KPSZB/43/2008.
KPSZB115/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2008. december 10-én, szerdán 12 óra 45 perckor
az Állami Számvevőszék székházában
megtartott üléséről
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Boldvai László (MSZP)
Botka Lajosné (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tállai András (Fidesz)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Farkas Imrének (MSZP),
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Molnár László (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Borsos József (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Schmidt Ferenc (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz), a bizottság elnökének.
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 45 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Tisztelettel köszöntök mindenkit. Egy kicsit furcsán érzem magam, mert nem mi vagyunk a házigazdák, mégis, tekintettel arra, hogy kihelyezett bizottsági ülést tartunk, a formalitásoktól nem tekinthetünk el.
Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, az érdeklődőket, köszöntöm az Állami Számvevőszék elnökét és kollégáit saját székházukban. Egy napirend pont van, amit meg kell tárgyalnunk, az Állami Számvevőszék 2009. évi ellenőrzési tervét, amelynek előterjesztésére elnök urat kérem majd fel. Ehhez a javaslathoz kiegészítés nem érkezett. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki elfogadja a napirendi ajánlást. (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát elfogadta napirendjét. Meg is kérem dr. Kovács Árpád elnök urat, hogy tegye meg előterjesztését.
A bizottság ülése előtt felmerült, hogy erre zárt vagy nyílt ülésen kerüljön sor, de nem érzékelek olyan témát, aminek megtárgyalásához zárt ülés elrendelése szükséges, de ha elnök úr kéri, vagy javasolja, akkor ezt a bizottság elnökeként felvetem. (Dr. Kovács Árpád jelzi, hogy nem tart igényt zárt ülésre.) Nincs ilyen jelzés. Akkor parancsoljon!
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt a legnagyobb tisztelettel és megbecsüléssel köszöntöm a bizottság tagjait. Annyit talán megbocsátanak, ha megjegyzem, számunkra külön öröm, hogy a bizottság tagjai, a Magyar Országgyűlés képviselői szakmai fórumként egy oldalra ültek, függetlenül attól, hogy melyik pártfrakciót képviselik. Ez sajátos módon az Állami Számvevőszék és az Országgyűlés teljes plénumának, teljes közösségének a kapcsolatát is jellemzi.
A napirend érdemi részéhez, tekintettel arra, hogy a képviselő hölgyek és urak megkapták az írásos anyagot, nagyon rövid hozzáfűznivalóm lenne, az is inkább technikai jellegű. Arra gondolok, hogy most nem emelnék ki külön-külön vizsgálatokat, hiszen ennek nincs értelme. Azt szeretném mindenféleképpen elmondani, hogy a tervkészítés folyamata az Állami Számvevőszéknél mindig a tavaszi hónapokban indul meg, és tudomásul kell venni, hogy a tervkészítésnek determinációja is van. Vannak olyan ellenőrzések, amelyek áthúzódnak a másik évre, vannak olyanok, amelyek egy adott évben elindulnak és befejeződnek, és vannak olyanok, amelyek az indulást következő évben fejeződnek be. Tehát lényegileg három évet fog át mindig ez a munka, így gördül előre. Ha úgy tetszik, az Állami Számvevőszék tervező munkája mindig egy gördülő tervezést követ. Ez azért is jó, mert egyrészt a teljes semlegességet biztosítja, tehát nem kötődik napi aktualitásokhoz, amelyek esetleg a vizsgálatok időzítésével kapcsolatban felmerülhetnek, másrészt pedig nagy előnye, hogy nagyobb ívű, hosszabb távú kitekintésre is lehetőséget nyújt. Ennek alapján közel egyharmad részben determináltak a 2009. évi kapacitásfelhasználásaink. Jelenleg két olyan ellenőrzés van, ami áthúzódik 2009-re.
Az éves ellenőrzési kapacitás 44 százalékát a törvények által előírt ellenőrzések kötik le, az éves, illetve kétéves gyakorisággal előírt ellenőrzések, és 30 százalékban azok, amelyek lényegileg az adott évben szűken vett elnöki döntés alapján indulnak. De az elnöki döntés nálunk mindig csapatmunka eredményeként alakul ki. És van olyan munkánk is a további részt tekintve, ami rendszeres ellenőrzésekhez kapcsolódik. Így a mintegy 100 százaléknak tekinthető kapacitás kétharmada előre determinált abban az értelemben, hogy hogyan rendezzük el azokat az ügyeket, amelyeket meg kell oldanunk. Szerintem ez egyébként így van jól, mert ezek a kötelező feladatok lényegileg a magyar állam működésének meghatározó feladatait töltik ki. Meghatározó feladatot jelent természetesen a költségvetés zárszámadási vizsgálata, és változatlanul nagyon fontos meghatározó feladatot jelentenek az olyan garanciális vizsgálatok, mint az MTI-hez, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-hez, a politikai pártokhoz vagy akár a költségvetés tervezési folyamatához, annak megalapozottságához kapcsolódó ellenőrzések.
Úgy gondoljuk, hogy ezek között a mozgási lehetőségek között megpróbáltunk valamiféle súlypontokat is képezni, és lehetőségeink között azt is figyelembe vettük, hogy egy-egy nagy blokkot képező, nagyobb léptékű munkába milyen feladatokat lehet beilleszteni, amelyek adott esetben képviselői, bizottsági kívánságokhoz, elképzelésekhez kapcsolódnak. Ilyen például, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vizsgálatán belül ne csak Bábolna kérdéseire térjünk ki, hanem a Ménesbirtok problematikájára is. Hozzá kell tenni, figyelemmel arra, hogy az Állami Számvevőszék jelöli a felügyelőbizottság elnökét, így a felügyelőbizottsággal normális napi kontaktus, jó együttműködés van, a felügyelőbizottság munkatagjainak összeállításánál is figyelembe veszik azt, hogy ezt kiemelt kérdésnek tekinti az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága.
Ezt azért szerettem volna előrebocsátani, mert a tervkészítés folyamatában, amikor tavasszal feltérképezzük, hogy milyen mozgáslehetőségeink vannak, és az egyes nagy blokkok vizsgálati céljaiba, vizsgálati súlypontjaiba mit építsünk bele, amelyek természetesen megtalálhatók a különböző anyagokban, az első lépés az, hogy egy erőforrás-számítást készítünk, hogy az az elképzelés, amit felvázolunk, mennyire találkozik azokkal a lehetőségekkel, amelyek a költségvetési munka determinációi között lehetségesek. Ezt követően kialakul egy erőforrás- és egy feladatmérleg, ebből adódóan adottságnak kell tekintenünk az Állami Számvevőszék ellenőrzési kapacitását, adottságnak kell tekintenünk azt is, hogy körülbelül hány jelentést vagyunk képesek publikálni, adottságnak kell tekintetnünk az ellenőrzöttek leterheltségét és az Országgyűlés munkájának ütemezését is. Úgy gondoljuk, hogy a súlyponti vizsgálatokat meghatározza az Országgyűlés munkája, gondoljanak a költségvetésre, a zárszámadásra, vagy akár az MTI vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vizsgálatainak időpontbeli ütemezésére. Azt is szeretném mondani, hogy azoknál a vizsgálatoknál, amelyeknél tudjuk azt, és itt is van egy együttműködés az Országgyűlés törvényalkotó és a kormány törvény-előkészítő tevékenységével, hogy az információk alapján igyekezzünk úgy összerakni a határidőket, feladatokat, célokat, hogy azok találkozzanak az Országgyűlés törvényalkotó és ellenőrző szándékaival. Ilyen például a közbeszerzések világa, az európai uniós pénzfelhasználások vonatkozásában a különböző szabályok megalkotása, vagy akár az autópálya-finanszírozás kérdései.
Amikor elkészül ez a vázlatos terv, azért szeretném ezt elmondani, mert talán fontos rögzíteni, arra kérjük az Országgyűlés illetékeseit, tisztségviselőit, a politikai frakciók vezetőit, a bizottságok vezetőit, ha észrevételük, módosítási igényük van, akkor ezen változtassanak. Így alakul ki körülbelül szeptember-októberre az az első nyers tervezet, amelynek további belső egyeztetését, kapacitászámításait, pénzügyi lehetőségeit is nézzük, adott esetben szakértői igényét is, és ennek megfelelő az a dokumentum, ami önök elé kerül, előzetesen a képviselők rendelkezésére áll, hogy akinek igénye, megjegyzése, kívánsága van a vizsgálatokkal kapcsolatban, meg tudja azt tenni. A kormány részére is fennáll ez a lehetőség. Kiss Péter úr, a kancelláriaminiszter volt, aki a kormány nevében is hozzájárult elképzeléseinkhez, és azt jelezte vissza, hogy a javasolt tematikával egyetért, fontosnak tartja az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos pályázati rendszer vizsgálatát, tehát a súlypont meghatározását segítette. Miniszter úr azzal zárta levelét, hogy ezek a vizsgálatok segítenék a fejlesztések minél hatékonyabb és jobb megvalósítását.
Hasonlóan hozzánk fordult, ahogy a korábbi években is, Herényi Károly frakcióvezető úr, bizottsági tagunk. Mivel ez is felmerült, az ÁSZ kutatóintézetének kutatási elképzeléseit is elhoztuk, bemutatjuk önöknek, amelyek nem ellenőrzésjellegű jelentések, de kiegészítik azokat, kapcsolódnak az Állami Számvevőszék Országgyűlést segíteni igyekvő kutató- tanácsadó munkájához. Ebből adódóan Herényi úr felvetésére szeretném mondani, hogy súlyponti új feladatot az ő elképzelései szerint a Magyar Televízió és más televíziók gazdálkodását érintené. Ezt a feladatot úgy oldanánk meg, hogy beillesztenénk azokba a vizsgálatokba, amelyek ezeknek az intézményeknek a finanszírozásához kapcsolódnak. Visszacsatolunk arra is, hogy mikor, milyen időpontban készült ezekről az intézményekről külön-külön összefoglaló és együttes vizsgálat. Tehát úgy gondolom, hogy azokat az igényeket, amelyek hozzánk az elmúlt időszakban akár egyéni képviselői, akár frakció, akár bizottsági megkeresésként érkeztek, megpróbáltuk tükröztetni.
Intézményünk ellenőrzési elképzeléseiben, a súlypont képzésében, amiben természetesen a kötelező vizsgálatok is szerepelnek, az Állami Számvevőszéknek jelentős mozgástere van, hogy milyen területekre irányítja az adott évben ezeket a vizsgálatokat. Így a kincstári rendszer, az állami pénzalapok rendszere, a gyorsforgalmi úthálózat szervezetrendszerének ellenőrzése, az államháztartás átlátható, szabályszerű működése, a költségvetési biztonság és felelősség erősítését célzó munkakörbe tartozik bele. Az uniós források felhasználását tekintve is súlypontképzés van az Állami Számvevőszéknél. Ebben több olyan vizsgálatunk van, ami meghatározó jelentőségű, ilyen a szilárdhulladék-gazdálkodás, az uniós és hazai forrásokból finanszírozott szennyvíztisztító projektek, az uniós támogatások felhasználásakor alkalmazott adósság- és követeléskezelési folyamatok ellenőrzése. Éppen a bizottságnak a korábbi években, hasonló körben tartott ülésein merült fel az a gondolat, hogy próbáljuk az azonosságokat az egyes vizsgálatokban elhelyezni, így például a közbeszerzések, az uniós források felhasználása minden esetben kiemelten szerepelnek az egyes önkormányzatok úgynevezett átfogó vizsgálatánál. Itt szeretném mondani, hogy ezen a területen alapvetően nem tapasztaltunk olyan gondokat, mint azoknál a nagy projekteknél, elnézést, hogy visszacsatolok ezekre a megállapításokra, amelyek más döntési szinten készülnek.
A fejlesztési források védelmét szolgálják az államháztartás és a magángazdaság kapcsolataiban rejlő kockázatok vizsgálata, így például a sportprogramok, a PPP-beruházások, a 2008-ban befejeződő autópálya-beruházások vizsgálatai, és végül is az állami feladatok hatékony, eredményes végrehajtása érdekében, a feladatrendszer átalakításának összefüggésében is végzünk olyan vizsgálatokat, amelyek súlypontokat képeznek. Ezek az állam feladat-, szervezet- és humán erőforrás rendszerének, a foglakoztatói adatszolgáltatók hasznosításának, az egyes kórházi tevékenységek kiszervezésének, a sürgősségi betegellátó rendszer fejlesztésének, a nemzeti audiovizuális vagyon működtetésének, az egynapos sebészeti ellátásra fordított pénzeszközök hasznosulásának, a felsőoktatási törvény végrehajtásának vizsgálata, a helyi adók kérdésköre, és a gazdaság munkaerőigényének kielégítésében a felnőttképzés feltételrendszerének, szerepének erősítése című súlypontok.
Ebből adódóan arról szeretném a tisztelt bizottságot tájékoztatni, hogy elképzeléseinkben jövőre alapvetően ez a négy súlypont szerepel. Az első az államháztartás átláthatósága, szabályszerű működése, a költségvetési biztonság erősítése, a második az uniós források meghatározó, felgyorsított és jobb hasznosítása és a magunk eszközeivel ennek segítése, a harmadik az állami fejlesztési források kímélése és itt a hatékonyság előtérbe kerülése, és talán a legutolsó, a negyedik pont a legbővebb, hogy a társadalom, a lakosság, az állam társadalmi szervező, ellátó szerepéhez kapcsolódó feladatellátás pénzfelhasználásainak kiemelt vizsgálata. Tehát, ha úgy tetszik, az Állami Számvevőszék megpróbál megfelelni annak az alkotmányos definíciónak, hogy a Magyar Köztársaság szociális piacgazdaság, és itt a szociális kérdéseknek és az erre fordított források ügyét a közösségi érdekekből adódóan súlypontba helyezi.
A statisztikai adatok szerint a 2009. évi ellenőrzési tervben 69 ellenőrzés szerepel. A jövő évben 53 jelentést szeretnénk közzétenni. Sajnos azt nem tudjuk elérni, bár ezt mindig megpróbáljuk, hogy ezeknek a publikálása ne kötődjön olyan időpontokhoz, amelyek egy-egy csúcsidőszakra való felfutást jelentenek. Erről még a számvevőszéki bizottság, albizottság ülésein is szó került, és próbáltuk az egyenletesebb leterhelést biztosítani, de látható az, hogy az Állami Számvevőszék számára a legnagyobb munkacsúcs nyáron van, amikor a költségvetés készítésének folyamata elindul, és a költségvetési zárszámadás ellenőrzése is finisébe jut. Ez a kettő együtt rendkívül meghatározó jelentőségű, ekkor kell befejeznünk a törvényi kötelezettségünknek megfelelően a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vizsgálatát is. Tehát ez a terv, bár mindent megteszünk annak érdekében, hogy kiegyensúlyozottabban, és ne sokkszerűen terheljük meg a parlamentet az információkkal és a feldolgozással. Hiszen ezeknek a munkáknak az a célja, hogy a parlamentnek legyen módja ezekkel foglalkozni, és ha nagyon sokat öntünk egyszerre az asztalra, pláne olyan információkat, amelyeknek külön-külön is érdemleges a feldolgozási igénye, ez nehezen teljesíthető. Megpróbáljuk ezt minden évben csökkenteni, ugyanakkor látható, hogy ennek a simító tevékenységnek vannak bizonyos korlátai.
Ezek a tervek, ezt is szeretném elmondani, és bocsánatot kérek a tisztelt képviselőktől, elnök úrtól, alelnök úrtól, hogy hosszabb vagyok egy kicsit, nem tartalmazzák az eseti feladatokat, például a költségvetés hitelfelvételére vonatkozó szerződések ellenjegyzéseit. Hangsúlyozom, hogy az Államadósság-kezelő Központ hatáskörében a költségvetés által vonatkoztatott hitelfelvételekről beszélek, nem a költségvetésen kívül, programfinanszírozás keretében biztosított hitelek felhasználásáról. Ezekben az esetekben is természetesen az Állami Számvevőszék a szükséges ellenőrzéseket mindig elvégezte és el is fogja végezni. Ez azonban nem a hitelfelvételhez kötődő egyéb ellenjegyzési tevékenység, hanem vizsgálat. Nem tartalmaz olyan feladatot, aminek a bizonytalanságát érzékeljük. Nem tudjuk a kapacitásszükségletét figyelembe venni az állami vezetők vagyonosodási ellenőrzésének, hiszen itt a feladat definiálása végül is elhúzódó. Itt a törvényi feladatok végrehajtása előkészítés alatt áll. Hozzá kell tennem, hogy a benyújtott elképzelések, amelyeket a kormányzattal egyeztettünk, találkoznak az Állami Számvevőszék elképzeléseivel. Mi is hozzájárultunk a szükséges módosítások átvezetéséhez, és a feladat ebben a formájában, hogy az Állami Számvevőszék ennek a gesztora legyen, de a tényleges ellenőrzések megfeleljenek az adótörvényekben foglaltaknak és másoknak, úgy tűnik, hogy rendben megoldható. Meg fogjuk tudni oldani ezt a feladatot, de ez is bizonyos erő és kapacitásokat köt le.
Ha ezek a munkálatok bekövetkeznek, az Állami Számvevőszék ennek kereteit is tudja biztosítani, és megoldja, bár nem ennek az ellenőrzési tervnek a része, azokat a jelöléssel, garanciális feladatokkal összefüggő tennivalóit is, amelyet a Magyar Országgyűlés bizalmából el tudunk látni. Az Állami Számvevőszék, mint önök előtt ismeretes, a Fejlesztési és Módszertani intézetét egy más típusú kutatóbázissá fejlesztette, és ennek a keretében változtatnánk is a nevét, az Állami Számvevőszék Kutató Intézete címre fordítanánk, mert a fejlesztési és módszertani kérdések súlypontja mellett markánsan megjelennek azok a kutatások, amelyeket, megmondom őszintén, nagy örömünkre, a parlament igen szívesen fogadott, hasznosított, és nagyon sok esetben bizottsági ülések napirendjén szerepeltek. Gondolok itt a cigányság helyzetével kapcsolatos, egy sor probléma kezelését elindító kutatásra, vagy akár a költségvetés tervezésével összefüggő, tanácsadó tevékenységhez kapcsolódó makrogazdasági kutatásokra.
El kell mondanom azt, hogy a költségvetési szabályokról hozott és az Állami Számvevőszék korábbi kutatómunkájának hasznosítását jelentő, elfogadott törvényjavaslatok mindenféleképpen érintik az Állami Számvevőszék 2009. év során megkezdendő, 2010. évre vonatkozó tervező munkáját. Nem tagadom, sikerként éljük meg, hiszen itt, ebben a teremben, elnök úr részvételével, két és fél ezelőtt indult ez a munka. Ezt egy olyan, továbbfejlesztésre alkalmat adó részeredménynek tartjuk, ami lehetőséget teremt arra, hogy az Állami Számvevőszék olyan meggondolásokra, megint csak súlypontáthelyezéssel, nagyobb figyelmet tud fordítani, mint a különböző költségvetés-tervezési együttműködések az egyes minisztériumok között. Hiszen gondoljanak arra, hogy mondjuk az egészségügy finanszírozása vagy az oktatásügy finanszírozása a kormányzaton belül és a költségvetésen belül hány csatornán keresztül fut, vagy akár a civil szféra számunkra meglepően nagy összegű támogatása, ami az önkormányzati szektorra vetítve 800 milliárd forintot tesz ki. Ennek a kezelésére, tervezésére, a források takarékosabb felhasználására való irányultságára talán az elkövetkezendő években nagyobb figyelmet tudunk fordítani.
És ha a Költségvetési Tanács és a kapcsolódó hivatali apparátus elkészíti azt a kutatási jelentését, ami a költségvetés makrogazdasági megalapozottságához kapcsolódik, és amelyet 2010-re nézve el kell készíteni, akkor az Állami Számvevőszék makrogazdasági kutatást nem kíván közzétenni, hiszen a párhuzamosságok szerencsétlenek volnának. Az a kutatói kapacitás, ami rendelkezésünkre áll, ennek a képnek az árnyalásában akkor is tud segíteni, ha az intézet a helyi önkormányzatok pénzügyi rendszerének feszültségpontjaival kapcsolatos kutatásait, a munkaképességgel kapcsolatos támogatási rendszerek elemzését, a közszféra versenyképességének elemzését végzi el, "a fenntartható fejlődés, eltartható állam szerepvállalása a XXI. század globális gazdaságában" című kutatásokat végez, de akár egy koncepciót is kialakít a nemzetgazdasági tervezési rendszer megújítására. Tehát úgy gondoljuk, hogy ellenőrzési eszközökkel a lehetőségeink határai között megpróbálunk az egész államháztartásról és az államháztartás gazdaságot generáló szerepéről egy összefoglalható és értékelhető képet adni. Ez a kép ellenőrzési tapasztalatokon alapul, a vizsgálatokat megpróbáljuk egymással összeépíteni, találkozó ellenőrzéseket végezni, és a különböző projektelképzeléseket folyamataiban, tendenciáiban értékelni.
Külön nem szóltam arról, hogy természetesen a jövő évi munkánk része az is, ami angol nyelven is elkészült és az Európai Unió kapcsolódó intézményei részéről a hozzánk visszaérkezett jelzések szerint határozott érdeklődést váltott ki, Magyarország az uniós források felhasználásával kapcsolatos, úgynevezett összefoglaló, holland szóhasználattal trend reportja. Természetesen azok a munkák is az Állami Számvevőszék Kutató Intézetének kereteiben fognak haladni, amelyeket éppen a tisztelt költségvetési bizottság tárgyalt, például a korrupciós térképek elkészítése. Itt is uniós forrásokra számítunk. Nem szeretném megelőlegezni a jövő év elején benyújtani tervezett éves beszámolónk főbb gondolatait, de úgy gondolom, hogy az Állami Számvevőszék, köszönhetően a parlament figyelmének, eddig a rendelkezésre álló kapacitásaival az adott keretek között tudta szolgálni azt, amit önök kívánnak. Úgy tűnik, hogy a 2009. év ebben a tekintetben, a tervezés tekintetében és a kollektíva tekintetében nem fog problémát okozni. Várhatóan a feladatokat rendben, ütemezetten meg tudjuk oldani.
A közigazgatás modernizációjával kapcsolatos vizsgálati anyag lesz talán az első, néhány önkormányzati anyag után, amit január első napjaiban, az egyeztetési eljárás lezárultával a tisztelt parlament rendelkezésére tudunk bocsátani. Jelentős késések nem voltak az elmúlt évben, és nagyon szeretnénk, ha nem lennének a különböző anyagok kibocsátásában. Az anyagok elkészültek, de a publikálásban, a nyilvánosságra hozatalban az okozott néha némi egyenetlenséget, és ezen is szeretnénk változtatni, hogy a végén az egyeztetések elhúzódtak. Ennek többféle oka volt, különösen azokban az ügyekben, ahol bonyolultabb kérdések, mérlegelési kérdések és nem egyszerűen szabályszerűségi kérdések megítélése volt problematikus. Azt hiszem, hogy ez a 600 fős kollektíva a jövő évi ellenőrzési tervvel a tisztelt Országgyűlés rendelkezésére tud állni, és ezzel az ellenőrzésiterv-elképzeléssel, ami többféle összefoglalással, erőforrás-számításokkal, az igénybe vett napok költségszámításaival az Állami Számvevőszék azon kevés intézmény közé tartozik, amely programfinanszírozás alapján tud dolgozni. De mivel egyfajta tevékenységet végzünk, sokkal egyszerűbben megoldható a feladat. A kollégák elszámoltatását, hiszen a vizsgálatok elő- és utókalkulációját számítógépen végezzük, ha az Országgyűlés képviselőit érdekli a módszertan, egyszer, akár az Állami Számvevőszék éves beszámolójához köthetően be tudjuk mutatni, ennek a rendszernek a működtetését tudjuk prezentálni, kiegyensúlyozott munkát tud ez teremteni. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet, és az önök döntésének megfelelően rendelkezésre állunk, és megfontoljuk mindazokat a módosításokat, amiket önök ajánlanak.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy az Állami Számvevőszék most már hosszú évek óta, részben a rutinszerű munkák elvégzésével, részben pedig az ellenőrzési tervben feltüntetett feladatok végrehajtásával szolgálja azt, hogy a közpénzek felhasználásáról szóló döntések valóban megalapozottak legyenek. Azt csak mint parlamenti képviselő jegyzem meg, hogy időnként talán a javaslatsorból a nevesített intézmények, a kormányzat vagy más szervek többet fogadhatnának meg, hiszen akkor valószínűleg az ellenőrzési terveknek nem lenne vissza-visszatérő eleme néhány javaslat, néhány probléma megoldása.
A kollégákat kérdezem, hogy ki kíván hozzászólni. Kóka János jelentkezett. Parancsoljon!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelőtt hadd köszönjem meg a lehetőséget, hogy megismerhettük ilyen részletességgel az ellenőrzési tervet, és külön érdeklődéssel forgattam a kutatási tervet, annak is különösen azokat az elemeit, amelyek az új feladatokat próbálják meg körvonalazni, hiszen új feladatokból van bőven. El szerettem volna még mondani azt is az általános szempontok között, hogy a bal- és jobboldal nem csituló élethalálharcának kellős közepén, egy ilyen válsághelyzetben egyre nagyobb jelentőséget kapnak azok a független, magas presztízsű szervezetek, amelyekben a polgárok és a politika külső szemlélői általában bízhatnak. Ilyen az Állami Számvevőszék, ilyen a Magyar Nemzeti Bank, és ilyen a Köztársasági Elnök Hivatala. Ebből a szempontból ezen a fórumon is üdvözölnünk kell egy, a parlament által nemrégen életre hívott testület, a Költségvetési Tanács felállásának jelentőségét. Amiért ezt előhozom, egyrészt az az oka, hogy költségvetési bizottsági ülésen vagyunk, másrészt hogy az Állami Számvevőszék az egyik fontos, kiemelt aktora ennek a Költségvetési Tanácsnak.
Nagyon fontos, hogy ez a Költségvetési Tanács megfelelő súllyal tudja képviselni azokat a szempontokat, amelyeket a takarékos állami gazdálkodásról szóló törvény előír, hogy biztosítsa a költségvetési plafon szabályrendszerének kikerülhetetlenségét, a stabilitási és adóreform alapszabályrendszerének betartását, hiszen csak ebben az esetben, ennek a testületnek a megfelelő működésével együtt biztosítható, hogy a takarékos állami gazdálkodásról és felelős költségvetés-tervezésről szóló törvény eléri majd a céljait. Ezen a ponton szeretném tisztelt elnök úr figyelmét felhívni egy, a parlament által a jövő hétfőn várhatóan végszavazásra kerülő törvény egyik-másik nagyon fontos következményére. A közigazgatási eljárásról szóló törvény néhány meglehetősen új alakzatot hoz létre az állami feladatellátásban, az állami bürokráciában. Egyebek között például azt, hogy hatósági feladatok kiszervezhetők. Ezt most csak azért mondom el, mert valószínűleg előttünk van még néhány olyan parlamenti döntés, amely még a megismert ellenőrzési és kutatási tervhez képest is új feladatok elé állítja majd ezt a nagy presztízsű testületet.
Szeretnék néhány általános szempontot hozzáadni ahhoz, amit elnök úr felsorolt, illetve amit ezekben az anyagokban láthatunk. Az egyik legfontosabb feladat Magyarországon a költségvetési tervezéssel kapcsolatban az volna, hogy oldjuk a költségvetés jelenlegi rugalmatlanságát. Ha a válság lehetséges hatásait elemezzük, az Állami Számvevőszék volt az első szereplő, amely felhívta a figyelmet annak a makrogazdasági kockázatnak a jelentőségére, hogy mi van akkor, ha nem -1, hanem -2, vagy -3, netán -4 százalékra teljesül jövőre a növekedés. Erre a felvetésre azonban a kormánytól a költségvetésben érdemi választ nem kaptunk. Nem kaptunk választ arra, hogy hogyan lehet visszavenni költségeket akkor, ha elmaradnak bevételek, milyen prioritási sorrendek alakulnak ki. Azért nem kaptunk erre választ, mert a költségvetésünk nagyon jelentős része egyéb szakpolitikai törvényekkel determinált, magyarul igen rugalmatlan. Amikor a költségvetés módszertanának változásáról beszélünk a következő évben a különféle kutatási feladatok között, akkor javaslom, hogy koncentráljunk a rugalmatlanság oldásának lehetőségére.
A következő nagyon fontos kutatási tervpont a nemzetgazdasági tervezési rendszer felülvizsgálata. Itt fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy két éve egy nagyon ígéretes kezdeményezés indult el a kormányzaton belül, az államreform bizottság gondozásában, ahol az összes állami feladatot górcső alá vették, és 9045 állami feladatot definiáltak, és bemutatták azokat a párhuzamosságokat, azokat a szükségtelen struktúrákat, amelyek felszámolásával, oldásával vélhetően több százmilliárd forintos megtakarítás volna elérhető az államon belül. Ha nemcsak a fiskális vagy esetleg adócsökkentésre fordítható hatást nézzük, akkor azt is elmondja ez a tanulmány, hogy a bürokrácia, az arra fordított idő is jelentősen csökkenthető. Ez a munka megállt a kormányon belül, a 9 ezer közfeladat felülvizsgálatát nem követték lépések. Szeretném elmondani azt, hogy ha az Állami Számvevőszék által szorgalmazott programalapú költségvetés-tervezés, vagy a régóta szorgalmazott nullbázisú költségvetés-tervezés irányába szeretnénk elmenni, akkor megspórolhatatlan az állami közfeladatok szükségességének, célszerűségének felülvizsgálata. Ez fog tudni választ adni végül arra, hogy hogyan oldhatjuk ezt a bizonyos költségvetési rugalmatlanságot, hogyan tudunk jobban reagálni például a világgazdasági válságra.
A következő nagyon fontos szempont a költségvetés végrehajtásának ellenőrzése. Látjuk az elmúlt években, hogy az előzetes tervekhez képest a zárszámadásban azzal kell szembesülnünk, hogy több százmilliárd forintos eltérések vannak úgy a kiadási, mind a bevételi oldalon a költségvetésben. Ha ez a fajta lazaság a tervezés és a végrehajtás között továbbra is fennmarad, akkor ezt egy recesszív időszakban az ország vélhetően nem éli majd túl. Ilyen módon azt gondolom, mert nyilván van most egy ex ante és ex post értékelés, de valamilyen módon meg kellene találni annak lehetőségét, akár a költségvetési bizottság keretein belül, immár bizottsági elnök úrnak teszem ezt a javaslatot, hogy nézzük meg, hogyan tudunk a végrehajtás során időről időre olyan adatokat kapni a pénzügyi kormányzattól, amely a felelős gazdálkodást számon kérhetővé teszi. Hogy miért mondom el ezt mégis az Állami Számvevőszék épületében? Az Állami Számvevőszék képes lehet arra, hogy ehhez a feladathoz a politikának támogatást nyújtson úgy, hogy az államháztartás adatainak nyilvánosságával kapcsolatos módszertant dolgoz ki, megoldáshoz segít abban a kérdésben, amiben évek óta nincs megoldás, hogy hogyan tudjuk elkerülni azt, hogy megy az év előre, és az év végén derül ki, hogy több százmilliárd forintos eltérés van. Meggyőződésünk többünknek, hogy akár havi rendszerességgel kellene olyan adatokat kapnunk, mint amilyeneket egy nagy cégnél, de akár egy kisvállalkozásnál is szokásos, hogy lássuk, hogyan állunk, a kormány saját felelősségi körében ne dönthessen adófizetői százmilliárdokról felelőtlenül.
Nagyon fontos a költségvetés végrehajtása során, hogy végrehajthatóak-e azok az intézkedések, amelyekkel a kormány a stabilitást szolgálni igyekszik. Bizonyára elnök úrnak sem kerülték el a figyelmét azok a kormányzati intézkedések, amelyek végrehajtása kétharmados törvénymódosítást igényelne a költségvetésen belül. Nincs garancia ma arra, hogy ilyen kétharmados módosítások végig tudjanak menni a parlamentben, éppen ezért a kiadási oldalt ma kockázatosnak látjuk.
A következő ilyen pont, amit szeretnék említeni, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. ellenőrzésével kapcsolatos, ahol aggályosnak látom, hogy ma az MNV Zrt. adófizetői tízmilliárdokból gazdálkodik. Azt tartanám megfelelő módszernek, ha egy vagyonkezelő holdingként az általa kezelt vagyonelemek által befizetett vagyonkezelői díjból gazdálkodna átlátható módon, ez azonban egy újabb kérdést vet fel, az ellenőrizhetőség kérdését. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. arra hivatkozott, hogy ezt azért nem lehet megcsinálni, mert akkor kizárólag a felügyelőbizottság tudja ellenőrizni. Nyilván az Állami Számvevőszék, kérdés, hogy törvénymódosítással-e, lehetőséget adhatna ennek a problémának az áthidalására. Ma is látjuk azt, hogy az MNV Zrt. költségvetési támogatásán belül vannak olyan sorok, amelyek álláspontom szerint nemcsak célszerűtlenek, hanem, azt merem mondani, törvénytelenek is. Például a MÁV Cargo értékesítésére vagy megvásárlására a GYESEV oldalon betervezett a pénzügyi kormányzat 16 milliárd forintot, benne van a költségvetésben, miközben kiderült, hogy erre nincs szükség, hiszen a GYESEV nem száll be a MÁV Cargóba. Magyarul a kérdésem az lenne, hogy ezeket a fajta célszerűségi kontrollokat hogyan lehetne a költségvetés tervezése és végrehajtása során bevinni a rendszerbe. Tágabban, hogyan lehetne általában is a költségvetési sorokban szereplő tételek célszerűségének vizsgálatát az Állami Számvevőszék feladatkörévé tenni?
Nagyon fontos hangsúlyt kap elnök úr beszámolójában, több éves elnöki tevékenységében az a fajta transzparencia iránti vágy vagy elkötelezettség, amely fájóan hiányzik a magyar közéletből. Szeretném továbbra is elnök úr és az Állami Számvevőszék támogatását kérni ahhoz, hogy a magyar parlament jövőre egy ilyen transzparenciacsomagot tehessen le az asztalra, amelyben benne van a korrupció elleni csomag összes olyan eszköze, amit elnök úr is említett, de benne vannak olyan tételek is, amelyek részletesen nem kerültek kibontásra. Itt gondolok például a már említett államháztartási adatok nyilvánosságára, a közbeszerzés módszertanának folyamatos figyelemmel kísérésére és adott esetben változtatására, hiszen a mai napig nem kapunk arra választ, hogy hogyan lehet az, hogy a Kormányszóvivő.hu portálhoz a bolti ár többszöröséért vásárolták az eszközöket.
Nem szeretnék ebből politikai purparlét, mert el kell mondanom, hogy miniszterként annak idején azzal szembesültem, hogy ezt a telefon, vagy az elődjét, amit még miniszter koromban kaptam, jó 20 százalékkal drágábban vásárolta a KSZF, mint amennyiért a boltban meg lehetett volna vásárolni. Különös előnye volt, hogy nemcsak 20 százalékkal drágább volt, de az azonnali szállítás helyett mintegy 4 hetet kellett várni a telefonra. Szerintem, ami ma a KSZF, a közbeszerzések környékén megy, az az adófizetői pénzek meglehetősen célszerűtlen pazarlása, és azt gondolom, akkor még a legfinomabb, médianyilvánosságot is tűrő megfogalmazást használtam. Ugyanígy, azt kell mondanom, az állam és az önkormányzatok környékén előkerülő kutatások, tanulmányok megrendelése egy következő olyan tétel, amely okot ad esetenként olyan gyanúra, hogy netán biztosan célszerűen költik-e el az adófizetői pénzeket. Ameddig ennek a teljes körű nyilvánossága meg nem teremthető, addig, azt hiszem, ez nem is lesz másképp. Azt javaslom, hogy az Állami Számvevőszék fokozottan törekedjen az ilyen, úgymond tanácsadói tételek vizsgálatára.
Összefoglalva, tisztelt elnök úr, tisztelt bizottság, azt gondolom, hogy a következő évben négy nagyon fontos, a gazdaságpolitikát is érintő feladatunk van, az akut válságkezelés, az állami és bankcsődök elkerülése, a második a recesszió hatásainak említése, a harmadik az állami és önkormányzati reform lehetőségeinek segítése, és a negyedik az imént említett átláthatósági csomag. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Albert következik.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Állami Számvevőszék! Az Állami Számvevőszék az a szervezet, amely nem szokott politikai felhangok között szenvedni. Időnként, ha néha nekünk, vagy akár az ellenzéknek van egy jó ötlete, hogy hogyan lehetne tovább menni, ezek kioltják egymást, és ebből igazából haszon nem nagyon származik. Én is emlékszem arra, hogy valóban két és fél éve ebben a teremben svéd és különféle más példákon keresztül láttuk, hogyan lehet egy sokkal striktebb, egy nagyon kemény és kézben tartható költségvetési rendszert, filozófiát létrehozni.
Elolvastam a kutatóintézet 2009-es kutatási tervét, és azt gondolom, nagyon sok segítséget fognak nyújtani ezek a tanulmányok, ha elénk kerülnek, sokat fognak segíteni azon, hogy egy picit másként lássuk a világot, és megalapozottabb döntéseket tudjunk hozni. Ha kérhetnék együttműködést éppen abból kiindulva, hogy egy jó kezdeményezés elindítója volt az Állami Számvevőszék. Én a gazdaságból jöttem, és meggyőződésem, hogy amikor nem tudjuk, hogy mi mibe kerül, most a közszférára gondolok, akkor igazából nem is tudjuk ezt hatékonyan szabályozni. Meggyőződésem, hogy Magyarországon a közszféra által felhasznált nemzetgazdasági erőforrások nincsenek számba véve. Kizárólag bérköltséget látunk, meg hogy az intézményeknek mennyi a fenntartási költsége, azonban a nemzetgazdaság közszféra által felhasznált erőforrásainak nyilvántartási értéke nem piaci, tehát semmi olyan eleme nincs, amivel ezt az egészet piacivá tehetnénk, vagy legalábbis mérhetővé, hogy a milyen erőforrást használunk fel, és annak mi az eredménye.
Meggyőződésem, nagyon messze állunk attól, hogy a közszférát mérni tudjuk. A közszférát úgy mérjük, hogy nem 850 ezren dolgoznak ott, hanem 720 ezren. Ez gyakorlatilag semmi. Egy számot összehasonlítunk. Amikor megnézzük, hogy ugyanazt a tevékenységet mondjuk Írországban harmadakkora személyi állománnyal látják el, mint Magyarországon, és megnézzük az adott ország fejlődési potenciálját, akkor azt látjuk, hogy jelentős összefüggés van az állami szféra létszáma, bonyolultsága és minden között. Ha az Állami Számvevőszék esetleg a kutatásai közé felvennél ezt a témát, nagyon örülnék. Tehát pontosan megfogalmazva: nekem régi mániám, hogy bérleti díjat kéne fizetni, vagy technikai kamatot kéne felszámolni mindenféle erőforrás után. Próbáltam ezt a magvat elvetni, tudom, hogy szenvednek vele bizonyos állami intézetekben, de nem hiszem, hogy megkerülhető a kérdés akkor, ha tisztán akarunk látni. Ha egy ilyen jellegű kutatás elindulna, és adna valamiféle kapaszkodót, meggyőződésem, hogy jó irányba haladnánk afelé, hogy legalább tudnánk azt, mi mibe kerül.
A második felvetésem nagyjából ugyanehhez kötődne. Ma reggel hallottam a rádióban én is, hogy 28 milliárd kikényszerített többletköltség jelent meg az autópálya-építésen. Nem kizsaroltról beszélek, inkább, finoman fogalmazva kikényszerítettek különböző hatóságok és önkormányzatok különféle előírásai. Az M6-osnál, ha jól emlékszem, talán Dunaújvárosig volt 3 milliárd a régészeti feltárás költsége. Most nem akarok ezek szakmai ügyeibe belemenni, de meggyőződésem, hogy nagyon bonyolulttá és drágává tesszük az életünket. Esetleg egy olyan kutatási javaslatot is tennék, hogy melyek azok a hatóságok, melyek azok az állami és önkormányzati jogosítványok, amelyek gúzsba kötik a gazdaságot, hogy kétszer-háromszor annyi ideig tart egy beruházás elbírálása, mint valóságosan. Ezen nagyon sokat dolgoztunk, hogy eltakarítsuk az útból azokat a jogszabályokat, amelyek gúzsba kötik a gazdaság szereplőit, a gazdaság fejlődését hátráltatják. Úgy tűnik, hogy az apparátusok érdekein mindig megbuknak ezek a képviselői vagy Országgyűlés általi kezdeményezések. Szívesen látnék egy olyan tanulmányt, ami esetleg a tisztánlátás miatt valahogy megítélné ezeknek a szerveknek, szervezeteknek adott jogosítványok jogosságát, egyáltalán időben való elhatároltságát.
Beszélnék még egy dologról. Azt látom, hogy az állam nagyon rosszul osztja el az erőforrásokat. Néha azt gondolom, hogy ha nem vonnánk el a gazdaság szereplőitől, hanem hagynánk, hogy aki fejlődik, az használja fel azt az erőforrást, talán sokkal előrébb jutnánk. Nyilvánvalóan ez egy kicsit kisarkított állapot, de arra is kíváncsi lennék, hogy mi a véleménye az Állami Számvevőszéknek arról, hogy az állam újraelosztó szerepe mennyiben javítja az ország versenyképességét, vagy esetleg mennyiben rontja. Köszönöm szépen. Ez a három kérésem lett volna. Egyébként azt tudom mondani, hogy amit az Állami Számvevőszék leírt a költségvetésről és azok a tanulmányok, amiket láttunk, frakciónknak jelentős segítséget adtak munkánk megalapozásában. Ezt köszönöm szépen az apparátusnak.
ELNÖK: Köszönöm. Tállai András következik.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Valójában két összefüggésben szeretnék beszélni az előterjesztésről. Az egyik az, amit látok, hogy nem változott, és lényegében ugyanúgy halad, mind az elmúlt években. Ez az Állami Számvevőszék ellenőrzési terve. Tehát azt látom, hogy nagyon következetesen, felelősségteljesen össze vannak szedve azok a feladatok, amelyek kvázi kötelezőek, amelyeket törvény vagy más jogszabályok írnak elő. Ebből kiemelkedik nyilván a költségvetés véleményezése és a zárszámadásé. Azt látom, hogy az egyén ellenőrzésekben az Állami Számvevőszék egyre jobban törekszik arra, hogy ne csak tényszerűségeket mondjon ki, hanem kvázi következtetéseket is, amelyek a társadalomban jelentkeznek. Gondolok itt az oktatás ellenőrzésére, vagy az egészségügyben történt folyamatok ellenőrzésére. Olvastam olyan jelentéseket, örömmel, hogy bizony kőkemény következtetéseket von le az Állami Számvevőszék, és véleményem szerint ha ezt a döntéshozók, legyen az kormány, de mondhatom az Országgyűlést is, sokkal komolyabban venné, meggyőződésem, hogy ma az ország nem lenne ilyen morális, társadalmi, gazdasági állapotban, mint amilyenben van.
Magának az ellenőrzési tervnek a formai része nem változott, nyilván be kell mutatni, melyek azok az ellenőrzések, amelyek befejeződnek, a korábbi években kezdődtek el, az adott időszakban fognak befejeződni, illetve átnyúlnak a következő évekre. Szerintem ez teljesen rendjén van, átlátható. Ennek belső tartalmai összefüggéseire mi, képviselők nem hiszem, hogy komoly módosító javaslatot tennénk, hiszen nagyon szakszerűen, átgondoltan vannak megtervezve az ellenőrzések. A magam részéről egyetértek azzal, ami stratégiai célként meg is van fogalmazva az ellenőrzési tervben, és amit elnök úr is kiemelt, kívánom, hogy ezek az ellenőrzések során teljesüljenek is.
Ami viszont változott 2009-re vonatkozóan, vagy 2008-ra vonatkozóan, a következők. Az egyik dolog, amiről az előttem szólók is beszéltek, ez nagyon szimpatikus, nagyon megfogja az embert, hogy váltott az Állami Számvevőszék a tekintetben, hogy a fejlesztési és módszertani intézetét átalakítja kutatóintézetté. Nyilván ez az Állami Számvevőszék vezetésének döntése, és úgy gondolom, ez nagyon helyes irány. Az embernek azért olyan érzése van, mintha azt a kapacitást, amely makrogazdasági előrejelzéseket tett, tendenciákat vázolt az elmúlt években, nagyon-nagyon komoly tanulmányok, elemzések készültek az Állami Számvevőszék részéről, a Költségvetési Tanács megjelenésével a kutatóintézethez próbálná az Állami Számvevőszék áthelyezni. Szerintem ennek vannak előnyei és hátrányai is. Mindenképpen üdvözlendő az, hogy az ellenőrzési terv kvázi kiegészül ennek az intézetnek a munkatervével, és látható, hogy mindenki ezzel a kérdéssel foglalkozik, mert a többi lényegében változatlan. Külön üdvözlöm, hogy az önkormányzatok kérdésével két helyen is fog foglalkozni, legalábbis két tanulmányt is fog készíteni az intézet, kiemelve, hogy a mai magyar pénzügyi gazdálkodás terén, akármennyire tudomásul veszi vagy, nem akarja tudomásul venni a jelenlegi kormányzat, a legsúlyosabb gondok mégis csak az önkormányzati területen vannak. Nagyon bízom abban, hogy ezek a tanulmányok ki fogják mondani azt, hogy az alkotmány előírásait nem tartja be a jelenlegi kormányzat akkor, amikor feladatokat ad az önkormányzatoknak, és nem biztosítja azok finanszírozását. Ezzel talán el fogjuk tudni érni azt, hogy az önkormányzatok finanszírozása terén változást kell elérni.
A másik két változás az, amit az Országgyűlés eszközölt. Az egyik egy korábbi, ez pedig az Államkincstár ellenőrzési jogosítványa. Arról nem szól az ellenőrzési terv, hogy mik a tapasztalatok, vagy mit jelent az Állami Számvevőszékre az, hogy az Államkincstár egy kőkemény ellenőrzést végez az önkormányzatoknál, amely arra vonatkozik, hogy egyszerűen az állami források lehívása törvényszerűen, jogszerűen történt-e, megfelelő összegben történt-e, nincs-e túllehívás, elszámolás vagy egyebek. Én még nem találkoztam az Államkincstár végkövetkeztetésével, a határozataiban majd visszavon bizonyos normatívákat az általam érintett önkormányzatnál, tehát az ellenőrzés folyamatában már részt vettünk. Nagyon különleges dolog. Gondoljuk el, most már egy önkormányzatot két állami szerv ellenőriz, mert jön az Állami Számvevőszék, és kvázi ugyanazt ellenőrzi, mint a Kincstár. Itt kérdezném, hogy ezzel kapcsolatban mi a tapasztalat, és hogyan értékeli ezt az Állami Számvevőszék. Szerintem ezzel a kérdéskörrel mindenképpen foglalkozni kell.
A másik, többek által már említett dolog, amit az Országgyűlés most fogadott el feles törvénnyel, a takarékos állami gazdálkodásról szóló törvény a Költségvetési Tanács létrehozásáról, amiről elnök úr annyit mondott, hogy annyiban érinti az Állami Számvevőszéket, hogy nem fog most már makrogazdasági előrejelzéseket készíteni az Állami Számvevőszék. Ennek nem örülök, megmondom őszintén. Nem tudom, hogy a Költségvetési Tanács működik-e, működőképes lesz-e majd, mikortól lesz működőképes, szakmai garancia van-e arra, hogy ez a tanács már az elejétől el fogja tudni látni a feladatát. Én 2009-re vonatkozóan különösen fontosnak tartanám azt, ha az Állami Számvevőszék ez irányú tevékenysége is meg tudna maradni, és mellette nyugodtan dolgozhatna a Költségvetési Tanács is. Véleményem szerint abszolút nem zárja ki a két szervezet ilyen irányú munkája egymást. Én örülnék, ha ezt látnám. Végül is jelzi az anyag, hogy komoly feladatot ró az Állami Számvevőszékre majd valójában a két szervezet munkájának összehangolása. Ma úgy érzem, hogy az Állami Számvevőszék sem tudja, hogy a Költségvetési Tanács hogyan és miként fog majd dolgozni. Nagyszerű, hogy van, működjön, rendben van, ha az Országgyűlés többsége így akarta. De egyelőre nem érzékelem, legalábbis az Állami Számvevőszék ellenőrzési tervéből nem látszik, nem is jöhet ki, hogy igazából miről van szó.
A negyedik, ami a 2009-es évet befolyásolja, és olyan változás, amiről nyilván nem tehet az Állami Számvevőszék sem, az pedig a gazdasági helyzet, a recesszió, a válság. Azt szeretném én is, többekkel együtt, itt el is hangzott, ha erre vonatkozóan az Állami Számvevőszéknek azért lennének jelzései, iránymutatásai. Mégis csak ez fogja alapvetően meghatározni a 2009. évet, hogy a gazdaság hogyan tud majd teljesíteni. Ez visszahat az állam gazdálkodására is. Vagy a kutatóintézet, vagy az Állami Számvevőszék megmaradt erőforrása, de jó lenne, ha ezzel kapcsolatban adna jelzéseket az Országgyűlésnek, a képviselőknek, egyáltalán a közvéleménynek. Nekem mindenképpen hiányérzetem lenne, ha ezt az Állami Számvevőszék nem tenné meg.
Összességében elfogadásra javaslom én is az ellenőrzési tervet, kérem, hogy az általam elmondottakat próbáljuk meg, ha nem is most, itt, teljes részletességgel figyelembe venni, mert mindenképpen fontos, hogy az ellenőrzési rendszer, kvázi az elv teljesen megváltozik. Még egyszer mondom, bejön az Államkincstár és a Költségvetési Tanács. Nyilván az Állami Számvevőszék munkájára ez hatással kell hogy legyen. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a hozzászólást. Herényi Károly jelezte, hogy szólni kíván. Parancsoljon!
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Munkatársak! Szeretnék a napirendi pontban meghatározottakra szorítkozni, és csak az ellenőrzési tervvel kapcsolatban néhány megjegyzést tenni, és kérdéseket feltenni. Az első kérdésem a 16. és a 65. témasorszámot viselő, ugyanazon című vizsgálat, ami a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t érinti, az egyik a 2009. évi, a másik az általános vizsgálat. Mindkettőnek 1300 ellenőri nap a terve. Ez miért van kettébontva? Mi a logikája ennek? Ez ugyanaz a vizsgálat két évre kiterjesztve, vagy pedig van valami specifikuma, mert ez a szövegből nem derül ki, hiszen szó szerint ugyanaz.
A következő kérdésem az 58. témasorszámmal kapcsolatos, itt a felnőttképzés ellenőrzéséről van szó. Itt nemcsak a felhasznált források szabályszerűségét ellenőrzik, hanem ellenőrzik-e a hatékonyságát, illetve a cél megvalósulását, nevezetesen azt, hogy a felnőttképzésben részt vevő munkanélküliek hány százaléka talál munkahelyet a képzés végeztével? Az eddigi ismereteim szerint rendkívül rossz ez az arány. Itt az anyagban az szerepel, hogy régiónként körülbelül 1 milliárd fordíttatik erre a célra. Szerintem lényegesen több, hiszen maga a Munkaerő-piaci Alap a maga 400 milliárdjával nagyobb lehetőséget biztosít.
A 3. témasorszám a lakástámogatási rendszer vizsgálatát célozza. A kérdésem az, hogy vizsgálják-e a rendszer létjogosultságát, már azt, hogy a lakáshoz jutás támogatása bevált cél-e. Vagy a lakhatási támogatást kéne alternatívaként, nem a tulajdonhoz jutást, hanem a lakhatás feltételeinek a biztosítását garantálni? Hiszen a 2001-ben meghozott törvény, illetve kormányrendelet nem tesz mást, mint az adófizetők pénzéből a magántulajdon gyarapodását segíti elő. Ez nem biztos, hogy jól van így. Ha megnézzük, hogy hány hajléktalan van Magyarországon a környező országokhoz képest, akkor azt látjuk, hogy aránytalanul sok, és azt is látjuk, hogy a magántulajdonú ingatlanok aránya 95-96 százalékot tesz ki, ami bizonyos modern kori röghöz kötöttséget jelent. Ha a bérlakások és a magántulajdonú lakások aránya más lenne, az akár még a munkaerő-piaci helyzetre is jó hatást tudna gyakorolni.
Az utolsó pedig a 7. sorszámot viselő, a helyi önkormányzatok vagyonát, illetve anyagi helyzetét vizsgáló kutatás. Ebben van egy olyan tétel, ami ha így van, akkor ez roppant kedvező. Az anyagban az áll, hogy az önkormányzati vagyon 10 604 milliárd forint, és nem utal arra, hogy ebben az esztendőben lett volna vagyonvesztés, a költségvetési bevételi oldal 3606 milliárd, a kiadási oldal 3349. Itt elvileg 257 milliárdnak maradnia kéne. Nem gondolom, hogy ilyen rózsás lenne az önkormányzatok helyzete, hiszen általában mínuszosak. Ez hogy jön ki? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy kíván-e még valaki most hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Akkor elnök úr, parancsoljon!
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Van olyan kérdés, amire nagyon könnyen tudok válaszolni, és van olyan, amire nem. Herényi Károly úr megjegyzése számomra rendkívül fontos volt, mert a bevezetőben utaltam arra, hogy ilyen gördülő témák vannak, emiatt előfordul az, hogy az évente ismétlődő feladat többször is megjelenik a munkánkban. Megjelenik az induló és befejeződő munkában is. Az ÁPV Rt. esetében mindig már az előző évben elkezdjük a felkészülést, tehát mondhatnám pici kis iróniával. Azért mondtam az ÁPV Rt.-t, mert még a korábbi időszakban egy furcsa kettősség volt. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nél elindul az intézmény működésének megtanulása, elkészítjük abban az évben a jelentést az Országgyűlésnek, és rögtön a következő évi munka is elindul. Azért szerepelt kétszer, itt a tartalom is, az ismétlődés is fontos.
Ez egy kicsit átvezet oda, amit Tállai képviselő úr említett, az Állami Számvevőszék ellenőrzési tervének összehasonlíthatóságának fontosságához. Nagyon igyekszünk, hogy az egyes évek ellenőrzési tervei összehasonlíthatóak legyenek az önök számára. Az ellenőrizhetőség alapja az, hogy ugyanazok az elemek ugyanott jelenjenek meg, ami technikai kezelési szempontból nem biztos, hogy feltétlen előny, de a tervezhetőség és az összehasonlíthatóság szempontjából biztosan. Ezért szerepel így kétszer ez a téma. Természetesen két ellenőrzésről van szó.
A másik a lakástámogatás. Ez a vizsgálat most a finisében van, az áthúzódó vizsgálatok sorába tartozik. Nem tudom megelőlegezni azt, hogy ez a vizsgálat most hová fog tendálni. Lehet, hogy célszerű lesz megfontolni, hogy más felfogásban foglalkozzunk a jövőben a lakhatás és a tulajdonhoz jutás kérdéseivel. Az önkormányzati kérdéskörre viszonylag egyszerű a válaszunk, az önkormányzati vagyon története rendkívül ellentmondásos, tekintettel arra, hogy annyi a vagyon értéke, amennyit a vagyonértékelések megállapítanak, és az önkormányzat hitelhez jutásának szorítása, a fedezet kérdése nagyon meghatározza az önkormányzatok ügyeit. Itt most tehetnék egy csípős megjegyzést a könyvvizsgálókra és a vagyonértékelőkre és a rugalmasságukra. Lóránt úrral ezt elég sokszor érintjük. A nagy probléma az, és ennek a vizsgálatnak van egy olyan tanulsága, hogy mi van akkor, ha ez a vagyon forgalomképesség szempontjából valóságos fedezetet nem jelent, ha forgalomképtelenné válik az adott ingatlanpiaci viszonyok között, vagy egy gazdasági válság körülményei között. Nem kíván valaki ipari parkot létesíteni, nem kíván valaki folytatni egy nagy méretű bevásárló központot. Tulajdonképpen egy pillanat alatt átértékelődhet ez a 10 600 milliárd. Az átértékelésekkor 3 ezer milliárdról indultunk, miközben eladták a vagyon egy jelentős részét, felment az értéke ennek 10 600 milliárd forintra. Ez egy óriási ellentmondás, de emögött az egész önkormányzati finanszírozás problematikája van, amire Tállai képviselő úr is utalt.
Ehhez kapcsolódva a következőt szeretném mondani. Mi megpróbáljuk ezeket a dolgokat akár vizsgálati jelentés formájában, akár vizsgálati jelentésekre támaszkodó anyagban nyilvánosságra hozni. De mindig szembekerülünk azzal, hogy a támogatások reálértékét nem ismerjük. Ha önök ezt megkérdezik, hogy hogyan alakult az önkormányzati támogatások reálértéke, mindenkinek van véleménye, de közgazdaságilag, tudományosan megfogható értelemben nem tudjuk. Az önkormányzati tevékenység ellátásának inflációs összefüggései teljesen mások, mint a fogyasztói kosáré. Mi megpróbálunk ezekben a kérdésekben kiigazodni, amiket Tállai képviselő úr is felvetett, hogy hogyan alakul mindaz, ami a kezünkben van. Mi megpróbáljuk ezekben a kérdésekben a reálfolyamatokat megragadni, és az Országgyűlésnek álljunk abban rendelkezésére, hogy ne csak a folyó pénzszemléletben kezeljük ezeket, hanem nézzük meg, hogy valójában hogyan állunk ezekben az ügyekben. Azt tudom mondani, hogy az egészet tekintve ezt nem tudjuk megoldani. Azt az igényt kielégíteni, hogy egyszerre végezzünk ilyen óriási, monstre munkát, nem tudjuk, ehhez az Állami Számvevőszék és a kutatóbázisának kapacitása nem elég. De azt nagyon is befogadhatónak tartom minden egyes vizsgálatnál, és köszönöm szépen a javaslatot, ez szemléleti, vizsgálatfelépítési kérdés, hogy a reáliák irányába való mozgásban tudjunk a képviselő urak segítségére lenni, még akkor is, ha biztos, hogy ezzel mi is kínlódni fogunk. Most február körül fog elkészül az ÁSZ önkormányzati tanulmánya. Éppen tegnap döntöttünk róla, hogy egy ilyen jellegű kiegészítése legyen ennek a vizsgálatnak.
Az Államkincstár és az Állami Számvevőszék feladatellátásához kapcsolódó kérdés is kicsit idetartozik. Egyelőre úgy tűnik, hogy egy normális feladatmegosztás van. Mi visszavonultunk bizonyos tevékenységeket illetően, a zárszámadás cél-, címzett és normatív támogatásának a vizsgálata ma más szemléletben zajlik. Az Államkincstár ezzel kapcsolatos ellenőrző tevékenységét is kontrolláljuk. Most fogjuk indítani, és zajlik az államkincstári tevékenység vizsgálata. Természetesen nemcsak arra leszünk kíváncsiak, hogy szabályszerűen költik-e el a székházfenntartásra fordított pénzeket, minden bizonnyal igen, hanem arra is, hogy a feladatellátáshoz a ráfordított erőforrásokat hogy veszik igénybe, hol tudunk ilyen együttműködést kialakítani. Ennek legközvetlenebb formája az Állami Számvevőszék megállapításainak realizálása, ami az idén egy másik csatornán megy. Ha jól tudom, Szabó Lajos képviselő úr, alelnök úr hozzászólásában a parlamentben érintette is, vagy talán a pénzügyminiszter úr volt, aki erre kitért az expozéjában, hogy egy más realizálási rendszerre térünk át. Az Alkotmánybíróságnak volt egy olyan döntése, hogy biztosítani kell a jogorvoslat rendszerét. Tehát bizonyos eljárásainkat ezek is befolyásolják. Nem tudom, hogy Herényi úr egymilliárddal kapcsolatos megjegyzését pontosan jól értettem-e, de azt hiszem, végére értem frakcióvezető úr kérdéseinek.
A Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék kérdésköre. Számunkra rendkívül megtisztelő dolog, ha a Magyar Köztársaság Országgyűlése igényli, hogy mi továbbra is végezzünk ilyen feladatot. Most abból indulunk ki, hogy a magunk részéről minden segítséget megadjunk ahhoz, hogy a Költségvetési Tanács elinduljon. Megkerestem a Nemzeti Bank elnökét, a Köztársasági Elnöki Hivatallal felvettem a kapcsolatot. Közös felelősségünk, hogy miképpen tudjuk kezelni azt a sajátos helyzetet, hogy együtt kell dönteni a három jelöltről a tisztelt Országgyűlésnek. Biztos, hogy van alkalmas ember, biztos, hogy tudjuk segíteni. Azt tudom jelenteni a bizottságnak, hogy folyamatos kapcsolatban vagyunk. Ha a bizottság részéről úgy tűnik, hogy nem indul el ez a folyamat abban az ütemben, ahogy kellene, akkor az Állami Számvevőszék természetesen nyitott arra, hogy elkészítse a 2009-ben is a 2010-re vonatkozó tanulmányt.
Én most abból indulok ki a kollégáimmal együtt, hogy optimális esetben legalább annyira hasznosak tudunk lenni, ha a tervezési folyamat ellenőrzése során annak a belső konzisztenciáját tudjuk vizsgálni. Hozzá kell tennem, hogy Pulay úrék, a kutatóintézetünk időszerűsítette és pontosította annak a makrogazdasági tanulmány számait, amit még az őszi időszakban terjesztettünk elő. Tehát az aktuális számok rendelkezésükre állnak a képviselőknek. Ha a tisztelt bizottságnak más az álláspontja, vagy nem tudja ezt akceptálni, akkor ezt természetesen figyelembe vesszük, és végiggondoljuk, hogy hogyan tudunk eljárni. De abból indulunk ki, hogy a parlament hozott egy döntést, ezt a döntést tiszteletben tartjuk, és a szabályalapú költségvetés irányába tett lépések végül is elindultak. Készek vagyunk arra, hogy ha kell, változtassunk rajta, tehát segítsünk, mert érdekünk az, hogy ez minél jobban működjön, összehasonlíthatóbb legyen. Ebben a tekintetben rugalmasak vagyunk. De szeretném mondani, hogy mindez erőforrás kérdése is, és az Állami Számvevőszéknek van egy adott kapacitása.
A képviselők részéről elhangzott súlyponti igényeket az adott vizsgálatokba fogjuk beépíteni. Hozzá kell tennem, hogy minden vizsgálat tervezeti programja, elképzelése a bizottság titkárságára kerül, a szakbizottságokhoz ugyanúgy. Volt is rá számos példa az elmúlt időszakban, hogy a képviselő urak közvetlenül kérték, hogy az adott vizsgálatot mire terjesszük még ki. Ilyen Font Sándor kérése is.
Molnár Albert képviselő úrnak a kikényszerített többletköltségre, a gazdaságot gúzsba kötő előírások vizsgálatára vonatkozóan volt javaslata. Úgy gondolom, hogy az a törekvés, amit most az önkormányzatoknál a reálértékek számításával próbálunk megalkotni, a "mi mibe kerül" tudásához is kapcsolódik. Hiszen ha valami folyó áron szerepel, és nincs összehasonlítási alap, mivel áthúzódnak a folyamatok egyik évről a másikra, nehéz ezt kalkulálni. Uram bocsá', a metró költsége sem egyik pillanatról a másikra lett annyi, amennyiről most beszélnek, hanem az évek folyamán. A kikényszerített ügyekről annyit szeretnék mondani, hogy ezt abban a kontextusban vizsgáljuk, és mindig is vizsgálni fogjuk, hogy a finanszírozással hogyan függ össze. Köszönöm ezt az igényt, kollégáimmal igyekszünk teljesíteni. A kikényszerített többletköltség, amiben a régészeti kutatás is benne van, nem feltétlenül az adott terület devianciája vagy bűnös haszonszerzése, hanem finanszírozási zavar. Tehát kölcsönös blokkolásokkal próbálnak kikényszeríteni különböző pénzhez jutási lehetőségeket, és ez már a költségvetési tervezéséhez kapcsolódik, ha tudunk úgy tervezni, hogy Magyarországon, hogy harmóniát teremtünk az igényekben, és bizonyos kritikával, mert nyilván ebben a tekintetben mindenki a saját lovát tartja a legfontosabbnak, és ebben van egy biztonság, akkor nem pénzszerzési ügynek tekintik egy adott feladat megszerzését vagy egy adott terület építési engedélyének, területhasználatba vételi engedélyének a megszerzését.
Ki kell mondanom azt is, hogy azt is látjuk, és a civil szféra finanszírozását azért hoztam szóba, mert a tanulmányok készítése, amelyekről Kóka képviselő úr is beszélt, nagyon sokszor a civil szféra megfelelő csoportjai jóindulatának megnyeréséről is szól. Azért rendelik meg x vagy z, ilyen vagy olyan színezetű csoporttól azt a kutatási jelentést, mert a csoport részvételével és anyagi jelleggel az ügy rendezve van. Végig lehet nézni a minisztériumok háttérköltségvetésében, hogy milyen intellektuális köröket tartanak el. Ezzel is foglalkozunk. Ha a finanszírozást és a civil szféra ügyeit helyre tudjuk tenni más összefüggésekben, akkor lehet, hogy ebben is egy picit talán előbbre tudunk jutni. A szabályozás hatékonyságának kérdéskörében a magunk véleménye alapján megpróbálunk ehhez hozzájárulni, a gúzsba kötő előírások vonatkozásában pedig azt érzékeljük, és erre a vizsgálati jelentésekben talán nagyobb figyelmet tudunk ráfordítani, beépítjük az anyagainkba, hogy a sajátos helyzetből adódóan a negatív szabályozásból indulnak ki. Nem az optimumból, hanem az ellophatóból, elvihetőből, abból, hogy rosszul végzik el, tehát a deviáns emberi viselkedést próbálja megakadályozni. Most például a közbeszerzési törvény készült ilyen formában, az összes jó szándékkal együtt, ez is ilyen gúzsba kötő törvény. Göndör képviselő úr fordult hozzám ilyen igénnyel, egy részletes elemzést is készítettünk annak idején.
A költségvetés rugalmassága. Azt hiszem, hogy a Kóka képviselő úr által felvetett rugalmasság kérdésében a gondolatunk abban találkozik, hogy ha mi a tervezési folyamatban meg tudjuk nézni azt, hogy hogyan működik az oktatás terén a különböző tárcákhoz csoportosított pénz, akkor lehet látni a folyamaton belül, hogy hol vannak bizonyos tartalékok, hol vannak lehetőségek a változtatásra, hol lehet valamiből visszavonulni, hol lehet valamit feláldozni. A magunk részéről a jelentésekben azt tudjuk szerepeltetni, a kockázatelemzésekkel azt tudjuk kiváltani vagy elérni, hogy a rosszabb változatra is készüljünk fel. Akkor is induljon el egy vészforgatókönyv, és ne egy improvizációval kelljen szembenézni. Megkockáztatom, hogy a magunk részéről sok mindent felvállaltunk, a hozzánk érkezett nemzetközi tapasztalatok alapján a vészforgatókönyvre való felkészülés igényét elég korán igyekeztünk felkelteni. De a bátorítással élve a jövőben ezt még inkább meg tudjuk tenni.
A transzparenciacsomag nagyon érdekes kérdés, mert a bizottság döntött és segített bennünket abban, hogy például a korrupciós pénzek feltérképezésével kapcsolatban járjunk el. Itt is említhetem a gúzsba kötő előírások világát. Erre pénz várhatóan csak hónapok múlva lesz, a tényleges munkát csak azután tudjuk elindítani. Nagyon fontos lenne, hogy ezen változtassunk, mert ezek a nehézségek a mi lehetőségeinket is rendkívüli módon korlátozzák, hiszen bennünket is köt, hogy fedezet nélkül állami kötelezettséget vállalni nem lehet. Nem tudunk kapcsolatot építeni azokkal a kutató szervekkel, feltérképezést segítő intézményekkel, egyetemmel, amelyek ebben a munkában közre tudnak működni. Hiszen az a mondás, hogy nagy valószínűséggel kapok pénzt erre a célra, bűncselekménynek számít, ha ezt egy aláírással és egy szándéklevéllel produkálom. Tehát nekünk mint intézménynek is van érdekünk abban, hogy ezek a restriktív lépések, túlbiztosítások valamiféleképpen oldódjanak. Arra ígéretet tudok tenni, hogy az összes vizsgálatba ezeket a túlbiztosításokat és a rugalmasság hiányát is fel tudjuk venni.
Arra vonatkozólag, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gazdálkodása milyen, mivel 1990 óta végigkínlódtam ezt, ismerem. Azt tudom, hogy '96-ig nem volt elválasztva a hozzárendelt vagyon és a működési vagyon, illetve az állami finanszírozás. Elnök úr is emlékszik erre az időszakra. Akkor az átláthatóság alapján született döntés, hogy külön soron szerepeljen a befizetés és vagyon, mert az a furcsa helyzet alakult ki, hogy minél eredményesen gazdálkodott az ÁPV Rt., az ÁVÜ, az ÁV Rt., annál jobban csökkent a vagyona, és számvitelileg annál sikertelenebb volt gazdálkodó szervezetként. Tehát nemcsak az ellenőrzés fontos itt, egyetértek ezzel, hanem annak a kérdésnek a kezelése is, hogy mi számít sikeres gazdálkodásnak. '96 környékén született ez a döntés, részint több negatív tapasztalat alapján. Lehet és célszerű végiggondolni a vizsgálatok során, hogy ezek a költségek hogyan arányulnak más költségekhez. A helyzet most bonyolultabb, és itt is az információrendszer a kulcskérdés. Mert azt ismerjük, hogy a társasági részesedésekben mennyi vagyona van a Vagyonkezelő Zrt.-nek, de a másik két nagy blokkot, az ingatlant és a földet nem ismerjük most sem. Elszámolás és információs bázis nem igazán áll rendelkezésre. Tehát a mi mennyi kérdésének a tisztázása is problémás.
Nem tudom, elnök úr, hogy válaszoltam-e mindenre.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, hogy amit másfél óra alatt a bizottság át tudott tekinteni egy ellenőrzési tervből, azt megtette. Nyilván mi is mindig a teljességre törekszünk, de most ennyi fért bele ebbe az időkeretbe. Köszönöm szépen elnök úrnak és munkatársainak az észrevételeket, a válaszokat a felvetésekre. Kérdezem, hogy a képviselők közül kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem kíván.
Akkor azzal zárnám le a mai kihelyezett bizottsági ülésünket, hogy most nem kell szavaznunk az ellenőrzési tervről, mert az az Állami Számvevőszék hatásköre. Nyilván elnök úrék mérlegelni fogják, hogy azok a felvetések, amelyek itt a bizottság tagjai részéről elhangzottak, mennyire építhetők be a menetrendbe. Azt hiszem, hogy egyfajta összhangot érdemes teremteni a kapacitások és a lehetőségek között. Köszönöm szépen, ezzel a mai bizottsági ülésünket bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 15 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit