KPSZB/39/2009.
KPSZB/157/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. november 4-én, szerdán, 14 óra 13 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirend: *
Az ülés megnyitása *
A napirend elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása *
A napirendi pont lezárása *
Az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása *
A napirendi pont lezárása *
Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megvitatása *
Dr. Horváth István szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Horváth István válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A lakáscélú kölcsönökre vonatkozó állami készfizetői kezességről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Molnár Jánosné szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Molnár Jánosné válasza *
További észrevételek, vélemények *
Molnár Jánosné válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A fogyasztóknak nyújtott hitelről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megvitatása *
Kiss Kornélia szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek *
Kiss Kornélia válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Bartal Róbert szóbeli kiegészítése *
Észrevételek, vélemények *
Bartal Róbert válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Egyes törvényeknek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének rendelkezésalkotási hatásköréhez kapcsolódó módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Bartal Róbert szóbeli kiegészítése *
Észrevételek, vélemények *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletének hatékonyabbá tételéhez szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Bartal Róbert szóbeli kiegészítése *
Észrevételek, vélemények *
Bartal Róbert válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek az új polgári törvénykönyvvel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Bartal Róbert szóbeli kiegészítése *
Észrevételek *
Bartal Róbert válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatalról, továbbá a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságának együttes tárgyalása *
Dr. Avarkeszi Dezső szóbeli kiegészítése *
Észrevételek, vélemények *
Dr. Avarkeszi Dezső válasza *
Döntés a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról *
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 35. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjává történő kijelölés, a 38. § (4) bekezdésének megfelelően megbízólevél kiállítása *
A naprendi pont lezárása *
Az ülés bezárása *
Napirend:
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Domokos László (Fidesz), a bizottság alelnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Keller László (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Végh Tibor (MSZP)
Ágh Péter (Fidesz)
Babák Mihály (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Horn Gábor (SZDSZ)
Dr. Kóka János (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Boldvai László (MSZP) Molnár Lászlónak (MSZP),
Keller László (MSZP) Molnár Albertnek (MSZP),
Puch László (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Schwartz Béla (MSZP) Végh Tibornak (MSZP),
Szabados József (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Tukacs István (MSZP) Farkas Imrének (MSZP),
Balla György (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Borsos József (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz)
Molnár Oszkás (Fidesz) Varga Mihálynak (Fidesz),
Schmidt Ferenc (Fidesz) dr. Dancsó Józsefnek (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Ágh Péternek (Fidesz),
Dr. Hargitai János (KDNP) Domokos Lászlónak (Fidesz).
Dr. Berczik Ábel, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Novák Csilla, az Állami Számvevőszék tanácsadója
Lőrincz Szabolcs, a Magyarországi Református Egyház gazdasági vezetője
Dr. Burik Mária, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Horváth István, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Losoncziné Marschalkó Izabella, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Molnár Jánosné, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese
Kiss Kornélia, a Pénzügyminisztérium főtanácsosa
Bartal Róbert, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője
Dr. Avarkeszi Dezső, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 13 perc)
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Köszöntöm a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság tagjait. Megkezdjük a mai napra meghirdetett, nem kevés napirendi pontjaink tárgyalását. Köszöntöm megjelent vendégeinket és azokat, akik a bizottsági ülés iránt érdeklődnek.
A napirendi javaslathoz írásos kiegészítés nem érkezett, így először annak elfogadásáról szavazunk, egyben jelenlét-ellenőrzést is tartunk. Aki elfogadja a napirendi ajánlást, kérem, jelezze! (Szavazás.) Huszonkettő. A bizottság egyhangúlag elfogadta napirendjét. Köszönöm szépen.
Az 1. napirendi pont a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, T/10380. szám alatt. Az alkotmányügyi bizottság módosító javaslatainak megvitatására kerül sor első helyen kijelölt bizottságként. A második kiegészítő ajánlás szerint fogunk haladni. Köszöntöm a kormány és az Állami Számvevőszék képviselőjét.
Az 1. pontban az alkotmányügyi bizottság a 9. § (10) bekezdésére vonatkozó javaslata szerepel. A kormány álláspontját szeretném először megkérdezni.
DR. BERCZIK ÁBEL (Pénzügyminisztérium): Tisztelettel köszöntöm a tisztelt bizottságot. Mivel még nem volt módon a költségvetési bizottsággal együtt dolgozni, bemutatkoznék: Berczik Ábel vagyok, a Pénzügyminisztérium költségvetési és pénzügy-politikai főosztályáról. A kormány támogatja az alkotmányügyi bizottság módosító indítványát.
ELNÖK: A kormány támogatja. Az Állami Számvevőszék részéről ehhez van-e észrevétel? Igen, akkor kérem, hogy fáradjon a mikrofonhoz.
DR. NOVÁK CSILLA (Állami Számvevőszék): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az Állami Számvevőszék nevében a következőkre szeretném felhívni a bizottság figyelmét. A törvényjavaslat módosító indítványa a zárszámadási törvény 9. § (1) bekezdését kívánja módosítani, mégpedig oly módon, hogy kormányrendeletben kívánja szabályozni és meghatározni a 2008. évi egyházi kiegészítő támogatás összegét. Arra a jogi diszkrepanciára szeretném felhívni a bizottság figyelmét, hogy az úgynevezett egyház-finanszírozásról szóló 1997. évi CXXIV. törvény 6. §-ának (5) bekezdése azt határozza meg, arról rendelkezik, hogy az egyházi kiegészítő támogatásról az éves költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben előírtak szerint kell rendelkezni, annak megfelelően kell rendezni. Ennek megfelelően meggondolásra javasolja az Állami Számvevőszék ennek a bizottsági módosító indítványnak az elfogadását, mivel alacsonyabb jogszabályba, kormányrendeletbe nem lehet kivinni az egyházi kiegészítő támogatás rendezését, annak számszaki megállapítását.
Szeretném jelezni a bizottságnak, hogy az Állami Számvevőszék, amennyiben a kormányrendelet a módosító indítványnak megfelelően elkészül, természetszerűleg élni fog véleményezési jogával, annak eleget fog tenni az előírt határidőn belül. Köszönöm szépen. Zárásként: elfelejtettem bemutatkozni, dr. Novák Csilla vagyok, számvevő tanácsos, tanácsadó. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Az egyház egyik képviselője jelezte, hogy két percben szeretné ismertetni álláspontjukat. Erre viszont akkor van mód, ha ehhez a bizottság többsége is hozzájárul. Az ügyrendi javaslatom az, hogy két percben adjuk meg a hozzászólás lehetőségét. Kérdés, észrevétel ehhez van-e? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, akkor kérem, hogy szavazzunk az ügyrendi javaslatról. Aki egyetért vele? (Szavazás.) Nagy többség. Akkor megkérem, hogy fáradjon a mikrofonhoz, és bemutatkozás után röviden ismertesse az álláspontjukat.
LŐRINCZ SZABOLCS (Magyarországi Református Egyház): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Lőrincz Szabolcs vagyok, a Magyarországi Református Egyház gazdasági vezetőjeként kívánok hozzászólni ehhez a napirendi ponthoz nagyon röviden. A módosító javaslat indokolásában van egy olyan mondat, amely szerint az egyházakkal és a kormánnyal egyetértésben arra tesz a bizottság javaslatot, hogy a kiegészítő támogatás pontos összegét a kormány később határozza meg. Szeretném arra felhívni a tisztelt bizottság figyelmét, hogy ilyen egyetértés, ilyen megállapodás a kormány és az egyházak között nincs. Szeretném a Magyarországi Református Egyház álláspontját itt is világossá tenni, amely a kormány számára is ismert. Úgy gondoljuk, hogy azt a megközelítőleg 4,6 milliárdos összeget, amiről szó van, és ami a zárszámadás keretein belül rendezendő, a korábbi évek gyakorlatához hasonló módon lenne szükséges rendezni, és mindaz, ami ezen kívül itt le van írva, egyetértést sugallva az egyházak és a kormány között, ebben a formában nem áll meg. Arra szeretnénk kérni a tisztelt bizottságot és a bizottságon keresztül a parlamentet is, hogy a zárszámadási törvényben, a mi álláspontunkat ismerve határozzon a kiegészítő támogatás mértékéről és folyósításáról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselői felszólalások következnek. Először Kovács Tibor, majd Babák Mihály.
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Nem egészen értettem az Állami Számvevőszék képviselőjének álláspontját. Kvázi arra hivatkozott, hogy a költségvetési törvény rendelkezik az elszámolás módjáról, de a költségvetési törvény felhatalmazást adhat kormányrendelet alkotására is. Mi lehet a probléma ezzel, amikor a költségvetési törvény ad felhatalmazást arra, hogy a kormány szabályozzon egy olyan kérdést, amiről évek óta vagy egy évtizede állandó és folyamatos vita van utólag, hogy ezt az elszámolást hogyan és miként kell elvégezni. Nyilvánvalóan az egyházak vitatják azt, amit a kormány képvisel, többet szeretnének minden alkalommal, a kormány viszont igyekszik a vatikáni megállapodás szerinti kötelezettségének minden tekintetben megfelelni. Akkor most mi a probléma ezzel a szabályozással? Milyen törvényességi aggály merül fel ezzel kapcsolatban?
ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném megköszönni az egyházak kimerítő tájékoztató levelét, amit a költségvetési bizottság minden tagja megkapott. Ebben részletesen leírják, hogy milyen átverésshow folyik a finanszírozásukat illetően. Nem gondolom, hogy korrekt dolog lenne még egy ilyen nyomorvilágban sem, hogy kevesebbet fizessenek annál, mint amennyiben megállapodtak, vagy mint amennyi jár nekik. Ez nagyfokú érzéketlenség. Nem is akarom itt hosszan ragozni a véleményemet, de gondolják csak végig, hogy 7 éve állandó a vita tárgya az egyházi intézmények és szolgáltatások finanszírozása azért, mert nem állami, hanem egyházi fenntartókról van szó.
Tudják, csak szeretném elmondani kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy miért eltérő a normatíva és a finanszírozás az egyházi intézmények és az önkormányzati intézmények között. Nekünk, önkormányzatoknak lehetőségünk van helyi adót kivetni és beszedni, ezzel az állami alulfinanszírozást kipótolni, ami 2010-ben már nem biztos, hogy sikerül. Van bevételünk, amit általában azokra a kötelező feladatokra fordítjuk, amelyeket az állam alulfinanszíroz. Az egyházaknak nincs saját bevételük, ezért az általuk nyújtott oktatási-szociális szolgáltatások finanszírozása mindig alku tárgya. (Kovács Tibor: Hogyne lenne! És még csak nem is adóznak. - Domokos László: Majd adok szót képviselő úrnak is.)
Úgy gondolom, hogy Kovács Tibor úr nemcsak ezt nem értette, mást sem értett. Nem lenne célszerű és tisztességes a saját bevétellel nem rendelkezőktől elvonni ezt a lehetőséget, illetve csökkenteni a támogatást, azaz kalmárkodni a finanszírozásukkal. Kérem képviselőtársaimat, fontolják meg azt, amit a Számvevőszék mondott, amit az egyházak mondanak, és próbálják meg teljesíteni kérésüket törvényes feltételek mellett, mert jelenleg nem ez történik. Elnök úr, köszönöm, hogy szólhattam.
ELNÖK: Keller László képviselő úr kért szót.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azzal szeretném kezdeni, hogy nincs szó átverésshowról, ahogy Babák képviselő úr mondja. A finanszírozás soha nem volt, nem lehetett alku tárgya, hiszen az egyértelműen rögzített, hogy a normatív támogatást ugyanúgy szektorsemlegesen megkapják a civil, az egyházi, az önkormányzati fenntartók, és az is rögzítve van, hogy kiegészítő támogatást is kapnak. A vita azon alakult ki, hogy mi az, amit be kell számítani a kiegészítő támogatás alapjába. Való igaz, hogy nem az Országgyűlés és az egyházi fenntartók között alakult ki ez a vita, hanem általában a kormány és az egyházi fenntartók között, nevezetesen azért, mert úgy, ahogy erre Kovács képviselő úr utalt, a kormány folyamatosan a vatikáni megállapodás teljes mértékű betartására törekedve igyekezett a kiegészítő támogatást meghatározni. Ez egyébként nem olyan egyszerű, az ÁSZ-vizsgálatok is erre utalnak, mert vannak olyan tételek, amelyeket adott esetben nem biztos, hogy a kiegészítő támogatás alapjába be kell számítani, vagy a másik oldalról mindenképpen be kell számítani bizonyos tételeket.
Ebben most nem akarok állást foglalni, de e tekintetben szerintem az alkotmányügyi bizottság javaslata, hogy ezt a kérdést ily módon rendezzük el, megítélésem szerint helyes irányú. Soha nem itt, a költségvetési bizottságban tudtunk a részletekről vitát folytatni, mert soha nem vagyunk abban a helyzetben, hogy azokat a különböző, az önkormányzatok által az intézményeknek megfizetett tételeket kontrolláljuk. Itt mindig csak egy számot látunk. Megítélésem szerint arra kell felhatalmazást adni, hogy ezt a kormány bonyolítsa le, erről hozzon rendeletet, és ennek alapján lehet megállapodni. Ezzel a javaslattal szerintem csak kiteljesedik a finanszírozás, ami, még egyszer mondom, Babák képviselő úr, nem alku tárgya, egyértelmű szabályok rögzítik. (Babák Mihály: Mindig alkudoztok.)
ELNÖK: Horn Gábor képviselő úr kért szót. Megadom.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Nem hiszem, hogy érdemes lenne belemennünk az egyházi finanszírozás általános ügyeibe, mert meggyőződésem szerint az nagyon rosszul működő formában van általában elrendezve. Csak jelezni szeretném Babák képviselő úrnak, hogy a Fidesz négy éve alatt az egyházak jóval kevesebb finanszírozást kaptak az állami költségvetésből. Ez nem a szándékunk miatt változott meg, mert mi nem értettünk egyet ezzel, de 2002 óta jelentős mértékben nőtt ez a finanszírozás, sokkal nagyobb mértékben, mint bármilyen más területen. Tehát érdemes ilyen értelemben a saját házuk táján is körülnézni a nagy egyházbarátság mellett, hogy mit is tettek, amikor lehetőségük nyílt erre. Majd meglátjuk, hogy 2010-től mit fognak tenni. Ha önök jönnek, majd meglátjuk, hogy megint ugyanaz lesz-e a gyakorlat, mint volt.
De nem ezért kértem szót, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy a költségvetési bizottság számára egy ilyen ügyben nincs szakmai mérlegelési lehetőség, hiszen nem tudjuk, hogy miből tevődnek össze ezek a tételek. Vannak olyan tételek, amelyek például országos pályázati úton juttatott pénzek, amelyekre az egyházi iskolák ugyanúgy pályázhatnak, mint minden más iskolatípus. Ezek sok milliárd forintos pályázatok. Ilyen értelemben én sem értem az ÁSZ észrevételeit, nem tudom, mennyire megalapozottak, ugyanakkor az egyházak követelései szerint részét kellene hogy képezzék a kiegészítő támogatásnak, amely egyébként messze felülmúlja a vatikáni szerződésben szereplő kötelezettségét az államnak, számomra érthetetlen módon. Csak zárójelben jegyzem meg Babák képviselőtársamnak, nem láttam, hogy ilyen harcosan megszólalt volna, mondjuk az alapítványi, egyesületi iskolák érdekében, amelyek szintén közfeladatot látnak el, sokszor a legszegényebb, legnehezebb sorsú gyerekeket befogadva, akik egyházi iskolákban nem találnak helyet. Mert érdekes módon az egyházi iskolák inkább a gimnáziumok irányába nyitnak, ott van túlsúlyuk, és kevéssé látunk szórvány kistelepüléseken, cigányok által lakott településeken, ahol már az önkormányzat is megszüntette az iskoláját. Ott azt látjuk, hogy nagyon nehéz körülmények között egyesületek és alapítványok próbálnak a gyerekek számára iskolát biztosítani. Még egyszer mondom, ez egy olyan vita, ami nem idetartozik, de a javaslat szerintem abszolút támogatható, utólagos elszámolási lehetőséget biztosít, ami szerintem érthető és elfogadható a jelenlegi helyzetben.
ELNÖK: Kékesi Tibor, aztán én magam is szeretnék hozzászólni. De először képviselő úrnak adok szót.
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Arról én sem tudnék itt hosszan értekezni, vitatkozni, hogy az egyházi kiegészítő támogatás ezen szeletének mi a része. A szabályozás vonatkozásában pedig azt tudom mondani: önmagában az, hogy a javaslat most nem forintösszegben határozza meg a kiegészítő támogatás zárszámadási tételét, pusztán azért tudom csak elfogadni, mert általában a kormányrendelettel való későbbi meghatározás lényegében annyit jelentene, hogy egy zárszámadással lezárt időszak után keletkezne az adott időszakot érintő olyan kiadás, elszámolni való tétel, ami abban az elszámolásban nem szerepelhet.
Az elszámolástechnika Magyarországon is kettős. Egyrészt a zárszámadási pénzügyi évet zárva, és ahogy a szöveg folytatódik, látszódik, hogy az adott évet már semmiképpen nem érintő pénzügyi kiadásról van szó, ez feltehetőleg majd a 2009-es vagy 2010-es év zárszámadásában kell hogy szerepeljen, ezt még pontosan nem tudom belőni, ilyen értelemben, legalábbis pénzforgalmi szempontból, az államháztartás szempontjából jelen pillanatban gondot nem jelent. Másik oldalról pedig, az eredményszemlélet alapján az ESA-hídba minden ilyen dolog később korrekcióként és a notifikáció keretében meg tud jelenni, tehát ott sem jelent majd konkrét problémát. A kormányrendelet szabályozása szerintem hosszú távon megoldhatja azt a vitát, aminek minden évben részesei lehetünk. Ilyen szempontból mindenképpen hasznos, hogy keletkezik egy ilyen jogszabály az elszámolás technológiájára vonatkozóan.
Nem látom szerencsésnek, hogy nem a zárszámadás rendelkezik róla összegszerűen, de majd benne lesz egy zárszámadásban, most pedig mentesül ez a zárszámadás ez alól, ezért ezt így el tudom fogadni, majd a következő pont rendelkezik arról, hogy ez mi módon alakul ki. Abból látható, hogy a Számvevőszék kívánságának, a vele történő egyeztetésnek törvényi előírás lesz a része, és még ebben az évben az egyeztetések le tudnak zárulni, és ha jól láttam, január 15-ig ez a kormányrendelet elfogadásra, kiadmányozásra kerülhet. Azt nem mondom, hogy szépségdíjas a megoldás, de jelen körülmények között elfogadható. Köszönöm, elnök úr, a szót.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha megengedik képviselőtársaim, Horn Gábor szavaira szeretnék reagálni. Azt, hogy az általános tankötelezettség állami feladat, gondolom, nem vitatjuk. Elsősorban az állam és csakis az állam feladata azokon az emlegetett kistelepüléseken ellátni, amelyet ma a magyar kormány képvisel a parlament nevében. Ha nem tudja megoldani a kistelepüléseken az oktatást a mai rendszer, az a kormány felelőssége elsődlegesen. Ha ezt helyette másnak kell elvégeznie, az megegyezés tárgya lehet, amennyiben egyházi keretek között kívánja ezt megoldani, azzal az egyházzal, amelyik ezt önkéntesen vállalja. A civil szervezetekre ugyanez igaz, ugyanazokkal a feltételekkel. Ha kap egy felkérést, erre van egy ajánlata, megállapodhat a mai jogállami keretek között, hogy egy kistelepülésen elláthatja ezt a feladatot.
Az másik kérdés, nagyon jól tudjuk, hogy az önkormányzatok sem azért nem látják el, mert nem akarják, hanem azért, mert nincs megoldva a teljes körű finanszírozás, és lehetetlenül olyan szakmai feltételeket szabott az oktatási belső szabályozás, a közoktatási törvényt is beleértve, amely a kicsiknek, az alapítványoknak is egyre inkább ellehetetleníti a működési terét. Tehát önök járulnak hozzá, hogy ez a helyzet létrejöjjön. De ez egy választás. Állami feladatról van szó. Egyébként nemcsak az oktatásról szól a dolog, hanem általában a közszféra más feladatainak ellátásában is hasonló módon részt vesz külső szereplő.
A másik állítás. Azt gondolom, az alkotmányügyi bizottság javaslatán mindannyian meglepődhetünk, hiszen mi vagyunk az első helyen kijelölt bizottság, és ez a javaslat kimondja, hogy konszenzusképtelen a magyar parlament többsége, nem tud megállapodni. A Gyurcsány-Bajnai-kormány nem állapodott meg 2008-ra vonatkozóan, de egy egyoldalú direktívával, kormányrendeleten keresztül, az "eszi, nem eszi, ezt kapja" elv alapján, ha jól értem, az MSZP és az SZDSZ meg akarja adni ehhez a támogatást. Ne haragudjanak, ez azt jelzi, hogy önök képtelenek konszenzusra jutni egy közfeladat ellátását tekintve, miközben a magyar parlamentben ülő képviselők dolga lenne ez.
Ezért először is azt kérdezem, hogy mint első helyen kijelölt bizottság akarunk-e bármilyen más megoldást hozó javaslatot benyújtani vagy nem. És a Szocialista Párt dönti el, hiszen a mi oldalunkon nincs meg ehhez a többség, hogy a bizottság megpróbálja ezt megoldani, vagy pedig azt fogadja el, amit az alkotmányügyi bizottság és a kormány javasol, akár az ÁSZ, akár az egyházak véleményével ellentétben. Ezt el kell dönteni. Azért tettem föl a kérdést, mert első helyen kijelölt bizottságként módunk van rá, hogy ezt megtegyük.
Babák Mihály először!
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tudom, hogy kell-e arra reagálni, amit Horn Gábor képviselőtársam mondott, de annyit hadd mondjak, hogy a Horn-Kuncze-kormány annak idején az egyházi kárpótlásokat visszafogta, és a polgári kormánynak pont elegendő gondja volt ezt reparálni és helyre tenni. Lehetséges, bár nem emlékszem az elszámolásokra, de mégis csak vicces dolog, hogy vissza kell nézni 8 évre. Ez már a gusztustalanság teteje, hölgyek, urak. Nyolc évvel ezelőtti ügyekre hivatkoznak, meg itt egyházbarátokról beszélnek, már elnézést, de én most inkább szakmai érveket hoznék.
Tudják, mit mondanak? Azt írják ebben a levélben, hogy a kormányoldal megajánlott 898 millió forintot, ezzel szemben az egyházi oldal kiszámította, hogy 4,6 milliárd forint jár. Valaki nem tud számolni, vagy csalni akar, vagy nem akar fizetni, hölgyek, urak. Erről van szó. (Kovács Tibor közbeszól.) Folytatom. Október 12-én létrejött a szakértői találkozó, és most figyeljenek, de érdemi egyeztetésre nem kerülhetett sor, jól mondta az ÁSZ, és jól mondta az egyház is, mivel a kormányzati oldal kötött mandátummal vett részt ezen. Diktátum. Az egyházak egyébként azt kérik, és szerintem tisztelettel kérik, hogy a közoktatási kiegészítő támogatás elszámolására a hatályos törvényeknek és az eddigi gyakorlatnak megfelelően kerüljön sor.
Visszatérve még az alapítványi iskolákra, mert erre mégis kell reagálni. Tudják, az az igazság, teljesen osztom képviselőtársam véleményét, a kisfalvak oktatását meg kell oldania az államnak. Hölgyek, urak, önök hetedik-nyolcadik éve nem tudják megoldani. Ilyen mélyponton soha nem volt még az állami oktatás, mint ahová önök süllyesztették. A megoldás nagy segítő partner az egyház, amit, úgy gondolom, meg kell köszönni. Az alapítványokról, lehet, hogy nem pontos és nem helyes, de nekem más a véleményem. Ezt vita tárgyává is tehetnénk, bár nem kérem, hogy vitát nyissunk ebben az ügyben. Amilyen alapítványi iskolát láttam eddig, lehet, hogy rosszat láttam, Horn Gábor képviselő úr, azok többségükben szegregáló intézmények. Szegregálnak, mégpedig jövedelem, vallás, vagyoni cenzusok alapján. Jó, ha tetszenek tudni. Többségében ezt tapasztaltam, lehet, hogy nincs igazam, de bocsássanak meg, ahol jártam, ott ezt láttam.
Azután nézzük meg, hogy kik írták alá ezt a levelet, kik kérik tisztelettel a költségvetési bizottságtól a kormányzati számítás hibáinak kijavítását. Ajánlom figyelmükbe ezt, de nem akarom felolvasni, mert egy kerek oldal. Valaki itt tényleg nem tud számolni, bár azt már észrevettük, hogy tényleg nem tudnak számolni, hiszen az állami költségvetés, a hiánycél és sok egyéb más soha nem jött be a nyolc év alatt. Jó, ha tudják. Leírják, hogy az egyházi oldalnak az ÁSZ adataira épülő számítás alapján 4,6 milliárd forint jár. Ezt aláírta Horváth Lászlóné, Oláh Gáborné, dr. Németh Emma, Papp Kornél, Mekis Viktória, Pintér Istvánné, Hagymási Zsuzsanna és Horváth András is a Hit Gyülekezetétől. Az az igazság, hogy az ő számításaikban jobban bízom, és jó lenne, ha ebben a kérdésben az ÁSZ is állást foglalna, mivel úgy gondolom, nem illik ebben az ügyben kalmárkodniuk. Jó, ha tudják. Ha valahol az egyház segít, pont a nyomorban segít, az ellehetetlenülés esetében segít, önök pedig különben eléggé ellehetetlenítették a szociális, az oktatási és más kérdéseket, pénzügyi oldalról is. Hagyják már, hogy ezek az intézmények némi biztonságban működjenek, és némi reményt adjanak az embereknek, mert az önök utóbbi hétéves tevékenységével még a reményt is el kívánják venni. Maradjunk a pénznél, 4,6 milliárd forint jár az egyházaknak. Köszönöm.
ELNÖK: Keller László képviselő úr kért szót.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök úrnak volt egy felvetése, de nincs előttünk semmiféle olyan javaslat, amit tudnánk mérlegelni. Lehet kérdést feltenni, de elnök úr tudja, hogy bizottsági ülés van, tudja, hogy milyen napirend lesz, és ha van egy konkrét kezdeményezése, akkor azt írásba kell foglalni, mert így nem lehet választ adni az ön feltett kérdésére, mert nincs miről dönteni. (Domokos László: El kell olvasni az ügyrendet.)
Tisztelt Babák Képviselő Úr! Méltatlan az, amilyen kifejezéseket ön használ. Eddig is minden esztendőben a kormány gyakorlatilag korrektül elszámolt az egyházakkal a szerződés kapcsán. Persze, egyszerűbb lenne a helyzet, ha törvénybe rögzítve lenne az, hogy milyen önkormányzatok által folyósított összegeket kellene beszámítani az egyházi kiegészítő támogatások meghatározásánál. Ilyen törvény nincs. Van egy vatikáni megállapodás, a megállapodás alapján bizonyos tételeket szükséges beszámítani. Horn Gábor nagyon jó példát hozott arra, hogy miért nem kell minden egyes olyan tételt beszámítani, ami megjelenik az önkormányzati fenntartású intézményeknél. Ha a hozzáférés mindenki számára biztosított, akkor az nyilván nem lehetséges, hogy ez automatikusan járjon az egyházi kiegészítő támogatásnál is, mondjuk a pályázatokon megszerezhető pénz.
Azt gondolom, hogy ezzel a módosító indítvánnyal tulajdonképpen ugyanazt tesszük, amit eddig is minden esztendőben az aktuális kormányok tettek: az álláspontjukat ütköztették az egyházak álláspontjával, végül közös nevezőre jutottak, és az a végső összeg megjelent itt. Most egy kormányrendeletben fog megjelenni. Lényegében egy szerződés teljesítése fog kormányrendeletben manifesztálódni.
ELNÖK: Rossz irány, hogy ki egyházbarát és ki nem, javaslom, hogy ebbe a vitába ne menjünk bele, próbáljunk meg a törvényi keretek között a bizottság előtt lévő anyagról tárgyalni. Ha úgy gondolják, amit Babák Mihály mondott, akkor ez a javaslat nem egyházbarát? Ne folytassuk ezt a vitát, messze vezetne, és nem feltétlenül vinne előre bennünket.
Végh Tibor képviselő úrnak adnám meg a szót.
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt kérném elnök úrtól, hogy nézze már át a költségvetési bizottság képviselőinek listáját, mert mi itt már legalább négyen vagyunk, akik ilyen levelet nem kaptak. Vagy nem kaptunk ilyen levelet (Domokos László: Megküldtük mindenkinek.), vagy nem vagyunk tagjai a költségvetési bizottságnak. Bizony szívesen megismertük volna ezt a levelet, és lehet, hogy idejekorán ki tudtuk volna alakítani a véleményünket, akár támogatólag is. Négy embert kérdeztem meg ezen az oldalon, úgy látszik, vannak első osztályú és másodosztályú képviselők, és kikérem magamnak, hogy én másodosztályú képviselő lennék. Köszönöm.
ELNÖK: Szerintem mindnyájan megkaptuk, de ebbe most nem mélyednék bele. Keller László azt kifogásolta, hogy nincs írásos javaslat. Én nem ezt kérdeztem. Azt kérdeztem, hogy van-e, aki előkészített írásos bizottsági javaslatot, mivel első helyen kijelölt bizottságként bármelyik képviselőnek, így Keller Lászlónak is joga van írásos előterjesztést benyújtani. Volt már erre példa, és volt, amikor tucatnyit készítettek elő nagy szakszerűséggel. Én azt kérdeztem, hogy van-e bármilyen módosító javaslat. (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nincs, hiszen csak a mindenkori többség tud kialakítani olyan bizottsági javaslatot, ami valamilyen konszenzusra utal. Ilyen nincs. Marad egyetlenegy lehetőségünk, hogy szavazunk az alkotmányügyi bizottság módosító javaslatáról, amelyik nem konszenzusos, ez eléggé nyilvánvalóan látszik.
Van-e más felvetése valakinek, vagy kíván-e még valaki szót kérni a képviselők közül? Még Dancsó József képviselő úr.
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ÁSZ képviselőjéhez szeretnék fordulni, hogy világosan foglaljon állást a tekintetben, hogy ez a megoldás jogszerű-e, hogy kormányrendelettel akarják rendezni az egyházi finanszírozást. Jogszerű-e, a vatikáni megállapodással, az alkotmánnyal egybevág-e? Lássunk ebben világosan. Abban a levélben, amit Babák képviselő úr felolvasott, az szerepel, hogy a kormány kötött mandátummal vett részt az egyeztetésen, gyakorlatilag diktátumot kíván végigverni, és most jobb híján egy kormányrendelet lehetőségét kívánja elfogadtatni. Ez a hatályos törvényekkel ekvivalens, elfogadható, származtatható-e belőlük? Ez lenne a kérdésem az ÁSZ jelen lévő képviselőjéhez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a kormány részéről kívánnak-e reagálni az elhangzottakra bármilyen módon.
DR. BERCZIK ÁBEL (Pénzügyminisztérium): Nagyon röviden egy-két szóval. Azzal kapcsolatban, hogy jogszerű-e ez a megoldás, a kormánynak az az álláspontja, hogy az egyházfinanszírozási törvény annyit ír elő, hogy az év végi elszámolást és a különbözetet a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben előírtak szerint kell rendezni. Ez a kormány álláspontja szerint nem feltétlenül jelenti azt, hogy itt kell az összegszerűséget megjeleníteni, hanem az is megfelel a törvény rendelkezésének, ha a mechanizmust írja körül részletesen.
Amennyire én tudom, bár magam nem veszek részt az egyházakkal való egyeztetésben, a korábbi egyeztetési fordulókat követően, október 27-én Kiss Péter miniszter úrnál volt egy egyeztetés az egyház vezető képviselőinek jelenlétében, ahol elhangzott az, és konszenzusra jutottak a felek abban, hogy újra felnyitják a közoktatási kiegészítő támogatás kérdését, újra részletesen végigmennek azon, hogy mely tételeket hogyan kell figyelembe venni a kiegészítő támogatás különbözetének rendezése során. Az így létrejövő, az egyházak részvételével működő szakértői bizottság eredményét fogja majd a kormány elfogadni, és az Állami Számvevőszék elé is terjeszti véleményezésre.
Azt mindenképpen hangsúlyozni szeretném, hogy a kormánynak feltétlen elkötelezettsége van a törvények szigorú betartására, és a kormány által kidolgozandó javaslat feltétlenül az egyházfinanszírozási törvény, illetve a vatikáni megállapodás alapján kíván állni. Azt is hangsúlyozni szeretném, hogy itt természetesen nem lehet egy végtelenségig elhúzódó egyeztetési folyamatot látni, a mellékelt javaslat szigorú határidőket határoz meg, hogy meddig kell e rendeletet kiadni, ez január 15-e, sőt, a javaslat értelmében november 30-ig már olyan állapotban kell lennie a javaslatnak, hogy azt az Állami Számvevőszék részére meg lehessen küldeni. Mindezek alapján a kormány továbbra is javasolja a módosító indítvány támogatását, illetve parlamenti elfogadását. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hogy értsük az eljárásrendet: az Állami Számvevőszék véleménye vagy egyetértése nélkül nem fogja a kormány a rendeletet megalkotni. Ez egyébként ez újszerű, eddig nem szokásos eljárásrend, de ez nem volt számomra világos a válaszából.
DR. BERCZIK ÁBEL (Pénzügyminisztérium): A módosító javaslat értelmében az Állami Számvevőszék véleményezi a kiadandó rendeletet, itt egyeztetés nincs megfogalmazva. De az esetleges további kérdések az egyházakkal kötendő megállapodás tárgyai lehetnek.
ELNÖK: Egyértelmű a válasza, köszönöm szépen. Tehát önök fogják megalkotni, az Állami Számvevőszéktől csak véleményt kérnek. Végh Tibornak csak jelzem, a költségvetési bizottság küldte ki az említett levelet 2009. október 16-án, e-mailben. Valószínűleg mindenki megkapta, nézzék majd meg alaposabban. Ha úgy érzik, hogy ez a szavazatukat befolyásolja, akkor szünetet rendelek el, és lemásoltatom, mert ez egy több oldalas kifogáslista. (Végh Tiborhoz.) Kéri-e képviselő úr, hogy ezt részletesebben megismerhesse. (Jelzésre.) Nem kéri. Akkor a Számvevőszék képviselőjének adom meg a reagálási lehetőséget, amennyiben élni kíván vele. (Jelzésre.) Igen.
DR. NOVÁK CSILLA (Állami Számvevőszék): Köszönöm, elnök úr. Szigorúan arra szorítkozom, amit Kovács Tibor képviselő úr idézett, és elnézést kérek képviselő úrtól, ha nem pontosan idézem vissza, hogy miért jelent gondot az Állami Számvevőszék számára a zárszámadási törvény módosítása. Szeretném ennek kapcsán ismételten elmondani, hogy az 1997. évi CXXIV. törvény 6. §-ának (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "a kiegészítő támogatásra vonatkozó önkormányzati tervezett és tényleges adatok ismeretében az eltérés az érintett egyházzal történő egyeztetésnek megfelelően az éves költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben előírtak szerint kerül rendezésre." Azért hívtam fel a tisztelt bizottság figyelmét, hogy az Állami Számvevőszék véleménye szerint jogi diszkrepancia esete forog fenn, mert ugyan a zárszámadási törvényjavaslat eddig ismert 9. §-át most az alkotmányügyi bizottság indítványára módosítani kívánják, ugyanakkor az általam egyházfinanszírozási törvény paragrafusát viszont nem módosítják.
Ezért áll elő az a jogilag eltérő helyzet, hogy a zárszámadási törvényben módosítanak az egyházfinanszírozással kapcsolatban, kormányrendeletbe akarják áttenni a kiegészítő támogatás megállapítását, kiszámítását, de magához az egyházfinanszírozási alaptörvényhez az alkotmányügyi bizottság nem nyújtott be módosító indítványt. Szeretném azt is a továbbiakban a bizottság tudomására hozni, hogy a kormánynak és a parlamentnek 2008. január 1-jétől megvolt az a lehetősége, amikor az államháztartási törvény 124. § (2) bekezdésének zs) pontját akként módosította, hogy megadja a kormány részére a felhatalmazást az egyházi kiegészítő támogatásra vonatkozó részletező szabály megalkotására. De ezzel nem vonta el a zárszámadási törvény megalkotóitól, jóváhagyóitól azt a jogot, hogy ne a zárszámadási törvényben jelenjék meg az a költségvetési összeg, amivel a zárszámadás során el kell számolni. Tehát ha pusztán a jogi vetületét nézem, és egymás mellé helyezem ezt a zárszámadási törvényt módosító alkotmányügyi bizottsági javaslatot a most hatályos egyházfinanszírozási törvényt, a kettő között van eltérés. Erre kívánom felhívni a tisztelt bizottság figyelmét. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselő nem jelezte, hogy szólni kíván. Akkor szavazunk. Az alkotmányügyi bizottság 1. számú javaslatáról döntünk. Aki ezzel egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás. - Babák Mihály, dr. Dancsó József: Törvénysértést szavaztok meg. - Mádi László: Eddig sem érdekelte őket.) Tizenöt. Aki ezzel nem ért egyet? Tíz. Tartózkodás nem volt. Megállapítom, hogy a bizottság többsége támogatta.
A 2. pontról a kormány álláspontját kérem.
DR. BERCZIK ÁBEL (Pénzügyminisztérium): Támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Az Állami Számvevőszék kíván erre reagálni? (Jelzésre.) Nem. Köszönöm szépen.
Szavazunk. Aki ezt támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Ez szintén többség.
Köszönöm szépen. Nincs több módosító javaslat, képviselőtársaim nem kezdeményezték, hogy bizottságunk mint első helyen kijelölt bizottság más módosító javaslatot nyújtson be, így ezt a napirendi pontot lezárom. Köszönöm szépen a közreműködést a kormány és a Számvevőszék képviselőinek. További jó munkát kívánok.
Folytatjuk a 2. napirendi ponttal, az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal, T/10678. szám alatt. A kapcsolódó módosító javaslatok megvitatására kerül sor. Köszöntöm a kormány képviselőjét.
A feladatkörünkbe tartozó kapcsolódó módosító javaslat nem érkezett, ennek ellenére kéri-e bárki, hogy valamelyik módosító indítványról tárgyaljunk, illetve szavazzunk. (Nincs jelentkező.)
Egyetlen javaslat van, amiről mégis szavaznunk kell, ez a 10678/20. irományszám alatt a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság nyújtott be módosítást. Kérdezem, erről mi a kormány álláspontja.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Burik Mária vagyok, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium jog főosztályának helyettes vezetője, kollégám pedig Petrovics Zoltán úr. A kormány támogatja a módosító javaslatot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány tehát támogatja. Ehhez kérdés, észrevétel van-e? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, szavazunk. Aki támogatja, kérem, jelezze! (Szavazás.) A bizottság többsége támogatta.
Még egyszer megkérdezem, hogy a kiegészítő ajánlásból kíván-e bárki bármelyik pontról szavazást kérni. (Nincs jelentkező.) Nem. Más módosító javaslatról nem tudunk. Így a napirendi pontot lezártuk. Köszönöm szépen a kormány képviselőjének megjelenését, további jó munkát kívánok.
Következik az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája, T/10977. szám alatt. Köszöntöm a kormány képviselőit. Kérem rövid indoklásukat, bár hihetetlenül nagy terjedelmű, összetett módosításról van szó. Kérem, próbálják meg röviden az irányát, az okát, a körülményeit megvilágítani, mert szerintem mindenkinek volt módja az általános és részletes indoklást elolvasni. Mire irányul ez a javaslat, segíti-e a megtakarításokat az egészségügyben? Önöké a szó.
Dr. Horváth István szóbeli kiegészítése
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Egészségügyi Minisztérium): Üdvözlöm a bizottságot, Horváth István vagyok, az Egészségügyi Minisztérium jogi főosztályának helyettes vezetője. A törvényjavaslat benyújtásának indoka egyrészt az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése, másrészt az egyéb ágazati törvényekkel való összhang megteremtése, például a költségvetési szervek jogállásáról szóló vagy a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvényekkel való összhang megteremtése, harmadrészt pedig a jogalkalmazás során felmerült egyes kérdések rendezése, pontosítása volt. A törvényjavaslat nagyjából valamennyi egészségügyi tárgyú törvényt érinti, ezért valóban lehetetlen ilyen rövid idő alatt áttekinteni. A költségvetési megtakarításra irányul például a nemzetközi referenciaárazás jogintézményének bevezetése. Egyébként megállapítható általánosságban, hogy költségvetési többletkihatással nem jár a törvényjavaslat. Röviden ennyiben tudnám összefoglalni a módosítás irányát. Természetesen, amennyiben kérdéseik vannak a részleteket tekintve, igyekszünk válaszolni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői kérdések, észrevételek? Amíg gondolkodnak, az lenne a kérdésem, mivel nemzetközi árazásra fogunk áttérni, hogy a közbeszerzési törvény építésügyi szabványai szerinti mérnökárak igencsak magasabbak, mint a Magyarországon bevett árak. Lehet, hogy jogászként önnek elmondták, hogy ez megtakarítás, de közgazdászként azt kell mondanom, miután körülbelül 1 az 5-höz körülbelül az európai uniós átlagfinanszírozás a magyar reálfinanszírozáshoz képest, legalábbis a bérek és egyebek tekintetében, akkor az áremelkedést jelent. Tehát kiadástöbbletet kell hogy generáljon. Jobban meg kéne alapozni ezt a véleményt, hogy közgazdászok előtt is meg tudják védeni, hogy ettől olcsóbb lesz az egészségügy, ha az európai árazáshoz akarunk hozzáigazodni. Ma a magyar realitás az, hogy a tavalyihoz képest is kevesebb pénzt kapnak a kórházak, az orvosok a feladataik ellátására. Ha számításokat be tudnak mutatni, azt külön megköszönjük, hiszen ez a bizottság elvárja a hatástanulmányt, hogy egy ilyen nagyon markáns, nagyon biztos állítást alátámasszanak, hogy hány milliárd forinttal lesz ezáltal kevesebb az egészségügy ez évhez képesti finanszírozása jövőre.
Barabásné Czövek Ágnes képviselő asszonynak megadom a szót.
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem néhány kérdésem lenne. Valóban igen nagy ez az anyag, és ezt a 14 törvényt egyben nehéz is átlátni. De azért néhány kérdésre szeretnék itt összpontosítani. Az egyik ilyen téma, amit fontosnak tartottak módosítani és beemelni most ebbe a jogszabály-tervezetbe, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltatás keretében végzett étkeztetéssel kapcsolatos táplálkozási feladatokkal függ össze. Miért gondolták, hogy erre szükség van? Bár magam is egyetértek vele, hiszen ez egy igen fontos területe az élelmezésnek, de mit fog jelenteni az az ajánlás, mennyire lesz ez kötelező ennek betartása, amennyiben ez a jogszabály alkotási felhatalmazás megadatik?
Ami számomra még érdekességként vagy komoly módosításként hat, az az egészségbiztosító által meghatározott általános szerződési feltételekre vonatkozik. Eddig ilyen nem volt. Nagyon sok egészségügyi szolgáltató jelent meg ezen a piacon. Az önkormányzatok és azok, akik az egészségügyi ellátást biztosították, a maguk érdekei, esze szerint kötötték ezeket a szerződéseket. Mit várnak ettől? Kötelező lesz-e ezt a törvény elfogadása után alkalmazni, ha jól értettem, visszamenőlegesen is? Vonatkozik-e ez a fajta visszamenőlegesség a vagyoni biztosítékra is?
Azt örömmel üdvözlöm, mert nagyon sok lakossági levelet kaptunk figyelemfelhívásként, hogy sokan szeretnék a nők közül, ha az otthonszülés szabályozásra kerülne. Természetes, hogy itt úgy fogalmazódik meg, hogy az intézeten kívüli szülés orvos szakmai kritériumait megállapítják. Remélem, hogy ez jó érv lesz azoknak, akik ezt eddig is szorgalmazták.
Elnök úr felhívta a figyelmünket, hogy lehetőleg röviden szóljunk, még egy kérdést hadd tegyek fel, és engedjék meg, hogy én patikának mondjam, mert nekem ez a kedvenc szavam, nem a gyógyszertár. Mi indokolta, hogy most egyfajta módosítást életbe akar léptetni ez a jogszabály? Többet nem szeretnék kérdezni, mindenképpen alkalmasnak tartjuk általános vitára, és javaslom is a bizottságnak, hogy ilyen értelmű döntést hozzon, és akkor nem szólok kétszer. Köszönöm.
ELNÖK: Adok szót, ha ilyen igény születik. Szeretném kérdezni, hogy további kérdés, észrevétel van-e ehhez. Nekem még egy kérdésem van. A bürokráciára milyen hatással van, milyen többletfeladatokat és többlet kiadásokat generál ez? Igazából nem szóban lennék rá kíváncsi, mindkét kérdésemre írásban szeretnék választ kapni. Hiszen ennek súlyos következményei lesznek a végrehajtásra vonatkozóan. Itt az ideje szerintem, hogy legalább a kormány pénzügyileg is számoljon ilyen válságos időszakban, minden egyes törvénynek mutassa be a pénzügyi hatásait is, amiről eddigre már leszokott. Szerintem ez egy nagyon fontos követelmény lenne a következő időszakban. Természetesen szóban is reagálhat rá, csak kérem írásban is.
Ez a két kérdéskör hangzott el. Megadom főosztályvezető-helyettes úrnak a szót.
DR. HORVÁTH ISTVÁN (Egészségügyi Minisztérium): Köszönöm. A képviselő asszony által feltett kérdésekre válaszolva, az egészségbiztosítás körében meglévő finanszírozási szerződések és patikaszerződések tekintetében kerül majd bevezetésre az általános szerződési feltétel. Ez az igen nagy számú szerződéses állománykezelését teszi könnyebbé, ugyanis nem kell külön-külön minden szerződést módosítani, amikor a mindenkire vonatkozó feltételek változnak, ezt az általános szerződési feltételek módosításával megteszi. Ennek visszamenőleges hatálya nincs. A vagyoni biztosíték az egészségügyi szakellátási kötelezettség kiszervezése során a feladatot átvállaló szolgáltató vagy annak fenntartója által fizetendő garancia, aminek mértéke az előző évi finanszírozás egyharmada. Ebben látjuk garantálva azt, hogy amennyiben a feladatot átvállaló szolgáltató valamilyen oknál fogva nem tudja ellátni a feladatot, akkor a folyamatosság biztosítható legyen ebből a garanciából, biztosítékból.
A nemzetközi referenciaárazással kapcsolatban feltett kérdésre a választ írásban fogjuk megadni, kitérve a gazdasági hatására is. Itt csak jelezném, hogy a nemzetközi refenciaárazás a generikus készítmények, a magas árú generikus készítmények támogatási listáról való törlésével eredményez megtakarítást, ennek várható mértéke 1,2 milliárd forint évente. Az otthonszülés és a táplálkozás tekintetében pedig átadnám a szót kolléganőmnek, Marschalkó Izabella főosztályvezető-helyettes asszonynak.
ELNÖK: Főosztályvezető-helyettes asszonyé a szó.
DR. LOSONCZINÉ MARSCHALKÓ IZABELLA (Egészségügyi Minisztérium): Üdvözlöm a tisztelt bizottságot. Az otthonszüléssel összefüggő képviselői kérdésre szeretném jelezni, hogy a jelen törvénymódosító csomagban éppen az volt a tárca célja, hogy lehetőséget adjon miniszteri rendelet megalkotására, amely azt szabályozná, hogy melyek azok a kondíciók, melyek azok a feltételek, amelyek mentén az otthoni szülés szakmai szempontból nem megengedhető. Ezzel kapcsolatosan számos egyeztetés folyt a szakmai és civil szervezetekkel, a tárca dolgozik még ezen. A jelen módosításban elhelyezett felhatalmazó rendelkezésnek ez a jelentősége, hogy így nyílik mód a véglegezésre.
Az élelmezésre vonatkozó kérdésre azt szeretnénk kihangsúlyozni, hogy egy pontosító rendelkezésről van szó, ami lehetővé teszi az ÁNTSZ élelmezésügyi és táplálkozás-egészségügyi feladatokkal kapcsolatos működését, intézkedését, illetve a végrehajtási szabályok pontosítását, felhatalmazást jelent.
Visszatérve a gyógyszerek referenciaárával kapcsolatos kérdésre, ahogy főosztályvezető-helyettes úr is említette, annak költségkihatásait is érintve részletesen írásban válaszol a tárca, de hangsúlyoznám, itt arról van szó, hogy amikor joga egyben kötelezettsége is lenne az egészségbiztosítónak arra, hogy évente felülvizsgálja a gyógyszerek támogatotti körét, és ismerten több európai uniós tagországban a nálunk megállapítottnál olcsóbban kapható a készítmény, akkor felhatalmazást nyerne az egészségbiztosító, hogy módosítsa az árakat. Amennyiben ez nem következik be, hiszen a szolgáltató vagy a gyártó erre nem kíván reagálni, akkor esetleg kikerülne a gyógyszer a támogatotti körből. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm szépen. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazunk a T/10977. szám alatt benyújtott törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról. Aki támogatja, kérem, kézfelemeléssel is jelezze! (Szavazás.) Ellene? Tartózkodott? A nagy többség támogatta. A bizottság előadója Tukacs István lesz. Köszönöm szépen. A kormány képviselőinek közreműködését, további jó munkát kívánok.
Következik a 4. napirendi pont, a lakáscélú kölcsönökre vonatkozó állami készfizetői kezességről szóló 2009. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/11078. szám alatt, az általános vitára való alkalmasságot tárgyaljuk első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány képviselőit, és kérem, röviden ismertessék a törvényjavaslat körülményeit.
Molnár Jánosné szóbeli kiegészítése
MOLNÁR JÁNOSNÉ (Pénzügyminisztérium): Üdvözlöm a tisztelt bizottságot, köszönöm a szót, elnök úr. Molnár Jánosné vagyok, a Pénzügyminisztérium pénzügyi szolgáltatások főosztályának helyettes vezetője. Engedjék meg, hogy bemutassam munkatársunkat, Vida Beátát is. A 2009. IV. törvény benyújtásának célja annak idején az volt, hogy a kormány az állami készfizető kezességvállalás révén átmenetileg nehéz helyzetbe került lakáshiteleseknek átmeneti segítséget nyújtson. Az elmúlt hónapok gyakorlati tapasztalatai alapján megérett a törvény arra, hogy a felmerült problémákat orvosoljuk. Ezek elsősorban abból adódtak, hogy a törvény adott esetben túl szigorú feltételeket állapított meg, ezáltal indokolatlanul szűkítette a jogosultak körét. A módosítás célja, ami most önök előtt fekszik, az, hogy a nehéz helyzetben került lakáshitelesek szélesebb köre kapjon lehetőséget, illetve esélyt helyzetének megoldására.
Három-négy főbb elemet emelnék ki a módosításból. A feltételek enyhítése egyrészt arra irányul, hogy a kölcsön visszafizetési határideje meghosszabbodna, a minimális törlesztőrészletek alacsonyabb szintre tudnak csökkenni a jövedelemhez képest, illetve az eredeti lakáskölcsön összegét is megemeltük. További probléma volt, hogy eddig a lakáslízinggel rendelkező ügyfelek nem voltak jogosultak, és ez indokolatlan korlátozás volt, erre vonatkozó rendelkezéseket iktattunk be a törvénybe. Kérjük szépen a tisztelt bizottságot, hogy az általános vitára való alkalmasságot támogassa.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim, kérdés, észrevétel? Mádi László képviselő úr!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Hol a hatástanulmány? Ez a legfontosabb kérdésem. Sem februárban, sem júniusban, sem azóta nem láttunk ilyet. A miniszter urat is megkérdeztük sajtótájékoztatón, de ő sem adott erre választ. Hány ember fogja igénybe venni? Azt hiszem, ezzel a törvénnyel Canossát járunk. Már háromszor írták át, de soha nem tudtak mellé számokat mondani. Egy éve tart a válság. Egy éve nem csinálnak semmit. Hoztak egy olyan törvényt, amibe eddig 300 ember fért bele. Nevetséges! Miközben a szakértői becslések alapján százezer embernek programozták át a banki alapszerződését. Hogyan volt ez a Bankszövetséggel egyeztetve? A Bankszövetség elnöke nyilatkozott, hogy a mostani tervezett módosítás, ami már a negyedik variáció, mert a törvényt is teljesen antidemokratikusan átírták a parlamenti törvényalkotás során úgy, ahogy arról lényegében vita nem folyhatott, mert a legvégén nyújtottak be egy komplett csomagot, átdolgozva az egész törvényt, hogy a jelenlegi módosítás is hatástalannak tűnik számára. Tehát nem fogja a problémát érdemben megoldani. Eközben állandóan illúziókat gerjesztenek, hogy a kormány kezeli a válságot, és megoldja a problémákat. Hát úgy oldotta meg, hogy háromszori szüléssel hozott egy olyan törvényjavaslatot, ami megint abszolút alkalmatlan erre. És hatástanulmány sincs, de ha van, osszák meg velünk, legyenek szívesek. A Bankszövetség véleménye is lesújtó erről. Komolyan mondom, nehéz jelzőket találni...
ELNÖK: Köszönöm. Szabó Lajos alelnök úrnak adom meg a szót.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót. Ez egy érdekes szakmai vita lehet, ha ezen a nyomon megyünk tovább, mert véleményem szerint ezeknél a törvényeknél, amiket most hozunk a lakáshitelesek megsegítésére, a lehető legjobb az lenne, ha senki nem venné igénybe ezeket a hiteleket. Lehet, hogy furcsa ez, de valóban az a helyzet, hogy nem ösztönözni kell az embereket, hogy ezeket vegyék igénybe, hanem azt kell biztosítani, hogy aki olyan helyzetbe kerül, hogy ezt a hitelt igénybe kell vennie, akkor tudja igénybe venni. Véleményünk szerint ez a hitel egy működőképes rendszer egy, de nagyon fontos elemének kell lennie. Mert úgy gondolom, hogy mind a bankoknak, mind a hitelfelvevőknek az az érdekük, hogy saját maguk keretein belül tudják megoldani a problémákat.
Az első tehát az, hogy minél több embert benntartsunk abban a fizetőképes körben, aki a bank számára vissza tudja fizetni a hitelét, valamilyen törlesztőrészletet tud fizetni. Ez az első védőkör, amit itt ki kell alakítani. Ez a bankok érdeke is, az ügyfelek érdeke is. Utána következne az a kör, akiket a bank már nem tud saját ügyfelei között megtartani. Nekik kellene átjutni egy szűkülő tölcséren ebbe a rendszerbe. Valóban nem egyszerű megtalálni, hogy hol van az a határ, amikor be kell fogadni ezeket az embereket, éppen azért, hogy ne veszítsék el a házukat, hogy valamilyen formában újra fizetőképessé lehessen őket tenni. De tudomásul kell venni, hogy ez nem egy olcsó hitel, nem olcsó mulatság senkinek. Azoknak sem, akik ebbe belekerülnek, a bankoknak sem, mert ha ide bekerül valaki, az már a banknak is pénzébe kerül, nem is beszélve arról a kockázatról, hogy aki ezt igénybe veszi, későbbre tolt fizetési kötelezettséget vállal azzal, hogy bejön ebbe a rendszerbe, de még mindig nem veszíti el a tulajdonát.
Sajnos kellene egy harmadik biztosítási kör, hogy aki még ezt sem tudja vállalni, arról hogyan tudunk gondoskodni. Ez még hiányzik. Véleményünk szerint ezt egy ilyen hármas lépcsőben kellene elképzelni, és ezt kellene valóban szakmailag nagyon jól felépíteni. És szakmailag nagyon jól kellene működtetni, hogy mi az, amit a bankok tudnak megoldani, és vélemény szerint ennek kellene a legnagyobb körnek lenni. Ennél kisebb körbe tartoznak azok, akik ezzel az áthidaló kölcsönnel tudják megoldani a problémájukat, de itt már látni kell, hogy akik ebbe a körbe bekerülnek, nagyon nagy árat fizetnek ezért a segítségért. A harmadik körben biztosítani kell az átmenetet, kiszámítható, normális átmenetet azoknak, akik a legrosszabb helyzetben vannak, mert még a második körbe se tudnak bekerülni. Lehet, hogy itt nem jól találtuk el, nem jól láttuk meg, hogy melyik az a kör, amelyre ezt ki kellene terjeszteni, de folyamatában ez a szabályozás abba az irányba megy, amerre menni kell. A bankokkal való megállapodás is, akikkel tárgyalunk, és vannak banki szakemberek a bizottságban, akik meg tudják erősíteni vagy cáfolni, hogy az ügyfeleket nem ösztönözni kell, hogy bekerüljenek ebbe a rendszerbe, hanem erre a rákényszerülnek, akkor a kisebbik rossz érdekében a legsimább átmenetet tudjuk számukra biztosítani, a banki védőhálóból való kikerülést az állami védőhálóba. Mert ha ne adj' isten, ezt az állami védőhálót sem tudja vállalni, de ez legkésőbb két év múlva kiderül, amikor lejár ennek a hitelnek a futamideje, és el kell kezdeni törleszteni ezt a hitelt, biztosítani kell, hogy ott hogyan tudjuk a problémáját a legjobban megoldani.
Azt mondom, ha ebben az irányban vitatkozunk erről a törvényről, akkor jó irányba megyünk, ha megint politikai színezetet adunk neki, akkor mindenki rosszat tesz magának, mert egy következő kormánynak is meg kell oldani ezt a problémát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői kérdés, észrevétel? Barabásné Czövek Ágnes képviselő asszony!
BARABÁSNÉ CZÖVEK ÁGNES (MSZP): Köszönöm szépen. Egyetértve mindazzal, amit Szabó Lajos elmondott, nagyon sajnálom, hogy hétfőn nem fogadtuk el a törvényjavaslat sürgős tárgyalását. Egy létező törvény, ami előttünk van, valóban másodszor fogjuk módosítani, és örömmel vettem, hogy többpárti képviselői indítvánnyal próbáltuk átnézni, milyen élethelyzetek lehetnek még, amit ennek a törvénynek figyelembe kell venni, és ezt be is fogadta mind a bizottság, mind a parlament. Azokkal a módosításokkal, amelyek előttünk fekszenek, valóban elérhetővé válik több ember számára, és nem a bank által felajánlott lehetőséget tudja figyelembe venni, és valóban egy alkalmazható, működő törvényt alkotunk ezzel. Engedjék meg azokat az észrevételeket is, hogy mi magunk is szerettünk volna 15 millióra felemelni az úgynevezett 10 milliós összeghatárt, de ezt most nem részletezem, illetve az úgynevezett 60 százalékosat is, hiszen pontosan azt érzékeltük, hogy itt nagy gondok vannak, és aki idekerül, annak ezek a korlátok befolyásolóak lehetnek. Tehát mi a módosításokat elfogadásra javasoljuk, és nagyon reméljük, hogy több ilyenre esetlegesen nem kerül sor. Ezzel együtt nagyobb baj lett volna, ha mindezeket a tapasztalatokat nem vesszük figyelembe, és úgy hagyjuk a törvényt, ahogy van, még akkor is, ha valóban azt szeretnénk, hogy ez a segítségnek egy második eleme legyen lehetőleg, ne az első. Összességében általános vitára alkalmasnak tartjuk. Köszönöm.
ELNÖK: A feltett kérdésekre várjuk a választ a kormánytól, és utána folytatnánk, mert úgy látom, már vélemények következtek.
MOLNÁR JÁNOSNÉ (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. A feltett kérdéssel kapcsolatban két dolgot szeretnék aláhúzni. Az egyik, amit már Szabó Lajos képviselő úr is említett az imént, hogy ez a törvény azokra a lakáshitelesekre vonatkozik, akiket a bankok a saját eszközeikkel már nem tudnak kezelni. Ebben az állam szerepvállalása nélkülözhetetlen. A hatástanulmányt illetően annyit tudok mondani, hogy a munkanélküliség alakulásától kezdődően a nem teljesülő hitelek trendje, az átlagos lakáskölcsön nagysága, a havi törlesztőrészletek alakulása, a gazdasági kilátások együttesen befolyásolják az igénybevevők számát, túl azon, hogy ez a törvény valóban lehetőséget kíván teremteni a nehéz helyzetbe került lakáshiteleseknek. De ez egy kétoldalú szerződéses viszonylat, aminél adott esetben, ha jogosult, ha nem jogosult a lakáskölcsönnel rendelkező, pontosan a mennyiségek vagy a későbbi terhek mérlegelésével módjában áll választani, hogy valamilyen más megoldást keres, és ezt mégsem veszi igénybe. A piaci visszajelzések alapján a 300-as szám közelítheti a 3 ezret, ez még nem tükröződik az adatszolgáltatásban. Amit pedig a bankok átütemeztek, mintegy 10 ezer lakáshitel volt. Ezt a kettőt együtt érdemes nézni, és úgy gondolom, hogy a lehetőség, illetve az eddigi mennyiségek korrekciója önmagában nagy lépés. Ezen kívül maga az a tény, hogy az igénybevétel lehetőségét is kitolná a törvényjavaslat, azt jelenti, hogy időben is további lehetőséget kapnak a hitelesek, hogy a hitelintézetekhez forduljanak.
További észrevételek, vélemények
ELNÖK: Köszönöm szépen. Dancsó József képviselő úr!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Lajos képviselő úr által felvetett kérdés kapcsán, ha jól értem az ő szavait, abból az következne, hogy történik egy jogi aktus a bank és az ügyfél között lakáscélú hitel felvételére, és bekövetkezik bármilyen nem várt esemény akár a kölcsönt felvevő, akár a kölcsönadó részéről, abba beavatkozik az állam, mert úgy érzi, hogy nagy a társadalmi, közéleti, politikai nyomás erre. De Szabó képviselő úr szavai szerit nem jó dolog, hogy beavatkozik, mert hagyni kellene a bank és az ügyfél közötti megállapodást érvényesülni, hiszen az rájuk tartozik. Nagyon fontos ezt tisztázni, ha képviselő úr ez irányba gondolkodik, hogy milyen szerepe van az államnak a lakáshitelesekkel, illetve azon szereplőkkel kapcsolatban, akik a hitel felvétele után a hitelek, kölcsönök törlesztése, a kamatok megfizetése kapcsán nehézségekkel találják szembe magukat. Az embernek egy kicsit olyan érzése van, ahogy azért kellett ezt a törvényt most ilyen gyorsan újra behozni és módosíttatni, mert az eredeti szándékok nem voltak világosak, illetve egyfajta politikai pr-tevékenységre alkalmas volt, kipipálandó feladatként megoldottuk ezt a nagyon-nagyon szorító, és több tízezer embert érintő, bár ezt nem lehet tudni, hiszen hatástanulmány nincs arról, hogy hány hitelfelvevőt is érint.
Azt értem, hogy nagyon nehéz megmondani, egy pénzintézetnek meddig van felelőssége, mikor engedje el az ügyfelek kezét, és azt mondja, hogy ez innentől kezdve állami feladat, oldjátok meg, ahogy akarjátok, én megyek, végrehajtok, felszámolok. Nehéz erre válaszolni, hogy hol van a határ, és ha születik egy ilyen törvény, van egyfajta inspiráció, ösztönzés is arra, hogy ez irányba tolják el a megoldást, kevésbé az ügyfél és a bank közötti megoldást keressék. De szerencsésebb, ha világosan megmondják a tisztelt kormánypárti képviselők, hogy ezt csak fél szívvel akarják megvalósítani, tulajdonképpen csak azért teszik mindezt, mert olyan politikai, társadalmi és médianyomás van, hogy valamit muszáj volt már felmutatni, vagy pedig ténylegesen érzik azt a határt, amikor be kell avatkozni ebbe a folyamatba, és innentől kezdve úgymond állami feladattá nyilvánítják a törlesztési problémákkal rendelkező vagy még nehezebb helyzetbe került ügyfelek sorsának megoldását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabó Lajos alelnök úr, majd Mádi László.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm. Nagyon sajnálom, hogy ilyen félreérthetően fogalmaztam, és Dancsó képviselő úr így értette. A kormány képviselője, aki reagált a hozzászólásomra, nem így értette. Valószínűleg lehetett érteni, amit mondtam, de sajnálom, hogy félreérthetően fogalmaztam. Azt szerettem volna mondani, hogy mind a banknak, mind az ügyfélnek az a legjobb, ha minél tovább banki keretek között marad fizetőképes az ügyfél. És mivel a bankok sem tudják egzakt módon megmondani, hogy meddig képesek az ügyfelet fizetőképesen ott tartani, azért igyekeztem úgy fogalmazni, hogy nem ösztönözni kell az ügyfeleket, hogy átkéredzkedjenek ebbe a rendszerbe, hanem meg kell teremteni a lehetőségét, hogy a lehető legsimább módon tudjanak átmenni, ha úgy alakul a sorsuk.
Tisztában kell lenni azzal, hogy ez az ügyfél számára nem jelent könnyebbséget, ha ebbe a rendszerbe át kell mennie. Mivel a bankok sem tudják egzakt módon behatárolni ezt a kört, ezért a másik kör kezdetének kialakítása is nehézségekbe ütközik. Ez az egyéni véleményem, tehát ha bárki nem ért velem egyet ezen az oldalon, azon sem sértődök meg, de én így tartom ezt normálisnak, így tartom ezt kezelhetőnek. Azért nem tartom ördögtől valónak, hogy harmadszor hozzuk ide ezt a kérdést, és akár többpárti megoldásokat is keressünk ebben a kérdésben, mert látjuk azt, hogy ez nem egy-két hónap alatt megoldandó feladat, hiszen aki ma bekerül ebbe a rendszerbe, két év múlva szembesül egy újabb helyzettel, amikor lejárt a mentőháló, hogy merre tud továbbmenni. Ebben mindenkinek van felelőssége, annak is, aki ma van kormányon, és annak is, aki kormányra akar kerülni a jövőben.
Kizárólag ezt akartam mondani, és még egyszer elnézést kérek, ha félreérthetően fogalmaztam.
ELNÖK: Mádi László képviselő úr!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Az a szörnyű, hogy egy év eltelt, mióta a világgazdasági válság a Magyarországon 2006 óta tartó súlyos válságjelenségekre rárakódva jelentkezett, és nincs arról egy adatrendszer, ami két oldalról is közelítené a problémát, amiből látnánk azt, hogy hány ember és milyen sajátosságokkal szenved ezektől a problémáktól. Egy év alatt ezeket az adatokat össze lehetett volna gyűjteni a bankoktól vagy kérdőíves módszerrel a piacról, hogy világosan lássuk, hogy ha ilyenek és ilyenek a feltételek, akkor az potenciálisan hány embert érint. Ebből lehet megállapítani, hogy a potenciális körből arányaiban hányan fognak ebbe belépni, és akkor lehetett volna egy hatástanulmányt mellékelni, hogy az eredeti hatósugara mekkora, és ha ebből 10 százalék ezt igénybe veszi, akkor ennyien fognak belépni, ha 20 százalék, akkor annyian. Ha most tágítjuk a kört, akkor már egy nagyobb szeletet érint, ebből ugyanennyi részvétellel ennyi, ha nem, akkor annyi. Valahol strukturáltan kellett volna látni, hogy ez regionálisan, szociológiailag, életjövedelmek szerint mekkora és milyen a bajba jutottak köre. Semmi ilyesmit nem láttam a kormányzat részéről, holott egy év eltelt. Már akkor is kértem, hogy mellékeljenek hatástanulmányt. Most szélesebbre vonják a kört. Akkor leszavazták az összes indítványunkat. Nem tudom, tetszenek-e tudni, már akkor javasoltuk a kör kiterjesztését, leszavazták azzal, hogy szakmailag indokolatlan.
Az állam felelős-e vagy sem a kialakult helyzetért? Több szempontból is felelős. Ki tette tönkre ezt az országot? Abból az állam szerepe mekkora volt? Azt gondolom, óriási, hiszen államcsőd közeli helyzetbe kerültünk. Azzal, hogy tönkretették a forinthiteleket, a devizára kényszerítették az embereket. (Keller László, Kovács Tibor: Miről beszélsz? - Végh Tibor: Kényszerítették? Ne beszélj!) Hát, ha kedvezőbb a devizakonstrukció, mint a forintkonstrukció, hiszen ott megszüntették az állami kamattámogatás rendszerét... Nem szüntették meg? Nem szüntették meg a forinthitelek támogatását? Megszüntették, így nyilvánvalóan versenyhelyzetben a devizahitelek felé terelték a szereplőket. (Kovács Tibor közbeszól.) Kovács Tibor először tanuljon egy kicsit, utána minősítgessen, könyörgöm, némi közgazdasági ismeretre tegyen szert, utána beszélgessünk egymással. Komolyan mondom, nehéz így szót váltani. Tehát ha a forinthiteleket a kormány drágábbá teszi, hiszen ha megszünteti a kamattámogatás rendszerét, akkor drágábbá teszi, és így a deviza irányába tereli a szereplőket, azt gondolom, ez közgazdasági egyszeregy, eddig talán még ön is képes követni, és ha ez megtörténik, akkor egy drámai forintgyengülés, ami a válság következtében állt elő, nyilvánvalóan az embereket sokkal drasztikusabban, széles körben és erőteljesebben érinti. Az államnak ebben megvan a felelőssége? Megvan a felelőssége. A válságkezelés kapcsán is megvan a felelőssége, hogy miért alakultak így a dolgok. Tehát ha az állam a devizahitelekkel kapcsolatosan világosan elmondta volna éveken keresztül, hogy milyen kockázatai vannak, akkor az emberek felelősebben tudtak volna dönteni. (Keller László, Kovács Tibor közbeszól. - Végh Tibor: Éveken keresztül elmondta.)
ELNÖK: Mindenkinek adok szót!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Azt gondolom, hogy ez válságtörténelem, és a történelmet sokszor átírták a baloldalon lévő emberek az elmúlt 60-80-100 évben, és nem szeretném, hogy ez újólag megtörténjen. (Végh Tibor: Ez is közgazdaságtan?) Ez nem közgazdaság, ez történelem. (A szocialista képviselők folyamatosan közbeszólnak.) Erre történelmi példák vannak, azt gondolom, erről már ne kéne vitatkozni, a gazdaságon kéne vitatkozni, legyenek már tisztában azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bank csak 2006-2008 óta próbálja folyamatosan a devizahitelek kockázataival szembesíteni az embereket a Népszabadság hasábjain és máshol is, viszont a devizahitelek térnyerése 2003-ban kezdődött, szinte párhuzamosan azzal, hogy megszüntették a támogatott forinthiteleket. Talán ezt el lehet fogadni, de ha más statisztikákat tud, akkor legyen szíves, tárja elő ezeket.
Magyarul, ha most kitágítjuk ezt a kört, hány főt érint ez, és feltehetően hányan fognak ebbe belép ez év végéig, vagy 2010 végéig. Egy hatástanulmány ezt célozza meg. Nyilvánvalóan nem fogják tudni megmondani determinisztikusan, hogy ennyi lesz, hanem 90 százalékos valószínűséggel ettől eddig fog terjedni, ha megvannak a megfelelő adatbázisok. De kérdezem még egyszer, Erdei Tamás úrral, a Bankszövetséggel egyeztettek-e, és ha egyeztettek, annak milyen eredménye volt. Különben a Bankszövetség elnöke nem mondaná azt utólag, ha rábólintott volna erre, tartom annyira korrekt embernek, hogy ez nem fogja a problémákat lényegesen megoldani, vagy a problémák terjedelmét és mélységét jelentősen enyhíteni. Miért mondaná ezt, ha rábólintottak volna? De kíváncsi vagyok, és konkrét választ kérek, igen vagy nem. Kérem, hogy osszák ki a hatástanulmányt. Minden törvény mellé ki kellene osztani. (Kovács Tibor közbeszól.)
Még egyszer mondom, egy év telt el, a sötétben tapogatózunk, és első körben minden módosítónkat lesöpörtek, és védték a védhetetlent. És itt sem meaculpáznak, hanem egy olyan dolgot védenek, amihez nincs hatástanulmány, és amit a Bankszövetség is alkalmatlannak tart, és bennünket támadnak, hogy ezt nem azonnal vettük napirendre. Ha ez nincs megalapozva, akkor most azonnal alkossunk törvényeket tömegével, amelyek alkalmatlanok? Ez a jó törvényalkotás? Beszéljenek már egy-egy ügyvéddel vagy bíróval, hogy milyen az elmúlt időszakban született törvények minősége! Végrehajthatatlanok, koncepciótlanok, szakmailag abszolút a minimumot sem ütik meg. Milyen törvény az, amit egyrészt nem tudtak helybenhagyatni az Európai Unióval, és emiatt parkolt 4 hónapig, mert az uniós támogatás nem született meg? Emiatt át kellett írni az egész törvény. Milyen törvény-előkészítés ez? Azon kívül, hogy akkor írták át a törvényt, amikor már lezárult a vitája. A demokráciának milyen minimuma ez? Hogy lehet ezt megtenni egy parlamenttel?
ELNÖK: Így nem lehet vezetni a jegyzőkönyvet, csak szeretném jelezni, ha mindenki belebeszél. Mindjárt szünetet fogok elrendelni, jelentem, mert úgy látom, a meleg fokozódik. Az a javaslatom, hogy ezt a napirendi pontot tárgyaljuk le, utána szünet lesz. Megkérdezem, van-e még, aki kérdezni akar, vagy véleményt akar megfogalmazni, Keller Lászlón kívül. (Nincs jelentkező.) Jó, akkor utána várhatóan lezárjuk. Keller László képviselő úr!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Nem akarok hosszan vitába bocsátkozni Mádi képviselő úrral, elég szokatlan volt az a stílus, amit elővezetett, ez a kioktató, lenéző stílus meglehetősen szokatlan még Mádi képviselő úrtól is. Arra visszatekinteni, hogy vajon miért kellett 2002 után a lakáskölcsönök támogatásába beavatkozni? Azt gondolom, hogy aki minden bizottsági ülésre a zöld újsággal a kezében jön, annak talán egyáltalán nem kell elmagyarázni, hogy milyen terhet raktak 2002 előtt az ország költségvetésére, és milyen mezőt nyitottak ki a lakáshitelezés terén. Súlyos következményei voltak, képviselő úr, gondolom, különösebb közgazdasági ismeret nélkül is megállapítható ez. Ami pedig a Bankszövetséggel való érvelését illeti, nem tudom, hogy képviselő úr akkor, amikor néhány hete talán kilátásba helyzeték azt, hogy ha esetleg a Fidesz majd hatalomra kerül 2010-ben, itt megszűnnek a kilakoltatások, megkérdezték-e azt, hogy a pénzügyi szektorra egy ilyen bejelentése milyen hatással van, pláne, ha esetleg végre is hajtják? Konzultáltak-e a Bankszövetséggel arról, milyen következményei lehetnek egy ilyen bejelentésnek? Az az érzésem, hogy sokkal súlyosabb, mint amiről beszél. Köszönöm.
ELNÖK: Maradjunk annyiban, hogy ha a törvény be lesz nyújtva, ez jogos kérdés lesz, de szerintem most ne nyissunk választási vitát, mert az messze vezetne. Most van egy adott helyzet, és van, aki szerint erre ez megoldás, van, aki szerint ez nem megoldás, van, aki szerint pedig nem is kellene, hogy megoldás legyen. Legalább ez a három vélemény elhangzott. Azt kérem, próbáljunk meg a kérdéseinkre választ kapni. Nekem egy gondolatom van. Van egy olyan álláspont ma a közgazdászok között, hogy a válságot elsősorban a kormányok költségvetési politikája és a nemzeti bankok pénzpiaci politikája okozza, nem pedig a piac maga. De ezt a vitát végképp nem javaslom megnyitni, csak elhangzott, hogy jött a válság. De az valahonnan jött, azt valaki gerjesztette. De hogy ebben mennyi szerepe volt a magyar kormánynak, mennyivel költött túl, a jegybanknak mennyire volt lehetősége a deviza- és a forinthitelek közötti különbséget enyhíteni, nagyon komoly közgazdasági vitát lehetne lefolytatni, ami valóban a gyökerekig elvezetne, hogy pontosan milyen politika lenne helyes. Amit láttunk, nem volt helyes, hiszen ezért van benyújtva a törvényjavaslat is, hogy korrigáljunk rajta, és nézzük a korrekció minőségét. Erre szerettem volna utalni, hogy visszatereljem egy picit a vitára képviselőtársaimat.
Horn Gábor képviselő úrnak adok szót.
HORN GÁBOR (SZDSZ): Csak nagyon röviden szólnék, mert már az első jelentős vitában, az egyházak ügyében is fel lehetett volna vetni, hogy éppenséggel meg is fontolhatnánk Mádi képviselő úr szavait. Ugyan más okból, de nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, mert rossznak tartjuk, bár ellenkező oldalról, a kiindulópontot. De miután összesen hatan vannak itt, ha hármunkat hatnak számítom, azt gondolom, felesleges is a vita. Az a helyzet, hogy ha önöknek fontos lenne ez a kérdés, és elnök azt mondta, hogy ne folytassunk kampányt, mint ahogy az egyházak finanszírozásának kérdése fontos lenne, akkor eljöttek volna a bizottsági ülésre, és miután az MSZP-nek nincs többsége ebben a bizottságban, lehetett volna akár másképp is dönteni. Így sajnos, szeretném rögzíteni, hogy mi nem támogatjuk ezt a javaslatot, mert alapvetően nem támogattuk eredetileg sem, nem értünk egyet ezzel a fajta megoldással, de innentől kezdve szinte felesleges időhúzás a vagdalózás jobbról-balról, sehová nem vezet, mert az eredményt az első pillanattól lehet tudni. Ön sem gondolhatja komolyan, hogy vehemens szavai most meggyőzik az önnel szemben ülő képviselőket, hogy másként döntsenek.
ELNÖK: Szeretném, ha egymást nem tanítanánk. Lehet ezt is tenni, lehet kampányolni is az általános vita keretében, ezt nem tudom megakadályozni, de azt szeretném mondani, hogy a szakbizottság általános vitája arra jó, hiszen ha leszavazzuk, akkor is bekerül a parlament elé, volt már erre példa, hogy érvek és ellenérvek össze legyenek gyűjtve, és aki majd a bizottság többségi és kisebbségi véleményét elmondja, ezt korrektül elmondja szakbizottsági véleményként a még átpolitizáltabb plenáris ülésen. Ha ebben a sávban elfogadjuk a szerepünket, akkor talán inkább egymás érveivel és ne egymással foglalkozzunk. Szerintem is a kiindulóponttal van a gond, aki így gondolja, ezt fejtse ki részletesebben is, majd meghallgatjuk a parlamenti vitában, hogy koncepcionálisan mi a baj az egésszel. Beszélhetnénk a személyi kölcsönökről, az uzsorakölcsönökről, a gyorshitelekről, és sorolhatnánk a bankrendszer egész attribútumát, a hitelezéssel baj van, a másik oldalon a betétgyűjtéssel is baj van.
Egyébként mintha az egész bankrendszer recsegne-ropogna, majd meglátjuk, hogy ez hová fog vezetni. Most viszont elég erőteljesen bele fognak nyúlni, ha jól látom, jó néhány következő napirendi pontot is figyelembe véve. Az fontos, hogy az SZDSZ nem fogja megszavazni, mert akkor van esély arra, hogy ezek a törvények nem mennek át. Ez fontos információ volt, köszönjük szépen, így fogunk majd a parlamenti szavazásnál felsorakozni, hiszen ez megoldás vihetne. Azt már nem is mondom, hogy esetlegesen keressünk valami szakmailag elfogadható alternatívát is, az SZDSZ-nek ellenzékként szívesen látnánk és megvitatnánk ezt a megoldási javaslatát, vagy akár egymás módosító javaslatait is.
A kormány jelezte, hogy reagálni kíván, de még megkérdezem képviselőtársaimat. Igen, Mádi László! (Mádi László: Visszalépek.) Akkor kérem a kormány álláspontját, utána szavaznánk.
MOLNÁR JÁNOSNÉ (Pénzügyminisztérium): Két dologra szeretnék itt reagálni. Az egyik az, hogy egy év eltelt ennek a válság kirobbanása óta. Ez a konstrukció július 28-án indult. A tapasztalatok, amiket a gyakorlati alkalmazás során le tudtunk szűrni, néhány hónapra nyúlnak vissza. Az Európai Bizottság pedig a komplett módosításokkal együtt fogadta el. Nem azért ült az Európai Bizottság a benyújtott konstrukción, mert bármire várt volna, hanem együtt fogadta el a tavaszi módosítással. A Bankszövetség pedig a normális egyeztetés keretében az itt fekvő javaslatokkal egyetértett.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Akkor megtudtunk mindent. Ne menjünk abba bele, hogy mikor mi kezdődött, mert a parlamentben egy kicsit hamarabb elkezdődik a vita, míg egy törvényjavaslatot ide behoznak tárgyalni. Valóban, júliustól van egy érvényes törvény, amiről három hónap után kiderült, hogy nem elégséges az önök álláspontja szerint. Erről kell most állást foglalnunk. Aki ennek általános vitájával egyetért, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizennégy. Aki nem ért egyet vele? Nyolc. Akkor a bizottság általános vitára alkalmasnak találta. Barabásné Czövek Ágnes fogja elmondani a többségi álláspontot, a kisebbségit Mádi László képviselő úr. Kérem, hogy lássák el ezt a feladatot a plenáris ülésen.
Köszönöm szépen a kormány képviselőinek a közreműködést. A folytatás előtt szünetet tartunk. (Rövid szünet.)
Kérem, foglaljon mindenki helyet, folytatjuk munkánkat. Az 5. napirendi pontunk a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvényjavaslat, T/11001. szám alatt, az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány képviselőit, és kérem, röviden ismertessék a tervezett szabályok lényegét. Ehhez kapcsolódik az Országgyűlés könyvtárának képviselői kutatószolgálatának elemzése ugyanebben a tárgykörben.
Kiss Kornélia szóbeli kiegészítése
KISS KORNÉLIA (Pénzügyminisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kiss Kornélia vagyok, a Pénzügyminisztérium pénzügyi szolgáltatások főosztályának főtanácsosa. A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvényjavaslat elsődleges célja az Európai Unió 2008/48. irányelvének átültetése. Fontos kiemelni, hogy az irányelv teljes harmonizációt ír elő, és ez azt jelenti, hogy a tagállamok nem térhetnek el a benne foglalt rendelkezésektől, az ügyfelek számára kedvezőbb irányban sem. Túllépve az irányelv szabályozási körén, az törvényjavaslat kiterjeszti az ügyfélvédelmi szabályok többségét a jelzáloghitelekre és a pénzügyi lízingszerződésekre is. A törvényjavaslat a hitelezés egész folyamatát átfogja, szabályokat tartalmaz a reklámra, a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra, a szerződés kötelező tartalmi elemeire, valamint az előtörlesztésre is. A törvényjavaslatban foglaltakat a felügyelet fogja ellenőrizni, ehhez a benyújtott többi törvényjavaslat keretében meg fogja kapni a szükséges eszközöket. Bízom benne, hogy a törvényjavaslat hozzájárul a felelős hitelezés erősödéséhez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tömörséget. Képviselőtársaimé a szó. Először Dancsó József képviselő úr!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Értem ezt a törvényjavaslatot, vagy legalábbis érteni próbálom. A fogyasztóvédelemmel kapcsolatban rengeteg probléma merült fel, különösen az elmúlt egy-másfél évben, főként ezzel a szép megfogalmazással fogyasztónak nyújtott hitelek vonatkozásában. Az az érzésem, hogy ez a javaslat minden nagyszerű szándéka mellett és az európai uniós jogharmonizációnak való megfelelés mellett sem fog érdemi előrelépést jelenteni a fogyasztók asszimilációs információval való rendelkezése kapcsán. Magyarul az a lakos, aki bemegy a pénzintézetbe, továbbra is kiszolgáltatottnak fogja érezni magát ezen törvény megszületése után is. Semmivel sem fogja kevésbé úgy érezni, hogy minden információ birtokában van, semmivel sem fogja jobban érteni a lehetőségeit, és semmivel sem lesz felkészültebb egy-egy döntés, kockázatvállalás kapcsán. Ez az általános véleményem, de ezt nem feltétlenül az önök hibájaként rovom fel, érzem azt, hogy így sikerült ez az átültetés, és ez nem feltétlenül jó válasz a magyar viszonyokra.
Ezen kívül egy-két kérdésem és konkrétabb felvetésem is lenne. Szó van itt a határozatlan idejű hitelszerződések kapcsán a felmondás, illetve az elállás lehetőségéről. A kérdésem arra vonatkozna, hogy itt gyakorlatilag továbbra is az szerepel, a hitel nyújtója elállhatott, felmondhatta a hitelszerződést különösebb indoklás nélkül, és továbbra is csak annyi szerepel benne, hogy a szerződésben meghatározott indok esetén lehet letiltani a hitelszerződés további lehívását. Eddig sem részletezte senki azt, hogy mit tekint hitelezőn kívül álló oknak, szokták ezt vis maiornak nevezni. Beütött a pénzügyi világválság, ezt is sokan vis maiornak vagy a hitelezőn kívül álló oknak tekintették. Ekkor merült fel bennem a kérdés, hogy ha információs aszimmetria van a hitelfelvevő és a hitelnyújtó között, és mindig a hitelnyújtó javára van információs többlet, akkor vajon hogyan méri fel a hitelnyújtó a kockázatokat a tekintetben, hogy szabad-e vagy sem hitelszerződést kötnie az adott fogyasztóval.
Ez a passzus továbbra sem fogja megvédeni, ha így marad, a hitelfelvevőt attól, hogy gyakorlatilag indoklás nélkül mondvacsinált okokra hivatkozva elálljanak a hitelszerződéstől, és nehéz helyzetbe hozzák az ügyfelet. Konkrét példát is tudok mondani. Az orosházai önkormányzat esetében kötvénylehetőségünk volt az egyik pénzintézettel, majd a pénzintézet közölte, hogy mivel nem hívtuk le ezt a tételt, ezért eláll tőle. Arra hivatkozott, hogy gazdasági-pénzügyi válság van, és neki kockázatot és pluszköltséget jelent, ha ezt ilyen feltételekkel továbbra is folyósítja. Az elállási joga benne volt a szerződésben. Ha egy viszonylag nagyobb önkormányzattal ezt megtehették, ez a lehetőség továbbra is adva lesz a hitelnyújtóknak, hogy bármikor elállhatnak, letilthatják a további folyósítást, amikor pénzügyi érdekeik úgy kívánják. Tehát a legnagyobb probléma számomra, hogy értem a szándékot, a jóakaratot, hogy csináljunk már valamit, de alapvetően semmit nem fog változtatni a jelenlegi gyakorlaton.
Mi van a határozott idejű hitelszerződések esetében? Mert ez csak a határozatlan idejű hitelszerződésre vonatkozik, a határozott idejűre vonatkozólag nem fogalmaznak meg semmilyen passzust, hogy hogyan és mi módon lehet a fogyasztónak elállni a számára kedvezőtlen feltételű hiteltől. Ráadásul igazán az sincs szabályozva, hogy mi van akkor, amikor a fogyasztó kíván elállni ettől a hitelszerződéstől, ha úgy érzi, hogy számára túlságosan is nehéz anyagi terheket jelent, és más piaci szereplők kedvezőbb lehetőséget nyújtanak. A kilépés az adott fogyasztási hitelből számára sokkal nehezebb, az elállás gyakorlatilag továbbra is majdnem lehetetlenné válik. Az már csak egy apró kérdés, hogy például, amikor az értelmező rendelkezések között definiálják a hitelszerződést, a polgári törvénykönyvre utalnak. Melyikre? A régire vagy arra az újra, amit a köztársasági elnök visszaküldött, és a parlament még nem fogadott el? Már csak azért is érdekes ez a kérdés, mert azt írják, hogy a polgári törvénykönyvben meghatározott hitelszerződés és kölcsönszerződés a hitelszerződés. A hitel és a kölcsön fogalmát ilyen szinten azért illik megkülönböztetni. Hitel- és kölcsönszerződésről egy fogalom alatt nem beszélhetünk, hiszen ez a kettő különbözik. A hitel egy lehetőség, egy keret, egy feltétel, a kölcsön pedig az a tényleges konkrét összeg, amit igénybe vesz a fogyasztó. Ilyen fogalmi problémák is vannak ebben a törvényjavaslatban, nem is egy helyen fordul elő, hogy a hitel és a kölcsön fogalmát nem használják pontosan, ami nem megengedhető egy ilyen szakmai törvény esetében.
A problémák az előtörlesztés kapcsán sem oldódnak meg, tehát az előtörlesztés lehetősége is ugyanolyan nehézségbe ütközik majd, ez után a törvény után is, mint eddig. Semmi nem fogja lehetővé tenni ezt, hiszen elég erőteljesen korlátozva van, hogy milyen lehetőségek vannak az előtörlesztésre, és milyen pótlólagos díjakat, költségeket lehet felszámolni emiatt. A jelzáloghitelek előtörlesztése kapcsán, ezek szigorúbb korlátozásával valahol egyet is lehet érteni, hiszen ezek hosszú lejáratú hitelek, de összességében az előtörlesztés továbbra is ugyanolyan nehéz lesz, mint eddig. Nem érzem azt, hogy ez a javaslat jelentősen újraszabályozná vagy legalábbis megkönnyítené a fogyasztók számára azt, hogy könnyebben tudjanak egy kötelemből átmenni egy másikba, számukra kedvezőbb lehetőségeket kihasználva. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Keller László, majd Kovács Tibor!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nyilván nagyon sokat kell tennünk azért, ahogy képviselő úr fogalmazott, hogy a hitelt felvevők, a fogyasztók asszimilációs képessége... (Dr. Dancsó József: Asszimilációs információs képessége.) Jó, Köszönöm szépen. Úgy gondolom, miközben az volt a legfontosabb célkitűzése a törvényjavaslatnak, hogy a jogharmonizációs kötelezettségeknek az irányelvek szerint a fogyasztói hitelek esetén érvény szerezzen, számos területen jelentősen javít azokon a feltételeken, amelyek segítik azt, hogy azok, akik hitelért folyamodnak egy-egy pénzintézethez, felkészültebbek, tájékozottabbak legyenek. A frakció üdvözli, hogy a törvényjavaslat túlterjeszkedik az irányelvek átvételén, gondolom, az ellenzéki képviselők is egyetértenek azzal, hogy érdemes volt megnézni, melyek azok a területek, amelyekre az irányelvek nem terjednek ki, de a hazai gyakorlat szükségessé teszi azt, hogy erre is vonatkoztassunk bizonyos, fogyasztóvédelmi szempontból fontos szabályokat, akár a jelzáloghitelezés vagy a pénzügyi lízingszerződés területén. Az is fontos, hogy bizonyos speciális hiteltermékek esetében is megpróbáljuk a jelenlegi ismereteink szerinti szabályrendszert megalkotni.
Ahogy arra utaltam, fontos előrelépés a kereskedelmi kommunikáció területén például az, hogy nemcsak a szabályrendszert kell leírni, hanem adott esetben példával is elő kell segíteni a tájékoztatást, illetve a hitelre vonatkozó kereskedelmi kommunikációban a járulékos szolgáltatás fennállásának tényét is fel kell tüntetni. Fontos, hogy az előterjesztés szabályrendszere mai ismereteink szerint egy fejlettebb szintre kerüljön, csakúgy, mint a teljes hiteldíjmutató meghatározásához szükséges megadni azt a felhatalmazást, amit most újra kell majd teljesíteni a kormánynak egy kormányrendeletben. Ami pedig a felügyeletet illeti, látható, hogy a következő napirendi pontokban számos olyan törvényt tárgyalunk, amelyek a felügyelet erősítését szolgálják. Természetesen a pénzügyi piac nem lesz könnyű helyzetben, hiszen a most tárgyalandó törvényjavaslatok rendkívül széles körű korrekciókat visznek be a mindennapi életbe. Ezeket meglehetősen nehéz lesz értelmezni és alkalmazkodni hozzájuk, de azok az irányok, amelyeket például ez a törvényjavaslat is, amit most tárgyalunk a fogyasztói hitelekkel kapcsolatban, olyanok, amelyek meggyőződésem szerint jól szolgálják a fogyasztóvédelmet, a hitelért kopogtatók érdekét, emiatt a frakció támogatja is ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úr, majd Kóka János!
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Az igaz, amit Keller képviselő úr elmondott, de összességében Dancsó képviselő úrral értenék egyet a tekintetben, hogy ez a jogszabály még mindig aránytalan. Aránytalan előnyöket nyújt a bankszektornak, és aránytalan hátrányokat jelent a fogyasztónak. A válság megmutatta, hogy ennek milyen szélső értékei vannak. Ez a javaslat némileg old ezen a helyzeten, de alapvetően nem segít. Nagyon szemléletes az a példa, amit képviselő úr elmondott az előtörlesztésekkel kapcsolatban. Itt abszolút indokolatlannak tartom a bankok magatartását, vagy azt a szabályozást, ami a jogszabályban van. Aztán itt van a hatálybalépés időpontja, aminek biztos van magyarázata, csak én nem tudom, hogy 2010. június 11-e kinek a születésnapja? Miért éppen ez? Miért nem lehet január 1-je? Azt akarjuk, hogy a fogyasztóknak ez jelentsen némi előnyt.
Nem beszélve arról, hogy korábban arról beszéltünk, hogy például az előtörlesztési szabályok a korábban megkötött szerződésekre is vonatkoznak majd, de itt, ha jól olvasom a jogszabályt, ez nem így van. Ezt nagyon sérelmesnek tartom, hogy miért nem lehetne így, amikor a mostani szabályok méltánytalanul hátrányosak a fogyasztóra nézve. Az előtörlesztés során olyan költségeket kell kifizetni, mintha az egész futamidő alatt kellene törlesztenie a hitelét. Ez abszolút aránytalan, és a magam részéről elfogadhatatlan. Ilyen értelemben biztos, hogy kezdeményezünk módosító indítványokat, és szükségesnek tartok további egyeztetéseket is, mert ezzel a javaslattal szemben a várakozások meglehetősen nagyok, és a magam részéről nagyon nem tudnám tolerálni, ha a közvélemény jelentős része a törvény kihirdetését követően csalódna, mert azt tapasztalná, hogy a helyzete a jogszabály elfogadását követően sem változott meg jelentősen kedvezőbben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kóka János képviselő úr, majd Molnár László!
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Támogatni fogjuk a javaslatot. Szeretném azonban kérdezni, hogy van-e nyitottság a kormányban az alábbi javaslatok megfontolására. A törvényjavaslatban néhány összeg forintban került megállapítása, aminek a módosítására a későbbiekben minden bizonnyal szükség lesz. Ezért úgy gondoljuk, hogy célszerűbb lenne ezeknek relatív módon történő szabályozása.
A hitelszerződésben a javaslat szerint meg kell határozni a teljes összeget, de változó kamatozású hitelek esetén nem látjuk, hogy erre hogyan lesz lehetőség. Erre van-e valamiféle szakmai válasz.
A következő kérdés, hogy nem kötelező szerepeltetni a törvényjavaslat szerint azt, hogy a hitelkamaton kívül felszámított költségek változtatásának mik lennének a feltételei, és a rögzítésre kerülő hitelkamat-változtatási feltételek is csak általánosan vannak megfogalmazva. Nem szerepel például az, hogy a feltételek teljesülésének a fogyasztó számára ellenőrizhető formában kellene rendelkezésre állniuk.
Talán a legkomolyabb hiányosság, amit felvetnénk, hogy csak a hatálybalépést követően megkötött szerződésekre vonatkozik, miközben jogi szempontból legalább ennyire védhető lenne, hogy a hatálybalépést követően módosuló szerződésekre is vonatkozhasson. Tisztelettel kérdezem, hogy van-e ezzel kapcsolatban rugalmas álláspont a törvényjavaslat-tevők részéről. Köszönöm szépen. (Varga Mihály megérkezik az ülésre.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár László képviselő úr!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt szeretném kérdezni, hogy amikor a jelzáloghitel definíciójáról beszélünk, akkor az egyéb ingatlanfedezet mellett történő hitelezést értjük, vagy a jelzáloglevéllel refinanszírozott hitelt is ideértjük. A téma tárgyalása kapcsán szeretném elővezetni az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztést, amit szintén most fogunk tárgyalni, ez a hitelintézeti törvény 210. § (3) és (9) bekezdésének újbóli módosítását jelenti. Tavasszal egyszer már terítékre került a pénzügyi közvetítő rendszer, és ez a két bekezdés akkor is módosítva lett, teljesen új szöveg lett beemelve egy koherencia módosítással érkezett, amit nem egyeztettek velünk, hanem az alkotmányügyi bizottság nyújtotta be egyenesen. Mi a kettő között a különbség lényegileg? Úgy tudom, hogy az Európai Unió foglalkozik külön a jelzáloghitelezésre vonatkozó irányelvvel. Nem fogja ez azt ütni? Köszönöm.
ELNÖK: További hozzászólót nem láttam. A kormány képviselőjének adok szót válaszadásra.
(Az ülés vezetését Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke veszi át.)
KISS KORNÉLIA (Pénzügyminisztérium): A törvény, véleményem szerint jelentős változtatást fog jelenteni a fogyasztók számára. A legfontosabb a tájékoztatási szabályok kibővítése. Formanyomtatványok előírását tartalmazza a törvény melléklete, ezt minden hitelezőnek át kell adni, sőt, a hitelközvetítőnek is át kell adni a fogyasztó részére. Ilyen szabályok jelenleg nincsenek, tehát nagyon lényeges tartalmi elemekkel fog bővülni a szabályozás. Az, hogy ez csak az új szerződésekre vonatkozhat, részben ebből a jellegéből adódik, hiszen a tájékoztatási szabályokat a megkötött hitelszerződéseknél már nem lehet előírni, és a szerződés tartalmi elemeinek is csak az új szerződések esetében van jelentőségük. Még egyszer szeretném kiemelni, hogy egy maximált harmonizációs irányelvről van szó, tehát az irányelv szabályait kellett átvennünk, akkor is, ha azzal adott esetben nem teljesen értünk egyet.
A határozatlan idejű hitelszerződésnél is irányelvi szabályokról van szó, ez nyilvánvalóan speciális hitelszerződés, ahol nincs meghatározva a futamidő, ezért kerül külön szabályozásra. Az elállási jog nemcsak a határozatlan futamidejű hitelszerződésekre vonatkozik, hanem minden szerződésre, ez azonban csak egy speciális lehetőség a szerződés megkötésének napjától számított 14 napon belül van ez az elállási jog biztosítva. Ez leginkább akkor alkalmazható, ha nem került sor a hitel igénybevételére, de ha már a hitelt igénybe vette a fogyasztó, akkor vagy teljes, vagy részleges előtörlesztéssel léphet ki a szerződésből. Erre viszont a törvény szerint minden esetben van lehetősége. Tehát nem korlátozza a javaslat az előtörlesztést. Azt, hogy mikor számítják föl a hitelezői díjakat, nagyon bekorlátozza az irányelv, fogyasztói hitelszerződések esetén csak akkor, ha rögzített kamatozású hitelről van szó, ekkor is az összeghatárhoz van kötve. Tehát 200 ezer forint alatti éves előtörlesztésnél nem számítható fel díj, ezt meghaladó előtörlesztés esetén pedig maximum 1 százalékos díj, vagy ha egy évnél kevesebb van hátra a lejáratig, akkor 0,5 százalék lehet.
A jelzáloghitelnél már eltérhetünk az irányelvtől, mert ez kívül esik az irányelv szabályozási körén, és ott elég nagy vita volt, hogy milyen előtörlesztési szabályokat írjunk elő, mert nyilvánvalóan ez a hitelezőknek is nagyon kényes kérdés, Úgy gondolom, hogy ez a 1,5 százalékos díj, ami a jelzáloghiteleknél javasoltunk, jelentős korlátot fog jelenteni, és bankváltást ezáltal biztosítja, ha az ügyfél élni kíván ezzel a lehetőséggel. Azokra a kérdésekben, amelyekre nem tartalmaz szabályt a törvényjavaslat, a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Felmerült az a kérdés, hogy miért pont június 11. a hatálybalépés időpontja. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy az irányelv átültetési határideje 2010. június 11. Mi szerettük volna ezt előrébb hozni január 1-jére, de ez nagy ellenállást váltott ki a hitelezők részéről, ugyanis erre nekik fel kell készülniük, a szabályzataikat eszerint kell kialakítani, az informatikai rendszerüket fejleszteni kell. Van egy másik oka is, hogy a tagállamok többsége is ezt az időpontot fogja alkalmazni, ezért nem indokolt, hogy mi előrébb hozzuk az átvételi határidőt.
Ahol nem irányelvi szabályról van szó, természetesen lehet módosító javaslatokat figyelembe venni. A forint helyett az euró meghatározása alkalmazható lehet. A változó kamatozású hitelek esetén a tájékoztatásnál az adott pillanatban érvényes kamat- és egyéb feltételeket kell figyelembe venni, tehát az adott pillanatban a kamatot változatlannak kell tekinteni a futamidő teljes időtartamára, és aszerint kell kiszámítani a teljes hiteldíjmutató összegét és az egyéb mutatókat. A kamat és a díjak változásával kapcsolatban a törvényjavaslatot ki fogja egészíteni a hitelintézeti törvény módosítása. Ott, mint ahogy utalt is rá Molnár képviselő úr, ennek részletesebb szabályai vannak. Ebben a törvényben csak az irányelvi szabályok kerültek átvételre. Azt, hogy milyen feltételekkel lehet módosítani a kamatot és a díjat, a hitelintézeti törvény fogja változatlanul tartalmazni, illetve a bankok által elfogadott magatartási kódex tartalmaz erre részletesebb előírásokat.
A jelzáloghitel definíciója tekintetében minden olyan hitelszerződés ideértendő, amelynek fedezete jelzálog, tehát jelzáloglevéllel finanszírozott, vagy nem jelzáloglevéllel finanszírozott bármilyen jelzálog. Az Unióban jelenleg valóban folyik egy munka a jelzáloghitelek szabályozására, de hogy ebből irányelv szülessen, az még egy nagyon hosszú folyamat, ez nem a közeljövőben fog megtörténni, mert még nagyon vitatott kérdés. Ha lesz ilyen irányelv, akkor módosítani kell valószínűleg a törvényjavaslatot az irányelv szabályainak megfelelően, de szükségesnek tartottuk addig is, hogy jelzáloghitelek esetében is továbbfejlesszük a fogyasztóvédelmi szabályokat is. Úgy látjuk, hogy a jelzáloghiteleknél is a fogyasztási kölcsönökre vonatkozó szabályok többsége alkalmazható. Lehet, hogy kollégám még kiegészít néhány kérdésben, én köszönöm szépen.
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Parancsoljon!
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Dancsó József képviselő úr felvetette a hitelszerződés kapcsán, hogy melyik Ptk.-t értjük. Azt el lehet mondani, hogy mind a hatályos, mind a visszaküldött polgári jogi kódex tartalmazza a hitelszerződés és a kölcsönszerződés definícióját. Tekintettel arra, hogy az irányelvbe mindkettő beleértendő, ezért alkalmazza a jogszabály az értelmező rendelkezések között azt a rövidítést, hogy hitelszerződésnek tekintjük a polgári törvénykönyv alapján a hitel- és kölcsönszerződést is. Ameddig a hatályos Ptk. van életben, ez értelemszerűen alkalmazandó, amennyiben az új polgári törvénykönyvben ez a kettősség netalán megváltoztatásra kerül, akkor ezt a definíciót is annak megfelelően módosítani szükséges a koherencia érdekében. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Hadd tegyek fel én is egy kérdést, és elnézést, ha már elhangzott, a jelzáloghitelezést érintő szabályozásról. Az európai uniós irányelv, amire hivatkoztak itt, hogy ennek átvétele történik meg, a jelzáloghitelre vonatkozóan olyat nem láttam, ami ebben a törvényjavaslatban szerepel. Ha erre tudnának válaszolni, hogy ez milyen alapon került be ebbe a törvényjavaslatba, és milyen olyan szabályok vannak, amelyek túlterjeszkednek azon, amit az irányelv tartalmaz, akkor azt megköszönném.
KISS KORNÉLIA (Pénzügyminisztérium): Az irányelv nem tartalmaz szabályokat a jelzáloghitelre, arra a tagállamok saját döntésük alapján terjeszthetik ki. A tájékoztatási szabályok jelentős részét javasoltuk kiterjeszteni, ugyanakkor a szerződéskötést megelőző tájékoztatásnál nem az irányelv tájékoztatási szabályait alkalmazzuk, hanem az Unió ajánlását, ami viszont kizárólag lakáskölcsönökre vonatkozik. A szerződés tartalmi elemeinél ezek többsége szintén alkalmazható jelzáloghitelek esetében is, természetesen jeleztük, hogy mi az, amit nem kell alkalmazni jelzáloghiteleknél. Az előtörlesztés az, ahol eltérő szabályokat írunk elő, ott nyilvánvalóan a jelzáloghitelek sajátosságából adódóan egy hosszabb futamidejű szerződésről van szó, magasabb összegről, tehát itt magasabb előtörlesztési díj indokolt.
ELNÖK: A Bankszövetséggel egyeztettek ezekről a javaslatokról?
KISS KORNÉLIA (Pénzügyminisztérium): Igen, egyeztettük a Bankszövetséggel, a jelzáloghitelekre történő kiterjesztésnél vita volt, emiatt néhány szabályozást pontosítottunk. Tehát a jelzáloghitelek esetében nem minden szabályt kell alkalmazni.
ELNÖK: Köszönöm. Bartal Róbert!
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A jelzáloghitelekkel kapcsolatban annyit, hogy a hitelintézeti törvény jelenleg is tartalmaz előírásokat, főként tájékoztatási jellegűeket és néhány számítást a lakossági és a fogyasztási kölcsönökre, és ezekbe beletartoznak a lakásépítési, felújítási, vásárlási kölcsönök, amelyek legtöbb esetben jelzálogfedezet mellett finanszírozottak. Tehát ha legalább a tájékoztatást nem próbálnánk szabályozni, az mindenképpen visszalépés lenne a jelenleg hatályos szabályokhoz képest.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Van-e még kérdés, hadd kérdezzem meg. (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhárom. Nem támogatja? Négy. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést. Ki lesz a többségi álláspont előadója? Keller László? Nem olyan nagy ez a frakció, el lehet dönteni hamar. Jó, Keller László. Dancsó József vállalja-e? Igen, akkor megvan a két előadónk. Köszönöm szépen. Ezzel a napirendi ponttal végeztünk.
Áttérünk a következőre, az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra, T/10999. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Megadom a szót szóbeli kiegészítésre az előterjesztőknek.
Bartal Róbert szóbeli kiegészítése
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előterjesztés elég sok törvény módosítására tesz javaslatot. Ennek egyik oka, hogy az Alkotmánybíróság hozott egy határozatot a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvények rendelkezéseinek alkotmányellenességével kapcsolatban. A tavaszi ülésszakon a parlament módosította a bűnügyi nyilvántartásra vonatkozó jogszabályt, és az ezzel való összhangot próbáljuk most megteremteni az ágazati szabályokban. Ezzel összefüggésben van még egy másik törvényjavaslat is a tisztelt Ház előtt, aminek az előterjesztője az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. Ezekben az ágazati törvényekben alapvetően a vezető tisztségviselők megválasztására vonatkozóan, illetve a befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosokra vonatkozóan szerepelnek módosítások.
Ezen kívül tartalmazza a 2004/39. EK irányelv jogharmonizációjára vonatkozó pontosítások, miután ennek az irányelvnek az átvételével kapcsolatban kötelezettségszegési eljárás indult Magyarországgal szemben. A harmadik dolog, amit tartalmaz ez a javaslat, a csőd- és felszámolási eljárásról szóló törvény módosítása. Miután tavasszal történt egy olyan módosítás, hogy bizonyos megállapodásoknak megfelelő szerződéseket a gazdasági szereplők a jövőben már nem tudják alkalmazni, illetve a csődvédelem kapcsán ezek hátrányos megkülönböztetésre kerülnek, ezt a próbálja ez a javaslat orvosolni. Mégpedig úgy, hogy amennyiben szabályozott intézménnyel, biztosítóval, bankkal vagy befektetési vállalkozással köttetnek ezek a nettósítási szempontból figyelembe vehető megállapodások, illetve egy vállalkozás a másik fél, akkor ezeket a csődvagyonból ki lehessen venni, és megfelelő módon lehessen ezeket a szerződéseket kezelni. Tartalmaz még módosítást a pénzügyi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvénnyel kapcsolatban, miután az elfogadott törvényben koherencia zavar lépett föl bizonyos számozások tekintetében. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdés, észrevétel? Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak szeretném rögzíteni, miután lényegét tekintve erősen szakmai természetű törvényjavaslatról van szó, akár a bűnügyi nyilvántartást nézzük, vagy a Hpt. módosítását, a csődtörvény módosítását, ezek lényegében mind szakmai természetű törvények, a frakció ezeket támogatja. Egyetértünk a szükségszerű módosító javaslatokkal, megjegyzem persze, nem könnyű gazdasági szituációban ennek a sok pénzügyi tárgyú törvénynek a korrekcióját kezelni. De most, hogy már túl vagyunk a költségvetés lényeges részén, talán ezzel is meg tudunk birkózni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Dancsó József!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Végigolvasva ezt a törvényjavaslatot, ami valóban, ahogy Bartal úr is említette, nagyon sok törvényt érint, értem azt, hogy miért kellett olyan passzusokat végigvezetni, amelyek alkotmánybírósági döntésből, illetve egyéb törvényi kötelezettségből származnak. Ezzel különösebb gond nincs is, végig kell vinni, még ha számos esetben nehezen érthetők is.
Viszont vannak a javaslatban olyan elemek, amelyek mindenképpen érdekesek, és ezekre nem tért ki Bartal úr. A legfontosabb pont, ami nyilván nem európai uniós jogharmonizációs követelmény, a teljes hiteldíjmutató plafonjának bevezetése, vagy más szóval azt is mondhatnám, hogy kvázi definiálásra kerül az uzsorakamat, az uzsorahitel. Azt írja az előterjesztés, hogy gyakorlatilag semmisnek kell tekinteni azokat a szerződéseket, amelyek esetében a teljes hiteldíjmutató tízszeresét meghaladó éves teher kerül beépítésre. Ebből számtalan kérdés adódik. Miért pont ennyi? Miért határoztuk meg a jegybanki alapkamathoz, és miért pont a tízszerese? Ez a szabályozás érvényes-e az eddig megkötött kölcsönszerződésekre is, vagy pedig csak a jövőben érvényesül? Legjobb tudomásunk szerint is számtalan olyan hirdetés van, ami többszázszoros thm-eket mutat, ezek szerint ezek a szerződések semmisek lesznek. De olyan probléma is felmerül, hogy ha most megkötnek egy szerződést, ami teszem azt 60 százalékos thm-et mutat, és a jegybanki alapkamat csökken, mint ahogy ezt most hónapok óta tapasztaljuk, akkor egy idő után semmissé tud válni ez a szerződés, mert meghaladja a jegybanki alapkamat tízszeresét. Ilyen megoldási lehetőséget lehet ebben az esetben keresni.
Az is fontos kérdés, mivel az uzsorakölcsönre született egy Ptk.-s definíció, és már akkor is, amikor tárgyaltuk, tudtuk azt, hogy ez nem igazán használható, most, hogy megpróbálták becsempészni a hitelintézeti törvényen keresztül egy kvázi uzsorahitelre vonatkozó megállapítást, hogyan lehet az elkövetkezendőkben ezt kezelni, nyomon követni. Itt jön be a jelzáloghitelre vonatkozó kölcsönszerződések esetében az, hogy a hitelintézet jogosult a lejárat előtti visszafizetéssel járó költséget érvényesíteni. Az előző napirendi pont tárgyalásánál is elmondtuk, hogy semmi nem fog változni az eddigi gyakorlatban. Ezt Kovács Tibor képviselő úr is, én is felvetettük ezt, a lakáshitelek esetében, más jelzálog típusú hitelek esetében ugyanúgy egyoldalúan fogják a költségeket áthárítani nyomon követhetetlenül, legalábbis az ügyfelek erre panaszkodnak a mai napig. Egyszer csak kapnak egy értesítő levelet, hogy január 1-től vagy a következő hónap 1-jétől, vagy a jövő héttől ennyivel növekszik meg a pénzpiaci folyamatokra tekintettel a törlesztőrészletük. E tekintetben tehát megítélésem szerint semmi nem történik a fogyasztóvédelem kapcsán.
Érdekes kérdés az, hogy a 15. 0 (14) bekezdésében van ez mondat, ami arról szól, hogy a pénzügyi intézmény az ügyfél számára nem kedvezőtlenül, egyoldalúan módosíthatja az ügyféllel kötött szerződés feltételeit. Mit értünk az alatt, hogy nem kedvezőtlenül? Lehet, hogy adott pillanatban úgy tűnik, hogy az ügyfél számára kedvező, de egy idő múlva már kedvezőtlen lesz. Ki fogja megmondani azt, hogy az ügyfélnek ez kedvező vagy kedvezőtlen? Mondok egy konkrét példát is. Az egyik pénzintézet eljött hozzám, és arról igyekezett meggyőzni, hogy milyen jó lesz az önkormányzatunknak, ha bekorlátozzuk az árfolyamkockázatunkat, és olyan ügyleteket kötünk, amely egy sávban fogja tartani a fizetendő törlesztőrészletek nagyságát, mert abból aztán biztosan nem lehet majd a forint/euróhoz viszonyítva károm. Úgy is tűnt első ránézésre. Adott esetben azt mondhatja valaki, hogy ez kedvező az ügyfél számára, mivel a kockázatait csökkenti, hiszen minden kockázatcsökkentés kedvező az ügyfél számára. A pénzintézet azt mondja, hogy kedvező. Mit ad isten, beütött mindenféle válság, és az árfolyam kilépett ebből a sávból, onnantól kezdve iszonyúan nagy veszteségeket szenvedhetett volna el akár az önkormányzatunk is, ha ezt az ügyletet megköti. Az árfolyam nem lett kedvező az ügyfél számára, mert úgy alakultak a pénzpiaci viszonyok.
Életveszélyes ilyen passzust betenni, mert ez a pénzintézetek számára ismét hatalmas lehetőséget jelent, hogy akár most már egyoldalúan is megtegye az adott pillanatban az ügyfélnek kedvező szerződésmódosítást. Ahogy az előző napirendi pontnál kifejtettem, mindig aszimmetria van az információkban a pénzintézetek javára, azok sokkal inkább el vannak látva információkkal, tehát egy ilyen lehetőség komoly távlatos lehetőséget nyit afelé, hogy az ügyfelek rosszul járjanak, még egy látszólag számukra kedvező módosítás kapcsán is. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Molnár László!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem vagyok annyira biztos abban, hogy ezt a képviselőcsoport vita nélkül meg fogja szavazni. Annál is inkább, mert azok az anomáliák, amelyeket részben Dancsó képviselő úr is elmondott, valósak, és ezek már a tavaszi Hpt.-módosításkor is előtérbe kerültek. Akkor azt kértük, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének egyfajta árazási szabályzatot készítsenek a bankok. Itt az szerepel, hogy árazási elveket foglaljanak írásba. Ez azért lenne fontos, mert esetleg vitás kérdéseknél ez követhető lenne, hiszen az a bizonyos mindig a részletekben van eltemetve. Ha a kamatdíjon és költségelszámoláson túl egyéb feltételként megjelenik például az ok-okozati lista - a 6. oldal tetején -, amiről nem tudhatja a fogyasztó, hogy mi az, és az ügyfél számára a kedvezőtlen változtatásnak ez egy feltétele. Másrészt azt gondolom, hogy az objektív körülmények teljes szerződéses válfaját ebben a törvényben rögzíteni kell.
De továbbmehetnénk. Amikor a tőkepiaci kérdéskört vetjük fel, és olyan definíció születik például, hogy a kis- és középvállalkozás olyan vállalkozás, amely utolsó éves vagy konszolidált beszámolója szerint legalább két feltételnek megfelel az alábbiak szerint: a) az összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, b) mérlegfőösszege nem haladja meg a 43 millió eurót, satöbbi. Vissza akarjuk venni, valamilyen módon változtatni akarjuk a kis- és középvállalkozások finanszírozhatóságát? Emögött ilyen szándék van, vagy ez is jogharmonizációs kérdés, hogy ezt is változtassuk? Azt gondolom, hogy az általános vita előtt még egy bankszövetségi, jelzálog-szövetségi, lízingszövetségi és PM-egyeztetésre szükség lesz ahhoz, hogy a módosító indítványokkal elérjük a kívánt törvényi előírást. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Van-e további kérdés? (Nincs jelentkező.) Egyet én is hozzáfűznék. Nem számoltam, itt hány törvény módosításáról van szó, de 8-10 körülbelül, vagy még több is. Egy ilyen jellegű szabályozás előkészítése hosszabb időt vett igénybe, és nyilván a Pénzügyminisztériumban is felkészültek ennek vitájára. Itt is megkérdezem, hogy az előkészítésbe kit vontak be a szakmai partnerek részéről, azok támogatták-e ezt az előterjesztést vagy sem. A Bankszövetség álláspontja például mi volt ebben az ügyben, vagy a biztosítók nyilatkoztak-e valamilyen formában? Ez érdekelne. És ha a Fejlesztési Bankot érintő rövid módosításról kaphatnánk némi felvilágosítást, hogy a rövid bekezdést pontosan mi indokolta, azt megköszönném.
Mivel nincs több kérdés, Bartal úr, parancsoljon!
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Dancsó képviselő úr felvetette a kamatplafon kérdését. Ez a szabályrendszer, tekintettel arra, hogy mind a polgári törvénykönyv, mind a büntető törvénykönyv az uzsorára vonatkozóan bizonyos szempontból tartalmaz szabályokat, nem az uzsora mértékét vagy annak limitjét próbálja meghatározni, különös tekintettel arra, hogy a hitelintézeti törvény hatálya alapvetően a pénzügyi intézményekre vonatkozóan mond ki szabályokat. Ez a szabály is csak annyit mond ki igazából, hogy a pénzügyi intézmény által kötött szerződésekre vonatkozik. A menet közben, a futamidő alatt történő jegybanki alapkamat változására az a válasz, hogy ennek a mondatnak a második felében az van benne, hogy a szerződéskötés időpontjában próbáljuk ezt az arányt vizsgálni. Tehát nem egy folyamatos feltételt próbálunk támasztani, hanem amikor a szerződés megköttetik, akkor kell vizsgálni azt, hogy a teljes hiteldíjmutató meghaladja-e a jegybanki alapkamat tízszeresét.
Abban a kérdésben lehetne vitát folytatni, hogy most mihez mérünk, mi legyen az alap, illetve hányszoros legyen. A kormánynak ez a javaslata, hogy a jegybanki alapkamat figyelembevételével, illetve egy tízszeres szorzóval határozza meg. Itt mondanám azt, hogy az általános jogelv az, hogy a jogi szabályokat alapvetően a jövőben kötendő ügyletekre, tehát a törvény hatályba lépése utáni ügyletekre illik alkalmazni. Egy esetben van ettől eltérési lehetőség, abban az esetben, ha ez kedvezőbb mindenki számára. De tekintettel arra, hogy itt mind a hitelező, mind az adós szereplő egy polgári jogi kapcsolatban, semmiképpen nem mondhatom azt, hogy mindenki számára kedvezőbb lesz ez a szabály, mert ha az adós számára kedvező lesz, akkor a hitelnyújtó számára biztosan kedvezőtlen lesz. Jelenleg az az álláspont, hogy ezt az előírást csak a jövőben kötött ügyletekre tudjuk értelmezni.
Szintén felmerült az is, hogy miért thm-et számolunk, miért nem kamatot, a gazdasági bizottság ülésén folyt vita erről. Ennek az az oka, hogy ha megvizsgáljuk azt, hogy a jelenlegi gyorskölcsönt nyújtó intézményeknél hogyan áll össze az ügyfél teljes kötelezettsége, abból egyértelműen megállapítható, hogy ennek minimális része a kamat, jelentős része a kezelési költség, illetve további pluszköltségek vannak, amelyek a konstrukció működtetésével kapcsolatban merülnek fel. Ilyen például az, hogy ezeket a kölcsönöket leginkább úgy folyósítják, hogy személyesen megy ki egy adott személy a hitelfelvevőhöz, ott köttetnek meg a szerződések, és emellett jellemzően heti rendszerességgel ki is mennek a törlesztőrészletért az adóshoz, és ennek van egy jelentős költségvonzata. Ha csak a kamatra vonatkozna ez a kritérium, akkor értelemszerűen ez nem érné el azt a célt, amit a kormány kitűzött.
Erre vonatkozóan készítettünk számításokat, illetve megvizsgáltuk, hogy milyen teljes hiteldíjmutató termékek vannak a piacon, és elmondható, hogy a gyorskölcsönök kivételével a legtöbb pénzügyi intézmény által nyújtott szolgáltatás belefér a jelenlegi 70 százalékos volumenbe, még a hitelkártyákra felszámított teljes hiteldíjmutató is. Azt is vizsgáltuk, hogy ha a gyorskölcsönt nyújtók a heti törlesztést átváltoztatnák havi törlesztésre, akkor még az ő konstrukciójuk is beleférne a 70 százalékos mértékbe. Az már önmagában kockázati kérdés, hogy ennek megfelelő az üzleti modelljük működőképes-e a jövőben vagy sem. Az is érdekes dolog, hogy ezeknél a heti törlesztésű termékeknél alapvető probléma, hogy az adós cash-flow-ja, tehát hogy milyen rendszerességgel szerez jövedelmet, illetve milyen gyakorisággal kell törlesztenie a kölcsönt, bizonyos szempontból aszimmetriát mutat, Magyarországon a legtöbb esetben havi rendszerességgel jutnak bérjövedelemhez, akár más jellegű jövedelemhez. Itt ez a kockázat most is benne van ennek a terméknek a működtetésében.
A következő, hogy a kkv-definíciót nem szándékosan változtatjuk meg, ez szintén összefügg azzal az elvvel, hogy ha az új polgári törvénykönyv megváltozik, és a gazdálkodó szervezet terminológiát megszüntetik, áttérnek a vállalkozás definíciójára. Mi úgy döntöttünk a tőkepiaci szabályozás keretében, hogy nem értünk egyet azzal az elvvel, ami a Ptk.-ban vállalkozásként van nevesítve. Így a vállalkozásra is adunk egy fogalmat, ami összhangban van a 800/2800 EK irányelvvel, és ezzel összefüggésben módosítottuk a kkv fogalmát, de nem a létszámadatokban, hanem az árbevétel, illetve a mérlegfőösszeg tekintetében, és abban a kérdésben, hogy amíg a korábbi szöveg gazdálkodó szervezetet írt, ott most vállalkozás szerepel. Tehát semmiféle hátsó szándék nincs a módosítás mögött.
A kolléganőm a Hpt. módosításával kapcsolatban adja meg a szükséges tájékoztatást.
ELNÖK: Parancsoljon!
KISS KORNÉLIA (Pénzügyminisztérium): A Hpt. egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezéseinek elsődleges célja a szabályok pontosítása. A hatályos szabályozáshoz képest nem tartalmaznak lényegi változásokat. Ezek a szabályok éppen a Bankszövetség észrevételeire épültek, azokat az előírásokat pontosítjuk, amelyeket a bankok nem tartottak egyértelműnek. Fontos kiemelni, hogy a júliusi megállapodás alapján a törvényt kiegészíti a banki magatartáskódex, amit szeptemberben fogadtak el a hitelintézetek, és jelenleg már több mint 140 pénzügyi intézmény csatlakozott hozzá. Ez a magatartási kódex meghatározza azokat az okokat, amelyek esetén módosíthatók a kamatok, költségek díja, sőt, a díjak és a költségek tekintetében előírja, hogy csak az éves fogyasztói árindex arányában emelhetők. Egy évnél rövidebb futamidős szerződések esetén pedig vállalták a bankok, hogy nem módosítják a szerződéseket.
A törvényjavaslat rögzíti, hogy a módosítás elveit írásban rögzíteni kell, ezeket árazási elveknek definiáltuk, nem árazási szabályzatnak, de a lényeget tekintve ugyanazt jelenti. A felügyelet természetesen azt ellenőrzi, méghozzá a magatartási kódex előírásai alapján, hogy megfelelőek-e ezek a szabályok. A törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy egyoldalúan módosíthassa a pénzügyi intézmény a szerződést az ügyfél számára nem kedvezőtlenül. Ez természetesen elsősorban a kedvező módosítást akarja lehetővé tenni, de előfordulhatnak olyan módosítások, amelyek semlegesen az ügyfél számára, mint például a levelezési cím megváltoztatása. Hogy ehhez ne kelljen szerződésmódosítás, ezért került ez a kifejezés a törvényjavaslatba. A Dancsó képviselő úr által ismertetett példa nem egyoldalú szerződésmódosítás, ilyen módosításra a banknak nincs lehetősége, csak akkor, ha az ügyfél is hozzájárul. Ilyen egyoldalú módosítás semmiképpen nem fogadható el.
A Bankszövetséggel többször egyeztettünk a javaslatról. Köszönöm szépen.
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Még elnök úr kérdésére szeretnék válaszolni. Ez a szabályrendszer a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvénnyel való összhang megteremtését szolgálja, itt alapvetően az a szöveg a hatályos törvényben, hogy az MFB alkalmazottainak büntetlen előéletűnek kellene lenniük. Ezt pontosítja most egy beszúrással, hogy a Hpt. 13. § (4) bekezdésében meghatározott bűncselekmények tekintetében, illetve ezzel kapcsolatban továbbra is folyik egy szakmai egyeztetés, hogy a vezető tisztségviselőkre, a tulajdonosokra, illetve az alkalmazottakra milyen feltételek legyenek meghatározva az ágazati törvényekben, tekintettel arra, hogy a ma hatályos ágazati törvények eltérően kezelnek biztosítót, bankot, pénzváltót, befektetési vállalkozást, hogy azoknak vezető állású személyeire, illetve alkalmazottaira, tulajdonosaira, milyen előírások vonatkoznak. Ezt szeretnénk egységesen szabályozni a pénz-, tőkebiztosítási szektor keretében, minden piaci szereplőnél azt szeretnénk, hogy egységes elvek alapján történjen a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályok megállapítása, illetve a tulajdonosokra vonatkozó szabályok megállapítása.
A javaslat szintén egyeztetésre került a Mabisz-szal, a Befektetési Alapok és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének képviselőivel, a befektetési szolgáltatók képviselőivel, a Magyar Bankszövetség képviselőivel, tehát igazából a piacon jelen lévő szakmai és érdekképviseletek megkapták ezt az anyagot, véleményezték is, és olyan koncepcionális ellentmondás nem merült fel részükről, ami ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását akadályozta volna. Köszönöm.
ELNÖK: Kíváncsi lennék milyen koncepcionális ellenérvet kellett volna mondaniuk ahhoz, hogy ezeknek a törvényjavaslatoknak a benyújtását megakadályozzák, de mindegy. Az MFB-nél még egy pillanatra visszatérnék erre a kérdésre, ha jól értem osztályvezető úr szavait, akkor itt bizonyos bűncselekmény-kategóriák kikerülnek a rendszerből, így bizonyos személyek a jövőben nem minősülnek büntetett előéletűnek. Jól értem, hogy itt erről van szó?
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Jól érti elnök úr, mert jelenleg a büntetlen előélet szerepel a hatályos szövegben. És ha abból a szempontból nézzük, a Htp. 13., § (4) bekezdése bizonyos szempontból bekorlátozott gazdasági bűncselekményi kört határoz meg. Ezért mondtam az előzőekben azt, hogy ebből a szempontból is szeretnénk egy egységes álláspontot kialakítani, aminek alapvetően az lenne a célja, továbbra is az lenne az alapvető kritérium, hogy büntetlen előéletű legyen az adott személy. A bűnügyi nyilvántartásban szerepel egy olyan rész, ami arról szól, hogy ugyan bűncselekményt követett el az adott személy, de már valamilyen oknál fogva mentesült, viszont bűnismétlés vagy egyéb bűnüldözési szempontból még nyilvántartják, ezt szeretnénk plusz elemként még behozni. Ez lenne az a bűncselekményi kör, de sajnálatos módon itt egy jogtechnikai pontosítás következtében eredetileg az általános büntetlen előéletre vonatkozó kritérium kikerült ebből a szövegből. Tehát ehhez a szakaszhoz mindenképpen pontosításra lesz szükség.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Semmi sem tökéletes, ezt már tudjuk. Van-e még kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a szavazás következik. Kérdezem, aki az, aki az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló, T/10999. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenhat. Nem találja annak? Négy. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Akkor a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta. A többségi vélemény előadója Keller László, a kisebbségié Dancsó József. Köszönöm.
Áttérünk a következő pontra, az egyes törvényeknek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének rendelkezésalkotási hatásköréhez kapcsolódó módosításáról szóló törvényjavaslatra, T/10997. számmal. Az általános vitára való alkalmasságról kell itt is döntenünk. Megadom a szót az előterjesztők képviselőjének.
Bartal Róbert szóbeli kiegészítése
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvényjavaslat összefügg a Ház előtt fekvő alkotmánymódosítási javaslattal, aminek alapján a kormányhivatalok vezetőinek lenne rendelkezésalkotási jogosítványuk. Ezzel összefüggésben módosítja azt, hogy a jogalkotási törvénnyel összhangba kerüljön az alkotmány módosítása, továbbá felsorolja azokat a lehetőségeket a jogszabályokban, amelyek esetében jelen esetben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke rendelkezést adhatna ki. A legjelentősebb esetben ezek olyan adatszolgáltatási szabályok, amelyek jelenleg pénzügyminiszteri rendeletben vannak szabályozva. Köszönöm.
ELNÖK: Ennyi? (Bartal Róbert: Igen.) Nem sok. Hát, köszönöm szépen, ez is segít bennünket a döntés meghozatalában. Kérdezem, hogy ki kíván hozzászólni. Molnár László!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, itt egy olyan kétharmados döntésről van szó, amelyben az ellenzéknek is szerepe lenne, amennyiben ezt mellettünk az ellenzék megszavazza, akkor válik lehetővé az, hogy a PSZÁF-elnöknek rendeletalkotási jogosultsága legyen, és ezzel a felügyelet felügyelési és szabályozási jogkörét erősítsük. Köszönöm.
ELNÖK: Igazából az MSZP képviselőitől kellene megkérdeznem, hogy amikor 8 évvel ezelőtt ezt kezdeményezte a Fidesz, akkor miért nem támogatták a jogszabály hasonló jellegű kiterjesztését. Úgy látom, idő kell ahhoz, hogy egy gondolat megérlelődjön az MSZP képviselőinek fejében, és eljussanak oda, hogy ezt lehet támogatni is (Keller László: Most támogatjuk.), de hát... Nagyszerű, Keller Lászlóban ez a felismerés megszületett, ennek örülök.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
További hozzászólás van-e? (Nincs jelentkező.) Nincs. Az előterjesztő kíván-e még hozzáfűzni valamit? (Jelzésre.) Nem kíván. Akkor a szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki a T/10997. számú előterjesztést általános vitára alkalmasnak találja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát egyhangúlag támogatta. Írásban tájékoztatjuk a Házat a bizottság döntéséről. Köszönöm.
Áttérünk a következőre, a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletének hatékonyabbá tételéhez szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatra, T/10998. számmal. Szintén az általános vitára való alkalmasságról kell dönteni. Az előterjesztőé a szó.
Bartal Róbert szóbeli kiegészítése
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvényjavaslatban az az alapvető cél, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete milyen jelentősebb szerepet töltsön be a pénz-, tőke- és biztosítási piacon. Ennek keretében több módosításra kerül sor. Ennek egyik jele az, hogy a PSZÁF jogállása megváltozna a javaslat szerint, a jövőben kormányhivatal helyett autonóm államigazgatási szerv lenne. Emellett erősítené a javaslat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének fogyasztóvédelmi szerepkörét, továbbá a szervezeti változások keretében felállításra kerülne egy pénzügyi stabilitási tanács, amelynek tagjai a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a pénzügyminiszter, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke lenne, továbbá az általuk delegált egy-egy személy. A javaslat ezen kívül még tartalmaz egy olyan makro- és mikroprudenciális felügyelési és ellenőrzés szempontjából jelentős módosítást, amelyben a Magyar Nemzeti Bank elnöke kapna átmeneti időre egy speciális rendeletalkotási lehetőséget, illetve ezzel összefüggésben tehetne mind a kormánynak, mind a minisztériumoknak javaslatot arra, ha úgy látja, hogy rendszerkockázati probléma merül fel, akkor milyen megoldási lehetőségeket tart szükségesnek. Ha ezzel kapcsolatban további kérdés van, szívesen válaszolok rá. Köszönöm.
ELNÖK: Kérdés, észrevétel? Dancsó József!
DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Régen olvastam már ilyen elképesztő törvényt, amit nem is értek, hogy miért született meg javarészt. Hiszen olyan dolgokat igyekszik szabályozni, amiket szerintem nem feltétlenül kell. Ennél nagyobb probléma, hogy olyan új intézményt próbál beilleszteni a magyar jogrendszerbe, ami teljesen felesleges. Természetesen a stabilitási tanácsról van szó. Teljesen érthetetlen ennek az intézményrendszernek a kiépítése és ilyen szofisztikált módon történő beemelése. Hiszen pár évvel ezelőtt arról volt szó, hogy meg kell változtatni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének működését, mert nem jól működött, felügyeleti tanácsot kell létrehozni, mindenféle embert, helyetteseket kell kinevezni, egyéb tisztségeket kell létrehozni, mert ez így lesz jó. Nyilván akkor így lehetett elmozdítani azt, akit el kellett mozdítani. Most jön egy új koncepció, azt kidobjuk az ablakon, valami miatt nem jól működött, és egészen új verzió került ide, ami teljesen érthetetlen és szerintem elfogadhatatlan.
Konkrétabban. A panaszkezelés kapcsán több törvényi hely módosulna, hogy ezek után hogyan kellene a panaszt kezelni. Mint egy óvodásnak, úgy próbálják meg előírni. Másrészt viszont teljesen értelmezhetetlen kifejezések kerülnek bele, például mindjárt az elején, az önkéntes pénztáraknál azt írja, hogy a telefonon történő panaszkezelés esetén a pénztár biztosítja az ésszerű várakozási időn belüli hívásfogadást és ügyintézést. Hogy ez mit jelent? Nincs olyan ember, aki meg tudja magyarázni, hogy mit tekintünk most ésszerű várakozási időnek. Ha a telefonos kisasszony 2 percig nem jelentkezik, az már nem ésszerű, ha 5 másodpercig, akkor... Szerintem ez az a megoldás, amikor az ember otthagyja azt a szervezetet, amelyik nem hajlandó ésszerű időben felvenni a telefont, mert az már elérhetetlen. Azt végképp nem értem, hogy ilyen szabályozást miért kell beleírni. Biztosan így szól az irányelv, így fordították le. Nem tudom, de ez értelmezhetetlen.
De van nagyobb probléma is. Itt van a jó üzleti hírnév fogalma, amit bevezet a törvény. Azt, hogy a kérelmezőnek kell bizonyítani a jó üzleti hírnevét, értem, de hogy semmilyen utalás nincs arra, hogy hogyan, milyen okmányokkal, iratokkal vagy egyáltalán mi módon történik a jó üzleti hírnév megvalósulása, bizonyítása, ezzel adós marad ez a javaslat. Nem is lehet igazán tudni, hogy mit ért jó üzleti hírnéven továbbra sem. Nyilván lehetnek erről fogalmaink, de ez a törvény megítélésem szerint erre semmilyen utalást nem tesz, nem segít az eligazodásban.
A következő már nagyon érdemi kérdés. Szó van a 22. §-ban a közüzemi szolgáltatási tevékenységet folytatók panaszkezeléséről, valamint a fogyasztók tájékoztatásáról. Azt írják benne, hogy az ilyen közüzemi szolgáltató köteles ügyfélszolgálat működtetéséről gondoskodni, az ügyfelek számára nyitva álló helyiségben kerülne kialakításra a panaszkezelés és a tájékoztatás. Na, ez megint nem old meg semmit. Nem tudom, jártak-e önök egy közüzemi szolgáltató irodájában? Ez szerencsés esetben, ha egy kisebb településen működik, akkor úgy oldják meg, hogy hetente négy órában be lehet menni és az ügyeket elintézni. Ez a szabályozás a jelenlegi rendszert fogja szentesíteni, amikor 20-30-40 ember áll sorba, fagyban, hóban, napsütésben kint az utcán, órákat várakozik, és ha nincs szerencséje, akkor becsukják előtte az ajtót, mert lejárt a heti négy óra. De ez a település még örülhet, hogy egy héten keresztül négy órában ilyen szolgáltatást biztosítani tud a lakosságnak.
Ez a szabályozás tarthatatlan és tűrhetetlen. Igenis be kell írni, hogy hetente legalább 5 napon keresztül kell biztosítani, ha van olyan iroda, viszont be fogják zárni, ha ilyet előírunk, ez is meggondolandó persze, de ez így szentesíti a jelenlegi állapotokat. Óriási problémák vannak a tekintetben, hogy a közüzemi szolgáltatók nem hajlandóak irodákat fenntartani, hanem átteszik telefonos ügyintézésre, és az ésszerű panaszkezelési időt végképp nehéz megmondani és betartani. Úgy gondolom, ezt a folyamatot valamilyen módon meg kell akadályozni, és ha már megnyitották ezt a törvényi helyet, akkor itt az alkalom, hogy rákényszerítsük a közüzemi szolgáltatókat, hogy a hét 5 napján álljanak rendelkezésre ügyfeleik számára személyesen is, hogy el tudják intézni a panaszos és egyéb ügyeiket, illetve tájékoztatást kapjanak. Ez mindenkinek érdeke. Ha ez a jogszabályhely megnyílik, akkor legalább ne szentesítsük a jelenlegi állapotokat.
Jön a Nemzeti Bankról szóló módosítás. Az az érzésem, hogy gyakorlatilag ennek az országnak ezek után a Magyar Nemzeti Bank lesz az első számú méltósága. Ha a Nemzeti Bank elnöke valami bulvárújságban vagy kereskedelmi televízióban kijelenti, hogy márpedig rendeletet kell alkotni, vagy valamin változtatni kell, ezek után a kormánynak azonnal lépnie kell, a minisztériumoknak azonnal rendeletet kell alkotni, módosítani, meg kell változtatni a szabályokat, mert a Magyar Nemzeti Bank elnöke így döntött, úgy gondolja, hogy ezt kell cselekedni. Értem, hogy a Nemzeti Bank elnökének függetlennek kell lenni, de azt végképp nem értem, hogy innentől kezdve ő határoz meg mindent ebben az országban. Úgy gondolom, ez rossz értelmezése a függetlensége, és teljesen érthetetlen kiterjesztése a Nemzeti Bank elnöke tevékenységének.
Arról nem beszélve, hogy a 28. §-ban úgy megváltoztatják az MNB-re vonatkozó szabályokat, hogy nem is értem, ezek után miért kell a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét működtetni. Hiszen minden a Nemzeti Bank fennhatósága alá fog tartozni, a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásától kezdve a prudenciális felügyelet, a fenyegető üzleti és gazdasági kockázatok felmérése, a rendszerszintű kockázatok felmérése. Minden ott van. Nem értem, hogy ezek után miért kell a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét működtetni? Értelmetlen. Akkor mondjuk azt, hogy a Nemzeti Bankhoz kerül. Egyszerűbb lenne, hogy meg kell szüntetni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, mert ez a szabály teljesen eljelentékteleníti, és fölöslegessé teszi még egy párhuzamos intézmény fenntartását. Maximum arra jó, hogy a stabilitási tanácson keresztül a Nemzeti Bank elnöke gyámkodjon a PSZÁF vezetői fölött. És itt van, amiről beszéltem, hogy jogszabályalkotásra vonatkozólag kezdeményezhet mindent a nyilvánosság útján a Nemzeti Bank elnöke, és a kormánynak, a kormánytisztviselőknek, a minisztériumoknak erre azonnal reagálni kell. Gyakorlatilag az MNB elnöke a kormány főnöke lesz ezek után, ha ez így megvalósul.
Ha a PSZÁF-törvény módosítását elővesszük, ugyanazok a feladatok és tevékenységek, célok szerepelnek, mint az MNB vonatkozásában, még ha a szavakat változtatják is. Teljes ellentmondás van a kettő között megítélésem szerint. Szerepel itt kitétel a felügyelet elnökére vonatkozólag, ami tovább erősíti azt, hogy mindent a Magyar Nemzeti Bank elnöke határoz meg. A felügyelet elnökének a felügyelettől származó tárgyévi összes jövedelme az MNB elnökének az MNB-től származó tárgyévi összes jövedelmének 50 százaléka. Azt honnan lehet tudni, hogy ha nem az MNB kreálmánya a PSZÁF, hogyan és mi módon teljesít, és milyen jövedelmet fog kapni az adott évben majd a Nemzeti Bank elnöke? Ha mondjuk a Nemzeti Bank rossz munkát végez, elnöke rosszul teszi a dolgát, olyan viszonyok alakulnak ki, hogy az ő kiírása, a törvény kiírása alapján gyengén teljesít, mi köze van ennek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének tevékenységéhez? Úgy érzem, hogy nem nagyon sok. Lehet, hogy ő kiválóan teszi a dolgát, de mivel a Nemzeti Bank elnöke valamilyen okból kifolyólag kevesebb jövedelemre tett szert, ezért neki is kevesebb a jövedelme, mert ettől nem lehet eltérni, mint ahogy az MNB elnöke teljesít az adott évben. Ráadásul ezt majd csak utólag lehet megtudni. Innentől kezdve minden egyéb ösztönző rendszer értelmét veszti, hiszen az egész attól függ, hogy a Nemzeti Bank elnöke hogyan teljesít.
Azt írják, hogy ezentúl autonóm államigazgatási szerv lesz a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, és még azt is hangsúlyozzák, hogy székhelye Budapest. Nem tudom, miért kell ezt hangsúlyozni, lehetne akár Orosháza is, majdnem minden feltételünk adott ehhez, vagy Karcag. (Derültség.) Ez csak a vicc kategóriája. De ha már azt hangsúlyozzák, hogy autonóm államigazgatási szerv, akkor miért a miniszterelnök javaslatára kell a felügyelet elnökét a köztársaság elnökének kinevezni? Akkor miért nem a köztársasági elnök tesz javaslatot az Országgyűlésnek, hogy az Országgyűlés válassza meg a felügyelet elnökét? Ha már azt írják a javaslatban, hogy autonóm államigazgatási szervről van szó, nem kormány alá rendelet szervről. Szerintem mindenképpen az lenne a logikus, hogy a köztársasági elnök tesz egy javaslatot, az Országgyűlés pedig vagy elfogadja, vagy nem.
Itt van ez a pénzügyi stabilitási tanács. Miért hozunk létre még egy intézményt? Erre sem az indoklásban, sem a kormány részéről nem kaptam választ. Megítélésem szerint semmi nem indokolja. Vagy egyedül az indokolja, hogy a Nemzeti Bank elnöke gyámkodhasson a pénzügyi közvetítőrendszeren ilyen formában is. Mindenki megnevezhessen egy-egy embert, akit még behoz a rendszerbe, létrejön egy hatfős testület, valamit megbeszélnek, de gyakorlatilag az MNB jóváhagyása nélkül nem tehet semmit, mert minden erőforrás, minden energia a Nemzeti Bank kezében fog összpontosulni. Hogy egy kicsit csökkentsék a PSZÁF elnökének szívfájdalmát, háromévente egyszer ő is elnöke lehet ennek a stabilitási tanácsnak, ezzel a lehetőségei is bezárulnak.
Azt hiszem, hogy ilyen jellegű politikai megrendelést végre lehet hajtani, jogszabályi szempontból is, de ez egyrészt felháborító, másrészt pedig senkinek az érdekét nem szolgálja. Leginkább a Magyar Nemzeti Bank érdekét nem szolgálja, hogy ennyire rátelepedjen az egész pénzügyi közvetítőrendszerre. Egy jól működő Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére szükség van, egy független jegybankra szükség van, a kormány megfelelő szerveire szükség van, de nem ilyen formában, mint ahogy itt, a törvényjavaslatban ezt átírnák. Ez olyan nagy fokú, nagy horderejű változás, ami éppen a pénzügyi rendszer stabilitását csökkentené jelentősen, ne adj' isten veszélyeztetné. Rendszerszintű kockázatokat hordoz, amelyek alapján ez a javaslat nem támogatható. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Molnár László!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Dancsó képviselő úr a módosító indítványaink javarészét elmondta, így fel is ajánlom, hogy majd a szövegezett részt mellettünk írja alá. (Derültség.) Abból indulunk ki, hogy valóban szükség van a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének megerősítésére. A világgazdasági válság rámutatott, hogy szükség lenne egy olyan ütőképes és a szakmához értő, viszonylag szűk körű és gyorsan reagáló döntéshozó testületre, amelyik adott esetben eljárhatna. Úgy gondoljuk, hogy ellentétben a nemzeti banki felállással, a stabilitási tanács három fő részvételével alakulna meg, ha már a döntési és javaslattételi kérdést vesszük figyelembe. Itt is egyfajta egyetértési jogot telepítenénk a pénzügyminiszter, a Nemzeti Bank elnöke és a felügyelet elnöke részére. A felügyelet elnöke lenne az állandó elnök, nem szükséges itt rotáció. Úgy gondolom, ha hatáskört felelősséggel kapja meg, akkor tud egy szervezet dolgozni.
Ez a szervezet átfogja a teljes pénzügyi közvetítőrendszert, ezért fontos az, hogy időnként összeüljön, időnként hárman megbeszéljék, hogy mik azok a tennivalók, amelyekben lehetősége van a felügyelet elnökének, bizonyos normaszabályozási jogkörrel, rendelkezés kiadására. Ez azt is jelenti, hogy javasolnánk, a PSZÁF elnökének legyen olyan jogköre, hogy amiben a stabilitási tanács egyetért, azt kormány elé vigye. Azt az egyensúlyt, hogy a jogalkotás, a törvényhozás is a kormány kezében legyen, nem szeretnénk felborítani. Nyilvánvalóan lehetnek helyzetek, amikor gyorsan be kell avatkozni, erre a pontra lehet igaz a PST. Mi ezt úgy mondjuk, hogy normatív határozati jogkör, ez nem jelent kétharmados törvénymódosítást, az alkotmány és a jogalkotási törvény módosítását. Egyszerűen azt a lehetőséget adná meg, hogy ha szükséges, akkor beavatkozzon, de azt a törvényben rögzített negyedéves kockázati jelentést, amit meg kell hogy vitassanak, úgy képzeljük el, hogy az érdekképviseleti, a társszervek, a banki szervezetek meghívásával vitassák meg, ezek is elmondhassák véleményüket.
Úgy gondoljuk, hogy a Nemzeti Bank elnöke a monetáris politika alakításában vegyen továbbra is részt, a fő cél csorbítása nélkül támogassa a kormány gazdaságpolitikáját, ahogy ez az MNB-törvényben rögzítve van. Parlamenti kontroll alá kellene tenni a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét és az egész idevonatkozó törvénykezést. A szervezeti ügyekben, ahol alelnököket jelölünk majd, a szervezet vezetője jelölhessen, és a kormányfő nevezze ki olyan formában, ahogy ez a kormányhivatalok vonatkozásában működhet. A pénzügyi stabilitási tanács döntően koordinációs jogkörrel lép fel, és nem csorbítja egyik szervezet vezetőjének sem az adott szervezetnél végzett munkáját, így különösen érzékeny kérdés a Nemzeti Bank elnökének helyzete. Ezért is gondoltuk úgy, hogy sokkal inkább a felügyeletet kell erősíteni, mint a nemzeti banki oldalt.
A panaszkezelés és a fogyasztóvédelem szerepét is kiemeltnek tartjuk, éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a szervezetnek erre külön választ is kell adni, és ez egy alelnökjelöléssel, vagy az szmsz-ben rögzített, megerősített jogkörű vezetővel lehetséges. Nagyon röviden még arról, hogy a köztisztviselői törvény is módosul, de csak annyiban, hogy a hivatalt emeli be a többi országos és államigazgatási, kormányszervek szintjére. Ez mind-mind persze feltételezi az alkotmány és a jogalkotási törvény módosítását. Úgy gondoljuk, hogy amennyiben ez meglesz, vannak olyan lehetőségek, amelyek a pénzügyi felügyelet jogkörét oly módon változtatja, ahogyan mi tesszük. Ugyanúgy azokat húztam én is alá, mint Dancsó képviselőtársam, a jó üzleti hírnév nem objektív meghatározás, a panaszkezelés helyi szintje is problémás, és sorolhatnám mindazt, ami megjelenik, a 120 napos felfüggesztéstől kezdve végig. Ezzel együtt azt gondolom, hogy általános vitára nyújtsa be a kormány, de a módosításokat, a változtatásokat hétfőig vagy keddig meg fogjuk tenni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Előterjesztő!
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Dancsó József képviselő úr kérdéseire válaszolnék. A fogyasztóvédelmi, panaszkezelési ügyekkel kapcsolatban felhozott szabályok, azon túl, hogy összefüggnek azzal, hogy a felügyeletnek nagyobb fogyasztóvédelmi szerepkört szán a kormány a jövőben, az idézett telefonos panaszkezelés sajnálatos módon a ma hatályos fogyasztóvédelmi törvényben szereplő általános panaszkezelési eljárás, ami nemcsak a bankokra, hanem minden vállalkozásra, a közüzemi szolgáltatásra, egyebekre is vonatkozik. Lehet, hogy szerencsétlen a megfogalmazás, a kormány nyitott arra, hogy ha ebben értelmes szabályt tudunk alkotni. De ezek azért kerültek be ide, hogy ezentúl majd a felügyelet fogja ezeket a kritériumokat ellenőrizni. Annyi a változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a fogyasztóvédelmi törvényben az ügyfélszolgálatokra van leginkább előírva szabályrendszer, a közüzemi szolgáltatóknál nem is szándékoztunk a jelenlegi rendszerbe beavatkozni. Ott az ügyfélszolgálatra megvan, hogy hogyan kell működni, mennyi nyitvatartási idővel, egyebekkel. Ha gondolja, a hatályos törvény szövegét szívesen elküldjük tájékoztatásul.
A pénzügyi szektorban annyi változtatás történik, hogy itt az ágazati specifikumhoz kapcsolódóan nem lesz kötelező ügyfélszolgálat meghatározva, ugyanakkor az lesz az általános elv, hogy a szolgáltató bármelyik elérhetőségén, fiókjában az ügyfél megtehesse panaszát akár szóban, akár írásban, akár telefonon. Ez volt az általános vezérlő elv, és ezzel összefüggésben próbáltuk meg a fogyasztóvédelmi törvényben lévő hatályos szabályos szabályokat is megtartani.
Az jó üzleti hírnév igazolásával kapcsolatban az az alapelv, hogy a kérelmezőnek kell megválasztania azt, hogyan próbálja ezt igazolni. Ha ez sikertelen, akkor erre vonatkozóan a felügyeletnek ezt határozatban kell megállapítania, és a hatályos jogrend szerint, ha az adott személy ezzel nem ért egyet, akkor a jogorvoslati eljárást le tudja folytatni.
Az MNB-törvény 28. §-ában a jelenlegi törvény 4. §-ának (7) bekezdése módosul. Ennek a módosításnak alapvetően az EK alapszerződés 105. cikk (5) bekezdésében foglaltakkal való összhang megteremtése a célja, illetve az alapokmány szó szerint tartalmazza ezeket az előírásokat, ezért kerül a most hatályos szöveg pontosításra. A PSZÁF-elnök jövedelmével kapcsolatban megjegyezném, hogy a most hatályos szöveg ugyanezt tartalmazza, hogy a felügyeleti tanács jövedelmét szintén az MNB jövedelméhez mérik. Ez valóban elméleti kérdés, hogy hogyan állapítják meg az az évi jövedelmet, és hogyan történik ennek kifizetése. Gondolom, az elmúlt évek alapján valami algoritmust sikerült erre összehozni, mert ez már több éve így van. Hogy egyébként a két embernek, a tanács vagy az MNB elnökének tevékenységét, illetve szakmai teljesítményét valamilyen arányba állítjuk, erről lehet egy elméleti vitát folytatni, hogy mi a megfelelő pénzalap, bérezési lehetőség, gondolom, ebben is van lehetőség arra, hogy ha szakmailag támogatható, ésszerű érvekkel alátámasztott javaslat érkezik, akkor azt a kormány meg fogja fontolni.
Az autonómia kérdése. Az autonóm államigazgatási szervekre vonatkozóan alapvetően nem az a kérdés, hogy a vezetőjét hogyan választják, hanem az, hogy ez az autonóm szerv kinek a felügyelete alá fog kerülni. A javaslat szerint a PSZÁF az Országgyűlés felügyelete alá kerül. Azon belül megoszlanak az egyes törvényekben lévő kinevezési szabályokat, hogy a vezetőket ki javasolja, ki hallgatja meg, és ki fogja a munkáltatói jogokat gyakorolni. Ha erre is van szakszerű és indokolt javaslat, a kormány ezt is meg fogja fontolni, hogy támogatható-e a beterjesztetthez képest.
A Molnár képviselő úr által elmondottakkal kapcsolatban leginkább tájékoztatás hangzott el, hogy az MSZP-frakció milyen jellegű pontosításokat szeretne. Az a kormány álláspontja, hogy a módosító indítványok benyújtása után ki fogja alakítani véleményét. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. A szavazás következik. Kérdezem, hogy ki az, aki a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletének hatékonyabbá tételéhez szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot támogatja. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizenöt. Nem támogatja? Négy. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Előadók: Molnár László és Dancsó József. Köszönöm szépen. Öt perc szünet következik, aztán folytatjuk a munkát.(Rövid szünet.)
ELNÖK: Az előterjesztőt kérdezem, itt van-e. Igen. Áttérünk az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek az új polgári törvénykönyvvel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslatra, T/11000. számmal. Megkérem az előterjesztőt, hogy fűzzön rövid szóbeli kiegészítést a javaslathoz.
Bartal Róbert szóbeli kiegészítése
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A benyújtott törvényjavaslatnak igazából akkor lesz jelentősége, ha a polgári törvénykönyv elfogadásra kerül. Tekintettel arra, hogy az abban foglaltakkal való összhang megteremtése a cél mind a fogalmak tekintetében, mind abban, hogy például megszűnne az új polgári törvénykönyv szabályai szerint az óvadék intézménye, és itt már a rendhagyó zálogjogra vonatkozó szabályokat kellene a jövőben alkalmazni. Itt a pontosítások kerülnek átvezetésre a javaslatban szereplő törvényekben. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Észrevétel, kérdés? Molnár László!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Itt azon szerződésbiztosító mellékkötelezettségek szabályozása kerül előtérbe, amelyek részben már az új Ptk.-ban jelennek meg. Addig, amíg volt egy bankgarancia, ahol biztos volt, hogy a bank fizet egy bizonyos helyzet beálltakor, most egy, talán picit gyengébb garancia kerül előtérbe, illetve másik is, nemcsak hitelintézetek adhatnak majd záloglehetőséget. Azt gondolom, ez támogatható. A tőkepiaci és a gépjárműfelelősség-biztosítási törvény vonatkozásában a biztosításközvetítőkre, alkuszokra, ügynökökre vonatkozó szabályozást szigorítja a törvény, egyetértünk vele, és a gépjárműfelelősség-biztosítási szabályozás módosításával is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nincs. Előterjesztő?
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Annyi kiegészítést tennék, hogy sajnálatos módon az új polgári törvénykönyv megszüntette a bankgarancia fogalmát, és már csak garanciáról szól. Tehát értelemszerűen itt a garanciaszerződések kapcsán különbséget kell majd tenni a között, hogy ki a garancia vállalója. Ha ezt bank fogja vállalni a jövőben is, akkor "ez a kockázatkezelési" szempontból azonos lesz, mint a mostani Ptk.-s bankgarancia. Ha pedig más intézmény vállalja, akkor az sima garancia lesz, és remélhetőleg ennek megfelelően a garancia nyújtóját minősítését, kockázati besorolását meg kell tenni. Köszönöm.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. További észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor a szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja a T/11000. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. (Szavazás.) Tizenöt. Nem támogatja? Tartózkodott? Kettő. A házelnök urat írásban tájékoztatjuk arról, hogy a bizottság támogatta. Köszönöm.
Áttérünk a következő pontra, a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatalról szóló törvényjavaslatra, T/11025. szám alatt. Az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Javaslom, hogy a bizottság egyben tárgyalja a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló, T/11026. számú törvényjavaslattal, mivel ezek összetartoznak. Köszöntöm államtitkár urat, akitől rövid szóbeli kiegészítést kérünk.
Dr. Avarkeszi Dezső szóbeli kiegészítése
DR. AVARKESZI DEZSŐ, igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Bizottság! Megpróbálok néhány rövid gondolatot elmondani a törvényjavaslattal kapcsolatban. A kormány három előterjesztést fogadott el ebben a témában, az előttünk fekvő két törvényjavaslatot, harmadikként pedig egy országgyűlési határozati javaslatot, ami a közszféra etikai szabályaira vonatkozik. Azt hiszem, nem kell e bizottság előtt ecsetelni a korrupcióellenes küzdelem jelentőségét, illetve azokat a hátrányokat, amelyeket ez a társadalmi jelenség okoz. A rendszerváltás óta valamennyi kormány igyekezett valamilyen módon fellépni a korrupció ellen. Volt, amelyik az átláthatóságban kereste a megoldást, volt, amelyik a büntetőjogi szankciók szigorításában, de be kell látnunk, hogy igazán nagy sikert egyik sem tudott elérni. Ami alapvető feladat lenne meggyőződésem szerint, az a párt- és kampányfinanszírozás átalakítása. Erre is volt több kísérlet, legnagyobb sajnálatomra ezek nem voltak sikeresek. Legutóbb a civil szféra is megpróbált segíteni a politikának, a parlamenti pártok. A mai nap eseményét is figyelembe véve úgy tűnik, hogy sajnos ez sem volt sikeres.
Amire most a kormány vállalkozott, az részben egy hivatal létrehozása, ez a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal lenne javaslatunk szerint, másrészt pedig egy új eljárás megteremtése, ami a közérdeket sértő cselekményekre vonatkozna. A Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal a kormány javaslata szerint egy autonóm, független államigazgatási szerv lenne, amelynek a feladatait törvény, költségvetését az Országgyűlés határozza meg, a hivatal szervezetei a Közbeszerzési Döntőbizottság és a közérdekvédelmi igazgatóság lenne, valamint a titkárság, és a hivatal mellett két javaslattevő, véleményező szerv működne, a Közbeszerzések Tanácsa és a Közérdekvédelmi Tanácsadó Testület. A kormány nem új hivatal felállítására tesz javaslatot, hanem egy már meglévő államigazgatási szervet, a Közbeszerzések Tanácsát alakítaná át. Ez a javaslat részben a költségek csökkentése miatt született, illetve az időtényező is erre ösztönzött minket.
A hivatal a szorosan vett korrupciós bűncselekményeken kívül minden olyan esetben eljárhatna, amikor valaki a közfelfogás szerint tisztességtelennek minősülő módon jut meg nem engedett előnyhöz. Ilyen a tisztességes eljárás követelményeit sértő magatartás, például a jogszabályok megsértése, a mérlegelési vagy méltányossági jogkörrel való visszaélés, az ügyfél jogainak indokolatlan mértékű korlátozása az eljárás során vagy például az ügy indokolatlan és ésszerűtlen elhúzása. A tervezet meghonosítaná a más országokban sikeresen alkalmazott bejelentővédelem intézményét is. Bevezetné a nyomravezetői díj mintájára a bejelentői díjat. Még egy intézményről szeretnék szólni. A közbeszerzési törvény legutóbbi nagy módosítása tette lehetővé az átláthatósági megállapodás intézményét. Ez is változna, hiszen az ajánlatkérő által felajánlott intézmény a jelenlegi szabályok szerint nem kötelező az ajánlattevők számára, sőt, hátrány sem érheti őket, ha ezzel a lehetőséggel nem kívánnak élni. A törvényjavaslat szerint, ha az ajánlatkérő ilyen megállapodást kíván kötni, akkor ez az ajánlattevők számára is kötelező, másrészt a kormány bizonyos esetekben vagy akár valamennyi közbeszerzésre is előírhatná kötelező elemként.
Elnök úr, ennyit szerettem volna elmondani bevezetőként, és természetesen kollégáimmal együtt nagyon szívesen válaszolunk az esetleges kérdésekre, felvetésekre. Köszönöm szépen a bizottság megtisztelő figyelmét.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdések feltevésére, észrevételek elmondására kerül sor. Végh Tibor!
VÉGH TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Jogfilozófiai alapelvekkel szeretném kezdeni, ha nem lenne ilyen késő, ezért csak egy gondolatot engedjenek meg. A törvényjavaslat indoklása korrupciónak vélelmez a vesztegetés valamilyen alakzatán túl minden olyan döntést, amelyik a rá vonatkozó szabályok és etikai normák megsértésével valakit kedvezőbb helyzetbe hoz. Az a gond, hogy nincsenek a korrupcióra vonatkozó szabályok. Vannak a vesztegetésre, a csalásra, a befolyással való üzérkedésre, a versenyjogra vonatkozó szabályok, de magára a tárgyra nincs ilyen szabályozás. Ezt nyilván ezzel a tisztességes eljárásra vonatkozó törvénnyel ki kell alakítani. És van egy sor kérdés az előterjesztés kapcsán.
Két előterjesztés van most előttünk. A tisztességes eljárás védelméről és az ezzel összefüggő és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényt meg kell alkotni, az egészen bizonyosnak tűnik. Az a kérdés, hogy ehhez a célhoz jó eszközöket választottunk-e akkor, amikor a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatalról szeretnék most törvényt hozni. Nézzük azokat az apróbb, az egészet megkérdőjelező kifogásokat, amelyeket részint magam fogalmaztam meg, másrészt különböző helyekről lehetett összegyűjteni. Nagyon nagy szerencse, hogy a mostani ülésen viszonylag kevés ellenzéki képviselő ül, így aztán fel sem tudnak figyelni azokra az anomáliákra, amelyek például a Közbeszerzési Hivatal felállításáról szóló törvényjavaslatban szerepelnek. Nem fogok nagyon konkrétan fogalmazni, de egy-két dolgot kiemelnék. A 21. §: ki lehet a Közbeszerzések Tanácsa elnöke, főtitkár, közbeszerzési biztos, vizsgáló, satöbbi. Három nem lehet. Nem lehet büntetett előéletű, nem lehet az, akit a közügyektől eltiltottak, és nem lehet országgyűlési képviselő. Ezt a törvényjavaslat háromszor ismétli meg. Végigveszi 8-15 ponton keresztül, hogy mikor, hogyan mentesül a büntetett előéletű, azt, hogy ki mindenki nem lehet, majd odaírja az országgyűlési képviselőt, végül azt írja, hogy a parlamentben politikai képviselettel rendelkező párt vezetője vagy alkalmazottja sem lehet. Na most, Varga Mihály lehet, mert ő a párt elnökhelyettese, de nem lehet a 6. vagy 7. főosztály gyakornoka, akit minimálbérrel vettek fel.
Azt gondolom, hogy biztosan finomítani illene ezt a szabályozást. (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem lehet Varga Mihály, mert országgyűlési képviselő. - Varga Mihály: Nem rólam volt szó.) Lehet például parlamenten kívüli párt elnöke, de nem lehet az elmúlt öt évben parlamenti képviselettel rendelkező párt gyakornoka. Ez biztosan nincs így jól kitalálva. Maradjunk ennél, az egyik helyen 5, a másik helyen 4 év szerepel a szabályozásban visszamenőleg a pártra vonatkozóan. Itt nagyon-nagyon összemosódik a büntetett előélet, a pártképviselet és az országgyűlési képviselőség. Ha ez tudatos, legyen így, de úgy gondolom, nagy szerencsénk van, hogy Varga Mihályon kívül ezt kevesen hallják.
Van egy-két olyan technikai típusú dolog, amit nagyon hamar helyre kellene tenni. Van egy olyan szabály, hogy hatósági bizonyítványt kell majd vinni a hivatalba valamilyen állás betöltéséhez. Az a) pont a büntetlen előéletről szól, a c) pont arról, hogy nincs a közügyektől eltiltva, a b) pont pedig arról, hogy valaki nem országgyűlési képviselő. Na most, erről senki nem állít ki Magyarországon hatósági bizonyítványt, az egészen biztos. Mert ha a), c) pont lenne, akkor érteném, de az a)-c) pont, kötőjellel, azt jelenti, hogy arról kell majd valakinek bizonyítványt vinni, hogy ő nem országgyűlési képviselő. Sajnálatos az is, hogy a hivatal főtitkárát jogásznak tételezi fel az előterjesztő. Oda nem jogász kell, hanem az államigazgatáshoz értő ember, tőlem közgazdász is lehet, vagy a közigazgatás-tudomány doktora, de jogász biztosan nem kell. Az felesleges.
Nincs tisztázva az sem, hogy milyen típusú korrupcióról beszélünk, hiszen van gazdasági és van másmilyen jellegű korrupció. Nyilván a törvényjavaslat gazdasági korrupcióról beszél, hiszen vagyoni előnyökről és az ehhez kapcsolódó bírság mértékéről szól. De például nincs gazdasági előnye a Magyar Hírlapnak, amikor a mai számában az jelent meg, hogy az országgyűlési képviselők tegnap, elnézést a kifejezésért, ez a címlap vezető híre, "kaviárt zabáltak" a költségvetési vita során. A vezércikk írója a búzacsírát keverte össze a kaviárral. Mit is lehet ilyenkor tenni? Másnak jogosulatlan előnyt szerzett egy norma megsértésével a Magyar Hírlap, a norma pedig nyilván az újságírói etikára vonatkozó szabályok összessége. Mondhatjuk-e erre azt, hogy most korrupt volt a Magyar Hírlap? Nem, ezt semmiképpen nem mondhatjuk, csak azt, hogy normaszegő volt. Lehet, hogy a törvényben erre is ki kellene térni.
A következőt javasolnám. Ezt a két törvényjavaslatot mindenképpen engedjük általános vitára, a tisztességes eljárás védelméről szóló legyen a vezető, és ahhoz kell rendelni a hivatal szervezetét. Kaptunk a Közbeszerzések Tanácsának elnökétől egy viszonylag hosszú kritikát az előterjesztésről, ezt érdemes beépíteni, érdemes újabb egyeztetéseket elvégezni, és arra biztatnám mindhárom oldalon ülő képviselőtársainkat, hogy módosító javaslatokkal tegyük ezt jobbá, mert maga a cél abszolút támogatható, szerintem nincs is, aki ezzel vitatkozna. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Köszönöm. Kóka János. (Keller László jelentkezik.) Egy kormánypárti, egy ellenzéki a sorrend, és Kóka János ellenzéki. Keller Lászlót tájékoztattam arról, hogy miért nem ő következik. (Derültség.) Parancsoljon, képviselő úr.
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A javaslatban megfogalmazott céllal, ami a korrupció visszafogását illeti, egyetértünk, azonban az eszköz nagyon sok kérdést vet föl. Az egyik, hogy miért szükséges ehhez egy külön hivatal, amikor megvannak a közbeszerzési vizsgálatok ellenőrző szervei ugyanúgy, ahogy megvannak a megfelelő bűnüldöző szervek is. Valószínűleg erre az lesz a kormány válasza, hogy ez egy picike kis hivatal lesz, alig-alig visz költségvetési pénzt. Szeretném emlékeztetni a bizottságot arra, hogy amikor legutóbb ez a kérdés egy másik, újonnan felállítandó testülettel, az egyébként igencsak Költségvetési Tanáccsal kapcsolatban felmerült, akkor a Fidesz nagyon helyesen azt mondta, hogy attól fél, ezt egy hatalmas hivatallá fogják majd duzzasztani, ezért aztán kikerült a törvényből a költségvetési hivatal elképzelése, lett belőle a Költségvetési Tanács egy kis titkársága. Szeretném jelezni, hogy a mostani költségvetési tervben ez a testület majdnem egymilliárd forintjába kerül az adófizetőknek. Nehogy úgy értse ezt bárki, hogy a Költségvetési Tanács ellen vagyok, mert nagyon kellett, mi magunk terjesztettük elő az erről is szóló plafontörvényt, de attól félek, hogy ahol hivatalok keletkeznek, ott az adófizetői pénzek elköltése természetes velejárója a folyamatnak.
A másik kérdésem, hogy miért kizárólag a közbeszerzésekről beszélünk, miért nem beszélünk, mondjuk az uniós pályázatokról. Nagyon sok korrupciós botrány robbant ki az uniós vagy egyéb pályázatokkal kapcsolatban. Ez részét képezi-e a mostani javaslatnak? Én is szeretném kifogásolni azt a kiterjesztést, hogy ahol a közérdek sérelme megvalósul, ott kiterjedjen erre is a vizsgálódás köre, hiszen ez teljesen parttalanná teszi a bejelentési lehetőségeket. A következő ilyen problémám, hogy a kormány és az állam miért nem magán próbálja kezdeni a korrupció elleni küzdelmet azáltal, hogy a már most törvény által rendelkezésre álló korrupcióellenes eszközöket betartatja? Ilyen például az információszabadság tárgykörében bevezetett publikációs kötelezettség, hogy nyilvánosságra kell hozni a különféle szerződéseket. Ezek ma nincsenek fönt a minisztériumok, állami intézmények honlapján. Tekintettel arra, hogy a törvény nem rendeli szigorúan szankcionálni ezt, nincs is semmiféle következménye. Azt hisszük, hogy a korrupció elleni küzdelem egyik leghatékonyabb eszköze a nyilvánosság lenne, ide nem értve az átláthatósági biztos alkalmazásának lehetőségét, ami szerintünk nem valódi nyilvánosságot, inkább korrupciós lehetősége teremt.
Ugyanígy szeretném elmondani, hogy a kormány saját hatáskörében sem tesz eleget ezeknek az átláthatósági követelményeknek, amikor például a H1N1 oltás Omninvesttel kötött megállapodása kapcsán kötött szerződést titkosította. Azt gondoltuk, és azt gondoljuk továbbra is, hogy ez egy nehezen indokolható döntés. Szeretném felvetni azt is, hogy vajon kellően végig van-e gondolva ez a szabály, amikor feljelenti az alkalmazott a másik alkalmazottat vagy a főnökét. Nem félünk-e attól, hogy ez ahhoz fog vezetni, hogy ha egy embert el akarnak bocsátani a munkahelyéről, akkor feljelenti a főnökét, aki a korrupció hamis vádja alól igazából még tisztázni sem tudja magát, amíg az eljárás le nem folytatódik. Nem gondoljuk-e tehát azt, hogy Magyarországot ismét a feljelentők és a feljelentettek két jelentős csoportjára fogjuk osztani? Hiszen ez aláássa azt a fajta bizalmat, ami jelen pillanatban egy cégen belül még megvan.
Összességében úgy az intézményrendszer, mind az alkalmazás feltételeit, a hozzárendelt szankciókat és a megnevezett eszközöket fundamentálisan gondolom átgondolni, átfogalmazni. De tekintettel arra, hogy erre szükség van, szeretném, ha ez parlamenti vitára kerülne. Ezért meg fogjuk szavazni az általános vitára való alkalmasságot, viszont szeretném kérni, hogy ilyen értelmű módosításokat fogadjon be a kormány. Köszönöm.
ELNÖK: Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én is csak nagyon röviden szeretnék hozzászólni, mivel előrehaladt az idő. Nagy csapdahelyzetben van az, aki adott esetben negatív véleményt fogalmaz meg az előterjesztésről, mert könnyen rávetülhet az az árnyék, hogy nem akar a korrupcióval szemben fellépni. Nem erről van szó. Sokféle kritika ért személy szerint engem annak idején, amikor a közpénzügyi államtitkárság működött. Ennek egyik fontos feladata volt a korrupcióelleni tevékenység szervezése. Ezért kicsit mélyebben ismerem ezt a történetet. Azt gondolom, fontos, hogy fellépjünk a korrupcióval szemben. Annak idején a tanácsadó testülettel és az ENSZ-szel közösen szervezett konferenciákon első és alapvető kérdésként kezelték a pártok finanszírozását. Ez a javaslat nem ad, nyilván nem adhat ezzel kapcsolatban megoldást. Ahogy államtitkár úr utalt ár, úgy néz ki, hogy nem is lesz erre megoldás. Márpedig legelsősorban a politikai mezőben fellelhető és vélelmezhető korrupciót kell alapvetően megakadályozni. Erre ez a hivatal meggyőződésem szerint alkalmatlan, hiszen a politikai mezőben felbukkanó kedvezőtlen jelenségeket nem fogja tudni kezelni. Tettünk rá kísérletet, kudarcba fulladt.
A másik nagyon fontos kérdés, hogy azokat a szerveket, amelyeknek fel kell lépni a korrupcióval szemben, vagy üldözni kell a feltárt cselekményeket, alkalmassá kell tenni arra, hogy elvégezzék a feladatukat. A tapasztalatom az, hogy nem alkalmasak rá, hiába lesz hivatal, hiába lesz valamilyen törvény, ezek a szervek jelen pillanatban nem túlságosan alkalmasak arra, hogy felderítéseket végezzenek. Meg kell nézni, hogy hány korrupciós ügyre derült fény. A hivatallal kapcsolatban nagyon komoly fenntartásom az, hogy nincs megteremtve az egyébként már feladattal rendelkező igazgatási szervekkel való összhang, nincs megteremtve megítélésem szerint az adatvédelemmel kapcsolatos törvényi környezet. Nem tudom, elemezték-e azt a helyzetet, amit közpénzügyi államtitkárként kellett elszenvednem? Amikor felmerült a gyanú, hogy bizonyos személyek dézsmálják az állami vagyont, ami nem biztos, hogy korrupció, és meg akart győződni az ember arról, hogy vajon a bejelentés alapos-e, ami egy másik államtitkártól érkezett, nem is kintről, ez azt eredményezte, hogy vádiratot lehetett megfogalmazni azzal szemben, akinek az volt a feladata, hogy előzze meg a politikai mezőben jelentkező problémákat. És itt most elnök úrra nézek, nem visszamenőlegesen, hanem előre. Az következett be, hogy amikor érzékelték az érdeklődést, az adatvédelmi biztossal együtt azonnal olyan helyzetet teremtettek, hogy a legfőbb ügyész elrendelte a nyomozást. Például azt a kollégámat, aki csak annyit tett, hogy felvette a telefont, amikor nem voltam a helyemen, és ezt a Magyar Nemzet név szerint megírta, első fokon négy év után elítélték, bűncselekménnyel vádolták. Pedig semmit nem tett. Gondoljunk bele abba, hogy éles ügyekben egy hivatal munkatársa körbe van-e bástyázva olyan törvényi környezettel, ami megóvja attól, hogy kifeszítsék.
Ezek után, tisztelt államtitkár úr, a legnagyobb tisztelettel a szándék pozitív üzenetét érezve sem tudom támogatni ezt a javaslatot, mert nem alkalmas eszköz. Amit Végh Tibor képviselő úr elmondott, ráadásul ezzel a javaslattal még jól felbolygatjuk azt a szervezetet is, amelyik megítélésem szerint normálisan működik. Látok tehát egy ilyen veszélyt is, hogy olyan intézményátalakítást végzünk el, ami nem a jobb működés irányába vezet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni. Végh Tibor!
VÉGH TIBOR (MSZP): Pont azokra lenne megoldás a tisztességes eljárásról szóló törvény is, az abban foglalt garanciák, amiket itt Keller képviselőtársunk elmondott. Éppen azért, hogy ne érhesse a bejelentőt vagy azt, aki a korrupció feltárásán ügyködik, kellemetlenség, baj, támogatható ez a törvényjavaslat mindenképpen. Maximálisan egyetértek az SZDSZ-szel, hogy az általános vitában mondjuk el, mit gondolunk erről az ügyről.
ELNÖK: Köszönöm.
Két mondatban én is hadd tolmácsoljam a Fidesz álláspontját. Önmagában is bájos tréfának tekinthető, hogy az a miniszter jegyzi ezt a törvénymódosítást, aki, hogy finoman fogalmazzak, talán nem feddhetetlen minden tekintetben. Itt elég a korábbi olajügyekre, a Q8-as ügyre gondolni, vagy azokra a nyilatkozatokra, amikor a korábbi egyik hivatalvezető arról beszélt, hogy olyanokkal kellett egyeztetést lefolytatni, akik ellen egyébként éppen nyomozás folyt. Szóval megvan ennek az előterjesztésnek a bája.
De ez még talán nem is volna baj. Szépészeti szempontból persze az sem mindegy, hogy ki jegyzi ezt a törvényjavaslatot. Ha Végh Tibor jegyezné, talán könnyebb lenne a törvényjavaslat sorsa. De a Transparency International mellett a Közbeszerzések Tanácsa is elmondta, hogy milyen sebből vérzik ez a javaslat. Mi nem tekintjük ezt olyan anyagnak, ami általános vitára érdemes. Ezt a kormánynak sürgősen vissza kellene vonnia, kicsit elgondolkozni azon, hogy a korrupció ellen az elmúlt 8 évben milyen eszközöket tudott volna alkalmazni, és meghagyni ezt egy olyan feladatnak, amit majd a következő kormány tesz rendbe, akár ilyen, akár olyan összetételű kormányról van szó.
Tehát azt gondolom, hogy ez megint kinyit egy olyan vitát, ami persze mindenképpen hasznos, és nyilván ez a vita segít majd a kormánynak is, hogy hol keresse a korrupció forrásait, de jobb lenne szerintem, ha erre most nem kerülne sor. Tekintettel arra, hogy ilyen mennyiségű törvényjavaslatot önt be a kormány november táján, esetleg az Országgyűlés munkaidejével is tudnánk spórolni akkor, ha erre egy másik alkalommal kerülne sor. Úgyhogy nem fogjuk támogatni ennek az általános vitára való alkalmasságát.
Az előterjesztőé a szó. Parancsoljon, államtitkár úr!
DR. AVARKESZI DEZSŐ, igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Megpróbálok az itt felvetett problémákra válaszolni. Annak nagyon örülök, hogy a céllal minden hozzászóló egyetértett, azon lehet vitatkozni, hogy a legmegfelelőbb eszközöket választottuk-e, de úgy gondolom, igyekeztünk a legmegfelelőbb eszközt választani mind az eljárásban, mind a szervezetben. Az összeférhetetlenségnél el tudom fogadni Végh Tibor képviselő úr felvetéseit, hogy a megfogalmazáson esetleg változtatnunk kellene. Nyilván más a célja egy olyan összeférhetetlenségi szabálynak, ami az országgyűlési képviselőkre vagy a pártok vezetőire, alkalmazottaira vonatkozik, és egészen más, amikor kizáró okot határozunk meg a büntetett előélettel vagy az elítéléssel kapcsolatban. Ezt valószínűleg tényleg szét kellene választani. De hogy a politikai összeférhetetlenséget megfogalmazzuk, azt abszolút helyesnek tartom, hiszen olyan félelmek is megfogalmazódtak, hogy ez a hivatal esetleg pártelkötelezett lenne, ezért nem megfelelő célokra használná azt a hatalmat, amit a jogszabály számára biztosít. Képviselő úr példájával kapcsolatban, ami egy újságcikkre vonatkozott, nyilvánvaló, hogy ez a hivatal a hatóságok, illetve a döntésre feljogosított személyek, testületek tevékenységét vizsgálná.
Kóka képviselő úr például felvetette azt, hogy a bűnüldöző szervek tevékenysége hogyan függ össze ennek a hivatalnak a tevékenységével. Megpróbáltam hangsúlyozni szóbeli kiegészítésemben is, hogy nem a korrupciós bűncselekményekkel foglalkozna ez a hivatal, hiszen ezeknél a bűncselekményeknél feljelentési kötelezettség van, de van számos olyan, a közérdeket sértő tevékenység, ahol vagy nem valósul meg büntető tényállás, vagy az nagyon nehezen bizonyítható lenne. Ezekre vonatkozna ennek a hatóságnak az eljárása. Felvetette az uniós pályázatok kérdését. A törvény valóban nem beszél külön az uniós pályázatokról, de utal a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvényre. Az az 1. § (1) bekezdésében kifejezetten érinti az európai uniós forrásokból nyújtott támogatásokat, tehát ezekre is vonatkozna a törvény. Az átláthatósági biztos kérdésében Kóka képviselő úr úgy fogalmazott, hogy ez nem segítené a nyilvánosságot, sőt, korrupciós lehetőséget teremtene. El kell mondanom, hogy ez a funkció például éppen a területen működő civil szervezetek kérésére került be a törvényjavaslatba. A H1N1-gyel kapcsolatban, bár azt hiszem, nem vagyok kellően tájékozott az egészségüggyel kapcsolatos jogszabályokban, de tudomásom szerint a járványokkal kapcsolatos szerződések a '90-es évek eleje óta ebbe a titokkörbe tartoznak. Egyébként, itt részben Keller képviselő úr egyik felvetésére is szeretnék reagálni, az eljárásról szóló törvény 10. §-a kifejezetten az adatvédelmi, illetve a különböző titokformákkal kapcsolatos garanciális szabályokat tartalmazza. Kóka képviselő úr még szólt az alaptalan feljelentésekről. Alaptalan bejelentéseket nyilván nem vizsgálna a hivatal, másrészt megadná a törvény lehetőséget arra, hogy bírsággal sújtható legyen, aki tudottan alaptalan feljelentést tesz.
Abszolút megértem Keller képviselő urat, amikor a csapdahelyzetről beszél. Bizony sokan gondolhatják úgy, hogy ha egy képviselő nem ért egyet azzal, amikor végre konkrét javaslat kerül a parlament elé, akkor a korrupcióellenes küzdelemmel nem ért egyet. Én természetesen éppen Keller képviselő úrról nem feltételezem, akit abszolút nemtelen és személyeskedő támadás is ért éppen azért a tevékenységéért, amit a korrupció ellen próbált tenni. Viszont éppen annak az államtitkárságnak a nem teljes sikere is arra ösztönzött minket, hogy próbáljunk más megoldásokat találni. A más szervezetekkel, hivatalokkal való kapcsolatra kifejezetten próbálnak a törvényjavaslatok megoldást találni. Részben az általam említett feljelentési kötelezettséggel, másrészt, hogy például ügyészek vennének részt ebben a tevékenységben, ami egyébként azt a célt is szolgálná, hogy minél kevésbé terhelje meg az állami költségvetést.
Varga Mihály elnök úr hozzászólásával kapcsolatban nagyon határozottan szeretném visszautasítani azt a nemtelen támadást, amit, teljesen megalapozatlanul, Draskovics Tibor miniszter úr ellen intézett. Erről a miniszter urat tájékoztatni fogom. Nem tartom helyesnek, ha valaki erre használja a bizottsági vitát. A kormány egyébként nem kívánja visszavonni ezt a törvényjavaslatot. Természetesen a parlamenti vita során mindkét törvényjavaslat javítható. Meggyőződésem szerint, és őszintén remélem, az Országgyűlés el fogja fogadni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Abban a tekintetben egyetértek államtitkár úrral, hogy valóban nemtelen, mármint, hogy Draskovics Tibor terjeszti be ezt a törvényjavaslatot. De ha megfogalmazná pontosan, hogy mi is volt nemtelen a mondataimban, akkor azt megköszönném, mert az talán segítene abban, hogy én is objektívebben és tárgyilagosabban lássam miniszter úr tevékenységét, pláne azt a részét, ami mondjuk a Pénzügyminisztériumban telt el. Parancsoljon!
DR. AVARKESZI DEZSŐ, igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Kifejezetten arra gondoltam, amikor elnök úr, azt hiszem, nagyjából pontosan idézem a szavait, azt mondta, hogy nem helyes, ha egy olyan miniszter jegyzi ezt a javaslatot, aki nem minden szempontból feddhetetlen. Ez a megfogalmazás szerintem a büntető törvénykönyv bizonyos tényállásait is kimerítheti.
ELNÖK: Az idő előrehaladtával csak annyit, hogy ha Debreczeni József Gyurcsány Ferencről szóló könyvét elolvassa államtitkár úr, amelyben Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök nyilatkozik arról, hogy Draskovics Tibor őt hányszor vezette meg, akkor szerintem ezt a vitát ezzel lezárhatjuk. Nyilván a törvényjavaslattal összefüggésbe kell hoznom a beterjesztő személyét is, nem lehet szétválasztani egymástól a két dolgot. Ő fogja, vagy esetleg államtitkár úr, az expozét tartani, a miniszter úr jegyzi a beterjesztett két javaslatot, nem tudom írói munkássága részének tekinteni azt, ami onnan kijön. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslatok általános vitára való alkalmasságáról
Hadd kérdezzem meg, van-e még kérdés, észrevétel, hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Nincs. Akkor szavazhatunk.
Először a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatalról szóló, T/11025. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról kell döntenünk. Kérdezem, ki az, aki szerint általános vitára alkalmas. (Szavazás.) Tizenkettő. Nem alkalmas? Három. Tartózkodott? Egy. A bizottság tehát általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést.
Kérdezem, kik lesznek az előadók? Végh Tibor lesz a többségi, Hargitai János a kisebbségi álláspont előadója.
Most a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatról szavazunk, T/11026. szám alatt. Szintén az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Kérdezem, ki az, aki ezt támogatja. (Szavazás.) Tizennégy. Nem támogatja? Kettő. Tartózkodott? Nem volt ilyen. Tehát a bizottság ezt is általános vitára alkalmasnak találta.
A többségi álláspontot Végh Tibor, a kisebbségit Hargitai János ismerteti. Köszönöm szépen. Ezzel a két napirendi pontot lezárom.
Következik az utolsó napirendi pontunk, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 35. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjává történő kijelölés, a fenti törvény 38. § (4) bekezdésének megfelelően megbízólevél kiállítása. Megnyitom a vitát. Szabó Lajos!
SZABÓ LAJOS (MSZP): A szocialista frakció nevében a posztot eddig is betöltő Molnár Albertre tennék javaslatot, és kérem, hogy a bizottság támogassa.
ELNÖK: További hozzászólás? Kérdezem, hogy a bizottság tagja Molnár Albert?
SZABÓ LAJOS (MSZP): Igen. Mivel a bizottságnak van joga delegálni, ezért Molnár Albert bizottsági tagot javasoljuk.
ELNÖK: Tehát nem bizottságon kívüli személyről van szó, hanem bizottságunk tagjáról.
SZABÓ LAJOS (MSZP): Mivel a Házszabály és az OIT szabályzata szerint a költségvetési bizottság tagjának kell lenni, ezért Molnár Albertre tettem javaslatot.
ELNÖK: Elnézést, csak a pontosítás kedvéért akartam tisztázni. Észrevétel, kérdés van-e ezzel kapcsolatban? (Nincs jelentkező.) Nincs.
A szavazás következik. Kérdezem, ki az, aki támogatja, hogy Molnár Albert urat az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjává jelöljük. Kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Tizennégy. Nem támogatja? Tartózkodott? Kettő. Így a döntés megszületett. Köszönöm szépen.
Tisztelt Bizottság! Mai napi munkánkat elvégeztük, mindenkinek további jó munkát vagy jó pihenést kívánok. Találkozunk jövő héten, szerdán 15 órakor.
(Az ülés befejezésének időpontja: 18 óra 44 perc.)
|
Domokos László |
Varga Mihály |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit