KPSZB/40/2009.
KPSZB/158/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2009. november 11-én, szerdán 15 óra 05 perckor
az Országház főemelet 64. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A magánynyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Szikszainé dr. Bérczes Anna szóbeli kiegészítése *
Szikszainé dr. Bérczes Anna válasza *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Burik Mária szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
Az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalása *
Dr. Csepi Lajos szóbeli kiegészítése *
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról *
A bizottság részéről megjelent:
Elnököl: Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Keller László (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Balla György (Fidesz)
Borsos József (Fidesz)
Dr. Dancsó József (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Szijjártó Péter (Fidesz)
Tállai András (Fidesz)
Horn Gábor (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott:
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Molnár Lászlónak (MSZP),
Puch László (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) Tukacs Istvánnak (MSZP),
Ágh Péter (Fidesz) Borsos Józsefnek (Fidesz),
Babák Mihály (Fidesz) dr. Dancsó Józsefnek (Fidesz),
Schmidt Ferenc (Fidesz) Mádi Lászlónak (Fidesz),
Szijjártó Péter (Fidesz) Tállai Andrásnak (Fidesz),
Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke Balla Györgynek (Fidesz),
Dr. Kóka János (SZDSZ) Horn Gábornak (SZDSZ).
Szikszainé dr. Bérczes Anna, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője
Dr. Burik Mária, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese
Dr. Csepi Lajos, a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium szakállamtitkára
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 05 perc)
SZABÓ LAJOS (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszöntöm a bizottsági ülés résztvevőit. Varga Mihály elnök úr akadályoztatása miatt nem tud részt venni a bizottsági ülésen, felhatalmazásával a bizottsági ülést megnyitom. Köszöntök mindenkit, aki a bizottság munkájában ma részt vesz bármilyen minőségben. Külön köszöntöm Palkó Katalint, aki ma a Ház részéről segíti munkánkat, Feketéné Marikának innen kívánunk jobbulást a műtétje után.
A napirend elfogadása következik. A meghívót írásban mindenki megkapta, ehhez kiegészítés nem érkezett. Kérdezem, ki az, aki a napirendi javaslatot támogatja. (Szavazás.) Ez tizenkilenc igen szavazat. Ellenvélemény? Tartózkodás? Nem volt. Tehát a bizottság határozatképes és elfogadta napirendjét.
Az 1. pontban a magánnyugdíjról és intézményeiről szóló, T/11079. számon benyújtott törvényjavaslat általános vitáját folytatjuk le első helyen kijelölt bizottságként. Köszöntöm a kormány képviselőit, kérem, hogy rövid szóbeli kiegészítésüket tegyék meg. Önöké a szó.
Szikszainé dr. Bérczes Anna szóbeli kiegészítése
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Szikszainé dr. Bérczes Anna főosztályvezető vagyok a Pénzügyminisztérium képviseletében. Az önök előtt lévő törvényjavaslat szakmailag rendkívül fontos, az időskori biztonság szempontjából nagy jelentőségű. Az előtörténete igazából visszanyúlik a '97-es nyugdíjreform-javaslatokhoz, hiszen a magánnyugdíjpénztári rendszer bevezetése akkor dőlt el, és '98-tól kezdték meg működésüket. A magánnyugdíjpénztári rendszer bizonyos problémái miatt már a 2000-es évek elején elkezdődött a szakértői munka, ez egészen konkrétan a járadékszabályozás kérdéseivel foglalkozott. Meg kell mondani, hogy az elmúlt időszak alatt sajnos a járadékszabályozás részleteinek kérdéseiben ez idáig, a törvényjavaslat előkészítéséig nem sikerült előrelépni. A törvényjavaslat mindenképpen áttörés ebben a kérdéskörben, hiszen összességében több mint 3 millió ember, magánnyugdíjpénztári tag van ma Magyarországon, tehát a lakosság számára rendkívül fontos intézményrendszerről van szó.
A törvényjavaslat két fő vonulatát szeretném kiemelni. Az egyik az előbbiekben már emlegetett járadékszabályozás, hiszen részletes, az állampolgár, a magánnyugdíjpénztári tag számára egyszerű, átlátható, kiszámítható szabályozást kíván megalkotni. A másik fő vonulata, hogy miután Magyarországon a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer második pilléreként került meghatározásra, ezért a mostani javaslat további összhangot próbál biztosítani az első pillérrel, részben a hozzátartozói ellátásokkal kapcsolatban, illetve továbbviszi azokat az elmúlt években már meghirdetett vagy folyamatban lévő végrehajtási lépéseket, amelyeket a költségtakarékosság érdekében határoztunk el. A harmadik, hogy az intézményrendszer vonatkozásában is gyökeresen új formát, a nyugdíjbiztosító irányába történő átalakítást hirdet meg. Miután '98-tól működő intézményrendszerről van szó, egy ilyen nagy horderejű átalakulás nem történhet meg egyik napról a másikra, ezért a törvényjavaslat az új intézményrendszer bevezetését 2013. január 1-jétől hirdeti meg, tehát kellő időt ad a folyamat lebonyolítására, az átalakításra.
Ugyanakkor el kell mondani, hogy ez a törvényjavaslat az állampolgárok számára rendkívül fontos garanciákat tartalmaz, amelyeket önök ez év nyarán már elfogadtak, és jövő év január 1-jétől hatályba lépnek. Egészen konkrétan a hozamgaranciára gondolok, hiszen ez rendkívül fontos a majdani ellátást, járadékot igénybe vevő tagok számára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ki kíván szólni? Keller László!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nem tudok elfogulatlanul szólni a törvényjavaslatról, hiszen '97-ben népjóléti államtitkárként volt szerencsém jelentősen közreműködni az akkori törvény megalkotásában. Tisztában vagyok azzal, hogy akkor csak bizonyos kompromisszumokkal lehetett reformértékűen megalkotni. Úgy gondolom, az élet igazolta az akkor meghozott reformlépések szükségességét, és az élet azt is igazolta, hogy bizony számos kérdést újra kell gondolni. Úgy gondolom, hogy mind a szervezeti típusú változtatásokkal, mind pedig a járadékok rendezésével egyet lehet érteni. Azzal is egyet tudunk érteni, hogy ez új törvény formájában kerüljön megfogalmazásra. (Mádi László megérkezik az ülésre.)
Azt nagyon fontosnak tartom rögzíteni, hogy a tagi jogosultsági szabályok az átalakulási folyamat során nem változnak, sem az egyéni számlához, sem a működési tartalékhoz kapcsolódó jogosultságok nem csorbulnak. Az új járadékszabályozás nem jelent sem alacsonyabb, sem magasabb ellátást, biztonságos és közérthető lesz a rendszer. A választási opciók egyértelműek, és nem manipulálhatók. Azt is fontosnak tartom rögzíteni, hogy senki nem marad a jogosultak közül szolgáltatás nélkül. Mindezekkel együtt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja a szocialista frakció. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt. Kérdezem, hogy az előterjesztő képviselője kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Jelzésre.) Nem kíván. (Mádi László jelentkezik.) Akkor a szavazás következik. Visszavonom. Az előterjesztő képviselője nem kívánt az eddig elhangzottakra reagálni. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy második körben kíván-e valaki hozzászólni. Mádi László!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Elnézést kérek a kis technikai problémáért. Az egész törvényi környezet átalakulna, és koncepcionálisan megváltozna az a rendszer, amit igazából az egyetlen sikeres reformkísérletként emlegettek a rendszerváltás óta. Ám kiderült, hogy ez a kísérlet nem sikeres, hiszen nemcsak az az egy válságtünete van a dolognak, hogy most átírják az egész törvény, hanem az is válságtünet nyilvánvalóan, hogy több százezer ember nyugdíjjuttatása nem volt versenyképes az állami nyugdíjrendszerrel. A legfőbb gondom az, hogy ezzel a módszerrel lényegében beterelik őket a banki, pénzintézeti szektorba, így nagy valószínűséggel csökken a szereplők száma, ezáltal csökken a verseny is, és feladjuk azt az önkormányzati és non-profit elvet, amit eddig a törvényhozók fontosnak tartottak. A pénztártagok beleszólása ezáltal lényegesen csökken az immár részvénytársasági formában működő gazdasági társaságok életébe, és a transzparencia hiánya talán még inkább fokozódik. Ezért összességében kérdezném, hogy milyen konzultációk előzték meg a törvényalkotást, nemcsak a pénztárvezetőkre gondolok, hiszen ez lényegében az összes pénztártagot és közvetlenül vagy közvetett formában a teljes magyar népességet érinti. Azt gondolom, hogy egy ilyen koncepcionális átalakítás nagyon komoly előkészületeket igényel. Az általam felvetett problémákra pedig reakciót várnék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Előterjesztő?
Szikszainé dr. Bérczes Anna válasza
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Sajnálom, hogy Mádi képviselő úr némi késéssel érkezett, hiszen beszéltem arról, hogy azok az elképzelések, amelyek ebben a törvényjavaslatban megjelennek, már a 2000-es évek elején felmerültek. Egészen konkrétan a járadékszabályozás kérdésköre, hiszen már akkor munkacsoportok alakultak ennek rendezésére. Amint jeleztem, ez idáig ez nem járt sikerrel. A koncentráció kapcsán azt szeretném elmondani, hogy a folyamat kétségtelenül jelen van, hiszen a '98-as induláskor 30 pénztár működött, most 20 magánnyugdíjpénztár van. Természetesen próbálunk a törvényjavaslat kialakítása során arra is figyelemmel lenni, hogy a kis pénztárak esetében a továbbélés lehetősége változatlanul adott legyen. Ilyen például az a javaslatunk, ami a szavatolótőkénél differenciál aszerint, hogy mekkora az új, zártkörű részvénytársaság létszáma.
A transzparencia kapcsán azt szeretném elmondani, hogy ez a javaslat pontosan a transzparenciát szeretné megvalósítani. A magánnyugdíjpénztárakra jellemző szövetkezeti formában a háttérintézményeknél, ahol alapvetően banki, illetve biztosítói háttér van, pontosan az a probléma, hogy a tevékenységek kihelyezésével manipulációra nyílik lehetőség. Ez a mai szabályozásból adódik, és ezt akarjuk megszüntetni. Ezért akarunk teljesen egyértelmű, átlátható szabályokat, garanciaelemeket bevinni, amelyek akár a tulajdonlás, tulajdonszerzés vonatkozásában megfelelő kontrollokat biztosít, és a magánnyugdíjpénztári tagoknak ad védelmet.
A másik kérdés az volt, hogy milyen konzultációk zajlottak. Jeleztem, hogy a problémával már 7-8 évvel ezelőtt, a 2000-es évek elején kezdtünk foglalkozni. Ami nagyon felerősítette ezt a tevékenységet, a 2008-as év válságjelensége, ami például a MÁV biztosító esetében az egyesületi típusú megoldások problematikájára irányította a figyelmet. Ezek nyomán alakult ki, hogy miután több mint 3 millió magánnyugdíjpénztári tag van ma Magyarországon, rendkívül fontos az állampolgárok időskori biztonságának megteremtése és a garanciák kialakítása. Ezért alakult ki, hogy az elmúlt időszakban nemcsak a pénztárak, hanem a szféra elismert szakértőinek, vagy például a nyugdíj- és időskor kerekasztal elnökének, szakértőinek bevonásával történt ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése. Természetesen az Érdekegyeztető Tanács szakmai bizottságával, illetve magával az Érdekegyeztető Tanáccsal is a múlt pénteken sor került az első konzultációra, ahol az a megállapodás született, hogy a továbbiakban szakbizottságokban foglalkozunk ezzel. A jövő héten kerül sor a gazdasági és szociális bizottság ülésére, ahol ezt a törvényjavaslatot paragrafusról paragrafusra fogjuk továbbtárgyalni, tehát nyitottak vagyunk bármilyen konzultációra, előkészítésre. Ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése rendkívül megalapozottan, nemcsak az államigazgatási szakértők, hanem a szakma egészének bevonásával történt. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, a szavazás következik. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki általános vitára alkalmasnak tartja a törvényjavaslatot. (Szavazás.) Tizenhat. Aki nem? Tíz. A bizottság tehát általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm a munkában való részvételt. Az előadók: Keller László és Mádi László. Köszönöm. Ezzel a napirendi pontot lezárom.
Áttérünk a 2. napirendi pontra, ez az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló, T/11083. számú törvényjavaslat. Szintén az általános vitára való alkalmasságról kell döntenünk. Köszöntöm az előterjesztő képviseletében megjelenteket. Kérem, rövid szóbeli kiegészítést fűzzenek az előterjesztéshez. Önöké a szó.
Dr. Burik Mária szóbeli kiegészítése
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Burik Mária vagyok, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium jogi főosztályának helyettes vezetője, kolléganőm dr. Bérces Kamilla szakmai főtanácsadó asszony, és bemutatom Fekete László főosztályvezető-helyettes urat, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium foglalkoztatási főosztályának helyettes vezetőjét.
Rövid kiegészítést annyiban tennék a tisztelt képviselő urak előtt fekvő anyaghoz, amennyiben hangsúlyoznám, hogy egy teljesen új törvényjavaslatról van szó, tehát nem a jelenlegi, az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról szóló 1997. évi LXXIV. törvény módosításáról. Ez a törvényjavaslat jelentős mértékben változtatná meg a jelenlegi alkalmi foglalkoztatás szabályait, amennyiben nemcsak alkalmi foglalkoztatásra terjedne ki a hatálya, hanem általában minden olyan munkavégzésre, ahol egyszerűsített adminisztrációs terhek mellett kerülhet sor sajátos, és hangsúlyoznám, munkaviszonyban történő foglalkoztatásra. Ennek megfelelően a munkaviszonyra vonatkozó garanciák legfontosabb elemeit megtartanánk. Jelenleg, ismereteink szerint, a foglalkoztatási és a mezőgazdasági idénymunka tekintetében jelentősen érintett mezőgazdasági bizottság között egyeztetés van folyamatban abban a kérdésben, hogy mennyiben lehetne a mezőgazdaság területén is megőrizni a munkavállalók védelmére vonatkozó garanciális elemeket. E tekintetben az előterjesztő is kész befogadni azokat a pozitív tartalmú módosító javaslatokat, amelyek a munkavállalók védelmét hivatottak a jövőben is fokozottabban erősíteni.
A törvényjavaslat két legfontosabb elemét szeretném kiemelni. Az egyik az adminisztrációs terhek csökkentése, ami jelentős mértékben érinti a munkáltatók terheit. Ebben a vonatkozásban a technika jelenlegi fejlettségi szintjén kívánnánk elősegíteni azt, hogy minél egyszerűbb formában tegyen eleget bejelentési kötelezettségének a munkáltató. Tehát nemcsak az elektronikus bejelentést használhatná, hanem adott esetben telefonon is eleget tehetne bejelentési kötelezettségének. Az adminisztrációs tehercsökkentés másik oldalról a hatóságokat érinti. Jelenleg több mint egymillió alkalmi munkavállalói könyv van kiadva. Ha ezt a jelentős számú AM-könyvet a munkaügyi központoknak a tárgyév lezárását követően összesíteni kell, illetve az adóhatósághoz, a társadalombiztosítási szervekhez a megfelelő adatokat el kell juttatni, ez oda vezetne, hogy a munkaügyi központok nagymértékben akadályoztatva lennének egyéb alapfeladataik ellátásában, illetőleg a foglalkoztatási célú támogatásokkal kapcsolatos kötelezettségeik teljesítésében.
A törvényjavaslat másik fő célja a jelenlegi visszaélések megakadályozása, visszaszorítása. Ugyanis az előterjesztő, a munkaügyi tárca az elmúlt két éves jogszabály-előkészítési munka során kénytelen volt megállapítani azt, hogy a munkáltatók jelentős része az AM-könyvet nem az eredeti céljára használja fel, hanem olyan munkavégzéseknél is alkalmazza, amelyek gyakorlatilag egy hosszabb, határozott idejű munkaszerződés tartalmi elemeit foglalják magukban. Tehát az előterjesztés célja, hogy a nem rendeltetésszerű joggyakorlatot visszaszorítsa. Ennek eleme az, hogy a visszaélésekre ösztönző járulékterheket megváltoztassa, a jelenleg nagyon kedvező mértékű, huszonegynéhány százalékos járulékteher mértékét megemelje, ezen belül meghagyva egyfajta kedvezményes mértéket, amit a kormány előterjesztése szerinti 40 százalék jelenítene meg. Természetesen ezen a mértéken a parlamenti vita során lehet vitatkozni, ahhoz módosító javaslatokat benyújtani. Tény, hogy a járulékteher megemelése mindenképpen szükségesnek látszik ahhoz, hogy a munkáltatókat az indokolatlanul kedvező mérték ne ösztönözze arra, hogy ne rendeltetésszerűen használják fel ezt a fajta, speciális munkavégzési formát.
El kell mondjam, hogy a törvényjavaslat a kormány döntésének megfelelően kiegészült az agrárágazaton belül a növénytermesztési ágazatra vonatkozó speciális szabályokkal. Erre vonatkozóan a törvényjavaslat tartalmaz egy indoklást. A foglalkoztatási és a mezőgazdasági bizottság között született egy megállapodáshoz hasonlónak nevezhető konszenzus, aminek alapján a két bizottság meglátása szerint olyan irányban kell módosító javaslatokat benyújtani, amelyek a munkavállalói garanciákat megtartják, erősítik, emellett megteremtik a lehetőséget arra, hogy a mezőgazdaságon belül főleg a kis és közepes mezőgazdasági vállalkozások számára speciális, egyszerűsített adminisztrációt jelentsen, amit ezek a kisvállalkozók képesek teljesíteni.
Az OÉT-ban le lett folytatva a törvényjavaslattal kapcsolatos vita, talán ez is volt az oka annak, hogy a törvényjavaslat ilyen hosszú időt vett igénybe. Ez relatíve nevezhető hosszúnak, hiszen két év egy komoly tartalmú törvényjavaslat esetén nem feltétlenül jelent hosszú időt, azonban el kell mondjam, hogy a munkavállalói és a munkáltatói oldal közötti érdekellentét eredményezte azt, hogy hosszabb időtartam volt szükséges ahhoz, hogy valamiféle konszenzus kialakulhasson. A munkáltatói oldal a hosszas vita eredményeképpen a törvényjavaslat szövegét támogatni tudta, a szakszervezeti oldal úgy foglalt állást, hogy a részben általa fenntartott koncepcionális észrevételek mellett tudomásul vette, hogy ez a törvényjavaslat kerül benyújtásra a parlament elé. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselői kérdések, észrevételek következnek. Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván szólni. Tukacs István!
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Az előterjesztő főosztályvezető-helyettes asszony számomra három lényeges elemet említett meg, ami a javaslat elolvasása után némileg megnyugtat. Az egyik lényeges elem az, hogy két szakbizottságunk ebben komoly munkát végzett, és úgy látszik, hogy a részletekben talán még megállapodás is van, és ez módosító indítványokban is meg fog jelenni, ha jól értettem. Egyébként merész vállalkozás, hogy elkészüljön ez a törvény, hiszen ennek kiterjesztése különféle területekre azt feltételezi, hogy ehhez bizony elég aprólékos munka kell. Ezért rögtön azt jelezném, tisztelt bizottság, hogy számunkra is minimálisan ezeknek a módosító indítványoknak a befogadása lesz a feladatunk, hogy ez a törvényjavaslat elfogadásra kerüljön.
A javaslat olvasásakor és az előzmények ismeretében világosság válthatott mindenki számára, hogy nem mindig az a jó, ami a vállalkozások szempontjából népszerű, hiszen az alkalmi munkavállalói könyv léte és ennek alkalmazása azt jelentette, hogy a célok és a gyakorlat között nagyon lényeges eltérések voltak. Különösen igaz ez a feketefoglalkoztatás elrejtése és a különféle, normál munkaszerződéssel történő foglalkoztatás elrejtése tekintetében, hiszen gyakorta történt ilyen típusú felhasználás, és ebben nemcsak a befolyó költségvetési bevételek hiánya perdöntő, hanem az is, hogy azok a munkavállalók, akik a munkáltatójukkal ilyen módon kerültek kapcsolatba, abszolút módon kiszolgáltatottak voltak sok tekintetben. Úgy gondolom, az előterjesztés ezt akarja oldani.
A harmadik elem, amit szeretnék megemlíteni, az, hogy nem baj, ha ez világossá is válik, nem baj, ha kiderül egy alkalmazott technikáról, módszerről, hogy az minden jó szándékú felhasználás ellenére is, mert hiszen voltak ilyenek is, sok tekintetben okoz a foglalkoztatott számára kiszolgáltatottságot, illetve elmaradt költségvetési bevételt. Úgy érzékeltem az előterjesztő főosztályvezető-helyettes asszony szavaiból, hogy az eddig lefolytatott viták kapcsán talán magának is van kétsége a 40 százalékos mértékkel szemben, vagy ha kétsége nincs is, de tapasztalt már olyat a viták során, hogy ezt kétségessé, vita tárgyává tették az eddigi előkészítés során. Magam is erre számítok egyébként a következő időszakban. Ennek ellenére is azt gondolom, hogy ez a javaslat, ami valóban új, valóban kiterjeszt, valóban más ágazatoknak is lehetőségeket ad, és szakmai értelemben is nagy vállalkozás, akkor válik majd támogathatóvá, ha a szakbizottságok és akár a munkában részt vevő képviselők módosító javaslataival alkalmassá válik majd a megszavazásra. Ebben az értelemben támogatnám és javasolnám általános vitára alkalmasnak a javaslatot. Köszönöm szépen a lehetőséget.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Horn Gábor képviselő úr, parancsoljon!
HORN GÁBOR (SZDSZ): Nem nagyon kérnék szót egy ilyen kérdésben, hiszen végül is megvan a szöveg, az általános vita akár el is indulhat, de a problémát kettősnek látom, és ezt szerettem volna legalább jegyzőkönyvileg jelezni. Legutóbb erről a kísérletről sokan elmondtuk, hogy nem fog működni, ennek ellenére bevezették, és itt tartunk. Attól félek, most is az a helyzet, hogy újból neki gyürkőznek azok, akik gyürkőznek ezzel, és már látom lelki szemeim előtt a több ezer főt foglalkoztató, regionálisan jelen lévő call centereket, ami nyilván nagy üzlet lesz valakiknek, ahol már várják a szerencsétlen, átvert munkavállalók telefonjait az autópálya-építés mellől, hogy velük mi van, vagy a feketén dolgozó háztartásbelikét. Csak szeretném jelezni, látom azt a veszélyt, hogy újból létrehozunk jó sok hivatalt valami olyan működtetésére, ami nagy valószínűséggel működésképtelen, és ennek eredménye az lesz, hogy egy kijátszható diszfunkcionális rendszer jön létre. Megmondom őszintén, nem nagyon hiszek ebben. (Az előterjesztőhöz.) Nem kell megpróbálni meggyőzni, mert nem fognak tudni. A gyakorlat sajnos ezt bizonyította a legutóbbi kísérletek során. Menjünk neki, legyen általános vita, rendben van, bár a bölcs bizottságok általában nem segíteni, hanem rontani szoktak ezeken a dolgokon, de ez egy másik kérdés, hiszen nyilván nem az a dolgunk, hogy egy törvényt jobbá tegyünk, mert szétesik és még diszfunkcionálisabb lesz. De próbáljuk meg, aztán a végén majd meglátjuk. Vitára nyilván érdemes ez a kérdés, de a megoldás nem biztos, hogy az, ami előttünk van.
ELNÖK: Köszönöm. Borsos képviselő úr!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából nem nagyon akartam hozzászólni ehhez a témához, de a két előttem szóló képviselőtársam ezt kiprovokálta. Egyikőjük azt mondja, hogy nagyon jó ez a törvényjavaslat és nagyon jó kiegészítő javaslataik vannak hozzá, de általános vitára alkalmatlan, másikuk pedig azt mondja, hogy nem jó, de vitatkozzunk róla. A két álláspont egyike sem fedi a valóságot. Itt a szakmai kérdésekbe nem kívánnék belemenni, mert a költségvetési és nem a foglalkoztatási bizottságban vagyunk, de ha a költségvetés és egyáltalán a magyarországi szabályok betartásának szempontjából nézzük a kérdést, akkor arról van szó, hogy általános vitára alkalmasnak tartja a többség azt a jogszabálytervezetet, aminek az elődjéről már bebizonyosodott, hogy nem tudta, erről meg pontosan lehet előre látni, hogy nem fogja a funkcióját beteljesíteni. Ahelyett, hogy azzal foglalkozna a kormányzat, hogy olyan jogszabálytervezeteket hozna elénk, amelyek révén egyszerű szabályokat alkotna a vállalkozások számára a foglalkoztatáshoz, a foglalkoztatásbővítéshez, és rendbe tenné most már azt a sok hiányt, ami a munka törvénykönyvének elavulásából fakad.
Akkor nem kellene azzal foglalkozni, hogy mindenféle kivételszabályt, ágazati kiterjesztést, bonyolítást, bürokráciát és nem tudom, még mit vigyünk a rendszerbe, és arról vitatkozzunk, hogy megemeljük vagy csökkentsük a külön járadékot, ez ösztönzőleg fog hatni, vagy ki fogják-e játszani. Egyszerű, világos szabályokat kell alkotni, a foglalkoztatási szabályokat kell úgy kialakítani, hogy megérje embereket foglalkoztatni kétnapos, háromnapos szerződéssel is, ötéves és határozatlan idejű szerződéssel is. Egyszerű, általános, tiszta, világos szabályokat és alacsony foglalkoztatási járulékokat kell bevezetni, nem kell túlbonyolítani a rendszert, mert a túlbonyolított rendszernek mindig az a vége, hogy a költségvetésnek sokba fog kerülni, egyre több bürokratát kell eltartani, a vállalkozásokat pedig a legjobb szándék ellenére is arra fogjuk kényszeríteni, hogy a kedvezőbb megoldást válasszák, és azt fogják választani, és ha úgy tetszik, ki fogják játszani a szabályokat. A munkaügyi ellenőrök ezt nem fogják tudni ellenőrizni, hiszen az előbb főosztályvezető-helyettes asszony is arról beszélt, hogy nem rendeltetésszerűen használták az AM-könyvet. Ha nem rendeltetésszerűen használnak valamit, arra szankció van, azt meg kell büntetni. Ha pedig nem tudjuk ezt nyomon követni, akkor rossz a szabály, azzal nem kell foglalkozni, nem kell túlcizellálni, hanem normális, tiszta viszonyokat kell teremteni.
Ezért mondom azt, hogy általános vitára alkalmatlan ez a jogszabály, mert olyasmiről vitatkozunk, amiről előre tudjuk, hogy nem lesz jó. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Farkas Imre!
FARKAS IMRE (MSZP): Azért kértem szót, amit most Borsos képviselőtársam mondott: kudarc ez az alkalmi munkavállalói könyv. Sokan elmondtuk, amikor elindult, hogy ez egy tragédia lesz, ez a szabályozás a legális munkavállalás felszámolásában sokat segített. És attól tartok, hogy amilyen úton most elindulunk, az katasztrófa lesz, mert nem azokon a problémákon segít, amelyek az alkalmi munkavállalással kapcsolatban felmerültek. Amit Borsos képviselő úr mondott, arra szeretnék reagálni. Kíváncsi leszek, hogy a Fidesz vagy bárki mikor tud olyan járulékcsökkentést vagy adócsökkentést elérni, mint ami az alkalmi munkavállalás esetében volt. Az harmada a mostani tehernek. Kíváncsi leszek az egyszeri nagy adócsökkentésre, hogy ez alá az egyharmad alá tud-e menni. Az a dráma az egészben, hogy egyharmad volt a teher, és ezzel együtt a munkáltatók többsége olyan könyvet produkált, holott egész évben foglalkoztattak embereket, hogy 8-10 bélyeg volt egy évre beragasztva.
Persze, az nem lesz megoldás, amit a kormány akar, hogy 40 százalékra emeli a terhet, mert így biztosan többen fognak legálisan foglalkoztatni. Ez teljesen abszurd. Igenis nagyon helyesnek látom, ha ezek a bizottságok foglalkoznak ezzel, meg kell próbálni egyszerű szabályokat alkalmazni, ezzel egyetértek. De az ellenőrizhetőség oldaláról látok nagyon nagy gondot, ezen kellene érdemben változtatni, mert amilyen szabályok életben voltak ennél a rendszernél, azokat sem nagyon alkalmazták. Hiába toldoztunk-foldoztunk rajta néhány előírást, egyszerűen nem működött. Megmondom őszintén, rendkívül pesszimista vagyok. Két-három év kínlódás után azt gondoltam, ennél komolyabb szabályozás készül, ami a valós dolgokat fogja megoldani. Ezt nem ilyennek látom. Pesszimista vagyok abban a tekintetben, hogy most a képviselők, magukat nekidurálva, fel tudják-e ezeket az ellentmondásokat oldani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Nem látok ilyet. Megkérdezem az előterjesztő képviselőit, kívánnak-e reagálni az elhangzottakra. (Jelzésre.) Igen. Önöké a szó.
DR. BURIK MÁRIA (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Röviden reagálnék egy-két felvetésre. Elhangzott a 40 százalékos járulékmérték, illetve, hogy voltak olyan viták, amelyek ezzel összefüggésben olyan problémákat vetettek fel, hogy ez alkalmas-e arra, hogy a feketegazdaságból visszaszívja az oda beszorított munkavállalói kört vagy sem. Valóban lefolytak már ilyen viták a foglalkoztatási, illetve a mezőgazdasági bizottságban is. Azonban kétségtelen, ahogy ezt már hangsúlyoztam szóbeli kiegészítésemben is, a törvényjavaslat előkészítésének egyik elsődleges célja az volt, hogy megszüntetesse a visszaéléseket. A visszaélésekre ösztönzés egyik alapja a nagyon alacsony járulékteher volt. A munkáltatók között számtalan a huszonegynéhány százalékos járulékmérték miatt foglalkoztatta munkavállalói nagy részét alkalmi munkavállalói könyvvel olyan esetben is, amikor a 4-5 hónapos munkaviszonyra bátran létesíthetett volna határozott idejű munkaszerződéssel munkaviszonyt. Tehát az alacsony járulékmérték az egyik egyértelmű oka annak, hogy visszaéltek a jelenlegi lehetőségekkel. Egyébként a jelenleg hatályos törvénnyel jogi vagy gyakorlatbeli probléma nem volt érzésem szerint, egyedül az a probléma állt fönn, hogy a munkáltatók számos esetben akkor is ezt a foglalkoztatási lehetőséget választották, amikor nem élhettek volna ezzel a lehetőséggel.
El kell mondjam, hogy a munkaügyi központok eddig is ellenőrizték az alkalmi foglalkoztatást, sőt, számtalan alkalommal, bizonyos idény jellegű munkák esetén kiemelten ellenőrizték az ilyen jellegű tevékenységet. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség gyakorlata következetesen és kiemelten irányult annak az ellenőrzésére, hogy az alkalmi munkavállalói könyvben a munkavégzés megkezdésekor megtették-e a bejegyzést, illetőleg a munkavégzés napját követően lerótták-e a szükséges, a törvényben előírt közterheket. Az ellenőrzés másik aspektusa arra irányult, mivel ez a kijátszás másik lehetséges eszköze volt, hogy az alkalmi munkavállalói könyvet a munkavégzés helyén kell tartani, illetőleg a munkavállaló azt köteles volt magánál tartani. Amikor az alkalmi munkavállalói könyv nincs a munkavállalónál, illetőleg azt a munkáltató képviselője tartja magánál, és nem tudja bemutatni a munkavégzés megkezdését követően, vagy amikor felmutatja, nincs benne a bejegyzés vagy a munkavállaló aláírása, az mind arra utal, hogy a munkáltató nem kívánta eredetileg bejegyezni az aznapi munkavégzést, és ha hozzá nem érkezik ellenőrzés, nem rótta volna le a közterheket sem.
A kijátszásnak ilyen lehetséges módozatai fordultak elő, amelyet a jelenlegi törvényjavaslat a szabályozás másfajta tartalmával ki kíván küszöbölni. Az alkalmi munkavállalói könyv megszűnik, azonban a bejelentési kötelezettség előírása, fenntartása, ennek a hatóságok viszonylatában történő elérhetősége azt jelenti, hogy a munkaügyi ellenőrzés során az adott napon kontrollálható, hogy aki munkát végez, be van-e jelentve vagy sem. Ha be van jelentve, akkor szabályos a foglalkoztatás, ha nincs bejelentve, az azt jelenti, hogy feketén foglalkoztatja őt a munkáltatója, és ennek következményeként a hatóságok, akár a munkaügyi hatóság, akár az adóhatóság a törvényben előírt szankciókat tudja alkalmazni.
Horn Gábor képviselő úr felvetésére röviden azt mondanám, hogy az előterjesztő nem kíván új hivatalokat létrehozni, jelenleg megvannak azok a hatóságok, amelyek ellenőrizni tudják a munkaviszonynak minősülő jogviszonyban történő foglalkoztatás szabályszerűségét. A call centerekről annyit, hogy, ha nevezhetem így, kormányzati call center fog működni, kormányzati ügyfélszolgálati központ, amely a nap 24 órájában tudja fogadni a kötelezettségüket teljesítő munkáltatók bejelentéseit. Ennyiben lesz call center. De ezen túlmenően nem kívánunk egyéb hivatalokat feleslegesen, költségvetési források igénybevételével létrehozni.
Borsos József képviselő úr jelezte, hogy a munka törvénykönyvének szabályai esetleg nem megfelelőek, nem a jelenlegi életviszonyoknak megfelelő szabályokat tartalmazzák, emiatt problematikus az alkalmi munkavállalás, illetve a javaslat szerinti egyszerűsített foglalkoztatás, a szabályok betartatásának ellenőrzése. Erre azt tudnám mondani, hogy folyik egyfajta munka a munka törvénykönyvének szabályozásával kapcsolatban, de nem feltételezem, hogy ez a közeljövőben elfogadásra kerülhetne, hiszen ez egy hosszú folyamat eredménye kell hogy legyen. A jelenleg hatályos Mtk.-beli szabályokat ellenőrzi a munkaügyi hatóság, és miután az alkalmi foglalkoztatás, az alkalmi munkavállalói könyv, illetőleg a javaslat szerinti egyszerűsített foglalkoztatás az Mtk. szabályai szerint meghatározott eltérésekkel kerülne bevezetésre, ezeket az új szabályokat is a munkaügyi hatóság ellenőrizné. És megvannak arra a megfelelő szankciók, hogy törvényes keretek között tudja tartani a hatóság az ilyen fajta foglalkoztatást. Az már más kérdés, hogy a munkaügyi hatóság milyen kapacitással a munkáltatók hány százalékát tudja ellenőrizni. De ez nem igazán ennek a javaslatnak a kérdésköre. Köszönöm szépen. Ha még van kérdés, arra szívesen válaszolunk.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Jelentkezést nem látok. Akkor a döntés következik. Aki az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló, T/11083. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, kérem, jelezze! (Szavazás.) Ez tizenöt. Aki nem? Tíz. Tartózkodott? Egy. A bizottság tehát általános vitára alkalmasnak tartotta. Megköszönöm a munkában való részvételüket. Az előadók Tukacs István és Borsos József lesznek.
Áttérünk a 3. napirendi pont tárgyalására, az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló, T/11068. számú törvényjavaslat általános vitájára. Köszöntöm a kormány képviseletében megjelent dr. Csepi Lajos szakállamtitkár urat. Kérem, hogy rövid szóbeli kiegészítését tegye meg. Öné a szó.
Dr. Csepi Lajos szóbeli kiegészítése
DR. CSEPI LAJOS (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A kormány ez év nyarán elfogadott egy határozatot a közösségi közlekedés átalakításáról, alapvetően azzal a céllal, hogy a közösségi közlekedés olcsóbban, alacsonyabb költségszinten és alacsonyabb állami támogatási igény mellett jobb minőségű szolgáltatást nyújtson. A munka megindult, és négy fontos tevékenységi kört határozott meg. Az első a közösségi közlekedés regionális átalakítása, a második a közösségi közlekedési szolgáltatók szervezeti reformja, a harmadik a menetdíj- és kedvezményrendszer felülvizsgálata, a negyedik pedig az átalakítási folyamat finanszírozási kérdései.
Ez a jogszabályi tervezet, ami most az önök asztalán fekszik, az első feladatcsoport részleges megoldását célozza. Az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztés egyik legfontosabb összefüggése, hogy bevezeti az egységes egyeztetési eljárás fogalmát és rendszerét annak érdekében, hogy a jövőben az ország egyes régióiban a helyközi közösségi közlekedést ne a központi kormányzat vagy ne a MÁV szervezze, hanem az erre a célra életre hívott regionális közlekedési szakbizottságok. A minisztériumnak az a véleménye, hogy ezek a testületek sokkal pontosabban fel tudják mérni az adott térségben élők közlekedési igényeit, és sokkal pontosabban ki tudják alakítani azt a közösségi menetrendet, ami az ott élők igényeit ki tudja szolgálni.
Annak érdekében, hogy ez a folyamat intézményesíthető legyen, létrehozzuk ezeket a közlekedési szakbizottságokat, amelyek az első időszakban döntés-előkészítő és kommunikatív szerepet töltenek be, ez egyébként már napjainkban is zajlik. A jövőben, egyelőre csak reményeink szerint, előbb-utóbb megrendelői szerepkört is kaphatnak. A módosítás másik fontos eleme, hogy ennek a regionális megközelítésnek a megalapozása érdekében a vasútipálya-hálózatot három kategóriára oszthassuk fel, legyen egy országos, egy regionális és egy egyéb pályahálózati kör, értelemszerűen ennek az egységes egyeztetési eljárásnak a regionális pályahálózat lenne a tárgya, köre, erre a felületre adnák meg a regionális közlekedési szakbizottságok a maguk diszpozícióját és menetrendi intézkedéseit.
Ezen kívül a csomagban vannak kisebb súlyú, de nagyon fontos lépések is. Ilyen például az EUROFIRMA -hitelezés mögé nyújtható vagy nyújtandó állami kezességvállalás szabályozása, amitől a vasúti gördülőállomány fejlesztési esélyeinek javulását várjuk. Ilyenek azok a módosítási szabályok is, amelyek az autóbusszal végzett szolgáltatás tekintetében teszik kötelezővé az egységes egyeztetési eljárást. A minisztériumnak meggyőződése, hogy amennyiben ezek a jogszabályi módosítások elfogadásra kerülnek, jelentősen javíthatók azok a feltételek, amelyek a közösségi közlekedés javításának céljait alá tudják támasztani. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, szakállamtitkár úr. Képviselői kérdések, vélemények következnek. Mádi képviselő úr!
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Az az igazság, hogy egy kicsit megideologizálása történik a pénzhiánynak és a kormány dönteni nem akarásának. Ennek eszköze ez az előterjesztés érzésem szerint. Az állam a tulajdonos, az államnak kellene logisztikailag egységesen összehangolni ezeket a dolgokat. Nyilván jó lenne kielégíteni a különböző önkormányzatok igényét, de az önkormányzatoknak nincs pénzük, hogy beszálljanak ebbe, se szakembereik nincsenek, hogy a közlekedési ügyekben kompetensen meg tudnának szólalni. Nem látom működőképesnek ezt a modellt, úgyhogy ezért nem is fogom támogatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Molnár Albert képviselő úr!
MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mást gondolok erről. Azt gondolom, hogy vannak dolgok, amikben konszenzusra kell jutni, hiszen nagyon összefüggő és nagyon szerteágazó problémakörről van szó. Az elmúlt 2-3 évtizedben teljesen megváltozott Magyarországon a közlekedés struktúrája, rengeteg személyautó lett, az emberek lejöttek a vasútról, az autóbuszról, kialakult egy modern úthálózat, amin a Volánok gyakorlatilag megteremtették a közlekedés feltételeit. Nagyon sok helyen kétféle közlekedési lehetőséget is biztosítunk az állampolgároknak. Jól látjuk, hogy nem nagyon alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez a közösségi közlekedés. Azt gondolom, az átalakítás egy hosszú folyamat kell legyen, hiszen az az érdekünk, hogy ez minél kisebb megrázkódtatással járjon. Éppen ezért egy folyamat első lépéseként feltétlenül üdvözlendőnek tekintjük a beterjesztett törvényjavaslatot.
Azt gondolom, az emberek joggal várják el a közösségi közlekedéstől, hogy kiszámítható pénzbe kerüljön. A törvényjavaslat is megfogalmazza általános elvként, hogy a GDP 1 százaléka lenne a plafon a közösségi közlekedés költségeire. Hosszú távon fenntartható legyen, javuljon a szolgáltatás, átlátható és számon kérhető keretek jöjjenek létre, teremtődjön meg a költséghatékonyság elvének megkövetelése, így legyen olcsóbb az adófizetőknek, illetve regionális, egyben integrált modell alakuljon ki. Mindezeket figyelembe véve a szocialista frakció azt gondolja, hogy egy folyamat első lépésénél tartunk, és mihamarabb meg kell tenni ezt az első lépést, ezért a magunk részéről támogatjuk a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Köszönöm szépen.
Döntés a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról
ELNÖK: Köszönöm. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelentkező.) Amennyiben nincs, a szavazás következik. Aki egyetért az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló, T/11068. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságával, kérem, jelezze! (Szavazás.) Tizenhat igen. Aki nem? Nyolc. Tartózkodott? Nem volt ilyen. A bizottság tehát általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm a munkában való részvételt. A többségi előadó Végh Tibor, a kisebbségié Mádi László, ahogy itt a metakommunikációból látom. A napirendi pont tárgyalását lezárom.
Napirendi pontjaink végére értünk. Tájékoztatásul közlöm a bizottsági tagokkal, hogy hétfőn 12 órakor bizottsági ülést kell tartanunk, hiszen vannak olyan, a jövő héten tárgyalandó törvények, amelyek módosító indítványait még meg kell tárgyalnunk. A jövő heti bizottsági ülésről elnök úr a szokott módon tájékoztatni fogja önöket. Itt meg kell jegyeznem, hogy a második körös költségvetési módosítók tárgyalása miatt, mivel első helyen kijelölt bizottságként mindent meg kell tárgyalnunk, nagy valószínűséggel csak szerdán délután kerülhet sor a bizottsági ülésre. De egyeztetés után elnök úr tájékoztatni fog mindenki.
Köszönöm mindenkinek a munkáját, a bizottsági ülést bezárom. Mindenkinek további szép napot kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 16 óra 02 perc.)
|
Szabó Lajos |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit