KPSZB/7/2009.
KPSZB/125/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. március 11-én, szerdán 10 óra 07 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Az ingatlanalapok helyzetének megvitatása *
Keller László szóbeli kiegészítése *
Farkas István szóbeli tájékoztatója *
Dr. Telkes József hozzászólása *
További kérdések, észrevételek *
A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló, valamint a pénzügyi és gazdasági válság kezelése érdekében szükséges kormányzati intézkedésekről és a szükséges jogalkotás elveiről szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott országgyűlési határozati javaslatok tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának együttes tárgyalása *
Dr. Kóka János szóbeli kiegészítése *
Herényi Károly szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés az SZDSZ-es képviselők által benyújtott indítvány tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról *
Az adósságkezelés néhány kérdéséről szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Hargitai János szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtandó bizottsági indítványok kezdeményezése *
a) A világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslat (H/9010. szám - dr. Kóka János és dr. Fodor Gábor (SZDSZ) képviselők önálló indítványa)
b) A pénzügyi és gazdasági válság kezelése érdekében szükséges kormányzati intézkedésekről és a szükséges jogalkotás elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat (H/9028. szám - dr. Dávid Ibolya és Herényi Károly (MDF) képviselők önálló indítványa)
c) Az adósságkezelés néhány kérdéséről szóló törvényjavaslat (T/9001. szám - dr. Lukács Tamás, dr. Semjén Zsolt, dr. Rubovszky György és Soltész Miklós (KDNP) képviselők önálló indítványa)
3. A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/8381. szám - bizottsági önálló indítványok benyújtásának kezdeményezése)
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Botka Lajosné (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Babák Mihály (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Schwatz Béla (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Szabados József (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Varga Zoltán (MSZP) Farkas Imrének (MSZP),
Ágh Péter (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Balla György (Fidesz) Schmidt Ferencnek (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) dr. Hargitai Jánosnak (KDNP),
Domokos László (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Mádi László (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Horn Gábor (SZDSZ) dr. Kóka Jánosnak (SZDSZ).
Keller László, a Pénzügyminisztérium államtitkára
Várfalvi István, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára
Farkas István, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke
Szalai Sándor, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének elnöke
Dr. Telkes József, a Banki Károsultak Önvédelmi Szövetségének elnöke
Kék Mónika, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit, jó napot kívánok. Bizottsági ülésünket megkezdjük. Köszöntöm a bizottság tagjait, munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm meghívott vendégeinket és mindenkit, aki bizottsági ülésünk iránt érdeklődik.
A kiküldött meghívóban szereplő napirendi pontokhoz képest egy kiegészítést javaslok a bizottságnak, ez a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/8381. szám alatt, tekintettel arra, hogy módosító indítványok benyújtásának kezdeményezésére kerül sor. Más kiegészítés, javaslat nem érkezett hozzám, így szavazhatunk a bizottság napirendi ajánlásáról.
Kérdezem, ki az, aki ezt támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság elfogadta napirendjét, tehát elkezdhetjük a munkánkat.
Az ingatlanalapok helyzetének megvitatása
Az 1. napirendi pontunk az ingatlanalapok helyzetének megvitatása. Tisztelettel köszöntöm a meghívott vendégeket, most nem sorolok fel mindenkit név szerint, hiszen sok szereplőt hívtunk meg ehhez a napirendi pontunkhoz. Keller László államtitkár urat, Farkas István elnök urat kérem, hogy foglaljanak helyet az előterjesztői asztalnál.
Azzal szeretném kezdeni, hogy megkaptuk a Pénzügyminisztérium anyagát, amit nyilván a felügyelettel összhangban készített el a tárca. A mai bizottsági ülésünknek az a célja, hogy megpróbáljuk a közvéleményt is informálni a felmerülő javaslatokról, adatokról, azért, hogy az ingatlanalapok körül kialakult helyzetből legalábbis megnyugtató irányba mozduljunk el. Szeretnénk, ha szót lehetne majd arról is váltani, hogy ez a helyzet milyen okok miatt, milyen esetleges mulasztások következtében alakult ki.
A napirendi pont menetrendjéül azt javasolnám, hogy először a Pénzügyminisztérium képviselőjét, utána a PSZÁF elnökét hallgassuk meg, majd a BAMOSZ és a Banki Károsultak Önvédelmi Szövetsége képviselőinek adnék szót, utána az alapkezelőknek, amennyiben kívánnak élni a szólás lehetőségével.
Bízom abban is, hogy ennek a napirendi pontnak a tárgyalása nem nyúlik minden határidőn túl, ezért szeretném, ha mindenki összefogottan, valóban a témára koncentrálva fejtené ki álláspontját ebben az ügyben.
Most Keller László államtitkár úrnak adnám meg a szót, hogy a Pénzügyminisztérium írásos anyagát, amelyet minden bizottsági tag számára kiosztottunk, szóban egészítse ki. Parancsoljon, államtitkár úr.
Keller László szóbeli kiegészítése
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Előzetesen azt szeretném jelezni, hogy 11 órakor kezdődik a kormányülés, így el kell majd mennem, de természetesen a Pénzügyminisztérium képviseletéről azután is gondoskodunk.
Ahogy elnök úr utalt rá, írásban benyújtottunk egy tájékoztatót a költségvetési bizottság tagjai számára. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy meglehetősen érzékeny kérdést tárgyal a tisztelt bizottság. Meggyőződésem szerint figyelni kell arra, hogy piacalakító, befolyásoló lehet minden megszólalás, ami nincs megfelelően átgondolva.
Az anyagot a nyilvános információkra alapozva nyújtottuk be. A befektetési alapok legjellemzőbb típusa a nyilvános, nyílt végű alap. 2008-ig lassú növekedésről adhattunk számot, majd 2008 márciusától folyamatos csökkenést lehet tapasztalni, illetve ez a csökkenés októbertől, a válság beköszöntével felgyorsult. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a trend hasonló az európai ingatlanalapok trendjéhez, ilyen szempontból semmi különleges magyar sajátosságról nem lehet számot adni. 2008. november 7-én történt a PSZÁF intézkedése, amikor 10 napra felfüggesztette a nyilvános nyílt végű vagy zártkörű, nyílt végű ingatlanalapok befektetési jegyeinek folyamatos forgalmazását. November 24-én törvénymódosításra került sor, amelynek két célja volt, és ebben egyetértés mutatkozott a parlamenti pártok között: egyrészt a likviditás javítása, a hitelfelvétel lehetővé tétele, illetve a forgalmazás felfüggesztésének szabályozása. A nyilvános nyílt végű alapok befektetési jegyeire adott visszaváltási megbízások felvétele és az elszámolás közötti idő 90 nap lehet. Az előterjesztésben bemutattuk a november 24-ei időpont előtti, illetve a törvénymódosítás utáni állapotot.
Érdeklődéssel várom a felvetéseket, további kiegészítést nem kívánok tenni, elnök úr. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Farkas István elnök urat illeti a szó. Parancsoljon!
Farkas István szóbeli tájékoztatója
FARKAS ISTVÁN, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Négy nagyon rövid pontról szeretnék csak szólni, nem ismételném meg, amit államtitkár úr mondott, inkább a tényeket emelném ki, amelyek önmagukért beszélnek. Szeretnék egy picit szólni az ingatlanalapokról, a kialakult helyzetről, a felügyelet tevékenységéről és arról, hogyan ítéljük meg a jelenlegi helyzetet.
A nyilvános és nyílt végű ingatlanalapokat érintő kérdésről van szó, ezeknek van néhány sajátosságuk, amiket nem árt, ha folyamatosan és állandóan sulykolunk, annak ellenére, hogy ez nyilvánvalóan mindenki számára ismert. Az egyik, hogy olyan típusú eszközökbe fektet az alap, amelyek értékesítése egyedi szerződésekkel történik. Ez azt jelenti, hogy minden egyes szerződést külön-külön kell megkötni, vagyis minden egyes szerződésnél az eladó, az alap futja azt a kockázatot, hogy a vevő mikor és hogyan fizet, a vevő futja azt a kockázatot, azt a terhet, hogy ezeket át kell írni a nyilvántartásokban, illetéket kell fizetni és így tovább. A másik, hogy az ingatlanok önmagukban nyilvánvalóan kevésbé likvidek, mint a szabványos, bármilyen más tőkepiaci termék. Harmadsorban ezek nagyon konjunktúraérzékenyek. Ez a három sajátosság jelenik meg a szabályozásban. Minden más alapnál azt mondja a törvény, hogy a visszaváltást követő fizetési nap nem lehet több három napnál, ezzel szemben az ingatlanalapoknál 90 nap múlva lehet fizetni. Hiszen tudja a törvényhozó is, hogy ennek milyen hosszú az átfutási ideje.
Ez nem egyedi sajátossága a magyar törvényhozásnak. A nyílt végű, nyilvános ingatlanalapok nemcsak Magyarországon vannak forgalomban, ez igazából jellemző Ausztriában, Németországban és Spanyolországban. Mindegyik országban az elmúlt időszakban, amióta az ingatlanpiacon megjelentek a válság jelei, sorozatosan függesztettek fel ingatlanalapokat, nem 10 napra, hanem mondjuk 3 hónapra, vagy a leghosszabb ideig, 9 hónapra. Szeretném csak jelezni, hogy ez a magyar piacon sem egyedülálló, hiszen a Credit Suisse First Boston ingatlanforgalmazásában lévő német alapok október óta felfüggesztésre kerültek, a mögötte lévő alapok is felfüggesztésre kerültek, tehát a magyar piacon sem újdonság, hogy az ingatlanalapoknál nem lehet azonnal pénzhez jutni. Szeretném még azt elmondani, hogy október 8-a után, különösen október 15-e, a Lehman bukása után a garanciák kiterjedtek minden betétre. Miközben 13 millióra emelte az állam a fizetési garanciát, illetve minden további kifizetésre is garanciát vállalt, ezen közben ezekre az alapokra ez a garanciavállalás nem terjed ki. A jegybanki alapkamat 13 százalékra ment föl, közben az ingatlanok értéke nyilvánvalóan nem nőtt. Tehát elindult egy olyan folyamat, amelyet látva az ingatlanalapoknál a befektetők, teljesen jogosan, úgy gondolták, hogy más, jövedelmezőbb befektetési formába szeretnék inkább áttenni a pénzüket. De tekintettel arra, hogy az ingatlanokat nem lehet azonnal eladni, az látszott, hogy az alapok likviditása folyamatosan csökken. Egy hónap alatt az ingatlanalapok 30 százaléka került kifizetésre, ez pedig több százmilliárd forintot jelentett. Ezeket a körülményeket látni kell. Egyébként november 7-én jelent meg a Világgazdaságban az a cikk, amely egyrészt bemutatta, hogy milyen nagyságrendben mennek el a pénzek az ingatlanalapokból, másrészt bemutatta, hogy 12 német ingatlanbefektetési alap felfüggesztésre került.
Mit tett a felügyelet? Miután nem új jelenség, hogy az ingatlanalapoknak más a jellegzetessége, mint más értékpapíralapoknak, ezért 2006-ban készítettünk egy témavizsgálatot ebben az ügyben. Ennek következtében 2007. február 8-án kiadtunk egy ajánlást, amelynek egyik pontja pontosan az volt, hogy az ingatlanalapoknak el kell készülniük arra, hogy bizonyos esetekben, amikor a piac megváltozik, a likviditást egészen másként kell kezelni, mint normál körülmények között. Az ajánlás bizonyos részei a tőkepiaci törvény módosításába be is kerültek. 2008 októberétől, amikor ez az esemény láthatóan eszkalálódott, folyamatosan konzultáltunk részben a piaci szereplőkkel, részben a Nemzeti Bankkal, a Pénzügyminisztériummal a helyzet értékelését tekintve. Az a két opció volt, hogy vagy megoldódik a helyzet a piacon, vagy valamilyen lépéssel rá kell kényszeríteni a piacot, hogy a likviditáshiányra felkészüljön, és a befektetőket informálják annak érdekében, hogy ez elkerülhető legyen. Úgy ítéltük meg november 7-én, mondom, nem kis mértékben a Világgazdaság két híre alapján, ami nyilván a piacot érdemben befolyásolta, hogy azt a megoldást kell választanunk, hogy ahelyett, hogy megengedjük, hogy a piacon korlátlan és kontrollálhatatlan folyamatok induljanak be, 10 napra elfüggesztjük az ingatlanalapok forgalmazását. Mindezt azzal, hogy arra kötelezzük az alapkezelőket, hogy tájékoztassák a befektetőket, hogy ez miért és hogyan történik, másrészt a szabályzatot úgy módosítsák, hogy a törvénynek megfelelően, de az eddigi gyakorlattól eltérően hosszabb legyen a kifizetési periódus, hogy legyen idő az ingatlanok értékelésére.
Ezt követően folyamatosan konzultáltunk a piaccal, folyamatosan adtunk ki körleveleket, amelyekben jeleztük, hogy milyen kívánalmak vannak a forgalmazás megindulása után a visszafizetésekre, beleértve azt, hogy az átalakulást az új törvény megengedi zárt végűvé, és ehhez milyen feltételeket kell teljesíteni, mit kell az ügyfelekkel közölni ahhoz, hogy az átalakulás végbemenjen, és így tovább. Most ott tartunk, hogy a piac jelentős része azt az utat választja, hogy átalakul zártkörű ingatlanbefektetési alappá. Ez azt jelenti, hogy aki ki akar szállni, kiszállhat, aki benne akar maradni, annak lesz a tagja, és nyilván mások is csatlakozhatnak. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy azzal az intézménytámogatással, ami létezik, a nyílt végű alapok is tovább tudnak működni. Még egyszer mondom, ez nem ördögtől való, hiszen vannak a világon nyílt végű ingatlanbefektetési alapok. És vannak olyanok, akik akkor várnak majd új ügyfeleket, ha piaci alapon a likviditásuk helyreállni látszik.
Összegezve azt tudom mondani, hogy ebben a percben a felügyeletnek az a véleménye, hogy amikor megnyílik a lehetőség arra, hogy az ügyfelek a pénzükhöz jussanak, bár lesz olyan, akinél ez a lehetőség később nyílik meg, hiszen egy-két esetben ez sokkal hamarabb megtörténik, mert folyamatos fizetés is történik az alapokból, akkor nem látunk arra vonatkozó veszélyt, hogy ez ne indulhasson meg a maga rendjében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a kiegészítéseket. Mielőtt tovább haladnánk, a bizottság tagjainak álláspontját kérdezem, hogy meghívott vendégeink kaphatnak-e szót vagy nem. Javasolnám, hogy ha már meghívtuk őket, hadd szóljanak hozzá a témához. azért időkorlátot is javasolnék, egy-egy hozzászólás, azt mondják a kollégák, 3 perc legyen, mert úgyis túllépik. Tehát azt kérném, hogy mindenki ennyiben próbálja összefoglalni álláspontját.
A bizottság tagjainak véleménynyilvánítását kérem, támogatják-e, hogy a meghívott vendégek hozzászóljanak 3 perc időtartamban. Kérem, szavazzanak! (Szavazás) Köszönöm szépen.
Kérdezem a meghívott vendégeket, ki kíván szólni. Igen, a BAMOSZ képviseletében Szalai Sándor elnök úrnak adnám meg a szót. Parancsoljon!
Szalai Sándor, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének elnöke: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Három perc nagyon rövid idő, de igyekszem azokra a pontokra rávilágítani, amelyeket a szakma ebben a helyzetben fontosnak tart. Első üzenetünk az lenne, amint ezt nyilván tapasztalták, hogy az elmúlt években ez a befektetési forma egy lakossági megtakarítási megoldássá vált. Annak a körülbelül 500 milliárd forintnak, ami ezekben a befektetésekben volt szeptemberben, körülbelül 90 százaléka a lakosság, 10 százaléka pedig közvetlenül a nyugdíjpénztárak, ezen keresztül közvetetten a lakosság kezén volt. Említésre került már, hogy milyen gazdasági tényezők együttállása mellett következett be egy nagyon erőteljes pénzkivonás októberben. Azt tapasztaltuk, és úgy értékeltük a helyzetet, hogy ez nem a termékkel, nem a befektetési megoldással kapcsolatos bizalmatlanság volt, hanem olyan gazdasági körülmények együttállása, aminek legfőbb jellemzője a kamatszint emelkedése, egy erőteljes kockázatkerülő magatartás, ami nagyon felerősödött októberben. Ennek következtében körülbelül 100 milliárd forint értékben vontak ki pénzt a befektetők.
Október végén ezeknek az alapoknak a portfólió-összetétele, befektetési összetétele körülbelül úgy alakult, hogy nagyjából a fele likvid befektetésekben volt. Ez jellemzően betéteket és állampapírokat jelentett, míg a másik része ingatlanokban feküdt. Nagyon kevés volt a lakóingatlan, 2-3 százalék, jellemzően iroda, logisztikai, kereskedelmi ingatlanok és nagyon kevés telek volt található bennük. Ezt azért tartjuk fontos üzenetnek, mert ezek a befektetések már kezdettől fogva úgy jöttek létre, hogy nagyon magas likvideszközarányt tartalmaztak. Ez állt összhangban azzal, hogy amikor a befektető a befektetését kérte, akkor nagyon gyorsan ki lehetett fizetni, mert ezeket a bankbetéteket, állampapírokat el lehetett adni. Erre következett októberben egy olyan stresszhelyzet, amire korábban nem volt példa. Farkas úr kitekintésében említette, hogy több más európai országban működnek ilyen jellegű befektetések, pontosan az Európai Unió 12 országában van jelenleg nyilvános, nyílt végű ingatlanbefektetési alap. Ott jellemzően magasabb az ingatlanarány. Itt azért volt alacsonyabb az ingatlanarány, hogy ezeket a gyors kifizetéseket teljesíteni lehessen.
Olyan nagymértékű volt a tőkekivonás októberben, hogy nyilvánvalóvá vált, még egy ilyen magas állampapír- és bankbetétaránnyal sem biztos, hogy a kifizetéseket huzamosabb ideig fent lehet tartani. Ezt követte a PSZÁF 10 napos forgalmazásfelfüggesztése, amire a szakma, a Pénzügyminisztérium és a felügyelet egy rövid törvénymódosítást állított össze. Az egyik oldalról nagyobb arányban tette lehetővé, hogy ezek az alapok hitelt vegyenek fel, és hogy ezt a hitelt felhasználhassák arra, hogy a befektetőket kifizessék, behozta a zárt végű, tehát határozott futamidejű befektetéssé való alakulás intézményét, amit már négy befektetési alap választott. Ez lezárulás előtt, illetve folyamatban van. Ez az időszak, ami a mai napig tartott, együtt járt azzal is, hogy az alapokban lévő portfólióelemek, ingatlanok, követve az Európában, illetve a világban mindenhol tapasztalt trendeket, leértékelődtek. Ez tükröződik ezeknek a befektetéseknek az értékében is, ezt a befektetők napról napra követhetik nyomon. Ez a szövetségünk egyik megállapodása és ajánlása volt tagjai számára, pontosan a befektetők jobb tájékoztatása érdekében, hogy minden egyes napra számolják ki ezeknek a befektetéseknek az értékét.
Ennek alapján azt lehet megállapítani, hogy a leértékelések jellemzően, nem minden alapnál, 10-30 százalék nagyságrend környékén szóródnak, attól függetlenül, hogy a portfólióban lévő ingatlanok milyen jellegűek. Február 10-ig minden tagunk minden ingatlanalapra elkészített egy működési tervet, aminek alapján azt a képet kaptuk, és ezt fontos üzenetnek tartjuk, hogy valamennyi jelenlegi ingatlanalap továbbra is fenn tudja tartani működését. Ez volt az elsődleges célunk. Abban az esetben ugyanis, ha a további működés veszélybe került volna, és az alapok megszüntetésére sor került volna, ez magával vonhatta volna a portfólióban lévő ingatlanok kényszerértékesítését, ami, ismerve ezeknek a befektetési megoldásoknak a működését, jellemzőit, rövid távon a legjelentősebb veszteséget okozhatja a befektetőknek. Jelenleg négy zárt végű alap van, a többi nyílt végűként próbál meg tovább működni.
Még egyetlenegy pontra reflektálnék. Ez régi beszédtéma a szakma, a jogalkotó és a felügyelet között is, mégpedig az, hogy nagyon előnyös lenne ezeknek a befektetéseknek, ha lehetővé válna az, hogy a portfóliókban lévő ingatlanokat értékesíthetnék projekttársaságokon keresztül. Ez egyébként standardizált európai megoldás, tehát a legjobb nemzetközi gyakorlatban szinte valamennyi országban működő ingatlanalap ezt alkalmazhatja, alkalmazza. Azt is érdemes tudni, hogy Magyarországon a legnagyobb ingatlanbefektetésekkel bíró német piac is ilyen módon tud üzletelni ingatlanokban. Ez lehetővé tenné, kiküszöbölhetővé válna az, hogy jelenleg 10 százalékos illetékfizetési kötelezettség terheli azt a vevőt, aki Magyarországon bejegyzett nyilvános, nyílt végű ingatlanalaptól szeretne vásárolni ingatlant. Ez nyilvánvalóan ilyen esetben árlenyomó tényező, ami, ismerve a mostani helyzet törékenységét, további veszteségekhez is vezethet.
Összefoglalva azt gondoljuk, hogy a mostani helyzet piaci indíttatású, és egy intézkedés ezt nem oldhatja meg, azonban ez jelentősen segíteni ezeknek az alapoknak az ingatlanértékesítését, ingatlanforgalmazását abban az esetben, ha erre sor kerül. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is elnök úr hozzászólását. A bizottság tagjai az ülés előtt megkapták a BAMOSZ helyzetértékelését az ingatlanalapokról, amely írásban itt mindenki számára elérhető. Kérdezem, hogy a megjelent alapkezelők közül ki kíván hozzászólni. Kérem, jelezze! (Nincs jelentkező.) Meghívtuk még a mai ülésre a Banki Károsultak Önvédelmi Szövetségének képviselőit. Kérdezem, kívánnak-e szólni. Igen. Megadom a szót Telkes József elnök úrnak. Parancsoljon!
Dr. Telkes József hozzászólása
DR. TELKES JÓZSEF, a Banki Károsultak Önvédelmi Szövetségének elnöke: Köszönöm szépen a szót. Három perc nagyon kevés, engedje meg a tisztelt bizottság, hogy kollégáimat is megtiszteljem azzal, hogy felolvasom javaslatainkat.
1.) A jelenlegi helyzetben a legfontosabb az alapok likviditásának biztosítása akár állami, akár anyabanki segítséggel. Katasztrofális következményei lehetnek az egész bankrendszerre, ha sok tízezer befektető megtakarítása ragad benn akár egy-két évig is. Ezért a zárt végű alapokban részt venni nem kívánó befektetők követeléseinek kielégítése az elsődleges feladat.
2.) A KÖSZ célja a múltra vonatkozóan a befektetők veszteségeinek reparálása. E tárgyban a KÖSZ álláspontja békéltető testület február 12-ei ajánlásában foglalt lényegi szempontokkal megegyezően az, hogy a befektetési jegyek visszaváltása a 2008. november 24-ei nettó eszközértéken történjen, de nyitottak vagyunk más javaslatra is, amelyeket a tisztelt képviselő hölgyektől és uraktól, az alapkezelőktől vagy bankoktól a perek sokaságának elkerülése érdekében kapunk.
3.) A PSZÁF kötelezze a zárt végűvé átalakuló alapok kezelőit arra, hogy az átalakulást megelőzően készítsenek az éves jelentéssel megegyező tartalmú, de nem auditált, csak aláírt tájékoztatót abból a célból, hogy a befektetők valós tények alapján hozhassák meg döntéseiket. Most a döntéshez ugyanis nincs elegendő információjuk, és egy határidős feladatról van szó.
4.) Megfontolásra javasoljuk a Tpt. módosítását a mellékelt tartalommal, ezt beadom írásban, amelynek célja a transzparens tájékoztatás a jövőbeni hasonló problémák elkerülése céljából.
5.) Javasoljuk, egyetértésben a BAMOSZ-szal, hogy a visszterhes vagyonátruházási illetékre vonatkozó szabályok módosításával mentesítsék az ingatlanalapokat azoktól a hátrányoktól, amelyeket a projektcégekkel szemben jelenleg elszenvednek, annak érdekében, hogy az alapok ne legyenek indokolatlan versenyhátrányban más, az ingatlanpiacon működő szereplőkkel szemben. A részletes megoldás kidolgozásában egyeztetésre készen állunk e tárgyban is.
6.) Javasoljuk a Tpt. módosítását annak érdekében, hogy azon alapok számára, amelyek nem képesek teljesíteni a visszaváltási igényeket, ezért megszűnésre lennének ítélve, váljék lehetségessé az rt.-vé alakulás a befektetők mint részvényesek részvételével. Emlékeztetve arra, hogy ezeknek a befektetési jegyeknek a tulajdonosai nem a bankok és az alapkezelők, hanem a befektetők. Köszönöm szépen. Röviden ennyi, természetesen, ha kérdést kapok, arra szívesen válaszolok, ha erre mód van.
ELNÖK: Köszönjük, elnök úr. Még spórolt is nekünk időt, egy perce maradt, ha mondani akart volna valamit. (Dr. Telkes József: Köszönöm, nem.) Akkor a bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván az elhangzottakkal kapcsolatban kérdést feltenni, észrevételt tenni, kommentárt hozzáfűzni. Herényi Károly!
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen. A beszámolókból látszik, hogy baj van, és az is látszik, hogy a befektetői bizalom visszaállítása érdekében az államnak, a törvényhozásnak valamilyen módon be kell avatkozni. Azt gondolom, hogy amit itt az előbb elnök úrtól hallottunk, járható útnak tűnik, és törvénymódosítással ez elérhető lenne. Így kiküszöbölhetnénk azt a hátrányt, ami az ingatlanbefektetőket, illetve az ingatlanalapokat érinti. Nem értékesíthetnek projekttársaságként, ami azt jelenti, hogy 10 százalékos illetéket kell fizetniük. Erre két megoldás van. Vagy lehetővé tesszük egy törvénymódosítással, hogy hasonlóan értékesíthessenek, mint a projekttársaságok vagy projektcégek, vagy pedig a 10 százalékos illetéket a 2 százalékos kedvezményes szintre hozzuk. Ezzel egyfelől a piaci normalitást igyekeznénk helyreállítani, másfelől jó üzenet lenne a kisbefektetők számára, hogy ilyen nehéz és válságos időkben a törvényhozás foglalkozik a helyzetükkel. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Én csak egy kérdést tennék fel a felügyelet elnökének. A javaslatok viszonylag jól strukturáltak, tehát a bizottság tagjai számára jól követhető, hogy a felügyelet, amikor októberben előállt ez a helyzet, milyen lépéseket tett, és a jövőben esetleg milyen lépéseket tart kivitelezhetőnek. Engem inkább az a része érdekelne, ami a befektetők tájékoztatására vonatkozik. Hiszen a sajtóban különböző írásokat olvashatunk arról, hogy mennyiben voltak vétkesek ebben az alapkezelők, és mennyiben volt vétkes a felügyelet, egyrészt a konstrukció engedélyezésekor, másrészt a tájékoztatás, az informálás tekintetében. Vajon a befektetők megkaptak-e minden információt, hogy milyen konstrukcióba teszik a pénzüket, milyen befektetést választanak, amikor egy ingatlanalapba helyezik el megtakarításaikat? Tehát az érdekelne, elnök úr, hogy a felügyelet érez-e valamilyen mulasztást vagy hasonlót azért, hogy ez a helyzet 2008 októberében az ingatlanalapok tekintetében előállt.
Ha nincs most több kérdés vagy észrevétel (Nincs jelentkező.), akkor államtitkár úr kíván szólni?
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nagyon röviden szeretnék válaszolni. Nagyon korrekt felvetések voltak, nyilván mindenki a saját szemszögéből fogalmazza meg a javaslatait. Ezzel kapcsolatban szeretném mondani, hogy a BAMOSZ-szal folytattunk már tárgyalásokat ezt megelőzően is. Meggyőződésem az, hogy amit a kormány tenni tudott, illetve a PSZÁF, azt a kialakult helyzetben megtette. Úgy látom, azt rögzíthetjük, hogy mindenki érti azt a szituációt, ami októbertől a piacnak ezt a szegmensét is érinti. Arról szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy a projekttársaságon keresztüli értékesítés megoldási módját keressük és dolgozunk azon, hogyan tudjuk ezt realizálni. Ezt a munkát fel kell gyorsítani, de szeretném jelezni, hogy minden munkát fel kell gyorsítani. Látni kell, hogy ami ezen a területen zajlik, azt szinte 24 óra alatt kellene megoldani, és bizony ebben vannak korlátok. Az illetéktörvény módosítása tekintetében a BAMOSZ-nak kifejtette miniszter úr is közvetlen találkozójukon az elvi álláspontját, amit most nem kívánok megismételni. Az illetéktörvény korrekcióját e tekintetben nehezen tudjuk elképzelni.
Ami a banki károsultak képviselőjének javaslatait illeti, a törvénymódosítás is, amit közösen végeztünk el a parlamentben, abba az irányba ment, hogy a likviditási helyzetet próbálja javítani. Ami a transzparencia megteremtését illeti, abban egyetértünk, megítélésünk szerint helyén van a kérdés kezelése. De ha további törvénymódosítás szükséges, ebben nyitottak vagyunk. A károsultak és a BAMOSZ javaslata néhány ponton egybeér, például a projekttársaságok tekintetében. Ebben, úgy, ahogy más területen is, nyitottak vagyunk, mind a parlamenti politikai pártok irányába, mind a szakma irányába. Annak örülök, hogy ilyen kedvező visszajelzés érkezett ezzel kapcsolatban. Itt egy sarkalatos kérdés van, amit Telkes úr felvetett, ez a befektetők veszteségeinek reparálása. Nyilvánvaló, hogy ez egy meglehetősen nehéz kérdés, szinte megoldhatatlan. Erre én nem látok lehetőséget, de azt tudom ígérni, hogy amit írásban átnyújtanak nekünk javaslatot, hiszen most korlátozva volt mondanivalójában mindenki, azt érdemben megvizsgáljuk, és bilaterális megbeszéléseken tisztázzuk a nézetkülönbségeket. De amit lehet, nyilván igyekszünk megtenni a piac erősítése érdekében.
Azt a megjegyzést, amit a BAMOSZ elnöke mondott, hogy itt gyakorlatilag a befektetési alapok működőképessége biztosított, szintén jó volt hallani. Gondolom, ez kifelé is jó üzenetként fog megjelenni. Akkor átadom a szót elnök úrnak.
ELNÖK: Majd átadom én, államtitkár úr, engedje meg, hogy én vezessem a bizottsági ülést. Elnök urat illeti a szó. Parancsoljon!
FARKAS ISTVÁN, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretnék válaszolni, és ezt könnyen meg lehet tenni, mert amit Telkes úr mondott, és ezek bennünket érintő javaslatok, mindegyik azt célozta, hogy az átalakulás kapcsán, a működés kapcsán a befektetőknek minden olyan információt, ami ahhoz szükséges, hogy döntésüket meg tudják hozni abban a 30 napban, ami rendelkezésükre áll, meg kell adni. És nyilván minden olyan támogatást, amit ebben bármilyen szervezet tud nekünk adni, hogy a nyilvánosság számára még inkább világos legyen a folyamat, örömmel fogadunk. Ami a likviditás fenntartását illeti, az egész elmúlt időszak arról szólt, hogy mindenféle intézménnyel, intézménycsoporttal arra szerettünk volna commitmenteket kapni, hogy a likviditás, a működés biztosított. Ebben az ügyben például a pénzügyi stabilitási bizottságban a Nemzeti Bankkal közösen is próbálunk az átmeneti kezelésre lehetőséget találni. Azt az ember nyilván nem tudja, hogy ha 2038-ban történik valami, akkor ez elégséges lesz-e, de erre majd akkor kell visszatérni. Illetékügyben a felügyelet nem jogalkotó, hanem jogalkalmazó.
Ez a felvezető mondat válasz az elnök úr által feltett kérdésre is, a felügyelet nem jogalkotó, a felügyelet jogalkalmazó. Hogy van ilyen típusú intézmény, azt a parlament döntötte el. Szeretném hozzátenni, és ezt próbáltam mondani, hogy nem ördögtől való, tehát a nyílt végű nyilvános alapok léteznek a világban, ennek a működése önmagában nem jelent semmiféle olyan dolgot, amiért az embernek azt kellene mondania, hogy ezt nem lett volna szabad megengedni. Ami azt a kérdést illeti, hogy a felügyelet vajon eleget tett-e annak a kötelezettségének, hogy információt adjon, és információt adasson, erre mondtam azt, hogy nem 2008-ban, hanem már 2006-ban adtuk ki azt az ajánlást, aminek van egy egészen hosszú része, ami a befektetők tájékoztatásáról szól. Arról, hogy azon túl, ami benne van a jogszabályban, amit kötelező megadni, mi mindent várunk el az alapkezelőktől. Ugyanezt próbáljuk minden más esetben is tenni. Tudniillik amiről mi tudunk információt adni, azt megtesszük, amiről pedig informáltatni akarunk, arra megpróbáljuk az illetékeseket rábeszélni. Mindig lehet többet tenni annál, mint amit az ember tett, de úgy vélem, hogy e tekintetben a felügyeletet mulasztás nem terheli. Köszönöm szépen.
További kérdések, észrevételek
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait kérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. Igen, Herényi Károly!
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Egyetlen kérdésem lenne államtitkár úrhoz, hogy az illetéktörvény módosítását miért tartja kizártnak. Hiszen az extrabevétellel a költségvetés nem számolt.
ELNÖK: Igen. További észrevétel? (Nincs jelentkező.) Most nincs. Államtitkár úr!
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Nem költségvetési szempontból, hanem az illetéktörvény szellemiségéből következik, amit mondtam. Ha ma az ingatlanalapok vásárolnak ingatlanokat, akkor úgy, ahogy az ingatlanforgalmazók, 2 százalékos illetéket fizethetnek, de abban az esetben, ha az ingatlanforgalmazó ezt nem értékesíti két éven belül, akkor ez a kedvezmény nem illeti meg, ellentétben az ingatlanalapokkal. Jeleztem, hogy azon gondolkodunk és dolgozunk, hogy projekttársaságokon keresztül hogyan lehet adott esetben az értékesítést megvalósítani, de itt nyilvánvaló, hogy az alapvető illetékekre vonatkozó szabályrendszernek, amit éppen Szalai Sándor úrral december 1-jén rögzítettünk, az illetéktörvénynek egységes elvet kell követnie, nem lehet ilyen speciális szabályt érvényesíteni. Akkor a teljes rendszer egy eltorzult irányba mehet, ha különböző csatornákat nyitunk a kedvezményes értékesítésekkel. Még egyszer mondom, ezen álláspontunkat írásban is rögzítettük azt követően, hogy miniszter úrral lefolytatták a tárgyalást. Akkor, amikor a projekttársaság létrehozásáról vagy annak jogszabályi környezetének megteremtéséről beszélünk, ezzel párhuzamosan az illetéktörvény szabályozását is rendezni kell.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e még észrevétel, kérdés? Meghívott vendégeink részéről Szalai Sándor úr. Parancsoljon!
SZALAI SÁNDOR, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének elnöke: Egyetlenegy rövid és úgy gondolom, érdemi észrevételt kívánnék tenni a szakma részéről. Elhangzott a befektetők esetleges novemberi árfolyamon történő kifizetése. Egy dolgot szeretnék hangsúlyozni, ez tisztán a szakma, tehát a befektetéseket kezelő alapkezelők és az általuk a befektetőkkel kötött szerződések egyik alapvető logikája, ez pedig nem más, mint az egyenlő elbánás elve. Annyit érdemes tudni, hogy ha jelen esetben sor kerülhetne egy ugyanazon befektetést tulajdonló bizonyos ügyfelek részére olyan kifizetésekre, amelyek a novemberi értéken történnének, akkor azokkal a befektetőkkel, akik továbbra is a befektetési alapban kívánják tartani megtakarításukat, nem egyenlően járnánk el. Ez számunkra az egyik legfontosabb alapelv. Nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy ettől a szakma el tudjon tekinteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Telkes úr! Parancsoljon!
DR. TELKES JÓZSEF, a Banki Károsultak Önvédelmi Szövetségének elnöke: Nyilván a pénzről folyik a vita, és máris hallottuk a kvázi visszautasítást, hogy az eredeti állapot visszaállítása, a november 24-e előtti értéken történő elszámolás miért nem lehetséges. Erre a következőt szeretném mondani. Ami a befektetők és a bank között létrejött, egy szerződés, amit a bankok egyoldalúan és állami segítséggel kvázi megszegtek. Ennek a viszonynak jogi megtámadása több ponton is lehetséges, de mi mindenképpen tárgyalással szeretnénk odáig eljutni, hogy visszaállítsák az eredeti állapotot, értve ez alatt, hogy ha a vállalkozó, a bank a külső körülmények hatására vagy bármilyen oknál fogva veszteséget szenved, ezt a veszteséget semmiképpen nem szabad a befektetőkre hárítani, annál inkább sem, mert a befektetők nem kaptak megfelelő tájékoztatást. Ezt ezer oldalról bizonyítani tudjuk.
Még egy szempont. Természetes, hogy nagyon sok médianyilvánosságot kapott az elmúlt hetekben a hitelesek problémája, akik tartoznak a bankoknak. Semmiféle megoldást nem irigylek tőlük, nagyon helyes, hogy az állam és mindenki más próbál valahogy segíteni azoknak, akik tartoznak a bankoknak. De, kérem szépen, tessék szíves lenni gondolni azokra is, akik nem előre költöttek el pénzt, hanem esetleg öreg napjaikra takarítottak meg, vagy valamire gyűjtöttek, lakásra, satöbbi. Magyarul: azért, mert kevesebben vagyunk befektetők, és azért, mert nincs olyan szervezett érdekképviseletünk mostanáig, mint az adósoknak, gondoljanak arra, hogy kikből élnek a bankok, a hitelesek. Ezt csak azért jelzem, mert ha a helyzetet nem sikerül megoldani, akkor olyan mértékben romlik meg vagy marad véglegesen rossz a bizalom a bankok iránt, aminek sajnos tovagyűrűző hatása is lehet, mint ezt a most szombati első személyes találkozásokkor láttuk. Nem győztük csitítani a radikális szárnyat, hogy az első lépés nem az, hogy tüntetni kell. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm én is. A bizottság tagjait kérdezem, kíván-e valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Nem. Államtitkár úr!
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Egy mondatot szeretnék csak mondani, hogy az állam semmiféle törvénytelen akcióban nem vett részt.
ELNÖK: Ezt mertük remélni. Farkas úr!
FARKAS ISTVÁN, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke: Nem gondolom, hogy ez a fórum a helye annak, hogy ilyen típusú vitákat lefolytassunk, de rögzíteni szeretném, hogy itt nem a bankokról és betéteseikről van szó, hanem befektetőkről és alapokról van szó. Csak szeretném világossá tenni, hogy amiről beszélünk, nem betét-hitel viszony, hanem a befektetés és a befektető közötti viszony.
ELNÖK: Tállai András!
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Szándékosan hagytam a végére a kérdésemet, hiszen látszólag nem tartozik közvetlenül a napirendi ponthoz. Szeretném kihasználni, hogy még néhány percig itt van államtitkár úr. Az állam működésével kapcsolatos kérdés is napi kérdés, ugyanúgy, mint ahogy itt felmerült a PSZÁF-fal kapcsolatos működési kérdés. Államtitkár úr tudja-e, hogy az APEH nem utalja vissza határidőre a személyi jövedelemadó-visszatérítéseket, és más esetekben is késedelemben van. Ha erre most nem is tud válaszolni, legyen szíves ennek utánanézni és valamilyen formában a nyilvánosságot tájékoztatni, hogy az APEH-nél nincsenek-e működési zavarok a kifizetéseket illetően.
ELNÖK: Valóban, a tárgyhoz szorosan nem kapcsolódik a kérdés, de államtitkár úr válaszolhat rá, ha gondolja, és birtokában van az információnak. Nincs?
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Lehet fórumot is tartani. Nincs akadálya ennek. Szeretném mondani, semmiféle jelzést nem kaptunk azzal kapcsolatban, hogy az APEH nem megfelelően végzi a tevékenységét. Semmiféle utasítást nem fogalmazott meg a Pénzügyminisztérium azzal kapcsolatban, hogy határidőre ne fizessen. Egyszerűen most ezt első jelzésnek veszem, megköszönöm képviselő úrnak, és tájékoztatni fogom arról, hogy hogyan látjuk mi ezt a kérdést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Az információáramlás tekintetében már eddig is volt szó hiányosságokról, államtitkár úr részéről furcsállom, hogy nincs tisztában ilyen alapvető dolgokkal, vagy legalábbis nem abban az országban él, ahol az embereknek gondjaik vannak. Az APEH-nél is sokfajta gond van. Ezen túlmenően általános problémának látom, hogy nem fizetnek ki különböző határidőre támogatásokat, aminek lehet, hogy egy pénzügyi restrikciós szemlélet az oka. Ennek már voltak korábban olyan súlyos következményei, például az áfa kapcsán, amelyeket most is fel kell mérni. Az állam szolgáltatása nem egyirányú, ahol csak követel, viszont törvényben rögzített kötelezettségeiben nem áll helyt. Erre hívnám fel a figyelmet. Ha kíváncsi rá, mondok konkrét példákat, hol fordul elő, hogy hónapok óta nem fizetnek ki lejárt pénzeket, amiket ki kellett volna fizetni, és ezért nagyon súlyos körbetartozások, gazdasági problémák keletkeznek.
ELNÖK: Szeretném visszaterelni a vitát a fő témára, az ingatlanalapok ügyére, és szeretném lassan lezárni is. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ehhez van-e még valakinek észrevétele, kérdése. (Nincs jelentkező.) Nincs. A meghívott vendégek részéről kíván-e még valaki szólni? (Nincs jelentkező.) Nem jelzi senki. Akkor köszönöm szépen meghívott vendégeinknek a részvételt a bizottság ülésén. A napirendi pontot lezárom.
Áttérünk a következő napirendi pontunkra, ez pedig döntés képviselői indítványok tárgysorozatba-vételéről. Kérdezem, hogy a Pénzügyminisztérium képviseletében államtitkár úr meg tudja-e még osztani velünk személyét.
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Egyelőre megosztom, még nem érkezett meg a váltás, de le fognak váltani. Addig itt vagyok.
ELNÖK: Szerintem maradjon. Kezdjük a világgazdasági válság magyarországi következményeinek kezeléséről és Magyarország növekedési esélyeinek javításáról szóló országgyűlési határozati javaslattal, H/9010. szám alatt. Ez dr. Kóka János és dr. Fodor Gábor képviselők önálló indítványa. Kóka János urat illeti a szó, parancsoljon!
Dr. Kóka János szóbeli kiegészítése
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), előterjesztő: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon egy hármas válságnak vagyunk tanúi, egy nemzetközi gazdasági, egy magyarországi költségvetési és egy magyarországi bizalmi válság súlya alatt roskadozik Magyarország. Arról szeretnék ma beszélni, hogy miért indokolt a Reformszövetség javaslatainak tárgysorozatba-vétele akkor, amikor a kormány a válság kirobbanása óta nem kezeli, hanem mélyíti a válságot.
Szeretném azzal kezdeni, hogy tavaly év végén, a költségvetés elfogadását követően a kormány a szakszervezeti és a minisztériumi lobbik hatására kilyukasztotta a frissen elfogadott költségvetést, 200 milliárd forintot áramoltatott ki. Ennek eredményeképpen a költségvetés az év kezdete után két héttel lényegében összedőlt. Több mint öt hónapja tudjuk azt, hogy válság van, másfél hónap telt el azóta, amióta miniszterelnök úr rendkívüli ülést kezdeményezett az Országgyűlésben a válság jellemzőit elemzendő. Február közepén kezdődött a parlament tavaszi ülésszaka. Ez idő óta a kormánynak egyetlen érdemi javaslata sem született a válság kezelésére. A parlament ebben a súlyos válsághelyzetben, kormányzati előterjesztések híján, lényegében alibi üléseket tart.
Eközben láthatjuk, hogy a magyar államcsőd kockázatát árazó pénzpiaci termékek egy magasabb államcsődkockázatot tükröznek, az állampapírok hozama folyamatosan nő. Ez azt jelenti, hogy csak drágábban tudjuk finanszírozni a korábbi októberi, államcsőd közeli, az IMF-megállapodást megelőző időszakhoz képest is csak magasabb költséggel tudjuk finanszírozni az államháztartást, illetve a költségvetés hiteleit. Látjuk, hogy tartósan 300 forint környékén tartózkodik az euró, sorozatos leminősítések érik az országot, és azt is látjuk, hogy ilyen rossz sajtója Magyarországnak a nemzetközi médiavilágban a rendszerváltás óta nem volt. Az adó- és reformterveket eközben a képviselők lényegében sajtókiszivárogtatásokból ismerhették meg. A legújabbak egy legeslegújabb adó- és reformtervezetet vetítenek előre. Ebből az derült ki, hogy Gyurcsány Ferenc a szakszervezeti lobbi után a cafeteria lobbival szemben is alulmaradt, meghátrált, és felvizezte a válságkezelésre amúgy is alkalmatlannak tartott programját. Abból, amit megismertünk, úgy tűnik, hogy adócsökkentés helyett a kormány ismét adóemelést, adóegyszerűsítés helyett ismét bonyolítást tervez.
Szeretném konkrétan is megindokolni, miért gondolom azt, hogy ami most az asztalon van, kifejezetten kárára lenne a gazdaságnak. Az általános járulékcsökkentés helyett ugyanis mindössze a jövedelem minimálbér kétszeresét elérő részéig volna alkalmazható a járulékcsökkentés, illetve azt is látjuk, hogy a vállalkozások számára kifejezett szigorítást, adónövelést jelent a társasági adóhoz kapcsolódó szolidaritási adó eltörlését követően a társasági adó 19 százalékra emelése úgy, hogy a helyi iparűzési adó és egyéb adókedvezmények levonhatósága megszűnik. Ebben az esetben, tisztelt képviselőtársaim, szeretném, ha mindannyian tisztában lennénk vele, a vállalkozások számára a kormány javaslata válsághelyzetben, amikor mindenki az adócsökkentés szükségességét veti fel, adóemelést és szigorítást jelent. A kormány politikája mára nemzetközi karanténba zárta Magyarországot. Mindegy, hogy mi, képviselők, kormánypárti vagy ellenzéki oldalról, hogyan látjuk a helyzetet, a nemzetközi elemzők, a pénzügyi központok, gazdasági és tudományos véleményformálók kiállították a bizonyítványt. A kormány válságkezelő programja elégtelen. Nem kezeli, hanem mélyíti a válságot.
A cselekvésképtelenség, tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom, Gyurcsány Ferenc személyes felelőssége is egyben. Ha ez a vergődés tovább folytatódik, akkor megállíthatatlan lesz az a tendencia, amit látunk. Márpedig a kormány mostani politikája, Gyurcsány Ferenc magyarországi és nemzetközi szereplései ma a devizahiteleseknek tízezrekbe, a vállalkozásoknak pedig milliókba kerülnek. Úgy tűnik, és ez az egyetlen bizakodásra okot adó jel ebben a helyzetben, a Fidesznek a Reformszövetség javaslataira vonatkozó elutasítását követően, mintha a kormány és a kormányt állító Szocialista Párt meggyőződése ebben a tekintetben némileg elvált volna. Mintha egy merev kormányzati, döntően pénzügyminisztériumi elutasítást követően úgy tűnne, hogy a Szocialista Párt képviselői hajlandóak mégis csak megfontolni a Reformszövetség javaslatának tárgysorozatba-, majd napirendre vételét. Legalábbis ez derült ki a korábbi nyilatkozatokból. Igenis van az asztalon egy program, a Reformszövetség programja, amely alkalmas arra, hogy Magyarország rendkívül nehéz helyzetét kezelje, noha, el szeretném mondani ezen a fórumon is, a Reformszövetség programja nem válságkezelő program. Amikor ez született, akkor nem a válság megoldására, hanem Magyarország hosszú távú versenyképességi problémáinak kezelésére született, és a válság különféle hatásai sem tudtak beépülni ebbe az anyagba, egyebek között tudjuk, hogy a Reformszövetség javaslatai 270 forintos euróárfolyam feltételezése mellett születtek, nem 300 forint feletti euróárfolyam mellett. Így tehát ami még tegnap a Reformszövetség javaslata alapján elégségesnek tűnt, az holnap már könnyen tűnhet kevésnek.
Miközben van egy anyag, amellyel Magyarország ki tud kecmeregni súlyos helyzetéből, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a kormány két dologgal foglalkozik. Az egyik, hogy hiteltelenítse a Reformszövetség javaslatait, a másik, hogy saját lépéseit utólag valamilyen módon igazolni próbálja. Ami az elsőt illeti, a Reformszövetséget programjának kidolgozatlanságával, tévedéssel, több százmilliárdos elszámolással vádolja, miközben maga is tudja, hogy a Reformszövetség azért nem tud a kiállítottnál pontosabb anyagokat készíteni, mert maga a Pénzügyminisztérium nem teszi lehetővé azt, hogy pontos bontásban jelenjenek meg a kormányzaton kívüli szereplők számára a különféle adatok. Számomra teljesen hiteltelen az - és sajnálom, hogy nincs jelen politikus Pénzügyminisztérium részéről, hanem ismét szakállamtitkárokkal, szakemberekkel kerülök szembe -, hogy az a Pénzügyminisztérium vádolja most Magyarország leghitelesebb pénzügyi szakembereinek némelyikét tévedéssel, csúsztatással, amelyik 2006-ban éppen fele akkora hiányt jelzett előre, mint amekkora végül teljesült. Ezzel nemcsak a közvéleményt és a magyar parlamentet, de a saját koalíciós társát is megtévesztette. Az a Pénzügyminisztérium, amelyik az utóbbi négy évben egyszer sem volt képes 100 milliárd forintos nagyságrendre eltalálni az adott évi hiányt, számomra hiteltelenül vádolja a Reformszövetséget azzal, hogy számszaki tévedésekbe, nagyságrendi csúsztatásokba esik.
A másik, amivel foglalkozik a kormány, hogy valamilyen módon igazolja a saját döntéseit. A Reformszövetség anyagának gyalázása mellett leggyakrabban azt halljuk, hogy a kormány mennyire jól dolgozik, hiszen mintegy 800 milliárd forintot vett ki a költségek közül, ezzel is hozzájárulva a stabilitáshoz. Szeretném, ha a bizottság jegyzőkönyvben rögzítené azt az állításomat, hogy amit a kormány mond, nevezetesen, hogy az utóbbi időben 800 milliárd forinttal járult hozzá a hiány csökkentéséhez vagy a stabilitás növeléséhez, egész egyszerűen nem állja meg a helyét. Azt is szeretném elmondani, hogy miért nem állja meg a helyét. A költségvetés elfogadása óta a kormány a saját maga által elénk tett anyag szerint is mindössze 210 milliárd forinttal csökkentette a költségvetés kiadásait. Azt követően, hogy a költségvetés elfogadása után 200 milliárd forinttal rontotta a költségvetés egyensúlyi helyzetét a 13. havi bérek és év végén 80 milliárd forintnyi minisztérium többletigény kiáramoltatásával. A kormány a költségvetés óta 200 milliárd forinttal rontotta Magyarország stabilitását, és ezt a 200 milliárd forintot próbálja most bevasalni az egyes fejezeteken. Magyarul a kormány egy általa előidézett 200 milliárd forintos extrahiányt próbál valamilyen módon kiegyenlíteni.
Nézzük meg, tisztelt képviselőtársaim, hogyan kívánja a kormány kiegyenlíteni ezt a 200 milliárd forintot! Egyrészt a Magyar Nemzeti Bank kamatkiadásait veszi le 24 milliárd forinttal. Nagyon jól tudjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank kamatkiadásaival kapcsolatban a kormánynak aktív gazdaságpolitikai eszközei nincsenek, tehát a kérdés az, hogy korábban miért tervezte túl a kamatkiadásokat. Azóta semmilyen olyan lépést nem tett a kormány, ami a kamatkiadások csökkentésének irányába hatna, amelyek a hitelességet javítaná Magyarországon. Tehát egyezzünk meg abban, hogy ez átfutó tétel. Viszont látunk nagyon érdekes tételeket is ebben a 200 milliárd forintban, amellyel, még egyszer mondom, a saját maga által előidézett kárt szeretné reparálni. Többek között a Kiotó-bevételekből származó 20 milliárd forint átcsoportosításával. Miközben még mindig nem tudjuk hivatalosan, hogy mennyi pénz folyt be a szén-dioxid-kvóta értékesítéséből. Úgy halljuk, hogy körülbelül 50 milliárd forint. Nem kaptunk a mai napig választ sem erre, sem pedig arra, hogy a kormány miért szeretné elkölteni vagy elvonni az amúgy zöld programokra szánt támogatásokat, amelyeket a Kiotó-bevételből kapunk.
De menjünk tovább ezen a listán. Ugyanis van egy másik nagyon érdekes tétel, a gáz- és távhő-kompenzációból elvonnak 20 milliárd forintot. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez így megy, akkor állapítsuk meg, hogy mi itt mindannyian be vagyunk csapva, beleértve a szocialista képviselőket is, akiknek azt mondták, hogy a Robin Hood adó bevezetésére azért van szükség, mert az onnan származó bevétellel növelni kell a gáz- és távhő-kompenzációt. Ha jól látom, akkor most az történik, hogy 20 milliárd forintot, amit a Robin Hood adóban, sarcként szedett be a kormány, most elvonja attól a céltól, amire eredetileg szánta. És a végén szeretném megjegyezni, hogy a Pénzügyminisztérium táblázatában szerepel 30 milliárd forint kivonása az egészségügyi kasszából, amely 30 milliárd forint elvonását a kormány egészen eddig cáfolta. A Pénzügyminisztérium dokumentumaiban most benne van. Szeretném tehát rögzíteni a tisztelt bizottság előtt, hogy a kormány abból a 210 milliárd forintból, amit az év végén általa okozott károk reparálására szánt, 100 milliárd forint elvonása mindenféleképpen aggályos, vagy nem tekinthető érdemi költségcsökkentési, takarékossági intézkedésnek. Tehát a kormány az általa hirdetett 800 milliárdos csomaggal szemben mindössze 100 milliárd forinttal próbálja kiköszörülni az általa okozott csorbát.
Van tehát kiút, tisztelt képviselőtársaim. A Reformszövetség anyagának támogatása, amely költségcsökkentést, adóreformot és szerkezeti reformot sürget. Az anyagok szerzőinek, jobb- és baloldali volt minisztereknek, politikusoknak, a Horn- és Orbán-kormányok vezető gazdaságpolitikusainak, civil szakembereknek, a gazdasági élet és a munkaadói képviseletek vezetőinek személye garancia arra, hogy ez a program használni szeretne Magyarországnak. Ha pedig használni szeretne, akkor vegyük komolyan a gazdasági szereplők, független elemzők véleményét, vegyük napirendre ezt az anyagot. Tisztelettel kérem úgy a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőket, ne akadályozzák meg, hogy ez a komplex és megoldást kereső anyag a parlamentben tárgyalásra kerülhessen már jövő hétfőn. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Tekintettel arra, hogy a b) pontban tárgyalandó képviselői indítvány tárgya, témája nagyjából hasonló, azt javaslom, hogy ezeket együtt tárgyalja a bizottság. Így megadnám a szót Herényi Károlynak, tekintettel arra, hogy Dávid Ibolya és Herényi Károly képviselők önálló indítványáról van szó. Parancsoljon, képviselő úr.
Herényi Károly szóbeli kiegészítése
HERÉNYI KÁROLY (MDF), előterjesztő: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Beadványunk a tartalmát tekintve nagyon nagy hasonlatosságot mutat a Szabad Demokraták Szövetségének indítványával. Az eljárási mód különbözik csupán. Mi a Házszabály 100. §-a alapján két részletben folytatnánk le a vitát, ami azt jelenti, hogy az első részben az általános elvekről döntenénk, a második részben pedig megállapodások alapján a törvénymódosítások beterjesztésére kerülne sor.
Csak azzal egészíteném ki Kóka János frakcióvezető úr indokolását: látszik, hogy a kormány válságkezelő programja időben is elkésett, de annak sem nevezhető. Nem ad adekvát válaszokat azokra a kihívásokra, amelyek most a magyar gazdasággal, a pénzügyi rendszerrel szemben támasztatnak. Nagyon nagy luxus lenne, ha egy ilyen előterjesztést, amit a Reformszövetség elkészített, amelyben igen neves közgazdászok, volt miniszterek, a Tudományos Akadémia jelenlegi és két előző elnöke vesz részt, az Országgyűlés figyelmen kívül hagyná. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy udvariatlanság lenne, hiszen a közélet ilyen rangú szereplőinek javaslatait ily módon lesöpörni már több, mint szokásos politikai gyakorlat, az már a jó modor és az udvariasság határát súrolja. Azt szeretném mondani befejezésül, hogy amennyiben a szabad demokraták javaslatát az Országgyűlés Költségvetési bizottsága támogatja, akkor mi visszavonjuk javaslatunkat, hiszen a tartalmi egyezőség ezt indokolja, és akkor támogatjuk a szabad demokraták által előterjesztett indítványt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány képviseletében Várfalvi államtitkár úrnak adnám meg a szót. Parancsoljon!
A kormány álláspontjának ismertetése
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Természetesen a napirenden szereplő két javaslatról szeretnék szólni, hiszen ha majd a kormány beterjeszti az adótörvény-javaslatát, annak vitája is le fog folytatódni a bizottságban, de jogilag most két önálló képviselői indítványról van szó.
A kormány fontosnak tartja, hogy folyjon vita a Reformszövetség javaslatairól szakmai berkekben is, szükség esetén a parlamentben is. Nem kívánok az egyes tételekre részleteiben kitérni, hogy az egyes forintok szerintünk mennyi és szerintük mennyi. Szeretném jelezni, hogy szakértői szinten napi kapcsolatban vagyunk a Reformszövetség képviselőivel, jómagam is már többször egyeztettem velük. Megpróbáljuk pontosítani az egyes tételek szakmai tartalmát, az egyes számok mögött lévő intézkedési javaslatokat, hiszen önök is jelezték, hogy nem minden van olyan mértékben kibontva, mint ami az intézkedések megtételéhez szükséges. Ez vonatkozik az adócsökkentési javaslatok tételes egyeztetésére, és vonatkozik különösen a kiadáscsökkentési javaslatokra, hogy az egyes összegek mögé milyen szakmai intézkedéseket gondol a Reformszövetség. Már elég sok tételben előre léptünk. De vonatkozik ez más típusú, javasolt intézkedésekre is. Úgy látom, hogy a Reformszövetség is folyamatosan módosítja, pontosítja javaslatait a szakmai viták eredményeképpen, az egyes tételek között belső mozgások jelennek meg. A gondolkodás fő iránya nagyon sok esetben hasonló a kormányéhoz, még ha mértékében és főleg ütemezésében eltérő is, de természetesen vannak olyan tételek, ahol jelentős véleménykülönbségek vannak a kormány és a Reformszövetség között.
Tehát összefoglalva megismételném, hogy a kormány részéről fontosnak tartjuk, hogy a parlament foglalkozzon a Reformszövetség javaslataival, és a vita tanulságait a kormány hasznosítani fogja úgy a parlamenti előterjesztéseiben, mint a saját döntéseiben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány nem támogatja? Vagy igen?
VÁRFALVI ISTVÁN (Pénzügyminisztérium): Fontosnak tartja, hogy tárgyalja a parlament.
ELNÖK: Tehát a kormány támogatja a tárgysorozatba-vételt és az általános vitára való alkalmasságot. Csak hogy jól értjük a kormány álláspontját. Akkor a bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván hozzászólni. Katona Béla!
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Kóka képviselő úr azt mondta, hogy be vagyunk csapva. Én is egy kicsit így éreztem magam, mert megnéztem a napirendet, és azt hittem, hogy a H/9010. számú országgyűlési határozati javaslatról tárgyalunk most, de amit Kóka úrtól hallottunk, az egészen másról szólt, aminek máskor természetesen le kell folytatni a vitáját. Magam is azt hiszem, hogy nagyon tiszteletre méltó az, ha köztestületek, civil szervezetek összedugják a fejüket, és megpróbálnak javaslatokat tenni, hogy az ország jelenlegi helyzetében a gazdasági válság kezelésére, esetleg hosszabb távon a majdani gazdaságélénkítésre mit tartanak jónak. Ezt ők felelősség nélkül teszik, de nyilvánvalóan jó szándékkal. Azt is megértem, mert én is voltam kis létszámú ellenzéki párt képviselője, hogy amelyik frakció éppen azon a héten nem tud miniszterelnök-jelöltet állítani, annak is szerepelnie kell valamivel a médiában. Ezzel semmi baj nincs, hogy az SZDSZ beterjesztette ez az indítványt a parlament elé, mert magam is úgy gondolom, hogy ezekről az ügyekről beszélni kell. Beszélni kell szakértői szinten a Pénzügyminisztérium és a Reformszövetség között, és az sem baj, ha a parlamentben is beszélünk ezekről az ügyekről.
A szocialista frakció támogatni fogja a tárgysorozatba-vételt és a napirendre tűzését is, de ez nem jelenti azt, hogy egyetértünk a Reformszövetség javaslatával, hiszen van jó néhány olyan eleme, ami miatt vagy módosító javaslatokat fogunk benyújtani, vagy amikor szavazni kell, akkor ezt így biztosan nem fogjuk tudni elfogadni. Azt gondoljuk, hogy nem lehet elfogadni egy olyan javaslatot, amelyik indulásnál nem számol azzal, hogy a gazdasági visszaesés következtében egyébként is csökkennek az adóbevételek, hanem úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és úgy számolja ki a kiadáscsökkentést, az adócsökkentést is. Nem tudjuk támogatni összességében a javaslatot azért sem, mert úgy gondoljuk, az, hogy ebben az időszakban gyorsított ütemben 2500 milliárdot készítsünk elő privatizációra, enyhén szólva öngyilkosság, hiszen egy ilyen keresletszegényes időszakban mélyen áron alul lehetne privatizálni. Bár én személy szerint nem vagyok eleve privatizációellenes, de hülyeséget azért nem kellene csinálni.
Azt gondolom, aki azt leírja, hogy 2009-ben az értékalapú ingatlanadóból bevételt lehet szerezni, nem tudja, milyen előkészület szükséges ahhoz, hogy ez egyáltalán bevezetésre kerüljön. Aki a helyi iparűzési adót, amiről tudom, hogy a vállalkozók utálják, és azt hiszem, igazuk is van, meg lehet szüntetni anélkül, hogy az önkormányzatok finanszírozásának egyik alapkövét jelentő bevétel helyébe valami mást tennénk, az nem gondolta végig a javaslatát. A számokba nem akarok belemenni, mert inkább azzal értek egyet, amit Herényi képviselő úr mondott, hogy itt, ennek az ügynek kapcsán sokkal inkább az elvekről kellene beszélnünk majd a parlamentben is, mert majd jön a kormány javaslata, és akkor mindenki elmondja a számszaki véleményét is. Nagyon örülök annak, hogy a MÁV támogatásának csökkentése jelentős tétellel szerepel ebben a javaslatban. Különösen azért, mert a beterjesztő maga Kóka János, aki felügyelte ezt a területet, és nyilván ő pontosan tudja, hogy 40 milliárdot meg lehet spórolni már ebben az évben. Egy pici dolog aggaszt. Megnéztem, hogy 2002 és 2008 között hogyan alakult a MÁV állami támogatása, és sajnos, azt tapasztaltam, hogy míg 2002-ben 83 milliárd volt, addig 2008-ban 196 milliárd. Nyilvánvalóan, akik akkor, abban a 6 évben felügyelték a minisztériumot, pontosan tudják, hogy ebből a 110 milliárdos növekményből melyik az a 40 milliárd, ami fölösleges volt már eddig és, azt nyugodtan ki lehet vonni. Ez tényleg egy jelentős tétel lenne az államháztartás szempontjából.
Azt gondolom, azt sem lehet komolyan venni, hogy három év alatt 65 évre emeljük a nyugdíjkorhatárt. Most nem is beszélek az alkotmányossági aggályokról, de abba is gondoljunk bele, hogy mindezt egy olyan időszakban akarjuk tenni, amikor gazdasági válság van, és nem munkahelykínálat van, hanem foglalkoztatási problémák jelentkeznek. Azzal együtt, hogy az európai trendet és a magyarországi szükségszerűséget tekintve ennek a nyugdíjkorhatár-emelésnek előbb-utóbb Magyarországon is be kell következnie. De azt hiszem, hogy ennek a rapid megoldásnak leginkább csak a kárát látnánk a következő időszakban. Nem folytatom a sort. Azt akartam csak érzékeltetni, hogy vannak ebben a javaslatban olyan pontok, amelyek biztosan nagyon jó szándékúak, és történészek vagy fizikusok számára abszolút természetesek, és valószínűleg lobbiérdekek is közreműködtek abban, hogy ezek bekerültek a javaslatok közé, de egy parlamenti tárgyalás során felelősséggel rendelkező politikusok, parlamenti képviselők azt kell mondják, hogy ezeknek nincs helye. Az összes többi javaslatról érdemes beszélni, érdemes keresni akár közösen is azokat a továbblépési lehetőségeket, amelyek ebben a helyzetben az ország szekerét ki tudják mozdítani. Ezért mondjuk azt, hogy igen, lehet róla tárgyalni a parlamentben is, de előre jelezzük, hogy vitánk van a beterjesztett javaslatok jelentős részével.
ELNÖK: Köszönöm. Jelzem, hogy az előterjesztők a végén mindenképpen szót kapnak, hogy az elhangzottakra reagáljanak, bár azt hiszem, olyan túl sok hozzászóló nem lesz.
Én a Fidesz álláspontját ismertetném a két javaslattal kapcsolatban. Lényegében a végkövetkeztetésünk hasonlít a Katona Béla által elmondottakhoz, de tartalmában jelentősen eltér attól. Mindenképpen tiszteletre méltónak tartjuk azt, hogy amikor a kormány szemmel láthatóan cselekvésképtelen állapotban van, és nem képes érdemi intézkedéseket hozni a válság kezelésére, akkor különböző szakértői csoportok azon dolgoznak, hogy a kormány helyett ezt a munkát elvégezzék. Ez egy tiszteletre méltó tevékenység, azt gondolom, ezért köszönettel tartozik mindenki ezeknek a szakembereknek. Azt is hozzá kell azonban tennem, hogy egy ilyen javaslatcsomag, amely a parlamenten kívül születik, nagyon nehezen értelmezhető. Gondolok itt arra, hogy a parlament nem így működik. Az előbbi példánál maradva, amikor az ingatlanalapok helyzetéről tárgyaltunk, Telkes úr kiosztott egy anyagot, amely az ingatlanalapok helyzetének kezelésére, javítására vonatkozik, és ez nyilván fontos javaslat, de nem hiszem, hogy ezt egyből a parlament plenáris ülésén kellene megtárgyalni és egyeztetni.
Rátérve az érdemi részre, azt gondolom, hogy mint minden javaslatban, ebben is vannak olyan elemek, amelyek támogathatóak, és vannak olyanok, amelyek nem támogathatók. De amit alapvetőnek tartok, hogy a Fidesz válságkezelő javaslatához képest ez teljesen más metodikában gondolkodik, teljesen más koncepció alapján született. Katona Béla utalt itt egy-két ténybeli problémára, ezek mellé én odatenném azt is, hogy mondjuk, amikor a Fidesz találkozott a Reformszövetség képviselőivel, kiderült, hogy olyan valutaárfolyamon számoltak, ami manapság teljesen irreális. Ők 275 forintos euróárfolyammal kalkuláltak, reménykedjünk abban, hogy az év egészében talán még lehet ilyen a forint árfolyama, de ma inkább afelé hajlok, hogy ez sem az anyag megalapozottságát jelzi. Tehát miközben elismerjük, és mindenképpen figyelemreméltónak tartjuk, hogy szakértői körök, csoportok is elégtelennek minősítik a kormány javaslatait, azonközben azt kell mondanom, hogy mi ezt nem tartjuk megfelelő lépéssorozatnak, eltér ettől a mi megoldási javaslatunk, éppen ezért a két javaslat parlamenti tárgyalására "tartózkodom"-mal fogunk szavazni.
A bizottság tagjait kérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor az előterjesztőket illeti a szó. Kóka János, parancsoljon!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ), előterjesztő: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Szemben az előző napirendi pont tárgyalásának gyakorlatával, ennél a napirendi pontnál nem hívtuk meg a Reformszövetség képviselőit, ezért nekem kell visszautasítanom azt a lekezelő hangnemet, amit Katona Béla képviselőtársam a Reformszövetség anyagával kapcsolatban megengedett magának. Azt gondolom, hogy azok a szakemberek, akik a Reformszövetségben részt vesznek és összeállították ezt az anyagot, nem érdemlik meg azt, hogy ilyen hangnemben beszéljenek a javaslataikról. Különösen nem kormányzati oldalról, ahonnan mintegy 5 hónapja nem érkezett semmiféle, ehhez fogható minőségű anyag a válság leküzdésére.
Szeretnék néhány dologra konkrétan is reagálni, mert Katona Béla képviselő úr megszólított MÁV- és ingatlanadó-ügyben. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban a következőket szeretném mondani. 2006 decemberében a kormány asztalára gazdasági és közlekedési miniszterként letettem egy anyagot. Ez tartalmazta azt, hogy ha nem lépjük meg a szükséges lépéseket, akkor a MÁV finanszírozása az adófizetőknek 2009-2010-re több mint 200 milliárd forintjába fog kerülni. A kormány ezt a javaslatot, az akkori reformintézkedéseket lesöpörte az asztalról, a senki által nem használt mellékvonalak fenntartása mellett szavazott, és a szakszervezetek nyomására nem engedett semmiféle olyan költségracionalizáló lépést, amit annak idején a liberális vezetésű Gazdasági és Közlekedési Minisztérium javasolt. Ezek után döbbenten ülök itt, és hallgatom azt a Katona Bélát, aki annak a frakciónak a helyettes vezetője, amelyik lényegében lenullázott minden vasútireform-kezdeményezést, fontosabbnak tartva a szakszervezetek támogatását, mint az utasok és a költségvetés egyensúlyának érdekét.
Amin még inkább meg vagyok döbbenve, az az ingatlanadóval kapcsolatos felvetése. 2007. június 30-án az akkor még koalícióban lévő MSZP és SZDSZ kötött egy koalíciós megállapodást, amelyben a felek vállalták, Veres János pénzügyminiszter felelőssége mellett, hogy 2008-tól megteremtik az ingatlanadó 2009. január 1-től történő beszedhetőségét. A Szocialista Párt ezt a megállapodást megszegte, illetve a kormány. Ilyen javaslat nemhogy nem volt, de a Szocialista Párt az ingatlanadó ellen szavazott. Ezért bájos, amikor frakcióvezető-helyettes úr most azon sajnálkozik, hogy nem lehet beszedni azt az ingatlanadót, aminek a beszedhetőségét a kormány javaslatára ők maguk akadályozták meg.
De általában is szerettem volna Katona Béla képviselő úr szavaira annyiban reagálni, hogy ami kiderült számomra abból, rendkívül veszélyes tendencia. A Reformszövetség javaslatának felvizezési szándéka sejlik fel szavai mögül. Szeretném frakcióvezető-helyettes úr és a szocialista frakció figyelmét felhívni arra, hogy ha egy komplex programot elkezdünk felvizezgetni, kompromisszumokat keresni, hogy ne mondjam, bársonyossá tenni, akkor az egész értelmét veszti. Hiszen ha egy szakadékot át akarunk ugrani, akkor nemcsak az ugrás iránya, de a mértéke is rendkívül fontos. Ha azt elvétjük, akkor könnyen szakadékba zuhanhatunk.
Varga elnök úr megszólalásához kapcsolódva pedig csak annyit szerettem volna tisztelettel megkérdezni elnök úrtól: ha úgy gondolja, hogy a parlament nem így működik, hogy határozati javaslat formájában a plénum elé tud kerülni bizonyos anyag, hogy lehet az, hogy amikor a Fidesz a polgári körök által összegyűjtött népi kezdeményezést hozza a parlament elé, arra hivatkozik, hogy a parlamenten kívüli erők javaslatait felkarolva tesz ilyen jellegű kezdeményezéseket? Nem merül-e fel esetleg elnök úrban az, hogy a Fidesz kettős mércével mér, és amikor úgy gondolja, hogy egy külső javaslat találkozik az elképzeléseivel, azt besegíti a parlamentbe, amikor nem találkozik, akkor azt mondja, hogy a parlament nem így működi?. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Megjegyzem, ott több mint 50 ezer aláírás volt, tehát a parlamentnek foglalkoznia kellett az üggyel. Herényi Károlynak adnám meg a szót mint előterjesztőnek, de engedje meg, hogy Katona Béla előtte személyes érintettség kapcsán még szót kapjon. Parancsoljon!
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak szeretném, hogy még egyszer szerepeljen a jegyzőkönyvben az, amivel kezdtem a hozzászólásomat. Azt mondtam, nagyon fontosnak tartom, hogy a Reformszövetségben lévő szervezetek vették a fáradságot, és kidolgoztak egy ilyen anyagot, és köszönetünket fejezzük ki érte. Ezért az, amit Kóka frakcióvezető úr mondott, hogy bármi lekezelő hangzott volna el a Reformszövetség anyagával kapcsolatban, ha finom akarok lenni, tévedés. Tudnék durvábban is fogalmazni, de a sajtó jelenlétében nem szeretnék. Majd négyszemközt a folyosón elmondom, hogy mi a véleményem erről. De azt még egyszer szeretném hangsúlyozni, fontosnak tartjuk, köszönjük, hogy megtették, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden egyes pontjával egyet fogunk érteni.
ELNÖK: Köszönöm. Herényi Károly következik.
HERÉNYI KÁROLY (MDF), előterjesztő: Köszönöm a szót, elnök úr. A helyzet az, hogy válság van, ez egyre súlyosabb, és egyelőre egy olyan anyag van, amiről tárgyalni lehet, ez pedig a Reformszövetség anyaga, mert a kormány még nem volt képes elkészíteni a saját anyagát, amit pedig Varga elnök úr mondott, hogy a Fidesz válságkezelő javaslatai eltérnek ettől, lehet, hogy így van, csak ezeket nem ismerjük, pedig újságolvasó emberek vagyunk.
Részletesen kitérve a felvetésekre. Ingatlanadó. Volt elég idő arra, hogy ennek bevezetését előkészítse a jelenlegi kormány. Tudomásom szerint az ingatlan-értékbecslő szakmai szervezetek számos alkalommal jelentkeztek a kormánynál, hogy hajlandóak ebben a munkában részt venni és segíteni. A nyugdíjkorhatár-emelésre csak egy példa. Németországban nemrég emelték meg, a válság kitörése előtt a nyugdíjkorhatárt 67 évre. Ennek a nyugdíjreformnak a következtében az akkor szociáldemokrata kormánynak idő előtt le kellett mondania. Schröder kancellár megbukott. Amikor Merkel asszonyt kancellárrá választották, az első mondatai a köszöneté voltak, hogy ezt a bátor lépést a szociáldemokrata kormány meglépte, vállalva a bukást is. Mi pedig elmegyünk oda pénzt kunyerálni, amikor évek hosszú során egyetlenegy reformlépést nem léptünk meg. Elmegyünk olyan országokhoz, akik a saját polgáraiktól elvett pénz birtokában tudják jobb kondícióban és körülmények között átvészelni a válságot, és megpróbáljuk elkérni, elvenni ezt a pénzt tőlük, mert mi ezt éppen nem tudtuk megtenni. Ez több, mint szégyenletes
Tehát azt gondolom, hogy ez az anyag tárgyalásra alkalmas, és számos olyan eleme van, ami a kiszivárogtatott hírek alapján a kormány elképzeléseiről kialakíthatóhoz képest jobb megoldási javaslat, a jelenlegi válság kezelésére érvényesebb megoldásokat ad. A ma reggeli hír, hogy az adóátcsoportosítás további komoly sérüléseket szenved, és most már a 18 százalékos adó felső sávhatárát csak 200 ezer forinttal akarják eltolni, függetlenül attól, hogy az áfaemelés 23 százalékos lesz, már több mint riasztó. Ennek így sok értelme nem lesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Dönthetünk a tárgysorozatba-vételről. Először a Kóka János, Fodor Gábor által benyújtott, H/9010. számú anyag tárgysorozatba-vételéről döntünk. Kérdezem, ki az, aki támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenhét. Nem támogatja? Nincs ilyen. Tartózkodott? Tizenkettő.
Akkor az általános vitára való alkalmasságról is döntenünk kell. Kérdezem, ki az, aki általános vitára alkalmasnak találja az előterjesztést. (Szavazás) Katona Béla eltakarja a szemét, de azért igennel szavaz. Ez szintén tizenhét. Aki nem támogatja? Tartózkodott? Tizenkettő.
Következik Dávid Ibolya és Herényi Károly javaslata. Kérdezem, ki az, aki a tárgysorozatba-vételt... (Herényi Károly jelentkezik.) Igen!
HERÉNYI KÁROLY (MDF), előterjesztő: Köszönöm szépen. Az előbb jeleztem, hogy ha az SZDSZ javaslata megkapja a többséget, akkor a sajátunkat visszavonjuk, ne tárgyaljunk ezekről párhuzamosan. Tehát visszalépünk.
ELNÖK: Ezt írásban kellett volna benyújtani, képviselő úr. Döntenünk kell róla.
HERÉNYI KÁROLY (MDF), előterjesztő: Nagyon gyorsan le tudom írni, de most született meg a döntés, és ennek ismeretében lehet ezt megtenni. Köszönöm.
ELNÖK: Némileg tanácstalanok vagyunk, hogy kell-e szavaznunk róla vagy sem, de a kolléganő azt mondja, hogy nem. Képviselő úr tehát visszavonta a javaslatát. Köszönöm. Ki lesz az előadó? Katona Béla vállalja? (Dr. Katona Béla jelzi, hogy nem.) Jó, ez csak vicc volt. Esetleg Herényi úr? Igen. A kisebbségi álláspont ismertetését Mádi László vállalja. Köszönjük szépen.
Áttérünk a c) pontra, az adósságkezelés néhány kérdéséről szóló törvényjavaslatra, T/9001. szám alatt. Ez Lukács Tamás, Semjén Zsolt, Rubovszky György és Soltész Miklós javaslata. Kérdezem, ki képviseli az előterjesztőket. Hargitai János. Megadom a szót, parancsoljon!
Dr. Hargitai János szóbeli kiegészítése
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP), előterjesztő: Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy az előbb egy olyan anyagot engedett a bizottság a plénum elé, aminek a kidolgozottsága nyilvánvalóan nem lehet olyan, amit a parlamenti tárgyalás során elvárhatnánk, ezt a törvényjavaslatot is ilyennek minősítem. Tehát én magam is azt gondolom, akit megkértek képviselőtársaim, hogy védjem ezt a törvényjavaslatot, hogy a probléma felvetésére alkalmas, de sok hiányossága van. Mégis a problémát lássuk az egészben és elsősorban azoknak a kisembereknek, vállalkozásoknak a gondját, akiket a gazdasági válság és a kormány lehetetlen költségvetési politikája duplán sújt. A beterjesztő másfajta kockázatviselési szabályokat próbálna meg érvényesíteni, mint amit eddig a gazdasági életben vagy magánszemélyek megszokhattak volna.
Három kérdéskört akarnak képviselőtársaim szabályozni. Az elsőben olyan közbeszerzési eljárásoknál érvényesítendő szabályokat alkotnának meg, amelyek az alvállalkozókat hozzák helyzetbe. Most, amikor a gazdaságban is minden vállalkozás esetében kulcskérdés a likviditás, nagy valószínűséggel még inkább elharapózik az a gyakorlat, hogy közpénzekből beruházások megvalósítója, mondjuk a generálkivitelező a forrásokat bármilyen oknál fogva magánál tartja, ezzel nehéz helyzetbe hozva az alvállalkozókat. Erre próbálnak képviselőtársaim egyfajta eljárást felvázolni, hogyan lehetne az alvállalkozók kiszolgáltatottságát enyhíteni úgy, hogy ebben még az adóhatóságnak is szerepet szánnának.
A másik kérdéskör a hitelintézeteket és lízingcégeket érintené, és megint a kisember, az adós oldaláról hozna olyan szabályokat, ami az adósság törlesztésének nehézsége esetén a szerződés korrekciójára adna lehetőséget úgy, hogy ezzel ne kerüljön az adós lehetetlen helyzetbe, és limitálná azt az összeget, amit ilyenkor, szerződésmódosításkor el lehet érni. Ráerősít azokra a szabályokra is, amelyekre a parlament az utóbbi időben kísérletet tett, hogy a hitelszerződés létrejöttekor a kockázatviselés szabályainak maga a pénzintézet adjon nagyobb nyomatékot, mint azt eddig tette. A harmadik kérdéskör az adósok védelméről szólna, és gyakorlatilag egy új jogintézményt honosítanának meg képviselőtársaim. Ezt ők egyeztető eljárásnak hívják. A törvényjavaslat szabályozná azt, hogy milyen esetben kerülne sor erre az egyeztetési eljárásra akkor, amikor a hitelező és a hitelezett között szabályozott esetben megbomlanak azok a viszonyok, amikor a hitelszerződés létre jöhetett. Ezt kiterjesztik arra az esetre is, ha végrehajtási eljárás lépne érvénybe.
Azzal kezdtem a mondandómat, hogy átolvasva a törvényjavaslatot, jól látom, hogy annak kodifikáltsága sok sebből vérzik, de azt gondolom, tárgysorozatba-vételével a parlament demonstrálhatná azt, hogy a válság kezelése az alul lévők szempontjából is fontos, és a törvényalkotónak át kellene gondolnia az ilyen és hasonló típusú jogszabályok megalkotását ahhoz, hogy a válság a kisember számára is elviselhetőbb legyen. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. A kormány álláspontját kérdezném. Kék Mónika, Pénzügyminisztérium. Parancsoljon!
A kormány álláspontjának ismertetése
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Köszöntök mindenkit a kormány képviseletében. Az indítvány nagyrészt a közbeszerzési törvény módosítására, illetve egyéb kérdések módosítására tenne javaslatot. A kormányzat előzetes álláspontja nem támogató.
ELNÖK: Köszönöm. Észrevétel, kérdés, hozzászólás? Végh képviselő úr!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm szépen Hargitai János előzetes szavait is, mert helyettem is minősítette az előterjesztést. Az előterjesztésben, amely egyébként időszerű kérdéseket feszeget, a közbeszerzési törvényt, a hitelintézetekről szóló törvényt, a fogyasztóvédelmi törvényt és a gyámságról szóló törvényt is érintik. Ezért a javaslat ezzel a vegyes szerkezettel nem támogatható. Nyilván vannak benne tartalmi hiányosságok is, olyanok, amelyek önmagukban, darabonként is arra kell ösztönözzenek minket, hogy a tárgysorozatba-vételt se támogassuk. A közbeszerzési törvény hatálya alá nem munkák és szolgáltatások tartoznak, hanem árubeszerzés, szolgáltatás, építési beruházás, koncesszió. Kimaradnak belőle szavak, például az adós törlesztésével kapcsolatban, ami többféle megoldást feltételez. Ilyeneket nyitva hagy, nyilván elírási hiba miatt. Bevezetne olyan jogfogalmakat, hogy a végszámla teljesítésének elmaradását valószínűsíti az alvállalkozó. Ez jóslás lehet, ezeket az alvállalkozókat valahogy külön kellene foglalkoztatni. Ha a fővállalkozó megkapta a pénzt, akkor megkapta, ha a fővállalkozó nem kapta meg a pénzt, az alvállalkozó azt valószínűsíti, hogy soha nem is fogja megkapni, akkor viszont azt az összeget, amit javasol, hogy a megrendelő letétként kezeljen, már nem tudja kezelni, hiszen már kifizette a fővállalkozónak. Tehát egy sor, saját magának is ellentmondó javaslatot találunk benne.
Mindezek mellett van 2-3 olyan tárgykör, ami miatt azt javasolja a szocialista frakció, hogy kapcsolódjon módosító javaslatokkal az SZDSZ által benyújtott javaslathoz, illetve az annak kapcsán majd felnyitott törvényekhez. Azt javasolnám a KDNP képviselőinek, hogy az MDF-hez hasonlóan inkább vonják vissza most ezt a törvényjavaslatot, és biztosak lehetnek benne, hogy a szocialista frakció részéről ezekben a kérdésekben hajlandó megfontolni a javaslatokat. Csak hogy mondjak egyet, a gyámságot, amikor a pénzintézet végrehajtási eljárást indít az adós lakóingatlanára, eddig a gyámságról szóló törvény hallgatott erről a tárgykörről, azt gondolom, megfontolandó, hogy ezt vegyük komolyan. Azt javasolnám, hogy kapcsolódó módosító indítványokkal pontosítsák javaslataikat majd az előbb befogadott törvényhez, de a tárgysorozatba-vételt most nem szeretnénk támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólások? Tállai András!
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Megmondom őszintén, arról, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas-e vitára, Végh Tibor MSZP-s képviselő győzött meg véglegesen, nem pedig Hargitai János, a KDNP képviselője. Végh Tibor minden érvet elmondott abban a tekintetben, hogy ennek a törvényjavaslatnak az időszerűsége, aktualitása teljesen rendben van, ez a törvényjavaslat nagyon sok vállalkozást és magánembert, családot érinthet, ha a parlament megtárgyalja, és jobbá teszi. Nem szeretném a tartalmi kérdéseket megismételni, de egy biztos, ezt a törvényjavaslatot is az szülte, ami az előző két beterjesztést, a kormányzat teljes tehetetlensége. A kormány képviselői, akik a parlamentben ülnek, ők is tudják, hogy ez jogos probléma. Az emberek adósság törlesztésével adott esetben nagyon komoly gondok lehetnek, a közbeszerzési törvény alvállalkozókra vonatkozó részével is nagyon komoly gondok lehetnek, a pénzintézeteknek az ügyfelek tájékoztatására vonatkozóan is súlyos hiányosságaik vannak, amelyek okozhatták azt, hogy most jó néhány család olyan helyzetbe jutott, hogy nem tudja törleszteni a hiteleit.
Ezek mind-mind aktuális kérdések, világos, hogy a parlamentnek az a feladata, a bizottságoknak és a képviselőknek is, hogy egy ilyen időszerű, a válság egy részére megoldást sugalló javaslatot még jobbá tegyenek. Egyetértek Végh Tiborral, hogy módosító javaslatokkal, kapcsolódó módosító indítványokkal ezt a törvényjavaslatot valóban jobbá lehet tenni. De eddig az SZDSZ tette mindig azt, hogy mondott valami jó nagyot, aztán annak az ellenkezőjére szavazott, most Végh Tibor teszi ugyanezt. Azt mondta, hogy ez időszerű, aktuális, de mégsem támogatják a tárgysorozatba-vételt. Úgyhogy még az utolsó szavaimmal is arról szeretném meggyőzni az MSZP képviselőit, hogy engedjék ezt az Országgyűlés elé, és ha a kormány már nem képes arra, hogy ilyen törvényjavaslatokat tegyen, akkor tegyük ezt meg mi, képviselők. Tegyük jobbá és elfogadhatóvá ezt a törvényjavaslatot is. A KDNP képviselőinek pedig köszönet jár, hogy egy ilyen fontos kérdést fel tudtak vállalni, és ebből törvényjavaslatot tudtak előterjeszteni. Azt javaslom, hogy ezt a törvényjavaslatot támogassuk tárgysorozatba-vételre és általános vitára is.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólások? Végh Tibor képviselő úr!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy nap a mai, különböző koalíciók alakulnak. Igazán örülök annak, hogy a Fidesz és a KDNP között megvalósult koalíciót most ezzel a hozzászólással helyre lehetett hozni. Mert az aláírók között nem láttam fideszes képviselők aláírását, így gyönyörrel tölt el az a tény, hogy hozzájárultunk koalíciójuk megőrzéséhez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs több észrevétel, Hargitai János előterjesztőt illeti a szó.
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP), előterjesztő: Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, rövid lehetek, és elsősorban Végh Tibornak mondom a következőt. A tárgysorozatba-vétel nem jelent tárgyalást. Azt mondtam, hogy legalább ezt támogassák. A tárgysorozatba-vétellel, ha képviselő úr megnézi a Házszabályt, a bizottság azt jelzi, hogy a probléma fontos, ezt a jogalkotás során kezelni kellene. Ha azt mondja, hogy általános vitára alkalmatlan, akkor ezt nem engedi a Ház elé, de jelzi, hogy igen, ezeket a kérdéseket kezelni kellene. Elfekteti a javaslatot, de a problémát értékeli. Végh Tibor képviselő úr érvelése számomra azt mondta, hogy ezek a problémák izgalmasak, csak ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában nem tartja alkalmasnak arra, hogy a Ház elé menjen. Az általános vitára való alkalmasság a Házszabályunk szerint azt jelenti, hogy az adott törvényjavaslat, amit bárki idehoz, más törvényekkel és az alkotmánnyal összhangban van. Ezt lehet vitatni, erre tettem finom célzást. De a tárgysorozatba-vétel elutasítását semmi nem indokolja, mert ezzel a szocialista frakció azt mondja, hogy érzéketlen azokra a kérdésekre, amelyeket egyébként meg kellene oldani. Csak ennyit a pontosság kedvéért, hogy így akarjuk értelmezni ezeket a kérdéseket. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Akkor szavazhatunk. A tárgysorozatba-vételről döntünk először. Kérdezem, ki az, aki a T/9001. számú indítvány tárgysorozatba-vételét támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenhárom. Nem támogatja? Tizenöt. Tartózkodott? Egy. A bizottság a tárgysorozatba-vételt elutasította, így nem kell döntenünk az általános vitára való alkalmasságról.
A következő pontunk a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/8381. szám alatt. Bizottsági javaslat benyújtásának kezdeményezéséről van szó. Szabó Lajosnak adom meg a szót indoklásra.
SZABÓ LAJOS (MSZP), előterjesztő: Köszönöm a bizottságnak, hogy lehetővé tette, hogy erről újra tárgyalhassunk, hiszen a múltkori bizottsági ülésen adtunk be módosító indítványokat. A Házban elhalasztottuk a szavazást, tovább folytatódtak a többpárti egyeztetések. Négy módosító indítványt javasolunk a bizottság számára benyújtásra. Mind a négy más-más típusú.
Az első a PSZÁF-intézkedések preventív jellegét erősítené. Ebben az előzetes egyeztetésben részt vett pártok egyetértettek, támogatják. Felmerült egy más típusú módosítása a PSZÁF jogkörének javaslatként. Az egyeztetésben részt vett pártok itt abban értettek egyet, hogy jelenleg ezt a módosítást ne bocsássuk a Ház elé, de kifejezték szándékukat, hogy erről, ha szükséges, haladéktalanul kezdjük meg a tárgyalásokat.
A második. A múltkori döntésünkkel a törvénybe beemeltük, hogy a mikrovállalkozásokra is kiterjedjen ez a fajta módosítás. Itt egy pontosításról van szó, ami a mikrovállalkozások meghatározását segíti.
A harmadik módosító indítvány a visszamenőlegesség szabályait pontosítja, mind a hatálybaléptetésnél, mind az érintettek körénél. Ebben is egyetértés volt, hogy a jelzáloghitel-intézetek által folytatott tevékenység külön kerüljön pontosításra, módosításra. Meg kell jegyezni azt, hogy amennyiben ez a módosító indítvány elfogadásra kerül, akkor az összhang megteremtése érdekében koherenciás módosító indítvány benyújtására szükség lesz a zárószavazás előtt. De elvileg jövő héten, a módosító indítványokról történő szavazások után ennek elfogadása esetén a további egyeztetéseket le tudjuk folytatni.
A negyedik pedig technikai jellegű módosítás, ami érdemben nem hat ki a törvényre. Ezekhez a módosításokhoz kérjük a bizottság támogatását. Köszönöm.
ELNÖK: Kormányálláspont?
KÉK MÓNIKA (Pénzügyminisztérium): Tekintettel arra, hogy ezek az indítványok most kerültek a bizottság elé, kormányzati álláspont még nem születhetett. Maximum szakértői álláspontot tudnék ismertetni. A kormányülés holnap lesz, tehát az előző körben benyújtott módosításokra vonatkozó álláspont kialakítása is folyamatban van.
A napirendi pont lezárása és az ülés bezárása
ELNÖK: Köszönöm. Kormányálláspont tehát nincs. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor javaslom, hogy egyben döntsünk a négy benyújtandó indítványról. Kér-e valaki külön szavazást? (Nincs jelentkező.) Nem kér. Tehát szavazhatunk egyben. Kérdezem, ki az, aki az indítványok bizottsági javaslatként való benyújtását támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenhét. Nem támogatja? Tartózkodott? A többi. Tehát a bizottság benyújtja ezeket a módosító indítványokat. Köszönöm szépen.
Ezzel a bizottsági ülés végére értünk, mindenkinek további jó munkát kívánok. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 00 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit