KPSZB/4/2009.
KPSZB/122/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. február 23-án, hétfőn 15 óra 15 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Az egyes, a vállalkozásokat korlátozó törvényei rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslat megtárgyalása *
A lakáscélú kölcsönökre vonatkozó állami készfizető kezességről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Kék Mónika szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Botka Lajosné (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Horn Gábor (SZDSZ)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Schwartz Bélának (MSZP),
Botka Lajosné (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Szabó Lajos (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Varga Zoltán (MSZP) Farkas Imrének (MSZP),
Ágh Péter (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Dr. Kóka János (SZDSZ) Horn Gábornak (SZDSZ).
Dr. Hadi László, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Kék Mónika, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 15 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kérek mindenkit, hogy foglaljon helyet. A bizottság az aláírások szerint elérte a szükséges létszámot, így elkezdheti munkáját. Köszöntök mindenkit, bizottsági tagokat, munkatársakat, a gyorsíró kisasszonyt, meghívott vendégeinket.
Az lenne a javaslatom, hogy a két napirendi pontot cseréljük meg, tekintettel arra, hogy a másodiknál csak egy módosítás van, és így el tudjuk engedni az ehhez a napirendi ponthoz meghívott vendégeket. Amennyiben nincs ellenvélemény, akkor így tenném fel szavazása a napirendi javaslatot. Kérdezem, ki az, aki ezzel egyetért. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Akkor a bizottság megkezdheti munkáját. Megkérem Szatmáry Kristófot, foglaljon helyet.
A beérkezett javaslat igen széles támogatottságot élvez. Mindegyik pártból van támogatója, sőt, az MSZP-ből kettő is. Ez csak az arányokat jelzi, hogy két MSZP-s képviselőnek kell támogatnia, míg a többi pártból egynek-egynek. De térjünk a tárgyra. A T/8661/2. számú módosító javaslat Szanyi Tibor, Koszorús László, Kóka János, Ujhelyi István, Latorcai János és Herényi Károly indítványa. Kérdezem az előterjesztőt, támogatja-e ezt a javaslatot.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Ha röviden, egy szóban kell válaszolnom, akkor az előterjesztők támogatják a módosító javaslatot. De engedje meg a bizottság, hogy annyit hozzáfűzzek ehhez, hogy továbbra is van elvi vita az előterjesztők között a javaslatban vázolt megoldások miatt. Két dolgot hadd említsek. Itt volt egy olyan dilemma, amikor egyeztettük ezt a módosító javaslatot, hogy ezzel megvárjuk-e a havi standolást illető végrehajtási rendeletet. Akkor én magam is úgy gondoltam, hogy a tűzoltás a legfontosabb feladat, és a végrehajtási rendelet ismerete nélkül is kerüljön ez ma a parlament elé, és döntsön róla az Országgyűlés. Annyi szerencsénk van, hogy a módosító javaslat szerint a havi standolás március 1-jével lépne életbe. Azt is tudja a bizottság, hogy ebben nincs teljes szakmai egyetértés, vannak olyan szakmai szervezetek, amelyek nem támogatják a havi standolást sem, ellenben a többség elfogadja ezt kompromisszumként. De ami lényeges, hogy a végrehajtási rendelet szövege, legalábbis bízom benne, egybe fog esni ennek a törvényjavaslatnak a szellemével. Mert ha ez nem így történik, akkor nem sokat tudtunk javítani a helyzeten, és akkor lehet, hogy újra hozzá kell ehhez nyúlni.
A 250 ezer forintnál nagyobb összegű készfizetés megszigorítását nem érinti a módosító indítvány, az teljesen kikerülne a törvényből, aminek nagyon örülnek a hazai vállalkozások. A házipénztár szigorítása elvi szinten megmaradna, ettől függetlenül Alkotmánybíróságon van egy beadvány ezzel kapcsolatban. Ezt az elvi vitát az Alkotmánybíróság el tudja majd dönteni, de most egy gyors intézkedéssel sokat tudunk segíteni a vállalkozásokon. A módosító javaslatot az előterjesztők nevében támogatni tudom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, a kormány képviseletében van-e itt valaki. Igen, Hadi László úr a Pénzügyminisztériumból. Támogatják-e?
DR. HADI LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hadi László vagyok, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője. A kormány nem támogatja az indítványt.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait kérdezem, észrevétel, kérdés, hozzászólás van-e. Igen, Katona Béla!
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Támogatjuk a módosító javaslatot.
ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a szavazás következik. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy támogatják-e a T/8661/2. számú módosító javaslatot. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát egyhangúlag támogatta a javaslatot.
Köszönöm szépen. Ezzel a végére értünk a módosításoknak. Le is zárom a napirendi pontot.
Áttérünk a következő napirendi pontra, a lakáscélú kölcsönökre vonatkozó állami készfizető kezességről szóló törvényjavaslatra, T/8872. szám alatt. Első helyen kijelölt bizottságként kell megtárgyalnunk a javaslat általános vitára való alkalmasságát. Köszöntöm Kék Mónikát, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjét. Megkérem, hogy fűzzön szóbeli indoklást az előterjesztéshez.
Kék Mónika szóbeli kiegészítése
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A kormány által előterjesztett javaslat kettős célt szolgálna. Az egyik cél az lenne, hogy azoknak az állampolgároknak, akik önhibájukon kívül a megnehezült gazdasági körülményekre tekintettel esetlegesen elvesztik munkahelyüket, és emiatt olyan teher alá szorulnak, ami meghaladja fizetőképességüket, átmeneti segítséget nyújtson arra az időre, amíg munkanélküliségük fennáll. Ez azokat az állampolgárokat fogja érinteni, akik kölcsönszerződés keretében fedezetként az egyetlen, lakás céljára szolgáló ingatlanukat ajánlották fel.
A másik célja a törvényjavaslatnak, hogy egyúttal a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitását is őrizze, vagy megpróbálja kevésbé ingataggá tenni, hogy az esetleges végrehajtás alá kerülő nagy számú ingatlan ne jelentsen akkora kínálati nyomást az ingatlanpiacra, hogy az adott esetben a többi hiteles, többi adós fedezettségét is hátrányosan befolyásolja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Két kérdésem lenne. Az első, hogy hol a hatástanulmány. Tehát hány embert érint? A kezességvállalás kapcsán a visszafizetés rendjét sem lehet kiolvasni a jogszabályból. Mennyi pénzbe kerül, milyen pénzből finanszíroznák? A másik kérdéscsokrom az alkotmányosságra vonatkozik. Gondolom, a kormány ezt alaposan végigkonzultálta, és az alkotmányosság tekintetében teljesen helyénvalónak tartja, vagy lát olyan pontot, aminek kapcsán az alkotmányos megoldás megkérdőjeleződik. A megjegyzéseimet később mondanám el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Barabásné Czövek Ágnes!
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is kérdéssel kezdeném. Hogy hány embert érint, gondolom, arra nehéz válaszolni, hiszen ez egy lehetőség. Annyi embert érint, ahányan majd igénybe kívánják venni. A kérdésem a következő: mi van akkor, ha egy családban csak egy munkanélküli van. Világos, hogy ez egy lehetőség, de akkor is jár-e ez a lehetőség, hiszen lehet, hogy a feleség munkanélkülivé válik, de a férj jól keres. Nézik-e ezeket a jövedelmi viszonyokat? Mi van akkor, ha menet közben változás következik be az igénybe vevő helyzetében? Hiszen ez egy 24 hónapos lehetőség. Mi van, ha 12 hónap után már munkába tud állni, és megváltozik a család anyagi helyzete? Én is majd a válaszok után kívánok véleményt mondani. Köszönöm.
ELNÖK: További kérdések, észrevételek? (Nincs jelentkező.) Most nincs, akkor az előterjesztőt illeti a szó. Parancsoljon!
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót. Van-e hatástanulmány? Erre Mádi képviselő úrnak azt tudom mondani, részben Barabásné képviselő asszony szavaival válaszolva, hogy elméletileg ez egy kinyíló lehetőség, ami természetesen nincs ingyen, nem is különösebben tehermentes, csak átmeneti segítségnyújtásra alkalmas. Nyilvánvalóan minden család, minden állampolgár maga fogja mérlegelni, hogy a pénzügyi teljesítőképessége, annak változása kapcsán élni kíván-e ezzel a lehetőséggel. Hatástanulmány készíthető menet közben is, viszont úgy gondolta a kormányzat, amennyire megismerhettem ebbéli szándékát, hogy inkább a gyorsaság élvezett előnyt ennek a lehetőségnek a megnyitására, semmint hogy forint pontossággal lehessen felmérni a 2011-től jelentkező költségvetési hatásokat. Mennyi és milyen pénzből? Ez egy feltételes kötelezettségvállalás, tehát ez garanciavállalás formájában jelenik majd meg a költségvetést terhelő tételek között, és a 2011-es évtől kezdődően kell tervezni.
Az alkotmányosságra vonatkozó kérdést nem értem teljesen pontosan, megmondom őszintén, hogy melyik az az eleme ennek a javaslatnak, ahol egyáltalán ez felmerülhet. Általánosságban azt tudom mondani, hogy van benne egyéni állampolgári érdek, és van benne közérdek azzal, hogy maga a közvetítőrendszer, ahogy említettem, a fedezetek leértékelődésével, az esetleges ingatlanpiaci kínálati nyomással olyan helyzetbe kerülhet, hogy adósok százezrei tudják a fedezetkiegészítési kötelezettség állapotába hozni. Ha ez nem teljesül, akkor egy eszkalálódó, egyre nagyobb méretű ingatlanpiaci kínálati nyomás fog érvényesülni. Ez senkinek nem érdeke. Véleményem szerint mindenkinek az az érdeke, hogy a közvetítőrendszer a lehetőségeihez képest működő és valamennyire stabil, kiszámítható legyen.
Barabásné képviselő asszony kérdésére válaszolva, hogy mi van abban az esetben, ha egy családban egy munkanélküli és egy kereső van, akik azt az ingatlant lakják, amelyet fedezetként ajánlottak fel a kölcsönmegállapodás mögé, azt tudom mondani, hogy mindig az adós pozícióját vizsgáljuk. Ha adóstársak vannak, akkor elméletileg egy adós pozíciója is megalapozhatja ezt a részvételt. Hiszen, megismételném ezt az észrevételemet, ez nem egy olcsó játék. Ha mindenki megismeri a potenciális terheket a futamidő egészére, egy adott esetben meghosszabbodó futamidőre, akkor minden józan gondolkodású állampolgár azt fogja választani, hogy inkább most teljesíti a rendes megállapodás szerinti kötelezettségeit, mintsem hosszabb időre nagyobb bizonytalanságba vásárolja be magát. Ez azoknak nyújt lehetőséget, akiknek más lehetőségük nincs megőrizni az egyetlen, lakás céljára szolgáló ingatlanukat.
A második kérdésre. Nyilván, ha változik az ügyfél helyzete, azaz tegyük fel, újra munkába áll, még mielőtt a kétéves moratórium lejárna, ebben az esetben megint csak minden ésszerű döntés amellett szól, hogy mihamarabb térjen vissza az eredeti törlesztési feltételek közé, és lehetőség szerint minimálisra csökkentse azt az időszakot, ahol az elmaradt terhek tőkésedve meg fogják növelni összességében a teljes futamidőre eső visszafizetési kötelezettséget. Ez egy olyan piacszerű, de állami beavatkozást igénylő megoldás, ami mind a bankszektor, mind az állampolgárok racionalitásában bízva önmagát fogja visszaterelni a helyes keretek közé. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További észrevételek, kérdések? Dancsó József először.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a kérdésem, hogy ezek szerint nem is segíteni akarunk ezeknek a nehéz helyzetbe került embereknek, hanem arra akarjuk ösztökélni őket, hogy minél előbb fizessék vissza a kölcsönt, ha jól értettem főosztályvezető asszony szavait, annak érdekében, hogy elkerüljék ezt a drága módszert, vagy igénybe vegyék ezt a moratóriumot. Ráadásul engem arra a konstrukcióra emlékeztet, ami az önhibájukon kívül adósságcsapdába került lakosokra vonatkozott, akik a lakbérrel tartoztak az önkormányzatoknak. Néhány évvel ezelőtt volt egy ilyen konstrukció, ami gyakorlatilag hamvába volt, alig vették igénybe, és több volt az adminisztráció vele, mint amennyi eredményt elértünk.
A második kérdésem arra vonatkozna, hogy főosztályvezető asszony úgy fogalmazott, hogy legjobb tudomása szerint, információi szerint. Akkor most ki készítette el ezt a törvényjavaslatot? A kormány készítette, a Pénzügyminisztérium vagy valaki más? Az ön szavaiból nekem úgy tűnt, hogy ez nem az önök javaslata, hanem valaki másé. Azt szeretném tudni, hogy kié ez a javaslat? Ki jegyzi? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Ennek a törvényjavaslatnak a legfontosabb célját abban vélem felfedezni, meghatározni, hogy számosan, és itt már előrevetítem, hogy nemcsak a munkahelyüket elvesztő deviza- vagy forintadósok olyan helyzetbe kerültek, hogy a mai körülmények között nem vagy nem egészében tudják teljesíteni kötelezettségüket. Ezzel az élethelyzetük radikálisan megváltozhat, ha a pénzintézet vagy hitelintézet arra az útra lép, ami a szerződésekből általában fakad, azaz a fedezetet használja fel arra, hogy kielégítse magát. Ez tehát annyit jelent, hogy lakhatási lehetőség szűnik meg. Úgy gondolom, hogy az itt megnyilvánuló segítség, a kétéves moratóriummal és az e mögött húzódó állami kezességvállalással, lehetőséget ad arra sokak számára, hogy a feltehetőleg ez alatt az idő alatt elmúló általános gazdasági válság és annak hatásai után elkerüljék ezt az élethelyzetet, elkerüljék azt, hogy valamilyen, még további, személy szerint nekik károkat okozó megoldásokat kelljen találni arra az alkotmányos igényre, hogy valahol mindenki tudjon lakni.
Itt rögtön még egyszer megemlítem, úgy látom, hogy annál a probléma szélesebb körű, mint amit a jelenlegi törvényjavaslat felölel. Nemcsak a munkahelyüket elvesztők kerültek ilyen sajátos és egyáltalán nem irigylésre méltó élethelyzetbe, hanem nagyon sokak számára a törlesztőrészletek radikális emelkedése is ugyanezt a helyzetet "varázsolja" elő. Tehát az ő számukra is kell valamilyen feltételrendszert kialakítani, az ő számukra is kell egy ilyen lehetőséget biztosítani, nyilván figyelemmel arra, hogy ők keresnek, tudnak a törvényjavaslatban rögzítetteknél jelentősebb törlesztőrészletet is teljesíteni, azonban azért, mert a lényegesen megemelkedő összeg egészét nem tudják törleszteni, még nem szükségszerű, hogy osztozzanak azok helyzetében, akik egyáltalán nem tudnak törleszteni.
Azt gondolom, arra is figyelni kell, hogy ha majd visszaalakul az élethelyzet, és ahogy a törvényjavaslat említi, az állammal szembeni kötelezettséggé válik, az önmagában ne legyen terhesebb. Tudjuk, hogy a jegybanki alapkamat duplájával kell azt a bizonyos kamatot megfizetni. Nem vagyok benne biztos, hogy ha egy másik kölcsönt fel lehetne venni, akkor nem olcsóbban lehetne megúszni. Itt tulajdonképpen a fedezet és a hitel viszonya elmozdul, és bizonyos szempontból lehet, hogy ha nem figyelünk oda, akkor még rosszabb helyzetbe kerül idővel az adós, mint a jelenlegi, bár elég nehéz a jelenleginél prompt nehezebb helyzetet előidézni.
Néhány kritikai észrevételt is lehetne tenni, hiszen a törvényjavaslatban pontatlanságok vannak. Ezek közül például az egyik az, hogy a háztartás fogalmát még egyértelműbben kellene rögzíteni. Hiányolom azt is, hogy nem egyértelműen olvasható ki, hogy mi a "másik ingatlannal való rendelkezés", tehát mi az, ami majd kizár adott adósokat abból a körből, akik ezt igényelhetnék. Azt is megjegyzem, hogy bár a hitelnagyság, aminél ez a törvényjavaslat működésbe lép, maximalizált érték, én inkább azt az ingatlanértéket maximalizálnám, amelyre ezt az átmeneti állami segítőkéznyújtás vonatkozik. Azon belül rögzíteném, hogy milyen összegig terjedhet az igénybevétel lehetősége. Az már indifferens, hogy mekkora hitele van az adósnak.
Ezzel együtt azt gondolom, hogy szükséges, és ahogy a társadalmi reakciókat érzékelem, aktuális napi probléma, amit a törvényjavaslat megfogalmaz. Nem véletlen, hogy ha nem is egy nap alatt, mindenesetre nagyon gyorsan lezajló vitájával találkozunk, és azt hiszem, a végére biztosan sikerül olyanná formálni, ami nemcsak a parlamenti pártok, hanem az érintettek megelégedését is el fogja nyerni. Bár abban biztos vagyok, hogy továbbra is jelentős áldozatok fog tőlük megkövetelni, hogy a saját maguk által felvett hitelek törlesztése rendben tovább folytatódjon, de egy ilyen nehéz helyzetben, úgy érzem, az is szükséges, hogy segítő kezet nyújtsunk számukra. Elnök úr, köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm. Borsos József!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Azért ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban azt láthatjuk, hogy igazából azok a kölcsönszerződések, amikkel problémák vannak, azután kezdtek elterjedni, amikor a viszonylag jól működő lakástámogatási rendszert szétverték. Viszont az igény megvolt az emberekben arra, hogy lakáshoz jussanak, és kénytelenek voltak felvenni akkor olcsónak tűnő hiteleket. De itt nemcsak a devizahitelesekről van szó, a forinthitelesekre is oda kellene figyelni, bár ott nyilván kisebb a kockázat. A tervezet miért nem foglalkozik azzal, ami teljesen nyilvánvaló, hogy ezeknek az embereknek a túlnyomó többsége nem kellő információ birtokában vette fel ezeket a hiteleket? A bankok azért nem egészen pontosan tájékoztatták őket arról, hogy ezek milyen kockázatot rejtenek. Sőt, az apró betűkre sem igazán hívták fel a figyelmüket. Azt tudjuk, hogy a közjegyzői szerződésekben menekülési áron árazták be az ingatlannak mint fedezetnek az értékét a bankok, nem azon az áron, amit elvileg akkor valójában érhetett.
Ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni kellene, hogy például a bankok miért nem vállalnak ilyenkor kockázatot az átmeneti időszakra, hogy legalább valamilyen mértékben megosszák a hitelesek és a bankok között ezt a fajta kockázatot. Azzal is célszerű lenne foglalkozni, és erről nem szól az előterjesztés, utalás sem történt rá, hogy abban az esetben, ha ezt igénybe veszik, és ha utána javul a helyzet, újra átszámolja és rendezi a hitelt, az egyszeri költségek maximálva vannak? Rendezve vannak? Nem egészen világos, hogy ez hogyan van rendezve. A bank nem fog-e mindenféle más jogcímen, ahogy eddig, felszámítani költségeket? Mert az egy dolog, hogy erre odaírták, hogy ennyi lehet, de majd a bank kitalálhat-e még másfajta költséget, amikor ilyen egyszeri átárazások vannak? Amíg nem tisztítottuk le azt a kérdést, hogy a bankok egyoldalú szerződésmódosításához hogyan tudunk viszonyulni, azt tudjuk-e korlátozni, tudjuk-e szabályok közé szorítani, addig kissé felelőtlen dolog a kezükbe adni megint egy ilyen lehetőséget. Mert ez igazán elsősorban szerintem a bankokon segít ebben a megfogalmazásban. Köszönöm.
ELNÖK: Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Emlékszünk arra a mesére, amikor a királynak a szegény lány vitt is ajándékot, meg nem is. Tipikusan ebben a helyzetben vagyunk, azért is kérdeztem, hogy vannak-e hatástanulmányok. Nem tudom, a kormányoldalon ülő képviselőtársak tisztában vannak-e azzal, ha megnézik a feltételeket, amelyek a harmadik szakaszban vannak leírva, hogy néhány ezer ember felel meg ezeknek a feltételeknek. Van egy számláló, hogy hány embert bocsátottak el az ősz óta, lehet, hogy most már 30 ezer körüli szám. Ebből, ha a további feltételeket megnézzük, tízezer alatti számot kapunk, akik nem biztos, hogy mindannyian neki fognak menni a procedúrának. Ha azt gondoljuk, hogy ez az előterjesztés a szociális célzottság ékköve, akkor nagyon alaposan át kéne gondolni, mit jelent az, hogy szociális rászorultság vagy szociális célzottság.
Ha valaki korábban nem rendelkezett munkahellyel, most kiesik ebből a körből, mert eleve gazdagabbnak ítéltetik, mint ahol volt egy embernek keresete. Akit szeptember 29-én elbocsátottak, nem igényelheti ezt, akit október 1-jén bocsátottak el, az igen. Úgy látom, nem akarnak tudni semmiről, ez alkotmányosság szempontjából diszkriminatívnak minősíthető. Szeptember 30-a nem olyan határnap volt, hogy attól fogva a kék feketére változott, és egyértelműen tudjuk azt mondani, hogy más időszámítás vette kezdetét. Tehát, ha mondjuk egy házaspár gyermekének nevén van egy lakás, mert a nagyszülők az örökösödési adót kikerülvén, mert Magyarországon élünk, a gyerekre íratták a lakásukat, akkor az a házaspár nem igényelheti ezt, még akkor sem, ha az a lakás egy nyírségi faluban van, és annak körülbelül 700 ezer forint az értéke. Ez szociális célzottság?
Alkotnak egy jogszabályt néhány ezer emberre, iszonyatos bürokratikusan úgy, hogy adunk is nekik valamit, meg nem is, mert két év múlva visszakérjük. Két év múlva alapvetően meg fog oldódni a problémájuk, vissza fogják tudni kamatostul fizetni, amit addig nem tudtak kifizetni? A törlesztésen túl még vissza fogják tudni fizetni a két év alatt felhalmozódott, az állam által átvállalt törlesztőrészleteket is? Nem értem. Hogy lehet felkészülten, komolyan végiggondolt munkával ilyen jogszabályt beterjeszteni? Annyira ki van üresítve, annyira minimális és annyira nem célzott, hogy az elképesztő. Ennek semmi már értelme nincs szerintem, minthogy pr-értéket képvisel, hogy mi most a szegényeket megsegítjük. Óriási adminisztrációval, törvényhozással, olyan feltételekkel, hogy aztán tényleg senki ne igényelhesse, aki pedig igénybe veszi, annak a környezetében 5-10 rászorultabb lesz, aki kimarad ebből. Ezt akarják? Ezt akarják? Gondoljuk már végig, ha csinálunk valamit, mert tényleg, a látszólag aktív dolgokkal több kárt lehet okozni, mint hasznot. Ezt annyira végiggondolatlannak, annyira kiérleletlennek látom. Végig kellene gondolni, és nem válaszolt a kérdésemre: hány főt érintene önök szerint, ennek az ez évi kihatása mennyi lenne, és honnan fedeznék ezt? Egyetlenegy választ nem hallottam ezekre a kérdésekre. Lássunk már tisztán mindannyian, sajnos csak pár ezer fő jöhet számításba, mert úgy vannak megszabva a feltételek, hogy csak minden 123. rászoruló fér bele. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Barabásné Czövek Ágnes!
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Azt látom, azt érzékelem, hogy nagyon érdekesen alakul a vita. Ennél a törvényjavaslatnál a közérdeket mindenképpen oda helyezném át, és hangsúlyosan változtatnám, hogy "a jelenleg olyan helyzetbe került egyének lakhatási stabilitása, aki esetlegesen egy korábbi döntése alapján lakáshoz jutott, és most bajba kerülhet a törlesztés fizetésével." Ezt támogathatónak tartom. Ez egy lehetőség, amit az egyén vagy igénybe vesz, vagy nem. Ezért is kérdeztem arra rá, hogy mi van akkor, ha egy házaspár esetében csak egyikük munkanélküli. Ha adóstárs, akkor ebben az esetben a család helyzetén lehet valamelyest könnyíteni. Jól értjük azt, hogy ez azt jelenti, hogy a bankkal egy szerződést kell kötni, itt meghosszabbodhat a futamidő? Ha abban állapodnak meg, nem 10 éves, hanem 13 éves lesz, akkor abban a 13 évben megváltozik a terhelés, de azt a fajta stabilitást, hogy az ingatlanuk megmaradhat, nagyon fontosnak tartom.
Az állammal szembeni kötelezettség csak akkor jelentkezik, ha ebben a két évben valamiért az egyén "megbukik", és nem tudja fizetni még azt a 10 ezer forintot sem. De ha egyébként kifizeti a 10 ezer forintot, akkor nem jelentkezik beváltható kötelezettség az állammal szemben, folyik tovább az élet. Úgy gondolom, hogy az a világ megszűnt, amikor az emberek helyett gondolkodunk. Amikor Borsos képviselő úr is azt mondja, hogy bizony meg kéne nézni a bankoknál, hogy milyen THM-mel, milyen felvilágosítást adnak, ez lehet feladatunk, de az egyén helyett nem fogunk tudni dönteni. De én is úgy gondolom, hogy ez egy jogos igény. Arra emlékszem, hogy amikor felvettem a hitelt, nekem felhívták a figyelmemet az árfolyam-ingadozásra, de nem biztos, hogy az az információ mindenkinek ugyanazt jelenti.
Éppen ezért és a benne lévő lehetőség miatt mindenképpen támogatnám, hogy általános vitára bocsássuk ezt a törvényjavaslatot. Még az ingatlanérték ügyében Kékesi képviselő úrral is vitatkoznék, mert azt gondolom, hogy ha egy 20 milliós kölcsönt egy 50 milliós ingatlanhoz vettek fel, de jelenleg gondban vannak, akkor alapvető érdek, hogy a család lakhatása megmaradjon, és idővel tudják rendezni adósságukat. Tehát a bankok, mondhatnám azt is, felelőtlen gyakorlata volt az elmúlt időszakban, hogy akár önrész nélkül is adtak hitelt, vagy minimális önrésszel. Ezért gondolom azt, hogy kevésbé értékes ingatlanokra vették fel. Miután egy lehetőségről van szó, remélhetőleg az emberek el tudják azt dönteni, hogy kívánnak ezzel élni, szükséges a család szempontjából élni ezzel a lehetőséggel. Ennek jelenleg viszonylag kis költsége van. Amit viszont Borsos képviselő úr is mondott, hogy mi van, ha egy év után a család odamegy, hogy megint szeretné átalakítani a konstrukciót, akkor mennyit kell fizetni, az oda-vissza játékot meg kell tudni teremteni ebben a törvényjavaslatban. A magam részéről, ha mindezeket tudjuk tisztázni, és az MSZP-frakció nevében általános vitára alkalmasnak tartom. Köszönöm.
ELNÖK: Balla György következik. (A bizottság tagjai közül többen jelzik, hogy szót kértek.) Mindenki fel van írva, nyugalmat kérek a bizottság tagjaitól. Sokan jelentkeztek. Még négy név van a listámon, haladni fogunk szép sorjában. Balla György következik.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az az érzésem alakult ki a vitában, hogy szinte minden hozzászóló ugyanarról beszél, csak nyilván az üléspontja meghatározza véleményének markáns kifejtését. Magyarul ez a törvényjavaslat semmit nem ér, ezt látjuk mindannyian. Az a helyzet, hogy bár nyilvánvalóan dicséretes, hogy a válság miatt kialakult nehéz élethelyzetekre szeretne valamilyen választ adni a javaslat, de egyszerűen nem ad rá választ. A válság ugyanis alapvetően két nagy problémát okozott. Most ezret, ami előtte történt, az még tízezret, de ebből a szempontból két hatalmas probléma van. Az egyik, hogy ha valaki elveszti a munkáját, általában nagyon nehezen tud hitelt törleszteni. A másik az árfolyamveszteségből adódik, hogy egészen más feltételekkel kellene most visszafizetni azoknak is a törlesztőrészletet, akik nem vesztették el munkájukat.
Azt látom, hogy ez a törvényjavaslat gyakorlatilag senkit nem ér el. Nincs még néhány ezer ember sem, akit egyáltalán elérne. Ez tipikusan arról szól, hogy el lehessen mondani, hogy csináltunk valamit, de nem oldunk meg semmiféle problémát. Ugyanis azoknak, akik elvesztették a munkájukat, a lakás fenntartása, a 10 ezer forint és az egyéb terhek is szinte megoldhatatlan feladatot jelentenek, ugyanakkor azoknak, akik a munkájukat nem vesztették el, csak drasztikus mértékben, kifizethetetlen mértékben megnőtt a törlesztőrészletük, nem adunk ezzel a javaslattal semmit. Szerintem ez így nincsen jól. Mert akkor már sokkal tisztességesebb lenne, ha a kormány azt mondaná, hogy bocsánat, látjuk, de nem tudunk mit tenni. Túl sok ember vett fel devizahitelt, túlságosan sok embert kényszerítettünk erre a pályára, többek között akkor, amikor szétvertük az államilag támogatott lakáshiteleket. Vagy többek között akkor, és örülök, hogy itt van Kóka képviselő úr, mert remélem, ezt is el fogja mondani, amikor azt hazudtuk nektek, hogy minden dübörög, minden puma, minden nagyon jól van, az ország teljesen rendben van, bátran vegyetek csak fel hitelt, nem lesz itt az égadta világon semmi probléma. Mert bizony ez a hazugság az embereket ebbe az irányba terelte. Most látjuk, hogy mi következett belőle. De ez a törvényjavaslat erre az őrülten nagy problémára semmiféle megoldást nem jelent. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kóka Jánosnak máris van lehetősége elmondani, amit gondol erről, mert ő következik. Meg is adom képviselő úrnak a szót, parancsoljon!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Valószínűleg nem házszabályszerűen jelentkeztem, azért nem kerülhettem sorra korábban. Csatlakozni szerettem volna mindenekelőtt Mádi képviselő úr kérdéseihez, mert nem kaptunk arra választ, hogy honnan, milyen keretből megy ez a támogatás, mennyibe fog ez kerülni az adófizetőknek, hány embert ér el, és mik az ezzel kapcsolatos tervek. A Pénzügyminisztérium főosztályvezető asszonyát ilyenkor nem nagyon irigylem, mert nem nagyon hiszem el, hogy meggyőződésből képviseli a kormány szempontjait, amelyek szerintem meggyőződésből képviselhetetlenek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hatalmas nagy hibát készülnek elkövetni akkor, ha ezt a törvényjavaslatot a parlament elfogadja, tekintettel arra, hogy eggyel növeljük annak a nagyon sok száz vagy sok ezer torzító tényező számát, amivel tele van a költségvetés. Olyan morális kockázatot kódolunk megint, amire egészen egyszerűen épeszű választ ennek a bizottságnak a tagjai sem tudnak adni. Ez látszik. Tudniillik ez a lépés piaci kudarcot kíván orvosolni, vagy rászorultsági alapon akar segélyezni? Mert ha piaci kudarcot szeretne orvosolni, akkor fel kell tenni a kérdést, mit lehet kezdeni azzal, hogy meggyengült a forint, nagyobb terhet jelentenek a devizahitelek. Ezt a kérdést fel lehet tenni generálisan, de nem hinném, hogy a kormány megoldást tud rá javasolni, noha szép tőle, ha törekedni akar rá. Hiszen a devizakitettség ilyen mértékében a világgazdasági válságnak ugyanúgy, ahogy, megjegyzem, a teljes politikai elitnek van felelőssége.
Tehát úgymond az állam egy saját maga által előidézett problémát enyhíthetne, ha akarna, csak nem hiszem, hogy erre lenne pénze és lehetősége. Ha megnézzük a magyar forint árfolyamváltozását, ha megnézzük a reálkamatfelárat, akkor nyilvánvalóan ezeknek az ügyében egy olyan kockázatot áraz be a nemzetközi piac, amely részben az egymást követő kormányok húzásainak köszönhető. Balla képviselő úrnak szeretném mondani, hogy pont a lakáshitelek és hasonló, teljesen fedezetlen, osztogató politikák, amelyek '90-től napjainkig követhetőek nyomon a parlamentben, vezettek ahhoz, hogy a költségvetés ma olyan problémákkal küzd, mint amilyeneket most látunk. Pontosan az ilyen lépések, amiket kicsiben most reprodukálni igyekszenek, verték szét a költségvetést.
Ha nem piaci kudarcot szeretne ezzel a kormány orvosolni, akkor szociális alapon akar-e segélyezni? Ha igen, akkor lenne néhány kérdésem, csak hogy bemutassam, mennyire életszerűtlen a javaslat. Miért nem terjed ki az intézkedés olyan hitelekre, amelyeket nem lakásra vettek fel, de ingatlan a fedezet? Ugyanúgy elviheti a lakást. Bármire felvehettek olyan hitelt, amit ráterheltek az ingatlanra. Aztán miért csak a munkahely elvesztésére terjed ki? Más élethelyzetbeli változásra miért nem? A bajba jutott vállalkozások élhetnek-e hasonló lehetőségekkel? Van, amikor a vállalkozás a saját házát, lakását ajánlja fel egy pályázat mellé fedezetül. Vagy például a változó kamatozású forinthitel megnövekvő kamatterheinek átvállalására ugyanilyen remek javaslat keretében miért nem kerülhet sor? Vagy meg szeretném kérdezni, hogy ha valakit ugyan már elbocsátottak, de még nem vett fel hitelt, csak most szeretne, arra miért nem terjed ki? Az miért igazságos? Mádi képviselő úr azt mondta, nem igazságos, hogy az október 1-jén elbocsátottakra kiterjed, a szeptember 30-ára nem. Teljesen igaza van. Akkor én azt kérdezem, hogy miért más jogú az az állampolgár, aki tegnap vett fel hitelt, mint az, aki holnap. Ha igaza volna főosztályvezető asszonynak és a kormánynak, akkor a válasz erre az lenne, hogy azért, mert egy múltbéli piaci torzulást, piaci kudarcot szeretnének vele orvosolni. De nyilván nem erről van szó, mert ahhoz kevéssé generalizált.
Összefoglalva még egyszer azt tudom mondani, hogy ha ilyen döntésekkel tűzdeljük tele a magyar költségvetést, akkor egy egészen vállalhatatlan, áttekinthetetlen, előre kiszámíthatatlan kockázatot hordozó állami intervencionizmust fogunk kódolni a rendszerbe, és tovább nehezítjük Magyarország finanszírozási, likviditási és stabilitási helyzetét. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Igaza van Kóka Jánosnak, elkövettem itt egy hibát. Neki most nem kellett volna szót adnom, tekintettel arra, hogy egy kormánypárti képviselőt egy ellenzéki követ, úgyhogy Molnár Lászlótól elnézést kérek, mert neki kellett volna következnie és csak azután Kóka Jánosnak, de legközelebb majd jobban fogok figyelni. Parancsoljon, képviselő úr.
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nehéz helyzetben vagyok, mert van itt egy előterjesztés, amely megpróbálja orvosolni a devizaadósok problémáit, de nem tudja igazán megtenni. Féllábas. Valamit kezelne. De miután olyan gazdasági válságról beszélünk, amikor nem lehetett igazán előre látni egy külső környezeti hatás következtében beálló változást, sem az adós, sem a hitelező nem tudta, hogy mekkora változás lesz itt, különösen az árfolyam és a kitettség vonatkozásában, olyan vis maior helyzetnek tekintem a jelenlegi állapotot, mint egy egyoldalú szerződésmódosítási lehetőséget. A készfizető kezességgel az állam nem old meg semmit. Ha azt mondjuk, hogy a készfizető kezesség akkor lép be, amikor az adós nem tudja fizetni a hiteleit, akkor bizony a nyakába szakadhat a kormánynak egy nagy csomó ingatlan. Ezt meg kéne előzni.
Én azt mondom, hogy ha állami, forrásoldali kamattámogatással, szociálpolitikai kedvezménnyel ellátott és különböző módon kapott hitelek terhelik jelzáloggal ezeket a lakásingatlanokat, akkor alapítsunk jelzálogjogot, alapítsunk elővásárlási jogot az állam részére, és előzzük meg azt, hogy az ügyeskedők, a lakásmaffia vagy nem tudom, kik vásárolják fel csomagban ezeket a lakásokat. Mondjuk a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egyik osztálya kezdje el, és nézzük végig azt, hogy hogyan tudjuk az állami tulajdonba vett lakásokat bérbe adni ugyanannak, aki szerencsétlen nem tudja fizetni az adósságát. Ez persze már az önkormányzatok felelősségét is jelenti, mert át kell adni ezt az ingatlan jóváírásra az önkormányzatnak.
Ma hogy működik az árverezés? Aki látott már ilyet, tudja. Meghirdetik egyszer-kétszer-háromszor, és 50 százalékon el lehet vinni. Egy 20 milliós épületen 5-6 millió forint adóteher marad, ezt nagyjából ezen az értéken el is fogják adni, mert olyan lesz a kikiáltási ár. Ha ez tényleg egy jó ingatlan, akár Szarvason, Békéscsabán vagy Orosházán van, hogy csak magunkról beszéljünk, akkor nyilvánvalóan az önkormányzat ennek örülni fog, mert egy bérlakásalapot lehet vele teremteni. És az sem kizárt, hogy a szociális bérlakás-támogatási rendszerben adott esetben a rászorulók, hiszen itt a bevezetőben rászorultról beszélünk, valamilyen formában kezelhetik is. Én nem egészen más irányba akarom elvinni ezt a törvényjavaslatot, csak szeretnék adni neki egy másik lábat is. Mert lehet olyan, aki fogja tudni fizetni, de aki most munkanélküli lesz, és felfutott 50 százalékra a devizaadóssága, nem tudom elképzelni, hogy ne a család etetését vállalná elsősorban. Bizony azt fogja vállalni, hogy el fog adósodni még további évekre.
Ami a részletekre illeti, itt felvetődött, hogy mi van akkor, ha fele tulajdonrésze van. Valamikor a '88-as szociálpolitikai rendeletnek volt egy olyan kitétele, hogy 50 százaléknál nem több a tulajdona, és haszonélvezettel terhelt. Ez a nagyszülőkre vonatkozó passzus volt, amikor a '90-es évek lakásait így vásárolták meg a gyerekeknek. Ilyen apróságokat bele lehet tenni. Azt mondom, engedjük általános vitára, és dugjuk össze a fejünket, hogy mit lehet enni ezeknek a szerencsétlen embereknek az ügyében, mert ha semmit nem teszünk, az a legrosszabb szerintem. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Egy kérdést én is hadd szúrjak közbe. Elég sokan választottak most már olyan formát a lakáscélú kölcsönöknél, amilyenek korábban nem voltak. Többek között a lízingre gondolok. Az előterjesztés mintha nem foglalkozna azzal, hogy mi történik a lízingen keresztül lakáscélú kölcsönt felvettekkel. Az érdekelne, hogy tervezi-e a Pénzügyminisztérium, hogy ezzel az üggyel is foglalkozik?
Dancsó József jelentkezett még.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az merült fel bennem itt, a vita során, hogy látható, hogy egy hihetetlenül bürokratikus szabályozást próbál a kormány ránk erőltetni, illetve a magyar társadalomra. Az is látható, hogy nem tud ennyi élethelyzetet kezelni, ilyen formában gyakorlatilag céltalan is. Felmerült-e esetleg a gondolat, mivel ez így használhatatlan eredményre vezet, ráadásul azt sem tudjuk, hogy hány tucat emberen sikerül majd segíteni, hogy egyszerűbb megoldást találjanak.
Ha egy adós bajba kerül, és valóban együttműködő, akkor bemegy a pénzintézethez, és azt mondja, hogy problémáim vannak a törlesztéssel, találjunk valami közös megoldást. Akkor a pénzintézet azt mondja, hogy rendben van, prolongáljuk a hiteledet, valamilyen könnyített formában, vagy hosszabb futamidővel fizesd vissza valamikor. Ez mindkét fél érdeke, az adósnak is, a pénzintézetnek is, hiszen senki nem akar a portfóliójába egy csomó minősített állományt tartani, illetve kezelni. Gyakorlatilag egy prolongációs díj mellett ezek a problémák orvosolhatóak. Tehát, amikor készítették ezt a javaslatot, nem gondoltak arra, hogy a prolongációs díjra vállalnak kezességet az állam részéről, és ezáltal elősegítik azt, hogy valóban, akik ilyen bajba kerültek, meg tudják hosszabbítani a hiteleiket, és nem kell ilyen bürokratikus szabályrendszert összeeszkábálni, ami semmire nem jó? Ebben az esetben a két félnek, az adósnak és a hitelezőnek a megállapodására bízzák ezt a kérdést. Hiszen mindkét fél érdeke, hogy megoldást találjanak. Megítélésem szerint egyik pénzintézet sem vágyik arra, hogy a nyakába zuhanjon több tízezer minősített hitelkihelyezés, és ezáltal a tőkehelyzetét, portfólióját gyakorlatilag teljesen tönkretegye.
Egyszerűbb megoldásnak látszik, ha már megpróbálunk segíteni, mint az ilyen jellegű, semmire nem használható, talán általános vitára sem alkalmas javaslat.
ELNÖK: Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Én konstruktívnak érzem a vitát olyan szempontból, hogy talán minden megszólaló képviselő egyfajta felelősség, problémaérzékelés, a szabályozás gyengesége tekintetében hasonló véleményen van. A beterjesztett törvényjavaslat messze nem elégíti ki a megfogalmazott célokat. Sok szempontból illúziót kelt, hogy segít az állam, de a segítség nagyon korlátos és nagyon időleges és szociálisan sem célzott. Hogy mondjak egy újabb példát. A munkavállalók tekintetében az elbocsátást kedvezményezi, de ha egy vállalkozó megy tönkre, azt nem veszi észre, arra egyáltalán nem reagál, miközben egy kis- vagy kényszervállalkozás esetében ugyanolyan típusú egzisztenciális problémák létezhetnek, mint egy munkavállaló esetében. Magyarországon egyébként is nagyok vállalkozó olyan típusú tevékenységet folytat, ami egyfajta munkavállalással egyenértékű, mert egy helyre számláz, szállít be, és elsőként bocsátották el. Azt gondolom, az ő egzisztenciális kiszolgáltatottságuk legalább annyira élő probléma, mint akik ténylegesen munkaviszonnyal rendelkeznek. Mindezek következtében a Fidesz-frakció, bár megszavaztuk a sürgősséget, mert látjuk a problémát, magát a javaslatot nem tudja támogatni. Tartózkodni fogunk. Nem a szándékot vitatjuk, hanem a megvalósulás effektív sikerét, azt, hogy itt érdemlegesen és jelentősen tud segíteni a problémán. Ez a javaslat egy sor igényt és vágyat fog generálni, amit ez a törvényjavaslat nem tud kielégíteni. Ezért, azt gondolom, több kár fog keletkezni, mint amennyi haszon. Ezért a Fidesz-frakció részéről tartózkodni fogunk a szavazásnál.
ELNÖK: Katona Béla!
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Csak megjegyezném, hogy nem a sürgősséget szavazta meg a Fidesz-frakció ma, hanem a Házszabálytól való eltérést. Mivel többször részt vettem ennek házbizottsági tárgyalásán, azt is tudom, hogy mi volt ennek az alapja. Mind a két nagy frakció és az MDF úgy döntött, az SZDSZ nem, mert ma sem szavazta meg a Házszabálytól való eltérést elvi alapokon, hogy egyrészt ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, mert ez olyan ügy, amivel nem lehet nem foglalkozni. Kettő: azt gondolta a parlament többsége, és ezt tükrözte a mai szavazás, hogy olyan ügyről kell most döntenünk, ami nemcsak ennek a kormánynak az idejében fog következményekkel járni, hanem nagy valószínűséggel a következő kormány idejében is, tehát jó lenne egy hasonló megállapodást létrehozni, mint amilyet az előbbi ügyben a standolás esetében.
Nagyon fura Házszabálytól való eltérést szavazott meg ma a Ház, nem tudom, ki figyelt oda, mert nem kell tudni mindenkinek, hogy miről szavaz. Én csak azért tudom, mert Göndör Pista beteg volt, és én képviseltem a frakciót a házbizottságban. Lefolytatjuk az általános vitát, de egészen a hét végéig nyitva hagyjuk a módosító javaslatok benyújtására az időt pontosan annak érdekében, hogy minden frakció alaposan végiggondolva, kiegészítve vagy ennek bizonyos részeit eltörölve tudja kialakítani azt az álláspontot, amivel a jövő héten egészen a zárószavazásig eljuthatunk. Hiszen azt is tudta mindenki, aki ott ült, hogy ennek az ügynek a rendezése fontos is, sürgős is. Tehát minél hamarabb alakítjuk ki azokat a feltételeket, amelyek egyrészt a hitelfelvevők, másrészt a bankok számára a játékteret behatárolják, annál kevesebb bajt csinálunk.
Ezért úgy gondolom, nem jó az, ha a parlamentben folyamatosan változtatgatjuk az álláspontunkat, és a két órával ezelőtti döntésünket most felülvizsgáljuk, és egészen mást gondolunk. Szánjuk rá ezt a hetet, és ha nem lesz kész az az együttes csomag, ami biztosítja mindazokat az igényeket, amelyek most mind a két oldalról felmerültek, akkor lehet a szokásos játékot játszani. Mert a mi képviselőinkben ugyanúgy felmerülnek ezek a kételyek, mint a fideszes képviselőkben, ezt most kevésbé éreztem a politikai oldalak szerinti vitának, ahogy az általában szokásos, inkább az aggodalmak fogalmazódtak meg, hogy ez így biztos nem jó, nem elfogadható. Ezt a kormány is tudja, de ezt egy köztisztviselő nem mondhatja. Ez megér annyit, hogy ezzel foglalkozzunk egy hétig. Ha nem jön össze, akkor lehet azt játszani, hogy a kormány alkossa újra, végezzen hatásvizsgálatot, nyújtson be másikat, de szerintem ez fontosabb kérdés annál, mint hogy ezt a szokásos játékot játsszuk. Azt hittem mostanáig, ezért volt az, hogy a parlament a Házszabálytól való eltérést nagy többséggel megszavazta.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály következik.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, itt nem az álláspontunkat változtatgatjuk, hiszen arról volt szó, hogy alkalmas-e vitára ez a törvényjavaslat. Önök szokták változtatni az álláspontjukat, de ha ön kijelenti itt, a költségvetési bizottság előtt ez a törvényjavaslat, akkor minek nyújtottak be rosszat? Ez a szokásos játék az önök részéről. (Dr. Katona Béla közbeszólására.) Hadd mondjam el a véleményemet, én végighallgattam önt. Ez a kormány szokásos játéka. Semmi egyébről nincs szó, benyújtott egy törvényjavaslatot azért, mert a kormány most pr-ban azt akarja mondani, hogy segíteni kíván a lakosságnak. Szó sincs erről. Szó sincs erről, hogy segíteni akar. Azt sem tudja, hogy miből, és ráadásul az ön frakciója sem tisztázza az egészet. Úgy gondolom, a kormány problémamegoldó képessége tényleg a padlón van. Tudják, már a szándékára is gyanakszom, mert semmi sem elfogadható önöktől, az önök kormányától.
Ki akarja megszerezni ezeket a vagyonokat, ezeket a lakásokat? Milyen árverésről tetszenek beszélni? Tényleg arról van szó, hogy itt elárvereznek nagyon lakást, és azokat majd az önkormányzat vegye át? Itt valami bunda készül megint. A nyomor kapcsán egy vámszedés készül, jó, ha tudják. Ez látszik, ez sejlik az önök mozgásából. Hitelek fognak bedőlni, több fajta hitel fog bedőlni. Lehet-e arról egyáltalán tárgyalni, hogy az a rém egyszerű banktechnikát alkalmazzuk, hogy a hiteleket prolongálni lehessen, még mielőtt árvereznének, még mielőtt csődök lennének. A megoldás az lenne, hogy a bajba jutottak hiteleit prolongálják. Ehhez kéne állami garancia. Ez teljesen igazságos és normális banktechnika. Több fajta hitel be fog dőlni, ami miatt az emberek majd elvesztik a vagyonukat. Lehessen kitolni a határidőt mindaddig, amíg fizetőképessé nem válnak. Ez a bank és az ügyfél dolga, de nekünk olyan szabályt kéne alkotnunk, amivel azt ösztökéljük, hogy a hitelek prolongálása megvalósulhasson, ne pedig csalárdkodásra adjunk alkalmat, amit most már a szándékok között felfedezni vélek. Száz szónak is egy a vége, ez a törvényjavaslat úgy rossz, ahogy van, ön is mondta, Katona úr, de majd valami lesz belőle. Tudják, úgy neki állni főzni, hogy nem tudom, mit fogok főzni, de mindenképpen valami ennivalót, az nem jó. Önök ezt teszik. Elnök úr, úgy rossz, ahogy van. Ezt nem lehet támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Horn Gábor következik.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Lassan vissza kell mennünk a plenáris ülésre fontos kérdésekről szavazgatni. Két rövid megjegyzést hadd tegyek Katona Béla felszólalásához. Katona Béla is tudja, hogy a 250 ezer forint és a standolás a körülbelül két hónappal ezelőtt nem helyesnek tartott, mégis elfogadott törvény módosítása. Nem szeretném, ha ebben az esetben is ugyanez történne. De attól félek, hogy ugyanez fog történni. A példa tehát rossz szerintem, mert nem arról volt szó, hogy egyetértettünk valami új dologban, ami megoldást jelentett, hanem abban értettünk egyet, hogy valami nagyon el lett rontva, és gyorsan, közösen meg kell oldani azt a hülyeséget, amit elkövetett a társaság egyik része, és most majdnem mindegy ebből a szempontból, hogy melyik. (Tiltakoznak a fideszes képviselők: Nem mindegy.) Ebben a teremben most szerintem mindegy, majd kint mindenki elmondja, hogy melyik része. Nektek nem mindegy.
Van egy probléma, ami úgy szól, hogy emberek egy gazdasági-pénzügyi válság kellős közepén nagy valószínűséggel tízezrével be fognak dőlni a lakáshiteleikkel. Nemcsak a devizahitelekkel. Kifejezetten rossznak tartom azt a megközelítést, ami nem veszi azt figyelembe, hogy sokan voltak, akik az elmúlt időszakban nem élvezték a devizahitelek előnyét, forintban vettek fel hitelt, és ugyanúgy munkanélkülivé váltak, ugyanúgy nem tudják fizetni a törlesztést. Kóka János képviselőtársam már beszélt arról, hogy vállalkozóknál ugyanez a történet. Tehát van egy probléma, aminek egy pici szálát próbáljuk meg megfogni, de azt sem oldjuk meg. Azt javaslom, és abban szívesen partnerek vagyunk, mert ami eddig történt, nem támogattuk, és most sem fogjuk, hogy ha asztalra tesszük azt a kérdést, hogy mit lehet tenni gazdasági-pénzügyi válság esetében általánosan, minden érintett félre vonatkozóan, nem megkülönböztetve bizonyos hitelfelvevőket, erről lehet beszélni. Létre lehetne hozni egy alapot a probléma kezelésére, lehet szociális alapon kezelni ezt a problémát, lehet más típusú megoldásokat keresni, lehet a bankokkal közösen kezelni. De hogy a kérdés egy részét kiemeljük, és ebben egyet kell értenem Mádi Lászlóval, és azt az érzetet keltjük a lakosság tízezreiben, hogy megoldottuk a problémájukat, miközben nem fogjuk megoldani, mert ez a javaslat nem oldja meg?!
Valód problémákra szerintem valódi válaszokat kéne keresni, amik ennél piackonformabbak, nem verik szét az egyébként is nehéz helyzetet. Még egyszer mondom, ne felejtsék el, itt arról van szó, hogy valakik hosszú éveken keresztül élvezték valaminek az előnyeit. Most belekerülnek egy rossz helyzetbe, és "élvezik" ennek hátrányait. De vannak mások, akik nem élvezték ezeket az előnyöket, és ugyanolyan rossz helyzetben vannak. Azt javasolnám a költségvetési bizottságnak, hogy ne ezt a javaslatot toldozgassa, foldozgassa, hanem kérje a kormányt, bizony, Katona Béla, ez a kormány felelőssége, hogy tegyen az asztalra egy olyan megoldási javaslatot, ami a probléma egészére vonatkozik, nem egy pici részére és ott is rosszul.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár László!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Prolongálni akkor lehet, ha valamelyest látszik, hogy az a hitel törleszthető. Általában a bankok külön szigorú szabályzatokat hoznak a prolongációra és a felmondásra. Csak azért mondom, mert nem azt értette Babák képviselő úr, amit szerettem volna mondani. Azt szerettem volna elmondani, hogy milyen rossz gyakorlat van akkor, amikor felmondanak egy hitelt, bedől az ingatlan, és azt árverezik. Nem kell ezt félremagyarázni. Szeretném megelőzni a problémát. A prolongálás jó megoldás, ha fizetőképes az ügyfél, és belátható átmeneti időszakról van szó. Ma nem látjuk, hogy ez mennyi idő. Egyet tudunk, hogy enni kell, és az emberek, akiknek nincs munkájuk, elsősorban enni akarnak. Hiszen itt azért elsősorban az álláskeresőket céloztuk meg, és ez egy érdekes helyzet, hogy mit fognak tenni. A forint- és a devizahitelesek ingatlana is itt van. Az téves, hogy csak devizahitelről beszélünk, mert mindkét fajtáról, a lakás- és a kapcsolódó hitelről beszélünk. Van itt hozzákapcsolt személyi hitel is, hiszen az is egyfajta hitel, amit személyileg vesz fel, ami támogatott volt, lakásvásárláshoz kötött. Hiszen hányszor tették meg, hogy személyi hitelt vettek fel, mert nem volt saját erő. Az a baj, hogy az ilyen lakások, házak, többszörösen meg vannak terhelve. Az egy helyzet, hogy lakáshitelt vettek fel, de a személyi hitel is ott van.
Babák képviselőtársam gondolkozzon el azon, hogy mint polgármester, ha kap az államtól egy ingatlant, ahogy kapott a '91. évi XXXIII. törvénnyel, és azt értékesítette, egy sor dolog meg tudott oldani. Ugyanezt a rendszert mondom. Horn képviselőtársam is hasonlót említett az alapokkal. Az állam önmagában nem tudja megoldani. Persze, hogy össze kellene fogni. Ezért kell kinyitni ezt, mert egyébként senkié lesz. Szerkezetében Magyarországon nagyjából elegendő lakás, lakóház van, de rossz helyen vannak. Nem akarok más ötleteket felvetni, mert Babák képviselő úr félreérti, hogy Szarvasra akarok telepíteni nyugdíjasokat, de ott rengeteg olyan szabad lakóház van, ahol Budapest környékiek remekül ellennének. Köszönöm szépen. Ez vicc volt.
ELNÖK: Senki többet. Akkor az észrevételek után az előterjesztőnek adnám vissza a szót. Parancsoljon!
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót. Elsőként Dancsó képviselő úr második hozzászólására válaszolnák, amely szerint ennek a törvényjavaslatnak a célja valódi segítségnyújtás-e. Ebben valószínűleg nem értenénk egyet, de a kormány álláspontja szerint igen. Egy kiválasztott, ma égetőnek tűnő szegmens problémáit igyekszik ezzel a javaslattal orvosolni, de természetesen nincs kizárva az sem, hogy további javaslatokkal a képviselők saját belátásuk és saját szakmai elkötelezettségük alapján ezt befolyásolják. Erre lesz mód, ha jól értettem a szavazás időzítését. Ez a törvényjavaslat nem zárja ki azt, amiről több képviselő is szólt, a prolongálást. Ez nem kizáró tényező. Tehát ha az ügyfélnek fedezetre ajánlható ingósága, ingatlana van, vagy a szakmája, családi körülményei olyan jellegűek, hogy valószínűsíthető, hogy a fizetőképessége középtávon is megőrizhető, még ha a munkahelyét el is veszti átmenetileg, az állam beavatkozása nélkül is rendezhető ezzel. Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy szoktunk biztosítási szektorba tartozó törvényjavaslatokat is megvitatni, és számos alkalommal felhívjuk a figyelmet arra, hogy megvannak azok a pénzügyi technikai megoldások, amelyek akár az álláshely elvesztése vagy más, nem kívánatos események esetére is anyagi jellegű fedezetet tudnak biztosítani. Ezek ma is meglévő lehetőségek, erre érdemes felhívni a figyelmet, hogy mindenki az öngondoskodás keretében próbáljon ezekkel élni. Viszont amire ez a törvényjavaslat készült, az a helyzet, ami visszamenőleg már nem rendezhető. Már egy álláshely elvesztésekor nem lehetséges az álláshely elvesztésére biztosítást kötni. Ez volt az a szegmens, amiről úgy ítéltetett meg, hogy erre szükséges lenne sürgős megoldást találni.
Kinek a terméke az előterjesztés? Természetesen a kormányé, de a kormányülésen elhangzottak a tisztviselők számára teljes pontossággal nem ismerhetők meg, de a döntés körülményei ezt az álláspontot valószínűsítették, ezért bátorkodtam így utalni erre. Kékesi Tibor képviselő úr kérdéseire azt mondanám, hogy ezek megfontolandó gondolatok. Valószínűleg lesz módja minden résztvevőnek ezeket megvitatni, és egy közös álláspontot elfoglalni, ha megvan erre a szándék. A piaci megoldásokról szóló részt nem ismétlem meg, azt viszont pontosítanám, de ezt megtette Molnár képviselő úr is, hogy ez nemcsak a forinttól eltérő devizában denominált hitelekre vonatkozó megoldási lehetőség, hanem minden devizában, így a forintban denominált hitel is benne foglaltatik, ily módon nincs eltérés a két csoport között.
A technikai pontatlanságok kezelésére, gondolom, megvan a nyitottság az önök részéről, ezek elvégezhetők, ha megvannak a pontos javaslatok. Borsos képviselő úr kérdése szerint miért nem foglalkozik a tervezet azzal, hogy nem megfelelő tájékozottsággal vették fel az ügyfelek a hiteleiket, vagyis nem feltétlenül voltak annak tudatában a kötelezettségvállaláskor, hogy annak milyen kifutása van. Ez valóban probléma, viszont ezt a tájékoztatási szabályok oldalán kell megoldani, ezt visszamenőleg már nem lehet bepótolni, ma csak a kárelhárítás, a tűzoltás maradt meg, ahogy ön is említette. Mindez nem feltétlenül az egyes állampolgárok irányába, hanem a köz irányába, illetve ne felejtsük el, hogy a bankoknak betéteseik is vannak, adott esetben ez a betétesek védelmében történő intézkedés, mert a nap végén őket is ki kell fizetnie minden hitelintézetnek. Természetesen a tájékoztatási kötelezettség számon kérése egyre szigorodó követelmény kell hogy legyen, talán nem túlzás az egész világot említeni, az amerikai hitelválság kirobbanása óta. Ez viszont végrehajtási kikényszerítési kérdés, nyilván ezért jönnek a pénzügyi felügyeletek létre, hogy ennek érvényt szerezzenek.
Az ingatlanok árazása kapcsán elhangzott egy megjegyzés, amely szerint valamiféle menekülési áron árazódtak ezek az ingatlanok a hitelfelvétel pillanatában. Gondolom, ezt negatív megjegyzésnek szánta, de én pozitívnak értékelem. Talán ez is az egyik oka annak, hogy a hazai hitelintézeti szektor fundamentális válsághelyzetben továbbra sincs. Az Egyesült Államokban kirobbanó válsághelyzet egyik legfontosabb oka volt az, hogy alulfedezett és túlhitelezett ingatlanállomány bukkant fel piaci körülmények között, amit már nem tudott a piac a saját eszközeivel kezelni. Ez a dominó beindult, és ennek következményei érintették a hazai gazdaságot is. Az egyszeri költségek maximálására kérdezett még rá képviselő úr, hogy milyen egyéb lehetőségek vannak. Felhívnám a figyelmet a 8381. számú törvényjavaslatra, ahol már van egy ezzel kapcsolatos kezdeményezés. Gondolom, az megfelelő, ha az két részletben kerül az Országgyűlés színe elé, nem feltétlenül kell egy tervezetnek tartalmaznia. Ez a tervezet maga is maximálja a szerződésmódosítási díjat, illetve a bankokkal való tárgyalások során megpróbálunk olyan megoldást választani, ami nem feltétlenül a közjegyzői okirat többszöri átdolgozását fogja maga után vonni, mert az a legköltségesebb rész. Illetve ha mégis, akkor az igazságügyi minisztériumi kollégákkal van egyeztetés abban, hogy a közjegyzői díjakon hogyan lehetne egy kicsit puhítani, hogy az vállalhatóbb teher legyen az adósok számára.
Mádi képviselő úr első hozzászólása, hogy miért pont a szeptember 30-a után állásukat elvesztőkre terjed ki a törvényjavaslat. Azt hiszem, a kormány bármilyen időpontot terjesztett volna elő, az azt megelőző napra ugyanezt a kérdést fel lehetett volna tenni. Azért hadd mondjam el, hogy ha nem is szeptember 30. volt az a fekete fordulópont, amikor kénytelenek voltunk a közvetítőrendszer válságát is felismerni, hanem október 9-e, de most ez maradjon egy rejtvény, hogy miért pont október 9-ét említettem, van egy jól behatárolható, érzékelhető pont az életünkben, ami eklatáns módon jelezte, hogy mostantól nincs tovább, kénytelenek vagyunk szembesülni ezzel. Gondolom, megvan, hogy mi ez az időpont. Az örökölt, illetve az 1-es tulajdoni hányaddal adósok esete hogyan kezelendő? Erre azt tudom mondani, hogy most elég sommásan fogalmaz a törvényjavaslat. Ezen lehet még finomítani. Elképzelhető olyan típusú módosítás természetesen, ami az örökölt 1 és más kisebb tulajdoni hányadokat nem veszi számításba veendőnek a jogosultság meghatározásakor. Azzal kell számolni, hogy ez ne legyen arra okot adó, hogy a rászorultnak nem nevezhető, de technikailag a kategóriába beeső ügyfelek az adófizetők terhelése mellett szerezzenek ebből egyéni előnyöket. Ez nyilván nem lehet célja a javaslatnak.
A minősítő jellegű hozzászólalásait most nem kommentálnám, minősítésekbe sem bocsátkoznék, ha nem veszi rossz néven, ezeket átugornám. Az utolsó kérdés, hogy hány fő jöhet szóba, hány forint összteher lesz az idén az adófizetők számára. Csak ismételni tudom az első válaszomat, amire ön nem emlékszik, amely szerint a fő szám, hogy hány érintettel számol ez a javaslat, egyelőre nem állapítható meg, hiszen a jogosultsági időszak nyitva van egészen szeptember 30-ig. Tehát esetleg, de ne adja az ég, fognak még keletkezni olyan jogosultak, akiket egyelőre nem tudunk számba venni, nem prognosztizálunk ilyet. Az idén egyetlenegy adófizetői forint forrást sem fog igényelni ez a javaslat, tekintettel arra, hogy nagyon minimális az igénye, szeptember 30. és december 31. között lesz olyan defaultos hitel, aminek következményei terhére állami kezesség alapján kifizetést lehet teljesíteni. Amikor ez a teher elsőként összegszerűségében nagyobb nagyságrendet ölthet, az a 2010-es, 2011-es év, de a lefutása egészen 2013-ig fog tartani.
Barabás képviselő asszony kérdéseire válaszolva, valóban van olyan piaci megoldás, ami az állam szerepvállalása nélkül is lehetővé teszi a felek egybehangzó akaratával történő szerződésmódosítást. Ennek az a korlátja, hogy az állami kezesség nélkül is értékelhető-e úgy az adós pozíciója, hogy az valószínűsítsen egy meghosszabbodott vagy nagyobb törlesztőrészlettel járó hitel-visszafizetést. Volt egy olyan kérdés, ami szerint, ha a 10 ezer forintos minimális tehervállalás sem történik meg, vagyis valaki ezt a minimálösszeget sem tudja fizetni, akkor mi lesz. Akkor az történik, hogy az gyakorlatilag összedőlt, defaultos hitelnek tekinthető, és akkor maximum meghosszabbítottuk azt az időt, amíg a végrehajtás elhúzódott. Viszont természetesen még mindig vannak olyan lehetőségek, amelyek megpróbálják elkerülhetővé tenni az ingatlanpiaci megjelenést a bankok számára.
Kóka János képviselő úr kérdéseire válaszolva, aki egyrészt Mádi képviselő úr hozzászólásaira reagált, szerintem oda is érvényes lehet az a válasz, amit az előbb elmondtam. A hány emberre érvényes kérdésre továbbra sem tudok mit mondani, de a prognózisaink a legrosszabb kimenetekkel számolva is több tízezres létszámot valószínűsítenek. Azért reménykedem benne, hogy ez nem fog feltétlenül bekövetkezni, a munkaerőpiacon ekkora mennyiségű ember mégsem fog megjelenni álláskeresőként. Segély versus piaci kudarc orvoslása? A forintgyengeség, illetve a gazdaságpolitikai teljesítmény nem feltétlenül oka a kialakult válsághelyzetnek, inkább a következmények felerősítésének értékelhető. Azt azért ne feledjük el, hogy ennek a válságnak a kialakulása nem ezen a kontingensen keresendő, itt egy következmény típusú válsággal kell számolni, ami ráadásul a közvetítőrendszerből terjedt át a reálgazdaságra, nem pedig fordítva. Arról a javaslatról, ami szerint azokat a vállalkozásokat, ahol ingatlan szerepel kölcsönfedezetként, be kellene vonni ebbe a körbe, el lehet gondolkodni. Szerintem semmi nem zárja ki, ha megfelelő igény és egyetértés alakul ki. Egy ilyen javaslattal vagy ez az előterjesztés egészüljön ki, vagy pedig egy másik, ezúttal a vállalkozói szektort megcélzó javaslat készüljön.
Molnár László képviselő úr első hozzászólására: a devizaadósok esetében nem kezeljük az árfolyamkockázat problémáját. Igen, a meglátás helyes, ez a törvényjavaslat nem tudja a devizaárfolyam-ingadozást kezelni. De csak egy példát mondok a piaci lehetőségek közül, lehet árfolyam-ingadozásra vonatkozó biztosítást is kötni, tehát adott esetben ez az öngondoskodás keretei között viszonylag kis összegért megoldható annak, aki időben felismeri ezt a kitettségét. Azt a javaslatot, ami az ingatlanokra elővásárlási jogot alapítana, nem tudom, képviselő úr hogyan képzelte, de én úgy értettem, hogy arra az esetre vonatkozik, ha már végrehajtás alá kerül az ingatlan. Tehát nem a banki jelzálogjog-érvényesítést megelőzően, hanem az érvényesítéskor legyen ilyen. Ez megint csak megállapodás kérdése, ezen el lehet gondolkodni. Pillanatnyilag ez a továbbgondolás nem volt célja a törvényjavaslatnak. Ha van ebben egyetértés, illetve ha valakinek van egy részletesebb javaslata, nyilván azt is vitára lehet bocsátani.
Azt azért megjegyezném, hogy ha a fizetőképességben áll elő probléma egy állampolgár esetében, akkor mindegy, hogy milyen jogcímen nem képes fizetési kötelezettségét teljesíteni, a törlesztést vagy a lakbért nem képes megfizetni, az további állami beavatkozás nélkül nagy valószínűséggel nem lenne rövid távon működtethető. Haszonélvezet vagy a tulajdoni hányad esete: erre említettem, hogy ezzel bővíthető a javaslat, nyilván a haszonélvezettel terheltség is lehet olyan körülmény, mint az öröklés, ami ellehetetleníti a lakhatást egy adott ingatlan tekintetében.
Varga Mihály elnök úr felvetése, hogy mi történik a lízinggel. A lízing nem kölcsön, a lízing az időszak elején inkább bérleti jogviszonyra hasonlít jobban, ha már kategorizálni kell, és az időszak vége felé kezd hasonlítani a részletfizetésre, mert a tulajdon lényegében az utolsó részlet megfizetésével száll át. Azt mondanám, ha ezt támogatnánk, inkább a bérletidíj-fizetés támogatásához közel eső megoldást támogatnánk. Egyebekben hál' istennek a lízing annyira még nem terjedt el, hogy ilyen problémákat okozzon. Erre megint azt tudom mondani, hogy ez vita kérdése. A kormány javaslata nem szándékozott erre a formára kiterjeszteni ezt a lehetőséget, nehezen is lenne egyébként kezelhető kezességvállalás keretében.
Dancsó képviselő úr következő megszólalásában feltett kérdéseit, azt hiszem, már megválaszoltam azzal, hogy a hitelintézettel egybehangzó akaratukkal továbbra is megállapodhatnak. Mádi képviselő úr csatlakozott a vállalkozások említéséhez, ezt sem ismételném el. Katona Béla úr jelezte, hogy módosítások benyújtásával kezelhető a megállapodás, mivel ez nem volt kérdés, erre talán nem szükséges reagálnom. Babák képviselő úr megszólalása, úgy gondolom, inkább politikai jellegű megszólalás volt, amire én nehezen tudok válaszadás szintjén is reagálni. Viszont a hitelprolongálás itt is elhangzott, amire, úgy gondolom, a választ megadtam korábban. Horn Gábor képviselő úr kérdései inkább észrevételekként értékelhetők, azok is talán kezelhetők a további viták során, és ha lesz megfelelő konklúzió, ezek is kezelhetőek lesznek a hét végéig. Molnár László képviselő úr ugyancsak a prolongálás kapcsán tett észrevételt, illetve felvetett egy problémát, amire talán reagálni kell, ez a többszörösen terhelt lakások esete. A szöveg ma nem zárja ki azt, hogy adott esetben egy lakóingatlan fedezete mellett többféle kölcsönt is folyósítsanak. Ez annyit jelent, hogy ez annyi darab szerződés az ingatlan vonatkozásában, és nyilván annyiszor 10 ezer forint megfizetésével annyi lehet ezt az állami kezességvállalással működő konstrukciót igénybe venni. Természetesen feltételezve azt, hogy a lakás hitelfedezeti értékalapként lett meghatározva, hogy minden hitelkihelyezés egyesével is fedezettnek minősüljön.
Összességében tehát, anélkül, hogy megismételném a mindenki észrevételére adott válaszokat, azt mondanám, hogy ne feledkezzünk meg a piaci megoldásokról, tartsuk észben azt, hogy vannak például olyan biztosítási megoldások, amelyek képesek az állam beavatkozása nélkül, adott esetben olcsóbban kezelni kockázatokat. Véleményem szerint érdemes lenne elfogadni azt, hogy ez maradjon meg annak a rétegnek, amely egyik piaci megoldást sem képes a körülményeiből fakadóan működtetni. Köszönöm szépen a figyelmet.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Kérdezem tehát, ki az, aki a T/8872. számú, a lakáscélú kölcsönökre vonatkozó állami készfizető kezességről szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Ez tizenöt. Nem találja alkalmasnak. Kettő. Tartózkodott? Tizenegy. A bizottság tehát általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot. A többségi előadó Barabásné Czövek Ágnes, a kisebbségi álláspontot Mádi László ismerteti. Köszönöm szépen. Ezzel a napirendi ponttal végeztünk.
Szeretném tájékoztatni a bizottság tagjait, hogy a héten nem lesz több bizottsági ülés, várható hétfőn, ugyancsak az interpellációk után tartunk ülést. További jó munkát. Viszontlátásra! Az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 43 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit