KPSZB/14/2009.
KPSZB/132/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. április 21-én, kedden 16 óra 05 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről *
A közbeszerzésekről szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról *
Az állami vállalatok vezetőinek elfogadhatatlanul magas fizetésének jelentős csökkentéséről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Kérdések, észrevétele, vélemények *
Kovácsné Egedi Éva reflexiója *
Döntés az országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról *
Az Állami Számvevőszék 2008. évi tevékenységéről szóló jelentés általános vitára való alkalmasságának, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat benyújtásának tárgyalása *
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése *
További kérdések, észrevételek *
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról, illetve az országgyűlési határozati javaslat benyújtásáról *
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvények, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Turcsán Katalin szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Molnár Jánosné szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Iván Gábor szóbeli kiegészítése *
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Botka Lajosné (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Horn Gábor (SZDSZ)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Farkas Imre (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Molnár László (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Ágh Péter (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Borsos József (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Schmidt Ferencnek (Fidesz),
Domokos László (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Mádi László (Fidesz) Ágh Péternek (Fidesz),
Molnár Oszkár (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Dr. Kóka János (SZDSZ) Horn Gábornak (SZDSZ).
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Bódis Mihály, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium főosztályvezetője
Mocsári-Gál Krisztina dr., az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium osztályvezetője
Kovácsné Egedi Éva, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Dr. Turcsán Katalin, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Filip György, Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Szövetsége
Molnár Jánosné, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Iván Gábor, a Külügyminisztérium előadója
(Az ülés kezdetének időpontja: 16 óra 05 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit. Jó napot kívánok. Bizottsági ülésünket megkezdjük. Köszöntöm a bizottság tagjait, munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm meghívott vendégeinket és mindenkit, aki a bizottsági ülésünk iránt érdeklődik.
A kiküldött írásbeli meghívóhoz kiegészítés, pontosítás nem érkezett, így ezt teszem föl szavazásra. Kérdezem, ki az, aki a napirendi javaslattal egyetért. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Huszonhárom. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát elfogadta napirendjét, megkezdheti a munkáját.
Mindjárt Bebes István képviselő önálló indítványával kezdünk. Kérdezem, képviseli-e valaki az előterjesztőt. (Nincs jelentkező.) Nem képviseli senki. A T/9359. szám alatt a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról van szó. Kérdezem, hogy kormányálláspontot tud-e mondani.
A kormány álláspontjának ismertetése
BÓDIS MIHÁLY (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Bódis Mihály vagyok a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumból. A kormány még nem döntött a kérdésben, a tárca nem támogatja.
ELNÖK: Indokot hallhatnánk-e?
BÓDIS MIHÁLY (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): A törvény egész szellemiségével nincs összhangban a javaslat, összemossa a döntésben résztvevők, illetőleg a támogatásból részesülők körét. Ezen a tartalmi problémán kívül a javaslat belső koherenciája sem biztosított. Például minősített többséget kíván meg a döntést hozó szervektől. Az önkormányzati képviselőtestületek is döntéshozó szervek, így ez a kétharmados önkormányzati törvény módosítását igényelné.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselői észrevételek, hozzászólások, kérdések? Végh képviselő úr, parancsoljon!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Köszönöm, hogy a kormány képviselője előttem már elmondta azokat az aggályokat, amelyek a képviselőcsoportunkban is felmerültek. Valóban van egy belső koherencia zavar, de ennél még problémásabb az, hogy a civil szervezetek egészét összetolja a civil szervezetek vezetőivel, és összekapcsolja az állami szférával. Miután a törvényjavaslatban azt írja, hogy a jogalkotót a jó szándék vezette, amikor ezt a törvényt megalkotta, én is azt feltételezem, hogy a törvénymódosítót a jó szándék vezette, de ebben az esetben ez nem jól sikerült. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről
ELNÖK: Köszönöm. További észrevétel, hozzászólás van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk.
Kérdezem tehát a bizottság tagjait, ki az, aki a Bebes István képviselő által benyújtott, T/9359. számú törvényjavaslatot tárgysorozatba-vételre ajánlja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tíz. Nem támogatja? Tizenöt. Tartózkodott? Nem volt ilyen. A bizottság nem támogatta a tárgysorozatba-vételt. Köszönöm szépen.
Áttérünk a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra T/9379. szám alatt. Bagi Béla fideszes képviselő önálló indítványáról van szó. Képviseli-e valaki az előterjesztőt? (Nincs jelentkező.) Nem. Kérdezem a kormány vagy a tárca álláspontját: támogatják-e a tárgysorozatba-vételét ennek a javaslatnak?
A kormány álláspontjának ismertetése
MOCSÁRI-GÁL KRISZTINA DR. (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Mocsári-Gál Krisztina vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium osztályvezetője. Kormányálláspont még nincs. A képviselő indítványát a tárca nem támogatja. (Babák Mihály: Indokolást kérünk.) Az egyik problémánk ezzel a képviselői önálló indítvánnyal az, hogy kivételt teremtene a közbeszerzési törvény hatálya alól az úgynevezett közösségi értékhatár alatti beszerzések esetében. A javaslat nincs tekintettel arra, hogy a közösségi jogi követelmények szerint az átláthatóság és a versenyeztetés biztosítása erre az értékhatáros körre is kiterjed. Álláspontunk szerint közösségijog-ellenes javaslatot tartalmaz az indítvány. Ugyanakkor van benne frázis is, hogy a felhatalmazás alapján kiadott jogszabály, ami jelen pillanatban nem létezik, az élelmiszer-utalványokra vonatkozik. Ráadásul kodifikációs szempontból is hibás a javaslat, rossz helyre léptetné be ezt a kivételi kört.
ELNÖK: Köszönöm. Észrevétel, hozzászólás van-e? Kóka János!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. A törvényjavaslatban lehet, hogy van egy sor hiba, de a közbeszerzési értékhatár alatti és az európai uniós közbeszerzés szabályozásával kapcsolatos ügyek tisztázása mindenképpen nagyon fontos. E tekintetben a szaktárca jelen lévő tisztviselőinek álláspontját tiszteletben tartva vetem fel a tisztelt bizottságnak, hogy támogatni kellene az általános vitára való alkalmasságot. Azért kellene támogatni, mert amit most a válságkezelő kormány tesz, az nagyon jelentős megszorítás, ami minden egyes társadalmi csoportot érint. Ebben a helyzetben a miniszterelnök úr által elővezetett program is tartalmaz olyan kitételeket, amelyek kifejezetten ebben a körben próbálnak meg elmozdulni a célszerűség, az átláthatóság és a takarékosság irányába. Ha pedig ez így van, akkor szerintem politikailag a szakértői kormányt támogató MSZP képviselői részéről nehezen magyarázható viselkedés, ha ennek alapján kaszál el egy ilyen törvényjavaslatot. A szándék szerintem kifejezetten nemes, szimbolikus értékű, ráadásul ami az adóforintokkal való takarékoskodás fontos elvét illeti, mindenféleképpen a parlament megfontolására érdemes. Az SZDSZ tehát támogatni fogja ezt a javaslatot. Erre ösztönzöm a szocialista politikusokat is.
ELNÖK: Köszönöm. Végh Tibor!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Maga a szabályozási terület, amit a módosító javaslatot benyújtó képviselőtársunk megcélzott, teljesen életszerű. Valóban elképzelhető az a törvényi kivétel, amely ebben az esetben esetleg meggyorsítaná a közbeszerzéseket, akár még olcsóbbá is tehetné, bár ennek a javaslatnak ezzel a kitételével nem nagyon értek egyet. Hiszen, ha ezt a logikát követjük, akkor ezentúl minden közbeszerzést töröljünk el, hátha olcsóbb lesz az eljárás. Azt gondolom, a közbeszerzési törvény éppen azért született, hogy egy versenyben olcsóbb árakat kapjon a megrendelő.
Azt a dilemmát nyilván fel kellene oldani, hogy ez egy eléggé speciális szabályozási terület. Nem tudom elképzelni azt a jogi módot, hogyan lehetne ezt tovább folytatni. Talán úgy, ha többpárti indítványként alaposan átbeszélnénk és kidolgoznánk, mert nem is a megfelelő helyre irányul a közbeszerzési törvényben a módosító javaslat. Ezért általános vitára nem tartjuk alkalmasnak, viszont térjünk vissza rá valamilyen formában. Ha Kóka képviselőtársunk úgy véli, hogy ez nagyon fontos terület, akkor akár Bebes képviselő úrral közösen vagy talán az MSZP-frakció képviselőivel közösen pontosan nevezzék meg azt a jogszabályi helyet, ahová ez beilleszthető. Tehát tárgyaljunk tovább erről. Önmagában azt a kitételt, hogy olcsóbbá teszi a közbeszerzést, nehezen tudom elképzelni, de azt, hogy esetleg meggyorsíthat és kézenfekvővé tesz bizonyos ügyeket, el tudom képzelni. Azt javaslom, térjünk vissza rá, de ebben a formájában nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály jelentkezett.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt javaslom, hogy minősítsük általános vitára alkalmasnak ezt az indítványt, már csak azért is, mert a teremben lévők egyetértenek a gondolatiságával, azzal együtt, hogy vannak benne problémák, amelyeket a tárca szakértői megfogalmaztak. Nézzék! A mai napon is egy olyan törvény van a parlament előtt, amely nincs köszönő viszonyban azzal, amit a pénzügyminiszter úr mondott. Önök vezették be ezt a gyakorlatot, hogy Veres János benyújtott egy törvényjavaslatot, de a parlament majd generálisan módosítja azt. Úgy gondolom, ne húzzuk el az időt azzal, hogy ötpárti egyeztetéseket folytatunk, hanem módosító indítványokkal tegyük koherenssé és jóvá ezt a törvényjavaslatot. Elnök úr, azt javaslom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy Bagi Béla indítványát vegyük tárgysorozatba. Kérem a bizottság tagjait, támogassák azzal a feltétellel, hogy módosító javaslatokkal helyre tesszük azokat az ellentmondásokat, amelyek felmerültek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Végh Tibor!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Babák képviselőtársam azt mondja, hogy helyes, követendő magatartás, ami itt, a Házban tapasztalható. Mintha korábban nem ezt mondta volna, hanem mélyen elítélte eme cselekedeteinket. Holott ez jóval nagyobb területre vonatkozott, és jóval nagyobb szükség volt rá. Ha ez így van, akkor ott is azt kellett volna mondania, mint amit most állít. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. Kíván-e még valaki hozzászólni? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor a szavazás következik. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a T/9379. számú, Bagi Béla által jegyzett képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételét támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenöt. Nem támogatja? Tizennégy.
Így döntenünk kell az általános vitára való alkalmasságról is. Kérdezem, ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést. (Szavazás.) Tizenöt. Nem tartja alkalmasnak? Tizennégy. Babák Mihály vállalja a többségi vélemény előterjesztést? (Babák Mihály: Igen.) Köszönöm. Végh Tibor vállalja a kisebbségi álláspont ismertetését. Köszönöm szépen.
Következik az állami vállalatok vezetőinek elfogadhatatlanul magas fizetésének jelentős csökkentéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, H/9412. szám alatt. Balsai István és Répássy Róbert képviselők önálló indítványáról van szó. Kérdezem, képviseli-e őket valaki. (Nincs jelentkező.) Nem. Ez nem akadálya annak, hogy tárgyaljunk róla. Kóka János? Meglepne. (Derültség.) Kérdezem, van-e kormány- vagy tárcaálláspont.
A kormány álláspontjának ismertetése
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): Kovácsné Egedi Éva vagyok, a Pénzügyminisztérium vagyongazdálkodási főosztályának főosztályvezetője. A kormány ügyrendje szerinti egyeztetést lefolytattuk, tehát a kormányzati álláspontot tolmácsolom. A javaslatot nem támogatjuk. A jó szándék ugyanis nem elégséges, a kivitelezéssel, a tartalmával van problémánk.
Kérdések, észrevétele, vélemények
ELNÖK: A kormány tehát nem támogatja a javaslatot. A bizottság tagjait kérdezem, ki kíván hozzászólni. Kóka János!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Lényegében csak meg tudom ismételni az előző napirendi pontnál előadottakat, tekintettel arra, hogy itt egy olyan szándékról van szó, ami erőteljes összhangban áll a válságkezelő kormány programjával. Elképzelhető, hogy a javaslatban nagyon sok pontatlanság van, az indoklás és a határozat szövege pedig finoman szólva sem túl ízléses, de a Fidesztől ez nem is várható mostanában másként. Ami viszont az eredeti szándékot illeti, azt gondolom, meglehetősen furcsa lenne, ha valóban van ilyen kormányzati szándék, de ezzel egy ellenzék párt rukkol elő, akkor csak ezért kaszálja el a kormány. Ez legalább annyira nem ízléses, mint amennyire a Fidesz szövegezése nem ízléses. Én azt javaslom, hogy támogassuk, mi támogatni fogjuk. Köszönöm.
ELNÖK: Elnöki erény az önuralom és a türelem, úgyhogy nem kommentálom Kóka János szavait. Szólásra jelentkezett Mádi László, neki adom most meg a szót.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. A kormányt kérdezném elöljáróban, hogy módosító javaslatokkal elfogadható-e az előterjesztés, mert ha van egy, ebbe az irányba mutató ellenzéki javaslat, az nem ördögtől való. Tehát lehetne-e korrigálni oly módon, hogy az a kormány számára is elfogadhatóvá váljon? Amennyiben tényleg komolyan gondolják azt, hogy ez irányban gondolkodnak. Azt azért látni kell, hogy nagyon komoly jövedelmek vannak az állami szférában. Felolvasnék néhány, mára már nyilvánosságra került adatot, amit hosszú ideig próbáltak eltitkolni, annak ellenére, hogy a közszférában ilyet nem lehetne megtenni egy jogállamban. A Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója 78,9 millió forintot, a MÁV Zrt. vezérigazgatója 78,6 millió forintot, a Magyar Export-Import Bank Zrt. vezérigazgatója 78,2 millió forintot keres évente. És lehetne folytatni a sort, 30-40-50-60 milliós éves jövedelmek vannak, ami egy ilyen válságos helyzetben nem megengedhető.
Ha az állam tényleg komolyan gondolja azt, hogy példát akar statuálni, akkor ez egy lehetőség arra, hogy tényleg meg is tegye. Örömmel látnám ezen túlmenően, ha a minisztériumok száma jelentősen csökkenne, a miniszterek fizetése, amely 100 százalékkal emelkedett, amióta hatalomra léptek 2002-ben, jelentősen csökkenne. Ha a külső megbízási szerződések száma, amelyeken keresztül milliárdok úsznak ki a minisztériumokból, miközben a szakmai munkát alapvetően ott kéne elvégezni, nullára redukálódna, satöbbi. Itt van egy javaslat, szerintem a válság idején pozitív és támogatható javaslat, ezért kérem mindenkitől, hogy ennek megfelelően támogatólag szavazzon róla. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A 78 millió forint természetesen éves jövedelem. (Mádi László: Ezt mondtam.) Kérdezem, ki kíván még szólni. Végh Tibor!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nyilván módosító javaslatokkal jobbá tehető az előterjesztés, próbáljuk ki! Annak idején volt egy vita közöttünk, hogy ez vonatkozzon az önkormányzati vállalatok vezetőire is, tehát nézzük át azt a kört is, ott is csökkenjen az igazgatósági, felügyelőbizottsági tagok száma és jövedelme. Próbáljuk ki, együk meg ezt a pudingot. Azt javasoljuk, hogy menjen általános vitára, de azok a pontok, hogy a "kormány felelőtlen...", nem valók egy törvényjavaslatba, és egyébként is van mit helyretenni benne. A részvényesi jogokat például nem a kormány gyakorolja ezeknél a társaságoknál, amelyek közpénzből gazdálkodó vállalatok. Terjesszük ki és támogassuk ezt a javaslatot azzal, hogy természetesen a viszonosságot elvárjuk majd, amikor a módosító javaslatainkat benyújtjuk. Szeretnénk, ha akkor a Fidesz is támogatná azokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Babák Mihály!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Majd meglátjuk, milyenek lesznek azok a javaslatok, tisztelt képviselő úr, tisztelt bizottság. Kellemetlen és furcsa volt a kormány álláspontja, hogy nem jelent problémát az emberek adóját megemelni, az áfát megemelni. Amúgy ezt a javaslatot teljesen kompatibilisnek érzem a kormány bejelentett lózungjaival. Ha minden igaz, a kormánytagok, az államtitkárok fizetését is csökkentik, ezt mondta a miniszterelnök úr. Úgyhogy, ha gond és baj van, vállaljanak részt ebből az állami vállalatok vezetői is. Igaz, hogy nem teljes egészében felel a felügyelőbizottság tagjaiért a kormány, de miután az ő megbízottjai, ő nevezi ki őket, mégis csak van felelőssége ebben a tekintetben. A stílusról pedig annyit, Kóka képviselő úr: tudja, én ma megtapasztaltam az ön stílusát. Az a szokása, hogy a Fideszt ócsárolja, ellenzéki képviselőként az ellenzéket ócsárolja. Lehet a stílusról beszélni, az a lényeg, hogy a magas fizetéseket csökkenteni kell, és ebben kérjük a partnerséget. Köszönöm. (Dr. Kóka János válaszol, a vitába többen bekapcsolódnak.)
ELNÖK: Kérdezem, hogy kíván-e még a bizottság tagjai közül valaki hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem. A kormány képviselője nem a bizottság tagja, de megkérdezem őt is, hogy kíván-e hozzászólni. (Jelzésre.) Parancsoljon!
KOVÁCSNÉ EGEDI ÉVA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Elöljáróban azt mondtam el, hogy a szándék jó és támogatható, és hozzáteszem azt is, hogy a kormány válságkezelő programjában is szerepelnek ilyen elemek. A konkrét országgyűlési határozati javaslattal alapvetően az a problémánk, hogy nincs szinkronban a törvényekkel, ebben a formában végrehajthatatlan. Kezdődik ott, mint említettem, hogy a kormány nem a részvényesi jogok gyakorlója. A megszavazott vagyontörvény szerint az állami cégek fölött a részvényesi, tulajdonosi jogokat a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács gyakorolja. Az állami vagyonért felelős miniszternek van annyi lehetősége, hogy egyfelől a vagyontanács és az ellenőrző bizottság tagjainak díjazását állapítja meg. De a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatójával a szerződést a tanács köti meg.
Másfelől az sem tiszta a javaslat alapján, hogy kik az érintett vezetők, akikre vonatkozna. A vezető tisztségviselők és az úgynevezett vezetők ugyanis nem esnek egybe. Ha fizetésről beszélünk, akkor beszélhetünk a vezérigazgatóról, de a vezérigazgató a munkabérét egy kétoldalú megállapodás, munkaszerződés alapján kapja. Azt nem lehet egyoldalúan, parancsra módosítani. A vezető tisztségviselők, egy részvénytársaság igazgatósági tagjainak vagy a tulajdonosi ellenőrző testület, a felügyelőbizottság tagjainak díjazását lehet csak egyoldalúan csökkenteni. De a kifogások nem ebben a körben merültek fel, hanem az első számú vezetők keresetével kapcsolatban.
Az országgyűlési határozati javaslatnak van egy második pontja is, ahol a vezetői fizetések eltitkolásának kivizsgálására, az okok feltárására, illetve a személyi felelősség megállapítására szólít fel. Ez is félreértésekre ad okot, hiszen szó nincs a jövedelmek eltitkolásáról. Az egy adójogi kategória. Arról volt szó, hogy egy bírói ítélet állapította meg azt, hogy téves jogértelmezés alapján nem hozták nyilvánosságra a piaci szereplők vezető dolgozóinak egyébként nem eltitkolt, legálisan szerzett, még ha a megítélés szerint irritálóan magas javadalmazását. A támogatásunkat ezen két okból nem élvezi a javaslat. Azaz nincs szinkronban a törvényekkel, és komoly végrehajtási problémákat látunk benne. Nem osztjuk azt a véleményt sem, hogy egy jogerős bírói ítélettel helyére tett kérdésben személyi felelősséget vagy eltitkolási szándékot kellene mindenképpen keresni. Másrészt része a válságkezelő kormányzati programnak az, hogy ezeket a magas jövedelmeket csökkentsék. Egyébként elmondhatom példaként, hogy a vezetők a prémiumukat vagy jutalmukat, már a 2008. év után járót is a közmunkaprogramra ajánlották fel és fizetik be. Ezen kívül a felügyelőbizottsági és igazgatósági tagok díjazását már 2008 decemberétől csökkentette a tulajdonosi jog gyakorlója. Köszönöm.
ELNÖK: Válságban mindenkinek hozni kell áldozatokat. A jegyzőkönyv rögzítette, hogy a főosztályvezető asszony mindent megpróbált, hogy a kormány álláspontját hitelesen, objektíven tolmácsolja a bizottság felé. Köszönettel vettük. Most azonban a szavazás következik.
Kérdezem tehát a bizottság tagjait, ki az, aki a H/9412. számú, az állami vállalatok vezetőinek elfogadhatatlanul magas fizetésének jelentős csökkentéséről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételét támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Egy. Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Tehát 28 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett a bizottság tárgysorozatba vette a javaslatot.
Az általános vitára való alkalmasságról is döntenünk kell. Kérdezem, ki az, aki ezt támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Igen. Tartózkodott? Öt. Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság 23 igen szavazattal, 5 tartózkodás mellett az általános vitára való alkalmasságot is támogatta.
Kérdezem, hogy a többségi álláspont előadását Mádi László vállalja-e kitűnő hozzászólása után? (Mádi László: Igen.) A kisebbségi álláspontot akarja-e valaki ismertetni? Kovács Tibor esetleg? (Nincs jelentkező.) Nem. Szabó Lajos sem akarja. Akkor Mádi Lászlót arra kérem, hogy majd emlékezzen meg a tartózkodó szavazatok mögött lévő álláspontról is. Köszönöm szépen. Ezzel a napirendi pontot lezártuk.
Áttérünk a 2. napirendi pontra. Nagy tisztelettel köszöntöm Kovács Árpád elnök urat, Csapodi Pál főtitkár, Bihary Zsigmond főigazgató, Lóránt Zoltán főigazgató, Kékesi László főtitkár-helyettes és Pulay Gyula főigazgató urakat. A bizottság az Állami Számvevőszék 2008. évi tevékenységéről szóló jelentés általános vitáját folytatja le J/9364. szám alatt. Ezzel párhuzamosan bizottsági önálló indítvány benyújtásának kezdeményezésére is sor kerül, amelyben a bizottság javasolja majd a jelentés elfogadását, bár nem akarok elébe menni a dolognak.
Elnök urat és munkatársait illeti a szó. Parancsoljanak!
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Megpróbálok tisztelettudóan rövid lenni és nem terhelni a bizottságot, hiszen igyekeztünk mindent leírni. Mindenekelőtt két megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik az, hogy alapkérdés az az Állami Számvevőszék számára, hogy a tevékenysége is ellenőrzött legyen. Ezért tisztelettel jelentem a bizottságnak, hogy az Országgyűlés által kijelölt könyvvizsgáló megvizsgálta az Állami Számvevőszék pénzügyi beszámolóit, adatait, gazdálkodását, azt hitelesnek, megbízhatónak, valós képet adónak minősítette. Ezt akkor is fontosnak tartom hangsúlyozni, ha a pénzügyi gazdálkodás felelőssége Csapodi Pál főtitkár úré, tehát az érdem is Csapodi úré, aki a gazdálkodó szervezetet irányítja.
A másik az, hogy a bizottságot tisztelettel arról is tájékoztatnom kell, hogy a múlt évi ellenőrzési tervünket, amit a bizottság még 2007 decemberében megtárgyalt, két eltéréssel hajtottuk végre. Az egyik eltérés kapcsolódott ahhoz, hogy a kormányzati struktúra megváltozott, és a Gazdasági Minisztériumot átszervezték, két minisztériumba kapcsolódott át, tehát a Gazdasági Minisztérium olyan jellegű vizsgálata, amit korábban terveztünk, időszerűtlenné vált. Természetesen a zárszámadásban és más folyamatokban ezeket a tevékenységeket vizsgáltuk. A másik eltérés, hogy új ellenőrzés volt az országgyűlési képviselőválasztásra, a kampányra fordított pénzeszközök elszámolása. Ennek ellenőrzése időszerűvé vált. Így 78 téma szerepelt a tervünkben, és 55 ellenőrzést fejeztünk be a múlt évben.
Szeretném azt is jelenteni a bizottságnak, mindent megtettünk, hogy a rendelkezésre álló erőforrásainkkal takarékosabban bánjunk. A múlt évben 55 817 közvetlen ellenőri napot használtunk fel, ez a helyszíni ellenőrzéseket végző kollégák munkáját jelenti, és ez 3700 nappal kevesebb volt, mint az előző évben. A tényleges kapacitás ennél is feszítettebb volt. Az Állami Számvevőszék létszámát stabilan tartjuk két okból is. A függőben lévő alelnöki pozíciók miatt 8 fő helyét folyamatosan nyitva kellett tartanunk, így egy viszonylag tekintélyes létszám-megtakarítással folyt a munka. Ezzel együtt végrehajtottuk, amit kínáltunk.
Az ellenőrzési feladatok tapasztalati anyagát, a vizsgálati tapasztalatokat megpróbáltuk ebben az összegzésben röviden összefoglalni. A magam részéről tiszteletlenség lenne a bizottsággal szemben, ha ezt különösebben részletezném, hiszen a bizottság számos alkalommal tárgyalta a jelentéseinket, a munkánk jól ismert önök előtt. Egyetlen kérdést szeretnék szóba hozni, ami ismétlődően, az idei terv elfogadásakor is szóba került. Ez nevezetesen az állami feladatok meghatározottsága és az állami feladatstruktúra nyitottsága, ami nagyon sok tekintetben a hatékony szervezést és a munkafeladatok ésszerű megoldását hátráltatja. Sok esetben visszatérünk a "mi mennyi?" kérdésére is. A múlt évben azt tapasztaltuk, hogy számos olyan szervezési kezdeményezés, ami ezzel függött össze, az állami feladatmeghatározással bizonytalanná vált, ebből adódóan sok olyan, egyébként előremutató szándékú lépést, amit meg lehetett volna tenni, nem tettek meg.
Ismert a bizottság előtt, hogy az Állami Számvevőszék a korrupciós kockázatok feltérképezésével foglalkozik, és köszönet a bizottságnak jóváhagyó támogatásáért. A bizottság felhatalmazása alapján előrehaladt ennek a projektnek a szervezése. Amennyiben a kormány a megfelelő döntéseket meghozza, továbblépünk a magyarországi korrupciós térkép kidolgozásában, amivel lehetőség szerint irányítottabbá tudjuk tenni, segíteni tudjuk ezeket a vizsgálódásokat. Az Állami Számvevőszék a múlt évben megpróbált néhány olyan munkát is vállalni, amelyek a közpénzügyi menedzsment, az előrejelzések, a gazdasági folyamatok irányához tartoztak. Ezt kutatóintézeti keretekben hajtottuk végre. Ilyen volt a 2009. évi költségvetéssel kapcsolatos kutatási anyagunk, ilyen volt a cigányság finanszírozására, fejlesztésére, felzárkóztatására fordított pénzek vizsgálata, ilyen volt az innovációs ügyek kérdése. Úgy érzem, azzal, hogy a bizottság felhatalmazása alapján a Pénzügyi Szemlét sikerült egy rangos, jegyzett, tudományos minősítéssel is ellátott folyóirattá fejleszteni, széles körben megismertetni a világgal is, az Állami Számvevőszék azokat a feladatokat, amelyeket ránk róttak, teljesíteni tudta.
Külön köszönet mindenkinek, aki itt van, hogy az Állami Számvevőszék megkapta azokat az anyagi forrásokat, amelyek a nyugodt, kiegyensúlyozott működéshez szükségesek voltak. Megfelelő takarékossággal esély van arra is, hogy a 2009-es feladatainkat is megpróbáljuk megoldani.
Van néhány olyan kérdés, amit muszáj szóba hoznom, és eddig függőben maradt. Ezek közül egy a mostani kormányváltozással is összefüggő feladat. Az Országgyűlés döntésének megfelelően az Állami Számvevőszék a különböző vagyonszaporulati vizsgálatokban szerepet kell hogy betöltsön. Itt látható volt a múlt évben, és ez már az országgyűlési határozatokban is szerepel, hogy a törvényt alkalmassá kell tenni arra, hogy tényleges vagyonszaporulati vizsgálatokat végezzünk. Erre nem került sor egy év után sem. Szeretném jelenteni a tisztelt elnök úrnak, a bizottságnak, hogy az Állami Számvevőszék most harmadszor is megtette ezzel kapcsolatban a kezdeményezését, hogy feladatait teljesíteni tudja. Elkészítettük a normaszöveget is, ami végrehajthatóvá teszi a feladatot, ezt a kormányzat illetékeseinek rendelkezésére bocsátottuk. Nagyon bízunk benne, hogy ebben előrelépünk, tekintettel arra, hogy a jelentős változások miatt előbb-utóbb szükség lesz arra, hogy ilyen vizsgálatokat végezzünk. Bízunk abban is, hogy az Állami Számvevőszéket alkalmassá tudjuk tenni ezeknek a feladatoknak a megvalósítására.
Még annyit szeretnék végezetül mondani, hogy az Állami Számvevőszéknél rendkívüli esemény, súlyos fegyelmi nem történt, a kollégák tervszerű nyugdíjba vonulása, a szervezet megfelelő átstrukturálása lezajlott. Arra kérném a tisztelt bizottságot, hogy azt a határozati javaslatot, amit előterjesztettünk, támogatni szíveskedjen. Nagyon fontos számunkra - hiszen ez anyagi feltételeket is jelent, mivel úgy vélem, hogy értéket teremtettünk, és a költségvetési bizottság döntése volt, hogy Magyarország egyetlen állami tulajdonú közpénzügyi folyóiratát tartjuk pillanatnyilag fent -, hogy ennek anyagi forrásai rendelkezésre tudjanak állni. Ehhez szükségünk van a bizottság jóindulatára, ezért került ez bele ebbe a határozatba.
A nemzetközi tevékenységünket illetően szeretném mondani, hogy a múlt évben befejeződött az INTOSAI elnökségével kapcsolatos feladat, munkánkat áthelyeztük az európai számvevőszékek területére. Ezekben a kérdésekben Magyarország tölti be az Európai Unió számvevőszékei, a Contact Committee elnöki szerepét. December első napjaiban lesz Budapesten az Európai Unió számvevőszékeinek együttműködési értekezlete, ahol hangsúlyos pontként a válságkezelés számvevőszéki szerepével kapcsolatos harmonizációs, nemzetközi közös feladatokat fogjuk megtárgyalni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük elnök úrnak a szóbeli kiegészítést a beterjesztett jelentéshez. A bizottságot kérdezem, ki kíván hozzászólni. Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Vezetőség! Megtisztelő, hogy az Állami Számvevőszék mindig a lehető legmagasabb szinten képviselteti magát a parlament illetékes szakbizottsága előtt. Kérdezném, mivel új intézmény állt fel, a Költségvetési Tanács, hogy ezzel kapcsolatosan milyen tapasztalatok fogalmazódtak meg. Van-e a két szervezet között folyamatos információáramlás, kapcsolattartás? Mik az első tapasztalatok? (Varga Mihály távozik az ülésről. - Az ülés vezetését Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. Boldvai László képviselő úr!
BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Bizottság! Az elnök úr szóbeli kiegészítése engem is arra biztat, ne eresszem bő lére a mondandómat. Szeretném a szocialista frakció nevében jelezni, hogy mind a jelentést, mind az előterjesztett határozati javaslatot támogatjuk. A magunk részéről szeretnénk köszönetünket kifejezni az ÁSZ munkatársainak, vezetésének az elmúlt évben végzett munkájukért. Attól most tartózkodnék, hogy elmondjam, hány jelentés készült, ebből mennyit tárgyaltak a bizottságok, hány volt az Országgyűlés plenáris ülése előtt, illetve melyek voltak azok a főbb ellenőrzési témák, javaslattételre alkalmas témák, amelyekben az Állami Számvevőszék közreműködött. A magam részéről külön örömmel és nagyrabecsüléssel támogatom azt a határozati javaslatot, ami a Pénzügyi Szemléről megfogalmazódik. Ennek döntésében, előkészítésében, támogatásában is volt módunk részt venni. Azt gondolom, hogy az Állami Számvevőszék évente visszatérő jelentései hasonlóképpen jó színvonalú munkát mutattak. Azt hiszem, hogy a bizottsági szakmai napirendi pontok között talán ez az egyetlen olyan, ami meg tudott maradni az elmúlt években a szakmaiság talaján, és minden különösebb politikai csatározástól mentes volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nem láttam jelentkezést. Visszaadom a szót elnök úrnak.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Megpróbálok röviden válaszolni. Mindenekelőtt szeretném mondani, hogy a közpénzügyi szabályozás és a szabály alapú költségvetés gondolatköre az Állami Számvevőszék, a Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium közös konferenciáján fogalmazódott meg 2006-2007 folyamán. Az itt jelenlévők közül is voltak többen, akik ezen részt vettek. A Költségvetési Tanács gondolata is ebben az összefüggésben merült fel. Az Állami Számvevőszék számára, köszönhetően a törvényi szabályozásnak, semmiféle új feladatot vagy különösebb feladatbeli átstrukturálódást nem jelent. Azt jelenti, hogy azt a munkát a továbbiakban, ami a makrogazdasági kutatás globális jellegét alkotta, kutatóintézetünk nem végzi tovább. Hozzá kell tenni, hogy folyamatosan vannak makrogazdasági anyagok, amiket számomra készítenek, ezeket a bizottsági elnök úrhoz, a gazdasági bizottság elnökéhez és másokhoz abban a formában juttatom el, amikor publikálom előadás vagy közszereplés formájában. Szeretném jelenteni, hogy minden ilyen anyag, amit valahol, rádióban, televízióban vagy konferenciákon elmondok, a kollégák munkájára támaszkodik, a kormányzat, a frakcióvezetések, a költségvetési bizottság, a Pénzügyminisztérium vezetése előtt ismertek. Ezekben benne vannak azok a számítások is például most, amelyek a kormányzat megszorító intézkedései nettó-bruttó hatásainak arányítását tartalmazzák. A közeljövőben ez is publikussá válik. Tehát nem maradt abba a kutatómunka, de a globális jellege érthető módon megszűnt.
Megszületett a törvény a Költségvetési Tanácsról, mint tudják, a jelölési feladatot a köztársasági elnök úrral, a Nemzeti Bank elnökével, az önök segítségével megoldottuk, és a parlament gyakorlatilag ellenszavazat és tartózkodás nélkül meg is választotta a jelölteket. Ezt követően egy együttműködést formáló beszélgetésre került sor, a Költségvetési Tanács vezetői látogatást tettek az Állami Számvevőszéknél, gyakorlatilag ebben az összetételben, ahogy itt ülünk most, Somogyvári úrral kiegészítve, aki az állandó kapcsolattartó. Megbeszéltük, hogy miben tudunk, akár a hivatásszerű működés kiépítésében, akár más ügyekben segítségükre lenni. Azt sem tartottuk ördögtől valónak, hogy ha a kutatóintézetünk bizonyos kutatásait fogja a Költségvetési Tanács a makrogazdasági tanulmányainak kidolgozása során figyelembe venni.
Természetesen ez egy lehetőséget is jelent. Az elmúlt évi vizsgálatok azt is jelezték, hogy a legkülönbözőbb támogatási és finanszírozási lépések a költségvetésben nagyon szétszórtan, még csak nem is valamilyen tematikus jelleggel jelennek meg. Például az oktatás költsége megjelenik mindegyik fejezetben, a környezetvédelem majdnem mindegyik fejezetben, és ha hiszik, ha nem, a honvédelem kérdései is majdnem mindenütt megjelennek. Az alapítványi és a civil szféra támogatása elképesztő kavalkádban jelent meg a különböző minisztériumoknál. Szeretném mondani e helyen is, hogy 500 milliárdos az a nagyságrend, amit a központi költségvetés erre a célra fordít, még 300-at az önkormányzatok és mintegy 200-at a vállalatok. Tehát ezermilliárd az, ami a civil szféra működtetésével összefügg. Ennek jelentős része értékteremtés, más része pedig olyan jellegű, sokszálú, érdekérvényesítéssel is összeköthető finanszírozás, ami a magyar politikai élet sajátos szegmensét jelenti. Természetesen foglalkozunk ezzel a kérdéssel is. Tehát egy olyan jellegű költségvetési anyagot szeretnénk készíteni, ami megpróbálja mátrix szemléletben kezelni a költségvetés funkcionális rendszerét, a szociális kiadások, a kultúra, az oktatás, a rendvédelem területén fejezeti felsorolásban is, ahogy ezt az OECD teszi. Tudniillik az elmúlt években az volt a benyomásunk, hogy a kígyó a farkától a fejéig nem ugyanannyi, mint a fejétől a farkáig. A mátrix függőleges és vízszintes felépítésében olyan megtakarítási lehetőségek vannak, amit megpróbálunk most ezzel a módszerrel feltárni. Bár itt is megmaradt a kötelezettségünk, hiszen a megalapozottságot kell vizsgálnunk.
Ha úgy tetszik, a Költségvetési Tanács tevékenységéről van információnk, van együttműködés. Éppen a mai napon konzultált Somogyvári úr a Költségvetési Tanács főtitkárával, Romhányi Balázzsal a feladatok felépítéséről. Készülünk arra is, hogy ha kell, segítséget adunk a hivatali szervezet kiépítéséhez is, hiszen érdekünk, hogy egy jól működő szervezet épüljön ki. Köszönöm szépen.
További kérdések, észrevételek
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői kérdések, észrevételek? Még Mádi László kért szót. Megadom.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! A válsággal sújtott országokban mindenütt elvesztette relevanciáját a költségvetés, olyan mértékben térnek el elsősorban a bevételi adatok, amelyek nem voltak tervezhetőek, vagy legalábbis csak nagyon konzervatív tervezéssel lehetett volna csak ezeket tervezni. Mik a nemzetközi tapasztalatok ebben? Olyan időszakot élünk, amikor a magyar költségvetésnek már nincs semmi köze a valósághoz. Egy normális országban pótköltségvetéssel kellene a folyamatokat törvényi mederbe visszaterelni. Tudom, hogy nemzetközi fórumokon a számvevők egyeztetni szokták ezeket a tapasztalatokat, és a válság minden országban hasonló problémákat vet fel. Várnék egy rövid reakciót. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tállai András képviselő úr!
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr és Munkatársai! Azt gondolom, most már nagyon hosszú ideje, mondhatni a rendszerváltás óta abban talán egységes a politika, az Országgyűlés, ha az Állami Számvevőszék munkáját, éves teljesítményét kell megítélni, értékelni; hogy arról elismerően szól. Lényegében a szavazásoknál is támogató a jelentések fogadtatása. Egy-egy ellenőrzés, kutatás kapcsán nyilvánvalóan vannak szakmai viták, amelyek adott esetben átfordulnak politikai vitába, de ez természetes kell hogy legyen. Így volt ez 2008-ban is. Véleményem szerint hasonló vagy még magasabb színvonalú munka folyt az Állami Számvevőszéknél, mint a megelőző évben.
De sajnos azt kell látnunk, hogy az Állami Számvevőszék jelentéseinek hatékonysága, eredményessége abból a szempontból, hogy a kormányzat, a parlament hogyan tudta hasznosítani azokat, nem sok előrelépés van. A jelentés összegzéséből ez nagyon kiérződik. Elég elkeseredett hangnemben írja le az Állami Számvevőszék, hogy az állami feladatok meghatározása terén nem sok minden változott a nagy elosztó rendszerek reformja során. Tehát továbbra is fennállnak azok a dilemmák, hogy a közpénz hasznosulása, hatékonysága javult-e vagy sem. Egyértelműen jelenti ki azt az Állami Számvevőszék, hogy ezen a téren nem tapasztalható javulás. Voltak kezdeményezések, de összességében akár az oktatási szférában vagy az egészségügyi szolgáltatás területén, vagy a foglalkoztatás színvonalát megvizsgálva bizony nem történt előrelépés.
Ha a kormánypárti képviselők is elfogadják az Állami Számvevőszék összegzését, akkor a 4. oldalon lévő táblázatot ajánlom figyelmükbe, ami az újraelosztás és a jövedelemcentralizáció alakulását adja meg százalékos formában. Nagyon fontosnak tartom. Ez mindent elárul egy kormányzati munkáról. Azt kell látnunk, hogy az elmúlt hét évben semmilyen előrelépés nem történt ezen téren, hiszen az újraelosztás mértéke lényegében változatlan, 50 százalék körüli, ami egy államszervezet, az állam működésének mivoltát mutatja. Hiába hangzanak el a parlamentben nagy hangon érvelések, például az adótörvények mai vitájában is, hogy a jövedelemcentralizáció aránya az MSZP-SZDSZ-kormány alatt csökkent. Itt van az Állami Számvevőszék kimutatása a Központi Statisztikai Hivatal forrása alapján. Itt egyértelműen be van bizonyítva, hogy az elmúlt hat-hét évben sajnos jelentősen növekedett a jövedelemcentralizáció. Azt gondolom, hogy az Állami Számvevőszék jelentéséből ezt nagyon szívleljék meg a kormánypárti képviselők, mert ez igazából a kormányzati teljesítmény tükre.
Konkrétan és részletesen, összefüggéseiben a helyi önkormányzati tevékenységet emelném ki, hiszen ezzel foglalkozik szinte a legtöbbet az Állami Számvevőszék, és nem véletlenül. Igazából ez egy rejtett akna az ország működését tekintve. Mindenki tudja, aki önkormányzatban dolgozik, vagy aki egy kicsit odafigyel az önkormányzatokra, hogy az elmúlt években már csak külső források bevonásával, hosszú távú hitelekkel vagy kötvénykibocsátással volt biztosítható a likviditásuk. Különösen a kötvényekre igaz ez, miután az nem számít bele az önkormányzati hitelfelvételi korlátba, ezt kihasználva bizonyos önkormányzatok adósságszolgálatra, vagy a működési kiadások finanszírozására fordítják. Azon önkormányzatok számára is veszélyt jelent ez, akik csak fejlesztésre fordították vagy fogják fordítani, hiszen az árfolyamváltozásból eredő veszteségeket előbb-utóbb viselni fogják. Ha a jelenlegi kormányzatnak már nincs is erre energiája és ideje, a jövőbeni kormányzat egyik legfontosabb feladata lesz, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Az Állami Számvevőszéknek köszönet jár azért, hogy erre a tendenciára, erre a folyamatra felhívja összegző jelentésében a figyelmet.
Azonban mintha némi véleménybeli eltolódást tapasztalnék az Állami Számvevőszék jelentésében, mert az eddigiekben mintha erősebben jelent volna meg az a véleménye, hogy az önkormányzatokra hárított feladatokhoz az állam az alkotmányban előírtaknak megfelelően nem biztosítja a finanszírozást, és a mostani összegzésben ez a vélemény nem annyira fajsúlyosan kap helyet. Inkább mintha az önkormányzatok felelősségi kérdése kerülne előtérbe. Azt szeretném megkérdezni, hogy én érzem ezt rosszul, vagy az elmúlt évek ellenőrzései erről győzték meg az Állami Számvevőszéket, hogy az állam felelőssége az önkormányzatok finanszírozásában nem is olyan nagy, inkább az önkormányzatok tevékenysége, gazdaságtalan működése jelenthet még tartalékot a rendszerben. A magam részéről, de gondolom, a Fidesz-frakció nevében is mondhatom, hogy támogatni fogjuk a jelentés és a határozati javaslat elfogadását, és inspiráljuk az Állami Számvevőszéket hasonló színvonalú munka végzésére a jövőben is.
ELNÖK: További képviselői felszólalások? Babák Mihály képviselő úr!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! El kell mondanom, hogy számunkra, ellenzéki képviselők számára hetedik éve az egyetlen hiteles forrás az Állami Számvevőszék jelentése. A KSH-ban nem bízunk. A kormánytól nem kapunk semmit, vagy amit kapunk, mind manipulált, mert a kormány tevékenységéhez, törvényalkotó munkájához és kormányzásának anyagaihoz semmiféle hatástanulmányt nem kapunk, semmiféle adatot nem kapunk. Csak az önök által biztosított szakmai információkra tudunk támaszkodni. Tehát számunkra ezek nagyon fontosak, és úgy gondolom, ezt meg kell köszönnünk. Nyilvánvalóan ez a dolguk és kötelezettségük, de hogy ezeket használni is tudjuk, személyesen is szeretném megköszönni.
Kiszámíthatatlan és követhetetlen a kormány tevékenysége, ez látszik a mostani problémákon is, túl azon, hogy gazdasági és pénzügyi világválság van. A magyar költségvetésnek, gazdaságnak megvan a saját válsága, amely az elmúlt hét évben gyökerezik. A gyökere itt sarjad valahol a 4. oldalon. A stílus, a tartalom dicsérendő, számunkra követhető. Amit képviselőtársam is megjegyzett, a még konkrétabb megjegyzések is elviselhetők lennének, nyilván ez a kormánypárti oldal részéről kevésbé jelenik meg igényként, de számunkra a sommás megjegyzések is nagyon hasznosak tudnak lenni.
Hadd meséljem el önöknek néhány mondatban azt, hogy az önkormányzatokról készült másfél-kétoldalas jelentések nagyon hasznosak. Utólagos szíves engedelmével ezeket ki szoktam osztani, ugyanis nagyon fontos, hogy önök mit vizsgálnak, mit tapasztalnak, milyen hibákat követnek el mások. Hasznos és tanulságos irodalomként tekintenek ezekre az önkormányzatok. Egy dologban nem érzem én magam sem az önkormányzatok tekintetében a teljesen irányt mutató vélekedésüket. Jó lenne a pénzgazdálkodás, a működés oldaláról egy mélyebb elemzés. Nem igazán tudunk konkrét tényekre hivatkozni azzal szemben, amit a kormány mond. A kormány ugyanis azt állítja, hogy egy fantasztikus lehetőség rejlik abban a szolgáltató rendszerben, amely 10 millió állampolgárnak közszolgáltatásokat biztosít.
Kiragadható az önök vélekedéséből az állami feladatok megfogalmazása, szétosztása, de nagyon sok tennivaló van még. Nem szeretnénk azt hinni, hogy az Állami Számvevőszék azt mondja, és ez biztosan nincs is így, hogy az ellenőrzések alapján csak a tekintetben legyen véleményük, hogy milyen a szabályszerűség és a célszerűség, hanem az önkormányzati rendszerrel kapcsolatos vélekedést is formálna. Ebben is hasznos segítséget kaphatnánk. Mondom, azt mondja a kormány, hogy minden megoldható a parlamenti képviselők és az önkormányzatok létszámának csökkentésével. Ez nem igaz. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy tavaly decemberben megkértem a kormánytól minden közhivatalban és államigazgatási szervnél foglalkoztatottak létszámát. Önök is utalnak arra, hogy a kiszervezés eléggé furcsa, és annak sem látni pontos eredményét. Iszonyú létszám működik a központi államigazgatásban, irányításban és a kiszervezett háttérintézményekben.
Összegezve, mert ezek csak apró megjegyzések voltak, és nem is biztos, hogy igazak, hogy jól látom a dolgokat, de az önkormányzatok megítélésében tényleg szeretném tudni a vélekedésüket, hogyan foglaljunk ebben konkrétan helyesen állást. Szeretném megköszönni még egyszer, amit kaptunk önöktől. Nekünk nagyon fontos az önök munkája. Köszönöm önöknek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői jelentkezés nem volt. Amennyiben elnök úr, illetve kollégái úgy gondolják, a reagálásra megadom a lehetőséget.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Mádi képviselő úr megjegyzéseire két dolgot kell mondanom. Éppen a tegnapi napon tájékozódtam, hogy az állami bevételek hogyan folytak be az elmúlt időszakban. Az adóhivatal elnökétől azt hallottam tegnap, hogy az adónemek közül az áfa kezdi mutatni a válság hatásait, de januárban, februárban és márciusban a többi adónem esetében a tervezettnek megfelelően futottak be a pénzösszegek. A gazdaságban van egy késleltetés, ez látható. Az európai vagy világméretű visszaesések 20-30 százalékosak. Számos ilyen konferencián vettem részt, volt, ahol bevezető előadást tarthattam, és nagyon érdekes volt, hogy Magyarország problematikája kuriozitásként hat, és sok esetben a válságkezelés számvevőszéki viszonyulása is. Az utolsó ilyen jellegű konferencián Párizsban az volt látható, hogy nem értünk a visszaesés végére, a gazdasági válság kifutását valószínűsítik, de abban egységes a világ, hogy mindenütt rosszul becsülték meg a pénzügyi válság lefutását és következményrendszerét. Különböző megközelítések vannak, hol V alakú a válság lefutása, a zuhanás után felfutás következik, hol U alakú, vagy L alakú. A nemzetközi szakmai közvélemény a W-nél tart, ami azt jelenti, hogy valószínűsíthető, hogy a gazdaságélénkítő csomagoknak lesz hatásuk, és valamilyen emelkedés érzékelhető. Úgyhogy még fűrészfog alakban fog ez mozogni, mielőtt a világ ezekre a problémákra választ adna.
Ebből adódóan a magyar költségvetésre gyakorolt hatások szerintem valamikor május környékén fognak plasztikusan érzékelhetővé válni az adóbefizetések folyamatát tekintve is. Egyelőre olyan méretű eltérések ismereteim szerint, amelyek indokolnák a költségvetési módosítások vagy a pótköltségvetés azonnali benyújtását, nincsenek. Ezt önök limitálták, hogy mikor kell ebben lépni. Hozzánk ilyen jellegű információ egyelőre nem jutott el. Nagyon jellemző, hogy ahol az állami források erősebbek, a számvevőszékek a válságkezelő intézkedésekben intenzíven részt vesznek, és az állam fejlesztő csomagokat határoz meg. Ilyen Franciaország, Németország, bizonyos körülmények között a körülöttünk lévő országok egyike-másika. Alapvetően azokban az országokban, ahol pénzpiaci, a pénzügyi közvetítőkön keresztül felvett hitelekkel valósítják ezt meg, a számvevőszékek nem tudnak beleavatkozni, hiszen banki eszközökön keresztül oldják meg ennek a pénznek az ellenőrzését. Nálunk, Magyarországon is így van. Az Állami Számvevőszéknek nincs ismerete arról, hogy milyen hiteleket vettek fel, és ezeket a hiteleket a gazdaság milyen területére allokálták. Természetesen utólag ezekkel a kérdésekkel az államadósság vonatkozásában vizsgálódni fogunk.
Összefoglalóan azt tudom Mádi képviselő úrnak mondani, hogy igazi kérdésnek nem a pótköltségvetést tartom, hanem azt, hogy a 2010-es költségvetés megalapozása érdekében szervezetten el tudunk-e indulni. Csak emlékeztetem önöket, hogy április 15-ig be kellett volna nyújtani a költségvetési irányelveket, ami 2010-et kellene hogy meghatározza. Ez számunkra kiindulási pontot jelent, hiszen ehhez viszonyítjuk munkánk további részét. Elvileg ennek a parlament előtt is ismertnek kell lenni, vagy legalábbis a költségvetési bizottság előtt ismertnek kell lennie. Hozzá kell tennem, hogy az elmúlt években az volt a gyakorlat, hogy ezt nem hozták nyilvánosságra, csak a költségvetés tervezési irányelve volt az első dokumentum, amivel tipikusan lehetett találkozni.
Az önkormányzati szektor kérdése. Minden évnek vannak hangsúlyai a számvevőszéki jelentésben. Ebben a tekintetben az önkormányzatoknál az eladósodottság kérdését állítottuk centrumba és az adófinanszírozás kérdésében fenntartottuk korábbi véleményünket. Azzal együtt, amíg az önkormányzati rendszerben a feladatmeghatározás nincs rendben, addig az önkormányzati képviselők bizonytalanok. Ebben mindig lesz bizonytalanság, amit nem igazán tudunk tolerálni. A gazdaságtalan működés megítélése. Babák képviselő úr szívemből beszélt, csak itt van egy problémánk, az önkormányzati önállóság tisztelete. Akkor, ha az önkormányzati önállóság jelen van, és nem vagyunk minden körülmény birtokában, nagyon nehéz azt mondani egy önkormányzatra sommásan, hogy gazdaságtalanul működik. Itt olyan politikai, szociális, társadalmi, etikai tényezők vannak jelen, akár egy város tradíciói, amelyek lehet, hogy gazdaságtalanok, de lehet, hogy a város ellen súlyos vétek, ha azt a tradíciót megtörik. Ebben óvatosak vagyunk. Ha erre biztatást kapunk, és próbákat tudunk tenni ilyen jellegű vizsgálódások tekintetében, akkor erre az Állami Számvevőszék kész tud lenni. De ennek van egy nagyon nagyfokú kockázata.
Ez a kormányzattal kapcsolatban is így van, az óvatosság is ezt jelenti. A felelősség elvonását nem lehet felvállalni. Vannak olyan motívumok, amelyek nehezen határozhatók meg. Azért időztem el itt egy picit hosszabban, mert a közszolgálati rendszerre szeretnék visszatérni. Lóránt úrék készítettek nekem a napokban egy összeállítást, ennek adatait akár most is el tudom mondani. Rendkívül érdekes számsorok arról, hogy Magyarországnak hogyan épül fel a foglalkoztatási struktúrája. Magyarországon ma 3,9 millió ember dolgozik, tehát csökkent a múlt évben a foglalkoztatás. Ebből alkalmazott körülbelül 2,7 millió, meglepően nagy a vállalkozók, szövetkezeti tagok, segítő családtagok száma, bár itt is jelentős a csökkenés, több mint 4 százalékos. És 3 millió nyugdíjas van. Nagyon érdekes, és ez sok kérdésre választ ad, az óvodai nevelésben, általános, középiskolai és felsőoktatásban részesülők száma 2,2 millió, ez is csökkent. A nyilvántartott munkanélküliek száma növekedett. Itt két szám fut, az egyik kétszerese a másiknak. A nyilvántartott munkanélküliek száma 329 ezer, a munkaügyi nyilvántartásból kifutóké 700 ezernek minősül. Bölcsődei ellátásban közel 600 ezer ember részesül, ez növekszik. Összességében van egy pici kis csökkenés.
Nagyon érdekes az alkalmazotti szám. A versenyszférában 2 millió ember dolgozik, az államháztartásban 722 ezer ember, ebben benne van az összes kórház, szociális intézmény, rendőrség, katonaság. A versenyszféra létszáma a múlt évben egy kicsit nőtt, az államháztartási szféráé pedig markánsan csökkent, közel 4 százalékkal. A központi szint 252 ezer, ez is csökkent, a helyi önkormányzati szint pedig 95,5 százalék, 569 ezer. És van az egyéb, ami a különböző országos hálózatokhoz tartozik, ez 87 ezer ember. Ami nagyon elgondolkodtató, hogy a versenyszférában az átlagkereset gyorsabban nőtt, mint az államháztartási szférában. Az előbbiben 8 százalék volt a bérnövekedés, az államháztartási szférában 6,2 százalék. A keresettömegben is nagyon-nagyon szerény változás volt az államháztartásban, a versenyszférában jelentősebb. Meglepetéssel láttuk azt, utaltam arra, hogy ilyen jellegű tanulmányokat készítenek kollégáim, hogy mind a bértömeg, mind az átlagkereset növekedése az államháztartási szférában kisebb volt, mint a versenyszférában. A szellemi foglalkoztatásúak átlagkeresete pedig a közszférában 20 százalékkal alacsonyabb, mint a versenyszférában. Ez számomra nagy meglepetés volt.
Nagyon sok mindent át kell gondolni a különböző intézkedéseket követően, amikor ilyen nagyságrendekről beszélünk. Ezeket az adatokat különböző módszerekkel Lóránt Zoltán úr és kollégái gyűjtötték ki a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, illetve a KSH adatbázisából. Ez most azért volt számomra érdekes, mert a múlt évi folyamatok alapján a válságkezelés irányultságánál ezeket a számsorokat érdemes figyelembe venni. Ebből adódóan azt tudom mondani, hogy a közszolgáltató rendszer működésében lehetnek vitáink. A méretben jelentős visszalépések voltak, a hatékonyságot tekintve pedig jelentős fejlesztésekre van szükség ahhoz, hogy a létszámcsökkentés ne jelentsen hatékonyságromlást. Nem tudom, elnök úr, hogy megválaszoltam-e a kérdéseket.
ELNÖK: A képviselő urakat kell megkérdezni, van-e esetleg arra igényük, hogy néhány pontot tisztázzunk. A számok nagyon hasznosak voltak, majd a jegyzőkönyvből mindenkinek odaadjuk. Erre szükség lehet. (Dr. Kovács Árpád: Átküldjük e-mailben.) Úgy is jó, mert ezek nagyon értékes adatok voltak. Főleg ha még az időbeli trendjét is hozzátennénk.
Közben Molnár Albert képviselő úr jelentkezett.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr, nagyon rövid leszek. Két számra szeretnék csak reagálni. Engem megdöbbentett a civil szféra ezermilliárdja. Ezt szerintem át kellene tekintenie a bizottságnak. Elképzelhető, hogy a közszféra szellemi átlagbére 20 százalékkal csökkent a KSH kimutatása szerint, annak ellenére, hogy a közszférában kisebb volt a bérnövekedés? Ez így van, elnök úr? 210-re emlékszem a közszférában és 191-re a versenyszférában. Összességében a közszféra bére meghaladja a versenyszféráét.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: 192 ezer volt a bázisadat a versenyszférában, az államháztartási szférában 218. A versenyszféra 8, az államháztartási szféra 6 százalékkal növekedett.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Értem. Így összefüggésében kicsit más a kép. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A továbbiakban kíván-e még valaki szólni? Ha megengedik, elnök úrnak még egy zárszóra adnék lehetőséget.
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Egy mondatot szeretnék mondani, és nagyon örülök, hogy Molnár Albert úr szóba hozta, a versenyszféra relatív alacsony számában benne van a minimálbéren való bejelentés hatásmechanizmusa. Egy nagyon komoly további kutatást igényel tőlünk, hogy ezeket a torzító hatásokat kiszűrjük ezekből a számadatokból.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az állami szférában teljesen tisztában vagyunk vele, hogy bizonyos fizikai munkáknál jóval magasabb az állami besorolás szerinti bér, mint a piacon kimutatott érték. Ez tömeges, több tízezer ilyen munkakör van. Ez ma nagy konfliktust is jelent az egész rendszerben. Fordítva is igaz. Viszont magasan képzett informatikust, mérnököt, közgazdászt, jogászt nagyon nehéz az állami szférába felvenni. Tehát biztos, hogy almát almával érdemes csak összehasonlítani, magyarul a munkaköröket érdemes összevetni a piaci és az állami szférában, nem pedig átlagokat, mert az jótékonyan sok mindent elfed. Így nehéz következtetéseket levonni. Ahhoz mélyebb, empirikus vizsgálatokra lenne szükség. Az egyébként az egész államháztartási reformra visszahat, mert a munkaerőpiac is nagyon kemény piac. A 4 napos munkahetet nézve, ahol munka van, ott munka van, nehéz lenne egy kórházban vagy szociális intézménybe bevezetni, de akkor vagy túlórát kell fizetni, vagy pluszembert kell felvenni.
Messze vezető kérdések ezek, messzire is mentünk. Visszatérnénk arra, hogy az Állami Számvevőszék 2008. évi tevékenységéről szóló jelentésről, illetve a hozzá kapcsolódó határozati javaslatról tárgyalunk. Megkérdezem, hogy a határozati javaslattal kapcsolatban van-e még valakinek észrevétele. Mert ha jól értettem, nincs szóbeli módosító javaslat senki részéről. (Nincs jelentkező.) Akkor a vitát itt lezárom, és áttérnénk a szavazásokra.
Először a J/9364. szám alatti jelentés általános vitára való alkalmasságáról kell állást foglalnunk. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen. A bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.
Mivel első helyen kijelölt bizottság voltunk, nekünk kell a jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslatot benyújtani. Ez három pontból áll, ehhez kapcsolódva nem érkezett módosítás. Aki elfogadja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a határozati javaslatot. Az előadó Boldvai László lesz. Köszönöm szépen az Állami Számvevőszék vezetésének, külön elnök úrnak a közreműködését, munkáját. További jó munkát kívánok. (Rövid szünet
Folytatjuk a bizottság ülését. Következik a 3. napirendi pontunk, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/9302. számon. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm a kormány képviselőjét. Kérem, ha szóbeli kiegészítést kívánnak fűzni az előterjesztéshez, azt most tegyék meg. Megadom a szót. Tessék!
Dr. Turcsán Katalin szóbeli kiegészítése
DR. TURCSÁN KATALIN (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviseletében vagyunk itt mind a hárman, Turcsán Katalin főosztályvezető-helyettes, Nagy Gabriella osztályvezető és Sárkány Rita tanácsos.
A törvényjavaslat célja elsősorban az, hogy a jelenlegi piaci folyamatokra és gazdasági helyzetre egy kicsit reagáljon. Ezért az előzetes tervekkel ellentétben teljesen kicseréli a csődeljárásra vonatkozó szabályt a törvényben, továbbá a felszámolási eljárásban az eljárást gyorsító és a hitelezők érdekeit védő rendelkezéseket tartalmaz. A törvénymódosítás célja a csődeljárás tekintetében elsősorban az, hogy minél több csődeljárást kezdeményezzenek és kevesebb felszámolási eljárást. Tehát, ha az adós cég úgy érzi, hogy elvesztette piacát, hogy veszteséges a gazdálkodása, megrendült a likviditási helyzete, elkezd szaporodni a ki nem fizetett adósságállománya, akkor inkább a hitelezőkkel együttműködve a csődeljárás megindításában legyen érdekelt, semmint hagyja ezt a folyamatot továbbfejlődni, és elkerülhetetlenné váljon a felszámolása.
Éppen ezért ez a törvénymódosítás arra tesz javaslatot, hogy lényegében egy automatikus fizetési haladék, moratórium illesse meg az adós céget. De ennek ára van. Azonnal kirendelésre kerül az adós cég menedzsmentje tevékenységének ellenőrzésére a vagyonfelügyelő annak érdekében, hogy a csődvédelem alatt a csődvagyon megőrzésre kerüljön. Megkívánja a törvényjavaslat azt is, hogy az adós cég felkészülten bocsátkozzon a csődeljárásba, ezért eredményes tárgyalásokat próbáljon a hitelezőkkel lefolytatni. Változatlan a törvényjavaslatnak az a célja, hogy a csődszakaszt eredményes csődegyezség zárja, amiben nem kívánja a feleket korlátozni. Bármilyen olyan megoldást kimunkálhatnak, ami az adós adósságainak rendezése és a fizetőképesség megőrzése, helyreállítása érdekében konszenzust eredményezhet. Erre szolgálnak az eljárásnak azok a lépései, amelyek először egy 80 napos moratóriumot engednek éppen azért, hogy az adós ezzel ne élhessen vissza, a hitelezők egyre nagyobb hányadának kell a hozzájárulása ahhoz, hogy a csődmoratórium, a fizetési haladék meghosszabbításra kerüljön. Ennek maximális időtartama egy év. Bármilyen korábbi időtartamban, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a hitelezőkkel mégsem sikerül megegyezni, az eljárás befejeződik. Tehát az adós nem tud ezzel a fizetési haladékkal visszaélni. Ez az új csődszabályozás lényege.
A felszámolás szabályozása elsősorban azért változik, hogy az adós minél inkább érdekelt legyen még ebben az eljárásban is, hogy akár egyezséget kössön. Sőt, ha az adós biztosítani tudja, hogy ki tudja fizetni a tartozásait, vagy az adós tulajdonosai erre forrásokat biztosítanak, akkor le lehet állítani a felszámolási eljárást. De a leglényegesebb az, hogy a felszámolás alatt megőrződjön a vagyon, minél eredményesebben és minél nagyobb értéken kerüljön értékesítésre. Ezért a hitelezők érdekei a felszámolási eljárásban is elsőrendűek lennének. Mind a két eljárásban van egy harmadik célunk is, hogy az adós cég vezetését, sőt, tulajdonosait is felelősségteljes és gondos magatartásra ösztönözzük. Az egyik, hogy már a fizetésképtelenséget fenyegető helyzetben gondoljon a hitelezőkre, úgy folytassa gazdálkodását, hogy a hitelezők kielégítésére saját lehetőségein belül a forrásokat megteremtse. Nagyon fontos, hogy ha elindul egy fizetésképtelenségi eljárás, akkor együttműködjön az adós cég menedzsmentje a felszámolóval, illetve a vagyonfelügyelővel éppen azért, hogy adjon át neki minden könyvelési adatot, leltár szerint a vagyont. Ha ezeken a területeken mulasztást követ el, akkor elég magas összegű bírságra számíthat. Ettől azt várjuk, hogy az adós cég vezetői is felelősségteljesebben járnak el a jövőben, és a felszámolók munkája is könnyebb lesz így. Igyekszik a törvényjavaslat bizonyos határidőket rövidebbre fogni annak érdekében, hogy ne húzódjanak el a felszámolási eljárások.
Végül a törvényalkotó számol azzal, hogy nagyon sok felszámolási eljárás indult, ahol a cégek gyakorlatilag teljesen vagyontalanok. Ebben az esetben nem érdemes a hosszú felszámolási eljárásokat az általános szabályok szerint lefolytatni. Jelenleg is van egy úgynevezett egyszerűsített felszámolásra lehetőség, de elég hézagos ez a szabályozás. Most feszített határidőkkel, részletes és dokumentált eljárásrenddel ezeknek a cégeknek a gyorsított kivezetésére kerülhet sor a piacról. Egyetlenegy dologra szeretném még felhívni a figyelmet, hogy a csődeljárás és a felszámolási eljárás változtatásának az a lényege, hogy minél inkább megőrződjön a csődvagyon, ami a csődeljárásban egy sikeres csődegyezség záloga lehet, egy felszámolási eljárásban pedig minél nagyobb arányban jutnak kielégítéshez a hitelezők. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői kérdések, észrevételek következnek. Először Végh Tibor.
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha laikusabb lennék, mint amilyen vagyok, akkor azt gondolnám, hogy ez egy teljesen kézenfekvő törvény, nem is értem, hogy miért nem így működik a mostani csődeljárásról szóló törvény. De miután ismerjük a számokat és azt, hogy tényleg egészen kivételes jelleggel került az előző időszakban alkalmazásra ez a törvény a csődök vonatkozásában, tavaly egy csődeljárás indult, akkor bizony meg kell nézni azt, hogy vajon mi lehet az oka ennek. Nagyon sok olyan javaslat került be ebbe a törvénymódosításba, ami tényleg lényegesen egyszerűbbé teszi mind a csődöt jelentők, mind a hitelezők, mind a bíróságok, és remélem, a felszámolási eljárásban az APEH munkáját is.
Van itt egy fogalom, ami nagyon érdekes, és szeretném felhívni rá képviselőtársaim figyelmét. A törvényjavaslatnak az is a célja, hogy a csődeljárás vonzóbbá váljon. Milyen abszurdnak tűnik így ez a mondat, pedig erről van szó valóban. Aki úgy érzi, hogy védelemre, egy kis levegővételre van szüksége, az válassza ezt az utat, ne a vagyon eltüntetését, ne a felszámolási eljárásba való menekülést, ne a cég kiürítését. Vállalja ezt az utat, ha van remény arra, hogy a munkája, a vállalkozása újra tud indulni, a jobb idők eljöttével egy picikét vonzóbb lesz. Azért azt nyilván tudnunk kell, hogy Magyarország előítéletekkel terhelt ország, és most nem a politikai okokról kell beszélni, arról már elég sokat beszéltünk. Elnézést, ha hunyorgok a Fidesz felé, a fény teszi. (Derültség.) Mivel előítéletes társadalomban élünk, képviselőtársaim is érzik azt az előítéletet, amely egy nem létező nép magyarországi bevándorlásával és munkát vállalásával szemben érezhető. Hasonlóan előítéletes vélemények születtek a magyarországi kisebbséggel szemben a közvélemény-kutatás révén. Ugyanígy van a gazdaságpszichológiában. Az a vállalat, amelyik csődbe jutott, Magyarországon nem túl vonzó. Ezért valóban az kell, hogy vonzóvá váljon. Legyenek egyszerű, átlátható jogszabályok. Úgy látom, hogy ez a törvényjavaslat ennek meg fog felelni.
Nagyon fontos ilyen apró fogalmak vannak. A hitelezők eddig más számítási mód szerint tudtak megállapodni, most a növekedésarányosan számított többség is elegendő lesz a csődegyezség megkötéséhez, hogy csak egy példát mondjak. Vagy akár nézhetjük a felszámolási eljárást is. Nagyon sok olyan cég van, ami valójában kiürült már, és különböző okok miatt nagyon nehezen működik, az APEH is lassan reagál és végzi el az ilyenkor szükséges ellenőrzést. Ha ezt meg tudjuk oldani ebben a törvényben, már pedig biztos, hogy ezt meg lehet oldani, akkor legyen. Van egy-két dolog, amivel persze vitatkozni fogunk. Magam is módosító javaslat benyújtását fogom tervezni, ha ez így marad.
Azt gondolom, ne keverjük össze a diszkvalifikációt, ne hozzuk ide be ezt a fogalmat. Miről beszélek? Az eddigi csődtörvény és felszámolási törvény alapján, ha valaki köztartozással adta át a cégét a felszámolónak, vagy köztartozásba fulladt a felszámolás, és ki nem elégített hitelezői követelések maradtak, akkor az a vezető tisztségviselő egy másik cégnél nem lehetett vezető három évig. Ez rendben is van. Nem ilyen egyszerű a helyzet az Alkotmánybíróság határozata után, amikor azt mondja, hogy a versenyhivatali eljárásban elmarasztalt vállalat cégvezetőjét nem lehet diszkvalifikálni a következő időszakban. Most pedig azt mondja a törvénymódosítás, hogy a korábbi csődeljárások jogerős befejezésének közzétételétől számított két évig újabb csődeljárást nem lehet indítani, kezdeményezni. Azt gondolom, hogy ha az mindenki megelégedésére lezárult, akkor miért is ne lehetne. Az állam ne nyúljon bele olyan mélyen a piaci viszonyokba. Melyik az a bank, amelyik tegnap megmentett a csődtől, és holnap bekopogok hozzá, azt mondja, hogy már megint csődben vagy, megint megmentelek. Ilyen nincs. Ez nem életszerű. Összességében tárgyalásra alkalmasnak tartjuk, és örülünk neki, hogy az egész csődtörvényre vonatkozó szabályozás meg fog újulni. Reméljük, hogy túl nagy szükség nem lesz rá a következő időszakban, de ha mégis, akkor legyen szabályozottabb, mint eddig. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Borsos József képviselő úr következik.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Lehet, hogy jó vitája lesz ennek a törvényjavaslatnak, mert rögtön van olyan pont, amivel egyet is értünk, de van olyan is, ami életszerűtlen. Ezt nyilván módosító javaslatokkal tudjuk javítani.
Nekem alapvetően kérdéseim lennének. Ha rosszmájú akarnék lenni, akkor ez egy megkésett lex HospInvest. Az a kérdésem, hogy önök hogyan látják, ez a szabályozás például azokra az esetekre tud-e egyáltalán valamiféle megoldást találni, a napokban történtek ilyenek, amikor jól prosperáló, piacképes cégeket egyik napról a másikra egy banki tartozásleemelés tönkretesz, és nagyon olcsón átjátszik másik cég kezére. Mondhatnám a Zalabaromfit, vagy mondhatnék egy másik gyárat szintén Zala megyében. Többen is tudunk ilyen esetekről. A lehetőség az eddigi jogszabályban is fennállt arra, hogy az adós és a hitelező megegyezzen, legfeljebb más határidők voltak, de ha nincsenek ilyen határidők, akkor is meg lehet egyezni. A probléma az, hogy adott esetben tudunk-e olyan kereteket szabni, ahol bizonyos esetekben nem a nem egészen jó indulatú hitelező akaratán múlik az, hogy egyezkedés történjen, hanem valamiféle kötelezés, abba az irányba való terelés történjen, hogy először jöjjön az egyezkedés, csak utána a pénz leemelése a számláról. Nagyon sok esetben látjuk, például a lánctartozásoknál, hogy az elvégzett állami munkák elszámolása ilyen-olyan okok miatt bürokratikus, sokára érkezik meg a pénz, így nagyon rossz helyzetbe kergetnek cégeket. Az a szabályozás, ahol azt mondjuk, hogy lehet egyezkedni, és erre egy kicsit hosszabb határidőt hagy, nem biztos, hogy védi a jól működő, piacképes cég érdekeit.
A másik kérdésem szintén kapcsolható a mostani eseményekhez. Egyre több olyan cég van manapság, amely bizonyos projektre jön létre, üzemeltetői jogokat birtokol, bizonyos jogokat birtokol, csak éppen vagyon nincs benne már a megalakulásakor sem. Ilyenkor milyen eljárást lehet követni, hogy a csődvagyon megmaradjon? Itt a hitelezők nagyon rossz helyzetbe tudnak kerülni. Miért nem lehet egy kicsit pontosítani anélkül, hogy beleszólunk a gazdasági eseményekbe? A jogszabály nagyon felületesen elsiklik afölött, hogy mi az a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet. Ez elég homályosan van megfogalmazva. Rábízzuk mindenkinek a jóindulatára, hogy tulajdonosként vagy ügyvezetőként, vagy felelős vezetőként mikor ítéli úgy meg, hogy ilyen helyzetbe került. Ez a jogszabály kezdeményez egy fennálló, bekövetkezett állapotra egyfajta rugalmasabb eljárási lehetőséget. Viszont a mai piaci viszonyok között, a mai hitelezői pénzszűke ismeretében valamiféle korlátot célszerű lenne arra szabni, erre van példa más országokban, hogy már az odavezető útnál vannak bizonyos mérföldkövek, amikor igenis a felelős vezetésnek akkor is, ha nem biztos, hogy bekövetkezik ilyen állapot, el kell indítani a megelőző eljárást, hogy ne jusson el ténylegesen a felszámoláshoz. Ezt célszerű lenne valahogy belevenni a szabályozásba.
Nem tartották-e esetleg fontosnak, hogy most, egy válság időszakában azt a kielégítési sorrendet, amikor eléggé rátelepszik az állam és a bank a pénz visszaszerzésére, esetleg módosítani kellene? El kellene tolni abba az irányba, hogy mivel maradvány már nem nagyon lesz, a bank vagy az állam vállaljon nagyobb kockázatot a kielégítési sorrendnél, s azok a beszállítók, alvállalkozók kapjanak elsőbbséget, akiket emiatt fenyegetne a csőd- vagy a felszámolás eljárás. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? Végh Tibor!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Borsos képviselőtársam keresi azt az öt jelet, amely azt mutatja, hogy közeledik a fizetésképtelenség, mint a reggeli rádióműsorokban. A számviteli törvényben ez rendezve van. Megvannak azok a jelek, amelyek alapján az ügyvezető igazgatónak, vagy vezérigazgatónak kötelessége elindítani az eljárást, ha nem tud fizetni, ha a vállalat tőkéjének bizonyos százalékát elvesztette. De nem lenne baj, ha ezek ebben a törvényben is ismétlődnének. Ebben egyetértünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Szövetségének elnökhelyettese, Filip György jelezte, hogy szeretne felszólalni. Ehhez a bizottság hozzájárulása szükséges. Aki támogatja, hogy hozzászóljon, kérem, jelezze! (Szavazás) Igen. Tartózkodott? Ellene? A bizottság többsége egyetértett vele.
Megkérem, hogy röviden szóljon. Jelzem, hogy a levelüket, illetve tájékoztatójukat minden képviselő megkapta. Öné a szó.
FILIP GYÖRGY (Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Szövetsége): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Köszönöm a lehetőséget. Először is arra szeretnék rátérni, hogy szervezetünk több mint tíz éve indokoltnak tartja szakmailag, hogy egy teljesen új csődtörvény legyen, mert ez az ötödik novellisztikus módosítása ennek a törvénynek, és már nagyon sok sebből vérzik. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy újraszabályozza a csődöt, amit támogatandónak tartunk, és köszönjük az egyeztetés lehetőségét, mert az elmúlt időszakban nagyon sok javaslatunkat befogadott.
Van néhány olyan dolog, amire külön, egy kicsit hangsúlyozottan szeretném felhívni a figyelmet. Elsősorban szükség lenne a kapcsolódó jogszabályok módosítására, mert a felszámolóknak az a feladata, hogy minél több vagyont a hitelezők rendelkezésére bocsássanak, viszont ehhez a feltételek nincsenek biztosítva, mint mondjuk egy végrehajtónak, hogy a közhiteles nyilvántartásokhoz hozzáférjen. Nem tudom, hogy annak a felszámolás alatt lévő Jézus szíve Bt.-nek hol van ingatlana például. A földhivatalhoz csak úgy tudok menni, ha megmondom a helyrajzi számát. Ha tudnám, kikérném. De ugyanez van a lakcímnyilvántartással, a gépjármű-nyilvántartással. A kapcsolódó jogszabályok módosítását tehát sokszor felvetettük, mindig az a válasz, hogy igen, indokolt, szükséges, csak tényleges lépések nem történnek.
Arra is fel szeretném hívni a tisztelt bizottsági tagok figyelmét, hogy a pénzügyi szektor, amely biztosított követelésekkel rendelkezik, a törvényjavaslat előkészítése során megtette saját javaslatait. Úgy látjuk, hogy ezekben több szempontból is bizonyos túlsúly alakul ki a pénzintézetek javára, ami azt jelzi, hogy beleszólnának az értékesítés módjába, akár a vagyonértékelés felülvizsgálatába. A hitelezői ellenőrzéssel nincs problémánk. Azzal van problémánk, hogy a megfelelőségi szabályok a szakértők, illetve a hitelezők számára különüljenek el. Az egyszerűsített felszámolások gyorsításánál pedig feltétlenül szükséges az, hogy az Art. javasolt módosítása is megtörténjen, mert ha a jogvesztő határidő nem kerül lecsökkentésre, illetve az ellenőrzési határidő nem csökken le párhuzamosan, akkor megint ellentétes jogszabályok lesznek, és majd a joggyakorlat alakítja ki a végleges helyzetet, ami évek kérdése.
Egy utolsó gondolat. A gyorsítás nagyon fontos, szükséges, jelenleg 24 ezer felszámolás van folyamatban. De itt az egyik legnagyobb probléma a bíróságok szűk kapacitása, főként azoké, ahol összpontosulnak az ügyek, ez a Fővárosi és a Pest Megyei Bíróság. Ez nem idetartozik, de ha olyan javaslatot fogad el a tisztelt Országgyűlés, ami gyorsítja a folyamatot, ugyanakkor ehhez a feltételek nincsenek meg a bíróságon, akkor nem sokat jutottunk előrébb. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ebben az első számú, kiemelt bizottság az alkotmányügyi bizottság, ezért javaslatainak egy része náluk hatékonyabb lesz.
Képviselőtársaimnak van-e további kérdésük, észrevételük? (Nincs jelentkező.) Engedjék meg nekem, hogy elmondjam, szerintem is óriási baj a csődeljárás jelenlegi színvonala. Eleve a neve is rossz, mivel valójában csődvédelemről szól, és nem a beszállítókat védi, hanem megpróbálja a tevékenységet védeni. Akkor lenne egészséges a magyar gazdaság, ha 24 ezer csődvédelem és csupán néhány felszámolás lenne. Az, hogy az egész folyamat a megszűnés irányába viszi a céget, szerintem a gazdasági szféra mikrorészét a feje tetejére állítja. Helyes lenne, ha Pénzügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium is aktívabban részt vállalna ebben, tudniillik ez nem jogi probléma. Természetesen, amikor egy cég háttere már eltűnt, amiből a hitelezőit vagy szállítóit ki tudja fizetni, nagyon fontos, hogy egy strikt eljárási rend legyen. De addig nem helyes, ha nem megy be csődvédelem alá, akinek oda kell menni, másrészt felszámolás alá kerül olyan is, amelyik normál esetben nem oda való.
Szerintem a feje tetejére áll az egész, ezért joggal merül fel az a kérdés, hogy van-e olyan hatástanulmány, amelyik helyrebillenti a csődvédelem alá rendelendők számát. Most, amikor a gazdasági szférában megrendülés van, nemzetgazdasági szinten kárt fog okozni, ha felszámolás alá kell besorolódnia mindenkinek, mert a csődeljárás kezelhetetlen megoldást hoz. Márpedig az egész szervezeti működés lényegét határozza meg, hogy hogyan lehet egzisztálni, hogyan hal meg egy szervezet. Ha ilyen módon kezelik, hogy a megszűnés, a vagyonkiüresítés irányába megy a gyakorlat, akkor ott valamilyen szabályozásbeli, eljárásbeli problémának is lennie kell. Mi itt, a költségvetési bizottságban, ha a GDP szempontjából, illetve a jövedelemtermelő képesség szempontjából vizsgáljuk, illetve a szervezeti, tartalmi megújulás szempontjából vizsgáljuk, akkor ez negatív. Amit most tesz a csődtörvény, a gazdaság szempontjából egyest érdemel. Hiszen senki nem megy be csődvédelem alá. A felszámolási törvénnyel most nem foglalkoznék, de gazdasági csődtörvény gyakorlatilag nem működik Magyarországon.
Az az igazi kérdés számunka, hogy ezt helyrebillenti-e. Ezt persze nem öntől kellene kérdeznem, hanem a politikai államtitkáról, hiszen ez politikai, gazdaságpolitikai kérdés, nem technikai. Nem tudom, hogy tud-e erre válaszolni, mert ez egy gazdaságpolitika világos meghatározása. Ha tud válaszolni, akkor megkérdezném, hogy tíz évig miért hagyták, hogy idáig jusson. Egy nagyon-nagyon rossz eljárási menet alakult ki ma a gazdasági szférában. Az APEH beleelőz, beindulnak a bankok, amelyek soron kívül ráteszik a kezüket a pénzre a többi hitelező előtt, és minden eljárási rend azt mutatja, miután rosszul működik a rendszer, hogy mindenki, aki erőpozícióban van, ezt a bizalmatlanságot kihasználva eleve megpróbálja jogvédelem alatt, polgári jogi és banktechnikai eljárási kérdésekkel megfogni a folyamatokat. Ezért a bizalom helyreállítása nagyon fontos. Ha a körbetartozás meg fog ismétlődni, olyan károkat fog a gazdaság aktív mikroszintje elszenvedni, ami szerintem nem érdeke a magyar gazdaságnak, egy ilyen recessziós időszakban különösen nem, mert még élesebben leépíti a munkahelyeket, elveszíti a befektetőket, a vagyont, a szállítókat meg elképesztő bizalmatlanságba helyezi.
Külön kérdés, amit az APEH tesz most, hogy úgy szedi be az áfát, hogy nem fizeti ki a beszállítót, akik azonnal beszaladnak a felszámolás alá. Egyszerűen a körbetartozási bizalmatlansági elv miatt életképes tevékenységek százai, ezrei tűnnek el. Ez a gazdaságpolitikai lényege. Az eljárástechnika szerintem nem a költségvetési bizottságra tartozó kérdéskör. Ott az a lényeges, hogy egy jól kiszámítható, átlátható, hatékony rendszer legyen. Ha azt mondják, hogy ez olyan, akkor nekünk jó. De a gyakorlat mást mutat. Hogy milyen időtartamban, milyen megtérülési százalékokkal hajtják végre a felszámolást, az sok mindent elárul arról, hogy mi zajlik. Köszönöm képviselőtársaim türelmét.
Megadom a szót válaszadásra az előterjesztőnek.
DR. TURCSÁN KATALIN (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm. Az első valóban lényeges kérdés, hogy miért nem definiálja a törvény a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmát. Próbáltunk erre javaslatot tenni, és ebben részt vettek bírósági szakszervezetek, felszámolók, a Bankszövetség, a Gazdasági Minisztérium, a Pénzügyminisztérium szakemberei. Végül arra jutottunk, hogy nem tudnánk olyan, a gyakorlatban minden hasonló helyzetet lefedő fogalmat találni, ami a bírósági gyakorlatot egyértelműen eligazítaná. Márpedig, ha próbálnánk egy tételes felsorolást adni, akkor egészen biztos, hogy kimaradna valami, ha pedig csak példálózó felsorolást adunk, akkor is talán úgy orientálnánk a bírósági gyakorlatot, hogy nem tudná a cégvezetés felelősségét megállapítani abban az esetben, ami a felsorolásban nincs benne.
Itt az a lényeg, ez benne van a most hatályos törvényben is, csak sajnos a gyakorlatban nemigen indult ilyen per, hogy a felszámoló és a hitelező érdekelt legyen abban, hogy már a felszámolási eljárás időtartama alatt indítsa meg a cégvezetés ellen ezeket az eljárásokat. A jelenleg hatályos törvény alapján azért nem indították meg, mert ennek olyan hosszú az időigénye, hogy nem reménykedtek abban, hogy a felszámolási eljárás végéig bármilyen pénz befolyna egy elmarasztaló bírósági döntés eredményeképpen. Ezért ez a törvénymódosítás érdekeltté tenné a felszámolót és a hitelezőt, hogy igenis indítsanak ilyen eljárásokat. A bírósági gyakorlat ki fogja munkálni a fenyegető fizetésképtelenség eseteit, mert ez a törvénymódosítás kimondja, hogy ebben az eljárásban pénzügyi biztosítékot lehet kérni a mulasztó cégvezetőtől, ami a felszámolási eljárásban azonnal bevételként jelentkezne, és a hitelezők követeléseinek kielégítésére szolgálna fedezetül.
A következő észrevétel a cégvezetők diszkvalifikálási szabálya volt. Azt a fogalmat, hogy diszkvalifikálás, nem tartalmazza a törvényjavaslat. Egyébként a gazdasági társaságokról szóló törvényben már nem is szerepelt az a szabály, hogy ha a felszámolási eljárás befejeződött, a cégvezető bizonyos ideig nem lehet egy másik társaságban cégvezető. Azonban felhívnánk a figyelmet arra, hogy ha a felszámoló és a hitelező élnek ezzel a keresetindítási lehetőséggel, és úgy fejeződik be egy felszámolás eljárás, hogy a hitelezők követelései részben kielégítetlenül maradnak, a csődtörvény most is ad lehetőséget, hogy egy újabb perrel forduljanak a bírósághoz, és konkrétan a cégvezetőt, sőt, a többségi tulajdonosokat, a vagyoni részesedésüket rosszhiszeműen értékesítő cégtulajdonosokat konkrétan kötelezni lehessen a hitelezők követeléseinek kielégítésére. Ha még ekkor sem történik meg a hitelezők kifizetése, arra az esetre tartalmaz ez a törvény egy eltiltást a cégvezetéstől. Ez a szabályozás megfelel az alkotmányossági követelményeknek, egy kontradiktórius peres eljárásban egy jogerős bírósági döntés szolgálhat az eltiltás alapjául.
A Felszámolók Országos Egyesületének észrevételeit nagyon köszönjük. Ezúttal is szeretném megköszönni, hogy a gyakorlati tapasztalatok elemzésében és a szakmai munkában is részt vettek. Azt tudjuk mondani a kritikájukra, hogy azért nem szolgálja ez a törvényjavaslat a pénzügyi szektor érdekeit, mert ha azt tettük volna, akkor a csődeljárási szabályozás nem lenne ilyen, mint amit a tervezet tartalmaz. A bankszektornak megvan a zálogjoga, a vételt biztosító visszavásárlási, vételi joga, tehát a bankszektor igazában nem érdekelt a csődeljárásban. Ez a megállapítás némiképp korrekciót igényel. Ráadásul a törvényjavaslatban direkt figyeltünk arra, hogy még a kis követeléssel, akár 100 ezer forint alatti követeléssel rendelkező hitelezőknek is legyen szavazati joguk. Külön választottuk a biztosított követeléssel rendelkezőket és külön a nem biztosított követeléssel rendelkezőket. A nem biztosított követeléssel rendelkező hitelező osztályokon is meg kell a többségnek lenni a csődegyezséghez.
A hatástanulmányokra és a csődeljárás szabályozására azt tudnám mondani, hogy intenzív egyeztetés előzte ezt meg a gazdasági és a pénzügyi tárca szakértőivel, adósságkezelő cégekkel és a gazdasági szféra érdekképviseleti szerveivel. Pontosan az a cél, hogy éljenek a csődeljárás lehetőségével, de úgy, hogy vissza ne éljenek vele. Azért került bele az a szabály, hogy kétévenként az adós csak egyszer élhessen egy ilyen lehetőséggel. Véleményem szerint ez nem igazán korlátozó, hiszen ha kötöttek egy sikeres csődegyezséget, annak végrehajtása nem fél év, nem egy-két hónap, hanem az a két év. Tehát nem célszerű túl gyakran az adósok számára a csődvédelmet biztosítani. Lehetséges, hogy a csődeljárás kifejezés nem feltétlenül találó, de azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslatnak a csődeljárást szabályozó része igenis azt szolgálja, hogy az adós, aki akár egy körbetartozási láncolat kellős közepében van, megkapja a csődvédelmet. Pontosan ez a lényege az automatikus moratóriumnak, hogy nem kell a hitelezőkkel egyeztetnie arról, hogy kap-e konszenzust ahhoz, hogy egyáltalán haladékot kapjon. Az volt a lényege, hogy a csődvédelemnek nemcsak az adóscég szempontjából van óriási jelentősége, hanem az üzleti partnerek szempontjából is. A csődvédelem alatt álló cég a csődmoratórium alatt fizeti az alkalmazottait, megpróbálja a veszteségeit rendezni, reorganizációs tervet készíteni. Ilyen szempontból a pénzügyi szektornak, a hitelező bankjának is szerepe van, hiszen nem mindegy, hogy az a hitelező bank esetleg ad-e egy átütemezést, fizetési könnyítést, amit az adós már vállalni tud.
Ami pedig az adózás rendjéről szóló törvény módosítását illeti, az a szabályozás véleményünk szerint most már megfelel a felszámolók igényeinek, hiszen lecsökkentettük az egyszerűsített felszámolási, végelszámolási eljárásban az adóhatóság ellenőrzési határidejét. Ilyen határidők miatt egészen biztosan nem fognak a felszámolási eljárások a jövőben elhúzódni. A bíróság külön megküldi az adóhatóságnak az egyszerűsített vagyonfelosztási javaslatokat, és akkor az adóhatóság el tudja dönteni, hogy valóban kell-e adóellenőrzést lefolytatni. Tudomásul vesszük a Felszámolók Országos Egyesületének azt a kritikai megállapítását, hogy esetleg korábban kellett volna, vagy esetleg egy új fizetésképtelenségi eljárási törvényt kellett volna alkotni, azonban azt gondoljuk, hogy ami ma a legfontosabb, azt ez a törvény igyekszik megteremteni.
Borsos képviselő úrnak volt néhány olyan megjegyzése, amivel egyet lehet érteni, tudomásul is lehet venni, de sajnos az a helyzet, hogy egy fizetésképtelenségi eljárásról szóló törvény hatálya soha nem tud kiterjedni arra, hogy az adós korábban a bankjával milyen szerződést kötött. Adott-e felhatalmazást az inkasszóra minden további nélkül? Ha korábban az adós ilyen szerződést kötött a hitelintézetével, azon egy csődeljárási törvény nem tud segíteni. Egyetlenegy dolgot mégis tettünk. Ha az adós idejekorán megindítja a csődeljárást, és lehet, hogy volt ellene már egy felszámolási eljárás folyamatban, de még nem rendelték el első fokon a felszámolást, a csődeljárás prioritást élvez. Azt mondjuk tehát, hogy a hitelezők a csődvédelemmel ebben a helyzetben is élni tudnak. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat kérdezem, hogy a szavazásra készen állunk-e. Igen. Akkor az általános vitára való alkalmasságról döntünk a T/9302. szám alatt benyújtott törvényjavaslatra vonatkozóan. Aki általános vitára alkalmasnak találja, jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Aki ellene van? Tartózkodott? Hét. A többségi vélemény előadója Végh Tibor, a kisebbségié Borsos József. Köszönjük szépen a közreműködést, további jó munkát kívánunk.
A 4. pont a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény betétbiztosítást érintő módosításáról szóló törvényjavaslat, T/9396. számon. Az általános vitára kerül sor első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány képviselőjét. Röviden szóbeli kiegészítését tegye meg, amennyiben élni kíván ezzel a lehetőséggel. Tessék!
Molnár Jánosné szóbeli kiegészítése
MOLNÁR JÁNOSNÉ (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok. Molnár Jánosné vagyok, a pénzügyi szolgáltatások főosztályának helyettes vezetője a Pénzügyminisztériumból. Nem szeretnék túl részletes kiegészítést fűzni a törvényjavaslathoz. A törvénymódosítás lényegében jogharmonizációs célú, a módosítás alapvetően az európai uniós irányelv átvételéből származó kötelezettségeket tartalmazza.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabados József képviselő úrnak megadom a szót.
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Amit a kormány képviselője elmondott, azon túl szeretnék még néhány mondatot elmondani arról, hogy miért fontos ez a törvény, hiszen a betétesek fokozottabb védelmét, a betétek biztonságának megőrzését szolgálja. A 13 millió forintról 50 ezer euróra emeli a kártalanítás összegét, és az is fontos, hogy személyenként és hitelintézetenként összevontan vizsgálja. A hitelintézet kötelezettsége, hogy a kártalanítás megállapításához az alap részére a szükséges adatokat biztosítsa. A törvény szabályozza a hitelintézet és a betétes közötti tartozás beszámításának szabályait. Frakciónk általános vitára javasolja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További vélemény? Amennyiben nincs, kíván-e reagálni?
MOLNÁR JÁNOSNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Ez a törvényjavaslat az ősszel már elfogadott 13 millió forintos értékhatár összegét nem emeli fel, hanem az irányelvben a forint volatilitása miatt az előírt kötelező megfelelőséget szerettük volna ezzel biztosítani. Ezért kerül az 50 ezer euró rögzítésre az őszi változathoz képest. Ennek átszámítása a kártalanítás megkezdését megelőző nap alapján történne. Ez csak egy pontosító megjegyzés.
ELNÖK: Az a kérdésem, hogy a személyre és intézményre összevont lehetőség nem változott?
MOLNÁR JÁNOSNÉ (Pénzügyminisztérium): Ebben csak annyi változás van, hogy az irányelv rendelkezéseivel összhangban, abban az esetben, ha a betétesnek a hitelintézet felé van tartozása, akkor a beszámítást rendezi a jogszabály. Ő csak annyit kap majd meg, amennyi a tartozás levonása után marad.
ELNÖK: További kérdések?
SZABADOS JÓZSEF (MSZP): Bocsánat, egy kérdésem lenne még. Az előkészítés során felmerült, hogy a valutabetétesek kártalanítása is forintban történik-e.
MOLNÁR JÁNOSNÉ (Pénzügyminisztérium): Igen, ebben nincs változás.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Van-e további kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Ha nincs. Akkor szavazunk. Aki a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságával egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Ellene? Tartózkodott? Hét. Szabados József és Mádi László lesz a két előadó. Köszönjük szépen a kormány részéről a közreműködést.
Következik az utolsó napirendi pontunk, a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés J/9401. számon. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm a kormány képviselőjét, rövid szóbeli kiegészítést kérünk, amennyiben élni kíván a lehetőséggel. Ha nem, akkor a képviselőké a szó.
Dr. Iván Gábor szóbeli kiegészítése
DR. IVÁN GÁBOR (Külügyminisztérium): Nem nagyon fűznék szóbeli kiegészítést az előterjesztéshez, csak azt szeretném elmondani, hogy ez egy törvényi kötelezettség, amit a kormány és az Országgyűlés uniós együttműködését szabályozó 2004. évi LIII. törvény előír. Ennek a kötelességünknek igyekszünk eleget tenni. A jelentés egyrészt bemutatja, hogy mi történt az Unióban, és mindezt Magyarország szemszögéből az egyes politikákra lebontva. Amennyiben a bizottság tagjainak kérdésük van a jelentéssel kapcsolatban, állok rendelkezésükre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői kérdés, észrevétel? Borsos József képviselő úr!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak egy kérdésem lenne. Az anyag arról beszél, hogy kiválóan megtörtént a felkészülés az európai uniós elnökségi időszakunkra. Van egy ötpárti bizottság, amely az elnökségre való felkészüléssel foglalkozik. Itt született egy olyan egyezség, hogy az lenne célszerű, ha az egyébként kurtán-furcsán, a miniszterek által kijelölt emberek felkészítésébe nyílt pályázattal még jó 20 százaléknyi tartalékállományt is kiképeznénk. Ez hol tart? Egyáltalán próbálkozik-e a kérés végrehajtásával a Külügyminisztérium, mert még azt sem tudtuk eldönteni, hogy a MeH és a Külügyminisztérium nagy csatájában ki az, aki ezt az egészet irányítja. Köszönöm.
ELNÖK: Nekem is lenne egy kérdésem a deregulációkkal kapcsolatban. Ma már egyértelműen látszik, hogy a válság hatását is figyelembe véve, de attól függetlenül is a magyar gazdaság messze több európai uniós kötelezettséget vállalt be, mint amennyit a gazdaság elbír. Jó néhány hatósági jogkörben a kormányzat jár el: az agrárium, az éttermek, a környezetvédelem, a hulladékgazdálkodás, az ivóvízminőség területén, és ezek messze nem fognak határidőre teljesülni. A jelentés megállapítása erre vonatkozólag finoman szólva is vitatható. A vállalkozók erre mindig azt a példát szokták elmondani, amikor Brüsszelbe elvisszük őket, hogy olyan étterem, olyan konyha nem működhetne Magyarországon, nem is kapna rá engedélyt, azért régen megbüntették volna, amit ott láttak. De Franciaországban vagy Olaszországban ugyanez jelenik meg.
Úgy szokták mondani, hogy Magyarország ezt vállalta, ezek az irányelvek, azok pedig régebbi államok, nekik ez nem kötelező. Ez olyan versenyhátrányt, olyan többletköltségeket jelent, amit láthatóan nemcsak a gazdaság, hanem a magyar állami szféra sem tud elviselni. Lehet, hogy ez nem kapcsolódik szorosan a jelentéshez, de olyan ritkán találkozunk, és nagyon sok, a költségvetést érintő következménye van jó néhány szabályozásnak. Élnek-e bármilyen kezdeményezéssel? Egy konkrét példát fogok mondani. A hulladékgazdálkodásban a meglévő, nem szabályos felszámolásokra 2009 júliusáig van deregulációnk, azt követően be kell tartani a szabályokat. Ez olyan méretű beruházásokat igényel, olyan többletköltségeket igényel, ami miatt több polgármester tett kezdeményezést. Van-e ebben bármilyen mozgástér? Tudniillik a miniszter annyit írt vissza nekem, hogy ő nem lát rá semmilyen lehetőséget, azt be kell tartani. Mi lesz ennek a következménye?
Azt szokták mondani, hogy ez egy komoly konfliktus lesz, a költségvetésben pedig éppen most a megtakarításokat fogja keresni mindenki. Ha jó néhány szabályt nem kellene végrehajtani, az az éves költségvetésben százmilliárdot jelenthetne. És a vállalkozói szféráról nem is beszéltem. Azt gondolom, a külügynek és az európai uniós integrációban érintetteknek el kellene gondolkodni, hogy nem biztos, hogy a családoktól, a szociális ellátástól, a kórházaktól kéne elvonni, hanem talán valamilyen kompromisszumot kellene találni ezen additív többletköltségek minősítésében is. Felvetette-e egyáltalán bárki a kormányban ezt? Ha nem, akkor szeretnénk, ha legalább a bizottságban hallanánk, hogy milyen problémák vannak a napi életben.
Molnár Albert képviselő úr!
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Előre szeretném bocsátani, hogy a szocialista frakció támogatja az általános vitára való alkalmasságot. Az elénk tett anyag kellően részletes, én most csak a gazdasági vetületeivel szeretnék néhány gondolatban foglalkozni. Az elnök úr által felvetett kérdések vonatkozásában azt szeretném, ha a tisztelt előadó azzal kezdené a válaszát, hogy a csatlakozási feltételek melyik évhez voltak köthetők.
Inkább néhány olyan dologra hívnám fel a figyelmet, amiről azt gondolom, hogy figyelemre méltó. Figyelemre méltó az, hogy a 27 tagállam közül Magyarország átültetési hiánya 2008 végén, 1611 belső piaci irányelv átültetése tekintetében, mindössze 9 volt, amelyben megállapítható, hogy Magyarország nem teljesített eredményesen. Ez 0,6 százalék, képviselőtársaim. Ez egy nagyon jó arány. Ha itt is nézzük a versenyt, Csehország 22, Lengyelország 33 ilyen tévedést követett el. Ez feltétlenül pozitív.
A másik, a belső piaci irányelvek nem megfelelő átültetése miatt folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárások száma Magyarországon mindössze 25. Ez azt jelenti, hogy például Csehországban 36, Lengyelországban 65, Szlovákiában 33. Magyarország az utolsó harmadban van. Ezekben az ügyekben az Európai Unió összes országához képest nagyon jól teljesített Magyarország. Azok az euróbevezetéssel kapcsolatos lépések, amelyeket a konvergenciaprogrammal szoktunk jellemezni, azt feltételezik, hogy 2009 végére talán megteremtődnek a feltételei az ERM II-be való belépésnek. Ezt is kellően taglalja az anyag. A lisszaboni stratégiával kapcsolatban Magyarországnak az Európai Bizottság külön ajánlásokat fogalmazott meg, amely az államháztartási hiány és az adósságállomány csökkentésének folytatását javasolja, kiemelt hangsúllyal a kiadási oldalon, a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságát, illetve azokat a szerkezeti reformokat, amelyek az Európai Unió lisszaboni stratégiájából adódóan az egész Európai Unió egyik fő hangsúlyát jelentik. Ezt Magyarország számára is ajánlja az Európai Bizottság. Azt gondolom, ezt szintén érdemes megfontolnunk, amikor népszavazásokat kezdeményezünk valamilyen strukturális reformelem ellen.
Amiről még szeretnék beszélni, az a munkaerő szabad áramlása, ami a gazdasággal feltétlenül összefüggésben van. 2008-tól Franciaország megnyitotta munkaerőpiacát, Németország és Ausztria további átmeneti mentességet vesz igénybe. Magyarország a 2008. december 17-ei kormánydöntés alapján az idén január 1-től gyakorlatilag valamennyi tagállam számára az Európai Gazdasági Térségben megszüntette az engedélyeztetési kötelezettséget.
Amiről talán még szólni kell, az a pénzügyi szolgáltatásokkal összefüggő feladatok. Magyarország 2008 februárjában javaslatot tett az egységes európai pénzügyi felügyeleti szerv létrehozására. Ez nyitott fülekre talált, hiszen egy globalizálódó világban a nemzeti felügyeletek nem tudták ezt ellátni, és ez a pénzügyi válság egyik tanulsága is lehet. Ezért 2009 első félévében el fogja fogadni az Unió a korszerű követelményeknek megfelelő, biztonságos működést garantáló hitelminősítő ügynökségek nyilvántartásba vételét. Szabályozza a hitelminősítések megbízhatóságát garantáló hitelminősítőkről szóló rendeletet. Ha a pénzügyi válságnak ennyi tanulsága volt, akkor ezt feltétlenül pozitívnak kell minősítenünk.
Összességében az anyag kellő részletességgel és szakmaian taglalja Magyarország európai uniós feladatait, együttműködését. Még egyszer: általános vitára alkalmasnak tartjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Borsos József képviselő úr!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előttem szóló képviselőtársam figyelmét felhívnám, hogy néha nem árt a statisztika mögé nézni. Épp az előbb beszéltünk arról, hogy ész nélkül, kritikátlanul egy sor olyan szabályozást vettek át az Uniótól, amelyek egyáltalán nem szolgálták a mi gazdaságunk érdekeit, és ezek a felesleges pluszköltségek is hozzájárultak ahhoz, a kormány dicsőséges tevékenységén túl, hogy ide jutott ez az ország. Azért ne adjuk már elő jó eredményként, hogy mint a, nem akarom mondani, milyen ember, ész nélkül végrehajt mindent. Régen hozzászoktak ahhoz, hogy Moszkvában megmondják, mit kell csinálni Magyarországon, de most nem kell ezt folytatni, hogy majd Brüsszelben megmondják, mit kell csinálni Magyarországon. Az egész európai uniós játszma arról szól, hogy mi hogyan tudjuk érvényesíteni a saját nemzeti érdekeinket azok ellen a törekvések ellen, amelyek nagyjából ugyanolyanok, mint a KGST. Ránk akarnak húzni mindent.
ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Meg szeretném szólítani Molnár Albertet, és bocsássák meg, ha nem egészében a témához tartozik. A konvergencia kifejezés ön szerint közelítést jelent, szerintem is, de Magyarországon ez szitokszó. Nálunk csak megszorítást jelentett, jó, ha tudja. A második megjegyzésem, hogy a reform szót se emlegessük, az is szitokszó, mert az is csak megszorítást jelentett Magyarországon. A közelítés, az átvett joganyag pedig túlbuzgó volt. Sok kárunk keletkezett abból, hogy túlbuzgók voltunk, és semmi hasznunk nem lett belőle. Jobb lett volna a mértéktartás, mint ahogy a környező országok tették, mert abból talán több hasznunk lett volna, ha nem eminenskedünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Albert!
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Csak utaltam arra, hogy ha az előadónk elmondja, hogy mely évszámhoz fűződnek azon uniós csatlakozási feltételek, akkor abból kiderült volna, de most kénytelen vagyok én a két felszólalás után azt mondani, hogy mi olyan dolgokat vettünk át, amit önök 2000-ben és 2001-ben vállaltak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A kérdésem arra irányult, hogy kezdeményezte-e a kormány bármelyik felülvizsgálatát az elmúlt 6-7 évben. Volt-e ilyen egyáltalán bármelyik témában? A kérdések elhangzottak, válaszadásra megadom a szót.
DR. IVÁN GÁBOR (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, a jelentés nem azt mondja, hogy befejeződött az elnökségi felkészülés, hanem folyik a feladatokra történő felkészülés. Ennek egyik fontos állomása volt az, hogy a tavalyi év folyamán, április és november között valamennyi tanácsi munkacsoport esetében megnéztük azt, hogy az elmúlt 5 évre visszamenőleg milyen feladatokat láttak el a munkacsoportok, hány fővel végezték ezt a feladatot. A tanácsi döntéshozatal elnöklésére készülünk, ez 270 munkacsoportot jelent, plusz 9 tanácsi formációt. A mai tudásunk szerint előre jeleztük azt spanyol és belga kollégáinknak, hogy milyen feladatok várhatók 2010-2011-ben. Ez egy literációs feladat volt, több lépcsőben végigbeszéltük azt, hogy körülbelül hány főre van szükség. A mai tudásunk szerint eljutottunk odáig, hogy hány főre van szükség minden munkacsoportra lebontva.
Hogy ezeket a munkatársakat hogyan választottuk ki, ebben volt egy konszenzus, amit az ötpárti munkacsoport is megvitatott. Nevezetesen első körben azokra a munkatársakra építettünk, akik szakértői az ügyeknek. Akik ismerik a környezetvédelmi, a közlekedéspolitikai dossziét, az energiapolitikai ügyeket. Azok közül a munkatársak közül, akik szakértői szinten ma is részt vesznek, elmondják Magyarország álláspontját, jelöltek a minisztériumok vezetői munkatársakat. Közel 600 fős stáb jött így létre, amelynek nyilvánosságra hozatalától kezdődően az ötpárti, majd négypárti együttműködés folyamán kritika nem érte ezt a stáblistát. Valóban nem töltöttük fel teljesen a stábot. A fennmaradó helyekre, sőt, azon túl, beleértve a tartalékállományt is, amelyet az ellenzéki pártok kezdeményeztek, pályázatokat fogunk kiírni. Ez a pályáztatás megkezdődött, első lépését a Külügyminisztérium által decemberben kiírt pályázatok jelentették, amire, ha jól emlékszem, 2-300 életrajz is érkezett. Nagyon kiváló pályázatokat kaptunk. Ezek értékelése folyamatban van, szóbeli és írásbeli felmérésen esnek át azok a kollégák, akik a Külügyminisztériumban elnökségi feladatokat kívánnak ellátni.
A többi tárca megvárta azt, hogy hogyan lehet egy ilyen pályáztatási fordulót lebonyolítani, a következő hónapokban náluk is megindulnak ezek a nyílt pályáztatások. Ezen túlmenően van egy olyan ötpárti megállapodásunk, hogy a pártok által javasolt szakértőket, és itt alapvetően az ellenzéki pártok szakértőiről van szó, ott jelenik meg egy nagyobb igény, bevonjuk mindazokba a képzésekbe, amelyeket ma a már kijelölt és a kormányzati munkában ma is részt vevő munkatársak megkaptak. Ebben az elnökségi felkészülésben jól láthatóan van egy többpárti egyetértés, ennek a munkacsoportnak a tevékenysége is ezt bizonyítja. Azt szeretném kérni, vagy javasolni, hogy tartsuk ezt a fajta együttműködést, ezt a fajta konszenzust tiszteletben európai ügyekben. Egy olyan ügyet találtunk, ami legutóbb talán a csatlakozási tárgyalásokon volt érzékelhető. Van a parlamenti pártok között egy egyetértés a tekintetben, hogy van egy olyan feladat, amit úgy kell ellátnunk, hogy nem tudjuk, hogy 2010 után, 2011-ben pontosan kik lesznek a miniszterek, mindennek ellenére valamennyi parlamenti párt egyetért abban, hogy ez közös ügy legyen. A személyek kiválasztásában, azt gondolom, ez jól tükröződött.
Elnök úr felvetése volt, hogy van-e arra példa, hogy valamilyen ügyben, ami Magyarország számára nehézséget okoz, kezdeményezünk-e további derogációs hosszabbítást. A hulladéklerakók ügyéről nem tudok, hogy ilyet kezdeményeztünk volna. A környezetvédelmi tárcától hozzánk nem érkezett olyan jelzés, hogy ebben az ügyben kérjünk hosszabbítást. De van ilyen kérdés, nevezetesen a vízminőség ügye, amely egyrészt jelentős beruházást igényel, olyan beruházásokat, amiket ma sem az önkormányzatok, sem az állami költségvetés nem bír el, és nem tudjuk határidőre a vízminőséget garantálni számos megyében. Ebben az ügyben a közösségi jog határait feszegetve Magyarország további átmeneti mentességet fog kérni. Van ennek egy szabályrendszere, hogy hányszor lehet ezekre az ügyekre átmeneti mentességet kérni. Kifejezetten az ivóvíz ügyében olyan értelmezést adtunk a további kérelemnek, amit nem biztos, hogy a tanács vagy a Bizottság jogi szolgálata feltétlenül osztani fog, de tekintettel arra, hogy Magyarország érdeke az, hogy ezt a derogációs határidőt kitoljuk, ennek mind népegészségügyi, költségvetési, beruházási, finanszírozási hatása talán a legnagyobb a fennálló derogációk közül, ebben az ügyben el fogunk menni a végső lehetőségekig.
Ami az egységes belső piac szabályainak átvételét illeti, azt kell mondjam, nem osztom azt a vélekedést, hogy fölöslegesen előresietünk, és viszonylag jól állunk a belső piaci szabályok átvételében. A belső piaci szabályok azt a normarendszert jelentik, amivel a 27-ek mindegyik piacán találkoznak a magyar vállalkozók. Az, hogy mi 9-et nem vettünk át, mások 25-öt, ránk nézve kedvező, de azt kell látni, hogy a többi 1500-at mindenki átvette. Annyira homogén a vállalkozók normakörnyezete, de abból, hogy talán Brüsszelben vagy Prágában a HACCP-nek meg nem felelő éttermet találunk, nem vonnék le olyan következtetést, hogy a magyar vállalkozónak versenyhátrányt okozna. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy ha túlságosan nagy az át nem vett irányelvek száma, ha túlságosan sok kötelezettségszegési eljárás indul egy tagállammal szemben, akkor az komoly kockázatot jelent, mert az Európai Bizottság ezeket az ügyeket nem adja fel. Nem adja fel Németország, Franciaország és Magyarország esetében sem. Elmegy a bírósági szakaszig. Ha most megnézzük, hogy hány ügy van bírósági szakaszban, a régi tagállamok esetében sokkal több, mint az új tagállamok esetében. Az Európai Bíróság eljárását nem becsülném alá, mert annak a vége súlyos pénzbüntetés lehet. Ha néhány átvételével rövid távon kedvezőbb környezetet teremtünk, annak az ára hosszabb távon meglehetősen súlyos lehet.
Azt gondolom, hogy egy olyan nyitott gazdaság esetében, mint Magyarország, a belső piaci szabályok átvétele szolgálja a vállalkozók érdekeit. Nem tagadom, vannak olyan közösségi szabályok, amelyek nemcsak Magyarország, de más tagállam érdekeit sem szolgálják. Megkezdődött egy olyan jogalkotási folyamat az Unióban, amiben Magyarország is tett konkrét kötelezettségvállalást. Nevezetesen azt, hogy az elkövetkezendő időszakban egy olyan derogációs folyamatba kezdünk, ami mérhető módon, 20-25 százalékkal kell hogy csökkentse a közösségi jog alkalmazását Magyarországon. Ezt nem ez a jelentés tartalmazza, mert ennek az évnek az első felében tettünk ilyen vállalást. Ezen az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, illetve a Miniszterelnöki Hivatal dolgozik annak érdekében, hogy belátható időn belül érzékelhetően csökkenjen a vállalkozók adminisztratív terhe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A felvetésem az arzén és az ivóvíz ügyében azért volt, mert a Dél-Alföldön Békés megye is érintett ebben, 100 milliárd forintot akarnak minimum beruházni ebbe. Vitatható, hogy ezt ki fogja-e bírni a gazdaság, az élelmiszeripar, amelynek a fenntarthatóság jegyében az amortizációt meg kell fizetnie. Joggal vetődik fel az, hogy nem biztos, hogy a határidőt kell módosítani, sokkal inkább az arzén szintjét. Tudniillik, egészen más, mondják a tengeri halakat fogyasztók, amikor benne van a táplálékban az arzén, mintha nincs. Nálunk csak a vízben van. Ha az összfogyasztást vizsgálnánk, akkor lehet, hogy egyáltalán nem kellene ez a beruházás, egyáltalán nincs rá szükség. Ha máshol nem hallották, mert tudom, hogy a tárca nem feltétlenül osztja ezt a felvetést, mifelénk ezt orvosok is felvetik. Kezdeményezni kellene egy biológiai vizsgálatot, amely talán nem teszi indokolttá ezeket a rendkívüli költséges ivóvízjavító programokat, nehogy utána egészen más pótló anyagokat kelljen valamilyen táplálékba bevinni, mondhatnám a jódot és több példát.
Tehát összbiológiai hatásában kellene talán megvizsgálni ezt a kérdéskört. Ott nem volt elég idő ennek konkrét vizsgálatához, és nem voltak akkor erre fogadók. Ők kívül voltak, mi belül, csak Molnár Albertnek mondom, be szerettünk volna jutni, ezért sok mindenben nem kezdtünk el vitát folytatni, de most már belül vagyunk, lenne mód, hogy egy átfogóbb táplálkozásvizsgálatot lefolytassanak. Ez Magyarországon összesen 200 milliárd forintos beruházás, később pedig a fenntarthatóság, a működés szempontjából további százmilliárdokat jelenthet, és az egész dél-alföldi élelmiszeripar létét vagy nem létét fogja meghatározni. Hiszen nagyon drága vízzel nem lehet húsipart, kertészetet, konzervipart, hűtőipart fenntartani.
Amikor a helyi vágóhidakat meg kellett szüntetni, mert olyan szabályt hoztunk be, hogy nekünk minden export, minden vágóhíd export, az ma azt jelenti, hogy azért nincs a kistelepüléseken megfelelő mennyiségű hazai húsfelhasználás, mert azok a vágóhidak veszélybe kerültek, vagy megszüntette az állat-egészségügy. Ez alapvető helyi termékfelhasználási korlátozást jelent. Ez egy általános megjegyzés volt, inkább csak jelezni szerettem volna a helyzetet. Nyilván önöknek külügyi vagy jogi vonalon nem biztos, hogy ezzel kell foglalkozni, de érdemes lenne megvizsgálni, hogy alapjaiban igaz-e, hogy az arzénfogyasztás olyan mértékű károsodást okoz a vizen keresztül. Nem kérem, hogy reagáljon rá, inkább csak jelzésként vegye. Köszönöm képviselőtársaim türelmét.
Döntés a jelentés általános vitára való alkalmasságáról
Akkor szavazhatunk. Aki támogatja, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Tartózkodott? A többi hét. A többségi előadó Kékesi Tibor, a kisebbségi Ágh Péter. Köszönjük a közreműködését, további jó munkát kívánunk.
Úgy tűnik, a mai munkánkat befejeztük. Felhívom a figyelmet, hogy csütörtökön 14 órakor tartunk ülést, módosító javaslatokat fogunk megvitatni. Köszönöm szépen. Ezzel az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 18 óra 56 perc.)
|
Domokos László |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit