KPSZB/42/2008.
KPSZB/114/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2008. december 9-én, kedden 13 óra 13 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Dr. Veres János meghallgatása *
Dr. Veres János szóbeli tájékoztatója *
Dr. Kékesi Tibor hozzászólása *
Szijjártó Péter hozzászólása *
Dr. Katona Béla hozzászólása *
Tállai András ismételt felszólalása *
A fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaélések visszaszorításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Botka Lajosné (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Hargitai János (KDNP)
Horn Gábor (SZDSZ)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Kovács Tibor (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Molnár László (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Babák Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz).
Dr. Veres János pénzügyminiszter
Sepsy Tamás, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője
Szittner Károly, a Miniszterelnöki Hivatal osztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 13 perc)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottságalelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Nagy tisztelettel köszöntök mindenkit. A bizottság ülését megkezdjük. Engedjék meg, hogy először Botka Lajosnét köszöntsem, a bizottság újonnan megválasztott tagját.
A napirendi javaslatban három pont szerepel. Ehhez további módosítás nem érkezett, ezért kérem, hogy a napirend elfogadásáról szavazzunk. Aki elfogadja a napirendet, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen. Megállapítom, hogy a bizottság elfogadta napirendjét.
Az 1. napirendi pontunk dr. Veres János pénzügyminiszter úr meghallgatása. Külön köszöntöm miniszter urat. A Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján a pénzügyminiszter úr éves meghallgatására kerül sor. Ha pénzügyminiszter úr szeretne szóbeli kiegészítést tenni, megadom a szót, hogy a mai meghallgatást indítsa el gondolataival.
Dr. Veres János szóbeli tájékoztatója
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tekintettel arra, hogy az elmúlt évben elég gyakran vettem részt a bizottság ülésein, azt gondolom, sok kérdésről nem kell most szólni, amelyekről korábban beszéltem. Csak emlékeztetnék mindenkit, hogy hat alkalommal találkoztunk a bizottság ülésén az elmúlt egy évben, éppen ezért egy picit átfogó képet szeretnék rajzolni az elmúlt egy évről annak érdekében, hogy a mostani meghallgatás tükrözze a mögöttünk lévő időszakot.
2008 Magyarország szempontjából mindenképpen úgy lesz jellemezhető, hogy a 2006 nyarán megkezdett fiskális kiigazítás eredményes éve, amikor jelentősen gyorsabban léptünk, lépünk előre az egyensúlyi viszonyok javításában, mint azt eredetileg terveztük, akár a 2006-ban elfogadott konvergenciaprogramban, akár a 2008-ra elfogadott költségvetésben is. Ma már az látszik, hogy az államháztartási egyensúly, az eredményszemléletű hiányszámítás szempontjából hamarabb fogjuk tudni teljesíteni a maastrichti kritériumot, mint ahogy azt eredetileg gondoltuk. Nyilvánvaló, hogy ennek az évnek a végére olyan érték jelenik meg a költségvetésben hiányként, amely a nyugdíjreformmal korrigáltan 3 százalék alatti értéket fog adni. A Pénzügyminisztérium hivatalos adatai alapján a 3,4 százalékos eredményszemléletű hiány a 0,6 százalékos nyugdíjreformmal korrigált értékkel 2,8 százalékot mutat. Ezzel megteremtjük annak feltételét, hogy gyorsabban tudjunk az ERM II-es árfolyam-mechanizmushoz csatlakozni és ennek révén, ezen az úton továbbmenve az eurózónához is. Azt gondolom, ez rendkívül fontos Magyarország jövője szempontjából. Hogy mennyire fontos, azt éppen az idén ősszel, a pénzügyi krízis esetén tapasztaltuk meg. Magyarország az elmúlt két és fél évben végrehajtott kiigazítással nemzetközi összehasonlításban is jelentős lépést tett, hiszen ez vetekszik a mintegy 20 évvel ezelőtti írországi kiigazítás két év alatt végrehajtott 7 százalékos GDP-mértékével. Amikor erről beszélünk, érdemes ezt is értékelni.
Az elmúlt időszakban több területen hajtottunk végre olyan strukturális átalakítást, amelyet nyugodtan lehet reformként vállalni. Ebből a tárcához kötődően szeretnék három dologról beszélni. Egyrészt a vagyontörvényről, amelyet az elmúlt év őszén fogadott el az Országgyűlés, de ebben az évben vált valóságossá az új szervezet működése. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a 2007-ben a parlament elé beterjesztett közpénzügyi törvény kapcsán ebben az évben az Országgyűlés megalkotta azt a szabályozást, amely az SZDSZ javaslataival kiegészülve újraszabja az új közpénzügyi gazdálkodás kereteit. Azt csak sajnálatosnak tekintem, hogy ez nem terjed ki az önkormányzati szabályozásra, és nem kétharmaddal fogadta el az Országgyűlés. Nem rajtunk múlott, így fogalmazok. Örültem volna, ha ezt nagyobb többséggel fogadja el a parlament, és kiterjed az önkormányzati terület szabályozottságára is. Fontos bizalomerősítő lépésnek is tekintjük ezt. Örültem annak is, hogy amikor itt az elmúlt hetekben kamatcsökkentésről volt szó, a jegybankelnök úr is ezt a lépést úgy említette meg, mint a reformok területén történő fontos előrehaladás egyik lépését. De ez nemcsak belföldi, hanem külföldi véleményekben is érzékelhető volt.
Harmadikként a parlament hétfőn módosító indítványokkal megszavazott úgynevezett státustörvényt említem, ami végeredményben a költségvetési szervek gazdálkodási körülményeit, feltételeit szabja újra. Azért tartom nagyon fontosnak, mert sok éve készítjük elő annak az átalakítását, hogy a költségvetési gazdálkodásban is az üzleti szféra szabályainak, bizonyos pozitív tapasztalatainak átvételére, az eddigi, sokak által túlzottan merevnek tartott költségvetési szabályok oldására, lazítására, illetve új szabályok érvényesítésére sor kerülhessen. Bízom benne, hogy ezt a szabályozást a következő héten, a zárószavazáson az Országgyűlés elfogadja, és ennek eredményeképpen e három területen jelentős mértékben sikerül átalakítani az államháztartási gazdálkodás feltételrendszerét.
Miután az ősszel tapasztalható pénzügyi turbulencia, illetve pénzügyi válság különböző kérdéskörei miatt a bizottságban többször találkoztunk, és többször megvitattuk ennek egyes elemeit, egyes lépéseit, ezekre most nem térnék ki érdemben. Azt szeretném mondani, hogy az akkor elkezdett lépések folytatása természetesen a következő hetekben, hónapokban is szükségszerű. Kérem az Országgyűlés támogató együttműködését is ebben. Külön kérem a költségvetési bizottság tagjainak együttműködését abban, hogy a pénzügyi rendszer stabilizációjára vonatkozó törvényjavaslatot a következő héten hétfőn, a zárószavazáson fogadjuk el. Egyértelműnek tekintem azt, hogy ha egy ilyen törvényt elfogadunk, az hozzá fog járulni ahhoz, hogy Magyarország gyorsabban tudja a pénzügyi válság hatásait leküzdeni, azaz jobban tudjon alkalmazkodni a magyar gazdálkodói háttér, a magyar pénzügyi háttér ahhoz a kihíváshoz, amely Magyarországot is érinti.
Még két dologról szeretnék röviden szólni. 2008-ban sikerült tovább folytatni azt az utat, amelyen a fehérítés érdekében elindultunk, és korábban nem látott mértékű hatásokat és eredményeket tudtunk elérni. Az objektív mutatókat vizsgáló háromfős bizottság megállapítása szerint az előző évben közel 100 milliárd forintos hatású volt az a költségvetési összeg, amelyet a fehérítés eredményeképpen elértünk. Az ez évi hatások is nyilvánvalóan tízmilliárdos nagyságrendűek lesznek. Természetesen az év vége előtt még ez a fajta értékelése a független bizottságnak nem született meg, úgy vélem, ha megszületik, valamennyien látni fogjuk annak értékét. Rendkívül fontosnak tartom azt is, hogy az egyszerűsítésben és az elektronizálásban, az adó- és vámeljárásokban jelentős lépéseket sikerült tennünk előre az elmúlt időszakban. Ennek eredményét a vállalkozások érzékelhetik, amikor a hatóság munkája stabilabbá, biztonságosabbá és kiszámíthatóbbá vált, csakúgy, mint a vám- és pénzügyőrség tevékenysége is. Arról már nem is beszélve, hogy ennek eredményeképpen biztonságosabbá váltak az adóbevételek, illetve a vámbevételek, amelyekre nagy szükségünk volt.
A meghozott intézkedések eredményeképpen ebben az évben már érzékelhető hatása van annak, hogy többen tettek adóbevallást, többen tettek olyan adóbevallást, amelynek alapján adófizetési kötelezettség volt. Ez cégekre és magánszemélyekre is igaz, és ennek eredményeképpen több adóbevételünk is származott ezekből. Ezt rendkívül fontosnak tartom, hiszen akkor tudunk Magyarországon megfelelő feltételeket teremteni, ha ezen az úton további eredményeink lesznek a jövőben is. Arról most nem szívesen beszélnék, hogy a következő időszakban mit tervezünk, hiszen az a jövő kérdése. A 2008-as eddig eltelt időszak rövid összefoglalásaként ezeket kívántam megemlíteni. Köszönöm figyelmüket. Parancsoljanak!
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselő fog szót kapni. Először Tállai Andrásé a szó.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönjük a rövid bevezetőt. Miniszter úr igazán megadta a lehetőséget arra, hogy kérdezzünk egy kissé átfogóbban, ne csak a pénzügyi egyensúlyi eredményeket taglaljuk és azt, hogy többen adtak adóbevallást, mert véleményünk szerint a 2008. év bizony nem ezzel fog bevonulni Magyarország gazdaságpolitikai történelmébe.
Azt szeretném miniszter úrtól kérdezni, mennyiben érzi a felelősségét abban, hogy Magyarországon 2008 végére kialakult egy államcsődhelyzet. Az államcsőd azt jelenti, hogy az állam fizetésképtelenné válik, nem tudja törleszteni a felvett hiteleit és annak kamatait, vagy nem tudja kifizetni az állam által vállalt kötelezettségeit, így például a köztisztviselők bérét, az önkormányzatoknak adandó juttatásokat. Miniszter úr erről nagyon nyilvánvalóan, nagyon keveset beszélt a közvélemény előtt, de megtette ezt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, aki nagy örömmel újságolta, hogy ettől sikerült az országot megmenekíteni. Mennyiben érzi ön a felelősségét azért, hogy Magyarországon nem jegyezték le az állampapírokat? Pedig jelentős hozamokat adott, mondhatni, Magyarországon a legmagasabbakat, hiszen magánszemélyek, befektetők nem tudtak ilyen hozamot elérni. Ennek ellenére az állampapírok lejegyzése nem történt meg, ezért volt szükség arra, hogy nagyon gyorsan igénybe tudja venni a Nemzetközi Valutaalap segítségét.
Miniszter úr elég régóta, két cikluson át irányítja Magyarország pénzügypolitikáját, hiszen államtitkárként kezdte, majd miniszterként folytatta. Van egy nagyon különleges eleme az ön miniszterségének. Mégpedig az, hogy önnek is van egy őszödi beszéde, ami ugyan nem híresült el annyira, mint a miniszterelnök úré, de mégis csak nagyon-nagyon fontos. Hiszen ön ott valamiféle elemzésről, valamiféle olyan jelentésről beszélt, ami 2005 decemberében készült, és végül is soha nem került nyilvánosságra. Ön teljesen tisztában volt azzal, hogy Magyarország milyen helyzetben van 2005 végén, 2006 elején. Ha megengedi, most idéznék ebből a beszédből, amit ön mondott el szintén Balatonőszödön. Azt mondja, hogy "tovább kell menni erőteljesen, és ...nagyjából másfél év alatt kialakul az a helyzet, ami után tudunk tovább menni erőteljesen és egyértelműen." 2006 májusában járunk. "Hiszen a 2007. évi nagyon negatív szám, amit elmondott Feri, ahhoz képest 2008-ban már egy egészen jó növekedési jövedelemadatot prognosztizáltunk. Hiszen itt van a tábla, ez végig van számolva. Valaki feltette hozzászólóként, hogy vajon megtörténtek-e az elemzések." Tehát ön 2006-ban 2008-ra vonatkozóan jó jövedelemadatokról, jó gazdasági növekedési adatokról beszélt. "Igen, megtörténtek az elemzések. Igen, nem szivárgott ki. Akiknek kellett, azoknak oda volt téve az asztalra. Nézzetek ide! December óta egy példányban létezik ez a program, amiről én időnként szóltam. Nincs két példány belőle. A miniszterelnök is azt mondta, hogy ne maradjon nála se példány. Látta. Szóval azt tudom mondani, hogy a dolog megcsinálható."
Miniszter Úr! Ön teljesen tisztában volt azzal ezek szerint, hogy az ország milyen helyzetben van, 2006-hoz képest 2008 év végére az ország még nehezebb helyzetbe került. Ezt maga a kormány ismeri el, hiszen az államcsőd veszélye a 2006. májusinál lényegesen rosszabb helyzet. Megismétlem tehát a kérdést, láthatnánk-e végre mi is azt a 2005. decemberi jelentést, illetve érzi-e a felelősségét azért, hogy 2008-ra az ország helyzete pénzügyi szempontból rosszabbá vált.
A másik kérdésem az, hogy egyetért-e ön azokkal az európai uniós országokkal, amelyek éppen ellenkezőleg próbálják kezelni a válságot, mint önök a gazdaság miniszterrel, a miniszterelnök úrral Magyarországon. Ez konkrétan arról szól, hogy ezek az országok kamatot csökkentenek, és nem növelnek, mint Magyarországon, adót csökkentenek, és nem adót emelnek, mint Magyarországon, hogy Magyarországon bankmentő csomagok készülnek, de a bankokat nem kell megmenteni, ugyanakkor a közvetlen gazdasági ösztönzésre, a munkahelyek megtartására, teremtésére csak ígéretek, bejelentések vannak, fejlesztésekre, beruházások ösztönzésére semmi nem történik. Tehát egyetért-e azzal, hogy azok az európai uniós országok mást tesznek, és jól teszik? Mi az indoka, hogy Magyarországon éppen ennek az ellenkezőjét kell megtenni, illetve teszi meg az állam, a kormány?
Korábban elhangzottak a gazdaságösztönzésre különféle számok, 200 milliárd, 800 milliárd, 1200 milliárd, 1400 milliárd, 2000 milliárd. Ezek közül néhányat ön is említett, de ezekkel kapcsolatban nincs semmi előrelépés. Tudna-e erről konkrétumokat mondani? Arról is szó volt a kommunikációban, hogy ezek a források uniós források, és átcsoportosításból képződnek. Van-e már a kormánynak döntése, vagy legalább elképzelése arról, hogy honnan fogják elvenni ezeket a forrásokat, milyen ágazatokat, milyen fejlesztéseket fog ez esetleg érinteni? Még egy kérdésem van. Ha tudna részleteket mondani arról, hogy a felvett IMF-hitel felhasználása hol tart, történt-e már abból kamatkiváltás? Ha történt, milyen összegben? Ebben az évben vagy a közeljövőben még várható-e és milyen nagyságrendű források lehívása? Ugyanezzel kapcsolatban kérdezném, hogy az európai uniós hitelszerződés milyen stádiumban van, várható-e, hogy a közeljövőben aláírásra kerül. Erről is szeretnénk egy kicsit részletesebben hallani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Albert képviselő úr következik.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miközben hallgattam Tállai Andrást, megnéztem a napirendi meghívót. A Házszabály arról rendelkezik, hogy minden évben a szakminiszter a szakbizottságot tájékoztatja, a szakbizottság meghallgatja a minisztert. Azt gondolom, itt sokan azért jöttünk össze, hogy a 2008. évről beszéljünk, Tállai úr. Ha megint elkezdünk 10 évre visszamenni, abból végeláthatatlan gazdaságpolitikai vita lesz. (Balla György: A 2008-as csőd 2005-ben kezdődött.) Én visszatérek a napirend eredeti tárgyához, hogy az idei évi beszámolóval foglalkozzam.
Azt gondolom, miniszter úr, jó választás volt, beigazolódott az, hogy gyors egyensúlyi kiigazításra van szükség Magyarországon. Mára talán ezt mindenki elfogadja, mindenki megérti. Az államháztartás hiánya a 2007. évi közel 1400 milliárdról, úgy tűnik, 1100 milliárd alá fog csökkenni. Ha a nyugdíjjal korrigálunk, akkor valóban a maastrichti kritérium fölött fogunk teljesíteni. Jelentősen csökkent a magyar gazdaság külső finanszírozási igénye. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy közel 6 százalékról indultunk, és ma jó úton haladunk a 2 százalékos külső finanszírozási igény felé. Valószínűleg Tállai úr is látta, hogy az infláció jelentősen csökkent. Ismerjük az adatokat, hogy év végére még jobb számok várhatók. Ebbe persze besegít most az olajár, illetve a mezőgazdasági termékek árainak csökkenése is. Két évtized után pozitív lesz a külkereskedelmi mérleg. Én legalábbis az október végi jelentést láttam, a háromnegyed év nullán volt, októberben pedig szufficites volt. Tehát ha így nézzük, azt gondolom, nagyon jelentős erőfeszítéseket tett a magyar gazdaság az export bővülése iránt, és ezt egyre kisebb importtal tudta megtenni. Nagyon nagy eredménynek tartom a külkereskedelmi mérleg ilyen mértékű javulását. Emlékeztetem Tállai urat arra, ha már visszamutogatott különböző évekre, hogy én még emlékszem 3-4 milliárd eurós külkereskedelmi hiányra is a 2000-es években, vagy azok elején.
Drámai év volt a világgazdaságban, és én úgy látom, hogy a Pénzügyminisztérium vagy a kormány jól kezelte az olajársokkot, amely akár 140 dollárra is felment, vagy a mezőgazdasági termékek drasztikus áremelkedését. Ugyanide tartozik a jelzálogpiaci válság, ami az USA-ból indult ki, európai hatásának kezelése is. Ha valaki megnézi, hogy Izlandon mi történt, és ott a befektetések egyharmadát érinti, akkor mindenki végiggondolhatja, hogy a kormány időben, megfelelő mértékű intézkedéseket tett az irányba, hogy a magyar lakosságot a lehető legkevésbé érintsék azok a világgazdasági hatások, amelyek bizony érintették a világot. A napokban olvastam a spanyol, októberi -12,1 százalékos növekedést, a Dresdner Bank jövő évi, Németországra vonatkozó előrejelzését, ami -3-4 százalékot jósol a német gazdaságnak jövőre. Akkor gondoljunk bele, hogy Németország a legnagyobb exportpiacunk. Tehát a kormányzat jó időben megfelelő intézkedéseket hozott.
Ide kapcsolódna egy kérdésem is. Ez úgy szólna, hogy hogyan áll Európa a pénzügyi válság kezelésében, versenytársaink mikkel néznek szembe, milyen intézkedéseket tesznek? Mert úgy látom, hogy mindenki más most kezd kapkodni, hasonló lépéseket tenni, mint amin a magyar kormány már túl van. Az Amerikai Egyesült Államok -4 százalékos növekedést produkált az elmúlt hónapban. Ha figyelembe vesszük ezeket a számokat, akkor nagyon megfontolt volt a kormány a jövő évi költségvetés tervezésénél és a gazdaságpolitikai célok megfogalmazásánál.
Lehet, hogy miniszter úr nem úgy reagálna, én kénytelen vagyok Tállai úrnak néhány gondolatot mondani.
ELNÖK: Ha javasolhatom, a napirend nem Tállai úr meghallgatásáról szól, hanem a miniszter úr meghallgatásáról. Az előbb is visszafogtam magam, de kérném, hogy ne egymással foglalkozzanak a képviselők. Utána, ha elmegy a miniszter úr, adok lehetőséget, hogy megvitassuk egymás között a helyzetet, de most a napirend a miniszter úr meghallgatása.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Elnök urat arra kérem, azt is tartassa be, hogy 2008-ra vonatkozzanak a megszólalások.
ELNÖK: Én vezetem az ülést, majd Szili Katalinnal ezt megbeszélhetjük, hogy ügyrendi bizottság vagyunk-e. (Közbeszólásra.) Én vezetem az ülést, legyen szíves és próbáljon meg a miniszter úrra koncentrálni. Nagyon drága az ideje, szeretnénk, ha hatékonyan meg tudnánk hallgatni. Köszönöm.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Így van. Miniszter úr mindig annyi időt szokott szánni erre a meghallgatásra, amennyi kell. Ugye, emlékszünk, Tállai úr, a fideszes pénzügyminiszterekre, akik egy órát szoktak maradni, és abból 40 percet elbeszéltek. Veres úrról ezt el sem tudom képzelni. Várom miniszter úr válaszait. Köszönöm szépen. (Balla György: Éljen soká!)
ELNÖK: Az SZDSZ, utána a KDNP következik. Kóka János képviselő úr kért szót. Megadom.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Szeretném megköszönni miniszter úrnak ezt a kimerítő tájékoztatást, illetve az idei év végén szeretném ellenzéki képviselőhöz képest szokatlan módon bővíteni a sikerek mennyiségét, amikre hivatkozhatunk, ha 2008-ra nézünk. Hiszen miniszter úr beszámolt a deficitcsökkentés elvitathatatlan sikeréről, beszámolt a plafontörvény sikeréről is, nyilvánvalóan a nagy sietségben maradt el annak említése, hogy ez egy liberális kezdeményezés volt, de ennek itt igazából nincs jelentősége. Volt egy harmadik is, ami nem kapott kellő mértékű méltatást. Ez pedig az, hogy a pénzpiaci válság első hullámának kezelésére a kormány a jegybankkal együttműködve, Veres pénzügyminiszter úr, Bajnai gazdasági miniszter úr, Draskovics igazságügyi miniszter úr és Simor András jegybankelnök úr együttműködésével, azt hiszem, gyors és adekvát válaszokat talált. Ha most eltekintünk attól, hogyan is alakult ki ez a pénzügyi válság, az első hullám megoldása kifejezetten sikeres volt. Ez mindenféleképpen elismerést érdemel ellenzéki székből is.
Ha azonban a 2008-as év értékelését folytatjuk, akkor ugyanígy sajnos azt is látni kell, legalábbis álláspontunk szerint, hogy 2008 a reformok feladásának, az adóbürokrácia megtartásának, esetenként növelésének és az állami költségek magas szinten tartásának éve is volt. Azt látjuk, hogy ebben az évben, csakúgy, ahogy 2007-ben, minden ígéret ellenére elmaradt az adóegyszerűsítés, nem vágtunk bele az adóreformba, és továbbra is az államot, az állam intézményeit helyezzük első helyre az adófizetőkkel, az állampolgárokkal szemben. Az adóegyszerűsítés látványos kudarca az adótörvények múlt heti végszavazása. Szeretném itt említeni például azt a groteszk helyzetet, hogy az adóbürokráciát növelni sikerült az által, hogy az evás cégeknek mostantól kiadási számlát kell gyűjteniük. Magyarországon a Pénzügyminisztérium apparátusán kívül, megmondom őszintén, pénzügyminiszter úr, nem találkoztam még olyannal, aki ennek a logikáját értette volna. Miért kell további terhekkel sújtani az amúgy is bürokrácia- és adóterhelés által agyonnyomott adófizetőket?
Ha a sikertelenségek vagy kudarcok sorát folytatjuk, említettem az állam működési költségeinek szinten tartását, a csökkentésekre vonatkozó liberális elképzelések elvérzését. Számos alkalommal elmondtuk a költségvetés és az adótörvények vitájában, hogy amíg ma Magyarországon közhivatalok a bolti ár fölött vásárolnak eszközöket, amikor hatalmas pazarlást látunk különféle hivatali párhuzamosságokban, a soha át nem fésült 9045 közhivatalban, addig nincs jogunk elvenni a közalkalmazottak, köztisztviselők, nyugdíjasok 13. havi juttatását. Ameddig a szociális rendszer nem alakul át, nem válik valamilyen mértékben rászorultság alapúvá, nagyon kevés erkölcsi alapunk van elvenni bárkitől bármiféle juttatást. Nem történtek meg ezek a dolgok, és ez persze kisebb részben a Pénzügyminisztériumnak, nagyobb részben az összkormányzati reformfeladásnak köszönhető.
Szeretnék néhány kérdést feltenni pénzügyminiszter úrnak. Az egyik kérdés rögtön egy aktualitás. Amikor megismertük a költségvetés fő számait, azt az információt kaptuk, hogy a közszférában a 13. havi bér kifizetésének elmaradása egyrészt gazdasági szükségszerűség, másrészt az IMF-szerződés által előírt feltétel. Ezt követően néhány nap múlva először Csizmár Gábor államtitkár úrtól, utána több kormányzati vezetőtől hallottuk azt, hogy a közszféra egyfajta kompenzációt kap, és erre a kompenzációra a költségvetésben rendelkezésre áll több mint 110 milliárd forint. Amikor korábban arról beszéltünk, hogy ha a költségvetésben rendelkezésre állna bármekkora összeg, azt nyilvánvalóan adócsökkentésre lenne érdemes fordítani, az ugyanúgy javítja az adófizetők nettó pozícióját, mintha támogatást vagy bármiféle kompenzációt adunk nekik. A kérdésem tehát az, hogy hogyan került elő a költségvetésben a végszámok szavazását követően egyszer csak 110 milliárd forint a kalapból. Ha pedig előkerült, akkor megfontolták-e azt, hogy ezt az összeget inkább a személyi jövedelemadó csökkentésére fordítsák a sávhatárok emelésével. Talán igazságosabb és célszerűbb beavatkozás lenne ez, mint a pénzt továbbra is adóban beszedni, majd visszaosztani egy speciálisan célzott körnek.
A következő kérdésem. A pénzügyminiszter úr említette az ERM II. csatlakozás lehetőségét akár már a 2009. évben, és említést tett az eurócsatlakozás szükségességéről is. Egyetért-e pénzügyminiszter úr az SZDSZ-szel abban, hogy ki kell jelölni az eurócsatlakozás céldátumát, és ez nem lehet később, mint 2012. január 1-je, amihez persze az szükséges, hogy még 2009 második felében legkésőbb belépjünk az eurózónába. A következő kérdésem az volna, hogy milyen tervei vannak a Pénzügyminisztériumnak arra vonatkozóan, ha a gazdasági növekedés a tervezett 1 százalékos lassulásnál is rosszabbul alakul. Az elmúlt napokban megismert adatok szerint néhány hét alatt az eurózóna beszerzési menedzser indexe 20 százalékkal esett, ugyanúgy 20 százalékkal esett legnagyobb exportpiacunk, Németország ipari rendelésállománya, ami azt mutatja, hogy Magyarország egyik legnagyobb hajtóereje, az exportképesség bővülése enyhén szólva nem várható Magyarországon. Hogyan gondoljuk, hogy tartható az 1 százalékos gazdasági visszaesés, és még egyszer kérdezem, mit teszünk akkor, ha az 1 százalékból 2, 3 esetleg 4 százalékos csökkenés lesz.
Azt is meg szeretném kérdezni pénzügyminiszter úrtól, hogy milyen gazdaságpolitikai lépéseket terveznek a válság hatásainak kivédésére. Az egyik legnépszerűbb magyar internetes portál, az Index elbocsátásszámlálója 13 ezer feletti számot mutat, ami az elvesztett munkahelyek számát illeti, és valószínűleg nem becsüljük túl, ha azt mondjuk, több tízezres, akár százezres mértékű is lehet az elvesztett munkahelyek száma a válság következtében. Milyen beavatkozási javaslatai vannak a minisztériumnak, illetve a kormánynak? Szeretnék utalni arra is, hogy nemcsak az állástalanok száma nő, hanem a külkereskedelmi mérlegünk újra passzívumot mutat, a kivitelünk ismét zsugorodik, és az export-import olló negatív tartományban van. Tehát a növekedési adatok, a béradatok, a foglalkoztatási adatok, vagyis, talán a deficitadatok kivételével, mindegyik makroadat nagyon negatív irányba változik. Ebben a helyzetben az európai országok, a környező országok legtöbbje kitüntetett módon az adócsökkentés eszközéhez nyúl, ami a gazdaság egyik motorját beindíthatja, ezzel szemben úgy tűnik, hogy a magyar kormány ezzel ellentétes utat jár, és gazdaságpolitikát képvisel. Szeretném, ha megismerhetnénk ennek a gazdaságpolitikának a részleteit. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Az első kör után miniszter úrnak adnám meg a szót, utána a második kör következik.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelt Bizottság! Itt kialakult egy polémia az időkorlátról. Miután a repülőtérre megyek, nagyjából háromnegyed 4-kor be kellene hogy fejezzük a meghallgatást. Nem kell ezt az időt végigbeszélni, nehogy félreértés legyen, ha nem szánnak rá ennyi időt. Tállai úr nem ez évi kérdésekkel foglalkozott az elején, de azt tudom mondani, hogy ha egy olyan válság alakult ki a világban és az Európai Unión belül is, mint amilyen most, akkor nem gondolom, hogy egyéb jelenségről van szó, amikor a magyar állampapírokat nem jegyezték le. Amikor október 9-én ez a helyzet Magyarországon elindult, nem volt egyetlenegy ország sem az Európai Unión belül, ahol állampapírjegyzés lett volna. Sőt, az azt követő két hétben sem. Ezután néhány országban volt, míg más országokban nem volt. Az Európai Unió évtizedekkel korábbi tagjai, eurózónás tagországok sem tudtak állampapírt jegyeztetni ebben a periódusban, az idén ősszel, mert egyszerűen nem volt kereslet, olyan volt a helyzet a pénzpiacon, hogy erre a célra senki nem akart befektetni.
Ezért azt gondolom, helyes döntés volt, hogy ebben a periódusban Magyarország az Európai Unióhoz, az IMF-hez fordult annak érdekében, hogy egyrészt a forint elleni spekuláció ellen biztonságos tartalékokkal rendelkezzünk, másrészt, ha szükség van rá, ezt a pénzt fel tudjuk használni a kifizetések fedezeteként. Abból a beszédből, amire hivatkozott itt, elég furcsa idézetet mondott, mert láthatóan a beszéd két különböző részéből származott az idézet. Ebből következően azt tudom önnek mondani, hogy amikor ez a beszéd elhangzott 2006 májusában, szerintem minden valamirevaló gazdaságpolitikus tudta, hogy Magyarország milyen helyzetben van. Csak emlékeztetném Boross Péter volt miniszterelnök kijelentésére ezzel kapcsolatban, aki elég világosan megfogalmazta 2006 nyarán, hogy aki most úgy tesz, mintha nem tudná, milyen helyzetben van Magyarország, az vagy hazudik, vagy most hagyja abba a politizálást, mert akkor nem ért semmit a világból. Ezért nem hiszem, hogy bármi újat mondtam volna 2006 májusában ezzel kapcsolatban.
Természetesen 2006 májusában meglehetősen sok számítás volt arra nézve, hogy Magyarországon hogyan fognak alakulni a makrogazdasági adatok, és körülbelül milyen az a makrogazdasági pálya, amit Magyarország be fog futni. Volt ilyen számítása a Fidesznek, volt ilyen számítása az MSZP-nek is, tekintettel arra, hogy a választási kampány után voltunk, és ebben a választási kampányban mind a Fidesz, mind az MSZP megfogalmazott egy gazdaságpolitikai pályát. Ennek a pályának a számszerű adatai szerintem úgy a Fidesz részéről, mint a mi részünkről rendelkezésre álltak. Erről a pályáról beszéltem abban a beszédben. Arról pedig, hogy 2005 végén milyen helyzetben volt az ország, még egyszer mondom, folyamatosan volt információnk mindannyiunknak, hiszen a bizottság tagjait a Pénzügyminisztérium minden hónapban egy kiadványban tájékoztatta arról, hogy hogyan alakulnak a makrogazdasági adatok. Ezt a kiadványt a Pénzügyminisztérium a honlapján közzé teszi, ebből következően nyilvános információkról beszéltünk.
Az európai uniós országok sok minden csinálnak. Az egyik ország így, a másik ország úgy, a harmadik ország amúgy reagál erre a helyzetre. Csak szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy Németország úgy reagál, amihez hasonlóan reagál Magyarország. Franciaország egészen másként reagál, és Nagy-Britannia megint másként reagál. Finnország megint másként reagál, és Svédország is másként reagál. Azok az országok, ahol a reformok az elmúlt 20 évben kellően előrehaladtak, és szufficites költségvetéssel rendelkeznek, megengedhetik maguknak azt, hogy vagy adót csökkentsenek, vagy többletpénz elköltésével keresletet élénkítsenek a gazdaságukban. Magyarország sajnálatos módon nincs ebben a körben, hogy az elmúlt években ilyen változást tudtunk volna elérni a költségvetés változásának alakulásában. Remélhetőleg lesz majd Magyarország is ilyen helyzetben a későbbiek során. Ezért azt tudom mondani, hogy Magyarország számára ez az út nem volt járható, éppen ezért Magyarország sokkal inkább azt az utat követi, mint például Németország, ahol nincs adócsökkentésre vonatkozó kezdeményezés, és nem járult hozzá sem a konzervatív kancellár, sem pedig a szociáldemokrata pénzügyminiszter, hogy ilyen módon orvosolják a jelenlegi helyzet bajait.
Most a csütörtök-pénteki csúcson fogják tárgyalni azt az úgy nevezett élénkítő csomagot, amely mintegy 200 milliárd euróról szól az Európai Unión belül, amelyből 170 milliárd euró a tagországok hozzájárulása a világgazdasági válság kezeléséhez, és még 30 milliárd euró az Európai Unió közös költségvetéséből történő hozzájárulás a válságkezelés különböző momentumaihoz, elemeihez. Arra is hivatkozik, hogy kamatot csökkentenek. Erre azt tudom mondani, hogy üdvözlendő a kamatcsökkentés, de amint tudja, a magyarországi jegybanki alapkamat meghatározására a kormánynak nincs befolyása. Az álláspontunk ebben a kérdésben mindvégig világos és egyértelmű volt. (Varga Mihály megérkezik az ülésre.) A Pénzügyminisztérium képviselője minden alkalommal ennek az álláspontnak megfelelően szokott érvelni a Monetáris Tanács ülésén, de a döntéshozatalban nem vehetünk részt, nem is veszünk részt.
Amit pedig arra mondott, hogy másutt ilyen és olyan típusú bankmentő csomagok készülnek, azt tudom mondani, hogy kértem önöket a felvezető szövegben is, hogy a pénzügyi rendszer stabilizációja érdekében meghozandó törvényről a parlament lehetőleg minél nagyobb többséggel foglaljon állást a zárószavazáskor. Ugyanis szükség van rá, hogy egy ilyen mértékű beavatkozásra Magyarországon is sor kerülhessen, és azok a szabályok, amelyeket a hétfői szavazáson a parlament elfogad, biztosítani fogják azt a feltételrendszert, amelyben Magyarországon is felhasználhatóvá válik erre a célra mintegy 600 milliárd forint.
Ma még nincs a kormánynak döntése arra, hogy az európai uniós források átcsoportosításában miből, mekkora összeg és mire kerül átcsoportosításra. Egyben bizonyos vagyok, hogy néhány olyan döntésre eddig félretett, fenntartott forrás, mint például a Vár felújítása, nem lesz felhasználva. Ha egyszer a vári önkormányzat úgy gondolta, hogy ezt meg akarja akadályozni egy döntéssel, akkor sikerült megakadályoznia, hiszen változtatási tilalmat rendelt el ennek a projektnek a főépületére, a régi honvéd főparancsnokság épületére vonatkozóan. Miután ezt eldöntötte az I. kerület önkormányzata egy nagyon gyorsan összehívott képviselőtestületi ülésen egy hétfői napon, ezt követően értelemszerűen a kormány ennek a programnak a megvalósítására rendelkezésre álló 10 milliárd forintot már másutt fogja tudni figyelembe venni.
Az Európai Unióval kapcsolatban a megállapodásunk már aláírásra került, arról be is számoltunk, a bizottság zárt ülést tartott ezzel kapcsolatban. Terveink szerint egyébként ezen a héten, vagy ma, vagy a holnapi napon fogjuk lehívni az első 2 milliárd eurós részletet az Európai Unióval kötött megállapodásból, és a hátralévő időszakban ez a KESZ terhére történő adósságtörlesztések finanszírozását fogja szolgálni 1 milliárd euró értékben. Ebben van korábban lejárt államkötvények, illetve a napokban lejáró diszkont kincstárjegyek törlesztésével kapcsolatos kötelezettség, amit a KESZ terhére szoktunk teljesíteni. Ez ennek a visszapótlását fogja szolgálni, a további 1 milliárd eurót a Nemzeti Banknál helyezzük el, amely devizabetétben marad.
Molnár képviselő úr kérdésére, hogy Európa hogyan áll, azt tudom mondani, hogy Magyarországhoz hasonlóan más európai országok is éltek minket követően mindazzal a lehetőséggel, hogy az Európai Központi Bankhoz, mind pedig az Európai Unióhoz, részben az IMF-hez fordulva is kértek segítséget bizonyos európai országok. Az Európai Unió részben ennek hatására vitte döntésre azt, hogy megemeli azt a 12 milliárd eurós keretet, ami rendelkezésre állhat az európai országok számára az éves költségvetésben. A pénzügyminiszterek tanácsa elfogadta ennek a kétszeresére történő emelését, ezt azonban az Európai Parlamenttel közösen lehet eldönteni, tehát az Európai Parlament jóváhagyását is szükséges még megszerezni. Más országok intézkedései, ahogy fogalmaztam az imént, meglehetősen szerteágazóak. Van ilyen, olyan és amolyan példa is, az látszik, hogy az egyes országok döntései feszegetik a korábbi európai uniós szabályokat, leginkább a versenyszabályok betartását, vagy be nem tartását. Igen komoly viták alakulnak ki a különböző miniszterek tanácsainak ülésein, jórészt a verseny főigazgatósággal, illetve a versenyért felelős biztos asszonnyal ezeknek az intézkedéseknek a tartalmát, versenyt sértő vagy versenyt nem sértő voltát illetően. Úgy fogalmaznék, hogy érzékelhetően átértékelődik az európai gyakorlat és az európai jogalkalmazás ezen a területen a kialakult válsághelyzet hatására.
Örülök, hogy Kóka úr mint ellenzéki képviselő részéről dicsérő szó is elhangzott. Ugyanakkor pontosan fogalmaztam, amikor arról beszéltem, hogy milyen törvényt fogadott el az Országgyűlés, hiszen az a törvény, amiről szó van, a költségvetési gazdálkodás újraszabályozását szolgálja, természetesen a megkötött megállapodásnak megfelelően az SZDSZ javaslatainak figyelembevételével történt. Ez a 2007-ben benyújtott javaslat alapvető elveit tartalmazza, éppen ezért nem is gondolta a kormány, hogy ezen javaslat elfogadása után egy másik javaslat is fusson a parlament előtt. Ebben szerintem egyetértésben voltunk, és örülök annak, hogy sikerült megszavazni közösen. Magyarország számára sokat jelentő törvény. Sajnálom, hogy az ellenzék ezt nem szavazta meg, és így nem volt kétharmados támogatása. Hogy melyikőnk hogyan nevezi, azt csak elnevezési kérdésnek tartom.
A 2008-as évet, ahogyan összegeztem, semmiképpen nem a reformok feladása évének tekintem. Ezen a három területen, amiről beszéltem, meggyőződésem szerint igen jelentős előrehaladást sikerült elérnünk. Nagyon fontosnak tartom, képviselő úr, azt is, hogy amikor erről a bizonyos, a költségvetési intézmények újraszabályozásáról szóló státustörvényről beszélünk, úgy tehetjük, hogy ennek az évnek a során mindvégig asztalon volt ez a kérdés. Rengeteg munka van mögötte, és most úgy került az Országgyűlés elé, hogy azt remélem, meglesz hozzá az országgyűlési többség támogatása is. Ez egészen más működési feltételeket, viszonyokat fog teremteni az államháztartási szereplők gazdálkodásában, beleértve a felsőoktatást, az egészségügyi intézményeket, a többi költségvetésből gazdálkodó intézményt. Szerintem ebben az SZDSZ korábban hirdetett elgondolásai, a kormány elgondolásai, az MSZP elgondolásai nagyrészt átfedik egymást, és azt remélem, hogy hétfőn kellő többséggel meg fogja az Országgyűlés szavazni. Azaz nem arról szól a dolog, hogy leálltak volna a reformok, hanem vannak olyan területei, ez most éppen a Pénzügyminisztériumhoz kötődő előterjesztés, ahol folytatódnak, és olyan strukturális átalakulást hoznak, ami hozzá fog ahhoz járulni, hogy Magyarországon hatékonyabb legyen az államháztartáson belüli gazdálkodás.
Nem előkerült a költségvetésből, benne volt a 110 milliárd forint. Őszintén szólva azon voltam meglepődve, hogy ez meglepett néhányakat. Én itt, ebben a bizottságban is beszéltem arról, hogy milyen tartalékai vannak a költségvetésnek, és az egyik tartaléktételt kifejezetten itt, a bizottságban megneveztem számszerűen is arra nézve, hogy ez bértartalékként szerepel a költségvetésben. Nem a 13. havi pénz pótlása, erről szó nincs, hanem bérfejlesztési tartalék. Azt is elmondtam itt, a bizottsági ülésen, hogy természetesen ma nem tudjuk azt beírni, hogy mekkora összeggel melyik fejezetet fogja illetni, hiszen folyik az érdekegyeztetésben a tárgyalás a következő évi bérpozíciókról, és amikor az véget ér, akkor kerül majd átvezetésre. Ezért azt tudom csak mondani, hogy ez nem 13. havi pótlás lesz, ha ez valahol így jelenik meg, az téves. Ez egyértelműen a 2008-ban meglévő bérintézkedések 2009. évi fedezetét jelenti.
Egyetértek azzal, hogy céldátum kijelölése szükséges Magyarország számára az eurózónához történő csatlakozásra. A 2008. év eredményének ismerete után egyébként szükségesnek is tartom, hogy egy társadalmilag is, szakmailag is megalapozott céldátum kitűzésének előkészítése 2009-ben megtörténjen. Mindent az alapoz meg, hogy ha a 2008. év az általam most mondott egyensúlyi értéken belül teljesül, mert az tovább fogja erősíteni a meglévő bizalmat, a 2009-es költségvetés láthatóan a szakma által az eredmény szempontjából nem vitatott költségvetés. Ezért azt gondolom, 2009-ben abban a helyzetben leszünk, hogy erre a bizonyos céldátum-meghatározásra sor kerülhessen. Van olyan változat is természetesen a 2009. évi makrogazdasági pályák között, amelyik rosszabb verzióval számol. Szeretném a bizottsági tagokat emlékeztetni arra, hogy közöttünk jelentős vita volt annak idején, amikor a kormány a beterjesztetthez képest átdolgozott változatot, majd ismételten átdolgozott változatot nyújtott be, de Magyarország elég gyorsan reagált a bekövetkezett változásokra. Láthatóan az Európai Unió tagországai jóval utánunk, jóval később reagálnak. Például Ausztria esetében mai hír, hogy jelentős mértékben korrigálta az osztrák várakozásokat 2009-re vonatkozóan. Az összes európai országban az tapasztalható, hogy hetekkel a válság hatásainak érzékelését követően valamennyi ország átdolgozta növekedési és egyéb makrogazdasági várakozását 2009-re. Éppen ezért arra lehet számítani, hogy az Európai Bizottság a korábbi gyakorlatától eltérően nemcsak tavaszi és őszi prognózist fog kiadni, hanem kiad egy, az őszit követő prognózist is. Hogy ez pontosan mikor történik, abban még vita van. Ez vagy megtörténik ennek a hónapnak a vége felé, vagy pedig a jövő hónap elején, amikor újra értékeli a bejövő információk alapján az európai országok makrogazdasági pályáit.
Arról nem szívesen beszélnék, hogy ebben az esetben milyen konkrét intézkedésekre kerül sor, hiszen ebben kormánydöntés szükséges. Értelemszerűen a lehetőségek végiggondolása megtörtént. A válság hatásainak kivédésére azt a hatpontos csomagot tudom megismételni, amelyet a kormány bejelentett, és amelynek az intézkedéseit elkezdtük végrehajtani. Ebben 10 millió forintos értékhatárig terjedő hitelfelvételi lehetőség van. A legfontosabb problémának mi a likviditás csökkenését, szűkülését tekintjük a gazdaságban, ennek orvoslására hoztunk több intézkedést is. Megnöveljük a hitelgarancia értékkeretét a következő időszakban, a 100 millió forintos értékhatárig felvehető hitel is igénybe vehető ma már 6-10 intézetnél országszerte. Azt gondolom, ezek a legfontosabb intézkedések. Még egy kérdést tartok nagyon fontosnak kiemelni, anélkül, hogy most végigmennék a hat pont valamennyi intézkedésén. Nevezetesen, hogy nemcsak egyedi és egyszeri intézkedések szükségesek ahhoz, hogy Magyarország ezt a bizonyos válsághelyzetet le tudja küzdeni, hanem szükséges néhány olyan strukturális átalakítás elindítása vagy folytatása, amelyről korábban nem volt ilyen hangsúllyal szó, és ilyen értelemben határozottan mondom azt, hogy szükség van a szociális reformra, az adóreformra is, amelyre a következő évben sort kívánunk keríteni. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Hargitai János jelezte, hogy szót kér. Megadom.
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Azt a gondolatát szeretném továbbvinni és egyben kérdésemet megfogalmazni, amelyben azzal indított, hogy az elkövetkezendő időszakban az Európai Bizottság egy 200 milliárdos gazdasági élénkítő csomagot fog preferálni, kidolgozni, amiből 30-at a bizottság nyújt, 170-et a kormányok tesznek hozzá. Ebben a mezőben, mert a sajtóból lehetett tudni, hogy vannak ilyen európai uniós törekvések, amelyekről eddig nem szólt miniszter úr, és akkor itt az alkalom, ebből a 170 milliárdból mi az, amit a magyar kormány előteremt, tudva, hogy nincsenek szabad rendelkezésű pénzeink? Azokról az összegekről, amiket az IMF-től, vagy az Európai Uniótól felvettünk, egyfajta hitelkereteket, az hangzott el, hogy gazdaságélénkítésre nem fordítható. Mi várható tőlünk az eddig bejelentett intézkedések újrafogalmazásában, mert ilyet sokszor megtett a kormány, hogy ugyanazt megpróbálja többször eladni, vagy csak ilyen lépésekre kell gondolnunk ennek keretében is, mint amire most miniszter úr célzott, hogy megbüntetjük a budavári önkormányzatot azzal, hogy elvonunk tőle 10 milliárd forintot, és ezzel már úgy kalkulálunk, hogy ha azt elvisszük a gazdaság irányába, akkor valamelyest hozzájárultunk ehhez a nagyszerű európai vállalkozáshoz? Tehát a kérdésem az, hogy vannak-e új elképzelései a kormánynak, amiket még nem ismerünk, vagy csak az eddigiek újrarendezését fogja megtenni. Köszönöm.
ELNÖK: Varga Mihály elnök úr következik.
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke: Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! Tekintettel arra, hogy a bizottság egy általános beszámolót hallgat meg, mivel a Házszabályunk úgy rendelkezik, hogy azt a minisztert kell meghallgatnunk, akit a kinevezése előtt meghallgattunk, és szabadon választott, hogy ő miről beszél az ilyen meghallgatásokkor, három kérdésre szeretnék visszatérni.
Az egyik. Ön azt mondja, hogy nem vitatott szakmai tartalmú a 2009-es költségvetés. Én azt olvasom a szaksajtóban is, hogy ez egy eléggé vitatott költségvetés, de nincs még meg a zárószavazás, tehát ez még csak törvényjavaslat, de így is elég sokan vitatják nemcsak Magyarországon, hanem Magyarországon kívül is. Vajon ez a költségvetés megteremti-e annak lehetőségét, hogy majd 2010 közepe, vége felé a magyar gazdaság növekedési pályára tudjon állni? Ebben a költségvetésben semmilyen olyan elem nincs, ami ezt a lehetőséget, vagy ennek a lehetőségnek a csíráját tartalmazná. Ebben strukturális változások nincsenek, nincs olyan program elindítva, nevesítve, amelyet növekedésösztönzőnek lehetne tartani. Ha úgy megy tovább minden, ahogy az elmúlt két évben, akkor nyilván ez a költségvetés az államháztartási hiány mutatójában kedvezőbb lesz, de az összes többi mutató tekintetében jóval kedvezőtlenebb. Itt hadd jegyezzem meg, hogy az ERM II. rendszer önmagában még nem jelenti az eurót. Az ERM II. rendszerben akár 20 évet is el lehet tölteni úgy egy országnak, hogy még mindig nincs eurója. Az első kérdésem tehát: minek alapján gondolja úgy, hogy szakmailag senki nem vitatja ezt a költségvetést. Mindenki nyilatkozott erről, önnek van egy ilyen feljegyzése. Jónak tartanám, ha kitérne arra, hogy milyen strukturális változásokat lát a 2009-es költségvetésben, ha már ezt a parlamenti vitában nem ismerhettük meg.
A második kérdésem arra vonatkozik, hogy mintha a kormányzat nem ismerte volna még fel, hogy itt a napi túlélés a tét a hazai vállalkozások többségében. Kijött ma egy növekedési adat, már amennyiben a 0,7 százalékot növekedésnek lehet nevezni és nem statisztikai hibahatárnak. Ez világosan mutatja, amit évek óta mondunk, hogy a magyar gazdaság duális szerkezetű, hogy a magyar gazdaságba nem tudtak szervesen beilleszkedni a multik, és 2007 óta recesszióban van a magyar gazdaság. Nézzük meg! Az akkor még létező európai konjunktúrára a magyar gazdaság multinacionális része tudott rákapaszkodni, de ha a vállalati csődöket és felszámolási eljárásokat nézem, a magyar vállalkozások többsége már 2007-ben is recesszióban volt, és tartok tőle, hogy ez csak súlyosabb lesz 2008-ban. Tehát milyen intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy ez a duális szerkezet oldódjon? Van-e egyáltalán azon gondolkodás kormányzati berkekben, hogy ez megváltozzon?
Mert itt beszélünk 10-20-50 ezer fős munkanélkülilétszám-növekedésről, de ha nem történik semmi ebben a szférában, akkor itt hat számjegyű növekedés sem elképzelhetetlen, azaz a százezres nagyságrendű munkanélküli tömeg megjelenése. És ha megnézi, annak a szférának, amelyik elvileg a munkavállalók kétharmadát foglalkoztatja, egy, a külföldinél jóval erősebb keresletcsökkenéssel kell szembenéznie. A 2009-es költségvetés tovább szűkíti ezt a keresletet, tehát Magyarországon mélyebb lesz a keresletszűkülés, mint mondjuk a szomszéd országokban. Ezek most nem jutnak devizahitelhez, holott igazából devizahitelt keresnek, mert a forintkamatok a csillagos égben vannak, és nyilván 15-20 százalékos forintkamatot senki nem akar fizetni a vállalkozói szektorban, mert azt legálisan nem lehet kitermelni. Tehát a magyar vállalkozói szféra sajnos kétszeresen van sújtva a világgazdasági válság által, és legalább két elemében súlyosabb helyzetben van, vagy legalább két elemmel többet kell leküzdenie, mint más országbeli versenytársainknak. Szóval van-e itt valami gondolkodás?
A harmadik kérdésem a megtakarításokra vonatkozik. Sok mindenre volt példa Magyarországon, de arra még soha, hogy a háztartások végképp ne takarítsanak meg. A legutóbbi adatok alapján ez bekövetkezett, Magyarországon nem takarít meg a vállalkozói szektor, nem takarít meg az államháztartás, és most már nem takarít meg a lakosság sem. Éppen azért vagyunk ilyen recesszióban, mert a lakosság sem hajlandó finanszírozni az államháztartás hiányát. Nem kellett volna mégis megfontolni azt, hogy megtakarítást ösztönző adókedvezményeket esetleg átmenetileg bevezessünk? Hogy ne kelljen kamatadót vagy árfolyamnyereség-adót fizetni? Ezekből úgyis minimális bevétele lesz 2009-ben az államnak, viszont valahonnan csak finanszírozni kellene az államadósságot, a lejáró szerkezetű államadósságot és finanszírozni az államháztartási hiányt. Szép dolog csak az IMF-hitelre építeni egy stratégiát, de szerintem felelőtlenség. Úgyhogy szívesen hallanék öntől arról, hogy vajon a kormány megtakarításösztönző lépéseket fontolgat-e vagy sem. Lehet, hogy ön erre azt mondja, hogy a kamatszint éppen elég megtakarításösztönző elem, de ez nem így van. Tudjuk jól, hogy Magyarországon nem kamatérzékeny a megtakarító réteg, hanem adókedvezmény-érzékeny, éppen a magas adók miatt. Ha pedig nincs adókedvezmény, akkor megtakarítás sem lesz a jövőben.
Ez a három kérdésem lenne tehát, hogy mit gondol a strukturális reformokról, a hazai kis- és középvállalkozások kilátásairól, illetve lesznek-e vagy sem megtakarításösztönző elemek. Erre várnám tisztelettel a válaszát. Köszönöm.
ELNÖK: Kékesi Tibor képviselő úr következik.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Annyit előre bocsátva, hogy mivel úgy látom, nem teljesen hagyományosan alakul a táncrend, én is egy picit ki tudok lépni abból a hagyományos kormánypárti szerepből, ami abból adódna, ha a tradíciókhoz ragaszkodnánk. A 2008-as év szerintem is a változások kora, hogy egy ilyen áthallással kezdjem. Két nagy csoportra vélem ezt érzékelni. Az egyik az, hogy a feltételrendszer változott, tulajdonképpen én is azt gondolom, a hazainál kezdve, hogy érdemes végigmenni azokon a jogszabályokon, amelyek alapvetően átrendezték ebben az évben azokat a működési feltételeket és körülményeket, amelyek között az állami gazdálkodás és egyáltalán az állami tevékenység folyik. Az egyik valóban a vagyontörvény, ami egységes szerkezetben egy egységes vagyongazdálkodást teremtett meg, és nyilván a működés nehézségeivel együtt is ráállt arra a pályára, hogy hatékonyan tudja majd segíteni akár az állam bevételi, akár szolgáltatási érdekeit. Itt azonban lenne egy kérdésem. Nagyon fontos lenne látni előbb-utóbb az állami vagyon méretét, szerkezetét, értékét, amivel mindig voltak próbálkozások, sikeresebb vagy kevésbé sikeres kísérletek. Most december 31. a határidő, hogy ez a felmérés, ez az adatbázis elkészüljön. Kérdezném, hogy hogyan állunk ezzel a folyamattal.
A másik, és egy kicsit hangsúlyosabban teszek eleget Kóka képviselő úr jelzésének, a költségvetési felelősségről szóló törvénycsomag elfogadása, ami az állam ez irányú szerepvállalását van hivatva korlátok közé szorítani. Valóban, a kormány kezdeményezése nem vezetett olyan eredményre, hogy az a törvényjavaslat sikeresen végigfusson, de amikor a szabad demokraták más típusú, hasonló tárgyú kezdeményezéssel előálltak, akkor szerencsésen lehetett integrálni a korábbi és az általuk megfogalmazott javaslatokat. Ha nem is kétharmados, de legalábbis magunkra nézve, a saját szárnyainkat megvágva egy keretet adtunk annak, hogy hogyan lehet ezzel bánni. Azonban itt is egy picit féllábúra sikeredett a próbálkozás, mert a kétharmadosság hiánya, kifejezve explicit azt jelenti, hogy egy nagyon lényeges alrendszert, az önkormányzati alrendszert nem sikerült szabályozni. Szeretném kérdezni, hogy mondjuk 2008-ra mekkora kockázatot, mekkora veszélyt jelent az önkormányzati rendszer hiánytermelési potenciálja, különösen a mindenki előtt ismert, óriási méretű kötvénykibocsátást, illetve a kötvénykibocsátás technikáját is figyelembe véve.
A harmadik ilyen elem, bár még nem került elfogadásra a státustörvény, a költségvetési szervek jogállásáról szóló törvény, amely, ha nem is alapjaiban, de stratégiájában átformálta vagy átformálja ezt a rendszert. Itt most azért nem teszek fel kérdést, mert nyilván még a záróvitában is elmondható módon különféle álláspontok vannak ezzel kapcsolatban. A negyedik kérdés, ami idetartozna, még nincs. És itt ez lenne a kérdés, hogy mikor lesz ilyen. Azt gondolom, hogy a tartalmi kérdéseken túl van egy formai kérdés, a tervezés, a prezentáció hogyan nézzen ki. Hiszen ebben is kollégáink gyakran, talán kevésbé hangosan, de az áttekinthetőség, összehasonlíthatóság kérdéseit szokták feszegetni, hogy ebben mikor tudunk előrelépni, mikor fogadunk el egy olyan törvényt, hogy így kell kinézni a költségvetés formátumának, évről évre a költségvetésnél olyan táblázatokat, összehasonlításokat kell tartalmaznia, amelyeket kitöltünk. Persze tudom, lehet egy olyan típusú válasz erre, hogy valószínűleg a költségvetési tervezés struktúráját is meg kell változtatni, és át kell térni az Állami Számvevőszék által is támogatott feladattípusú tervezésre, és kevésbé a bázistípusú tervezésre kell támaszkodni, de kíváncsi volnék, hogy mi a perspektívája ennek a kérdéskörnek. És itt szándékosan nem beszéltem a külhoni feltételrendszerről.
A másik része 2008-nak, hogy a pénzügyi és a reálfolyamatok hogyan alakultak. Éppen azért, mert ezt már néhány képviselőtársam érintette, én is csak konstatálnám, hogy jól alakultak abban a tekintetben, ha csak a költségvetési folyamatokat tekintjük. A többi folyamat vonatkozásában azt kell mondjam, hogy az a haszon-áldozat kérdése. Ebben a "ki hová teszi a hangsúlyt" fogja meghatározni, hogy ki hogyan minősíti. Az azonban kétségtelen, hogy a kiigazítás, a már régóta tartó kiigazítás már 2008-ban is eredményes volt. Én megengedem magamnak, hogy jóslásba bocsátkozzak most így, december 9-e magasságában, hogy talán még ez a 3,4 százalék is kedvezőbben tud alakulni év végére, és az ez évi hiányadat is kedvezőbben fog alakulni az előző esztendőhöz képest. De nemcsak ez a két szám van, ami kedvezőbben alakul, hanem nyilván az inflációs adat is kedvezőbben alakul, mint az előző esztendő, de természetesen nem akarom túlértékelni, hiszen, még egyszer mondom, a haszon mellett ott vannak az áldozatok is, és nem szabad a társadalompolitikában sem olyan lépéseket megtenni, ami alapszöveteket szétszakít, mert nincs pénz, amiből azt újra lehet építeni. Tehát akkor, amikor kiigazítunk, takarékoskodunk, vagy megszorítunk, figyelemmel kell lenni erre is.
Úgy gondolom, hogy akkor, amikor itt reformokról, vagy a reformok méretéről, arányáról beszélgetünk, mindig ezen van a vita, nem a reformelkötelezettségen, azon, hogy helyesen tudjuk-e bemérni, felmérni azt, hogy milyen változásokat, milyen hatásokat érnek el a társadalomban, hiszen a pénzről, forrásokról, eszközökről beszélünk, de valójában életekről, emberekről, családokról és vállalkozásokról döntünk. Ez kell hogy meghatározza az álláspontunkat. A gazdaságpolitika fontos eleme, és hallottam ezt a kérdést, de még egyszer, egy kicsit más formában hadd tegyem fel, úgy gondolom, hogy 2008-ban teljesítjük az ERM II. belépési feltételeit. Ha pénzügyminiszter úr tudna nem feltétlenül egy belépési időpontot, egy legkorábbi lehetséges időpontot mondani, ami technikailag lehetségesnek látszik ma, hogy mikor tudunk legkorábban kapcsolódni az ERM II. rendszerhez. (Közbeszólásra.) Köszönöm szépen. Az elnök úrnál lehet reklamálni. Arra alkalmas volt a megjegyzés, hogy kicsit gondolkodnom kellett, hol hagytam abba a mondatomat. Azt tudjuk, hogy 20 évig is tarthat, de két évig biztosan tart a dolog, és praktikusan év elejével kell belépni az átállások, a valutaváltás, devizaváltás eredményeképpen.
Még három dologra szeretnék utalni. Mint mindenkinek, pénzügyminiszter úrnak is biztosan van véleménye a kamatváltozásról, ha nem is tudja befolyásolni. Én magam azt próbálom mondani, hogy egy folyamatos és határozott kamatcsökkenésre van szükség, nálam a "határozott" a jelenleginél nagyobb mértékű kamatváltozást, kamatcsökkenést jelent, inkább egy kívánságot, vagy pénzügyminisztériumi reálérzék alapjáni becslést kérnék, elbírna-e a Pénzügyminisztérium kalkulációja szerint egy határozottabb mértékű kamatcsökkenést a magyar gazdaság. A pénzügyi közvetítő rendszer stabilitásával kapcsolatban igazából felvetődött itt az eddigi vitában is, hogy azt nem nagyon akarják igénybe venni a pénzintézetek. Én kicsit meglepődtem, hogy azon az oldalon nem lobbiznak a bankok, mert én erről az oldalról más információk birtokában vagyok. Ha egy példát akarok mondani, Járai exjegybankelnök úr is mintha inkább nekem adna ebben a kérdésben igazat, bár én igazán nem voltam az ő jegybanki időszaka alatt kíméletes, sokszor kritizáltam a jegybanki tevékenységét, most mégis azt kell mondanom, hogy valamiért ugyanazt gondoljuk.
A harmadik ilyen tétel, amit még kérdeznék, általában az adókkal kapcsolatban felmerült kérdés, de szűkebben az adócsökkentés kérdése. Persze jelezném, hogy a most elfogadott adótörvényekben is van adócsökkentés, illetve párhuzamosan, az adóbázis szélesítésében is sor került adócsökkentésre. Akár a cégautóadót említhetném, akár az osztalékadó csökkentését, de a legmarkánsabb, az örökösödési illeték bizonyos körben való megvonása is egyfajta adócsökkentés. Tehát nem állunk példa nélkül, de nem azt akartam ezzel mondani, hogy átütő adócsökkentés lenne, a kérdés erre vonatkozik, hogy van-e esély arra, hogy a megalapozó törvények, az adótörvények és a költségvetési törvény eredményes zárását követően rögtön meginduljon egy olyan típusú egyeztetés, amire ebben az évben is volt számos példa. Tehát a PM nem feddhető meg emiatt, hogy nem próbálta a szakmát, a társadalmi csoportokat, vagy akár a politikát is megkérdezni arról, hogy mi a preferenciája, mi a sorrendje ebben a tekintetben, de nyilván mindig újra és újra kell építkezni ebben a dologban. Megkezdődik-e rögtön az ezen való gondolkodás, vagy lehet, hogy úgy kell kérdezni, hogy folytatódik-e az erről való gondolkodás. Köszönöm szépen képviselőtársaim türelmét, elnök úrnak meg a szót.
ELNÖK: Szijjártó Péter!
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, Tisztelt Elnök Úr! Röviden szeretném feltenni a kérdésemet, lévén, hogy a kamatcsökkentésre szeretnék fókuszálni, természetesen mind a hozzászólásban, mind összességében a jegybank kormánytól, politikától való függetlenségét a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartva. Azonban kormánypárti képviselőtársaink és a Pénzügyminisztériumi tisztségviselők számára is világosan látszik, hogy Európában reformértékű a jegybanki alapkamat magassága. Azok a csökkentő lépések, amelyek két ízben is megtörténtek, el kell ismerni, jó irányba tett lépéseknek minősíthetők, azonban lassú, nem bátor lépésnek tűnnek. Annál is inkább, mert ma a kereskedelmi hitelek piacán 16-20 százalékos szinten lehet a vállalkozásoknak hitelhez jutni, ami nyilvánvalóan kitermelhetetlen, ezért rendkívüli szükség lenne a jegybanki alapkamat csökkentésére. Hivatkozhatnék akár az Európai Központi Bankra, akár a Bank of Englandre, nyilvánvalóan a miniszter úr sokkal jobban ismeri ezeket az adatokat, de ha nem, segítségként, a többiek kedvéért: az Európai Központi Bank 2,5 százalékra, a Bank of England 2 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatot. Ráadásul 1954 óta Nagy-Britanniában nem volt ilyen alacsony a jegybanki alapkamat. Novemberben történt egy 1,5 százalékos csökkentés, 1997 óta ilyen mértékű kamatcsökkentést nem lépett még meg az angol jegybank.
De hogy közelebbi példákat mondjunk, ne érhessen az a vád, hogy csak a Központi Bank, illetve a svájci, angol vagy svéd példákkal hozakodunk elő, a szlovákiai bank mai döntése is ebbe az irányba mutat, 3,25 százalékról 2,5 százalékra csökkentették a kamatot, ami azt jelenti, hogy már a szlovákiai banki alapkamat és az Európai Központi Bank által meghatározott alapkamat egy szinten van. Szlovákia szomszédos ország, de hogy még a régióból mondjak mást, a cseh jegybank 2,75-re, a lengyel jegybank pedig 5,75 százalékra csökkentette az alapkamatot. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a jegybanki alapkamat csökkentése nem rossz, az ördögtől való döntés. Annál is inkább, mert napvilágot látott az a jegybankelnöki nyilatkozat, amely arról szólt, hogy megérzésből történt a 3 százalékos, drámai mértékű alapkamat-emelés. Azt gondoltuk, azért ennél nagyobb megalapozottsága van egy ilyen, Európa-szerte komoly visszhangot kiváltó döntésnek. Most mindegy, hogy megérzésből vagy sem, de jó lenne ezt nagymértékben csökkenteni.
Annál is inkább, mert a napokban egy Keller nevű úr érvelt a jegybanki alapkamat csökkentése mellett. Nem az önök Kellere, hanem Christian Keller, aki a Barclays Capital befektetési csoport közép-európai régiójával foglalkozik. Ő azt mondja, hogy a globális szintű dezinflációs folyamatok, az üzemanyag- és élelmiszerárak Magyarországon is érezhető csökkenése, valamint a jövő évre várható recesszió mind-mind a kamatcsökkentés mellett szól, különösen annak ismeretében, hogy a pénzügy-politikai lépések hatása csak késleltetve jelentkezik. Ráadásul azt mondja ez az elemző, hogy az IMF, a Világbank, illetve az EU közös pénzügyi hitele miatt megszűntek azok a körülmények, amelyek miatt, részint megérzésből, a jegybank megemelte a jegybanki alapkamatot, a JP Morgan pedig jövőre 7,5 százalékig csökkenő magyar jegybanki alapkamatot vár. Tehát az a korábban általunk jelzett 6 százalékos kívánatos kamatszint mégsem annyira nemzetközi támogatás és mégsem annyira nemzetközi egyező vélemények híján van. Így az akkori heves kirohanásokat illene talán egy kicsit átgondolni.
Tisztelt Miniszter Úr! Tiszteletben tartva a jegybank függetlenségét, mégis az ország pénzügypolitikájának első számú alakítójaként nem mellékes a pénzügyminiszter véleménye ebből a szempontból. Szeretném, ha válaszolna arra a kérdésre is, hogy kezdeményez-e pénzügyminiszterként konzultációt a jegybank vezetőivel annak megvitatására, hogy a jegybanki alapkamat csökkentése milyen ütemben és milyen mértékben tudna megtörténni az európai példáknak megfelelően. Mert azért az látszik, tisztelt miniszter úr, nem akarnám megismételni az elhangzottakat, hogy a magyar kormány nem a sikeres válságkezelés útjára lépett, hanem egy teljesen ellenkező válságkezelési útra lépett, mint az európai kormányok, illetve európai országok, ahol jelentős kamatcsökkentés történt. Köszönöm.
ELNÖK: Horn Gábor, tessék! (Kovács Tibor: Ellenzéki.) Ellenzéki? Nem tudom, mennyire, de Horn Gábornak megadtam a szót.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Szerintem ez viszonylag egyszerű. Levezető elnök urat kérem, hogy használjon a viszonylag egyszerű parlamenti technológiákat. Nem kormányzópárt az SZDSZ, tehát ennek megfelelően kérem a megszólítást. De ez most mindegy. (Derültség.)
Azért is zavarban vagyok, mert Kékesi képviselőtársam valamiféle táncrendről beszélt, amit nem nagyon értek, mert a véleményemet szoktam elmondani itt is, ott is, amott is, és ezek markánsak szoktak lenni kormánypárti és ellenzéki szerepben is. Tehát nem látok ebben különbséget. Szomorú, ha ezzel nem mindenki így van, de úgy tűnik, hogy ezzel nem mindenki így van. Ennek megfelelően tennék fel néhány kérdést, és mondanék el néhány észrevételt a miniszter úr által eddig elmondottakhoz. Nagyon türelmes ember vagyok, ami persze nem igaz, de jól hangzik, viszont úgy gondolom, nem kellene itt 13-15 perceket beszélni, hiszen a miniszter úr és nem a magunk meghallgatásáért jöttünk. Ezért megpróbálok viszonylag rövid lenni.
Két megjegyzésem közül az egyik az, hogy miniszter úrral ellentétben nem nagyon találkoztam olyan szakmai körrel, amely ezt a költségvetést jónak tartotta volna. Elég sok szakmai körrel találkoztam személyesen is, olvastam is ezeket, szerintem ez egy rossz költségvetés. Ezt nemcsak én gondolom így, hanem így gondolják mások is. Ezt elmondtuk már. Szerintem ez egy rossz költségvetés, de egy nagyon nehéz helyzetben kényszerlépéseket kellett és lehet tenni, azonban büszkélkedni talán nem lenne célszerű. Általában is elmondható, hogy jó költségvetés nincs, de erről a költségvetésről azt állítani, hogy a szakma támogatásával született volna, legalábbis furcsa állítás. Vagy azt jelenti ez, hogy Magyarországon van egy titkos szakma, amit nem ismerünk.
A másik észrevételem egyben kérdés is, miniszter úr. Ön azt mondta, hogy felkészült a kormány, de most nem árulja el, hogy miben. Ezt nem tartom jó válasznak. Amikor nagyon nagy valószínűséggel bekövetkezik az, amit elég régóta mondunk, hogy rosszabb lesz a helyzet, mint ahogy önök most már harmadszorra is kalkulálták, nagyobb lesz a gazdasági csökkenés a tervezett -1 százaléknál, rosszabbak lesznek az egyéb adatok, nagyobb lesz a munkanélküliség a számítottnál, akkor elvárható egy költségvetési bizottsági meghallgatáson, hogy a miniszter valódi választ adjon arra a kérdésre, hogy mit kívánnak tenni ebben az esetben. Ezt nemcsak mi látjuk így, mindenféle elemzésben és a konkrét adatokban is látszik, hogy jóval rosszabbak az utolsó, a harmadik negyedév eddig ismert adatai, mint az önök vagy bárki által számítottak, aminek a további extrapolálásával megállapítható, hogy jóval rosszabb adatokra számíthatunk jövőre. Ennek megfelelően azt gondolom, ezt nem lehet lerázni azzal, hogy a kormány majd egyszer elmondja. Ránk tartozik, hogy mire készülnek. Szerintem egyébként elkerülhetetlen lesz egy pótköltségvetés. A költségvetés legnagyobb hibájának azt tartom, hogy nem elég takarékos.
Még egy észrevétel. Ön azt állította, hogy ön elmondta itt, hogy lesz béremelés 2009-ben, 212 milliárd forint mértékben. Én itt voltam az összes olyan bizottsági ülésen, ahol ön itt volt szeptember óta. Én ilyen kijelentésre nem emlékszem. Nem tudom másképp értékelni ezt a döntésüket, mint a 13. havi bérezés részbeni visszaállításának. Ez szerintem alapvetően elhibázott, támogathatatlan. Egyébként a költségvetési számok megszavazása után történtek ezek a lépések. Alapvetően elhibázott, ha valaki azt gondolja, hogy egy ilyen pótlékrendszerrel meg lehet oldani egy ilyen típusú problémát, ráadásul úgy, hogy nem is tudjuk, utána mi lesz vele. Azt hiszem, azt mondani, hogy erről tudhattunk, akár a kormánypárti képviselők, akik nem mi vagyunk, ez legalábbis érdekes állítás. Olyannyira, hogy nagyon sokan találgatták, hogy a költségvetésben megjelent 70 - és nem 112 - milliárd forintnak mekkora része lesz az, ami a leépítéseket szolgálja. Tehát ez a kijelentés, hogy ez valamiféle bérpótlékként jelentkezett volna, és arra való lett volna, hogy majd bérkiáramlást szolgáljon, szerintem nem hangzott el.
A kérdéseim. Az első: mekkora lesz a hiány, miniszter úr, 2008-ban? Mit gondol, hogyan látja ezt most? Azt hiszem, egyáltalán nem mindegy ennek a mértéke. Ültünk már máshol közösen, amikor két héttel a költségvetési szavazások előtt nem lehetett minimális lépéseket sem tenni kérdésekben, mert a hiány magas lesz. Most megint úgy látom, hogy vannak tartalékok a magyar költségvetésben, amelyek felhasználása, ha tetszik, utólagosan kerül jóváhagyatási kísérletre a parlamentben. Tehát mekkora lesz ön szerint a hiány, és a különbségből következő többletforrásoknak mi lesz a sorsuk, ha lesznek ilyenek?
A következő kérdésem adóreformügyben. Nagyon sok olyan megbeszélésem ültünk, magam is, miniszter úr is, különböző körökben, amikor adóreformról beszéltünk. Nem hiszek abban, hogy egy jövő januárban az asztalra kerülő, a fantasztikus érdekképviseletekkel közösen létrehozott adóreformból bármi is megvalósulna 2010-ben, egy választási évben. Meg vagyunk arról győződve, hogy ha most nem kezdődik el az adórendszer átalakítása, és ilyen szempontból finoman szólva nem megnyugtató az a szöveg, hogy a jelenleg az MDF és az MSZP által elfogadott adótörvény bármiféle adócsökkentést hozna, mert összességében 2009-ben nőni fognak az adóterhek Magyarországon. Ez tudomásul vehető, de a legrosszabb helyzet. Erre az a válasz, hogy támogatjuk a kis- és középvállalkozásokat ezermilliárd forinttal, szerintem a lehető legrosszabb válasz, mert az az üzenete a dolognak, hogy a kis- és középvállalkozások esetleg még beruházásra, fejlesztésre kapnak pénzt, de egyáltalán nem rendelkeznek forgóeszközhitellel, és ami a legfontosabb, nem rendelkeznek piaci lehetőségekkel. Itt valaki azt mondta, hogy milyen jó év lesz 2009, és milyen jó volt 2008. 2009 borzasztóan nehéz év lesz, és még 2008-ban benne vagyunk. 2009-re vonatkozóan a piacokra egy nagy fokú további lassulás lesz jellemző. Ebben a kisvállalkozásokat támogatni szerintem félretájékoztatás. Ebben a kormány, a parlament gazdaságpolitikai feladata olyan lépéseket tenni, amitől élénkül a gazdaság. Nem ezektől a lépésektől élénkül a gazdaság. A gazdaság attól élénkül meggyőződésünk szerint, ha van valódi adóreform, ami ténylegesen érzékelhető a vállalkozói szférában, ha vannak olyan lépések, amelyek valódi módon mozgatják meg a magyar gazdaságot. Tehát választ szeretnék arra kapni, hogy mit kíván tenni a kormány, ezen belül a Pénzügyminisztérium annak érdekében, hogy Magyarországon 2009-ben induljanak meg azok a mozgások, amik ellene hatnak azoknak a folyamatoknak, amelyek sokkal rosszabbak lesznek, mint amit önök terveztek 2009-re vonatkozóan. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Javaslom, hogy miniszter úr a második kör végén válaszoljon.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelt Bizottság! Hargitai úr hozzászólására reagálnék elsőként. Szerintem szó nincs arról, hogy bárki megbüntetne bármilyen önkormányzatot. Ők szabad döntésükben elhatározták, hogy változtatási tilalmat rendelnek el egy elkészült európai uniós projekt kellős közepén. Ezzel gyakorlatilag eldöntötték, hogy ne valósuljon meg ez a projekt. Ehhez nem tudok mit hozzátenni. Az ő döntésük volt. Az önkormányzat egy hétfői rendkívüli ülésen eldöntötte, hogy ezt nem kívánja megvalósítani, pontosabban, azt az elemet kiveszi belőle, amiről úgy gondolta, hogy az ne változzon meg. Ettől kezdve nincs értelme a projekt megvalósításának. Ez nem büntetésről szól, a kormánynak egyszerűen reagálnia kell egy önkormányzat önálló jogkörben meghozott döntésére.
A magyar lehetőség körülbelül úgy fogalmazható meg, hogy amit az európai uniós forrásokból át tudunk csoportosítani gazdaságfejlesztésre, annyival több lesz Magyarországon a gazdaságfejlesztés. Amit az uniós források felhasználásával, felgyorsításával, előrehozásával meg tudunk valósítani, annyival többet tudunk gazdaságélénkítésre fordítani. Nagy valószínűséggel ebbe a körbe be kell soroljuk azt a 300 milliárd forintot, ami a pénzügyi rendszer stabilitásának erősítését szolgáló tőkejuttatást jelenti, és annak a 300 milliárd forintnak a többszöri megforgatását, ami a garanciaalapot jelenti majdan az igénybe vevő pénzintézetek esetében. A költségvetési törvény módosításával úgy számoltunk, hogy nagyjából ötszörös forgást tud elérni ebben a periódusban ez a bizonyos 300 milliárdos garancia, ezért is született a költségvetési törvény módosítására 1500 milliárdról az Országgyűlés döntése. Azaz mi úgy látjuk, hogy ezek azok az intézkedések, amelyekről beszélhetünk. Nem nagyon látszik olyan mozgástér Magyarország számára, aminek alapján szabad forrásból, költségvetési kiadás növelésével tehetne hozzá Magyarország az európai uniós 30 milliárdhoz.
Hogy az európai uniós 30 milliárdból mennyi lehet Magyarországon felhasználható, teljesen azon fog majd múlni, hogy milyen célokra fogják elfogadni az Európai Unióban ennek a pénznek a felhasználását. Sokféle, bizonytalan megfogalmazás volt a múlt héten még ezzel kapcsolatban. Voltak egyes politikusok, akik ágazati élénkítési célokat fogalmaztak meg, voltak, akik európai transznacionális összeköttetések infrastrukturális fejlesztésének támogatását fogalmazták meg fő célként, és voltak, akik még ennél homályosabb megfogalmazással bizonyos hálózatos összeköttetések európai uniós támogatását tartották fontosnak. Én nem tudom megmondani, hogy végül az állam- és kormányfők tanácsa hogyan fog ebben álláspontot elfoglalni. Az ő döntésükön fog múlni az, hogy Magyarország ebben milyen módon lehet érintett. Az továbbra is érvényes, hogy az a forrás, amit az Európai Uniótól, illetve a Világbanktól és az IMF-től Magyarország igénybe vehet, közvetlen módon gazdaságélénkítésre nem fordítható. Közvetett módon, a banki közvetítő rendszer garanciavállalásának segítésével fordítható csak gazdaságélénkítésre. Ma ezeket a mozgástereket látjuk.
Ha úgy fogalmaztam volna, ahogyan Varga úr itt mások interpretálása után fogalmazott, akkor valószínűleg tévedtem. Nem azt mondtam, hogy a költségvetés széles körű egyetértésre talált, azt mondtam, széles körű egyetértés van abban, hogy a költségvetésben rögzített hiánycél 2009-ben reális. Megnézzük majd a jegyzőkönyvben, az én megfogalmazásom erre vonatkozott. Én a hiánycél 2008-as teljesülése kapcsán említettem meg a 2009-es hiánycél teljesíthetőségét és realitását. Tudom, hogy a költségvetés többi elemében nagyon sok vita van, ez minden évben így szokott lenni. Ezt mondom Varga úrnak is, Horn úrnak is. Nem gondolom, hogy ebben közöttünk vita lenne. Már csak azért sem gondolom, hogy ilyet mondtam volna, mert ismerem az ezzel kapcsolatos vitákat, ugyanakkor olyat nem ismerek, ami azt mondaná, hogy a hiánycél 2009-ben ne lenne teljesíthető. Nem erre vonatkoznak alapvetően az észrevételek. (Domokos László: Állami Számvevőszék!) Parancsol? (Domokos László: Állami Számvevőszék!) Őszintén szólva, nem akarok vitatkozni a Számvevőszékkel a jelenlegi közegben. Én ma nem ismerek, még egyszer mondom, olyan szakmai vitát, ami érdemben ezt kifogásolná. Ismerek egy más prognózisát a Számvevőszéknek a makrogazdasági folyamatokat illetően és az ehhez a más prognózishoz pontosan nem tudom megmondani, hogy milyen összefüggések alapján hozzárendelt számokat. De ez egy szakmai vita, amiben nem akarom különösebben exponálni magam, mert ilyen intézményről van szó. Ma azt tudom mondani, hogy a hiánycél teljesítését 2009-ben reálisan el lehet várni, lehet tervezni.
A strukturális változásra vonatkozóan három dolgot szeretnék mondani. Ez a költségvetés végigviszi azt a folyamatot, amelyet ugyan önök nem szoktak értékelni, de mégis azt gondolom, érdemi átalakítása a magyar költségvetési gazdálkodásnak. Amikor reorganizált szervezetet hoztunk létre, és az államháztartáson belül nagyjából egyharmadra csökkentettük az intézmények számait, amikor az egészségügyben elsősorban a gyógyszertámogatások területén egy 100 milliárdos nagyságrendű költségvetési megtakarítást elérő változtatást vittünk végbe, ezt végigviszi a 2009-es költségvetés is. A 2009-es költségvetésben érdemben látható az a változás is, amit a mostani, az Országgyűlés előtt lévő, a szociális rendszert 10 milliárdos nagyságrendben átalakító, Út a munkához program eredményez majdan. Ez három olyan strukturális átalakítás, amelyeket nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, érdemes is figyelembe venni.
Azt hiszem, hogy a kis- és középvállalkozások érdekében, a likviditási helyzetük érdekében nagyon egyértelműen és pregnánsan látszik a költségvetésben, hogy milyen intézkedéseket tervezünk, honnan kívánunk és milyen nagyságú forrásokat felhasználni. Hozzátettem még azt is, ami a költségvetésben nem volt benne, de azóta sikerült megtalálni a megfelelő finanszírozást, a kormány megtalálta annak keretét, hogy a Széchenyi-kártya kamattámogatását fenntartsuk 2009-ben is. Két százalékpontos kamattámogatási mértékre vonatkozóan a forrásokat azóta biztosítottuk, ebből következően így tud menni tovább a mintegy 100 ezer fős Széchenyi-kártya hitel-igénybevevőinek finanszírozása a jövőben.
Valóban vannak gondolatok arra nézve, hogy a megtakarítások ösztönzése érdekében akár adórendszeren belül is változtassunk. Ezek a gondolatok ma még nem értek meg arra, hogy részletes tájékoztatást tudjak adni. Az Országgyűlés ezzel kapcsolatban elfogadott egy döntést, ezzel a döntéssel a kormány egyetértett, noha képviselői indítványként érkezett az adótörvényekhez módosító javaslatként. Ebbe az irányba gondolkodva van további javaslat, szerintem a parlament tavaszi ülésszakának kezdetére ezek a javaslatok akár nyilvánosságra is kerülhetnek.
Ma úgy tudom tájékoztatni Kékesi képviselő urat, hogy a Nemzeti Vagyontanács kellő időben le fogja tudni zárni a december 31-ei határidőben a meglévő feladatának értékelését, ilyen értelemben a vagyon értéke meghatározásra kerülhet a december 31-ei időponttal. Ez nyilván nem január első hetét fogja jelenteni, hanem a mérlegzárási időszak fontos feladatát fogja jelenteni az NVT esetében. Azaz, a határidő teljesítésére vonatkozó kérdésre azt a tájékoztatást kaptam, hogy teljesíteni fogja a szervezet. Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy a költségvetési felelősségről szóló törvény két javaslat házasításából született meg. Őszintén szólva sajnálom azokat a javaslatrészeket, amelyek elmaradtak a kormány eredetileg beterjesztett javaslatából, és nem kerültek bele a végleges törvényjavaslatba. A kompromisszumok általában így szoktak születni, hogy valamilyen áldozatot kell annak érdekében vállalni, hogy meglegyen a többség egy-egy javaslat mellett. Bizonyos vagyok abban, hogy ez a későbbiek során szolgálni fogja azt, hogy a Magyarországgal szembeni bizalom tovább erősödjön.
GDP-arányosan 0,3 az önkormányzati alrendszernek az a potenciálja, amivel még kockázattal lehet számolni. Ez egy nagyon nagy potenciál, főleg, amikor 3 százalék körüli hiányszintről beszélünk, hiszen abban az esetben ez 10 százaléka a várt vagy kalkulált hiánynak. Ez nagyon nagy mérték. Ráadásul az a probléma, hogy ennek jelentős része olyan likvideszközök nagyon gyorsan történő mozgatását is jelentheti, amiket előzetesen nem lehet kalkulálni. Sok esetben azt lehetett tapasztalni, hogy az önkormányzatok úgy bocsátották ki kötvényeiket, hogy nem volt konkrét felhasználási cél a kötvénykibocsátás mögött. Az ezekből a kötvénykibocsátásokból származó forrásokat elhelyezték valamilyen pénzintézeti eszközben. Sokféle megoldás van. Ebben az őszi időszakban ráadásul némely önkormányzat jelentős kockázatokat vállalt fel ezen források mozgatásával. Voltak, akik ebben komolyat kerestek, voltak, akik komolyat buktak. Miután ezt viszonylag gyorsan tudják mozgatni, ennek az év végi állománya döntően befolyásolni fogja, hogyan és mint alakul az önkormányzati hiány az év végén. Ma ez nagyon nehezen becsülhető meg.
Nagyon egyetértek abban, hogy a státustörvény érdemben, stratégiailag fogja átformálni az egész államháztartási gazdálkodást. Mintegy másfél évvel ezelőtt, amikor arról beszéltünk, hogy milyen átalakítási folyamatoknak lehetünk részesei, az államháztartási törvény módosításának irányaként három irány merült fel. A vagyontörvényt egyrészt megoldottuk, a státustörvény a másik része, és a most plafontörvényként elfogadott jogszabály lett volna a harmadik része, de sajnos nem sikerült teljes körűen azokat a területeket szabályozni, amelyeket kellett volna. Ezért a költségvetés készítésével, prezentálásával kapcsolatos szabályok újragondolására valószínűleg egy csökkentett tartalmú államháztartásitörvény-maradékban a későbbiekben sor kell hogy kerüljön, mert láthatóan ez üresen maradt. Pontosabban nem érintette a teljes mértékű átalakítás emiatt az általam mondott kompromisszum miatt is.
A legkorábbi lehetséges technikai időpont az ERM II.-re a következő évben fogalmazható meg, az Európai Bizottság prognózisainak közzétételét követő egy hónap elteltével. A Bizottság tavasszal és ősszel tesz közzé prognózist, a jövő őszi prognózisánál lehet azt látni, hogy mit prognosztizál 2009-re Magyarország esetében, és az akkor benyújtott költségvetés esetén mit prognosztizál 2010-re. Ezt követően lehet a tárgyalásokat elkezdeni, ennek alapvető feltétele az is, hogy az Európai Központi Bank ezzel a folyamattal egyetértsen. Ma nyilvánvalóan nem lehet ilyet kezdeményezni, ma nincs az a helyzet, amikor ezt fel lehetne vetni. A következő év ősze lesz az, amikor erről elsőként egyáltalán tárgyalások kezdeményezésében gondolkodni lehet. Nem vitatkozunk abban, hogy miután felső korlátja nincs, ezért bármeddig eltarthat az ERM II.-tagság. Több olyan ország van, amely harmadik, negyedik éve a rendszer tagja, ugyanis nincs olyan szabály, hogy csak két évig maradhat bent egy ország.
Nem kívánok arra a kérdésre itt most választ adni, hogy vajon mekkora kamatcsökkenést bírhatna el Magyarország. Csak azt tudom mondani, hogy az eddig meghozott kamatcsökkentések után az árfolyam nem változott kedvezőtlenül. Nagyon sajátságos a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitása érdekében meghozandó döntés előkészítési folyamata és az e körül elhangzó nyilatkozatok. Azt remélem, hogy a bizottsági tagok a korábbi vitától függetlenül vagy attól függően egyetértenek abban, hogy ilyen lehetőség megteremtésére szükség van. Aztán majd kiderül, hogy a lehetőséggel ki, hogyan és milyen módon kíván élni, vagy nem kíván élni. Az látszik, hogy az informális érdeklődés sokkal nagyobb, mint a nyilvános érdeklődés a törvényjavaslat tartalmát illetően.
Készek vagyunk arra, hogy a kezdeményezéseknek megfelelően januárban az adóreform kidolgozásával kapcsolatban hivatalos kormányzati álláspontot képviselve tudjunk részt venni a tárgyalásokban.
Szijjártó úr okfejtésével nem vitatkozom, csak nem az illetékes előtt mondta el az okfejtését. Azt tudom mondani, hogy ez egy olyan adatokat felsoroló érvelés, amelyet egy politikus természetesen bármikor bárhol elmondhat, országgyűlési képviselőként magam is mondtam hasonló érveket az elmúlt tizenvalahány évben több alkalommal. Mióta ebben a helyzetben vagyok, mármint miniszteri meghallgatáson vagyok, nem tehetem azt, hogy pusztán országgyűlési képviselőként szólaljak meg és érveljek. Ebből következően miniszterként nem kívánom semmilyen módon, sem jelzős szerkezettel, sem másmilyen módon minősíteni a jegybank kamatpolitikáját. Ez a Monetáris Tanács szuverén döntése. Én már elmondtam a mai ülésen, most megismétlem, a Monetáris Tanács döntéseiben a Pénzügyminisztériumnak nincs szavazati joga. A Pénzügyminisztérium képviselője részt szokott venni az üléseken, ott nagyon egyértelmű kormányzati álláspontot szokott képviselni, a jegybanki függetlenség maximális tiszteletben tartása okán azonban a kormány képviseletében nem tehetem meg azt, hogy akár a meghozott döntést, akár a meg nem hozott döntést, akár a múltbeli, akár a jövőbeli döntést bármilyen módon minősítsem. Ettől tartózkodom is. Sajnos, a kialakult helyzetben Európában ez egy meglehetősen strikten érvényesülő szabályrendszer, amihez nekem is alkalmazkodnom kellett az elmúlt években.
De természetesen magánemberként a helyzetről világos, egyértelmű álláspontom van. Ha csak képviselőként szólalhatnék meg, nagyon szívesen megtenném. Van is olyan közeg, amikor képviselőként a választókerületemben találkozom olyanokkal, akikkel nem a sajtó nyilvánossága előtt beszélek, ott ezt meg is szoktam osztani, de a nyilvánosság előtt nem teszem. Éppen ezért azt sem akarom minősíteni, ahogyan önök fogalmaztak ebben a kérdésben a 6 százalék követelésével, mert szerintem ez szerencsétlen dolog volt annak idején, mert "a politika ne követelőzzön a jegybanktól" helyzet alakult ki Magyarországon. Ráadásul a tapasztalatunk az volt az elmúlt tizenvalahány évben országgyűlési képviselőként, hogy ha a politika részéről megrendelést akart valaki feladni, akkor az könnyen kontraproduktív is lehetett. Ezért is nagyon óvatos vagyok az elmúlt tizenvalahány éves tapasztalat alapján, hogy mit mondjak. E tekintetben nem a jelenlegi jegybanki Monetáris Tanács összetételének viselkedése egyedi ebben az ügyben, hanem bármikor bármelyik jegybankelnök és bármely összetételű Monetáris Tanács is volt, nagyjából ezt lehetett tapasztalni a különböző reagálásokból. Ez igaz volt a '90-es évek közepétől mindvégig.
Horn Gábor képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy a 2009. évi ügyekről nem tudok jelenleg nyilatkozni. Személyes véleményem ugyan lehet, de hivatali minőségemben vagyok itt, és e minőségemben nem tudok olyan döntésről, vagy olyan tervezett döntésről beszámolni, amelyre megvan a kormány jóváhagyása.
Képviselő úr vagy szándékosan, vagy félreértve, de úgy fogalmazott, ahogy én nem fogalmaztam korábban. Azt nem mondtam a bizottságnak a 112 milliárd forintról, hogy béremelési keret. Pontosan fogalmaztam, azt mondtam, itt a bizottságban külön megemlékeztem arról, hogy a tartalékok között mekkora összeg szerepel a bértárgyalások fedezeteként a költségvetésben, és 67 milliárd forintról beszéltem annak idején itt, ha visszaemlékeznek, mert a beterjesztett költségvetésben akkora tétel szerepelt a bértartalék soron. Beszéltem arról, hogy még további tartalékok vannak a költségvetésben arra, hogy ha a bértárgyalásokon megállapodnánk, akkor legyen annak fedezete. Ez nem jelent semmilyen módon 13. havi bérpótlást. Ez csak annyit jelent, nézzék meg a bérstatisztikát és a különböző számításokat, hogy a 2008. évben egyébként a közszférában kifizetett kétheti bérnek, illetve a bérnövekedésnek a fedezete 2009-ben is rendelkezésre álljon.
A felvezető szövegemben is 3,4 százalékról beszéltem a 2008-ra várható hiányként, és természetesen tartom ezt a 3,4 százalékot a meghallgatás második vagy harmadik órájában is, nem látom okát annak, hogy ettől eltérjek. Úgy szoktam fogalmazni, hogy 3,4 százaléknál nagyobb nem lesz a költségvetés hiánya, ezen belül fog maradni. Utaltam már arra többször itt, a bizottságban is, hogy vannak olyan technikai tételek, amelyek nem a pénzforgalomhoz kötődőek, hanem az eredményszemléletű számítás módszertanához kötődőek. December elején egy ilyen bekövetkezett, nevezetesen a MÁV Cargo kifizetésre került, ebből következően ez önmagában rögtön az eredményszemléletű hiányt jelentős mértékben rontotta anélkül, hogy egy fillér kifizetés történt volna a magyar költségvetésből. Majdnem ugyanakkor történt meg a novemberi adat közzététele, mint amikor ez megtörtént, csak azért mondom, hogy ez novemberi jelentős mértékű negatívuma a költségvetésnek, ami egyébként kedvezőbb, de miután megtörtént a MÁV Cargo kifizetése is, azon a pályán maradtunk, amit eredetileg kalkuláltunk 2008 év végéig.
Képviselő úr, elfogadom azt, hogy ön nem hisz abban, hogy januárban majd az érdekképviseletekkel folytatott tárgyalásból valamilyen adóreform-javaslatot meg lehet fogalmazni. Az a vita meg továbbra is fennáll közöttünk, ami korábban, hogy vajon a kis- és középvállalkozások támogatása helyes, jó, adekvát eljárás ebben a szituációban. Miután itt Kóka úrtól elhangzott korábban az is, hogy vajon ezt a pénzt nem direkt adócsökkentésre lehet fordítani, az a probléma ezzel, hogy ha mondjuk a 112 milliárd forintot fordítjuk adócsökkentésre, akkor azt a teljes gazdaságra, teljes népességre, teljes adóalanyi körre terjesztjük ki, ez a forrás pedig 2008-ban a közszférában kifizetett három különböző jogcímű jutatás fedezetét szolgálja. Pontosabban a 2008-as és a 2009-re áthúzódó rész fedezetét szolgálja. Azaz, nem ugyanaz a célcsoport, ha ezt adócsökkentésre fordítottuk volna, most bármelyik adóról is beszélhetnék, ha szja-ról beszélek csak, akkor sem, hanem egészen más közegben oszlott volna meg. Ebből következően reálcsökkenést eredményezett volna a közszférában, ha ebből a pénzből máshová is megy, akár a sávhatáremelésen keresztül, akár más adócsökkentési módon keresztül.
Az egy rendkívül súlyos probléma, erről többen is szóltak, és erre szeretnék mindenképpen reagálni, hogy az igazi problémát a kis- és középvállalkozások esetében a piaci helyzet elbizonytalanodása vagy romlása, illetve a likviditási helyzet romlása okozza. Ezért is mondja a kormány azt a hatpontos javaslatában, hogy első helyen a likviditási feltételek javítására kívánunk fókuszálni, arra kívánunk forrást fordítani. Azt látjuk a legnagyobb problémának, hogy sok cég az elmúlt időszakban normál módon valamilyen mértékű hitelfelvételből fedezte gazdálkodásának forrásait. Ha nem újítják meg a bankok a hiteleiket, vagy nem tudnak új hitelhez jutni, akkor vissza kell fogniuk tevékenységüket, adott esetben létszámleépítéssel vagy mással fognak reagálni arra a helyzetre, ami a likviditási nehézségből adódik. Ezért első helyen ez a bizonyos likviditásélénkítés, vagy likviditást segítő lépéssorozata szerepel a kormánynak. Minden módon a lehetséges források legnagyobb részét próbáljuk arra átcsoportosítani, hogy ebből legyen többletlikviditása a gazdaságnak, mert éppen ez a kkv-szektor az, amelyik a leginkább nehézségekkel küzd. Nem véletlen az, hogy a garancia nagyságát duplájára emeltük a 2009. évi költségvetésben, 450 milliárdról 900 milliárd forintra. Ezzel is azt akarjuk elérni, hogy az egyébként éppen a garanciafeltételek hiánya miatt nehezen forráshoz jutó vállalkozások is tudjanak forráshoz jutni. A jelenlegi helyzetben ezt a két tételt tekintjük a legkritikusabbnak a magyar gazdaságban, nevezetesen a likviditás nehézségét, illetve a piaci helyzet romlását, vagy a piacvesztést bizonyos vállalkozások esetében. Ez a két körülmény okozza a legtöbb nehézséget, talán nemcsak a kkv-szektornak, hanem a nagyobb vállalkozásoknak is. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Három kérdező maradt még vagy négy, de most rövid szünet következik, mert ahogy jelezte pénzügyminiszter úr, háromnegyed 4-kor el kell mennie. Ennek figyelembevételével kérem, hogy fegyelmezetten tartsuk be a szünetet. Köszönöm szépen. (Rövid szünet.)
Javaslom, hogy folytassuk az ülést, ha nem is érkezett meg mindenki, hiszen a miniszter úrnak alig fél órája maradt. Először Mádi László következik, majd Katona Béla. Röviden, ha kérhetek mindenkit, hogy úgy 10 percet még hagyjunk a legvégére a miniszter úrnak. Köszönöm.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Itt a kormánypárti hozzászólások egyértelműen azt jelezték, hogy siker, ami történt 2006 és 2008 között. Én nem így értékelem, és azt gondolom, nemcsak én vagyok így ezzel, hanem az elemzők is. A magyar gazdaság mostani helyzete azt mutatja, hogy itt valami rendesen el lett rontva. Letértünk arról a pályáról, amit a konvergenciaprogram kijelölt, egyedül az államháztartási hiány csökkenése haladt a terveknek megfelelően. A gazdasági növekedés, az infláció vonatkozásában teljesen más tendenciák, más adottságok jellemzik a gazdaságot, mint amit a konvergenciaprogramokban kijelöltek.
Csatlakoznék elnök úrhoz, aki azt mondta, hogy igazából ez kifejezetten olyan restrikciós politika volt, ami egydimenziós gondolkodással csak az államháztartási hiány, a költségvetési hiány csökkenését tűzte ki célul, semmilyen más prioritása, semmilyen más szempontja nem volt. Ez lényegében olyan iszonyatosan erős méreg volt, ami tönkre is vágta a magyar gazdaság immunrendszerét, tehát a magyar gazdaság szereplői a válság idejére rendkívül kivéreztetett, rendkívül gyenge állapotúvá váltak. Ez óriási probléma, de a válság kezelése is hasonló szemléletű. A válságkezelésben sem találtunk más szempontot, csak a költségvetési hiány csökkentésének eszköztárát. Az uniós fejlesztések átstrukturálását nem tartom igazán jónak, a felgyorsításra is kíváncsi leszek. És minden más eszköztár vonatkozásában a kormány igazából nem a nyugat-európai fejlett országok mintáját követi, hanem azokkal ellentétesen tesz lépéseket.
Lesz-e szemléletváltozás? Ez a legfontosabb kérdés 2009-re. Milyen dominóeffektus, milyen irreverzibilis folyamatok fogják arra rádöbbenteni a kormányt, hogy ha ez így megy tovább, akkor olyan negatív spirálba érünk, ami olyan óriási pusztulásokat okoz, amit tényleg nagyon nehéz lesz majd regenerálni? Itt vannak előttem különböző statisztikák, az emberek eladósodottságáról, a családok eladósodottságáról. Például itt egy idézet: "Szinte biztos, hogy nőni fog a bebukott hitelek aránya, most minden hetedikkel fordul elő, de nem lenne meglepetés, ha ez minden harmadikkal történne meg 2009-re. Az előjelek rosszak, a határidőre nem fizetők bankközi listáján (BAR lista) az idén 400 ezerrel szerepeltek többen, mint tavaly." Tudjuk nagyon jól, hogy ezek tovagyűrűző folyamatok, tehát ha valakinek a családján, baráti körén belül történik ilyen, az nyilvánvalóan hat, és tovább gerjesztődik, mert magánhitelek is vannak, más emberek likviditása is tönkremehet. A szemléletváltozás pedig egyértelműen más típusú gazdaságpolitikát igényelne. Még akkor is, ha abban igazsága van a pénzügyi kormányzatnak, hogy ezt nagyon okosan és nagyon finoman kell véghezvinni, mert drasztikus beavatkozásokra a pénzügyi mozgástér miatt nem nagyon van lehetőség. Ugyanakkor sokkal többet kéne tenni.
A miniszter úr személyes véleménye alapján miért szavazott nemmel arra, hogy a miniszterek negatív ösztönzéssel legyenek arra kényszerítve, hogy betartsák a költségvetési fegyelmet? Mi a gondja azzal pénzügyminiszterként, hogy a minisztereknek esetlegesen jövedelemcsökkenésük következne be akkor, ha nem teljesítik azokat a költségvetési számokat, amiket a törvény előír számukra? Megmondom őszintén, nem látom ennek indokát, kíváncsi vagyok, mivel fogja ön megindokolni. A devizaeladósodás tekintetében én is tettem fel korábban írásban is kérdést. Abnormális. Ebben nagyon sok mindenkinek van felelőssége, nem mondhatom, hogy a Pénzügyminisztériumnak van a legfontosabb, vagy kizárólagos felelőssége, de a pénzügyminiszternek is van felelőssége abban, hogy az egész ország devizaeladósodása ilyen drámai méreteket öltött. Nézem a statisztikát, egy hónap alatt 800 milliárddal növekedett októberben a hazai háztartásokon kívüli hitelállomány, elérte a 7662,5 milliárdot. Ebből a közel 800 milliárdos növekményből 80-90 százalék a devizahitel átértékelődéséből fakad. Kíváncsi vagyok, hogy mekkora lesz a GDP-arányos államadósság, mennyi lesz ez évben, és mennyi lesz a jövő évben, mert csökkenést terveztek a konvergenciaprogramban, és máig is látszik, mennyire megalapozatlanul. Tehát mennyi lesz valójában?
A pótköltségvetéshez csatlakoznék. Azt gondolom, hogy az infláció alacsonyabb lesz. Mit gondol ma, 2-3 héttel a költségvetés alaptételeinek meghirdetése után? Ezek szerintem ma már nem reálisak. Például 4,5 százalékos inflációt várni? Hónapokkal ezelőtt is azt mondtam, hogy ilyen recesszióban az inflációnak csökkennie kell, mert egész egyszerűen, ha nincs fizetőképes kereslet, akkor az árak nyomottak lesznek. Ez a recesszió természetrajza, közgazdasági törvényszerűsége. Azt gondolom, több mint 1 százalékkal kisebb infláció lesz, ez nyilvánvalóan hat az államháztartás egyenlegére és még nagyon sok minden másra is. Az államháztartási hiányt is optimistának látom, ez felboríthatja az egész jövő évi államháztartási folyamatokat. Tudjuk nagyon jól, hogy a költségvetési fegyelem és általában a költségvetés alkotmányossága, hogy a parlament hozza meg a törvényeket, és a parlamentnek be kell avatkoznia, ha rendkívüli helyzet van, az elmúlt hat évben teljes mértékben felborult. Ez a gyakorlat parlamenten kívülivé vált, és a szocialista képviselők sem tudtak arról igazából, hogy év közben mik a valós költségvetési folyamatok, mindig csak utólagosan kaptak értesítést erről, de nem befolyásolták. A kormány teljesen törvények nélkül, önkényesen lépegetett, korrigálgatott dolgokat, ami teljesen abszurdum egy demokratikus jogállamban. Nem is az ellenzéki képviselők voltak ilyen szempontból a legjobban becsapva, hanem a kormánypárti képviselők, akiknek a felelősséget kéne viselniük. Ők sem tudtak igazából világosan döntéseket hozni törvénymódosítás formájában, ami jogilag legalizálta volna a helyzetet. Tehát egy abszolút illegitim helyzet volt az elmúlt időszakban, és a jövő évben is az lesz, mert azt látom, hogy a folyamatok nem úgy alakulnak, ahogy a tervek szóltak.
A költségvetési tartalékok vonatkozásában kérjen magának valamilyen jogot a költségvetési bizottság, mert azt gondolom, hogy ilyen óriási, százmilliárdos nagyságrendű tartaléknál igenis a bizottságnak, amennyiben tényleg komolyan vesszük, hogy a parlamentnek törvényalkotói és ellenőrző szereppel kellene bírnia. Kérnie kell akár az előzetes tájékoztatást bizonyos nagyságrendek esetében. Az erre vonatkozó módosító indítványomat leszavazta a kormányzó többség. Ez nem normális. Más volt a helyzet, amikor 20-30-40-60 milliárd forint volt a tartalék, és megint más a helyzet, amikor 200 milliárd vagy a fölötti tartalék van. Nem lehet ennyire legalizálatlan, ennyire átláthatatlan, ennyire transzparenciahiányos helyzetet teremteni.
Az utolsó kérdésem, hogy mi lesz a 13. havi kifizetésével. Itt volt egy olyan álláspont, hogy senki nem kap semmit az állami szférában, most történt utólag egy megállapodás, akkor végül is mondja el két mondatban, hogy ki kap, ki nem kap, mennyit kap, és mikor kapja, mert ebben én nem látok tisztán. Lehet, hogy az én hibám, mert nem követtem figyelemmel az eseményeket, de nyugtasson meg, világosan mondja már el, hogy mi lesz.
Molnár Albert itt védte a mundér becsületét, még egyetlen mondat, azért két hónapja még szállt a hattyú. Akkor még az volt a szocialista szlogen, hogy beindultunk. A hirdetések is megjelentek, hogy milyen jó a helyzet. Ma már ez komikusnak tűnik, bár inkább siralmas, sajnálom, hogy a kormány folyamatosan rángatózik, és a cselekedeteiben semmi következetesség nincs még hónapról hónapra sem, nemhogy évről évre.
ELNÖK: Katona Béla képviselő úr!
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Nehéz, amikor az ember különböző igényeknek akar megfelelni. Horn Gábor a múltkor mondta, hogy a költségvetési bizottság nem az a hely, ahol szakmai vitákat kell folytatni. Ettől távol kell tartanom magam. Másrészt pedig azt is látom, hogy ha valaki nem olvas fel legalább egy idézetet, az nagyon snasszul hangzik. Ezért én is egy idézettel kezdeném. "Somogyváron már az 1970-es években ásatásokat kezdtek. Ám pénzhiány miatt akkor fel kellett függeszteni a munkálatokat. Most újra nekiláttak a munkának, és Koppány vezér várának feltárásán dolgoznak. Bebizonyosodott, hogy itt már a bronzkorban is állt erődítmény." Folytathatnám tovább az idézetet, de úgy gondolom, ez is elég annak a jó hírnek a közléséhez, hogy míg korábban nem volt pénz Koppány várának feltárására, most 2008-ban sorra került, végre ezt is meg tudjuk oldani. (Derültség.) Ajánlom a História legutóbbi számában a 40. oldalon lévő cikk teljes végigolvasását, nagyon érdekes, és nagyon jó, hogy ilyeneket közölnek, amik részben persze a gazdaság fejlettségéből adódnak.
Gondolkoztam, felirkáltam magamnak egy-két dolgot, hogy beszéljek esetleg arról, hogy milyen, csak általam strukturálisnak nevezett változások történtek az elmúlt 2-2,5 évben, amit csak azért említenék 2008 kapcsán, mert egy részük ugyan korábban kezdődött, de gyakorlatilag mostanra kezd igazából beérni. A tb-járulék fizetése olyan állapotban volt 2005-ben, ami egyszerűen megdöbbentő. Az ember azt hitte, hogy ha van egy taj-kártyája, az azt jelenti, hogy fizeti a járulékot, ezért kell mutogatni minden orvosi rendelőben. Aztán kiderült, hogy senkinek fogalma nincs ebben az országban, hogy akinek van taj-kártyája, azután valaha egyetlenegy fillért is fizettek-e, mert 16 év alatt ezt a rendszert senki nem építette ki. Az is kiderült, hogy a 10 millió magyar állampolgárra 15 millió taj-kártya van kiadva. Ezt az ügyet megoldottuk, rendszerbe szedtük, és nagyjából most már elértünk oda, majd a miniszter úr bólint, hogy így van-e, nagyjából tudjuk azt, hogy minden egyes taj-kártya mögött van-e tényleges befizetés, vagy nincs. Szerintem ez mindenféle nagy szó nélkül egy reformértékű előrelépés. Az egészségügyben még ilyennek tartom a gyógyszerkassza rendbetételét, hiszen jó 10 éve próbálkozott minden kormány azzal, hogy hogyan lehet a gyógyszerkasszát úgy megvédeni, hogy a betegek ne járjanak nagyon rosszul, viszont a költségvetés se csodálkozzon úgy október környékén, hogy 30 milliárddal többet kell befizetni a gyógyszerkasszába, mint amennyit eredetileg terveztek.
Most nem beszélek a többi egészségügyi reformlépésről, mert azoknak sajnos egy része vagy nem sikerült, mert óriási volt az ellenállás, vagy egy népszavazáson megborultak. De azt nem lehet nem látni, hogy ebben az ügyben igenis strukturális változások történtek az elmúlt két évben. Azt sem lehet nem látni, hogy bár a nyugdíjrendszeren belül ilyen óriási nagy átalakulás nem történt, de amikor kiderült, hogy Magyarországon a 62 éves nyugdíjkorhatár alatt a tényleges nyugdíjba vonulási kor átlagosan 53 év, akkor azért csak kellett valamit tenni annak érdekében, hogy a nyugdíjba vonulás korhatárát és a tényleges nyugdíjba vonulást közelebb vigyük egymáshoz, mert nyilvánvaló, hogy ez a többi adófizetőre, a költségvetésre óriási terheket rakott. Az első sikertelen próbálkozás után, amikor a mai ellenzéki pártok közösen szavazták le azt a javaslatot, hogy a kettőt próbáljuk közelíteni, egy második lépcsőben ebben is sikerült legalább egy kicsit előre lépni.
Amit miniszter úr említett, aminek majd most láthatjuk a hasznát, elsősorban 2009-ben, az Út a munkához szociális program. Úgy látom, hogy tegnap a parlament nagy része értette ennek lényegét, hogy munkaképes felnőtt emberek, akik egyébként tudnának dolgozni, munkáért kapjanak pénzt, és ne rendszeres szociális segélyből éljenek. A szociális rendszeren belül, azt hiszem, ez a legnagyobb reformértékű lépés, ami az elmúlt tizenvalahány évben megtörtént. Sorolhatnám tovább, de mivel csak 20 perces hozzászólást ígértem, ezt a fejezetet abbahagyom, és ugrok egy másikra, nehogy túllépjem a 20 percet.
A másik, amiről szeretnék beszélni, szintén nem szakmai alapon, mert ez nem a szakmai viták helye, csak úgy, egyszerű képviselőként gondolkodva. Piszok rossz dolog Magyarországon pénzügyminiszternek lenni. (Mádi László: Nagyon sajnáljuk.) Piszok rossz dolog, mert a pénzügyminisztertől Magyarországon olyanokat kérnek számon, amit egy normális országban eszébe nem jut senkinek a pénzügyminiszteren számon kérni. A pénzügyminiszternek ugyanis egy normális országban az a dolga... (Balla György és Horn Gábor közbeszólnak.) Majd a jegyzőkönyvbe. Ez nem számít bele a 20 percbe, ezt kéretik majd tudomásul venni. Szóval, azért rossz, mert olyanokat kérnek tőle számon itt is, ma is, amire egy normális országban vannak más miniszterek. A gazdaságélénkítés egy normális országban nem a pénzügyminiszter dolga. Neki az a dolga, hogy meglegyen a kellő bevétel az államháztartáshoz, és abból lehetőleg a leghatékonyabb módon kerüljenek felhasználásra ezek a pénzek. A gazdaságélénkítésre vannak másutt gazdasági miniszterek.
Ezt még azzal megspékelem, hogy az elmúlt néhány évben néhány olyan tévhit keringett ebben az országban, amit fétisként tiszteltek sokan, politikusok is, talán szakemberek is. Éveken keresztül azt mondtuk, hogy a költségvetési hiány csökkentése az egyetlen cél, amit követnünk kell, nem vettük tudomásul, hogy emellett még jó néhány egyéb cél van, ennek a fejre állítása nélkül persze, ami az ország fejődését szolgálná, akkor óriási hibát követtünk el. Én mint kormánypárti képviselő, hat éve hallom, hogy ez az egyetlen és fontos, ezt kell csinálni, mert az megold mindent önmagában, attól kezdve aztán repülni fog a gazdaság. Persze, hogy nem repül a gazdaság, ahogy a hattyú nem repül, a gazdaság sem repül ettől. Személy szerint ugyanilyennek tartom, amikor fetisizáljuk az eurózónához való csatlakozást. Magyarország pontosan hat évet vesztett el azzal, hogy állandóan az eurózónához való csatlakozásról beszélt, ahelyett, hogy ezt az átmeneti időszakot arra használta volna ki, hogy kellően megerősítse a gazdaságát, és úgy csatlakozzon az eurózónához, hogy egy átmeneti időszak gazdasági erősítése után egy stabil, jól működő gazdasággal rendelkező ország. Mert bármilyen más szituációban csatlakozunk az eurózónához. abból csak baj van.
Szeretném mondani, most is úgy gondolom, hogy az a kamatpolitika, amit nem most, az elmúlt egy évben, akkor is, de az elmúlt hat évben a Magyar Nemzeti Bank folytatott, óriási károkat okozott ennek az országnak. Mert az, hogy a magyar gazdaság versenyképességét az átmeneti időszakban nem tudtuk kellőképpen javítani, jelentős mértékben annak volt köszönhető, hogy a magas nemzeti banki kamatokkal a forint árfolyamát olyan magasan tartották, hogy ez a magyar gazdaság versenyképességét jelentősen rontotta. Ezt mi nem most, az idén kezdtük el mondogatni, hat éve ezt mondtuk, csak akkor még nem volt senki, aki velünk együtt így gondolta volna. Önmagában a magas kamat nagyon rossz hatással van a gazdaságra, a mostani is, az elmúlt hat évben mindig legalább kétszerese volt a környező országokénak, és mindig többszöröse volt az eurózónában szokásos kamatoknak. De ezen kívül, hogy ezzel persze ugyancsak a gazdaságot tette tönkre, volt egy másik hatása, nevezetesen az, hogy belehajszolta a magyar gazdaságot, a magyar vállalkozókat és a magyar lakosságot a devizahitelekbe. A mesterségesen erősen tartott forinttal még azt a hitet is keltette bennük, hogy ebből nekik soha semmi bajuk nem lesz.
Ezt a témát lezárom, és felteszem az egyetlen kérdésemet. Az is kiderült itt az elmúlt időszakban, a pénzügyi válság kapcsán, hogy a magánnyugdíjpénztárak befektetései nem hozzák azt a szintet, ami az eredeti célt meg tudná valósítani. Nevezetesen azt, hogy egyrészt az államra egy átmeneti időszak után viszonylag kevesebb teher hárul a nyugdíjak kifizetése terén, ennek egy részét átveszik a magánnyugdíjpénztárak, másrészt az volt a feltételezés, hogy ezek a magánnyugdíjpénztárak olyan ügyes és jó befektetők, hogy magasabb hozamot fognak hozni, mint amit az állami nyugdíjból kapnának az erre eső részre a majdan nyugdíjba vonulók. Az elmúlt hónapokban kiderült, hogy ha keményebb gazdasági válsághelyzet van, ez abszolút nem igaz. Ennek a helyzetnek a feloldására nagyon jó lépés volt az, hogy a magánnyugdíjpénztárak államkötvénybe befektethető pénzkeretét megnövelte a kormányzat. De kérdezem én, azok jövőjének érdekében, akik majdan a nyugdíjuk egy részét a magánpénztárakból fogják kapni, nem lát-e arra lehetőséget a pénzügyminiszter úr, hogy egy minimum elvárható hozamot előírjunk a nyugdíjpénztárak számára. Mondjuk azt, hogy a nyugdíjpénztárba befizetett pénzeknek legalább annyival kell emelkedni évente, mintha állampapírba fektette volna be a magánnyugdíjpénztár a pénzét. És ha nincs annyi, akkor köteles kipótolni a pénztár, mert egyébként az államkötvényekből mindenféle kockázat nélkül ezeket a hozamokat biztosítani tudta volna.
ELNÖK: Tállai András! Röviden!
Tállai András ismételt felszólalása
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon rövid időm maradt, hogy miniszter úr még elérje a repülőt. Egyetlenegy kérdést szeretnék feltenni és elmondani két mondatban a véleményemet. A kérdésem továbbra is az, hogy nem kap-e az ország nyilvánossága arról tájékoztatást, hogy a bejelentett gazdasági élénkítő csomagnak mi a forrása. Azt értem, hogy eddig nem döntött a kormány, azt is értem, hogy a Vártól el fognak venni 10 milliárd forintnyi támogatást, de továbbra is az a kérdés, hogy mikor fog dönteni erről a kormány, van-e erről önnek több információja. Érinteni fogja-e ez a regionális operatív programokat? Érinteni fogja-e az önkormányzatoknak odaígért, kvázi a regionális fejlesztési tanácsok által eldöntött, de még az irányító hatóság által jóvá nem hagyott fejlesztéseit? Gondolkodnak-e abban, hogy az állami beruházásokat felgyorsítják és milyen módon? Gondolkodnak-e abban, hogy az önkormányzatok által megvalósított beruházások is lényegében az állami beruházás részeként inkább felgyorsításra kerüljenek, mintsem a források erről a területről elvonásra kerüljenek?
A másik. Nem értek önnel abban egyet a kötvénykibocsátás kapcsán, hogy itt egyszerűen elintézzük azzal, hogy nem jegyzik le a magyar állam által kibocsátott kötvényeket, ahogy ön mondta. Csak példaként mondom, hogy a magyar önkormányzatok kötvénykibocsátásait mind a mai napig lejegyzik. Tetszik tudni, mennyi kamattal? 5-5,5 százalékkal. Pedig az önkormányzatokat ugyanúgy az állam finanszírozza. Ajánlok önnek egy üzletet. Kössön szerződést a magyar önkormányzatokkal az állam, a magyar önkormányzatok kibocsátják a kötvényeket, és majd kölcsönadják a magyar államnak, és akkor nem kell az IMF-hez, nem kell senkihez fordulni. Ez a pénzügyi manőver marad a piacon, és akkor nem fog az értékünk csökkenni a világban. Mert most azt mondják a japán vállalkozók, hogy mindenhová, csak Magyarországra ne. Ahová a Nemzetközi Valutaalap beteszi a lábát, ott nagy baj van. Azért ennek ilyen hatása is van. Ha össze tudunk dolgozni, 3200 önkormányzat lehet ebben érintett?!
Nem értek egyet azzal, hogy ön ezt elintézi annyival, hogy más sem tudott kötvényt kibocsátani. A 27 európai uniós tagállamból senki nem jelentette be, hogy pénzügyi csőd közelébe került. Csak Magyarország. Erre négy olyan tényezőt tudnék felsorolni, ami csak Magyarországot érinti. Magyarországgal szemben van deficit eljárás, Magyarországnak kellett módosítania a konvergenciaprogramját, Magyarországot minősítették le rendszeresen az elmúlt két évben, 2006 májusától számítva, és Magyarországon emeltek jegybanki alapkamatot. Ez más országokban nem történt meg. Tehát arra hivatkozni, hogy jött a pénzügyi válság, és idekerült az ország! Mert a kérdésem úgy szólt, hogy érez-e felelősséget. És ön ezért nem érez felelősséget! Ebben vitatkoznunk kell egymással. Nyilvánvaló, hogy ennek teljesen más okai vannak. Még egy mellékkérdés: az IMF-hitel igénybevételéről nem esett szó, ha esetleg arról tudna valami konkrétumot mondani. Az európai uniós hitelről volt szó, és szerettem volna tudni, hogy a Nemzetközi Valutaalap által biztosított hitelkeret lehívása megtörtént-e már, vagy annak valamilyen részét lehívták-e már valamilyen konkrét célra.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyi idő maradt, hogy egy-két kérdést én is feltegyek. A Pénzügyminisztérium, a miniszter úr az önkormányzati reform legfőbb képviselője lett, és benyújtotta híres módosító javaslatait, amelyek hatására most jelentős pénzkivonás történik az önkormányzati szférából. Az lenne a kérdésem, hogy ezért érez-e felelősséget, különösen úgy, hogy a szakmai törvényekben a miniszter úrnak is az volt az álláspontja, hogy enyhíteni kell azokat a kötelező szabályokat, amelyek eleve a költségeket meghatározzák. Most az történt, hogy egyik oldalon egy restriktív pénzügyi visszavonás történt az ön javaslatára, másrészt viszont a szabályokat nem enyhítették egy percig sem. Van-e erre valamilyen megoldás, hogy január 1-jétől enyhítik a foglalkoztatással és mással kapcsolatos előírásokat? Sorolhatnám itt az oktatást, a szociális területet, a gyermekvédelmet, a fogyatékosügyet. Ez a probléma számtalan helyen megjelenik.
A második kérdésem inkább csak Katona Bélának szól. A társadalombiztosításra volt egy rendszer, amelyet a szociális rendszerváltás keretében 2002 nyarán töröltek el. Akkor minden évben minden befizető kapott elszámolást arról, hogy fizettek-e utána járulékot és mennyit. Miért történt? Ezt eltörölték, és most mint egy csoda megoldást hozzák elő. Ez is helyes, de már előtte volt egy megfelelő szorítás, hogy ne állhasson elő az a helyzet, hogy a dolgozók úgy tudják, hogy fizettek utánuk járulékot, és utána szembesültek vele, hogy a munkáltató mégsem fizette be a járulékukat.
Akkor most pénzügyminiszter úré a válaszadás lehetősége.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Ha Mádi úr első felvetésére visszatérek, szerintem egyetértettünk abban 2006 nyarán, hogy a legfontosabb probléma Magyarország számára a hiány csökkentése. Talán Mádi úr erről még cikket is írt annak idején, legalábbis én olvastam egy cikket egy napilapban, ezért azt gondolom, hogy ha ezt a célt tűztük ki, akkor ezt a célt kellett elsődlegesen elérni. Azon lehet vitatkozni, mert mindig lehet vitatkozni, hogy jó vagy nem jó intézkedésekkel. Amikor önök voltak kormányon, mi is vitattuk az önök intézkedéseit, majd később élveztük annak minden hátrányát, hogy helyre kellett hozni az abból következő néhány dolgot is. Azt tudom csak mondani, hogy megtörtént az, hogy lecsökkent 3 százalékra ez a bizonyos hiány. Lényegében jelen időben kell mondanom, hiszen a mostani számítás, amit elmondtam, biztosítja a 3 százalékot. Nemigen hitték akkor sokan, sőt, általában szkeptikusak voltak a tekintetben, hogy vajon lehetséges-e egy gyors hiánycsökkentést megvalósítani.
Az EU-fejlesztések ügyében azt tudom mondani, hogy mindent megteszünk most azért, hogy egyrészt felgyorsuljon a kifizetés, másrészt a beruházások. Ebben benne van az is, hogy olyan jogszabályváltozásokat hajtunk végre, amelyek magukat az eljárásokat rövidítik, akár az engedélyezésben, akár az egyéb eljárásokban az EU-források igénybevételénél. Túlzottan bonyolult, ami jelenleg kialakult Magyarországon. Ebben sok minden benne van, a túlzott óvatosságtól kezdve a járatlanságon át, nem akarok másfajta jelzőket mondani. Olvastam én is, illetve hallottam ennek a prognózisnak a számairól, hogy a bebukott hitelek hogyan alakulnak. Azt tudom mondani, hogy ez nem a kormány ügye. Ez annak az ügye, aki hitelt nyújt, és hitelt vesz fel. Nem gondolom, hogy kormányzati beavatkozás kellene bármilyen módon abba, hogy a bebukott hitelek aránya változzon meg Magyarországon. Szerintem, amit ennek érdekében meg tudunk tenni, az az, hogy a garanciavállalással segítjük azt, hogy a vállalkozások forráshoz jussanak Magyarországon, aki pedig hitelt nyújt, minősítse azokat, akiknek hitelt nyújt. Abszolút mértékben egyetértettem azzal, hogy Magyarországon szigorú feltételekkel biztosítanak hiteleket, ezért nem is volt Magyarországon olyan buborék, mint ami az amerikai jelzálogpiacon kialakult helyzet miatt az USA-ban, vagy Spanyolországban. Szerintem ez nem kormányzati ügy, ez üzleti kategória. (Mádi László közbeszól.) Képviselő úr, ahogy a frakciók együtt szoktak szavazni, én is együtt szavaztam a frakciómmal ennek a javaslatnak a megszavazásánál. Én is egy frakció tagja vagyok, van egy kialakult rend, de nem volt eltérő kormányálláspont ebben a kérdésben, ezért a frakcióval együtt szavaztunk.
A devizaeladósodás mértékének ügyében azt gondolom, nagyon fontos, amiről beszélünk. Ha valaki, akkor én voltam az, aki a nyilvánosság előtt többször beszélt erről, aki a Pénzügyminisztérium honlapján fenntartottam azt a figyelmeztetést, ami a devizaeladósodás veszélyére felhívja a figyelmet, aki a PSZÁF-tól kértem, hogy folyamatosan fenn legyen a honlapján ez a figyelmeztetés, mert tudom azt, hogy Magyarországon a pénzügyi kultúra alacsony színvonala miatt nem mindenki fogja azt föl, hogy ez mivel jár. Ezzel együtt az üzleti érdek más volt Magyarországon. A cégek üzleti érdeke az volt, hogy ebbe az irányba tolják el a hitelfelvételt. Sajnálom, hogy így van, de őszintén megmondom, hogy erre nézve csak adminisztratív intézkedéssel lehetett volna korlátokat állítani Magyarországon, üzletileg nem nagyon látszik más megoldás.
Egyetértünk abban, hogy az infláció alacsonyabb lesz annál, mint amit terveztünk 2009-re. Ennek a felülvizsgálata jelenleg folyik. Lesz még karácsony előtt egy olyan döntése a kormánynak, aminek a nyilvánosságra hozatalakor én is el fogom tudni mondani, hogy a bekövetkezett változás után mit látunk reális inflációs pályának 2009-re.
Nem lesz 13. havi kifizetés, képviselő úr. Ezt elmondtam itt is már háromszor, most megint elmondom. Nem tudok arról, hogy lenne, ilyenre nem készülünk. Ha a közszférával lesz bérmegállapodás, akkor a közszférával kötött bérmegállapodás részeként eldöntött tételek kifizetésére 2009-ben sor fog kerülni. De ez nem 13. havi bér. Hangsúlyozom, hogy ez nem 13. havi bér.
Katona Béla hozzászólásában két dolgot szeretnék megerősíteni. Egyrészt csak a nyugdíjra vonatkozóan volt a Domokos képviselő úr által felvetett ügyben 2002-ben tájékoztatás arról, hogy vajon mennyi volt a befizetése az illetőnek. Tb-járulékról sem nyilvántartásban, sem tájékoztatásban nem volt. Magyarországon sajnos ezt elrontották hosszú éveken keresztül, hogy ilyen jellegű rendszer sohasem épült ki megfelelő pontossággal. Mára azt tudom mondani, hogy kiépült a rendszer, és nagy biztonsággal működik. Ahol egészségügyi szolgáltatást veszünk igénybe, megmutatja a monitoron, hogy az embernek van-e biztosítása, vagy nincs. És akinek nincs, értelemszerűen utána megy, hogy vajon miért nincs. Amit Katona Béla felsorolt átalakításokat, amikről szó esett, fontos dolognak tartom. A magánnyugdíjpénztárak esetében pedig nem értünk egyet azzal a javaslattal, ami elhangzott. Más eszközt kell választani. A minimális hozamelvárást azért nem tartom kezelhető kategóriának, mert akkor nyilvánvalóan kényszerítenénk őket arra; hogy csak állampapírokba fektessenek. Lenne ennek előnye, nehogy félreértés legyen, értem, csak azt gondolom, nem lenne piackonform megoldás, ha ez a szigorító szabály lenne. Ugyanakkor azzal egyetértek, hogy érdemes ebbe az irányba elmozdulni.
Tállai úr, én elmondtam azt, hogy a gazdaságélénkítés forrása mi. A kormány a közeli hetekben döntést fog hozni azokban a kérdésekben, ami a kormány hatáskörében dől el. Szeretném megnyugtatni, hogy ahol a regionális operatív programból a regionális fejlesztési tanács döntést hozott, és szerződés köttetett, ott nem nyúlunk bele. Ami megkezdett beruházás, ahol a forrás igénybe van véve az európai uniós programból, ott nem nyúlunk bele. De ahol mondjuk 13 hónapja folyik az előkészület, és nem jutottak el oda, hogy szerződést tudjanak kötni, nem látom, hogy miért kéne várni. Ahol nem vették komolyan, és nem készítették elő megfelelően, felmerül a kérdés, hogy vajon ez a program folytatható-e vagy sem. Ez nagy projektek esetében igaz, amit mondtam. A regionális programok esetében nem tudom, hogy pontosan hol tartanak az előkészítések, de ahol szerződés van, ott nem akarunk, és nem is tudunk belenyúlni. Ahol viszont nincsenek szerződések, ott igenis nagyon össze kell szednie magát mindenkinek ahhoz, hogy felgyorsuljon a program végrehajtása. Hogy ki a szerződő fél? Vagy az irányító hatóság, vagy a tanács maga. Ez változó, attól függően, hogy milyen programról van szó.
Képviselő úr, van elsődleges és másodlagos hozamszint. Amiről ön beszél, az nem hasonlítható össze azzal, amikor 11 vagy 12 százalékos állampapír-hozamszintről beszélünk. Ezért nem jó az 5 százalék 10 vagy 11 százalékkal történő összehasonlítása. Azzal is egyetértek, hogy az önkormányzati beruházások felgyorsítására kerüljön sor. Érdekeltek vagyunk abban, hogy az uniós forrásokból megvalósuló valamennyi fejlesztés minél gyorsabban megtörténhessen.
Képviselő úr, semmilyen pénzkivonás nem történt az önkormányzati rendszerből. Csak az került átvezetésre a módosító indítványban, ami a bérből következő következmény. Tehát sem dologi, sem más jellegű kiadások csökkentésére annak a módosító indítványnak a kapcsán nem került sor, csak a bér van keresztülvezetve. (Domokos László: Majd megmutatom a számításokat.) Én csak a bért tudom, hogy keresztül lett vezetve, a mi számításunk ezt támasztja alá. Egyébként azzal egyetértek, örülnék annak, ha közösen tudnánk előterjeszteni az Országgyűlésben azon szaktörvény-módosítási javaslatokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy nagyobb legyen a mozgástér alkalmazási és más ügyekben. Képviselő úr, én erre kész vagyok, többször tettünk már erre kezdeményezést, most is kész vagyok arra, hogy akár önnel is közösen a parlament elé terjesszünk ilyen módosító indítványt, hogy valóban az alkalmazók mozgástere szélesedjen, hogy bele tudjanak férni a költségvetési kereteikbe. Köszönöm szépen a bizottság tagjainak a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jó utat, pénzügyminiszter úr. Köszönjük a válaszait és a türelmét. Úgy látom, lett volna még kérdés, de szerintem egy része már ismétlődött, ezért a mai napra talán ennyi elég volt.
Két napirendi pontunk van még, amelyekre viszonylag rövid idő kell, ezért türelmet kérek mindenkitől. A 2. napirendi pontunk következik, a fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaélések visszaszorításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott k módosító javaslatok megvitatása.
A 45. számú javaslat tartozik a hatáskörünkbe. Valaki tud mondani kormányzati álláspontot? Ha nem, magunktól is el tudjuk dönteni. (Varga Mihály: Így van.) Katona Béla tud ilyen álláspontot mondani? (Dr. Katona Béla: Rögtön. Melyik javaslat ez?) Mindjárt mondom. Bencsik János, dr. Fónagy János és Molnár Béla javaslata. (Dr. Katona Béla: Nem támogatjuk. - Derültség.) Ezt a következetességet! Ez a 3. § (3) bekezdésének elhagyásáról szól. Megérkezett közben a kormány képviselője. A 45. számú javaslatról kérném a véleményét.
SEPSY TIBOR (Miniszterelnöki Hivatal): Tisztelt Bizottság! Sepsy Tibor vagyok, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője. Elnézést kérek a késésért. A 45. számú módosító indítványt nem támogatja a kormányt.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
További módosító javaslatok vannak, amelyek nem tartoznak a bizottság hatáskörébe. Ha valaki úgy érzi, hogy szavaznunk kell valamelyikről, most jelezze! (Nincs jelentkező.) Úgy látom, ilyen nincs. Köszönöm szépen a kormány részéről főosztályvezető úr közreműködését.
Következik a 3. napirendi pontunk, az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvényjavaslat, T/6767. számon. A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Itt a 78. számú javaslat érinti közvetlenül a bizottságot. Dr. Nyitrai Zsolt és Molnár Béla képviselő urak módosító javaslata. Mi a kormány álláspontja?
SZITTNER KÁROLY (Miniszterelnöki Hivatal): Szittner Károly osztályvezető vagyok a Miniszterelnöki Hivatal infokommunikációs államtitkárságáról. A javaslatot nem tudjuk támogatni, de ez még nem kormányálláspont, mivel tegnap adták be, csak tárcaálláspont.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazzunk! Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Megkérdezem, van-e esetleg más módosító javaslat, amit a bizottság tárgyalni kíván. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. A napirendi pontot lezártam, köszönöm szépen a közreműködését és a türelmét.
A napirendi pontjaink végére értünk. Várhatóan a holnapi napon túl még egy bizottsági ülésünk lesz, hétfőn, a plenáris ülést megelőző egy órában. Holnap 11 óra 30-kor lesz az Állami Számvevőszéknél kihelyezett ülés.
Köszönöm szépen mindenkinek a közreműködést, mindenkinek további jó munkát.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 58 perc.)
|
Domokos László |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit