KPSZB/28/2009.
KPSZB/146/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. szeptember 9-én, szerdán 13 óra 16 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerezett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, továbbá a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása *
Dr. Nagy Zoltán szóbeli kiegészítése *
Döntés a beszámoló és a beszámoló elfogadásáról szóló határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az Országgyűlés Hivatala 2010. évi költségvetése tervezetének véleményezése a Házszabály 135. § (2) bekezdése szerint *
Bakos Emil szóbeli kiegészítése *
Döntés a bizottság állásfoglalásáról *
A hitelkárosultak megsegítéséről szóló törvényjavaslat előkészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételének és általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
László Tamás szóbeli kiegészítése *
A kormány álláspontjának ismertetése *
Döntés az országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Boldvai László (MSZP)
Keller László (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Schmidt Ferenc (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Horn Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Farkas Imre (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Molnár László (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Puch László (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Babák Mihály (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Domokos László (Fidesz) dr. Hargitai Jánosnak (KDNP),
Mádi László (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Molnár Oszkár (Fidesz) Schmidt Ferencnek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Ágh Péternek (Fidesz),
Dr. Kóka János (SZDSZ) Horn Gábornak (SZDSZ).
Dr. Dr. Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke
Dr. Nagy Márta, a Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese
Bakos Emil, az Országgyűlés Hivatala gazdasági főigazgatója
László Tamás (Fidesz), előterjesztő
Kiss Kornélia, a Pénzügyminisztérium főtanácsosa
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 16 perc)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim. Köszöntök mindenkit a bizottság ülésén. Egy kollégával találkoztam reggel a képviselőházban, és azt mondta, már nagyon várja, hogy a bizottság újra megkezdje a munkáját. (Boldvai László: Keller László volt az?) Nem Keller László volt. (Derültség. - Keller László közbeszól.) Tagtársunk kérdezte, hogy képviselő úr volt-e.
Tehát megkezdjük őszi munkánkat, ennek első ülésére kerül ma sor, amelyhez kiküldtem az írásbeli meghívót. Ehhez máris érkezett egy kiegészítés. Borsos József képviselő úr javasolja, hogy a bizottság napirendje egészüljön ki a hitelkárosultak megsegítéséről szóló törvényjavaslat előkészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalásával. Kérdezem a frakciókat, kíván-e valaki hozzászólni, vagy képviselő úr kívánja-e indokolni. Igen, megadom a szót.
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Három olyan indokot szeretnék megemlíteni, ami miatt fontosnak tartanám, hogy ez az előterjesztés kerüljön a tisztelt Ház elé. Az egyik az, hogy a tulajdon védelme biztosításának megerősítése a mai jogszabályi keretekhez képest fontos lenne az elkövetkezendőkben is. A kilakoltatások megakadályozása, illetve valamiféle türelmi idő megadása célszerűnek látszik. És néhány olyan speciális szabályváltozást sorol fel az előterjesztés, amit azoknak az embereknek az érdekében lenne célszerű és elfogadható meghozni, akik szeretnék és akarják törleszteni az adósságukat. Tehát itt nem azokról van szó, akik ilyen-olyan okoknál fogva, önelhatározásukból nem akarnak fizetni, hanem azokat kellene segítenünk, akik akarják törleszteni, rendezni adósságukat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Most nem vitatkozunk, hanem döntünk. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki az, aki a Borsos József képviselő úr által javasolt kiegészítéssel elfogadja mai bizottsági ülésünk napirendjét. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Köszönöm. Nemmel szavazott? Tartózkodott? Nem volt ilyen. Akkor a bizottság munkához láthat. Így gondoskodnunk kell arról, hogy a kormány részéről is jelen legyenek. (Közbeszólásra.) Jelen vagy, akkor nincs akadálya a bizottsági ülés megkezdésének.
Rá is térünk a napirendünkre. Az 1. pontban a Gazdasági Versenyhivatal 2008. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámolót fogjuk megtárgyalni, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat elfogadásáról döntünk. Kérem, hogy meghívott vendégeink, elnök úr és kollégái fáradjanak az asztalhoz. (Ketten érkeznek.) Úgy is mondhatnánk, hogy nagy csapat érkezett mai bizottsági ülésünkre. Köszöntöm elnök urat, elnökhelyettes asszonyt, és meg is adnám a szót, hogy a 2008-as tapasztalatokról egy rövid szóbeli kiegészítést kapjunk.
Dr. Nagy Zoltán szóbeli kiegészítése
DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Csak nagyon röviden szeretnék szólni, mert papíralapon és elektronikusan is megkapták az anyagokat. (Bemutatja.) Magunkról, a tavalyi évről csak néhány szót mondanék. Ami törvénymódosítást érintettünk, az a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló uniós direktíva átültetése. Az kissé átalakította a fogyasztóvédelmi munkánkat, de alapvető változást nem okozott. Ügyeink nagy száma tavaly fogyasztóvédelmi ügy volt. Az eljárásaink nagyjából ugyanolyan számban voltak tavaly, mint a megelőző években, 167 felügyeleti eljárásunk volt, annak nagyobbik része fogyasztóvédelmi, kisebbik része klasszikus antitröszt-ügy, kartell-ügy, erőfölényes ügy, illetve fúziókontroll. A bírságot tekintve gyakorlatilag csak fogyasztóvédelmi bírságunk volt, mert a kartell-erőfölényes ügyek több mint másfél éves átfutásúak. Amiket európai uniós alapon indítunk, ott külön egyeztetési fázis is van a Bizottság szakértőivel, akik azt is mondhatják ad absurdum, hogy elvonják az ügyet, ha úgy ítélik meg, hogy az uniós versenyjog korábbi tartalmával ellentétes a Versenytanács döntése.
A kereskedelmi törvény is nálunk van, ott összesen egy ügyet indítottunk. Alapvetően azt vizsgálták a kollégák, hogy a beszállítókkal kapcsolatos szerződéses megállapodások ütköznek-e a kereskedelmi törvénnyel. Általában azt tapasztaltuk, hogy néhány ponton igen, és a cégeknek az volt a reakciójuk, hogy önkéntes kötelezettségvállalásra módosítják a szerződéses feltételeket, a generálisakat is, a konkrétabb tételeket is, a kereskedelmi törvénynek megfelelően járnak el. Ezért ezt elfogadtuk, mert úgy gondoljuk, hogy néhány esetben - lesz majd több ilyen banki ügy is, amiről szükség esetén beszélni fogok - a kötelezettségvállalás jobban passzol ahhoz, hogy hogyan tud a hivatal hatékonyan működni, mintha kimondjuk a versenyjogsértést, és akár igen nagy bírságot kiszabunk. A bankoknál több olyan eset is volt, hogy úgy vállalt kötelezettséget egy nagybank, hogy az számára több milliárdos nagyságrendű költségkihatással bírt. Azt mondtuk, hogy ha ez az egyes ügyfelekhez jut effektíve, úgy, hogy visszautalnak neki pénzt, akkor több hasznot hozunk a fogyasztónak, mintha ennek a többszöröse megy a központi költségvetésbe, közben pedig ki kell kényszeríteni a banktól, akár egyedi polgárjogi eljárásokkal, hogy az ügyfelekkel is rendezze a kapcsolatát. Ez van a kötelezettségvállalások mögött számos esetben.
Az ügyeink természetesen a bíróságokra is kerülnek, és büszkén, nagy örömmel mondhatom, hogy nagyfokú jogharmónia van a Versenyhivatal és a bíróság különböző szintjei között, úgy is fogalmazhatnék, hogy nagyon jó a találati arányunk. Néhány esetben csökkentik a bírságot, de az sem gyakori mostanában. Versenypártolás címén azt szeretjük, ha betartja a kormányzat a versenytörvényt, és minden olyan javaslatát, lehet az törvény vagy kormányrendelet, ami érinti a versenyt, megküldi hozzánk. És egyre gyakrabban azt tapasztaljuk, hogy ha az előterjesztő tudja, hogy ellene lenne a Versenyhivatal, akkor nem küldi meg nekünk. Nagyon kínos szituációk alakulnak ki így. A legdurvább eset az volt, amikor az élelmiszer-etikai kódex esetében azt a verziót, amit az utolsó 3 hónapban dolgoztak ki az agrártárca szakértői és az érintett érdekvédelmi szervezetek, arra ügyeltek, hogy mi ne lássuk. Arra csak utólag mondhattuk, hogy van abban 7 pont, ami ellentétes a magyar és az uniós versenyjoggal. Ezek éppen a legérzékenyebb pontok, amikor az árakat a piacok osztják fel egymás között. Az agrárterületen mindent szabad, kivéve árat vagy piacot felosztani. Egyébként megállapodhatnak, koordinálhatnak vertikálisan, horizontálisan, nagyon sok minden tehetnek. Igaz, hogy ez a fajta munka sokkal több időbe telik, sokkal több munka van mögötte, hogy a versenytörvénybe is beleférjen. Abban pedig olyan tételek szerepeltek, amelyek ütötték ezt.
Visszatérve a versenytárgyaláshoz, számos esetünk van, ami kellemetlenebb, kínosabb, lassabb, hosszabb. Ilyen a gázárrendelet, ami miatt én is sokat levelezek miniszter úrral, és egyezkedünk. A versenykultúrát is fejleszt a hivatal, gondolom, szokták tapasztalni, kiadványaink vannak, azt hiszem, könyvet is küldtem az érintetteknek, ami azt bizonyítja, hogy hosszabb távon is jó a gazdaságnak mikro- és makroszinten is, ha versenyfeltételeket teremtünk, ami rövid távon kevesebb, de hosszabb távon több haszonnal bír mindenkinek, így a fogyasztóknak is.
Már csak a javaslatainkat említeném. Kétfajta ajánlást fogalmaztunk meg, ahogy korábban is szoktuk, amit a tisztelt bizottság figyelmébe ajánlanék. Az egyik arról szól, hogy ha valaki állami támogatású hitelt vett fel a korábbi esztendőkben, azt a támogatást nem vihette át egyik bankból a másikba. Olyan helyzet alakult ki az érvényes rendelkezések szerint, hogy ha a banknál felvette az állami támogatású hitelt, és a bank a maximális költséget, amit a rendelet előír, rárak, akkor nem tehette meg, hogy a hitelt átvitte egy másik bankhoz, ahol 1 százalékponttal kevesebb kamatköltséget tennének rá. Ezzel a bankok gyakorlatilag karanténba tudják zárni az ügyfeleik egy részét, akik 10-15-18 éves hiteleket vettek fel. Ez az egyik javaslatunk, hogy úgy, ahogy a mobilszámát is hordozhatja az emberek, ennek is meglennének a technikai feltételei, ugyanúgy versenyre kellene késztetni a bankokat, hogy a 4,99 költségszinthez képest 3-ért, vagy 2-ért, vagy 1-ért is vállalják ezt.
Van egy másik pénzügyes javaslatunk a jelzálogpiacon. Tavasszal megszavazta a parlament azt, hogy a banki hitelesek kilépési költségei olcsóbbak legyenek, mint korábban voltak, kivéve, ha új jelzálogalapú hitellel bír valaki, akkor nem léphet ki, csak magas költséggel ebből a hitelből. Mondjuk úgy, hogy felmondja ezt a hitelszerződést, vagy előtörleszt, vagy átviszi máshová. Ennek azt mondják némely pénzügyesek, hogy pénzügy-technikai akadályai vannak. Legutóbb is ezt írta a pénzügyminiszter úr erre a javaslatra. Ezt nem tudjuk elfogadni, mert azt gondoljuk, hogy egy 10-15 éves hitel mögött nem ilyen források, hanem néhány hónapos, jó esetben féléves források vannak. Lehetnek olyan kamatperiódusok, amikor a végén ki lehetne lépni nagyon olcsón a hitelből, amikor nem bukik a bank, ez nem zavarja a forrásszerkezetét, a forrásösszeget. Erre az a reakció volt, hogy ez nem megy, mert nagy gondot okozna a banki gazdálkodásban. Ezt nem tudjuk elfogadni, ezért ajánlanám a kis füzetünket, amiben ezt sokkal szakszerűbben leírtuk ezt. Ezt ajánlanám figyelmükbe, amikor most úgyis lesznek ismét bankokkal kapcsolatos törvénykezések, vegyék számba.
Még egy komolyabb javaslatunk van, ami már jó esztendeje forog a piacon. Eddig nem történt erőteljes lépés a kormány részéről, a gépjárműeredetiség-vizsgálat. Ennek piacát megvizsgáltuk, és azt tapasztaltuk, hogy évente 25 milliárd forint mozdul meg itt. Az egész rendszerre igazából már nincs szükség. Erre szükség lehetett a '90-es évek elején, amikor nyitottak voltak az ukrán és a déli határunk, hozták-vitték a lopott autókat. Azóta kissé más a helyzet. Másrészt azokat az árakat, amik jelen pillanatban a kormányrendeletben vannak rögzítve, olyan bázisárra építették, ami kartellár volt. Ez volt az első kartellügye a Versenyhivatalnak, amikor bizonyítottuk, hogy az a három cég, amelyik az egész mögött áll, magánalapon kartellezik. A bíróság ezt elfogadta, majd ehhez képest körülbelül egy évre egy kormányrendelet a kartellár + inflációszor 2-ben rögzítették az árakat. Azóta ezen a bázison folyamatosan emelkednek az árak. Durván ez a lényege a dolognak, ezt a rendszert javasoljuk így, ahogy van, megszüntetni. Egy új rendszert fel lehetne persze építeni, piaci alapon is meg lehetne már oldani talán, hogy aki akarja, saját döntése alapján megvizsgáltatja az autóját, hogy az lopott vagy sem.
Köszönöm szépen. Ezek azok, amiket bevezetőben szerettem volna elmondani a munkánkról és aktuális javaslatainkról.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nagy Márta asszony kíván szólni? (Jelzésre.) Nem. Elnök úr szava mindenben tökéletesen világítja meg a Versenyhivatal 2008-as tevékenységét. A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván szólni. Végh Tibor kíván hozzászólni. Parancsoljon!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ahogyan tavaly is, nagyon igényes és sok mindenre kiterjedő anyagot kaptunk a Versenyhivataltól. Legelsőképpen, ami 2007-ben is, az energiaszektor piaci körülményeit vizsgálta, azon belül is leginkább a villamosenergia-piac szabályozására tért ki a dokumentum. Kiemelném még azt, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos piaci szabályozást is vizsgálta az anyag. Szerepel benne egy arányszám, hogy az aktív foglalkoztatottak egyharmada a mezőgazdaságban dolgozik. Remélem, ez valóban így is van. Mi mintha nem így tudnánk, hogy az aktív foglalkoztatottak egyharmada mezőgazdasági típusú munkát végezne, mert ha ez így van, akkor át kell gondolni sok mindent. A gyógyszer-kereskedelemről is megemlékezik a dokumentum, azt írja, hogy rövid idő alatt is jelentősen javult a betegek hozzáférése a szolgáltatásokhoz, és a szolgáltatásválaszték is bővült a gyógyszertári liberalizáció következtében. Örülünk neki, hogy ez már így látszódik.
Elég részletesen számol be a Versenyhivatal az infokommunikációs piac szabályozásával kapcsolatos munkájáról. Azt mindenképpen meg tudjuk állapítani, hogy a mobilszolgáltatások esetében is élénk a hirdetési verseny. Szavakban mindhárom szolgáltató viszonylag erősnek tűnik, egy valódi piacon azonban mindegyik piaci szereplő az arrogáns kommunikációja miatt hamar éhen veszne. Javasolnám és ajánlanám a Versenyhivatal további vizsgálódását ezen a területen. Ahogy ugyanennél a piacnál a valódi letöltési sebességeket megtalálta, és ma már csak azt szabad hirdetni, nem azt, hogy a maximálisan elérhető le- és feltöltési sebességet, ami nyilván akkor működik, ha azon a területen egyetlenegy fogyasztó használná az internetet éppen aznap. Ahogy ezt ennél a területnél el tudták érni, javasolnám, hogy a hirdetések és mosolygós reklámarcok mögött a valódi vevőkommunikációt is érdemes lenne átvizsgálni ezeknél a szolgáltatóknál.
2009 fényében a pénzügyi hitelezési piac versenyösszefüggéseiről írtak most egy picit kevésnek tűnnek, annak ellenére, hogy a jelzáloghitelekkel kapcsolatban egy külön dokumentum is készült egy ajánlással együtt. Tehát ma egy picit kevésnek tűnik a vizsgálódás ezen a területen. Azt gondolnám célszerűnek, vagy azt javasolnám, ahogyan a mobilkommunikációnál is, hogy nézzük egy picit még jobban utána a hirdetések és a valódi teljesítések összefüggéseinek a banki szektorban is. Tavaly 167 eljárás indult, ebből 116 fejeződött be, 734 millió forint bírságot szabott ki a Versenyhivatal. Megértettük elnök úrnak azt a mondatát, hogy a kötelezettségvállalás ennél jóval jelentősebb. Nem találtam, hogy mekkora lehet ez a valódi kötelezettségvállalás forintban kifejezve, amit a Versenyhivatal a munkája során elért. Mekkora az a közösségi haszon, ami ez alapján keletkezik, mert a 734 millió forint karcsúnak tűnik az előző évek fényében, bár nem lehet minden évben autópálya-ügy, hál' istennek?
Azt gondolom, és biztos vagyok benne, hogy a jelzáloghitel-piac szabályozására vonatkozó törvényi ajánlást a magunkévá tudnánk tenni, a szocialista frakció egészen biztosan támogatná, értő fülekre fog találni nálunk ez a javaslat. Mint ahogy az is nagy valószínűséggel, bár itt inkább csak a magánvéleményemet mondanám, hogy a gépjárműeredet-vizsgálat jelenlegi rendszerét vizsgáljuk felül. Erre minden évben, minden kétévben történik valamilyen kísérlet, érdeklődéssel vennénk ezt a dokumentumot és a javaslatokat, mert így, ahogy van, biztos, hogy nem tűnik a legjobbnak.
Azoknak mondom, akik esetleg nem olvasták el teljes egészében az anyagot, szépen, számokkal be van jelölve egy-egy ügy. A 269. ügynél azt javasolnám, hogy a Versenyhivatal nézzen még egyszer körbe. Ez a Fotex-Ofotért reklámja. Arról szól, hogy "ön vállalja a korát, mi pedig vállaljuk a kedvezményt", tehát ha valaki 53 éves, akkor az 53 százalék kedvezményt kap a szemüvegkeret árából. A Versenyhivatal elmarasztalta a Fotexet ebben a tekintetben, lévén, hogy csak speciális vékonyított lencsékre vonatkozik ez az akció. A mai napig nagy betűkkel hirdetik, bár lehet, hogy most már minden lencsére vonatkozik. Csak éppen tegnap láttam Budapest belvárosának szívében, a Bazilika mellet öles betűkkel, hogy "ön vállalja a korát, mi vállaljuk a kedvezményt". És nem láttam hasonló betűkkel, hogy ez most minden keretre vonatkozik-e vagy sem. A Versenyhivatal egy picikét ennek is nézzen utána, hogy hogyan érvényesülnek majd a javaslatai a gyakorlatban. Mert lehet, hogy valaki befizeti a bírságot, köszöni szépen, neki ez megérte, és másnap tovább folytatja a tevékenységét. Nem tudom, hogy így van-e.
Nagyon szépen köszönöm, és a frakciónk nevében elfogadása fogom javasolni a beszámolót. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólások, kérdések? Keller László jelentkezett egy rövid kérdéssel. Parancsoljon, képviselő úr.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Csak két rövid kérdésem lenne. Az eredetiségvizsgálattal kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy a kezdeményezésük hová jutott el, hogyan látják, miért akadt meg. Indokoltnak tartom azt a kezdeményezést, amit elnök úr elmondott, nyilván szükséges az anyagot is elolvasni, de egy picit ismerve az egész történetet, ahogy az eredetiségvizsgálat létrejött, szerintem indokolt a megszüntetése, ahogy azt elnök úr mondta, csak nem tudom, hogy miért és hol akadt el.
A másik kérdésem, hogy az autópálya-kartellezők végül most már eleget tettek a kötelezettségüknek, amit önök, illetve a bíróság is megerősített. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs több kérdés (Nincs jelentkező.), akkor most parancsoljon, elnök úr.
DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Köszönöm szépen a hozzászólásokat.
A mezőgazdaságban dolgozók arányánál az egész élelmiszer-ipart belevettük, és remélem, hogy így jó a szám.
Az agresszív reklámok esetében jelen pillanatban is nagy számú eljárásunk van. Most minden mobilcéget tudnám említeni, mindegyik ellen folyamatosan van eljárásunk, előbb-utóbb ebből csak lesz valamilyen haszon.
A kötelezettségvállalásokat a bankok üzleti titoknak minősítették, ezt, ahogy azt is, hogy a visszafizetések mekkora költségkihatással jártak. Van olyan bank, amely egy bizonyos terméknél azt hirdeti, hogy az befektetési vagy folyószámlabetét típusú. A befektetésnél azt emelte ki, hogy nagyon magas hozamot hoz, a folyószámlabetétnél pedig azt, hogy nagyon biztonságos. Mindkettőnél pont az ellenkezője igaz, mert ami nagyon magas hozamú, az nagyon kockázatos, ami biztonságos, ott nagyon alacsony. Itt azt vállalta a bank, hogy fordított reklámot is csinál az előnyről és a hátrányról. Az az alapelvünk, hogy ha egy terméknek van 5 tulajdonsága, és abból 3 pozitív a fogyasztónak, de 2 negatív, akkor a negatív is legyen feltüntetve. Azért mondok a tisztelt bizottságnak számokat: 600 millió, 258 millió, 2 milliárd 336 ezer, 250 millió, 245 millió, 126 millió. Ezek a nagyságrendek, láthatóan nagyon ugrálnak. A legalacsonyabb 80 millió volt, egy reklám típusú ügy, a nagyok pedig visszafizetéses kötelezettségek. Ez esetben azt kell tudni, hogy amennyiben nem ezt a kötelezettséget vállalja a bank, hogy egyenként visszafizet, és a milliárdok 26 ezres tételekből jöttek ki, akkor a Versenyhivatal büntet, a pénz bekerül a központi költségvetésbe, és ahhoz, hogy az egyedi ügyfelek visszanyerjék a rosszul kihelyezett pénzüket, külön-külön kellene perelniük, vagy pedig csoportosan, aminek nálunk nincs precedense. Az utóbbi törvénymódosításunk adott erre lehetőséget, és előbb-utóbb ezt használni fogjuk, de nagyon óvatosan kell kezelni azt, hogy közigazgatási hivatali minőségünkben egy közigazgatási eljárás alapján büntetést szabunk ki, befizettetünk pénzt, és utána még a fogyasztók élére is állunk. Ez volt az oka annak, hogy ezekben az esetekben a kötelezettségvállalást alapján visszafizettek a bankok. Ezeket rendszeresen nézzük utóvizsgálatokkal.
A Fotex esetében végzünk utóvizsgálatot, ahogy néhány esetben tesszük. Amikor eleve azt mondjuk, hogy lesz utóvizsgálat, vagy ha valami különös okunk van rá.
Azt már tudják, hogy elnökhelyettes asszonnyal a hónap végéig dolgozunk együtt, mert nemcsak hogy lejár a második hatéves periódusa, hanem a nyugdíjkorhatárhoz is nagyon közel van.
A gépjárműeredetiség-vizsgálathoz egy anyagot átküldenénk a bizottság minden tagjának, a jelzálogalapú hiteleknél pedig szakmai konzultációkkal is rendelkezésre állunk, ha ezt igényli a bizottság.
Keller képviselő úrnak. Ezzel a javaslattal a miniszterelnök urat, az igazságügy-minisztert, illetve a gazdasági minisztert kerestük meg. A fogadtatás elsőre pozitív volt, utána elhalt a dolog. Ha jól emlékszem, államtitkár úrral külön is találkoztam ebben az ügyben, de utána elhalnak ezek az ügyek általam át nem látható módon. Most éppen ilyen elkopott állapotban vagyunk.
Az autópálya-kartellezőknél megnyertük az utolsó pert is Legfelső Bíróságon, befizették a bírságokat, ugyanakkor az érintett cég polgári peres eljárást indított kártérítés ügyében, de erről sajnos nem tudom, hogy hogyan áll, abba nem vont be bennünket az állam képviselője. Azt tudom, hogy folyik az eljárás, polgári peres úton próbálják visszaszerezni a pénzük egy részét. Ha jól tudom, azokat a számokat használják, amiket a határozatunkban megpendítettünk, azt hiszem, 32 milliárd forint volt a 120 milliárdos beruházás viszonylatában. Köszönöm szépen a támogatásukat is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hadd kérdezzem meg, kíván-e még a bizottsági tagjai közül valaki kérdést feltenni, szólni. (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor szavazhatunk. Az országgyűlési határozati javaslat közben sorszámot is kapott, úgyhogy a H/10555. számú határozatról van szó, a gazdasági és informatikai bizottság önálló indítványáról. Ez azt mondja ki, hogy az Országgyűlés elfogadja a hivatal 2008. évi tevékenységéről szóló jelentést. Erről fogunk dönteni.
Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki ezt a határozati javaslatot támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Ennél szebb ajándékot nem tudunk adni a Versenyhivatal vezetőinek. Köszönjük szépen, hogy itt voltak. Ezt a napirendi pontot lezárom. Végh Tibor vállalja, hogy ő lesz a bizottsági álláspont előadója.
Közben a főtanácsadó jelzi, hogy külön kell határozni a beszámolóról, és külön a határozati javaslatról. Értelmezhetem-e úgy, hogy a bizottság mindkettőt támogatja a bizottság. (Jelzésre.) Igen, köszönöm.
Áttérünk a 2. napirendi pontra, az Országgyűlés Hivatalának 2010. évi költségvetése tervezetének véleményezésére a Házszabály 135. § (2) bekezdése szerint. Köszöntöm a bizottság ülésén Bakos Emil főigazgató urat. Meg is adnám a szót, hogy ahhoz az írásbeli anyaghoz rövid szóbeli kiegészítést fűzzön, amit a bizottság ma megtárgyal.
Bakos Emil szóbeli kiegészítése
BAKOS EMIL, az Országgyűlés Hivatalának gazdasági főigazgatója: Tisztelt Bizottság! Nagyon rövid leszek, mert nem szeretném a bizottságot sokáig feltartani. Arról szeretném önöket tájékoztatni, hogy a költségvetés jövő évi tervezetének elkészítése során két lényeges elemet emeltünk ki. Az egyik, hogy júniusban elfogadta az Országgyűlés a képviselők javadalmazásáról szóló törvényt, amely átrendezte az illetményeket, tiszteletdíjakat, és választókerületi pótlékot állapított meg. Munkatársaimmal elvégeztük azokat a számításokat, amelyek szerint ennek költségvetési többlete megjelenik az Országgyűlés Hivatalának költségvetésében. Azonban el kell mondanom, hogy a befolyó adókból, járulékokból és a képviselő urak által befizetett társadalombiztosítási járulékból ezek az összegek kellően kompenzálásra kerülnek. Így a nettó jövedelem a képviselők esetében nem emelkedik. Ugyanakkor a mi költségvetésünkben, mivel mi csak kifizetési oldallal rendelkezünk, ezeknek a fedezetét meg kell teremtenünk.
A másik jelentős tétel, amire tervet készítettünk, a ciklusváltás költségei. Itt egy 3 milliárd forintos költségkerettel indulunk neki az évnek. A törvényjavaslatban, amit a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány napokon belül benyújt, lesz egy olyan felhatalmazás, hogy ha és amennyiben szükségessé válik az összeg kiegészítése, akkor ezt a kormány a tartalékából állni fogja.
Egyéb tekintetben a költségvetésünkben kiadásnövelő tételeket nem szerepeltetünk. Azokat a tételeket pedig, amelyek a tételes egészségügyi és a nyugdíjbiztosítási járulék csökkenéséből adódnak, a Pénzügyminisztérium a költségvetésünkből mint báziskorrekciót elvonta. Így azt tudom mondani, hogy a jövő évben egy szigorú, nagyon feszes költségvetés elé nézünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen ezt a valóban rövid kiegészítést. Annyit tennék csak hozzá, hogy az időt feltartóztatni sajnos nem lehet, ezzel már többen próbálkoztak, főigazgató úr is utalt rá, hogy feltartóztatná a bizottság idejét, de azt nem lehet. Bár lehet, hogy főigazgató úrnak majd sikerül.
Akkor most a vitára és a kérdésekre adnék lehetőséget. Tukacs István jelentkezett, parancsoljon, képviselő úr.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt szeretném indítványozni, hogy a szóbeli kiegészítéssel együtt a bizottság támogassa ezt a költségvetési tervezetet, amelynek fő jellemzője, hogy bázisalapon tervezett, és jól számba veszi azokat a kötelezettségeket, amelyek részben csökkentő, részben növelő tényezőként lesznek jelen a hivatal életében a következő évben. Nagyon örülök, hogy Bakos úr kifejtette a képviselői javadalmazásra vonatkozó részleteket is, bemutatta, hogy a hivatal költségvetésének egyébként szembetűnő növekedése hogyan kerül a helyére az állami bevételek oldalán, a képviselők által befizetett különféle járandóságok formájában. Összességében, miután ezen kívül szembetűnő tételek nincsenek, illetve mindazok szerepelnek, amelyek automatikusan eredményezik a költségvetés tervezetének növekedését vagy csökkentését, részben az európai uniós feladatok elmaradását 2010-ben, részben pedig a megjelenő váltással, választással kapcsolatos feladatokat, azt gondolom, hogy hosszas vitát folytatni a tervezet felett valószínűleg nem tudunk. Ezért támogató szavazatokat javaslok a bizottság részéről. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? Tállai András!
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Bizottság! Egyetlenegy kérdést szeretnék feltenni. 2010-ben a képviselőtestület váltásával kapcsolatos kiadásokra plusz 3 milliárdot terveznek. El tudná mondani, hogyan jött ki ez az összeg? Hány képviselő távozásával számolnak a parlamentben? (Derültség.) Ez egy jelentős összeg, szerintem a média nagyon sokat fog ezzel foglalkozni.
ELNÖK: Balla György!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nekem is csak egyetlenegy kérdésem van. Az anyag érinti az európai uniós képviselőket is. Azt szeretném megkérdezni, hogy 2009-re hány millió forinttal terveződött az ő költségtérítésük.
ELNÖK: Igen. Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Az előterjesztés 3. oldalán azt írja az előterjesztő, hogy a kiadások a hivatalnál 203,9 millió forinttal növekednek, amely teljes egészében az adótörvények okozta többletterhek biztosítására szolgál. Mire alapozza ezt a kijelentését az előterjesztő, mert tudomásom szerint ellentétes folyamatokra került sor?
ELNÖK: Igen. Schmidt Ferenc!
SCHMIDT FERENC (Fidesz): Köszönöm. Igazán nem jelentős összeg, de a 2009. évi kiadások között szerepel 187 millió forint egyensúlyi tartalék, 2010-re viszont ez nem jelenik meg. Szeretném tudni, hogy mi ez az egyensúlyi tartalék. Köszönöm.
ELNÖK: Igen. Azt hiszem, talán ezt vonták el, de nem tudom, majd elmondja főigazgató úr. Van-e több kérdés, hadd kérdezzem meg. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor parancsoljon!
BAKOS EMIL, az Országgyűlés Hivatalának gazdasági főigazgatója: Tisztelt Bizottság! Tisztelt képviselő Urak! Tállai András képviselő úr kérdezte tőlem, hogy hogyan jött ki ez a 3 milliárd forint. 1994 óta kvázi azonos alapokon tervezzük a ciklusváltási kiadásokat, amikor mindig körülbelül 250 képviselő cseréjével számolunk. Ez 1994-ben be is jött, mert 251 képviselő váltására került sor. Az azt követő ciklusváltásoknál ez valamivel kevesebb volt, azonban mi mindig ennyivel számolunk, pontosan azért, hogy ne legyenek vitás kérdések. Ami megmarad az előirányzatból, azt visszajuttatjuk a központi költségvetésbe. 2006-ban a tervezett összeg jelentősen meghaladta a 2 milliárd forintot, és ebből több mint 700 millió forint jelentkezett maradványként, amiről egyszerűen lemondtunk, és így az a Pénzügyminisztériumhoz visszakerült. Tehát ez az összeg ezeken a számokon alapszik. Nyilvánvalóan itt nemcsak a képviselők cseréjével, hathavi járandóságukkal számolunk, hanem számolnunk kell azzal is, hogy a munkatársak összetétele is változhat, és ezzel összefüggésben is kiadásaink merülnek fel. Az Országgyűlés volt elnökének titkárságát annak az időnek a feléig, ameddig betöltötte beosztását, fenn kell tartani, ugyanakkor vannak technikai költségek, amelyek a helyiségfelújításokkal, kis értékű eszközök beszerzésével kapcsolatosak, és ezeket is ebbe az összegbe tudtuk betervezni. (Tállai András: Mi van, ha több lesz?)
Elmondtam a rövid bevezetőmben, hogy ha több lesz, a normaszövegben lesz egy olyan passzus, ahol a képviselők váltásával kapcsolatos többletköltségekre a költségvetés egyik tartalékából előirányzatot lehet juttatni. Ezt így állítottuk be. Azt gondolom, elég alaposan átszámoltuk ezeket a költségeket, és reméljük, hogy ez az összeg elegendő lesz.
A második kérdés az Európai parlamenti képviselőkre vonatkozott. A 2004-ben elfogadott törvény szerint a Magyar Köztársaság fizette az Európai parlamenti képviselők tiszteletdíját. Költségtérítést nem fizettünk nekik. Az új ciklustól kezdődően egy új Európai parlamenti szabályozás lépett hatályba, amely szerint az Európai Parlament fizeti a képviselők tiszteletdíját, kivéve azokét, akik azt választották volna, hogy a magyar rendszer szerint szeretnének tiszteletdíjat kapni. Ilyen vállalás nem volt. Ebből adódóan a jövő évi költségvetésünkből az Európai parlamenti képviselőkre való tekintettel 387 millió forintot levontunk. Formálisan ezt a kiadást a bázistervezés során levonták az Országgyűlés támogatási előirányzatából.
A harmadik kérdés az adótörvények változására vonatkozott. Keller képviselő úrnak nagyon jó a kérdése. Azt tudom erre mondani, a bevezetőben szintén röviden utaltam rá, hogy a járulékcsökkenésekből származó megtakarításokat a báziskorrekciónál a Pénzügyminisztériummal történt egyeztetés során levontuk. Ugyanakkor az adóemelkedésekre, például az áfa 5 százalékos emelkedésére, az étkezési hozzájárulás megadóztatására, a helyi közlekedési bérlet megadóztatására, amiket a munkavállalóknak juttatunk, többletforrást nem kaptunk. Így összességében ezeket a forrásokat a saját költségvetésünkből kell kigazdálkodni. Ezt a kérdést itt kötném össze az egyensúlyi tartalékra irányuló kérdéssel, az egyensúlyi tartalékot kötelező volt képezni, az idén ezt nem írta elő kötelezően a Pénzügyminisztérium, és ezt az egyensúlyi tartalékot használtuk fel a hivatal költségvetésében arra a célra, hogy ezeket az adótörvényekből adódó többleteket kompenzálni tudjuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Balla György!
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Minden kérdésre választ kaptam, amit nem tettem fel az Európai parlamenti képviselőkkel kapcsolatban, de arra nem, hogy 2009-ben mekkora összeggel terveztünk. Gondolom, ezzel a 387 millió forinttal számoltak, ami főigazgató úr mondott. Az egészet csak azért boncolgattam, mert így találtam egy kis pénzt az idei évre az Országgyűlés hivatalánál. Ugyanis arról szól a történet, hogy az új választástól kezdődően szerepel ez az összeg, az júniusban volt, és ha egész évre számoltuk a képviselők kiadását, és ez az a 387 millió forint, akkor maradt egy kevés. Csak ezt szerettem volna mondani, de nem tudom, hogy pontosan mennyivel terveztünk az idei évre.
ELNÖK: Megadom a válaszadás lehetőségét.
BAKOS EMIL, az Országgyűlés Hivatalának gazdasági főigazgatója: Azt már tudtuk az év elején, amikor a költségvetésünket elkészítettük, hogy várhatóan nagyon kevés olyan képviselő lesz, aki a nemzeti rendszert fogja választani. Ez volt az a 387,4 millió forint, ami 2009-re tervezésre került. De 2009-ben már csak az első nyolc hónapra terveztük a tiszteletdíjat és annak járulékait.
Döntés a bizottság állásfoglalásáról
ELNÖK: Van-e még kérdése valakinek, hadd kérdezzem meg. (Nincs jelentkező.) Nincs. A Házszabály pontosan úgy rendelkezik, hogy a költségvetési bizottság véleményét valahogy ki kell fejezni. Tehát vagy elküldjük a jegyzőkönyvet, vagy szavazunk. Én a szavazást javaslom, mert az egyértelműbb.
Most tehát arra kerülne sor, hogy az Országgyűlés Hivatala 2010. évi költségvetési tervezetéről a véleményünket egy igen, egy nem vagy egy tartózkodó szavazattal fejezzük ki. Kérdezem, ki az, aki támogatja ezt a költségvetési tervezetet. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Igen. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság egyhangúlag támogatta ezt a tervezetet. Köszönjük főigazgató úrnak, hogy itt volt, további jó munkát kívánunk.
ELNÖK: Áttérünk a 3. utolsó napirendi pontunkra, ez a hitelkárosultak megsegítéséről szóló törvényjavaslat előkészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat, H/10377. számmal. Köszöntöm az előterjesztők képviseletében László Tamás képviselő urat és a kormány képviseletében Kiss Kornélia asszonyt a Pénzügyminisztériumból. Először László Tamásnak adom meg a szót.
László Tamás szóbeli kiegészítése
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Képviselőtársaimmal 2009. augusztus 18-án, a szociális bizottság rendkívüli ülését követően nyújtottuk előterjesztésünket, amely egy határozati javaslat a hitelkárosultak megsegítéséről szóló törvényjavaslatok előkészítésére.
Önmagában jelzésértékű az, hogy a "hitelkárosultak" kifejezés a közbeszéd részévé vált, és polgárjogot nyert. A jelzésértékű kifejezést időjelbe teszem, hiszen emögött tömegessé vált jelenség húzódik meg, ami családi tragédiákhoz vezetett. Több ezres nagyságrendű már a kényszerárverezések száma, illetőleg az ezzel összefüggő kilakoltatások száma. Nem kívánok számháborúba bocsátkozni, hogy most ténylegesen mekkora ez a szám, úgy tudjuk, hogy naponta 30 ilyen árverezés és kilakoltatás folyik. Ezt önmagában eróziós jelenségnek látjuk, úgy gondoljuk, ezért kell közbelépni, ezt az eróziós jelenséget kell megállítani. A kényszerárverezéseknél, úgy látjuk, nem biztosított a tulajdon védelme. Például egy 20 milliós értékű ingatlant körülbelül 5 millió forintért lehet elárverezni. Ez önmagában kimeríti azt, hogy Magyarországon nem biztosított a tulajdon védelme. Ráadásul azon a bizonyos rendkívüli szociális bizottsági ülésen a PSZÁF elnöke azt is elmondta, ami mára már köztudomású, hogy iparággá fejlődött a maffiaszerű árverezés és kilakoltatás. Azt látjuk, hogy a hitelszerződések egyoldalú módosításában nem érvényesül a kockázatmegosztás, a történések nagyon szomorú fordulatot vettek, megindultak a kilakoltatások. Ezt a folyamatot visszafordítani már nem lehetséges, de, úgy gondoljuk, mindenképpen meg kell állítani.
Határozati javaslatunkból csak néhány gondolatot emelek ki. Az 1. pontunk az, hogy megfelelő szabályozást kell alkotni a kilakoltatások megállítása, megelőzése érdekében.
A 2., b) pontunk pontosan a tulajdon védelméről szól, mert úgy látjuk, megfelelő lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az adós maga értékesítse ingatlanát, ehhez 6-12 hónapos moratórium kitűzését tartanánk célszerűnek.
A következő pont: úgy gondoljuk, mindenképpen el kell gondolkodni azon, és törvényi hátteret kell adni annak, amikor olyan helyzet áll elő, hogy a forintárfolyam romlása miatt a hitel összege meghaladja az ingatlan értékét, illetve a fedezetül szolgáló ingatlan értékesítése sem fedezi a hitel összegét. Ezt azért tartanánk fontosnak, mert a szerződés megkötésekor a hitelfelvevő jó adós volt.
A következő pont, ami szintén valamiféle szabályozást igényel, hogy az adós számára valamilyen kedvezményt kelljen biztosítani egyösszegű visszafizetés esetén. Ha az illető adós azt mondta, hogy devizában vissza tudja fizetni az egészet, akkor azt mondták neki, hogy ezt nem így kell, és nem adtak lehetőséget arra, hogy a devizaalapú hitelét devizában fizesse vissza.
Szükség van egy folyamatelemzésre, erről az e) pont, amikor az adós fizetési hajlandóságát, jóhiszeműségét kell bemutatni, bizonyítani. Véleményünk szerint szabályozni kell a tartozás átütemezésének lehetőségét és annak feltételeit is.
Talán a legtöbb vitát a g) pont váltotta ki, amiben azt mondjuk, hogy az állam a Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-én keresztül váltsa ki a fizetésképtelen adósok hiteleit. Ennek szabályait ki kell dolgozni.
Ez a probléma mára olyan súlyúvá és tömegessé vált, ami feltétlenül állami beavatkozást igényel. E problémának három főszereplője van, az egyik az adós, a másik a hitelező, a harmadik pedig maga az állam. De azt látjuk, hogy itt egy gyenge állam működik, hiszen nem lépett közbe megfelelő időpontban, amikor látta, hogy a válság következtében a devizaalapú hitelek bedőlése tömeges folyamat. A jelzéseket sem vette észre igazából, tehát úgy gondoljuk, itt feltétlenül beavatkozásra van szükség. Azt kérjük, hogy előterjesztésünket, határozati javaslatunkat a bizottság vitassa meg, és az általános vitára való alkalmasságát fogadja el. Köszönöm szépen.
A kormány álláspontjának ismertetése
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kiss Kornéliáé a szó. A kormány álláspontját kérdezem, támogatják-e?
KISS KORNÉLIA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kormánynak még nincs álláspontja ebben a kérdésben, de folyamatban van ennek kialakítása. Szeretném azonban megemlíteni, hogy a szociális bizottság kérésére tájékoztatót fogunk benyújtani a jövő héten, amelyben ismertetni fogjuk a hitelfelvevők érdekében eddig megtett, valamint a közeljövőben tervezett, illetve folyamatban lévő intézkedéseket. Ezek közül kiemelnék néhányat, amelyek az indítványban felvetett kérdéseket is érintik. Az egyik a fogyasztói hitelről szóló uniós irányelv átültetése, amit szeretnénk kiterjeszteni minden hitelre, minden lakossági hitelre, így a jelzáloghitelekre is. Folyamatban van a banki magatartáskódex kialakítása, ami szintén érinteni fogja a hitelfelvétel teljes folyamatát és a végrehajtási eljárást is. Emellett kezdeményeztük a hitelintézeti törvény módosítását az egyoldalú szerződésmódosítás pontosítása érdekében. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal együttműködve a végrehajtási jogszabályok is újból módosításra kerülnek. Ennyit szerettem kiegészítésképpen elmondani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. A bizottság tagjait illeti a szó. Kérdezem, ki kíván hozzászólni. Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az előterjesztő azt mondta, hogy a hitelkárosultak mint kifejezés jelzésértékű, éppen ezért szeretném elmondani azt, hogy ez szerintem is jelzésértékű, de rossz üzeneteket hordoz magában. Természetesen azoknak, akik populista módon közelítik meg a kérdést, nyilván az a céljuk, hogy mindenkit a hitelkárosultak kategóriájába soroljanak, akiknek nehézségeik támadnak a hitel visszafizetésével. Sokan vannak olyanok, akik a válság következtében nehéz helyzetbe kerültek, és nagyon sokan vannak olyanok, akik a válságot jóval megelőzően jutottak hitelhez, és gyakorlatilag most kell szembesülniük azzal, hogy már akkor sem volt megfelelően körüljárt az ő hitelhez jutásuk. Tudjuk, hogy 2001-ben elindult egy olyan hitelezési gyakorlat Magyarországon, hogy boldog-boldogtalan hitelhez tudott jutni, olyanok is, akik adott esetben már akkor sem voltak hitelképesek. De most egyértelműen próbáljuk úgy beállítani, hogy vannak hitelkárosultak, és vannak a károkozók. Az egyik oldalon a hitelfelvevők a károsultak, a másik oldalon a hitelt adók a károkozók. Ezért nem tartom szerencsésnek ezt a kifejezést, mert ez nem egészen így van. Az én választókörzetemben is egyre több problémás adós jelentkezik, aki elmeséli, hogy hogyan, miképpen jutott nehéz helyzetbe. Hozzá kell tennem, hogy aki most károsultnak érzi magát, sok esetben ő maga is károkozó azért, mert felelőtlenül adósodott el. Tehát kifejezetten azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez a jelzésértékű megnevezés bizony nagyon nem szerencsés.
Az egyik oldalon ott vannak az adósok, és ahogy azt a kormány eddig is tette, szerintem elég körültekintően körbejárta azokat a problémás eseteket, amelyek leginkább a válság következtében álltak elő. Egy másik történet persze az, hogy a jogszabályokon hogyan lehet tisztítani, hogyan lehet változtatni, de ez nem károsulti kérdés, hanem egészen más. Ez az, hogy a magyarországi végrehajtási rendszer rendjén van-e úgy, ahogy van. Szerintem ezeket nem szabad összemosni, mert egészen más problémákról beszélünk. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy abban a hangulatban, amiben sok kritikával lehet a pénzintézeteket illetni, nem lenne szerencsés, ha az Országgyűlés is azt erősítené, hogy a pénzügyi rendszer nem stabil lábakon áll, vagy abba az irányba mennénk el, hogy ezt a stabilitást próbáljuk tovább gyengíteni. Itt szeretném világossá tenni, hogy számomra fontos az is, hogy a pénzügyi rendszer erőssége, stabilitása és kiszámíthatósága megmaradjon, és csak olyan lépésekre kerüljön sor, ami valóban indokolt. Szerintem a kormány eddig ilyen lépéseket kezdeményezett, akár saját hatáskörében, akár pedig az Országgyűlésnél. Úgy gondolom tehát, hogy nem kellene mindazon elvárások irányába menni - hogy csak egyet mondjak, hogy a Magyar Fejlesztési Bankot olyan helyzetbe hozni, amit a képviselők javasolnak, bár értem a kezdeményezést, mert átéltük már azt, amikor az MFB-t sok mindenre használták fel -, amit itt a képviselők javasolnak. (Fideszes képviselők közbeszólására.) Jó volt annak a néhány cégnek, amelyeket megfinanszírozott az MFB. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tukacs István következik.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Bevallom őszintén, hogy a belső megbeszéléseink alapján ennek a hozzászólásnak, amit el fogok mondani, nem kellene elhangoznia, de megismerve a szóbeli kiegészítést az előterjesztéssel kapcsolatban, egy-két hozzáfűznivalóm lenne az ügyhöz. Először is azt szeretném mondani, hogy minden ilyen típusú döntéssornak az a legfontosabb feltétele, hogy tudjuk, miről beszélünk. Magyarul: mi van? A "tömegessé vált" és "hatalmas probléma" kifejezések önmagukban nem túl egzaktak.
Szeretném itt a bizottsággal is megosztani, hogy országgyűlési választókerületem városában, Nyíregyházán, részben a bankok regionális képviselőit, részben pedig az érintett közös képviselőket hívtuk el egy beszélgetésre ebben a tárgykörben. Mi hangzott ott el? Azok a közös képviselők, ahol vannak már fenyegetett családok, jellemzően általában társasházakban, azt mondták, hogy természetesen a legvégsőkig meg akarják tartani az emberek a lakásaikat, hiszen Magyarországon a lakásingatlant különös viszony fűzi az emberekhez. Tehát mindent megtesznek, és erőfeszítéseik eredménye látható is. Mit mondtak el a banki képviselők? Azt mondták el, hogy 0,5 és 1,5 százalék között mozog a kétes hitelek aránya az összes hitelkihelyezésükön belül. Ez a szám azért érdekes, mert közben tudomásomra jutott egy másik adat, hogy az ilyen típusú, úgynevezett rossz hitelek száma, ha jól emlékszem, 2005-ben valami furcsa módon 6 százalék volt.
Először is meg kellene fogalmaznunk, hogy miről beszélünk. Darabra mennyi az, ami eddig történt, hány végrehajtás volt, hány rossz hitel van, hány családot érint, és mi az, amiben segíteni akarunk. Ezt nagyon fontosnak tartanám azért, mert a megbeszéléseken elhangzott egybehangzóan a banki képviselők részéről, hogy nekik nem érdekük az, és ha belegondolunk, tényleg nem érdekük az, hogy végrehajtások sora induljon el. Nekik az az érdekük, hogy az adósuk rendesen fizessen, és nem az áll érdekükben, hogy az adott ingatlant egy bármiféle árverési rendszerben leértékelve, értékesítve, mondjuk 50-60-70 százalékos pénzzel kapják vissza a kihelyezett hitelüket.
A másik, amit mondani szeretnék, hogy felsoroltakon kívül, amelyek között számomra vannak olyan ügyek, amelyek valóságos problémára adnak valóságos választ, ki kellene tágítani a kört. Alaposabban meg kellene vizsgálni. Mondok egy példát. Az azért nem jó egy adós részéről, ha az ingatlanára a végrehajtást mobiltelefon díjának elmaradása miatt indít el az adott mobiltársaság. Természetesen berántva ezzel az összes többi hitelezőt is, a lakóingatlan építésére, vásárlására hitelező bankot is. Ez abszurd, hogy egy 15 milliós lakásépítési, -vásárlási hitelnél egy százezres mobilszámlás indítja el az eljárást. Ez abszurd, ezen szabályozással változtatni lehet. Ilyen és ehhez hasonló részleteket kellene figyelembe venni, ha az egészről beszélni akarunk.
Összességében azt szeretném javasolni, hogy nagyon pontosan járjuk körbe egy előterjesztésnél azt, hogy mi az, amiről beszélünk, mi történik ma, mi ez a helyzet, hányan vannak benne, és hányan érintettek, milyen formában érintettek. Ezt követően alaposabban kellene rendszerbe szedni azt, hogy mire keresünk még választ. Végül Keller képviselő úr hozzászólására. Találkoztam olyan panaszossal, akinek 25 féle hitele volt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki, aki hitelt vett fel, mert szeretett volna fedelet a feje fölé, a családjának, satöbbi, felelőtlen. Csak azt szeretném elmondani, hogy bizony jócskán vannak olyanok, akik felelősen döntve, de élve az olcsó hitel lehetőségével, most rossz helyzetben vannak, és persze vannak olyanok is, akikről feltételezni nem tudom, hogy miben reménykedtek akkor, amikor 25 féle hitelt 25 féle okból vettek fel, és ezért most nagyon rosszul érzik magukat. Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen a bizottságnak is, hogy meghallgatott.
ELNÖK: Köszönöm. Horn Gábor!
HORN GÁBOR (SZDSZ): Ügyrendi javaslatom van, mert úgy látom, hogy itt az általános vitát folytatja el a tisztelt bizottság, miközben van előttünk egy határozati javaslat arra vonatkozóan, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Ha jól értettem két szocialista képviselőtársamat, ők is azt gondolják, hogy ez olyan probléma, amivel foglalkozni kell. Tukacs képviselőtársam véleménye egészen biztosan így értelmezhető. Azt gondolom, ez egy valódi, nagyon lényeges társadalmi probléma, az a része is, ha emberek úgy vesznek fel hitelt, hogy azt nem gondolják végig, mert annak is sok oka van. Ez legalább olyan súlyos társadalmi, pénzügyi, gazdasági jellegű probléma, mint a megfontolt és most bajba kerülő emberek tartozásának kezelhetetlensége.
Tehát azt javaslom, hogy ha egyetértés van abban, hogy valódi társadalmi problémával találkozunk itt, és mi a magunk részéről így gondoljuk ezt, akkor ezt vegyük tárgysorozatba, vitassuk végig, nézzük meg pontosan, hogy mi a helyzet. Nyilván lehet ezekre adatokat kapni. Szerintem a helyzet egyáltalán nem rózsás, finoman fogalmazva, sok ember van nagy bajban, nem néhány ezer, hanem sokkal több. Ezek szerint Nyíregyházán nincs semmi probléma, de országosan nem ez a tapasztalat, azt hiszem, de erről fogunk tudni egy vitában korrekt számokat kapni a kormánytól. Tehát az a javaslatom, hogy ezt a vitát indítsuk el, legyen erről döntés, és kezdjünk bele ennek a kérdésnek a megtárgyalásába.
ELNÖK: Kékesi Tibor!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Előterjesztő! Először a formai részéről szólnék, mivel a mostani döntésünk, a tárgysorozatba-vétel mellett, az általános vitára való alkalmasságról is szól. Azt hiszem nyilvánvaló, hogy a bizottságban lényegében ezt az általános vitát lefolytattuk, tehát az érvelésnek nagyon is itt van a helye. Korábban felszólaló képviselőtársaim nyilván ennek a kötelezettségnek, ennek az igénynek tettek eleget. Én sem tudom természetesen kikerülni, hogy néhány, az általános vita keretében tartozó megjegyzést ne fűzzek a javaslathoz.
Talán a történelem elejéhez visszatérnék egy pillanatra. Erről is azt lehet mondani, hogy az emberiség két részre osztható. Az egyiknek van vagy volt hitele, a másiknak majd lesz hitele. Folytatva ezt a láncot, volt, aki már belebukott vagy rosszul járt egy ilyen hitelfelvétellel, és van a másik fele, amelyik majd pórul jár valamikor valamilyen hitellel. Tovább nem folytatva ezt a gondolatmenetet, azt hiszem, nyilvánvaló, hogy így vagy úgy, de érint bennünket ez a kérdés. A felvetett különféle, megvizsgálásra ajánlott javaslatok között vannak megfontolásra, vizsgálatra érdemesek, és vannak olyanok, amelyekben már, azt is merem mondani, a jogalkotói vagy a kormányzati szerepvállalás kapcsán megoldási javaslatok születtek. Pillanatnyilag próbáljuk ki azokat, hogy milyen terjedelemben nyújtanak megoldást az érintettek számára. Vannak olyan megoldási javaslatok, amelyek folyamatban vannak, itt csak az etikai kódexre utalnék, és, még egyszer hangsúlyoznám, vannak olyan felvetések, amiket meg kell fontolni, hogy valóban ebbe az irányba lehet-e, szükséges-e elmozdulni.
Kínálkozó lehetőség, hogy valamennyi ponton végigmenjek, de nem élnék ezzel, csak egy-kettőbe csapnék bele. Az egyik ilyen felvetésről, amelyről én is kifejezetten szeretném érzékeltetni, hogy kifejezetten szerencsétlen iránynak látom, ha ilyen típusú fogyasztói kört, fogyasztási hiteleket ráengednénk a Fejlesztési Bankra. Nemcsak hogy a nevének, funkciójának nem tudna megfelelni, hanem lehet, hogy még azt is elérnénk, hogy kikerülne az európai fejlesztési bankok családjából, ha ennek a feladatnak kívánna, akár jogszabályi kötelezés mentén, megfelelni. Azt is szeretném érzékeltetni, hogy persze vannak olyan elemei a felvázolt javaslatsornak, amelyek most nem fogalmazódnak meg, de a vitában lehet ezekkel foglalkozni. Hogy egy ilyen vonulatot mondjak, ilyen probléma például, hogy azok a hitelek, amiket még kezelni vél az adós, esetleg átváltja, mert találkoztam ilyennel, lízingkonstrukcióvá, és ebbe bukik bele, az viszont már a segítségnek sokkal kevesebb lehetőségét nyújtja, mert ott már tulajdonjoggal nem is rendelkezik. Sőt, az ilyen módon történő váltás az illetékfizetési kötelezettséget is magába foglalja. Azt gondolom, mivel a bankok, illetve a lízingcégek szeretik ezt a konstrukciót, mert a fedezet náluk van, ezzel a kérdéssel is lehet, hogy szükséges foglalkozni. Amit leginkább vizsgálandónak tartok, az az, hogy az egyösszegű törlesztés esetén milyen kedvezmény biztosítható, mert itt a pénzintézetek eszköz-forrás menedzsmentjét kell összhangba hozni azzal a kockázatcsökkenéssel, ami másutt, máshol megjelenik.
Összességében azt mondanám ezekre a javaslatokra, hogy rendkívül heterogének abból a szempontból, hogy éppen kin szeretne segíteni. Vannak olyan pontok, amik talán már a legelesettebb, legnagyobb veszélyben, leghátrányosabb helyzetben lévő adósokon próbálna segíteni valamilyen megoldással, bár bizonyos aggályaim vannak ezzel kapcsolatban, és van, amelyik a kifejezetten fizetőképes vagy, megkockáztatom, üzleti célú befektetésként ilyen lakáshitelre szert tevőkön próbál könnyíteni. Amit hallottam Tukacs képviselő úrtól, annyit mondanék, hogy azért ismereteim szerint a Pp. kétszázezer forint alatt nem enged végrehajtást ingatlanon, tehát néhány tízezres, százezres nagyságrendet meghaladó adósság esetén nem áll fenn konkrétan ilyen veszély, de a kétszázezer forint ma már nem akkora pénz, hogy valóban tetszőleges összegű ingatlanon végrehajtást lehet kezdeményezni. Ha a tartozás összege és annak kamatai, a kötbér vagy más eléri ezt az összeget, akkor lehet ezt meglépni.
Azt tudom mondani, hogy rendkívüli heterogén réteget céloz meg a javaslat, és az indokolásban is van annyi nehézség, hogy nem pontosan ad eligazítást, hogy mi a fő cél. Valóban ennyire széles körben akarják-e az előterjesztők látni vagy láttatni a dolgot. Például kifejezetten nem értem, hogy mondjuk a közüzemi tartozók viszonylag széles, több százezresre becsült köre vajon hogyan mutatkozik meg ebben a problémakörben, és miért utal erre az indokolás. Lehet, hogy ez csak az élethelyzet nehézségét van hivatva tovább ecsetelni, és nem kifejezetten ezeken segítene, mert a megoldási javaslatok ebbe az irányba nem hatnak. Azt gondolom, hogy az általános vita, mint ezeknek a megtett és megteendő lépéseknek a felsorakoztatására, a különféle megoldási javaslatok ütköztetésére hivatott fórum, nem rossz megoldás. Sort lehet rá keríteni, tehát az MSZP-frakció összességében az általános vitára való alkalmasságot és a tárgysorozatba-vételt támogatni fogja, természetesen ki-ki lelkiismerete szerint fog e tekintetben szavazni. Ezzel együtt köszönöm a figyelmet és elnök úrnak a szót.
ELNÖK: Köszönöm. Ha nincs több hozzászólás (Nincs jelentkező.), akkor az előterjesztőnek adnám vissza a szót, hogy válaszoljon a felmerült kérdésekre.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz), előterjesztő: Köszönöm a szót, és köszönöm a sok észrevételt. Itt valóban szinte egy általános vita zajlott le. Ez egy határozati javaslat, ami rengeteg olyan kérdés kimunkálását igényli, ami előttünk áll. Ez nem egy kész megoldási csomag. Természetesen azt is látjuk, hogy ahány eset, annyi probléma. Nem egy homogén kérdéskörről van szó, itt a hozzászólók is nagyon sokféle esetet soroltak fel, amelyek elhatárolása, egzakt meghatározása sem egyszerű feladat. Ez is előttünk áll, és a határozati javaslat pontosan azt célozza, hogy ezt a munkát végezzük el. Köszönettel veszem valamennyi észrevételt, még azt is, hogy netán itt populista ízű gondolatok hangzottak el. Ez valóban húsba vágó, rendkívül fontos probléma, egyre több embert érint. Úgyhogy az általános vitára való bocsátást kérem a tisztelt bizottságtól. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Akkor a szavazások következnek. Először döntenünk kell a tárgysorozatba-vételről. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki a H/10377 szám alatti, a hitelkárosultak megsegítéséről szóló törvényjavaslat előkészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgysorozatba-vételét támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Igen. Tartózkodott? Ellenszavazat? Nem volt ilyen. A bizottság tehát egyhangúlag támogatta.
Az általános vitára való alkalmasságról is döntenünk kell, mert ezt lényegében lefolytattuk. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki az általános vitára való alkalmasságot támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Igen. Tartózkodott? Kettő. Nemmel szavazott? Egy. Tehát a bizottság 25 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett az általános vitára való alkalmasságot is támogatta.
Még döntenünk kell az előadók személyéről. A többségi álláspont előadója Borsos József. Kisebbségi véleményt kívánnak-e ismertetni? Nem. Akkor Borsos képviselő úrra vár, hogy elmondja a felmerült aggályokat is.
Köszönöm szépen. Mindenkinek jó munkát kívánok. Tájékoztatásul annyit közölnék, hogy valószínűleg jövő héten kedden kora délután lenne a következő bizottsági ülés. Mindenkinek további jó munkát. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 32 perc.)
|
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit