KPSZB/25/2009.
KPSZB/143/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. június 23-án, kedden 14 óra 05 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Dr. Oszkó Péter pénzügyminiszter meghallgatása *
Dr. Oszkó Péter tájékoztatója *
Dr. Dancsó József hozzászólása *
A közbeszerzésekről szóló törvény módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat kapcsolódó módosító javaslatainak megtárgyalása *
Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés az általános vitára való alkalmasságról *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslatok együttes tárgyalása *
Bánki Erik és Bókay Endre szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról *
Egyes törvényeknek a nemzeti filmvagyon privatizációját megakadályozó módosításáról szóló, önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
A Pénzügyminisztérium álláspontjának ismertetése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Keller László (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Puch László (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Babák Mihály (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Horn Gábor (SZDSZ)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Molnár László (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Puch László (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Szabados József (MSZP) Keller Lászlónak (MSZP),
Balla György (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Borsos József (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Molnár Oszkár (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Schmidt Ferenc (Fidesz) dr. Dnacsó Józsefnek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Ágh Péternek (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Varga Mihálynak (Fidesz).
Dr. Oszkó Péter pénzügyminiszter
Dr. Jobbágy Zsuzsa, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Bánki Erik (Fidesz), előterjesztő
Bókay Endre (MSZP), előterjesztő
Hopka Viktória, az Önkormányzati Minisztérium tanácsosa
Dr. Szalai Krisztina, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 05 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntök mindenkit, jó napot kívánok. A bizottsági ülését megkezdjük. Köszöntöm a bizottság tagjait, a bizottság munkatársait, köszöntöm a gyorsíró kisasszonyt, köszöntöm meghívott vendégeinket és mindenkit, aki a bizottsági ülésünk iránt érdeklődik.
A kiküldött napirendi javaslathoz képest némi módosítás történne, a 3. pontban jelzett, a Magyar Távirati Iroda 2008. évi tevékenységéről szóló jelentéshez nem érkezett módosító indítvány, tehát javaslom, hogy ezt ne tárgyaljuk. A többi marad változatlan. Ha nincs észrevétel (Nincs jelentkező.), akkor szavazhatunk a napirendi ajánlásról. Kérdezem, ki az, aki támogatja. (Szavazás) Köszönöm. Nem támogatja? Tartózkodott? Nincs ilyen. A bizottság tehát egyhangúlag megszavazta napirendjét.
Dr. Oszkó Péter pénzügyminiszter meghallgatása
Rá is térünk az 1. napirendi pontunkra, Oszkó Péter pénzügyminiszter úr meghallgatására. Köszöntöm miniszter urat a bizottság ülésén, és köszöntöm Kovács Álmos szakállamtitkár urat is. A napirendi pont témája az IMF-hitelezés jelenlegi állásának és a Pénzügyminisztérium jövőbeni elképzeléseinek megvitatása. Miniszter úrral abban maradtunk, hogy körülbelül 1 óra áll rendelkezésünkre ennek a napirendi pontnak a megtárgyalására, utána mi is tovább tudunk dolgozni, és feltételezem, ő is folytatja munkáját. Megadnám a szót egy rövid szóbeli tájékoztatóra. Parancsoljon!
DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A bevezetőben nem kívánok olyan újdonságot elmondani, ami a nyilvánosság számára ne lenne ismert. Azt gondolom, hogy az Európai Unió és az IMF által biztosított hitelcsomag felvételének előzményei, annak menete és a különböző tárgyalási fordulók időzítése a sajtóhírekben már meglehetős részletességgel megjelent.
A legutóbbi tárgyalási fordulóban az újonnan megalakult kormány - hivatkozva a gazdasági körülmények változására, a mélyülő recesszióra - egyfajta újratárgyalását kérte a hitelfelvétel feltételeinek, illetve bemutatta a kormány válságkezelő csomagját. Ennek keretében bizonyos feltételek kedvezőbb kialakítására is igényt formáltunk. Azt kell mondjam, hogy ez a tárgyalási forduló kifejezetten sikeresen zárult. A kormány válságkezelő programjára pozitív visszajelzés érkezett mind az Európai Unió, mind az IMF részéről. Feltételezem, hogy ez a pozitív visszajelzés az oka annak is, hogy a költségvetési hiánycél magasabb mértékben történő meghatározásában is engedékenyebbnek mutatkoztak a tárgyaló felek. Ennek lett az eredménye, hogy a gazdasági visszaesést nem kizárólag belső költségvetési forrásból kell kiegyensúlyoznia Magyarországnak, hanem lehetősége nyílt 2009-re és 2010-re egy magasabb hiánycél meghatározására. Ez a hiánycél olyan százalékban került meghatározásra, ami egyszerre lehetővé teszi az érdemi és sikeres válságkezelést, de nem veszélyezteti a közép- és hosszú távú adósságpályát, tehát nem fordítja olyan irányba Magyarország gazdálkodását, ami a meglévő problémákat, a magas eladósodottságot tovább súlyosbítaná.
Ez volt a lényegi tartalma ennek a tárgyalási fordulónak. Megítélésünk szerint kifejezetten sikeresen zárult, és azt gondolom, hogy nagyon jó kompromisszumot tudtunk kötni. Feltételezem, hogy ennek részleteiről szeretnének tájékoztatást kapni a tisztelt bizottsági tagok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Államtitkár úr? (Jelzésre.) Nem kívánja sem megerősíteni, sem megcáfolni az elhangzottakat. Köszönjük.
Rá is térhetünk a képviselői észrevételekre. A bizottság elsősorban azért igényelte ezt a meghallgatást, mert az IMF-hitelszerződés alakulása nagymértékben befolyásolja, hogy mi történik Magyarországon 2009-ben és a következő években. Hiszen ennek az IMF által koordinált hitelnek a következményeit - aminek több szereplője is van - a magyar költségvetés, jobban mondva, a magyar adófizetők fogják elviselni, elszenvedni. Ebből a szempontból tehát nem mindegy, hogy akár a feltételrendszer módosítása, akár a jövőbeni teljesítése milyen módon történik. Kérem a bizottság tagjait, tekintettel a rendelkezésünkre álló rövid időre, hogy az államháztartást, a költségvetés teljesítését és annak következményeit érintő kérdésekre koncentráljanak.
Tállai András jelentkezett, utána Mádi László, Kovács Tibor, Babák Mihály, Kóka János. Először Tállai úré a szó. Parancsoljon!
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz). Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Igazából egyetlen kérdéssel szeretném megkezdeni a vitát a meglepően gyors és rövid miniszteri tájékoztatót követően. Ha megengedi, kihasználom a lehetőséget, mivel már két hónapja tagja a kormánynak, és az eltelt két hónap közvéleményt érdeklő legfontosabb kérdése mégis csak az volt, hogy hogyan lehet pillanatok alatt elveszíteni egy kormány, egy kormányfő, egy pénzügyminiszter, egy MNB-elnök hitelességét, hogyan lehet ezáltal az egész kormány munkáját hiteltelenné tenni. Ön szerint ebben a kérdésben az ön személyét illetően sikerült-e olyan álláspontot elfoglalnia, olyan bizonyítékokat tárnia a közvélemény elé, hogy nem élt ezekkel a lehetőségekkel? A miniszteri meghallgatásán már feltettem ezt a kérdést, akkor nagyon röviden és nagyon egyértelműen válaszolt, de aztán mégis olyan információk kerültek a nyilvánosság elé, amelyek nem biztos, hogy ezt alátámasztják.
Az ön véleménye szerint annak a kormánynak, amelyben ön végzi a munkáját, sikerült-e a nyilvánosság előtt azt bizonyítania, hogy amíg önök nem a közéletért dolgoztak, hanem az adott gazdasági társaságért, a saját anyagi érvényesülésükért, nem voltak-e olyan céljaik és döntéseik, amelyek azt igazolták, hogy Magyarországon túl sokkal kedvezőbb adózási lehetőségek vannak, és önök az ügyfeleiket, esetleg saját cégeiket mégis arra orientálták? Nem tartom olyan mosolyt keltőnek ezt a kérdést, mint Kóka János, hiszen az embereket az foglalkoztatja, hogy annak, aki tőlük többletteher vállalását kéri az ország sorsa miatt, milyen a hitelessége. Ha ez a kormány rosszul végezte a dolgát az elmúlt időszakban, még ha jó döntéseket is kívánt hozni, akkor az egyik legfőbb politikai probléma ez volt. Ezért kérdezem öntől, egyetért-e azzal, hogy tegnap az Országgyűlés elfogadott az adótörvényekhez egy olyan módosító javaslatot, amelyik például a Magyar Nemzeti Bank elnökének egy sokkal kedvezőbb adózási feltételt biztosít, mintegy egynegyednyi közteherviselés mellett tudja a külföldön lévő forrásait hazahozni. Ön szerint Magyarországon ebben a belpolitikai helyzetben ez a kormány által is támogatott módosító javaslat elfogadható-e? Bevezetésként mindössze erre szeretném kérni a válaszát.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor következik.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Van annak valami diszkrét bája, hogy az ellenzéki képviselők azt kérik számon ezen a kormányon, hogy miért hozott olyan szabályozást, ami megnehezíti az alacsony adózású országokban a hazai források fialtatását, azt kérik számon a kormány tagjain, hogy ők mintha ezzel korábban visszaéltek volna. Ez egészen abszurd helyzet. De úgy gondolom, hogy ez a kezdeményezése a kormánynak, illetve a kormány tagjainak mégis csak az ország érdekeit szolgálta, szemben azzal, amit az ellenzéki képviselők próbálnak hetek óta sugallni a társadalomnak.
Visszatérve a napirendre, azt szeretném kérdezni pénzügyminiszter úrtól, mivel a sajtóban ezzel kapcsolatban hétről hétre megjelennek különböző sejtetések bizonyos politikusok részéről, hogy ez a hitelmegállapodás valamiféle többletterhet jelentene-e Magyarország számára. Mi a helyzet ezzel valójában? Ehhez kapcsolódik, hogy milyen kamatfeltételekkel jutott hozzá Magyarország ezekhez a hitelekhez, és mi lenne a helyzet akkor, ha ezeket a hiteleket most piaci feltételek között kellene felvennie a költségvetésnek, hogy a hiányt finanszírozni lehessen? Ezek fontos kérdések, hogy végre tisztázódjon mindenki előtt: ez a megállapodás előnyös Magyarország számára, vagy vannak olyan veszélyei, amiket esetleg nem ismerünk. Úgy gondolom, erre mindenképpen választ kellene kapnunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mádi László következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszter Úr! Négy kérdésem lenne. Az első. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének fórumán ön azt mondta, hogy a 2010-es költségvetési törvényjavaslat készítésekor a kabinet további, az állami intézményeket érintő takarékossági lépéseket kíván érvényesíteni. Kérdezem, hogy mire gondolt. Ezek szerint lesz még egy restrikciós csomag az év hátralévő részére? Az ez évi és a jövő évi költségvetési folyamatokat is érintő-befolyásoló lépésekről lehet szó. Hogyan érintik ezek várhatóan a gazdaság jövedelemtermelő képességét?
Sajnálatos módon itt a megszorító intézkedések némelyike drasztikus munkanélküliség-növekedést eredményezett. Erre vonatkozik tehát a második kérdésem, a reálszféra alakulására. Már vannak olyan előrejelzések, amelyek nagyobb visszaeséssel kalkulálnak erre az évre, nemcsak itthon, hanem külföldön is. Szívügyem az otthonteremtési támogatás, ahol jól látható, mivel a restrikciók jó néhány munkahely-áldozattal járnak, hogy tízezres számban növekedett a munkanélküliség, főleg olyan embereknél, akik vagy szakképzettség nélküliek, vagy alacsony szakképzettségűek, és sok esetben az életük aktív szakaszának végét is jelentheti munkanélkülivé válásuk. Vártuk volna, de nincsenek hatástanulmányok, nincsenek feltárva a multiplikatív hatások, ilyeneket nem kaptunk az adótörvények beterjesztésekor sem, tehát úgy tűnik, hogy igazából már az éven belüli államháztartási egyenlegre gyakorolt hatásuk sincs végiggondolva, nemhogy a multiplikatív hatások több évre elhúzódó következményei. Tehát milyen megszorításokra gondol az otthonteremtési támogatások teljes leépítése, lényegében lenullázása után, hiszen jószerivel a panelprogram maradt, amit még a Fidesz-kormány indított el, és az is nagyon rángatózó, kiszámíthatatlan volt az elmúlt időszakban. Azaz mire gondolt?
A következő téma az adórendszer, ahol joggal várhatták azt a parlamenti törvényalkotók, hogy jelentős egyszerűsítések, harmonizálások történnek, amelyek a bevallásokat és a kiszámíthatóságot javítják. Azt gondolom, hogy sajnos csalódás a 2009-2010-es törvényhozás ilyen értelemben. Új adók is születtek, illetve nem történtek meg azok az egyszerűsítő lépések, amelyek az adózók életét jelentősen könnyítették volna. Az államadósság finanszírozása, ami az IMF-hitelhez kapcsolódik, Achilles sarkának minősíthető. Emlékszem még azokra a kijelentésekre, amelyek úgy szóltak, hogy az IMF-hitel lényegében egy biztonsági tartalék, igazából igénybe sem fogjuk venni, hiszen az államháztartás helyzete és az államadósság finanszírozásának problémája megoldott, erre nincs szükség. Ez csak azt jelzi, hogy Magyarország állami intézményrendszere és annak finanszírozása biztosított. Ez volt tavaly októberben, ehhez képest lényegében a teljes közép- és hosszú távú államadósság-finanszírozás leállt. És áll azóta is. Teljes mértékben az IMF-hitel felhasználásával finanszírozzuk magunkat. Kérdés, hogy ez meddig elég. Már most lehet azt hallani, hogy jövő tavasszal, amikor lejár a mostani megállapodás terminusa, újabb hitelfelvételre leszünk kényszerülve. Tehát semmilyen piaci finanszírozás, a diszkont kincstárjegy szokásos rövid finanszírozású technikái mellett, nem történt. Ez egy vergődés, és iszonyatos terhet ró a következő kormányra is. Várom miniszter úr reakcióját, hogy mi változott meg, és miért nem tud az ország talpra állni a finanszírozás oldalán, a piaci eszközök mentén. Köszönöm szépen, és várom a válaszait.
ELNÖK: Kóka János következik.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Szeretném megkérdezni, hogy a Pénzügyminisztérium jelenlegi meglátása szerint 2009 végére mekkora hiánnyal, mekkora gazdasági növekedéssel, illetve gazdasági visszaeséssel, mekkora inflációval fogunk elbúcsúzni a 2009-es évtől. Ezekből következően mekkora lesz Magyarország finanszírozási igénye 2009 vége felé? Ez részben válaszol azokra a kérdésekre is, amelyek arról szólnak, hogy milyen külső finanszírozást szükséges előteremtenünk vagy az állampapírpiacon, vagy - az állampapírpiac működésképtelensége esetén - az IMF-től, a Világbanktól, illetve az Európai Uniótól. A kérdésem arra is vonatkozna, hogy hogyan állunk ezekben az ügyekben a régióban. Azt hallottuk, hogy februárban, illetve az előző kormányzat utolsó heteiben, hónapjaiban nemcsak a régió nézett szembe nehézségekkel, de mi ennek a sávnak a negatív szélén voltunk úgy a forintárfolyam-, mint a tőzsdei árfolyamvesztés tekintetében. Most hogyan állunk a regionális vetélytársakhoz képest? Korábban azt lehetett hallani, hogy nálunk lényegesen kisebb gazdasági visszaesés lesz. Ők hogyan performálnak ebben a helyzetben?
Hogyan értékeli pénzügyminiszter úr az elmúlt két hónap kormányzati lépéseit abból a szempontból, hogy a Magyarország iránti nemzetközi pénzpiaci befektetői bizalmat vissza tudjuk szerezni? Egyáltalán hogyan lehet mérni ezt működő állampapírpiac híján?
A következő kérdésem az állampapírpiaccal kapcsolatos. Ha megnézzük az állampapírpiacot, látszik, hogy a hozamok lefelé mozdultak, de továbbra is meglehetősen inlikvid piacról beszélhetünk. Kérdés, hogy mit tudunk tenni az állampapírpiac feltámasztása érdekében. Fundamentális vagy strukturális okai vannak ebben a pillanatban annak, hogy az állampapírpiac likviditása ilyen alacsony, ilyen kicsi a kereslet továbbra is az elsődleges piacon, illetve ilyen kicsi a likviditás a másodlagos piacon?
A következő kérdésem Mádi képviselő úr kérdésének a fordítottja lenne, mert ő azt kérdezte, hogy fenyeget-e még bennünket további költségcsökkentés veszélye. Én úgy fogalmaznám meg ezt a kérdést, hogy lát-e még lehetőséget az állami intézményrendszerben, az állami kiadások területén további költségcsökkentésre annak érdekében, hogy enyhíthető legyen az a nyomás, ami külső finanszírozási oldalról, az eladósodottság oldaláról Magyarországra nehezedik.
A következő kérdésem az lenne, hogy pénzügyminiszter úr elfogadható kompromisszumnak tartja-e az adótörvények tegnap elfogadott módosító javaslatait, figyelemmel arra, hogy néhány szabad demokrata és néhány szocialista indítvány is szavazattöbbséget kapott a parlamentben. A szabad demokrata indítványok mellett hosszan tudnék érvelni, de szükségtelen. Ehelyett inkább azt kérdezem, hogy azokkal az adójavaslatokkal együtt is, amelyekkel a Szocialista Párt a kormány szándékaival szemben igyekezett bizonyos pontokon puhítani az adótörvényeket, az őstermelői kedvezmények visszaállításától a szakszervezeti üdülők adómentességéig, hozza-e a törvényjavaslat azokat a növekedésösztönző, versenyképesség-javító célokat, amelyeket annak idején a Reformszövetség, személyesen pénzügyminiszter úr, illetve a Bajnai-kormány általában célként tűzött ki.
Utolsó kérdésem pénzügyminiszter úrhoz az volna, hogy az annak idején a Reformszövetségben elkészült gazdaságpolitikai tézisek közép- és hosszú távú célkitűzései közül melyek azok, amelyeket tarthatónak, megvalósíthatónak lát. Ha jól érzem, a kormány és a parlament többsége tegnap támogatta az SZDSZ számára egyik legfontosabb javaslatot, a személyi jövedelemadó 17 százalékos sávhatárának 15 millió forintra emelését, ami Magyarországot lényegében az egykulcsos adórendszer irányába mozdítja el. A kérdés az, hogy a többi hasonló célkitűzés, az adócentralizáció csökkentése a visegrádi országok adócentralizációs rátájának közelébe, a helyi iparűzési adó kivezetése és helyette értékalapú ingatlanadó bevezetése, illetve egyéb, nem versenyképességet sújtó adónemek kiváltása továbbra is reális-e, és mennyiben módosulnak a világgazdasági válság már megismert hatásainak tükrében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Hadd tegyek én is ezek mellé egy kérdést, azután átadnám a szót miniszter úrnak, hogy válaszoljon az eddig elhangzottakra. Az én kérdésem is arra vonatkozik, amit itt már érintett néhány bizottsági tag az IMF-hitelszerződéssel összefüggésben. Ez pedig a "jobb helyzetben vagyunk-e, és milyenek a kilátásaink?" című kérdéskörhöz tartozik. Nevezetesen ahhoz, hogy tárgyalunk-e már egy következő IMF-hitel esélyeiről. Hiszen Kovács Tibor itt azt kérdezte, hogy vajon helyes volt-e az IMF-megállapodást megkötni vagy sem. Ez értelmetlen kérdés. Ez olyan, mintha azt kérdezné képviselő úr, hogy helyes-e egy fuldoklónak mentőövet dobni. (Derültség.) Képviselő úr, azt kellett volna megkérdezni, hogy ki lökte be a fuldoklót a vízbe. Ki hozta a magyar gazdaságot abba a helyzetbe, hogy az Európai Unió tagországai közül elsőként kellett az IMF-hez, az Európai Unióhoz és a Világbankhoz fordulni? Ez az alapvető kérdés, amire önök nem hajlandók fél év óta válaszolni. Hallgatnak... Azt gondolom tehát, hogy ez a kérdés önmagában értelmetlen. Az értelmes kérdés az, hogy vajon közelebb vagyunk-e ahhoz, hogy ebből a mély vízből úszni nem tudó gazdaságként kikeveredjünk. Ebben nekem kételyeim vannak.
Hadd utaljak itt egy néhány nappal ezelőtti, egy IMF-képviselő és egy Deutsche bankos elemző beszélgetésére, bizonyára hallotta miniszter úr is, amelyben Lengyelországot és Magyarországot vetették össze. Kiderült, hogy amíg Lengyelországban a belső kereslettel sikerül valamit enyhíteni a recesszión, amíg erős és stabil bankrendszer próbálja segíteni a kilábalást, addig Magyarországon éppen az ellenkezője történik. A kérdés azért adódik, mert az is elhangzott ebben a beszélgetésben, hogy Magyarországnak újabb 10-15 milliárd dolláros hitelcsomagra lesz hamarosan szüksége, ahogy Kóka János is mondta, ha nem indul be az állampapírpiac, ha nem sikerül forrásokat szerezni az államadósság finanszírozásához. És most kérem, ne mondja azt a néhány 10 milliárd forintos kibocsátást, ami nevetséges összeg ahhoz képest, hogy havonta mibe kerül az államadósság finanszírozása! Tehát, ha nem indul be az állampapírpiac, akkor Magyarország nemhogy azt a célt nem éri el, amit anno Gyurcsány Ferenc mondott, hogy ez csak egy biztonsági hitel, amihez majd nem is kell hozzányúlni, ezzel kényelmesen elleszünk 2010 áprilisáig...! Sajnos az a helyzet, hogy ezt gyorsabb ütemben fogyasztjuk el, mint ahogy az a korábbi megállapodásokból kitűnt, és Magyarországnak már az év végén sürgősen le kell újra ülni az IMF képviselőivel a hitelmegállapodás meghosszabbítása vagy egy újabb hitelmegállapodás előkészítése érdekében.
Tehát az én kérdésem is arra vonatkozik, hogy vajon az IMF-fel beszéltek-e már arról, hogy amennyiben a helyzet nem javul, és a kilátások nem lesznek jobbak, akkor ősszel egy újabb tárgyalási forduló elkezdhető-e. Erre szeretnék majd választ kapni.
És most megadnám a szót miniszter úrnak, utána folytatjuk a kérdések sorát.
DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter: Köszönöm szépen. Szorgalmasan jegyzeteltem, és a képviselő urak, bizottsági tagok által feltett kérdésekből azt érzékelem, van igény arra, hogy kérdezzenek a pénzügyminisztertől, hiszen nem csak a szűken vett IMF-témában merültek fel kérdések. Örömmel felajánlom, hogy akár gyakoribbá is tehetjük a párbeszédet. Talán annyira megismertek már, hogy nem vagyok egy párbeszédet, kommunikációt elutasító típus. Szívesen válaszolok bármilyen kérdésre, még akkor is, ha azt már ötször-hatszor megválaszoltam.
Tállai képviselő úré volt az első kérdés, általában a kormány és a kormánytagok hitelességével kapcsolatban. Azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy a kormányzati munka hitelességét az fogja meghatározni, amikor majd ezt eltávolítjuk a politikai konfliktusoktól, hogy a kormányzati munka mennyire volt jó, mennyire volt sikeres, és mennyire állította egy későbbi jó pályára a gazdaságot. Az látható, hogy a nyilvánosság előtt folyó kommunikációban ezek a témák vannak leginkább háttérbe szorítva, inkább minden másról beszélünk. Valamelyikük idézte az MGYOSZ-nál tartott előadást. Ott, azt hiszem, tettem egy olyan ironikus megjegyzést, hogy amikor Magyarországon a válságkezelésről vitatkozunk, akkor a vagyonadóról és az offshore-ról vitatkozunk, a kamatszintek, a forint/devizaárfolyam, az eladósodottság csökkentésére kialakított pálya valahogy mindig háttérbe szorul. Úgyhogy azt gondolom, a mi hitelességünk kellően meg lesz ítélve egy semleges környezetben, amikor látszik majd, hogy mi a munkánk eredménye. Az a program, amit összeállítottunk, sok külső elemző által kifejezetten jónak minősített program, és sokan nem is gondolták, hogy a megvalósításában ilyen gyorsan, ilyen határozottan fogunk tudni sikereket elérni, jó irányú lépéseket tenni. Ilyen szempontból kifejezetten jónak ítélem a kormányzati munka hitelességét.
Ebbe beletartozik az is, hogy az általunk összeállított adócsomag először bánik megfelelő következetességgel és szigorúsággal az eddig szélesre tárt adómegtakarítási lehetőségek keretek közé terelésével. Ezt szolgálják azok az indítványok, amelyeket vagy a kormány nyújtott be, vagy mások nyújtottak be, és a kormány támogatott. Arra számítok, hogy e tekintetben civilizációs ugrást fogunk tudni megvalósítani az elkövetkezendő időszakban.
Kovács Tibor képviselő úr kérdésére válaszolva azt gondolom, hogy valószínűleg tudott sok minden, de mégis érdemes újra és újra tisztázni, hogy az IMF és az Európai Unió által biztosított hitel, minden korlátja mellett, egy kifejezetten kedvező költségstruktúrát eredményez. Az IMF-hitel változó kamatozású, de ha megnézzük az elmúlt időszakot, 2,5-3,5 százalék közötti kamatterhet jelent. Az EU 3,25 százalékos kamatteher mellett biztosítja a finanszírozási forrást, szemben azzal, hogy ha pillanatnyilag az állampapír-kibocsátásokból próbálnánk finanszírozni az államadósságot, és ha ugyanazt az időszakot nézem, amikor ezeket a hitelrészleteket lehívtuk, milyen kamatterhek mellett tudtunk volna forráshoz jutni, az körülbelül 10 százalék lenne. Tehát átlagosan 7 százalékos kamatelőny, amit ennek a hitelforrásnak a használatával a költségvetés most biztosítani tud a maga számára. Ebből a szempontból ez egy kifejezetten előnyös helyzet.
Mádi László képviselő úrtól több kérdés is érkezett. Az első, hogy a 2010-es költségvetésben milyen további intézkedések várhatók. Elég megint csak a nyilvánosság előtt lévő információkra hivatkozni, mert a hitelcsomagunk két dokumentumra támaszkodik, az egyik az Európai Unióval kötött megállapodás, a másik az IMF-nek kibocsátott szándéknyilatkozat. Az Európai Unióval kötött megállapodás már alá lett írva, az már a nyilvánosság számára hozzáférhető, a Pénzügyminisztérium honlapjáról letölthető. Abban benne vannak azok a tételek, amelyek a 2010-es költségvetésre vonatkoznak. Ez a MÁV átalakításával elérendő megtakarítás, ami, ismerve, hogy a MÁV mennyibe kerül ma a magyar versenyképességnek és az adófizetőknek, meglehetősen racionális célkitűzés, illetve az önkormányzati rendszer racionalizálásából elérendő megtakarítás. Itt nem arról van szó, hogy a jelenlegi feladatstruktúrában kíván bárki további forrást kivonni az önkormányzatoktól, hanem azt kell tudni átgondolni és megoldani, hogy sokkal hatékonyabban, sokkal ésszerűbben kell az elvégzendő feladatokat szervezni, és ennek mentén kell tudni megtakarítási lehetőséget találni.
Nincs a közvetlenül a piacokat és a lakosságot érintő további megtakarítási intézkedés tervezve 2010-re. Hangsúlyoznom kell, nem szabad sem a lakosságot, sem a piacot riogatni ilyesfajta további intézkedésekkel. Egyébként azt gondolom, és majd részletesebben beszélünk a régiós összehasonlításról, ha megnézzük a hazai munkaerőpiacot, annak folyamatait, illetve a régiós munkaerőpiacot, akkor az látszik, hogy a kicsit több mint kéthónapos kormányzati munka sikeresebben vette fel a harcot a munkanélküliség növekedése ellen Magyarországon, mint sok más régiós ország, olyan országok, amelyeket olykor a gazdaságpolitika szempontjából pozitív példaként említettünk. Szlovákia már sokkal rosszabbul áll ebben a kérdésben, sokszor gyorsabban növekszik a munkanélküliség. Magyarországon lassabban. Ez nyilván azzal is magyarázható, amit a kormányzat ezen a téren tud tenni, hiszen a tb-járulékcsökkentés és hasonló intézkedések a válság negatív hatásait képesek lehetnek lassítani. Nem képesek eltüntetni, a 6-7 százalékos gazdasági visszaesés mellett nem gondolom, hogy van olyan intézkedéscsomag, ami a növekvő munkanélküliséget lenullázná, de olyan lehet, ami lassítja, és ebben a lassításban, úgy tűnik, régiós összehasonlításban nem állunk rosszul.
Emögött kifejezetten egy témát, a lakástámogatási rendszert emelte ki képviselő úr, hogy lám, önmagában azzal, hogy költségvetési kiadásokat lefaragunk, piacot dönt össze. Azt kell mondjam, hogy az eddigi események azt mutatják, hogy nem sok köze van a pillanatnyi támogatási rendszernek a piaci folyamatokhoz, hiszen még létezik ez a támogatási rendszer, ez a hó végén szűnik meg, és ehhez képest a lakáseladások körülbelül 80-85-90 százalékot estek. Nem a támogatási rendszer megvonása az, ami a piacot nyomás alá helyezi. A válság és a válság által alakított fogyasztási szokások azok, amik a piacra még a támogatási rendszer megléte mellett is ilyen negatív hatást gyakorolnak. Sőt, azt gondoltuk, hogy a támogatási rendszer kivezetésével hirtelen megugrik az igényelt támogatások mennyisége, de egy ilyen jellegű hirtelen megugrásra sem igazán lehet statisztikai adatokat találni. Tehát az látszik, hogy ez a támogatás pillanatnyilag egyáltalán nem hatékonyan van elköltve, olyan helyre önti az állam a pénzt, ahol az nem kerül megfelelően felhasználásra. Lehet, hogy lakásprojektek indulnak, de abból értékesítés nem folyik. Tehát érdemes egy már meg nem lévő piacról olyan helyre átstrukturálni a támogatásokat, ahol azok megfelelően hasznosíthatók. Nem a támogatás elvonása az, ami a lakáspiacot negatívan érinti, mert még a meglévő támogatások mellett is összezuhant a lakáspiac.
Az adórendszer egyszerűsítése, kiszámíthatósága. Azt gondolom, a kisadók közül is megszüntettünk hetet, illetve majd megszünteti a tisztelt parlament, ha a végszavazáson ezt szentesíti a jövő hét folyamán. Sőt, sok más egyszerűsítő lépést is beiktattunk a tervezetbe kifejezetten azon igények mentén, amiket Mádi képviselő úr is jelzett. Például az, hogy jövőre iparűzési adót lényegében a társasági adó mellékleteként lehet bevallani, pont azt az igényt szolgálja, amit képviselő úr jelzett. Az tanulságos, hogy amikor egy ilyen egyértelmű dolgot előterjesztünk, akkor ugyanannyi egyedi konfliktusba keveredünk, és az egyszerűsítés máris háttérbe szorul.
Mennyiben tartalék azt IMF-hitel, illetve mennyi meg az államadósság finanszírozására? Azokért a kijelentésekért, amelyek a válság kezdetekor hangzottak el, esetleg abból az okból, hogy senki nem látta előre a válság lefolyását, egyikünknek sem kell maradéktalan felelősséget vállalni, vagy maradéktalan magyarázattal szolgálni. Október közepén valószínűleg egyikünk sem tudta, hogy a válság pontosan milyen lefolyású lesz, milyen tartós, és pontosan kit érint. Kétségtelen, hogy az IMF-hitel egy része felhasználásra került, az államadósság finanszírozására. Annyit jeleznék, hogy a hónap végéig körülbelül 14 milliárd eurónyi lehívásból összesen 8 milliárd eurónyi felhasználás történik, tehát egy jelentős része még mindig a tartalékokat fogja növelni.
Hadd válaszoljak egyszerre Varga elnök úr és Mádi képviselő úr kérdésére, mert a kettő lényegében ugyanaz, hogy mi a jövőképe e tekintetben a kormányprogramnak. Azt kell mondjam, egyértelmű igény mindenki számára, hogy a magyar államadósság finanszírozását minél inkább piaci forrásokból oldjuk meg. Nem cél, nem lehet cél Magyarország számára, hogy azt a helyzetet akarja tartósítani, miszerint nemzetközi szervezetek által biztosított egyedi finanszírozási forrásra szorul. Azt gondolom, hogy ennek logikus menete a következő. Egy két-két és fél hónapos tipikus erőltetett válságkezelői munkamenetben végre kell hajtani azt a programot, amit a kormány meghirdetett. Mert ma már Magyarországon hitelességet növelni program meghirdetésével nem igazán lehet. A program végrehajtásával lehet hitelességet növelni. Tehát akkor tud majd a kormány külföldre is irányuló kommunikációval ugrásszerű bizalomnövelést elérni, ha ezt a programot maradéktalanul végrehajtotta. Ennek egy jelentős fázisa a jövő héttel zárulhat le a parlamenti ülésszak végén. Akkor pedig lesz mit mondanunk a finanszírozóknak.
A finanszírozók, a piac ennek ellenére figyelnek minket. Ha megnézzük, hogy a magyar államadósság biztosítására szolgáló kockázati felár, az úgynevezett CDS-árazás hogyan néz ki, ez március végétől mostanáig nagyjából feleződött, mert a hazai gazdálkodás finanszírozásának kockázatáról már lényegesen jobb véleménnyel van a piac. Erre nekünk rá is kell dolgoznunk. Amint lezárul az a fázis, ami a meghirdetett kormányprogram jogszabályba foglalását jelenti, egy nagyon erőteljes kommunikációs folyamatot kell elkezdenünk a külföldi piacok felé, ami meg fogja tudni alapozni, hogy ne csak előkészítő lépéseket tudjunk tenni a kötvénykibocsátások és az állampapír-kibocsátások piacán, hanem minél inkább biztonságos módon tudjuk növelni a részesedésünket vagy a kibocsátásainkat. A cél az, hogy ezzel akár odáig is eljussunk, hogy ne legyen szükségünk további IMF-finanszírozásra. Ettől függetlenül nyilván ez egy későbbi döntés, mert az IMF részéről ilyen felajánlás érkezett, hogy ha a piacok nem fogják ezt Magyarország számára megengedni, mert nemcsak azon múlik, hogy milyen határozott programot tudunk végrehajtani, hanem hogy a piacok kockázati éhsége hogyan alakul a jövőben, akkor értelemszerűen az IMF nyitott további tárgyalásokra. De nem folytattunk egyelőre ilyen tárgyalást. És mondom, az elsődleges cél az, hogy ne is kelljen ilyen további tárgyalást folytatni, hanem a programunk segítse hozzá az országot ahhoz, hogy hagyományos piaci technikákkal tudja finanszírozását biztosítani.
Rátérnék Kóka János képviselő úr kérdéseire. A 2009-es évet hogyan fogjuk végezni? E tekintetben is ismert a prognózisunk, csak a megerősítés végett ismétlem, hogy 6,7 százalékos gazdasági visszaeséssel, GDP-csökkenéssel számol a kormány 2009-re, 3,9 százalékos államháztartási hiánnyal, és a prognózisunk 4,5 százalékos inflációról szólt. Azt kell mondjam, bár elhangzott, hogy pesszimistább előrejelzések is megjelennek, a mai különböző elemzői forrásokban megjelent előrejelzések ezeknél nem tűnnek pesszimistábbnak. A Kopint-Tárki 6 százalékos recessziós prognózissal jelent ma meg, a GKI 6,5 százalékossal, tehát a kormány 6,7 százalékos gazdasági visszaesést prognosztizáló programja, úgy tűnik, egy ilyesfajta konszenzusos talajon áll.
Ha megnézzük a régiós összehasonlítást, akkor azt látjuk, hogy a magyar gazdaságpolitika megtette a válságkezelés kapcsán azt a szükségszerű, mondjuk úgy, problémákkal való szembesítést, miszerint kiszámoltuk a kedvezőtlen állapotot, kiszámoltuk az ezzel kapcsolatos kedvezőtlen forgatókönyveket, és ezeket mutatjuk be a nyilvánosság előtt, ehhez igazítjuk a programunkat. Azt látni, hogy a régió más országai a közelmúltban ettől eltérő kommunikációt folytattak, próbálták azt mutatni a piacok felé, hogy nem is olyan nagy a gazdasági visszaesés, nem is kell ettől annyira megijedni, miközben amikor ezek konkrét adatokká válnak, kiderül, hogy nem is állnak lényegesen jobban, mint Magyarország. A szlovák gazdasági visszaesés arányaiban nem különbözik a magyar 6-6,7 százalékos gazdasági visszaeséstől. Tehát ma már azt kell mondjam, hogy szó nincs arról, hogy a kormány elhibázott gazdaságpolitikát folytatva egészen más pályára állítaná Magyarországot, mint amilyen pályán más régiós országok mozognak. Itt mindössze annyiról volt szó, hogy a magyar gazdaságpolitika bevállalta, hogy nyíltan kommunikál a problémákról, és a nyílt kommunikáció segítségével elkezd dolgozni a problémák elhárításán. Azt látjuk, hogy sok régiós ország a válságkezelésben mintha lemaradna a problémákkal való szembesüléssel, de ebből szerintem mi inkább előnyt kovácsolhatunk, és hamarabb tudjuk jó irányba állítani saját gazdaságpolitikánkat.
Említettem a munkanélküliségi adatokat. Itt is azt kell mondjam, hogy ugyan Csehország és Lengyelország még jobban áll nálunk, de Szlovákia már nem. És idézhetek balti államokat, amelyek lényegesen rosszabbul állnak. A költségvetési hiányt tekintve pedig, ami lényegében a jövőbeni fenntartható adósságpályához segít hozzá minket, kifejezetten éllovas Magyarország a régióban. Ezt talán mindenki tudja. (Mádi László: Várjuk meg a végét!) Hogy? Megvárhatjuk a végét, de itt olyan jelentős eltérések vannak, hogy Lengyelország már tavaly 5 százalékot produkált költségvetési hiányban, mi pedig azt vállaljuk, hogy kontroll alatt tartjuk, és jövőre csökkenteni is próbáljuk. Ehhez képest minden régiós ország az államháztartási hiány növekedésének irányába halad.
Az elmúlt két hónap kormányzati munkájáról és külföldi megítéléséről néhány szót már mondtam, és olyan adatokat is, amelyek azt jelzik, hogy a külföld figyel Magyarországra, és bizonyos tekintetben javul megítélésünk. A megítélés végső soron akkor fog javulni, ha van egy bemutathatóan végrehajtott program. Amíg a program egyes elemei vitatottak, nem kerültek elfogadásra, nem kerültek kihirdetésre, addig egyfajta várakozás van Magyarországgal szemben. De addig nyilván nagyarányú hitelességjavulást nem lehet egyik napról a másikra elérni.
Kóka képviselő úr megkérdezte, hogy van-e lehetőség az állami kiadások csökkentésére, illetve az adócsomag elfogadható kompromisszum-e, és a Reformszövetség elképzeléseiből mi valósítható meg. Ezek számomra összefüggő témák. Azt kell látni, hogy ha a tavaly szeptemberben benyújtott költségvetési tervhez képest számoljuk az idén véglegesre tervezett költségvetési kiadásokat, akkor az ezermilliárdos különbséget mutat. Ha az év eleji állapotot nézzük, akkor nyilván a költségvetési vágások már kisebb arányúak, hiszen a szeptemberben beterjesztett költségvetés is változott folyamatában, de ha azt akarom megnézni, hogy az év elejétől kezdődően benyújtott költségvetési kiadáslefaragások, a 2010-es költségvetési tervezetet is beleértve, mennyit jelentenek, az egy 1300 milliárdos tényleges lefaragás az idei elfogadott költségvetéshez viszonyítva. Szeretném jelezni, hogy a Reformszövetség 3 százalékos gazdasági visszaesés mellett ilyen arányú lefaragásokat 3 év alatt tartotta kivitelezhetőnek. A Reformszövetség arra tett javaslatot, hogy egy 1200 milliárdos költségvetési lefaragást 3 év alatt valósítsunk meg, és ennek arányában hajtsunk végre adócsökkentéseket. Ezt gyakorlatilag 12 hónap alatt valósítja meg ez a program azzal, hogy ennek olyan típusú hatása, miszerint ebből tömegesen szabadulnának fel források, amelyekből adócsökkentést lehet végrehajtani, abból az okból nincs, hogy a 6,7 százalékos visszaesés eredményeként bevételek is kiesnek a költségvetésből.
Tehát az 1300 milliárdos költségvetési lefaragásból, ha a 3,9 százalékos idei és 3,8 százalékos jövő évi hiánycélt tartani akarjuk, plusz adóbevétel-csökkentésre nincs lehetőség. Mindössze annyi történik, hogy a gazdasági visszaesés miatt kieső adóbevételeket elfogadjuk, nem akarjuk sehonnan visszapótolni, kizárólag kiadáslefaragásokból egyensúlyozzuk ki. Ezáltal csökken az adócentralizáció, hiszen adott GDP-visszaesést csak kiadáslefaragással ellensúlyozunk, nem további adóbevételekkel. Tavaly még 40 százalék fölött volt az adócentralizáció, idén már 40 százalék alá csökken, és további csökkenő pályán áll. A következő kormány döntése lesz, hogy az így lefaragott kiadásokat hajlandó lesz-e nominálisan szinten tartani, mert ha hajlandó lesz rá, akkor egy gazdasági növekedés mellett gyakorlatilag automatikusan csökken az adócentralizáció. Nincs további teendő, a nominálisan szinten tartott költségvetési kiadások mellett automatikusan lehet végrehajtani további adócsökkentéseket. Nem kell semmi mást tenni.
Egyetértek azzal, hogy szükség van további adócsökkentésre, mert ugyan 40 százalék alá megy az idén az adócentralizációnk, de Lengyelországban és Csehországban 33 százalék körül van, és még alacsonyabb Szlovákiában, tehát van még lemaradásunk a versenyképességben, de ezt a lemaradást az 1300 milliárdot meghaladó további kiadáscsökkentéssel nem tudjuk behozni, ez rövid távon a recessziót mélyítené. Ilyen mozgásteret nem látunk. Azt reméljük, hogy ez a gazdaságpolitika konzekvens marad a jövőben is, és ha most a munka nehezét elvégeztük, azt a jövőben a gazdaság hasznára fordítja majd a következő kormány, és engedi az ebből megnyíló forrásokból a további adócsökkentést. Ez magába foglalhatja például az iparűzési adót, illetve a két nagy fontos tételt, ami hiányzik, a további 5 százalékos járulékcsökkentést - azt gondolom, hogy a járulékcsökkentés mértében szinte politikai vita sem volt. De minden más tekintetben úgy gondolom, hogy az adócsomag kész, azt az eredményt éri el, ami az eredetileg célzott eredmény volt. Ezek közül a legfontosabb, hogy ugyan nem tudjuk 33 százalékra leszorítani az adócentralizációt 2010-ben, viszont az adóékben, a munkát terhelő adók mértékében az átlagbérnél már 2010-ben eljutunk ahhoz a nagyjából átlagos adóterheléshez, ahol a régió van. Ebben volt a legnagyobb lemaradásunk, úgyhogy e tekintetben azt gondolom, hogy a maximális adóeredményeket tudja elérni ez az adócsomag.
Varga Mihály elnök úr idézte Lengyelország és Magyarország elemzők általi összehasonlítását. Ez valóban az IMF és a Deutsche Bank által látott napvilágot. Úgy gondolom, ebből két dolog derül ki. Egyrészt, hogy Lengyelországnak két fontos előnye van Magyarországhoz képest. Van egy 40 milliós belső piaca. Itt nem arról van szó, hogy piacélénkítésben halad előre Lengyelország, hanem önmagában olyan ország, ahol a belső piac, a belső fogyasztás képes pályán tartani a gazdaságot. A lengyel gazdaság kevésbé exportorientált, mint a magyar gazdaság. A másik az eladósodottság mértéke. Egy sokkal kisebb államadósságot és egy sokkal kisebb mértékben eladósodott lakosságot tudhat magáénak Lengyelország, innentől fogva nyilván nagyobb a mozgástere. Ha Lengyelország elengedi 5 százalékra a költségvetési hiányát, amit tavaly megtett, attól még nem fogja azt gondolni róla a piac, hogy nem lesz képes visszafizetni az adósságait, hiszen ma már olyan mértékű az államadóssága, hogy az egy idő után finanszírozhatatlanná válik. E tekintetben nyilván egy sokkal szűkebb keretek közé szorított pályán mozog Magyarország. Itt nem arról van szó, hogy a lengyel gazdaságpolitika briliánsabb ötletekkel rukkolt elő, mint a magyar gazdaságpolitika, ott adottságbeli különbségek vannak, és az IMF elemzése is erre utalt.
Hogy ebből automatikusan következne, hogy Magyarország piaci megítélése nem javítható annyira, hogy piaci finanszírozási forrásokhoz jusson, nem kívánom jelen pillanatban elfogadni. Azt gondolom, hogy fenntartható egy olyan gazdaságpolitikai program és egy olyan szigorú végrehajtási terv, amelynek mentén bebizonyítható a külvilág számára, hogy Magyarország fenntartható adósságpályával rendelkezik, és ez által a piacról finanszírozási forrásokhoz juthat. Ehhez az kell, hogy meglegyen az a stabil döntéshozói háttér, ami ennek a programnak a hosszú távú végigvitelét, kifutását biztosítja. Ha ezt garantálni tudjuk, akkor, azt gondolom, vissza tudunk térni a piacokra. Ha bizonytalanság lesz a piacokon, attól függetlenül, hogy Magyarország mit fog tenni, akkor nyilván nehezebb dolog lesz őket meggyőzni arról, hogy Magyarország már egyáltalán nem kockázatos, és érdemes finanszírozni. Varga elnök úr többi kérdésére pedig válaszoltam az előbb, úgyhogy remélem, minden kérdésre válaszoltam. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Babák Mihály következik.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Örülök, hogy a végén már szóba hozta az államadósságot, ugyanis amit elnök úr is volt szíves kiemelni, hogy Magyarországon külön válság van, mégpedig a felgyűlt államadósság. Ami hiányt az évek alatt felhalmozott a Magyar Köztársaság kormánya hét év alatt. Ez egy fantasztikus tömegű pénz, és ennek finanszírozása okoz ma Magyarországon gondot. A költségvetési hiány pedig a bevételek-kiadások különbözete, és ez különböző mértékű lehet, még adott gazdasági-költségvetési évben is. Alapvetően itt a kormány sok esetben csak a költségvetési hiányt emlegeti, ugyanakkor nem beszél, szemérmesen hallgat a felhalmozott államadósságról, ami lassan megfojtja az országot. Ön volt szíves a lengyel példa kapcsán megemlíteni a lehetőség csekély voltát Magyarország tekintetében. Ezt köszönöm.
Ettől függetlenül szeretném megkérdezni öntől, hogyan gondolja, meddig feszíthető Magyarországon a fiskális restrikció, ami mélyíti a gazdasági, pénzügyi és szociális válságot. Vannak-e még ötletei a kormánynak, hogyan lehet megszorítani a magyar népet, és hogyan lehet ellehetetleníteni a gazdaságot? Mert jelenleg nincs gazdaságpolitikájuk, gazdaságélénkítő programjuk. Azt pedig jó tudni, hogy a gazdaságélénkítése hozhat majd valamikor pénzügyi egyensúlyt.
A 2. számú kérdésem. A megszorítások, adóemelések hogyan hatnak a bevételek csökkenésére? Vegyünk csak egy egyszerű adónemet, a regisztrációs adót. Ha nem vásárolnak Magyarországon gépjárművet, akkor kiesik 50-60 milliárd a büdzséből. Kiszámolták-e, hogy mennyi esik ki ezzel a fiskális restrikciós csomaggal a magyar költségvetés bevételi oldaláról 2009-ben?
Mélyen tisztelt Miniszter Úr! A 3. számú kérdésem. Emberek állnak a fiskális megszorítások, a restrikció mögött. Megélhetési gonddal, bizonytalansággal. Nem pénznyerő automaták. Magyarországon erőteljes a szociális válság. Számolt-e azzal a kormány és ön, hogy a szociális válság milyen kiadásnövekedéssel jár? Mennyivel terhelik meg a 2009-es vagy a későbbi költségvetéseket a növekvő szociális kiadások?
A 4. számú kérdésem. Hogyan gondolja, tisztelt miniszter úr, amit a kormány megígért, hogy elvesz az önkormányzatoktól 120 milliárdot 2010-ben? Honnan gondolja a kormány, hogy meg lehet szorítani az önkormányzatok működését, holott 10 millió embernek települési, perszonális és egyéb szolgáltatásokat biztosít. Ennek a kérdésnek a b) pontja. Az iparűzési adó központi beszedésével kapcsolatban miből gondolja miniszter úr, hogy ez egyszerűbb lesz, jobb lesz, olcsóbb lesz? Sanda gyanú, amit meg kell fogalmaznom, a Magyar Köztársaság kormányának, a büdzsének szüksége van erre az adóbevételre, de szeretném előre jelezni, hogy ez ellehetetleníti az önkormányzatok fizetőképességét. Nemcsak az állam lesz fizetésképtelen, hanem az önkormányzatok is azok lesznek.
Tisztelt Miniszter Úr! Az 5. számú kérdésem. Hogyan értékeli a magyar parlament és kormány függetlenségét? Ezt azért kérdezem, mert az IMF-hitel korlátozza a magyar függetlenséget, ahogy az EU-tól felvett hitel is. Emlékszik rá, a nehéz helyzetbe került lakáshitelesek esetében akkor lehet a törvényt kihirdetni, ha a brüsszeli bizottság jóváhagyta. A magyar parlament hozhat törvényeket, és ha Brüsszel jóváhagyja, akkor lehet belőle valami. Akkor úgy gondolom, ez már nem parlament, és nem független a Magyar Köztársaság.
Meddig elég még a hitelek összege, tisztelt miniszter úr? Ön próbált erre valamit mondani, de kikerülte a konkrét választ. Van-e számítás arra, hogy meddig fizetőképes a Magyar Köztársaság kormánya az eddig felvett hitelekből? Szeptemberig, októberig, januárig? Meddig fizetőképes a Magyar Köztársaság kormánya újabb hitelfelvétel nélkül? Szeretném tudni, de ezt mindig elhallgatják.
Tisztelt Miniszter Úr! A 7. számú kérdés, hogy miközben hiteleket vesz fel a kormány, meddig kapnak adókedvezményeket a multinacionális cégek. Ez alkotmányossági kérdéseket is felvet, a jogegyenlőség elvét a magyar vállalkozókkal összefüggésben.
A 8. számú kérdés. Miért gondolja a kormány, tisztelt miniszter úr, hogy csak a lakosságot és a gazdaságot lehet megszorítani? Nem látunk, nem tapasztalunk a központi kormányzati kiadásokban megszorításokat. Ugyanis rengeteg tartalék van mindezekben, gondoljon csak például a regionális közigazgatási hivatalokra, a presztízsberuházásokra. Mikor szándékozik a kormány a saját költségeit csökkenteni?
A 9. számú kérdés. Mikor lesz a Magyar Köztársaság kormányának gazdaságélénkítő programja, ami a bevételeket növelhetné? Ugyanis eddig nem találkoztunk ilyen csomaggal, jó lenne, ha erre is figyelem fordulna.
Tisztelt Miniszter Úr! Úgy gondolom, azt mondani ma, hogy a Magyar Köztársaság kormánya sikeres, szomorú. Szomorú, hogy így értékeli, nem tudok kacagni rajta. Ne haragudjon meg, de ez vicc. Az a kormány, amely felhalmozott egy hatalmas államadósságot, költségvetési hiányt, szorongatja az embereket, nem működik a gazdasága, hogyan lehet sikeres? Ne haragudjon meg, de a parlamentet sem érzem ennyiben sikeresnek. Lassan szégyen bemenni a tisztelt Házba. (Keller László, Kovács Tibor: Mondjatok le!) Van, akinek le kéne mondani, például annak, aki ezt a hiányt, ezt a problémahalmazt összehozta 7 év alatt, többek között az államadósságot. Képviselőtársaim magukon nevessenek, ha tudnak, de ne itt. Köszönöm szépen. Miniszter úr, várom megtisztelő válaszát.
ELNÖK: Köszönöm. Domokos László!
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Három kérdéskört szeretnék felvetni. Az első, amiről állítása szerint nagyon szívesen vitatkozik. Mivel magyarázza, hogy az adóvitában nem vett részt? Az első igazán komoly törvénynél, amit benyújtott, végül is az államtitkár úr expozéját és felszólalásait volt módunk meghallgatni. Valószínűleg nem itt tenné fel Kóka János sem az adóval kapcsolatos kérdéseit, hanem a parlamentben, ahol helye van. De itt is szívesen látjuk kéthetente, ha szükséges, de a magyar parlamentben a plenáris ülés a törvények vitájának a helye.
Ha már adóról van szó, egy kérdést feltennék. Egyetért-e azzal, hogy adóoptimalizáló cégek állami megrendelést kapjanak?
A második kérdésem. Az ingatlanadó bevezetését ön ajánlotta-e fel az IMF-tárgyalásokon?
A 3. kérdés. Míg a központi költségvetés 2008-ban 16 százalékkal növelte a kiadásait, addig az önkormányzati és egészségügyi alap stagnált, illetve csökkent az állami támogatás mértéke. Az önkormányzati szférában 2006 óta folyamatosan stagnál vagy csökken a támogatás reálértéke. A központi szférában pedig mindig reálnövekedés volt, olykor két számjegyű. Miért az oktatástól, a kultúrától, az egészségügytől, a szociális területtől, a gyermekvédelemtől, a fogyatékos ellátottaktól kíván elvenni 120 milliárd forintot jövőre? Ez 10 százalékos nominális csökkentést feltételez, mert az önkormányzatok mögött bizony több millió ilyen ember ellátása van. Nem az önkormányzatoktól veszi el, nem tudom, hogy ismeri-e ezt a világot, sok százezer kiszolgáltatott ember ellátásáról van szó. Ön ajánlotta-e fel ebben a szférában a 120 milliárd forint optimalizálását? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Dancsó József következik.
Dr. Dancsó József hozzászólása
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Tisztelt Bizottsági Tagtársak! Szóba került itt az IMF-hitel. Ez a mai meghallgatás tárgya. Úgy tudom, hogy holnap a harmadik részlet folyósítása is bekövetkezik. Pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy 14 milliárd euróból eddig 8 milliárdot használtunk fel. Szeretném megkérdezni, hogy pontosan mire használtuk fel. Ha 6 milliárdot tartalékba helyzetünk, miért kell a harmadik ütemet lehívni? Mi ennek az oka?
Az ön elmondása szerint ismét éllovasok vagyunk a régió országai között, sereghajtóból két hónap alatt éllovassá küzdöttük fel magunkat. Azt nem akarom mondani, hogy irigyelnek bennünket más országok. Azt szeretném megkérdezni ennek alapján, hogy ha a munkanélküliség növekszik, ha az infláció növekszik, ha a gazdaság teljesítménye folyamatosan csökken, és gazdaságkutatók elemzése alapján folyamatosan romlik a megítélésünk, egyre nagyobb a GDP-csökkenése, ön is említette, hogy a mai napon rontották a gazdasági elemző cégek az előrejelzéseiket, akkor 2010-re mi várható. Különösen annak fényében, hogy a Magyar Nemzeti Banknál jelentős kötvényállomány van, amelynek a kamatterhei a jövő évi költségvetésben meg fognak jelenni a kiadások között. Ezzel számoltak-e a 2010-es költségvetés összeállításakor? Ha igen, ez mekkora összeg? Ez eleve be van már kalkulálva az IMF-megállapodásba, vagy pedig további megszorításokat kell annak érdekében tenni, hogy ezt a kamatterhet is ki lehessen majd fizetni?
Visszatérve az önkormányzatokhoz. Az önkormányzati miniszter úr azt mondta, hogy 120 milliárd forintos forráskivonást terveznek 2010-re. Csak érzékeltetésül, Orosháza esetében, hiszen azt ismerem legjobban, a költségvetés 11 milliárd forint körül van, ez azt jelenti, hogy körülbelül 800 millió forintot fognak kivonni. Tisztelt pénzügyminiszter úr, honnan vegyük el ezt a körülbelül 800 millió forintot a jövő évi költségvetésünkben? Milyen megoldásokat találnak majd arra, hogy hol lehet még megszorítani, nem az önkormányzatokat, hanem a mögöttük lévő embereket?
Nem lehet elmenni a mellett a két kérdés mellett, ami nem feltétlenül az IMF-hez, de a hitelességünkhöz mindenképpen hozzá tartozik. Az elmúlt napokban a gazdasági bizottságon keresztül benyújtottak egy javaslatot, ami a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének lefejezését indítványozta. Ezt a költségvetési bizottság nem támogatta, végül a parlament sem támogatta. Ennek az lett a következménye, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke lemondott. Mi vezetett ide? Mi volt az oka annak, hogy a kormány ilyen drasztikus lépésre szánta el magát? Mivel nem volt elégedett? Feltételem, hogy valamivel nem volt elégedett, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének fel kellett ajánlani a lemondását, amit el is fogadtak. Miért akarták lefejezni, miért akarták ezt a szervezetet ellehetetleníteni ilyen ad hoc, azonnali megoldással?
A másik kérdést Tállai képviselő úr is érintette. A jegybank elnöke nem Magyarországon tartotta a pénzét, offshore cégeket működtetett, és így azt üzente a magyar állampolgároknak, hogy nem helyes, ha Magyarországon megtakarítanak, magyarországi pénzintézetekben őrzik megtakarításaikat. Az ön megítélése szerint felelős vezetőként, jegybankelnökként ez morálisan elfogadható-e vagy sem? Az ön megítélése szerint ez a gyakorlat folytatható-e vagy sem? Az ön megítélése szerint meddig lehet azt folytatni, hogy állami vezető, illetve jegybankelnök offshore cégben tartja megtakarítását, kiviszi Magyarországról a megtakarításait, és gyakorlatilag nem magyarországi ügyleteket hajt végre? Morálisan összeegyeztethető-e ez az ön megítélés szerint felelős pozíciókkal? Köszönöm szépen, és várom megtisztelő válaszát.
ELNÖK: Köszönöm. Horn Gábor következik.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Sajnos, ahogy a pénzügyminiszter úr is látja, a semleges megítélés nem illeti meg a politikust, még akkor sem, ha ezt szeretné. Szomorúan kell jeleznem, hogy a megítélés természetesen egy politikai térben politikai értelmezésű. Hogy az utókor mit gondol erről, az mindegy, mert azt majd az utókor teszi, az már minket nem érdekel. Legalábbis engem biztosan nem. Mégis optimistának látom a pénzügyminiszter úr álláspontját. Én rosszabbnak látom a helyzetet, amiben ma Magyarország van. Ebből a szempontból nem nagyon érdekel a nemzetközi összehasonlítás, mert az, hogy másoknak is rossz, vagy nálunk rosszabb a helyzet a balti országokban, engem egyáltalán nem nyugtat meg. Mint ahogy az sem nyugtat meg, még egyszer mondom, ha 30 év múlva azt mutatják fel, hogy kinek és miben volt igaza. Az a kérdés, hogy most azok a szereplők, akár politikai szereplők, akár a gazdaság szereplői, akár az állampolgárok hogyan ítélik meg azt a tevékenységet, amit folytatnunk. Tehát nem látom ilyen jónak a helyzetet, és a kérdésem erre vonatkozik, hogy ezt ön, illetve önök hogyan ítélik meg.
A fogyasztás visszaesése. Példaként ön a lakáspiacon 85 százalékot mondott, az autópiacon 60 százalék fölött van a visszaesés, valószínűleg az élelmiszer-piacon és máshol is beindul ez a folyamat. A tartós fogyasztási cikkeknél ez egészen bizonyosan érzékelhető. Vannak-e adataik arra vonatkozóan, hogy ennek milyen következménye van, hogyan lehet ezt kezelni, milyen újabb terheket jelent ez egy gazdaságélénkítés szempontjából? Úgy érzem, hogy azok a lépések, amelyek elsősorban a munkaerő olcsóbbá tétele irányába hatnak, egy növekvő gazdaságban értelmezhetőek. De ha nincs foglalkoztatási lehetőség, ha szűkül a piac, akkor hiába olcsóbb relatíve a munkaerő, nem lehet foglalkoztatni, mert nincs miért foglalkoztatni. Ha nem indul meg a világgazdaság, és csak reménykedni tudunk abban, hogy valami majd történik, akkor hiába tesz gesztusokat a magyar gazdaságpolitika ebben az irányban, ennek hatása nagyon nehezen értelmezhető a másik oldalon, a munkaerő-piaci helyzetben, mert nincs kinek termelni. Sajnálatos módon a belső keresletünk nem lesz nagyobb, maradunk így 10 millióan, kicsit fogyva ugyan, de nagyjából ennyire lehet számolni a belső piacokat vizsgálva. Tehát a kérdésem az, hogy a gazdasági csökkenés szempontjából ezek a lépések, amelyeket most akár adóügyben látunk, jelentenek-e és milyen típusú eredményeket jelenthetnek?
Idevonatkozó kérdésem, hogyan látja ön azt, hogy a társadalombiztosítási járulék csökkentésével mi történik a társadalombiztosítási kasszákkal. Mi lesz az egészségbiztosítási pénztárral, az egészségügy finanszírozásával, mi lesz a nyugdíj-finanszírozással? Az egészségbiztosítási pénztár az utóbbi évben, ezt az évet már nem értem bele, viszonylagosan egyensúlyi helyzetet hozott létre, tehát a kiadások és a bevételek nagyjából egyensúlyban voltak. Ez az egyensúly most bizonyosan fel fog borulni. Tartósnak gondolják-e ezt a felborulást? Így marad-e ez, és ha igen, hogyan lehet elképzelni ennek a pótlását? Láthatóan az egészségügyben a helyzet lassan tarthatatlanná válik.
Érdekes számomra az a kérdés, amit itt feszegettek, de egyáltalán nem politikai szempontból kérdezem, hogy most akkor az IMF kikötötte ezt az ingatlanadót, vagy vagyoni típusú adót vagy sem? Én végigolvastam az anyagot, ebben nem láttam, 2010-re semmiképpen. Lehet, hogy rosszul olvastam, ez előfordulhat velem, figyelmetlen szoktam lenni, de egyértelmű kötelezettséget ebben nem láttam. Kérdésem, hogy ön ezt hogyan ítéli meg. Másrészt mi van akkor, ha akár alkotmányossági okok miatt, hogy most ne a parlamentre hivatkozzak, ha nincs vagyonadó, ha nincs ingatlanadó? Erre nyilván lesznek szándékok. Könnyen elképzelhető, hogy ez az elképzelés, ami most az asztalon van, ami szerintem ezer sebből vérzik, de ebben van köztünk egy vita, és ebből a szempontból nem érdekes, nem működik. Látnak-e erre megoldást? Ez egy lyukat jelent a rendszeren. És ha igen, az mi lehet?
Végül az utolsó kérdésem. Ön itt hivatkozott arra, hogy 2010-re a MÁV-nál és az önkormányzatoknál lát megtakarításokat. Nagyon egyetértek azzal, hogy mind a kettőben van tartalék, ellentétben az itt elhangzott véleményekkel úgy gondolom, hogy a magyar önkormányzati rendszerben nagyon komoly tartalékok vannak, de ehhez meg kéne változtatni az önkormányzati rendszert. (Babák Mihály: Budapesten.) Erre viszont a parlamentnek, miután kétharmados törvény, finoman szólva nincs szándéka. Tehát ezeken változtatni nem tudunk. Ha ezen nem tudunk változtatni, miközben ennél jóval nagyobb tartalékot is látok, mint ez a 120 milliárd forint, hogyan lát itt megtakarítási lehetőségeket? Ugyanezt gondolom a MÁV-ról. Ennek nagyon sokszor a legkülönbözőbb kormányok nekiszaladtak, a politikai elkötelezettségtől függetlenül próbálták sokan Magyarországon a Magyar Államvasutakat rendbe hozni, ezt az évi 80-100 milliárdos többlettámogatást kivonni, amit beleerőszakolunk ebbe a rendszerbe. Lát-e arra valódi esélyt arra, hogy önöknek ez most sikerül, mert nagyon sokunknak ez a fajta lépés nem sikerült. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tállai úr még második körben?
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Szeretnék kérdezni, miután az első körben nem kaptam választ. Azt szeretném megkérdezni pénzügyminiszter úrtól, igaz-e az, ön tudja-e, hogy tegnap a parlament olyan módosító javaslatot fogadott el a kormány támogatásával, ami lehetővé teszi, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke a külföldön tartott befektetéseit hazahozhatja lényegesen kedvezőbb adózással, a 25 + 14 százalék helyett mindössze 10 százalékos adóval. Ezzel a módosító javaslattal lehetővé teszik, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke a már eleve kiutalt pénzéből még többet tud itthon, Magyarországon megtartani. Ha ez igaz, az ön tudtával és támogatásával történt, akkor erre térjünk vissza, mert akkor valami Magyarországon nincs rendjén a politikában. Még akkor is, ha egyetértek önnel abban, hogy a járulékokat csökkenteni kell, az adókat csökkenteni kell. De ha ön része annak a politikai tudatosságnak - baklövésnek, balekságnak (?) -, akkor viszont, ne haragudjon, teljesen mindegy, hogy mit tesz, az emberek első gondolata az lesz, hogy ez a pénzügyminiszter a volt főnökének alakítja ki az adórendszert. És ha ön ezzel egyetért, akkor azt kell mondjam, hogy bizony súlyos problémák vannak a politikai közbizalommal Magyarországon, amit az embereke eleve mondanak.
Tudja, mihez tudnám ezt hasonlítani? Ha, mondjuk, megjelenne ma egy hír, hogy a Szerencsejáték Zrt. informatikai rendszerét feltörték, holnap meg az, hogy a Szerencsejáték vezérigazgatója 5-öst nyert a lottón. Súlyos politikai baklövésnek tartom személy szerint azt, ha ez így történt. És ha így történt, ebből az országnak annyi haszna, előnye biztosan nincs, mint amekkora politikai és morális kára. Ugyanis ha ez igaz, akkor nem elég, hogy kint adózik, befektet a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki a bankrendszer megjelenítője, a bankrendszer legfontosabb "jelképe", a bizalom, az igazság, a következetesség embere, és azt nem tudom, hogy ha ez megtörténhet Magyarországon, akkor a pénzügyminiszter barátja vagy ellensége a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Legyen szíves, erre a konkrét kérdésre adjon választ.
ELNÖK: Ez egy megismételt kérdés lett. Egy kicsit túlléptük az időt, elnézést, de most már csak miniszter úron múlik, hogy mennyivel lépjük még túl. Ennek jegyében adom meg a válaszadásra a lehetőséget. Parancsoljon!
DR. OSZKÓ PÉTER pénzügyminiszter: Köszönöm szépen. Ezzel együtt azért igyekszem kimerítően válaszolni, nem úgy értékelem, hogy ez felhívás az elkapkodott válaszadásra. Próbálok sorrendben haladni, de úgy érzem, megint lesznek ismétlések.
Az volt az egyik kérdés, hogy lesznek-e még megszorítások és milyen jellegűek. Úgy gondolom, ezt meglehetősen alaposan megválaszoltam. Lakossági oldalon ilyen lépést nem terveztünk. Szeretném hangsúlyozni, a MÁV, illetve az önkormányzatok irányába teljesített költések átalakítással elsősorban intézményi átalakítást és hatékonyságnövelést szeretnénk elérni. Szó nincs arról, hogy a lakosságot célzó intézkedéseket szeretnénk végrehajtani. Hadd mondjak egy példát, mert ez egy másik kérdéshez kapcsolódik, az iparűzési adóhoz. Van egy több ezres létszámú adóhatósági szervezet az önkormányzatok mellett, amelyik 70-80 százalékban olyan feladatokat lát el, amit ellát az állami adóhatóság is. Ugyanazokat a számszerű adatokat adminisztrálja, ugyanazokat gyűjti a bevallásokban, ugyanazokat a nyilvántartásokat ellenőrzi. Ráadásul jellemzően úgy ellenőrzi, hogy az adóhatóság által elvégzett ellenőrzések adatait begyűjti, és azzal kapcsolatban tesz megállapítást. Ez a több ezer ember végez olyan munkát, amit gyakorlatilag már elvégeztek előtte. Ez a több ezer ember beszed körülbelül 500 milliárdos bevételt, míg az összes többi, 12-13 ezer milliárdnyi adóbevételt önmagában a 12 ezer fővel működő adóhatóság. Tehát lényeges hatékonyságbeli különbségek vannak.
Amikor viszont ehhez hozzá akarunk nyúlni, ez nem a lakosságot érinti, és semmilyen módon nem érinti az oktatást, az egészségügyet, bármilyen, a lakosság irányába nyújtott szolgáltatást, akkor látható, hogy az intézményrendszer részéről van egy hihetetlenül erős viszontválasz, ami lényegében igyekszik minket lebeszélni arról, hogy ilyen hatékonyságnövelő intézkedéseket megtegyünk. Azt gondolom, ilyenekből próbálhatunk találni a jövőben is, ami semmilyen módon nem fogja érinteni a lakosságot, csak arra próbálja rászorítani az állami intézményrendszert, hogy ne végezzen el párhuzamosan több százszor ugyanolyan feladatot, hanem a lehető leghatékonyabban próbáljon működni. Azt pedig, ha már az iparűzési adóról beszélünk, viszonylag gyorsan meg lehet válaszolni, hogy a mostani kormány újabb bevételgyűjtő terve lenne. 2010 szeptembere lesz az első időpont, amikor az iparűzési adó az adóhatósághoz folyik be. Tehát a mostani kormány regnálása alatt ez szóba sem kerül, ennek a hatékonyságnövelő hozadékát majd a következő kormány fogja csak élvezni. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne tartanánk fontosnak és hasznosnak az ország számára, hogy ezeket a takarékossági intézkedéseket megtegyük.
Kérdés hangzott el többektől is, hogy számolunk-e azzal, hogy a válságkezelés és az adóátstrukturálás hatása megmutatkozik a fogyasztás visszaesésében. Hogyne! Jelentős fogyasztás-visszaeséssel számoltunk már 2009-re is. Figyelembe vettük az általános forgalmi adó kulcsának változatásait is. Értelemszerűen ilyen nagyságrendű válság és gazdasági visszaesés egyfajta bizonytalan tervezést tesz lehetővé, de igyekszünk konzervatívan tervezni, tehát a bevételi számokban igyekeztünk figyelembe venni, hogy a gazdasági visszaesésnek, a válságkezelésnek és a lakossági fogyasztást érintő adók növelésének nyilván van hatásuk az adóbevételekre.
A következő kérdés az volt, hogy honnan lehet 120 milliárdot elvenni. Minden ezzel kapcsolatos kérdésre hadd mondjam azt, hogy egy picit előreszaladtunk. Nem készültem fel arra, hogy a 2010-es költségvetés témáit részleteiben meg tudjuk most beszélni. Szó nincs arról, hogy Orosháza költségvetésével kapcsolatban kész ötletekkel érkeztem volna. Lesz majd mód rá, hogy részletekbe menő vitát folytassunk. Nyilván nem arról van szó, hogy az intézményrendszeri megtakarítás pontosan minden önkormányzatnál százalékos arányban leképezhető. Ez egy ennél átfogóbb, akár feladatátcsoportosítást érintő munka is lehet.
Az IMF-hitel hogyan érinti a függetlenséget, illetve van-e még egyáltalán jelentősége a parlamenti munkának, ha a törvényeket Brüsszelbe küldjük ki jóváhagyásra? Azt kell mondjam, az IMF-hitelnek semmi köze ahhoz, hogy mi jogszabályokat Brüsszellel jóváhagyatunk. Ez az uniós csatlakozásunk óta van így. Vannak bizonyos uniós normák, uniós szabályok, amelyeknek, különösen, ha egyfajta állami támogatásként jelenik meg egy intézkedéscsomag, akkor ennek brüsszeli jóváhagyatási folyamatnak helye van, függetlenül attól, hogy minket az IMF direkt finanszíroz, vagy állampapír-kibocsátásból finanszírozzuk magunkat. Az, hogy a kiterjesztett állami garancia szabályai brüsszeli jóváhagyásra várnak, nem azért van, mert minket az IMF és az EU finanszíroz. Ha egy fillér finanszírozást nem kapnánk tőlük, ez akkor is így lenne. Ez az uniós szabályozási rendszerből következik, amióta uniós tagok vagyunk. Az, hogy az IMF finanszíroz minket, ettől függetlenül jelenti azt, hogy a finanszírozó bank arról akar meggyőződni, hogy a magyar gazdaság képes lesz kitermelni azt a jövedelmet, ami a hitelek törlesztéséhez szükséges. Ez a finanszírozó részéről ésszerű elvárás. Nem érzem, hogy itt komoly függetlenségi korlátba ütköznénk, mert ugyanaz az elemei érdeke Magyarországnak, hogy legyen képes olyan gazdaságot fenntartani, olyan gazdasági növekedést produkálni, ami által a saját adóssága finanszírozhatóvá válik.
Elhangzott a multik adókedvezményeire vonatkozó kérdés is. Nincs kifejezetten a multiknak meghatározott speciális adókedvezmény. Nagyvállalati adókedvezmény van, amelyek nagyberuházáshoz kapcsolódnak, fel tudnék sorolni 4-5 hazai tőzsdei társaságot, amelyek ezeket igénybe veszik, és természetesen nemzetközi cégcsoportok is igénybe veszik, de származástól függetlenül, és vannak kis- és középvállalati adókedvezmények. Végképp nincs olyan, ezt oszlassuk el, mert sokszor megjelent a sajtóban is, és talán erre vonatkozott az alkotmányossági aggály, hogy egyedi megállapodások alapján születnek adókedvezmények. A '90-es évek elején volt ilyen utoljára, de ezek már rég kifutottak. Kizárólag törvényi szabályok alapján érhető el ma adókedvezmény Magyarországon. Semmilyen módon nem korlátozza semmiféle tulajdonosi háttérre vagy bármire. Nincs ilyen, ennek mentén nem is nagyon értelmezhető az, hogy vegyük vissza a multiktól az adókedvezményeiket, mert nincs speciális, multikra kialakított adókedvezmény. Nagyon régen, a rendszerváltás idején volt ilyen, de azok az idők már elmúltak.
A kormányzati költségek csökkentése. Higgyék el, képviselő urak, ahol kormányzati intézményi rendszeren belül lehet hatékonyságot javítani, ott a Pénzügyminisztérium ezt ki fogja kényszeríteni. Jelentős különbség az önkormányzati és a központi költségvetési gazdálkodás között, egyébként az önkormányzatok javára, hogy nem lehetséges költségvetési kiadásokat zárolni az önkormányzati szektorban, míg központi költségvetési intézményeknél igen. Tehát a 2009-es zárolások, amik a lehető legjelentősebb megtakarítások az intézményrendszeren belül, kizárólag a központi költségvetési szerveknél történtek, az önkormányzatoknál egy fillér sem.
Még egy utolsó megjegyzés elhangzott, hogy miért tekintjük sikeresnek a kormányt, mekkora az államadósság, mekkora a gazdasági visszaesés. Annyit ezért kell hogy tisztázzak, a válságkezelésre mondtam azt, hogy az elmúlt két hónap válságkezelési intézkedéseiről egyszer majd bizonyítványt kell kapnunk, akkor annak a bizonyítványnak kedvezőnek kellene lennie. Lehet, hogy itt előreszaladok a minősítéssel, mert még bármi történhet, de azt kell mondjam, hogy itt egy nagyon ambiciózus célkitűzéssel indult neki a válságkezelő tervnek a kormány, és ezek az ambiciózus tervek meglehetősen nagy arányban megvalósításra kerültek. Ettől független az, hogy van egy olyan gazdasági visszaesés az egész világban, ami mindenkit negatívan érint, és nem gondolom, hogy bárkit szabadna olyan illúziókba kergetni, hogy létezik olyan válságkezelés, ami teljesen eltünteti ezek hatásait, mert nem létezik. És nyilván van egy, mondjuk úgy, költségvetési reformokat szükségessé tevő helyzet a magyar költségvetés szerkezetében, amit ugyancsak igyekszik a lehető legnagyobb hatékonysággal végezni a kormány.
Domokos képviselő úrnak voltak rövid és határozott kérdései a személyemet illetően. Miért nem voltam a plenáris ülésen? Az ECOFIN ülésén képviseltem éppen Magyarországot az Európai Unióban. Államtitkár úrral meglehetősen közel dolgozunk egymáshoz, tehát bármilyen vitás kérdés felmerül, ő is megfelelően tudja kezelni. Egyébként pedig az adótörvények alakításában elég aktív szerepet vállaltam, és bármikor elérhető voltam annak érdekében, hogy véleményeket megvitassunk.
Felmerült az ingatlanadó kérdése. Vonjuk egybe a két kérdést, hogy benne van-e és hogyan került bele. Az IMF részére szándéknyilatkozat-tervezet készült el. Azt gondolom, ezt Horn képviselő úr sem olvashatta még, mert ez még nem nyilvános. Az Európai Unióval kötött megállapodást olvashatta, az IMF-szándéknyilatkozatot biztosan nem, hiszen az IMF kérésére, amíg az igazgatóság azt nem hagyja jóvá, addig az nem hozható nyilvánosságra, de ez már a napokban meg fog történni. Abban van valóban egy olyan kitétel, hiszen az IMF-szándéknyilatkozat lényegében felsorolja a teljes kormányprogramot, hogy központi beszedésű, értékalapú vagyonadó ésszerűen része kell hogy legyen a magyar adórendszernek, hiszen ez biztosítja az adóék csökkentését, a munka adóztatásában előirányzott könnyítéseket.
Tudni kell, hogy hogyan zajlik egy ilyen tárgyalási folyamat. Nyilván van egy kormány által elfogadott program, ami a nyilvánosság előtt meghirdetésre kerül. Ebben már szerepelt a vagyonadó, tehát ez egyáltalán nem volt ismeretlen a parlamenti pártok előtt, sőt, Magyarország teljes lakossága ismerhette. Még csak azt sem mondom, hogy ez feltűnést keltett a kormányprogramban, hiszen évek óta a legkülönbözőbb szakértői forrásokból, a legkülönbözőbb műhelyekből látott napvilágot az az igény, hogy ennek az adónemnek helye van Magyarországon. Ez köszönt vissza a kormányprogramban. Az IMF részére a teljes kormányprogram bemutatásra kerül, ők véleményezik, kritizálják azt a részét, amiről úgy gondolják, hogy nem segíti a gazdaság pályára állítását, és örömmel elfogadják mindazt, ami hasznos a gazdaságnak és hasznos az országnak. Amit elfogadnak, azt kérik egy szándéknyilatkozatban megerősíteni. Ilyen módon alakul a szándéknyilatkozat szövege, és ilyen módon jelenik meg benne a kormányprogram minden egyes eleme. Nyilván nincs olyan, ami ebből elhagyható lenne. Ez az IMF-megállapodás és a vagyonadó rövid története.
A 2008-as költségvetési számok kapcsán hangzott el az, hogy a központi költségvetési szerveknél kisebb arányú volt a csökkenés, vagy növekedés volt ahhoz képest, ami az önkormányzatokat érintette. Lehet, hogy az első benyújtott költségvetésre igaz volt, de a végső, már zárolásokkal érintett költésekre biztosan nem igaz, ott már csökkenés van a központi költségvetési szerveknél is, és nyilván ez lesz majd az alapja a 2010-es költségvetési terveknek.
Volt egy olyan általános kérdés, nem tudom, hogy ezt mennyire kell magamra vennem, hogy az adóoptimalizáló cégek kaphatnak-e állami megrendelést. Igyekszem azért minden kérdésre válaszolni, ne tűnjön úgy, hogy bármi alól ki akarok bújni. Annyiban azért tegyük tisztába a fogalmakat, hogy a világon négy nagy könyvvizsgáló és tanácsadó cég van, amelyik könyvvizsgálattal és pénzügyi területet érintő tanácsadással foglalkozik a lehető legprudensebb módon, nagyon komoly belső szabályzatokkal arra vonatkozóan, hogy milyen folyamatoknak kell e tekintetben megfelelni. Vannak bizonyos minőségű munkák, amelyek szükségszerűen ezeknek a cégeknek az egyikénél kötnek ki. Tehát bizonyos cégméret fölött, tőzsdei társaságoknál, nagy állami vállalatoknál például igény, hogy a könyvvizsgálatot egy ilyen cég hagyja jóvá, mert az tekinthető valamiféle hitelességi mércének. Nem meglepő, hogy az állami tulajdonban lévő nagyobb vállalatok is a négy nagy közül valamelyikhez tartoznak könyvvizsgálat szempontjából. Mindegyik cégnek van általa könyvvizsgált állami cége, nem gondolom, hogy itt bármiféle aránytalanság lenne a piacon. Nem hiszem, hogy bárki emiatt kérdőre vonható. Ugyanez igaz általában a nagy tanácsadói feladatokra, a rendszeroptimalizálás, a teljes államigazgatás átvilágítása nyilván olyan szakértelmet, olyan apparátust igényel, amihez nagy cégek kellenek. Azt gondolom, hogy a tanácsadói megbízások tekintetében az általam korábban vezetett két cég viszonylag kevés megbízáshoz jutott, ha valaki ilyet akart előmutatni, nem volt könnyű dolga, mert talán 1-2 ilyen lehetett, szemben a korábbi versenytársakkal, akik sokkal nagyobb arányban jutottak állami megbízásokhoz.
Nézzük a további kérdéseket. Kicsit pontosítsuk, hogy a 14 milliárdos lehívásban már benne van a mostanra tervezett legutolsó uniós lehívás is. Abból az összes felhasználás 8 milliárd volt, körülbelül 6,5 milliárd volt az államadósság refinanszírozása, és a bankoknak kisebb arányban hiteljuttatásra szolgált 1,7 milliárd forint. Ezek olyan kamatozású hitelek, amely kamatok magasabbak, mint az állam által finanszírozott, az EU felé fizetett kamat. Látni kell, hogy ez egy piaci standard szabályoknak megfelelően továbbított hitelforrás a magyar bankrendszernek.
Elhangzott kérdésként, hogy mi lesz a jövő évi költségvetéssel, számoltunk-e a kamatterhekkel. A jövő évi költségvetés készül, de a hiánycél elfogadásánál, amikor letárgyaltuk a jövő költségvetési hiánycélt, a 3,8 százalékot, ott számoltunk a kibocsátott kötvények kamatterhével is, tehát ezt ilyen szempontból már számításba vettük.
Az önkormányzatok megszorítását mindenki kérdezte, igyekeztem rá példát mondani és válaszolni.
Szóba került a PSZÁF. Úgy tudom, hogy e tekintetben a parlament nem utasított el semmilyen javaslatot, mert nem került szavazásra, a gazdasági bizottság visszavonta benyújtott módosító indítványát, tehát nem arról volt szó, hogy volt egy előterjesztés, amit a parlament elutasított. A kormány szándéka egyértelmű. A kormány a jövőre nézve kívánja modernizálni, korszerűvé tenni a felügyelet működését. E tekintetben, azt gondolom, nem a kormány egyedi igénye ez, ezt az igényt a pénzügyi piac változásai diktálják. Nem Magyarországon egyedi folyamat, hogy a pénzügyi felügyeleti rendszert modernizálni kell. A pénzügyi felügyeleti rendszer hiányosságait meglehetősen eklatáns módon megmutatta a pénzügyi válság kitörése, tehát ezt a feladatot mindenhol el kell végezni. Hogy ebben a PSZÁF korábbi elnöke végül nem vállalt szerepelt, azt gondolom, a miniszterelnök úr jogosan fogadta el ezt a lemondást. Ettől függetlenül a modernizáció irányába a lehető leghatározottabb lépéseket fogjuk tudni megtenni, minden változás ennek érdekében történik.
Horn Gábor úr kérdezte, hogy a fogyasztás visszaesésével számoltunk-e. Azt jeleztem, ez benne van a tervszámainkban. Hogy érdemes-e ilyenkor olcsóbbá tenni a munkaerőt? Jelezném, hogy a jelentős versenyképességet javító és munkaerőt olcsóbbá tevő átalakítások 2010-re esnek. Amiatt van egy kis időbeli csúszás, hogy most meglehetősen korán fogadtuk el a 2010-es adóváltozásokat, és akkorra már olyan makrogazdasági környezetet feltételezünk, hogy a munkaerő olcsóbbá tételével nagyon komoly versenyképességi előnyt és növekedési tartalékokat lehet mozgósítani.
A tb-kasszák sorsával kapcsolatban el kell mondjam, hogy az adócsomag összességében kiegyensúlyozott, ha valahol csökkentettünk, igyekeztünk azt garantálni, hogy költségvetési forrásokból kipótolható legyen az egészségpénztár. Lényegében mindössze annyi történik, hogy az aktívak után kevesebb kerül az egészségpénztárba, és át kell árazni a költségvetés által az inaktívak ellátására biztosított összegszerű tételeket. Lényegében annyi történik, hogy az inaktívak egészségügyi ellátását a költségvetési források biztosítják.
Horn képviselő úr megkérdezte, hogyan lehet megtakarítani a MÁV-nál és az önkormányzatoknál, ez sokaknak nem sikerült, mi miért próbáljuk meg. Azt gondolom, attól függetlenül, hogy ez egy nagyon nehéz feladat, és sokaknak nem sikerült, nem szabad félretolnunk, nem szabad azt mondanunk, hogy tudjuk, hogy rengeteg pénzébe kerül az adófizetőknek a MÁV, de mivel sokaknak nem sikerült, mi sem próbáljuk meg. Meg kell hogy próbáljuk, ez a 2010-es költségvetésnek is része kell hogy legyen. Bizonyára sokszor beszámoltatnak még engem, hogy ebben hogyan haladunk, és milyen konkrét javaslataink vannak.
Végezetül Tállai képviselő úr konkrét kérdésére hadd adjak konkrét választ. Remélem, senki nem feltételezi komolyan, hogy egy válságkezelő csomag részeként kialakított adókoncepcióra bármilyen befolyással lehetnek újsághírekben megjelent ügyletek. Én magam nem ismerem részletesen a jegybankelnök ügyeit, csak újságokból hallottam róla bármit is. A tekintetben egyáltalán nem is térképezhető fel, hogy bármiféle adókötelezettség felmerül-e vagy sem. Azt hiszem, az Index készített egy elemzést, hogy a hazahozatal eleve csak egy korábbi befektetett tőke kivonása, ehhez nem is lehetett volna bármiféle szabályozási rendszert hozzáigazítani. Józanul gondolkodva ilyen feltételezéssel nem is élhetünk. Sem barátom, sem ellenségem a jegybank elnöke, a függetlenség fenntartását kormányzati pozícióban elsődlegesnek tartom. Hogy lássa, hogy ilyen módon nem befolyásolnak a jegybank ügyletei a tevékenységem során, az adócsomag kifejezetten azt célozza, hogy a lehető leghatékonyabban lehessen szigorításokat elérni ezen a területen. És a lehető leghatékonyabban akkor lehet szigorításokat elérni, ha 2010-től olyan szabályokat vezetünk be, amire mindenki ésszerűen fel tud készülni. Ezt szándékoztak biztosítani részben az eredeti kormánykoncepció, részben a benyújtott módosító javaslatok. Láttam, hogy a sajtóban sok helyen ilyesfajta találgatás megjelent, ezt maximálisan el kell hogy hárítsam. Köszönöm szépen. Remélem, minden kérdésre kimerítő választ tudtam adni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot lezárhatjuk, döntést nem kell hoznunk. Köszönöm miniszter úrnak, államtitkár úrnak, hogy eljöttek a bizottsági ülésre. Annak reményében zárom le ezt a napirendi pontot, hogy folytatása következik, azaz tájékoztatást kapunk később is az IMF-hitel felhasználásáról.
Most két perc szünet következik, utána folytatjuk a munkát. (Rövid technikai szünet. - Varga Mihály távozik az ülésről. - Az ülés vezetését Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke veszi át.)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszöntöm a bizottságot, a szünet után folytatjuk munkánkat a 2. napirendi ponttal, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslattal T/9922. szám alatt. Halmai Gáborné, Fedor Vilmos és Végh Tibor MSZP-képviselők önálló indítványáról van szó, a kapcsolódó módosító javaslatokat kell megvitatnunk első helyen kijelölt bizottságként.
Három pontunk van a kiegészítő ajánlás szerint, a gazdasági bizottság javaslatai. Az előterjesztők nevében tud-e valaki valamit mondani? Végh Tibort kérdezem először, utána a kormányt.
VÉGH TIBOR (MSZP), előterjesztő: Köszönöm szépen a szót. Tekintettel arra, hogy az eredeti ajánlás pontjairól, a gazdasági és a költségvetési bizottság javaslatairól legutóbb nem sikerült nyilatkoznom az elmúlt alkalommal, ezt most meg szeretném tenni, egyben rátérnék a mostani kiegészítő ajánlásra is. A 9922/5. számú ajánlás 1. és 2. pontjával nem értek egyet, a 3. és a 4. ponttal egyetértek. Ez azt jelenti, hogy a mostani, a két bizottság közös kiegészítő ajánlás mindhárom pontjával egyetértek. Köszönöm.
ELNÖK: Az utóbbiról szavaznunk kell. A kormány álláspontja?
DR. JOBBÁGY ZSUZSA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót. A gazdasági bizottság által benyújtott három ponttal a kormány részéről egyetértünk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Úgy látom nincs.
Az első javaslattal aki egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Ez többség.
A 2. ponttal aki egyetért? (Szavazás) A többség.
A 3. ponttal? (Szavazás) A többség. (Az ülést levezető alelnök és a kormány képviselője tisztázzák, hogy melyik javaslatot támogatja a kormány.)
Köszönöm szépen. Van-e további módosító javaslat? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor ezt a napirendi pontot lezártuk. Köszönöm szépen a kormány közreműködését.
A következő napirendi pont az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/10018. szám alatt, Balog Zoltán, dr. Orbán Viktor és Varga Mihály fideszes képviselők önálló indítványa. Általános vitára kerül sor első helyen kijelölt bizottságként.
Az előterjesztők közül senki sincs itt, van-e valaki, aki őket képviseli? (Nincs jelentkező.) Úgy látom nincs. Akkor a kormány képviselőjét köszöntöm.
A kormány álláspontjának ismertetése
DR. CSOBÁNCZY PÉTER (Pénzügyminisztérium): A kormány képviseletében dr. Csobánczy Péter, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője vagyok, és a képviselő urak által benyújtott módosító indítvánnyal a kormány nem ért egyet, nem javasolja tárgysorozatba-vételét, ebből következően általános vitára való alkalmasságát sem támogatja a közösségi joggal való össze nem egyeztethetősége okán. Ez a javaslat azonos tartalommal ez év márciusában már járt a tisztelt költségvetési bizottság előtt, és a bizottság akkor is, a kormány javaslatával egyezően nem tartotta általános vitára alkalmasnak. Röviden és meghatározóan a közösségi joggal való össze nem egyeztethetősége okán nem tudja támogatni.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e az ügyhöz kapcsolódóan? (Nincs jelentkező.) Csak zárójelben mondom, volt már itt az államtitkár, aki azt mondta, hogy a kedvezményes áfa nem megoldható a kenyér, a tej esetében, éppen az Európai Unióra hivatkozva, aztán mégis csak benyújtotta a kormány. Tudjuk, a kormánynak is hajlítani kell a derekát, el fogja ez érni előbb-utóbb, megnyugtatom. Van-e további kérdés, észrevétel ehhez kapcsolódóan? Ez csak megállapítás volt, a vitát nem akarom gerjeszteni az ügyben, csak átéreztem a hivatalnokok nehéz sorsát. (Derültség. - Keller László: Ez fenyegetés volt.) Ez csak egy megállapítás volt, Keller úrék is nyilvánvalóan nyomás alá helyezték a Pénzügyminisztériumot, hogy kedvezményes áfára szükség van, és úgy hallom, hogy még nagyobb nyomás alatt tartják Szanyi úrék... (Dr. Kékesi Tibor: Én is hallottam. - Molnár Albert: Épp most olvasom.) Ezt mindenki hallotta, érezhető ez a problémakör, de most térjünk vissza erre. Úgy látom, nincs kérdés, lezárom a vitát. Szavazunk.
Döntés az általános vitára való alkalmasságról
A tárgysorozatba-vételről nem kell szavaznunk, nem is értem, miért nyilatkozott róla, hiszen már tárgysorozatba van véve. Köszönjük. Az általános vitára való alkalmasságról fogunk szavazni. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizenegy. Aki nem? Tizennégy. A bizottság elutasította az általános vitára való alkalmasságot.
A bizottság álláspontjáról írásban fogjuk tájékoztatni a házelnök asszonyt. Köszönöm szépen a közreműködését. További jó munkát.
Az az ügyrendi javaslat hangzott el, hogy az 5., 6., és 7. napirendi pontokat együtt tárgyaljuk, hiszen jellegében ugyanazok, de külön fogunk szavazni róluk. Megkérdezem, hogy ezzel az ügyrendi javaslattal egyetért-e a bizottság. (Szavazás) Igen. Volt-e olyan, aki ellene szavazott? Nem volt. Volt-e, aki tartózkodott? Nem volt. A bizottság egyhangúlag ilyen módon kívánja lefolytatni a vitát. Ennek megfelelően csak a besorolás szerinti számokat fogom felolvasni. Az 5. a T/10011. szám, Bánki Erik és Koszorús László fideszes képviselők önálló indítványa, a T/10015. számú Bókay Endre, dr. Szili Katalin és Kőhegyi István MSZP-képviselők önálló indítványa, valamint a T/9980. számú Faragó Péter MSZP-képviselő önálló indítványa. Mindegyik az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni.
Sorrendben Bánki Erik képviselő úr!
Bánki Erik és Bókay Endre szóbeli kiegészítése
BÁNKI ERIK (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Urak! Azt hiszem, az indítványunkban és részletes indoklásában minden információt megtalálnak. A lényeg a következő, ezt nyilván Bókay Endre képviselőtársam is ki fogja fejteni: mindhárom indítvány ugyanarra vonatkozik, csak a benyújtás időpontja és a benyújtó személyek különböznek egymástól, az ügy viszont rendkívül fontos. Ezért azt kérem önöktől, hogy kellő komolysággal vegyék és támogassák. Pécs városa, amely elnyerte az Európa kulturális fővárosa kitüntető címet, és jövő évben szeretné fogadni nemcsak Európa, hanem Magyarország valamennyi területéről is a látogatókat, az érdeklődőket, és az a program, amelynek sikere nemcsak Pécs városa, hanem Magyarország sikere is lehet egyben, nagyban múlhat ennek az indítványnak az elfogadásán is.
Mint azt már önök is tudják, a 2009-es költségvetésből egyszerűen kimaradt az a részlet, amelynek köszönhetően az önerőalapból tudna igényelni körülbelül 1 milliárd forintnyi önerőt Pécs városa a programok lebonyolításához. Több mint 30 milliárd forintnyi beruházásról van szó, a pécsi költségvetés elég nehéz helyzetben van, hiszen a hiánya több mint 30 milliárd forint, a költségvetési főösszeg körülbelül 42 milliárd forint. Ennek megfelelően, ha ezt a lehetőséget nem kapja meg a város, azt nem tudja előteremteni, akkor a támogatásokat nem tudja lehívni, ilyen módon a beruházásokat nem tudja megvalósítani. Nem szeretném ezt tovább ragozni, viszonylag egyértelmű a helyzet. Arra kérem önöket, hogy politikai pártállásuktól függetlenül, a téma fontosságára tekintettel támogassák indítványunkat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Bókay Endre képviselő úrnak is megadom a szót.
BÓKAY ENDRE (MSZP), előterjesztő: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Annyit tennék hozzá az eddig elhangzottakhoz, hogy három további beruházás indul, amihez kell az önrész, a Zsolnay kulturális negyedhez, a nagy kiállítótérhez, illetve a közterek felújításának 2. és 3. üteméhez igényeljük ezt az önrészt. Hozzáteszem, hogy ez valamilyen oknál fogva kimaradt a felsorolásból, és ez azt jelenti számunkra, hogy Pécs városa nem adhatna be ilyesfajta igénylést. Megjegyzem azt, hogy magát a főösszeget nem érinti, tehát újabb költségvetési kiadást nem igényel ez, viszont nincs jogosultságunk, ha ezt önök itt nem fogadják el. Úgyhogy tisztelettel azt kérem a bizottságtól, hogy az indítványt szíveskedjenek támogatni, ez a város számára rendkívül fontos, hiszen a kulturális főváros beruházásainak megvalósítása nélkülözhetetlen támogatást jelent a központi költségvetésből. Előzetes információink szerint erre a vitára és a döntésre még ebben az időszakban, 29-én sor kerülhet a parlament ülésén, ami azért érdekes, mert azt jelenti, hogy a beinduló beruházáshoz szükséges költségeket már igényelni tudjuk. Elnök úr, Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Más előterjesztő nincs, ha jól látom. Faragó Péter nevében sem kíván szólni senki, akkor a kormány álláspontját kérem.
A kormány álláspontjának ismertetése
HOPKA VIKTÓRIA (Önkormányzati Minisztérium): Jó napot kívánok, Hopka Viktória vagyok az Önkormányzati Minisztériumból. Egyelőre kormányálláspontot még nem tudok mondani, mert a kormány nem tárgyalta ezeket az indítványokat, de a tárca álláspontját el tudom mondani. Mind szándékában, mind tartalmában egyet tudunk érteni mind a két képviselői önálló indítvánnyal, ugyanakkor a T/9980. számon létezik egy, mind a kettőnél jobb és teljesebb képviselői önálló indítvány. Ez annyival több, hogy az EU-önerőalap támogatását azon településeknek is elérhetővé tenné, amelyek az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtottak. Emellett természetesen a Pécs, Európa kulturális fővárosa projekt problémáját is rendezné. Ezért a tárca a T/9980. indítványt támogatja.
ELNÖK: Tehát a másik kettőt nem, mert ebből ez következik. De külön-külön fogunk szavazni, így elvileg támogathatná mindegyiket. Tehát a lényeg az, hogy az alap nevesítését megkönnyítik, más is pályázhat. Ha már itt van, kihasználom a lehetőséget első kérdezőként. A belvíz ebben nem volt benne, így benne lesz-e?
További kérdések is vannak, Tukacs Istvánnak adok szót.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen, nem igazán kérdezni szeretnék, inkább véleményt mondani arról a három indítványról, amit együtt tárgyalunk. A javaslatdömpinget értem, a képviselők, akik a javaslatukat megtették, abban érdekeltek, hogy Pécs sikeres legyen az Európa kulturális fővárosa projekttel. Értem, hogy mindannyian orvosolni akarják azt a problémát, hogy a 2009-es költségvetésben nem volt nevesítve ez, és ez becsülendő. Azonban azt látom, hogy a Faragó-féle indítvány egy kicsit többről szól, mint ez, teljesebb, és beemel egy olyan problémakört is, amellyel, gondolom, minden képviselőtársam szembesül nap mint nap. Magyarul a nem hátrányos helyzetű kistérségben is léteznek igen hátrányos helyzetű települések. A Faragó-féle javaslat ebből a szempontból jó megoldást ad arra, hogy megfelelő segítséget tudjunk kapni. Tehát a magam részéről elsősorban a Faragó-féle javaslat megszavazására buzdítanék mindenkit.
A másik két indítvánnyal már egy kicsit több az aggályom, nem feltétlenül szakmai értelemben, mert a mai napon mindannyian érdeklődve figyelhettük, hogy miféle politikai vita bontakozik ki abban a kérdésben, hogy ki akart jobban segíteni az adott képviselők közül. Ezért bizonyára meg fogják bocsátani nekem a bizottsági tagok, ha a két indítvány közül a támogató javaslatom a szolidaritásról fog szólni ebben a kérdésben és arról, hogy úgy érzem, a benyújtó szocialista képviselőtársaim által elmondott történet mélyen rávilágít arra az egymással nem túlságosan szimpatizáló két politikai oldalra, amely nem feltétlenül és kizárólag a szakmai, hanem a politikai hasznot is be kívánja hajtani ebben a kérdésben, amit az előterjesztés tartalmaz. Ezért mind a két kezem támogatása a Faragó-féle indítványé, ebben a tekintetben messze egyetértek a kormánnyal, és van egy szolidáris kéznyújtásom a szocialisták indítványára is. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szokták mondani, hogy néha inkább szabaduljon meg az ember attól a segítségtől. És egy másik mondat is eszembe jutott, hogy a siker rendkívül széles körű, viszont a kudarc nagyon árva tud lenni.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Nekem meg az jutott eszembe, elnök úr, hogy nem muszáj minősíteni a hozzászólásokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Dancsó József képviselő úrnak adok szót.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az jutott eszembe a harmadik verzióról, amit a minisztérium támogat, hogy ha nem lennének ezek a 120 milliárdos jövő évi megszorítások, amelyeket éppen Varga miniszter úr jelentett be, amit terveznek a 2010-es költségvetésben, ez elhangzott a pénzügyminiszter úr meghallgatásán is, akkor lehet, hogy nem önerőalapra lenne szükség. (Közbeszólásra.) Varga Zoltán az önkormányzati miniszter tudomásom szerint. Ha nem megszorítanák az önkormányzatokat restrikciós módon, ahogy szokták mondani kormányzati oldalon, akkor lehet, hogy önerőalapra sem lenne szükség, mert a települési önkormányzatok esetében maradna kellő forrás arra, hogy a pályázati önrészt elő tudják teremteni. Amikor vágunk, talán jobb lenne, ha előtt mérnénk, akár kétszer is, és ha kellő forrással látnánk el az önkormányzatainkat, nem megszorítások lennének folyamatosan, akkor nem azon kellene gondolkodnunk, hogy most milyen statisztikai mutatók alapján próbáljuk meg az önerőalap igénybevételére való jogosultságot meghatározni, hanem ennél vannak ésszerűbb megoldások is megítélésem szerint.
Ha már ilyen skrupulózus módon kívánja a kormány ezt a kérdést kezelni, akkor szeretném megkérdezni, hogy a munkanélküliség alakulásában pontosan milyen időpont számít annak, amikor valaki az átlagnál jobban terhelt ezzel a problémával, és hogyan történne ennek a folyamata. Hogyan fogják ezt igénybe venni pontosan az érintett önkormányzatok? A miniszter fogja eldönteni, hogy ki fog ebben nyerni, vagy pedig objektív mérce lesz? Mert a miniszter úr eléggé hajlamos arra, hogy diszkrecionálisan döntsön pályázatokról, mint ahogy legutóbb éppen Orosháza vonatkozásában. Még mint képviselő támogatott egy óvodafelújítási pályázatot, miniszterként már úgy döntött, hogy mégsem tartja arra érdemesnek. Amikor ilyen nem normatív alapú dolgok jönnek a rendszerbe, mindig felvetődik, hogy politikai méricskélést és mérlegelést tesz lehetővé, ahogy elő is fordult Békés megye esetében, hogy csak szocialista önkormányzatok által benyújtott pályázatok nyertek a miniszter úr döntése alapján. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További képviselői kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Az előterjesztőké a szó. Bánki Erik? Nem. Bókay úr?
BÓKAY ENDRE (MSZP): Ez egy lehetőség, úgyhogy az önkormányzatok eléggé balgák lennének, ha nem használnák ki. Köszönöm.
ELNÖK: Nem árt, ha prudens. Kormány!
HOPKA VIKTÓRIA (Önkormányzati Minisztérium): Köszönöm. A belvízzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy itt új célok nem fognak megjelenni, csak a kedvezményezetti kör bővül, ha elfogadják ezeket az indítványokat. Az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliség esetében itt nem egyedi méltánylásról van szó, erre van egy külön jogszabály, a 240/2006. kormányrendelet. Ebben meg vannak határozva azok a települések, amelyek ezekbe a kategóriákba tartoznak. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Van-e további képviselői kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Lezárom a vitát. Szavazunk.
Először a T/10011. számon benyújtott javaslattal, aki egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Ez tizenegy. Ellene? Nincs. Tartózkodott? Tizennégy. Ez nem kapta meg a többséget.
A következő a T/10015. számú javaslat. Aki támogatja? (Szavazás) Ez megkapta a többséget. (Közbeszólásokra.) Akkor számolunk. (Szavazás) Tizennyolc. Ellene? Nincs ilyen. Tartózkodott? Hat. Ez megkapta a többséget.
Az utolsó a T/9980. számú javaslat. Aki támogatja? (Szavazás) Ez is többség. Aki ellene volt? Nincs ilyen. Aki tartózkodott? Tizenegy. Ezekről is írásban tájékoztatjuk a Házat. Köszönjük szépen mindenkinek a közreműködést, további jó munkát.
Az egyes törvényeknek a nemzeti filmvagyon privatizációját megakadályozó módosításáról szóló törvényjavaslat következik T/10020. szám alatt, Halász János Fidesz-képviselő önálló indítványa. Az előterjesztőt képviseli-e valaki? (Nincs jelentkező.) Nem. A kormányt igen. Akkor röviden kérem a kormány vagy a tárca álláspontját.
A Pénzügyminisztérium álláspontjának ismertetése
DR. SZALAI KRISZTINA (Pénzügyminisztérium): Jó napot kívánok, Szalai Krisztina vagyok, a Pénzügyminisztérium vagyongazdálkodási osztályáról. Kormányálláspontot nem tudok mondani, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal és a Miniszterelnöki Hivatallal egyeztetett tárcaálláspontunk az, hogy nem támogatjuk ezt az indítványt. Ez alapvetően két dologról szól. Az egyik, hogy kizárólagosan legyenek forgalmazhatóak a filmjogok. Úgy véljük, hogy a mostani szabályozás, ami egyrészt lehetőséget ad a közvetlen forgalmazásra, másrészt amennyiben eredményesebbnek tűnik, nagyobb bevétellel kecsegtet, lehetőséget ad más módon történő hasznosításra, megfelelő. A privatizációval kapcsolatosan pedig az az álláspontunk, hogy miután a filmgyártás nem állami feladat, ezért az államnak nem kellene ezt a társaságot tartós állami tulajdonban tartani, hiszen nincs semmilyen stratégiai jelentősége. Amennyiben az jelentene problémát, hogy ezekben a társaságokban a Mozgókép Alapítvány alapítói jogainak gyakorlása is benne foglaltatik, sokkal indokoltabb lenne esetleg, ha ez szükséges, a közalapítvány alapító okiratának módosítása.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdés, észrevétel? Tukacs István képviselő úr!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, őszintén szólva örülök a kormányálláspont nagyon világos megfogalmazásának, én magam teljes egészében azonosulok vele. Így is, hogy kétfelé osztotta a tárca a problémát. Egyik oldalról a filmjogokra, másik oldalról a privatizáció kérdésére. Szerény meggyőződésem szerint az ország stratégiai érdeke egy versenyszférában működő filmgyártáshoz nem fűződik, ezt messze nem szeretném. A filmjogoknál pedig a javaslat nem volt annyira kidolgozott, hogy meggyőző legyen, és bemutassa azokat a lehetőségeket, amelyek rendelkezésre állnának. Amennyire csekély ismereteim e tárgykörben léteznek, azt gondolom, a forgalmazásnál, a jogoknál különböző minőségű, különböző értékű filmekről van szó, ebben a tekintetben szívesebben vettem volna egy valamivel pontosabban, feltáróbban megfogalmazott javaslatot. Úgyhogy azt szeretném javasolni a tisztelt bizottságnak, hogy az előterjesztést ne támogassuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kérdezem a kormányt, hogy van-e olyan magyar film, amely nem kap állami támogatást.
DR. SZALAI KRISZTINA (Pénzügyminisztérium): Nem tudom most megmondani.
ELNÖK: Na látja! Szerintem van, de nem sok. Amiről itt szó van, mind állami támogatást kap. Ilyen értelemben nem szabadpiaci ez a szféra, ahogy az MSZP részéről elhangzott, hanem egy általa is igen aktívan támogatott. Ezért árnyaltabban fogalmaztam volna, ha nem is stratégiai, de mindenféleképpen közvagyonról, közpénzzel létrejövő vagyonról van szó. Lehet erről így dönteni, de úgy érzem, árnyaltabb ennél a kép, és Halász Jánosnak joggal van aggodalma, aminek legalább a vitáját le kellene folytatnunk, ehhez pedig képviselőtársaim támogatását kérem, hogy pontosítsuk, miről is van itt szó.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, csak a jegyzőkönyv kedvéért szeretném elmondani, hogy az állami tulajdonban lévő filmgyártó társaságokat ítélem olyanoknak, amelyek stratégiai értelemben fontosak lennének. A filmek, amelyekről beszél elnök úr, hogy kapnak állami támogatást avagy sem, milyen körülmények között készülnek, ez egy másik kérdés. Ebben szívesebben egy vitát, de szerintem az előterjesztés erre nem ad nekünk alkalmat, hogy ebben pontosan tájékozódjunk.
ELNÖK: Én csak a címéből indulok ki, nemzeti filmvagyon privatizációját megakadályozó törvénymódosításról van szó. Azért kellene lefolytatni a vitát szerintem, és ott még el lehet utasítani, ha valóban megnyugtató a helyzet ezen támogatott filmekkel kapcsolatban. De erről szavazni fogunk.
További megjegyzés? (Nincs jelentkező.) Nincs. A kormány akar-e reagálni? Nem. Akkor lezártam a vitát és szavazunk.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Aki az általános vitára való alkalmassággal egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Nyolc. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Ellene? A többi tizennégy. Tehát nem kapott támogatást. Itt is elég írásban véleményt mondani.
Van-e további? Nincs. Annyi bejelentésem van az egyebek között, hogy várhatóan hétfőn 10 órakor Farkas Ádám úr meghallgatása lesz, őt jelölte Bajnai Gordon miniszterelnök úr a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnöki tisztségére. Várhatóan nem ebben a teremben leszünk, mert élő közvetítés lesz. Mondhatnám, nem tipikus. Köszönjük szépen. Az ülést bezárom. További jó munkát.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 31 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit