KPSZB-35/2008.
(KPSZB-107/2006-2010.)
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2008. november 13-án, csütörtökön, 8 órakor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki bevezető *
A napirend elfogadása *
Meghallgatás az IMF-től igénybe vett hitel első részletének lehívása tárgyában *
Kovács Álmos tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
Kovács Álmos (PM) válasza *
Karvalits Ferenc (MNB) válasza *
További észrevételek, reflexiók *
1. Meghallgatás az IMF-től igénybe vett hitel első részletének lehívása tárgyában
Elnököl: Varga Mihály elnök (Fidesz)
Szabó Lajos alelnök (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Domokos László (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz)
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP)
Boldvai László (MSZP) Schwartz Bélának (MSZP)
Farkas Imre (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP)
Molnár László (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP)
Szabados József (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP) Végh Tibornak (MSZP)
Borsos József (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz) Ágh Péternek (Fidesz)
Tállai András (Fidesz) Szijjártó Péternek (Fidesz)
Horn Gábor (SZDSZ) dr. Kóka Jánosnak (SZDSZ)
Kovács Álmos, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára
Karvalits Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 04 perc.)
Elnöki bevezető
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit. A bizottsági ülést megkezdjük. Kérem, mindenki foglaljon helyet. Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a gyorsíró kisasszonyokat. Köszöntöm meghívott vendégeinket és mindenkit, aki a bizottsági ülésünk iránt érdeklődik.
A mai bizottsági ülésre a napirendi javaslat egy napirendi ponttal ment ki. A bizottság tagjai kezdeményezték ennek az ülésnek az összehívását. A napirendi javaslat: meghallgatás az IMF-től igénybe vett hitel első részletének lehívása tárgyában, a Házszabály 68. § (3) bekezdése értelmében. Köszöntöm Kovács Álmos államtitkár urat, a Pénzügyminisztériumból, és köszöntöm Karvalits Ferenc alelnök urat a Magyar Nemzeti Bankból.
Terveink szerint a bizottsági ülést 8 óra 50 perckor fejeznénk be, tekintettel arra, hogy több képviselő úrnak további teendője van a mai nap folyamán.
A kiküldött meghívóban javaslatot tettünk arra, hogy zárt ülés legyen, tekintettel arra, hogy érint olyan kérdéseket, amelyek indokolttá teszik azt. Van-e ezzel szemben valakinek más javaslata? (Szijjártó Péter jelentkezik.) Szijjártó Péter!
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt szeretném tisztelettel javasolni, amennyiben az előterjesztők is ezzel egyetértenek, hogy nyílt ülést tartsunk, hiszen talán ma, így a gazdasági csúcs előtt lesz lehetőség arra, hogy a közvélemény is megismerje azt az IMF-szerződést, amiről Gyurcsány Ferenc és Veres János is korábban többször beszéltek. A gazdasági csúcsnak, ha egyáltalán lehet értelme, akkor talán úgy lehet, hogy az IMF-hitelszerződést már ismerheti a közvélemény és a gazdasági csúcs részvevői is. Ezért azt indítványozom, elnök úr, hogy nyílt ülést tartsunk.
ELNÖK: Az előterjesztőket kérdezem, hogy zárt vagy nyílt ülés legyen.
KOVÁCS ÁLMOS, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára: Egyetértünk a nyílt üléssel. Az elmúlt ülés azért volt zárt, mert akkor még nem volt meg a Valutaalap döntése. A magyar törvényi szabályok szerint nemzetközi szerződések előkészítésének anyagai nem nyilvánosak. Miután megtörtént a Valutaalap igazgatóságának a döntése, ettől kezdve nem az előkészítő szakaszban vagyunk, tehát nincs akadálya a nyílt ülésnek.
ELNÖK: Köszönöm. (Szabó Lajos jelentkezik.) Szabó Lajos alelnök úr!
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Örülök a meghívott vendégek állásfoglalásának. Mi a saját magunk részéről minden olyan esetben, amikor nyílt ülésre lehetőség van, a nyílt ülés megtartásával egyetértünk, támogatjuk azt. Természetszerűleg tudomásul vesszünk, amikor törvényi kötelezettség ír elő zárt ülést, hogy akkor csak zárt ülés keretében lehet a tárgyalást megtartani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ülés jellegének a tisztázáshoz tartozott ez a kis rövid kör. A napirendi javaslatot fogadjuk el! Kérdezem, ki az, aki egyetért a napirendi javaslattal? Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenkilenc. Ki szavazott nemmel? (Nincs jelzés.) Ki tartózkodott? (Nincs jelzés.) Nem volt ilyen. Tehát nyílt ülést tartunk.
Meghallgatás az IMF-től igénybe vett hitel első részletének lehívása tárgyában
Rá is térünk a napirendi pont tárgyalására. A meghívott vendégeink közül először Kovács Álmosnak mint a kormány képviselőjének adnék szót. Parancsoljon, államtitkár úr!
Kovács Álmos tájékoztatója
KOVÁCS ÁLMOS, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Urak! Engedjék meg, hogy röviden elmondjam a Valutaalappal kötött megállapodás tárgyalásának, elfogadásának és rögzítésének a menetét. A Valutaalappal Magyarország nem először köt szerződést, és számos országnak van a Valutaalappal hitelszerződése. A gyakorlat minden esetben teljes mértékben azonos, tehát nincs speciális eset attól függően, hogy milyen ország kér hitelt.
Az eljárás a következő. Az érintett kormány és a jegybank elnöke egy levelet ír a Valutaalap vezérigazgatójának, amiben elmondja, hogy mik az ország gazdaságpolitikai széles értelemben vett céljai, és kéri a Valutaalap elnökét, hogy ezekhez a célokhoz a Valutaalap adjon támogatást. Ezt nevezik szándéklevélnek. Ez a levél nyilvános és megjelent, elérhető. A Valutaalap szakértői apparátusa, röviden a stábja, ez alapján készít a Valutaalap igazgatósága számára egy anyagot, ami a döntéshozatal célja lesz.
Ez az anyag szintén nyilvános lesz, amint a Valutaalap a nyilvánosságra hozatalra engedélyt ad. Miután az igazgatósági ülés már megtörtént, azt gondoltuk, hogy mára már nyilvános lesz, de a Valutaalapnak még belső egyeztetési feladatai vannak hátra. A nyilvánosság várhatóan napokon belül ennél az anyagnál is megtörténik, de ez nem szerződés. Ez a Valutaalap szakértői anyaga, amiben ők indokolják az igazgatóságuk számára, hogy miért kérjük ezt a hitelt. Tehát ez egy valutaalapos anyag, nem magyar anyag.
Ennek az anyagnak része a bemutatott szándéklevél, ez az egyetlen olyan dokumentum, amelyet magyar részről aláírt a pénzügyminiszter és a jegybank elnöke. Az igazgatósági anyag tartalmaz egy úgynevezett stand-by arrangement nevű anyagot, amit nem ír alá senki, ami lefordítja a szándéklevélben megfogalmazott célokat, illetve a Valutaalap általános hitelnyújtási feltételeit úgy, hogy mindenki számára ismertek, elismertek legyenek.
Lehet, hogy bizonyos félreértést az okozott, hogy ezt sokan esetleg szerződésnek nevezik. Ez olyan értelemben nem szerződés, hogy ezt nem írja alá senki, mert amikor egy ország a Valutaalaphoz fordul, akkor tudomásul veszi, hogy a Valutaalap minden esetben teljesen azonos feltételekkel nyújt hitelt. Tehát mi előre tudjuk, hogy egy Valutaalappal kötött hitelben meg fognak jelenni azok a pontok, amelyek megjelennek. Ez a szerződés és a magyar nyersfordítása felkerült a PM honlapjára, megmondom őszintén - bár ez nyílt ülés -, hogy a Valutaalap szabályaival ellentétesen. Ők nem támogatják, hogy addig ez megjelenjen, amíg a teljes igazgatósági ülés nem jelenik meg, de ott, ha a képviselő urak meg akarják nézni, akkor ez megnézhető.
Még egyszer mondom, ez a stand-by arrangement lefordítja a szándéklevélben vállalt kötelezettségeket, másrészt pedig tartalmazza a Valutaalap által nyújtott hitelek minden ország esetében, minden alkalommal alkalmazott feltételeit. Tehát körülbelül ez gyakorlatilag egy stand-by hitel elfogadásának a feltétele, ahol - hangsúlyozom - aláírni csak a szándéklevelet írjuk alá Magyarország részéről, az összes többi feltételt, mint a Valutaalap tagországa, minden ország magára nézve fontosnak tartja.
Még egy mondat a lehívás tekintetében: az igazgatósági döntés után Magyarországnak lehetősége nyílt arra, hogy az első hitelrészletet lehívja, ez lényegében megtörtént. Pontosabban nem is kellett külön lehívnunk, hanem az igazgatósági döntés után a Valutaalap utalta ezt az összeget, ez itt van Magyarországon, a Magyar Nemzeti Bank tartalékait növeli. Abban az esetben, ha ebből felhasználás történik, akkor arról természetesen a miniszter úr ígéretének megfelelően a bizottság azonnal tájékoztatást fog kapni. Eddig ebből az összegből semmifajta felhasználás nem történt, ez gyakorlatilag egy olyan elem, amely a befektetők számára bizalomerősítő lépés, utal arra, hogy Magyarországon a nemzetközi tartalékok növekedése - és ennek potenciális későbbi növekedése - nagyobb biztonságot ad az országba való befektetésnek.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Alelnök úr, kíván-e ehhez valamit hozzátenni?
KARVALITS FERENC, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke: Nincs hozzátennivalóm.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor a bizottság tagjait illeti a szó. Kóka János jelentkezett, utána Szijjártó Péter.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnök Úr! Az első kérdésem az lenne: mi az akadálya annak, hogy a Valutaalap szakértői anyagát, amely - ha jól hallom - igazgatósági döntés előtt áll a Pénzügyminisztérium megismertesse a költségvetési bizottság tagjaival?
Azért kérdezem ezt - és sajnálom, hogy nem politikust kérdezhetek a Pénzügyminisztérium képviseletében -, mert az elmúlt időszakban nagyon sok félreértésre adott okot, hogy a költségvetési bizottság tagjai, a parlamenti képviselők később értesülhettek e dokumentumok tartalmáról, mint akár a közvélemény. Indokoltnak látnám tehát, hogyha ezeket a szakértői anyagokat megismerhetnénk, véleményeznénk, és el tudnánk mondani az abban foglaltakkal kapcsolatos álláspontunkat.
A második kérdésem az volna, hogy a szándéklevélben a megismert tartalomhoz képest előfordultak-e, előfordulnak-e pontosítások. A megismert szándéklevél-verzió tartalmazott néhány olyan mondatot, félmondatot, amely mögötti szándék nem volt egyértelműen érthető. Például a korkedvezményes nyugdíjjal nyugdíjba mentek 13. havi nyugdíjával kapcsolatos szabályozás enyhén szólva tág teret adott az értelmezéseknek, és ugyanígy, volt benne olyan mondat is, amelyet közösen sem tudtunk pontosan értelmezni, mint hogy mit jelent az, hogy olyan adóváltoztatásokra nem kerül sor, amelyek csökkentik a bevételt. Hogy milyen bevételt, az adónkénti vagy a soronkénti vagy a költségvetési szintű bevételt. Nem szeretnék ezekbe ismét belemenni, mert a bizottság elég részletesen tárgyalta ezt, mindenesetre a kérdés tehát, hogy változott-e vagy változhat-e ennek a szerződésnek a szövege.
A harmadik kérdéskör a banki, bankmentő csomagot érintené. Azért vagyok bizonytalan abban, hogy bankmentő csomagról beszéljek-e, mert tegnap reggel az egyik tévéműsorban Erdei Tamás, a Bankszövetség volt elnöke, az MKB - korábbi szándékok szerint az egyik lehetséges célbank - elnök-vezérigazgatója azt mondta, hogy szó sincs bankmentő csomagról, egy stimuláns csomagról, egy banki gazdaságélénkítő csomagról van szó. De ha félretesszük az értelmezési vitát, leginkább azt szeretném kérdezni, hogyan is áll most ez az egész banki finanszírozási csomag.
Azért indokolt ezt a kérdést feltenni, mert a pénzügyminiszter úr, amikor megjelent a költségvetési bizottság előtt, akkor egészen más feltételekről számolt be, mint Kék Mónika főosztályvezető asszony legutóbb. A pénzügyminiszter úr 200 milliárd forintos szavatolótőke fölötti bankokat jelölt meg lehetséges kedvezményezettekként, név szerint is elmondta, hogy melyik az a három bank, amely ezeknek megfelel. Kék Mónika főosztályvezető asszony elmondta, hogy ez a 200 milliárd forintos kritérium kikerült - vagy kikerülőben van - a feltételek közül, és az ezt tükröző törvényjavaslat már nem is tartalmazza a 200 milliárd forintos határt. A kérdésem tehát az lenne, hogy milyen bankok, milyen feltételekkel juthatnak ehhez hozzá. Célzottja lehet-e ennek az instrumentumnak a Magyar Fejlesztési Bank és az Eximbank, amely két olyan állami tulajdonú bank, amelynek a célja kifejezetten az, hogy refinanszírozással álljon a kereskedelmi bankok mögött az exportfinanszírozás, illetve a vállalati fejlesztések, az MFB-törvény mostani változása értelmében pedig akár forgóeszköz-hitelezés mögött.
Általánosságban is kérdezném, hogy a korábban megismert feltételrendszerhez képest bármilyen más, eddig fel nem tárt változás van-e az IMF - mondjuk úgy - egyoldalú kötelezettségvállalásban.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Szijjártó Péter!
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Két kérdésem volna az előterjesztőkhöz.
Most már hosszú napok vitája, hogy van-e szerződés vagy nincs. Ön is itt most elmondta nekünk a döntéshozatal, illetve az IMF-pénzhez való hozzájutás mechanizmusát, amit szerintem ön világosan elmondott, és mindenki számára érthető is, de engedje meg, hogy ezt összevessem azzal, amit korábban maga a miniszterelnök úr mondott. A miniszterelnök úr a múlt héten Madridban járt, és természetesen ott is nyilatkozott az IMF-hitelről, és engedje meg - körülbelül öt sor -, a következőt mondta:
"A levélben elmondjuk, hogy milyen a helyzet, mit gondolunk, miért van erre szükség, mit szándékozunk otthon tenni költségvetéssel és mással." - ez az a szándéklevél, amiről ön is beszélt, nyilvánvalóan.
"Ezt a dokumentumot ezek után az IMF vezérigazgatója, Dominique Strauss-Kahn az igazgatóság elé terjeszti a következő napokban." - ez is megtörtént, ön erről is beszélt.
"Ha az igazgatóság jóváhagyja - erről is beszélt, hogy jóváhagyta -, ismerjük a vezérigazgató úr előzetes nyilatkozatát, hogy pozitív a hozzáállás, megkezdődik az a folyamat, amelynek a vége egy hitelszerződés aláírása." - mondta a miniszterelnök úr: "...aminek a vége egy hitelszerződés aláírása.
"Több napba vagy több hétbe is beletelhet, mire megszületik a szerződés. Ez is teljesen természetesen alapvetően nyilvános lesz." - mondta a miniszterelnök úr.
Tehát ami folyamatról ön beszélt, az világos, azt mindenki érti. Csak onnantól kezdve van kérdés, hogy akkor annak a folyamatnak mi a vége, mert az utóbbi időben mindenki - most ön is - azt mondta, hogy ennek a végén nincs szerződés.
Míg a miniszterelnök úr világosan így fogalmaz: megkezdődik az a folyamat, amelynek a vége egy hitelszerződés aláírása. Vagy, hogy mást ne mondjak, nyilvánvalóan önök is nézték, én végignéztem a miniszterelnök urat talán két héttel ezelőtt a közszolgálati televízióban a híradó után, ahol a következőt mondta: a hitelszerződést várhatóan november elején fogjuk megkötni. De, hogy mást ne mondjak, az ön közvetlen főnöke, Veres János is azt mondta november 2-án, hogy az IMF-szerződés ismerete reális, de nem időszerű igény. Miniszterelnök és pénzügyminiszter arról beszélnek, hogy van szerződés, vagy lesz szerződés, a szerződést meg fogják kötni, a szerződést alá fogják írni. Tehát az nem egy aláíratlan dokumentum, amiről most ön beszél, és világosan, érthetően beszél róla.
A miniszterelnök azt mondja: alá fogjuk írni. Tehát akkor tisztelettel az a kérdésem, hogy a miniszterelnök urat valaki rosszul tájékoztatta, vagy rosszul tudta, hogy itt alá lesz írva egy szerződés, vagy tudta, hogy nem lesz aláírva, mégis ezt mondta. Jó lenne, ha ebben most már tisztán látnánk, hogy kinek van igaza: önnek vagy Gyurcsány Ferencnek és Veres Jánosnak. Tehát tisztelttel az a kérdésem, hogy akkor milyen szerződés aláírásából beszélt a miniszterelnök úr, és a pénzügyminiszter szerint milyen szerződés ismerete reális, de nem időszerű igény.
A másik, amit szeretnék megkérdezni, a következő. Amikor az ötpárti találkozón a miniszterelnök úr bejelentette az IMF-hitel szükségességét, illetve az ahhoz való hozzájutást, akkor volt szíves tájékoztatni a pártokat és a nyilvánosságot is arról, hogy mik a feltételei az IMF-hitelhez való hozzájutásnak. Majd ott, lehet, hogy kérdésre, az is lehet, hogy magától, arról beszélt, hogy ezek a megszorító intézkedések - mint a bérbefagyasztás, a 13. havi nyugdíj és a 13. havi bér elvétele, illetve különböző feltételekhez való hozzákötése - nem az IMF feltételei voltak, hanem a kormány saját döntésein nyugodtak. Mondta ezt Gyurcsány Ferenc.
Ehhez képest szerintem mindenki, aki olvasta, meglepődött a Le Monde tegnapi számán, ahol arról írnak, hogy az IMF szabta azokat a feltételeket, amelyeket Magyarország megszorító intézkedések formájában bevezetett. A Le Monde azt írja, hogy az IMF-hitelhez való hozzájutáshoz szabott feltételek egy része makrogazdasági jellegű, mások viszont strukturálisak, és Magyarország esetében az IMF a Le Monde szerint az állami szféra csökkentését kérte - ez világos -, az államadósság csökkentéséhez pedig a közszférában a fizetések befagyasztását, valamint a 13. havi juttatás felfüggesztését kérte, hasonlóan a legmagasabb nyugdíjat élvezők esetében is. Lehet, hogy nem ír igazat a Le Monde, én nem állítom, én csak azt mondom, hogy egy tekintélyes francia lap pontosan az ellenkezőjét írja annak, mint amit a magyar miniszterelnök állított két héttel ezelőtt.
Tehát tisztelettel kérdezném önt arról is, hogy akkor most a kormány saját döntése, hogy befagyasztja a közszférában a fizetéseket, elveszi a 13. havi fizetést, és feltételekhez köti a 13. havi nyugdíj kifizetését, vagy ezt az IMF diktálta nekünk annak érdekében, hogy az államcsőd elkerüléséhez megkapjuk tőlük azt a pénzt, amiről most beszélünk, és amiről nem tudjuk egyébként, hogy van-e róla szerződés, vagy nincs, mert ellenkező állítások vannak. Várom a megtisztelő válaszukat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tukacs István következik. (Kovács Tibor: Megvárnám a válaszokat, utána kérnék szót.) Képviselő úr, szót kap ön is. Tukacs István kollégája jelentkezett, tiszteljük meg azzal, hogy meghallgatjuk őt is.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Én először is szeretném megköszönni az előterjesztőknek, hogy újra meghallgattam azt a folyamatot, amelyet már ismertem, és amelyet már ismertettek. Szerény véleményem szerint a bizottság tagjai ezeket az információkat nem meglepetéssel érzékelhetik most, hiszen tudták.
Kovács úrhoz egyetlen kérdést szeretnék feltenni: jól érzékeltem-e a tegnapi napon, hogy az IMF illetékesei maguk is nyilatkoztak arról, hogy nincs egyéb dokumentum? Volt-e ilyen nyilatkozat? Azért teszem fel a kérdésemet - hogy megindokoljam, tisztelt bizottság -, mert egy szerződéskötésnek, ha van ilyen - márpedig most nincs - két fele van, adott esetben most az egyik az IMF, a másik pedig a magyar kormány lehet. Természetesen arra vagyok kíváncsi, hogy mit mond az IMF erről az ügyről.
Amit pedig a bizottsági ülésről szeretnék mondani, elnök úr: mélységesen elkötelezettje vagyok a demokratikus többpártrendszernek és annak összes intézményének. Mélységesen hiszek abban, hogy élni kell az összes általa nyújtott kerettel. Azonban azt gondolom, hogy egy kétötöddel összehívott bizottsági ülés esetében, amikor úgy látom, hogy a kezdeményezők önmaguk sem gondolják azt, hogy nagyon fontos ez a bizottsági ülés - nézzünk körül, elnök úr, nézzük meg az ellenzéki oldal résztvevőit, nézzük meg azt, hogy mennyire fűti a vágy az ellenzéki képviselőket, hogy megismerjenek minden körülményt -, a demokrácia kereteit egy kicsit túlterjeszkedve használjuk. Azt gondolom, hogy a kezdeményezők arra használják, elnök úr, hogy folyamatosan a felszínen tartsanak egy olyan problémát, ami nem létezik. Azt gondolom, ennek egyszerű az oka: Szijjártó úr jelenléte a mai bizottsági ülésen. Szijjártó úr mindig megtisztel bennünket akkor, amikor hasonló alkalmak vannak, nem nagyon szokott megtisztelni bennünket akkor, amikor szakmai vitákat kellene lefolytatni hosszasan egy bizottsági ülésen. Ez számomra azt bizonyítja, elnök úr, bármennyire is nem kapcsolódik a napirend közvetlen tárgyához, hogy nem feltétlenül egy szakmai alkalommal állunk most szemben, nem azzal élünk, amit a demokrácia számunkra nyújt, hanem nagyjából egy sajtónak szóló, kívülre beszélő eseményen vagyunk jelen, amit én megmondom őszintén, nem fogadok jó szívvel.
Azt gondolom tehát, hogy míg egyik oldalról magam is résztvevője voltam annak a vitának, amely tisztázta az IMF-fel való kapcsolatunk részleteit, és a rendelkezésre állási lehetőségeit ennek a hitelnek, ez a mai alkalom nem feltétlenül azt szolgálja, amiért formálisan össze lett hívva. Nagy ügybuzgalommal fogok részt venni minden bizottsági ülésen, amely a továbbiakban is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Messze hiszem azt, hogy a következő időszakban meg kell figyelni a hitelfelhasználás módját, lehetőségeit, tájékozódni kell róla, hiszen parlamenti képviselőként ez kötelességünk. De nem gondolom, hogy a nem létező szerződés ügyében kellene folyamatos ülésezésűvé tenni a költségvetési bizottságot, mert azt hiszem, hogy ezek nem feltétlenül szolgálják azt, amiért a bizottság szakmai módon létrejött. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Csak tájékoztatásként a nyilvánosság számára: a bizottság általában hetente egy ülést szokott tartani, azért rendkívüli ez a hét, mert most két ülést tartunk. Feltételezem, hogy ennél egy megyei közgyűlés bizottsága is többet szokott ülésezni, tehát én nem látok ebben semmi kivetnivaló.
Kovács Tibort kérdezem, hogy most kíván szólni, vagy majd később. (Kovács Tibor: Megvárnám a válaszokat, elnök úr.) Rendben.
Van-e még kérdés az előadóinkhoz? (Nincs jelzés.) Én tennék még hozzá két kérdést. A kamatról nagyjából már van egy sejtésünk, tehát az a bonyolult, négy valutacsomagból számolt kamat, attól függően, hogy ki mennyit hív le az IMF keretéhez képest, 100-200 bázisponttal magasabb kamat alakul ki, ez az IMF gyakorlatából talán érhető is. Viszont a törlesztésről kevesebbet hallottunk. Ez a pénz itt van, ha jól emlékszem, 4,9 milliárd euró. Vagy dollár? Mindegy, majd elmondják. Azt hiszem, eurót írtak az újságok. Tehát ez a pénz itt van. Kérdezem, hogy a rendelkezésre állási díjon vagy a lehívási díjakon túl terheli-e ezt még valamilyen költség, és hogy mikor történik meg a törlesztése ennek az összegnek.
Kóka Jánoshoz csatlakozva engem is most már az érdekel, hogy ez a pénz meddig parkol az MNB-nél, és hogy ez a bankmentő csomag meg más elképzelések mikor teszik majd indokolttá ennek a keretnek a megnyitását vagy lehívását.
Ha most nincs több kérdés, Kovács Álmosnak adnám meg a szót először, utána Karvalits úrnak.
KOVÁCS ÁLMOS, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a kérdéseket, megpróbálok sorrendben válaszolni. Kóka képviselő úrnak volt egy olyan kérdése, hogy megismerhető-e a szakértői anyag. A szakértői anyag természetesen megismerhető, de ez nem a mi szakértői anyagunk, ez az IMF szakértői anyaga, ezzel ő tud rendelkezni, ebbe mi egy sort nem írtunk. Az IMF jelezte, hogy a szakértői anyagát nyilvánosságra fogja hozni, de neki még bizonyos egyeztetéseket kell folytatnia. Tegnap esti érdeklődésre azt mondták, hogy egy-két napon belül nyilvánosságra kerül az anyag, de ez teljes egészében az ő anyaguk, ezzel mi nem tudunk rendelkezni, hiszen ezt ők készítették, ebben nem volt semmifajta szerepünk. (Karvalits Ferenc: És az a szokás, hogy a döntéseket követően publikálják csak a szakértői anyagokat, akkor viszont elérhetőek.)
Volt egy olyan kérdés, hogy van-e a szándéklevélen bármifajta eltérés. Nincs. A megismert szándéklevél a végleges szándéklevél, azt írta alá a pénzügyminiszter és a Nemzeti Bank elnöke, ez értelemszerűen nem tud változni.
Arra a kérdésre, hogy ebben mi van a leírt szándékokon túl: ahol van mozgástér, szándékosan van úgy fogalmazva, hiszen ez a magyar kormány gazdaságpolitikai vállalásait intézi. Lehetőség szerint - ahol lehetett - úgy fogalmaz a szándéklevél, hogy ne zárja be teljesen a mozgásteret. Tehát például adóváltozásokra úgy nincs lehetőség, hogy ennek alapján a nettó adóbevétel csökken. Ez azt jelenti, hogy azt vállalta a kormány, hogy nem csinál olyan változtatásokat a rendszerben, amelyek nyomán 2009-ben összességében kevesebb adóbevétel keletkezik, mint amennyi a jelenlegi programban szerepel. Ezen belül természetesen elvileg a mozgástér megvan, a fogalmazás ilyen volt.
Volt egy kérdés abban a tekintetben, hogy ez a bankrendszert támogató csomag most akkor pontosan mit tartalmaz. A szándéklevél fogalmazása tartalmazza azt, amire a kormány kötelezettséget vállal, tehát tartalmazza azt, hogy a kormány megteremti annak a lehetőségét, hogy indokolt esetben a bankok - ha kérik vagy valamilyen feltétel ezt indokolttá teszi - állami tőkéhez jussanak. A szándéklevél tartalmazza azt, hogy az állam létrehoz egy olyan garanciaalapot, aminek fedezetével az azt igénylő bankok állami garanciát kaphatnak a rövid- és középtávú - tehát öt évnél rövidebb lejáratú - hitel felvételéhez. Ezek a kormányzat szándékai.
Amikor a miniszter úr tájékoztatást adott erről a csomagról, egy éppen akkor meglévő munkaváltozat feltételeit ismertette. Szeretném elmondani, hogy Magyarország, mint az Európai Unió tagállama, kötelezettséget vállalt arra, hogy a versenyfeltételek tekintetében Magyarország az európai uniós szabályoknak megfelelően jár el, és ezért nem tartalmaz további részleteket a szándéklevél, hiszen a végleges kialakításhoz az Európai Unióval egyeztetnünk kell, hogy egyformán értékeljük, hogy ez a beavatkozás valóban nem eredményez tiltott állami támogatást, valóban nem torzítja a versenyfeltételeket.
Ezért a benyújtott törvény is csak azokat az általános kereteket tartalmazza, amelyekről úgy gondoljuk, hogy e kereteken belül a további pontosítás mindenképpen igényli az Európai Unió Bizottságával, illetve a tagállamokkal való további egyeztetést, hogy ezek az intézkedések, amelyeket több ország hozott, lényegében hasonló jellegűek legyenek. Tehát a további részletek, amelyek egy munkaváltozat részletei voltak, nem feltétlenül részei változatlanul a programnak. Most nem tudjuk - hogy így mondjam - egészen pontosan előre jelezni, hogy mi lesz a végső változat. Részben a törvény vitája során magában a törvényben is - a képviselők döntése nyomán - elképzelhető módosulás, részben pedig a törvényt követő kormányrendeleti és egyéb szabályozás pontos elemei fogják pontosan ennek a csomagnak a lehetőségeit és a feltételeit megmondani.
Tehát jelenleg sem azt nem tudom mondani, hogy megmarad az a feltétel, hogy egy bizonyos tőkenagyság feletti bankok kapjanak szerepet. Az mindenképpen fontos, hogy a tőkejuttatást indokolnia kell egy bizonyos típusú rendszerkockázatnak. Ennek az értelmezésében azonban még további munkát kell folytatnunk.
A következő kérdések már Szijjártó képviselő úrtól származnak. Azt gondolom, hogy megerősítem, amit a bevezetőben mondtam, tehát nincs szerződés. Valószínűleg az apparátus - és azt gondolom, ebbe akkor magunkat is bele kell érteni - hibát követett el a politikusok tájékoztatása terén, hogyha félreérthető nyilatkozatokat tettek. Valószínűleg keveredhetett az, hogy az IMF-megállapodással szemben az Európai Unióval kötött szerződés valóban tartalmaz egy hitelmegállapodást. Az a különbség, hogy a Valutaalapnál évtizedes gyakorlat ilyen szerződések vagy ilyen megállapodások létrehozása, és az évtizedes gyakorlatnak megfelelően kialakult az az általános rendszer, hogy nem kell egyenként tárgyalásokat folytatni a feltételekről. Az Európai Unióban utoljára ilyen szerződés valamikor a '80-as években történt, tehát ott nem egy mindennapos gyakorlat. Ott az a gyakorlat, hogy minden ilyen megállapodást követ egy hitelszerződés. Ennek a tárgyalásai végső fázisban vannak, a pénzügyminiszter úr hétfőn ismertetni fogja ennek a részleteit, és az is nyilvános lesz.
Felteszem, de akkor az - gondolom - az apparátus hibája, hogy a politikusok nem kaptak egész pontos és precíz tájékoztatást arról, hogy két esetben az eljárás némiképp különböző, és valószínűleg az is zavart okozhatott, hogy a Valutaalap a bizottság elé egy nagy terjedelmű dokumentumot készít, amiről beszéltem, ami a saját dokumentuma, de az nem hitelszerződés, és ez is elvileg magyarázatot adhat. De azt gondolom, a hiba mindenképpen a politikusokat felkészítő apparátusé, ha félreérthető nyilatkozatok hangoztak el.
Arra a kérdésre pedig, ami az egyes vállalásokat illeti, megerősítem azt a korábbi választ, hogy Magyarország abban értett egyet a Valutaalappal - és ez feltétele volt valóban a megállapodásnak -, hogy az ország finanszírozási igényét tovább csökkenti. Tovább csökkenti annak ellenére, hogy az valószínűleg a gazdaság növekedése számára nem kedvező, de figyelembe véve az ország nehéz finanszírozási helyzetét, a nemzetközi finanszírozás nehezülését, illetve a finanszírozási hajlandóság csökkenését, szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy a piacok számára fontos egy olyan jelzést adni, hogy csökkenni fog Magyarország finanszírozási igénye. Ez más szavakra lefordítva azt jelenti, hogy csökkenteni kell a hiányt. Az megint a magyar kormány döntése volt, hogy ezt a csökkentést nem további adóemeléssel, hanem a kiadások csökkentésével hajtja végre.
Ilyen értelemben az, hogy egy ilyen csökkentés legyen, feltétele volt annak, hogy a Valutaalap támogatni tudja a magyar gazdaságpolitikát. Azt, hogy ezt milyen módon és milyen elemekkel hajtja végre Magyarország, teljes mértékben Magyarország döntése volt. A szándéklevél megemlíti ezeket a döntéseket, de mint magyar kezdeményezésű döntéseket. Természetesen ezek után ezek már élnek, de az magyar döntés volt, hogy milyen módon valósuljon meg a kiadások csökkentése. Tehát ebben nem volt eltérés.
A következő kérdés a törlesztésre vonatkozik. Az IMF-szerződés keretében - de azt hiszem, azt szintén nyilvánosságra hoztuk és elmondtuk - a törlesztés mindig az adott tétel lehívása után két és egynegyed évvel kezdődik meg, és nyolc negyedéven keresztül tart. Tehát ezek az általános törlesztési feltételek minden egyes tétel után.
A kamatkondíciókat szintén nyilvánosságra hoztuk. Ugye, ezek változnak, mert függenek attól, hogy a négy meghatározó valuta kamatai éppen hogyan alakulnak, és még az is változik, hogy adott SDR-ben ezek a súlyok hogyan változnak az árfolyamok alakulásától függően. De azt gondolom, ezt nem ismétlem meg, mert ezeket korábban elmondtuk.
Nem tudom, alelnök úr akarja-e kiegészíteni, ezek voltak a fő kérdések, köszönöm.
Karvalits Ferenc (MNB) válasza
KARVALITS FERENC, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke: Csak két momentumot szeretnék megerősíteni.
Az első maga az IMF-fel való megállapodás folyamata. Az IMF nagyon szigorú táncrendet szab a tekintetben, hogy ő hogyan viselkedik. Ez jól nyomon követhető az általa publikált dokumentumokból. Visszakereshető, és egyértelműen rögzített az, hogy a Valutaalaphoz való csatlakozással a tagországok elfogadnak egy működési rendet, egy folyamatot, amilyen módon az IMF forrásaihoz - adott esetben, szükség esetén - hozzá tudnak jutni. Tehát a csatlakozás pillanatában eldőlt, hogy mi az a keretrendszer, ami mentén dolgozunk. Egyértelműen rögzített az is, hogy az egyedi lehívások kapcsán külön szerződés nem születik. A dolog rendje az, hogy az adott ország ismertetve a gazdaságpolitikai körülményeket, helyzetet, és javaslatot téve a saját makropályájának a következő időszakban követett folyamataira, kezdeményezi a lehívást. Ezt a makropályát - amelyet az adott ország kormánya és jegybankja közösen alakít ki - mérlegeli az IMF döntéshozó testülete, hogy ez fenntartható pályát jelent-e, ezt a programot, ezt a pályát tudja-e támogatni. Ebben a folyamatban az is egyértelmű, hogy ennek a pályának a kijelölése, a pálya fenntartásához szükséges egyedi gazdaságpolitikai döntések mind a kormány és adott esetben, ha arra szükség van, a jegybank oldalán állnak.
Ezeket a vállalásokat a lehívó ország felelős döntéshozói alakítják ki, és formálják meg. Az IMF csak azt mérlegeli, hogy ez a pálya alkalmas-e arra, hogy egy fenntartható folyamatot jelöljön ki. Ez történik.
KOVÁCS ÁLMOS, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára: Most látom, hogy arra a kérdésre nem válaszoltam, hogy igaz-e, hogy az IMF igazgatója nyilatkozatot tett. Én ezt a rádióban hallottam, nekem erről egyéb információm nincs, de ha azt gondoljuk, hogy a rádióban idézett nyilatkozat pontos, akkor azt gondolom, hogy ő elmondta pontosan ugyanazt, amit mi is elmondtunk, hogy mi a Valutaalappal kötött szerződéseknél az eljárás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor következik.
További észrevételek, reflexiók
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én a magam részéről szeretném megköszönni a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank vezető tisztségviselőinek, hogy most már lassan hetek óta abszolút türelemmel és szakmaisággal próbálnak válaszolni arra a hecckampányra, amit tapasztalhatunk az ellenzéki pártok, különösen a legnagyobb ellenzéki párt képviselői részéről. Ezeket az információkat már többször hallhattuk itt a bizottság ülésén, és valóban azt tapasztaljuk, hogy érdekes módon Szijjártó Péter a bizottság szakmai munkájában nemigen szokott részt venni, de ha itt van, akkor bizton számíthatunk valamiféle olyan támadásra, aminek egyetlen célja az, hogy a kormányt valamilyen módon megpróbálják lejáratni.
Ez még hagyján, mert egy ellenzéki párt kommunikációs vezetőjének az a feladata, hogy megpróbálja lejáratni a kormányt, de sokkal kellemetlenebb az, hogy két volt miniszter, egy pénzügyminiszter és egy gazdasági miniszter, Varga Mihály és Matolcsy György sincsenek tisztában azzal, hogy az IMF-nek milyen évtizedes gyakorlata van, és milyen módszerekkel nyújt ilyen jellegű kölcsönöket. Ebből sokféle következtetés levonható, de az mindenképpen, hogy ha nem tudták, akkor ez egy érdekes következtetés a munkájuk szakmaiságára vonatkozóan, ha viszont beszálltak abba a lejárató kampányba, ami hetek óta folyik e tekintetben a kormány ellen, az meglehetősen alacsony szintre szállítja le ezen politikusok tekintélyét.
Én úgy gondolom, hogy jó lenne, ha ez a bizottság legalább ezekben a kérdésekben nem próbálná meg a társadalmat félrevezetni, nem próbálna meg indokolatlan félelmet kelteni az emberekben bizonyos ügyek iránt, hanem megpróbálná ugyanúgy, ahogy egyébként más országokban ez szokásos, ilyen esetekben fölvilágosítani az embereket arról, hogy miről szólnak ezek a folyamatok. Én rendkívül sajnálatosnak tartom, hogy most már hetek óta ezt tapasztaljuk ezen politikusok részéről is, és bizony, ilyenkor megkérdőjeleződik az emberben az, hogy amikor a Fidesz ezen képviselői, Matolcsy György vagy Varga Mihály javaslatokat fogalmaznak meg, annak igazából mi a céljuk. Az a céljuk, hogy őszintén megpróbáljanak véleményt formálni a kormány gazdaságpolitikai elképzeléseiről, vagy irányítani ezeket az elképzeléseket, vagy egyszerűen olyan javaslatokat tenni, amivel még lehetetlenebb helyzetbe tudják hozni a gazdaságot, magyarul: semmi más célja a javaslatoknak nincs, csak ártani a kormánynak ott, ahol lehet?
Én úgy gondolom, hogy éppen ideje lenne befejezni ezt a gyakorlatot, és őszintén beszélni legalább itt, a költségvetési bizottságban ezekről a kérdésekről. Még egyszer köszönöm a kormányzat képviselőinek, hogy igen nagy türelemmel válaszoltak a leghátsóbb szándékú kérdésekre is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla György következik.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Én egy kérdést szerettem volna föltenni, de azért két megjegyzésem hadd legyen. Szerintem is épp itt az ideje, tisztelt Kovács Tibor úr, hogy befejezzük azt, amit ön már hetek folytat, hogy alaptalanul vádaskodik. Most két volt minisztert citált ide, miközben a jelenleg hatályos miniszterelnök nyilatkozta azt egy hete meg néhány napja, hogy szerződés van, szerződést fogunk aláírni november elején. Ezek után milyen vádakat akar ön megfogalmazni? Miért teszi ezt folyamatosan? Miért nem a kormányzással foglalkoznak, miért az ellenzékkel állandóan?
A kérdésem a következő, mert van egy pont, ami azt kell mondjam, hogy most sem lett teljesen világos számomra. A legutóbbi bizottsági ülésen én két kérdést tettem föl a szándéklevéllel kapcsolatban. Ha jól emlékszem, a 10. pontjában - azt hiszem, ez sorolja föl azokat a gyurcsányi megszorításokat, amelyeket az IMF-fel közösen, az IMF hatására vagy az IMF-nek önként fölajánlva meg fog tenni a magyar kormány - két olyan hibát véltem fölfedezni, ami messze nem volt összhangban azokkal az állításokkal, amelyeket a kormány megfogalmazott. Az egyik ilyen a közszférában dolgozók 13. havi illetményére vonatkozott, amely a szándéklevél magyar fordításában közalkalmazottakról beszélt csak. A másik ilyen a 13. havi nyugdíjakra vonatkozott, ahol a szándéklevél fordítása úgy fogalmazott, hogy akik korkedvezménnyel mentek nyugdíjba, nem kapnak 13. havi nyugdíjat, míg az általunk ismert szándék arról szólt, hogy akik jelenleg is a hatályos nyugdíjtörvénybe foglalt korhatár alatt vannak. Ez nagyon nem mindegy, ez több százezer embert érint.
Az első fölvetésre a válasz az volt, hogy ez fordítási hiba, mármint a köztisztviselők, közalkalmazottak ügye, vagy közszférában dolgozók és közalkalmazottak ügye. A másikra a válasza a pénzügyminiszter úrnak az volt, hogy a nyugdíjak ügye pontosításra szorul. Természetesen arról van szó, hogy aki elérte a nyugdíjkorhatárt, meg fogja kapni a 13. havi nyugdíjat - mondta ezt a pénzügyminiszter -, de ez pontosításra szorul az IMF-fel. Itt ült azon a bizottsági ülésen a Pénzügyminisztériumnak az a kollégája is, aki az IMF-fel folytatott tárgyalások aktív részese volt, és ha jól tudom, aki magát a szándéklevelet is fogalmazta, segített is a pénzügyminiszter úrnak. Tehát most nem lehetett arra hivatkozni, hogy az apparátus félretájékoztatta volna a pénzügyminisztert. Most pedig azt halljuk, hogy a szándéklevélben semmiféle módosítás nincsen, ez ment el az IMF-nek, azóta ezt senki nem pontosította. Azt is halljuk, hogy egyébként semmilyen dokumentum, szerződés nem lesz, ami a szándéklevélnek megfelelően valamilyen pontokat rögzít magában. Akkor tisztelettel kérdezném: hogyan, miben, milyen irományban fogják például ezt a tételt pontosítani, hogy ki is nem kaphat Magyarországon 13. havi nyugdíjat?
A pénzügyminiszter állítása és a most ön által elmondottak - amelyeket én, meg merem kockáztatni, tényeknek veszek - szemlátomást nincsenek összhangban egymással. Engem például, tisztelt Kovács Tibor képviselő úr, ez nagyon érdekel. Én nem lekezelően foglalkozom ezzel, hogy a költségvetési bizottság kérdéseket tesz föl, engem - őszintén bevallom - ténylegesen érdekel, hogy ezzel a néhány százezer nyugdíjassal mi fog történni, ki, mikor és hogyan fogja ezt kibontani, pontosítani az IMF-fel. Nem tudom, miért probléma, ha a költségvetési bizottság tagjai ilyen természetű kérdéseket föltesznek. Azt gondolom, mindannyiunkat kellene hogy érdekeljen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szijjártó Péter!
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Őszinte megtiszteltetés, bevallom őszintén, hogy ilyen szakmai nagyságok, mint Kovács és Tukacs úr azt figyelik, hogy én milyen bizottsági ülésen vagyok itt. Ez jólesik, higgyék el, a magamfajta embernek. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha a szakmaiságot kérik rajtunk számon, akkor hadd kérdezzek már meg valamit Kovács Tibor úrtól; nem kell rá válaszolni, mert tudom, Házszabály szerint meg a működési szabályzat szerint, ha én kérdést teszek föl a szocialista képviselő uraknak, nem kell válaszolni, de nyilvánvalóan elnök úr megengedi, hogy egy kérdő mondat is belekerüljön a hozzászólásomba.
Tisztelt frakcióvezető-helyettes úr, ön, aki most itt szakmaiságból megpróbált minket kioktatni, november 4-én a következő nyilatkozatot tette az MTI-nek: "A kormány kötelezettséget vállalt, hogy az aláírás után nyilvánosságra hozza a készenléti hitelkeretről szóló szerződést." Frakcióvezető-helyettes úr, akkor hogyan van itt a szakmaiság? Akkor ki beszél aláírandó szerződésről? Ki beszél arról, hogy a kormány alá fog írni valamifajta szerződést? Ki beszél arról, hogy a készenléti hitelkeretről szerződés lesz? Akkor mégsem világos a dolog, tisztelt frakcióvezető-helyettes úr. Én nem akartam itt a bizottsági tagtársaim idézeteit elővenni, mert Tukacs Istvántól is van, csak azt gondoltam, hogy nem a személyeskedésnek van itt a helye, hanem annak, hogy kérdéseket tegyünk fel a kormánynak. De ha már így az urak kipécéztek, akkor gondoltam, hogy ezt a nyilatkozatot azért idehoznám.
Mert akkor ezek szerint a szocialista képviselők számára sem volt teljesen világos, hogy van-e hitelszerződés vagy nincs. Az lehet, hogy az apparátus hibája, csak azt gondolom, hogy az meg a politikusok felelőssége, hogy milyen apparátussal készíttetik fel magukat, és utána milyen nyilatkozatokat tesznek.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Szeretném lezárni a hozzászólások részt, mert az időnk előrehaladt.
Kovács Álmosnak csak jelzem, hogy nekem volt egy kérdésem a lehívott összeg felhasználására vonatkozóan, és államtitkár úr aratusi nagyvonalúsággal siklott át e kérdés felett, de ha egy mondatot szán e kérdésemre, azt megköszönöm.
Akkor önöké a szó újra, parancsoljanak! Kovács Álmos!
KOVÁCS ÁLMOS, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára: Köszönöm szépen. Elnézést, hogy nem ismételtem meg a választ. Ugye, jeleztem, hogy a miniszter úr ígéretet tett arra, hogy amint felhasználás van, arról tájékoztatjuk a bizottságot. Nem tudom megmondani, hogy mikor jut abba a szakaszba például az a csomag, ami a bankrendszer működésének a segítésére szolgál, hogy abból tényleges felhasználás lesz. Tehát nem lehet előre jelezni ennek az időintervallumát, ezért nem tudok ennél pontosabbat mondani. És természetesen az sincs kizárva, hogy a pénzpiaci zavarok nyomán a lejáró államadósság megújításához is fel kell ebből az összegből valamit használni. Arról is azonnal tájékoztatást tudunk adni, de jelenleg nem látszik ennek azonnali igénye, tehát nem tudok pontos időrendet mondani.
Azt gondolom, a másik kérdéscsoportra Balla képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy már korábban elmondtam: a szándéklevél a magyar kormány gazdaságpolitikai céljait és szándékait tükrözi, és nem tartalmaz Valutaalap-előírásokat. Ennek alapján a Valutaalap nem is kérhet számon egyenkénti intézkedéseket, a hitel lehívásának a feltételei között a mindig két negyedévre előre jelzett elsődleges hiány mértéke áll. Arra, hogy a magyar kormány ezt milyen intézkedésekkel teszi meg, a szándéklevél adott egy elgondolássorozatot, esetenként - ahogy már korábban, más képviselői kérdésre válaszoltam - a fogalmazás ad teret némi rugalmasságra. Ugye, nagyon gyorsan állt össze a program, lehetőség szerint azért törekedni kellett arra, hogy a későbbi pontosítás során szülessenek meg a végleges döntések.
Tehát ilyen értelemben megerősítem azt, ami korábban elhangzott, hogy az a fogalmazás, ami a 13. havi fizetés megszüntetését illeti, az minden állami alkalmazottat érint. Hogy most ezt milyen jó szóval lehet angolul leírni, ebből a szempontból lényegtelen, mert a kormánynak azokat a lépéseket kell megtenni, amelyek biztosítani fogják, hogy az elsődleges hiánycél teljesüljön.
Hasonlót tudok mondani a 13. havi nyugdíj fizetésének a feltételeire, a szándék az, de mindenesetre ez a fogalmazás lehetőséget ad arra az értelmezésre, amit a miniszter úr korábban elmondott. Nem kell a szándéklevelet pontosítanunk, mert ahogy mondtam, nem lehívási feltétel az IMF-hitel esetében, hogy centiről centire, pontosan azok az intézkedések is megvalósuljanak. Az probléma, ha összességében intézkedések elmaradása vagy módosulása miatt nem sikerül teljesíteni a hiánycélt. Az jelent egyedül lehívási feltételt. Egyébként pedig azért bizonyosfajta rugalmasság és mozgástér adódik, bár azt kell mondani, azért nem túl nagy.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Karvalits úr kívánja-e kiegészíteni? (Jelzésre.) Nem.
Szabó Lajos viszont kíván szólni. Parancsoljon, alelnök úr!
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót. Nem a vita kommunikációs részéhez, hanem a szakmai, tartalmi részéhez, annak viszont a formai oldalához szeretnék egy gondolatot csatolni.
Nagyon nehéz ezekről a dolgokról beszélni, részben azért, mert az első bizottsági ülés zárt ülés volt, mivel olyan részeket érintett, amelyeket csak zárt ülésen lehet tárgyalni. Ennek egy része most már nyílttá vált a következő nyílt ülésen elhangzottak alapján, de még mindig vannak olyan részei, amelyek előkészítés alatt álló tervezetet érintenek, ezért nem nyilatkozhat róla sem a bizottsági tag, aki jelen pillanatban itt van a bizottsági ülésen. Nem azért, mert valami egetverő titok lenne, hanem azért, mert a törvény így köti a Nemzeti Bank és a kormány tisztségviselőit, akik ott ülnek a másik oldalon.
Meg fogja könnyíteni majd a helyzet és a fogalmak pontos értelmezését az, amikor a teljes bizottsági anyag nyílttá válik, és mindenki olvashatja. Nem azért van most ez a nehéz helyzet, mert bárki bármit el akarna titkolni, hanem azért, mert van egy ilyen helyzet, hogy köt bennünket az, hogy nem beszélhetünk bizonyos dolgokról, amelyek elhangzottak - ezek december 31-e után, amíg az eredetileg megjelölt titkosítás van, feloldásra kerülnek -, illetve ha a titokgazda által egy nyílt ülésen szintén már olyan stádiumba kerül, hogy elmondhatja a dolgot.
Ezért kérnék mindenkitől legalább annyi megértést és annyi lojalitást egymáshoz, hogy amit a törvények számunkra előírnak, annak a betartását kérjük másoktól, és várjuk el magunktól is.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szerencsére van a bizottságnak egy élő lelkiismerete, Szabó Lajos alelnök úr, aki figyelmeztet bennünket mindig arra, hogyan kell eljárnunk. Megjegyzem, képviselő úr, magam nem voltam itt ezen a bizottsági ülésen, tehát nem tudom, mi hangzott el zárt ülésen. Körülbelül ötször annyi információt kapunk a sajtóból, a médiától, mint amit zárt ülésen a miniszter úr általában el szokott nekünk mondani.
Köszönöm szépen mindenkinek a bizottsági ülésen való részvételt.
Egy mondattal hadd zárjam azért, ami Kóka János képviselő úr mondatára is reflektál. Szerencsésnek tartanám, hogyha a kormányzat hivatalból küldené meg azokat a dokumentumokat, amelyekkel a bizottságnak foglalkoznia kell, és nem sajtóüzengetésből vagy éppen internetes honlapon keresztül kellene ezekről értesülnünk. Higgyék el, ha egy példányban átküldik ide, nagyon szívesen sokszorosítom, és a bizottság tagjai számára kiosztom. Szerencsésnek tartanám tehát, ha a jövőben az egész IMF, európai uniós, világbanki hitelkeret felhasználásáról a dokumentumok, az írásbeliség útjára térnénk át és nem a szóbeli üzengetés útjára.
Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt, további jó munkát kívánok, viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 08 óra 57 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Nánásiné Czapári Judit és Szoltsányi V. Katalin