihály elnök urat szekálják, hogy milyen szakszerűtlen, nem ért hozzá, milyen előterjesztést tesz. Önök mit akarnak előterjeszteni? Mert, kedves Kékesi képviselő úr, ön is azt mondja, hogy beszélnek róla már egy fél éve. Mi történt? Tessék számot adni, mi történt! Önök kormányoznak, önöké a felelősség. Tizenegy éve kormányoznak, ebben a ciklusban már hetedik éve. Miniszter úr, engedje meg, hogy megkérjem önt, ne minősítsen. Nem illik önhöz. Hallottam a terem másik végében lévő asztalnál is, amikor ön halálán volt, eljátszott a Csárdáskirálynőtől kezdve mindent, amikor a polgári kormánynak valamely lépésben eltökélt szándéka volt. Nekünk azt el kellett viselni, amikor ön és Szekeres úr mindezeket megpróbálta ellenzékiként, feladatának megfelelően megakadályozni. Ön is ült ezen a helyen, és akkor is kérte, hogy viseljük el önt, ön is viseljen el minket.

A parlamenti demokráciában az a felállás, hogy nekünk önöket kell bírálni, javaslatokkal bombázni. Önöket meg különösen, mert önök tehetetlenek. Eltelt hét év, és semmit nem csináltak. Sőt, az állami költségvetés azért került ilyen pozícióba, hogy egy ilyen árrobbanást, amelyik nem olyan nagy, csak a lakosság kétharmadának tűrőképessége nincs meg erre, nem tud kezelni. Hölgyek, urak, miről beszélünk? Nem lesz mit enniük, és nem lesz mivel fűteniük az embereknek. Jó, ha tudja, miniszter úr. Ne blamáljon minket, kérem, mert úgy gondolom, hogy a miniszter neve szolga. Egy ország szolgálja. Amúgy egy amerikai autógyáros azt mondta, a kormány ne legyen más, mint a nép szolgája. Jó lenne, ha megfogadná. Azzal jönnek állandóan, hogy a Fidesz populista, demagóg. Hát önöknél populistább, demagógabb nincs a világon. Ez a véleménye az országnak és nekem is. Akkor mondják el, hogy mit javasolnak önök. Mert itt ma nem szólt arról senki, hogy mit akarnak, és hogyan próbálják kezelni ezt a problémát. Most sem akarnak semmit. Nem értik? Az ország kétharmada bajban van. Ősszel nem lesz mit enniük az embereknek, és nem tudnak fűteni. Erről szól a történet. Nem rólunk, és nem a tiszteletdíjról, képviselő úr. Tegyenek le az asztalra valamit, és arról beszéljünk, ne beszéljenek itt egy éven keresztül mindenféle butaságról. Tudják mit? A tettek helyett önök mindig csak beszélnek. Először legyen tett, azután a beszéd, és a kettő legyen szinkronban. Vagy vallják be, hogy képtelenek ebben a kérdésben felelős döntéseket hozni.

Nézzék! A közállapotok rosszak. Ezt önök idézték elő, mégpedig azzal, amikor kormányra jutottak, a költségvetésből túlköltekeztek. Ezért nincs semmire sem pénz. Ha áfacsökkentésről beszélünk, miniszter úr, evidencia, hogy a másik oldalon megszorításokat kell végrehajtani a kormány, az állam központi kiadásaiban. Miniszter úr, ne haragudjon meg, a hét végén több mint százmillióért futottak. Itt, Pesten. Nekünk meg rendőrünk nincs otthon. Hagyják már ezt a csudába! Ne költsenek ennyi pénzt, ne ingereljék az embereket, ne állítsák őket szembe. Miniszter úr, én kimondom azt, amit gondolok, hogy ön mire készül. Nincs akkora baj a költségvetéssel. Ön spejzol. Mert osztogatni akarnak, és gyűjti erre a pénzt. Miniszter úr, pontosan erről van szó. Önök nem az embereknek akarnak segíteni, nem a nehéz sorsúaknak, nem a Békés megyeieknek, nem a nyírségieknek, az ön választókerületében élő embereknek, akiknek 25-30 ezer forint a nyugdíjuk, az egy főre eső átlagjövedelmük. Ezekről beszéljünk, hölgyek, urak, ne a milliárdosokról, a magas jövedelműekről, a felső tízezerről, hanem az ország középosztályáról, amely csúszik le, és azokról az emberekről, akiknek az esélyt sem adjuk meg ahhoz, hogy megéljenek.

Miniszter Úr! Ne vegye rossz néven, de úgy gondolom, meg kell tisztelnem önt őszinte véleményemmel. Kormányozzanak végre, ön pedig jobban ossza be a pénzt. Túl nagy a hiány, ezt is önök csinálták. Az Orbán-kormány idején nem volt ekkora hiány. Önök rálapátoltak. Hová tűnt el az a rengeteg pénz? Mondják meg! Számoljanak el egyszer! Nagyon szépen kérem, miniszter úr, ne csak az istenhez imádkozzanak, hanem kormányozzanak. Segítség! Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm. Lengyel Zoltán következik.

Lengyel Zoltán hozzászólása

LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Ígérem, hogy rettentően rövid leszek. A végén már nem tudtam, hogy elméletről, vagy gyakorlatról szól, demagógiáról vagy áfacsökkentésről. Úgy gondolom, vissza kellene térnünk a szoba sarkába, a kályhához, és az áfacsökkentésről kellene valójában beszélnünk. Az áfacsökkentés lehet egy eszköz a gazdaság szabályozására, lehet egy eszköz jól elővezetetten és jól előkészítetten a fogyasztói árak szabályozására. 1979-ben (Sic!) volt egy hasonló olajárrobbanás, amikor az Amerikai Egyesült Államok gazdasága jelentős károkat szenvedett el. Mi akkor más elszámolásban voltunk, mi akkor ezt nem vettük észre. Nekünk most meg kell tanulnunk, hogy mit kell tennünk akkor, ha olyan állapotok keletkeznek, mint az Egyesült Államokban volt. Lehet és érdemes áfát csökkenteni, nekem viszont hiányérzetem volt, amikor a múltkor arról beszéltünk, hogy a távfűtéssel kell valamit tenni, mert ez a budapesti és a lakótelepen élő emberek érdeke.

Engedjék meg, hogy egy gyakorlati példát mondjak, mégpedig egy kistelepülésen élő falusi ember példáját, aki jó helyzetben van, mert van jövedelme, kemény 90 ezer forintja, amit be kell osztani a nem kereső házastársa és az egyetemre járó gyermeke között, illetve biztosítaniuk kell a fennmaradásukat. Ennek a családnak ki kell fizetni a gázszámláját, ki kell fizetni a villanyszámláját, ki kell fizetni a hiteltartozását, ki kell fizetni a gyerek kollégiumi díját, ugyanis hiába vesz részt térítésmentes oktatásban, a kollégiumi díjat akkor is ki kell fizetni. Ki lehet számolni, hogy ebből a 90 ezer forintból mennyi pénz fog megmaradni, és ha havonta egyszer még az autóját is megtankolja, mennyit fog alapvető élelmiszerre költeni. Ilyen emberek közül egy kis faluban, márpedig sok ilyen kis falu van az országban, nem sokan fognak alapvető élelmiszert vásárolni a boltban, a boltosok viszont rettentően fognak neki örülni, amikor év közben megint jó pénzért a pénztárgépet át kell kódoltatni és az APEH-hel hitelesíttetni. Nagyon nagy valószínűséggel az áfakülönbözetet arra lesz kénytelen fordítani, hogy behozza ezt a többletköltséget, amit, uram bocsá', októbertől decemberig a pénztárgépe átkódolása okozott. Úgy gondolom, ezeket a kérdéseket kőkeményen át kellene gondolni.

És ha már szó van a távhő áfájának csökkentéséről, akkor nyugodtan lehet szó a tűzifa áfájának csökkentéséről is, mert nagyon sokan kikapcsolták már a gázkonvektort és a gáz központi fűtést, cserépkályhát építettek, vagy fáskályhát vettek, és már tavaly télen is fával tüzeltek. Ergo, nagyon nagy valószínűséggel a lakosság nagyobb hányadát érinti a fa áfájának a mértéke, mint a távfűtés emelkedésének mértéke. A gazdaság, a makrogazdaság olyan, mint amikor az ember egy tengerjáró hajót, vagy egy nagyobb légi járművet vezet. Ott egy picike mozdulatnak később mutatkozik a hatása, és egy rossz kicsi mozdulatnak katasztrofális hatásai lehetnek. Arra kérem a tisztelt bizottságot, hogy mint jómagam is az adócsökkentés nagyon nagy híve, úgy hajtsuk mindezt végre, hogy kiszolgáljuk a fogyasztóknak, a kereskedőknek, a gazdaság szereplőinek az igényeit. Évek óta az az igény, hogy az adórendszer kiszámítható legyen, az adminisztráció egyszerűbb legyen, és az adócsökkentésnek valós hatása legyen, ne pedig a kereskedők extraprofitját növelje, vagy, uram bocsá', a falusi boltos felesleges kiadásának befoltozására legyen hivatott az áfacsökkentés mértéke, amit a kisjövedelmű emberek nem tudnak igénybe venni, és ennek a hasznát soha nem fogják érezni.

Ennek ellenére amondó vagyok, hogy valamit kell tenni abban az összefüggésben, hogy meg kell nézni, a szállítási árak csökkentése után mi az, ami az élelmiszerre rárakódik, és mi az a mérték, amivel az élelmiszer áfáját lehet csökkenteni. Meg kell határozni kőkeményen, hogy melyek legyenek azok az alapvető élelmiszerek, amelyek áfáját csökkenteni szükséges, hogy mennyivel csökkenjen a távhő áfája, a szén, vagy a tűzifa áfája, úgy gondolom, ez megérne egy teljesen külön misét. Meggyőződésem szerint nem lehet ezt egy kalap alá venni. Adót kell csökkenteni, adminisztrációt kell egyszerűsíteni, mert különben belepusztul a vállalkozó. Az pedig egyikünknek sem lehet célja. De meggondoltan, nyitottan, teljeskörűen, nem pedig a társadalom egy adott szegmensét kiemelve, mert nem igaz, hogy a távfűtés áfájának csökkentése meg fogja oldani a szegény sorban élő emberek problémáját, mert a még szegényebb sorban élők problémáját más csökkentéssel, vagy más juttatással fogjuk tudni csak megoldani. Köszönöm, hogy szólhattam.

ELNÖK: Köszönöm. Molnár Albert következik.

Molnár Albert hozzászólása

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is azt gondolom, célszerű, ha szakmai síkra tereljük a mai beszélgetést, mert akkor talán értjük egymást. Átolvastam ezt a javaslatot, és elsősorban az élelmiszeráfa vonatkozásában szeretnék hozzászólni. A legfőbb hiányérzetem az volt, hogy nem találtam semmiféle háttérszámítást. Amiket itt hallottam a képviselő uraktól, talán Szijjártó képviselő úr volt az egyetlen, aki számokat merészelt mondani. Én elvégeztem a Fidesz helyett egy számítást, ezt szeretném önökkel megosztani, hogy az önök által benyújtott javaslatnak milyen szakmai háttere van.

Először is elővettem, minden képviselő megkapja ezeket a kis nyomtatványokat az Ecostattól (Felmutatja.), ebből látszik, hogy az élelmiszer-forgalom bizony volumenében visszaesett. Tehát amikor azt számoljuk, hogy mennyi többletbevétele van az államnak, akkor azzal is kell számolni, hogy például 2007. 12. hónapjában 4 százalék volumencsökkenés volt, 2008 januárjában 3 százalék, 2008 februárjában 2,5 százalék, 2008 márciusában 3,2 százalék. Tehát akkor, amikor itt valaki úgy számol, hogy a teljes árindex-szel szoroz, és az abból kijövő áfát többletbevételnek tekinti, hamis vélekedés. Mindenképp célszerű, és a szakmaiságot talán nem nélkülözi, ha ezt levonjuk. Ha levonjuk, akkor viszont már nagyon messze vagyunk azoktól a számoktól is, amiket Szijjártó képviselő úr mondott. 2007 vonatkozásában végeztem egyfajta extrapolációt, amit át lehet 2008-ra is fordítani. Az alapvető élelmiszerek forgalma körülbelül 1700-1800 milliárd forint. Ez durván a kereskedelmi forgalom 13,9 százaléka, majdnem 14 százaléka azokból a termékcsoportokból, amiket önök ide felírtak. A húsok 3,7 százalék súlyaránnyal szerepelnek, a tej, tejtermék, tojás 3,45, a zsíradékok 0,9, a lisztfélék, cukrok 3,3, a zöldségek, gyümölcsök 2,5 százalékkal. Ez összességében 1750 milliárd forintos forgalom.

Ha 2009 vonatkozásában megvalósul, bevezetésre kerül az önök által előterjesztett törvényjavaslat, akkor ez a költségvetési kihatását tekintve 260 milliárd forint kiadással jár kizárólag az alapvető élelmiszerek körében, vagyis a forgalom 14 százalékát kitevő termékcsomagban. A távhő és a benzin ehhez további 28 és 33 milliárdot tesz ki, összességében mintegy 320 milliárdos az a csomag, amit önök letettek. Azt is hallottuk, hogy ennek mi a forrása, és hogy csak negyedévre számoljunk. Ha azt nézzük, hogy 2008 első felére a tervben eleve 9,5 százalékos élelmiszerár-emelkedés volt számolva, a KSH tényadata 12,7 százalék erre az öt hónapra. Az árhatás következtében van egy 35 milliárddal magasabb élelmiszer-fogyasztás, ezt csökkenti a volumenhatás, amit az előbb említettem, hogy sajnos visszaesett néhány százalékkal a forgalom, összességében ez 6 milliárd forint áfa-többletbevételt eredményez. Ha továbbmegyünk ezen az úton, és egy picit még jobban megvizsgáljuk, mindenkinek rendelkezésére áll a központi költségvetés 1-5 havi mérlege, amelyből tisztán látszik, hogy az általános forgalmi adó árbevétele 935,6 milliárd forint, ami az éves előirányzat 43,9 százaléka. Mihez viszonyítsunk? Mondjuk, a tavalyihoz, amikor 43,7 százalék folyt be időarányosan, és tudjuk, hogy az általános forgalmi adó nem lineárisan folyik be, hónapról hónapra ugyanannyi. A kereskedelmi forgalom jelentős része például decemberben folyik be, és itt vannak szezonális hatások, tehát ezzel így számolni nem lehet.

Számításaim szerint itt 4,2 milliárd többlet van összességében, a jövedéki adónál pedig, ha ezt a logikát követem, és a költségvetés mérlegét nézem, 1,6 milliárd. De néznem kell a kiadásokat is, mert vannak olyan kiadások, ahol többet költöttünk. Hogy csak néhányat mondjak, például a garanciára és hozzájárulásra a tb-alapok kiadásaihoz már többet költöttünk arányaiban, mint tavaly, vagy a jövedelem- és jövedelemkiegészítő szociális támogatásra is többet költöttünk, mint tavaly. Tehát akkor, amikor a kiadásokat és a bevételeket nézzük, feltétlenül célszerű az egész kérdéskört áttanulmányozni. Amikor elolvastam ezt a törvényjavaslatot, akkor azt is láttam, hogy itt ki vannak emelve termékcsoportok. Például nem nagyon tudtam értékelni a friss zöldséget, a friss hazai és déligyümölcsöt, de most ezzel nem akarok kukacoskodni. Még egyszer felhívnám rá a figyelmet, nem azt vitatjuk, hogy nem lehet bevezetni, csak azt vitatjuk, hogy nem lehet a sertéshúsra külön általános forgalmiadó-kulcsot megállapítani, abba beletartozik a kecske, a birka, a ló, és minden egyéb. Tehát nem lehet így kiemelni egy-egy terméket. Az Európai Bíróság szerint a szerződés 9. cikkelyében foglaltakkal összhangban állónak kell lenni, ami egyébként azt mondja ki, hogy a helyettesíthetőség fokának mérése nem korlátozódhat egy-egy adott tagállam, vagy adott régió fogyasztási szokásaira.

Hogy néhány példát mondjak konkrétan az előttünk lévő javaslatból. Ha valaki a párizsit kezdeményezi, akkor már ebbe a kulcsba kell sorolni a virslit, valamint a többi felvágottat is, mert kezelhetetlen, hogy a boltban mit adtak 5 százalékon, és mennyit adtak el 20 százalékon. Vagy indítványozzák a cukrot, de akkor felvetődik, hogy a mézet hová soroljuk, hová soroljuk a fűszereket, vagy éppen a juharszirupot, ami a cukrot szintén tudja helyettesíteni. A tejnél csak tehéntejről szól, de akkor mi van a kecsketejjel? Vagy ha a magyar trappistát akarjuk kiemelni, akkor mi van a franciával és az olasszal? (Varga Mihály: Ekkora demagógiát!) Tehát ezek megfordíthatók. Vagy a zöldségalapba gombát kell érteni, mert ez növényrendszertanilag nem az? Friss zöldség-e a dió, vagy a mandula? Nem világos, hogy a mák belefér-e ezekbe a kategóriákba, de nem mondanám ezt tovább. Az biztos, hogy hevenyészett ez az összeállítás, és semmiképp sem tükröz semmiféle szakmaiságot, semmiféle KSH-besorolás alá ezek nem tudnak bekerülni.

Azt tudom mondani összességében, hogy nem látom, hogy ez a 260 milliárd forint honnan jönne be. Azt látom, hogy ez az egész módosító javaslat meg akarja lékelni Magyarország egyensúlyi hajóját, és semmi másról nem szól, mint arról, hogy arról a másfél, vagy két éve elkezdett pályáról letérve, amivel stabilizáljuk a gazdaságot, az államháztartást, hogyan lehet ismét egy bizonytalan helyzetet teremteni. A magam részéről ezért nem támogatom ezt a javaslatot, és kérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy próbáljanak meg válaszolni a kérdéseimre. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Gegesy Ferenc képviselő úr következik. Parancsoljon!

Dr. Gegesy Ferenc hozzászólása

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Az utolsó hozzászóló nyertes pozíciója élvezettel tölt el. Abból indulnék ki, amivel képviselőtársam kezdte, hogy itt van előttünk egy törvényjavaslat, annak a vitája folyik. A három paragrafust és az egyoldalas indoklást végigolvasva, az indoklásból egy mondatot emelnék ki. Nevezetesen, hogy az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben lévőket, a szegényeket, a nyugdíjasokat és a családok sújtja az élelmiszerek, a távhő és a benzin drágulása. Az indoklás végig e körül forog, úgyhogy úgy gondolom, ennek a szociális aspektusait próbálja kezelni. A versenyképességre és egyéb ügyekre nem térnék ki.

Ez a javaslat, ami a szociális kérdésre született, szerintem nem jó. Konkrétan a következők miatt. Nem elsősorban azért, hogy mibe kerül, mert először is egy pénzügyminiszterrel soha nem lehet megegyezni a költségvetési számokban. Az, hogy idén egy pontos hatást el tudunk fogadni, biztosan nem fog menni. De nem ez a lényeges kérdés. Azt tudjuk, hogy a költségvetésben van tartalék, hiszen ennek terhére az elmúlt 1-2 hónapban már születtek döntések, ha jól tudom, ezen a héten is született döntés, és még marad is. Az újságok megírták, hogy miben gondolkodik a kormány. Ez még csak a tartalék, és nem is az adóbevételi többlet. De számomra nem ez a fő kérdés. Tegyük fel, hogy meg tudnánk állapodni abban, hogy a költségvetésben ennyi pénz, ennyi mozgástér van erre az évre vonatkozóan, mindegy, hogy abból adódóan, hogy az utolsó három hónapban, vagy mikor keletkezik, de van x bevétel, amit erre lehet fordítani. Ezzel a módszerrel ennek az x-nek jelentős részét elviszi a kereskedelem, a szolgáltató. Elhangzott mindkét oldalról erre való hivatkozás, úgyhogy ezt nem részletezném. Elviszi az egyik képviselőtársunk által különösen hangsúlyozott felső egyharmad az általa nagyon hangsúlyozottan drámai helyzetben lévő kétharmad elől. Azt kell mondjam, sajnálnám a felső egyharmadnak adni azt a pénzt, amire az alsó kétharmad annyira rá van szorulva. Lefordítva konkrét példára, azt az összeget, amit a csökkentés révén kapna az egyik fél, amelyik egyébként jobb körülmények között él, de panellakásban, sajnálnám attól a másik féltől, aki nem jó körülmények között él panellakásban. Tehát, ha van rá pénzünk, akkor azt adjuk oda annak, aki igazán rászorul. Magyarul növeljük a családi pótlékot, növeljük a lakásfenntartási támogatást, növeljük a kisnyugdíjakat. Mert akkor a pénz oda menne, akik tényleg bajban vannak.

A második pont. Az is elhangzott többször, hogy ez egyszeri intézkedés, de a folyamat sajnos itt nem fog megállni, nevezetesen az energiaárak egészen biztos, hogy növekednek, és nagy valószínűséggel az élelmiszerárak is nőni fognak. Ha mi ezzel szociális alapon akarunk kezdeni valamit, akkor nyilván már most el kéne azon gondolkozni, akár a javaslattevőknek, vagy akár a kormánynak, hogy a továbbiakban mit tesznek. Mert ugyanez a helyzet fenn fog állni. A harmadik dolog, hogy ennek a javaslatnak különösen az a része, ami az energiát érinti, szerintem nagyon rossz irányba visz. Elhangzott a '79-es árrobbanás, én úgy emlékszem, hogy '73-ban kezdődött, és 35 év óta kísérletezünk változó intenzitással, hogy ezt a hatást a határainkon megállítsuk. Ennek az a következménye, hogy a magyar gazdaság, vagy a magyar lakások energiafelhasználása túlzottan pazarló. Ha ennek a direkt érvényesülését letompítjuk, akkor még 10 év múlva is ez lesz. Azt gondolom, hogy ezzel a szociális aspektussal foglalkozni kell, de ez a javaslat ennek a helyzetnek a kezelésére nem jó megoldás.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezzel a hozzászólások végére értünk. A kormány képviselője és az előterjesztők vannak még hátra. Kérdezem miniszter urat, kíván-e szólni. (Dr. Veres János jelzi, hogy igen.) Parancsoljon! Megadom a szót.

Dr. Veres János reflexiója

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Azért kívántam az elején szólni, mert akkor megspórolhattunk volna néhány felesleges hozzászólást, de úgy látszik, hogy ebben az esetben más kotta íratott elnök úrnál. Ugyanis később hivatkoztak olyan állításra mindjárt az első hozzászólásban, ami téves alapállás volt. Szijjártó úr ugyanis tévedett több számot illetően is. Nagyon sajnálom, hogy nem beszél a szomszédjával, Mádi úrral, aki éppen a többéves hatásokat, a középtávú hatásokat hiányolta hozzászólásában, miközben Szijjártó úr próbálta lerövidíteni ezt a folyamatot úgymond háromhónapos hatásra. Szerintem súlyos félreértés, félremagyarázás, vagy szándékos csúsztatás volt a részéről az, amikor itt mindössze háromhónapos hatásokról beszélt. Ugye, egyik képviselő sem gondolja azt, hogy ha a javaslatban szereplő három pontban módosítjuk az áfatörvényt, illetve a jövedéki törvényt, akkor 2009. január 1-től visszaállítható lenne a módosítás előtti mértékekre. Mondom, egyik képviselő sem gondolja komolyan, a javaslattevők biztosan nem. Márpedig, ha nem gondolják így, akkor az a fair számítás, ami egyéves hatásában számolja ki a benyújtott javaslat költségvetési hatását.

Semmiképpen nem fair az, amit itt mondott Szijjártó úr, miszerint egyéves, vagy kilenchónapos többletbevételt három hónap többletkiadásával kellene szembe állítani. Mádi képviselő úr hozzászólásának ez a része teljesen rendben volt, nem lehet néhány hónapra leszűkíteni a hatásokat, hanem középtávon, hosszú távon is nézni kell azt, hogy milyen hatása van egy-egy döntésnek. Tévesek voltak az elhangzott számai. Én nem tudok olyan összegről beszámolni, mint amiről ő beszámolt, hogy a benzinforgalmazásból 10 milliárd forintos többlete volt a költségvetésnek, 1-4 hónapban Magyarországon a motorbenzin-fogyasztás kevesebb volt, mint a terv szerinti, ezért mintegy egymilliárd forintos összes adóbevétel-elmaradás van a motorbenzin-forgalmazáson Magyarországon, pontosabban 950 millió forint. Ebből következően tehát ez a 10 milliárd forint bizonyosan nincs. Úgy gondolom, a másik, a 20 milliárdra vonatkozó száma sem valós, ezért nincs miről beszélni. Ezzel párhuzamosan amikor a távhő többletbevételéről beszélt, nem tudom megmondani, milyen számok alapján állította ezt, és az élelmiszerek esetében is elhangzott, hogy mennyi volt a költségvetés többletbevétele, hiszen Molnár képviselő úr az imént egy nagyvonalú számítást is felvezetett. Ez nagyjából megegyezik azzal, amivel mi számolunk. Ez azt jelenti, hogy mi körülbelül 6 milliárd forintos áfa-többletbevétellel számolunk az élelmiszerek magasabb árából következő többletbevételként. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy ez valószínűleg áfabevételben nem valóságos többlet. Hiszen ha valaki végiggondolja, hogy ha valakinek élelmiszerre többet kell költenie, akkor, ugyanannyi forrást feltételezve, nagy valószínűséggel a többlet-élelmiszerfogyasztásra költött összeget valamilyen más termék, vagy szolgáltatásra költendő összegből veszi el. Azaz csökken ezzel párhuzamosan más bevétel, kivéve azt az esetet, amikor hitelt vesznek fel azért, hogy ezt a fogyasztási szintet fenn tudják tartani, vagy olyan megtakarítást használnak fel, ami korábban keletkezett. De azt gondolom, nem nagyon jellemző Magyarországon ez a két forrás, az elmúlt évek azt igazolták, hogy ez viszonylag kevéssé valószínű.

Még egyszer mondom, ha azt feltételeznénk, hogy ez ténylegesen többletbevételt hoz, akkor is 6 milliárd forint lehetne ez a bizonyos többletbevétel ebben az esetben. Ugyanakkor semmilyen módon nem igazolt, ha megnézzük az időarányos költségvetési bevételi adatokat, hogy itt valóságos többletbevétel keletkezett, ami felhasználható lenne. Ha megnézzük azt, és a bizottság tagjai meg szokták kapni minden hónapban a költségvetési adatokról szóló tájékoztatót, hogy időarányosan az 5. hónapig 43,9 százaléka folyt be az általános forgalmiadó-bevételeknek, és 38 százaléka folyt be a jövedékiadó-bevételeknek, akkor láthatóan nincs érdemi többletbevétele a költségvetésnek sem forgalmi adó ágon, sem pedig jövedéki adó ágon, ha összehasonlítjuk, hogy az előző évben 43,7 százalék, illetve 37,8 százalék volt a hasonló adat az 5. hó végéig. Éppen ezért megalapozatlan volt Szijjártó képviselő úr állítása a számokat illetően. Nem igaz az, hogy kompenzálná az általa 30 milliárd forintban számolt összeg azt az összeget, ami felhasználásra került volna.

Úgy gondolom tehát, hogy ez egy fedezetlen módon megfogalmazott javaslat, nincs költségvetési fedezete, és még egyszer mondom, vagy a költségvetési hiányt növeli, vagy pedig lehet választani, hogy mi az az általam elmondott változatok közül, de ki lehet egészíteni mással is, amit csökkenteni kell azért, hogy ez a javaslat megvalósulhasson. A leginkább az látszik, miután a Fidesz elnöke elmondta, hogy hogyan szeretné a nyugdíjakat csökkenteni, hogy nyugdíjcsökkentési javaslattal fogják mindezt összekapcsolni, ha módjukban áll a forrás megteremtése. Mi kiszámoltuk, másfél havi nyugdíjat kell ehhez visszavonni. Ha önök pontosan számolnak, akkor meg fogják tudni teremteni a forrását a saját javaslatuknak. Ha nem így akarják, akkor el kell mondani, hogyan akarják. Még egyszer mondom, én óvnám Magyarországot mindegyik megoldástól, ami lehetőségként felmerül, attól is, hogy a költségvetési hiány növekedjen.

Tállai képviselő úr felvetéseire érdemes elmondani néhány más választ is. Képviselő úr tévedett, amikor azt mondta, Szijjártó úrral összhangban, hogy az üzemanyagokból 10 milliárd forintos jövedékiadó-többletbevétel van. Tévedett, amikor azt mondta, hogy az áfából 10 százalékos többletbevétel van, ezért 70-80 milliárd forintos többletbevétele van a költségvetésnek. Elmondtam, hogy az áfában hol tartunk időarányosan, és azt gondolom, hogy nincs miről beszélni. (Tállai András: 2007-ről beszéltem.) Uram, a költségvetési tervezéskor a következő évre mindig más számot határozunk meg, nem 2007-hez viszonyítunk, hiszen akkor csak a 2007. évi nyugdíjakat tudnánk finanszírozni. De miután a 2008. évi nyugdíjakat kell finanszírozni a bevételekből, ezért nyilván magasabb bevétellel számolunk, úgyhogy legyenek szívesek a 2008. évi bevételekhez viszonyítani a számokat. (Babák Mihályhoz.) Képviselő úr rosszul emlékszik. Az ellenzéki javaslatokat a Magyar Országgyűlésben nem hat éve vetik el. '98 és 2002 között ebben a bizottsági teremben, ha végigsorolom, több mint 100 ellenzéki javaslatot vetettek el az akkori kormánytöbbség tagjai. Képviselő úr, azt gondolom, a parlamenti demokrácia olyan szabályát próbálta erre a hat évre érvényesíteni, ami érvényesült abban a periódusban, amikor önök voltak többségben. Ha úgy tetszik, nagyon ritka az, hogy ellenzéki képviselői indítványt elfogad a mindenkori parlamenti többség. Ebben a periódusban volt erre példa, mi is fogadtunk el ellenzéki képviselők által benyújtott javaslatokat, és azt gondolom, lehet erre még példa. Ez a javaslat nagyon nem abba a körbe tartozik, amelyet szabad lenne az ország érdekében elfogadni. (Kovács Tibor és Tállai András hangosan vitatkoznak.)

Képviselő úrnak viszont egy állításával alapvetően egyetértek, ez az állítás pedig úgy szól, hogy a világban bekövetkezett nagyon radikális árváltozások meglepetésszerűen következtek be. Azaz senki sem számolt azzal, hogy a 80 dollár körüli olajár 140 dollárra emelkedik egy fél éven belül. Ez valóban megrázó az egész világ számára, nagyon nehezen lehet találni a világon reagálást erre. Az biztosan nem jó reagálás, hogy olyan módon próbálunk beavatkozni ezen termékek forgalmába a forgalmi adó csökkentésével, hogy ennek eredményeképpen a fogyasztást lehetőleg ne korlátozzuk, maradjon a magas fogyasztás, és ennek eredményeképpen a nyersanyag-kitermelő országokba még nagyobb aránya áramoljon át a nem nyersanyag-kitermelő országok nemzeti jövedelmének. Hangsúlyozom, tegnap az uniós pénzügyi biztos azt mondta, hogy az Európai Unió GDP-jének 3,4 százaléka kerül kifizetésre azon országoknak, amelyek kitermelik az olajat, a gázt és a többi alapanyagot, amelyek ára ilyen jelentős mértékben növekszik. Tehát ezért is óvatosnak kell lenni, mert nem lehet közös érdekünk az, hogy az Unióban megtermelt GDP nagyobb arányban áramoljon ki a nyersanyagban gazdag országokba, kvázi az ő nemzeti jövedelmüket, az ő tőkeakkumulációs lehetőségeiket gyarapítva ezzel. Szerintem ez rendkívül fontos kérdés, amin érdemes elgondolkodni azoknak is, akik a javaslatot megfogalmazták.

Mádi úr hozzászólásából szeretnék reagálni arra, hogy igénytelenségnek nevezte a megfogalmazott számítást. Szerintem az az igénytelenség, hogy önök egymással nem egyeztetnek. Nekünk az a felelősségünk, hogy megnézzük, mennyi az egyéves hatása a javaslatuknak. Mi megnéztük azt is, hogy mennyi az éven belüli bevételi többlet, megnéztük azt is, mennyi forgalomnövekedés kellene ahhoz, hogy kompenzálásra kerülessen ez a javaslat. Azt tartom elsősorban hibának, hogy az önök javaslata ténylegesen a költségvetési hatás szempontjából nem volt kiszámolva. Nem gondolom, hogy Varga Mihály aláírt volna egy ilyen javaslatot, ha kiszámolták volna előtte a hatását. Nem gondolom azt, hogy egy volt pénzügyminiszter aláírhatna egy olyan javaslatot, ami 320 milliárdos éves hatással bír, és nincs ellentételezve belőle lényegében egyetlenegy pontja sem, még 10 milliárd forint sem. Ugyanakkor szerintem az helyes gondolat, hogy nemcsak három hónapi hatással, hanem éves hatásokkal és a jövő évi hatásokkal is számolni kell. Mi ezért számoltunk ilyen módon a következő évi éves hatásokkal.

A hitelesség kérdését is megemlítette. Magyarországgal szemben a bizalom visszaállóban van. A magyarországi költségvetési folyamatokat meglehetősen nagy biztonsággal tudják az elemzők az elmúlt hónapok alapján tervezni, és így is tekintenek rá. Nem engedheti meg ez az ország magának azt, hogy egy ilyen javaslat elfogadásával megbillenjen, vagy visszaforduljon az az egyensúly-javítási periódus, amelynek a közepén vagyunk, és még nem értünk a végére. Ugyanis szó nincs arról, hogy a Magyarország számára lehetséges hitel, lehetséges költségvetési hiány szintje alá kerültünk volna. Ettől még messze vagyunk. Mindaddig, amíg ez be nem következik, minden ilyen javaslattal sokkal óvatosabban kell bánni. Képviselő úr hiányolta a problémamegoldási javaslatot. Sajnálom, hogy nem figyelte azt, ami itt elhangzott. Azt gondolom, hogy mindhárom kérdésben, ami a javaslatban szerepel, elmondtuk világosan, mi a kormány javaslata. Ha ezt nem figyelték, akkor ne rajtam kérjék számon, hanem figyeljenek oda.

Köszönöm szépen Kékesi képviselő úrnak, hogy a versenyképesség szempontjából több olyan dolgot megemlített, amik aktuálisak, az elmúlt hetek történései. Én is felhívnám a bizottság tagjainak figyelmét a külkereskedelmi mérleg ma publikált adatainak rendkívül pozitív voltára. Ez is azt igazolja, hogy nemcsak a költségvetési egyensúly javul Magyarországon, hanem az egyéb egyensúlyi viszonyaink is érdemben javulnak. Az pedig, hogy ezt a 300 milliárdot meghaladó tételt vajon a Fidesz gondolkodásában miért lehetett így benyújtani, és hová akarnak bennünket kényszeríteni, valós opció lehet, amit képviselő úr elmondott. Azt remélem, kellő erő lesz ahhoz, hogy ilyen kényszerhelyzetekbe Magyarország ne kerülhessen.

Babák képviselő úr több tekintetben tévedett hozzászólásában. Szeretném, ha korrigálná akkor, amikor ez illik. Nem mondom, hogy most kell korrigálni, hanem ha végiggondolta és utánanézett. Nem igaz az az állítása, hogy Magyarországon a lakosság kétharmada a létminimum alatt él. (Babák Mihály: De igen.) Képviselő úr, nézzen utána. Nem igaz az az állítása, hogy Magyarországon a lakosság kétharmada a létminimum alatt él. Szó szerint ezt mondta, bocsássanak meg, pontosan jegyzeteltem, mert felkaptam a fejem arra, amit mondott. Ezt mondta. Az az állítása sem igaz, hogy a lakosság kétharmadának nem növekedtek a reálbérei 2002 óta Magyarországon. (Babák Mihály: Bocsásson meg, nem ezt mondtam.) Képviselő úr, gondolja végig a középiskolai tanulmányait. Ez az állítás önmagában valótlanság. Képviselő úr, nem mi osztjuk meg az országot, csak ezt tudom mondani. Azt, hogy mit kívánunk tenni, hallhatta, ha odafigyelt a hozzászólásokra, nem kívánom ezt megismételni. Ha pedig képviselő úr sokallja azt a pénzt, amit a hét végén a biztosításra a rendőrök elköltöttek, utólag néhányan úgy ítélték meg, hogy ez is kevés volt, mert az az agresszív kisebbség, amelyik meg akarta zavarni ennek az országnak a nyugalmát, valószínűleg nagyobb rendőri erőt követelt volna, ha rajtuk múlik a dolog. Képviselő úr, még egy valótlan állítás volt, az bizonyosan nem nyugdíj, amire ön hivatkozott, a 25-30 ezer forint. (Babák Mihály: Hozok önnek aktát.) Képviselő úr, az nem nyugdíj, ön is tudja. Ön polgármester. Az nem nyugdíj. (Mádi László: Nyugdíjszerű ellátás.)

Annyiban képviselő úrral teljesen egyetértek, hogy okkal vethető fel a javaslat kapcsán a versenysemlegesség kérdése. Magyarul, ha a távhő áfakulcsához hozzányúlunk, akkor már csak az európai szabályok miatt is meg kell vizsgálni a következő kérdéseket. Ahhoz, hogy egy tagállam kedvezményes kulcsot alkalmazhasson, egyrészt kérelmeznie kell az Európai Bizottságtól, amely dönt arról, hogy a kedvezményes kulcs alkalmazása kapcsán fennáll-e a versenytorzulás veszélye. Erre a Bizottságnak a kérelem kézhez vételétől számított három hónap áll rendelkezésére. Ma azt gondolom, legalábbis vitatható, hogy a távhő esetében nincs-e meg az alternatív energia lehetősége, és ha megvan, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy versenytorzulással állunk szemben. Éppen ezért az áfa esetében erősen vitatható, hogy lehet-e ezt alkalmazni, avagy sem. A hozzászólók utaltak arra, hogy bizonyos leválások megtörténtek bizonyos lakóközösségek esetében. Ez mindenképpen alternatívának minősül ebben a pillanatban az áfavizsgálat szempontjából. Ezért azt gondolom, ezzel érdemes foglalkozni. Most a tűzifát nem akarom mint alternatívát megemlíteni, mert a dolog nem erről szól. Politikai mérlegelés tárgya, ahogy akkor értelemszerűen ez is minimum lehetséges.

Köszönöm szépen Molnár képviselő úr számait, amelyek itt elhangzottak, ezen nagyvonalúan pontos számítások arról, hogy reálisan mennyibe is kerül a Fidesz javaslata. Ma azt gondolom, és akkor itt nincs arról vita, hogy az alapvető élelmiszerek különválaszthatóak-e, vagy sem, mert csak az lett végigszámolva. Ez azt eredményezi, amiről képviselő úr beszélt, nevezetesen a 322 milliárd forintos bevételkiesést. (Tállai András és Mádi László közbeszólnak.) Képviselő úr, önök az indítvány benyújtói, majd elmondják, hogy hogyan számoltak. Gegesy képviselő úr hozzászólásával alapvetően egyetértek, amikor azt mondja, hogy megvolt a negatív hatása a 25 százalékról 20 százalékra történő áfacsökkentésnek is Magyarországon. Ennek jelentős része nem a fogyasztókhoz került, hanem a kereskedelemben, illetve a forgalom más szegmenseiben ott maradt. Annak ellenére, hogy akkor egy nagyon intenzív odafigyelés, ellenőrzés volt az állami hatóságok részéről, hogy vajon az áfacsökkenés hatását a kereskedők érvényesítik-e. Nagy valószínűséggel a fogyasztókkal találkozó kiskereskedőknél tűnik el az áfacsökkentés hatása, mert az azt megelőző fázisban már nem jutott el addig a szintig.

A második megjegyzésével pedig teljes mértékben azonosulok, noha ebben jelentős vita van. Nevezetesen, ha van költségvetési keret, és ha van az állami költségvetésnek mozgástere, akkor differenciáltan kell a szociális rászorultság függvényében segíteni azoknak, akiket leginkább érintenek az energiaár növekedésével kapcsolatos hatások. Azért mondom, hogy jelentős vita van, mert létezik olyan nézet is, hogy bizonyos területeken nem kell a szociális rászorultságot figyelembe venni, hanem univerzális és egységes támogatást kell biztosítani. Személyesen a képviselő úr álláspontjával teljes mértékben egyetértek, mint ahogyan azzal is, hogy sajnos Magyarországon, talán azért, mert annak idején néhányan azt ígérték és el is hitték, hogy meg lehet állítani az ország határainál az energiaár emelkedésének begyűrűző hatását, azt meg lehet akadályozni, nem alakult ki az alkalmazkodó képesség. Nem alakult ki az az energiafüggőségtől való félsz, ami mindenkit arra ösztönözne, hogy Magyarországon főként a lakosság lényegesen kevesebb energiával, a vállalkozások lényegesen kisebb energiafelhasználással, ennek révén jobb energiahatékonysággal tudjon a magyar gazdaság működni. Nagy valószínűséggel a mostani sokk, a mostani áremelkedés ki fogja kényszeríteni a világ valamennyi országából, hogy ezt sokkal komolyabban vegyük, sokkal inkább meghatározó legyen a következő időszakban mind a családi döntéseknél, mind a vállalkozók döntéseinél. Szerintem Magyarországnak ebbe az irányba kell haladnia. Magyarországnak nagy felelőssége, hogy ebben az új helyzetben, ebben az új kihívásban milyen módon, milyen gyorsan tud majd reagálni.

Egy ilyen javaslat, ami itt most elhangzott, megfogalmazásra került az energiát illetően, bizonyosan nem arra ösztönzi a szereplőket, hogy a takarékosság, a megfontoltság legyen a jellemző. Ezért azt gondolom, sokkal inkább azoknak a javaslatoknak van létjogosultságuk, jelentőségük, amelyek valóságos energiamegtakarítást, valóságos energiatakarékosságot ösztönöz annak érdekében, hogy mindenki, aki Magyarországon e tekintetben szereplő, lakosság, vállalkozók, döntéshozók, ebbe az irányba próbálja meg alakítani az ország energiafelhasználását. Fenntartom azt az álláspontot, amit az előbb mondtam, nevezetesen kérem a javaslat iménti indokok alapján történő elvetést. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Az előterjesztők következnek. László Tamás képviselő úrnak adnám meg először a szót.

László Tamás válasza

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Kezdem az előterjesztők nevében a felszólalásomat azzal, hogy alapvetően távhőpárti vagyok, tehát a távhőrendszer jó dolog, jó rendszer. Viszont alapvető különbség mutatkozik a nyugati országok és hazánk között a távfűtés megítélésében. Ott a távfűtés környezetbarát, korszerű, kényelmes, a lakók által szabályozható, és főleg az ára megfizethető, az alapdíj és a fűtési díj aránya megfelelő, az üzemeltetés energiatakarékos, jobbak a házak is. Ezért Nyugaton a távfűtés részesedése nő az energiafogyasztásban. Ez egy korszerű rendszer. Nálunk viszont ezzel szemben a fűtés szabályozhatatlan, korszerűtlen, a fűtési díj pedig elviselhetetlenül magas. Elképesztő dolog az, hogy az alapdíj a nyári hónapokban sok esetben megegyezik az egyedi fűtéssel élők téli fűtési díjával. Úgy gondolom, ez nagyon elgondolkodtató kérdés. Elfogadhatatlan a távfűtés folyamatosan emelkedő díja, amely számos helyen a közműköltségek között kiugróan magas, és fajlagosan aránytalanul meghaladja az egyedi fűtéssel élők költségeit.

Az elején, az expozéban elmondtam, hogy ma ez a panellakásban élők lakásrezsijének 60 százaléka, ami elképesztő arány. Elfogadhatatlan az is, hogy a távfűtési díjon belül az alapdíj és a hődíj irreális arányban jelenik meg, helyenként eléri az 50-50 százalékot. Ez változott most 35-60 százalékra, ezzel szemben a nyugati országokban ez az arány a lakosságra nézve lényegesen kedvezőbb. Erre majd fogok néhány utalást tenni. Az alapdíj csak tört része a hődíjnak. Elfogadhatatlan az is, hogy a szabályozhatatlan távfűtés miatt a lakásokban a hőenergia megtakarítására nincs lehetőség. Helyesen mondta itt valamelyik képviselőtársam, hogy itt kényszerfogyasztásról van szó. Elfogadhatatlan az, hogy a kormányzat lényegében évek óta tétlenül szemléli azt a folyamatot, amelyben rohamosan nő a hátralékkal küzdő háztartások száma, ezt pedig a még fizetőképesek díjainak emelésével és a központi költségvetésből fedezett segélyekkel próbálják meg ellensúlyozni.

Kérem szépen, milyen a helyzet, miért indokolt ezt az előterjesztést megtenni, miért lenne indokolt ezt mindenképpen jóváhagyni? Rendkívüli mértékben nőtt az országban a rezsihátralékosok száma. Ugyanakkor, amikor itt Gegesy képviselőtársam segélyezésről beszél és a miniszter úr is, csak három számot mondok. Két évvel ezelőtt 180 milliárdot fordított a költségvetés gáz- és távhőenergia-kompenzációra, tavaly már csak 112-őt, az idén pedig csak 80 milliárdot. Ebből látszik, hogy a segélyezés körülbelül mit ér. Itt valamilyen hatékony, radikális intézkedésre van szükség, ami egy ilyen lépéssel sokkal inkább szolgálja a távfűtéses lakásban élő emberek érdekeit. Az ökoprogramról. Bizonyos említések voltak erről, ehhez hasonló dolgot mondott Kékesi képviselőtársunk. Eredetileg a Távfűtő Művek 10,5 milliárdot igényelt erre, ebből 1,5 milliárdos összeg lett. Tudják önök, hogy a lehetséges 28 ezer pályázat helyett hány pályázat futott be? Hetven-nyolcvanezer. Mit jelez ez? Ez azt jelzi kérem, hogy bizony a távfűtéses lakásban élők kétségbeesett helyzetben vannak. Lényegesen többen pályáztak erre, és lényegesen kevesebben fogják megkapni, hacsak valamilyen hatékony intézkedés nem történik, amire semmilyen esély nincs, mert ezeknek a pályázatoknak az átfutási ideje 20-24 hónap. Miről beszélünk, amikor novemberben az idei 6,1 és 5,5 százalékos távhődíj-emelést meg kell fizetni?

Nagyon egyetértek azzal, amikor azt mondják, kevesebb energia, mérhető fogyasztás kell, de néhány dolgot mondanék ezzel kapcsolatban. Az eddigi panelprogramban, kivéve a 2008. januárban bevezetettet, ami szintén nem volt elegendő mértékű, és szinte követelmények nélkül zajlott le, 15-20 százalékos energiamegtakarítást értek el ezen hőszigetelésekkel. Ez kultúrbotrány akkor, amikor az elérhető energiahatékonyság 50 százalékos lenne. Hogy ehelyett mondjuk a Nyírpalota utca 1/21. épületben 5 centiméteres hőszigetelést alkalmaztak a minimálisan igényelt 12 centiméter helyett, az akkor érvényes hőtechnikai szabályzatnak megfelelően, azt gondolom, a kormány működésének, szakmai munkájának egészen kritikán aluli elégtelenségéről beszél. Mondanék néhány mondatot az ökoprogramról. Az ökoprogram, önök rosszul tudják, mert nem olvasták el rendesen az előterjesztést, nem a lakások fűtésének szabályozhatóvá és mérhetővé tételéről szól, hanem a lépcsőházakéról, épületekéről. Mi történt ott, ahol ezt már elvégezték? Azóta az emberek nem állnak szóba egymással, mert a költségosztók, amiket felszereltek, gyakorlatilag csak hihetetlen vitákat generálnak, és ez a megoldás műszakilag is, szociológiailag is teljesen elégtelen, rossz megoldás volt. Ráadásul ez az ökoprogram minimális megtakarítást eredményez, mert az egyéb programokat gyakorlatilag nem komplexen és nem a teljes felújítást megcélozva indították el. A lakásonkénti fűtéskorszerűsítés, ami itt az egycsöves fűtés kétcsövesre változtatásáról és egyebekről szólna, nem 150 ezer forint, ami az ökoprogram szerint a lakásonkénti beavatkozást jelentené, hanem 6-700 ezer forintról szól. Akkor, amikor önök arról beszélnek, hogy kérem szépen, ötezer forint jár majd számlánként alanyi jogon, Szanyi Tibor képviselő úr mondta, akkor tessék kiszámolni azt, hogy ahhoz, hogy a fűtés lakásonként valóban szabályozhatóvá és mérhetővé váljon, hány hónapig kell összegyűjteni a pénzt, és hogyan fogják önök visszavenni az emberektől ezt a pénzt. Az önök programja teljeséggel végiggondolatlan és használhatatlan ebből a szempontból.

Még a panelprogramról néhány gondolatot mondanék. Volt egy Csabai Lászlóné-féle panelprogram, amelyik 110-120 milliárdot szánt volna évente erre. Bizony, 2001-2007 között 35 milliárdot fordítottak erre, ráadásul a 2007. évben, ami a távfűtéses lakásban élők számára a legrettenetesebb volt, mert 50 százalékot elérő távhődíj-emelés történt, nem is írtak ki pályázatot. Gyakorlatilag a távfűtéses lakásban élők olyan szerencsétlen helyzetbe kerültek a rossz kormányzati munka miatt, hogy erről ők tudnának igazán beszélni. Ráadásul a 2008-as 10 milliárd forint háromnegyed részét már előre elköltötték, mert a 2006-os pályázatok kifizetésére kellett fordítani, ami teljesen érthető, hiszen az átfutási idő 20-24 hónapos.

Pár gondolat a fedezet kérdéséről. Mondok néhány elszalasztott lehetőséget. Az elszalasztott lehetőségek körébe tartozik az, hogy amikor a távfűtő rendszerek primer részét, tehát a hőtermelő rendszereket korszerűsítették, bizony egy óriási kiszervezés történt, a korszerűsítéseket külső vállalkozókra bízták, így a haszon az övék volt, és ezt a hasznot nem lehetett visszatermelni a távfűtéses lakásban élők távfűtési költségeinek csökkentésére. Ez alól egyedül Győr kivétel, ahol valamilyen okból a politika megengedte, hogy az ottani Gázmotor, a Déli Távhő létesítse. Emlékszünk talán a tatabányai és a miskolci óriási vitára, amely a jéghegy csúcsa volt, mert számtalan más helyen ugyanez a kiszervezés, ugyanez a privatizáció megtörtént.

Fedezet 2. Azt gondoljuk, hogy ezzel a gyors beavatkozással meg lehet menteni számos távhővállalatot. Hiszen a rezsifizetés, a díjfizetés javul azáltal, hogy 20-ról 5 százalékra mérsékeljük a távhő áfatartalmát. Fedezet 3. Ezt a kormány is elismeri, amikor azt mondja, hogy a gázáremelkedésből nagyon jelentős többletbevétel származik, 28 milliárd forint az, amire ezt az áfatartalom-csökkenést mi is alapoznánk. Ehhez még egy adalékot mondanék. A panelprogramban résztvevők úgy járnak, hogy a hődíjból a rezsicsökkenés arányában részesülnek, viszont az alapdíjból a Távfűtő Művek legfeljebb 5 százaléknyi részesedést enged. Ez egy budapesti példa, de számtalan más helyen is hasonló arányok mutatkoznak. Ebből a Távfűtő Műveknek nagyon jelentős haszna származik, és jelentős kára származik azoknak is, akik részt vesznek a panelprogramban. Rengeteg olyan tartalék tárható fel, ami ezt az áfacsökkentést fedezni tudja.

Mi az alapvető indoka a gyors beavatkozásnak, az áfacsökkentésnek? Azt gondoljuk, hogy a lakótelepen élők, a távfűtéses lakásban élők leginkább képtelenek az öngondoskodásra, hiszen nekik átalányt kell fizetni, ők akkor is megfizetik a távfűtés díját, ha egyébként alacsonyabb hőfokkal is beérnék. Kénytelenek kinyitni az ablakot a 10. emeleten, és változatlanul fáznak a földszinten, de akkor is fizetniük kell. Azt gondolom, hogy az öngondoskodásra való képtelenség, fogyasztói lét indokolja, az ez évi kétszeri áremelkedés és a jövőben további üzembiztosan bekövetkező áremelések jelzik, hogy bizony erre az áfacsökkentésre azonnal szükség lenne. Nem vitatjuk természetesen azt, hogy közép- és hosszú távon szükség van arra, hogy hőszigeteljük ezeket az energiafaló épületeket, lakásokat, nem vitatjuk azt, hogy a rendszereket teljes egészében kell felújítani, de például nem kellett volna olyan beavatkozásokat tenni, amelyek azokat a lehetőségeket is elvették, amelyekkel a távfűtést hatékonyabbá és korszerűbbé lehetett volna tenni.

Ez a javaslat kétcélzatú. Az egyik célja az áfacsökkentésnek az, hogy erősítsük az országban a távfűtés pozícióját. Ennek van egy nagyon erőteljes környezetvédelmi szempontja. Megjegyzem, az, amiről Kékesi képviselő úr beszélt, hogy a fűtés nem mérhető, nem szabályozható, főleg budapesti probléma, ahol a 640 ezer távfűtéses lakásból 240 ezer itt található. Az egyik tehát a környezetvédelmi szempont, ami miatt ezt mindenképpen érvényesíteni kellene. Még egy megjegyzésem van, hogy Európában igen sok helyen a távfűtésnek, a gázfűtésnek, az egyedi fűtésnek az áfatartalmában jelentős különbség van. Mondok erre egy-két példát. Csehországban 5 százalékos a távfűtés áfája, 22 százalékos az egyedi gázfűtés áfája. Olaszországban 10 százalékos a távfűtés áfája és 20 százalékos az egyedi gázfűtés áfája. Mindez azt mutatja, hogy értelmes helyen, ahol ezeket a környezetvédelmi és egyéb szempontokat figyelembe veszik, bizony az áfatartalmakat eltérítik egymástól, hogy a távfűtést, ami valóban jó rendszer, támogassák.

A másik szempont pedig alapvetően szociális. Azt gondoljuk, hogy bizony a távfűtés áfáját abszolút értékben indokolt csökkenteni, bár a másik javaslattal is a lakótelepen élők szempontjából maximálisan egyetértünk. Még egy dolgot mondanék, mai felmérés: a lakosság 84 százaléka egyetért ezzel az áfacsökkentési javaslattal. Úgy gondoljuk, ősszel fog eldőlni, hogy amennyiben nem akarásnak nyögés a vége, a lakótelepen élő emberek fogják megmondani, hogy mi is történjen ezzel a törvényjavaslattal. Köszönöm szépen a figyelmet.

Varga Mihály válasza

ELNÖK: Köszönöm szépen. Másik előterjesztőként engedjék meg, hogy én is hadd fűzzek néhány mondatot az elhangzottakhoz. Azzal kezdtem, hogy idéztem Gyurcsány Ferenc 2005. szeptember 12-ei parlamenti beszédét, amelyben azt mondta, hogy az a politika, amelyik a piac hatásaira nem reagál, buta és felelőtlen. Sokat gondolkoztam, hogy ez a politika, amit pénzügyminiszter úr itt elővezetett, vajon buta, vagy felelőtlen-e a miniszterelnöki szakzsargon szerint, vagy esetleg mindkettő. De én két másik terminológiát használnék. Egyrészt cselekvőképtelen ez a politika, ez teljesen világosan látszik, részben a kisebbségi kormányzás terhe miatt is, részben a szándékok hiánya miatt is. Ezen kívül, nem szívesen használom a szót, inkább körülírom, nem mond igazat. Ez egy olyan politika, ami nem mond igazat, sem a többletbevétel ügyében, sem az adócsökkentés lehetőségében, sem abban a tekintetben, hogy milyen módon lehet az alapvető élelmiszereket különválasztani a mostani élelmiszerkörtől. Tehát azt gondolom, a mai bizottsági ülésen elég világosan kiderült, hogy ha van szándék, ha a parlament többsége támogatni tudja ezt a javaslatot, akkor van lehetősége arra a magyar parlamentnek is, ha már a kormány nem lép, mert cselekvőképtelen helyzetben van, hogy kezdeményezzen ilyen lépést.

Itt elhangzott nagyon sok minden, amire lehetne reagálni, csak néhány dolgot hadd idézzek fel. Az világosan kitűnt Kovács László európai uniós biztos mondataiból, hogy nem állítanak korlátot az adócsökkentés elé, lehet kedvezményes kulcsot használni, vissza lehet állítani a középső kulcsot, akár az élelmiszerek tekintetében, és nem kell semmiféle brüsszeli hozzájárulás ahhoz, hogy mindez megtörténjen. Ezt Kovács László teljesen világosan elmondja. Ha már nekünk nem hisznek, nem hisznek az elemzőknek, a szakembereknek, akkor legalább a saját volt pártelnöküket hallgassák meg ebben a kérdésben. A másik, hogy szét lehet-e választani ezt a kört. Molnár Albert egy kicsit humorosan tálalta ezt a problémát. Azt gondolom, arra ma Magyarországon senki nem tud világos választ adni, hogy a kaviárnak, a lazacnak, az aranyékszernek, a helikopternek és, mondjuk a sertészsírnak, vagy éppen a tejnek, a kenyérnek miért ugyanaz az áfája. Erre ma senki nem tud választ adni. Itt elhangzott, hogy melyik országban milyen kedvezményes kulccsal segítik az alapvető élelmiszerek forgalmazását, de önök erre a kérdésre nem tudnak válaszolni. Ha egy választópolgár megkérdezi önöket, hogy a nercbunda és a sertészsír adóterhe, áfája miért ugyanaz, önök nem tudnak válaszolni. Lehet ezen poénkodni, Molnár képviselő úr, lehet, hogy önnek az alapvető élelmiszerek közé tartozik a kaviár, de ez egy kormányzati, vagy parlamenti döntés kérdése is lehet. Ugyanis a parlament dönthet ezekben a kérdésekben. Dönthet arról, hogy a kecsketej nem tartozik az alapvető élelmiszerek közé, a tehéntej meg igen. Nézze meg mindkettő fogyasztási volumenét, hogy melyikből mennyit isznak az emberek. Azt gondolom, hogy ez a kérdés itt ma teljesen egyértelművé vált, önök nem hajlandók arra, hogy különválasszanak egymástól dolgokat. Én ezt problémának, bajnak tartom, úgy tűnik, hogy a megoldás helyett továbbra is a magyarázkodás jellemzi az önök magatartását.

Hosszan beszéltünk a többletbevétel kérdéséről. Úgy gondolom, hogy van többletbevétel, miniszter úr erre tapintatosan nem válaszolt. (Dr. Veres János: Szó szerint mondtam a számokat.) Idézte itt az üzemanyag-forgalmazási adatokat. Miniszter úr, gázolajból több mint 4 százalékkal többet fogyasztott az ország az első negyedévben, 343 millió liter helyett 357 millió litert, és az üzemanyagok összesen, tehát summa fogyasztása is több mint 1 százalékkal nőtt. A költségvetésnek tehát többletbevétele van az üzemanyag-fogyasztásból, a magasabb energiaárból és a magasabb inflációból. Ezért mondhatja ön azt, miniszter úr, amit nyilatkozik Brüsszelből, a kellemes, kényelmes távolságot választva, hogy 4 százalék alatt marad a költségvetés hiánya. Hát persze, hiszen többletbevétele van a költségvetésnek. (Kovács Tibor közbeszól.) Mi azt mondjuk, kedves Kovács Tibor, ha szót kér, nagyon szívesen meg fogom adni, hogy ebből a többletbevételből kellene valamit visszaadni az embereknek. Sőt, nem is visszaadni, hiszen ez már bent van a kasszában, hanem ne vegyük el az emberektől ennek egy részét.

És itt megint szeretnék különbséget tenni, mert összemosnak különböző dolgokat. Senki nem gondolja azt, hogy ettől az adócsökkentéstől önmagában meg fog változni az emberek fogyasztási szokása. Ahogy itt László Tamás kollégám világosan elmondta, a kormánynak már rendelkeznie kellene egy közép- és egy hosszú távú programmal arra vonatkozóan, hogy mit kíván tenni a magasabb energia- és élelmiszerárakkal kapcsolatban, ami tartósnak ígérkezik. Nincs vita abban, Kékesi Tibor, hogy ezekre a lépésekre szükség van. De a klasszikus terminológia szerint rövid távon tenni kell valamit, hogy az emberek túléljék ezt az időszakot, azután lehet a nyílászárók cseréjéről beszélni, a panelfelújítási program folytatásáról beszélni, a bányajáradék emelésén gondolkozni, a Robin Hood-adóról, erről már miniszterelnök úr is nyilatkozott, hogy neki mennyire szimpatikus ez az elképzelés. De hát addig is élni kell, már bocsánat! Amikor a lakossági hitelállomány ilyen rapid módon emelkedik, amikor az emberek a szabad felhasználású jelzáloghitelt már nem arra fordítják, hogy Ausztriába, vagy a tengerpartra menjenek nyaralni, hanem a mindennapi megélhetésükről van szó, úgy tűnik, hogy önök ezt a problémát nem hajlandók érzékelni. Nem hajlandók érzékelni.

Áfacsökkentés. Mélyen hallgatnak arról, hogy ez a gondolat nem a Fidesz fejében fogant meg legelőször. Ahogy itt idéztem, önök 2006-ban az áfacsökkentés eszközével éltek. Azért éltek vele rossz időpontban, mert semmi nem indokolta, akkor még sem az élelmiszerárak növekedése, sem az energiaárak növekedése, hogy az adócsökkentés eszközéhez nyúljanak. A politikai érdekeik kívánták úgy, hogy csökkenteni kell, mert választásokat akartak ezzel nyerni. Más kérdés, hogy az egész adócsökkentés nem élt tovább, ha jól emlékszem, öt hónapnál, mert 2006 nyarán már behozták az áfakulcsok jelentős, elég durva növelését. Tehát szerintem azzal, hogy ez most három hónapra, vagy egy évre szóló javaslat lenne, csínján kellene bánni. Ebben egyébként az ellenzék teljes egészében nyitott. Meg lehet határozni azt a -tól-ig időpontot, amíg egy ilyen eszközzel azonnali módon, rövid távon próbálunk segíteni az embereknek a problémáik megoldásában. Önök 2005-ben, 2006-ban még más eszközzel éltek, semmi nem indokolta, mégis csökkentették, rossz időzítéssel tették meg, azután gyorsan visszavonták és megemelték az adóterheket. Ehhez képest marasztalják el most a Fidesz javaslatát. Hadd említsem meg név szerint, Szanyi Tibor is beszélt arról, hogy a távfűtés áfáját csökkenteni kellene, Gráf József miniszter úr beszélt arról, hogy az élelmiszerárak csökkentése érdekében az áfacsökkentést kellene alkalmazni. Az önök kormányülésén söpörték le ezeket a javaslatokat, de szocialista politikusok részéről is elhangzik, hogy ez egy reális alternatíva annak érdekében, hogy rövid távon próbáljuk a piac megváltozott helyzetét befolyásolni és lehetővé tenni azt az embereknek, hogy túléljék ezt az időszakot.

Végül azzal hadd zárjam ezt az előterjesztői zárszót, hogy vannak itt megtakarítási lehetőségek. Ennek a legfontosabb, legnagyobb alapja az a szavahihetetlenség, amivel a magyar gazdaságpolitika most már évek óta kínlódik. Ennek két alapvető szereplője van, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter. Nézzék meg! Az euróbevezetésre időpontot sem tudunk mondani. Időpontot sem tudunk mondani. Tegnap bejelentenek egy cselekvési tervet, és amikor az újságírók megkérdezik, hogy mikor lesz időpont, akkor azt mondják, hogy jövőre talán majd tudunk valamit mondani. De önök úgy vették át ennek az országnak a kormányzását, hogy 2007-ben Szlovéniával együtt volt esélyünk arra, hogy bevezessük az eurót. Önök mondták, nem mi mondtuk. A másik: nézzék meg azt a kamatfelárat, amit ma a magyar gazdaság fizet az államadósság finanszírozásáért, a hiteltelen gazdaságpolitika miatt. Több mint száz bázisponttal fizetünk nagyobb összeget, mint a hozzánk hasonló cseh, szlovák, vagy éppen lengyel adósságfinanszírozók. Több mint száz bázisponttal nagyobb a kockázati felár Magyarországon. Ennek alapvetően két ember az oka, a miniszterelnök és a pénzügyminiszter. (Babák Mihály: Így van.) Tehát az előrehozott választás ebből a szempontból, bármilyen furcsa, megtakarítás lenne az országnak, mert a szavahihetőség miatt ez a kockázati felár tudna csökkenni az államadósság piacán. Úgyhogy van itt megtakarítás, csak önök erről nyilván nem hajlandók beszélni. Nyilván kellemesebb egy ilyen mizantrisztikus légkörben, amikor úgy gondolják, hogy talán a kormány ellenőrzi a parlamentet, és nem fordítva, "lekutyázni" az ellenzék javaslatait. Ennek ellenére mégis azt mondjuk, gondolják meg, fontolják meg. Az önök számára mindig csábítóbb a támogatási rendszerek kiépítése, lásd gázárkompenzáció, begyűjteni a cégektől a kompenzációs összeget, aztán abból osztogatni, mert úgy tűnik, hogy ez politikai szempontból az önök számára mindig előnyösebb. De most azonnali módon lehetne segíteni azzal, ha adócsökkentésre kerülne sor.

Láttam, miniszter úr csóválja a fejét. Miniszter úr, ön volt az, aki az autópálya-elszámolásnál, ha jól emlékszem, még a brüsszeli biztos elmarasztalását is kivívta. (Dr. Veres János: Tévedés. Miért mond ilyeneket?) Mert így volt, miniszter úr. (Dr. Veres János: Ez felelőtlenség. Felháborító.) Nem így van, miniszter úr. Nem így van, miniszter úr, visszautasítom a szavait. Kérem, hogy tartsa be a parlamentáris formákat. (Dr. Veres János: Önt utasítom vissza. Ön is fejezze be.) Elmarasztalták emiatt a magyar gazdaságpolitikát, kétszer dobták vissza a konvergenciaprogramot. Ezek tények, miniszter úr. (Dr. Veres János: Megint hazudik. Senki nem marasztalt el senkit, legfeljebb a Fideszt, amikor kormányon volt. - Több fideszes képviselő is vitatkozik dr. Veres Jánossal.) Kérem a bizottság tagjait... (Babák Mihály: Elnök úr, provokál minket.) Miniszter úr, a balatonőszödi beszédben elhangzott egy olyan kijelentés is, hogy csak három ember tudta a biztos és korrekt számokat. Mi ez, ha nem kettős könyvelés? Ezért 2-től 8 évig terjedő börtönbüntetést kap bármelyik könyvelő egy cégnél. Szavahihetőség! (Balla György: Hazudik, amióta él.)

Tisztelt Bizottság! (Dr. Veres János: Valótlanságokat nem kell mondani a bizottság ülésén.) Miniszter Úr! Egyetlen valótlan adatot sem mondtam, önnek "köszönhetjük" ma azt, hogy az ország túlzott deficit eljárás alatt áll. (Dr. Veres János: Ez felháborító!) Miniszter úr, miniszter úr, kérem, közbekiáltásokkal ne zavarja a bizottság ülését. (Dr. Veres János: Hogy jön ehhez? Hazudozik összevissza. Ez felháborító.) Miniszter úr, miniszter úr, kérem, nyugodjon meg, csillapodjon le. (Kovács Tibor: Elnök úr, nem kellene összevissza hazudozni.) Úgy látom, a bizottság szocialista tagjai nehezen viselik el a tényeket, öt perc szünetet rendelek el, utána folytatjuk a bizottság ülését. Öt perc szünet következik! (Rövid szünet. - Dr. Veres János távozik az ülésről.)

Tisztelt Bizottság! Folytatjuk ülésünket. Ügyrendi javaslat következik, ebből kifolyólag valószínűleg ügyrendi vita is. A Házszabályra szeretnék emlékeztetni, minden frakciónak van lehetősége arra, hogy az ügyrendi kérdéshez hozzászóljon. Szabó Lajos alelnök úr jelentkezett ügyrendi kérdésben, nem tudom, javaslatról, kérdésről van-e szó.

Szabó Lajos ügyrendi felvetése és a vita

SZABÓ LAJOS (MSZP): A műfaját majd eldöntik, nem vagyok járatos ebben, és nem is nagyon szeretnék ezzel sokszor élni, de úgy érzem, hogy ennek a bizottsági ülésnek a lezárása indokolja azt, hogy ügyrendi javaslatot tegyek. A bizottság eddigi gyakorlatának megfelelően tartsuk tiszteletben azt, hogy a mindenkori előterjesztő a zárszavában csak olyan témákat érinthessen, amelyek elhangoztak a vitában, hiszen a zárszó után már nincs lehetőségük sem a bizottság tagjainak, sem a bizottság ülésén más minőségben részt vevő szereplőknek, hogy a zárszóra reagálhasson. Ezt a gyakorlatot tartanám fontosnak. Egy mellékág, hogy a bizottság ülésén az egymást személyében durván minősítő megjegyzéseket mellőzzük. Ez mindenkire vonatkozik. Nem hiszem, hogy a bizottság szakmai munkájának számítana ez. Az, hogy kint, akár sajtó-, akár magánbeszélgetésen ki mit mond el, a saját maga politikai kultúrájának megfelelően teheti meg. Azt szeretném, ha a bizottság ebben az ügyrendi kérdésben foglalna állást.

ELNÖK: Ennyi, képviselő úr? (Szabó Lajos: Igen.) Köszönöm. Frakciónként van lehetőség hozzászólásra. Kérdezem, a Szocialista Pártból kíván-e valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. A Fidesz részéről kíván-e valaki szólni? Szijjártó Péter!

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az alelnök úr szavai, azt gondolom, helyesek és hitelesek lettek volna, ha a pénzügyminiszter társaságában mondja el ezeket. Egészen elképesztőnek tartom azt, ami a bizottsági ülésen történt. A vita politikai jellegű volt, önök elmondták rólunk, hogy miért vagyunk populisták, alkalmatlanok, demagógok, miért teszünk olyan javaslatokat, amelyeknek semmifajta megalapozottságuk nincs, a pénzügyminiszter a reakcióiban semmi mást nem mondott, mint hogy a hozzászóló fideszes képviselőkkel személyeskedett, mégsem rohant ki senki, nem kiabált senki, nem sértődött meg senki. Azt gondolom, hogy egy politikusnak, pláne, ha miniszter, bírnia kell a kritikákat, és bizony most már szembe kell nézni azzal, hogy vannak alternatív vélemények is. Más politikai erő megfogalmaz más véleményt is. Egészen egyszerűen gyerekes hisztinek tartom, ami itt történt. A bizottság működése világos, miután vége van egy napirendi pont tárgyalásának, beszél a kormány képviselője, aztán beszél az előterjesztő képviselője, utána pedig szavazunk. Arra nincs mód, hogy mindenki utolsó legyen a felszólalók között, mert akkor soha nem ér véget a vita. Úgyhogy azt gondolom, tisztelt elnök úr, hogy semmi különleges nem történt a bizottság ülésén, azt leszámítva, hogy a pénzügyminiszter megsértődött az ön szavain, és elment, de ez mindenkinek szíve joga. A pénzügyminiszter alkalmasságát a jelen nem lévő miniszterelnök tudja eldönteni, később pedig a választók.

Úgyhogy azt javasolnám, tisztelt elnök úr, hogy foglalkozzunk az érdemi kérdésekkel, és szavazzunk végre az áremelkedés elleni kezdeményezésről.

ELNÖK: Köszönöm. Az MDF-frakció nincs jelen. Az SZDSZ-frakcióból Gegesy képviselő úr kíván-e szólni? (Dr. Gegesy Ferenc jelzi, hogy nem.) Nem. Akkor úgy gondolom, hogy az ügyrendi kör végére értünk, hacsak nincs további ügyrendi észrevétel. (Nincs jelentkező.) Nincs.

Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről

Akkor a szavazás következik. Kérdezem tehát a bizottság tagjait, hogy a T/6035. számú áremelkedés elleni kezdeményezés, az általános forgalmi adóról szóló törvény, valamint a jövedéki adó és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény módosítására benyújtott önálló képviselői indítvány tárgysorozatba-vételét ki támogatja. (Szavazás) Tizenhárom. Ki az, aki nem támogatja? Tizenhat. Tartózkodás volt-e? Nem. Tehát a bizottság nem vette tárgysorozatba az önálló képviselői indítványt, így nem kell döntenünk az általános vitára való alkalmasságról.

Az ülés bezárása

Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt a bizottsági ülésen. Köszönöm az együttműködést, mindenkinek további jó munkát, vagy kellemes pihenést kívánok. A bizottsági ülést berekesztem. Viszontlátásra!

(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 25 perc.)

 

Varga Mihály a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit