KPSZB/36/2008.
KPSZB/108/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2008. november 17-én, hétfőn 11 óra 42 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott nyílt üléséről
Tartalomjegyzék
A pénzügyi közvetítő rendszer stabilitásának erősítéséről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Kérdések, észrevételek, megjegyzések *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Kérdések, észrevételek, megjegyzések *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A közbeszerzésekről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági módosító indítványok tárgyalása *
A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Horn Gábor (SZDSZ)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Katona Béla (MSZP) Farkas Imrének (MSZP),
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Molnár Lászlónak (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) Schwartz Bélának (MSZP),
Ágh Péter (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Babák Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Mádi László (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Schmidt Ferenc (Fidesz) dr. Dancsó Józsefnek (Fidesz),
Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke Balla Györgynek (Fidesz).
Dr. Veres János pénzügyminiszter
Kék Mónika, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Mocsári-Gál Krisztina dr., az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium osztályvezetője
Bartal Róbert, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője
Dr. Karsai József (MSZP), előterjesztő
(A nyílt ülés kezdetének időpontja: 11 óra 42 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Áttérünk a 2. napirendi pontra, a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitásának erősítéséről szóló törvényjavaslatra, T/6765. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Emlékezhetünk rá, hogy kedden kezdtük meg a vitát, és a bizottság akkor úgy döntött, hogy hétfőre halasztja ennek a törvényjavaslatnak a megtárgyalását. Kérdezem, ki lesz az előterjesztő képviselője. (Dr. Veres János: Kék Mónika főosztályvezető asszony lesz az előterjesztő.) Köszönöm. Kérdezem, hogy főosztályvezető asszony kíván-e valamit hozzátenni azon túl, amit kedden elmondott erről a javaslatról.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Nem kívánok, köszönöm.
ELNÖK: Nem kíván. Köszönöm. Akkor a bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván hozzászólni, észrevételt tenni. Herényi Károlyé a szó.
Kérdések, észrevételek, megjegyzések
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen. Ha jól értelmezem, ez a törvényjavaslat azt szolgálja, hogy a készenléti hitelt, amit az IMF a rendelkezésünkre bocsátott, fel tudjuk használni, vagyis ennek a törvénynek az elfogadása nélkül ez komoly akadályt jelent. Azt mondja a törvény, hogy ha egy bank bajba kerül, akkor első lépésben piaci körülmények között és piaci feltételekkel próbál meg beavatkozni, de a köz érdekében ezt megteheti a későbbiekben a piaci szereplő egyetértése nélkül is. Ha erről egy kicsit bővebben hallhatunk, azt megköszönném. Milyen feltételeknek kell teljesülnie, mikor gondolja úgy az állam, hogy egyetértés hiányában is beavatkozni készül, és ennek milyen közjogi és egyéb pénzügyi következményei lehetnek?
ELNÖK: Köszönöm. Tállai András!
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is ezt a kérdést szeretném megerősíteni, hiszen a törvényjavaslat 8. § (1) bekezdésének b) pontja azt mondja ki, hogy a hitelintézet egyetértése nélkül történhet a kormány részéről beavatkozás. Úgy fogalmaz, hogy hivatalból, persze csak akkor, ha a felügyeleti tanács elnöke és az MNB elnöke ezt együttesen javasolja. Mi ennek az értelme? Hogyan képzeli kormány? Miniszter urat kérdezem, hogy ha a hitelintézet nem ért vele egyet, hogy az állam garanciát vállaljon, hogy pénzt pumpáljon a pénzintézetbe, akkor miért van erre szükség.
A másik kérdésem. Köztudott, hogy egyetlen érintett bank sem kíván ebből a forrásból semmilyen összeget igénybe venni. Ezen passzus alapján a kormány esetleg mégis be kíván avatkozni valamelyik pénzintézet életébe? A tőkeemelést és a befolyásszerzést úgy szeretné megvalósítani, ha a parlament ezt a törvényt elfogadja, hogy lehetővé válik a 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján ez a beavatkozás. Technikainak tűnő kérdés, hogy a költségvetés módosításánál azt mondja, február 28-ig teljesíthet kifizetést a 300 milliárd forint terhére a pénzügyminiszter, ebben a törvényben pedig végig 2009. december 31-ei határidőről van szó. A kettő szerintem nem épül egymásra.
Nem közvetlenül ide tartozik, de a válság szempontjából mégis csak fontos kérdés. Több helyen elhangzott, és ezt a miniszter úrtól kérdezem, hogy a reálgazdaságban a kis- és középvállalkozások számára forrás biztosítása történik, mégpedig óriási összegben, az európai uniós források átcsoportosításával. Honnan szeretnék átcsoportosítani az európai uniós forrásokat? Kiket fog ez érinteni? Kinek a terhére történik meg ez a beavatkozás? Erről kérhetnék-e tájékoztatást? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Részben fontos eleme ennek a törvényjavaslatnak, amit a két előző kérdező kollégám is felvetett, bár én megtaláltam ezekre a választ a 17. § (2) bekezdésének a), b) és c) pontjaiban, illetve a 19. § (1) bekezdésében. Itt rendelkezik arról, hogy mik a feltételek az után a szűrő után, hogy egyáltalán a PSZÁF elnöke és az MNB elnöke erre javaslatot tesz. De általában azzal szeretném lefedni ezt a jogszabályt, hogy két feltétel az, aminek alapján alapvetően az egész, a bankszektor, a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitását szabályozó újabb jogszabályt jónak, hasznosnak tartsuk.
Az első a jogszabály szempontjából külső körülmény, mégpedig az, hogy eddigi tudásunk szerint minden pénzintézet áll a lábán, és nem látunk olyan korábbi vagy jelenlegi eseményt, ami arra utal, hogy a ma érvényes szabályozásnak ne tudnának megfelelni, tehát stabil ez a bankrendszer. A másik, hogy ez a jogszabály kellően határozott, ugyanakkor biztonságos feltételrendszert szab-e arra, hogy ha mégis a hálóba akadna olyan pénzintézet, amely a bizonytalankodásával veszélyezteti az egész rendszer stabilitását, azon segíteni tudjon. Ugyanakkor gátolja azt, hogy olyan beavatkozási lehetőséget nyerjen el a köz, nevezetesen az állam, ami viszont túlmutatna azon a szükséges és arányos mértékű beavatkozáson, ami éppen a köz érdekében, de valamennyiünk és az egész rendszer érdekén túlmutató beavatkozás lenne.
Ebből következik az, hogy teljes sikernek azt tartanám, ha ebből a pénzből, alapvetően a tőkealapról van szó, egy fillér nem kerülne felhasználásra. Nyilván részsiker az, ha többé vagy kevésbé mégis volna rászoruló pénzintézet. De azt tartom fontosnak, hogy ha stabil a bankrendszer, akkor ne támaszkodjanak erre. A garanciaalap része természetesen más, hiszen ott az egymás közötti, a rendszeren belüli bizalmat kell erősíteni azzal, hogy az állam, természetesen megfelelő díj ellenében közvetít a pénzintézetek között, és megteremti azt az egyensúlyt, hogy ahol van eszköz, ott legyen kihelyezés is, és ahol nincs forrás, de van kihelyezés, ott szintén egy stabilitás teremtődjön meg. A gyakorlatból látjuk, hogy a Nemzeti Bank szintén megpróbálkozott olyan új termékekkel, amelyek szintén ezt a likviditást és ezt a bizalmat hivatottak erősíteni a bankrendszeren belül.
Azt csak megemlítem, hogy néhány olyan, bár nyilván az időből adódóan nem biztos, hogy egyéni indítványként megfogalmazódó módosításra szükség lehet, amiből most említek egyet, hogy nem pontosan értem, hogy miért csak a részvényes kezdeményezhet ilyen jogi megállapítást, hogy már megszűnt az arra való kényszer, vagy annak szükségessége, hogy valaki részt vegyen ebben a stabilizációs eljárásban. Például a vezető tisztségviselők, akik alapvetően tudhatnak erről. A részvényes sokszor bele sem láthat az üzleti könyvekbe. A másik kérdésem inkább jogelvi probléma, hogy a benne foglalt különleges eljárásokban egyfokú eljárások vannak szignálva. Ez mennyiben konform azzal az általános elvvel, hogy jogorvoslati jog kell hogy legyen? Itt pedig sem normál ágon nincs közigazgatási eljárási része, rögtön első fokon jogerős az ítélet, és tulajdonképpen egyfajta hallgatás van a rendkívüli jogorvoslatról, de ez nem pótolná akkor sem az eljárást, ha volna ilyen lehetőség, felülvizsgálat, vagy perújrafelvétel. Ha ez megáll, akkor sincs rendes jogorvoslati lehetőség. Ezek tulajdonképpen kérdésként fogalmazódtak meg részemről. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Kóka János!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kérdéseim is lennének, de előtte néhány olyan meglátást hadd osszak meg a tisztelt bizottsággal, amit a törvényjavaslat megismerése óta, a vizsgálatok során magunkévá teszünk. Az egyik az, hogy ez a törvény, úgy tűnik, a szocializmus gyakorlatát csempészi vissza a pénzügyi rendszerbe, hiszen van benne államosítás, van benne egyoldalú állami rendelkezési jog, viszont hiányzik belőle az érintett pénzintézetekkel való kimerítő egyeztetés. Ezért ez a törvényjavaslat a jelenlegi formájában nem támogatható. Egy ilyen törvényjavaslatnak, amely bankmentő csomag címmel kerül a bizottság és a parlament elé, alapvetően három feltételnek kellene hogy megfeleljen. Az első a betétesek biztonsága, a második a gazdasági szereplők hitelhez juttatásának biztosítása, a harmadik pedig a bankok részvényeseinek biztonsága, ami a tulajdonhoz való jogukat illeti.
Úgy gondoljuk, hogy az asztalon fekvő törvény egyik kritériumnak sem felel meg. Leginkább a javaslatból azt a 17. §-t sérelmezném, ami az állami beavatkozás feltételeit rögzíti. Ezek a feltételek lazák, a következmények viszont a bank, a részvényesek számára akár katasztrofálisak is lehetnek. A katasztrófarészvény kibocsátásának feltételeiről beszélek, amikor ezt mondom, amit az állam egyoldalú szándékával bocsáthat ki, az így esetlegesen a részvényesek által elszenvedett kárt viszont a részvényeseknek nem téríti meg, csak valamikor két éven belül. Katasztrofálisak tehát potenciálisan a következmények, és azt mondtam, hogy a feltételek túl lazák. Miért mondom, hogy a feltételek túl lazák? A feltételek között olyanok vannak, amelyek bekövetkezése nem feltétlenül jelenti annak a beavatkozásnak a szükségességét, amit az állam ebben a törvényben javasol. Azt mondja, hogy ha három napig nincs likviditás, akkor ez a beavatkozási lehetőség állami oldalról megnyílik. De nem kérdezi meg, hogy miért nincs három napig likviditás. Milyen swap és repó gyakorlatot folytat ez alatt a három nap alatt az MNB, amelynek eredményeképpen megszűnik a likviditás? Magyarul ki kell küszöbölni, hogy előálljon olyan helyzet, ahol nem a jogalkotó eredeti szándékának következtében nyílik meg egy ilyen brutális állami beavatkozás lehetősége, ellenkező esetben nyilvánvalóan sérti a szabad verseny, a tulajdonhoz való jog alapelveit. Úgy gondolom, hogy ez a 17. § és ezáltal az egész törvény súlyosan sérti az alkotmányt, az Európai Unió és a szabad verseny alapelveit, ezért sem támogatható.
Szeretnék azonban feltenni néhány kérdést is. Az egyik, hogy a legvitatottabb beavatkozás a kontroll jogának átvétele az állam kezébe. Meg szeretném kérdezni, miért gondolja az állam azt, hogy ilyen kizárólagos irányítási jogokat kell szereznie, és ezeknek az irányítási jogoknak a birtokában jobban fogja tudni menedzselni a nehéz helyzetbe jutott intézményeket, mint a jelenlegi bankvezérek. Szeretném megkérdezni, hogy mely bankok jogosultak most erre a bankmentésre, vagy mely bankok lesznek az elszenvedői ennek az állami beavatkozásnak. Az is a kérdés része volna, hogy az állami tulajdonú bankok felé meg tudjuk-e nyitni a likviditási, vagy equity oldali, tehát tőke oldali beavatkozás lehetőségét. Ugye, elmondtuk már korábban is ezen a bizottsági ülésen, hogy a legcélszerűbb az volna, ha az exportáló cégeknek az Eximbank megsegítésével, a fejlesztő cégeknek pedig az MFB megsegítésével tudnánk többletlikviditást biztosítani. Továbbá az MFB-törvény az MFB beavatkozási lehetőségeit kinyitja a forgóeszköz-hitelezés irányába. Ha ez így van, a legtöbbet azzal segítenénk Magyarországon a reálgazdaság szereplőinek, ha a Magyar Fejlesztési Banknak refinanszírozási likviditást kínálnánk a kereskedelmi bankokon keresztül felvehető forgóeszköz-finanszírozási termékek refinanszírozásához.
Szeretném megkérdezni általános éllel is, hogy miért gondolkozik az állam elsősorban equity oldali, tehát tőke oldali beavatkozásban. Úgy látjuk, hogy a nemzetközi tendenciák leginkább azt mutatják, hogy ha bajba kerül egy pénzintézet, akkor elsősorban likviditási ágon érdemes neki segíteni. Itt pedig mintha az állam mindenáron a tőke oldali beavatkozást helyezné előtérbe, ami egyrészt időigényesebb, másrészt lényegesebb kényesebb, szabályozási oldalról nagyon sok kérdőjelet vet fel. Tehát miért nem a likviditás oldali lehetőségekre koncentrálunk?
Szeretném azt is megkérdezni, hogy miért kíván alkalmazni a kormány jelentős kamatfelárat a bankok felé, ugyanis információim szerint az 5-6 százalék körüli eurókamattal felvett hiteleket forintban, a treasure részvények felett 2-5 százalékkal is kínálhatják esetleg a bankoknak. Ebben az esetben ez nem bankmentés, hanem, hogy mondjam csak, egyfajta üzleti lehetőség az államnak, a Magyar Nemzeti Banknak. Ezt semmiféleképpen nem támogatnám. Ráadásul szeretném kérdezni, hogy itt euróhitelt vagy forinthitelt fognak adni a bankoknak. Mert ha forinthitelt, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnének a bankok, mert a jelenlegi swappiacon meglehetősen rossz feltételekkel tudják beváltani a forintot euróra. Tehát nyitva áll-e a bankok számára az euróhitel-felvétel lehetősége, és mennyi pénzt akar keresni az állam az IMF-hitelek felett, ha profittal, kamatfelárral kínálja ezeket a termékeket.
Szeretném végül megkérdezni, hogy mi az akadálya annak, hogy a folyamatban lévő tárgyalások végéig várjunk, és ha ezek lezárulnak, utána menjen általános vitára, és utána kerüljön gyorsított eljárásban történő megtárgyalásra ez a törvényjavaslat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Lassan visszaadnám majd a szót miniszter úrnak, mert még van három napirendi pontunk, és 1 órakor kezdődik a parlament ülése. Mádi László következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem teljesen egyértelmű, vagy világos az IMF-hitelből a pénzintézeti rendszer stabilitásával kapcsolatos intézkedésekre fordítandó pénzösszegek maximuma. Egyrészről azt írja a 4. §, hogy 600 milliárd, amiről korábban is szó volt, hogy ez lehet a maximum, majd a garanciavállalások kapcsán a 7. §-ban 1500 milliárdot fogalmaz meg. A kettő milyen összefüggésben van egymással? A költségvetési törvényben egyébként szerepelnek-e ezek a jogi változások, mert egy kettővel korábbi költségvetési törvény szövegét ismerjük, amiben semmi ilyesmi nincs. Az egész parlamenti kontrollja számomra nagyon erősen kérdéses, mert lényegében az IMF-hitel egy része már itt van az MNB elkülönített számláján, a kormány hozzáférhet, a parlament meg nem nagyon tud róla semmit. Ez lényegében a költségvetési fegyelem, amivel eddig is óriási gond volt, olyan mértékű fellazítását eredményezheti, ami a parlament számára elfogadhatatlan.
Hogy történik ennek a szabályozottsága? Mik a kormány korlátai a beavatkozásnál és a kormány intézkedéseinél? Mert rendben van, hogy válsághelyzet van, és szükséges egy gyors intézkedés, de azt gondolom, nem felejthetjük el a parlamenti kontrollt az egész mögül, és nem hagyhatjuk ki. Ezen a téren nem látom a szabályozást világosan és egyértelműen, és ilyen körülmények között a parlament ellenőrzési lehetőségei rendkívül korlátozottak lennének.
ELNÖK: Dancsó József!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Húsz év után egy olyan gazdaságfilozófiai ponthoz értünk el, amely alapvetően végiggondolásra készteti az eddig vallott gazdaságpolitikákat, hogy egyáltalán milyen rendszert is építünk. Eddig mindig azt hallhattuk, hogy a magánosítás az az út, amely előreviszi ezt az országot, a privatizáció az, ami mindenképpen jó, szent és sérthetetlen, hiszen van, amikor az állam rossz tulajdonos, nem ért hozzá. Ezt a szocialista-liberális kormány folyamatosan hangsúlyozta. Most pedig bekövetkezik egy olyan pont, amikor revideálni kell ezeket a nézeteket. Ezek szerint kár volt az összes bankprivatizációért, hiszen most kiderül, hogy az állam mégis csak jobb tulajdonos, mégis csak jobban meg tudja mondani azt, hogy mi a jó a betéteseknek, a befektetőknek, a tulajdonosoknak. Ugyanis azt mondja, hogy itt baj történt a piacon, most beavatkozok, mert nagyobb bajt kell megelőznöm, ezért gyakorlatilag meg tudom határozni a bankszektor tulajdonosi összetételét, szerkezetét, vezető tisztségviselőket tudok elmozdítani, mert valamilyen úton-módon nem jól tették a dolgukat.
Ez egy nagyon súlyos dilemma, amellyel az Amerikai Egyesült Államokban is, az Egyesült Királyságban is, de minden országban találkoznak, ahol évszázadokon keresztül ezt építették. Mi 20 év után értünk el ehhez a ponthoz, hogy vajon a tulajdon védelme és szentsége fontosabb-e, mint egy-egy piaci szereplő megmentése, adott esetben a piacról való kivezetése. Ez egy rendkívül súlyos kérdés. Igazán senki nem vitatta meg ezeket a kérdéseket. Most van egy helyzet, és próbálkozunk ad hoc jelleggel döntéseket kicsikarni a parlamenten keresztül, feltéve azt, hogy ez lesz a jó megoldás, a jó irány.
Konkrétabb kérdést megfogalmazva én is csatlakoznék Kóka képviselő úr felvetéséhez, mert ha szavatolótőkét kívánunk erősíteni, annak két útja van. Egyrészt vagy valóban a tőke oldalon próbálunk erősíteni, ez a hányados, vagy pedig a számlálóban, azaz az eszközkockázatnál próbálunk segítséget nyújtani, és akár a mérlegen kívüli tételek kockázatának csökkentése révén, akár az eszköz oldal, az aktívák oldalán olyan lépéseket próbálunk tenni, garanciákkal, vagy másként, amelyekkel az adott szervezetnek, az adott pénzintézetnek a szavatolótőkéjét erősíteni tudjuk. A kérdés jogos, hogy miért a tőkeoldali beavatkozást tartja üdvözítőnek és szerencsésnek a pénzügyi kormányzat, hogy a bankok helyzetén javítson. Az is nagy kérdés, hogy a baseli alapelveket is elvetjük-e generálisan, amelyek a tőkemegfelelésről szólnak, itt 8 százalék az az etalon, amit használunk, vagy valamikor majd újra érvényesnek tartjuk, ha konszolidálódik a bankok helyzete?
Megkaptuk a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló törvény módosítását. Bár nem vagyok jogász, de számomra első olvasatban is nagyon súlyos alkotmányossági kérdéseket vet fel ez a módosítás, meg házszabályi kérdéseket, hiszen olyan törvényjavaslat van az asztalon, ami köszönő viszonyban sincs az ingatlanalapok ügyének rendezésével. Egy olyan új 2. §-t kíván beemelni a tőkepiacról szóló törvényen keresztül a törvényalkotó, ami enyhén szólva is megerőszakolása ennek a törvénynek. Nagyon el kell gondolkodni azon, hogy valóban lehetséges-e ez. Ami ennél figyelemre méltóbb, az az, hogy folyamatban lévő eljárás során is lehet alkalmazni ezeket a szabályokat, amelyeket a törvényalkotó el kíván fogadtatni. Ez szintén számos aggályt, kérdést vet fel. Mi lesz vajon ennek a következménye?
Nekem meggyőződésem, hogy a jelenlegi helyzetet a Magyar Nemzeti Bank 300 bázispontos jegybanki alapkamat-emelése okozta, hiszen ezáltal váltak versenyképtelenné a befektetési jegyek hozamai az egyéb betéti formákhoz viszonyítva. Azért nagyon el kell gondolkodni azon, hogy ha a monetáris irányítás hoz egy döntést, annak milyen következményei lesznek. Megítélésem szerint nem mérlegelték kellő alapossággal azt, hogy ha a jegybanki alapkamatot 3 százalékkal megemelik, annak az egyéb tőkepiaci szereplőkre milyen hatásai lesznek. Meggyőződésem, hogy az ingatlanalapokkal egyébként semmi probléma nincs, de ez az intézkedés mélyen beavatkozott a szokásos általános üzletmenetükbe, és nem tudják a likviditási sajátosságaik következtében kezelni azt a helyzetet, hogy a nagy likviditással bíró banki betétek magasabb hozammal kecsegtetnek a befektetők számára, mint az ingatlanalapok által kibocsátott befektetési jegyek, amelyek ráadásul likvidebbek is, mint a banki betétek. Hiszen ott általában lekötik valamilyen időre a betéteket, itt a befektetési jegyekre gyakorlatilag azonnali, napi visszaváltási kötelezettségük is van a befektetési alapoknak. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály következik.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szólás lehetőségét. Egy lényeges kérdést szeretnék ismételten kiemelni, hangsúlyozni, amit Dancsó képviselőtársam említett. Tisztelt kormánypártiak, volt kormánypártiak, önök hetedik éve azt hangoztatták, hogy a piac önszabályozó, fetisizálták, hogy a piac mindent megold, és lám-lám, ezek a változások ezeket a fogalmakat filozófiailag átértékelték. Sok bírálatot kapott annak idején a polgári kormány, 1998-2002 között, amikor bizonyos gazdaságélénkítő kérdésekben, a kis- és középvállalkozások támogatásában állami beavatkozásokat eszközölt. Úgy gondolom, tisztelt kormánypártiak és volt kormánypártiak, hogy át kell értékelni a gazdaságpolitika változásait, a magyar gazdaság és a gazdaságfilozófia változását kormányzati szinten. Azokat a fogalmakat, amelyeket önök többször hangoztattak, és most is van előttünk jó néhány törvényjavaslat, amelyekben továbbra is erőltetik az öngondoskodást, a privatizációt, szerintem meg kell tudniuk változtatni. A világ beszél ezekről a jelenségekről, sőt, gazdaságfilozófiai váltásról is beszél. Itt is, a kormánynak is beszélnie kellene erről, és be kéne ismernie, hogy eddig távúton járt. Ajánlom szíves figyelmükbe be e gondolatokat. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, Dancsó József kérdéseihez csatlakozva annyit jegyeznék meg, valóban kérdés, hogy miért is nem akarnak részt venni ebben azok a bankok, amelyeket megcéloztak. Azért nem akarnak részt venni, mert rossz a szerkezete ennek a csomagnak. A Pénzügyminisztériumban sikerült elrontani azt, amit más országokban eredményesebben hajtottak végre, vezettek be. Úgy tűnik, hogy Magyarországon azt a 2x2-őt nem sikerült megoldani, hogy elsősorban csak hazai bankokat támogassanak a magyar adófizetők által visszafizetendő hitelből.
Kóka János már utalt itt rá, az az agresszivitás, ahogy az állam próbál betörni a bankokba ezen a csomagon keresztül, egész egyszerűen elképesztő. Ez olyan, mint amikor valakinek baja van a lakáshitelével, és a szomszéd felajánlja, segít neki, hogy sikerüljön törleszteni ezt a hitelt. Csak éppen a szomszéd be is költözik a lakásba, átalakítja és meghatározza, hogy ki fog abban a lakásban lakni. Ez szerintem nem megy. Nem véletlen, nézzék meg az OTP-részvények árfolyamát! Már csak a hír hallatára, hogy egy ilyen jellegű megoldás születik, jelentősen zuhant az árfolyam. Az a helyzet, hogy Magyarországon mindenki, minden részvényes fél attól az államtól, amelyet Gyurcsány Ferenc képviselne egy kereskedelmi bankban. Ettől mindenki fél. Teljesen jogos az a kérdés, hogy ha két éven belül kell majd kifizetni a részvényeseket egy ilyen mentőcsomag után, miközben az állam bármit megtehet ebben a bankban, bármit finanszírozhat, akkor vajon a részvényesek milyen árfolyamon kapják meg a részvényeik ellenértékét. Tartok tőle, hogy ez a nullához lesz közel.
Ez egy teljesen elrontott koncepció, teljesen elrontott szabályozás. A legjobbat talán akkor tenné a kormány, ha visszavonná az egészet úgy, ahogy van. De nyilván azoknak a feltételeknek az alapján, amelyeket az IMF- és az európai uniós szerződésekben vállalt a kormány, ez az út nehezen járható, így a parlamentre vár az a munka, hogy az elrontott szabályozást átalakítsa. Ennyit szerettem volna hozzátenni, magam is osztva azokat az aggodalmakat, amelyek itt a kérdésekben megfogalmazódtak.
Ha nincs több észrevétel (Nincs jelentkező.), akkor Veres Jánosnak adnám meg a szót. Miniszter úr, parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Elsőként a kolléganőm válaszol néhány kérdésre.
ELNÖK: Akkor Kék Mónika főosztályvezető asszony!
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót. Engedjék meg, hogy előzetesen a technikai kérdésekre válaszoljak. Az első technikai kérdés Tállai képviselő úrtól hangzott el, hogy a költségvetési törvény és a stabilitási törvény miért nincs összhangban, mivel a stabilitási törvény január 1-jéig ad lehetőséget a tőkeemelés megvalósítására, míg a költségvetési törvény módosításában február 28-ai határidő szerepel. Ez a 30 napos fizetési határidőt veszi figyelembe onnantól kezdve, hogy a döntés megszületett, és a megfelelő összeg valóban utalványozásra kerül. Ezért van a 30 napos eltérés a két időpont között.
Kékesi Tibor képviselő úr kérdezett a nem peres eljárással kapcsolatosan. Szeretném hangsúlyozni, hogy azért kellett egy ilyen különleges jogorvoslati módszert beiktatni ebbe a törvényjavaslatba, mert nagyon rövid idő alatt kellett nagyon feszült körülményekre felkészülve biztosítani mindkét fél részére az érdekérvényesítés lehetőségét. Szakértő kollégáink úgy látták ezt megoldhatónak, ha bevezetünk egy ilyen különleges jogorvoslati típust. Azon felvetésére, miszerint nem szerencsés, hogy csak a részvényes kezdeményezheti saját érdekében akár a jogorvoslatot, akár bizonyos körülmények megállapítását a Fővárosi Ítélőtáblánál, azt tudom mondani, szerintem nem lesz akadálya annak, hogy a viták során egy eltérő megállapodás, a társaságot is erre feljogosító megoldás szülessen. Ez ki fog derülni.
A következő technikai kérdés, ami még idetartozik, hogy az összegek nem világosak, ezt Mádi képviselő úr mondta. Eszerint 300 milliárd forintos garanciakeretről történt említés a korábbiakban, a törvényjavaslatban 1500 milliárd szerepel. Ennek az az oka, hogy ötszörös tőkeáttétellel számolva került meghatározásra a keretösszeg, ez pedig azt jelenti, hogy lényegében ötszöröződik az ilyen módon feltételes kötelezettségvállalással terhelhető összeg nagysága.
Dancsó képviselő úrnak volt még egy, a szavatolótőke-számítást, illetve tőkemegfelelést érintő felvetése. Amit elmondott, valóban megfelel a korábbi baseli irányelveknek. Most a Basel II. irányelvcsomag érvényes, ennek a tőkemegfelelésről szóló irányelv a címe. Ez lényegében hasonló összegszerűségre vezet, de más filozófia alapján. Ez azt jelenti, hogy pillanatnyilag a hitelintézetekről szóló törvény 66. § (1) bekezdésében foglaltak 100 százaléka tekinthető ennek az általunk 8 százalékként meghatározott összegnek, és az ettől lefelé és felfelé való eltérést kell értelmezni a stabilitási törvény szövegében. A tőkeelemek juttatásáról annyit, hogy az elvárás az alapvető tőkeelemek közé sorolható összegek juttatása, hiszen ez teremti meg annak lehetőségét is többek között, hogy úgynevezett járulékos tőkeelemek formájában további bővítési lehetőség nyíljon meg. Éppen ezért méltányolható az Európai Bizottságnak az a ma már közleményben is mindenki számára olvasható elvárása, hogy elsősorban ezeknek az úgynevezett "tier 1" körbe, azaz az alapvető tőkeelemek csoportjába tartozó juttatás lehet a fő célja az állami beavatkozásnak, semmi egyéb. Például az alárendelt kölcsöntőke tilalmazottnak számít.
Ezzel befejeztem a technikai kérdések megválaszolását, ha valamire véletlenül nem adtam választ, természetesen kiegészítem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr, parancsoljon!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Nagyon világossá és egyértelművé szeretném tenni, hogy mi a kormány szándéka ezzel a javaslattal, mert úgy látszik, hogy ebben vannak félreértések. A kormány szándéka az, hogy az IMF-megállapodásban lehetővé tett 300+300 milliárd forint felhasználásának keretszabályait rögzítse az Országgyűlés. Nem kötelező ez senkire. Azt tudom mondani, a kormánynak az a szándéka, hogy ne kerüljön felhasználásra ilyen összeg Magyarországon. Ha mégis felhasználásra kell hogy kerüljön, akkor viszont az állam, az adófizetők pénze legyen védelemben. Éppen ezért más a fontossági sorrend, mint ami itt elhangzott. A javaslat egyébként is úgy van megfogalmazva, hogy a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitásának erősítéséről szól, szemben mindenfajta zsargonnal, ami itt most elhangzott a bizottsági ülésen. Ezt csak azért mondom, mert nem szeretném használni sem azokat a kifejezéseket, amelyek itt elhangzottak.
Ez a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitásáról szól. A pénzügyi közvetítő rendszerben pedig, már megbocsásson mindenki, lehetnek bármilyen tulajdonosok, az állam érdeke, az állam stabilitásának érdeke fontosabb, mint egy tulajdonos érdeke. Ha tehát sor kerül ilyen típusú beavatkozásra, ha sor kerül kérelemre ilyen beavatkozás érdekében, akkor ott igenis nagyon keményen védeni kell az állam érdekeit. Ez itt kétféleképpen került meghatározásra, még a Fidesz-frakción belüli hozzászólásokban is. Hangsúlyozom, hogy az állam érdeke ebben a kérdésben nagyon egyértelmű. Szerintem nekünk olyan feltételt kell biztosítani, aminek alapján, ha van ilyen jellegű beavatkozásra szükség, és arra sor kerül, akkor egyértelmű legyen, hogy az államtól jött a segítség, és az államnak megkülönböztetett jogai vannak ebben az esetben. Még egyszer mondom, remélhetőleg erre nem fog sor kerülni, és akkor ezek a viták elháríthatóak lesznek.
A megfogalmazott javaslat teljes mértékben azon a beavatkozási szándékon nyugszik, amelyek a más országokban megfogalmazott javaslatokból is következtek, részben európai uniós, részben nem európai uniós országokban. Ha tehát az Országgyűlés úgy gondolja, szemben a kormány javaslatával, hogy puhítani kell az állam pozícióit ebben a javaslatban, akkor lehet puhítani. Csak egy dolgot szeretnék kérni. Váljon világossá, hogy a kormánnyal szemben kívánja az Országgyűlés az összeg igénybevételének feltételeit puhítani. Lehet ilyen döntés, nehogy félreértés legyen, csak szeretném a kormány álláspontját ebben a kérdésben egyértelműen pozícionálni. Ezt követően minden olyan kérdés, ami itt felmerült, bizonyos mértékben már elméleti vita.
Amit az állami tulajdonban lévő bankokról Kóka képviselő úr kérdezett, a rendszerkockázat szempontjából nem biztos, hogy megállja a helyét. Az egésznek az az alapfeltétele, hogy olyan intézményi kör veheti ezt igénybe, amely a rendszerkockázat szempontjából problémás. Valószínűsíthetően az Eximbank nem sorolható ebbe a körbe, már csak speciális tevékenysége, nagysága és sok minden más miatt sem. A Magyar Fejlesztési Bank abba a körbe sorolható egy területen, a fejlesztések területén. Miután ez a bank nem végezhetett forgóeszköz-finanszírozási tevékenységet, ma sem végezhet, hiszen a törvénymódosítás jelenleg még az Országgyűlés előtt van, ha összességében nézem, valószínűleg nem meríti ki ezt a feltételt. Ezzel együtt, ha lehetséges, alakítsunk ki ilyen szabályozást, Varga úr ezt hiányolta. Csak az a baj, hogy az Európai Unió éppen azt nem fogadja el, amit hiányolt, hogy kimondottan csak magyar tulajdonú intézményekre legyen érvényesíthető a 300 milliárdos tőke felhasználása. Partner vagyok abban, ha meg tudunk fogalmazni olyan szabályokat, amelyek egyébként ezt az intézményi kört teszik preferálttá. Nosza, nézzük ezen szabályok megfogalmazását.
A következő. Szemben a Kóka úr által elmondottakkal, itt van egy negyedik érdek mint biztonsági érdek, ami szerintem azt a hármat felülírja. Mind a finanszírozás, mind a betétesek, mind a részvényesek biztonsága, mert ez a három érdek hangzott el, a pénzügyi rendszer stabilitása fenntartásának érdeke. Ez a javaslat csak erről szól. Egyébként, ha nem veszélyeztetett ez az érdek, akkor egyetértünk azzal, hogy a másik három érdek fontos a pénzintézetek működésében. De akkor nincs szó erről a 300 milliárd forintról. Akkor erre nem kell hogy sor kerüljön. Akkor azon belül az a három érdek valóban fontos, és szerintem érvényesíteni is lehet.
Nagyon érdekes a 17. §-sal kapcsolatos véleményalkotás. Szeretném jelezni, hogy az Európai Bizottság nem kifogásolta ezt a paragrafust ebben a megfogalmazásban. Az Európai Bizottsággal történt egyeztetések során nem merült fel olyanfajta aggály, mint amit itt megfogalmaztak. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet valakinek ilyen aggálya, nehogy félreértés legyen, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez az aggály legitim aggály lehet, miközben az Európai Bizottság versenyjogi szempontból több mindent kifogásolt az elgondolások közül. Korábbi vitáinkban utaltam már erre. Ezért azt gondolom, hogy az állam a verseny biztosítása érdekében, a magyar intézmények versenyhátrányának megszüntetése érdekében kíván egy ilyen lehetőséget megteremteni. Örülünk annak, ha senkinek nem kell élnie ezzel a lehetőséggel, és senki nem fog élni ezzel a lehetőséggel. Ha azonban valaki mégis él vele, érvényesíteni kell több mindent. Többek között azt is, hogy ha és amennyiben adunk ebből a forrásból tőkére pénzt, akkor ennek a magyar állam bekerülési költségét meghaladó hozama kell hogy legyen. Nekünk nem 0 hozammal kell ebben az esetben a forrást biztosítani, hanem legyen a magyar államnak ezen némi többlete ahhoz képest, mintha nem kerülne sor erre az intézkedésre. (Közbeszólásra.) Az nem merül fel opcióként, hogy euróban adnánk ezt a pénzt, ez teljes mértékben ki van zárva a lehetőségek közül. Utaltam már rá, hogy a teljes IMF-csomag bent van a jegybank devizatartalékainak gyarapításában, ugyanakkor nincs olyan opció, ami azt mondaná, hogy Magyarországon székhellyel rendelkező pénzintézetek euróban kapnák meg ezt a forrást tőkeemelésként.
A folyamatosan zajló tárgyalások minden egyes releváns eleme természetesen kell hogy beépüljön magába a javaslatba a végső elfogadás előtt. Ahogy utaltam már rá, az elmúlt 10 napban is sokat változott ez a javaslat, a következő napokban is változhat még sokféleképpen.
Dancsó úr hozzászólásának ahhoz a részéhez, hogy milyen módon, hogyan lehetne másként ezt a tőkehelyzetet rendezni, azt tudom mondani, hogy viszonylag egyértelmű helyzetben vagyunk, hogy milyen eszközökkel tudjuk rendezni. Éppen ezért azt javaslom, hogy a most benyújtott szövegváltozatban szereplő megoldásokat fogadjuk el amiatt, amit kolléganőm mondott, a nagyon szigorú feltételrendszer miatt. Nem nagyon van opciónk a tekintetben, hogy ne a tőkeágon, hanem minden ágon próbáljunk meg nem annyira transzparensen és nem biztos, hogy leginkább célirányosan segítséget nyújtani. Hozzá kell tennem, hogy természetesen az a garancia, amit önök, ha jól értettem kifejezetten támogatnak, hogy ezen az ágon is szükséges segítséget nyújtani.
Ahhoz a filozófiai vagy politikai vitához, ami itt kialakult, csak egy dolgot tudok mondani, hogy mi volt a korábbi álláspont, és mi a mostani álláspont. A világ az elmúlt három hónapban e tekintetben érdemben változott. Nekünk is változtatni kell Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy ha a magyar állam nem változtatna az álláspontján, akkor versenyhátrány keletkezhetne. Szerintem a magyar államnak változtatni kell az álláspontján, és ilyen értelemben a Magyarországon székhellyel rendelkezőket nem hozhatjuk, és ne is hozzuk versenyhátrányba. Ez nem azt jelenti, hangsúlyoztam többször már, hogy ez egy tartós, hosszú távú berendezkedést, tulajdonszerzést, vagy az irányítás átvételét jelentené. Nagyon-nagyon bízom abban, hogy egyetlenegy cég esetében sem, amely részese lesz ennek a programnak, nem fog sor kerülni a legrosszabb helyzetben, az adott feltételek nem teljesülése miatt a teljes irányítás átvételére az állam részéről. Az egy vészforgatókönyv egy vészhelyzetben. Nem gondolom azt, még egyszer mondom, hogy erre bármikor is sor kellene hogy kerüljön, ugyanakkor a közös felelősségünk az, hogy erre a vészhelyzetre is írjunk valamilyen forgatókönyvet, azaz, ha véletlenül mégis bekövetkezne, ne akkor kelljen gondolkodni, hogy vajon milyen megoldást lehet ebben az esetben találni.
Végezetül, utaltam már rá korábban itt a bizottságban, arra nincs lehetőség, hogy az IMF-hitelből a reálgazdaság megerősítésére forrásokat fordítsunk. Ebből következően a forrásátcsoportosítás az Európai Unióból Magyarországra érkező források belső szerkezetének módosításával történhet meg. A kormány ezt a javaslatot elkezdte tárgyalni. A döntések még nem születtek meg. Bajnai miniszter úr a gazdasági csúcson ismertette az ezzel kapcsolatos kormányelképzelést. Annak a hat pontnak a végrehajtása, úgy gondolom, jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarországon a gazdasági válság a lehető legkisebb mértékben érintse a gazdálkodó szervezeteket és a társadalmat.
Varga úr utolsó megjegyzésére. Úgy vélem, hogy azok az elgondolások, amelyek megfogalmazódtak a hozzászólásban, abban a vitában, amelyet a parlamentben lefolytatunk, módosító indítványként nagyon könnyen érvényesíthetők. Ha az alapkoncepcióban egyetértés van közöttünk, akkor azt, hogy milyen feltétel teljesülése esetén, milyen mértékben adható, szerintem meg tudjuk oldani megfelelő indítványokkal. Ahogy Kékesi képviselő úr is jelezte, részvényes és hitelintézet is kezdeményezheti ezt, erre már el is készült a módosító indítvány. Nyilvánvalóan sok ilyen fog készülni a parlamenti vita során, ezért kérem a javaslat általános vitára bocsátását, azt követően egy megállapodást arra nézve, hogy milyen belső tartalommal fogjuk helyesnek tartani azt, hogy Magyarországon a pénzintézetek rendelkezhessenek a stabilitás érdekében ilyen lehetőséggel. Köszönöm figyelmüket.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Az időnk vészesen fogy, óvatosan kérdezem csak, hogy van-e még valakinek észrevétele, kérdése. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk. Nyilván a bizottság tagjait motiválja, hogy lesz még alkalom a plenáris ülésen kifejteni az álláspontokat. Mint első helyen kijelölt bizottságnak, döntenünk kell a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitásának erősítéséről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról, T/6765. szám alatt. Kérdezem, ki az, aki az általános vitára való alkalmasságot támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Ki az, aki nem támogatja? Tizenöt. Tartózkodott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát általános vitára nem tartja alkalmasnak az előterjesztést. A bizottsági álláspont képviselője jómagam leszek, a kisebbségi véleményt pedig Kékesi Tibor ismerteti majd. Köszönöm szépen. Ezzel a napirendi pontot le is zártuk, és továbbléphetünk a következő napirendi pontra.
Ez a 3. napirendi pontunk, a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló 2007. évi CLXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/6766. számmal, szintén az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. Az ülés vezetését átadom Domokos Lászlónak.
(Az ülés vezetését Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. A napirendhez kapcsolódóan először a kormány álláspontját kérem röviden. (Varga Mihály távozik az ülésről.)
A kormány álláspontjának ismertetése
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): A kormány álláspontja olvasható a benyújtott törvényjavaslatban. Ha a stabilitási törvényben foglaltakban egyetértés születne, akkor ennek a technikai leképeződése kell hogy a költségvetési törvény módosításában is testet öltsön.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr esetlegesen ehhez kíván-e kiegészítést, indoklást fűzni?
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Szerintem teljes mértékben ismert a bizottság előtt minden releváns információ, a parlamentben a két javaslatot ráadásul összekapcsoltan fogjuk tárgyalni. Szerintem mind a kettő kell ahhoz, hogy teljesítsük azt a feltételt, amiről beszéltem, Ha nem akarják teljesíteni a feltételeket, akkor Magyarország lemond egy ilyen lehetőségről. Ez azok dolga, azok szíve joga, akik ezt nem fogják megszavazni. Sajnálom, ha nem fogják megszavazni.
Kérdések, észrevételek, megjegyzések
ELNÖK: A képviselők részéről kérdés, észrevétel van-e? Mádi László képviselő úr!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Kérdezném, hogy az Állami Számvevőszékkel megtörtént-e az egyeztetés erre vonatkozóan, elsősorban a garanciavállalások vonatkozásában. Az Állami Számvevőszéknek vannak statútumai, tehát a dolog megfelelően elő van-e készítve szakmailag ilyen módon is?
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, a kormány számára megadom a szót.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Tekintettel arra, hogy a költségvetési törvény módosítása ügyében nincs a főszabálytól való eltérés, ezért természetesen az ÁSZ-szal sor került az egyeztetésre.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Babák Mihály!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Megszoktuk már, hogy úgy kerülnek be elénk törvényjavaslatok, hogy nincsenek mellettük hatástanulmányok. De még az egyeztetésre sem volt idő, holott a múlt hét alkalmas lett volna rá. Úgy gondolom, hogy ez ismételten tiszteletlenség, arcul csapása a bizottságnak. Valahol nem veszik komolyan az ügyet sem. Egyáltalán sürgős ez a törvényjavaslat? Mert ha nem, akkor értem, hogy miért húzzák ezt a dolgot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A kormány részére adok szót válaszadásra, utána a szavazást célozzuk meg.
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Miután ez egy technikai jellegű módosítás, semmilyen érdemi költségvetési belső arányokat, vagy a gazdaság belső arányait érintő hozománya nincs, ezért pontosan nem világos, hogy mi lenne ennek a hatástanulmánynak a tartalma. Igazából az, hogy egy összegnövekedés, vagy egy rendelkezésre álló feltételes kötelezettségvállalást megalapozó keretösszeg meghatározása milyen extra vizsgálatot igényelne, nem teljesen világos, de természetesen, ha ilyen kérdések felmerülnek, akkor ezt haladéktalanul pótolni fogjuk.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Szeretnék Babák képviselő úrnak egyértelműen válaszolni politikai alapon is. Azt gondolom, hogy miután egy következményről van szó, az iménti javaslat következményéről, ezért ezt teljesen technikai módosításnak tekintjük. Még egyszer mondom, lehet úgy gondolni, hogy Magyarországon nem akarja az ellenzék engedni ennek alkalmazását. Ezzel semmifajta probléma nincs. Csak azt sajnálom, ha Magyarország, a magyarországi pénzintézetek, az ő finanszírozásukban a magyarországi vállalkozások egy ilyen lehetőségtől elesnek. Csak akkor világosan vállalni kell mindenkinek az álláspontját, hogy nem kívánják javítani Magyarországon a finanszírozási helyzetet, nem kívánják a magyarországi bankrendszer stabilitása érdekében meghozandó intézkedéseket ilyen módon lehetővé tenni. Semmi gond nincs ezzel, csak akkor legyen egyértelmű mindenki álláspontja. A mi álláspontunk kormányoldalról az, hogy erre szükség van az imént elmondott okok miatt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat tájékoztatom, hogy a javaslat szerint a két törvényt várhatóan együtt fogjuk tárgyalni, de ezt korábban nem tudtuk. (Dr. Veres János: Elmondtam.) Látom, hogy most ébredeznek a képviselők, szeretnének reagálni, ezért nem tudom lezárni a vitát. Kóka János, majd Mádi László, majd Molnár Albert. Először Kóka János képviselő úr!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Levezető Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az ön politikai megjegyzése indított szólásra. Engedje megjegyeznem, hogy álláspontunk szerint korántsem arról van szó, hogy az ellenzék nem engedi általános vitára azt a javaslatot, amely Magyarországon a pénzintézetek, a pénzügyi rendszer stabilitását szolgálhatja. Azért sem lehet erről szó, mert legjobb tudomásom és legfrissebb ismereteim szerint maguk az érintett bankok sem támogatják ezt a törvénymódosítást. Az érintett bankok, amelyek megsegítésére szolgálhatna ez a törvénycsomag, tiltakoznak az ellen az államosító, egyoldalú kötelezettségeket rájuk rovó törvényjavaslat ellen, ami most a bizottság asztalán fekszik. Ilyen módon tisztelettel javaslom, hogy ne egyszerűsítsük odáig le, hogy van a bankmentő kormány, és van a bankmentésellenes ellenzék. Támogatjuk azt a javaslatot, hogy likviditással lássuk el a bankokat a részvényesek, a betétesek és a reálgazdaság szereplőinek biztonsága érdekében. De az a fajta állami beavatkozás, amit önök ebben a törvényben javasolnak, aránytalan, szükségtelen és álláspontunk szerint alkotmányellenes is. Nem a céllal, a likviditásbiztosítással, hanem egy alkalmatlan módszerrel van problémánk.
Ha még egy rövid politikai megjegyzést megenged a tisztelt bizottság. Miniszter úr az egyik előző viszontválaszában azt mondta, hogy az állam szempontjait kell tekinteni elsősorban. Fel szeretném hívni a bizottság figyelmét arra, hogy szerintem itt van az igazi probléma. Itt van az igazi probléma a bankmentő törvénnyel, a költségvetéssel, az adórendszerrel, hogy a kormány az állam szempontjait nézi, ahelyett, hogy a gazdaság szereplőinek szempontjait nézné. Ezért van szó ilyen állami beavatkozásról, ezért van szó Robin Hood adóról, ezért van szó Tobin-adóról, ezért van szó adóemelésről, bürokrácianövelésről, és ezért nincs szó reformokról. Ezért van szó csak megszorításokról, és ezért nincs szó minőségi átalakításokról. Ebben a törvényben az az állami szemlélet tükröződik, amely az államot az egyén, az adófizető, a felelős polgár elé helyezi. Köszönöm.
ELNÖK: Molnár Albert a kormányzati oldalról!
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A szocialista frakció továbbra is úgy gondolja, hogy az előző törvény alapján erre a módosításra szükség van. Így lehet jogszerűen megtenni azt, hogy az állam valamilyen módon megsegítse a bankrendszert. Mert egyébként nem tűnhetnek el közpénzek, mert utána önök lesznek azok, akik azt mondják, hogy az állam miért nem védte meg a közpénzt. Tehát amikor az állam bizonyos szabályokat alkot, hogy milyen feltételekkel biztosítja ezt a lehetőséget, véleményem szerint az teljes mértékben megfelel a Magyar Köztársaság állampolgárai érdekeinek. A Pénzügyminisztérium elmondta, hogy nem kívánja felhasználni ezt a pénzt, ez csak akkor kerül felhasználásra, ha ilyen feltétellel a pénzintézetek vállalják. Mi a magunk részéről felelős magatartásnak tartjuk a kormány által leírtakat, és azt támogatjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László képviselő úr!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Csak az elmúlt néhány hónapban másodszor éljük meg azt, hogy ha nem értünk egyet a kormánnyal, akkor nem akarjuk az ország javát. Lényegében így lehet lefordítani a szocialista álláspontot. Attól még, hogy van egy törvényi szabályozás, van egy törvényi szöveg, és ez a törvényi szöveg nem felel meg az eredetileg deklarált céloknak, és az ellenzék szerint nem mozdítja előre az ügyeket, ez a vélemény lehet megalapozott, lehet igaz is. Mint például a költségvetési fegyelemre, a Költségvetési Tanácsra vonatkozó álláspont, ahol a Fideszé teljesen eltért a szocialistákétól, szakmailag, politikailag védhető volt az álláspontunk. Jobb szabályozást akartunk, mint amit a túloldalon akartak, de ez nem jelenti azt, hogy a célt ne tartanánk fontosnak, hogy költségvetési fegyelem érvényesüljön. Ugyanez vonatkozik erre a kérdésre is. A pénzintézeti szektor likviditási stabilitásának megőrzése fontos cél a Fidesz szerint is, de az az eszközrendszer, amit itt a kormány alkalmazni akar, nem a legjobb eszközrendszer a probléma kezelésére. Erről van szó, mielőtt szimplifikálnánk, és ezzel manipulálnánk a véleményeket, címkézzük a másikat teljesen megalapozatlanul, nem konstruktív módon, hanem éppen a vitát és az esetleges megállapodást hátráltató módon.
Még egyszer kérdezem, hogy az Állami Számvevőszékkel volt-e érdemi egyeztetés, és ez a javaslat bírja-e az Állami Számvevőszék támogatását. Ugyanis a garanciával kapcsolatban az Állami Számvevőszéknek igenis vannak jogosítványai, és itt, ebben a 2 paragrafusos törvényi megoldásban csak a 300 milliárdra vonatkozó kitétel szerepel, az 1500 milliárdra vonatkozó klauzula nincs is benne a szövegben. Számomra ez ilyen szempontból nem egyértelmű leképeződése az előző törvényjavaslatnak. Vagy ha igen, akkor világítsák meg, hogy miért igen, és világos választ kérünk arra, hogy az Állami Számvevőszék ezt a javaslatot így, ebben a formájában támogatja-e szakmailag.
ELNÖK: Horn Gábor!
HORN GÁBOR (SZDSZ): Nagyon röviden, elnézést, ha ismétlésnek tűnik, de nagyon rossz a vita akkor, ha úgy zajlik, hogy azért, mert valami ténylegesen rossz megoldás, akkor az, aki ezt a rossz megoldást nem támogatja, a nemzetet nem támogatja. Ha önök benyújtanak egy rossz költségvetést, mint ahogy megtették, aztán azt visszavonták, azután benyújtottak egy másikat az ön aláírásával, miniszter úr, már akkor is hazaárulók voltunk, amikor az egyébként visszavont költségvetést kritizáltuk. Ezt nagyon rossz iránynak gondolom. Van előttünk két olyan törvényjavaslat, amiről a jogászaink azt gondolják, hogy mellesleg alkotmányellenes. Lehet ezen vitatkozni, hogy az-e vagy sem, de erre azt válaszolni, hogy aki azt mondja, hogy ez nem jó, az nem akarja Magyarországon a stabilitást, a bankmentést, szerintem alapvetően elhibázott álláspont. Talán meg kellene hallani, hogy a kormány lehet, hogy nem végzett elég jó munkát, és egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek, ami nem megfelelő szakmailag, működési modelljében. Ezt kellene megnézni, hogy ez így van-e vagy nincs így, és nem ezzel riogatni.
Azt a helyzetet persze létre lehet hozni egy válságban, hogy mindenki, aki ki meri mondani, hogy ez kérem szépen így nem jó, a nemzet romlását akarja, de talán nem ez lenne a közös célunk meggyőződésem szerint. A közös célunk az lehetne, úgy hallom a nagy nemzeti és gazdasági csúcsokon, ellentétben az ön mostani álláspontjával, hogy találjuk meg közösen a megoldásokat. Az az álláspont, ami azt fejezi ki, hogy aki nem ezzel ért egyet, hanem mással, az mind-mind nem akarja a nemzet javát, nem a közös hangvétel megtalálását szolgálja. Úgy látszik, ha nincs kamera, kevéssé fontos a közös hangvétel megtalálása. Szívesen idehívunk néhány kamerát, ha ez segít a miniszter úrnak abban, hogy érdemi vitát folytassunk arról, hogy jó-e a megoldás, vagy nem jó. Úgy látjuk, hogy ez egy rossz megoldás, ennek megfelelően talán arról kéne beszélni, hogy mi lehet a jó megoldás annak érdekében, hogy ne terjeszkedjen túl az állam.
Ahogy Kóka János kollégám jelezte, magam is kifejezetten rossznak tartom, ha egy pénzügyminiszter azt gondolja magáról, de ez már az ön dolga, hogy a feladata az állam érdekeinek képviselete. Ez nem igaz. Nekünk az az érdekünk, itt mindannyiunknak, ön is parlamenti képviselő a kormány tagjaként, hogy egy olyan országban éljünk, ahol a társadalom tagjainak jó, nem az államnak, ahol egy működő gazdaság van. Ennek megfelelően az nem lehet érv, hogy valami az államnak jó, ha egyébként az érintetteknek, az országnak, a betéteseknek és így tovább nem jó. Ilyen típusú kötelezettséget mi biztos, hogy nem vállaltunk, amikor esküt tettünk a parlamentben. De szerintem kormányzati szereplőként sem ezt vállalja az ember. (Molnár László: Kicsit szerényebben.)
ELNÖK: Tukacs István képviselő úr!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miért kértem szót? Azért, mert részben szakmai, részben politikai értelemben szeretnék néhány érvet az eddig elhangzottak mellett és ellen felhozni. A hangnemről ne beszéljük, mert ebben a hangnemben elég nehéz megállapodnunk, Horn képviselőtársam. De nem is a hangnem az érdekes, hanem az érvelés mikéntje. A törvény rossz, mondja Horn Gábor képviselőtársam, a javaslat rossz, és egyben el is látja azzal a címkével, hogy rossz, és valószínűleg van ennél valahol jobb. Egyet felejt el, hogy egy kulturált vitában úgy történik, hogy az én véleményem szerint ez rossz, a javaslatom pedig ez és ez. A mi véleményünk szerint a javaslat jó, a javaslat működtethető, és a javaslatnak az az egyetlen kardinális pontja, amit sokan kérdőjeleznek meg a most már ellenzéki oldalon, hogy vajon az állam mekkora szerepet vállaljon abban a kérdésben, amely előttünk fekszik.
Szilárd meggyőződésem, tisztelt bizottság, hogy az államnak kell és szükséges szerepet vállalnia. Amennyiben a tisztelt bizottsági tagok emlékeznek arra a meghallgatásra, amikor először merült fel a 300- 300 milliárdos kérdés a bizottság előtt, az első kérdésem erre vonatkozott, hogy vajon lesz-e ilyen, és miért kell ezt megtenni. Nem az állam nevében, hanem azok nevében, akiket képvisel. Olyan pénzt használ fel, amelynek a felhasználásáról tudnia kell, ellenőriznie kell, ehhez technikákat kell találni. Messze érdeklődéssel figyelem azokat a próbálkozásokat, nemcsak Magyarországon, hanem máshol is az utóbbi hetekben, amelyek az állam szerepvállalását az államszocializmussal igyekeznek azonosítani. Tisztelt képviselőtársaim, ez az egész így nem igaz. A helyzet az, hogy nem attól jön el az államszocializmus időszaka, hogy az állam megpróbálja a felhasznált közpénzeket ebben a mindenki számára meglepően új helyzetben ellenőrizni, hanem attól, ha mindenütt ezt tenné.
A szabad verseny ilyen módon való istenítése megbukott, lássuk már be! A helyzet az, hogy szükséges és fontos, hogy az állam új módon vállaljon szerepet, akár tetszik ez, akár nem. És ha valaki azt mondja, hogy ki mit mondott eddig erről a kérdésről, képviselőtársaim, önök is ezt mondták, amíg nem volt gazdasági és pénzügyi válság, hogy piacgazdaság van, privatizált piacgazdaságban, a piac által szabályozott keretek között működünk. Erről beszéltek, ezt mondták folyamatosan, ha jól tudom, nem ennek az ellenkezőjét vallották. Nem találom ennek nyomát, vagy ha az ellenkezőjét mondták, az elég furcsa lenne, mert ugye tudják, hogy a piacgazdaságnak mi az ellentéte. Tisztelettel szeretném javasolni a bizottságnak, hogy bocsássa általános vitára ezt a javaslatot, és a közös tárgyalásnál találjon megoldást arra, hogy legyen a pénzügyi közvetítő rendszernek stabilitása. Amennyiben ezt nem teszi, pénzügyminiszter úrral értek egyet, kötelezőnek semmi esetre sem kötelező elfoglalni ezt a pozíciót, hogy mi akarjuk ezt a helyzetet.
Végül hadd reagáljak arra a félmondatra, hogy a bankoknak ez nem tetszik. Hát már bocsánatot kérek, ha az ellenzéki képviselőtársaimnak szakmai értelemben van javaslatuk, hogy mitől lesz jobb, nagyon szívesen hajlandó vagyok meghallgatni. De azt az érvet használni egy vitában, hogy a bankoknak nem tetszik az, hogy a nekik biztosított pénzért az állam jogosítványokat kér, enyhén szólva mulatságos, ne haragudjanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kóka János!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Azért kértem szót, mert elhangzott itt egy olyan mondat, ami szerintem a XXI. század elején, 20 évvel a rendszerváltás után egy magára valamit adó demokratikus párttól kérdés, hogy elhangozhat-e. Ez pedig az, hogy a szabad verseny megbukott. Szeretném elmondani, hogy nem a szabad verseny bukott meg, hanem a szocializmus bukott meg 20 évvel ezelőtt. Az államosítással, a túlzott állami szerepvállalással, az összes hozadékával együtt. A szabad piac, a szabad verseny, köszöni, jól van, eddig az összes válságot túlélte, utána összeszedte magát. Magyarországon nem a kapitalizmusból, nem a szabad versenyből volt sok, hanem az államból, a bürokráciából, a korrupcióból, a magas állami újraelosztásból volt sok. Pontosan azokból, amiket ezek a törvényjavaslatok, tisztelt szocialista képviselőtársaim, most a parlament asztalára próbálnak visszacsempészni. Ehhez képest már csak reményemet tudom kifejezni, hogy Tukacs képviselő úr magánvéleményként fogalmazta ezt meg, nem mint a miniszterelnök adóügyi főmegbízottja, mert ha utóbbi a helyzet, akkor az nagy probléma, hiszen akkor nagyon nehezen tudunk egy platformra helyezkedni adókérdésekben. Köszönöm.
ELNÖK: Balla György képviselő úr!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Élvezettel hallgattam az SZDSZ és az MSZP elvi vitáját. A mi szerény álláspontunk szerint sem a neoliberalizmus, sem a szocializmus nem helyes irány, ahhoz képest, hogy most milyen élesen vitáznak, egészen jól megfértek hat éven keresztül békében, barátságban egymás mellett. Sőt, tíz éven keresztül, hiszen volt egy másik négyéves közös kormányzásuk is.
Ami miatt igazából szót kértem, és nem leszek túlságosan hosszú, az az, hogy szeretném megköszönni pénzügyminiszter úrnak, hogy a felelősség kérdéséről kezdett el beszélni. Így nyilvánvalóan lehetőség van arra, hogy minden egyes hozzászólását például azzal kezdje, hogy személyesen is felelős vagyok azért, hogy 2006-ban olyan költségvetése volt az országnak, ami 10 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt jelentett. El tudja mondani mindig, hogy személyesen is felelős vagyok azért, hogy olyan kormánynak voltam a pénzügyminisztere, amely az ország adósságállományát megduplázta. És el tudja mondani pénzügyminiszter úr azt is, és az lenne a helyes, ha felelősségről van szó, akkor mindig ezzel kezdené, hogy személyesen vagyok felelős azért, hogy olyan helyzetbe sodortam az országot, ami a saját és a miniszterelnököm bevallása szerint is államcsőd közeli állapotot idézett elő. Mert csendesen jegyzem meg, mindent nem lehet a pénzügyi válságra fogni. Hiszen az mindenkit érint, és sehol nem beszéltek pénzügyminiszterek és miniszterelnökök államcsőd közeli állapotról., csak ön és az ön főnöke, Gyurcsány Ferenc. Ezért pedig ön és az ön főnöke, Gyurcsány Ferenc személyesen felelős. Úgyhogy azt gondolom, tisztelt pénzügyminiszter úr, hogy a minimális politikai tisztesség azt kívánja meg, hogy ha ön kiejti a száján a felelősség szót, akkor mindig ezeknek az előrebocsátásával legyen szíves kezdeni.
Az érdemi kérdéshez. Szembe kéne nézni tényekkel. Önök letettek az asztalra egy olyan javaslatot, amit a kormányon és a Szocialista Párton kívül senki nem támogat. Mindenki világosan elmondta, hogy hol, miben látja a problémát, mi az, ami számára elfogadhatatlan. Tisztelt miniszter úr, akkor erre nem egy arrogáns, elutasító, a kedélyeket felkorbácsoló választ kell adni, nem politikai megfogalmazásokat kell adni, pláne nem egy kisebbségi kormány esetén. Ha arról van szó, hogy nem a saját érdekeiket akarják megjeleníteni egy törvényjavaslatban, hanem az ország érdekét, akkor el kéne fogadni azoknak a szereplőknek az érvelését, vagy azoknak legalább jó részét, amelyek egyrészt szükségesek ahhoz, hogy a törvény elfogadásra kerüljön, másrészt akiket érint, akikről szó van, hogy egyáltalán ezzel a segítséggel, amit önök segítségnek neveznek, élni tudjanak, és ezáltal a magyar gazdaságon lehessen segíteni. Ha nem ezt teszik, hanem arrogáns, visszautasító válaszokat adnak, ahogy most ön tette, tisztelt pénzügyminiszter úr, akkor ne csodálkozzanak azon, hogy a benyújtott javaslatot azok a képviselők, akiknek az érveit nem fogadták el, elutasítják, nem tartják általános vitára alkalmasnak. Semmi más nem történt, csak ez. Úgyhogy legyen szíves, nyugodjon meg, várja meg a javaslatokat, a kormány pedig nyújtson be egy olyan törvényjavaslatot, ami általános vitára alkalmas, ami figyelembe veszi azokat a nem túlságosan bonyolult, de nem is végtelenül egyszerű érveket, amelyek mindenki számára elfogadhatóvá teszik. Ebben az esetben egészen biztos lehet abban, hogy lesz támogatása minden olyan javaslatban, ami valójában nem az önök, hanem az ország érdekeit szolgálják. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szabó Lajos alelnök, majd Hargitai János.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnálom, hogy a szokásos irányba megy el ennek a törvényjavaslatnak a vitája is. Feleslegesnek tartom azt, hogy itt egymás felelősségéről nyissunk most vitát. Nem tartom szükségesnek azt sem e vitapont kapcsán, hogy a 2006-tól, vagy 2000-től, vagy 1990-től, vagy 1945-től kezdődő problémákat vitassunk meg. Úgy gondolom, hogy a szocialista frakció képviselői az előző napirendi pont kapcsán Kékesi Tibor által, e napirendi pont kapcsán Molnár Albert által kifejtették azt a véleményüket, hogy e két egymáshoz kapcsolódó törvényjavaslatot a parlamentben meg kívánják szavazni, szükségesnek tartják e két törvényjavaslat elfogadását ahhoz, hogy a jelen helyzetben megjelenő kihívásokra megfelelő választ tudjunk adni. A pénzügyminiszter úr jelezte, a kormány tudomásul veszi, hogy sürgős tárgyalás keretében a parlamentnek négy hete van arra, hogy a közben még rendelkezésre álló információkat felhasználva, akár az előterjesztő által támogatott módon is tudjuk ezeket a javaslatokat még pontosabbá, vagy az önök igényeinek megfelelővé alakítani.
Ezért azt szeretném kérni, hogy az általános vitára való alkalmasságról ugyan már az ellenzéki pártok döntöttek az előző szavazásnál, mi fenntartjuk az álláspontunkat, hogy szükséges erről tárgyalni a parlamentben, és készek vagyunk ezekben a kérdésekben egyeztetésekre azért, hogy a lehető legjobb törvényt tudjuk elfogadni. Kérem, hogy a vitát lehetőség szerint ebbe az irányba vigyük. Mi tudomásul vesszük azt, ha önök nem fogják támogatni az általános vitára való alkalmasságot, hiszen az erőviszonyok ma a bizottságban ilyenek. Én csak azt kérem, hogy ne kimondottan csak az erőviszonyok, hanem az érvek is kapjanak helyet a mai vitában. Köszönöm.
ELNÖK: Hargitai János képviselő úr!
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, azt, hogy a szocialista frakció elkezd haragudni ránk azért, mert valamit nem támogatunk, tényleg el kellene felejteni. A miniszter úrnak a mosolya ellenére sem kellene ezt a helyzetet úgy beállítania, hogy ők most valami jót akarnak a magyar gazdaságnak, mi meg versenyhátrányba hozzuk a magyar piaci szereplőket azzal, hogy ellenezzük ennek a törvénynek az elfogadását. Elismerjük azt, hogy valamilyen fajta beavatkozásra szükség van. Azért van szükség, mert a kormány előidézte a bajokat. Enélkül is elért volna minket a pénzügyi válság, Magyarországon azért nagyobb a pénzügyi válság negatív hatása, azért kényszerültünk rá ezekre az intézkedésekre, vagy hitelfelvételi lehetőségre, mert a kormány jócskán tett azért, hogy ez a helyzet létrejöjjön. Hogyan akarja a kormány orvosolni a bajokat? Elfogadom pénzügyminiszter úrnak azokat az érveit is, hogy összehajolva az Európai Unió pénzügyminisztereivel, hirtelen azt mondjuk, hogy egyfajta új közérdek jelent meg, és ez a pénzügyi intézményrendszer stabilitásának biztosítása. Ez lehet egy megfogalmazott közérdek, ezzel nincs az égvilágon semmi gond. Ha ezért az európai országok egységesen azt mondanák, hogy megtalálják azokat a szabályozási pontokat, ahol az eddig viszonylag szabadon működő magyar és más bankrendszert jobban ellenőrzik, tehát az állam a szabályozó szerepével lép fel, ezt helyeselném.
De mit tesz ma ezen kívül, vagy mire törekszik a magyar állam, a magyar kormány? Előidéz egy válságot, jócskán befolyásolja a válságot, utána azt mondja, hogy a válságból anyagi hasznot is akarok húzni. Kóka frakcióvezető úr kérdésére nem kaptunk választ, amikor azt kérdezte, hogy milyen felárral fogjuk továbbadni az IMF-hitelt a bankoknak. A pénzügyminiszter úr csak azt érzékeltette, hogy nyilvánvalóan nem annyiért, amennyiért mi kapjuk az IMF-től, hanem valamit erre rá kívánunk tenni. Tehát létrehozunk egy válságot, utána, visszaélve a szabályozó szerepünkkel, a válságon már közvetlenül költségvetési hasznot akarunk húzni azzal, hogy x százalékokat, és fogalmunk sincs, mennyit, 2-3-5-öt, ahogy elhangzott, rápakolunk, és csak ilyen feltételekkel adjuk oda ezt a hitelt. De ezzel sem elégszünk meg, még átvesszük a gazdálkodó felelősségét is, mert bemegyünk a magántulajdonú bankokba, és ezzel a pénzzel, amivel ott megjelentünk, elkezdjük valamilyen módon a bankokat irányítani.
Azt gondolom, hogy ez a három dolog egyszerre sok, és ez tényleg felveti azt, hogy alkotmányos-e az a beavatkozás, amit itt megtenni szándékoznak önök. És mivel alkotmányos aggályaink vannak, azért mondjuk azt, hogy nem támogatjuk ezt a törvényt ebben a formájában.
ELNÖK: Mádi László! Csak röviden, ha kérhetem.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, egyetlenegy kérdésem van. Megértem Szabó Lajos alelnök úr rendkívül szimpatikus szavait. Kérem, hogy a következő ülésre, amikor érdemben beszélünk erről a kérdésről, dokumentálják nekem a Bankszövetség és az Állami Számvevőszék támogató véleményét ehhez a törvénycsomaghoz. Ez egy kiinduló álláspont. Tényleg nagyon furcsa dolog az, ha valakit az akarata ellenére akarunk boldoggá tenni - most a bankokra gondolok. Ez valószínűleg nem hoz szerencsés megoldást hosszú távon sem. A megegyezéshez az kellene, hogy lássuk, hogy azoknak a szervezeteknek a véleményét, amelyek jelentősebb szereppel bírnak. Vagy azért, mert érintettek, vagy azért, mert szakmailag véleményezniük kell ezeket a törvényjavaslatokat, állást foglalnak, és ezt dokumentálni lehet, hogy igen, ők ezt a megoldást törvényszerűnek, jónak és hatékonynak látják. Tehát jó megoldást akarunk, és nem olyan megoldást, ami nem előre, hanem hátravisz.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs jelentkező, válaszadásra a kormány részéről megadom a szót. Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Egyrészt nagyon sajnálom, hogy képviselők olyan kifejezéseket használnak, amilyeneket én nem használtam, és rám hivatkoznak, mind Horn képviselő úr, mind Balla képviselő úr. Legyenek szívesek, máskor olyat ne használjanak, amit nem mondtam. Második megjegyzésem: már megbocsássanak, de fenntartom azt az álláspontomat, amit mondtam, hogy ha önök azt akarnák, hogy ez a két törvényjavaslat együttesen a hazai gazdálkodási feltételeket pozitívan befolyásolva tudjon Magyarországon érvényesülni, akkor nem megakadályozni kellene az általános vita lefolytatását, hanem módosítani azokon a pontokon, amely irányban mindketten, mind Kék Mónika, mind én magam is tettem kezdeményezést. Ezért azt gondolom, a dolog nem arról szól alapvetően, amit önök itt most próbáltak politikailag visszahúzni, hanem arról szól, hogy akarunk, vagy nem akarunk egy jól működő, az európai versenyjoggal összhangban álló, Magyarországon is érvényesíthető, olyan, a pénzügyi stabilitást elősegítő, azt megteremtő intézményrendszert kialakítani, annak jogszabályi környezetét kialakítani, amire szerintem igenis szüksége van Magyarországnak.
Mádi képviselő úr azon kérdésére, ahogy akarunk-e azokon segíteni, akik nem kérnek a segítségből, már megbocsássanak, de szerintem nem ez a helyes kérdésfeltevés. Ha a pénzügyi rendszer stabilitása, úgy, ahogy azt Hargitai úr mondta, egy valóságos érdekké válik nemzetközileg és az országban is, akkor szerintem nem az a kérdés, hogy az adott szereplők ebben az ő igényeiknek megfelelő állami feltételrendszert kapnak-e, hanem az a kérdés, hogy az állam tud-e olyan feltételrendszert biztosítani, ami a magyar pénzügyi rendszer stabilitása szempontjából fontos. Itt vannak ugyanis nagyon nyilvánvaló érdekkülönbségek. Ezek az érdekkülönbségek ezen a bizottsági ülésen világosan felszínre kerültek. Szerintem ezeknek az érdekkülönbségeknek a mi oldalunkról, mind a kormányzat, mind az Országgyűlés oldaláról nem lehet kétséges, hogy milyen szempontból, melyik oldalon állva kell a megfelelő megoldást megtalálni jogszabályi formában is. Ezért azt gondolom, hogy nekünk ez a felelősségünk. A kormány ezt a felelősséget végiggondolva tette meg javaslatát.
Most is azt kérem, és nem akarok minden egyes megjegyzésre külön-külön reagálni, mert akkor a vita csak folytatódna, hogy ezt a másik törvényjavaslatot is, ami azt teszi lehetővé, hogy a költségvetési törvényben rögzített feltételeknek megfelelően a 300 milliárdos forrás felhasználásra kerülhessen, támogassák a bizottság tagjai. Támogassák annak érdekében, hogy az általános vitát, majd a részletes vitát ezen javaslatról le tudjuk folytatni, hogy a módosító javaslatok benyújtására, elmondására, a megfogalmazások finomítására sor kerülhessen, hogy aztán végül egy jó javaslatot fogadjon el az Országgyűlés. Köszönöm figyelmüket.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. A szavazás következik. Aki T/6766. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Aki nem? Ez is tizennégy. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Nem kapta meg a többséget, tehát hasonló a sorsa, mint a másik javaslatnak. A bizottsági álláspontot, ahogy az előzőnél, mivel együttes tárgyalás lesz, Varga Mihály, a kisebbségi álláspontot Kékesi Tibor ismerteti. Köszönöm szépen a kormányzat részéről miniszter úr közreműködését is. Azt gondolom, ez előrevitte a vitát.
Következik a 4. napirendi pontunk, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/5656. szám alatt. A gazdasági bizottság módosító javaslatainak megvitatására kerül sor első helyen kijelölt bizottságként, illetve bizottságunk saját javaslatainak megtárgyalására. Köszöntöm a kormány képviselőjét.
A második kiegészítő ajánlás szerinti módosító javaslatokról szavaznánk először. Ebben a kiegészítő ajánlásban 5 pont szerepel, amelyekkel a kormány egyetért. Kíván-e még ehhez külön hozzátenni valamit?
MOCSÁRI-GÁL KRISZTINA DR. (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen, köszönöm. Mocsári-Gál Krisztina vagyok, osztályvezető. Azóta van egy kiadott támogatotti sor, ami a végleges kormányálláspontot tükrözi. Abban az szerepel, hogy az 1. pontot a kormány nem támogatja, az összes többit viszont igen.
ELNÖK: Akkor sorban szavazhatunk.
Az 1. pontot a kormány nem támogatja. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatja.
A 2. pontot a kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatja.
A 3. pontot a kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatja.
A 4. pontot a kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás) Támogatja.
Az 5. pontot a kormány támogatja. A bizottság? (Szavazás) A többség támogatja.
Következnek a bizottság által kezdeményezett módosító javaslatok. Két ilyen van. A kormány álláspontját kérdezem.
MOCSÁRI-GÁL KRISZTINA DR. (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ebben a pillanatban kormányálláspontot nem tudok képviselni, és nem szeretnék szakmai álláspontot megfogalmazni egyik módosító javaslat kapcsán sem.
ELNÖK: Miután bizottsági módosító javaslat lesz, ennek megfelelően ez nem is indokolt, ettől függetlenül be tudjuk nyújtani, amennyiben a bizottság többsége egyetért vele. Kérdés, észrevétel van-e ehhez? Végh Tibor!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Hargitai képviselőtársam szavait mindig komolyan veszem, azt is, amikor azt mondta, hogy épp ideje elfelejteni azt a gyakorlatot, hogy a szocialista frakció megsértődik az ellenzékre, mert az ellenzék nem támogat egy előterjesztést. Akkor kérem, fordítva is legyen így. Az ellenzék se sértődjön meg azon, ha most ezt a két, a Fidesz által benyújtott javaslatot nem tudjuk támogatni egészen addig, amíg a speciális albizottság, amely a gazdasági bizottság mellett működik, meg nem nézi. Kifejezetten szakmai jellegű probléma van az egyik módosító javaslatnál, ami dőlhet balra, dőlhet jobbra is. A kettő együtt meglátásom szerint nagyon picit üti egymást. Azt szeretnénk, ha a gazdasági albizottság ebben a kérdésben széles intézményi konszenzus mellett állást foglaljon. De addig ne támogassuk ezt a bizottsági módosítást. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Első helyen kijelölt bizottság vagyunk, lehet ilyet ajánlani, de a bizottságnak akkor is itt kell majd döntenie. Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Csak röviden jelezném, hogy a rövidebb változat technikailag sem alkalmas a benyújtásra. Köszönöm.
ELNÖK: Egyelőre a hosszabbik javaslatnál tartottunk, arról kérek állásfoglalást. Amennyiben a bizottság támogatja a 4. §-ként feltüntetett módosító javaslatot, amely az alaptörvény 8. §-át új (4) és (5) bekezdéssel kívánja kiegészíteni, kérem, jelezze! (Szavazás) Nincs meg a benyújtásához a többség.
A másik javaslattal kapcsolatban a kormány álláspontja elhangzott. Aki támogatja a benyújtását? (Szavazás) Ennek sincs többsége.
A napirendi pontot lezárom, köszönöm szépen a kormány közreműködését.
Következik az 5. napirendi pont, a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvénymáról szóló törvényjavaslat, T/6741. számon. Dr. Karsai József és társai önálló indítványáról van szó, amelyhez bizottsági módosító javaslat benyújtását kezdeményezik. Első helyen kijelölt bizottságként fogjuk tárgyalni. Van egy hosszabb és egy rövidebb módosító javaslat.
A hosszabbal kezdjük. Az előterjesztő véleményét kérjük, utána a kormányét. Köszöntöm Karsai József képviselő urat.
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP), előterjesztő: Támogatom, ha a bizottság ebben konszenzust tud kialakítani, ellenkező esetben nem.
ELNÖK: A kormány részéről?
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Mi is támogatjuk. Annyit szeretnék hozzáfűzni ezekhez a módosító javaslatokhoz, hogy a házbizottság úgy döntött, hogy ma újra megnyitja az MFB-törvény vitáját, ugyanakkor eltér a Házszabálytól, és ma lesz ennek a törvénynek zárószavazása. Tudomásunk van arról, hogy a második módosító javaslat, amelyet szeretnének benyújtani, valószínűleg pontosításra fog kerülni a mezőgazdasági bizottság által.
ELNÖK: Első helyen kijelölt bizottság vagyunk, úgyhogy ezt nem egészen értettem. Dancsó József képviselő úr!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem értem, hogy melyiket támogatjuk. Mert van az asztalunkon egy olyan módosító javaslat, amely a finanszírozási konstrukcióra vonatkozik, hogy hogyan kell kidolgozni, hogy közvetlenül a termelőkhöz jusson el. És van egy, a nyílt végű ingatlanalapokra vonatkozó módosító javaslat. Akkor most erről beszélünk?
ELNÖK: Azt mondtam, hogy a hosszabbik változatról beszélünk, a törvény új 2. §-sal történő kiegészítéséről van szó. Képviselőknek van-e kérdésük, észrevételük? Dancsó József!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előző napirendi pontnál tettem fel kérdéseket pénzügyminiszter úrnak, választ viszont nem kaptam rá. Többek között arról kérdeztem, hogy mennyire tartja jogszerűnek, hogy egy ilyen 2. §-sal egészül ki az MFB-ről szóló törvény, illetve a legfontosabb, hogy folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni lehet ezen paragrafus rendelkezéseit. Ez mennyire szerencsés az önök megítélése szerint?
ELNÖK: További kérdés, észrevétel ehhez van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. A kormány felé hangzott el a kérdés.
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, a módosító javaslat házszabályszerűségét nem a kormány tiszte megítélni. Képviselő úr másik kérdésére, hogy mennyire szerencsés az, hogy folyamatban lévő ügyre is lehet alkalmazni, úgy gondoljuk, hogy ez az átmeneti szabály csak lehetővé teszi, hogy folyamatban lévő ügyre is alkalmazhassa a felügyelet ezeket az új eljárási szabályokat abban az esetben, ha az alapkezelő ezt külön kérelmezi. Azt mindenképpen szem előtt kellene tartani, hogy ezen eljárási szabályok alapvetően a befektetésijegy-tulajdonosok érdekeit próbálják védeni. Szeretnénk azt elkerülni, hogy egy szűk csoport bizonyos információk birtokában megtegyen bizonyos lépéseket, a bent maradókat pedig hátrányos megkülönböztetés érje. Ezért gondoljuk azt, hogy az együtt sírunk, együtt nevetünk elv alapján ez egy védhető álláspont.
ELNÖK: Állást tudunk-e foglalni? (Jelzésre.) Úgy látom, igen. A házszabályszerűséggel együtt kell megítélnünk, hogy benyújtjuk-e. Kérem, foglaljunk állást arról, hogy a módosító javaslat benyújtásával egyetért-e a bizottság. Aki igen, jelezze! (Szavazás) Ez a többség.
A másik a rövidebb javaslat, amely a 2. § k) ponttal való kiegészítését javasolja. Az előterjesztő támogatja-e? Igen, vagy nem?
DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): Bocsánatot kérek, de nagyon röviden szeretném megindokolni, hogy miért nem támogatom. Látom, hogy itt elég hosszú vita zajlott. Hadd mondjam el, hogy nagyszerű a javaslat, de azt hiszem, az eredeti célt, tisztelt képviselőtársaim, amiben konszenzusra jutottunk, nem szolgálja. Kedden volt egy hete, hogy a vitában ellenzék és kormánypárt egységesen támogatta a benyújtott módosító indítványomat, amely igen széles körben adott lehetőséget, hogy valóban a termelőkhöz tudjon eljutni. Amit itt látok, az a szűkítését jelenti annak, amit itt már egyszer elfogadtunk. Meg is indokolom, hogy miért. Az eredeti cél az volt ezzel a módosító indítvánnyal, hogy meghúzzuk a piacot azáltal, hogy bevetünk 30-40 milliárd forintot közraktári felvásárlásra. Ennek az ellenértéke egy meglévő termény, amire a bank kifizeti a közraktár által leadott közraktárjegyet.
Ha azt mondom, hogy a tényleges kárt szenvedetteket akarom segíteni, akik már eladták a terményüket, az rendkívül nehéz lesz, és nem áll olyan szorosan együtt az én javaslatommal, mert sajnos volt ilyen. De erre ki kéne találnunk vagy az Unió által engedett, vagy nem engedett módon a támogatást. Ezeknek már MFB-hitelt nem tudunk adni. Dancsó képviselő úrnak igaza volt a múltkor, amit gondolom, most is megerősít, hogy aki már elszenvedte a kárt, annak nem tudunk segítséget nyújtani. Mert ez semmi másról nem szólna, hogy nagyon leegyszerűsítsem, hogy az MFB lehetővé teszi a Concordiának, hogy beközraktározza a gabonát. Ad a kezébe egy közraktárjegyet, szerencsére már megemelkedett áron. Hiszen ahogy a parlament napirendre tűzte, és úgy volt, hogy ma már szavazunk is, a mi körzetünkben, Domokos úr tudja, 4-500 forintot felhúzott Bánhegyesen a kukorica árán csak a híre. Ha ez még egy hetet csúszik, és azt látják, hogy itt dilemmáznak rajta, és nem lesz másfél-kétmillió tonna gabona közraktári felvásárlása, akkor a kukorica ára, itt ki merem jelenteni, és aztán majd mehetünk mindannyian a sajtó el, a gazdáink elé, vagy jobb lesz, ha nem megyünk haza, hanem indulunk Sopron felé, legalábbis én Battonyáról, újra 14 ezer forint lesz. Mert az biztos, hogy ennek a negatív hatása azonnal érződni fog.
Szerintem az első beadott indítvány mindnyájunk együttes konszenzusán alapult. A keddi vitán szívesen vettem volna, ha eljönnek mások is, ahol teljes egyetértésben megvitattuk, hogy miért fontos, és miért ebben a formában fontos. Ez egy tág lehetőség. Elnök úr, ne haragudjon, nagyon örülök ennek, mert tudom, hogy kik a kárt szenvedett gazdák nálam is, de ebben benne vannak a kárt szenvedettek is. Ez olyan, mintha egy családban nem azt mondanák, hogy az egész család kapja a támogatást, hanem csak a közgazdasági egyetemet végzett lány. Én egy bővebb részre adtam be módosítást, ezért nem támogatom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kormány?
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Nincs meg a többsége, tehát ezt a bizottság nem nyújtja be.
Ennek megfelelően további módosító javaslatok nincsenek. A napirendi pontot lezárom. Köszönöm mindenkinek a közreműködését.
Ezzel a mai bizottsági ülésünk is véget ért. Köszönöm mindenkinek a megjelenést. További jó munkát.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 22 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit