KPSZB/30/2008.
KPSZB/102/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2008. november 2-án, vasárnap 17 óra 08 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A Pénzügyminisztérium által történő előterjesztés alapján a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési törvényjavaslatának módosítására irányuló javaslat megtárgyalása *
Dr. Veres János tájékoztatója *
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése *
A Fidesz álláspontjának ismertetése *
Domokos László ügyrendi javaslata *
Vita az ügyrendi javaslatról *
Döntés az ügyrendi javaslatról *
Dr. Hargitai János hozzászólása *
Dr. Hargitai János ügyrendi javaslata *
Döntés az ügyrendi javaslatról *
A vita folytatása - Dr. Katona Béla hozzászólása *
Varga Mihály ügyrendi javaslata *
Döntés az ügyrendi javaslatról *
A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Boldvai László (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Horn Gábor (SZDSZ)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Boldvai László (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Farkas Imre (MSZP) Schwartz Bélának (MSZP),
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Ágh Péter (Fidesz) Schmidt Ferencnek (Fidesz),
Balla György (Fidesz) Ágh Péternek (Fidesz),
Borsos József (Fidesz) dr. Dancsó Józsefnek (Fidesz),
Mádi László (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz).
Dr. Veres János pénzügyminiszter
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Molnár András, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 17 óra 08 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszöntök mindenkit, jó napot kívánok. A bizottsági ülést megnyitom. Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm a sajtó munkatársait, meghívott vendégeinket és mindenkit, aki bizottsági ülésünk iránt érdeklődik.
A mai bizottsági ülésünkre kiküldött meghívóban egy napirendi pont szerepelt. Bizonyára emlékeznek rá a kollégák, hogy a bizottság keddi ülésén a 2009. évi költségvetési törvényjavaslatnak azt a változatát tárgyalhattuk, amelyről a jelen lévő pénzügyminisztériumi államtitkár is úgy nyilatkozott, hogy már nem érvényes. Akkor merült fel a bizottsági ülésen, hogy lehetetlen helyzetbe került a bizottság, mivel úgy kell állást foglalnia valamiről, hogy igazából nem ismeri annak valós és konkrét tartalmát. Ezért fogalmazódott meg több képviselő részéről az a javaslat, hogy amennyiben elkészül egy írásbeli anyag, amelyik immár munkacímen a 2009. évi költségvetés harmadik változatát ismertetné, akkor a bizottság ezt még a parlamenti vita megkezdése előtt mindenképpen tárgyalja meg.
Ezért volt indokolt, hogy a bizottsági ülést mára összehívjuk. Mivel hétfőtől indul a költségvetés parlamenti vitája, és korán kezdődik a plenáris ülés is, ezért alelnök kollégámmal, Szabó Lajossal csak ezt a vasárnap késő délutáni időpontot találtuk. Elnézést, ha ezzel valakinek kellemetlenséget okoztunk, de ahogy hallhattuk, rendkívüli idők rendkívüli megoldásokat igényelnek.
A kiküldött napirendi javaslathoz egy írásbeli kiegészítés érkezett Szabó Lajos alelnök úrtól. Azt javasolja, hogy a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok megvitatására is kerüljön sor. Javaslom a bizottságnak, hogy ülésünk napirendje egészüljön ki ezzel a ponttal, ezt a két napirendi pontot tárgyaljuk meg, tekintettel arra, hogy ennél az előterjesztésnél két módosító indítvány van, amiről a bizottságnak döntenie kell. Kíván-e most valaki ehhez hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Akkor szavazhatunk.
Kérdezem tehát a bizottság tagjait, hogy ki az, aki a Pénzügyminisztérium által történő előterjesztés alapján a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési törvényjavaslatának módosítására irányuló javaslat megtárgyalásával, valamint a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok megtárgyalásával egyetért. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ez huszonnyolc. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes és elfogadta napirendjét is.
Azért vártunk egy kicsit a bizottsági ülés megkezdésével, mert azt a tájékoztatást kaptam, hogy az írásos anyagot jelenleg fénymásolják. Ez az anyag perceken belül itt lesz. Köszöntöm a bizottság ülésén Veres János pénzügyminiszter urat és Kovács Árpádot, az Állami Számvevőszék elnökét. Ők lesznek az 1. napirendi pontunk előterjesztői, illetve véleményezői. Azt kérdezem miniszter úrtól, hogy várjuk-e meg az írásos anyagot, vagy anélkül elkezdi.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tekintettel arra, hogy bizottsági elnök úr kérése volt, hogy ne vetítéssel történjen a bizottság ülésén a felvezetés, hanem az írásos anyagot láthassák a bizottsági tagok, természetesen kész vagyok elkezdeni, de semmi olyat nem szeretnék tenni, ami a bizottsági tagok ellenére van.
ELNÖK: Javaslom, kezdjük el, mert néhány percen belül itt lesz az írásos anyag, és a kollégák azon keresztül is tudják majd követni az elhangzottakat. Parancsoljon, miniszter úr, öné a szó.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Az elmúlt időszakban bekövetkezett gyors változások szükségessé tették azt, hogy a korábban határidőre benyújtott költségvetési javaslathoz képest immár a második változtatási javaslatot is megtegyük az Országgyűlésnek még az általános vita megkezdése előtt. A második változtatási javaslatunk tartalmát, szeretném egyértelművé tenni, a parlamenti képviselők pénteken megkapták, így a bizottsági tagok számára is, illetve a többi parlamenti képviselőnek is megküldtük, a bizottsági ülésen kedden történt megállapodásnak megfelelően egy, a Pénzügyminisztérium által készített, "A Pénzügyminisztérium előterjesztése az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága részére a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési törvényjavaslatának módosításáról" című előterjesztés formájában.
Ez az előterjesztés részben tartalmazza a benyújtott költségvetési javaslat egyes tételeinek módosítására vonatkozó javaslatainkat, részben pedig ennek indoklását. Tartalmazza továbbá "A gazdasági fejlődés főbb jellemzői - változás" című táblázatot, amely bemutatja a 2009-re eredetileg benyújtott, illetve a módosított változat makropályaszámait, valamint tartalmazza második mellékletként "Az államháztartás alrendszereinek főbb jellemzői - változás - pénzforgalmi szemléletben" című táblázatot is. A mostani szóbeli kiegészítésemben alapvetően ennek indoklásával fogok foglalkozni, illetve azt kívánom a bizottság számára bemutatni, hogy mely pontokon és miért tértünk el az eredetileg benyújtott változat módosított változatához képest is. Szeretném egyértelművé tenni, hogy október 9-ét megelőzően a versenyképesség, az egyensúlyjavítás és a fenntarthatóság legfontosabb követelményeinek megfelelő költségvetési javaslatot nyújtottunk be az Országgyűlésnek, azt követően azonban nyilvánvalóvá vált, hogy mindezeket a prioritásokat meg kell hogy előzze a pénzügyi stabilitás fenntartása, a munkahelyek megőrzésének követelménye. A legfontosabb változások között a makro-paraméterekben az eredetihez képesti új változatokat fogom csak elmondani.
A korábban tervezetthez képest három ok miatt immáron -1 százalékos GDP-csökkenéssel számolunk a következő évre. A három okot szeretném egyértelművé tenni. A háztartások fogyasztása a hitelfelvételi lehetőségek szűkülése és drágulása, továbbá a recesszióból következő foglalkoztatáscsökkenés, valamint a várható reálbércsökkenés következtében az eddig feltételezett minimális növekedéssel szemben a 2009. évben érzékelhetően csökkenni fog. Ebből is következik a növekedés negatív számértéke. A beszűkülő finanszírozási lehetőségek miatt, illetve az eddig elgondoltnál hosszabb ideig tartó globális recesszió következtében, az európai uniós források növekvően pozitív szerepe mellett is, 2009-ben a beruházások a korábban feltételezett 4 százalékos bővülés helyett némileg szűkülni fognak az országban. Az exportlehetőségek, már a korábbi, október 18-ai változatban is szerepeltettük ezt, jelentősen csökkennek. A kivitel növekedése az utolsó számítások alapján, reálisan, konzervatív módon becsülve csak megközelíteni fogja a 4 százalékot, nem fogja azt meghaladni.
Hozzá kell ehhez tennem, hogy a következő hét második felében fogja közzétenni az Európai Bizottság azt az őszi prognózisát, amely valamennyi európai uniós tagország most ismert helyzetében 2009-re várható adatait tartalmazza. Ez nyilván még pontosabb információkat fog jelenteni számunkra a későbbiek során várható 2009. évi folyamatokat illetően. Ugyanakkor, miután a parlamentben a költségvetési vita elkezdődik, a házbizottságban történt megállapodás alapján hétfőn, ezért ezeket az adatokat nem volt módunkban megvárni. Voltak olyan országok, amelyekről az elmúlt napokban sikerült adatokat beszereznünk, de ez nem valamennyi európai uniós tagországot jelenti. Az Európai Bizottság várható adatainak figyelembevételével természetesen újra lehet értékelni ezeket a folyamatokat. Tehát a növekedéssel kapcsolatban ezt az értéket szerettem volna ismertetni.
Az infláció esetében 4,5 százalékos mértékkel számoltunk ebben a változatban. A magasabb érték oka, mint ahogy azt korábban egy másik helyszínen megkérdezték, alapvetően abból adódik, hogy úgy látjuk, a forint/euró árfolyam más szinten fog stabilizálódni a következő időszakban, mint amilyen szinten a költségvetés eredeti tervezésénél ezt figyelembe vehettük. Ez egy szolid mértékben magasabb inflációs prognózist tett indokolttá. Ugyanakkor egyértelmű az, hogy a keresletszűkülés miatt az inflációt illetően kifejezetten az inflációcsökkenés irányába mutató makrogazdasági jelek tapasztalhatóak.
A reálbérmérték a most benyújtott változatban -2,7 százalék, döntően annak figyelembevételével, hogy az üzleti szektorban nem látszik érdemi bérnövekedés lehetősége, a közszférában pedig a korábban már ismertetett javasolt intézkedések hatására szintén a reálbér csökkenése prognosztizálható a 2009. évre.
Az államháztartási hiány alakulásában is a korábban benyújtott változathoz képest kisebb mértékkel számolunk. Ez azt jelenti, hogy a korábban tervezett 2,9 százalékhoz képest 2,6 százalékos mértékkel számolunk. Ez a 2,6 százalékos mérték a kiadások területén 0,5 százalékpont megtakarítás és 0,2 százalékpontos kamatkiadás-bővülés mellett jön létre. A 0,3 százalékos csökkenés a korábban tervezett 2,9 százalékhoz képest alakul. Ez azt jelenti, hogy ennek megfelelően még gyorsabb a hiánycsökkentési pálya mind a konvergenciaprogramhoz, mind az eredeti költségvetési javaslathoz képest.
A többlet-hiánycsökkentés elmaradó tételei közül a legfontosabbakat szeretném felsorolni. Ahogy azt már korábban bejelentettük, ez nem az utolsó egy hét fejleménye volt, az első tétel az elmaradó adócsökkentés, a második a tárcák kiadásainak csökkentése. A családi pótlék, a nyugdíjkorrekció szeptember 1-től történő megvalósulása mellett a közszférában a bérek szinten maradását tudjuk vállalni a következő évre, a közszféra 13. havi bérének felfüggesztését, a 13. havi nyugdíj esetében a maximálisan 80 ezer forintig történő kifizetést - csak az öregségi korhatár utáni és rokkantnyugdíjasoknak. Ez további mintegy 91,2 milliárd forintot jelent az egyensúlyjavítás szempontjából.
Ha a mostani javaslat pénzforgalmi számait nézzük, tehát nem az eredményszemléletű hiányszámait, akkor azt lehet mondani, hogy pénzforgalomban a javaslat 783 milliárd forintos hiányszámmal számol az eredményszemléletű 976 milliárd forintos hiányszámmal szemben, tehát mintegy 200 milliárd forinttal alacsonyabb a pénzforgalmi hiányszámérték. Ez, ha eredményszemléletben nézzük, 724 milliárd az új javaslat szerint, a most benyújtandó módosítás figyelembevételével, az eredeti 932 milliárddal szemben.
Nem változik a benyújtott javaslathoz képest azokon a területeken a szociálpolitika, amit nem érintettem az imént. Nem változik az európai uniós források igénybevételéhez szükséges költségvetési nemzeti finanszírozási érték tervezése. Azaz szeretném egyértelművé tenni, hogy valamennyi uniós támogatás igénybevételéhez szükséges saját nemzeti finanszírozási szükséglet a költségvetésben továbbra is biztosított. Éppen ezért biztatok mindenkit arra, hogy adjanak be uniós pályázatokat, a nyert pályázatokat pedig minél gyorsabban, minél eredményesebben valósítsák meg. Összességében egyébként uniós források a költségvetésben ezermilliárdot meghaladó értékben szerepelnek. Ebből a költségvetésben megjelenik 774 milliárd és a költségvetésen kívüli finanszírozás 228 milliárd forint, 183 milliárd forint a központi költségvetési forrás az uniós fejlesztések megvalósításához.
Továbbra is jelentős tartalékok maradnak a költségvetésben a következő évre. A bizonytalanság a pénzpiacokon, illetve a világgazdaságban továbbra is igen jelentős, ezért szükséges, hogy ezt tartalékokkal is kompenzálhassuk. Az általános tartalék 56,5 milliárd forint, céltartalékként 69,8 milliárd forint, stabilitási tartalékként 78 milliárd forint szerepel. Ez összesen 204 milliárd forintot tesz ki. Az eredeti költségvetési javaslatban is szerepelt már, ezért a mostaniban is szerepel a fejezeti egyensúlyi tartalékok 80 milliárd forintos összege zárolt tartalékként. Ha emlékeznek a kollégák, az eredeti benyújtott változatban is szerepeltettük ezt az értéket. Azért szerepel ez zárolt tartalékként, mert csak abban az esetben lehet felhasználni, ha érdemben jobbá válnának a makrogazdasági és a pénzügyi folyamatok.
Az önkormányzatok finanszírozása a változtatások után, amely már figyelembe veszi a bérkövetkezményeket a különböző normatívák meghatározásánál is, 2009-ben mintegy 3418 milliárd forintos összeget tesz ki. Ehhez az állami támogatás és az átengedett személyi jövedelemadó-bevétel 1279 milliárd forint lesz. Az európai uniós és fejezeti támogatások a társfinanszírozással együtt 312 milliárd forintot tesznek ki az önkormányzatok esetében. Ebből fejlesztési célra 270 milliárd forint van. Ezek a számok, hangsúlyozom, változatlanok a költségvetés fejlesztési előirányzatánál, ugyanakkor a normál finanszírozási tételeknél természetesen a bérrel kapcsolatos korrekciókat végrehajtottuk.
Ahogyan már említettem, a parlamenti képviselőknek pénteken elküldött pénzügyminisztériumi előterjesztés pontosan tartalmazza immáron az új irányszámokat, az új normatívákra vonatkozó javaslatokat is, illetve a különböző mellékletek átszámolt tételeit is. Kérem a költségvetési bizottságot, hogy az írásban benyújtott előterjesztés alapján, illetve a most elhangzott szóbeli kiegészítés alapján a Pénzügyminisztérium előterjesztését elfogadni, azt támogatni szíveskedjenek. Miután az volt a megállapodásunk, hogy igyekezzek időkereten belül maradni, erre törekedtem. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Árpád elnök úrnak adok szót.
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget. Én is megpróbálok rövid lenni. Az Állami Számvevőszék a bizottság felkérésének megfelelően elkészítette észrevételeit, amely két részből áll. Az első részben észrevételeket fűzünk a Pénzügyminisztérium által elkészített módosító indítvány tervezetéhez, mert jogi értelemben ez még nem tekinthető módosító indítványnak, a másik része pedig a számított és a várható makrogazdasági pályákkal kapcsolatos, a Fejlesztési Módszertani Intézet tanulmányát tartalmazza. Az anyag elkészítésében az volt a felfogásunk, hogy a benyújtott módosító indítványok, a változatlanul maradt tételek és a lehetőségek összefüggésében a bizottság szíves tudomására hozzunk néhány olyan kockázatot és tényt, amelyek a viták során talán oldhatók, vagy talán annak tudatában dönt majd a tisztelt bizottság és a parlament, hogy ezek a kockázatok fennállnak.
Mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy a forráskivonásra javasolt megoldásokat szigorúan technikai szempontból végrehajthatónak tartjuk abban az esetben, ha a kapcsolódó törvényeknél módosítások következnek be. A másik megjegyzésünk, amit szeretnék előrebocsátani, hogy megítélésünk szerint a pénzügyminiszter úr által előterjesztett bázisszámoknak komoly kockázatai vannak ebben a formában is. Nagy a kockázata annak, hogy a foglalkoztattak száma a prognózishoz képesti 0,6 százalékos csökkenésnél jelentősebb lesz, 2-2,5 százalékkal fog csökkenni. Rendkívül bizonytalannak tartjuk a makrogazdasági összefüggéseket tekintve a külkereskedelmi forgalom alakulását, hozzátéve azt, hogy megítélésünk szerint, ha a 3,9 százalékos exportnövekedés, amint ez tervezve van, tartható, akkor a belföldi felhasználás számottevő visszaesése következtében a nettó export még nagyobb is lehet.
A pénzügyi kormányzat új makrogazdasági pályája a világgazdasági realitásokkal nagyobb mértékben számol, és teljesíti az IMF várakozásait. Jelentős költségvetési kiadáscsökkenést irányoz elő. A költségvetés közvetlen egyensúlyi kockázatai ebből adódóan csökkennek. Ugyanakkor a gazdasági reálfolyamatok, elsősorban a gazdasági növekedés tekintetében a fennálló bizonytalanságok növekednek, ezekre nem sikerült megfelelő módon választ adni egyelőre, és azokat a lépéseket, amelyek mérséklésük irányában körvonalazhatók, egyelőre nem ismerjük.
Az anyagokat kiegészítve, némileg már a részletekre térve szeretném mondani, nem szeretném a véleményünket felolvasni, hogy a társasági adó vonatkozásában nem értelmezhető számunkra, hogy nincs összhangban a PM által közzétett makro-paraméterekkel, mert lényegileg a társasági adó szinten maradásával számol. A társaságok különadójával a kettő együttes szinten maradása számunkra nem egészen magyarázható. Nem ismeretesek azok a közgazdasági megfontolások sem, amelyek szerepet játszottak abban, hogy az előző évivel azonos szabályozás mellett a 2008. évben korábban prognosztizált 1,8 százalékos GDP-növekedés és a PM által jelenleg valószínűsített 1 százalékos csökkenés hogyan tud azonos adóbevételt eredményezni. Így a teljesítést a magunk részéről igen magas kockázatúnak tartjuk.
A hitelintézeti járadék előirányzatát a visszavont költségvetési javaslat véleményezése során sem tudtuk megítélni. Meg kell jegyeznünk, hogy a visszaeső reálbérek, az egyéb hatások a lakásvásárlási hajlandóságot várhatóan mérsékelni fogják. Itt is valószínűsítjük, hogy ez a bevételi szám ebben a formájában nem teljesíthető. Az eva bevételi előirányzata vonatkozásában a visszavont törvényjavaslat véleményezése során sem volt módunkban, háttérszámítások hiányában, megítélni az előirányzat megalapozottságát és teljesíthetőségét. A módosító indítvánnyal meghatározott előirányzat realizálásának valószínűségét, ami azt jelenti, hogy 5 százaléknál nagyobb lehet az eltérés, kicsinek tartjuk. Ellentmondásosnak tartjuk a foglalkoztatottság vonatkozásában a benyújtott törvényjavaslat paraméter-számításait. Mindkét változat az alkalmazottak számának szerény csökkenésével számol, annak ellenére, hogy két jellegében teljes egészében eltérő költségvetési felfogás érvényesül.
Az áfa vonatkozásában szintén óvatosabb tervezést tartunk indokoltnak, túlzottnak tartjuk a visszaeső forgalom, a gazdaság alakulása miatt, még annak ellenére is, hogy a Pénzügyminisztérium óvatos tervezését itt el kell ismerni. A jövedéki adó vonatkozásában teljesülést látunk, ugyanígy a regisztrációs adónál szintén a teljesülést tartjuk valószínűsíthetőnek. A személyi jövedelemadó esetében jelentős kockázatokat tartunk figyelembe vehetőnek. Ez elsősorban onnan ered, hogy magas kockázatúnak ítéljük az alkalmazottak számának mindössze 0,6 százalékos mértékűre prognosztizált csökkenését. Ebből következően az szja-bevételek 90 százalékát, a különadó egészét jelentő összevont adóalapot képező prognosztizált bruttó bér- és keresettömeg, a foglalkoztatottság jelzett mértékénél nagyobb csökkenése miatt, valószínűleg nem realizálódik. Szükséges itt azt is figyelembe venni, hogy a megbízható adófizetőként jellemezhető közszféra alkalmazottainak 7 százalékos keresetcsökkenése ezen adóbevételek mérséklődését okozza.
A központi költségvetés kiadási előirányzatait tekintve a lakástámogatások előirányzatával kapcsolatban azt a megjegyzést tesszük, hogy a módosító indítvány 10 milliárd forinttal kívánja ezt növelni. A módosításra jelölt összeg abban az esetben, ha a lakástámogatásokra nem lesz szükség a visszaesés miatt, szerény tartalékot jelenthet, tehát ennek, ha úgy tetszik, bizonyos kiegyenlítő mechanizmusa lehetséges. A Nyugdíjbiztosítási Alap támogatása alcímen belül összességében a módosítás következtében 4,2 milliárd forint összegű a csökkenés, elsősorban a magánnyugdíjpénztárakkal összefüggésben. Hangsúlyoznom kell, hogy évek óta alultervezettnek bizonyul a magánnyugdíjpénztárba átlépők miatti járulékkiesés pótlása és az erre hivatott előirányzat. Így ez is kockázatot jelent. A módosító javaslatok szerint családi támogatások címen összességében 2,8 milliárd forint összegű csökkenés következett be, az egyéb szociális ellátásoknál pedig 6,1 milliárd. Az adósságszolgálattal kapcsolatos pénzforgalmi kiadások összességében 35 milliárd forinttal növekedtek a benyújtott számok szerint, ami a módosított GDP 0,1 százalékát jelenti.
A változások megalapozottságáról, az IMF-szerződés tartalmáról, a kialakuló kamatpályákról a jelentésünk részletesebben szól, nem szeretném megismételni és a bizottságot ezzel terhelni. Ezek a kiadások az ÁSZ megítélése szerint évek óta alultervezettnek minősülnek, illetve előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül túlteljesíthetők közé tartoznak, ezért jelen körülmények között inkább a hiány betartásának kockázataként jelentkeznek. Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslatban átvezetni javasolt módosítások a korábbi véleményünkben jelzett kockázatokat alapvetően nem szüntették meg. Szeretném azt is mondani, hogy az Államadósság Kezelő Központ korábbi finanszírozási elképzelésével rendelkezünk az október 16-ai állapot szerint, az újabb állapotot nem ismerjük. Ez a benyújtott törvényjavaslatban bekövetkezett módosítások további változásait is jelentheti.
A költségvetési törvényjavaslat módosítása a központi költségvetési szervek működési költségvetésén belül a személyi juttatásokat és az ezekhez kapcsolódó, munkaadókat terhelő járulékokat csökkentette. Hangsúlyozni szeretném, hogy a csökkentés független volt attól, hogy a költségvetési szerv kiadásait támogatás vagy saját bevétel fedezte. A költségvetési támogatások csökkentésének végrehajtása a vonatkozó törvények módosítását igényli. Tehát feltételezzük, hogy egy sor törvényt módosítani kell. Kockázatot jelent az elkülönített állami pénzalapok előirányzatainál az álláskeresési támogatások összegének változatlanul hagyása. Itt megítélésünk szerint nagyobb összegre volna szükség.
A társadalombiztosítási alrendszerben a bevételek csökkenése a járulékbevételi előirányzatok makrogazdasági paraméterek változása miatti csökkenésének, kiadási oldalon a nyugdíjkiadások és a közszférában dolgozók keresetének központilag elhatározott visszafogásának következménye. A Nyugdíjbiztosítási Alap csökkenésének összege 85 milliárd forint, az Egészségbiztosítási Alapnál a bevételek 32,5 milliárd forinttal, illetve a kiadások 33,4 milliárddal csökkentek. A kiadáscsökkentés legjelentősebb mértékben a gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás jogcímcsoportot érinti. A módosított előirányzat nominálisan a 2007. évi kiadási összeggel egyezik meg. Megítélésünk szerint a kialakuló helyzet az egészségügyi rendszer meglévő feszültségeit csak erősítheti. Kockázatot jelent a társadalombiztosítási alapok járulékbevételének teljesülése, ennek elmaradása esetén ugyanis veszélybe kerül a kormányzat által kitűzött hiánycél megvalósulása. Zsugorodó gazdaság esetén a bevételek ezen a területen is csökkennek.
Számításaink és a rendelkezésünkre álló adatok szerint a központi költségvetésből az önkormányzatokat megillető állami támogatások, hozzájárulások, jövedelemadó együttes összege 151,9 milliárd forintos csökkenéssel 1275,6 milliárd forintra módosul. Ezen a területen is jelentős visszalépés van. Ebből az előirányzat-csökkenésből is nagyon jelentős a közalkalmazottak és a köztisztviselők illetménye, a 2009. évi bérnövekmények fedezete. Ennek arányában pedig a szociális juttatások és támogatások esetében megnövekedett összeggel számolnak, ami szerény összeg.
Összességében a magunk részéről úgy ítéljük meg, hogy a benyújtott módosító törvénycsomag fiskális szempontból, a megvalósíthatóság szempontjából technikai értelemben megoldható, ennek társadalmi hatásmechanizmusai, a gazdaságra gyakorolt hatásai, teljesíthetőségének kérdései az adott körülmények között nem voltak végigszámolhatók. Célszerű lenne a hátralévő költségvetési vita időszakában ezeket a feladatokat elvégezni, számításokat megoldani. Azt is hozzá kell tenni, hogy kialakulhat olyan helyzet is, ami ennél rosszabb forgatókönyvet feltételez. Itt utalnék vissza a Pénzügyminisztériummal egyetlen témában folytatott észrevételezésünkre, a tartalék ügyére. Tudomásul vettük, amit benyújtott javaslatában a PM szerepeltet, de ez a tartalék abban az esetben, ha a rosszabb fejlődési, makrogazdasági, reálgazdasági hatásmechanizmus és rosszabb társadalmi hatások miatt bizonyos tételeknél visszalépés következik be, nem lesz elégséges. A kiadási oldalon valószínűsíthetően nagyobb biztonsággal teljesíthető, a nagyobb bizonytalanságok ma a bevételi oldal teljesíthetőségében jelentkeznek.
Annyit szeretnék végül mondani, hogy mindezek aláhúzzák annak szükségességét, hogy elkerülhetetlen a költségvetési kiadások szerkezetének átalakítása és egy olyan szempontrendszerű költségvetési gondolkodásmód, ami a hazai vállalkozások versenyképességét, a foglalkoztatási színvonal megtartását valamennyire segíti. Ebben elsősorban a Munkaerő-piaci Alap lehetőségeire gondolunk, ami, ezt már én teszem hozzá, számításaink szerint nagyon-nagyon kifeszített összeget tartalmaz. Köszönöm szépen a figyelmet.
A Fidesz álláspontjának ismertetése
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Megkezdjük a bizottsági vitát, regisztráltam a jelentkezőket. A Fidesz álláspontjával kezdeném.
Van itt néhány technikai probléma, amiről érdemes lenne beszélni, de talán ez túlságosan elvinné az időt. Például, hogy a többi bizottság mikor tudja megtárgyalni ezt a javaslatot? Hiszen egy sor bizottság már korábban megtárgyalta a második számú változatot, és nyilván szívesen megtárgyalnák az újabbat is, például az önkormányzati bizottság azt, hogy hogyan érinti ez a módosítás az önkormányzati szektort. Problémának látom a módosító indítványok benyújtását is, hiszen nem egészen világos, hogy a képviselőknek mihez is kell pontosan módosító indítványokat benyújtani. És technikai probléma, hogy erről az anyagról a végén a bizottság hogyan tud dönteni, állást foglalni. Hiszen kedden az MSZP és az SZDSZ képviselői támogatták az általános vitára való alkalmasságot, de nyilván annak tudatában tették ezt, hogy azok csak politikai deklarációk, igazában érdemben nem tudták ők sem tárgyalni a benyújtott anyagot.
Most szeretnék rátérni az érdemi kérdésekre. Az egyik. Azt reméltük miniszter úrtól, hogy úgy érkezik ide, erre a bizottsági ülésre, hogy bizottságunkat és rajtunk keresztül a nyilvánosságot is tájékoztatja az IMF-megállapodás részleteiről. Elvártuk volna azt, hogy ha egy ilyen jellegű megállapodás születik, akkor azt nem a '80-as éveket idéző pártállami módszerek közepette tárgyalják meg az IMF-fel, hanem megpróbálják tájékoztatni az érdekképviseleteket, a parlamenti pártokat, esetleg az ellenzéket is. Azt vártam miniszter úrtól, hogy most, a kialakult helyzetre tekintettel, él ezzel a lehetőséggel. Sajnálom, hogy ez nem történt meg. Szeretném rögzíteni, hogy a Fidesz álláspontja változatlan ebben a kérdésben, ragaszkodunk ahhoz, hogy az IMF-szerződést hozzák nyilvánosságra, és erről tájékoztassák a parlament költségvetési és pénzügyi bizottságát. Nekünk elemi érdekünk, hogy tisztában legyünk azzal, ennek a szerződésnek milyen feltételei vannak
A második megjegyzésem, hogy amikor a 2009. évi költségvetés első változata készült, miniszter úr úgy nyilatkozott, hogy ez egy konzervatív tervezés eredménye. Emlékezzünk rá, ez egy 3 százalékos növekedési pályára készült. Azóta elkészült egy második számú variáció 1,2 százalékos növekedéssel, és itt van a legújabb, módosított változat, amelyik most már -1 százalékos gazdasági recesszióra készül. Miniszter úr, nem érzi úgy, hogy reform szó után egy újabb szót készülnek lejáratni, amikor ön szeptemberben még azt mondta, hogy ez egy konzervatív tervezés eredménye? Hát hogyan lehet konzervatív tervezés eredménye az, aminek most már a harmadik variációját tárgyaljuk meg? Ebből az világlik ki, hogy a kormány felkészületlen volt a mostani helyzetre. És a felkészületlenség mellett rossz állapotban érte a magyar gazdaságot a pénzügyi válság, amit úgy fogalmaztak meg a szakértők, hogy sebezhető az ország. Nyugodtan mondjuk ki, az elmúlt évek gazdaságpolitikai teljesítménye odáig juttatta Magyarországot, hogy ebben a piaci válságban az államcsőd szélére sodródott.
Miniszter úr nem szólt arról, hogy miért is kell a miniszterelnöknek államcsődről beszélnie Magyarország esetében, hiszen azt látjuk, hogy a válság máshol a hitelezést vagy a bankok működési területét érinti. Mi az oka annak, hogy Magyarországon államcsőd közeli állapotról beszélünk? Az, amiről ön most itt hallgatott. Itt nem arról van szó, hogy a pénzügyi válság miatt kerültünk ebbe a helyzetbe, arról van szó, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikai "teljesítménye" okozza azt, hogy Magyarország ma ilyen állapotban van.
Ehhez szeretnék néhány dolgot hozzátenni. Simor András fogalmazta meg jól, hogy azt az antilopot szokták az oroszlánok támadni, amelyik a leggyengébb a csordában. Nem véletlen, hogy Izland után Magyarországot szemelték ki erre a szerepre. Az államadósságunk az elmúlt években folyamatosan növekedett. Most már 17 ezer milliárd forintnál tartunk, de föltehetjük a kérdést, mi az oka annak, hogy az elmúlt hat évben megduplázódott a magyar államadósság. Magas az államháztartási hiány. Az elmúlt években a 2006-os megszorító intézkedések kapcsán a hiány tekintetében valóban történt elmozdulás, de hát ez a hiány nemzetközi összehasonlításban még mindig magas, még mindig felette van a maastrichti konvergenciakritériumnak. Ez is lehetetlenné teszi, hogy Magyarország ma az euróövezet tagjaként nézzen szembe a válsággal. Mi kívül vagyunk ezen az övezeten, nem vagyunk abban a kényelmes helyzetben, mint Szlovénia, vagy éppen a csatlakozásra váró Szlovákia.
Az adóteher nőtt az elmúlt években. Az OECD jelentése világosan mutatja, hogy Magyarországon adóteher-növekedés volt, az államháztartás hiányát elsősorban ezzel próbálták leszorítani, nem a strukturális módosításokkal, változásokkal. A kamatszint, ami szoros összefüggésben van egy ország gazdaságpolitikájának hitelességével, példátlanul magas a régióban. Ugye, 3-4 százalékról beszélhetünk Lengyelország, Csehország, vagy éppen Szlovákia esetében, nálunk már a válság előtt is 8,5 százalék volt a kamatszint, ami 3 százalékponttal tovább nőtt, 11,5 százalékra. A további következményekről, inflációról, munkanélküliségről talán most kevesebbet érdemes beszélni. A munkanélküliségben a legutóbbi európai uniós statisztika alapján a 3. helyen vagyunk a 27 ország közül. Ennyit tehát a gazdaságpolitikai teljesítményről. Nem a pénzügyi válság miatt vagyunk nehéz helyzetben, hanem a rossz gazdaságpolitika miatt.
Ennek a következményeit már az elmúlt években is elszenvedték az emberek. 2007-ben 4,8 százalékkal csökkent a reálbér. 2006-ban önök egy megszorító csomagot állítottak össze, és akkor azt mondták az embereknek: egy-két év, azután itt van a fellendülés, lehet növekedni, nőhet az életszínvonal. Az emberek most azt tapasztalják, hogy egyik megszorító csomagtól megyünk a másikig. Miközben ők az elmúlt években reálbércsökkenést szenvedtek el, a kormány most újra annyit tud nekik ígérni, hogy erre a válságra egy reálbércsökkenés lesz az adekvát válasz. Ezért mondjuk mi azt, hogy ez ebben a helyzetben kevés. És akkor most itt idő hiányában nem is akarok belemenni abba, hogy ez a lakosságot az elmúlt években milyen stratégiák választására ösztönözte. Nézzük meg a lakossági eladósodottság mértékének növekedését! Nézzük meg azt, hogy mit tettek önök! Próbáltak-e elébe menni annak, hogy a lakosság ne devizahitelekkel adósodjon el, ami a devizakitettséget, a sebezhetőséget növelte az elmúlt években? Most, 2008-ban jutottunk el oda, hogy Magyarország bizony az elmúlt évek sorozatos hibái miatt az államcsőd szélére sodródott. Ezért lett volna talán tanulságos, ha a gazdaságpolitikai következményekről, a gazdaságpolitikai előzményekről is szól miniszter úr. Az is érdekes kérdés, hogy a konvergenciaprogramot az egész válság hogyan érinti. Erről miniszter úr nem szólt, de nyilván majd a kollégák is beszélni fognak erről.
Amit az Állami Számvevőszék elnöke úgy fogalmazott meg, hogy igen magas kockázatú a 2009-es költségvetés, arra nyugodtan mondhatom, hogy egy szimpla megszorító csomag. Itt a kormány megint a régi betanult gyakorlatokat vette elő. 2006-ban ezt hívták cinikusan új egyensúly programnak. Ilyen nevet most még nem találtak neki. Új egyensúly II, vagy nem tudom, mi lesz a neve. Azt látjuk, hogy részben egy egyszerű fűnyíró elv érvényesül, részben a nyugdíjasok, a gyermeket nevelő családok és a közszférában dolgozók bérének megvonásával próbálnak egy sima megszorító csomagot életbe léptetni. Hát ez aztán megint szánalmasan kevés. Ez megint csak azt mutatja, hogy gazdaságpolitikából a kormány az elmúlt években nem tanult semmit. Nem tanult semmit.
Nézzük meg, hogy a világban minden ország milyen programokkal próbál erre a válsághelyzetre reagálni Németországtól Nagy-Britannián keresztül egészen az Egyesült Államokig! Mindenhol próbálnak olyan elemeket belevinni az egyensúlyteremtő lépésekbe, amelyek megteremthetik a munkahelyek elvesztési lehetőségének csökkentését, szűkítését, arra törekszenek, hogyan lehet megtartani a munkahelyeket, hogyan lehet a foglalkoztatást növelni, hogyan lehet a munkavállalók döntő többségét foglalkoztató kis- és középvállalkozói szektort támogatásokhoz juttatni. Ezt látjuk mindenhol: adócsökkentés, gazdaságfejlesztési programok, foglalkoztatást elősegítő programok. Magyarországon csak a megszorítást látjuk, csak azt tapasztaljuk, hogy 2009-re a kormánynak megint, mint mindenről ugyanaz jutott az eszébe - megszorító csomag, fűnyíró elv, az elvonások mértékének növelése.
Ezt a Fidesz részéről nem tudjuk támogatni. Véleményünk szerint más szerkezetű költségvetésre van szükség. Pénzügyi egyensúly, gazdasági növekedés, szociális biztonság - erre kell épülnie egy következő évi költségvetésnek. Ezen belül nyilván szükség van arra, hogy munkahelyteremtő, a munkahelyek megtartását ösztönöző programok legyenek ebben a költségvetésben. Ilyeneket nem találtunk. Szükség van arra, hogy végiggondolja a kormányzat azt, hogy milyen adócsökkentési lépésekkel lehet ennek a célnak az érdekében tenni. És itt nemcsak a munkahelyek teremtésére vagy megtartására gondolok, hanem például arra, hogy eben a helyzetben a kamatadót, vagy az árfolyamnyereség-adót talán fel kéne függeszteni, hiszen ebből minimális bevétele lehet az államnak, viszont elősegíteni szükséges a lakossági megtakarítás növelését. Fontosnak tartjuk azt harmadik pontként, hogy az európai uniós támogatások rendszerét gondolja újra a kormány, hiszen az 1 százalékos tavalyi növekedés is azt mutatja, hogy Magyarország rossz szerkezetben használja fel az uniós támogatásokat. Szükség van arra, hogy jóval nagyobb rész kerüljön a hazai kis- és középvállalkozói szektorhoz.
Amíg ezeket a lépéseket nem látjuk viszont ebben a költségvetésben, addig ez számunkra nem elfogadható. Attól is tartok, hogy a helyzet ki fogja kényszeríteni a kormánytól a harmadik után egy negyedik lajstromszámú költségvetési tervezet elkészítését. Azt gondolom, erre szükség is lenne ebben a helyzetben, hiszen ez a puszta megszorításon kívül a magyar lakosságnak, a magyar gazdaságnak 2009-re nem ígér semmit. De még egyszer mondom, 25 milliárd dolláros hitelfelvételről legalább a parlament illetékes bizottságának nem beszámolni, ez klasszikus pártállami módszer. Ez a '80-as éveket idézi. Fekete János helyett most Veres János teszi meg velünk. Talán hozzátehetem azt is, hogy akik akkor, abban az időszakban szocializálódtak, nyilván most ugyanazokat a reflexeket hívják elő. Ez a magyar lakossággal szemben nem megengedhető. Tájékoztatni kell bennünket, el kell mondani, hogy a szerződésnek milyen pontjai vannak, miben állapodott meg a kormány, mi az ára, mi a következménye ennek a hitelfelvételnek. Azt remélem, hogy a következő héten bizottságunk meg tudja tárgyalni azt a beszámolót, amit a Pénzügyminisztérium a vállalt hitelszerződések ügyében tart.
Ennek jegyében zárnám mondandómat. Tehát nem támogatjuk ennek a költségvetésnek az elfogadását.
Hozzászólásokra szeretnék szót adni. Eddig két jelentkező van, Domokos László és Kóka János. Kóka Jánosnak adnám meg a szót. Parancsoljon, képviselő úr.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! (Dr. Katona Béla: Le vagyunk taglózva. Már szóhoz sem jutunk.)
ELNÖK: Egy kis csendet kérnék! Folytatjuk a bizottság ülését. Kóka János képviselő urat illeti a szó.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Ami a megismert javaslat státusát illeti, kicsit bizonytalanok vagyunk, hogy valójában most sor kerül-e szavazásra, valaminek a támogatására, hiszen ez egy javaslattervezet, vagy egy módosító indítvány tervezetének ismertetése volt. A fő irányait tekintve egyetértünk azzal, hogy közelebb viszi Magyarországot a stabilitáshoz, ami a kiadási főösszeg szintjét illeti, ez majdnem pontosan megegyezik az SZDSZ által benyújtott költségvetési plafontörvény 2009-re javasolt költségvetési főösszegével. Nem szeretnék visszaélni a hozzászólás lehetőségével, de szeretném jelezni a résztvevőknek, hogy másfél órával ezelőtt a költségvetési plafontörvény leglényegesebb pontjaiban a parlamenti pártok megállapodtak. Nagyobb ma az esélye a plafontörvény elfogadásának, mint akár csak tegnap volt.
Ami általánosságban meglátásunk a megismert tervezettel kapcsolatban, hogy miközben különböző mértékben bár, de mindenhonnan elvesz valamennyi pénzt, megszorít államot, közszférát, minden jövedelemtulajdonost, eközben elmaradnak azok a szerkezeti átalakítások, amelyek a nagy rendszereket, az állam működését és az adórendszer átalakítását kellene hogy érintsék. Azok, amelyek lehetőséget adnának arra, hogy nemcsak átmenetileg, 2009-ben, hanem tartósan is csökkenthetőek legyenek a költségek, illetve a lecsökkentett költségszint alacsonyan is maradjon. Számos olyan megfogalmazást találunk a javaslatban, amely bizonytalanná tesz minket abban, hogy vajon ez a kiadásiszint-csökkentés rendszerszerű-e, tartóssá válik-e, vagy pedig csak elhalasztunk néhány olyan kifizetési kötelezettséget, amelyet később esetleg kifizetve visszaállítjuk a költségszintet egy magasabb állapotba. Megint csak azt szeretném mondani, hogy a költségvetési plafontörvény erre nyújt bizonyos garanciát, de ebben a költségvetésben a szerkezetet tekintve ezeket a garanciákat nem látjuk.
Az is látszik, hogy bizonyos tabukhoz hozzányúlt ez a költségvetés, a 13. havi nyugdíjhoz, a közszféra 13. havi fizetéséhez, más tabukhoz viszont, amihez igazán indokolt lenne hozzányúlni, nem. Legalábbis ami a kiadási főösszeg elemzéséből következtethető, a családi pótlékot továbbra is mindenki alanyi jogon, adómentesen kapja, beleértve a legvagyonosabbakat is. Tehát miközben bizonyos társadalmi csoportokat az általánosnál is súlyosabb mértékben érint a mostani javaslat, eközben a társadalmi igazságosságot szolgáló átrendezések elmaradnak. Azt lehet tehát mondani, hogy az átalakítások jelentős része fűnyíró elvet követ, és hiányoznak belőle azok a szerkezeti átalakítások, amelyek az igazságosság és a tartósság szempontjait beemelnék ebbe a szempontrendszerbe. Sietek hozzátenni, hogy ha az utóbbi egy-két hét a stabilitás visszanyerésének és az IMF-szerződés letárgyalásának igényével telt, elképzelhető, hogy ez alatt nem volt mód máshogyan csinálni, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy ilyen fűnyíróelvszerűen redukált fejezeti sorokból álló költségvetés végrehajtása jelentős kockázatokat tartalmaz. Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy az élet igazolni fogja ezeknek az intézkedéseknek a végrehajthatóságát.
Emlékezetes, hogy az annak idején létrejött, majd megszűnt államreform bizottság 9045 közfeladatot rögzített, 9045 olyan feladatot lehet regisztrálni, amire az állam pénzt költ. Elindult egy munka, a cél az volt, hogy százmilliárdos megtakarítás legyen elérhető a közfeladatok áttekintésével, hogy mire van szükség, mire nincs, mit kell máshogy megoldani. Úgy tűnik, hogy ez a mai napig elmaradt, és ez az ambíció a költségvetés soraiból megint csak nem világlik ki. Az látszik, hogy minden egyes fejezet megmaradt, de mindegyikből valamennyit elvettünk. Nem nagyon látjuk, milyen elv szerint döntött úgy a kormány, hogy 3 vagy 30 százalékot vesz el, de a lényeg, hogy egyetlen állami intézmény kapujára sem került lakat. Nem látunk megszűnt fejezeti sort, nem látunk megszűnt közhivatalt, látunk viszont megszűnő munkahelyeket, látunk csökkenő versenyképességet, csökkenő foglalkoztatottságot. Az volna tehát az igazi ambíció, ha a reformok a közszférában megjelennének, és valóban a több mint 9 ezer közfeladat áttekintésére sor kerülhetne.
Ráadásul azt látjuk, hogy azok a sorok szenvedték el a legnagyobb veszteséget az átalakítás során, ahol valamiféle reformértékű lépés finanszírozására került volna sor. A Szetey-féle teljesítményértékelési sor teljesen eltűnt. Az önkormányzatok finanszírozásával kapcsolatban szerettem volna megjegyezni, hogy a többcélú kistérségi társulások finanszírozása nagyobb mértékben esik vissza, mint általában az önkormányzati cím. Tehát az látszik, hogy ha volt egy új kezdeményezés az elmúlt 1-2 évben, ha beindult volna néhány reformfolyamat, akkor azok a sorok szenvedik a legnagyobb sérelmet, ahol ezek a reformfolyamatok felépülhetnének.
Jelentős hátránya, hibája, vagy hiányossága álláspontunk szerint ennek a tervezetnek, hogy a minisztériumoknál csak a személyi költségekhez nyúl, a dologi kiadásokhoz csak nagyon kevés fejezetgazda esetében nyúl hozzá. Miközben az SZDSZ úgy látja, hogy a dologi kiadások drasztikus csökkentésével lehetne bizonyos egyensúlyt képezni a közintézmények finanszírozási nehézségeiben, az élőmunka költségeinek visszavétele és az egyéb költségek visszavétele között. Továbbra sem látjuk azt, hogy a rászorultsági elv megjelenne a jóléti támogatásoknál. Nem tud ezek alapján bátrabban hozzányúlni a költségvetési javaslat a jóléti támogatásokhoz, mint amilyen bátorsággal egy változatlanul működtetett jóléti rendszer visszavágásához lehet nyúlni. Igazán akkor szolgálná a takarékosságot és a társadalmi igazságosságot együtt, ha ezek a rendszerek átalakításra kerülnének.
Szeretnék föltenni pénzügyminiszter úrnak néhány kérdést. Az egyik, hogy az infláció nagymértékben nő az előző tervhez képest. Összhangban van most ugyan az Állami Számvevőszék tervével, de az Állami Számvevőszék a korábbi verzióban a Pénzügyminisztériumnál magasabb inflációval számolt. A kérdés az, hogy a mostani magasabb infláció annak belátása, hogy korábban alultervezték az inflációt, vagy valóban 0,6 százaléknyi a többletinflációs nyomás. Pénzügyminiszter úr elmondta, hogy magasabb euró/forint árfolyammal számoltak. Szeretném megkérdezni, a bizottságot nyilván érdekelné, hogy mekkora forint/euró árfolyammal számoltak 2009-re. Ebből talán következtethető lenne, hogy indokolt-e ez az inflációemelkedés.
A foglalkoztatás alakulása a Pénzügyminisztérium álláspontja szerint nem különbözik az előző változattól, 0,6 százalékos visszaesést prognosztizál, miközben a szerény növekedés recesszióba fordult át. Ennél nagyobb foglalkoztatás-visszaesés esetén milyen kontingenciákat tartalmaz javaslat?
A mostani költségvetési javaslat foglalkozik-e az euró bevezetés előkészítésével, foglalkozik-e azzal, hogy Magyarországnak minél előbb érdemes volna belépni az ERM II. rendszerbe, hogy bevezethető legyen az euró, csökkenthetők legyenek Magyarország kockázatai?
Szeretném megkérdezni, hogy milyen versenyképesség-javító intézkedéseket tervez a kormány, és ennek mely költségvetési sorokon látjuk a költségvetési következményeit.
Szeretném megkérdezni egészen pontosan a pénzügyminiszter urat arról, hogy mit jelent a közalkalmazotti bértömeg-intézkedés. Azt jelenti-e, hogy a bértömeg a 2008-as nominálszinten befagyasztásra kerül, és ebből még levonódik-e a 13. havi bér? És a 13. havi bért kötelező-e nem kifizetni, vagy csak lehet nem kifizetni? Összességében tehát az a megfogalmazás, ami a mostani módosításban van, miszerint "A kormány nem tud feltétlenül kötelezettséget vállalni arra, hogy..." pontosan mit jelent? Mire számíthatnak a közszférában dolgozók? Egészen pontosan hogyan fog alakulni a 12 havi bérük, és hogyan fog alakulni a 13. havi?
Szeretném megkérdezni pénzügyminiszter urat, hogy milyen tartalékok vannak a költségvetésben arra az esetre, ha mondjuk nem -1, hanem -3 százalék a gazdasági növekedés. Azok a költségvetési fejezeti egyensúlyi tartalékok, amiről pénzügyminiszter úr beszámolt, bizonyos szintű visszaesésig képesek volnának kezelni egy ilyen helyzetet, azon túl nem? Pénzügyminiszter úr azt is mondta, hogy ha jobb lesz a makrohelyzet, akkor a zárolt fejezeti egyensúlyi tartalékokat feloldják. Szeretném megkérdezni, biztos, hogy ez a szándék, hogy ha zárolt fejezeti egyensúlyi tartalékokat feloldják, ha van többletbevétel, jobban sikerülnek a számok, akkor azokat nem terven felüli kiadáscsökkentésre, államadósság-csökkentésre, adócsökkentésre kellene-e fordítani? Álláspontunk szerint ez többet használna Magyarország versenyképességének, mintha a fejezetgazdák használhatnák fel ezt a most zárolt összeget.
Szeretném megkérdezni, hogy ha a PSZÁF költségnövekedése mögött a PSZÁF ellenőrzési funkcióinak bővülése áll, egészen pontosan milyen törvénymódosítást terveznek a PSZÁF ellenőrző kapacitásainak javítása érdekében. Ez egyébként egy támogatható cél, de magából a költségvetésből csak a költségnövekedés ténye világlik ki.
Szeretném megkérdezni pénzügyminiszter urat arról is, hogy a Robin Hood adóval számolnak-e ebben a költségvetésben, úgy tűnik ugyanis, hogy nem számolnak vele, ugyanúgy, ahogy a gépjárműadó-emeléssel sem számolnak. Ha viszont ezek a törvények átmennének, ezeket egyébként az SZDSZ nem támogatja, de ha netán átmennének a parlamenten, 70 milliárd forintos mozgásteret teremtenének. Kérdés, hogy ez a 70 milliárd forint abban az esetben hol kerülne tervezésre költségoldalon.
Szeretném megkérdezni pénzügyminiszter urat, hogy a vállalati különadó eltörlésének elképzelése lekerült-e az adótervezés napirendjéről, illetve azt is, kicsit kapcsolódva elnök úr javaslatához, aki más oldalról fogta ezt meg, hogy a banki különadó eltörlésének gondolata nem fogant-e meg a Pénzügyminisztériumban akkor, amikor a pénzintézetek jelentősebb finanszírozási és egyéb értékproblémákkal küzdenek. Elképzelhető, hogy a banki különadó egy extra teher, amit azért tettünk rájuk, mert úgy gondolta annak idején a kormányzat, hogy ezzel csökkenthető a túlzott profitabilitásuk. Most, hogy rosszabb a helyzet, nem lehetne-e ettől a tehertől őket megmenteni?
Végül szeretném megkérdezni pénzügyminiszter urat, hogy milyen törvénymódosításokat javasolnak majd ahhoz, hogy ezeknek a költségcsökkentéseknek a rendszerszerű kialakítása lehetséges legyen, tehát magyarul ezeket a mostani változtatásokat, költségcsökkentéseket milyen egyéb törvénymódosítások alapozzák majd meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László következik.
Domokos László ügyrendi javaslata
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Próbálok rövidebb lenni. Szerintem, ha alapvetően a kiindulópontban nincs egyetértés, nagyon nehéz a terápiában megegyezni. A kiindulópont pedig az, hogy pénzügyminiszter úr azt mondja, lázas a beteg. Ha az emberi test betegségét nézzük, mi úgy látjuk, hogy maga a szervezet beteg. A lázra való reagálás egy olyan intézkedéssor, amely lehet szükséges, most, azonnal. De valószínűleg a pénzügyi válság messze nem a kiindulópontja a problémáinknak. Ha a kiindulópontot rosszul határozza meg a terápiát adó irányítás, akkor rossz irányba terelheti a helyzetet. Márpedig látni kell, hogy az egész gazdaságpolitika, a reálgazdasági válság az igazi gondja a magyar gazdaságnak, a költségvetésnek azon intézkedései, amelyek fűnyíróelvű megoldásokat hoznak, nem segítenek azon a szerkezeti problémán, amely a gazdaságpolitika nehézségeiből indul ki.
Lehet az euró bevezetéséről szólni kiindulópontként, de az a helyzet, hogy ezt a szociális rendszerváltással váltották fel 2003-tól. Így az elúszott. Teljesen egyet tudok érteni bizottságunk elnökével, hogy bizony az euró bevezetése jelentette volna azt a stabilitást, amelynek révén ma nem lenne a magyar gazdaság ilyen kiszolgáltatott, sokkal megbízhatóbb és rugalmasabb válaszadásra nyílna lehetőség. Pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy rugalmas költségvetés-alkotás lesz, én úgy látom, hogy egyre inkább kényszerköltségvetés-alkotási helyzetben vagyunk, a rugalmasságát gyakorlatilag elveszítette a magyar kormányzat ezen költségvetés benyújtásával. Ha rugalmasságot keresünk, talán abban van rugalmasság, hogy van, ahol a válság következményeit -2-3 százalékban határozza meg, és van, ahol 10-12 százalékos reálkiadás-csökkenést irányoz elő. A legsúlyosabb a helyzet a hétszázegynéhányezer közalkalmazott esetében, ahol a 13. havi bér elvonása helyből 8,3 százalékos csökkenést jelent, plusz a 4,5 százalékos infláció, ha ennek a törvényből adódó növekedési kényszerét vesszük, akkor is 10 százalék fölötti reálbércsökkenést épít be ebbe a költségvetésbe.
Tehát azoknak, akik dolgoznak, valószínűleg többet kell dolgozniuk. Hiszen 150 milliárddal kevesebb lesz az önkormányzati oldal kiadási lehetősége, ott több embernek 10 százalékkal kevesebb reálbérért kell dolgoznia. Nagyon kíváncsi vagyok, a Számvevőszék elnöke nagyon óvatosan fogalmazott, hogy milyen törvények fogják ezt megalapozni, erről egyáltalán nem szólt miniszter úr. Ennek alapkérdésnek kellene lennie, hiszen alapjaiban más megközelítést hoz, hogy így egyáltalán általános vitára alkalmas-e ez az előterjesztés.
Azt az ügyrendi javaslatot tenném, hogy az általános vitára való alkalmasságról szavazzunk. Egyébként nincs érdemi hatása a mostani előterjesztésről folytatott vitának, ha csak tájékoztatóként kezeljük. Tehát mindenféleképpen szavazással kell zárulnia, mégpedig a költségvetés 2009. évi előterjesztéséhez kapcsolódóan, mert ha ezt nem tesszük, akkor, kérdezem én, miről folyik a vita, mit alibizhet le most ez az előterjesztés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Folytatnám tovább a vitát, de mert ügyrendi javaslat hangzott el, ami arra vonatkozott, hogy a vita végén kerüljön sor szavazásra. Mivel ennek az előterjesztésnek nincs irományszáma, ezért a bizottság csak olyan értelmű állást tud foglalni, hogy vagy támogatja, vagy ellenzi, de egyébként a dolognak kvázi jogkövetkezménye a parlamenti tárgyalásra nincs.
Most lefolytatnánk az ügyrendi vitát. Kérdezem, hogy a frakciók részéről ki kíván hozzászólni. Hargitai János!
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Érdemben szerettem volna hozzászólni, de most csak az ügyrendi javaslattal foglalkoznék, mert ezzel megelőzhetem egy következő hozzászólásomat. Általános vitára való alkalmasságról akkor döntünk, ha egy törvényjavaslat van előttünk. Most nincs előttünk semmiféle törvényjavaslat, csak egy módosító indítvány, amit még nem nyújtottak be. Ez egy teljesen lehetetlen helyzet. Ha miniszter úrnak az általános vita megítélése kapcsán szót adunk, akkor fejtse ki az álláspontját, ha nem, akkor utána, mert tudni szeretném, hogy miről fog beszélni a parlamentben. Ha betartja a Házszabályt, akkor a beterjesztett törvényjavaslatról tud csak beszélni, azt véleményezte az Állami Számvevőszék is. Mi most egy olyan módosító indítványról beszélünk, amit a Pénzügyminisztérium készít elő, és Kovács képviselő úr meg mondjuk Kóka képviselő úr felismeri ennek a javaslatnak a nagyszerűségét, és a sajátjaként beadja. Elképzelhető egy ilyen forgatókönyv, és akkor erről a módosító indítványról a részletes vitában fogunk majd beszélni.
Tehát akkor, amikor képviselőtársam most felveti, hogy általános vita szempontjából ítéljük meg ezt a kérdést, akkor az én álláspontom az, hogy nincs mit megítélni, ez nem egy törvényjavaslat, hanem majd talán egy beterjesztésre kerülő módosító indítvány. Megjegyzem, a PM ezeknek az ostobaságoknak, amikbe belekeveredtünk, elejét vehette volna, ha a múlt héten, amikor beszéltünk erről, tényleg visszavonta volna azt a törvényt, amit már rég meghaladott az idő, és ma beterjesztette volna az új számokkal. Az egy tiszta helyzet lenne. Hogy a Pénzügyminisztériumnak vagy a kormánynak miért lett volna akkora presztizsveszteség, mint ahogy megéli, az számomra rejtély, mert azt gondolom, hogy az a lehetetlen helyzet, ami létrejött, és amire a parlamentben rá fogunk világítani, sokkal nagyobb blama, de ez legyen a kormány dolga.
ELNÖK: Csak jelzem mindenkinek, hogy az ügyrendi vitában 2 perce van a hozzászólónak. Horn Gábor jelentkezett, aztán Katona Béla.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Én is szerettem volna az általános részben is hozzászólni, de nagyon megy az időnk. Az ügyrendi vitában azt szeretném jelezni, hogy kedden közösen döntöttünk, ugyan nem nagy többséggel, hogy átengedjük a parlamenti szakaszba ezt a törvényjavaslatot. Azért tettem jómagam ezt az SZDSZ nevében, mert azt gondoltuk, és azt gondolom ma is, hogy ebben a helyzetben, amiben most az ország van, megakadályozni azt, hogy elinduljon a költségvetési vita, óriási hiba lett volna. Ezt most is vállalom. Ma egy tájékoztatót hallgattunk meg. A tájékoztatóval nagyon sok problémánk van. Azt majd Kóka János elmondja, hogy kivel mit szeretne aláírni, de azt nyugodt szívvel mondhatom mindkettőnk nevében, nem készülünk arra, hogy ezt a fantasztikus módosító indítványcsomagot aláírjuk. Az ellenkezőjére készülünk.
Most tehát azt gondolom, hogy a múltkori megbeszélésünknek megfelelően az történik, hogy a miniszter úr tájékoztatott bennünket, az Állami Számvevőszék nagy munkával elkészített ehhez egy jelentést, ezzel többletfeladatot vállalt. Szerintem ezek fontos dolgok, még mielőtt belemegyünk az általános vitába, számítok arra, hogy ezt a parlamentben is folytatjuk majd. A magam részéről fontosabbnak tartanám azonban, hogy ennek a csomagnak a tartalmi részéről beszéljünk, mert azzal elég sok probléma van ahhoz, hogy erről érdemben tudjunk vitatkozni.
ELNÖK: Katona Béla!
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Mivel Horn Gábor sok mindent elmondott abból, amit én akartam, egyszerűen fel szerettem volna hívni a bizottság tagjainak a figyelmét a múltkori döntésünkre. Nekem, őszintén szólva, nincs különösebb kifogásom az ellen, ha egy egyébként teljesen értelmetlen vitát folytatunk, ami nem arról szólt, amiről kellett volna beszélnünk, ami a napirendi pontja volt a mai ülésnek, hanem egészen másról. Mindenki elmondta a saját, nagyon jó kis majdani választási programját, ennek nagyon örülök, mindig jó, ha tanul az ember másoktól. Azt gondolom, úgy illene, hogy most ne itt, ügyrendi vitával zárjuk le ezt az ügyet. Miután aki eddig ellenzéki oldalról jelentkezett, mind szót kapott, tegyük félre ezt az ügyrendi vitát, mert ez álvita, a múltkor két és fél órán keresztül már végigjátszottuk, hanem legalább még egy hozzászóló kapjon szót a kormánypártok részéről, és utána nekünk nincs kifogásunk az ellen, ha ezt az értelmetlen vitát itt befejezzük.
ELNÖK: Kérek mindenkit, hogy törekedjen a 2 perc betartására. Miniszter úr jelezte, hogy el kell mennie hamarosan, és szeretnék még neki szót adni, hogy a felmerült kérdésekre válaszoljon. A Fidesz-frakciótól nem szólt még senki. Mádi László, parancsoljon!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Az, hogy ilyen megalázó helyzetbe kerültünk, hogy egy abszolút házszabályellenes vitát produkálunk egy nem létező, számmal nem jelzett iromány fölött, aminek műfaja sincs, nem a mi hibánk. (Kovács Tibor: Ti kértétek. - Domokos László: Ti kezdtétek.)
ELNÖK: Nyugalmat kérek!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Nem a mi hibánk. Szerintem rosszabb a helyzet, mint amit Domokos alelnök úr és Hargitai János elmondott. Ugyanis ennek az irománynak nincs száma, és nincs konkrét módosítvány sem megfogalmazva. Akkor tudnánk akceptálni valamilyen szinten jogilag a dolgot, ha konkrét módosító indítványcsomag lenne előttünk, ami egyébként ugyancsak házszabályellenes, mert a benyújtott törvényjavaslatot írja át teljes egészében, de egy új helyzet jogi következményeit tükrözné pontosan. Önök megpróbálnak elmenekülni az érdemi vita elől. Ez történik. Ugyanis sem akkor nem volt igazából mód érdemi vitára, sem pedig itt, ennek kapcsán nincs mód érdemi vitára, mert nincs jogi vetülete ennek a tájékoztatónak. Ez egy abszurd helyzet. A kettő általános vitára való alkalmasságáról együtt, utána lehetne szavazni, a legkevesebb, hogy mindezek figyelembevételével, mert ez egy új helyzet. Ennek fényében lehetne érdemben szavazni arról, ami a mai helyzetben a kormányzat szándéka. A kormánynak nem az a szándéka, ami be van terjesztve számmal. Az a legkevesebb, hogy ezt az ügyrendi javaslatot megszavazzuk. Köszönöm szépen.
Döntés az ügyrendi javaslatról
ELNÖK: Szavazás következik. Az ügyrendi javaslat arra vonatkozott, hogy a vita végén a bizottság nyilvánítson véleményt erről az anyagról, amit péntek délutánra készített el a Pénzügyminisztérium. Aki ezzel az ügyrendi javaslattal egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhárom. Aki nem ért egyet? Tizenöt. Tartózkodott? Herényi Károly nem vett részt a szavazásban, Hargitai János pedig nemmel szavazott. A bizottság nem fogadta el az ügyrendi javaslatot.
Folytatjuk a vitát. Veres János kért szót. Parancsoljon, miniszter úr.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Három dolgot szeretnék az elején tisztázni. Egyrészt a hozzászólásokból úgy tűnik számomra, hogy félreértés van. Nem az az előterjesztés a mai bizottsági ülésen, aminek a másolata kiosztásra került. Ez csak azért került kiosztásra, mert elnök úrnak az volt a kérése, hogy ne legyen vetítés. Amiről én beszéltem, azt pénteken minden képviselő megkapta, van formája, úgy hívják, hogy "A Pénzügyminisztérium előterjesztése az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága részére a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetési törvényjavaslatának módosításáról". Ez volt a bizottság megállapodása kedden, mi pontosan a megállapodás szerint jártunk el.
Természetesen nincs irományszáma, hiszen nem benyújtott törvényjavaslathoz kapcsolódó módosító indítvány. Természetesen kész vagyunk arra is, hogy módosító indítvány formájában megfogalmazásra kerüljön. Azt látom ugyanakkor, hogy ebben a kérdésben itt egyetértésre nem juthatunk. Nyilvánvalóan van olyan parlamenti képviselő, aki ezt a módosító indítványt be fogja nyújtani - személyemben. Nehogy félreértés legyen. Értelemszerűen lehetséges, hogy ilyen módosító indítvány bekerüljön a parlamenthez. Mivel a parlament költségvetési bizottsága kért egy ilyen beszámolót, azt a bizottság most megkapta.
További három dolgot szeretnék rögzíteni, mert másfajta elvárások fogalmazódtak meg. Elnök úr! Nem volt a keddi bizottsági ülésen szó arról, hogy az általam imént elmondott tartalmon túlmenő tartalommal lehet vagy kell bármit idehozni a bizottság elé. Ezért az az igény, hogy az IMF-megállapodással kapcsolatos részleteket a bizottság szeretné megismerni, reális igény, de nem a mostani bizottsági ülésen, tekintettel arra, hogy nekem nincs felhatalmazásom arra, hogy a mai bizottsági ülés erről nem rendelkező napirendjének részeként kezdjek el erről beszélni. (Domokos László: Benne van az anyagban 7,7 milliárddal.) Nem. (Molnár László: Az előterjesztés nem erről szól.)
ELNÖK: Egy kis türelmet kérek mindenkitől, miniszter úré a szó. Parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: De az nem a megállapodás, Domokos képviselő úr. Emögött az van, már a nyilvánosság elé tártuk korábban is, hogy az összegnek van egy 0,25 százalékpontos rendelkezésre tartási díja. Ezzel számolni kell a következő évi költségvetési kiadások között. Azt gondolom, ez reális. Ha ezt valaki közgazdászként nem tette volna bele a mostani módosításba, akkor önök most azt hiányolnák, mondván, úgy teszünk, mintha ez ingyenes készenléti díj lenne. Azért is fogalmazok így, mert szeretném egyértelművé tenni, hogy a jelenlegi ismereteink szerint nem növeli az államadósságot, szemben az itt elhangzott állításokkal, nem fog növelni semmifajta egyéb mást mindaddig, amíg az a döntés meg nem születik, hogy valamely részének a felhasználására sor kerülne. Ma ilyen döntés nem született. Éppen ezért azt tudom mondani, hogy miután készenléti hitelről van szó, a készenléti hitel rendelkezésre tartási díja ebben a bizonyos benyújtott tájékoztatóban szerepel a következő évi költségvetés kiadásai között, de ennyi szerepel, és nem több.
A harmadik tétel, amire ki kell térjek, az, hogy értem, hogy vannak olyan elgondolások, hogy ennél az átdolgozásnál nagy léptékű reformokat kellett volna végrehajtani. Varga úr hozzászólásából is és Kóka úr kérdéseiből is kiderült ez. Azt gondolom ugyanakkor, hogy ez az igény a rendelkezésre álló idő rövidsége okán, továbbá a benyújtandó törvényjavaslatok parlamenti elfogadása okán csekély realitással bír. Erre azt tudom csak mondani, hogy igen, lesznek olyan törvényjavaslatok, amelyek szerkezeti változásokat kezdeményeznek a jövő évi költségvetési törvény módosítása kapcsán, és lesznek olyanok, amelyek egy adott évre történő megoldást fognak tartalmazni. Azt tudom mondani mindenkinek, aki itt felvetett ezzel kapcsolatban aggályokat, vagy problémákat, hogy a mi elgondolásunk arra vonatkozik, hogy amit nyilvánvalóvá tettünk, az kerüljön keresztülvezetésre a költségvetésen.
Szerintem szó nincs arról, hogy fűnyíróelvszerűen lett volna megváltoztatva a benyújtott javaslathoz képest a kormány által meghozott döntések alapján a következő évi költségvetés tervezete, hanem éppen differenciáltan lett megváltoztatva. Két konkrét dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban megemlíteni. A kistérségi feladatellátással kapcsolatos normatíva változása azért jelentősebb, mert ebben döntő részben bérelőirányzatok szerepelnek. Miután a bért érintette a legnagyobb mértékben a változtatás a következő évre, ezért értelemszerűen abban fejlesztési elgondolás nincs, ezért annak fajlagos változtatási aránya nagyobb volt. A másik dolog pedig egy konkrét kérdésre: 267 forintos értékkel számoltuk az euróárfolyamot az új változatban, tekintettel arra, hogy a rendelkezésünkre álló információk alapján ez látszott a legvalószínűbbnek akkor, amikor az átszámítás megtörtént.
Nem beszéltem róla, de azt gondoltam, a képviselők számára nyilvánvaló, hiszen elég sokat beszéltünk az elmúlt időszakban arról, hogy az egyensúly érdekében meghozandó intézkedések költségvetési hatásaival kell ennek az átdolgozásnak számolnia. Nem vitatva azt, hogy az egyensúly mellett a gazdasági növekedésért, a gazdaság stabilitásáért más intézkedésekre is szükség van, bejelentésre került a kormány részéről, elindult az a program, amely korábban 800 milliárd forinttal, most pedig 1000 milliárd forinttal számol a gazdasági szereplők tevékenységének segítése érdekében a következő időszakban. Ennek a programnak jelentős része ugyanakkor nem igényli a költségvetés bármilyen típusú, az egyes költségvetési előirányzatok konkrét, számszerű módosítását, tekintettel arra, hogy az európai uniós források más jellegű, más célú, más tartalmú felhasználásáról van szó.
Örülök annak, ha egyetértés alakul ki közöttünk abban, hogy más dolgokhoz is érdemes és hozzá kell nyúlni. Meggyőződésem szerint ez valóságos igény. Azt szeretném, ha olyan tabukhoz is hozzá lehetne nyúlni, amelyek nemcsak a kormánypártok számára voltak tabuk az eddigiekben, hanem mások számára is. Lásd például az önkormányzati rendszer módosítása, és hadd ne mondjam végig azokat a kérdéseket, amelyek a következő időszakban valószínűleg meg nem kerülhető változtatási irányt fognak jelenteni. Az euró bevezetésével kapcsolatban ez a költségvetés-módosítás természetesen nem tartalmaz konkrét tételeket. Ugyanakkor a kormány kifejtette a nemzeti csúcson elhangzott vélemények alapján is, hogy érdemben és komoly lépéseket kívánunk annak érdekében tenni, hogy gyorsabban bekövetkezhessen Magyarország ERM II-es csatlakozása.
Mind a 13. havi fizetéssel, mind a 13. havi nyugdíjjal, mind a közszféra bértömegével kapcsolatos konkrét, nevesített intézkedésekre a benyújtott törvénymódosítási javaslatok alapján fognak választ kapni a képviselők. Ennek a részleteibe azért nem kívánok belemenni, mert megírt szöveg jelen pillanatban nincs előttem. Az a tartalom van, amiről eddig is beszéltünk, ezt pontosan fogalmaztam meg az elején, nem akarom még egyszer megismételni. A PSZÁF ügyében a kormány még ebben az évben törvényjavaslatot kíván benyújtani az Országgyűléshez, amely valóban tartalmazza a képviselő úr által hiányolt, vagy legalábbis most még írásban nem látható feladatbővülést, amelyhez szükséges bizonyos forrás biztosítása is. Természetesen nem számoltunk a Robin Hood adó bevételével ebben az esetben a költségvetési módosított javaslatban sem, tekintettel arra, hogy az Országgyűlés erről még nem döntött. Ha a következő időszakban a döntés megszületik, akkor módosító indítvány formájában kívánjuk azt keresztülvezetni. Számításunk szerint, mivel egy javaslatban van a forrás és annak felhasználása az Országgyűlés előtt, ha a javaslatot az Országgyűlés elfogadja, akkor mindkét lábát elfogadja, a bevételi és a kiadási lábát is. Így gondoljuk keresztülvezetni a költségvetési javaslaton, ha ez megtörténik.
Nem tudtunk ugyanakkor az elmúlt hetekben sem számolni adómérséklési javaslatokkal, lévén, hogy ezen adómérséklési javaslatok a különböző adóbevételek csökkenését eredményezték volna, amelyekhez meglehetősen fontos érdek kötődik, hogy ezek a bevételek teljesüljenek a későbbiek során. Nagyon jelentős számú egyéb törvénymódosításokat is tervezünk, az itt elmondott következmények törvényi megalapozására. Egyetértek mindazokkal, elnök úrral, ÁSZ-elnök úrral, akik megfogalmazták, hogy ezek a módosítások akkor vezethetők keresztül a költségvetésen, ha az alaptörvény módosítására is sor fog kerülni az Országgyűlésben. A kormány napokon belül be fogja terjeszteni azokat a törvénymódosítási javaslatokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy az alapjavaslatok módosítása is megtörténjen az Országgyűlésben. Hiszen nyilvánvalóan az következményként jelenik meg. Természetesen ezt megelőzően szeretnék lefolytatni a szükséges egyeztetéseket az érdekegyeztetés megfelelő fórumain, azokkal a partnerekkel, akikkel erről egyeztetni kell. Így az önkormányzatok különböző érdekképviseleti szervezeteivel, a közszféra alkalmazottainak szakszervezeteivel és mindazokkal, akikkel még szükséges ezeknek a módosításoknak a végrehajtását megelőzően.
Tekintettel arra, hogy nemzetközi programom kezdődik, ahogy előzetesen meg volt beszélve, köszönöm a bizottság tagjainak megértését. A magam részéről a kormány nevében nem kérem azt, hogy a benyújtott előterjesztésről a bizottság bármilyen módon állást foglaljon. Nem ez volt a szándék. Éppen ezért a keddi bizottsági ülés tartalmának megfelelő előterjesztés elkészítéséről rendelkeztem a minisztériumban. Ez történt meg péntekig, ezt pénteken megkapták a bizottság tagjai, és ebből a benyújtott előterjesztésből módosító indítvány születik az Országgyűléshez. Bizonyos vagyok abban, hogy ez a módosító indítvány be lesz nyújtva az Országgyűléshez, még az általános vita megkezdését megelőzően. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Két hozzászólásra jelentkező van még nálam felírva, Mádi László és Hargitai János. Kérdezem, hogy kívánnak-e hozzászólni. (Dr. Veres János távozik az ülésről.)
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Négy alapvető feltétel hiányzik a tárgyaláshoz. Az első a konkrét módosítás, amely a szövegbe illeszkedően világossá tenné, hogy ezen irományon túlmenően konkrétan mit jelent a kormány szándéka. A második a változást megalapozó törvényjavaslatok, amelyek együtt kellene hogy a parlament napirendjén legyenek. Most kaptunk egy ígéretet, hogy majd lesznek. A hiányzó törvényjavaslatok nélkül a levegőben lóg ez a törvény is, ez a szándék is. A harmadik feltétel a hatástanulmányok megléte. Ezzel ez a kormány hihetetlenül gyenge viszonyban van. A hatástanulmányokat, habár törvényi kötelezettség van rá, és mulasztásos törvénysértésben van folyamatosan a kormány, rendre nem terjeszti be a parlament elé, ezért a parlament igazából nem is tárgyalhatná ezeket az indítványokat. A negyedik feltétel az érdekegyeztetés, pontosabban annak hiányos volta. Ez is olyan feltétel, amely a költségvetés mögött kellene hogy álljon. Miniszter úr saját szavaival is elismerte, hogy ezen a téren sem tudnak igazából a törvénynek megfelelni. Tehát négy törvényes feltétel hiányzik az érdemi tárgyaláshoz.
Amit el lehet mondani, kérdésekkel is fűszerezve a mondandómat. Jól értem-e, hogy a közszférában dolgozók reálkeresete a jövő évben 12 százalékot meghaladóan romlik? Ha 4,5 százalék az infláció, és a 13. havi bér körülbelül 8 százaléknyi reálkereset-csökkenést idéz elő, akkor a kettő summázata 12 százalékot meghaladó pozícióromlás. Jól értem-e ezt? Ha ez így van, akkor ez a háborús viszonyoknak megfelelő vagy azzal versenyző pozícióromlás, amit tényleg csak akkor szoktak országok megélni, ha háborús helyzet van. Bár sajnos, ma már meg kell szokjuk, hogy tényleg háborús helyzet van, ha a szocialisták kormányoznak.
A megszorítások időlegessége vonatkozásában nem látunk tisztán. Nemcsak én, hanem senki nem látja tisztán, hogy hány évre, milyen garanciák mellett lesznek ezek a megszorítások életbe léptetve? Addig, amíg a szocialisták kormányoznak? Vagy addig, amíg a világgazdaság másként nem alakul? Semmi nem tiszta. Ráadásul ennek törvénymódosításban is itt kéne lennie. (Több képviselő közbeszól.) Ha a szocialista képviselők legalább a demokrácia alapját nem tudják elviselni, akkor hagyják el az üléstermet, mert tudom, hogy nehéz a demokrácia, nem ehhez vannak hozzászokva, de időlegesen el kéne fogadniuk. Tehát törvénymódosítások kellenének, hogy a megszorítások mennyi ideig tartanak, milyen garancia mellett, vagy milyen feltételek mellett szűnik meg. Ezt világosan kell látni.
Az adócsökkentés helyett adónövelés van. Például a személyi jövedelemadó vonatkozásában világos, ha a magánszektorban nőnek a bérek, akkor egy progresszív adórendszer esetén ez nyilvánvalóan adóterhelés-növekedést jelent. Azt gondolom, ebben nincs vitánk, mert ha ezt is vitatják, akkor nem a közgazdaságtannal, hanem a matematikával van vitájuk. A nagyobb infláció nyilvánvalóan nagyobb restrikciót jelent, ugyanis a kiadási előirányzatoknál ez nincs kompenzálva sehol. Tehát ma több mint 0,5 százalékkal magasabb inflációval kalkulálnak, aminek a megalapozottságára rákérdeznék, hiszen itt két ellentétes hatás eredőjét kellene venni. Az egyik a magasabb forintárfolyam, a másik pedig a recesszió, tehát a fizetőképes kereslet visszaesése. Ez utóbbi rendkívül drasztikusan hűti a magyar gazdaságot, a beruházásokon keresztül a fogyasztást is, a jövedelemcsökkentések és bércsökkentések egyértelműen ezzel egyenértékűek. Ez az infláció jelentős hűlést kell hogy eredményezzen, de nem vagyok benne biztos, hogy ennek a kettőnek az eredője ez a +0,6 százalékos szint. Ebben vannak aggályaim, én még az ellentétes előjelet sem tartom kizártnak.
A cserearányok vonatkozásában kellene még tisztán látni, mert Magyarország egy erősen nyitott ország, emiatt az export-import alakulása döntő módon befolyásolja a magyar gazdaság jelenét és jövőjét. Itt az olajárak és a nyersanyagárak csökkenése jelentős mértékben befolyásolja cserearányainkat. Erre kíváncsi lennék. Egyébként az ÁSZ anyagában találtam meg az importrovatot, a pénzügyminisztériumi tájékoztatóban nem. (Szabados József: El sem olvastad.) Elolvastam. Képzelje, képviselő úr, annak ellenére, hogy most adták ide, elolvastam. Ha fellapozza ezt, ajánlom figyelmébe, bár nincs rajta oldalszám, de talán megtalálja enélkül is, a 2. oldalon: az export 4,1-ről 3,9-re csökken. Alatta nincs ott, hogy import. Az Állami Számvevőszék anyagában ott van az import. Ez jellemző az egész helyzetre, komikus, hogy az Állami Számvevőszék mondja meg nekünk, hogy mivel kalkulál a kormány a következő évre, mert a kormány nem hajlandó elárulni. Az olajárra lennék kíváncsi. Itt két fontos feltétel van, az euróárfolyam és az olajár. Erre is kíváncsi vagyok, hogy mivel kalkuláltak a jövő évben.
Azt látom, hogy két szektor hihetetlenül nagy elvonást fog szenvedni, ebből az egészségügyet óriási kockázatúnak látom. Ha az egészségügy ezt a válságot nem fogja tudni kezelni, annak nagyon-nagyon súlyos következményei lesznek, akár halálesetek, akár ellátatlan betegek tömegei, akár irreverzibilis dolgok, amikbe bele sem merek gondolni. Az egészségügyből kivenni 31 milliárdot ilyen körülmények között, amikor már amúgy is nehéz perióduson ment át, nagyon-nagyon veszélyes dolog, felelőtlenség. A másik az önkormányzatok területe, amit polgármestertársaim talán majd jobban aláhúznak. Az önkormányzatok szerintem jelentős elbocsátásokra kényszerülnek, egyszerűen azért, mert a költségvetési restrikció miatt kénytelenek lesznek ezt meglépni, ami megint csak a szolgáltatások minőségét és az életkörülményeket fogja negatívan befolyásolni.
A legnagyobb kockázatnak a munkanélküliséget látom az alapvető adatok vonatkozásában. A kormány behunyja a szemét, és nem számol világosan. Szeretnék egy számot hallani, hogy a jövő évben hány ezer fő többlet-munkanélkülivel számol a kormány. Mennyi az idei év versus jövő év? A lakástámogatásokra 10 milliárd többletet adnak, amit lakáspolitikusként örömmel vennék, ugyanakkor vannak kétségeim. Ugyanis nemcsak a deviza drágult meg. A forint is megdrágult olyan értelemben, hogy a kamatok, az állampapírok hozamai jelentős mértékben megemelkedtek, ebből kifolyólag a forinthitelek sem lesznek kedvezőek a jövő évben. Aki azt gondolja, hogy nagy tömegek fognak majd forinthiteleket felvenni, az nem biztos, hogy tisztában van a jelenlegi lakástámogatási rendszer sajátosságaival. Ugyanis feloldották a kamatplafont a szocialista kormány idején, ez pedig azt jelenti, hogy jelentősen drágulnak a támogatott forintlakáshitelek is. Ezért igazából vannak aggályaim, hogy ez hogyan fog alakulni.
Ha semmi nem tabu, akkor megkérdezném, hogy tabu-e a miniszteri fizetés. A miniszteri fizetést 2002-ben, ha jól emlékszem, 100 százalékkal emelték? A szocialisták lehet, hogy jobban tudják, azt mondják 200-zal. Azt gondolom, ezt a kérdést fel kellene vetni. A szocialista kormány hatalomra lépése után néhány hónapon belül ezt a lépést megtette. Az elmúlt időszak adta tanúbizonyságát annak, hogy ez jó döntés volt, és olyan döntés volt, amit rendkívül jó munkával háláltak meg. Azért az euróövezet kapujából, a térség éllovasából az Európai Unió szégyenévé válni, azt gondolom, olyan ív, ami mindennek mondható, csak fizetésemeléssel jutalmazandónak nem. Ha azt hallottuk, hogy nincsenek tabuk, akkor rákérdeznék a szocialistákra, hogy akarnak-e ebben lépni, mert azt gondolom, ez olyan lépés lenne, ami biztos, hogy sok ember megelégedésére szolgálna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Katona Béla következik.
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök úr, én annak tudatában jelentkeztem, hogy két hozzászóló van, Mádi László és Hargitai János. Nyugodtan kivárom a soromat, már csak azért is, mert nem szeretnék Mádi László után közvetlenül szólni, ha lehet.
ELNÖK: Hargitai János következik.
Dr. Hargitai János hozzászólása
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm Katona Bélának. Elnök úr azért adott önnek szót, mert a Házszabály szerint egy kormánypárti, egy ellenzéki szólhat egymás után. Mádi Lászlóval egyetértek, hogy itt sok mindenről nincs vitáznunk nincs. Az előbb is ezt fejtettem ki, amikor általános vitára minősíteni akartunk egy be nem terjesztett módosító indítványt. Egyébként, ha majd be lesz terjesztve, akkor sem lesz napirenden az, hogy annak általános vitára való alkalmasságáról döntsünk, mert nem egy törvényjavaslatról van szó. Ennyit a következetességünkről. A beterjesztett törvényjavaslatot a szocialisták alkalmasnak tartották általános vitára. Horn Gábor ugyan érzékeltette, hogy csak baja van azzal a törvényjavaslattal, mindössze azért szavaztak a szabad demokraták mellette, hogy ne akadályozzanak meg egy folyamatot. Megjegyzem, semmit nem akadályoztunk volna meg, ha egy visszavont törvényjavaslatot tárgyalhattunk volna, csak éppen hétfőn és kedden a parlamentben tiszta és normális viszonyok lettek volna, nem olyan helyzet, ami így kialakult.
A másik megjegyzésem egyben egy kérés is. Nem akarok belemenni azokba a részletekbe, amit már Varga elnök úr elmondott, hogy milyen összefüggés van a jelenlegi gondjaink és a kormányzat teljesítménye között, mert azokkal csak egyetérteni lehet. Azt gondolom, az a pénzügyi krízis, ami rászabadult a világra, csak felnagyította a bajainkat, és megmutatta ennek a költségvetésnek és az elmúlt évi gazdálkodásnak ezer gondját. Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy a kormány, talán két év reális tervezés után, most a választások előtti évre készülve megint alkalmasnak látta az időt arra, hogy tudatosan félretervezzen.
Emlékszem Veres János miniszter úrnak azokra a mondataira, most az eredetileg beterjesztett költségvetésről beszélek, amikor a Fidesz képviselői, Varga Mihály és mások sajtón keresztül bírálták azt a tervezetet, mint valami légből kapott tervezetet, amikor azzal lőtt vissza, hogy ha a Fidesz azt akarja, hogy egy más típusú, vagy reálisabb költségvetéssel kalkuláljunk, akkor mondja meg a Fidesz azt, hogy milyen kiadási tételeken kurtítana. Ez a beszélgetés állt akkor a politika előterében. Ebből látom azt, hogy a kormánynak elhatározott szándéka volt, hogy félretervezzen. Ezt csak azért nem tudta megtenni, mert nem számolt azzal a pénzügyi krízissel, ami a világra ráköszöntött, nem számolt azzal, hogy rá leszünk szorulva a pénzvilág támogatására, és ilyen szempontból a pénzvilág nekünk diktálni fog, és rákényszerít minket egy reálisabb tervezésre. Ezt két lépcsőn keresztül most végül is a kormány megtette.
Ezek után szeretném a kérdésemet feltenni. Sajnos, most már csak Bathó Ferencnek, aki nem biztos, hogy erre válaszolni tud. Ha igen, akkor azt megköszönöm. Azt hallottuk, hogy ebben a tájékoztató anyagban, amit pénteken megkaptunk, hangsúlyozom, mindig arról beszélek, nem erről a néhány összefűzött lapról, azzal kalkulálnak, hogy egy bizonyos rendelkezésre állási díjat kell fizetnünk az IMF-nek ezért a 25 milliárdnyi hitelért. Hogyan gondolkodik erről a hitelmennyiségről a kormány? Eddig azt hallottuk, főleg az ötpárti tárgyalások során a miniszterelnök úrtól, hogy ehhez nyilvánvalóan hozzá fogunk nyúlni. Biztosra veszem, hogy a kormány hozzá is nyúl. Mondok egy indokot, szempontot is. Ha a magyar állampapírokat egyrészt a piac nem jegyzi le, vagy csak nagyon drágán jegyzi le, mondjuk 13 százalékos felárral, mint amire már volt példa, és ezt a hitelmennyiséget 5-6 százalékért kapjuk meg, akkor biztos, hogy a kormány megfontolja azt, hogy állampapírok kibocsátása helyett esetleg ehhez a hitelmennyiséghez nyúl. Van-e erre lehetősége?
A másik kérdésem. A miniszterelnök úr az ötpárti tárgyalások második fordulójában, ami a Delegációs teremben zajlott, és csak egy pr-tevékenység volt, folytatandó azt, ami a Tudományos Akadémián elkezdődött, azt mondta, hogy most, ha úgy tetszik, stabilizáljuk a költségvetést. Ez a tájékoztató anyag világosan utal arra, hogy nem is törekszik másra, de a mi látószögünkben egyfajta versenyképesség megteremtése, vagy legalább egy holnapi versenyképesség megalapozása mindig benne van. Az IMF-megállapodás lehetőséget ad-e arra, hogy ennek a 25 milliárd dollárnak egy részét ilyen célra felhasználjuk? A kormány fel akarja-e használni ezeket a forrásokat ilyen célra? Ha a kormány komolyan venné az ellenzéket, és tényleg egyeztetni akarna velünk, akkor ilyen kérdésekről kellene beszélnünk, nem pedig egy be nem terjesztett tájékoztató alkalmasságáról. Köszönöm, én csak ezekre a kérdésekre várok választ.
ELNÖK: Kóka János jelentkezett, nem tudom, fenntartja-e még a szándékát? Nem. Akkor Herényi Károly következik.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az előbb azért nem szavaztam, ugyanúgy, ahogy kedden ön, mert szerintem az előterjesztés nem volt a Házszabálynak megfelelő. Ezért nem vettem részt a szavazásban. A múlt héten kedden döntöttünk valamiről, úgyhogy a Házszabály szerint furcsa lett volna, ha még egyszer döntünk erről.
De azért a mai nap funkcióját tisztázni kellene. A múlt héten Hargitai János képviselő úr és jómagam is olyan javaslattal álltunk elő, hogy ne szavazzunk az előterjesztés általános vitára való alkalmasságáról. Hiszen az mindenki számára világos volt, hogy tartalmilag semmilyen próbát nem áll ki az az anyag. Azt javasoltuk, hogy péntekre, illetve mára egy átdolgozott anyagot terjesszen elénk a Pénzügyminisztérium, amit az Állami Számvevőszék is minősít, arról tárgyaljunk és szavazzunk ma, hogy hétfőn tiszta viszonyok között indulhasson meg ennek a törvényjavaslatnak a parlamenti vitája. Hát messze nem ez történt. A jelenlegi helyzet meglehetősen nehezen értelmezhető, hogy most tulajdonképpen miről vitatkozunk, mi lesz ennek a vége, és holnap mi fog történni.
Demján Sándor szavait idézném, a nemzeti csúcson azzal kezdte a beszédét, hogy szégyellje mindenki magát, aki az asztalnál ül. Hát ez itt is aktuális, szégyellje magát a kormány és a kormányoldal, amely ilyen előterjesztéssel képes a bizottságot ismételten összehívatni, és szégyelljék magukat a politika azon szereplői, akik idejuttatták az országot. Itt elhangzott, hogy milyen nehéz helyzetben vagyunk, és itt nem a pénzügyi válsággal van baj, hanem azzal, hogy ott tart a gazdaság, ahol tart. A gazdaság többek között 2002 óta van ezen a pályán. 2006-ban a két nagy párt olyan hazugságversenybe kezdett az ígérgetéseket illetően, ami idejuttatta az országot. Teljesen logikus volt, hogy idejutunk, és az is biztos volt, hogy aki kormányra kerül, a hazugságcsapdába beleesik, mert mindnyájan tudtuk, hogy 2006 őszén a konvergenciaprogramot legalább harmadjára el kell fogadtatni Brüsszellel, ami nem volt egyszerű feladat. Azt csak megjegyzem, hogy Németország, amelyik sokkal jobb helyzetben van hozzánk képest, 500 milliárd eurós alapot hozott létre a pénzügyi rendszer megtámogatására és a követségi tanácsos úr tájékoztatása szerint a német parlament egy hét alatt több mint 100 törvényt módosított, hogy ennek a törvényi hátterét megteremtse.
Mi meg itt vagyunk nyakig a bajban, és mintha semmi sem változott volna, ugyanazokat a mondatokat és hozzáállást tapasztalja az ember, mint 1-2-3 esztendővel ezelőtt hallható, tapasztalható volt. Pedig a helyzet azért egy kicsit más. A helyzet megváltozott, mi meg nem. Azzal a gyakorlattal, azzal a gondolkodásmóddal, azzal a rutinnal akarjuk ezt a sokkal nagyobb bajt és feladatot megoldani, amivel a kisebbeket sem sikerült, és aminek eredményeképpen idejutottunk. Ha ez így meg tovább, akkor ez az ország lassan lehúzhatja a redőnyt, mert képesek vagyunk itt vasárnap azon vitatkozni, hogy kinek nagyobb a bűne abban, hogy idejutottunk, és nem a megoldásokat keressük, nem a kitörés lehetőségeit. Azért, mondjuk 100 ezer munkahely megszűnéséről van szó jövőre, mondjuk a devizahitelben eladósodott magyar lakosság jelentős százalékának a pozícióiról van szó és egy sor olyan dologról, amit nyilván mindenki tud. Ez más hozzáállást várna a bizottság tagjaitól, mint most, és ezt mind a két oldalra értem.
A Pénzügyminisztériumot számon kérjük, hogy nem változott a költségvetési törvényjavaslat szerkezete és struktúrája. Ahhoz, hogy ez megváltozhasson, olyan reformra lett volna szükség, aminek az eredménye lehetett volna ez a változás. De hol ez a reform? Hol a többi reform? Olyan a politikai klíma ma Magyarországon, hogy bármilyen reformnak reális esélye van? Pedig az országnak irtózatos szüksége lenne rá, 50 százalékos törvények átvitele a parlamentben komoly problémát jelent, nemhogy kétharmados törvények sokaságáé. Ezzel csak azt szeretném jelezni, hogy ez így nem fog menni. Ezt a költségvetési törvényjavaslatot nyilván a kormánytöbbség, vagy az MSZP meg fogja szavazni, de attól, hogy ez egy megszorításokkal telerakott, de ugyanolyan szerkezetű és struktúrájú költségvetés, mint az összes eddigi rossz költségvetés volt, a helyzet nem fog változni. Ha ebből a mostani válsághelyzetből nem úgy jövünk ki, hogy megváltozunk mi is, a gondolkodásunk is, a politika szereplőinek a gondolkodása, akkor a politikai elit olyan bizonyítványt állít ki magáról, ami egyesnél jobb osztályzatot nem érdemel. Azt gondolom, hogy a költségvetés megvitatása után azonnal neki kell látni olyan reformfolyamatok véghezvitelének, ami valami kiutat mutat az országnak, mert ha itt maradunk, akkor ebből egyre nagyobb baj lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Horn Gábor képviselő úr következik.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Nagyon rövid leszek, mert érdekes volt hallgatni Herényi Károlyt, hogy 2002 óta itt mindenki miben bűnös, körülnézett, majd azt mondta, hogy ne beszéljünk a múltról, hanem a jövőről, majd nem hallottunk a jövőről sem. Az a helyzet, hogy rossz néven veszem azt, hogy a miniszter úr elment innen. Mi vasárnap idejövünk, tárgyaljuk ezeket a dolgokat, és a miniszter - bár lehet, hogy fontos nemzetközi elfoglaltsága van, nem tudom, de gondolom, nem azt hitte, hogy egy ilyen megbeszélés 23 percig fog tartani - itt hagyja a társaságot. Szerintem ez nem helyénvaló. Itt ül az ÁSZ elnöke, itt ülnek a parlamenti pártok képviselői, elvárható az, hogy a pénzügyminiszter legyen itt. Nagyon örülök annak, hogy itt vannak szakemberek, és képviselik a Pénzügyminisztériumot, de politikai kérdésekről van szó. Nem várhatom el a Pénzügyminisztérium szakállamtitkárától, hogy azokra a kérdésekre, amelyek itt felmerülnek, érdemi választ adjon. Választ nyilván tud adni, de politikai természetű választ nem tudunk elvárni tőle.
Éppen ezért a magam részéről az eredeti javaslatomat egy kicsit értelmetlennek látom, mert sokakkal ellentétben, akik eddig megszólaltak, úgy látom, lett volna, lenne annak értelme, hogy egy ilyen helyzetben tárgyaljunk. Az az álláspontunk, hogy formailag a dolog rendben van, hiszen van egy benyújtott törvényjavaslat, közben a kormány jelezte azt, hogy mást is kíván tenni. Ehhez természetesen joga van, ha talál ehhez képviselőt. De szerintem sokkal célszerűbb lefolytatni az érdemi vitáját a költségvetési bizottságban, mint a parlament keretei között, ahol erre igazából nincs mód. Ezt meg lehetett volna tenni, de így nem nagyon látom értelmét, meg kell mondanom őszintén.
Ezzel az anyaggal, ami előttünk van, alapvető problémáink vannak. Itt a KDNP-s kolléga megjegyezte, hogy Kóka János valakivel közösen aláírja. Nem tervezünk ilyesmit, mert rossznak tartjuk a törvényjavaslat tervezett módosítását. Hibásnak tartjuk azért, mert egyrészt nem számol olyan feltételekkel, amikkel számolnia kéne. Nem tudom, emlékeznek-e még a képviselőtársak, de itt, ebben a teremben, sőt, a parlamentben is majdnem hazaárulónak minősítettek, ami az én esetemben nem szokatlan, azért, mert azt mondtam, hogy mínusz százalékos növekedés lesz, és MSZP-s kollégák jelezték, hogy micsoda dolog ez, hogy mi itt rémhírt keltünk. Most szomorúan kell jeleznem, azokkal értek egyet, akik azt gondolják, hogy ráadásul ez a -1 százalék is bizonyos értelemben optimista forgatókönyv.
Ez a költségvetés nem számol egy jelentős munkanélküliség-növekedéssel, ami elkerülhetetlen, ez szerintem alapvető probléma. Ezekről kéne beszélni, nem a múltról, felelősök vannak bőven, mondhatom én is, ki értett a focihoz, ki nem, ki mit tett és miért nem tett. Nem ez az érdekes, hanem az az érdekes, hogy itt és most tudunk-e válaszokat adni a kérdésekre. Ez a költségvetés nem számol azzal a triviális tényezővel, amiről az ÁSZ elnöke hosszasan beszélt, hogy ilyen helyzetben az adóbevételek tovább fognak csökkenni, ha nem teszünk valamit. És nem látom ebben a költségvetésben, vagy a hozzá kapcsolódó, általunk még nem látott adótörvény-javaslatban a változtatásokat. Elkerülhetetlennek látjuk azt, hogy a gazdaság élénkítésére valódi törekvések legyenek a rendszerben, és szerintem ezt nem lehet megoldani az európai uniós források átcsoportosításával. Annál azért mindannyian tájékozottabbak vagyunk, hogy ne tudnánk, az európai uniós forrásokat nem lehet csak úgy átcsoportosítani. Másfél-két éves munka, mire ahhoz hozzá lehet nyúlni, nemhogy most két hónap alatt, mondjuk az eddigi önkormányzati finanszírozásból vállalkozástámogatást csinálunk. Ez nyilván humbug, nincs alapja. Ne csapjuk be egymást, arra kérem önöket.
Nincsenek meg a rendszerelvű változtatások. Szerintem a magyar parlament előtt, a magyar kormány előtt az elmúlt években, az elmúlt 18 évben egy sor olyan reformfolyamat vitája zajlott le végig, amit egy ilyen nehéz helyzetben nyugodtan asztalra lehetne tenni. Nem azt jelenti, hogy a semmiből, a nulláról kell indulni, vannak olyan kérdések, amiket ezerszer végigtárgyaltunk. Itt van egy külső kényszer, talán ezeket most meg lehetne lépni. Nem ezt tesszük, hanem azt mondjuk, hogy ősszel majd kifizetjük, amit most nem fizetünk ki januárban. És mit fogunk csinálni jövő januárban? Hol vannak azok a lépések, amitől ez egy áttekinthetőbb, hatékonyabb, olcsóbb államot eredményező költségvetés lenne? Tűzoltásnak persze látszólag jó, de annak sem, mert nem lehet úgy tüzet oltani, hogy közben elhasználjuk azokat a feltételeket, amelyekre egy esetleges következő tűznél szükség lenne.
Alapvetően én is problémásnak látom, ahogy ezt az elnök úr az elején megjegyezte, az IMF-szerződés ilyen típusú kezelését, amit láttunk az elmúlt napokban. Szerintem célszerű lenne a magyar parlamenti képviselőket, parlamenti pártokat felnőtt állampolgárként kezelni, felnőtt szervezetekként kezelni, és tájékoztatni arról, hogy milyen szerződést kíván aláírni a kormány. Mert nagyon szép dolog az, ha találtunk végre egy olyan támogatót, aki nem kér semmit a támogatása fejében, mert a miniszterelnöktől azt hallottuk a fantasztikus ötpártin, közben azt hallom kollégáimtól, hogy ebben a szerződéstervezetben például benne van az, hogy folytatni kell a rendszerátalakítás reformjait mint feltétel. A miniszterelnöktől azt hallottuk, hogy egyetlenegy feltétel van, adócsökkentés ne legyen, ha jól értettem a múlt szerdai tájékoztatót. Ez nyilván nem is tartható, mert meg vagyok arról győződve, hogy adót pedig Magyarországon csökkenteni kellene, alapvetően a vállalkozások élénkítése, a gazdasági növekedés, a további csökkenés megállítása érdekében.
Ezek szerintem racionális, ésszerű kérdések, ezeket a vitákat itt most már nem nagyon van értelme lefolytatnunk a jelenlegi körülmények között, mert nincs itt a partner, akinek ezt el tudjuk mondani. Marad a parlament, ahol nagyon idétlen és rossz formában tudjuk csak ezt megtenni, és maradhat az a kicsi bizalmunk, és erre kérem nagyon határozottan a bizottságot, illetve a kormány jelen lévő képviselőit is, hogy akár ötpárti keretek között próbáljunk meg előre menni azokban a kérdésekben, amikről itt beszéltünk, mert szerintem ezekben vannak tartalékok. Lehet, hogy nem fogunk mindenben mindannyian megállapodni, de lehetnek olyan kérdések, amikben előre tudunk lépni. Hiszen vannak közöttünk ellenzéki pártok, most éppen többen, mint a kormánypártok, de lehet ez fordítva is, tehát lehet akár érdekük is jelenlegi ellenzéki pártoknak bizonyos lépések megtétele a nyugdíjrendszerben, a közszféra egészében, és így tovább, sorolhatom a példákat.
Nem értettem Hargitai képviselőtársamat, hogy miért szavazott úgy, ahogy szavazott. Hiszen nem arról volt szó, hogy újra szavaznánk az általános vitára való alkalmasságról. Annak van értelme, hogy a költségvetési bizottság azt mondja egy anyagról, amivel idejön a pénzügyminiszter, és előterjeszti, hogy ezt tudomásul vesszük, elfogadjuk, jónak tartjuk, rossznak tartjuk. Ez egy létező forma, erről lehet véleményt formáló módon szavazni, és nem is jelentéktelen ebben a helyzetben azt kifejezni, hogy nem ezt vártuk, nem így vártuk, nem ezt szeretnénk, másképp szeretnénk. Szerintem végig kéne gondolni, hogy hogyan lehet folytatni ezt az érdemi vitát, mert ebben nagyon nagy fantáziát látok.
ELNÖK: Köszönöm. Tállai András kért szót.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Immár a harmadik költségvetési vitában veszünk részt, ha jól emlékszem, az elsőt a PM részéről Bathó úr képviselte, a másodikat Keller úr, a harmadikat Veres úr, de aztán gyorsan elszaladt, és visszaszállt Bathó Ferencre ez a nemes feladat, hogy megvédje a PM előterjesztését. Hogy Keller László államtitkár úr sem ér rá vasárnap este, halottak napján, elgondolkodtató. Jól érzékelhető, hogy a miniszter nem akar politikai vitát, legyünk túl ezen a bizottsági ülésen, hátha többen mennek még a temetőbe. Egy politikai vitára itt összesen 50 percet szánni, amikor nem mindennapi politikai helyzet alakult ki az országban?!
Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc úgy gondolja, minél rosszabb egy költségvetés, annál biztosabb, hogy el fogja fogadni a parlament, azért sokaknak, sokunknak egészen más véleményünk van erről. Lehet, hogy a háttérben már megköttettek alkuk, itt van például a Fidesz-frakcióból való újabb rejtélyes kilépés. Ki tudja, hogy mi van a háttérben. Az is lehet, hogy már az SZDSZ-szel is megköttetett az alku, és Horn Gábor itt egyedül küzd azzal, hogy ezt aztán biztosan nem fogják benyújtani, de azt nem mondja, hogy nem szavazzák meg. Úgy néz ki, hogy ez a bizottsági ülés egy felesleges cirkusz, az általános vitának meg kell lennie, 30 órában meg is lesz. A miniszterelnök megmondta a mai sajtóban, hogy ez bizony meg lesz szavazva, sosem volt benne ilyen biztos, ilyen közel még nem álltak hozzá. Azt is megmondta, hogy Magyarországon kik az okai annak, hogy az ország ilyen válságba került. Ha elolvassuk ezt a cikket, azt mondja, hogy kétharmad a külföldé, egyharmad a miénk, de az egyharmadból istenigazából az ellenzéké a nagyobb szerep, mert egyébként az ellenzék nem volt hajlandó megszavazni néhány "ragyogó" javaslatát a miniszterelnök úrnak. Így már meg is van a felelős, ugye? Annyira ismert ez már.
Ki a felelős azért, ami most az országban van? A Fidesz. Személy szerint többek között Varga Mihály. Varga Mihályra a miniszterelnök azt mondta még október első hetében, hogy a válság apostola. (Varga Mihály: Tessék! Lett is.) Varga Mihály. Aztán a következőt mondta a miniszterelnök: súlyos válságban van az ország, de a pénzügyi válságon már túl vagyunk. Azért vagyunk túl, mert, ahogy mondta, "jól végeztük a munkánkat". Tudjuk, hogy ez alatt azt kell érteni, hogy Magyarország miniszterelnöke jól végezte a munkáját. Mit is intézett el Gyurcsány Ferenc? Azt intézte el, hogy Magyarország kapjon 5 ezer milliárd forintos hitelkeretet, azt intézte el, hogy az ő személyét fémjelző államkötvényeket, mivel ő Magyarország miniszterelnöke, a kormányfő, az általa kibocsátott kötvényeket már 14 százalékon sem jegyezték le Magyarországon külföldi befektetők. 14 százalékon! Ha nekünk magánemberként forrásunk van, próbáljunk meg ilyen hasznot, hozamot elérni! Igenis súlyos válságban volt az ország, és ma már láthatjuk, hogy ezt Gyurcsány Ferenc is elismeri.
A pénzügyi válságon túl vagyunk, mert azt ő megoldotta. Ez rendben van. És most ő maga mondja, hogy súlyos gazdasági válság előtt vagyunk. Két héttel ezelőtt még azt mondta, hogy nem lesz Magyarországon válság. Ebben a politikai helyzetben egy ilyen vitára nem küld politikust a kormány. Nem tudom, hogy valójában hogyan lehet ezt kezelni. Azt gondolom, hogy itt elsősorban azzal kellene elszámolni, hogy hogyan is jutott ide az ország, ki ennek a felelőse. Nem is kell olyan nagyon visszamennünk. Ha csak az elmúlt hónap történéseit megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy egy ország hogyan juthat idáig. Úgy, hogy Magyarország miniszterelnökének fogalma nincs, hogy mi történik az országban, és nem tudja a helyzetet reálisan felmérni. Nemhogy két évre, két napra nem lát előre Magyarország jelenlegi miniszterelnöke. Ezért jutottunk ide. (A Hír TV stábja élő adásban készül beszámolni a bizottság üléséről. Több szocialista képviselő ezt szóvá teszi. - Kovács Tibor: Ez nem sajtószoba.) Folytathatom, elnök úr, vagy abba kell hagynom?
ELNÖK: Öt perc szünetet rendelnék el, utána folytatjuk a bizottság ülését. (Rövid szünet.)
Folytatjuk a bizottság ülését. Tájékozatom a bizottság tagjait, nemcsak az működik szokásjog alapján, hogy a bizottság tagjai közül kormánypárti és ellenzéki képviselők felváltva kapnak szót, hanem az is, hogy kétóránként szünetet tartunk, tekintettel arra, hogy egy, azaz egy gyorsíró kisasszonyunk van, aki nyilván szintén véges kapacitásokkal rendelkezik.
Tállai úr befejezte-e, amit mondott a közbekiáltások előtt.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Még lett volna mondanivalóm.
ELNÖK: Akkor folytassa, képviselő úr.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Remélem, hogy ilyen nagy ingerültséget nem én váltottam ki a kormánypárti képviselőkből. Azzal folytatnám, hogy mégis csak megdöbbentő az, hogy ennek az országnak a miniszterelnöke heteken át arról beszél, hogy Magyarországot nem fenyegeti államcsőd, nem fenyegeti az állam fizetésképtelensége, az állami rendszer esetleges működésképtelensége, a mai sajtóban pedig azt látjuk, hogy büszkén mondja: jó munkája révén attól sikerült megmentenie az országot, hogy bekövetkezzen egy államcsőd. Úgy gondolom, nagyon súlyos hitelességi problémák vannak továbbra is. Ha valakinek politikailag az áll érdekében, hogy utólag, a történések után bevallja az igazságot, akkor ugyanaz a helyzet, mint ahogy volt 2006-ban egy bizonyos Balaton melletti kistelepülésen. Azaz a miniszterelnök úr bevallja, hogy nem mondta meg az igazat október elején, de november 2-án már az áll érdekében, hogy most már megmondja az igazat. Megmondja az igazat, hogy igenis van pénzügyi válság, igenis lesz gazdasági válság, és micsoda öröm, hogy az állam megmenekült az államcsődtől.
Az IMF-hitelkerettel kapcsolatosan csak egy dolgot említenék a képviselőknek. Nem tudom, hogy Ukrajna áll-e már a demokráciának azon a szintjén, mint amilyen szinten mi érezzük, vagy gondoljuk Magyarországot. Egyet tudok, ezt nyilván önök is tudják, hogy Ukrajnában a parlament már elfogadta ezt a megállapodást. Ott úgy látták jónak, hogy a parlament elé viszik, és ott fogadtatják el. Bocsánatot kérek, nem tudom, hogy a teremben lévők közül ki látta már ezt a megállapodást, ki ismeri ennek tartalmát. Látta valaki? Ismeri valaki? (Nincs jelentkező.) Úgy gondolom, hogy ennek a megállapodásnak nagyon komoly politikai, gazdasági és pénzügyi következményei vannak. Nem kellene ezt úgy beállítani, hogy Magyarországnak ez nem kerül semmibe, Magyarországnak ez a megmentője. Ez a hitelkeret Gyurcsány Ferenc megmentője, senki másé. Gyurcsány Ferenc megmentője azért, mert Magyarországon beállt volna az állam fizetésképtelensége, és ez nyilvánvalóan egy kormánybukást hozott volna magával.
Most aztán örvendezzünk, hogy most már nem baj, hogy nem jegyzik le a magyar államkötvényeket, segített az IMF, a Világbank, az Európai Unió, és most már 5-6 százalékért ki sem kell bocsátani majd az államkötvényeket. Van egy hitelkeretünk, és ha az állam nem tud fizetni, akkor ezt le fogja hívni, és meg fogják kapni a köztisztviselők, közalkalmazottak a fizetésüket, szóval minden rendben van ebben az országban. Nincs minden rendben! Lehet, hogy ez a hitelkeret megmentette Gyurcsány Ferencet és politikai hatalmát tovább tudja toldozgatni-foldozgatni, csak meg kell kérdezni, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik a devizahitelüket majd sokkal magasabb törlesztéssel fizetik, akik nem fognak tudni pénzintézetektől hiteleket felvenni, és ezáltal a módosító javaslat szerint is lényegesen csökken a fogyasztásuk. Mi lesz azokkal a közalkalmazottakkal, senki nem cáfolta, Mádi képviselőtársam elmondta, akik több mint 10 százalékos reálbércsökkenést fognak elszenvedni 2009-ben? Mi lesz azokkal a vállalkozásokkal, akik nem tudnak ebből a nagyon népszerűnek mondott hitelből a kereskedelmi bankoktól lehívni, egyszerűen azért, mert már nem hitelképesek, és nem fog megrendelés érkezni?
Uraim! Ez a hitelkeret megmentette az önök kormányzását. Gratulálok! De az országot nem mentette meg. Azt gondolom, hogy ennek a megállapodásnak valamilyen parlamenti testület, bizottság, esetleg az Országgyűlés elé is be kellene jönnie, és ezt bizony széles körben, nemcsak a kormány egy-két tagjának egymás között kellene megbeszélni.
Végezetül hadd legyen egy javaslatom és kérdésem is. Bathó urat és Kovács Árpád elnök urat is kérdezem. Az önkormányzatok nevében szeretnék most szólni, mégpedig olyan értelemben, hogy azt szeretném elérni, hogy ebből a hitelkeretből, amiről tudjuk, hogy 5-6 százalékos kamatozású lesz, kaphassanak az önkormányzatok is. Azaz terjedjen ki az önkormányzatok felé is, mert ha ez ilyen nagyszerű hitelkeret, az önkormányzatok ugyanúgy állami feladatot látnak el. Az önkormányzatok még annyival jobban állnak, hogy az önkormányzatok kötvényeit még megvásárolják, az államét már nem, ki tudja, hogy van, mint van, lehet, hogy Gyurcsány Ferenc azt is el fogja érni, hogy az önkormányzatokét sem fogják megvásárolni. Akkor ebből az 5-6 százalékos hitelkeretből részesüljenek az önkormányzatok is. Azt kérném, javasolnám, hogy ezt a képviselők támogassák. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hargitai János!
Dr. Hargitai János ügyrendi javaslata
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két javaslatom lesz. Előre mondom, hogy mindkettőt ügyrendiként fogalmazom meg. Az előbb itt a szünetben vitára adott okot egy képviselőtársammal, hogy miről szólt Domokos alelnök úr indítványa. Én azt állítottam, és most már a szó szerinti jegyzőkönyv ismeretében újra mondom, arról szólt, hogy ennek az anyagnak az általános vitára való alkalmasságát minősítsük. Erre azt mondtam, hogy ez lehetetlen, mert nem törvényjavaslatról van szó. Mivel látom, hogy a szándék a szavaktól függetlenül arra vonatkozott, hogy ez az anyag, ami előttünk van, hangsúlyozom, amit pénteken megkaptunk, arról beszélek, amiről Veres miniszter úr beszélt, alkalmasnak látszik az ország előtt álló politikai gondok orvoslására, tudva, hogy milyen költségvetéshez fog ez majd egy módosító indítványként kapcsolódni. Amit mi tennénk, az nem egy döntés az általános vitára való alkalmasságról, hanem egy politikai deklaráció. Kíváncsi leszek, hogy erről hogyan tudunk megnyilvánulni.
A másik dolog, amit ennél lényegesebbnek tartok. Sajnálatos, hogy a magyar jogszabályok szerint 25 milliárdnyi hitelt fel lehet úgy venni, hogy az Országgyűlésnek ehhez semmi köze nincs. Mert jogi értelemben nincs. Kérhetjük, hogy a kormány mutasson be nekünk ezt vagy azt, de a kormány ezt a hitelt a Nemzeti Bankkal és valamilyen módon az ÁSZ-szal egyeztetve meg tudja tenni.
Az ügyrendi indítványom a következő: arról döntsön a bizottság, hogy a kormány terjesszen elénk egy olyan jogszabályi módosítást, aminek az eredménye az lesz, hogy a 25 milliárdnyi hitel felhasználása a parlament, vagy legalább költségvetési bizottságának ellenőrzése mellett történhet csak meg. Köszönöm.
ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! A mondandójának első részét nem egészen értettem, mert teljesen világosan fogalmaztam, amikor az ügyrendi javaslatot feltettem szavazásra. Elmondtam azt is előtte, hogy abban az értelemben nincs jogi érvénye a szavazásunknak, hogy egy vitára való alkalmasságról döntene, mert ez megtörtént kedden. Teljesen világosan elmondtam, hogy Domokos László indítványa arra vonatkozik, a bizottság arról foglaljon állást, hogy támogatja, vagy éppen ellenzi azt a módosító csomagot, amit a Pénzügyminisztérium benyújtott pénteken. Ebben a kérdésben nem kívánok még egyszer szavazást elrendelni. Amennyiben önt ezt félreértette, vagy nem figyelt, annak a konzekvenciáját nem kell levonni.
A második kérdésben a frakciókat kérdezem, kíván-e valaki hozzászólni. (Dr. Katona Béla: Az ügyrendi vitához?) A második ügyrendi javaslat, ami a 25 milliárd dollár felhasználásának ellenőrzésére vonatkozik. (Nincs jelentkező.) Nem kíván senki hozzászólni, akkor szavazni fogunk.
Döntés az ügyrendi javaslatról
A javaslat tehát úgy hangzott, hogy a költségvetési bizottság a 25 milliárd dolláros hitelkeret felhasználását ellenőrizze, vagy véleményezze. (Dr. Katona Béla: Pontosítsunk.) Ellenőrizze? Ellenőrizze, képviselő úr így fogalmazott, így teszem fel szavazásra.
Kérdezem, ki az, aki ezzel egyetért. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Egy. A bizottság többsége ezt támogatta.
A bizottsági ülés végén szerettem volna előterjeszteni azt az indítványt, Kóka Jánossal egyeztettünk a szünetben, hogy a bizottság hétfőn mindenképpen kapjon tájékoztatót arról, hogy az IMF-szerződés részletei mit is tartalmaznak. Jobb lenne ezt írásban megkapni, de erre még visszatérünk.
Kérdezem, ki kíván még hozzászólni ehhez a vitához. Katona Béla. Megadom a szót, parancsoljon!
A vita folytatása - Dr. Katona Béla hozzászólása
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen, hogy lehetővé tette, hogy később szóljak. Ez fontos volt, részben azért, hogy Hargitai János képviselő úr, részben Horn Gábor képviselő úr hozzászólását meghallgassam. Amit Herényi képviselő úr mondott a nemzeti csúcsról, Demján Sándort idézve, én nem vagyok olyan nagy ember, hogy ilyen nemzeti csúcsokon észt vehessek, de úgy emlékszem, Demján Sándor azt mondta, ahogy aki itt, az asztal körül ül, az mind szégyellje magát. Mindenki. Nem azt mondta, hogy mindenki szégyellje magát, engem kivéve, hanem azt, hogy mindenki szégyellje magát. Na most, én ezt magamra veszem, azt mondom, hogy igen, szégyellem magam sok mindenért. Szégyellem magam azért, amilyen helyzetben most vagyunk, de őszintén szólva, szégyellem magam azért a vitáért is, ami itt folyt, ebben a bizottságban.
Néhány dolgot hadd említsek meg, ami nem tetszik, és nagyon rossz irányba vitte a mai napot, és ezt nagyon sajnálom. Szóval, azt nem hiszem, hogy elnök úr valóban nem tudja, hogy a költségvetés három beterjesztett, illetve két beterjesztett és egy módosító javaslattal megváltoztatott változata között mi történt Magyarországon, és mi történt a világban. Nem hiszem, hogy elkerülte az a kis pénzügyi, gazdasági válság a figyelmét, ami kialakult az elmúlt hetekben. És azt sem hiszem, mert éppen a héten valamelyik nap dicsértem meg egy nagyon korrekt, nagyon szakmai rádiónyilatkozatát, ahol pontosan ezekről volt szó, hogy ne tudná azt, hogy ez a helyzet, a válság kialakulása nemcsak Magyarországot, hanem nagyon sok országot és nagyon sok kormányt napról napra új és új helyzet elé állított. Aki emlékszik például arra, hogy Angela Merkel mit mondott akkor, amikor az amerikai elnök azt mondta, hogy 700 milliárdot adjunk az amerikai gazdaságnak, azt mondta, hogy ez teljesen felesleges. Rá négy napra a német kormány több százmilliárd eurót felhasznált ugyanerre a célra, a franciákkal és sok mindenkivel együtt. Az egy más kérdés, hogy nem olyan helyzetben lévő országok tudnak több százmilliárd eurót felhasználni a válság megfékezésére, mint amilyenben éppen Magyarország van.
Sőt, azt sem hiszem, bár egyetértek a végeredményt tekintve az elnök úrral, hogy ne tudna arról, hogy hogyan alakult ki Magyarországon az a pillanatnyi, pénzügyi, gazdasági válságot borzasztó módon nehezítő helyzet, hogy a magyar gazdaság, a magyar állam és a magyar magánszemélyek akkora devizaadósságot halmoztak fel, ami példátlan. Nem hiszem, hogy ne tudná azt, hogy volt egy Fidesz-politikus, akit időközben kineveztek a Nemzeti Bank elnökévé, és éveken keresztül irreálisan erősen tartotta a forintot, és olyan kamatok voltak Magyarországon, amelyek egyszerűen betolták a vállalkozókat is, a magánszemélyeket is a devizahitelek felé, anélkül, hogy ennek a veszélyére kellő időben felhívták volna a figyelmet. Ez most legalább annyira rontja a magyar gazdaság helyzetét, mint maga az államadósság, hiszen az csak kis részét képezi a devizában lévő összes adósságunknak. Azt gondolom, lehet a jelenlegi helyzetre sokféle választ adni, de az semmiképpen nem jó válasz, hogy imamalomszerűen azt mondjuk ebben a helyzetben is, ha adócsökkentés van és béremelés. Aki ezt mondja, nem látja tisztán a helyzetet.
Ezért örültem annak, amit Hargitai képviselő úr és Horn Gábor képviselő úr mondott. Valóban nagyon komoly kérdésekről kéne beszélnünk szakmai alapon ezen az ülésen is, a következő hetekben is. Hiszen ha valaki végighallgatta a Számvevőszék elnökének mai hozzászólását, bár tulajdonképpen ugyanezt mondta el kedden is, csak akkor már számokhoz viszonyítva, aki azt mondta, hogy még ebben a költségvetésben is, ami nagyon sok megszorítást tartalmaz, majdnem annyit, hogy minden épeszű képviselőnek nagyon nehéz döntés lesz ezt megszavazni, még mindig veszélyek vannak. Ez nem egy túlbiztosított költségvetés, ez egy alulbiztosított költségvetés, ahol részben a bevételekkel, részben a kiadásokkal még mindig bajok lehetnek a következő időszakban. Erről valóban beszélnünk kell, hogy mik ezek a valós problémák, akár a bevételi oldalon, akár a kiadási oldalon. Mert erre nem lehet azt a demagóg választ adni, hogy tovább kell csökkenteni az adókat. Ugyan az IMF nem azt mondta, hogy adót nem lehet csökkenteni, csak azt mondta, hogy a bevételek ne csökkenjenek, és ez nyilvánvalóan nemcsak az adókat jelenti, de ez a válasz nem adekvát a helyzet megoldására.
Azt gondolom, aki nem érzi, hogy ennek a költségvetésnek a kialakításánál enyhén szólva nagyon kicsi a kormány szabadságfoka és nagyon kicsi lesz a szabadságfoka a parlamentnek is, legalábbis azoknak a képviselőknek, akiknek fel kell vállalni ezt a felelősséget, nagyon szűk mezsgye, ami mentén meg kéne találnunk azokat a megoldásokat, amelyek még jó megoldások. Abban értek egyet Hargitai képviselő úrral, aki azt mondja, hogy igen, arról kell beszélnünk, mert lényeges kérdés, hogy felhasználjuk-e a 25 milliárdot, élünk-e a lehetőséggel, és ha igen, mire használjuk fel. Mert persze az nagyon egyszerű és jó megoldás lenne, ha tényleg az állampapírok vásárlására lehetne felhasználni, de nyilvánvalóan ez nem igazán lehetséges út. De azt mindenképpen nagyon komolyan és felelősségteljesen kell azokat a döntéseket meghozni, hogy amikor ebből akár egy fillért is felhasználunk, látjuk-e annak célját, a felhasználásnak lesz-e eredménye, mondjuk a gazdaság élénkítése szempontjából. Mert nem árulok el titkot, és azt hiszem, egy bizottságban erről is lehet nyugodtan beszélni, a szocialista frakció tagjai sem mind teljesen analfabéták költségvetési és gazdasági kérdésekben. Pontosan úgy érezzük, ahogy itt néhányan felvetették, hogy az, ami eddig történt ebben az ügyben, csak az egyik része a dolognak. Egy pénzügyi válságot, egy államfinanszírozási válságot talán sikerült megoldani egyrészt ezzel a háttérrel, amit lehetővé tettünk az országnak, másrészt azzal, hogy egy olyan költségvetést nyújtunk be, aminek a hiánya, ha azt meg tudjuk valósítani, segít a válság megoldásában.
De legalább ennyire fontos, hogy ennek a válságnak a gazdaságra való hatását hogyan fogjuk tudni megoldani. Milyen olyan eszközöket tudunk találni, és erre nincs több, mint 2-3 hetünk, a magyar kis- és középvállalkozások számára elsősorban, mivel ők foglalkoztatják a legtöbb embert az országba, amelyekkel meg tudjuk őket a legjobban védeni a következő időszak nagyon nehéz terheitől. Ezek nem egyszerű és nem sablonos válaszok. Aki erre azt gondolja, hogy olyan egyszerű válaszokkal megoldást lehet találni, az vagy téved, vagy rendkívül felelőtlen. Persze, igaza volt Kóka képviselő úrnak, amikor azt mondta, hogy ebben a javaslatban olyan nagy szerkezeti átalakítás nincs. Egy sor nyugdíjas úgy fogja érezni, hogy az ő számára ez szerkezeti átalakításként is felfogható. Tudnék még példát mondani, de nem mondok. Erre nem lehet az mondani, hogy fűnyíróelv szerint működik. Még azt sem tagadom, hogy véleményem szerint azért nem, mert már a fűnyíró nem tudott lejjebb menni. A második változatos költségvetésből már semmit nem lehet fűnyíróelven elvenni. Ennek bizonyos részeihez kellett hozzányúlni, és nem is kis mértékben. Lehet, hogy másutt is hozzá lehet nyúlni, lehet, hogy vannak ennél jobb javaslatok. De erre azt mondani, hogy fűnyíróelven működik, sajnos nem állja ki az igazság próbáját.
Természetesen, mivel ez egy módosító javaslat, amiről majd nemcsak a költségvetési bizottságnak, hanem az egész parlamentnek lesz lehetősége szavazni, még nagyon sok olyan, akár reformjellegű módosító javaslatot be lehet nyújtani, amivel jobbítani tudjuk ezt a költségvetést. Tudja mindenki, aki ebben a teremben van, hogy például az önkormányzati rendszerrel kapcsolatban korábban tudtunk volna megállapodásra jutni, hogy egy ekkora országban körülbelül hány és milyen jelleggel működő önkormányzat lenne szükséges, azon nagyon sokat lehetne spórolni, és valószínűleg az önkormányzatok jobban is működnének. De ebben az elmúlt 5-6, sőt 18 év alatt nem sikerült érdemben előrejutni. Pedig mindenki tudja ebben a teremben, hogy ez az egyik olyan tartalék, amelyhez előbb-utóbb valamelyik kormánynak és valamelyik parlamentnek hozzá kell nyúlni, mert ezt így hosszú távon továbbvinni nem lehet az ország tönkretétele nélkül.
Ezért azt javasolnám mindenkinek, és ebből a szempontból jó volt a végén szólni, mert ha nem is értek egyet akár Hargitai képviselő úrral bizonyos megállapításokban, vagy akár Horn képviselő úrral, de ez az az irányvonal volt, amit ha tényleg tudnánk követni, akkor talán egy kicsit előbbre jutnánk együtt. Nyilvánvalóan senki sem gondolja azt, hogy a végén az ellenzéki pártok fogják megszavazni a költségvetést, de ha legalább azzal hozzájárulnak azok is, akik nem akarják megszavazni, hogy esetleg kicsit jobbá váljon, azzal sokat tudnánk hozni az országnak. Ehhez kérném ellenzéki képviselőtársaim segítségét is.
ELNÖK: Képviselő úr, engedje meg, hogy ne reagáljak arra, amit most mondott, mert elvinné az időt. Egy dolog világos számomra, hogy önök nem felelősek semmiért. Ez kiderült az elmondottakból, hogy mindenki felelős, az Orbán-kormány, Járai Zsigmond, a lakosság, az önkormányzatok, de önök nem felelősek semmiért. Egyszer majd ezt megbeszéljük. Azért kicsit árnyaltabb látom ezt a kérdést. Az elmúlt hat évben lett volna arra lehetőség, hogy ebben az országban eurót tudjanak bevezetni, és az ország ne legyen ennyire kitett ennek a válságnak.
Ha nincs több hozzászólásra jelentkező, már pedig úgy látom, hogy nincs... Mégis? Babák Mihály? Igen, tessék!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr a szót. Szeretném, ha meggondolná Katona Béla képviselő úr, amit mond. Ezt az országot nem az önkormányzatok hozták ilyen helyzetbe. Bűnbakok keresni önöknél divat.
De ha már szóba hozta az önkormányzatok ügyét, és ezt kikérem magunknak, a bankválság a világban keletkezett. A kormányok erre fel privatizáltak, azaz bevonultak a bankokba, és helyreállt a rend. (Domokos László, Molnár László: Államosítottak.) Államosítottak, ezt akartam mondani. Akkor most miről tetszik beszélni? Ez rendben van. Magyarországnak mi a baja? Fizetésképtelen, mert óriási hiánya van, nem tudja a folyó kiadásait finanszírozni. Ezért nem kell az állampapír, ezért bejött az IMF. Az állam hitelt vesz fel, mégpedig feltételekkel, amiket nem tudunk. Nem tudom, ön hogy van az egész mostani költségvetéssel, de ez tényleg fűnyírás és megszorítás csak. Ez semmi másról nem szól, és úgy látszik, önök nem is értenek máshoz, csak ehhez. De ha még ön sem érti, hogy ez abnormális dolog, akkor tényleg nem értem.
Kóka képviselő úr elmondta azt, hogy szerkezetátalakításra és reformokra van szükség. Önök nem kormányoznak ebben sem, hát vegye már észre, kedves képviselő úr. Hogy pontosan értse, mire gondolunk Kóka képviselő úrral: megpróbálhatnánk a nullabázisú költségvetést bevezetni az államigazgatásban. Tudja, mit jelent a nullabázisú? Reformot. Önök ehelyett fűnyíróelvvel megszorítanak, és erre azt mondja, hogy reform az, amikor elveszik a pénzt a nyugdíjasoktól, a közalkalmazottaktól, és minden csökkenni fog? Az Állami Számvevőszék azt mondta az én olvasatomban, hogy nagyon sok veszélyt rejt a harmadik verzió is. Mégpedig azért, mert megalapozatlan sok tekintetben. Ha valahonnan elvesznek, nyilvánvalóan a bevételek is csökkenni fognak. Számolja végig az adókat, kedves képviselő úr. A bevételi oldalon is óriási bajok lesznek. Még ez a verzió sem megalapozott, nincs végigszámolva. Ha nő a munkanélküliség, nem lesz tb-befizetés, nem lesz szja-befizetés, vagy jelentősen csökken. Ezek mind az ellátórendszerek pénzügyi fedezetét fogják csökkenteni. Gondolja már végig!
Ezért mondjuk azt, hogy önöknek a szerkezetátalakításhoz és a reformokhoz kéne visszanyúlniuk és sok mindent módosítaniuk. De nem ezt teszik. Jön a fűnyíró, puff, és vége. Ez a munkamódszerük. Elnök úr, ez tarthatatlan, kár is beszélni róla, mert értelmetlen. Két különböző dologról beszélünk, de mintha kínai nyelven tennénk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A vitát lezárom. Bathó Ferenc urat kérem meg, hogy válaszoljon a vitában elhangzottakra.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az elhangzott kérdések sorrendjében szeretnék nagyon gyorsan válaszolni. A közszféra bérei -7 százalékkal csökkennek. Azért "csak" ennyi, mert a költségvetési törvény céltartalékában, ahogy miniszter úr is említette, szerepel egy összeg, amely felhasználható lesz bércélokra. A 13. havi béreket illetően felfüggesztésről beszélünk. Nem úgy szólt a szöveg, hogy törlik. Ez a dokumentum erről szól. Minden intézményben szerepelnek a kivételek a 13. havi béreket illetően, és amelyik intézménynek nagy a bérigénye, ott több, ahol kicsi, ott természetesen kevesebb.
Jelentős adóbevétel-kiesés van a költségvetési törvény, hiszen a megváltozott makropályának megfelelően az adók átszámításra kerültek. Eredményszemléletben 330 milliárd forinttal kisebb a bevétel a beterjesztett újváltozatban, pénzforgalmi szemléletben, ha össze tetszenek adni a 42. fejezetet és a tb-fejezetnél a járulékbevételeket, akkor az együttesen 309 milliárd forint adócsökkenést jelent. Az infláció hatásairól a miniszter úr beszélt, én sem tudok többet mondani, a kereszthatások eredményeképpen alakult ki a 0,6 százalékkal magasabb infláció, mint ami volt az eredetileg számított 3,9 százalékhoz képest. Az export-import rés az 1,5 százalék, ez úgy jön ki, hogy 3,9 százalék az export, és 2,4 százalék az import. Ez szerepel a benyújtott tájékoztató makrotáblái között. Az olajárat 80 dollárral számoljuk, hogy mennyi lesz, azt rengeteg dolog befolyásolja, ugyanúgy, mint az alkalmazotti létszám együttesen -0,6 százalékkal kisebb, a foglalkoztatottaknál ez a csökkenés mértéke, és a versenyszférában -0,8 százalékos mérsékléssel számolunk.
Hargitai képviselő úr nagyon bonyolult és nagyon fontos dolgot feszegetett. Erre az a válaszom, hogy a tájékoztatóban szereplő pénzforgalmi kamatkiadások 1124 milliárd forintot tettek ki, egy viszonylag bonyolult számítás eredményeként. Feltételeztünk egy hozamot a rövid oldalon, illetve a hosszú oldalon egy hozamemelkedést. Akkor születhet igazán jó döntés az Államadósság Kezelő Központban, ha ezek a hozamszámítások alátámasztják azt, hogy akkor és csak akkor szabad és kell felvenni a készenléti hitelt, amelynek a rendelkezési állási díja 7225 millió forint, tehát 7,2 milliárd, ha ezek a feltételek, amelyeket a pénzpiacon a rövid és a hosszú oldalon meg tudunk teremteni, rosszabbak, mint amit a rendelkezésre álló IMF-hitel pozitív 5-6 százalék körüli mértéke lehetővé tesz.
Herényi Károly képviselő úrnak az a válaszom, hogy igen, ez a költségvetés nem strukturális átalakításra megszerkesztett költségvetés. Szeretném elmondani, hogy évek óta foglalkozunk azzal, hogy egy más típusú költségvetést szeretnénk előállítani. Ez még nem az, de arra tehetek nyugodtan ígéretet, hogy lépéseket teszünk egy nyugodtabb időben a feladatorientált költségvetés beterjesztésére. Előrehaladott munkáink vannak az Állami Számvevőszékkel ezen a területen.
Horn Gábor képviselő úr felvetésére azt tudom mondani, hogy én mint pénzügyminisztériumi alkalmazott, nagyon sok ötpárti egyeztetésen vettem részt, és azt gondolom, mi nyitottak vagyunk azokra az egyeztetésekre, amelyek nemcsak a plafontörvény, vagy a különböző kiadási plafon, vagy a takarékos gazdálkodásról szóló törvényekkel foglalkoznak. A Pénzügyminisztérium vezetése a reformokat illetően is nyitott. Aktívan közreműködtünk abban is, amikor az államreform bizottság mind a közszférában, mind az önkormányzati szférában áttekintette azokat a feladatokat, amelyeket az államnak el kell látni. Ez is elég nehéz. Saját véleményem az, hogy az az állami feladat, amit a politika annak minősít. Erre példák sorozatát tudnám felhozni. Az önkormányzati hitelezésre az önkormányzatokról szóló törvény ad lehetőséget. Úgy tudom, hogy ebben jelen pillanatban nincsenek olyan korlátok, ami az önkormányzati hitelezést korlátozná. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Árpád elnök úrnak adnék szót.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Köszönöm szépen. Van néhány konkrétum, amire, úgy vélem, reagálnom kell. Mindenekelőtt abból indulok ki, függetlenül attól, hogy a tisztelt bizottság hoz-e formális határozatot, egy előzetes politikai vitát folytat a benyújtott költségvetési tervezet lényegét érintő módosító csomagról. Az Állami Számvevőszék ehhez jelezte a kockázatokat, abból kiindulva, hogy a további politikai vitához valamilyen szakmai hátteret adjon, adott esetben a Pénzügyminisztérium véleményét kontrázva, vagy kiegészítve. Ezt azért bocsátom előre, mert kiszámítottuk, és az anyagban a 14. oldalon megtalálható az a mínusz is, ami rosszabb pályához tartozik. A GDP további 1 százalékos csökkentése 610-620 milliárd forinttal rontaná az egyenleget a törvényjavaslatban foglaltakhoz képest. Tehát megduplázná a jelenlegi pozíciót. Azt lehet mondani nagyon leegyszerűsítve, hogy minden -1 százalék mínusz 300 milliárd forint, ami rendkívül durva szám, ha szabad ezt mondani. Be kell vallanom a bizottságnak, gondolkoztunk azon, hogy táblázatban, vagy szöveg közben szerepeltessük, de az utóbbi mellett döntöttünk.
A másit, muszáj elmondani, hogy az Állami Számvevőszéknek nem kell részt vennie az IMF-fel folytatott tárgyalásokban. Ebben részben a tisztelt parlament döntött így, amikor az az álláspontja alakult ki, hogy az Állami Számvevőszék csak szabályossági szempontból, a költségvetési törvénnyel való összhang szempontjából az állam hitelfelvételeit. Néhány évvel ezelőtt az Állami Számvevőszék ezzel kapcsolatos jogkörét az Magyar Köztársaság Országgyűlése szűkítette. Nekünk az a feladatunk, hogy amikor a hitelt "aprópénzre" váltják, akkor összehasonlítjuk, hogy az éves költségvetési törvényben szerepel-e ennek finanszírozási tervben való figyelembevétele. Ennyi. Ebből adódóan teljesen természetesnek tekintettük, hogy mi is a sajtóból követhettük nyomon mindazt, ami ezzel kapcsolatban történik. Az Állami Számvevőszék vizsgálja az utólag hatásmechanizmusait a külső adósságállománynak, ez lényegileg minden költségvetésben és zárszámadásban szerepel. Külön vizsgálatok sora volt erre vonatkozólag, de utólag. Az Állami Számvevőszék mindenkori elnöke ezt a fajta jogkörét, amit a Magyar Köztársaság Országgyűlése rámért, gyakorolja.
A harmadik dolog, amit el kell mondanom, hogy a lakossági és az önkormányzati eladósodás kérdései az Állami Számvevőszék jelentésében és a kockázatok jelzésében már a múlt évben is megjelent. A költségvetési véleményekben felhívtuk a figyelmet arra, hogy abban az esetben, ha a lakossági eladósodás ebben az ütemben folyik, meghatározó tényezőjévé válik a magyar államadósságnak, a magyar államnak valamilyen formában, a katasztrófahelyzetek elkerülése végett akár kötvénykibocsátással, mint annak idején a bankkonszolidációnál, valamilyen megoldást kell találnia. Hitelfelvételre nem is gondoltunk.
A negyedik, hogy látható, a költségvetési törvényjavaslathoz tett módosító indítvány feloldja a nominális konvergenciával kapcsolatos problémákat, ugyanakkor a reálkonvergencia vonatkozásában igen messzire visz bennünket attól, ahová szeretnénk kapcsolódni. Ezt azért kell elmondanom, mert novemberben-decemberben átdolgozásra kerül a konvergenciaprogram, úgy tudom, az ECOFIN fogja tárgyalni a jelenlegi helyzetet. Amennyiben az a kívánság, hogy az Állami Számvevőszék a korábbiakhoz hasonlóan mondjon erről véleményt, akkor természetesen megteremtjük ennek feltételeit. De azt is szeretném mondani, hogy azért hoztam szóba a gazdaságélénkítést, versenyt, amire a képviselő urak támogató, illetve nem támogató gesztusát láttam, mert elő van írva törvény szerint, hogy a költségvetési törvényjavaslatnak tartalmaznia kell egy hároméves kitekintést. Ez egy törvény. Hol van? Évek óta nincs meg ez a hároméves kitekintés, amely legalább valamilyen választ adna vonatkozólag, hogy ha az idén nem, a következő évben ebben a tekintetben mit teszünk. Arra a kérdésre valamilyen választ kell adni, hogy a megszorítás után mi következik, hiszen a megszorítás nem hoz gazdasági növekedést, ami a helyzetet kezelné.
Tehát nem általában említem ezeket a kérdéseket, hanem azért, mert törvényi kötelezettség van. Az Állami Számvevőszék véleményében szerepel ennek hiányolása. Ezt a kérdést, elnézést, hogy szóba hozom, a most benyújtani tervezett módosító csomag még inkább időszerűvé teszi. Mi lesz 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben, sőt, 2012-ben? Reméljük, hogy a konvergenciaprogram erre a kérdésre választ fog adni. Én nem az adócsökkentés, vagy a versenyszféra általánosságait szeretném szóba hozni, hanem annak nagyon valóságos jellegét. Köszönöm szépen.
Varga Mihály ügyrendi javaslata
ELNÖK: Köszönöm szépen. Itt tenném meg azt az ügyrendi javaslatomat, hogy a bizottság hétfőn üljön össze meghallgatni a Pénzügyminisztériumot, lehetőség szerint a pénzügyminisztert az IMF-szerződés részleteiről. A frakciók részéről kíván-e valaki hozzászólni? Kóka János!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Azt javaslom, hogy erre a tanácskozásra hívjuk meg a Magyar Nemzeti Bank elnökét is. Köszönöm.
Döntés az ügyrendi javaslatról
ELNÖK: Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Tehát a bizottság hétfőn tartson ülést, ahol az IMF-szerződést ismernénk meg. Kérdezem, ki az, aki támogatja az ügyrendi javaslatot. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenöt. Nem ért vele egyet? Tartózkodott? Tizennégy. A bizottság támogatta, hogy hétfőn ilyen bizottsági ülésre kerüljön sor. Ha a bizottság összeül, ez nyilván nemcsak a bizottság elnökén múlik, hanem meghívott vendégeinken is, akkor meghívót fogok küldeni Simor András jegybanki elnök úrnak. Köszönöm szépen. Ezzel a napirendi pontot lezártuk.
Áttérünk a második napirendi pontunkra, ami két szavazásból áll. Köszöntöm Molnár Andrást. Milyen minőségben?
MOLNÁR ANDRÁS (Pénzügyminisztérium): A kormány nevében.
ELNÖK: Hát jó. Végül is kifogásunk nem lehet. Rá is térünk a két módosító javaslatra. A 4. és az 5. pont a gazdasági bizottság két indítványa. Kérdezem az előterjesztő álláspontját.
MOLNÁR ANDRÁS (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! A két módosító javaslat megjárta a kormányt, mindkét módosító javaslatot támogatja.
ELNÖK: Mindkettőt támogatja a kormány. Köszönöm. Hozzászólás van-e, kérdezem. (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja az indítványt. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Ki az, aki nem támogatja? Tartózkodott? Ez is tizennégy. Az SZDSZ nem vesz részt a szavazásban? Nem kötelező. (Derültség. - Dr. Kóka János: Elnézést, nem figyeltünk. Ezt támogatjuk.) Akkor a bizottság többsége támogatta.
Köszönöm szépen mindenkinek a bizottsági ülésen való részvételt. További kellemes vasárnapot kívánok mindenkinek. Viszontlátásra! Hétfőn bizottsági ülés lesz.
(Az ülés befejezésének időpontja: 20 óra 05 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit