KPSZB/28/2008.
KPSZB/100/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2008. október 21-én, 14 óra 05 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének meghallgatása *
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása *
Az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Szabó Jenő szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az ORTT költségvetését előkészítő albizottságban és az európai ügyek albizottságában megüresedett képviselői helyek betöltése *
Szatmáry kristóf (Fidesz) képviselő által "Itt az idő, most vagy soha, avagy adó és bizalom" címmel benyújtott interpellációjának tárgyalása *
Szatmáry Kristóf szóbeli kiegészítése *
Döntés az interpellációs válasz elfogadásáról *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Horn Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Molnár Albert (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Varga Zoltán (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Babák Mihály (Fidesz) Ágh Péternek (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Schmidt Ferencnek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Dr. Hargitai András (KDNP) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Dr. Kóka János (SZDSZ) Horn Gábornak (SZDSZ)
Farkas István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke
Dióssy László, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára
Szabó Jenő, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főtanácsosa
Szatmáry Kristóf, Fidesz, előterjesztő
Keller László, a Pénzügyminisztérium államtitkára
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 05 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim. Köszöntök mindenkit. Köszöntöm a bizottság tagjait, munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm meghívott vendégeinket, a sajtó jelen lévő képviselőit, mindenkit, aki munkánk iránt érdeklődik.
Először a napirendünket kell elfogadnunk. Az írásbeli meghívóban öt napirendi pont szerepel, ehhez kiegészítés nem érkezett, így szavazhatunk róla. Kérdezem, ki az a bizottság tagjai közül, aki támogatja a napirendi ajánlás elfogadását. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság egyhangúlag elfogadta napirendjét. Bocsánat, egy módosító javaslatom van, de ez csak a napirendi pontok sorrendjét érinti. A 2. pontban szereplő, Szatmáry Kristóf képviselő úr által benyújtott interpelláció tárgyalására később kerüljön sor, mert a képviselő úr jelezte, hogy késni fog. Ennyi rugalmasság, azt hiszem, belefér a bizottság munkájába.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének meghallgatása
Rá is térhetünk az 1. napirendi pontunkra. Köszöntöm Farkas elnök urat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől. A magyar pénzintézeti rendszer helyzetéről hallgatnánk meg a legilletékesebbet, elnök urat. Írásbeli beszámolót nem kaptunk, de elnök úr valószínűleg szóban pótolja ezt. Parancsoljon!
FARKAS ISTVÁN, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tényleg őszintén örülök, hogy itt lehetek. Azért nem is hoztam magammal írásos anyagot, mert néhány nappal ezelőtt publikáltuk 2008 I. féléves jelentésünket a pénzügyi szektorról és a kockázati kilátásokról. Ez egy 102 oldalas anyag. Azt gondolom azonban, hogy sokkal fontosabb, ha közvetlenül is tudunk kérdésekre válaszolni, ami egy írott anyag esetében nem lehetséges.
Nem visszaélve a bizottság türelmével, két dologról szeretnék röviden beszélni. Az egyik az, hogy hogyan látom a helyzetet, illetve mik azok a tanulságok, amelyek ennek alapján már most levonhatók. Azzal szeretném kezdeni, hogy a pénzügyi intézményrendszer helyzetét két szempontból lehet tipikusnak tekinteni, az egyik az eszközoldal, a másik a forrásoldal. Eszközoldalon akkor lehet problémákról, válságról, feszültségről beszélni, ha a betétesek, megtakarítók pénzét rosszul helyezik ki, rossz eszközökbe fektetik, mert ebben az esetben a megtérülés kétséges, ennek megfelelően az érintettek nem kapják vissza a pénzüket. Tipikusan ilyen eszközoldali válság van az Egyesült Államokban, ahol az ingatlanba való befektetés, a jelzáloghitelezés olyan mértéket öltött, ami elértéktelenítette ezeket az eszközöket, és ez eszközoldali válságot teremtett. Ráadásul ezeket az eszközöket folyamatosan át- és átcsomagolták, kikerültek a banki mérlegekből, bekerültek más intézmények mérlegeibe, így ezek egyre kevésbé voltak követhetőek. Ebből következően nem egyszerűen arról szól a történet, hogy az Amerikai Egyesült Államokban leértékelődtek az eszközök, hanem arról, hogy ezek tovább terjedtek Európába, és Európában nem pusztán eszközoldali, hanem egyben bizalmi válság is kialakult.
Ha ez a helyzet, akkor nekünk mint felügyeletnek az a kötelességünk, hogy azonnal megnézzük, vajon a magyar pénzintézeti rendszerben eszközoldalon vannak-e olyan eszközök, amelyek elértéktelenedőben vannak, vagy értéktelenek, és azt, hogy a befektetők, megtakarítók, biztosítási kötvényt vásárlók, nyugdíjpénztárban megtakarítók eszközoldalról ki vannak-e téve eszközoldalról bármilyen veszélynek. Vizsgálódásunk során, és ezt publikáltuk is, a magyar pénzintézeti rendszerben, tehát nemcsak a bankok, hanem a biztosítók, nyugdíjpénztárak, befektetési alapok eszközei között elhanyagolható mértékben találtunk olyan eszközt, ami érintett volt ebben a válságban. Az eszközök összességében ez körülbelül 1,5 százalékot tesz ki, és ami igazából értékesítendő és elértéktelenedő eszköz, az a magyar pénzügyi rendszer másfél ezrelékét sem teszi ki. Tehát azt mondhatjuk, helyes volt az a megállapítás, hogy a magyar pénzügyi rendszer nem érintett ebben a válságban.
Ha azt nézzük, hogy forrásoldalon mi a helyzet, megint két dolgot lehet látni. Az egyik az, hogy forrásoldalon akkor van probléma a pénzügyi rendszerben, ha a pénzintézetek a tőkéjüknél jóval többet helyeznek ki, sokkal több kockázatot vállalnak a lehetségesnél. Ekkor áll elő olyan helyzet, hogy a kötelezettségeiket nem tudják teljesíteni. Természetesen azonnal megnéztük ezt is, és azt kell mondanom, hogy a tőkemegfelelés - teljesen mindegy, hogy szolvenciaalapon nézzük a biztosítóknál, vagy a tőkemegfelelés szempontjából a bankrendszerben - sokkal magasabb, mint az elvárt. Még a legrosszabb napokban is, amikor nagyon kiélezett volt a helyzet, az elvárt 8 százalék fölött volt a tőkemegfelelési mutató mindegyik banknál.
A következő kérdés persze az, hogy ha most ilyen a helyzet, ez jelentheti-e azt, hogy a jövőben is így marad. A legveszélyesebb terep, ahová egy felügyeleti elnök merészkedhet, a jóslások terepe. De azt meg kellett tennünk, és meg is tettük, hogy megnézzük, vannak-e olyan veszélyek, hogy a magyar pénzügyi rendszer elkezd úgy bővülni, hogy a tőke nem lesz elégséges ennek fedezetére, vagy a bővülés következtében olyan eszközöket fog felhalmozni, ami ugyanolyan kockázatot rejt magában, mint az Egyesült Államokban. Végeztünk erre egy célvizsgálatot, ami az év elejétől egészen júniusig tartott. Azt tapasztaltuk, hogy voltak erre utaló jelek, de az első hónapok után még az írmagja is kiirtódott. Ha szabad talán egy kicsit cinikusan fogalmazni, jó időben jött a jelzés, mert a pénzügyi rendszer nem ment el abba az irányba, hogy túlzott kötöttséget vállaljon, vagy olyan eszközöket halmozzon fel, amelyek később veszélyt jelentenének.
A forrásoldalnak vagy egy másik, jóval izgalmasabb része is, hogy miből finanszírozzák az eszközöket, még ha ezek nagyon jók is. A magyar bankrendszernek és elsősorban a bankrendszernek van kiemelt szerepe ebben a többi szektorhoz képest. Az volt mindig is a jellemző, hogy a betétek, a Magyarországon megtakarított források aránya kisebb volt, mint a kihelyezett hiteleké. Ezt a különbséget a bankok részben az egymás közötti, részben a nemzetközi kapcsolataik révén pótolták. Ennek az volt az egyedüli oka és lehetősége, hogy a magyar pénzügyi rendszer jövedelmezősége magasabb, mint az európai átlag. Tehát minden nyugat-európai megtakarító, betétes örült, ha a betéteit Magyarországon használták fel, hiszen jobban hasznosult, mint az adott országban. Ez a helyzet vált feszültté akkor, amikor a bizalmi válság átterjedt Európába, hiszen már nem volt olyan egyszerű és olcsó más betéteket szerezni. Ez azt jelenti, hogy a magyar pénzügyi rendszernek ez az oldala még sebezhető. Ez látszik a mostani állapotokon is.
Forrásoldalról vannak tehát feszültségek. Ezért a felügyelet minden nap likviditási jelentéseket kér a pénzintézetektől, ezeket minden nap elemezzük, és azt kell jelentsem, hogy feszültség van, baj nincs. Egyetlenegy olyan nap sem volt az elmúlt időszakban, amikor a megadott szintek alatt lett volna a bankrendszer likviditási aránya. Ezzel együtt azt lehet látni, hogy a növekedés lehetősége csökken, ezeket a forrásokat egyre drágábban lehet megszerezni. Azt gondolom, hogy minden olyan intézkedés, ami a világban, Európában és Magyarországon történt a forrás áramlásának meggyorsítására, csak javára válik a rendszernek. Tudniillik nem az a probléma, hogy nincs pénz. A probléma az, hogy a pénzek mozgása szűnt meg. Magyarországon is látszik, hogy a nagy likviditással rendelkező bankok, mondjuk a Nemzeti Bankban ezermilliárdnyi a likviditás, nem egymásnak hiteleznek, hanem inkább a Nemzeti Bankban tartják a pénzüket. Ez érthető, hiszen egy ilyen bizalmi válságban a hitelek kétségesek. A jelenlegi állapotban a pénzintézeti rendszernek eszközoldalon nincs gondja, forrásoldalon vannak feszültségei, de komolyabb, jelentősebb problémákkal nem kell számolni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ennek a pénzügyirendszer-válságnak, ami a világban zajlik, ne lennének nagyon súlyos következményei. Ezek a következmények reálgazdasági következmények. Ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, egy kisebb bankrendszer is tud jól működni, de egy kisebb gazdaságnak is lehetnek problémái.
Milyen következtetések vonhatók le? Az egyik, hogy mindenki a bankrendszerről, hitelválságról beszél, pedig ez nem az. A legelső intézmény, amit Amerikában bezártak, egy investment bank volt, nem kereskedelmi bank. A legelső intézmény, ami 85 milliárd dolláros támogatást kapott, nem bank volt, hanem az AIG nevű biztosító. Tehát az látszik, hogy az eszközoldalról kiinduló válság az egész rendszerre kihat. Ha pedig ez igaz, és igaz, hogy ez bizalmi válság, igaz, hogy ez globális válság, akkor nagyon nehéz ezek ellen helyileg küzdeni. Ez alatt értem az Egyesült Államokat, értem Európát, és értem természetesen Magyarországot is. Közhely, de ezek olyan mértékben függenek össze, hogy az egyik helyen megtett lépések a másik helyen megtett lépések nélkül nem eredményesek.
A másik, ami igazán fontos, hogy ez bizalmi válság. Ebből az következik, hogy sokkal több pénz kell a kezelésére, mintha egyszerűen csak egy eszközválság lenne. Hiszen ha az ember meggondolja, hogy amennyi pénzt ígértek és öntöttek az elmúlt időszakban a pénzügyi rendszerbe, az jóval nagyobb annál, mint amekkora a valós probléma. De a bizalmat csak sokkal nagyobb likviditással lehet helyreállítani.
A harmadik, amit tanulságként szeretnék említeni, hogy a pénzügyi rendszer ugyan irreálissá tette, felduzzasztotta ezeket a problémákat, de nem ő okozta. Az látszik, hogy egy illúzióbuborék van a világban, ettől Magyarország sem mentes. Ez pedig úgy szól, hogy minden növekedés határtalan, minden befektető folyamatosan egyre magasabb hozamot vár a befektetésétől, legyen betétes, legyen befektetésialap-tulajdonos, legyen banktulajdonos. Ebből következően arra késztetik a pénzintézeteket, hogy ezt az igényt kiszolgálják, és egyre-másra olyan eszközöket hozzanak létre, amelyeket már maguk sem értenek, nemhogy a vásárlóik. Ezt nyilvánvalóan felerősíti egy nagyon rövid távú szemlélet. Azt gondolom, az első lépés, hogy a világnak és nekünk is tudatosítani kell, hogy van egy ilyen típusú probléma.
A másik probléma az, hogy globális helyzetekre nem lehet helyi válaszokat adni. Azt javasoltuk, és azt gondolom, az Európai Unióban erre van fogadókészség, hogy például az egyik legnagyobb problémája ennek a rendszernek, hogy olyan művi eszközöket hozott létre a pénzügyi rendszerben, olyan derivatívákat - amelyek Magyarországon, hál' istennek még nem voltak terjedőben, részben a fejletlenségünk miatt, részben az utolérési effektus miatt nem értünk el idáig -, amelyeknek nincsenek kockázatokat lefedő infrastruktúrájuk. Magyarul egy tőkepiaci tranzakciót, egy részvényadásvételt a központi elszámolóházakon keresztül lehet elszámolni. Ebből következik, hogy van egy kockázatkezelési rendszer, ami jelenleg Európában nincs. Az Európai Uniónak az a kezdeményezése, amit magunk is javasoltunk, hogy legyen egy központi elszámolóház, ahol nem egyes eladók és vevők állnak egymással szemben, hanem ugyanúgy, ahogy a tőzsdei elszámolásnál, központi elszámolással csökkenti a kockázatot.
A következő tanulság a felügyeletre vonatkozik. Úgy látjuk, hogy annak a napi felügyeletnek kellene lennie a normális felügyeleti tevékenységnek, ami most kialakult. Sokkal inkább arra kell felkészülnünk, hogy naponta figyeljük a folyamatokat. Legfeljebb ha nem történik semmi, akkor nem kell kiabálni. Fontos, hogy a felügyeletnek rendelkeznie kell olyan lehetőségekkel, megint nemcsak a magyar felügyeletre vonatkozik, de a magyar felügyeletre biztosan vonatkozik, amelyek a rendkívüli esetekben a beavatkozásra módot adnak. Mondok egy egyszerű példát. A felügyelet rendelkezik minden eszközzel, valószínűleg az egyik legjobban felszerelt eszközoldalról Európában a tekintetben, hogy egy-egy intézménnyel kapcsolatosan intézkedéseket hozzon. Meg tudjuk tiltani egyes intézmények működését, fel tudjuk függeszteni a tevékenységét, vissza tudjuk vonni az engedélyét, de ha a piacon történik valami, általános jelleggel nem tudunk semmit sem tenni. És ez nem rendeletalkotásról szól.
Megint mondok egy nagyon egyszerű példát. Az egész világ tele volt azzal, hogy vannak olyan intézmények, amelyek eladnak olyan papírokat, ami nincs a birtokukban, arra várván, hogy majd lemegy az ára, és akkor olcsóbban vissza lehet venni. Ezek a short-swapping akciók hozzájárultak ahhoz, hogy a tőzsdék és általában a piacok lefelé menjenek. Minden ország hozott intézkedéseket a tekintetben, hogy hogyan lehet ezt korlátozni. Mi magunk annyit tettük, amennyit tehettünk. Elrendeltük, hogy szóljanak, amikor ez valamilyen méretet elér. Magyarországon ez nem nagy, van ilyen, de nem méretes. Azt mondtuk, hogy ha egy eszköz 0,1 százalékát eléri, már jelenteni kell, és csupán néhány tucat ilyen jelentés van. Mégis azt gondolom, hogy amikor ezt sok országban megtiltották, mi ezt nem tudtuk megtenni, mert nem tudjuk általánosan azt mondani, hogy ilyet mondjuk három hónapig nem szabad tenni. Az igazi kérdés tehát a felügyelet intézkedési joga. Még egyszer mondom, nem jogszabályalkotásról van szó, mert ha egy idő után nem normalizálódik a helyet, akkor úgyis jogszabályt kell alkotni.
A másik a felügyelet operációképessége. Úgy tapasztaltuk, hogy nagyon nehéz operációképesnek lenni, amikor köztisztviselői viszonyok állnak fenn. A köztisztviselői viszonynak egészen szoros, egészen szigorú szabályai vannak, például a túlmunka elrendelése esetében. Márpedig ilyenkor nem lehet azt mondani, hogy a tőzsde ugyan nyitva van, de a köztisztviselőnek lejárt a munkaideje, és a túlmunkát három nappal előbb el kell rendelni. Ez megint nem pénzről szól, nem többletforrásokról szól, hanem a nagyobb operációképességről.
Amit végezetül szeretnék mondani. Folyamatosan figyeljük a piacot, amióta ezek az események 2007 elejétől elindultak, és azt láttuk, hogy valójában, miközben a magyar piacon érdemlegesen nem volt hatásuk, az áttételes hatások nagyon súlyosak, elsődlegesen a gazdaságban látszanak, folyamatosan jelentek meg olyan véleményformáló jelentések, amelyek egy ilyen üzemi válságban nagyon rosszak. Az utóbbi időben kiadtunk néhány határozatot, nem tudom, hogy a hölgyek, urak látták-e, amikor megbüntettünk sajtóorgánumokat azért, mert olyan információkat hoztak nyilvánosságra, amelyek nem feleltek meg a valóságnak. Ebben a helyzetben, amikor bizalmi válságot kell kezelni, ez nagyon fontos. Erre van eszközünk. Egy ilyen bizalmi válságban implementáltuk a marketing direktívát, ami azt mondja ki, hogy piaczavarásért lehet büntetéseket kiszabni. Ennek alapján tettük ezt. Erre fel kell hívni a figyelmet, mert ez nagyon súlyos következményekkel járhat, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Az ember olvassa a Financial Timest, és néha az esze megáll, hogy miket tudnak összeírni, csak abban az esetben nem járhat el a magyar joghatóság.
Összességében azt gondolom, hogy a magyar pénzügyi rendszer stabil, nincsenek benne azok a veszélyek, amelyek egyes európai országokban megvannak. A forrásoldal veszélye benne van, ez nyilván azt jelenti, hogy lassabb lesz a növekedés, drágábbak lesznek a források, hiszen nyilván meg fogja emelni a források kihelyezésének árát, a hitelek árát is. Ez valószínűleg nem fog kedvezni annak, hogy még gyorsabb legyen a növekedés a pénzügyi szektorban, de úgy látjuk, elég ellenállóképes ahhoz, hogy ezt a sokkot túlélje.
Még egy dolog: sokszor felmerül, hogy vajon a külföldi tulajdonban lévő pénzintézeteknél nem áll-e fenn az a veszély, hogy a külföldi tulajdonosok saját problémáikat a "leányukon" keresztül próbálják megoldani. Nincs ilyen jel. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk részben a nemzetközi, részben az európai felügyeletekkel, részben az anyagcégekkel. Az a megállapításunk, hogy ahhoz képest, hogy mekkorák ezek az intézmények, a likviditásuk, ami ebben az országban van, nem olyan, ami igazából felkeltené az étvágyat, de nincs is ilyen szándék. Azt kértük a Magyarországon jelen lévő nemzetközi bankoktól, pénzintézetektől, hogy ők maguk álljanak össze, és próbálják egymással elhitetni azt, hogy ebben az országban is tudnak egymással üzletelni, mert ez nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a bizalmi rendszer helyre álljon. Erre volt készség, majd meglátjuk, hogy mi lesz a végeredménye. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm Farkas István elnök úr szóbeli tájékoztatását. Kérdezem a bizottság tagjait, ki kíván szólni. Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Alapvetően kérdéseim lennének. A betétkivonásban mindig van egy normális fluktuáció. A megszokott üzletmenethez képest mekkora volt az eltérés, és ez minősíthető-e bármilyen szempontból krónikusnak vagy veszélyesnek. Azt lehet látni, olvasni a tőzsdeügyeletek kapcsán, hogy nagyon sokan most nyitnak számlákat. Nyilván nagyon komoly veszteségek értek befektetőket, különösen a határidős ügyleteken, de normál részvénytranzakciókon is. Ennek a következményei mennyire tovagyűrűzőek, vagy mennyire jelentősek? Hogyan érzékelhető ez a PSZÁF részéről? Azt hallottam, hogy embereknek a házukat kellett eladniuk, sok száz ember ment teljesen tönkre, vagy csődbe. Mindenütt probléma, hogy egy kiszáradás, likviditáshiány esetén a normális üzletmenet hogyan folytatható. Különösen a jó adósok hitelhez juttatása, vagy hitelhez jutása szenvedett-e csorbát? Óriási problémák, tovagyűrűző problémák is vannak, nemcsak a fertőzött derivatív ügyletek révén, hanem a reálgazdaságon belül is különböző tartozási láncok vannak, amelyek nemcsak a rosszul gazdálkodó, rossz likviditású helyzetű szereplőket károsítják, hanem az egészségeseket is.
Nagyon rossz volt az induló helyzet, hiszen Magyarország a felszámolási eljárások, csődeljárások tekintetében listavezető volt. Így érkeztünk ehhez a válsághoz. Ilyen tekintetben a reálgazdaság vagy a bankok oldaláról ezek a feszültségek fokozódnak-e, és ha igen, milyennek ítéli, mennyire akut ez a probléma? Most olvastam Békesi László egy írását, nyilvánvalóan őt is izgatja a magyar bankrendszer, amely az elmúlt években nyereséges volt, és fundamentálisan most is jó állapotban van. De az anyabankok oldaláról vannak-e komolyabb kockázatok? Hogyan ítéli meg ezt, bár ezek nyilvánvalóan eseti döntések lehetnek? Hiszen a menedzser egy percig mondhatja, hogy nem hajtja végre a tulajdonos utasítását, de utána már nem menedzser annál a cégnél. Tehát ilyen típusú kockázatokkal is számolni kell az anyabankokon és az egyéb intézményi áttéteken keresztül. Az integrált felügyelet ebben az esetben látja, hogy az országhatárokon túlnyúló kapcsolatok és a különböző szegmensek közötti kapcsolatok hogyan alakulnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor következik.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy-két elég érdekes mondat hangzott el, ami eddig semmilyen nyilvánosságot nem kapott, de úgy gondolom, fontos dologról van szó. Ez pedig az, hogy egyes sajtótermékeket megbüntettek úgymond piaczavarásért. Jó lenne, ha erről egy kicsit többet, vagy részletesebben hallhatnánk. Gondolom, ezek nem titkos adatok. Ha kérhetem, említsen néhány példát is, mert úgy gondolom, a közvélemény számára fontos információ az, hogy ha ilyen dolgok történnek, annak következménye is van. Tehát elvileg a sajtóban nem írhat le, nem fogalmazhat meg bárki bármit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Horn Gábor!
HORN GÁBOR (SZDSZ): Bajban vagyok, mert lehet, hogy meg leszek büntetve a végén. Egy kicsit furcsállom ezt a dolgot, és nagyon vigyáznék ennek az eszköznek a használatával. Ha most azt mondom, hogy szerintem nem olyan stabil a magyar pénzügyi rendszer, mint ahogy hallottuk, akkor lehet, hogy büntetést kell fizetnem. Remélem, nem ilyen országban élünk. Azt gondolom, hogy nem ilyen stabil a magyar pénzügyi rendszer, és sokkal súlyosabbnak látom a gondokat, mint ahogy itt elnök úr elmondta. Sajnálatos módon erre okom is van. Sokkal aggasztóbbnak gondolom a jelenlegi helyzetet, mint ahogy ez most az elnök úr szavaiból kihallatszott, de még egyszer mondom, bajban vagyok, mert lehet, hogy büntetéssel vagy egyéb retorziókkal kell szembenéznem. Remélem, ez azért talán a politikusokra nem vonatkozik. Megismétlem, vigyáznék ennek az eszköznek a használatával. Nyilván a nyilvánosság számára van egy olyan felület, ahol lehet ettől eltérő álláspontokat is képviselni, mint amit ön most itt elmondott.
Úgy látom, nagyon is sebezhető a magyar pénzügyi rendszer, és ez a sebezhetőség megmutatkozik abban is, hogy a régióbeli országokhoz képest jobban érint minket ez a helyzet, pénzügyileg is. Nagyon nagy félelemmel várom a következő hosszú szünetet, a négynapos ünnepet, ami nagyon komoly problémákat vethet fel a magyar bank- és devizapiaci rendszerekben. Egyáltalán nem látom olyan egyszerűnek ezt a kérdést, mint ahogy ezt itt hallottuk. Értem, hogy a pénzügyekért felelősök igyekeznek megnyugtatni a szereplőket, de nem árt szembenéznünk azzal is, hogy itt alakulhatnak sokkal rosszabbul is a dolgok. Emberek százezrei buktak sok-sok milliót, milliárdot eddig is ebben a pénzügyi válságban, és azt gondolom, fognak is még. Ezzel szembe kell nézni. Persze, jó dolog megnyugtatni az embereket, hogy minden rendben van, de látni kell, hogy a probléma pénzügyi értelemben is, a reálfolyamatok tekintetében is sokkal súlyosabb. Ezt nem árt szem előtt tartani. Egyáltalán nem zárok ki egy olyan típusú folyamatot a forintárfolyamot, az egész pénzügyi és bankrendszert illetően, ami jóval komolyabb problémahalmazt okozhat a magyar gazdaságnak itt, a régióban. Legalábbis érdekesek azok a tendenciák, amelyek nem jelennek meg a magyar pénzpiacon, miközben a régióban, Európában, az Egyesült Államokban pozitív hatásként megjelennek.
Azt szeretném csak jelezni, hogy vigyázzunk azzal, amikor sajtótermékeket ítélünk el valamiért, nehogy utólag meg bocsánatot kelljen majd kérnünk tőlük, pedig az Magyarországon azért olyan nagyon nem szokás. Mert a helyzet egyáltalán nem megnyugtató számomra, és nemcsak a reálfolyamatok szempontjából. Úgy gondolom, minden érintettnek, a Magyar Nemzeti Banknak, a PSZÁF-nak, az államnak ezzel tisztában kell lennie, amikor a költségvetési bizottságban, szakmai-politikai fórumon erről beszélünk.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László! (Molnár László: Ő is ellenzéki! - Kovács Tibor: A Fidesz akar belépni a kormányba.)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Mikor hogy! (Derültség.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szeretném arra vonatkozóan kérdezni, hogy nyomon követték-e a pénzügyi rendszert érintő globális kihívásokat, illetve a pénzpiaci válságot. Ha ezt időpontra kellene meghatározni, mikor történt? Milyen módon figyelmeztették a kormányzatot, illetve a pénzintézeteket? Egyáltalán figyelmeztették-e, adtak-e valamilyen jelzést? A másik kérdésem. Ugyan szólt róla, de szeretném pontosan érteni, hogy önök szerint most biztosított-e a hazai bankközi likviditás. A harmadik kérdésem pedig arra vonatkozna, hogy halljuk a híreket, hogy a bankok szigorítják a hitelfelvételeket. Ez megfelel-e a jogszabályi feltételeknek? Itt gondolok arra, hogy bizonyos településeken élők, bizonyos, jól behatárolható körök, egyes bankoknál kimondva, másoknál nem kimondva, de ténylegesen hitelkorlátozás alá esnek. Ennek jogszabályi feltételeit vizsgálták-e?
Még egy kérdésem lenne. A nyugdíjpénztárakról is beszélt. A nyugdíjpénztárakról nagyon vészjósló jelek érkeznek, és ezek nemcsak a pénzügyi válsággal függnek össze. Hatalmas tőkeveszteségek következtek be, különösen az úgynevezett utolsó öt évük előtt lévők nyugdíja vált kockázatossá, hiszen ott nincs többek között tőkegarancia. Szinte mindenhol tőkevesztés van. Ezt hogyan értékelik? Hogyan lehet ezt kivédeni? Milyen intézkedéseket lát szükségesnek? Hiszen ez rengeteg embert aggaszt. Ha megnézzük, hogy mennyire tájékozottak az emberek ebben az ügyben, például, akik most kezdtek tájékozódni, azoknak rá kell döbbenniük, hogy nincs tőkegarancia, és még nagyobb probléma, hogy ha változtatni akarnak, akkor t+18 napok és egyéb módosítások vannak, amelyek hihetetlenül kiszolgáltatottá teszik még a jól tájékozott befizetőket is. Ez vonatkozik a teljes nyugdíjpénztárrendszerre. Úgy látom, itt tartós kockázatok vannak, és ez messze vezető kérdés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár László!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Nemzeti Bank elnökével értek egyet abban, hogy a magyar pénzügyi rendszer stabil. Azt gondolom, ezt nekünk nem tisztünk megkérdőjelezni, még akkor sem, ha a költségvetési, pénzügyi bizottság részleteiben is tárgyalhat bizonyos fundamentumokat. Ezt nem tesszük, az egészet nézzük. Azt gondolom, hogy itt valóban felelősebben kell nyilatkozni. Az egyszerű emberek nem tudják hova tenni Horn Gábor kijelentéseit. Ha elolvassák a szó szerinti jegyzőkönyvet, vagy sajtóhíradást arról, amit mondott, akkor bizony-bizony elgondolkodnak, és megkérdezik, hogy vajon ennyire nehéz a helyzetem. (Horn Gábor: Bizony, ennél nehezebb is.) Az nagyon fontos, hogy az embereket óvatosságra intsük, de hamis illúziókat kelteni nem szabad. (Balla György: Ez az!) Én végighallgattam önt, legyen kedves végighallgatni engem is. (Horn Gábor: Két hete még nem is volt válság.) Ami pedig a hitelezés prudenciális oldalát illeti, egyetértek azzal, hogy a fedezetbe vonásokat szigorítani kell. Ezt a jelzálogtörvényben két évvel ezelőtt megtettük. A kereskedelmi bankok felé ezt a fedezetértékelési folyamatot ki lehetne szélesíteni.
A másik az adósság kérdése. Az idén valóban volt már 280 forint környékén az euró, akkor, fél évvel ezelőtt nem volt ekkora hang körülötte, szépen le is csengett. Néhány évvel ezelőtt, emlékszünk, január táján hasonló támadás érte a forintot, és azt az alapok oldaláról kezelni tudtuk, mert meg tudtunk egyezni abban, hogy felesleges hangulatkeltésre nincs szükség. Az adósoknak, akik devizában vettek fel hitelt, végig kell számolniuk a költségeket, kamatokat és a tőketartozás egészét, hiszen nagyon sok bank ezt már szétválasztotta néhány évvel ezelőtt. Ennek számviteli indokai voltak. Én azt szeretném, ha úgy, ahogyan erről a szakmai szervezetek tárgyaltak, a költségvetési, pénzügyi bizottságban is higgadtabb hangot ütnénk meg, és arról beszélnénk, hogy való igaz, van egyfajta helyzet a magánnyugdíj vonatkozásában, amit Domokos képviselő úr is felvetett, és ennek kezelése fontos lenne. A MÁV-biztosító kérdése is ebbe a körbe sorolható, amiről néhány szót váltottunk a bizottsági ülés előtt. Az a véleményem, hogy ebben a Pénzügyminisztériumnak a felügyelettel együtt gyorsan intézkedéseket is kell hozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Rögzítve van minden hozzászólásra jelentkező, senki nem marad ki. Tukacs István következik, csak többen jelentkeztek olyanok, akik már szóltak. (Tukacs István: Nyugodtan.) Akkor Horn Gábornak adnék most szót, mert őt kedveli annyira Molnár László, hogy reagálhasson.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, nagyon kedves. Az különösen jól esik, hogy kedvel. Arra kérem mindannyiunkat, hogy ne csapjuk be magunkat. Szerintem a lakosságnak is tartozunk annyival, a magyar állampolgároknak, hogy ne csapjuk be őket. Ha még mindig nem tudunk szembenézni azzal, hogy milyen helyzetben van Magyarország, az szerintem nagyon-nagyon nagy baj. Nem akarok hivatkozni rá, és elnézést a közbekiabálásért, de emlékszem arra a felszólalásra két héttel ezelőtt a parlamentben, ami arról szólt, hogy itt semmiféle probléma nincs, ide semmi nem fog begyűrűzni. Kétségbeesve mondtuk el akkor a parlamentben, hogy sajnálatos módon nagyon nagy a baj, és arra is emlékszem, amikor 3-4 héttel ezelőtt azt mondtuk, hogy kell a költségvetési plafon, mert ha nincs megtakarítás, akkor Magyarország nem fog tudni mit kezdeni azokkal a problémákkal, amikkel kezdeni kell valamit. Itt is, a parlamentben is azt hallottuk, hogy szó sem lehet róla, minden rendben van, nem kell hozzányúlni semmihez.
Az a javaslatom a kollégáknak, Molnár László kollégának is, hogy olvassa időnként hazai és nemzetközi szakértők álláspontját ebben a kérdésben, még mielőtt megnyugtatna mindannyiunkat, hogy minden a legnagyobb rendben van. Magyarország egy súlyos strukturális pénzügyi és gazdasági válság kellős közepén ül. Ebben a helyzetben azt üzenni az embereknek, hogy minden rendben van, borzasztóan nagy felelőtlenség. Éppen ezért nem árt azzal tisztában lenni, hogy igen, ebben a helyzetben szembe kell néznünk mindannyiunknak azzal, hogy nem tudnak ugyanúgy tovább menni a dolgok, ahogy eddig mentek. Alapvető kérdésekhez kellett volna már eddig is hozzányúlni, nem tettük meg, de most hozzá fogunk nyúlni. Szomorúan kell MSZP-s képviselőtársaimnak jeleznem, hogy azokhoz a dolgokhoz fognak hozzányúlni, amikhez nem akartak, mert nem fognak tudni mást tenni.
Azt gondolom, az a felelőtlenség, és ezt a vitát itt a magam részéről be is fejezem, ha valaki azt üzeni ma a magyar társadalomnak, hogy a pénzügyi rendszer stabil. Ha azt üzeni, hogy nyugodtan tegyétek azt, amit eddig, vegyétek fel nyugodtan a megalapozatlan hiteleket, hajtsátok végre azokat a fejlesztéseket, folytassátok azt a lakossági fogyasztást, aminek nincs alapja, nincs háttere, mert nem lesz itt semmi probléma, nem lesz munkanélküliség, a pénzügyi területen minden rendben van. Ez sajnálatosan nincs így. Azt tudom javasolni Molnár kollégának, adok néhány telefonszámot, hogy beszéljen olyan külföldi szakértőkkel, akik számára Magyarország nem egyszerűen egy ország, hanem pénzügyi befektetési célpont, hogy mit gondolnak arról, hogy itt tényleg minden rendben van-e, és minden úgy megy és mehet tovább, ahogy eddig.
ELNÖK: Köszönöm. Tukacs István következik.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon csábítanak arra az imént elhangzott mondatok, hogy magam is foglalkozzam ezzel egy picit, de mégis csak visszakanyarodnék a PSZÁf-hoz és az elnök úr által elmondottakhoz, mert volt három olyan mozzanat, amire szeretnék kitérni, illetve a véleményét kérni.
Az egyik ilyen az volt, hogy érzékelhető kritikus helyzetben, hogy a felügyelet szabályozottsága nem erre van kitalálva. Említette, hogy infrastrukturális szempontból, a köztisztviselők munkavégzésének szabályozottsága szempontjából és sok minden szempontból a felügyelet technikai működése nem mindig jó. A kérdésem arra irányulna, hogy tekintsük-e ezt most egy olyan felhívásnak, ami arról szól, hogy nem kritikus helyzetben, majd ha lesz, Horn Gábort hallgatva egy kicsit később lesz, muszáj ezzel foglalkozni. Volt egy másik megállapítása is, ami arról szólt, hogy konkrét ügyekben van intézkedési lehetőségük, általános értelemben azonban nincs. A kérdésem ugyanaz. És egy harmadik megállapítása arról szólt, hogy milyen termékeket kínáltak, mondjuk nem hazánkban, a bankok, és mennyire bonyolultak voltak ezek a termékek. Ön úgy fogalmazott, hogy még maguk a terméket kibocsátók sem tudták elmagyarázni, hogy mik ezek, hát még a vevők.
Szívesen hallanám a véleményét arról, bár teljesen azonosan látom én is, hogy ilyenfajta termékek nálunk nincsenek a piacon, mégis vajon megfelelő-e az intézményes háttér ahhoz, hogy a bankok potenciális ügyfeleit, a befektetéssel foglalkozók potenciális ügyfeleit legalábbis tájékoztassuk arról, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rájuk, ha ilyenekkel találkoznak. Többen felemlítették itt a devizahitelek problémáit és minden mást, amikor azt mondtuk, hogy a kedves ügyfél nem számolta végig ennek kockázatait, miközben a kedves ügyfélnek esze ágában nem volt ezt végigszámolni, hiszen senki nem mondta el neki, hogy ez bizony hordozhat ilyen kockázatokat. Tehát itt inkább az intézményes feltételeket feszegetem, hogy vajon van-e ilyen lehetőség. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdésfeltevőként én következem. Az első. Bizottságunk is rendszeresen tárgyal olyan előterjesztéseket, ahol a vizsgálatot végzők különböző javaslatokkal állnak elő. A PSZÁF-nak van-e ilyen szerepe, van-e ilyen tevékenysége, ami arra vonatkozik, hogy a különböző vizsgálatok során elé kerülő ügyekből kifolyólag javaslattal keresse meg akár a Pénzügyminisztériumot, akár a kormány más szereplőit? A másik kérdésem a devizahitelekre vonatkozik. Az azért szemmel látható volt, hogy a dolog elég rossz irányba tolódik el most már hosszú-hosszú évek óta. Az érdekelne, hogy a PSZÁF-nak volt-e olyan szerepe, hogy figyelmeztetett volna, próbálta volna ösztönözni, hogy a lakosság ne ilyen méretekben és ilyen mértékben adósodjon el devizában. Tehát nyomkövető magatartás van, vagy esetleg elébe is mennek időnként a problémáknak? A harmadik kérdésem a nyugdíj-előtakarékossági számlára, a NYESZ-re vonatkozik. Ezekkel kapcsolatban voltak-e más PSZÁF-vizsgálatok bármilyen, intézmény vagy ügyfél bejelentése alapján, vagy akár csak saját indukációban? Ezekkel foglalkoznak-e? A NYESZ eddig beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, vagy nem váltotta be? Itt különösen az érdekelne, hogy a szabályozás mintha egy kicsit kereskedelmibank-központú lett volna a végén, és az ügyfelek most arról beszélnek, hogy lényegében röghöz kötöttek a bankokat illetően a NYESZ kapcsán. Magyarán az eddigi tapasztalatok érdekelnének. A többit megkérdezték a kollégák, bár az OTP-t illetően én is meg akartam kérdezni, hogy a jelzáloghitelezés felfüggesztése miatt történt-e valami.
Mádi László következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Két kérdésem lenne még és egy megjegyzésem. Az első kérdés az, hogy tényleg kiváló írásokat olvasok közgazdászoktól, hazaiaktól és külföldiektől arról, hogy milyen okai vannak a válságnak, és milyen forgatókönyvek lehetségesek. A PSZÁF készült-e tájékoztatási kampánnyal, hogy világosan fogalmazva az emberek számára eligazodást nyújtson a tekintetben, hogy mely problémák érintik őket és melyek nem? A pénzügyi kultúra fokozása érdekében az elmúlt években a Magyar Nemzeti Bank is próbált Járai elnök úr időszakától kezdve minél többet tenni, de igazából Magyarországon a pénzügyi kultúra elég alacsony szinten van. Kellene ezzel is foglalkozni. Van-e ilyen forgatókönyv, ilyen terv? És ha van, akkor miért nem használták eddig?
A másik. A tőzsdei forgalom tekintetében nagyon nagy problémák vannak, 30-60-70 milliárd forint körüli napi forgalom van. Történt-e szerkezetváltozás a befektetőket illetően? Lehetséges forgatókönyv, hogy amerikai nyugdíjbefektetési alapok saját otthoni problémáik okán esetleg likvidálták a külföldi országok egy részében a befektetéseiket, hogy otthon ezeket az eszközöket, ezeket a forrásokat használják tűzoltásra? Történt-e eltolódás a hazai befektetők rovására? Ez ugyanis a kockázat szempontjából sem jelentéktelen. Minél diverzifikáltabb, annál jobb esélyünk van arra nézve, hogy nagyobb volatilitások nem következnek be.
Megjegyzésem pedig Molnár László felszólalásához kapcsolódik. Két véglet van. Mind a kettőt elkövette a kormány. Először, amikor azt mondta, hogy nincs semmi baj. Ez volt két hete, Horn Gábor is erre utalt. Azt gondolom, ez felelőtlen magatartás. A másik véglet, amikor túllihegjük a problémákat, és megalapozatlan félelmeket gerjesztünk. Mind a két véglet rossz. Azt feltételezem Horn Gáborról, hogy a realitás mezején akart maradni, és úgy érzi, hogy a realitás kicsit sötétebb, mint ahogy azt Molnár László mondta. Én egy jó szándékú megjegyzésnek vettem a felszólalását, és azt gondolom, ennek igenis van terepe, mert nem jó, ha esetleg túlzottan optimista képet rajzolunk az emberek elé, mert csalódni is fognak, plusz még a bizalom tovább romlik, ami semmiképpen nem jó. A bizalmat úgy lehet építeni, hogy a problémákat világosan megfogalmazva, azokat jól elmagyarázva, azonosítva kommunikálunk. Ha csendben vagyunk, sok esetben jó megoldás, de sok esetben nem. Ez is fontos kérdés, mert itt az okozhat problémát, ha az emberek valamilyen oknál fogva megalapozatlanul pánikba esnek. Ezt kellene elkerülni. Ehhez viszont nyilvánvalóan pontosan kell fogalmazni, azt feltételezni, hogy mindenkit a jó szándék vezet. Kölcsönösen segítsünk ebben, mert mindenki száján csúszhatnak ki rossz mondatok, szándékolatlanul, ami esetleg félreérthető. Ezeket el kellene kerülni. De ez nem azt jelenti, hogy csendben kell maradni. Szerintem Horn Gábor felszólalása jó szándékú volt, tőlem nem is áll távol, mert én azt gondolom, hogy komoly problémák vannak mind a világban, mind pedig Magyarország vonatkozásában, és erről őszintén kell beszélni.
ELNÖK: Schwartz képviselő úré a szó.
SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Farkas elnök úr arra utalt, hogy az eszközökkel nincs probléma, inkább a forrásokkal. Ezt a magyar kereskedelmi bankokon keresztül jól le lehet mérni, hiszen például elnök úr utalt arra, hogy hogyan alakult a kétes és a rossz hitelek állománya a kereskedelmi bankok esetében ebben az időszakban. Ebből már egy fontos következtetést le lehet vonni, mert ha ez nem nőtt, a minősítésük nem romlott, akkor lényegében az a helyzet, amit elnök úr mondott, hogy az eszközök oldaláról nincs probléma. Ehhez tartozna talán az is, hogy például a PSZÁF ebben az időszakban írt-e elő új minősítési szempontokat? Szigorította-e a minősítési kritériumokat, vagy pedig rábízta a bankokra?
Azt gondolom, sokat nem kellene nekünk azzal foglalkoznunk, ami itt egy kis vitát kiváltott, de azt helytelennek tartanám, ha politikusok próbálnának meg a gazdaság mezején összehordani hetet-havat. Ismerjük a magyar gazdaság, főleg a költségvetés problémáit, de azt bizonyos értelemben el kell választani a világban lezajló folyamatoktól, nem pedig azt mondani, hogy ez is rossz, az is rossz, emez is rossz, mert ezzel valóban nagy kárt tudunk okozni. Véleményem szerint ezt azoknak kell megtenni, akik ezért felelősek, megfelelő szakértelemmel és információval rendelkeznek ahhoz, hogy ezeket a folyamatokat megítéljék.
Ugyancsak elnök úrtól szeretném megkérdezni, ha a forrásoldalt említi problémaként, hogy a forgalomban lévő pénz mennyisége hogyan alakult, látszik-e ott olyan mozgás, ami beavatkozásra enged következtetni, vagy a beavatkozás szükségességét igényli. Különösen olyan szempontból, hogy a deviza-, illetve a forintarány változott, és emiatt a forgalomban lévő mennyiségre milyen előrejelzést lehet adni. Ez is azt tudja mutatni, hogy bár lehetnek likviditási problémák, ezek azonban azon a határon belül vannak, ahol a magyar pénzügyi rendszer tud korrigálni, és kézben lehet ezt tartani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Amennyiben nincs több kérdés, Farkas István elnök úrnak adnám vissza a szót válaszadásra.
FARKAS ISTVÁN, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke: Köszönöm, elnök úr. Amire tudok, megpróbálok precízen válaszolni, amire pedig nem, arról megmondom őszintén, hogy nem tudok válaszolni. Horn képviselő úr a véleménynyilvánítás büntetését kérdezte. Nem erről van szó. Az egyik, akit megbüntettünk, a portfolio.hu kiadója volt, fent van a honlapunkon, elolvasható, nyilvános. Egyszerűen arról van szó, hogy egy olyan tényt közölt, ami nem úgy volt igaz. Amit büntettünk, a tényállások nem korrekt megismétlése. Véleménye mindenkinek lehet. A felügyelet nem véleményrendőrség, ha valakinek az a véleménye, hogy ez így van, vagy úgy van, az bennünket nem kell hogy érdekeljen. Az viszont igen, ha a tényállás nem teljes körű, vagy félreérthető közlése befolyásolja a piacot. Mi csak a piacbefolyásolás szempontjából nézzük ezeket az eseteket.
Az általános jellegű megjegyzésem annyi volna, hogy kaptam egy nagyon kedves meghívót az elnök úrtól, ami úgy szól, hogy nekem itt a magyar pénzintézeti rendszer helyzetéről kell beszámolnom, nem a pénzügyi rendszerről. Szeretném tartani magam ahhoz a munkamegosztáshoz, amely szerint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a pénzintézeti rendszerért felel, nem a pénzügyi rendszerért. Közgazdász lévén természetesen van véleményem gazdaságpolitikáról, makrogazdasági kérdésekről, de nem az én tisztem, hogy ebben a kérdésben állást foglaljak, mivel nekem erre nincs felhatalmazásom. Ezért amit mondtam, a pénzintézeti rendszerről mondtam. Jeleztem, hogy persze ennek van egy óriási hatása a reálszférára és a reálgazdaságra, ennyit kötelességem elmondani. Ezt egyébként mindig el is mondjuk, de ennél tovább nem megyünk, mert nem tudunk sem a költségvetésre, sem a gazdaságpolitikára semmiféle befolyást gyakorolni, és nem is lenne helytálló. Ami a pénzügyi rendszert, magát a pénzügyi infrastruktúrát illeti, arra állítom, hogy nem szebbé festése a valóságnak, hanem ez a mai helyzet. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jövőre nézvést is így lesz, de a most belátható helyzetben korrekten, a számok, a tények alapján ezt lehet elmondani.
Ami a kérdéseket illeti. Nagyon fontos az a kérdés, hogy vajon a betétek oldaláról történt-e valami mozgás, ami látványosan más lett volna a korábbiakhoz képest. Hadd ne csak a betétekről, hanem a befektetési alapokról is beszéljek, illetve minden mozgatható tételről. Úgy tapasztaltuk, hogy valamivel nagyobb volt a mozgás, mint ami szezonálisan általában október közepén, október végén megszokott. Lesz még egy ilyen időszak november végén. A pénzügyi rendszerből október végén és november végén több pénz áramlik ki, mint be. Ez most valamivel nagyobb volt a szokottnál. Hadd mondjak számokat eligazításként. A 11 legnagyobb pénzintézet esetében ez az állomány, ami likvidálható betétek formájában van, átlagosan 3000 milliárd körül szokott lenni. A mozgás az elmúlt két hétben 2800 és 3000 milliárd között volt. Igazából nincs jelentős változás. Nem látszik ilyen típusú élénk mozgás, hozzáteszem, hál' istennek.
A befektetési alapokból az utóbbi időben 150 milliárd ment ki. Ez nagyon komoly összeg, ez nemcsak a leértékelés, hanem a tényleges pénzkivonás. Ami érdekes, bár nyilván nem lehet pontosan megmondani, hogy hová ment, de nagyságrendileg az látszik, ami egy időben volt, amikor a kamatadót bevezettük, hogy nem kamatos betétek formájába ment át a pénz. Most nyilvánvaló módon a betétbiztosítás felemelése azzal járt, hogy ennek jelentős része átment banki betét formájába. Mondom, nem tudjuk azt állítani, és nem is állítom, hogy a teljes összeg ott van, de elég jelentős mennyiség került át. Ennek az a következménye, hogy a bankok jövedelmezősége ebből a szempontból nem javult, mert magasabb betéti kamattal vették meg azt a pénzt, ami eddig is náluk volt. De likviditási szempontból nem látunk komoly veszélyt. Vannak veszélyes periódusok, ebből a szempontból számunkra megnyugtató, hogy a Nemzeti Bank beveszi repózható értékpapírként a jelzáloghiteleket. Az Európai Központi Bank ezt már hónapok óta megtette, azt gondolom, ez ilyen szempontból egybevág azzal, ami történik.
Mi történik a külföldi tulajdonosok esetében? Az első, amit szeretnék mondani, hogy Magyarországon a külföldi tulajdonban lévő intézmények többsége nem fiók, hanem leányvállalat formájában működik, ami azt jelenti, hogy minden olyan jogi és egyéb kötelezettségnek eleget kell tenni, mintha bárki más lenne a tulajdonos. Magam is dolgoztam ilyen helyen, az ember a tulajdonosnak ritkábban szokott csúnyákat mondani, kivéve, ha azt tudja mondani, hogy sajátos módon ebben az országban az a szabály, hogy nem lehet 8 százalék alatt a likviditás, nem lehet ennél alacsonyabb. Ezt tudomásul veszik. De még egyszer mondom, nem láttunk erre vonatkozó komolyabb jeleket. Nem állítom, hogy ez mindig így lesz, mert lehet ennek más formája is, de ez nem tűnik komolynak. Hozzátéve azt is, hogy a magyar pénzügyi rendszer külföldi tulajdonosai zömmel olyan európai országokból vannak itt, amelyek elég komoly költségvetési támogatást adtak az utóbbi időben, németek, hollandok, belgák, franciák, osztrákok. Ez azt jelenti, hogy valójában a forrásoldalt nem innen kell megerősíteni.
Mit próbáltunk tenni a piaccal, az információval, segítettük-e, hogy ezeket felismerjék? 2007-ben, amikor a dolog elkezdődött a subprime válsággal, elkezdtünk nagyobb figyelmet a piacra fordítani, és 2008-ra meghirdettünk egy prioritási rendet, és ezt elmondtuk az intézményeknek, hiszen az intézményekkel szoktunk ilyen esetben kommunikálni. Ez három dolgot tartalmazott. A legelső volt a likviditás. Ez 2008. január 1-től érvényes, ezt nem most találtuk ki. Mert úgy gondoltuk, hogy a magyar pénzügyi rendszer ebből a szempontból sebezhető. Ha külföldön bármi történik, ha annak a likviditásnak, ami külföldről származik, valami baja történik, arra fel kell készülni. A második, amit prioritásként mondtunk, a kockázati transzferek voltak. Magyarul komolyan gondoltuk, hogy egyik intézmény a másikba nyomja át a kockázatot. Ez már abból adódik, hogy láttuk, mi történt Amerikában, a lízingcégekkel mi történik, a vállalkozásokkal mi történik. A harmadik pedig a belső szabályozás, a belső intézményműködés. Még egyszer mondom, soha nem fogok olyat állítani, hogy amit tettünk, az tökéletes és maradéktalan, mert ez nem lenne igaz. Azt sem szeretném azonban elhallgatni, hogy amit az adott helyzetben meg lehetett tenni, mert úgy gondoltuk, hogy meg lehet tenni, azt megtettük. Nyilván az ember ezekből mindig tanul. Azért nem szeretnék a Horn képviselő úr által mondottakhoz semmit hozzátenni, mert közgazdászként a válság reálgazdaságra való hatását bizonyára sok mindenben azonosan látjuk, de én a pénzintézeti rendszerről beszélek.
A hitelfelvételek kérdése. Azt látjuk, hogy folyamatosan szigorítják a hitelfeltételeket a bankok. Azt gondolom, hogy ez bármilyen fájdalmas is, de úgy történik, hogy ha valaki bemegy a bankba, és megmondják neki, hogy ilyen feltételekkel lehet kapni hitelt, kellemetlen lehet a hitelfelvevőnek, de azt gondolom, mindkét fél érdekét szolgálja. Ami ellen mindig küzdünk, az az egyoldalú feltételmódosítás anélkül, hogy ezt az ügyfél előre tudná, vagy előre bekalkulálhatná. Mondok egy példát. Ajánlásokat adtunk ki a bankrendszernek. Azt mondtuk, hogy meg lehet változtatni feltételeket egy szerződésben, ha az illetők tudják, hogy mikor fog ez bekövetkezni. Lehet költségeket emelni egy hitelszerződés kapcsán is, mondjuk, ha emelkednek a telefonárak, akkor emelkedik a telefonos bankár költsége is. Ezzel semmi gond nincs, ezt mindenki tudja kalkulálni. Ha ilyen feltételek nincsenek, és egyszerűen csak döntés kérdése a szerződés módosítása, ez az, ami igazán veszélyes. Tehát ha előre történik szigorítás, az nem gond, ha menet közben történik szigorítás, az mindenképpen kellemetlen.
A bankközi likviditásra azt tudnám mondani, hogy forintban gondok nincsenek, a deviza kínos, mert Magyarországon kevés devizakihelyező bank van, ezek főleg nemzetközi bankok. Ezen sokat segített a Nemzeti Bank lehetősége, hogy beállt, mint a saját nevében swapoló intézmény, és az Európai Központi Bank 5 milliárd euró swapkerete sokat segített a rendszeren. Nem látunk arra valló jeleket, hogy a bankok forintban nem bíznak egymásban.
A nyugdíjpénztárak esete komoly ügy legalább három szempontból, és csak a pénztárfelügyeleti részeket mondom. Az egyik ok, hogy láthatóan a nyugdíjpénztárak nagyon érzékenyek a rövid lejáratú hozammozgásokra is, ami teljesen természetes, hiszen az egész rendszer rövid lejáratú. Ugyan próbálunk ezen változtatni, de nagyon nehéz. Egy ilyen helyzetben, amikor Közép-Európában egyetlenegy tőke nem úszta meg 40 százalék alatt az elmúlt időszakot, és ha bármilyen kicsi része is van részvényekben a nyugdíjpénztáraknak, és nálunk nem is kicsi része van, az nagyon komoly sokkot okoz. Érzelmileg mindenképpen, és főleg akkor, ha valaki közel van a szolgáltatáshoz. Szeretnénk azt elérni, és ez a felvilágosításhoz tartozik, hogy ne veszteségről beszéljünk, hiszen ameddig az ember háza leértékelődik, és nem akarja eladni, az kellemetlen, de nem baj. Ha el akarja adni, akkor az árának annyinak kell lennie, amiből pozitívan jön ki. Ekkor van veszteség, de ez ilyen értelemben szómágia, mert valójában az emberek ezt nyilván másként élik meg. Az a lehetőség, hogy kicsit lazult a kötelező részvényben tartás, segít. Én magam részvényhívő vagyok olyan tekintetben, hogy 20-25 éves időtávban valószínűleg ez a jó megoldás. De látni kell, hogy adott esetben azért kellett lazítani, mert az volt a probléma, hogy ha valaki nem is akart több részvényt, mint ami volt, de mert a részvények leértékelődtek, hogy az arányt tartsák, folyamatosan vásárolni kellett, és ez kellemetlenül érintette a pénztárakat. Tehát ennek van egy kellemetlen oldala is, mert amikor szabadulnak a részvényektől egy ilyen lefelé menő időszakban, az nem segít a maradék részvényportfólión.
A hitelezés kérdése. Azt gondolom, hogy a magyar bankrendszer alapvetően prudenciális szempontból rendben van. A problémák általában fogyasztóvédelmi, fogyasztóval szemben elkövetett problémák. Ezt én kettéválasztanám. Sok kérdés volt a fogyasztók pénzügyi kultúrájának növelésével kapcsolatban. Azért választanám ketté, mert a felügyelet első számú feladata az, hogy arra kötelezze a szolgáltatókat, akikkel szemben van hatalma kötelezésre, mert a tudást árulni lehet, kötelezni nem, hogy minden információt adjanak meg. Arra kevés az esélyünk, hogy ezt az információt meg is értessük. Mi részesei vagyunk a nemzeti banki kultúraprojektnek, magunk is próbálkozunk ilyennel. Például van egy fogyasztóvédelmi oldalunk. Az összes bírság nagy részét fogyasztóvédelmi típusú ügyekre fordítjuk. Tisztában vagyunk vele, hogy ez nem fogja megoldani a problémát, ezért inkább a szolgáltatókat próbáljuk arra kényszeríteni, hogy minden információt adjanak meg a fogyasztóknak. Beleértjük ebbe, hogy adott esetben bizonyos fogyasztókat kitiltunk, vagy bizonyos szolgáltatásokat kitiltunk. A betéti szolgáltatásokkal kapcsolatos törvény is pontosan ezt szolgálja.
MÁV-ügyben egyetlenegy dolgot szeretnék mondani, nyilván ez túlmutat a mai meghallgatás keretein. Mint minden olyan dologban, amiben valamit tettünk, nem tettünk, rosszul tettünk, vagy jól tettünk, azt nyilvánosságra hozzuk. El lehet olvasni minden határozatunkat, vagy ha nem a határozatot, akkor az arról szóló közleményt. A MÁV-ügynek is vannak olyan leágazásai, amit érdemes úgy feldolgozni, hogy mi az, amit ebből tanulni lehet nekünk, másoknak. Azt szeretném csak jelezni a bizottságnak, hogy nagyon örülnék, ha ezt a beszámolót a bizottság adott esetben meg tudná beszélni. Készségesen állok rendelkezésre az ügyben.
Hogy a felügyelet erre van-e kitalálva? Igazából erre kéne legyen. Valójában egy kicsit el voltunk kényelmesedve, voltak válsággyakorlataink, de mint tudjuk, minden hadgyakorlat hadgyakorlat, és minden háború háború. Ilyen értelemben egy sor dolgot újra kell gondolni a tevékenységünkben. Az a feladatunk, hogy a mostani helyzet tapasztalatait leírjuk. Tettünk és teszünk javaslatokat ennek megoldására a kormánynak, de sok mindent magunknak is meg kell tenni. Én inkább annak vagyok a híve, hogy amit mi magunk megtehetünk, tegyük meg. De ha vannak jelenségek, amikhez felhatalmazás kell, akkor ezt meg fogjuk tenni.
Hogy a termékekkel kapcsolatosan megfelelő-e az információáramlás? Úgy gondolom, nagyon nem, de olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy hetente általában 40-50 panaszt olvashatok abból a több ezerből, ami hozzánk érkezik. Ezek nagyon tanulságosak. Majdnem minden esetben az a helyzet, hogy a panaszok formálisan nem valóságosak. Ha egy néni arról panaszkodik, hogy ő azt hitte, hogy 10 százalékos kamatot fog kapni, és csak 5-öt kapott, miközben aláírt minden olyan papírt, ami azt bizonyítja, hogy tisztában volt azzal, hogy mit vett, akkor az embernek a szíve összefacsarodik, mert a hölgy nem volt igazából felvilágosítva, praktikusan viszont nincs az a jogi helyzet, ami ezt másképp értékelné. Ebben nagyon sok tennivaló van. Részünkről a kényszerítés az igazi eszköz, mert az információ egy dolog, de a szolgáltatókat tudjuk kényszeríteni arra, hogy több információt adjanak a fogyasztóknak.
A devizahiteleket, devizaadósságokat hogyan látjuk? Mióta a devizahitelezés ilyen nagyon gyorsan elkezdett nőni, és ez már évek óta így van, folyamatosan minden alkalommal elmondjuk, hogy ez azt jelenti, a hitelfelvevő a hitelkockázat mellett tőkekockázatot is vállal, és erre igazából nincs felkészülve. Ez olyan kockázat, ami általában nincs benne az adós kockázatviselő képességében. Eddig minden alkalommal idáig mentünk el, hogy próbáltuk mondani, ajánlásaink voltak, felhívtuk a bankok figyelmét nagyon hangsúlyosan erre. Ezzel együtt tudomásul kell venni, hogy ha az van kiírva egy plakátra, hogy hitel 0,95 százalékos kamattal, nagyon nehéz meggyőzni valakit, hogy ennél sokkal jobb 12 százalékos kamatra felvenni hitelt. Semmit nem akarok a fogyasztók nyakába varrni, ez teljesen természetes. A folyamatos felkészítéssel foglalkozni kell, ez nagyon fontos. Egyébként a devizahitelek állománya szép lassan, csendben csökkenni fog. Ennek nem az az oka, hogy néhány bank bejelenti. Hiszen, ha az ember hitelt akar felvenni, akkor meghallgatja, hogy milyen feltételekkel, kondíciókkal adják a hitelt, és annak megfelelően dönt. De nem azért fog ez csökkenni, mert a bankok jó szívvel le akarnak mondani valamiről, hanem mert a forrásai egyre drágábbak. Nyilvánvalóan a hiteleket folyamatosan átterelik a forinthitelek felé.
Ebben a percben nem tartok attól, hogy drámai módon visszavonnák a hiteleket azoktól az ügyfelektől, akik hitelképesek továbbra is. Nyilvánvalóan a sokkal szigorúbb hitelfeltételek az újakra vonatkoznak. Miután nincs olyan típusú eszközoldali probléma, nőtt ugyan a minősített állomány aránya, csak a rend kedvéért mondom el, hogy a teljes minősített állomány, beleértve a mérlegen kívüli tételeket is, 4 százalék. Ha ez megduplázódna, körülbelül a harmada lenne annak, amivel egy fejlett bankrendszer szokott volt működni. Ez persze azért van, mert ez egy fiatal bankrendszer ebből a szempontból. Nem gondolom, hogy ez önmagában nagyon korlátozna. Nagyon remélem, hogy a pozitív adóslista, vagy a teljes körű adósnyilvántartás segíteni fog a megítélésben. Azt viszont biztosan lehet tudni, hogy a hitel nem lesz könnyű eszköze a bővülésnek. Igazából ez ahhoz a kérdéshez tartozik, hogy ennek mik a gazdaságpolitikai következményei. De látványos törést nem látunk a mérlegekben előre irányozhatónak.
NYESZ. Ezt nem vizsgáltuk. Nem vizsgáltuk, mert ennek az állománya nem olyan nagy, ami önálló cégvizsgálatot igényelt volna. Amit teszünk minden alkalommal, amikor valamelyik banknál vizsgálódunk, hogy megnézzük ezeket a számlákat. De csak abból a szempontból nézzük, hogy a bank ezt korrektül vezeti-e. Abból a szempontból, hogy ez valóban reális alternatíva-e más megtakarítással szemben, nem vizsgáltuk. Ha ennél többet mondanék, az már nem állna a valóság talaján. Van néhány olyan termék, ami kicsi, de érdemes külön vizsgálni, és lehet, hogy ez bele fog kerülni egy ilyen típusú vizsgálatba.
Tőzsdei forgalmak. Nagyon nagy a forgalom az utóbbi napokban, de olyan papírokban, ami általában 3-5 milliárdos forgalmat ad, ez felmegy néha 15-18 milliárdra. Tényleg nagyon nagy a forgalom. Olyan nagyon nagy változás a struktúrájában nem nagyon látszik, már amennyire ezt meg lehet ítélni, hiszen eddig is 75 százaléka külföldi volt. Valójában a forgalom nagy részét a napos időkben külföldiek adták. Ez probléma. Amikor esik egy piac, és nincs belföldi kereslet, akkor annak az alja mindig lejjebb van annál, mint amikor belföldi kereslet van. Az is igaz, hogy amikor felfelé megy, akkor a teteje is magasabban van, mint belföldi kereslet esetén, mert a belföldiek valószínűleg hamarabb kezdenek el megállni. De érdemi változás a struktúrában nem igazán látszik.
A pénzmennyiség szabályozása a jegybank hatásköre. Ami bennünket igazából izgat, és ez csak egy pici szelete ennek, hogy a készpénz kiszállításhoz, amikor mozgások vannak, legyen meg minden technikailag. Ezt folyamatosan monitorozzuk a bankoknál. De a monetáris bázis nem a felügyelet hatásköre. Nem szigorítottunk egyébként a minősítéseken. Amit tettünk, az az, hogy van egy folyamatos párbeszéd a pénzintézetek és a felügyelet között, de nem nagyon kell egyébként próbálkoznunk, mert most mindenkinek az az érdeke, hogy lehetőség szerint minden kétes követelést tartalékoljon.
Biztosan nem válaszoltam minden kérdésre, elnézést kérek érte, de próbálkoztam.
ELNÖK: Köszönöm. Nyilván folytathatnánk a kérdéseket sokáig, a többi felügyelettel való együttműködéstől kezdve egészen a konkrét ügyekig. De, ha nincs több kérdés, ezt a napirendi pontot lezárnám. (Nincs jelentkező.) Köszönöm elnök úrnak a beszámolót. Mivel ez az időszak indokolja, hogy ilyen beszámolókat hallgassunk meg, és attól tartok, ha ez a válság nem ér véget túl hamar, bár ennek nem túlságosan sok jele van, akkor erre még sort fogunk később is keríteni. Köszönöm szépen. További jó munkát.
Áttérünk a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló törvény módosításáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra. A módosító javaslatok megtárgyalására kerül sor.
Szatmáry Kristóf módosító indítványával kezdjük a 2. pontban. Tessék!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, mielőtt belemegyünk a részletekbe, megkérdezném, hogy a minisztérium részéről történt-e koncepcióváltás azokkal az indítványokkal kapcsolatban, amelyeket támogatnak. A beterjesztett törvényjavaslathoz képest az önök által támogatott módosító indítványok az addigi koncepciót milyen főbb elemeiben változtatják meg, ha megváltoztatják?
ELNÖK: Szerintem ez ki fog derülni, mert lesz olyan, amit támogat az előterjesztő, lesz olyan, amit nem, és akkor majd felhívja a figyelmünket arra, hogy azt korábban támogatta volna, vagy éppen ellenkezőleg. Nem? Dióssy úr, parancsoljon!
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! A most beterjesztett törvénymódosítás nem jelent koncepcionális váltást. Ez az az anyag, amelyet Brüsszelbe kiküldtünk, és az engagement eljárást igyekszik kiküszöbölni. Tehát minden olyan változtatás, ami nincs szinkronban a mi javaslatunkkal, koncepciónkkal, nem támogatott a tárca részéről, mert hiszen a vezérfonalat az eddigi brüsszeli egyeztetések adják ebben az ügyben.
ELNÖK: A 2. pont Szatmáry Kristóf indítványa, amely összefügg a 4. ponttal. Az előterjesztő támogatja-e.
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 8. pont Szatmáry Kristóf indítványa. Előterjesztő?
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 9. pont Orosz Sándor, Fetser János, Gyárfás Ildikó képviselők indítványa.
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatja.
A 10. pont, amely összefügg a 12. ponttal, Szatmáry Kristóf javaslata. Előterjesztő?
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 11. pont Herbály Imre javaslata.
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 13. pont Herbály Imre javaslata. Előterjesztő?
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 14. pont Szatmáry Kristóf javaslata. Előterjesztő?
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 16. pont Velkey Gábor javaslata, összefügg a 19. és 21. pontokkal.
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 24. pont Szatmáry Kristóf javaslata. Előterjesztő?
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 25. pont Világosi Gábor javaslata. Előterjesztő?
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 26. pont Velkey Gábor javaslata. Előterjesztő?
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
A 27. pont Katona Kálmán javaslata. Előterjesztő?
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad sem.
Ezzel végére értünk a módosításoknak. Köszönöm szépen. Mádi László kért szót.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): A 15. pontot támogatja-e a kormány? Ez Fónagy és Bencsik képviselő urak javaslata.
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Sajnálom.
ELNÖK: Kér-e szavazást róla képviselő úr?
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Igen, kérek, elnök úr.
ELNÖK: Az előterjesztő nem támogatja a 15. pontot. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Ha nincs több pont, amiről szavaznunk kell, akkor a napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a részvételt.
Áttérünk az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló jelentés megtárgyalására J/6446. számmal. Az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit.
SZABÓ JENŐ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Elnök úr, Szabó Jenő vagyok, Tassy Sándor kollégája, főtanácsos.
ELNÖK: Parancsoljon, öné a szó, ha szóbeli kiegészítést kíván tenni.
Szabó Jenő szóbeli kiegészítése
SZABÓ JENŐ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Igen, szeretném néhány mondattal felvezetni az agrárbeszámolót. A kormány 10. alkalommal számol be az Országgyűlésnek az agrárgazdaság helyzetéről, a mezőgazdasági termelők jövedelmi viszonyairól, a főbb agrár-gazdaságpolitikai célok megvalósulásáról és a költségvetési támogatások felhasználásáról, törvényi felhatalmazás alapján. Szeretném előrebocsátani, hogy a törvényben megfogalmazott határidőre, október 15-re benyújtottuk a beszámolót az Agrárgazdasági Tanács ajánlásával együtt. Ez valójában egy objektív helyzetkép, ami a KSH egyfajta társfelelősségével készült. Abszolút statisztikai adatokon nyugvó objektív képet kívánunk minden évben bemutatni a tárgyilagos vita érdekében.
2007-ről szólva szeretném előrebocsátani, hogy rendkívül szélsőséges időjárási körülmények között, sok esetben drámaian alacsony termésátlagok, termésnagyságrendek születtek, különösen kukoricából. Iszonyú, 50 százalékos természuhanás is bekövetkezett. Ezzel paralel ugyanakkor a világpiacon árrobbanás zajlott le, pontosabban kezdődött, ami nem független az amerikai jelzálogpiaci válság következményeitől sem, hiszen a spekulatív tőke 2007 második felében, főleg októbertől felverte a mezőgazdasági alapanyagok világpiaci árát és terméktőzsdei árait, olyannyira, hogy a világtermelés többszörös nagyságrendjére nyitott állományokat lehetett találni már ez év elején. Ez a két ellentétes hatás pozitívan befolyásolta az agrárgazdaság jövedelmi helyzetét, hiszen ilyen drámaian csökkenő termésmennyiség mellett a jövedelem is csökkent volna, ha 2006. évi árakon számolunk. A növekmény 2,3 százalék, egy szolid jövedelemnövekmény, viszont azt is hozzá kell tenni, hogy a növekmény kizárólagosan a növénytermesztési termékek áremelkedéséből adódik, és az az agrárgazdasági cél, hogy a két nagy ágazat, a növénytermesztés és az állattenyésztés egymáshoz viszonyított arányát helyre billentsük, ilyen körülmények között nem sikerült. Ez az alapvető negatívuma a tavalyi évnek.
Rátérve egy-két technikai megjegyzésre: 2007-ben a KSH gazdaságszerkezeti összeírást hajtott végre, és egyben megállapította, hogy 7400 gazdasági szervezet foglalkozott mezőgazdasági tevékenységgel. Ugyanakkor az egyéni gazdasági körben 619 ezer egyéni gazdaságot számlált. Mindkét területen csökkenést tapasztalt. A vállalkozói körben, illetve a gazdasági szervezeti körben 6 százalékkal, az egyéni gazdasági körben 12,5 százalékkal csökkent a résztvevők száma. A tárca véleményét szeretném ezzel kapcsolatban elmondani. Az, hogy a teljes mezőgazdasági összeírás igyekszik minden háztartásban a mezőgazdasági tevékenységet feltérképezni, nem feltétlenül fedi a gazdaság fogalmát. Értelemszerűen hozzátesszük, hogy olyan küszöböket használ a statisztika, mint egy disznó, 500 négyzetméter gyümölcsös, 5 méhcsalád, satöbbi. Tehát úgy véljük, hogy ez nem a mezőgazdasági gazdálkodói kört fedi le, hanem a teljes mezőgazdasági termelést. Éppen ezért az európai uniós támogatásokért regisztrált 210-220 ezer termelőt tartjuk mi mezőgazdasági termelői körnek. Ezért ez a fajta kiszélesítés kritikával kezelendő.
Ami a foglalkoztatást illeti, 3 százalékos csökkenés tapasztalható, és ez a tendencia, úgy látszik, megállíthatatlan, hiszen évtizedek óta fogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Hozzá kell azonban tenni, hogy mintegy 500 ezer éves munkaegységről van szó. Ez a nagyságrend felel meg a mezőgazdasági foglalkoztatás jelenlegi szintjének. Ami a pénzügyi helyzetet illeti, az üzemi eredmény, mint említettem, 2,3 százalékkal nőtt, ennek nagyságrendje 82 milliárd forint. Ez a nagyságrend kifejezetten a hozamkiesést pótló emelkedő áraknak köszönhető. A támogatások tekintetében 460,3 milliárd forint éves támogatási nagyságrendről van szó, ennek jelentősebb része, 246 milliárd forint európai forrásból, 189 milliárd forint hazai forrásból származott. Az éves tényleges kifizetés 1,3 százalékkal haladta meg a 2006. évit, ennek ellenére, mivel a törvény a 2005. évi költségvetéshez méri a jövedelem és a támogatási nagyságrend valorizált értékének megtartását, számításokat végeztünk, amely szerint a kormány betartotta a bázishoz viszonyított támogatásnövelési kötelezettségét. Ezt a számítást mellékelni is tudom.
A kedvezőtlen, negatív jelenségek közül már említettem az éghajlati problémákat, de azt is látni kell, hogy az élelmiszeripar különösen nehéz helyzetbe került 2007-ben, hiszen a termelői árak mintegy 22 százalékkal nőttek, ugyanakkor az élelmiszer-fogyasztás az import javára bővült. Ilyen vetületben pozitívum, hogy mintegy 3 százalékkal bővült az élelmiszeripari beruházások nagyságrendje.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Mivel nem szakbizottság vagyunk, szerintem ez elegendő. Kérdezem, ki kíván hozzászólni a képviselő kollégák közül. Szabados József képviselő úr!
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Mivel ez az egyik része a területemnek a bizottságban, engedjék meg, hogy elmondjam, a beszámoló objektív és valós képet mutat az agrárgazdaság 2007. évi tevékenységéről és a nemzetgazdaságban betöltött szerepéről. Szeretném aláhúzni azt, hogy az ágazatot érintő súlyos fagy-, aszály-, jégkár és mindenféle természeti katasztrófa nagyban befolyásolta az agrárgazdaság teljesítményét, azt is, hogy csökkent a termékek termésátlaga, azt is, hogy növekedtek az élelmiszerárak, azt is, hogy romlott az eredményesség, azt is, hogy csökkent a foglalkoztatottság. Ennek ellenére összességében az agrárgazdaság teljesítette mindazokat az elvárásokat, amelyeket a magyar gazdaság elé kitűzött. És ha lehet, elnök úr, majd a parlamenti ülésen bővebben szólnék. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Schmidt Ferenc!
SCHMIDT FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Valóban, az előterjesztő is említette, hogy a 2007. évi rapszodikus terméseredmények, terméscsökkenések oda vezettek, hogy a mezőgazdaság jelentősen visszaesett, és csak a spekulatív tőke hozta azt a bevételt, hogy a mezőgazdaság nem ült le teljesen. Az azonban kimondottan csak a magasabbak áraknak, a spekulatív tőkének köszönhető, hogy mégis valamelyest, 4,4 százalékkal emelkedett az 1655 milliárdos kibocsátás összege. A ráfordítások árszínvonala ugyan 14,2 százalékkal volt magasabb, de ezt ellensúlyozták a bevételek. Ez főként a növénytermesztésnél következett be, ezzel szemben, ahogy az előterjesztő is említette, az állattenyésztés jelentősen, mondjam úgy, most már évről évre visszatérően csökkenő tendenciát mutat. Ugyanezzel az agrárnépesség kereseti viszonyai is csökkennek, hiszen 2007-ben a mezőgazdaságban alkalmazásban állók nettó keresete mintegy háromnegyede volt csak a nemzetgazdasági átlagnak. Vagyis egyre tartósabbá válik a társadalom egészéhez viszonyítva az elmaradás ebben az ágazatban. Az átlagkeresetek fokozatos csökkenése mellett további kedvezőtlen tény, hogy mintegy 8 ezer munkahely is elveszett, de ezen túlmenően még az úgynevezett nem fizetett családi munkaerő-foglalkoztatás is folyamatosan csökken.
Mindössze egy kérdésem lenne. A globalizáció mellett a gazdaságpolitika ütötte a legnagyobb sebet az agrárgazdaságon. A kialakult piaci viszonyokat is figyelembe véve az üzletpolitikában még mindig uralkodó vadhajtások, a kereskedők pillanatnyi előnyeinek hajszolását és kihasználását milyen eszközökkel kívánja megakadályozni azért, hogy a valamikor európai éléskamrát biztosító magyar mezőgazdasági termelők is jobb sorsot érdemeljenek? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Elhangzott a szóbeli kiegészítésben is, hogy területileg is nagyon komoly aránytalanságok voltak. Azt kell mondjam, hogy bár a kormányzat igyekezett kárt enyhíteni a fagykár kapcsán, de ez messze nem volt kielégítő. Emiatt különösen egyes régiókban, például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nagyon komoly, visszafordíthatatlan károk keletkeztek, amelyek az idén nemhogy enyhültek volna, hanem valószínűleg fokozódtak is, éppen az alacsonyabb gyümölcsfelvásárlási árak következtében. A kormányzat ebben az évben sem tudta ezeket a problémákat kezelni. Volt megállapodás, tudjuk nagyon jól, az alma esetében, de ez csak nagyon rövid ideig működött, a minisztérium megszegte a megállapodást.
A másik kérdésem az erdő telepítésével kapcsolatos. A minisztériumnak is érdeke lenne az, hogy az integrátorok sokkal nagyobb kompetenciával és hatékonysággal tudjanak dolgozni. A minisztérium mit kíván tenni ennek érdekében, mert nagyon sok az elhanyagolt terület, ahol az integrátorok segítségével jelentősen lehetne javítani az erdőgazdálkodás minőségén? Igazán átütő erejű lépés 2007-ben sem történt, ami szerintem nagyon nagy baj. Ráadásul ezek az erdőterületek főleg olyan elmaradottabb térségekben vannak, ahol rosszabb termőterületek vannak. Ezért ezen a téren az előrelépés regionális szempontból is nagyon kívánatos lenne. Várnám a reakcióját.
ELNÖK: Köszönöm. Visszaadnám a szót. Parancsoljon!
SZABÓ JENŐ (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A globalizáció káros hatásainak kivédésére nyilván elég körülményes dolog belső, vagy nemzeti támogatási konstrukciókat üzemeltetni. Mi az agrárpolitikánkban elsősorban az összefogást erőltetjük, ha így nézzük, vagy erősen támogatjuk beruházási eszközökkel is és nemzeti támogatáspolitikai intézkedésekkel is. A termelők közös összefogásával Nyugat-Európában elég sokat tanultak tőlünk az 1800-as évek végén, amikor a Károlyi Sándor vezette nemzeti szövetkezeti mozgalom elindult. Való igaz, hogy Nyugat-Európában sokkal előbbre járnak ma ebben is, és a közvetlen termelői piacok fejlesztésének is itt volna az ideje, ha programba vennénk. Megjegyzem, hogy nyugat-európai, sőt, amerikai példák is azt mutatják, hogy a fogyasztói bizalom sokkal erősebb, ha szemtől szemben találkozik fogyasztó és termelő. Ez ügyben egyrészt önszerveződések indultak Magyarországon, és az Új Magyarország vidékfejlesztési terv bizonyos intézkedései is, amit esetleg írásban meg tudnék utólag küldeni, a konkrét jogcímek megemlítésével, segítenék ezt a bajt orvosolni. Ennyit tudnék erre a felvetésre válaszolni.
Mádi László úr kérdésével kapcsolatban meg kell kérdezzem kollégáimat, mert a fagykárral és aszálykárral kapcsolatos intézkedéseket nem tudom, milyen konkrét számokkal tudnánk alátámasztani. Egy pillanat. 2007-ben 5 milliárd forint kárenyhítési támogatást juttattunk főleg termelők és zöldségtermesztők bevételkiesésének pótlására. Az erdőtelepítéssel kapcsolatban: most jöttem a környezetvédelmi bizottság üléséről, és ott egy erdész kollégával adtunk ilyen típusú választ, engedje meg, hogy írásban adjunk erre választ. Ismereteim szerint a jelenlegi erdőtelepítési ütem hosszú távú fönntartását tartja célnak a tárca, ami abból a szempontból érdekes, hogy ez évben túlléptük a 2 millió hektáros nagyságrendet, és relatíve igen intenzív az erdőtelepítés. Az viszont való igaz, hogy én nem tudom megválaszolni, hogy regionális szempontból milyen programok indultak ez ügyben.
Bocsánat, még valamit, ha megengedik. Közmunkaszervezésben is igen jelentős lehetőséget biztosít ez, tavaly 2000 fő foglalkoztatását biztosította egy bizonyos régióban. Ennyit tudnék előre bocsátani az írásbeli kiegészítéshez.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mádi László úgy látom, nagyon aktív. Parancsoljon, képviselő úr.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, csak egy mondatot. Tehát 10-15 ezer hektár szokott évente megvalósulni. Hogy mennyire komoly gond van, azt az mutatja, hogy 4200 hektár valósul meg az idén az erdőtelepítésből. Ennek részben az az oka, hogy az FVM, illetve a Vidékfejlesztési Hivatal kritikán alul működik. Nem tudnak egyetlen határidőt sem betartani. Emiatt minden borul. Hihetetlen pongyolaság, anarchia van, ami teljesen abnormálissá teszi a nagyon komoly tőkeigényű, hosszú távú befektetés működését. Azt gondolom, hogy 15 ezer hektár helyett 4 ezer hektár minden, csak nem siker. Miközben egyébként az Unióhoz is 15 ezer hektárt adtunk be évente igényként, ebből az idén 4200 valósul meg. Sajnálom.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: A szavazás következik. Szerencsére csak az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk, úgyhogy a plenáris ülésen még lesz lehetőség arra, hogy mindenki kifejtse álláspontját. Kérdezem, ki az, aki a J/6446. számú előterjesztést általános vitára alkalmasnak találja. (Szavazás) Köszönöm. Ki az, aki nemmel szavazott? Öt. Tartózkodott? Hat. Ez tizenegy, tehát a többség támogatta. A többség álláspontot Szabados József, a kisebbségi álláspontot Schmidt Ferenc ismerteti. Köszönöm.
A következő napirendi pontunk mindössze két szavazás lenne. Két albizottságunkban üresedés van, és a Fidesznek kell betöltenie ezt a két helyet. Az ORTT költségvetését előkészítő albizottságba javaslom Ágh Péter kollégánkat. Holnap 9.30-kor már lenne is egy ülés. Az európai ügyek albizottságába pedig Borsos Józsefet javasolnám, hogy töltse be az ott megüresedett helyet. Kérdezem, szavazhatnunk-e egyben. Igen. Ki az, aki támogatja a két kollégát? (Szavazás) Köszönöm. Gratulálok nekik, jó munkát kívánok.
Rátérünk az utolsó napirendi pontunkra, Szatmáry Kristóf képviselő úr "Itt az idő, most vagy soha, avagy adó és bizalom" címmel, I/5861. számon benyújtott interpellációjának tárgyalására. A feladatunk bizottsági jelentés, illetve javaslat készítése a Házszabály 117. § (4) bekezdésében foglaltak szerint. Megkérem Szatmáry képviselő urat, hogy foglaljon helyet az előterjesztők asztalánál, és köszöntöm Keller László államtitkár urat.
Először Szatmáry Kristóf képviselő urat kérem, hogy fűzzön szóbeli kiegészítést az interpellációjához.
Szatmáry Kristóf szóbeli kiegészítése
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen. Csak nagyon rövid lennék. Köszönöm a bizottságnak és államtitkár úrnak is, hogy megvártak. Azért örülök annak, hogy az interpelláció idekerült a bizottság elé, mert a kérdés ma aktuálisabb, mint amikor elhangzott a parlamentben. Ugyanis az elmúlt hetek fejleményei alapján az látszik körvonalazódni, hogy nem lesz semmiféle adó- és járulékcsökkentés a vállalkozások számára. Hadd idézzek az akkori államtitkári válaszból, amit nem tudtam elfogadni, hogy "...az Országgyűlés elé terjeszti, és reményeim szerint a 2009. január 1-től hatályba lépő csökkentett adó-, járulék- és adminisztrációs terhelést fogjuk megszavazni itt, a parlamentben."
Most úgy látszik, hogy az akkori államtitkári választ átírta a történelem. A mondatban szerepel az adminisztrációs teher csökkentése, de erről sem hallani semmit, ahogy az adó- és járulékcsökkentésről sem. Annyiban hadd aktualizáljam az akkori interpellációt, hogy meggyőződésem szerint a pénzügyi válság kezelése elég szigorú monetáris politikát kíván Magyarországtól, de a pénzügyi válság kezelésére tervezett intézkedések sok tekintetben nem esnek egybe sem az én elképzeléseimmel, sem mások elképzeléseivel, sem a gazdasági válságra adandó válasszal. Ma Magyarországon nem csak egy előttünk álló gazdasági válságról beszélhetünk, hanem a mögöttünk hagyott két szűk esztendőről is.
Természetesen a piaci racionalitásokat figyelembe véve, azok az eredeti, vállalkozói érdekképviseletek részéről történt észrevételek, hogy Magyarországon 1000 milliárd forint körüli adócsökkentés jelenthetne érzékelhető, a vállalkozások számára egyértelmű előrelépést, ma már nem tarthatók. Azt viszont nem tudom elfogadni, és jó néhányan vagyunk még, ha megosztott is e tekintetben a vállalkozói érdekképviselet, hogy teljes mértékben lemondjunk az adó- és járulékcsökkentésről. Azt gondolom, hogy igenis napirenden kell tartani, és meg kell nézni azt, és ez értelmes szakmai vita lehet, hogy milyen mértékben lehet csökkenteni, és ez milyen forrásból finanszírozható. De szerintem a hazai vállalkozói bizalom helyreállítása szempontjából is szükséges az, hogy valamifajta, legalább jelzésértékű adó- és járulékcsökkentés legyen.
Erre egyetlenegy példát hadd mondjak, ami nem is az én fő szakterületemhez, a kis- és középvállalkozásokhoz, hanem inkább a nagy cégekhez kötődik, ez a szolidaritási adó kérdése. A szolidaritási adót 2006-ban 4 százalékkal vezették be a társasági adó fölötti részben. Ezt akkor ideiglenes intézkedésnek tervezte a kormány, így is szerepelt a programjában. De ez lassan kezd a szovjet csapatok ideiglenes állomásoztatására emlékeztetni, ez is szervesen beépül a magyar gazdaságpolitikába. Nagyon-nagyon sokan kifogásolták ezt. És ez csak egy tétel.
Azt gondolom összességében, hogy a kormányzatnak meg kellene tudni teremteni legalább valamifajta szimbolikus jelentőségű adó- és járulékcsökkentés feltételeit a vállalkozások számára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Keller László államtitkár úr következik.
KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azzal szeretném kezdeni, hogy az interpellációra Veres János pénzügyminiszter úr válaszolt, nem én. Csak a pontosítás kedvéért jegyeztem ezt meg, remélem, hogy jól idézte képviselő úr a miniszter úr szavait. (Szatmáry Kristóf: A jegyzőkönyv alapján.) Akkor oké.
Képviselő úr az interpellációjában négy kérdést érintett, ezek nem konkrét, hanem általános kérdések voltak, ezért nyilván akár hosszú időre is elnyúlhat a bizottsági vita, mert a négy kérdés alapján sok mindent lehet érinteni, csakúgy, mint a válaszban. Ennek ellenére megpróbálom a kérdések lényegét értelmezni. Az nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetet figyelembe véve célszerű megválaszolni az interpellációs kérdéseket, mert azok egyébként egészen más körülmények között fogalmazódtak meg. (Varga Mihály távozik az ülésről.)
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
A mai viszonyokat a bizottsági tagok anélkül is ismerik, hogy én erről részletesebben beszélnék. De azt mindenképpen meg kell említeni, hogy az a helyzet, ami jelenleg jellemzi a gazdaságot, és ami korlátokat szab, új gondolkodást igényel a gazdaságpolitikától, az az amerikai jelzálogpiac 2007-ben elindult, lassan-lassan begyűrűző hatása, ami már elérte a fejlett és kevésbé fejlett európai országokat is. Ma azt lehet regisztrálni, hogy az eurózóna növekedését is negatívan érinti ez a probléma. Nagyon kemény és soha nem látott bankmentő akciókra került sor Amerikában és az EU különböző országaiban, de ezek gyakorlatilag hatástalanoknak mutatkoztak.
Azt remélem, képviselő úr is úgy látja, hogy a jelenlegi helyzetben a pénzügyi rendszer problémáinak megoldása rövid idő alatt nem képzelhető el, egy hosszú távú megoldási csomag, utak vezethetnek a pénzügyi rendszer kiegyenesítéséhez. Ezért az ez évi GDP-növekedési várakozást is szükséges volt mérsékelni. Ma úgy látjuk, hogy 1,2 százalékos lehet a GDP növekedése 2009-ben. Azt persze senki nem tudja megmondani, hogy valóban ennyi lesz-e. Azoknak a becsléseknek a bizonytalansága, amelyek korábban meglehetősen nagy pontossággal elvégezhetőek voltak, ma meglehetősen nagy. Úgy gondolom, a jelenleg kialakult helyzetre a kormány gyorsan reagált. Nem akarom ezt elismételni, hiszen a parlamentben is szóba került, bár nagyon röviden, a sajtót, a nyilvánosságot is tájékoztattuk erről. A reagáláson belül azt az adócsökkentési programot, amit korábban kidolgoztunk, visszavontuk, gyorsítottuk a hiánycsökkentés mértékét már az idén is, 3,8-ról 3,4 százalékra, átdolgoztuk a jövő évi költségvetést, egy új makropályával számoltunk. Utaltam rá, hogy a növekedés mértéke a korábbi 3 százalék helyett 1,2 százalék, a fogyasztást, a beruházásokat, az exportot, az inflációt korrigáltuk. Szeretném rögtön hozzátenni, hogy a jelenlegi feltételek között meglehetősen nehéz jó növekedési prognózist adni.
Az egyik legfontosabb, elérhető célkitűzésnek azt tartjuk, hogy az euró bevezetésének feltételei a lehető legkorábban teljesüljenek. Ehhez minden feltételt meg kell teremtenünk, hiszen ez lehet egy menekülési út ebből a helyzetből. Nyilvánvaló, hogy az a pálya, amire próbáljuk ráállítani a költségvetés-politikát, a javuló egyensúly mindenképpen kedvezőbb feltételeket teremt a vállalkozások fejlődéséhez, a másik ágon pedig a hitellehetőségek bővítését próbáljuk erősíteni. Talán ezzel javítható a kis- és középvállalkozások, általában a vállalkozások versenyképessége. Hiszen túl azon, hogy az államháztartást jobb pozícióba kell helyezni egyensúlyi szempontból, a kis- és középvállalkozások feltételeit is javítani szükséges. Éppen tegnap tartott a pénzügyminiszter a VOSZ és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével együtt egy sajtótájékoztatót, amelyen számos intézkedésről számolt be. Miután képviselő úr egyúttal a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is, megkímélném attól, hogy erről részletesen beszéljek, hiszen feltehetőleg ezeket ön jól ismeri.
Ami a négy kérdésre adandó rövid választ illeti, azt szeretném kérni a bizottságtól, hogy érdemben az interpellációval foglalkozzunk, ne terjedjen ki más irányba is a figyelmünk. Képviselő úr négy kérdést tett fel.
Az első kérdésére azt tudom válaszolni, hogy a megváltozott körülmények között a kormány érdemi lépéseket tesz annak érdekében, hogy a kialakult helyzetet konszolidálja, és a lehető leggyorsabban emelkedő pályára tudja helyezni a gazdaságot.
A második kérdésben azt firtatja képviselő úr, hogy végre partnerként tekintünk-e a hazai kis- és középvállalkozásokra, mit kívánunk tenni mozgásterük javítására. Erre csak azt tudom mondani, hogy az elmúlt hetek, napok eseményei azt mutatják - akár a tegnapi sajtótájékoztató, akár a nemzeti csúcs -, hogy gyakorlatilag a kormány elképzelése, programja teljesen egybecsengett a vállalkozókéval. Az igaz, hogy azoknak a vállalkozóknak a véleménye, akik egyidejűleg politikai színekben is jelen voltak, valószínűleg eltért ettől, de aki politikasemlegesen fogalmazta meg a teendőket, azé egybevágott a kormányéval. Az elmúlt hetekben realizáltunk hosszú távú megállapodásokat a kereskedőkkel, a fuvarozókkal, rögzítettünk szükségszerű teendőket. Azt gondolom, mindez azt mutatja, hogy a vállalkozásokhoz, a hazai kis- és középvállalkozásokhoz igenis partnerként viszonyulunk.
A harmadik kérdés az volt, hogy meghallgatják-e azokat az észrevételeket, tanácsokat, konkrét programokat, amelyek a vállalkozóktól érkeznek. Erre azt tudom mondani, hogy igen, meghallgatjuk, és abban a ritmusban szeretnénk tenni a dolgunkat, ahogy ők is megfogalmazták. Még egyszer mondom, hogy azokra a vállalkozókra gondolok, akik nem politikailag determinált módon szólalnak meg.
A negyedik kérdés az, hogy lesz-e bizalom, lesz-e újra bizalom. Azt gondolom, a bizalom egyre inkább erősödik, és ebből következően hosszú távon is arra lehet számítani a részünkről, hogy továbbra is a vállalkozók különböző érdekképviseleteivel, szervezeteivel megtartjuk a jó viszonyt, együttműködésre törekszünk.
Még kitérnék az adócsökkentésre. Képviselő úr, ma a meghatározó gazdasági szakértők, akik a piacon vannak, és még egyszer mondom, akik nem a Fidesz programját próbálják velünk elfogadtatni, azt mondják, hogy ebben a helyzetben gondolkodni kell az adócsökkentésről, de az adócsökkentő programhoz szükséges feltételek nincsenek meg.
Köszönöm szépen. Ennyiben kívántam összefoglalni az interpellációra adott választ. Azt kérem a bizottságtól, hogy fogadják el a válaszomat. Abszolút megváltozott feltételek között kellett a válaszokat megadni, és úgy gondolom, az általános kérdésekre kimerítő választ adtam. (Dr. Katona Béla: Tanúsíthatjuk.)
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kívánnak-e a vitában részt venni.
Mádi képviselő úr!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Nem volt meggyőző államtitkár úr. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Horn képviselő úr!
HORN GÁBOR (SZDSZ): Ahogy most a bizottság összetételét látom, nyilván el lesz fogadva a válasz. De szeretném jelezni a bizottságnak is, és mert felhívta a figyelmemet az egyik MSZP-s kolléga, hogy jegyzőkönyv készül, a jegyzőkönyv számára is szeretném rögzíteni, hogy számunkra sem kielégítő ez a válasz. A Fideszen kívül beszélnek még néhányan adócsökkentésről az országban, szakértők is, méghozzá nem is akárkik a szakmában. Tehát az az állítás, hogy a Fideszen kívül mindenki azt gondolja, hogy az adócsökkentés ördögtől való dolog, nem valósághű megfogalmazás. Nem akarom sorolni azokat a közgazdászokat, akik, volt idő, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányban is dolgoztak, és azt gondolják, hogy ha valamikor, akkor most nem szabad félretenni az adócsökkentést. Bár ez önmagában nem érv, mint ahogy az ön idevonatkozó mondatai sem érvek.
Ráadásul nagyon optimistának tartom az 1,4-1,5 százalékos növekedést, még az 1,2 százalékosat is. Lehet, hogy ezzel megint rémhírterjesztő leszek, de szomorúan kell megjegyeznem, hogy egy magára valamit adó kormány, magát komolyan vevő kormány - az írtől kezdve a németig, amelyek nálunk sokkal jobb helyzetben lévő országok -, nulla vagy mínusz növekedéssel számol. Szerintem sajnálatos, hogy a magyar gazdaságnak is ezzel kell számolnia jövőre. Ez egy bizonyos értelemben komolytalanná is teszi a 2009-re vonatkozó költségvetési számításokat. Államtitkár úr is azt mondja, hogy ezt nem lehet tudni, de még egyszer mondom, vannak olyan felelős kormányok, nemcsak a régióban, máshol is, amelyek nem ennyire optimisták. Sajnos, ezt komolyan figyelembe kellene vennünk. Az adócsökkentés, még egyszer hangsúlyozom, nem egyszerűen csak politikai taktika valamelyik párt részéről, ennél sokkal lényegesebb kérdés. Ha minden igaz, erről az öt párt részletesebben is fog tudni beszélni.
Csak szerettem volna jelezni, hogy mi sem fogjuk tudni elfogadni ezt a választ sem, de természetesen a megváltozott körülmények között mindenképpen példaértékű, hogy más választ mondott el az államtitkár úr, mint legutóbb, amikor azt hallottuk, hogy minden rendben van, és Magyarországon nagyon szép növekedésnek nézünk elébe. Sajnos azt kell mondanom, hogy a helyzet még a most hallottaknál is rosszabbnak látszik.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelzés nincs. Akkor először Keller államtitkár úrnak adom meg a válaszra a lehetőséget, majd utána képviselő urat kérem, hogy a válasz elfogadásáról nyilatkozzon. Államtitkár urat illeti a szó.
KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden reagálnék. Értem az MSZP-s képviselők türelmetlenségét, de nyilvánvaló, hogy szükséges néhány mondatban reflektálni. Horn képviselő úr felvetésére azt tudom mondani, hogy egy prognózisról van szó, amit legjobb tudásunk szerint igyekeztünk megadni, számba véve azokat a makrogazdasági paramétereket, amelyek alapján a GDP meghatározásra kerülhet. Nem mondom azt, hogy ettől nem térhetünk el a későbbiek során. Ma a piaci viszonyaink alapján, és itt figyelembe kell venni más országok piaci viszonyait is, azokat a beruházási elképzeléseket, amelyeket továbbra is tartanak a befektetők, realitással bír, azt gondolom, ez a szám. De nyilvánvaló, hogy erre ma senki nem tud mérget venni.
Az adócsökkentéssel kapcsolatban pedig nem azt mondtam, hogy ördögtől való, hanem azt, hogy most fel kell készülni rá, de jelenleg a feltételek nem adottak arra, hogy ezt bevezessük. Mádi képviselő úrnak pedig köszönöm szépen az észrevételét.
ELNÖK: Köszönöm. Szatmáry Kristóf képviselő urat kérem, nyilatkozzon, hogy elfogadja-e az interpellációra adott kiegészítő választ.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen. Államtitkár úr válaszát meghallgatva úgy gondolom, igazából ott tartunk, ahol júniusban. Akkor azért nem fogadtam el a választ, most nem idézném, mert csupa általánosságot tartalmazott. Magyarországon ma talán még égetőbb és fontosabb egy gazdaságélénkítő és egy vállalkozásfejlesztési program, amelyek nem nélkülözhetik a bizonyos mértékű adó- és járulékcsökkentést. Azt én is szeretném visszautasítani, amit mondott, hogy a Fideszen kívül mindenki az MSZP álláspontján van. Nem szeretném minősíteni azokat a független szakértőket, ahogy államtitkár úr tette, akik most nem adócsökkentésről beszélnek. Valószínűleg megvan az okuk arra, hogy miért változtatták meg az álláspontjukat. Ez nem rám tartozik.
Összességében azt akarom mondani, fenntartva azt, hogy nem képzelhető el Magyarországon a jelen gazdasági helyzetből rövid és középtávon pozitív végkimenet akkor, ha teljesen elvetjük az adó- és járulékcsökkentést, hogy nem tudom államtitkár úr válaszát elfogadni.
Döntés az interpellációs válasz elfogadásáról
ELNÖK: Képviselő úr nem fogadta el az államtitkár úr kiegészítő válaszát, ezért a Házszabály 117. § (4) bekezdésének d) pontja alapján kérdezem a bizottságot, hogy a bizottság ülésén kifejtett, az interpellált által kiegészített választ elfogadja-e. Aki igen, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizennégy. Aki nem? Tíz. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság 14 igen szavazattal, 10 nem ellenében elfogadta az interpellált által kiegészített választ.
Köszönöm a bizottság munkájában való részvételt, a napirendi pont tárgyalását lezárom.
Mivel napirendi pontjaink végére értünk, a bizottság ülését is lezárom. Tájékoztatásul közlöm, hogy elnök úrral történt megegyezésünk értelmében a következő ülésünkön 15 napirendi pontot tárgyalunk, ez október 28-án 14 órakor lesz. Mindenkinek további szép napot kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 12 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit