KPSZB/20/2008.
KPSZB/92/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2008. szeptember 10-én, szerdán 14 óra 05 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Az ORTT 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat bizottsági önálló indítványként való benyújtásának kezdeményezése *
Varga Zoltán szóbeli kiegészítése *
Dr. Majtényi László szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat önálló bizottsági indítványként való benyújtásáról *
A Gazdasági Versenyhivatal 2007. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról rendelkező országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Nagy Zoltán szóbeli kiegészítése *
Döntés a beszámoló, illetve a beszámoló elfogadásáról rendelkező határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az államháztartásról szóló törvény alapján az M3-as autópálya Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A közbeszerzésekről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Balla György (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Herényi Károly (MDF)
Lengyel Zoltán (független)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Babák Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Balla György (Fidesz) Szijjártó Péternek (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Tóth András (független) Lengyel Zoltánnak (független).
Dr. Majtényi László, az ORTT elnöke
Dr. Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke
Szűcs Júlia, a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium főosztályvezetője
Mocsári-Gál Krisztina dr., az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium osztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 05 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, tisztelt bizottság. Megkérek mindenkit, foglaljon helyet. Bármennyire is fájdalmas talán egyesek számára, de elkezdjük őszi munkánkat. Még egyszer tisztelettel köszöntök mindenkit, remélem, hogy kellemesen telt a hosszúra nyúlt szabadság, már akinek volt szabadsága. Köszöntöm tehát a bizottság tagjait, munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, a sajtó munkatársait, mindenkit, aki ülésünk iránt érdeklődik. Köszöntöm meghívott vendégeinket is.
A kiküldött napirendi ajánlásban négy pont szerepel. Az ORTT 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról tárgyalunk; az M3-as Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról szóló határozati javaslatról, a közbeszerzésekről szóló törvény módosító javaslatait vitatjuk meg, végül a negyedik pontban a Gazdasági Versenyhivatal 2007. évi tevékenységéről fogunk beszélni. A napirendi ajánláshoz kiegészítés nem érkezett, tehát a bizottság dönthet róla.
Kérdezem, ki az, aki támogatja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenkilenc. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság határozatképes, elfogadta napirendjét, így elkezdhetjük a munkánkat. Mindjárt bele is merülünk a sűrűjébe.
Az Országos Rádió és Televízió Testület 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat az első napirendi pontunk, pontosabban a szokásoknak megfelelően bizottsági önálló indítvány benyújtásának kezdeményezése. Kérdezem, hogy a bizottság részéről ki lesz az előterjesztő. Varga Zoltán. Megadom a szót képviselő úrnak, parancsoljon!
Varga Zoltán szóbeli kiegészítése
VARGA ZOLTÁN (MSZP), előterjesztő: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előkészítő albizottság ma fél 1-kor összeült és megtárgyalta azt a törvényjavaslatot, amelyet az önálló bizottsági indítvány tartalmaz. Az albizottság öt egyhangú igen szavazattal azt ajánlja a bizottságnak, hogy a törvényjavaslatot nyújtsa be a parlamentnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tehát egyhangú szavazás volt. Köszönjük. Amennyiben az ORTT részéről Majtényi elnök úr kíván véleményt, kiegészítést fűzni a javaslathoz, kérjük, tegye meg. Parancsoljon!
Dr. Majtényi László szóbeli kiegészítése
DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ, az ORTT elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelettel üdvözlöm a képviselő hölgyeket és urakat abból az alkalomból is, hogy első ízben veszek részt a bizottság ülésén. A korábbi pályafutásom során, ombudsmanként nem volt alkalmam idejönni. Mivel alkotmányjogász vagyok, nagyon fontos alkotmányos értékről van szó, rendkívül fontosnak tartom, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület önállóan gazdálkodva, saját költségvetést előterjesztve és azt törvény alapján végrehajtva működik. Ez a függetlenségnek nagyon fontos garanciája. Azt is hozzá kell tennem, szilárd meggyőződésem, hogy a függetlenség és az elszámoltathatóság kéz a kézben jár, tehát nagyon fontos, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület a parlament illetékes albizottsága, a tisztelt bizottság, illetőleg a parlament plénuma előtt is kötelezően elszámol tevékenységével.
Most a 2007. évi zárszámadásának elfogadásáról van szó, amit azért fontos hangsúlyozni, mert, áttanulmányozva a korábbi bizottsági viták anyagát és egyébként is valamelyest tájékozott állampolgárként egészen jól tudom, hogy az ORTT gazdálkodásával kapcsolatban ez előtt a plénum előtt az elmúlt években nem lényegtelen és másodlagos viták folytak. Ezek a viták, amennyire követni tudtam a jegyzőkönyvekből, nagyjából oda konkludáltak, hogy a problémák döntő része, vagy talán mindegyike a médiatörvény hiányosságaival függenek össze, abból fakadnak, és a megoldásuk is egy új médiatörvény elfogadásával képzelhető el mindenekelőtt. Itt most a 2006-ban elfogadott törvény végrehajtásáról kell nekem beszámolni, tehát azok a szempontok és viták, amelyek a gazdálkodásunkat érintik, szerintem kevésbé esnek latba. A szóbeli kiegészítésemben ezért azt szeretném hangsúlyozni, hogy az önök előtt fekvő zárszámadás egy olyan időszakról szól ugyan, amelyet én nem az ORTT-ben töltöttem el, de korrekt számításokon nyugszik, kiegyensúlyozott gazdálkodást tükröz, a törvényeknek megfelelő, okszerű, költséghatékony forrásfelhasználásról ad számot. Mindezt független könyvvizsgálói ellenőrzés tanúsítja. Tehát a könyvvizsgáló megvizsgálta ezeket a számításokat, a Magyar Köztársaság törvényeinek, a költségvetési törvénynek való megfelelőségét igazolta.
Néhány apró szóbeli kiegészítést tennék még, utána nem rabolnám tovább az idejüket. Az első. A gazdálkodás kiegyensúlyozottságát jelzi, hogy 25 millió 407 ezer forint megtakarítást tükröz ez a beszámoló. Az ORTT Hivatala státus szerint 128 köztisztviselőt számlál, azonban a ténylegesen betöltött állások száma 120. A kiadások egészükben megfeleltek a szabályoknak. Talán nem lényegtelen megemlíteni, hogy a személyi juttatásokra fordított összeg 2007-ben 2,2 millió forinttal kevesebb volt az előző évinél. Azt gondolom, ezt eredménynek lehet feltüntetni, különösen egy olyan helyzetben, amikor az európai uniós együttműködés, illetőleg a piaci viszonyok alakulása miatt inkább arról lehet beszélni, hogy az ORTT feladatai bővültek. Ennyi szóbeli kiegészítést szerettem volna tenni. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat önálló bizottsági indítványként való benyújtásáról
ELNÖK: Köszönjük elnök úr kiegészítését. Kérdezem a bizottság tagjait, kíván-e valaki hozzászólni a javaslathoz. (Nincs jelentkező.) Ha nem, tekintettel arra, hogy albizottságunk ezt most tárgyalta, akkor döntést kell hoznunk, hogy támogatjuk-e ennek benyújtását.
Kérdezem a tisztelt bizottságot, támogatja-e az Országos Rádió és Televízió Testület 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat bizottsági önálló indítványként való benyújtását. Ki az, aki ezzel egyetért? (Szavazás) Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát egyhangúlag támogatta a javaslatot. Elnök úrnak köszönöm szépen a részvételt, további jó munkát kívánok. A bizottság előadója Varga Zoltán lesz, aki vállalja ezt a szerepet. Köszönöm. Ezt a napirendi pontot le is zártuk.
A következő pont az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. § (2) bekezdése alapján az M3-as autópálya Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról szóló határozati javaslat. Kérdezem, hogy itt vannak-e az előterjesztő képviselői. (Nincs jelentkező. - A parlamenti titkárság jelzi, hogy már úton vannak.) A liftben vannak? Hát szálljanak ki! (Derültség.) Ez talán célszerű lenne, megkönnyítené a bizottság munkáját. Addig áttérünk a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalására. Kérdezem, itt van-e az előterjesztő képviselője. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, teljesen szétesett kormány, ő sincs itt. A Gazdasági Versenyhivatalból elnök urat látom. Köszöntöm. Parancsoljon, foglaljon helyet.
Akkor folytatjuk munkánkat a Gazdasági Versenyhivatal 2007. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámolóval, J/5632. szám alatt. Ehhez csatlakozik a gazdasági és informatikai bizottság önálló indítványa H/6179. szám alatt. Összevont általános vita következik. Elnök úrnak megadom a szót. Parancsoljon!
Dr. Nagy Zoltán szóbeli kiegészítése
DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy néhány szót mondjak a hivatal tavalyi munkájáról. Elöljáróban hadd mondjam el: azt, hogy egy esztendőben mivel foglalkozik a hivatal, három fontos tényező határozza meg. Az első az, hogy milyen a gazdaság állapota, milyen a versenyszférában dolgozó cégek attitűdje a verseny iránt, milyenek a növekedési kilátásaik, hogyan dolgoznak. Ez azért érdekes, mert a hivatal munkájának egyik szegmense a fúziókontroll. Így attól függ a munkánk, hogy a gazdaság éppen felmenő, vagy stagnáló szakaszában van, hiszen a fúziókontrollra a 15 milliárd forint fölötti éves forgalmat lebonyolító cég tudja hozzánk benyújtani az engedélykérelmet. Ezek a közepes és nagy magyar cégek, nem a multik. Ezek akkor keresnek meg minket, ha növekedési kilátásaik vannak. A tavalyi évre is, az idei évre is igaz, hogy viszonylag kevés a fúziós igény. Ez a cégcsoport a jelek szerint, úgy érzékeli, hogy most nincs potenciális lehetőség a fúziók általi növekedésre. A legnagyobb cégek, mint például a MOL, vagy olyan cégek, amelyek más európai cégcsoportokkal kerülnek kapcsolatba, mint a MÁV Cargo, Brüsszelbe mennek fúziós kérelemmel. A brüsszeli fúziós kérelmek ugyanannyi munkát jelentenek számunkra, sőt, időként jóval többet, mint egy hazai fúziós kérelem, mert az a munkamegosztás a Bizottság és a nemzeti versenyhatóság között, hogy teljes mellszélességgel részt veszünk a Bizottság munkájában, csak éppen zárt körülmények között. Tehát az anyagaink nem nyilvánosak, és a határozat brüsszeli határozat formájában ölt testet. Így tettünk a Mondi - Dunapack esetében is, és most, augusztus 25-én adta be az osztrák Rail Cargo a magyar vasúti árufuvarozó cégre irányuló felvásárlási kérelmét. Ez azt jelenti, hogy év vége előtt nem nagyon lesz döntés, mert ez a fúzió nem fekete-fehér versenyjogi szempontból, hiszen köztük ott van egy olyan típusú cég, amelynek két állami tulajdonosa van. Ezen az ügyön dolgozunk most.
A másik tényező, ami befolyásolja a Versenyhivatal munkáját, az az, hogy a kormányzat, illetve a parlament milyen gazdaságpolitikát folytat a piacnyitás területén, vagy esetleg a reformlépésekben. Tavaly a villamos energia területén történt a piacnyitás újabb lépése, ezen kívül igen aktívan részt vettünk az egészségügyi reform előkészítésében. Nagyon sokat dolgoztunk rajta, de ez nem hasznosult kellő mértékben. Azon az állásponton voltunk, hogy piaci szituációt kell teremteni, ahol az egészségügyi szolgáltatók versengenek a betegek kegyeiért. Ez szerintünk lehet üzemképes megoldás, még ha nagyon sok apró melléktényezőt is figyelembe kell venni. Hosszabb távon remélem, hogy nem válik felesleges befektetéssé ez a munkánk.
A harmadik tényező, ami meghatározza a hivatal munkáját, a saját stratégiánk. E tekintetben azt mondhatom, hogy hosszabb idő óta a közbeszerzéses kartelleket igyekszünk fellelni. Ez időnként könnyebb, időnként nehezebb. A közbeszerzéses kartellekkel azért foglalkozunk külön is, mert ebben nagy pénzek vannak. A kartellek egyértelműen jóléti veszteséget okoznak, a másik oldalát már nem is mondom, hogy a kartellekkel rendre korrupció is párosul. Amikor ilyen jelenséget tapasztalunk, megkeressük az illetékes ügyészséget, és információinkat átadjuk. Stratégiánk másik csoportja, amivel külön foglalkozunk, a sérülékeny fogyasztók, vagyis mindazon fogyasztók, akik információs aszimmetriában szenvednek. Ezek lehetnek bankok, vagy pénzügyi szolgáltatók ügyfelei. Ma nemigen tudja az ember, hogy mit vásárol, mondjuk egy 15 éves hiteltermék keretében. Ezek lehetnek a távközlési szolgáltatók potenciális fogyasztói, vásárlói, és lehetnek mindazon emberek, akik betegségük miatt különösen érzékenyen reagálnak megtévesztő reklámokra, amikor egészségük megőrzését, vagy visszaállítását ígéri egy-egy reklám, amelyben nyomokban sem lelhető fel az igazság.
Ezen kívül tavaly külön foglalkoztunk a nagyméretű kereskedelmi láncok tevékenységével. Ennek az volt az oka, hogy korábban megszületett a kereskedelmi törvény, nagyon nagy várakozásokkal. Mi arra számítottunk, hogy nagy számban érkezik majd bejelentés, amelyekkel sokat kell foglalkoznunk. Ezzel szemben gyakorlatilag nem érkezett bejelentés, panasz hozzánk a kereskedelmi törvény megsértése miatt. Megkerestük az agrártárcát, az illetékes szakmai szervezeteket, de nem tudtak segítséget adni, nem tudtak konkrét példákat mondani arra, amivel tudtunk volna mit kezdeni. Érdekes szituáció volt. Ezek után magunk indítottunk el egy kutatást, megbíztunk egy céget, amely a beszállítók és a nagyméretű kereskedők kapcsolatát vizsgálta. Erről később, ha érdekli önöket, tudok néhány szót szólni. Ez az első analízis, empirikus adatfelvétel, amely elemezte, hogy a 6-7 nagy kereskedelmi láncolat és a beszállítók milyen viszonyrendszerben vannak egymással.
Végül még egy dolgot hadd említsek, ami befolyásolta tavalyi munkánkat. Időnként magunk is módosítunk a technikánkon, azon, hogy hogyan kezeljük a cégek ügyeit. Tavaly előtérbe került a kötelezettségvállalás intézménye. Ez egy érdekes megoldás. Azt jelenti, hogy ha az érintett cég elfogadja a vizsgálat folyamán azt, hogy erőfölényével visszaélt valamely piacon, és olyan ajánlásokat tesz számunkra, amelyek alapján azt látjuk, hogy nagyon gyorsan tudja korrigálni a hibáit, beleértve azt, hogy az érintett fogyasztóknak visszafizeti azt a pénzt, amit erőfölényes helyzetét kihasználva elvett tőlük, akkor megegyezünk a cégekkel. Ennek az a lényege, hogy a cég rövid távon elfogadja, hogy versenytörvényt sértett, mi viszont nem mondjuk ki a törvénysértést, és a cég direkt módon kompenzálja a fogyasztóit. Így nem lesz bírósági ügy. Ez sokkal gyorsabb megoldás. És mivel direkt módon kompenzálja a fogyasztóit, ezért nem mi szedjük be azt a néhány milliárdos bírságot, hanem a fogyasztók visszakapják anélkül, hogy kártérítési keresetet kellene indítaniuk az érintett cég ellen. Ez egy érzékeny terület. Tavaly is próbáltuk, idén is dolgozunk rajta, és ez év végéig kialakítunk egy világos, tiszta álláspontot, hogy hosszabb távon hogyan számolhatnak ezzel a cégek. Nem arról van szó, hogy valaki elkövet egy törvénysértést, erőfölényével visszaél, utána bevallja, és így kicsusszan a felelősségre vonás alól. Nem ez a konstrukció lényege, hanem az, hogy minél hamarabb lezárjuk az ügyet, és legalább annyi büntetése legyen a cégnek, mintha bírságot fizetett volna be a központi költségvetésnek.
Mondok néhány tavalyi számot. Annyi volt az elintézett ügyünk, mint a korábbi esztendőkben, 200 új eljárást folytattunk le, ebből 84 volt fogyasztókkal kapcsolatos, 74 antitrösztökkel kapcsolatos. Jóval több bejelentés volt, nagyjából kétszer annyi, mint az előző esztendőben, de ezek jó részével nem tudtunk foglalkozni, részben azért, mert a közérdeket nem érintette, másrészt adott kapacitással rendelkezünk, nagyjából behatárolt, hogy mennyi ügyet tudunk kezelni. A fogyasztók megtévesztésével kapcsolatos ügyekben 1 milliárd 300 millió forint bírságot szabtunk ki, összesen 60 esetben.
Két ágazatnál úgynevezett piactisztító vizsgálatsorozatot végeztünk. Ezt akkor folytatjuk le, amikor van egy-két ügyünk egy ágazatban, jelen esetben a légitársaságoknál és a banki hitelkártyák esetében, és utána azt látjuk, hogy az ágazat szereplői nem reagálnak a döntéseinkre, nem módosítják a reklámjaikat. A légitársaságoknál az volt a bevett szokás, hogy a valódi jegyárnak csak egy részét hirdették, például a Budapest - Róma útvonalon. Az első eset után a maradék hat légitársaságot is ugyanúgy megbírságoltuk - végigvittük az ügyet. Normális helyzetben a légitársaságoknak figyelniük kellene egymást, hogy ha két légitársaság megbukik valamin, akkor a harmadik erre már reagál. De itt nem ez volt a helyzet, ami egyébként versenykultúránk állapotát rossz színben tünteti fel. Ez rossz jelzés a cégek részéről. Ugyanez történt az új bankhitelterméknél, a hitelkártyánál. Nagyjából azt reklámozták, hogy akár 45 napig kamatmentesen költhet az ügyfél a kártyájával, de ez így messze nem igaz. Számos panasz is érkezett. Itt is végigvittünk 1-2-3 ügyet, utána a cégek még mindig nem változtattak, végül 8 pénzintézetet marasztaltunk el, és csak ezután állt be a piac. Ez szintén azért érdekes, mert egyébként a bankszakma jól szervezett, figyelnek egymásra, időnként mégsem reagálnak jól. Számunkra ez azért lenne egyszerűbb, mert nem vinne el erőforrást tőlünk a további pénzintézetek vizsgálata, "cool brand" kártyáik elemezgetése. Ez sok időbe telik, és bonyolult. Végül jogsértések voltak a távközlés területén, az internetszolgáltatásokban is. Az egészséges életmódra való törekvést sokan úgy használják ki, hogy megalapozatlanul gyógyhatást tulajdonítanak némely terméküknek.
A kiskereskedelmi láncokkal külön foglalkoztunk. A kartellek esetében egy nagyobb ügyben született döntés, a Magyar Posta és a Lapterjesztő 2001-es megállapodásában, amelynek révén gyakorlatilag szétosztották a lappiacot egymás között. Fejenként közel 500 milliós bírság volt a büntetés. A kartellezés esetében arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy most nyertünk jogerősen pert az első, 2001-es nagy autópálya-kartell miatt. Ez nagyon fontos volt, mert most bizonyosodott be, hogy az az eljárási technika, amit alkalmazunk kartellek esetében, megfelelő. A bírói felhatalmazás előtt minden információt felhasználunk, amit be tudunk gyűjteni a piacról, a bírói felhatalmazás pillanatától kezdve a legalitás minden apró körülményét figyelembe véve jutunk hozzá dokumentációkhoz, információkhoz, mert bizonyítani kell, hogy hogyan jutunk hozzá valamihez, és használjuk az összes eszközt, ami rendelkezésünkre áll. Alapvetően a váratlan rajtaütés a legjobb módszer mind a mai napig.
Az erőfölényes visszaélések esetében két nagyobb OTP-s ügyünk volt, mind a kettő kötelezettségvállalással zárult. Az egyik személyi hitel volt, a másik lakáshitel. Az OTP abban a pillanatban, amikor azt érzékelte, hogy elmennek az ügyfelek, váratlanul a már meglévő hitelkondíciókat durván módosította, az egyik esetben hétszeresre emelte a kilépési költséget. Tehát ha valaki korábban visszafizette a személyi kölcsönét, mint ahogy az eredeti hitelszerződése szólt, hétszer akkora kilépési díjat fizetett. A másik esetben pedig a kamatkondíciókon túl megemelt egyéb költségelemeket. Mind a két esetben kötelezettségvállalásos megállapodás született az OTP-vel, a bank több milliárdot visszafizetett a fogyasztóknak, 10-40 ezer forintos tételekben. Ez volt az az eset, amit a bevezetőben mondtam, hogy gyorsan megoldja a problémát. Ugyanakkor ez az eset megmutatta, a többi bank magatartását is látva, hogy a pénzintézeti törvény módosítását kell kezdeményeznünk. Ezt ez év tavaszán meg is tettük. Mert ahogy a magyar hitelintézeti törvényt értelmezik a bankok és a PSZÁF, abba beleférnek az erőfölényt kihasználó magatartások, amit mi kizsákmányolónak mondunk. Erről azt gondoljuk, hogy egy hosszú hitelszerződés esetében, 3-5-15 éves hitelfelvétel esetében előre kell definiálni, hogy milyen kondíciók esetén fog a bank változtatni, akár a költségelemeken, akár a kamatelemeken, oda-vissza, mindkét irányba. Ezt a javaslatot eljuttattuk az összes érintettnek, az első menetben egyértelműen visszapattantunk a kormányzati szervekről, a Pénzügyminisztériumról és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumról. Most, ha jól tudom, a kormány ismét elővette ezt a kérdést, bízom benne, hogy lesz valami eredmény.
Tavaly két ágazati vizsgálatot végeztünk, mind a kettő ez év őszén zárul le. Az egyik a lakossági és kisvállalkozási bankpiacot érintő vizsgálat, ez a bankváltás költségeit, helyzetét elemzi. Fontos, hogy a kisvállalati kört is elemezzük e tekintetben. A másik vizsgálat pedig a médiához kapcsolódik, a televíziós műsorszolgáltatást, a hirdetési piacot elemezzük. Ez az elemzés a jövőbe akar mutatni a digitális átállás okán. Teljesen új szituáció alakul ki, jóval több csatornával jóval több hirdetési felület keletkezik, ott akarunk versenyjogilag is tiszta helyzetet teremteni. Mind a két vizsgálatnak az a célja, hogy felmérjük a terepet, és ha kell, törvénymódosítást kezdeményezzünk, vagy jobb esetben az érintett cégek módosítsanak stratégiájukon, működésükön.
A versenykultúra ápolására költöttünk tavaly sok pénzt, fordítottunk sok időt. Megjelentettünk egy Massimo Motta könyvet, pályázatokat hirdettünk, szemináriumokat szerveztünk, például az agrártárca esetében arról, hogyan találkozik össze az agrárpolitika és a versenypolitika. Nagyon jó találkozási pontjaik vannak, és igazából szinte mindent szabad az agrárium területén, nagyon széles lehetőségek állnak az agrártárca rendelkezésére. Egyet nem szabad, árakban megállapodni, a piacot felosztani. Ezen kívül a termelésben, a csomagolásban, a tárolásban, a közös marketingben, a beszerzési társaságok alakításában, a TÉSZ-ek alapításában nagyon széles lehetőségei vannak az agrárszférának. Úgy látjuk, hogy ezeket minimális szinten sem használja ki, ebben a kormányzatnak és persze a parlamentnek van szerepe. Az agrártárcával egyébként összhangban voltunk a mostani meggy, dinnye, alma és a várható szőlő és ki tudja, milyen termékek esetében. Számos alkalommal azt tapasztaltuk, hogy az árakban megállapodtak a termelők. Ilyenkor hagyunk felkészülési időt a termelőknek, most mondogatjuk, hogy jövőre már nem kéne minimálárat meghatározni, ez a lehető legdurvább megoldás valamire. Vannak előző lépések a termelés első pillanatától kezdve, ahol lehet közösen dolgozni, csak a legvégén nem szabad az árakban megállapodni. Ez évben nem indítunk eljárásokat ez ügyben, csak beszélünk a termelőkkel, azokkal, akik szervezik ezt a fajta piacot, és ösztönözzük a kormányzatot arra, hogy tegyen be pénzt a gazdaságba, ahol a termelők vannak a leggyengébb pozícióban, mert szervezetlenek, piaci erejük nincs. Két ajánlásunk van még, az egyik, amit említettem, a hitelintézeti törvény módosítására vonatkozik, a másik az energiaszektorra. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván hozzászólni. (Végh Tibor jelentkezik.) Schwartz képviselő úr! (A képviselő tiltakozik.) Hosszú volt a nyár, elnézést.
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Majd a legközelebbi nyárra emlékezetesebbé teszem...
ELNÖK: Csak teszteltem az éberséget. (Derültség.)
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Nagy örömünkre szolgált, hogy egy nagyon színvonalas kiadványban kaphattunk képet a Versenyhivatal előző éves munkájáról és a verseny tapasztalatairól. Elsősorban a verseny tapasztalatai érdekelnek minket, de nyilván a hivatal működése is rendkívül fontos számunkra. A dokumentum nagyon részletesen végigveszi azokat az általános tapasztalatokat, amelyekből csak egy-kettőt emelnék ki. Például azt, hogy 2007-ben a globális verseny erősödése és a hiány lefaragása miatt szűkült a piac, és a munkanélküliség nagyon enyhén, 2006-hoz képest 0,1-0,01 százalékkal csökkenhetett. Nagyon jelentős megállapítás, hogy a verseny erősödése miatt a tisztességtelen eszközök használata is erősödött. Jobban örülnénk neki, ha ez pont fordítva lenne, tehát minél nagyobb a verseny, annál kevésbé próbálnának tisztességtelen eszközökkel élni a piaci szereplők. Kifejezetten érdekes megállapítás a gyógyszer-forgalmazásra vonatkozóan az, hogy a liberalizációnak köszönhetően erősödött a verseny, csökkentek az árak, mintegy ezer gyógyszer ára 25 százalékkal csökkent, új gyógyszerek jöttek létre. Tehát ilyenkor jön el az igazság pillanata, amikor a Versenyhivatal átnézi a piacot, és azt találja megállapítani, hogy minden ellenkező híreszteléssel ellentétben a gyógyszerek ára ebben az évben csökkent.
Ugyanilyen jó hír azoknak, akik az infokommunikáció területén érintettek, mint mi mindnyájan, hogy miközben 2000 óta a verseny keményen erősödik, a vezetékes árak 10 százalékkal, a mobilárak majdnem 50 százalékkal csökkentek, miközben a fogyasztói árak átlagosan 36 százalékkal emelkedtek. Ezt a differenciát is figyelembe véve ez egy jelentős csökkenés, hála a piacnak. Az is fontos számunkra, hogy a vezetékes széles sávú internet-elérés az elmúlt időszakban 33 százalékkal nőhetett. Fontos megállapítás az, hogy a tartós fogyasztási cikkek ára csökkent az elmúlt évben 4,3 százalékkal, a távközlésben ez 3,5 százalékos. Ír az anyag a villamos energia első árveréséről, részletesen leírja, hogy mennyivel jobb lett volna, ha egy picikét másként lehet ezt megoldani, de alapvetően pozitívumként értékeli. Kiderült, hogy 158 ügy zárult versenytanácsi döntéssel, és a kivetett bírságok összege nem túl jelentős ahhoz képest, hogy legalábbis a köztudatban hány nagy ügy van, ez majdnem 2,5 milliárd forintot ér el.
Azt még hozzá szeretném tenni, hogy a Versenyhivatal léte a fogyasztók tudatában is erősödött. Ugyan az anyag ezt leírja, de nyilván belülről ez másként érződik, mint kívülről. Ma már ott tartunk, hogy amikor az ember elmegy egy távközlési boltba mobiltelefont vásárolni, akkor ott azt hallja az egyik vásárlótól, hogy bezzeg a másik versenytársat jól elmarasztalta a versenyhatóság. Ez már mindennapos beszélgetés. Azt gondolom, ez rendkívül pozitív. Az is pozitív, hogy ma már kevés olyan versenyhivatali eljárás van, kevés olyan döntés, ami még a tanuló korszak jellemzője volt. Talán emlékeznek rá, a tavalyi, vagy a tavalyelőtti beszámoló idején beszéltünk arról, hogy bizony volt néhány olyan eljárás, ahol maga az eljárás nem volt korszerű, nem volt piackonform, nem volt ésszerű, racionális.
A frakció nevében elfogadásra fogjuk javasolni az Országgyűlésnek a beszámolót. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? Szabados József!
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! A szerteágazó beszámolóból egy konkrét dologgal szeretnék foglalkozni, nevezetesen a biztosítási piaccal. A három pillérre épülő tevékenységből a versenypártolást és a versenykultúrát szeretném kiemelni. Ebben a tekintetben az anyag is megállapítja, hogy elsősorban a kötelező gépjármű-biztosítási piacon a több biztosító versenye, az év végi hajrá, valamint a biztosítási piac szereplőinek munkája a nem kellő minőségű szabályozás miatt zavarokat okoz. Elnök úr nyilván tudja, hogy az őszi törvényalkotási programban szerepel a kötelező gépjármű-biztosítási törvény megalkotása a jelenlegi kormányrendelet helyett, amelynek célja az kell legyen, hogy a Versenyhivatal megállapításaival összhangban egy komplex szabályozást vezessen be. Hiszen az 1991-ben bevezetett, majd minden évben toldozgatott-foldozgatott kormányrendelet elavult, túlélte önmagát. Feltétlenül hozzá kell illeszteni az európai gyakorlathoz is. Ezért a szabályozás korszerűsítésére, a szerződésre, a kárnyilvántartásra, elsősorban a biztosítottak jobb kiszolgálására van szükség, hiszen a magyar társadalom nagy részét érinti ez a kérdés közvetlenül, de áttételesen bárkit érinthet, hiszen mindenki lehet biztosított is, károsult is. Arra kérem elnök urat, hogy amikor ez napirendre kerül, a versenypártolás és a versenykultúra szem előtt tartásával segítse ezt a munkát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László!
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Szerintem is fontos kérdés, amit önök végül is empirikusan kezdtek vizsgálni, a kereskedők és a beszállítók viszonya. Ez mennyiben monopolisztikus, diktált piac, vagy mennyiben két fél közötti, versenyen és együttműködésen alapuló rendszer? Ez teljes joggal felvethető kérdés, hiszen a teljes magyar élelmiszeriparnak, sok magyar vállalkozásnak komoly kihívás az ezen a piacon való részvétel és megfelelés.
A monopolisztikus helyzeteket a Versenyhivatal kijelölte-e? Elemezte-e azt, hogy mely ágazatokban vélelmezhető vagy állapítható meg monopolisztikus helyzet, és ez a Versenyhivatal számára milyen következtetést jelent? Megvan-e a megfelelő beavatkozási lehetősége, jogszabályi háttere ennek kezelésére? Egyáltalán megállapította-e, hogy mely ágazatokban van ilyen helyzet, és ha igen, van-e valamilyen cselekvési lehetősége, vagy korlátozza-e valami a Versenyhivatalt? A múlt évben mit tett annak érdekében, hogy ezeket oldja?
Hogy egészen konkrétan beszéljek, látható, hogy vannak olyan ágazatok, ahol extraprofitot realizálnak egyes ipari és szolgáltató területek, és bár több szereplő van, mégis úgy tűnik, hogy egyik oldalon hatalmas eredmény van, a másik oldalon pedig egy általában minőségi problémákkal teli közszolgáltatás. Csak az energetikai szektort említem, de lehetne valószínűleg másokat is jelezni. A Versenyhivatal, amikor most az ország versenyképessége felvetődik, készített-e valamiféle értékelést, hogy az ország versenyképessége évről évre hogyan változik a belső piacok ismeretében? Kívülről szoktak bennünket minősíteni a különféle elemzők, de mint Versenyhivatalnál, amely éppen a versenyképességi mértéket is meghatározza, felügyeli, megjelenik-e egy ilyen minősítés, vagy ez teljesen kívül esik a hivatal látókörén, és nem veszi számba az ország versenyképességét ágazatonként, területenként?
Ezt a három kérdéskört szerettem volna felvetni, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több kérdés (Nincs jelentkező.), még én is tennék egy-két megjegyzést. Az egyiket, úgy emlékszem, már a múlt alkalommal is jeleztem. Áttekintve a Gazdasági Versenyhivatal benyújtott anyagát, az az érzésem alakult ki ismét, hogy a Versenyhivatal időnként szereptévesztésben van. Mintha fogyasztóvédelmi szerepet kívánna átvállalni olyan intézményektől, amelyek erre hivatottan jöttek létre. Ha elnök úr esetleg tájékoztatna bennünket arról, hogy hogyan tesznek különbséget versenypiaci és fogyasztóvédelmi szempontok között, azt megköszönném.
Néhány apróbb ügyre is rákérdeznék. Én is hallottam, hogy tegnap a gazdasági bizottságban a hosszú távú megállapodások, a htm-ek ügyében némi vita alakult ki. Magam is osztom azt a felvetést, hogy talán a Versenyhivatal itt nem egészen helyes alapállásból vizsgálta meg azokat a htm-eket, amelyeket időközben megszüntettek, és helyettük más megállapodások születtek. A második megjegyzésem az E.ON Földgáz Trade és a Gazprom közötti megállapodásra vonatkozik. Az szerepel az anyagban, hogy az Európai Bizottság által engedélyezéshez kötött követelményeket betartja az E.ON Földgáz Trade, és ebből a szempontból itt sok teendő nincs. Szerintem van. A gáz árának emelkedése és a kiszolgáltatottság mértéke indokolná azt, hogy a GVH határozottabban lépjen fel. Nekem ebből az anyagból az derült ki, bár lehet, hogy nem olvastam el pontosan, vagy teljes terjedelmében, hogy a GVH úgy gondolja, a boldog pár, az E.ON és a Gazprom élete végéig éljen együtt boldogságban, a magyar fogyasztók legnagyobb örömére. Véleményem szerint azért ennél bonyolultabb a helyzet. Arra biztatnám a GVH-t, hogy fél szemét mindenképpen tartsa ezen a tranzakción.
A vizsgált ügyek között van a Budapest Airport új tarifarendszere. Úgy vélem, megér majd egy külön vizsgálóbizottságot, hogy hogyan és mennyiben tartják be a Budapest Airport új és újabb tulajdonosai a privatizációs szerződést. Az viszont meglepett, hogy az új tarifarendszerrel kapcsolatban, megint csak ha jól olvastam, olyan túlságosan sok mindent nem tudott megállapítani a GVH. De lehet, hogy itt is félreolvastam valamit. Elnök urat kérném, ha emlékszik erre az ügyre, nyugtassa meg a bizottságot, hogy a GVH a lehető legmaximálisabban figyel arra, hogy ez az új tarifarendszer valóban piacbarát és versenysemleges legyen.
Az utolsó megjegyzésem pedig a kiszabott bírságokhoz kötődik. Egyrészt megint csak ismételni tudom, hogy a fogyasztóvédelmi kategóriák keverednek más szempontokkal. Itt olvasom, hogy az egyik tejtermékgyártó cég az eljárás alá vont reklámkampányban fogyasztó megtévesztésére alkalmasan állította, hogy joghurtcsaládjának két különleges tulajdonsága van, ezért 10 millió forintos bírságot szabtak ki. Ellenben vannak olyan vizsgált ügyek, ahol elmarasztalják a vállalkozást, bírság kiszabására mégsem kerül sor. Egyébként, mintha a GVH kitüntetett érdeklődést tanúsítana a telekommunikáció vállalatai iránt. De itt is nehezen tudom összemérni, hogy az egyik mobilszolgáltató kap egy 40, vagy egy 80 milliós bírságot, a másik pedig szinte ugyanazért az elmarasztalásért 5 millió forintos bírságot. Tehát ha esetleg kaphatnánk arról egy képet, hogy milyen szempontok alapján szabják ki a bírságokat, szintén megköszönném, mert a bizottságot segítené a tájékozódásban. Még egyszer mondom, van, ahol az elmarasztalást nem követi bírság kiszabása, és van, ahol csak mulatságos 1 millió forintokat vet ki a GVH. Nem tudom, hogy ezt a vállalkozásra, az ott meglévő munkahelyekre tekintettel teszi, vagy úgy gondolja, hogy adott esetben nemcsak keményen kell, hanem lehet enyhébben is büntetni.
Kérdezem a bizottság tagjait, van-e még valakinek észrevétele. (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor elnök úré a szó. Parancsoljon!
DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Köszönöm szépen. A kötelező gépjármű-biztosítás esetében részt veszünk a munkában, mert szerintünk is ideje, hogy standardizálják a terméket, legyen minimumkritérium minden olyan esetben, amikor az állam tesz kötelezővé valamit megvásárolni a fogyasztónak. Ott szükség van az állami beavatkozásra, standard-ek és egyéb minőségi követelmények megállapítására. Ez lesz az egyik legfontosabb ügy, amire rá akarunk menni.
A nagyméretű kereskedők esetében az az érdekes eredménye ennek az empirikus felmérésnek, amit megvitattunk a beszállítókkal is, hogy egyrészt általában egy normális magyar cég öt irányba értékesít. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb értékesítési láncolatok képesek és hajlandóak elviselni azt, hogy egy-két irányban kisebb profitrátával dolgozik csak azért, hogy a termékei ott legyenek az egyik legnagyobb élelmiszerlánc piacán. Ezt a többi területen általában be tudja hozni, és a végeredmény normális. A következő érdekes megállapítás, és ezt külön kiemelném, hogy igazából az igazán tőkeerős magyar feldolgozó cégek szenvednek időnként a nagyméretű kiskereskedelmi láncok üzletpolitikája miatt. Ezek azok, amelyek nem engedhetik meg maguknak azt, hogy minden további nélkül ott hagynak egy ilyen hálózatot, nem engedhetik meg maguknak azt, hogy levegyék a polcról az ő termékeiket, és azt sem akarják maguknak megengedni, és sokszor benne van egyébként a társadalmi felelősségvállalás is ebben, hogy egyik időszakról a másikra nagy termeléscsökkenést produkáljanak, ami például a tejiparban, húsiparban előfordul több esetben is. Tehát valójában azok a cégek a leginkább kiszolgáltatottak a nagyméretű kiskereskedelmi láncolatok tevékenységének, amelyek tőkeerősek, és hosszú távon ott akarnak maradni a magyar piacon. A kisebbek mozognak, lavíroznak, könnyebben ki tudnak ez alól bújni. Ezeket nem zavarja, hogy nincsenek annyira ott a piacon, jobban bemennek a szürke-, feketébe hajló gazdaságba a termelésükkel, az értékesítésükkel, a tb-befizetésükkel, akár a bérköltségükkel is. Ez volt egy másik érdekes jelenség, ami figyelemre méltó. Nem tudom, hogy ezzel pontosan mit lehet kezdeni.
A harmadik, ami szintén érdekes, az a jelenség, amit egyébként Amerikában a Wall-Mart hozott, hogy a termelésre igen nagy befolyással van a direkt kereskedelmi kapcsolat. Tehát gyakorlatilag a kereskedők definiálnak árukat, azt, hogy milyen minőségkritériumok, milyen szállítási feltételek vannak, milyen gyakoriságú szállítások vannak. Ezt több, úgy fogalmaznék, hogy komolyabb magyar termelő szintén pozitívan értékel. Nem hagyják meg azt a lazább termelési módot, amivel még el lehet lavírozni sok esetben. Ezek a nagy láncok képesek ilyen pozitív hatást gyakorolni a termelőkre. Ezek voltak számomra a legérdekesebb jelenségek. Ez azt is magyarázza, mi az oka annak, hogy milyen nagy viták voltak amiatt, hogy a beszerzésnél, értékesítésnél teljesen kizsákmányolják őket. Kiderült, hogy ezek a közepesen nagy magyar beszállító cégek nincsenek ezek ellen, elfogadják, természetesnek veszik. A felmérésből az derült ki, hogy általában 16 százalékot forgatnak vissza a kereskedőknek. Ez azt jelenti, hogy ezt a pénzt beépítik az üzleti tervükbe, e szerint kalkulálják az eladási árakat. Egyébként 10 és 22 százalék között mozgott ez az összeg, hol polcpénzben, marketingköltségben jelent meg, hol az indítási költségekbe szállnak be. Nagyjából kialakult a piac, egymással tudnak dolgozni ezek a nagyméretű kereskedők a beszerzési társakkal, sokszor még erősebbek is, mint önállóan egy-egy nagyméretű kereskedő. Ehhez képest picit más a helyzet a mezőgazdasági idénytermékek piacán. Az egy másik történet.
Ez az oka talán annak, hogy alig van ügyünk. Mondom, engem már zavar a dolog, de igyekszünk mi generálni ügyeket, hogy lássuk, hogyan alakul a helyzet. A kereskedelmi törvény hatálybalépése óta eltelt egy esztendő, az új kereskedelmi szerződéseket most már bekérhetjük a cégektől, hogy mindenben megfelelőek-e. De ez sem úgy működött, hogy erős bejelentéseink, panaszaink voltak, hanem magunk akarjuk felmérni a piacot.
A monopolisztikus helyzetek. Valójában kétfajta monopolisztikus helyzet létezik. Az egyik az, ami a természetes monopóliumból alakul ki, itt a piacnyitás folyamatában vagyunk a távközléstől az energiáig. Ez számunkra olyan terület, hogy egészen hosszú ideig nincs szerepünk. Addig, amíg nem alakulnak ki a piacszerű viselkedés minimális feltételei. És ez nem a vállalatokon múlik, hanem a törvényhozókon, a szabályozási kereteken. Addig tehát eljárásaink nincsenek, ellenben nagyon sok a versenypártolási munka. Ezért van az, hogy a távközlés területén tömegével vannak ügyeink, mert ott már piacszerűen viselkednek, bár az is egy szabályozott, szűkülő forrásokkal rendelkező ágazat. Ez a természetes monopóliumok közé tartozik, kialakultak a piaci viszonyok. Korábban nagy számban voltak erőfölényes ügyeink, most sok, a fogyasztó megtévesztésével kapcsolatos ügyünk van. Arra majd külön visszatérek, amit elnök úr felvetett, hogy mi a különbség köztünk és más fogyasztóvédő szervezetek között. Számomra teljesen világos, mert a választás egyértelmű.
Van egy másik területünk, az energia, ahol nincs ügyünk. Azért nincs, mert nem olyanok a piaci viszonyok, nem kezelhető a versenytörvény. Sikerült korábban olyan monopolhelyzetet teremteni és mostanra be is betonozni, hogy nem értelmezhető valójában a nagykereskedelem. Amikor egy nagykereskedő van 75 százalék piaci részesedéssel, ő jut hozzá a külső forrásokhoz, nem nagyon lehet mit kezdeni a versenyjoggal. Az államot, a parlamenti képviselőket kell rászorítani másfajta szabályozásra. Arra lenne szükség, hogy a Mavir kerüljön ki az üzletileg érdekelt nagykereskedő tulajdonosi köréből, ne ő határozza meg a nyereségtervét, ne ő kezelje a pénzügyeit, a marketingjét. Mert így az a kockázat, hogy hosszú távon az MVM érdekeinek felel meg, nem pedig a piac vagy a többi szereplő érdekeinek. Nagyon sok esetben eleinte az a feladatunk, hogy a törvénykezést, a szabályozást nyomjuk valamilyen irányba.
Van a monopóliumoknak egy másik csoportja, amit az állam generál. Tavaly, vagy tavalyelőtt volt az OFFI ügye. Az állam generálja azt, hogy az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda mennyi pénzért, milyen határidőkkel, hogyan dolgozik. Teljesen egyértelmű. Vagy ilyen a közjegyzők piaca, ahol megítélésünk szerint sokkal piacosabban lehetne kezelni azt az ágazatot. Ők is piacszerűen, vállalkozásokként működnek, a tevékenységüknek most már csak nagyon szűk területe az, ahol az államtól átvesznek funkciókat, egyébként üzleti alapon működnek. Vagy ilyen például az eredetiségvizsgálat, ahol feketén-fehéren látszik, hogy az állam generált valamit. A közeljövőben fogunk kirukkolni egy olyan tanulmánnyal és javaslattal is, amely szerint ez egy olyan piac, amit töredékére lehet szűkíteni. Nagyon sokba kerül, most már lassan 4-5 millió forintot költenek megítélésünk szerint egy ellopott autóra. Vannak a "csinált" monopóliumok, amelyek egy részére szükség van, másik részére nincs, csak egyszerűen az állam felvállal olyan szerepet, amit nem kellene, illetve a különböző lobbicsoportok képesek befolyásolni az állam ágenseit azért, hogy az ő érdekükben szabályozzák az eredetvizsgálatot. Erre nagyon szép példa, egy apró részletét hadd mondjam el: néhány esztendővel ezelőtt kimutattuk, hogy kartelleznek az abban részt vevő cégek. Majd az állam olyan módon szabályozta az eredetvizsgálat költségeit, hogy a kartellárakra épített rá, plusz közben az infláció növekedett. Ennél szemléletesebb példát nem is tudnék mondani arra, amikor az állam gyárt monopóliumot.
Létezik ennek a piaci része, ahol extraprofit alakul ki, mondjuk az energiaszektorban. Vannak olyan szektorok, ahol a természetes monopóliumok leépítésével lehetne ezt levenni, viszont van az extraprofitnak egy másik része, ami a rendes piaci mozgás révén alakul ki. Ott azonban már nagyon megfontoljuk, hogy mit tegyünk, mert itt két dolgot kell figyelembe venni. Tegyük fel, hogy versenyszerűen működik a piac. Ilyen a Microsoft-történet. Az a helyzet, hogy jó beruházásaik voltak, jó üzleti döntéseik voltak, és egyszerűen nincs meg az a jogosítványunk, ahogy egyetlen ország versenyhatóságának sincs, hogy amikor beérik a jó tőkebefektetés és a jó üzleti döntések sorozata, a jó menedzsment, akkor ezt a profitot elvegyük. Hiszen akkor később senki nem akar extraprofitot termelni, holott ezekre rámennek majd a versenyző vállalatok, és követni akarják a Microsoft példáját. Ilyen lesz rövidesen a Waberer-csoport Magyarországon. Nagyon jól működik, a tőkéjét jól fektette be, jól mozgatja, nagyon jó fúziói voltak, pillanatokon belül extraprofitjuk lesz. Nem lesz jogunk, a filozófiánk szerint nincs is jogunk ezt elvenni. Elő fog jönni, hogy túl sok Waberer-autó futkározik az utakon.
A versenyképesség. A versenyképesség esetében azt mondhatom, nagyon jó, hogy van versenykultúrára pénzünk, mert eddig mi olvastuk a svájci és angol jelentéseket, de most két dolgot is tudunk tenni. Egyrészt magunk is készítünk versenymonitort, olyan módon, hogy az APEH-től és a KSH-tól beszerzünk, megvásárolunk adatokat, amelyeket fel fogunk dolgozni ágazatonként. Ez nincs a törvény alapján az elsődleges feladataink között, mi ügyeket vizsgálunk. De minthogy nem készít az országban senki versenyképességi állapotfelmérést, empirikus alapon, nem szociológiai eszközöket felhasználva, remélem, hogy belátható időn belül, jövőre meglesz az első ilyen monitorunk. Az az igazság, hogy már nagyon várom, hiszen eddig nem volt rá sem kapacitásunk, ezentúl sem nagyon lesz, pénzünk szintén nincs. Másrészt, amivel tudjuk szerintem befolyásolni a döntéshozókat is, könyveket jelentetünk meg. Most a második könyvet is meg fogjuk jelentetni, az első volt a Massimo Motta könyv, most pedig lesz egy olyan, aminek az a címe, hogy A termelékenység ereje. Egy William W. Louis nevű ember írta, aki összehasonlította számos ország számos iparágát, és azt vizsgálta, hogy elegendőek-e a régi washingtoni konszenzus szempontjai ahhoz, hogy egy ország versenyképes legyen. Arra jött rá, hogy nem elegendő a liberalizált piac, a szabad tőkemozgás, a szabad munkaerő-áramlás, és így tovább, hanem szükség van még arra is, hogy a mikroszféra versenyképességét is minden módon javítsa az, akinek ez a dolga. Durván ez a könyv lényege. Ez körülbelül egy hónap múlva jelenik meg, és akit érdekel, annak adunk egyet.
Elnök úr észrevétele a fogyasztóvédelemről. Esetünkben az a különbség, hogy ami megzavarja a versenyt, az a Versenyhivatalhoz tartozik, ami nem zavarja a versenyt, az nem. Például a megtévesztő reklámokat egyértelműen versenyzavarónak tekintjük. Ugyanis az egyik cégtől elvihetik a másikhoz a fogyasztókat, megzavarhatják a piacot azzal, ha félrevezető reklámok vannak. Ez a legvastagabb területünk. Az a kritériumunk, hogy ami negatívan befolyásolja a versenyt, az a Versenyhivatalhoz tartozik, ami nem, az a fogyasztóvédelemhez. Ez a kettő elég jól elválasztható egymástól. Mondjuk a címkézési problémák, hogy nem írják rá egy termékre, mennyi mogyorótartalom lehet, van egy termékben, az nem ránk tartozik, és az sem, ha zsizsikes a mák. Ez teszi ki a fogyasztóvédelem java részét. Egy nagyon szűk rész az, ami megzavarhatja a versenyt, megzavarja a fogyasztókat. Azt mondjuk, hogy a teljes mértékű fogyasztói döntés az, ami a piacot is jó irányba befolyásolja. Ez ügyben szeretném azt mondani, hogy tavaly megjelent két, versenypolitikai alapelveket megfogalmazó kiadványunk, amelyeken éveken keresztül dolgoztunk. Az egyik a fogyasztóvédelmi elvekről szól, hogy milyen szempontok szerint vizsgálunk ügyeket, hogyan bírságolunk, a másik pedig az antitrösztről. Ezeket eljuttatom önöknek, úgy hiszem, talán ez a legjobb megoldás.
A htm-ek ügye, energiaszektor. Én magam semmit nem láttam, szoktam hallani, amit az MVM aktuális vezérigazgatója nyilatkozik, de úgy tudjuk, hogy megszüntették a htm-eket, és új szerződéseket kötöttek. E pillanatban az új szerződésekről, minden ellenkező híreszteléssel szemben, senki nem mondott semmit, az Európai Bizottság verseny-főigazgatósága sem mondott semmit, nem mondta ki azt, hogy azok nem piaclezárók. A htm azért érdekes a termelői energiaszektorban, a termelő és a nagykereskedő között, mert olyan mennyiséget értek el ezek a hosszú távú megállapodások, hogy lefedték a piac 85 százalékát, ami gyakorlatilag megközelíthetetlenné tette a piacot, bebetonozta a termelőket. Itt a termelők voltak érdekesek. Ha hosszú távra előre megvan, hogy milyen mutatók szerint alakul a profit, a termelők nem érdekeltek a továbbiakban a költségcsökkentésben és sok minden másban, egymással sem kell hogy versenyezzenek. Ezt nevezzük piaclezáró hatásnak. Gyakorlatilag beállt egy piac, megítélésünk szerint jogtalanul, mert ha valaki befektet egyszer, két év múlva a termékét meg lehet kérdőjelezni, hogy drága, vagy nem olyan jó, míg ha megköti 15 évre a megállapodást, megkérdőjelezhetetlen a terméke. Így talán könnyebb a minőségi problémával is operálni. A htm-ek ügyében feltehetőleg lesz egy új hullám, csak ahhoz le kell zárni a mai htm-eket. A magyar kormány még nem zárta le, hogy van-e visszafizetendő pénz, utána lehet szó arról, hogy az új megállapodások nem piaclezáró hatásúak-e. A htm-ek ügyében egyébként volt a Bizottságnál is egy ügy, amit mi indítottunk, de elvette tőlünk a Bizottság európai összefüggések miatt.
Az E.ON Földgáz Trade kapcsán arra utalt elnök úr, hogy kötelező felajánlani valamennyi köbmétert évente az E.ON-nak. Itt volt egy természetes monopólium, amit a MOL egy az egyben eladott az E.ON-nak. Gyakorlatilag semmi nem változott, a szituáció annyival lett jobb versenyszempontból önmagával az eladással, hogy a gáztárolókat most már ketten is építik, most már ketten is érdekeltek lehetnek abban, hogy több gázt tároljanak az országban. Ezt nem ellátásbiztonsági oldalról mondom, de volt az eladásnak pozitív hozadéka. Ezeket az ügyeket csak akkor tudjuk kikényszeríteni versenyjogi alapon, ha valami változás van, új adásvétel, új fúzió van, akkor feltételeket lehet szabni. Ilyen volt, amit az E.ON-nak szabott a Bizottság, hogy azzal a feltétellel vásárolhatja meg ezt a jogosítványt, ha nem tudom, hány köbméter földgázt kötelezően kivisz a szabad piacra. Ezt a régi MOL-konstrukcióban nem tudtuk volna kikényszeríteni. Ezt akkor lehet versenyalapon kikényszeríteni, amikor változás, mozgás van. Ebben a pillanatban ez a legnagyobb tétel egész Európában, ami kikerül a szabad piacra. Hogy ennek milyen hatása lesz, több idő kell az elemzésre, a vitára. Európában mi vagyunk ebben élenjárók.
Az Airport tarifarendszerére nem emlékszem pontosan, úgyhogy inkább nem mondok rá semmit. Nem tudom. Ellenben a kiszabott bírság összege nagyon érdekes, mert ha valaki csak futólag nézi meg ezeket az ügyeket, akkor nagyon nagy ugrásokat lát. Hogy mekkora lesz egy bírság, erre van egy irányelvünk, amely szerint 100 pontot tudunk adni egy ügyre. A 100 pont körülbelül olyan tételekből áll, hogy milyen a piac nagysága, ahol érintett volt. Lehet olyan nagyon nagy cég, hogy az ügye a piacának csak egészen kicsi részét érintette. Ezért volt, hogy az OTP Junior kártyák esetében, azt hiszem, 1 milliós bírság szerepel. Lehet, hogy ilyeneket látott elnök úr. Az irányelvek között van az időtáv, hogy meddig folytatta ezt a magatartását. Ez időnként lehet egészen rövid periódus. És fontos szempont az is, hogy visszaeső-e a cégünk. Ha vannak olyan cégek, amelyek rutinszerűen elkövetik ugyanazt a hibát, akkor a második vagy harmadik esetben már 2-es, vagy 3-as szorzóval szorzunk. E pillanatban megkérdőjelezte ezt a Fővárosi Bíróság, hogy van-e erre jogosítványunk, most a Táblabíróság döntését várjuk. Van még egy nagyon fontos szempont, hogy orvosolja-e a hibát közben, vagy egyáltalán akarja-e orvosolni. Teljesen más lehet egy cég hozzáállása. Bankok esetében láttunk ilyet. Ahogy elindult a vizsgálat, leállította a kampányt, és elkezdett egy "compliance", megfelelőségi programot kidolgozni, és át is adta nekünk. Ezzel direktben nem sokat tudunk kezdeni. Azzal viszont igen, hogy a versenyjogi szempontokat figyelembe veszik a döntéshozatal során, oktatják őket, kis füzetet adnak ki, vagy megbíznak két ügyvédi irodát, hogy magyarázza el, mi a versenyjogban a fogyasztóvédelem, vagy az erőfölényes visszaélés. Mi abba az irányba akarjuk nyomni a vállalatokat, hogy a szerint dolgozzanak, ami a magyar versenyjogba belefér. Ennyit tudtam kapásból elmondani, köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e még valaki kérdezni, szólni. Lengyel Zoltán!
LENGYEL ZOLTÁN (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Felmerült az előbb egy fuvarozó cég neve és valószínűsíthető extraprofitja. Azt szeretném megkérdezni elnök úrtól, nincs-e lehetőségük arra, hogy megvizsgálják, mi módon lehetséges az, hogy az egyik nagy cég extraprofitot tud elérni, míg a másik nagy vagy közepes cég nehezen tud megélni ezen a piacon. Ugyanis egy nagy fuvarozó cégnél nem egyszer, nem kétszer hallottam gépkocsivezetőktől, hogy ki van nekik adva: a gépkocsi és a vezető leterheltségét is mérő tahográfkártyát ki kell dobni az ablakon, mert kevesebb érte a büntetés, mint amennyivel többet lehet keresni egy-egy ilyen kanyaron. Elnök úr szerint mi módon lehet ezeket az ügyeket behatárolni, mi módon lehet ezt a nem tisztességes versenyt megszüntetni? Mert elképzelhető, hogy bizonyos esetekben ez okozza az extraprofitot.
ELNÖK: Ha nincs több kérdés (Nincs jelentkező.), akkor elnök úré a szó.
DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Erre azt tudom mondani, hogy az ilyen ügyekkel nem tudunk mit kezdeni. Sok más ellenőrző hatóság létezik, amelynek azzal kell törődni, hogy betartsák a munkavédelmi szabályokat, a mérésre vonatkozó és más egyéb szabályokat. Önmagában az, hogy valaki extraprofitot ér el, számunkra jó hír, mert ez azt jelenti, hogy jól dolgozik. De ha egyéb tényezők merülnek fel, nem a mi hatáskörünkbe tartoznak. Mi nem nézhetjük meg sem ezt, sem azt, hogy mondjuk a minimálbér alatt alkalmazza-e a munkásait,é s emiatt jobb ajánlatot tud tenni. Ezzel mi nem tudunk mit kezdeni. Ha extraprofit keletkezik, csak akkor szabad ezzel foglalkoznunk, ha erőfölényes visszaélést tapasztalunk. Önmagában inkább pozitív dolog, mindaddig, amíg nem derül ki, hogy disznóság van mögötte.
ELNÖK: Köszönjük szépen. A döntések következnek. A J/5632. számú előterjesztés általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk először. Kérdezem, ki az, aki ezt támogatja a bizottság tagjai közül. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Huszonhárom. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Tehát ezt támogatja a bizottság.
Döntenünk kell a gazdasági és informatikai bizottság H/6179. számú önálló indítványának általános vitára való alkalmasságáról is. Kérdezem, ki az, aki támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Igen. Nemmel szavazott? Tartózkodott? Egy. Ezt is elfogadta a bizottság. A bizottság előadója Végh Tibor lesz. Mondanám, hogy nem schwarcban, elnézést, nem akarok ezzel poénkodni. (Derültség.) Akkor képviselő urat kérjük meg, hogy álláspontunkat ismertesse a plenáris ülésen. Elnök úrnak köszönjük szépen a részvételt, további jó munkát kívánunk. Ezt a napirendi pontot is lezárjuk.
Visszatérünk az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény alapján az M3-as autópálya Nyíregyháza-Vásárosnamény közötti szakaszának koncesszióba adására vonatkozó közbeszerzési eljárás megkezdéséhez szükséges országgyűlési felhatalmazás megadásáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz, H/5897. számmal. A módosító javaslatok megtárgyalására kerül sor. Köszöntöm az előterjesztő képviselőjét.
Az 1. pontban Fónagy János, Czomba Sándor és Tilki Attila képviselők indítványa. Az előterjesztőtől egy nevet kérünk és az álláspontot.
SZŰCS JÚLIA (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Szűcs Júlia vagyok, a közlekedési tárca főosztályvezetője. A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Öt, egyharmad sem.
A 2. pontban dr. Fónagy János képviselő úr indítványa. Kormányálláspont?
SZŰCS JÚLIA (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Most már egyharmad támogatta.
A 3. pontban Fónagy János képviselőképviselő úr indítványa. Előterjesztő?
SZŰCS JÚLIA (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Ezzel a módosító javaslatok végére értünk. Kérdezem, van-e valakinek tudomása olyan pontról, amit tárgyalnunk kellett volna. Molnár Lászlónál van egy ilyen.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kapcsolódó módosító indítvány készült, nem tudom, hogy erről most tárgyaljunk-e, vagy a részletes vita után?
ELNÖK: A következő ülésen. Hétfőn lesz a részletes vita, javaslom, akkor tárgyaljuk meg.
Áttérünk az utolsó napirendi pontunkra, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra, T/5656. számmal. A módosító javaslatok megtárgyalása következik. Tekintettel a módosító javaslatok nagy számára, a költségvetési törvénynél már alkalmazott gyakorlatot javaslom, tehát különböző csoportbontásban tárgyaljuk ezeket az indítványokat. Mégpedig abban a metszetben, hogy melyek azok, amelyeket támogat a kormány, az előterjesztő, melyek azok, amelyeket nem támogat, ezen belül pedig melyek bírják a bizottság többségének támogatását, és melyek nem.
Először azt szeretném megkérdezni, hogy az eljárással kapcsolatban van-e valakinek észrevétele, kifogása. (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, hogy van-e olyan képviselő, akinek van esetleg több módosító indítványt is érintő hozzászólása, vagy általános észrevétele. Akkor azt most tegye meg. Végh képviselő úr, parancsoljon!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A törvénymódosítás előkészítése során 123 módosító javaslat érkezett be, ez gyakorlatilag 158 módosítási helyet jelent. Ebből a 123 javaslatból 44-et az MSZP önállóan, 41-et az MSZP az SZDSZ-szel közösen, 5-öt három párt, a Fidesz, az SZDSZ és az MSZP, 31-et a Fidesz és 2-őt a KDNP nyújtott be. Ezt csak azért mondtam el, mert valószínűleg a törvény előkészítése és vitája során ez volt az utolsó alkalom, hogy erről beszéljünk. Az előkészítés során nem derült ki igazából, és nem is érdekelt senkit, hogy honnan érkezett a javaslat, melyik frakcióból ki tette. Bizonyára tapasztalni fogják a szavazásnál, ahogy elnök úr részéről is elmaradt a szokásos bevezetés, hogy az ellenzék részéről benyújtott javaslatot a kormány támogatja, vagy sem. Itt össze van keveredve minden.
Azt gondolom, ez abszolút szakmai ügy. Magyarországon élünk mindahányan. Persze, természetesen a végén a sajtónak el lehet mondani, hogy hány kormánypárti és hány ellenzéki javaslat nyert, vagy vérzett el éppen, de azt hiszem, ennek nem lesz semmi értelme, mert már a kapcsolódó módosítások nyomán látjuk azt, hogy van 7-10 olyan törvényhely, módosító javaslat, amit fideszes képviselőtársaimmal közösen fogunk benyújtani azért, hogy az eddig kiküzdött és megszenvedett eredmény még jobb legyen. Azaz, ez a törvény szép közös munka, kormánypárt és ellenzék közös gyermeke, csak még azt nem tudjuk pontosan, hogy indulhat-e majd a gyermek a törvény-szépségversenyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, van-e még most valakinek hozzászólása. (Nincs jelentkező.) Nyilván egy-egy konkrét indítványnál is lehetősége lesz a bizottság bármelyik tagjának, hogy szót kérjen.
Ismertetném azokat a pontokat, amelyek bírják az előterjesztő támogatását. Ezek: az 5., a 6., a 9., a 13., a 14., a 16., a 25., a 37., a 41., a 64., a 77., a 85., a 113., a 115., a 126., a 131., a 134., a 136., a 137., a 139., a 142., a 145., a 151., a 152. és a 154. Ezeknek az indítványoknak tudomásom szerint az előterjesztő is örül. Így van-e, kérdezem. Támogatják-e?
MOCSÁRI-GÁL KRISZTINA DR. (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen, de szeretném elmondani, hogy végleges kormányálláspont még nincs a módosító javaslatokról.
ELNÖK: Tárcaálláspont van. Köszönjük. Azt azért hozzá kell tennem, hogy ezek a pontok érintenek más pontokat is, tehát összefüggő támogatásról van szó. A bizottság gyakorlata az volt az elmúlt években, hogy az egymással összefüggő módosító javaslatokról egységesen döntött.
Kérdezem tehát, hogy ezekhez a pontokhoz ki kíván hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Akkor ki az, aki támogatja ezeket a módosító indítványokat. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenhárom, tehát a többséget megkapták.
Következik két olyan pont, amelyeket az előterjesztő szintén támogat. Ezek az 59. és a 86. számú indítványok. Kérdezem a bizottság tagjait, kíván-e ezekhez a pontokhoz valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Akkor ki az, aki támogatja? Kézfelemeléssel jelezze! Úgy tudom, az előterjesztő támogatja.
MOCSÁRI-GÁL KRISZTINA DR. (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Így van, igen.
ELNÖK: Igen. Tehát ki támogatja ezeket? (Szavazás) Egyharmad támogatta, a többség nem.
További pontok következnek: a 2., a 3., a 4., a 10., a 20., a 21., a 22., a 23., a 26., a 30., a 35., a 36., a 38., a 44., a 46., a 48., a 49., az 50., az 55., az 56., az 57., a 61., a 63., a 75., a 79., a 93., a 101., a 103., a 105., a 108., a 110., a 118., a 119., a 124., a 125., a 127., a 138. és a 146. Kérdezem, hogy ezeket a pontokat az előterjesztő támogatja-e.
MOCSÁRI-GÁL KRISZTINA DR. (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem, ezeket a pontokat nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdezem, ki az, aki ezekhez a pontokhoz hozzá kíván szólni. (Nincs jelentkező.) Észrevétel, kérdés nincs. Akkor szavazunk. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja ezeket a pontokat. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) A bizottság többsége támogatta.
Következik a 7., a 24., a 43., a 107., a 123., a 128. és a 135. pont. Az előterjesztőt kérdezem, támogatja-e ezeket.
MOCSÁRI-GÁL KRISZTINA DR. (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Nem. A bizottság tagjait kérdezem, észrevétel, kérdés van-e. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor ki az, aki támogatja ezeket a pontokat? (Szavazás) Egyharmad támogatta, a többség nem.
Következik a 88. pont. Az előterjesztőt kérdezem, támogatja-e.
MOCSÁRI-GÁL KRISZTINA DR. (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja ezt a pontot? (Szavazás) Egyharmad támogatja, a többség nem.
Végül következik az 1., a 8., a 11., a 18., a 19., a 29., a 31., a 39., a 40., a 42., a 45., a 47., az 51., az 52., az 53., az 54., az 58., a 60., a 62., a 65., a 66., a 67., a 68., a 70., a 76., a 78., a 80., a 84., a 87., a 89., a 94., a 99., a 102., a 104., a 109., a 111., a 116., a 117., a 130., a 140. és a 148. pont. Kérdezem az előterjesztőt, támogatja-e ezeket.
MOCSÁRI-GÁL KRISZTINA DR. (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Nem támogatja. A bizottság tagjait kérdezem, ki kíván ehhez esetleg hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen, akkor a szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja az előbb említett pontokat. (Szavazás) Egyharmad támogatja, a többség nem.
Kérdezem, hogy van-e olyan módosító javaslat, amit nem tárgyaltunk. (Nincs jelentkező.) Nem. Köszönöm szépen, akkor ezt a napirendi pontot is lezárhatjuk.
Ezzel napirendi pontjaink végére értünk. Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt, további jó munkát kívánok. Jövő héten a bizottsági ülés várható időpontja kedd délután, arra kérem a bizottság tagjait, így készüljenek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 32 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit