KPSZB/37/2009.
KPSZB/155/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. október 27-én, kedden 14 óra 09 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirend: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
A napirendi pont lezárása *
A köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi (...) törvénnyel és a megtakarítások ösztönözésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
A napirendi pont felfüggesztése *
Az illetékekről szóló törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló törvény és az egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megtárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
A napirendi pont lezárása *
Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi (...) törvénnyel és a megtakarítások ösztönözésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatásának folytatása *
A napirendi pont lezárása *
A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása *
Dr. Kopits György tájékoztatója *
Dr. Katona Tamás hozzászólása *
Mádi László hozzászólása *
Horn Gábor hozzászólása *
Keller László hozzászólása *
Tállai András hozzászólása *
Molnár Albert hozzászólása *
Domokos László hozzászólása *
Tukacs István hozzászólása *
Babák Mihály hozzászólása *
Tukacs István reflexiója *
Dr. Katona Tamás reflexiója *
Dr. Kopits György válasza *
Szavazás a módosító javaslatokról *
A napirendi pont lezárása és az ülés bezárása *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Farkas Imre (MSZP)
Keller László (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Babák Mihály (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Horn Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Boldvai László (MSZP) Schwartz Bélának (MSZP),
Farkas Imre (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Keller László (MSZP) Kovács Tibornak (MSZP),
Puch László (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Ágh Péter (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Balla György (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke Domokos Lászlónak (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Babák Mihálynak (Fidesz),
Dr. Kóka János (SZDSZ) Horn Gábornak (SZDSZ).
Hozzászólók:
Gosztonyi Ádám, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője
Sepsi Tibor Lajos, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője
Lucz Zoltánné, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Dr. Czímer István, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium osztályvezetője
Görözdi Zsuzsanna, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium államtitkára
Végh Szabolcs, a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára
Dr. Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 09 perc)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Mindenkit nagy tisztelettel köszöntök a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság ülésén.
A napirendi pontokat annak függvényében tárgyaljuk, hogy érkeztek-e be módosító javaslatok. A napirendi javaslathoz írásbeli módosítás nem érkezett, tehát annak elfogadásáról kérem, hogy szavazzunk. Aki egyetért vele, jelezze! (Szavazás.) Ez huszonkettő. Tartózkodott? Ellene? Nem volt ilyen, a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendjét.
Az 1. napirendi pont a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/10745. szám alatt. A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása a feladatunk. Mai tudásunk szerint egy mezőgazdasági bizottsági módosító javaslatot nyújtottak be. Köszöntöm a kormány képviselőit. Erről a 12. irományszámú javaslatról kérem az álláspontot.
GOSZTONYI ÁDÁM (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Gosztonyi Ádám vagyok, a környezetvédelmi tárca jogi főosztályának vezetője. Mivel ma nyújtották be a bizottsági módosító indítványt, ezért csak tárcaálláspontot tudok mondani, a tárca nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, kérem, szavazzunk! Ki az, aki egyetért vele? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Más módosító javaslatról tudunk-e? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor köszönöm szépen, ezzel le is zártuk ezt a napirendi pontot.
A 2. napirendi pont a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvényjavaslat, T/10831. szám alatt, szintén a kapcsolódó módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Köszöntöm a kormány képviselőjét.
A kiegészítő ajánlás szerint fogunk majd haladni.
A 4. pontról kérdezem a véleményt, amely összefügg a 7. ponttal.
SEPSI TIBOR LAJOS (Miniszterelnöki Hivatal): Sepsi Tibor vagyok, a Miniszterelnöki Hivatal főosztályvezetője, és a kormány támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja a javaslatot. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazunk. Aki támogatja? (Szavazás.) Ez többség.
A következő a 6. pont, dr. Józsa István képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
SEPSI TIBOR LAJOS (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja a kormány.
ELNÖK: A kormány támogatja. Nem kérdeztem meg, hogy az előterjesztőket képviseli-e valaki. (Szabó Lajos: Az előterjesztők támogatják.) Kérem, a jegyzőkönyvben rögzítsük, hogy ezeket a pontokat az előterjesztők támogatják.
Szavazunk. Aki egyetért vele? (Szavazás.) A többség támogatta.
További módosító javaslatokról tud-e valaki? (Nincs jelentkező.) Kér-e valaki bármelyik pontról külön szavazást? (Nincs jelentkező.) Nem. Akkor köszönöm szépen a közreműködést, ezt a napirendi pontot is lezártuk.
Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló, T/10677. számú törvényjavaslathoz nem érkezett módosító javaslat.
Következik az egyéni vállalkozóról és az egyéni vállalkozásokról szóló 2009. évi (...) törvénnyel és a megtakarítások ösztönözésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, T/10676. szám alatt. A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása a feladatunk, első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány képviselőjét.
Az 1. pont Font Sándor és társai módosító javaslata, amely összefügg a 3. és a 9. pontokkal. Előterjesztő?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? Miért nem? Ha kaphatnánk indoklást, azt megköszönnénk.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): A termőföld-gazdálkodáshoz szükséges és ingyenes és visszterhes megszerzés jelenleg is illetékmentes, illetőleg az egyéni vállalkozóként működő mezőgazdasági őstermelők esetén az ingatlanok, ingók, valamint vagyoni értékű jogok ajándékozásával kapcsolatban illetékalap-kedvezmény van. Tehát úgy ítéljük meg, hogy a meglévő kedvezmények elégségesek, ezek bővítése nem indokolt.
ELNÖK: Van-e kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, kérem, szavazzunk. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
A 2. pont Szabó Lajos képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
A 4. pont Szabó Lajos képviselő úr módosító javaslata. Először a házszabályszerűséget kell megállapítanunk. Aki házszabályszerűnek ítéli, kérem, jelezze! (Szavazás.) Nincs többsége, nem házszabályszerű, így az érintett 5., 6., 10. pontokról sem kell szavaznunk.
A 7. pont Ikvai-Szabó Imre javaslata, amely összefügg a 8. ponttal. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Következnek a bizottsági módosító javaslatok. Először a sport és turisztikai bizottság javaslata 53. iktatási számon. Szijjártó Péter, a bizottság alelnöke jegyezte. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Nem támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) A bizottság többsége támogatta.
Az 54. irományszámmal beérkezett önkormányzati bizottsági javaslat, Gy. Németh Erzsébet elnök asszony jegyzésével. Kormány?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Elég terjedelmes módosító javaslat. Van-e ehhez kérdés? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) A többség támogatta.
A napirendi pont felfüggesztése
A gazdasági bizottság módosító javaslatait várjuk még, 16 indítvány lesz, így ezt a naprendi pontot felfüggesztjük, később visszatérünk rá. A kormány képviselőjétől türelmet kérünk, addig haladunk tovább.
Folytatjuk az 5. napirendi ponttal, ez az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény és az egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, T/10871. szám alatt. A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása következik első helyen kijelölt bizottságként.
A kiegészítő ajánlás alapján az 1. pont Velkey Gábor képviselő úr módosító javaslata, amely összefügg a 4. ponttal. Kormány?
DR. CZÍMER ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tárcaálláspontot tudok mondani, a tárca nem támogatja.
ELNÖK: A tárca nem támogatja. Kérdés, észrevétel ehhez? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, a bizottságot kérdezem. (Szavazás.) Egyharmadot sem kapott.
A 2. pont Pettkó András képviselő úr módosító javaslata. Kormány?
DR. CZÍMER ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tárcaálláspontot tudok mondani, a tárca nem támogatja.
ELNÖK: A tárca nem támogatja. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
A 3. pont Velkey Gábor képviselő úr módosító javaslata. Tárca?
DR. CZÍMER ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A tárca támogatja.
ELNÖK: A tárca támogatja. Kérdés, észrevétel? Ha az 50 ezer forintot kivették, mennyi lesz a díj? Tudnának erre válaszolni?
DR. CZÍMER ISTVÁN (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A jelenlegi díj 2500 forint, és annak a hétszerese.
ELNÖK: Ez elég vitatható, mert azokat, akiknek azonnal kell valahová utazni, nehéz helyzetbe sodorják.
Kékesi Tibor képviselő úr!
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Csak arra a problémára szeretnék reflektálni, amit itt felvetett. Ez az úgynevezett azonnali útlevélkészítést javasolja ilyen pótdíjjal elvégezni. A normál 7 ezer forint, a sürgős 14 ezer forint. Aki üzletember, holnap utaznia kell, és észreveszi, hogy lejárt az útlevele, annak szól.
De azért jelentkeztem, mert szerintem, bár a kormány támogatja az indítványt, formai hibás, ez így most nem támogatható. Egy hasonló tartalmú bizottsági indítványt kell benyújtani, azt fogjuk tudni támogatni. Köszönöm.
ELNÖK: Keller László elállt a felszólalási szándékától. Az a kérdés, hogy mikor lesz meg ez a módosító javaslat. Újra összehívjuk a bizottságot emiatt? Azért kérdezem, mert mi vagyunk az első helyen kijelölt bizottság, mi tárgyaljuk utoljára, így csak mi tudjuk benyújtani.
Keller László megválaszolja talán.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Azt javaslom, hogy a bizottság most döntsön egy olyan módosító indítvány benyújtásáról, amely megegyezik a 3. pont alatti szöveggel úgy, hogy a forint kimarad a szövegből.
ELNÖK: Ez nem ilyen egyszerű. Egyébként nemcsak üzletembereknek lehet sürgős útlevéligényük, hiszen ha valakinek meghal valakije, és éppen nincs útlevele, neki is szüksége van gyors ügyintézésre. Ez általánosabb szabály annál. De ezt nem itt és most kell megbeszélni.
A tárca támogatta. Szavazzunk! A bizottság támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Van-e további módosító javaslatról tudomásunk? (Nincs jelentkező.) Meglepő módon még a gazdasági bizottságnak sincs. Köszönjük szépen, a napirendi pontot lezárom.
Áttérünk a 6. napirendi pontra, a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatra, T/10744. szám alatt. Itt is a kapcsolódó módosító javaslatok megvitatása következik első helyen kijelölt bizottságként. Ehhez csak a gazdasági bizottságtól érkezett jó néhány indítvány. Köszöntöm a kormány képviselőjét.
Az első a 18. irományszámú javaslat. Kormányálláspont?
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Elnök úr, nekem nincs beszámozott példányom.
ELNÖK: Akkor rögtön adunk egyet.
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazzunk! (Szavazás.) A bizottság többsége támogatta.
A 19. számú javaslat következik. Ez egy 10 pontból áll. Kormány?
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel van-e ehhez? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor szavazunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) A többség támogatta.
A 20. számú javaslat következik. Kormány?
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A kormány támogatja. És a bizottság? (Szavazás.) A többség támogatta.
A 21. számú javaslat következik. Kormány?
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatta.
A 22. számú javaslat következik. Kormány?
GÖRÖZDI ZSUZSANNA (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatta.
Van-e ehhez további módosítás? Tudunk-e ilyenről? (Nincs jelentkező.) Nincs. Így ezt a napirendi pontot is lezártuk. Köszönöm szépen.
Visszatérünk az eredeti 4. napirendi pontra. Úgy néz ki, mintha ezt szakemberek készítették volna, nem pedig a bizottság ad hoc módon. Van ezek között olyan, amit a kormány nem támogat?
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Egy.
ELNÖK: Elnézést kérünk, de úgy tűnik, szükség van egy kis olvasási szünetre. (Rövid technikai szünet.)
Akkor visszatérünk a T/10676. számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok tárgyalásához. A gazdasági bizottság 55-től 74-ig terjedő pontok alatt adta be indítványait. Még egyszer megkérdezem, van-e olyan, amit a kormány nem támogat.
LUCZ ZOLTÁNNÉ (Pénzügyminisztérium): Egyetlenegy, a 65. számú, ami az üdülési csekk felhasználására vonatkozik.
ELNÖK: Az lenne a javaslatom, hogy a kérdéseket egyben fogalmazzuk meg, ha nincs igény arra, hogy egyenként vegyük sorra a javaslatokat. (Nincs jelentkező.) Van-e olyan, amiről valaki külön szavazást kér a 65. ponton kívül. (Nincs jelentkező.) Van-e olyan, aki azt kéri, hogy mindegyikről külön szavazzunk? (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen.
Akkor az az eljárási javaslatom, hogy egyben szavazzunk a gazdasági bizottság javaslatairól, kivéve azt, amit a kormány nem támogat, illetve amelyet a képviselők kérnek. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez nagy többség.
Először a 65. pontról döntünk. A kormány nem támogatja. Van-e ehhez kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor kérem, szavazzunk róla! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Van-e még más módosító javaslat, amiről külön szeretne szavazni a bizottság? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, a jegyzőkönyv számára rögzítsük, hogy az 55-64, illetve 66-70. irományszámú gazdasági bizottsági módosító javaslatokról fogunk szavazni. A kormány ezeket támogatja.
Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja, jelezze is! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Kérdezem, hogy van-e még tudomása bárkinek további módosító javaslatról. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, nincs. Ezzel a napirendi pontot lezártuk. Köszönöm szépen a kormány közreműködését.
Következik a 7., egyben utolsó napirendi pont, a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, T/10554. szám alatt. A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatására kerül sor első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm vendégeinket és előterjesztőinket, megköszönöm türelmüket. Köszöntöm államtitkár urat, Kopits György elnök urat.
Először a Költségvetési Tanács elnökének véleményét hallgatjuk meg, ő kérte, hogy ezt most tegyük meg, ne egy hét múlva. Kopits Györgynek adom meg a szót. Elnök úr!
Dr. Kopits György tájékoztatója
DR. KOPITS GYÖRGY, a Költségvetési Tanács elnöke: Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! A mai meghallgatáson négy téma köré csoportosítva szeretném kiegészíteni a Költségvetési Tanács utóbbi hetekben nyilvánosságra hozott jelentéseit. Az első a jövő évi költségvetési törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok köre, a második a legfrissebb középtávú makrofiskális előrejelzések témája, a harmadik a költségvetési szabályok alkalmazása, a negyedik pedig az államháztartási törvény módosításáról szóló javaslatok köre.
Elsősorban a költségvetési törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokról mondanék néhány szót. A költségvetési törvényhez benyújtott módosító javaslat három kategóriába sorolhatók a költségvetési egyenlegre kifejtett hatásuk alapján. A besorolás sajnos munkaigényes, mivel a benyújtott módosító javaslatok elenyésző része tartalmaz hatásvizsgálatot. Az első csoport semmilyen hatással nincs a költségvetési egyenlegre, vagy esetleg javítja azt. Idetartozik a javaslatok túlnyomó része. A második csoportba tartoznak azok, amelyek sértik a kötelező ellentételezési szabály, mivel fedezet nélkül, vagy fiktív fedezet mellett növelik a kiadásokat, vagy csökkentik a bevételeket. Tekintettel a jelentős költségvetési és makrogazdasági kockázatokra, a Költségvetési Tanács nem javasolja ezek elfogadását.
A módosító javaslatok harmadik csoportja különféle tartalékok terhére kíván növelni kiadásokat, vagy csökkenteni bevételeket. Ha csak belső tételt érintenek, akkor ezek szűken értelmezve megfelelnek a kötelező ellentételezési szabálynak, de nem járulnak hozzá a költségvetés és a költségvetési folyamat átláthatóságához. Külön kiemelendő ezek közül az úgynevezett céltartalék, amely valójában csak egy alkudozási tartalék, és azért szerepel a költségvetési törvényjavaslatban, hogy már a költségvetési törvény végleges formájának kialakítása során az egyezkedések áldozatává váljék. Az általános tartalék, amely az államháztartási törvény értelmében előre nem látott, váratlan kiadások teljesítésére szolgál, ez a klasszikus tartalék, bizonyos fokú védelmet élvez, mivel a Házszabály szerint az általános tartalék terhére módosító javaslatot csak a költségvetési bizottság nyújthat be. Az általános tartaléktól eltérő tartalékok, mint a céltartalék vagy a stabilitási tartalék ilyen védelmet nem élveznek, ezért nyílt felhívásnak tekinthető a különböző érdekcsoportok számára, hogy ezek terhére, vagyis konkrét ellentételezés nélkül járjanak ki a mindenkori kormánynál és kormánypártoknál többletforrásokat. Ezt a helyzetet nevezi úgy a közgazdasági szakirodalom, hogy "közlegelő" probléma vagy "közalap" probléma. Ez nem vezethet másra, mint a költségvetési rendszerbe beépülő deficithajlamra, ezért a költségvetési politika átláthatósága, valamint fenntarthatósága szempontjából jó gyakorlatnak semmiképpen sem nevezhető.
A következő téma a középtávú előrejelzések. A makrogazdasági folyamatok, valamint a külső tételekre és kamattételekre adott technikai kivetítés alapján középtávú előrejelzéseink jelentősen eltérnek a kormány előrejelzéseitől. Számításaink szerint, figyelmen kívül hagyva az állami vállalatok várható nettó veszteségét, mind 2011-re, mind 2012-re a hivatalos egyenlegcél túllépése elérheti a GDP 75 százalékát. Ennek hátterében az MNB veszteségtérítésével kapcsolatos többletkiadás, továbbá a kormányzati becslésekhez képest kisebb fogyasztási és személyi jövedelemadó-bevétel áll. Ezen túlmenően az állami vállalatok eredménye a GDP arányában több tizedszázalékponttal is tovább ronthatja az államháztartási törvény szerinti egyenleget, amit a benyújtott törvényjavaslat a vonatkozó államháztartási elszámolási szabályok be nem tartása miatt nem mutat.
Mindamellett hangsúlyozni szeretném, hogy az elsődleges és a teljes egyenlegre vonatkozó előrejelzéseink arra az alapvető feltételezésre támaszkodnak, hogy a kormányzat belső tételekre vonatkozó tervszámai megalapozottak. További intézkedések nélkül várhatóan abban az esetben sem érhetők el a 2011-2012-re tervezett hivatalos egyenlegcélok, ha a belső tételekre a korábbi elemzéseinkben megfogalmazott negatív kockázatok nem válnak valóra. A GDP-arányosközponti államadósság a tanács számításai szerint is azon, a környező országokhoz képest viszonylag magas, 74-75 százalék körüli szinten fog stabilizálódni, ami az elmúlt évben megfigyelt jelentős megugrást követően alakult ki. Megjegyzendő, hogy az önkormányzatok adóssága ezt a rátát közel 80 százalékra viszi fel, és ez az, amit nemzetközileg össze szoktak hasonlítani.
A harmadik téma a költségvetési szabályok alkalmazása. Minthogy jelenleg nem is látszik aktuálisnak, nagyon fontos már most megállapítani a 2011-2012-re vonatkozó számszerű költségvetési korlátokat, amelyeket a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvény ír elő. A költségvetési törvényjavaslatban javasolt egyenlegkorlátok mindkét évre vonatkozóan jelentősen eltérnek a törvényből következő értékektől. A kormány által javasolt 2011. évi belső egyenlegkövetelmény mintegy 330 milliárd forinttal lazább a 2012. évi elsődleges egyenleg viszont valamivel szigorúbb annál, mint ami a törvényből következik. Ezeknek az eltéréseknek három fő oka van. Az első, hogy a 2012. év évi államadósság a 2011 év végi árakon számított reálértékének meghatározásakor a 2012. évre feltételezett inflációnak 3 százaléknak kell lennie a kormány által feltételezett 2,6 százalék helyett. Tudniillik ez következik az inflációs célkövetés hatályos rendszeréből, aminek egy reakciós függvénye van a kamatláb és az infláció között. A második, hogy az elsődleges egyenleg számításakor a teljes egyenleget nemcsak a kamatkiadásokkal, hanem a kamatbevételekkel is korrigálni kell, tehát a teljes és az elsődleges egyenleg közötti különbség a nettó, nem pedig a bruttó kamatkiadás. A harmadik, hogy a 2012-re kitűzött elsődleges egyenlegcélt nominális értékben kell meghatározni, nem pedig GDP-arányosan. A Költségvetési Tanács ismételten felhívja a figyelmet a költségvetési politika átláthatóságát elősegítő szabályok betartásának és megőrzésének fontosságára.
A negyedik és utolsó téma az államháztartási törvényt módosító javaslatok. A kevesebb, mint egy évvel ezelőtt megszavazott költségvetési felelősségről szóló törvény a jelenlegi kormánypárt képviselőinek támogatásával több ponton módosította az államháztartási törvényt a költségvetési fegyelem és az átláthatóság érdekében. A 2010. évi költségvetési törvényt megalapozó, közkeletű néven salátatörvény és az ahhoz benyújtott módosító javaslat most ugyanezen kormánypárt képviselőinek támogatásával ezek közül többet vissza kíván vonni. A szóban forgó jogszabályi újítások közül az egyik legfontosabb, hogy a többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságok eredményét költségvetési tételként el kell számolni, a veszteséget kiadásként, a nyereséget bevételként.
Amint a mellékletben olvasható, ennek visszavonására nincs semmilyen meggyőző érv. Elsősorban a korábbi laza és átláthatatlan költségvetési politikának köszönhetően egy évvel ezelőtt hazánk súlyos gazdasági-pénzügyi veszélybe került. A költségvetési kiigazítás ellenére a külföldi sajtó Magyarország állapotát a '90-es évek latin-amerikai és ázsiai válságait megelőző helyzethez hasonlította. Az átláthatóság hiánya, amelyre a belföldi sajtó is gyakran felhívta a figyelmet, még a múlt héten is, távol tartja a befektetőket is. Világosan jelzi a problémát, hogy a magyar állampapírok kockázati felára több százalékponttal a visegrádi országok hasonló mutatói fölött van. Ilyen körülmények között bármilyen visszalépés a kevésbé átlátható, vagy akár csak trükközésre lehetőséget adó költségvetési prezentáció irányába tovább rontaná az elmúlt években eleve leromlott hitelességet. Éppen leginkább ennek orvoslása céljából a Költségvetési Tanács nyomatékosan javasolja az államháztartási törvényben szereplő előírások megtartását.
Tisztelt Bizottság! A 2010. évi az első olyan költségvetési törvényjavaslat, amelyet a Költségvetési Tanács véleményez. Ez a költségvetési felelősségről szóló törvény első gyakorlati alkalmazása. Hazánk hitelességének visszaszerzéséhez nem elég ez az első lépés, nem elég a minimumot teljesíteni, közben a fegyelmet és átláthatóságot célzó szabályrendszer lényeges elemeit lefaragni. A hitelesség visszaszerzése maximális elszántságot és erőfeszítést igényel mindenki részéről, aki részt vesz a költségvetés előkészítésében, megformálásában és végrehajtásában. Messze vagyunk Új-Zélandtól, de közel vagyunk az ő '80-as évekbeli helyzetükhöz. A kis, nyitott gazdaság, a túlméretezett elosztó rendszer, a veszteséges állami vállalatok, a különféle érdekcsoportok nyomása alatt eltorzult, átláthatatlan költségvetés, a felhalmozódott államadósság, a magas adóterhelés és a merev gazdasági szerkezet versenyképességi problémákhoz vezet, majd a '80-as évek második felében a fizetésképtelenség közelébe kerül az állam. A kormány válasza a kialakult helyzetre a következő volt: a jóléti rendszer karcsúsítása, az adórendszer egyszerűsítése, az államháztartás átvilágítása és átalakítása szabály alapú költségvetési keretrendszer bevezetésével. A költségvetési felelősségi keretrendszer előírja, hogy a konszolidált eredményszemléletű költségvetési beszámolónak ki kell terjednie az állami vállalatokra a kormányzati ciklus elején minden kormánynak többéves programot kell benyújtani, amely meghatározza az államadósság csökkenésének megcélzott mértékét. A kormány a ciklus végén pedig köteles részletesen beszámolni a célok teljesüléséről. Azóta számos ország követi, tulajdonképpen mi is, az új-zélandi úttörő mintát hasonló keretrendszer bevezetésével.
Jelen helyzetünk sok vonatkozásban hasonlít a fenti példára. Hitelességünk visszaszerzéséhez nem elég, hogy a költségvetési felelősségről szóló törvény már hatályban van. Teljesíteni is kell betűjében és szellemében egyaránt. Ne próbáljuk meg a kiskapukat kihasználni, vagy főleg a rendszerbe újra kiskapukat beépíteni. Ne pazaroljuk el ezt az alkalmat, ne kerüljön hazánk újból sebezhető helyzetbe, miközben stagnál a gazdaság. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben utánoznunk kellene Új-Zélandot vagy bármilyen másik országot, de tanuljunk tapasztalataikból, és vonjuk le a tanulságot saját, egy évvel ezelőtti kellemetlen, keserű élményeinkből. Bízom abban, hogy a jelentéseinkben foglalt szakmai megállapítások és ajánlások a lehető legnagyobb mértékben fognak hasznosulni a törvény végleges formájának kialakítása során. Köszönöm a bizottság megtisztelő figyelmét.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány részéről jelezte államtitkár úr, hogy reagálni kíván. Katona Tamásnak adom meg a szót, azután képviselőtársaim következnek.
DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Költségvetési Tanács megalakulása után rögtön igen nagy intenzitással látott munkához, az előző hetekben, elég hosszú egyeztetési folyamat alapján kialakította álláspontját néhány alapvető kérdésben. Azt szeretném előrebocsátani, hogy a kérdések nagy részében vagy nincs véleményeltérés a Költségvetési Tanács és a Pénzügyminisztérium között, vagy olyan módszertani vitáink vannak, amelyeket a későbbiekben kell tisztázni, azt gondolom. Azok közül, amiről elnök úr most véleményt mondott, talán a legfontosabb a tisztelt bizottság mai napirendje szempontjából, hogy hogyan foglaljon állást a tisztelt bizottság a költségvetési törvényhez benyújtott módosító indítványokról. Itt a tanács azt vizsgálta, hogy azok a módosító indítványok, amelyek most a bizottság előtt fekszenek, a költségvetési egyenleg szempontjából kedvezőek vagy kedvezőtlenek, az átláthatóságot javítják vagy rontják. E tekintetben teljes az egyetértés a Költségvetési Tanács és a minisztérium között. Mi magunk is úgy látjuk, hogy azoknak a módosító indítványoknak a döntő többsége, amelyek a bizottság előtt vannak, nem támogathatók, mert az egyenleget súlyosan rontják, és azt az alapvető célt, ami valóban a hitelesség helyreállítása, annak javítása, a költségvetési fegyelem erősítése, egyáltalán nem szolgálják, azzal szembe mennek. Ilyen módon mi támogatjuk a tisztelt tanács törekvését.
Ami a módosító indítványoknak azt a részét illeti, amelyek a tartalékok valamilyen mértékű csökkentését érintik, azt gondolom, itt el kell választani két dolgot. Vannak azok a tartalékok, ilyen a stabilitási tartalék, az általános tartalék, a kamatfizetési kötelezettséghez fűződő tartalék, amelyek megítélésünk szerint megőrzendők, ezért meglepetéssel fogadtuk azokat a megjegyzéseket már a korábbi bizottsági ülésen is, illetve az általános és a részletes vitában is, amelyek úgy hangzottak, hogy ezek a tartalékok azért magasak, mert úgymond a kormány mozgásterét növelik. Mi éppen ellenkezőleg látjuk, ahogy a tisztelt Költségvetési Tanács is. De általában a közgazdasági szakirodalom is azt mondja, hogy ilyen helyzetben, amikor nem ítélhetők meg egészen pontosan a folyamatok, illetve vannak előre nem látható kockázatok, és a világgazdaság mai helyzetére nem lehet azt mondani, hogy nincsenek előre nem látható kockázatok, akkor ezek a tartalékok éppen azt a célt segítik, hogy megvalósítható legyen az egyenleg kitűzött célja.
Ugyanakkor van egy másik típusú tartalék, amire szeretnék kitérni azért, mert elnevezése lehet, hogy félrevezető. Ez a céltartalék. Ez például azokat az összegeket tartalmazza, amelyek a költségvetési törvényjavaslat készítésekor még nem láthatók világosan, hogy ezekből milyen célra mennyit kell felhasználni. Mondok egy példát erre. A költségvetésben eleve azzal számoltunk, hogy a következő évben a közszférában a bértömeg nem változik, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy bizonyos bérkorrekcióra szükség van. Miután a kormány korábban is, most is alapelvnek tekinti, hogy az egyeztetések lefolytatása után döntsön csak a bérek kialakításáról, ezért ezt mindig céltartalékba helyezzük. De ez nem az a típusú céltartalék, mint a stabilitási tartalék, hanem ez azt jelzi, hogy ezt lehet átcsoportosítani. Ez most meg is történik, ezt mindig bizottsági vagy egyéb képviselői módosító indítvánnyal szoktuk korrigálni.
Persze, abban elnök úrnak igaza van, hogy a költségvetés elfogadásának folyamatában mindig érvényesülnek érdekek, az egészségügytől kezdve az oktatáson keresztül sok minden, és a közgazdasági szakirodalomból jól ismert "közlegelő" probléma, ami több évtizedes probléma, valóban érdekegyeztetést is jelent. Meggyőződésem szerint a kormánynak az a kötelezettsége, hogy csupán olyan módon érvényesítse a különböző érdekeket, amelyek az össztársadalmi érdeket nem veszélyeztetik. Nagyon lényeges lenne, és ebben is egyetértünk, ha mondjuk a jövedelemcentralizáció alacsonyabb szintű lehetne, vagy sikerült volna egy olyan intézményi reformot végrehajtani, amire sajnos a politikai feltételek nem voltak adottak.
A másik a középtávú prognózisok kérdése. Ezt akként tudom aposztrofálni, hogy ez módszertani vita a Költségvetési Tanács és a Pénzügyminisztérium között, sőt, a Pénzügyminisztérium, a Számvevőszék és a Költségvetési Tanács között. Hiszen itt eltérő álláspontok alakultak ki. Azt gondolom, hogy egy későbbi szakaszban a módszertani viták során fog kikristályosodni egy olyan álláspont, ami később majd közösen vállalható lesz. Itt arról van szó, hogy az Országgyűlés 2010. évi költségvetést nyújtottuk be, ami az államháztartási törvény szerint a 2011-es és 2012-es kitekintésről szól, nem pedig egy 2010-tól 2012-ig terjedő hároméves költségvetés. Nem is lenne jó, ha ilyen készülne, egyszer már volt erre kísérlet, és látszott a megalapozottság problematikája. Mindenképpen azt kell jelezni, hogy ezek olyan prognózisok, amelyekben valóban van eltérés, de jelzem, hogy a közgazdasági szakmában is elég jelentős eltérések vannak a különböző prognózisok között.
Ami néhány konkrét tételt illet, ilyen például a Magyar Nemzeti Bank veszteségtérítése, elhatárolása. Ma még pontosan nem látszik, a jövő évben biztosan nem kell ilyen elhatárolásra számítani, hiszen az idei évben nem lesz vesztesége a Magyar Nemzeti Banknak, és úgy szól a törvény, hogy a következő évben kell ezt megtéríteni. Erre tehát a későbbiekben kell visszatérni.
Ami a központi államadósság stabilizálódásának a veszélyét illeti, pontosan ezt a veszélyt akarja kiküszöbölni a 2010-es költségvetés, illetve a 2011-es és 2012-es költségvetési kitekintés is azzal számol, hogy jelentősen csökken az államháztartási hiány, ami megelőzi azt, hogy az államháztartás napi vitele miatt a központi államadósság nőjön. Nagyon reméljük azt, hogy az önkormányzati adósságszint sem fog egy bizonyos limit fölé menni, és akkor az államadósság szintje csökkenhet. Mi úgy gondoljuk, hogy a következő években jelentős csökkenés mehet végbe. Kétségtelen nálunk most egy néhány százalékpontos emelkedés végbement, ez nagyjából az eurózóna átlagának most is megfelel. Jelzem, hogy a legtöbb európai uniós tagországban az államadósság szintje radikálisan nőtt, mostanában növekedésnek indult, és a következő két évben jelentős növekedéssel számolnak, ezzel szemben mi csökkenéssel számolhatunk.
Ami azt illeti, hogy milyen módszertant alkalmazunk, hogy a nettó vagy a GDP-arányos hiánycélt jelezzük, mi az Eurostat előírásaiból indultunk ki, már csak azért is, mert a nemzetközi összehasonlítást ez segíti. Az országok többségében az Eurostat előírásainak megfelelően a GDP-arányos hiányt számolják, általában a GDP-arányos mutatókat számolják. Mi is ezt tettük. Itt szeretném megjegyezni, hogy amikor az államháztartási törvény módosítására tettünk javaslatot, bár ez nem a ma napirenden lévő törvény, hanem a költségvetési törvényt megalapozó törvénymódosítások része, pontosan az vezérelt bennünket, hogy a nemzetközi előírásokhoz legyünk hasonlatosak. Például az állami gazdálkodó szervezetek veszteségelhatárolását is olyan módon javasoljuk végrehajtani, ahogy ezt az Eurostat előírja. Ebben semmiképpen nem térünk el ettől. Egyébként, ha a GDP-arányos mutatókat számoljuk, ebből értelemszerűen, miután a kitekintés közli a folyóáras GDP-értéket, vissza lehet számolni a nettó értékeket is. Itt megint csak egy prognózisbeli, megítélésbeli különbség van közöttünk, nevezetesen az, hogy milyen inflációs prognózissal számolunk. A tanács és a mi álláspontunk valóban eltér, erre utaltam, hogy a különböző módszertani kérdések megvitatásával előbbre jutunk.
Úgy látom, hogy az államháztartási törvénnyel nem visszalépünk, hanem igazodunk a nemzetközi gyakorlathoz, mert az összehasonlítást ez lényegesen megkönnyíti. Összességében tehát úgy ítéljük meg, hogy az az egyenleglazítás, amitől a tanács tart, nem fog bekövetkezni. Szeretném megemlíteni, hogy az eltérések módszertani jellegűek, remélem, hogy a következő időszakban, a rendelkezésre álló lehetőségekkel élve, a viták során ezek kikristályosodhatnak, tisztázhatók. Amit a költségvetési törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokról fogalmaz meg a tanács, azzal nagymértékben egyetértünk. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Úgy gondolom, a Költségvetési Tanács nem a kormánynak tett javaslatot, hanem a Háznak. Az udvariasság volt részemről, hogy a kormánynak szót adtam. A kormány ugyanis, ha úgy tetszik, már letette a voksát a költségvetési törvényjavaslattal, és azt véleményezte is a tanács. Csak hogy helyre tegyük: a Költségvetési Tanács a képviselőket segíti munkájával, amit itt meg is köszönnék.
Most pedig a képviselői hozzászólások következnek. Mádi László kért először szót.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Vendégeink! Az egyik szemem sír, a másik nevet abban az értelemben, hogy a tartalékok drasztikus csökkentésének kétfajta olvasata is van. Az egyik olvasata az, hogy ellentétben a kormány korábbi tevékenységével, amikor lényegében jelentős mennyiségű, százmilliárdos nagyságrendű pénzekről január elején saját hatáskörében döntött, és a parlamentet megkerülve osztott szét, most egy kvázi legalizált formáját alkalmazza annak, hogy a tartalékok egy részét már a törvény keretein belül, a képviselők által tudottan, transzparensen költi el. Ez bizonyos szempontból előrelépés a kormány korábbi, a parlamentet kijátszó, a parlamenti kontrollt magáról lerúgni kívánó gyakorlattal szemben. Ugyanakkor a másik olvasata az, hogy a jövő évi fiskális politika mozgásterét jelentősen szűkíti akkor, amikor a tartalékokat csökkenti, és ezáltal a következő kormány mozgásterét is drasztikusan korlátozza. (Kovács Tibor közbeszól.) Gondolom, Kovács Tibor szakavatott ismerője a fiskális politikának, nyilvánvalóan megvan erről a szubjektív véleménye, ahogy másnak is.
Ugyanakkor azt látom, hogy az általános vita lezárultával az államháztartás helyzete egy jottányival nem javult, a kockázatok igen-igen jelentősek. Szóvá kell tenni azt, amit a Pénzügyminisztérium képviseletében az államtitkár úr próbált diplomatikusan megfogalmazni. Az nonszensz, hogy az államháztartási törvényt hozzáigazítom a költségvetés éppen aktuális manipulációs céljaihoz, nevezetesen, hogy az állami vállalatok veszteségét nem kell elkönyvelni, vagy módosítjuk az államháztartási törvényt, hogy meg tudjunk felelni a törvényi előírásnak, ahelyett, hogy megfelelnénk az eredeti törvényi előírásnak. Azt gondolom, ez nem normális és nem európai gyakorlat, ezt ki kell mondani. Lehet ezt kicsit durvábban is kommentálni, az államháztartási törvénynek tényleg stabilnak és iránymutatónak kellene lenni, nem kellene azt kozmetikázni, az utolsó pillanatokban a hiány látszólagos csökkentése érdekében a törvényi szabályozásba belenyúlni. Ez nemcsak udvariatlan, hanem rendkívüli káros is, a transzparenciát és az ország hírnevét is alapvetően érinti.
Van itt legalább 5-6 olyan tétel, aminek kapcsán azt mondom, hogy az államháztartás nagyon súlyos állapotban van, a hiányt tekintve nagyon komoly veszélyeknek van kitéve. Ezek már nagyjából ismertek: a Magyar Nemzeti Bank veszteségeinek problémája, ami már most tízmilliárdos, jövőre százmilliárdos nagyságrendű lehet, a MÁV, a BKV, a kórházak, az ellátó rendszerek csődhelyzete, ami év közben válságkezelési intézkedéseket fog kikényszeríteni és a hiány növekedését fogja eredményezni. Ez már kódolva van ebben a költségvetésben, a számok csak formálisak, nem valósak. És itt van még a kezességek, garanciák kérdése. Tovább megyünk lefelé a gödörben, ami a GDP-adatok ismeretében, mind a kormány, mind a Költségvetési Tanács negatív számokat mutat ki, láthatóan folytatódik. Akkor viszont az APEH adóbeszedési aktivistása vagy hatékonysága sem fog jövőre javulni, és ez egyértelműen komoly kockázatot jelent.
Azt is látni lehet, hogy a tartalékok csökkentésénél a kormány egy játékot játszik. Nevezetesen beterjesztette a költségvetést, majd a Szocialista Párt igényeit kielégítette a tartalék egy részéből. Lényegében a tartalék a szocialista képviselők játékszerének volt tekinthető. Le kell szögezni, hogy az ellenzéki képviselőknek ezen pénzek elköltését nem engedte a kormány, a hatalmi többség. Ez egyértelműen csak a Szocialista Párt homokozója volt, és homokoztak is benne rendesen.
Több tétel van, ami komoly eltérést mutat a Költségvetési Tanács, illetve a kormány makropályája között a következő évek tekintetében. Osztom azt a véleményt, ami 2011-re és 2012-re vonatkozóan is fontos megállapításokat tartalmaz, most mégis a 2012-es két adatra koncentrálnék. Az egyik a gazdasági növekedés adata, amely 0,4 ponttal kedvezőbb a Költségvetési Tanács makropályájánál. Itt jó lett volna mellékelni ezt a makropályáját, hogy ne egy újságból kelljen megszerezni. Az infláció esetében is mintegy 0,3 százalékkal tér el, magasabb inflációt jósol a Költségvetési Tanács és kisebb visszaesést. Mind a két tétel egyenlegjavító, és mindkét tételnek az államháztartási hiány vonatkozásában mérséklő hatása van. Ha kisebb a visszaesés, az nyilvánvalóan a bevételek kisebb visszaesését eredményezi, a nagyobb infláció pedig nem államháztartásihiány-semleges, hanem szintén javítja az államháztartás pozícióját.
Ugyanakkor, és ez egyben kérdés is, az elmúlt napokban, hetekben nagyon kedvező fejlemények voltak, hogy például az infláció csökkent, és az államháztartási hiány finanszírozása, elsősorban az államkötvények aukciós feltételei javultak. Ez azt is valószínűsíti, hogy a várakozáshoz képest kevesebbet kell majd kamatfizetésként tervezni, hiszen ha a legújabb becslések szerint jövőre az alapkamat akár 5,5 százalékra is lemehet, az az államkötvények hozamaira jelentős mérséklő hatást gyakorolhat, ha a folyamatok a tervezettnek megfelelően alakulnak. Azt gondolom, ez nem lett betervezve, hiszen néhány hónappal ezelőtt sem a kormány, sem a Költségvetési Tanács ezzel, mint valószínű forgatókönyvvel, még nem számolt. Tehát az lenne a kérdésem, hogy ezek figyelembevételével a Költségvetési Tanács kívánja-e módosítani az álláspontját mondjuk az államadósság kamatterheivel kapcsolatos előirányzat megalapozottságát vagy realitását illetően. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó Lajos alelnök úr kért szót.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Három dolgot szeretnék mondani. Mivel a módosító indítványokat tárgyaljuk, ezért a Költségvetési Tanács felvetéseiről mondanék véleményt. Örülünk annak, hogy a szocialista frakció módosító indítványaival szemben, a gyermekétkeztetés, a művészeti oktatás, a roma oktatási alap, a két tannyelvű oktatás kérdéseiben nem fogalmazott meg ellenvéleményt. A többi észrevételnél osztjuk a kormány álláspontját. A Fidesz módosító indítványairól, mind a gazdasági élénkítő csomagról, mind az egyéni képviselők által benyújtott módosító indítványokról tudomásul vesszük a Költségvetési Tanács véleményét, és a parlamentben e szerint fogunk szavazni. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Horn Gábor képviselő úr!
HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. A Kopits elnök úr által elmondottak és leírtak, amit köszönünk, mert könnyebben tudunk belőle dolgozni, bizonyos értelemben a próbáját jelentik annak, hogy mennyire működik a Költségvetési Tanács. Ez alapvetően nem önökön, hanem rajtunk múlik, hogy mennyire vesszük figyelembe azt, amit önök mondanak. Ebből a szempontból fontos, hogy elnök úr most is itt van, és le is írták az álláspontjukat. Ezt nagy jelentőségűnek tartom, és a továbbiakra nézve komoly lehetőségnek a parlamenti képviselők számára, hiszen abban egyetértek alelnök úrral, hogy itt nem a kormány és a Költségvetési Tanács közötti vita folyik, mert ebből a szempontból ez nem érdekes, hanem a Költségvetési Tanács a parlament munkáját segíti.
Magam egy kicsit csodálkozom fideszes képviselőtársam, Mádi képviselő úr hozzászólásán, mert a parlamenti vitában, akár az általános, akár a részletes vitában önök többször elmondták, hogy milyen nagy baj, hogy ilyen magas a tartalék mértéke, amit sosem értettem. El is próbáltam mondani, hogy szerintem, ha valaki kormányra készül, és erre van is egy pici esélye, akkor egy viszonylag magas tartalékhányad akár kedvező is lehet, mert azt jelentheti, hogy van valamiféle mozgástér. Ha jól értettem a szavait, ezt is jelezte. Azt gondolom egyébként, indokolt a jelenlegi helyzetben egy viszonylagosan magas tartalékkal, akár többféle tartalékkal is dolgozni, mert nagyon sok a kiszámíthatatlanság a jövő évre és az azt követő két évre vonatkozóan is. Ebben egyetértek a Költségvetési Tanács álláspontjával. Ugyanakkor én is látom azt, és sajnos ebben is egyet kell értenem, van egy olyan olvasata, hogy a tartalék tulajdonképpen a parlamenti vita időszakára vonatkozott. Nekem volt szerencsém ezt belülről is látni, ennek valamilyen mértéke nyilván tolerálható, de azt gondolom, hogy ez a mérték ennél jelentősebb volt, és ez talán fölösleges játékteret adhatott a képviselők számára.
Egyetértek abban Mádi képviselőtársammal, hogy annál az eljárásnál, ami 2008-ban, az előző költségvetés elfogadása után történt már 2009-re vonatkozóan, a költségvetés ellenőrzésén kívül, még mindig tisztességesebb ez, mert legalább látjuk, hogy mi történik. Akkor gyakorlatilag két héttel a költségvetés elfogadása után mintegy 200 milliárdos költés történt. Szerintem az egyik súlyos probléma innen származott. Abból a szempontból egy kicsit megértőbb vagyok az ellenzéki politikusokkal, amikor kevéssé megalapozott indítványokat nyújtanak be, hiszen a felelősség a jelenlegi helyzetben csak részben az övéké. Ugyanakkor azt hiszem, érdemes azon elgondolkodniuk, és ilyen értelemben a Költségvetési Tanács kritikáját helyén kell értékelnünk, meg kell hallanunk, hogy amikor vannak olyan tételek, amelyek adott esetben 30-szor, 40-szer szerepelnek mint forrás a kiadási oldalon, akkor nehezen kezelhetők komoly szándékúként az ilyen típusú előterjesztések.
Ennek megfelelően szerintem van tanulsága annak, amit a Költségvetési Tanács a módosító indítványokról mondott. Mi a magunk részéről azt az elvet választottuk, és ehhez próbáltunk meg igazodni, a felemás szerepünkből is következik ez az igazodás, hogy ne kövessünk el olyan lépéseket, amelyek visszafordíthatatlan károkat okoznak a 2010-es költségvetés kapcsán, miközben tudomásul kell vennünk, hogy egy nagyon szigorú költségvetésnek kell készülnie. Azzal is egyetértek, és ebből a szempontból nem megnyugtató államtitkár úr válasza, hogy ha a közösen, nagy kínszenvedéssel elfogadott garanciákat elkezdjük felpuhítani, akár az államháztartási törvényben, akár máshol, az nem jó gyakorlat. Ilyennek gondolom az Áht. utólagos korrekciós lépéseit az úgynevezett salátatörvényben. Sokat segítene a magyar költségvetéseken egy nagyobb kiszámíthatóság. Ennek érdekében közösen tettünk lépéseket tavaly, ilyennek gondolom a költségvetési plafon meghatározását vagy a Költségvetési Tanács létrehozását. Itt adott esetben akár önkorlátozó módon kellene a továbbiakban is tartanunk magunkat a közösen vállalt, törvénybe foglalt lépésekhez.
A mai bizottsági ülésnek nem feladata, a Költségvetési Tanácsnak pedig nyilván feladata értékelni a 2011-es, 2012-es éveket, vagy azt, hogy a 2010-es év makroszámai hogyan változnak. Ha már ez szóba került, szeretném jelezni, hogy egy pesszimistább forgatókönyvet is el tudok képzelni, sajnos, akár már 2009-re vonatkozóan is. 2010-re, ezt már többször elmondtam, nagyon komoly kockázatokat látok a költségvetésben, ezért látom problematikusnak a tartalékok zsugorodását. Erről részben itt már szó esett akár a közösségi közlekedés, akár az egészségügy vonatkozásában, ahol a kockázatok bizonyos eleme már működésbe is lépett azzal a körülbelül 40 milliárdos többletkiadással, ami nem oldotta meg a problémát, ez nem lesz elegendő, a társadalombiztosítási alapok nem fogják tudni finanszírozni, ahogy 2011-ben sem azokat a típusú igényeket, amelyek velük szemben felmerülnek. Ezek olyan elemei ennek a költségvetésnek, amelyeket nevezhetünk kockázati elemeknek, de nevezhetjük őszintébben úgy is, hogy bekódolt, valódi feszültségforrások. Nem mentség, de tény, hogy ilyenekkel minden költségvetésnél számoltunk eddig is, csak most a helyzet rosszabb, mint máskor volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tekintettel arra, hogy nem témája a 2008-2009 fordulóján megtett lépés a mostani napirendnek, de két képviselőtársam is szóba hozta, Mádi képviselő úr is és Horn Gábor is azt a bizonyos, általuk 200 milliárdnak látott összeg osztogatását, mindenképpen szóvá kell tennem, hogy ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak, és méltatlan, főleg olyan képviselő részéről, aki még a tartalékok elfogadásánál kormányzati szerepet vállalt. Tudni kellett azt, hogy háromfajta tartalék volt. A fejezeti egyensúlyi tartalék felhasználása év közben csak folyamatos lehetett, és év vége felé akkor lehetett felhasználni, amikor már látszott, hogy az egyensúlyi feltételek teljesülnek. Ezek feladatokkal terheltek voltak, csak a feladatokat nem lehetett addig megfinanszírozni fejezeti egyensúlyi tartalékból, ameddig nem állt úgy a költségvetés egyensúlyi pozíciója.
Az általános tartalék felhasználása mindig aszerint történik, hogy jönnek váratlan feladatok. Itt is egy óvatosság érvényesült, mert a váratlan feladatok végrehajtása is év vége felé következhetett be. Csak jelzem, hogy 3,5 milliárd forint még így is megmaradt az általános tartalékból. Egyetlenegy, a harmadik eset volt az, ami a központi költségvetés egyensúlyi tartaléka, ami azért volt felhasználható, mert sokkal jobban teljesültek az egyensúlyi feltételek, mint ahogy azt eredetileg a költségvetés tervezte. Más vonatkozásban pedig éppen gazdaságélénkítési szempontból fontos beruházások tudtak elindulni.
Mádi képviselő úr vetette fel, hogy a tartalékon keresztül eldugdossuk a pénzt, és nem mutatjuk be nyilvánosan, hogy mire kerül felhasználására. Ezt pont az a képviselő mondja, akik 2001-2002-ben, amikor a nagyhírű Széchenyi-terv felhasználása volt, 250 milliárdból 130 milliárdot kapásból az MFB-n keresztül használtak fel. A két évben összesen 100 milliárd volt, amit a költségvetésen keresztül. Nem volt több, ennyi volt, képviselő úr. Ugyanez volt a kezességekkel kapcsolatban. Emlékezzünk rá, hogy micsoda kezességvállalás volt 2002-ben, Tállai képviselő úr akkor államtitkárként pontosan tudja. Azt pedig, hogy most Mádi képviselő úr elkezdte ugyanazt mondani, mint amit a bizottság elnöke, Varga képviselő úr a költségvetési vita elején, hogy nem valósak a számok, mert bizonyos tételeket nem vett figyelembe a kormányzat, és akkor példaként hozta itt is a MÁV veszteségét, szakmailag egyszerűen elképesztőnek tartom. Jelesül azt, hogy megpróbálja összevetni az adósságállományt a pénzforgalmi szemléletben készült költségvetés előirányzataival.
A tartalékkal kapcsolatban pedig itt, a bizottsági ülésen követelték a fideszes képviselők azt, hogy alacsonyabb tartalékkal dolgozzunk, és nevesítsük, amit a tartalék terhére felhasználunk. Ez megtörtént, és most ezt kifogásolják, vagy legalábbis Mádi képviselő úr. Azt gondolom, hogy összességében azokra a fontos célokra, amelyeket Szabó Lajos alelnök úr is említett, és nemcsak a kormányzati, hanem a Fidesz-frakció is ezt követelte, megtaláltuk a forrást. Szerintem örülni kell, hogy ezek teljesülnek. Természetesen így a tartalék értelemszerűen csökkenni fog, ennek én sem örülök, mert azok a kockázatok, amelyeket a 2010-es év magában hordoz, nagyobb tartalékot igényelnének, de ez van, nyilván azok a korlátok nem léphetők át, amelyeket a költségvetés tartalmaz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Attól, hogy 2008 előtti ügyeket újra és újra elmond Keller László, attól még nem lesznek igazak, és a mai napirend sem erről szól. Szeretném kérni, hogy a vitát ne nyissuk meg erről. Attól függetlenül, hogy minden bizottsági ülésen elmondja ezeket a valótlan állításokat, nem fogunk erről vitatkozni, mert arra kell figyelnünk, ami 2010-re vonatkozik. Kérem képviselőtársamat is, hogy elsősorban erre koncentráljunk.
Tállai András képviselő úr következik.
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A magas tartalékkal, kedves Horn Gábor képviselő úr, az a probléma, hogy az az osztogatás melegágya. Az elmúlt hét év tapasztalatai azt mutatják, hogy a jelenleg kormányzó Szocialista Párt ennek nem tud ellenállni. Nem tudott ellenállni 2006-ban sem, és nagy valószínűleg nem tud ellenállni 2010-ben sem. Az a probléma a magas tartalékkal, hogy ezek nem a gazdaságban rejlő tartalékok, hanem a választásban rejlő tartalékok, és az a félő, látva, hogy ez a hajó elúszott, jöjjön, aminek jönnie kell, utolsó kampányfogásként az MSZP-kormány néhány százmillió forintot szét fog osztani. Az is félő, miután az IMF-fel már nem ők fognak egy asztalnál ülni, hogy az első negyedévi eredmények hogyan alakulnak, az is nagyon félő, hogy minden mindegy alapon ezek a tartalékok kimondottan politikai célokat fognak szolgálni, és semmiféle felelősséget nem fognak tartalmazni. Erre jó példa az elmúlt hét év kormányzása.
Hogy mi bizonyítja ezt? (Keller László: Semmi.) Azt mondta államtitkár úr, hogy egyetért a Költségvetési Tanács véleményével, de amikor nem értenek egyet, az csak módszertani eltérést jelez. Szeretném megkérdezni akkor, hogy egyetért-e azzal, amit elmondott az elnök úr, de megismételném szó szerint, elsősorban a korábbi laza és átláthatatlan költségvetési politikának köszönhetően egy évvel ezelőtt hazánk súlyos gazdasági-pénzügyi helyzetbe került. A költségvetési kiigazítás ellenére a külföldi sajtó Magyarország állapotát a '90-es évek latin-amerikai és ázsiai válságait megelőző helyzethez hasonlította. Egyetért ezzel, államtitkár úr? Vagy itt is módszertani problémái vannak?
A másik gondom az, hogy önök, tisztelt kormánypárti és ellenzéknek mondott képviselőtársaim, elfogadtak egy törvényt a költségvetési felelősségről szóló törvényt. De most azt mondja a Költségvetési Tanács, hogy köszönik szépen, ők ennek alapján végzik a munkájukat, csak az a probléma, hogy e törvény szerint három évre kell a költségvetésért felelősséget vállalni, viszont önök a 2011-es és a 2012-es költségvetésért nem vállalnak felelősséget. Miért mondom ezt? Azért, mert a középtávú előrejelzéseiben azt mondja a Költségvetési Tanács, hogy a makrogazdasági folyamatok, valamint a külső tételekre és kamattételekre adott technikai kivetítés alapján a középtávú előrejelzéseink jelentősen eltérnek a kormány előrejelzéseitől. A számítások alapján egyértelműen bebizonyítja, hogy az egyenlegcél túllépése elérheti a GDP 0,7 százalékát is, és akkor még nem számolta bele az állami vállalatok várható veszteségét. A következő mondatban azt magyarázza, hogy az állami vállalatok veszteségével tovább növekszik a költségvetési hiánycél.
Végre van egy olyan iromány, amely Magyarországot félti attól is, ami az önök lelépése után fog következni, magyarul a választások után, mert Magyarországnak akkor is élnie, léteznie kell, de ilyen hiteltelen 2010-es költségvetésnél látható, hogy nagyon nehéz lesz, mert nem lesznek teljesíthetők a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvényben vállalt kötelezettségek. És tovább folytatódik az indoklása annak, hogy 2011-2012-re meghatározott hiánycélok miért teljesíthetetlenek, illetve térnek el a törvényben meghatározottaktól. Erre mondhatja államtitkár úr, hogy itt vannak módszertani eltérések. Bár, mondjuk azt, hogy a kamatbevételeket az elszámolásba nem számolják bele, nem tudom, milyen módszertani különbség. Inkább figyelmetlen, számolási hiba, vagy nem tudom, micsoda.
Úgyhogy ezt a bizottsági ülést és ezt az irományt, mondhatni, történelmi jelentőségűnek és értékűnek tartom, mert végre a Költségvetési Tanács megszólalt, egyrészt előremutatóan, másrészt az okokat keresve, nagyon felelősségteljesen, féltve az országot attól, hogy a következő években mi fog történni. Ajánlom szocialista képviselőtársaimnak, hogy majd ezeket a részeket is olvasgassák, amelyeket most idéztem, és akkor talán megszólal a lelkiismeretük, hogy a 2010-es költségvetés elfogadhatatlan.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár Albert képviselő úr kért szót.
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, megköszönhetjük a Költségvetési Tanácsnak, hogy kellő szakmai alapossággal áttekintette a kérdést. Mint minden közgazdasági műhelyben, itt is kialakult a közgazdasági elméletek ütközése. Ez normális, hogy egy-egy kérdésben némi eltérés van, akár a kormányzat közgazdászai, a Pénzügyminisztérium kutatóműhelye vagy akár az ÁSZ között. De egy biztos, hogy mindenki azt akarja, hogy ez az ország előre menjen. Azért nem 10 évvel ezelőtti, hanem a tegnapi vagy a mai újságcikkekre hívnám fel Tállai képviselő úr figyelmét, ahol a nemzetközi világ vezető közgazdászai, hitelminősítő intézetei azt közölték, hogy Magyarország kerülhet ki a legerősebben ebből a válságból. (Tállai András felmutat egy cikket azzal, hogy az is néhány napja jelent meg.) A mai nap folyamán a Merrill Lynch, tegnap több ilyen is volt, és ha jól emlékszem, tegnap az OTP célárfolyamát többen is felminősítették. (Tállai András és Mádi László közbeszólnak.)
Azt gondolom, hogy azok a jelek, amelyek ma a magyar gazdaságban vannak, kedvezőek. És ha megnézzük a szomszédainkat, akiket önök mindig példaképnek állítottak elénk, ahol 6-7 százalék lesz az államháztartási hiány, mondjuk Szlovákia esetében, Lengyelország 6,7 százalékkal számol előre, akkor becsukják a szemüket, ha ezzel nem foglalkoznak. Mert bizony az, ami történt az elmúlt években, mindenképpen javuló tendenciát mutat. Talán azt is látták, hogy 193 pont a szuverén magyar államadósság fizetésképtelenségének a felára. Ez volt 600 bázispont felett is, én csak azért mondom, mert objektív számok mellett nem szabadna elmenni. Engem különösen az zavar, hogy olyan mond kritikát a kormány munkájáról, aki 450 milliárdos csomagot készít, és miből talál erre forrást? A tartalékokból és az adósságszolgálat kamatfizetéséből. Hát uraim! Ez nevetséges. Nem hinném, hogy ez az az út, amin járni kell.
Egyébként 872 milliárdot csoportosított át az ellenzék. Egyetértek Horn Gáborral, hogy egy ellenzéki képviselő felelőtlenül adhat be módosító javaslatot, de ekkorát? Ez 3 százalékos államháztartásihiány-növekedést jelent. Azt gondolom, ezeket figyelembe kell vennünk. Ami a közös felelősségünk, uraim, ebben a bizottságban az, hogy azokat a bizonyos nagy ellátó rendszereket nem tettük rendbe, sem az elmúlt évben, sem az elmúlt 10 évben. Ahhoz önök is kellettek volna, mert társadalmi konszenzus nélkül ezeket nem lehet helyre tenni. (Babák Mihály: Nem is törekedtek rá.) Törekedtünk rá, de nem jutottunk előre. Beszélek itt az önkormányzati rendszer átalakításáról, az egészségügy átalakításáról, az oktatásról, semmiben nem voltak partnerek. Kérem, én pironkodom, amikor megállok egy vasúti sorompónál, és látom, hogy nem utazik ember a vonaton. Holott önök most azt mondják, hogy majd vissza fogják állítani azokat a vasútvonalakat, amelyek egyébként szellemvasutak, mert ember nem közlekedik rajta. Uraim, itt kezdődik a költségvetési felelősség, és itt kezdődik a partnerség abban, hogy ez az ország hová fog eljutni.
Csak néhány gondolat még. Azt gondolom, hogy a MÁV-ot sem önök, sem mi nem tudtuk helyre tenni. De így van ez a BKV-val és az önkormányzati rendszerrel is. (Babák Mihály: Az a ti saratok.) Azt gondolom, ez közös felelőssége a politikának, képviselő úr. Normális országokban összefogtak, szeretném önöknek mondani. Ha Németországot megnézik, ott bizony szembenéztek a problémákkal. Majd amikor azt fogják látni... (Babák Mihály: Azok nem ti vagytok.) Oké. Akkor befejezem, mert úgy gondolom, hogy ilyen alapon vitatkozni nem lehet. Talán egy pici önkritikát megengedhetett volna bárki abban, hogy kellő szakmaisággal tekintse ezt a kérdést. Aki 872 milliárdot úgy csoportosít át, hogy abból 80 milliárd a valós forrás, annak, azt gondolom, szép csöndben kellene lennie, és semmiféle kritikával nem illetni azt, amit a kormány tett. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr véleményét. Hadd próbáljak én is reagálni néhány dologra, már csak azért is, mert annyi félrevezető információ hangzott el. Intézményi reform, kedves államtitkár úr. A teljes közlekedés az önök kezében volt, minden törvényi feltétel meg lett volna, hogy a BKV-ban, a MÁV-nál, vagy a vagyonkezelés teljes állami rendszerében ne történjen meg az, ami megtörtént. Nem tették meg. Semmiféle alkotmányos korlát nem volt, olyan törvényeket kellett volna hozni, amivel ezt megoldhatták volna. Ráadásul, ezt mindig visszaidézem, 2002-ben konszolidálták pénzügyileg a BKV-t és a MÁV-ot. Ott volt a lehetőség, ha akarták volna, hogy rendbe tegyék. De ugyanígy a médiumokat is sorolhatnám, a Magyar Televíziótól kezdve. Megvolt a lehetőségük, nem nyúltak hozzá, még nagyobb csődtömeg alakult ki.
Másrészről nekiálltak az önkormányzatok reformálásának. Három helyett öt közigazgatási szintet hoztak létre. Ez még nagyobb veszteséget hozott, mint ami korábban volt. Az történt, a szocialista reform azt volt, hogy létrehozták a kistérségeket és régiókat, meghagyták a településeket, a megyéket és az államot, mert ezt az alkotmány rögzítette. Ez nagyon sokba került ennek az országnak, a Költségvetési Tanácsnak nyugodtan ajánlhatjuk, hogy számolja ki, mibe kerül az a kistérségi és regionális rendszer, amit nem alkotmányos alapon, de törvényi keretek között mint intézményi reformot hajtottak végre. Ugyanúgy a közlekedési területen lévő túlköltekezés nagyságrendje, ha megnézzük, igen nagyméretű volt. Létrehoztak reformokat, csak az többe került, nemhogy megtakarítást, hanem túlköltést eredményezett.
Az átláthatóság kérdése. Szerintem ez a legkardinálisabb kérdés. Amikor államtitkár úr jött, tudtuk, hogy volt már egy időszaka, amikor trükkök százairól adott számot a miniszterelnök úr. A választási győzelemmel természetesen feloldozást kapott, sőt, valószínűleg meg is köszönték ezt a Pénzügyminisztérium akkori vezetésének. De nem véletlenül mondja az elnök úr, hogy tanuljunk belőle. Most olyan kapukat nyitnak ki, amelyek az átláthatóságban visszalépést jelentenek, és trükközésekre adnak alkalmat. Miért teszik ezt? Azt gondolom, a Költségvetési Tanács létrejöttével, vagy akár a takarékos államról szóló törvénnyel minimum elvárható lett volna, hogy ne ismétlődjenek meg ezek a visszaélésre is alkalmat adó módosítások. Ha ebből tanulnának, az legalább felmentés lenne a képviselők számára, hogy rajtuk nem múlott. A kormány ugyan ezt támogatja, de önök nem. Jelzem, volt róla szavazás. Önök a költségvetés eredeti módosításairól már szavazták, és támogatták azokat. Most a kapcsolód módosító javaslatoknál meglátjuk, hogy mi lesz a vége, de eddig amilyen módosító javaslatokat elfogadtak, azokkal ugyanúgy további kiadásokat nyitottak meg, illetve semmi olyat, ami az átláthatóságot, a takarékos államról szóló törvény passzusait erősítette volna, nem támogattak. Ellenkezőleg. Ezek gyengítését támogatták, ezáltal is növelve az átláthatatlanságot.
De még egy momentumot hoznék ide, amire a Költségvetési Tanács figyelmét is felhívnám. Ez a kiszámíthatatlanság. A költségvetésben egy rakás olyan tétel jelenik meg, amire majd pályázni lehet ilyen-olyan feltételekkel a korábbi normatív alapú finanszírozás helyett. Ha valaki betartotta a szabályokat, ellátott olyan közfeladatokat, amiket az állam ma is közfeladatként fogalmaz meg, azt normatív alapon finanszírozta, most pedig azt mondta, hogy nem. Hogy rögtön a közfoglalkoztatásról beszéljünk például a megváltozott munkaképességűek esetében, a normatív alapú támogatás helyett majd pályázhatnak azok, akiket önök engednek, hogy hozzáférjenek ehhez. Felépítettek egy működő rendszert a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására, és azt most teljes bizonytalanságba taszítják. Ez 140 ezer embert jelent. Ennyi munkahelye fog megkérdőjeleződni. Nem lehet tudni, hogy mi fog történni, egy biztos, hogy januártól bizonytalan helyzetbe fog kerülni ez a rendszer, miután egy pályázati rendszernek az a jellemzője, hogy a bürokrácia megnő, hatalmas pluszköltségek fognak megjelenni, de hogy a pénz ténylegesen mikor áramlik ki, innentől kezdve nem lehet tudni.
Megnyitja a lehetőséget a trükközésre, rontja a költségvetés kiszámíthatóságát, márpedig közgazdászként tudjuk nagyon jól, hogy ha egy pénzfelhasználó hónapról hónapra él, nem látja a jövőt, akkor a lehető leggyorsabban elkölti a pénzt, akár ésszerűtlenül is, ahelyett, hogy kiszámíthatóságot biztosítanának számára. A prognózisok kérdéséről már fideszes képviselőtársaim szóltak, ezekben nem kívánok belemenni, de tragikus a helyzet. Szerintem a legtragikusabb, hiszen valóban, 2011-2012-vel gyakorlatilag nem foglalkoznak. Önök alkották meg ezt a szabályt, hogy három évre előre kell tekinteni, de ez nem történt meg.
Végül államtitkár úrnak egy állandóan elmondott gondolatára reflektálnék. Attól, hogy sokszor elmondja, még nem igaz. Az államadósságról mindig elmondja, hogy hasonló, mint az Európai Unióban. Igen. De honnan indultunk? Honnan indultunk, kedves államtitkár úr? Hatvan százalék alól indultunk, és most 80 százaléknál tartunk. Ezt nem tekinteném néminemű igazodásnak. Ez egy ellentétes konvergencia. Ja, ha persze ez volt a cél, csak nem tudtuk, hogy az államadósságot még megdobjuk 20 százalékponttal, ami nem azt jelenti, hogy némi technikai módosulás történt, az anyag is 75 százalék körüli állandósulást jelez, akkor azért az nagyon súlyos következmény, és nem lehet csak azzal elintézni, hogy az Európai Unióban is így van. Magyarország más adottságú. Mi felzárkózni akartunk, és ma a magyar gazdaság dinamizálásának egyik legnagyobb béklyója az államadósság. Lehet, hogy azt mondják, hogy a munkahelyteremtésre rossz forrásokat jelöltünk meg, de önök javasoltak egyetlenegy ilyen módosítást? Mondták azt, hogy lehet, hogy a kedves fideszesek nem látják eléggé, hogy milyen forrásokból kell megoldani ezt, de ott vannak a tartalékok, abból 170 milliárdot csoportosítsunk át munkahelyteremtésre? Nem történt meg.
Azt gondolom, a Költségvetési Tanács sem kifogásolta volna azt, ha gazdaságdinamizálásra kerestek volna forrást a tartalékokban, a munkahelyteremtéshez vett volna el a kormányzat pénzt, mert az megtérülő költségvetési kiadási sor lenne, és éppen a növekedési kilátásokat javította volna. Ehelyett azt kezdik méricskélni, ami szerintem teljes mértékben inkorrekt, hogy az ellenzék általában mennyi módosítást nyújtott be. Bocsánat, az ellenzék soha nem nyújt be módosítást. Képviselők nyújtanak be. És ne kérdőjelezzék meg, kedves államtitkár úr, azt a jogot, hogy a képviselők egymástól függetlenül is beadhatnak módosító javaslatot. (Babák Mihály: De megkérdőjelezi. Ő olyan.) Ő is megkérdőjelezte ezt, amikor összeadta, hogy milyen felelőtlen a Fidesz, bocsánat, az ellenzék ebből a szempontból. (Babák Mihály: Mondta is.) Jelzem, az ellenzékben is van legalább három párt, az SZDSZ, a KDNP és a Fidesz, és világosan elmondtuk az általános vitában, hogy azon belül van a Fidesznek egy módosító csomagja, amelyet összehangoltan nyújtott be, és vannak a további képviselői indítványok, amelyekből lehet választani. Azért nem értem a vitát, mert egyetlenegy módosító javaslatot nem támogatott sem a kormányzat, sem pedig önök. Innentől kezdve nem lehet miről beszélni. Viszont önöknek megvan a módosítási képességük, igaz, hogy kevesebb számban, de hatásukban a költségvetési törvényben sokkal nagyobb következményei lesznek, hiszen azok megszavazhatóvá válnak.
Zárógondolatként. Ezek a módosítások a választási költségvetés irányába mozdítják el a költségvetést, amelyben eddig is megvoltak ennek jelei, és megítélésem szerint a benyújtott módosító javaslatok tovább fogják erősíteni azt, hogy az első 3-4 hónapban felelőtlenül elköltsék a pénzt, azután "utánunk a vízözön" elve érvényesülhet. A Költségvetési Tanács elnöke erről nagyon udvariasan szólt. Úgy gondolom, ezt az udvariasságot értve sokkal határozottabban látni kell, hogy 2011-ben és 2012-ben is lesz magyar költségvetés, lesz Magyarország, és jó lenne, ha ahhoz megfelelő alapot teremtene a mostani költségvetés, és a 2008-as tanulási folyamat eredményeképpen egy jobb minőségű költségvetés állna rendelkezésre a kilátásait tekintve. Sajnos azt kell mondani, hogy a kilátások romlanak ezektől a módosító javaslatoktól, nem pedig javulnak.
Az ellenzék részéről még két képviselő úr kért szót. A kormányoldalról pedig Tukacs István, most ő következik, utána Babák Mihály.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Molnár Albert képviselőtársam meg fogja nekem bocsátani, hogy az általa elmondottakat pontosan idézzem. Betű szerint szeretném megismételni, amiről beszélt, mert nem érdektelen.
A tudósítás arról szól, hogy Magyarország világelső lehet a költségvetési egyensúly helyreállításában, nyilatkozta egy hírügynökségnek Radoslaw Bodys, a Bank of America Merrill Lynch közgazdásza, aki szerint 2011-ben már 5 százalékos gazdasági növekedést produkálhat a magyar gazdaság. A Merrill Lynch elemzőjének ezen kijelentése, miszerint vezető országgá válunk fiskális tekintetben, nem meglepő az elemzőház korábbi elemzéseinek fényében, emlékeztet a forrás. A bank londoni szakértői már június végén kiadott elemzésükben is hangsúlyozták, hogy Magyarország jövőre az élre kerülhet a ciklikusan kiigazított költségvetési egyenleg tekintetében. Magyarország a világ vezető gazdaságai közül, az OECD-tagállamokat tekintve, a legerősebb pozícióban kerülhet ki a globális recesszió végeztével, mindemellett jövőre a magyar gazdaság ciklikusan kiigazított egyenlege többletet mutathat, amennyiben nem következik be a választások előtt torzítás a költségvetés tekintetében. Ennyi az idézet, amelyre Molnár Albert képviselőtársam célzott.
Elnök úr, a szöveget azért mondtam el, mert nyilván kérdezni szeretnék. Kérdezni szeretném elnök urat, kérdezni szeretném államtitkár urat, hogy a vita fényében hogyan tekintenek erre az elemzésre. Azért is mondtam el ezt, mert követhető és adatolható forrását szerettem volna adni, hogy mik azok a hivatkozások, amelyek alapján a költségvetés állapotát, egyáltalán a költségvetési kiigazításokat pozitív hatásúnak foghatjuk fel. A vita tárgya pedig az lehet, és ez már nem az elemzéssel, illetve a hivatkozással kapcsolatos, hogy vajon fellazítja-e a költségvetést, a tartalékok helyzetét a választásra készülődve a kormányt támogató parlamenti frakció. Azt gondolom, hogy a tartalékok kérdésében inkább az óvatosság volt a legfontosabb számunkra. Elnök úr, a két kérdés kedvéért és a pontosság miatt idéztem ezt a mai hírt, a két kérdésem elnök úrhoz, államtitkár úrhoz áll. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Babák Mihály képviselő úr következik.
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm. Hurrá, legyünk optimisták! Csak az a helyzet, hogy hiába vagyunk optimisták, ha közben tudjuk, hogy lukas a nadrágunk, és kilóg belőle a fenekünk. Márpedig ez valószínű igazság, úgyhogy engem nem hat meg London véleménye, mert messze van, homályos is, mert köd van Angliában, ez tudvalévő. (Molnár László: Szarvasról nem is látszik.) És kérdés, hogy ki informálta őket. Valószínű, hogy a kormánypártiak.
Kedves Elnök Úr! Szeretném elmondani azt, hogy a tartalékok dolgában nagyfokú sandaság, sunyiság, átverés és farizeusság van. Tudniillik a következőről van szó. Tessenek csak figyelni. A költségvetési hiánycélt megígérték az IMF-nek, azt igyekeztek betartani. A tartalékot is megígérték, hogy majd később azt mondják, istenem, nem bírtunk a parlamenttel, a tartalék terhére mégis fellazítottuk a költségvetést. Hibásan elvettünk belőle, mert amit megígértünk, hogy a hiánycél megtartása érdekében megszorítunk, ott vissza kellett adni. Úgyhogy nagy átverés show az egész. Magyarul már költekeznek a tisztelt képviselőtársaim a tartalékkeret terhére. Tudják ezt önök nagyon jól. Ez egy showműsor, amihez önök asszisztálnak. Ezt mindenki átlátja Magyarországon. Mondják meg, hogyan lehet azt adminisztrációs tévedésnek minősíteni, hogy a gyermekétkeztetésnél elveszik a tányérról a hús kétharmadát. Ezen röhög az egész ország. Önökön, nem rajtam, jó, ha tudják.
A tartalék fontos dolog egy költségvetésben, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, azzal a feltétellel, hogy nem ígérgetnek belőle, hanem a parlament dönt róla, és nem a kormány hitbizománya arra kevés időre sem, amíg kormányon vannak. Szeretném elmondani, hogy ha a Költségvetési Tanács azt javasolja a parlamentnek, hogy zárolja ezt a tartalékot, és csakis parlamenti döntéssel lehet felhasználni, akkor egy kicsit nyugodtabb leszek, hogy nem a kormány osztogató-fosztogató politikáját szolgálja majd a tartalékkeret. Azután majd jönnek a szűkös hétköznapok, és elúszik a költségvetés. Úgy gondolom, nem kellene nagyon költekezniük a tartalék terhére, ehelyett össze-vissza hazudoznak, és a Magyar Köztársaság rossz hírét keltik a világban. Ez nem jó, túl sokat rontottak már így is a megítélésünkön, önök, mert önök kormányoznak.
A felelősség kérdése, amit volt szíves Molnár Albert emlegetni. Ne keverjük össze, a felelősség mindig a kormánypárté. Az önök fején van a vaj, kezd lefolyni, mosakodjanak, de hiába, a vaj mégis csak ott marad. Ne passzírozzák a felelősséget, nem fog sikerülni, senki nem hiszi el, hogy ezért az ellenzék a felelős. Igaz, iszonyú energiával dolgoznak azon, hogy az ellenzékre is rákenjék a felelősséget. És ha már a reformokat is szóba hozták. Tudják, ettől röhögő görcsöt kapok. Komolyan mondom. Reformoknak nevezni azt, amikor Horváth Ágnessel vaskazettákat vásároltatnak a kórházakba, vizitdíjat vezetnek be, és privatizálni akarják a tb-kasszát - röhej. Ne tessenek már butaságot beszélni, hogy ezek reformok voltak! Ezek ötletek voltak, amikre önök ugrottak, most röstellik, és ezt a fogalmat használják, hogy reform. Könyörgöm, ne tegyék, mert a reform szót is lejáratják, nemhogy magukat.
Nézzék, a közigazgatás reformja elmaradt, jó, ha tudják. Drágább államot csináltak. Drágábbat. Valakinek a zsebére, biztosan a haverok zsebére ment a játék, de biztos, hogy önök drágább államot csináltak. Tudják, mi a baj? Hogy most sem, amikor nagy baj van, most sem azon gondolkodnak, hogyan lehetne az állami bürokráciát leépíteni, csökkenteni a költségeit, mert nem a végeken kell a gyerekektől és az ellátottaktól elvenni a pénzt, hallják-e? Hanem el kéne venni azoktól, akik csak pocsékolják. A sok eltartottól. Jó lenne, ha inkább dolgoznának. Úgy gondolom, hogy a központi bürokrácia tovább burjánzik, mert még most is különféle hivatalokat hoznak létre, mindenféle szervezetet akarnak, ahol a barátaik dolgoznak. Tudják meg, egyszer úgyis rájuk jár majd a rúd, mert ennyi embert nem fog eltartani az állami büdzsé. Nem az oktatáson, az egészségügyön kell spórolni, mert az nagyon veszélyes dolog.
Egy példát hadd mondjak most önöknek. Önök beterjesztettek egy törvényjavaslatot, ez két oldal, két oldalnyi aláírással, ez arról szól, hogy készítsenek szabályzatot, hogy rend legyen az iskolákban. És azt hiszik, hogy ettől rend lesz. Holott az egész oktatást lejáratták. Gondolják végig, miket vontak meg, hogy ilyen állapotok előálltak. Van egy másik törvény, a tulajdonilap-másolatról szól. Ide figyeljenek! Amit el lehet intézni egy lapon, hogy mi mennyibe kerül, ezt önök 15 oldalban írják le, és bonyolultan. Nem értik, hogy egyszerűbbé kéne tenni a dolgokat?
Elnök úr, van egy nagyon nagy gondom. A legnagyobb probléma a 2010-es költségvetésben, hogy a gazdaságot ezek az urak elfelejtették. Az számukra nem létezik. Mintha a lottón nyernék el a költségvetési forrásokat. Uraim, nem. A gazdaságból. Tudják, azt mondják Európa okosabb országaiban, ott, ahol nem önök vannak, hogy a gazdasági válság idején az államnak - egyszerű szavakat fogok használni, mert remélem, így értik - öntenie kell a gazdaságba a pénzt. Nyilvánvalóan lesznek olyan hatásai, hogy eladósodik az állam, hiányt generál, és ezzel mindenütt számolnak. Itt az a baj, hogy önök ezt a hiányt, ezt az eladósodást előre generálták, és nem maradt pénz arra, hogy most gazdaságot élénkítsenek. De tudják, gazdaságélénkítés nélkül nem megyünk följebb, csak lejjebb. Ezt jó lenne egyszer megtanulniuk. Általában a gazdaságfilozófia szerint, ezt különben középiskolában tanítják, ezt majd később az állam visszaveszi, de nagyon fontos, hogy pörögjön a gazdaság. Önök ezt nem ismerik.
Mit jelent az ellenkezője, hölgyeim és uraim, amiről önök elfeledkeznek? A Fidesz 2. számú csomagja, a gazdaságélénkítés. Tudják, önök nem keresik annak a forrását, hogyan lehetne a gazdaságba pénzt pumpálni. (Keller László: Még az elnököd sem figyel rád.) Hölgyek, urak, el fogom mondani, hogy ez a válságot mélyíti. Ez a bizonytalanság a bevétel elmaradását generálja a költségvetésben, és tovább fogja növelni a hiányt. Ugyanis, ha a bevétel elmarad, akkor nyilvánvalóan hiány keletkezik. Nehéz ebből az állapotból visszajönni, tudják? Csak felsorolom a súlyos következményeket, hogy legyen lelkiismeret-furdalásuk éjszakára: munkanélküliség-növekedés, látom, tapasztalják, szociális válság, mélyszegénység, leszakadás, leépülés és versenyhátrány. Szóval, ha lesöprik az ellenzéki javaslatokat, amelyek szerint a gazdaság élénkítésére kellene fordítani pénzösszegeket, azt nagyon rosszul gondolják, de legyen ez az önök felelőssége, majd a történelem megítéli önöket. Úgy gondolom, ez csakis és kizárólag az önök felelőssége. Jó, ha tudják. Köszönöm, elnök úr, a türelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mádi László képviselő úr kért még szót. Bocsánat, először Tukacs István.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! A vita kedvéért szeretném csak a bizottság egyes tagjainak emlékezetébe idézni, hogy vannak országok, amelyek a válság időszakában vállalják azt, hogy eladósodnak. Babák úr azt mondja, hogy öntik a pénzt a gazdaságba, mert ezzel kezelik a válságot. Ezzel az egésszel csak három probléma van. Az egyik az, hogy általános receptként nem ajánlható, mert hitelezni olyan gazdaságokat fog a nemzetközi pénzvilág, amelyben megbízik, ezért van, aki számára ez az út nem vállalható. A másik probléma úgy határozható meg, hogy bizony ezek az országok ezeket a pénzeket valahonnan meg fogják szerezni, tehát nagy valószínűséggel el fogják szívni mások elől, úgyhogy erre hagyatkozni, hogy mi is e recept szerint haladjunk, és versenyezzünk velük, nem követhető. A harmadik pedig az, hogy ezek a szóban forgó országok, van közöttük nyugat-európai gazdasági kör, az Amerikai Egyesült Államok és mások, nagy valószínűséggel le akarják majd faragni ezt a költségvetési hiányt, ami nyilvánvalóan kereslet-visszafogással fog együtt járni, ami nekünk persze kieső piacot fog jelenteni. Ilyenfajta receptekkel dobálózni felelőtlenül nem lehet.
A másik nem költségvetési típusú megjegyzés. Az imént célzás történt arra, hogy ki mindenki tanulhat általános iskolai tankönyvekből. Az általános iskolában történelmet is tanultunk, és ebből megtudhatjuk, hogy mindig akkor jártak rosszul a történelemben a nemzetállamok, amikor nagyon egyszerűen akartak ügyeket intézni, mint ahogy Babák úr itt megpróbálta ennek a módját megfogalmazni. Az egyszerűség veszélyes, a túlzott egyszerűség még veszélyesebb.
Még néhány dolgot szeretnék megemlíteni, ami rendszerszintű átalakítás volt. Az egészségügyben rendszerszintű átalakítás volt, ha úgy tetszik, reform, mert mindenki után van fizető a tb-kasszába. Magyarul ez rendbe került, befizetési többlettel járt. (Babák Mihály közbeszól.) Majd az elnök úr szót ad, ez az ő dolga, én nem tudom ezt megtenni, inkább mondom, amit még a vitában el szeretnék mondani. Ugyanilyen rendszerszintű átalakítás volt a kötelező katonai szolgálat eltörlése, ha úgy tetszik, reform volt Magyarországon az, hogy milyen szinten tudtunk a közigazgatásban működni. Ha emlékeim nem csalnak, a közigazgatás tekintetében a ciklus elején, miután kétharmados törvényről volt szó, volt a parlament előtt egy csomag, és abból világosan látszik, hogy volt szándék, csak éppen nem volt kétharmados szándék, mert nem kaptunk hozzá támogatást, hogy ez megtörténjen. Ennyit szerettem volna elmondani, és különösen mondandóm első részét szeretném hangsúlyozni, hogy mikor próbálunk meg ilyen meglehetősen egyszerű recepteket mondani, és a költségvetési hiányt még egyszer elszabadítani. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnézést, öt perc szünet következik. (Rövid szünet.)
Folytatjuk a bizottság munkáját Mádi László kérdésével, aki jelzi, hogy ez az utolsó.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, maximum két megjegyzésem lenne. Tukacs képviselő úr olvassa tovább azt a híradást, mert abban az is benne van, hogy sokan túlzásnak találják, vagy nem tartják megalapozottnak azt a véleményt, amit felolvasott Magyarország megítéléséről.
Nézzék meg a közigazgatás hivatalok regionálissá válását. Ezek a vezetők össze-vissza utaznak egy óriási régióban. Nincs megtakarítás, a transzparencia hiányzik, jelentős a többletköltség. Három ember állandóan utazgat nálunk is Szolnok, Nyíregyháza és Debrecen között, abnormális módon három titkársággal. Ez az önök bürokráciacsökkentésére elég jó példa.
Az kérdésem, és igen vagy nem választ kérnék. Kerestem itt egy exceltáblát a szavazási segédanyagban, de szerintem lemaradtak azok az indítványok, amelyeket a Fidesz-KDNP nyújtott be és támogatja a kormány. Mert minden van, de ez kimaradt. Kérdezem, hogy valami hiba történt-e a számítógéppel, mert ezt a táblázatot nem találom, pedig már ötször átnéztem oda-vissza. Hol van ez a tábla? (Derültség. - Végh Tibor: Jókat kellett volna benyújtani.)
ELNÖK: Képviselő úr helyesen ismerte fel, hogy a kapcsolódó módosító javaslatokról fogunk szavazni, de még mielőtt ez megtörténne, válaszadásra visszaadom a szót. (Dr. Katona Tamás jelzi, hogy dr. Kopits Györgynek átengedi az elsőséget.) A kormánynak utána már nem fogok szót adni, mert úgy illik, hogy a Költségvetési Tanács elnöke mondja az utolsó szót, hiszen ő ennek az előterjesztője. Ha a kormány részéről van igény, akkor megadom a szót államtitkár úrnak.
DR. KATONA TAMÁS (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Kizárólag az udvariasság miatt mutattam elnök úrra, de természetesen úgy járok el, ahogy Domokos elnök úr kéri. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. A vitához nem kívánok hozzászólni, már csak azért sem, mert nem az én szakterületem, amiről itt a vita nagy része folyt, így nem is illik hozzászólnom.
Néhány konkrét dolog van, amire szeretnék reflektálni. Mádi képviselő úr maga adott választ helyettem bizonyos megjegyzésekre, amikor volt szíves felhívni egyik képviselőtársa figyelmét arra, hogy egy idézetnek van folytatása, amit úgy ítél meg, hogy érdemes lett volna felolvasni. Ezt általánosságban elfogadom, ugyanezt akartam Tállai képviselő úrnak válaszolni, mert igenis úgy gondolom, hogy a Költségvetési Tanács állásfoglalását elfogadhatjuk.
Csak jelzem elnök úr számára, én nem említettem azt, hogy milyen típusú módosítókat nem támogatunk, nem említettem egyetlenegy pártnak a nevét sem, tisztelt elnök úr, csak általában említettem, hogy általában a módosító indítványokról megfogalmazott költségvetési tanácsi véleménnyel egyetértünk.
Ami összességében azt illeti, hogy mit jelent az, hogy módszertani vitáink vannak, vagy mit lehet módszertani vitának minősíteni, azt gondolom, a szaktudomány ebben egységes. Egyszerűen arról van szó, hogy a Költségvetési Tanács olyan álláspontot fogalmazott meg, ami számunkra elfogadható. Egyetlen konkrét dolog van, amire még szeretnék reflektálni, ami a kamatszámítást illeti. Azzal, hogy a nettó kamatot vegyük figyelembe, egyetértünk, azt valóban korrigálni fogjuk. Az összes többinél azt mondom, hogy egyeztetnünk kell, már csak azért is, mert az, hogy a prognózisaink 2011-re vagy 2012-re miként térnek el egymástól, ahogy jeleztem is, abban igen jelentős különbségek vannak. Egyébként azt látom, hogy a gazdaságelemzők egyre nagyobb hányada támogatja azt, amit mi teszünk, és ezt nem kiragadott idézetként említem, Tukacs képviselő úrnak válaszul, hanem általánosságban az a megítélés, hogy egyre pozitívabb az a kép, amit a magyar kormány kialakít magáról, illetve az országról, és ez az utóbbi a fontosabb.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a költségvetési tartalékok helyzete nagyon fontos azért, mert ez az egyensúlyt garantálja. Mi az alá a szint alá, amit vállaltunk a költségvetési tartalékokat tekintve, nem megyünk, ezért is jeleztem, hogy az a bizonyos céltartalék nevében céltartalék, így alakult ki, de az összes többi tartalékot megőriztük. Azokhoz a vélekedésekhez nem kívánok megjegyzést fűzni, amit itt több képviselő úr elmondott, mert ahogy jeleztem, az nem az én szakterületem. Azt gondolom, hogy összességében azokat a vélekedéseket, amelyeket a Költségvetési Tanács megfogalmazott, azért tudjuk elfogadni, mert tovább kell lépni ezen az úton. Egy dolog, amire még szeretnék reflektálni, hogy azok a számítási metódusok, amelyeket alkalmazunk, helytállóak-e vagy sem. Azért fontos, hogy a nemzetközi szabványokhoz igazodjunk, például az Eurostat szabályaihoz, mert így vagyunk összehasonlíthatóak. Ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne összehasonlítható vagy transzparens az, amit teszünk, hiszen például az állami, önkormányzati intézmények, vállalatok, gazdasági társaságok vesztesége nyilvános adat. Tehát nincs arról szó, hogy ezt eltitkolnánk, egyszerűen ezt ma az Eurostat nem számolja bele az államháztartási hiányba. Ezért ez nem visszalépés, hanem ilyen értelemben a nemzetközi gyakorlathoz való igazítás.
Csak jelzem szintén Domokos elnök úrnak, én nem mondtam azt soha, hogy a magyar államadósság közel áll az Európai Unióéhoz, azt mondtam, hogy az eurózónáéhoz áll közel és valóban így van. Az Európai Unió egészének adósságszintje valamivel alacsonyabb, körülbelül 5-6 ponttal, mint a miénk. Az eurózónáról beszéltem és arról a tendenciáról, ami azt jelzi, hogy gyors ütemben növekszik az Európai Unió tagországainak döntő többségében az államadósság, de úgy, hogy 2-3 év alatt 5-6-8-10 százalékpontos növekedés figyelhető meg. Végül tisztelettel azt is megjegyezem, hogy erre is igaz az, amit elnök úr mondott itt éppen az egyik képviselőtársának, hogy ha valamit többször elmondanak, az attól még nem lesz igaz. Ez is így van. Lehet hivatkozni arra, hogy a Pénzügyminisztérium trükközött volna. Ez akkor sem lesz igaz, sem 2005-ben, sem 2006-ban nem trükköztünk, akárki mondott volna ilyet, vagy akármit értettek félre, tisztelt képviselő urak, attól az még nem lesz így. Tehát összességében azt gondolom, hogy a 2010-es költségvetés ezekkel a módosító indítványokkal, amelyeket a kormány támogatni javasol a tisztelt Országgyűlésnek, az államháztartási hiány mértékét nem lazítja fel, elfogadhatóvá teszi. Azt a gazdaságpolitikát, amit ez a költségvetés sugall, nyugodtan lehet vállalni, azt a kormány jó szívvel tudja vállalni. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget.
ELNÖK: Most Kopits Györgynek, a Költségvetési Tanács elnökének adom meg a szót. Elnök úr!
DR. KOPITS GYÖRGY, a Költségvetési Tanács elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a bizottság türelmét is. Ahogy Horn úr említette, mi tényleg elsősorban ennek a bizottságnak, rajta keresztül az Országgyűlés igényeit próbáljuk kielégíteni, segíteni a költségvetési folyamatban, az elemzésben. Mondanom sem kell, hogy rendelkezésükre állunk ebben a borzasztóan fontos munkában, amely meghatározza az ország életét. Egyúttal szintén meg szeretném köszönni azt a sok bátorító megjegyzést, hogy a munkánk eddig is, és remélhetőleg a továbbiakban is a bizottság bizalmát élvezi.
Ha lehet, szeretném csoportosítani a kérdéseket és a megjegyzéseket, bár nyilván nem mindegyikre fogok válaszolni, már csak azért sem, mert nem tartozik a hatáskörünkbe, nem a mi felelősségünk. Elsősorban a tartalékokról szeretnék néhány megjegyzést tenni. Tulajdonképpen mi nem utalunk a tartalékok mértékére, hogy elég nagyok vagy sem. Erről nem is nagyon írtunk. Inkább a jellegzetességeiről, a különféle tartaléktípusokról mondtunk véleményt. Mégpedig olyan értelemben, hogy például a céltartalék, és ez szinte szokássá vált a magyar törvényhozásban, tárgyalási tartalék, és mielőtt a költségvetés lezárulna, ezek már allokálódnak különböző célokra. Megértem, hogy nagyon nehéz erről a szokásról letenni, ez már egy várt lehetőség, csak meg akartuk jegyezni, hogy ha az egész képet nézzük, ez egy magasabb deficithez vezethet. Nem az, amit a kormány benyújtott, hanem ami egyébként lenne. A céltartalékok ilyetén kezelése nem feltétlenül egészséges fiskális eljárás. A tartalékok világszerte rendszerint nem előrelátható célokat szolgálnak, és persze nincsenek már allokálva, mielőtt a költségvetést elfogadnák.
Megértem azt, hogy a kamat-céltartalék, az általános tartalék ilyen célt szolgál, sőt, a stabilitási tartalék is. A stabilitási tartaléknál az a probléma, hogy nem tudni pontosan, de talán pontatlanul sem, hogy hogyan lesz allokálva. Mi az, ami ezt elindítja? Rendszerint, ha a szakirodalomra és a szakmára lehet itt utalni, azt várják el, és a legtöbb országban ezt teszik, hogy az automatikus stabilizátorok beindulnak, amikor pangás van, amikor gazdasági zsugorodás van. Az automatikus stabilizátorok tehát kizárólag annak függvényei, hogy a bevételek csökkennek, és egyes kiadások, például a munkanélküli segély, beindulnak. Azt lehet mondani, hogy a stabilitási tartalék fölösleges ilyen szempontból. Megértem, hogy manapság Magyarország egy nagyon kemény, prociklikus költségvetési korlátnak van kitéve, ezért nem engedheti, hogy a stabilizátorok normálisan működjenek, így muszáj valahogy hézagpótló módon ezt kezelni.
De ez egyáltalán nem optimális, és a kérdés persze fennmarad, hogy gondolja a kormány, hogyan fogja ezeket felhasználni. Elképzelhető az is, hogy ha például fellendülés van, akkor mínusz stabilitási tartalékokat kellene felhasználnia, ha ez tényleg szimmetrikus. Ez egy érdekes kérdés, de igazából nem várok erre választ, csak azért mondom, mert a kérdés a levegőben marad, hogy ez hogyan lesz felhasználva. Mik azok a mozgató erők, amiket látunk, amelyek által ezt a kormány felhasználni gondolja? Valaki megemlítette, hogy a tartalékot zárolni kellene, és mi erről a mi véleményünk. Mi ezt egyáltalán nem tartanánk jó megoldásnak. A véleményünk az, hogy fontos a tartalékok specifikálása, hogy azok hogyan lesznek felhasználva. A kanadai kormány és még másik 50 földrengésre, árvízre és előre nem látható eseményekre képez tartalékot, és ha ilyen történik, azok beindulnak. Ezt nem kell specifikálni, mert tudható, hogy ilyen eseményeknél ezek a tartalékok beindulnak.
A mi a jövő évi kilátásokat és a következő évekre vonatkozó makrofiskális előrejelzéseket illeti, módszertani vitánk van. Üdvözlöm államtitkár úr reagálását, hogy ezzel továbbra is foglalkozzunk, és próbáljuk a módszertanokat tökéletesíteni most és a jövőben. Ez lényeges. Vannak, akik pesszimistább, és vannak, akik optimistább kilátást fejeztek ki. A mi előrejelzéseinket úgy is lehetne felrajzolni, mint egy legyezőábrát, amit az MNB inflációs jelentései tartalmaznak. Ezen elég sokat gondolkodtunk. Ami a legyezőábrát illeti, eléggé arbitrárius és mesterséges, pláne, ahogy azt belülről is láttam. Tudniillik, amikor öt éven át a Monetáris Tanács tagja voltam, állandóan ezt mérlegeltük, és gond volt, hogyan is súlyozzuk a különböző kockázatokat. Nem akarok senkinek csalódást okozni, de ez eléggé arbitráriusan történik meg.
Volt egy kérdés a kamatkilátásokról és kamatkockázatokról. Nem fogunk újabb előrejelzést készíteni, tudniillik majdnem havonta kellene ilyet készíteni, mert eléggé volatilis, bár nem olyan óriási kilengésekkel. De azt hiszem, akkor ezzel együtt más is kellene állandóan revideálni.
Az államadósságról elhangzott néhány vélemény. Megmondom őszintén, csodálkozom bármilyen megnyugtató véleményre, ami szerint akár az Európai Unióban hasonló méretű. A 80 százalék nagyon-nagyon magas. Nagyon szívesen adok bárkinek a világirodalomból referenciát, országok összehasonlítását, hogy mi történt a válságországokban. Sokkal alacsonyabb adósságrátával is fizetésképtelenségi állapotba, válságba kerültek országok. A visegrádi országokkal vagyunk leginkább összehasonlíthatóak, de messze nem közelíti meg egyik sem ezt a szintet. Sőt, a lengyeleknél van egy ébresztő, ha például az 50 százalékot eléri az adósságráta, akkor jön a sárga kártya, amikor 55-öt a piros. Ez az alkotmányban van. Egy ideig trükköztek ezzel, de most már látják, hogy ezt nagyon komolyan kell venni. Nem azért, mert az Eurostat, Brüsszel így akarja, ez az ő megoldásuk. Nekünk a mi megoldásunkat kell megtalálni, hangsúlyozni, amit tudunk kezelni. Ezért van az, hogy persze megfelelünk az ESA 95-nek, megfelelünk a nemzetközi szabványoknak, amelyek nem kívánják meg, hogy az összes állami vállalat veszteségét és nyereségét nettó alapon felmutassuk. De az óvatosság megkívánja, hogy egy olyan ország, mint Magyarország, amelyik ilyen veszélyhelyzetbe került, igenis próbálja különlegesen átláthatóvá tenni a gazdálkodását.
Ezért említettem meg Új-Zélandot, nem azért, mert Új-Zélandot bármi oknál fogva majmolni kell. De az igazság az, hogy ez egy olyan lecke, olyan tanulság, amit sok más ország nagyon komolyan vesz. Tudniillik ez egy extrém esete az átláthatóságnak, azért is tartom mintának. De ne menjünk egészen Új-Zélandig. Itt valaki említette, hogy Angliában milyen nagy köd van. Meg kell említeni, hogy éppen Angliában, ahol konveniálhatna is, a mostani kormány szinte ki akar használni minden lehetőséget, hogy egy kicsikét jobb képet mutasson, de ehhez nem merne hozzányúlni, hogy az összes állami vállalat veszteségét és nyereségét felmutassa, és nemcsak visszamenőleg. Igaz az, amit az államtitkár úr említ, hogy a veszteségeket tudjuk, de utólag. Az már történelem. Ez az, ami jellemzi Magyarországot. Most kell hogy tudjuk, hogy hogyan fog állni a MÁV és a többi állami vállalat a 2010-es költségvetés keretein belül, és milyen kivetítések vannak 2011-re, 2012-re. És mi magyar polgárok mint állam tudjuk, mert mi vagyunk az állam - ez az átmenet kulturálisan valahogy még nem történt meg, hogy felfogja a magyar adófizető, hogy neki igenis teljes joga van, mint egy tulajdonosnak - hogy hogyan állnak ezek a vállalatok, és mi a kilátásuk a jövőben. Mert ha ezt tudjuk, és ez az átláthatóságnak borzasztóan fontos eleme, akkor igyekezni fogunk megoldásokat találni, hogy előretekintően kezeljük ezeket a vállalatokat, és megszülessenek azok a gazdasági, pénzügyi átalakítások, amelyekre nagy szükség van, amiről az egész média ír, mert érzik, hogy itt a dolgok nem stimmelnek.
A másik, amit meg szeretnék említeni, hogy az angolok csinálnak egy hidat, hogy az ESA 95-nek megfeleljenek. Mi is meg tudjuk csinálni, sőt, már van is egy ilyen híd. Úgyhogy, amit a magyar államháztartási törvény megkíván, ezt önök szavazták meg, azoknak a szabályoknak igenis meg kell maradniuk. Ugyanebben a tekintetben megemlíteném, hogy az Eurostat talán megelégszik a GDP-hez arányított célokkal. De itt nem erről van szó. Itt az a fontos, hogy a magyar döntéshozó, aki Pénzügyminisztériumban van, tudja, hogy forintban mi kell legyen az a minimális, elfogadható, elsődleges többlet, és nemcsak elsődleges, hanem belső elsődleges többlet, amit ki kell termeljen majd két év múlva. És amikor eljön annak a napja, tudja, hogy miért felelős. Nem felelhet azért, hogy mi történt közben a GDP-vel. Éppen ez a szépsége, a különlegessége, ez a Made in Hungary ebben a szabályrendszerben, ami egy kicsit jobbá teszi a brazil variánsnál, ami szintén nagyon jó, és a brazilok tényleg nagyon tudnak ezzel élni, egy jó renomét kaptak a sok válság után. A miénk ennél jobb, és szintén van erről szakirodalom, hogy abba az irányba kell menni, nem pedig a GDP-hez kell viszonyítani, hanem a nominális számítások felé, hogy az automatikus stabilizátorok tudjanak működni, és ezt engedni kell. Ne azért legyen 2012-ben az akkori Pénzügyminisztérium felelősségre vonva, hogy mi történt a GDP-vel, az osztóval, amivel elosztaná ezt a nominális értéket. Ezt érdemes komolyan venni és továbbra is felhasználni ezt az előnyt.
Ha megengedi elnök úr és a tisztelt bizottság, mielőtt átmennék a napi hírekre, mert azok fontosak, azokat mindnyájan figyeljük, arra szeretnék rátérni, hogy miniszter úr a plenáris expozéjában kifejtette azt a nézetet, hogy igenis ezeket a módosításokkal, mármint a salátatörvényben lévő módosításokkal, az államháztartási törvényt érintő módosító javaslatokkal a problémákat meg fogja a kormány oldani. Elnézést kérek, én még nem hallottam, hogy lett volna ilyen megoldás. Ellenkezőleg. Azt látjuk, hogy nemhogy megoldás nem született, inkább olyan nézet alakult ki nemcsak a Pénzügyminisztériumban, a kormány részéről is, hogy tartja magát bizonyos módosításokhoz. Nem értem pontosan, mit jelentett az, amit a pénzügyminiszter az expozéjában elmondott. Jó lenne tudni, hogy mégis most mi az álláspontja a Pénzügyminisztériumnak.
Amit végül szeretnék megemlíteni a tegnapi vagy a mai újságokat illetően. Tekintettel az irtó laza monetáris politikára, ami az Egyesült Államokban, Angliában, bizonyos fokig az Európai Központi Bankban is tapasztalható, nagyon komoly veszélyt jelent. Tudom, hogy nem idetartozik, csak egy kicsi hátteret szeretnék adni ezeknek a híreknek. Már el is indult egy következő buborék. Már érezni az Egyesült Államokban, hogy az ingatlanpiacon kisebb fellendülés van, és ez annak köszönhető, szinte a nullától megkülönböztethetetlen az alapkamat, és tudják is, várják is, hogy ez tovább így folytatódjon. Szintén látni a nyers eszközöknél, ami a feltörekvő piacú országok befektetése. Ez a fajta politika újabb kockázatétvágyat gerjeszt. Odáig ment a dolog, hogy Brazíliában meg kellett hogy hozzanak egy 2 százalékpontos portfóliótételt a befektetésekre, amelyek bemennek az országba. Ez is tegnapi újság, ha tetszik. Különböző dél-amerikai országok érzik a nyomást, a felértékelődési nyomást az árfolyamokon. Mi is ezt érezzük, a többi szomszéd ország is ezt érzi. Erre kell reagálni? Elnézést. Ezeknek az elemzőknek érdekük, hogy próbálják Magyarországot is egy kicsit, időnap előtt megjutalmazni valamiért, abból a szempontból, hogy valamennyi fegyelmet látnak, és ez mindenképpen jó hír. Azt elmondtam több ízben, hogy ez reális költségvetés, még ha van is nagyon sok kockázata. De hogy mi ezzel megelégedjünk, egymást ebbe ringassuk, hogy minden megváltozott? Ez így (Csettint egyet.) meg fog változni, hölgyeim és uraim. Ez nem vicc. Nagyon veszélyes lenne, ha ezt komolyan vesszük.
Nekem főleg ilyenkor az jut eszembe, hogy egy kicsit úgy vagyunk, mint Odüsszeusz az Iliászban. Odüsszeusz navigál Szkülla és Karübdisz között, odakötteti magát a vitorlás árbocához, az evezősöknek pedig viaszt dug a fülébe, hogy ne hallják meg a szirének énekét. Itt nagyon vigyázni kell. Már az ógörögök is tudták ezt, és a modern görögöknek is jobb lenne a sorsuk, ha elővették volna a klasszikus irodalmat. Úgyhogy nagyon megköszönöm még egyszer a megtisztelő figyelmet, a türelmüket. Biztosítom önöket arról, hogy rendelkezésükre állunk államháztartási, pénzügyi témák elemzésében, amint a költségvetési felelősségről szóló törvény ezt nekünk előírja.
Szavazás a módosító javaslatokról
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a módosító javaslatok áttekintése következik. Az egyeztetések alapján, a korábbi gyakorlatunknak megfelelően kaptunk egy szavazási segédanyagot, amit Mádi László már említett is. Köszönjük szépen államtitkár úrnak és a Költségvetési Tanács elnökének a részvételét, lehet, hogy még felmerül kérdés, ezzel csak azt akartam jelezni, hogy még nem értünk a napirendi pont végére.
Javaslom, hogy először is az eljárási rendről szavazzunk. Tehát a módosító indítványokról csoportosítva fogunk szavazni, de továbbra is fenntartanánk azt a lehetőséget, hogy bármelyikről kérhet külön szavazást bármelyik képviselő, és azt meg is lehet vitatni. Nem korlátoznánk tehát a képviselők elmélyedését egyetlenegy módosító javaslatban sem. A kérdésem az, hogy a szavazási segédanyag szerint dönthetünk-e, illetve a gazdasági bizottság, valamint a sport és turisztikai bizottság javaslatai még hozzátartoznak.
Ezzel az eljárási renddel egyetértenek-e a képviselők? Kérem, jelezzék! (Szavazás.) Úgy látom, minden frakció elfogadta.
A kormánynak megadom a lehetőséget, hogy indokolja, mit támogatott és mit nem a módosító javaslatok között, ha kíván ezzel élni. Államtitkár úr?
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Köszönjük szépen, nem.
ELNÖK: Tehát ami itt le van írva, tekintsük sorvezetőnek? Igen.
Az első az MSZP képviselőcsoportja által benyújtott és az előterjesztő által támogatott kapcsolódó módosító javaslatok csoportja, irományszáma 1463-mal kezdődik. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazunk. Aki ezt támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Nagy többség.
A következő az MSZP és az SZDSZ képviselőcsoportja által közösen benyújtott, az előterjesztő által támogatott kapcsolódó módosító indítványok sora, ami az 1475. irományszámot viseli. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás.) Nagy többség.
A harmadik az SZDSZ képviselőcsoportja által benyújtott és az előterjesztő által támogatott kapcsolódó módosító javaslatok sora, 1461. irományszámmal. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki egyetért vele, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Következik az MSZP képviselőcsoportja által benyújtott, az előterjesztő által nem támogatott módosító javaslatok csoportja, 1457-től kezdődő irományszámmal. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Szavazunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Következik az SZDSZ képviselőcsoportja által benyújtott és az előterjesztő által nem támogatott módosító javaslatok sora, 1458-cal kezdődő irományszámmal. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Kérem, szavazzunk! (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem támogatta.
Most következik a Fidesz és a KDNP képviselőcsoportja által benyújtott, és az előterjesztő által nem támogatott módosító indítványok sora. Ez az 1452-es irományszámmal kezdődik, 1506-tal zárul. Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. A kormány nem támogatja. A bizottság? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Folytatjuk a bizottsági módosító javaslatokkal, ezeket még a Költségvetési Tanács sem láthatta. Ezen egyenként fogunk végigmenni.
Az 1508. irományszámú javaslat?
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség.
Következik az 1510. számú javaslat.
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Az 1511. számú javaslat?
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Az 1512. számú javaslat? Kormány?
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Az 1513. számú javaslat?
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Az 1514. számú javaslat?
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Az 1515. számú javaslat?
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Az 1516. számú javaslat?
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Nem támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Aki támogatja? (Szavazás.) Egyharmad, a többség nem.
Az 1517. számú javaslat? Ez már a gazdasági bizottságé.
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség.
Az 1518. számú javaslat?
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség.
Az 1519. számú javaslat?
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Ki az, aki támogatja? (Szavazás.) A többség.
Az 1520. számú javaslat?
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Támogatjuk.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Úgy látom, a bérleti díjak támogatásához ad többletforrást. Ennyivel elszámolták magukat? Ha erre válaszolnának, azt megköszönném, mi is a háttere ennek pontosan.
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Az árfolyamváltozások felmérése után derült ki, hogy többletforrásra van szükség.
ELNÖK: Mert euróárfolyamon vannak.
VÉGH SZABOLCS (Pénzügyminisztérium): Igen, ezek eurós szerződések.
ELNÖK: Jó. Ez pont egymilliárd forint. Van-e még kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, szavazunk. A kormány támogatta. A bizottság? (Szavazás.) A többség támogatta.
A napirendi pont lezárása és az ülés bezárása
Megkérdezem, hogy van-e bárkinek tudomása további módosító javaslatról, amelyről kellett volna, de nem tárgyaltunk. (Nincs jelentkező.) Nincs ilyen. Ezzel lezárult a kapcsolódó módosító javaslatok vitája, tárgyalása. Köszönöm szépen a közreműködését a Költségvetési Tanácsnak, a kormánynak, képviselőtársaimnak. A jövő héten szerdán fogunk ülést tartani, kedden a kötelező ülés lesz. Addig is mindenkinek a legjobbakat.
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 20 perc.)
|
Domokos László |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit