KPSZB/9/2009.
KPSZB/127/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. március 17-én, kedden 14 óra 10 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirend: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Soltész Miklós szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Észrevételek *
Soltész Miklós válasza *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Szatmáry Kristóf szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Észrevételek, vélemények *
Szatmáry Kristóf reflexiója *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
A benzin és az alapvető élelmiszerek árának csökkentését szolgáló egyes törvények módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Szijjártó Péter szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Észrevételek, vélemények *
Karácsony Imréné válasza *
Szijjártó Péter reflexiója *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
A takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Kóka János szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Észrevétel, vélemények *
Dr. Kóka János válasza *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
Az egyes adótörvények és azzal összefüggésben egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Karácsony Imréné szóbeli kiegészítése *
Észrevételek, vélemények *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Varga Ágnes szóbeli kiegészítése *
Észrevételek, vélemények *
Varga Ágnes reflexiója *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A teljes hiteldíj mutató (THM) szabályozásának szigorításáról, valamint a szükséges törvényi szabályozások előkészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása *
A napirendi pont lezárása és az ülés bezárása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Botka Lajosné (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Horn Gábor (SZDSZ)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP),
Botka Lajosné (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) dr. Katona Bélának (MSZP),
Molnár László (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Boldvai Lászlónak, illetve Botka Lajosnénak (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Ágh Péter (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Babák Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Schmidt Ferencnek (Fidesz),
Mádi László (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke Ágh Péternek (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Dr. Kóka János (SZDSZ) Horn Gábornak (SZDSZ),
Horn Gábor (SZDSZ) dr. Kóka Jánosnak (SZDSZ).
Dr. Bathó Ferenc, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Karácsony Imréné, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára
Varga Ágnes, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Kék Mónika, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Soltész Miklós (KDNP), előterjesztő
Szatmáry Kristóf (Fidesz), előterjesztő
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 10 perc)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. A költségvetési bizottság mai ülésének napirendi javaslata előttünk fekszik. Előzetes információnk szerint a 6. ponthoz további módosító javaslat lesz, ezért az a javaslatom, hogy ezt hétfőn tárgyaljuk.
Szavazhatunk tehát. Aki elfogadja a napirendi ajánlást, kérem, jelezze! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendjét.
Az 1. napirendi pontunk döntés képviselői indítványok tárgysorozatba-vételéről, illetve általános vita. Az a) pont a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló 2008. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat T/9161. szám alatt, Hirt Ferenc Fidesz- és Soltész Miklós KDNP-képviselők önálló indítványa. Köszöntöm képviselő urat, illetve a kormány képviseletében megjelenteket. Először Soltész Miklós képviselő úrnak adom meg a szót szóbeli indoklásra.
Soltész Miklós szóbeli kiegészítése
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP), előterjesztő: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Néhány társadalmi szervezet érdekében nyújtottunk be módosító indítványt, ez összességében 65,2 millió forintot érint. Ebből 33,8 millió forintot szeretnénk hat fogyatékos szervezet támogatásához nyújtani. Itt fel is soroljuk, melyek ezek a szervezetek. Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Szövetségének még további 6,2 milliót, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének 8 milliót, a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének 7,3 milliót, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének 9,3 millió forintot, a fogyatékos személyek országos és regionális szervezeteinek 1,7 millió forintot, az Autisták és Autisztikusok Országos Szövetségének pedig plusz 1,3 millió forintot szeretnénk javasolni az idei támogatásukhoz képest.
Indokunk az, hogy ezek a szervezetek a tavalyi költségvetési vitában csak nagy nehezen érték el a 2008-as támogatási értéket, hiszen sokáig úgy nézett ki, hogy annál jóval kevesebbet kapnak. 2003-tól kezdődően a kimutatások alapján a legtöbb szervezetnél alig emelkedett néhány százalékkal ez a támogatás, így azt gondolom, hogy azokra az emberekre, akik ilyen körülmények között élnek, illetve az élet még inkább sújtja őket, mint bárki mást, és azokra a szervezetekre, amelyek közfeladatot vállalnak át, támogatják és szervezik fogyatékos embertársaink életét, igenis ráfér a segítség. Enélkül ugyanis nagyon nehezen tudják ellátni azokat a feladatokat, amelyeket rájuk bíztak. Éppen ezért kérem szépen a bizottságot, hogy ezt a módosító indítványt támogassa.
A módosító javaslatunknak van egy másik területe, amely 31,4 millió forintot szán a Nagycsaládosok Országos Egyesületének. Ezt a szervezetet éveken keresztül külön költségvetési soron minden kormány támogatta, legyen az jobboldali vagy baloldali kormány, viszont érthetetlen módon a 2009. évi költségvetésből kiszorult, egyáltalán nem kap direkt támogatást. Ezt a 65,2 millió forintot a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs kiadásainak lakossági tájékoztatásra szánt keretéből javasoljuk átcsoportosítani. Azt gondolom, ennél jobb lakossági tájékoztatás, reklám vagy kommunikációs eszköz nincs, mint hogy fogyatékos embertársainkat, illetve a Nagycsaládosok Országos Egyesületét támogatja a bizottság, később pedig az Országgyűlés. Ebben kérem támogatásukat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány véleménye?
A kormány álláspontjának ismertetése
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem vitatva azokat a feladatokat és célokat, amelyeket az előterjesztő az előbb felsorolt, nem vitatva azt sem, hogy ezek a szervezetek rászorulnak a támogatásra, szükségük van ezen többletforrásokra, mégis azt kell mondanom, hogy a költségvetés teljes dokumentumának módosítását nem tudjuk támogatni. Nemcsak azért nem, mert más megoldásokat szokott a kormány alkalmazni ilyen nagyságrendű pénzek odaítélésénél, hanem azért sem, mert azt az előirányzatot, amelyet mérsékelni kívánnak, a kormány kétszeri zárolással már csökkentette, onnan jelentős pénzforrásokat vont el.
A másik, amit még szeretnék elmondani és hangsúlyozni: talán a tisztelt képviselő urak emlékeznek arra, hogy a nemzeti civil alapprogram megfelelő finanszírozása lehetőséget teremt arra, hogy pályázati úton ezek a szervezetek forrásokhoz jussanak. Az előterjesztő képviselője nagyon pontosan és precízen mondta, hogy a 2008-as előirányzatot a kormány 2009-re is biztosította. Tudjuk, hogy a többször átdolgozott 2009. évi költségvetésnél nem minden előirányzat osztozott ebben a kedvező lehetőségben. Tehát összefoglalva, a kormány nem támogatja a költségvetési törvény ilyen típusú módosítását. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselőké a szó. Először Borsos képviselő úrnak adom meg.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértek a kormány képviselőjével, jól tette a kormány, hogy már belátta azt, hogy csökkentenie kell ezt a keretet. Hiszen, ha végignézzük azt, hogy nem működnek a fogyatékos programok, nem működnek a munkahelyteremtő programok, nem működik az a szociális háló, ami fel tudná karolni azokat az embereket, akik ilyen körülmények között élnek, és akik támogatásáról az előbb említett szervezetek gondoskodnak, akkor megállapíthatjuk, hogy a nem működő dolgok propagálására még az a pénz is sok, ami jelen pillanatban rendelkezésre áll. Tehát célszerű a javaslat, hogy ezt át kéne csoportosítani. Most arra hivatkoznak, hogy az NCA-tól lehet forrásokhoz jutni. Felhívnám a tisztelt kormány figyelmét az ombudsman észrevételére, arra, hogy milyen minősítéssel látta el az NCA működését. Tehát az erre való hivatkozás valószínűleg nem egészen azt a célt szolgálja, hogy tényleg jól legyenek a források szétosztva.
De ha azt nézzük, hogy ténylegesen nem működnek azok a támogató rendszerek, amelyeket ezek az emberek igénybe vehetnének, akkor vegyük figyelembe azt is, hogy a mostani gazdasági körülmények között a kormány és a parlamenti többség sietve indult, hogy segítséget adjon először a bankoknak, a külföldi tulajdonú nagyvállalatoknak. Azt gondolom, hogy azoknak a szervezeteknek, amelyek össze tudják fogni azt a foszladozó társadalmi szolidaritási szövetet, ami arról szól, hogy az olyan emberek és családjuk, akik nem tehetnek arról, hogy milyen élettel áldotta vagy verte meg őket a sors, nem fognak tudni segíteni magukon enélkül a mostani gazdasági körülmények között. Ha megnézzük, hogy a parlament előtt milyen megszorító jogszabályok vannak, és ezek révén hogyan veszik el az emberektől a megélhetésükhöz szükséges forrásokat, akkor nagyon rossz üzenet lenne a társadalom számára, hogy még azokat sem tudjuk segíteni, és itt nem nagy összegekről van szó, akik erre valóban rászorulnak. Az ő kezükben ez a pénz hatványozottan tud ez hasznosulni, hiszen ismerjük az eddigi munkájukat. Azt javaslom kedves képviselőtársaimnak, hogy támogassák ezt az előterjesztést, sőt, módosító indítványokkal akár még pluszforrásokat is lehetne hozzá keresni a költségvetésben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nincs. Előterjesztő?
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP), előterjesztő: Köszönöm szépen, elnök úr. Annyit szeretnék jelezni, és ezzel talán a kormánypárti képviselők egy része is egyetért, hogy minden egyes millió forint, amit a MeH-től elvonunk, a kormány előnyére szolgál. De ezt a pikírt megjegyzést ne is vegyék komolyan. A nemzeti civil alapprogram pályázatai teljesen bizonytalanok, míg ezeknek a szervezeteknek a feladatai állandóan, hétről hétre, hónapról hónapra nőnek. Sajnos azokon, akik ilyen helyzetbe kerülnek, hogy valamilyen fogyatékossággal kell leélniük az életüket, ezek a szervezetek segítenek, ami emberileg lehetséges, azt megteszik. Talán nem hangsúlyoztam eléggé az előterjesztésben, a módosító indítványunk azt jelenti, hogy a 2008. évi támogatást növeltük meg az idei infláció mértékével. Nem kívánunk többet adni, mert ismerjük a helyzetet, viszont ezt fontosnak tartjuk, pláne akkor, amikor a költségvetésben további megszorítások lesznek, amelyek őket még súlyosabban érintik. A Pénzügyminisztérium képviselőjének szeretném mondani, hogy nem a kormány biztosította a megemelt összeget, a kormány egy sokkal alacsonyabb összegre nyújtott be javaslatot. Az Országgyűlés biztosította a 2008. évi költségvetési szintet. De az a 4,5 százalék, amit rátettünk, a korábban felsorolt néhány millió forintos emelést jelenti ezeknek a szervezeteknek, ami az életükhöz, a fennmaradásukhoz elengedhetetlen. Köszönöm szépen a figyelmüket.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a szavazás következik, először a tárgysorozatba-vételről. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás) Ez tizennégy. Ellene? Tizennégy. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Így nem kapta meg a többséget, nem vettük tárgysorozatba ezt az előterjesztést. Köszönöm szépen.
Következik a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/9164. szám alatt, Szatmáry Kristóf és Kovács Ferenc Fidesz-képviselők önálló indítványa. Köszöntöm az előterjesztők képviseletében Szatmáry Kristóf képviselő urat, illetve a Pénzügyminisztérium szakállamtitkár asszonyát. Először az előterjesztőnek adom meg a szót szóbeli kiegészítésre.
Szatmáry Kristóf szóbeli kiegészítése
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mondhatnám, rendkívüli örömömre szolgál, hogy újra a bizottság elé jöhettem a javaslatommal. Ezt azért merem mondani, mert remélem, hogy legutóbbi ittjártamkor a bizottság támogatásával elindítottunk egy olyan folyamatot, ami segítheti a vállalkozásokat mindennapi munkájukban. Az akkor a bizottság által támogatott törvényjavaslatot a tisztelt Ház is nagy többséggel, módosításokkal elfogadta.
Azért mondtam el ezt elöljáróban, mert ez a talán nem túl fontosnak tűnő törvénymódosítás lényegében a múltkori törvényjavaslat szakmai vitája során fogalmazódott meg. A turisztikai bizottság ülésén minden, kormánypárti és ellenzéki képviselő egységesen javasolta azt, hogy ebben a három pontban kezdjünk el közösen dolgozni. Ennek talán az is aktualitást ad, hogy alapvetően a vendéglátóhelyek működését segítené. A szezon elején, ha lehet így mondani, minden olyan segítség jól jön a jelenlegi gazdasági helyzetben, ami az adminisztrációt, a bürokratikus eszközök számát, a bírságolási fenyegetettséget csökkenti. Kérném a kormánypárti képviselőket, ne kezeljék státuskérdésnek, hogy ezt a javaslatot ellenzéki képviselők nyújtották be. Merem ezt azért is mondani, mert kormánypárti oldalról is kaptam biztatást, hogy ezek a javaslatok valóban életszerű problémákat kezelnek.
A javaslat nagyon egyszerű, lényegében jogszabályi hiányosságokat próbál kezelni. Az 1. § gyakorlatilag a fröccskimérés problémáját vetíti előre, a 2. a kóstoltatás intézményét igyekszik kezelni, illetve a 3. pontban egy olyan adminisztrációs tehertől próbálja a vállalkozásokat mentesíteni, ami jól látható módon nem másra szolgál, mint hogy bírságolhatók legyenek. Kérném a kormányt is, a bizottságot is, hogy legalább az általános vitára való alkalmasság támogatásával adjon arra lehetőséget, hogy közösen orvosoljuk ezeket a problémákat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány részéről államtitkár asszonynak adom meg a szót.
A kormány álláspontjának ismertetése
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A törvényjavaslat benyújtását nem tartjuk indokoltnak, ugyanis olyan problémákat próbál orvosolni, amelyek részben nem problémák, illetve nem orvosolhatók. Az 1. pontban a fröccs és a koktél készítésére a jelenleg hatályos szabályok között is lehetőség van. Érezve az e téma körül kialakult bizonytalanságot, már olvasható nyilvánosan a vám- és pénzügyőrség honlapján az a tájékoztató, ami eligazítja az adózókat, és reményeink szerint fel fogja oldani a jogbizonytalanságot ebben a kérdésben. Eddig, ha megkérdezték az adózók, hogy a fröccs belföldi előállítású terméknek minősül-e, csak azt tudtuk válaszolni, hogy nem.
A másik kérdés a bérfőzött pálinka, az adókedvezménnyel főzött pálinka kínálása. Magyarország derogációt kapott, a 92/83. EGK irányelv 2015-ig adja meg azt a lehetőséget, hogy kedvezménnyel lehessen a bérfőzetőnek pálinkát főzetnie, a bérfőzési szeszadót kedvezményesen lehet fizetni. Ez az irányelv abban az esetben engedi meg a kedvezmény alkalmazását, ha magánszemély főzeti, és a saját céljaira használja fel a főzetett pálinkát. Ebbe természetesen bele lehet érteni, amikor a magánszemély a családjával, barátaival fogyasztja azt el, vagy a rokonainak ajándékozza. Itt, a törvényjavaslatban arról van szó, hogy vendéglősi minőségben üzleti ajándékként is legyen adható. Ezt az irányelv nem teszi lehetővé. A harmadik pont arról szól, hogy elégséges legyen 3 napon belül bemutatni a számlát egy adott adóellenőrzésnél. Ez felesleges, tekintettel arra, hogy a háttéreljárási szabály, az adózás rendjéről szóló törvény már ma is lehetővé teszi, hogy amennyiben nem lelhető fel a helyszínen a beszerzést igazoló számla, akkor az iratokat 3 napon belül kell az adóhatóság rendelkezésére bocsátania az adózónak.
Van itt még egy pont, amit képviselő úr szóban nem indokolt. Van egy olyan szabály a Jöt.-ben, hogy egy liternél nem nagyobb kiszerelésű terméket lehet bontatlanul tárolni, ez a javaslat pedig arra irányul, hogy másfél literes kiszerelés legyen az a határ, amiből 5 darabot lehet bontatlanul tárolni. Ezt nagyon veszélyesnek tartanánk, mert az utántöltögetés lehetősége biztosítottabb lenne. Ugyanakkor azt is megnéztük, vajon mennyiben indokolható ez, valóban vannak-e ilyen kiszerelésű alkoholtermékek kereskedelmi forgalomban. Az a meglátásunk, hogy ez nem jellemző. 2008. július 1. és december 31. között a zárjegyek mindössze 0,05 százaléka került másfél literes kiszerelésű alkoholtermékre. Viszont megnyitnánk egy olyan lehetőséget, hogy esetleg összetöltögetve nem szabványos vagy egészségre ártalmas alkoholtermék fordulhatna elő nagyobb arányban az üzletekben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselői kérdések, észrevételek következnek. Kovács Tibor képviselő úr először.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Mint ahogy a kormány részéről is elhangzott, a javaslat 1. pontjára vonatkozóan megoldódott a helyzet azzal, hogy a VPOP kiadott egy állásfoglalást arra, hogy ezt a problémát hogyan kell kezelni. A másik három paragrafus pedig egyértelműen a jelenleg hatályos jogszabályok felpuhítására irányul, megkönnyítve mindenféle visszaélés lehetőségét. Ezek miatt az MSZP frakciója az indítványt nem tudja támogatni, a tárgysorozatba-vételét sem, az általános vitára való alkalmasságát sem.
ELNÖK: További képviselői kérdés, észrevétel? Horn Gábor képviselő úr!
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Finoman szólva nem vagyok szakértője ennek a témának, de már sokszor hallottam meggyőzőnek tűnő pénzügyminisztériumi álláspontokat, legutóbb például a standolás ügyében, vagy a 250 ezer forintos tartalékolás ügyében, és végül kiderült, hogy azoknak volt igazuk, akik úgy gondolták, hogy ezek az intézkedések nem helyesek. Most is attól félek, hogy valódi probléma került az asztalra. Éppen ezért azt gondolom, ilyen esetekben az a célszerű, ha általános vitára engedjük, ahol mód nyílik a szakmai álláspontok kikérésére, és azután meglátjuk, hogy a parlament hogyan dönt. Az SZDSZ ennek megfelelően fog szavazni. Elég sok kárt okoztunk már eddig is azzal, hogy valódi problémákra vagy az Európai Unióra, vagy másra hivatkozva nem találtunk valódi válaszokat. Attól tartok, most is az fog történni, hogy egy hónap múlva rájön a kormány vagy a kormánykisebbség, hogy mégis csak valódi probléma. Még egyszer mondom, nem vagyok alkoholügyben semmilyen módon kompetens, de egyszerűen már nincs meg az a bizalom az emberben, hogy jó szívvel tudja azt mondani, ezek nem valódi problémák, itt tényleg a "gaz csalóknak" akarnak kedvezni. Ezeket a problémákat vigyük a parlament elé, és a parlament tárgyalja meg. Időnk sajnos van, hiszen, ha jól értettem, a legutóbb fél órát tartott a parlamenti munkaszakasz, tehát akár erről is tárgyalhatunk, mert különösebb téma nincs a Ház előtt, megfeszülni nem fogunk. Ennek megfelelően támogatni fogjuk ennek tárgysorozatba-vételét.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Újból Kovács Tibor képviselő úr jelentkezett. Megadom a szót.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Egy mondatban vagy kettőben szeretném pontosítani a Horn Gábor által elmondottakat. Egyáltalán nem biztos, hogy nem a kormánynak volt igaza, tisztelt képviselő úr, legfeljebb a parlament többsége szavazta le a kormány álláspontját. Ezen javaslatok kapcsán pedig a vak ló bátorságával lehet azt mondani, hogy engedjük el, mert nem értünk hozzá. Hadd nyissuk ki a kiskapukat a törvényt kikerülők előtt! Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy az SZDSZ mindig azok pártján áll, akik meg akarják kerülni a szabályokat, a jogszabályokat, utána pedig mást hangoztatnak a parlament plenáris ülésén. Valahogy egységes álláspontra kellene helyezkedni, tisztelt képviselő úr, ezekben az ügyekben.
ELNÖK: Elég "barátságos" megszólalás volt, nyilván nem is hagyja szó nélkül Horn Gábor képviselő úr.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Nagyon kedves szavakat hallottunk. Nem úgy emlékszem, hogy a standolás és a 250 ezer forint ügyében a parlamenti többség döntött volna másként. És sajnos sorolni tudom a példákat. Csak a poén és a pontosítás kedvéért mondom, azt, hogy kinek mekkora bizalma van a jelenlegi kormányzati szakmai munkában, egy döntés kérdése. Többek között azért léptünk ki ebből a koalícióból, mert elfogyott a bizalmunk. Továbbra is úgy látom, hogy ezek valódi problémák, és örülök annak, hogy Kovács képviselőtársam szakértője ezeknek a kérdéseknek. Örömteli azt hallanom, hogy olyan közgazdásszal állunk szemben, aki a vendéglátóiparban is járatos. Ez fontos.
Azt sajnos vissza kell utasítanom, szintén nagyon kedvesen, hogy az SZDSZ a szabályok fellazításában lenne érdekelt. Például nekem sincs okom erre, hiszen nincs saját vendéglátó-ipari egységem, hogy ezt megtegyem, és az SZDSZ-ben sincs egynek sem. Ezért ezt a rosszindulatú feltételezést, miszerint fel szeretnénk lazítani a jelenlegi szabályozást, vissza kell utasítanom. Azt azonban jeleznem kell, hogy rossz szabályokat viszont módosítani kell, erre való a parlament. Egy általános vitában mód nyílik arra, hogy ezek az érvek szakmai alapon egymás mellé kerüljenek, és döntés szülessen. A problémákat mi valódinak tartjuk, a megoldásokat pedig meg lehet keresni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, Szatmáry Kristóf előterjesztőnek adok szót.
SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm szépen. Csak néhány észrevételt tennék. Azért bátorkodtam benyújtani Kovács képviselőtársammal ezt a módosító indítványt, mert egyrészt a szakmai szervezetek egységesen kérték, javasolták ezt, másrészt amennyiben tárgysorozatba vétetik a javaslat, a parlament turisztikai bizottsága is tárgyalni fogja, hiszen ez őket érinti leginkább. Ebből a bizottságból is, ha nem is egységesen, de érkezett támogatás a javaslat parlament elé kerüléséhez. Tehát van egyfajta szakmai konszenzus, vagy legalábbis megteremthető a parlament szakbizottságán belül is e módosításokhoz.
Még egyetlenegy észrevétel. Attól a filozófiától óva inteném magunkat, hogy a helyes irány az, ha a kevésbé tisztességes 5 százalékra vonatkozó szabályokkal terheljük az egyébként tisztességes 90-95 százalékot, mert az sosem fogja sem bármely ágazat, sem az ország versenyképességét javítani. Nem olyan szabályokról van szó, amelyek fellazítása romboló hatású lenne a vendéglátóiparban. Azt tudom mondani, hogy már megérte ezzel a javaslattal előjönni, ha a VPOP irányelvet adott ki, csak ez nem volt teljesen egyértelmű számomra, hiszen itt nemcsak a fröccsről van szó. A másik három paragrafus a mi olvasatunkban valós probléma, ami enyhíthetné a vendéglátósok mindennapi terheit. Arra kérném a bizottság tagjait, legalább arra adjanak lehetőséget, hogy ezeket a kérdéseket a parlament szakmai plénuma előtt megvitassuk. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: További hozzászóló nincs, ezért javaslom, hogy döntsünk a tárgysorozatba-vételről. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás) Újból tizennégy. Ellene? Ez is tizennégy. Tartózkodás? Nem volt. Így ez sem kapta meg a többséget. Köszönöm szépen az előterjesztő részvételét.
A következő a benzin és az alapvető élelmiszerek árának csökkentését szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat T/9167. számon, Tállai András, dr. Fónagy János, Szijjártó Péter, Fidesz- és Soltész Miklós, KDNP-képviselők önálló indítványa. Először az előterjesztők nevében Szijjártó Péternek adok szót.
Szijjártó Péter szóbeli kiegészítése
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először nyújtjuk be ezt az indítványunkat. Először tavaly nyújtottunk be egy áremelkedés elleni kezdeményezést, ami az alapvető élelmiszerek áfájának, a benzin jövedéki adójának, valamint a távhő áfájának csökkentésére irányult. Akkor a költségvetési bizottság nem vette tárgysorozatba, nem engedte, hogy az Országgyűlés erről tárgyaljon. Néhány héttel ezelőtt az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentésére vonatkozó indítványt nyújtottunk be, azonban azt sem a bizottság, sem a parlament plenáris ülése nem volt hajlandó napirendre venni. Ez a javaslat most különösképpen indokolt, hiszen világossá váltak a kormány adóügyi elképzelései. Benyújtották azokat az indítványokat, amelyek az adóemelésekről szólnak. Nem először játsszuk végig ezt a játékot. Korábban, amikor arról volt szó, hogy adóemelést és adócsökkentést egyszerre tervez a kormány, a dolog vége valahogy mindig az lett, hogy az adócsökkentés elmaradt, az adóemelés viszont megtörtént. Most azt látjuk, hogy adóátrendezés címén újra adóemeléssel próbálkozik a kormány, az áfát 20-ról 23 százalékra akarják emelni, a benzin jövedéki adójával együtt. Most már szerintem önök is látják-hallják úton-útfélen azokat a példákat, amelyek arról szólnak, hogy Európában sokkal inkább az adócsökkentés, semmint az adóemelés irányába mutatnak a javaslatok. (Kovács Tibor közbeszól.) Kovács László, az önök pártelnöke volt, ha még emlékeznek, most európai uniós biztos, arról beszélt, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját csökkenteni kellene. Nyilvánvalóan ő tudja, hogy mi az európai irány, ellentétben önökkel, akiknek megint nem sikerült ezt eltalálni.
Amikor legutóbb ezt az indítványunkat benyújtottuk, akkor a legfőbb ellenérvként a kormány oldaláról azt hallhattuk, hogy nem lehet szétválasztani az alapvető élelmiszereket és az élelmiszereket. Az Európai Unió 12 tagországában az alapvető élelmiszerek alacsonyabb áfakulccsal adóznak, mint az élelmiszerek összességében, és az Európai Unió 20 tagállamában az élelmiszerekre kedvezményes áfakulcs vonatkozik. Azaz Európában 20 helyen kedvezményes áfát alkalmaznak az élelmiszerekre, és ezen belül 12 helyen még külön bontották az alapvető és nem alapvető élelmiszereket is az áfakulcs szempontjából, tehát nyilvánvalóan megoldható a kérdés. Annak érdekében, hogy talán a kormány számára is elfogadható megoldást kínáljunk, a Központi Statisztikai Hivatal által használt lajstromozás alapján állítottuk össze az alapvető élelmiszereket. Ha valóan van az önök oldaláról is fogadókészség, akkor most nyilván nem a szokásos érveiket fogják elővenni, hogy miből készülhet a parizer és a sonka, hogy beszámítson az alapvető élelmiszerek közé. Ha erre vonatkozólag konkrét meglátásaik vannak, akkor az előterjesztők örömmel várják az önök módosító indítványait.
Ami pedig a javaslat egészét illeti: miért a benzin jövedéki adójáról és az alapvető élelmiszerekről van szó? Nyilvánvaló, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő családok is kénytelenek ezek a termékeket megvásárolni, ezek az ő fogyasztói kosarukban árrugalmatlan termékek, ezeket fogyasztani kell. Éppen ezért tartjuk rendkívül igazságtalannak, hogy éppen itt akar a kormány adót emelni. Ez az indítványunk az élelmiszerekre vonatkozóan havonta 4500 forinttal több pénzt hagyna a családok zsebében, mint a kormány 23 százalékra vonatkozó adóemelési javaslata, a benzinnél pedig 1350 forintot spórolhatna egy család egy átlagos tankoláskor. Ha azzal hasonlítjuk össze, amit most a kormány előterjesztett. Jogos a kérdés, hogy miért nincs a gázolajra vonatkozó csökkentési javaslatunk. Azért nincs, mert azt technikailag akkor tudjuk benyújtani, ha a kormány előáll a jövedéki adó emelésének szándékával a gázolaj esetében is. Természetesen élni fogunk azzal a lehetőséggel, ami arra fog irányulni, hogy ne emelje az Országgyűlés a gázolaj árát terhelő jövedéki adó mértékét. Tisztelettel kérjük a kormánypárti képviselőtársainkat, hogy az eddigi indítványokkal ellentétben legyenek kedvesek lehetővé tenni a parlamenti tárgyalást. Köszönöm.
A kormány álláspontjának ismertetése
ELNÖK: A kormány véleményét kérdezem.
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): A javaslat költségvetési hatását tekintve az élelmiszerek áfacsökkentése 2009-ben 102 milliárd forint, 2010-ben körülbelül 252 milliárd forint bevételkiesést jelentene. Továbbra is vizsgálandó kérdés, hogy a sertés-, marha-, baromfihús és a bárányhús megkülönböztethető-e. Ezt meg kell vizsgáltatni az Európai Unióval. A jövedéki adót illetően 2009-ben 20 milliárd forint, éves szinten 50 milliárd forint körüli bevételkiesést jelentene, és különösen problémás a tekintetben, hogy ez a 87 forintos jövedéki adó 241 forint/euró mellett lehetne fenntartható. Nekünk mindig a megelőző év október 1-jén érvényes árfolyamot kell alapul vennünk az adó forintban meghatározott mértékének kiszámításánál. Ha 2009. október 1-jén 241 forint lenne az euró, ez akkor lenne tartható 2010-ben. Összességében tehát költségvetési okok miatt nem látjuk támogathatónak, mivel nem látjuk az ellentételezését sem. Az a javaslat, amelyet majd a következő napirendi pontban tárgyalunk, bemutatná, hogy a fogyasztást terhelő adók emelésével, megjelenésével lehetne az élőmunka terheinek jelentős csökkentését biztosítani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ellentételezés jól hangzik, de én még nem nagyon láttam olyan kormányzati előterjesztést, ami valaha is bemutatott volna ilyen számításokat. Többet ne kérjünk egy képviselőtől, mint amit a kormány maga is benyújt adótörvények módosítása címén. Balla György képviselő úr!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak egy rövid kérdésem lenne a kormányhoz. Ha a kormány nem tudja eldönteni, hogy melyek az alapvető élelmiszerek, akkor hogyan tudta kiszámolni, hogy ezen élelmiszerek áfájának csökkenése mekkora bevételkiesést jelent? Erre tessék szíves lenni válaszolni.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? Kovács Tibor képviselő úr!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tipikus példa van előttünk arra vonatkozóan, hogy a Fidesz képviselőcsoportja mennyire veszi komolyan azt a helyzetet, amiben jelenleg a költségvetés és az államháztartás van. Most is egy olyan javaslat van előttünk, ami a költségvetés bevételeinek jelentős csökkentését eredményezné. De nem tesznek javaslatot arra, hogy a bevételkiesést a másik oldalon, a kifizetések oldalán hogyan ellentételezze a kormány, tehát a költségvetési egyensúly szempontjából hogyan ellentételezhető a javaslat. Mit ne fizessen ki a kormány? Ne fizessen például nyugdíjat, vagy csak részben fizesse ki, vagy ne fizesse a gyógyszerkiadásokat?
Arról már nem is beszélek, hogy az üzemanyagok jövedéki adója 2002 óta nem változott. Ha az infláció mértékét vesszük figyelembe, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy az elmúlt időszakban legalább 30 százalékkal leértékelődött a jövedéki adó mértéke, amit a kormány beszedett. Itt persze lehet revolverezni azzal, hogy volt egy olyan időszak, amikor jelentősen megemelkedett az üzemanyagok ára, és akkor némi többlet-áfabevétel keletkezett, de ennek nagyságrendje meg sem közelítette a jövedéki adó mértékét. Ezt tovább csökkenteni ismételten azt a problémát eredményezné, hogy a költségvetés másik oldalán milyen ellentételezés lehetséges. A fideszes képviselők arról sem beszélnek, hogy amikor először felvetették a tartós élelmiszerek (Sic!) áfájának csökkentését egy-másfél évvel ezelőtt, az azóta eltelt időszakban mintegy 15 százalékkal csökkent az élelmiszerek ára. Tehát ez a javaslat, amit megfogalmaztak, a piaci mozgások eredményeként úgymond önmagától beteljesült. Mindezekre tekintettel az MSZP képviselőcsoportja nem tudja támogatni még a tárgysorozatba-vételét sem.
ELNÖK: Borsos József képviselő úr!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt javasolnám a kormánynak, illetve az őt támogató parlamenti többségnek, hogy ha ki tudják számolni az általuk meg nem különböztethető termékek kieső áfatartalmát, és azt mondják, hogy válasszunk, miből kompenzáljuk ezt, akkor esetleg vonják be az illetékes szaktárcákat. Velük együtt gondolják végig azt, hogy azok az emberek, akik azért, hogy megéljenek, a gyereknek enni tudjanak adni, elsősorban az alapvető élelmiszereket veszik meg, azután, ha marad pénzük, kifizetik a számlát, befizetik a köztartozásaikat, és így tovább. Ha kevesebből fogják tudni megvenni a létfenntartáshoz szükséges cikkeket, akkor még be fogják fizetni a köztartozásaikat, a számláikat, és ebből az államnak bevétele keletkezik. Sőt, mi több, talán nem kell az önkormányzatoknak annyi segélyt kiosztani, és máris ott van az ellentételezés, amit képviselőtársam hiányol.
Ha az állam arra hivatkozik, hogy rögzített egy bizonyos euróárfolyamot, akkor az lenne az első, hogy legalább törekedjen arra, hogy elhiggyék róla, ehhez közelíthető az árfolyam. De elég furcsa erre hivatkozni, mert a vállalkozások, a hitelfelvevők és mindenki másféle euróárfolyammal számolt. És ők most nem hivatkozhatnak arra, hogy a kormány annak idején 241 forintban rögzítette az elszámolható árfolyamot. Nem kérhetik, hogy ehhez viszonyuljon mindenki, a bank így kérje vissza az adósságot, az importárut ezzel fizessük ki. Próbáljuk meg a valóságot figyelembe venni, és az ebből fakadó következtetéseket valahol a társadalmi hatásokhoz mérjük, ne pusztán egy könyvelés bevételi-kiadási oldalának számait hasonlítsuk össze. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horn Gábor képviselő úr kért szót.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm. Ezt a vitát már különböző körökben lefolytattuk, úgyhogy leginkább csak a jegyzőkönyv kedvéért jelezném, a probléma felvetésével, miszerint a jelenlegi, egyre nehezebben kezelhető gazdasági, társadalmi válság keretei között kellene a legszegényebb, legrosszabb helyzetben lévő rétegek számára valamiféle megoldást találni, egyetértünk. De ezt a megoldást ilyen formában rossznak tartjuk, mert nem célzott. Minden áfacsökkentéssel az a probléma, ezért tartottuk nagyon fontosnak az egységes áfarendszer kialakítását, hogy azokat is eléri, akik nincsenek erre rászorulva. Ennek megfelelően, ha komolyan veendő, és szerintem komolyan veendő, hogy a jelenlegi helyzetben lehetnek olyan társadalmi csoportok, amelyek oly mértékben marginalizálódnak, hogy már nem elegendő az egyébként létező szociális háló a megsegítésükre, akkor erre kell forrásokat találni. A legrosszabb gazdasági helyzetben is kell forrásokat találni. De ezt a megoldást nem tartjuk jónak. Számomra erőteljesebb, hitelesebb és elfogadhatóbb lenne az MSZP-s kollégák véleménye, itt egyet hallottam, Kovács Tiborét, ha lenne az asztalon egy valódi válságkezelő megoldás. De azt kell látni, hogy nincs az asztalon válságkezelő megoldás, igazából a problémákat egyáltalán nem kezelő javaslatocskát látunk, bár gondolom, erre még visszatérünk. Még egyszer mondom, a probléma súlyát mi is látjuk, célzottan el is tudjuk képzelni, hogy kell ezzel valamit kezdeni, de ilyen formában ezt nem tartjuk jónak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőként Tállai András!
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Kovács Tibor! Megmondom őszintén, nagy tisztelője vagyok, de azt is el kell mondjam, hogy bármikor együtt vagyunk, bizottsági, ülésen, plenáris ülésen, a televízióban, szinte szóról szóra előre meg tudom mondani, hogy mi a hozzászólásának a lényege. (Derültség.) Azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársam, hogy önre is vonatkozik a felelős kormányzás, felelős képviselő követelménye. Úgy gondolom, hogy ha egy kormánypárti képviselő két ciklusban minden egyes alkalommal, amikor az ellenzék tesz egy javaslatot, lényegileg-tartalmilag azt nem megvizsgálva az ellenzéket bírálja rendszeresen, demagóg módon, akkor esetleg elgondolkodhatna azon, ha nem is fejti ki a bizottsági ülésen, hogy hogyan jutott ez az ország ide. Hogyan létezik az, hogy emberek, családok tízezrei a megélhetésüket nem tudják finanszírozni? Hogyan létezik az, hogy a víz-, a villany- vagy a gázszámlájukat nem tudják kifizetni, és azok összege milliárdokkal nő hónapról hónapra? Mi lehet ennek az oka? Ez a nagyszerű hétéves kormányzás hová juttatta az embereket? Egyszerűen a szegénység jellemzi az országot. Tisztelt Kovács Tibor! Ha eddig az elmúlt hét évben meg volt arról győződve, hogy minden döntésük jó volt, akkor most gondolkodjon el rajta, hogy hová jutott ez az ország. A felszólalásának egy a lényege, hogy fideszezzen. A fideszezés nem kormányzati felelősség, nem kormánypárti felelősség.
Tisztelt Kovács Tibor! Ha figyelne a volt pártelnökére, aki ma adóügyi biztos, ő megfogalmazta, mi az alapvető élelmiszer. Tételesen elmondta. Hívják meg a frakcióülésre, kérdezzék meg, el fogja mondani, hogy mi az alapvető élelmiszer. Azt is elmondja, hogy mely országokban adóztatják alacsonyabb áfakulccsal az alapvető élelmiszereket. Szijjártó Péter érveit cinikusan, gúnyosan leveri Kovács Tibor, de arról nem beszél, hogyan szavazta meg például ő is a parlamentben azt, hogy az MSZP időszaka alatt az alapvető élelmiszerek áfája mennyivel növekedett. 2002-ben még 12 százalék volt, most 20 százalék. Tisztelt Kovács Tibor, ön személyesen 8 százalék áfát tett rá a szavazatával az alapvető élelmiszerekre. És még mellette ott van a számtalan adóemelés és megszorító intézkedés, ami ide juttatta a magyar embereket. Úgy gondolom, ha valamikor, most, a második ciklus vége felé éppen itt az ideje, hogy egy kicsit elgondolkodjon azon, hogy az érvei eszköztárába vegye fel a magyar valóságot is, ne csak az ellenzék szidását, a Fidesz-kormány számon kérését. Azért jutott ide ez az ország, mert nemcsak ön gondolkodik így azon az oldalon, hanem nagyon-nagyon sokan. Ezért szavaztak meg mindent a parlamentben, ami lényegében tönkretette az országot.
Kovács Tibor, nem szabad így gondolkodni. Most is nevet, világos, ez egy kézenfekvő válasz, hogy még néhány másodpercig sem tudja komolyan kibírni. A parlamentben is ezt teszi folyamatosan. Azon, amit az ellenzék mond és tesz, mindig nevetgél. Ne nevetgéljen, gondolkodjon! Gondolkodjon! Gondolkodjon azon, hogy az ellenzéki képviselőknek miért kell ilyen javaslatokat tenniük. Le fogják ezt is szavazni, nyilvánvaló. Nincs itt az MDF, nem kell most színt vallani, de ha itt lenne, biztosan önökkel értene egyet. Ha azt gondolja, hogy ez az ország semmi másról nem szól, csak a költségvetési egyensúlyról, akkor nagyon téved. A kormányzás nem a költségvetési egyensúly szajkózását jelenti. A kormányzás ennél többet jelent, és kormánypárti képviselőnek lenni is sokkal, de sokkal többet jelent. A kormányzás azt jelenti, hogy az emberekkel és az országgal megpróbálunk jót tenni. Nem pedig állandóan az ellenzéket lehülyézni, kigúnyolni, és azt mondani, hogy így a Fidesz, úgy a Fidesz.
A kormánytól azt szeretném megkérdezni, látom itt Bathó Ferenc főcsoportfőnök urat is, aki nagyon ért a költségvetéshez, hogyan látja, ezt a 105 milliárd forintot, ha nagyon akarja a kormányzat, költségvetési előirányzatok módosításával, átcsoportosításokkal elő tudja-e teremteni. Még ne beszéljünk a következő évről, mert a következő évre új költségvetés készül. Ha a parlament elfogadja az adócsökkentést, akkor az új költségvetést ennek szellemében kell majd elkészíteni. Ha a kormány tud olyan javaslatot tenni, amiben 740 milliárd forintot csoportosít át egyensúly javítására, akkor hadd kérdezzem már meg, hogy az év második felében 100 milliárd forint átcsoportosítását elő tudja-e teremteni. Mert ha nem, akkor egyezzünk meg abban, hogy készítünk közösen egy módosító javaslatot a kormány számára a költségvetés módosítására. De ne a költségvetési egyensúlyra hivatkozva verjék le ezt a javaslatot. Mondják azt, hogy ilyen javaslatot elvből nem tudnak elfogadni, azért, mert az ellenzék mondja, és mert politikailag ki van adva, hogy ilyen javaslaton még elgondolkodni sem szabad, azt automatikusan le kell verni, és el kell kezdeni fideszezni. Mert akkor az rendjén van, tudomásul vesszük. De ennek az érvelésnek, hogy az ellenzék hülye, csak demagóg javaslatai vannak, legyen most már vége. Beszéljünk végre a valóságról!
ELNÖK: Katona Béla képviselő úr!
DR. KATONA BÉLA (MSZP): Nagyon feszülten figyeltem arra, amit Tállai András mondott. Azon kívül, hogy személyesen próbálta lealázni Kovács Tibort, próbáltam azokat az érveket kivenni a szövegből, amelyek az adott tárgyra vonatkoznak. Nem sok ilyen volt. Képviselő úr volt államtitkár a Pénzügyminisztériumban, és ahogy a szomszédja mondja, elképzelhető, hogy lesz is. Kívánom neki, hogy sikeres politikai pályát fusson be a jövőben is. De azért hadd mondjam, lehet, hogy onnan felelőtlenségnek tűnik, amit a kormányoldali képviselők tesznek. Megmondom őszintén, nekem az is felelőtlenségnek tűnik, hogy ha egy pénzügyekhez értő ember azt mondja, hogy mit szórakozunk a költségvetési hiánnyal. Kaparjunk elő valahonnan 100 milliárdot, 200 milliárdot, ez nem probléma. Képviselő úr, ne menjünk le erre a szintre, nagyon kérem.
Amikor kegyetlenül nehéz helyzetben van az ország, akkor tényleg próbáljunk egy picit komolyak lenni, és ne mondjunk ilyeneket, hogy nem kell foglalkozni a költségvetéssel. Hogy a csudába ne kéne foglalkozni vele! Azzal is kell. Persze, az emberekkel is kellene foglalkozni, éppen ez a nehézség benne, hogy amit meg tudunk spórolni a költségvetésből kiadási oldalon, amit nagy nehezen összekaparunk, és aminek bizony nagyon sok ember a kárát fogja látni, és amit az ellenzék nyilvánvalóan nem fog megszavazni a parlamentben, azt mire költsük. Bizony, nem mindegy, hogy mire költjük. Hogy valóban arra költjük-e, ahogy az SZDSZ mondja, hogy célzottan adjunk támogatást azoknak, akik valóban rászorulnak, vagy pedig arra, hogy a benzin jövedéki adóját csökkentsük, ami nem a legszegényebb családoknak használna a legtöbbet. Vegyük komolyan magunkat, és hagyjuk abba egymás piszkálását, mert akkor tényleg semmi értelme nincs, hogy itt üljön az ember, és egy szakmai bizottságban próbáljon érvek alapján valamit eldönteni.
ELNÖK: Mádi László, utána Kovács Tibor.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Katona Béla próbált először nyugodt megszólalási stílust felvenni,de utólag már nem igazán minősíthető annak. Ha megfigyelte volna, jószerével nem tud olyan alkalmat mondani, amikor az ellenzék bármilyen észrevételét akceptálták volna. (Dr. Katona Béla közbeszól.) Bármit mondunk, mindent, sokszor érvek és szakmai alátámasztás nélkül lesöpörnek. Nem csoda, hogy indulatok gerjesztődnek, különösen akkor, ha címkéket kap az ember. Folyamatosan. Azt gondolom, hogy kettőnk felelősségét nem kellene összehasonlítani, mert minőségileg más volt a felelősség az elmúlt időszakban is és a jelenlegi döntések meghozatala szempontjából is. Lehet idegesnek lenni, mert olyan a helyzet, csak először mindig magában gondolja végig azt, hogy mi a felelőssége, és utána próbáljon minősíteni másokat, mert ha fordított a sorrend, az nem lesz hiteles. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Tállai András! Belátom, időnként kellemetlen, hogy ülnek ezen az oldalon olyan képviselők, akik itt voltak '98 és 2002 között is, és tudták, tudják a mai napig is, hogy a Fidesz-kormány ideje alatt ezek a dolgok hogyan működtek. Hogyan mutattak nekünk, kormánypárti képviselőknek példát arra, hogyan kell az ellenzéki képviselőkkel, úgymond bánni. Emlékeztetném rá képviselő urat, hogy a Fidesz-kormány idején nemhogy egyetlenegy vizsgálóbizottság sem jöhetett létre a demokrácia jegyében, hanem egyetlenegy képviselői önálló indítvány sem kerülhetett még tárgysorozatba sem. Nem úgy, mint ebben a ciklusban, amikor számos ellenzéki indítvány került napirendre, és nemcsak most, amikor kisebbségben működő kormány van, és naponta kétszer megtehetnék, hogy különböző indítványokat tárgyaljanak.
Nem beszélve arról, hogy az elmúlt időszak történéseiben önök szerint kizárólag a kormánypártoknak van felelősségük. Ez az állítás akkor lenne igaz, ha a magyar jogrend nem tartalmazna kétharmados jogszabályokat. Ez azt feltételezi, hogy ha egy kormánynak nincs kétharmados többsége, akkor az ellenzékkel kell elfogadtatni kétharmados, sarkalatosnak tűnő jogszabályokat. Azt, hogy a legnagyobb ellenzéki párt az utóbbi időben ezekben a kérdésekben hogyan működött, ne minősítsük, csak állapítsuk meg azt, hogy nem volt jellemző, hogy ebben a Fidesz képviselőcsoportja partner lett volna. Még egyszer hangsúlyoznám, tudom, hogy Tállai képviselő úr igen fegyelmezetten vezeti Mezőkövesd város önkormányzatának testületi üléseit, és érdekes módon ott nem szokott olyan kezdeményezéseket tenni, ami a költségvetési hiány mértéktelen elfutásához vezetne, vagy ott ne törekedne arra, hogy Mezőkövesd város költségvetése lehetőség szerint egyensúlyban legyen. Ha ott polgármesterként így viselkedik képviselő úr, akkor szerintem az a minimumelvárás a költségvetési bizottságban is, hogy itt ugyanígy viselkedjen egy ország költségvetésével szemben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha javasolhatom, legalább egy mondat erejéig érintse a témát bármelyik képviselő, aki felszólal, mert ebben sem volt egyetlen mondat sem, ami erre irányult volna. Balla György!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Az egy mondatot meg tudom ígérni, támogatom az előterjesztést. Csatlakoznék ahhoz, amit Katona Béla képviselőtársam mondott, hogy fejezzük be egymás piszkálását. Egyetértek vele, képviselő úr, csak ezt először ne nekünk, hanem az ön mellett ülő Kovács Tibornak mondja, legyen szíves, akitől szakmai javaslatot, normális hozzászólást nem az elmúlt egy évben, az elmúlt négy évben nem lehetett hallani. Csak és kizárólag azt, hogy mert ti, mert ők, mert mások. Azt kell mondjam, hogy egy idő után tényleg betelik a pohár. Lehet a velünk szemben ülőket bírálni, csak legalább azt tegye hozzá, amit Tállai képviselő úr is mondott, hogy "nem támogatom az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentését, ellenben többször is támogattam a növelését, személy szerint én, Kovács Tibor, 12 százalékról előbb 15 százalékra, majd 20-ra. Mind a kettőt megszavaztam, mert azt gondolom, így a helyes, én, Kovács Tibor ezt látom jónak, szakmailag ez a helyes." Tegye hozzá ezt is. Folyamatosan és következetesen számon kérni az ellenzéki képviselőkön azt, ami a kormány dolga lenne, azt gondolom, nem vezet sehová. Nem, Katona Béla képviselő úr, aki kérdezte, hogy ő tett-e ilyet, nem ön, hanem az ön mellett ülő Kovács Tibor képviselő úr teszi ezt folyamatosan. Teljesen mindegy, hogy hol, papagáj módjára ismétli ugyanazt. Nem is kéne bejárni a bizottsági ülésre, egy papírlapot elég felmutatni, és pontosan tudjuk, mit mondott, legyen bármilyen téma.
Azt gondolom, az is teljesen jogos felvetés, amit Tállai képviselő úr mondott. A kormány nyilatkozzon arról, van-e olyan állapotban, szakmailag képes-e arra, hogy egy ekkora költségvetésben, mint Magyarországé, 100 milliárd forint nagyságrendű átcsoportosítást képes egyáltalán végrehajtani vagy nem. Vagy csak akkor képes, ha a javaslat a szándékaival egyezik? Minden más esetben, amikor nem hajlandó valamire, kapásból azt mondja, hogy ez lehetetlen, mert át kellene csoportosítani? Nem azt mondom, hogy felvet bennünket a pénz, de a kormánynak kell lennie olyan szakmai állapotban, hogy a parlament döntésétől függően képes legyen meghozni a megfelelő intézkedéseket. És ezt nem az ellenzéken kell számon kérni. Aki nem ért egyet vele, annak természetesen nem kell megszavazni, csak a számon kérést címezi rossz helyre. Vérforraló az is, ha a hétéves kormányzati tehetetlenséget a kétharmados törvényekre próbálják fogni. Nem is vérforraló, kacagtató, azt kell mondjam. Nézzük már meg! Az adótörvények feles törvények, a szociális törvények feles jogszabályok, az oktatási törvények feles törvények, a nyugdíjjal kapcsolatos törvények feles törvények, a költségvetés feles törvény. Nem lehet azért kétharmados törvényeket okolni, amit hét éven keresztül elrontottak. Nem kicsit. Nagyon. És egyre jobban. És ha már ez így történt, akkor jogos elvárás mindannyiunk részéről egy kicsit nagyobb visszafogottság, tisztelt Kovács képviselő úr. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Borsos József képviselő úr következik.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kovács képviselőtársam azt mondta, hogy emlékszik, mi történt '98 és 2002 között. Én nem voltam itt, de arra emlékszem, hogy mi történt az országban. Akkor is volt egy válság, az oroszoknál, a Fidesz-kormány alatt mégis csökkent a hiány, nőtt a GDP, csökkent a munkanélküliség, nőtt a foglalkoztatás, a családok a gyerekneveléshez adókedvezményeket kaptak, az otthonteremtéshez kedvezményeket kaptak. Azért furcsa nekem képviselőtársam részéről ez a fajta gondolkodásmód, mert tudom, hogy egyébként szorgalmas ember, a 24 órából ő is ugyanúgy 18-20 órában teszi a dolgát, mint bármelyik másikunk, és próbálja az ügyeit intézni. Azt nem értem, hogy itt, a bizottságban vagy a parlamentben miért azt a gondolkodásmódot támogatja, mint az egyszeri lezüllött ember. Azon siránkozik, hogy "van egy lukas pénztárcám, abban van 100 forintom, és azt az egy darab 100 forintost rakosgatom az egyik fachból a másikba, arra vigyázok, nehogy esetleg kicsurogjon a lyukon." Azon túl, hogy elmegy az uzsoráshoz, mint a kormány a Világbankhoz, semmi mást nem tesz, ahelyett, hogy végiggondolná, ezt lehet másképp is csinálni. Adott esetben lehet egy kicsit többet dolgozni, újra lehet gondolni az életét az embernek, és akkor lehet előremenni.
Még egyszer mondom, ez a fajta könyvelőmentalitás, hogy csak bevétel és kiadás létezik, azon pedig nem is gondolkodunk, hogy ez társadalmilag hogyan működik, káros. Nem az emlékekből kellene élni, hanem abból, hogy itt milyen esküt tett le képviselő úr velünk együtt, mi a dolgunk, és mit kell elérni. Köszönöm.
ELNÖK: Molnár Albert képviselő úrnak adom meg a szót.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Visszatérve a napirendi pontra: azt gondolom, hogy a szociálpolitikát nem lehet az adórendszerrel befolyásolni. A szociálpolitikai szférába tartozó problémákat a szociálpolitikával kell megoldani. Az a véleményem, hogy azok is hozzájutnak az olcsó élelmiszerhez, akik esetében ez nem indokolt. Alapvetően azon az állásponton vagyok, hogy igazából ez az a szakmai érv, ami miatt ezt a javaslatot nem tudom támogatni. Muszáj vagyok két mondatot reagálni erre a pengeváltásra is. Emlékszem arra, hogy Varga Mihály pénzügyminiszterként Tállai András államtitkárral együtt nagyon következetesen és kínosan ügyeltek az egyensúlyra, amikor kormányon voltak. Utólag azt tudom mondani, ezt jól tették. Azt nem értem, hogy azóta mi változott. Azt nem értem, miért nem értik meg, hogy mi is kínosan próbálunk ügyelni a nagy nehezen visszahozott egyensúlyra.
Önök is tudják, hogy az államháztartás hiány ma mekkora. El tudjuk mondani, hogy a balti kistigrisek egykulcsos adója megbukott, a Szlovákoknál is 27 százalék volt az ipari termelés csökkenése januárban. Szóval tudunk mondani egymásnak olyan adatokat, hogy a magyar miért volt 20 százalék, a Dresdner Bank miért hoz ki -4 százalékos csökkenést Németországra, amihez megint igazodnunk kéne. Ezek a viták sehová sem vezetnek, mert pozitív és negatív példák tömkelegét tudjuk felhozni. Én is tudnék felhozni a '98-2002 közötti időből számtalan olyan adatot, ami meg sem közelíti a mait. De nem gondolnám, hogy ez a mai vitánk végeredménye. Csak azt tudom mondani, hogy a költségvetési bizottságban, amikor tudjuk, hogy 100 vagy 200 milliárdos módosítást nyújtunk be, akkor ne haragudjatok, hogy elvárjuk ennek az ellentételezését is, mert ez egy szakmai bizottság. Ha a szociális bizottságban történik ez, ott megértem, hogy ezt nem várják el. De mi ilyet elvárunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Egy kérdésem lenne nekem is. A 15 százalékos árcsökkenést mérte-e a kormány, és emiatt mennyivel nőtt az áfabevétel? Maradjunk a számok nyelvénél, mert Kovács Tibor ezt az érvet hozta fel, hogy csökkent az élelmiszerek ára. Ebből a logikából az következik, hogy csökkent az áfabevétel is. Mennyivel?
Van-e további kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor először a kormányé, majd az előterjesztőé a szó. Államtitkár asszony!
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Az első kérdés az volt, hogy az alapvető élelmiszereket most meg tudtuk számolni. Köszönettel vettük, hogy a törvényjavaslat tételesen felsorolta azokat a termékeket, amelyeket az alapvető élelmiszerek kategóriájába sorolt. Ez egyféle szempontú besorolás, tojás, tej, sajt, de értelemszerűen itt a francia sajttól kezdve a magyar sajtokig kell nekünk ezeket számolni, mert itt már nem lehet különbséget tenni. A tételes felsorolást átfordítottuk vámtarifaszámra, és így számoltuk meg. Ha valaki mást nevez alapvető élelmiszernek, mert vegetáriánus, és azt mondja, hogy neki alapvető a zöldség és a rizs, akkor azt is meg tudjuk számolni, csak az a lényeg, hogy ez meglegyen.
Az árfolyamot illetően pontatlanul fogalmaztam. Ez kötelezettségünk. Az irányelv írja elő, hogy a forintban kifejezett jövedéki adót milyen árfolyamon kell átszámítani. Nem mi számoljuk 241 forinttal, hanem a 2008. október 1-jén, a mérés időpontjában érvényes árat kell figyelembe vennünk. Az alá sajnos nem tudunk menni.
Tisztelt Elnök Úr! Az élelmiszerek árának 15 százalékos csökkenése egy KSH-adat, hogy ez az áfabevételekre pontosan hogyan hat, engedelmükkel, később tájékoztatnám a bizottságot, mert erre nem készítettünk pontos számításokat.
ELNÖK: Úgy tudom, hogy a vártnál magasabb mértékben nőtt az áfabevétel, ezt megmondom előre. Köszönöm szépen. Az előterjesztő részéről Szijjártó Péter képviselő úrnak adom meg a szót.
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A konkrét tárgytól gyorsan eltértek a hozzászólók, így magáról az indítványról és az azzal kapcsolatos álláspontokról kevésbé kaptunk információkat. Az, hogy Mezőkövesden rendben van a költségvetési egyensúly, most már tudjuk, ezért köszönettel tartozunk Kovács Tibornak, de jó lett volna, ha az indítványról egy kicsit több szó esik. Igazságtalan voltam, természetesen néhány mondat elhangzott. Frakcióvezető-helyettes úr figyelmét tisztelettel felhívom arra, hogy sem tavaly, sem az idén nem a tartós élelmiszerek áfájának csökkentésére nyújtottunk be indítványt, hanem az alapvető élelmiszerek áfájára. Ha a tartós élelmiszerek áfájára vonatkozó indítványt nem támogatja, akkor lehet, hogy az alapvető élelmiszerekre vonatkozót igen. Ebből a szempontból szeretném kérni, hogy vizsgálják át az indítványt, és ennek megfelelően döntsenek, hogyan szavaznak.
Ami a kormány álláspontját illeti, ne haragudjon, nem akarok önnel vitatkozni, de hogy ez jövőre mennyi bevételkiesést jelent, azzal várjuk meg a jövő évi költségvetést, azután meglátjuk. A jövő évre vonatkozóan nincs költségvetése az országnak, tehát azt nem tudjuk, hogy milyen módon érintheti a költségvetést ez a módosítás. Én magam sem ragadnék le a tisztán kiadás-bevétel megközelítésnél, de mondjuk érdemes azt figyelembe venni, hogy az árcsökkentés mindig forgalomnövekedéssel jár, a forgalomnövekedésből adódóan pedig növekszik a bevétel, így az adóbevétel növekedésével is könnyen járhat. Egyetlen olyan érvet hallhattunk, persze ez szubjektív meggondolás a részemről, ami valóban szakmai érvként felfogható, Molnár képviselőtársunk részéről, amikor arról beszélt, hogy ha csökkentjük az alapvető élelmiszerek áfáját, azzal nyilvánvalóan annak is kevesebbet kell fizetnie, akinek erre nincs szüksége. Ez így van, ez nem is kérdés. Ez minden általános adócsökkentésnél így van, hogy nemcsak a rászorulók fizetnek kevesebbet. De azért egy dolgot érdemes itt még figyelembe venni, és kérem képviselő urat, fontolja meg ezt. A könnyítés arányaiban sokkal jobban enyhíti a rászorulók, kiszolgáltatottak terheit. Gondoljon bele, hogy egy kiszolgáltatott, alacsonyabb életszínvonalon élő család fogyasztói kosarában az alapvető élelmiszerek sokkal nagyobb súlyt képviselnek, mint mondjuk egy tehetősebb család fogyasztói kosarában. Így az áfacsökkentés arányaiban jóval nagyobb tehercsökkenést jelenthet egy rászoruló család esetében, mint egy valóban tehetősebb család életében. Ezzel együtt természetesen, mint minden egyes általános adócsökkentés esetén, az az érv, amit Molnár Albert mond, igaz. Ugyanakkor legalább ilyen súllyal tud latba esni az, hogy arányaiban a kevésbé tehetős családok számára ez nagyobb teherkönnyítést jelent.
Summa summarum, a vita izgalmait elraktározzuk magunkban. Azt kérem, hogy ne egymásra való tekintettel, hanem az emberekre való tekintettel hozzuk meg a döntést. Tisztelettel kérjük a kormánypárti és ellenzéki képviselőtársainkat is, hogy fontolják meg a javaslat támogatását, illetve legalább napirendre engedését. Köszönöm, elnök úr, a türelmet.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm szépen. A szavazás következik a javaslat tárgysorozatba-vételéről. Aki egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizenkettő. Aki nem? Tizenhat. Így ez sem kapta meg a többséget.
A takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi LXXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat következik T/9171. szám alatt. Ez dr. Kóka János és dr. Fodor Gábor SZDSZ-es képviselők önálló indítványa. Kóka János itt van, előterjesztőként először neki adom meg a szót.
Dr. Kóka János szóbeli kiegészítése
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! A plafontörvényt tavaly novemberben fogadta el az Országgyűlés amolyan eső előtti köpönyegként. A plafontörvény a következő évekre a kormány számára a költségvetés tervezésénél alkalmazandó kiadási limiteket határozta meg annak érdekében, hogy elkerülhető legyen Magyarországon a deficit, illetve az államadósság növekedése is. A novemberi plafontörvény elfogadása után azonban történt egy s más. Többek között a kormány a költségvetés elfogadását követően ütött egy nagyjából 200 milliárd forintos lyukat a költségvetésen, a minisztériumok többletigényeinek és a szakszervezetek követeléseinek megfelelően. Úgy tűnik, hogy a 2008 végén számítottakhoz képest lényegesen rosszabb gazdasági növekedési adatokra számítanak az elemzők, már 5-8 százalék közötti visszaesést is sokan valószínűsítenek, vagy legalábbis nem tartanak kizárhatónak.
Ebben a környezetben a kormány nem tett a parlament asztalára semmiféle válságkezelő csomagot. Ugyan a pénzügyi válság első hullámának kezelésére néhány kisebb törvény a parlament elé került, de válságkezelő program a mai napig nem. Egyetlenegy válságkezelő program van a parlament asztalán, a Reformszövetség programja. A Reformszövetség mögött meglehetősen magas presztízsű szervezetek és személyek állnak, akiknek személye önmagában garancia arra, hogy Magyarországnak ez a program valószínűleg használna. A költségvetési bizottság ülését megelőző órákban folyt a Reformszövetség javaslatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája a parlamentben, ahol minden párt részletesen kifejthette az ezzel kapcsolatos véleményét. A Reformszövetség egyebek között javaslatot tesz a költségvetési gazdálkodás kereteinek megváltoztatására a következő négy évre, valamint azt is említi, hogy a plafontörvényt ennek megfelelően érdemes változtatni.
Az SZDSZ tehát a Reformszövetség javaslatainak megfelelően kezdeményezi a plafontörvény módosítását, ennek megfelelően foglalta össze azokat a költségvetés-politikai elveket, amelyek alapján ezt a változtatást kezdeményezi. Mindenekelőtt 2009-re a Reformszövetség javaslatai szerint 355 milliárd forint költségcsökkentést javasolunk a 2009-es költségvetésben. Ez a 355 milliárd forint magában foglalja a kormány által eddig bejelentett intézkedéseket is. De a kormány által eddig bejelentett intézkedéseknek törvényi tükre egyelőre nincs, azaz a kormány egyoldalú kötelezettségvállalásként ugyan jelzett ilyen zárolási és költségcsökkentési javaslatokat, de ezek soha nem tükröződtek semmiféle törvényben. Azt kérjük tehát, hogy a kormány 2009. március 31-ig terjesszen a parlament elé a költségvetés módosításáról szóló törvényt.
Szeretném ennek kapcsán megjegyezni azt is, hogy a kormány által javasolt 210 milliárd forintos költségcsökkentés egy része erőteljesen vitatható. Egyebek között ennek a 210 milliárd forintos tervnek része egy 24 milliárd forintos kamatkiadás-csökkentési előrejelzés, amely, mint tudjuk, nem a kormány aktív gazdaságpolitikájához kötődik, tehát ilyen módon nem tekinthető a kormány által elhatározott költségcsökkentésnek. Ugyancsak a kormány által előterjesztett 210 milliárd forintos javaslat része a szén-dioxid-értékesítésből származó bevételek felhasználása a költségvetésen keletkezett lyuk betömésére, amit nem tekintünk kiadáscsökkentésnek, tekintettel arra, hogy a szén-dioxid-kvóta értékesítéséből származó bevétel többletbevétel. Harmadik elemként szeretném idehozni azt a tételt, amely a gázártámogatásokból, illetve a távhőtámogatásból vesz ki 20 milliárd forintot. Nem mintha nem látnánk 20 milliárd forinttal csökkenthetőnek ezt a támogatást, csak szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőket, hogy a parlament azért hozta ezt a döntést, mert arról volt szó, hogy a Robin Hood adó távhő- és gázkorszerűsítésre, -támogatásra megy, nem arról volt szó, hogy a költségvetésben a szocialista kormány által keletkeztetett lyuk betömésére fordítódik. Tehát nem tudjuk kiadáscsökkentésnek tekinteni sem a szén-dioxid-kvóta értékesítéséből származó 20 milliárd forintot, sem a Robin Hood adóból származó szintén 20 milliárd forintot, sem pedig a hitelkamatok vagy az államadósság-szolgálat terheinek csökkentéséből számított 24 milliárd forintot. Továbbra is várjuk a kormánytól a hiteles költségcsökkentési program megalapozását.
A plafontörvény módosítása azt javasolja, hogy 2010 és 2013 között a kormány olyan költségvetést tegyen a parlament asztalára, amely évente 2 százalékponttal csökkenti az állami újraelosztás és ugyancsak 2 százalékponttal az államadósság mértékét. Tehát a jövedelemcentralizációt is, az államadósságot is évente 2 százalékponttal csökkenteni rendeli a javaslat, amellett, hogy közben a deficitszintnek a vállalt 3 százalék alatt kell maradnia. Ezt annak érdekében fogalmazza meg a törvényjavaslat, hogy a Reformszövetség programjában foglaltaknak megfelelően kellő tér maradjon az adócsökkentésre, illetve az államadósság stock csökkentésére.
Konkrét javaslatot is tesz a plafontörvény módosítása azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezdjünk hozzá a közszféra költségeinek csökkentéséhez. A kormány egy korábbi deklarációjában vállalta a 13. havi bérek megszüntetését, majd néhány héttel később a szakszervezetek nyomására kitáncolt e mögül a javaslat mögül, amikor bejelentette, hogy havonta 80 ezer forintig mindenkinek pótolják az így kiesett 13. havi jövedelmét. Szeretnénk, ha a 13. havi jövedelemmel kapcsolatban végleges döntést hozna a parlament, hiszen ahogyan nincs a naptárban 13. hónap, ugyanúgy nincs 13. havi fizetés sem. Minden egyéb célelőirányzat, minőségfejlesztési előirányzat forrásai kizárólag a teljesítményértékelés kapcsán adott jutalmazásra fordíthatók, ilyen lineáris 13. havi jövedelempótlásra nem. Arra is javaslatot tesz ez a törvénymódosítás, hogy az állami szféra bérkiáramlásának dinamikája egyezzen meg a gazdasági növekedés dinamikájával. Ennek oka az, hogy össze kell kötni a közszféra bérgazdálkodását nemzetgazdasági lehetőségeinkkel. Igazságtalannak tartanánk azt, hogy miközben a piaci szférában munkahelyek tíz- és százezrei szűnnek meg, miközben a versenyszférában egyáltalán nincs munkahelybiztonság, nincs munkabérbiztonság, a közszféra tartósan élvezné azokat a munkahely-biztonsági kereteket, amelyek rendelkezésére állnak. Plusz még évente a gazdasági növekedéstől függetlenül garantált bérfejlesztésben is részesülnek. Javaslatunk szerint a közszféra a piaci szférával együtt egy "együtt sírunk, együtt nevetünk" állásban osztaná a piaci folyamatok sorsát.
Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a plafontörvényben foglalt intézkedés reakció a kormány múlt pénteken benyújtott egyik javaslatára, amelyik a közszférában foglalkoztatottak munkahelyi biztonságának fokozását célozza. Azt gondoljuk, hogy az SZDSZ és a Reformszövetség az értékteremtés pártján áll az adócsökkentés mellett, és a piaci szektorban foglalkoztatottak munkahelyi biztonságát legalább olyan fontosnak tartja, mint a közszféráét, ilyen módon ezt az egyedi kezelést, a piaci lehetőségektől elszakadó bérfejlesztést a közszférában semmiféleképpen nem tartjuk védhetőnek. Szeretném kérni, hogy ahogyan annak idején a költségvetési plafontörvénnyel kapcsolatban is, ezzel a módosítással kapcsolatban is adják meg a tisztelt képviselőtársak a lehetőségét az általános vitának, engedjék a parlament elé ezt a javaslatot. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány álláspontját kérem.
A kormány álláspontjának ismertetése
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A kormány a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvény módosítását nem támogatja. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselők? Tállai András képviselő úr!
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Nem titkolom, most arra vártam, hogy előbb egy MSZP-s képviselő fog szólásra jelentkezni. Szívesen meghallgattam volna a kormánypárti képviselők véleményét a javaslatról.
Azt gondolom, ez a törvényjavaslat ékesen bizonyítja azt, hogyan nem szabad törvénykezni. Nem az, ami előttünk van, hanem amely törvényhez benyújtották ezt a javaslatot. Hiszen most kiderült, hogy az a törvényjavaslat, amelyet akkor elfogadott az Országgyűlés feles törvényként, működésképtelen. Az a törvény semmiképpen nem tud működni, hiszen ahogy a parlamenti vitában el is mondtuk, nem veszi figyelembe azt a gazdasági közeget, amelyben ez a törvényjavaslat akkor megszületett. Alapfogalmakat kell benne módosítani és alapkövetelményeket, a kiadási szintek meghatározását, az államadósság mértékére vonatkozó elvárásokat. Az, amit akkor elfogadott az Országgyűlés, ma már sajnos nem igaz. Azt kell mondjam, hogy ez a törvényjavaslat olyan, mintha azt mondanánk a rosszul tanuló gyermekünknek, hogy holnaptól nem 2-eseket fogsz hazahozni az iskolából, hanem 5-ösöket, mert eminens tanuló leszel - ez szerintem egy szülőnek jogos elvárása -, csak éppen elfelejtünk holnaptól foglalkozni a gyermekünkkel. Elfelejtjük a házi feladatot átvenni vele, számon kérni tőle, és elfelejtjük megmutatni neki azt, amit eddig nem tudott, hogy hogyan szerezze meg a tudást. Ilyen ez a törvényjavaslat is.
Egyszerűen kár volt, értelmetlen volt ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek ilyen formán elfogadni, mert minden törvény annyit ér, amennyit abból végre is lehet hajtani. Mostanra kiderült, az akkori előterjesztő, az SZDSZ bizonyítja ezzel a törvénymódosítással, hogy az a törvény végrehajthatatlan, tehát nem működőképes. Nagyon csodálom az előterjesztőket is, hiszen a kormány tagjai voltak. Kóka János képviselő úr például a gazdasági ügyekért felelt, egy kicsit csodálom, hogy amikor a kormányzati felelősség nyomta a vállát, nem döbbent arra rá, hogy a pénzek felhasználása, felelősségteljes, takarékos felhasználása az ország érdekét szolgálja, és mennyire nem látta akkor, amikor miniszter volt, hogy az a gazdálkodás, aminek ő is felelőse volt, hová viszi az országot. Még mindig jobb a helyzet, mert a szocialista képviselők, miniszterek, kormánytagok tesznek még most sem látják ezt. Ennyiben mindenképpen felelősségteljesebb ez az előterjesztés. Úgy gondolom, szép dolog bevallani azt, hogy akkor rosszul láttam, most már egyértelműen el kell vonni a közszférából, a közalkalmazottaktól, köztisztviselőktől a 13. havi és még nem tudom, mennyi bért. Mert az ország helyzete és a közszféra bérezése teljes mértékben összefügg, számomra ez derül ki ebből a törvényjavaslatból.
Azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat így semmiképpen nem támogatható. Nem válságkezelő javaslat. Ez vágyálmok gyűjteménye, különösen a 2 százalékkal való kiadáscsökkentés. Mintha Kóka János is az ellenkezőjét gondolná és tenné, mint amikor a kormányzásért felelt. Azt sugallja ez a törvényjavaslat, hogy semmiféle kormányzati felelőssége nincs az előterjesztőnek, és valószínűleg ebben már nem is gondolkodik. Kormányzati felelősség volt-nincs, most ellenzékiek papíron, de azért annyira nem, hogy ennek a kormánynak a működését megakadályozzák. Most elő lehet állni olyan javaslatokkal, nem számít, hány százezer embernek jelent esetleg megélhetési nehézséget, amelyekről azt tudjuk mondani, hogy mi vagyunk az egyetlen politikai erő, amely ezt az országot a bajból, a válságból kihúzza. Ez a kérdés ennél sokkal komplexebb, összetettebb. Úgyhogy mi ezt a törvényjavaslatot nem is fogjuk támogatni.
ELNÖK: Szabó Lajos alelnök úr!
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Remélem, hogy nem Tállai képviselőtársam negatív véleménye vagy várakozása fog a plafontörvénnyel kapcsolatban teljesülni, hiszen a költségvetés tervezésénél, a költségvetési fegyelem megtartása érdekében egy jó irányba tett lépés volt. Nem feltétlenül tudom elmondani ezt erről a módosításról, ami előttünk van. Vannak formai és tartalmi fenntartásaink ezzel szemben. Formai fenntartásaink könnyebben korrigálhatók, hiszen az, hogy az IMF valószínűleg csak tévedésből lett pénzügyi alapnak írva, ki lehet javítani egy módosító indítvánnyal. Valószínű, hogy az átmeneti rendelkezések között az, hogy a kormány köteles 2009. március 31-ig az Országgyűlésnek benyújtani egy március 17-én még bizottsági szakban lévő törvényjavaslatot, ez esetleg megint csak korrigálható. A 18. § (1) bekezdésére vonatkozó pontban az elsődleges kiadások elől kimaradt a korrigált szó, amiben konszenzus volt a plafontörvény tárgyalásánál, ez is javítható.
De vannak ennek az előterjesztésnek olyan részei, amelyek egyszerűen módosító indítványokkal nem korrigálhatók. Ezért szeretném azt megkérdezni, hogy a 2.§-ban, amely a 18. §-t módosítja, az állami vagyongazdálkodás eredményeként hogyan kívánják azt a hatást elérni, amit leírtak. A (3) bekezdés a) pontjában, ha alkalmaztuk volna a 2009. évi költségvetésben azt a metódust, amit javasolnak, hogyan változott volna a köztisztviselői bérezés? Nem biztos, hogy az SZDSZ által képviselt irányba ment volna el ez alapján a változás alapján a bér. Van még néhány olyan dolog, amely az adósságkezelést próbálja meg ebben a törvényben szabályozni, de az sem valósulhat meg pontosan úgy, ahogy az előterjesztők ezt kérik.
Mindezek alapján azt tudom mondani, mi nagyon sokat voltunk hajlandók dolgozni azért, hogy a közpénzügyi törvényekből végül plafontörvény születhessen, ami elvezet a felelős költségvetési gazdálkodáshoz, és talán esélyt ad arra, hogy új alapokra lehet helyezni a költségvetési gazdálkodást és az ez irányú törvényhozást Magyarországon. Azt meg is szavaztuk a parlamentben. De nem vagyok abban biztos, hogy ezt a támogatást most is meg tudjuk adni, ezért a szocialista frakció a tárgysorozatba-vételt nem támogatja.
ELNÖK: További képviselői felszólalás? Horn Gábor képviselő úr!
HORN GÁBOR (SZDSZ): Tulajdonképpen itt be is fejezhetnénk, ha jól értem a dolgot, hiszen nincs miről beszélni. Megint csak a jegyzőkönyv kedvéért hadd mondjam el, furcsának tartom a kialakult helyzetet. Furcsának tartom és elfogadhatatlannak is Tállai András álláspontját. Hogy mit gondol arról, hogy a mi felelősségünk meddig tart, a szíve joga. Ezt a vitát sokszor lefolytattuk már, nem kívánom folytatni. Nyilván azért léptünk ki a koalícióból, mert úgy ítéltük meg, hogy ez így tovább nem vállalható, de még egyszer mondom, nem gondolom, hogy ez közvetlenül ehhez tartozó kérdés lenne. Azzal sem akarom önt untatni, hogy micsoda belső harcok folytak annak érdekében, hogy ne szálljon el a költségvetés, hogy legyen valódi reform Magyarországon, és hogyan vallottunk ezzel kudarcot, mert ez sem ide tartozik. Majd megírjuk a memoárjainkban, vagy ha egyszer megismerhetik a kormány létező hangfelvételeit - ellentétben más kormányok gyakorlatával.
De azt nem tudomásul venni, hogy Magyarországon legalább háromszintű gazdasági válság van?! Van egy világgazdasági válság, amivel valamit kezdenünk kell. Van egy magyar strukturális válság. Hogy ezt ki okozta és milyen mértékben, ezen lehet és kell is vitatkozni, és még egyszer mondom, lehet önnek az a véleménye, hogy ebben mi is benne voltunk, ezt el is fogadom, mondtam ezt már több helyen is, de hogy van, azt nem lehet letagadni. És van egy bizalmi válság, egy hitelességi válság Magyarországon. Erről is beszéltünk ma már több körben. Erre azt mondani, hogy most ne csináljunk semmit, szerintem elfogadhatatlan. Lehet persze arra várni, hogy legyen majd valamikor egy előrehozott választás, de szeretném jelezni önnek, mert ha jól értettem, lehet, hogy ön pénzügyi államtitkári vagy akár miniszteri posztra tör, hogy valamit ezekkel a problémákkal önöknek is kezdeniük kell. Igenis elfogadhatatlan az, hogy van Magyarországon egy 700-750 ezres köztisztviselői, közalkalmazotti kör, amelyet ez a válság egészen másként érint, mint akár a versenyszférában, akár a piacon a teljesen kiszoruló rétegeket. Az erről szóló javaslatot szerintem nem lehet azzal lesöpörni, hogy itt néhány százezer emberrel szórakozni akar a ma már a kormányon kívül működő SZDSZ, mert nem erről van szó. Arról van szó, hogy végre tudomásul kellene vennie a magyar parlament minden pártjának, hogy van felelőssége abban, mi történik az elkövetkező időszakban. És természetesen ez nem vonja kétségbe azt, hogy a miénk a felelősség az elmúlt időszakra vonatkozóan.
Ennél még meglepőbb számomra Szabó Lajos álláspontja, mert úgy gondolom, ha valakiknek, a szocialistáknak szembe kellene nézni azzal, hogy tarthatatlan a helyzet, és az asztalon van egy tarthatatlan megoldás, egy olyan kormányzati előterjesztés hosszú hónapok semmittevése után, ami nem jelent megoldást a problémákra semmilyen formában, sem a kiadáscsökkentés, sem a gazdaságélénkítés, sem a válságkezelés tekintetében. Erre azt mondani, hogy még csak ne is vegyük tárgysorozatba ennek a kérdésnek a megoldását azért, mert önnek van néhány, akár jogos formai problémája?! Egyre hadd utaljak önnek, azt, hogy március 31-e túl korán van, látjuk. Ma már utaltam rá, a magyar parlament lényegében nem tesz most semmit. A magyar gazdaság és társadalom az elmúlt 20 év legsúlyosabb válságát éli át, és hétfőn a magyar parlament, azt hiszem, 43 percig tartó munkaszakaszon vett részt. (Közbeszólás: 18 perc.) Bocsánat a túlzásért. Erre azt mondani, hogy nincs miről beszélnünk? Egy normális parlament ilyen esetben ezt sürgősséggel napirendre tűz egy ilyen vagy egy másik javaslatot, és március 31-én már dönt, nem várja meg, hogy egy pártnak kongresszusa legyen, majd ott meglátjuk, hogyan alakulnak az erőviszonyok, és közben úszik el az ország. Mert ez történik.
Január közepén a kormányfő összehívott egy rendkívüli parlamenti ülést, ahol nem történt semmi. Február közepén meghallgathattunk egy egyórás beszédet, azóta nem történik semmi. Most pénteken kaptunk egy anyagot, amiről mindenki azt mondja, szerintem önök is, ha őszintén beszélnek, hogy nem alkalmas a válság kezelésére. Teszünk egy javaslatot arra vonatkozóan, hogy tárgyaljunk egy szerintünk kezelendő megoldásról, és önök azt állítják, hogy még csak tárgysorozatba se lehet venni. Szerintem ez felelőtlen magatartás. Értem mind a két nagy párt álláspontját, kispártokat nem látok jelenleg a teremben, mert mi középméretű párt vagyunk, de nem tudom elfogadni ezeket az álláspontokat. Arra kérem önöket, fontolják meg, hogy nincs-e értelme a parlamenti patkóban lefolytatni azt a vitát, hogy mekkora tartalékok vannak a magyar költségvetésben, lehet-e megtakarítani még annak érdekében, és, ebben egyetértünk a fideszes kollégákkal, hogy valódi adócsökkentést lehessen végrehajtani Magyarországon. Vagy tudomásul kell-e vennünk, hogy nem lehet? Szerintem ez jóval felelősségteljesebb magatartást igényelne, mint amit most hallottunk. De ha ennyi van, az is jó, akkor szavazzunk és menjünk haza. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szabó Lajos alelnök úr kért megint szót. Megadom.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Nagyon sajnálom, hogy egy vitát sem lehet aktuálpolitizálás nélkül lezárni. Ha választ kapnék azokra a kérdésekre, amiket felvetettem, hogy mondjuk ezzel a módosítással miért akarja az SZDSZ a költségvetési hiányra vonatkozó szigort enyhíteni, ha választ kapnék arra, hogy miért akarja az SZDSZ a kiadásokat növelni, ha utánaszámol a benyújtott indítványának Kóka képviselő úr, meg fogja látni, hogy ez a módosító javaslat, amit a közszféra béreire tett, költségnövekedést eredményez, akkor tudnám tovább folytatni a szakmai vitát. De most is megerősítem, hogy az elfogadott plafontörvény ezen módosítások nélkül is be tudja tölteni azt a hivatását, amire annak idején nagyon sok vita után viszonylag nagy parlamenti többséggel sikerült pontot tenni. De ez a fajta módosítás nem javítja a törvény működési esélyeit. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Akkor az előterjesztőnek adok szót. Kóka János képviselő úr!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Mindenekelőtt Tállai András képviselő úr szavaira reagálva szeretném elmondani, hogy a plafontörvény olyannyira nem működésképtelen, hogy a 2009-es költségvetés kiadási főösszegének kereteit ez határozta meg. Néhány héttel ezelőtt szavaztunk a Költségvetési Tanács tagjairól, ha jól tudom, a Fidesz egyik célja volt a Költségvetési Tanács létrehozása, amit beemeltünk a törvénybe, és meg is szavazta a Fidesz. Tehát nem nagyon értem, Tállai képviselő úr miről beszélt. Már csak azért is döbbenten hallgatom, mert a Fidesz lényegében mindenben egyetértett, csak a végén talált valami műindokot, hogy miért nem szavazza meg. Azt hiszem, azért, mert a miniszteri felelősség nem került bele. De alapvetően végigmentünk az ötpárti tárgyalásokon, és mindvégig teljesen konszenzussal dolgoztuk ki a plafontörvény javaslatait. Az, hogy mára ezek a javaslatok változni kényszerülnek, sok-sok oka van, ezeket elmondtam. Az egyik oka az, hogy a világgazdasági válság, a belső és a külső válság sokkal mélyebb, mint ez októberben, illetve augusztusban látszott.
Ami a Szocialista Párt véleményét illeti, két csokorba szeretném szedni a mondandómat. Az egyik az, Szabó képviselő úrra reagálva, hogy természetesen minden módosító indítványt örömmel veszünk, ami pontosítja a szöveget. De néhány dologgal nem tudok mit kezdeni. Az egyik az, hogy ha jól tudom, önök a szakszervezetek nyomására a 2008-as, a 13. havi bérek nélküli béreket engedték 2009-ben 4 százalékkal emelkedni. Ráadásul a 13. havi, egyszer már bejelentett visszavételből havonta 80 ezer forintot kiengedtek. Nem nagyon értem, hogy miről beszél, amikor azt mondja, hogy ez költségnövekedést jelent, mert mi egyrészt nem engednénk a béreket növekedni egy gazdaságilag recesszív időszakban, a teljes bértömegben negatív növekedést, tehát csökkenést gondolnánk, másrészt a 13. havit visszavonjuk. Ha ez nem teljesen egyértelmű, akkor további módosító javaslatokat is szívesen várunk.
Ami pedig az összes többi kiadást illeti, azért nem értem, hogy miről beszél képviselő úr, mert benne van, hogy 2009-ben az elfogadotthoz képest 355 milliárd forinttal kisebb kiadási főösszeget számolunk, 2010-re, 2011-re, 2012-re, 2013-ra pedig évente 2 százalékponttal csökkenteni rendeljük az újraelosztás szintjét, illetve az államadósság stockot, a hiánycél változatlanul tartása mellett. Ebből azt olvasni ki, hogy mi lazítanánk a költségvetésen, nekem mindenféleképpen új információ. De ha a dolog politikai oldalára térek, akkor nagyon szeretném, ha a Szocialista Párt választ adna arra, hogy mitől fordult meg a véleménye. Hiszen korábban azt mondta, hogy a Reformszövetség javaslatait hajlandó tárgyalni a parlamentben. A miniszterelnök úr is, Lendvai frakcióvezető asszony is így nyilatkozott. Ha most önök nem fogják támogatni a plafontörvény módosításának általános vitára való alkalmasságát, akkor az azt jelenti, hogy önök megváltoztatták a Reformszövetség anyagával kapcsolatos véleményüket. Ezzel semmi probléma nincs, csak szeretném kérdezni, hogy mégis mi történt. Miért kell most nekünk kimennünk, és a sajtónak azt mondani, hogy a szocialisták nem tartották egy héten keresztül sem az ígéretüket. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: A kormány részéről esetleg kíván-e reagálni? Nem. Szavazhatunk-e? Igen. Aki támogatja a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Kettő. Nem kapta meg a többséget. Köszönöm szépen. Hosszú, tartalmas vita, kétórás munka után rövid szünetet rendelek el. (Rövid szünet.)
Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat. Következik az egyes adótörvények és az azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/9179. számon. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm államtitkár asszonyt ismét. Kérem, hogy tegye meg szóbeli kiegészítését.
Karácsony Imréné szóbeli kiegészítése
KARÁCSONY IMRÉNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A T/7179. számú törvényjavaslat azt adórendszer 2009. és 2010. évi átalakításának irányaira tesz javaslatot. Összességében 7-800 milliárd forintos adóátrendeződést irányoznak elő. A versenyképesség javítása, a foglalkoztatás ösztönzése érdekében a törvényjavaslat tartalmazza a munkáltatókat terhelő bérjárulékok csökkentését, a személyi jövedelemadó-terhek jelentős mérséklését, illetve a magánszemélyek és a társas vállalkozások különadójának eltörlését. Az adócsökkentések forrását a forgalmi típusú adók, jelesül az áfa és a jövedéki adó emelésével, valamint a kedvezmények és mentességek szűkítésével teremti meg. Az intézkedéscsomag eredményeként szélesedik az adóbázis, a kivételek, mentességek, kedvezmények szűkítésével, megszüntetésével pedig egyszerűsödhet az adórendszer. Az adórendszeren belüli átcsoportosítás hosszabb távon olyan átfogó változások elindítására ad lehetőséget, amelyek csökkenthetik a munkához kapcsolódó közterheket, és a beruházások ösztönzésén keresztül gyorsítják a gazdaság növekedését, javulhat a vállalkozások helyzete. Jelentősen mérséklődik a jelenleg többletjövedelem elérését ellenösztönző marginális adókulcs, és jelentősen csökkenhet az adó. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy az általános vitára való alkalmasságot állapítsa meg. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kóka János képviselő úr kért szót. Megadom.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Azt szeretném javasolni, hogy a kormány vonja vissza ezt az adócsomag-javaslatot, mert a szakértők, közgazdászok, elemzők egyező állásponton vannak az SZDSZ-szel és a Reformszövetséggel, miszerint ez a módosító csomag, amit a Pénzügyminisztérium aláírásával a kormány beterjesztett, nem alkalmas a válság kezelésére, nem oldja meg Magyarország növekedési problémáit, nem segít munkahelyek megőrzéséhez és munkahelyek teremtéséhez. Van viszont az asztalon egy másik program, a Reformszövetség programja, amiről éppen vita folyt a parlamentben, ennek megfelelően javasoljuk az adótörvények újragondolását, és ahelyett, hogy értékes napok, hetek vesznének el, azt szeretnénk javasolni, hogy ezt a kormány vonja vissza, és terjesszen be egy olyan adócsomagot, amely Magyarország gazdasági problémáin segít. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További képviselői felszólalás? Molnár Albert!
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valamennyien tudjuk, ebben a bizottságban is többször elhangzott, hogy a magyar vállalkozások a környékbeli országok vállalkozóihoz képest hátrányban vannak, éppen a béreket terhelő adók miatt. A magyar gazdaság és a magyar társadalom nincs abban a helyzetben, hogy megtegye azt, amit ma Nyugat-Európában a válság kezelésére több ország megtesz, hiteleket vesz fel Németországtól kezdve mindenki, aki erre képes. Nekünk egy lehetőségünk van: úgy csoportosítsunk át, hogy közben javuljon a versenyképesség, megfeleljünk a válságkezelés követelményeinek, és a növekedés ösztönzése szempontjából megalapozhatunk a későbbi évekre a jelenlegihez képest egy jobb növekedési pályát.
A kormány benyújtott adócsomagja gyakorlatilag az adóstruktúra átalakítását célozza meg, illetve a mentességek, kedvezmények megszüntetését. Mindezt egy nagyon fontos cél, az egyensúly megvalósulása mellett. Szeretném előre bocsátani, hogy aki a mai bizottsági ülésről úgy fog kimenni, hogy itt adónövelésről van szó, az nem igazolható. 2009-ben az adóterhelés-csökkentés mintegy 129 milliárdot tesz ki, az adóterhelés-növekedés 128 milliárdot, tehát egyensúlyban van a kettő. 2010-ben, ha ugyanezt a globális számot nézzük, az adóterhelés csökkentése 740 milliárdot tesz ki, az adóterhelés növekedése 728 milliárdot. Mindez úgy következik be, hogy a vállalkozók számára mindkét évben jelentős adóteher-csökkenés fog megvalósulni.
A munkáltatói bérjárulékterhek 2009-ben mintegy 81 milliárddal, 2010-ben 281 milliárd forinttal fognak csökkenni. A vállalkozások számára ez azt jelenti, hogy 2009. július 1-től a minimálbér kétszereséig 5 százalékpontos csökkentés valósul meg a fizetett járulékban. Ez 2009-ben 81 milliárddal, 2010-ben 302 milliárddal csökkenti a vállalkozások kiadásait. A vállalkozásokat érintő tétel a rehabilitációs hozzájárulás háromszorosára emelése, de ez csak 2010-ben jelent számukra 21 milliárd növekedést. A munkáltatónál jelentkező, de igazából a munkavállaló jövedelmét csökkentő intézkedések közé tartozik az adómentes juttatások jövedelemadó-kötelessé tétele. Ebben a bizottságban is nagyon sokat beszéltünk arról, hogy számtalan kivétel van az adórendszerünkben, és ezeknek a mentességeknek, juttatásoknak a megszüntetése 2010-ben jelentkezik. A magánszemélyek különadója megszűnne 2010. január 1-től, ez mintegy 30 milliárd forintot jelent. A sávhatár 1,9 millió forintra emelkedik a személyi jövedelemadóban 2009. január 1-jéig visszamenőleg úgy, hogy az adókulcs és az adójóváírás nem változik. Ez 2009-ben 46 milliárd forintot hagy a munkavállalóknál. 2010-ben, amikor 3 millióig megy a sávhatár, és 19, illetve 38 százalékra változik az adókulcs, és az adójóváírás a jövedelem 19 százaléka, legfeljebb 11 970 forint lehet, ez 198 milliárdot hagy a munkavállalók zsebében.
A természetbeni juttatás adója változik, ez minimálisan befolyásolja ennek a két évnek az adóátcsoportosításait. A családi kedvezmény kivételével a személyi jövedelemadó-kedvezmények megszüntetése 2010-től további 3 milliárd forinttal növelik a kiadásokat. Adóterhet nem viselő járandósággá válik a családi pótlék, az anyasági támogatás, illetve a szociálpolitikai támogatás, bár összességében a 700 milliárdos átrendezéshez képest ez két év alatt nem éri el a 35 milliárd forintot. A tőkét terhelő adók csökkennek, 2009-ben 2 milliárddal, 2010-ben 51 milliárddal. Megszűnik a vállalkozások különadója, ami 2010-ben mintegy 210 milliárd forintot hagy a vállalkozásoknál. A társasági adókulcs 19 százalékra emelkedik egy új adóalap bevezetésével, ez 2010-ben 97 milliárd többletkiadást okoz a vállalkozásoknak, de összességében a vállalkozások különadójának megszüntetése miatt 51 milliárd pozitívummal jönnek ki. A fogyasztást terhelő adók esetében, amelyek elviszik az adócsökkentés bevételi oldalát, az áfa 3 százalékpontos emelése 2009. július 1-től 2009-ben 107, 2010-ben mintegy 250 milliárd forint többletkiadást jelent. Emellett a jövedéki adó emelése számottevő még, ez összességében 56 milliárd forint.
El lehet mondani, hogy ez az adócsomag nem jó, de ez az adócsomag egyensúlyban van, vagyis az államháztartási hiánycélt nem kell módosítani. Az a bajunk a Reformszövetség javaslatával, amit egyébként az előző bizottsági ülésen már elmondtunk, hogy abban vannak olyan elemek, amelyek megvalósíthatatlanok. A 2500 milliárdos állami vagyon gyorsított eladását nem tartjuk reálisnak, hogy csak néhány elemet említsek, a helyi iparűzési adó megszüntetését anélkül, hogy össze ne roppanna az önkormányzati rendszer, nem látjuk reálisnak, de hogy a vagyonadóból már 2009-ben 70 milliárd befolyjék, szintén irreálisnak tűnik. Úgyhogy a magunk részéről a betervezett adócsomagot reálisnak, bevezethetőnek tartjuk, és abból a szempontból, hogy megalapozhat egy jövőbeli jobb növekedési pályát, feltétlenül indokoltnak tartjuk. Ezért támogatjuk az általános vitáját. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tállai András képviselő úr!
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Az a furcsa helyzet állt elő, hogy az előző napirendi pontnál Kóka Jánost bíráltam az előterjesztésével kapcsolatosan, most viszont azt kell mondjam, hogy erről a törvényjavaslatról Kóka János fogalmazta meg legtömörebben a véleményét, amikor azt mondta, hogy a kormány vonja vissza ezt a javaslatát. Ebben maximálisan egyet tudunk érteni Kóka János volt miniszter úrral.
Való igaz, hogy október 9-én Magyarország miniszterelnöke megvilágosodott, rádöbbent, hogy válság van, nagy baj van az országban. Akkor is fűt-fát ígérgetett, válságkezelést, törvényeket, programot, azonban láthatjuk, hogy vajmi kevés valósult meg ebből mind ez ideig. A válságkezelésnek egyetlen része, amit a leggyorsabban és a leghatékonyabban tudott Gyurcsány Ferenc kezelni, az az, hogy maga az állam, a kormány ne menjen csődbe. El kell ismerni, hogy ezt a részét jól kezelte. Hozzáteszem, nem az ő érdeme, hiszen vele együtt felismerte az Európai Unió, az Európai Bizottság, az IMF is a kiváló üzleti lehetőséget, és a válságkezelés első eleme az volt, hogy a lehető leggyorsabban és a legnagyobb mértékben adósítsák el az országot. Ez sikerült is, olyannyira, hogy már november elején aláírt hitelszerződéssel rendelkezett Magyarország kormánya. Az európai uniós tagállamok közül elsőként. Azóta sem szorult rá ilyen segítségre más európai uniós tagállam.
Akkor joggal várhattuk azt az ígéretek alapján, hogy valóban válságkezelő lépések fognak következni. Már be volt ígérve, ami be is teljesült, hogy a válság el fogja érni a reálgazdaságot. Akkor azok az ígéretek hangzottak el, emlékszem Bajnai Gordon és Veres János miniszterektől, utóbbi azóta hallgat, nem vesz részt a válságkezelő ígérgetési hadjáratban, és magától a miniszterelnöktől, tőle naponta többször is, volt olyan nap, amikor három sajtótájékoztatót is tartott, hogy kész terve van a kormánynak a válságkezelésre, nyugodjon meg mindenki, rendben lesz az ország. Ehhez képest egy törvényjavaslat készült el, amiből törvény is lett, az a bizonyos bankmentő csomag, amiből azt kell hogy lássuk, a törvényjavaslat törvénnyé vált, a parlament többsége elfogadta, ugyanakkor a bankok nem kértek belőle. A bankok problémáját ez a törvény nem oldotta meg. Tehát valójában a pénzintézeteknek nyújtott segítséggel, támogatással nem éltek a megcélzottak, hiszen a probléma ennél sokkal súlyosabb volt. Kiderült, hogy az anyabankok a Magyarországon működő bankjaiknak nem kívánnak segítséget nyújtani. Így aztán a válságkezelés további lépései elmaradtak.
Hogy felgyorsítsam most már a hozzászólásomat, januárban újabb ígérgetések történtek. Gyurcsány Ferenc a fejére csapott, és azt mondta, legyen rendkívüli országgyűlés január 29-én. Kiderült, hogy ott sem sikerült előrelépni, nem történt semmilyen érdemi bejelentés, nem követték intézkedések. Majd február 16-án, a parlament kezdőnapján törvényjavaslatokat ígért Gyurcsány Ferenc két hét múlván, amiből egy hónap múltán lett egy törvényjavaslat, az előttünk lévő adótörvények. Azt kell lássuk, hogy ez nem válságkezelő program, ez pótcselekvés, ez azoknak az embereknek szól, akik még egy icipicit hisznek ebben a kormányban, hogy tesz valamit. De ha ennek a törvényjavaslatnak a tartalmát megnézzük, láthatjuk, hogy azokat a célokat, amelyeket kitűz: versenyképességet javít, növeli a foglalkoztatást, az ország gazdasági stabilitását megteremti, olyan gazdasági közeget hoz létre, ahol újra érdemes befektetni, semmiképpen nem tudja megvalósítani. Ennek a törvényjavaslatnak, most is hallhattuk kormánypárti képviselőtől, az a hatalmas nagy erénye, hogy a költségvetés egyensúlyban marad.
Uraim! Így nem lehet válságot kezelni. Ez nem a válságot kezeli, ez a kormány propagandáját szolgálja. Nagyon naiv embernek kell lennie annak, aki erre a törvényjavaslatra azt mondja, hogy ebben az országban történik valami. Úgyhogy, egyetértve Kóka János képviselő úrral, mi is javasoljuk, hogy a kormány vonja vissza törvényjavaslatát.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: A kormány kíván-e reagálni? Nem. Köszönöm szépen. Akkor szavazunk. Aki általános vitára alkalmasnak találja a törvényjavaslatot, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Aki nem? Tizennégy. Így nem kapta meg a többséget, a bizottság általános vitára nem találta alkalmasnak. Ezért a többségi véleményt Tállai András, a kisebbségit Kékesi Tibor fogja ismertetni. Köszönöm szépen. Ezzel a napirendi pontot lezártuk.
Következik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/9180. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell szintén döntenünk. Köszöntöm a kormány képviselőjét, és egy rövid szóbeli kiegészítésre megadom a lehetőséget. Tessék!
Varga Ágnes szóbeli kiegészítése
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ebben az előterjesztésben a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítására tesz javaslatot a kormány. Összesen öt intézkedést készítettünk elő ebben a csomagban. Az első és legfontosabb az öregségi nyugdíjkorhatár emelése. 2016-tól naptári évjáratonként 4 hónappal, 2027-ig összesen három évvel emelkedik az öregségi nyugdíjkorhatár. Az 1954-ben születettekkel kezdődik el a folyamat 2016-ban, és az 1962-ben született korosztállyal immáron 65 éves életkorban éri el a három évnyi emelés végét 2027-ben. Ez az intézkedés elsősorban demográfiai egyensúlyteremtő, ez idő alatt, a következő 18 évben a 62 éves korban várható további élettartam ennyit fog növekedni. Ez az intézkedés azt az egyensúlyt teremti meg, hogy az aktív járulékfizetéssel töltött időszak és a nyugellátásban töltött időszak egymáshoz viszonyított aránya nem változna.
A következő intézkedés az lenne, hogy a jövőben meg kell szüntetni a munkaviszonyt akkor is, ha valaki az öregségi korhatáron vagy a fölötti életkorban kéri a nyugdíjat. Ettől az intézkedéstől a kormány várakozása az, hogy mindenki nagyon meg fogja gondolni azt, hogy megszünteti-e a viszonylag stabil, jó keresetet biztosító munkajogviszonyát az öregségi nyugdíj érdekében, mert bár az öregségi nyugdíjkorhatár feletti életkorban kiegészíthető tetszőleges nagyságú munkajövedelemmel vagy vállalkozói jövedelemmel, feltehető, hogy a munkaszerződés kondíciói nem maradnak változatlanok.
A harmadik intézkedés az, hogy 2010-től a nyugdíjak évi rendszeres emelését sávos indexálással oldanánk meg. Az indexálás a jövőben továbbra is a fogyasztói ár és a nettó kereset valamilyen átlaga alapján alakulna, ennek különböző kombinációival változhatna attól függően, hogy a bruttó hazai termék növekedési dinamikája miként alakul. Két százalék alatti bruttó hazaitermék-növekedés esetén 100 százalékban a fogyasztói ár növekedése határozná meg a nyugdíj növelését. Két és három százalék közötti növekedés esetén 80 százalékban a fogyasztói ár, 20 százalékban a nettó keresetek alakulása, három és négy százalék hazaitermék-növekedés esetén 60 százalékban a fogyasztói ár, 40 százalékban a nettó keresetek alakulása határozná meg a januári nyugdíjemelést. És ha négy százalék fölött lenne a bruttó hazai termék növekedése, akkor a jelenlegi, változatlan svájci indexet kellene használni, amelyet 50-50 százalékban határoz meg a fogyasztói ár és a nettó keresetek alakulása.
A következő intézkedés lényegében nem új szabály lenne, csak a bevezetése 2013 helyett 2011-től történne, ez pedig egy jóval szigorúbb bonus-malus rendszer. Az öregségi nyugdíjkorhatár előtt igénybe vett, előrehozott nyugdíj a biztosításmatematikai összefüggéseknek megfelelően csökkenne. A korhatár előtt 1-12 hónappal nyugdíjba vonulóknak havonta 0,3 százalékkal csökkenne a nyugdíja, ha pedig valaki még ennél is korábban veszi igénybe az előrehozott öregségi nyugdíjat, akkor a 13-24. hónapig havonta 0,4 százalékkal csökkenne a nyugdíj nagysága. Ez már olyan tetemes nyugdíjcsökkentés, ami feltehetően gondolkodóba ejti a korhatár előtti nyugdíjat kérőket.
2010-től a 13. havi nyugdíj beépítésre kerülne az öregségi és egyéb nyugellátásokba, tehát mindazoknak, akik 2009-ben megkapják ezt az ellátást, a havi nyugdíj részévé válna. Minden egyéb esetben megszűnne ez a juttatási lehetőség. Ez a javaslat már a jövő évben 9-10 milliárd forint megtakarítást jelent önmagában. Kérem a bizottságot, hogy általános vitára tartsa alkalmasnak a társadalombiztosítási nyugdíjtörvény módosításait.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Borsos József!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A kormány előterjesztésében folyamatosan azt hallottuk, hogy megvonjuk, csökkentjük, megszüntetjük, ezután ez nem lesz elérhető. De nem hallottunk arról, hogy tartalmaz-e ez a jogszabály lényegi, strukturális módosítást ahhoz a rendszerhez képest, amire most azt mondja a kormány, hogy finanszírozhatatlan lesz, ha ez így megy tovább. Egyébként nem tartalmaz ilyet. Így is finanszírozhatatlan lesz, csak egyre alacsonyabb szinten és egyre rosszabbul. Teljesen hamis indoklással hozzák elénk ezt a jogszabály-tervezetet. Ugyanúgy, ahogy a '97-es nyugdíjreformnál a Világbank gépészkedése mellett, most is egy barkácsolás születik, aminek egyetlenegy célja van, hogy rövid távon pénzt vonjanak ki a rendszerből. Semmi más. Nem látunk semmilyen olyan lényegi elmozdulást a törvényjavaslat nyomán, ami egy normális, korszerű, az embereknek jó nyugdíjrendszer irányába mutatna, ezért ezt nem tudjuk támogatni, nem tartjuk alkalmasnak még általános vitára sem.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Barabásné Czövek Ágnes képviselő asszony!
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Nem akarok belekapaszkodni Borsos képviselő úr utolsó mondatába, hogy ez az embereknek nem jó. Nem tudom, milyen lenne az a nyugdíjrendszer, ami igazán jó az embereknek. A legjobb lenne, és ezt higgyék el, komolyan mondom, ha 25-től 40 éves korukig nyugdíjasok lennének nagy pénzzel, utána ráérnének dolgozni. De ez nem erről szól sehol a világon. Azt tudomásul kell vennünk, hogy mennyi az, amit közpénzből és járulékokból befizettek, és akik elérik a nyugdíjkorhatárt, abból el tudnak menni. Messze vagyunk attól a nyugdíjkorhatár-centrumtól, amivel a környező országokban nyugdíjba vonulnak. Tarthatatlan szerintünk, hogy ezzel a témával ne komolyan foglalkozzunk. A kormány letett elénk egy javaslatot, és itt a kormány képviselője elmondta, hogy milyen célokat próbáltak megfogalmazni. Tarthatatlan a jelenlegi rendszer, mindenképpen lépni kell, és gondolom, közösen akár javítani is tudunk rajta. Az MSZP általános vitára alkalmasnak tartja.
ELNÖK: Akar még valaki szólni? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nem. Akkor a kormány reagálását kérném.
VARGA ÁGNES (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Csak egyetlen mondattal reagálnék, ténykérdés, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát szolgáló paradigma típusú intézkedéseket kár keresni ebben az öt javaslatban, ezek parametrikus módosításai a nyugdíjrendszernek, és együttesen sem reformértékűek.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: A vitát lezárom. Most a szavazás következik. Aki általános vitára alkalmasnak találja a törvényjavaslatot, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Aki nem? Ez is tizennégy. Nem kapta meg a többséget. A többségi véleményt Borsos József, a kisebbségit Barabásné Czövek Ágnes ismerteti. Köszönöm szépen a közreműködést.
A 4. napirendi pontról még zajlik a plenáris ülésen a vita, módosító javaslat tudomásunk szerint nincs még benyújtva, de ha szükséges, hétfőn megtárgyaljuk.
Maradt az 5. napirendi pontunk, a teljes hiteldíj mutató (THM) szabályozásának szigorításáról, valamint a szükséges törvényi szabályozások előkészítéséről szóló határozati javaslat, H/8877. számon, MSZP-s képviselők önálló módosító indítványa. A módosító javaslatok megvitatására kerül sor első helyen kijelölt bizottságként.
Az ajánlás szerint két módosító javaslatunk van. Köszöntöm Kék Mónika főosztályvezető asszonyt.
Az első Pettkó András képviselő úr módosító javaslata. Kérdezem, hogy az előterjesztő nevében kíván-e valaki szólni. Nem, és az előterjesztő sincs jelen. A kormány kíván-e ehhez hozzászólni? Nem kíván. Akkor szavazunk róla. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A második Végh Tibor képviselő úr módosító javaslata. Az előterjesztő nincs jelen, a kormány nem kíván szólni. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A napirendi pont lezárása és az ülés bezárása
További módosító javaslatokról tud-e valaki? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor ezzel ezt a napirendi pontot is lezártam.
A bizottság befejezte munkáját. Várhatóan hétfőn 12 órakor lesz a most elmaradt napirendi pontok megtárgyalása. A következő bizottsági ülés újra kedden lesz. Köszönöm szépen. Mindenkinek további jó munkát.
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 00 perc.)
|
Domokos László |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit