KPSZB/32/2009.
KPSZB/150/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. szeptember 30-án, szerdán 11 óra 18 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Végh Szabolcs szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, megjegyzések *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Végh Szabolcs szóbeli kiegészítése *
Kérdések, vélemények, észrevételek *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. *
Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló, valamint az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságának együttes tárgyalása *
Sáriné dr. Simkó Ágnes szóbeli kiegészítése *
Lucz Zoltánné szóbeli kiegészítése *
Sáriné dr. Simkó Ágnes válasza *
Döntés a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról *
Az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Horváth István szóbeli kiegészítése *
További kérdések, megjegyzések *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Görözdi Zsuzsanna szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Erdei György szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása *
A közösségi vámjog végrehajtásáról, a vám- és pénzügyőrségről, valamint a kulturális örökség védelméről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslatokhoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalása *
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a törvényjavaslathoz fűzött állami számvevőszéki és költségvetési tanácsi vélemény általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Katona Tamás szóbeli kiegészítése *
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése *
Dr. Kopits György szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, vélemények *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A közmédiumok gazdálkodását ellenőrző albizottságba tagok jelölése *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Keller László (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Molnár Oszkár (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Horn Gábor (SZDSZ)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Keller László (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Schwartz Bélának (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Keller Lászlónak (MSZP),
Puch László (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) dr. Kékesi Tibornak (MSZP),
Szabados József (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Molnár Lászlónak (MSZP),
Babák Mihály (Fidesz) Domokos Lászlónak (Fidesz),
Borsos József (Fidesz) Ágh Péternek (Fidesz),
Dr. Dancsó József (Fidesz) Molnár Oszkárnak (Fidesz),
Mádi László (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Schmidt Ferenc (Fidesz) Szijjártó Péternek (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Dr. Kóka János (SZDSZ) Horn Gábornak (SZDSZ).
Végh Szabolcs, a Pénzügyminisztérium munkatársa
Dr. Bathó Ferenc, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Sáriné dr. Simkó Ágnes, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezetője
Lucz Zoltánné, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Dr. Horváth István, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Susán Judit, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium jogi szakreferense
Dr. Erdei György, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkára
Görözdi Zsuzsanna, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Gulyás Zsuzsanna, a Pénzügyminisztérium tanácsosa
Dr. Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium államtitkára
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Bihary Zsigmond, az Állami Számvevőszék főigazgatója
Dr. Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 18 perc)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek. Megkezdjük mai munkánkat. Kérek mindenkit, hogy foglaljon helyet.
A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság mai ülésén nagyon sok napirendi pontot fogunk tárgyalni. Szóban szeretnék ehhez kiegészítéseket tenni. Egyrészt felhívnám a figyelmet, hogy 14 órától fogjuk a 6. napirendi pontot tárgyalni, ez a jövő évi költségvetés, illetve a hozzáfűzött számvevőszéki és költségvetési tanácsi vélemény, másrészt a 3. és a 4. pontban szereplő, az egyéni vállalkozókról szóló két törvényt együttesen fogjuk megvitatni, mert egy témakörről van szó, de természetesen külön-külön fogunk róluk szavazni. Továbbá a 7-12. napirendi pontokat értelemszerűen 14 óráig megtárgyaljuk, hacsak ebédszünetet nem igényel valaki. Ezen kívül azt a jelzést kaptuk, hogy a 11. pontban szereplő, az Országos Rádió és Televízió Testület 2008. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló, T/10635. számú törvényjavaslathoz nem érkezett módosító javaslat, így annak tárgyalása okafogyottá vált. Ezért ezt nem kell tárgyalnunk.
Ezen információk alapján kérem, hogy a napirendi javaslatról szavazzunk. Aki elfogadja, kérem, kézfelemeléssel is jelezze! (Szavazás) Ez húsz. A bizottság tehát egyhangú szavazással elfogadta napirendjét.
Az 1. napirendi pont a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló 2008. évi CII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/10675. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány megjelent képviselőit. Kérem a rövid ismertetést.
Végh Szabolcs szóbeli kiegészítése
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Azért mutatkoznék be, mert most először vagyok itt. Végh Szabolcs vagyok, a Pénzügyminisztérium munkatársa. (Domokos László: A jegyzőkönyv kedvéért ezt mindig kérjük.) Nagyon röviden a 2009-es módosításról: a fő oka a jövő évi előirányzatok megalapozása. Erre azért van szükség, mert január 1-jétől járulékcsökkentésre, illetve az eho eltörlésére kerül sor, és ezt érvényesítenünk kell a normatívákban is, illetve a jövedelemkülönbség mérséklési rendszerének módosítása is ezt szolgálja. Ezen kívül, ami az idei évet érinti, két apró módosítás van. Egyrészt a Munkaerő-piaci Alap az idei járulékcsökkentés miatt jelentős bevételtől esett el, illetve az ismert gazdasági helyzet miatt a passzív ellátásokban elég jelentős kifizetések keletkeztek, ezt ellensúlyozandó, hogy a költségvetést tudjuk tartani, szükség van módosításra. A negyedik pedig abszolút kis jelentőségű módosítás, ez a műsorszolgáltatóknál a műsorszolgáltatási díjban való takarékosságra teremti meg az érdekeltséget. Köszönöm szépen.
Kérdések, észrevételek, megjegyzések
ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszöntöm Bathó Ferencet is. Képviselőtársaimat kérdezem, kérdés, észrevétel van-e ehhez az előterjesztéshez. Igen, Tukacs István képviselő urat illeti a szó.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt szeretném javasolni, hogy tartsuk általános vitára alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot, amely két okból született. Egyrészt a válság hatásait ellensúlyozandó, a Munkaerő-piaci Alapnál is a takarékosságra ösztönöz, ugyanígy a közmédiumoknál és szolgáltatóknál, másrészt átvezetésre kerül az adó- és járulékcsökkentés, tekintettel arra a sajátosságra, hogy a sokféle fenntartású, de normatívában részesülő intézmények iskolaévéhez igazodva végezzük el azokat a módosításokat, amelyek a béreket érintő járulékok csökkentéséből adódnak. Több területet érint ugyan az előterjesztés, de valójában egyetlen oka van, azok a változások, amelyeket a kormány és a parlament megszavazott, és azok a változások, amelyek bekövetkeztek gazdasági helyzetünkben a válság miatt.
Elnök úr, miután több jelentős napirendi pont van még hátra, csak a javaslatot ismételném meg, az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel van-e ehhez? (Nincs jelentkező.) Én azt szeretném kérni, hogy a Munkaerő-piaci Alap átcsoportosításának pontos tartalmát ismertessék, miből vesznek el, és miért. Ezt szívesen meghallgatnánk, hiszen ez egy olyan tényező, amely az aktív foglalkoztatáson belüli eszközökben eredményez változást.
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Itt nincs arról szó, hogy bárhonnan elvennénk. Az merült fel, hogy a Munkaerő-piaci Alapnak a költségvetési törvényben elő van írva egy befizetési kötelezettsége a központi költségvetésbe. Ezt csökkentjük le annak érdekében, hogy decemberben is normál menetben tudja fizetni a passzív ellátásokat.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönjük szépen. Más kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Akkor szavazunk. Aki egyetért a T/10675. számon benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságával, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizenhat. Aki tartózkodott? Hat. Ellene? Nem volt ilyen. Tukacs Istvánnak megadjuk a lehetőséget, hogy a bizottság álláspontját képviselje. Ezt a napirendi pontot lezártam, köszönöm szépen.
Következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/10679. szám alatt, az általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk első helyen kijelölt bizottságként. Megadom a szót a kormány képviselőinek. Ez egy 22 törvényt érintő módosítás, próbáljuk meg a lényegét, az eszenciáját megfogni. Kormány!
Végh Szabolcs szóbeli kiegészítése
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Most sem lennék nagyon hosszú. Az előterjesztés alapja az, ahogyan 2006 óta szokás, hogy a költségvetést megalapozó törvényeket külön csomagban nyújtja be a kormány az Országgyűlésnek. Négy főbb csoportot emelnék ki, ha szabad. Az egyik a cafeteria rendszerének rendezése a jogállási törvényekben. Ez négy törvényt érint, a Ktv.-t, az ügyészségi törvényt, a bíróságokról szóló törvényt, illetve az igazságügyi alkalmazottakról szóló törvényt.
A másik nagy csoport az Áht. módosítása. Itt ellenőrzési lehetőséget teremtünk meg, a törzskönyvi nyilvántartás miatt vannak apróbb módosítások, a közösségi szabályok módosulnak, az állami vagyon kezelésével kapcsolatos szabályok módosulnak. Most nem mennék bele a részletekbe, természetesen, ha kérdések vannak, azokra válaszolunk.
A másik két nagy csoport az önkormányzati normatívák megalapozását szolgálja. Egyrészt a szociális tárgyú törvények módosítása, ezen belül az aktív korúak ellátása, a közcélú foglalkoztatás alkot egy nagyobb csomagot, a Gyvt. módosítása a következő nagy csoport, amikor a gyes 3 évről 2 évre csökkenésével párhuzamosan megvalósul európai uniós forrásból való a napközbeni ellátások férőhelyeinek bővítése, illetve bevezetésre kerül a családi gyermekfelügyelet. Ami talán még kiemelendő, hogy az egyházi kezelésbe való átadás feltételeit szigorítjuk egy kicsit. Az oktatási ágazatot érintően a negyedik nagyobb tétel a közoktatási törvény módosítása, ez alapvetően az önkormányzati normatívák megalapozását szolgálja, továbbá a felsőoktatásról szóló törvényt módosítjuk annak megfelelően, ahogyan a költségvetési törvényben az előirányzatokat megállapítottuk. Köszönöm szépen.
Kérdések, vélemények, észrevételek
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, kérdés, észrevétel? Először Kékesi Tibor képviselő úr. Megadom a szót.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek elnök úrtól, nem a vita szándékával, de 41 törvény kerül itt módosításra. Ezek összességében persze nem túl hosszú módosítások, de így együttesen mégis csak nagy erőpróba állítja az Országgyűlést, amikor ennyire szerteágazó módosításokkal kell egyszerre, egy vitában foglalkozni. Mivel a tagolást az előterjesztő elmondta, én csak egy-két apróságban próbálok jelzéssel élni.
A módosított törvények közé például bekerült a vagyontörvény, amit itt, a bizottságban egy másik előterjesztés kapcsán szorgalmaztunk. Ez nem minden tekintetben elégíti ki az akkori elvárásokat, de ahogy előre jeleztük, most konkrét lépés történik, hogy a működésben megfogalmazott problémák, hatásköri gondok legalább részben elrendezésre kerüljenek. Szándékunkban áll tovább lépegetni ezen az úton. Az egyéb jogszabályoknál többféle módszert alkalmazva próbálja a költségvetést megalapozni ez a jogszabály. Részben vannak olyan megoldásokat, amikor a hatályban lévő jogszabály alkalmazását tolja ki, nem lépteti hatályba, vagy az adott költségvetési évben esetleg nem kell alkalmazni bizonyos szabályokat. A normatíváknál esetleg megszüntet feladatokat, máshová telepíti azokat, és így próbálja meg a költségvetési bevételeket hatékonyabban felhasználni. Illetve, ami a mi szempontunkból lényeges kérdés, próbálja az ellenőrzés, a pénzfelhasználás hatékonyságát például a kincstárnoki funkció bevezetésével élővé tenni, a költségvetési éven belül is olyan eszközökkel bővítve ezt a kört, alkalmassá tenni, ami beavatkozási lehetőséget és így a költségvetési gazdálkodás fegyelmét és eredményességét tudja javítani.
A szándék alapvetően ezekkel a jogszabályokkal a címben meghatározott módon az volt, hogy a költségvetés egyes tételeit alapozzák meg. Azt kell mondjam, hogy az anyag ezt a kihívást majdnem 100 százalékosan teljesíti a tekintetben, hogy tényleg csak majdnem a közvetlenül ezzel összefüggő jogszabály-módosításokat tartalmazza. Egy-két esetben közvetett tudom csak a párhuzamot fellelni, de ez esetben is ilyen úton leképezhető a költségvetési hatás. Tehát az indokoltságot el lehet fogadni, bár én magam nem tettem volna be a jogszabályba ezeket. Alapvetően a szakbizottságokban egy-egy tételen lehet vita, itt, a költségvetési bizottságban, gondolom, az bőven elegendő, ha azt mondjuk, hogy a kiadási oldal szabályozása tekintetében ezekre a jogszabály-módosításokra, változtatásokra szükség van, ezért a szocialista képviselőcsoport általános vitára alkalmasnak találja és támogatja az előterjesztett indítványokat. Elnök úr, köszönöm a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Fidesz véleményét én mondanám el a módosító javaslatokkal kapcsolatban. A Fidesz nem támogat, már 22 törvénymódosítás esetén sem, egy ilyen törvényt, pláne, ha 42-ről van szó, hiszen ez a törvénynek gyakorlatilag így kikerül a szakmai viták alól. Láthatóan szigorúan fiskális megközelítés alapján próbálnak sok esetben nem pénzügyi természetű kérdéseket is szabályozni, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy a Pénzügyminisztérium most újból a legfontosabb minisztériumává vált a magyar kormánynak, szakértőként belenyúl minden olyan ügybe, amelyet eddig csak lenyomtak a torkán. Ez viszont nagyon sok tekintetben a szakmai munka, a minőség rovására megy, illetve a végrehajthatatlanság kérdése vetődik fel. Joggal kérdezhetek rá a hatástanulmányokra, de szerintem ez reménytelen. Már hozzászokhattunk, hogy a Pénzügyminisztérium sem szokott benyújtani még pénzügyi hatástanulmányt sem, nemhogy szakmait. De kérdés, hogy készültek-e pénzügyi, illetve szakmai hatástanulmányok. Ha igen, azok bemutatását igényelnénk.
Menjünk talán sorba. A cafeteria rendszer bevezetését valószínűleg nem nyújtotta volna be a Pénzügyminisztérium, ha nem lennének választások, mert ez nem a megtakarítás jegyében történt. Ez garantáltan költségnövekedést jelent az önkormányzati oldalon, hiszen a nehéz helyzetben lévő önkormányzatok és intézmények eddig sem fizettek, most viszont kötelezővé teszik még a prémiumévesek számára is. Ráadásul július 1-től jelentős adóemeléseket hajtottak végre, így mondhatnánk, hogy a Pénzügyminisztérium az önkormányzatokat még meg is adóztatja, egy adóbehajtás zajlik a cafeteria rendszer látványos javaslatából úgy, hogy még pénzt sem ad hozzá. Itt kibújt a szög a zsákból, a Pénzügyminisztérium választási költségvetést készített, nem a megtakarításokat helyezi előtérbe, hanem a problémákat az önkormányzati szférába, az intézményi szférába tolja le. Adna mindenkinek, ha lenne, az önkormányzatoknak, az intézményeknek pénzt. Úgy gondolom, ennek semmiféle szakmai megalapozottsága nincs ennek, mindamellett, hogy a cafeteria rendszer bevezetése pozitív egyes személyek számára. De ha a mai költségvetési megszorítások, néhány milliárd forint összeszedése érdekében adóemelések is zajlanak, akkor, azt gondolom, ez elfogadhatatlan. Ha nem emelték volna meg a cafeteriához kapcsolódó adókat, akkor önmagában szélesebb alapon terjedt volna el ez a rendszer, de miután ellenkező a tendencia, így próbálják meg ennek az adóalapját megtartani, és ha jól számolunk, több mint 700 ezer ember számára teszik kötelezővé ennek kifizetését. Eddig ennek töredéke volt a kifizetés, bár ahogy az ellenőrzési anyagokat olvastam, a minisztériumokban elterjedt volt ez a rendszer. De gondolom, ott sem ad a költségvetés többletforrásokat.
Tehát alapvető probléma, hogy ezzel a kormány megadóztatja az önkormányzatokat és az intézményeket, kötelező teszi mindenhol, ahol a napi működéshez sincs meg a fedezet, és ehhez nem is adja oda a pénzt. És még olyan helyeken is bevezeti, ahol már nem is végeznek munkát, például a prémiuméves programokban.
A következő az államháztartási törvény módosítása. Úgy gondolom, a kincstárnoki funkcióról egy kicsit többet kellett volna mondani, hiszen ez egy új rendszer, ami alapjaiban rendezi át a költségvetés végrehajtását. Javaslom, hogy erről beszéljünk konkrétabban. Ha készült hatástanulmány, az lenne a legjobb, hogy lássuk, ez pontosan hogyan fog működni. Szerintem ezzel kapcsolatban ezer kérdés van mindenkinek a fejében, szóban talán nem is lehet ezt itt kifejteni, és maga a törvény részletesen nem írja le, hogyan fog ez működni. Nem tudom, ehhez mi fog kapcsolódni, kormányrendelet vagy PM-rendelet, ezért nagyon fontos lenne, ha ennek részleteit megismerhetnénk. Kérdésem lenne, hogy az államháztartási törvény azon szabályához, hogy az elsődleges egyenlegnek pozitívnak kell lenni 2007. január 1-től, amiről vita is folyt, nem nyúltak hozzá. Jól érzékelem? (Dr. Bathó Ferenc: Igen.) Igen, akkor ez már nem is kérdés. Az Áht.-ben egyébként rengeteg módosítás van, amelyek alapjaikban érintik az egész költségvetést.
A következő témakör a cél- és címzett támogatási rendszer. Itt érthető, hogy pontosan mit is akar a kormány, mert itt azt mondja, hogy nem ad egy forintot sem arra, ami nem európai uniós célrendszerbe tartozó fejlesztési forrás. Ezzel viszont az a baj, hogy nem fedi le az európai uniós célrendszer az összes kötelező feladathoz kapcsolódó beruházási igényt. Miután az állam kötelező feladataihoz is kapcsolódik ez a döntés, ez azt jelenti, hogy a vis maior helyzetekre, vagy a rossz műszaki állapotok kiváltására, vagy az eszköztelenségek pótlására nem ad a költségvetés pénzt. Azoknál sincs erre keret, akik végrehajtják a feladatot. Nem tudom, hogy a hatástanulmány kiterjed-e erre, hogy mi az, amire nem jut beruházási fejlesztési támogatás? Úgy gondoljuk, ez nem ad megoldást a kötelező feladatok ellátására, amelyeket nem európai uniós támogatású programokból oldanak meg. Zárójelben mondom, hogy gondolom, az Európai Unióval sem egyeztette ezt a kormány, mert ismereteim szerint van egy olyan szabály, hogy a kormány nem tehet olyat, hogy az európai uniós fejlesztési forrásokat hazai feladatok elvégzésére átcsoportosítja automatikusan. Innentől kezdve ez messze vezető kérdést is felvet, hogy ez a módosítás mennyire felel meg az európai uniós jogszabályoknak. Jó néhány területet tudnék sorolni csak az önkormányzati szférában, de másutt is, ami nincs európai uniós forrással lefedve: könyvtár, kulturális ügyek, óvodák, általános iskolák. Nagyon sokan kimaradtak például az óvodai, általános és középiskolai fejlesztésekből, nem minden egészségügyi intézmény kap támogatást, hanem csak bizonyos célzott csoportok, és éppen a perifériálisak nem, ahol valóban szükség lenne rá. Tehát ott takarít meg a kormányzat, ahol nagyon is hiányzik majd ez a pénz. Eddig is hiányzott, de most megadja a végső döfést is.
A következő kérdés a szociális törvényekben, az oktatásban is visszaköszön. Egyrészt mindenhol előírják, hogy 100 százalék felett lehet ugyan fogadni ellátottat, de normatívát nem adnak hozzá. Nem tudom mennyire közismert, csak a budapesti agglomerációt említem, de más települések is szóba jöhetnek, sőt, a megyei ügyek közül például a gyermekvédelmet, a fogyatékosok ügyét tudom említeni, ott ma fokozott igény van arra, mivel a családok nem tudnak gondoskodni a gyermekekről, hogy betegyék őket ebbe a rendszerbe. Ha itt 100 százalék fölé lehet feltölteni, hogy ellátás nélkül maradnak hatalmas területeken. Szerintem ez így átgondolatlan, hiszen a feladatot elvégzik, az ellátás költségeit ki kell fizetni. Eddig erre mód volt, ma a szociális ügyek és az oktatás teljes vertikumában ez ahhoz vezet, hogy 100 százalékra fogják beállítani az ellátottakat. Az a kérdésem, hogy az állam létrehoz-e ilyen intézményeket ezek ellátására, és maga gondoskodik-e róluk, vagy ők ellátás nélkül maradnak. Mert azt nem várhatják el, hogy szolgáltatást nyújtson az, aki nem kap erre pénzt. Pénzügyi szemmel ezt egyszerű megoldani, de nem tudom, hogy jártak-e családoknál, intézményekben azok, akik ezt megfogalmazták, hogy ez milyen napi gondokat fog jelenteni, milyen megoldhatatlan helyzeteket fog teremteni.
A közoktatási törvénnyel folytatva tovább: a 30 százalékos túllépést a kollégáim kiszámolták, ami egy középiskolai osztály esetében 46 fős osztálylétszámot is engedélyez. Ha valami visszalépés az oktatásban, az ez. Lehet, hogy a 20-25 viszonylag kevésnek volt ítélhető, de ez a másik véglet, szélsőség. Ez nagyban rontja az oktatás színvonalát, a differenciálás lehetőségét pont most, amikor be kellett fogadni az egységes iskolák jegyében az enyhén súlyos sérültektől kezdve, a szociálisan hátrányos helyzetben élőket. Itt egy 46 fős osztályban egységes oktatást végezni, ez szakértőink szerint megkérdőjelezi az egész eddigi oktatási törekvéseket, az egységes iskolát, az alacsonyabb létszámot, az esélyegyenlőségi szempontokat, az egyéni fejlődés lehetőségét, a lemaradók felzárkóztatását, a tehetséges tanulók kiemelését. Ez a passzus az egész oktatási törvény szellemével szembe megy.
Jó néhány olyan kérdés van, ahol miniszteri rendeletekből fogjuk megismerni a szabályozásokat. Viszont nem derül ki számunkra, hogy ezek mire fognak kiterjedni, hogyan kívánják megjeleníteni. Márpedig a részletekben dől el minden. Arra sem látunk garanciát, hogy ezek időben megjelennek. Éppen a 2008-as költségvetés vitájában mutatott rá a Számvevőszék, hogy mekkora anomália van a szakmai oktatási törvény és a költségvetési törvény között. Ezért például nem lehetetett egyetlen szabályos pályázatot vagy normatívaigénylést sem bemutatni, a PM által irányított kincstár utána végigbünteti a teljes önkormányzati szférát. Úgy gondolom, ez kapkodó és anarchikus lépéseket eredményez a kormánynál, és ennek problémái újból az önkormányzati szinten fognak megjelenni.
Térítési díjak. A művészeti oktatásban, az étkezési költségek tekintetében is minimum a hatástanulmányt igényeljük. Bár enélkül is látjuk, hogy megfizethetetlenné válik. Ez egy drasztikus fogyasztáscsökkenést jelent pénzügyi szempontból, tartalmilag viszont, hogy mit jelent ezen szolgáltatás kiesése ezrek és tízezrek számára, elfogadhatatlan. Az osztályok maximális létszáma további 10 százalékkal túlléphetőek, amit az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék, szülői szervezet, iskola- és diák-önkormányzat hatáskörébe helyez. Ezek azok, akik nem tudnak pénzt adni hozzá. Ez olyan Mátyás királyi módszer, hogy adtak is, meg nem is, vittek is, meg nem is. Ezt józan szervezet nem fogja támogatni, ez teljesen nyilvánvaló, olyannak adni engedélyezési jogot, aki pénzt nem tud hozzá adni, enyhén szólva vitatható.
Vannak olyan ügyek, amelyek nem érintik a költségvetést, de ez már külön történet, ezeket most nem is sorolom fel.
A gyermekvédelemről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény esetében a gyermekek átmeneti otthonában, a helyettes nevelő szülőknél, a családok átmeneti otthonában ellátottak száma éves átlagban nem haladhatja meg a működésre engedélyezett létszám 100 százalékát. Ez ugyanaz, amit elmondtam az oktatás tekintetében. Az mindenféleképpen üdvözlendő, hogy a pályakezdő fiatalokhoz és az 50 éven felüliekhez kapcsolódóan kapnak járulékkedvezményeket a foglalkoztatás időszakára, ez valóban segítő eszköz lehet, bár hozzátartozik, hogy ma nem az emberek felvételének időszakát élik az önkormányzatok. Az történik meg, mint a Mátyás királyról szóló mesében, a lehetőség adott lesz, de igazából a leggondosabb önkormányzat sem vesz fel ilyenkor új embert, ha nem is bocsát el. Ettől a járulék nem lesz kevesebb, a költség ugyanúgy a nyakán marad, ha pedig ésszerűsíteni akar, akkor ez a javaslat nem ér célba. Az elgondolás jó, az eszköz viszont, miután nincs hozzá pénz érdemileg rendelve, nem fogja elérni a kívánt hatást.
És akkor még csak szemezgettem a módosító javaslatokból, a szakértők által is kigyűjtött anyagokból egy sűrítményt adtam. Ezért a Fidesz részéről nem tudjuk támogatni ezt a módosítást. A cél nem egyezik az eszközökkel, ha úgy tetszik, már a cím sem egyezik a tényleges megoldásokkal. Valójában összességében vagy nincsenek hatással a folyamatokra, vagy kimondottan rontja a szakmai feladatok ellátását, és ráadásul még úgy tűnik, hogy az APEH és a Pénzügyminisztérium többletbevételekhez is fog jutni. Összességében a kormányzat az összes problémát áttolja az önkormányzati intézményfenntartói, intézményi, intézményvezetői szintre úgy, hogy magára hagyja őket. Ezzel az indoklással utasítjuk el.
Megkérdezem képviselőtársaimat, van-e másnak kérdése, észrevétele. (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, a felvetődött kérdésekre kérném, hogy válaszoljanak.
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Ami a hatásvizsgálatot illeti, azért vagyok bajban, mert a hatásvizsgálat lényegében a 2 órakor kezdődő vita tárgya, maga a költségvetési törvény. Én így tudom értelmezni, hogy ott láthatók a hatások, a következmények.
Ami a kincstárnokokat illeti, itt csak a legalapvetőbb szabályokat határozzuk meg, az államháztartás működési rendjéről szóló kormányrendeletben vannak részletek, illetve készül egy eljárásrend. Anélkül, hogy nagyon belemennék a részletekbe, ez valóban egy új intézmény a rendszerben. Igazából nem példa nélküli, mi a francia példából indultunk ki, ami azóta változott egy picit, de valami hasonló rendszer működött-működik Franciaországban is. Ott főállású kincstárnokok vannak, nálunk részállásúak, alapvetően a Pénzügyminisztérium és az Államkincstár vezető köztisztviselőiből összeválogatott csapat van kirendelve az egyes minisztériumokhoz, illetve alapokhoz azzal a feladattal, hogy a kötelezettségvállalást, a pénzügyi kifizetéseket egyfajta kontrolling szemmel vizsgálják. Hiszen nagyon sok esetben a pénzügyi vezetők hátrányba kerülnek bizonyos szakmai érvek mellett, így nekik segítünk a kincstárnoki intézménnyel.
A szociális intézményekben a 100 százalék feletti létszámmal kapcsolatban azt szeretném megjegyezni, hogy ez egy pontosító jellegű módosítás, hiszen korábban is úgy volt, hogy a 100 százalék feletti ellátottakra nem járt normatíva. Itt most tisztázni szeretnénk, hogy egyértelművé váljon a helyzet.
Ami az oktatási részben említett 30 százalékos túllépést illeti, azt szeretném elmondani, hogy a kormányzati szándék a rendszer rugalmasságának növelése volt, ha úgy tetszik, mozgástér biztosítása, hiszen szülői és diákszövetkezeti egyetértésre is szükség van ahhoz, hogy ilyen eltérés legyen, és ebben az esetben valószínűleg meg tudják ítélni, hogy hatékonyan ellátható-e ilyen létszámmal is a feladat.
ELNÖK: Csak annyi a kérdés, hogy ezután normatíva is jár, 46 fő után is?
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): A költségvetési törvényben meghatározott osztálylétszám után jár a normatíva, a teljesítménymutató meghatározza a normatívát.
ELNÖK: Bocsánat, több pénzt nem adnak hozzá? Nem.
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Ezt csak mozgástérbővítésnek szántuk.
ELNÖK: A cafeteriáról nem szólt.
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): A cafeteriával kapcsolatosan egy felmérést készítettünk, ennek eredményeként alakultak ki ezek a határok, a felmérésben részt vevő intézmények a meghatározott sávban juttattak cafeteria típusú elemeket a munkavállalóknak. Természetesen nem mindenhol van direkt cafeteria rendszer, de utazási költségtérítést, meleg- vagy hidegétkeztetési utalványt általában mindenhol nyújtottak. A költségvetési tervezési folyamatban ezeket a juttatásokat figyelembe vettük, és az intézmények is figyelembe vették az ehhez szükséges forrásokat is, így azok rendelkezésre állnak náluk.
ELNÖK: Megkérdezem a bizottság tagjait, van-e valakinek esetleg kérdése, észrevétele. (Nincs jelentkező.) Nincs.
Tehát a hatástanulmányra azt a választ kaptam, hogy az maga a költségvetés. Lehet ezt is mondani, de ezek nem a költségvetéshez kapcsolódó törvények, mert akkor a köztársasági elnök nem írja alá. A jogalkotásról szóló törvény szerint minden törvényhez kell hatástanulmányt bemutatni. Itt elmondtam, hogy a szaktörvényekkel homlokegyenest ellentétes koncepciót képviselő pénzügyi szakmai előterjesztéssel állunk szembe, és azokhoz a törvényekhez képest lényeges tartalmi eltérések vannak. Ha ez a válasz, nem tudok mást tenni, mint hogy tudomásul veszem, hogy nem készül ilyen, de elfogadni nem fogjuk tudni, és szóvá fogjuk tenni. A cafeteria rendszerre nem igaz, hogy nincs adatuk, biztos vagyok benne, hogy több százezer emberhez kapcsolódó többletköltségről van szó, ami sok tízmilliárd forint. Én nem tudom kiszámolni fejben, de biztos, hogy önöknek megvan erre a számuk. Azért legalább néhány számszaki adatot elvárnánk, hogy milyen többlet kiadást generál ez az egyetlen döntés. Bathó urat kérdezem, hátha ők számoltak ilyet, mert nem akarom elhinni, hogy emögött nincs semmiféle számítás. Tehát mennyi adóbevétel fog ebből generálódni? Később számíthatunk-e erre, ha most nincs is meg?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Elnök úr, ha így rá tetszett a dologra kérdezni, ez nem pénzelosztás, hanem egy jelentős szigorítás a rendszerben. A törvény előírása szerint a 38 500 forint 3- és 15-szöröse fordítható erre a célra, és az adószabályokból adódóan vannak olyan tételek, amelyek 25 százalékkal adóznak a cafeteriában. Tételesen fel vannak sorolva az eddig alkalmazottak, melegétkeztetés, hidegétkeztetés, bérlet-hozzájárulás, egy olyan tétel van az egész rendszerben, ami viseli az elmúlt évek adómentességét, ez az internet-hozzáférés. Az összes többi, ami a cafeteria rendszerben most már a törvényekben megjelenik, az adótörvényekből adódóan vagy a 25 százalékos kategóriába tartozik, vagy belekerült abba a kategóriába, ahol normális adóznak, tehát hordozza a személyi jövedelemadót, illetve a járulékokat. Ennek a bevételre gyakorolt hatását figyelembe vettük a költségvetési törvény személyi jövedelemadó-számításaiban és járulékszámításban, a költségvetési törvényben ezek a pluszbevételek megjelennek. Hogy mekkora ez az összeg, most nem tudom fejből, de meg fogom kérdezni, hogy ez milyen nagyságrendet tesz ki.
ELNÖK: 115 950 forint a 2010-es illetményalap háromszorosa, ami kötelező minimum. És miután mindegyik adózik, ez helyenként azt jelenti, hogy legalább 30 ezer pluszadó/fő/évvel kell számolni, ez 20 milliárd forint. De ha nem kívánják megmondani, ez a megtakarítás 20 milliárd többletbevétel az államnak. És ha felszorzom, az önkormányzatoknak 100 milliárdos többletkiadás önmagában. Erre kell következtetnem, ha önök nem adnak ennél konkrétabb számot, mert ez a hüvelykujj szabály. Ugyanis messze nem igaz, hogy az intézmények nagy részében van cafeteria bevételük a dolgozóknak. Ez egyszerűen nem így van. De ha önöknek van felmérésük, akkor azt hitelesen aláírva szeretnénk látni. E mögött komoly többlet-adóbevétel vélelmezhető, amivel félévkor még nem számoltak. De nem akarom a vitát erről tovább folytatni, maradjunk annyiban, hogy adatot kérünk. Jó lenne, ha ebből többet látnánk, mert szerintem a 120 milliárdra rárakódik a gyermekétkeztetés 17 milliárdos többlete, amit elvonnak, plusz a cafeteria rendszerhez kapcsolódó többletkiadások, amelynek révén az állam többletbevételhez jut, amiről nem tudjuk pontosan, hogy mennyi, de nagyságrendjében jelentős elmozdulás az önkormányzati intézményfenntartói szféra irányába.
Úgy látom, Bathó úr bólogat, ami azt jelenti, hogy később fogunk adatokat kapni. Számíthatunk-e a jövő heti általános vita időszakáig ezekre a számokra? Hétfőn 12 óra?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Elnök úr, a bizottság minden kérését eddig is a legmesszebbmenőkig teljesítette a pénzügyi kormányzat. Természetesen bemutatjuk a cafeteria rendszer változásából eredő bevételeket és azt, hogy mibe kerül ez az intézményrendszernek.
ELNÖK: És az állománymutató számot, és hogy mennyit ad költségvetési támogatásként, mert nyilván ez költségvetési többletkiadásként fog megjelenni. Ha az 0, azt is be lehet írni, akkor tudjuk, hogy 0. Akkor hétfőn 10 órára kérjük e-mailben.
Azt nehéz elhinni, amit Bathó úr elkezdett mondani, és elnézést, hogy a szavába vágtam, hogy ott van a költségvetésben, mert minden sora mínusz, tehát nincs növekmény. Minden normatíva soron mínusz, minden illetéksor mínusz. Nincs többlet. Köszönöm szépen.
Ha nincs több kérdés, lezárom a vitát, és szavazunk.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról.
Aki egyetért a T/10679. szám alatt benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságával, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Aki ellene volt? Hat. Tartózkodott? Kettő. A bizottság többsége tehát általános vitára alkalmasnak találta. A többségi előadó Kékesi Tibor, a kisebbségi várhatóan Babák Mihály, de ezt még pontosítjuk. Ezzel a napirendi pontot lezártam. Köszönöm szépen.
A 3. és a 4. napirendi ponttal folytatjuk, az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvényjavaslattal, T/10677. szám alatt, illetve az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi, száma még nincs törvénnyel és a megtakarítások ösztönözésével összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló, T/10676. számú törvényjavaslattal. Mindkettőnél az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk, az utóbbi esetében első helyen kijelölt bizottságként.
Köszöntöm az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és a Pénzügyminisztérium képviselőit, és megadom a szót szóbeli kiegészítésre. Azt javaslom, hogy a 10677. számú törvényjavaslattal kezdjük. Önöké a szó.
Sáriné dr. Simkó Ágnes szóbeli kiegészítése
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Sáriné dr. Simkó Ágnes vagyok az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezetője. Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvényről szeretnék néhány mondatot mondani. Azért nincs száma ennek a törvénynek, mert itt új törvényről van szó, az elfogadás után fog csak számot kapni.
Miért indokolt, hogy egy új törvény szülessen az 1990. évi V. törvény helyett? Az egyik indok az, hogy a szolgáltatási irányelv kötelez minket arra, hogy annak megfelelően jogharmonizációs lépéseket tegyünk, és január 1-jével már új rendben működhessenek az egyéni vállalkozók. Ennek legfontosabb eleme az, hogy mindössze bejelentési kötelezettségük lesz az érintett személyeknek annak érdekében, hogy tevékenységüket vállalkozóként megkezdhessék. A másik ok, ami miatt az új törvény elkészült, hogy az eltelt hosszú idő, amióta az 1990. évi törvény hatályban van, tapasztalatai alapján meg lehessen újítani az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályozást. A harmadik ok pedig az, hogy az egyéni vállalkozói törvény jelenleg összesen 2 paragrafust tartalmaz az úgynevezett egyéni cégre vonatkozóan, de valójában az egyéni cég átjáró az egyéni vállalkozás és a kft. között, tényleges önálló tartalma a jelenlegi szabályozásban és gyakorlatban nincs. Ezt pótolja az önök előtt lévő tervezet, ami immár tartalommal tölti meg ezt a jogintézményt, és újabb lehetőséget ad a vállalkozók számára, hogy ebben a formában működtethessék vállalkozásukat. Ennyit szerettem volna mondani, és ha megengedik, átadnám a szót a Pénzügyminisztérium képviselőjének, aki a kapcsolódó pénzügyi törvényről mondana pár szót.
ELNÖK: Tessék!
Lucz Zoltánné szóbeli kiegészítése
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Lucz Zoltánné vagyok a Pénzügyminisztérium jövedelemadók főosztályáról. az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény megalkotásával összefüggésben kell hogy módosításokat tartalmazzanak az adó- és járulékszabályok. Ez a törvény konkrétan érinti a személyi jövedelemadót, a társasági adót, az evát, az illetékszabályozást és a helyi adókat. Be kellett illeszteni az egyéni céget mint intézményt ezekbe a törvényekbe. Mindegyik törvény kivétel nélkül társas vállalkozásnak minősíti az egyéni céget. Ezen kívül és ehhez kapcsolódva az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnik, és az ezzel kapcsolatos szabályokat is rögzíteni kellett, illetőleg az átlépést, a megszűnést követően az egyénicég-alapítással kapcsolatos szabályokat. Amikor az egyéni vállalkozásból egyéni cég lesz, egy sajátos megszűnési szabályt kell alkalmazni a személyi jövedelemadóról szóló törvényben. A társasági adó szempontjából társaságiadó-alannyá válik, és kedvezményként érvényesíthető, hogy az egyéni vállalkozóként meglévő veszteség továbbvihető a társasági adó szabályai alá. Ezen kívül tartalmaz még módosításokat az egyéni vállalkozót érintően az egyéni vállalkozás szüneteltetésével összefüggésben. Ezek a szabályok összességükben elősegítik azt, hogy az egyéni cégek társasági formában működjenek, az egyéni vállalkozó számára az egyéni cég alapításának lehetőségeit is elősegítik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A két törvényhez kapcsolódóan kérdések, észrevételek vannak-e? Molnár Albert?
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Elnök úr ismeri a gondolataimat is. Köszönöm szépen a szót. Gyakorlatilag a 10676. számú törvényjavaslat önmagában is megállna, hiszen nemcsak azzal foglalkozik, hogy a másik törvényből átemeli az egyéni vállalkozóról és egyéni cégről szóló szabályok módosítását, hanem számos egyéb adóügyi szabályozást is tartalmaz. Mindenesetre a legfontosabb feladat, és néhány gondolatot az egyéni cégről fogalmaznék meg, hogy sokkal egyszerűbb lesz vállalkozónak lenni. Ahogy itt el is hangzott, csak be kell jelenteni a tevékenységet, és nem kell semmiféle közokirattal igazolni bizonyos feltételek meglétét, ezt a nyilatkozat helyettesíti. Ezzel vannak is aggályaim, a törvényt egy picit liberálisnak tartom. Ebből a szempontból gond, Magyarországon a hitelezővédelem olyan állapotban van, amilyenben van, illetve milyen a gazdasági morál. A tárgyalások során majd végig kell gondolnunk, hogy melyek azok a módosítások, amelyekkel ez a törvény még jobbá tehető. Mindenesetre azt gondolom, jó hír a vállalkozásoknak, hogy sokkal egyszerűbben lehet majd vállalkozni, és ha a többi országban így lehet, akkor mi versenyhátrányban lennénk, ha nem így szabályozni. Ezért mindenképp szükséges, hogy ezeket bevezessük.
A Közigazgatási Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának nagy szerepe lesz az egyéni vállalkozók, egyéni cégek nyilvántartásában, hiszen a jegyzőnél csak be kell jelentkezni, utána minden egyéb változás ezen a hivatalon keresztül elektronikus úton történik. Ezzel is vannak kétségeim. Az anyag szépen leírja, hogy ha valaki nem rendelkezik az elektronikus ügyfélkapu elérési lehetőségével, akkor annak a hivatal biztosít ügyfélkaput. Hogyan vagyunk erre felkészülve? Elég sok vállalkozó van, akinek nincs elektronikus hozzáférése, hiszen itt minden elektronikusan működik, elméletileg két perc alatt vállalkozóvá lehet válni, ha visszakapjuk a válasz e-mailt ezzel a két számmal.
Áttérve a másik törvényre, ami részben az egyéni cégekkel kapcsolatos módosításokkal szabályozza a különböző pénzügyi tárgyú törvényeket, itt találunk egyéb más szabályozást is, amelyek nagyon fontosak, egyszerűsítenek, vagy akár még a távhőszolgáltatással kapcsolatos adóalap megosztását is szabályozza. Az rendjén van, hogy bevételalapon tegyünk különbséget. A személyi jövedelemadóban nagyon fontosnak tartom a megtakarítást ösztönző intézkedéseket, különösen a tőzsdén kívüli ellenőrzött tőkepiaci műveletek vonatkozásában lesz jelentős változás. A társas vállalkozások fogalma kiegészül az egyéni céggel és a szabadalmi ügyvivő irodával. Megszűnik a veszteségelhatárolás engedélyeztetése. Azt gondolom, ez is egyszerűsítés a vállalkozók számára. Amiben kétségeim vannak. Ha az egyéni vállalkozó átalakul egyéni céggé, akkor előzőleg meg kell szüntetnie az egyéni vállalkozó tevékenységét, és leltárt kell felvennie. Mi fogja szabályozni azt, hogy milyen értéke van ennek a leltárnak? Könyv szerinti értéket kell átvinni, vagy piaci értéken kell az eszközöket értékelni? Ez nem derül ki a törvényjavaslatból, de nyilván lesz hozzá végrehajtási utasítás.
A fejlesztési adókedvezmény vagy a kisvállalkozói adókedvezmények, amelyek továbbra is meg fogják illetni azokat az egyéni vállalkozókat, akik átlépnek az átalányadózásba, szintén pozitív, és szintén fontos tény lehet az üzletieredmény-veszteség elszámolása, ami eddig csak a tőzsdeügyletekre volt megengedve. Ezt akár az áru-, akár a devizaügyek, akár az egyéb pénzügyi eszközök vonatkozásában is lehetővé teszik. Összefoglalva: Magyarország versenyképessége szempontjából fontos mérföldkőhöz értünk, érdemes ezzel összefüggésben áttekinteni a hitelezővédelmet is, olyan szabályokat hozni, ami a jelenleg kialakult magyar gazdasági morálhoz igazítja a törvényt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Horn Gábor képviselő úr, majd Kovács Tibor.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm. Nagyon röviden, nekem az az alapvető problémám ezzel az adótörvényeket érintő résszel, mert az egyéni vállalkozókról szóló új szabályozás mindenképpen jelentős előrelépés, hiszen régóta beszélünk erről, hogy messze túlnyúlik pusztán az egyéni vállalkozásról szóló szabályozás keretein. Gyakorlatilag azt a helyzetet hozza létre, amit el akartunk kerülni, amikor a nyár elején elfogadtuk az adótörvényeket. Azt a fajta jogbiztonságot "sikerül" ezzel felszámolni, amire számítottak volna végre egyszer a magyar adózó vállalkozások, hiszen ez egy nagy terjedelmű módosítás, alapfogalmakat is megváltoztat. Ehhez igazodni úgy, hogy az adótörvényeket már lezártnak gondolták az érintettek, kvázi készültek erre?! Ha jól tudom, a Pénzügyminisztérium képzéseket is tartott az adószakértőknek arra vonatkozóan, hogy hogyan kell az adókat majd befizetni. Ehhez képest ez a javaslat jelentős mértékű változtatás eredményez, ami mindenképpen komoly zavart jelent a rendszerben. Őszintén, nem nagyon értem, hogy ezt miért nem lehetett megtenni akkor, amikor a parlamentben ennek ideje volt, miért kell ilyen formában megnehezíteni az adózó vállalkozók helyzetét. Úgyhogy komoly kétségeim vannak abban az értelemben, akár Molnár Alberttel vitatkozva is, hogy ez könnyítést vagy valamiféle előrelépést jelentene a vállalkozó adózók számára.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy kérdésem lenne. Hány olyan passzus van ehhez kapcsolódóan az adótörvényekben, amelyek most július 1-jével vagy január 1-jei hatállyal léptek, lépnek életbe, de nyár elején lettek elfogadva, és most újból átírjuk. Kollégáim szerint jó néhány ilyen van, de hátha a Pénzügyminisztérium pontosan számon is tartja.
Kovács Tibor képviselő úré a szó.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Csak egy rövid kérdésem van. Elhangzott, hogy két, eléggé nagy terjedelmű jogszabályról van szó, és ezek elég alaposan felforgatnak sok mindent. Fel van erre készülve az államapparátus, az államigazgatás, az APEH, hogy fogadókész legyen? Nekem vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban. Bár jó szándékú a javaslat, de ha ez így van, ezzel nagyobb bajt csinálunk, mintha egy kicsit lassabb ütemben fogadnánk el ezt, és a hatályba lépése nem jövő év január 1-je, hanem egy későbbi időpont lenne. Meglehetősen aggályosnak tartom ezt, még akkor is, ha arra hivatkoznak, hogy jogharmonizációs kötelezettségünk van. Legfeljebb majd elindul egy eljárás, és mire az a végére ér, el lehet fogadni egy olyan jogszabályt, amit mindenki megfelelőképpen áttanulmányozott és elfogadott. Kérdezném még egyszer, határozottan, hogy fel van-e készülve erre a két jogszabályra a magyar államigazgatás.
ELNÖK: További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor a kormány részére megadom a szót.
Sáriné dr. Simkó Ágnes válasza
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Ha megengedik, akkor először az egyéni vállalkozói törvényről elhangzott két kérdésre válaszolnék. Először arra, hogy fel van-e készülve a kormányzat az egyéni vállalkozói törvény helyébe lépő új törvényre. Határozottan állíthatom, hogy igen. Ugyanis a szabályozás abból indul ki, hogy a jelenlegi egyéni vállalkozóknak semmi tennivalójuk ezzel kapcsolatban nincs. Az újonnan belépőknél pedig semmi problémát nem okoz ennek a rendszernek fokozatos alkalmazása, igénybevétele. Ebben teljes egyetértés volt, az előkészítés során az érintettek szervezetei is ugyanezt vallották, az Országos Érdekegyeztető Tanácstól kezdve a legkülönbözőbb fórumokon így foglaltak állást, és üdvözölték ennek a törvényjavaslatnak az elkészítését. A határidő, ahogy a kérdésben is elhangzott, szorít minket, hogy január 1-ig, uniós kötelezettségeinkre tekintettel, a szolgáltatási irányelvvel összhangban lévő szabályozást kell kialakítanunk. Ezt célozza ezt a törvényjavaslatot. A másik kérdéssel kapcsolatban átadom a szót kolléganőmnek. Köszönöm szépen.
DR. SUSÁN JUDIT (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Üdvözlök mindenkit, Susán Judit vagyok az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól. Az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatban annyit mondanék el, hogy a törvényjavaslat egyéni vállalkozóra vonatkozó része a belső piaci szolgáltatási rendeletet ülteti át, amelynek értelmében egyébként is meg kell teremteni a teljes körű elektronikus ügyintézés lehetőségét. Ez a törvényjavaslat valóban azt célozza, hogy ez az elektronikus út kizárólagos is legyen, hiszen végül mégis csak ez a jövő útja. Amennyiben valakinek ez nehézséget okoz annak ellenére, hogy a falvakban működő Teleházakban vagy internet kávézóban, bárhonnan intézheti az egyéni vállalkozói tevékenységével kapcsolatos ügyeit, vagy mégis sincs erre készsége, akkor lehetőség van arra, hogy az ügyfélkapu létesítése során ne saját e-mail címet adjon meg, hanem kézbesítési megbízottjáét, hiszen egy könyvelővel még egy egyéni vállalkozó is kell hogy rendelkezzen.
Még egy felvetésre hadd reagáljak, hogy túl liberális lenne a törvény. Mondom még egyszer, európai uniós irányelvet ültet át, az irányelv értelmében eredeti okiratok nem kérhetők, az utólagos ellenőrzésre utal az irányelv, ezt kénytelenek vagyunk átültetni. Valóban úgy van, hogy túl azon, hogy kötelezettségünk átültetni az irányelvet, hátrány is érné a magyar vállalkozókat, ha ennél szigorúbb szabályokat írnánk elő. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Igen!
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Nekem egy olyan konkrét kérdés jutott, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésével összefüggésben hogyan történik a leltár. Gyakorlatilag a leltárban az egyéni vállalkozó a könyv szerinti értéken veszi fel az eszközeit, átvitele pedig az egyéni cégbe piaci értéken történhet. Ha piaci értéken történik az átvitel, akkor jelenik meg az szja szabályai között az, hogy a könyv szerinti érték és a piaci érték közötti különbség bevételnek számít, a könyv szerinti értékként el nem számolt értékcsökkenés pedig ráfordításnak. A különbözet három év alatt adózik, de ez nem kötelező. Gyakorlatilag könyv szerinti értéken is átvihető, az adózó választásától függ ez a lehetőség.
Egyebekben valóban, ez a törvényjavaslat számos más fontos intézkedést is tartalmaz. Én azért nem említettem ezt, mert alapvetően az egyéni céghez kapcsolódó módosításokról volt elsősorban szó. De megjelenik benne a megtakarítások ösztönzésével, a befektetés ösztönzésével, a fejlesztésiadó-kedvezménnyel kapcsolatos feltételek átmeneti, illetve tartós enyhítése. Emellett a nyári törvénymódosítást illetően is van néhány pontosítás ebben a törvényjavaslatban. Most hirtelen összeszámoltam, ez a módosítások 10-15 százaléka. Ugye, 147 paragrafus szerepel a törvényjavaslatban, ami a nyári törvénymódosítással függ össze, ennek körülbelül 10-15 százaléka. Ezzel kapcsolatban annyit szeretnék elmondani, válaszolva Horn Gábor képviselő úr kérdésére, hogy valóban van egy-két olyan nyáron elfogadott módosítás, ami az adórendszerben új elemként megjelenő fehérítésre vonatkozik, az ellenőrzött külföldi társaságot, az ingatlannal rendelkező társaságot érintő fogalmi meghatározásokat módosítja. Ezek a fogalmi meghatározások segítenek ahhoz hozzá, hogy még jobban teljesüljön az a cél egyrészről, hogy az ilyen társaságokban lévő jövedelmek adóztatása megvalósuljon, illetőleg a hazai szabályok ennek megfelelően pontosabbak legyenek. Azt hiszem, hogy ezek a szabályok egyértelműbbé és világosabbá teszik alkalmazásukat is. Több szakértővel folytatott egyeztetés alapján pontosabbá váltak ezek a fogalmak, illetőleg egészültek ki. Ezekre mindenképpen szükség van ahhoz, hogy 2010-től ezek a szabályok megfelelően alkalmazhatóvá váljanak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Akkor belekérdezek. A zárórendelkezések között szerepel a felnőttképzésről szóló törvény, a temetőkről szóló törvény, és még nem tudom, mi mindenbe belenyúlnak. Ennek mi az oka? Ez akkora salátatörvény, amekkorát még nem is láttam. Átírják az elmúlt időszak teljes törvénykezését ezzel. Gondoljanak bele, hogy kinek jut majd eszébe, hogy az egyéni vállalkozókról törvényt vizsgálgassa, amikor a temetkezésről és nem tudom, még mi mindenről szól. Az rendben van, hogy önök fel vannak készülve, nyilván ennél harcedzettebbek a hivatalnokok, de akinek végre kell hajtani, azoknak az egyéni vállalkozóknak van a legkevésbé érdekvédelmi szervezetük! Ezek kicsi, egyszemélyes cégek, Hol vannak erre felkészülve? Másrészről nem tudom elfogadni, ezzel nyilván az álláspontomat is megfogalmazom mint Fidesz, hogy az alig három hónapja elfogadott törvényeket egyszerűen átírnak. Az volt eddig a csoda, hogy azt mondták, hogy ezzel aztán helyre van rántva a gazdaság szekere. Három hónap után kiderül, hogy még sincs, vagy mellé van rántva, pontosítani kell, át kell állni? Úgy gondolom, az egész koncepcióval nem lehet egyetérteni szakmai alapon sem. A kiszámíthatóság a legelemibb szintjén is megkérdőjeleződik, az egész jogkövető magatartás kétségessé válik, és bárki bármikor büntethető lesz ezen módosító javaslatok alapján.
Nem akarom végigsorolni, nem mélyedtem el benne, de kiderül, hogy gyakorlatilag a teljes törvénykezési paletta nagyon széles szegmensét nem is új törvényként, hanem zárórendelkezések címén átírják. Muszáj ezt így csinálni? És ha igen, akkor miért? Másnak is adok kérdezési lehetőséget, ha képviselőtársaim kívánják. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor erre kérem, hogy válaszoljanak.
SÁRINÉ DR. SIMKÓ ÁGNES (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Az egyéni vállalkozói törvényre vonatkozóan el kell mondanom, hogy mindazok a törvényi helyek, amelyeket említett elnök úr, azért változnak, mert a vállalkozói igazolvány kifejezés szerepel a törvény szövegében. Miután a jövőben nincs vállalkozói igazolvány, értelemszerűen meg kellett ezeket a szövegrészeket cserélni. Teljes egészében lehoztuk a gondolatokat azért, hogy ne úgynevezett mozaikos módosítás legyen, tehát ne annyi szerepeljen csak, hogy a "vállalkozói igazolvány" szövegrész helyébe ez lép, mert nem lenne világos, nem lenne egyértelmű éppen az érintett vállalkozók számára, bár nekik ezzel semmi dolguk nincs. Másokat érint, azokat, akik a szakképzéssel foglalkoznak, akik az előbb említett területeken eljárnak. Nekik kell azt tudni, hogy innentől kezdve nem követelhetnek vállalkozói igazolványt, hanem van egy nyilvántartás, amelyben a vállalkozó vagy szerepel, vagy nem szerepel. Illetve, ha kíván, kiválthat vállalkozói igazolványt, ha nem, van egy igazolása arról, hogy ebbe a nyilvántartásba őt bejegyezték. Ez a változás alapja, ez az, amire az elején már céloztam, hogy a szolgáltatási irányelvből fakad, és ha azt egy helyen a törvényen átvezetjük, akkor természetes követelmény az, hogy végig kell az egész jogrendszeren vezetni anélkül, hogy egyetlen olyan paragrafust is beemelnénk, ami nem erre vonatkozik. Tehát szó nincs salátatörvényről. Köszönöm szépen.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. A nyári törvénymódosításhoz kapcsolódóan azt szeretném mondani, hogy ez a szabály a megerősítést szolgálja. Az a néhány módosítás, amiről szó van, nem a jogbizonytalanságot erősíti, hanem azt növeli, mert azoknak a szabályoknak a megerősítését szolgálja, megszüntetve ezzel a jogbizonytalanságot. Gyakorlatilag ezek olyan típusú módosítások kivétel nélkül, amelyek segítik a jogalkalmazást. Ez mindenképpen hasznos lehet, és bármikor lehetőség van arra, hogy olyan szabályokat illetően, amelyek a jogkövető magatartást segítik, történjen valamilyenfajta kisebb változtatás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ez is egy értelmezés. Minden törvény segíti a vállalkozókat, kivéve, ha ők úgy érzik, hogy nem, mert nem akarnak átmenni az úton, de önök mégis át akarják vinni. Lehet, hogy az lenne a segítség, ha a kormány nem segítene. De nyilván ez nézőpont kérdése. De valószínűleg pár hónap múlva találkozunk, és újabb módosításokkal fogják még jobbá tenni a törvényeket, hiszen gyakorlatilag kéthavonta találkozunk önökkel újabb és újabb adótörvény-módosítások miatt, és egyre jobbak lesznek ezek a törvények természetesen. De ez az én magánmegjegyzésem volt, ámbár elég régóta itt ülünk, hogy lássuk, mi zajlik törvénymódosítások címén, főleg az adózás tekintetében. Szerintem ez már egyre kevésbé nyomon követhető.
További kérdés, észrevétel, vélemény? (Nincs jelentkező.) Nincs.
Döntés a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról
Áttérünk a szavazásra. Logikailag először az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló, T/10677. számú törvényjavaslatról kell szavaznunk. Aki ennek általános vitára való alkalmasságával egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizenkettő. Ellene? Nyolc. Tartózkodott? Egy. Ez a többség.
Következik a T/10676. számú törvényjavaslat. Aki az általános vitára való alkalmasságával egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizennégy. Tartózkodott? Kettő. Ellene? Hat. A többség itt is megvan.
A többségi előadó Molnár Albert, a kisebbségi Ágh Péter képviselő úr. Köszönöm szépen a kormány képviselőinek segítségét. (Rövid szünet.)
Folytatnánk a rövid szünet utáni munkát az 5. napirendi ponttal, az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal, T/10678. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni. Köszöntöm a kormány képviselőjét. Kérem, röviden ismertesse a törvényjavaslatot.
Dr. Horváth István szóbeli kiegészítése
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Horváth István vagyok a Szociális és Munkaügyi Minisztériumból. Munkaügyi kérdéseket érintő ésszerűsítő, pontosító módosításokról van szó, amelyeknek semmiféle költségvetési többletigényük nincs. Bizonyos garanciális szabályok kerülnek megerősítésre, illetve a közszféra valamennyi törvényében lehetőség lesz arra, a fokozatos munkába visszaállás érdekében, hogy a gyermek hároméves koráig részmunkaidőben dolgozzanak az egyes közszolgálati törvények szerint alkalmazottak. Összefoglalóan ennyit kívántam elmondani, kérem a tisztelt bizottságot, hogy támogassa a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Jó néhány törvényhez nyúlnak hozzá, többek között az szja-törvényhez, most már nem tudom, hányadik törvénycsomagban, újabb és újabb pontokkal, de itt szó van a társasági adóról, a munkavédelemről, a közbeszerzésről, az adózás rendjéről, az államháztartásról. Úgyhogy elég tisztességes terjedelmű módosító javaslat, és még csak nem is a zárórendelkezésekről van szó. Értem a logikáját, hogy miért így hozták ide, de az alaptörvények most már egyszerűen áttekinthetetlenné válnak. Ezek szerint nem tudtak más megoldást találni erre. Ezért részünkről elutasítjuk, mert nyomon követhetetlen már a törvénykezés menete. Szerintem a Házszabály szempontjából is fel kell vetni, hogy egy törvényt hányszor lehet megnyitni egy időben. Legalábbis meg kell kérdezni, hogy ez lehetséges-e. Ha jól látom, például az szja-törvényt már a harmadik törvény nyitja meg, ha csak egy-egy pontján is. Azt nyilván megnézték, hogy ez a többi törvénymódosítással nincs-e érintve. A házszabályszerűséget nyilván nem önnek kell megítélnie, de egy koordinációt végrehajtottak-e, ha már ilyen eljárási rendről döntöttek. Ez a technikai kérdésem.
További kérdések, észrevételek? Farkas Imre képviselő úr!
FARKAS IMRE (MSZP): Amit elnök úr eddig elmondott, azt én is osztom. Időközben összeszámoltam, 19 törvényt módosít ez a jogszabály, és az átfedések száma is 10 felett van. Meg is értem, hogy erre szükség van, azt mondhatnám, hogy tényleg, ide azok a jogszabályok kerültek be a munkaügyi körből, amelyek nem érintenek költségvetést. De látom, hogy a költségvetési törvény megnyitott paragrafusában is vannak olyan részek, amelyek nem érintenek költségvetési tételt. Hogy egyáltalán ez tényleg mennyire szükséges, és milyen megrendelések vannak itt teljesítve, különböző tárcákhoz kapcsolódó kérések, amelyek a választási időszakhoz közelítve valakik számára biztosan rendkívül fontos, látom, hogy ezerféle beérkező igénynek próbálnak itt valakik eleget tenni. Számomra az is meghökkentő, miközben arról van szó, hogy itt az élethez igazítsák a törvényeket, kivételek egész özönét látom, amelyek végeredményben gyengítik a korábbi törvényeket. Ezeket vagy akkor nem kellett volna ilyen szigorúsággal beleépíteni azokba a törvényekbe, vagy... Szeretem mindig megnézni, hogy mennyivel nő egy törvény terjedelme, mert kivételek özönét tesszük hozzá. Most persze ezek a kivételek valakik számára talán kedvezőek, de akkor is! Például egyáltalán nem megnyugtató az, hogy egy sor esetet leír, ahol majd nem kell pályáztatni bizonyos munkakörök betöltéséhez. Nem biztos, hogy ez feltétlenül kedvező. Vagy ugyanilyen például a kitüntetések adományozásánál, nem számít az iskolai végzettség, és sok minden egyéb van.
Átgondolatlannak tartom. Egyébként, mivel 19 törvényt módosít, és van olyan törvény, amelynek 10, van, ahol csak 1 paragrafusát módosítja, nehéz a jellegét is meghatározni, ahogy, gondolom, időtakarékossági okokból nem sorolta fel ön sem ezt a rengetegféle szabályt. Nem lehetne 5 mondatban összefoglalni, hogy milyen módosításokról van szó. Hiszen mindenre van példa, szigorításra és enyhítésre. Csak a munka törvénykönyvével kapcsolatos szabályok esetében szerintem is helyes, hogy felszámolás, végelszámolás esetén az előzetes tájékoztatást előírjuk. Helyes, hogy a prémiumévekhez igazítja a nemrég elfogadott nyugdíjkorhatár-emelést. A munkaügyi ellenőrzéseknél biztosan helyes döntések sora van itt előírva, de van benne néhány szigorító szabály is, ami a foglalkoztatási korhatár be nem töltéséhez fűz szankciókat. Gondolom, ez most új elemként merül fel, bár szerintem ezek a kérdések 10-20 éve élnek. Hogy ezek miért most kerülnek be, egyszerűen fel nem foghatom.
Biztosan helyes, hogy az előadó-művészi kategóriánál a hat havi időkeretet leviszik 4 hónapra. Azt csak egyéni élményként jegyzem meg, hogy még nincs egy éve, amikor eldöntöttük, hogy a határozott idejű kinevezések 10 évre is történhetnek. Itt, ezen a helyen kifogásoltam, hogy mi a logika ebben. Most egy hatalmas bravúrral leviszik 5 évre. Értelmezhetetlen. Az is nagy butaság volt, és nem tudom, közben eltelt-e 5 év, és kiderült, hogy mégsem jó a 10 év, legyen csak 5 év. Kormánypárti képviselőként mondhatnám azt, amit az elnök úr mondott, de még sem mondhatom. Általános vitára alkalmasnak tartom ezt a törvényjavaslatot, és majd kiderül, hogy ennek melyik pontjai kiben milyen pozitív érzést keltenek, és gondolom, ennek függvénye lesz a támogatás. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Úgy látom, hogy egyformán látjuk a problémát, csak a következtetések különbözőek. Önök még esélyt adnak neki, mi már esélyt sem adunk ennek a törvényjavaslatnak. Tényleg borzasztó. Ezt mind leegyeztették az érintett érdekvédelmi szervezetekkel, a honvédséggel, a közalkalmazottakkal, a köztisztviselőkkel, a munkavállalói, a munkaadói oldallal a társadalmi érdekegyeztetés szabályai szerint, ahogy a jogalkotásról szóló törvény előírja, és mind támogatták is?
Lássuk, hogy mi a helyzet. Megadom a szót.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Miután először volt minősítés és utána a kérdés: betartottuk a jogalkotási törvényt. A legszélesebb közszolgálati érdekegyeztetési fórummal, az OKÉT-tal megtárgyaltunk, és nem szakszervezeti oldalon nem találtak benne kivetnivalót. Önmagában a törvények száma nem minősít. Magyarországon hét törvény szabályozza a közszolgálatot, ha mindegyik törvény hatálya alatt dolgozóknak meg szeretnénk engedni, hogy a gyermek 1-3 éves kora között ne teljes, hanem részmunkaidőben jöjjenek vissza dolgozni, akkor mind a 7 törvénynek benne kell lennie a törvényjavaslatban. Miután a rendezett munkaügyi kapcsolatokról nem egy törvény rendelkezik, hanem annyi, amennyi itt szerepel, az adózás rendjéről szóló törvény, az szja-törvény, a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény, az egyenlő bánásmódról szóló törvény, a közbeszerzésről szóló törvény, hogy egy munkáltató nem tartja be a követelményeket, és a bírságot 15 napon belül befizeti, még nem lesz ártatlan. Ahogy egy gyilkos sem lesz ártatlan attól, ha kihúzza az áldozat hátából a kést. Ezt is be kellett írni a Ket. ősszel hatályba lépő szabályaihoz, hogy az összhang meglegyen.
Tehát önmagában az, hogy 19 törvény szerepel a törvényjavaslatban, nem a kérdés koherenciáját érinti, hanem bizonyos életviszonyok számos törvényben megjelennek, adott esetben ugyanolyan tartalommal, ez az oka annak, hogy ennyi törvény szerepel a javaslatban. Ha a tisztelt képviselők elolvassák, például a rendezett munkaügyi kapcsolatoknál az előbb felsorolt törvényekben ugyanaz a szöveg szerepel csaknem szó szerint, hogy ne lehessen valakinek egérutat nyerni munkáltatóként azzal, hogy a bírságot egy jogerős ítélet apropóján határidőben befizeti. Fél évig tartott ennek egyeztetése minden tárcával, először a közalkalmazottak érdekegyeztető fórumával, utána az OKÉT-tal, semmi olyan kulcskérdés nem maradt fenn problémaként, amiben a szakszervezetek ne osztották volna a törvényjavaslatban szereplő tartalmat.
További kérdések, megjegyzések
ELNÖK: Úgy érzem, egy nagyon világos kérdésemre nem kaptam választ. Mi az az 5 mondat, minek az irányába mutatnak ezek a módosítások? Mert külön-külön ez mind érhető, de miért kell ezt törvénycsomagba tenni? Mi annak a politikai, szakpolitikai fő vezérvonala? Mire mutat ez a törvény, milyen irányba visz? Ezt kérdezte Farkas Imre is, és engem is érdekel.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): A törvényjavaslat egyrészt olyan irányba visz, ahogy elhangzott a pályáztatásnál, hogy valóban itt el lehet mondani, hogy két évvel ezelőtt az elfogadott jogszabály nem biztos, hogy a pályázatot úgy szabályozza, ahogy az a rendeltetésének megfelel. A módosítás ezeket a kérdéseket teszi tisztába. A másik, amit említettem, a részmunkaidő bevezetésének kötelezővé tétele a munkavállaló kérésére a gyerek 3 éves koráig. A harmadik a rendezett munkaügyi kapcsolatok kérdésre. Úgy gondolom, ezeket nem lenne szerencsés külön törvényjavaslatokban benyújtani, amikor más-más módon, de minden esetben a munka világát érintik ezek a kérdések. Praktikusabb ilyen módon tárgyalni, bár a törvények száma sok, viszont a rendezett életviszony nem olyan tarka, hogy ne lehetne áttekinteni.
ELNÖK: Valóban életre való dolog, hogy az 1-3 éves gyerekek szülei részmunkaidőben dolgozhatnak, ez egy nagyon előremutató irány. Emiatt már tartózkodni fogok, de akkor sem magyarázat, hogy miért ennyi felé kell egy törvényt behozni, hacsak nem az, hogy most gyűlt össze, de törvényhozói szemmel igazából nincs értelmes logikája. Mert akkor azt mondjuk, hogy a gyermeket nevelő szülőket érintő törvénycsomag, ez még a választások előtt még inkább érhető is lenne talán, de nem akarok ilyen irányba menni, és akkor összeszedi az összes, gyermekneveléshez kapcsolódó foglalkoztatási nehézségek könnyítését. Ez egy tiszta, világos politikai és szakpolitikai irányt fogalmaz meg. De ez már értékelés volt. De köszönöm a válaszát, mert valóban vannak olyan elemei, amelyek életszerűek, könnyítést hoz mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára. Ez érzékelhető, és ettől nem lesz drágább a rendszer.
Farkas Imre!
FARKAS IMRE (MSZP): Én is úgy gondolom, hogy nem egy köztisztviselőnek kell bírálnia, hogy egy képviselő helyesen ítéli-e meg ezt. De hogy egy konkrét példát kérdezzek öntől. Itt beteszik egyetlenegy paragrafussal az államháztartásról szóló törvény módosítását. A költségvetést megalapozó törvényjavaslatban paragrafusok sorozata van az államháztartással kapcsolatban. Akkor tessék nekem értelmezni, hogy miért éppen ebben a törvényben van ennek a helye, és a 43. § (12) bekezdése miért nem tudott oda beférni? És akkor nem 19 törvényt érint, hanem 18-at. És sorolni lehetne még ilyeneket. A közbeszerzési törvényt nem tudom, egy évben hányszor módosítjuk, de legalább tízszer. Akkor miért pont itt van a helye, ha valaminek egy éve vagy fél éve zajlik az egyeztetése?
ELNÖK: Elhangzott a kérdés, ha erre még választ kaphatnánk, utána szavazunk.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Úgy vélem, inkább az szolgálja az áttekinthetőséget, ha egy életviszonyt, ami több törvényben megjelenik, egy törvényjavaslat keretében rendezünk. Mert akkor az előttem ülő kollégáknak el kellett volna mondani az előterjesztések apropóján olyan kérdéseket, hogy adott törvényjavaslatban az égadta világon nem tartozik ahhoz a jogalkotási célhoz, amit az a módosítás, új jogszabály szolgál. Éppen ez szolgálja az áttekinthetőséget. Meglehetősen kritikus kérdés, amire képviselő úr az államháztartási törvény apropóján rákérdezett. A rendezett munkaügyi kapcsolatoknak való megfelelés a munkáltató gazdasági pozícióját adott esetben aláaknázhatja, éppen az a cél, hogy áttekinthető legyen. Ha elolvassák a tisztelt bizottsági tagok, lehet látni, hogy valamennyi, ebben a törvénycsomagban szereplő jogszabály azonos tartalommal módosul. Ez az oka annak, hogy nem a Pénzügyminisztérium hozta ide ezt a javaslatot.
ELNÖK: Ez is egy logika, értjük. Felhívom a figyelmet rá, hogy szerintem a házszabályszerűsége vitatható, ezt a kisebbségi véleményben fel fogjuk vetni, bár nem a mi dolgunk megítélni. De meg vagyok győződve róla, hogy egy törvényt egy időben ennyiszer nem lehet megnyitni. Ez nem felel meg a Házszabályunknak, de ezt nem a mi dolgunk megítélni, mert nem mi vagyunk az első helyen kijelölt bizottság. A megalapozó törvényeknél lehetett volna szavazni erről, ha összenézzük, ott viszont rajtunk múlik, hogy azt házszabályszerűnek minősítjük-e. Ez egy ügyes trükk, hogy más-más bizottság az első helyen kijelölt bizottság, és a maga szempontjából megállapítja, hogy nála ez nem áll fenn, de most mi egyben látjuk, hogy több törvényjavaslat kapcsán egy alaptörvényhez nyúlnak hozzá különböző szempontrendszerek alapján. Tehát több törvényjavaslatban is meg van nyitva a vitája, ez pedig legalábbis vitatható gyakorlat. De ez technikai kérdés, bár nem elhanyagolható.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Szavazhatunk-e? (Jelzésre.) Igen. Aki a T/10678. szám alatt benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságával egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás) Tizenhat. Tartózkodott? Hat. Ellene? Nem volt ilyen.
Az előadó Farkas Imre és Molnár Oszkár. Köszönöm szépen a kormány közreműködését, további jó munkát kívánok.
Ahogy előzetesen jeleztem, folytatjuk a 7. napirendi ponttal, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslattal, T/10744. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell itt is döntenünk első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány megjelent képviselőit, és rövid szóbeli indoklást kérnék.
Görözdi Zsuzsanna szóbeli kiegészítése
GÖRÖRZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): A Pénzügyminisztérium részéről Görözdi Zsuzsa vagyok. Tisztelt Bizottság! A jövedékiadó-törvény módosításának indoka jogharmonizációs kötelezettség. 2010. április 1-jétől új jövedéki irányelv lép hatályba, és a tagállamoknak 2009. december 31-ig kell megvalósítaniuk az új irányelv szabályainak átültetését. Ez az új irányelv az adózás közösségi szinten harmonizált szabályait alapjaiban nem érinti, e tekintetben inkább csak egy újrakodifikálásról van szó; egy korszerűbb szerkezetben való megfogalmazását jelenti a korábbi jövedéki szabályok megjelenítése az új irányelvben.
Az alapvető változás abban áll, hogy megváltozik az adófelfüggesztéssel az adó nélkül közösségi relációban szállított termékek okmányolása. Az eddigi papíralapú okmányolás helyett az elektronikus okmányolás kerül bevezetésre. Ennek a kereteit egy, a Bizottság és a tagállamok által működtetett számítógépes rendszer jelenti. Az elektronikus okmányolástól és a számítógépes rendszertől azt várják a tagállamok, azért határozták el ennek létrehozását, hogy az adózás elkerülése, az adócsalások az adó nélküli szállításoknál visszaszoríthatók legyenek. A törvényjavaslat az irányelv szabályait ülteti át a magyar jogba, azt az ajánlási rendet, amit az irányelv meghatároz. Amit itt meg kell említeni, hogy az irányelv csak közösségi relációban írja elő kötelezően ezt az új okmányolási rendet, a tagállamokra bízza, hogy belső relációban is alkalmazzák-e. A törvényjavaslat azt ajánlja, hogy ez belföldön is valósuljon meg, tehát ez a belföldi adófelfüggesztéses szállításoknál is érvényesülni fog.
Az okmányok benyújtására két lehetősége ad a törvényjavaslat. Az egyik az, amikor az érintett gazdálkodók a vámhatósággal közvetlen számítógépes kapcsolati rendszert alakítanak ki saját szoftverrel, és ezen keresztül történik az okmányok benyújtása, illetve a visszaigazolás, a másik az ügyfélkapus megoldás, tehát a kisebb gazdálkodók számára ez az ügyfélkapus megoldás egyszerűbb lehetőséget ad. Az új irányelv átültetésén túl további jogharmonizációs módosítása a törvényjavaslatnak, ami a csomagolás végleges mennyiségére vonatkozó korlátokat szünteti meg a jelenlegi jövedéki szabályozásban. Ez az uniós szabályozással ellentétes, ami a jövedéki törvényben jelenleg szerepel, ezt korrigáljuk, továbbá a szolgáltatási irányelv kapcsán módosuló kereskedelmi szabályoknak a jövedéki törvényre vonatkozó rendelkezéseiben való leképezése történik meg, szintén jogharmonizációs indokkal. Ezeken a jogharmonizációs változtatásokon kívül a törvényjavaslat még néhány kisebb változtatást javasol, a gyakorlatban felmerült szabályozási problémákat igazítja ki, korrigálja, egészíti ki a szabályozást, ezek jellemzően egyszerűsítéseket szolgálnak, és a hatékonyabb jogalkalmazás irányába mutatnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaimat kérdezem, van-e kérdés, észrevétel ehhez. (Nincs jelentkező.) Nincs. Nekem egy kérdésem lenne. Van-e egyáltalán olyan pont benne, ami nem szorosan véve uniós előírás, hanem választható, vagy nem a jogharmonizációhoz kötődik? Néhányat idézett, hogy el lehet dönteni, hogy belföldi relációban alkalmazzuk-e vagy sem. Ezen kívül van-e más, vagy csak néhány példát mondott, vagy ennyi az összes mozgástere a magyar törvényhozásnak?
Más kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor maradjunk ennél a kérdésnél.
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Ami az új irányelv átültetését érinti, ez az egyetlen jelentős módosítás, ami választás alapján kerül a magyar szabályozásba. Nem célszerű kétféle rendszert fenntartani, ezért született ez a döntés, az érintettekkel szoros szakmai együttműködésben. Az egyéb módosítások nem mindegyik tartozik szorosan a jogharmonizációhoz. Ezek közül egyet említenék meg, amit a gyakorlati élet hozott felszínre. Ha a hulladékhasznosítás keretében ásványolajtermékeket állítanak elő, ezek szabályozása a jelenlegi törvény keretei között nem teljesen korrekt és teljes körű, úgyhogy erre vonatkozóan tartalmaz például egy megoldási javaslatot. Tehát adóraktári körülmények között lehet ezeket a tevékenységeket végezni a továbbiakban, és az adóraktári engedélyek kiadásához könnyített feltételeket szab meg a törvényjavaslat, ha ilyen típusú termék előállításáról van szó.
ELNÖK: Már hallottuk az Európai Unióban sokszor, hogy a hazai parlamentek elkezdtek lázadni, hogy mit is csinálnak ők, hiszen egyre inkább átveszik az irányelveket törvényi formába öntve. Roppant kíváncsi lennék, hogy mit tudtak egyeztetni az érintettekkel, hiszen ők fogják bevezetni, legfeljebb a technikai részét tudták megbeszélni, mert a törvényszöveg sok mindenben adott volt.
Van-e másnak kérdése, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a vitát lezártam.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Kérdezem, ki az, aki a T/10744. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás) Ez egyhangú. Írásban fogjuk megadni ezzel kapcsolatosan a bizottság álláspontját. Köszönöm szépen a közreműködését.
Haladunk tovább. Következik a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/10745. szám alatt. Ismét az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm a kormány képviselőit. Kérem, hogy röviden indokolják a törvénymódosítást.
Dr. Erdei György szóbeli kiegészítése
DR. ERDEI GYÖRGY (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Erdei György vagyok a Környezetvédelmi Minisztériumból. Tisztelt Bizottság! Elnök úr említette, hogy a törvény 1995-ben született. A maga idejében történelmi jelentőségű törvény volt, hiszen azt a környezetvédelmi célt hivatott szolgálni, hogy a környezetre potenciális veszélyt jelentő hulladékok ne az árokparton, hanem a szeméttelepeken kössenek ki. A rendszer lényege egy kvázi adóként funkcionáló termékdíj-fizetési kötelezettség, ami alól vannak mentesülési lehetőségek. Tehát nem kell a termékdíjat megfizetni annak a gyártónak és forgalmazónak, aki vagy maga, vagy koordináló szervezet útján gondoskodik annak hasznosításáról, újrahasznosításáról, és ezt megelőzően természetesen az összegyűjtéséről.
A rendszer működése az elmúlt tízegynéhány év alatt érzékelhető eredményeket hozott. A hazai hulladékáramok tekintetében az elmúlt évekig nagyjában-egészében azokat a kötelezettségeket teljesítette Magyarország, amelyeket az Unió előírt számára. Ugyanakkor a több mint tízéves működés számos változtatási igényt vetett fel, és ennek érdekében 2008 őszén alakult a gyártók, kereskedők, a koordináló szervezetek és az érdekelt tárcák képviselőiből egy termékdíj munkacsoport, amely elkezdett egy középtávú módosítási javaslatot előkészíteni, amelyet viszont a kibontakozó gazdasági válság más iránya terelt. Ez a törvényjavaslat alapvetően a válság hatásainak e szektorban történő csökkentésére irányul.
Melyek a fő törekvései ennek a törvényjavaslatnak, amelyek a vállalkozásokat pozitívan érinthetik, illetőleg azt a célt szolgálják, hogy a hulladékhasznosítás és újrahasználat legalább a 2008-as évi szinten maradjon? Egyrészről az adminisztrációs terheket csökkenti, másrészt a fizetési kötelezettséget egyszerűsíti, és egy kötelezetthez összpontosítja, a kereskedők hulladékgazdálkodásban való szerepét kívánja megtartani, és bizonyos termékdíj köteles termékkörök felülvizsgálatának eredményeképpen a törvény hatálya a jövőben nem terjed ki az elemekre, akkumulátorokra és a hűtőközegekre, hiszen a rendszer működésének eredményei alapján ezek ma már teljesen önjáróak, piaci alapon megoldott az újrahasznosításuk.
Még néhány főbb gondolatot kiemelnék a törvényjavaslatból, amelyek a jelenleg hatályos rendszerhez képest komolyabb változásokat jelentenek az előbb elmondott elvek szellemében. A törvény alanyi hatálya változik, és az első továbbforgalmazó vevő termékdíj-fizetési kötelezettsége megszűnik. A kis mennyiségű csomagolást forgalomba hozók a bevallásukat koordináló szervezeten keresztül teljesíthetik, tehát mentesülnek az adminisztrációs kötelezettség alól. Egy speciális szabály a mezőgazdasági őstermelőket érinti, ők a mezőgazdasági termelői szervezetek útján lépnek be a rendszerbe, és a termelői szervezetek átvállalhatják az ő kötelezettségeiket. Nagyon lényeges változása a rendszernek, hogy megszűnik a darab alapú fizetési kötelezettség, és a tömeg alapú fizetési kötelezettség logikájára áll át. Még arról szeretném tájékoztatni a bizottságot, hogy a törvényjavaslat hosszú vitát követően jutott el idáig, és a pillanatnyi állapot szerint élvezi az érdekeltek támogatását. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői kérdés, észrevétel van-e ehhez? (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs, szavazunk.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
Aki egyetért a T/10745. szám alatt benyújtott törvénymódosítással, kérem, kézfelemeléssel is jelezze! (Szavazás) Ez tizenkettő. Aki nem ért egyet? Kettő. Tartózkodott? Négy. Tehát megkapta a többséget, és erről szintén írásban fogunk véleményt mondani. Nagyon szépen köszönjük a közreműködését, további jó munkát kívánok.
Következik a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, T/10380. szám alatt, a módosító javaslatok megvitatása első helyen kijelölt bizottságként.
Az 1. pontban Balog Zoltán és képviselőtársai módosító javaslata. Kormányálláspont?
DR. BATHÓ FERENC (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Négy módosító javaslatról van tudomásunk. Az idő rövidsége miatt szeretném összefoglalni, ha lehetséges. Ezek közül három módosító indítvány azzal foglalkozik, hogy a zárszámadási törvényben meglévő két kipontozott előirányzatot megállapítja. Az egyik az egyházi közoktatási intézmények fenntartóinak járó összeg, a másik pedig a szociális és gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézményeket fenntartóknak járó összeg. Azért nem támogatjuk ezeket a módosító indítványokat, mert jelen pillanatban is folynak még a tárgyalások a partnerekkel. A döntő ülésre a jövő héten hétfőn kerül sor, ahol az érintettek remélhetőleg meg fognak állapodni ezekben az összegekben. Most azt szeretném mondani, hogy nem az itt leírt összegek helyességét kifogásolom, hanem az érdekeltek közös megállapodása alapján fogjuk ezt az emberi jogi bizottságban immár hagyományosan ezeket a kipontozott részeket kitölteni.
Egy módosító indítványt támogatna a kormány, ami a nagyon régóta húzódó úgynevezett Erzsébet téri gödör kérdését tisztázza. Ennek az indítványnak a lényege az, hogy a fővárosi önkormányzat tulajdonában van a létesítmény rendezését szolgáló beruházás, az ingatlan azonban az Oktatási és Kulturális Minisztérium nyilvántartásában és könyveiben szerepel, de mivel a vagyontörvény értelmében csak törvénnyel lehet ezt a kérdést rendezni, a módosító indítvány ezt a problémát oldja fel, hogy a zárszámadási törvényben teszi lehetővé, hogy ez a fővárosi önkormányzathoz kerüljön át. Köszönöm.
ELNÖK: Ellenérték nélkül lesz kivezetve a könyvekből, ezt tegyük hozzá. Nos, szavazunk.
Az 1. pont Balog Zoltán és képviselőtársai módosító javaslata. Ki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 2. pont szintén Balog Zoltán és társai módosító javaslata. Aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem.
A 3. pont ugyancsak Balog Zoltán és társai módosító javaslata. Aki támogatja? (Szavazás) Egyharmad, a többség nem. Ezeket a kormány sem támogatta.
A 4. pontot támogatja a kormány, dr. Józsa István, dr. Kékesi Tibor és Kovács Tibor képviselők módosító javaslata. Aki támogatja? (Szavazás) A többség támogatta.
További módosító javaslatokról nem tudunk. Köszönöm szépen az együttműködést. Ezt a napirendi pontot lezártuk.
Következik a 10. napirendi pont, a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló, T/10526. szám alatt tárgyalt törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány képviselőjét.
Keller Lászlónak van egyetlen módosító javaslata, de az jó hosszú. A kormány álláspontja?
GULYÁS ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Jó napot kívánok. Gulyás Zsuzsa vagyok a Pénzügyminisztériumból. A képviselő úr által benyújtott módosító indítvány lényege, hogy pontosítja a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvénybe beillesztésre kerülő jogharmonizációs klauzulát, mivel a jogharmonizációs célú törvényalkotásra vonatkozó rendelkezések szerint nemcsak a közösségi alaprendeletet kell feltüntetni, hanem annak minden módosítását. Ezért a kormány a javaslatot támogatja.
ELNÖK: Ez hibajavítás. Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Volt államtitkár úrnak komoly rutinja van az ilyen kérdésekben. Szavazunk. Aki támogatja a kormány által is támogatott, Keller László által benyújtott módosító javaslatot, kérem, jelezze! (Szavazás) Ez a többség.
További módosító javaslatról nem tudunk. Köszönöm szépen. Ezzel a napirendi pontot lezárom, további jó munkát kívánok. Ebédszünet következik 14 óráig.
(Szünet 13.34 órától 14.03 óráig. -
Az ülés vezetését Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke veszi át.)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszöntök mindenkit, folytatjuk a bizottság ülését. Azt kérném, hogy a Pénzügyminisztérium, az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács egy-egy vezető képviselője foglaljon helyet az előterjesztői asztalnál.
Tisztelettel köszöntöm mai vendégeinket, a Pénzügyminisztériumból Katona Tamás államtitkár urat, Kovács Árpád elnök urat az Állami Számvevőszéktől, és köszöntöm Kopits György elnök urat a Költségvetési Tanácstól. Köszöntöm meghívott vendégeinket, az intézmények vezetőit és külön a Költségvetési Tanács két további tagját, Török Ádám és Oblath Gábort, hiszen abban a történelmi helyzetben vagyunk, hogy az első olyan parlamenti költségvetési vitát kezdjük meg, amikor az Állami Számvevőszék és Pénzügyminisztérium véleménye mellett a Tanács álláspontját is meghallgatjuk.
A benyújtott anyagot T/10554. szám alatt kapták meg a bizottság képviselői. Az ehhez csatlakozó állami számvevőszéki vélemény T/10554/1. számmal került kiosztásra, a Költségvetési Tanács véleményét a képviselők egyelőre sorszám nélkül ismerhették meg. Először Katona Tamás államtitkár úrnak adnám meg a szót, hogy a költségvetési törvényjavaslathoz szóbeli kiegészítést fűzzön. Parancsoljon, államtitkár úr.
Dr. Katona Tamás szóbeli kiegészítése
DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Urak! A kormány a szokásosnál három héttel korábban benyújtotta az Országgyűlésnek költségvetési törvényjavaslatát. Úgy ítéljük meg, hogy a törvényjavaslat egyenes folytatása a stabilizációs program végrehajtásának, de emellett legalább ilyen fontos célnak tekintjük a versenyképesség javítását és majd a következőkben a növekedés megalapozását is. A költségvetés bevételi oldala is szokatlanul készült a szónak abban az értelmében, hogy nem most, ezzel egyidejűleg nyújtottuk be az adótörvényeket a tisztelt Háznak, hanem az Országgyűlés már tavasszal elfogadta a legfontosabb jövő évi adóváltozásokat. Ezért lehet azt mondani, hogy ilyen szempontból ez az év rendhagyó a költségvetés készítésében. Összességében fontosnak és talán előremutatónak is lehet tekinteni azt, hogy a lényegi adóváltozások már tavasszal elfogadtattak. Így sokkal könnyebb a gazdasági élet szereplőinek helyzete is, hiszen hosszabb a felkészülési idő, nem kell olyan helyzetbe kerülniük, hogy csak valamikor november közepén ismerik meg az új szabályokat. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk, hogy a stabilizáció eddigi eredményeire lehet alapozni a költségvetést, így Magyarországra a befektetők egyre inkább úgy tekintenek, hogy sikeres kiigazítást tud végrehajtani, eredményesen végzi a válságkezelést. Ez a következő évi költségvetésnek is fontos eleme lehet.
Annyit még szeretnék elmondani a költségvetés előzményeiről, hiszen nyilvánvalóan a jövő évi költségvetés a korábbi gazdaságpolitikára kell épülnie. 2006 óta jelentős költségvetési konszolidáció megy végbe az államháztartásban, ami azt jelenti, hogy az igen magas szintről sikerült 4 százalék alá csökkenteni GDP-arányosan az államháztartási hiányt. Igaz, ezt a folyamatot, amely töretlen volt 2008 harmadik negyedévéig, megtörte az októberben kialakuló globális pénzpiaci válság, és az ennek hatására hazánkat is elérő világgazdasági reálgazdasági válság. Ebben a helyzetben olyan intézkedéseket kellett hozni, amelyek azt szolgálták, hogy a hirtelen megváltozott körülmények közepette Magyarország megőrizze a stabilitását, vagyis ez vált a legfontosabb céllá. E tekintetben aktív válságkezelésbe fogott a kormány, amelyben komoly segítséget jelentett az, hogy az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap, illetve a Világbank partner volt, és az általuk nyújtott 20 milliárd eurós finanszírozási csomag jelentősen segítette azt, hogy a tartalékainkat meg tudtuk növelni, és az államháztartás működését stabillá tudtuk tenni. Ezért mondhatjuk azt, hogy a válságkezelés eredményesnek bizonyult, az ország helyzete sok tekintetben stabilizálódott. Elég itt arra utalni, hogy stabilizálódott az árfolyam, csökkent a volatilitás, a hozamok jelentősen csökkentek például az állampapírpiacon, sőt, újra beindult az állampapírpiac és a pénzpiaci finanszírozás vált mára általánossá. Ezen belül még talán fontosabb is, hogy a jegybanki tartalék összege több mint duplájára nőtt a tavaly őszihez képest.
A válság nyilván nem múlt el a fejünk fölül, és ez a jövő évi költségvetést is meghatározza. Ezek után nézzük meg, hogy melyek a jövő évi költségvetés legfontosabb céljai. Először is, ahogy erre már utaltam az imént, az egyensúly megtartása és ezzel párhuzamosan a hiány további csökkentése, a biztonság, a stabilitás, amelyen belül fontosnak tartjuk a munkahelyek megőrzését, a szociális biztonság és a közbiztonság erősítését, emellett a versenyképesség megerősítését, a növekedésösztönzést. Egy picit konkrétabban arról, ami az egyensúly megtartását, illetve a hiány további csökkentését illeti. Azt látni kell, hogy a válság jelentős bevételkiesést eredményezett. Erre úgy reagált a költségvetés, hogy figyelembe vette a bevételkiesés nagyságát. Ez a feltételezett állapotokhoz képest eléri a bruttó hazai termék 4,6 százalékát. Ez igen jelentős. Ezt az idén, ha a válság előtti állapothoz képest nézzük, 3,8 százalékos, GDP-arányos kiadáscsökkentéssel ellensúlyoztuk. A jövő évi költségvetésben még további 450 milliárd forint körüli kiadáscsökkentést veszünk tervbe. Ez eléri a bruttó hazai termék 1,7 százalékát. Ezen az áron tudtuk biztosítani azt, hogy az államháztartás hiánya az idén várhatóan a bruttó hazai termék arányában 3,9 százalék lesz, és ez jövőre 0,1 százalékponttal tovább csökkenhet, eredményszemléletben 3,8 százalékkal számolunk.
Ebben a költségvetésben egyébként olyan egyensúlyi pályát vázoltunk fel, ami azt eredményezi, hogy 2011-ben 3 százalék alá csökkenhet az államháztartási hiány, a feltételezésünk szerint a választások után megalakuló kormány is követni fogja ezt a gazdaságpolitikát. Ennek alapján a hiány 2011-ben a bruttó hazai termék 2,8 százalékára, 2012-ben 2,5 százalékra, és 2013-ra 2,2 százalékra mérséklődhet, miközben, és ez nagyon fontos, az elsődleges egyenleg, tehát az adósságszolgálat nélküli egyensúly már pozitívba fordul. Sőt, 2012-2013-ra ez meghaladhatja a bruttó hazai termék 1 százalékát. Ha a makrogazdasági feltételeket vizsgáljuk, akkor 2009-ben igen jelentős, 6,7 százalékos visszaesés következik be a bruttó hazai termék termelésében, és még 2010-ben is jövedelemcsökkenéssel és 0,9 százalékos volumencsökkenéssel számolunk. Megjegyzem, hogy ebben a becslésünk erősen konzervatív, a gazdaságelemző intézetek nagy része ennél valamivel kedvezőbb prognózist állít fel, a tisztelt Költségvetési Tanács makrogazdasági prognózisa is valamivel kedvezőbb a mienknél. Ez azt jelenti, hogy a bruttó hazai termék két év alatt reálértékben 2,5 százalékkal mérséklődik, természetesen döntően a világgazdasági válság hatására. Ezzel összefüggésben, ami már régen nem fordult elő, a nominális GDP is csökken 500 milliárd forinttal.
Ha a GDP-termelés szempontjából meghatározó szektorokat nézzük, a külkereskedelemben pozitív azt egyenleg. Az export évi 15 százalékos idei visszaesése után 3 százalékos növekedéssel számolunk, és az importban is 1-2 százalékos változással. Úgy ítéljük meg, hogy ennek alapján a külkereskedelem már kedvezően járulhat hozzá a GDP termeléséhez, a beruházások pedig az idei jelentős csökkenés után pedig nagyjából szinten maradhatnak. Ugyanakkor a háztartások fogyasztásában az idei 6,6 százalékos csökkenés után jövőre is még 2,5 százalékos csökkenéssel számolunk. A növekedés gyorsulására 2011-től lehet majd számítani. Azt gondoljuk, hogy 2011-től állhat fenntartható növekedési pályára a gazdaság. Nyilván ennek az a feltétele, hogy szigorú költségvetési fegyelem maradjon fenn a továbbiakban is, 2010-ben is és 2011-ben is.
A kiadáscsökkentő lépések közül hármat említenék, ami az elmúlt időszak vitáiban is nagyon jelentős hangsúlyt kapott. Az egyik, hogy a közösségi közlekedésben 40 milliárdos csökkenéssel számolunk. Az önkormányzatok támogatását nettó 85 milliárd forinttal tervezzük, ami azt jelenti, hogy ebben a szektorban 4,7 százalékkal csökken a támogatás, míg a költségvetési fejezetek támogatásában 140 milliárdos csökkenéssel számolunk. Az egyéb tételeknél is fontos, hogy minden olyan fejezettől, amelyiktől megtakarítási várható, elvárjuk azt, hogy ezzel számoljanak. Amikor a költségvetést készítettük, számoltunk azzal, hogy ez nominálértékben összehasonlítást jelent, hiszen a csökkenésben szerepet játszik az is, ahogy említettem, ez az önkormányzati fejezetben 4,7 százalék, a központi fejezetben 6 százalék, de figyelembe vettük azt is, hogy csökkentek, illetve csökkennek január 1-től a járulékok, és vannak olyan egyszeri feladatok, amelyekkel jövőre nem számolunk. Átlagosan 10 százalékos kiadáscsökkentést várunk el minden tárcától, illetve van, ahol persze többletekkel is számolunk, mert a kötelezettségekből ez fakad. Így két tárcánál egyáltalán nem számolunk 10 százalékos költségvetési csökkentéssel, ez a Honvédelmi Minisztérium, illetve az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium.
Az önkormányzatoknál a megtakarítás jelentős része abból adódik, hogy az oktatási szférában jelentős a csökkentés, ugyanakkor többlettel is számolunk a szektorban, így az Út a munkához programra 13 milliárddal, a családi napközik és a gyermekfelügyeletek ellátására 2 milliárddal többet szánunk. Az összes nettó megtakarításból a leglényegesebb a hazai fejlesztési források egy évvel való elhalasztása. Arra számítunk, hogy az önkormányzatok egyre nagyobb hányadban uniós forrásból tudják a beruházásaikat megvalósítani. Ezen felül a szociális támogatásoknál 10 milliárdos, a közoktatásnál ugyancsak 10 milliárdos, míg a globális támogatásoknál, mint a megyei önkormányzatok személyi jövedelemadó-részesedése például, 15 milliárdos megtakarítással számolunk. Az egészségügyben nem számolunk csökkentéssel, a támogatások szinten maradnak, illetve feltehetően valamelyest növekednek. Fontosnak tartjuk a versenyképesség növekedését, ezen belül talán nagyon fontos, hogy az államháztartás oldaláról milyen segítséget kap a gazdasági szféra. Összességében a múlt évi, a 2008-as évi szintről a jövedelemcentralizáció 45 százalékról jövőre 44 százalékra csökken, és a következő időszakban ez folyamatosan közelíthet a 40 százalékhoz. Ezzel párhuzamosan az adócentralizáció az éppen most benyújtott zárszámadási törvényben 4,1 százalékkal csökken, jövőre, a 2010-es költségvetés szerint 39,5 százalékos lesz, tehát GDP-arányos 0,6 százalékponttal csökken, ami már jelentős. Azzal számolunk, hogy 2011-ben tovább csökkenhet 39 százalékra. Az adótörvényekben erre már megvannak a megfelelő paragrafusok.
A személyi jövedelemadó- és a járulékszabályok változásának hatására jövő januártól jelentősen csökkennek az élőmunkaköltségek. Az elemzői felmérések arra mutatnak, hogy a január 1-je utáni állapotban az adó- és járulékterheket, a béralakulást, az árfolyam-alakulást figyelembe véve, a visegrádi országok közül Magyarország lehet a legversenyképesebb. Az adórendszer változásával egyébként a foglalkoztatás, illetve az aktivitás növelésére akarunk hatni. Itt még végül szeretném jelezni azt is, hogy fontosnak tartjuk azt, hogy az adóék több mint 8 százalékponttal csökken, ami azt jelenti, hogy az állam és a jövedelemtulajdonosok közötti megoszlásban 8 százalékpontos csökkenés következik be, míg a marginális adóék, ami talán még jelentősebb, a jövedelemtöbbleten történő osztozkodást jelenti, 19 százalékponttal csökken. Vagyis az adóváltozások eredményeként egy átlagos kereső jövőre közel másfél havi nettó többletjövedelemre tehet szert az adóváltozások következtében.
Ami az uniós forrásokat illeti, 2010-ben arra számítunk, hogy közel 1000 milliárdnyi uniós forrás érkezik be, egészen pontosan 922,6 milliárd forint, amit a központi költségvetés közel 200 milliárddal növel meg, egészen pontosan 188, 1 milliárd forintos kiegészítést jelent. A költségvetésben nagyon fontos nyilván az európai uniós költségvetéshez való hozzájárulás, ez 2820 milliárd forint. Végül szeretnék szólni az adósságszolgálatról. A bruttó kamatkiadások eredményszemléletben 1122 milliárd forintot tesznek ki, ez a GDP 4,3 százalékát jelenti. Ez természetesen nem kis tétel, de figyelembe véve az eddigi helyzetet, szerencsére ennek a növekedésére a továbbiakban már csak szerény mértékben kell számolni, és ez még mindig jóval alatta van, mondjuk a '98-2000 közötti időszak adósságszolgálatának. A kamatkiadások 2002 óta nagyjából 4 százalék körüli szinten vannak. A GDP-arányos adósságunk a térségben magasnak számít, az Európai Unió vagy az eurózóna szintjén azonban nem. Egyébként mindenhol növekedésnek indult a válság hatására az adósságállomány, ami 2009-hez képest lényegében meg fog változni 2010-ben, éppen az elsődleges pozitív egyenleg miatt. Azt tételezzük föl, hogy a szigorú költségvetési politika folytatása mellett 2011-től csökkenhet az adósságállomány.
A költségvetést jelentős tartalékokkal terveztük, részben a világgazdasági válságból adódó bizonytalanság miatt. Ezért az általános tartalék mellett egy kamatkockázati tartalékkal is számolunk, éppen azért, hogy ha a kamatokban valamilyen változás következne be, akkor ez ne érje váratlanul az államháztartást, illetve stabilitási tartalékkal is számolunk, ez utóbbi 79 milliárd, az előbbi 50 milliárd forint.
A szokásoknak megfelelően az Állami Számvevőszék megkapta a költségvetési törvényjavaslatot, a tervezeteket, a számításokat, ezeket a szokásos módon egyeztettük. Azt tudom mondani, hogy viszonylag kevés, elsősorban módszertani probléma vagy vita maradt fenn, az alapkérdésekben egyetértettünk. Nagyon jó volt az együttműködés. Ezúton is szeretném megköszönni elnök úrnak és munkatársainak is. Most először véleményezte a Költségvetési Tanács is a költségvetést, ez nyilván a jövő évtől automatizmus lesz. Itt a Költségvetési Tanács vélemény például a makrogazdaságot, a paramétereket illetően pozitívabb, mint a miénk. Ami vita fennmaradt, abszolút módszertani kérdés, hogy az államháztartási törvény jövő január 1-jén hatályba lépő módosításait kell-e most alkalmazni. Mi a jelenleg hatályos államháztartási törvény szerint jártunk el, de alapvetően itt sem volt olyan vita, ami a módszertanon túlmutatónak minősíthető. Szeretném megköszönni ezt az együttműködést is. Elnök úr, önnek pedig köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Államtitkár úr többször is nyomatékosan az Állami Számvevőszék elnöke felé fordult, mintegy kérve a bólintását vagy fejcsóválását, de azt javaslom a bizottság tagjainak, hogy most hallgassuk meg, az Állami Számvevőszék véleményéhez milyen kiegészítést kíván elnök úr fűzni. Parancsoljon!
Dr. Kovács Árpád szóbeli kiegészítése
DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A véleményt megalapozó ellenőrzés célja annak megállapítása volt, hogy a törvényjavaslat kimunkálása során érvényesültek-e a vonatkozó törvényességi és egyéb jogszabályi előírások, illetve az előirányzatok kialakítására kiadott tervezési köriratban foglaltaknak. A tervezésnél alkalmazott módszerek, valamint az állami feladatrendszer szabályozók már érvényben lévő, illetve bevezetni tervezett módosításai kielégítően biztosítják-e a törvényjavaslat megalapozottságát, megalapozottan számszerűsítette-e az Európai Unióból származó forrásokat és a társfinanszírozási követelményeket, végül a helyi önkormányzatok szabályozott forrásainak megalapozottságát a tervezés keretében készült számítások biztosították-e. A véleményünk hasonlóan, mint a korábbiakban, a törvény felhatalmazásával összhangban, közvetlenül nem foglalt állást olyan kérdésekben, amelyek a társadalom, a gazdaság politikai elhatározásait, elgondolásait érintették. Ilyenek például a költségvetés gazdaságélénkítő vagy restrikciós jellege, illetve azok aránya. Így alapvetően arra irányult, hogy a kimunkált előirányzatok mennyire megalapozottak, teljesítésüket a tapasztalati adatok, az előző évek tényleges és a tervévet megelőző, várható teljesítése alátámasztják-e, valamint a javasolt jogszabály-módosítások elősegítik-e.
Az ellenőrzés a korábbi évektől eltérően kisebb terjedelmű, és csak annyiban foglalkozott a makroadatok értékelésével, amennyiben elkerülhetetlen volt a bevételi és kiadási főösszegek megalapozottságának véleményezéséhez. A helyszíni ellenőrzés 2009. augusztus 31-ével bezárólag kísérte nyomon a költségvetés tervezésének folyamatát, majd a szeptember 11-én rendelkezésünkre bocsátott törvényjavaslatot is áttekintettük. A véleményezést nehezítette, hogy a tervezőmunka helyszíni ellenőrzésének lezárását követően ismertük meg az Országgyűlésnek benyújtott 2010. évi költségvetési törvényjavaslatot. A 2010. évi költségvetést megalapozó egyes törvények módosítását tartalmazó törvényjavaslat a költségvetéssel párhuzamosan készült, valamint az egyeztetések során hatástanulmányok és modellszámítások nélkül, folyamatosan változó munkaanyagokból kellett igen rövid belül véleményt készíteni.
Kérem, engedjenek meg néhány fontosabb észrevételt. Úgy ítéljük meg, hogy a törvényjavaslat szerinti makropálya megvalósulását számos kockázati tényező befolyásolhatja. Nem hiszem, hogy újat mondok, de mégis meg kell jegyeznem, ezek közül a legnagyobb súlyú a világgazdasági válság. Megítélésünk szerint megbízhatóan nem prognosztizálható annak további alakulása és az azzal összefüggő bizonytalanság. A gazdasági teljesítményben további kockázati tényezőt jelentenek azok a hazai késleltető társadalmi-gazdasági és alkalmazkodási tényezők is, például a nagy ellátó rendszerek helyzete, amelyek méretéről érdemi információt, hatáselemzést az ellenőrzés során nem tudtunk fellelni. A gazdasági bizottság ülésén is felmerült e kérdés, és megjegyzem, teljes egyetértés volt abban, hogy a társadalmi-gazdasági szerkezet átalakításával kapcsolatos elképzelések nélkül a költségvetési tervezés féloldalas. A központi költségvetés közvetlen bevételeinek 99 százalékát jelentik a gazdálkodó szervezetek befizetései, a fogyasztáshoz kapcsolt adók, a lakosság befizetései. A 2010. évi adóbevételi előirányzatok tervezésének megalapozottságát, a költségvetési tervezőmunkát - noha elismerjük azt, hogy az adótörvények korán megjelentek, ezért is csodálkozunk azon, hogy így alakult -, annak előző évekhez viszonyított változását, a korábbi évekhez hasonlóan, teljeskörűen nem tudtuk megítélni, a véleményalkotáshoz szükséges egyes adatok és számítási anyagok hiánya nem tette lehetővé, hogy a tervezett adóbevételek teljesíthetőségét és néhány kivétellel annak kockázatát minősítsük. Hozzá kell tennem, ahogy erre lehetőségünk volt, nagyon hasonló véleményt képviseltünk, mint ami a Költségvetési Tanács által megfogalmazottakban szerepel.
Természetesen tudjuk, hogy pénzügyi-gazdaság válság szükségszerű következménye a tervezési feltételek romlása, a prognóziskészítés növekvő bizonytalansága, ami tükröződik az adóbevételek tervezésében. Amennyiben azonban a gazdasági folyamatok a törvényjavaslatban bemutatott makroszámítások szerint alakulnak, az adóbevételek megítélésünk szerint is a számítottnak megfelelően teljesülhetnek. Ez azt jelenti, hogy a magunk részéről a költségvetéssel kapcsolatban, eltérően az előző évektől, és ezt lehet akár kedvezőnek is értékelni, nem a kiadási oldalt tartjuk elsősorban kockázatosnak, hanem a bevételi oldalt. Azt látjuk, hogy a kiadások és a bevételek oldalának párhuzamos mozgását kell bekövetkeztetni akkor, ha azok a kritériumszámítások, amelyek az ország pénzügyi elkötelezettségéből, eladósodásából adódóan teljesítésre kényszerítenek bennünket, nem teljesülnek. Változatlan struktúrákat feltételezve, tehát abban az esetben, ha ez a számsor, aminek megvalósulását természetesen a magam részéről mint magyar állampolgár fontosnak tartok, nem teljesül, akkor a kiadásokban is mozogni kell ezekkel a tételekkel. Ez a lakosságot érintő szolgáltatásokkal van kapcsolatban.
A kiadási oldalon a főösszeg több mint 44 százalékát jelentik a közvetlen kiadások. Az ellenőrzési áttekintette ezeket a kiadási előirányzatokat, és azt tudjuk mondani, és ebben jelentős szerepe van a restrikciónak is, hogy 87 százalékát megalapozottnak, sőt, az államháztartás adott szerkezetében, struktúraátalakítás nélkül a feladatrendszer ellátása érdekében szükségesnek minősítjük. A költségvetési szervek előirányzatai és a fejezeti kezelésű előirányzatok tartalmi-számszaki levezetése megfelel az államháztartási törvényben foglalt előirányzatnak, a fejezetek irányító szervei a tervezési körirat előírásainak eleget tettek. A költségvetési szféra, illetve a fejezeti kezelésű előirányzatok költségvetési keretszámainak fejezeti szintű kialakítása során az előirányzatokat és a létszámot, az alapfeladatok ellátását meghatározóan a kialakított prioritások figyelembevételével tervezték. A tervezési folyamat alapján azonban összességében az a tendencia látszik, hogy a feladatok és a rendelkezésre álló források között feszültségek vannak, év közben a feladatok ellátása, a gazdálkodás során a fejezetek irányító szerveinek további takarékossági intézkedései nem valósíthatók meg, illetve fennáll annak kockázata, mint utaltam a párhuzamos mozgásra is, hogy egyes területeken feladatcsökkenések, feladatelmaradások következnek be. A tisztelt Országgyűlésnek ezeknek a korlátozásoknak és lehetőségeknek a tudatában célszerű meghozni a döntését.
Néhány tételt még említenék. A magam részéről, kollégáimmal egyetemben, az állami pénzalapok helyzetével kapcsolatban tennék megjegyzést. Az alapok tervezett kiadási főösszege 388 milliárd forint, amelyből 81 százalékot a Munkaerő-piaci Alapnál terveznek felhasználni. A gazdasági és pénzügyi válság munkaerőpiacra gyakorolt hatása 2008-ban még korlátozottan, 2009-ben a bevételek elmaradása miatt már érzékelhetően jelentkezik. Hangsúlyoznom kell, hogy a 2010-es kiadásokat a 2009-es tervezték, a legnagyobb kockázatot a romló gazdasági környezet foglalkoztatási hatása, a munkanélküliség ingadozása miatt a Munkaerő-piaci Alap tervezett költségvetésének teljesülése okozza. A többi alapnál ennek nagyságrendje kevésbé lényeges, az államháztartás helyzetére vonatkozóan. A társadalombiztosítási alapok 2010. január 1-től szintén a központi alrendszer részét képezik. Az alrendszer kiadásaiból mintegy 35 százalékban részesülnek. Az alapok tervezett kiadási főösszege 4342 milliárd forint, amelyből a nyugdíjalap 2934 milliárdot, az e-alap 1408 milliárdot jelent. Az alapok bevételi oldalán csökkenés várható, a nyugdíjalapnál 2,2 százalék, az Egészségbiztosítási Alapnál 3,9 százalék a munkaadókat terhelő tb-járulék mértékének több lépcsőben megvalósuló, 2009. július 1-től, illetve 2010. január 1-jétől hatályos változásai miatt. A nyugdíjalapnál a kiadásokat előreláthatólag rövid és hosszú távon is visszafoghatja a 13. havi nyugdíj megszüntetése, a nyugdíjindexálás módszerének megváltoztatása, a 2012-től folytatódó korhatáremelés, az Egészségbiztosítási Alapnál a kiadásokat a számítások szerint hosszú távon kismértékben visszatérően a pénzbeni juttatások csökkenése, például a táppénz mértékének 10 százalékos csökkenése és a gyed szabályainak szigorítása.
A helyi önkormányzati alrendszer 2010-es költségvetésével kapcsolatos tervezőmunka feltételeit természetszerűen a makrogazdasági folyamatok, az államháztartási egyensúly megőrzését és javítását szolgáló követelmények határozták meg. A kormány a járulékcsökkentésé hatására 54 milliárd forint, a 2010. évi költségvetés tervezése során 120 milliárd forint megtakarítás elérését tűzte ki célul. Az önkormányzatok költségvetésével kapcsolatban javasolt központi forrás csökkentése a beterjesztett törvényjavaslatban 128,7 milliárd forint, amely az egyes ágazatokat, támogatásokat differenciáltan érint. A visszafogás negyedrésze a jogszabályokban megfogalmazott kötelező közoktatási, szociális ellátási önkormányzati feladatok szűkítéséből adódó kiadás, így mondhatjuk, támogatásmegtakarítás, 40 százalék a fejlesztési támogatások átrendezése az európai uniós források irányába, harmada forráskivonás, az üdülőhelyi, az ápolási és sportfeladatok, valamint az intézményi társulások, iskolaétkeztetés, továbbá a megyei önkormányzatok támogatása. Néhány területen, ezt szeretném hangsúlyozni, Út a munkához programra, gyermekellátásokra, 21 milliárd forint támogatásnövekedést tartalmaz a javaslat.
A központi költségvetési források hitel- és értékpapír-műveletek nélküli bevételeken belül csökken az arány az előző évhez képest. A takarékossági követelmények érvényesítése keretében a kötelező feladatok finanszírozásában a saját források bevonása tovább emelkedik. Az önkormányzatok saját bevételeinek 2010. évi irányszámában az iparűzési adó növekedésének tervezése megítélésünk szerint igen komoly kockázatot rejt magában. Az adóalanyok ellen kezdeményezett csőd- és felszámolási eljárások az érintett önkormányzatok pénzügyi egyensúlyát is veszélyeztetik. A helyi önkormányzatok pénzügyi helyzete önkormányzat-típusonként és egy-egy önkormányzatot tekintve is eltérő. A támogatások csökkentése az elmúlt években nem mindig járt, és 2010-ben sem jár teljes egészében a feladatok változását eredményező és kiadáscsökkentő intézkedésekkel. Így a helyi önkormányzatok feladatai és forrásai közötti összhang folyamatosan romlik. Az önkormányzati feladat- és hatáskör, a finanszírozási rendszer átfogó felülvizsgálatának, a hitelfelvételi korlát indokolt újraszabályozásának hiányában a különböző önkormányzati szintek költségvetési kockázatai bizonytalanságot jelentenek. Az elmúlt évek gyorsuló eladósodása és ezzel párhuzamosan az önkormányzatok számláin lévő pénzkészletállomány 2010. évi felhasználása a hiánycsökkentési makrocélok teljesítését tekintve is kockázatot jelent.
Mindemellett, ha ezeket a forrásokat az önkormányzatok nem jövedelemteremtő vagy költségcsökkentő beruházások finanszírozására fordítják, már középtávon is igen nagy a veszélye annak, hogy a megnövekedett fenntartási költségek okoznak majd nehézséget. Az elkövetkezendő években, különösen a megyei önkormányzatok gazdálkodásában a saját bevételek alacsony szintje miatt az eladósodás miatti ugrásszerű kockázatnövekedés várható. Köszönöm szépen. Ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Köszönjük elnök úrnak a kiegészítést, és köszönjük az Állami Számvevőszéknek a további beterjesztett anyagokat is. Megkérném Kopits György elnök urat, a Költségvetési Tanács időközben megkapott anyagához fűzzön szóbeli kiegészítést. Parancsoljon!
Dr. Kopits György szóbeli kiegészítése
DR. KOPITS GYÖRGY, a Költségvetési Tanács elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Elsősorban engedélyt kérek, elnök úr, hogy egy kicsit többet mondjak el, mint államtitkár úr és az Állami Számvevőszék elnöke, mert ahogy a legelején is említette, történelmi pillanatot élünk meg. Bemutatkozásként szeretnék megosztani önökkel néhány gondolatot.
Megalapozott költségvetési javaslatot készíteni a 2010-es évre a más években szokásosnál is jóval nehezebb feladatot jelent, nemcsak Magyarországon, hanem a világ más országaiban is. Sok fejlett és kevésbé fejlett ország arra törekszik, hogy biztosítsa az államadósság fenntarthatóságát, és eközben élénkítse gazdaságát. Tehát e két kritériumról van szó. De tekintettel magas államadósságunkra, hazánk számára prioritás a fenntarthatóság, mind a nemzetközi és hazai gazdasági visszaesés természete, mind az arra adott nemzetközi és hazai gazdaságpolitikai válaszok arra vezetnek, hogy a költségvetési tervezési és előrejelzési módszerek korábbi formájukban sok területen nem alkalmazhatók. Ezt nemzetközileg is elismert tény, tudnék néhány olvasmányt is javasolni. Például két évvel ezelőtt az Economistnak volt egy terjedelmes cikke, ahol az Egyesült Államokról írt elsősorban, de sok más országról is, beleértve Nagy-Britanniát, és Magyarországot megemlítette, jelezve, hogy úgy tűnik, észrevette Magyarország ennek a változásnak a szükségességét. Napjainkban sokkal nagyobb hangsúlyt kap az átláthatóság és a kockázatkezelés.
Jelenleg a makrogazdasági kihívásokra a legtöbb európai országban olyan gazdaságpolitikai válaszok születnek, amelyek központi célja megváltoztatni a gazdaság szereplőinek, elsősorban a háztartásoknak a viselkedését. Ilyen intézkedés például a hazai adó- és jóléti rendszer egyes elemei között a jelentős súlypontáthelyezés is. Manapság a költségvetési tervezés során a viselkedési hatásokra vonatkozóan általában csak elnagyolt feltételezések születnek. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a szóban forgó intézkedések makrogazdasági és költségvetési hatásának előrejelzésekor kiemelt jelentőséget kell ennek tulajdonítani. A magatartási hatások pontosságának érzékeltetésére konkrét példaként említhetjük a béren kívüli juttatások megadóztatását, akár 70-80 milliárd forintos különbségek is adódhatnak az előre jelzett szintnél attól függően, hogy mit feltételezünk a vállalatok reakciójáról a közteher kivetésére. Idekapcsolható a regisztrációs adó ügye is, ahol a bevételek prognosztizálása azon alapul, hogy mit gondolunk az újautópiac helyreállásának üteméről, továbbá a kockázatokról.
Az elmúlt év óta az egész fejlett világban és Magyarországon is megnövekedtek a pénzügyi és az ehhez kötődő makrogazdasági kockázatok. Ki gondolta volna két-három évvel ezelőtt, hogy a stabilitás példaképének tartott Németországban egyszer csak féléves távon 5 százalékponttal kell lefelé korrigálni a GDP-előrejelzést. A válság, most úgy tűnik, nem mélyül tovább, de a kockázatok nem csökkentek. A következő év során is számíthatunk arra, hogy olyan mértékű és sebességű változások következhetnek be külgazdasági környezetünkben, amely rövid távú kiigazítások szükségességét vethetik fel. A kockázatokat fel kell mérni, a tervekben láttatni kell, és esetleges bekövetkezésükkor a fenntarthatósággal összhangban kell cselekedni. Ebből a szempontból a háttéradatok és feltételezések nyilvánosságra hozatalának általunk megfogalmazott kívánalma nem öncélú tudományoskodás, hanem a hitelesség elemi feltétele. Az állampolgároknak, a vállalatvezetőknek és a befektetőknek egyaránt világosan tudniuk kell, hogy a jövő év során meghozandó esetleges gazdaságpolitikai döntések a rövid távú áldozatok csökkentése mellett a hosszú távon fenntartható pályára való visszatalálást, nem pedig az arról való letérést jelentik-e.
Ami az átláthatóságot illeti, a költségvetési terv pártatlan számszaki értékelésekor döntő kérdés a feltételezések és módszerek egyértelmű leírása még akkor is, ha tudjuk, hogy a módszerek távolról sem tévedhetetlenek. A Költségvetési Tanács ennek megfelelően terjedelmes módszertani függeléket csatolt jelentéséhez, amelynek alapján bárki hozzáértő mérlegelheti, ez persze a honlapunkon is megjelenik, hogy az anyag végkövetkeztetései, beleértve a makrogazdasági folyamatot és az egyes költségvetési tételekre adott előrejelzéseket, mennyire nyugszanak realisztikus feltételezéseken és szakmai szempontból korrekt módszereken. Ugyanez az átláthatóság bármely előterjesztőtől, különösen a kormánytól elvárható. Sajnos, a benyújtott törvényjavaslat a megalapozó háttérrel, az előző évek gyakorlatát folytatva, továbbra is adós marad ezzel. Számos makrogazdasági változó és költségvetési tétel esetében nem tudjuk például, hogy a kormány szerint mi az idei várható érték, ami pedig nyilvánvalóan fontos bázisinformáció lenne a jövő évi tervek megítéléséhez. A fent említett adóintézkedés kapcsán hasznos lett volna, ha a költségvetési javaslat részletes indoklására explicit módon kifejti a kormányzati terv számai mögötti magatartási feltételezéseket.
Néhány szót a fenntarthatóságról. A magyar költségvetési politika félmúltja, néhány más országtól eltérően, nem alapoz meg olyan hitelességet, amelynek révén a gazdasági szereplők előre elhihetnék, hogy a rövid távú gazdaságpolitikai döntések feltétlenül összhangban vannak a hosszú távú fenntarthatóság követelményeivel. Ugyanakkor a legjobb intézkedések hatásosságát rendkívül rontja a hitelesség hiánya. Csak az adatok, feltételezések és számítási módszerek nyilvánosságra hozatalával lehet érdemben javítani a kialakult helyzeten. A költségvetési politika sokkal több annál, mint amit pusztán a következő év egyenlegcélja megragadni képes. Az íratlan és írott viselkedési szabályok ugyanúgy hozzátartoznak. Probléma persze akkor van, ha a gazdaság szereplői az emelkedő deficit láttán nem a gazdaság ingadozására gondolnak, hanem arra, hogy a kormányzat bizonyára megint hibázott, és veszélybe került a fenntarthatóság. Az a gazdaságpolitika hiteles, amelyről a gazdaság szereplői elhiszik, hogy fenntartható és a jövőben is fenntartható marad. Ez a nagy kihívás. Magyarország ettől még elég messze van.
Ha szabad, röviden rátérnék a Költségvetési Tanács szerepére. A Tanács feladata, hogy független elemzést készítsen a kormány által benyújtott költségvetési törvényjavaslatról. A központi kormányzat költségvetési tételei az államháztartási törvény meghatározásának megfelelően három kategóriába sorolhatók: külső tételek, belső tételek és kamattételek. A jelentés azon költségvetési tételekre vonatkozóan mutat be számítási eredményeket, amelyek az államháztartási törvény egyértelmű felsorolásának hiányában, de szellemének megfelelően, saját megítélésünk szerint külső tételnek tekinthető. Ezek közül a legfontosabbak a különféle adó- és járulékbevételek, valamint a nyugdíjak és egyéb jóléti jogosultságú kiadások. A külső tételek tárgyévi értékét, ahogyan azt a törvény is kimondja, a szaktörvények és a makrogazdasági, demográfiai folyamatok határozzák meg, ezért az elemzésnek ki kell terjednie a legfontosabb makrogazdasági mutatók alakulására is. Első lépésként készítettünk egy olyan technikai kivetítést, amely a 2009. szeptember közepéig nyilvánosságra került tényinformációk alapján mutatja be a további gazdaságpolitikai döntések hiányában várható makrogazdasági pályát. Második lépésként készült egy makrogazdasági előrejelzés, amely figyelembe veszi az itt tárgyalt költségvetési törvényjavaslat elfogadásának várható makrogazdasági hatásait is. A külső tételek várható alakulására vonatkozó becsléseink ezen az előrejelzésen alapulnak.
A Költségvetési Tanács törvényi mandátumának megfelelően nem ad előrejelzést a belső tételek várható alakulásáról, hiszen ezek éppen a következő hetekben lefolytatandó költségvetési vitában fognak meghatározódni. Másképp fogalmazva: jelentésünkben azért van a hangsúly a külső tételeken, mert ezek a költségvetési végrehajtás során, különösen rövid távon nem kontrollálhatók, de amelyekhez bizonyos fokig a belső tételeket kell igazítani, akár menet közben is, ha szükséges. A Költségvetési Tanács saját előrejelzését a kormány költségvetési törvényjavaslatával összehasonlító formában tette közzé azért, hogy megkönnyítse az általa problematikusnak ítélt tételek azonosítását. Bízunk abban, hogy a tisztelt bizottság hasznosítani tudja az összehasonlítás felkínált lehetőségét. A költségvetési felelősség törvényi betűjén túlmenően terveink között szerepel a következő hetekben, hogy a költségvetési vitához a beérkező módosító javaslatokhoz is hozzászóljunk, a kötelező ellentételezési elv alkalmazása révén, majd a főszámok elfogadása előtt kitekintést adjunk a 2011-2012. évek várható folyamatairól, beleértve például az államadósság fejlődését.
Ha megengedik, magára a 2010. évi költségvetési törvényjavaslatra. Hölgyeim és Uraim! Összességében azt a megállapítást tehetjük, hogy bár a jövő évre előirányzott, maastrichti módszertan szerint számított deficitmutató valóra válhat, a megalapozás hiányosságai és a kockázatok elégtelen kezelése folytán az előirányzatokat rendkívül jelentős bizonytalanságok övezik. Elsősorban, ami a makrogazdasági környezetet illeti, a Tanács a rendelkezésére álló információk alapján úgy látja, hogy a reálgazdaság rövid távú kilátásai valamelyest kedvezőbben a kormány által feltételezettnél, a középtávú kilátásokat illetően azonban kevésbé derűlátóak. Előreláthatóan 2010-ben az adóbevételek alakulását meghatározó árindex és a nominális adóalapok is magasabbak lehetnek a kormány által előre jelzettnél. Ilyen értelemben a költségvetési javaslatot óvatosnak lehet tekinteni. A kilátásokat, főleg 2010 után azonban beárnyékolja, hogy a hazai kilábalási folyamat nemzetközi környezete rendkívül bizonytalan. A fejlett országok fellendülése törékenynek ígérkezik. Sok a kérdőjel a külvilágban, például, hogy ez a recesszió V alakú, W alakú vagy akár L alakú is lehet, főleg akkor, amikor a nagy likviditást és a különböző költségvetési stimulus programokat visszavonják a különböző jegybankok és kormányok világszerte. A fejlett térségben jelentősen megemelkedett átlagos államadósságszint ugyanis vagy költségvetési, vagy monetáris politikai szigorításhoz vezethet, ami a világgazdasági növekedést csökkentheti, és exportpiacainkat beszűkítheti. E kockázatok realizálódása a hazai költségvetés mozgásterét is jelentős mértékben behatárolja és szűkíti az elkövetkezendő években.
Néhány szót az egyenlegről. Becslésünk szerint a külső tételek egyenlege és ezzel együtt a teljes egyenleg csak kismértékben, mintegy 10 milliárd forinttal rosszabb, mint a törvényjavaslatból következő érték, ez azonban két jelentős, de ellentétes előjelű hatás eredőjéből adódik. Ha a kormány a saját kedvezőtlenebb makropályáját, de a mi számítási módszertanunkat használta volna, akkor a költségvetési egyenleg előrejelzése mintegy 130 milliárd forinttal rosszabb lett volna. Ezt a negatív hatást azonban a mi becslésünkben 120 milliárd forint erejéig ellentételezi a saját kedvezőbb és frissebb makropályánk hatása. Különleges figyelmet érdemel az, hogy térben és időben lettek kitolva a kockázatok. A tervezett költségvetési egyenleget többféle oldalról övezik komoly kockázatok az államháztartás szintjén. Ezek egy része a fentebb már említett makrogazdasági környezetből ered. Ezektől a költségvetési politika független, de a központi költségvetési tartalékkal ellensúlyozhatók. A tervezett költségvetési egyenleget övező kockázatok jelentős részét viszont a javasolt költségvetési politika képletesen szólva kitolta térben és időben. Ezek ellen a központi tartalékok már csak részben nyújtanak védelmet. A belső tételek közül kiemelendő a többségi állami tulajdonú vállalatok meg nem térített nettó vesztesége, ami elérheti akár a 75 milliárd forintot.
A központi kormányzaton kívülre tekintve az önkormányzati szektor tényleges, a korábban felhalmozott bankbetéteket leapasztó túlköltekezésének veszélye érdemel figyelmet, amely a tervezettet akár 100 milliárd forint nagyságrenddel is meghaladó államháztartási hiányt okozhat. Időben előretekintve pedig a személyi jövedelemadó sávhatárának 2011-től hatályos, nagyjából 170 milliárd forint értékben továbbra is fedezetlen, középtávon túlzottan optimista makropályával elfedett megemelésének kockázatát kell mindenképpen kiemelni. Említést érdemelnek végül a formai és átláthatósági kérdések. Mégpedig az, hogy a költségvetési felelősségről szóló törvény értelmében a 2010. évi költségvetési törvény előkészítésénél és elfogadásánál az államháztartási törvény idevonatkozó, de csak 2010. január 1-jétől hatályos előírásait már alkalmazni kellett volna. Ebben az értelemben eltérünk államtitkár úr megjegyzésétől. A Költségvetési Tanács véleménye szerint a 10554. számon benyújtott költségvetési törvényjavaslat ennek az előírásnak számos ponton nem tesz eleget, ezért a Költségvetési Tanács javasolja, hogy az Országgyűlés módosító javaslatok elfogadásával a szükséges változtatásokat hajtsa végre.
Befejezésül hadd fejezzem ki köszönetemet valamennyi képviselőnek, aki a Házszabálytól való eltérés megszavazásával lehetővé tette, hogy a Költségvetési Tanács a róla szóló törvény szellemének megfelelően ne csak a nyilvánosság előtt, hanem itt, a legilletékesebb fórum, az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága, majd pedig a Ház teljes plénuma előtt is kifejthesse nézeteit a kormány 2010-es költségvetési törvényjavaslatáról. Ezen túl, és nem utolsósorban nyilvánosan köszönetet szeretnék mondani a Költségvetési Tanács titkárságának az önfeláldozó, elsőrendű szakmai munkáért, ami lehetővé tette, hogy el tudjuk végezni jelen feladatunkat. Amikor a közszolgálat annyi kritikát kap hazánkban, és nagy részben jogosan, ez a húszegynéhány fiatalból álló szakmai csapat a nagyon rövid rendelkezésére álló idő alatt, körülbelül két hét alatt készített megalapozott számszerű elemzést egy különösen komplex témakörben. Jelentésünk szolgáljon bizonyítékul kiváló munkájukra. Bízom abban, hogy a jelentésünkben foglalt szakmai megállapítások és ajánlások a lehető legnagyobb mértékben fognak hasznosulni a törvény végleges formájának kialakítása során. Köszönöm a bizottság megtisztelő figyelmét és türelmét.
Kérdések, észrevételek, vélemények
ELNÖK: Köszönöm szépen én is elnök úrnak a kiegészítést. A bizottság szokásos munkamódszere szerint a bizottság tagjait illeti a szó észrevételek, kérdések, vélemények, álláspontok kifejtésére. Kérdezem a kollégákat, hogy ki kíván az elhangzottakkal kapcsolatban szólni. (Nincs jelentkező.) Kékesi Tibor? (Jelzi, hogy nem.) Nem. Akkor a szavazás következik. (Derültség.) Azért még biztatom a kollégákat, mivel olyan munícióval rendelkeznek most már pro és kontra az álláspontjukhoz...
Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): A 2010. évi költségvetés egy rendkívüli legyengült helyzetű intézményrendszert talált, és ezen intézményrendszeren belül különösen az egészségügyi és önkormányzati intézmények működése kapcsán nagyon komoly aggályok fogalmazhatók meg. Az egészségügyi rendszer kapcsán történt egy év végi tűzoltás, és látni lehet, hogy egy igen eladósodott, és teljesítményében már eddig is kapacitását nem kihasználó, a teljesítményét visszafogó rendszerre rakódik rá a 2010-es év. Az önkormányzatok 2005 óta nominálisan is kevesebb átengedett pénzeszközzel rendelkeznek, ami, nem számolva az inflációt, önmagában is komoly probléma. Az önkormányzatok hitelfelvétele, kötvénykibocsátásai már eddig is jelentős kockázatot jelentettek az államháztartási hiánycél teljesülése vonatkozásában. Az egyik kérdésem erre vonatkozna, hogy ez a jövő évi folyamatokat milyen módon veszélyezteti. Az egészségügyi szektorban is elég komoly feszültségek halmozódtak fel, nemcsak a szolgáltatások visszafogásában, hanem a különböző beszállítók ki nem fizetése kapcsán. A tartozásállomány folyamatos növekedését figyelhetjük meg, amiben szintén nagyon komoly veszélyeket látok. (Varga Mihály kimegy az ülésteremből.)
Vannak arra nézve is aggodalmaink, hogy a költségvetés hiánycélja az ez év második felében, illetve az év végén végbemenő történéseket mennyire tükrözi. Látni lehet, hogy olyan hiánymérték halmozódott fel augusztus végéig, ami valószínűtlenné teszi, hogy a hiánycél ez évben tartható marad. Ha pedig nem tartható, akkor más a bázis, illetve ha olyan korrekciós tényezők következnek be, amelyek az évek közötti átjárás lehetőségét kihasználva a jövő évben jelentenek majd determinációt, illetve konkrét hiányrontó tényezőt, akkor ezzel kapcsolatosan várnék elsősorban a Pénzügyminisztérium részéről megnyugtató választ, hogy az ez évi hiánycélok teljesülése milyen extra lépéseket igényel, és ezek hogyan érintik majd a 2010. évi folyamatokat. Egyelőre a kérdéseim erre terjednének ki, a véleményemet majd később fejteném ki.
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm. További kérdések, hozzászólások? Horn Gábor képviselő úr!
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Úgy tűnik, hogy a jelen lévő nagy tekintélyű emberek a bizottságot visszafogottságra intik, ami persze nagyon helyénvaló. Ezzel együtt én is hadd tegyek fel néhány kérdést, és néhány észrevételt is tennék, tehát nem választanám külön a két dolgot, hogy ne kelljen többször hozzászólnom, ezzel elvéve az időt másoktól.
Az egyik, amit Mádi képviselőtársam is jelzett már, 2009-re vonatkozóan én is nagyobb kockázatokat észlelek, mint 2010-re vonatkozóan, viszont ha már a 2009-es év, ez nyilván kihat 2010-re is. Itt legalább három olyan kérdés van, ami ezeket a kockázatokat jelentheti. Az egyik a társadalombiztosítási kassza, a másik az adóbevételek kérdése, a 2008-ban tervezettekhez képest ezek alakulása, a harmadik pedig az egészségügyi kiadások kérdése. Őszintén szólva, nem nagyon értem ennek kapcsán a miniszter úr tegnapi megállapodását. Ha itt lenne, akkor biztosan meg lehetne tőle kérdezni, hogy az idén mekkora terhet jelent ez, és jövőre mekkorát. Mert államtitkár úr azt jelezte, hogy nominálisan szinten marad az egészségügyi kiadás, közben azt hallottam éjszaka vagy olvastam valamelyik internetes portálon, hogy 35 milliárddal megnő a kiadás. Ezt sem tudom, hogy mire elég. Tehát nem látom ezeket az elemeket. Egyrészt valódi kockázatokat érzékelek még 2009-re vonatkozóan, erről mi a véleménye államtitkár úrnak, illetve az itt lévő, nagy tekintélyű szervezetek képviselőinek? (Varga Mihály visszatér az ülésterembe.)
2010-re vonatkozóan kockázatként három elemet szoktunk felsorolni, ezek közül talán a terjedelmét és valóságtartalmát tekintve a legnagyobb kockázat a közösségi közlekedés ügye. Nem látok valódi esélyt arra, hogy 2010-re a MÁV költségvetését, nevezzük nevén a gyereket, 40 milliárddal csökkenteni lehetne, ismerve a partnereket, végigfutva az elmúlt hét évben jó néhány kísérletet arra vonatkozóan, hogy Magyarországon a közösségi közlekedés alapvetően új alapokra helyeződjön. Semmiféle reményt nem látok az elkövetkező néhány hónapban arra, hogy ez megváltozzon. Ennek megfelelően arra számítok, hogy nem kevesebb, hanem nagyobb lesz jövőre a MÁV valódi költségvetési támogatási mértéke. Tehát nem megtakarítást látok ezen a ponton, hanem többletkiadásokat. Ilyen értelemben nagyon optimistának érzékelem az erre vonatkozó utalások.
Az önkormányzatok ügyében alapvetően azt látom problémának, hogy a költségvetés benyújtásával olyan helyzet teremtődött, hogy odadobták a gyeplőt, oldjátok meg gyerekek, csináljatok, amit akartok, ennyivel kevesebb lesz. Szerintem van ennyi tartalék a magyar önkormányzati rendszerben, félreértés ne essék, az a nettó 85 milliárd benne van ebben a rendszerben, de megint elég régóta ismerve a szereplőket, szinte kizártnak tartom, hogy bármiféle megállapodás itt létrejöjjön. Amiket viszont eddig tervként a kormány részéről láttam, azok komolyan veszélyeztethetik bizonyos területek működését. Például, és ez megint egy konkrét kérdés, nem nagyon értem azt, illetve sajnos értem, hogy miközben az alapoktatásból, a közoktatásból, különösen annak alsó feléből jelentős forrásokat vonunk ki, méghozzá leginkább az olyan területekről, amelyek pedagógiai, oktatáspolitikai szempontból kiemelkedő jelentőségűek, addig a felsőoktatás költségvetési támogatása bővül 2010-ben, körülbelül 15 milliárddal. Nem értem, hogy ha Magyarországon ma valahol probléma van pénzügyi szempontból az oktatási területen, az biztos, hogy nem a teteje. A tetején más bajok vannak. Ahol igazi problémák vannak, az az oktatási rendszer legalsó szintje, az alapfokú képzés, ahol a nagy lemaradások, a társadalom szétszakadása történik, innen kiveszünk forrásokat, miközben nem merünk az egyébként jóval erősebb érdekképviselettel rendelkező felsőoktatási lobbihoz hozzányúlni arra hivatkozva, hogy ott van egy megállapodás. Ilyen alapon persze a közoktatás szereplőivel is vannak megállapodások, például az, hogy tisztességes színvonalú iskolákat tartunk fenn, tisztességes programokkal. Ezt nem értem.
Nagyon nagy problémának látom harmadik elemként az egészségügyi rendszer kockázatát, finanszírozását. Nem is alapvetőn pénzügyi okok miatt, mert lehet, hogy az a 35 milliárd, amiről most szó van, elegendő arra, hogy most úgy menjenek haza a kórházigazgatók, jelzem, a magyar egészségügyben nemcsak kórházigazgatók vannak, csak ők a leghangosabbak, hogy megkapták, amit szerettek volna. De a magyar egészségügyi rendszerben lényegében minden reformfolyamat visszafordult. Legutóbb azt hallottuk éppen egy egyeztetések, hogy visszatér az egészségügyi rendszer valamiféle bázisfinanszírozásra, aminél költségesebb és elfogadhatatlanabb nincs a földön. Ezt már 1992-ben is tudták. Itt nem érzékelek semmiféle előrelépést a kormányzati szereplők részéről. Ez bizonyos értelemben erősíti azt az álláspontot, amit Kopits Györgytől hallottunk, hogy 2011 és 2012 a nagy kérdés ennek a költségvetésnek az áttekintése kapcsán.
Itt be is fejezhetném azzal, hogy a magam részéről ennek a költségvetésnek mindenképpen pozitív elemének tartom azt, hogy először az elmúlt 20 éves magyar parlamenti demokrácia, a rendszerváltás történetében nem választási költségvetés van előttünk. Az kétségtelen tény, ez a költségvetés nem arról szól, hogyan lehet megvásárolni különböző társadalmi csoportokat. Ez önmagában óriási erény, ismerve a magyar politikai szereplőket, magunkat is beleértve, ugyanakkor nem érzékelem, nem látom a bátorságot a rövid időt is figyelembe véve bizonyos lépések megtételére. Köszönöm szépen.
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. Folytatva a sort én kérnék szót. Néhány gondolatot fűznék ahhoz, ami eddig elhangzott. Itt nyilván nem kell lefolytatnunk a parlamenti plenáris ülés vitáját, arról kell csak döntenie a bizottságnak, hogy általános vitára alkalmas-e az előterjesztés vagy sem. Ebből a szempontból kétféle kritériumot lehet megvizsgálni. Az egyik, hogy a Házszabály, a jogszabályok, a törvényesség követelményének megfelel-e a törvényjavaslat, alkalmas-e. Valószínűleg alkalmas, mivel súlyos, kirívó törvénytelenséget nem találtunk benne.
Azonban a másik, ennél fontosabb kérdés, hogy általános vitára alkalmas-e egy olyan anyag, amely egyrészt nem tűz ki semmiféle prioritást a maga számára, másrészt nem jelöl meg semmilyen olyan komoly célt, amivel szerintem azonosulni lehetne. Kopits elnök úr arról beszélt, hogy fontos prioritás a fenntarthatóság. De tegyük fel a kérdést, hogy minek a fenntarthatósága. Mi az, amit szeretnénk fenntartani? Szeretnénk-e a magyar gazdaságot a mai szervezeti struktúrájával fenntartani 2010-re, 2011-re. Azt gondolom, hogy nem. A magyar gazdaság, úgy tűnik, olyan pályára került, ahol a fenntarthatóság egyfajta konzerválódást jelent, és nem hiszem, hogy egy olyan szerkezetű gazdaságot kell konzerválni, ahol egymillióval kevesebb munkahely van, mint a hasonló nagyságú Csehországban. Azt hiszem, ez a költségvetés abból a szempontból alkalmatlan a vitára, hogy nem jelöl meg olyan gazdaságpolitikai célt, amely az ország számára részben az önálló lábra állást, részben pedig egy valós, stabil, fenntartható növekedési pályát jelentene.
Nézzük meg, hogy az elmúlt évek hová vezettek, hová juttatták ezt az országot, mi is volt annak a gazdaságpolitikának az alapja, amelyet az elmúlt években követtek: minél kisebb költségvetési hiány, minél kisebb államháztartási hiány. Érdekes módon a magyar gazdaság olyan helyzetbe került, hogy az alacsonyabb hiány alacsonyabb beruházási szintet is jelentett az ország számára és alacsonyabb növekedést. Ha valaki ma felrajzolja az elmúlt 10-15 év növekedési grafikonját, és melléteszi az államháztartási hiány alakulását, akkor láthatja, hogy egy olyan csapdába kerültünk, ahol a költségvetési hiány és az államháztartási hiány leszorítása automatikusan a magyar gazdaság visszaesésével járt. Ha valaki elolvassa, mondjuk Antal László "A fenntartható-e a fenntartható fejlődés?" című könyvét, erre a felismerésre jut, a szerző korábbi ellentétes álláspontjával szemben rájött végül, hogy bizony a magyar gazdaság ebből a szempontból nem nélkülözheti az állami beruházásokat.
Ez az egyik probléma ezzel a költségvetéssel, hogy nem jelöl ki olyan prioritást, amit el lehet fogadni, amivel azonosulni lehet. Önmagában az, hogy néhány milliárddal több lesz a rendvédelemre, akár helyes is lehet, de bocsánat, itt nagyságrendi gondok vannak. Hogy az egészségügytől nem vonnak el jövőre? Ha ez az egyik prioritása egy költségvetésnek, akkor már régen rossz. Az egészségügyi miniszter ünnepli magát, hogy lám, a nyertes tárcák közé tartozik, mert tőle legalább nem vonnak el pénzt. Nem hiszem, hogy ezen a szinten lehet egy költségvetés alkalmasságáról beszélni.
A másik, egyben záró része annak, amit mondani szeretnék, hogy azért ez a költségvetés nem olyan, amilyennek Horn Gábor szeretné látni. Én is szeretném olyannak látni, de ez nem olyan. Ha megnézzük, itt az eresztékek elég lazák, és nemcsak a tartalékok szintjére gondolok. Hát, 325 milliárd forint van öt- vagy hatféle jogcímen tartalékban. Ez felveti annak a kérdését, hogy jövő év elején itt milyen jellegű osztogatás lesz, a parlamenti hatáskört nélkülözve, hiszen ezekről a tételekről nem a parlament fog dönteni, hanem a kormány. Nyilván, amikor ez a költségvetés elkészült, ezt az MSZP-frakció vagy illetékes területe is megtárgyalta, gazdasági kabinetje, és úgy döntöttek, hogy a tartalékok szintjét magasabbra kell emelni.
És több apró tétel is van még. Vannak ebben olyan elemek, amelyek teljesülése vagy nem teljesülése igen erős kockázattal jár. Éppen a mai bizottsági ülésen tárgyaltunk arról a cafeteria-kedvezményről, ami jövőre lép életbe, és amely kötelezővé teszi a munkaadóknak, hogy ilyen kedvezményeket a munkavállalók számára biztosítsanak. Végigszámolta ezt valaki? Végigszámolta azt valaki, hogy ez mibe fog kerülni a gazdaságnak? Vagy mondok egy másik példát: salátatörvényben a társasági adó módosítása, amely lényegében 2010 második felében eltünteti a társasági adó alapját. Végigszámolta ezt valaki? Végigszámolta azt, hogy mennyi pénzt, hány milliárdot fognak majd eltüntetni a cégek a társasági adó alapjából? Ilyen jellegű eresztéklazulásra gondolok. Arról már nem is beszélek, hogy itt a bázisinformációkkal is problémák vannak. Szívesen látnám azt az anyagot, amelyben a PM megtervezte ezt a 2010-es költségvetést. Nem tudom, mi volt ennek a bázisa. Emlékezzünk csak rá, ez az év úgy indult, hogy 2,6 százalékos hiány van kőbe vésve, mondta a mostani miniszterelnök, ehhez képest 2,9, majd 3,9 százalék lett a hiány ez évi tervezett mértéke. Legutóbb az MNB prognózisában már azt láttam, hogy 4,1-4,2 körül várja az év végi államháztartási hiányt. Azért nem mindegy, hogy egy ilyen 2009-es bázis mire van tervezve.
Úgyhogy ebből a szempontból úgy gondolom, felelősen nem lehet támogatni ezt a költségvetést. A kormány jobban tenné talán, ha visszavonná, egy kicsit átdolgozná, és egy új költségvetéssel állna elő. Összefoglalóan tehát a Fidesz frakciója nem fogja támogatni ezt az előterjesztést.
Szabó Lajos, azután Balla György.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök. Nem meglepő, hogy így szórnak a vélemények, hiszen mindenkit sok kérdés foglalkoztat, és a helyzetéből, ismereteiből, elképzeléseiből adódóan más-más válaszokat adnak a kérdésekre. Az egyik nagyon fontos kérdés, amivel ma nagyon sokan foglalkoztak, természetesen azon kívül, hogy most közelebb vagyunk a válság végéhez vagy egy elhúzódó válság, az L alján vagyunk, az, hogy milyen világ lesz a válság után. Azt hiszem, ha felelősen gondolkodunk a költségvetésről, akkor valahogy ennek a kérdésnek a megválaszolását is a költségvetés kereteibe kell fogalmazni, mert nem mindegy, hogy milyen világot képzelünk el, milyen világot szeretnénk látni a válság után, és milyen világhoz teremtjük meg a feltételeket a költségvetéssel.
Mi úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi helyzetben ebből a szempontból két dologra kell koncentrálni a költségvetésben. Az egyik az egyensúly, a másik a növekedés. Itt mondanám elnök úrnak, érezheti úgy, hogy nincs ebben a költségvetésben koncepció, nincs ebben a költségvetésben elképzelés, tiszteletben tartom a szakmai véleményét, de mi ezt a két dolgot tartjuk most fontosnak, azt szeretnénk, ha ez a költségvetés az elkövetkezendő időszakban ezt alapozná meg. Fontos ez azért, mert az idén és a jövő évben a számítások alapján mintegy 7,5 százalékos GDP-csökkenést kell megélnünk, emellett a két év alatt a GDP 5 százalékával csökkentjük az állami kiadásokat. Ahogy államtitkár úr említette, 1,7 százalék, mintegy 450 milliárd forint marad a 2010-es évre.
Mik az alapvető célok, amelyek szerintünk ebben a költségvetésben benne vannak, és amiket támogathatónak tartunk. Három célt lehet megnevezni: a stabilitást, a biztonságot és a növekedést. Természetesen el kell mondani, hogy az ehhez vezető út minden lépésének, minden gazdaságpolitikai megoldásának vannak korlátai. Minimum két korláttal kell számolnunk, amikor ezeknek a céloknak a megvalósításáról beszélünk. Az egyik a makrogazdasági egyensúly megtartása. Ennek keretén belül szabad csak ezeket a célokat megközelíteni. A másik pedig, amiről szintén nagyon sokat kell beszélnünk, hiszen közös felelősségünk, hogy ezeket a célokat a társadalmi stabilitás megőrzése mellett szabad csak kitűzni, megközelíteni. Ennek hiányában ezeket nem fogjuk tudni elérni.
Beszéltek már többen, több szempontból a kiadások csökkentéséről. Úgy gondoljuk, hogy a kiadások csökkentésének csak és kizárólag akkor van értelme, ha ezek a kiadáscsökkentések strukturális változtatásokon keresztül jelennek meg a költségvetésben, és egy fenntartható szerkezetváltozáson alapszik ez a kiadáscsökkentés. Olyan kiadáscsökkentés kell, amely hosszú távon fenntartható, és nem egyszeri forrásokat von ki a rendszerből. Ennek is vannak jelei, amelyek az elmúlt időszak törvényhozásában már megfigyelhetőek volt, és a költségvetést szolgálták. Erősödik a nyugdíjrendszer fenntarthatósága, ami nem mindig kedvező számunkra, és politikailag biztosan nagy nehézségeket okoz ennek elfogadtatása. Célzottabbá válnak a társadalmi, a szociális juttatások. Ebben is vannak konfliktushelyzetek, amelyeket tudatosan kell felvállalnia annak is, aki jelenleg kormányon van, és annak is, aki a következő választások után kormányt alakít, mivel a következő választások után mindenképpen új kormánya lesz Magyarországnak. Hiszen annak is érdeke, hogy ezek a társadalmi juttatások célzottabban kerüljenek elosztásra. Ahogy látjuk, lehet, hogy a szükségesnél lassabban, de takarékosabbá válik az állami intézményrendszer működtetése is.
A másik ilyen központi eleme a költségvetésnek a biztonság. Egyrészt elnök úr is említette, a Számvevőszék elnökének beszámolójából is kitűnt, hogy az egyik olyan terület, ahol nő a költségvetési forrás, a közbiztonság. De ezen túl a biztonságnak van egy másik eleme is, ami számomra minimum egyenrangú ezzel, ha nem nagyobb, ez a foglalkoztatás növelésén keresztül nyújtott biztonság azok számára, akiknek a munkahely megtartása vagy a foglalkoztatás jelenthet nagyobb biztonságot az elkövetkezendő időszakban. Az adótörvényekben alapoztuk meg ezt a költségvetést, a foglalkoztatásra rakódó terhek csökkentésével kívántunk ebben az időszakban egy nagyon jelentős költségvetési bevételről lemondani, ezt a bevételt átengedve a másik két jövedelemtulajdonosnak, a vállalkozásoknak és a lakosságnak. Így a saját magunk eszközeivel kívántuk segíteni őket abban, hogy a foglalkoztatás ne csökkenjen olyan mértékben, ahogy a válság ezt elő tudná idézni, illetve teremtsük meg azokat a feltételeket, hogy a "milyen világ lesz a válság után?" kérdésre azt lehessen válaszolni, hogy Magyarország vonzó befektetési célponttá válik.
A költségvetésnek két oldala van, a bevételi és a kiadási oldal. Hogyan alakul a bevételi oldal, mi határozza meg, és mire költjük? Az Állami Számvevőszék elnöke, ahogy tavaly a bevételi oldalt tartotta kevésbé kockázatosnak, az idén a kiadási oldalt tartja kevésbé kockázatosnak a költségvetés keretén belül. Valószínűleg ez a dolog természetéből is adódik, hogy milyen körülmények között kell a költségvetést megtervezni, milyen gazdasági, makrogazdasági körülmények között kell benyújtani ezt a költségvetést. A bevételi oldalt meghatározó adótörvényeket felfogadtuk a tavaszi ülésszakon, és ahogy említettem, a foglalkoztatást terhelő adók, járulékok csökkentése volt a cél. Ezek ellensúlyozására a fogyasztási típusú adók növelése, illetve a sokat vitatott új típusú vagyonadó bevezetése volt az, ami ezeket az arányokat átalakította, kimondottan azzal a céllal, hogy a foglalkoztatásbővülést tudjuk elősegíteni ezekkel a lépésekkel, és a tőkére rakódó terheket tudjuk csökkenteni, hogy Magyarország vonzó befektetési célpont lehessen. Nem kívánom elmondani, hogy melyek azok a lépések, amelyeket megtettünk, hiszen Katona Tamás államtitkár úr is említést tett itt róla, és annyit beszéltünk már erről, hogy ezzel most az időt nem akarom húzni.
A kiadási oldalon, úgy látom, egybehangzóan azzal, amit a Számvevőszék elnöke mondott, akár a Költségvetési Tanács elnöke mondott, lehetnek bizonytalanságok, kockázatok. Az MSZP-frakció is látja ezeket, akár a közösségi közlekedés, akár a szociális kiadások területén, hogy még a költségvetés elfogadásáig van tennivalónk. Úgy gondolom, ez különösebben nem baj, hiszen most kezdődik a költségvetés vitája, még van időnk arra, hogy ezeken a területeken megtegyük azokat a lépéseket, lefolytassuk a tárgyalásokat és a Ház elé hozzuk azokat a módosító indítványokat, amelyek, nem azt mondom, hogy eliminálják ezeket a kockázatokat, de legalább a legjobb ismereteink szerinti minimumra tudják csökkenteni.
Az önkormányzatoknál nagyon fontos megjegyezni azt, hogy senki nem örömmel, jószántából csökkent bárminemű kiadást bármilyen területen, és ez különösen igaz az önkormányzatokra, aminek ráadásul megvan még az a pikantériája is, hogy amíg a kormányzat egyszínű, addig az önkormányzatok nagyon jelentős többsége más színű politikai irányzatot képvisel. Ezért lehetnének akár olyan feltételezések is, hogy ez valamilyen fajta politikai játszma. De a magam részéről, és azt hiszem, minden szocialista képviselő tudja ezt osztani, Sárváron a lakóhelyemen nem azt nézem, hogy 20 éve fideszes vezetésű a város, hanem azt, hogy hogyan tud fejlődni, hogyan tudjuk a szolgáltatási színvonalat fenntartani. Amikor önkormányzati kérdésekről a költségvetésben döntünk, akkor sem az a cél vezérel, hogy hogyan tudom hátráltatni annak a városnak a fejlődését, amelyben amúgy a polgári életemet is le kívánom élni a következő időszakban, akár az aktív, akár a nyugdíjas éveimet. Azt szeretném, ha ezekről a kérdésekről tényleg azon az alapon tudnánk beszélni, hogy amikor valakinek kiesik körülbelül egy havi jövedelme, nem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna és ugyanazt a kiadási szerkezetet fenntartani. Lehet rajta vitatkozni.
Mi úgy látjuk, hogy öt tényező tudja megalapozni azt, hogyan lehet az önkormányzatoknál a lehető legkisebb ütközéssel ezt a forráskivonást elérni. Mik ezek a tényezők, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az önkormányzatoknál ezeket a kiadásmegtakarításokat el lehessen érni? Az egyik, amiről már többször beszéltünk. Vannak olyan kiadások, amelyek nem képzőnek meg, nem kell kiadni, hiszen adó- és járulékcsökkentés volt, tehát azokhoz a bérköltségekhez, amiket az önkormányzatok kifizetnek, kevesebb adó- és járulékköltség kapcsolódik. Ezeknek eleve nem kell az önkormányzatokhoz eljutniuk, ezeket nem kell kifizetni.
Van egy sajnálatos ok, ami miatt eleve kevesebb önkormányzati kiadásra van szükség, ez pedig a népességfogyás. Kevesebb az ellátottak száma, így összességében még változatlan normatívák mellett is kevesebb önkormányzati kiadásra lenne szükség.
Van egy harmadik, ami nekem kifejezetten azért fájó, mert olyan választókerületből jöttem, ahol nagyon sok a kistelepülés, ez a hazai források egy évre történő befagyasztása, ami mintegy 50 milliárd forintot tesz ki, ahogy államtitkár úr is mondta. Ez a kistelepüléseknek valóban nagyon fájó döntés. Itt, amit lehet, európai uniós pénzzel ki kell váltani, de ma úgy tűnik, hogy ez nem helyettesíthető a megtakarítások nagyságrendje miatt a költségvetésben. Talán ez az, ami a legkisebb zavart kelti az önkormányzati működésben. Hozzáteszem, számomra az egyik legjobban fájó döntés ez, mert olyan környezetből jövök, ahol ennek a pénznek a nagy részét felhasználták.
Vannak olyan kiadásokcsökkentések, ahol a feladatokat lehet csökkenteni. Itt viták és egyeztetések folynak arról, hogy a több mint 100 feladatsorból álló listát hogyan lehet bevezetni, és ezzel hogyan lehet az önkormányzatok terheit csökkenteni, hogyan lehet ésszerűsítéssel a feladat- és kiadáscsökkentést párhuzamosan elérni.
Az ötödik pedig az, amit az önkormányzatok nagyon gyakran kértek már, hogy a gazdálkodásukban, ha pénzt nem is lehet nekik adni, de egy kicsit nagyobb mozgási szabadságot kapjanak döntéseikben. Itt a normatívák összevonásával, átalakításával történnek intézkedések arra, hogy milyen irányba tudunk menni, hogyan lehet nagyobb gazdálkodási szabadságot adni az önkormányzatoknak.
Elnök úr említette, hogy a tartalékok talán nem megfelelőek a költségvetésben. Természetesen minden számnál lehet nagyobbat mondani, de ezek mellett a kiadáscsökkentések mellett nagyon nehéz lett volna még úgy tartalékot képezni, hogy a meglévő három tartalék jelentősen, nagyságrenddel nagyobb legyen. Mi is örülnénk neki, csak akkor meg kell mondani, hogy honnan, milyen formában, hogyan tudunk még megtakarítani, mert azt hiszem, feltételezett bevételre nem lenne szabad egy virtuális tartalékot építeni.
Mindezek alapján úgy látjuk, hogy ez a költségvetés egy konzervatív módon elkészített költségvetés. Ahogy a Költségvetési Tanács elnöke mondta, az ő makrogazdasági előrejelzésük rövid távon ennél kedvezőbb. Rövid távon ennél kedvezőbb számokat tudna tartalmazni a költségvetés. Én csak azt tudom kívánni, hogy ezek a kedvező prognózisok váljanak be, és a következő időszakban képződjenek olyan bevételei a magyar államnak, amelyeket a mindenkori kormányzatok a saját maguk elképzelései szerint, mindannyiunk hasznára fel tudnak használni. A szocialista frakció a mai napon a költségvetés általános vitára való alkalmasságát támogatni fogja, a parlamenti vitában pedig még a fennmaradt nyitott kérdések rendezése után a költségvetést szavazataival szintén támogatni fogja. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. A következő hozzászóló Balla György, azután Keller László és Kóka János következik.
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Meghívottak! Tisztelt Bizottság! Először hadd játsszak a szavakkal. Szabó alelnök úr azt mondta, úgy látja, hogy ez a költségvetés egy konzervatív költségvetés. Én azt mondom, ez abszolút nem konzervatív költségvetés, ez egy tipikusan szocialista költségvetés. Ennél szocialistább költségvetés már nincs is. Az MSZP folyamatosan ilyen típusú költségvetéseket nyújt be, körülbelül hat éve.
Néhány olyan elem van, amiben, mind a kormány, mind a hozzászólók részéről elhangzottakkal, célszerű vitába szállni. Itt gondolok Horn Gáborra is, gondolok alelnök úrra is, és gondolok államtitkár úrra is. Amikor nagyvonalúan elhagyja a szájukat egy olyan mondat, hogy van 85 vagy 120 milliárd forint megtakarítás ebben a rendszerben, akkor hadd tegyem már fel azt a kérdést, hogy a budapestin kívül, ahol elhiszem, hogy van, látott-e közelről önkormányzatot, tisztelt képviselő úr. Mert ezt kevéssé hiszem. Hadd térjek ki egy kicsit az államtitkár úr által mondottakra is, amikor elrebegte a bevezetőjében, hogy az önkormányzati szférát csak 4,7 százalékban érinti az elvonás, ellenben a közvetlen állami kiadásoknál ez 7 százalék, nyilván célozva arra, hogy milyen nagylelkűek az önkormányzatokkal. De tudjuk-e azt, hogy az alapvető közszolgáltatásaink, a legfontosabb közszolgáltatásaink az önkormányzatokon keresztül valósulnak meg, és csak ritkább esetben közvetlenül az államon keresztül? Van természetesen, ilyen a honvédelem, az közvetlen állami közszolgáltatás. Mit is hallottunk államtitkár úrtól? Hogy a honvédelmet ugyanakkora összeggel fogják tervezni, mint a tavalyi évben, nagy valószínűséggel azért, mert ők nem látnak más megoldást.
A legfontosabb közszolgáltatásaink, az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika jelentős része az önkormányzatokon keresztül valósul meg. Amikor ilyen mondatokat mondunk, hogy van ott még tartalék, az önmagában nem vitatható, csak akkor, ha nem tesszük hozzá azt nagyon gyorsan, hogy nem a jelenlegi struktúrában és nem a jelenlegi törvényi rendszerek mentén. Az a nagy különbség még, tisztelt államtitkár úr, önök és az önkormányzat között, hogy amíg egy kormány, ha úgy látja, hogy valamilyen törvényi probléma van, valamilyen törvénnyel kellene segíteni, akkor kapásból behozza a parlament elé, és módosítja az ágazatra a hozzá tartozó törvényeket. Hol tudja megtenni ezt egy önkormányzat? Ezekben a közszolgáltatásokban, amelyekről beszélek, helyi rendeletek révén minimális a mozgástér, szinte nincs is, alapvetően a parlament által elfogadott törvények szabályozzák azt, hogy mit kell tenniük az önkormányzatoknak. Éppen ezért azt szögezzük le, hogy ez az egész történet nem az önkormányzatokról szól, hanem a gyerekekről szól, a pedagógusokról szól, a betegekről szól, a szociálisan ellátottakról szól. Lehet azt mondani, hogy önmagában van abban tartalék, hogy csökken Magyarország népessége. Meg idősödik is. Meg egyre több a szegény. Ki látja el ezeket az embereket? Nem az önkormányzatok, alelnök úr?
Azt gondoljuk ma, a válság kellős közepén, hogy az önkormányzatok feladatai csökkennek? Nyilvánvalóan nem csökkennek, hanem nőnek, ezt mindannyian tudjuk. Egyetlenegy dolog csökken, az állam által rájuk testált kötelező feladatokhoz adható állami forrás. De az drasztikus mértékben. És nincs tovább hová hátrálni. Az önkormányzatok, amit már meg lehetett tenni, megtették: iskola-összevonás, intézmény-összevonás, racionalizálás. Nem hazabeszélek, mert nem azt mondom, hogy 2006 óta. Ez egy olyan folyamat, ami, ha jól emlékszem, és mondhatok talán egy évszámot, 2003-2004 óta folyamatosan nyomon követhető az önkormányzatoknál, hogy folyamatosan próbálják a csökkenő forrásokhoz és a növekvő feladatokhoz igazítani a törvények által rájuk testált feladatok strukturális rendszerét. Nincs tovább. Nincs tovább. Alelnök úr azt is mondta, hogy a válságkezelés nem abból áll, hogy kiadásokat takarítunk meg, mert ha nincs strukturális jelentősége, akkor ennek nincs jelentősége. Én ezzel egyetértek. De akkor tessék visszavonni a költségvetést. Hiszen pontosan arról van szó, hogy ebben semmiféle strukturális, a válságból kifelé mutató, előrelépő, hosszú távon tartható gondolatsor nincs. Ebben megszorítások vannak, csak és kizárólag költségvetési megszorítások, kiadáselvonások. Ezzel persze az államháztartás egyensúlya javítható, de az égadta világon semmi más nem. (Mádi László: Az is látszólag.)
A közbiztonság kiemelt terület, itt is elhangzott. De itt is lássunk világosan! Szerintem mindenki szokott rendőri vezetőkkel találkozni és beszélgetni. Az a szint, amivel a rendőrség költségvetését próbálják erősíteni, jó esetben egy megyére lenne elég, vagy még arra sem. Közben a rendőrség olyan problémákkal néz szembe, nem én találtam ki, hiteles emberek mondták, hogy most ténylegesen arról szól a történet, hogy az áramszolgáltató jelezte, ki fogják kapcsolni az irodájukban az áramot, mert vagy ezt fizetik ki, vagy bért fizetnek. Egy megyében van 200 üres álláshely. Megpróbáltak néhány embert, mert kell, mégis alkalmazni a dologi terhére, de abból erre nem jut. Azt gondoljuk, hogy ebből, amit nagy kegyesen elmondtak, hogy a közbiztonság fontos feladat, azt meg is fogjuk őrizni? Ez arra sem elég, még egyszer mondom, hogy egy megye súlyos, égető problémáit orvosolja. Milyen strukturális előremutatás ez? Semmiféle ilyen nincs benne.
Ez a legnagyobb baj egyébként a költségvetéssel. Ez egy életveszélyes költségvetés, azt lehet mondani, hogy messze az elmúlt 20 év legveszélyesebb költségvetése. Az eddig megőrzött értékeinket, a még úgy-ahogy talpon maradt intézményhálózat szétverésére irányuló költségvetés. Ez egy tarthatatlan és végrehajthatatlan költségvetés. Lehet, hogy májusig talpon fog maradni, de egészen biztosan nem fognak tudni működni azok az ellátó rendszerek, amelyek minden magyar ember létszükségletéhez kellenek. Mindenkiéhez. A szegényekéhez, az öregekéhez, a gyerekekéhez, a családosokéhoz és az egyedülállóakéhoz. Mindenkiéhez.
Végezetül egyetlenegy kérdést hadd tegyek fel. Apróság a költségvetés egészéhez képeset, tudom. Csak azt gondolom, hogy a morálról szól. Annak idején, még Medgyessy Péter idején, talán emlékeznek rá, a szocialista képviselők a szabad demokratákkal együtt úgy döntöttek, hogy a hazai kitermelésű földgáz árát elismerik világpiaci árszinten. Ez egy nagyon drasztikus áremelés volt, ezt mindannyian tudjuk. Ennek ellentételezéseként bevezették a MOL Rt. extra bányajáradékát. Azt szeretném megkérdezni, államtitkár úr, hogy mennyi ez most, mert a költségvetésben így nem találtam meg. Ha benne van, akkor elnézést kérek. Mint bányajáradék, az egész szerepel, de én kifejezetten ezt az extra bányajáradékot kérdezném. Akkor világosan az az ígéret hangzott el, hogy ezt teljes egészében a gázárkompenzációra fordítjuk, hiszen azért szedjük be. Most azt hallom, hogy a Robin Hood adó lesz a gázárkompenzáció forrása, miközben az is drasztikusan csökken. Akkor az akkori adott szóval most mi van? Várnám a válaszát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A következő hozzászólónk Keller László.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nyilván a kormánypárti politikusok nincsenek könnyű helyzetben, hiszen nem tehetik meg azt, látva a reális gazdasági-pénzügyi folyamatokat, hogy csak és kizárólag a kiadási oldalon kezdjenek el újabb és újabb, megalapozatlan elgondolásokat megfogalmazni. A 2010-es költségvetés olyan lesz, amely nyilvánvalóan magán hordozza azt, hogy a válság következményeként, ahhoz képest, amit éppen egy évvel ezelőtt nemcsak itt, hanem mondjuk az Európai Unió vagy más független gazdasági elemzők prognosztizáltak gazdasági növekedésben 2009-re, 2010-re 3 ezer milliárd forinttal kisebb lett a megtermelt nemzeti össztermék, a GDP. Akkor, amikor óhajokat, vágyakat fogalmazunk meg, ezt nem szabad elfelejteni. Tegnap már jót vitatkoztunk elnök úrral a 2008-as zárszámadás kapcsán, nem az eddig követett gazdaságpolitika következménye az, hogy ilyen mértékű, alacsony szinten van az idén, és lesz jövőre a GDP. És ha ez ilyen alacsony szinten lesz, akkor nagyon jelentős bevételkieséssel kell szembesülni. Ha ez a világgazdasági válság nem következik be, nyilvánvalóan már 2009-re egy erőteljesebb gazdasági növekedéssel lehetne számolni, 2010-ben pedig ez a folyamat folytatódott volna. Nagyon örülök annak, hogy a Költségvetési Tanács elnöke reálisan szólt ezekről a folyamatokról.
Az a nagy baj, hogy itt Magyarországon az ellenzéki politikusok egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni és reálisan beszélni azokról a világgazdasági folyamatokról, amiről a bizottsági ülés elején nagyon reálisan szólt elnök úr. Ettől nem lehet függetleníteni. Ha egy ilyen piacvesztés következtében beálló jelentős gazdasági visszaesés következik be, akkor az államháztartás pozícióját is ehhez kell igazítani. Azért mondtam, hogy nem könnyű nekünk erről beszélni, mert nem könnyű feladat 2009-ben egy ezermilliárdos kiadáscsökkentést végigcsinálni, és nem könnyű feladat 2010-re még tovább fokozni a kiadásmérséklést akkor, amikor pontosan tudjuk mi is, hogy az egészségügy, most az okokat nem akarom sorolni, többet szeretne, többet szeretne a közbiztonság, és mondhatnám tovább. Ezekkel az igényekkel mi is tisztában vagyunk, és fontosnak tartjuk, hogy ezek a területek többet kapjanak. De attól nem lehet függetleníteni, hogy mennyi az ország megtermelt nemzeti jövedelem, és ebből következően milyen adóbevételekre lehet egyáltalán számítani.
Tehát úgy gondolom, most olyan költségvetés lesz a választás évében, amilyen még soha nem volt. Az Állami Számvevőszék a zárszámadáshoz benyújtott jelentésében, de természetesen máshol is, csak éppen ezt vitattuk tegnap a plenáris ülésen, nagyon szépen megmutatja, hogy hogyan néz ki a választás évében pénzforgalmi szemléletben, de ha nem abban nézzük, akkor is elég kritikus, akár a 2002-es, akár a 2006-os egyensúlyi pozíció. A mostani költségvetés, meggyőződésem szerint, és ezt tükrözte vissza az Állami Számvevőszék véleménye is, ezt a helyzetet, ami 2002-2006-ban kialakult, gyökeresen elvágja, mert nagy valószínűséggel a kiinduló hiány nem fog tudni megismétlődni a mostani költségvetési feltételekkel. Ha pedig ez nem ismétlődik meg, akkor bizony meg kell mondani a társadalomnak, hogy bizonyos területeken visszavágás következik be, bizonyos területeken nincs lehetőség arra, hogy többletforrásokat tudjunk biztosítani, ha nem szeretnénk tovább folytatni azt az eladósodási pályát, amit az ellenzék, és mi magunk is, kritikusan szemlélünk. De mi tudjuk azt, hogy mi van az eladósodás mögött. Az ellenzék is tudja, szakmailag teljes mértékben tisztában van vele, csak nem hajlandó a társadalomnak világosan, hogy mi van az eladósodás mögött.
Ami a tartalékokat illeti, erről elnök úr, alelnök úr is szólt. Elnök úr, mindenki azt kéri, már nem 2010-re, hanem 2009-re és 2008-ra is, de különösen 2009-re volt ez igaz, de 2008-ra is nagyon jelentős tartalékkal lett megtervezve a költségvetés. És nem azért, hogy majd osztogasson a kormány. Ezt tegnap éppen Kóka képviselő úr felszólalása után cáfoltam, hanem azért, mert az a bizonytalan világgazdasági környezet, és ez 2010-re különösen igaz, szükségessé teszi azt, hogy nagyobb tartalékokkal próbáljuk a költségvetést megalkotni. ahogy 2008-ban és 2009-ben sem volt az egyensúlyt veszélyeztető osztogatás, ahogy erre próbált utalni elnök úr, úgy biztos, hogy 2010-ben sem lesz, mert akár a fejezeti egyensúlyi tartalék felhasználása, akár az egyéb egyensúlyi tartalék felhasználása, pláne az általános tartalék felhasználása törvényben rögzített. Tehát nem lehetséges az a helyzet, hogy majd a választásokat megelőzően a kormány, függetlenül a pénzügyi folyamatoktól kinyitja a tartalékok csapját. Ez egy óriási tévedés. Ha megnézi elnök úr, hogy milyen folyamatok zajlottak az elmúlt két évben, akkor pontosan ezzel ellentétes tendenciákat tud ezekből kiolvasni.
Az önkormányzatokról is szó esett. Azt azért szeretném elmondani, hogy az önkormányzatokkal kapcsolatban az idén semmiféle megszorítás nem volt. Miközben vannak olyan kiadási tételek a költségvetésben, amelyeket nem kell teljesíteni, minden szférában nagyon kemény kiadásmérséklésre került sor az idén. Az önkormányzati szférában nem került erre sor. Azokat a pénzeket, amiket nem kell kifizetni, azt nem vontuk vissza. (Balla György: És az áfa?) Képviselő úr, az áfa megjelenik az adórendszerben, ezt nullszaldós tételként kell hogy figyelembe vegyük, de más területen kisebb terhet kell megfizetni. Tehát úgy gondolom, hogy 2009-ben jobb a pozíciójuk, mint más szférának, 2010-re pedig, ha szépen lefejtjük, alelnök úr ezt már eléggé világossá tette, bár fáj a fejlesztés elmaradása ebben a szférában, de a 85 milliárdból ez 50 milliárdot tesz ki. És ha megnézzük a fennmaradó 35 milliárdot, az is komoly teher persze, de úgy gondoljuk, hogy az önkormányzati szférában elköltött pénzhez képest ez kezelhető.
És még egy dolog. Tegnap a zárszámadási vita közben egy ellenzéki képviselővel arról beszélgettünk, aki, nem a plenáris ülésen, de elmondta őszintén, hogy komoly segítséget jelent például az önkormányzati szférának az, hogy 40 százalékos előleget fizetünk ki az európai uniós pénzekből. Azonnal úgysem tudja felhasználni, és ez a finanszírozásban nekik többletforrásként jelenik meg, adott esetben a kamatbevételek nem elenyésző tételt jelentenek a költségvetésükben. Úgy gondolom, ezeket is figyelembe kell venni.
Még egy dolog, amikor a gazdaságélénkítésről beszélünk, elnök úr. A hazai költségvetésben látható módon gazdaságfejlesztési eszközökre különösebb források nincsenek. A költségvetés tárgyalásával párhuzamosan azért lehet a figyelmünket arra is fordítani, hogy mi van az európai uniós pénzek területén. Hosszú időbe tellett, amíg a pályázatok kiírásra kerültek, amíg az Európai Unió normáinak megfelelően ezek előkészítésre kerültek. De 2009 második felétől, 2010-ben ezek a többlet addicionális források rendelkezésre állnak. Akkor, amikor számon kérjük a költségvetésen, hogy hogyan segíti a gazdaságot, nem lehet a források tekintetében elhanyagolni a rendelkezésre álló európai uniós forrásokat.
Mindezekkel együtt, elismerve azt, hogy természetesen az élet számos területén nem fog könnyű helyzetet teremteni a jövő évi költségvetés, az a gazdasági visszaesés, ami sajnos még 2010-ben is jellemző lesz nemcsak Magyarországon, hanem a környezetünkben is, az ország működőképességét megítélésem szerint képes fenntartani, azok a prioritások pedig, amiket Szabó Lajos alelnök úr felsorolt, képesek működni. Ezzel együtt én magam is, természetesen nem könnyű szívvel, mert sokkal jobb lenne 1500 milliárddal nagyobb költségvetésről dönteni, támogatom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. A következő hozzászólónk Kóka János.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Urak! Mindenek előtt szeretnék azokhoz csatlakozni, akik üdvözölték a Költségvetési Tanács létrejöttét. Azok közé az előterjesztők közé tartoztam, akik annak idején a plafontörvényben ezt kezdeményezték, és nagyon örülök, hogy egy ilyen független, érdemi szakmai felvértezettséggel rendelkező szervezet tudja most megítélni a költségvetés tervezését.
Két kérdés köré csoportosítanám hozzászólásomat, illetve kérdéseimet, és elsősorban a Költségvetési Tanács elnökéhez szól mind a kettő. Az egyik azzal kapcsolatos, tisztelt elnök úr, hogy az utóbbi évben a szemünk előtt a parlament mindkét oldala, a szocialisták és a konzervatívok, gazdaságpolitikai fordulatot hajtott végre. Arról vitatkoztunk tavaly decemberben, a költségvetés elfogadását követően, hogy indokolt-e 200 milliárdot kiáramoltatni a költségvetésből egy krízishelyzetben, a szakszervezetek nyomásának engedve. Szeretném ismét felhívni a tisztelt bizottság figyelmét arra, ami tavaly ilyenkor történt, amikor Keller volt államtitkár úr hozzászólásával szemben valóban az volt a helyzet, hogy 200 milliárd forint egyik pillanatról a másikra kiúszott a költségvetésből, mert a kisebbségi kormány annak idején, meglehetősen felelőtlenül, a szocialista frakció támogatásával így döntött.
De ugyanez a szocialista frakció most egy olyan kormányt támogat, amelyik valóban megfogta a pénzt, és egy év alatt körülbelül 1200 milliárd forinttal csökkentette a költségvetés kiadási oldalát. Ugyanez a kormány azt mondja, hogy 4 százalék körülire lehet felengedni a költségvetés hiányát 2009-ben, és 2010-re ismét csökkenő tendenciát kell mutatni annak érdekében, hogy a stabilitási kritériumok tartósan teljesüljenek. Ugyanez a kormány azt mondja, hogy az adócentralizáció szinten tartására vagy nagyon enyhe csökkentésére van csak lehetőség, azon belül van mód átcsoportosításra, körülbelül 400 milliárd forintot csoportosít át az élőmunka és a vállalkozások terheléséből a vagyon- és az indirekt adók irányába. Ez a kormány lényegében egy takarékos, költségcsökkentő, a lehetőségeken belül adómérséklő politikát folytat. Ezért mondta azt a liberális frakció, hogy ezeket a keretszámokat tudja támogatni, még ha a költségvetés részleteiben vitáink is vannak. Ezt mondják a szocialisták, illetve ezt mondják a mostani szakértői vagy válságkezelői kormányt támogató liberálisok.
A konzervatívok ellenben egyre inkább azt vetik fel, hogy emelhető-e a költségvetés hiánya. Nagyon röviden, tőmondatban Varga elnök úr is utalt erre, hogy a szocialisták lent tartották a hiányt, de egyre több fideszes megnyilatkozásból hallható ki az, hogy az ő gazdaságpolitikájuk egy magasabb hiánycél lehetőségével is számol. Ezt nemcsak a nyilatkozataikból következtethetjük ki, hanem abból is, tisztelt bizottság, hogy Varga Mihály képviselő úr a napokban tett egy nagyon-nagyon üdvözlendő nyilatkozatot, amely szerint 20-21 százalékosnál alacsonyabb szintű egykulcsos adórendszer bevezetése mellett tör lándzsát, mégpedig általában is Magyarországon a jövedelemcentralizációs szint csökkenésével együtt. Ha ezt a kettőt összeolvassuk, amit Varga Mihály mond, hogy csökkenteni kell a centralizációs szintet, és egykulcsos adóra van szükség, valamint azt, amit a fideszes képviselők mondanak, hogy mindenhová több pénzt kell adni, a rendőrségnek, az egészségügynek, a közintézményeknek, akkor ebből matematikailag nem jöhet ki más, minthogy magasabb hiányszinttel szeretnének dolgozni.
A kérdésem, elnök úr, arra vonatkozik, hogy Magyarország jelenlegi helyzetében, ilyen világgazdasági viszonyok közepette megengedhető-e Magyarország számára az, hogy egy más deficitszinten egy más gazdaságpolitikai pályát fusson. Ugyanis ha igen, akkor van miről beszélni, ha nem, akkor az a mozgástér, amit a Fidesz mond, nem létezik Magyarország számára.
A másik kérdésem ennél rövidebb. Az arról szól, hogy tekintettel Magyarország elnök úr által is hivatkozott hitelességi deficitjére, tekintettel a világgazdasági válságra, a gazdasági visszaesésre, a kormány válságkezelő jellegére, milyen üzenet lenne a világ felé az, engedve a szociális populista demagógia nyomásának, ha a kormány azt mondaná, hogy rendben van, választások következnek, és a Fidesz is annyira szeretné, akkor egy kicsit elengedjük a hiányt, és visszavonjuk ezt a költségvetést? Elnök úr, milyen üzenete volna a piac szereplői számára, ha bármilyen okból a Fidesz által említett okokból kifejezetten a kiadási szint növelése céljából egy válságkezelő kormány visszavonná ezt a költségvetést? Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
ELNÖK: Molnár Albert következik.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy a kormány egy, a mai világgazdasági helyzethez alkalmazkodó, reális alternatívát nyújt az ország számára. Ez derült ki számomra az Állami Számvevőszék, illetve a Költségvetési Tanács hozzászólásából is. Nagyon könnyű azt mondani ma, hogy szinte mindenben kockázat van, de azt gondolom, ezt senki nem fogja megcáfolni. Két kulcsszó van szerintem, és ebben a teremben ezt valamennyien tudjuk. Az egyik kulcsszó a nagy ellátó rendszerek, a másik pedig talán lehet az együttműködés, az összefogás. Amíg ezekben nem lesz valamiféle előmozdulás, nagyon nehéz lesz Magyarországon átlépni egy olyan rubikont, amit már régóta szeretnénk nagyon sokan.
Mire gondolok? Meg lehet takarítani 1-2-3-4 évben, mert nem festünk ki, nem veszünk krétát, nem fűtünk, satöbbi. Attól még az épület megmarad. Négy év múlva majd megint fűteni kell, krétát kell venni. Így vagyunk ezzel évről évre, ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, kedves képviselőtársaink, és itt a nagy ellátó rendszerek hiányáról beszélek, hogy Magyarország az elmúlt 20 évben többet fogyaszt, mint amit megtermel. Végig kell nézni a statisztikákat a '90-es évektől, minden évben államháztartási hiányt generáltunk, hol kisebb, hol nagyobb külkereskedelmimérleg-hiányt. A gazdaságot most kivonnám a forgalomból, azért, mert ez a magyar gazdaság félelmetes, brutális alkalmazkodást hajt végre ezekben az években. Ha valaki megnézi a költségvetési törvényt, az általános fejezet tartalmazza, hogy 2008-ban a folyó fizetési mérleg -8,9 milliárd euró volt, ez 2009-re várható valamivel 3 milliárd alá, 2,8 milliárdra fog csökkenni. Ez brutális alkalmazkodást jelent. Nem a gazdasággal van itt baj, hanem azzal, hogy ez a gazdaság által megtermelt jövedelmet messze meghaladó állami, közintézményi, önkormányzati szféra rakódik rá, és ezt nem tudja eltartani. Még azt a 720 ezer köztisztviselőt, közalkalmazottat sem, néhány év alatt csökkent a létszámuk 850 ezerről 720 ezer főre. Látjuk, hogy az egyes intézményrendszerek nemhogy támogatják a vállalkozásokat és versenyképességet is inkább rontják. Mintha nem is lennének.
Azt gondolom, és visszatérek a két kulcsszóra, hogy ez a jövő. Amikor egy költségvetési bizottságban a költségvetésről beszélünk, akkor nemcsak a kormány, hanem szakértők is azt állítják, hogy három év alatt 7-8 százalékkal csökken a gazdaság, akkor mindenhol kevesebbet lehet elosztani. Így van ez egy családnál is. Különösen akkor, ha azt nézzük, hogy milyen kockázatai vannak annak, ha az államháztartási hiányt nem tartjuk olyan keretek között, ami valamiféle konszenzust teremt azon vonatkozásban, hogy azok a befektetők, akik finanszíroznak minket, úgy látják, hogy vissza tud-e térni a befektetésük. Ez valóban komoly korlát, meggyőződésem, hogy ezt nem lehet átlépni. Ennek ellenére vallom azt, amit az előbb mondtam, hogy a nagy ellátó rendszerek reformja és az összefogás itt a kulcskérdés. Ha visszanézünk a magyar gazdaság történelmére, mindig akkor volt magas a nemzetijövedelem-termelés, amikor fogyasztásbővítő gazdaságpolitikát folytattunk. Amikor restrikció volt, sosem volt talán még az európai átlagnak megfelelő gazdasági növekedés sem Magyarországon. Elnök úr talán arra utalt, hogy egy fogyasztásbővítő gazdaságpolitika a gazdaság teljesítőképességét nyilván jobban alátámasztja. Igen, ebben teljesen igaza van, azonban jelenleg az egyensúlyi problémákat is kezelni kell. Nem hinném, hogy rövid távon ezzel tudunk előre jutni.
Ha az önkormányzat oldalát nézzük meg, akkor nagyon vegyes a kép. Balla képviselő úr beszélt erről, de én is tudom, hogy nagyon sok olyan önkormányzat van, amelyik nagyon nehezen él, egyik napról a másikra. A kép nagyon árnyalt, mert vannak olyan önkormányzatot, amelyek szökőkutakat építenek, presztízsberuházásokat folytatnak a mai időszakban, holnap meg megkérdezik, hogy miből töltsék fel a medencéket. Ez valóban probléma, ezért kell egy felelős önkormányzati gondolkodás is. A Költségvetési Tanács által kihozott 10 milliárdos eltérés a kormány által publikált, a törvényjavaslat által tartalmazott 13 500 milliárdhoz képest nagyon jó szám, úgy gondolom, még akkor is, ha ez két eredőből fakad. Külön köszönöm a Költségvetési Tanácsnak, átnéztem a jelentésüket, tényleg, szakmailag nagyon alapos és jól szerkesztett anyagnak tartom, messzemenően egyetértek az abban foglaltakkal.
Képviselő urak, ha valaki tud ennél jobb költségvetést csinálni, itt szemben velem, csináljanak. Meg fogjuk fontolni, hogy abból mit tudunk hasznosítani. Csak ne úgy legyen, mint az eddigi költségvetési módosítóknál szokott lenni, hogy önök 500 milliót 66-szor szoktak elkölteni. A kérésem az lenne, hogy ha készítenek ennél jobbat, ami a társadalom számára elfogadhatóbb, meggyőződésem, hogy erre nagyon pozitívan fogunk reagálni. Egy politikus szeret mindig osztogatni, legalábbis több pénzt adni. Egy politikus akkor szokott megszorításokat alkalmazni, ha kényszerben van. Azt látjuk, hogy Magyarország egy ideje kényszerek közepette létezik. Várjuk azokat az ellenzéki, nagy horderejű, a társadalom számára pozitív lépéseket, amelyek persze egy meghatározott korláton belül tartják az államháztartási hiányt, és egyébként a szakembereknek is meg fog felelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Oszkár és Mádi László jelentkezett még. Molnár Oszkár!
MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Talán ott kezdeném, számomra meglepő, hogy a pénzügyminiszter úr nincs jelen személyesen. Valószínűleg villaügyi elfoglaltságai vannak, azért képviselteti államtitkár úrra magát.
Természetesen ez a költségvetés, úgy, ahogy van, számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan. (Horn Gábor közbeszól.) Ha már Horn Gábor képviselő úr beleszólt, szorgalmasan jegyzeteltem, akkor önnel kezdem. Azt mondta, hogy a 85 milliárd forint tartalék... (Horn Gábor ismét közbeszól.) Képviselő úr, nyugodtan ki lehet fáradni, vagy meg lehet hallgatni engem. Amit mond, teljesen külön téma, egyébként szorosan kapcsolódik a költségvetéshez. Ha erre kitérünk, azt hiszem, késő estig itt leszünk. (Horn Gábor, Kóka János és Molnár Oszkár tovább vitatkoznak.) Kóka úr, járt ön már vidéken? Költségvetésről beszélünk?
ELNÖK: Türelmet kérnék mindenkitől. Két hozzászólónk van még, kérem, hogy hallgassuk meg őket. (Egy fideszes képviselő közbeszól: Szórakoznak.)
MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Hadd szórakozzanak, már nem sokáig fognak, legalábbis itt. (Horn Gábor közbeszólására.) Nem. Majd a választók eldöntik. Horn Gábor képviselő úr azt találta mondani, hogy véleménye szerint a 85 milliárd forint, ami a költségvetési törvényjavaslat szerint az önkormányzatoktól elvonásra kerül, valószínűleg benne van tartalékként az önkormányzati rendszerben. Gondolom, hogy Horn Gábor képviselő úr fővárosi kerületi önkormányzaton kívül más önkormányzatot még nem látott. Javaslom, hogy jöjjön el olyan térségekbe, amit úgy szoktak nevezni, hogy leghátrányosabb helyzetű települések, önök nevezték el így, és nézzék meg azoknak az önkormányzatoknak a költségvetését, amire itt célzott Molnár Albert képviselő úr, hogy jó-jó, de ne vegyük egy kalap alá a magyarországi településeket, önkormányzatokat. Nem mindegy, kérem szépen, hogy egy budaörsi önkormányzatról kell beszélni, vagy egy szendrői önkormányzatról kell beszélni, ahol 35 százalékos a munkanélküliség, és 0 az iparűzésiadó-bevétel. Ne sóhajtozzon képviselő úr, nézze meg a magyar valóságot. (Horn Gábor az elnökhöz: Kérem a sóhajtozás jogát biztosítani. - Derültség.) Önnek lövése nincs a mai magyar valóságról. Szerintem azt a táblát még nem látta, amire az van írva, hogy Budapest, és át van húzva, hogy itt a vége. (Horn Gáborhoz.) Nem mindegy, hogy valaki egy budaörsi vagy egy borsodi szegény település önkormányzatáról beszél.
De ha már itt tartunk, akkor engedjék meg, én készítettem egy táblázatot az edelényi kistérségről, ami az ország legnagyobb kistérsége, 47 település tartozik hozzá. Ennek a 47 településnek az összes működési költsége egy esztendőben 6,7 milliárd forint. Önök csak a BKV-n keresztül a végkielégítésekkel, a tanulmányok készíttetésével, a tanácsadói díjak kifizetésével kvázi 4,5 milliárd forintot tüntettek el, ami gyakorlatilag egy kistérség csaknem egész éves költségvetése. Egy ilyen a tétel a jéghegy kicsi csúcsa vagy egy gombostű feje. Egyetértek abban Molnár Albert képviselő úrral, hogy nem biztos, hogy a gazdaságban van probléma. Azt kellene megnézni, hogy hol milyen mértékben és mennyiségben áramlanak ki különböző csatornákon a központi költségvetésből a százmilliárdok. Ami az önkormányzatokkal történik, az direktben az önkormányzatok támogatása, de áttételesen, indirekt módon az emberekről szól. Az a 85 milliárd, amit most kivonnak az önkormányzatok finanszírozásából, főleg az oktatásból, újra csak pedagógusok munkahelyének megszűnését, óvodapedagógusok munkahelyének megszűnését vagy az oktatás minőségének drasztikus romlását fogják eredményezni azért, mert önök már arra is engedélyt fognak adni, hogy 46 fős létszámú osztályban tanítsanak középiskolában. Kérem szépen, hol lehet a mai világban egy közel 50 fős létszámú osztályban normálisan oktatni?
Ehhez járulnak olyan cinikus megnyilvánulások, mint Hiller István miniszter úr néhány nappal ezelőtt elhangzott mondata, miszerint az önkormányzatok bocsátottak el 6 ezer pedagógust. Egy esztendő múlva mit fog mondani Hiller miniszter úr? Hogy megint az önkormányzatok bocsátanak el 4 ezer pedagógust azért, mert kivonnak az önkormányzati finanszírozásból, az oktatásból ki tudja, hány milliárd forintot? Ezen kellene önöknek elgondolkodni! Nagyon osztom az egyik képviselőtársuk, Karsai József úr véleményét, aki azt mondta, hogy ez a költségvetés ilyen formában számára is elfogadhatatlan. Nemcsak arról van szó tehát, hogy itt az ellenzéki vagy fideszes képviselők nem tudják elfogadni ezt a költségvetést, az önök padsoraiban is ül egy olyan, aki ki merte mondani. De biztos vagyok benne, hogy sokkal több olyan képviselő ül a szocialisták között, akinek nyilván ugyanez a véleménye, csak különböző okok miatt nem meri kimondani, hogy ez a költségvetés teljes mértékben elfogadhatatlan.
Újra Molnár Albert képviselő úrra hivatkozom, azt mondta, ott van a legnagyobb probléma, hogy a nagy ellátó rendszerek reformja elmaradt. Kérem szépen, 7,5 fél éve önök irányítják ezt az országot, 7,5 éve önök kormányoznak. Mit akarnak, 28 év után megvalósítani a nagy ellátó rendszerek reformját? Réges-régen meg kellett volna valósítaniuk. Úgyhogy, tisztelt képviselő urak, az a véleményem, és az a javaslatom, hogy legyenek szívesek, gondolják meg ezt a költségvetést. Ha pedig, újra Molnár Albert képviselő úrra hivatkozom, aki azt mondta, hogy aki tud ennél jobb költségvetést csinálni, fogják támogatni, akkor ne várjanak december 14-ig, amikor majd fel akarják oszlatni, gondolom, a Magyar Országgyűlést. Tegyék meg most, és bízzák ránk az új költségvetés elkészítését. Akkor támogathatják majd azokat a javaslatokat, amelyekkel élni fogunk azért, hogy a magyar gazdaság, a magyar kis- és középvállalkozások végre lendületet tudjanak kapni ebben az országban, és azért, hogy a magyar emberek helyzete ebből a kilátástalanságból ki tudjon mozdulni. Mert azzal, amit államtitkár úr mondott, hogy az ország helyzete stabil, szeretnék hivatkozni egy mondásra, amit egy nagyon nagy ember mondott, hogy az az ország gazdag, amelynek a polgárai gazdagok. Kérem szépen, a mai Magyarországon a magyar lakosság több 90 százalékának helyzete teljes mértékben kilátástalan. És itt már nem akarom belemenni abba, hogy mire elég az a jövedelem, amit meg tudnak termelni a különböző szférákban.
Kovács Árpád elnök úr egy-két veszélyre hívta fel a figyelmet a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban. Az egyik például az iparűzésiadó-bevételek túlzott tervezése az önkormányzatok működőképességét veszélyezteti. Elnézést, ha nem szó szerint idéztem elnök urat. Hogyan gondolják az iparűzésiadó-bevételek ilyetén tervezését, amikor naponta száz és ezer számra szűnnek meg Magyarországon a vállalkozások? És ez a folyamat nem két napja tart, és nem két hónapig fog még tartani. Miből gondolják önök, hogy az iparűzésiadó-bevétel olyan mértékű lesz, mint amilyet terveznek a költségvetésben. Szeretném még ehhez hozzátenni azt, hogy az önkormányzatoknál maradó szja-bevételek sincsenek normálisan megtervezve ebben a költségvetésben. Azok is minden valószínűség szerint túl vannak tervezve. Ezeket a tételeket is hozzá kell adni az önkormányzatok költségvetésének csökkentéséhez, amiket önök ex has, vagy nem tudom, milyen módon terveztek meg a jövő évi büdzsében. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Kovács Tibor!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Sajnálom, hogy nem olyan hangnemben fejeződik be a vita, mint ahogyan folyt másfél-két órán keresztül. Már azt hittem, hogy mindenki visszafogottan próbál meg beszélni a dolgokról. Én sem akarom szaporítani a szót, csak nagyon-nagyon sokszor halljuk az ellenzéki képviselők részéről, hogy ott tetszettek lenni 6-7 éven keresztül, miért nem tetszettek a problémát megoldani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dologról nem kellene megfeledkezni, és nem kellene félrevezetni az embereket. Magyarországon olyan alkotmányos rend van, hogy a sarkalatos törvények elfogadásához kétharmadra van szükség. Ahhoz, hogy például az önkormányzati rendszeren lehessen változtatni, hatékonyabbá lehessen tenni, az ellenzék szavazata is szükséges. Olyan apró változtatást, ami a hatékonyság szempontjából jelentőséggel bírt volna, mint a közigazgatási hivatalok átalakítása, önök három éve megtorpedózzák. De nemcsak ezt, hanem számos más jogszabályt lehetne mondani, amit kezdeményezett a kormányzat a hatékonyság, az átalakítások érdekében. Ezeket rendre, sorozatosan leszavazta az ellenzéki oldal, sőt, azt kell mondjam, semmilyen ilyen jellegű jogszabályhoz nem adták a nevüket. Ilyen feltételek között hogyan lehet azt elképzelni, hogy azokat a nagy rendszereket át tudjuk alakítani, amelyek hibái, működési zavarai nyilvánvalóan látszanak, nem most, már évek óta, 10 év óta látszanak. De nem lehetséges átalakítani, mert egyszerűen a másik oldalról csak egy üzenet érkezik folyamatosan: nem, nem, nem, nem.
Persze, ilyenkor mindig elhárítják a felelősséget, mindig mindenért a kormány a felelős, sőt, a világgazdasági válságot is ez a kormány idézte elő, és semmilyen értelemben nem mondható az, hogy ez a válság általános a világ más országaiban is, csak kizárólagosan Magyarországra vonatkozik. Úgy gondolom, képviselő úr, hogy mindezeket figyelembe kellene venni, és nem kellene áthárítani azt a felelősséget, amivel az ellenzék is bír abban, hogy ez a politikai helyzet Magyarországon kialakult. A számvevőszék elnöke, a Költségvetési Tanács elnöke is elmondta, hogy bizonyos dolgokhoz társadalmi és politikai egyetértésre lenne szükség ahhoz, hogy ez az ország képes legyen előrehaladni. A folyamatos tagadással nem lehet előrehaladni, nem lehet előrevinni az országot. Erre szeretném ismételten felhívni a figyelmüket, pedig ezt már megtettük százszor és ezerszer. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mádi László következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Feltettem néhány kérdést, azokra majd kérném a választ. Az első témakör, amit a 2010-es költségvetés kapcsán szeretnék egy kicsit körbejárni, a válságkezelés. Ebben mindig két varázsszó hangzik el, az egyik a szakértői kormány, a másik a válságkezelés. Most volt módom megtekinteni az ÁSZ kutatóintézetének anyagát, miben számos érdekes, izgalmas, számomra is elgondolkodtató táblázat van. Ha 23. oldalt fellapozzák, ott található egy olyan táblázat, amely a legnagyobb országok ösztönző programjait mutatja be a GDP százalékában. Itt azt látjuk, hogy három év alatt Kína GDP-jének 4,4 százalékát, az Egyesült Államok pedig 4,9 százalékát arra fordította, hogy ösztönző programokat indított el. Magyarul válságot kezelt. Mert mi a válságkezelés? Ellentétben azzal, ahogyan önök használják ezt a kifejezést, a válság mélységének, hosszának enyhítése olyan állami lépésekkel, amelyek a válság pusztító hatásait tompítják, enyhítik, lefolyásának negatív következményeit visszafogják. Az lenne a kérdésem az ÁSZ, illetve a Költségvetési Tanács felé is, hogy Magyarországnak milyen adatot lehetne ideírni, ebbe a sorba. Ha 10-esnek vesszük azt a tényt, amit ez a füzet tartalmaz, akkor Magyarország 2008-2009-2010-es éveire hány százalékot lehetne odaírni? Ha ezt nettó módon vennénk, magyarul megnéznénk azokat a lépéseket, amelyek ösztönzést jelentenek, és amelyek a válság mélyítésének irányába hatnak, akkor, azt gondolom, akkor járnánk el felelősen, ha ezt nettó módon szemlélnénk.
Ami itt zajlik ugyanis, az nem válságkezelés. A válságkezelés előbb megadott definíciója alapján a válságot enyhíteni kellene. Ez a kormányzati magatartás és ez a költségvetés mélyíti a válságot. Nyilvánvaló, hogy a költségvetés kiadási oldalának drasztikus megszorításai mélyítik a válságot. Az az 50 milliárd forintos elvonás például, ami a lakáskiadásoknál lenullázza a lakástámogatás nem determinált részét, válságmélyítés. Ennek következménye nyilvánvalóan a munkanélküliség megugrása, a cégek csőd- és felszámolási eljárásban való részvételének további növekedése, a GDP-visszaesés mélyülése. Azt gondolom, ez közgazdasági egyszeregy. Ez a hatás axiómaszerűen érvényesül. Azt szokták mondani, hogy sok a lakástámogatás. Én elég régóta foglalkozom ezzel a kérdéskörrel, próbáltam mindent összevetni, nem egyszerű dolog. Már az is nehéz kérdés, hogy mit tekintünk lakástámogatásnak. Általában a fejlett országokban 1-1,5 százalék körüli szinten van a GDP arányában. Korábban Horváth Csabával sokszor keveredtem vitába, ő mindig 2 százalékot mondott, hogy a Szocialista Párt 2 százalékot adott. Tudják, hogy mennyi van a jövő évi költségvetésben? 0,65 százalék, és ebben már az szja-kedvezmény is benne van, amit össze tudtam számolni.
Végig van gondolva ez? Ki van számolva ennek a multiplikatív hatása a bevételi oldalra, az áfára, a személyi jövedelemadóra, a járulékokra? Ha ki van számolva, mondják meg nekem. A jövő évben valószínűsíthető, hogy '90 óta nem látott alacsony szinten lesz a lakásépítés, 19 ezer alatt lesz az egy évben épülő lakások száma. A kormány áldásos válságkezelő tevékenysége kapcsán szerintem a jövő évi adat 19 ezer adat lesz. Ez nem válságkezelés, Keller képviselő úr, ez válságmélyítés. Ugyanígy kíváncsi lennék a 19. oldalon található táblázat folytatására is. Az államháztartási kiadások között azt láthatjuk, hogy míg 2000-ben, a Fidesz kormányzása alatt 47,7 volt, a szocialista kormány idején megnőtt, a 2007-es adat itt a legfrissebb, 49,8 százalékot mutat. Ha a tervek szintjén alakulnak a dolgok, a 2010-es költségvetésben ez mennyi? Világossá válhat így a ciklusok mentén is, hogy ki milyen irányban tolta el a dolgokat. Azt gondolom, 2006-ig nyilvánvalóan növekedés látható 2000-hez képest, 2006-ban 51,9 százalék volt, tehát plusz 4 százaléknyi kiadásnövekedésről van szó. Furcsa dolog, önök kötik az egyetlenegy mérőszámhoz az egész gazdaságpolitikát, ez pedig a hiány. Korábban a hiányt éveken keresztül úgy rúgták föl, mint annak a rendje. Minden évben, 2002-től kezdődően soha nem az valósult meg, ha az elmúlt két év restriktív politikáját nem vesszük. De akkor is csak egyetlenegy dolgot láttak, nem tudtak kétfelé figyelni, pedig többfelé kellene figyelni, mert itt van itt reálgazdaság, és vannak egyéb makroszámok is, nemcsak a hiány.
Az nem közgazdasági gondolkodás, hogy valaki kockás papíron csak a bevételeket és a kiadásokat rakosgatja, és abból számol ki valamit, és semmilyen multiplikatív hatással nem számol, a gazdasággal egyáltalán nem kalkulál, és nem is gondolkodik stratégiában. Amit elnök úr mondott, gazdasági stratégia nélkül benyújtani egy költségvetést - elképesztő. Nincs önöknek semmi értékrendjük, víziójuk a világról, hogy hogyan kellene ennek az országnak kinéznie? Nem az volna a cél, hogy az ország felzárkózzon a fejlett országokhoz képest? És ha igen, akkor ezt milyen módon lehet elérni? Mik ennek a legfőbb eszközei, és azoknak mi a következménye a fiskális politikára nézve? Mert a fiskális politika nem cél, hanem eszköz. Az államháztartás nem cél, hanem eszköz. Itt nemcsak átlagokat, hanem szórást is kell nézni, például milyen a társadalom kohéziója, a középosztály gyarapodási lehetősége, mobilitási lehetősége, hogy a felemelkedési lehetőségek bővüljenek. Ez hol játszik szerepet? Hol játszik szerepet ebben a költségvetésben? Ezt ki kéne tudni ebből olvasni, mert ez az egyik legfontosabb eszköze a kormánynak, illetve a kormánykoalíció pártjainak.
Nagyon komoly kétségeim vannak, hogy melyik előirányzat meddig fog tartani. Például a közmunkaprogramok finanszírozása nem fog-e elfogyni majd tavasszal, amikor a választás második fordulója lezárul. Erre komoly veszélyt látok, erre már volt precedens, legutóbb 2006-ban. Azt láttuk, hogy drasztikusan megnőtt a hiány, elköltöttek minden pénzt a választásokig. Most azt mondják, hogy nem kampányolnak a költségvetéssel. Nagy tétben mernék fogadni, hogy kampányolni fognak, a romák felé, a nyugdíjasok felé, olyan előirányzatokkal fognak kampányolni, amiről azt gondolják, hogy azzal az önökhöz közelebb álló csoportokat meg lehet szólítani. Nem fog-e elfogyni a pénz erre? Nem fog-e elfogyni a gázártámogatási pénz a választásokig? A második félévre kiürül a kassza, önök széttárják a karjukat, azt mondják, hogy utánam az özönvíz, oldja meg a következő kormány. Ez a költségvetés szerintem ezer sebből vérzik, mert az intézményrendszer sem fogja bírni, ezt lehet látni.
Tehát az, aki azt mondja, hogy konzerválni kell az egészségügy jelenlegi állapotát nominálisan, amikor, ha egy kicsit is értünk a dolgokhoz, tudjuk, hogy az infláció az egészségügyben nem annyi, mint az átlagos infláció, hanem annál lényegesen magasabb. És azt is kellene tudni egyébként Kovács Tibornak is, néz rám nagy szemekkel, hogy egy válság növeli az egészségügyi szolgáltatások iránti igényt, mert az emberek pszichésen és szomatikusan is rosszabb állapotba kerülnek. A munkanélküliség például, amit el szoktak felejteni, tipikusan ilyen tényező, ami nyilvánvalóan növeli az egészségügyi szolgáltatások igénybevételét. Ezt alá lehet támasztani a statisztikai adatokkal, korábbi válságok elemzésével, nemzetközi tapasztalatokkal. Egyrészt azért kellene növelni, hogy tartsuk a reálértéket, az inflációt, utána az egészségügyi inflációt, utána pedig a válság okozta következményeket. Erre önök azt mondják, hogy azt teszik, ami eddig volt nominálisan? Ez nonszensz, ezt ön is látja. Itt a kimerülő tételek kapcsán lehetne jó néhány olyan előirányzatot mondani, ami problémás.
Ami a tartalékokat illeti. Normális esetben a költségvetési törvény egy törvény, amit be kell tartani. Mi történt az előző évben? Oblath Gáborra is nézek, aki figyelemmel kísérte ezt akár a Monetáris Tanács tagjaként. Megszavaztak egy nagyobb tartalékot, azt mondták, hogy megszüntetik a 13. havi fizetést, majd kiosztották ennek a pénznek a zömét, de nem az alatt a címszó alatt. Ez a demokrácia? Ez a törvényi kontroll? A parlament akarata érvényesült a költségvetésben? Nem. Kivették a parlament hatálya alól, és önkényesen, a maguk szempontjai és politikai ízlése szerint elköltötték ezt a pénzt. Erre volt szánva az a tartalék? Alapvetően persze nem volt tisztázva, de az nonszensz, hogy arra költötték el, ami korábban előirányzatként szerepelt. Ez abnormális. Ez a parlamenti demokráciát alapjaiban sérti. Ugyanis a kormánynak a parlamentnek felelős módon kellene viselkednie, a törvényt be kellene tartani, és a tartalék alapvetően előre nem látott problémák kezelését szolgálja. Ezek után kérdezik tőlünk, tartunk-e attól, hogy a tartalékot nem normális módon költik el. Tartunk! A tapasztalatok alapján tartunk. Ez a kormányzati önkény lehetősége, és a parlament ezt nem látja át. Önök sem látják át. Önöknek kellene legjobban felháborodniuk, akiknek a felelősséget kellene viselni a kormány mögött, hiszen önök adják a kormányzati többséget. Önöknek kellene felháborodni, hogy a hátuk mögött hogyan tehetnek ilyet, hogy kész helyzet elé állítanak, és nem én döntöm el mint parlamenti képviselő, akit az emberek ideküldtek, hogy képviseljem őket. Ez demokratikus? Nem demokratikus.
Azt látom, hogy alapvető problémák vannak a jövő évi költségvetésben, és nem fogja bírni az intézményrendszer sem. Szabó Lajos azt mondta, hogy strukturális változásokat kellene előidéznie ennek a válságnak, és ezek alapján történt a költségvetés előkészítése. Sajnos, nem ez alapján történt. Milyen reformértékű lépések vannak a megszorítások mögött? Még most sem tudom, hogy a vasúttól hogyan fognak elvenni 40 milliárdot, ami nem kis tétel. Hol van itt a reform, ami rendkívül szeretett szavuk. Egyébként zömében ez is fiskális gondolkodást szokott jelenteni, pedig a restrikció és a reform két nagyon különböző fogalom. Az egyik a kiadási tételek drasztikus csökkentése, a másik pedig a szerkezeti rendszer átalakítása. Ez két teljesen különböző dolog. Önök összekeverik a szezont a fazonnal a jövő év kapcsán is. Most is az zajlik, ami eddig is zajlott, csak most már nincsenek tartalékok. Nincsenek az önkormányzatoknál, nincsenek tartalékok a vállalkozóknál, és nincsenek tartalékok a családoknál. Az elmúlt időszakban, 2006 óta, amióta tart ez a restriktív politika, lényegében egyetlenegy tényezőre figyelve, az államháztartási hiányra, a tartalékok megszűntek, vagy pedig kivitték külföldre, nem keveset, sokat. Addig, amíg nem lesz ösztönzése az itteni felhasználásának, nem lesz értelmes gazdaságpolitika, ami kiszámítható, addig nem is fogják visszahozni. Lehet, hogy Simor András visszahozza jövőre, amikor már életbe lép az a törvény, amikor már kedvezőbb adózási feltételekkel haza tudja hozni, de még ez sem biztos. Bár nem tudom, hogy mi tart háromnegyed évig, hogy haza tudja hozni azt a pénzt, őszintén szólva nem is értem gazdasági szakemberként sem. De ez egy részletkérdés, egy példa, ami jól bizonyítja a dolgok mélységét.
Ez az egész így pár napot, pár hetet fog élni, és megint ránk fog szakadni minden a jövő évben, mert ez a törvény olyan alapzatra, olyan feltételezésekre épül, amik nem tarthatók. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Három perc szünetet tartunk, utána folytatjuk a válaszokkal, majd a szavazás következik. (Rövid szünet.)
Hölgyeim és Uraim! Kérek mindenkit, hogy foglaljon helyet, folytatjuk a bizottság ülését. A válaszadásokra kerülne sor. Elsőként Katona Tamás úrnak adnám meg a szót, hogy egy-két felmerült kérdésre válaszoljon. Nehéz ilyet kérni, de két és fél órája folytatjuk már a vitát, el sem tudom képzelni, hogy mi lesz a plenáris ülésen, ha ennyire aktív mindenki, de ott nyilván időkorlát van, hogy amennyiben lehet, röviden, tömören válaszoljon, hogy ülésünket időben be tudjuk fejezni.
Tehát elsőként Katona Tamásnak mint előterjesztőnek adnám meg a szót válaszadásra. Parancsoljon!
DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Igyekszem rövid lenni, ami nem túl nehéz, mert jó néhány olyan kérdés merült itt fel, amire, úgy gondolom, nem szükséges reagálni, habár az egyik oldalról kaptunk nagyon komoly dicséreteket is. Balla képviselő úr azt mondta, hogy ez egy szocialista költségvetés, gondolom, ezt felvállalhatjuk, mindenképpen pozitív, hogy ezt így látja a tisztelt ellenzék is. Ugyanakkor az a vízió, amit volt szíves jó néhány ellenzéki képviselő felvázolni, és úgy is lenne, az rémisztő lenne. De hál' istennek nincs így. Kezdve azzal, hogy azt mondja a tisztelt Fidesz-frakció, hogy a lakosság 90 százalékának helyzete szinte kilátástalan. Azt gondolom, ez egészen téves valóságértékelésen alapszik. Ugyanígy azt a kérdést, hogy van-e koncepció a gazdaságpolitika mögött, értve elnök úr instrukcióját, kérését, nem kívánom minősíteni. Nyilván úgy gondolja a tisztelt ellenzék, hogy ezt így kell megfogalmazni. De azt mindenképpen fontosnak tartom leszögezni, hogy azok a makromutatók, amelyekre építettük a költségvetést, reálisak. Hogy például hogyan gondolkodunk az államháztartási hiányról, a növekedésről, jeleztem, hogy ahhoz, hogy a gazdasági növekedés lehetősége megteremtődjön, nyilvánvalóan szükséges az államháztartási egyensúly. Nézhetjük, hogy mennyit költ egy-egy ország gazdasági növekedésre, egyáltalán gazdaságélénkítésre, csak látni kell, hogy egy 1,3 milliárdos piacon és egy tízmilliós piacon ez másként jelentkezik. Igazándiból a magyar gazdaság élénkítéséért sokat tehet a német kormány, ha élénkíti a saját gazdaságát.
Ezzel együtt a költségvetési számok között nagyon sok olyan van, ami a gazdaság fejlődését szolgálja. Ezekből a legfontosabbnak tartom azt, hogy a munkaerőpiacot stabilizáljuk. Az, hogy közben szakképzésre többet fordítunk, az, hogy a Munkaerő-piaci Alapnak lehetősége van arra, hogy először is a vállalatok látható létszám-alkalmazkodását összefogja, megteremtse annak lehetőségét, hogy ne kelljen elbocsátani embereket, illetve később fel lehessen venni, nagyon lényeges kérdés. Hogy a gazdasági növekedés hogyan alakul, az nyilván a válság lefutásától függ. Azt megint nem óhajtom minősíteni, hogy a kormány a válságot mélyítette volna. Erre szerencsére a szakirodalomban sem látunk semmilyen utalást, inkább, ahogy jeleztem a bevezetőben, az elismerést. Ha szabad itt megjegyzést tennem, Mádi képviselő úr elég hosszan fejtegette az elméleti gondolatait. Ennek, bevallom, örültem, mert éppen legutóbb Babák képviselő úr felhívta a figyelmemet arra, hogy ne oktassam ki a tisztelt bizottságot, ezek szerint nem én vagyok az egyedüli, habár bevallom, hogy egészen más tankönyvből tanítok, mint Mádi képviselő úr, így a közgazdaságtan alapjait ezek szerint egészen másképp látjuk.
Ami nagyon lényeges, hogy az egyes kiadási előirányzatok hogyan hatnak az államháztartásra. Az egyik kör, ami itt felmerült, hogy az önkormányzatok helyzetét hogyan érinti ez a költségvetés. Itt voltak olyan megnyilatkozások, hogy ez már 10 éve így van, 5 éve így van, 2002 óta így van. Ha meg tetszenek nézni a zárszámadási törvényeket, az azokból követhető idősorokat, akkor látszik, hogy az önkormányzati kiadások nem csökkentek az elmúlt időszakban, hanem növekedtek. Az önkormányzati szféra részesedése az államháztartásból nem csökkent az elmúlt időszakban, az idén sem csökken. Amikor azt mondjuk, hogy van egy nominális csökkenés, például a jövő évben, akkor figyelembe kell venni, hogy két év alatt 7,5 százalékkal csökken a bruttó hazai termék, miközben azt mondtuk, hogy a jövedelemcentralizációt is csökkentjük némileg, de legalábbis nem növeljük. Akkor ebből nagyon nehezen lehet kihozni olyan egyenleget, amit önök számon akarnak kérni rajtunk.
Ugyanakkor azt szeretném elmondani, hogy nem általában kell nézni, hogy mennyivel csökken az önkormányzatok finanszírozása. Konkrétan meg kell nézni, hogy miről van szó. Az egyik, 50 milliárd forintot jelentő tétel a hazai forrású fejlesztések elhalasztása. A másik, hogy az ellátó rendszert hogyan érinti az előirányzat-csökkentés. Erre voltak szívesek felhívni a figyelmünket. Ajánlom megnézni még egyszer a számokat. A közoktatásból 10 milliárd forintot vonunk ki, összehasonlítható adatok alapján. A közoktatásra körülbelül 880 milliárd forintot fordítunk. Ez azt jelenti, hogy az a kivonás, ami itt megtörténik, valamivel meghaladja az eddigi előirányzat 1 százalékát. Ezt katasztrófának minősíteni, valószínűleg több mint barokkos túlzás. Ezekkel az adatokkal kell szembesülni, amikor értékítéletet próbálunk alkotni. Hasonló a helyzet a szociális ellátásban, ott is 10 milliárd forintos konkrét kivonásról van szó, ezen az alapon kell ezeket vizsgálni. Amikor azt nézzük, hogy hogyan alakul az önkormányzati szféra eladósodása, erre rákérdezett Mádi képviselő úr is, akkor hadd válaszoljak erre. Az önkormányzati szféra eladósodásának jelei nem látszanak, 60 milliárdos hiánnyal számolunk ebben az évben, egyébként 190 milliárdos hiánnyal tervezünk a következő évben. Ez a költségvetés stabilitását mutatja. Tudom, a Költségvetési Tanács véleményében ennél magasabb szám lehetősége is felmerül, most nem szívesen fogalmazok így, de én ezt szinte kizártnak tartom, mert eddig soha nem volt még ilyen mértékű hiány az önkormányzati szférában sem.
Idetartozik az is, hogy az idei költségvetést hogyan tudjuk teljesíteni. Semmilyen jel nem mutat arra, hogy az idei költségvetésben a hiánycél ne lenne tartható. A harmadik negyedév végén vagyunk, látjuk az adatokat, ezek teljesen megfelelnek a prognózisnak. Tehát amikor átálltunk a 3,8 százalékos pénzforgalmi hiánycélra, akkor megfogalmaztuk és közreadtuk, és havonta mindig kiadjuk az egyes előirányzatokat, ezeknek megfelelőek a kiadások és a bevételek, tehát nem látok olyan veszélyt, hogy a hiánycél ne lenne tartható 2009-ben. Ehhez kapcsolódik néhány kérdés. A társadalombiztosítási kassza ennek megfelelően hozza a bevételeit és a kiadásait, bár nem az eredeti költségvetési előirányzatról beszélek természetesen, hiszen a hiánycélt megváltoztattuk. Ahhoz képest pedig megfelelő, és jövőre valamelyest növekedni fog a gyógyító-megelőző kassza előirányzata. Kétségtelenül vannak kockázatok a közösségi közlekedésben. A szakmai kérdésekre nyilván majd a szaktárca kitér a költségvetési vitában, ha erre van igény, de mi megpróbáljuk a tartalékokkal ezt úgy lefedni, hogy ha nem sikerülne mind a 40 milliárdot megtakarítani, akkor ez ne borítsa fel a költségvetést.
Ami azt illeti, hogy a hiánycélnak megfelelő vagy annál magasabb a tartalék, azt gondolom, hogy a tisztelt ellenzéki képviselők elég sajátos véleményt fejtettek ki. Eddig a közgazdasági szakma éppen ezzel ellentétes véleményeket mondott. Arra ösztönözte a kormányt, hogy megfelelő tartalékokkal tervezze a költségvetést. Azt megértem személyesen is, amit elnök úr mondott, valóban, egy pénzügyi szakembernek igen nagy dilemma, hogy egy választási évben meg lehet-e tartani a tartalékokat. 2002-ben, amennyire én emlékszem, nem sikerült. Tehát megértem ezt az aggodalmat, de azt tudom mondani, hogy a kormány elszánt, és a stabilitási tartalékhoz mi sem nyúltunk, a stabilitási tartalékot nem tudjuk felhasználni, csak olyan szituációban, amikor esetlegesen, ahogy az Állami Számvevőszék is jelezte, a bevételi kockázatokat csak ezzel lehet ellentételezni.
Még egy dolog, amire feltétlenül reagálnék, az intézményrendszer fenntarthatósága. Az a kiadási előirányzat-csökkenés, ami itt jelentkezik, nem jelentheti azt, hogy az intézményrendszer ne lenne működőképes. El kell halasztani fejlesztéseket, illetve meg kell keresni azokat a tartalékokat, amelyek a működőképességet biztosítják. Jeleztem az arányokat, hogy a közoktatásból az 1 százaléknál valamivel nagyobb, de 2 százalék alatti értékű kivonás, hasonlóan a szociális ellátó rendszerhez, nem katasztrofális. Az egészségügyi ellátó rendszerbe pedig többletet teszünk, a bázisfinanszírozás bevezetéséről viszont nincs tudomásom, nincs ilyen terv, hogy erre visszatérnénk. A többlet kiadási előirányzat pedig a jelen körülmények között biztosítja a működőképességet, persze azzal, hogy egy igen jelentős méretű intézményrendszert kell fenntartani. Azért azt szeretném jelezni, hogy itt jó néhány olyan reformkísérlet volt, amit nem sikerült végigvinni. Ha ezen most túl lennénk, akkor nyilván egészen más körülmények között tudnánk tervezni, többek között meg lehetne fogalmazni azt, hogy a növekedésnek milyen kilátásai lehetnek.
Ami a konkrétumot illeti, a bányajáradék nem szerepel a költségvetésben, 47 milliárd forint, ennek van egy olyan eleme, amely a MOL-nak az a bányajáradéka, amely azért magasabb, mert még állami cégként kezdte a kitermelést. (Balla György: Bocsánat, ez mennyi és hová került? Ez volt a kérdésem, államtitkár úr.) Ha szabad, akkor folytatom. Tehát ez 47 milliárd forint, ezen belül a MOL extra járadéka 25 milliárd, és van egy 20 milliárdos adótétel, ami az energetikai cégekre van kivetve, ezt nevezi a zsargon Robin Hood adónak, természetesen ez a név nem szerepel a költségvetés normaszövegében. A jelenlegi jogszabály lehetővé teszi, hogy az energiaadóból az energiaár-támogatást finanszírozni lehessen. Nekem meggyőződésem, hogy az intézményrendszer működőképes maradhat, nincsenek olyan elemek ebben, amik katasztrófát jelentenének. Megjegyzem, hogy a 13. havi illetménnyel kapcsolatos változás a törvényeken lett keresztülvezetve, kizártnak tartom, hogy a tisztelt képviselők ezzel ne találkoztak volna.
A költségvetés általános vitája során a felmerült kérdésekről még lehet egyeztetni. Nem volt még, és most sem lesz olyan költségvetés, amikor ne lettek volna módosító indítványok. De ha az adott államháztartási kereteket tartani tudjuk, akkor ez igenis a magyar gazdaság kilábalásának lehetőségét jelenti, és a válságkezelés további lépcsőjét. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm. Bihary Zsigmondnak adnám meg a szót, hogy amennyiben kíván, röviden, egy-két mondatban reagáljon.
BIHARY ZSIGMOND, az Állami Számvevőszék főigazgatója: Köszönöm szépen, elnök úr. Mádi képviselő út két olyan kérdést fogalmazott meg, ami érintett bennünket. Mind a kettő a mai napon kiosztott, az Állami Számvevőszék intézete által készített tanulmányra vonatkozik. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezekre konkrét választ adjak. Vissza fogunk térni rá. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Példás rövidséggel válaszolt a felmerült problémákra. Kopits György úrnak is megadnám a szót. Parancsoljon, elnök úr.
DR. KOPITS GYÖRGY, a Költségvetési Tanács elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Azokra a kérdésekre szeretnék reagálni, ami a mi mandátumunknak megfelel. Ez elsősorban a fenntarthatóságot érinti. Elnök úr felvetette a kérdést, és többen vagy implicit módon vagy direktben ezzel foglalkoztak. A fenntarthatóság versus növekedés nyilván egy klasszikus vita, ami a közgazdászokat nagyon is foglalkoztatja, főleg, amikor ilyen időket élünk. A fenntarthatóságra mi odafigyelünk, nagyon fontos számunkra, és ebben például nagyon hasonlítunk az Egyesült Államokra, ahol a fenntarthatóságot firtatják, hogy a költségvetés és a különböző intézkedések segítenek vagy ártanak a fenntarthatóságnak, mert olyan magas az állami költségvetés hányada a GDP-hez viszonyítva, és akkorát ugrik, hogy ez nem elhanyagolható.
A magyar esetben a fenntarthatóság abból fakad, és ez persze párosul a kormány, az ország hitelességével a külvilágban, hogy Magyarország bizonyos fokig kivétel volt az úgynevezett mérsékletességben 2002 és 2006 között. Tudniillik az ázsiai országok például bespájzoltak, hogy nehogy újból krízisbe kerüljenek, mint a '90-es évek második felében. Nekik tényleg komoly védelmet jelent az a magas tartalék, és az államadósságuk elenyésző, bármilyen nemzetközi összehasonlításban, kivéve talán Indiát, az egy külön eset, egy zárt gazdaság. De a nyitott gazdaságok így védekeztek. Latin-Amerikában elsősorban intézményépítéssel védekeztek, aminek szerves része volt az, hogy korlátot alkottak a költségvetési egyenlegre. Azon belül persze folyt a politikai vita, de azt szentnek tekintették, és itt felsorolhatnék fél tucat országot is, ezért azt lehet mondani, Latin-Amerika megúszta a válságot. A másik terület a visegrádi országok. Hozzájuk hasonlítunk mi. Többen azt gondolták, hogy védőernyőt jelent az EU-tagság és a jövendő euróbevezetés. Ezekben az országokban próbáltak megfelelni a maastrichti kritériumoknak, miközben Magyarországon elszállt az államadósság rátája. A mi adósságrátánk, ami az utóbbi években keletkezett, éppen ellenkező irányba ment, felfelé ívelt, míg a mélypont 2001-ben volt, valamivel a GDP 50 százaléka fölött, utána 70 fölé került 2008-ban, és most már 80 százalékra ível. Ez Magyarországnak életveszélyes helyzetet jelent továbbra is. Fenyeget bennünket a válság, erről több ízben is írtam, a Magyar Nemzetben márciusban vagy áprilisban "A süketek párbeszéde a válság árnyékában" címmel.
A fenntarthatóság lényeges egy ilyen állapotban, a kérdés az, hogy ez tényleg azt jelenti-e, hogy ha egy kiigazítás folyamatban vagyunk, ami elkerülhetetlen számunkra, akkor ez mit jelent a növekedésre. Ez azt jelenti, hogy a növekedést rövid távon egyáltalán nem segíti, mert prociklikus kiigazítást kell végrehajtani, szinte megbűnhődjük azokat a vétkeket, amiket elkövettünk az utóbbi években, a 2000-es évek elejétől kezdve. Ezt meg kell tenni. De most a kérdés az, és jogos kérdés, hogy csak az államháztartás egyenlegére kell figyelni. Ez egyáltalán nem ezt jelenti, mert igenis jogos az a vita, amit itt hallottam, és óriási elégtétel számomra hallani, hogy a vita arról szól, hogy milyen a kiadások összetétele, az adóztatás mértéke, struktúrája, a strukturális átalakítás - különböző bizottsági tagok azt állították, hogy van, mások, hogy nincs. Az államháztartási egyenleg, ami benne van a költségvetésben, talán meg kéne változtatni, és talán a GDP még 1-2 százaléka kéne, hogy szerepeljen. Itt van az, amikor azt érzem, hogy itt kulturális változás kezd folyamatba lépni Magyarországon, vagy legalábbis szeretném ezt hinni. Úgy, mint Brazíliában, ahol felfelé ment az államadósság, teljesen polarizált állapotok voltak, manapság erről már évek nincs vita. Vannak kampányok, van demokrácia, Chilében, Kolumbiában, Peruban dettó, de senki sem vonja kétségbe a költségvetési korlátot. Ami híressé tette a magyar közgazdaságtudományt, hogy kemény költségvetési korlátról beszélt Kornai János a '70-es évektől kezdve. Ez a költségvetési korlát keményszik. Ezt Svédországban éppúgy respektálják.
Ha mást nem, csak nézzünk rá a kockázati felárra, amit Magyarország még mindig fizet, az 5x5-ös felár még mindig megvan a szuverén kötvényeinken, 230 bázispont, hál' istennek lejött a 350-ről, ami akár még fél évvel ezelőtt is volt. A CDS projektben a nem fizetési kockázati felár most már szintén stabilizálódik 200 bázisponton, ami nagyon-nagyon magas, de azt lehet mondani, hogy hál' istennek már nem 600 bázispont fölött van, ahogy volt októberben. Megint csak perspektívába tenném, hogy mi a veszély. Tizenöt ország áll hitelmegállapodási szerződésben a Nemzetközi Valutaalappal. Sajnos, és ez megint a nem régi magyar múlt eredménye, Magyarország nincs nagyon jó társaságban. Ezek között csak két pici latin-amerikai ország, Guatemala és Costa Rica, valamint Pakisztán van, a többi Belarusz, Ukrajna, Bosznia, Örményország, Grúzia és sorolhatnám. Ezzel a háttérrel a fenntarthatóság elemi szükséglet számunkra.
De mi lesz akkor a növekedéssel? Az érdekes az, hogy Magyarország egy különlegesen jó kanditátus arra, hogy ha egy hiteles költségvetési politikát folytat, és igenis betartja a fenntarthatóságot, hitelessé válik, az átláthatóság növekszik, amikor a Pénzügyminisztérium elkészíti a költségvetést, ebben elsősorban a mindenkori kormánynak van felelőssége, akkor a hitelessége növekszik. Érdekes módon, és erre több országepizód van, a '90-es évek óta, de azelőtt is volt, közöttük Dánia, Írország, ahol úgynevezett kiigazítási expanzió történt, és lám-lám, növekedés követte. Ahol ez megtörtént, kis nyitott gazdaságok, amelyeknek a hivatásuk, ugyanaz, mint Magyarországnak, egy exportorientált, virágzó gazdaság lehet. De ez nem azt jelenti, hogy el kellene hanyagolni az átalakítást, a strukturális változást, a kiigazítás minősége alapvető az egészben. Nekünk mint Költségvetési Tanácsnak, mindhármunknak van erről véleményünk, mert közgazdászok vagyunk, és talán el is tér a véleményünk egymásétól, de nem a mi feladatunk, hogy véleményt mondjunk a lakástámogatás minőségéről vagy hogy az önkormányzatoknál mekkora kiigazítás szükséges.
Volt egy kérdés, aminek lényege az volt, ahogy érzékeltem, hogy van-e lehetőség egy magasabb deficitre. Mik a lehetőségek? Az igazság az, hogy a mozgástér nagyon szűk. De ez nemcsak a jövő évre vonatkozik, hanem a további évekre is. És amikor azt mondjuk, hogy az szja-sáv emelésének nincs fedezete, az azt jelenti, hogy a deficit növeléséről van szó, 2010-en túl, amire majd találni kell fedezetet, és valamilyen formán ebbe a nagyon keskeny mozgástérbe kell majd "belőni". A válasz az, hogy nagyon keskeny a mozgástér, és mindent ehhez kell kötni. Két dolog történhet. Ha jól csináljuk, virulni fogunk, az euró bevezetése igenis megtörténhet, sőt, még az életünkben vagy sokkal előbb, mert az feltétlenül segíti a fellendülést. Ellenkező esetben az alternatíva az, hogy továbbra is nyögve-nyelve próbáljuk elkerülni, hogy a szakadék felé csússzunk.
Több ízben felmerült a kérdés, hogy a 2010-es költségvetésben a tartalékok elégségesek-e. Meglátásunk szerint, ha egyszerre bekövetkezik két kockázat, az egyik az önkormányzatok lehetséges deficitje, ugyanakkor az állami tulajdonban lévő vállalatok vesztesége, ami realizálódhat, akkor a stabilizációs tartalék ennek még a felét sem tudja fedezni. Mert négy különböző pántlikázott tartalék van, de a másik hármat nem lehet e célból felhasználni, hogy ezeket a kockázatokat fedezzék. Ennyi lenne, amit azokra a kérdésekre válaszolnék, elnök úr, amelyekre mi tudunk választ adni, mert része a munkánknak, a feladatunknak. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. A szavazás következik. az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk a törvényjavaslat esetében. Kérdezem, ki az, aki a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás) Tizenhat. Nem találja alkalmasnak? Tíz. Tartózkodott? Nem volt ilyen.
A bizottság tehát 16 igen szavazattal, 10 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést. A többségi álláspontok előadója Szabó Lajos, a kisebbségi álláspontot Domokos László fogja majd ismertetni. Köszönöm szépen. Ezzel a napirendi pontunkkal végeztünk. Köszönjük meghívott vendégeinknek, hogy itt voltak, államtitkár úrnak, elnök úréknak és munkatársaiknak is köszönjük, hogy részt vettek a bizottság ülésén.
A közmédiumok gazdálkodását ellenőrző albizottságba tagok jelölése
Áttérünk az utolsó napirendi pontra, a közmédiumok gazdálkodását ellenőrző albizottságba kell egy-egy tagot jelölnünk. A bizottság Szabados József és Ágh Péter kollégáinkat javasolja. Más indítvány van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazhatunk együtt a két névről? (Jelzésre.) Igen.
Kérdezem, ki az, aki a két tagot támogatja az albizottságba. Kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás) Köszönöm. Nemmel szavazott? Tartózkodott? Nem volt ilyen. A bizottság egyhangúlag támogatta a két személyt.
Tisztelt Bizottság! Ezzel a mai munkánk végére értünk. Köszönöm mindenkinek a bizottsági ülésen való részvételt. Azzal a tájékoztató bejelentéssel szeretném zárni, hogy jövő héten kedden délután 3 órakor lesz bizottsági ülés. Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt, további jó munkát. Az ülést bezárom. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 21 perc.)
|
Domokos László |
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit