KPSZB/1/2009.
KPSZB/119/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. január 21-én, 15 óra 07 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott rendkívüli üléséről
Tartalomjegyzék
Válságban a költségvetés - meghallgatások *
Kovács Álmos szóbeli tájékoztatója *
Simor András szóbeli tájékoztatója *
Szijjártó Péter hozzászólása *
Dr. Hargitai János hozzászólása *
Varga Mihály ügyrendi javaslata *
Vita az ügyrendi javaslatról *
Döntés az ügyrendi javaslatról *
- Kovács Álmos pénzügyminisztériumi szakállamtitkár meghallgatása
(A 2009-re tervezett kormányzati lépésekről)
- Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke meghallgatása
(A 2009-re várható makropályáról és a monetáris politikáról)
- Vita
(A Házszabály 67. § (3) bekezdése alapján)
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Botka Lajosné (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Horn Gábor (SZDSZ)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Schwartz Bélának (MSZP),
Farkas Imre (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP),
Babák Mihály (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Mádi László (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz).
Kovács Álmos, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára
Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 07 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim. Tisztelettel köszöntök mindenkit, a bizottság tagjait, munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, meghívott vendégeinket és a munkánk iránt érdeklődő valamennyi jelenlévőt.
Amint azt bizonyára tudják, mai rendkívüli ülésünket bizottságunk tagja, Kóka János kezdeményezte, a szükséges számú aláírást csatolva benyújtotta az erre vonatkozó dokumentumot, tehát a bizottság tagjainak több mint kétötöde kérte ennek a rendkívüli ülésnek az összehívását. Azt is szeretném elmondani a bizottság tagjainak, hogy Kóka János úr "Válságban a költségvetés" - Veres János meghallgatása a 2009-re tervezett kormányzati lépések ügyében, valamint Simor András jegybankelnök úr meghallgatása a 2009-re várható makropálya és monetáris politika ügyében kezdeményezte a bizottsági ülés összehívását.
Ehhez érkezett egy kiegészítés, amelyet Szijjártó Péter tagtársunk tett. (Varga Mihály felolvassa a javaslatot.) "Tisztelt Elnök Úr! Kezdeményezem, hogy az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának 2009. január 21-ei ülésén a napirend egészüljön ki a "Budapest-Ferihegy nemzetközi repülőtéren az újabb munkavállalói sztrájk miatt kialakult helyzet áttekintése, különös tekintettel a munkavállalói jogok érvényesülésére és a helyzet költségvetési kihatásaira" című ponttal". Tehát ez a napirend-kiegészítés érkezett, először erről kell döntenünk. Kérdezem, ki az, aki a bizottság írásbeli napirendi javaslatát ezzel a kiegészítéssel együtt támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Köszönöm. Nem támogatja? Tartózkodott? A bizottság tehát ezt nem támogatta.
Akkor az eredeti napirendi javaslatot teszem fel szavazásra. Kérdezem, ki az, aki ezt tárgyalási alapul támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen, így a bizottság egyhangúlag támogatta az eredeti napirendi javaslatot. Köszönöm szépen.
Válságban a költségvetés - meghallgatások
Akkor el is kezdhetjük munkánkat. Köszöntöm a bizottság ülésén Simor András jegybankelnök urat, valamint Kovács Álmos szakállamtitkár urat, aki jelezte nekem, hogy Veres János nem tud megjelenni ezen a bizottsági ülésen, így őt nem tudjuk meghallgatni. Nyilván, mint a bizottság elnökének nem kell bővebben szólnom a helyzetről, hiszen azért hívtuk meg vendégeinket, hogy a napirendi pont keretében erről közösen beszéljünk. Meg is adnám a szót elsőként Simor András jegybankelnök úrnak, de fejbiccentéssel jelzi nekem, hogy az ABC szerint haladjunk, ő inkább ezt preferálná. Akkor Kovács Álmos szakállamtitkár urat kérem meg, hogy a 2009-re tervezett kormányzati lépések ügyében tájékoztassa bizottságunkat. Parancsoljon!
Kovács Álmos szóbeli tájékoztatója
KOVÁCS ÁLMOS (Pénzügyminisztérium): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a meghívást a miniszter úr nevében is, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem tud részt venni a mai ülésen. A napirend címe a 2009-re tervezett kormányzati lépések. Én most arról tudok beszámolni, hogy milyen feladatokat kapott az apparátus. Azt gondolom, mindenki számára jól ismert, hogy az Európai Unió valamennyi országában úgy kell a költségvetési és az előrejelzési terveket készíteni, hogy az Unió által megadott költségvetési és makrogazdasági előrejelzéseket kell alapul venni. Éppen azért, hogy a programok összehasonlíthatók legyenek, valamennyi országnak az uniós előrejelzésből kell kiindulnia.
Ezért a magyar konvergenciaprogram és a magyar költségvetés is az Európai Unió őszi előrejelzésén alapul a külső keresletet illetően. Miután Magyarország exportérzékenysége rendkívül nagy, az export GDP-aránya a világon az egyik legnagyobb, 80 százalék körül van, ezért nagymértékben befolyásolja a gazdaság növekedési lehetőségeit a külső kereslet alakulása, nevezetesen a fő partnerországaink gazdasági növekedésének, ebből adódóan importkeresletének alakulása. A szokásos uniós eljárásrendhez igazodva a 2009-es költségvetést, illetve konvergenciaprogramot az aktuális őszi előrejelzések alapján készítettük el. Ugyanakkor jeleztük, nagy kockázata van annak, hogy a külső kereslet a vártnál kedvezőtlenebbül alakul, és annak hatásai lesznek Magyarországra. Ezt a Bizottság is viszonylag gyorsan értékelte, tegnapelőtt jelent meg az új bizottsági előrejelzés. Szeretném a bizottság tisztelt tagjait arról is tájékoztatni, hogy a benyújtott konvergenciaprogramunk tartalmazott egy úgynevezett alternatív forgatókönyvet, amely abból indult ki, hogy milyen hatása lesz a magyar költségvetésre az a tény, ha a külső kereslet a vártnál gyengébben alakul, illetve az infláció a vártnál alacsonyabban alakul. Az alternatív forgatókönyv annak kockázatát mutatta be, ha azon a pályán, ami a konvergenciaprogramban nyomon követhető, a gazdasági növekedés a 0,9 százalékos csökkenéssel szemben még nagyobb mértékű, 1,6 százalékos lesz, illetve a 2,7 százalékos államháztartási hiány kockázatát.
Hogy az alternatív forgatókönyv nem volt teljesen irreális, azt mutatja, hogy a Bizottság újabb előrejelzése a növekedés tekintetében hasonló számot, 1,6 százalékos visszaesést prognosztizál, a hiány tekintetében pedig 2,8 százalékot mutatott 2009-re. Ezzel együtt sem gondoljuk azt, hogy a munka végére értünk a Bizottság új előrejelzésével, amely lényegében ugyanazt mutatja a magyar gazdaságra, mint az alternatív forgatókönyvünk. Azért nem értünk a munka végére, mert, ahogy említettem, az exportérzékenység nyomán tételesen meg kell vizsgálnunk a fő partnereink várható gazdasági növekedését, és ezek újraértékelésével kell megnéznünk, hogy milyen exporthatás várható. Jelenleg ez a munka folyik, ezért ennek végeredményét nem tudom itt ismertetni. A kormányzat nyilván akkor fog tudni további lépésekről dönteni, ha kap egy tisztább képet ezekről a hatásokról.
Ezek a hatások elég lényegesek. Hogy csak néhány számot mondjak: a korábbi előrejelzés Németország esetében 1,3 százalékos importbővüléssel számolt, ezzel szemben a mostani -2,4-gyel, Olaszország esetében a korábbi stagnáló importkereslet helyett most -4,3 százalék, az Egyesült Királyság esetében -3,2 százalék szerepel a korábbi -0,1 százalék helyett. A közelebbi partnerországoknál is komoly visszaesés látszik. Lengyelország esetében korábban 6,6 százalékos importkereslet-növekedéssel számolt az előrejelzés, ez most -0,3 százalék, Csehország esetében 7 százalék helyett 1,9 százalék, és így tovább, nem mondom el az összes adatot. A módszerünk az, hogy valamennyi ország várható importkeresletét figyelembe vesszük, nyilván azzal a súllyal, amellyel a magyar exportban szerepelnek, és ennek alapján kell megvizsgálnunk, hogy milyen hatás éri a magyar gazdaságot a kisebb importkeresleten és így a kisebb exportlehetőségeken keresztül. Természetesen a kisebb exportlehetőség azt jelenti, hogy továbbgyűrűző hatások is érik az országot, hiszen a kisebb export kisebb termelést, a kisebb termelés esetenként kisebb foglalkoztatottságot jelent, aminek nyilván vannak adóbevételi hatásai. Tehát nem értünk a munka végére, nekünk a magyar gazdaság sajátosságait figyelembe véve meg kell nézni, hogy a saját előrejelzésünk mit fog mutatni a magyar gazdaságról, és ennek birtokában kell a kormánynak döntenie arról, hogy szükség van-e további lépésekre, és melyek lesznek ezek a lépések.
Talán még egy mondatot engedjenek meg ezekről az előrejelzésekről, bár ez nem tartozik szigorúan a bevezetéshez, de lehet, hogy lesz erre vonatkozó kérdés. A Bizottság előrejelzése jól mutatja, hogy a 2008 őszi helyzethez képest szinte valamennyi országban lényeges költségvetésipozíció-romlás jelezhető előre. Ennek mértékét a tisztelt képviselő urak meg tudják nézni, de egy-két számot mégis érdemes elmondani. Az Egyesült Királyság esetében a korábbi előrejelzés -2,8 százalékos egyenleggel számolt, a jelenlegi előrejelzés -8,8 százalék, Spanyolország esetében -1,9 százalék volt az őszi szám, a mostani -6,2 százalék. Külön kiemelném Franciaországot, ahol a korábbi előrejelzés -3,9 százalék, a jelenlegi -5,4 százalék, Németországban a -0,5 százalékos előrejelzéssel szemben most -2,8 százalék szerepel. Ebben az összefüggésben azt kell mondani, hogy a Bizottság előrejelzése Magyarországra nézve viszonylag kedvező képet mutat, mert a korábban tervezett 2,6 százalékkal szemben most 2,8 százalék. Ez a Bizottság előrejelzése, és nem akarom azt a benyomást kelteni, hogy a folyamat végén vagyunk. De arra azért talán érdemes utalni, hogy ha csak ilyen mértékű költségvetésihelyzet-romlás következne be, akkor a jelenleg a költségvetésben lévő tartalék, ami mintegy 125 milliárd forint, körülbelül a GDP 0,5 százaléka, lehetővé tenné az eredeti cél elérését. Mármint ha nem használnánk fel. De nem zárultak le ezek a vizsgálatok, hiszen ahogy mondtam, az az előrejelzés, amit az új feltételek mellett készítünk, még nem állt össze, ha elkészül, akkor újra át kell gondolnunk a várható költségvetési hatásokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Érdeklődéssel hallgattuk a spanyol és az angol fejleményeket, bár ezek sem túl szívderítőek, de egy kicsit többet szerettünk volna hallani a kormányzati lépésekről. Nem akarom azonban megelőlegezni a vitát, nyilván erre is sor fog kerülni. Megkérném jegybankelnök urat, hogy a várható makropálya és monetáris politika ügyében tájékoztasson bennünket. Parancsoljon!
Simor András szóbeli tájékoztatója
SIMOR ANDRÁS, a Magyar Nemzeti Bank elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Azért kértem, hogy ne én szóljak először, mert az ülés témáját "Válságban a költségvetés" címmel jelölték meg, és a költségvetésért nem a Magyar Nemzeti Bank a felelős. Ezért úgy gondoltam, jobb, ha én a háttérben maradok e tekintetben. A másik ok, ami miatt ma egy kicsit szűkszavú leszek, az az, hogy a Nemzeti Bank programszerűen háromhavonta készít makrogazdasági előrejelzést. A legutolsó előrejelzésünk novemberben jelent meg, a következő ennek megfelelően február végén lesz kész, tehát igazából nem rendelkezünk olyan kész anyagokkal, amelyek eredményeként pontos számokról tudnék tájékoztatást adni. De ha már megtiszteltek azzal, hogy idehívtak, nem szeretnék úgy elmenni, hogy ne mondanék valamit a munka jelenlegi állásáról.
Röviden összefoglalva azt tudom mondani, hogy a jelenlegi inflációs jelentésünkben két alternatív pályát vázoltunk fel a gazdaság várható alakulásáról. A gazdasági növekedés tekintetében a pesszimista pálya -1,7 százalékos zsugorodással számolt 2009-ben. Az eddigi munka alapján annyi elmondható, hogy a februári előrejelzésünk ennél lényegesen rosszabb pályát fog mutatni, és vélhetően nemcsak ennél az 1,7 százaléknál, ami nagyjából megegyezik az Európai Bizottság jelenlegi előrejelzésével, hanem annál a -2,5 százaléknál is, amit a különböző elemzők ma előre jeleznek. Ennek kapcsán csak annyit szeretnék mondani, hogy ma reggel voltam Bécsben, ahol egy kelet-közép-európai konferencián volt alkalmam hét vagy nyolc jegybankelnökkel együtt beszélni a makrogazdasági kilátásokról. Az egyikük azt mondta, hogy az ő legutolsó prognózisuk egy hónappal ezelőtti, ezért nem érdemes róla említést sem tenni. Ez is jelzi azt, hogy mennyire gyorsan változik a világ.
A másik érdekes szempont az infláció alakulása a saját döntéseink szemszögéből. Jelenleg úgy látjuk, hangsúlyozom, a munka jelen stádiumában, hogy emellett a visszafogott gazdasági aktivitás mellett, ami várható lesz 2009-ben, továbbá a jelenlegi monetáris kondíciók mellett az inflációs cél nemcsak hogy teljesíthető 2009-ben, hanem annak alullövése is várható. Ezt azért fontos megemlíteni, mert az inflációs célt a Nemzeti Bank általában sem felül, sem alul nem szereti lőni. Azért inflációs cél, hogy azt próbáljuk elérni, még akkor is, ha tudjuk, hogy éppen azt nem fogjuk tudni elérni, de célként a 3 százalékot tűzzük ki magunk elé. Harmadrészt ebből talán már egyértelmű, hogy a költségvetési hiány vélhetően további intézkedések nélkül kedvezőtlenebb lehet a novemberi prognózisunkban előre jelzettnél.
Mik a változások okai? A legfontosabb ok az európai konjunktúra vártnál erőteljesen rosszabb alakulása, amire államtitkár úr itt már utalt. Az infláció kedvezőbb alakulásában természetesen szerepet játszik az olajárak drasztikus mérséklődése. Novemberi előrejelzésünkben 80-90 dollár körüli olajárral számoltunk, ma pedig valahol 40 dollár körül mozog az olaj ára. Szerepet játszik a kedvezőtlenebb gazdasági aktivitásban a hitelállomány szűkülése is. Milyen következményekkel járhat egy ilyen típusú előrejelzés februárban, a véglegesítés után a monetáris politika számára? Ahogy említettem, a jelenlegi monetáris kondíciók mellett és a novemberi inflációs jelentésben jelzettnél nagyobb mértékű recesszió mellett az inflációs cél alullövése várható 2009-ben. Ez önmagában egy monetáris lazítást indokolna. Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy a monetáris kondíciók lazítása alapvetően két tényezőtől függ: a kamatok, illetve az árfolyam alakulásától. Ebből következően lehet látni azt, hogy az elmúlt hónapokban már bekövetkezett a monetáris kondíciók jelentős lazulása mind a kamat, mind az árfolyam oldaláról, és a jelenlegi tudásunk szerint további lazítás is lehetséges lenne. De van egy másik feltétele a monetáris politika lazításának, amit mostanában nagyon sokszor elmondtunk, így, gondolom, mindenki számára ismert, ez a feltétel nevezetesen az ország pénzügyi stabilitásának megőrzése, a tőkeáramlások folyamatosságának biztosítása. Ez rendkívül fontos egy olyan országban, ahol a nettó hazai megtakarítás gyakorlatilag minimális, és a gazdaság finanszírozása, beleértve az állam finanszírozását, a külföldi befektetők kezében van. Tehát olyan feltételeket kell teremteni a külföldi befektetők számára, amelyeket megfelelően attraktívnak, vonzónak tartanak összehasonlítva más, hasonló helyzetben lévő országokkal, hogy az országot, a gazdaságot, az állami költségvetést folyamatosan finanszírozzák.
Ennek megfelelően egy túlzott ütemű lazítás ahhoz vezethetne, hogy a kockázatok növekednének, ez pedig a szándékunkkal ellenkező hatást válthatna ki. Esetlegesen arra lehetne számítani, hogy egy monetáris lazítás a gazdasági növekedést rövid távon valamelyest tudná élénkíteni, de ha a pénzügyi stabilitási kockázatok felerősödnek, ha veszélybe kerül a gazdaság finanszírozása, az nemhogy a gazdaságot élénkítené, hanem az eddiginél is mélyebb recesszióba taszíthatná. Ezért kell a Magyar Nemzeti Banknak nagyon gondosan és óvatosan eljárnia ezen a területen. Ami a pénzügyi stabilitási kockázatokat illeti, azt látjuk, hogy októberhez képest részben az IMF-, európai uniós és világbankos hitelmegállapodások, illetve a Magyar Nemzeti Bank lépéseinek, valamint a költségvetés szigorításának következtében ezek a kockázatok csökkentek, a bankrendszer sokktűrő képessége is javult, azonban a pénzügyi stabilitási kockázatok továbbra is fennállnak, ezért a monetáris politikának továbbra is óvatosnak kell lennie a kamatcsökkentés ütemezésében. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottsági Tagok! Mielőtt megkezdődik a vita, nem árt tisztázni, hogy miért is került sor erre a rendkívüli bizottsági ülésre. Elsősorban azért, mert az a költségvetés, amit a múlt esztendő végén az MSZP és az SZDSZ képviselői elfogadtak, két hét után összeomlott. A miniszterelnök úr jelentette be a Dominique Strauss-Kahn látogatása utáni nap reggelén, hogy újra kell írni, módosítani kell a költségvetést. Itt hadd jegyezzem meg, hogy bár a tervezett kormányzati lépésekről szerettünk volna ma beszámolót hallani, főleg államtitkár úrtól, az már világos, államtitkár úr szavaiból is kiderült, hogy több mint 200 milliárdos hiánytúllépésre lehet számítani, amennyiben nem történik semmilyen kormányzati lépés. Tehát szeretnénk mindenképpen leszögezni a Fidesz frakciója részéről, hogy bekövetkezett a magyar költségvetés összeomlása, bedőlése, amit már tavaly ősszel jeleztünk, holott semmilyen olyan drámai fejlemény nem történt a világgazdaságban, amit ne lehetett volna már akkor feltételezni vagy látni. Ezért a politikai felelősség azokat terheli, akik ezt elfogadták, úgymond a kisebbik rossz jegyében.
Hozzá kell tennem, már akkor is lehetett látni, hogy a gazdasági visszaesés nagyobb mértékű lesz, lehetett látni azt, hogy ilyen helyzetben a bevételek nem úgy teljesülnek, ahogy tervezték. Egyébként már tavaly decemberben sem úgy teljesültek, mint ahogy ez kiderült. Akkor is elmondtuk, hogy nincs alapvető változás ebben a költségvetésben, csak a megszorításokból próbál valamit végrehajtani. És többen elmondtuk akkor azt is, hogy az IMF-szerződés aláírására úgy került sor, hogy ebben a szerződésben sem az MNB részéről, sem a PM részéről, hiszen ők voltak ennek a szerződésnek a végigtárgyalói, nem voltak olyan vállalások, amelyek alapvető gazdaságpolitikai lépéseket jelöltek volna ki ebben a költségvetésben. Ez is bekövetkezett. Bekövetkezett, mivel nem voltak ilyen lépések. Nyilvánvaló, hogy a tavaly elfogadott kormányzati lépések nem elegendőek ahhoz, hogy ezt a válságot kezelni tudják. Érezhető az is, hogy a piac előbb-utóbb lépéseket kényszerít ki a kormányzattól, hiszen az az árfolyamváltozás, ami elindult január eleje óta, nem pusztán azért következett be, mert régiós valutákkal összekötve egy régiós gyengülés figyelhető meg, hiszen sajnos a magyar valuta gyengülése jóval rosszabb, mint amit a lengyel złoty vagy a cseh korona árfolyamváltozása mutatott.
Ezért került sor ma erre a bizottsági ülésre, és nekünk mint a bizottság tagjainak az a dolgunk, hogy azt próbáljuk megbeszélni, miért következett be a 2009-es költségvetés összeomlása, illetve milyen kormányzati lépéseket kellene tenni abban a helyzetben, amibe most az egész ország került.
Akkor most szeretném megadni a szót a képviselő kollégáknak. Szijjártó Péter, azután Szabó Lajos.
SZIJJÁTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Államtitkár Úr! Sajnáljuk, hogy a pénzügyminiszter úr nincs itt, talán ő el tudta volna mondani, hogy vannak-e már egyáltalán elképzelések a kormány környékén arra nézvést, hogy milyen teendőket léptetnének életbe az idei esztendőben azon "drámai meglepetés" hatására, hogy válság van a világban. Annak még örülhetnénk is, hogy a kormány és annak tisztségviselői most már rájöttek arra, hogy válság van, hiszen ezt nagy előszeretettel hangoztatják is. A gond csak az, hogy erről a válságról beszélt, beszél a világ és a világsajtó most már hosszú hónapok óta, mondhatnám legalább egy esztendeje. Azután amikor valaki volt olyan bátor itt, Magyarországon, akár ennek a bizottságnak az elnöke, Varga Mihály, hogy a parlamentben felvesse, hogy válság van, ideje lenne valamit tenni, akkor kioktatás jutott osztályrészéül, miszerint ő a válság apostola, butaságokat beszél, riogat, nincs itt semmilyen válság.
Ezt maga a miniszterelnök mondta, aki tavaly szeptember-októberben még abban a remek kedélyállapotban volt, hogy azt mondta, a válság kevésbé érinti Európát, és ennek legfeljebb a szele érint meg minket. Akkor most az a kérdés, a kormány hogyan gondolkodik. Ez most csak a szele, vagy ez már "a" válság? Mi lenne, ha végre abbahagynák azt, hogy az embereket folyamatosan hülyének nézik? Nem lehet néhány hónap leforgása alatt azt mondani, hogy nincs is válság, vagy épp csak eléri Európát, és csupán a szele érinti meg Magyarországot, utána pedig a megszorító intézkedések indokaként azt felhozni, hogy itt drámai problémák vannak. Nem ártott volna kezelni a válságot, főleg úgy, hogy október közepére a miniszterelnök abba az állapotba került, hogy azt mondta, túl is vagyunk a válság első részén. (Kovács Álmoshoz.) Aztán 13 napra rá az ön főnöke, a pénzügyminiszter azt mondta, hogy elérte Magyarországot a válság. Jó lenne most már tisztán látni, hogyan definiáljuk a helyzetet. Miben vagyunk? Elismerik-e, hogy válság van? Elismerik-e, hogy egy éve erről volt szó? Miért kellett halogatni a válsággal való szembenézést? Miért kellett az embereknek azt hazudni, hogy nincs is válság, vagy ahogy Gyurcsány Ferenc mondta, a válság kevésbé érinti Európát? 2008. október 6.
Az is kérdés, tisztelt államtitkár úr, hogy amióta felismerték, hogy válság van, azóta számba vették-e, hogy a költségvetés tervezésénél mennyit tévedtek. És azt hiszem, most finom kifejezést használtam. A szakértők, az elemzők, a Fidesz szakpolitikusai számtalanszor elmondták az elmúlt esztendő vége felé, novemberben, decemberben, hogy vigyázzon a kormány, mert rossz számok alapján tervezi a költségvetést, a recesszió nem 0,9 százalék lesz, hanem annak két-, de inkább háromszorosa. Kormánypárti politikusok, a miniszterelnök, a pénzügyminiszter akkor megint azzal vádolták a Fidesz képviselőit, hogy mindenfajta politikai haszonszerzés céljából festik az ördögöt a falra. Most pedig önök állnak ki, és ártatlan szemmel, újdonságként számolnak be arról, hogy a recesszió nem 0,9 százalék lesz, mintha ezt nem mondtuk volna már el nagyon sokszor. Örülünk annak, hogy ezt elismerik, de nagy kérdés, mit tesznek azért, hogy ennek a hatásait megpróbálják enyhíteni.
Azt pedig a jegybankelnök úrtól szeretném megkérdezni, hogy a kamatcsökkentést és annak gazdaságra gyakorolt hatását most hogyan látja. Amikor a Fidesz és annak elnöke felvetette a radikális kamatcsökkentés lehetőségét, sokan hangosan kiabáltak, tiltakoztak ez ellen. Nem szakmai, hanem egyéb, döntően emocionális jellegű érvekkel próbálták a Fidesz elnökét megcáfolni. Ön is mondta azt, hogy nincs mód radikális kamatcsökkentésre, és korlátozott a magyar monetáris politika mozgástere. Majd idén, az év elején már azt mondta, hogy az MNB, amilyen hamar csak lehet, csökkenteni akarja a kamatot, mert az infláció mérséklődése és a recesszió alacsonyabb kamatszintet indokol. Ez jó, mert ezek szerint most már ön is azt a véleményt osztja, hogy a kamatcsökkentés helyes dolog a gazdaság szempontjából. Azt szeretném megkérdezni öntől, hogyan látja, hogyan tudja folytatni a Magyar Nemzeti Bank az eddigi kamatcsökkentési döntéssorozatát. Mit gondol, meddig lehet eljutni rövid távon a kamat csökkentésében, különös tekintettel arra, hogy Európában az elmúlt időszakban radikális kamatcsökkentési döntések születtek? Most nem akarnék nálunknál nyugodtabb múltú és fejlettebb országokat emlegetni, de például Csehország vagy Szlovákia esetében 2-3 százalék között van a jegybanki alapkamat, míg Magyarországon ennek többszöröse. Úgyhogy legyen kedves ezt kommentálni néhány mondatban.
A forint árfolyamával kapcsolatban szeretném megkérdezni öntől, hogyan látja a helyzetet, különös tekintettel arra az elhíresült mondatra, szerintem itt ülő képviselőtársaink is jól emlékeznek rá, amely szerint az ország beledöglik az erős forintba. Ezt mondta a jelenlegi miniszterelnök 2004-ben, hogy az erős forint tragikus következményekkel jár, a munkahelyek elvesztésével, és rendkívül negatív a hatása a gazdaságra. Ahogy visszaemlékszünk, 2004-ben nem volt annyira rossz a helyzet, mint most, 2009-ben, amikor a forint rendkívül gyenge, a munkahelyek éppen megszűnőben és nem teremtődőben vannak. (Kovács Tibor közbeszól.) A kérdés az, tisztelt jegybankelnök úr, hogy ön hogyan látja, akkor volt jobb helyzet, amikor beledöglöttünk az erős forintba, az volt jobb Magyarország számára, vagy az, ami most van, hogy a 300 forintos határhoz egyre és egyre közelebb kerül a forint árfolyama. Mikor szűnt meg több munkahely, mikor volt rosszabb helyzetben az ország? Akkor vagy most? Mi a kedvezőbb az ország számára, és milyen menetrendje van a jegybanknak arra vonatkozólag, hogy a nemzeti valuta további gyengülését megakadályozza? vagy adott esetben továbbra is a 2004-es politika az irányadó, miszerint az erős forintba az ország beledöglik? Köszönöm szépen. Várom mindkét vendégünk megtisztelő válaszát.
ELNÖK: Köszönöm. Szabó Lajos alelnök úr következik, őt majd Kóka János követi.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm szépen. Az első körben öt gyors kérdést szeretnék feltenni. Az első mindjárt az, hogy valóban összeomlott-e a 2009-es költségvetés. Ezt mindkét vendégünktől kérdezném, hogyan látják, tényleg túlzottan optimista volt-e az az előrejelzés, amire a 2009-es költségvetés épült.
A második kérdés, bár közgazdaságilag mindkettőnek más-más a tartalma, a tartalékszintekre vonatkozik. A költségvetés tartalékai ma hogyan állnak? Nagyon sok vita volt a jegybanki tartalékok alakulásáról. Az ma hogyan néz ki, és ebben a helyzetben mi lehet a két tartalék szerepe?
A harmadik kérdés az, hogy a 2008-ban, a válság kezdetekor meghozott intézkedések mennyire bizonyultak helyeseknek, illetve jó alapot biztosítanak-e arra, hogy ezekre építve 2009-ben is kezelni lehessen azt a fajta válságfolyamatot, ami ma nemcsak Magyarországon, nemcsak Európában, de az egész világban megfigyelhető.
A negyedik kérdés. Itt már sokat beszéltünk arról, hogy más országokban milyen szintű elmozdulások történtek a prognózisokhoz képest a most kiigazított számokban. Hogyan ítélik meg, mely országok milyen irányú elmozdulása lehet Magyarország számára a legveszélyesebb, és ebből még milyen más következtetések vonhatók le azokon kívül, amelyek most megjelennek az európai uniós következtetésekben
Itt többször is szóba került az IMF vezérigazgatójának magyarországi látogatása. Szeretném megkérdezni, mivel a jegybank és a Pénzügyminisztérium hozta össze, más szervezetekkel együtt, ezt a megállapodást, hogy milyen tapasztalatai voltak a magyarországi látogatásnak, és vannak-e olyan pluszfejlemények, amelyek e látogatás alapján pluszfeladatot róhatnak Magyarországra?
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kóka János úr következik. Parancsoljon!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A mai költségvetési bizottsági ülés kezdeményezőjeként mindenekelőtt meg szeretném köszönni Simor András jegybankelnök és Kovács Álmos szakállamtitkár urak jelenlétét, hogy elfogadták meghívásunkat a bizottság mai ülésére. Egyben, tisztelt bizottság, hadd fejezzem ki csalódottságomat azzal kapcsolatban, hogy a pénzügyi kormányzat a mai költségvetési bizottsági ülésre nem állított ki politikust. Kovács Álmos szakállamtitkár úr az általa képviselt terület nemzetközileg is magasan jegyzett képviselője, kiváló szakemberként ismertük meg teljesen politikafüggetlen szerepben. A mai kérdések azonban, amelyek az asztalon vannak, Magyarország legsúlyosabb politikai kérdései. Arról kell itt beszélnünk ma, hogy leértékeljük-e Magyarországot, vagy vissza tudjuk tenni egy olyan vágányra, ahol ismét fejlődőképes és versenyképes lehet.
Ha a mai ülést úgy fogjuk fel, és szándékaink szerint így van, hogy az a január 29-ei, miniszterelnök úr által kezdeményezett parlamenti ülésnap előkészítése, akkor különösen csalódással tölt el az a körülmény, hogy a kormány nem tisztelt meg bennünket azzal, hogy a pénzügyi politika alakítói számoljanak be terveikről. Hiszen így kicsit bizonytalan vagyok a január 29-ei ülésnap lehetséges kimenetelét, de még műfaját illetően is. Hogy a kormány ebből egy vitanapot tervez-e, vagy valódi döntéshozatalra, döntés-előkészítésre alkalmas parlamenti ülést, ezt tudnunk kellene, mert egyébként értékes napokat, heteket vesztegethetünk el egy krízis kellős közepén.
Tisztelt Bizottság! Számos szakértő, volt jegybankelnök, pénzügyminiszter és elemző álláspontjának nyilvánosságra hozása után január 14-én a miniszterelnök bejelentette, hogy a költségvetés "meghalt". Nem nagyon sajnáljuk, hiszen kétszeri újraírás után sem sikerült túlzottan jól a harmadik verzió, de mindenesetre tanulnunk kell abból, hogy milyen kockázatok mellett került sor annak összeállítására, és milyen kockázatokkal fejelte meg a kormány az elfogadást követően a 2009-es költségvetés teljesítését. Ma már megállapíthatjuk ezekből az adatokból, hogy a kormány túlértékelte a lehetőségeket, és alulértékelte a veszélyeket a költségvetés tervezésekor, pedig az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank és független elemzők is felhívták a figyelmet ezekre a kockázatokra. Most szintén a kormány dolga, hogy felmérje, mi várható 2009-ben, és ennek megfelelően alakítsa át a terveket. A tervek átalakításánál az egyik legfontosabb szempont a költségvetés kiadási oldalának rugalmassága lenne. Hiszen ha most a kormány az Európai Bizottság előrejelzésének megfelelően 2 százalék alatti mértékű visszaesésre tervez költségeket, és mégsem lesz igaza, mert az történik, amit Simor András jegybankelnök úr bevezetőjében elmondott, hogy lehet, hogy 2,5 százaléknál is rosszabbul teljesül a növekedés, akkor néhány hét múlva, tisztelt bizottság, megint itt ülhetünk, és megint arról beszélhetünk, hogy hogyan írjuk át immár ötödször a költségvetést.
A mostani helyzet arra tanít bennünket, hogy amikor a kormány többet ad, mint amennyire pénze van, akkor azt kamatostul kell visszavennie. Ezt a helyzetet látjuk most magunk előtt, amikor a kormány, bár nem megerősített, de kiszivárgó információk szerint adóemelést tervez. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az általa keletkeztetett többlethiányt kamatostul szeretné visszavenni adóemelés formájában. Amikor megszületett a költségvetés, a kormány hozott két döntést. Az egyik döntés arról szólt, hogy a korábbi bejelentéssel szemben a közalkalmazottak 13. havi bérét nem elvonja, hanem kompenzálja, és erre a kompenzációra adóforintokat fordít, összességében 120 milliárdos nagyságrendben. A másik, tavaly év végi döntéssel 80 milliárd forint többletpénzt áramoltatott ki a rendszerbe, a minisztériumok év végi többletigényeinek megfelelően. Ez terven felül, a parlament megkerülésével mintegy 200 milliárd forinttal terhelte meg a magyar költségvetést. Ma több elemző arról beszél, hogy 200-250 milliárd forint hiányzott. Látnunk kellene, és ezért volna indokolt politikai szintű részvétel az ilyen jellegű tárgyalásokon, hogy mit tervez a kormány egy általa keletkezetett lyuk betömésére.
Azt is el kell mondanom, hogy a költségvetés elfogadását megelőzően a kormány és a szocialista frakció elutasította az SZDSZ államiköltség-csökkentési javaslatait: 25 módosító indítványt nyújtottunk be, amelyek összességében 100-150 milliárd forinttal csökkentették volna az állami költségeket, többletrugalmasságot, mozgásteret adva a költségvetésnek az ilyen jellegű, a gazdasági növekedés nem teljesülésének fedezésére. Azt is el kell mondanom, hogy december végén ezeknek a kockázatoknak a számba vétele után kezdeményeztük a költségvetési bizottság rendkívüli ülését, és azt szerettük volna, ha ezen az ülésen tekinthetnénk át közösen, vajon indokolt volt-e a 200 milliárd forintos többletkiadás elrendelése az év utolsó napjaiban. Szeretném emlékeztetni a bizottságot, hogy ez volt az az ülés, ahol nem sikerült a napirendet megszavaznunk, szocialista képviselőtársaink nem tartották fontosnak december végén, mintegy egy hónappal ezelőtt, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Akkor még picikét másként tekintettek ezekre a kockázatokra.
Az SZDSZ álláspontja szerint továbbra is három dologra kell koncentrálnunk: a költségvetés stabilitására, ezért a hiány növelése nem járható út; a munkahelyek megőrzésére, megtartására és az euróbevezetés lehetőségének megteremtésére. Minden olyan gazdaságpolitikai döntés, amely e három közül bármelyiket, a stabilitást, a munkahelyek biztonságát vagy az euró bevezetésének lehetőségét veszélyezteti, káros. Ezért semmiképpen nem tanácsolnánk ezt a kormánynak. Mivel könnyen lehet nagyobb a gazdasági visszaesés, mint 3 százalék, ezért mindenféleképpen azt javasoljuk, hogy amikor a költségvetés vagy a kiadási oldal újratervezésre kerül, a kormány tervezzen bele elegendő mértékű rugalmasságot, hogy alkalmazkodni tudjon egy esetlegesen még rosszabb szcenárióhoz.
Néhány kérdést szeretnék feltenni pénzügyminiszter úr híján szakállamtitkár úrnak. Az első rögtön a közszféra béreivel kapcsolatos. Itt ugyanis nem látunk tisztán. Azért nem látunk tisztán, mert a legelső nyilatkozatok arról szóltak, hogy 120 milliárd forinttal terheljük meg a büdzsé kiadási oldalát. Még decemberben olyan nyilatkozat hangzott el, hogy ebből a 120-ból nagyjából 110 milliárd már benne van a költségvetésben más sorokon, amelyeket a kormány nem tárt fel a parlament előtt, a költségvetési bizottság előtt. Nem tudtunk róla, de valahol mégis ott volt, ezért csak 10 milliárd forintot kell a tartalékokból kifizetni. Eltelt két hét, és hallottunk egy újabb számot, ha jól emlékszem, 47 milliárdot, ennyit kell zárolni a tárcák költségvetéséből annak érdekében, hogy fedezni tudjuk a rendkívüli döntést, amely szerint a közalkalmazottaknak mégis csak visszaadjuk ezt a bért. Most olvasom a kormányhatározatot, amelyből az derül ki, hogy 30 milliárd forint többletpénz került zárolásra. Szeretném kérdezni mindenekelőtt szakállamtitkár urat, hogy mennyibe kerül az adófizetőknek ez a rendkívüli béremelés.
Szeretnék valamit ezen a fórumon nagyon világossá tenni. A közalkalmazottak, tanárok, orvosok, rendőrök, tűzoltók bérének emelése mindenféleképpen nemes társadalmi cél. Nincs ebben a teremben senki, azt gondolom, aki feltenné a kezét akkor, amikor azt kérdezem, hogy ki szerint keresnek túl sokat ezek az emberek. Mindenki azt gondolja, hogy túlzottan keveset keresnek. De mára nyilvánvalóvá vált, hogy ha fedezetlenül adunk, azt valahol vissza kell majd vennünk. Az is igaz, hogy ha a rendelkezésre álló pénzt úgy költjük el, hogy engedjük növekedni a közszférában a béreket, és nagyobb mértékben, mint a piaci szereplőknél, akkor munkahelyek tízezreit kockáztathatjuk. Mert sehogy máshogy nem fogunk tudni utánamenni, sehogy máshogy nem tud a kormány alkalmazkodni a romló gazdasági feltételekhez, mint azzal, hogy elbocsát. Ha döntenünk kell, hogy azonos nagyságú pénzösszegből hagyjuk emelkedni a béreket, és ezzel hagyjuk munkahelyek tízezreit veszni, vagy pedig megpróbáljuk megtartani a munkahelyeket, akkor egy ilyen gazdasági környezetben, tisztelt bizottság, tisztelt szakállamtitkár úr, a munkahelyek megtartására kellene koncentrálni.
Ezzel azt szeretném mondani, hogy amikor az SZDSZ azt mondja, fogjuk vissza a közszféra kiadásait, akkor ezzel azt is mondja, hogy mentsünk meg munkahelyeket, és ne emeljünk ott, ahol erre nincs fedezet. Szeretném tehát megkérdezni, hogy a közszférával való bérmegállapodás összességében hogyan áll. Ennek egyrészt a költségvetési vonatkozásai érdekelnek, másrészt pedig, hogy most tulajdonképpen milyen megállapodás van a közszférával, mert az utóbbi órákban legalább háromféle véleményt lehetett olvasni az online-sajtóban ezzel kapcsolatban.
Szeretném ezen kívül megkérdezni, hogy támogatja-e a kormány az állami működési kiadások csökkentését a költségvetés újratervezésénél. És ha igen, akkor fűnyíró elvet szeretne, vagy pedig végre hajlamos arra, hogy megnézzük, hol vannak prioritások, valódi fontos célkitűzések, és arra adjunk pénzt, a kevésbé fontosakra pedig ne adjunk?
A második kérdésem, hajlandó-e a kormány nekikezdeni az elmaradt, meg nem kezdett, vagy leállított strukturális reformoknak, vagy pedig továbbra is adóemelésben, fűnyírószerű elvételben, a hiány növelésében gondolkodik. Szeretném megkérdezni, hogy gondolkodnak-e a hiánycél módosításában. A piacnak tudnia kell, hogy mit várhat. Azt javaslom magunknak, ha a kormánynak nincs olyan szándéka, hogy növelje a hiánycélt, akkor ezt minél hamarabb ország-világ előtt jelentsük be, mondjuk el, hogy azt semmiképpen nem hagyjuk veszélyeztetni. Ugyanis a sajtóban olyan híreket olvastunk, hogy részben ennek hatására is meginoghat a forint árfolyama.
Szeretném megkérdezni, hogy ma milyen visszaesés mellett tervez a kormány. Az Európai Bizottság által előrejelzettek szerint, a Magyar Nemzeti Bank számításai szerint, a saját számításai szerint, esetleg a független intézetek számításai szerint? Hány százalékos visszaeséssel készül most az a kalkuláció, amely minden bizonnyal ott lehet már a munkaasztalokon? Hiszen rövid egy hét múlva rendkívüli parlamenti ülésen kellene hogy meghalljuk a kormány szándékait.
Végül meg szeretném kérdezni, hogy hol találhatunk majd rugalmassági tartalékokat ebben a rendszerben.
Szeretnék tenni egy konkrét javaslatot is, és szeretném kérni a parlament pártjait, hogy fontolják meg azt. Január 29-én a parlament rendkívüli ülésére kerül sor. Ez a rendkívüli ülés alkalmas lenne arra, hogy a parlament szavazzon a plafontörvény által életre hívott Költségvetési Tanács felállításáról. Ha a törvény szelleme szerint a parlament január 29-én megszavazza a Költségvetési Tanácsot, amelyet ezúton tisztelettel javaslok minden parlamenti pártnak, akkor nagyon gyorsan fel tud állni ez a nagy tekintélyű, független testület, amely a kormánytól függetlenül és nem a politikának alárendelve tud egy szakmai álláspontot képviselni a költségvetés újratervezésével kapcsolatban. Ha önök támogatnák, tisztelt képviselőtársaim, hogy a január 29-ei ülésnapon felálljon a Költségvetési Tanács, akkor kérhetnénk az újonnan kinevezett tanácstagoktól, hogy kezdjük úgy a február 16-ai első rendes, tavaszi ülésszakbeli parlamenti ülésnapot, hogy meghallgatjuk a Költségvetési Tanács véleményét az addig megismert számokkal kapcsolatban. Ha erre nincs lehetőség, akkor megint elszalasztjuk annak esélyét, hogy egy független szemlélőtől, egy nagy tekintélyű, a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Számvevőszék és a köztársasági elnök úr által jelölt személyekből álló testület független, elfogulatlan véleményét hallgassuk meg.
Kérem tehát a parlament pártjait, hogy támogassák az SZDSZ javaslatát a Költségvetési Tanács mielőbbi felállításáról, lehetőleg már az első parlamenti ülésnapon. Az SZDSZ a héten a házbizottság rendkívüli ülésén ezzel a kezdeményezéssel szeretne élni.
Legvégül szeretnék szólni arról, elsősorban fideszes képviselőtársaimnak, hogy gondolják el, mi lett volna, ha az országnak nincs költségvetése az elmúlt hónapban. (Babák Mihály: Ugyanez. - Balla György: Most sincs.) Gondolják el, hogy a pénzpiacok egy ilyen ideges környezetben hogyan reagálnának arra, ha Magyarország költségvetés nélkül vágott volna neki ennek az évnek. Egy olyan helyzetben, amikor rajtunk kívül minden országnak van költségvetése. Ez persze nem menti a kormányt, hogy nem kellett volna olyan döntéseket hozni néhány nappal a költségvetés elfogadása után, amelyek a hiánycél teljesíthetőségét már kétségbe vonják. De ennél is tovább szeretnék menni, tisztelt fideszes képviselőtársaim. Azt szeretném önöknek mondani, hogy a Fidesz a gazdaságpolitikában kétkulacsos politikát folytat. Azért, mert amíg egyrészt látszólag azon gondolkodik, hogy hogyan lehet helyreállítani a költségvetés egyensúlyát, a másik oldalon a szakszervezeteket arra biztatja, hogy minden erővel próbáljanak meg többletpénzeket kikényszeríteni a kormányból. Minden alkalommal, amikor valamiféle költségcsökkentés lehetősége merül fel a parlamentben vagy azon kívül, akkor mindent megtesznek, hogy elutasítsák. A legutóbbi példa a kormány javaslata, hogy végre hajlandó megfontolni a szociális ellátások, jóléti juttatások rászorultság alapúvá tételét. Azt követően egy magát konzervatívnak mondó párttól azt kell hallanunk, hogy ez a társadalmi igazságosság megsértése. Ha van önökben annyi felelősség, amennyi szerintem Magyarország legnagyobb ellenzéki pártjába kellett hogy szoruljon, akkor kérem önöket, próbáljanak meg nem szólni akkor, ha nem tudnak olyan megoldást mondani, ami az országnak használ. Ha önök kizárólag e szerint a szempont szerint ítélnek meg mindent, akkor nem fognak tudni segíteni, és nem kétlem a jóakaratukat, látom a politikai szándékaikat, nem fognak tudni segíteni Magyarország helyzetének javulásán, nem fognak tudni segíteni a stabilitáson.
Arra ösztönzöm a parlament valamennyi pártját, hogy fejezzük be ezt a szerecsenmosdatást a Szocialista Párt részéről és ezt a minden változást elutasító politikát a Fidesz részéről, mert nem vezet sehová. Ha a Fidesztől mindig csak azt halljuk, hogy mi megmondtuk, az MSZP-től meg mindig csak azt halljuk, hogy hogyan lehetne megvédeni a mundér becsületét, ráfogni külső okokra azt, hogy itt tartunk Magyarországon, akkor nem fogunk tudni tiszta lapot nyitni 29-én és jövő hónap 16-án a parlamentben és tárgyalni arról, hogy Magyarországot mi húzza ki a bajból. Egy biztos. Siránkozással, panaszkodással, vádaskodással nem fogunk előbbre jutni. Magyarországon most csak a munka, a teljesítmény és egy jobb költségvetés segíthet, van rá esély, hogy megcsináljuk közösen. A kormányé a kezdeményezés felelőssége. Azt javaslom, kezdjünk hozzá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Üléstechnikai bejelentés következik. Kóka János megszavazta ezt a költségvetést, mégsem kormánypárti képviselő, ezért most kormánypárti képviselő következik, méghozzá Molnár Albert. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, ha szükséges, akkor hatszor, vagy akár hétszer írjuk át a költségvetést azért, hogy bebizonyosodjon az, hogy jól tudunk alkalmazkodni a megváltozott világgazdasági körülményekhez, amit alátámaszt az Európai Unió január 19-én kiadott aktuális előrejelzése. A Fidesznek van az "éltanuló" kifejezése. Kérem, szeretném bejelenteni a fideszes képviselőknek, hogy ismét ehhez érkeztünk, éltanulók vagyunk az alkalmazkodásban. Ha valaki átnézi ezt a tanulmányt, ebben azt fogja találni, hogy az államháztartási hiány tekintetében Magyarországon gyakorlatilag nincs eltérés, 0,2 százalék mindössze. Ha megnézik, számos országban 2-3 százalékpont, de az Egyesült Királyság esetén 6, Írországban 4,5, Romániában 5,5, Spanyolországban 4,3 százalék. Nem értem, honnan vették azt, hogy nagy az eltérés. Ha a növekedés megítélését vesszük, ebben Magyarország a második Szlovénia után, amely 0,5 százalékot tévedett, Magyarország 0,6 százalékot, Szlovákia 1,9 százalékot, Németország 2,1 százalékot, Litvánia 5,5 százalékot, Írország 4,2 százalékot vagy Hollandia 3,3 százalékot, de Csehország is 2 százalékot. A magyar tévedés mindegyiknek a töredéke.
Azt gondolom, hogy a magyar kormány igenis kellő áttekintéssel és felelősséggel állt ehhez a kérdéshez. Amikor a világ összes közgazdásza, szakmai intézete az utóbbi 70 év legnagyobb világgazdasági válságáról beszél, akkor egy magyar költségvetési bizottsági ülésen elég furcsán hallom azt, hogy hol van itt válság, amikor ezt már a hétköznapi ember is tudja, érzi sajnos, és látja. A költségvetés időszakában ezek után nem értem, hogy a Fidesz képviselői miért nyújtottak be sok százmilliárdos, hiányt növelő módosítást a 2009-es költségvetéshez. Ez nem volt releváns magatartás, különösen akkor, amikor tudták, hogy valós forrás hiányában, amelyekkel megindokolták költségvetési módosításaikat, ezek mind-mind költségvetésihiány-növeléssel lettek volna előteremthetők.
De hogy inkább szakmai útra tereljem a szót, 2006 óta folyamatosan javul az államháztartás pozíciója, mára közel kerültünk a maastrichti kritériumok teljesítéséhez. Az infláció szépen javul, illetve az államadósságban alatta vagyunk az eurózóna 68,7 százalékos átlagos államadósságszintjének. Igaz, a kritériumként az 1990-es években meghozott 60 százaléknak nem felelünk meg, de lehet, hogy Európa fog hozzánk csatlakozni ebben. Azt gondolom, a magyar kormány jól tervezett, és szavahihetőnek is bizonyult az elmúlt három évben, hiszen 2006-ban 9,3 százalék, 2007-ben 4,9 százalék és 2008-ban a tervezett 4 százalékkal szemben eredményszemléletben 3,3 - plusz-mínusz 0,2 - százalékos államháztartási hiány fog teljesülni. Ez jól bizonyítja azt, hogy a kormányzat nemcsak a tervezettet hozta, hanem a tervet meghaladó államháztartásihiány-csökkentést hajtott végre.
Szeretnék néhány kérdést feltenni elnök úrnak, illetve államtitkár úrnak. Csak a sajtóból láttam, hogy Strauss-Kahn, a Valutaalap vezetőjének magyarországi látogatása néhány sajtóorgánumban némi negatív felhangot kapott, de ugyanerre az időre tehető, hogy a forint gyakorlatilag elkezdett gyengélkedni, szinte ezzel azonos időben. Autentikus forrásból, államtitkár úrtól kérdezném meg, hogy Kahn úr magyarországi látogatásának mi volt a valódi célja, és milyen tapasztalatokat szerzett Magyarországon. Láttam a tv-interjúját, de így, testközelből talán több információval tud nekünk szolgálni.
A másik kérdésem inkább elnök úrhoz szólna. Az ugyanerre az időszakra tehető forintgyengülés valóban ennek a látogatásnak a félremagyarázása, vagy egyéb piaci reakciók eredménye lehetett? Államtitkár úrnak még egy kérdést tennék fel. Az eurózóna államadósság-állománya a GDP-hez viszonyítva 2008-ban 68,7 százalék, 2009-ben közel 73 százalék, 2010-re prognózisként 75,6 százalék látszik reálisnak. Lát-e arra esélyt, hogy a maastrichti kritériumok, tehát Magyarország csatlakozása az államadósság oldaláról enyhébb megítélés alá eshet, hogy esetleg velünk sem tartatják be ezt a 60 százalékot, amit annak idején kőbe véstek? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Herényi Károly következik.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Mintha azért ültünk volna össze, mert az Európai Unió többi tagországa rosszul becsülte meg a várható hiány mértékét, egyedül mi teljesítettünk ezen a téren jól, és most a környező országok kihívásaira kell valami értelmes választ adnunk. Itt valami sántít, valami nem igaz. Egy héttel ezelőtt itt ültünk, ebben a teremben öten, velünk szemben ült az IMF vezetője, megveregette a miniszterelnök úr hátát, megsimogatta a fejét, és azt mondta, hogy ebben az országban minden a lehető legnagyobb rendben megy. A távozását követő 24 órán belül szóba került a költségvetés átrendezése, szóba került a 29-ei rendkívüli parlamenti ülésnap összehívása, aminek egyébként előzetesen a kommunikációban nyoma sem volt, jelét nem láttuk annak, hogy erre szükség lesz. Az a baj, hogy itt valaki már megint nem mond igazat. Valaki már megint próbálja úgy elfedni a valóságot, hogy azután megint olyan válaszokat adjunk, amelyek nem lesznek értelmesek, adekvátak, érvényesek.
A költségvetési hiány, úgy tűnik, többé-kevésbé rendben van, hiszen régóta célja volt a jelenlegi kormányzatnak, hogy a hiányt csökkentve egyensúlyközeli állapotba hozza a költségvetést. De minden esztendőben volt egy óriási hiányosság, ez pedig nem más, mint a versenyképesség, a gazdaságélénkítő, gazdaságfejlesztési források meghatározása, elkülönítése, egyáltalán az ilyen irányú aktivitás jelenléte. Most ott tartunk, hogy a költségvetési egyensúly, köszöni szépen, viszonylag jó állapotban van. Azt is mondhatnám, hogy a műtét sikerült, de a gazdaság szereplői ebbe a sikerbe szép lassan belehalnak, mert pontosan ezek a források nem voltak biztosítottak. Ha valamire most szükség van, akkor az az, hogy a költségvetési hiány jelenlegi megtartása mellett olyan döntéseket hozzon meg a kormányzat, ami a gazdaságélénkítés alapjait, feltételeit megteremti, hiszen minden normális európai ország ezt tette. Tudom, a válasz úgy szokott kezdődni, hogy mások a lehetőségeik, más az eladósodottságuk és sok egyéb. Ez természetesen így van. Ott mód van adócsökkentésre, nálunk nincs.
Elsősorban azt szeretném államtitkár úrtól megkérdezni, hogy mit tervez ezen a téren a kormány. Ha a kiadások csökkentését tervezi, azt mi módon akarja megvalósítani, hol, az államigazgatás mely területén és milyen mértékben? Vagy ha a szociális kiadásokat akarja csökkenteni, ami egyébként indokolt, hiszen a környező országokhoz képest dúskálnak a javakban az ebből részesülők, akkor ezt hogyan képzeli el? Adócsökkentést tervez-e úgy, hogy ezzel párhuzamosan a kieső pénzt kiadáscsökkentéssel akarja ellensúlyozni? Vagy gondolkodik-e adóátrendezésről, ami az élőmunka terheit jelentősen csökkenti, javítva a foglalkoztatás feltételeit? Ezt nagyon régóta mondja az ellenzék. Esetleg más típusú adók enyhe növelésével igyekszik az egyensúlyt fenntartani? Vagy egyáltalán dolgoznak-e a Pénzügyminisztériumban a rendkívül drága, összetett és komplikált adórendszer egyszerűsítésén, ami megtakarítást jelentene mind az adófizetőnek, mind a beszedőnek? A gondolatvilágukban milyen teret kapott az a gazdasági csúcson elmondott, és ott jó szívvel fogadott javaslata az MDF-nek, hogy mindent tegyünk meg az eurózónához való mielőbbi csatlakozás érdekében? Itt kétféle tevékenységre lesz szükség, elsősorban diplomáciaira, másodsorban pénzügy-politikaira. Itt történt-e valami, vagy tervbe van-e véve, hogy ezen a területen történjen valami?
A bevezetőjében államtitkár úr arról beszélt, hogy a környező országok gazdaságainak alakulását azért kell mély aggodalommal figyelnünk, mert exportorientált ország vagyunk. Ha a kormány tervez, akkor most milyen forintárfolyammal tervez? Hiszen a gyenge forint az exportlehetőségeket meglehetősen javítja, az importot szűkíti, ami esetleg a belső piac átrendeződését is eredményezheti, a magyar vállalkozók megerősödésének teret jelenthet, ha a belső forgalom, a belső kereslet élénkül. Van-e ilyen a tarsolyukban? Gondolkodnak-e ezen?
Végül azt szeretném megkérdezni, hogy mi értelme van a 29-ei rendkívüli ülésnapnak? Hiszen a pénzügyminiszter úr a televízió Nap-kelte című adásában elmondta, hogy egyetlenegy konkrét számot nem fogunk megismerni, tehát semmilyen olyan új információval nem fognak bennünket ellátni, amit ne tudnánk idáig is. Mi lesz ennek az ülésnapnak a funkciója, szerepe? Hiszen itt döntés nem születik, tájékoztatni akár írásban is lehet, de úgy tűnik, hogy ebből egy újabb nemzeti cirkusz körvonalai rajzolódnak ki, amire most nem lenne szükség, illetve nem erre lenne szükség, hanem értelmes, aktív és gyors, jól előkészített döntések meghozatalára, amivel a jelenlegi kormányzat most már lassan nyolcadik hónapja adós. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Domokos László alelnök úr következik.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A helyzet ma úgy néz ki, hogy a parlamentben ellenzéki többség és kormánypárti kisebbség van. De valójában a költségvetési és az adótörvényekről kimondhatjuk, a mostani ellenzék két pártja is részese volt annak a döntésnek, amelynek eredményeképpen eljutottunk oda, hogy a költségvetés gyakorlatilag megbukott, az adótörvények pedig nem töltik be azt a funkciót, hogy a munkahelyek védelmében új lendületet tudnának adni a magyar gazdaság szereplőinek. Ebben egyetértés van. Ehhez képest persze lehet magyarázni itt a bizonyítványt, hogy mi legyen, hogy legyen. Láthatóan a kormány elég tanácstalan, Simor úrnak viszont megköszönhetjük, hogy egy nagyon világos képet adott, amely szerint a -0,9 százalékos növekedés helyett -2,5 százaléknál rosszabb várható növekedéssel kell számolni, ami a szakértői becsléseket is meghaladó lesz. Ezt ma megtudtuk pluszinformációként.
Ez valóban azt támasztja alá, hogy alapjaiban egy más gazdasági környezet lesz a költségvetés sarokszámaihoz képest. Az infláció alakulásával kapcsolatban pedig megint csak egészen más makropálya jelenik meg, mint amivel a kormány számolt. Ez azt mutatja, hogy fűnyíró elven nincs megoldás a költségvetés átalakítására. Fontos lett volna, hogy megtudjuk pénzügyminiszter úrtól, mit tervez a Pénzügyminisztérium, a kormány. Erről ma nem tudtunk meg semmit. Igazából a Pénzügyminisztérium, a kormányzat a mai bizottsági üléshez semmilyen módon nem járult hozzá. Meghallgattuk a költségvetési és adótörvényeket megszavazó felelős pártok kérdéseit, véleményét, és azt kell mondanom, az a legsiralmasabb. Hiszen úgy tűnt, hogy legalább ők tudják, mit csinálnak. Azt mondták, jobb lesz az ország helyzete, ha ezek a törvények el lesznek fogadva. A kérdéseikből az derült ki, hogy semmivel sem jutottunk előrébb, nem tudnak hozzátenni semmilyen többletet.
Ezért fel szeretném tenni a kérdést először a jegybankelnök úrnak. Miért kell ma magasabb alapkamattal dolgoznia a monetáris politikának az októberi 8,5 százalékhoz képest? Hiszen ma még mindig 9,5 százalékos a magyar alapkamat, miközben Európa, sőt a világ legtöbb államában a 0-ához közelítő alapkamatokkal dolgoznak. Tehát teljesen ellentétes irányba megy a magyar monetáris politika, a reakciója, cselekvése, aktivitása a fő folyamatokhoz képest. Tulajdonképpen ma egy korrekció történik, az október 22-ei pánik hirtelen 3 százalékos emelését kezdi lefaragni a Nemzeti Bank. De messze nem az történik, ami a többi országban. Ez miért történik, ennek milyen következményei vannak? Egyáltalán egyszer jó lenne elmagyarázni, megértetni, hogy miért kell a magyar adófizetőknek, az egész országnak, a gazdaság szereplőinek, a lakosságnak, a magyar költségvetésnek a magasabb kamatokon keresztül megfizetnie ezt. Ez egy reális, tiszta képet adna számunkra, hiszen tudjuk, hogy 1200 milliárd forintot meghaladó állami adósságkezelési költségek vannak, és láthatóan jóval magasabbra tornázza ezt azzal a jelenséggel, amit most látunk.
A másik kérdésem a kormány felé, mert világossá kell tennünk: államtitkár úr, lesz költségvetési módosítási javaslatuk, vagy sem. Ha igen, akkor milyen irányba kívánnak javaslatot tenni? Az összes többi bennünket bizottsági szinten nem érdekel. Ez tartozik ránk. Lesz törvénymódosítási javaslatuk, vagy nem? És valóban, Kóka Jánossal teljesen egyetértek: van most pénz a költségvetésben, vagy nincs? Hiszen, ha úgy tetszik, elég lazán szétosztogattak pénzt az önkormányzatok között december utolsó napjaiban, mindenféle szabályok megkerülésével. Másrészről tudjuk, hogy hónapok, évek kifizetetlen számlái állnak sorban különböző pályázatoknál és más esetekben. Akkor mi a helyzet a költségvetésben? Van pénz a kasszában, vagy nincs pénz? Lesz pénz a költségvetés egész éves végigfuttatásához, vagy nem lesz pénz? Ha ezt világosan elmondják, utána beszélgethetünk arról, hogy milyen megoldások jöhetnek, és hogyan viszonyul ez az egész a mai, elfogadott költségvetéshez, amelyet nagyon fontos ismerni.
Ne mossuk össze, Kóka János képviselő úrnak mondom, az MSZP és az SZDSZ szavazta meg ezt a költségvetést. Ez bukott meg. Ez a tény. Utána lehet vádaskodni, de méltatlannak tartom, hogy erre válaszoljunk. Önök elfogadták azt, hogy a szociális rendszer ilyen legyen, az adórendszer ilyen legyen, az állami elosztási rendszer ilyen legyen. Hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány tovább vegetálhasson ebben az irányban, és ezen keresztül folytatódjanak a gazdaságpolitikai folyamatok. Láthatóan a következő hónapokban is asszisztálnak ahhoz, hogy egy jó nagy vita bontakozzon ki belőle. Mi a megoldásuk? Kormánypártiak akarnak lenni, kitartanak 2010-ig az MSZP mellett, vagy sem? Ez az igazi kérdés. Úgy tűnik ma, hogy kitartanak emellett. Az összes többi kérdéskörre nem tudunk addig választ adni, amíg nem világos, hogy hiteles kormánya van-e az országnak, vagy nincs hiteles kormánya. Önök hitelesíteni próbálják ezt a kormányt, ennek következménye az, hogy most itt tartunk. Minden további módosítás ennek függvényében ítélhető meg, azt gondolom.
Nem szeretném most a frakciók közötti vitát lefolytatni, Simor elnök úrtól és államtitkár úrtól világos kérdésekre világos választ szeretnénk kapni. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Lassan szeretnék a két meghívott vendégünknek is szót adni, hiszen nagy figyelemmel és türelemmel hallgatnak bennünket. Hárman jelezték még hozzászólási szándékukat, Kovács Tibor, Horn Gábor és Hargitai János. Amennyiben egyetértenek ezzel, utána szót adnék meghívott vendégeinknek. Mivel ellenzéki felszólalót kormánypárti követ, Kovács Tibor következik.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Amikor fideszes képviselőtársaim a költségvetés összeomlását emlegetik, akkor érdekes módon nekem mindig az a "nagyszerű" bejelentésük jut eszembe - amikor kormányra kerültek 2002-ben (Sic!), és körülbelül egy hónap eltelte után nagy dérrel-dúrral jelentették be -, hogy az előző kormány az adófizetők pénzén, titkos eszközökkel megfigyelte a szegény fideszes képviselőket, még Deutsch Tamás édesanyját is. Ezt szajkózták hónapokon keresztül. Aztán kiderült, hogy nem történt ebben a dologban semmi. Egyébként a költségvetés összeomlásáról akkor beszélhetnénk, ha a közalkalmazotti és köztisztviselői szférában már nem tudnánk a fizetéseket kifizetni, a költségvetés nem tudná teljesíteni azokat a kötelezettségeit, amelyek a törvényben megfogalmazódnak. Ilyen természetesen nincs. Ezt a lózungot durrogtatni 15-ször itt, a költségvetési bizottság ülésén, egyszerűen elképesztő.
Szijjártó képviselő úrnak mondanám, hogy amikor Járai jegybankelnök volt, a kamat körülbelül ugyanezen a szinten volt, mint most. Akkor mi is azt mondtuk, hogy az tűrhetetlenül és indokolatlanul magas kamatszint. Ha emlékszik rá, és nem haragszik meg jegybankelnök úr, egy évvel ezelőtt itt, a bizottságban kifejtettük azt az álláspontot, hogy vitatkozunk azzal a politikával, amit a jegybank követett a kamatokkal kapcsolatban, mert túl magasnak tartottuk a kamatokat. Érdekes módon, amikor Járai jegybankelnök volt, nem verték a tamtamot, hogy azonnal kellene csökkenteni a kamatokat. Hogy miért nem tették, nem is értem! Az pedig, hogy a kormány nem avatkozott be időben? Itt elhangzott, és a híradások is egyértelművé tették, hogy a magyar kormány az elsők között volt, amelyik a legerőteljesebb intézkedéseket tette annak érdekében, hogy a válság kezelése megfelelőképpen történhessen. (Balla György: De nem sikerült. Nem hülyeséget kell csinálni, hanem normálisan dolgozni.) Az, hogy sikerült vagy sem, a későbbiekben fog természetszerűleg eldőlni. De nemcsak Magyarország, hanem az Európai Unió valamennyi országa küzd ezzel a problémával, és sokak sokkal rosszabb helyzetbe kerültek az elmúlt hetekben, hónapokban, mint Magyarország. És a felsorolt adatok azt mutatják, hogy számos országban a visszaesés két-háromszorosa annak, ami Magyarországon ez idáig bekövetkezett.
Úgy gondolom, és ezt a kormány hangsúlyozza is, hogy nem láthatóak előre a folyamatok, és valamennyi ország próbál alkalmazkodni a helyzethez. Nem minden országnak állnak rendelkezésére ugyanazok az eszközök, amelyekkel be tud avatkozni a gazdasági folyamatokba. Magyarország lehetőségei korlátozottak e tekintetben, erről is beszéltünk már számtalanszor itt, a költségvetési bizottság ülésén. Meg arról is, amit Kóka képviselő úr már többször felvetett, a kormány képviselői már számos alkalommal választ adtak arra, hogy a közalkalmazotti szférában kifizetendő kompenzáció milyen forrásból és hol volt benne eredetileg is a költségvetésben. Sajnálom, hogy még mindig ezen rágódnak, és még mindig nem találták meg a forrást. Itt, a költségvetési bizottságban is már számos alkalommal megvitattuk ezt a kérdéskört.
Egyébként úgy gondolom, Herényi képviselő úrnak mondanám, hogy természetesen megkérdőjelezhető az, hogy erre a 29-ei ülésnapra miért van szükség. Ezen az ülésnapon a kormány mindenképpen a tegnapi európai uniós bejelentést követően, addig felmérve a helyzetet, tud egy képet mutatni az országnak a gazdaságról. Elvárható lenne egyébként, egy normális országban a dolgok úgy történnek, hogy a politikai pártok elmondják a véleményüket, álláspontjukat, hogy adott helyzetben hogyan látják a megoldás lehetőségét. Hátha elérnénk talán egyszer azt a magyar parlamentben is, hogy egy ilyen parlamenti nap keretében hallhatnánk komolyabb szakmai véleményeket, nemcsak ilyen lózungokat, amiket már 15-ször hallottunk Szijjártó képviselő úrtól is arról, hogy hogyan lehetne azokkal a problémákkal együtt élve sikeresen boldogulni, amelyekkel, még egyszer szeretném hangsúlyozni, nemcsak mi, hanem egész Európa, sőt, az egész világ küzd. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Horn Gábor következik.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Meg kell mondanom őszintén, úgy érzem magam, mintha nem egy moziban ülnénk. Mintha nem ugyanabban az országban élnénk. Úgy érzem, mintha a miniszterelnökkel sokan egy országban élnénk, az MSZP-s képviselő kollégák pedig egy másikban. Fel lehet itt sorolni azt, hogy milyen rosszul mérte fel Szlovákia az egyébként 8,5 százalékos növekedési helyzetét, miért becsült rosszul így vagy úgy. Írország is hosszú évek óta viszonylag kiszámítható, stabil növekedési helyzetben van. De tudnunk kell azt, hogy Magyarország nagyon nagy bajban van. Engem egy picit sem vigasztal, hogy Szlovákia is bajban van, sőt, Franciaország is, nem beszélve Németországról. Sokan bajban vannak. A nagy Egyesült Államok is bajban van. Ez mind "nagyon szép". De mi azt látjuk, hogy Magyarország van nagy bajban. Itt lehet azt mondani, hogy milyen fantasztikus volt Magyarország reakciója az egyébként Európában sehol nem látott majdnem államcsődre, amire szerintem a Nemzeti Bank helyesen reagált, bár talán idáig most nem kell visszamennünk, de ezt még büszkén is mondani, hogy milyen fantasztikusan reagáltunk arra, hogy majdnem tönkrement az ország?! Finoman szólva, mintha nem egy moziban lennénk.
Abból a szempontból sem érzem, hogy egy moziban ülnénk, ahogy itt ülünk. Kezdeményeztünk egy bizottsági ülést még jóval azelőtt, hogy a miniszterelnök úgy gondolta volna, hogy beszélnünk kell a válságról. A miniszterelnök tudomásom szerint január 29-ét azért hívta össze, mert úgy gondolta, hogy nagyon nagy bajban van az ország. Én így ítéltem meg a szavait. Nagyobb bajban van, mint ő maga gondolta. És ő maga ezt mondta. Most úgy látom, ez nem igaz. Sőt, Herényi képviselőtársaimtól azt hallom, hogy a költségvetés rendben van. Szomorúan kell jeleznem, a költségvetés nagyon nagy bajban van. Ha igaza van Simor Andrásnak, hogy -2,5 százaléknál rosszabb lesz a növekedés, én ebben biztos vagyok, ezt itt is, a parlamentben is többször elmondtam, talán emlékszenek rá képviselőtársaim, ha igaza van Simor Andrásnak és sokan másoknak abban, hogy az infláció jóval alacsonyabb lesz a tervezettnél, az azt jelenti, hogy nagyon nagy bajban van a költségvetés. Nagyon nagy bajban. Elkerülhetetlen, hogy hozzá ne nyúljunk. Elmondhatják itt képviselőtársaim, hogy szerintük nincs bajban. De kérem szépen, azt kell látni, hogy a magyar költségvetés soha nem látott problémákkal küzd, és ebből a szempontból egy picit sem vigasztal engem, hogy a tegnap beiktatott Obama vezette Egyesült Államok is nagyon nehéz helyzetben van. Úgy érzem magam egy kicsit, mintha január 29-én bennünket biodíszletnek hívnának egy megbeszélésre, miközben egy szakmapolitikai megbeszélésre, hogy Katona Béla képviselőtársammal vitát ne nyissak, a Pénzügyminisztérium és a magyar kormány úgy tekint, hogy egy szakterület államtitkárát, nem is általános, hanem a nemzetközi pénzügyekért felelős államtitkárát küldi ide. Holott a probléma abszolút hazai. Nincs köze a nemzetközi pénzügyi rendszerhez a problémának. (Molnár László: Ebben tévedsz.) Azt kell mondanom, nem is onnan származik.
Szívesen válaszolok fideszes képviselőtársaimnak arra a kérdésükre, hogy mekkora a mi felelősségünk ebben. Azt is elfogadom, hogy nagy. Rendben van. Azt mondom önöknek, igen, úgy láttuk, én ma is úgy látom, hogy 2008. december 15-én az országnak rosszabbat tett volna egy költségvetésnélküliség, mint egy rossz költségvetés elfogadása. Vállalom ezt. Önök nem így gondolják. Semmi baj. Ez egy valódi vita közöttünk. Ettől nem gondolom azt, hogy kormánypárti lennék, ezt finoman szólva rám nehéz mondani, amióta az SZDSZ kilépett a koalícióból. Egyszerűen egy kérdésben másképp gondolkodunk. Önök úgy látták, ezt tudomásul veszem, hogy jobb lenne az egészet elölről elkezdeni, belemenni egy előre hozott választásba. Ezt tudjuk önöktől, Orbán Viktor ezt elmondta, hogy minél előbb legyünk túl ezen. Mi meg úgy gondoljuk, hogy egy gazdasági válság kellős közepén ez kezelhetetlen helyzetet teremt Magyarországon. Ez köztünk egy valódi vita, mi ezt a vitát így döntöttük el. Vissza lehet utalni a felelősségünkre. Még egyszer mondom, mi a magunk részéről vállaljuk ezt a felelősséget. Elmondtuk, hogy miért tettük. Ezt ma is helyesnek gondolom.
De azzal nem tudok mit kezdeni, hogy egy ilyen borzasztóan nehéz helyzetben, egy egyre mélyülő válságban, amire a magyar gazdaság képtelen reagálni - a magyar kormány gazdaságért felelős minisztere ma reggel azt mondja, hogy mindenképpen adócsökkentésre van szükség, miközben a kormány másik tagjától azt halljuk, hogy erre semmiféle mód nincsen - a magyar kormány egyik tagja nem jön el ide, és nem védi meg az álláspontját. Nem mondja meg, hogy mi a "fenét" akar csinálni. Nem megnyugtató a szlovák példa, és nem is érdekel. Nem érdekel, hogy Litvániában mekkora tüntetések vannak. Az érdekel, hogy Magyarországon kezelhető-e ez a probléma. És úgy látom, hogy lassan kezelhetetlen. Lehet, hogy Kovács Tibor most úgy látja, kifizethetőek a közalkalmazotti bérek, de valószínűleg három hónap múlva nem így fogja látni. És akkor hiába mondja azt, hogy megváltoztak a világpiaci viszonyok, mi azt fogjuk mondani, amit ezelőtt három héttel is mondtunk, hogy ezért kellett volna tartalékokat képezni. Ezért elfogadhatatlan az, hogy 200 milliárd forintot indokolatlanul felhasznált, állítólag a társadalmi béke megőrzésére, a magyar kormány. Mit tett ebben az esetben? Kiáramoltatott 120 milliárdot bérre, mindegy, hogy milyen formában, és ezzel bebetonozta azt a közszférát, amely ezt valószínűleg nem fogja neki meghálálni, a versenyszférában pedig 150-200 ezer munkanélkülivel számolunk már. Nem mi, a nagyon pesszimisták, akik ezért meg szoktuk kapni a magunkét, hanem maga a miniszterelnök, az igazán optimista miniszterelnök mond 150 ezer főt, lesz az még 200 ezer is, és közben azt gondoljuk, hogy a közszférát meg lehet úgy oldani, hogy nem nyúlunk hozzá.
Az volt a javaslatunk, hogy ne lépjük ezt most meg, önök mégis meglépték. Nem volt benne a költségvetésben a 13. havi bér kompenzációja, nem igaz, hogy benne volt. Ön arra hivatkozik, hogy volt rá pénz. De nem erre volt az a pénz, ne mondja már, mi is tudunk olvasni. Nem volt benne a 2008-as költségvetésben egy 80 milliárdos korrekció december 30-án. Nem igaz, hogy benne volt. Ez a 200 milliárd most nagyon sokat segíthetne a problémák kezelésében. Ha ez itt lenne, azt lehet mondani, ha igazuk van önöknek a 2 százalék körüli mínuszban, ez a 200 milliárd, ha nem is oldja meg, de kezelheti a problémákat. A magyar kormány felelőtlen módon politizál. Ezt ki kell mondani. És engem nem érdekel ebből a szempontból, hogy felelőtlen-e a Fidesz vagy nem. Sőt, verjék el rajtam a port, hogy felelőtlen az SZDSZ, amikor megszavazza a költségvetést. De jelen pillanatban nem a miénk ez a felelősség. Akkor tudok jó szívvel elmenni és azt javasolni a frakciómnak, hogy vegyünk részt a január 29-ei ülésen, ha ott tétre megy a dolog. Ha az arról szól; hogy a miniszterelnök elmondja, hogy milyen nagy baj van, és nem hallunk számokat, én is hallottam a pénzügyminisztert, Herényi képviselőtársam, majdnem leestem az ágyról, mert korán volt még, aki közölte egy reggeli tévéműsorban, hogy számokról itt nem esik szó - hát szép lesz! Miről fogunk beszélgetni? Egyáltalán, miért tartunk parlamenti vitanapot? Miért kezdeményez a magyar kormány parlamenti vitanapot? Egyébként is parlamenti vitanapot a parlamenti képviselők szoktak kezdeményezni.
A magyar kormánynak kormányozni kellene. Szeretnénk látni, hogy mi a "fenét" akarnak csinálni. Szeretnénk látni, hogy mi az a program, amivel kivezetik, mi az a stratégia, amivel ki tudnák vezetni ezt az országot a válságból. Legalább három hónapra előre. Szerintem borzasztóan nagy bajban van a magyar gazdaság és ezzel együtt a magyar társadalom. Szerintem a magyar politikai elit ezzel nem néz szembe. Ez borzasztóan nagy felelőtlenség. Kéne venni egy nagy levegőt és szembe nézni ezzel. Kéne venni egy nagy levegőt, és hozzányúlni az eddig hozzányúlhatatlan kérdésekhez. Ezeket tisztességesen végig kellene tárgyalni. Ebből a szempontból közös a felelősség, és mi nyitottak vagyunk erre. Nem egymásra kell mutogatni és nem azt fejtegetni, hogy ki miről tehet. Én nem tudok Kovács Álmosnak kérdéseket feltenni, mert nem tud rájuk válaszolni. Nem tudok politikai természetű kérdéseket feltenni neki, mert nem várhatom el tőle, hogy válaszoljon rájuk. Rosszul is tenné, ha válaszolna köztisztviselőként ezekre. Nem tudok a Magyar Nemzeti Bank elnökétől kérdezni arra vonatkozóan, hogy mit kíván tenni a gazdasági válság elkerülésére, mert nem az ő felelőssége, feladata.
Itt ezen a ponton tulajdonképpen haza is mehetnénk. Egymásnak adhatunk még jó tanácsokat, de nem nekünk kellenek a jó tanácsok, a magyar kormánynak kellenének a jó tanácsok. Ehhez képest az abszurdum, hogy meghívjuk a magyar parlamenti ülésre a magyar gazdasági élet szereplőit, akik a harmadik emeleten fognak ülni, és majd integetünk egymásnak, hogy mi a helyzet. Hát, nem is értem, hogy hol vagyunk! Miről szól ez a történet? Azt gondolom, közben Kóka János barátommal beszéltünk erről, ez az ellenzék számára egy lehetőség. Meg kéne azt fontolniuk a jelenlegi parlamenti pártoknak a mostani körülmények között, hogy akkor tudunk részt venni ezen a jövő csütörtöki ülésen, ha annak van írott anyaga, hogy miről fog szólni, milyen javaslatok kapcsolódnak hozzá, milyen konkrét elképzelések. De hogy azért menjek be, hogy meghallgassam a miniszterelnököt?! Ezt a televízióban is meg tudom tenni, és van ezernyi, ennél fontosabb dolgunk is. Föl kéne ébredni, elsősorban MSZP-s képviselőtársaimnak, mert ők a felelősei ennek. Ők a kormánypárt. Kezd kezelhetetlenné válni a magyar gazdaság helyzete. Olyan lassú a növekedés, amivel nem tudunk mit kezdeni. Hiába mondják önök el, hogy a németek tehetnek róla, mert az export sokkal rosszabb lett! Hiába mondja valamelyik MSZP-s képviselőtársam, hogy milyen jót tesz a gyenge forint. Ha nincs export, ha nem lehet exportálni, ha nincs a másik oldalon vevőkapacitás, akkor nincs ilyen pozitív hatás.
Ezeket az asztalra kéne tenni! Élénkíteni kéne a magyar gazdaságot. Adót kéne kínkeservesen csökkenteni. Válaszokat kéne találni arra, hogy a költségvetésben milyen tartalékok vannak. Ezek nagyon konkrét, nem általános kérdések. Tenni kéne valamit a rosszul működő, diszfunkcionális jóléti, szociálisnak csúfolt rendszerrel, ami azokat támogatja, akiket nem kellene, és azokat nem támogatja, akiket kellene. Ezeket mind asztalra kellene tenni! Ehelyett itt ülünk, és önök azt mondják (az MSZP-sek) ezen az oldalon, ahol mi is ülünk, hogy nem értik, miért is ülünk itt. A másik oldalon legalább értik, hogy miért ülünk itt, de nincs konkrét javaslat, amivel tudnánk mit kezdeni. (Az előterjesztői asztalnál ülő Simor Andráshoz és Kovács Álmoshoz fordulva.) Itt meg nem ül senki. Elnézést kérek önöktől, uraim. Itt nem ül senki, aki érdemi választ tudna adni a kérdéseinkre. Szerintem ez tarthatatlan. Az a kérésem mindannyiunkhoz, magunkra is értem ezt, hogy próbáljuk meg más mederbe terelni ezt a dolgot, mert nem kicsi a tét. Egyáltalán nem kicsi a tét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Egy rövid megjegyzésként azért hadd tegyem hozzá bizottsági tagtársunk szavaihoz, hogy a Házszabály szerint a bizottság egyötöde kezdeményezhet bizottsági ülést. Azért szükség volt a Fidesz képviselőire is ahhoz, hogy ma bizottsági ülésre kerüljön sor. Tehát nyilván egyetértünk abban, hogy a probléma fontos, ott van az asztalon, és erről beszélni kell. Az utolsó jelentkezett hozzászólónk Hargitai János képviselő úr. Neki adom meg a szót. Parancsoljon!
Dr. Hargitai János hozzászólása
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértek Horn Gábor képviselőtársammal abban, hogy az asztalnak ezen a végén, (Az előterjesztők helyére mutat.) előre bocsátva, hogy a legnagyobb tiszteletem azoké, akik itt vannak, mégis itt kellene egy embernek ülni, aki ma még nem senki. De ő nem tekintette olyan fontosnak ezt a költségvetési bizottsági ülést, hogy eljöjjön. Ebből arra következtethetünk, hogy 29-én nyilvánvalóan csak egy shownak leszünk részesei, ezért kétségtelenül megfontolandó, hogy hogyan viszonyulnak ehhez az ellenzéki pártok. Én örültem ennek a kezdeményezésnek, Egyébként részt vettem azon a beszélgetésen is, ami Kahn úrral történt ebben a teremben. Egy nyugodt vezérigazgatóval találkoztunk, aki kétségtelenül azt a benyomást keltette bennünk, hogy Magyarországon alapvetően jól mennek a dolgok. Másnap meg azt láttam, hogy a miniszterelnök úr parlamenti ülést hív össze. Ebből tudtam azt, hogy messze nem olyan rózsás a helyzet Magyarországon, mint amilyennek ő lefestette nekünk, bár azt mondta, az ő előrejelzéseik is azt jelzik majd, hogy a világgazdaság folyamatai sokkal tragikusabbak, mint ősszel, ezért a magyar költségvetéshez is hozzá kell nyúlni.
Most összeül a szakbizottság a plenáris ülés előtt, és az ember azt gondolná, hogy itt hall is valamit. Ehelyett megint csak beszélgetünk, kínozzuk egymást, raboljuk egymás idejét mi, képviselők, és az égvilágon semmire nem jutunk. Így fogunk 29-én leülni a parlamentben. Szakállamtitkár úrtól azt sem bánom, ha nem ad a kérdéseimre választ, mert egyetértek azzal, amit Horn Gábor elmondott, hogy politikai kérdésekről nem feltétlenül kell egy vezető köztisztviselőnek beszélnie, de szeretném, ha jegybankelnök úr válaszolna. Egyébként mindkettőjükre úgy tekintek, mint olyan szaktekintélyekre, akik túl fogják élni ezt a kormányt. A jegybankelnök úr egészen biztos, és a szakállamtitkár úrnak is van erre lehetősége, hiszen nem politikusként ül ebben a kormányban. A kormány álláspontját még csak-csak értem: elrejteni mindent, és túlélni valahogy a 2009-es évet, aztán majd lesz valami 2010 tavaszán. De mit fog képviselni a bankelnök úr 2010 tavaszán? Mert az igaz, hogy az igazán nagy gondot, az államcsőd előtti helyzetet el lehetett hárítani az IMF vezette konzorcium által nyújtott hitelcsomaggal, a 25 milliárd dollárral, és ennek előteremtésében a Nemzeti Banknak is oroszlánrésze volt, a Pénzügyminisztériumnak is.
Tudjuk jól, ha hozzányúlunk a költségvetéshez, a kormány ezt kommunikálja, és ezt mondja Kahn úr is, Magyarország megint más pályán fog járni, mint az összes többi európai ország. Ma, amikor jöttem fel Baranyából erre az ülésre, egy rádióadásban éppen őrá hivatkozva mondták azt, hogy mintha az IMF is váltott volna a gondolkodásán. Az IMF mindig a kiadások szűkítését képviselte általában, tehát hiánycsökkentést képviselt, de most arra ösztönzi az európai uniós országokat, hogy pénzt nyomjanak a gazdaságba. Ezt a kérdésfeltevő úgy fogalmazta meg a vezérigazgató úrnak, mintha ez az IMF általános politikája lenne. Erre éppen Magyarországot hozta fel példaként, hogy Magyarországon ő nem tesz ilyen javaslatokat. Ez a példa arra, hogy nem általában fordult meg az IMF gondolkodása, Magyarországon azt mondja, hogy erre nincs lehetőség. Tehát ha egy ellenkező példát akarunk hallani, akkor ez éppen Magyarország.
Nem értem bankelnök urat, miért veszi magára azt a fajta felelősséget, amikor erről az oldalról kérdezzük, kínozzuk amiatt, mintha nem csökkentene úgy jegybanki alapkamatot, ahogy csökkenteni akarna ön is. Mintha ön bankelnökként ugyanabban a helyzetben lenne, mint azok, ahol látványosan lehet alapkamatot csökkenteni. Bankelnök úrnak ki kell tudnia mondani, ki is tudja mondani, csak azt kérem, mondja is ki, milyen összefüggés van a bank politikája és az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikája között. Miért mozog más pályán a jegybank, mint ahogy azt mi szeretnénk, a jegybankot milyen kényszerek hozzák ebbe a helyzetbe? Legalább egymással beszéljünk őszintén, mert ön jegybankelnök lesz akkor is, amikor Veres János, akire utaltam, nyilvánvalóan nem kap meghívásokat, legalábbis ebbe a székbe, ahol most a szakállamtitkár ül, mert a teremnek egy másik pontján fog helyet foglalni. Én persze tudom a válaszokat, de akkor is mondjuk el a nyilvánosságnak, hogy mért teszi azt a jegybank, amit éppen tesz, és mit szeretne tenni, amire nincs lehetősége. És egy kicsit 2010-re vetítsenek előre akár a gondolkodásukkal. Ha szakállamtitkár úr ebben a polémiában részt vesz, azt szívesen veszem. Látjuk azt, hogy mennyire szűk a mozgási lehetőségünk most is, amikor van IMF-hitel. 2010 tavaszáig ezzel valahogy elvegetálunk. De mi történik akkor, amikor már ezek a lehetőségek sincsenek meg? Erre kérnék választ önöktől.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Meghívott vendégeinknek adnék lehetőséget a válaszadásra. Államtitkár úr, parancsoljon!
KOVÁCS ÁLMOS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Természetesen azokra a kérdésekre tudok válaszolni, amelyek alapvetően technikai jellegűek. Hadd kezdjem azzal, hogy azért idéztem azokat a számokat, amelyek azt mutatják, hogy a magyar makrogazdasági, illetve a költségvetésihiány-előrejelzés sokkal kisebb mértékben tért el a mostani európai uniós előrejelzés alapján az őszitől, mint sok más országban, mert ezzel szerettem volna jelezni, hogy azok a kollégáim, akik különböző területeken költségvetési összefüggéseket vizsgálnak, és előrejelzéseket készítenek, igyekeznek a legjobb tudásuk szerint dolgozni, a lehető legpontosabban figyelembe venni a világ várható változásait. Ebben a tekintetben, azt gondolom, a magyar apparátus nagyon jól vizsgázott néhány másik ország apparátusával szemben, hiszen sokkal nagyobb mértékben tudta figyelembe venni a várható negatív hatásokat. Ez mindenképpen az ezen a területen dolgozó kollégák munkájának minőségét pozitívan értékeli.
Azt gondolom, hogy minden országban akkor jó a gazdaságpolitika, ha folyamatosan figyelemmel követi a világgazdaságban végbemenő változásokat, különösen olyan országokban, ahol ilyen nagy az exportfüggőség. A probléma ott van, ha az előrejelzések változását nem követi megfelelő gazdaságpolitikai válasz. A munkának az a része alapozhat meg későbbi döntéseket, hogy az előrejelzések változása milyen következményekkel jár. A bevezetőmben próbáltam utalni arra, hogy miután tegnapelőtt jelentek meg az Unió új előrejelzései, annak alapján elkezdtünk új előrejelzésen dolgozni, ahogy a Nemzeti Bank is ezt teszi. Talán ez is magyarázza, hogy a miniszter úr nem tudna most konkrét javaslatot tenni, mert a munka első szakaszában mindenképpen egy pontos helyzetképet kell adni. Nagyon rossz lenne az a gazdaságpolitika, amely egy helyzetkép ismerete nélkül, a hatások pontos felmérése nélkül próbálna meg rögtön döntéseket hozni. Persze, születnek politikai nyilatkozatok, és születnek különböző javaslatok, de azt gondolom, felelőtlenség lenne minden ilyen javaslat előtt nem megnézni, hogy eddig milyen változások következtek be, mert utána annak alapján lehet értékelni a különböző lépéseket, hogy azok ebben a rendszerben milyen további hatásokkal járnak. Ezért nem fogok tudni kommentálni semmilyen konkrét javaslatot.
Magyarországon abban általában egyetértés van szakmai szinten, hogy jó lenne olyan típusú változásokat végrehajtani a kiadási szerkezetben, amelyek alapján csökkenthetnénk a kiadásokat, célzottabbá tennénk a támogatásokat. Egyetértés van abban, hogy jobb lenne egy olyan adórendszer, amelyben a béreket terhelő adók súlya viszonylag kisebb, más adóké nagyobb. Tehát vannak ilyen szakmailag kiérlelt közös álláspontok, konkrét döntéseket azonban nyilván akkor lehet hozni, ha ezeknek a különféle alternatív döntéseknek a hatásait egy reális helyzetbemutatás alapján lehet felmérni. Ez a munka folyik, és lehetőség szerint viszonylag gyorsan meg kell próbálni válaszokat megfogalmazni. Ismétlem, nagyon fontosnak tartom a gazdaságpolitika számára, hogy minden döntést alapos elemzés előzzön meg. Amikor elmondtam a mi előrejelzésünk számait, és Molnár Albert képviselő úr idézte is, hogy viszonylag kisebb volt az eltérés az őszi magyar előrejelzések és a mostani, európai uniós előrejelzések között, az apparátus munkájának pozitív értékelését kell hogy jelentse.
Azt definiálni, hogy mikor omlott össze a költségvetés, inkább politikai kérdés. Technikailag arról van szó, hogy Magyarországon a szabályok szerint abban az esetben kell a költségvetés módosításával a parlament elé jönni, ha az eltérés a bevételek 2 százalékánál nagyobb mértékű. Ez 250 milliárd forint lenne. Ilyen előrejelzéssel nem rendelkezünk, olyannal meg pláne nem, hogy pótköltségvetést kellene benyújtani. Ilyen értelemben nem lehet arról beszélni, hogy mindenképpen hozzá kell nyúlni a költségvetéshez. A költségvetésben lévő tartalékok jelenlegi mértéke 125 milliárd forint, a GDP-nek körülbelül 0,5 százaléka. Ha tehát igaz lenne, hogy csak annyiban tér el a 2009-es várható hiány, mint amennyit az Európai Bizottság előre jelez, akkor ez a tartalék fedezetet adna a 0,2 eltéréshez. De már említettem, hogy még nem fejeztük be a saját számításunkat, hogy milyen mértékű lesz az eltérés. Tehát pénzügyminisztériumi számítás még nincs, csak ha lesz, utána lehet megnézni azt, hogy a tartalékon túl kell-e egyéb lépést is tenni a hiánycél tartása érdekében.
Szabó Lajos képviselő úr kérdezte, hogy lehet-e valamilyen szinten értékelni a 2008-ban megtett lépéseket a válságkezelés kapcsán. Egy dolgot mindenképpen meg kell említeni. Magyarország, ahogy azt Hargitai képviselő úr is jelezte, nem azon a módon reagált, hogy többletkeresletet próbált generálni, hanem éppen az eladósodottság magas szintje, a magyar gazdaságpolitika hitelességével kapcsolatos fenntartások miatt Magyarországnak olyan lépéseket kellett tennie, amelyek a hiány további csökkentését jelentik. Tehát a 2008-as hiány is kisebb lett ezen döntések nyomán a korábban tervezettnél, és a 2009-es tervezett hiány is kisebb annál, mint ami korábban a konvergenciaprogramban szerepelt. Ez legalábbis olyan jelzést adott a piacnak, hogy a hitelességvesztés nem folytatódott, és a piaci bizalom bizonyos mértékben helyreállt. De nem gondolom, hogy a folyamat végén vagyunk.
Felvetődött, hogy Dominique Strauss-Kahn látogatása során voltak-e egyéb észrevételek azon túlmenően, mint amit a költségvetési bizottság tagjaival megosztottak. Én részt vettem több további megbeszélésen is, és összhangban azzal, amit itt a bizottság egyes képviselői hallottak, az IMF vezérigazgatója pozitívan értékelte azt, hogy Magyarország viszonylag gyorsan reagált, jó irányban reagált, teljesítette vállalásait. Természetesen felhívta a figyelmet arra, hogy, ahogy mondani szokás, résen kell lenni, vagy éberen kell maradni, és reagálni kell a változásokra. Ebben persze egyetértés van. Arra a kérdésre, hogy utána a sajtótájékoztatón miért került szóba az, hogy itt fontos reformokat véghezvinni, világos üzenet volt tőle és általában másoktól is, hogy a piac hosszú távú bizalmának elnyerése szempontjából fontos lenne, ha olyan változások, olyan szerkezeti reformok történnének a magyar költségvetés mindkét oldalán, tehát mind az adórendszerben, mind a kiadási rendszerben, amelyek hosszabb távon fenntartható pályán tartják a költségvetést. Ha ezek a hatások már csak 2010 után érvényesülnek, akkor is fontos lenne ezt végrehajtani.
Engedjenek meg egy rövid utalást. Tegnap az Európai Unió pénzügyminiszterei találkoztak. Mivel valószínűleg Európában szinte minden országban növekedni fog az adósság, és komoly kockázatot jelent, hogy a piacok erre hogyan reagálnak, ott is az volt az általános válasz, hogy ahhoz, hogy a piacok bizalma megőrződjön, az lenne a legfontosabb, ha az Európai Unió országai, szembesülve azzal, hogy van egy átmeneti hiánynövekedés és adósságnövekedés, olyan lépéseket tennének, amelyek a hosszabb távú fenntarthatóságot biztosítják. Tehát ha a demográfiai és egyéb problémákból a későbbi években eredő nyomás csökkentése érdekében most lépéseket tesznek, akkor a piac pozitívan fog ezekre reagálni, és akkor finanszírozhatóak maradnak a költségvetések. Ez egy általános megjegyzés volt, de Magyarország esetében a Valutaalap vezérigazgatójának üzenete ezt próbálta továbbadni, hogy az akut probléma kezelésén túl fontos lenne, hogy Magyarország elinduljon abba az irányba, hogy a költségvetést olyan szempontból is fenntarthatóvá teszi, ami Magyarország versenyképességét is szolgálni fogja.
Kóka képviselő úrnak voltak konkrét kérdései is a költségvetési döntések kapcsán. Szétválasztom a dolgot. A 2008-as döntések egyáltalán nem érintik 2009-et, mert a 2009-es költségvetés szempontjából nincs semmilyen hatása annak, hogy 2008-ban mi történt. Nem lehet egyik évről a másikra átvinni a megtakarítást. 2009-et az nem javította volna. Ami sokkal fontosabb és lényegesebb. Mi is történt? Magyarországon 2007 óta a költségvetés már úgy működött, hogy minden fejezetnek egy úgynevezett egyensúlyi tartalékot kellett képeznie. Az szerepelt a költségvetési törvényben, hogy az egyensúlyi tartalék felhasználására csak akkor kerülhet sor, ha a költségvetési cél teljesül, ha a bevételi oldalon nincs elmaradás, illetve a kiadási oldalon nincs túlfutás, azaz nincs veszélyben a költségvetési cél. 2007 őszén és 2008-ban is a kormány meglehetősen óvatosan kezelte a költségvetési tartalék felszabadítását. Talán képviselő úr miniszterként emlékszik arra, hogy komoly csaták folytak, év közben mennyit lehet ezekből a tartalékokból felszabadítani. 2008 ebben a tekintetben nem volt eltérő. 2008-ban sem engedte a kormány az év folyamán a költségvetési fejezeti tartalékok felhasználását. Miután látszott, hogy még a csökkentett, szigorúbb költségvetési cél is tartható, a kormánynak nem volt indoka arra, hogy ezeket a fejezeti tartalékokat továbbra se engedje felhasználni. De mondom, mindez nem többletköltést jelentett, ez az eredeti összeg felhasználását engedte.
A másik kérdés a 13. havi fizetések ügye. Elég sok minden összemosódott itt, a kommunikációs szám, a marketing nem teljesen egyezett meg a tényekkel. A tények egészen pontosan a következők. A kormány úgy döntött, hogy a költségvetés kiadási oldalának kézben tartása és a szigorítás érdekében a közszférában a nominális béreket csökkenteni kell. A nominális bér csökkenése, ez egy sajnálatos tény, 7 százalék, ami a 13. havi fizetéseknek felel meg. Ennyivel lesznek kisebbek a nominális bérek 2009-ben, mint 2008-ban voltak. Tehát nem befagyasztásról, hanem csökkentésről döntött a kormány. Ez a csökkentés valósul meg ezzel az egyezséggel. Nem akarok nagyon mélyen belemenni a technikába. A közszféra bérének három eleme van, az egyik az alapbér, a másik az alapbéren kívül különböző forrásokból kapott jövedelmek, a harmadik pedig a 13. havi kifizetés. A kormány a költségvetésbe az alapbért állította be bérköltségként. Ha csak ez lenne, akkor 12 százalék lenne a nominális bércsökkenés. Két másik helyen jelentek meg források, de szerintem ez közismert volt, bár lehet, hogy nem mindenki figyelt az árnyalatokra, azokra a bértípusú kiadásokra, amelyek nem alapbérként jelentek meg. Hogy csak egy példát mondjak, 2008-ban volt egy egyszeri kiegészítés, ami a bérek része volt. A harmadik tétel a 13. havi fizetés. A szakszervezetekkel való tárgyalások során a kormány azt a stratégiát követte, hogy úgy ért el megállapodást, hogy azoknak a tételeknek a kifizetését, amelyeket eleve 2008-ban is kifizettek bérnövelésként, 2009-ben is lehetővé teszi. Ezt kommunikációs szinten a 13. havi fizetés kompenzációjának nevezte. Ezért nem voltak a folyamatok esetleg mindenki számára követhetőek. De ami tényszerűen megjelent a költségvetésben, és megjelenik majd a bérstatisztikában, a közszférában a bérek éves egészben 7 százalékkal kisebbek lesznek 2009-ben, mint 2008-ban voltak.
Ezek közül a források közül, ahogy mondtam, két tétel megjelent a költségvetésben. Az egyik egy bérjellegű céltartalék, amiből 58,3 milliárd használható fel, a másik az önkormányzatoknál ugyanilyen céllal megjelölt céltartalék, ami 22,4 milliárd forint. Ez összesen 80,7 milliárd forint. Való igaz, hogy a kormány a tárgyalások során ennél többet használt fel, ez a különbség a 47,1 milliárd. De éppen azért, mert a kormány nem engedheti meg a kiadások szintjének növelését, annál a 80 milliárdnál erre a célra többet költött, ezért ezzel a 47 milliárddal más kiadásokat csökkentenie kellett. Ez a mérték éri el azt a 7 százalékos nominálbér-csökkenést, amiről beszéltünk. Azt gondolom, az a fontos, bár nem biztos, hogy a sajtónak ez nagyon jó üzenet, de nem tudom szétválasztani a mondanivalómat, hogy a közszférában 7 százalékkal kisebbek lesznek a bérek. Ez volt tervezve. Ennek fedezetéből 80 milliárd eleve benn volt a kiadások között, 47 milliárdot pedig más kiadások csökkentésével zárolt a kormány. Tehát nincs kiadástöbblet a 13. havi fizetés nyomán. Az persze valós kérdés, hogy lehetne nem 7, hanem 12 százalékkal csökkenteni a béreket, és akkor ezt meg lehetne takarítani, de ez nem volt a kormány szándéka. Szeretnék arra is utalni, hogy összefüggésében kell vizsgálni a dolgot. A gazdaság egészében egy nagyarányú kereslet-visszaesés abban az esetben, ha az export is visszaesik, további, lefelé menő spirált indíthatna el, hiszen a fogyasztás még nagyobb mértékű visszaesése mindenképpen negatívan hatna a gazdaság egészére. Egyetértek azzal, hogy nagyon fontos, hogy a versenyszférában a kellő ösztönzés megmaradjon, de most nem olyan a helyzet, ami néhányszor kialakult, hogy a közszférában a túlzott béremelkedés vitte magával a versenyszférát. Nem hiszem, hogy a versenyszférában -7 százalékos mértékű bércsökkenés lesz. Most nem látom azt a problémát, hogy a közszférában adott bérszint a versenyszférában túlzott béremelést fog indukálni, ami valós probléma lenne.
Azt hiszem, a többi kérdés inkább politikai jellegű volt, úgyhogy azokra nem válaszolnék. Ahogy már utaltam rá, először a helyzetfelmérésnek kell következni, utána dolgozhat ki a kormány javaslatokat. Amit Molnár Albert képviselő úr kérdezett, már elmondtam, hogy mi volt a Valutaalap vezérigazgatója látogatásának célja. Azt megosztotta a bizottság tagjaival, minden egyes párt egy-egy képviselőjével, úgyhogy azt nem ismételném meg. Arra sajnos nem tudok pozitív választ adni, figyelembe véve, hogy az eurózónában is adósságnövekedés lesz, van-e esély arra, hogy Magyarország kedvezőbb elbírálást kapjon az adósságkritérium teljesítése ügyében. Az adósságkritérium nem úgy szól, hogy 60 százaléknak kell lennie, hanem úgy szól, hogy 60 százalék, vagy legalábbis csökkenő pályán kell lennie. Magyarország a következő években nem lesz csökkenő pályán a bruttó adósságot tekintve, hiszen ebbe belejátszik a Valutaalap hitelének az a része is, ami a nettó adósságot nem növeli, hiszen az MNB tartalékait növeli. Ez ad egy stratégiai tárgyalási lehetőséget, hogy hogyan kell ezt a tételt kezelni. Illetve lehet úgy dönteni, hogy azonnal visszafizetjük azt a részt, ami ebben a tartalékban van, de ez egy későbbi kérdés. Azt gondolom, az nem valószínű, hogy egy olyan pályát, amin nem valamilyen módon definiált adósságcsökkenést tudunk bemutatni, nem lehet fenntartani. Ilyen pályát kellene elérnünk, ami jót is tenne gazdaságnak a jövő generációra való tekintettel.
Herényi képviselő úr kérdéseire. Azt mondtam, hogy általában a költségvetés szerkezetében az átalakítási irányokban van szakértői szinten és a közgazdász társadalomban egy egyetértés, hogy most konkrétan ebben a helyzetben ebből mit lehet megvalósítani, ezt a kormánynak mérlegelnie kell. Gondolom, ha megszületnek a döntések, ezekre a kérdésekre miniszter úr vissza fog térni. Természetesen mi is fontos célnak tartjuk az eurózónához való csatlakozást, itt azonban további lépésekre akkor van reális esélyünk, ha a gazdaságpolitika hitelessége tovább javul, amihez hozzátartozik, hogy az ebben a helyzetben adott konkrét válaszokat a piacnak is el kell fogadnia. Ebben a 2009 őszén lehet mérlegelni a további lépéseket. Ami még felmerült: a kormánynak nincs árfolyamcélja, erről talán jegybankelnök úr majd mond valamit. A kormánynak nincs is lehetősége rá. Ha lenne célja, akkor sem tudná elérni, de nincs is célja.
Még egy kérdés volt, amit Hargitai képviselő úr feltett, bár arra csak nagyon röviden tudok válaszolni. Szeretném azt elmondani, hogy bizonyos típusú félreértés van az IMF-hitel, az általa támasztott feltételek és a visszafizetés kondíciói tekintetében. Az IMF-hitelnek azt a részét, amit az államadósságban használunk fel, ha felhasználunk, és erről a bizottság rendszeresen kap tájékoztatást, nem jelent többlet-hitelfelvételt az ország számára. Itt arról van szó, hogy bizonyos esetekben a piac helyett az IMF-től veszünk fel hitelt. Ha nincs lehetősége a költségvetésnek, hogy az IMF-hitelből többet használjon fel államadósság-finanszírozásra, mint amit egyébként a költségvetési törvény jóváhagy, itt valójában csak arról van szó, hogy van valami csere a hitelelemek között, tehát ilyen értelemben ez többletterhet nem jelent. Van a hitelnek egy olyan része, ha lesz ilyen döntés a bankmentő csomag kapcsán, amit a bankoknál tőkeemelésre, illetve a garanciafeltételekre kell használni. Ezeknek a hiteleknek a fedezetét a bankoknak meg kell fizetniük, tehát ezeknek a hiteleknek a visszafizetési forrása a bankoktól fog származni. Ilyen értelemben ez nem jelent többletterhet. Van egy harmadik része a hitelnek, ami az MNB tartalékait növeli. Abban az esetben, és erre majd elnök úr válaszol, ha ezek ott maradnak a tartalékban, akkor lehet úgy dönteni, hogy nincs szükség ekkora tartalékra, és akkor azonnal vissza lehet fizetni. Az IMF-hitel visszafizetése nem jelent semmifajta többletterhet az ország számára ahhoz képest, mint amilyen terhek egyébként jelentkeznének. Az, hogy egyébként jelentkeznek terhek, következménye az államadósságnak, de többletteher ebből nem származik. Az a kérdés, hogy a tartalékoknak ez a szintje később is szükséges lesz, másfajta döntés, azt akkor kell majd megbeszélni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Igazán kitűnő zárszó volt. Meg is nyugodtunk, hogy nem kell több adósságot visszafizetnünk az IMF-hitel miatt, bár nyilván erről még lesz vita. Elnök urat kérném szépen, hogy a felmerült kérdésekre válaszoljon.
SIMOR ANDRÁS, a Magyar Nemzeti Bank elnöke: Megpróbálok azokra a kérdésekre válaszolni, amelyeket hozzám intéztek, vagy amelyekben én vagyok illetékes. Először: elnök úrnak volt egy megjegyzése a bevezetőjében, hogy a Nemzeti Bank az IMF-megállapodás aláírójaként vagy nem szabott, vagy nem vállalt olyan feltételeket, amelyek a gazdaságpolitikát lényegében átalakítják. Annyit szeretnék ehhez hozzátenni, hogy erre a Nemzeti Banknak nincs módja. Sem arra, hogy feltételeket szabjon a kormánynak, sem arra, hogy feltételeket vállaljon a kormány helyett. A Nemzeti Bank két ok miatt írta alá ezt a megállapodást. Egyrészt azért, mert az 1982-es valutaalapi belépésünk óta a Magyar Nemzeti Bank képviseli a Valutaalapban a magyar államot, másrészt pedig a Nemzetközi Valutaalap minden országban a kormánnyal és a Nemzeti Bankkal közös megállapodásokat ír alá. De ez nem azt jelenti, hogy a megállapodásban vállaltakért egyetemes felelősséget vállalna a Nemzeti Bank és a kormány, hiszen a felelősségünk egyértelműen elválik. Nekünk a monetáris politikáért van felelősségünk, a kormánynak pedig a gazdaságpolitikáért általában, a monetáris politikán kívül. Tehát minden, ami a monetáris politikát, a devizatartalék-kezelést illeti, nyilvánvalóan a Nemzeti Bank felelősségi körébe tartozik, ami pedig a költségvetést és egyebeket illeti ebben a megállapodásban, a kormány felelősségi körébe tartozik. Ezt fontosnak éreztem, hogy tisztázzuk.
A következő kérdéseket Szijjártó képviselő úr tette fel. Egyrészt a kamatcsökkentés hatását firtatta a gazdaságra, illetve az európai uniós összehasonlítást. Ha jól emlékszem, Hargitai úr is hasonló kérdést vetett fel. Ezt korábban is elmondtam, most is szívesen megismétlem, más helyzetben van Magyarország, mint azok az európai uniós országok, amelyek képesek radikális, jelentős kamatcsökkentést végrehajtani, beleértve adott esetben Csehországot és Szlovákiát, ahol ugyan ilyen jelentős kamatcsökkentés nem volt, mégis nagyon alacsony kamatszinttel tudnak ezek az országok együtt élni. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy Magyarország bár földrajzilag Európához tartozik, a kockázati megítélés szempontjából az európai uniós országok túlnyomó részénél rosszabb a megítélése. Hogy csak egy példát említsek, Magyarországon az úgynevezett kockázati indexek felára 350 bázispont jelenleg. Ez volt 500-600 bázispont is októberben. Lengyelországé, amely a legközelebb áll hozzánk Kelet-Közép-Európában, durván 200 bázispont, a cseheké, szlovákoké ennél is alacsonyabb. Tehát amikor a befektetők minket megítélnek, nem az eurózónás országokkal, nem az európai uniós országok többségével helyeznek minket egy kategóriába, hanem a kockázatosabb országokkal. Említhetném itt Mexikót, Brazíliát, a Fülöp-szigeteket és más országokat, Bulgáriát, Romániát. Ha megnézzük, hogy ezeknek az országoknak mekkora a kamatszintje, akkor azt látjuk, hogy túlnyomó többségükben a magyar kamatszint körül vannak. Törökországnak például jóval magasabb a kamatszintje még ma is, mint Magyarországé. Nem térünk el ezen országok kamatszintjétől jelentősen.
Azt is elmondtam, személy szerint is és a Nemzeti Bank is többször, hogy ha a gazdaság növekedését nézzük, a recesszióból való kilábalást, akkor nyilvánvalóan jót tenne egy kamatcsökkentés. De a kérdés az, hogy ezt a kamatcsökkentést a kockázati felárunk el tudja-e viselni. A mi megítélésünk az, és ezért haladunk ilyen lassan a kamatcsökkentéssel, hogy óvatosan kell haladnunk, nehogy felborítsuk azt a piaci egyensúlyt, amit október után nagy nehezen sikerült helyreállítanunk. Két esetben is idézett engem Szijjártó képviselő úr, és fontosnak tartom, hogy erre reagáljak, mert a piacok és különösen az itt ülő hölgyek és urak nagyon oda szoktak figyelni minden egyes szavamra, hiszen a piacok erre sok esetben reagálnak. Úgy emlékszem, hogy a két idézet egyikét sem mondtam, illetve nem úgy hangzott el. Az egyik idézet emlékezetem szerint nem hangzott el, a másik idézetből pedig csak a mondat fele. Igen, mi minél hamarabbi kamatcsökkentést szorgalmazunk mindaddig és azzal a feltétellel, hogy ez a pénzügyi egyensúlyt, a pénzügyi stabilitást nem veszélyezteti. E tekintetben sem nekem, sem a Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának semmiben nem változott az álláspontunk október óta. Ugyanazt mondjuk minden tanácsülés után. Azt gondolom, ez ellenőrizhető a Monetáris Tanács rövidített jegyzőkönyveiben, illetve sajtótájékoztatókon az általam elmondottak alapján, mind egyéb nyilatkozataimban.
A forintárfolyamra vonatkozó kérdéseket többen is tettek fel. Szijjártó képviselő úr is kérdezett erről és még valaki, sajnos nem emlékszem így utólag. Szakállamtitkár úr is megemlítette, hogy a kormánynak nincs árfolyamcélja, talán a Nemzeti Banknak. Mi többször elmondtuk, ezúton is készséggel megismétlem, a Nemzeti Banknak nincs árfolyamcélja. Nem is volt az elmúlt hosszú időszakban. Ez nem azt jelenti ugyanakkor, hogy a Nemzeti Bank nem figyel a forint árfolyamára. Természetesen figyel a forint árfolyamára, fontos annak alakulása a Nemzeti Bank számára, több szempontból is. Először is fontos az infláció szempontjából, hiszen amikor monetáris kondíciókról beszélünk, két dologról beszélünk, kamatról és árfolyamról. A Nemzeti Bank a monetáris kondíciók alakításán keresztül tud hatni az infláció alakulására, ebből a szempontból rendkívül fontos a Nemzeti Bank számára a forint árfolyamának alakulása. E tekintetben azt mondtuk az elmúlt időszakban, hogy a szűk keresztmetszetet nem így látjuk. Elmondtuk a múltban, hogy egy gyengébb árfolyammal is teljesíthető az inflációs cél, és a forint árfolyama gyengült is az elmúlt időszakban. Ma annyit mondtam e tekintetben, hogy a jelenlegi monetáris kondíciók mellett is úgy érezzük, hogy teljesíthető az inflációs cél.
Amennyiben ez így van, akkor még két szempontból fontos a Nemzeti Bank számára a forint árfolyama. Egyrészt, mert legalábbis rövid távon hatással van a magyarországi gazdasági növekedésre. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor azt mondhatom, hogy rövid távon egy esetleges forintgyengülés tud élénkítő hatást gyakorolni a gazdasági növekedésre. Hosszabb távon nem vagyunk arról meggyőződve, hogy ennek van élénkítő hatása. Itt azonban figyelemmel kell lenni, és ez a harmadik szempont, a pénzügyi stabilitásra, hiszen a forint árfolyamának komoly befolyása van az ország pénzügyi stabilitására is. Ne felejtsük el, hogy Magyarország, néhány más országtól, például Csehországtól és Szlovákiától eltérően, jelentős devizahitel-állománnyal rendelkezik. Rendelkezik ilyen devizahitel-állománnyal Lengyelország is, de az arányaiban kisebb. Ebből következően a forint árfolyamának változása a devizahitelek alakulásán keresztül a bankrendszer stabilitására és ezen keresztül a pénzügyi rendszer stabilitására is hatással van. Amikor a Nemzeti Bank figyeli a forint árfolyamát, ez is rendkívül fontos szempont, ezt is figyelembe vesszük a kamatdöntéseknél. Egy dolgot hozzá kell tennem. Most nem emlékszem pontosan, ki mondta, hogy jó lenne alacsonyabb kamat és erősebb forint. A kettő együtt nehezen megvalósítható, legalábbis monetáris politikai szempontból. Egy adott gazdasági helyzetben az alacsonyabb kamat a forint gyengülése irányába hathat, bár nem okvetlenül másnap. Tehát ha erősíteni szeretné bárki a forintot, akkor kamatcsökkentéssel egy adott gazdasági helyzetben azt nehéz elérni.
Szabó Lajos képviselő úr kérdezett a devizatartalékok alakulásáról. Az IMF-hitel aláírása óta a devizatartalékok jelentősen növekedtek. Egyébként 2007-ben sem csökkentek a devizatartalékok, ezt nagyon fontos hangsúlyozni. A devizatartalék-igény nőtt meg az országban, mégpedig azért, mert az ország külső adósságállományának futamideje jelentősen lerövidült. Ennek az az oka, hogy míg korábban a bankok középlejáratú forrásokat tudtak bevonni, addig 2008 folyamán egyre inkább csak rövid lejáratú forrásokat tudtak bevonni, és ez megnövelte az ország devizatartalék-szükségletét és igényét. Ezt az eddig lehívott IMF-keretmegállapodásból tudtuk fedezni. Illetve amennyiben további ilyen devizatartalék-igény merülne fel, erre ugyancsak az IMF-megállapodás biztosít nekünk további lehetőségeket.
Kóka képviselő úr javaslatot tett a Költségvetési Tanács január 29-ei felállítására. Nyilvánvalóan nekem nem feladatom, hogy ebben állást foglaljak, de egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Önök tudják, hogy a Magyar Nemzeti Bank és én személy szerint is nagy támogatója és barátja vagyok a költségvetési fegyelemről szóló törvény elfogadásának általában, ilyen módon a Költségvetési Tanács felállításának is. Nagy várakozással tekintek a Költségvetési Tanács munkája elé. De azt gondolom, túlzás lenne tőlük azt várni, ha meg is választja őket a parlament január 29-én, hogy két hét alatt előállítanak egy költségvetési előrejelzést, vagy akár egy makrogazdasági előrejelzést. Azt gondolom, ha ez a tanács feláll, és remélem, minél hamarabb fel tud állni, akkor megalapozott, alaposan kimunkált, egy megfelelő apparátus segítségével előállított alapanyaggal jöjjön az ország nyilvánossága és a parlament elé. Hiszen három okos ember önmagában nem fog tudni egy ilyen költségvetést áttekinteni és arról véleményt nyilvánítani.
Molnár Albert képviselő úr kérdezte, hogy az IMF vezérigazgatójának látogatása vagy más járult hozzá a forint gyengüléséhez. Azt gondolom, hogy itt alapvetően nemzetközi trendeket kell látni a forintgyengülés mögött, hiszen nemcsak a forint gyengül. A forint nagyjából együtt gyengült a lejjel, a złotyval és bizonyos mértékig a cseh koronával is. Tehát ha visszatekintünk november-decembertől visszamenően, nem erősebb a forint gyengülése. Sőt, november-decemberben a forint erősebb volt például a złotynál és a lejnél is. Ezt a gyengülést, amit korábban szenvedtek el, a forint januárban szenvedte el. Ebben szerepet játszanak a magyar gazdaság fundamentumai, szerepet játszik a magyar gazdaság kockázati megítélése, szerepet játszik valamelyest a kamatcsökkentés, és szerepet játszanak a nemzetközi tendenciák is. Miközben tisztában vagyunk azzal, hogy bizonyos megalapozott vagy megalapozatlan hírek, amelyek a piacon elterjednek, a kereskedők rövid távú gondolkodását és döntését befolyásolni tudják, még akkor is, ha utólag ezek a hírek teljesen megalapozatlannak, pletykának bizonyulnak.
Domokos képviselő úr kérdésére, hogy miért kell magasabb kamat, mint az EU-ban és máshol, azt gondolom, válaszoltam. Mi nem ellentétes irányban megyünk, mint az Európai Unió, illetve annyiban megyünk ellentétes irányba, amennyiben ellentétes gazdasági helyzetben van az ország az Európai Unió vezető és fejlettebb országainál. Sajnos ebben a helyzetben van az ország, és ez más monetáris politikát indokol. Azt hiszem, igyekeztem minden kérdésre válaszolni, ha valamit elfelejtettem volna, kérem, emlékeztessenek rá. Köszönöm szépen.
Varga Mihály ügyrendi javaslata
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszönjük meghívott vendégeinknek, hogy válaszoltak az ülésen felmerült észrevételekre.
Az itt elhangzottak alapján tennék egy ügyrendi javaslatot, amelyet részben Horn Gábor hozzászólása inspirált. A bizottság fogadjon el egy olyan határozatot, amely szerint a bizottság mindenképpen fontosnak tartaná, hogy a január 29-ei ülésre a kormány készítsen írásbeli anyagot. Ennek az írásbeli anyagnak három részre kellene vonatkoznia. Egyrészt adjon egy értékelést, hogy mi is ma a gazdaság valós helyzete a kormány szerint, számokkal, tényekkel alátámasztva. Kettő: térjen ki arra, hogy a költségvetés elfogadása óta milyen változások történtek a gazdaságban. Hiszen a kormány részéről, államtitkár úr részéről az hangzott el, hogy itt olyan változások léptek életbe közben, amelyekre korábban a kormány nem tudott felkészülni. A harmadik eleme ennek az írásbeli anyagnak legyen az, ami a kormány tervezett javaslatait, intézkedéseit foglalná össze.
Tehát az az ügyrendi javaslatom, hogy a bizottság támogassa annak az írásbeli anyagnak a megszületését, amire itt többen, többek között Horn Gábor hozzászólásában utalt.
Tekintettel arra, hogy ügyrendi javaslatról van szó, megadnám a szót a frakciók részéről egy-egy embernek. Kóka János jelentkezett.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A hozzászólásomban javaslatot tettem arra, hogy a parlament ezen az ülésnapon szavazzon a Költségvetési Tanács felállításáról. Simor jegybankelnök úr elmondta, ha a szavait jól értettem, hogy támogatja a tanács életre hívását, de nem látja, hogy 2-2,5 hét alatt a tanács fel tudna készülni arra, hogy az eredeti javaslatom szerint 16-án velük kezdjük az ülésnapot, az ő megalapozott véleményüket hallgassuk meg. Ezt elfogadom. Nem szeretnék pikírt lenni, és nem szeretném azt mondani, hogy nem az utolsó ilyen költségvetés-módosításnál ülünk itt, tehát akkor is érdemes felállítani a Költségvetési Tanácsot. A Költségvetési Tanácsnak, az eredeti szándéknak megfelelően, minél hamarabb létre kell jönnie. Tehát szeretném, ha támogatná a költségvetési bizottság azt, hogy ez kerüljön a rendkívüli parlamenti ülés napirendjére. Álljon fel a tanács, és ahogy a saját munkamódszere lehetővé teszi, kezdjen el dolgozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Az MSZP részéről Szabó Lajos!
SZABÓ LAJOS (MSZP): A Házszabály rendelkezései alapján nehezen értelmezhető, hogy elnök úr milyen formában kívánja ezt a javaslatot tenni, hiszen a bizottság jogosult a kormány tevékenységének ellenőrzésére, de feladatainak előírását már nehezen lehet házszabályszerűen megtenni. Ha a bizottsági többség úgy gondolja, akkor meg lehet ilyet szavazni, de az MSZP-frakció tartózkodni fog.
ELNÖK: A Fidesz részéről Szijjártó Péter.
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Arra bátorítanám szocialista képviselőtársainkat, hogy szavazzanak ők is igennel, mégpedig azért, mert ezzel segítenék igazán a kormányt. Ugyanis a Házszabály értelmében a parlamenti ülés összehívása indítványhoz kötött, és jelenleg semmifajta indítvánnyal nem tud, vagy nem akar előállni a kormány. Önmagában elég nevetséges egy parlamenti ülést azért összehívni, mert ott a miniszterelnök akar mondani valamit. Tartson egy kormányszóvívői sajtótájékoztatót, azután majd megnézzük a Kormányszóvivő.hu-n, és akkor talán az a 200 millió forint is valahogy megtérül. A másik, hogy legalább lenne egy indítvány, legalább tudhatnánk azt, hogy ki mit akar. Végre le kellene írni valamilyen mondatokat, és akkor talán nehezebben állna elő az a helyzet, hogy a kormány egyik tagja hétfőn bejelent valamit, kedden pedig homlokegyenest mást mond a másik. Így azért nehéz megítélni, hogy Magyarország milyen útra kíván lépni. Azt gondolom, hogy jegybankelnök úr szavai különös hangsúllyal kell hogy figyelembe vétessenek, kockázati szempontból rosszabb helyzetben vagyunk, mint az EU országai, és a kockázatot csak növeli, a hitelességet pedig csak csökkenti az, hogy a kormány nem tud papírra vetni néhány gondolatot arról, hogy mit gondol a válságról és milyen irányba akar haladni. Mert ha a kormánytagok egymásnak homlokegyenest ellenkező mondatokat mondanak napról napra, úgy nehéz lesz megtalálni a kiutat a válságból. Köszönöm.
ELNÖK: A KDNP részéről Hargitai János!
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Támogatom elnök úr indítványát. Természetesen felesleges keresni, a Házszabályban nincs olyan rendelkezés, ami nekünk erre ne adna lehetőséget. A kormány ellenőrzése a parlament feladata, amit egy bizottság is végezhet. Ezt persze nem úgy kell értelmezni, ahogy itt most Szabó alelnök úr, szerintem nem is komolyan, de megkísérelte, hogy ez valamifajta követő tevékenység lenne, azaz várjuk, hogy a kormány csináljon valamit, és mi utólag ellenőrizzük. Elvárhatjuk a kormánytól, és a kormány köteles egy ilyen anyagot elkészíteni, ha a bizottság így rendelkezik, úgyhogy támogatom elnök úr javaslatát.
ELNÖK: Köszönöm. Az MDF részéről Herényi Károly!
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Írásos előterjesztés nélkül nem sok értelme van egy ilyen vitanapnak, így támogatom elnök úr felvetését.
Döntés az ügyrendi javaslatról
ELNÖK: Köszönöm szépen. A szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki egy ilyen írásbeli előterjesztéssel, amely kiterjed a helyzetértékelésre, a változásokra és a kormányzati intézkedésekre, egyetért. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenhat, ha jól számolom. Köszönöm. Tartózkodott? Tizenhárom. Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Akkor a bizottság egy ilyen jellegű előterjesztést fog kérni a kormánytól.
Kóka János részéről ügyrendi felvetés volt, hogy a bizottság szavazzon arról, hogy a parlament állítsa fel a mostani rendkívüli ülésén a Költségvetési Tanácsot?
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Elállok ettől, mert arra gondoltam, hogy a napirendi javaslatban lehet ezt megtenni. Mivel azonban nem napirendi javaslatról van szó, hanem egy felkérésről, ezért ebbe nem tudjuk bevenni. A házbizottság ülésén fogom ezt kezdeményezni. Tisztelettel kérem a költségvetési bizottság tagjait, hogy a pártjuknál igyekezzenek elérni, hogy ezt támogassák.
ELNÖK: Igyekszünk közbenjárni ebben. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen mindenkinek a mai bizottsági ülésen való részvételt. Mindenkinek további eredményes munkát kívánok. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 30 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit