KPSZB/22/2009.
KPSZB/140/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. június 10-én, szerdán 10 óra 06 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnökének tájékoztatója a monetáris politika aktuális kérdéseiről *
Simor András szóbeli kiegészítése *
Dr. Kékesi Tibor hozzászólása *
A jegybank vezetőinek válasza *
A jegybank vezetőinek válasza *
Babák Mihály újabb hozzászólása *
A jegybank vezetőinek válasza *
Katona Kálmán (független) képviselő által "Képes-e a kormány az állami tulajdonú víziközműveket jelentőségüknek megfelelően kezelni?" címmel I/6250. számon benyújtott interpelláció tárgyalása *
Döntés az interpellációra adott válaszról *
A Magyar Távirati Zrt. 2008. évi tevékenységéről szóló jelentés, a 2008. évi gazdálkodásáról szóló ÁSZ-jelentés, valamint a 2008. évi tevékenységének elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Vas Éva szóbeli kiegészítése *
Döntés a jelentések, illetve az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A közbeszerzésekről szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Végh Tibor szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról *
A nehéz helyzetbe került, lakáshitellel rendelkező polgárok védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Marsi Erika szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A nemzeti vízvagyon privatizációjának megakadályozása érdekében az állami vagyonról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megtárgyalása *
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény pénzforgalmi intézményekkel és pénzforgalmi szolgáltatással összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása *
A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megtárgyalása *
A vagyonadóról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megtárgyalása *
Az egyes képviselői juttatások és kedvezmények megszüntetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megtárgyalása *
A szerencsejáték szervezéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megtárgyalása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Keller László (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Babák Mihály (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Molnár Lászlónak (MSZP),
Puch László (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Balla György (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Schmidt Ferencnek (Fidesz),
Domokos László (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Molnár Oszkár (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Varga Mihálynak (Fidesz),
Horn Gábor (SZDSZ) dr. Kóka Jánosnak (SZDSZ).
Meghívottak részéről hozzászólók:
Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
Karvalits Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke
Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke
Katona Kálmán (független), előterjesztő
Dr. Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium államtitkára
Vas Éva, a Magyar Távirati Iroda gazdasági alelnöke
Mocsári-Gál Krisztina dr., az IRM osztályvezetője
Marsi Erika, a Pénzügyminisztérium miniszteri biztosa
Juhász Edit, az IRM főosztályvezető-helyettese
Dr. Fónagy János (Fidesz), előterjesztő
Dr. Molnár András, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Dr. Geri Linda, a Pénzügyminisztérium tanácsosa
Dr. Kovács Lajos, a Pénzügyminisztérium főtanácsosa
Lucz Zoltánné, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Kanyó Lóránd, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Simon Ákos, az IRM főosztályvezető-helyettese
Árvai Csaba, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 06 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim. A bizottsági ülést megkezdjük. Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm meghívott vendégeinket és mindenkit, aki bizottsági ülésünk iránt érdeklődik.
Amint a kiküldött írásbeli meghívóból is látták, kiegészítés érkezett a napirendi javaslathoz. Ezek között szerepel a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, Halmai Gáborné, Fedor Vilmos és Végh Tibor MSZP-s képviselők önálló indítványa. Erről döntenünk kell, javaslom, hogy a bizottság ezt tárgyalja meg. Ugyancsak javaslom a bizottságnak, hogy két napirendi pontot, a 12. pontban jelzett, a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló törvény módosítását, valamint a 14. pontban szereplő, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosításáról szóló javaslatot ne tárgyalja meg a bizottság, tekintettel arra, hogy ezekhez nem érkezett módosító javaslat, így ezekről érdemi vitát nem is lehet folytatni.
Kérdezem, hogy a kiegészítéshez van-e valakinek észrevétele. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk a napirendi ajánlásunkról.
Kérdezem, hogy ki az, aki a napirendi javaslatot ebben a kiegészített formában támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Huszonkettő. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát 22 igen szavazattal elfogadta napirendjét, és megkezdheti munkáját.
Rá is térhetünk az első napirendi pontra. Tisztelettel köszöntöm Simor András elnök urat, Király Júlia alelnököt, valamint Karvalits Ferenc alelnököt. A napirendi pontunk témája a monetáris politika aktuális kérdéseinek tisztázása. Hiszen, most már szokásunkhoz híven, amikor a jegybank elkészíti az inflációs jelentését, a bizottság általában meghallgatást tart. Meg is adnám a szót elnök úrnak. Tisztelettel kérem, hogy a bizottság számára írásban megküldött jelentéshez szóbeli kiegészítést fűzzön.
Simor András szóbeli kiegészítése
SIMOR ANDRÁS, a Magyar Nemzeti Bank elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr, a kollégáim nevében is a lehetőséget, hogy immár másodszor tájékoztathatjuk a költségvetési bizottság tagjait a monetáris politika aktuális kérdéseiről. Négy témát szeretnék érinteni a mai előadásban. Elsőként a magyar gazdaságot érintő alkalmazkodási kényszerekről szeretnék néhány szót szólni, azután a reálgazdaság helyzetéről és az inflációs kilátásokról, a pénzügyi stabilitási kockázatokról és arról, hogy mit tehet ebben a helyzetben a monetáris politika.
Érdemes emlékeztetni itt az ország helyzetére, a válság előtti kiinduló helyzetre, amelyben a korábbi kiigazítás eredményeként gyenge belső kereslettel találkozott a magyar gazdaság, de a külső kereslet még mindig erős volt, a külső konjunktúra jó volt. A költségvetési hiány javuló pályán volt, de az állományi mutatók, az államadósság, a magánszektor devizakitettsége sebezhetőséget tükröztek. Ebben a helyzetben tört ki a globális válság, és ez azt a lábát ütötte ki a magyar gazdaságnak, ami a növekedést generálta, nevezetesen az exportot. A pénzügyi válság egyúttal felerősítette a befektetők kockázatkerülését, és szűkítette a számunkra rendelkezésre álló külső forrásokat. Azok a sebezhetőségi félelmek, amelyek már korábban is megmutatkoztak, effektív hatékony korlátokká váltak, és elérkezett az a pont, amikor amiről azt gondoltuk, hogy fenntarthatatlanná fog válni, az ténylegesen fenntarthatatlanná vált.
Csakhogy egy ábrát mutassak be ennek illusztrálására, ami a külső adósság növekedését és összetevőit tükrözi. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ez az ábra nem a teljes államadósságot mutatja, csak a külföld felé fennálló részét, de ebből is lehet látni, hogy az ország nettó külső adóssága meredeken emelkedett, és ebben a legnagyobb szerepet a bankrendszer külső eladósodása játszotta. Akkor, amikor egy ilyen sokk éri a magyar gazdaságot, mint érte a világgazdasági válság kapcsán, az minden szereplőt alkalmazkodásra kényszerít, a lakosságot, a vállalatokat, a bankokat és az államot is. Persze, nem mindegy, hogy ez az alkalmazkodás milyen körülmények között és milyen időhorizonton zajlik le, ez egy válságszerű, sokkos alkalmazkodás vagy egy hosszabb távú, kontrollált alkalmazkodás.
Az alkalmazkodás, ezt sokszor el szokták felejteni, a bankszektorban is fontos. A következő ábrán a banki hitel-betét arányokat mutatjuk be az eurórendszerben, a kelet-közép-európai országokban, Magyarországon és a balti országokban. Ez azt mutatja, hogy 100 forint betétre mennyi hitelt nyújtanak a bankok. Az látszik, hogy Magyarországon 100 forint betétre 150 forint hitelt nyújtanak, míg az eurózónában, illetve az egyéb kelet-közép-európai országokban 110-et. Ez úgy lehet, hogy a hitelezést nem betétből finanszírozzák, hanem pénzpiaci hitelekből, és alapvetően külföldi hitelekből. Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy ezeknek a külföldi hiteleknek az állományát a bankrendszer fokozatosan megpróbálja leépíteni és a hitel-betét arányt közelebb hozni a közép-európai régióhoz. Ezt úgy tudja megtenni, ha csökkenti a hitelállományát vagy növeli a betétállományát. Mind a kettőre látunk a magyar bankok körében példákat.
Az alkalmazkodásnak végül is az lesz az eredménye, hogy a nettó finanszírozási képesség nulla köré tendál, tehát gyakorlatilag bezárul a hiányunk, ezt a grafikon mutatja, ami vélhetően szerintünk 2011-re tud előállni. Ha csak recesszió lenne Magyarországon, akkor az lenne a logikus válasza a gazdaságpolitikának, beleértve a fiskális politikát és a monetáris politikát, hogy lazítson, simítsa az alkalmazkodást, tompítsa a visszaesést a gazdaságban. Nagyon sok ország példája mutatja, hogy ezt teszik, és ez is helyes. A mi helyzetünk azonban speciális, hiszen annyira túlköltekezett a költségvetés a jó időkben, hogy most, amikor szükséges lenne anticiklikus politikát folytatni, erre nincs lehetőség, prociklikus kiigazítást kell végrehajtani, olyan kiigazítást, ami rövid távon esetleg még mélyítheti is a recessziót, bár igaz, hogy hosszú távon hasznot hajt. Ebben a helyzetben a Valutaalap és az Európai Unió által biztosított hitelkeret azt segíti, hogy a szükségszerű alkalmazkodás kicsit könnyebb legyen, és kicsit hosszabb idő alatt tudjon végbemenni.
Ahogy a fiskális politika mozgástere korlátozott, sajnos ez a helyzet a monetáris politika mozgásterével is, mert a pénzügyi stabilitási szempontok miatt a monetáris lazítás nagyon kockázatos, sőt, olyan helyzet is előállhat, hogy a monetáris lazítás még tovább is mélyíti a recessziót. Miért? Azért, mert a magánszektorban van egy nagyon nagy devizahitel-állomány. Tessék elképzelni azt, ha a monetáris lazítás kapcsán az árfolyam gyengül, akkor a lakosságra nagyobb törlesztési teher hárul, és még akkor is, ha ezt rendben és időben fizetni is tudja, több erőforrást igényel, így kevesebbet tud fogyasztásra költeni, ez pedig a növekedést lassítja. A növekedésről úgy látjuk, hogy 2009-ig mély recesszió lesz, a 2010-es év a stabilitáshoz közelít, és 2011-től várható egy markánsabb növekedés. Ebbe azt is belekalkuláltuk, hogy úgy látjuk, 2010-től az Európai Unió országaiban és a világ egyéb országaiban talán már 2009 második felétől némi élénkülés lesz tapasztalható.
A másik oldalról, az infláció oldaláról: nagyon változó tényezők hatnak az inflációra. Vannak tényezők, amelyek az árak növekedésének irányába hatnak, és vannak, amelyek az árak csökkenésének irányába. Ennek eredőjeként azzal számolunk, hogy az adóintézkedésekkel szűrt infláció a teljes előrejelzési horizontunkon a cél alatt marad, viszont az elkövetkező egy évben az áfa és a jövedéki adó hatásai miatt az infláció rövid távon jelentősen meg fog emelkedni. De úgy gondoljuk, hogy azok a keresleti korlátok, amelyek a gazdaságban vannak, nagyon erősek ahhoz, hogy megakadályozzák, hogy a magasabb infláció velünk is maradjon 2010 második felétől kezdve. A finanszírozási oldalon komoly kockázatai voltak a magyar gazdaságnak. Egyrészt, hogy megáll a tőkeáramlás, másrészt, hogy a bankrendszer pénzügyi stabilitása meggyengül. Ennek érdekében a Nemzeti Bank, hogy ezeket a rossz kimeneteket elkerüljük, rengeteg intézkedést tett az elmúlt néhány hónapban. Ha a kérdések során szükség lesz rá, vissza fogok ezekre térni.
Inkább az aktuális helyzetről beszélnék. Úgy látjuk, hogy továbbra is nagyon sebezhető a magyar gazdaság, és ezen rövid távon nagyon nehéz, gyakorlatilag nem is lehet változtatni. Hiszen az állománymutatókon egyik évről a másikra nem nagyon lehet változtatni. Az adósságállomány magas szinten van, és a kiigazítás ellenére is hosszabb távon relatív magas szinten kell hogy maradjon. A másik oldalról azt látjuk, hogy a nemzetközi és regionális környezet valamelyest stabilizálódott, a kockázati étvágy emelkedett, a regionális devizák erősödtek, ennek ellenére a pénzügyi piacokon még látunk aggasztó jeleket. Az egyik ilyen, hogy az államháztartás piaci finanszírozása továbbra sem megoldott. Az állampapírpiac nem működik kielégítően, és a hazai kockázati felár az egyik legnagyobb a régióban. Ezen az ábrán megpróbáltuk összerakni azokat az országokat, amelyek kockázati felára valahogy hasonló a magyaréhoz. Ezzel azt próbáltuk illusztrálni, hogy a jegybanki alapkamat szintje ma sokkal inkább az ország kockázati megítélésével van összefüggésben, mintsem az infláció jelenlegi helyzetével, illetve várható jövőbeni alakulásával. A magyar jegybanki alapkamat durván benne van a középmezőnyben, azoknak az országoknak a középmezőnyében, amelyekkel minket a világ kockázati szempontból összehasonlíthatónak tart. Ha a szűkebb régiót vesszük ki ebből az országcsoportból - horvátok, románok - nagyjából ugyanolyan jegybanki alapkamattal rendelkeznek, mint Magyarország.
A másik oldalról azt látjuk, hogy a bankrendszer helyzete megfelelő, javult az elmúlt 6 hónapban, tőkeellátottságuk rendben van, hitelállományuk minősége azonban sajnos folyamatosan romlik, de nincs hirtelen leállás a hitelezésben. Egyrészt azért, mert a devizaforrásokat a bankrendszer képes volt megújítani, a háztartásoknak nyújtott devizahitel még mindig meghaladja a lejáratokat, és a vállalati hitelállományban sincs drasztikus visszaesés, legalábbis a statisztikai adatok erre nem utalnak. A bankok képesek voltak lejáró forrásaikat megújítani, október óta a bankok a külföldi forrásokat folyamatosan képesek voltak megújítani. Tehát nem igazak azok az elhangzott nézetek, hogy a bankrendszer forrást veszített, hogy a külföldiek kivonták volna a pénzüket az országból. A hitelállomány csökken, de nem jobban, mint a fejlett országok hitelállománya ugyanebben az időszakban. Azt is látjuk, hogy a bankrendszer hitelezésének ma már egyre kevésbé akadálya a likviditás szűke, ahogy ez a felmérés, amit itt illusztrációként bemutattunk, és amit rendszeresen végzünk a bankok körében, ezt igazolja. Sokkal inkább a gazdasági kilátások és a bankok kockázatviselő képessége az, ami gátja ma a banki hitelnyújtásnak. Itt bemutatható, hogyan romlik a bankok hitelportfóliója. Az látszik, hogy 2009 első negyedévében a portfólió 1,5 százalékára emelkedett az értékvesztés, mi úgy számolunk, hogy ez közel 3 százalékra fog felmenni az év hátralévő részében. Tehát egy nagyon markáns portfólióromlásra számítunk a továbbiakban is.
Mit tehet ebben a helyzetben a monetáris politika? Nyilván az árstabilitás veszélyeztetése nélkül meg kell próbálnia, hogy tompítsa a globális recesszió reálgazdaságra gyakorolt hatásait, meg kell próbálnia, hogy tompítsa a likviditási feszültségeket, és elérje, hogy a pénzügyi közvetítés stabilan működjön Magyarországon. Erre két eszköze van, alapvetően a kamatpolitika és egyéb, nem hagyományos eszközök. A kamatpolitikánál azt láttuk, hogy erős korlátokba ütköztünk az elmúlt hónapokban, hiszen egy alacsonyabb kamat és gyengébb árfolyam ugyan még nem veszélyeztetné inflációs célunkat, de azt mindenképpen el kell kerülni, hogy a magyar gazdaság instabilitáshoz vezető pályára kerüljön. Azt láttuk, hogy a stabilitási kockázatok nagyon szorosan összefüggtek az árfolyam-alakulással több szempontból is. Egyrészt az árfolyamgyengülés rontja a bankok portfólióját és ezzel a tőkemegfelelést. A gyors leértékelődés pedig, ahogy azt láttuk márciusban, a bankokkal szembeni bizalom gyengüléséhez is vezethet.
Sérülékenységünk még most is magas, és a kockázatvállalási hajlandóság ingadozásai nem jelezhetők pontosan előre. Ráadásul a kamatpolitika hatásmechanizmusa ebben a helyzetben, amiben vagyunk, sokkal nehezebben és bizonytalanabbul előrelátható, mint korábban. Általában azt szokták mondani, hogy a csökkenő kamat ösztönzőleg hathat a gazdaságra. A mai helyzetben számos más tényező van, ami ezt részben vagy egészben ellensúlyozza. Egyrészt a kamatcsökkentés árfolyam-leértékelődéssel jár általában, és az árfolyam-csatorna helyzete és ennek ereje és hatása nagyon bizonytalan. Bár rövid távon a gyengébb árfolyam javítja az exportra termelők helyzetét, de a háztartások eladósodása miatt a belső keresletet, ahogy korábban említettem, fékezheti, és a romló tőkehelyzet a bankoknál a hitelezés további visszafogására serkenthet. Tehát ellentmondásos a mai helyzetben a csökkenő kamat hatása az árfolyamra való hatása miatt.
Ebből következően a kamatpolitikának nagy figyelmet kell fordítani a pénzügyi stabilitási kockázatokra, és akkor tudunk érdemben kamatot csökkenteni, ha kockázati megítélésünk javulása tartóssá válik. Ez azért, azt kell mondjam, némi előrelépés ahhoz képest, amit a korábbiakban mondtunk, mert a korábbiakban jelentős javulásról és tartósságról beszéltünk, és most kezdünk eltolódni a tartósság felé. Elfogadjuk, értjük és látjuk azt, hogy az ország kockázati megítélése az elmúlt hónapokban javuló tendenciát mutat, összhangban a régió kockázati megítélésének javulásával. Amit nem tudunk megoldani kamatpolitikával, azt egyéb, nem hagyományos eszközökkel próbáljuk megoldani. Ezekről részletesen most nem szeretnék szólni, számos eszközt vezetett be a Nemzeti Bank, hitelfacilitásokat forintban, devizában. Ezzel próbáljuk egyrészt a bankrendszer likviditását serkenteni, másrészt valamelyest a hitelezés visszaesését gátolni.
Akkor lehet tehát csökkenteni a kamatot, ha tovább javul, tovább erősödik kockázati megítélésünk, ebben pedig szerepet játszhat a külső környezet javulása, a finanszírozási kockázatok mérséklődése - ebben nagyon fontos szerepük van a nemzetközi intézmények által biztosított hiteleknek -, továbbá a magyar gazdaság fundamentumainak javulása, a fiskális fenntarthatóság, a bankrendszer és a külső finanszírozhatóság javulása. Hogy ebben a helyzetben azért javulás van, egy ábrán próbáltuk bemutatni. A költségvetésben az elmúlt időszakban számos olyan intézkedésre került sor, amiről úgy gondoljuk, hogy hosszú távon a GDP-arányos államadósság markáns csökkenéséhez vezethetnek. Utalnék itt alapvetően azokra a strukturális intézkedésekre, amelyek megvalósításra kerültek az elmúlt 1-2 hónapban. Ez többek között a fiskális fenntarthatóságot jelentősen javítani tudja, és ez hozzájárulhat Magyarország kockázati megítélésnek javulásához.
Végezetül egy olyan kérdés, ami valószínűleg mindnyájunkat érdekel: mikor gondoljuk azt, hogy élénkülni fog a hitelezés Magyarországon. Ez nagyban függ a bankrendszer viselkedésétől. A likviditási korlát, ahogy említettem, ma már nem tűnik effektív korlátnak, rendelkeznek a bankok azokkal a finanszírozási forrásokkal, amelyek lehetővé tennék az ennél aktívabb hitelezést, azonban van egy alkalmazkodás, ahogy a prezentáció elején említettem. Visszafogják a hitelezést, mert a hiteleik nagyobb részét próbálják saját betétből finanszírozni, és csökken a kockázatvállalási hajlandóságuk. Tehát ebben kell átütésnek bekövetkezni, a kockázatvállalási hajlandóságnak és a nemzetközi környezetnek kell javulnia. Ebben a kamatpolitika viszonylag kevés szerepet tud játszani, de biztosíthatom önöket, amint úgy látjuk, hogy nem szükséges ezeknek a relatív magas kamatoknak a fenntartása, akkor lépni fogunk, mert értjük azt, hogy a gazdaságnak ahhoz, hogy több levegőhöz jusson, gyorsabban tudjon növekedni, alacsony kamatokra van szüksége. De ezt nem azon az áron szeretnénk meglépni, hogy ezzel gyengítsük a magyar bankrendszer és a magyar gazdaság stabilitását. Köszönöm szépen a figyelmüket, és ha bármilyen kérdésük lenne, szívesen állunk rendelkezésünkre.
ELNÖK: Köszönöm elnök úrnak a kiegészítést. Alelnök asszonyt, alelnök urat kérdezem, hogy kívánnak-e valamit hozzátenni. (Jelzésre.) Nem. Akkor a bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván kérdezni, véleményt mondani. Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Monetáris Politikai Vezetők! Bár ez egy rendszeres találkozási lehetőség, azt gondolom, mindannyian értjük azt, hogy van benne több szempontból is különlegesség vagy rendkívüliség. Hiszen a legutóbbi időben még csak a válság előszelei jelentek meg, illetve a hazai válság erősödésének időszakát éltük, ma pedig a recesszió nagyon súlyosan kiteljesedett és elmélyült. Ezért az első kérdésem a reálgazdasággal kapcsolatos, hiszen mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy akár az ország stabilitása, felemelkedése szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy a gazdaság milyen állapotban vészeli át ezt a válságot, és mindenütt arra törekszenek, hogy ennek a válságnak a munkanélküliség-növelő hatásait valamilyen szinten kordában tartsák.
Kérdezném, hogy a most napvilágot látott negyedéves adatok mennyire illeszkedtek a Nemzeti Bank várakozásaihoz. Ennek fényében az éves adatok megállják-e a helyüket? A második, harmadik negyedévben további rosszabbodásra számíthatunk-e? Mivel a tavalyi év utolsó negyedéve már rossz adatot produkált, akkor a bázis miatt esetleg az utolsó negyedévben a visszaesés mértéke csökkenni fog-e az MNB álláspontja szerint? Mert ha nem, akkor nyilván tarthatatlan az a várakozás, ami az éves 6,7 százalékra vonatkozik. Tehát hol tartunk a gödör aljához képest? Kijöttek az ipari termelési adatok is, a legutóbbi hónapban, az előző hónaphoz képest, egyértelműen nagyobb visszaesést produkált, a mezőgazdaságban pedig az aszályhelyzet megint csak azt valószínűsíti, hogy a visszaesés nagyobb lesz a vártnál. Mindezek fényében hogyan ítélik meg ezeket a folyamatokat?
A kormány és a kormányzó egy-másfél párt azt hirdeti, hogy jövőre több lesz az emberek pénze, ami ellentmondásban van azzal a konvergenciaprogramban található előrejelzéssel, amely szerint a jövő évben 1,6 százalékkal csökkenni fog a lakossági reáljövedelem. Akkor most mi a helyzet ezzel? Az 1,6 százalék nem is 0,2 százalék, az a reáljövedelmek szintjén érzékelhető és markáns adat. Az ez évi első negyedéves reáljövedelmek is drámai adatot mutattak, hiszen a csökkenés nagyobb volt a vártnál, a fogyasztáscsökkenés pedig a rendszerváltás óta nem látott mértékű. A bankok nem hiteleznek. Megmondom őszintén, engem nem elégített ki az a slide, amit itt láttam, egyébként is nehéz eligazodni egy ilyen 20 slide-os, slide-onként 4-5-6 francia bekezdést tartalmazó adatsorban. Jó lett volna, a munkát könnyítendő, ha ezeket papíron is láthatjuk, mert így nehéz érdemi vitát folytatni. Azt tapasztaljuk mi, országgyűlési képviselők is, akik a gazdasággal szoros kapcsolatot tartunk, hogy a bankok nem hiteleznek, folyamatosan szűkítik a hitelkereteket, vonják meg a hitellehetőségeket a hazai gazdasági szereplőktől, ami nyilván tovább mélyíti a válságot. Hiszen a hitelezés visszafogása a gazdasági szereplők pozícióvesztésével és az elbocsátások ösztönzésével egyenértékű.
Az, hogy ez nagyban függ a bankok viselkedésétől, már ne haragudjon, de tautologikus megjegyzés. Ezzel nem lehet mit kezdeni. Nyilván függ a bankok viselkedésétől a hitelezési hajlandóság, mivel ők hiteleznek, ha mondjuk a Providentet, az unokatestvért, a szomszédot és a rokon leválasztjuk a hitelezési tevékenységről. Ez nem kielégítő, mint ahogy az sem, hogy a Magyar Nemzeti Bank széttárja a karját, és azt mondja, hogy nagyon szűk a lehetősége, és a kamatpolitika szerinte igazából nem hat. Ezzel nem értek teljes mértékben egyet. Ezek a pénzek zömében a Nemzeti Banknál landolnak, nem az ügyfeleknél. A kereskedelmi bankok a Nemzeti Bankhoz fordulnak a likvid pénzeszközeikkel, ilyenformán a Nemzeti Banknak több ágon is szoros kötődése van a folyamatokhoz.
Mivel a múlt héten elkezdődött egy szerencsétlen vita az elnök úr magánvagyonának befektetési politikáját illetően, azt gondolom, nem lehet elszigetelni ezt a mai üléstől. Jó lenne, ha ezek az ügyek minél hamarabb lezárulnának, és olyan válaszok születnének, amelyek nem további kérdéseket szülnek, nem feszültséget, bizalmatlanságot generálnak, hanem megnyugtatóan lezárnak bizonyos, még megválaszolatlan kérdéseket. Ezért kérdezném a következőt. Mindannyian tudjuk nagyon jól, hogy a transzparencia az egyik legfontosabb gazdasági kulcsszó. Ez minden vonatkozásban igaz, a gazdaságpolitikára, egy cég működésére és egy politikus vagy közszereplő dolgaira is. Nem hallottunk semmit arról, hogy ennek a külföldön lévő, ön által tulajdonolt cégnek mi a tevékenysége. Itt az összeférhetetlenség nyilvánvalóan a pénzpiaci típusú mozgásokban jelenhet meg. Ha ez nem ilyen típusú, akkor világossá válik, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöki funkciójával vagy a monetáris tanácsi tagsággal nincs összefüggésben. A cégnek vannak-e olyan kapcsolatai, amelyek tőkepiaci műveletek szereplőivel való kapcsolatokat jelent? Mert itt nemcsak közvetlen, hanem közvetett formában is fennállhatnak vitatott vagy kérdéses tranzakciók.
A harmadik téma a fogyasztáshoz kapcsolódik. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarország rövid távú válságán túlmenően a mélyebb, igazi strukturális probléma a foglalkoztatás rendkívüli alacsony szintjéből fakad. A nagy kérdés az számomra, hogy a kormány válságkezelő programja vajon ezt mennyire tekinti kulcskérdésnek, és a kormány úgynevezett válságkezelése a fogyasztás szempontjából hogyan hat. Hogyan ítéli meg ezt a tevékenységet, különös tekintettel olyan ágazatokra, mit például az üdülési csekk adókedvezményének megszüntetése, és most nem akarok ágazati lobbikba belemenni, de ez az egész turizmus fogyasztására hat, vagy az őstermelőket érintő változások nyilvánvalóan nagyon sok ember fogyasztási viszonyára hatnak? Azt látom, hogy ezzel kapcsolatban vannak ellentmondások. A Magyar Nemzeti Bank nemrég egy csomagot állított össze, amelyben azt prognosztizálja, vagy azt nevezi meg igényként, hogy a 10 százalékos lemaradást az aktivitás szintjén öt év alatt behozza. A kormány intézkedései mennyire mutatnak ebbe az irányba? Mennyire konformak ezzel a célkitűzéssel? Köszönöm szépen, elnök úr, és várnám a válaszokat.
ELNÖK: Az eddig gyakorlatnak megfelelően a kormányoldalról is szót adok egy képviselőnek a válaszok előtt, azután folytatjuk a kérdéseket. Kékesi Tibor jelentkezett.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alelnökök! A felvezetőben több olyan szempontot is megvilágított elnök úr, hogy a Nemzeti Bank milyen kérdésekben érez és lát felelősséget. Tehát a jegybanktörvényben rögzített módon az árstabilitásért érez felelősséget. Elnök úr jelezte, hogy az árfolyam olyan felelősségi kör, amelyben szerepet vállal. Éreztem egy jelentős aggodalmat is, tehát van egyfajta felelősség a pénzügyi közvetítői rendszer stabilitása tekintetében is. ugyanakkor azt kevésbé hallottam kifejteni elnök úr részéről, ha egyértelmű akarok lenni, akkor nem hallottam kifejteni, hogy az elsődleges cél sérelme nélkül a gazdaságpolitikát miképpen kívánja a jegybank segíteni, vagy miképpen tette ezt eddig. Itt nem azokra a most nem ismertethető egyéb monetáris eszközökre vagyok kíváncsi, hanem általában ebben a tekintetben a gazdaságpolitikát hogyan kívánja segíteni a jegybank. Itt persze mindig nagy kérdés, hogy bírálhatjuk-e a monetáris politikát. Különösen egy politikus. Mert az újságírók szokták. Azt gondolom, hogy ha másért nem, közvetítenünk kell azokat az adott esetben nem is szakértők által hozzánk eljuttatott véleményeket, amelyek a mindennapi nehézségeket integrálják és próbálják meg egy kicsit szakmaibb köntösben, egy kicsit hozzáértőbben megfogalmazni.
Abból indulnék ki, hogy az hangzott el, hogy nincs, nem látunk veszélyt arra, hogy az árstabilitás megrendüljön. Tehát ez veszély nincs. Ezt úgy értem, hogy az infláció, illetve az inflációs cél elérésének ma nincs olyan kockázata, amit itt ki kellett volna domborítani. Ha ez nincs, akkor úgy gondolom, van terepe annak, hogy más lépések történjenek, például a gazdaságpolitika erősítése, segítése céljából. Az elhangzottak alapján azt érzékelem, hogy kicsit mintha összecsúszott volna egyfajta statikus, a jelen állapotokat nyugtázó szemlélet és a dinamikus, az eddigi folyamatokból a most kalkulálható jövőbeli események valószínűsítése, hogy milyen, akár a gazdaság, akár a költségvetési politikai hatásai milyen produktumokat fognak létrehozni, milyen számokat fognak kiteljesíteni. Úgy látom, ha akár az elmúlt 50 napra nyúlunk vissza, hogy fokozatosan és határozottan javult Magyarország kockázata. A kockázati felár-biztosításnál megjelenő számok legalábbis erre engednek következtetni. Nem azt mondom, hogy ez már jó szám, csak javult és elég markánsan, tehát ez mindenképpen pozitív tendencia.
Láttuk azt, hogy az árfolyam tekintetében a durván 50 nappal ezelőtti árfolyamhoz képest, ha az eurót vesszük, bár majdnem mindegyik devizát ideszámíthatjuk, bár eltérő mértékben, de jelentős mértékű javulás van. Ha az eurót vesszük, 317 forintról éppen most 277 forintra ment le az euró. Nézhetjük a tőzsdét, ami koncentrált piac. Ott egy 9 ezer pontos szinthez képest most egy 15 ezer pontos szint méri a tőzsde likviditását és tőzsde iránti bizalmat a magyar vállalkozásokban, ez lehet akár pénzintézet, akár a termelő szféra, akár a szolgáltató szféra. Bár erről szólt elnök úr, nézhetjük az állampapírpiacot. Most nem is a hosszabb távú államkötvényekről, hanem a diszkont kincstárjegyekről beszélnék, mert azok kamatai mérhetők a leggyakrabban, tendenciajelleggel a legjobban. Azon kívül, hogy már van valamilyen likviditás ezen a piacon, még ha törékeny is, és nem az, amihez hozzászoktunk, mindenképpen egy jelzés. Azt is jelzésnek látom, hogy a legutóbbi ismereteim szerint 9-9,3 százalék között vették meg a 3-6 hónapos diszkont kincstárjegyeket, ami már részben, sőt, ebben a tekintetben egészében a mai jegybanki alapkamat alatt található meg. Itt mindenképpen azt szeretném jelezni, hogy van egy tendencia, amit dinamikusan figyelembe kellene venni a monetáris politika szintjén. Éppen azért azt gondolom, talán ebből le lehetne vonni egy olyan következtetést, hogy nem feltétlenül érzékelhető, de látható reakciókat kellene a monetáris politikának is adnia erre.
A másik ilyen kérdéskör, szintén erre fogok kilyukadni, tehát olyan nagy újdonság nem lesz, az, hogy milyen viszonylatban van a költségvetési, a financiális politika és a monetáris politika. Elnök úr azt mondta, hogy korábban két megjegyzése volt, az egyik, hogy jelentős javulás legyen, a másik, hogy ez a javulás tartós legyen. Most már elismerte, hogy jelentős javulás van, a tartósság a kérdés. Nos, ha a feladat nagyobbik vagy kisebbik részét teljesülni látjuk, nem tudom, melyik, akkor mi a reakció erre a monetáris politika részéről? Úgy kérdezném meg, hogy miért nincs reakció a monetáris politika részéről. Elfogadtunk a jegybank egyetértésével, támogatásával, eredendően kezdeményezésével, hiszen a szándéklevelet a jegybank is ellenjegyezte, aláírta, egy, a pénzügyi közvetítői szférát segítő, az állam által nyújtott forrásallokációs mechanizmust. Ezt több pénzintézet részben tőke, részben hitel vagy más egyéb formában igénybe vette. Értettem a problémát, ugyanakkor szomorúan érzékelem, hogy a jegybank ehhez mintegy támasztékot ad azzal, hogy a jegybanki alapkamat környéki, esetleg azt meghaladó mértékű, tulajdonképpen stabil befektetést ad ezeknek a pénzintézeteknek, hogy az így megkapott pénzt nála helyezik el, és még olyan értelemben se legyen erre vonatkozóan kényszer, hogy legalább a pénzintézet valami kockázatot vállaljon a tekintetben, hogy erre a kamatra szert tudjon tenni.
Abban is bizonyos ellentmondást érzékelek, bár ez talán túlságosan nagy ívű következtetés, ahogy magáért az alaptámogatásért, amiből a többletlikviditás egy része származik, az állam kamatot fizet, majd nyilván az állam is fog persze kamatot kapni, ugyanakkor a pénzintézetek, elhelyezve a jegybankban ennek a pénznek egy részét, jelentős kamatokat kapnak. Ha ez a jegybanknál összességében vagy év végén veszteséget fog eredményezni, akkor ugyanúgy az államnak kell ezt a veszteséget kipótolnia. Ebben látok egy másodlagos kockázatot is. És a bankok viselkedését nyilván az határozza meg, hogy ha vannak ilyen lehetőségek, feltételek, akkor a kevésbé kockázatos, a biztonságosabb megoldást választják. Ők is a részvényeseikért dolgoznak, az ő érdekeikért, nyilván ezeket a megoldásokat választják, mint a magasabb kockázatokat hordozókat.
Azt hiszem, a kérdéseim és megjegyzéseim világosak voltak, ha elnök úr segítene ezek megértésében, megköszönném, de mindenképpen egy kicsit biztatóbb válaszokat várnék a jövőre nézvést a megoldások elérése érdekében. Köszönöm a szót.
ELNÖK: Parancsoljon, elnök úr. Most megadnám a lehetőséget a válaszra, és ha lesz majd további kérdés, akkor folytatjuk.
SIMOR ANDRÁS, a Magyar Nemzeti Bank elnöke: Az első kérdésre Karvalits alelnök úr fog válaszolni.
KARVALITS FERENC, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke: Való igaz, hogy az idei évet tekintjük a gazdasági recesszió legmélyebb periódusának. A beérkezett adatok azt mutatják, hogy az előrejelzésünknek megfelelően az első negyedév az, amikor negyedév/negyedév alatt a legnagyobb visszaesés várható. Az év/év alapon a harmadik negyedév lesz az az érték, ahol a legmélyebb pontot fogjuk elérni, ez valamivel 7 százaléknál kisebb növekedés-visszaesést jelent. Az eddig beérkezett adatok alapvetően azt a pályát mutatják, amivel számoltuk, valóban van az utolsó hónapban 1-2 olyan adat, ami még ezen is túlmutat, de összességében azt gondoljuk, hogy az utolsó, májusi forecastunkat irányadónak tekinthetjük. A régiós, illetve európai adatok valamivel rosszabbak voltak, mint azt az adott országok prognosztizálták, ellenben mi az előrejelzésünkben egy mély és elhúzódó európai recesszióval számoltunk. Összességében az előrejelzésünk azt feltételezi, hogy még 2010-ben is visszaeséssel kell számolnunk.
Ebben az időszakban valóban negatív lesz még a háztartások fogyasztása is. Ennek az az oka, hogy bár a bruttó bérekhez képest a háztartásoknál maradó nettó bér növekedni fog, reálértékben a háztartások rendelkezésére álló jövedelem nem fog bővülni még 2010-ben sem. Ez részben a juttatások miatt, részben az átmenetileg megugró infláció miatt van így. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy 2010 második felétől a headline infláció csökkenésével a háztartások rendelkezésére álló jövedelem már pozitívba fordul. Tehát 2010 második felében és 2011-ben azt az élénkülést, amit látunk, a növekedés jelentősebb megugrását részben éppen a háztartások fogyasztása a rendelkezésre álló belföldi jövedelem reálértelemben való emelkedése fogja okozni. De ez alapvetően a 2011-es növekedési számokban lesz látható.
Ami a munkaerő-piaci kérdést illeti. Valóban, az elemzéseink rámutatnak arra, hogy milyen feszültségek és problémák vannak regionális összehasonlításban az európai munkaerő-piaci kondíciókhoz képest a magyar piacon. E tekintetben azt mondhatjuk, hogy a kormányzati intézkedések egyértelműen abba az irányba mutatnak, olyan strukturális intézkedéseket látunk, amelyek a munkaerő-piaci aktivitást ösztönzik. A kormányzat lépései abba az irányba hatnak, hogy az a különbség, ami a régióval szemben lemaradást mutat, nálunk csökkenjen.
KIRÁLY JÚLIA, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke: A vállalati hitelek visszaesése aggasztja a Magyar Nemzeti Bankot. Ezért az volt az egyik legfőbb üzenete az idei stabilitási jelentésünknek, hogy a vállalati hitelek csökkenése és ezzel párhuzamosan a vállalati portfóliók nem fizető részének növekedése, a portfólió romlása olyan jelenség, amelynek a gyökere maga a gazdasági recesszió. Viszont ha ez a folyamat erősödik, azzal a gazdasági recesszió is mélyül. Több kiadványunkban, több jelentésünkben megfogalmaztuk, hogy minden rendelkezésre álló eszközünkkel, együttműködve más hatóságokkal, szeretnénk ezeket a folyamatokat mérsékelni. Ugyanakkor azt tisztán látni kell, hogy a vállalati hitelezés növekedési ütemének csökkenése, a vállalatok hitelhez jutásának mérséklődése egyik oldalon a hitelkereslet visszaeséséből adódik azáltal, hogy elhalasztanak beruházásokat, elhalasztanak induló projekteket, a keresletük is csökken. Ugyanakkor valóban fennáll a hitelkínálat mérséklődése a másik oldalon. A vállalati hitelezők körében, a bankok körében végzett felmérésünk eredménye, ami éppen a múlt héten került fel a honlapunkra, valóban azt mutatta, hogy miként Európában és a tengerentúlon, szigorodik a hitelhez jutás feltételrendszere. Ez a bankok részéről természetes válasz a recesszióra és a romló portfólióra, tehát magasabb a kockázatelutasító hajlandóságuk, megnövekedett a kockázati averziójuk, igyekeznek mérsékelni a kockázattal súlyozott eszközállományukat éppen annak érdekében, hogy tőkemegfelelésüket, solvent-jüket, biztonságukat fokozzák a stabil jövőbeni működés érdekében.
A kockázati averzió, a kockázatelutasítás növekedése nemcsak a szigorodó feltételekben, hanem az emelkedő kockázati felárakban is tükröződik. Vizsgálataink szerint jelenleg a kis- és középvállalkozások számára elérhető kamatok majdnem kisebb része a bank forrásköltsége, amit meghatároz a jegybanki alapkamat, aminek nagyobb része az a kockázati felár, amit a bankok a recesszió következtében kialakított kockázati felára jelent. A forráshoz jutást valóban tudja biztosítani a Magyar Nemzeti Bank, mint ahogy eddig is megtette. A bankoknak, a hitelezési vezetők körében végzett felmérés szerint, nincs jelen pillanatban likviditási problémájuk, forrásproblémájuk. Van kockázatifelár-problémájuk, amire választ a Nemzeti Bank nem tud adni, ez meghatározóan az a kérdés, hogy ki és milyen mértékű garanciát tud vállalni ezekre a portfóliókra. Ennyit tudtunk tenni, hogy a Magyar Fejlesztési Bank számára hozzáférhető állami hitelt, ami az IMF-csomag részeként került folyósításra a Magyar Fejlesztési Bank részére, a Magyar Nemzeti Bank is támogatta, hiszen ezek a hitelek, amelyek a Garantiqa Rt. garanciájával a kis- és középvállalkozási hitelek növelésére fordíthatók, nem kerülnek vissza a Magyar Nemzeti Bankba. Ugyanígy a többi nagybanki hitelnyújtás, aminek a Magyar Nemzeti Bank szintén támogatója volt, állami hitel, olyan feltételekkel került kiadásra, hogy ezek a bankok vállalták vállalati hitel-portfóliójuk növelését.
A Magyar Nemzeti Bank a saját eszközeivel a saját kompetenciájában kiegészítette ezeket az állami intézkedéseket. Az a hosszú lejáratú forrás, ami ma a bankok rendelkezésére áll a Magyar Nemzeti Banktól, relatíve a Magyar Nemzeti Bank rövid lejáratú forrásbiztosítását meghaladó lejáratú, 6 hónapos hitel. Azzal a feltétellel juthattak hozzá a kereskedelmi bankok, és szinte valamennyi nagy kereskedelmi bank megkötötte az erre vonatkozó megállapodást, hogy vállalják vállalati hitelállományuk szinten tartását, növelését. Úgy gondolom, hogy ezek a lépések igazolják azt, hogy a Nemzeti Bank felelősséget érez Magyarország vállalati hitelezéséért, ami megítélésünk szerint is a recesszió mérséklésének, a további visszaesés megakadályozásának egyik záloga. Köszönöm szépen.
SIMOR ANDRÁS, a Magyar Nemzeti Bank elnöke: Két kérdésre szeretnék reagálni. Először a személyes kérdésre. Azt gondolom, hogy ebben az ügyben mind a parlament plenáris ülésén, mind a sajtó előtt megnyilvánultam, és Mádi képviselő úr kérdéseinek mindegyikére választ adtam. A sajtóban is olvashatók ezek a válaszok. Illetve ami az úgymond összeférhetetlenséget érinti: amikor ez az ügy felmerült, az első dolog volt, hogy felkértem a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságát, hogy vizsgálja meg ezt a kérdést. Megvizsgálták, döntöttek, és teljesen egyértelműen azt mondták, hogy nincs összeférhetetlenség a tevékenységek között. Egyébként azt is mondtam, hogy ennek a cégnek a működés tevékenységét felfüggesztettem, nyilvánvalóan a cégben pénz van, ez a pénz be van fektetve, a befektetési döntéseket nem én hozom. Annyit azért hozzátennék, hogy ez a költségvetési bizottsági ülés alapvetően a monetáris politikával kell hogy foglalkozzon, ennél többet erről az ügyről nem szeretnék itt mondani.
Viszont van egy rendkívül fontos kérdés, amit Kékesi képviselő úr feltett, nevezetesen a kamat kérdése. Király Júlia alelnök asszony éppen az előbb fejtette ki, miként érez felelősséget a Nemzeti Bank a tekintetben, hogy segítse a gazdaságpolitikát. Amikor olyan eszközöket próbálunk bevezetni, hogy azok a bankok kapnak hosszabb lejáratú hitelt, amelyek vállalják, hogy a vállalati hitelállományukat nem csökkentik, az nagyon nem tradicionális jegybanki magatartás. Nem nagyon ismerek még egy olyan jegybankot a világban, amelyik ilyen feltétellel adott volna hitelt. A jegybankok ezt nem szokták megtenni. Mi pontosan azért tettük meg, hogy valahogy segítsük azt, hogy azok jussanak pénzhez ebből a hitelkeretből, akik többet tesznek a magyar gazdaság érdekében.
A másik kérdés. Messzemenően egyetértek Kékesi képviselő úr azon véleményével, hogy itt van javulás. Mi is azt mondjuk, hogy van javulás. Az állampapírpiac kérdésében talán nem egyezik a véleményünk, ott nem nagyon látjuk még a javulási tendenciát, különösen, hogy a hozamok lejjebb jöttek. De ami a likviditást, a forgalmat, a másodpiaci aktivitást illeti, ott igazából nem érzékeljük a javulást, és ebben kellene nyilván előrelépésnek történnie. Amikor azt mondjuk, hogy jelentős és tartós javulásra van szükség, akkor lehet, hogy félreérthető voltam, a költségvetési politikáról nyilatkoztunk, Magyarország kockázati megítéléséről. Azt gondoljuk, hogy jelentős javulás történt, ebben egyetértünk. De nem vagyunk bizonyosak ennek tartósságában. Ez az, amit kiemelten próbálunk figyelni, hogy mennyire tartós ez a folyamat. Hiszen önök is megfigyelhették azt az elmúlt néhány hónapban, hogy milyen hektikusan alakulnak a piacok, a tőzsdék, az árfolyamok, a kamatok. Nagyon szerencsétlen lenne az, ha a Magyar Nemzeti Bank olyan helyzetben kezdene bele egy kamatcsökkentésbe, amit 2-3 hét, 1 hónap múlva a piac nem igazol vissza. Nekünk az a felelős magatartásunk, ha úgy haladunk előre, ahogy meggyőződünk ezeknek a folyamatoknak a tartósságáról. Köszönöm szépen. Azt hiszem, megpróbáltunk válaszolni a kérdésekre. Ha valami kimaradt volna, akkor természetesen pótoljuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Babák Mihály következik, utána pedig Kovács Tibor.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szólás lehetőségét. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Szeretnék feltenni néhány kérdést. Olvasom az önök inflációs jelentését, amely 2009. május 26-án kelt. Mádi képviselőtársam már utalt erre az inflációs jelentésre. Ebben azt olvasom, hogy a lakossági reáljövedelem 2009-ben csökken 4,3 százalékkal, ugyanakkor 2010-re 1,6 százalékot jelez. Ezt ugyan keveslem, de nyilvánvalóan az önök szakértelmét tisztelettel tudomásul veszem. A kérdés az számomra, hogy a Magyar Köztársaság kormánya különböző okok miatt, többek között a pénzügyminiszter és a miniszterelnök olyan propagandát végez, hogy több tízezer forinttal több marad az emberek zsebében 2010-ben. Ennek azt a veszélyét látom, ha ez tovább így folytatódik, ezért kérdezem az ön véleményét is, hogy a lakosság eladósodik. Esetleg hurráoptimizmus vesz rajta erőt, és úgy gondolja, hogy több pénze lesz, holott továbbra is kevesebb lesz a reáljövedelme, és netalán tán meggondolatlan és megfontolatlan adósságba keveredik. Szeretném kérni, ha szólna Oszkó úrnak, hogy ezt ne folytassa, mert kellemetlen folyamatokat indíthat el, és a lakosságot félrevezeti. Nem a költekezés évei jönnek most, 2009-ben sem, sőt, úgy látom, 2010-ben sem. Mi több, 2011-ben sem a költekezés és a lakossági hitelfelvétel időszaka jön el.
A második kérdésem és kérésem. Lehet, hogy nem tudom önt pontosan idézni, de azt mondta valahol, hogy a jelenlegi kormány megszorításai mélyítik a válságot. Szeretném, ha ezt kifejtené ezt.
A következő kérdésem kicsit személyes jellegű lenne. Hadd mondjam el azt, hogy a költségvetési bizottságban a képviselők bármilyen kérdést feltehetnek, önnek pedig szíve joga, hogy válaszol vagy nem válaszol a kérdésre. Az imént Mádi László képviselőtársamnak azt mondta, hogy mindenre válaszolt, de én úgy gondolom, mégsem tette ezt. Ha megengedi, ezzel kapcsolatban az első kérdésem az lenne az ön jövedelmi nyilatkozatát elolvasva, amely szerint a havi adóköteles jövedelme 7,8 millió forint, kicsit meglepődéssel olvasom azt, hogy a Zeneakadámián a gazdasági tanács elnöke, és további havi 1 millió forint jövedelemmel bír. Ne vegye kisstílűségnek, nem ez a szándékom, de úgy gondolom, hogy a Nemzeti Bankról szóló törvény ugyan ezt nem tiltja, ugyanakkor kimondja, hogy a monetáris tanács tagja nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője. Valójában a zeneakadémiai gazdasági tanács elnöki tiszte afféle vezetői tisztséget jelent, úgy gondolom, hiszen gazdasági döntéseket hoznak. Nem fontolná meg ezt a kérdést? Vagy szükség van a havi 1 millió forint jövedelemre? Ne vegye tiszteletlenségnek.
A következő kérdésem az lenne, és lehet, hogy elutasítás lesz a válasz, de meg kell kérdeznem, mert a lakosságot foglalkoztatja az ön jövedelme mellett az ön adózása is. Mekkora összegű jövedelemre tett szert külföldi cégekből az elmúlt 2 évben, és ebből százalékosan mekkora összeget fizetett adóként a magyar költségvetésnek. Köszönöm a kérdezés lehetőségét.
ELNÖK: Kovács Tibor következik.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Gondolom vagy remélem, hogy a jegybank vezetése nem veszi az itt elhangzottakat a jegybank függetlensége elleni támadásnak, de nekünk, képviselőknek lehet esetleg más véleményünk bizonyos dolgokról. Talán egy-másfél évvel ezelőtt volt a legutóbbi meghallgatás a bizottságban. Akkor is fogalmaztunk meg kritikát a kamatpolitikával kapcsolatban, és kifejtettük azt az álláspontot, hogy ez talán olyan hihetetlenül erős forintárfolyamot eredményezett, ami az exportlehetőségeinket jelentősen korlátozta. Ezt egyébként alátámasztják a mostani adatok, hiszen az év/év viszonylatában az exportegyenleg közel 1 milliárd eurót ér el a korábbi időszak 300 milliójához képest, tehát még egy válságidőszakban is jelentőse van annak, hogy milyen a forintárfolyam.
Az inflációra vonatkozóan vannak bizonyos prognózisok, hogy a kormány meghozott áfa- és jövedékiadó-emelési lépései esetleg hogyan járulnak hozzá az infláció növekedéséhez. Az áfát nem vitatom, a jövedéki adót, amit megjegyzett elnök úr, viszont vitatom. Azért vitatom, mert az elmúlt időszakban az energiaárak olyan mértékű ingadozását tapasztalhattuk, hogy a jövedéki adó változtatásához képest, ami 6-10 forintos növekedést eredményez, két-háromszoros vagy akár négyszeres változások is voltak a piaci árakban az üzemanyagok tekintetében, sőt, kút/kút viszonylatban is volt 10-15 forintnyi árkülönbség. Tehát arról beszélni, hogy a jövedéki adó emelése bizonytalan viszonyok között inflációt generál, ennek sok alapját nem látom.
Egyébként is kérdéses, hogy a jelenleg prognosztizálható 3,5 százalék körüli infláció mellett mi indokol egy 5-6 százalék körüli reálkamatot, amikor a jegybanki alapkamatról beszélünk. Szakmailag jó lenne, ha megmagyaráznák, hogy mi indokolja ezt, összehasonlítva a környező országok reálkamataival, jegybanki alapkamataival. Amit korábban is vitattunk, hogy ez a kamatpolitika erőteljesen hozzájárult ahhoz, hogy a magyar lakosság, de nemcsak a magyar lakosság, hanem valamennyi gazdasági társaság az elmúlt években a hiteleit euróban, svájci frankban vagy hasonló devizában vette fel. Úgy gondolom, hogy ez a folyamat most újra elindul, és ma is, a válság időszakában is a hitelfelvevők nem forintban veszik fel a hiteleiket, függetlenül az árfolyam-kockázattól, amit most itt megtapasztalhattak, hanem továbbra is devizában, pontosan azért, mert bolond lenne bárki is több kamatot fizetni a forintért, mint amennyit a devizáért fizetnie kell. Ez még inkább alátámasztja azt, hogy indokolatlan ez a kamat.
Nem beszélve arról, hogy amikor tavaly októberben bejelentették a 300 bázispontos emelést, amit utólag ne vitassunk, nem tudjuk igazából, hogy mi történt volna, ha nem ennyi lett volna, hanem kevesebb, akkor az hangzott el, hogy amilyen hirtelen megtörténik az emelés, a bank igyekszik olyan ütemben, ahogy a helyzet változik, ezeket a kamatokat csökkenteni. Ez most nem látszik. A szándék sem nagyon látszik. Remélem, nem akarom ezt mondani, de remélem, hogy ez nem azért van, mert a Monetáris Tanács elbizonytalanodott. Azt nem akarom mondani, hogy gyáva, de elbizonytalanodott, hogy ha lépne, mi történne, és ezért a " ha nem csinálunk semmit, akkor nagy bajt nem okozunk" filozófiával az elmúlt hónapokban nem nyúlt ezekhez a kamatokhoz. Remélem, hogy nem erről szól a történet, mert ez azért nagyon-nagyon sok pénzébe kerül a magyar adófizetőknek. Ugyanis mi a költségvetési viták során 1-2 milliárdokról beszélünk. De ha a jegybanki alapkamat, mondjuk 1 százalékkal kevesebb lenne, mint most, akkor az már százmilliárdos nagyságrendű kiadáscsökkentést eredményezhet. A kettő nincs pariban egymással. Mi "megöljük" egymást 1-2 milliárd kiadáscsökkentésért, ugyanakkor ilyen döntések százmilliárdokat jelentenek. Ez e problémánk, ezt kell megmagyaráznunk az állampolgároknak, hogy hogy van az, hogy tőlük a 60 forintokat, a 100 forintokat el akarja venni a kormány az adómódosításokkal, ugyanakkor nagyságrendekkel nagyobb pénzek takaríthatóak meg, ha ezek a lépések megtörténnek. Szakmailag győzzenek meg bennünket arról, hogy önöknek igazuk van, mert most úgy látom, hogy ebben nagy a bizonytalanság. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tállai András következik.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon röviden négy jól körülhatárolt kérdést szeretnék feltenni. Az egyik kapcsolódik Kovács Tibor képviselő úr kérdéséhez. Hogyan látja elnök úr, hogy a tavaly október 22-ei döntés így, háromnegyed év távlatában utólag igazolható döntés, jó döntés volt? Hiszen alapvetően meghatározta a magyar gazdaság, a magyar költségvetés további sorsát a kamatemelés következtében bekövetkező árfolyam-ingadozások miatt.
A másik konkrét kérdésem. Ön hogyan látja, Magyarország feje fölül elhárult-e már az a veszély, hogy esetleg bekövetkezik egy államcsőd? Mert egyes elemzők szerint még nem hárult el teljes egészében ennek veszélye. Nem biztos, hogy az IMF feltételeit minden negyedév végére pontosan teljesíteni tudja az ország, és akkor bármi történhet. Engem érdekelne, hogy az ön szemszögéből ez hogyan alakulhat.
A harmadik, és ezt a kérdést feltettem a legutóbbi meghallgatásán is, az euró bevezetésének kérdése. Akkor azt mondta, hogy 2009-ben fognak erről dönteni, valószínűleg szeptemberben fog napirendre kerülni. Azóta új kormány van, új miniszterelnök van, csak a jegybank elnöke régi. Szeretném tudni, hogy az euró bevezetésének ütemezése ön szerint változatlan marad-e? A céldátum meghatározása tartható-e ebben az évben?
Végül, ne haragudjon meg, de mégis csak szeretnék visszatérni a befektetésére. Azt mondta, hogy már nem szeretne a bizottság előtt válaszolni erre, de mégis rákérdeznék, mert valami mégsem stimmel ebben a dologban. Hiszen ha ön ezt csak összeférhetetlenségi szempontból vizsgáltatta meg, és azt mondja, hogy nincs semmi probléma, akkor nem értem, hogy miért kellett a cég működését leállítani. Nem értem, hogy miért kell most azt értékesíteni. Ha pedig önből ez esetleg erkölcsi kérdéseket is felvetett, akkor az a kérdésem, hogy miért az a következménye, hogy a befektetések esnek áldozatul. Gondolt-e esetleg arra, hogy ennek a munkájára, a beosztására is hatással kell lennie? Konkrétan szeretném megkérdezni, megfordult-e a fejében, hogy emiatt ön lemond a pozíciójáról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Abba az utcába nem mennék bele, amibe, most már látszik, hogy az ellenzéki képviselők nyilván tudatosan mennek bele. Azaz kis szakmai kérdések után arra térnek rá, ami most már napok óta téma, a médián keresztül is. Ezt a játékot most itt, a bizottsági ülésen is űzik. Nem hiszem, hogy ez most szerencsés. A plenáris ülésen ezzel kapcsolatban elhangzott elnök úr válasza. Természetesen szíve joga mindenkinek, hogy mennyire veszi személyeskedőre a mai meghallgatást. Ebbe az utcába nem mennék bele tudatosan.
Gyakorlatilag két kérdést szeretnék érinteni. De ezt megelőzően azt mindenképpen rögzíteni kell, hogy bár elnök úr a vetítés során néhány slide-ot átlépett, amelyek azt mutatják, hogy bizony 2008 októberétől kezdődően nagyon kemény munka kellett ahhoz, hogy ma azt lehessen mondani végső megállapításként, amit most elnök úr is mondott expozéjában, vagyis hogy lényegében a bankrendszer, a pénzügyi rendszer Magyarországon stabil. Nagyon sok kockázata volt az elmúlt hónapokban ennek a területnek, és a kormányzattal jó együttműködésben, ezt meg kell állapítanom, sikerült stabilizálni ezt a piacot. Mindenképpen szükségszerű mindazon kérdések jogos felvetésével ezt a megállapítást megtenni. Hozzá kell tenni, hogy itt a hitelesek, az adósok nagyon komoly probléma elé néztek az elmúlt hónapokban. Ez a feszültség már jelentősen enyhült a mostani időszakra. Az, hogy egy határozottabb kormányzati politikával, amit most a jelenlegi kormány tesz, azért mondom, hogy határozottabb, mert bizony a korábbi időszakban voltak hezitálások a tekintetben, hogy bizonyos kiadásmérséklést, főleg a szociális területen, amit, egyébként nem kell elvitatni, a jegybank maga már korábban kezdeményezett, meg lehet-e lépni. Persze, amilyen közegben vagyunk az ellenzéki képviselők részéről, hogy gyakorlatilag mindennel szembe mennek, ezt akkor is nagyon nehéz volt meglépni és most is, de lényegében ez a lépés megtörtént. Ez azért azt mutatja, hogy ma 400 milliárd forinttal kisebb adóssággal bír a lakosság, a hitelfelvevők, és ezt nagyon nagy eredménynek kell elkönyvelni. Ebben benne vannak a kormányzati intézkedések, és benne van az az együttműködés, amit a jegybank a kormányzattal folytatott. És nyilván a saját monetáris politikája is benne van. Ezt ne vitassuk el.
Alelnök asszony szóba hozta, és elnök úr is utalt rá, hogy az MNB gyakorlatilag túlment azon a funkción is, éppen a válságkezeléssel kapcsolatban, ami alapfeladata, és megpróbálta a vállalatokat forráshoz juttatni. Itt felmerül bennem egy kérdés, és erről érdemes lenne egy kicsit beszélni, hogy vajon úgy gondolják-e, hogy kellő időben léptek. Ugye, akkor óriási forrásszűke volt, amikor rákényszerült az MNB erre a lépésre. De nem lehetett volna-e akár még előbb is lépni ezen a területen? Azok a követelmények, amelyeket állított a Nemzeti Bank, mert az helyes, hogy követelményeket állított a segítségnyújtás tekintetében, vajon mennyire teljesíthetők? Milyenek erről a tapasztalatok? Akkor, amikor 6 hónapos forráshoz tudnak jutni úgy, hogy éven túli hitelek nyújtását várjuk el, a hitelnyújtás forrása vajon szinkronban van-e? Erről milyen tapasztalatok származtak az elmúlt időszakban? Ezt szívesen hallanám, csakúgy, mint azt, hogy a külföldi forrásbevonási kötelezettség hogyan teljesült.
A másik kérdés, amit szeretnék felvetni, kicsit kapcsolódik Kovács Tibor képviselőtársam megszólalásához. Értjük a kamatpolitika korlátait, amiket elnök úr elég világosan felvázolt. Azt szeretném kérdezni, hogy elemezték-e azoknak a külföldi jegybankoknak a tevékenységét, amelyek, úgy látjuk, vagy legalábbis én úgy látom, hogy egy kicsit nagyobb kockázatot vállaltak fel annak érdekében, hogy a visszaesést határozottabban csökkentsék, illetve a pénzügyi rendszert még határozottabban stabilizálják. Igazából a kérdést úgy tenném fel, hogy a monetáris politikának egy kicsit nagyobb kockázatvállalása nem segíthetné-e elő azt, amire utalt elnök úr is, hogy esetleg előbb következne be egy nagyobb tartósság megvalósulása, a megerősítés. Elképzelhetőnek tartom azt, hogy egy nagyobb kockázatvállalással a kamatpolitikában jobban elő lehetne segíteni azt, hogy előbb tudjuk azt mondani, hogy annak a folyamatnak a tartóssága, amiről most még nem tudjuk azt mondani, hogy valóban megvan, itt van előttünk, és azzal lehet számolni, hogy az a folyamat, amit most regisztrálunk, már lényegében tartósnak is tekinthető. Tehát ebben nem lehetne-e nagyobb kockázatvállalást mégis csak megvalósítani? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Akkor parancsoljon, elnök úr. Önöké a szó.
SIMOR ANDRÁS, a Magyar Nemzeti Bank elnöke: Ismét megosztjuk egymás között a válaszokat. Ami a lakossági reáljövedelmekre vonatkozó kérdést illeti, három dolgot kell elkülöníteni. Egyrészt, hogy mennyi bért fognak vélhetően fizetni a vállalatok jövőre, mekkora béremelést fognak tudni megengedni maguknak, másrészt, hogy az adóintézkedések hatására a nettó bér, ami a zsebben marad, a bruttóhoz képest csökken vagy növekszik, harmadrészt, hogy a szociális transzferek szűkülnek, és ez is nyilván visszaveti a reáljövedelmet. E három tényező egyenlege, amit a 2010-es előrejelzésünkben kimutattunk. Talán nincs ellentmondás a két állítás között.
Mi indokolja a magas reálkamatot? - kérdezi Kovács képviselő úr. Megpróbáltam bemutatni, hogy a szomszéd országokban, amelyek velünk egyforma megítélés alá esnek, nagyjából hasonló a jegybanki alapkamat. Tudom azt, hogy Lengyelország, Csehország, nem is beszélve Szlovákiáról, jelentősen alacsonyabb jegybanki alapkamatot élvez, de bármennyire is nem szeretjük, el kell fogadjuk, hogy ezeknek az országoknak a kockázati megítélése nagyon más, mint Magyarországé. Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy Magyarországot a különböző hitelminősítő intézetek a befektetési kategóriájának alsó szintjére teszik. Ebben a helyzetben a jegybanknak túl nagy kockázatot vállalni nem lenne célszerű. Itt szeretnék emlékeztetni arra is, hogy a jegybank határozottan elkezdett egy kamatcsökkentési ciklust már egy hónappal a 300 bázispontos kamatemelés után, amit azért kényszerültünk abbahagyni, mert a forintárfolyam olyan mértékben gyengült, ami pénzügyi stabilitási kockázatokat hozott felszínre, méghozzá súlyos pénzügyi stabilitási kockázatokat.
Nagyon őszintén, itt arról van szó, hogy melyik ujjunkat harapjuk meg. Lehet kamatot csökkenteni, annak kockázata egy esetleg további árfolyambővülés. Nehéz stabil árfolyamot is igényelni és csökkenő kamatpályát is ebben a szorult gazdasági helyzetben, amiben az ország van. Ennek ellenére azt mondtam, és ez a Monetáris Tanács álláspontja is, hogy amennyiben úgy látjuk, hogy ez a folyamat, ez a javulás tartóssá válik, akkor fogunk kamatot csökkenteni. Azt gondolom, hogy az októberi kamatemelésünket a piac messzemenően visszaigazolta. Azt láttuk október második felében, hogy a forint árfolyama nemcsak az európai főbb valutáktól szakadt el, hanem a régiós valutáktól is lemaradt, és a kamatemelés hatására ez a lemaradás visszaállt. Visszacsatlakoztunk a régiós valuták árfolyammozgásához.
Ami a devizahitelek problematikáját illeti, osztom képviselő úr aggodalmát. Számos kezdeményezést tettünk az elmúlt időszakban, hogy próbáljuk korlátozni ezek kifutását a bankokkal együttműködésben. Eredményről még nem tudok beszámolni, de dolgozunk rajta, hogy valamiféle megállapodásra jussunk a bankrendszerrel. De azt egy kicsit leegyszerűsítésnek venném, ha azt mondjuk, nem tudom, pontosan idézem-e képviselő urat, hogy bolond lenne, aki nem devizában venné fel a hitelt. Ha pusztán a kamatot hasonlítjuk össze, ezt csak akkor tehetjük meg, ha nem veszünk tudomást az árfolyamkockázatról. Éppen az elmúlt néhány hónap bizonyította be mindenki számára mindennél ékesebben, hogy ez egy nagyon veszélyes pálya. Arra szeretnénk rábírni a bankokat, hogy az eddigieknél sokkal alaposabban és gondosabban vegyék figyelembe a hitelnyújtásnál ezeket a kockázatokat, ha úgy tetszik, támasszanak szigorúbb feltételek a devizahitel esetén, mint a forinthitel esetén. Hiszen ott a hitelfelvevő árfolyamkockázatot is bevállal, amit a banknak mérlegelnie kell. Másodszor folytassanak az eddigieknél sokkal aktívabb tájékoztatást az ügyfeleik számára, hogy mekkora kockázat az árfolyamkockázat, és az milyen következményekkel járhat. Ebben egyébként a Nemzeti Bank is aktív szerepet játszik.
Ami az állam kockázatát illeti, amit Tállai képviselő úr vetett fel, azt gondolom, és ezt visszaigazolják a különböző kockázati mutatók, hogy október óta jelentősen javult a magyar állam kockázati megítélése a piacokon. Csak egy számot mondok, a magyar állam kockázatát garantáló díj az októberi 600 bázispontról mostanra 300-350 bázispontra csökkent. Nem állítom persze, hogy ez pusztán a magyar gazdaság kockázati megítélésének javulását tükrözi, ez azt is tükrözi természetesen, hogy a régió kockázati megítélése javult, és azt is tükrözi, hogy általában javult a befektetők kockázati étvágya.
Ami az euró bevezetésére vonatkozik. A válság egyik oldalról vonzóbbá tette az euró bevezetését, a másik oldalon nehezebbé tette néhány feltétel teljesülését, Magyarország esetében a kamatfeltétel és az adósságfeltétel teljesülését. Viszont közelebb hozta az inflációs feltétel és a költségvetési hiányra vonatkozó feltétel teljesülését. Mindazonáltal, általában azok az országok, amelyek az euró bevezetésében gondolkodnak, elbizonytalanodtak, hogy a jelenlegi helyzetben neki lehet-e futni ennek a feladatnak addig, amíg az árfolyamok nem stabilizálódnak a világban, amíg nem lehet látni, hogy melyik az a természetes árfolyammező, amivel egy ország csatlakozni tud az eurózónához. Hiszen amíg 5-10 százalékkal ugrálnak fel-le az árfolyamok, addig nagyon nehéz egy központi árfolyamot meghatározni, amire azt tudjuk mondani, hogy ez megalapoz egy egészséges eurócsatlakozást.
Ami a személyemre vonatkozó kérdéseket illeti, egy félreértést szeretnék tisztázni, és tényleg nem akarok erről többet beszélni, de muszáj, mert a ténykérdések ténykérdések. A Zeneakadémiától kapott pénz, ha jól emlékszem, nem havi, hanem éves pénz, de nem is ez a lényeg. Egy fillér nem marad nálam, mert az utolsó fillérig a Zeneakadémia javára képzett alapítványoknak fizettem be korábban is, és ezután is be fogom fizetni. Nekem ebből egy fillér nettó jövedelmem nem marad. Ami a külföldi cégekből származó jövedelmet illeti, az osztalékjövedelmemet bevallottam, befizettem. Ami a jövőmet illeti, hétfőn a parlamenti plenáris ülésen úgy fogalmaztam, sajnálom, hogy jegybankelnöki minőségemben két évig nem tudtam beszámolni a parlamentnek a Nemzeti Bank működéséről, nagyon remélem, hogy a jövőben erre sort tudunk keríteni, és az Országgyűlés fogadókész lesz, hogy a jegybank beszámolóját meghallgassa.
KARVALITS FERENC, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke: Néhány rövid észrevételt tennék. Árfolyam és külkereskedelmi teljesítmény. Nyilvánvalóan a forint árfolyama befolyásolja a hazai exportőrök versenyhelyzetét, de látni kell, hogy 2007-2008-ban, amikor az említett árfolyam-erősödés volt, a régió többi országának, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia devizája is a mienkéhez hasonlóan árfolyam-erősödést szenvedett el. Ebben az időszakban egyébként a magyar exportteljesítmény 2 számjegyű bővülést produkált. Tehát az exportteljesítményre kézzelfoghatóan drámai hatása az árfolyam erősödésének ilyen rövid távon nem volt. Ugyanakkor a szélsőséges árfolyammozgás átmeneti másfél hónapra a külső befektetői hangulat szélsőséges elmozdulására alapuló, az egész régiót érintő erősödés volt.
Ami pedig a külkereskedelmi egyenleg mostani javulását és változását illeti, ott azt kell látni, hogy egyrészt az elmúlt időszak külső kereslete drámaian megváltozott. Németország 6 százalékos visszaesést szenved el egyik oldalról, ez az exportlehetőségeinket nyilvánvalóan nagyban csökkenti. Ez a régió, mintegy Németország beszállítója, hasonló exportteljesítmény-visszaesést fog elszenvedni. Ez nem árfolyamfüggő, hanem a külső kereslet általános állapotáról szól. Az, hogy a nettó export mégis jelentősen javul, alapvetően a belföldi kereslet visszafogottságának köszönhető. Ez mutatja azt, hogy az alkalmazkodási folyamat a magyar gazdaságban elindult, a háztartások nettó megtakarításai nőnek tavaly november-december óta, és ez hozzá fog járulni ahhoz, hogy a magyar folyó fizetési mérleg jelentős mértékben javul. Ezen keresztül jutunk el abba az állapotba, hogy a sérülékenységünk megítélése megváltozhat.
Ami a jövedéki adót illeti, mi az előrejelzésünkben az áfa és a jövedéki adó, tehát az összes, ha úgy tetszik indirekt adók együttes inflációs hatásáról beszéltünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a belföldi kereslet visszafogottsága ezt befolyásolhatja. Nem számoltunk az adóhatások 100 százalékos érvényesítésével, ugyanakkor azt látni kell, hogy a visszafogott kereslet akkor hat igazán, ha van helyettesítési lehetőség. Mivel az áfaemelés elég széles bázison megtörténő lépés volt, ezért nincs a háztartásoknak helyettesítési lehetőségük, alapvetően a teljes fogyasztás visszafogásával tud csak erre válaszolni. Az, hogy az inflációs jelentésünkben azzal számolunk, hogy az adóhatás azonnal kifut, az egyéves hatáson túlmutató, az inflációs várakozásokat felfokozó hatásával nem számolunk, éppen azt mutatja, hogy a jegybank számol a belföldi kereslet visszafogottságát és ennek dezinflációs hatásával.
Euró- és svájcifrank-hitelek, belföldi hitelezés. Két rövid észrevétellel egészíteném ki az elnök úr állításait. Egyrészt azt gondolom, hogy az elmúlt időszak árfolyam-volatilitása meg fog jelenni az árazásban. A bankok a kockázati feláraikban az árfolyam-volatilitásból származó magasabb kockázatokat érvényesíteni fogják. Ez csökkenteni fogja a devizahitelek iránti keresletet. A másik oldalról azt látni kell, való igaz, hogy a háztartások esetében a devizahitelezés az elmúlt időszakban meghatározó volt, a belföldi vállalatok esetében a folyó finanszírozás nem kis részben, több mint fele részben forintfinanszírozásról szól.
Még két észrevétel, ami az októberi jegybanki kamatlépésre vonatkozik. Mindig erről a 300 bázispontos lépésről kell beszélnünk, de látnunk kell azt, hogy amikor a jegybank 300 bázispontos kamatemelést hajtott végre, az előző 2-3 hétben az állampapíroktól elvárt hozamok már jelentős mértékben növekedtek. Nem arról van szó, hogy a rövid jegybanki kamat nyomta fel az állam finanszírozási költségeit, a piac mutatta meg, hogy sokkal magasabb, két számjegyű kamatkondíciók mellett hajlandók csak refinanszírozni és kézben tartani az államadósságot.
Ami pedig a költségvetés terhei és az alacsonyabb jegybanki kamatok összefüggését illeti, az árfolyamon keresztül érvényesülő hatásokat is mind a költségvetésre, mind a háztartásokra számba kell vennünk. Egy nagyobb kamatcsökkentés, egy komolyabb árfolyamgyengülés a háztartások forintmegtakarításait leértékelné, a háztartások devizaadósságát megemelné, a költségvetés devizaadósságainak forintban kifejezett értékét megnövelné. Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy a magasabb kamat magasabb forintkamat-kiadást jelent, hanem arról van szó, hogy a nettó pozícióban mind árfolyam, mind kamat oldaláról befolyásolják ezek a tényezők. Köszönöm szépen.
KIRÁLY JÚLIA, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke: Keller képviselő úr kérdésére. Köszönöm szépen, hogy ön is úgy látja, hogy a jegybank a funkcióján a vállalati hitelezés támogatásában. Az általunk bevezetett 6 hónapos eszköz eddig sikeresnek bizonyult. Folyamatosan figyeljük az ezt igénybe vevő bankok vállalati hitelállományát, és úgy látjuk, hogy az első negyedévben a vállalásukkal összhangban van a hitelállomány alakulása. a külföldi forrásbevonás pedig, mint azt az elnök úr is jelezte, jelen pillanatban nemhogy nem csökkent, hanem az anyabanki források aránya kifejezetten nőtt a magyar bankszektorban, ami kifejezi azt is, hogy ezek az anyabankok felelősséget éreznek saját üzleti modelljük iránt, aminek szerves része kelet-európai terjeszkedésük volt.
A lakossági devizahitelezést az itt elhangzott megjegyzésekkel együtt a jegybank valóban kockázatosnak tartja. Tegyük hozzá, mindig is kockázatosnak tartotta. A Magyar Nemzeti Bank volt az első, amely ennek a jelenségnek a kockázataira nyomatékosan felhívta mind a bankok, mind a törvényhozók figyelmét. Jelen pillanatban a devizahitelek felvétele nem kizárólagos, sőt, az új hiteleken belül 50 százalék a forinthitelek aránya. Ennek a jelenségnek az egyik magyarázata az, hogy jelentősen közeledett egymáshoz a devizahitelek és a forinthitelek kamata, lévén, hogy az ország kockázati megítéléséből adódó forrásköltség-emelkedés a bankoknál is forrásköltség-emelkedést jelentett, ellentétben Lengyelországgal, ahol a külföldi alapkamatok csökkenése kamatcsökkenést jelentett. A magyar bankokat kockázatosnak ítéli meg a világ, tehát az ő forrásköltségük is nőtt.
Ez összefügg Kovács képviselő úr kérdésével is. Azaz lehet bátran csökkenteni a kamatokat, lehet bátran rohanni a falnak, de a jegybank megítélése szerint növelni a gazdasági instabilitást nagyobb veszély. Talán a közös tanulságunk a devizahitelezés történetéből az, hogy nincs és nem lesz ingyen ebéd.
ELNÖK: Vannak írásban jelentkezettek, többek között Kóka János. Képviselő úr, parancsoljon! Öné a szó.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Látszólag a mai napirendi pontunk címe az MNB-elnök tájékoztatójának meghallgatása a monetáris politika aktuális kérdéseiről. Sokkal nagyobb részben érzem azonban azt, hogy arról van szó, hogy a magyar parlament két nagy pártja a saját politikájának kudarcából származó felelősségét megpróbálja rátolni a Magyar Nemzeti Bankra. Azt látom, hogy a két nagy parlamenti párt, az MSZP és a Fidesz az elmúlt időszakban minden idegszálát megfeszítve azon dolgozott, hogy valamilyen módon a választóinak tetszelegve destabilizálja a magyar forintot, destabilizálja a költségvetést nagyon sok intézkedés elmulasztásával az MSZP által támogatott korábbi kisebbségi kormányban és nagyon sok olyan intézkedési javaslattal, amit a Fidesz tett. Mindent elkövetett ez a két párt, hogy ellene dolgozzon azoknak a stabilizációs törekvéseknek, amiket többek között a jegybankelnök tavaly, a negyedik negyedévben igyekezett képviselni.
Ha többen visszanyúltak a tavaly októberi döntésekhez, akkor állapítsuk meg azért azt is, hogy ha akkor a jegybankelnök nem lép be az akut válságkezelésbe, az IMF-fel folytatott tárgyalásokba, akkor valószínűleg mára, illetve már év végére a magyar bankrendszer, illetve a magyar fizetőeszköz összeomlott volna. Szocialista képviselőtársaim megjegyzésére azt tudom mondani, hogy tetszettek volna nem azt az ámokfutást végigvinni gazdaságpolitikában, amit az előző kisebbségi kormány képviselt, akkor valószínűleg nem tartottunk volna ott, hogy 300 bázispontot emelni kellett. A Fidesznek meg azt tudom mondani, hogy hagyjon fel azzal a gyakorlattal, amit évek óta művel, hogy a jobboldal által megvásárolt, kifejezetten negatív kampányra szakosodott szakértők a Magyar Nemzetben, a Magyar Hírlapban, a Demokratában megírhatják a saját álláspontjukat, ami arra jó, hogy másnap Szijjártó Péter vagy valamelyik nagyszerű politikusuk ki tudjon állni, és mutogatni tudja a Magyar Nemzet címlapját, hogy mi minden derült ki a jegybankelnökről vagy bárki másról. Mindezt csak azért, hogy utána egy ilyen ülésen ezt tárgyaljuk, elsősorban mint a monetáris politika részleteit, hogy aztán holnap a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap ismét címlapon hozhassa a Magyar Nemzeti Bank elnökének vélt vagy valós ködös ügyeit.
Azzal, amit csinálnak, amellett a gazdaságpolitika mellett, ami összeolvasva finoman szólva is destabilizálná a magyar gazdaságot, semmi máshoz nem járulnak hozzá, mint hogy elhiteltelenítsenek Magyarországon egy olyan gazdaságpolitikai szereplőt, amelyikről önök is tudják, hogy a nemzetközi porondon a magyar gazdaságpolitikai vezetésnek a leginkább elfogadott és legmagasabb presztízsű képviselője.
Amit a monetáris politikával kapcsolatban szeretnék kérdezni. Elnök úr, ha a jegybankot egy számítógéppel helyettesítenénk, és ez a számítógép valamiféle adatokat venne figyelembe, amikor meghatározza az alapkamatot, akkor ön szerint melyek volnának azok az adatokat, amelyeket figyelembe venne. Látjuk a CDS-eket. Még melyek volnának ezek az adatok? A kérdés egészen pontosan úgy hangzik, mert nem szeretném ezt az analógiát túlfuttatni, hogy van-e lehetőség arra, hogy az alapkamat meghatározásánál a jegybank tartósan elszakadjon a piaci szignálárat jelentő másodlagos állampapír-piaci hozamszintektől. Másképpen fordítva meg a kérdést: mi lenne a következménye annak, ha a piac által beállított árazástól a jegybank egyfajta monetáris voluntarizmus jegyében tartósan eltérne lefelé.
A következő kérdésem arra vonatkozik, hogy tervezi-e a jegybank, hogy a jövőben beavatkozik vásárlóként a másodlagos állampapírpiacon a magyar állampapírpiac kínálati-keresleti viszonyainak javításába.
A harmadik kérdésem: sikerült-e vagy sikerül-e várakozásaink szerint az Európai Központi Bankkal olyan megállapodást kötni, ahol a magyar papírokat is elfogadják fedezetként repó ügyletekben. Szeretném kérdezni, hogy van-e ebben az ügyben valamiféle lehetőség, hogy Magyarország frissen megválasztott európai uniós képviselői, Európai parlamenti képviselői fellépjenek, adott esetben közösen a visegrádi négyekkel vagy a velünk együtt csatlakozott, a monetáris unióban eddig nem szereplő országokkal.
Végül: elnök úr egyik gondolatsorát úgy zárta le, hogy a Magyar Nemzeti Bank is támogatja azokat a lépéseket, amelyek az ügyfelek figyelmét felhívják a devizahitelek problematikájára. Meg szeretném kérdezni, hogy mik ezek a törekvések. Egészen pontosan a kérdésem és a felvetésem az lenne, hogy a Magyar Nemzeti Bank tudna-e energiát, pénzt, erőforrást fordítani arra, hogy Magyarországon fejlődjön a pénzügyi kultúra. Ahogyan a Magyar Nemzeti Bank nagyon sokféle promóciós ügyletben a tevékenységéhez kapcsolódóan részt vesz, ugyanígy terveznek-e valami olyasmit, ami konkrétan, koncentráltan magyarázná el és tanítaná meg, a fiatalokat elsősorban, de természetesen az aktív korúakat is ezekre a kockázatokra, illetve más, a pénzügyi kultúrát javító intézkedéseket terveznek-e? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Molnár Albert következik.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Alelnökök! Tisztelt Bizottság! Szakmai körökben azt mondják, hogy van egy nagyon rossz konstelláció, amikor a fiskális politikai is, a monetáris politika is restriktív, és ennél rosszabb nem lehet egy gazdaság vonatkozásában. Nem gondolják-e önök úgy, hogy túl nagy áldozat a növekedés oltárán, ha ez megvalósul? Márpedig ma Magyarországon, úgy tűnik, hogy ez valósul meg. Lehetne-e egy picit lazább a monetáris politika, amikor látja, hogy a fiskális politika valóban európai szinten is jelentős restrikciót hajt végre?
Tudjuk azt, hogy ilyen államháztartásihiány-csökkentés nem is valósult meg Európában. Az egyensúlyi állapot felé közeledünk, és jobb eredményeket tudunk felmutatni, csak meg kéne mutatni a világban, és hinni kellene bennünk, amelyek a magyar gazdaság alkalmazkodását mindenképpen az első harmad vége felé teszik a különböző mutatók tekintetében. Önök is ismerik ezeket, most nem a külkereskedelmi mérleget akarom említeni, mert az egyébként összefügg a fogyasztáscsökkenéssel is jelentős mértékben, de az ipari termelés csökkenésének mértéke, vagy ha azt nézzük, hogy az államháztartási hiány mértékében, vagy akár a munkanélküliség növekedésében olyan számokkal rendelkezünk ma Európában, amelyeket ma, véleményem szerint nagyon sokan irigyelnek tőlünk. Ezeket meg kell láttatni, azt gondolom, közös felelősségünk, hogy megláttassuk ezeket az eredményeinket, ne mások vegyék észre. A magyar társadalom elszenvedte ezt a nagy államháztartásihiány-csökkentést, ezt pénzre kell tudnunk váltani a piacon. De úgy tűnik, hogy ennek eredményét nem tudjuk pénzre váltani a piacon.
A második, amit szeretnék felvetni. A forintárfolyam vonatkozásában azt láttam, hogy amikor elszállt a forint, nem mennék bele mély szakmai fejtegetésekbe, de majdnem mindig London és New York volt ebben benne, vagy amikor Magyarországon ünnep volt. Van-e felelőse annak, hogy a forint a normál magyar nyitva tartáson kívüli időben olyan mértékű esésbe kezd, amire nincs, aki odafigyeljen? Van-e ennek felelőse egyáltalán? Nekem rossz hírem van, mert kiszámoltam, hogy mindezzel az árfolyamkockázattal együtt sem lett volna érdemes forinthitelt felvenniük a vállalatoknak. Akkor, amikor a magyar emberek nagy része devizahitelt vett fel, és kitette magát egy komoly kockázatnak, ezt én is így gondolom közgazdászként, ha valaki kiszámolja, hogy a forinthitel és a devizahitel ma hogyan alakul mindazzal az árfolyamveszteséggel együtt, ami történt, azt látja, hogy még mindig jobban jár valaki, aki devizát vett fel, mint aki forinthitelt. A forinthitel kamata megöli nemcsak a gazdaságot, hanem a lakosságot is. Meggyőződésem, hogy ezen a pályán előre kell lépni. Amikor a lengyel jegybank 3,75-tel működik, és az a 4 százalékos kockázati felár, ami 4-ről 3-ra lement szép lassan Magyarországon is, nem tudjuk készpénzre váltani azokat az erőfeszítéseket, amiket megtettünk. Azt gondolom, hogy amikor csúcson volt a svájci frank, ahhoz képest körülbelül 600 milliárddal csökkent a lakosság devizahitel-állománya, és körülbelül 400-zal a Bajnai-kormány regnálása óta, ezek olyan eredmények, amiket nem tudtunk készpénzre váltani.
Az MNB nagyon magas mércét állít. Ma a legnagyobb problémánk a foglalkoztatottság. Önök mindig azt mondják, hogy a gazdaság alkalmazkodó képességét javítani kell, orientálni kell. Meggyőződésem az, hogy időnként olyan feltételeket támasztunk mind fiskális, mind monetáris oldalról a vállalkozók alkalmazkodó képessége elé, ami nem orientál, hanem eltöröl. Tudomásul kéne venni, hogy nem biztos, hogy olyan hozammal tudnak dolgozni vállalatok, különösen termelő vállalatok, amelyekkel a mai hiteleket ki tudják termelni. Nagyon kényelmes dolog a bankban tartani a pénzt, valóban csak egy jelentős kamatcsökkentés lehet véleményem szerint az, ami orientálhat arra, hogy a reálgazdaságban való termeléssel meg tudja termelni azt a jövedelmet, amit még lehetővé tesz egy vállalat számára a magyar közgazdasági környezetben.
A Magyar Nemzeti Bank különböző szakértőitől sokszor olvastam azt, hogy magas kamat mellett van vállalati finanszírozás a világban, és ez igazából alkalmazkodásra orientálja a vállalatokat. Megnéztem, hogy hol vannak ilyenek: Dél-Afrika, Dél-Amerika és Ázsia az a térség, ahol valóban működik a magas kamat mellett a vállalati finanszírozás. Abban a gazdasági környezetben, amiben mi működünk, ez nem jellemző, és most itt Európáról beszélek, különösen a versenytársainkról. Nem értem, hogy miért Dél-Afrika, vagy Dél-Amerika, vagy Ázsia vonatkozásában kell minket tekinteni. Nekünk a saját környezetünkben kell, ilyen körülmények között működni, és nem is tartom ideálisnak az ilyen magas kamatok melletti vállalati finanszírozást. Körülbelül ezek lettek volna a kérdéseim, megköszönném, ha ezek közül néhányra választ kapnék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A következő jelentkező Babák Mihály.
Babák Mihály újabb hozzászólása
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a kérdezés lehetőségét. Nem volt alkalmunk megkérdezni a kormánytól, mert nem is válaszolt rá, viszont a médiumokban, tisztelt elnök úr, az hangzik el, hogy a vagyonadó az IMF feltétele. Tehát az IMF-hitel felvételéhez volt szükség arra, hogy a vagyonadót aláírja a kormány, és a bevezetésére vállalt kötelezettséget. Igaz-e vagy sem? Ugyanis ön ott volt, és alkalmasint a Magyar Nemzeti Bankra is hivatkoznak a médiumok, sőt, tegnap elhangzott olyan is, hogy az ön javaslatára tették mindezt meg. Tehát igaz-e, hogy feltétel ez, és kötelesek vagyunk bevezetni, vagyis nincs döntési alternatíva? Valami olyasmit is mondtam, hogy ma az oroszok helyett a Valutaalap szállja meg az országot. Elég vulgáris megjegyzés, de ténylegesen bosszant, hogy a parlamentnek ebben nincs törvényhozási kompetenciája, és ezt ezek szerint a Magyar Nemzeti Bank javaslatára elintézte az IMF-fel. Nem is tudom, hogy minek megyünk szavazni. Hogy ezt legalizáljuk?
Elnök úr, szeretném azt a konfliktust ismételten felidézni önnek, hogy a kormány mit mond. Azt mondja, hogy a monetáris politika miatt kellenek a megszorítások. Az ön nyilatkozatában pedig az szerepel, hogy a fiskális restrikció a válságot mélyíti. Az az érzésem, és ezt Kovács Tibor aposztrofálta, hogy egymásra mutogatás van e tekintetben a Magyar Nemzeti Bank és a kormány között, amit elítélendőnek tartok, mert mindenki végezze a saját dolgát, és ha nincs egyezség, akkor egyezzenek meg ebben a kérdésben, de ne beszéljenek összevissza, mert nem jó, ha a kormány és a Magyar Nemzeti Bank egymásra mutogat a mélyülő válságot illetően. Tehát még egyszer elmondom: a kormány a fiskális restrikció, a megszorítások miatt válságot mélyít, ez az önök véleménye, a kormányoldal részéről pedig az hangzik el, hogy a monetáris politika az oka annak, hogy megszorításokat kell alkalmazni.
A harmadik megjegyzés a jövedelmével és a vagyonnyilatkozatával kapcsolatos. Nem mintha egyetértenék vele, elnök úr, és nem is tartom gusztusosnak ezeket a kérdéseket, de egy közszereplőnek ezt vállalnia kell, mi is azok vagyunk, és nemcsak az ön jövedelmével foglalkozik a közvélemény. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy elégedetlenek a körülményeikkel, sok a megszorítás, alacsony jövedelműek, elveszítik a munkahelyüket, így foglalkoznak a közszereplők jövedelmével. Teljesen normálisnak tartom a reakciót, hogy a sajtó kipellengérezi a jövedelmeinket. Így került elém a sajtóból, és most nem akarok önnek ellentmondani, az ön vagyonnyilatkozata. Abban azt olvasom, hogy a zeneakadémiai gazdasági tanács elnöki tisztségéből, ön írta be, havi egymillió forint jövedelme származik. Itt van benne, odaadom, nézze meg. Kicsit ellentmondást érzek a leírtak és az ön állítása között. Ezt csak megjegyzés volt, de kérem elnök urat, hogy ezt tisztázza, oldja fel ezt a feszültséget. Az előző két kérdésre pedig várnám az ön válaszát. Köszönöm.
ELNÖK: Ezzel a kérdések végére értünk. Elnök úr, alelnök asszony, alelnök úr, önöknek adnám át a szót. Parancsoljanak!
SIMOR ANDRÁS, a Magyar Nemzeti Bank elnöke: Kezdeném sorrendben. Kóka János képviselő úr kérdéseire válaszolva azt tudom mondani, hogy a jegybanki alapkamat és az állampapír-piaci hozamok összefüggése nem egyszerű dolog. Külön kell választani a rövid távú állampapírkamatokat, illetve a hosszabb távú kamatokat, amelyek nem okvetlenül egyformán reagálnak egy-egy jegybanki alapkamat-emelésre vagy csökkentésre. A rövid távú állampapírhozamok normális esetben együtt mozognak a jegybanki alapkamattal, bár van arra példa, nem is egy, hogy elszakad a rövid állampapír-piaci hozam a jegybanki alapkamattal. Éppen ez történt októberben, amikor jelentősen megugrott az állampapír-piaci hozam, és ezt követte le a jegybanki alapkamat. Állampapír-piaci vásárlást a jövőben nem tervezünk megvalósítani - legalábbis egyelőre.
Az ECB-vel még nincs megállapodásunk. Folyamatosan dolgozunk különböző lehetőségeken. Azt gondolom, hogy amikor mi azt szeretjük, ha respektálják a jegybank függetlenségét, akkor arra is figyelemmel kell lennünk, hogy az Európai Központi Bank függetlensége is fontos. Ezért nem bátorítanék senkit, hegy parlamenti úton próbálja meg befolyásolni az Európai Központi Bankot. Mi folyamatos kapcsolatban vagyunk velük, különböző lehetőségekről beszélünk, tárgyalunk, meglátjuk, hogy hová jutunk.
Hogy milyen tényezőket tennék a modellbe? Nyilvánvalóan az infláció alakulására vonatkozó tényezők lennének az első, azután minden olyan tényező belekerülne, ami a magyar gazdaság kockázati megítélésével kapcsolatos. Ide kerülnének az úgynevezett CDS spreadek, ide kerülne az állampapír-piaci hozamok alakulása, ide kerülne a magyar állam által kibocsátott devizakötvények mozgása, ide kerülne a forintárfolyam alakulása. Mindezek a tényezők együtt kerülnének ebbe a modellbe. Ide kerülne az, hogy a bankrendszer finanszírozás és finanszírozhatósága milyen, és ezek együtt alakítanák ki a jegybanki alapkamatot.
Molnár Albert képviselő úr kérdésére azt mondanám, hogy igen, igaz az, hogy egy restriktív fiskális és monetáris politika együttélése nem kedvező, ebben, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk. Azonban azt kell mondjam, hogy a jelenlegi helyzetben mégis szükségszerű. Igazából az előadásom nagy része arról szólt, azt próbáltam bemutatni, hogy ez miért szükségszerű. Nevezetesen nemcsak az a kérdés, hogy a deficit csökkent-e az utóbbi időben, hanem az is kérdés, hogy milyen államadósság-állománya van Magyarországnak, milyen külső államadósság-állománya van Magyarországnak, milyen a kockázati megítélése, ami a fiskális politikát illeti, és monetáris politikára vonatkozólag rendkívül fontos az a devizaadósság-állomány, amire nagy figyelemmel kell lenni a monetáris politikának, hiszen az árfolyam gyengülése a bankok és a fogyasztók helyzetét is nehezíti. Tehát nem tartjuk jó helyzetnek a restriktív fiskális és monetáris politikát együtt, mégis az az elmúlt pár év, ami ide juttatott minket, ilyen politikai mixet kényszerít ki belőlünk. Nagyon reméljük, hogy a nemrégiben meghozott kormányzati intézkedések elősegítik azt, hogy Magyarország kockázati felára csökkenni fog. Ugyanígy reméljük, hogy a nemzetközi kockázatvállalási hajlandóság növekedni fog, és ezzel párhuzamosan lehetőség lesz az alapkamat csökkentésére. Ami a Lengyelországgal való összehasonlítást illeti, igen, ott jóval alacsonyabb a jegybanki alapkamat, de kockázati megítélés szempontjából sajnos nem lehet Magyarországot Lengyelországhoz hasonlítani.
Ami az ünnepeken való kereskedést illeti, volt ilyenre példa októberben, de azóta nekünk az a benyomásunk, hogy alapvetően a forint a közép- és kelet-európai devizákkal együtt mozog, tehát nem vettük észre azt, hogy azóta ünnepnapokon különleges események történtek volna.
Babák Mihály képviselő úr kérdésére válaszolva azt mondanám, hogy a Nemzeti Banknak volt véleménye arról, hogy az adórendszerben, ha nem lehet csökkenteni az adókat, mert költségvetési korlátok ezt nem engedik, akkor milyen átrendezést célszerű végrehajtani. Az volt az álláspontunk, hogy célszerű a munkát terhelő adókat csökkenteni és a forgalmi, illetve vagyoni típusú adókat növelni, ha és amennyiben adócsökkentésre nincs lehetőség. Márpedig a mai körülmények között úgy tűnik, hogy nincs lehetőség a csökkentésre, hiszen egy nagyon szigorú költségvetési korlátunk van, amit nem tudunk átlépni.
A személyes kérdésére most nem tudok fejből válaszolni. Egy dolgot mindenképpen el tudok mondani, egy árva nyomorult fillér ebből a pénzből nem marad a zsebemben, ezt mind befizetem oda. Ha itt valami nem stimmel, akkor módosítani fogom ezt a szöveget. De azt gondolom, ez a lényeg ebben az ügyben, nem pénzért dolgozom a Zeneakadémia érdekében, hanem azért, hogy próbáljak valahogy segíteni ennek a rendkívüli fontos intézménynek a jövője kialakulásában.
Ami a fiskális és monetáris politika együtthatását illeti, valóban mondtam olyat, hogy a költségvetési kiigazítás, megszorítás, a költségvetési kiadások csökkentése rövid távon mélyíti a recessziót. Azt gondolom, ez így is van, mégis olyan szerencsétlen helyzetben van ez az ország, hogy a hosszú távú érdekeink figyelembevételét tekintve erre szükség van. Tehát nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy a költségvetési hiány nőjön. Akik minket finanszíroznak, azok sem engedik meg. Ebből következően, mivel a gazdasági recesszió kapcsán a költségvetés bevételei csökkennek, a kiadásokat is csökkenteni kell, és ez a kiadáscsökkentés rövid távon a gazdasági növekedésre nem serkentőleg, hanem éppen ellenkezőleg, visszafogólag hat. Nem gondolom, hogy a monetáris politika kényszerítené a fiskális politikát bármire. Erre nem tudok mást mondani.
Az IMF-fel kapcsolatban annyit szeretnék mondani, hogy az intézkedési csomagot nem a Nemzeti Bank találta ki. A prognózissal, amit a szándéknyilatkozatban a magyar kormány képviseletében a pénzügyminiszter és én mint a jegybank elnöke aláírunk, természetesen azonosulunk, de az intézkedési csomag a kormányé. A Nemzeti Banknak nincs olyan kompetenciája, hogy beleavatkozzon olyan döntésekbe, hogy most kell-e vagyonadó, és ha kell, hány millió forinttól. Ez nem a mi szakterületünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A napirendi pont végére értünk. Köszönöm elnök úrnak, alelnök asszonynak, alelnök úrnak a bizottsági ülésen való részvételt. Nyilván ezekről a kérdésekről, a monetáris politika alakulásáról a bizottság időről időre beszámolókat szokott meghallgatni, gondolom, erre a jövőben is lesz alkalom és mód. Köszönöm, ezzel a napirendi pontot lezárom. További jó munkát kívánok. Most szünet következik. (Rövid szünet.)
Felszállt a fehér füst, megérkezett államtitkár úr, megkezdhetjük a 2. napirendi pont tárgyalását. Katona Kálmán képviselő úrnak adnám meg a szót. Parancsoljon!
KATONA KÁLMÁN (független), előterjesztő: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az interpellációt a miniszterelnök úrnak címeztem azért, mert úgy gondoltam, hogy részben a környezetvédelmi miniszterre és a költségvetésre tartozik. A kérdésem lényege az volt, hogy miért nincs víziközműtörvény, miért nincs szabályozva a víziközművek dolga, a víz- és csatornaellátás kérdése. Másrészt szerettem volna megelőzni azt, hogy víziközműtörvény nélkül privatizáció vagy koncesszióba adás történjen. És miután az önkormányzatok ellátási felelősségébe tartozik a víz- és csatornaellátás, az önkormányzat bevonása nélkül ne történhessen semmi.
A miniszterelnök a pénzügyminisztert jelölte ki a válaszadásra. a pénzügyminiszter úr nyolc hónappal ezelőtt azt mondta, hogy a víziközműtörvény elő van készítve, és az egyeztetést követően nincs akadálya annak, hogy az Országgyűlés elé terjessze. Ezt nyolc hónap alatt sem sikerült megtenni, nyilván nem is volt ilyen szándék, holott minden lehetőség megvolt rá, tehát azt tudom mondani, hogy azon kívül, hogy most éppen folyamatban van egy olyan indítvány elfogadása, amelyik legalább azt biztosítja, hogy ne lehessen az állami tulajdoni körből kivenni, vagyis visszateszi a 100 százalékos tulajdoni körbe a víziközműveket, illetve a hozzájuk tartozó vízvagyont. Ez nem jelenti azt, hogy a víziközműtörvény, a szabályozási környezet rendben lenne. Azt kérem tehát a tisztelt bizottságtól, belátva azt, hogy ez inkább a környezetvédelmi bizottságra tartozna, hogy a választ a bizottság se fogadja el, hiszen annak, amit kértem, hogy legyen víziközműtörvény és legyenek ebbe az önkormányzat bevonva, egyike sem teljesült. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Államtitkár úr, parancsoljon!
DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A képviselő úr a kérdését valóban összetett formában tette fel. Az Országgyűlés elnöke azt az elemét ragadta ki az interpellációnak, amely a víziközművek privatizációjára irányul. Így kapta meg hatáskörrel rendelkező miniszterként a pénzügyminiszter. A válasz pedig, ahogy itt most képviselőképviselő úr mondta, nem talált támogatásra. Azt tudom mondani, hogy ami a privatizációt illeti, most nincs napirenden. Maga az új tulajdonosi program, ami korábban felmerült, és erről a bizottságot a közelmúltban volt alkalmam tájékoztatni, nem időszerű, nem aktuális, tehát nem tervezzük semmilyen módon a víziközművek privatizációját.
Ez az elmúlt hetekben többször is téma volt különböző formában - azonnali kérdés, interpelláció, kérdés formájában -, és akkor is jeleztük, hogy a vagyonkezelő szervezet a hatékonyabb működés érdekében foglalkozott azzal, hogy hogyan lehet egy olyan konstrukciót kialakítani, olyan integrációt, ami lehetővé teszi, hogy ezek a víziközművek közmegelégedésre dolgozzanak, az üzemi költségeiket csökkentsék és ennek megfelelően az áraikat is. Ezzel együtt, miután ez további egyeztetést igényel, a Vagyongazdálkodási Tanács most úgy döntött, hogy újabb egyeztetést rendel el, és addig, amíg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal, illetve a Gazdasági Versenyhivatallal nem folynak le a konzultációk, a továbbiakban az integrációs folyamatot sem folytatja. Tehát a Vagyongazdálkodási Tanács a hatáskört visszavette a menedzsmenttől, és maga foglalkozik ezzel.
Úgy gondolom, hogy képviselő úr interpellációjának ez a része megnyugtatóan megoldódott. Ami a törvényt illeti, amire utalt képviselő úr az iménti hozzászólásában is, nem a Pénzügyminisztérium, hanem a Környezetvédelmi Minisztérium kompetenciája, tehát úgy gondolom, a Környezetvédelmi Minisztériumnak kell feltenni ezt a kérdést interpelláció vagy kérdés formájában. Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván kérdezni, észrevételt tenni. (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Képviselő úr kíván reagálni az elhangzottakra? Igen. Parancsoljon!
KATONA KÁLMÁN (független), előterjesztő: Nagyon rövid leszek. A kérdés úgy szólt: "Eljött-e már az ideje, hogy a miniszterelnöki kabinet döntsön a víziközműtörvényről?" A válasz az volt, hogy rövidesen eljön, már elő van készítve, de még mindig nem történt semmi. Akár hálás is lehetek a bizottságnak, hiszen az eltelt nyolc hónap egyértelműen bebizonyította, hogy a kormánynak nincs ilyen szándéka. Tehát azt kérem a bizottságtól, hogy ezt a választ, a most adott választ se fogadja el, hiszen a három kérdés közül kettőre nem született megfelelő válasz. Köszönöm szépen.
Döntés az interpellációra adott válaszról
ELNÖK: Köszönöm. A bizottságnak jelentést és javaslatot kell készítenie a Házszabály 117. § (4) bekezdésében foglaltak szerint. Most arról kell döntenünk, hogy ezt a megismételt választ elfogadjuk-e vagy sem. Az interpelláló képviselő úr azt javasolta, hogy ne fogadjuk el ezt a választ sem. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki a most elhangzott válasszal egyetért. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Nem ért egyet? Tíz. Tartózkodott? Nem volt ilyen.
A bizottság 14 igen szavazattal, 10 nem ellenében a megismételt választ elfogadta. Ennek megfelelően fogjuk a jelentést elkészíteni, amit a jövő héten eljuttatunk az Országgyűlés számára. Köszönöm szépen, ezt a napirendi pontot le is zárom.
Áttérünk a Magyar Távirati Iroda 2008. évi tevékenységéről szóló jelentés megtárgyalására, az ehhez kapcsolódó ÁSZ-jelentés, valamint egy országgyűlési határozati javaslat megtárgyalására. Köszöntöm a napirendi ponthoz érkezett vendégeket. Meg is adnám a szót egy rövid szóbeli kiegészítésre
VAS ÉVA (Magyar Távirati Iroda): Köszönöm szépen, elnök úr Tisztelt Bizottság! Az MTI nevében az MTI 2008-as gazdálkodásáról szóló jelentésünkhöz nagyon röviden csak néhány gondolatot tennék hozzá. A 2008-as évben a Magyar Távirati Iroda egymás után a negyedik eredményes évet zárta, nagyon szerény, de növekvő mértékű nyereséggel, 6,5 millió forint a mérleg szerinti eredménye, amihez a bevételek és ráfordítások szaldója is hozzájárult. Összességében ez azt jelentette, hogy az éves mérleg szerinti eredményünk mintegy 53 százalékkal volt magasabb, mint amit terveztünk. Hozzá kell tennem, hogy a hírügynökségi tevékenységből származó árbevétel csak 2 százalékkal nőtt az előző évhez képest, tekintettel arra, hogy a hagyományos hírszolgáltatások piaca tovább romlott. Csak példaként: a nyomtatott sajtó példányszámának csökkenése már oldalszám-, terjedelemcsökkenést is eredményezett, és ez az MTI piaci pozícióit is rontotta.
A tervezett értékesítési bevétel 1 milliárd 877 millió forint volt, ezt meghaladta a tényleges árbevétel mintegy 0,7 százalékkal. Összességében az állami támogatás, a költségvetési támogatás a teljes bevétel 56 százalékát tette ki, a saját bevételeink így 44 százalékot értek el. Ebben a hírszolgáltatási bevétel mellett egyéb tevékenységből származó bevételünk is hozzájárult. Az összes költség és ráfordítás a tervezetthez képest végül is mintegy 0,3 százalékkal magasabb volt, ebben szerepet játszott az olimpiai tudósítások pluszköltsége is, amelyek értelemszerűen mindig csak négyévente jelennek meg. A cég vagyoni helyzetéről összességében elmondható, hogy az összes eszköz értéke a bázishoz, azaz az előző évhez viszonyítva 1,1 százalékos növekedést mutat. A cég a továbbiakban is törekszik a pénzügyi egyensúly megőrzésére és a továbbiakban is a mérleg szerinti pozitív eredmény elérésében érdekelt. Kérem a bizottságot, hogy amennyiben támogatja az éves jelentésünk elfogadását, akkor támogassa a plenáris ülésen is az előterjesztését. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdés, észrevétel van-e? Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Különösebb kérdésem nincs, hiszen magam is áttanulmányoztam a jelentést, és nem kívánom megismételni mindazt, amit az MTI képviselőjétől itt hallottunk. Lényegében hosszú évek óta változatlan törvényi környezetben folytatja tevékenységét az MTI. Az Állami Számvevőszék is elkészítette jelentését, képviselője még nem szólt, nyilván el fogja mondani azokat a problémákat, amelyeket rendre, évente felvet, ami nyilván törvényhozással oldható csak meg. Erre most rövid időn belül nem kerülhet sor. Azt jónak tartom, hogy bár rendkívül szerény, az árbevételhez képest nagyon szerény eredménnyel zárta az MTI az évet, de azt hiszem, hogy ilyen nagy profitkilátásokat indokolatlan lenne megfogalmazni az MTI-vel szemben, különösen akkor, amikor az év második felében a válság már éreztette a hatását, ami majd nyilván ebben az évben fogja különösen érinteni az MTI gazdálkodását. Csak azt tudom mondani, látva a könyvvizsgáló jelentését is, hogy a bizottság támogassa egyrészt a beszámoló elfogadását, másrészt a kulturális bizottság ezzel kapcsolatos határozati javaslatát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a bizottságnak szavaznia kell a jelentés általános vitára való alkalmasságáról, az ÁSZ-jelentésről, illetve az országgyűlési határozati javaslatról. Kérdezem, ki az, aki az MTI 2008-as tevékenységéről szóló jelentést általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Köszönöm. Ez a többség.
Az ÁSZ-jelentés általános vitára való alkalmasságáról is dönteni kell. Ki az, aki ezt általános vitára alkalmasnak találja? (Szavazás) Ez is többség.
Végül döntenünk kell egy országgyűlési határozati javaslat elfogadásáról. Kérdezem, ki az, aki ezzel egyetért. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) A többség ezt is támogatta. A bizottság előadója Keller László. Köszönöm szépen. A napirendi pontot lezárom.
Áttérünk a képviselői indítványok tárgysorozatba-vételére. Következik a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosítása. Az előterjesztők itt vannak-e? Képviseli-e őket valaki? Igen, Végh Tibor. Meg is adom a szót képviselő úrnak. Parancsoljon!
Végh Tibor szóbeli kiegészítése
VÉGH TIBOR (MSZP), előterjesztő: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A közbeszerzési törvény áprilisi és januári hatálybalépési dátumai óta eltelt időszakban a Közbeszerzések Tanácsa, valamint saját maguk az országgyűlési képviselők is néhány olyan ellentmondásra leltünk a törvényben, amit egy önálló képviselői indítvánnyal kívánnánk rendezni.
Ezek közül a legsúlyosabb vagy leginkább érdeklődésre számot tartó lehet az, hogy 53 millió forint közbeszerzési értékhatár felett lehet hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást folytatni, szolgáltatásnál 12 millió forint alatt, de a kettő közötti sávban ezt nem lehet megtenni. Ez azért érdekes, mert már egy képviselői önálló indítvány született ebben a tárgykörben az előző időszakban, bizonyos kulturális rendezvények megrendezését tenné lehetetlenné, ha mondjuk egy Kocsis Zoltánt közbeszereztetni kellene, vagy egy kulturális rendezvényen erre külön ki kellene térni. Az előző, elénk került önálló képviselői indítvánnyal az volt a probléma, azért nem tudtuk tárgysorozatba venni, mert kivételként rendelkezett volna erről, mi pedig azt gondoljuk, hogy a közösségi jognak megfelelően, beillesztve a magyar jogrendszerbe, kell erről rendelkezni. A jogrendszer ismeri a közösségi értékhatár feletti és a nemzeti értékhatár alatti beszerzéseknél a hirdetmény nélkül induló tárgyalásos eljárás fogalmát. Azt gondoljuk, hogy ebbe a sávba is be kellene ezt illeszteni.
Továbbá egy-két technikai, elektronikus levelezéssel, közbeszerzéssel, információáramlással foglalkozó paragrafust kellene megváltoztatnunk. Végezetül még egy lényeges dolgot. A törvény elég szerencsétlen módon úgy nyúlt hozzá egy kérdéshez, hogy ma előfordulhatott volna az a helyzet, hogy valamely alvállalkozó, aki valamilyen jószágnak a birtokában van, mondjuk elektromos energiát szolgáltatna alvállalkozóként egy beruházáshoz, és ez a 10 százalékot elérné, akkor csak egy fővállalkozó ajánlatában jelenhetne meg. A törvény jelenlegi állapotában kizárja, hogy ugyanaz az alvállalkozó több ajánlattevő ajánlatában is szerepelhessen. Magyarul az Elektromos Művek Budapesten egy beruházáshoz csak egyetlenegy ajánlattevőnek szállíthatott volna elektromos áramot, a többi kizárta volna magát ebből a lehetőségből, ezt nyilván a helyére kell tenni a törvényben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A kormányálláspontot kérdezem.
A kormány álláspontjának ismertetése
MOCSÁRI-GÁL KRISZTINA DR. (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Mocsári-Gál Krisztina osztályvezető vagyok az IRM-ből. Az idő rövidsége miatt nem kormányálláspontot, hanem a minisztérium Miniszterelnöki Hivatallal egyeztetett álláspontját képviselem, és támogatjuk a képviselői önálló indítványt.
Döntés a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. A bizottsági tagokat illeti a szó. Kérdezem, ki kíván kérdést feltenni, szólni. (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen, akkor dönthetünk.
Kérdezem, ki az, aki a T/9922. számú képviselői önálló indítvány tárgysorozatba-vételét támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Akkor a bizottság egyhangúlag támogatta.
Az általános vitára való alkalmasságról is döntenie kell a bizottságnak. Ki az, aki támogatja az általános vitára való alkalmasságot? (Szavazás) A többség. Köszönöm. Majd írásban tájékoztatjuk a házelnök asszonyt a bizottság döntéséről. Köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot is lezárhatjuk.
A következő pont a nehéz helyzetbe került, lakáshitellel rendelkező polgárok védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, T/9876. számmal. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm a Pénzügyminisztérium munkatársait. Kérdezem, ki kíván szóbeli kiegészítést hozzáfűzni az előterjesztéshez. Megadom a szót, parancsoljanak!
Marsi Erika szóbeli kiegészítése
MARSI ERIKA (Pénzügyminisztérium). Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Marsi Erika vagyok a Pénzügyminisztériumból. A jelen törvénnyel azon hiteladósokon kíván segíteni a kormány, akik, valamennyien tudjuk, átmenetileg a nehezebb törlesztési kötelezettséggel nehezen tudnak megbirkózni. Ugyanakkor, miután kiterjeszti a munkanélküliek mellett a nem munkanélküli, de más okok miatt nehéz helyzetbe kerültekre is, a feltételek valamelyest szigorúbbak, mint a munkanélküliek esetében, így úgy a hitelösszeg, mint az ingatlan értéke limitálva van. Továbbá van egy nagyon fontos feltétel annak érdekében, hogy ez később ne csak egy adósságspirál elodázása lehessen, hogy a nettó jövedelemhez viszonyított adósságszolgálatra a hiteltörlesztés ne legyen nagyobb 40 százaléknál. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm miniszteri biztos asszonynak a kiegészítést. A bizottság tagjait illeti a szó. Babák Mihály!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kérdést szeretnék feltenni, és kérném szíves válaszukat. Miért nem két törvényben szabályozzák ezt a súlyos problémát? Ugyanis a 2009. évi törvény módosítása kiegészül, amelyben kedvező szabályok vannak. Az elővásárlási jogra vonatkozó törvényjavaslat-részt az 1-4 §-ig, gondolom, külön kellene szabályozni, hiszen több kérdést is nyitva hagy.
A második kérdés. Miért 2010. december 31-ig hatályos? Úgy gondolják, hogy vége lesz a gazdasági válságnak, és nem válhatnak munkanélkülivé, és nem lesz elővásárlási jogra szükség a továbbiakban?
A harmadik kérdésem, hogy miért a Pénzügyminisztérium készítette ezt a törvényjavaslatot, mert a lakásgazdálkodásról és helyiségek bérletéről szóló törvény általában önkormányzati téma, és eddig mindig az Önkormányzati Minisztérium foglalkozott vele. Ez nemcsak egy fikció, tévedés ne essék, mert az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium is elkészíthette volna, de furcsa, hogy a PM készítette. Hozzáteszem, hogy a törvényjavaslat míves munka, szakmailag nem is található benne sok kifogás, mint egy matyó hímzés azsúrral és minden fontos szabály megemlítésével. Eléggé alapos munka, úgyhogy nem szeretném bírálni a készítőit. De ha már elkészítették, szeretném megkérdezni, hogy hol a külön törvény, amely az elővásárlási jogot szabályozza. Hol van az a kormányrendelet, ami még szinten ehhez a törvényjavaslathoz tartozik? Jó lett volna, ha látjuk, hiszen a 2009. évi IV. törvénnyel is az volt a baj, hogy a kormány nem fogadott be semmilyen módosító javaslatot. Ezért, amit mondtunk, elfelejtették. De belátva, hogy nem vették igazán igénybe a kiegészítő hitelt az állampolgárok, a kört ki kívánják szélesíteni, ami dicsérendő. De miért pont 2010. december 31-ig?
Generális probléma, mélyen tisztelt bizottság, ezért szeretném megkérdezni, ha már a Pénzügyminisztérium készítette el a törvényjavaslatot, tessenek megmondani, hol van hozzá a pénz. Az elővásárlási jog alapján a vételhez pénzre van szükség. Ugye, nem feltételezi a Pénzügyminisztérium azt, hogy az önkormányzatok éppen lakást kívánnak vásárolni? Hiszen annyi pénzük van, hogy még ha segíteni is kell az állampolgáraikon, nem tudnak, mert pénztelenek. Ezt a PM-nek tudnia kell. Úgy jogszabályt alkotni, hogy a forrásoldalról nem gondoskodnak, hanem rábízzák az önkormányzatokra, eléggé álságos megoldás. A kormánynak el kéne gondolkodni azon, hogy ilyen hangzatos cím alatt, amiben túl sok minden nem történt tavaly ősz óta, csak egy törvény született, ami hibás, és kiegészítésre szorul. Ezt javította, de nem segítette a nehéz helyzetbe került lakáshitellel rendelkező állampolgárokat. Most egy elővásárlási jogot biztosít pénz nélkül. Tessék megmondani, hol a forrás rá. Lehet rá pályázni? Biztosít a költségvetésben a kormány erre forrást? Úgy gondolom, ez nagyon álságos megoldás. Annyit kommunikáltak már erről a törvényjavaslatról, aminek most az általános vitára való alkalmassága van napirenden, hogy a kormány ezt megoldja. Megoldja azzal, hogy elővásárlási jogot biztosít az önkormányzatoknak. Csak éppen pénzt nem biztosít hozzá. Tehát megismétlem a kérdésemet harmadszor is: hol a pénz hozzá? Mert ez a törvény elfogadható, helyes és jó, a hibáival együtt is, de ha nem lesz hozzá pénz, nem fog tudni hatályosulni. Nem 2010-ig, hanem az elfogadását követő első naptól kezdve. Köszönöm a kérdés lehetőségét, elnök úr.
ELNÖK: További észrevétel, kérdés? Barabásné Czövek Ágnes, parancsoljon!
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Tisztelt Bizottság! Ahogy Babák képviselő úr is mondta, alapvetően óriási vitát folytattunk az úgynevezett lakáscélú kölcsönre vonatkozó állami készfizető kezességről szóló törvényjavaslat tárgyalása során. Megnéztem a jegyzőkönyveket, és örülök annak, hogy képviselő úr is azt mondja, hogy ez egy elfogadható törvényjavaslat. Hiszen amit igazán kifogásoltunk akkor, hogy mi van azokban az esetekben, amikor valaki szabad felhasználású kölcsönt vett fel lakóingatlanra, mi van a lízinggel, mi van az önkormányzati szerepvállalással, azok most visszaköszönnek. Hogy a megoldás módja pontosan így jó-e, ahogy van, nem tudom, de valamennyi felvetést viszontláttam most ebben a törvényjavaslatban, és úgy tűnik, hogy kezelhető módon kerültek vissza. Nagyon szerencsés lenne, ha legalább az első törvényjavaslat lehetőleg a napokban hatályba tudna lépni. Úgy vélem, hogy kezelhetőek mindezekben azok a módosítások, amiket képviselő úr is felvetett.
Néhány észrevételem vagy pontosítási javaslatom lenne, ha azokkal a bizottság tagjai is egyetértenek. Ilyen lehet, hogy mód van előtörlesztésre, de kicsit pontatlan a megfogalmazás a 3/A. § (3) bekezdésében. A felvett hitel nagyságánál igényként merült fel egy többpárti egyeztetésen is, hogy vegyük figyelembe, hogy a 10 millió, illetve három vagy több gyermek esetén akár 20 millió forint is lehessen. Úgy gondolom, ez támogatható, de az alapszabály a maximum 10 millió forintos hitel. A 30 százalékos törlesztőrészlet-többletet a jelen helyzetben plafonként soknak tartom. Talán a 25 százalék jobban kifejezné azt a helyzetet, ahol most tartunk. Gondolom, ezeknek a módosító javaslatoknak az átvezetésére lesz még módunk. Összességében általános vitára alkalmasnak tartjuk a törvényjavaslatot. Köszönöm.
ELNÖK: Ha nincs több kérdés (Nincs jelentkező.), akkor megadnám a szót válaszadásra. Parancsoljanak!
MARSI ERIKA (Pénzügyminisztérium): Köszönjük szépen a kérdéseket. Tényleg nagyon aktuálisak. Jogos, az önkormányzatoknak egészében azt mondani, hogy innentől mindenféle pénzügyi lehetőséget kihasználva bérlakásokat fedezzen, vethet fel kérdéseket. Ugyanakkor van az MFB-nek egy létező konstrukciója, az összeg 60 milliárd forint, amely kifejezetten arra van kitalálva, az a célja, hogy önkormányzatok lakásokat szerezzenek, és azt tartósan bérbe adják. Hogy ennek a feltételeit minél gyorsabbá és hatékonyabbá kell tenni, azzal mindenki egyetért, és ez meg is fog történni. Azzal is egyet tudunk érteni, és támogatjuk, hogy három vagy több gyerek esetén indokolt, hogy 20 millió forint legyen az összeg. A törlesztőrészlet növekedését illetően, és ezt svájci frankban néztük meg, mert annak az összege 4700 milliárd, az a legnagyobb volumen a jelzáloghitel-állományból, a jelenleg fennálló hitelállomány 37 százalékánál nagyobb a törlesztőrészlet, mint 30 százalék. Természetesen vannak még korlátozó feltételek, tehát ez nem 37 százaléknyi igénybevevőt jelentene.
Elfogadhatónak tartjuk a 25 százalékot, támogatjuk. Ebben az esetben csak a törlesztőrészlet és az árfolyamváltozás miatt már 59 százalék, tehát jóval nagyobb kör, ami persze az igénybe vevők oldaláról jóval kevesebbet jelent. Végeztünk számításokat, a kétéves áthidaló kölcsön maximális beváltása esetén 26 milliárdos költségvetési kiadást jelentene. Azt tudjuk, hogy a gyakorlatban a garanciához kapcsolódó nem fizetési szokások ennél jóval alacsonyabb, 10-15 százalék.
JUHÁSZ EDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Juhász Edit vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese. Képviselő úrnak arra a kérdésére szeretnék válaszolni, hogy akár külön törvénnyel kéne szabályozni ezeket a kérdéseket, mivel annyira eltérő témákról van szó, hogy a Pénzügyminisztériumi előterjesztés ezt nem tudja lefedni. Ezzel kapcsolatban azt a választ tudom adni, hogy a törvényjavaslat előadója valóban a pénzügyminiszter, viszont a kormány által beterjesztett és előkészített törvényjavaslatról van szó, ami értelemszerűen több tárca jogalkotási kompetenciájába tartozó törvényt érint. Ilyen értelemben ez le tudja fedni a kormány többféle jogalkotási hatáskörét is, másrészt szükségesnek tartjuk, hogy még a tavaszi ülésszakon elfogadja az Országgyűlés ezt a törvényt. Erre egyértelmű igény van. Talán a bizottság előtt is ismert, hogy már évekkel ezelőtt is volt képviselői önálló indítvány az önkormányzati elővásárlási jog megteremtésére. Akkor az elfogadott törvényt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Ennek pótlására készült ez a törvény. Sőt, a közelmúltban újabb képviselői önálló indítvány is került benyújtásra hasonló témakörben, amit a parlamenti pártok, ahogy láttuk, általánosan támogattak. Tehát ilyen értelemben a frakciók részéről is érzékelhető az igény egy ilyen szabályozás megalkotására.
Arra a kérdésre, hogy miért csak 2010. december 31-ig szól, a válasz az, hogy itt egy jogszabály-alkotási technikai kérdésről van szó, méghozzá az önderegulációról. Ez azt jelenti, hogy a módosuló jogszabályokat, miután rendelkezéseik a hatálybalépés napján beépültek a módosító jogszabályba, hatályon kívül kell helyezni. Nem azt jelenti ez, hogy a módosított jogszabályok is hatályukat vesztenék, csupán a módosított normák. A törvényjavaslat végén, a 13. § (10) bekezdése az elővásárlási jog tekintetében nem jelentené azt, hogy 2010. december 31-ig tartana ez a lehetőség. Értelemszerűen a hatálybalépés napjával ez a lehetőség megteremtődik, és beépül a törvénybe.
Amit még fontos elmondani, hogy itt nem egy olyan új lehetőségről van szó, ami most biztosítaná azt, hogy az önkormányzatok a kényszerértékesítések során ingatlant vegyenek. Ma is van rá lehetőség, hogy az értékesítési folyamatokba bekapcsolódjanak. Az újdonsága inkább abban áll, hogy az eljárási szabályozást olyan irányba fejleszti tovább, hogy több ideje, több lehetősége legyen, eredményesebben tudjon ebbe bekapcsolódni. Értem ez alatt a klasszikus kényszerértékesítést és a kényszerértékesítést megelőzően az árverésen kívüli árverési vétel hatályával történő eladás megszervezését is. Mindkét tekintetben tartalmaz a törvényjavaslat módosítást. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Babák Mihály!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen. A kérdésem nem jogtechnikai volt, mert az is hiányzik a törvényjavaslatból, hogy külön törvényben kell szabályozni az elővásárlási jogot.
Például a kiegészítő hitel igénybevételénél van egy sor adat: 10 millió alatt, 30 százalék, bejöhet a lízingszerződéssel vásárolt ingatlanok problematikája is. Ezek helyes dolgok. De nem igazi megoldás, azért kellett volna külön szabályozni, mert az Európai Bizottságnak még jóvá kell hagynia ezt a törvényt. Tehát ez nem jelent azonnali segítséget. Azt akarom mondani, hogy eddig sem sokan vették igénybe a kiegészítő hitelt, mert túlságosan karcos volt, túl sok feltételt tartalmazott, most is szűkíti a lehetőségeket, tehát nem igazi segítség. Ez gyakorlatilag megint látszatkormányzás, látszat-problémakezelés. A dolog csak a pr-ról szól. Mikor fog ez egyáltalán konkrét segítséget adni az embereknek ahhoz, hogy a kiegészítő hitelt felvehessék?
Azt nyilvánvalóan el kell mondani, hogy az önkormányzat bármikor beléphet, és vásárolhat ingatlant, ha van pénze. Ehhez nem szükséges törvény. De, hölgyek, urak, most önök azt mondják nekünk, hogy vásároljunk hitelből, menjünk az MFB-hez hitelért. Tessék mondani, ez a hitelkorlát felett van? Bármikor, bármeddig igényelhető? Mik ennek a feltételei? Nem gondolják azt, hogy más fontos, az egész települést érintő problémák elé helyezzük a lakásvásárlást, és ezért hitelt fogunk felvenni? Ezért kifogásoltam, hogy miért nem tett hozzá lehetőséget is. Nézzék! A polgári kormány volt az, amelyik önzetlenül támogatta a bajba jutott embereket. Azt hiszem, mindannyian emlékeznek rá, amikor belvíz és árvíz volt, akkor a polgári kormány önzetlenül újjáépített, arra lehetőséget adott. Ha most azt mondja a szocialista-SZDSZ-es kormány, hogy bajban vannak az emberek, akkor tegyen mellé pénzt. De önök nem tesznek mellé. Azt mondják, vegyünk fel hitelt. Tessenek mondani, meddig mehet ez?
Szeretném, ha a költségvetési bizottság nagyvonalúan arra kérné a kormányát, főleg a kormánypárti képviselők, ha egyszer igazából segíteni akarna, akkor egyik oldalról helyes és jó, hogy állami garanciavállalás mellett, bár kőkemény feltételek mellett lehetőséget adnak kiegészítő hitel felvételére. Ha viszont sok egyéb más okból ellehetetlenül a lakás tulajdonosa, és elárverezik azt a feje fölül, és erről nem igazából az emberek tehetnek, hanem az a gazdasági és pénzügyi válság, amelyik a hét éves kormányzásuk eredménye, akkor járjanak közben az ügyben is, hogy ennek pénzügyi forrását teremtsék meg, mint ahogy annak idején megteremtette az önök által sokat szidott polgári kormány az árvizes és a belvizes lakások összeomlása kapcsán. Nem hiszem, hogy ilyen smucig lehet a kormány ilyen bajban, hogy ezeknek az embereknek a lakhatását, a legfontosabb életviteli körülményeit ilyen kurtán-furcsán intézi el, hogy menjetek és vegyetek fel hitelt.
Tessenek igazából forrást biztosítani az állami költségvetésből, mert így a törvényjavaslat hangzatos címe, amit szeretnék még egyszer felolvasni - nehéz helyzetbe került, lakáshitellel rendelkező polgárok védelme érdekében szükséges egyes törvények módosításáról. Tessék megmondani, hol védik itt meg a polgárokat! Arról pedig előadást is tarthatnék, hogy az önkormányzatok pénzügyi ellátottsága, likviditása komoly gondokat vet fel. Manapság a hitelezés maximumán vannak, nem vehetnek fel több hitelt, nem adnak a bankok hitelt vagy csak iszonyú áron. Lehet, hogy erre az MFB-nek van pénze, de akkor tessék minket arról tájékoztatni, hogy milyen feltétellel vehetjük fel. Talán kamatmentesen? Akkor megértem.
Elnök úr, úgy gondolom, hogy ilyen körülmények között, ilyen megfontolatlanság és kidolgozatlanság mellett, mert nincsenek hozzátéve a forintok, ez a segítség nem igazi, megint álságos és csak látszatkormányzást jelent. Mint ahogy be kellene azt is ismerni, hogy a 2009. évi IV. törvény is, pontosan a kormánypárti képviselők és az ellenzék javaslatára, slendriánul sikerült, azt is vissza kellett hozni. Megint van egy törvény, ami nem jó, ráadásul az Európai Bizottságnak is jóvá kell hagynia, nem tudom, mikor lesz ebből végleges segítség. A gond csak az, hogy tavaly ősz óta buknak be a hitelek, van árverezés, és itt vagyunk a nyár elején, és eddig érdemben semmi nem történt. Semmi nem történt érdemben. Ez azért tényleg skandalum. Köszönöm, elnök úr, hogy szólhattam. Nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.
ELNÖK: Köszönöm. Barabásné Czövek Ágnes következik.
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Úgy fogalmazott Babák képviselő úr, bár igyekszem rövid lenni, különben parttalan lesz a vita, hogy tavaly ősz óta buknak be a hitelek. Tavaly ősz óta a válság jelei jelentkeztek legeslegelőször. Azt azért tudni kell, hogy a rendkívüli helyzetekre biztos, hogy nagyon gyorsan kellene reagálni, de éppen a rendkívüli helyzet miatt nincsenek kész sémák, nem egyszerű a helyzet. Látjuk azt, hogy az elsőként előkerült törvényjavaslathoz képest a mostani javaslatban szinte minden benne van, amit a képviselők az adott vita kapcsán megemlítettek, fontosnak tartottak. Azt gondolom, egy ilyen válság esetén egy önkormányzati vezető nem mondhatja azt, hogy mindent oldjon meg az állam. Az államnak a kezességvállaláshoz hozzá kell tennie a maga összegét. Megvan a hitel forrása, az adott önkormányzatoknak a maguk területén igenis segíteni kell az ott lakó állampolgároknak. A bankok kockázatvállalása is benne van ebben, és valahogy így lesz kerek egész ez a történet. Köszönöm.
ELNÖK: Babák Mihály!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Bocsásson meg, elnök úr, de még szólnom kell. Czövek Ágnes azt mondta, hogy nem mondhatja az önkormányzat. Tessék mondani, ha önnek ezer forintja van, a családja pedig tízezer forintos kiadást tervez, mert szükséges, azt fogja mondani, hogy rendben van. Mi az, hogy nem mondhatja? Tudja egyáltalán azt, hogy milyen kiadásai vannak egy önkormányzatnak? Hogy működtetni kell különböző települési szolgáltatásokat, ami az egész lakosságot érinti? Úgy gondolom, ez a politikai sandaság ebben a törvényjavaslatban, hogy pénzt nem tesz mellé a kormány. Szeretném elmondani, hogy a polgári kormány meg tudta tenni, pedig akkor is nehéz volt. És kérem, igenis ősz óta buknak be a hitelek, ősz óta árvereznek, és ehhez nem nyújt segítséget a kormány a magyar polgároknak. Szeretném ezt deklarálni, nem nyújtottak eddig konkrét segítséget. Ez a törvényjavaslat pedig 4 hónap után került vissza azért, mert akkor is gőgösek voltak, és nem hallgattak az ellenzékre. Elnök úr, köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. A szavazás következik. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Kérdezem, ki az, aki támogatja az általános vitára való alkalmasságot. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Tizenöt. Nem támogatja? Három. Tartózkodott? Négy. A bizottságban tehát többséget kapott az indítvány. Barabásné Czövek Ágnes lesz a többségi álláspont előadója, Babák Mihály a kisebbségi véleményé. Köszönöm szépen. Akkor ezzel is végeztünk. További jó munkát.
Áttérünk a következő, 6. pontra, a nemzeti vízvagyon privatizációjának megakadályozása érdekében az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra, T/9712. számmal. Köszöntöm az előterjesztő Fónagy Jánost, megkérem, hogy foglaljon helyet. A módosító indítványok megtárgyalására kerül sor, ezekből kettő van.
Az 1. pont Orosz Sándor képviselő javaslata. Kérdezem az előterjesztőt, támogatja-e.
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz), előterjesztő: Igen.
ELNÖK: Az előterjesztő támogatja.
DR. MOLNÁR ANDRÁS (Pénzügyminisztérium): A kormány is támogatja mind a kettőt.
ELNÖK: A kormány is támogatja. Akkor a szavazás következik. Ki az, aki támogatja, kérdezem. (Szavazás) Igen. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen a bizottság tehát egyhangúlag támogatta.
A 2. pont Orosz Sándor indítványa. Előterjesztő?
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz), előterjesztő: Igen.
ELNÖK: Kormány?
DR. MOLNÁR ANDRÁS (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Ezt is támogatják. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. (Dr. Fónagy János jelentkezik.) Az előterjesztőnek van?
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz), előterjesztő: Igen, elnök úr, ha megenged egy mondatot hozzá.
ELNÖK: Igen.
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz), előterjesztő: Mivel ez a negyedik vagy ötödik bizottság, amelyik tárgyalja ezt az indítványt, engedjék meg a tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy itt is elmondjak egy mondatot előterjesztő társam képviseletében. Akkor, amikor a címre vonatkozó kormánypárti módosító javaslatot támogattuk, az nemcsak a kommunikációs fogalmazás korrigálásának szólt, hanem annak az elismerésének és elismertetésének, hogy itt nemcsak a vízvagyon privatizálásáról, hanem mindenről, ami a hasznosítással, kezeléssel, vagyonkezeléssel együtt jár. Nagyon kérem az itt ülő képviselőtársaimat is, hogy a jóhiszemű jogalkotás keretében a későbbiek folyamán, amikor az egyébként most is folyamatban lévő szervezeti módosítások végén a magyar jogrendszerben nem körülírt vagyonkezelés szabályai kerülnek napirendre, emlékezzenek erre a mai egyhangú szavazásra és arra a címre, amit most közös akarattal megváltoztattunk. Itt nem pusztán egy új jogszabály kiegészítéséről van szó, hanem a nemzeti vízvagyonnal kapcsolatos valamennyi tulajdonlási, kezelési, használati és vagyonkezelési kérdés egységes megítéléséről. Köszönöm a türelmét, elnök úr.
ELNÖK: Mivel első helyen kijelölt bizottság vagyunk, nekünk ezt mindenképpen tárgyalni kell. Akkor a szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja a javaslatot. (Szavazás) Igen. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát támogatta. Köszönöm szépen. Ezzel is végeztünk. Az előterjesztőknek további jó munkát kívánunk.
Áttérünk a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megtárgyalására. Bizottsági módosító indítvány benyújtására kerül sor. A bizottság tagjai megkapták a benyújtani kívánt javaslatokat. Kívánja-e ezt valaki indokolni? (Nincs jelentkező.) Nem. Az előterjesztők álláspontját kérdezem.
DR. GERI LINDA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A Pénzügyminisztérium részéről Geri Linda vagyok, kollégám Kovács Lajos a pénzügyi szolgáltatások főosztálya képviseletében. Miután a bizottsági módosító javaslatokról kormányálláspont még nincs, ezért csak szakmai véleményt, álláspontot tudunk képviselni. Köszönöm.
ELNÖK: Most támogatják, vagy nem támogatják?
DR. GERI LINDA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Hogy?
DR. GERI LINDA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Támogatják. Mind a 24-et? (Jelzésre.) Igen. Megszületett tehát a válasz, akkor a bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván észrevételt tenni. (Nincs jelentkező.) Senki. Akkor javaslom, hogy csomagban szavazzunk róla. Kér-e valaki külön szavazást bármelyikről. (Nincs jelentkező.) Nem kér. Akkor szavazhatunk.
Kérdezem, ki az, aki támogatja a benyújtandó bizottsági módosításokat. (Szavazás) Tizennyolc. Aki nem támogatja? Tartózkodott? Négy. Akkor a bizottság ezeket be fogja nyújtani.
Köszönöm szépen. Akkor ezzel is végeztünk.
Áttérünk a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény pénzforgalmi intézményekkel és pénzforgalmi szolgáltatással összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megtárgyalására. Szintén bizottsági módosító indítványok benyújtására kerül sor, de előtte van két beérkezett módosító javaslat, Halmai Gáborné és Vidorné dr. Szabó Györgyi indítványai.
Kérdezem a tárca álláspontját, támogatják-e ezeket.
DR. KOVÁCS LAJOS (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Nem támogatjuk.
ELNÖK: Egyiket sem?
DR. KOVÁCS LAJOS (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Akkor javaslom, hogy együttesen szavazzon a bizottság ezekről, ha nincs kérdés vagy észrevétel. (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Akkor most következnek a bizottsági módosítások. Kérdezem a tárca álláspontját.
DR. KOVÁCS LAJOS (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Mindegyiket?
DR. KOVÁCS LAJOS (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Ha jól számolom, 10 módosítás van. Észrevétel, kérdés van-e ezekhez? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor javaslom, hogy a bizottság együttesen döntsön ezek benyújtásáról, ha nincs más álláspont. (Nincs jelentkező.) Nincs. Így szavazhatunk. Kérdezem, ki az, aki támogatja a módosítások benyújtását. (Szavazás) Tizennégy igen. Tartózkodott? Nyolc. Nem támogatta? Nincs ilyen. Akkor a bizottság ezeket is benyújtja. (Az elnököt figyelmeztetik, hogy 11 módosító javaslat van.)
Az ülés szünetében csak indítványt osztottunk ki, de most derült ki, hogy 11 indítvány van, úgyhogy most egyeztetnünk kell, hogy melyik maradt ki, melyik lett a másolás áldozata. A törvényjavaslat 46. §-át érintő javaslat maradt ki abból a csomagból, amelyikről az előbb döntöttünk. Gondolom, ezt is támogatja a tárca. Tehát erről kell még külön döntenünk. Észrevétel, kérdés van-e hozzá? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) A bizottság többsége ezt is támogatja. Akkor valamennyiről döntöttünk, köszönöm szépen.
Áttérhetünk a következő napirendi pontra, a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatra. Szintén a módosító javaslatok megtárgyalására kerül sor. Köszöntöm az előterjesztő képviselőit. Egy nevet kérnék szépen a jegyzőkönyv kedvéért.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Lucz Zoltánné vagyok a Pénzügyminisztérium jövedelemadók főosztályának vezetője.
ELNÖK: Köszönöm. Az 1. pont Kóka János módosítása. Kormányálláspont?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Nem támogatják. Észrevétel, kérdés van-e? Igen, Szabó Lajos!
SZABÓ LAJOS (MSZP): Általában szeretnék egy észrevételt tenni az összes módosító indítványhoz, amit képviselőtársaink benyújtottak. Szakmai egyeztetés nélkül mondom, a szocialista frakció minden módosító indítványhoz biztosítja az egyharmados támogatottságot, hogy a parlamentben érdemi vitát lehessen folytatni ezekről a módosításokról. A célunk az, hogy az elkövetkezendő időszakban, megismerve ezeket a módosító indítványokat és lefolytatva a szakmai egyeztetéseket mindazokkal, akik a törvényeket meg kívánják szavazni, ideértve a vagyontörvényt is, olyan előkészített költségvetési bizottsági módosító indítvány kerüljön a következő üléseken beadásra, amely már tudja azt biztosítani, hogy a parlamentben a többséget is megkapják ezek a törvények. Ezért a mai ülésen minden módosító indítványnak biztosítjuk az egyharmados támogatást, ahol szükséges.
ELNÖK: Köszönöm. További észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk. Tehát az 1. pont Kóka János úr indítványa. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 2. pont Kóka János indítványa, amely összefügg a 7., 9., 16. és 20. pontokkal. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Egyiket sem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 3. pont szintén Kóka János javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 4. pont Tállai András indítványa, amely összefügg a 6., 10., 12., 13. és 15 pontokkal.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Az 5. pont Pettkó András javaslata, amely összefügg a 26. ponttal. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 8. pont Hoffmann Rózsa javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 11. pont, amely összefügg a 98. ponttal, Kóka János indítványa. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Támogatja. Bocsánat, szeretném mondani, hogy a 98. pontot viszont nem támogatjuk, mert technikailag nem jó, azt kapcsolódóval kell kiegészíteni.
ELNÖK: Jó. A bizottság gyakorlata az, hogy mindig együtt szavazunk az összefüggő javaslatokról, így nem tudjuk kettéválasztani. Azért is tartom ezt fontosnak, mert az Országgyűlés jogi osztályának ajánlásával készül ez az anyag. Tehát nem célszerű különválasztani, mert akkor eleve koherencia zavart teszünk bele a törvény elfogadásába. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 14. pont Kóka János javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 17. pontnál a házszabályszerűségről kell döntenünk. Kérdezem, ki az, aki támogatja a házszabályszerűséget. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Egyharmad, ez kisebbség, a bizottság ezt nem támogatta.
A 18. pont Kóka János indítványa. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 19. pont Kóka János javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 21. pont Mádi László indítványa, amely összefügg a 23. és 106. pontokkal. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 22. pont Révész Máriusz javaslata, amely összefügg a 131., 132., 133., 134. pontokkal.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Ezeket sem támogatja a kormány. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 24. pont Hoffman Rózsa javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 25. pont Kovács Zoltán és társai javaslata, amely összefügg a 30. és 108. pontokkal. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 27. pont összefügg a 107. ponttal, Pettkó András javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés?(Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 28. pont Pettkó András javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 29. pont Tállai András javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 31. pont Kóka János javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 32. pont Kóka János javaslata, amely összefügg a 35. ponttal. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 33. pont szintén Kóka János javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 34. pont Kóka János javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 36. pont Balog Zoltán javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 37. pont Kóka János javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 38. és 39 pont Tállai András javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Egyiket sem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 40. pontnál a házszabályszerűség vizsgálandó. Kérdezem, ki az, aki szerint házszabályszerű a javaslat. (Szavazás) Egyharmadot sem kapott.
A 41. pontnál szintén a házszabályszerűség vizsgálandó. Kérdezem, ki az, aki támogatja a házszabályszerűséget. (Szavazás) Kisebbség, tehát erről sem kell döntenünk.
A 44. és 45. pont Tállai András javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad.
A 46. pont következik, amely összefügg a 48., 53., 55., 58. 60., 63., 64., 66., 68., 70., 72., 74., 76., 78., 80., 82., 111., 113., 116., 119., 121., 123., 125., 127., 129., 139., 141. és 143. pontokkal. Bőhm András és képviselőtársai indítványa. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Egyiket sem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 47. pont összefügg az 52., 54., 57., 59., 62., 65., 67., 69., 71., 73., 75., 77., 79., 112., 117., 118., 120., 122., 124., 126., 128., 138., 140. és 142. pontokkal. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Egyiket sem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatja. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 49. pont Tállai András javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
Az 50. pont Áder János, Balog Zoltán, Pettkó András javaslata, a házszabályszerűség vizsgálandó. Kérdezem, ki az, aki támogatja, hogy erről szavazzunk. (Szavazás) A kisebbség, akkor nem döntünk róla.
Az 51. pontnál szintén vizsgálandó a házszabályszerűség. Kérdezem, ki az, aki a házszabályszerűség mellett szavaz. (Szavazás) A kisebbség, erről sem döntünk.
Az 56. pont összefügg a 61., 81., 83., 84., 85., 86., 87., 88., 90., 92., 93., 100. és 101. pontokkal. Támogatják-e?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 89. pont Tállai András indítványa. Támogatják-e?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 91. pont?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 97. pontnál a házszabályszerűségről döntünk. Ki az, aki támogatja a házszabályszerűségét? (Szavazás) Kisebbség. (Többen jelzik, hogy kimaradt a 94. pont.)
Igen. Visszamegyünk a 94. ponthoz, amely összefügg a 95. ponttal. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Nem támogatják. Észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 99. pont Révész Máriusz javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 102. pont Tállai András javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 103. pont Balog Zoltán indítványa. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 104. pont összefügg a 105. ponttal, Font Sándor javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 109. pont Tállai András javaslata.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 110. pont Balog Zoltán indítványa. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Észrevétel, kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 114. pont összefügg a 130. ponttal, Kóka János indítványa. A házszabályszerűségről kell döntenünk. Kérdezem, ki az, aki szerint házszabályszerű. (Szavazás) A kisebbség, akkor erről nem döntünk.
Ezzel végére értünk a 140 módosító javaslatnak. Kíván-e valaki kezdeményezni bizottsági módosítást? (Nincs jelentkező.) Most még úgy tűnik, hogy nem. Akkor ezzel a napirendi ponttal végeztünk. Köszönöm szépen.
A vagyonadóról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megtárgyalása
Áttérünk a vagyonadóról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak megtárgyalására. Az ülés vezetését átadom Szabó Lajos alelnök úrnak. (Varga Mihály távozik az ülésről. - Az ülés vezetését Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm. Az 1. pont Kóka János képviselő úr javaslata. Kérem a kormány képviselőjét, hogy az első válaszának megadása előtt nevét és beosztását szíveskedjék a jegyzőkönyv számára közölni.
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Kanyó Lóránd vagyok, a Pénzügyminisztérium illetékek és önkormányzati adók főosztályáról. Az 1. pontot támogatja a tárca.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmada támogatja.
A 2. pont összefügg a 9. ponttal. Kormány?
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad támogatja.
A 3. pont összefügg a 7., 8., 13., 18. és 19. pontokkal. Kormány?
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad támogatja.
A 4. pont következik. Kormány?
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad támogatja.
Az 5. pont dr. Kóka János képviselő úr javaslata. Kormány?
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad támogatja.
A 6. pont Pettkó András képviselő úr javaslata. Kormány?
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad támogatja.
A 10. pont dr. Kóka János képviselő úr javaslata. Kormány?
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad támogatja.
A 11. pont összefügg a 15. ponttal. Kormány?
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad támogatja.
A 14. pont összefügg a 16. ponttal. Kormány,
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad támogatja.
A 17. pont összefüg a 20. ponttal, Horn Gábor képviselő úr módosító indítványa. Kormány?
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) Egyharmad támogatja.
Az ajánlás végére értünk. Kérdezem, tud-e valaki olyan módosító indítványról, amelyet kellett volna, de nem tárgyalt a bizottság. Igen!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, csak egy kérdésem lenne. Ez valójában ingatlanadó vagy vagyonadó? (Keller László közbeszól.)
ELNÖK: Az előterjesztés címe, amelyet T/9818. számmal nyújtottak be, a vagyonadóról szóló törvényjavaslat.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, azt kérdeztem, hogy valójában ez most ingatlanadó vagy vagyonadó.
ELNÖK: Valójában most ennek a törvénynek a módosító indítványairól szóló szavazás történt meg. Arra vonatkozott a kérdésem, hogy van-e még olyan módosító javaslat, amit kellett volna, de nem tárgyaltunk.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, én csak megkérdeztem öntől, hogy most ingatlanadó vagy vagyonadó.
ELNÖK: Amilyen címmel az előterjesztő benyújtotta, és ahogy a meghívóban szerepel.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Aha, akkor nem válaszolt rá. Köszönöm. Csak ezt akartam tudni.
ELNÖK: Kóka képviselő úr!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Elnézést kérek, elnök úr, de amikor az egyik tételnél feltette a kérdést, hogy van-e észrevétel, én jelentkeztem, csak nem vette észre. Azt szerettem volna kérdezni a Pénzügyminisztériumtól, hogy azoknál a javaslatainknál, amelyek a 30 millió alatti, egyedi értékű ingatlanok többszörös tulajdonságának összeolvashatóságáról szólnak, tehát ha valakinek több, egyenként 30 millió alatti ingatlanja van, akkor ezek után fizessen adót, az alapelvben nem értünk egyet, vagy pedig a módosító javaslat nem nyerte el a Pénzügyminisztérium vagy a kormány tetszését.
ELNÖK: Az előterjesztő képviselője? Elnézést kérek, ha nem figyeltem, ilyenkor kérem képviselőtársaimat, hogy ha már vaksi vagyok, hangjelzéssel adják tudtomra.
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): A probléma ismert, a megoldáson gondolkodunk. Ebben a formában nem tudta a kormány támogatni a megoldási javaslatot.
ELNÖK: Van-e további kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor az ajánlás tárgyalását lezártuk.
Bizottsági módosító javaslatok benyújtására kerül sor. Három ilyen indítvány van, amelyek kizárólag szövegpontosítást tartalmaznak.
Kérdezem, hogy azt a módosító indítványt, amely a törvényjavaslat 5. § (1) bekezdésének módosítását javasolja, a kormány támogatja-e.
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Igen.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem a bizottságot, hogy benyújtja-e a módosító indítványt. (Szavazás) A többség.
A törvényjavaslat 2. § (19) bekezdését módosító javaslat következik. Kormány?
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás) A többség.
A 14. § (2) bekezdésének módosításáról szól az utolsó. Kormány?
KANYÓ LÓRÁND (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság, (Szavazás) A többség támogatja.
Kíván-e még valaki kezdeményezni bizottsági módosító indítványt? (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. A napirendi pont tárgyalását lezárom, megköszönöm a munkában való részvételt.
Áttérünk az egyes képviselői juttatások és kedvezmények megszüntetéséről szóló törvényjavaslatra, Göndör István képviselői önálló indítványára. A módosító javaslatok megtárgyalására kerül sor. Kérdezem, hogy képviseli-e valaki az előterjesztőt. (Keller László jelentkezik.) Igen, Keller képviselő úr. Köszöntöm a kormány képviselőjét.
Egyetlen módosító indítvány van, Kocsi László képviselő úr a törvényjavaslat 7. §-át kívánja módosítani. Az előterjesztő képviselője?
KELLER LÁSZLÓ (MSZP), előterjesztő: Az előterjesztő nem támogatja.
ELNÖK: A kormány?
DR. SIMON ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Simon Ákos vagyok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium alkotmányjogi főosztályának főosztályvezető-helyettese. Szakmai álláspontunk szerint nem támogatjuk a javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm. Az előterjesztő nem támogatja, a kormány nem ért egyet a módosítással. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérdezem a bizottságot! (Szavazás) A bizottság egyharmada támogatta.
Kérdezem, tud-e valaki olyan módosító indítványról, amelyet kellett volna, de nem tárgyalt a bizottság. Képviselő úr!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, csak egy megjegyzés. A kormánynak ehhez semmi köze, ugyanis más hatalmi ág. A parlament a saját költségeiről beszél, tehát nem szükséges, csak az előterjesztő véleménye. A kormány ebben nem kell, hogy állást foglaljon. Köszönöm.
ELNÖK: A Házszabály szerint igyekszünk vezetni az ülést. (Babák Mihály: Akkor sincs semmi köze hozzá.) Ilyenkor, amikor képviselői önálló indítvány van, a kormánynak megvan a lehetősége arra, hogy az álláspontját képviselje, de nem kötelező. (Babák Mihály: A montesquieu-i hatalommegosztás elve. - Derültség.) Köszönöm. Igaza van, képviselő úr, ezt mondja Szabados képviselő úr. Csak tolmácsolom. Köszönöm.
Amennyiben nincs több módosítás, illetve a bizottság sem kíván ilyet beadni (Nincs jelentkező.), a napirendi pont tárgyalását lezárom. Köszönöm a részvételt.
A szerencsejáték szervezéséről szóló, T/9592. számú törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megvitatása következik első helyen kijelölt bizottságként. Keller László képviselő úr képviseli az előterjesztőket. Köszöntöm a kormány képviselőjét.
Az 1. pont összefügg a 2. ponttal, Tukacs István módosító indítványa. Előterjesztő?
KELLER LÁSZLÓ (MSZP), előterjesztő: Elnök úr, az előterjesztő mindegyik módosító javaslatot támogatja. Egyben is szavazhatunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem a kormány véleményét.
ÁRVAI CSABA (Pénzügyminisztérium): Árvai Csaba vagyok, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője, és mindegyik módosítással egyetértünk.
ELNÖK: Kérdezem képviselőtársaimat, van-e valakinek kifogása az együttes szavazásról. (Nincs jelentkező.) Jelzést nem látok. Kérdezem, ki az, aki az 1., 2., 3., 4. és 5. pontokat támogatja. (Szavazás) A többség támogatja.
Kérdezem képviselőtársaimat, tud-e valaki olyan módosító indítványról, amelyet kellett volna, de nem tárgyalt a bizottság. (Nincs jelentkező.) Nem. Köszönöm szépen. Akkor a napirendi pont tárgyalását lezárom.
Mivel a napirendi pontjaink végére értünk, a bizottság munkáját megköszönve, lezárom a bizottság ülését. Hétfőn délután bizottsági ülés, a jövő heti rendes ülésről pedig még elnök úrral egyeztetünk, és ő majd a szokásoknak megfelelően a meghívót elkészítteti. Köszönöm szépen. Mindenkinek szép napot.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 00 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit