KPSZB/2/2009.
KPSZB/120/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. február 12-én, csütörtökön 10 óra 10 perckor
az Országház földszint 1. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A Költségvetési Tanács elnök-, illetve tagjelöltjeinek meghallgatása *
Dr. Kopits György szóbeli tájékoztatója *
Dr. Oblath Gábor szóbeli kiegészítése *
Dr. Török Ádám szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, vélemények *
Döntés a jelöltek támogatásáról *
A gépjárműadóról szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről *
Az egyes, a vállalkozásokat korlátozó rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Szatmáry Kristóf szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról *
A gépjárműadóról szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Pettkó András szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról *
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
Az állami vagyonról szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Répássy Róbert szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Bartal Róbert szóbeli kiegészítése *
A Gazdasági Versenyhivatal véleménye *
A Magyar Bankszövetség álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Boldvai László (MSZP)
Botka Lajosné (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP), illetve Botka Lajosnénak (MSZP),
Botka Lajosné (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Dr. Katona Béla (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),
Varga Zoltán (MSZP) Farkas Imrének (MSZP),
Domokos László (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Mádi László (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Schmidt Ferenc (Fidesz) dr. Dancsó Józsefnek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Schmidt Ferencnek (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Varga Mihálynak (Fidesz),
Horn Gábor (SZDSZ) dr. Kóka Jánosnak (SZDSZ).
Dr. Kopits György, a Költségvetési Tanács elnökjelöltje, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának tagja,
Dr. Oblath Gábor, a Költségvetési Tanács tagjelöltje, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának tagja,
Dr. Török Ádám, a Költségvetési Tanács tagjelöltje, egyetemi tanár
Keller László, a Pénzügyminisztérium államtitkára
Szatmáry Kristóf (Fidesz), előterjesztő
Pettkó András (MDF), előterjesztő
Dr. Répássy Róbert (Fidesz), előterjesztő
Bartal Róbert, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője
Dr. Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke
Osváth Piroska, a Magyar Bankszövetség vezető jogtanácsosa
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 10 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim. Bizottsági ülésünket megkezdjük. Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a jegyzőkönyvvezető gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm meghívott vendégeinket és mindenkit, aki bizottsági munkánk iránt érdeklődik.
Tisztelt Bizottság! Először a bizottság napirendjéről kell döntenünk, utána kezdhetjük el munkánkat. A döntésünk után szeretnék egy tájékoztató bejelentést is tenni. A kiküldött írásbeli meghívóhoz egy szóbeli kiegészítés érkezett. Meg is adnám Szabó Lajos alelnök úrnak a szót. Parancsoljon!
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A szocialista képviselőcsoport nevében kezdeményezem, hogy az 5. napirendi pont alatt tárgyalásra kijelölt, a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló, T/6665. számú törvényjavaslatot ma a bizottság ne tárgyalja. Várhatóan a házbizottság ülésén is születik egy ilyen döntés, de ezt csak megelőlegezni tudom, hogy a jövő héten ez ne szerepeljen a parlament napirendjén, azért, hogy ebben a kérdésben a véleményünket alaposabban tudjuk megfogalmazni. Kérem a bizottságot, hogy ezt a napirendi pontot a következő heti ülésére tegye át.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha jól értem, az MSZP frakciója indítványozza ennek a törvényjavaslatnak a napirendről való levételét, akkor én is javaslom, hogy ennek tárgyalására ma ne kerüljön sor. Más kiegészítés nem érkezett, úgyhogy kérem a bizottság tagjait, szavazzunk a napirendi ajánlásról. Aki azzal egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Huszonnégy. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát elfogadta napirendjét, és ennek alapján megkezdheti a munkáját.
Mielőtt az első napirendi pontra rátérnénk, szeretnék tájékoztatást adni a bizottság tagjainak, tekintettel arra, hogy a bizottság nem a megszokott helyén tartja ülését. Ennek az az alapvető oka, hogy a parlamenti televíziós csatornán élő közvetítés van a műsorról. (Derültség.) Az ülésről, bocsánat. Rossz, aki rosszra gondol. A Házszabály 3. számú mellékletének 3. pontja alapján e napirendi pontot a médiatörvény 138. § (1) bekezdése alapján a kiépített zártláncú rendszeren keresztül közvetítik, és a Házszabály rendelkezése szerint a bizottsági munkát megkezdő protokollfotók és felvételek elkészítése után a sajtó munkatársai nem tartózkodhatnak bent. Tehát arra kérem a média munkatársait, utána persze visszajöhetnek, örömmel látjuk őket, hogy az 1. napirendi pontnál a televíziós adást használják munkájukhoz alapul.
A Költségvetési Tanács elnök-, illetve tagjelöltjeinek meghallgatása
Ezúton szeretném nagy tisztelettel köszönteni az 1. napirendi ponthoz meghívott vendégeinket, dr. Kopits György, dr. Oblath Gábor és dr. Török Ádám urakat, akiket a Költségvetési Tanács tagjainak jelöltek. Az ő meghallgatásukra kerül most sor. Az ülés megkezdése előtt egyeztettünk, ennek megfelelően Kopits úr kezdi a jelöltek hozzászólását, utána Oblath Gábor és Török Ádám urakat hallgatjuk meg. Most Kopits urat kérném meg, hogy adjon szóbeli kiegészítést meghallgatásához. Parancsoljon!
Dr. Kopits György szóbeli tájékoztatója
DR. KOPITS GYÖRGY, Költségvetési Tanács elnökjelöltje: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Nézeteim a költségvetés-politikáról mind általános értelemben, mind pedig Magyarországra vonatkozóan megnyilatkozásaimból és írásaimból ismertek lehetnek. Ezért most olyan helyzetértékelést próbálok bemutatni, és olyan szempontokat kívánok kifejteni, amelyek összefüggésben vannak jelölésemmel és a Költségvetési Tanács megalakításával.
Jelenleg a világgazdaságban 80 éve nem látott zsugorodás tapasztalható mind a pénzügyi rendszerben, mind a reálgazdaságban. Hazánk sem vonhatja ki magát ennek a vagyonvesztéssel, csődhullámmal és munkanélküliséggel járó, kettős folyamatnak a hatásai alól. Azonban Magyarország esetében a sérülékenység okai nemcsak kívül keresendők. Az évtized első felében folytatott laza költségvetési politika következtében Magyarországon az államadósság jóval a feltörekvő piacokon nemzetközileg elfogadottnak tekintett szint, a GDP-nek körülbelül 40 százaléka fölé, a GDP 66 százalékára növekedett. Akut finanszírozási probléma csak azért nem jelentkezett a laza fiskális politika időszakában, mert éppen akkor úszott a világ az olcsó pénzben. Persze, a magyar állampapírok kockázati felára már ekkor is messze meghaladta a visegrádi országok felárszintjeit, de az államkötvények eladása magas árakon, az évi 300 milliárd forintos kamatkiadási többletet leszámítva, a visegrádi országokhoz hasonlítva, a relatív felárak tekintetében nem okozott gondot.
A bőséges likviditási időszak azonban elmúlt, mi pedig itt maradtunk a magas adósságrátánkkal. Igaz, hogy már 2006 második felében elkezdődött egy erőteljes gazdaságpolitikai váltás, ami a költségvetési hiány csökkentésére irányult. De ez éppen csak arra volt elég, hogy amikor 2008 őszén a Lehman Brothers befektetési bank csődje után eluralkodott a pánik, az ÁKK megtehette, hogy teljesen leállítsa az amúgy is erősen akadozó államkötvény-kibocsátásait. Ilyen szempontból a ma reggeli aukció történelmi pillanat, reméljük, jól fog sikerülni a hosszabb kötvények elsődleges piaci aukciója. A Nemzetközi Valutaalap, az Európai Unió és a Világbank összefogásával szervezett mentőcsomag az idén biztosítja a magyar gazdaság és a magyar állam finanszírozhatóságát, de a helyzet megoldását illúzió lenne pusztán a külpiaci helyzet normalizálódásától várni. Ez nagyon bizonytalan.
Igaz ugyan, hogy az amerikai, német és más európai gazdaságélénkítő költségvetési csomagok sokat segíthettek a magyar export iránti kereslet visszaesésének tompításában, azonban ugyanezek a csomagok azok, amelyek a nemzetközi tőkepiacokról elszívnak szinte minden megtakarítást. És inkább csak a kezdetén vagyunk ennek a folyamatnak. A bankmentő és egyéb monetáris, kvázi fiskális műveletek együttes finanszírozási igénye meghaladja a 4 ezer milliárd dollárt, azaz a múlt évi szint kétszeresénél is nagyobb. Ez jelentősen megnehezíti a magyar állam és a magánszektor külön-külön is magas adósságának megújítását. Ilyen kilátások mellett, tekintettel a kiélezett finanszírozási helyzetre, amely nemcsak a forrásokhoz való hozzáférésben, hanem az egyre magasabb elvárt hozamokban is megmutatkozik vagy megmutatkozhat, a megoldás kulcsa a fiskális politika hitelességének helyreállítása.
Mindent meg kell tenni a hitelesség növelése érdekében. Túl a rövid távú költségvetési kiigazításon és az azt szolgáló intézkedéseken, szükség van egy kiszámítható döntéshozatali terepre, amely költségvetési fegyelemre ösztönzi a mindenkori kormányzatot. Meggyőződésem, hogy hazánknak már régóta szüksége lett volna egy szabályalapú költségvetési keretre. Merem állítani, hogy ez segített volna elkerülni a felelőtlen költségvetési politikát, ezáltal a fenntarthatatlan adósságpályát, mint ahogy ez számos országban megtörtént, ahol ilyenfajta keretet bevezettek és alkalmaznak a mai napig is. De jobb később, mint soha. Tehát a jelenlegi és várhatóan még a következő években is fennmaradó bizonytalan helyzetben fontos horgony lehet a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvény. Idővel, ahogy a törvény betartása egyre inkább megkérdőjelezhetetlenné válik, úgy kezdheti el élvezni hazánk a kamatfelárak jelentős csökkenését.
A Költségvetési Tanácsnak, amelynek irányítására a köztársasági elnök úrtól a megtisztelő jelölést kaptam, törvény adta feladata, hogy makrofiskális becsléseivel és előrejelzéseivel, módszertani ajánlásaival és költségvetési hatásvizsgálataival egyrészt új minőségi szintre segítse emelni a költségvetés átláthatóságát, másrészt számszakilag megalapozza a költségvetési és szaktörvényi javaslatok értékelését abból a szempontból, hogy azok összhangban vannak-e a törvényben rögzített költségvetési szabályokkal. Ezek az előírt szabályok megfelelnek a legjobb nemzetközi gyakorlatnak. Azt még hozzátenném, hogy ez magyar gyártmány. Minden országban a keretrendszer más és más - ahány ház, annyi szokás. Nem lehet ezt importálni egyik országból a másikba, bármilyen sikeres is lenne egy ilyen művelet.
Az államadósságra és az elsődleges, kamat nélkül számított egyenlegre vonatkozó, középtávú tervezésen alapuló korlátok alkalmasak az elmúlt évtizedek legfontosabb hiányosságainak kiküszöbölésére a költségvetési fenntarthatóság érdekében. Külön kiemelendő előnyük, hogy a hosszú távú célokat a napi költségvetési döntéshozatal szintjére képesek lefordítani, és ezt különösen szeretném kidomborítani, mert ez egy magyar tulajdonság ebben a törvényben. A kötelező ellentételezés elve számos országban bizonyult hatékony módszernek a hiányhajlam kivédésére. A magas kockázati felárban is megjelenő hitelességvesztés pontos oka a fegyelmezetlenség mellett az átláthatatlanság volt. Ennek legerősebb, ma ismert ellenszere egy olyan, a kormánytól független, pártsemleges szervezet létrehozása, mint amilyennek az új törvény a Költségvetési Tanácsot szánja. A tanácsnak természetesen a széles nyilvánosság számára is elérhetően kell végeznie tevékenységét, de közvetlen megbízója a parlament, azon belül kiemelten ez a bizottság.
A költségvetési bizottság döntéseinek szakmai megalapozottságát új minőségi szintre emelheti, és reméljük, hogy emeli, ha tagjai pártállástól függetlenül bizalommal támaszkodhatnak mindazokra az elemzésekre és becslésekre, amelyeket a tanács a bizottság elé tár. A magas színvonalú munka feltétele az összes elérhető információhoz való hozzájutáson túl a kiemelkedő szakmai tudású titkársági stáb. Feladatait a tanács, hangsúlyozom, csak a bizottság széles támogatásával tudja teljesíteni, de meggyőződésem, hogy az elkészülő elemzések egyik fő haszonélvezője is éppen ez a bizottság lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is a szóbeli bevezetőt. Tisztelt Bizottság! Mielőtt megadnám a szót Oblath Gábor úrnak, hadd köszöntsem három vendégünket, akik megtisztelnek bennünket a mai ülésen. Szeretném köszönteni dr. Kovács Árpádot, az Állami Számvevőszék elnökét, dr. Nagy Zoltán urat, a Gazdasági Versenyhivatal elnökét, és szeretném köszönteni Keller László államtitkár urat a Pénzügyminisztériumból.
Most Oblath Gábort kérem meg, hogy ő is tegyen rövid szóbeli kiegészítést.
Dr. Oblath Gábor szóbeli kiegészítése
DR. OBLATH GÁBOR, a Költségvetési Tanács tagjelöltje: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az, amit Kopits György úr az imént elmondott, találkozik az én véleményemmel is, annál is inkább, mert előzetesen egyeztettük az előbbi nyilatkozatot. Talán egy gondolattal egészíteném ki azt, amit elmondott, ez pedig ahhoz kapcsolódik, hogy úgy látjuk, a magyarországi költségvetési politika egyik legnagyobb problémája, a mostani gazdasági problémák egyik oka a költségvetési politika prociklikussága. Vagyis az, hogy jó időben erősíti a ciklust, rossz időkben mélyíti a ciklust, ezáltal nincsenek meg azok a lehetőségek a gazdasági hanyatlás, a gazdasági gyengülés ellensúlyozására, amelyek máshol megvannak. Ezek most Magyarországon nem állnak rendelkezésre. Ez a helyzet eléggé jól mutatja azt, hogy a költségvetési politikát a múltban leginkább a rövid távú szempontok vezérelték. Értelmezésem szerint a fiskális tanácsnak pontosan az lenne a feladata, hogy a közép- és hosszú távú szempontokat képviselje a rövid távú célszerűséggel, vagy a rövid távú közgazdasági megfontolásokkal szemben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor Török Ádám urat kérném szépen, hogy ő is tegyen szóbeli kiegészítést.
Dr. Török Ádám szóbeli kiegészítése
DR. TÖRÖK ÁDÁM, a Költségvetési Tanács tagjelöltje: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én is nagyon rövid leszek, mert azzal, amit Kopits György mondott, teljes mértékben egyetértek. Két apró kiegészítésem van. Az a kifejezés, amely Kopits György hozzászólásában szerepelt, a horgony azt jelenti, hogy a gazdaságpolitika számos területén és különösképpen a költségvetési politikában kell egy fix pont, amihez képest ez a politika működik, és eredményességét meg lehet ítélni. Ez nagyon fontos. Ez intézményi horgony lehet, ha sikeresen fel tud állni, és sikeresen elkezd működni a tanács. Pontosan úgy, ahogy Kopits György is mondotta, kell egy kiemelkedő tudású, szakmailag abszolút kompetens titkársági stáb, ami segíti a tanács munkáját.
A másik megjegyzésem az, hogy a két másik jelölttel együtt többször beszéltünk már az elmúlt hetekben arról, hogyan is képzeljük ezt a munkát. Úgy vettem észre, hogy nagyon erős szakmai egyetértés van közöttünk, nemcsak a fő, hanem minden egyéb lényegi pontban is. Köszönöm szépen.
Kérdések, észrevételek, vélemények
ELNÖK: Köszönöm szépen. A jelöltek szóbeli kiegészítése után következnek a kérdések, észrevételek. Kérem a bizottság tagjait, jelezzék, ki kíván hozzászólni. Szabó Lajos alelnök úr kezdi a sort.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem elvéve szocialista képviselőtársaim elől a hozzászólás lehetőségét, a szocialista frakció nevében szeretném azt mondani, hogy mi a parlamentben támogattuk a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvény elfogadását, annak intézményrendszerével együtt. Itt szeretném megköszönni a jelölő szervezeteknek a gyors és felelős jelölést, a jelölteknek pedig azt, hogy ezt a jelölést elfogadták. A szocialista frakció részéről mind itt, a bizottsági ülésen, mind pedig a parlamentben ennek a testületnek az ilyen személyi összetételű felállítását támogatni fogjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kóka János jelentkezett. Parancsoljon, képviselő úr.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnökjelölt Úr! Tisztelt Tanácstagjelöltek! Mindenekelőtt a szabályalapú költségvetés kereteit kijelölő plafontörvény előterjesztőjeként szeretném üdvözölni a Költségvetési Tanács felállításának szándékát, és kifejezni reményemet, hogy 16-án a parlament egyhangúlag vagy közel egyhangúlag fogja tudni támogatni ennek a testületnek a felállítását. Ahogyan a legutóbbi, a tavaszi ülésszakot előkészítő ötpárti tárgyaláson kértem - a házelnök asszony által összehívott ötpárti tárgyalásról van szó -, most is arra kérem a bizottságot, hogy lehetőleg egyhangúlag támogassuk itt is és 16-án az Országgyűlésben is a tanács megválasztását. A házbizottság ülésén, illetve ezen az ötpárti tárgyaláson a jelen lévő frakcióvezetőktől erre egyébként ígéretet kaptam.
Azért volna nagyon nagy jelentőségű, hogy ne csak a törvény betűje szerint kapja meg a többséget ez a Költségvetési Tanács, hanem valóban mind az öt parlamenti párt teljes körű támogatását élvezze, mert úgy gondolom, egy ilyen testületnek a felállítása olyan költségvetési fegyelmezettségre való hajlamot vagy szándékot sugall a Magyar Országgyűlés részéről, amely önmagában megnyugtató lehet a piacok számára. Egy nagyon erős szignál lehet arra, hogy a magyar forint és a magyar gazdaság tartósan megőrzi stabilitását. Azért kell erről beszélnem, mert ha az elmúlt napok elemzéseit nézzük, az látszik, hogy nemzetközi pénzpiaci elemzők nem tartják kizárhatónak egy devizaválság veszélyét, ami nyilván elsősorban a kelet-közép-európai kisgazdaságokat veszélyeztetné. Ha pedig így van, akkor szeretnék a Költségvetési Tanács felállításának általános szándéka mellett egy konkrét javaslatot is tenni ehhez kapcsolódóan.
Ez a javaslat arról szólna, hogy az eredeti szándékoktól eltérően a Költségvetési Tanács ne az év közepén, nyáron álljon csak fel, hanem lehetőség szerint minél hamarabb, még az első negyedévben annak érdekében, hogy azt a fajta munkát, amitől a magyar gazdaságpolitika hitelességének erősítését reméljük, korábban tudja megkezdeni. Tudom, hogy a Költségvetési Tanács megválasztandó tagjai év közepén kezdik a munkát, azt is tudom, hogy az ehhez szükséges infrastrukturális feltételek nem állnak rendelkezésre, mégis szeretnék javaslatot tenni a tisztelt bizottságnak és a tisztelt tagjelölt uraknak arra, hogy vizsgáljuk meg a korábbi kezdés lehetőségét. Ha önöktől, tisztelt elnökjelölt úr, tisztelt tagjelölt urak, pozitív visszajelzést kapunk ennek lehetőségére nézve, akkor a plafontörvény hagyományaihoz hasonlóan szívesen terjesztünk be a parlament elé egy határozati javaslatot, ami a tanács felállításához szükséges erőforrásokat már az első negyedévben biztosítani tudná.
Összességében tehát annak támogatására kérem a bizottságot, tekintettel az igen feszült gazdasági, pénzpiaci helyzetre, továbbá arra, hogy az euró árfolyama ismét a 300 forintot ostromolja és az összes gazdasági növekedési, export- és költségvetési adatunk meglehetősen kiábrándítóan alakul, minél hamarabb próbáljuk megadni a tanács felállításával ezt a pozitív szignált a nemzetközi pénzpiacoknak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Magam is csak annyit tennék hozzá, ha már ilyen állásfoglalások hangzottak el, hogy a Fidesz képviselőcsoportja is támogatja a három jelöltet. Ha nem is abban a formában, ahogy azt mi korábban javasoltuk, mégis csak megvalósult az az elképzelés, hogy alakuljon meg és működjön egy Költségvetési Tanács. Teljesen egyetértek a bevezetőben elhangzottakkal, hogy Magyarország sebezhető ország, egy, az államadósság szempontjából a világpiaci hatásoknak kitett ország, amelynek szüksége van arra, hogy minden olyan intézkedést, intézményt támogasson és erősítsen, amely arra alkalmas, hogy ebből a csapdahelyzetből az ország kikerüljön. Most van egy haladék. Az IMF, az Unió és a Világbank által nyújtott mentőcsomag az országnak haladékot ad arra, hogy a szükséges lépéseket megtegye, de nagy kérdés, hogy a mentőcsomag lejártáig vajon az ország képes lesz-e visszanyerni azt a bizalmat, amire a működéséhez szükség van. Magyarán csak azt szerettem volna megerősíteni, hogy frakciónk támogatja a jelölt urakat.
Dancsó József következik.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelölt Urak! Kérdéseket szeretnék feltenni az elhangzottakhoz. Kopits úr jelezte, hogy milyen kamattehertöbblettel vágott neki ennek a válságnak Magyarország a visegrádi országokhoz képest. Azt szeretném kérdezni, hogy ennek függvényében hogyan értékeli a 2008. október 22-ei monetáris tanácsi döntést, amikor 300 bázisponttal emelték meg a jegybanki alapkamatot. Ennek a döntésnek önök is részesei voltak. Azóta lassan több mint három hónap eltelt. Hogyan látják: indokolt volt-e, nem volt indokolt, szükségszerű volt-e ez a döntés, illetve annak következményeiről mit gondolnak?
A másik kérdésem. Kopits úr azt mondta, szó szerint szeretném idézni, hogy a megoldás kulcsa a fiskális politika hitelképességének helyreállítása. Ebből a gondolatból, mondatból sok minden következhet. Ön szerint a jelenlegi kormány, a pénzügyi kormányzat helyre tudja-e állítani a hitelképességet, alkalmas-e, képes-e a múltbéli adatok ismeretében ennek a hitelképességnek a visszaállítására? Azzal mélyen egyetértek, hogy ez az alapja minden költségvetési tervezésnek, a monetáris politikának is adott esetben.
A harmadik kérdésem Oblath úr mondandójához kapcsolódik. A prociklikusságot említette, és azt fejtette ki röviden, hogy a kormányzati fiskális politika a ciklus hullámhegyét és hullámvölgyét hogyan erősítette. Volt egy konvergenciaprogram, amelyre nem lehet azt mondani, hogy rövid távra fogadta el a kormány. Ezek szerint már a konvergenciaprogram sem volt hiteles, nem megfelelő számításokon alapult, vagy pedig egészen más következett be, amiért gyakorlatilag zárójelbe kellett tenni a konvergenciaprogramot, és egészen más pályán halad most a magyar gazdaság? Erről szeretném kérni bővebben a véleményét. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor következik.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Bár itt a Költségvetési Tanács tagjait hallgatjuk meg, nem állom meg elmondani: az az érzésem erősödik, hogy amikor itt megjelennek különböző minőségben különböző pénzemberek, akkor kárhoztatják az elmúlt időszak költségvetési politikáját, és nagyon érintőlegesen vagy alig esik szó a monetáris politikáról, a Magyar Nemzeti Bank elmúlt 5-6 éves gyakorlatáról. Bár megjegyzem, vannak már olyan bankárok is, akik kritikát merészeltek megfogalmazni ezzel kapcsolatban. Szóval, mindig az hangzik el, hogy mintha az elmúlt időszak döntései a legmegfelelőbbek, a legjobbak, a legkiválóbbak lettek volna, és semmilyen értelemben nem érheti kritika ezeket a döntéseket, holott, ha megvizsgáljuk ezeknek a döntéseknek a pénzügyi következményeit, azok legalább olyan súlyúak, mint amiket a kormány a költségvetés elfogadásával az elmúlt időszakban hozott. Tehát amikor Kopits György arról beszélt, hogy ennek a tanácsnak szakmailag mindenképpen megalapozottnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie, akkor ebből az irányból is vizsgálni kell az eseményeket, a történéseket, és nem kell elhallgatni azt, ha ezen a területen is voltak esetleg elhibázott lépések, amelyek nagyon-nagyon sok pénzébe kerültek vagy kerülhettek az adófizetőknek.
Aztán beszélni kell természetesen a kereskedelmi bankok elmúlt időszakban tapasztalható abszurd mohóságáról. Óriási pénzeket tettek zsebre a kereskedelmi bankok az elmúlt években, és még a válság időszakában is úgy látszik, hogy nemigen hajlandóak vagy akaródzik nekik valamiféle szolidaritást vállalni. Jó, ez megint csak nem tartozik ide. De ahhoz, hogy a magyar gazdaság és a magyar költségvetés ilyen állapotban van, bizony ez is jelentős mértékben hozzájárult. Hogy ezen a téren esetleg a parlamentnek a jogalkotás területén lehet feladata, ez kétségtelen. Ettől függetlenül ezeket a történéseket is célszerű vizsgálni ahhoz, hogy megfelelő következtetésekre tudjunk jutni. Tehát a költségvetési politika mellett a monetáris politikát is alaposan szemügyre kell venni ahhoz, hogy megfelelő döntéseket tudjunk hozni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Herényi Károly következik.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Megjelentek! A Költségvetési Tanács leendő Tagjai! A Magyar Demokrata Fórum nevében örömmel vettük, hogy a törvényt az Országgyűlés elfogadta. Örömmel vettük, hogy a törvényben megnevezett jelölő szervek villámgyorsan éltek a jelölés jogával, és most itt ülünk a bizottság ülésén. Amit elmondtak, azzal teljességgel egyetértünk, és az Országgyűlésben természetesen igen szavazatainkkal fogjuk támogatni önöket. Együttműködésünk pedig megkérdőjelezhetetlen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kóka János jelentkezett.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Azért kértem szót, mert a monetáris politika döntéseivel kapcsolatban a Fidesz és az MSZP oldaláról is elhangzott egy-egy hozzászólás, amelyre röviden reagálva három nagyon fontos mondanivalóm lenne. Az egyik, hogy volt az SZDSZ-nek egy kezdeményezése egy héttel ezelőtt, amely egy rendkívüli költségvetési bizottsági ülés összehívására vonatkozott. A miniszterelnök úr, pénzügyminiszter úr, a gazdasági miniszter úr meghívása mellett indítványozta Simor jegybankelnök úr meghívását, kifejezetten annak érdekében, hogy a monetáris politika mozgásteréről, az euró bevezetésének lehetőségéről és a kamatpolitika tapasztalatairól beszéljünk. Tekintettel arra, hogy ez a javaslatunk nem kapott támogatást, meg szeretném ismételni az erre vonatkozó kérésemet. Szeretném kérni, hogy lehetőleg a miniszterelnök úr által is javasolt időpontban, jövő hét kedden legyen ilyen találkozó, és akkor térjünk vissza a monetáris kérdésekre. Ez az első.
A másik kettő ennél fontosabb. A Költségvetési Tanács jelen lévő megválasztandó tagjai nem monetáris tanácstagi minőségükben vannak jelen. Kifejezetten nem látom elegánsnak egy ilyen meghallgatás során a Monetáris Tanácsban betöltött szerepükkel összefüggő kérdéseket feltenni. Ezért azt javaslom, hogy ezeket vegyük le a napirendről.
A harmadik, ehhez képest általánosabb megjegyzésem az lenne, hogy fel szeretném hívni képviselőtársaim figyelmét a jegybank függetlenségére. Ennek a függetlenségnek a célszerűségét leginkább az bizonyítja, hogy azt látjuk, a fiskális politika az elmúlt évtizedben egymás után elég sokszor leszerepelt. Nagyon rosszat tenne a jegybanknak, ha a politikusok elkezdenének napi meggyőződésüknek megfelelően belepiszkálni abba, hogy éppen feljebb vagy lejjebb legyen néhány százalékkal a kamatszint. Ezért azt javaslom, hogy minden olyan megjegyzéstől, ami a jegybank függetlenségét sérti, tartózkodjunk, mert súlyos precedenst teremthetnek az ilyen vélemények a költségvetési bizottságban. Köszönöm.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Nem szeretném hosszabban kommentálni Kóka János úr felvetését, csak egy megjegyzést engedjen meg, képviselő úr. Az a kezdeményezés, amire itt utalt, valóban alapos fejtörésre adott okot a kollégáknak is. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a Házszabály 67. és 68. §-a rendelkezik arról, hogyan kell házszabályszerűen kezdeményezni rendkívüli bizottsági ülést. Az ön kezdeményezése sajnos ennek nem felelt meg, ezért nem is tudtam intézkedni a rendkívüli bizottsági ülés összehívásáról. Köszönöm szépen.
Most megadnám a lehetőséget a jelölteknek, hogy reagáljanak arra, amiről úgy érzik, hogy fontos. Utána, ha még lesz észrevétel vagy kérdés, folytatjuk a bizottsági meghallgatást. Parancsoljon, Kopits úr.
DR. KOPITS GYÖRGY, a Költségvetési Tanács elnökjelöltje: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a képviselő urak megjegyzéseit, megfigyeléseit, kérdéseit és elsősorban azt, hogy kifejezték támogatásukat. Ezt nagyon-nagyon értékelem, és biztos vagyok benne, hogy jelölttársaim is értékelik. Szeretnék a kérdésekre válaszolni, nem feltétlenül abban a sorrendben, ahogy jelentkeztek, de ha véletlenül valamit kihagynék, vagy félreértettem volna a kérdést, kérem szépen, hogy jelezzék.
Elsősorban Dancsó úrnak a kamattöbblet kapcsán feltett kérdésére válaszolnék a kamatokkal összefüggő 300 milliárd forintos többletkiadást, illetve annak viszonyát illetően a monetáris politikai döntéssel, ami október 22-én született a tanács rendkívüli ülésén. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a többletkiadás évek óta jelentkezik a visegrádi országokhoz viszonyítva, amennyiben a kamatfelár meghaladja az ő kamatfelárukat. Ez egy statikus számítás, becslés. Az októberi döntésnek semmi köze ehhez, mert ez sokkal előbb keletkezett. Azt is tudni kell, hogy a monetáris politika kamatdöntései csak jóval később hatnak vagy hathatnak, de igazából nem nagyon hatnak a kamatkiadásokra, kivéve talán a rövid lejáratú államkötvényekre. A közép- és hosszú lejáratú kötvényekét a piac dönti el, sőt, még a hároméves kötvényekét is elsősorban a piac dönti el. Tudom, sokan úgy vélik, nemcsak itt, Magyarországon, hanem külföldön is, hogy a monetáris politika uralja a világot. Igazából azonban nem annyira hatásos a monetáris politika, mint ahogy azt szeretnénk olykor.
Sokszor előfordul, hogy a focimeccs után hétfőn már a játékosok is másként látják a különböző műveleteket, mint vasárnap játék közben. De meggyőződésem, hogy elkerülhetetlen volt azon a héten megtenni azt a lépést. Nem is szeretek arra gondolni, mi történhetett volna, ha nem tesszük meg azt a lépést a shortolással szemben, ami a piacon történt. Akkor úgy nézett ki, hogy a forint zuhanásba kerülhetett volna, ha nem lépünk. A Monetáris Tanács nem veszi tekintetbe az árfolyam napi volatilitását, sőt, hétről hétre sem. Sokkal fontosabb a kamatfelárak, a hozamfelárak mozgása, és az is csak egy bizonyos hosszabb perióduson át. Kivéve, amikor vészállapot van. Amikor befagy a másodlagos államkötvénypiac, ugyanakkor érzékelünk egy lehetséges tőkekivonulást Magyarországról. Ilyen vészhelyzetben a monetáris hatóságok az inflációs célkövetést alárendelik a kamatfelár internalizálódásának. Ott és akkor nem volt semmilyen mozgásterünk. Meg kellett tennünk, sajnos. Nem arról volt szó, hogy bármilyen hatóság forszírozta volna, hanem a piaci körülmények kényszerítették ki, amelyek világszerte nagyon súlyossá váltak a Lehman Brothers összeomlása után.
Dancsó úr említette a hitelképességet is, és megkérdezte, hogy mennyire sikerült a kormánynak a hitelességét visszaállítania az utóbbi időszakban. A tapasztalat világszerte az, hogy a hitelességet nagyon könnyű elveszíteni, pláne egy kis országnak. Egy kicsi és nyitott országban, amelynek az intézményrendszere nemrég kezdte működését - ez alatt az utóbbi 18 évet értem -nagyon-nagyon könnyű akár napokon belül elveszíteni a hitelességet. Ugyanis egy ilyen országnak nincs évtizedek óta megbízhatóan működő intézményrendszere, amelynek révén tudhatóak, mik a fékek és mik az egyensúlyok tágabb értelemben. Ez a tapasztalat itt hiányzik. Ezt a hitelességet megnyerni, visszaszerezni borzasztóan nagy erőfeszítésbe kerül. Ezt nagyon fontos mindnyájunknak tudni. Nem lehet csodát teremteni, még azzal sem, hogy felállítunk egy Költségvetési Tanácsot.
Hosszabb ideig tart, amíg tényleg mi is elhisszük, és külföldön is elhiszik, hogy ez tényleg létezik és működik. Brazília, Svédország, Chile és sok más ország tapasztalatát sorolhatnám. Chilében van egy működő szabályalapú költségvetési, monetáris politikai keret. Jó ideig tartott, amíg megteremtették ezt a vívmányt. Itt rátérnék egy percre arra, amit Oblath Gábor mondott. Nem kell egy rossz, nehéz helyzetben prociklikus politikát folytatni, mert az arra alapoz, hogy a piac és mindenki elhiszi, itt nincs semmi baj, tartjuk a gyeplőt mint ország és mint intézményrendszer, minden rendben lesz, tudjuk, hogy mit teszünk, van is tapasztalatunk. Chilétől ezt elfogadja a világ, tőlünk nem fogadja el. Nekünk óriási erőfeszítéssel, erős bizonyítékokkal kell előállnunk, hogy a piac ezt elhiggye nekünk. A hitelesség építése vagy visszanyerése még sokáig fog tartani.
Kovács úrnak volt egy megjegyzése, hogy mindig a költségvetés-politikát éri kritika, nem a monetáris politikát. Egyetértek azzal, hogy könnyebb az életünk a monetáris politikában, annak vezetésében, mint a költségvetésében. Ezt úgy mondom, hogy 40 évvel ezelőtt pályafutásom első 6 évét a Pénzügyminisztériumban töltöttem mint szakember, mint közszolga. Mindig bennünk volt, hogy nekünk keményebb az életünk, a monetáris politika szereplői, a Nemzeti Bank bezzeg védett állapotban van. Ez részben ezzel jár, főleg, amikor a monetáris politika ki van szervezve. Ez nagyon különleges és bevált módzser. Világszerte 25 ország, nagy országok, kis országok átvették az inflációkitűzési rendszert, és sikeresen tudják alkalmazni. A kérdés azonban nem erre vonatkozik, hiszen ezt mindnyájan tudják, ezzel semmi újat nem mondtam.
Csak annyit szeretnék mondani, hogy Magyarországon, és van még sok ilyen ország, a szakma úgy ítéli meg, hogy itt fiskális dominancia van. Ami azt jelenti, hogy a monetáris politikának alkalmazkodnia kell a fiskális politika "nem szobatisztaságához", hogy így fejezzem ki. Egy ilyen fajta költekező, fegyelmezetlen fiskális politikát követtek Magyarországon az utóbbi 8 évben, és ez dominálta a helyzetet. Ez azt jelenti, hogy nekünk állandóan alkalmazkodni kell, kompenzálni kell azt a fogyatékosságot, hogy ne keletkezzen kár, ne vonuljon ki a tőke, illetve kompenzálni kell a fiskális politika oldaláról érkező inflációs és főleg keresleti nyomásokat. Ha a kiigazítások szerkezetéből adódóan például áfaemelés következik be, és ennek révén inflációs hangulat alakul ki az országban, az azt jelenti, hogy a különböző szereplők, háztartások nem hiszik el, hogy az nem infláció, akkor nekünk azokat az inflációs várakozásokat csitítani kell. Ez mit jelent? Sajnos egy aránylag magas kamatlábat, alapkamatot. Sokszor engem héjának hívnak, a tanácsban is az a hírem, hogy én vagyok a héják héjája. Ez az elemzés nem nagyon illik rám, mert volt egy idő, amikor azok között voltam, akik a legjobban nyomták lefelé az alapkamatot. Erről nem tudni, a jegyzőkönyv nem került a nyilvánosság elé, azt hiszem valamilyen interjúban említettem ezt meg.
A monetáris politika olyan, mint amikor autót vezetünk. Ha hegynek indulunk, rá kell tenni a lábunkat a gázra teljes erővel, vagyis akkor lehet csökkenteni a kamatlábat. Amikor pedig a hegyről lefelé megyünk, akkor a fékre kell tenni a lábunkat. Nem arról van szó, hogy állandóan a gázon, vagy állandóan a féken tartsuk a lábunkat, ilyen nincs. Talán van kivétel, egy abszolút héja, vagy abszolút galamb, de rendszerint a megítélésünk más lehet, ha a hegyre vezetünk fel, vagy éppen lejtőn vagyunk. Elnézést, hogy erre reagálok, de ez nagyon fontos. Köszönöm Kóka úr megfigyelését, hogy ez tulajdonképpen nem ide tartozik, ám ha kell, miért ne mondjuk el azt, ami mindnyájunkat érdekel? Ez nem egyedi kérdés, ez gyakori és fontos kérdés.
Ami a kereskedelmi bankokat illeti, csak meg szeretném nyugtatni: amire rátette az ujját, komoly gond az Egyesült Államokban, Angliában és több országban, ahol bankmentő csomagokat indítványoztak. Az ADP-bónusz például nagy gond. Nem hiszem, hogy Magyarországon tényleg annyira kirívó lenne, sőt. A helyzet az, hogy sajnos mindnyájan mint polgárok, mint gazdasági szereplők rá vagyunk szorulva a bankrendszer, a pénzügyi rendszer közvetítő szerepére. És ha ez nem jól működik, nincs elég fék és egyensúly, akkor ott igenis visszaélések lehetnek. De emberek vagyunk, és mindenki maximalizálni akarja a hozamát. És sajnos, nagy kárunk, hogy nem erősek az intézmények, legyen az a bankrendszer, a felügyelet. Utóbbi egyébként Magyarországon nagyon jó, csak nincs ilyesmire kalibrálva, de a fejlett országokban még kevésbé. Ez azt jelenti, hogy ez a szféra az emberek lelkiismeretére van bízva. Ezért fontos, hogy legyenek jó intézmények. Mert ezek egyáltalán nem lelkiismeretesek, sem Svájcban, sem Magyarországon, sem Indonéziában, vagy Oroszországban, de egyes országokban az intézmények sokkal szilárdabbak, és nem az egyének lelkiismeretére van bízva a működésük.
Bár nem kérdés volt, azt hiszem, néhány szót kell mondanom Kóka úr javaslatáról, hogy a Költségvetési Tanács minél előbb álljon fel, legyen meg az infrastruktúrája, és heteken belül kezdhesse meg a munkáját. Teljesen egyetértek elvileg a javaslattal, de gyakorlatilag nagyon nehéznek látom, hogy ezt fel tudjuk gyorsítani. Itt a nulláról kell felépíteni ezt az intézményt, ami persze izgalmas feladat, óriási a kihívás. Ez egy alkotási pillanat. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy ha jó szakmai talentumot és kapacitást akarunk építeni, akkor nem hiszem, hogy jó lenne ezt elsietni. De nem is tudnánk. Vannak bizonyos periódusok. Hiszen ha valaki valahol dolgozik, annak felmondási ideje is van. Pályáztatni is kell tudomásom szerint az állásokat erre a titkárságra. E nélkül a kapacitás nélkül nem látom annak realitását, őszintén megmondva, hogy július 1-je előtt labdába tudjunk rúgni. Ugyanakkor egyetértek annak szükségességével, hogy minél kevesebb halasztás, halogatás legyen. Mind a hármunkban bennünk van az ösztönzés, hogy minél előbb kezdjük el a munkát, de azt jól, alaposan végezzük.
Ha megengedik, még annyit szeretnék mondani, hogy az intézményi építésről az jut eszembe, amit Jean Monnet mondott, Európa egyik nagy "építőmestere" valamikor a háború után: a legértékesebb örökség, amit át tudunk adni a következő nemzedéknek, egy szilárd intézményrendszer. Ha ehhez hozzá tudunk járulni, elsősorban önök, de mi is mindnyájan, akik itt vagyunk, akkor, azt hiszem, az siker lesz. De persze erre nincs garancia. Köszönöm.
ELNÖK: Oblath Gábor úr, parancsoljon!
DR. OBLATH GÁBOR, a Költségvetési Tanács tagjelöltje: Köszönöm szépen. Röviden reagálnék néhány dologra. Folytatni szeretném azt, amit Kopits György az imént mondott. Én is látom annak fontosságát, hogy ez az intézmény mielőbb kezdje meg működését, de valóban van egy átváltási összefüggés a gyorsaságból származó hasznok és az azzal kapcsolatos feladatok között, hogy ennek az intézménynek a reputációját is ki kell építeni. Ez akkor lesz olyan intézmény, amelyre figyelnek, amelynek tekintélye lesz, ha megalapozottak az előrejelzései, erős szakmai bázisra épülnek az ajánlásai, esetleges hatáselemzései. Úgyhogy egyetértek Kopits Györggyel, szerintem is fontos a mihamarabbi munkakezdés, de csak akkor, amikor a szakmai alapok megvannak.
Dancsó József két kérdést tett fel. Az egyik az októberi kamatemelésre vonatkozott, erről már Kopits György beszélt, a másik a konvergenciaprogramot és a prociklikusságot feszegette. Utólag sokfélét lehet mondani arról, hogy októberben milyen tényezők járultak hozzá a forint váratlan gyengüléséhez. Mindenesetre tény, hogy abban az időszakban a forint gyengülése másként következett be, mint most, mert a régiós valutákhoz képest sokkal erőteljesebb, sokkal radikálisabb volt, és elég sok jel mutatott arra, hogy egyértelmű spekuláció áll mögötte. Ilyen helyzetben fontos feladata a monetáris politikának nemcsak az inflációs cél tartása, hanem a stabilitás megvédése is. Vagyis a spekulánsok számára meg kell drágítani a forintforrásokat, az úgynevezett shortolást, amivel a forintot támadni lehet. Ez úgy drágítható, ha a forintkamatok megemelkednek. Ráadásul ez a nemzeti ünnep előtt zajlott le, amikor a magyar devizapiac két napig zárva volt, miközben a világ devizapiacai működtek. Nagyon nagy volt a kockázata annak, hogy ebben az időszakban radikális támadás indul a forint ellen, hiszen nagyon jelentős forintleértékelődés volt. Akkor én is támogattam a kamatemelést, mert úgy láttam, hogy bármilyen problémát is okoz, kisebb kockázat az, ha elébe megyünk ennek a veszélynek. Természetesen voltak más megfontolások is, de most csak ezt említeném.
Ami a költségvetési politika tényleges alakulását és a konvergenciaprogramban kijelölt pályákat illeti. A közelmúlt gazdaságtörténetével foglalkozó elemzések egyik standard módszere az, hogy az ember felrajzolja a különböző években készített konvergenciaprogramok által kijelölt fiskális pályát, és ezt összehasonlítja a tényleges fiskális pályával. Ezekből eléggé egyértelműen kiderül, hogy az, ami tényleges történt, valami egészen más, mint ami a különböző években felrajzolt konvergenciaprogramokból kiderül. Soha nem volt szó arról, a konvergenciaprogramokban sem, hogy 2006-ban 9 százalék fölé vagy a 9 százalék közelébe jutna a költségvetési deficit. Azt gondolom, hogy ami ténylegesen történt, valami más volt, mint ami a konvergenciaprogramokban szerepel. Ehhez is kapcsolódik az, amit Kovács Tibor kérdezett a monetáris politikával kapcsolatban. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy a monetáris politika bírálhatatlan lenne, hogy ha a Nemzeti Bank független, akkor nem is kell elszámolnia vagy beszámolnia. Annak idején nekem is voltak különféle problémáim az éppen követett monetáris politikával kapcsolatban, úgyhogy ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindig minden döntés jó volt. De azért azt látni kell, hogy az a költségvetési politika, amit itt a közelmúltban folytattak, erősen leszűkítette a monetáris politika mozgásterét. Nem is elsősorban arról van szó, hogy nagyon nagyra nőtt a deficit, hanem hogy az, ami ténylegesen történt a költségvetési politikában, egészen más volt, mint ami meghirdetésre került.
Ezzel a fiskális dominenciával kapcsolatban az a gondolat merül fel bennem, hogy ha előre bejelenti a költségvetési politikáért felelős szervezet, hogy nem kívánja levinni 3 százalékra a költségvetési deficitet, hanem arra törekszik, hogy felvigye 9 vagy 10 százalékra, akkor lehet olyan erős a fiskális dominancia, hogy a monetáris politikusoknak fel kell tenniük a kezüket és azt mondani, hogy ebben a helyzetben nincs mit tenni. De nem ez volt a valóságos helyzet, hanem az, amire utalás történt, hogy ezekben a konvergenciaprogramokban, illetve az éves költségvetésekben nem ez a pálya rajzolódott ki.
Az inflációs célok minden alkalommal a kormánnyal, a Pénzügyminisztériummal egyetértésben kerültek kitűzésre, tehát nem a monetáris politika alakította tetszés szerint a célokat. Az elég világos volt, hogy ez a monetáris politikai keret, amiben működünk, az inflációs célkitűzés kerete. Akkor, amikor az előrejelzések alapján magasabb inflációra lehet számítani, mint amit a kormánnyal egyetértésben kitűztünk, monetáris szigorításra volt szükség. Noha egyetértek azzal, hogy nem biztos, hogy minden lépés helyes volt, valószínűleg voltak olyan alkalmak, amikor elmulasztottunk kamatcsökkentési lehetőséget, és az is előfordulhat, hogy indokolatlan volt a kamatemelés. De ilyen makrogazdasági feltételek között nem lehetett egészen más a monetáris politika.
Még azzal a gondolattal egészíteném ezt ki, hogy abban az időszakban, amikor normális volt az üzletmenet, alapvetően az inflációs célkövetés motiválta a monetáris politikai döntéseket. Most némileg más helyzet van, mert az inflációs kilátások túlságosan is kedvezőek. Itt most az alapvető szempont a makrogazdasági és pénzügyi stabilitás biztosítása, az októberi döntés pedig alapvetően a pénzügyi stabilitás biztosításához kapcsolódott.
A kereskedelmi bankokról elhangzottakkal egyetértek. Még annyit tennék hozzá, hogy a mostani problémák jelentős mértékben a devizahitelek felfutásához köthetők, ami valóban elég jövedelmező volt annak idején. Ugyanakkor ez volt az a csatorna, ami lehetővé tette, hogy a 2006-os fiskális kiigazítás után a gazdasági visszaesés, vagy a gazdasági növekedés lassulása sokkal mérsékeltebb legyen, hogy ne következzen be a fogyasztás effektív visszaesése, hanem csak lassulása. Bizonyos értelemben ennek a következményeit viseljük most, azok is, akik felvették a hitelt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Török Ádám urat kérdezem, kíván-e szólni.
DR. TÖRÖK ÁDÁM, a Költségvetési Tanács tagjelöltje: Köszönöm szépen. Hozzám nem érkezett kérdés.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottság tagjait, kíván-e még valaki hozzászólni. Igen, Kóka János úr jelentkezik. Parancsoljon, képviselő úr.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nem tudom, tisztában vagyunk-e vele, átéljük-e annak felelősségét, hogy mekkora a baj. Hogy többek szerint akár devizaválság rémével fenyegető helyzetben, minden korábbinál súlyosabb gazdasági visszaesés mellett egy instabil gazdaságot üzemeltetünk, ahol minden egyes nap elvesztegetett idő, és ez hosszú távon akár éveket jelenthet, ami az eredeti gazdasági fejlődésre való visszakapaszkodás esélyét illeti. Nem érzem azt ebben a teremben ülve, a költségvetési bizottság ülésén, hogy átélnénk az ilyenkor meghozandó döntések sürgősségét. Nincs ugyanaz az élményem, mint ha ránézek az amerikai kongressszusra vagy a németországi képviselőtestületre, ahol napi rendszerességgel ülnek és tesznek asztalra olyan javaslatokat, amelyek próbálják kihúzni az országot a kátyúból.
Összességében azt tudom mondani, hogy ha július elsejéig, a Költségvetési Tanács eredetileg tervezett felállításáig nem sikerül rendbe tenni a költségvetést és megindítani a szükséges reformokat, akkor félő, hogy teljesen felesleges a Költségvetési Tanács létrehozása is. Akkor Magyarország, Magyarország vállalkozói, háztartásai csődhelyzetbe kerülnek, és akkor már nem fogjuk tudni megtalálni a megoldást. Kopits úr hasonló helyzetben lévő gazdaságokat segített ki a bajból. Ettől lett nemzetközi hírű szakember, ettől kapnak az írásai után a világ legnagyobb újságai, folyóiratai. Ebben a helyzetben azt tudom önöknek mondani, tisztelt bizottsági tagok, hogy én magam leginkább abban bíznék, hogy Kopits úr vezetésével feláll egy testület, és megpróbál segíteni Magyarországnak, a magyar kormánynak a válságmenedzsmentben.
Intézmények tucatjait látjuk, van kormányzati válságkezelő központ, vannak nemzeti és gazdasági csúcsok, de őszintén szólva egyikben sem látom a kilábalás megsegítésének lehetőségét. És amikor ilyen érzéseim vannak, akkor Kopits úr, Oblath úr elmondják, hogy súlyos nehézségek adódnak felmondási idők miatt - ha jól gondolom, állami vagy az államhoz közel álló emberekről van szó -, amiatt, hogy pályáztatni kell a titkársági alkalmazottakat. Szeretném Kopits úrnak ezúton is felajánlani a parlament képviselőinek segítségét, hogy ha ezeken kell úrrá lenni, akkor talán ezeken úrrá tudunk lenni. Magyarul itt vagyunk a 24. órában, amikor döntéseket kell meghoznunk, közösen vállalt felelősségünknek kell eleget tennünk. Ha ilyenkor fontos döntéseket kell meghoznunk, hogy egy ilyen fontos testület felállhasson és a válság megoldásában segíthessen, akkor szerintem arra rendelkezésre állunk.
Általában is szeretném hozzátenni, röviden kapcsolódva elnök úr előző megjegyzéséhez, hogy nem érzem ezt a nagyon-nagyon sürgető elkötelezettséget a parlament pártjaiban. Miniszterelnök úr összehívott január 29-én egy rendkívüli parlamenti ülést, de lényegében semmilyen választ nem adott a válság megoldási lehetőségeire. A kormány oldaláról azóta is naponta egymásnak ellentmondó információk szivárognak ki. Az egy héttel ezelőtti kezdeményezésem esetén vártam volna, hogy a Fidesz, amely naponta támadja azzal a kormányt, hogy értékes napokat, órákat veszteget el, odaáll a kezdeményezés mellé, hogy a költségvetési bizottság ebben a súlyos helyzetben tárgyalni tudjon a dologról. Nem érkezett válasz a kérésemre. Magyarul szeretném megkérdezni a tisztelt bizottságot, hogy csak nekünk ennyire sürgős-e, csak mi látjuk-e ennyire nehéznek a helyzetet. Mert lehet, hogy akkor a helyzet még sem annyira nehéz, mint ahogy mi látjuk, és nyilván mi ítéljük meg rosszul. Úgyhogy szeretném ezúton is ösztönözni magunkat arra, hogy próbáljuk meg komolyan venni azt a helyzetet, amivel szembenézünk, mert ha heteket, hónapokat késlekedünk, akkor félő, hogy már teljesen felesleges bármit is tenni. Köszönöm.
ELNÖK: Szabó Lajos jelentkezett.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha valakinek jó az emlékezete, akkor emlékszik rá, hogy a plafontörvény költségvetési tárgyalásakor milyen viták zajlottak le. Ha nem jó az emlékezete, akkor arra kérem, hogy a jegyzőkönyveket lapozza fel, akár a bizottsági jegyzőkönyveket, akár a parlamenti jegyzőkönyveket nézze meg. De arra is kérem, hogy az ötpárti egyeztetésekről, ha nem készült jegyzőkönyv, az emlékezetében kutasson az után, hogy mi hangzott el. Én nagyon jól emlékszem rá, hogy a szocialista frakció az intézményi háttér megerősítésében mást képviselt, mint amit végül is elfogadott a törvényben a parlament. Mi akkor az elképzeléseinktől a megegyezés érdekében jelentősen visszaléptünk. Ha bárki ma úgy gondolja, hogy ebben a tekintetben van javítani-, változtatnivaló, akkor mi, ahogy eddig is, ezután is állunk rendelkezésre, a megoldás érdekében mindig készek vagyunk tárgyalni. Csak arra kérek mindenkit, hogy az emlékezetét vagy frissítse fel, vagy ha friss, akkor úgy emlékezzen rá, hogy az így történt-e. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyit tennék hozzá az előbb elhangzottakhoz, hogy ennek a parlamenti bizottságnak, mint a parlament majd' mindegyik testületének, az a dolga, hogy a végrehajtó hatalmat ellenőrizze. Tehát nekünk nem feltétlenül és elsősorban az a feladatunk, hogy önálló kezdeményezésekkel éljünk, bár ezt is megtehetjük, és erre minden bizottsági tagnak van lehetősége, alkalma. Elsősorban az a dolga ennek a testületnek az alkotmány és a Házszabály szerint is, hogy azokat a döntéseket, amelyek kormányoldalról megszületnek, véleményezze, megtárgyalja, megvitassa. Megjegyzem egyébként, hogy a Fidesz öt évvel ezelőtt tett először javaslatot arra, hogy legyen Költségvetési Tanács. Nagyon sajnálom, hogy ezt korábban az SZDSZ sem érezte fontosnak. Az öt évhez képest ez a néhány hónap talán már nem tűnik olyan soknak, azt hiszem, hogy az a kijelölt útiterv, amely ennek a testületnek a felállítására készült, tartalmazza azokat a megfontolásokat is, hogy egy ilyen intézménynek hogyan kell létrejönnie.
Van-e még észrevétel, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a szavazások következnek. (Dr. Kopits György jelzi, hogy szót kér.) Kíván még Kopits úr reagálni? (Dr. Kopits György: Két szót, ha lehet.) Akkor parancsoljon! Lehet, hogy olyan dolgot fog most mondani, ami a szavazást befolyásolja. (Derültség.) Parancsoljon!
DR. KOPITS GYÖRGY, a Költségvetési Tanács elnökjelöltje: Nem hiszem, hogy olyasmit mondanék.
Megértem Kóka úr aggodalmát, sőt, osztom is, mert ez fontos. De van egy angol kifejezés: haste makes waste, magyarul talán annyit jelent, hogy hamar munka ritkán jó. Ezt a parlamenti épületet sem tudták, bármennyire is akarták, a legjobb építészekkel sem egyik napról a másikra felépíteni. Ez sajnos ilyenfajta intézmény. Nem is hiszi el a világ, hogy ez komoly, csak azért, mert egy hónap alatt felállt. Számos példát tudok arra, hogy egy azonnali művelet után több országban - Argentína, Peru, Ecuador -, ahol azonnal törvény-, sőt, alkotmánymódosítással kezdték, nem volt meg az a háttérmunka, még az a meggyőződés sem, ami azért itt megvan, ami ahhoz szükséges, hogy ez működjön. Más országokban, például Svédországban és Chilében, ahol a legsikeresebben működik, nem is alkottak törvényt erről. Először maga a kormány vállalta fel, hogy saját magát ellenőrzi, és amikor ez bevált, működött, akkor formalizálták törvénnyé. Ez az ideális. Nem azt mondom, hogy lenne időnk ilyet megtenni, nincs is meg a belső hitelesség a szereplők között, úgyhogy ezt nem javasolnám. De sok más intézkedést meg lehet tenni annak érdekében, hogy a hitelesség erősödjön a hatóságok, a szereplők mindennapi viselkedésében. Köszönöm.
Döntés a jelöltek támogatásáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amennyiben nincs több észrevétel (Nincs jelentkező.), a szavazások következnek.
Kérdezem tehát a bizottság tagjait, ki az, aki Kopits György úrnak a Költségvetési Tanács elnökévé történő jelölését támogatja. Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Igen, köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát 28 igen szavazattal Kopits György urat támogatta az elnöki posztra.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja dr. Oblath Gábor úr jelölését. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Akkor ez is egyhangú döntés, 28 igen szavazattal.
Kérdezem, ki az, aki támogatja dr. Török Ádám urat. (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen.
Már-már régi emlékeket idéző egyhangúsággal a bizottság támogatta mind a három jelöltet, bár, azt gondolom, ez ellen senkinek nem lehet kifogása. Köszönjük a jelölt urak részvételét. Egy ilyen intézmény létrejöttét, kialakulását nyilván írott és íratlan szabályok határozzák meg. Az írott részt mindenki ismeri, hogyan jöhet létre ez a tanács, de abból a szempontból nagyon fontos időszak következik majd el, hogy ennek a tanácsnak a létrejötte mintát fog adni a következő évekre is. A jelölt urak vélhetően átérzik ennek felelősségét, hogy olyan hagyományt teremtenek, ami reményeink szerint a magyar gazdaságpolitikát, a magyar intézményrendszert erősen át fogja hatni. Ehhez kívánok a bizottság nevében is sok sikert és jó munkát önöknek. Köszönöm szépen.
Három perc szünet következik, utána folytatjuk a bizottság ülését. (Rövid technikai szünet.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk ülésünket, a kijelölt napirendünk alapján haladunk tovább.
A következő napirendi pontunk a T/8684. számú előterjesztés, Áder János képviselő úr önálló indítványa. Kérdezem, képviseli-e valaki Áder János urat. (Nincs jelentkező.) Nem képviseli. Akkor nem tudjuk meghallgatni az előterjesztőt, de ez nem akadálya annak, hogy folytassuk a tárgyalást. A kormány álláspontját ki képviseli? Keller László úr. Parancsoljon, államtitkár úr.
A kormány álláspontjának ismertetése
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Igyekszem nagyon röviden a kormány álláspontját megfogalmazni. A kormány Áder úr javaslatát nem támogatja. Azt megelőzően, hogy a cégautóadó bevezetésre került, számos egyeztetést folytattunk le. Azt nyilván pontosan tudják a bizottság tagjai, hogy jellegét, tartalmát tekintve ez az adó más, mint korábban volt. Nem függ össze azzal, hogy a gépjárművet magáncélra használják-e vagy sem, ez inkább vagyoni típusú adó. Nem értünk egyet azzal, hogy a mentességeket a törvény módosításával próbáljuk kiterjeszteni. Egyébként pedig azt tudom mondani, hogy ha további szociális megfontolásokat kíván bárki is érvényesíteni, azt meggyőződésünk szerint nem az adótörvényeken keresztül lehet megtenni, hanem más, a költségvetést érintő módon, de erre természetesen nem teszek javaslatot. Még annyit tennék hozzá, hogy a polgárőrök egyesülete tekintetében az országos szövetségnek, éppen azért, hogy helyzetüket segítsük, a kormány az év végén 130 millió forintot átutalt. Ezzel gyakorlatilag az egész országban meg tudják fizetni a cégautóadót a polgárőr egyesületek. Kérem, hogy a bizottság Áder úrnak ezt a módosító javaslatát ne támogassa. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Molnár Albert jelentkezett.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A szocialista frakció nem támogatja a javaslatot az előbb elmondottak miatt. Részben a kormány kompenzálta a polgárőr szervezeteket, másrészt nem tartjuk normális eljárásnak, ha egy koherens adórendszert szétverünk. Kellően végiggondoltuk, hogy kiknek adunk mentességet, ezek beépültek a rendszerbe. Mivel a kormány ezt kompenzálta, a javaslatot a magunk részéről nem támogatjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Én megfontolásra ajánlanám ennek a kezdeményezésnek a támogatását. Ismerve a közbiztonság helyzetét, nem volna haszontalan, ha a kormány több formában is támogatná a korábbiakhoz képest a polgárőr egyesületeket. Nagyon sok olyan kistelepülés van, ahol ez az egyetlen szervezet, amely a közbiztonság erősítését szolgálja. Nyilván a cégautóadó bevezetése a polgárőr egyesületeknek a köz érdekében végzett és ellenszolgáltatás nélküli munkáját nehezíti meg. Az a támogatás, amit a kormány adott, csak részben fedezi ezt az igényt, úgyhogy indokolatlannak és súlyosan méltánytalannak tartom ennek az adónak a kivetését ezekre a, még egyszer hangsúlyozom, közhasznú egyesületekre. Ezért javaslom ennek az indítványnak a támogatását.
Babák Mihály jelentkezett. Parancsoljon!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Szeretném kormánypárti képviselőtársaimat meggyőzni arról, hogy milyen fontos dologról van szó. Egy kisváros példáját mondom el: jelenleg 16 rendőr hiányzik az apparátusból. A közbiztonság gyatra, az emberek nem érzik biztonságban magukat. Ezért a polgárőrségnek két gépjárművet biztosítunk. De nem bírja a város költségvetése. Tudják, miért? Mert a kormány kiszárította a lehetőségeket. Ne tetézzék még a bajt ezzel, és ne gátolják, hogy rendet és biztonságot tudjunk fenntartani a településeken. Nincs rá fedezetünk, hogy még külön adóval is visszacsorgassunk pénzt a város költségvetéséből, hiszen az egyesület nem tudja kifizetni az adót. Ezt a települések önkormányzatainak kell átvállalni. Fontos a közbiztonság, kérem, fontolják meg. Köszönöm.
ELNÖK: További hozzászólás van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. A kormány kíván-e még valamit hozzátenni?
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Elnök úr megjegyzésére: a kormány tételes felmérés alapján minden polgárőr egyesület által használt autó után a költségvetési támogatást kifizette.
Döntés a képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm. Akkor szavazhatunk. Kérdezem tehát, ki az, aki a T/8684. számú, a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Ez tizenkettő. Nem támogatja? Tizenhat. Tartózkodott? Egy. Bocsánat, Horn Gábor nincs helyettesítve. (Dr. Kóka János jelzi, hogy ő helyettesíti képviselőtársát. Felmutatja a helyettesítési megbízást.) Képviselő úr, ha a bizottság apparátusának ezt nem jelzi?! A Házszabály szerint az elnöknek a bizottsági ülés megkezdésekor be kell jelenteni a helyettesítéseket. Ez is fontos pontja a Házszabályunknak. (Derültség.) A bejelentés most megtörtént. Tehát a bizottság nem támogatta a tárgysorozatba-vételt. Köszönöm szépen.
Áttérünk a következő pontunkra, Szatmáry Kristóf és Pelczné Gáll Ildikó képviselők önálló indítványának megtárgyalására, az egyes, a vállalkozásokat korlátozó törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslatra, T/8661. szám alatt. Megkérem képviselő urat, hogy fáradjon az előterjesztői asztalhoz. Szatmáry Kristófé a szó, parancsoljon!
Szatmáry Kristóf szóbeli kiegészítése
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem kívánnám a bizottság idejét hosszan rabolni, mert azt gondolom, az itt szereplő indítványok mindegyike az elmúlt másfél-két hónapban elég sokat szerepelt szakmai szervezetek és egyéb fórumok témájaként. Annyit engedjenek meg mégis elöljáróban, bár talán furcsán hangzik, hogy elsősorban ne országgyűlési képviselőként, hanem részben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként kérjem a bizottság támogatását ehhez a módosításhoz. Már csak azért is, mert az ottani elnökség engem erre felkért, sőt, kötelezett, de tolmácsolhatnám jó néhány más gazdasági szervezet, az országos kamarák, a kiskereskedők, a kereskedők, vendéglátósok vagy a VOSZ nyilatkozatait is, ezeket be is tudnám mutatni a bizottságnak. Az itt fekvő három téma, a standolási rendszer, a 250 ezer forintot meghaladó készpénzfizetés és a házipénztári rendszer megszigorítása kapcsán elmondták ezek a szervezetek, hogy milyen problémáik vannak ezekkel a február 1-jén hatályba lépett rendelkezésekkel.
Engedje meg a bizottság, hogy általánosságban két szempontot, témánként pedig egy-egy szempontot részletesebben hadd tegyek hozzá. Az egyik általános szempont. Nem vitatva azt a célt, amit ezek az intézkedések szolgálnak, vagyis a gazdaság, a szürkegazdaság kifehérítését, el kell mondanunk azt, hogy az a teher, amit ezek a rendelkezések a vállalkozásokra részben adminisztrációban, részben pénzben rónak, nincs arányban azzal, amilyen eredményt a kormány el tudna érni valójában. A másik általános szempont, amit a bizottság, úgy gondolom, akceptálhat, és már az előző napirendi pontok kapcsán is elhangzott, hogy lehetne nagyon jó és értelmes vitát folytatni ezekről a rendelkezésekről egy normális vagy növekvő piaci körülmények között. Most viszont olyan helyzet van, talán abban minden politikai és gazdasági szereplő egyetért, amikor mindent meg kell tennie az Országgyűlésnek, a törvényhozásnak a tekintetben, hogy a vállalkozások válláról a lehető legtöbb adminisztrációs és egyéb terhet levegye. Egy ilyen időszakban a hibánál több az, ha fogalmazhatok így, hogy ilyen rendelkezéseket léptet életbe a kormányzat.
Ami a három téma egy-egy részletes, de nagyon rövid megvilágítását illeti. Kezdeném azzal, ami talán a legkevésbé okoz problémát, a házipénztári rendszer szigorítása. Tudni kell azt, hogy a vállalkozások jelentős része a házipénztárt forgótőkeként használja. Ennek szigorítása jár adminisztrációs terhekkel, másrészt ezeket a pénzeket bankban kell elhelyezni. Az előbb itt éppen a kereskedelmi bankokról volt szó, ennek mindig díja van, amit a vállalkozók fognak ezután megfizetni.
A másik két rendelkezés sokkal nagyobb problémát okoz. Az egyik a standolási rendszer újbóli bevezetése. Ennek előtörténete van. Ezt a kormányzat egyszer már megpróbálta, de az eléggé nagy szakmai tiltakozás hatására ezt visszavonta. Annyit engedjen meg a bizottság elmondani, hogy én magam is dolgoztam ilyen vendéglátó-ipari egységben, tehát pontosan tudom azt, hogy ha valaki csalni akar, akkor ezután is fog tudni csalni. Ez a rendszer ma semmi másra nem jó, mint hogy a tisztességes 90-95 százalékot pluszteherrel sújtja. Azzal, hogy a zárás után még napi fél vagy egy órát pluszban rá kell szánni arra, hogy ezt elvégezze. Nincs relevanciája az ellenőrzés szempontjából, hogy ezt a felesleges adminisztrációt kiróják a vállalkozókra vagy sem. Évek óta hangzatos ígéret a kormányzat részéről, hogy a vállalkozások adminisztrációs terheit csökkenteni kell. Mondhatnék itt számokat, hogy milyen arányok vannak az Unióban a GDP-hez viszonyítva és milyen Magyarországon, de a pénzügyi bizottság előtt, úgy gondolom, nem kell megtennem. Ez megint olyan szabály, ami szembemegy azzal a kormányzati szándékkal, ami szerintem támogatandó, hogy csökkentsük a vállalkozók terheit.
A legnagyobb probléma a 250 ezer forint fölötti, jogi személyek között átutalással történő fizetés kötelezővé tétele. Ennek a rendelkezésnek két nagy problémája van. Az egyik az, amit már említettem a házipénztárnál is, hogy a vállalkozásokat bekényszeríti abba a bankrendszerbe, amelynek a költségei messze meghaladják az uniós átlagot. Egyetlenegy példával, statisztikai adattal hadd illusztráljam. Banki terminállal, ami ennek az ügyletkezelésnek a legkönnyebb megoldása lenne, az erre kötelezetteknek körülbelül 20-25 százaléka rendelkezik. Tehát több tízezer, kereskedelmi telephellyel rendelkező vállalkozás számára tenné szükségessé a banki terminál és minden ehhez kapcsolódó költség megfizetését ez a rendelkezés. A másik, még nagyobb probléma a körbetartozások fokozódása. A bizottság tagjai bizonyára tisztában vannak azzal, mekkora probléma ez. Vannak bizonyos szektorok, főként a kereskedelemben és a szolgáltatásban, amelyek ma még mentesülnek a körbe- vagy lánctartozás problémájától. Képzeljék el azt a helyzetet, azt a fizetési morált, azt a szűkülő gazdasági lehetőséget, ami ma Magyarországon van, azzal párosítva, hogy ráeresztjük az átutalásos fizetési rendszer problémáit. Beláthatatlan következményei lehetnek a ma még a körbetartozástól mentesült szektorokban ennek a rendelkezésnek.
Egyébként ezzel a javaslattal kapcsolatban kérdeztem az adótörvények általános vitájában a kormányt, hogy készültek-e hatástanulmányok a körbetartozás és e rendelkezés összefüggéseivel kapcsolatban. A válasz akkor is legalábbis kitérő volt, és azóta sem láttam ezzel kapcsolatban semmiféle olyan anyagot, ami megnyugtathatta volna az embert az ügyben, hogy nem lesznek problémák.
Egyetlenegy végszót engedjenek meg. Úgy gondolom, kellőképpen ismeri a bizottság az előterjesztett anyag tartalmát. Itt most csak egy tárgysorozatba-vételről döntünk, erre kérném a bizottság tagjait. Nem szeretném ezt túlságosan politikai mezőre terelni, nem is állítom, hogy a teljes visszavonás jelenti a tökéletes megoldást, de ahhoz, hogy közösen találjunk olyan megoldást, ami elfogadható a szakma és a törvényhozás számára is, szükséges, hogy ezt tárgysorozatba vegyük. A magyar vállalkozásfejlesztési politika hitelességét is az adhatja meg, ha valóban van a kormányzat és a kormánypártok részéről is arra szándék, hogy belássák azt, ha olyan döntéseket hoztak, amelyek nem helyesek, és azokat időben megpróbálják korrigálni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány képviseletében Keller államtitkár úré a szó.
A kormány álláspontjának ismertetése
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Igyekszem én is csak röviden, lényegre törően elmondani álláspontunkat. Általában mindenki egyetért azzal, hogy a gazdaság fehérítése érdekében jelentős lépéseket kell tenni, de amikor konkrétan szembesülünk az intézkedésekkel, azokkal már kevésbé ért egyet a társadalom.
Három tényt szeretnék mondani. Az egyik: 2008-ban a VPOP 2 millió liternek megfelelő, jövedéki körbe tartozó terméket foglalt le összességében. A második, és azt gondolom, ezt nem vitatja senki, hogy Magyarországon indokolatlanul magas a készpénzforgalom. A harmadik pedig, hogy a bankszámla megkerülése melegágya a feketegazdaságnak. Ebből a három tételből is adódóan az a felelősségünk nekünk, a kormányzatnak és az Országgyűlésnek is, hogy ne rettenjünk meg akkor, amikor a feketegazdaság elleni intézkedéseknek bizonyos társadalmi csoportokban nem kedvező a fogadtatásuk. Ez természetes dolog. Én magam is több alkalommal tárgyaltam érdekképviseletekkel, és el kell mondjam, hogy az a kettős beszéd, amit alkalmaznak, nem fogadható el. Egyrészt bemutatják azt, hogy hogyan lehetetlenülnek el a vállalkozások az intézkedések hatására, majd utána őszintén elmondják, hogy milyen gyakorlat folyik az adó megkerülésére.
A kormánynak, miután az Országgyűlés többsége ezeket az intézkedéseket elfogadta, az volt a célja, hogy az illegális előállításból származó, magas adótartalmú alkoholtermékeket csökkentse, most a standolásra szeretnék utalni, másrészt a számla nélküli forgalmat visszaszorítsa. Most a képviselők javaslata azt mondja, hogy ezeket az intézkedéseket tegyük félre, és, megjegyzem, helyettük semmilyen más új javaslat nem jön. Miután Szatmáry képviselő úr is elismerte, hogy ezek gondot jelentenek, nincs odatéve mellé olyan intézkedés, hogy ha így nem, akkor hogyan küzdjünk azon célok megvalósításáért, amelyekkel, azt gondolom, egyetértünk.
Ami a standolást illeti, szeretném mondani, hogy a lehető legkisebb adminisztrációs terhet fogalmazza meg a már elfogadott törvény, és mi ezt azon szakmai szervezetek bevonásával készítettük elő, amelyek alapvetően érdekeltek abban, hogy tisztuljon a gazdaság. A megbeszéléseken az is világossá vált, hogy ez egy általánosan bevett gyakorlat, tehát nem új dolgot találtunk ki. A jogszabályon alapuló standolás, amit most, február 1-jétől meg kell tenni, kisebb adminisztrációval jár sok esetben, mint az, amit az üzletek saját maguk önként megtesznek. Nagyon sok félreértés adódott ebből, többek között országgyűlési képviselői megkeresések kapcsán. Az érdekképviseletekkel eljutottunk addig, hogy azok a felvetések, amelyek sok esetben megalapozatlanok, tisztázhatóak. És ha megnézik a PM, vagy a VPOP honlapját, számos olyan kérdést találnak, ami számukra eddig nem volt világos, és amelyeket már tisztáztunk.
Az ellenőrzési rendszert is olyan módon próbáljuk beállítani, hogy ne úgy éljék meg a vállalkozók, hogy az az ő levadászásukat szolgálja. Azt kértük az ellenőrző szervektől is, hogy próbálják megértetni, mi a cél ezzel, próbáljanak toleránsak lenni a kezdetekkor. Azokat a tapasztalatokat említem, amelyeket az érdekképviseletekkel lefolytatott tárgyalásokon szereztünk. Így eljuthatunk egy olyan pontra, amikor, ha nem is felhőtlenül, de támogatni fogják tudni azt a standolást, amit most a törvény tartalmaz. Természetesen, ha arra van szükség, hogy bizonyos finomításokat hajtsunk végre, azt külön törvénymódosítás nélkül megtehetjük, miután kilátásba van helyezve az adótörvények módosítása. Biztos, hogy lesz rá lehetőség az eddigi tapasztalatok alapján, nem feladva a célokat, hogy bizonyos korrekciókat el tudjunk végezni. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy létezik olyan útmutató, ami a vállalkozók munkáját segíti.
Ami a 250 ezer forintos készpénzfizetést illeti, számos olyan észrevétel felmerült, hogy mi most kötelezővé tesszük a bankszámlanyitást. Azokra vonatkozik ez a törvény, akiknek már egyébként is kellett bankszámlával rendelkezniük. Azt is szeretném világossá tenni, hogy a törvényi rendelkezés szerint a bankszámláról történő fizetésre a kifizetést teljesítő személy kötelezett, és csak abban az esetben, ha kizárólag bankszámlanyitásra kötelezett és vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó, azt szolgáló ügyletekre vonatkozik. Határozott meggyőződésem az, hogy most, amikor hihetetlen módon megnehezülnek a gazdálkodási feltételek, éppen nem az lehet a gyógyír, hogy tovább lazítunk a működési feltételeken. Ha ezt tesszük, akkor azt segítjük elő, hogy az a körbetartozási folyamat, ami a válságtól függetlenül elindult, tovább fog erősödni.
Tehát összességében a javaslat egyik elemét sem tudja a kormány támogatni. Ezért azt kérjük, hogy ne támogassák a tárgysorozatba-vételt. Viszont amikor az adótörvények korrekciója sorra kerül, nyitottak vagyunk arra, hogy az addigi tapasztalatokat is beépítve, de nem feladva a célokat, bizonyos ésszerűsítéseket végrehajtsunk, konzultálva az érdekképviseletekkel, a kamarával is. Ezt javaslom problémamegoldásként, kérem, hogy ezt támogassa a tisztelt bizottság. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Ki kíván hozzászólni? Babák Mihály!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szólás lehetőségét. Megkeresett a Békés megyei KIOSZ, fórumot is tartott, ahová meghívtak, és megkeresett a Békés megyei Kereskedelmi és Iparkamara is. Az ottani vállalkozók kérték, hogy értse meg őket a kormány, ne tegyen további terheket a nyakukba, hiszen az ellehetetlenülés határán vannak. Azt is elmondták, szívesen átadom majd államtitkár úrnak, de tudja ő is, a kormány is, hogy hol virágzik a feketegazdaság, hol és hogyan károsítják meg nagy tételben az állami költségvetést. Nem ez a szféra az, ahol a készpénzkifizetést korlátozni kell, ahol a "placcolással" további terhet kell a vállalkozók vállára tenni. Ellehetetlenítésről van szó, és a vállalkozók a túlélésre játszanak. Azt kérték, mondjam el önöknek, hogy ez elsősorban a kis- és középvállalkozásokat sújtja.
Képviselőtársaim is szóvá tették, az előterjesztő is, hogy a kereskedelmi bankoknál, jó, ha tudják, van a befizetésnek jutaléka, az átutalási költség tételenként hatalmas. Ez további terheket jelent. Ami nagyobb baj, hogy bizalmatlanság van a piacon. Az egyik TÜZÉP-es elmondta, hogy ha neki valaki nem készpénzzel fog fizetni, nem fogja kiszolgálni, akkora a kintlévősége. Ma ilyen a piaci helyzet. A körbetartozás pedig valószínűleg az államtól indult ki, hiszen nem fizeti időben a terheit, és ez teljesen ellehetetleníti a cégeket. Köszönöm, hogy szólhattam, kérem, hogy a kormány fontolja ezt meg, mert a kormány kis dolgokkal szeret foglalkozni, a kicsiket lehetetlenítik el, holott pontosan tudja, hogy hol vannak a nagyhalak, és hol dívik a feketegazdaság.
A kettes számú megjegyzésem. Államtitkár úr, mély tisztelettel, szíveskedjék engem tájékoztatni arról, hogy hol gondoskodott a kormány a polgárőrség finanszírozásáról. Bár most már nem erről van szó, de nem volt alkalmam ezt megkérdezni öntől. Szívesen venném, ha elmondaná, ugyanis 10 százalékkal kevesebb az önkormányzatok finanszírozása, és én nem találtam a költségvetésben a polgárőrséget finanszírozó sort. A közbiztonság pedig fontos, mert az állam nem tudja megoldani. Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor következik.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ahogy államtitkár úr is elmondta, ezek a törvénymódosítások mind a feketegazdaság visszaszorítása, a gazdaság kifehérítése érdekében születtek. Miután a házipénztár ügyét is a legkisebb problémának találta maga az előterjesztő is, én nem szeretnék erről többet mondani, mint amit államtitkár úr mondott. Viszont a standolásról, illetve a 250 ezer forintos limitről igen.
Államtitkár úr említette azt, hogy 2 millió liter hamisított alkoholterméket foglalt le a VPOP az elmúlt évben. (Babák Mihály: Azért fizetjük őket.) Tisztelt képviselő úr, ez elég nagy mérték, nem? Ezek már elég nagy halaknak számítanak, ha nem is egy helyen, de összeadódva 2 millió liter hamis terméket állítanak elő. Ez az egyik probléma. Ezt nyilvánvalóan nemcsak előállítják, hanem utána értékesítik is valahol. (Babák Mihály: Zsurki vodkagyár?) Ahogy emlékeztetett rá képviselő úr is, a standolási szabály korábban két hónapig volt hatályban, és ez alatt a két hónap alatt az első hónapban 11 százalékkal, a második hónapban 18 százalékkal nőtt a legális alkoholtermékek forgalma. Ez átlagosan 15 százalék. Ez azt jelenti, hogy 15 százalékkal több alkoholtermék után fizették be a jövedéki adót, tisztelt képviselőtársaim. Készült egy felmérés 2007-ben, Budapest környékén 100 vendéglátóhelyet, kocsmát vizsgáltak végig. Ezekben 77 százalékosnak bizonyult a nem számlázott alkoholtermékek értékesítése. Úgy gondolom, minden olyan lépés, amely valamilyen mértékben az illegális alkoholtermékek forgalmazását visszaszorítja, a költségvetési bevételek növeléséhez járul hozzá, és segíti azokat a vendéglátósokat, akik legálisan adózott termékeket forgalmaznak. Ugyanis azok, akik illegális, adózatlan terméket forgalmaznak, azoknak is kárt okoznak, akik legálisan dolgoznak. Tőlük veszik el a piacot.
Még egy momentumra szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni. Ezek a javaslatok úgy készültek, hogy megkérdezték azokat a pénzügyőröket, akik nap mint nap szembesülnek a gyakorlattal, látják, hogy hol, hogyan és milyen módon játsszák ki a szabályokat, és alkalmazzák azokat a jogszabályokat, amelyeket mi itt, a parlamentben meghozunk. Nagyon sok konfliktusuk van. Nem mondom, hogy ők hibátlanul dolgoznak, de ők szembesülnek ezekkel a problémákkal. Gondolják meg, mit gondolnak ezek a pénzügyőrök rólunk, parlamenti képviselőkről, amikor látják sorozatban a visszaéléseket. Mi megteszünk egy picike lépést annak irányában, hogy ezt vissza lehessen szorítani, majd két hónap múlva a parlament visszavonja ezt a szabályozást. Mit gondolnak rólunk, képviselőkről? Ne haragudjanak, de én nem tudom magamra vállalni ezt a terhet, hogy rólam azt feltételezzék, hogy azért vonunk vissza egy ilyen szabályozást, hogy a feketekereskedelmet elősegítsük, és hozzájáruljunk ahhoz, hogy ezeket könnyen tudják értékesíteni. (Babák Mihály: Ellenőrizni kell. Ez a dolguk.) Úgy gondolom, képviselő úr, ahhoz, hogy az ellenőrzés során a pénzügyőr hatékonyan tudjon fellépni, eszközökre van szüksége. Az eszköz a jogszabály, amit neki kell alkalmaznia és szembesülnie nap mint nap azokkal, akik nem tartják be a szabályokat. Még egyszer kérdezem, mit gondolnak rólunk, ha két hónap múlva visszavonjuk a szabályozást.
A másik a 250 ezer forintos limit. Tisztelt Képviselőtársaim! A szabályozás szerint minden olyan fizetési mód, aminek valamilyen módon nyoma van, engedélyezett. Lehet használni banki átutalást, csekkes befizetést, kártyával történő fizetést, egyedül a készpénzes fizetésre vonatkozik a tiltó rendelkezés. Azért hoztuk ezt a szabályozást, hogy lehetőség szerint visszaszorítsuk az olyan kereskedelmet, aminek sehol semmiféle nyoma nincs. Ezt világosan el kell mondani, mert ha ezt nem tisztázzuk, és ha a közvélemény előtt másképp állítódik be, mint ahogy valójában van, akkor félreértik az emberek. (Babák Mihály közbeszólására.) Egyetértek azzal, ha a józsefvárosi piacon ilyenek történnek, meg kell tenni mindent. Ott hetente kétszer tart a VPOP ellenőrzést, tudomásom szerint célellenőrzések tömegét végzi. A VPOP készít nekünk ilyen jelentést, ha kéri a költségvetési bizottság, eljön és beszámol ezekről a lépésekről.
Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, ezek a tapasztalatok nem indokolják, hogy visszavonjuk ezeket az intézkedéseket. Itt megjegyzésként elhangzott, hogy túl drága a kereskedelmi banki tevékenység. Akkor azt ajánlom képviselőtársaimnak, hogy nézzük meg azt, és kezdeményezem is, hogy hogyan tudjuk támogatni például a post terminálok kihelyezését a vállalkozásoknál. Azért nem használják, mert túl nagy a kamatmarzs, általában 3-4 százalék. Nézzük meg, hogy jogszabályilag korlátozható-e ennek a felső limitje például. És akkor mindjárt érdekelt lesz minden kereskedő, ha mondjuk 1 százalék a plafon, hogy ilyet megvalósítson, és mindenhol lehessen kártyával fizetni, és neki nem kerül annyi pénzébe. Vagy megvizsgálhatja a kormány, hogy tud-e, ugyanúgy, ahogy évekkel ezelőtt a pénztárgépek telepítéséhez, támogatást adni. A Pénzügyminisztérium vizsgálja meg, hogy lehet-e támogatást adni ilyen telepítéséhez, illetve működtetéséhez. Egyébként a bankköltségek felülvizsgálata indokolt egyéb más tételekben is, például hogy a kereskedelmi bankok által használt marzsok mennyire indokoltak, és jogszabályban lehetséges ezeken változtatni vagy sem. Ezek olyan módszerek, amelyek nyilvánvalóan tőlünk, jogalkotóktól függenek. Ezeket érdemes megvizsgálni. De hogy egy tollvonással visszavonjunk intézkedéseket, és utána ne tegyünk semmit, ez szerintem elfogadhatatlan. A magam részéről egyáltalán nem tudom támogatni a javaslat tárgysorozatba-vételét sem.
ELNÖK: Kóka János következik.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Általánosságban szerettem volna megjegyezni, hogy a 2008 végén meghozott adóintézkedések a gazdasági válság súlyán túl sok esetben indokolatlan és méltánytalan terhet róttak a magyarországi vállalkozásokra. Ahelyett, hogy egyszerűsítettek volna, bonyolítottak, ahelyett, hogy enyhítettek volna, szigorítottak. Ilyen módon a szükségesnél is nagyobb mértékben hozták rossz helyzetbe a vállalkozásokat.
Konkrétan a három kérdésre kitérve, a standolás kötelezettségével kapcsolatban szerettem volna rámutatni egy olyan magyar jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlatra, amely csak a vállalkozások gyengítésére és a bürokrácia növelésére szolgál. Ez pedig a következő. Ha nem tudunk megfelelően ellenőrizni, akkor agyonterheljük a vállalkozásokat olyan adminisztratív és egyéb bürokratikus kötelezettségekkel, amelyekbe aztán szép csendben belerokkannak. Ha a szocialisták javaslatán gondolkodunk tovább, akkor nyilván indokolható lenne még további nagyon sok olyan lépés, amelyek nemcsak az égetett szeszek, hanem egyéb italok tekintetében, nemcsak jegyzőkönyvileg, hanem audiovizuálisan is dokumentálandóvá tennék a standolást. Tehát videófelvétellel vagy egyéb módon kellene bizonyítani, hogy valóban addig ér a whisky vagy a bor az adott üvegben. Ezt csak azért mondom, mert nagyon jellemző Magyarországra, jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlatunkra, hogy feltoljuk az adminisztrációt, mert ellenőrizni nem vagyunk képesek. Állítsuk a tetejéről a talpára ezt a problémát, és ne a vállalkozásokat terheljük. Indokolatlan intézkedésnek tartjuk, mi magunk is javasoltuk ennek elvetését, ezért támogatni fogjuk a napirendre vételt, és meg is fogjuk szavazni ezt a törvényjavaslatot.
Ami a 250 ezer forintos készpénzfizetési korlátozást illeti, az a gyanúm, hogy rossz úton jár a kormány, ha nem az alternatív fizetési megoldások támogatásával, hanem a készpénzfizetés szankcionálásával igyekszik úrrá lenni a valós problémán. De a probléma valós, úgyhogy azt javaslom, Szatmáry képviselő úr javaslatát is megköszönve, hogy nézzük meg, milyen alternatív lehetőségek vannak. Hová lehet belőni a készpénzforgalom megfelelő határát, és milyen olyan, a bankkártyát, a bankkártyaterminál használatát ösztönző megoldások lehetségesek, ahol a kormány aktívan szerepet tud vállalni ezeknek a készpénz-helyettesítő eszközöknek a terjedésében. Kívánatos cél lenne egyébként, hogy a kereskedelmi egységek minél nagyobb részében jelenjen meg a bankkártya-elfogadás képessége, tehát javaslom a parlamentnek egy kompromisszumos álláspont elfogadását. Ezzel együtt, tekintettel a kérdés súlyára, a tárgysorozatba-vételt támogatni fogjuk.
Ami a házipénztárat illeti, ott többről és másról van szó, mint amit Szatmáry képviselő úr elmondott, ugyanis nemcsak forgóeszköz-finanszírozásra használják, hanem adóelkerülésre is. Mindannyian tudjuk ezt, azonban attól, hogy ezt tudjuk, nem lehet vakon nekimenni egy egyszerű tiltással. A vállalkozók ugyanis egyszerűen nem fognak tudni megfelelni az új követelményeknek. Ezért másféle eljárást szeretnénk javasolni. Ennek a módszerében szintén meg tudunk állapodni, ha itt is kompromisszumkeresés a szándék a képviselő úr, illetve a parlamenti pártok részéről, hogy milyen határidővel lehet ilyen korlátozásokat bevezetni, és addig a határidőig milyen lehetőséget adunk ezeknek a vállalkozásoknak a házipénztárban elkönyvelt, de valójában a legtöbb esetben ott sem lévő pénzek kifehérítésére. Mindazonáltal, mivel a probléma valós és jelentős, ezért a tárgysorozatba-vételt ebben az esetben is fogja támogatni az SZDSZ. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György következik.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem terveztem, hogy hosszasan hozzászólok ehhez a napirendhez, és ennek mindösszesen az az oka, hogy azt gondoltam, mindannyiunk számára teljesen értelmes, világos, meggyőző és elfogadható mindaz, amit az előterjesztő elmondott.
Súlyos félreértések vannak, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, és ezek a kormánynál kezdődnek. Mindjárt azzal, amit államtitkár úr mondott, hogy a legfontosabb feladatunk, főleg jelen helyzetben, hogy mindenáron minél több pénzt szedjünk be a költségvetésbe. Szerintem ez fontos feladat, de a legfontosabb feladata nem ez egy kormánynak, hanem az, hogy tekintse már át a magyar gazdaság helyzetét, állapotát, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy akik ezt a gazdaságot életben tartják, a hazai kis- és középvállalkozások minél normálisabb körülmények között legyenek képesek dolgozni. Mert csak így fognak tudni munkát teremteni az embereknek, nem máshogy. Nem fojtogatni kell őket, hanem támogatni! Ha máskor nem, hát most, a gazdasági válság idején bizony arra a jelenségre talán fel kéne figyelnie a kormánynak, hogy mi a jelentőségük egy ország esetében a hazai kis- és középvállalkozásoknak. Amikor multinacionális vállalatok egyik pillanatról a másikra tűnnek el, szüntetik meg a termelésüket, egyik pillanatról a másikra küldenek el, bocsátanak el több ezer embert, a hazai vállalkozások nem tennék ezt. Egy válság közepette sem, ha mondjuk a saját kormányuk megvédené, és nem támadná őket.
A következő megjegyzésem Kovács képviselő úr mondandójához kapcsolódik. Sok számot sorolt fel. (Molnár László: Mert ismeri a számokat. - Babák Mihály: Én nem hiszem el neki.) Gratulálunk, Kovács képviselő úr, ismeri a számokat, de nagy valószínűséggel itt meg is állt a tudása. A helyzet a következő. Mindazokat a számok, képviselő úr, amiket mondott, nem vitatom. Azok ezen szabályok nélkül is rendelkezésére álltak. A több millió liter lefoglalt, tilosban gyártott szeszesitalt nem most, ezen rendelkezések hatására fedezték fel. A VPOP-nak megvolt a lehetősége, meg is tette kötelességét, amikor ezekre rábukkant. Ön tényleg azt gondolja, képviselő úr, hogy majd a hamisan készült tömény szeszt most be fogják vinni legálisan a kocsmákba, és le fogják standolni? A hamisan készült tömény szeszt ugyanúgy hamisan fogják értékesíteni, mint eddig. Az egész standolási javaslat nem segíti a feketegazdaság elleni küzdelmet, hanem árt, de "legalább" úgy, hogy még a vállalkozók terheit is növeli.
A másik javaslat a 250 ezer forintos készpénzfizetési korlát. Nézzük az építőipari vállalkozásokat!. Talán elfogadja azt is, ha már a számokat ismeri, hogy egy mezei építkezésnél sem lehetetlen dolog akár naponta a 250 ezer forintot meghaladó vásárlás. Az építőipari vállalkozások jelentős része, hogy valamilyen munkához jusson, egyik városból a másikba megy dolgozni. Nem ismeri a helyi boltos. A legtöbb helyen nincsenek terminálok. Mit fog tenni? Az a helyzet, hogy ha ez a rendelkezés életbe lép, akkor nem fog tudni anyagot vásárolni. Ön többször feltette azt a kérdést is, képviselő úr, hogy mit fognak szólni az emberek, ha egy ilyen rendelkezést hatályon kívül helyezünk. (Kovács Tibor: A vámosok.) Bár először azt gondoltam, hogy nem válaszolok rá, de annyiszor megkérdezte: szerintem azt fogják mondani, tisztelt képviselő úr, hogy akkor is hülyék voltak, amikor meghozták. Csak nem szeretnék osztozni önnel ennek felelősségében, mert semmi közöm nincs ahhoz, hogy ezt a rendelkezést meghozták.
Tisztelt Államtitkár Úr! Bátorság. Nem ahhoz kell bátorság, hogy rossz rendelkezéseket hozzunk, hogy a cselekvőképtelenség látszatát elkerülve valamiféle cselekvés látszatát mutassuk be. A bátorság, tudja, mihez kell, államtitkár úr? Ahhoz kell bátorság, hogy a rossz döntéseket, amelyekkel már szembesültünk, önök is, ne elkenjük, hanem beismerjük és visszavonjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Herényi Károly következik.
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Elbeszélgetünk egymás mellett, mert mind a két félnek megvan a maga igazsága. A probléma adott, csak a megoldási mód nem biztos, hogy jó. Kétféle módon tud egy normális kormány eljárni, ha valamilyen célt vagy eredményt akar elérni. Az egyik az, hogy tilt, és szigorúan büntet, a másik pedig az, hogy alternatív megoldások használatát támogatja, teszi vonzóvá. A mi kormányaink rendre az első gyakorlatot folytatják. Elég a nem dohányzók védelméről szóló törvényre és még sok másra gondolni. Meghozza a törvényt, utána szigorúan büntet, amitől senki nem érzi jól magát, sem az állampolgár, sem a vállalkozó, sem az ellenőr.
A standolás indokolt a számok miatt és azért is, mert rengetegen kerülik ki az adófizetést, és nem kifehéredik a gazdaság, hanem inkább a fekete felé megy. De itt tulajdonképpen arról van szó, amit Kóka János megfogalmazott, hogy az ellenőrzés feladatát az állam vagy az ellenőrző szerv áthárítja a vállalkozóra. Hiszen a napi standolást azt jelenti, hogy csak egy napi tételt kell megnézni, és ott rögtön meg lehet fogni, ha meg lehet. De nem lehet, mert neki is van annyi esze, hogy ezt normálisan csinálja. Talán jó megoldás lenne az, ha a napi standolás helyett heti vagy kétheti standolást vezetnénk be, ami azért még átlátható időtartam, ahol talán gyorsabban tud a VPOP eredményes ellenőrzést, vizsgálatot végezni.
A készpénzhasználat. Az jó lenne, ha a készpénzhasználat egyre jobban visszaszorulna, ez valóban a gazdaság kifehéredését szolgálná. Itt lehetne olyan ösztönzőket alkalmazni, ahogy az előbb ezt hallottuk, a pénztárgépek vonatkozásában már volt egyszer erre példa, hogy olyan terminálhoz jutási lehetőségeket kellene teremteni, ami érdekeltté teszi a vállalkozókat, kereskedőket ennek beszerzésében. De amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy Magyarországon a banki költségek az európai uniós átlagot lényegesen és indokolatlanul meghaladják. Miután itt ül a teremben a Versenyhivatal elnöke, nem lenne baj, ha valaki kezdeményezné a Versenyhivatalnál, hogy vizsgálja meg, a kartellezés lehetősége nem áll-e fenn a bankok között, hiszen mi az ördögtől olyan egyformák ezek az árak, és mitől nincs ezen a piacon verseny. Ez egy sokszereplős piac, érdekes módon a verseny mégis mindig megreked egy szinten, és mindenki hasonló áron adja ugyanazt a szolgáltatást, ami mögé teljesítést, valós költségeket nem tud felsorakoztatni.
Ennek ellenére azt gondolom, a tárgysorozatba-vételt támogatni kell, mert legalább a parlamentben beszéljük meg ezt az egész problémakört, a gondolkodásmódot, a közelítést, viszonyítást, hogy hogyan tudunk úgy a gazdaság kifehérítése érdekében lépéseket tenni, hogy közben nem ártunk a gazdaság szereplőinek, nem tesszük nehezebbé a helyzetüket, hanem kompromisszumos megoldást találunk. Mi támogatni fogjuk a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm. Szabó Lajos!
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az elhangzottak közül hozzám a Herényi Károly által elmondottak állnak legközelebb. Csak címszavakban. A standolás tekintetében nem rendszeridegen a vendéglátóhelyek működésében a készletbeszerzés, készletfogyás és készletmérés gyakorlatán alapuló felmérés. Ha ezt meg tudjuk úgy oldani, hogy a helyi gyakorlathoz a legjobban igazodjon, akkor ez sem az egységekre nem ró nagy terhet, és emellett még a tisztességesen működőknél az ellenőrzés alapját is biztosítani tudja úgy, hogy mind az ellenőrzöttnek van egy biztonságérzete, hogy minek alapján és milyen módon ellenőrzik, mind az ellenőrző tisztában van azzal, hogy minek alapján és mit kell ellenőriznie. Így mind a két fél célja teljesülhet, de az ellenőrzésről és a tisztességtelenül viselkedők megfogásáról nem mondhatunk le, éppen a tisztességes többség érdekében.
A 250 ezer forintos határ esetében a magam részéről teljes mértékben nyitott vagyok arra, hogy nézzük meg, milyen módon valósítható meg az, hogy a készpénzkímélő eszközök elterjedése, akár pozitív ösztönzéssel is, ösztönözhető legyen ebben a rendszerben, hiszen a feketegazdaság egyik melegágya lehet ez a fajta tevékenység. Tudomásul kell venni azt, hogy ma, egy válsághelyzetben lehetnek veszélyei ennek a megoldásnak. De itt is az eredeti cél megtartásával egy közös gondolkodásban mindenképp partnerek tudunk lenni.
A házipénztár pénzkezelési szabályzata, az, ahol azt mondjuk jelenlegi ismereteink alapján, hogy az éves árbevétel 1,2 százaléka, illetve a minimum 500 ezer forintos házipénztár döntő többségében elég kell hogy legyen, és az átmeneti rendelkezések is kiérleltek voltak véleményem szerint. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban meg is lettek tárgyalva. Ebben vagyok a magam részéről a legkevésbé kompromisszumkész, a másik kettőben egy épeszű beszélgetés, előkészítés után lehet mód arra, hogy mindenki számára megfelelő megoldást találjunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Először a kormány képviselőjét illeti a szó, a végén pedig az előterjesztőt. Keller úr!
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Babák képviselő úrnak szeretném mondani azt, bár nem ehhez a napirendi ponthoz tartozik, hogy a 2177/2008. (XII. 18.) kormányhatározat döntött a 130 millió forint átutalásáról. Ezt az országos egyesület kapta meg, az fogja delegálni a különböző települési egyesületekhez.
Ami az előremutató javaslatokat illeti, természetesen a kormány is nyitott, hogy ezekben lépjünk előre. De szeretném rögtön hozzátenni, ez nem jelenti azt, hogy azokra az eszközökre nincs szükség, amiket a jelenleg hatályos törvény tartalmaz. Meggyőződésünk szerint egymás mellett, párhuzamosan kell a két javaslatnak élnie. Kóka képviselő úrnak szeretném mondani: szó sincs arról, hogy itt az ellenőrzést kiváltandó, adminisztrációs terhet kívántunk a vállalkozásokra tenni. Arról van szó, ahogy arra Kovács képviselő úr is utalt, hogy az ellenőrzés eszközrendszerét próbáltuk bővíteni azért, hogy megfelelően, korrekten tudják az ellenőrzéseket végezni. Nyilván a standolásnál sem arról van szó, ahogy azt Szatmáry képviselő úr javasolta, hogy dobjuk ki a törvényt, hanem maradjon hatályban, és ezzel párhuzamosan, tettem is rá javaslatot, hogy milyen módon, azokat a racionalizáló lépéseket, amelyek végig tudunk gondolni, fogalmazzuk meg. De nagyon rossz megoldás, ha most egy tárgysorozatba-vétellel azt üzenjük, hogy ezektől az eszközrendszerektől, amelyeket decemberben még fontosnak tartottunk, el akarunk tekinteni.
Balla képviselő úrnak azt szeretném mondani: én nem azt állítottam, hogy a legfontosabb cél az, hogy minél több adót szedjünk be. Ilyet én nem mondtam, bár nyilván törekednünk kell rá, hogy a költségvetési bevételeket tudjuk teljesíteni. Arra hívtam fel a figyelmet, hogy most, amikor még nehezebb a gazdasági helyzet, nem lehet azt mondani, mert vannak ilyen hangok, hogy most ne vegyük olyan komolyan a feketefoglalkoztatás elleni fellépést, ne vegyük annyira komolyan, hogy követhető legyen a pénzforgalom, és a számlán jelenjenek meg a pénzmozgások. Arra utaltam, hogy most különösen indokolt a tisztítás irányába lépéseket tenni. Nem jó, ha azt próbáljuk sugallni, hogy ha nehéz gazdasági helyzet van, még inkább hagyjuk a rossz gyakorlatot élni. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget, kérem, hogy a bizottság ezt a törvényjavaslatot, amit Szatmáry Kristófék jegyeznek, ne támogassa. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Végül mint előterjesztőt, Szatmáry urat illeti a szó.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen. A három témához csak nagyon röviden egy-egy észrevételt tennék. A házipénztárral kapcsolatban valóban fennáll az a probléma is, amit Kóka képviselő úr említett. Azt gondolom, már csak azért is érdemes ezt a parlament elé visszavinni, hogy azt a gyakorlatot tisztítsuk, amely szerint a pénz csak papíron létezik a házipénztárban, de egyébként nincs meg, mert sok kisvállalkozás számára ez egyszerűbb pénzkivételi lehetőség volt. Csak ehhez az átmenetet biztosítani kell a vállalkozások számára. Ez tisztességesebb eljárás, ha elfogadom, hogy itt is tisztítani kell formálisan a gazdaságot.
A másik két téma kapcsán engedjenek meg egy észrevételt. Napi standolás. Azért merem ezt mondani, mert vezettem vendéglátó egységet: ha ma bemegy a VPOP bármelyik vendéglátó-ipari egységbe, a jelenlegi szabályozás szerint ugyanúgy ki kell derülnie, hogy van ott zárjegy nélküli, illegálisan szerzett ital vagy nincs. Kettő: azért félreértés ne essék, nincs napi standolás a vendéglátó-ipari egységek 90 százalékában. Ne mondjuk azt, hogy semmi másról nincs szó, mint egy általános gyakorlat átültetéséről a törvénybe. Van rendszeres, heti, havi standolás. Az jó irány lehet, ha értelmes vitát tudunk arról folytatni, hogy mi az az általános gyakorlat, amit a vendéglátó-ipari egységekben folytatnak, és erre húzzuk rá a szabályozást.
Készpénzfizetés. Nem akartam számot mondani, de azt nagyon-nagyon rossz gondolkodásnak tartom vállalkozóként is, hogy először hozunk egy szabályt, amiről tudjuk, hogy terheli a vállalkozásokat. Ahogy képviselő úr mondta, egy banki terminál kihelyezése és működtetése a pénzeszközök 2-3 százalékát elviszi. Ez sok esetben a vállalkozás nyeresége. Elfogadom azt, amit képviselő úr mond, de a sorrend fordított. Először tegyük lehetővé a vállalkozások számára, hogy olyan áron, olyan módon elérhetőek legyenek a banki terminálok, ami szükséges lenne, utána fel lehet kínálni egy alternatívát számukra. De nem az a menetrend, hogy először kényszerítjük őket, megfizettetjük velük az extra banki adót, majd elkezdünk azon gondolkodni, hogy parlamenti szinten kellene ezzel foglalkozni.
Megköszönöm, ha a bizottság úgy gondolja, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgysorozatba veszi. Felajánlanám azt, mivel a gazdasági bizottság tagja vagyok, hogy ha a pénzügyi és a gazdasági bizottság egy bizottságok közötti ad hoc bizottságban, közösen meg tudná tárgyalni ezt a három témát, biztos vagyok benne, hogy a szakmai szervezetekkel együtt egy hét alatt meg lehetne fogalmazni olyan javaslatot, ami részben arra is választ ad, amit államtitkár úr mondott, részben az élethez is igazítja ezeket a szabályokat. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Akkor a szavazás következik a T/8661. számú indítvány tárgysorozatba-vételéről. Kérdezem, ki az, aki a tárgysorozatba-vételt támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenöt. Nem támogatja? Nyolc. Tartózkodott? Hat. A bizottság tehát a tárgysorozatba-vételt támogatta.
Döntsünk az indítvány általános vitára való alkalmasságáról is. Kérdezem, ki az, aki támogatja az általános vitára való alkalmasságot. (Szavazás) Tizenöt. Nem támogatja? Nyolc. Tartózkodott? Hat. Tehát a bizottság 15 igen szavazattal, 8 nem ellenében, 6 tartózkodás mellett mind a tárgysorozatba-vételt, mind pedig az általános vitára való alkalmasságot támogatta.
A bizottságnak többségi és kisebbségi véleményt képviselő személyeket kell állítania. A kisebbségi véleményt Kovács Tibor mondja el, a többségi vélemény előadójának Balla György önként jelentkezett. Köszönjük. Ezzel ezt a pontot lezárjuk.
Áttérünk a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására, T/8550. szám alatt. Pettkó András és Hock Zoltán képviselők önálló indítványáról van szó. Pettkó András itt van körünkben mint előterjesztő, meg is adom neki a szót. Parancsoljon!
Pettkó András szóbeli kiegészítése
PETTKÓ ANDRÁS (MDF), előterjesztő: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Rövid leszek, hiszen a képviselői önálló indítványokról tárgyalva a bizottság már Áder János képviselő úr hasonló módosítási javaslatát megvitatta. Én Hock Zoltán képviselőtársammal a frakciónk nevében nyújtottam be javaslatot. Örülök, hogy egymás után tárgyaljuk ezt a kérdést, mert így államtitkár úrnak lesz lehetősége válaszolni arra a kérdésre, hogy a polgárőrséggel ez a megállapodás mikor született meg, és milyen összegről van szó. Hiszen erről a bizottsági ülésig nem értesültünk. A helyi polgárőr egyesületek hogyan fogják megkapni ezt a pénzt.
A két módosítási javaslat között az a lényeges különbség, hogy az én javaslatom minden olyan non-profit civil szervezetnek biztosítaná, hogy ne kelljen befizetnie a gépjárműadót, amelynek az előző évben nem volt vállalkozói tevékenysége. Tehát ha valakinek volt vállalkozói tevékenysége, akkor ugyanúgy be kell fizetnie a gépjárműadót. Azt gondolom, hogy néhány ezer ilyen civil egyesület létezik, amelyik egyáltalán gépkocsival rendelkezik, ezek között azonban van jó néhány, amely kis egyesület, éves szinten 2-300 ezer forintos bevétellel rendelkezik. Ezek az egyesületek nem tudják megoldani, hogy ne kelljen kifizetni a gépjárműadót, mert tulajdonképpen adományokból tartják fenn magukat, így egész egyszerűen meg fognak szűnni. Nemcsak a polgárőrségről van itt szó. Vidéken vannak olyan karitatív egyesületek, amelyek például ruhagyűjtést végeznek.
Az én javaslatom tehát a következő: amelyik egyesületnek tavaly nem volt vállalkozói bevétele, erre az évre biztosítaná azt, hogy ne kelljen megfizetni a gépjárműadót. Bevezetőben ennyit szerettem volna mondani, gondolom, képviselőtársaim átnézték ezt a módosítási javaslatot. De szeretném figyelmüket felhívni arra, hogy amikor a törvény általános és részletes vitája zajlott annak idején a parlamentben, akkor MSZP-s képviselőtársaim azt mondták, hogy egy igazságosabb rendszert szeretnének elfogadtatni, mint ami eddig volt. Azt gondolom, hogy a rendszer igazságtalanabb lett azon kis szervezetek számára, amelyek már állami feladatokat vállalnak át, de nem fogják tudni kifizetni ezt az összeget. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány képviseletében Keller államtitkár úr következik. Parancsoljon!
A kormány álláspontjának ismertetése
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden tudom tolmácsolni a kormány álláspontját. Úgy, ahogy Áder képviselő úr javaslatát sem támogattuk, most sem tudjuk támogatni. Babák képviselő úrnak válaszoltam, hogy melyik kormányhatározatban döntöttünk a 130 millió forint átutalásáról a polgárőr szövetség részére, a szövetség pedig a települési egyesületeknek, ahol van saját tulajdonban gépjármű, át fogja utalni. Ezen túlmenően én magam állapodtam meg a polgárőr egyesületek országos vezetésével, hogy minden segítséget megadunk ahhoz, hogy a polgárőr egyesületek megfelelően tudják kezelni akár az illeték-, akár más adófizetési kötelezettségüket. Ebben igyekeztünk nekik segíteni, az anyagot már eljuttattuk hozzájuk.
Ami pedig az egyéb közhasznú szervezetek illeti, még egyszer mondom, nem az adótörvényben kell ezeket a kérdéseket rendezni. Ahogy az állam úgy ítélte meg, hogy a polgárőr egyesületek helyett kifizeti a cégautóadót, úgy az önkormányzatok a saját településükön működő közhasznú szervezetek esetében dönthetnek úgy, hogy ezt a terhet átvállalják. Vagy más szervezetek is megtehetik ezt. Ez lehet egy irány, de semmiképpen nem az adótörvény módosítása. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Herényi Károly!
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb azért nem szavaztam meg Áder János képviselő úr javaslatát, mert tudtam, hogy lesz egy másik, ami hasonló területtel foglalkozik, csak részletesebben. A különbség a kettő között az, hogy Áder úr javaslata csak a polgárőrség által használt gépkocsikra vonatkozott volna, ez pedig minden olyan civil szervezetre, amely nem folytat gazdasági tevékenységet, és nincs bevétele. Államtitkár úr, ugye cégautóadó címen híresült el ez a törvény, tehát jövedelemszerző tevékenységet folytató cégek pluszadójaként jelent meg. Ez alá abszolút nem sorolhatók be azok a civil szervezetek, amelyek non-profit jelleggel működnek, tehát semmilyen bevételük nincs, jótékony célú tevékenységet folytatnak. Ezeket a törvény hatálya alól mentesíteni kéne, ezt ez a törvényjavaslat szerintem teljességgel megteszi, mégpedig úgy, hogy a törvény alapvető szellemisége nem szenved csorbát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kóka János következik.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Herényi képviselő úrhoz hasonlóan én is azért nem szavaztam meg Áder képviselő úr javaslatát, mert tudtam, hogy jön egy másik, amelyik a problémát új megvilágításba helyezi. Ha megengedik, akkor ezzel szeretnék foglalkozni egy picit, hogy tudniillik mi is a cégautóadó mögötti filozófia. Ha jól tudom, nem az, hogy az autókat adóztassuk meg, mert a közlekedést sok helyütt adóztatjuk, egyebek között a benzin árába épített jövedéki adóval. A filozófia emögött az, hogy a vállalkozási tevékenységgel összefüggésben használt személygépjárműveket adóztassuk, hiszen nagyon nehezen határolható el a jövedelemtermelés, profittermelés érdekében végzett személygépjármű-használat a magánhasználattól. Ezért aztán azt mondjuk, hogy ezek a vállalkozási tevékenységek összemosódnak, ezért legyen gépjárműadó.
Ha viszont valóban az általam említett gondolatsor vezetett a cégautóadó jelenlegi intézményéhez, akkor indokoltnak tartom Pettkó és Hock képviselő urak felvetését és törvénymódosítási javaslatát, hogy a vállalkozási tevékenységet nem végző civil szervezetekre ez ne legyen értelmezhető. Ahogy a magánszemélyekre se legyen értelmezhető. A civil szféra is másfajta teherviselési mintázattal rendelkező réteg. Ezért javaslom ennek a törvényjavaslatnak a megfontolását, adott esetben a kompromisszumkeresést is, hiszen végig kell nézni, hogy egészen pontosan milyen tevékenységek tartozhatnak az egyik vagy másik kategóriába, hogy senki ne kerülhesse el az adófizetést, akire a jogalkotó eredeti szándéka vonatkozott.
Azért nem támogattuk Áder képviselő úr javaslatát, mert ott egy speciális, habár jól érvelhető érdekű csoportnak, a polgárőröknek adtunk volna egy adómentességet. Úgy gondolom, az MDF-es képviselőkkel amellett vagyunk, hogy általában szorítsuk le az adószintet, és ne tűzdeljük tele kedvezményekkel a rendszert. Amit viszont Herényi frakcióvezető úr és Pettkó képviselő úr elmondott, nem kedvezménynek tekintjük, hanem olyan intézkedésnek, amellyel nem terjesztjük ki indokolatlanul a jövedelem- vagy profittermeléssel nem foglalkozó civil szférára ezt az adónemet. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor következik.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Egy megjegyzést tennék, ha megengedik a képviselő urak. Az a civil szervezet, amelyik már saját gépkocsija van, azért már nem nevezhető nagyon szegény, fillérekből élő civil szervezetnek, mert a civil szervezeteknek nem az az első dolguk, hogy rögtön vegyenek egy személygépkocsit, amit különböző célokra tudnak használni. Azoknál a civil szervezeteknél, amelyek már rendelkeznek ilyen gépkocsival, Szijjártó Péter képviselő úr például, aki egy egyesület tagjaként kap ilyen járművet, nem igazak azok az érvek, amelyeket Kóka képviselő úr itt sorol. A továbbiakban számomra abszolút hiteltelen az SZDSZ-nek minden olyan megjegyzése, amely adócsökkentésre, kiadáscsökkentésre vonatkozik, ha a gazdaság kifehérítésére vonatkozó, illetve az adóelkerülés érdekében született javaslat visszavonását támogatja. Gyakorlatilag a feketézők pártjává vált az SZDSZ ezzel a javaslatával, nyugodtan elmondhatjuk. (Babák Mihály és Balla György közbeszólnak.) Ez egy tényszerű megállapítás volt.
ELNÖK: Kis türelmet kérek, mindenki szót kap, aki jelentkezik. Kovács Tiboré a szó.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Ugyanez mondható el ennél a javaslatnál is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Molnár Albert következik.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy a céllal és a szellemiséggel szerintem mindenki egyet tud érteni, de egy költségvetési bizottságban mindenkinek tudnia kell, hogy a törvényalkotásnál a kivételek között figyelembe vettük azokat a társadalmilag legfontosabb karitatív és közszolgálati célokat, amelyek valóban indokolják, hogy kivételt alkalmazzunk. Mindenki ismeri a költségvetés helyzetét, a decemberi ipari termelési adatokat, nem akarok itt előre prejudikálni, de lehet, hogy az adóbevételekre is jelentős hatással lesznek negatív irányba. Amikor a költségvetési bizottságban további adóbevétel-csökkenést javasolnak a Fidesz részéről, az MDF részéről vagy az SZDSZ részéről, akkor ezt majd el kéne mondani akkor is, amikor a kormány nem kellő szigorát próbálják meg korbácsolni. Azt mondom, figyelembe kéne vennünk a költségvetés helyzetét, és ha megnézzük a civil szervezeteket, azt a szférát, amely karitatív tevékenységet végez, számukra megfelelő keretösszeget biztosítottunk a költségvetésben, és ezek szétosztásra is kerültek.
A cégautóadó filozófiája természetesen az volt, hogy legyen egyszerű, ne kelljen adminisztrációt vezetni, megfizethető legyen az adómérték. Azért vezettük ezt be, mert minden autót lehet magáncélra használni. Ki mondja itt azt, hogy egy karitatív szervezet autóját nem lehet magáncélra használni. A Balatonon, a strand előtt számtalan, karitatív szervezet matricájával ellátott autót látok. Ha valaki garantálni tudja, hogy ilyen nem fordul elő, akkor az támogassa, a magunk részéről ezt nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kóka Jánost illeti a szó. Parancsoljon!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Részben személyes megtámadtatás végett is kértem szót. Szerettem volna rögzíteni, hogy ha Kovács képviselő úr úgy értette, amit mondott, hogy az SZDSZ nem adónövelésen, bürokráciadúsításon és adminisztrációnövelésen keresztül gondolja stabilizálni a költségvetést, hanem az állami költségek visszafogásán, a Szocialista Párt által többször elszabotált reformok megkezdésén vagy folytatásán, azon a politikai bátorságon keresztül, amely a kisebbségi kormányra nemcsak a válsághelyzetet megelőzően nem volt jellemző, de a válsághelyzet utóbbi néhány hetében sem, akkor azzal egyetértek. Egyebekben nem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs több hozzászólás (Nincs jelentkező.), akkor Keller urat illeti a szó, utána pedig majd az előterjesztőt.
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Lényegében a korábban cégautóadónak definiált konstrukcióról tértünk át egy egészen más típusú adóra. Ezt Kóka képviselő úrnak szeretném mondani. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban történik adóztatás, hiszen az intézményeknek, az SZDSZ-nek, az MSZP-nek, a Fidesz-nek, ha van saját gépkocsijuk, meg kell fizetniük utána a cégautóadót. Ez a konstrukció tehát más, mint ami korábban volt, erre szeretném felhívni a figyelmet. Ebből következően az a logikai gondolatmenet megítélésem szerint nem áll meg, amit képviselő úr itt most elővezetett. Még egyszer mondom, ha bizonyos szervezeteket mentesíteni akarunk a megfizetés terhe alól, akkor az a járható út, amire Molnár Albert is utalt, hogy vagy a központi költségvetésben, vagy az önkormányzati költségvetésben, mert nem hiszem, hogy a központi költségvetésnek mindent át kell vállalnia, erre megfelelő forrásokat biztosítunk. Ez egyébként az a logika, amit egészen idáig az SZDSZ is követett, hogy különböző szociális megfontolásokat ne az adórendszerben érvényesítsünk. Tehát legyen egy normatív adórendszer, és az egyéb más, mondjuk szociális típusú megfontolások máshol jelenjenek meg.
Én csak arra szeretném kérni most kifejezetten az SZDSZ képviselőjét, Kóka urat, hogy a korábban kifejtett álláspontját, miután az nem helyénvaló logikára épül, vizsgálja felül, és ennek megfelelően ne támogassa ennek a javaslatnak a tárgysorozatba-vételét. Segítsen azzal, hogy a költségvetés bevételi oldala, ahogy ezt terveztük, ne billenjen meg. Mert ha ez most kinyílik az Országgyűlésben, akkor számos más szándék is nyilván megfogalmazásra fog kerülni módosító indítványok formájában, amelyek a költségvetés pozícióját is fogják érinteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Pettkó Andrásé a szó.
PETTKÓ ANDRÁS (MDF), előterjesztő: Köszönöm szépen. Ennek a törvények az általános és a részletes vitáját is végigültem a parlamentben, és akkor MSZP-s képviselőtársaim azzal érveltek, hogy a régi rendszer milyen igazságtalan volt, hiszen 10 százalék fizetett, 90 százalék pedig nem fizette be az adót. Ugye, a 90 százalék útnyilvántartást vezetett különböző szoftverekkel, ismerjük ezt a kérdést. Akkor azt mondták, hogy egy igazságosabb rendszert akarnak létrehozni. Azt gondolom, senki sem akarja vitatni, hogy az új rendszer, amit bevezettek, bizonyos szempontból igazságosabb és talán jobb is lesz. De szerintem ennek vannak olyan hibái, amit gyorsan korrigálni kellene. Ilyen hiba az, ha vannak, és igenis vannak, tisztelt MSZP-s képviselőtársaim, kis civil szervezetek, és mondjuk, kaptak egy Skoda 120L-es autót, amivel ruhaadományokat gyűjtenek be például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ráadásul van 200 ezer forintos bevételük, amit benzinre költenek el, akkor, ha nem módosítunk a törvényen, ki kell fizetnie olyan összeget, amire nincs fedezete.
Ezért gondoltuk, hogy benyújtunk egy olyan módosítási javaslatot, hogy amelyik szervezet nem végez vállalkozói tevékenységet, akkor mentesüljön az adó befizetése alól. Egyébként államtitkár úrnak mondom, hogy ezzel a törvénnyel még elég sok probléma lesz. Hiszen, ha egy civil szervezet mondjuk Siófokon szervez egy tanácskozást Magyarország gazdasági helyzetéről, és arra meghív 500 másik civil szervezetet, akkor a rendező egyesületnek meg kell fizetnie ezt az adót, amennyiben a résztvevőknek kifizeti a benzinköltséget és az autópálya-matricát is. Ugyanis akkor az már költségnek számít az APEH értékelése szerint, így ki kell fizetniük minden gépkocsi után az adót, holott nincs is a tulajdonukban egyik autó sem. Ezért gondolom, hogy ez a törvény még rengeteg problémát fog okozni, ha nem változtatunk rajta.
Azzal, amit államtitkár úr mondott, hogy ne nyissuk ki még jobban a gépjárműadó módosításának szelepét, a magam részéről egyet tudok érteni, viszont azt gondolom, hogy erre a kis korrekcióra szükség volna. Köszönöm a szót.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. A szavazás következik. (Dr. Kóka János jelentkezik.) Már lezártuk a vitát, úgyhogy arra kérem a kollégákat, szavazzunk, méghozzá a T/8550. számú önálló képviselői indítványról. Először a tárgysorozatba-vételről döntünk. Kérdezem, ki az, aki támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Ez tizenöt igen. Nem támogatja? Tizenhárom. Tartózkodott? Egy. A bizottság tehát támogatta.
Javaslom, hogy a bizottság az általános vitára való alkalmasságról is döntsön. Kérdezem, ki az, aki támogatja az általános vitára való alkalmasságot. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenöt. Nem támogatja? Tizennégy. Tartózkodott? Nem volt ilyen, tehát a bizottság ezt is támogatta. Köszönöm szépen.
A többségi álláspont előadójának Herényi Károlyt javaslom, a kisebbségi álláspontot Molnár Albert ismerteti. Köszönöm szépen. Akkor ezzel is végeztünk.
Áttérünk az utolsó képviselői önálló indítványunkra, ez a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/8414. számmal. Dr. Ujhelyi István MSZP-s képviselő önálló indítványáról van szó, kérdezem, ki képviseli az előterjesztőt. (Nincs jelentkező.) Nem képviseli senki, akkor államtitkár úré a szó. Parancsoljon!
A kormány álláspontjának ismertetése
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A véleményünk, miután már ezt a témát megvitattuk, hasonló, nem támogatjuk a tárgysorozatba-vételt.
Ha szabad egy kérést megfogalmaznom: tekintettel arra, hogy fél 2-re államtitkárira kell mennem, ezt követően Répássy úr indítványát vegye előre a bizottság, ha lehet, mert annak tárgyalásán szeretnék itt lenni, az még belefér az időmbe. Elnézést, hogy nem korábban szóltam, de nem tudtam másként jelezni.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm, majd figyelembe vesszük. Ki kíván hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs hozzászólás, a szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja a T/8414. számú önálló indítvány tárgysorozatba-vételét. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Ez tizenkettő, tehát a bizottság többsége nem támogatja, így nem kell döntenünk az általános vitára való alkalmasságról. Köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot lezárom.
Ha Répássy úr is támogatja ezt a megoldást (Jelzésre.), igen, a kormány és az ellenzék érdekei egybe esnek ebben az ügyben, így javaslom, hogy vegyük előre ezt a napirendi pontot. Képviselő úrnak meg is adnám a szót egy rövid szóbeli indoklásra.
Dr. Répássy Róbert szóbeli kiegészítése
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A javaslatom szerint az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény módosulna, mégpedig úgy, hogy az állami vállalatok, állami tulajdonú gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek számát csökkentsük le a társasági törvény szerinti minimumra, illetve csökkentsük a felügyelőbizottsági tagok és igazgatósági tagok részére kifizethető tiszteletdíjat, a mindenkori átlagbérben maximáljuk ezt az összeget.
Indoklásul csak annyit kívánok előadni, hogy mindenképpen szükség van arra, hogy az állam számos területen takarékoskodjon, több okból. Eddig is szükség lett volna rá, de most, a gazdasági válság hatásai miatt különösen szükség van arra, hogy az állam ne csak a közigazgatási költségeken, hanem az állami tulajdonú cégeken is takarékoskodjon. (A bizottság tagjai közben hangosan beszélgetnek.)
ELNÖK: Egy kis csendet kérnék szépen, hallgassuk meg az előterjesztőt.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), előterjesztő: Az állami tulajdonú gazdasági társaságok némelyikénél, azt nem mondom, hogy mindegyiknél, abnormális méretű igazgatóságok és felügyelőbizottságok dolgoznak. Van olyan állami vállalat, ahol több mint 20 az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok száma. A törvény persze előír bizonyos kötelezettségeket, előírja például, hogy a munkavállalóknak a képviseletet biztosítani kell, de ez a tulajdonos által delegált igazgatósági tagokra nem igaz. Csak hogy olyan megvilágításba helyezzem ezt a problémát, és hogy egy kicsit felrázzam önöket: gondolkodtak-e azon, hogy van olyan állami cég, ahol mondjuk a vezérigazgató háromszor annyit keres, mint a miniszterelnök. Normális-e az, hogy ilyen aránytalanságok vannak, miközben a tulajdonos állam, a kormány tagjainak jövedelme körülbelül 1,2-1,5 millió forint között van. Tehát van olyan állami cég, ahol 4 millió az igazgatóság elnökének jövedelme, plusz erre jön rá a prémium, amit lehet, hogy ebben az évben nem fog megkapni, de eddig megkapta, illetve az ez utáni években meg fogja kapni. És nagyon sok esetben közel 100 százalékát kapja ennek a bizonyos havi 3-4 millió forintos jövedelemnek.
Kissé furcsa ez a világ, hogy az állami cégek vezetőivel egy kicsit elszaladt a csacsi, ahogy mondják. Ez azért van alapvetően, mert a jogszabályok nem korlátozzák ezeket a béreket, azok a jogszabályok, amelyeket mi alkotunk, nem parancsolnak megálljt ennek a folyamatnak. Ez igaz mind a létszámra, mind a jövedelemre.
Összefoglalva: kérem, hogy támogassák ennek a törvényjavaslatnak az általános vitáját, mert szükség van arra, hogy felülvizsgáljuk ezeket a jövedelmeket és létszámokat. Lehet, hogy eltérően gondolkodunk arról, hogy mekkora lenne az optimális létszám és jövedelem, de ne felejtsék el, hogy ezek az igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagok, akikről beszélek, mind mellékállásban, tehát nem főfoglalkozásban húzzák ezeket a jövedelmeket, és van olyan, akik két-, de inkább háromszorosát kapják az igazgatósági tagok. Kérem, támogassák a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm. A kormányálláspont következik. Keller László államtitkár!
A kormány álláspontjának ismertetése
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. A kormány az ilyen típusú javaslatokra természetesen nyitott, de erre a konkrét javaslatra azt tudjuk mondani, hogy ebben a formában általános vitára nem tartjuk alkalmasnak. Maga a javaslat sem teljes mértékben arra irányul, amire képviselő úr utalt, mert az igazgató tanács és a felügyelőbizottság tagjainak javadalmazásáról vonatkozik a javaslat, de egészen másról beszélt a javadalmazásokat illetően, a vezérigazgatók és a státusban lévők javadalmazásáról beszélt, akikre pedig már nem vonatkozik a javaslata.
Ettől függetlenül, hogy képviselő úr ilyen javaslatot tett, és hogy válsághelyzet van, a 30. § (2) bekezdése már korábban jelentős korlátokat állított fel. Hiszen a kizárólagos vagy többségi részesedésű zártkörűen működő részvénytársaságoknál igazgatóság választására csak abban az esetben kerülhet sor, amennyiben a társaság jelentősége, mérete, működésének jellege indokolja. Ez már sokkal erősebb korlát, mint amit mondott képviselő úr. Az igazgatóság összlétszámában is jelentős korlátozásra került sor. Természetesen lehet még szűkíteni az igazgatóság létszámát, de meg kell fontolni, hogy ha háromfős igazgatóságot választunk, adott esetben egy tag távolléte ellehetetleníti az igazgatóság működését. Azt is végig kell gondolni, hogy az állami tulajdonú cégeknél eltérő felelősséggel bírnak az igazgatósági tagok, tehát egy ilyen merev határt szabni, amit képviselő úr javasolt, nem tudunk támogatni. Megítélésünk szerint azok a korlátok, amelyeket a törvény kijelöl, elégségesek. Nyilván ebben a tulajdonosi testületnek is fontos szerepe van, de nem hiszem, hogy a tulajdonosi testület szerepét az Országgyűlésnek kellene átvennie ebben a vonatkozásban.
És az sem mellékes, hogy éppen a válságra való tekintettel a vezető tisztségviselők díjazása 2009-re már 10 százalékkal csökkentésre került. Ha megnézzük, hogy milyen az igazgatósági, felügyelőbizottsági tagok átlagos díjazása, akkor az nem éri el azt az értéket, amit képviselő úr megjelölt. Ugyanakkor a nagyobb rugalmasság szempontjából nem célszerű semmiképpen sem egy ilyen merev értéket meghatározni. Még egyszer mondom, átlagosan egyébként is ez alatt vagyunk. Egyébként jelzem, hogy 2002 után volt egy jelentős szigorítás ezen a területen a korábbi laza díjazásokkal szemben. Tehát, elnök úr, mi az általános vitára való alkalmasságot nem támogatjuk, de természetesen egy jobban átgondolt és ebbe az irányba mutató javaslatot tudnánk támogatni.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván hozzászólni. Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Előterjesztő! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Részben hasonlók a megjegyzések, amiket majd szeretnék elmondani, de alapvetően úgy különíteném el, hogy vannak praktikus észrevételeim, és vannak elvi megfontolásaim arra nézve, hogy összességében ezt a javaslatot, a tárgysorozatba-vétel ellenére miért nem tartjuk általános vitára alkalmasnak.
Ez a javaslat részben szabályozni kívánja a vezető-, illetve az ellenőrző testületek létszámát. Itt ugyan technikailag lehetséges összevont igazgatótanácsi működés is, de ezt nem érinti a javaslat. Feltételezem, hogy ilyen esetben erre is érvényes lenne. Ugyanakkor abból kell kiindulnom, amit már államtitkár úr is jelzett, hogy a törvényjavaslat alapszövege is csak a jelentős társaságoknál teszi lehetővé, megfontolandóvá az igazgatóság felállítását, egyébként egyszemélyi, tehát vezérigazgatói vezetés alatt működik a testület, ami a Gt. szintén lehetővé tesz. Ha eleve abból indulunk ki, hogy a jelentősebb vállalatok kategóriáját körülbelül ott húzzuk meg, ahol a Számvevőszék elnökének jelölési feladata jelentkezik a felügyelőbizottságok esetében, akkor azt tudjuk mondani, hogy kellő differenciáltsággal kell érzékelni azt, hogy milyen méretű társaságnak milyen méretű igazgatóságra, illetve felügyelőbizottságra van szüksége. Mert az igazgatóságnál valóban egy fő akadályoztatása önmagában a működést ugyan még nem, de a döntéshozatalt esetleg már lehetetlenné teszi, hiszen nagyon könnyen a szavazategyenlőség állapotába kerülhet az igazgatóság, és így egy gyors döntési mechanizmus nem alkalmazható, aminek céljából ki lettek találva ezek a testületek.
Problémásabb a felügyelőtestület ilyen típusú működése, hiszen ott a minimális létszám a három fő, azonban a törvény a határozatképességet is ehhez a minimális létszámhoz köti, tehát ott két fővel már nem is jöhet létre felügyelőbizottsági ülés. Ezért, ha bármilyen okból, mondjuk nagyobb cégeknél a munkavállalói delegált hiányzik, vagy nem időben történik meg a számvevőszéki, bonyolult pályáztatásos elnöki jelölés, akkor bizony tartósan fennállhat a felügyelőbizottság működésképtelensége. Tehát mindenképpen érdemes a szervezet fontossága, működésének, illetve döntési sebességének szempontjából átgondolni azt, hogy indokolt-e ez az általános és merev korlát. De abban azért szeretném egyetértésünket kifejezni, hogy a létszámkorlátozás valamilyen racionális optimalizálás mentén elfogadható és indokolt, különösen a jelenlegi helyzetben.
A másik ilyen praktikus megfontolás, amit szeretnék jelezni, a tiszteletdíjak mértékét illeti. Azt gondolom, hogy az elmúlt évek során folyamatosan felmutatható egyfajta, a megcélzott irányba történő fejlődés, így a legutóbbi intézkedés is, ami az ilyen vezető tisztségviselők juttatását csökkentette. Itt is belátó vagyok a tekintetben, hogy azokat az arányokat megtartva, amelyek mondjuk a magánszféra hasonló cégei között léteznek, de érdemben csökkentve a jelenlegi díjazásokat, lépjünk előre. De semmiképpen nem tudok egyetérteni egy ilyen mozgócélponttal, a havi átlagkeresettel - ha most megkérdezném az előterjesztő kollégát, biztosan nem tudna erre konkrét számot mondani. Pláne nem lehet így meghatározni a javadalmazást, mivel az ilyen cégeknek javadalmazási szabályzatot kell készíteniük. Ez bizony így nem belőhető. Még ha esetleg nem reális is az általa említett milliós nagyságrendű díjazás, semmiképpen nem gondolom, hogy a tiszteletdíjakat erre a szintre kellene lehozni. Tehát itt is optimalizáltan, a társaság fontossága, mérete, felelősségvállalás nagysága viszonylatában kell meghatározni az összeget, hiszen személyes felelősséggel bírnak az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok. Ezt ki kell fejeznie a javadalmazásnak, még ha esetleg másodállásban is látják el ezt a tevékenységet, ahogy képviselő úr említette. Ez az anyagi felelősségvállalás ki kell hogy fejezze ezt a fajta kockázatot, ami ezzel a tevékenységgel jár. Ennyit a praktikus észrevételekről.
Van egy általános észrevételem. A tárgysorozatba-vételnél a bizottsági vitában azért nem került támogatásra ez a törvényjavaslat, mert hiányoltuk az élet egy nagyon nagy, ennél egy picit azért talán nagyobb felét, az önkormányzati szektor ilyen értelmű szabályozását. Azt hiszem, mindenki tudja és sejti, hogy települési, megyei, városi szinten létező gazdasági társasági vagy ezzel párhuzamosan még létező közhasznú társaságokkal ez a törvényjavaslat nem foglalkozik, nem tesz arra célzást, hogy ezt a részt is be kéne vonni. Hiszen valahol ez is az állami költségvetésen keresztül kerül finanszírozásra. Teljesen indokolt lenne, hogy ha áttekintjük ezt a problémakört, azt a szférát is vonjuk be. Úgy emlékszem, a múltkori vitában mintha még egyetértés is lett volna a politikai pártok között ebben a kérdésben. Viszont azt látom, hogy ebbe a törvényjavaslatba, ami konkrétan az állami vagyonról szóló törvény módosításáról szól, elég nehéz betuszakolni egy egészen más, adott esetben kétharmados törvényi szabályozást. Ez egy picit nehezíti az együttgondolkodást e két alapvető, de önálló szegmenst is képező területről. A szocialista képviselőcsoport, illetve az itt ülő képviselők ezeket a gyakorlati problémákat szeretnék feloldatni, ezt az elvi problémát szeretnék megoldatni a vitában, illetve az előterjesztésben részt vevő képviselőkkel, és akkor nyilvánvalóan egy támogatás is párosulhat a javaslathoz. Elnök úr, köszönöm a szót.
ELNÖK: A bizottság tagjait kérdezem. Igen, Kóka János kíván még hozzászólni. Parancsoljon!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Ami az állami vállalatok működési költségeinek csökkentésével kapcsolatos ellenzéki szándékot illeti, teljes egyetértésemről kell biztosítanom úgy a javaslatot benyújtó Répássy képviselő urat, mint a parlament valamennyi pártját. Azonban azt kell mondanom, hogy a megoldási javaslatot nem értem. Azért nem értem, mert a költségvetés vitájánál az SZDSZ által benyújtott módosító javaslatok között számos olyan volt, amelyek összességükben több mint 10 milliárd forinttal csökkentették volna az állami vállalatok működtetési költségeit, az állami vagyon kezelésének költségeit, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaság költségvetésének csökkentésével, a tulajdonosi jogokat gyakorló szakminisztériumok működési költségeinek csökkentésével. Emlékezetem szerint ezeket a módosító javaslataimat nemcsak a szocialisták, de a Fidesz is leszavazta. Magyarul a Fidesz nem volt érdekelt ebben a néhány tízmilliárd forintos költségcsökkentésben.
De hogy egy másik példát mondjak, a Fidesz aggódik most mondjuk a MÁV Zrt. néhány millió forintos igazgatótanácsi költsége miatt, miközben amiatt nem hallok egyetlen mondatot sem, hogy a MÁV évente 220 milliárd forintjába kerül a magyar adófizetőknek. És egyebek között az a Fidesz, amely egyoldalúan aggódik azért, hogy túl sok pénzt fizetünk ki az igazgatósági tagoknak, ugyanez a Fidesz karolja fel Gaskó és társai indokolatlan és megalapozatlan követeléseit béremelésekre és mindenféle többletjuttatásra. Nem tudok mást mondani, mint hogy ez tipikus példája a Fidesz álságos, kétfenekű, valódi megoldást elkerülő problémafelvetésének. Itt vagyunk egy költségvetési bizottsági ülésen, és az egyetlen állami költségek mérséklésére vonatkozó javaslata kimerül egy háromfős igazgatótanácsi tagsági javaslatban.
Ami a szakmai oldalát illeti, egyetértek azokkal az aggályokkal, amelyeket Kékesi képviselő úr is felvetett, főként azzal, hogy a három fő alkalmatlan arra, hogy ilyen vállalkozást működtessünk. Érdemes javasolni persze a jelenlegi számokban jelentős csökkenést, de a három fő biztos, hogy alkalmatlan. Szinte bármilyen más számot írt volna képviselő úr a javaslatba, biztos, hogy alkalmasabb lenne. Ami a költségeket illeti, illetve az egyénenkénti havonta fizetett összeg nagyságát illeti, azt a fajta fűnyíróelvszerű megközelítést, amit a Fidesz javasol, egy versenypiacon teljesen alkalmatlannak látom a bevezetésre. Azért látom teljesen alkalmatlannak, mert hogy várjuk el, hogy a minimálbér-közeli vagy átlagkereset-közeli szinten vállalja fel valaki Magyarország akár legnagyobb vállalatainak elnökként való vezetését. (Babák Mihály közbeszól.) Teljesen indokolatlan volna ez a korlátozás. Képviselő úr azt üvöltözi közbe a Fidesz oldaláról, hogy állami vállalatokról van szó. Meg szeretném kérdezni, hogy ezek a vállalatok nem versenypiacon tevékenykednek.
Ha nem úgy néz ki, hogy a versenypiacon tevékenykednek, akkor eljutottunk ahhoz a kérdéshez, amit nagyon sokszor fel szoktunk vetni, hogy ezeknek a vállalatoknak indokolt-e állami kézben lenniük. Szerintem egy autóbusz-társaság versenypiacon működik. Vele szemben ott van egy másik társaság, nem tudom, hogy szabad-e cégneveket mondani, ott van mellette az Orange Ways, amelyiknek semmi lehetőséget nem adunk, úgy tűnik, hogy minden eszközzel megpróbáljuk fenntartani a Volán monopóliumát, többek között a Volán-társaságok állami kézben tartásával. De mi van akkor, ha a kormány előjön azzal, hogy a piacgazdaság normális viszonyai szerint privatizálni kellene ezeket a vállalatokat, és nem adófizetői tízmilliárdokat odaönteni, akkor a Fidesz kiáll, és kordont von minden egyes privatizálandó autóbusz mellé. Tisztelt fideszes képviselőtársaim, tessék eldönteni, hogy aggódnak-e az adófizetői pénzekért, szeretnének-e érdemi, tisztességes döntéseket azokkal a problémákkal kapcsolatban, amik előttünk vannak, vagy kizárólag egy dologban érdekeltek, hogy hülyítsék saját képviselőtársaikat, saját szavazóikat, és egyetlenegy egyenes mondatot ne mondjanak a válság megoldásával kapcsolatban. Az SZDSZ nem támogatja Répássy képviselő úr javaslatát. Köszönöm.
ELNÖK: Balla György jelentkezett előbb.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Kóka úr meglehetősen indulatos hozzászólásához egyetlenegy mondatot szeretnék hozzátenni, ha már itt cégnevet említett. Az Orange Ways nevű céget Szolnokon versenyeztettük. A koncessziót nem az állam, hanem az önkormányzat biztosítja. Ketten pályáztak, a Volán és az Orange Ways. És jobb ajánlattal a Volán nyert. Értem, hogy Kóka úrnak az fáj, hogy ezek után miért nem privatizáljuk a Volánt például az Orange Ways-nek. Én megértem, hogy önnek ez nagyon fáj, de nem fogjuk ezt tenni. Köszönöm. (A képviselők egyre hangosabban beszélgetnek egymással.)
ELNÖK: Köszönöm. Egy kis türelmet kérek mindenkitől. Türelmet kérek mindenkitől, még van egy napirendi pontunk. Borsos József következik.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Igazából nem terveztem, hogy hozzászólok, de Kóka képviselőtársam erre ösztönzött. Azért az világosan kiderült az elmúlt időszakban, hogy az SZDSZ képviselői nem nagyon értik, mi az, hogy közszolgáltatás, és mi az, amit alapvetően az államnak kell fenntartani. Ugyanakkor, ha olyan cégekről van szó, amelyek állami monopóliumként közszolgáltatást tart fenn, elvárható az, hogy nagyjából közelítsen a tevékenysége a versenyszféráéhoz az eredményességben és a szolgáltatás minőségében. Ezt nem ártana produkálni. Addig, amíg ezek a cégek ezt nem tudják produkálni, korlátozott mértékben kellene a fáradozásaikat is jutalmazni.
A másik megjegyzésem. Az a vád ért bennünket, hogy mi kétkulacsos politikát folytatunk, nem nagyon aggódunk a válság megoldásáért. Képviselőtársamat csak arra szeretném emlékeztetni, hogy a költségvetés tárgyalása során eléggé aggódtunk, hogy mi lesz itt a válság kapcsán, rengeteg módosító javaslatot fogalmaztunk meg. És ha jól emlékszem, nem mi voltunk azok, akik kisegítettük ezt a rossz költségvetési javaslatot, az SZDSZ volt az a párt, amelyik megszavazta. Most egyébként arról beszélünk, hogy azt a rosszat hogyan próbáljuk meg helyretenni. Egy kicsit az emlékezetünket próbáljuk meg felfrissíteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem kíván. Kormány? (Keller László jelzi, hogy nem kíván szólni.) Köszönöm. Előterjesztő?
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), előterjesztő: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Igyekszem rövid lenni, bár sok mindenre lehetne válaszolni. (A képviselők egyre hangosabban beszélgetnek, vitatkoznak egymással.)
ELNÖK: Egy pillanat, képviselő úr, egy kis türelmet kérnék szépen még. Valóban hosszú a bizottsági ülés, de arra kérek mindenkit, hogy őrizze meg a nyugalmát, és hallgassuk meg egymást, mert hátha akkor hamarabb végzünk. Parancsoljon!
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), előterjesztő: Azokat a kritikákat, amelyek arra vonatkoztak, hogy miért pont ilyen mértékben, miért pont ebben a létszámban, úgy értelmezem, hogy ezek olyan javaslatok, amelyeket módosító javaslatként meg lehet fogalmazni. Az általános vita szintjén ezek a javaslatok értelmezhetőek és kezelhetőek. Tehát ha már csak a mértékben vitatkozunk, akkor szerintem nem állunk olyan messze a megoldástól. Azokkal nem tudok mit kezdeni, akik eleve nem tartják jónak ezt a megoldást azért, mert szerintük másik megoldást kellene ezzel összekapcsolni, például az önkormányzati cégeket, vagy azért nem tartják jónak, mert mást várnak, bár nem egészen értettem, hogy Kóka János mit várna még tőlünk, milyen javaslatokat tegyünk. Egyébként, Kóka miniszter úr, tettünk ilyen javaslatokat, ezeknek nagy részét a parlamenti többség napirendre sem vette. Tehát nem ez az egy ilyen javaslatunk volt, amely állami megtakarításokat irányzott elő.
Egyetlenegy mondatot engedjen meg Kékesi Tibor. Muszáj vagyok reagálni arra a felvetésére, hogy azért nem jó az átlagbérhez kötni ezeknek a tisztségviselőknek a díjazását, mert az átlagbér mozog, és nem is olyan egyszerű hozzákötni. Ezt majd magyarázza el Gyurcsány Ferencnek is, amikor a képviselők tiszteletdíját akarja az átlagbérhez kötni. Mert úgy látszik, a miniszterelnöknek semmi problémája nincs azzal, hogy a parlamenti képviselők tiszteletdíját egy mozgóbérhez kösse. Gondolom, akkor a társasági tisztségviselők tiszteletdíját is lehetne ehhez a mozgóbérhez kötni.
Még egy utolsó mondat. Gyurcsány Ferenc egyszer egy, a közszolgálati televíziónak adott interjújában azt mondta arra a kérdésre, hogy kik lesznek a válság vesztesei, hogy elsősorban a tulajdonosok és a menedzserek. Gondolom, emlékeznek rá, vagy vissza lehet keresni ezt a kijelentését. Na most, hogy a tulajdonosok lesznek-e a válság vesztesei, kiderül. Akik látták a miniszterelnök vagyonbevallását, elgondolkodhatnak rajta, hogy a tulajdonosok hogyan veszítenek az egész ügyön. De a menedzserek körébe bőven beletartoznak az állami vállalatok menedzserei. Tehát az állami vállalatok menedzsereinek is részt kell vállalni abból a veszteségből vagy abból a felelősségből, ami a válság megoldásának, a válságból kivezető útnak a felelőssége. Az nincs helyén, hogy a különböző társadalmi csoportok a parlament döntése értelmében viselik a válság terheit, de mondjuk az állami vállalatok vezető tisztségviselői nem. (Keller László közbeszólására.) Nem viselik, képviselő úr, mert amiről ön beszél, az kizárólag a topmenedzser, az első számú vezető bérére, prémiumára vonatkozott. Egyébként, államtitkár úr, a tisztségviselőkre, a felügyelőbizottsági, igazgatósági tagokra nézve semmilyen korlátozást nem vezetett be a kormány.
Összefoglalva, szerintem az általános vita szintjén meg lehet kezdeni ezt a vitát, nem látok olyan nagy távolságot az itt felvetett problémák és a javaslatok között. Ezek módosító indítványokkal korrigálhatók. Azért arról még tájékoztatnám önöket, hogy a parlament házbizottságában az a megállapodás született, hogy ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalására hétfőn sor kerül. Természetesen a bizottságnak joga van úgy állást foglalni, hogy nem támogatja az általános vitáját, ennek ellenére ezt valószínűleg le fogja folytatni az Országgyűlés, ha csak addig a frakció nem javasolja ennek a napirendnek a módosítását. Ilyen javaslat nem hangzott el a házbizottság ülésén, de még elhangozhat. Köszönöm szépen a figyelmet.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm én is. A szavazás következik. Tekintettel arra, hogy 2008. december 8-án az indítványt tárgysorozatba vettük, így csak az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Kérdezem tehát a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja a Répássy Róbert képviselő úr által benyújtott, T/6870. számú előterjesztést. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenkettő. Nem támogatja? Tizenhárom. Tartózkodott? Három. A bizottság tehát nem támogatta az általános vitára való alkalmasságot.
A többségi álláspontot Kékesi Tibor, a kisebbségi álláspontot Borsos József ismerteti. Köszönöm szépen. Ezzel ezt a napirendi pontot lezárom.
Áttérünk az utolsó napirendi pontra, amely harmadikból lett az utolsó, a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/8381. számmal. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Úgy látom, Bartal Róbert lesz a kormányálláspont képviselője. Parancsoljon, megadom a szót.
(Dr. Nagy Zoltánhoz.) Elnök urat pedig arra kérem, hogy foglaljon helyet az előterjesztők asztalánál. Osváth Piroska jogtanácsos asszony jelezte, hogy hozzá kíván majd szólni, de erről döntenie kell a bizottságnak. Kérdezem, a bizottság tagjai közül ki támogatja, hogy a Bankszövetség jogtanácsosa szót kapjon majd. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Köszönöm, ez a többség.
Kezdjük az előterjesztővel. Bartal urat illeti a szó.
Bartal Róbert szóbeli kiegészítése
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány által benyújtott törvényjavaslat alapvetően két célt szolgál. Az egyik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének működése, hatékonyságának növelése. Ennek keretében a javaslatban ismét megjelenik az, hogy a pénzügyi szervezetek méretére és tevékenységére tekintettel a pénzügyi felügyelet ellenőrzési tervének helyszíni elemeket is kell tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy a korábbi adatszolgáltatások alapján történő ellenőrzések mellett a felügyeletnek kötelezően helyszíni vizsgálatokat is kell tartania az intézményeknél.
A törvényjavaslat másik célja az, hogy a fogyasztókkal kötött pénzügyi lízing- és kölcsönszerződések esetén az egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlatra vonatkozóan az ügyfeleket kedvezőbb helyzetbe hozza. Itt bizonyos szempontból lehetőséget biztosít az ügyfelek számára arra, hogy ők egy meghatározott időn belül az ilyen jellegű módosításokról értesítést kapjanak, illetve ezen időtartam alatt ők kezdeményezhessék díjmentesen a szerződés felmondását. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Javaslom, hogy elnök úr fejtse ki az álláspontját, tekintettel arra, hogy elismerésre méltó módon nagy türelemmel várta ki ennek a napirendre pontnak az eljövetelét, másrészt pedig már korábban írásban is jelezte, hogy hozzá kívánna szólni. Parancsoljon!
A Gazdasági Versenyhivatal véleménye
DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ennek a módosító javaslatnak egy pontjához szeretnék most hozzászólni, az egyoldalú szerződésmódosítások átalakításához. A kormánynak azt a javaslatát, hogy a mai nagyon durva, aszimmetrikus helyzetből egy ennél jobb irányba vigye azt a gyakorlatot, ami ebben a pillanatban működik ebben az országban, egyértelműen támogatjuk. Ezt jó irányba tett lépésnek tartjuk, de annyira kis lépésnek, ami a valódi problémát egyáltalán nem tudja kezelni, ha így marad, ahogy az előterjesztésben szerepel.
A Versenyhivatalban hosszabb ideje foglalkozunk az egyoldalú szerződésmódosítások problémáival, számos panasz érkezett hozzánk az utóbbi esztendőkben. Úgy is foglalkozunk ezzel, hogy ügyeket viszünk, eljárásokat folytattunk le nagy számban. Mind ez idáig több milliárd forintot fizettek vissza bankok azért, mert kötelezettséget vállaltak az eljárásunk végén arra, hogy visszafizetnek olyan túlzottan megemelt végtörlesztési díjakat és túlzottan megemelt költségeket, amelyekről ők is belátták, hogy ha az eljárást végigvisszük, akkor esetleg kimondjuk azt is, hogy ez törvénytelen. Ez több bankot érintett, de e pillanatban is van ilyen eljárásunk. Ezek során azt tapasztaltuk, hogy a mi egyedi eljárásunk nem alkalmas a probléma generális kezelésére, ezek az eljárások utólagosak, nagyon hosszúak, nagyon bonyolultak, és nagyon nehéz valójában ezeket az ügyeket kezelnünk. Azt láttuk, hogy ez tipikusan olyan helyzet, amelyet csak törvény tud megoldani.
Ezzel a kérdéssel foglalkoztunk egy másik elemzésünkben is, amelyet a képviselőknek megküldtem. Ez egy ágazati vizsgálat volt, amely jóval szélesebb javaslatcsokrot foglal magába. Remélem, hogy erről is lesz alkalom majd beszélni. Javaslatot is tettünk a kormánynak jóval korábban, nemcsak most, a törvényjavaslat kapcsán. Egyet emelnék ki, amit fontosnak tartunk. Tavaly március 7-én kerestem meg Veres urat, Lamperth Mónika asszonyt, Kákossy Csaba urat, Draskovics urat, Farkas urat és Erdélyi Tamás urat azzal, hogy legyenek szívesek valamit tenni azért, hogy az egyoldalú szerződésmódosítások gyakorlata úgy ne maradjon fönn, ahogy addig. Örülünk, ha esetleg ehhez is kapcsolódik a kormány mostani javaslata.
Egy dolgot szeretnék még előzetesen mondani. Felmerült bennünk az, hogy a pénzügyi válság idején vajon szabad-e ezeket az egyoldalú szerződésmódosításokat alapvetően más irányba terelni. Az elemzésünk és más országok gyakorlata is arra mutat, hogy a bankrendszer stabilitásában ez semmiféle problémát nem okoz, nem okozhat, ha a mai asszimmetrikus helyzetből egy más egyensúlyi állapotba tesszük. Talán úgy fogalmazhatnék más összefüggésben, hogy eddig minden kockázatot volt képes volt a bank kifelé telepíteni. A banki működésnek, a banki üzletpolitikának, a rossz banki döntéseknek van kockázatuk. Ezeket adott esetben képes volt kifelé telepíteni, a hitelfelvevők nyakába. Vannak olyan kockázatok, amelyek a hitelfelvevői oldalon jelentenek kockázatot, de természetes, hogy azt a hitelfelvevők vállalják. És vannak vis maior jellegű kockázatok, amikor a bank működésétől függetlenül alakul a külső gazdasági környezet. A mostani rendszer megengedi azt, hogy ha a banknak van egy hibás, rossz vagy bármilyen más döntése, - amelyek egyébként furcsa módon fel vannak sorolva a bankok általános szerződési feltételeiben, tegnap este kollégáimmal néhányat megnéztünk -, akkor annak következményeit átháríthatja a fogyasztóra.
Tehát nincs okunk arra, hogy azt mondjuk, a válság körülményei között a bankrendszer stabilitását Magyarországon veszélyeztethetné az, ha a mai viszonyokhoz képest valóban a versenyviszonyok irányába tudnánk elvinni a rendszert, és a fogyasztót olyan helyzetbe hozzuk, hogy ne csak egyszer tudjon dönteni. Ugyanis amikor felvesz egy huszonéves hitelt, lehet, hogy potenciálisan 15 vagy 60 nap után olyan helyzetbe kerül, hogy a döntésével már nem tud mit kezdeni. Ugyanis ha az egyik bankból átmegy egy másik bankba, akkor lehet, hogy ott is csak 15 napig hozott jó döntést, de később a bank ugyanúgy képes arra, hogy az egyedi üzletpolitikai döntésének megfelelően átalakítsa a végtörlesztési költséget, az egyéb kamatokat, a díjtételeket. Ezt szeretnénk elkerülni javaslatainkkal.
Most, az idő előrehaladás miatt csak néhányat említenék ezek közül. Jelezni szeretném azt, hogy mi a legnagyobb bajunk a javaslattal. Az első és legfontosabb az, hogy a javaslat csak azokról a hitelekről szól, amelyeket ezután vesznek fel az ügyfelek. Azt gondoljuk, hogy akkor van értelme erről beszélni, ha a javaslat a meglévő hitelállományra is érvényes azzal, hogy a hatálybalépés után 60 napon belül kössék újra a szerződéseket. Kerüljenek ki belőle ezek az egyoldalúan a bank javára szolgáló hitelszerződés-módosítási javaslatok. A legjobb jogászokkal megvizsgáltuk ezt a kérdést, és úgy látjuk, hogy itt előremutató cselekvések vannak. Nem arról van szó, hogy visszamenőleg érvényesítenénk valamely kötelezettséget a bankkal szemben. Ha egy törvény kimond bármilyen kötelezettséget, ott is kell hagyni egy kis átmeneti időt. Ha a bankok ezt betartják, akkor az érvényes hitelállomány tekintetében már lesz értelme ennek a módosításnak. Különben, ha a mai kondíciók között a mai stock így marad, a problémát valójában nem kezeltük. Egyszer talán ez hoz majd megoldást, de itt és most semmiféle javulást nem eredményez.
Ezenkívül azt gondoljuk, hogy a törvényben szereplő javaslatoknak nagyon nagy hibájuk, hogy nem definiálnak pontosan, nem hoznak pontos mértékeket, időzítést, legfeljebb irányokat jelöl meg arra nézve, hogy milyen esetben lehet módosítani, a mértékekkel hogyan kell bánni, és milyen időzítésben kell ezeket megtenni. Tehát nem egyértelmű az, hogy pontosan miről beszélünk, és nem egyértelmű a mechanizmus. Summa summarum, az irány jó, én magam kollégáimmal együtt nagyon örülök, hogy valamilyen törvénymódosítási javaslat született, de itt és most ez kevés ahhoz, hogy valódi eredményt érjen el. Nagyon szívesen rendelkezésre állok abban, hogy az összes módosítást illetően javaslatokat tegyünk, mivel sok bank egyedi feltételeit és egyedi gyakorlatát ismerem kollégáimmal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Én is fontosnak érzem azt, hogy ezzel a kérdéssel a bizottság majd alaposabban is foglalkozzon. Nyilván Kovács Tibor erre utalt akkor, amikor egy előző vitában a bankok magatartását kifogásolta. De előbb még ezt a vitát kell itt lefolytatnunk. A Bankszövetség részéről Osváth Piroska következik.
A Magyar Bankszövetség álláspontjának ismertetése
OSVÁTH PIROSKA (Magyar Bankszövetség): Köszönöm. Azért kellett lefolytatni ezt a vitát, mert elmaradt a jogalkotási törvény szerinti kötelező egyeztetés. Az kiderült, hogy már régóta birkózunk a Versenyhivatallal, a bankok egyenként is érzik ezeket a bírságokat, kötelezettségvállalásokat, és valóban az ágazati vizsgálat is megtörtént, és óriási érvanyag gyűlt össze. Azt hiszem, a képviselő urakat és hölgyeket is megtisztelné a kormány azzal, ha egyeztetett, kiérlelt javaslattal jönne ide. Hatalmas tudásanyag halmozódott fel, amikor erről beszélgetünk. Tényleg barátságtalan dolognak tartjuk, hogy tavaly december 23-án a kormány benyújtotta ezt a javaslatot egyeztetés nélkül. Semmi nem indokolta ezt a sürgősséget, hiszen majdnem két hónap eltelt, amíg ide került, és ezt előre lehetett tudni.
Ezt azért is sajnáljuk, mert vannak benne olyan elemek, amit tudunk támogatni, bár egyik mondata sem kifogástalan, mindegyik módosításra szorul. Egyetértünk a helyszíni ellenőrzésekkel, sőt, mi három év helyett két évet javasolunk és nemcsak a bankokra, hanem minden pénzügyi intézményre. Van a javaslatnak egy másik rendelkezése az ingatlanfedezetű hitelekre vonatkozóan, azzal a céllal is egyetértünk. De azzal, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás tiltásával felérő korlátozást tartalmaz most a törvény, nem. A GVH sem ért egyet. Úgy tartjuk, hogy ez a piacgazdasággal ellentétes, hiszen a szuverén ármegállapítás jogát vonja el a banktól, és nem ad semmit. Az ügyfélre vagy a fogyasztóra hivatkozik, de csak annyit mond, hogy a bank köteles bizonyítani, hogy miért módosította a feltételeket. (Kovács Tibor: Ki bizonyítsa, ha nem a bank?) De hol? Bíróság előtt, egy többéves perben? Azt kérdezzük, ezzel mit adtak az ügyfélnek, hogy azt mondják, a bank bizonyítson. Ezt át kell gondolni.
Azért sajnáljuk, hogy azt kell javasolnunk, ezt utasítsák el, mert vannak benne olyan elemek, amelyeket tudunk vállalni, például, hogy új díjat nem vezetünk be, előtörlesztési díjat utólag nem módosítunk. Most már számos bank elengedi a díjtörlesztési díjat. A devizahitelesek megsegítését önként vállaltuk, ezt meg tudja erősíteni a Pénzügyminisztérium képviselője is. Ki is toltuk ezt a vállalásunkat. Kérem, azt lássák, hogy a bank mint pénzügyi közvetítő adott esetben a rossz hír hozója. Ha úgy alakulnak a viszonyok, akkor azt közvetíti az ügyfeleknek, hogy megdrágult a pénz. Amikor nem úgy alakulnak, arra is volt itt utalás, volt módunk végighallgatni, itt elhangzott, hogy annak idején a gazdasági növekedés csökkenését az fékezte, hogy a bankok ezeket az olcsó hiteleket ide tudták hozni.
Nagyon-nagyon sok tudás halmozódott itt fel. Nem értünk egyet ezzel a javaslattal, ennél sokkal jobbat tudnánk alkotni közösen, ha adnának rá módot. Köszönöm.
ELNÖK: A bizottság tagjait illeti a szó. Molnár László, utána Dancsó József.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Meghívottak! Ez az anyag folyománya a jelenlegi helyzetben egy olyan kötelező szabályozásnak, ami nem tőlünk függ egyértelműen. Az első három szakaszban az ingatlanfedezet kérdését mint szerződésbiztosító mellékkötelmet, a következő részekben a szavatolótőke és a PSZÁF nemzetközi együttműködési helyszíni ellenőrzési ügyletét taglalja. Mielőtt a kritikát megfogalmaznám, azt le kell szögezni, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk a törvényjavaslatot, a vitában kell kijavítani mindazt, ami a következő, nagyobb részben nincs helyén.
A Pénzügyminisztérium előterjesztésében olyan bátran álltak hozzá a piaci forgalmi érték megállapításához, ami teljesen hibás. Ez vagy likvidációs érték, de ma egyedül a CIB Bank értékel likvidációs értékre, vagy menekülési érték, ami a felszámolási értékelési metodikának felel meg. Ha most azt mondjuk, hogy ezek az értékek a piaci értékek, akkor egy tízmilliós lakás esetén ez azt fogja jelenteni, hogy a jelenlegi piaci érték 60-70 százalékán vesszük a hitelbiztosítói értékeket. Amiből kiindul a likvidáció, körülbelül 4-5 millió forint lenne, amit piaci értékként jelenleg elfogadnak ma. Lehetetlenné válik így a hitelezés, ez olyan mértékű visszavetése az egész rendszernek, ami szerintem meggondolandó. Arról nem is beszélve, hogy a 208/48/EK irányelv a fogyasztási hitelekről szól döntően, nem az ingatlan- és jelzálogalapú hitelezésről beszél. Meg sem említi ez az előterjesztés a jelzáloghitel-rendszert, ez csak a kereskedelmi banki és az ahhoz kapcsolódó ügyletekről beszél. Ezt mindenféleképpen felül kell vizsgálni szerintem.
Ami a javaslatom, és nem megyek bele részletekbe, hogy itt közös teherviselésről kellene beszélni. Vis maior helyzet alakult ki, ez nem igazán olyan szituáció, amikor a pénzintézetek, a közvetítő szervezetek egyoldalúan változtathatnak. Keressünk meg egy olyan köztes megoldást, ami minden partnernek jó. Azt javaslom, hogy a Versenyhivatal, a PSZÁF, a Bankszövetség, a jelzálogszövetség, az ingatlanszövetség és a költségvetési bizottságból azok a képviselők, akik ebben részt kívánnak venni, jövő hét hétfőn üljenek össze. Beszéljük meg a Pénzügyminisztérium előterjesztésében, hogy mit tudunk ezen változtatni, vagy vegyük le a napirendről. Köszönöm.
ELNÖK: Dancsó József!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal értek egyet, amit Molnár képviselő úr mondott, hogy így ne tárgyaljuk, mert nincs értelme. Vegyük le napirendről, ezt nem lehet tárgyalni, hiszen ahogy kiderült, a szükséges egyeztetések nem történtek meg, a szakmai előkészítettség gyakorlatilag a zéróval volt egyenlő. Általános vitára ez a hevenyészve összeollózott törvényjavaslat alkalmatlan. Azért is furcsa ezt kimondani, mert amikor arról tárgyaltunk tavaly októberben a bizottságunkban, hogy az IMF-hitel felvételének milyen feltételei vannak, ha jól emlékszem, az 5. pont arról szólt, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével kapcsolatos törvényt át kell tekinteni, és az 5 pont közül ez az egyik volt, ami az IMF-megállapodáshoz szükségeltetett. Ezzel szemben itt van ez a salátaszerűség, ami jó pár területet érint. Egy-két iránnyal még egyet is lehetne érteni, de összességében nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy egy komoly szervezet követelményének, ha az IMF-et annak tartjuk, ez így megfeleljen.
Úgy látszik, nem véletlen, hogy nem kíváncsi a szakmai szervezetek véleményére a kormány, hiszen sem az államtitkár, sem a miniszter nem tartja ezt a témát olyan fontosnak, hogy itt üljön közöttünk, és védje az általuk benyújtott törvényjavaslatot. Úgy látom, az a tendencia, hogy nem érdekli a kormányt a szakmai szervezetek álláspontja, véleménye, ebben is eklatánsan megnyilvánul.
Ami a törvényjavaslat érdemi részét illeti, három nagy részből tevődik össze, ahogy Molnár képviselő úr is jelezte. Az ingatlanok értékelésével kapcsolatos álláspontnál, ami az 1. §-ban szerepel, egyrészt nem igazán lehet érteni, hogy miért piaci érték, miért 70 százalék. Ez gyakorlatilag csak a pusztán jelzálogalapú hitelezésre vonatkozik, más hitelkonstrukciókra nem. Mi van akkor, ha más fedezetet is bevonnak? Akkor hogyan alakul ennek a portfólióra, illetve a kockázatok kezelésére való hatása? Ez így önmagában kevés. Eléggé értelmezhetetlen, az indokolásból sem derül ki az, hogy ez miért így lett megállapítva.
A 3. § érdekes kérdést feszeget, hogy hogyan lehetne megakadályozni azt, ha egy anyabank nehéz helyzetbe kerül, és a likviditása vagy ne adj' isten, a szolvenciája is veszélybe került, a leánycégből ne vigyék ki a tőkét, és ezáltal ne mentsék meg éppen az anyacéget. Ennek a jogi háttere, illetve indoklása abszolút hiányzik. Ezzel a kis b) ponttal ezt nem lehet megakadályozni. Eez számos olyan gondba ütközik, a szabad tőkeáramlással kapcsolatos és egyéb problémákat vet fel, amelyek nincsenek jól bemutatva, és nem látható ebből a törvényjavaslatból, hogy megakadályozható lenne az, hogy kivigyék a tőkét. Másrészt nem is tudom, hogyan lehet ezt adott esetben megakadályozni, hogy a leánybankon keresztül mentsenek meg egy anyabankot. Értem azt, hogy ha csak leánybankjaink vannak, hogyan kellene ezt elkerülni, viszont a megoldási javaslatból nem érzem, hogy ez következik.
Ami pedig a legérdekesebb rész, amit a Gazdasági Versenyhivatal elnöke is hosszasan taglalt, az az, hogy ma Magyarországon, különösen a gazdasági válság hatására, leginkább az egyoldalú szerződésmódosítások problematikája merült fel. Ez bizonyos értelemben egy szerzett jog a bankok részéről, hiszen évtizedek óta élhettek ezzel. De egy normál üzletmenetben nem volt jellemző, hogy ezzel éltek. Bizonyos értelemben a változó és a változtatható kamatozás kérdését kellene tisztázni, hogy mit értünk a kettő alatt. Ezek közgazdasági értelemben jól definiálhatóak, viszont általában jogi szempontból nincsenek a szerződésekben megfelelően meghatározva. Ebből nagyon sok és komoly probléma adódik.
Az, hogy csak egy bizonyos szegmenst, csak a lakossági hiteleket és a lízingszerződésekre vonatkozó elemeket vette ki a kormány ebből a körből, egyrészt elégtelen, hiszen a piaci információk aszimmetriája következtében nemcsak a lakosság van információs hátrányban, hanem a kis- és középvállalkozások is, hiszen ez a kör gyakran ugyanakkora hitelt vesz fel, mint egy lakáshitel vagy egy nagyobb fogyasztási hitel. Ilyen értelemben ők is ilyen aszimmetriával rendelkeznek, és róluk nem szól a törvénymódosítás. Ezek szerint ott továbbra is fenn kívánják tartani a kamatok, díjak, jutalékok egyoldalú megváltoztatását.
Egyébként pedig, amit a Gazdasági Versenyhivatal elnöke elmondott, úgy gondolom, messzemenőkig támogatható, hiszen számtalan olyan pontra hívta fel a figyelmet a nekünk eljuttatott tájékoztató anyagban is, amelyekkel egyet lehet érteni. Hiszen ma Magyarországon a lakossági kör, és ebbe mindenképpen bele kell érteni a kis- és középvállalkozásokat, úgy érzi, hogy teljesen kiszolgáltatott a bankokkal szemben. Ez nem a bankok elleni támadás, ezt nem úgy kell érteni, hanem ennek az aszimmetriának a csökkentésére van szükség annak érdekében, hogy a fogyasztóvédelmi szabályokat is mindenképpen betartassuk. Ez mindenkinek az érdeke, hiszen az elégedett ügyfél a bankok elsődleges céljai közé kell hogy tartozzon.
Amit nagyon hiányolok ebből a javaslatból, ha már ilyen sok témát érint 9 paragrafusban a törvény benyújtója, az az, hogy az uzsorakamatokkal nem foglalkozik. Márpedig a lakossági hitelezés, az egyoldalú szerződésmódosítás kapcsán a másik legnagyobb probléma, ami ilyen szempontból a fogyasztóvédelmet is érinti, a ma Magyarországon megfigyelhető uzsorakamat kérdése. Ha most elővettük ezeket a törvényi passzusokat, akkor mindenképpen illett volna elgondolkodni a tekintetben, hogy szabad-e továbbra is fenntartani a 200-400, majd' 500 százalékos THM-eket, amiket a hirdetésekben olvashatunk. Olvashatjuk azt, hogy milyen nagyon komoly problémákat okoz ez a hitelszerződés, illetve a visszafizetés kapcsán az ország bizonyos területein. Gyakorlatilag ez az a problémakör, amely számos más elemet, a szervezett bűnözést és egyebeket is felvet. Ez teljes mértékben hiányzik ebből a javaslatból. Márpedig ha foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, akkor megkerülhetetlen annak vizsgálata, hogy mi az elképzelése az uzsorakamat legális működésével kapcsolatban a kormányzatnak. Sajnos úgy látom, hogy itt semmilyen válaszlépést nem akar e tekintetben tenni, ez pedig azt jelenti, hogy a kormányzat továbbra is támogatja az uzsorakamat létét a hitelezési folyamatban, és nemcsak feketén, hanem legális szervezetek által.
Nagyon kérem, hogy amikor visszavonják ezt a törvényjavaslatot, mert úgy érzékeltem, hogy a szocialista képviselők is elégedetlenek ezzel a javaslattal, és újra be fogják nyújtani, erre vonatkozólag is tegyenek javaslatokat, hogy mindenképpen tudjunk erről beszélni, értékelni tudjuk, mert ez legalább olyan veszélyt hordoz magában, mint a kamatok, jutalékok, díjak egyoldalú megváltoztatása. És még egyszer mondom, ez mindenkinek az érdeke. Ha eddig nem sikerült az egyeztetéseket lefolytatni, akkor ezek után tessenek lefolytatni, hiszen arra van szükségünk, hogy a pénzintézeti rendszerünk, a bankrendszer stabilan működjön. Ahhoz elégedett ügyfelek kellenek, az elégedett ügyfelek pedig joggal kiáltanak a tekintetben, hogy ne érezzék magukat kiszolgáltatottnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kóka János következik.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, másfél évvel ezelőtt a kormány létrehívott egy bizottságot vagy kerekasztalt, amely a banki verseny fokozásával kapcsolatos lehetséges intézkedéseket gyűjtötte volna össze. Nem emlékszem már egészen pontosan, hogy kik voltak a tagjai a bizottságnak, de ismert bankszakemberek, közgazdászok gyűjtötték össze azokat a javaslatokat, amelyekkel először a pénzügyminiszter úr, majd az államreform bizottság akkori elnökeként, később igazságügyi miniszterként Draskovics Tibor foglalkozott. Tisztelettel kérdezném a kormány képviselőjét, hogy mi van ezzel az anyaggal. Azért kérdezném, mert itt a kialakult, szokatlanul jó minőségű vita során nagyon sok olyan megjegyzés hangzott el, amely valóban releváns. És ha elnök úrnak azt az instrukcióját követjük, amit mindannyiunk figyelmébe és bizalmába ajánlok, hogy a banki verseny fokozását lehetővé tévő csomagot próbáljunk összeállítani ahelyett, hogy belenyúlkálnánk egy-két ponton a rendszerbe, és ezzel adott esetben még rosszabbá tennénk, akkor elképzelhető, hogy egy ilyen, lényegében a Gazdasági Versenyhivatal által javasolt gondolatmenet mentén össze tudunk állítani egy, a rendes banki szolgáltatások versenyét fokozó csomagot. Csak hogy visszautaljak egy előző napirendi pontunkra, a tranzakciós költségek csökkentésének szándéka ebben ugyanúgy benne lehet, mint a különféle utólagos szerződésmódosítások tilalma más eszközökkel.
Őszintén szólva, eddig bizonytalan voltam, hogy engedjük-e ezt napirendre, és utána majd módosítsuk, de azt hiszem, olyan súlyú ügyről van szó, a banki szolgáltatások versenyének fokozásáról, hogy ennél komolyabb szakmai előkészítésre is szükség lehet. Ha ezt elfogadja mindenki, akkor szerintem próbáljunk meg inkább ebbe az irányba menni. Köszönöm.
ELNÖK: Kíván-e még valaki hozzászólni? Szabó Lajos következik, utána Molnár László.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igaza van Dancsó képviselő úrnak, hogy nagyon sok minden hiányzik ebből a törvényből, mert ebben a helyzetben, amiben nemcsak mi, hanem a világgazdaság összes szereplője van, a pénzügyi közvetítő rendszer működése és felügyelete nagyon fontos kérdés. Hiszen ennek a rendszernek a működésétől nagymértékben függ a gazdaság. Azt javasolnám, hogy fogadjuk meg Molnár képviselő úr tanácsát, és a parlamenti tárgyalással egyidejűleg folytatódjon ez a konzultáció, mivel mindannyiunk érdeke az, hogy a kötelezettségeinknek időben és megfelelő módon tudjunk eleget tenni, függetlenül attól, hogy ki van ma kormányon, és ki van ma ellenzékben. Ebbe a törvénybe építsük be mindazt, amit a parlamenti tárgyalás során épeszűen bele tudunk építeni ahhoz, hogy kötelezettségvállalásunknak megfeleljünk. De ne fejeződjön be ez a munka ennek a törvénynek az elfogadásával, hanem a Versenyhivatal, a Bankszövetség, a kormány és a parlamenti képviselők körében meglévő szaktudás igénybevételével azt a munkát, amire Kóka képviselő úr is felhívta a figyelmet, folyamatosan vigyük végig. Tehát most azt mondom, hogy ezt a törvényjavaslatot engedjük parlamenti vitára, a vitával egyidejűleg folytassuk ezt a munkát azzal az igénnyel, amit próbáltam felvázolni. Köszönöm.
ELNÖK: Molnár László!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Egy mondatom van. Én is azt javasoltam először, hogy az általános vita keretében próbáljunk javítani a kérdéskörön. Nem tudom, kedden lesz-e ülés vagy nem, ha délelőtt ülünk, utána szerintem a Pénzügyminisztérium koordinációjában össze tudnánk ülni, mert rövid az idő. Köszönöm.
ELNÖK: Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor két vendégünket kérdezném, kívánnak-e reagálni. Jogtanácsos asszony?
OSVÁTH PIROSKA (Magyar Bankszövetség): Mi is ismerjük az IMF felé tett vállalásokat, de ez talán csak a címében fedi azt le. Amiatt ne izguljunk, hogy most egy ilyen című törvényt számon kér tőlünk az IMF, mert a tartalma ettől független. Az pedig nagyon minimális cél, amit hallottunk, hogy ez nem fogja megrendíteni a bankok stabilitását a pénzügyi válság idején. Reméljük. Egyrészt született egy úgynevezett bankmentő törvény, most meg tulajdonképpen azt mérlegeljük, hogy ez megrendíti-e a bankokat vagy sem. Tényleg akkora tudásanyag halmozódott fel, hogy ennél sokkal nagyobb célt tűzhetünk ki. Tiszteljük meg magunkat is azzal, hogy ne szorítsuk ezt be olyan időkorlátba, hogy már a parlament tárgyalja, hanem szabjunk más határidőket. Mi készen állunk.
ELNÖK: Nagy Zoltán!
DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Pár hét alatt meg lehet alkotni egy jó törvényjavaslatot. Ehhez valóban megvan a tudás, le tudunk tenni új javaslatokat, ha kell, bár le is tettünk már ilyeneket. Az egyoldalú szerződésmódosításra nagyon gyorsan nagyon egyértelmű javaslatot tehetünk le az asztalra. Ilyenkor minél gyorsabban haladunk, annál nagyobb az esély arra, hogy előkerül az a sok magyarázkodás, ami elbizonytalanítja az egészet, hogy nehogy emiatt összeomoljon a bankrendszer, mert a fogyasztóknak is vannak olyan lehetőségeik, hogy ne csak kárukra lehessen a banki költségek problémáját megoldani.
ELNÖK: Köszönöm. Bartal Róbert!
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottsági vitában nagyon sok minden elhangzott pro és kontra. Erre akár reagálhatnék is, de mivel a kormány javaslata csak az első lépés, és örülök neki, hogy ennek következtében ilyen vehemens vita alakult ki önök, illetve a meghívott vendégek között, arra azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy korábban a kormányzat bizonyos türelmet tanúsított a bankrendszerrel szemben. Azt vállaltuk, hogy megpróbáljuk ezeket a viszonyokat bizonyos szempontból az önszabályozás keretében rendezni. A gazdasági válság, illetve az IMF-hitelhez kötődő vállalások kapcsán sajnos nem látott a kormány ilyen jellegű változásokat a piaci viszonyok között, ezért született ez a törvényjavaslat.
Úgy gondolom, hogy a vitában elhangzottakat módosító indítványok keretében lehet kezelni, illetve kellene kezelni. Azon túl egyébként önök előtt is ott volt az elmúlt időszakban a lehetőség, hogy ezen piaci szegmens tekintetében akár önálló indítvány keretében tegyenek javaslatokat, amelyekkel kapcsolatban a kormány kifejthette volna az álláspontját. Ezen javaslatot a kormány benyújtotta első lépésként, és természetesen nyitott arra, hogy ezeket a kérdéseket végigbeszélje és az esetleges módosító javaslatokról állást foglaljon. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Engedje meg, hogy erre a bizottság nevében reagáljak. Tiszteletben tartom a Pénzügyminisztérium apparátusának munkáját, de nehogy már a bizottság tagjai legyenek hibásak azért, mert nem egy alaposan előkészített anyag került az asztalra! (Varga Mihály rövid szünetet tart.) Most elszámoltam ötig.
Ha nincs több észrevétel, hozzászólás (Nincs jelentkező.), akkor a szavazás következik. A T/8381. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk. Kérdezem, ki az, aki támogatja a vitára való alkalmasságot. (Szavazás) Ez tizenhat. Ki az, aki nem támogatja? Kilenc. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést.
Mindenképpen megfontolásra javasolnám a kormány részére, hogy a Molnár László által említett egyeztetésre kerüljön sor, mert sokat segítene, ha ez megtörténne. A többségi álláspontot Molnár László, a kisebbségi álláspontot Dancsó József ismerteti. Köszönöm.
A Versenyhivatal elnökének bejelentése következik.
DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatat elnöke: Csak egy dolgot szeretnék mondani. Többször szóba került, hogy a Mastercard, Visacard használati díjának milyen magas költségei vannak. Tavaly márciusban kartelleljárást indítottunk az érintett cégek ellen. E pillanatban a versenytanács álláspontját ismerik a bankok. Eszerint azt várjuk, hogy a bankok, az érintett cégek a Bankszövetséggel együtt tegyenek olyan vállalásokat, amelyek általunk elfogadhatóak, és orvosolják ezt a problémát. Ha mégsem teszik, elfogy a türelem. Mi nagyon türelmesek vagyunk, mindent megtettünk az utóbbi években azért, hogy a bankok munkáját nagyon lágyan, de határozottan jó irányba tereljük. Ha ez nem működik, mi is törvényjavaslat benyújtását javasoljuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezzel pont került a bizottsági ülés végére. Tájékoztatásul közlöm, hogy jövő héten várhatóan szerdán fog a bizottság ülésezni. Mindenkinek további jó munkát kívánok, az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 10 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit