KPSZB/31/2008.
KPSZB/103/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2008. november 6-án, 9 óra 05 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A közbeszerzésekről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Erhart Tibor szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Karácsony Imréné szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, vélemények *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról *
Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Nemeskéri Marianna szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Kőnig Éva szóbeli kiegészítése *
Bódi András szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Nagy Gabriella szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Varga Mihály bejelentése a pénzügyminiszter rendkívüli tájékoztatójáról *
A nemzeti agrár-kárenyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Mikó Zoltán szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A nemzeti civil alapprogramról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása *
A takarékos állami gazdálkodásról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Döntés a napirend kiegészítéséről *
Dr. Veres János pénzügyminiszter tájékoztatója az IMF-szerződéssel összefüggésben *
Dr. Veres János tájékoztatója *
További kérdések, észrevételek *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Horn Gábor (SZDSZ)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Schwartz Bélának (MSZP),
Farkas Imre (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP),
Dr. Katona Béla (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Molnár Albert (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Molnár László (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),
Szabados József (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Ágh Péter (Fidesz) Szijjártó Péternek (Fidesz),
Babák Mihály (Fidesz) Ágh Péternek (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Balla György (Fidesz) Szijjártó Péternek (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Mocsári-Gál Krisztina dr., az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium osztályvezetője
Erhart Tibor, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Kerekes Orsolya, a Magyar Nemzeti Bank vezető tanácsosa
Karácsony Imréné, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára
Dr. Bozzay Erika, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium főosztályvezetője
Dr. Nemeskéri Mariann, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője
Kőnig Éva, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője
Bódi András, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Nagy Gabriella, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium osztályvezetője
Dr. Mikó Zoltán, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Bécsy Etelka, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője
Dr. Bathó Ferenc, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Dr. Veres János pénzügyminiszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 05 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit. Jó napot kívánok. Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm a bizottsági ülésünkre meghívott vendégeket és a sajtó munkatársait, mindenkit, aki bizottsági ülésünk iránt érdeklődik.
A mai bizottsági ülésünkön 10 napirendi pontot tárgyalunk a javaslat szerint, amelyhez írásos észrevétel, kiegészítés nem érkezett, úgyhogy ezt tehetem fel szavazásra. Kérdezem, ki az, aki a napirendi ajánlás elfogadását támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Akkor megkezdhetjük a munkánkat.
Tekintettel arra, hogy a 10. napirendi pontban szereplő, a közbeszerzésekről szóló törvény módosításához benyújtott módosító javaslatok tárgyalásához itt vannak az előadók, akinek tovább kell menniük egy másik bizottsági ülésre, és mivel csak néhány indítványt kell megtárgyalnunk, ezt vegyük előre. Kérem, hogy foglaljanak helyet. Köszöntöm, egy bemutatkozást kérek.
MOCSÁRI-GÁL KRISZTINA DR. (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Mocsári-Gál Krisztina osztályvezető vagyok.
ELNÖK: Köszönjük. Mivel első helyen kijelölt bizottság vagyunk, valamennyi módosító javaslatot tárgyaljuk. A 202., 203., 204., 205., 206. és 207. módosító indítványokról van szó, ha jól látom, ez mind a gazdasági és informatikai bizottság indítványa. Kérdezem, hogy ezeket támogatja-e az előterjesztő.
MOCSÁRI-GÁL KRISZTINA DR. (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen, mindegyiket támogatjuk.
ELNÖK: Mindegyiket támogatja. Kér-e valaki külön-külön szavazást ezekről az indítványokról? (Nincs jelentkező.) Nem.
Kérdezem, ki kíván hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen, akkor szavazhatunk.
Kérdezem tehát, ki az, aki a módosító javaslatokat támogatja. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság támogatta ezeket a módosító indítványokat.
Köszönöm szépen. Ezzel a napirendi ponttal végeztünk, ezt kipipálhatjuk.
Rá is térhetünk a meghívóban első napirendi pontként jelzett, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Első helyen kijelölt bizottságként az általános vitára való alkalmasságot kell a T/6646. indítványról megállapítanunk. Kérem az előterjesztő képviselőit, foglaljanak helyet. Nevet kérünk, ki indokolja a javaslatot.
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok. Erhart Tibor vagyok, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese.
DR. KEREKES ORSOLYA (Magyar Nemzeti Bank): Dr. Kerekes Orsolya vagyok, a Magyar Nemzeti Bank vezető tanácsosa.
ELNÖK: Tisztelettel köszöntjük önöket. Egy rövid indoklásra megadnám a lehetőséget. Parancsoljanak!
Erhart Tibor szóbeli kiegészítése
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat a Magyar Nemzeti Bankkal szoros együttműködésben készült. A javaslat elkészítését elsősorban európai uniós intézmények felvetései indokolták. Az egyik: az Európai Központi Bank 2002-2003-ban felvetette, hogy a KELER intézményében az elszámolás, a központi értéktár és a központi szerződő fél funkcióinak együttes gyakorlása kockázatokat hordoz. A törvényjavaslat, részben más törvényekben már meghozott változtatásokat követően, az ebből fakadó követelményeknek tesz eleget. A másik európai uniós követelmény a 2008-as konvergenciajelentésekből fakadó ajánlásoknak való megfelelés. Ehhez kapcsolódóan a jegybank elnöke kezdeményezésére további előírás-módosítások kerültek a módosító javaslatba, amelyek célja a jegybank működésének hatékonyabbá válása, az előírások ésszerű megfogalmazása. Tájékoztatom a bizottságot, hogy a pénzügyminiszter úr elküldte a javaslatot az EKB elnökének, különleges sürgősséggel kérte a véleményét. Ez a vélemény várhatóan ebben a hónapban megérkezik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az MNB képviselőjét kérdezem, hogy támogatják-e az előterjesztést.
DR. KEREKES ORSOLYA (Magyar Nemzeti Bank): Támogatjuk, szoros együttműködésben készült az előterjesztés, egyeztetett szakmai munka eredménye, hiszen az MNB kezdeményezte ezt a törvénymódosítást.
ELNÖK: Nagyszerű. Mindig öröm tölti el az ember szívét, ha a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank ilyen nagy egyetértésben dolgozik. Bár egyik kollégám mindig azt jegyzi meg, hogy furcsa azt látni, amikor a kutya és macska nagy barátságban van egymással. Kicsit természetellenes, de egy ilyen módosításnál ezt nyilván könnyebben elviseljük.
A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván hozzászólni, kérdést feltenni. Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A Monetáris Tanács taglétszámát annak idején felemelték, amelyet fokozatos apadással kezelnek. Most hol tart ez a folyamat? Igényel-e törvénymódosítást, és szerepel-e ebből valami a beterjesztett javaslatban? A jelenlegi állapot szerint a távozás után nem történik pótlás. De mikor fog ez kifutni, és törvényi szabályozással ez végig megfelelő módon van-e követve? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Hosszabban nem ecsetelem, ha az előterjesztők arról tájékoztatták a bizottságot, hogy milyen egyetértésben készült el az anyag. Lényegében számos apró módosítás szerepel itt, köztük az európai uniós észrevételek, az összeférhetetlenség újraszabályozása, az aprópénz-bevonásból eredő nyereség, illetve a színesfém-értékesítés kizárólagossá tétele. Nem is óhajtom felsorolni ezt a sok apró módosítást. Nem érzékeltem semmilyen, akár politikailag, akár szakmailag kényes dolgot, amit most a bizottságban különösebben észrevételezni kellene.
Egy dolgot mégis megemlítenék, ami módosításként nem szerepel az előterjesztésben. A jegybank a monetáris finanszírozás keretében közvetlenül nem vásárolhat kibocsátótól. Ez azért felhívja a figyelmünket arra, hogy a jelenlegi helyzetben a közvetett beavatkozás lehetősége, a nem közvetlenül a kibocsátótól származó államkötvény-vásárlás lehetősége fennáll a jegybank számára. Bár az általános vitánál tartunk, itt van egy fogalom, amire én is szeretnék rákérdezni, mert lehetséges, hogy ez minimális módosítást igényelne. A 29. § (1)-(4) bekezdésének módosításánál a (3) bekezdésben szerepel a szövegben, hogy mit tehet a Nemzeti Bank az ellenőrzés során. Itt az ellenőrzési tevékenységhez kötődően vannak felsorolva különféle vizsgálati jogosultságok, és szerepel itt egy olyan kifejezés, hogy egyéb bizonyítást is folytathat. Ez pontosan mit jelent, mert egy picit szerencsétlennek érzem a megfogalmazást. Ennek az átalakítása nem lenne talán korrektebb a tevékenység rögzítésekor? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nem látok ilyet. Visszaadnám a szót az előterjesztőknek. Erhart úr kíván válaszolni? Parancsoljon!
ERHART TIBOR (Pénzügyminisztérium): Mádi képviselő úr és Kékesi úr első kérdésre én kívánok válaszolni. Szeretném elmondani, hogy ez a kérdés teljes egészében szabályozva van. Az elmúlt évben elfogadott jegybanktörvény-módosítás keretében kimutattuk, hogy a Monetáris Tanács létszáma 5-7 fő, átmeneti szabályként meghaladhatja ezt a létszámot addig, amíg a terminusok lejártával el nem éri ezt a szintet a létszám. Ez 2010 márciusában következik be, 2010 elejétől a 2004-ben belépettek maradnak. (Mádi László: Köszönöm szépen.)
Kékesi képviselő úr kérdésére, a monetáris finanszírozás közvetlen, illetve közvetett formájára: A dolog eldöntésénél a cél a legfontosabb. Ha közvetlenül vásárol, az egyértelműen szerepet játszik az állam, a költségvetés megfinanszírozásában. Ez mindenképpen ütközik az uniós szabályokkal. Viszont amennyiben másodlagos forgalomban vásárol, és az a jegybank céljaiból, alapfeladataiból levezethető, a pénzügyi piacok stabilitása, a monetáris pénzellátás, likviditás kezelése, abban az esetben ez a lépés megengedhető. Tehát az úgynevezett nyílt piaci műveletek keretében minden jegybank megteheti ezt, de a feladataiból levezethetőnek kell lenni, és nem az állam finanszírozási igényének kielégítése kell hogy a fő szempont legyen. Köszönöm.
DR. KEREKES ORSOLYA (Magyar Nemzeti Bank): A jegybanki ellenőrzéssel kapcsolatos kérdésre válaszolnék. Úgy látjuk szükségesnek, hogy kell egyfajta rugalmasságot biztosítani a jegybanki ellenőrzési tevékenységhez. A szövegezésben követtük a közigazgatási eljárási törvény szövegét.
ELNÖK: Kékesi Tibort nem elégítette ki a válasz.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Inkább kiegészíteném az elhangzottakat azzal, hogy a jegybanknak nemcsak az inflációs cél van a feladatai között rögzítve, az elsődleges cél sérülése nélkül van egy másodlagos cél is. Akkor, amikor vizsgáljuk esetleg, hogy a jegybank céljai közé befér-e egy másodlagos piacon történő államkötvény-, vagy kincstárjegy-vásárlás, akkor nem feltétlenül csak a monetáris inflációs célok figyelembevétele, hanem ezek sérülése nélkül a másodlagos, a gazdaságpolitikát segítő tevékenység is felmerülhet. Azt gondolom, hogy ebben a környezetben, amiben most vagyunk, nagyon is lehetséges egy pozitív válasz erre a kérdésre. Ezzel együtt egyetértek az elhangzott válasszal. Az előbb elfelejtettem mondani, ami nyilvánvaló, hogy a szocialista képviselőcsoport támogatja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Meg sem fordult az ellenkezője a fejünkben. (Kovács Tibor: Nem? Miért nem?) Kérdezem, kíván-e még valaki kérdezni, észrevételt tenni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Akkor a szavazás következik, ha csak az előterjesztők nem kívánnak reagálni. Kívánnak? Nem. Akkor tehát a szavazás következik.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a T/6646. számú, a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen, a bizottság egyhangúlag támogatta. Köszönöm szépen, további jó munkát kívánok. Az előadó személyét nem kell sokáig keresni, Kékesi Tibort javasolja Szabó Lajos alelnök úr. Köszönöm. Ezzel lezártuk ezt a napirendi pontot is.
Áttérünk a következő napirendi pontra, az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslatra. Átadom az ülés vezetését Szabó Lajosnak.
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Köszöntöm az előterjesztő képviseletében megjelent Karácsony Imréné szakállamtitkár asszonyt. Kérem, hogy rövid szóbeli kiegészítését tegye meg. (Varga Mihály távozik az ülésről.)
Karácsony Imréné szóbeli kiegészítése
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat lényegében egy korábban megismert törvényjavaslat azon része, amely az adózás egyszerűsítésére és a gazdaság átláthatóságának javítására szolgáló intézkedéseket tartalmazza. A javaslat elfogadása esetén csökkennének a magánszemélyek és vállalkozások adminisztrációs terhei, a gazdaság fehérítését szolgáló intézkedések közül kiemelendő a számlatartás, számlakérés ösztönözése, a készpénzforgalom visszaszorítása, valamint az átláthatóság javítása különböző eljárásjogi eszközökkel. Az adóbázis szélesítését célozza a cégautóadó megváltozott rendszere, miszerint minden olyan vállalkozás, magánszemély, amely költséget számol el a cégautója, személygépkocsija után, lényegében egy vagyoni típusú adót fizetne, szemben a jelenlegi helyzettel, hogy a 400 ezer személygépkocsi közül 30 ezer után fizetnek cégautóadót. A törvényjavaslathoz elkészített tájékoztató részletesen ismerteti az egyes intézkedések hatálybalépésének, illetve az egyes rendelkezések alkalmazásának időpontjait, ezekre most részleteiben nem térnék ki. Köszönöm szépen.
Kérdések, észrevételek, vélemények
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjainak adnám meg a szót. Mádi képviselő úr!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az adótörvényeket is elérte a pénzügyi válság hatása, hiszen egy látszólagos egyszerűsítési csomagot tárgyal csupán a parlament költségvetési bizottsága. A deklarációk alapján adóemelés nem fog bekövetkezni, ám ez csak a látszat. Kapásból négy pontban fogalmazható meg az adóemelés. Az adójogi szankciók kiterjesztése történik olyan személyekre, akiket ez korábban nem sújtott. Ez nyilvánvalóan adóemelésnek számít, csak nem a kulcsot emelem, hanem az adószankciókkal érintettek körét bővítem. Az adóbírság maximális mértékének felemelése szintén ebbe a kategóriába tartozik, különösen, ha ez az inflációt meghaladó emelkedést jelent. A cégautó kapcsán a szabályozás bővebb indoklást igényel. Az adóbázis szélesítése egyértelműen adóemelést von maga után. A negyedik pont a személyi jövedelemadó-rendszert érinti, ami köztudottan progresszív. Itt nyilvánvalóan mindenfajta keresetemelkedés az adóelvonás százalékos arányának emelkedését vonja maga után, különösen, ha az adókedvezmény-határok sem emelkednek.
A közszférában elméletileg ez átlagosan nem érinti a munkavállalókat, hiszen ott nem történik béremelkedés, de a magánszférában nyilvánvalóan fog történni valamilyen szintű béremelkedés. Ha az inflációnak megfelelő béremelkedés történik, akkor is nőni fog az adóelvonás mértéke. Ezek az általam eddig felfedezett vélekedések kimerítik-e az adóemelések teljes körét? A cégautóadó kapcsán pedig egy kicsit részletesebb indoklást várnék. Azt említette, hogy eddig 400 ezerből 30 ezret érintett, de az új szabályozás hányat fog érinteni? A fajlagos terhelések hogyan változnak? Ugyanis ha szűkített csomagról beszélünk, azt gondolom, ez jelentősebb változtatás az eddigi szabályozáson. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor képviselő úr!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Úr! Hogy lehet adóemelésről beszélni akkor, amikor azoknak a büntetése emelkedik, akik nem tartják be a szabályokat? Ha valaki betartja a szabályokat, és a túlnyomó többség így tesz, annak számára ez a szabálymódosítás semmilyen többletterhet nem jelent. Ez az egyik. A másik. Teljesen nyilvánvalóan arról szól a történet, hogy a több mint 400 ezer cégautóra vonatkozott az eddigi szabályozás, csak közel 400 ezren kibújtak valamilyen módon ezen szabály alkalmazása alól. A mostani szabályozási tervezet arról szól, hogy a korábbi adóterheléshez képest lényegesen alacsonyabb lesz az adóterhelés mindenki számára, de kikényszeríti azt, hogy mindenki, aki cégautót magáncélra használ, fizesse is meg a közterheket, és ne legyen lehetősége arra, hogy kibújjon ezen kötelezettsége alól. Ezt úgy interpretálni, képviselő úr, hogy adóemelést jelent az adózó állampolgárok, illetve társaságok számára, meglehetősen nagy csúsztatás. A tényhelyzet az, hogy a korábbi mértékhez képest nem emelkedik, hanem jelentősen csökken az adófizetési kötelezettség. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További észrevétel? Kóka képviselő úr!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Levezető Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez az adómódosító javaslatcsomag semmit nem segít a magyarországi vállalkozásokon 2009-ben. Itt vagyunk egy világgazdasági válság kellős közepén, -1 százalékos növekedési perspektívákkal, hihetetlen hitelfelvételi és reálgazdasági nehézségekkel a vállalkozások számára. A kormány belátható kényszerűségből olyan intézkedéseket tesz meg, amelyek nem bővítik, hanem szűkítik a reálgazdaság lehetőségeit, a fogyasztást, amelyek nem kedveznek a beruházásoknak, az állami beruházásoknak. Még egyszer mondom, belátható okokból van így, hiszen sok százmilliárd forinttal kellett csökkenteni a kiadási főösszeget annak érdekében, hogy a magyar költségvetés ne omoljon össze, és az államháztartás finanszírozható maradjon. Belátható és adekvát intézkedések ezek, de eközben nem látunk olyan lépéseket, amelyek a gazdaság növekedésének, a vállalkozási mozgástér bővítésének, a reálgazdaság erősítésének irányába hatnak.
A magyar kis- és középvállalkozások adóprés alatt nyögnek, bürokráciaprés alatt szenvednek, és a világgazdasági válság hatásai miatt piacszűkülésre és hitelforrásaik elapadására is számíthatnak. Ilyen helyzetben egy felelős kormánynak, egy felelős politikának kötelessége minden olyan lehetőséget kihasználni, amely a vállalkozások versenyképességének erősítését szolgálja. Ilyen lenne egy új adótörvény. A költségvetési törvény mellett az állami és a magánszféra viszonyát döntően az adótörvények szerkezete határozza meg. Mit gondolunk az állam és a magánszféra viszonyáról, mit gondolunk az egyéni felelősség, a vállalkozási lehetőségek és az állami terjedelem átrendezésének szükségességéről 2009-ben? Ha ezt gondoljuk, tisztelt bizottság, tisztelt államtitkár asszony, akkor rossz úton jár a kormány. Rossz úton jár, mert ahelyett, hogy csökkentené, valójában növeli a vállalkozások adóterhelését.
Erre a legszemléletesebb példa a cégautóadó, amely álláspontunk szerint éppen a legkisebb vállalkozások körében okoz további teheremelkedést. Ne haragudjon, államtitkár asszony, de a mi szempontunkból nehezen védhető magyarázat, hogy akik eddig cégautóadót fizettek, majd kevesebbet fizetnek, hiszen a nagykategóriás, ma is adó alá vont cégautóadók csökkentése nem cél, nem szándék. Azok a vállalatvezetők, az az 50 nagyvállalati vezető, akik nagy- vagy középkategóriás autóval közlekednek, ilyen helyzetben ne fizessenek kevesebb adót, mint ahogy ne fizessenek több adót azok a kisvállalkozások sem, akik így sem tudják már kigazdálkodni a jelenlegi adókörnyezetben a saját fenntartásukhoz szükséges költségeket, illetve a profitot.
Az adónövelés mellett törvényszerűen elmarad az adócsökkentés. Értem a szempontrendszert, értem a kormány szempontjait, hogy amikor nehézségei vannak az államháztartás finanszírozásának, nem lehet csökkenteni az adókon. De legalább egyszer, egy olyan válsághelyzetben, ami alkalmat ad a politika minden oldalának arra, hogy átgondolja a rendszerváltás óta képviselt szempontjait, újragondolja az állam feladatát, itt volna a lehetőség, hogy megnézzük, biztosan nem találunk-e olyan pontokat, ahol csökkenthetőek lennének az adók. Vagy legalább átrendezhető lenne az adótábla, ahol le tudnánk venni terhet a vállalkozók válláról, a munkavállalók válláról, csökkenteni tudnánk a Magyarországon egyedülállóan magas adóéket, vagy más néven béréket, és máshová tudnánk áttenni különféle adókat.
Ott volt annak idején a javaslat a parlament asztalán, szocialista képviselőtársaink kihátráltak belőle, ez lett volna az ingatlanadó. Miért van az, hogy Magyarországon minimálbéren bejelentett cégvezetők több százmillió forintos luxusvillákat tudnak fönntartani, és közben nem fizetnek egyetlen fillér adót sem. Azért van így, mert nincs ingatlanadó, vagy ami van, nagyon nehezen behajtható, számon kérhető ezeken az ingatlanokon. De kisebb ingatlanokról is beszélhetünk. Az ingatlanok ott vannak és adóztathatók, míg az élőmunka terhei olyan nagyok, hogy Magyarországon a kisvállalkozóknak trükkök százaira kell kényszerülniük annak érdekében, hogy túl tudjanak élni. Ezeket az adókat ma Magyarországon a vállalkozói szféra nem azért nem fizeti be, mert nem akarja, mert adócsaló, hanem azért, mert nem tudja, mert kigazdálkodhatatlanok ezek az adószintek.
Egy ilyen világgazdasági krízis közepette, ahol leáll a növekedés, a gazdaság szereplőinek egyre nehezebb a helyzetük, kutyakötelességünk, tisztelt bizottság, újragondolni az adórendszerrel kapcsolatos elképzeléseinket. Ugyanúgy, ahogy a kormány egyébként ésszerű megfontolást követően újragondolta a költségvetés szabályozását. Azt mondta, hogy megváltoztak a körülmények, meg kell változnia a költségvetésnek. Nosza, fogjunk neki, és változtassuk meg az adószabályokat. Kerüljük el az adóemelést, határozzunk el legalább néhány, de nagyon fontos adómérséklést, és állapodjunk meg az adócsökkentés, az adóreform hosszú távú szerkezetében.
De hogy ne csak az adók mértékéről beszéljünk, tisztelt bizottság, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a másik, az adószintekkel talán egyenértékű probléma a magyar vállalkozások számára az adórendszer bonyolultsága, a túlzott adóbürokrácia. Az, hogy Magyarországon a vállalkozások munkaórák millióit töltik el azzal, hogy el tudják készíteni az adóbevallásukat. Gondoljuk el, ha ez a sok millió munkaóra nem adóbevallásokkal, nem az APEH-hel való játszadozással történne, hanem ebben az időben is értéket tudnának teremteni, mennyivel jobban járna mindenki. Mennyivel jobban járna mindenki, ha az APEH végre szemléletet váltana, ha nem azt gondolná magáról, hogy a célja a rossz gazdasági szereplők megbüntetése, megregulázása, hanem az adó beszedése korrekt, tisztességes magatartással. Akkor egészen máshol tartanánk, tisztelt bizottság, akkor nem az adózónak kellene futnia a pénze után, ha valamit elront az APEH; hanem az APEH-nak kellene futni a pénze után, és az APEH dolgozóinak kellene futni a saját prémiumuk, adott esetben állásuk után, ha elrontanak valamit. Ez volna az igazi szemléletváltozás, ez volna egy igazi szolgáltató szemléletű APEH.
Nincs benne ma, tisztelt bizottság, a Ket.-ben, nem ehhez tartozik, de szorosan összefügg vele, az a javaslatunk, amelyik régóta szintén ott van a parlament asztalán, hogy fordítsuk meg a felelősséget. Ne az ügyfél, hanem az APEH fusson a pénze után, ha valamit rosszul csinált. Ha ma Magyarországon, tisztelt bizottság, valaki az adóhatóságtól véleményt kér, hogy hogyan kell egyik vagy másik adót kiszámolni, ott van a 30 nap múlva megkapott állásfoglalás alján, hogy ezt nem használhatja fel bizonyítékként, amikor adóellenőrzést kap. Hol élünk? Hogy képzelhető el, hogy a XXI. század elején az adóhatóság kibocsát egy véleményt, utána ezt az adózó, aki megkérte, mert gondos akart lenni, nem használhatja fel egy adóvizsgálat esetén? Miért teszünk úgy ebben a bizottságban, mintha minden rendben lenne? Tisztelt Szocialista Képviselőtársaim! Miért gondolják úgy, hogy ezzel az adórendszerrel a magyar vállalkozók számára túlélhető ez a válság? Nem túlélhető! Ráteszünk még egy lapáttal azzal, hogy nem változtatunk. Azt szeretném kérni, hogy vonják vissza ezt az adójavaslatot, és ehelyett nyújtsanak be egy olyan javaslatot, amelyik végre nem csuklóztatja, nem sújtja, hanem segíti a magángazdaság szereplőit.
Ami az adóbürokráciát illeti, semmi érdemi változást nem látok, tisztelt államtitkár asszony, tisztelt bizottság. Ne látom azt, hogy a kisadókat összevontuk volna. Nem látom azt, hogy az adóbevallásra és az adóellenőrzésre fordított munkaórák számát radikálisan csökkenteni lehetne. De látom azt, hogy az evával adózó adófizetők mostantól számlagyűjtésre kötelezettek. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Asszony! Miért van ez? Miért teszünk még egy adminisztratív terhet a vállalkozásokra? Miért nem lehet végre, így november elején, amikor az interneten mindennap azt olvassuk, hogy cégek százai vannak csődközelben, és munkahelyek tízezrei vannak veszélyben, miért nem lehet legalább azon a ponton változtatni, ahol ezt megtehetnénk? Miért nem lehet változtatni?
Tisztelt Szocialista Képviselőtársaim! Önökhöz fordulok, és arra kérem önöket, hogy mozduljanak ki a hagyományos kormánypárti-ellenzéki dichotómiájukból, lássák be, hogy ezzel az adójavaslattal Magyarország nem megy egyről a kettőre. Nem fogjuk tudni lebontani a szocializmus maradványait vele. Nem fogunk tudni érdemben lépni egyet a piacgazdaság felé. Nagyon sok feladatunk van. Hitelhez kell juttatni a vállalkozásokat, konjunkturális, segítő intézkedéseket kell hozni. De most itt van az asztalunkon valami, amivel érdemben tudnánk segíteni, az adómódosítási javaslatok köre. Bonyolult, túladóztat, új adónemet vezet be, illetve bővíti a cégautóadót fizetők adófizetését, nem egyszerűsít, sehol nem csökkent adót. Nem elfogadható.
Tisztelt Bizottság! Magyarország jelenlegi helyzetében a parlamentnek egy ilyen adócsomagot megszavazni több mint bűn, hiba. Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, beleértve a kormánypártiakat is, hogy ne engedjük tovább ezt az adójavaslatot, mert ártunk vele a magyar reálgazdaság szereplőinek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Katona Béla!
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Tulajdonképpen teljesen egyetértek Kóka képviselő úrral. Először is arra hívnám fel a kormány figyelmét, hogy azokat a remek intézkedéseket, amelyeket a Gazdasági Minisztérium 2002 és 2008 között vitt végbe, amelyek olyan élénk gazdasági fejlődést jelentettek az országnak, hogy létrehozták a pannon pumát, amely nagy ugrásokkal haladt előre, és óriási gazdasági élénkülést hoztak az országnak, most újból meg kell nézni. Ezeket talán meg kéne ismételni, ezek nagyon sikeresek voltak, és az elmúlt néhány hónapban ezek kikerültek a közfigyelem középpontjából. Ezeket mi is át tudjuk nézni, és természetesen az ismétlésükre javaslatokat fogunk tenni a frakció részéről is.
Azzal is egyet tudok érteni, hogy nagyon csúnya dolog az, ha valaki magánvillát cégtulajdonosként a cég nevében épít. Ezt mélyen elítélem. Azt gondolom, erre meg kell találni azt a lehetőséget, hogy ezeket a villákat is a még mindig érvényes luxusadó keretei között adóztassuk meg, és ne hagyjuk, hogy csak azzal, hogy a saját magánvilláját a cége nevében építi, kibújjon a luxusadó alól.
Abban is egyetértek Kóka képviselőképviselő úrral, hogy ez a beterjesztett adótörvény az egyszerűsítésnek csak egy kis részét tartalmazza. Sokkal több egyszerűsítést lehetne még bevezetni, magunk is fogunk ehhez javaslatokat benyújtani, de azt gondolom, ennek az a módja, hogy minden parlamenti frakció, amelynek van ötlete, és nemcsak úgy általában mondja azt, hogy egyszerűsíteni kéne, hanem azt mondja, hogy ezt, meg ezt, meg ezt kéne még további egyszerűsítésekkel a vállalkozók számára könnyebbé tenni, majd módosító javaslatait benyújtja. Mi a frakció részéről is kértünk a GYOSZ-tól, a kereskedelmi kamarától, mindenhonnan olyan javaslatokat, amikkel ezt még ki lehet egészíteni. Nyilván náluk megvan az a kellő tapasztalat, hogy hol kell ezt még tovább egyszerűsíteni. Ezen a téren abszolút nyitott a pálya. Mi is úgy gondoljuk, hogy a magyar adórendszernek az egyik legnagyobb baja, hogy a gazdasági adminisztrációra olyan pénzeket kell költeni a magyar vállalkozóknak, amelyek jóval magasabbak az európai átlagnál.
És persze azt is meggondolandónak tartom, hogy az APEH-nek ezt a teljesen durva, Európában egészen szokatlan stílusát meg kell változtatni. Példát kéne venni a német adóhatóságról, vagy a francia adóhatóságról, és egy az egyben azokat a módszereket, amelyeket a német adóhatóság alkalmaz, be kellene vezetni Magyarországon. Nem vagyok egészen biztos benne, hogy a magyar adófizetők számára ez kedvező változás lenne, abban viszont biztos vagyok, hogy sokkal tisztábbak lennének az adóhatóság jogosítványai. Úgyhogy javaslom, ezt a Pénzügyminisztérium nézze át, és amit lehet, ezekből a rendszerekből vegyünk át, csatlakozzunk Európához, hogy hogyan kell egy adóhatóságnak működni, milyen hatalma, milyen tekintélye és milyen eszközei vannak egy adóhatóságnak arra, hogy az adóelkerülőket kellő módon megrendszabályozza.
Mindezen elvi egyetértések mellett egy dolgot látok egészen másképp, mint Kóka képviselő úr. Úgy gondolom, nem az a megoldás, hogy mindent vonjunk vissza, és csináljunk egy újat helyette. Miután ilyen nagyszerű ötleteket a képviselő úr is mondott ebben a rövid hozzászólásában, és nyilvánvalóan a parlament plenáris ülésén jóval hosszabbat fog tudni mondani, és ilyen remek ötletei vannak a frakciónak, azt gondolom, hogy kezdjük meg ennek a törvényjavaslatnak az általános vitáját. Nézzük meg az SZDSZ-frakció által beadott további egyszerűsítési javaslatokat, és mi abszolút nyitottak vagyunk arra, hogy mindent, ami a magyar vállalkozók számára kedvező, elfogadjunk. Egyet persze nem, de ez elvi véleménykülönbség kettőnk között pillanatnyilag, nem hosszú távon és nem véglegesen, hogy mi úgy látjuk, hiú ábránd, amit több frakció próbál kelteni a magyar vállalkozókban, hogy itt és most komoly, jelentős adócsökkentéssel lehet a vállalkozások helyzetén javítani. Mi úgy látjuk, nem ez a legkedvezőbb alkalom és legkedvezőbb időpont erre, ez egy későbbi időben lehetséges. Ezen adótörvény keretében jelentős adócsökkentéseket nem lehet végrehajtani.
ELNÖK: Köszönöm. Az előzetes jelentkezések alapján Mádi László következne, de jelezte, hogy Horn Gábor számára átengedi a szót. Horn Gábor képviselő urat illeti a szó. (Dr. Katona Béla kimegy az ülésteremből.)
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Ez már a sokadik alkalom, amikor MSZP-s képviselőtársaink, egyikük éppen most hagyta el a termet, megpróbálják kioktatni az SZDSZ-t. Ezt elfogadhatatlannak tartom, felháborítónak gondolom. Többek között azért lépett ki az SZDSZ a koalícióból, mert nem lehetett ezeket a kérdéseket megvalósítani. Katona Béla ugyanúgy ült mellettem azokon a tárgyalásokon, ahol mindig kisebbségben maradtunk, amikor ezeket képviseltük. Konkrét javaslataink voltak. Kikérem tehát magamnak az SZDSZ nevében ezt a fajta, vádaskodó stílusú visszamutogatást. Elkezdhetjük ezt. Elővehetjük azt, hogy mikor és hogyan fúrta meg az MSZP többsége, konkrét MSZP-s politikusok a kormányon kívül azokat a gazdasági minisztériumi reformintézkedéseket, amelyeket végre akartunk hajtani a MÁV-nál, a gazdaság különböző területein, az adócsökkentés területein. Lehet ezt játszani. Lehet ezt ugyanúgy csinálni, mint ahogy más pártok csinálják, amikor önök mutogatnak más pártokra, és ki lehet menni ilyenkor dohányozni.
Vérlázító és elfogadhatatlan ez a stílus. Mi vállaljuk a magunk felelősségét az elmúlt hat évért, ez azóta már majdnem hét év, vállaljuk, és vállalnunk is kell. De azért azt is tudni kell, hogy egy kormány kisebbik kormányzó pártjaként folyamatosan kerültünk kudarchelyzetbe. Emlékezzenek csak szocialista kollégáink a Csillag István-féle bukásra. Annak ugyanez volt az alapja, amikor az önök miniszterelnökének le kellett mondania, mert képtelenek voltak abba az irányba menni, amerre az országnak mennie kell. Emlékezzenek arra, hányszor próbáltak meg megfékezni valódi előrelépéseket az egészségügyben, az oktatásban, a közszférában, az adórendszerben! Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt. Vegyük elő akkor a jegyzőkönyveket, tegyük az asztalra. (Közbeszólásra.) Engem ne csitítson képviselőtársam, azt gondolom, jogom van különböző szintű hangnemben beszélni. Vegyük elő ezeket a jegyzőkönyveket, és nézzük meg, hogy mi történt. Szívesen benne vagyok ebben. 2002-től nézzük meg, hogy mit mondtunk annak idején a 13. havi nyugdíjra, hogy milyen abszurd dolognak tartottuk. Tudomásul vettük azt, hogy egy 48 százalékos párt mellett vagy azt mondjuk, hogy átadjuk a Fidesznek a hatalmat, vagy ebbe hallgatólagosan belemegyünk. Vegyük elő a jegyzőkönyveket, nézzük meg. Mutogathatunk egymásra, megírhatjuk ezeket a történeteket. Benne vagyok. De nem vagyok hajlandó tudomásul venni az ilyen típusú elferdítést. A harmadik Magyar Köztársaság történetében először tette meg egy párt, hogy kilépett a koalícióból azért, mert együttműködésképtelen, ócska, vacak, kádárista időszaknak gondolta azt, amit az MSZP építeni akar. Lemondtunk a bársonyszékeinkről, a hatalmi pozíciónkról, a beavatkozási lehetőségről azért, mert rossznak tartottuk az irányt, amerre az ország megy. Akkor ne tessék ebben visszamutogatni hozzánk, és utána kimenni dohányozni.
Azt pedig nem is értem, hogy gondolja Katona Béla képviselőtársam. Kóka János házát a cége építette, majd ezt a cégétől magántulajdonba vette, és természetesen fizeti a luxusadót. Micsoda badarság ilyeneket mondani itt, a teremben. Hogy gondolja ezt? Van előttünk egy ócska, minősíthetetlen, semmiről sem szóló javaslat, ami nem segít a vállalkozóknak. Azt mondja Katona Béla, hogy nyújtsunk be módosító indítványokat. Önök kormányoznak. Ez nem így megy, kérem szépen. Nem így megy. Ha a kormány nem tud benyújtani egy működőképes elképzelést, akkor az a kötelessége a parlament többségének, ezek nem önök, hogy leszavazza ezt a működésképtelen javaslatot. Nem úgy van, hogy összeállítanak a pártok otthon egy kis adócsomagot. Nem úgy van az, hogy benyújtanak egyszerűsítési csomagot, mert annak következményei vannak, azt ki kell számolni. Hány ember dolgozik a Pénzügyminisztériumban ezen a kérdésen? Egyébként megjegyzem, nem túl jó minőségben.
Az adóhivatalt megvédeni ebben a helyzetben, amikor éppen most csuknak le néhány adóellenőrt, elég sajátosnak tartom, de ez egy külön kérdés, zárójelbe teszem. Azt gondolom, visszatérve a tartalmi kérdésekre, hogy elképesztő, ami ennél az asztalnál történt. Ez nem könnyíti meg számunkra az együttműködést az ország érdekében. Ami itt most történik, az, hogy a kormány elénk tett egy kezelhetetlen fércművet, ami minimális adónövelést jelent, nem sokat, de adónövelést jelent, és lényegében nem hoz adóegyszerűsítést, miközben közösen állapodtunk meg az öt párttal, hogy az az elvárás a kormány felé, nem magunk felé, hogy nyújtson be egy radikális fehérítést, adóegyszerűsítést jelentő csomagot a parlament elé. Én magam ott ültem ezen a megbeszélésen. Ez nem az. Ennek megfelelően ezt nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Két megjegyzés, nem visszaélve azzal, hogy az ülést vezetem. Katona Béla a parlamenti vitában való részvétel miatt ment át az ülésterembe. A másik, hogy én is ott voltam ezen az ötpárti egyeztetésen és azon az egyeztetést követő szakmai egyeztetésen is, ahol a kormány képviselőjével az öt párt szakértői egyeztettek. Kérem képviselőtársamat, hogy legyen szíves a szakértőiknél tájékozódni, mi történt azon az egyeztetésen.
Molnár Albertet illeti a szó.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez a bizottság, annak ellenére, hogy különböző nézeteket vallunk, általában az a bizottság volt, amelyik szakmai érveket szokott felhozni. Kóka János érveit egyébként ilyennek tartom, Horn Gáborét nem. (Horn Gábor: És Katona Béláét?) Képviselő úr, kérjen szót, és akkor választ kap erre. Köszönöm szépen. Azt gondolom, mi, döntéshozók nem vagyunk ma Magyarországon abban a helyzetben, hogy a vágyainkat és azokat a jogosan megfogalmazott gazdasági elvárásokat érvényesítsük a megváltozott adórendszerrel szemben, amelyek valósan felvetődnek. Ha most valaki azt hiszi, hogy nem tudnánk egy racionálisabb, egy sokkal jobban pezsgő gazdaságot támogató adórendszert támogatni, azok tévednek. Ha viszont kinézünk az országhatáron túlra, a világba, a környezetünkbe, azt látjuk, hogy ennek ma nincs itt az ideje. Az erről való gondolkodásnak sajnos nincs itt az ideje. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy így gondolkodjunk. Remélem, rövidesen leszünk. Egy stratégia mentén tartalékokkal kell rendelkezni ahhoz, hogy valaki ilyen lépéseket tegyen. Ma Magyarország nincs ebben a helyzetben. Reméljük, mihamarabb abban lesz, és akkor támogatni fogunk minden ilyen intézkedést.
Amikor Szlovákia bevezetett egy egyszerű adórendszert, előtte három évig nagyon nagy megszorítások voltak, és komoly tartalékokat képeztek. Azt felejti el mindenki, hogy mi ilyen tartalékokkal nem rendelkezünk, éppen most vagyunk egy konvergenciapálya lassan befejező szakaszánál, ami jelentősen kivéreztette a gazdaságot. Azt gondolom, hogy ami előttünk van, a jelenlegi helyzetben nem a vágyak, hanem a lehetőségek adótörvénye, amely egyszerűsítést hoz, a feketegazdaság ellen lép fel, illetve jelentősen csökkenti néhány területen az adminisztrációs terheket. Akkor, amikor arról beszél valaki, hogy nő az adóterhelés, az nem igaz. Mádi úr, 2006-ról 2007-re úgy nőtt az adóterhelés statisztikailag kimutatva, hogy közben nem volt adóemelés. Ez úgy következhetett be, hogy közel 200 ezer járulékfizető, aki eddig potyautas volt, elkezdett járulékot fizetni. Adóemelés nélkül nőtt a járulékterhelés, mert a bruttó hazai termék százalékában kifejezve több bevétel folyt be. De kérem, én azt nem tartom adóemelésnek, ha a feketézők, a szürkegazdaságban lévők most elkezdenek adót fizetni. Nyilván az adóterhelés százalékarányosan nő. Azt gondolom, lehet, hogy ilyen be fog következni most is, hogy nő egy picit az adóterhelés amiatt, hogy a szürke- és feketegazdaságból adót fognak befizetni. Ez nem baj. Majd amikor ezek még jobban nőnek, akkor a legális gazdaságban tudunk csökkenteni. Ez arra lesz jó.
Kóka képviselő úr szerintem teljesen jogosan vetette fel, amiket felvetett. Itt egyetlenegy ellengondolatom lenne. Amikor Kóka képviselő úr azt kérdezi, hogy a bürokráciát miért nem csökkentjük, és mi van az adóhivatallal, akkor való igaz, hogy az adóhivatalnak egy vállalkozókat segítő adóhivatallá kell átváltoznia. De azt azért hadd mondjam el, hogy amikor az adóhivatali adóbevallást bevezettük, az akár 1 millió fölötti létszámnak is segíthet adminisztrációt csökkenteni, hiszen nem kell adóbevallást készíteni. Ugyanis az adóhivatal kiküldi, hogy elfogadja ezt az adóbevallást, és ha valaki azt elfogadja, már nem kell adóbevallást benyújtania. Éppen az adóhivatal vállalja magára a magánszemélyektől ezt az adminisztrációt.
A cégautóadóról egy pár gondolatot hadd mondjak. Amikor azt kifogásoljuk, hogy valami nem egyszerű, és nem megfizethető, akkor pont ez az adó lenne az, amikor kipróbáljuk, hogy körülbelül havi 10 ezer forintot kell fizetni egy vállalkozónak azért, hogy személyes célokra használja a cég tulajdonában lévő autót. Nem értem, hogy ez miért rossz. Ha megnézem a jelenlegi cégautóadó-szabályokat, akkor azt találom, hogy ha egy kisvállalkozó beszerez egy Suzukit, akkor 20 ezer forintot kell fizetnie, ha megfizeti az adót. Mert egyébként a 430-440 ezer cégautóból mindössze 37 ezer után fizették meg. Éppen az volt a célunk, hogy szélesítsünk, és olyan adómértéket állítsunk be, ez 8 és 14 ezer forint, kedves képviselőtársaim, amit ha mindenki megfizet, akkor igenis befolynak az adók. Egyébként pedig mindenkit le lehet buktatni. Ha máshol nem, egy balatoni parkolóban, vagy otthon, a családi háza mellett. A vállalkozók feje fölül el kell azt a rémet, azt a sötét felhőt fújni, ami Damoklész kardjaként függ, hogy bármikor megbukhat valaki azzal a rendszerrel, ami jelenleg működik. Kérdezze meg valaki a környezetében lévő vállalkozókat, hogyan csinálják meg a gépkocsi teljesítményfutását. Szörnyű dolgokat hallottam. Az adóhivatalnak egyébként ma már megvannak a módszerei, hogy hogyan tudja kiszűrni ezeket. Damoklész kardját mindenki feje fölül el akarjuk venni. Ahány vállalkozóval beszéltem, a legkisebbekig azt mondták, ez egy megfizethető adó, meg fogjuk fizetni. Ma ez nem megfizethető adó.
Egyébként pedig nem kell mindenben különbséget tenni. A Balatonra ugyanúgy le lehet menni egy Suzuki Swifttel, mint egy BMW-vel. Tudom, hogy minőségben különbség van. Azonban a BMW után megfizettek 3 millió forint regisztrációs adót, egy csomó általánosforgalmiadó-többletet, és a futásteljesítményben jelentős jövedéki adót fizetnek a benzinfogyasztással. Azért, hogy egyszerűbb legyen, nem tudtuk figyelembe venni azt, hogy mi hány forint. Azt kérem, vegyék figyelembe, hogy ez éppen azt szolgálja, hogy megfizethető és egyszerű lesz ez az adó.
Összességében, szakállamtitkár asszonyt szeretném egy picit mentesíteni a kellemetlen megjegyzés miatt, kikérem azoknak a nevében Horn Gábor megjegyzését, akiket éjszakánként a Pénzügyminisztériumban látok, bent vannak és teszik a dolgukat. (Horn Gábor: Nem a mennyiségről beszéltem.) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi képviselő úr!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Azt gondolom, én magam eléggé visszafogottan, kérdéseket feltéve szólaltam meg. Szeretném, ha a jó szándékot feltételeznénk, vagy nem vitatnánk el másoktól. Ez a benyújtott törvénymódosítási csomag nem megfelelő kezelési módja a jelenlegi problémáknak. Az egyszerűsítések, a bürokrácia csökkentése vonatkozásában nem elégséges. Viszont látni kell, ahogy azért, mert bizonyos helyeken vannak adókönnyítések, más helyeken vannak adóemelések. Adóemeléseket nemcsak a kulcsok emelésével lehet végrehajtani. Lehet örülni neki, vagy kárhoztatni azt, hogy más körök számára válik az adófizetés kötelezettséggé, az adóterhelés, vagy az adó centralizációja ettől még nő. Ha kiterítek az adóalanyokra valamilyen fizetési kötelezettséget, vagy szankciókat foganatosítok, attól az adóterhelés nő.
Egyszerű kérdés például a gépjárműadó kapcsán: 2008 versus 2009. Mennyi a várható bevétel? Ha 2009-ben a várható bevétel megfelelő szakmai munkával, megfelelő előrejelzési megbízhatósággal van kiszámolva, és az inflációt meghaladóan nő, akkor növekszik az adóterhelés. Ha nem nő, akkor nem növekszik az adóterhelés. Ez ilyen egyszerű. Általában az adóbevételek kapcsán ez megfogalmazható. A személyi jövedelemadónál is megfogalmazható. Abban nem lehetnek kétségeink, hogy a személyi jövedelemadó-terhelés nő. Egy progresszív adórendszernél bármilyen jövedelememelkedés az adófizetési kötelezettségeket növeli. Van egy nagyon fontos hatása, ha nő a munkanélküliek száma, akkor kevesebben fizetnek be arányaiban többet. Ez nem az a folyamat, aminek örülünk, hiszen ennek lehet olyan eredője, hogy az szja tekintetében mégsem növekszik a befizetett jövedelemadó, de ez nem az a változás, aminek örülhetünk, hiszen arányaiban kevesebben fizetnek több adót, holott az lenne a cél, hogy többen fizessenek kevesebbet. Ebbe az irányba nem hat ez az adótörvény.
Továbbra is várnám a választ a kérdéseimre, de nagyon nehéz úgy vitatkozni, ha minősítések vannak, nem pedig érvek. Jó néhány ponton egyébként egyetértek az előttem felszólalókkal abban, hogy az APEH jelenlegi működése messze nem megnyugtató. Alapvető aránytalanságok vannak. Amit szabad az APEH-nek, azt nem szabad a magánszemélynek, amit szabad az APEH-nek, azt nem szabad a vállalkozónak. Abszolút abnormális helyzetek vannak, nem szolgáltató APEH van, hanem egy szankcionáló, a bevételeket hajszoló, azokat mindenáron beszedni akaró hatóság, amelynek ki van adva, hogy minél több pénzt kell beszedni, mindegy, milyen áron. Ez nem normális világ, és ebben sem tud a jelenlegi előterjesztés minőségi javulást előidézni. Sőt, inkább az az érzésem, hogy sok vonatkozásban visszafelé lép. A kérdéseimre várnám a választ, azt követően talán bele tudunk menni a részletekbe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak három nagyon rövid megjegyzésem lenne mindahhoz, amit Molnár képviselő úr elmondott, mert azt gondolom, hogy mind a három rávilágít a köztünk lévő lényeges különbségre. Képviselő úr azt mondta, hogy önök is elő tudnának állni ragyogó adójavaslatokkal, amelyek segítenek a gazdaságnak, de most nem ez a helyzet, reméljük, majd ez lesz. Tisztelt képviselő úr, az a helyzet, hogy ez ráolvasással nem fog menni. Magától sosem lesz ez a helyzet. Ha megszorítunk, és azt gondoljuk, hogy ez elég, akkor soha nem fog eljönni az a helyzet, hogy segíteni lehessen a gazdaságon, mert mitől jönne el? A két párt gondolkodásában ez lényeges különbség. Tenni, cselekedni kell azért, hogy ez a helyzet valóban előálljon.
A másik megjegyzésem pontosító szándékú. Képviselő úr azt mondta, hogy a konvergenciapálya kivéreztette a gazdaságot. Beszéljünk világosan. A konvergenciapályát önök határozták meg. A hat év szocialista-szabad demokrata kormányzás, a Szocialista Párt, a szocialista frakció kivéreztette a magyar gazdaságot. Ez a helyzet. Csak akkor tessenek szívesek lenni elismerni ebben a felelősségüket. Ugyanazt mondjuk mind a ketten, csak más szavakkal. A konvergenciapálya nem légből kapott valami, ezt a döntést önök hozták meg. Ez a döntés az előző kormányzásuk következménye volt, ezt is pontosan tudjuk.
A harmadik megjegyzésem az adóegyszerűsítésre vonatkozik. Nem gondoltam volna, hogy egyszer szó szerint egyet fogok érteni Horn Gáborral, de amit Horn képviselő úr két vagy három héttel ezelőtt itt, a bizottság ülésén mondott, teljesen igaz. Nem az a megoldás, hogy az APEH majd kitölti helyettünk az adóbevallást, mert 1 millió embernek segítünk ezzel. Az a megoldás, ha olyan adóbevallások vannak, amiket a legegyszerűbb ember is ki tud magának tölteni. Ez a valódi megoldás. A másik csak fából vaskarika. Nem a kútra, a kávájára. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Kóka képviselő úr!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Bizottság! Az elhangzott érvekkel kapcsolatban, illetve az adórendszer gazdasági hatásaival kapcsolatban szeretném ismét leszögezni, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a kormány elsődleges feladata az kellene legyen, hogy dolgozzon a munkahelyek megtartása, a munkanélküliség növekedésének megakadályozása, vagy legalábbis csillapítása, az aktivitás fokozása és a vállalkozások adminisztratív terheinek, adóterheinek csökkentése érdekében. De ami ma előttünk kibontakozik gazdaságpolitikai cselekvési tervként, ne haragudjanak, hogy ezt mondom, de pont ennek az ellenkezőjét kódolja. Ha ezt az adójavaslatot és ezt a költségvetést elfogadjuk, akkor ezzel Magyarországon növeljük a munkanélküliséget, csökkentjük a vállalkozások lehetőségeit, ráteszünk még egy lapáttal a gazdasági recesszióra. Nem tehetjük meg! Nem azért nem tehetjük meg, mert egy kisebbségi kormány ezt nem teheti meg, vagy a többségi ellenzék nem teheti meg, vagy a Fidesz nem teheti meg, vagy éppen a Szocialista Párt nem teheti meg, hanem közösen nem tehetjük meg, mert a magyar gazdaságnak árt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fölmerült az a kérdés, hogy jó, jó, de ha adót csökkentünk, akkor kisebb lesz a bevétel. Ezzel kapcsolatban elmondtuk nagyon sokan, nagyon sokszor, hogy ilyen mértékű adókat a vállalkozók egyszerűen nem tudnak befizetni. Nem azért, mert rosszindulatú adócsalók, hanem azért, mert képtelenek kigazdálkodni. Éppen ezért nem jó az a megoldás, hogy amikor gazdasági nehézség van, akkor csavarunk egyet az adóprésen, és azokat, akik eddig is adót fizettek, még egy kicsit jobban megadóztatjuk, mert a végén úgy elmegy az adófizetéstől a kedvük, hogy itt fogják hagyni Magyarországot, és elmennek más országba vállalkozni. És maguk mögött hagyják a munkanélküliek tízezreit, százezreit. Ezt akarjuk, tisztelt képviselőtársaim? Ameddig Magyarországon én, Kóka János kaphatok alanyi jogon, adómentesen családi pótlékot, addig nincs jogunk növelni a kisvállalkozások cégautóadóját. Ameddig a Kormányszóvivő.hu portálhoz a bolti ár kétszereséért, háromszorosáért vásárolja a kormány a számítástechnikai berendezéseket és szolgáltatásokat, addig nincs jogunk további megszorításokat alkalmazni a vállalkozóknál, a tanároknál, a tűzoltóknál, a rendőröknél és mindenkinél, akitől a kormány ma elvesz. Egyszerre van jelen egy fűnyíró elvre építő megszorító költségvetés és egy, a vállalkozások helyzetét nehezítő adójavaslat az asztalon, egy gazdasági recesszió kellős közepén, amikor pont az ellenkezőjét kéne csinálnunk.
Végezetül utalnék azokra a megnyilvánulásokra, amelyek a korábbi koalíciós partnerrel kapcsolatosak. Tisztelt szocialista képviselőtársaim, önök pontosan tudják, hogy éppen Horn Gáborral együtt egy éve nyújtottuk be a kormánynak azt a javaslatunkat, amely csökkentette volna a kiadásokat bizonyos pontokon, és ennek terhére adómérsékléseket határozott volna el. Annak idején ezt a javaslatot, önök, tisztelt kormánypárti képviselők, az önöket képviselő kormány útján lesöpörték az asztalról. Abban maradtunk, hogy november helyett januárban térünk vissza az adóreformra. Januárban elmaradt az adóreform azért, mert azt mondták, hogy majd március-áprilisban visszatérünk rá. Március-áprilisban nem tudtunk rá visszatérni, önök is pontosan tudják, mert a reformok elmaradására, az adóreform elmaradására ment rá a koalíció. A koalíció már ráment. Miért akarjuk, hogy egy ország is rámenjen az adóreform elmaradására? Miután kiléptünk a koalícióból, azt mondtuk, hogy elvesztegettünk egy teljes ülésszakot. Ott volt a teljes tavaszi ülésszak, a korábbi koalíciós szerződés és minden politikai akarat arra irányult, hogy a tavaszi ülésszakon határozzunk el egy adóreformot. Nem sikerült.
Közben szétment a koalíció. Ezt követően azt mondtuk, hogy akkor ősszel meg fogjuk csinálni, hogy 2009 elejétől lehetségessé váljon a bevezetése. Itt ülünk november közepe felé közeledve, és jottányit sem jutottunk előrébb a magyar gazdaság rendbetétele érdekében. Lássuk ezt a felelősségünket, és arra kérem önöket, fontolják meg még egyszer ennek az egész javaslatcsomagnak a visszavonását, és a kormány oldaláról egy olyan javaslatcsomagot nyújtsanak be, amely valamekkora adómérséklést, hosszú távú adóreformterveket, bürokráciamentesítő, adminisztrációcsökkentő terveket tartalmaz, és alkalmas arra, hogy a magyar gazdaságot segítse, ne pedig gátolja a működésében. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További képviselői hozzászólásokra nem érkezett igény, ezért a válaszra megadom a szót szakállamtitkár asszonynak, és amennyiben nem lesz további jelzés, szavazásra teszem fel a kérdést. Öné a szó.
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm. Nagyon röviden válaszolnék. A javaslat egyeztetve volt az OÉT mindkét oldalával, a VOSZ és az MGYOSZ elnöke írásban kérte a miniszter urat, hogy az eredetileg benyújtott adócsomag egyszerűsítő javaslatai kerüljenek benyújtásra, én pedig személyesen egyeztettem a vállalkozások képviselőivel. Az a kérdés, hogy van-e adóemelés vagy nincs. A cégautóadóból pontosan annyi bevételt várunk, mint amennyit az idén vártunk személyi jövedelemadóból, az eho-ból és a munkaadói járulékból. Van-e adóterhelés-növekedés vagy nincs? Van adóbevétel-növekedés és adóterhelés-növekedés, hiszen 138 ezer emberrel több személyi jövedelemadóba belépőt találtunk, amikor megemeltük kétszeresére a járulékalap elvárt fizetését. Az APEH szolgáltatásaira vonatkozóan számos olyan intézkedést tartalmaz a javaslatcsomag, amely az APEH-nál a szolgáltatások kiszélesítését jelenti: adóbevallás kijavítása telefonon, nem kell adóbevallást adni, csak nullás nyilatkozatot tenni.
A kis- és középvállalkozásokat segítő egyszerűsítés, hogy egyszerűsített mérleget lehet készíteni. Megszűnik a 35 százalékos osztalékadó, ami egyszerűsítés, és a jövedelemeltitkolást is megszüntetheti. Pontosan a kis- és középvállalkozásokat segíti az, hogy egyszerűsített bevallást lehet beadni, nem kell a munkáltatónak munkáltatói adómegállapítást készítenie. Tehát számos olyan intézkedés van, amely egyszerűsít, ezáltal megtakarítást eredményez a kis- és középvállalkozásoknál. A 75 százalékos mulasztási bírság új tényállás. Ez nem adóemelés. Ha eddig szándékosan elkövetett hamisításból volt adórövidítés, akkor is legfeljebb 50 százalékot szabhatott ki az APEH, az új tényállás szerint, ha szándékosan rövidítette meg az adót, hamisította meg a papírokat, akkor emelheti 75 százalékra.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdések? Mádi képviselő úr!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): A cégautóadó kapcsán kérdezném, mivel itt megváltozik a közterhek struktúrája, hogy ez mit jelent olyan kisvállalkozások esetében, amelyek nem nagy árbevétellel és 2-3 cégautóval rendelkeznek. Az ő esetükben az adófizetési kötelezettség nő, változatlan marad, vagy csökken az új szabályozás révén? Mert attól, hogy az összbevétel nem változik, még bizonyos szereplőknél ez lehet fajlagosan kisebb, másoknál viszont nagyobb adóterhet eredményez.
ELNÖK: Köszönöm. További jelzést nem látok. Szakállamtitkár asszonynak adom meg a lehetőséget válaszadásra.
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Ha 3 személygépkocsit üzemeltet egy kisvállalkozás, és nem vásárolt szoftvert útnyilvántartás vezetésére, akkor, attól függ, hogy milyen értékű az autó, 60-80-120 ezer forintot fizethetett havonta minimum a három adónemre, személyi jövedelemadó-számlára, eho-számlára és munkaadói járulékszámlára. Most 21 ezer forintot fizet, ha 1600 köbcenti alatt vannak az autók, ha e fölöttiek, akkor 45 ezer forintot.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok, áttérhetünk a szavazásra. Kérdezem a bizottság tagjait, akik a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogatják, kérem, jelezzék! (Szavazás) Ez tizennégy. Aki nem támogatja? Tíz. Tartózkodás? Nincs. A bizottság 14:10 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta. A többségi vélemény előadója Molnár Albert, a kisebbségié Mádi László. Köszönöm szakállamtitkár asszonynak a vitában való részvételt, a napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló, T/6665. számon benyújtott törvényjavaslatra, amelyet Mester László képviselő úr és társai nyújtottak be. Kérdezem, hogy az előterjesztőt kívánja-e valaki képviselni. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Kérdezem, hogy a kormány részéről ehhez a napirendi ponthoz van-e valaki. Köszöntöm.
A kormány álláspontjának ismertetése
DR. BOZZAY ERIKA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Bozzay Erika vagyok, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium jogi és koordinációs főosztályának vezetője. A kormányzati álláspont kialakítása még folyamatban van, viszont a Miniszterelnöki Hivatallal előzetesen egyeztetett álláspont szerint a tárgysorozatba-vételt a kormány támogatja. A javaslat támogatásáról később tudunk nyilatkozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselőket illeti a szó. Kérdezem képviselőtársaimat, kívánnak-e szólni. (Nincs jelentkező.) Nem.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról
Aki tárgysorozatba javasolja venni a törvényjavaslatot, kérem, jelezze! (Szavazás) Ez tizenhat. Ellenvélemény? Nincs. Tartózkodás? Hat.
A bizottságot kérdezem, aki általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést, kérem, jelezze! (Szavazás) Ez tizenhat. Aki nem? Nincs ilyen. Aki tartózkodott? Hat. A bizottság véleményét írásban fogjuk megküldeni az Országgyűlés elnökének. Köszönöm a munkában való részvételt. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk a következő pont alatt az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló, T/6645. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalására. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. Kérem, hogy foglalják el helyüket, és rövid szóbeli kiegészítésüket tegyék meg. Önöké a szó.
Dr. Nemeskéri Marianna szóbeli kiegészítése
DR. NEMESKÉRI MARIANNA (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Dr. Nemeskéri Marianna vagyok, az Egészségügyi Minisztérium szakmapolitikai főosztályának megbízott vezetője. A törvénymódosítási javaslatunkkal kapcsolatban rövid szóbeli kiegészítést szeretnék tenni. Ez a törvénycsomag az alábbi törvények módosításait tartalmazza: a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXII. törvény, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény, az egészségügyi ellátó rendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény, az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény és a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény.
A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény módosításáról az alábbi kiegészítést szeretném tenni. Ebben a törvénymódosításban az irányított betegellátási rendszer megszüntetése a lényeges pont. Tájékoztatnám önöket, hogy élő szerződés az irányított betegellátási rendszerben pillanatnyilag nincs, a záróelszámolást kell elvégezni. Az igazgatási szolgáltatási díjak megállapításához szükséges törvényhez törvényi felhatalmazás megteremtése szükséges, az ágazati törvények külön-külön meghatározása érdekében. Ezek miniszteri rendeletben már szabályozottak, egyéb változás nincs, csak ez a bizonyos ágazati szolgáltatási díj.
Az egészségügyi törvény módosításának egyik fontos pontja a hatékony jogorvoslati eszköz megteremtése a kötelező védőoltás alóli mentesítés megtagadásával szemben. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében kellett megteremtenünk a jogorvoslati lehetőséget. Az egészségügyi szolgáltatások szakmai követelményei jelentenek további módosítási pontot, a szakdolgozók gyes, gyed alatti szakmai tevékenységének szüneteltetése vonatkozásában történt egy módosítás. A korábbiakban, ha bizonyos ideig nem gyakorolta valaki az egészségügyi szakdolgozók közül a foglalkozását, akkor automatikusan törölték a nyilvántartásból. Ez az automatikus törlés megszűnt. Ha továbbképzési pontjait nem igazolta, akkor felszólítás után lehet csak a dolgozót a szakdolgozói nyilvántartásból törölni.
A hemopoetikus őssejtet tartalmazó köldökvér külföldre szállítása egy másik módosítási pont. Erre általában a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás szabályairól szóló jogi szabályozás azt mondja, hogy külföldre vérből származó komponenst csak nagyon indokolt esetben lehet kivinni, a hemopoetikus őssejtet tartalmazó köldökvér külföldre szállítása akkor lehetséges, ha a fogadó tudja igazolni, hogy az őssejt szabályos tárolására, kezelésére és felhasználására jogosult. A törvényi felhatalmazások jogszabályi előkészítése folyamatban van, erről pillanatnyilag tájékoztatást nem tudok adni.
A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás szabályairól szóló törvénymódosítás részleteiről szeretném, ha elnök úr engedélyezné, hogy kolléganőm, Horváth Beatrix adjon majd tájékoztatást. Főosztályvezető-helyettes a gyógyszerészeti főosztályunkon.
Az egészségügyi ellátó rendszer fejlesztéséről szóló törvény módosítása többek között az Alkotmánybíróság határozatának életbe lépése miatt vált szükségessé. Ebben a módosításban megfogalmazásra kerül a szakellátási kötelezettség mértéke, illetve az annak megállapításával kapcsolatos eljárásrendi szabályozás. Az ellátási területtel kapcsolatos járóbeteg-szakellátás kiterjesztése a másik olyan pont, ami miatt a törvénymódosítást kezdeményeztük. Az egészségügyi ellátó rendszer fejlesztéséről szóló jogszabály módosításának további célja az, hogy az OEP szolgáltatásvásárlói szerepét erősítsük. Az OEP jogosítványt kap arra, hogy évente felülvizsgálja a kapacitások kihasználtságát, és javaslatot tegyen a kihasználatlan kapacitások módosítására. Köszönöm szépen a szót.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői vélemények, észrevételek? (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Kérdezem a bizottságot, ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja. (Szavazás) Tizenhat. Ki az, aki nem? Aki tartózkodott? Nyolc. A bizottság tehát általános vitára alkalmasnak tartotta, írásban fogja a véleményét a házelnök asszonynak eljuttatni. Köszönöm a munkában való részvételt. Öt perc technikai szünet. (Rövid szünet.)
Folytatjuk a bizottság ülését. Áttérünk az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló, T/6647. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalására. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. Kérem, hogy rövid szóbeli kiegészítésüket tegyék meg. Önöké a szó.
Kőnig Éva szóbeli kiegészítése
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Kőnig Éva vagyok, a pénzbeni ellátások főosztályának vezetője. A törvényjavaslatban a rendszeres szociális segélyezésre vonatkozó szabályok módosulnak. A módosítást az indokolta, hogy az elmúlt években jelentősen, 25 százalékkal nőtt a segélyezettek száma, ezen belül is a fiatalkorúak, a nem iskolázottak aránya jelentősen megemelkedett. Mivel a munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyeik igen kedvezőtlenek, ezért fennáll a veszélye annak, hogy a segélyezés mint életforma már nagyon korai életszakaszban ki tud alakulni. Ezt érzékelve a társadalom, illetve bizonyos önkormányzatok részéről is kezdeményezés érkezett, hogy szükséges a segélyezettek körében a foglalkoztatás növelése, munkapiaci esélyeik megteremtése. Ezt a célt szolgálja a törvénymódosítás úgy, hogy megtartva a szolidaritás elvét, az egyéni felelősségre nagyobb hangsúlyt helyez.
Jelenleg a rendszeres szociális segélyezettek egy kört alkotnak, a jövőben két körre oszlanának. Alapesetben azok, akik nincsenek mentesítve, foglalkoztatásra, illetve, hangsúlyoznám, képzésre kötelezettek. A képzést egyenrangúnak tekintjük, sőt, az látható, hogy a 35 év alatti, a fiatalabb korosztályban ez még prioritást is kap, hiszen szükséges, hogy valamilyen szakmát szerezzen. Az elsődleges cél a munkaerőpiacra történő visszavezetés. A foglalkoztatásra, illetve képzésre kötelezettek, akik a munkaügyi központokkal, állami foglalkoztatási szervekkel működnek együtt, álláskeresőként kerülnek nyilvántartásba-vételre. Ez a kör, ha nem tudnak részükre az önkormányzatok, a munkaügyi központok foglalkoztatást, munkát felajánlani, ezen időszak alatt rendelkezésre állási támogatásban részesülne, ami a segélytől eltérően fix összegű, a nyugdíjminimummal megegyező mértékű. Természetesen arra az időszakra, amikor munkát végeznek, a munkabérnek megfelelő díjazásban részesülnek, nem támogatásért, nem segélyért, hanem munkabérért kerülnek foglalkoztatásra. Ez a munkára képes segélyezettek köre, akik átkerülnek egy új segélyezési rendszerbe.
Segélyezettként maradnak azok, akik valamilyen oknál, egészségi állapotuknál, koruknál vagy családi helyzetüknél fogva nem tudnak munkát vállalni. Ezt a kört nevesíti maga a törvény. Megmondja, hogy kit mentesít, és lehetőséget ad az önkormányzatnak, hogy a helyi viszonyokat áttekintve megállapítson mentesítési feltételeket. Ez az átstrukturálás azt jelenti, hogy a számításunk szerint jelenleg 200 ezer rendszeres szociális segélyezettből csak 100 ezren maradnak segélyen, 100 ezren pedig rendelkezésre állási támogatásra jogosultak, illetve foglalkoztatásuk, képzésük biztosítottá válik. Ennek megfelelően kerültek a források betervezésre a költségvetési törvényben is, ahol a közcélú foglalkoztatásra jelentős forrás került átcsoportosításra, egyrészt a segélykeretből, másrészt a közhasznú munkavégzésre rendelkezésre álló önkormányzati forrásokból.
Ami még lényeges, de ez nem a szociális törvényben, hanem a költségvetési törvényben látható, hogy a közcélú finanszírozás alapvetően megváltozik, nem lesz felső keret, és nem napra lehetne igényelni, hanem a kifizetett bér- és közterhek 95 százalékát igényelhetik az önkormányzatok. Megítélésünk szerint ez kellő alapot nyújt arra, hogy a segélyezetti körben a foglalkoztatás a jövőben valóban nagyobb arányú legyen. Köszönöm szépen, és átadnám a kollégámnak a szót.
Bódi András szóbeli kiegészítése
BÓDI ANDRÁS (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Bódi András vagyok, a foglalkoztatási főosztály vezetője. Kapcsolódnék kolléganőmhöz. A foglalkoztatási és egyéb törvények módosítása azért vált szükségessé, hogy ez az új rendszerű foglalkoztatási forma a foglalkoztatási törvényben és egyéb törvényekben is megjelenjen. A foglalkoztatási törvény általános jellegű és pontosító módosításai mellett két dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami közvetlenül kapcsolódik a szociális törvény módosításához. Az egyik az egységes szociális és foglalkoztatási adatbázis létrehozása, amelynek az a célja, hogy mind az önkormányzatok, mind az Állami Foglalkoztatási Szolgálat a rendelkezésre állási támogatásban részesülő és rendszeres szociális segélyben részesülő mindenkori státusával tisztában legyen. Tisztában kell lenni ezzel, tekintettel arra, hogy az önkormányzatnak a foglalkoztatás megszervezéséhez tervet kell készíteni minden évben, és ahhoz, hogy a felmért feladatok végrehajtásához milyen szakképzettségre, vagy milyen munkaerőre van szükség, a szociális és foglalkoztatási adatbázisban nyilvántartottakból tudja megtervezni közösen az Állami Foglalkoztatási Szolgálattal.
A foglalkoztatási törvény másik lényeges módosítására szeretném felhívni a figyelmet, ami a képzések támogatására vonatkozik. Azoknál a képzéseknél, amelyek mögött konkrét munkahely áll, az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak nincs lehetősége mérlegelni, hogy támogatja-e a képzést, kötelezően kell támogatnia a munkáltató, vagy a munkavállaló képzését.
Az egyéb kapcsolódó törvények, a Start-törvény módosítását az tette szükségessé, hogy a rendelkezésre állási támogatásban részesülők, akik a 47 leghátrányosabb helyzetű térségben laknak, vagy a társadalmi, gazdasági, infrastrukturális és munkanélküliség szempontjából leghátrányosabb településeken laknak, és ezek foglalkoztatását valamely vállalkozás vállalja, akkor a Start-extra kártyára épülve hároméves járulékkedvezményben részesül. Természetesen az egyéb álláskeresőkre is tekintettel kell lenni, mert jelen esetben ez a Start-régió kártya, vagy Start-régió foglalkoztatás nem érinti az egyéb álláskeresőket, ezért a foglalkoztatás bővítésére szolgáló törvény módosításával szeretnénk visszahozni a kkv-k és a civil szervezetek részére ismételten az egyéves járulékmentesség biztosítását, amennyiben létszámot bővítenek, és legalább egy évig vállalják a regisztrált álláskeresők továbbfoglalkoztatását. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdés, észrevétel, vélemény? Balla György képviselő úr!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Nekem csak két kérdésem lenne. Önmagában az a gondolat, hogy az egész eljárást bízzuk az önkormányzatokra, mert helyben tudják eldönteni azt, hogy segélyt adjanak, vagy próbáljanak meg munkát biztosítani, helyes. Csak a bevezetőben két dolog megütötte a fülemet. Egyrészt, tessék szíves lenni nekem kibontani azt, hogy a 200 ezerből jelenleg 100 ezer segélyezett alkalmatlan a munkavégzésre. Ez miből fakad? Amikor elkezdtem gondolkodni, arra jutottam, hogy ennek nyilván alapvetően egészségügyi okai vannak, de akkor az ellátás miért a szociális ágazaton belül történik, miért nem az egészségügyi ágazaton belül? Nem tudom, tényleg tessék szíves lenni erre nekem példákat mondani, mert így nem értem.
A másik dolog, azt gondolom, nagyon aktuális, hiszen a költségvetési bizottság ülésén vagyunk, tessék szíves lenni kibontani ezt a jövőre megjelenő jelentős forrást, mert számomra úgy tűnt, hogy nincs jelentősen megemelkedő forrás, hiszen azt tetszett mondani, hogy egyrészt a segélyezésekből, másrészt az önkormányzatoktól került átcsoportosításra pénz ebbe a keretbe. Ezek a források eddig is rendelkezésre álltak, én itt növekedést nem látok. De ha ki tetszik bontani, akkor biztosan világosabb lesz számomra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tukacs képviselő úr.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Előterjesztő! A javaslatban foglaltak alapvető jellegű változásokat céloznak meg a segélyezés rendszerében. Teljesítenek néhány, most már a közbeszédben és a politikában is megjelenített igényt. Ezek az igények a következőek voltak. Lehetőség szerint a segélyezettek körében történjen meg minél tágabb körben a munka megajánlása, még ha ez közcélú munkavégzést is jelent. Ebben a tekintetben tehát jó a jelenlegi segélyezetti kör szétválasztása az úgynevezett rendelkezésre állási díjasokra, akik képesek munkavégzésre, amennyiben az önkormányzat, vagy az ezzel foglalkozó szervezetek ezt kínálják. A szétválasztásnak nyilvánvalóan vannak szempontjai, hiszen Balla képviselőtársam egyik kérdése erre vonatkozott, hogy vajon mik lehetnek azok az ismérvek és szempontok, amelyek szerint valaki a segélyezetti körben marad, hiszen valamilyen oknál fogva nem alkalmas munkavégzésre. Nyilván az előterjesztő erre választ fog adni.
A másik ilyen tétel, ami nagyon fontos, abból a megállapításból adódik, hogy a munkanélküliek, az álláskeresők zöme alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, ezért nem alkalmas arra, hogy a munkaerőpiacon munkát találjon. Ebben a tekintetben mindazok az ösztönzők, amelyek azt célozzák meg, hogy nemcsak munkavégzéssel, hanem tanulással is fel lehessen váltani a jelenlegi státust, helyesek, hiszen változtatni szándékoznak azon a helyzeten, amikor nagyon sokan azért nem jelenhetnek meg a munkaerőpiacon, mert a végzettségük ehhez alacsony. Annyit szeretnék még mondandómhoz hozzáfűzni, támogatva az általános vitára való alkalmasságot, hogy fontosnak tartom, hogy az önkormányzatok kezdeményezőként vettek részt ebben a folyamatban. Információim szerint a törvényjavaslat elkészültének utolsó fázisáig tevékenyen formálták ezt a javaslatot. Kétségtelen, hogy a feladataik növekednek, amennyiben a javaslat elfogadásra kerül, mégis képviselőtársam véleményével szeretnék azonosulni, az emberek sorsáról ott lehet a legjobban dönteni, ahol a legjobban ismerik a sorsukat, tehát ebben a tekintetben erre alkalmasak. Elnök úr, köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Borsos képviselő úr!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértek Tukacs képviselőtársammal, hogy ha ez a jogszabály megszavazásra és bevezetésre kerül, tényleg lényeges változások fognak végbemenni a szociális segélyezésben. Az irány viszont már nem azonos kettőnk véleményében. Előrebocsátom, nem biztos, hogy szerencsés az a megoldás, amikor az ön szavaival élve a közbeszédben is megjelent vélekedést a politika szintjére emeljük, és elszakadunk a szakmai megoldástól, felhasználjuk a közbeszédbe való bevezetést arra, hogy bizonyos társadalmi csoportokat egymással szembeállítsunk, és esetleg eltereljük a rossz kormányzásból fakadó tényekről a közbeszéd figyelmét.
Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor erről a jogszabályról és erről a kérdéskörről beszélünk, próbáljuk meg pontosan érteni, hogy miről is beszélünk. Egyrészt a rendszeres szociális segélyben részesülő emberek kétharmada abban a 47 kistérségben él, amelyek a gazdasági besorolás szerint a leghátrányosabb kistérségek, ahol a "kiváló gazdaságpolitikai teljesítmény" eredményeképpen tisztességes munkahely sincs, többé-kevésbé féltisztességes sem nagyon, esetleg feketemunka, és tisztességes közlekedés sincs, mert megszűntek a kistelepülésekre vezető busz-, illetve vasútjáratok. Azt is tudni kell, hogy az összes munkanélkülin belül, a miniszterelnök úr szavaival élve, nagyjából állandósult az egyharmados arány, akik rendszeres szociális segélyben részesülnek, és nagyjából egyharmad az, aki semmiféle segélyt nem kap, nyilvántartott álláskereső, és semmiféle támogatásban nem részesül. Ez a jogszabály-tervezet az utóbbi csoportra abszolút nem gondol, nem is foglalkozik ezzel a kérdéssel.
A jogszabály két irányt fogalmaz meg, egy általános foglalkoztatásnövelő elképzelést, amelyben maradnak a hagyományos eszközök. Egyetlenegy előremutató eszközt látunk ebben, azt, hogy a depressziós térségekben csökkenti a munkaadók terheit abban az esetben, ha rendszeres szociális segélyezésből vesz fel embert. Itt már csak az a kérdésem, hogy ha ebben az esetben alkalmasnak tartja a vállalkozók adócsökkentését arra, hogy foglalkoztatásnövekedés jöjjön létre, akkor nem értem, hogy az általános adócsökkentést, vállalkozói tehercsökkentést miért nem tartja lehetségesnek, miért nem ugyanezt a logikát követi a kormány.
A másik fő irány, ami céljában jó és elfogadható, hogy a segélyen levők között emeljük a foglalkoztatást, segély helyett munkát adjunk. Megjegyzem, a segély helyett munka programja elég régóta, nagyjából 2000 óta működik. A javaslat nem azokat az eszközöket módosítja, vagy azokat a jogszabályokat módosítja, ami miatt az önkormányzatok igazából nem tudtak ezzel a lehetőséggel élni, hogy közcélú munkát adjanak ezeknek az embereknek. Ugyanis a probléma nem azzal volt, hogy nem lehetett közcélú munkát adni, hogy nem lehetett kötelezni az embereket, mivel 2000 óta a jogszabályokban együttműködési kötelezettség van előírva, és el kell vállalni nemcsak a megfelelő munkát, hanem a még ma is hatályos jogszabályok szerint a megfelelő képzés felajánlását is, ellenkező esetben megszüntetik a támogatást. Nem ezzel volt a probléma.
A probléma a bürokratikus igénybevételi lehetőséggel volt, illetve azzal, hogy a különféle szervek között nem volt megfelelő együttműködés. Ehelyett ez a jogszabály ugyanezt továbbra is fenntartja. Nem csökkenti a bürokráciát, hanem pluszbürokráciát ír elő, és nincs arra figyelemmel, hogy ezeknek az embereknek milyen az összetétele. Mert ha megnézzük, hogy ezek a rendszeres szociális segélyben részesülő emberek milyen életkörülmények között vannak, akkor alapvetően az jellemző rájuk, hogy több mint felük, 50-55 százalékuk egyedülálló. Plusz még 15 százalék olyan, aki egyedül nevel gyermeket, egyet vagy többet. Őket lehet kötelezni munkavégzésre, csak nem ezekkel a feltételekkel, nem ilyen körülmények között. A perifériás eszközöket is ide kellett volna tenni a jogszabály mellé. Amikor arról beszélünk, hogy a minimálbért eléri a segélyezés, és így tovább, akkor azt látjuk, hogy az összes segélyezettnek körülbelül 15 százaléka az, akinél a segély összege megközelítette vagy elérte a maximumot, az összes többié jóval alatta marad, nagyjából a minimálbér fele körül rajzolódik ki. Ez az a 28 500 forint, amit most a jogszabálytervezet adni szándékozik az átkeresztelt segélyeseknek.
Az utóbbi időszakban, és ez is a képhez tartozik, miniszterelnök urat idézem, nagyjából a segélyben részesülők 60 százaléka valamilyen típusú közmunkában tudott részt venni néhány hónapig. Tehát nem igaz az, hogy ezek közül az emberek közül nem tudtak senkit bevonni munkába. Nem veszi figyelembe a javaslat az ÁSZ nagyon alapos és jó megjegyzéseit, hogyan lehetne a közhasznú, közcélú és egyéb közmunka típusú programok hatékonyságát növelni. Ezek egyáltalán nem jelennek meg benne. Nem jelenik meg benne az az egyébként általunk is ismert sok-sok program, amit eddig lebonyolítottak olyan címszó alatt, hogy segítsük az embereket a munkaerőpiacra. Van néhány tucat olyan, amelyik egyébként jó hatékonysággal működik, és egy kis odafigyeléssel, ezek fejlesztésével nagy eredményeket lehetne elérni. Ugyanakkor a javaslat pontosan azokkal kezd el foglalkozni, amikről tudjuk, hogy nem túl hatékonyak. Két-háromszáz milliárd forintot elköltünk munkaerő-piaci képzésekre és hasonló hókuszpókuszokra, csiribi-csiribá típusú dolgokra, mindenki tudja, hogy ezek jó bulik némely képzőnek, de nem a munkanélkülieknek.
Tehát, ha azt akarjuk, hogy ne zuschlagosodjon el ez a terület is, és ne ilyen közbeépített cégek markolják fel a pénzt a Munkaerő-piaci Alapból, akkor azt javaslom a bizottságnak, javasoljuk azt az előterjesztőnek, hogy gondolja újra ezt a jogszabályt. Már csak azért is, mert amikor ezt a jogszabályt elkészítették, még nem tudták azt, hogy milyen recessziós időszak fog következni. Ezek a típusú eszközök nem egy recessziós időszak eszközei, amiről ebben az előterjesztésben szó van. Az igazi meglepetés akkor lesz, amikor majd elolvassák az önkormányzatok a konkrét szöveget. És meg fogják állapítani, hogy nem fognak tudni igazán értelmes munkát ajánlani ezeknek az embereknek, mert a közcélú foglalkoztatás a jogszabály szövege szerint, ami előttünk van, aminek a megszervezése az ő feladatuk lenne, minden olyan munka, ami nem közmunka, nem közhasznú munka. Vagyis kizáródnak azok a feladatok, amelyekben alapvetően elképzelik az önkormányzatok, hogy mire szeretnék használni, és marad az az állami vagy helyi önkormányzati feladat, amit jogszabály ír elő a helyi önkormányzatnak.
Elhiszem, hogy a szándék nem ez volt, ez nyilvánvaló, de amit a jogszabály tartalmaz, az ez. Márpedig a jogszabályban valószínűleg azért írták ezt le, hogy meg lehessen nehezíteni ezeknek az átcsoportosított forrásoknak a felhasználását. Mert pluszforrások, látjuk a költségvetési törvényjavaslatban is, nem állnak rendelkezésre, hanem egyik rubrikából áttettük a másikba, és adminisztratíve jól körülbástyáztuk, nehogy fel legyen használva. De utólag majd lehet mutogatni az önkormányzatokra, amelyeknek a nyakába varrták ezt, eszköz és megfelelő támogatottság nélkül, hogy lám-lám, nem tudták megoldani. Tehát nem javaslom általános vitára sem. Azt javaslom, hogy ezt beszéljük újra, akár valamelyik albizottságban is, hogy egy tisztességes, normális jogszabály kerüljön ide, mert a célban egyetértünk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kóka képviselő úr!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Borsos képviselőtársam elvette a hozzászólásom nagyon sok tartalmi elemét, de ennek inkább örülök, mintsem bánom. Szeretném mégis elmondani az SZDSZ álláspontját ezzel a javaslattal kapcsolatban. Ami a javaslat céljait illeti, nemes és mindenféleképpen előremutató, hogy tudniillik munkára képes tartósan munkanélküli személyek a korábbinál fokozottabb mértékben vegyenek részt a munkaerőpiacon, a munka világa felé közeledjenek. Azonban a törvény által javasolt eszközöket elégtelennek tartjuk, ezért ebben a formában a javaslat általános vitára engedését nem is tudjuk támogatni, mert nem ad választ a legfontosabb kérdésekre. Ismét szeretnék érvelni, nagyon hasonlóan, mint az adótörvények vitájánál, hogy tudniillik lássuk, hogy egy recesszív környezetben fog működni a gazdaság. Miközben a kormány továbbra is 0,6 százalékos foglalkoztatási visszaeséssel számol 2008-ról 2009-re, az Állami Számvevőszék megállapításai arról szólnak, hogy ez 2 százalékot is meghaladó mértékű csökkenést eredményezhet az ismert világgazdasági hatások eredményeképpen.
Maga a törvény jó irányba tesz lépéseket bizonyos helyeken, azonban, még egyszer mondom, a törvényen belül is elégtelenül, de a legfőbb probléma, hogy a kormány nem mutat be egy olyan egységes szociálpolitikai, foglalkoztatáspolitikai, gazdaságpolitikai javaslatcsomagot, amely választ adna a mostani kihívásokra. A javaslat lényegében a mintegy 100 ezer rendszeres szociális segélyre jogosult ember esetében a finanszírozási rendszert változatlanul hagyja kisebb változással, azzal a kivétellel, hogy a települési önkormányzat által mentesített rendszeres szociális segélyezettek esetében a központi költségvetés az eddigieknél 10 százalékkal alacsonyabb támogatást biztosít. A legfőbb probléma azonban, hogy nem találunk sem a törvényben, sem a törvény környezetében, az egyéb foglalkoztatási és gazdaságpolitikai javaslatokban semmiféle érdemi, foglalkoztatást serkentő eszközt. Nem találjuk meg ennek gazdaságpolitikai, adópolitikai javaslatait, oktatás- és képzéspolitikai javaslatait, nem találunk javaslatokat arra, hogy hogyan fokozható a mobilitás a munkaerőpiacon, amiről tudjuk, hogy az egyik legnagyobb akadálya a ma nem foglalkoztatottak munkába állásának.
Továbbra is azt tudom mondani, hogy egy általános adó- és járulékmérséklés, valamint a teljes szociális segélyezési rendszer újragondolása vezethetne el egy új egyensúly beállításához a munkaerőpiacon, erre pedig ma nem látunk törekvést, nem látunk szándékot a törvényjavaslatban. Ami a közfoglalkoztatást illeti, az SZDSZ oldaláról alapvetően elhibázottnak tartjuk azt a kormányzati koncepciót, amelyik a közfoglalkoztatás ágán kíván a legális munkaerőpiacra visszavezetni inaktívakat. Tapasztalati számok és kutatások mutatják be, hogy érdemi átjárás a közfoglalkoztatás és a legális munkaerőpiac között nincs. Alkalmatlan a közfoglalkoztatás arra is, hogy szervezett munkavégzésre szoktassa rá a résztvevőket. Nagyon sokszor azt látjuk, hogy a közfoglalkoztatás, miközben vállalkozói kiszorító hatása van, nagyon alacsony hatékonysággal foglalkoztat képzetlen személyeket, hiszen az illetékes munkaszervezéssel megbízott önkormányzat alkalmatlan arra, hogy egy vállalkozáshoz hasonló jellegű munkaszervezést biztosítson. (Varga Mihály visszaérkezik az ülésre.) Összességében azt tudjuk tehát mondani, hogy a közfoglalkoztatás nem jelent olyan tranzit szakaszt az inaktivitás és a legális foglalkoztatás között, amely kívánatos lenne.
Nincs javaslat a parlament asztalán a segélyezés rendbetételére. Még mindig több tucat jogcímen, állami és önkormányzati segélyezési jogcímek jelentős átfedéseivel, átláthatatlan szerkezetben segélyezünk több, mint százezer embert, ha csak a rendszeres szociális segélyre jogosultakat vesszük ide. Eközben a pénzek nagyon jelentős része a bürokrácia, az állami apparátusok fenntartására megy el. Semmiféle javaslatot nem találunk sem a Munkaerő-piaci Alap forrásainak felhasználásában, sem a munkaerő-piaci központok, sem a képzési központok, sem a millió ilyen célt szolgáló jogcím bürokratikus szabályrendszere között arra, hogy a pénzek jelentősebb része oda jusson, ahová valóban való. Egy nemzetközi kutatás azt mutatta ki, hogy Magyarországon az inaktivitás felszámolására, illetve a segélyezésre juttatott forrásokból 10 forintból mindössze 4 forint jut azokhoz, akik erre valóban jogosultak, a többit a kormány és az állam, az önkormányzatok alkalmatlan, rosszul működő apparátusokban elégetik, ezzel csökkentve a rászorultakhoz való valódi eljutását.
Miközben látjuk azt, hogy érdemi stratégia, vagy inkább úgy mondom, érdemi vízió sincs az asztalunkon, gondoljunk arra, hogy Dánia milyen nemzetközi elismerést is kiváltó sikert ért el egy nagyon mély, nagyon sok elemű javaslatcsomag kidolgozásával. Hol vagyunk mi ettől, tisztelt képviselőtársaim? Hol vagyunk mi attól, hogy olyan komplex programot lássunk az asztalon, amely szociálpolitikával, segélyezéspolitikával, önkormányzati támogatáspolitikával, foglalkoztatáspolitikával, költségvetés-politikával és adópolitikával alátámasztott, koherens, egységes javaslatot tenne le az asztalra annak érdekében, hogy Magyarország minden bizonnyal legkomolyabb gazdaságpolitikai problémáját, a tartós inaktivitást és a magas, egyre magasabbra szökő munkanélküliséget javítsuk? Arra kérem tehát a tisztelt kormánypárti képviselőket és részben a minisztérium jelen lévő képviselőit, hogy tárjanak olyan javaslatokat a parlament elé, amelyek Magyarország gazdasági bajaira valódi megoldást adnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
(Az ülés vezetését Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke veszi át.)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. Visszavenném Szabó Lajos alelnök úrtól az ülés vezetését. Ha jól vagyok értesülve, akkor Tukacs István következik. Parancsoljon!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen. Azért kívánok újra bekapcsolódni a vitába, mert néhány dologra, amely elhangzott képviselőtársaim hozzászólásában, reagálni szeretnék, némelyikkel egyetértve, némelyikkel vitázva. Azt gondolom, hogy az az igény, az a követelés, hogy minden egyes probléma megoldását helyezzük a lehető legtágabb kontextusba, nem jó követelés. Kóka úr, úgy érzem, hogy az inaktivitásról és általában az álláskeresőkről, a magas munkanélküliség valamilyen oldásáról beszél a napirend kapcsán akkor, amikor a napirend érintettjei, az előterjesztés érintettjei nem feltétlenül ők. Nem feltétlenül azok az emberek, akik jelen pillanatban álláskeresési támogatásban részesülnek, nem azok az emberek, akik alapvetően állástalanok. Meg van célozva ebben a javaslatban körülbelül 200 ezer honfitársunk, ellentétben az ön százezres számával, akiknek, valljuk be, döntő része nem lesz alkalmas munkavégzésre, még ezekkel az intézkedésekkel sem, amelyek ebben vannak. Nagyjából ezt a rendszert, ezt a működő szisztémát szeretnénk megváltoztatni.
Másodszor teljes egészében egyetértek azzal, hogy az állami és önkormányzati segélyezés és általában a szociálpolitikai eszközök átláthatósága szükséges egyetlen személy esetében, amennyiben értesüléseim nem csalnak, a különféle információs rendszerek összekapcsolása fog erre az önkormányzatoknak lehetőséget adni. Nyilván az előterjesztők reagálni fognak erre a pontra is. Amivel szintén szeretnék mélységesen egyetérteni, az általában a Munkaerő-piaci Alap felhasználásához kapcsolódó rendszer áttekintésének igénye, annak jogossága. Extrém példákat, Borsos képviselőtársam, én is tudok mondani, ezek csak az ön mondandóját erősítik. Van olyan kistérség, ahol kiképeztek 20 méregraktárost, miközben méreg és raktár a közelben sincs, de ők bizonyára nagyon jól érezték magukat az iskolapadban, bizonyára ennél jobban már csak az érezte magát, aki őket képezte. Éppen ezért ezeknek az anomáliáknak az oldása mindenképpen szükséges lenne. Messze támogatnám azt az igényt, hogy tekintsük át ezt a helyzetet.
Mondandóm zárásaként azt szeretném mondani, hogy nagyjából a jóléti kiadások igen széles, akár 8 ezer milliárdos körében 60 milliárd forintról beszélünk jelen pillanatban. Valóban nem bővülnek ennek eszközei, hanem átrendeződnek ezekhez a célokhoz. A magam részéről változatlanul alkalmasnak tartom általános vitára, az ellenérvek súlya alatt nem nagyon hajolnék meg. Volt azonban Borsos képviselőtársam hozzászólásának egy nagyon érdekes része. Ha a jelenlegi depressziós térségekben lehet a Start-kártyával járulékmentességet adni bizonyos időtávra, akkor miért nem lehet ezt általában is megtenni? Mert itt van az igény, az adó- és járulékcsökkentés igénye. Többször kifejtettük már, hogy általában az adó- és járulékcsökkentés ügyében az álláspontunk az, hogy a költségvetés bevételeit ebben az időszakban nem szeretnénk csökkenteni. A depressziós térségekben ez az intézkedés nem csökkent költségvetési bevételt, hiszen ott nincs ilyen. Részben azért, mert ezek a vállalkozások nincsenek ott, részben azért, valljuk be őszintén, mert sokan tévednek át az ottani működő vállalkozások közül a szürke és a feketezónába, akik eleve nem feltétlenül járulékfizetők. Úgyhogy a jogos kérdésre ez lenne a magam válasza. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Több hozzászólót nem látok. Az előterjesztő képviselőjének adnám meg a szót, hogy reagáljon az elhangzottakra. Parancsoljon!
KŐNIG ÉVA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Az első felvetés az volt, hogy ha valaki nem képes munkavégzésre, annak egyik oka az egészségkárosodás. Az egészségkárosodásnak különböző fokozatai vannak, de ahhoz, hogy valaki rokkantnyugdíjra vagy nyugdíjszerű ellátásra, szociális járadékra legyen jogosult, megfelelő szolgálati idő is szükséges. Tehát a segélyezésbe éppen azok jönnek be, akiknek nincs meg a más ellátáshoz való szolgálati idejük, megfelelő munkaviszonyuk. A segélyezettek egy része jelenleg is az egészségkárosodás miatt segélyezett azért, mert nem jogosult más ellátásra. Természetesen nemcsak ez mentesítő körülmény, hanem például a korhatár, amit 55 évben húz meg a törvény, illetve ha olyan a családi helyzete, hogy három vagy több gyermekét egyedül neveli a szülő. Ott a folyamatos munkavégzés igen nehezen megoldható, ismerve a gyermekintézmények jelenlegi helyzetét. Ez az egyik dolog.
A forrásokról is több szó esett. Valóban nincs lényeges forrásbővülésről szó, csak az automatizmusról. Nem is az volt a cél az átalakítás során, hogy a szociális szférában a támogatási rendszerbe többletforrásokat vonjunk be, hanem a meglévő források hatékonyabb felhasználását tűztük ki célul, nem pedig azt, hogy egy újabb terhet rójunk az államháztartásra. Úgy gondoljuk, hogy ezzel az átcsoportosítással, ami megtörtént, mind a családok szempontjából, mind pedig az össztársadalom szempontjából hatékonyabban fog működni. Vérmes reményeket mi sem fűzünk ahhoz, hogy a közfoglalkoztatásból átvezetés legyen az elsődleges munkaerőpiacra, de azért mégis van egy sáv, ami átvezet, jelenleg ez 15 százalékos, ahol sikerül véglegesen elhelyezkedni. Bízunk abban, hogy képzéssel, tartósabb foglalkoztatással összekapcsolva növekedni tud ez az arány. (Varga Mihály kimegy az ülésteremből.)
A közcélú munkavégzés kapcsán megnézzük ezt a rendelkezést. Ebbe az önkormányzat által ellátandó összes feladatot beleértettük, meg akartuk különbözetni, hogy eltérő finanszírozásban működik a közhasznú munka és a közmunka. Ebben nyitottak vagyunk egy pontosabb szövegjavaslatra, mert nem munkafeladatokat kívánunk kizárni, sőt, szélesíteni akarjuk a spektrumot annak érdekében, hogy az önkormányzatok minél szélesebb körben tudjanak embereket foglalkoztatni. Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? Balla képviselő úr!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Bocsánat, csak egyetlen megjegyzésem lenne mindahhoz, amit tetszett mondani. Azt a gondolatot nem értem világosan, sőt, egészen elképesztőnek tartom, amikor automatikusan mentességet adunk a három vagy több gyermeket nevelő családok esetén. Bocsánat, három gyermeket hogy lehet munkavégzés nélkül nevelni? Az önkormányzatokra van bízva a döntés, az önkormányzatok helyben pontosan ismerik, hogy a gyermekintézmények milyen állapotban vannak. Az az önkormányzat, ahol nincs bölcsőde, nyilván senkit nem fog kötelezni arra, hogy bölcsődébe vigye a gyermekét. Az meg, azt gondolom, mindenkinek az érdeke lenne, hogy óvodába és iskolába járjanak a gyermekek. Pontosan az alacsony jövedelmi státusú családok esetén ezekben a gyermekintézményekben lehet elérni ingyen mindent, tankönyvet, étkezést, satöbbi. Az lenne a cél, hogy a gyermekek odakerüljenek, a szülők pedig valamilyen módon munkába álljanak. Lehet, hogy félreértettem önt, de azt elég szerencsétlen történetnek tartanám, ha éppen ezen a területen ilyen családok esetében nem ösztönöznénk a munkavállalást.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Határozathozatal következik. Kérem a bizottság tagjait, akik a T/6647. számon benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogatják, jelezzék! (Szavazás) Tizennégy. Aki nem? Tíz. Aki tartózkodott? A bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot. A többségi vélemény előadója Tukacs István, a kisebbségié Borsos József. Köszönöm a munkában való részvételt, a napirendi pont tárgyalását lezárom.
Áttérünk a központi hitelinformációs rendszerről szóló, T/6668. számú törvényjavaslat általános vitájára. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. Kérem, hogy rövid szóbeli kiegészítésüket tegyék meg. Önöket illeti a szó.
Dr. Nagy Gabriella szóbeli kiegészítése
DR. NAGY GABRIELLA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Jó napot kívánok. Nagy Gabriella vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium civilisztikai szakállamtitkárságának osztályvezetője. Kollégám Unyi István szakmai tanácsadó.
A központi hitelinformációs rendszerről szóló törvényjavaslat egyrészt átemeli a ma hatályos szabályozást a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvénybe, amely kiterjed a vállalkozások esetében a teljes körű hitelnyilvántartásra, természetes személyek esetében pedig a negatív adóslistára. Ezt egészíti ki a törvény teljes körű hitelnyilvántartássá a pozitív adóslistára vonatkozó szabályozás lefektetésével. A tárca közel egy évvel ezelőtt kezdett el a javaslaton dolgozni, széles körű egyeztetéseket folytattunk nemcsak a pénzintézetekkel, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, a Magyar Nemzeti Bankkal, a Bankszövetséggel, ugyanúgy részt vettek az egyeztetéseken a fogyasztóvédelmi szervezetek, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, a Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete. Az egyeztetések során egyetértés mutatkozott abban valamennyi szervezet részéről, hogy a teljes körű lakossági hitelnyilvántartás létrehozására szükség van. Ezt egyébként a PSZÁF már 2006-ban megállapította egy, a honlapján olvasható háttéranyagban. Továbbá látva azokat az adatokat, amelyek az MNB éves jelentéseiben szerepelnek a lakosság eladósodottságára vonatkozóan, a tárca, illetve a kormány számára egyértelmű volt, hogy a szabályozás létrehozására szükség van.
Azért is jeleztem, hogy egy éve kezdődött el a törvényjavaslat előkészítő munkálata, hogy érzékeltessem, nem elsősorban a jelenlegi gazdasági helyzet, pénzügyi válság szülte ezt a törvényjavaslatot, de az tény, hogy módosította a jogalkotás folyamatát. A tervezet kidolgozása során elsődleges szempont volt az adatvédelmi garanciák figyelembevétele. A tervezet valamennyi döntési ponton biztosítja a természetes személyek részére az információs önrendelkezési jogot, ugyanakkor álláspontunk szerint sikerült egy olyan megoldást kidolgozni, amely egyúttal biztosítja magának a hitelnyilvántartásnak a használhatóságát, a hatékonyságát. Egyébiránt a tervezet nemcsak azt célozza, hogy a hiteligénylések elbírálása során a bankok több információval rendelkezzenek, hanem számos rendelkezéssel erősíti a felelős hitelezés gyakorlatát, és számos ponton fogyasztóvédelmi rendelkezéseket is beépítettünk. Még annyit szeretnék elmondani, hogy nem azt gondoljuk, hogy ez az egy törvényjavaslat megoldja a pénzügyi válságot, de több intézkedés együttes hatásával ez fontos eleme lenne a válság kezelésének. Köszönöm szépen. Ennyit gondoltam elmondani, és szívesen válaszolok további kérdésekre.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem a bizottság tagjait, kívánnak-e hozzászólni. Schwartz képviselő úr!
SCHWARTZ BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ott szeretném folytatni, ahol az előterjesztő képviselője abbahagyta. Lényegében egy jogszabály létrehozásával, egy törvény megalkotásával a helyzetet nem lehet teljesen megoldani, hiszen ez összefüggő rendszert alkot. Emlékeztetni kívánok arra, hogy valóban már a válság kezdete előtt is több olyan probléma volt a magyar pénzügyi rendszerrel, ami azt mutatta, hogy hozzá kell ehhez a kérdéshez nyúlni. Hiszen a társas vállalkozások esetében egy viszonylag széles körű, azt is lehetne mondani, talán teljes körű hitelinformációs rendszer működött, azonban a természetes személyek esetében csak részleges rendszerről beszélhettünk, még akkor is, ha bizonyos bankcsoportok, takarékszövetkezetek, lízingcégek és mások külön-külön nyilvántartást és információs rendszert alakítottak ki, de összefüggő rendszerről nem beszélhettünk.
Az is a próbálkozás helyességét bizonyítja, hogy valóban a természetes személyek esetében a pénzügyi rendszeren belül várhatóan jól összefogott és zárt rendszer fog létrejönni, de az egyéb társadalmi területekkel való kapcsolata még fejlesztésre vár. Gondolok itt arra, hogy néhány évvel ezelőtt a földhivatali nyilvántartásban számos eltérő gyakorlat folyt, a földhivatalok egyes egységei külön-külön gyakorlatot folytattak. Ez lényegében helyes irányba változott. Vagy például a közjegyzői nyilvántartások és a szerződések közjegyzői okiratba történő foglalása véleményem szerint nagy előrelépés volt a fedezetek realizálása és a hozzájutás tekintetében. (Varga Mihály visszatér az ülésterembe.) Azt gondolom, hogy ennek a rendszernek az előbb említett két másik rendszerrel való kapcsolatát ugyancsak fejleszteni kellene.
Vagy próbálkozás történik a mostani törvényjavaslatban arra is, és ezt a válság igazából csak felerősítheti, de nem a válságban keletkezett ez a probléma, hogy az ügyfelek számtalan panaszából és módosítási kérelméből, ami a PSZÁF-hoz eljutott, arra lehet következtetni, hogy a bankok egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlatát célszerűtlen és káros fenntartani, ezt teljesen egyenrangúvá kell tenni az ügyfelek és a hitelt adók, vagy más pénzintézeti instrumentumokat folyósítók esetében. Tehát a PSZÁF ilyen jellegű jogosítványait és a törvények ilyen jellegű módosításait véleményem szerint előtérbe kell helyezni. Hiszen a beadott panaszok kétharmada gyakorlatilag erre irányul. Összességében azt tudom mondani, hogy helyes ez a törekvés, valóban hozzájárul a teljes körű és megalapozott hitelezés megalkotásához. Azok a törekvések, amelyek korábban a pénzintézeti szféra területén megtörténtek, gondolok itt a betétbiztosítástól kezdve más pénzügyi eszközök és források szabályozására, ezen a területen szükségesek is. Meg kell lépnünk. Javaslom az általános vitára való alkalmasság elfogadását. Köszönöm.
(Az ülés vezetését Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke veszi át.)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm. Kóka János!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr, a szót. Ami a hitelnyilvántartást illeti, úgy tűnik, hogy elégtelenek a garanciák. És ez nem nekünk tűnik annyira így, mert nyilván laikusak vagyunk, de van valaki, akinek erőteljesen így tűnik. Jóri Andrásnak hívják, ő az adatvédelmi ombudsman. Ő ezt adatvédelmi szempontból továbbra is aggályosnak tartja. Osztja azt a véleményt, hogy indokolatlannak tűnik minden adósság nyilvántartása. Az is nagyon érdekes, hogy bár megtiltható az adatok átadása, de az adatátadás ténye is rögzítésre kerül. Nyilván az adatátadás körülményeinek tisztázatlanságával kapcsolatos garanciák is túlzottan szűkösek. Az SZDSZ részéről, bár a szándékot ismét csak nemesnek tartjuk, de addig, amíg ezek az aggályok el nem hárulnak, mindenféle gazdasági értelme ellenére fontosabbnak tartjuk az adatvédelemhez fűződő jogot, ezért nem tudjuk támogatni a törvényjavaslat általános vitáját. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Ha több hozzászóló nincs (Nincs jelentkező.), akkor az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. De előtte az előterjesztőket illeti a szó válaszadásra. Parancsoljanak!
DR. NAGY GABRIELLA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Csak röviden szeretnék reagálni Kóka képviselő úr felvetésére. Az egyeztetések során számtalanszor próbáltuk bevonni az adatvédelmi biztos irodáját, de érthető okokból úgy nyilatkoztak, hogy amíg nincs új adatvédelmi biztos, addig nem tudnak, és nem is kívánnak részt venni az egyeztetéseken. Ezért valóban már csak a jogalkotás utolsó fázisában tudtunk velük egyeztetni. A probléma abból adódik, hogy ők maguk az intézmény létjogosultságát, szükségességét vitatják. Tekintve azonban, hogy valamennyi szakmai szervezet szükségesnek tartja a létrehozását, ezért mi ebben a rendszerben gondolkozunk. Mindenesetre az egyeztetések még nem értek véget, folytatjuk ezt a munkát, és ebben a keretben nyitottak vagyunk bármilyen észrevételüket átvezetni.
Arra szeretnék még utalni, hogy ha valaki megtagadja a nyilvántartásba való bekerülését, akkor minimális adatként a neve és a bank neve bekerül a nyilvántartásba. Ez szükséges ahhoz, hogy a nyilvántartás használható legyen, hiszen amíg hézagos a nyilvántartás, nincs is értelme a létrehozásának. Erre a rendelkezésre ezért volt szükség. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. A szavazás következik. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a T/6668. számú indítványt általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Aki nem tartja általános vitára alkalmasnak? Tizenkettő. A bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta. A többségi vélemény előadója Schwartz Béla, a kisebbségi véleményé Kóka János. Bocsánat, Kóka úr!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Bocsánat, nem ismerem a szokásokat, nem tudom, hogy illendő-e, ha frakcióvezetőként adom ezt elő, úgyhogy arra kérném tisztelettel a bizottságot, fontolja meg, nem vállalná-e valaki más a kisebbségi vélemény előadását. Horn Gábor vállalja. Köszönöm.
ELNÖK: Horn Gábor elvállalta kitűnő beugrással. Köszönjük. Köszönöm szépen a munkában való részvételt.
Varga Mihály bejelentése a pénzügyminiszter rendkívüli tájékoztatójáról
A bizottság tagjait szeretném arról tájékoztatni, hogy időközben pénzügyminiszter úr értesített arról, hogy a hétfői zárt ülésünk folyományaként szeretné a bizottság tagjaival megismertetni az IMF-szerződéssel kapcsolatos kérdésekkel. Negyed 1-kor kerülne erre sor, addigra érne ide pénzügyminiszter úr. Ennek technikai részét, a zárt ülés feltételeit a munkatársak meg fogják teremteni, csupán a bizottság tagjait szerettem volna felkészíteni, hogy ilyen napirend-kiegészítés várható.
Most folytatjuk a megkezdett munkát a nemzeti agrár-kárenyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslattal, T/6686. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell itt is dönteni. Parancsoljon, megadom a szót.
Dr. Mikó Zoltán szóbeli kiegészítése
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Mikó Zoltán vagyok, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Kollégám Forró Pál főtanácsadó.
Az önök előtt lévő törvényjavaslat egy már meglévő, de a várakozásokat igazoló rendszer újragondolását jelenti. A korábbi szabályozásban is volt egy kárenyhítési rendszer, de alapvetően ez olyan önálló támogatási rendszer volt, amely az érintettek önkéntes csatlakozásán alapult. A tavalyi nagyon súlyos fagykár-ügyek rávilágítottak arra, hogy ez a rendszer tartósan nem működik, az önkéntesség elve alapján nemigen tartható fenn. Pénzügyileg jelen pillanatban a szerződött állomány mintegy 500 millió forint körüli összeg, a tényleges befizetés a kárenyhítési alapba 350 millió forint körül volt. Miután a pénzügyi konstrukció olyan, hogy a befizetésekkel azonos összeggel járul hozzá a kormányzat, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nagyon kicsi a pénzösszeg, amely adott esetben egy nagyobb méretű kárenyhítési rendszer működtetéséhez megfelelő fedezetet nyújtana. Illetve csak akkor tudna fedezetet nyújtani, ha extra költségvetési támogatást nyújtanánk az alaphoz.
Az az érzésem, hogy a jelenlegi gazdálkodási és költségvetési környezetben társadalmilag nehezen lenne védhető, hogy a gazdák jelentős része a kárenyhítésben az öngondoskodás keretében nem vennének részt, ezért az önök előtt lévő törvényjavaslat a kárenyhítési rendszerben való kötelező részvételt írná elő az egyéni vállalkozók és a gazdálkodó szervezetek tekintetében. Ez megközelítőleg mintegy 40 ezer agrárvállalkozást érintene. Az őstermelők esetében a belépés opcionális, tehát saját elhatározásukon nyugszik. Miért van szükség kárenyhítési rendszerre? Az Európai Unió támogatási rendszerének keretén belül vagy működtetünk egy kárenyhítési rendszert és az úgynevezett csoportmentességi rendelet keretén belül ez szabadon működtethető, vagy nem működtetünk, de akkor marad az úgynevezett "de minimis" támogatási rendszer, amely 3 év alatt mindössze 7500 eurós támogatást biztosít, nem jogcímenként, hanem összesen, ami, ha jobban belegondolunk, pénzügyileg igencsak korlátozott rendszer.
A rendszer tehát kötelező, és a kárenyhítési hozzájárulás mértékét a kötelezőség miatt tudtuk csökkenteni, mert bővült a befizetők köre, így 800 forintot kell hektáronként fizetni, szőlő és gyümölcsös esetében pedig 2000 forintot kell hektáronként fizetni. Az így képződött pénzeszköz megközelítőleg 2,5 milliárd termelői befizetés, ehhez jönne egy szintén ugyanekkora összegű állami forrás, ami azt jelentené, hogy megközelítőleg 5 milliárd forint akkumulálódna évenként. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az így akkumulálódott pénz egy olyan sajátos, kvázi elkülönített pénzalapként működik, amely kizárólag törvényben meghatározott célokra és megfelelő kontroll mellett, a Bizottság ellenőrzése mellett használható fel. Ez tehát a kormányzat számára semmilyen formában nem minősül szabadon elkölthető pénzeszköznek. Köszönöm szépen. Szeretném kérni a bizottságot, hogy támogassa az általános vitára való alkalmasságot, a gazdasági bizottság ezt már egyhangúlag megtette, szerencsénkre.
ELNÖK: Köszönöm. Általában nem szokott bennünket befolyásolni, hogy melyik bizottság hogyan dönt. A kollégákat illeti a szó. Kérdezem, ki kíván hozzászólni, kérdezni. Tukacs István!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, a napirendváltozásra tett javaslata okán három rövid mondatot szeretnék mondani. A jelenlegi szabályozás a kárenyhítésben nem jó, de mégis védelmembe kell vennem, hiszen azok között a körülmények között, ahogy megszületett, érthető, hogy ilyenre sikerült, hiszen nagyon gyors, tűzoltó jellegű intézkedésre volt szükség. A gazdálkodó szervezetek, mezőgazdasági vállalkozók számára a kötelező belépés azt jelenti, hogy a pénzükhöz legalább még egyszer annyit kapnak nagyon extrém időjárási viszonyok idején, kár elszenvedése esetén. Ezért azt gondolom, hogy a tervezetet támogatni kell. Támogatni kell akkor, amikor tudjuk, hogy a nagyon ingadozó időjárási viszonyok micsoda károkat okoztak a termelőknél, és milyen kezelhetetlen helyzeteket állítottak elő. Végül szeretném az előterjesztő legutolsó mondataira felhívni a figyelmet, amely szerint a pénz kvázi megcímkézett, tehát nem költhető más célokra, ami mindenképpen előny a felhasználás szempontjából. Miután joggal számíthatunk arra, hogy évek hosszú során át évente nem történik olyan típusú általános kár az agrárszférában, amely szükségessé tenné a teljes felhasználását, olyan eszközök összegyűjtésére kerülhet sor, amelyek már hatékonyan tudnak rendkívüli helyzetet kezelni. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs több. Az a kérdésem lenne, hogy mi került ennyi időbe, ez miért most került a bizottság elé, amikor adótörvények módosítása, költségvetési törvény tárgyalása zajlik, az év első felében meg időnként 10 perc alatt végzett a parlament az üléseivel. Milyen munkaterv szerint dolgozik a tárca, hogy ez az előterjesztés novemberben kerül a parlament asztalára? Ha nincs több észrevétel, vagy kérdés (Nincs jelentkező.), meg is adnám a szót válaszadásra. Parancsoljanak!
DR. MIKÓ ZOLTÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tekintettel arra, hogy a káresemények, az aszály, a belvíz és a fagy jellemzően nem a téli hónapok káreseményei, hanem a tavaszi, nyári hónapok eseményei, ezért úgy gondoltuk, hogy a törvényjavaslat hatálybalépésével egyidejűleg tavaszra az új rendszer teljes körűen működképessé válik. Ezért gondoltuk így.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Igen. Négy ellenfele van a mezőgazdaságnak, a tél, a tavasz, a nyár és az ősz, ezt már megtanultuk ebben a bizottságban is. Szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja az általános vitára való alkalmasságát. (Szavazás) Tizennégy. Nem támogatja? Nyolc. Tartózkodott? Kettő. A többségi álláspontot Szabados József, a kisebbségit Mádi László ismerteti. Köszönöm. További jó munkát.
Áttérünk a következő napirendi pontra, a nemzeti civil alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására, T/5950. számmal. A kapcsolódó módosító javaslatok megtárgyalására kerül sor.
Egy pontunk van, ami a bizottság feladatkörébe tartozik. A 2. pontban Bíró Ildikó képviselő asszony módosítása. Kérdezem az előterjesztőt, támogatja-e ezt.
BÉCSY ETELKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) A többség támogatta.
Köszönöm szépen. Ezzel is végeztünk. További jó munkát kívánok.
Áttérünk az utolsó előtti napirendi pontunkra, a takarékos állami gazdálkodásról szóló törvényjavaslat módosító indítványaira. Kóka János kért szót. Parancsoljon!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), előterjesztő: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! A bizottság előtt sok módosító javaslat fekszik. Azonban azok benyújtása óta sor került egy ötpárti találkozóra, ahol megállapodás született arról, hogy nincs költségvetési hivatal, és megállapodás született arról a képletről is, amely szerint 2010-2011-ben az előző évhez képest a költségvetés kiadási főösszege változik. Elkészült a Pénzügyminisztérium segítségével egy olyan bizottsági indítvány, amelyre előterjesztőként azt tudom mondani, hogy támogatható. Éppen ezért azt tudom mondani a bizottságnak, hogy előterjesztőként a többi javaslatot nem támogatjuk, azt a javaslatot támogatjuk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Most kerül kiosztásra éppen az a módosító csomag, amiről képviselő úr beszélt. Kérdezem a Pénzügyminisztérium képviselőit, Bathó Ferencet és kollégáját, hogy az eddig benyújtott módosító indítványok közül melyek azok, amelyeket támogatnak, és melyeket nem.
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A kiegészítő ajánlásban szereplő indítványok közül egyet sem támogatunk. Viszont egyetértünk és támogatjuk azt a dokumentumot, amit a bizottság szándékszik beadni.
ELNÖK: Köszönöm. Azt javaslom, hogy a bizottság csomagban szavazzon az egészről, és javaslom, hogy legalább egyharmados támogatást kapjanak ezek a módosítások, hogy a parlamentnek, amennyiben még szüksége van rá, lehetősége legyen ezekkel az indítványokkal foglalkozni. Kérdezem az előterjesztő álláspontját, hogy ezzel egyetért-e. (Dr. Kóka János: Egyetértek.) Köszönöm. Akkor szavazhatunk is.
Tehát most azokról a módosító indítványokról szavazunk, amelyek a kiegészítő ajánlásban szerepelnek. Kérdezem, hogy ki az, aki ezeket támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) A bizottság egyharmada támogatta. Köszönöm szépen.
Áttérhetünk a módosító csomagra. Az előterjesztő álláspontját ismerjük. Az előterjesztő támogatja ennek benyújtását. Tárcaálláspont?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Szintén támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Egyetértő mormogás a baloldalról. Akkor szavazhatunk. Kérdezem, ki az, aki a most kiosztott javaslatsor bizottsági indítványként való benyújtását támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) A bizottság többsége ezt támogatta.
Köszönöm szépen. Napirendi pontjaink végére értünk.
Döntés a napirend kiegészítéséről
Most szavazni kell arról, hogy negyed 1-től a bizottság folytatja-e az ülését, utána szünetet rendelnék majd el, hogy a Pénzügyminisztérium az IMF-fel kapcsolatos tájékoztatóját megtarthassa. Aki ezzel a napirend-kiegészítéssel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Látható többség, a bizottság kétharmada ezt támogatja. Most szünet következik, az ülést negyed 1-kor folytatjuk a pénzügyminiszter úr tájékoztatójával.
(Szünet: 11 óra 51 perctől 12 óra 20 percig.)
Dr. Veres János pénzügyminiszter tájékoztatója az IMF-szerződéssel összefüggésben
ELNÖK: Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a zárt ülés szabályai szerint eljárva, aki... (Jelzésre:) Igen, parancsoljon, miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Nem kezdeményezek zárt ülést, elnök úr.
ELNÖK: Jó, tehát lehet nyilvános az ülés.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Lehet nyilvános ülés, igen.
ELNÖK: Jó, akkor egy teendőt megspóroltunk. Folytatjuk tehát a bizottság ülését.
Miniszter úr kérte azt, tekintettel arra, hogy a hétfői zárt ülésen az hangzott el, hogy amennyiben ez a bankmentő csomag vagy bankokat érintő intézkedés elkészül, erről tájékoztatni kívánják a bizottságot, ezt most meg kívánják tenni. Ennek nagyon örülünk, hadd jelezzem. Bár kicsit furcsának tartjuk, hogy azt a kapkodást, amely kormányzati berkekben van, a bizottsági ülésen hogyan tudjuk átvezetni, ugyanis ha hétfőn délután még nem látták előre, hogy szerdán már bejelentenek egy bankmentő csomagot, akkor itt nagy baj van a kormányzati berkekben, ezt nyugodtan mondhatom, talán valamennyiünk nevében.
Szeretném is kérni arra a miniszter urat, hogy amennyiben olvasta az interneten megjelent híreket, arról tájékoztassa a bizottságot, ami ezen túl még számunkra érdekes lehet. Ezt az eljárást furcsának tartom, hogy délelőtt 10 órakor, fél 11-kor már kint van a nyilvánosság előtt az, amiről a bizottságot most kívánja tájékoztatni. Azt gondolom, ez nem egy korrekt eljárás; nyugodtan mondhatom, talán korábban kellett volna a bizottsági képviselőket tájékoztatni, mint az újságírókat. Biztos erre is van majd magyarázat, szívesen meghallgatom, ha ezt el tudja mondani, miniszter úr. De tekintettel arra, hogy itt több kollégának teendője van, sőt van olyan frakció, ahol frakcióülést kellett most emiatt elhalasztani vagy későbbi kezdéssel megindítani, miniszter úr arra törekedjen, hogy csak arról beszéljen nekünk, amit ezen a híren túl még tudnunk kell. Kiosztottuk a kollégáknak azt a hírt, ami megjelent az internetes portálokon, izgatottan várjuk, hogy miniszter úr mit tud még ehhez hozzátenni. Parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelt Bizottság! Három dolgot szeretnék mondani. Egyrészt az elmúlt 24 órában a Magyarországon tapasztalható felfokozott érdeklődésre tekintettel, kezdeményezésünkre az IMF részéről, eltérve az eredeti szabályaikban szereplő gyakorlattól, az IMF igazgatósági ülését megelőzően az előkészítő irat nyilvánosságához hozzájárultak. Ezt követően tettük meg a kezdeményező lépéseinket arra nézve, hogy akkor a magyar nyilvánosság ismerhesse meg az előkészítő irat tartalmát.
Abban mindenfajta szervezési nehézség is szerepet játszott, hogy ennek a sorrendje a mai nap délelőttjén pontosan milyen időrendben történik. Miután én elnök urat kerestem, és kiderült, hogy bizottsági ülés van, akkor vált számomra ismertté, hogy a parlamenti bizottság folyó ülésének részeként is megszervezhető ez a dolog. Én bizottsági ülés összehívásának kezdeményezésével kerestem elnök urat. Ezért azt tudom mondani, hogy ez véletlen egybeesés a tekintetben, hogy van bizottsági ülés, és mikor lehet bizottsági ülést tartani egyébként. Ezzel párhuzamosan mi kezdeményeztük a parlamenti frakcióvezetők tájékoztatásának a megszervezését is, így most erre az időpontra korrigáltuk a frakciókhoz elment értesítésünket, hogy akkor ebben az időpontban ez közösen megtehető.
Három olyan információ van, amelyet a hétfői tárgyalás alapján, részben a parlamenti frakcióvezetőkkel, részben pedig a költségvetési bizottsággal a mai napon megbeszélni szándékoltunk a kormány képviseletében. Az első az, hogy az általam imént ismertetett helyzet miatt a jegybanki elnök úr és általam aláírt levél, kezdeményező levél nyilvánossá tehető, azaz most kiosztottuk a bizottság valamennyi tagjának, mind angol, mind magyar nyelven a kezdeményezést.
A második körülmény, hogy a hétfőn már itt általunk érintett, bankokra vonatkozó része a kezdeményezésnek részletesebben is ismertethető. Ennek a piaci érzékenysége nyilvánvaló, de miután, még egyszer mondom, a nyilvánosság elé tártuk, mert nincs semmifajta nyilvánosságot megkerülendő része a dolognak, ezért erről picit részletesebben szeretnék itt most a bizottság előtt szólni, ahhoz képest, ami hétfőn történt, ahhoz képest is részletesebben.
Annak érdekében, hogy az Európai Unión belüli egyenlő piaci versenyhelyzet biztosított legyen a Magyarországon működő pénzintézetek számára is, valamint a bizalom erősítése érdekében a kormány 600 milliárd forintos támogatási csomagot állít össze az IMF-program részeként. E csomagban 300 milliárd forint a bankok tőkéjének megerősítését úgynevezett tőkeerősítő alap formájában, további 300 milliárd forint pedig az ezt igénybe vevő bankok számára a forrásbevonás megkönnyítését teszi lehetővé egy forrás-garanciaalap működésével. Az intézkedések átmeneti jellegűek, a Pénzügyminisztérium, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vagy a Nemzeti Bank ellenőrzésével és az utóbbi két szervezet javaslatával valósulhatnak meg.
Az alapokat azon magántulajdonban lévő, rendszerszinten fontos magyar bankok vehetik igénybe, melyek szavatolótőkéje a 200 milliárd forintot meghaladja. A jogosult bankok a Pénzügyminisztériumnál 2009. január 31-éig jelentkezhetnek a támogatás igénybevételére, mármint a tőkeerősítő alapból történő támogatás igénybevételére, és a döntést a Pénzügyminisztérium hozza a PSZÁF és az MNB véleményének kikérésével, a jelentkező bank középtávú gazdasági és pénzügyi helyzetének együttes értékelése alapján. A csomag biztosítja azt, hogy a hazai bankok, csakúgy, mint az európai uniós többi bank, felelős tulajdonosként tudjanak adott esetben külföldi leánybankjaik esetében is viselkedni.
A bankrendszer-támogató intézkedések életbe lépésének előfeltétele, hogy a szükséges jogszabályi keretek biztosítottak legyenek. A kormány ebben a levélben arra vállal kötelezettséget, hogy november 10-ig az Országgyűléshez fordulunk a szükséges törvénymódosítási javaslatok kezdeményezésével.
A tőkeerősítő alapról beszélnék egypár szóban. A bizalom erősítésére és annak érdekében, hogy a magyarországi bankok versenyhelyzete ne legyen rosszabb, mint más országokban székhellyel rendelkező bankok versenyhelyzete, ez a bizonyos 300 milliárd forint kerül felhasználásra terv szerint erre a célra. Ha ettől kevesebb kerül felhasználásra, akkor a különbség összege a garanciaalapba átcsoportosítható. A tőkeerősítés osztalékelsőbbségi részvényekkel történik. Az elsőbbségi részvények vételára piaci értékelésen alapul. A megszerzett részvényekkel együtt ellenőrzési jogokat is kap a kormány ezekben a társaságokban.
A forrás-garancialap működésével kapcsolatban pedig azt szeretném mondani, hogy a terv szerint ennek a bizonyos 300 milliárd forintnak az igénybevétele, szemben a 2009. január 1-jei tőkeerősítő alappal, 2009. december 31-éig lehetséges, annak érdekében, hogy az addig lejáró források megújítására kapjanak azok a bankok, amelyek igénybe vették a tőkeerősítő alapot, garanciát. Ezt az alapot a Magyar Nemzeti Bank kezeli majd, az eurózóna tagországainak legalább AA-s minősítésű, euróban jegyzett állampapírjaiba fektetve a tőkét, és az alap legalább 3 hónapos, legfeljebb 5 éves lejárató hitelek és adósságjellegű értékpapírok megújítását garantálja. A garanciakérelmeket a Pénzügyminisztérium fogadja be, ahol az elbírálást követően a döntés megszületik az adott kérelmek jogosságát illetően, illetve a forrásfelhasználás lehetőségét illetően. Természetesen a fennálló garanciaállományra vetített díj ellenében vehető majd igénybe ez a lehetőség.
Az utolsó momentum pedig, amit szeretnék a dolog kapcsán megemlíteni, az az, hogy Magyarország kormánya úgy ítélte meg, ezen forrás igénybevételéhez, mármint a kétszer 300 milliárd forintos forrás igénybevételéhez szükséges IMF-forrás lehívására a kezdeményezést, amint az IMF a döntését meghozza, kezdeményezni fogja az IMF felé. Csakúgy, mint az ez évben lejáró hitelek közül a további megújításhoz szükséges mintegy 3 milliárd eurónyi forrás igénybevételének a kezdeményezésére is a körülmények figyelembevételével kezdeményezést fog tenni.
S végezetül azt szeretném mondani, hogy az Európai Unió illetékes munkatársai a keddi bizottsági, illetve Ecofin-döntést követően Budapestre megérkeztek, tárgyalásokat folytatunk az Európai Unió által megítélt 6,5 milliárd eurós forrás szerződéses feltételeinek kialakításáról. Ezek a tárgyalások kezdeti stádiumban tartanak. A mostani stádium alapján azt lehet állítani, hogy a jövő hétre lehet olyan helyzet, amikor ezen megállapodás megszülethet az Európai Unióval e forrás igénybevételével kapcsolatban. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Szijjártó Péter jelentkezett, majd Kóka János.
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Amit elnök úr is az elején már próbált felvetni, kicsit ad hoc módon történik, vagy úgy tűnik, mintha ad hoc módon történne ez az egész IMF-hitelfelvétel. Ezt azért mindenképpen alátámasztja az, hogy a Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium már délelőtt, viszonylag korán, 10 órára sajtótájékoztatót hirdetett, majd utána 10 órakor, háromnegyed 10-kor jött a hívás a Pénzügyminisztérium szóvivőjétől a Fidesz frakcióvezetőjének, hogy volna kedves fél 1-re átfáradni a Pénzügyminisztériumban, hogy ön majd tájékoztassa őt. Majd utána derült ki, hogy mivel a frakcióvezetők nem hajlandók egy két, két és fél órával korábban érkező invitálásának eleget tenni, ön eljön a bizottságba. Úgyhogy azt gondolom, ha már az időbeli sorrendiségről beszélünk, akkor érdemes korrektül és a teljes valóság minden elemét kibontva tájékoztatni a bizottság tagjait. De mindemellett, tisztelt miniszter úr, engedje meg, hogy azért néhány kérdést feltegyünk, ha túllépünk ezeken a stílusbeli problémákon.
A miniszterelnök úr is, ön is, a kormány vezető tisztségviselői hetek óta arról beszélnek, hogy államcsődtől mentették meg az országot azzal, hogy egy IMF-hitelt hoztak Magyarországnak. Most megint nem lefolytatva azt a vitát, hogy de miért is jutottunk államcsőd közeli helyzetbe, és jó-e vagy nem jó Magyarországnak az IMF-hitel, azért ehhez képest én azt gondolom, a magyar nyilvánosságban lehet némi hiányérzet a mai nap után, amikor szintén nem került nyilvánosságra semmifajta szerződés, hanem csak egy levél, amelyben Magyarország hitelt kér az IMF-től. Merthogy ez a levél, amelyet önök nyilvánosságra hoztak a Pénzügyminisztérium honlapján keresztül, az 1. pontjában azt tartalmazza, hitelt kérünk az IMF-től 17 hónapra, 12,5 milliárd euró értékben. Eddig a hírek arról szóltak, hogy Magyarország megkapta az IMF-hitelt. Azért jó lenne, ha ezt az ellentmondást a nyilvánosság előtt is fel lehetne oldani, hogy akkor most hogyan is van ez: van szerződés vagy nincs szerződés, csak egy levél van, amiben egy kérés van, és akkor van-e a másik oldalról bármifajta készség? Ez az egyik.
A másik pedig, a levél 10. pontjából is világosan látszik, hogy az eddigi, brutálisnak minősíthető megszorítások után azért könnyen elképzelhetők újabb megszorítások is az IMF-fel való további konzultációk alapján, amelyek különböző gazdasági folyamatok esetleges bekövetkezése esetén majd sorra kerülnek.
A kérdés tehát az, tisztelt miniszter úr, hogy akkor most nincs szerződés, az IMF-fel nincs megállapodás, hanem egy segélykérő levél van; ebben a segélykérő levélben mi hitelt kérünk. Lehet, hogy az én hibám, miniszter úr, ezért ha így van, akkor kérem, javítson ki, de én nem találtam ebben a levélben, hogy mondjuk, ezt milyen kamatra kérnénk vagy kapnánk. Ami azért a hitelnél nem egy elhanyagolható vagy elhanyagolandó szempont, hogy milyen kamatot fizetünk. Másrészt a 2009-es költségvetési törvényjavaslatban, ha jól emlékszem, 7,2 milliárd forintnyi rendelkezésre állási díj van betervezve. Akkor ennyi lesz az éves rendelkezésre állási díja ennek a hitelnek, vagy még több, akkor is, ha nem nyúlunk hozzá, és nem vesszük fel azt?
Szóval, tisztelt miniszter úr, azt gondolom, kicsit kapkodásgyanús a történet, ami zajlik. Hónapok óta tudjuk, hogy radikális világgazdasági átalakulási folyamatok mennek végbe; elvileg hetek óta tudjuk, hogy van valamifajta IMF-megállapodás, vagy lesz, vagy készül, vagy levél íródott. Ehhez képest azért, azt gondolom, az mindenképpen elgondolkodtató, hogy reggel sajtótájékoztató, aztán jöjjenek át a frakcióvezetők, jaj, nem tudnak, akkor legyen költségvetési bizottság - ez azért nem a dolgok megalapozottságára utal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottsági ülés elején kellett volna külön köszöntenem Lendvai Ildikó frakcióvezető asszonyt. Csak tájékoztatom a bizottság tagjait, hogy nem Farkas Imre helyére kooptálta az MSZP-frakciója frakcióvezető asszonyt, hanem kedves vendégként itt van a bizottság ülésén. (Lendvai Ildikó: Köszönöm szépen.)
A következő jelentkező Kóka János volt. Parancsoljon, képviselő úr!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Először a banki segélycsomaggal kapcsolatban szeretnék föltenni kérdéseket.
Az első kérdésem az, hogy mely bankok jogosultak a segély igénybevételére, egészen pontosan, név szerint melyek. Mert tudjuk a szabályt, hogy 200 milliárd forint feletti főösszeggel rendelkezők, és azt is tudjuk, hogy ez három bankot jelent - egészen pontosan melyik ez a három bank?
A megállapodás részletei közül annyi itt kiderült, hogy az állam tulajdonossá válik, és nem szavazó osztalékelsőbbségi részvényeket szerez. Ha jól emlékszem, az előző zárt költségvetési bizottsági ülésen pénzügyminiszter úr arra tett utalást, hogy az irányítási jogosultságokkal együtt kapjuk meg a részesedést. Ha nem szavazó osztalékelsőbbségi részvényeket szerzünk, akkor szeretném kérdezni, milyen corporate governments típusú irányítási jogosultsága keletkezik az államnak.
Szeretném kérdezni pénzügyminiszter urat arról, hogy csak tőzsdén jegyzett bankokat érint-e ez a lehetőség. Ha nem, akkor egyéb tulajdonosi háttér esetén a részesedésszerzés a befektetett tőke arányában hogyan kerül kiszámításra?
A következő kérdésem, hogy mit tervez az állam ezekkel a részvényekkel. Ha tőzsdei cégek esetén és nem tőzsdei cégek esetén hogyan és milyen távon tervezi ezeket a részvényeket likvidálni?
Ami a szerződést, illetve az egyoldalú írásbeli kötelezettségvállalást illeti, nekem is volna egy műfaji kérdésem, hogy jön-e egy visszaigazolás az IMF-től arra nézve, hogy a kormány által tett, illetve a kormány és az MNB által közösen tett javaslatot elfogadják, várható-e valamiféle ilyen nyilatkozat. Ellenkező esetben nyilván bárki megfogalmazhat egy ilyet, és írhat Dominique Strauss-Kahnnak egy levelet, hogy szeretne hitelt, de nyilván arra nem jönne ilyen pozitív válasz.
Ezt az anyagot még nem volt alkalmam végigolvasni, csak három dolgot szeretnék most ezzel kapcsolatban kérdezni.
Az egyik, hogy meglehetősen elnagyoltan foglalkozik a makrogazdasági pálya elemzésénél az anyag azzal, hogy Magyarország exportlehetőségei csökkenni fognak, továbbra is bővülő exporttal számol a 2009-es költségvetés. A kérdés: az, hogy ez nincs benne, hogy mennyivel bővülő, míg más makro-sarokszámok határozottan lefektetésre kerülnek, ez azt jelenti-e, hogy vita van ma az IMF-fel a külgazdasági kapacitásaink lehetőséges bővüléseiről, vagy csak nem volt szükség ennek a sarokszámnak a rögzítésére?
Ismét szeretném megkérdezni azt, amit a múltkor is megkérdeztem a bizottsági ülésen, hogy ez a szerződés vagy kötelezettségvállalás milyen forint/euró árfolyam-átváltási arányokkal számol, és ennek mi a lefutása. Ha egy 267-es euróárfolyam a végpont, akkor a kérdés az, hogy ez most honnan indul, tehát mondjuk, a következő hónapokra milyen forint- vagy euróárfolyammal számol.
Végül azzal kapcsolatban szeretnék kérdezni, hogy ez az anyag strukturális költségvetési kiigazítás szükségességéről beszél. Még egyszer szeretném a tisztelt bizottság figyelmét is felhívni arra, hogy az anyag strukturális költségvetési kiigazításról beszél. Ez az egyik nagy vitánkhoz vezet el a költségvetés vitájánál, hogy tudniillik strukturálisak-e a kiigazítások, vagy csak átmeneti, fűnyíróelvszerű elvétele-e bizonyos juttatásoknak, például a 13. havi bérnek a közszférában. Azt szeretném kérdezni pénzügyminiszter úrtól, hogy álláspontja szerint a költségvetés Pénzügyminisztérium által benyújtott harmadik verziója kielégíti-e az egyoldalú kötelezettségvállalásban foglalt javaslatot vagy felajánlást, miszerint strukturális költségvetési kiigazításra kerül sor. Vagy ha nem, akkor milyen egyéb strukturális lépésekre készül a Pénzügyminisztérium a költségvetés tekintetében? Esetleg a szerződés aláírását vagy egyoldalú kötelezettségvállalás megfogalmazását követően kell-e számítanunk vagy számíthatunk-e egy negyedik költségvetési változat beterjesztésére, amely immár nem fűnyírószerűen vesz el mindenhonnan, hanem strukturálisan alakítja át a költségvetés szerkezetét? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt látom, hogy a magyar nyelvű anyagon, tisztelt miniszter úr, fölülre oda van írva, hogy nyersfordítás, ez világos. De gondolom, a Magyar Köztársaság pénzügyminisztere és a Magyar Nemzeti Bank elnöke mégiscsak magyarul írt egy levelet, az lett később angolra fordítva, majd visszafordítva magyar nyelvre. A két változatot, amelyet önök először magyarul írtak, és a mostanit összehasonlította-e valaki?
Mindezt azért kérdezem pusztán, mert ha ennek az anyagnak a 10. pontját nézzük, néhány százezer embert érintően van benne két olyan mondat legalább, ami nagyon nem mindegy, hogy hogyan szerepel.
Az egyik, hogy az szerepel benne, hogy "kiiktatjuk az összes közalkalmazott 13. havi fizetését". Én nem szeretnék érvelni, félreértés ne essék, de amiről önök eddig beszéltek, az a közszféráról szólt, a közalkalmazottakról és a köztisztviselőkről egyaránt. Nagyon nem mindegy, hogy mire készülnek! Én helyesnek tartom egyébként, ha a köztisztviselőkét sem meg a közalkalmazottakét sem iktatják ki, de azért csak nem mindegy, hogy az IMF miről szerez tudomást.
A másik mondat: "a 13. havi nyugdíjak folyósítását 80 ezer forintban maximáljuk, illetve megszüntetjük mindazok esetében, akik korkedvezménnyel mentek nyugdíjba". Én mindeddig úgy tudtam, hogy azok esetében szüntetik meg, akik nem érik el a törvényes nyugdíjkorhatárt. Azért van ebben az országban néhány százezer ember, aki korkedvezménnyel ment nyugdíjba, de azóta már régen elérte a törvényes nyugdíjkorhatárt. Hát nagyon nem mindegy, hogy mit írunk egyébként az IMF-nek!
A harmadik megjegyzésem ugyancsak a 10. ponttal kapcsolatos, elég súlyos mondat szerintem: "A helyi önkormányzatok finanszírozásának alakulását is szorosan figyelemmel fogjuk kísérni, és az IMF-fel" - tehát nem az önkormányzatokkal, hanem az IMF-fel - "konzultálni fogunk a lehetséges korrekciós intézkedésekről, amennyiben az önkormányzatok aggregát deficitje a vártnál nagyobb lesz."
Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Hát szólok: a vártnál nagyobb lesz. Mert nyilvánvalóan, amikor az önkormányzatoktól elveszik a forrást, a feladatot meg nem, akkor az önkormányzatok semmi mást nem tudnak csinálni, mint a saját deficitjüket növelik. Jelen esetben, recesszióban mégsem várható az, hogy mondjuk, bővülő iparűzési adóból fedezzék a forrásaikat, mert ez nyilvánvalóan nem lehetséges. Önök, amikor az önkormányzatoktól vesznek el pénzt, akkor nyilván csak áthelyezik a lyukat, más nem történt, az állami költségvetésből az önkormányzatiba. Jó, ha ezzel az elején számolunk; és meglehetősen furcsának tartom, hogy majd az IMF-fel konzultálnak akkor, ha ez az egyébként már most látható eset előáll. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Herényi Károly!
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A szóbeli kiegészítésében talán nem pontosan hallottam - de lehet, hogy pontosan -, azt mondta, hogy a bankok megtámogatására szánt forrásból magánbankok részesülhetnek. Ez azt jelenti-e, hogy az állami tulajdonban lévő bankok kondíciója olyan, hogy nem szorulnak erre? Vagy azt jelenti-e, hogy az állam ezen bankok esetleges megtámogatására más forrásokat kíván felhasználni? És ha más forrásokat, akkor azok melyek? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor következik.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Ugyanez a témakör. Miniszter úr azt mondta, ha jól értettem, hogy ez a tőketámogatás a bank kérésére történik, tehát csak akkor, ha a bank kéri. Ez kvázi tulajdonosi jogokat biztosít a tőkét nyújtónak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy különböző szervezeti szabályzata van a bankoknak. Ahhoz, hogy itt megfelelő szavazati joghoz jusson a tőkét nyújtó, nyilvánvalóan közgyűlésen az alapszabályt is módosítani kell. Nem olyan régen, egy éve módosítottuk talán a privatizációs törvény azon szakaszát, amely a különleges jogokat biztosító részvényeket megszüntette. Ezzel kapcsolatban hogyan fog ez működni? Ismert, hogy egyes bankoknál a tulajdoni aránytól független szavazati korlátok vannak az alapszabályban. Ezek egy ilyen tőkejuttatás esetén hogyan változtathatók meg, vagy egyáltalán mi a szándék, és ki fogja ezt jóváhagyni egy ilyen kérés esetén?
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. 17 hónapos időtartam szerepel itt az 1. pontban. Mikor indul ez az időtartam? A törlesztést mennyi ideig kell a felvett készenléti hitelből felhasznált hitelek esetében megtenni az országnak? Van-e türelmi idő, vagy azonnal el kell kezdeni, és mennyi idő alatt?
Azt deklarálták korábban kormányzati részről, hogy nem kívánják ezt a hitelkeretet igénybe venni. Tartják-e ezt a deklarációjukat? Ha igen, akkor ez a 600 milliárdos bankmegsegítő csomag milyen forrásból fog finanszírozódni? Különösen úgy, hogy úgy tűnik, mivel előrehozták az egész eljárást, ennek azonnali indokoltsága van.
A nyugdíjas-konstrukció kapcsán a beígért intézkedéseknél a rokkantnyugdíjas körről önök itt nem beszélnek. Vagy ott is változott-e az álláspont? Így, első olvasatra nagyon nehéz egyébként ilyen súlyú ügyeket így, frissen kapott anyagból első olvasatra teljesen világosan értelmezni. Tehát történt-e ebben a tekintetben változás?
Illetve én is kérdezem, hogy egyéb intézkedések, amelyek akár a jövő évi költségvetést érintik, akár nem, ebből a szerződésből - illetve nem tudom, hogy szerződés hogy van, mint van, egyelőre egy levelet látunk - következnek-e, olyan, ami eddig nem került napvilágra. Mert mindig ilyen ex post módon utánaesünk az eseményeknek, és mindig kapunk egy utólagos valamit, és mindig azt gondoljuk, hogy na, akkor ezzel tisztázva vannak a dolgok, de nem látjuk, milyen egyéb elvarratlan szálak vannak, és ebből mik következhetnek. Jó lenne látni végre az összes gombolyagot, ami elgurult, mert ez így eléggé kapkodást és fejetlenséget előidéző helyzetet teremthet. Nem is beszélve arról, hogy itt például törvényeket kell hoznunk, törvényeknél újabb és újabb kormányzati javaslatok kerülnek elő; éppen napról napra változik az aktuális álláspont arról, hogy a kormány most éppen mit támogat meg mit nem támogat, és mi a véleménye meg mi nem a véleménye. Nehéz így parlamenti munkát végezni.
Várnám tehát első körben ezekre a kérdésekre a választ, de nagyon nehéz most áttekinteni egy tízoldalas anyagot tíz perc alatt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Tukacs István!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! A következő ügyekben szeretnék informálódni.
A bankok esetében, amelyek jelentkeznek, illetve igénylik a két forma közül bármelyiket, a banki gazdasági üzletmenet figyelemmel kísérése kizárólag az osztalékelsőbbségi részvényhez kötődő jogokat jelenti-e majd az állam esetében? Vagy valamilyen másfajta mechanizmust is fogunk-e működtetni?
A másik kérdésem az lenne, hogy két célt jelölt meg a mondandójában: az egyik a bankok kétfajta támogatása, a másik pedig a lejáró különféle hiteleink pótlásához kötődik. Tehát ez kettőt jelent-e 17 hónapig folyamatosan? (Dr. Veres János bólogat.)
A harmadik kérdésem inkább az ez után következőkre, a következményekre vonatkozna. Előtte vagyunk tehát egy IMF testületi döntésnek jelen pillanatban. (Dr. Veres János bólogat.) Ez a testületi döntés vélhetően pozitív eredménnyel megszületik a levél alapján, és akkor utána elkezdődhet a rendelkezésre állás feltételeinek a biztosítása. Van-e még a folyamatban más, amit az IMF-fel esetleg működtetni kell? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kóka János!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Nagyon gyorsan szeretném. Találtam egy technikai együttműködési mellékletet, ahogy egy 243,17 forintos euróárfolyam van. Csak szeretném kérdezni, hogy akkor ez most hogyan függ össze a korábban jelzettekkel.
A 9. pont a fiskális politika alatt azt vállalja, hogy "nem hajtunk végre olyan változtatásokat az adótörvényekben, amelyek kisebb nettó bevételeket eredményeznének". Szeretném megkérdezni, hogy ez az IMF javaslata volt, vagy egy egyoldalú szándék a kormány részéről. Mert ha jól olvasom, ez meglehetősen szűkíti a magyar parlamentnek a jogalkotási lehetőségeit. Szeretném megkérdezni, miért nem lehetett beírni azt, hogy olyat nem csinálunk, ami magasabb deficitet eredményez. Mert ha megtaláljuk egy adócsökkentésnek a kiadáscsökkentési oldalát, akkor miért ne lehetne megcsinálni? Ez az egyik kérdésem ezzel kapcsolatban.
A másik kérdésem, hogy soronként nem lehet kisebb a nettó bevétel, vagy az államháztartás egészére nézve nem lehet kisebb a nettó adóbevétel. Miért kellett egy IMF-megállapodásban ilyen módon megkötni a parlament kezét adómódosításokban? Szeretném már most bejelenteni, hogy ezt kifejezetten aggályosnak látjuk ebben az anyagban.
A következő, a 11. pontban van egy olyan félmondat, hogy "új középtávú fiskális célkitűzéseket fogunk kidolgozni", és ezt majd elküldjük az IMF-nek. Miről fog szólni ez az új középtávú fiskális célkitűzés? Megismerhetné-e a bizottság a részleteit? Elnök úrnak azt javaslom, határozzunk arról, hogy ha ilyenek vannak, akkor azt a költségvetési bizottság a jövőben megismerhetné. Ezek a kérdéseim. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak fél mondatban csatlakoznék Kóka Jánoshoz. Az egész 10. pont egyébként, azt gondolom, hogy a parlament döntési lehetőségeit teljes egészében csökkenti, hiszen ez mind arról szól, a közalkalmazotti, köztisztviselői, nyugdíjkérdésekről, ami most a parlament előtt van, és a parlamentnek szavazni kellene róla. Ehhez képest a pénzügyminiszter ezt már garantálja, hogy ezt fogjuk tenni, az ország nevében nyilván.
De nem ezért kértem szót, hanem az nem világos még nekem, hogy folyamatosan azt hallom három-négy napja, hogy egyébként jó, hogy van ez a hitelkeret, de úgysem fogjuk használni. Ennek a hitelkeretnek, ha jól tudom, van egy 7,5 milliárdos rendelkezésre állási díja. Gondolom, ha a hitelkeret fele akkora lenne, tehát nem a fölvett hitel, hanem maga a keret, akkor a rendelkezésre állási díj is lényegesen kisebb lenne. Ha úgysem akarjuk használni, akkor mi a fenének fizetünk fölöslegesen?! Ez lenne az egyik kérdésem.
A másik pedig, hogy ha már mégis ezt fogják megkötni, akkor van-e arra mód és lehetőség, hogy ha mondjuk, fél év múlva kiderül, és azt látjuk, hogy á, nem kell egy büdös fillér sem ebből a pénzből, amit most mondanak, hogy az egészet, úgy, ahogy van, lezárjuk. És azt mondjuk, hogy bocs, nem szeretnénk többet fizetni, nem kérjük tovább a hitelkeretet sem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mádi László jelentkezett még, és akkor utána miniszter úrnak adom meg a szót, mert rengeteg kérdés összegyűlt már. Akinek van még kérdése, lesz még lehetősége utána feltenni, csak miniszter úrnak adjunk lehetőséget válaszolni. Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Vasárnap volt itt a bizottság ülésen egy újság, a Vasárnapi Hírek, és abban az volt, hogy a miniszterelnök kijelentette, hogy ő megoldotta a pénzügyi válságot. Ez most akkor meg van oldva vagy nincs megoldva? Ez a napirend, vagyis ez a rendkívüli helyzet, hogy azonnal előre kell hozni, és hogy a bankokat azonnal meg kell segíteni, itt most akkor mi van? Mert ő azt mondta, hogy ő már arccal a világgazdasági válság felé fordul, és már azt oldja meg - ez már meg van oldva. Akkor nem értem itt az időbeli ütemezéseket.
Ha mi azt elvárjuk, hogy mindenki az anyabankjait szedje rendbe, itt Magyarországon nem sok olyan bank van, amely magyar tulajdonban van, és kielégíti azt az alapkövetelményt, amelyet említettek. A többieket, itt a Magyarországon működő leánybankokat ezek szerint akkor megvédik kívülről? Tehát ez az elv, ami itt elvárásként meg van fogalmazva ebben a levélben, a túloldalról is akceptált? Mert ebben az esetben, a tisztánlátás miatt kérdezem, mert még mindenfajta spekulációk voltak arra vonatkozóan, hogy mely bankokat érinthet ez a dolog. Ebben a kérdésben várom a választ. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kérdéseket. Az első körrel végeztünk. Miniszter urat illeti a szó, parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Ha bárki félreértett bármilyen korábbi megnyilatkozást, akkor én legfeljebb csak megkövetni tudom a félreértéseket. Szerintem pontos volt a fogalmazás mindeddig. Én itt elmondtam a bizottság hétfői ülésén is az eljárás menetét. Most megint megismételném.
Az eljárás menete úgy szólt, hogy szóbeli megkeresés történt, a szóbeli megkeresésre egy pozitív visszajelzés, majd az írásbeli megkeresés ezen a héten történt meg az IMF felé. Az IMF írásbeli megkeresése, mindaddig, míg az ő eljárásrendjükben föl nem oldották, addig egy nem nyilvános nemzetközi szerződés előkészítésének minősült. Miután ezt az elmúlt 24 órában feloldották, ezért éppen a magyar ellenzék kifejezett követelésére, amelyet Szijjártó úrtól hallhattunk oly bőségesen elmondva az elmúlt napokban, hogy milyen nagyszerű nyilvánosságot kell teremteni az összes háttérlevélnek és mindennek, a magyar kormány és a Magyar Nemzeti Bank úgy gondolta, hogy akkor, amikor lehet, legyen nyilvános az az információ, ami egyáltalán ebben a kérdésben lehetett. Miután ez a probléma közben elhárult, ettől kezdve mi nyilvánossá tettük.
Nincs másik szerződés, vagy nem tudom, mire gondolnak, mert sokféle megfogalmazás történt.
Az IMF eljárásrendje az, amit korábban már elmondtunk, hogy ennek a szándéklevélnek az előterjesztése megtörténik magyar idő szerint ma késő délután az IMF igazgatósági ülésére, ott fognak hozni egy döntést, ennek a döntésnek a tartalmát fogják írásban visszajelezni a magyar kormánynak, illetve a Magyar Nemzeti Banknak.
Ebben a levélben, ahogyan láthatják, azt a makrogazdasági programot írtuk le, amely makrogazdasági program támogatásához kérjük az 1. pontban rögzített időtartamban, illetve értékben az IMF támogatását. A makrogazdasági program természetesen olyan elemeket is tartalmaz - és most Balla úrnak válaszolnék -, amelyről a parlament fogja meghozni a döntést. Értelemszerűen, ha és amennyiben nem azt a makrogazdasági programot fogadja el a parlament, amely ennek a levélnek a tartalmát jelenti, ez a parlament szuverén döntése, de értelemszerűen a másik partner is ebben az esetben megváltoztathatja az álláspontját. Ő ennek a makrogazdasági programnak a számaihoz, a paramétereihez adta meg a döntését, amikor meg fogja majd adni, és értelemszerűen, ha más kerül elfogadásra, akkor az egy más helyzet, az új tárgyalásokat eredményezhet. Hangsúlyozom, hogy erre nincs döntés, tehát ilyen értelemben egy olyan fikcióról beszélünk, ami a feltett kérdésre adandó válasz volt. De tudjuk természetesen, hiszen benne van több pontban az is, hogy milyen határidőben kerül az Országgyűléshez beterjesztésre. Van olyan pont, például a közpénzügyi szabályozásnál, hogy milyen határidőig történő elfogadás szerepel a tervek között.
Magyarországon a 200 milliárd forintos értékhatár miatt három bank jogosult a jelenlegi ismereteink szerint: a Magyar Külkereskedelmi Bank, az OTP és a CIB Bank az a három bank, amely jogosult az ebben a megállapodásban rögzített feltételeknek az igénylésére.
Az állam természetesen tulajdonossá válik, és természetesen a nem szavazó részvényeken túlmenően irányítási jogot is kap. Ezeknek a feltételeknek a kidolgozása a parlament elé 10-éig beterjesztendő törvénymódosítási javaslatokban szerepel. Tehát az Országgyűlés fogja azt eldönteni, hogy ha ebben a javaslatsorban valamely bank kezdeményez, akkor az a bank a kezdeményezésével milyen törvényi feltételek mellett kaphat segítséget.
Természetesen nem csak tőzsdén jegyzett bankok jöhetnek ebbe a körbe. Nyilvánvalóan van összehasonlítási alap a nem tőzsdén jegyzett bankok esetében az érték meghatározására, és ebben az esetben az általános nemzetközi gyakorlatnak megfelelő értékmeghatározásra fog sor kerülni.
Nincs vita közöttünk, értelemszerűen, miután az ilyen makrogazdasági paramétereknek a megfogalmazása meglehetősen bizonytalan és meglehetősen sok függő tényezőtől terhelt, hogy ez a levél akkor készült el, amikor még nem volt ismert az Európai Bizottság jelentése a többi ország gazdasági növekedését illetően, amikor nem tudtuk még, hogy pontosan mi az a makrogazdasági pálya, amihez a mi exportpiacainkkal alkalmazkodni kell. Ezért értelemszerűen sokféle bizonytalan megfogalmazás is van még benne arra nézve, hogy vajon hogyan fog alakulni Magyarországon a gazdasági teljesítmény, illetve az exportteljesítmény.
Az átváltás abban a mellékletben szerepel, tehát azt pontosan jól találta meg, képviselő úr, hogy milyen értéken szerepelt.
Én azt gondolom, hogy nem került sor fűnyíróelv alkalmazására. Én tehát most vitatkozom azzal a nézettel, ami azt mondja, hogy itt a költségvetési szigor alkalmazásánál pusztán fűnyíróelvet alkalmaztunk volna. Kifejezetten differenciált volt a mostani jövő évi költségvetést illető módosításoknak a tartalma. Valamennyi területet érintette, de differenciált és eltérő mértékben érintette az egyes területeket.
Kifejezetten úgy gondolom, hogy a meghozott javaslatok, amelyek még nem parlamenti döntések, igenis strukturális átalakítást eredményeznek a magyar költségvetési gazdálkodásban. (Dr. Kóka Jánoshoz és Horn Gáborhoz:) Azok, amelyek itt szerepelnek a 10. pontban is. (Horn Gábor közbeszólására:) Igen, azok strukturális elemek. (Horn Gábor: Minden minisztérium kiadási kereteit egyenlő arányban csökkentjük...) De képviselő úr,...
ELNÖK: Miniszter úr, öné a szó, folytassa csak nyugodtan!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: ...ha megnézzük, hogy ténylegesen hogyan csökkent, akkor látható, hogy az egy differenciált csökkentés volt. De nem a levelet kérem szépen nézni ebben az esetben. Az állítás úgy szólt, hogy fűnyíróelvszerűen történt-e a csökkentés. A benyújtott módosító indítványt a képviselők megismerhették, láthatják, abból látható, hogy nem fűnyíróelvszerűen történt a csökkentés. Ez az állításom. Ha ezzel ellentétes valakinek az állítása, akkor kérem, hogy tegye meg.
Balla úr kérdésére azt tudom mondani, hogy az angol nyelvű szövegben egyértelmű, hogy valamennyi közszférában alkalmazottra vonatkozik az a megfogalmazás. Pontatlan a magyar nyelvű fordítás, ha így érti. Ez két állománycsoportot minimum jelent, de lehet, hogy többet is. Ha minden törvényben külön szabályozottat illetem, akkor a közszféra alkalmazottaira vonatkozik.
Az pontosításra fog majd szorulni, az Országgyűléshez beterjesztett javaslatban úgy fog majd szerepelni a nyugdíjnál is. Az angol nyelvű szöveg pontosabb e tekintetben. Természetesen az ön által föltett konkrét kérdésre, ha valaki hatvanvalahány éves, 65 éves vagy 67 éves, de korkedvezménnyel ment nyugdíjba, akkor nyilvánvalóan már betöltötte a rá vonatkozó korhatárt, tehát ilyen értelemben azokra ez nem érvényes - ha jól értettem, a kérdés erre vonatkozott. (Balla György: Így van.) De ez a benyújtandó törvényjavaslatban eléggé precízen fog szerepelni az Országgyűlés előtt, ezért azt gondolom, ott meg tudjuk vitatni a parlamentben az összes ilyen, esetleg félreérthető vagy részletkérdést. (Közbeszólásra:) A rokkantnyugdíjasok nem szerepelnek ebben a körben, szerintem egyetlenegy fogalmazásban sem szerepeltek ebben a körben. (Tukacs István: Külön. - Közbeszólások.) Megértettem, én azért próbálkozom megfogalmazni, hogy ne legyen ez a félreértés.
ELNÖK: Arra kérném a kollégákat, hogy most miniszter urat hallgassuk meg, a magántanácskozmányt későbbre halasszuk. Utána még lesz alkalom arra, hogy tisztázó kérdések elhangozzanak.
Miniszter úr, parancsoljon, folytassa!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Herényi úr kérdésére: nincs ma olyan állami bank, amely a 200 milliárdot meghaladó nagysággal rendelkezne, ezért állami bankra nem érvényes, ezért volt fogalmazható ez a bizonyos magánbanki kitétel. Tehát nem rendelkezünk ilyen pénzintézettel.
Természetesen az állam bankjaiért az államnak megvan a felelőssége, tehát ha az állam bankjai olyan helyzetbe kerülnek, hogy segíteni kell őket, akkor az államnak meg kell segíteni, tulajdonosi ágon. Itt, ebben az esetben nem egy tulajdonosi beavatkozás van, hanem egy állami beavatkozás van a javaslatban szerepeltetve.
Igen, a bank kérésére történik, történhet a beavatkozás. A bank kérését a bank illetékes testületének kell megfogalmaznia. Ez a mi ismereteink szerint közgyűlés minden szóba jöhető esetben.
Az is egyértelmű, hogy az Országgyűléshez fogunk fordulni egy olyan javaslattal, amely ezen speciális helyzetben alkalmazandó speciális értékpapírra vonatkozó új bevezetést jelentsen a magyar jogrendben. Tehát a jelenleg a jogrendben lévő eszközök nem alkalmasak ennek a helyzetnek a kezelésére. Ezt az Európai Unió más országaiban is hasonló módon oldották meg, tehát ilyen értelemben nem tudták mindenütt megoldani a jelenleg jogrendben lévő értékpapírfajtákkal ennek a helyzetnek a kezelését.
Az IMF board döntésénél indul a 17 hónapos időtartam, amit Mádi úr kérdezett. Ha tehát ez ma megszületik, akkor a mai nappal indul.
Ma még nem tudok arról tájékoztatást adni, mert ezzel meg kell várjuk a board döntését, ami a másik két kérdés volt, nevezetesen, hogy törlesztés és türelmi idő.
A másik kérdésnél csak pontosítok: én az itteni felvezető szövegemben egyértelműen fogalmaztam a tekintetben, hogy igénybevételi szándékunk milyen két célra van a forrást illetően.
Ma azt tudom mondani, hogy nincs olyan információnk, ami alapján egyéb intézkedések, mint amik szerepelnek a levélben, amelyeket a nyilvánosság előtt már megbeszéltünk, szükségesek lennének-e ahhoz, hogy a tervezett makrogazdasági programot végre lehessen hajtani. Erre azt tudom mondani, hogy mi úgy számolunk és úgy tervezünk, figyelemmel a most kialakult forintárfolyamra is és minden más egyéb körülményre, ami a makrogazdasági körülményeket illeti, hogy ebben a helyzetben a tervezett makrogazdasági program végrehajtható. (Varga Mihály távozik az ülésről.)
Tukacs úr kérdésére: a két formára csak együtt jelentkezhetnek a bankok. Pontosabban: csak annál a banknál lehetséges a garanciaalaphoz történő hozzáférés, amely tőkejuttatásban részesült. Amelyik nem részesült tőkejuttatásban, ott nem lehet külön a garanciaalapot igénybe venni.
Természetesen nemcsak kizárólagosan az osztalékelsőbbségi részvényen keresztül kíván az állam jogokat érvényesíteni, hanem egyéb szerződéses feltételeket is érvényesíteni kívánunk. Ebben szigorú feltételeket kívánunk kötni jövedelmek alakulásához, szigorú feltételeket kívánunk támasztani a bankokon belül bizonyos minősített többséghez kötött döntéseknél az állami hozzájáruláshoz.
Az IMF testületi döntése után két lépés következik. Egyrészt egy hivatalos értesítése Magyarországnak, hogy hogyan szól a testületi döntés, és ezt követően pedig Magyarország kezdeményezhet a hitellel kapcsolatban igénybevételt. Értelemszerűen mindaddig, ameddig például ez a banki felhasználás el nem indulhat, és reálisan számolva minimum két hónapos intervallum kell ahhoz, hogy végigmenjen a döntési mechanizmus az illető pénzintézeteknél, ezért is szerepel benne a január 31-e mint határnap, hogy addig ez végigvihető legyen; addig természetesen, ha forrás érkezik be az országba ebből a keretből, akkor az értelemszerűen a Nemzeti Bank devizatartalékait növeli. Tehát erősíti az ország és a jegybank pozícióját.
A makrogazdasági pálya tanulmányozása során jutottunk arra közösen az előkészítő tárgyalások során, hogy kisebb nettóbevételt eredményező változást nem lehet kezdeményezni. Tehát ez egy közös megállapodás volt akkor, amikor a makrogazdasági pályát tárgyaltuk végig az itt tartózkodó IMF-es szakértői bizottsággal.
Az új középtávú fiskális célkitűzések meghatározása pedig abból adódik, hogy miután jelen pillanatban a 2008-as és 2009-es hiánycéllal kapcsolatos változásokat jelentettük be, ebből értelemszerűen következik, hogy már csak a december 1-jéig benyújtandó új konvergenciaprogram miatt is a következő három évnek a fiskális pályáját is meg kell határozni. Az számomra teljesen természetes, hogy amikor a kormány ezt a munkát elvégezte, akkor a parlamentet is fogja tájékoztatni ennek a pályának a legfontosabb mutatóiról.
Természetesen a nettó bevétel nem sorokra nézve igaz, hanem egészére nézve igaz, az államháztartás egészére - így is van fogalmazva.
Az európai uniós gyakorlatnak megfelelően a bankok székhely országai indítottak akciókat a bankok megerősítésére. Értelemszerűen azzal a szándékkal is, hogy ezen megerősített bankok a leányaikért is vállalnak felelősséget. A magyar bankok esetében az anyacégek megkérdezésre kerültek, mindenki vállalta ezt a felelősséget. Tekintettel arra, hogy van Magyarországon olyan bank, amelyiknek nincs ezekben az országokban anyja, és nem részesült segítségben, ez versenyhátrányt okozna azon magyar bankoknál vagy banknál. Ebből az következik, hogy ahogyan más országokban a legjobb gyakorlat kialakult, úgy tud kialakulni Magyarországon is ennek a követése. Azaz versenyhátrányt jelentene a magyar bankrendszerre, ha és amennyiben... Most látom, hogy Mádi úr értetlenül néz. Azt tudom csak mondani, hogy miután igénybe vehetőről beszélek, és nem kötelezettségről, ezért szerintem ez nagyon fontos, hogy ekként nézzük. Azaz nincs arról szó, hogy ha valamely bank az anyaországában már segítségben részesült, akkor ugyanannak a banknak a leánya egy másik országban is segítségben részesüljön. Igyekeztem megint pontosan fogalmazni, de ez az eljárásrendből következik. Köszönöm figyelmüket.
(Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. További kérdések, észrevételek, vélemények? Horn képviselő úr!
További kérdések, észrevételek
HORN GÁBOR (SZDSZ): Nagyon röviden, leginkább a jegyzőkönyv kedvéért, csak hogy Katona Béla képviselőtársam ne tudjon majd fölállni és elmondani, hogy hogyan, milyen módon árultuk már el annak idején is a hazát.
Azt gondolom, a jelenlegi helyzet értelmezésében ott van köztünk a különbség, és úgy tűnik, a pénzügyminiszter úr, illetve a kormány ezt nem látja, hogy jelenleg egy kisebbségi kormány van. Ebben a helyzetben, azt gondolom, elvárható lett volna, elvárható az, mert normális esetben, ha egy kormánynak van többsége a parlamentben, akkor megteheti azt, amit itt most megtett. Most az a helyzet, hogy nincs meg ez a többség; olyan helyzetbe hozza az ellenzéki képviselőket ezzel a kormány, hogy el kell fogadniuk adott esetben olyan dolgokat is, azért, mert azt gondolják, hogy az a tisztességes, hogy nem teszik tönkre az országot, amivel alapvetően nem értenek egyet. Szerintem ez elfogadhatatlan és kezelhetetlen helyzet.
Szép dolog az, hogyha fél 1-kor kapunk egy tájékoztatót egy 10 órára meghirdetett sajtótájékoztató után, én ezt nagyra becsülöm, és köszönöm szépen - olvasni egyébként mindannyian tudunk. De ebben az anyagban alapvető problémák vannak. Az a fajta költségvetésben megjelent és a parlamentben benyújtott megtakarítási csomag nem strukturális átalakításokat jelent, hanem átmeneti megtakarításokat. Hogy ezt akkor kérdésként is megfogalmazzam: ez azt jelenti, miniszter úr, hogy nem fognak olyan megállapodásokat kötni a szakszervezetekkel, amelyek mondjuk, 2010-2011-ben valamilyen formában visszaadják azokat a most elvett forrásokat, amelyek a 13. havi bér, a reálbér teljes stopjára vonatkoznak, vagy a 13. havi nyugdíjra?
Ezek olyan kérdések, amelyekről azt gondolom, szükséges és elengedhetetlen lett volna előtte egyeztetnünk, mert ha egyeztetünk, akkor azt hiszem, meg vagyok arról győződve, hogy nem ugyanarra az eredményre jutottunk volna, mint ahol most vagyunk, ahol egyrészt úgy érzem, hogy fölösleges a párbeszéd, mert nincs már mibe beleszólnunk, kényszerhelyzetben vagyunk. Másrészt azt gondolom, hogy nehezen vállalható és tartalmában nem feltétlenül jó megállapodás az, ami itt körvonalazódik, miközben azt gondolom, hogy az IMF egészen biztos, hogy egy ennél jobb megállapodást is legalább ilyen lelkesen tudott volna támogatni, ha erről szó van. Ebben az anyagban, mint jeleztem már, a nem fűnyíróelvnek megfelelően szerepel az a szöveg, hogy "minden minisztérium kiadási kereteit egyenlő arányban csökkentjük". Hát ez egy klasszikus esete a fűnyíróelvnek, nem is tudok ennél szebb példát mondani erre. Teljesen abszurdnak tartom, hogy mondjuk, az Oktatási vagy az Egészségügyi Minisztérium kiadási kereteit ugyanúgy csökkentsük, mint mondjuk, más minisztériumokét - most nem sorolnám, de ha valami reformellenes, akkor ez tipikusan ilyen lépés.
Ebben az anyagban az szerepel, hogy "a közszféra nominálbéreit végig azonos szinten tartjuk 2009-ben". Ez nem egy bértömeg-gazdálkodás, hanem bér: ez azt jelenti, hogy senki egy fillérrel többet nem kaphat nominálisan, ha komolyan veszem - mondjuk, én most a magyar szöveget nézem - ebből a szempontból ezt a fajta javasolt szöveget, ami itt van előttünk.
Azt gondolom tehát, hogy szükséges és értelmes lett volna erről a kérdésről akkor konzultálnunk, amikor ezt még befolyásolni tudtuk volna. Most én a magam részéről szomorúan látom, hogy a magyar kormány nem tart igényt arra, hogy az ellenzéki pártok bármilyen formában közreműködjenek abban, hogy a stabilizációs programnak ez az eleme megvalósuljon. Azt gondolom, ez hiba, nem kellene hogy így legyen. És szomorúan rögzítem azt is, hogy ilyenfajta tájékoztatásoknak utólagosan pedig sok értelme nincs. Nyilván miniszter úr mondhat most válaszokat ezekre a kérdésekre, de változtatni ebben az anyagban, amit önök elküldtek, nyilván nem fogunk tudni, pedig lett volna, még egyszer mondom, értelme. Értelmezhető, értelmes dolog lett volna, egy ilyen helyzetben, mint Magyarországon, ha van egy politikai instabilitás, nincs meg a többség, valódi egyeztetéseket folytatni. Emlékszem arra, amikor volt többsége ennek a kormánynak, ilyen kérdéseket alapos politikai egyeztetés után fogadtunk el, szerintem ez így normális. Azonban ha önök számítani akarnak a mi támogatásunkra - itt az összes ellenzéki pártot értem ez alatt -, akkor ez a fajta megoldás szerintem nem segít ebben.
ELNÖK: Köszönöm. Tukacs képviselő úr!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miután a mai bizottsági ülésen a napirend fő célja a tájékoztatás, ha én ezt világosan értem - és biztosan világosan értem -, akkor először is, miniszter úr, a tájékoztatást, a kérdésekre adott választ a magam részéről köszönöm.
Két alapvető megállapítást szűrtem le belőle. Egyrészt azt gondolom, hogy gyors megoldást akart az erre felhatalmazott kormány hozni abban a kérdésben, hogy megteremtse a pénzügyi stabilitást ennek a készenléti hitelnek az útján. Ez a gyors megoldás megszületik a mai napon. A másik megállapítás pedig az, hogy a feltételekről valóságosan az IMF testületi döntését közlő dokumentum fog rendelkezni, ha én ezt szintén jól értem. Tehát ez lesz számunkra az, ami a lehetséges feltételeket tisztázza.
A felhasználás módját tekintve a bankok esetében normálisnak tartom azt a módot, hogy nemcsak kizárólag az osztalékelsőbbségi részvényre hagyatkozunk, hanem arra, hogy szabályozásban és folyamatos ellenőrzésben leszünk ebben a tekintetben. A másik oldalról azt gondolom, hogy a két cél megjelölése önmagában így elegendő.
Meg kell mondjam, hogy az első mondataimat pusztán a kommunikáció igénye motiválta. (Közbeszólások.) Ezt azért mondom el világosan, mert úgy látom, több a levél körüli kommunikáció, mint annak a valóságos tartalma. Így hát ha kommunikációban akarunk foglalkozni a levél tartalmával, az IMF-hitellehetőség ügyével, akkor tegyük ezt meg nagyjából ebből a szemszögből, és a mi szemszögünk, gondolom, az asztal innenső oldalán ez.
Amit még mondani szeretnék, hogy az a kialakuló vita, amely itt a költségvetés strukturális átalakítása körül zajlik, az számomra adja azt a lehetőséget, hogy megerősítsem: az a döntés, amely mondjuk, nyugdíjasok esetében egy életkoron felül és szociális helyzethez kötve tartja meg a lehetőséget, az bizony nem egyszerű fűnyíróelv, én messze azt gondolnám, hogy éppen ellenkezőleg. Egy alacsonyabb jövedelmű, keresetű nyugdíjasréteg számára ad kedvezményeket és a magasabb számára meg nem.
A véleményem az, hogy a kommunikációs ügyek ki fognak fulladni mostanság az IMF-hitellel kapcsolatban, és előtérbe fognak kerülni azok a parlamenti ügyek, amelyek ebből következnek. Ezért tehát én mondandóm zárásaként azt szeretném erősíteni, hogy ebben kell a parlamentben majd igen körültekintő munkát végeznünk, és ezt véleményem szerint meg is fogjuk tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok jelentkezést. Miniszter úr kíván-e reagálni az elhangzottakra?
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Csak két reagálást tennék. Az első, hogy magam is úgy gondolom, úgy tűnik, itthon sokkal több vita van ezen megállapodás körül, mint amit én tapasztaltam az elmúlt két napban Brüsszelben. Úgy látom, hogy másutt más szemüvegen keresztül, más helyzetből nézve másként értékelik azt, hogy az ország számára mennyire fontos, hogy legyen egy ilyen megállapodás, és legyen egy ilyen stabil háttér. Én magam azt gondolom, fontos, hogy ez a stabil háttér létrejött.
Azt pedig természetesnek tekintem, hogy a parlamentben ezeknek a kérdéseknek a részletes megvitatására sor fog kerülni, és a parlament el fogja dönteni, hogy mely részletkérdésben milyen végső megállapodást fogunk kötni.
Én továbbra is úgy gondolom, hogy a levélben is szereplő, egyébként általunk bejelentett intézkedések között több olyan strukturális átalakítás van, amely fontos a jövőt illetően. És továbbra is fenntartom azt, hogy a levél fogalmazásával szemben is, a 2009-es költségvetéshez benyújtott módosító indítvány nem fűnyíróelvszerű átalakítást, hanem differenciált átalakítást, az egyes fejezetek differenciált érintettségét biztosította. Nem valószínű persze, hogy ezzel a strukturális átalakításnak a végére értünk. Van még bőségesen előttünk ilyen feladat, de az nem ehhez a levélhez kötődik és nem a most megoldandó azonnali feladatok közé tartozik.
Köszönöm a bizottságnak a lehetőséget, hogy ilyen gyorsan mód volt arra, hogy a bizottságot tájékoztathassam, és köszönöm az együttműködést is.
ELNÖK: Köszönöm miniszter úrnak a szükséges és lehetséges időben megadott szükséges és lehetséges tájékoztatását. Szeretném jelezni, hogy a bizottság élni kíván azzal a lehetőséggel, amit miniszter úr felajánlott a múltkori ülésen, hogy a hitelszerződés további életéről is a szükséges és lehetséges időpontokban a szükséges és lehetséges tájékoztatást meg tudjuk kapni. Köszönöm.
A bizottsági ülés mai napját lezárom. Kedden 16 órakor - elnök úrral történt egyeztetés alapján - lesz a következő bizottsági ülés. A témák fontosságára való tekintettel hosszabb bizottsági ülésre készüljön mindenki.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 23 perc.)
|
Szabó Lajos |
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit és Prin Andrea