KPSZB/20/2009.
KPSZB/138/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. május 26-án, kedden 15 óra 02 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Lakos Imre (SZDSZ) képviselő "Mi lesz a jövője az új tulajdonosi programnak?" címmel benyújtott interpellációjának tárgyalása *
Döntés az interpellációra adott válasz elfogadásáról *
A vagyonadóról, valamint a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságának együttes tárgyalása *
Dr. Katona Tamás szóbeli kiegészítése *
Dr. Kékesi Tibor hozzászólása *
Döntés a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról *
A szerencsejáték szervezéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Keller László (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Horn Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Schwartz Bélának (MSZP),
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Molnár László (MSZP) dr. Kékesi Tibornak, illetve Molnár Albertnek (MSZP),
Puch László (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Babák Mihály (Fidesz) Molnár Oszkárnak (Fidesz),
Balla György (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Domokos László (Fidesz) Ágh Péternek (Fidesz),
Schmidt Ferenc (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Domokos Lászlónak (Fidesz).
Dr. Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium államtitkára
Dr. Molnár András, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 02 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jó napot kívánok mindenkinek. Megkezdjük bizottsági ülésünket. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, meghívott vendégeinket és mindenkit, aki a bizottsági ülésünk iránt érdeklődik.
Elsőként a napirendi javaslatot kell elfogadnunk, ami öt pontot tartalmaz. Ehhez kiegészítés nem érkezett, így szavazhatunk róla. Egyben azt is megnézzük, hogy határozatképesek vagyunk-e. Kérdezem, ki az, aki támogatja a napirendi ajánlás elfogadását. (Szavazás) Húsz. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát elfogadta napirendjét, és megkezdheti a munkáját.
Az 1. pont a Lakos Imre (SZDSZ) képviselő által "Mi lesz a jövője az új tulajdonosi programnak?" címmel I/6315. számon benyújtott interpelláció tárgyalása. Bizottsági jelentést, illetve javaslatot kell készítenünk a Házszabály 117. § (4) bekezdése alapján. Kérdezem, hogy Lakos Imrét képviseli-e valaki. (Nincs jelentkező.) Nem képviseli, de ez nem akadálya a vitának. A Pénzügyminisztérium részéről Katona Tamás államtitkár úrnak megadom a szót. Parancsoljon!
DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Lakos Imre képviselő úr interpellációja az új tulajdonosi programra vonatkozott. A jelen helyzetben azt tudom mondani a tisztelt bizottságnak, hogy az interpellációban akkor feltett kérdések most nem időszerűek. Hiszen, csak emlékeztetőül idézném fel, a kérdések így hangzottak: Elegendő-e a felkínált részvénymennyiség? Milyen további cégeket terveznek bevonni? Hogyan akadályozzák meg a felvásárlást? Miért cél a kockázatos megtakarításokra való ösztönzés? Megvalósul-e a program? Mi a státusa a kormányprogramban? Ezekre tehát azt tudom válaszolni, hogy az új tulajdonosi programnak jelenleg nincs aktualitása, hiszen nem tervez a kormány semmilyen privatizációt, mint ezt korábban közzétette. Ezt a programot eleve felfüggesztette, ezért ennek most semmilyen aktualitása nincs. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A vita következik az interpelláció témájában. Kérdezem, ki kíván hozzászólni, észrevételt tenni. (Nincs jelentkező.) Ki fogunk kapni a Figyelőtől. Szabó Lajos alelnök úr, parancsoljon!
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm. Ahogy államtitkár úr mondta, a kérdések nem időszerűek, így az interpellációra most azt a választ lehet adni, hogy az új tulajdonosi program nem fog tovább működni. Ezért javaslom, hogy a bizottság a Házszabálynak megfelelően fogadja el az interpellált által a bizottsági ülésen kiegészített választ, és javasolja a Háznak elfogadásra.
ELNÖK: Köszönöm. Annyit jegyeznék meg, hogy az állami vagyont érintő kérdések mindig időszerűek, függetlenül attól, hogy éppen be vannak-e csomagolva egy programba vagy sem.
Döntés az interpellációra adott válasz elfogadásáról
Ha nincs több hozzászólás, akkor alelnök úr javaslatát tenném fel szavazásra, hogy ebben a kérdésben a bizottság milyen álláspontot foglaljon el. Alelnök úr javaslata arra vonatkozott, hogy a bizottság úgy döntsön, hogy az interpellált által kiegészített választ javasolja az Országgyűlésnek elfogadni. Indítványozom, hogy erről döntsön a bizottság.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki azt a döntést támogatja, hogy a bizottság javasolja az Országgyűlésnek, hogy a Házszabály 117. § (4) bekezdésének b) pontja alapján fogadja el a bizottsági ülésen kifejtett, az interpellált által kiegészített választ. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Tizenhét. Aki nem ért egyet? Hat. Tartózkodott? Kettő. Tehát a bizottság azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy az interpellált által kiegészített választ fogadja el. Köszönöm szépen.
Áttérünk a 2. pontra. Vélelmezem, hogy államtitkár úr és államtitkár asszony a 2. és a 3. napirendi pontokhoz fog szóbeli kiegészítést fűzni. Kérdezem, hogy a vetíteni szándékozott anyag szintén ehhez a két törvényjavaslathoz tartozik-e, vagy csak a vagyonadóról szóló törvényjavaslathoz.
DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Mind a kettőre vonatkozik, és az a tiszteletteljes javaslatom, hogy a két törvényjavaslatot együtt tárgyaljuk.
ELNÖK: A bizottság tagjai számára azt javasolnám, hogy a 2. és a 3. napirendi pontok vitáit együttesen folytassuk le. Kérdezem, van-e ezzel kapcsolatban ellenvélemény. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor eszerint járunk el. Megadom a szót Katona Tamás államtitkárnak.
Dr. Katona Tamás szóbeli kiegészítése
DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az adórendszer átalakításának néhány kérdéséről szeretnék rövid bevezetőt mondani. A vetítés funkciója, hogy viszonylag sok szám szerepel, és azt gondolom, úgy illik, hogy ez írásban is meglegyen. A titkárság segítségével ezt a bizottság tisztelt tagjainak is kiosztottuk.
Először is abból szeretnék kiindulni, hogy mi a stratégiai célunk. Van egy aktuális feladata a kormánynak, ez a válságkezelés, ugyanakkor ennél is fontosabb talán, vagy legalább ennyire fontos, hogy felkészüljünk a válság utáni időszakra. Hiszen az, hogy a válság elért bennünket is, adottság. Ez a válság az egész fejlett világot megrázza, de az már rajtunk múlik, hogy ebből a válságból hogyan kerülünk ki, ki milyen pozícióban lesz akkor, amikor a válság elmúltával újra megindulhat a növekedés. Ezen belül az egyik nagy feladat, hogy hogyan lehet a foglalkoztatási rátát növelni. Hiszen Magyarországon, mint tudjuk, kevesen dolgoznak - azok a kereső korúak, akiknek alacsony a képzettségük, hosszú ideje nehezen találnak munkát -, az elmúlt 15 évben gyakorlatilag nagyon kevéssé nőtt a foglalkoztatottság. A másik kérdés, hogy mennyire hatékonyan tudnak dolgozni a munkavállalók. Nyilván ezen kell változtatni. Eddig az európai uniós átlagnál körülbelül 2 százalékponttal magasabb volt a gazdasági növekedés. Egyetlen olyan év volt, a tavalyit leszámítva, amikor már elérte Európát a válság, a 2007-es esztendő, amikor a kiigazításnak megfelelően, illetve annak következményeként 1,2 százalékkal nőtt a GDP. Egészen addig mindig 4 százalék körüli volt a növekedés. Tehát ez azért is fontos, mert az államháztartás egyensúlyát így könnyebb javítani, illetve így tudunk az eladósodásból kikerülni.
Ahogy az előbb már említettem, az egyik fontos kérdés a foglalkoztatás növelése. Ennek egyik eleme az adórendszer átalakítása, hiszen nem közömbös, hogy érdemes-e dolgozni, többletteljesítményt nyújtani. Tehát olyan adórendszer van-e, ami támogatja ezt, vagy olyan adórendszer, ami ezt nehezíti. Most olyan adórendszerre teszünk javaslatot, és ez egy strukturális változtatás, ami könnyíti a foglalkoztatást, illetve a munkahelyek megtartását segíti. Ezen belül nagyon fontos szempontnak tartjuk még azt, hogy segítse a gazdaság fehérítését, illetve az adórendszer egyszerűsítését. Az persze minden országban gond, hogy mennyire egyszerűsíthető az adórendszer, de nyilvánvalóan erre törekedni kell, és a jelen helyzetben törekszünk is.
Ha megnézzük, hogy mi az átalakítás fő iránya, az egyik fontos kérdés az élőmunkaterhek jelentős csökkentése. Itt részben a járulékterhek csökkentéséről, részben a személyi jövedelemadó számottevő mérsékléséről van szó. Ezzel olcsóbbá válik a munkaerő, és nem bünteti az adórendszer a többletteljesítményt. Ennek természetesen a másik oldala is fontos. Az európai tendenciáknak megfelelően csökkentjük az élőmunkára rakódó terheket, ugyanakkor a fogyasztási és vagyonadóterhek növelése együtt jár ezzel. Ez részben az általános forgalmi adó, részben a jövedéki adó emelését, illetve a vagyonadózás kiterjesztését jelenti. A járulékcsökkentés két lépcsőben hajtatik végre. Ennek egyik lépcsőjét a tisztelt bizottság ismeri, hiszen erről nemrégiben döntött az Országgyűlés, az 5 százalékpontos munkáltatói járulék mérséklése július 1-től a minimálbér kétszereséig érvényes, 32-ről 27 százalékra csökken, ugyanakkor a vállalkozói járulék 4 százalékról 2,5 százalékra csökken, szintén a minimálbér kétszereséig. Ezt folytatva, 2010. január 1-től, a most benyújtott javaslat szerint, az 5 százalékpontos munkáltatói járulékmérséklés a teljes jövedelemsávban lesz érvényes. Terveink szerint megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás, a százalékos hozzájárulás kulcsa változik, illetve a rehabilitációs hozzájárulás emelkedik, amelynek nagyon fontos célja, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását ösztönözze.
A személyi jövedelemadó csökkentése is megtörténik július 1-jei hatállyal, erről döntött az Országgyűlés. Az alsó kulcs sávhatára 1 millió 700 ezer forintról 1 millió 900 ezer forintra emelkedik visszamenőlegesen, január 1-jei hatállyal. Erre rárakódik majd, hogy 2010. január 1-től új személyi jövedelemadó-tábla lesz, a sávhatár itt 1 millió 900 ezer forintról 5 millió forintra nő. Ezzel számításaink alapján az adózók 90 százaléka adózik majd az alsó kulccsal, 17 százalékkal, az 5 millió feletti részben pedig 32 százalékos lesz a kulcs. Jelentősen változik az adójóváírás rendszere is. A jelenlegi 1,25 millióról 3 millió 188 ezerre növekszik az adójóváírás, ennek megfelelően a bér 17 százalékára vonatkozik, maximum 15 ezer 100 forintos mértékkel, a kifuttatás pedig ennek megfelelően történik, ahogy a számokat láthatják a kivetítőn.
Fontosnak tartjuk a teljesítményösztönzést. Az adóék az átlagkeresetre vonatkozóan 54 százalékról 45,7 százalékra csökken január 1-től a bérköltséget illetően, és a marginális adóék, amit az átlagkeresetre vetítünk, 71,2 százalékról még jelentősebben, 51,6 százalékra csökken. Ezáltal 100 forint béremelésből lényegesen kevesebbet von el majd az állam, mint jelenleg. Az adóék változása a különböző jövedelemkategóriákban elég jól látszik, különösen az átlagkereset környékén jelentősen csökken. A személyi jövedelemadó változtatása azt jelenti, hogy havi 1 millió 750 ezer forintig mindenkinek kedvezőbb lesz az adózása, csak e fölött fordul ez meg, és 2 millió forintnál már némi növekmény is érződik. Ezen belül fontos, hogy az átlagkereset körül lesz a legjelentősebb bérnövekedés. Akinek 240 ezer forint a bruttó bére, az 19 488 forinttal kap többet január 1-jétől, ami azt jelenti, hogy a jövő évben egy újabb havi bért vihet haza mindenki ebben a kategóriában. Egyébként az volt az egyik fontos törekvésünk, hogy az átlagkeresetből élőknél érzékelhető, jelentős csökkenés következzen be a személyi jövedelemadó-terhelésben. Ez egyben azt jelenti, hogy a jelenlegihez képest a nettó kereset legjelentősebben a 160-170 ezer és az 500 ezer közötti sávban növekszik, ahogy mondtam az imént, 1 millió 750 ezer forint az a határ, ahol már nem lesz adócsökkenés, hanem ott szinten marad a kereset, illetve 2 millió forintnál van egy nagyon pici tehernövekedés. Hangsúlyozom még egyszer, hogy ez havi bruttó bért jelent.
Ami a kedvezményeket illeti, a 2010-es adóváltozás szerint a kedvezmények szűkítésére teszünk javaslatot, éppen azért, hogy az adók általánosan csökkenjenek. Az adórendszer egyik problémája, a bonyolultság többek között annak is tudható be, hogy nagyon jelentős a kedvezményrendszer. De természetesen néhány kedvezményhez semmiképpen sem nyúlunk, így a családi kedvezmény, a fogyatékkal élők kedvezménye változatlan marad. Ugyancsak változatlan marad a hosszú távú megtakarítások kedvezménye, tehát az önkéntes biztosító pénztárhoz, illetve a nyugdíj-előtakarékossághoz fűződő kedvezmény. A továbbiakban pedig az adómentes juttatások egy részét tartjuk meg az adómentes sávban, ez a szociális jellegű juttatásokra vonatkozik. Egy részük azonban teljes egészében adózni fog, így a napidíj, az üzemanyag-megtakarítás. És lesz egy elég jelentős sáv, amit cafeteria rendszernek szoktunk hívni, ahol a klasszikus elemek 32 százalékkal adóznak, ilyen az üdülési csekk, a melegétkezési utalvány, a bérlet, nem klasszikus elemei pedig 54 százalékos szja-, illetve 27 százalékos járulékkulcs alá esnek, ilyen például a hidegétkezési utalvány.
Ami a társasági adózást illeti, megszűnik a vállalkozások különadója, ugyanakkor a társasági adókulcs 19 százalék lesz bővülő adóalap mellett. Hiszen a kedvezmények jelentős részét megszüntetni tervezzük. Ugyanakkor néhány fontos kedvezmény, ami a gazdaság szempontjából kardinális, megmarad. Így például 50 millió forintos adóalapig 10 százalék lesz az adó, megmarad a fejlesztésiadó-kedvezmény, a jogdíjhoz, a K+F-hez kapcsolódó kedvezmények, illetve a holdingközpontok létrejöttét segítő kedvezmények.
Jelentős csökkentés várható az illetékeknél. A vagyonátruházási illeték általános mértéke 10 százalékról 4 százalékra csökken, 1 milliárd forint felett pedig 2 százalék lesz, de maximum 200 millió forint. A kedvezményes lakásszerzési illeték 4 millió forintig 2 százalék, e felett pedig a jelenlegi 6 százalék helyett 4 százalék lesz. Igyekszünk lépéseket tenni az illetékelkerülés korlátozására, így illetékkötelessé válik a belföldi tulajdonnal rendelkező társaságban 75 százalékot meghaladó vagyoni betétszerzés. A válságkezelés fontos eleme, hogy javítsuk a fejlesztésiadó-kedvezmények feltételeit a társasági adóban. A fejlesztési tartalék felhasználásánál 4 év helyett 6 éves átmenetet fogalmazunk meg, illetve a veszteségelhatárolást változtatjuk és a követelés értékvesztését. Az illetékeknél átmeneti könnyítésre teszünk javaslatot az ingatlanforgalmazóknál is és a lakásépítőknél is.
Hogyan képzelhető el az adócsökkentéshez a forrásteremtés? Az idén már néhány intézkedést tettünk, így az áfa általános kulcsa 20 százalékról 25 százalékra nő, illetve bevezettünk egy 18 százalékos kedvezményes kulcsot, és megemeltük a jövedéki adókat. 2010-ben újabb jövedékiadó-növekedést tervezünk, ez részben az EU-minimumhoz való felzárkózást szolgálja. Ugyanakkor bevezetjük a vagyonadózást, és változtatunk a gépjárműadó-kulcsokon is, hiszen ehhez hosszú ideje nem nyúltunk. Még a fehérítéshez tartozik, hogy az adóparadicsomokkal kapcsolatosan igyekszünk bizonyos lehetőségeket, kiskapukat bezárni, így a jövedelem- és vagyonadóba kerülnek egyes tételek. Bővítjük a forrásadózást, és adóköteles lesz a részesedés, az elidegenítés az ingatlannal rendelkező társaságokban is.
Az egyszerűsítést, ahogy az előbb említettem, fontosnak tartjuk. Egyik jelentős eleme lehet a kisadók megszüntetése. Így megszűnik a kulturális, a munkaadói, a munkavállalói és a vállalkozói járulék. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a mögöttük lévő alapok megszűnnének. A Nemzeti Kulturális Alap fedezete az eddigi járulék helyett a játékadó lesz, míg a Munkaerő-piaci Alap a fedezetet a megszűnő járulékok összevonásával, az E-alapon keresztül fogja megkapni. Emellett az iparűzési adó beszedését az állami adóhatósághoz kívánjuk telepíteni.
Az ingatlanadó jelenlegi rendszeréhez nem kívánunk hozzányúlni, tehát a jelenlegi struktúra, az építményadó, a telekadó, a kommunális adó fennmarad, és az átlagos adóterhelés is változatlan marad. Ez az adataink szerint most 15 ezer forint ingatlanonként, és a lakásállomány 45 százalékára terjed ki. Az átlagos adómérték a kommunális adónál 10 ezer forintnak éppen a kétharmada, 6773 forint, az építményadónál négyzetméterenként 636 forint, illetve a telekadó 43 forint. Amit bevezetni tervezünk, a jövedelem- és vagyonarányos közteherviselés irányába történő lépés. Mégpedig olyan vagyonadó bevezetését javasoljuk a tisztelt Országgyűlésnek, amelyben a lakóingatlanok közül azokat terheli ez az adó, amelyek forgalmi értéke eléri, illetve meghaladja a 30 millió forintot. Ezen kívül bizonyos vízi járművekre, légi járművekre, illetve a nagy motorteljesítményű gépkocsikra terjedne ki ez az adó 2010. január 1-től. Ez központi adó lenne, tehát a jelenlegi helyi önkormányzati ingatlanadózási rendszer fennmarad érintetlenül.
Mint említettem, a vagyonadózás központi adó lenne, az állami adóhatóság szedné be bevallás alapján. Azoknak az ingatlantulajdonosoknak kell bevallást adniuk, akik ingatlanának értéke eléri, illetve meghaladja a 30 millió forintot. Az ingatlanadó a tulajdonost, illetve a tulajdonosokat terheli, ennek alapja a lakás-, illetve üdülőingatlannál a forgalmi érték. Vízi járműnél a vitorlafelület, illetve a motorteljesítmény, a légi járműnél a legnagyobb felszálló tömeg, a nagy teljesítményű gépkocsiknál pedig a motor teljesítménye lesz az adókivetés alapja. A nagy értékű ingatlanok esetében - ez számításaink szerint körülbelül 200-250 ezer ingatlant érint, amely a jelenlegi 4 millió 200 ezer tételből álló lakásállomány 6-7 százalékát jelenti - az adómérték 50 millió forintig 0,35 százalék, az 50 millió feletti részre pedig 0,5 százalék. Akik három vagy több gyermeket tartanak el háztartásukban, adókedvezményt kaphatnak úgy, hogy a harmadik és azt követő gyermekek után gyermekenként 15 százalékos csökkentést lehet érvényesíteni, 425 ezer forintos határig. Szeretném megemlíteni, hogy nincs szó kettős adózásról. A megfizetett helyi adó mindenhol levonható a vagyonadóból. Adómentességet kapnak a 62 év felettiek, illetve a rokkantak, a baleseti nyugdíjasok az adóalapjukból 10 millió forintig, ha az ingatlanuk értéke nem éri el az 50 millió forintot. Az idős személyek, a munkanélküliek az adófelfüggesztés intézményével élhetnek.
A vízi járművek adóztatásánál a Magyarországon lajstromba vett hajókra vonatkozik az adó mértéke. Ahogy említettem, két szemponttól függ az adó mértéke, a jármű korától és a vitorlafelülettől, a motoros hajóknál pedig a jármű korától és a motorteljesítménytől. A légi járműveknél a felszálló tömegtől függ az adó mértéke. Az adózás szintén sávos lesz. A nagy teljesítményű személygépkocsik különadóját 125 kw-t motorteljesítményt elérő, illetve meghaladó járműveknél tervezzük, ez 167 lóerőt jelent. Attól függően, hogy mekkora a motor teljesítménye, az adó a gépjárműadó 2,5-3-szorosa. Itt is igaz a kettős adózás elkerülése, tehát az önkormányzatnak megfizetett adó természetesen levonható ebből az adótételből.
Összefoglalva: a személyi jövedelemadó csökkenése két ütemben következik be. Részben már augusztusban érzékelni fogják a július 1-jén hatályba lépő változtatásokat, a sávhatár miatt sokan már élvezni fogják ennek előnyeit, 2010. február elején pedig még szélesebb kör fogja élvezni, hogy 5 millió forintig terjed a felső határ. A vagyonadónál 2010 első félévében kell először bevallást benyújtani, és utána befizetni az első részletet. Itt is igyekeztünk a legegyszerűbb megoldást választani az adózók számára. A magánszemélyek a szokásos adóbevallásukkal május 20-ig kell bevallást teljesíteniük, a társaságoknak pedig május 31-ig. A második részlet értelemszerűen szeptemberben lesz esedékes.
Ki az, aki jól jár? Meggyőződésem szerint egész Magyarország, mert javulhat a foglalkoztatás, és gyorsulhat a növekedés. A válság elmúltával, 2011-től újra 4 százalékos lehet a gazdasági növekedés. Összességében közel 3 millió adózó jövedelme növekszik, egy részének jelentősen. Mégpedig akként, hogy közel 1 millió adózó éves nettó jövedelme 120 ezer forinttal lesz több az adóváltozások hatására. Akiknek a jövedelme meghaladja a havi 1 millió 700 ezer forintot, a személyi jövedelemadó változása miatt többletterhet kell viselniük. Ők mindössze tízezren vannak a jelenlegi statisztika szerint. A járulékcsökkentés haszonélvezője 300 ezer mikrovállalkozás, 26 ezer kisvállalkozás, 13 ezer közepes és nagyvállalkozás, illetve 250 ezer egyéni vállalkozás. Az illetékcsökkentés pedig 130 ezer lakóingatlan utáni illetékteher csökkenését jelenti. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Megkezdjük a vitát. Én nyitnám meg a sort, bár államtitkár úr szavai valószínűleg sokakat inspiráltak arra, hogy hozzászóljanak.
Azzal kezdeném, hogy a régi mondás szerint sok mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy minden változatlan maradjon. Nekem úgy tűnik, végighallgatva államtitkár urat, és belelapozva az előterjesztésbe, hogy az alapvető kérdések és a kormányzati válaszok sajnos nem változnak. Először is nem látszik az a gazdaságpolitikai irány, amibe ez az adó-átalakítás, adóátrendezés illeszkedne. Talán észre kellene venni a kormányzatnak is azt, hogy egy válság kellős közepén vagyunk, egy olyan válság kellős közepén, amire az elmúlt 20 esztendőben nem volt példa. Utoljára 1991-ben esett vissza több mint 10 százalékkal a bruttó hazai termék, és ebben az esztendőben várhatóan majdnem ilyen nagyságrendű visszaesés lesz. Várhatóan majdnem ilyen nagyságrendű visszaesés lesz, államtitkár úr! Csóválhatja a fejét, de tartok tőle, hogy ez az év nem lesz aranytintával írt oldala a magyar gazdaságtörténetnek.
Ilyen helyzetben nem azokat a megoldásokat kellene alkalmazni, amelyek egy konjunktúra közepette talán segítenének az államháztartási hiány lefaragásában. Teljesen más intézkedésekre volna szükség. Az alapvető gond azzal, amit ön elmondott, és azokkal az intézkedésekkel, amiket felsorolt, hogy kimondva-kimondatlanul a legfontosabb cél a kormányzat számára az államháztartási hiány csökkentése, és ezen túl persze, a háttérben, az IMF-szerződés betartása. Ne felejtsük el, hogy Bajnai Gordon miniszterelnök úr még úgy indult neki ennek a kormányzati időszaknak, hogy a 2,9 százalékos 2009-es hiány mértéke kőbe van vésve, és ragaszkodni fog ahhoz, hogy ennél nagyobb mértékű hiány ne alakuljon ki. Ezt olyannyira kötelezőnek tartotta még a Bajnai-kormány meghallgatásakor is néhány miniszter, hogy például Hiller István a meghallgatásán erről beszélt, és a bizottság tagjai le voltak döbbenve, hogy egy oktatási miniszternek vajon miért a legfontosabb célja az államháztartási hiány betartása. Azóta tudjuk, hogy ez sem volt igaz, ehhez sem ragaszkodtak, igazából mozgásteret akarnak teremteni. Így járult hozzá az IMF ahhoz, hogy 3,9 százalékos hiány legyen úgy, hogy közben önök további megszorító lépéseket vállaltak.
Nos, az alapvető kérdés az, hogy van-e gazdaságpolitikai irány vagy nincs. Szerintem abból, amit ön elmondott, az derül ki, hogy nincs ilyen gazdaságpolitikai irány. Kapkodás van, fejetlenség van. Erre a legjobb példa éppen az önök által most vagyonadónak átkeresztelt, egyébként ingatlanadónak indult új adótípus. Azzal kezdték, hogy a 2 millió forint fölötti ingatlanok mindegyike adózni fog, négy nappal később pedig már arról beszélt a miniszterelnök, hogy csak a 30 millió forint fölötti ingatlanok fognak adózni. Tehát az éppen aktuális politikai nyomás vagy erőtér alakítja ki azt, hogy milyen javaslatot terjesztenek a parlament elé. Itt most nem is megyek bele az "el lehet költözni" című történetbe, és abba, hogy ez mit fejez ki egy kormányzat magatartásáról, mivel most az általános vita zajlik, és törekszem arra, hogy ennek keretei között maradjak.
Régi trükkök - régi emberek. Ez az adóátrendezés, ami most történik, kísértetiesen hasonlít a 2006-os adóátrendezéshez. Most nemcsak az új egyensúlynak nevezett program adóátrendezéséről beszélek, hanem arról is, amit 2006 elején ígértek. Emlékezhet rá államtitkár úr, hogy éppen akkor áfakommandót követelt az egyik lelkes MSZP elnökségi tag, hogy az áfacsökkentést majd hogyan kell bevasalni a kereskedőkön. Emlékezzen rá, akkor ígérték egy ötéves adócsökkentési program indítását. Ezek a kampányban jól hangzottak, csak később kiderült, hogy ezzel semmilyen célja nem volt a kormánynak azon kívül, hogy politikai hasznot próbáljon húzni. A mostani átalakítás ugyanerre hasonlít, főleg a 2010-es elemei. Mintha ugyanazok az intézkedések köszönnének vissza, mint amit a kormány 2006 elején életbe léptetett.
De! A legutóbbi reálbér-adat azt mutatja, hogy az embereknél egyre kevesebb pénz van, 2,5 százalékos reálkereset-csökkenés volt az év elején. Ez mégis csak arra utal, hogy itt nem azzal a helyzettel kell számolni, mint négy évvel ezelőtt, mert akkor legalább még a reálbérek nem csökkentek. Most már csökkennek. Ezek a táblázatok, amiket kaptunk, tisztelt államtitkár úr, nagyon szépek, lehet bennük gyönyörködni, csak tartok tőle, ha pusztán egy szempontot választunk ki, és azt nézzük meg, hogy az szja-tételek hogyan fognak változni, akkor nem jutunk közelebb az igazsághoz. Valószínűleg sokkal inkább családmodellben vagy valamilyen keresőmodellben kellene gondolkodni és megnézni azt, hogy arra a keresetre az összes többi változás - a járulékok változása, az áfaemelés, a jövedékiadó-emelés, a különböző állami támogatások megvonása, gondolok itt a szocpol-támogatás megvonására vagy éppen a családi pótlék korlátozására -, hogyan fog hatni. Ezeket együttesen kellene megnézni, mert ezeknek a tábláknak önmagukban semmi értelmük nincs. Még egyszer mondom, ezekben például nem jelenik meg, hogy mi történik, ha a gazdasági visszaesés mértéke nagyobb lesz, és a reálkeresetek jobban csökkennek. Márpedig vélelmezem, hogy a 13. havi bér elvonása, valamint a bérbefagyasztás mégis csak hatni fog a reálbérekre. Akkor ez mit is jelent majd igazából? Mit jelent, ha a fogyasztói áremelkedés mégis csak magasabb lesz annál, mint amit önök feltételeztek? Ezek hogyan fogják egy kétkeresős, két- vagy háromgyermekes család jövedelmi viszonyait befolyásolni?
Még azt is szeretném hozzátenni, hogy némileg megtévesztőek a címek. Mert államtitkár úr például hosszan beszélt arról, hogy milyen járulékcsökkentés történik két lépésben. De ha az ember megnézi az egyes pontokat, járulékemelkedést lát. A százalékos eho mértéke 11 százalékról 27 százalékra, a rehabilitációs hozzájárulás összege ötszörösére emelkedik. Gondolom, ezek is benne vannak abban, amit nekünk a járulékrendszer átalakításáról érdemes tudni, ez pedig nem csökkentés, hanem inkább növekedés. Most már nincs szó arról, amit korábban önök ígértek, hogy a magánszemélyek különadója is megszűnik. Kérdezem, hogy miért nincs szó erről. Átmeneti adónak ígérték, ugyanúgy, ahogy a bankadót két évre annak idején. Úgy emlékszem, hogy talán éppen államtitkár úr volt a Pénzügyminisztérium akkor politikai államtitkára. Azt mondták 2004-ben, hogy bankadót vezetnek be két évre. Eltelt öt év, a bankadó még "él és virul." Nem kifogásolom, mert úgy gondolom, hogy még mindig ez a szektor az, amelyik jelentős mértékű nyereséget termel, és ha az első negyedéves banki mérlegeket megnézem, még van mit adóztatni. Inkább a szavahihetőségre kérdeznék rá. Itt is volt egy ígéret, ami nem teljesült.
A megtakarítások ösztönzése. Itt is csak azt említeném meg, hogy vannak olyan adótételek, amelyekből semmiféle adóbevétel nem várható. Gondolok itt a kamatadóra vagy az árfolyamnyereség-adóra mert vélelmezem, hogy ebből az államnak túl sok bevétele nem lesz. Érdemes lett volna a kormánynak megfontolni azt, amit a Fidesz már korábban javasolt: egy válság kellős közepén el kellene gondolkodni azon, hogy egy bizonyos időtartamra, 2009 végéig és/vagy 2010-re felfüggesztik ezt az adót, és 0 százalékos kulcsot alkalmaznak a gyakorlatban. Ezeket hiányolom ebből az anyagból.
Kíváncsian várom, hogy a parlamenti vita fog-e a beterjesztett törvényjavaslatokon módosítani. Annál is inkább, mert talán államtitkár úr is hallotta, hogy például az ingatlanadó ügyében Budapest főpolgármestere is erős kritikai megjegyzéseket fogalmazott meg. Arról beszélt, hogy elsősorban a budapesti ingatlanokat akarják megadóztatni. Osztom az álláspontját, hiszen ha megnézzük, hogy melyik ingatlankört érinti ez az adótípus, akkor itt már régen nincs szó arról, amit önök az elején ígértek, hogy általános, minden ingatlant terhelő adó kerül bevezetésre. Itt valóban arról van szó, hogy elsősorban a budapesti ingatlanok jelentős része fogja majd ezt a terhet fizetni, néhány luxusgépjármű, hajó vagy helikopter tulajdonosán túl.
Összességében azt tudom mondani, hogy a Fidesz ezt nem fogja támogatni, sem a vagyonadó nevet viselő ingatlanadóról szóló törvényjavaslatot, sem pedig a közteherviselés rendszerének átalakítása címet viselő előterjesztést. Ezek szerint az emberek terheit tovább növelik, ezek a magyar gazdaság válságból való kilábalásában nem segítenek, sőt, kifejezetten károsak lesznek, főleg a foglalkozatásra nézve. Mondhatnék itt példákat, mondjuk az építőipart kiemelve. Hogyan gondolják azt, hogy ezek az átalakítások többletmunkahelyeket hoznak létre, amikor állami támogatásokat vonnak el, ugyanakkor a vállalkozói terhek érezhetően nem csökkennek a következő esztendőben sem? Ezek miatt mi nem fogjuk támogatni ezeket a javaslatokat. A magam részéről ennyit kívántam elmondani.
További hozzászólások vannak. Tállai András jelentkezett, aztán pedig Mádi László.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Bár elnök úr nagyrészt összefogta a Fidesz-frakció véleményét erről az adótörvény-tervezetről, először egy személyes megjegyzéssel kezdeném. Gratulálunk államtitkár úrnak, hogy visszatért. Úgy látszik, az ön személye összeköthető az ingatlanadó sorsával, hiszen éppen emiatt kellett távoznia az államtitkári székből. Úgy tudjuk, legalábbis a média híradásai, illetve a parlamentben elhangzottak alapján is, hogy ön nagy szorgalmazója volt az ingatlanadó bevezetésének, és emiatt a kijelentése miatt kellett távoznia. Most visszatért, és lám-lám, visszatért az ingatlanadó ötlete is. Ez elég sajnálatos.
Valószínűleg az MSZP-SZDSZ-kormánynak, illetve képviselőiknek is ez lesz az utolsó adótörvényük, amit a parlamentben közösen meg fognak alkotni, ha meg fogják alkotni persze. Nézzenek a múltba, az elmúlt 7 évre, és egy kicsit a lelkiismeretükkel is próbáljanak meg elszámolni! Magyarországon, az egyik napi újság szerint is, a jövedelemcentralizáció mértéke 2002-től több mint 4 százalékkal emelkedett GDP-arányosan. Akárhogy számoljuk, ez évente több mint 1000 milliárd forint. Tehát ez a koalíció a kormányzás kezdetéhez képest évente körülbelül 1300 milliárd forinttal több pénzt szed be az emberektől a központi költségvetésbe, mint azt megelőzően. Ez a szám megdöbbentő. Ez a szám megdöbbentő még akkor is, ha államtitkár úr ezen felháborodik. Tudom, hogy mi lesz a válasza, az, hogy én nyilvánvalóan nem értek hozzá. Majd oda fogom adni önnek ezt az újságot, olvassa el. Forrásként egyébként a KSH, az MNB és a Pénzügyminisztérium van megjelölve.
Elgondolkodtató az elmúlt 7 év teljesítménye, és elgondolkodtató az is, hogy a most benyújtott adótörvényt hogyan kommunikálják. Az a kommunikáció, hogy az elmúlt 20 év legnagyobb adócsökkentése történik. Ez egyszerűen hátborzongató. Azt javaslom még egyszer, hogy előbb vizsgáljuk meg, mi történt a múltban, az elmúlt években, és utána tegyük mérlegre, hogy mi az MSZP és az SZDSZ közös teljesítménye adóügyekben. Hogy ebben segítsek, összeírtam néhány új adónemet, amit önöknek köszönhet az ország, és az elmúlt 7 évben sikerült bevezetni: levegőterhelési díj, vízterhelési díj, talajterhelési díj, energiaadó, innovációs járulék, regisztrációs díj, vállalkozói járulék, úgynevezett telefonadó, pénzintézetek kamatkülönbözeti adója, vállalkozások különadója, hitelintézetek különadója, magánszemélyek különadója, házipénztáradó, elvárt adó, eva, ekho, luxusadó. Ez nem 12, ez jóval több, ebből nyilván néhányat az Alkotmánybíróság sem engedélyezett, azt mondta, hogy ezt nem lehet bevezetni Magyarországon.
Azt gondolom, hogy az, amit önök folytattak az elmúlt években adópolitika címén, egyszerűen megbukott. Annak, hogy most már a harmadik miniszterelnöke van ennek a koalíciónak, oka az is, ahogyan bántak az adóbeszedéssel, az adó elosztásával, a költségvetési politikával. Ez önmagát minősíti. De nem is az a legnagyobb baj, hogy miniszterelnökök váltják egymást. Az a legnagyobb baj, hogy ha Magyarországnak az Európai Unióban elfoglalt helyét vizsgáljuk meg a makrogazdasági adatok alapján, akkor azt kell látni, hogy Magyarország sajnálatos módon az utolsó helyek egyikét foglalja el, attól függően, hogy melyik makrogazdasági mutatót, statisztikai számot vizsgáljuk meg. És ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg azt, hogy ez a saláta adótörvénycsomag mit jelent az országnak, akkor azt kell mondjuk, hogy semmit. Sok hűhó semmiért. Azon a tendencián, amelyet önök kialakítottak az adótörvényeken keresztül, semmit nem fog változtatni. Vannak benne persze jó irányú változások, amit kikényszerített a társadalom. Mert az ellenzék hiába mondta a kezdetektől fogva, hogy a járulékcsökkentés és az adócsökkentés a járható út, önök folyamatosan adót emeltek. Ezt az adócsökkentést, ami az szja-ban bizonyos rétegeknek valószínűleg adócsökkentést jelent, és azt a bizonyos 5 százalékos járulékcsökkentést a társadalom kényszerítette ki önökből. Az a sajnálatos, hogy ezzel a lépéssel, ami egyrészt elkésett, másrészt figyelembe véve az elmúlt 7 év tendenciáját, semmi érdemi változás nem fog történni abban a tekintetben, hogy Magyarország hogyan lesz versenyképes, a Magyarországon működő vállalkozások hogyan lesznek versenyképesebbek, vagy a befektetők előtt Magyarország milyen képet mutat. Semmi nem fog ebben változni.
Szeretném megjegyezni, hogy felháborító, hogy egy ilyen sok törvényt érintő, egy teljesen új adót bevezető törvénycsomagot ilyen gyorsan kelljen tárgyalnia a bizottságnak és az Országgyűlésnek. Hiszen pénteken nyújtották be, és most, kedden délután már a költségvetési bizottságnak tárgyalnia kell. Semmi nem indokolja ezt a kapkodást, ezt a rohanást, ezt a sietséget. Ez az adótörvény 2010. január 1-jén lép hatályba. Tegnap az MNB elnöke is azt mondta, még nem látni, hogy Magyarországon őszre milyen hatásai lesznek a válságnak. Azt meg kell várni, és a döntéseket akkor kell majd meghozni, a lépéseket megtenni. Erre a Pénzügyminisztérium, a pénzügyminiszter úr benyújtja most az adótörvénycsomagot. Nem tudom, mit akar bizonyítani. A hozzáértését vagy a válságkezelést? Ez a válságkezelés kommunikációs része. Ha majd háromnegyed év múlva fog egy törvény hatályba lépni, azzal nem kell így rohanni. Hol van ennek a költségvetési háttere? Mit fog ez majd jelenteni? Mi fog történni a belpolitikában? Tudom, hogy június 7-e után 8-a jön, ezt mondta Gyurcsány Ferenc is, és ma már nem miniszterelnök. Ki tudja, hogy mit fog hozni a június 7-ei választás? Lehet, hogy nem már is fogjuk elkezdeni ennek az adótörvénynek a tárgyalását a parlamentben. Nem kellene ezzel annyira kapkodni. Meg kellene várni, hogy ez a 4-5 hónap mit hoz, és a költségvetéssel együtt egy olyan adótörvényt kell beterjeszteni az Országgyűlés elé, ami valóságos könnyítést jelent, és ténylegesen, a valóságban is lépéseket tesz legalábbis a válságkezelésre. (Varga Mihály kimegy a teremből.)
Azt gondolom, hogy nagyon súlyos hibát követett el az új kormány és politikai értelemben a pénzügyminiszter is, amikor a vagyonadó ötletét együtt hozta be az úgynevezett válságkezelő adótörvénycsomaggal. Mert ha megfigyeljük, ennek az adótörvénynek még a jó elemeiről is elterelte a figyelmet, hiszen a járulékcsökkentés kétségkívül mindenképpen jó eleme, a személyi jövedelemadó-csökkentés mindenképpen jó eleme, még ha nem tartjuk is elégségesnek. De cserébe nagyon nagy árat kér a kormány sok-sok millió embertől. A vagyonadó ötlete és bevezetése a kommunikációt elterelte még azokról a jó dolgokról is, amelyek ezekben az adótörvénycsomagban vannak. Ez politikailag teljesen rossz, negatív, hiszen mióta az adótörvénycsomag előtérbe került, semmi másról nem beszél az ország, csak a vagyonadó kérdéséről.
Arról pedig, ha már itt tartunk, hadd mondjam el a véleményemet. Négy dolgot írtam fel. Az első, hogy a kormányzatnak az volt a célja, hogy a közterhekben igazságosságot teremt. Ezzel az utolsó változattal, ami az Országgyűlés elé került, az igazságosságnak egy nagyon kis elemét sikerül valóra váltani. Ha mérlegre tesszük azt, hogy ez a kormány a vagyonadóztatás terén ezzel a törvénnyel némi kis igazságosságot teremt, de cserébe milyen politikai vereséget és kudarcot fog elérni, azt gondolom, teljes amatőrizmusra vall, hogy az igazságosság szempontjából az ország jelenlegi helyzetében egy ilyen vagyonadótörvény-tervezetet az Országgyűlés elé terjesztenek. Azt hiszem, hogy a politikában ilyet csak a legkezdőbbek tesznek. A másik a költségvetésre gyakorolt hatása. Ma már elhangzanak a jövő évre vonatkozó számok, 15 milliárd, 17 milliárd, 30 milliárd, 50 milliárd forint. Egy ilyen nagyságú költségvetésnél, ha ennyi bevételt hoz majd, a vagyonadó bevezetését ez sem indokolja. És ez már két tétel.
A harmadik a politikai támogatottsága. Köztudott, hogy az SZDSZ szavazatain fog múlni az elfogadása. Persze, most már az MDF is támogatja, csak nem ilyen formában. De mégis csak az SZDSZ mint kormánypárt meghatározó abban a tekintetben, hogy megszavazza-e. Ha most véletlenül betartják a szavukat, és azt fogják mondani, hogy ez a bevétel maradjon az önkormányzatoknál, és levonható legyen a személyi jövedelemadóból, akkor ennek semmi értelme nem lesz. Hiszen akkor a költségvetési bevétel szempontjából nem lesz jelentősége. Azt akarom csak ezzel mondani, hogy jelenleg még a politikai támogatottsága is kétséges. Nem tudom, hogy az SZDSZ meg fogja-e szavazni, bedől-e ennek, de a jelenlegi helyzet mégis csak ez, mert ezt mondják. A negyedik pedig a társadalmi elfogadottsága. Azt gondolom, aki emberek közé megy, és őszintén meghallgatja őket, tudja, hogy az országnak mi erről a véleménye. Higgyék el, tisztelt kormánypárti képviselők, nem a jobboldali fideszes szavazók támadják ezt a vagyonadót. Ezt mindenki támadja, úgy, ahogy van. Az emberek nem értik, hogy most miért 30 millió, amikor 4-5 nappal ezelőtt még minden ingatlanról szó volt. És nem hisznek önöknek. Most mondanak 30 milliót, holnapután meg 3 milliót, utána 300 ezer forintot. Ha ezt így bevezetik, akkor attól rettegnek majd az emberek, hogy egyszer utoléri őket is. Én még ilyen ellenállást az országban, megmondom őszintén, bármilyen változtatás tekintetében az elmúlt 11 évben nem tapasztaltam. És higgyék el, nem politikai alapon utasítják el ezt az emberek. Amikor egyre rosszabbul élnek, amikor 8 százalékkal fog csökkeni a fogyasztás, a jövedelmek csökkenek a közszférában, munkahelyek szűnnek meg, akkor melyik politikai erő az, milyen országban teszik meg azt, hogy bevezetik a vagyonadót? Ez teljesen nonszensz.
Ezeket nem azért mondom, hogy magamat megnyugtassam, próbálom az önök lelkiismeretét felébreszteni arra vonatkozóan, hogy higgyék el, a vagyonadónak semmi, de semmi értelme. Költségvetési szempontból sem javít semmit, az igazságosság szempontjából sem, politikai támogatása sincs, és a társadalom sem támogatja. Nincs olyan réteg ebben az országban, amelyik ezt igazából támogatná. És akkor a részletekbe még bele sem mentem, hogy miért mennyit kellene fizetni, milyen értékövezetek vannak, ez mennyire igazságos, és a többi, mert nem akarom a szót elvonni másoktól.
Nyilván az adótörvénycsomagról lehet és kell is beszélni, ezért most inkább kérdéseket szeretnék feltenni. Remélem, a parlamentben majd el tudom mondani a véleményemet összességében erről a csomagról. Azt szeretném megkérdezni államtitkár úrtól, tervezik-e, hogy ágazatonként határozzák meg az elvárt jövedelmet. Jogilag is meg fog szűnni a minimálbér intézménye, az a rendelet hatályon kívül lesz helyezve, vagy mit fog ez pontosan jelenteni?
A vagyonadó tekintetében a 30 millió forint fölötti vagyonelemek fognak adózni. Egy önkormányzat az építményadó tekintetében adóztatja az üzemcsarnokot, aminek az értéke nyilvánvalóan magasabb, mint 30 millió forint. Annak mi lesz a sorsa? Most négyzetméter alapján adóztatja az üzemcsarnokot, aminek magasabb az értéke, mint 30 millió forint. Annak az adónak, amit most beszed, mi lesz a további sorsa? Kié lesz az? Mi után kell az államnak fizetni, vagy az önkormányzatnak le kell-e erről mondania?
A harmadik kérdésem az, hogy csak én nem kaptam háttérelemzést az adótörvényhez, vagy senki, egyetlen országgyűlési képviselő sem kapott. Eddig az adótörvényekhez meg szoktuk kapni, hogy annak a költségvetésre milyen hatása van. Esetleg a későbbiek során kapjuk meg?
Még egy kérdés. Köztudott, hogy most jön a jövedéki adó emelése is. Ez a feketegazdaság további erősítését jelentheti. Erre vonatkozóan készítettek-e esetleg tanulmányt, felmérést, hogy mit jelenthet a júliusi és januári emelés? Közben az előző kérdés már nem kérdés, mert Szabó Lajostók megkaptam. Ma még nem néztem meg az e-mailemet, de az is elgondolkodtató, ha aznap kapja meg az ember a háttérelemzést, amikor tárgyal a bizottság.
Végezetül azt szeretném megkérdezni, mivel 200 ezer forintos bruttó jövedelemnél lesz ez a hatalmas jövedelemnövekedés, ami el fogja érni a havi 15 vagy 20 ezer forintot is, hogy lehet-e azt tudni, hogy az ilyen jövedelemmel rendelkezők közül mennyi a közalkalmazott, illetve a közszférában dolgozó. Mert ha ez őket érinti, nem annyira fognak neki örülni, hiszen nekik egy havi fizetésük ugrik cserébe a válságkezelésért, ha ezt elfogadja az Országgyűlés. Egyelőre röviden, tömören csak ennyit szerettem volna mondani. Remélem, nem voltam hosszabb, mint az államtitkár úr. Köszönöm a figyelmet.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönjük szépen. Átvettem a bizottsági ülés vezetését. Kékesi Tibor képviselő úr következik, majd Mádi László, utána Horn Gábor.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Szerintem elnök úr egy viszonylag jó fazont szabott a mai vitának azzal, hogy mintegy szamárvezetőként végigment a témának azokon az elemein, amiket az általános vitában is érinteni lehet, és reflexiók vagy reagálások szükségesek rájuk. Ezért aztán egy picit alkalmazkodnék is hozzá. És hogy gyakoroljam, hogy esetleg majd a parlamenti vitában mégis milyen jellegű hozzászólást lehet megtenni, most nem szeretnék túl hosszú lenni.
Az első kérdés, hogy van-e gazdaságpolitikája a kormánynak, van-e az adójavaslatok mögött koncepció, hogy merre kellene a gazdaságpolitikát megcélozni. Aki figyelemmel kísérte a felvezetőt, az erre választ kaphatott. Én még persze kiegészítem azzal is, hogy nyilván a kormánynak társadalompolitikája is kell legyen a gazdaságpolitika mellett, de úgy sejtem, arról most nem fogunk beszélni. Csak az ismétlés kedvéért, alapvetően a gazdaságpolitika célja a mai helyzetben, középtávon az, hogy a foglalkoztatáshoz fűződő mutatószámokat, a foglalkoztatottak számát, az aktivitás arányát, a munkanélküliségi ráta mértékét kedvező irányba befolyásolja, illetve közelítse az EU által kitűzött célt, ami viszonylag messze van a miénktől, hiszen ők 70 százalék fölé kívánják az aktivitási rátát emelni. Mi legalább a jelenlegi szintet próbáljuk meg megcélozni. Azt hiszem, az általános helyeslésen túl, mert úgy emlékszem, hogy ebben egyetértünk, a mostani, recessziós időszakban ez egy kifejezetten kívánatos rövid távú cél is lenne, de így azonos a rövid és a középtávú cél.
Nyilván az adópolitikának és az adótörvényen keresztüli változtatásoknak is segítenie kellene ezeket a gazdaságpolitikai folyamatokat. Így hát rögtön egy tágabb környezetbe is helyezném, ami arról szól, hogy mi a változások forrása az adórendszeren, a járulékrendszeren belül. Ma még ezt a bűvös szót, hogy adócsökkenés, nem hallottam, bár lehet, hogy a vita későbbi szakaszában elhangzik, de mivel az adórendszerben való változtatás vagy egy konkrét adónem csökkenését, vagy növekedését jelenti, itt két értelmet tudunk neki szabni. Hiszen van egy arányos, százalékos arányban kifejezhető változás, és van egy nominális változás költségvetési értelemben. Ezt sokszor a saját kedvünk szerint szoktuk váltogatni. Ha azt akarjuk bebizonyítani, hogy adócsökkenés van, és ezt a százalékos mértékekkel nem tudjuk igazolni, akkor elővesszük a nominális mértéket, és azzal próbáljuk meg bizonyítani ezt - vagy éppen az ellenkezőjét. Nos, ha a költségvetés szempontjából nézzük, most csak a forrás, az egyenleg, az egyensúly tekintetében tudom ezt értelmezni, ami úgy szól, hogy ha bizonyos elemeket csökkentünk, bizonyos adókönnyítéseket alkalmazunk az adórendszerben, akkor hol van ennek a másik lába. Háromféle ilyen forrás képzelhető el: magán az adórendszeren belül teremtjük meg ennek forrását, vagy a költségvetés jelenlegi szerkezetét figyelembe véve a költségvetésen belül, magyarul az újraelosztásban, a kiadási oldalon keresgéljük ennek forrását, vagy nem a jelenlegi költségvetési szerkezetben a költségvetési bevételek növelésével képzeljük el. Itt most nem kifejezetten az adóbevételekre irányul ez, hiszen ezt az első halmazban említettem.
Nyilván nem tudunk elvonatkoztatni az adórendszer változtatásakor attól sem, hogy milyen körülmények, feltételek, netán milyen kényszerek hatnak arra a döntésre, amit most meg kívánunk hozni. Itt említem meg azt, hogy nyilván a költségvetés nem az adóváltoztatások hátteréül szolgál, hanem éppen az adótörvények alapoznak meg egy következő évi költségvetést, hiszen az adott évre már olyan nagyon nem tudnak hatni. Csináltunk már ilyet durván egy hónappal ezelőtt, tehát erre is van példa, de nem ez a jellemző. A változtatások tehát láthatóan olyan, adórendszeren belüli strukturális változások, amelyek a mostani esetben is jobbára az adórendszerben egyenlítődnek ki, ezért vannak olyan elemek, amelyekkel viszonylag csak kevesen, vagy csak más aspektusból vitatkoznak, mondjuk a járulék-, vagy az illetékcsökkentéssel, és vannak olyan elemek, amelyek a növekedés miatt ellenállásba ütköznek. Ilyen lehet az áfa értékváltoztatása vagy az emlegetett vagyonadó, és úgy érzem, hogy ezen belül leginkább a vagyonadónak az ingatlanokat érintő adóztatása.
Elhangzott egy olyan érvelés is, hogy nagyon sok adót vezettünk be az elmúlt 7 évben, bár itt a felsorolásban van némi konzisztencia zavar, hiszen több olyan adó is egymás mellé került, ami egy adónemen belül jelent változtatást, mivel a telefonadó vagy az áfarendszerben, vagy a személyi jövedelemadóban okozott változást. Ezeknek az új adóknak egy része, az ellenzék utóbbi nyilatkozatai szerint is, helyeslésre talált. Célzok itt az evára, ami az elfogadásakor nem annyira, de utóbb már a pozitívan emlegetett adónemek közé tartozik. Nyilván nem az én feladatom, hogy elmondjam, de sok adót kivezettünk az adórendszerből, voltak olyan adók, amik ma nincsenek benne az adórendszerben. Hogy csak egy példát mondjak, a regisztrációs adó nem a semmiből keletkezett, hanem egy úgynevezett fogyasztási adó megszűnése után vált az adórendszer részévé. Ugyanezt tudom elmondani a mostani adócsomagról is, hogy ugyan tényleg itt van ez a vagyonadó, amihez korábban a luxusadó hasonlított, tehát nem vadonatúj, de a mostani adórendszer kivezet egy sor korábbi járulékos adóelemet. Megszűnnek, illetve részben vagy egészben beolvadnak más elembe. Ne felejtsük el, hogy az adórendszer nemcsak a mértékekről szól, sőt, egyes felmérések szerint ez kevésbé izgatja például a vállalkozókat, hanem inkább a kiszámíthatóság, az egyszerűsítés az, ami a közérzetüket alapvetően befolyásolja, és valahol a 3., 4., 5. szempont között valóban a mértékek is ott vannak. Most próbál a javaslat mindkét irányban olyan lépéseket tenni, ami kedvező fogadtatásra találhat a gazdaság szereplői körében.
A bankadóval kapcsolatban is hallottam megjegyzést, bár nem az én feladatom, hogy minden kérdést megválaszoljak, csak néhányra reflektálnék, mert úgy érzem, hogy egy kicsit csapkodóak voltak Tehát a bankadó, amire utalt elnök úr, megszűnt. Most már csak azt a járadékolást végzi az állam, amit az éppen általa a bankokon keresztül nyújtott lakástámogatások kamatmarzsán a bankok keresnek. Ez már nem ugyanaz az adó. Ugyanezt tudnám érzékeltetni a magánszemélyek különadójának vonatkozásában. Lényegében megszűnik, inkább úgy mondom, hogy formálisan megszűnik, lényegében beépül a személyi jövedelemadóba, hiszen van egy határ, ameddig a 32 százalékos adó működni fog. E felett megmarad a 36 százalék, itt lehet megtalálni azt a 4 százalékot, ami a kifejezetten magasabb jövedelmű, tehetősebb embereket a jövedelmük után terhelni fogja.
Több észrevétel is elhangzott a vagyonadó kapcsán. Még egyszer mondom, nem szeretnék az adórendszer minden elemébe belemenni, hiszen a vitában mások is megszólalnak, ők is hozzáfűzhetnek észrevételeket. A vagyonadó kapcsán például nyilván nagyban segítené a megértést, az elfogadást, ha legalább egy ilyen alapvetéssel nem kellene most kérdésként foglalkozni, hogy a vagyonadó ingatlaneleme most csak és kizárólag lakóingatlanra vonatkozik. Például az a probléma, amit Tállai képviselő úr felvetett, most nem kérdés. Az önkormányzatok a maguk önkormányzati rendeleti konstrukciójában folytatják tovább ugyanazt az adóztatást, amit eddig végeztek. Ők maguk alakíthatnak, igazíthatnak rajta. Ezt, ha van ilyen, a vagyonadó kompenzációként levonható helyi adóként figyelembe veszi, de a vagyonadó csak a lakóingatlanokat adóztatja.
És itt egy hosszabb gondolatot megengednék magamnak. Azt gondolom, hogy a vagyonadó, vagy szűkebben az ingatlanadó kérdése már évtizedes hagyományokkal és tapasztalatokkal rendelkező és érlelődő probléma. Az, hogy újra és újra visszatér, magába foglalja ennek az adócsomagnak az alaptételét is. Ugyanis éppen a foglalkoztatás bővítése és a meglévő munkahelyek megőrzése érdekében - és ebben jelenik meg a járulékcsökkentés mint elfogadható szempont, mert az a bővítésre nem annyira hat, a megőrzésre inkább -, a jövedelem tehermentesítése kívánja meg azt, hogy más ágon, fogyasztási ágon, vagyonágon folyjon be az az adó, ami ezt az egyensúlyt fenntarthatóvá teszi. Éppen ezért az aktualitása is megvan, mivel vannak ilyen adók. Nem lehet azt mondani, hogy Magyarországon nincs ingatlanadó, nem lehet azt mondani, hogy nem volt ingatlanadó. Ezért azt gondolom, hogy az aktualitását sem lehet kétségbe vonni.
Azt, hogy ez ideális vagy optimális időpont-e, elfogadom, ezen lehet vitatkozni. Itt jön szóba a költségvetési egyensúly megteremtésének egyik forrásaként a vagyonadó. Azt gondolom, hogy ahogy beszélünk róla, vitatkozunk róla, ha működni fog, nagyon sokaknak árnyalni fogja a véleményét. Remélem, hogy az ellenzéki képviselőtársaim véleményét is árnyalni fogja. Biztos vagyok benne, hogy ha lesz majd lehetőségük törvényjavaslatokról dönteni, akkor ők is sokkal szofisztikáltabb módon nyúlnak majd ezekhez a kérdésekhez, és ők is meg fogják fogalmazni azt a keretet, amiben mégis csak el tudják képzelni egy ilyen adó tartós működését, túl azon, hogy ez most egy kezdet. Nyilván nem alkalmas mindenre, számos más megközelítés is lehet, rendszereket is fel lehet állítani ebből. Ez alkalmas arra, hogy elinduljon, és utána abba az irányba lehet terelgetni, amit az élet, a tapasztalat, a társadalmi elfogadottság, a közmegítélés visszaigazol, túl azon, hogy nyilvánvalóan a költségvetési bevétel mennyisége is meghatározza azt, hogy életképes-e egy adónem vagy sem.
Körülbelül ennyit szerettem volna mondani, de egy dologban szeretnék egyetérteni Tállai képviselő úrral. A hatástanulmányt egy picikét hamarabb kellene legalább a bizottságnak megkapnia, hogy annak konkrét üzeneteit ne itt kelljen kitalálni, hanem azzal már szembesülni tudjunk. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ez az adó-átalakítás támogatható, támogatandó, ezt javaslom a bizottságnak és a parlamentnek is. Elnök úr, köszönöm a szót.
ELNÖK: Mádi László képviselő úr következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Én is úgy látom, hogy az adótörvény sötétben tapogatózás, hiszen az elmúlt 4-5 hónapban háromszor-négyszer változtattak alapvető prognózisokon a kormány részéről. Tehát azt sem látják tisztán, hogy ebben az évben mi lesz, nemhogy a jövő évben. Márpedig az adótörvények nem szakíthatók el a gazdasági folyamatoktól. Most persze lehet azt mondani, hogy ennyi a bevétel, és ehhez szabjuk teljes egészében a kabátot vagy a kiadást és minden költségvetési tételt. Azt gondolom, ez absztrakt felvetés, nem lehet a gazdasági folyamatoktól eltekinteni és úgy alkotni adótörvényeket. Most pedig ez történik. Az egész koncepciónak, amit államtitkár úr próbált nagyon erősen hangsúlyozni, hogy van ilyen, egy nagyon csökevényes formáját látom csak a beterjesztett csomagban. (Varga Mihály visszatér az ülésre.)
A válság azt eredményezi, hogy a fizetőképes kereslet drámaian visszaesik. Drámaian visszaesik egyrészt a munkanélküliség növekedése, másrészt a reálbérek csökkenése, harmadrészt a hitelek törlesztőrészleteinek jelentős növekedése miatt is. Ilyen körülmények között azt gondolni, hogy a munkabérek, a nettó bérek növelése érzékelhető változást fog előidézni, nem megalapozott. Azt gondolom, hogy ha az áfaterheket drasztikusan emeljük, mert egy 5 százalékos általános áfakulcs az áfaterhek drasztikus növelésével egyenértékű, az nyilvánvalóan be fogja indítani az inflációs folyamatokat. Nem hallottam egyetlen számot sem arra nézve, hogy ennek az inflációnövelő hatása mennyi. Ezt tételesen is kérdezném. Ilyen körülmények közepette a fizetőképes kereslet nem fog érzékelhetően nőni, hiszen a többletpénz mögött az infláció növekedése miatt nem áll reálnövekedés. Más, nyugati országokban az áfát csökkentették, Angliában az áfacsökkentésnek már a konkrét eredményeit is tudjuk, ez egyértelműen növelőleg hatott a fogyasztásra és a kiskereskedelmi forgalomra. Most azt olvassuk a friss KSH-adatokban, hogy itthon 8 százalékkal csökkent az élelmiszerek és az italáruk fogyasztása márciusban az előző évihez képest, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy drasztikus visszaesés történik, és az emberek a tartalékaikat is felélték, ha már az élelmiszerek és az italok fogyasztása ilyen jelentősen visszaesett.
A másik konkrét kérdés. Az adókedvezmények megvonása konkrétan milyen összegű bevételnöveléssel jár? Mennyi az, amennyit kiveszünk az emberek zsebéből az adókedvezmények megszüntetésével? Mert állandóan csak arról beszélnek, hogy a sávhatárokat felemelik, a kulcsokat csökkentik, és ezért ilyen és ilyen típusú folyamatok vannak. De minden más folyamatot is nézni kell, ha a személyi jövedelmeket akarjuk vizsgálni. Másrészt ugyancsak kíváncsi lennék arra, hogy a járulékplafon a jövő évben hol lesz meghúzva. Mert ez is jelentősen befolyásolja az emberek nettó pozícióját. Erről sem esett szó, és a kiegészítő anyagban sincs benne. Ezek igen-igen szelektív táblázatok. A statisztikáról, azt hiszem, Churchill már elmondta, hogy minden bebizonyítható, bármilyen álláspont alátámasztható a statisztikákon keresztül. Erre vonatkozóan sajnos az elmúlt 7 éves szocialista kormányzás jócskán adott tapasztalatot, hogy a statisztikákkal hogyan lehet manipulálni. Nem akarok másra visszautalni, csak a 2006-os állapotokra.
A lakásszerzési illetéknél annak mi a közgazdasági racionalitása, hogy 4 milliónál emelkedik a kulcs. A 4 millió forintos értékhatár racionalitása a '90-es évek közepén az volt, hogy annyi volt egy átlagos lakás értéke. Ma ez körülbelül 12-15 millió forint. Tehát közgazdaságilag miért racionális a 4 millió forint? Ezt nekem magyarázza meg valaki! És ha valaki meg tudja magyarázni, az tényleg nagyon nagy tiszteletet fog kivívni nálam, mert egyáltalán a 2 és a 4 százalék is alig-alig tér el. Miért nem mondjuk azt, hogy 12 millió forintig 2 százalék, afölött 6 százalék? Annak lenne racionalitása, és lenne benne progresszivitás is. Így a 4 millió forintnak, illetve a 2 és 4 százaléknak nem látom a közgazdasági értelmét. Pontosabban egy dolgot értek, ha abból a szempontból nézzük a dolgot, hogy ennyi bevételt kell hozni, akkor itt sakkoztak összevissza, hogy ez legyen a határ, és ez legyen a kulcs. De hogy ráció és értéktartalom nincs mögötte, abban szinte biztos vagyok. De győzzenek meg ennek az ellenkezőjéről!
Vagyonadó. Ha ez az államhoz folyik be, akkor mi a garancia arra, hogy az önkormányzatok nem fogják maximálisan felemelni a helyi adót, hogy ne az államhoz folyjon be, hanem hozzájuk? Ha már az embereknek úgy is fizetni kell, akkor sokkal inkább fizessenek a helyi önkormányzatnak, egyébként is szívesebben fizetnek annak, mint a szocialista vezetésű államnak, amiről az emberek véleménye hihetetlenül lesújtó. Az adófizetési hajlandóság és a legitimitás jelentős mértékben összefügg.
A következő kérdésem. Az evát beindították 15 százalékkal, mint egy csalit vetették ki. Aztán, amikor az emberek jelentős számban léptek be, felemelték 25 százalékra, most 30 százalékra emelik. Mi az eva értelme most, a 30 százalékos szint mellett? Ennek az volt a racionalitása, hogy egy alacsonyabb adószint legyen, ne bajlódjon a bürokráciával, az adminisztrációval, egyszerű, átlátható és világos legyen, és az is adózzon, aki eddig a szürkegazdaságban mozgott. Most a 30 százalék mellett ez a típusú megfontolás, ami az evát szerintem létrehozta, nem fog érvényesülni. Az emberek vissza fognak menni a zavarosba, mert azt fogják mondani, hogy ennyi adót egy ilyen államnak nem fogok fizetni. Ez egyértelműen ellenösztönző lesz. Már úgyis megfigyelhető volt, amikor felemelték az adót 15-ről 25-re, hogy az igénybe vevők száma az addigi növekedés után stagnált, vagy talán már vissza is esett. De meg merem jósolni, hogy lényegesen növekedni fog a visszaesés. Ebben az esetben mi értelme van az evának? Megint csak nem értem.
Nem én mondom, az Állami Számvevőszék elnöke mondja, hogy a pénzügyi intézkedések és az adótörvények mellé társadalmi hatástanulmányokat is be kellene nyújtani. Én nem láttam ilyen dokumentumokat. Mert ez, ami itt van, nem az. Ezt letöltöttem, kinyomtattam, sőt, már el is olvastam, de nem várható el mindenkitől, hogy három óra alatt, miközben ezer dologra van beprogramozva, megfelelő mélységben tudja tanulmányozni, sőt, szakértőkkel konzultáljon, mert egy "normál" képviselőtől nem várható el, hogy minden terület professzora legyen. Egyébként is, több szem többet lát. Semmilyen hatástanulmányt nem láttam, hogy hogyan hat ez az egyes társadalmi csoportokra? Hogyan hat családtípusok szerint? Még régen, a '90-es évek elején voltak hatástanulmányok, nemcsak statikus, hanem dinamikus táblák voltak, gyermek nélküli, egygyermekes, kétgyermekes, háromgyermekes családokra külön statisztikák voltak. Most semmilyen statisztika nincs. Elméletileg pedig fejlődünk. Hát hogyne fejlődnénk! Visszafejlődünk. A képviselők is kiszolgáltatott és ellehetetlenített helyzetben vannak, azt gondolom, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni.
A kötelező magánnyugdíjpénztár kapcsán mondja már ki a kormány, hogy az egész, amit egyetlen reformként indítottak a '90-es évek közepén, most kudarc. Tízegynéhány év elteltével szeretném hallani a szocialista kormány részéről, miután ezeket az intézkedéseket életbe lépteti, hogy ez valójában azt jelenti, hogy a magánnyugdíjpénztár mint olyan nem vált be. Ki kellene mondani. Itt elkezdenek maszatolni, visszacsinálni dolgokat. Már háromszor megvolt az oda-vissza csiki-csuki, hogy nem kötelező, ki léphet vissza. Teljes a bizonytalanság. Nem látom a rendszer megalapozottságát, annak ellenére, hogy hihetetlen lobbierők fújták azt a nótát, hogy ez nagyon jó, a társadalom szempontjából rendkívül hasznos dolog. Azt látom, és a válság meg is erősített benne, a kontúrokat sokkal világosabbá tette, hogy ez egy rendkívül pazarló rendszer, a verseny maximálisan nem érvényesül, nem átlátható a működése. Szeretném, ha a kormány világosan, őszintén, tisztán beszélne.
A társadalmi hatások mellett a multiplikatív folyamatokat abszolút hiányolom. Hol vannak itt kiszámolva a vendéglátóiparban, az építőiparban a különböző kedvezmények megvonásának multiplikatív következményei? És akár az éven belüli adóbevételekre vonatkozó hatásai? Nem látok egyetlen ilyen sort sem. Mennyivel fog nőni ennek hatására a munkanélküliek száma, illetve mennyivel fognak csökkenni az ilyen típusú juttatások? Tömegével fogják megvonni az ilyen típusú juttatásokat. Tömegével. Bizonyos ágazatokban nagyon súlyos következményei lesznek ennek a munkanélküliségben, az ágazatok jövedelmezőségében, satöbbiben. Hol vannak ennek a hatásai? Mutassa meg, államtitkár úr! Én átnéztem. Hányadik oldalon keressem? Hol van? Mert elméletileg nem vagyunk időkényszerben. Normálisan elő lehetne készíteni egy ilyen törvénycsomagot mindenfajta hatásával együtt, hiszen majd csak január 1-jével lép életbe. Ha így állunk, akkor hol vannak ezek az adatok?
Az is látnivaló, hogy papíron változott a kormány, viszont ezt ugyanaz a társaság csinálta. Szemléletében, eszközeiben alig van új a Nap alatt. A kreativitás nem jellemző a szemléletmódjára és technikai részleteire, hiszen szinte mindent láttunk már ebből. Amit hatszor elutáltak, azt most megint elővették. Ettől nem lesz változás, nem látom, hogy ettől a munkahelyek száma hogyan nőne. Nemhogy nem fog nőni, a csökkenést kellene visszafogni. Azon túlmenően, hogy háromnegyed éve nem csináltak semmit. Először tagadták, aztán belátták, hogy válság van. Ez október elején volt, amikor a miniszterelnök is végre belátta. Azóta lényegében nem történt semmi. Most meg egy olyan csomagot hoznak ide, ami igazából a problémákat semmiképpen sem fogja megoldani. Ezt nemcsak én mondom, a szakértők is. Akkor most ez lenne a megoldás kulcsa? Ez maszatolás, annak ellenére, hogy van ingatlanadó, bizonyos szerkezeti átalakítások vannak, de emögött igazából komolyabb, érdemi koncepció nincs, és nem is várható ettől a foglalkoztatás jelentős növekedése. A cégeknek nincs piacuk, és attól nem is lesz, hogy ez az adótörvénycsomag életbe lép. Köszönöm szépen.
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm. Horn Gábor következik.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Már az általános vitát is lefolytatjuk, de kezdem megszokni, hogy kétszer mondjuk el ugyanazt, és akkor talán jobban megjegyezzük. (Mádi László: Legalább tanulunk egymástól.) Így van, biztos tanulunk egymástól, arról vagyunk híresek. De semmi baj, ehhez hozzá lehet szokni. Sajnos a parlamenti körben nagyjából ugyanazok vesznek részt, azaz mi, tehát azt sem lehet mondani, hogy szélesebb közönség előtt fog lezajlani a vita, de ha így van, legyen így.
Nagyon röviden próbálom meg elmondani néhány észrevételünket adóügyben. Hadd kezdjem azzal, hogy miközben mindig nagy örömmel és megnyugvással hallom Tállai kollégám aggódó szavait az SZDSZ iránt - most az MSZP-vel nem foglalkozom -, ez számomra komoly dolog. Sokszor aggódtak már értünk, de azt kérem, hogy ne aggódjanak. Elég régóta dolgozom a politikában, a parlamentben, és meggyőződésem szerint fogunk még sok költségvetést és adótörvényt csinálni. Különösen érdeklődve hallgatom, amikor arról beszél, hogy a társadalom mit gondol az adótörvényekről. A társadalom szíve szerint egyáltalán nem adózna. Sajnos Magyarországon az adóelkerülés össztársadalmi játék, és ha a megváltoztatására tett erőfeszítéseknek van egy pici sikere, akkor azok nagyon komoly sikert jelentenek.
Ezt az adócsomagot többek között azért tartom jónak, aztán rögtön mondom, hogy melyik elemeivel nem értünk egyet, mert kísérletet tesz arra, hogy olyan területeken csökkentse jelentős mértékben az adót, ahol jelentősen érzékelhető. Itt elsősorban a személyi jövedelemadóról beszélek. Lényegében egykulcsossá teszi a személyi jövedelemadó rendszerét azzal, hogy az érintettek körülbelül 90 százaléka a 17 százalékos kulccsal adózik. Bárcsak sikerült volna akkor még koalíciós partnerünkkel ezt elfogadtatni! Sajnos, nem az a helyzet, amiről itt néhány fideszes kolléga beszél, hogy ezek eddig az asztalon lévő változatok, és nincs új a Nap alatt. Ez bizony jelentős előrelépés az eddigiekhez képest. Szja-ügyben ez az adótervezet azt a helyzetet teremti meg, és ezt nagyon jelentős előrelépésnek gondolom, hogy nagy valószínűséggel többen, szélesebb körnek fognak adót bevallani, mert a 17 százalékos terhet elfogadható, kezelhető adótehernek gondolják 5 millió forintig. Ha jól értem, ebben még akár egyet is érthetünk a fideszes kollégákkal.
Önmagában ez rendjén való, miközben egyetértek azzal, hogy tévedés azt hinni, és fideszes oldalról rendszeresen hallunk olyan szövegeket, hogy önmagában az adóváltoztatás munkahelyeket teremtene. Ezt nem hiszem. Munkahelyeket a gazdaság élénkítése fog teremteni. Sajnálatos módon Magyarországnak ebben viszonylag kevés szerepe van. Az a kérdés, hogy a világgazdaságban milyen folyamatok indulnak el. Sajnos látnunk kell, ne csapjuk be saját magunkat, hogy a magyar gazdaság talpra állásának egyik meghatározó feltétele, sokkal jelentősebben meghatározó feltétele a világgazdasági folyamatok változása, miközben egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy annak, hogy idekerültünk, nemcsak a világgazdaság, sőt, elsősorban nem a világgazdaság az okozója. De most az, hogy lesz-e munkahely és mennyi, lesz-e gazdaságélénkülés, sajnos, nem attól függ, hogy milyen csodálatos vagy kevésbé csodálatos adórendszert teszünk le az asztalra. Ezek ronthatnak vagy segíthetnek a folyamatokon, de alapvetően ezek egy világgazdasági, nemzetközi gazdasági helyzettől függnek, amiknek az alakulására viszonylag kicsi befolyásunk van, hogy finoman fogalmazzak.
Tehát azt gondolom, hogy új elem az adórendszerben a személyi jövedelemadóban történő jelentős változtatás, és bízom abban, hogy ez egy olyan elem, amit talán egy következő kormány, ha az olyan kormány lesz, amilyet ellenzéki kollégáink gondolnak, ezt folytatni tudja. Ez egy olyan eleme lehet a változtatásnak, amit nem is kell lerombolni 2010 tavaszán, vagy amikor a választások lesznek. Ezt jelentős előrelépésnek gondolom.
Abban is egyet szoktunk érteni, én magam olvastam a fideszes szakértők erről összeállított könyvét, hogy a vagyoni típusú adók szerepét növelni kellene Magyarországon a jövedelem típusú adók terhére. Ebben közmegegyezés van egészen addig, amíg konkrétan nem kerülünk oda, hogy ténylegesen mit is jelent ez. Azt gondolom, elkerülhetetlen ez a változtatás, tehát a járulékcsökkentést a magunk részéről komoly előrelépésnek gondoljuk és ezzel együtt a vagyoni típusú adók megerősítését is. A magam részéről azt hiszem, hogy ami az asztalon van, és akkor erről egy kicsit részletesebben beszélnék, nem vagyonadó. Lehet ezzel játszani, lehet ezzel trükközni. Európában nagyon kevés európai uniós országban, talán ha kettőben van vagyonadó rendszer. Ez nem vagyonadó, ez ingatlanadó, ami mellé vörös farokként, talán jó is a jelző (Derültség az ellenzéki oldalon.) az MSZP odatette, hogy ez egy vagyonadó.
Ha jól értem, ennek bevételi forrása minimális. Kérdezném is, hogy mennyi fog befolyni a magántulajdonban lévő légi közlekedési eszközök és hajók bevételeiből. Ha jól tudom a számot, de ezt majd az államtitkár úr tisztázza, 200 millió forint körüli összegről van szó. Ezért nem érdemes ilyen lépéseket tenni, ez ilyen értelemben látszatintézkedés. Ráadásul azt gondolom, hogy igazságtalan is. Nem teszi igazságosabbá a rendszert, hiszen attól, hogy valakinek hajója van, vagy a másiknak nagyon nagy értékű képe a falon, mindkettő ugyanúgy ingóság, méghozzá jelentős pénzügyi befektetés. Miért van különbség a kettő között? Ezt konzekvensen a továbbiakban is ingatlanadónak fogom nevezni, akkor is, ha a törvény szövegében nem ez szerepel. Sőt, szeretnénk majd ilyen módosító indítványt is benyújtani, ami megpróbálja ezt a helyére tenni.
Mi a bajunk a jelenlegi formájával ennek az ingatlanadónak? Mert úgy látjuk, hogy a mostani formájában, ahogy erre Tállai képviselőtársam már utalt is, rögtön hozzátette, hogy már sok mindent látott az SZDSZ-től, és nem bízik bennünk, nem fogjuk tudni támogatni. Három bajunk van vele, és ha ez tud változni, akkor természetesen a mi helyzetünk is megváltozik. Erről itt beszélt az államtitkár úr is, mások is, kifejezetten elhibázottnak tartom azt, hogy az ingatlanadó központi adó. Ez egy klasszikus értelemben vett helyi adó. Ráadásul szerintem nagyon rosszul gondolja a Pénzügyminisztérium, bár értem, hogy büszke az APEH-re, mert ezt az adót az önkormányzatok nélkül ki sem lehet vetni, be sem lehet szedni. Az önkormányzati ingatlankataszter alapján az önkormányzatoknak valódi ismeretük van arra vonatkozóan, hogy az ingatlanok milyen helyzetben vannak, mennyire függ a területi elhelyezkedésüktől, állapotuktól, környezetüktől egy-egy ingatlan értéke. Erről az APEH-nek nem lehet, legalábbis remélem, hogy nincs adata. Nagy baj, ha már erről is lehet tudni az APEH-nél. Jobban szeretném, ha ez az önkormányzatok feladata lenne.
Mint ahogy nem értünk egyet azzal sem, hogy az iparűzési adót ezentúl az APEH szedné be. A magunk részéről jobban szeretnénk, ha a működő önkormányzati adórendszeren belül maradna ez. Nem tudom, mi ez a bizalmatlanság. Tudomásom szerint ezek egymásra épülő szervezetek, az önkormányzati adórendszer és az állami adórendszer, ezért nem tartanám jónak ezt a bizalmatlanságra épülő feladatátcsoportosítást. Az egyik tehát, amit elérni kívánunk, hogy az egész ingatlanadó helyi adóként működjön. Erre az is biztat minket, amit itt hallottunk is, hogy ha ez nem így van, akkor az önkormányzatok tényleg abban érdekeltek, hogy a lehető legmagasabbra emeljék a helyi kommunális vagy ingatlanadójukat. A II. kerületben van értékalapú ingatlanadó, ott nyilván ezt a lehető legmagasabbra fogják föltornázni, és ebből az a bevétel egyáltalán nem fog befolyni, amit esetleg az állam tervez. De szerintem ennek nem is a bevételi oldala a fontos.
A másik nagyon lényeges különbség, vitapont közöttünk, ezt már jeleztük a kormány számára, a személyi jövedelemadóból való levonhatóság kérdése. Számunkra az ingatlanadó alapvetően egy, a közteherviselésben igazságosabb irányba való ellépést jelenti, nem egy újabb adóbevételt. Ha jól értem, a legmagasabb adóbevételi terv a töméntelen kivétellel, ami itt közben előkerült, 40-50 milliárd forint, 2010-re vonatkozóan, ha jól tudom, 15-17 milliárd forint, hiszen az első évben nem fog tudni felkészülési idő nélkül megvalósulni. Nem egy hatalmas összegről van szó, ennek megfelelően nem is lehet azt a szempontot érvényesíteni, amit talán Kékesi kollégámtól hallottunk, hogy az adóbevételek a kiadásokhoz mérendőek. Azt gondolom, ez fordítva van. Az adórendszernek olyannak kell lennie, ami egy gazdaságpolitikát tükröz, és a kiadásokat kell ehhez igazítani. Olyan kiadási szerkezetet kell létrehozni, amit finanszírozni tudunk egy működőképes adórendszerből. Tehát ezt fordítva látom, de szerencsére ezt a vitát nem kell lefolytatnunk.
A harmadik kérdés pedig, amit ingatlanadó ügyben az asztalra kívánunk tenni, a jelenlegi rendszer szerintem alkotmányossági problémákat is felvető eleme, amit úgy fogalmazhatunk meg, hogy 29 millió 999 ezer 999 forintig semmit nem fizet a tulajdonos, viszont ha egy forinttal több ez, akkor 0,35 százalékot. Ez egy olyan egyenlőtlenség a terhekben, ami elfogadhatatlan, kezelhetetlen. Arról nem beszélek, hogy ugyanilyen egyenlőtlenség az, ha valakinek van, mondjuk 10 darab húszmilliós ingatlana, az nem fizet ingatlanadót, ha jól értem a szabályozást, pedig elég szép vagyonnal állunk szemben, és ezek akár egy házban is lehetnek, viszont ha valakinek van 1 darab 30 millió 100 ezer forintos ingatlana, súlyos adót fizet. Azzal a magam részéről szintén egyetértek, nem tudom, talán Varga elnök úr jelezte, hogy ez jelen formájában alapvetően budapesti típusú adó, hiszen a 200 ezer darab, 30 millió körüli ingatlannak legalább a fele Budapesten van, talán egy kicsit több is. A másik terület a Balaton környéke lehet, ami szintén jelentős budapesti érdekeltségekkel bír. A budapesti lakosság egyébként is jelentősen túladóztatott, az adóterhe több mint kétszerese a magyarországi átlagos adóterheknek, de ezt most nem akarom az asztalra tenni. Legalábbis megfontolandó, hogy biztosan ezt akarjuk-e egy ilyen adórendszerrel.
Tehát az ingatlanadó ügyében valódi kérdéseink, felvetéseink, problémáink vannak. Addig, amíg ezekre nem kapunk megnyugtató válaszokat, nincs megállapodás a kormány és az SZDSZ között, addig ilyen formában biztosan nem fogjuk tudni támogatni. Egyébként, csak hogy a másik kérdésre is egy pillanatra kitérjek, és akkor befejezem, azokat az irányokat, amelyek egy egységes, egykulcsos személyi jövedelemadó irányába mozdulnak el, amelyek csökkentik az adóterheket, ha nem is olyan mértékben, ahogy kellene, de tudomásul lehet venni, hogy jelenleg ennyire van mód, a magunk részéről fogjuk tudni támogatni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Domokos László következik.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez a vetítés vakításként hatott számomra, de azt gondolom, több képviselő számára is. Ha ránézek a naptárra, akkor a 2010-es választások évéről szól ez az előterjesztés, ezt már megéltük négy évvel ezelőtt, államtitkár úr. Volt módunk az ígéreteket, a lehetőségeket megismerni, majd Őszödön megtudni, hogy ezt hogyan is gondolták. Trükkök százaival. Nem véletlenül érzékeljük azt most is, hogy bizony megint választások lesznek, és talán emiatt próbálnak vakítani minket vetítéssel. Annak alapján pedig valóban nagyon sokan úgy érezhetik, hogy itt adócsökkentésről van szó. Azután megint jönnek a választások, és lehet, hogy megint következik egy újabb Őszöd? Ezt majd eldöntik a választók.
Nézzük a részleteket! Úgy látom, Őszödre készül Keller László, mert azt mondta itt közben, hogy igen, szerinte a Szocialista Párt újból nyerni fog, és újból mód lesz visszavonni az adócsökkentésre vonatkozó javaslatokat, mint négy évvel ezelőtt. Örömmel halljuk a játékadó szakértőjét ebben a kérdésben. Gondolom, szót is kap, ha elnök úrtól kér. A konvergenciatervhez hogyan viszonyul az a gazdasági pálya, amely már 2010-ben egy stagnálást, a válság mélypontját jelöli, és 2011-re egy drasztikus, öt éve nem látott 4 százalékos növekedést? Mire alapozzák ezt? Ezt nem mutatta be ezen a vetítésen államtitkár úr, pedig ez egy fontos kérdés lenne.
DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Bocsánat, nem értettem a kérdését. Elnézését kérem.
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Még egyszer megpróbálom. A konvergenciatervhez hogyan viszonyul az a pálya, amely a jövő évre stagnálást jelez, a növekedést 0 és -0,3 százalékkal számolják, de 2011-ben már +4 százalékkal, ami már öt éve sem volt 4 százalék? Ezt mire alapozzák, ezt próbáltam megtudni. Az ehhez kapcsolódó kamat, infláció, reálbérek viszonyáról mikor ismerhetjük meg az alapszámokat? Melyik változat van összhangban a konvergenciaprogram már benyújtott részével? Mikor lesz ehhez aktualizálva? Hiszen ebből nem látszik az összes makropálya.
A másik kérdéskör. Miért gondolják azt, hogy a minimálbér kétszereséig történő járulékcsökkentés olyan megoldás, ami társadalmilag elfogadható? Ha határokról beszélünk, ahogy Horn Gábor is szóba hozta, hogy mi van akkor, ha 30 milliónál egy forinttal több vagy kevesebb, ugyanez a kérdés a minimálbérnél is. Miért gondolják azt, hogy a kétszeres minimálbérnél 27 százalékra lecsökkentik a járulékot, de ami a fölött van 1 forinttal, az már magasabb kulcsba fog kerülni? Ha jól értem, ez a javaslatuk. Milyen megfontolásból húzták meg ennél az értékhatárnál a csökkentést? Miután 2010-ben ezt meg is akarják szüntetni, akkor milyen megfontolásból, közgazdaságilag, vagy versenyélénkítés szempontjából? Vagy egyszerűen csak fiskális szempontból, és akkor ne keressünk mögötte semmilyen összefüggést? De az meg nem biztos, hogy igazságos, bár lehet, hogy nem is arra törekszenek. Ez persze egy másik kérdés.
A szuperbruttósítást nagyon sok ember nem érti. Most mindenki abból indul ki, hogy 5 millió forintos értékhatár lesz, ami nagyon nagy távolságban van mindenkitől. De amikor ehhez hozzátesszük a járulékokat, egy kicsit másként fog kinézni a dolog. Itt megint csak a választások évét látom, mert előszeretettel beszélnek 5 millió forintos értékhatárról, államtitkár úr, a kommunikációs anyag is erről beszél, csak más a vetítési alap. Ezért úgy gondolom, igaz az, hogy ez inkább kampányvetítés, semmint valódi tartalmi-szakmai segítséget kíván adni a költségvetési bizottság általános vitájában a megértéshez.
A következő kérdéskör, ami itt megjelenik, a már felvetett nyugdíj-előtakarékossággal, a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos. Ha elmondaná államtitkár úr néhány mondatban, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert hogyan értékeli a kormány. Ez makrogazdaságilag is nagyon fontos kérdéskör, mindamellett, hogy demográfiai és más összefüggések miatt ilyen hosszú távú gondolkodásba kezdtek. Jó lenne tíz év után egy értékelő szót kapni, vagy akár anyagot is, hogy mik voltak a tíz év tapasztalatai. És azokból az következik-e, amit önök itt javasolnak?
Felvetették az adóparadicsomokat a fehérítés érdekében. Az offshore-nak nem vagyok szakértője, ezzel nem foglalkoztam, ellentétben a tárca több tagjával. A kettős adóztatásról szóló megállapodások hogyan érintik ezeket ott, ahol alá vannak írva? Márpedig Európában, amennyire én emlékszem, elég sok országgal, sőt, Európában túli országokkal is van ilyen megállapodás, az Egyesült Államoktól a Távol-Keletig. Jogilag ez rendben lesz-e? Joghoz értő miniszterük van, feltehetőleg igen, de azért ezt szeretném megkérdezni. És ki fogja-e állni majd az alkotmányosság próbáját? Beszereztek-e erről valamilyen jogi álláspontot?
A következő az APEH. Önök azt javasolják, hogy az iparűzési adót az APEH szedje be. Itt valóban jó sok kérdés felmerül, de ha megengedik, egy 2 évvel ezelőtti, remekbe szabott döntésükből indulnék ki, az illetékbeszedés bevonásából az APEH hatáskörébe. Egy évvel ezelőtt, az idei évi költségvetésnél mint önkormányzat megpróbáltam megtudni, hogy az APEH hogyan áll ehhez, segítsen abban, mivel a költségvetést meg kell tervezni, hogy mennyi lesz az ez évi illetékbevétel. Erre azt az elegáns választ kaptam, hogy nem dolga az APEH-nek az önkormányzatnak dolgozni. Miután a törvény szerint az illetékbevételeket odaadta a szocialista kormány az APEH-nek beszedésre, az APEH nem volt hajlandó együttműködni az önkormányzatokkal. Ehhez valamilyen jogszabályi változást terveznek-e, hogy az APEH vezetője ilyet ne írhasson akkor, amikor 3 ezer önkormányzat megpróbálja megtudni, hogy a következő évben mennyi lesz a helyi adója? És erre fel van-e készülve az apparátus? Településenként meg fogják tudni mondani, hogy mennyi helyi adót kell beszednünk? Ebben vannak kételyeim. Hiszen itt nemcsak beszedni kell az adót, hanem tervezni is, elemezni, számításokat kell végezni, mekkora lesz a mértéke, milyen preferenciák vannak. Itt egy nagyon komoly háttérmunkát végeznek az önkormányzatok hivatalai. Ebben jelenleg nem látom az APEH együttműködési készségét. De ezt nyilván szorgalmasan felírják, és meg tudnak fogalmazni egy jogszabályi változást.
Összességében azt gondolom, fogalomzavarba került a kormány azzal, hogy az iparűzési adót, egyáltalán a helyi adókat egy központi adóhivatallal kívánják beszedetni. Szerintem ez tévedés. De erről szakmailag nehéz vitatkozni, tehát azt mondom, ez tévedés. Ezt nem tenném az önök helyében, de önök így döntöttek. Megint az az érzésem, hogy valamit remekül eldöntöttek, és utána a végrehajtásba majd a szervezet bele fog rokkanni, vagy megtagadja az együttműködést, ahogy megtette 2008 őszén is a helyi önkormányzatokkal. A megyei önkormányzat is helyi önkormányzat a definíció szerint, mondom államtitkár úrnak, nemcsak a települési önkormányzat.
A következő kérdéskör nagyon csiklandós. Itt lajstromozták a vitorlafelületet, a motorteljesítményt, a járművek korát, sőt, a légi járműveknél a felszálló tömeget. Ha műszakilag ilyen zseniális a Pénzügyminisztérium, akkor miért nem lehet az ingatlanokat is valamilyen fizikálisan mérhető paraméterhez kötni? És miért kell éppen a járműveknél műszaki paraméterekhez kötni? Ez érthetetlen. Látjuk, hogy elismerik, nem tudják megbecsülni ezek értékét, mert nincs nyilvántartásuk. Itt Horn Gáborral teljesen egyetértek, ma nincs az ingatlanoknak valós értékalapjuk, különösen akkor, amikor nincs forgalomképességük. Nem tudom, államtitkár úr járt-e Battonyán. El tudom mondani, hogy ott 0 értéke van az ingatlannak. Hogyan fogja ön értékeltetni az APEH-hel, amikor valaki bevallja, hogy 500 ezer forintot sem ér az ingatlana? Menni fognak ellenük a kommandók, és elkezdik vizsgálni, hogy hogyan lehet az, hogy Battonyán egy 150 négyzetméteres lakásnak 500 ezer forint a bevallott értéke? Ha elmondanák, hogy ezt technikailag hogyan képzelik el, amikor a törvényt majd végre kell hajtani! Ez egy nagyon fontos kérdés lesz, hogy mi a metódus, és hogyan kell bizonyítani, hogy nem forgalomképes az ingatlan? Az egész értékalapúságot, megmondom őszintén, nehezen tudom értelmezni. Tudom, hogy az illetékhivatal tud átlagárat mondani, hogy mennyi volt a forgalma az adott térségben egy adott négyzetméternek, de az nem valós érték, az csak egy vetített érték. Azért mondom, hogy ez a vakítás vetítése, és ezzel visszatértem az induló gondolatomhoz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár Albert következik.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak a jegyzőkönyv számára jegyzem meg a bizottság demokráciafelfogását. Most volt öt ellenzéki képviselő és egy kormánypárti. Egy picit rossz az arány. Arra kérem elnök urat, hogy az SZDSZ-t feltétlenül sorolja az ellenzéki oldalra, hiszen Szili Katalin felolvasta azokat a kritériumokat, amik alapján az SZDSZ az ellenzéki padsorok között ül. (Domokos László: Szili Katalinnak mindig igaza van.) Köszönöm szépen.
Azt gondolom, hogy az előttünk lévő adócsomag, illetve a vagyonadóról szóló törvényjavaslat jól szolgálja a Magyarország jelenlegi helyzetében felvetődő kérdésekre adott választ, nevezetesen a versenyképesség javítását, a válságkezelést, illetve a növekedés ösztönzését. Sok ország nyilván másként tesz, mert minden ország más helyzetben van. Vannak országok, amelyek hatalmas hiteleket vesznek most fel, és abból oldják meg a szerkezetátalakítási problémáikat. Ha mi 1998-tól következetesek lettünk volna a szerkezetátalakításban, akkor ezekre már nem lenne szükség. Hiszen, ha már '98-ban folytatta volna az akkori kormányzat a nagy ellátó rendszerek átalakítását, akkor ma nem néznénk szembe 730 ezer állami alkalmazottal. A mi kormányzásunk ideje alatt ez mintegy 850 ezerről csökkent le 730 ezerre. (Mádi László közbeszólására.) Ez nem így van, kedves Laci, nézd meg a statisztikát. Ha azt nézed, hogy például Csehországban 433 ezer állam alkalmazott van, Szlovákiában még jobb az arány, 5 százalék körüli, Magyarországon az állami alkalmazottak aránya 7-8 százalék. Azt gondolom, ez önmagában is jelentős problémát hordoz, azon túlmenően, hogy bért kell fizetni, a bürokráciát is jelentősen megnöveli.
De inkább néhány részletbe mennék bele. Az elmúlt években ebben a bizottságban is mindig arról beszéltünk, hogy a bérekhez kötődő adók milyen magasak. Most itt van egy papíron leírva, hogy ezek nagyon jelentős mértékben csökkenek, és nem úgy, hogy közben a tételes egészségügyi hozzájárulást felemeljük. Ezt szeretném hangsúlyozni. Mert volt egyszer egy tb-járulékcsökkentés, Mádi László figyelmébe ajánlom, ami ugyanolyan összeggel felemelte a tételes egészségügyi hozzájárulást. Ez 2000-2001-re datálandó. Ez most nem így van. Akkor 72 milliárdot tetszettek a vállalkozók számára engedni, viszont 64-gyel növelték a terheiket a tételes egészségügyi hozzájárulás 1600 forintról 3500 forintra történő emelése során. Itt most az történik, hogy 5 százalékponttal csökken a tb-járulék, plusz az 1950 forint/fő/hó tételes egészségügyi hozzájárulás nullára csökken. Ez a különbség a két emelés között. Olyan a magyarországi adószerkezet, ami elavult, nincs benne növekedési potenciál, ha ugyanolyan adószerkezet marad. Tehát mindenképpen szükséges változtatni.
Tállai Andrásnak azt tudom mondani, nincs jó idő arra, hogy vagyonadót vezessünk be. Már régen be kellett volna vezetni, de sosincs jó idő erre. Azt gondolom, a kényszer a legnagyobb úr. Az eddigi kormányoknak nem volt olyan idejük, amikor lett volna valami tartalékuk, hogy esetleg többletforrásokból finanszírozzák meg az átalakítást. Ez nyilván sokkal kevesebb társadalmi feszültséggel jár. Erre azonban nem került sor. Megtörténik részben a keresletélénkítés, ez a személyi jövedelemadó-sávokban való jelentős szétcsúszás. Ha valaki megnézi, és megnézte nyilvánvalóan, hiszen előtte van a Pénzügyminisztérium által írt papír, akkor látja, hogy 240 ezer forint bruttónál a jövő évben majdnem 20 ezer forinttal több nettó marad a zsebében. Ez azt jelenti, hogy ösztönöz arra, hogy nagyobb teljesítményt érjen el valaki. Ne minimálbéren dolgozzon, mert ha több lesz a bruttó bére, abból többet fog megkapni. Egyébként a munkáltató is ösztönözve van, hiszen sokkal kevesebbet von el az állam a többletjárulékokból, mint eddig. Ez helyes irány, és ezt a vállalkozók is érezni fogják. Emellett a munkavállalók is azt fogják érezni, hogy ha egy forinttal többet kapnak, akkor abból az állam kevesebbet fog elvenni.
Az egyszerűsített vállalkozói adó, vagyis az eva mértéke felmegy 30 százalékra. Ezt itt, ebben a bizottságban nem nagyon kéne firtatni, de ha már felvetette Mádi képviselő úr, akkor kénytelen vagyok egy pár gondolattal foglalkozni. Hogy ennek van létjogosultsága, azt a 97 ezer adóalany biztosítja és igazolja, hogy erre az adófajtára szükség van, ez egy jó adórendszer. Gyakorlatilag alig fizetnek adót, ezt azért magunk között valljuk be. Az eva nem hozta azt, hogy ott maradtak volna a költségelszámolások, hanem az történt, hogy általában alapítottak egy evás céget és egy normál, tételes áfázó céget, az egyikben elszámolták a költségeket, a másikban pedig kizárólag az evát, költségelszámolás nélkül. Természetesen nem erre lett kitalálva az eva. Az eva egy vegyes konstrukciónak lett kitalálva, ennek ellenére azt tudom mondani, hogy olyan bevételek jöttek be a legális adózó szférába, amiket nem értünk volna el ezzel, még ezzel a pici adóval sem, amit biztosítunk. Az adószakértőknek ezt időről időre át kell tekinteni, adóbeszedési szempontból az evások ügyét előbb-utóbb mérlegelni kell. Ugyanis ebből az adóbevétel gyakorlatilag néhány százalék az államháztartásban.
Az illetékek vonatkozásában szintén nem értettem a 4 milliós problémát. Most csökken 4 millió fölött az illetékfizetés 4 százalékra. A kormányzat a bevezetendő vagyonadóval egy olyan lehetőséget teremt az állampolgárok számára, hogy ha valaki ingatlant akar értékesíteni, akkor ne az illetékfizetés legyen ennek akadálya. A 10 százalék illetékfizetés nyilvánvalóan ennek akadálya. Ahogy az előterjesztésben szerepel, a visszterhes vagyonszerzési illeték is 4 százalék, illetve az általános illetékmérték is 4 százalékra módosul. Közeledünk azon országok felé, ahol nagyon könnyű az ingatlanokat értékesíteni, és nagyon kevés teher rakódik rá. Egyébként egy nagy értékű ingatlant egy vállalkozás sosem adott el illetékkel, mert kivitte egy kft.-be, és társaságként adta el. Négy százalékért ezt már érdemes lesz megfontolni, illetve most már be vannak építve olyan gátak, amelyek visszafogják ezt a fajta adóelkerülést. A 4 százalék igen méltányos adómérték.
Amikor arról beszélünk, hogy a Magyar Köztársaságnak van-e adóstratégiája, adófilozófiája, azt gondolom, olyan változó külpiaci körülményekhez, aminek ki van téve a kormányzat, nagyon nehéz nap mint nap alkalmazkodni. De muszáj, mint ahogy a világban ezt teszi minden ország. Szlovákiából ma idejönnek vásárolni. Én emlékszem olyan bizottsági ülésekre, amikor megkérdezték a szemben lévő képviselők, hogy miért megyünk mi Szlovákiába vásárolni. Most éppen fordított helyzet alakult ki. Most idejönnek a szlovákok, de még semmi pozitívumot nem hallottam e vonatkozásban, hogy a magyar kiskereskedelmi forgalom a szlovákok miatt nőtt. (Tállai András: Nyolc százalékkal csökkent a kiskereskedelmi forgalom.) Így van, Szlovákiában 8 százalékkal, Magyarországon pedig 3,2 százalékkal csökkent a volumen. Februárban pedig 3,6-tal. Ha a KSH statisztikáját megnézi képviselő úr, akkor meggyőződik arról, hogy ebben jó számokat mondtam. Persze, nem Szlovákiával kell nekünk foglalkozni, de mindig hallottam olyat, hogy bezzeg Szlovákia. Azért az sem jött be, hogy az egykulcsos adó mennyire jolly joker, mert ha megnézzük a balti országok gazdasági teljesítményét, hozzávesszük Oroszországot, Ukrajnát, Bulgáriát, Romániát, Szlovákiát, akik bevezették az egykulcsos adót, bizony nem menekültek meg a világgazdasági problémáktól. Sőt, néhány esetben Magyarországnál rosszabb gazdasági körülmények közé kerültek.
Azért érdemes ezt az adócsomagot támogatni, mert jelentősen csökken a vállalkozások bérhez kötődő járulékfizetése, itt források szabadulnak fel. Jelentősen nő a vállalkozások lehetősége abból a szempontból, hogy például a fejlesztési tartalékot, amit eddig 4 évig lehetett tartalékolni, utána vagy leadózta az ember, vagy felhasználta, ez a két lehetőség volt, most hat évre kitolódik. Az ingatlanforgalmazó cégeknek van egy további lehetőségük arra, plusz 2 év, hogy a kedvezményes illetékkel kifizetett ingatlanokat megtartsák, és tovább értékesítsék. Mindent összevetve ez a csomag támogatható. Azért nem értem a szemben lévő képviselő urak vagyoni típusú adókkal szembeni problémáját, mert Meggyes Tamás 431 millió ilyen adót szed be Esztergomban, Borkai Zsolt Győrben szintén 1 milliárd fölött. Lázár János Hódmezővásárhelyen, de menjünk közelebb, Rogán Antal vagy Pokorni Zoltán, vagy Balatonfüreden dr. Bóka István... Mi van? Rés van a pajzson, uraim? Nincs egyértelmű fideszes álláspont arra, hogy vagyoni típusú adókat működtetni kell? Mi azt gondoljuk, hogy igen. Mi nem őket ítéljük el, csak azt a fajta magatartást, hogy az egyik oldalon beszedjük ezt az adót, a másik oldalon meg tagadjuk. Kérem, gondolják meg, hogy melyik az igazi arcuk, és ebben a kérdésben alakítsanak ki talán egy egységes álláspontot, mert illene. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Az utolsó hozzászólónk a listámon Molnár Oszkár.
MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kicsit másként akartam kezdeni, de Molnár Albert képviselő úr Szlovákiával kapcsolatos megjegyzéseit tegyük már egy pici tisztába. Szlovákia jól járt Magyarországgal, mert az elmúlt években a lényegesen kedvezőbb adórendszerük miatt ezresével települtek át magyar vállalkozások Szlovákiába, és most ott adóznak. Jelen pillanatban a szlovákok azért járnak Magyarországra vásárolni, mert olyan az euró árfolyama, amilyen. Egy szlovák állampolgár ma legalább 30 százalékot spórol azon, ha nem Szlovákiában költi el a pénzét, hanem átjön Magyarországra, és itt vásárol. Ennyit erről.
Azt gondolom, hogy az egész adórendszer átalakítása, amiről most tárgyalunk, szépen beleillik az őszödi beszédtől elindult folyamatba. Tudják, tisztelt szocialista képviselőtársaink, ha igazi kormányzást valósítottak volna meg az elmúlt években, akkor nem kellene trükkök százaihoz, ezreihez nyúlni, és nem kellene adórendszer-átalakítás címén sem trükközni. Mert ez az adórendszer-átalakítás összességében semmiféle könnyebbséget nem jelent az embereknek. Egy költői kérdés is eszembe jutott, amire természetesen nem fogok választ kapni, de szeretném megkérdezni, mert itt az előbb felmerült, hogy ki az ellenzék, ki nem a jelenlegi Országgyűlésben. De az is eszembe jutott, hogy Kovács Pistike ugyan most hogy érezheti magát. Ugye, emlékszünk a bugyis-pelenkás plakátra 2006-ból?
Ha átlapozzuk az előttünk lévő anyagot, akkor néhány dologra szeretnék reflektálni. Azt mondja, hogy Magyarország stratégiai célja a válságkezelés. Ez nem válságkezelés, ez csak adóátrendezés, amiről most beszélünk. A foglalkoztatási ráta 57-ről 65 százalékra emelkedjen. Erre nagyon egyszerűen és profánul azt lehetne mondani, hogy álmodik a nyomor. Miért gondolják önök, hogy az adórendszer átalakításától a foglalkoztatási mutatók meg fognak nőni? A lap alján azt írják, hogy így tudunk kikerülni az eladósodásból. Kérem szépen, így nem tudjunk kikerülni az eladósodásból. Az eladósodásból úgy tudnánk kikerülni, ha a kormánynak végre ténylegesen lenne gazdaságpolitikája, és nem trükközne például az adórendszer átalakításával. Azt mondják önök, hogy az adórendszer átalakításának főbb szempontjai közül az egyik, hogy érdemes legyen dolgozni. Ha önök azt akarják ténylegesen, hogy érdemes legyen dolgozni, akkor tessenek szívesek lenni hozzányúlni a szociális ellátó rendszer pazarló elemeihez is. Mert ott óriási tartalékok vannak a foglalkoztatással kapcsolatban is, az államháztartás egyensúlyával kapcsolatban is. Jó lenne már, ha végre ott is szétnéznének, hogy ott mit lehetne megtakarítani. Mondom, a pazarló elemekről beszélek, félreértés ne essék.
Ettől az adórendszer-átalakítástól biztos, hogy nem fog fehéredni a gazdaság. Viszont van itt olyan, ami teljesen igaz. Az átalakítás fő iránya a fogyasztási és a vagyonadó terheinek növelése, az áfa, a jövedéki adó emelése és a vagyonadózás. Ez teljes mértékben fedi a valóságot, ebben nem trükköznek. Önök mindig a társadalmi igazságosságról, a szolidaritás szükségességéről beszélnek. Horn Gábor képviselő úr az előbb elemezte, hogy milyen óriási dolog lesz, hogy a 240 ezer forintos havi bruttó jövedelem környékén majdnem 20 ezer forint nettó megtakarítást fognak a munkavállalók elérni. Mondják már meg nekem őszintén, hol van itt a társadalmi igazságosság és szolidaritás? Amikor azok a munkavállalók, akik tényleg éhbérért dolgoznak, mert azért kénytelenek dolgozni, és kapnak havi nettó 57 ezer forintot, nekik 1193 forint nettóval fog növekedni a jövedelmük. Ugyanakkor, amikor a 2 millió forint havi bruttót keresők 620 forinttal fognak többet adózni, annyival lesz kevesebb a jövedelmük. Ne haragudjanak meg, hol van itt társadalmi igazságosság és szolidaritás? Főleg akkor, amikor hozzá lehet tenni azt, hogy nagyon sokan azok közül, akik havi 2-3-4 millió forintot keresnek, egyáltalán nem biztos, hogy értéket is teremtenek ebben az országban. Itt utalok például a jelenlegi magyar állami vállalatok vezetőinek fizetésére és értékteremtésükre, ami inkább értéktönkretevő. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-re gondolok leginkább.
Az adócsökkentés forrásának megteremtése. Önök nagyon nagy előszeretettel az Európai Unió elvárásaira és minimumaira hivatkoznak. Vegyék már végre tudomásul, hogy a magyar átlag munkavállalók döntő többsége jelen pillanatban a létminimum szintjén él. Az Európai Unió munkavállalóinak döntő többsége pedig nyugodt polgári jólétben él. Ne csak statisztikai adatoknak akarják mindig beállítani az adózást és ezáltal az embereket.
Van egy olyan kérdéskör még, amiről nem nagyon esett szó, nevezetesen az iparűzési adó. Az adó beszedését itt az APEH-hez utalnák. Lehet, hogy a Fideszen belül is lesznek ellenérzések azzal kapcsolatban, amit most fogok mondani, de szeretném megkérdezni, hogy az iparűzési adó elosztását hogyan gondolják. Ugyanis önök azok, szocialista pártiak, akik szívesen beszélnek az elmaradott térségek felzárkóztatásáról. Akkor viszont gondolják meg, legyenek kedvesek azt, ha központilag akarják az iparűzési adót beszedni, hogy ezt osszák el fejkvóta szerint. Ugyanis ezzel óriási lökést tudnának adni az elmaradott térségeknek. A mi példánkból indulok ki. Senki nem tehet arról, hogy az előző rendszerben a Borsodi Vegyi Kombinát Kazincbarcikán épült fel, és mellette 10 kilométerre Edelény ebből csak a füstjét szívja be, semmi másban nem részesedik. Nem tehet róla senki az égvilágon. Kazincbarcika városa milliárdos nagyságrendű iparűzési adót szed be a BorsodChem által, Edelény viszont egy fillért sem.
És sorolhatnánk az országban számtalan példát. Vagy itt van a budapesti agglomeráció. A központi kormányzat tudná irányítani a külföldi befektetőket, hogy az ország mely területeire legyenek szívesek hozni a pénzüket, ha be akarnak fektetni Magyarországon, de ezek a települések bizony milliárdos nagyságrendű iparűzési adókat szednek be, de az én városomban, ahol polgármester vagyok, Edelényben semmi nincs. Évi 80 millió forint iparűzési adóból kell hogy gazdálkodjunk. Nem akarok más példát mondani, de egy Budapesthez közeli, 60 kilométerre lévő, hasonló nagyságrendű város 5 milliárdos iparűzésiadó-bevétellel rendelkezik. Úgyhogy az önök helyében ezt is egy picit átgondolnám, hogy hogyan, mi módon próbáljuk a javakat elosztani. De nyilván ezen még nagyon sok vita lesz a következő időszakban is, és nemcsak ennek a kormánynak az idejében.
Végezetül azzal szeretném zárni, hogy Domokos László alelnök úrral szemben meggyőződésem, hogy ezek nem a 2010-es adótörvény-változások, amikről most beszélünk, ezek a 2009 őszi, előrehozott választások kommunikációs célját szolgálják. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor, államtitkár úr, parancsoljon! Válaszadásra megadom a szót.
DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. A vitában elnök úr abból indult ki, hogy az általános vitára való alkalmasságról van szó. Úgy tűnik nekem, a képviselő urak megelőlegezték, hogy ez alkalmas általános vitára, mert ez el is kezdődött. Ezt köszönöm.
Ami az adótörvénycsomagot magát illeti, többen felvetették, hogy mennyire számolunk azzal a makrokörnyezettel, ami számunkra meghatározza a mozgásteret. Azt gondolom, hogy néhány kérdésre utalni kell, mert itt nincs szó arról, hogy a magyar gazdaság helyzete eltérne a környező országokétól, vagy eltérne a világgazdaságétól. Talán Mádi képviselő úr vetette fel, hogy hány prognózist készítettük az elmúlt fél évben, 9 hónapban. Megjegyzem, hogy semmivel sem többet, mint a többi ország. A nagy intézetek, amelyek világgazdasági prognózisokat készítenek, és az őszi szokásos időszakban közzéteszik a következő évi prognózisaikat, azóta már készítettek három újabbat. Ez is azt mutatja, hogy közben változik a helyzet, de ettől még az adókról kell szólni. Ami a mi prognózisainkat illeti, azok kellően konzervatívak, tehát az a gazdasági recessziós szint, amit meghatároztunk, megfelelő, minden szakértői intézet ezt alátámasztja.
Ezért úgy gondolom, hogy 10 százalékos visszaeséssel számolni nem szakszerű gondolkodás, mert ebben van egy sor olyan elem, ami kimondottan az önbeteljesítő jóslatot jelenti. Ha megnézzük a környező országokat, és itt valaki szintén utalt arra, hogy sereghajtók lennénk, a kelet-közép-európai térséget, a balti országokban két számjegyű a GDP visszaszorulása, csökkenése, tehát a balti országok igen nehéz helyzetben vannak. A fizetésimérleg-hiányuk évek óta két számjegyű, az inflációjuk is. A szlovák gazdasági csökkenés lényegesen nagyobb, mint a magyar, több százalékpontos a különbség. Szlovákiában például két számjegyű a munkanélküliségi ráta. Ez egy egész térségre hat. De ettől még el kell készíteni a prognózist. Domokos képviselő úr kérdezte, hogy mikor aktualizáljuk a szokásos konvergenciajelentést. Ezt éppen most tesszük meg, holnap kerül a kormány elé, és még a héten várhatóan az Országos Érdekegyeztető Tanács gazdasági bizottsága elé kerül, akkor nyilvánosságra is hozzuk. Ezért csupán néhány nap türelmet kell kérnem a tisztelt bizottságtól, és akkor ez rendelkezésre fog állni.
Ami azt illeti, hogy van-e a kormánynak gazdaságpolitikája, azt gondolom, hogy erről itt nem tudjuk meggyőzni egymást. Annyit szeretnék csupán mondani, hogy azok az irányok, amelyeket ez az adótörvénycsomag tartalmaz, a szakértők többsége szerint jó irányok, helyes irányok, mert például csökkentik a foglalkoztatás terheit. Igenis a foglalkoztatás terheinek jelentős csökkentéséről van szó. Úgy érzékeltem, hogy ez valódi előzetes megítélés csak, mert elnök úr úgy fogalmazott, hogy itt nincs is járulékcsökkentés, gyakorlatilag vélelmezhető, hogy van növekedés is. Más képviselők azért elismerték, hogy van csökkenés ebben. Azért jelentős csökkenés, amit itt látunk, és valóban ez egy átrendezés is. Csökkennek a munkához tapadó terhek, és növekednek a fogyasztáshoz, illetve a vagyonhoz tapadó adók. Egyébként ez a nemzetközi tendenciának is megfelel. Az országok többsége nem adócsökkentéssel reagált erre a helyzetre. Valóban, Angliában csökkent az áfa, más példát nem nagyon lehetne hozni. Az Európai Unió Bizottsága, illetve a pénzügyminiszterek tanácsa kifejezetten arra hívta fel a tagországok figyelmét, hogy ezt ne tegyék.
A költségvetési hatásokkal hogyan számolunk? Az a szokás, hogy előbb készülnek el az adótörvények, hiszen ezek határozzák meg a bevételeket, és ezt követően, ennek alapján készül el a költségvetés. Azt gondolom, hogy az inkább előnye ennek a csomagnak, hogy most kerül az Országgyűlés elé, és nem ősszel, mert hosszabb idő áll rendelkezésre a felkészülésre. Csak megjegyzem, hogy ami a válságintézkedésekkel kapcsolatos, nyilván a rövid idő okozta, hogy nem volt idejük a képviselő uraknak megnézni, hogy a válságintézkedések a kihirdetést követően hatályba lépnek, nem jövő január 1-jén. Ez is csak apró félreértés lehet, én csak szembe állítottam a járulékcsökkentés idei és jövő évi mértékét. A minimálbér kétszereséig az idei évben csökkennek a járulékok, ezt a tisztelt Országgyűlés már elfogadta, ez a törvény már ki van hirdetve, ez fog hatályba lépni július 1-jén. Éppen arról beszéltem, hogy a törvényjavaslat kiterjeszti ezt. Egyébként elhangzott egy ilyen kérdés, hogy a minimálbér kétszerese mit jelent. Ez nagyon jelentős, mert az adófizetők több mint felét érinti. A kis- és középvállalkozások körében ugyanis a többség jövedelmére ezek az adatok hatnak. Tehát ez ilyen szempontból fontos.
Ami a konkrét kérdéseket illeti. Az ágazatonkénti elvárt jövedelem, illetve járulék nem váltja ki a minimálbért, nem erre gondoltunk. A minimálbért az Országos Érdekegyeztető Tanácsban az oldalak lehetőség szerint konszenzussal meghatározzák, legalábbis az utóbbi években ez többnyire így volt. Azt mondtuk korábban az adótörvényekben, hogy a minimálbér kétszerese után várjuk el a járulékfizetést, és abban az esetben, ha valaki ezt nem teljesíti, akkor kiteszi magát annak, hogy az adóhatóság ellenőrzi. Felmerült ezzel szemben az az érv, azt gondolom, nem alaptalanul, hogy más egy falusi suszter, ahogy mondták, és más egy informatikus egy nagyvárosban. Most ezért igazítottuk ehhez, azt mondtuk, hogy szakmánként kategóriák vannak, de semmilyen módon nem érinti a minimálbért.
Az üzemcsarnok kérdését közben képviselő úrral tisztáztuk, úgyhogy erre most már nem szükséges válaszolnom. A háttéranyagot kétségtelenül tegnap tettük fel a honlapra, ezért elnézést kérek, de a képviselő urak hozzájuthatnak, és az általános vitáig, gondolom, lesz alkalom ezt áttekinteni. Az áfaemelés hatásáról annyit, hogy mi most úgy számolunk, ebben benne van már az áfaemelés hatása is, hogy az idei fogyasztói áremelkedés átlagos szintje 4,5 százalék lesz. Ami a járulékcentralizációt illeti, erre külön Tállai képviselő úr is rákérdezett. Ha azt nézzük, hogy az ezredfordulón az adó- és járulékcentralizáció szintje GDP-arányosan 38,6 százalék volt, a benyújtott adótörvények szerint jövőre 39,9 százalék lesz. A kettő között 1,3 százalékpont a különbség.
Az adókedvezmények megvonása a számításaink szerint 40 milliárdos többletbevételt jelent egészen pontosan. A lakásszerzési illetéknél jelentős csökkenésről van szó. Négy millióig kedvezményes kulcs érvényesül, a 2 százalék. Hogy mi a garancia arra, hogy az önkormányzatok nem emelik az ingatlanadót? Azt gondolom, garancia nincs, de ez nincs ellenünkre. Tehát ha az önkormányzatok úgy ítélik meg, hogy emelik az ingatlanadót általánosan, ez egy jó irányba tehető lépés. Nem véletlen, hogy a szakértők általánosan javasolják ezt, megkockáztatom, párthovatartozástól függetlenül. Ilyen értelemben az ingatlanadó emelése mindenképpen pozitív. Ami az egyszerűsített vállalkozói adót illeti, itt nincs semmilyen radikális csökkenés. Százezer körül van az evázó cégek, illetve vállalkozók száma. Ez nagyon régen nem mozog. Molnár Albert képviselő úr egyébként válaszolt erre, úgyhogy én nem térnék ki rá.
A magánnyugdíjpénztári rendszer bevált. Az a változtatás, amit most, ebben a törvényjavaslatban kilátásba helyezünk, annak a szűk körnek szól, akik az életkoruknál fogva feltehetően már akkor is talán túl optimistának bizonyulva léptek be a magánnyugdíjpénztárba, és az akkori általános elvek szerint nekik már nemigen ajánlották a törvény alkotói a magánnyugdíjpénztári tagságot. Azóta már kétszer megnyílt a lehetőség, hogy visszaléphetnek, és volt, aki ezt nem tette. Minimális körről van szó a nyugdíjpénztári vezetők szerint, de úgy gondoltuk, az a méltányos, ha még egyszer kinyitjuk ezt a lehetőséget. De még egyszer mondom, itt néhány száz, esetleg 1-2 ezer emberről van szó. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nekünk felül kell bírálni azt, amit a magánnyugdíjpénztári rendszerről, egyáltalán a nyugdíjreformról kidolgoztunk. Ilyen értelemben ezt nem érinti semmilyen módon.
Hogy ez mennyiben vagyonadó és mennyiben ingatlanadó? Kétségtelen, hogy itt az ingatlanok dominálnak. Horn képviselő úr információja helyes, százmilliós nagyságrendű bevételt prognosztizálunk a nem ingatlanra vonatkozó, egyéb vagyontárgyak adóztatásából. Itt abból indultunk ki, az volt a rendező elv, hogy olyan vagyontárgyak szerepeljenek ebben a törvényben, amelyeknél egyértelmű regiszter áll rendelkezésre, hajók, légi járművek, gépjárművek ezek. Egyébként a nemzetközi tendencia itt is az, hogy ezeket műszaki paraméterek segítségével határozzák meg, tehát semmilyen műszaki zsenialitást nem kell a PM-nek tanúsítania. Nyilván a szaktárca ebben segített nekünk, de még egyszer mondom, a nemzetközi tapasztalat is ez.
Többen felvetették, és itt szeretnék erre reagálni, hogy az iparűzési adó beszedése az állami adóhatósághoz kerül. Először is azt szeretném megemlíteni, hogy szó nincs arról, hogy az iparűzési adó bármilyen módon megváltozna. Ugyanúgy helyi adó marad, egyszerűen a beszedés, a technika kerül át, mert nagyobb hatékonysággal tudja az állami adóhatóság beszedni. Itt konkrétan alelnök úr említette saját példáját, ennek utána fogok nézni. Nem hiszem, hogy jogszabály kell ahhoz, hogy az önkormányzatokkal az állami adóhatóság együttműködjön. Ez meglepett, ilyen információ nem jutott el hozzánk. Az illetékkiszabással kapcsolatos változás kedvező volt az önkormányzatoknál, mert nőtt az illetékbevétel. Láthatóan kisebb a kintlevőség, nőtt a bevétel, ez pedig a megyei önkormányzatoknak is, a megyei jogú városok önkormányzatainak is nagyobb bevételt jelentett, hiszen a megosztás szerint ez 50-50 százalékban őket érinti. Meggyőződésem szerint az iparűzési adó beszedésének hatékonysága is nőhet. Ebben megvan a tapasztalat.
És még valami, amit érdemes figyelembe venni. Ma az iparűzésiadó-bevallás meglehetősen bonyolult nyomtatványon történik, és lényegében azokat az adatokat kell bevallani jórészben, amiket a társasági adónál az állami adóhatóságnak is be kell vallani. Praktikusan egy adóbevallással kevesebbet kell benyújtani a vállalkozásoknak. Csak szeretném megemlíteni a tisztelt bizottságnak, hogy a vállalkozói kamarák, a gazdasági kamara rendszeresen panaszolják, hogy igen magas a bürokrácia, az adóbeszedéssel kapcsolatos nyomtatványok kitöltése igen hosszú időt vesz igénybe, és ez nyilván a vállalkozások számára pénzben kifejezhető érték. Ha ezen csökkenteni tudunk, ha ezen egyszerűsíteni tudunk, az mindenképpen segíti a hatékonyságot. Egyébként, ha megnézzük, hogy a GDP-ből mennyit költünk bürokráciára, adminisztrációra, ez néhány százalékponttal magasabb, mint az európai uniós átlag. Ebben a tekintetben előrelépést jelenthet ez mindenképpen. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet.
Még egyszer mondom, a javaslat semmilyen módon nem érinti az iparűzési adóval való gazdálkodást, az ugyanúgy helyi adó marad. Molnár Oszkár képviselő úr felvetett egy változtatást. Ez nem merült fel bennünk, és nem is tervezünk ilyesmit. Kizárólag beszedésről van szó. Ha azt nézzük, hogy Európában mi a helyzet, szinte sehol nincs ezres nagyságrendben helyi adóhatóság. Ez mindenképpen elgondolkodtató. Remélem, hogy minden kérdésre válaszoltam. Ha nem, akkor természetesen készséggel visszatérek rá. Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget.
Döntés a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a szavazások következnek. Az első a vagyonadóról szóló törvényjavaslat, T/9818. számmal. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenie a bizottságnak. Kérdezem, ki az, aki szerint ez általános vitára alkalmas. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenöt. Nem alkalmas? Tizenkettő. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Tehát 15 igen szavazattal, 12 nem ellenében a bizottság általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést. A többségi álláspontot Kékesi Tibor, a kisebbségit Mádi László ismerteti.
A második a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, T/9817. számmal. Kérdezem, ki az, aki szerint ez általános vitára alkalmas. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenöt. Általános vitára nem alkalmas? Tizenkettő. Ugyan az arány ennél az előterjesztésnél is. A többségi álláspont előterjesztője Kékesi Tibor, a kisebbségi álláspontot Tállai András ismerteti. Köszönöm. Akkor ezt a két napirendi pontot is lezárhatjuk.
Rátérünk a következő pontra, a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra, T/9592. szám alatt. A módosító indítványok megtárgyalására kerül sor. Kérdezem, ki indokolja a javaslatot. Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azt a kérést fogalmazom meg, hogy a bizottság szíveskedjen benyújtani egy bizottsági módosító javaslatot a szerencsejáték-törvényhez kapcsolódóan, annak érdekében, hogy további egyeztetéseket tudjunk folytatni, és azok eredményét kapcsolódó módosító javaslatok formájában még lehetőség legyen benyújtani, mert az általános vita végéig senki nem nyújtott be módosító javaslatot. Olyan törvényjavaslatot szeretnénk szavazásra vinni, amiben nagyjából közös nevezőt lehet találni az érintettekkel. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Tárca- vagy kormányálláspont?
DR. MOLNÁR ANDRÁS (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Dr. Molnár András főosztályvezető-helyettes vagyok, kollégám Szűcs Bence. A kormány támogatja a bizottsági módosító javaslat beadását. Ha konkrét szakmai kérdésekre is kíváncsiak, a mélyebb betekintést a kollégám fogja megadni.
ELNÖK: Nekem lenne egy konkrét szakmai kérdésem. Két, finoman fogalmazva is érdekes javaslatot látok egyben. A kártyatermet üzemeltető gazdasági társaságnak legalább, az 50 helyett, 25 millió forintos alap- vagy törzstőkével kell rendelkeznie. A kártyaterem alapterületének akkorának kell lennie, hogy kártyaasztalonként legalább, 20 helyett, 16 négyzetméter legyen. Úgy látom, hogy szabad a vásár. Kérdezem, mi ennek az oka.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Nem szabad a vásár, tisztelt elnök úr. Tavaly is, amikor egy ilyen irányú szándék megfogalmazódott az országgyűlési képviselők körében, akkor az az irány mutatkozott meg, hogy egy 50 millió forintos alaptőkét, törzstőkét követeljünk meg a játéktermek üzemeltetőitől. Akkor ezt elvetettük, és amikor ezt kidolgoztuk, úgy ítéltük meg, hogy az 50 millió forintos törzstőkeirány helyes és jó a kártyatermek üzemeltetőinek is. A konzultációk során arra a következtetésre jutottunk, hogy ebben lehetséges engedni, hiszen egy-egy kártyaterem felszerelése talán nem igényli az 50 millió forintos alaptőkét. Természetesen a véleményünk még nem végleges, tovább folyik még az egyeztetés, de mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy ez itt megnyíljon. Ugyanez vonatkozik az asztalokra is. Egy olyan módosító indítványt nyújtottunk be, amiről még folyik a vita.
ELNÖK: Keller László szavaiból azt veszem ki, hogy mint előterjesztő támogatja ezt az indítványt. További hozzászólás van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja, hogy ezt bizottsági módosító javaslatként benyújtsuk. (Szavazás) Tizenöt. Aki nem támogatja? Nyolc. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Akkor a bizottság benyújtja ezt a javaslatot. Kérdezem, hogy van-e még olyan javaslat, amit kellett volna, de nem tárgyaltunk. (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Akkor ezt lezárhatjuk.
Az állami vagyonról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz nem érkezett módosító javaslat, így a bizottság napirendjének végére értünk. Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt, további jó munkát.
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 40 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit