KPSZB/13/2009.
KPSZB/131/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. április 15-én, szerdán 10 óra 05 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Dr. Oszkó Péter pénzügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása *
Dr. Oszkó Péter szóbeli tájékoztatója *
Tállai András hozzászólalása és a válasz *
Dr. Kóka János hozzászólalása és a válaszok *
Horn Gábor felszólalása és a válaszok *
Szijjártó Péter hozzászólása *
Borsos József hozzászólása és a válaszok *
Schmidt Ferenc hozzászólása és a válaszok *
Mádi László ismételt hozzászólása *
Döntés a miniszterjelölt alkalmasságáról *
Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Hadházy Sándor szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
Az adózás rendjéről szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról *
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Burik Mária szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Gordos József szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Botka Lajosné (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Horn Gábor (SZDSZ)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Molnár László (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Varga Zoltán (MSZP) dr. Katona Bélának (MSZP),
Ágh Péter (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Babák Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Balla György (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Schmidt Ferencnek (Fidesz),
Schmidt Ferenc (Fidesz) Molnár Oszkárnak (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Ágh Péternek (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Szijjártó Péternek (Fidesz),
Dr. Kóka János (SZDSZ) Horn Gábornak (SZDSZ)-
Dr. Oszkó Péter, a Deloitte Magyarország Zrt. elnök-vezérigazgatója, miniszterjelölt
Keller László, a Pénzügyminisztérium államtitkára
Hadházy Sándor (Fidesz), előterjesztő
Asztalosné Zupcsán Erika, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Burik Mária, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Gordos József, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 05 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit, jó napot kívánok. Köszöntöm a bizottság munkatársait, tagjait, a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm a bizottsági ülésünk iránt érdeklődőket, és köszöntöm meghívott vendégeinket is.
A kiküldött írásbeli meghívóhoz nem érkezett kiegészítés, úgyhogy először erről kell döntenünk. Kérdezem, ki az, aki a napirendi javaslattal egyetért. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Köszönöm. A bizottság elfogadta napirendjét. Kóka János milyen ügyben jelentkezik?
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): A napirend elfogadása előtt jelentkeztem, tisztelt elnök úr. Szeretném kérni a plafontörvény tárgyalásának levételét a napirendről.
ELNÖK: Jókor jelentkezett, képviselő úr. Ezt tehát a bizottság majd leveszi napirendjéről. Megkezdjük a bizottság ülését.
Dr. Oszkó Péter pénzügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
Rátérünk az 1. napirendi pontra, a pénzügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatására a Házszabály 132. § (3) bekezdése alapján. Köszöntöm Oszkó Péter urat.
Elöljáróban hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy nem kis bátorságról, sőt, már-már vakmerőségről tesz tanúbizonyságot. A mai időszakban talán nem jókívánság, ha valakinek azt mondják, hogy legyen pénzügyminiszter. Kopits György szavaival az elmúlt évek fiskális alkoholizmusának, nyugodtan mondhatom, költségvetési ámokfutásának következményeit tapasztalhatjuk meg, hiszen az elmúlt néhány év arról szólt, hogy Magyarországon az államháztartásban rekordhiány alakult ki, az államadósság 2002-től folyamatosan növekedett. Az elmúlt éveket sorozatos adóemelések, átgondolatlan intézkedések, rögtönzések, hogy ne mondjam, idézve itt egy leköszönt miniszterelnök elhíresült beszédét, trükkök százai jellemezték. Gondoljunk csak az autópálya-elszámolások ügyére vagy éppen az ötéves adócsökkentés visszavonására.
Annyit akartam tehát elöljáróban jelezni, hogy valóban bátorság kell ahhoz, ha valaki ma erre a pozícióra jelentkezik, hiszen megroggyant államháztartás és kiszáradt állampapírpiac, valamint egy leértékelődő tőzsde várja azt, hogy az új pénzügyminiszter milyen cselekvési programmal, milyen intézkedésekkel áll majd elő. Arról már nem is beszélek, hogy a külföldi hitelezők és befektetők bizalmát is vissza kell nyerni, mivel különösen szeptember óta több mint 1900 milliárd forintnyi magyar állampapírt adtak el a külföldiek, tehát egyfajta menekülés van a magyar állampapíroktól. Summa summarum, nem akarom hosszúra nyújtani a bevezetőt, izgatottan és érdeklődéssel várjuk, hogy Oszkó Péter úr milyen elképzelésekkel, gondolatokkal kívánja miniszteri meghallgatását bevezetni. Parancsoljon! Öné a szó.
Dr. Oszkó Péter szóbeli tájékoztatója
DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen. Sok szeretettel köszöntök én is mindenkit. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm előre is az együtt érző szavakat, ezeket személyes biztatásnak szeretném venni. Én úgy értelmezem a mai meghallgatást, hogy lényegében a személyes képességeimről, alkalmasságomról, felkészültségemről lesz szó. Rögtön az elején szeretném mondani, hogy ha programpontok ismertetését várná tőlem bárki, az nyilvánvalóan idő előtti. Programja a kormánynak lesz, és ez kerül majd ismertetésre. Én magam ilyen részletekbe nem fogok tudni belemenni, személyes véleményt, szakmai elképzeléseket természetesen szívesen mondok sok kérdésről.
Ami a feladatot illeti, valóban nem könnyű. Nagyon-nagyon hosszú gondolkodás előzte meg, mielőtt döntésre jutottam. Ezt pusztán egy szakmai, válságkezelési feladatnak tekintem. Azt gondolom, hogy a megoldandó problémák ma elsősorban a külső környezetből, a világgazdasági eseményekből fakadnak. A hazai költségvetés az elmúlt néhány év, a 2006-tól kezdődő évek munkájának eredményeként, ha nem lennének ilyen nehezek a külső körülmények, egyensúlyi pályán lenne. Sokkal könnyebben vállaltam volna el ezt a szerepet, ha nem kellene ilyen világgazdasági kihívásokkal számolnunk. Tehát elsősorban válságkezelési feladatom lesz, ettől függetlenül olyan intézkedéseket lehet csak ésszerűen megtenni, amelyek hosszú távra megfelelő építkezési alapot teremtenek a magyar gazdaság, a magyar pénzügypolitika számára.
Mik lesznek a főbb kritériumok, főbb pontok? Az első egy olyan egyensúlyi pálya megtartása, ami biztosítja Magyarország számára hosszú távon az eladósodottság csökkentését, a költségvetési hiány leszorításának lehetőségét. Mindezt egy olyan pénzügyi környezetben, ahol azt látjuk, hogy napról napra, hónapról hónapra a feladatot megnehezítő prognózisok látnak napvilágot. Nyilván senki előtt nem titok, hogy az IMF, az OECD előrejelzése az eurózónára a korábbi hónapokhoz képest romlik, hogy Németország vonatkozásában akár már 5 százalékos recesszióról is beszélünk, aminek közvetlen hatása lehet a magyar pénzügypolitikára, a hazai lehetőségekre is. Ettől függetlenül azt gondolom, és ez nyilván a későbbi vita tárgya lesz, hogy az esetlegesen mélyülő recesszió eredményeként kockázatosabbá váló költségvetési finanszírozás, az automatikusan növekvő költségvetési hiány nem kezelhető egyszerűen, rövid távú fiskális intézkedésekkel. Az adócentralizáció növelése tehát nem járható út. A költségvetésnek olyan szerkezetét kell tudni megtalálni, ahol az ésszerű megtakarítási lehetőségek és a növekedés serkentése egymással egyensúlyban van, és ilyen módon tudja megtalálni azt az adósságpályát, amely hosszú távon a gazdasági növekedést és a fenntartható finanszírozást is segíti.
A korábbi elemzéseinket, nyilatkozataimat tudom idézni, ha arról akarok beszélni, hogy a költségvetésben milyen szerkezeti kiigazítási és az adószerkezet tekintetében milyen támogatandó változtatási lehetőségeket láttunk. A költségvetésben korábban sok szakmai elemzés folytán megpróbáltuk kimunkálni azokat a fő kiadási számokat, amelyekről úgy látjuk, hogy például a visegrádi hármakhoz képest lemaradásban vagyunk. Ezek a fő kiadási számok viszonylag egyértelműek. A kamatkiadásokkal azonnali intézkedések révén nem sokat tudunk tenni, a kamatkiadások olyanformán csökkenhetnek, ha a tőketartozásunk vagy a kockázati felárunk csökken. Ehhez kell egy hiteles gazdaságpolitikát találnunk. Nyilvánvalóan tudjuk, hogy körülbelül a GDP 1-1,5 százalékát kitevő hátrányban vagyunk az állam működésében, illetve a gazdasági célú kiadások tekintetében. Szeretnénk itt megtakarítási lehetőségeket elérni, és ez nyilvánvalóan része lesz a kormányprogramnak. Sajnálatos, és nem tudjuk véka alá rejteni, hogy a költségvetési kiadások tekintetében a visegrádi hármakhoz képest a legnagyobb lemaradásban a szociális kiadások területén vagyunk, a GDP 4 százalékánál többet költünk ezekre a célokra, mint mások. Nem véletlen, hogy a formálódó kormányprogramnak ezeket a kérdéseket is elő kell vennie.
Ezzel együtt, ahogy említettem már, nem gondolom, hogy pusztán fiskális megszorításokkal egyensúlyi pályára lehetne állítani a magyar gazdaságot és az országot. Adósságot csak úgy lehet kinőni, ha a jövedelemtermelő képességünk is megfelelő mértékben nőni tud. Ehhez meg kell találni a megfelelő intézkedéscsomagot. Láthatóan ebben a gazdasági környezetben egyik napról a másikra fogyhatnak a források anélkül, hogy a hazai gazdaságban bármiféle intézkedést tennénk. Tehát azáltal, hogy a recessziós kilátások az eurózónában rosszabbak, mint gondoltuk, Németországban is rosszabbak, mint gondoltuk, a gazdaságélénkítésre fordítható források fogynak itthon. Ezért nyilvánvalóan egyértelmű prioritás, hogy a meglévő forrásainkat és amit még elő tudunk teremteni, teljes egészében az aktívak számának növelésére, a foglalkoztatottak számának növelésére, az aktivitás növelésére kell fordítani. Olyan programot próbálunk és kell összeállítani, ami kifejezetten ezt a célt szolgálja. Az adórendszer átalakításának is olyan irányba kell mennie, hogy akár a foglalkoztatottak, akár a foglalkoztatók oldalán olyan típusú könnyítéseket vetítsen előre, amelyeket alapvetően azt segítik, hogy minél többen járuljanak hozzá Magyarországon ahhoz, hogy a megtermelt javak nagysága is, értéke is növekedjen.
Az is nyilvánvaló, ezzel sok újat nem mondok, hogy ezt akár adóátrendezés formájában is érdemes lehet megtenni. Az adóátrendezés segítheti az aktívak előnyben részesítését és azt, hogy egyfajta szolidaritási elv is érvényesüljön, a vagyonosabbak, a nagy vagyonnal rendelkezők akár vagyonadó formájában járuljanak hozzá azokhoz a terhekhez, amelyek csökkentése azt segíti, hogy a foglalkoztatás motiválva legyen a magyar gazdaságban. Ezzel azt is jelezni akartam, hogy programkérdésekben milyen mélységig tudok elmenni. Szeretném még arra felhívni a tisztelt bizottság figyelmét, hogy minden kérdésre próbálok a lehető legkimerítőbben válaszolni, de ha olyan helyzet elé állítanak, hogy egy adott adónak hány százalék lesz a kulcsa, azt értelemszerűen el kell hárítanom, mert pillanatnyilag nincs kompetenciám ilyen kérdésekről végleges nyilatkozatot tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük a rövid szóbeli tájékoztatást. A bizottsági tagok kérdéseire, észrevételeire kerül sor. A hagyományainknak megfelelően kormánypárti-ellenzéki metszetben kívánnék szót adni mindenkinek. Elsőként megadom a szót Szabó Lajos alelnök úrnak.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Alkalmazkodunk a Házszabályhoz és a kialakult gyakorlathoz, amelynek alapján a jelölt személyi alkalmasságáról kell dönteni. A szaktörvényekről, amelyek a bizottság hatáskörébe tartoznak, akkor fogjuk tudni lefolytatni a vitákat, amikor a kormány be fogja nyújtani, és a Pénzügyminisztérium megfelelő képviselője jelen lesz, aki a törvények által tükrözött szakmai, politikai véleményeket tudja képviselni. Mi a magunk részéről, a jelöltről eddig megkapott háttéranyag, illetve a bevezetőben elmondottak alapján, támogatni fogjuk miniszterjelöltségét, igennel fogunk szavazni. Köszönöm.
ELNÖK: Tállai András következik.
Tállai András hozzászólalása és a válasz
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelettel köszöntöm én is a miniszterjelölt urat és a bizottság tagjait. Rövid kérdéseket írtam fel magamnak, néhány szakmai jellegűt, egy szervezeti-személyi jellegűt és egy politikai jellegűt, ha megengedi a miniszterjelölt úr. Az első kérdésem az, hogy hogyan vélekedik az IMF-hitelről. Hogyan látja most az ország helyzetét? A Gyurcsány-kormány által felvett IMF-hitel meddig lesz elegendő az ország számára? Ha pénzügyminiszter lesz, kezdeményez-e újabb tárgyalásokat az IMF-fel a hitel átütemezésére vonatkozóan, illetve újabb hitelcsomag felvételére vonatkozóan? Magyarul arra szeretnék választ kapni öntől, hogyan látja az ország finanszírozási helyzetét. Az IMF-hitel módosítása, bővítése, átalakítása nélkül finanszírozható-e tovább az ország?
A második kérdés az adórendszerrel kapcsolatos. Azt szeretném megkérdezni, hogy önnek volt-e valaha offshore cége, és mint az ország legnevesebb adótanácsadója adott-e valaha olyan tanácsot, hogy az adózási kérdéseket az adott ügyfél offshore cégen keresztül intézze. Most mi az offshore cégekről a véleménye?
Hogyan vélekedik az adórendszer átalakításáról? Nem kulcsokat szeretnék hallani, hanem például azt, hogy az adózás rendjéről szóló törvény ma már annyira szigorú és bonyolult, olyan lehetőségeket ad az APEH munkatársainak, hogy ha az adózáson keresztül nem tudják jól megbüntetni az adózókat, akkor egyszerűen megfizethetetlen bírságokat szabhatnak ki, amelyek nincsenek arányban az elkövetett mulasztásokkal. Egyáltalán tud-e arról, hogy az APEH munkatársai lényegében, kihasználva a törvény adta lehetőségeket, visszaélnek ezzel a lehetőséggel? Legalábbis a vállalkozók így érzik. Ma már annyira "rászálltak" az adózókra, hogy ezzel a lehetőséggel visszaélnek. Gondol-e esetleg arra, hogy ezt a lehető leggyorsabban át kellene alakítani?
A harmadik kérdést mint polgármester szeretném feltenni. A Bajnai-csomag egyik félmondata az volt, hogy tovább szeretné csökkenteni az önkormányzati támogatásokat. Viszont az önkormányzatoktól további hatékonyságnövelést várnak el. Mi az ön véleménye? Egyetért-e azzal, az Állami Számvevőszék véleményével szemben, hogy tovább lehet csökkenteni az önkormányzatok állami támogatását?
A következő kérdésem a Pénzügyminisztérium szervezetére és a személyi ügyekre vonatkozik. Nagyon szívesen meghallgatnánk, hogy milyen személyi elképzelései vannak. A régi felállás politikai államtitkár, közigazgatási államtitkár volt, most az államtitkár mellett szakállamtitkárok dolgoznak. Hogyan látja, ezen szükséges-e változtatni? Nagyon szívesen hallanánk öntől például, hogy ki lesz az államtitkára, mert a költségvetési bizottság tagjait mégis csak érdekli, hogy kivel kell tovább dolgozniuk.
Végezetül egy politikai kérdés. Megdöbbenve hallgattam tegnap Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölt, néhány perccel később miniszterelnök véleményét a politikáról, a politikusokról. Megdöbbentően lekicsinylő véleményt mondott a politikusokról, legyenek kormánypártiak vagy ellenzékiek. Kifejtette, hogy nem politikai tevékenységnek, hanem válságkezelésnek tekinti a feladatát. Ön is ezzel kezdte. Önnek milyen szándékai vannak? Egy év múlva ön is kijelenti azt, hogy nem kíván a politikában dolgozni? Elvégzi a maximum egyéves munkáját, és elköszön? Ha erről ez a véleménye, akkor őszintén mondja meg, hogy valójában mi az ön motivációja! Komolyan gondolja valaki, hogy az ország jelenlegi helyzetében egy pénzügyminiszternek maximum egy évben kell vagy lehet gondolkodnia? Aki miniszterséget vállal, annak munkáját a választópolgároknak kell megítélniük. Ön úgy lesz pénzügyminiszter, hogy nem találkozott a választópolgárokkal. És ha most ön is kijelenti, hogy egy év múlva semmiképpen nem áll a választópolgárok elé, akkor mit tekint ön kontrollnak? A politikában mégis csak az a kontroll, ha kiállunk a választópolgárok elé, és a választópolgárok mondanak véleményt. Az ön munkájából éppen ez fog hiányozni. Kíváncsi lennék arra, hogy elvileg mi erről az álláspontja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszterjelölt úr, parancsoljon! Válaszadásra megadom a szót.
DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Az IMF-hitelről és a magyar államháztartás finanszírozásáról azt gondolom, az IMF-hitel jelenleg azt biztosítja Magyarország számára, hogy megfelelő válságkezelő csomagot tudjon összerakni, legyen erre ideje. Ilyen szempontból az IMF-hitel nagyon pozitív szerepet tölt be. Ezzel együtt hosszú távon az a cél, hogy a magyar államháztartás, a magyar gazdaság finanszírozása a piacról legyen megoldható. A programnak elsőként ezt kell megcéloznia, aztán minden más kérdés az idő haladtával el fog dőlni.
Ami azt a kérdést illeti, hogy volt-e, van-e offshore cégem, az a válaszom, hogy nincs, és nem is volt soha. Kizárólag olyan tanácsot adtam ezzel kapcsolatban bárkinek, aki hozzám fordult, hogy egy ilyen típusú cég fenntartásának milyen jogszabályi korlátai, milyen kockázatai vannak, miért nem szabad ilyet alapítani, működtetni. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy ne dolgoztam volna olyanokkal, akik nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is végeztek tevékenységet. Nagyrészt olyan cégcsoportokkal, olyan befektetőkkel dolgoztam, akik egyszerre több országban is tevékenykedtek, de el kell tudni különíteni ezt a két kérdést egymástól. Minden olyan esetben, ahol az a kérdés merült fel, hogy mesterségesen, imitáltan használja valaki a külföldi cégét, minden tanácsom kifejezetten arra irányult, hogy hagyjon fel vele. Szívesen mutatok majd példákat is arra, hogy ilyet semmiképpen nem tanácsos tenni.
Az adóhatóságot illető kérdés. Azt gondolom, kevesen rendelkeznek több tapasztalattal arról, hogy az adóhatóság és az adózók viszonyában milyen kellemetlenségek merülnek fel. Nagyon sok konkrét esetben jártam el szakértőként. A cél két dolog kell hogy legyen. Egyrészt, hogy minél inkább segítsük az adóhatóságot, hogy a formai szemléletű ellenőrzések, vizsgálatok és az öncélú bírságolás helyett a tartalmi szemléletű, a valós visszaéléseket kiszűrő megállapításokat tudjon tenni. Azt gondolom, erre mindenkiben megvan a szándék, és ilyen fejlődési irány ki is mutatható. A fejlődés sosem áll meg, tehát ezt lehet tovább folytatni. A másik pedig, hogy a szabályozási oldalon is meg kell tenni mindent, ami ebben a munkában motiválja és segíti az adóhatóságot. Azt kell mondjam, hogy e tekintetben tele vagyok ötletekkel. Nagyon sok olyan jogszabályi lehetőség van még, ami segíthet az adóhatóságnak abban, hogy kiszűrje a visszaéléseket, és képes legyen elkülöníteni a visszaélést elkövető adózót az olyanoktól, akiket csak formai alapon lehetne megbírságolni.
Ami az önkormányzatokat illeti. Az önkormányzati intézményrendszer, a jelenlegi önkormányzati szerkezet biztosan tartalmaz még megtakarítási lehetőségeket Magyarországon. Amit mondtam, hogy a visegrádi hármakhoz képest milyen túlköltéseink vannak, és az állam működése során még mindig vannak hatékonysági tartalékok, ez részben az önkormányzati rendszerben található meg. Ez nem azt jelenti, hogy a jelenleg működő intézményrendszer mellett nagyon könnyű lesz megtakarítási lehetőségeket találni. Az intézményrendszer és a feladatmeghatározások jellegéből adódóan vannak bizonyos kötöttségek, de ezek tartalmazzák igazán a megtakarítási lehetőségeket.
A Pénzügyminisztérium személyi kérdéseit picit idő előttinek érzem, elnézést kérek. Még nem járok be a minisztériumba, még nem kezdtem el dolgozni a munkatársakkal, tehát erről nincs lehetőségem véleményt formálni. Azt a politikát szeretném követni, hogy nem vonnék le senkiről következtetést addig, amíg nem ismerem kellő alapossággal. Kérem, hogy erre adjanak nekem időt.
Ami pedig a politikát és a politikai logikáról alkotott véleményemet illeti, jogi diplomával rendelkezem, jogi tanulmányaim során politológiát is tanultam. Itt nagyon alaposan a fejünkbe verték - hogy terminus technicusokat használjak -, hogy mi a politika bináris logikája, mi az az értékrendszer, aminek alapján a politika működik, kell működnie. Ez az értékrendszer nyilván meghatározza a politikusi működést. Nem gondolom, hogy értékbeli csoportokat szeretnék képezni foglalkozás szerint, és máshová szeretném általában a politikusokat elhelyezni, mint bárki más. Nincs semmilyen előítélet bennem, minden szakmának megvannak a maga kiválóságai, és megvan a maga logikája. Tökéletesen értem, és azt gondolom, el is kell hogy fogadjam a politika logikáját és azt, ahogy a politika, a politikai pártok működnek. Ezzel együtt ez nyilván okozhat olykor érdekkonfliktusokat, okozhat vitákat. Tökéletesen késznek érzem magam arra, hogy ezeket a vitákat lefolytassuk, különösen, hogy én is ebben a szférában fogok dolgozni. Valóban szakértőnek tituláltam magam, ez elsősorban az előéletemmel kapcsolatos minősítés volt, de önökkel fogok együtt dolgozni, tehát ennek a szférának a működési logikáját kell hogy kövessem.
Valóban egy évre terveztem elvállalni ezt a funkciót. Képviselő úr rákérdezett a motivációmra. Ennek nagyon sok összetevője lehet, nem tudom, mennyit kell részletesen megosztani önökkel. Ezt ígértem a feleségemnek, ez egy apró, és nem feltétlenül a legfontosabb szempont. De ez nem azt jelenti, hogy egy évig felelőtlenül szeretnék eljárni, semmiért nem szeretnék kiállni, semmiért nem szeretnék felelősséget vállalni. Szakmai vagy bármilyen jellegű karrieremet ebben az országban tervezem. Valóban úgy tervezem, hogy szakmai feladatokat szeretnék ellátni, de jelen esetben, egy válságkezelés időpontjában segíthet a szerepemet ellátni. Olyasfajta kötöttség, ami azt jelentené, hogy nekem kizárólag népszerűséget jelentő intézkedésekre kellene fókuszálnom, mert a jövő évben a választók bizalmát szeretném elnyerni, általában akár működhet is a politika logikája szerint, de egy ilyen súlyos válságkezelési feladat mellett ez legalább akkora kötöttség, mint amekkora lehetőség. Soha nem nyilatkoztam olyat, hogy akár 5-10 év múlva ne kacsingatnék a politika felé, mert olyan típusú ambícióim vannak, hogy ha tudok jót tenni, akkor szeretnék jót tenni. Mindössze abban szeretnék egyértelmű lenni, hogy nem vetem alá a jövő tavaszi népszerűségnek mindazt, amit szakmailag helyesnek tartok, és amit szakmailag szeretnék kivitelezni. Az én motivációm ilyen szempontból világos és tiszta. Továbbra is abba a szakmai közösségbe szeretnék tartozni, ahová eddig tartoztam. Ott meg leszek méretve. A választók felé, úgy tudom, a parlament, a parlamenti képviselők tartoznak felelősséggel, hiszen őket választják közvetlenül, de egyfajta közvetlen felelősség nálam is megvalósul, tehát rólam, a szakmai munkámról is ki fog alakulni egy vélemény, lesz majd valamiféle kritikája vagy méltatása a sajtóban. Ez alól nem is akarom kihúzni magam, és ez akár kellő kontrollt is fog gyakorolni a működésemre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Említette, hogy a szociális kiadások vonatkozásában lát takarékosságra lehetőséget. Köztudott Magyarországon, hogy a legális jövedelmek nem mindig tükrözik a valós anyagi helyzetet. Ilyen körülmények közepette hogyan kívánja, milyen logikával, milyen értékek mentén ezt a fogyókúrát, ezt a megszorító csomagot végigvinni Magyarországon? Hiszen nagyon sok elődjének beletört ebbe a bicskája.
Az adótörvények menetrendjéről is kérdezném, hiszen ez a bizottság kompetens költségvetési és adóügyekben. A munka tervezése okán is kérdezném erről, mivel alapvetően a módosítások nagy része parlamenti tárgyalást igényel. Mikor tud előállni ezzel a csomaggal, és körülbelül milyen menetrendben várható egy átfogó adótörvénycsomag megszületése? Ragaszkodik-e ahhoz a nullszaldós variációhoz, amit korábban már egy verzióban a parlament elé terjesztett az elődje? Erről szeretnénk többet hallani a főbb irányokat tekintve.
Ki lesz az erős miniszter? Ön mire kapott megbízást? Nyilvánvalóan egyeztették Bajnai Gordonnal, illetve Vahl Tamással, hogy a gazdasági szereposztás milyen lesz. Egy miniszter alkalmassága vonatkozásában tudni kell, hogy egy erős emberként lép be a képbe vagy pedig mellérendelt szereplőként. Ha mellérendelt szereplő lesz, akkor kérdéses, hogy a fiskális folyamatok primátusa meg tud-e valósulni.
Melyik lenne az a pont, amikor azt mondja, hogy feláll, és nem folytatja tovább? A szakértői státusnak az a sajátossága, hogy nem szenvedi a politika narkotikumát, igazából politikai háttere sincs, ezért mondhatja azt, hogy ez az a pont, amikor nem tudja nyugodt lelkiismerettel tovább folytatni a munkáját.
Apró kérdések. Milyen rendszámú autóval jár? Magyar, szlovák vagy egyéb? Mi a véleménye a Soros-alapnak az OTP-vel kapcsolatos pénzügyi manőveréről, ami nem teljesen tisztázott máig sem? Milyen prognózist állítana a gazdasági növekedésre és a munkanélküliségre vonatkozóan? Mert az intézkedéseket ehhez kellene igazítani, enélkül a fundamentum nélkül az intézkedések a levegőben lógnak, emiatt nem látunk tisztán. Volt egy vita az Államadósság-kezelő Központ és a Magyar Nemzeti Bank között a valutatartalék feltöltésével kapcsolatosan. Az Állami Számvevőszék is megszólalt ebben az ügyben. Kíváncsi lennék a szakmai véleményére, mert sajnos van egy szemérmesség a magyar közéletben a bankok vonatkozásában is. Aki kritizál, azt sokan azzal a jelzővel illetik, hogy demagóg. A Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatosan megint csak van egy ilyen típusú védettség. Önnek mi a szakmai véleménye a valutatartalékok kapcsán, mert az IMF-hitel igénylése nem kis mértékben ennek következményeképpen állt elő, és jó lenne tisztán látni. Tehát a jövőre vonatkozóan ön mit tartana szerencsésnek?
Rengeteg kérdésem lenne, de korlátozom magam, és várom válaszait. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kóka János!
Dr. Kóka János hozzászólalása és a válaszok
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Pénzügyminiszter-jelölt Úr! Két jókívánsággal kezdeném. Megismerhettük a szakmai krédóját a Reformszövetség és korábban a CEMI tanulmányából. Azt kívánom önnek, hogy ne adja fel ezeket az ambícióit. Nem annyira arra gondolok, hogy ne vegye figyelembe a makropálya által adott lehetőséget. Úgy érzem, hogy ha valaki a piacról bekerül az államigazgatásba, akkor a politika, az apparátus mind-mind megpróbálja foglyul ejteni, megpróbálja lecsiszolni azokat a kitüremkedéseket, amelyek netán még valami jót tennének az országgal. Azt javaslom, hogy semmiféleképpen ne hagyja ezt. A másik, amit szeretnék kívánni Tállai úrral szemben és Mádi képviselő úrhoz kapcsolódva, hogy a politika szokásos reflexeit ne tegye magáévá, és igyekezzen a következő évi választások és a népszerűségi mutatók helyett a következő generáció érdekére helyezni tekintetét. Hiszen akkor lehet beállítani egy helyes arányt a stabilizáció, az adócsökkentés és egyéb fiskális és gazdaságpolitikai szempontok között, ami Magyarország érdekeit hosszú távon szolgálhatja.
Néhány kérdésem is lenne, ha megengedi. Adómértékekről nem tudunk beszélni, ezt a makropálya ismeretében fogja tudni elmondani, illetve a törvényjavaslataiban tükröztetni. Ezért az első kérdésem az, lát-e lehetőséget általában arra, hogy részben a nemzetközi gazdasági válság által generált likviditásproblémát az állam eszközeivel, a Pénzügyminisztérium hatáskörében valamilyen módon orvosoljuk? Mire gondolok? Van néhány olyan, az adózás rendjéről szóló törvényben kódolt intézkedés, amelyek százmilliárdos mértékben szívnak el pénzeket a vállalkozásoktól, és ugyanennyivel javítják az állam likviditását. Az adófeltöltési kötelezettségekről beszélek, olyan adófizetési szabályokról, amelyek likviditást vonnak ki a vállalkozói szférából, és likviditást adnak az államháztartásnak. Lát-e arra lehetőséget, hogy ezeket átrendezzük? Különösen azért kérdezem, mert a régióban néhány ország kifejezetten tett ilyen intézkedéseket annak érdekében, hogy javítsa főként a kis- és középvállalkozások pozícióját. Tervez-e lépéseket a késedelmes állami fizetések megszüntetése érdekében? Hiszen úgy érzem, nagyon sokszor a lánctartozások első eleme maga az állam, amely későn fizeti ki a megrendeléseit.
A második kérdéskör a transzparenciával kapcsolatos. Magyarországon az utóbbi években a nagyon sok jogos vagy kevésbé jogos kritika között mindig megjelent, szerintem jogos kritikaként, hogy a költségvetés tervezése és végrehajtása teljesen intranszparens. Mintha bizonyos adatoknak kizárólag a Pénzügyminisztérium lenne birtokában, és ezekkel az adatokkal élve úgy tud játszani a számokkal, hogy sem a politika, sem a közvélemény számára nem teszi lehetővé a valódi folyamatok világos felismerését. Nagyon sok esetben ezzel a Pénzügyminisztérium nemcsak a parlamentet, nemcsak a koalíciós partnerét, hanem saját kormányának tagjait is megtéveszti, ahogy láttuk ezt 2006-ban, amikor egy valójában 10 százalék fölé kúszó hiányt 5 százalékosnak próbált bemutatni a Pénzügyminisztérium akkori vezetése, jelentős politikai konfliktusokat okozva ezzel. Hogyan gondolja pénzügyminiszter-jelölt úr javítani a költségvetés tervezésének és végrehajtásának transzparenciáját?
A következő kérdésem az adóbürokráciával kapcsolatos. Tervezi-e a kisadók megszüntetését, a kedvezmények, mentességek, kivételek megszüntetését? Elvi jelleggel kérdezem ezt, mert nincs ennek közvetlen összefüggése azzal, hogy mekkora adószintcsökkentésre ad lehetőséget a tervezett makropálya. Nagyon nagy híve voltam a Reformszövetség anyagában azon fejezeteknek, amelyek az adószint csökkentése mellett kifejezetten ebbe az irányba próbáltak meg ellépni.
Végül, de nem utolsósorban szeretném megkérdezni, hogy milyen kapcsolatot tervez a Magyar Nemzeti Bankkal? Hogyan látja a fiskális és a monetáris politika együttműködésének lehetőségét a válsághelyzet kezelése érdekében? Különösen azért, mert több közgazdász abban gondolkodik, hogy a monetáris bázis szélesítésével, a készpénzkínálat speciális célú növelésével lehetne többletlikviditást adni a kis- és középvállalkozásoknak. Sietek megjegyezni, hogy ez nem az az álláspont, amit az SZDSZ oszt, de szeretném megkérdezni, hogy milyen elképzelései vannak ezzel kapcsolatban. Lát-e arra lehetőséget, hogy a monetáris politika eszközeivel szintén segítsük ezt a bizonyos, az első pontban meghivatkozott likviditásproblémát? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszterjelölt urat illeti a szó. Parancsoljon!
DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Jegyzetelek szorgalmasan, de ha ne adj' isten, valamit kihagynék, nyugodtan vonjanak felelősségre érte. Rögtön az első kérdés a szociális hatékonyságjavításra, a meglévő feszültségekre és a feketegazdaságra vonatkozott. Nagyon köszönöm a kérdést, valóban nagyon fogós probléma, de ezzel együtt is az egyik "kedvencem". Kétségtelen, hogy sok adóprogramban, aminek a kidolgozásában közreműködtem, lényegében a legfajsúlyosabb problémaként a feketegazdaság méretét és kezelhetetlenségét azonosítottuk be. Mindig is úgy gondoltuk, hogy ez ellen küzdeni kell, ezzel szemben fel kell lépni. Ehhez képest mondtam azt a bevezetőmben, hogy ilyen gazdasági környezetben még talán ezt is megelőző prioritás az aktivitás serkentése. Nem tehetünk olyan intézkedést, amivel ugyan küzdünk a feketegazdaság ellen, közben pedig állások ezreinek felszámolásához vezet.
A dilemma itt az, hogy a két intézkedés egymással szemben áll. Amikor olyan intézkedést hozok, hogy ki akarok szorítani mindenkit, aki minimálbérre van bejelentve fiktív módon, akkor esetleg azokkal is elbánok, akik effektíve csak a minimálbér szintjén tudnak álláshoz jutni. Ebben a dilemmában kell megtalálni azokat a szakmai megoldásokat, amelyek azt eredményezik, hogy valóban azoktól veszek el többet, akik jövedelmi és vagyoni viszonyaik szerint megtehetnék, hogy többel járulnak hozzá a közterhekhez, de közben nem hozom lehetetlen helyzetbe azokat, akik ilyen álláshoz jutnak. Erre megvannak a megfelelő szakmai megoldások, meg is fogjuk tenni a megfelelő javaslatokat. Jeleztem a vagyonadóztatás lehetőségét, ami éppen ebbe az irányba mutat. Tehát a cél az, hogy a jövedelmet terhelő adók irányából más típusú adók felé mozduljunk el. Ez megfelelő eszközt teremthet a feketegazdaság elleni küzdelemhez, ezzel együtt nem feltétlenül érinti hátrányosan az aktivitást.
A konkrét részintézkedések tekintetében azt a merész kijelentést tettem, hogy tele vagyok ötletekkel. Egy sor olyan technikai javaslatot szándékozok a Pénzügyminisztériummal megvitatni és kidolgozni, amelyek kifejezetten még szűkebbre szorítják az adóelkerülés lehetőségeit, hogy teremtsünk elő minden forrást abból a szektorból is, ami esetleg nem megfelelően fizeti meg az adóterheit, és értelemszerűen mindenhol máshol ehhez képest csak annyit szorítsunk, amennyit muszáj.
Az adótörvények menetrendjéről nem fogok tudni konkrétumot mondani. Minél előbb szeretnénk tervezhetővé és kiszámíthatóvá tenni a válságkezelést, szeretnénk minél hamarabb képesek lenni arra, hogy üzenjünk a piacnak, a lakosságnak, a befektetőknek, és minél hamarabb szeretnénk egyértelművé tenni, hogy mi a szakmai koncepciónk, mit gondolunk arról, hogy minek kell történnie. Ezért a cél az, hogy ezeket minél hamarabb előkészítsük.
Az is kérdés volt, hogy a nullszaldó az adóváltozásokban mennyire kritérium. Ha ismerik a szakmai előéletemet, akkor tudják, hogy az én megközelítésem mindig is az volt, hogy az újraelosztás mértéke, az adócentralizáció mértéke önmagában is magas Magyarországon. Tehát ahhoz, hogy versenyképessé tegyük a magyar gazdaságot, ezen tudni kell változtatni. Nem ez a legkönnyebb pillanat erre, mert az elérhető források mennyisége fogy. Valahogy fenn kell tudnunk tartani a közszférát, és a költségvetési kiadásokat a megszorítások mellett is tudni kell még valamilyen módon finanszírozni. Nem ez a legkönnyebb pillanat kiadáscsökkenést elérni, de minden eszközt meg fogok ragadni arra, hogy ami adócsökkentésre felhasználható, azt fel is használjuk. Ha túl tudunk lépni a nullszaldós koncepción, akkor lépjünk túl rajta. Ez a fajta szerkezetátalakítás a későbbi években egy olyan program lehetőségét alapozza meg, amikor, ha a gazdaság növekedési pályára áll, és ezáltal növekszik a befolyó adóbevételek mértéke, akkor az a kormány, amelyik akkor lesz éppen döntési pozícióban, borzasztóan könnyen fog tudni adót csökkenteni. A mostani program egy szigorú, restriktív pályára állítja a költségvetési kiadásokat, ezt követően egy növekvő gazdasági pálya mellett szeretnék én is abban a helyzetben lenni, hogy egyszerűen csak csökkenteni kell az adókat.
Ki lesz az erős miniszter? Erről nem szeretnék nyilatkozni, mert ha magamat erősnek titulálom, akkor másvalakit rögtön gyengének. Szeretném elkerülni, hogy bárki azt gondolja rólam, hogy ilyen kijelentést szeretnék tenni. A pénzügyi programalkotásban és a költségvetésben, az adószabályozásban meglehetősen határozott koncepcióval rendelkezem, és szeretném érvényre juttatni ezt a koncepciót. Talán nem is feltétlenül csak pozíciók meghatározásának, hanem személyes elképzelések kérdése is, hogy milyen szakmai koncepció érvényesül. Én szeretném végigvinni a sajátomat. De ez kormánykompetencia, a kormány döntése lesz, hogy ebből mi érvényesül.
Kérdés volt, hogy melyik az a pont, amikor felállnék, és azt mondanám, hogy ezt nem szeretném tovább folytatni. Nem tudok nagyon konkrétan ilyen pontot mondani. Ha olyan intézkedéscsomag látna napvilágot, aminek egyetlen pontjával sem értek egyet, szakmailag teljesen helytelennek és károsnak tartom, akkor minden más eszközt megragadnék azért, hogy ezt a helyes pályára tereljem. Minden más eszközt követően lehet csak legvégső eszköz, hogy valaki azt mondja, ez annyira nem én vagyok, annyira nem az én koncepcióm, hogy ezt nem tudom tovább vállalni. De annyira nem gondolkodtam ilyesmin, hogy képtelen vagyok konkrétumokat mondani ezzel kapcsolatban.
Autóval érkeztem, képviselő úr, itt áll a parlament előtt, GHY - 868 a rendszáma. Azért mondom, mert már kérdezték tőlem a sajtó képviselői is, igaz-e, hogy szlovák rendszámú kocsival járok. Soha életemben nem ültem szlovák rendszámú kocsiban, remélem, a kollégáknak sem lesz olyan fényképük, ahol az anyósülésen szlovák rendszámú kocsiban ülök. Gondolkodom, hogy honnan terjedhetett el a pletyka. Azt tudom, hogy külföldön egyszer egy magyar közszereplővel ütköztem véletlenül, akkor egy bérelt külföldi rendszámú autóban ültem, lehet, hogy innen indult el a dolog. Nem tudom. Egyébként szívesen megmutatom a képviselő uraknak a Ház előtt parkoló autómat.
Kérdés volt Soros és az OTP ügye. Megmondom őszintén, ez az a kérdés, amit egyelőre a sajtóból ismerek. Itt lehet valamiféle belső vizsgálat, a PSZÁF ezt végzi, de ehhez én nem férek hozzá, ezért nem szeretnék véleményt mondani. Nem akarok semmiről olyan elhamarkodott véleményt mondani, ami a megfelelő információk hiányában később esetleg nem bizonyul helyesnek. Ha a PSZÁF úgy gondolta, hogy ezzel kapcsolatban eljárást kell indítani, akkor azt nyilván helyesen tette.
Prognózis. Azt mondtuk, hogy a programot a prognózishoz kell igazítani. Biztos vagyok benne, hogy a februári prognózis már nem jó, jócskán optimistának tűnik. Ez most folyamatban kell hogy legyen, és a kormányprogramnak már ehhez kell igazodnia. Nincsenek végleges számaim, nem fogok tudni most számokat mondani, de az elején jeleztem, az, hogy az eurózónában a recesszió a korábban vártnál nagyobb, hogy a német gazdasági visszaesés nagyobb lehet, a mi gazdasági számainkat is felül kell hogy írja.
A valutatartalékok kérdése. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban hozzak egy vállalati hasonlatot. Többet ezt nem fogom tenni, mert azt fogják mondani, hogy csak a vállalatirányításhoz értek, semmi máshoz nem. Van egy nagy nemzetközi vállalatcsoport, amelyik azzal dicsekedett az elmúlt hónapokban, hogy körülbelül 3 milliárd euró készpénzállománya volt a bankszámlán, amikor beköszöntött a válság, így nem került nehéz likviditási helyzetbe. Nem rázta meg, hogy a bankok finanszírozási hajlandósága nehézkes volt. Azzal dicsekedett, hogy lám, milyen jó politikát folytatott. Ezzel együtt az elemzői vélemény az volt, hogy ez a társaság teljesen értelmetlen gazdaságpolitikát folytatott korábban, mert egy válságra nem számító időszakban teljesen értelmetlen, rossz gazdasági, rossz üzletszerű működés ennyi készpénzt bankszámlán tartani és nem kezdeni vele semmit. Most bekövetkezett egy olyan esemény, amire senki nem számított, amit józan ésszel, őszintén bevallva senki nem láthatott előre. Nagyjából így vélekedek a valutatartalékokról is. Az, hogy most utólag problémásnak tűnik a valutatartalékok mértéke, nem feltétlenül róható úgy fel valakinek, hogy közben erről a válságról egy évvel ezelőtt egyikünknek sem volt fogalma.
Áttérnék Kóka képviselő úr kérdéseire. Ha kihagytam valamit, kérem, figyelmeztessenek rá. A kkv-szektor likviditása és az adóelvonások kérdése valóban olyan szabályozási pont, amit, nem is csak a régióban, nagyon sok ország elővett. Ha nem is feltétlenül adókulcsokban adott könnyítést a saját gazdasági szereplői számára, a likviditásban könnyítést adott. Ezek az országok jellemzően sokkal jobb helyzetben vannak, mint mi, ezt hozzá kell tenni, de érdemes megfigyelni, hogy mi a prioritási lista. Érdemes tanulni abból, hogy más országok, amelyek forrásokat összegyűjtenek és használnak arra, hogy saját gazdaságukat élénkítsék, mit helyeznek első prioritásként teendőik közé. Továbbra is azt gondolom, hogy az első prioritás Magyarországon a foglalkoztatás lesz, és ez után a második valószínűleg a kkv-szektor likviditása. Ha találunk olyan intézkedéscsomagot, ami költségvetési szempontból megengedhető, akkor maximálisan partner vagyok abban, hogy átnézzük ennek következményeit. Egyébként ez a Reformszövetség programjában szerepelt mint vizsgálandó kérdés.
Az állami megrendelések kifizetését és a transzparenciát szeretném összevonni. Itt félreérthetetlenül a szabályosság és átláthatóság politikáját szeretném követni. Sokszor nehéz és nehezen elfogadható lépéseket kell majd tennünk a válságkezelés kapcsán. A válságkezelés nem mindig szép és jó, a válságkezelés olykor kellemetlen. Ahhoz, hogy ezeket az intézkedéseket a lehető legnagyobb mértékben, amennyire lehetséges, el tudjuk fogadtatni, el tudjuk magyarázni, maximálisan transzparenseknek kell lennünk, maximálisan átláthatónak, és nyílt kártyákkal kell játszanunk. Nem opció az, hogy bármilyen módon akár ilyen, akár olyan irányba fordítsuk, ne tegyük átláthatóvá az elérhető számszerű adatokat. Éppen ellenkezőleg! Ahhoz, hogy mindenki megértse, hogy amit teszünk, miért tesszük, az kell, hogy a szabályosság és az átláthatóság minden kritériumának megfeleljünk.
Kisadók, adóbürokrácia és hasonló kérdések. Egy kicsit kapcsolódni fogok Tállai úrhoz, mert ez az egyetlen szívfájdalmam, hogy az adórendszer átalakításában egy év alatt csak a kezdő lépéseket lehet megtenni. A többéves időtáv az, aminek a végeztével egy ésszerű, versenyképes, a gazdaság növekedési képességét támogató adórendszer alakítható ki. Ebben a helyzetben arra vagyok sajnos kárhoztatva, hogy a kezdő lépésekhez fogok tudni hozzájárulni, de szeretnék megalapozni minden későbbi lépést, tehát meg fogok tenni minden olyan technikai intézkedést, elő fogok készíteni minden olyan technikai módosítást, ami a kisadók összevonásához, kivezetéséhez járulhat hozzá. Az adóbürokráciához értelemszerűen már most is hozzá lehet nyúlni, de az időbeli sorrendiséget meg kell tudnunk tartani.
A Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos kérdés. Továbbra is két, független szakmai központként fogunk működni, ezzel együtt azt feltételezem, hogy egy egymást megértő szakmai párbeszéd fog zajlani a jövőben. A józan eszmecsere és vita eszközeivel fogjuk tudni egymás véleményét befolyásolni, egymást meggyőzni. Ez mindenki számára ideális lesz. Olyan veszélyt nem látok, hogy személy szerint nem bírnánk egymás társaságát, és emiatt ne tudnánk egymással szóba állni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár Oszkár következik.
MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm szépen. Miniszterjelölt Úr! A magam részéről eddig is azt gondoltam, hogy az, ami tegnap történt a parlamentben, az elmúlt évek bohózatának folytatása, most viszont bizonyságot is kaphattunk róla, pontosan az ön bevezetőjéből. Ön szó szerint azt mondta, hogy programelemeket most ne kérjünk öntől, hiszen még nincs programja a kormánynak. Tegnap viszont Fodor Gábor eléggé színpadias felszólalásában azt mondta, hogy az átcímkézett MSZP-SZDSZ-kormányt, amelyet tegnaptól Bajnai Gordon vezet, és most megpróbálom szó szerint idézni, azért támogatja az SZDSZ, mert olyan a programja, amelyet támogathatónak tart. Tehát a parlamentben Fodor Gábor tegnap egy programra hivatkozott, ami miatt támogatják, ön pedig most azt mondta, hogy ne kérjünk programot, mert nincs.
Szeretném én is egy picit azt feszegetni, hogy hány évig gondolja ön a pénzügyminiszterségét. Megint visszautalok egy régebbi történetre, amit akkor nem nagyon vett komolyan senki az országban. Gyurcsány Ferenctől hangzott el 2004 őszén a magyar parlamentben, hogy akinek nem tetszik, el lehet menni ebből az országból. Ennek következtében és az elmúlt évek politikájának, gazdaságpolitikájának következtében sok-sok tízezer magyar fiatal elhagyta az országot. Ezt azért hoztam ide, mert megint csak érdekes dolog történt tegnap. Két dolog ütötte meg a fülemet, valószínűleg elszólások voltak. Lendvai Ildikó a következőket mondta, hogy a ciklus közepén vagyunk. Majd erre még egyszer visszautalt. Fodor Gábor pedig a következőt mondta hozzászólásában: hacsak valami rendkívüli esemény nem következik be, 2010 tavaszán lesznek a választások. Ha a számokat nézzük, és ha Lendvai Ildikó komolyan gondolta a ciklus közepét, akkor 2012-re gondolják a választásokat. Ez a kérdéseim politikai része.
Ezen kívül még a következő kérdéseket szeretném feltenni. A nyugat-európai demokráciákban néhány alappillére van annak, hogy az ottani nemzetek polgárai lényegesen jobb minőségű életet tudnak élni. Az egyik, hogy a kormányok mindenféleképpen a középréteget próbálják erősíteni, illetve arra támaszkodnak. Ugyanígy a hazai kis- és középvállalkozások támogatása szintén nagyon fontos elem. Pontosan a protekcionizmus ellen próbál most tenni az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok. Azt szeretném megkérdezni, hogy az ön adórendszer-tervezetében vagy az ön fejében van-e olyan megoldási javaslat, ami a magyar kis- és középvállalkozásoknak megteremti az esélyegyenlőséget a Magyarországon működő multinacionális vállalatokkal szemben.
Én is polgármester vagyok, és nagyon meglepett az, amit Tállai képviselő úrnak válaszolt az önkormányzatokkal kapcsolatban. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, miniszterjelölt úr, hogy ön nem tudja, milyen helyzetben vannak a magyar önkormányzatok. Tovább szigorítani itt nem lehet. Nem tudom, mire gondolt, amikor a visegrádi országokkal hasonlította össze a magyar önkormányzati intézményrendszert, de gyakorló polgármesterként, egy olyan város polgármestereként, amely az ország leghátrányosabb helyzetű térségében van, kijelenthetem, hogy képtelenség tovább szigorítani. Nem lehet. Ezt határozottan ki merem jelenteni. Lehet, hogy vannak olyan települések Magyarországon, ahol rendkívül magas az iparűzési adó, és ott esetleg van még valamifajta megszorításra lehetőség, de egy kalap alá venni Magyarország önkormányzatait - ez nem hiba, ez bűn, miniszterjelölt úr. Nagyon kérem, hogy ezt nagyon gondolják át, amikor az önkormányzatokat tovább akarják szorítani.
Végezetül azt szeretném megkérdezni öntől, hogy a magyar embereket ön is csak statisztikai adatnak fogja-e majd tekinteni. Mert az MSZP-SZDSZ-kormány tevékenysége alatt gyakorlatilag csak ezt tapasztaljuk. Mindent a statisztikának és a különböző gazdasági mutatóknak rendelnek alá, amelyek mögött 10 millió hús-vér ember van, és a 10 millió hús-vér emberből, ha a Statisztikai Hivatal adatait összeadja, a minimálnyugdíjból élőkét és a munkanélküliekét például, ma 6,7 millió a szegénységi küszöb környékén él, ebből 3 millió pedig mélyszegénységben. Azt kérem öntől, hogy legyen kedves majd ezt is figyelembe venni a pénzügypolitikájában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Horn Gábor következik.
Horn Gábor felszólalása és a válaszok
HORN GÁBOR (SZDSZ): Nehéz ezután megszólalni, mert azért ennél jobbakat szoktunk itt hallani. Két dolgot szeretnék kérdezni, de előtte reagálnék a politikai természetű észrevételekre. Megértem önt is, a miniszterelnököt is, amikor nem olyan lelkes a politikussá válás göröngyös útjain, hiszen ha az ember azt a kérdést hallja, hogy milyen offshore cégekkel rendelkezik, vagy milyen rendszámú autóval jár, akkor én is azt gondolom, hogy az ember nem válik lelkes politikussá. Belép a rendszerbe, és azt látja, hogy kisstílű, a kérdéshez nem tartozó, ócska szórakozás zajlik. De nem javaslom, hogy elveszítse a kedvét. Szeretném jelezni képviselőtársaimnak, hogy Bajnai Viktornak (Derültség.), én már a következő miniszterelnököt látom magam előtt, Bajnai Gordonnak is megvan a politikai legitimációja. Önöket két párt támogatja. A liberálisok biztosan, mint ahogy a meghallgatás végén és az eddigiek alapján, ahogy ismerjük a munkáját, támogatni fogjuk tudni.
Értem azt, hogy egy politikai pártnak normális körülmények között egyetlenegy célja lehet, hogy mindenáron visszaszerezze az elvesztett hatalmat. 2006 óta a Fidesz ebben következetes, és nem is látok ebben kivetnivalót. Azt gondolom, hogy egy nagy ellenzéki párt ezt a célt kitűzheti maga elé, hogy tud-e idő előtt hatalomra kerülni. Ez az idő nem érkezett el, nagyjából 11 hónap múlva lesznek Magyarországon választások, ahol meglesz a megméretés, és nem Oszkó Péternek, hanem azoknak a pártoknak, amelyek támogatnak egy válságkezelő programot. Akkor oda kell állni a választók elé, oda is fogunk állni természetesen. Fodor Gábor megjegyzése arra vonatkozott, hogy lehet, hogy ez előbb lesz. Előfordulhat, hogy korábban lesznek választások Magyarországon. Vannak erők, amelyek ezt szeretnék. Tessék kicsit türelmesebbnek lenni! Értem én ezt, de egy válságban elfogadhatatlannak tartom, hogy egy jelentős magyar politikai erő kizárólag ezt a szempontot tartsa a szeme előtt. Mint ahogy elfogadhatatlannak tartottuk a magunk részéről azt az egyéves semmittevést is, amit az MSZP kisebbségi kormányként elkövetett ebben az országban. Ezért látunk fantáziát abban, hogy egy tevőleges, cselekedni akaró kormánya legyen Magyarországnak és reményeink szerint olyan pénzügyminisztere, aki ehhez komolyan hozzá tud járulni. Tehát van politikai támogatás, el fogunk számolni, uraim, ne tessenek izgulni.
A kérdésem arra vonatkozik, hogy milyen típusú adóátrendezés az, amit ön el tud képzelni ilyen nehéz időszakban. Látja-e értelmét egyáltalán annak, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben azt a fajta nagyon egészségtelen és régóta sokunk által kritizált helyzetet, ami arról szól, hogy Magyarországon az élőmunka terhei iszonyatosan magasak, közben vagyoni típusú adók alig-alig vannak, vagy ha vannak, folyamatosan elkerülik, ebben ön szerint lehet-e, és ha lehet, hogyan lehet sürgősen változtatni? Értem, hogy hosszú idő kell az adóreformra, ugyanakkor úgy látom, hogy ha ebben nincs változás, akkor az a fajta cél, a munkahelyek megteremtése, a foglalkoztatás élénkítése meggyőződésem szerint nem tud megvalósulni. Lát-e és milyen típusú előrelépést?
A másik kérdésem, hogy lát-e arra lehetőséget a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben arra, aminek részben hazai, részben világgazdasági okai vannak, hogy egy centrum felé induljon el az adórendszerünk, hogy átjárható, átlátható, a vállalkozók, az állampolgárok számára könnyebben kezelhető legyen nemcsak az adminisztráció, hanem az átjárás szempontjából is. Mindkettőt olyan kérdésnek gondolom, amelyek ilyen nehéz helyzetben is felvethető és elkezdendő feladatok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hát, igen, van, akinek az autókkal, van, akinek a közlekedési lámpákkal gyűlik meg a baja. Csak ennyi kommentárt fűznék az elhangzottakhoz. (Horn Gábor: Szeretném jelezni, hogy én nem mentem át a piroson, nézze meg a felvételt alaposan.) Szerintem a magántanácskozmányt halasszuk későbbre. Általános megjegyzést tettem, de ha képviselő úr magára vette, akkor elnézést kérek, nem így gondoltam. Miniszterjelölt úré a szó válaszadásra, parancsoljon!
DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter-jelölt: Először Molnár képviselő úr kérdéseire válaszolnék. A program kérdése színtiszta technikai kérdés. Nyilván nagyon sok elképzelés látott már napvilágot, ezeket Fodor képviselő úr is ismerhette, mondhatott róla véleményt, de kormányülés még nem volt, hivatalos kormányprogram még nincs. Magamat nem szeretném olyan helyzetbe hozni, hogy olyasmikről beszélek, amikről kormánydöntés még nem született. Azt gondolom, súlyos hibát követnék el ezzel. Ebben kérem a képviselő úr megértését. Az időzítéssel kapcsolatban egyértelműen 2010-ben lesznek a választások. Köszönöm Horn képviselő úr támogató szavait. Tényleg azt gondolom, hogy ebben a speciális gazdasági helyzetben, a válságkezeléssel kapcsolatos feladatok teljesítése során a népszerűség előidézése iránti igény nem nyomaszt. Inkább segít, semhogy akadályozna.
Ami a kis- és középvállalkozások szektorát illeti, az egyik legfontosabb fókusza kell legyen a gazdaságpolitikának. Ez részben már a Gazdasági Minisztériumhoz kell hogy tartozzon. Nagyon súlyos szerkezeti problémája a magyar gazdaságnak az, hogy hatékonyságban, teljesítőképességben szakadék van nem is nagyon a multik és a kkv-k között, inkább a méretek között. Mert vannak nagy magyar cégek is, amelyek viszonylag jól teljesítenek, nagyon jó hatékonysági mutatót érnek el, és vannak a kisvállalkozások, amelyek viszont ebben nagyon el vannak maradva. Ezt a szakadékot be kell zárni. Ebben csak részben lehetnek eszközei az adópolitikának, de lehetnek. Például a járulékcsökkentés mint lehetséges intézkedés valószínűsége a kkv-szektorban a bizalmi indexet már önmagában javította, a kis- és középvállalkozások azáltal, hogy lehetőséget látnak arra, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos járulékterhek majd csökkennek, a saját lehetőségeiket már pozitívabban látják. Ez láthatóan a működésüket is segítő intézkedés, és ezért nyilvánvalóan nem is halogatható.
Az önkormányzatok tekintetében tökéletesen megértem, akár el is fogadom, hogy egy adott önkormányzathoz allokált feladatok mentén az adott szervezeten belül borzasztó nehéz megtakarítani, és ez igaz lehet akár a kis önkormányzatokra. Azt jeleztem, hogy a feladatmeghatározásban és a teljes intézményrendszer kialakításában biztos, hogy találhatók lennének megtakarítási lehetőségek. Az biztos, hogy ha akarunk, találunk párhuzamosságokat, ha akarunk, találunk megtakarítási lehetőséget. Itt nyilván a törvénymódosításhoz szükséges parlamenti többség korlátozhat minket. Végül szeretném egyértelműen mondani képviselő úrnak, soha nem tekintettem, korábbi, szűkebb felelősségű szakmai karrierem során sem semmilyen embert statisztikai adatnak, soha nem számadatokból hoztam döntéseket, hanem mindig is emberekkel kapcsolatban, és ezt továbbra is követni fogom. Nem szigorúan csak pénzügyi, hanem mindenféle szempontot mérlegelek minden döntés meghozatalánál.
Ami Horn képviselő úr kérdéseit illeti, az adóátrendezésnek nyilvánvalóan van értelme. Most egy nem megfelelő terhelési szerkezet van az adórendszerben, ez a növekedési potenciálunkat rontja. Ez különösen rossz ilyen gazdasági helyzetben. Amit tudunk, ennek kapcsán meg kell tenni. Az adóátrendezést haladéktalanul meg kell kezdeni, és ahogy jeleztem, lehetőleg minden forrást meg kell tudni találni arra, hogy akár érdemi adócsökkentés is legyen. Kérem, ne értsék félre a Kóka képviselő úr kérdésére adott válaszomat, miszerint vannak lépések, amiket csak később lehet megtenni. Nincs semmi okunk arra, hogy a nem halogatandó lépéseket halogatni akarjuk, ezt a fajta intézkedéssorozatot meg akarjuk kezdeni, de előfordulhat, hogy például az iparűzési adó helytelen szerkezetével és terhelésével egy év alatt nem tudunk mit kezdeni. Azért mondtam, hogy lehetnek olyan lépések, amelyekkel a későbbiek során lehet valamit kezdeni.
Az egyszerűsítés és az egycentrumúvá tétel nagyon általános megfogalmazás, hogy sok minden beleférjen. Ez a szándék, de biztos, hogy azokat a ma már közismert szakmai koncepciókat, amelyek az adórendszer átláthatóságát, könnyen megérthetőségét segítik, támogatni fogjuk. A szakmai koncepciónk ebbe az irányba mutat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Szijjártó Péter következik.
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A mai nap folyamán már a második bizottsági meghallgatáson van lehetőségem részt venni. Az most már jól látszik, hogy úgy tűnik, kormánypárti oldalról nem követelmény a kormánnyal szemben, hogy rendelkezzen programmal. Hiszen az előző bizottsági meghallgatáson is ezzel kezdte a jelölt, és a válaszokból most is ez látszik, hogy a kormánynak nincs programja a válság kezelésére. Ez azért is különösképpen érdekes, mert főleg olyan kormánypárti képviselőtársakkal, akikkel különböző televíziós vitákban gyakran találkozom, az előre kottázható érv velünk szemben az, hogy a Fidesznek nincs is programja. Ehhez képest tegnap megválasztottak egy miniszterelnököt, akinek elvileg lesz néhány napon belül egy kormánya, de úgy tűnik, hogy ennek a kormánynak nincs programja, vagy ha van, akkor jól titkolják, és valamiért nem akarnak erről beszélni a miniszteri meghallgatások folyamán.
Tisztelt Jelölt Úr! Ön nagyon tiszteletre méltóan és támogatandóan, sokszor beszélt azt adócsökkentésről. Az adócsökkentés az egyik kulcspontja meglátásunk szerint a válság eredményes kezelésének. A spanyolviaszt nem kell ehhez feltalálni, elég megnézni Spanyolország mellett néhány más európai ország válságkezelési döntéseit, sehol nem megszorításokkal kezelik a válságot, hanem éppen a gazdaság dinamizálását lehetővé tevő adócsökkentéssel. Tudom, hogy nem kormányzati kompetencia, de emellett kamatcsökkentéssel is. Magyarországon ennek éppen az ellenkezője zajlott az elmúlt időszakban. Azt szeretném kérni jelölt úrtól, tiszteletben tartva azt, hogy valamiért nem akarnak a programjukról beszélni, legalább pár szót mondjon, mi a véleménye arról a megszorító intézkedéscsomagról, ami eddig a válságkezelés velejét képezte Magyarországon, illetve ön teljes mértékben azonosulni tud-e azzal a megszorító csomaggal, amivel az önöket támogató képviselőtársaink aláírásukkal azonosultak. Jobb híján most ezt tudjuk a Bajnai-kormány programjának tekinteni, az erről szóló politikai nyilatkozatot az itt ülő valamennyi kormánypárti képviselőtársunk és talán az újra kormánypárttá váló szabad demokraták is aláírták. Nagy tanulsága, tisztelt képviselőtársaim, a mai bizottsági ülésünknek, hogy újra összeállta a koalíció. Ez világossá vált tisztelt képviselőtársam, Horn Gábor szavaiból, önök élvezik az SZDSZ támogatását. Egy kormányt támogató pártot ellenzékinek nevezni még a legfurmányosabb nyelvészi művészkedésekkel is talán túlzásnak tekinthető.
Azt szeretném kérdezni jelölt úrtól, bár szintén nagyon tiszteletre méltóan beszélt arról, hogy minden létező forrást elő kell teremteni az adózás tekintetében, ez mindenki által támogatott és támogatandó felvetés, hogy mint leendő pénzügyminiszternek, aki az ország pénzügypolitikájáért, adópolitikájáért, adókoncepciójáért és minden egyes adóforint befolyásáért felelős, mi a véleménye arról, ha egy ország jegybankelnöke érdekelt volt offshore cégekben. Helyesnek tekinti-e azt, hogy egy ország miniszterelnöke korábban egy offshore cég kézbesítési megbízottjaként szerepel. Pusztán elvi a felvetés, senki ne vegye magára, se a mobiltelefonálással a piros lámpán való áthajtást, se ezt. Ön egy ilyen ország miniszterelnökének vagy jegybankelnökének milyen tanácsot adna mint rendkívül tapasztalt és tiszteletre méltó szakmai múlttal rendelkező adótanácsadó? Helyesnek tartaná-e ezt egy ország adómorálja szempontjából, hogy az adózók ilyen példákkal szembesülnek?
Nem lehet megkerülni azt a kérdést sem, és talán helyes, ha az elején ezt tisztázzuk: legyen kedves néhány mondatban összefoglalni, hogy az ön által vezetett cégnek, illetve a jelenlegi miniszterelnök által vezetett cégnek milyen üzleti kapcsolata van. Köszönöm.
ELNÖK: Szabó Lajos jelentkezett ismét.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szijjártó képviselő úr figyelmét szeretném felhívni arra, a jelölt úrtól és tőlem is elhangzott az elején, hogy a Házszabályhoz tartjuk magunkat, és azért nem vitatkozunk a kormány programjáról, mert a Házszabály rendelkezései alapján a kormány megalakulása előtt a bizottsági meghallgatáson csak a jelölt személyes elképzeléseiről, a személyes életútjáról, személyes alkalmasságáról kell vitatkozni. Mi is szeretnénk és fogunk is politikai, szakmai vitát folytatni azokról a törvényjavaslatokról, amelyeket a kormány a parlament elé be fog nyújtani. Fogunk vitatkozni róla, fogunk róla szakmai, politikai vitákat folytatni, és a frakcióban fogunk azokkal is tárgyalásokat folytatni, akik támogatni kívánják a kormány által benyújtott törvényjavaslatokat, és fogunk itt, önökkel együtt szakmai és politikai vitát folytatni majd azokról a konkrét törvényjavaslatokról, amelyek a Ház elé kerülnek. Ezért mondtuk az elején azt, hogy a Házszabály szerint veszünk részt ebben a vitában. Kérem, hogy ezt a képviselő úr is vegye tudomásul, fogadja el. Köszönöm.
ELNÖK: Akkor idézném a Házszabály idevonatkozó passzusát, Szabó Lajos figyelmébe is ajánlva. Van egy házbizottsági döntés, ami arra vonatkozik, hogy ilyenkor milyen tárgyú és témájú kérdéseket lehet feltenni. Ez egészen világosan megfogalmazza, hogy a bizottsági kérdések az életútra, az eddigi pályafutásra vonatkozzanak, valamint ágazati, tárcavezetési elképzelésekre, programokra, egyúttal személyes program ismertetésére terjedhetnek ki. Azt gondolom, mindenki ennek megfelelően fogalmazhatja meg a kérdéseit.
Borsos József az előbb kimaradt, még neki szeretnék szót adni a válaszadás előtt. Parancsoljon!
Borsos József hozzászólása és a válaszok
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Jelölt Úr! Két kérdést szeretnék feltenni, mert felhívta a figyelmünket, hogy ha valami mellett elsiklott, akkor arra térjünk vissza. Megismerve képviselőtársam hozzászólását, az arra irányult, hogy lehet-e egy politikai pályára tévedt ember hiteles. Ezzel szeretném szembesíteni jelölt urat.
A szakmai kérdésem. Volt nekünk egy olyan pénzügyminiszterünk, aki azt találta mondani, hogy csak a saját tárcájáért tud felelősséget vállalni, annak ellenére, hogy végül is a Pénzügyminisztérium az egész kormányon belül felel a pénzek kezeléséért. Egy nagyon konkrét eset kapcsán szeretném a véleményét kérni, mert általánosítható. Nemrégiben feltettem egy írásbeli kérdést az ön leendő minisztertársának, Szekeres miniszter úrnak, ami nagyon egyszerűen szólt. Azt kérdeztem tőle, hogy adott évben, könyv szerinti bontásban a tárcája hány forintot költött szakértői díjazásra, illetve ezen belül egy évben kik voltak azok a magánszemélyek, cégek, akik és amelyek legalább egymillió forint díjazást kaptak. Erre a következő választ kaptam az immár bukott kormány miniszterétől, hogy ilyen adat nem áll rendelkezésükre, ilyen gyűjtést nem ír elő semmiféle jogszabály, ezért nem áll módjában választ adni erre. Egyébként nagyon kedvesen felhívja a figyelmemet, hogy az ötmillió forint feletti szerződések kint vannak a honlapon. Tehát az a kérdésem, hogy pénzügyminiszterként próbál-e olyan kezdeményezéseket érvényesíteni a kormányon belül, hogy egyrészt a magyar minisztériumok tartsák be a hatályos jogszabályokat, vezessenek nyilvántartást a kötelezettségvállalásaikról, tudják megmondani azt, hogy mire és mennyit költenek. Legalább olyan nagyságrendben, hogy egy típusú költség egy évben mekkora nagyságrendre tehető. És nagyon remélem, nem fordul elő önnél, ami korábban megtörtént, hogy eltitkol a Pénzügyminisztérium adatot, így az országgyűlési képviselők nem juthatnak hozzá közérdekű adatnak számító információkhoz.
A másik kérdésem arra vonatkozik, itt több cikket idézhetünk, az önök nyilatkozatait, hogy az a bizonyos program, amit a Reformszövetség összeállított, csak és kizárólag ebben a formában hajtható végre, nem lehet kiragadni belőle, ez így jó, ahogy van. Illetve ezzel kapcsolatban van a másik állítás, ami a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy ön szakértőként jellemzi magát, és csak egy évre vállalja ezt a feladatot. Ebből kétirányú kérdés következik. Egyrészt, ha úgy gondolta nemrég, hogy ez úgy jó, ahogy van, akkor most melyik programot kívánja előnyben részesíteni személy szerint, leendő pénzügyminiszterként? Azt a nevezetes programot, amiről azt mondta, hogy ez így jó és csak így hajtható végre, vagy az MSZP csomagját, vagy az SZDSZ csomagját? Egyáltalán mi az a program, ami ezek után várható öntől? Hiszen szakértőnek titulálta magát, és egy szakértőtől elvárjuk azt, hogy a 2 x 2 végeredménye 4 legyen, ne pedig annyi, ahogy éppen gondolja a politika. Ön azt is mondja, hogy csak egy évre vállalja. Egy gyereket legalább kétféle módon lehet megtanítani úszni. Az egyik módja, hogy belökjük a vízbe, aztán majd lesz vele valami, a másik, hogy segítünk, mi is bemegyünk a vízbe, és végigvisszük egészen odáig a folyamatot, hogy megtanul úszni. Ha ezt a programot megpróbálja bevezetni, akkor a rendelkezésre álló egy évben a vízbelökésig tudunk eljutni, ismerve a parlamenti menetrendeket, a különféle alkotmányossági és egyéb kötelmeket. Általában szakértőként tényleg azt gondolja, hogy egy ilyen programot be lehet úgy vezetni, hogy belökjük a vízbe a nagy magyar valóságot, és akkor majd csak lesz vele valami? Én pedig egy év után mosom kezeimet, távozom, és majd tíz év múlva újra megpróbálok visszatérni a politikába? Erre szeretném, ha válaszolna.
ELNÖK: Miniszterjelölt úré a szó. Parancsoljon!
DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Kizárólag a kormányprogramra mondtuk azt itt, a meghallgatás során, hogy nem tárgya a meghallgatásnak, bármilyen más elképzelést kész vagyok megvitatni. Ha megkapom mindenki támogatását, akkor akár hétfőtől kész vagyok a kormányprogramról is vitatkozni minden képviselőtársammal a parlamentben. Szó nincs arról, hogy bármilyen módon kerülni akarnánk, hogy egy konkrét programot megvitassunk, és utána kivitelezzünk. Szijjártó képviselő úr kérdezte, hogy a megszorításokról mit gondolok. Azt gondolom, hogy szükségszerűek, ezek a típusú takarékossági intézkedések nem is önmagában a válság által kikényszerített intézkedések, bár praktikusan most így jelennek meg Magyarországon. Évek óta az volt a helyzet, hogy a potenciális növekedésünk leginkább ott sérült, hogy volt egy olyan támogatási rendszerünk, ami nem volt elég hatékony, és ráadásul túlságosan is inaktivitásra és nem aktivitásra ösztönzött. Tehát ezzel a támogatási rendszerrel csinálni kell valamit. Még nagyobb volt a nyomás rajtunk ahhoz, hogy ezt megtegyük. Biztos, hogy ebből rengeteg társadalmi feszültség, rengeteg megoldandó probléma adódik, de továbbra is meggyőződésem, hogy még több probléma adódna, ha ezeket a lépéseket nem tennénk meg. Szükségszerűnek tartom ezeket a lépéseket, nem véletlen - pont azért, hogy a nyilvánosság elől ezek ne legyenek elrejtve, ne legyenek megfelelően kommunikálva -, az volt az első lépése miniszterelnök úrnak, hogy ezeket terjesztette elő.
Az offshore cég kapcsán nem helyes, ha egy nemzeti bank elnökének offshore cége van, bár úgy olvastam a nyilatkozatát, hogy az nem offshore cég, innentől ez elméleti kérdés marad. Az üzleti kapcsolatok vonatkozásában pedig azt tudom mondani, hogy erről szinte minden a sajtóban van, nem is kell semmit mondanom. A teljes Wallis-csoportnak éveken keresztül a Deloitte volt az auditora. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy 2004 februárjában csatlakoztam a Deloitte-hoz, amikor már régóta a Wallis-csoport auditora volt. Ez teljesen transzferális könyvvizsgálói szolgáltatás volt, az égvilágon semmi elrejtenivaló nem volt ebben a szolgáltatásban. Kizárólag prudens üzleti alapon működött.
A transzparenciára talán már utaltam is. Nem látok más lehetőséget, csakis transzparensen, minden elérhető adatot megfelelően megosztva lehet egy válságkezelést végigvinni. Ha ebben van fejlődési lehetőség és fejlődésre igény, akkor támogatni fogom. Ez viszonylag egyértelmű kérdés.
A Reformszövetség programja és az abból való kiragadás. Nyilvánvaló, hogy a Reformszövetség egy teljes, koherens programot tett le. A nyilatkozatok arra vonatkoztak, hogy értelmetlen például az áfaemelést kiemelni a Reformszövetség programjából úgy, hogy közben nem teszik meg a másik irányú adócsökkentéseket. Azt akartuk akkor is elkerülni, hogy nehogy olyan politikai gellert kapjon a program, hogy önmagukban, saját lábukon meg nem álló intézkedések legyenek végrehajtva. Ezzel együtt, legyünk őszinték egymáshoz, a Reformszövetség programja körülbelül 3 százalékos recesszió prognózisa mellett került kiszámításra. Pont azért, mert 2 x 2 mindig 4, ha az egyik már nem kettő, akkor értelemszerűen a másikat is változtatni kell. Most számolnunk kell, a gazdasági körülmények változnak, a cél ugyanaz, az irány ugyanaz, ezt el is mondtam, az aktivitás növelése, olyan típusú adóátrendezés, ami kifejezetten a gazdaság növekedési potenciálját szabadítja fel. Ha azt kérdezi tőlem, hogy a Reformszövetség programja-e a kormányprogramja, akkor hibát követnék el, ha erre igennel válaszolnék, mert hónapról hónapra változik a gazdasági környezet, és ha valaki úgy próbál válságmenedzsmentet ellátni, hogy ettől teljesen elzárja magát, nem veszi figyelembe, akkor követi el a legnagyobb hibát. Ezt nem tehetjük meg.
Az utolsó kérdés, hogy csak vízbe akarom-e lökni a gyereket és utána otthagyni, hogy csináljon, amit akar. A gyerek már vízben van, inkább próbálom egy kicsit kitartani a fejét a vízből, ha sikerül. Azt gondolom, ha ismerik az eddigi szakmai munkásságomat, nagyon sok olyan szerepet próbáltam ellátni, ami nem következett automatikusan az üzleti funkcióimból, hanem társadalmi folyamatokat próbáltam segíteni, kezdeményezések hosszabb távú végigvitelét. Még ha úgy is látom, hogy ezt a funkciót egy évig tudom ellátni, nem gondolom, hogy ne adnék meg minden, a személyemtől telő támogatást, hogy ez a program életképes maradjon, hiszen nyilván hosszabb távra fogunk tervezni.
ELNÖK: Köszönöm a válaszokat. Domokos László alelnök úr következik.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ha megengedné, először a cégével kapcsolatban kérdezném, hiszen 2004-ig ügyvéd volt, utána tért a pénzügyi világba, könyvvizsgálat, pénzügyi tanácsadás, tervezés, vezetési tanácsadás területére. Viszont elég bátran azt mondta több kérdésére is, hogy a költségvetés kiadási oldalán kell csökkenteni. Megkérdezném, hogy mikor foglalkozott a költségvetés bármelyik fejezeti sorának elemzésével, személy szerint hol adott tanácsokat, hol tett javaslatokat. Ez talán adhatna szakmai referenciát arra, amit elmondott. Hol voltak válságkezelő tapasztalatai? Mert erről sem szólt, bár többször elmondta, hogy válságkezelő programot szeretne végrehajtani, de a válságkezelési szakmai tapasztalatairól eddig egyetlen szót nem szólt.
A másik szakmai kérdés a munkáltatójához kapcsolódik. Mennyi megrendelést kapott a kormánytól az elmúlt időszakban az ön cége? Mi lesz a folyó megrendelésekkel? Ezek szünetelni fognak, megszűnnek azzal, hogy ön átül a másik oldalra? Hogyan fogja az összeférhetetlenséget kezelni? Rögtön felvetődik a Postabank-ügy, hiszen ismereteim szerint elég nagy tétű perről van szó. Mekkora a tét egészen konkrétan? Mekkora összegről van szó, hány milliárd forintról? Hogyan fogja ezt a kérdést kezelni, hogyan fog ebben részt venni, vagy nem részt venni? Különösen érdekes ez, mert azt jelezte, hogy egy év múlva vissza szeretne menni az üzleti szférába, ahhoz a céghez partnerként, amelyikkel szemben most elég nagy tételű per folyik. Ez kikerülhetetlen, és ha jól látom, számított is erre a kérdésre.
Ön azt mondta a legelején, hogy az egyensúlyi pálya megtartása a célja. Ez azt jelenti, hogy ön szerint most egyensúlyi pályán van a költségvetés, illetve a magyar gazdaságpolitika? Mennyiben tartja helyesnek és követendőnek azt a gazdaságpolitikát, amelyet Magyarország a Gyurcsány-kormány időszakában folytatott, beleértve az utóbbi egy évet is? Hiszen ha ez jó, akkor miért kell válságkezelés? Miért kell váltani? Egy egészen konkrét dátumra is érdemes rákérdezni, 2008 októberére. Gyurcsány Ferenc október elején még azt mondta, hogy nincs válság, október 8-án már elismerte, hogy válság van. Mennyiben tartja felelősnek a kormányzatot a kialakult helyzetért? Mennyire készült fel az ország erre? Az ön szavaiból az derült ki, ugyan egy vállalati példát mondott, hogy nem volt válsághelyzet. De azért azt mindenki tudja, aki ebben a teremben gazdaságpolitikai vitát folytatott, hogy az őszödi beszéd óta nem volt kérdés, hogy a magyar kormányzat válságban van, és gazdaságpolitikai fordulatot kell végrehajtani. Ezt még az ön elődje, Veres János is elismerte. Tehát a kérdésem az, hogy mennyiben tartja felelősnek a kormányzatot a kialakult helyzetért.
Egy nagyon fontos mondat hangzott el az Országgyűlésben az október eleji beszédben: Magyarország helyzete stabil, és biztonsággal tekinthet a nehezebb nemzetközi gazdasági viszonyok elé. Ön mondott volna-e ilyen mondatot október elején mint pénzügyminiszter? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Schmidt Ferenc következik.
Schmidt Ferenc hozzászólása és a válaszok
SCHMIDT FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Egy igen furcsa kérdést szeretnék feltenni. Reálisan mennyi időt tart szükségesnek a hivatalba lépését követően, hogy az új költségvetést, az új kormány gazdaságpolitikáját bemutató új költségvetést elkészítsék? Hiszen mindenki tudja, hogy a jelenlegi költségvetésünk több sebből vérzik, a trükkök százaival összeállított költségvetést decemberben épp hogy áttuszkolták. Miután a tegnapi ülésen az ellenzék támogatását is kérték, megismerhetjük-e az ön úgynevezett javaslatait, amelyeket az új költségvetés összeállításában közzé fog tenni? Megismerteti-e az ellenzékkel is? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elfogytak a kérdések, miniszterjelölt urat illeti a szó válaszadásra.
DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A költségvetési politikával kapcsolatos tapasztalatok. Nagyjából a legutóbbi választások óta veszek részt a legkülönbözőbb kutatóhelyek munkájában, hozzátéve az én szakmai tapasztalatomat és gazdagodva az övékével. Már 2006-ban az akkori CEMI-tanulmány kimunkálói között voltam, ami egy kvázi kormányprogramnak is nevezhető, költségvetési javaslatokkal, adójavaslatokkal, sok minden mással. Gyakorlatilag 2006 óta folytatok ilyen típusú munkákat. Legutoljára a Reformszövetségben dolgoztam, tapasztalatokat az önkéntes kutatómunkák során nyertem. Nem is kérdés, hogy nem hajtottam végre ilyet, sosem ültem pénzügyminiszteri funkcióban, ahol költségvetés végrehajtása lett volna a feladatom. De azt gondolom, a szakmai alapok jócskán rendelkezésre állnak, hogy a konkrét napi intézkedések ne legyenek ismeretlenek.
Válságkezelési tapasztalatok. Ezt a kérdést több oldalról meg lehet világítani. Az üzleti szféra a válságkezelésben gyorsabb volt, mint a politika. Hogy egyébként az ilyen súlyú, ilyen méretű válság mekkora kihívásokat jelent akár egy kisebb szervezet életében, hogyan kell tudni alkalmazkodni, hogyan kell teljesen új információkat gyorsan feldolgozni, gyorsan reagálni, ebben gyorsabb munkát végeztünk mint cégvezetők annak idején. Az pedig, hogy egy országnak ilyen súlyú válságfolyamatokban, és itt nemcsak Magyarországot értem, hanem az egész világot, hogyan kell viselkednie, hogyan kell azt irányítani, nem gondolom, hogy bármelyikünk sokéves tapasztalattal rendelkezik erről. Ezt együtt tanuljuk mindannyian. Én ugyan kívülről, szakértőként, de igyekeztem minél több szerepet vállalni, mert azt gondolom, hogy aki ebben érdemi segítséget tud nyújtani, annak kell.
Valamennyire félreérthető volt a kifejezésem, nem készültem fel pontos számokkal, hogy szám szerint mennyi állami megrendelése volt, van a Deloitte-nak. Több állami tulajdonú céget könyvvizsgál, ezek közé tartozik a Szerencsejáték Rt., a Posta, az önkormányzati tulajdonú BKV. Emellett tanácsadói szolgáltatások is voltak folyamatban. Ezzel kapcsolatban az én szigorú kritériumom az volt, és az is marad, hogy én semmilyen további megbízást nem szeretnék ennek a cégnek kiadni, amíg funkcióban leszek. A leszerződött könyvvizsgálati munkákkal nem gondolom, hogy bármit lehetne, kellene kezdeni, ezek teljesen transzparens módon kiadott megbízások voltak, amik folytatódhatnak, de semmilyen ilyen típusú további megbízásnak nem lehet helye. Mindenféle gyanút szeretnék elkerülni.
Megmondom őszintén, ezt a korábbi cégem nem is fogja szeretni, mert a pozícióm miatt versenyhátrányba kerül, de ezt a hozzájárulást talán ők is elviselik még. Ami a Postabankot illeti, ez egy nagyon érdekes szituáció. Már előterjesztettem azt a kérést a miniszterelnök úrnak, hogy lehetőleg ne a Pénzügyminisztérium kezelje ezt az ügyet. Teljes egészében szeretnék távol maradni ettől. Azt gondolom, hogy az állam kényszerűen még könyörtelenebb kell hogy legyen a Deloitte-tal szemben, mint eddig volt. Ha nem az állami igényeknek megfelelő másodfokú ítélet születik, akkor az államnak el kell mennie felülvizsgálati kérelem miatt a Legfelsőbb Bíróság elé. Azt gondolom, nem is szabad, hogy eben bármiféle gyanú felmerüljön, gondoskodnom kell róla, hogy semmilyen döntési jogkört, semmiféle nyilatkozattételi lehetőséget ne kapjak ebben az ügyben, mert nem akarom, hogy egyáltalán az összeférhetetlenség árnyéka is rám vetüljön. Ennek az ügynek a vitelét másra kell szignálni. (Domokos László: Mekkora a perérték?) Úgy tudom, hogy 30 milliárd forint az állami követelés.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mádi László következik.
Mádi László ismételt hozzászólása
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. A pótköltségvetés mint olyan a tervei között szerepel-e? Abnormális az állam viszonya a költségvetéshez. Drasztikus eltérések vannak, semmi nem igaz már abból, ami a törvényben van, és mi szemet hunyunk fölötte, folyamatosan a törvénytelenség állapotában leledzünk. Ez az alkotmányosság szempontjából is elfogadhatatlan.
Az eva és az ekho megszüntetésére vonatkozó hírek kint vannak a piacon, amit beáraznak, és nagyon sok mindenkit érint. Ezzel kapcsolatosan a véleményét kérném. Említette azt, hogy nézné a multiplikatív hatásokat, azt, hogy milyen irreverzibilis folyamatok következnek az egyes döntésekből a gazdaság szereplői számára. Az otthonteremtés megszorító csomagja egyesek szerint százmilliárdos egyenlegromlást eredményez egy nagyon kis kiadáscsökkentés következtében. Érdekelne ezzel kapcsolatosan a véleménye.
Ezen kívül kaptunk egy nagyon jó kis összefoglalót az ön korábbi nyilatkozataiból. Hadd olvassam fel két megjegyzését, és kérdezném, hogy most mi ezzel kapcsolatosan a véleménye. Arra a kérdésre, hogy ha felmerülne a neve egy szakértői kormány tagjaként, vállalná-e, ön azt mondta, hogy még nem tettem meg mindent a cégért, így a távozásom cserbenhagyással érne fel. Ráadásul fontosnak tartom a gyermekeim nevelését is, majd ha egyetemisták lesznek, megfontolom. A tettével megcáfolta a három héttel ezelőtti véleményét. Erre várnám a reflexióját. A másik nagyon rövid megjegyzés: az áfaemelés ma a legkisebb rossz, mivel inflációtól nem kell tartani. Ez egy másfél-két hónappal ezelőtti vélemény. Továbbra is vallja-e ezt?
ELNÖK: Szeretném megkérdezni a bizottság tagjait, hogy kíván-e még valaki kérdést feltenni, vagy észrevételt elmondani. (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor miniszterjelölt úré a szó válaszadásra.
DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter-jelölt: Közben ráébredtem, hogy az előbb bizonyos kérdéseket átugrottam, ezért elnézést kérek, ezt most igyekszem pótolni. Az volt az egyik kérdés, hogy van-e egyensúly pillanatnyilag Magyarországon. Ha megnézzük a költségvetés és a költségvetési hiány helyzetét 2006-ban és most, akkor nem vitatható el, hogy az egyensúlyteremtés frontján nagyon komoly munka folyt. Ezt kell tovább folytatni. Ez nem azt jelenti, hogy elvégeztük ezt a munkát. Nem, ezt tovább kell folytatni, de itt a költségvetés egyensúlyi pályára állítása az elmúlt két évben a költségvetési gazdálkodás tekintetében helyes irányban zajlott. A külső szakértőkkel mindig vitatkoztunk, hogy a gazdasági növekedés, a versenyképesség szempontjainak még nagyobb súllyal kell latba esniük.
Felkészültünk-e a válságra, és októberben megfelelő volt-e a reakció, megfelelő volt-e a felkészülés? Ezzel kapcsolatban teljesen őszintén mondom, ha valaki Magyarországon októbert megelőzően pontosan előre tudta jósolni, hogy ez a válság így fog zajlani, az előtt megemelem a kalapomat. Én nem találkoztam ilyen emberrel, biztos, hogy egyikünk sem volt felkészülve sem az állam irányításában, sem az üzleti szférában, sehol. Ez egy váratlan válság volt mindannyiunk számára, és ezt kell most tudnunk kezelni.
A költségvetés időzítése, és ezzel kapcsolatban mik az elvégzendő feladatok. Itt megint a kormány döntésére kell hogy utaljak, nincs egyedüli kompetenciám ezzel kapcsolatban végleges véleményt nyilvánítani. Szépen kérem a tisztelt képviselő urakat, hogy a péntekre vagy vasárnapra tervezett kormányülést várjuk meg, és minden kérdésre kész vagyok válaszolni a jövő hét folyamán, ha arra lehetőségem lesz.
Az eva és az ekho kérdése megint egy olyan konkrét kérdés, ami már konkrét döntéseket igényel. Általánosságban azt tudom mondani, kár lenne tagadni, hogy meglehetősen határozott véleményt formáltam az eváról és az eva típusú adókról, amikről úgy gondolom, hogy nem versenysemlegesek, s ilyen formán hosszú távon nem fenntarthatók, nem szolgálják azt az érdeket, hogy a gazdasági szereplők azonos adóterhelés mellett, versenysemleges módon tudjanak működni egymás mellett. Ettől függetlenül az eva megszüntetéséről szerintem akkor lehet beszélni, amikor már olyan adórendszerünk van, hogy az eva megszüntetése nem okoz beláthatatlan károkat. Tehát olyanná kell alakítani az adórendszert, aminek eredményeként kvázi már nem is lenne igény az evára. Először ezt a feladatot kell ellátnunk, de az megint a későbbi évek kérdése, hogy egy ilyen típusú adót nem kell működtetni.
A HVG-nyilatkozatom, ha ilyen személyes részletekbe megyünk, amire kész vagyok, körülbelül három héttel azelőtt készült, hogy a kormány lemondott volna, vagy Gyurcsány Ferenc lemondott volna. Teljesen elméleti jellegű kérdés volt, amin egy interjú során az ember nem egy hétig gondolkodik, hanem visszakézből, kapásból válaszol. Mivel nem volt tétje a kérdésnek, nem volt szó arról, hogy egyéves válságkezelő kormányra az adott pillanatban szükség lenne, csak úgy általában egy szakértői kormányban vállalnék-e szerepet, erre egy perc gondolkodás után ezt a választ adtam. Majd miután megtörténtek az ismert események, olyan kérdésként volt feltéve, ahol gondolkodási időt kaptam, és beszélni is tudtam mindenkivel, mert bennem volt egy olyan igény, hogy a családom ne érezze ezt aránytalan áldozatvállalásnak, alapos vizsgálat után jutottam erre a következtetésre. Kérem, hogy kezeljék helyén a dolgokat. Egy improvizatív jellegű kérdésre adott improvizatív jellegű válasz volt. Egy hét gondolkodási idő után, egy egészen más, megváltozott helyzetben egészen mást válaszolunk a felvetett kérdésre. Köszönöm szépen.
Döntés a miniszterjelölt alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszterjelölt úrnak a bevezetőben elhangzottakat, és köszönöm a kérdésekre adott válaszokat is. A Házszabály idevonatkozó rendelkezése alapján a szavazás következik a miniszterjelölt alkalmasságáról. Kér-e valaki tanácskozási szünetet? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor szavazhatunk.
Kérdezem tehát a bizottság tagjait, hogy ki az, aki Oszkó Péter pénzügyminiszter-jelöltet alkalmasnak találja a pénzügyminiszteri kinevezésre. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Ez 16 igen. Aki nem találja alkalmasnak? Ez 13. Tartózkodott? Nem volt ilyen.
Kimondom a bizottság határozatát: a bizottság 16 igen szavazattal, 13 nem ellenében Oszkó Péter pénzügyminiszter-jelöltségét támogatja.
Jelölt úrnak köszönöm a bizottsági ülésen való részvételt. Mindannyiunk nevében talán azt kívánhatom önnek, hogy eredményes és hasznos munkát végezzen jövendő funkciójában. Talán egy polgári párt bizottsági elnökeként hadd tegyem azt is hozzá, abban is bízunk, ha már ön a feleségére tett utalást a bevezető mondatokban, hogy minél hamarabb visszaadhatjuk majd a családjának. Köszönöm szépen. Most 3 perc technikai szünet következik, utána folytatjuk a bizottság ülését. (Rövid szünet. - Varga Mihály távozik, az ülés vezetését Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Folytatjuk a bizottság munkáját. A 2. napirendi pontunk döntés képviselői önálló indítványok tárgysorozatba-vételéről, általános vita. Az a) pont az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/9254. szám alatt, Balog Zoltán és társai sürgősségi javaslattal benyújtott önálló indítványa. A kormány részéről köszöntöm Keller László államtitkár urat és szakállamtitkár asszonyt. Úgy látom, az előterjesztők közül senki sincs jelen, aki szóbeli kiegészítést fűzne a javaslathoz, ezért a kormány álláspontját kérném.
A kormány álláspontjának ismertetése
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretném indokolni azt, hogy a kormány miért nem támogatja ezt a javaslatot. Láthatóan elég nehezen lehet megérteni azt, hogy egy új áfatörvény került megfogalmazásra 2007 végén, 2008. január 1-jei bevezetéssel. Eljutottunk arra a pontra 2007 végén, hogy a tanácsi irányelvekhez harmonizáltuk teljes egészében a magyarországi áfatörvényt. Ebbe illeszkedik bele az is, hogy a közcélú adományok áfamentessége megszüntetésre került. Ezt persze sokan nagyon kedvezőtlen intézkedésként próbálják beállítani, de ebben a tekintetben az irányelv teljesen egyértelműen fogalmaz.
Ugyanakkor azt is látni kell, itt érdemes nagyon röviden utalni arra, hogy az áfamentesség megszüntetése az adományozás tekintetében a magánszemélyek egyáltalán nem érinti, adományukat áfa nem terheli. A pénzbeli adományozás esetében ez fel sem merül, és egyéb más, az áfát nem érintő kedvezmények továbbra is benne vannak a rendszerben. Természetesen ennek újragondolása napirenden van. De az áfamentességgel kapcsolatban határozott az álláspontunk, és arra kérjük a bizottságot, hogy a bizottság se támogassa. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői kérdések, észrevételek következnek. Tállai András képviselő úr!
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, hogy a költségvetésnek ez milyen előnyös pozíciót jelentett 2008-tól. Lényegében azt szeretném megtudni, hogy mennyi többletbevétele származott a költségvetésnek ebből. Mekkora összeg ez, amiről már nem tud lemondani az egyensúlytalan helyzetben lévő állami költségvetés? Azt is szeretném megkérdezni, van-e arról információjuk, adatuk, hogy valójában emiatt a többletadóteher miatt milyen nagyságú adományozás maradt el az országban lassan másfél éve. Hiszen az előterjesztők éppen azzal indokolják törvényjavaslatukat, hogy az adományozás ilyetén formája lényegesen alacsonyabb lett, ezért sok civil szervezet, illetve egyház került olyan veszélybe, hogy az önként vállalt feladatát nem tudja ellátni ezen adományok híján. A kérdésem lényege az, hogy pénzügyi, költségvetési okai vannak, hogy nem támogatja a kormány ezt a javaslatot, vagy az az oka, hogy el van fogadva egy törvény, és nem akar rajta módosítani, különösen úgy nem, hogy az ellenzéki párt képviselői nyújtották be a módosítást. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horn Gábor képviselő úr!
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm. Megszívlelendő javaslatnak gondolom azt, ami itt van előttünk. Egyrészt én is megkérdeztem volna, ahogy Tállai András megtette, hogy mi ennek önök szerint a költségvetési hatása, mert ha nemet mondanak rá, akkor nyilván tudják, mit jelent ez a költségvetés szempontjából. Másrészt az a kérdés is felmerülhet, hogy az európai uniós szabályokkal összeegyeztethető-e. Mert ha ennek egy kezelhető mennyiségű költségvetési hatása van, akkor a jelenlegi helyzetben indokolt lehet egy ilyen lépés megtétele. Ennek ismeretében fogjuk tudni eldönteni, hogy támogatjuk-e vagy sem a javaslatot.
ELNÖK: Barabásné Czövek Ágnes képviselő asszony!
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Azt szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, hiszen az előbb utalt is rá, túl azon, hogy az irányelv eleve kimondja, hogy a közcélú adományokat és nem kizárólag az áru- és termékmintákat, illetve a kis értékű ajándékokat veszi ki a termékértékesítés fogalmi köréből, hogy vannak-e lehetőségek a jelenlegi szabályozás szerint is kedvezményekre. Ez ebben az esetben az áfakörben mely területeken van? Egy megjegyzésem is lenne arra, amit Tállai képviselő úr mondott. Azt érzékeltem és tapasztaltam a cégeknél, hogy az adományokat most elsősorban a válság kapcsán próbálják mérsékelni, hiszen nagyon sok cég elsősorban a munkahelyeket kívánja megtartani ebben az időszakban. Amennyiben a tanácsi irányelv ebben határozott, és gondolom, államtitkár úr ezt annak kapcsán mondja, akkor az MSZP-frakció nem támogatja, hogy tárgysorozatba vegyük. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, vélemény? (Nincs jelentkező.) Akkor én is hozzászólnék. Nekem nagyon komoly aggályom van a közcélú adományok ilyen mértékű és adók általi korlátozásával, mert nem összevethető a válsággal. Éppen a válság kapcsán egyre nagyobb igény lenne rá. Akár Oszkó úr is szólhatott volna a közösségi kötelezettségvállalásokról, amelyek szakértőjének vallja magát. Azt tapasztalom, lenne rá igény, a cégek adnának, de miután ilyen mértékben korlátozzák, azt érzékelik, hogy az állam nyerészkedik az adományozási szándékukon. Csak Békés megyéből mondom, az első három hónapra olyan statisztikai adataink vannak, hogy megnyolcszorozódott az adományok iránti igény, illetve ahol lehetséges volt, az Európai Unió alapjaiból igénybe vették, de más cégek nem tudtak bekapcsolódni ebbe vagy csak lényegesen korlátozott mértékben.
Közösségi igény lenne rá, hogy szolidárisak legyenek Magyarország lakóival, rászorultjaival a vállalkozások, de büntetve érzik magukat azáltal, hogy adót kell utána fizetni. Ennek a feloldására kérdezem, hogy ha a kormány ezt nem támogatja, akkor ezt a szándékot mivel és mikor kívánja kielégíteni. Vagy azt mondja, hogy ezt most nem teheti meg, mert olyan számokat fog mondani államtitkár úr, amelyek szerint a költségvetésnek a honvédelemhez, az igazságszolgáltatáshoz nagy szüksége van erre a bevételre, tehát nem tudja a közcélú és közérdekű társadalmi kötelezettségvállalások szándékát visszaállítani vagy segíteni az adózás szempontjából kedvezőbb feltételek mellett. Tehát arra irányul a kérdésem, hogy mikor és mit láthatunk. Szerintem itt abban egyetértés lesz, hogy valamilyen megoldást kellene találni. Ha önök szerint nem ez a megoldás, akkor mi, és mikor láthatjuk ezt? Köszönöm szépen.
További képviselői kérdés, észrevétel nincs, tehát megadom válaszadásra a lehetőséget.
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azzal szeretném kezdeni, hogy lehet, hogy nem volt világos, amit mondtam. Nem költségvetési szempontok miatt került 2008. január 1-jétől az áfakörbe, hanem az európai uniós irányelvek átültetése miatt. A fideszes képviselőknek mondom, hogy amikor voltak az európai uniós tárgyalások, meg lehetett volna kísérelni a derogáció kérését, de ez nem történt meg. Elég furcsa attól az államtitkár képviselőtől hallani a kérdés felvetését, aki akkor ezért még felelősséggel is tartozott, de ilyen az élet.
Konkrétan, pontosan nem tudjuk kimutatni, de ez néhány milliárd forintos költségvetési kihatással bír, tehát azt őszintén meg kell mondani, hogy nem költségvetési szempontok miatt született a korlátozás. Azt elmondtam világosan, hogy magánszemélyeket ez nem érint, a pénzbeli adományozás után nem kell áfát fizetni, és van még két szempont, amire Barabásné Czövek Ágnes képviselő asszony kérdése is utalt. Ha egy cég eleve tudja, hogy adományozás céljára vásárolt terméket, akkor a beszerzéskor adólevonási jogot nem gyakorolhat, és amikor átadja ezt a terméket, nincs áfafizetési kötelezettsége. Abban az esetben, ha úgy vásárol terméket, hogy azt majd csak később fogja adományozni, és az adólevonási jogát érvényesítette, akkor meg kell fizetnie az áfát. De azt tudni kell, hogy a vásárláskori forgalmi érték után, mert ha a termék több év után kerül átadásra, akkor az szerény mértékű áfafizetési kötelezettséget jelent.
Szerintem az okoz némi zavart esetleg, bár nem akarom senki gondolkodását minősíteni, hogy az adócsomag kapcsán valóban alapvetően tervezzük érinteni az adományozással kapcsolatos kérdéseket is, de speciel az áfa tekintetében semmiféle költségvetési szempontok nem érvényesültek, egyszerűen az európai uniós normatívákat ültettük át a magyar jogrendbe. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazunk. A T/9254. számú törvénymódosítás tárgysorozatba-vételével egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizenkettő. Tartózkodott? Ellene? Tizennégy. Így nem kapta meg a többséget, így az általános vitára való alkalmasságról már nem kell állást foglalnunk.
Áttérünk a b) pontban a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra, T/9259. szám alatt. Bánki Erik, Hadházy Sándor és fideszes képviselőtársaik javaslatáról van szó. Köszöntöm Hadházy Sándort, és kérem, ha kívánja, röviden szóban indokolja a javaslatot. Képviselő úré a szó.
Hadházy Sándor szóbeli kiegészítése
HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint talán visszaemlékeznek képviselőtársaim, a jövedéki adóról szóló törvényt volt szerencséje vagy nem szerencséje a parlamentnek módosítani, többek között a standolás kérdésében. Hol bevezette ezt a kötelezettséget a tisztelt jogalkotó, hol pedig eltörölte. Legutóbb a napi standolás alól mentesítette a vállalkozókat, vendéglősöket a jogszabály, de megmaradt a havi standolási kötelezettség. A javaslatunk arra irányul, nem kívánom részletezni, hogy ezt a kötelezettséget is törölje el az Országgyűlés, ugyanis ennek semmiféle szakmai indokát nem látjuk. Igazából a jövedéki termékek hamisításával kapcsolatban semmilyen visszatartó ereje nincs. Márpedig a Pénzügyminisztérium ennek okán vezette be annak idején ezt a kötelezettséget. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselői kérdések előtt a kormány álláspontját kérném.
A kormány álláspontjának ismertetése
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kormány nem támogatja ezt a képviselői indítványt. Szeretném emlékeztetni a tisztelt bizottságot arra, hogy eljutottunk egy ötpárti konszenzusos javaslatig a standolással kapcsolatban, így a kormány nem látja indokoltnak, hogy néhány hét után ezt a konszenzusos javaslatot felülírjuk. A megoldás egyébként is féllábas, ha képviselő úr azt mondja, hogy megítélése szerint a standolás nem helyes fellépés, nem nyújt megfelelő megoldást a jövedéki termékekkel való visszaéléssel szemben, akkor az lenne a kívánatos, ha erre vonatkozóan születne javaslat. Hiszen meggyőződésem, hogy közös érdekünk az, hogy a jövedéki adó alá tartozó termékekkel kapcsolatos visszaélésekkel szemben fellépjünk.
A mi megítélésünk az, hogy szükséges ezt a technikát alkalmazni, ez a VPOP szakmai álláspontja is, munkatársai napi kapcsolatban vannak ezekkel a vendéglátó-ipari egységekkel. Meg kell mondjam, én magam személyesen folytattam több érdekképviselettel is egyeztetést, és ezek a kialakult ötpárti javaslatot elfogadható és korrekt szakmai álláspontként rögzítették. Arra kérem a tisztelt bizottságot, hogy tartsunk ki emellett a szakmai álláspont mellett. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdések, észrevétel? Kovács Tibor képviselő úr!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem akarom hosszan indokolni az álláspontunkat, hiszen erről a kérdésről korábban már egy hosszú vita folyt. A magam részéről a módosítással sem igen értettem egyet, mert a napi standolást a visszaélések visszaszorítása érdekében szükségesnek tartottam. Ettől függetlenül létrejött egy ötpárti konszenzus, amelynek alapján az elfogadott törvény a standolást nem naponta, hanem havonta egyszer teszi kötelezővé 2009. május 1-től. Tehát semmilyen indokát nem látjuk annak, hogy ezt a jogszabályt ismét módosítsuk, különösen azután, hogy néhány héttel ezelőtt ötpárti egyetértéssel elfogadtuk a módosítást a bizottságban is, a parlamentben is. Ezért a javaslatot nem tartjuk alkalmasnak tárgysorozatba-vételre sem. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Szavazunk. Aki a T/9259. szám alatti előterjesztés tárgysorozatba-vételével egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Ez tíz. Tartózkodott? Ilyen nem volt. Ellene? Tizenhat.
Következik a c) pont, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/9276. szám alatt, Bencsik János és más fideszes, illetve Baráth Etele MSZP-s és Molnár Béla, illetve Latorcai János KDNP-s képviselők sürgősségi javaslattal benyújtott önálló indítványa. Úgy látom, az előterjesztőket senki sem képviseli. Akkor először államtitkár úré a szó a kormány részéről.
A kormány álláspontjának ismertetése
KELLER LÁSZLÓ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Csak nagyon röviden szeretném indokolni, hogy miért nem támogatja a kormány ezt a több képviselő által aláírt javaslatot. Az alaplogikánk az, amit már évek óta szeretnénk megvalósítani, és megítélésem szerint 2009 elejére eljutottunk abba az állapotba, hogy ez a logika érvényesíthető és megvalósítható úgy, hogy a vállalkozásoknak sem okoz különösebb problémát, hogy az, aki a köz felé nem fizeti meg tartozását, ha közpénzből jut bevételhez, mindaddig, amíg nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, ne tudjon ilyen árbevételhez jutni. A képviselők úgy ítélik meg, hogy ebben a válságos időszakban ezt a logikát nem szükséges érvényesíteni, mi pedig azon az állásponton vagyunk, hogy többszöri halasztást követően a kormány megteremtette a feltételét annak, hogy ez a logika érvényesüljön. Kérem a tisztelt bizottságot, hogy ezt a javaslatot ne vegye tárgysorozatba, a közpénzre is figyelemmel utasítsák el a tárgysorozatba-vételt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselőtársaim részéről kérdés, észrevétel? Végh Tibor!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Teljesen egyetértek a kormány képviselőjének azon álláspontjával, hogy közpénzből köztartozásokat ne hozzunk létre. Nyilván minden államban, így a Magyar Köztársaságban is megvannak az erre rendelt szervek, amelyeknek az a dolga, hogy ez az állapot ne jöhessen létre. Tehát ezzel a céllal maximálisan egyetértve mégis azt mondom, hogy vegyük tárgysorozatba ezt az indítványt, éppen azért, mert egy elég hosszadalmas vita már megelőzte, hogy vajon a vállalkozókat tudjuk-e terhelni az adóbeszedés feladataival, tudjuk-e éppen a vállalkozóknál érvényesíteni az állam adóbeszedési lehetőségeit. Annak idején elhangzottak olyan javaslatok, hogy miután úgyis bankszámlára érkeznek ezek a pénzek, akkor talán a bankokat kérjük fel, hogy ugyanezen logika mentén a bankok vonják le ezeket az összegeket.
Valóban hosszú idő volt a felkészülésre, de itt nem ez volt igazán a lényeg. Azt gondolom, hogy ebben az időszakban éppen a vállalkozóknál adjuk meg ezt a lehetőséget, ne vessük el véglegesen. Ne vessük el véglegesen azt, hogy igenis legyenek ilyen típusú feladatok, hogy a vállalkozók figyelnek egymásra, figyelnek az egymással szembeni adóbefizetési kötelezettségekre. Mégis támogatandónak tartom ezt a hárompárti javaslatot. Azért szeretném felhívni a figyelmet egy hibára. A javaslat indoklásában azt szerepel, hogy nem köthet alvállalkozóval szerződést, akinek nincs nullás igazolása. Természetesen nem erről van szó, hanem arról, hogy kifizetést nem lehet teljesíteni, amennyiben a vállalkozónak köztartozása van. Azt javaslom, vegyük tárgysorozatba. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Borsos József képviselő úr következik.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is azt javaslom, hogy vegyük tárgysorozatba a javaslatot, mert a gyakorlatban nagyon sokszor pontosan az államháztartás szereplői, alrendszerei késedelmes fizetése vagy nem fizetése miatt kerülnek vállalkozók olyan helyzetbe, hogy a tőlük kötelezően behajtandó köztartozásaikat nem tudják fizetni. Sőt, olyan vállalkozásoknál, ahol még ráadásul bankkal állnak kapcsolatban különféle hitelek miatt, a bank még le is veszi a számlájáról a pénzt, mielőtt a köztartozását be tudná fizetni. Ez a kérdés nem olyan fekete-fehér, mint ahogy itt nekünk államtitkár úr vázolta, kicsit bonyolultabb, árnyaltabb a kép. Ezért azt gondolom, meg kellene vitatni, mert nem lehet az, hogy a vállalkozókat sokszor éppen az állam hozza olyan helyzetbe, hogy nem tudja teljesíteni kötelezettségeit az állam felé. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: További képviselői kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, szavazunk. Aki a T/9276. számú törvényjavaslatot tárgysorozatba kívánja venni, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Ez többség.
Most az általános vitára való alkalmasságról is döntenünk kell. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Ez már csak 10. Tartózkodott? Tizenegy. Ellene? Négy. Tehát a bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak. (Keller László és Karácsony Imréné távoznak az ülésről.) Államtitkár úrnak és szakállamtitkár asszonynak további jó munkát kívánunk.
Következik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/9180. szám alatt. A módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Köszöntöm a kormány képviselőjét.
Az 1. pont dr. Iván László és dr. Lanczendorfer Erzsébet képviselők módosító javaslata. A kormány álláspontja?
ASZTALOSNÉ ZUPCSÁN ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Asztalosné Zupcsán Erika vagyok a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese. A köztisztviselői törvényből adódó felhatalmazásomnál fogva nem támogatom ezt a javaslatot.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, kérem, szavazzunk! Ki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 2. pont szintén a két képviselő módosító javaslata. A kormány álláspontja?
ASZTALOSNÉ ZUPCSÁN ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazunk. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 3. pont dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi képviselő asszony módosító javaslata. A kormány álláspontja?
ASZTALOSNÉ ZUPCSÁN ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 4. pont dr. Iván László és dr. Lanczendorfer Erzsébet módosító javaslata. Kormány?
ASZTALOSNÉ ZUPCSÁN ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Az 5. pont Béki Gabriella képviselő asszony módosító javaslata. Kormány?
ASZTALOSNÉ ZUPCSÁN ERIKA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Kiterjesztő hatálya miatt nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás) Egyharmad sem.
Van-e valakinek tudomása olyan módosító javaslatról, amelyet kellett volna, de nem tárgyalt a bizottság? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor ennek a napirendi pontnak a vitáját lezárom, köszönöm szépen a közreműködést.
A 4. napirendi pont következik, a rendezett munkaügyi kapcsolatok követelményét érintő törvények módosításáról és egyéb, munkaügyi szempontból szükséges intézkedésekről szóló törvényjavaslat, T/9239. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm a kormány képviseletében megjelent előadót. Rövid szóbeli kiegészítésre, indoklásra megadom a szót. Tessék!
Dr. Burik Mária szóbeli kiegészítése
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Burik Mária vagyok, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium jogi főosztályának főosztályvezető-helyettese. Röviden vázolnám, hogy a törvényjavaslat két fő tartalmi elemet foglal magában. Az egyik a rendezett munkaügyi kapcsolatokat érintő törvények módosítása, amely részben enyhítést, részben pedig szigorítást is tartalmaz a jelenleg hatályos jogszabályokhoz képest. Szigorítási elemként tudnám leírni azt, hogy az állami támogatásokból és a közbeszerzési eljárásból való kizárásnak gyakorlatilag más jogsértések elkövetése is alapját képezheti. Ilyen lényeges jogsértés az egyes munkavédelmi jogszabályokkal kapcsolatos jogsértés elkövetése, illetőleg a jogellenes munkaerő-kölcsönzés. A jogsértéstípusokat egységesítjük a jelenlegi államháztartási törvény és a közbeszerzési törvény vonatkozásában. Ami viszont jelentős koncepcionális változás a jelenlegi szabályozáshoz képest, hogy másfajta alapra helyezzük a közbeszerzésekből és az állami támogatásokból való kizárást. Megkülönböztetjük, hogy súlyos jogsértés elkövetéséről van-e szó, illetve első vagy ismételt jogsértés elkövetéséről van-e szó. Eszerint alakulnak a jogkövetkezmények.
Új elemként jelenik meg, hogy a feketefoglalkoztatásnak az a formája, amikor a munkáltató nem jelenti be a munkavállalót az adóhatósághoz. Most már nemcsak a munkajogi hatóság határozata alapján zárnak ki valakit emiatt a közbeszerzésekből és az állami támogatásokból, hanem logikusan akkor is, ha az adóhatóság állapítja meg ezt a mulasztást. Ezen túlmenően fontos eleme még ennek az előterjesztésnek, hogy kizárólag akkor jár a jogsértés elkövetése kizárással, ha különböző pénzbeli szankciót is alkalmaztak a hatóságok, tehát munkaügyi bírság kiszabására, adóhatósági oldalról mulasztási bírság kiszabására került sor. Ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése esetén a vonatkozó törvény szerinti bírságot szabott ki a hatóság, illetőleg külföldi engedély nélküli foglalkoztatását állapította meg, akkora a Munkaerő-piaci Alapba történő befizetés is megtörténik.
A törvénycsomag másik eleme, amiről, úgy gondolom, két mondatot érdemes szólnom, a jelenlegi megváltozott gazdasági helyzetre való tekintettel a munka törvénykönyvének olyan tartalmú módosítása, amely a munkáltató számára rugalmas munkaszervezési eszközöket biztosít annak érdekében, hogy ne a munkahelyek megszüntetésére kerüljön sor, hanem lehetőség szerint a munkaerő megtartására, rövidebb munkaidőben történő foglalkoztatására, átmeneti jelleggel. A munkaidő fel nem használt részét hároméves időtartamon belül, 2011. december 11-ig a munkáltató úgymond átcsoportosíthatja, és az ilyen jogi konstrukció alkalmazása esetén a munkavállalók számára garanciát is állapítanak meg a törvényi szabályok.
Ez az egyik fő intézkedés a törvényjavaslaton belül. A másik az, hogy a munkaidőkeret egyoldalú munkáltatói intézkedéssel meghatározható időtartama 3 hónapról 4 hónapra emelkedik, ami szintén egy szélesebb időintervallumon keresztül biztosít a munkáltató számára rugalmas munkaszervezést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel, vélemény? Igen, Farkas Imre képviselő úrnak megadom a szót.
FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Néhány évvel ezelőtt szigorú szabályokat hoztunk a feketefoglalkoztatással és a munkajogi szabályok megsértőivel szemben. Akkor ezeket támogattam. Ma is úgy gondolom, hogy ezek az előírások helyesek voltak. Most mégis olyan törvénymódosítás van előttünk, amely több tekintetben enyhíti ezek következményeit. Egy fél évvel ezelőtt ezzel még aligha értettem volna egyet, a válság következtében azonban saját környezetemben is tapasztalnom kellett, hogy helyenként aránytalanok voltak ezek a szankciók. Mondok rá egy példát, kizárták volna a munkahelymegtartó pályázatokból azokat a munkáltatókat, akik nem nagyon súlyos szabálytalanságot követtek el, és emiatt emberek százai veszítették volna el akár a munkájukat.
Úgy gondolom, hogy a válsághelyzetre tekintettel átgondolandó ennek a törvénynek a módosítása, és alapvetően támogathatónak vélem most azokat a szabályokat, amelyek itt megfogalmazódnak. Hogy ezek meddig alkalmazhatók, tarthatók fenn, nem tudom megítélni, de most feltétlenül szükség van egyfajta differenciálásra, amit a törvényalkotó is meg kíván tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Borsos József képviselő úrnak adok szót.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttem szólóval részben egyetértek, viszont a minősítés más. Az előttünk fekvő jogszabálytervezet a hátunk mögött lévő néhány év törvényalkotásának csődjeként jelenik meg. Ugyanis amikre ez próbál reagálni, ezekre a hiányosságokra, átgondolatlanságokra, végig nem gondoltságokra, a korrekt megfogalmazás, az egyértelműség hiányára a korábbi vitákban is felhívtuk a figyelmet. Ezeknek a problémáknak a nagy része akkor is méltányolható és előre látható volt, nem kifejezetten a válság miatt kell erre visszatérni.
A másik, hogy ez megint egy zanzatörvény. Bizonyos dolgokat, amik összetartoznak, idehozunk, bizonyos dolgokat, amik nem egészen idetartoznak, hozzácsapunk, ezért megint csak úgy tűnik, hogy a jogszabálytervezet kodifikációjára, az összes többi jogszabályhoz való viszonyítására, összefésülésére nem jutott rá idejük azoknak, akiknek ezt meg kellett volna tenniük. De azért, mert néhány elemének van köze a valósághoz, nem fogok ellene szavazni, tartózkodni fogok. Remélem, hogy majd megfontolják a benyújtandó módosító javaslatainkat, és akkor talán lehet ebből valamiféle használható jogszabályt összetákolni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Részemről szeretném felvetni, hogy a munka törvénykönyvéről szóló módosítás igen érdekes jogi megoldást kezdeményez. Rögtön kérdezném, hogy miért 2011. december 11-ig szól a hatálya. Addig lesz válság? Vagy addigra már nem lesz válság? Sőt, ha jól értem, már előtte egy évvel sem lesz válság, mert áttolják odáig a munkaidő-felhasználást. Akkor 2011 után mi van? Ezzel a dátummal való játék inkább a választásokat mutatja nekem, semmint hogy hosszabb távon átgondolt dolog lenne. Bennem is azt az érzetet kelti ez a szöveg, hogy oldjuk meg az év végéig a problémákat, utána majd lesz valahogy.
Szakszervezeti álláspontot is szívesen látnék ebben az ügyben. A túlóra-elszámolás, a munkaidő-elszámolás végett egyeztettek-e bármilyen testülettel, a három oldallal, és megismerhető-e bármelyik vélemény? Általános vita lévén ezt igényelhetnénk, és miután nem tért ki rá, feltételezem, hogy nem is volt ilyen. Mikor lehet ezt pótolni, és mikor ismerhetik meg ennek tartalmát a képviselők? A válságnak van egy nagyon sajátos jellemzője nagyon sok ágazatban, hogy valahogy több a munka, mint korábban, csak kisebb az eredménye, mert kevesebbet fizet érte az állam vagy a partner cégek. A válság nem úgy működik, hogy kevesebb munka - kevesebb árbevétel, hanem úgy, hogy ugyanannyi vagy több a munka, csak kevesebb árbevétel van mögötte. Erre a problémakörre ez nem ad választ. Úgy érzékelem ezért, hogy ez egy pótcselekvés.
Lenne egy technikai kérdésem. Hogyan érinti ez a parlament alkalmazottainak munkaidejét? Vagyunk itt néhányan, akik az állami szférában nem kevés embert alkalmazunk. Mégis, hogyan képzelik el ott ennek értelmezését? És 2010. január 1-től 2011. december 31-ig ez hogyan fog működni? A parlament szünetel, amíg az alkalmazottak idejét kiadják? Elemezték-e, átgondolták-e ezt, különösen az állami szféra esetében? Erre van-e valamiféle modell, egy jó gyakorlat, amit ajánlanának a munkáltatóknak, hogy hogyan kezeljék ezt 2010. január 1-je után? Itt nem munkajogászok ülnek, de azért mégis csak a gazdaságot igencsak érintő és a régi joggyakorlattól nagymértékben eltérő ez a javaslat.
A másik dolog, hogy nem a jogbiztonságot szolgálja ez. Lehet, hogy önök úgy gondolják, hogy bármit meg lehet javítani a jogszabály-módosításokkal, de minden szakirodalom, a jogi szakirodalom is azt mondja, hogy a jogkövető magatartás egyik legalapvetőbb eleme, ha nem változtatunk többször is rövid időn belül ugyanazon a jogszabályi környezeten. Azért nem mindenki olvas közlönyt, főleg, amióta csak online lehetséges ez, és itt érintett néhány százezer munkáltató. Tehát a jogkövető magatartást hogyan fogja tudni elősegíteni a végrehajtásért felelős minisztérium? Mi lesz az a plusz, amivel ezt az információt el kívánják juttatni? Mert az, hogy önmagában megjelenik az online közlönyben, finoman szólva is kevés, miután ez a mindennapokat érintő jogszabály. Mondjuk azt a 4 millió munkavállalót hogyan fogják tájékoztatni? Mert ők nem olvasnak közlönyt, ezt nyugodtan állíthatom. A jogkövető magatartást nagyon veszélyezteti az, hogy állandóan kísérletezgetnek, ahelyett, hogy egy konkrét modellt kihordoznának. Azért is kérdezzük, ha már javasolják, hogy ez legyen, hogy kihordozták-e ezeket a változásokat olyan módon, hogy garantáltan nem kell hozzányúlni legalább 2011. december 31-ig. Köszönöm.
További képviselői kérdés, észrevétel nincs, így öné a válaszadásra a lehetőség. (Varga Mihály visszaérkezik az ülésre.)
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm ismét a szót. Farkas Imre kiegészítését köszönöm, úgy érzem, ez egy megállapító jellegű következtetés volt képviselő úr részéről, erre tehát külön nem reagálnék.
Borsos Imre (Sic!) képviselő úrnak röviden csak arra a kijelentésére reagálnék, miszerint az eredeti törvényjavaslat is csőd volt. Úgy érzem, hogy ezt sem kormányzati oldalról, sem szakértőként nem kötelezettségem elfogadni. Ez a törvényjavaslat nem a munkajogi szabályok betartását írta elő ismételten, hanem csupán arról szól, hogy kinek ad állam támogatást közpénzből, másrészt melyik munkáltató lesz jogosult indulni a közpénzekből finanszírozott közbeszerzési eljárásokban. Sem a támogatásokhoz való jog, sem pedig a közbeszerzésekben való indulás nem alanyi jog. Az, hogy mely időszakban milyen jogsértéseket tart olyannak a jogalkotó, ami mögé ezt a jogkövetkezményt teszi, hogy nem kaphat valaki támogatást, vagy nem indulhat valaki közbeszerzési eljárásban, időszakonként változó lehet, attól is függően, hogy adott időszakban milyen a jogalanyok jogkövetési magatartása, jogkövetési hajlandósága. Másrészt azon is múlhat, hogy az állam mennyire érzi adott időszakban azt a követelményt, hogy a vállalkozások általában veszélyeztetett helyzetben vannak, és állami oldalról a foglalkoztatottság kérdése fontosabb, mint az, hogy csekélyebb súlyú jogsértések esetén munkaügyi bírság kiszabása mellett még kizárási következménnyel is járjon.
Elnök úr konkrét felvetéseire, ha szabadna reagálnom. Hogy meddig tart a válság? Nagyon megköszönöm, ha bárki a jelenlévők közül erre a kérdésre válaszolni tud. Nem kívánok elemző részletekbe belemenni, a válság különbözőképpen érinthet egyes ágazatokat, attól is függően, hogy az adott vállalkozás milyen termékeket gyárt, vagy milyen szolgáltatást nyújt. Másrészt egy adott vállalkozás tőkeerejétől is függ. Az államnak e tekintetben a felelőssége kifejezetten az én tárcám feladatkörét érintően ott van, hogy lehetőség szerint az álláshelyek megőrzését, megtartását tudja elősegíteni. És ennek a törvényjavaslatnak ott van különösen fajsúlyos szerepe, hogy ne vegyük el a támogatáshoz jutás lehetőségét olyan vállalkozásoktól, amelyek kisebb, adminisztratív jellegű hibát követtek el, és ezáltal valósítottak meg munkaügyi jogsértést. A törvényjavaslat kifejezetten ebből a szempontból közelít, és a munkahelyek megőrzését tekinti a munka törvénykönyve oldaláról is nagyon fontosnak.
Az érdekegyeztetésre utalt elnök úr. Nem azért nem említettem az érdekegyeztetést, mert az elmaradt volna. El kell mondjam, hogy számtalan esetben történt egyeztetés az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, annak munkajogi bizottságában is, és emellett még egy külön ad hoc bizottság is létrejött kifejezetten ennek a törvényjavaslatnak az egyeztetésére. Azon javaslatok közül, amelyek a munka törvénykönyvét érintik, egyetlenegy résszel nem értett egyet a szakszervezet, mégpedig a munkaidőkeretnek a munkáltatói egyedi intézkedéssel megállapítható 4 havi időtartamával. Jelenleg 3 hónapot enged meg a munka törvénykönyve. Az Európai Unió 2003/88. EK irányelve hosszú évek óta megengedi a 4 hónapos munkaidőkeret megállapítását egyoldalú munkáltatói intézkedéssel, tehát az uniós szabályozás oldaláról nincs akadálya ennek a rendelkezésnek. A szakszervezetek azt mondták, hogy túlzott rugalmasítást látnak a munkáltatói oldalról ebben a kérdésben, ezért nem tudják támogatni. Emellett azonban a többi módosítással egyetértettek.
A szakszervezetek javaslatára került elhagyásra a tervezetből egy olyan rendelkezés, ezt kiegészítésként még elmondom, amely lehetőséget adott volna a rendkívüli munka adott évben fel nem használt mértékének a következő évre való átvitelére. Előterjesztőként elfogadtuk azt az álláspontot, hogy ha a munkáltató az adott évben nem tud élni, különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben a rendkívüli munka lehetőségével, és nem valószínű, hogy erre 2-3 éven belül olyan igény lenne, ami indokolná ezt a szabályt, ezért ezt elhagytuk. Nem életszerű, hogy most rövidebb munkaidőben foglalkoztatnak inkább a munkáltatók, azért, mert nincs olyan megrendelői igény bizonyos ágazatokban, bizonyos termékek előállítása esetén, nem életszerű, hogy a vásárlói, fogyasztói igények olyan mértékben megnövekedjenek 2-3 éven belül, hogy még a rendkívüli munka fel nem használt mértékének átcsoportosítására is sort kellene keríteni.
Elhangzott az a felvetés, hogy hogyan érinti a parlament alkalmazottait ez a törvényjavaslat. Ugyanúgy, ahogy bárki mást. Ugyanis alapvetően a munkáltató határozza meg a munkarendet, ezen belül a munkaidő-beosztást is. Ez egy lehetőség, amit a törvény szabályoz, nem kötelező vele élni. Lehetőség van rá attól függően, hogy a munkáltatót a gazdasági válsághelyzet hogyan érinti, csökken-e a termékei iránti kereslet, csökkentettebb létszámban van-e szüksége munkavállalóra. Ehhez képest kívánjuk azt támogatni, hogy a jelenleg meglévő jogszabályi rendelkezés alapján a munkáltató inkább a rövidebb munkaidőben történő foglalkoztatást használja, tehát adott esetben a napi 8 órás teljes munkaidő helyett áttér 6 órásra, de megtartja a foglalkoztatottjait. Ha pedig növekszik a termékek iránti kereslet, akkor a következő években a fel nem használt munkaidőmértéket átviszi, és egy héten 44 órában fog foglalkoztatni. Nem tartom valószínűnek, hogy a parlament alkalmazottai tekintetében erre szükség lenne, hiszen nincs kiszolgáltatva a piaci igényeknek a parlamenti munkával járó feladatok ellátása. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Borsos József képviselő úr kért még szót. Megadom.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Bemutatkoznék a szakértő asszonynak, Borsos József vagyok, nem Borsos Imre. (Dr. Burik Mária: Elnézést kérek, nem jól hallottam a nevét.) Ez az egyik megjegyzésem.
A másik: amennyiben szakértői minőségében jelent meg a bizottság előtt, akkor azt javaslom, hogy szakértői minőségében nyilatkozzon. Ugyanis a következőt mondtam: ez a szocialista törvényalkotás csődje, ami előttünk van, nem pedig a törvény csődje. Ezt azért mondtam, azért merem állítani, mert "némi" szakértői tapasztalatom nekem is van, hiszen munkaügyi központ igazgatójaként elég sokáig felügyeltem a munkaügyi felügyeletet is, egyébként pedig ez a szakmám. Amit elmondtam, arról szólt, hogy ami előttünk van, pontosan azt mutatja, hogy korábban sem volt végiggondolva ez a törvény. Hiszen azokat a hiányosságokat, amikre akkor felhívtuk a figyelmet, hogy méltánytalanok, túlzók, pontatlanok voltak a szabályozások, nem lettek végigvezetve az összes kapcsolódó jogszabályon, most korrigálja. Pontosan bebizonyította, hogy nem lehetett alkalmazni az idevonatkozó passzusokat a jogalkalmazóknak, mert pontatlanok voltak, nem lehetett eldönteni, hogy mit tegyenek, és egyébként is méltánytalanok voltak nagyon sok olyan vállalkozással szemben, amelyek némi adminisztratív hibát követtek el, mégis teljes erejével sújtott le rájuk a munkaügyi szabályozás.
Alelnök úr vetette fel, hogy önkényes dátumok vannak jelen a jogszabályban. 2010. január 1-től fognak csak a magyar vállalkozók munkaidőkeretet vagy munkaidőt csökkenteni? Dehogyis! Pontosan arról szól a történet, hogy már most egy sor helyen csökkenteni kell a munkaidőt, a munkaidőkereteket annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni a munkahelyeket. Nincs ez a jogszabálytervezet sem végiggondolva. Éppen azért javasoltam, hogy tartózkodjunk a szavazásnál, mert vannak olyan részei, amelyeknek van a valósághoz kötődő alapjuk, amin ténylegesen kellene javítanunk. De nem így kell idehozni ezt a jogszabálytervezetet, hogy megint nincs végiggondolva. Íróasztal mögül lehet okosakat és szépeket mondani, lehet hivatkozni a szakszervezetekre, amelyek néhány évvel ezelőtt ugyanúgy bólogattak, ugyanúgy megszavazták azokat a rossz javaslatokat, amiket most módosítani kell, mint most, amikor ezeket ki kell javítani. Könyörgöm, Magyarországon nincsenek normális szakszervezetek. Ezek a szakszervezetek nem érdekképviseletek. Azok a szakszervezetek, amelyek valóságosan érdekképviseletet próbálnak meg érvényesíteni, nincsenek a szocialista kormányzat kegyeiben. Azokat a szakszervezeteket minden módon támadják, azokat a szakszervezeteket pedig, amelyekre bólogatnak mindenre, akár annak az ellenkezőjére is, amit egy héttel ezelőtt megszavaztak, szeretik.
Azt gondolom, ha az általános vitára való alkalmasságról van szó, akkor a bizottságban is mindenki maradjon a szerepénél. A szakértő is, a politikus is. Ugyanis ma Magyarországon, legalábbis a törvények esetében a jogalkotó a Magyar Országgyűlés. A minisztériumok és azok alkalmazottai előkészítő szerepet töltenek be. És mivel én ennek a törvényhozó testületnek a tagja vagyok, minősíthetem úgy ennek a törvényhozó testületnek a munkáját, ahogy minősítettem az előbb. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. A kormány részéről kíván-e reagálni?
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Nem kívánom kommentálni. Megkövetem képviselő urat, hogy a nevét félreértettem.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Ilyen a szerelem, ilyen vak - mondhatnám, képviselő úr. Szavazzunk! Ez az említett szakszervezetekre vonatkozó vicc. Van, akinek mindent elfogadnak, van, akinek semmit. Van ez így. Ilyen a gyűlölet.
Aki a T/9239. szám alatti törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Aki nem ért vele egyet? Ilyen nincs. Tartózkodott? Tíz. Köszönöm szépen. A többségi vélemény előadója Farkas Imre, a kisebbségi véleményé Borsos József képviselő úr. Köszönjük szépen a kormány képviselőjének a közreműködést, további jó munkát kívánok.
Következik az utolsó napirendi pontunk, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló törvényjavaslat, T/9257. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány képviselőit. Kérem, hogy az előterjesztéshez rövid szóbeli kiegészítést fűzzenek. Megadom a szót.
Gordos József szóbeli kiegészítése
GORDOS JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Gordos József vagyok, a Pénzügyminisztérium pénzügyi szolgáltatások főosztályának biztosítási osztályvezetője. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszere már közel két évtizede működik, igaz, megváltozott formában, de alapvetően jól betöltötte a funkcióját. Az alapfeltételek, a rendszer alapjainak megteremtése mintegy 20 évvel ezelőtt történt. Időközben természetesen változások történtek úgy a gazdasági életben, a társadalmi életben, mint informatikai és egyéb területeken. Ezen változások szükségszerűen idézték elő azt a helyzetet - szakértői szinten is kialakult ez a vélemény, és több szintről kaptunk visszajelzést arról, hogy korszerűsítésre, változásra szorulnak a feltételek a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás rendszerét illetően.
Néhány nagyon rövid alapvetést emelnék csak ki az előterjesztéssel kapcsolatban, amelyek erre a változási igényre a megfelelő választ hivatottak megadni. A szabályozás az eddigi kormányrendeleti szintről törvényi szintre kerül. A törvény mellett még további rendeletek szolgálják azt, hogy egy kerek, egységes rendszer alakuljon ki. A gépjármű-felelősségbiztosításra kötelezett személye megváltozik a jelen szabályozáshoz képest. Elsősorban az üzemben tartót tekinti az előterjesztés kötelezettnek, és csak ennek hiányában a tulajdonost. Bevezetésre kerül a központi kártörténet, ami megalapozza a jövőben a veszélyközösség érdekeinek, a biztosítottak, az ügyfelek érdekeinek jobban megfelelő árképzést, illetve a jelenlegi bonus-malus rendszer továbbvitele esetén a bonus-malus rendszer objektív alapjául szolgál.
A kötelező éves évforduló megváltoztatása az előterjesztő és a szakmai kidolgozásban résztvevők nagy többségének konszenzusos véleménye alapján ahhoz fog vezetni, hogy jobban eloszlanak az adminisztrációs terhek, ezáltal jobban feldolgozhatóvá válnak a biztosítási szerződések, az ezzel kapcsolatos ügyintézés gördülékenyebbé válik. Ugyanakkor a transzparenciát megtartja a rendszer, tehát a biztosítóknak október 30-ig díjat kell hirdetni a jelenlegi szabályok szerint, és ezt a következő évben kötendő szerződésekre kötelezően alkalmazni kell. Viszont a szerződések a megkötésük dátumához igazodóan terjednek ki a jövőben egy évre.
Az elektronikus ügyintézésnek igyekezett az előterjesztő teret adni, az előterjesztés több részében is nyomon követhető, hogy elektronikus úton is továbbíthatók bizonyos adatok, amelyeket eddig az ügyfélnek személyesen kellett a biztosítónál bemutatni. A díjfizetéssel, a szerződés létrejöttével kapcsolatban pedig pontosításokra, egyértelmű megfogalmazásokra törekedett az előterjesztő. Ez reményeink szerint azt jelenti, hogy a jövőben jobban követhető lesz, egyértelmű lesz mind a szerződés létrejötte, mind a díj nem fizetés okán történő szerződésmegszűnés.
A rendszerben következetességet és jobban megalapozott eljárást igyekeztünk alkalmazni azzal kapcsolatban, hogy a díjat nem fizetőkre vonatkozóan a szabályok miként alakuljanak. Itt egy központilag meghatározott, úgynevezett fedezetlenségi díj kerül bevezetésre, amit a fedezetlenségi időszak kárviselője, tehát a kártalanítási számla kezelője alakít majd ki, és ez egységes lesz a díjat nem fizetők vonatkozásában. Több ügyfélbarát megoldás, illetve az elektronikus ügyintézéssel összefüggő megoldás is megtalálható az előterjesztésben. Ez főleg arra vonatkozik, amikor a központi adatbázisokból, a járműnyilvántartásokból kiindulva a kötvénynyilvántartáson át a biztosítók adatot kaphatnak a gépjárművel kapcsolatos változásokról. Tehát a gépjármű üzemben tartójának változásáról, a szünetelés időpontjairól. Minden olyan esetben, ahol ez lehetővé válik, az ügyfélnek már nem kell többé ezzel kapcsolatos ügyintézés miatt a biztosítóhoz befáradni és külön dokumentumokkal igazolni, hogy a biztosító követni tudja ezeket a változásokat.
Új eleme a szabályozásnak a gépjárműflottákra vonatkozó szabályozás, bár itt alapvetően csak a keretszabályok kerültek meghatározásra, illetve azon szabályok, amelyek alapján az általános szabályoktól való eltérés lehetséges. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel? Nem ártott volna, ha kitér arra, hogy kivel egyeztettek. Nem véletlenül kérdeztem az előbb is, mert ez egy igen bonyolult szakmai érdekkört jelez. Először Szabados József, majd Borsos képviselő úr.
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az 1991 óta életben lévő kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, ahogy az előterjesztő is elmondta, többször került korszerűsítésre, legutóbb 2004-ben. A mostani törvény-előkészítés elég hosszú időre, közel kétéves múltra tekint vissza. Ez idő alatt a szakmai szervezetekkel, a fogyasztóvédelmi eseti bizottsággal, a Versenyhivatallal, a biztosító társaságokkal egyeztettek. Nem az én tisztem erre válaszolni, de az előterjesztő majd biztosan megerősít benne. A Magyar Biztosítók Szövetségével, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével és nyilvánvalóan a pártok szakértőivel is nagyon sok egyeztetés történt a törvény bevezetését illetően. A törvény fontosságát aláhúzza, hogy Magyarországon közel 4 millió embert érint, aki szerződéses viszonyba kerülhet a kötelező gépjármű-biztosítási piaccal, de áttételesen érinthet közel 10 millió embert is, hiszen mindenki lehet biztosított, lehet olyan, aki kárt szenvedett vagy fog szenvedni, vagy várhatóan kárt szenved, tehát kiterjedhet az egész társadalomra is, ezért nagyon fontos a szakma szerint a törvényi szintű szabályozás.
Természetesen ebben némi vita kialakult a biztosító társaságok, a szakma és a minisztérium, illetve közöttünk is, hogy kell-e törvényi szabályozás, hiszen a törvényt módosítani, az élethez igazítani körülményes, hosszadalmas. De ha alaposan átnézzük, a törvényben vannak olyan szabályozások, elsősorban a kártörténeti nyilvántartásban, ami adatvédelmi ügyeket is szabályoz, ezt pedig csak törvényben lehet megtenni. Ezért is indokolt volt a törvényben való szabályozás. A többség egyetért ezzel, és azt gondolom, hogy mivel a piac szereplőin kívül a biztosítottak, a károsultak vagy leendő károsultak érdekeit védi a törvény, ezért nagyon fontos ennek széles körű ismertetése, természetesen majd a parlamentben a megvitatása, és információim szerint a kellően megalapozott szakmai módosító javaslatok befogadása, és természetesen a pártok szakértőivel a benyújtás előtti egyeztetés is meg fog történni.
A törvényjavaslat legfontosabb célja tehát, hogy a károsultak fokozottabb védelmet élvezzenek, a fogyasztók érdekei jobban kerüljenek kiszolgálásra, érvényesüljön a verseny szabadsága a piacon, ami gyakorlatilag 2004-től érvényesül is. Továbbá a megalapozott kártérítési igények kerüljenek kielégítésre, kapjanak a fogyasztók kellő védelmet a biztosító társaságok, egyesületek anyagi problémái esetén, érvényesüljön a hatékony ellenőrzés, szűnjön meg és lehető legkisebb mértékre korlátozódjon a díjat nem fizetők száma és aránya, illetve a piac biztonságosan működhessen. Nagyon fontos többek között a biztosítási évforduló megváltoztatása január 1-ről a szerződéskötés időpontjára. Ez eredményezheti azt az előnyt, amelyet végül a Versenyhivatal is elfogadott bizonyos módosítások után, a szakértők és a biztosítók is, hogy az év végi szerződéskötési anomáliák, a verseny tisztátlansága, a kampányidőszak költségei, a piaci és a felügyeleti munka hatékonysága, kiegyensúlyozottá tétele és a szerződések feldolgozása megtörténhessen kellő színvonalon.
Természetesen az egyik érv az volt, hogy a biztosítottak nem fogják követni a biztosítási évfordulót, emiatt a nagy biztosítók kerülnek előnybe. Ez a törvényből kiolvashatóan nem igaz, hiszen a biztosítóknak 50 nappal a szerződés lejárata előtt mindenkit értesíteniük kell, hogy mikor jár le a szerződés, és milyen a díjbesorolásuk. Nem akarok szakmailag tovább a kérdéssel foglalkozni, de azt gondolom, egy olyan fontos törvényjavaslatról van szó, amely a szakmai viták során, a módosításokat követően alkalmas lehet egy jó törvény megalkotására. Ezért javasoljuk az általános vitára való alkalmasságát.
ELNÖK: Borsos József képviselő úr.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetlenegy kérdésem lenne, aminek több ága van. Ha jól értem, ez a központi kártörténeti nyilvántartás személyhez kötődik? (Gordos József: Személyhez is, gépjárműhöz is.) Így már világos. Akkor az a kérdés, hogy ha ez egy pluszadatbázis létrehozását jelenti, valaki számolt-e azzal, hogy ez milyen pluszköltségeket eredményez majd a díjakban. A másik kérdés, hogy ha itt gépjárműhöz és személyhez kötődően is létrejön, akkor az megoldja-e azt a problémát, ami arról szól, hogy ha gépjárművel közlekedem, akkor vagy ilyen, vagy olyan, vagy valamilyen cetlit elő kell húznom a rendőrnek, hogy biztosítva van a jármű. Tehát az állampolgárnak ezután nem kell azon izgulni, hogy csekk, igazolás, banki kivonat éppen nála van-e vagy nincs? Köszönöm.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor rövid válaszokat kérnék. Úgy látom, megvan a többségük, tehát nem lesz gond.
GORDOS JÓZSEF (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Az egyeztetésekről röviden. Valóban körülbelül két évvel ezelőtt indultak meg a szakmai egyeztetések, ahogy Szabados úr mondta, a felügyelet szervezésében, egy úgynevezett gépjármű-biztosítási munkabizottság keretében, az érintett felek, a közvetítők, a Mabisz, az egyes biztosítók, a PM, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala részvételével. A meglévő tapasztalatok alapján, az egyes kérdésköröket áttekintve folyt a szakmai egyeztetés. Ez a tavalyi év elejéig tartott, majd a kormány 2008. június 11-ei ülésén elfogadott jelentés alapján kezdődött meg a konkrét előkészítő munka. Ez azt jelentette, hogy témakörökre osztva, mintegy 9 témakört kiragadva a gépjármű-biztosítás rendszeréből, tematikus egyeztetések folytak, és ezeken többek között, az előbb említettek mellett az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium rész vett, valamint alkalomszerűen az érintettek. A közigazgatási egyeztetés, a véleményezési időszak december 15-től január 15-ig tartott, ami a jelenlegi rendszerben megszokottnál jóval hosszabb időt jelent. Ezután a beérkezett véleményeket feldolgoztuk, és január 22-én tartottunk minden véleményt formáló szervezet, szerv, érdekképviselet meghívásával egyeztetést. Ezek után még további tematikus egyeztetések folytak, így került véglegezésre február végén az előterjesztés.
A kártörténeti nyilvántartásról. Több nyilvántartás is van a rendszerben, a leglényegesebb a kötvénynyilvántartás és a kártörténeti nyilvántartás. A kötvénynyilvántartás jelenleg is működik. Innen lehet kiszűrni a biztosítatlanságot, amikor a központi hivatal negyedévenként összeveti a gépjárműállomány és a kötvényállomány adatait. A körzetközponti jegyzőnek jelentve lehet a megfelelő intézkedéseket meghozni. Tehát alapvetően a gépjármű meglétének igazolását a kötvénynyilvántartás biztosítja. Ha megfelelően gyors lehetne, ennek fizikai korlátai vannak, az adatbevitel például a biztosítók részéről, amikor a szerződés létrejön, illetve megfelelő technikai felkészültség lenne ennek lekérdezésére, akkor a kötvénynyilvántartásban meglévő adatokat akár online lekérdezés mellett, illetve a másik oldalon online szerződéskötés mellett lehetne naprakésszé tenni, fejleszteni. Ez sajnos a mai technikai felkészültség mellett még nem megoldott egyik oldalról sem. Természetesen ez a cél középtávon. A kártörténeti nyilvántartás alapvetően ezekre az adatokra épül, tehát a gépjárművek és az üzemben tartók hasonló adatait tartalmazza, kibővítve azzal, hogy a kártörténeti adatokat is tartalmazza, illetve értelemszerűen egy nagyon széles rétegnél éppen azt, hogy nincs kár. Ezt pedig máshogy nem lehet elérni, csak úgy, ha a kezdetek kezdetétől bevisszük az alapállományba az üzemben tartó adatait, és ahogy telnek az évek, akár 15-20 év, az az adat is nyerhető, hogy ennyi idő alatt nem volt károkozóként jelen a rendszerben. Ezt másképp nem lehetne megoldani.
És van egy irányelvi kötelezettségünk is, hogy a biztosítottság legalább 5 éves időtartamára visszamenőleg a tagállam köteles azt biztosítani, hogy az üzemben tartói részére kártörténeti, úgynevezett kárelőzményi igazolásokat adjon ki, ahol szintén ezeknek az adatoknak a szükségességét fogalmazta meg az irányelv. Magyarul a káradatok, illetve a kármentesség ténye szerepeljen. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e további kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs, a vitát lezárom. Szavazunk a T/9257. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Úgy látom, ez egyhangú. Köszönöm szépen. További jó munkát kívánok. A bizottság előadója Szabados József képviselő úr lesz.
További napirendi pontunk nincs. Várhatóan a jövő héten fogunk szerdán ülésezni, de ennek részleteit majd megismertetjük a képviselőkkel. Köszönöm szépen. További jó munkát, jó utat mindenkinek.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 23 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit