KHTB-1/2006.
(KHTB-1/2006-2010.)
az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2006. június 7-én, szerdán, 10 óra 3 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
A külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
Dr. Göncz Kinga válaszai, reflexiói
Dr. Szilvásy György válaszai, reflexiói
Napirendi javaslat
1. A külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
2. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
3. Egyebek
Elnököl:Dr. Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke és
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gedei József (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP)
Kárpáti Tibor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Nagy Jenő (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Rácz Róbert (Fidesz)
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Vadai Ágnes (MSZP) dr. Kozma Józsefnek (MSZP)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter-jelölt
Dr. Szilvásy György Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 3 perc)
Megnyitó
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Miniszterjelölt Asszony! Államtitkár Asszony! Vendégeink! A mai miniszterjelölti meghallgatás egyben az alakuló ülés is a külügyi bizottság számára, ezért szeretném hangsúlyosan köszönteni képviselőtársaimat is, a régieket ugyanúgy, mint hogy az újakat. Úgy látom, alapvetően azért többségben vannak a régi tagok, ami adott esetben a bizottság működését pozitívan befolyásolhatja. Bízom abban, hogy az eddig megszokott szakmai szemléletet továbbra is magáénak tudja a bizottságunk, és az a konszenzuskeresés fogja jellemezni a munkánkat a jövőben is, ami az elmúlt esztendőkben, és hogy ez lesz az a bizottság, amelyben arra tudunk majd - reményeim szerint - eredményesen törekedni, hogy a pártpolitikát háttérbe szorítsuk. Új hatáskörünk is van: a határon túli magyar ügyek bizottsága is lettünk, tehát külügyi és határon túli magyarok bizottsága a tisztességes nevünk, és ebből fakadóan úgy gondolom, a tevékenységünk kiszélesedik, adott esetben új formái lesznek a tevékenységünknek - ezzel kapcsolatban a bizottság elnöksége előkészíti azt a munkatervet, amelyet a bizottság a közeljövőben meg fog tudni vitatni.
A napirend elfogadása
Bejelentem a bizottság határozatképességét. Kozma József helyettesíti Vadai Ágnest, illetőleg Potápi Árpád helyettesíti... (Megérkezik dr. Nagy Gábor Tamás. - Dr. Nagy Gábor Tamás: Megjöttem!) ...Őt már nem helyettesíti. Megállapítom a bizottság határozatképességét.
A napirendet szétosztottuk - nem túl összetett -: először a külügyminiszter-jelöltet, majd azt követően a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelöltet hallgatjuk meg. Van-e a napirenddel kapcsolatban bárkinek kérdése? (Senki nem jelentkezik.) Amennyiben nincsen, felteszem szavazásra. Ki támogatja a napirendet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A külügyminiszter-jelölt kinevezés előtti meghallgatása
Akkor köszöntöm - első alkalommal a bizottsági ülésünkön - Göncz Kinga külügyminiszter-jelölt asszonyt. Meg szeretném kérni arra, hogy tartsa meg az expozéját, amelyet követően a bizottság tagjai álláspontjukat, illetőleg kérdéseiket fogják megfogalmazni. Köszöntöm, miniszterjelölt asszony! Parancsoljon, öné a szó.
Dr. Göncz Kinga bevezetője
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Talán ott kezdeném, ahol a tegnapi meghallgatás esetében is kezdtem, hogy nagyon sokan hangot adtak annak, hogy meg vannak lepve ezen a felkérésen, a miniszterelnök úr felkérésén. Talán érdemes erről néhány szót beszélni. Amikor a miniszterelnök úrral beszéltem, és felmerült ez a felkérés, akkor az ő érvei győztek meg arról, hogy azt elvállalom. Ezek az érvek többé-kevésbé azok voltak, hogy a magyar diplomáciában, Keletközép-Európában valóban hagyomány az, hogy egy diplomáciai karrier állomása a külügyminiszterség, de sokfajta tapasztalatunk van abban, hogy Európa és a világ más részein ez nem feltétlenül van így, több helyen van úgynevezett civil külügyminiszter, aki más területről jön, és elsődlegesen politikusként felügyeli ezt a területet. Megfogalmazódott ezen a beszélgetésen az is, hogy az európai uniós csatlakozásunk óta a külpolitika részben belpolitika, abban az értelemben, hogy a magyar érdekeket kell nagyon nyomatékosan képviselnünk az Európai Unióban, és részben az európai uniós történéseket kell részben ismertté, elfogadottá tenni Magyarországon. Azt hiszem, hogy itt még nagyon sokfajta lépésre van szükség, hogy valóban így működjünk, noha nagyon sok minden történt.
Az is szerepet játszott ebben a felkérésben - és talán erről is érdemes beszélni -, hogy gyakorlatilag az egész kormányzati ciklusban különböző szerepekben, de a szociális, esélyegyenlőségi területet vittem, és nagyon intenzíven részt vettem az európai uniós szakpolitikában, részben az előkészítés időszakában, részben aztán a csatlakozás után is: a társadalmi kirekesztés elleni memorandum elkészítésében, előkészítésében, aláírásában, később az ehhez tartozó akcióprogram kidolgozásában, ami egy kormányon belüli, tárca közi kommunikációt és koordinációt is igényelt. Aztán amióta az ICSSZEM, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium működött, ott több olyan terület is volt, amely az Európai Unióban kiemelt fontosságú, például amikor a lisszaboni célok felülvizsgálata kapcsán megszületett az ifjúsági paktum, akkor éppen én képviseltem Magyarországot ifjúsági miniszterként, ahol megfogalmazódott, hogy az ifjúság bevonása, sokkal aktívabb részvétele a lisszaboni folyamat következő öt évében nagyon lényeges. Ugyanígy ebben az időben készült el a nyugdíjak fenntarthatóságáról szóló jelentés, amely az Európai Unió nyitott koordinációjának a területére tartozik, fogyasztóvédelmi kérdésekben és sok minden egyéb területen születtek döntések. Tehát kormánytagként az előző négy évben részben a taggá válásunk előkészítésében, részben már a tagállami működésünkben is aktívan benne voltam.
Talán van egy olyan dolog, amiről kevesebb szó esett eddig, hisz mivel szociális területen dolgoztam, ezt én is kevésbé hangsúlyoztam, ez pedig az, hogy mielőtt bármifajta kormányzati szerepet vállaltam volna, egy nemzetközi szervezet magyar tagszervezetét vezettem, ez a Partners Hungary. Ez a szervezet abban az időben, azt hiszem, a világ 11 országában volt jelen - egy nagyon szoros együttműködésben dolgoztunk kollégáinkkal részben Keletközép-Európában, részben Dél-Amerikában, részben Észak-Amerikában -, és részt vállalt az egyes országok demokratizálási folyamataiban, konfliktuskezelésében, a társadalmi konfliktusok kezelésében, személyesen én magam is nagyon sok országban dolgoztam ennek keretében, túl azon, hogy a magyarországi tagszervezet vezetője voltam, sokat jártam a Balkán konfliktuszónájának különböző országaiban, nevezetesen Albániában, Koszovóban, Szerbiában, Azerbajdzsánban dolgoztam, sokfelé voltak olyan feladataim, amelyek az ország konfliktusainak felmérésével, az ottani konfliktuskezelési szervezet felállításával voltak kapcsolatban. Ez talán azért fontos mint egy korábbi tevékenységem, mert meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy egy békés világban tudjunk élni, ahhoz a konfliktuskezelésnek az alapelvei kell hogy érvényesüljenek a diplomáciában is.
Tudjuk, hogy ha nyertes-vesztes kimenetele van az egyes helyzeteknek, az indulatokat szül, s azt is tudjuk, hogy a konfliktusok eszkalálódni képesek. A közvetlen környezetünkben és a Balkánon is láttuk, hogy ennek milyen veszélyei lehetnek. A nemzetközi diplomáciának nagyon nagy szerepe van abban, hogy békés módon oldódjanak meg a konfliktusok nyertes-nyertes kimenetellel. Ennek a folyamatát látjuk most Koszovóban és reméljük, hogy olyan megoldást lehet találni, ami az ott élő szerb kisebbségnek és albán többségnek egyaránt megfelelő lesz. Az előző miniszteri megbízatásom egyik fontos tevékenysége volt a társadalmi kirekesztés csökkentése Magyarországon, aminek az alapelve ugyanez, nevezetesen ahhoz, hogy társadalmi béke legyen, az országon belül is törekedni kell arra, hogy ne legyenek nagy különbségek, ne alakuljanak ki olyanfajta vesztes helyzetek, amelyek a társadalmi békét veszélyeztetik. Diplomáciai területen valóban nem dolgoztam még, mégis úgy gondoltam, szólok erről pár szót, hogy lássák, milyen attitűddel, milyen megközelítéssel kívánok dolgozni ezen a területen.
Szeretnék pár szót szólni a prioritásokról is - aztán hagyok időt a kérdéseknek -, de mielőtt a prioritásokról beszélnék, néhány szót mondanék arról, hogy meddig jutott a most lezáródó kormányzati ciklusban a magyar külpolitika. Ezek persze ismert dolgok, de ha arról beszélünk, hogy mi a továbblépés iránya, hogy milyen irányban kell terveznünk a jövőbeni tevékenységünket, akkor ezzel mindenképpen érdemes foglalkoznunk. A legfontosabb talán az, hogy beléptünk az Európai Unióba, ahol Magyarország közepes méretű országként komoly befolyással rendelkezik. Elkezdtük megtapasztalni, hogy ez fontos és befolyásos pozíció lehet. Ehhez kapcsolódik a következő időszak célkitűzése, ami nemcsak abból áll, hogy a jelenlegi pozíciónkat megőrizzük és erősítsük, hanem több területen is szeretnénk az élre törni, és szeretnénk erősíteni az a már formálódó image-t, ami az Európai Unión belül elkezdett kialakulni. Ez összefügg a geopolitikai helyzetünkkel, azokkal a prioritásokkal, amelyek fontosak a számunkra.
Magyarországnak van egy nagyon jól képzett diplomáciai kara, olyan jól képzett szakemberei, akik a világon sokfelé tudják képviselni hazánkat és a Külügyminisztériumban is komoly szakmai felkészültségű stábra tudok támaszkodni. Ennek azért van nagy jelentősége, mert - mint már említettem - én nem a diplomácia területéről jövök.
Magyarország szomszédos országokkal való kapcsolata kiegyensúlyozott, alapszerződéseken alapul. Ezt minden erőnkkel szeretnénk fenntartani, illetve továbbfejleszteni. Magyarország a stabilitás tényezőjeként szerepel már most is az Európai Unión belül. Nemzetpolitikánk kapcsán egyértelműen megfogalmazódott, hogy a nemzet újraegyesítésének az Európai Unió keretei között van prioritása. Azt szeretnénk, ha a szomszédos országok a kisebbségpolitikájukban követnék az európai uniós normákat; erre fel is hívjuk a figyelmet minden esetben, amikor szükség van rá, de ez garanciát is jelent nemzetpolitikai, kisebbségpolitikai szempontból a szomszédos országokban.
Szintén fontos kiindulási alap a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva elfogadása. Magyarország kemény tárgyalópartner volt ebben a folyamatban és nagyon jó pozíciót ért el. Ez a garanciája annak, hogy a következő években olyan fejlődés indulhasson el Magyarországon a források tekintetében, amilyen még sohasem volt. Nagy esély van abból a szempontból is - erről majd hosszabban is szeretnék beszélni -, hogy a határon túl élő magyarok számára komoly segítséget, gazdasági fejlődési potenciált, modernizációs lehetőséget jelentenek az európai uniós források a határon átnyúló partnerségek, közös projektek alapján. E tekintetben elindult a munka, de természetesen még nagyon sok teendőnk van ezen a téren.
Magyarország elkezdett donor országként működni. Sokáig úgy tekintettünk magunkra, mint egy olyan országra, amely elsődlegesen kapja a különböző támogatásokat. Komoly elvárás Magyarországgal szemben az, hogy már támogatóként is szerepeljen az európai uniós keretekben, sőt ezen túl is. El is indult ez a folyamat. E téren a nyugat-balkáni országok kiemelt szerepben vannak, csakúgy, mint egyes fejlődő országok. Magyarországnak felelőssége van a mai globalizált világban azokkal az országokkal szemben, amelyek nehezebb helyzetben vannak, ahol a szegénység sokkal súlyosabb, hiszen - ahogy említettem - mindenfajta extrém elmaradás, lemaradás, szegénység a világ stabilitásának egészét veszélyeztetheti. A most lezárult kormányzati ciklusban Magyarországnak rendkívül dinamikus gazdasági kapcsolatai alakultak ki Ázsia gyorsan fejlődő országaival. Ez azért is lényeges, mert szeretnénk, ha Magyarország fejlődése, versenyképessége az elkövetkező időben is kiemelkedő lenne.
Oroszország stratégiai jelentőségű Magyarország számára részben energiapolitikai, részben gazdasági szempontból. Erről is hosszabban kell majd beszélnünk. Magyarország az egyik legdependensebb az energiapolitikáját tekintve. Nagy szükség van ennek a diverzifikálására, de ugyanilyen szükség van az energiapolitika biztonságának a megteremtésére, illetve megőrzésére. Kelet-Magyarország számára a gazdasági fejlődés legfőbb kulcsa az, hogy Oroszországgal hogy alakulnak a gazdasági kapcsolataink. Annak idején ennek a lelassulása miatt Kelet-Magyarországon nagyon súlyossá vált a munkanélküliség és nehéz helyzet alakult ki.
Egyértelmű visszajelzések érkeznek a tekintetben, hogy Magyarország a transzatlanti kapcsolatokban hiteles partner. Az Amerikai Egyesült Államokkal az Orbán-kormány idején kialakult rendkívül hűvös viszonyt sikerült megfordítani az elmúlt négy évben és intenzívvé vált az együttműködés. Ennek a továbbvitele szintén nagyon fontos.
Néhány prioritást mondanék, ami összefügg azzal, amiről eddig beszéltem, amiről a második Gyurcsány-kormány külpolitikája indul. Tudomásul kell vennünk, hogy globális világban élünk, figyelembe kell vennünk a világ sok-sok régióját kapcsolataink fejlesztése szempontjából. Már eddig is nagyon sok minden történt, de még tovább kell lépnünk.
A másik, amit látunk, hogy ma a külpolitika elsődlegesen szövetségek politikája és kapcsolatrendszere. A bilaterális kapcsolatok természetesen nagyon fontosak, de legalább ilyen fontosak, ha nem még fontosabbak azok a szerepek, amelyeket Magyarország a különböző szövetségekben vállal, ezért is nagyon lényeges, hogy milyen szerepet tudunk vállalni, milyen pozíciót fogunk tudni elfoglalni.
Az egyik prioritás a jövőre nézve egyértelműen az európai integrációnknak részben az elmélyítése, részben a befejezése - erről is érdemes hosszabban beszélni, egy pár szót majd mondanék is róla. Európai uniós tagországként kötelezettségeink és nagyon nagy lehetőségeink is vannak ezen a területen.
A másik nagyon fontos prioritása lesz a magyar külpolitikának a jövőben - és személyesen én azt gondolom, hogy én magam is e mellett vagyok - az a szomszédságpolitika, amely biztosítja Magyarország térségen belüli stabilitását, a gazdasági fejlődését és nemzetpolitikai érdekeit, hisz tudjuk, hogy nemzetpolitikai szempontból is nagyon fontos a szomszédos országokkal való kapcsolatunk, de legalább ennyire fontos a vállalkozások fejlődése, fejlesztése szempontjából, a magyar befektetések szomszédos országokba irányuló lépései szempontjából és a térség stabilitása szempontjából is.
Külpolitikánkban szükség van a határon túli magyarokkal való kapcsolatok megújítására - erről én relatíve röviden szeretnék beszélni. Azt talán lehet tudni, hogy a kormányzati struktúrában a határon túli magyarokkal kapcsolatos ügyek elsődlegesen a Miniszterelnöki Hivatalhoz fognak tartozni, és tudomásom szerint Szilvásy György miniszterjelölt úr lesz a következő, akit a bizottság meg fog hallgatni, aki nyilván hosszabban fog erről beszélni. Dolgozunk az együttműködések kialakításán. Nyilvánvaló, hogy a Külügyminisztériumnak is lesznek konkrét feladatai kishatárforgalmi kérdésekben, vízumkérdésekben, de stratégiai kérdésekben is nyilvánvalóan egyértelmű lesz az együttműködés. Amikor azt mondom, hogy a nemzetpolitika megújítása, akkor nagyon markánsan azt gondolom, hogy egy korábbi, sérelmi politizálás helyett arra van szükség, hogy a határon túli magyarság identitása megőrzésének a támogatása mellett, tehát a nyelv, a kultúra, az identitásmegőrzés támogatása mellett egy modernizációs folyamat elindításában is nagyon nagy felelőssége van Magyarországnak, abban tehát, hogy a határon túl élő magyar kisebbségek szülőföldön való boldogulását az biztosítsa, hogy olyan gazdasági lehetőségeik nyílnak, olyan szociális helyzetük tud kialakulni, amely valóban a boldogulást, nem csak a szülőföldön maradást szolgálja. Ebben, ahogy említettem, az európai uniós források, a 2007-2013 között érkező európai uniós források nagyon fontos szerepet játszanak majd, és nagyon intenzív munkát igényelnek mindannyiunktól. Az a reményünk, hogy ennek a ciklusnak a végére nagyon nagy léptekben fog előrehaladni ez a modernizációs folyamat.
Az ország biztonságának az erősítése szintén nagyon fontos prioritás. Az új típusú fenyegetésekkel kapcsolatban is érdemes hosszabban beszélni, de most csak néhány pontot szeretnék elmondani. Itt részben a terrorizmus elleni lépésekről van szó az Európai Unió keretei között, közös kül- és védelmi politikánk keretében, részben az Európai Unió és a NATO kapcsolatáról, az Egyesült Államok európai szerepvállalásáról van szó. Ebben egyébként Magyarország korábban is nagyon egyértelmű szerepet vállalt, és egyértelműen azt képviselte, hogy több Amerika nem kevesebb Európát jelent, és viszont, hanem egyértelmű érdeke a világnak, Magyarországnak, az Európai Uniónak és Amerikának is, hogy a közös érdekek és közös értékek alapján ez egy párbeszéd legyen, együttműködés legyen, hogy Európának nem ellensúlyoznia kell Amerikát, hanem együttműködniük kell a világ biztonsága szempontjából. Valamennyire van egy kirajzolódó szereposztás is: az Amerikai Egyesült Államok inkább konfliktuskezelő, az Európai Unió inkább konfliktusmegelőző szerepben van, és ez visszakapcsolódik ahhoz, amit az elején mondtam, említettem a konfliktusok, a konfliktuskezelés megközelítésével kapcsolatban.
És természetesen prioritás a bilaterális kapcsolatok fejlesztése. Itt Oroszországról volt szó röviden, arról tehát, hogy Magyarország számára az Oroszországgal való kapcsolatunk létfontosságú gazdasági szempontból, energetikai szempontból, de egyéb bilaterális kapcsolatok is nagyon fontosak a világban.
A külügyi struktúráról mondanék egy pár szót. A tervek szerint az Európai Ügyek Hivatala újra integrálódik a Külügyminisztériumba - ennek a szervezeti véglegesítése nyilván még hátravan, egyelőre nagy vonalakban rajzolódott ki ez a kormányzati struktúra. Ahogy említettem, elsődlegesen a Miniszterelnöki Hivatalba fog kerülni a határon túli magyarok ügyeinek kérdése, nagyon szoros együttműködésben a Külügyminisztériummal. A Külügyminisztériumnak kiemelt szerepe lesz a tárcák külkapcsolatainak, külügyeinek koordinálásában - ami egyébként eddig is így volt, nyilvánvalóan részben mert európai uniós tagországként működünk, minden tárcának van olyan szakmai feladata, területe, amelyet saját maga visz. És a külgazdaság kérdése is nagyon fontos számunkra, itt a GKM, a gazdasági minisztérium és a Külügyminisztérium között egy nagyon szoros együttműködés lesz - nyilvánvalóan ennek is van egy gazdaságpolitikai része, amely elsődlegesen a gazdasági minisztérium kompetenciája, és van egy gazdaságdiplomáciai része, ahol az együttműködés egyértelmű lesz.
Hogyha szervezeti kérdésekről beszélünk, akkor egy pár szót beszélnék arról - ami megfogalmazódik a kormányprogramban is -, hogy szeretném, ha a diplomácia egyrészt szolgáltatóbb jellegű legyen mindenféle szempontból, másrészről hogy egy új politikai kultúra..., nem is azt mondom, hogy jelenjen meg, mert azt hiszem, hogy ez igazából megjelent, de hogy ennek az új, nyitottabb politikai kultúrának az útján haladjunk tovább a Külügyminisztérium munkatársaival és működésében. Ebben benne van az, hogy itt nem kizárólag a Külügyminisztériumnak van szerepe a külső kapcsolataink alakításában, nagyon fontos szerepük van az üzleti élet szereplőinek, nagyon fontos szerepe van a civil világnak, például pontosan a donorországgá válásunk esetében nagyon lényeges az, hogy civil szervezetek a nemzetközi kapcsolataikat felhasználva nagyon sok segítséget tudnak nyújtani a világ különböző térségeiben különböző krízishelyzetekben, válsághelyzetekben. Talán ennyit a struktúrával kapcsolatban. Közben nézem az időmet...
Nagyon sok olyan kérdés van, amelyről szívesen beszélnék hosszabban is, részben a Nyugat-Balkánhoz fűződő kapcsolataink, ahol az integráció hitelességének szempontjából nagyon fontos az a szerep, amelyet Magyarország eddig is vállalt, az tehát, hogy egyértelműen képviseljük a nyugat-balkáni országok integrációs perspektíváját, nem beszélve arról, hogy egyértelműen azt képviseljük, hogy Románia, Bulgária mielőbb tudjon csatlakozni az Európai Unióhoz. Teljesen természetes módon ez egy teljesítményalapú csatlakozás kell legyen, az kell tehát, hogy Románia és Bulgária megfeleljen azoknak az elvárásoknak, amelyek a csatlakozási dokumentumokban megfogalmazódtak. A védzáradékok szempontjából megint nagyon fontos a magyar érdekek képviselete, az tehát, hogy a európai uniós környezetvédelmi előírásokat Románia betartsa, gondolok itt konkrétan Verespatakra és arra a környezetszennyezésre, ami történt. A legjobb garancia számunkra az, ha Románia európai uniós tagországként kötelezettségeket vállal arra, hogy betartja azokat a normákat, amelyek európai uniós normák. Ugyanezért fontos nemzetpolitikai szempontból is nekünk a romániai csatlakozást. Azt már látjuk, hogy a kisebbségi törvény elfogadásának a kérdése be is került a monitoringjelentésbe, és többször szóba is került azóta is. Európai uniós fórumokon tudjuk képviselni azokat a nemzetpolitikai szempontjainkat, amelyeket egyébként csak bilaterális kapcsolatokban tudnánk képviselni - nyilvánvalóan hatékonyabb ez a fellépés. Ugyanezért fontos számunkra a nyugat-balkáni integrációs perspektíva fenntartása, folytatása. Ez nyilvánvalóan egy diverzifikált folyamat lesz, különösen a montenegrói népszavazás után, Montenegró függetlenné válásával ráadásul új dimenziók kerülnek ebbe a kérdésbe.
Nekünk is újra kell gondolnunk, hogy az eddigi egyébként is aktív szerepvállalásunk szempontjából mit jelent ez. Magyarország eddig is elsődleges szerepet vállalt Horvátország csatlakozási folyamatának a elősegítésében. Hangsúlyozom még egyszer, Magyarországnak ez stabilitási és nemzetpolitikai szempontból egyaránt fontos, hiszen az európai uniós normák kötik a szomszédos országokat a határon túli magyar kisebbségekkel kapcsolatban.
Most nem mennék bele az európai uniós csatlakozással kapcsolatos további magyarországi teendőkbe, de ha ezzel kapcsolatban kérdés merül fel, arra nagyon szívesen válaszolok. E téren is nagyon sok teendőnk van még. Teendőink vannak a 2011-es magyar elnökséggel és az alkotmánnyal kapcsolatban is.
Az Alapjogi Ügynökséget Magyarország mindvégig támogatta. Ebben a bizottságban kiemelten érdemes erről beszélni, hisz ennek a kisebbségi jogokkal kapcsolatos felhatalmazását Magyarország mindvégig képviselte és nagyon fontosnak tartotta.
A szomszédságpolitika kapcsán érdemes néhány szót szólni Ukrajnáról is, amely kiemelt jelentőségű Magyarország számára. Az Európai Unión belül Ukrajna európai perspektíváját mindig nyomatékosan képviseltük és a sokfajta érdekeltségünk - nemzetpolitikai és gazdasági érdekeltségeink - miatt ezt továbbra is képviselni fogjuk. Úgy látjuk, hogy a narancsos forradalom után Ukrajnában megváltozott a helyzet és komoly elkötelezettség van a demokratizálódásra. Ezért is fontos, hogy ezt a folyamatot segítsük a továbbiakban.
Említettem már, hogy néhány nemzetpolitikai kérdés elsődlegesen nem a Külügyminisztériumhoz fog tartozni, de lesznek olyan kérdések is, amelyekben a Külügyminisztériumnak nagyon fontos szerepe lesz, ilyen például a modernizációs folyamat, amiről már beszéltem. Ezzel szorosan összefügg az, hogy a MEH-be kerül a határon túli magyarok ügye, ugyanis ott lesz a fejlesztéspolitika központja, és a határon átnyúló kapcsolataink, a határokon túli magyar kisebbségekkel való kapcsolataink egyik nagyon fontos eleme lesz a fejlesztéspolitika és a közös fejlesztési tervek kialakítása. Sokféle tervezés elindult már ezen a területen. Az utazás szabadságával összefüggő kérdésekkel, a kishatárforgalommal, a vízumkérdésekkel, az intézményi és jogi garanciákkal, valamint az autonómiatörekvésekkel kapcsolatban a Külügyminisztériumnak lesznek feladatai.
Ha az euroatlanti együttműködéssel kapcsolatban felmerülnek kérdések, szívesen beszélek ennek a részleteiről is.
A szövetségek politikájával kapcsolatban érdemes arról is beszélni, hogy az Amerikai Egyesült Államokkal és az Európai Unióval való kapcsolatok továbbfejlesztése olyan arca a magyar politikának, amit Magyarország sajátos geopolitikai helyzete és érdekeltségei miatt nagyon markánsan szeretnénk folytatni. El is indultak ezek a kapcsolatok és nagyon jól fejlődnek.
Most nem mennék bele további részletekbe. Bármilyen kérdésre szívesen válaszolok. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönjük szépen jelölt asszony expozéját. Mivel szeretnék hozzászólni, átadom az ülés vezetését alelnök úrnak.
(Az elnöklést dr. Kozma József, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Parancsoljon, elnök úr!
Kérdések, hozzászólások
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a Fidesz álláspontját. Jelölt asszony elsőként érintette azt a meglepetést, amit a felkérés jelentett számára. Én is ezzel szeretném kezdeni. Minket is meglepett miniszter asszony felkérése, sőt továbbmennék, úgy látjuk, nemzeti érdekeinket súlyosan veszélyezteti az, hogy a Gyurcsány-kormányban a Külügyminisztérium látványosan leértékelődik. Már azt is meglepőnek tartottuk, hogy az SZDSZ ügyvivő testülete 6:5 arányban másképpen döntött a Külügyminisztériummal szemben, de ezek után az igazán meglepő az, hogy Magyarországnak az elkövetkezendő években olyan külügyminisztere lesz, aki soha nem foglalkozott ezzel a területtel. Hallhattunk itt különféle magyarázatokat ennek indoklásául, de összességében azt talán megengedhetjük magunknak, ennek a döntésnek az az üzenete, hogy a külpolitika nem számít. Nem számít sem tartalmi értelemben, sem pedig a szakma nem számít a Gyurcsány-kormány számára. Vérmesebb megfogalmazások szerint ez provokáció a magyar külpolitikával szemben. Kevés rektor, dékán vagy tanszékvezető mondja azt, hogy bár nem ismerem a területet, de jó apparátusra fogok tudni támaszkodni. Mindenféle értelemben nagyon rossz az üzenete ennek a döntésnek. A magyar társadalomban a szakma hitele, tekintélye idáig sem állt túl magasan, s ez ezután sem fog fokozódni, de sajnos nem egy elszigetelt esetről van szó a jelölt asszony esetében.
Nagyon sok külügyessel vitatkoztam a Szocialista Párt berkeiből az elmúlt tizenöt esztendőben, ezek a viták néha hevesebbek voltak - itt Kovács Lászlóra utalok -, néha szakmaibbak voltak - Somogyi külügyminiszter úr ebbe a kategóriába tartozott -, viszont soha nem fordult elő az, hogy a vitapartnereim ne lettek volna a diplomácia szakértői. Most is fel tudnék sorolni egy tucat olyan szocialista kötődésű külügyest, aki megfelelt volna ennek a kihívásnak. Elhallom a bentiektől idáig a "come back Puja Frigyes" kiáltásokat, és nemcsak a munkáspárti elkötelezettségű külügyesek köreiből hallom ezeket a hangokat. Persze a miniszterjelölt asszony esetében nehéz lenne megmondani - mert ezt talán egyedül csak ő tudja -, hogy SZDSZ-es vagy MSZP-s politikus, hogy melyik értékrendhez érzi magát közelebb állónak; talán ez sem mellékes vonatkozása a kérdésnek.
Azt is el tudom képzelni, hogy miniszter asszonyból jó diplomata lesz, mert egy felkészült hölgy, és kiderül majd, hogy a diplomáciai szakmában az a tapasztalat, amit eddigi életpályája során az esélyegyenlőségi területen vagy a pszichológia területén szerzett, hasznára fog válni. Ugyanakkor az ő kiválasztása az ő személyén túlmutat. Neki nem az a megbízatása, hogy jó külügyminiszter legyen, hanem attól tartok, hogy egy új hatalmi logikába illeszkedik az ő felkérése, ennek az új hatalmi logikának pedig az a lényege, hogy a tárcák - így a Külügyminisztérium is - a magyar igazgatásban súlytalanná váljanak. Hiszen egy súlytalan Külügyminisztérium nem tud belelátni a döntésekbe, nem tud beleszólni annak a hatalmi központnak az ügyeibe, amelyet Gyurcsány Ferenc hivatala fog jelenteni.
A Gyurcsány-Szilvásy-Kóka Bermuda-háromszögben az elkövetkezendő időszakban nyoma fog veszni minden döntésnek. Gyurcsány Ferencnek kézi vezérléses kormányra és kézi vezérléses miniszterekre van szüksége. Hozzá kell tennem ehhez, hogy az elkövetkezendő időszakban tetézni fogja mindezt a logikát azzal a kommunikációs offenzívával - a Külügyminisztérium munkatársai hamarosan szembesülni fognak ezzel -, hogy a pénzügyi egyensúly az ő leépítésükön fog múlni. Igazából az önvédelemre képtelen Külügyminisztériumnak a megtizedelése, ami az elkövetkezendő időszakban be fog következni, meggyőződésem szerint komoly károkat fog okozni az országnak, sokkal többet, mint éppen azoknak a forintoknak a megtakarítása, amelyeket képzett munkatársaknak esetleg a pártpolitikai megfontolásoktól motivált elbocsátása fog eredményezni.
Úgy vélem, hogy veszélyben van a működőképes közigazgatás, veszélyben van a működőképes külügyi igazgatás is. Remélem, hogy ön nem ezzel a felszámolóbiztosi feladattal vállalta el a felkérést, ugyanakkor félő, hogy ez a szerep fog rá hárulni.
Természetesen szeretném kérni a miniszter asszonyt, hogy az elkövetkezőkben álljon a rendelkezésünkre, a Külügyminisztérium és a bizottság együttműködése fontos összetevője lehet a magyar külpolitikának. Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy ez nem elég, a különböző, külpolitikával összefüggő szervezeti egységeknek a Miniszterelnöki Hivatalban történő felbukkanása meglehetősen aggasztó méreteket kezd ölteni - én már Oroszországgal foglalkozó szervezeti egységről is hallottam a Miniszterelnöki Hivatalon belül -, egyfajta állam az államban, kormány a kormányban fog kialakulni a Miniszterelnöki Hivatalon belül. És ezért nem véletlen, hogy nem világosak a hatáskörök, hogy nem világosak például azok az okok, amelyek mind az európai ügyeknek, mind a határon túli ügyeknek a pingpongozásával függnek össze. Tudjuk, hogy a Medgyessy-kormány átvette a Külügyminisztériumból a határon túli ügyeket, a Gyurcsány-kormány visszarakta, a második Gyurcsány-kormány megint átveszi a Miniszterelnöki Hivatalba - és ezt az Európai Ügyek Hivatalával kapcsolatban is ugyanígy elmondhatjuk.
Én azon leszek, azon leszünk a külügyi bizottságban, hogy a parlamenti ellenőrzésre ennek ellenére sor kerüljön, hogy ne valósulhasson meg az a kormányzati szándék, hogy a valódi döntéshozatal színtereit kivonja a parlamenti ellenőrzés alól, ezáltal sértve az alapvető alkotmányos rendet egyfajta lopakodó centralizáció megvalósításával. Úgy vélem tehát, hogy nemcsak a hatékony közigazgatás, hanem a valódi parlamenti ellenőrzés is veszélyben van a második Gyurcsány-kormány tervei alapján.
Befejezésül négy szakmai felvetést szeretnék megemlíteni, miniszter asszony. Az egyik egy idézet öntől 2004. decemberéből egy sajtótájékoztatóról: „Tudjuk, hogy a kettős állampolgárság azt jelentené, hogy nem kell kérvényezni az áttelepülést, hanem akkor pusztán annyi, hogy valaki bejelentkezik Magyarországon, feljogosítaná arra, hogy a nyugdíjat ezen területi elv alapján kapja meg ettől kezdve, egészen addig, amíg át nem térünk a biztosítási elvre. Mindez 109 milliárd forint terhet jelent évente.”. Mindeközben ön is tudott arról, miniszter asszony, hogy a magyar fél megfontolásából nem írtuk alá a már készen álló, a szociális biztonságról szóló megállapodást. Ne kerteljünk, ez a kijelentés egy határon túli magyar ellenes kijelentés volt, és ön ezt a hecckampányt, ami 2004. december 5-ég megelőzte, felvállalta, hogy majd a határon túli magyarok fogják elvenni a nyugdíjat a magyarországi polgároktól. Ez nem volt és most sem jó előjel. Azt szeretném megkérdezni, hogy ezt hogyan egyeztette össze az emberi jogi elkötelezettségével.
A második kérdésem: a vatikáni megállapodásnak a felmondására irányulóan is jelezte már a korábbiakban az elkötelezettségét. Fenntartja-e ezt az álláspontját? Miért zavarják az egyházi ingatlanok, ha zavarják? Magyarország nemzetközi megítélését miként fogja érinteni, hogyha ez az akció sikerrel fog járni?
Különösen a harmadik kérdésre szeretném a figyelmét felhívni. Tegnap ön még nem hallott Veres János pénzügyminiszter azon kijelentéséről, amely a kampányban úgy hangzott el: „Az, hogy egyes térségek ezen belül hogyan fognak majd részesedni a támogatásból, azon fog múlni, hogy a térségeken belül milyen választási eredmény születik.”. Azt kérdezném nagyon röviden és egyszerűen, hogy ha tegnap még nem hallott róla, akkor sikerült-e ennek a kijelentésnek utánanéznie, és hogy ön szerint összhangban áll-e az Európai Unió támogatáspolitikájának az alapelveivel ez a pénzügyminiszteri megközelítés.
Végül az utolsó kérdésem a Partners Hungary igazgatójának is szólhatna. Mediátornak nevezi önmagát több interjújában. Ebből fakadóan tenném fel azt a kérdést, hogy ön egyetért-e az Egyesült Államoknak a megelőző csapás elve alapján indított Irak elleni háborújával, illetve támogatja-e, hogy végső eszközként Irán ellen is alkalmazásra kerüljön ez az eszköz? Ez már megint egy kicsit, felerészben a szakmájába vágó kérdés is.
Köszönöm szépen.
És akkor át szeretném adni a szót a további jelentkezőknek.
(Az ülés vezetését Németh Zsolt, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Az alelnök úr volt az első jelentkező, az övé a szó. Van-e további jelentkező? (Jelentkezések.) Hárs Gábor, Gruber képviselő úr... (Dr. Eörsi Mátyás: Elnök úr, engem felírt?!) Igen, felírtam. ...Potápi képviselő úr, Gedei képviselő úr, (Dr. Kozma József: Kárpáti Tibor képviselő úr!) Kárpáti Tibor képviselő úr (Dr. Kozma József: Szakács László képviselő úr!), Balla képviselő úr, Nagy Gábor képviselő úr. Felváltva fogunk haladni, képviselőtársaim. Elsőként tehát akkor Kozma alelnök úrnak hadd adjam meg a szót.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Miután visszaadtam az elnök úrnak a szót, és azt most mint hozzászóló kaptam meg, hadd mondjam el a következőket:
Először is úgy látom, hogy amit a miniszterjelölt asszonytól hallottunk, az arról tanúskodik, hogy az ő rendszerében, amelyet elénk tett, ott van egy nemzeti érdekű külpolitika egész viszonyrendszere és elemei. Amit én tapasztaltam, az az, hogy ez a megközelítés az egyébként itt, az idő szűkében szükségképpen elemeiben felvillanó és előkerülő külpolitikát éppen hogy összefogja, áttekinthetővé és követhetővé teszi, egyfajta valódi külpolitikai irányvonallá fogja össze. A korábbi ciklusokban is találkoztunk már azzal, hogy a külpolitika töredékessé vált valódi, igazán valódi rendezőelvek nélkül - nos, azt kell mondjam, hogy az itteni előadásból éppen hogy a koncepciózusság és az összeszedettség derült ki, aminek a vörös fonala ez a nemzeti érdekű politizálás, amely érdemi keretet jelent.
Az elnök úr szóba hozta a meglepetés kérdését, én pedig azt hozom szóba, hogy igen, mindenki meglepődhet, de a meglepődése után mindenki tegye fel magának a kérdést, amiért ma itt vagyunk: hogy akivel itt egy teremben ülünk, alkalmas vagy nem alkalmas annak a politikának a folytatására, amelyet mi a Külügyminisztériumtól kapunk és el is várunk. Az én megközelítésemben szó sincs a külügyi tevékenység leértékelődéséről, sőt ebben a keretben a külpolitika sokkal jobban integrálódik az egész magyar kormányzati politikába és - ahogy hallottuk - az azt körülvevő politikai környezetbe, mint a korábbi időszakban bármikor. Én ezt nagyon vonzó perspektívának látom a mi munkánk és Magyarország jövője szempontjából egyaránt.
Ami a provokációt illeti: a jelölést én reálisnak látom és legfeljebb elnök úr provokálta a miniszterjelöltet, de egy ilyen bizottsági meghallgatáson természetesen minden kérdés jogos és ki-ki a vérmérsékletének megfelelően azt majd a helyére teszi és megválaszolja. A jelölés a kihívásokra adott válasznak egy lehetséges módja. A kormányfő olyan jelölést tett erre a posztra, amellyel az egész kormányzat és a külügyi politika előtt álló kihívásokra kíván egy integrált és alkalmas személyben választ találni.
Egyetlen olyan személyes kérdést fogalmazott meg az ellenzék vezetője felszólalásában, ami a mai találkozónk tárgyát, a miniszterjelölt személyes alkalmasságának az ügyét közelebbről érinti. Abban nem vagyok biztos, hogy a diplomatának lenni vagy a diplomáciai tevékenységre képesnek lenni kérdésében kell-e most nekünk végérvényes szentenciát mondani. De abban biztos vagyok, hogy magát diplomatának valló és fennen hirdető emberek is okoztak már Magyarországnak itthon és külföldön akkora bajt, gondot, mint egy elefánt a porcelánboltban. Nem hiszem, hogy egy nemzetközi tapasztalattal rendelkező személy ne bizonyította volna - és ezek után ne bizonyíthatná, éppen a külügyi tevékenység során - a szerintünk már egyébként is igazolt személyi alkalmasságát. Ez az én álláspontom és kormánypárti képviselőtársaimmal osztozom ebben a megközelítésben.
Engedje meg, miniszter asszony, hogy abból, amit felvázolt, két dologra kicsit részletesebben is rákérdezzek. Az egyik: hogy tudja majd a kapcsolatrendszerét úgy építeni a szomszédságpolitikát érintően, hogy az a megváltozott európai integrálódási folyamatban adekvát legyen a feladatokkal, vagyis a környező országokkal, a határon túli magyarokkal való kapcsolattartásban milyen eszközöket lát hatékonynak? A másik: a hamarosan megalakuló szerb államban a koszovói konfliktus megoldásában Magyarország szerepvállalását konkrétan hogyan tudja elképzelni? - Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gruber Attila képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Nem kell ahhoz elefántnak lenni a porcelánboltban, hogy némi zavar kerekedjen, elég ha csak focistákkal példálózik az ember. A bevezetőjében azt mondta, az a hitvallása, hogy legyen társadalmi béke. 2002-ig a külpolitika volt az egyetlen olyan terület, ahol a pártok között egyfajta nemzeti konszenzus alakult ki. Mit kíván tenni ennek a konszenzusnak a helyreállítása érdekében? Várható-e, hogy a külpolitika területén - például az európai parlamenti képviselők gyorsabb, korrektebb és frakciómentes tájékoztatása terén - segítséget nyújt majd Magyarország külpolitikai érdekeinek a megvalósítására? Igazak-e azok a hírek, hogy a státusztörvény keretében adott különféle oktatási-nevelési támogatások jelentős mértékben csökkenni fognak? Az elmúlt években tanúi voltunk annak, hogy az aktuális költségvetés mindig meglehetősen nagy szeleteket csipegetett el a tárca költségvetéséből. Milyen eszközökkel fog küzdeni azért, hogy a további kurtítás ne menjen a szakma rovására? - Köszönöm szépen.
ELNÖK: Eörsi Mátyás képviselő úr!
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Nagyon örültem, amikor elnök úr még a meghallgatást megelőző bevezető szavaiban kifejezte abbéli reményét, hogy ez a grémium lesz a külpolitikai konszenzus elérésének a helyszíne, de amikor néhány perccel később azt hallottam, hogy a Gyurcsány-Szilvásy-Kóka Bermuda-háromszöggel mi minden fog történni, az optimizmusom egy kicsit alább hagyott. A tartalomról folyó viták mindig hozzásegíthetnek a nézeteltérések tisztázásához, de a stílus nagyon gyakran lehetetlenné teszi, hogy a dialógus folytatódjék, és sajnálom, hogy most ez történt. Mindenesetre tudomásul veszem nem az ellenzék vezérének - ahogy alelnök úr mondta, mert az csak szeretne lenni -, hanem a külügyi bizottság elnökének a hozzászólását.
Először az alapkérdésről szeretném a véleményem elmondani, arról a meglepetésről, amely Göncz Kinga miniszterjelöltségével kapcsolatos. Egyetértek azokkal a hozzászólókkal, akik azt mondták, a harmadik köztársaság történetében valóban szokatlan, hogy egy külpolitikai gyakorlat nélküli személyt jelölnek a külügyminiszteri posztra, bár megjegyzem, volt már erre példa, az illető történész volt, külföldön is és itthon is sok mosoly övezte a tevékenységét, de fátylat rá, ez már a múlt kérdése. Készséggel elismerem, hogy a jelölés okozott bizonyos fajta meglepetést, de szeretném emlékeztetni a bizottságot, a külügyminiszter-jelölt asszony maga is azzal kezdte, hogy nincs diplomáciai gyakorlata. Én viszont azt mondom, lehet, hogy ez jó és nem baj. Sőt továbbmegyek, van olyan tapasztalatunk is, hogy ha egy külügyminiszter diplomata, az milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal jár. Ha egy külügyminiszter nem diplomata, hanem politikus, akkor az nem leértékeli, hanem felértékeli a Külügyminisztérium szerepét a kormányzati munkán belül.
Miközben elnök úr súlyos kifogásokkal illette ezt a jelölést, megfogalmazott néhány konkrét kérdést is a miniszterjelölt asszony korábbi kijelentéseivel kapcsolatban. Örömmel konstatálom, hogy az itt elhangzott prezentációjának egyetlenegy olyan mondata, sőt egyetlenegy olyan kitétele sem volt, amellyel kapcsolatban elnök úr vagy akárki más kételyt fogalmazott volna meg, ami számomra azt jelenti, hogy egy politikusnak adott esetben könnyebb megtanulni a diplomáciát, mint egy diplomatának a politikát. Ilyen tekintetben kifejezetten optimista vagyok.
Szeretném felhívni a bizottság figyelmét arra, talán szokatlan, hogy egy politikust diplomáciai háttér nélkül neveznek ki külügyminiszteri posztra, de ez csak Magyarországon szokatlan. Éppen a közelmúltban D'Alemát jelölték Olaszországban külügyminiszternek mindenfajta külügyi vagy diplomáciai háttér nélkül. Vagy hogy egy ismertebb nevet említsek: Joschka Fischerről tudjuk, hogy fiatalkorában kitűnően tudta, hogy hogy lehet macskakövekkel utcai attakot vezérelni a rendőrök ellen, a későbbiekben egy zöldpárt elnökeként kiválóan megtanulta az atomreaktorok működésének előnyeit és hátrányait, és nagyon komoly politikai előnyt tudott magának kovácsolni a német politikai életben a zöldkérdésekkel kapcsolatban, majd innentől vált külügyminiszterré. És tegyük hozzá - azt hiszem, ezt tényleg a különböző pártszínektől függetlenül el lehet ismerni -, hogy egy kiváló és sikeres külügyminiszter vált belőle. Én magam hangot adok annak a reményemnek, hogy bár az ország méretei nyilván mások, tehát ilyen módon egy magyar külügyminiszter megjelenései nem akkorák, mint egy németé, de ehhez képest én szeretnék hangot adni annak a reményemnek, hogy Göncz Kinga külügyminiszterként kifejezetten sikeres lesz. Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége nevében szeretném bejelenteni, hogy a támogatásunkról biztosítjuk nemcsak a szavazás során, hanem a későbbiekben is.
Ezt követően engedjék meg, hogy néhány szakkérdéssel kapcsolatban megjegyzést tegyek, és egyébként még egy ponton az ellenvéleményemnek is hangot adjak. Örültem annak, hogy a miniszterjelölt asszony a transzatlanti viszony fontosságáról beszélt, én magam továbbra is úgy érzem, Magyarországot annak idején megosztotta az úgynevezett nyolcak levele, hogy az most helyes volt vagy nem volt helyes. Én a mai napig úgy gondolom, hogy minden, az iraki akcióval kapcsolatos ma már ismert fenntartás ellenére helyes döntése volt az a magyar külpolitikának.
Elhangzott az a mondat, hogy: „Több Amerika nem jelent kevesebb Európát.”. Ez a mondat egy korábbi külügyirányítótól származik, amely mondatnak volt egy másik verziója, hogy most, hogy belépünk az Európai Unióba, akkor több Európa nem jelent majd kevesebb Amerikát. Ennek nincs jelentősége, de úgy érzem, hogy lassan tovább lehetne ezen a gondolaton lépni, és anélkül, hogy most megfogalmaznám ezt a - nem tudom - tömörített vezényszót vagy nem tudom hogy kell nevezni, a gondolatom lényege az lenne, hogy a több Európa jelentsen még több Amerikát. Mit értek ezen? Ezen azt értem, hogy én úgy érzem, hogy az Európai Unió tagállamainak eléggé különböző az Egyesült Államokhoz fűződő viszonya, sok ország egészen másképpen látja az Egyesült Államok világpolitikában betöltött szerepének a kívánatosságát, és én magam azt szeretném, hogyha a magyar diplomácia, a magyar külügyi kormányzat az Európai Unión belül azokat erősítené, akik az európai és a transzatlanti viszonynak az erősítésében látják Európa és Amerikai együttműködését. Úgy érzem, hogy erről érdemes ilyen módon is világosan beszélni. A miniszterjelölt asszony beszélt arról, hogy az Egyesült Államok inkább konfliktuskezelő, az Európai Unió pedig inkább konfliktusmegelőző. Képviselői minőségemben mondhatom, hogy néha inkább konfliktuskerülő az Európai Unió hozzáállása, mert ha konfliktusmegelőző lenne, akkor annak nagyobb szerepe lenne, de miután túl sok benne a konfliktuskerülés is, én valóban úgy érzem, hogy a konfliktusok megelőzésében és kezelésében egy szorosabb Egyesült Államok-Európai Unió kapcsolat indokolt lenne.
Van egy kérdésem a miniszterjelölt asszonyhoz, aki beszélt az Európai Unión belüli szövetségi politikáról - ez egy régi kifejezés, de most senki nem fog engem félreérteni -, ugyanis vannak ennek, ha tetszik, intézményi keretei. Itt van a visegrádi együttműködés, amelynek ellenzéki oldalról, kormányoldalról mindenki nagy szerepet szánna, de az nem mindig működőképes. A miniszterjelölt asszony említette a pénzügyi perspektíváról folyó tárgyalásokat, ahol volt egyfajta stratégiai indoka az együttműködésnek, de Szlovákia az első pillanatban kiugrott belőle, mert az adott érdekei úgy kívánták, ami számunkra nyilván azt is jelenti, hogy ezek az intézményinek tekinthető együttműködések nem tudnak mindig működni, és itt nyilván szükség lesz néha ad hoc együttműködésekre, néha intézményiekre, néha pedig olyanokra, amelyek a kettő között vannak. Anélkül, hogy megnevezném visegrádinak aposztrofálva vagy másképpen az együttműködéseket, mégis olyan szövetségi kapcsolatokat kialakítani, ahol még rövidtávú hátrányokat is el lehet szenvedni annak érdekében, hogy a blokknak az érdekérvényesítő képessége megnőjön.
A miniszterjelölt asszony beszélt a Nyugat-Balkánról, és Montenegró is elhangzott. Én örömömnek szeretnék hangot adni, hogy az első Gyurcsány-kormány kifejezetten pozitív szerepet játszott ebben, Djukanovic elnök úrral való találkozóján Gyurcsány miniszterelnök úr talán az egyike volt - ha nem egyedüli volt - azoknak az országirányítóknak, akik hitet tettek amellett, hogy ha ez a népszavazás sikeres lesz, akkor támogatjuk Montenegró függetlenségét. De előttünk áll Koszovó problémája, és én úgy gondolom, nincs külpolitikával foglalkozó - elnézést a kifejezésért! - épeszű ember, aki ne tudná, hogy Koszovó független lesz. Ismerjük az összes, ezzel kapcsolatos nehézséget. Ahogy annak idején Montenegróval kapcsolatban, ugyanúgy örülnék annak, hogyha a második Gyurcsány-kormány Koszovó függetlenségével kapcsolatban is egy proaktív álláspontot tudna megfogalmazni, hozzátéve persze rögtön azt, hogy tudjuk, amit az egész Európai Unió Szerbiával kapcsolatban elrontott, hogy csak beszéltünk az európai perspektíváról, de valójában annak igazi gyakorlati megnyilvánulása nem volt. Tudjuk a Mladics-problémát, meg persze tudjuk az összes problémát, de ezt komplexitásában kell kezelni, hogy Magyarországnak a mottója legyen az a politika, hogy Szerbiának legyen európai perspektívája, de ha van egy olyan ország, ahol a kisebbség a túlnyomó többséget képviseli, és ilyen hatalmas vágya van a függetlenségre, akkor az valósulhasson meg. Úgy érzem, ez fontos lenne.
Egyetlenegy pontom van nekem nézeteltérésem az elhangzottakkal kapcsolatban, mégpedig az európai uniós alapjogi ügynökséggel kapcsolatban, és nagyon röviden elmondom, hogy miért. Egy hosszú csata van az Európa Tanács és az Európai Unió között arról, hogy ezt célszerű-e megvalósítani. Számunkra, magyarok számára - legalábbis ezt szoktuk mondani - a legfontosabb indok az európai alapjogi ügynökség mellett az, hogy ez lesz majd az a fórum, ahol a mi sajátságos kisebbségi szempontjainkat érvényesíteni tudjuk az Európai Unión belül. Én azonban azt tapasztaltam eddigi külügyi pályafutásom során, hogy az Európa Tanács, amely még mindig messze áll azoktól a kívánatosnak tekintett kisebbségi normáktól, amelyeket mi szeretnénk elérni, messze megelőzi az Európai Uniót. És a problémát abban látom, hogy ha itt egy versenyhelyzet alakul ki egy európai uniós - most természetesen nem kisebbségekkel, hanem emberi jogokkal foglalkozó - intézmény és az Európa Tanács között, akkor ebben a hosszú távú győztes az Európai Unió lesz, és azokat a vívmányokat, amelyeket az Európa Tanácsban el tudtunk érni, azokat újra kell majd gondolnunk, és nem tudjuk, mennyi idő lesz, míg ezeket utol tudjuk érni.
Én tehát azt gondolom - és lehet, hogy ebben Magyarország egyedül marad, megjegyzem: vétójoga van -, hogy ha az Európai Unió annak a költségvetésnek, amelyet az alapjogi ügynökségre tervez, csak a harmadát odaadná az Európa Tanácsnak azzal, hogy fejlessze a kisebbségi és egyéb, emberi jogokkal kapcsolatos monitoringtevékenységét, ha lehet, még egy, a politikában még nehezen megfogalmazható szankciórendszerrel együtt, akkor először is rengeteg pénzt tudnánk megtakarítani az Európai Unió polgárai számára, akik nagyon gyakran érzik úgy, hogy mint a gomba nőnek az intézmények, és nem tudják, hogy miért. A másik oldalon pedig egy számunkra fontos és valamelyest a többinél előbbre járó európai intézményt tudnánk ezzel megerősíteni, de úgy érzem, hogy van még idő, hogy erről a későbbiekben beszéljünk. Ez egy olyan ügy, amelyet én egy kicsit másképpen látok, mint az előző vagy akár a mostani külügyi kormányzat.
Summa summarum: most nyilván sokat tudnék még a külpolitikáról beszélni, de abbahagyom, azzal, hogy köszönöm az előterjesztést, és örülök annak, hogy az ellenzék (Dr. Kozma József: Nyugtával dicsérd a napot!) - eddig legalábbis - egyetlen kivetnivaló szót nem talált. Még egyszer: szívből támogatjuk a miniszterjelölt asszonyt a megválasztásában is és a tevékenységében is. Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Képviselő úr, hadd idézzem az alelnök urat, aki azt mondta mellettem, hogy nyugtával dicsérd a napot. Nyilvánvaló, hogy a vita elején vagyunk, az ellenzéki képviselők közül igazán még csak egy képviselő tudta elmondani az álláspontját. De most megint az ellenzéken a sor, Potápi képviselő úr következik.
POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterasszony-jelölt! (Derültség.) Kicsit belekeveredek magam is. (Derültség.) Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Én néhány nemzetpolitikai kérdést tennék fel, bár ön a nemzetpolitikát érintőleg említette. A kormányprogram is röviden foglalkozik ezzel a témával. Szeretném megkérdezni, hogy mikorra tervezik a MÁÉRT összehívását. Egy évvel ezelőtt azt mondták, hogy a MÁÉRT a Fidesz-kampány egyik része, hogy a Fidesz szócsőként használja a MÁÉRT-et, ezért nem hívták össze. Várható-e, hogy az idén összeül a MÁÉRT? Tervezi-e, miniszter asszony, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos ügyekről beszámol a bizottságban? Tavaly miért maradt ez el és az idén mikor tervezi ezt?
Írásban is említést tesz arról, amit szóban is kiegészített, hogy a balkáni kérdésekben jártas, hiszen ott több országban is dolgozott. A területi autonómiatörekvés Szerbia-Montenegróból indult el, csakúgy, mint a kettős állampolgárságról való népszavazás kérdése. Mi lesz a kormány programja a területi autonómiatörekvések kérdésében, például a vajdasági vagy a székelyföldi magyar autonómiát illetően?
Gruber képviselőtársam már szóba hozta a támogatáspolitikát. A támogatások nemcsak közvetlenül a minisztériumokon keresztül jutnak el a határon túli magyarokhoz, hanem közalapítványokon keresztül is. Az előző kormány, illetve az első Gyurcsány-kormány idején arról lehetett hallani, hogy ezeket a közalapítványokat megszüntetik és egy közalapítványt hoznak létre. Van-e olyan elképzelésük, hogy megszüntetik azokat a közalapítványokat, amelyek a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején jól működtek? Azért is kérdezem ezt, mert tagja vagyok az Illyés Közalapítványnak és érdekel, hogy tovább dolgozhat-e ez a közalapítvány. Az Illyés Közalapítvány a Fidesz-kormány utolsó évében 1020 millió forinttal gazdálkodhatott, a Medgyessy-kormány idején ez 800 millió forintra csökkent, majd ebben az évben további 270 millió forinttal csökkentették akkor, amikor az alkuratóriumok már meghirdették a pályázatokat, sőt sok esetben el is bírálták azokat. Most az alkuratóriumoknak kell kiértesíteniük a pályázókat, hogy nem tudják folyósítani a megítélt pénzeket. Négy év alatt reálértékben vagy nominálisan nemhogy növekedett volna a támogatás összege az Illyés Közalapítványnál, hanem drasztikusan csökkent. Mi lesz a következő években a támogatáspolitika, drasztikusan tovább csökkentik ezeket a pénzeket, vagy a határon túli magyarok legalább olyan szintű támogatásra számíthatnak, mint a polgári kormány utolsó esztendejében? - Köszönöm szépen.
ELNÖK: Úgy látom, miniszter asszony nem érti, hogy mire utalt a képviselő úr. Nos, van egy országgyűlési határozat, amely arra irányul, hogy a kormánynak be kell számolnia a határon túli magyar ügyekről. S mivel itt van Komlós Attila, a HTMH elnöke is, talán nem felesleges, hogy ezt kihangsúlyozzuk. Erre a beszámolásra nem került sor és erre irányult Potápi képviselő úr kérdése.
A következő kérdező Hárs Gábor képviselő úr.
HÁRS GÁBOR (MSZP): Ha elnök úr megengedi, nemcsak kérdezni fogok, mert nemcsak ennél a műfajnál vagyunk. Eörsi Mátyás optimizmusához szeretném hozzátenni a naivitásomat. Bár azt mondják, hogy a naivitás bizonyos életkoron felül bűn, de én próbáltam komolyan venni azt, amit elnök úr az elején elmondott, nevezetesen hogy pártpolitikán felül vagy pártpolitikától mentesen dolgozzunk. Már nem emlékszem pontosan a kifejezésre, de a pártpolitika szó mint ördögtől való dolog mindenképpen elhangzott. Ehhez képest azt, amit elmondott, sőt még a négy szakmai kérdését is próbáltam górcső alá venni és arra jutottam, hogy a negyedik még csak-csak tükrözött valami szakmaiságot, de az összes többi tömény pártpolitika és személyeskedés volt. Erről csak ennyit, a többit Eörsi képviselő úr már elmondta, amivel azonosulok és egyetértek. Ez az egyik.
A másik: a meglepetést egy darabig még fel fogjuk emlegetni, bár ennek sok tartalma nincs, hiszen a magyar alkotmány értelmében a miniszterelnöknek van joga a minisztereket jelölni, az államfőnek pedig kinevezni. Ez egyrészt már megtörtént, másrészt pedig meg fog történni. Az ellenzéknek erről természetesen lehet véleménye, azt el is kell, hogy mondja, jó is, hogy elmondhatja, de arra nincs lehetősége, hogy ezt komolyabban mérlegre tegye.
Szeretném felhívni tisztelt ellenzéki képviselőtársaim figyelmét arra, hogy gyorsan végigszámoltam, az elmúlt tizenhat évben hány diplomáciai gyakorlattal rendelkező külügyminisztere volt az országnak és Somogyi Ferencen kívül egyetlenegyet sem találtam. Sem Jeszenszky Gézának, sem Martonyi Jánosnak, sem Kovács Lászlónak előtte a szó igazi értelmében vett diplomáciai gyakorlata - például hogy nagykövet lett volna vagy külképviseleten dolgozott volna - nem volt. Azt az apróságot pedig ne felejtsük el, hogy Somogyi Ferenc az első Gyurcsány-kormány külügyminisztere volt. Értelmetlennek tartom ezt a mérlegelést, ugyanakkor azt mondom, hogy én minden miniszter esetében elsődlegesen a politikusi mivoltát tartom a legfontosabbnak, és ha egy kormány egységesen akar működni, akkor azt a politikát kell képviselnie az adott területen, amit rábízott a miniszterelnök. Ebből a szempontból teljes mértékben egyetértek Göncz Kinga miniszterjelölt asszony megbízásával, azt támogatni is fogom és gondolom, MSZP-s képviselőtársaim hasonlóképpen tesznek majd.
Ennyi bevezetés után szeretnék két olyan kérdést feltenni, ami miniszterjelölt asszony tájékoztatójában több ponton is előkerült, de - nyilván az időtakarékosság miatt - két dologról nem esett szó. Azt nem tudom, mi mennyire fogunk az idővel takarékoskodni a továbbiak során.
ELNÖK: Elmondom. Szilvásy György miniszterjelölt úr meghallgatását háromnegyed 12 és 12 óra között terveztük elkezdeni.
HÁRS GÁBOR (MSZP): Akkor felteszem a két kérdésem és utána nem rajtam múlik a dolog. A szomszédságpolitika és a regionális politika témaköréből szeretnék két dologra rákérdezni. Az egyik: nem esett szó a visegrádi együttműködésről. Szeretném megkérdezni miniszterjelölt asszonynak az ezzel kapcsolatos álláspontját, különös tekintettel arra, hogy elég sokat beszélt az európai uniós tagságunkból fakadó teendőkről. Két éve vagyunk tagjai az Európai Uniónak és állandóan átértékelődik a visegrádi együttműködés, hol a fontossága kerül előtérbe, hol a változása. Szeretném megkérdezni, hogy vélekedik erről személyesen, illetve külügyminiszterként.
A másik az, hogy állandóan változnak a körülmények a különböző szomszédos országokban. Nem sorolnám most fel az összes, velünk határos országot, ahány, annyiféle státuszban van ebben a pillanatban, még akkor is, hogyha vannak köztük európai uniós tagállamok, de azért nem ugyanaz Ausztria és Szlovénia vagy Szlovákia, pláne nem ugyanaz a határon túli magyarság szempontjából, hiszen minden szomszédos országban él valamilyen számban magyarság. De a szomszédsághoz soroljuk hagyományosan a tágabbi, nem velünk határos szomszédokat: Csehországot, ahol most egy igen-igen érdekes helyzet van, a volt Jugoszláviát, majd Kis-Jugoszláviát, majd Szerbia és Montenegrót, ahol egy hasonló..., más szempontból nem hasonló, de abban hasonló helyzet van, hogy ugyancsak egy igen érdekes helyzet van - ráadásul a miniszterjelölt asszony elmondta, hogy közelebbről is ismeri ezt a térséget, tehát nyilván van erről véleménye. Azt szeretném tehát igazából megkérdezni, hogy van-e valamiféle elképzelés arra vonatkozóan, hogy ezt a nagyon differenciált szomszédságot mennyire akarjuk differenciáltan kezelni, és vannak-e erre eszközök, beleértve a Külügyminisztérium szervezeti felépítését, illetve a szomszédos országokban működő képviseleteink jövőjét illető... (Kiborul egy pohár víz.) Ez a szomszédos országoknak a jövője: tenger fogja elönteni őket, meg az árvíz. (Derültség.)
Köszönöm szépen, itt az ideje, hogy befejezzem, úgyhogy várom a válaszokat a kérdésekre.
ELNÖK: Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy rövid megjegyzés a Hárs képviselő úr által elmondottakra: itt ma az a kérdés, hogy a jelölt asszonynak van-e külpolitikai tapasztalata vagy munkássága, és nem elsősorban az, hogy volt-e diplomata vagy vezetett-e képviseletet valamikor. Mert az előtte lévő miniszterekről azért tudjuk, hogy jelentős külpolitikai háttérrel kezdték el miniszteri munkájukat.
A jelölt asszonyhoz néhány rövid kérdést tennék fel - megpróbálom konkrétan el is mondani azokat. A legelső, hogy várható-e változás a magyar részvétellel kapcsolatban a különböző nemzetközi missziókban - itt elsősorban a Közel-Keletre gondolok.
A második kérdésem: milyen konkrét lépéseket kíván tenni kétoldalú és nemzetközi fórumokon a határon túli autonómiatörekvésekkel kapcsolatban.
A harmadik kérdésem a jelölt asszony által elmondottak kapcsán jutott az eszembe. Többször felhozta azt a témakört, hogy Magyarország donorországként próbál megjelenni a harmadik világban, illetve a Nyugat-Balkánon fejlesztési politikában, illetve a nemzetközi fejlesztési politikán keresztül, ami az Európai Unióban egy nagyon hangsúlyos kérdés, és ez egy speciális külpolitikai irányt is jelent. Nem értettem, hogy..., erre visszatérek. Konkrétan körülbelül milyen keretekkel kell számolnia majd a Külügyminisztériumnak, ugyanis a következő évtől kezdve nagyon szigorú uniós elvárások vannak a fejlesztési politikával kapcsolatban. Elsősorban mik lesznek ennek a céljai, tehát konkrétan milyen célországok felé és körülbelül milyen kerettel fog ez működni?
Volt egy dolog, amit nem értettem pontosan a „fejlesztési” szó kapcsán: hogy a határon túli magyar ügyek, azzal, hogy bekerül a Miniszterelnöki Hivatalba, összekapcsolódik, ha jól értelmeztem, ezzel az újonnan felállítandó fejlesztési ügyek hivatalával vagy tanácsával, én így értelmeztem az elmondottak alapján. Az eddigi ismereteim szerint ez a tanács vagy hivatal a miniszterelnök alá rendelve mint második szint a közigazgatásban elsősorban a nemzeti fejlesztési tervvel és annak a megvalósításával foglalkozna, tehát nem látom konkrétan, hogy ebben hol szerepelnek azok a határon túli magyar ügyekkel kapcsolatos fejlesztések és támogatások, amelyek az elmúlt évben nemhogy nőttek vagy fejlődtek volna, hanem a költségvetés előző éveire visszatekintve ezek a támogatások, különösen a háttéralapítványoknál és -szervezeteknél évről évre csökkenő tendenciát mutattak. Konkrétan az lenne tehát a kérdésem, hogy hogyan kapcsolódhat össze ennek a tanácsnak vagy hivatalnak a munkája a határon túli magyar ügyekkel, miközben ennek a tanácsnak a létrehozása elvileg nem erről szól, hanem a nemzeti fejlesztési terv végrehajtásáról. Köszönöm.
ELNÖK: Gedei József képviselő úr!
DR. GEDEI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Tisztelt Bizottság! Számomra nem az a lényeg, hogy ki honnan jön, hanem az, hogy hová megy - azt hiszem, ezt mindnyájan ismerjük -, és én bízom benne és nagyon remélem, hogy a miniszterjelölt asszony a tevékenységével hamarosan megadja a csattanós választ a most kétkedőknek. Nagyon örülök annak, hogy a nemzetpolitika területét is érintette, és kifejtette itt azt, hogy fontosnak tartja, hogy a határon túli magyarság az EU-ban, az Európai Unióban egyesüljön a EU-normák szerint. És külön örülök annak, hogy a későbbiekben rátért arra is, hogy Magyarország normaalakító tényező is lehet az Európai Unióban.
A miniszterjelölt asszony jelezte azt, hogy a transzatlanti ügyeknek komoly prioritást szán, és kérdés esetén szívesen beszélne arról, hogy Magyarországnak milyen szerepet szán ezen a területen. Eörsi Mátyás kifejtette ebbéli álláspontját, és ő is megkérdezte, hogy a miniszter asszony hogyan és miként vélekedik arról, hogy az Egyesült Államok inkább konfliktusmegoldó, az Európai Uniónak pedig inkább konfliktusmegelőző a szerepe. Milyen szerepe lehet ebben a felosztásban Magyarországnak? Kérdezem ezt azért is, mert jó két évvel ezelőtt a külügyi bizottság létrehozott egy albizottságot, a transzatlanti albizottságot, amelyben a bizottság tagjai tulajdonképpen azt ismerték fel, hogy az Egyesült Államok és Európa között feszülő problémák megoldásában Magyarország, illetve egyáltalán a külügyi bizottság és annak albizottsága - természetesen a maga szerény eszközeivel - közre kell hogy működjön, hiszen a célunk az kell legyen, hogy ne kelljen választani az Egyesült Államok és Európa között. Köszönöm.
Várom a válaszát, és sok sikert kívánok a miniszteri tevékenységéhez!
ELNÖK: A képviselő úr szerényen elhallgatta, hogy ennek az albizottságnak ő volt a vezetője. (Dr. Gedei József: Paritásos bizottság volt, és a másik oldalról Nagy Gábor Tamás volt a másik vezetője.) Így igaz, akié most a szó, tehát Nagy Gábor Tamás következik.
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A miniszterjelölt asszony bizonyára már az előző miniszteri megbízatása során megszokta, hogy a bizottsági meghallgatások elején még csak a minisztert kérdezik, azután meg egyre többet reagálnak egymásra a képviselők. (Derültség.) Az idő fogytán, ezért most arra szeretnék koncentrálni, hogy néhány kérdést tegyünk fel, ugyanis - ennyiben még visszautalnék a vitában eddig elhangzottakra - Eörsi Mátyás azt mondta, hogy nagyon örül annak, hogy semmiféle kivetnivalót nem találtunk az eddig elmondottakban. Azt kell mondjam, hogy semmiféle kivetnivalót nem találtam, de sok konkrétumot sem találtam benne, és a lényeg talán mégiscsak a részletekben és a konkrétumokban van. Ezért mint leendő külügyminiszternek szeretném megismerni a véleményét néhány olyan kérdésben, amely eddig olyan elmosódottan, olyan elasztikusan, témaszerűen megjelent ugyan, de amelyről a véleményét nem ismerhettem meg.
Többen érintették már az autonómiát. Mint leendő külügyminiszter milyen autonómiatörekvéseket tart elfogadhatónak, és hogyan képzeli el, hogy az Európai Unióban - amely a kisebbségvédelem terén igencsak elmaradt, mint Európai Unió elmaradt néhány ország példaadó gyakorlatától, és nem is nagyon látszik, hogy ezen a téren nagy változást készítene elő - egy, a kérdésben igazán érintett ország, mint Magyarország milyen lépéseket tegyen, hogy jogalkotási feladatokkal biztosíthassuk a határon túli magyarok autonómiaigényét? Milyen autonómiát képzel el, területit, gazdaságit, kulturálist? Milyen autonómiát tudna támogatni?
A másik kérdés szintén a határon túli magyarokkal történő kapcsolattartás a nemzetpolitika részeként. Úgy tűnik, hogy a nemzeti vízum nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ön szerint ezt hogyan kellene megváltoztatni?
Kifejezte azt a reményét, hogy Románia és Bulgária mielőbb csatlakozni fog az Európai Unióhoz, de azt is mondta, hogy ennek teljesítményalapon kell megtörténnie. Milyennek ítéli meg ennek a két országnak az eddig nyújtott teljesítményét? S most ne csak a környezetvédelem slágertémájáról - például Verespatakról - beszéljünk, hanem a jogállamiságról, a gazdaságról, a közbiztonságról, a roma integrációról, a korrupcióról stb. Hogyan ítéli meg, Románia felkészült-e az európai uniós csatlakozásra? Vagy Horvátország felkészült-e az európai uniós csatlakozásra? Ön szerint mikor fognak megkezdődni az EU-csatlakozási tárgyalások Horvátországgal? És mi a véleménye Törökország csatlakozásával kapcsolatban? Itt is a személyes álláspontját szeretném ismerni, abban a reményben, hogy a külügyminiszter véleménye meghatározó lesz abban is, hogy milyen lesz az ország, illetve a kormány külpolitikai álláspontja ezekben a kérdésekben. - Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kárpáti Tibor képviselő úr!
KÁRPÁTI TIBOR (MSZP): Kedves Miniszterjelölt Asszony! Amit a bevezetőjében elmondott, az mind tartalmi, mind szervezeti vonatkozásban jól illeszkedik az Új Magyarország programjához, amit a választók többsége a támogatásáról biztosított. Ebből adódik az az örömöm is, hogy ön jó munkát fog végezni abban a csapatban, amely ezeket a feladatokat meg akarja határozni, és ebben a külügy szerepét ön pontosan és jól látja. Én ennek a programnak egy sajátos vonatkozásáról szeretnék kérdezni, illetve beszélni.
Az ország keleti részén, ahol én is élek, az elmúlt évtizedekben mindig úgy élték meg a keleti országokkal és a volt Szovjetunió tagállamaival való kapcsolatot, hogy az számukra gazdasági érvényesülést jelent, jólétet és gazdagodást eredményez. Az elmúlt másfél évtizedben ebből a sikerből nem sokat éltek meg, hanem leginkább egy óriási kudarcot. A mi térségünkben bizonyos területeken a munkahelyek 70 százaléka szűnt meg azért, mert különböző okok miatt - amiket még elemezni kell - összeomlottak piacok, bezártak gyárak, vállalkozások, családi egzisztenciák mentek tönkre, és nem tudtak úgy élni, mint korábban, amikor infrastruktúrával és üzemek odatelepítésével megteremtették a lehetőségeket.
Miután az itt élő embereknek a keleti nyitás mindig a gazdasági kapcsolatok bővülését, a gazdasági jólétet jelenti, hogyan fogalmazná meg célkitűzéseit, milyen elvárásai vannak ebben az irányban a politikával szemben, és milyen eredmények várhatók itt az elkövetkező időben. Ez a több milliós térség nemcsak Magyarország, hanem az Európai Unió egyik legszegényebb térsége, ahová jelentős infrastrukturális és egyéb fejlesztések irányulnak európai uniós segítséggel. Hogyan fogalmazná meg, hogy mit szeretnének elérni, milyen lehetőségeket látnak ebben a térségben és milyen célokat tűzhetünk ki magunk elé? - Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter asszony ezt részben már érintette, amikor azt hangsúlyozta, hogy Oroszországnak kiemelkedő jelentősége van Kelet-Magyarország fejlődése szempontjából.
Horváth János képviselő úr!
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Miniszterjelölt Asszony! Tisztelt Bizottság! Néhány kérdést szeretnék feltenni, bizonyos mértékig folytatva azt a gondolatsort, amit Nagy Gábor Tamás képviselőtársunk már elkezdett. A külügyminiszter munkájának a mérlege egy bizonyos idő után úgy vonódik meg általunk, a világ által és - ami a legfontosabb - a magyar nép által, hogy ezek a témák hogy kerülnek az asztalára és milyen megoldások születnek. Egyáltalán hogy ezek a témák a miniszter asztalára kerülnek-e. Például a visegrádi együttműködés. Most nem fejtem ki az ezzel kapcsolatos gondolataim, mindössze csak bátorítani szeretném a miniszter asszonyt és a magyar külpolitikát. Ezt az instrumentumot kevésbé használtuk, mint amennyi potenciál van benne. Miniszter asszony, ön sok mindenkit megmozgathat, például bennünket, az Országgyűlést is e tekintetben.
Másik téma. Vannak olyan területek a világon, ahol nemigen vagyunk jelen vagy ők nemigen vannak jelen nálunk. Pedig lehetne. Gondolok például a kaukázusi országokra, amelyekkel valamikor komoly gazdasági és kulturális kapcsolataink voltak. De vannak más térségek is, például a latin-amerikai országok, amelyekre jobban oda kellene figyelni. (Németh Zsolt, a bizottság elnöke elhagyja az üléstermet.)
(Az elnöklést dr. Kozma József, a bizottság alelnöke veszi át.)
A következő téma: mit gondol miniszter asszony arról, hogy a gazdasági fejlődésért többet tehetne a magyar külpolitika, amely az elmúlt esztendőkben - de ez száz évekkel ezelőttre is igaz - vagy a gazdasági főember, vagy a diplomata főemberek dolga volt. Ha a külügyminiszter ezt a kezébe veszi és a kabineten, illetve a különböző döntéshozói testületeken belül igényt tart arra, hogy foglalkozzon a gazdaságpolitikával, akkor lesz vele foglalkozás. Mire gondolok? Az Európai Uniónak 25 tagországa van, de a világon több mint 190 ország van. Természetesen nem mindegyik egyformán fontos, a távolságok és a méretek is számítanak, de bizony fontosak lehetnek azok az országok, amelyek igen gazdagok, de nem tagjai az Európai Uniónak. A Külügyminisztériumban erre talán külön csoportot lehetne felállítani azon kívül, ami van. S ezzel a mi bizottságunk is kiemelten foglalkozhatna.
Még egy dolog: kíván-e foglalkozni a külügyminiszter az országhatárokon kívüli magyarok helyzetével? Azzal, hogy mi az ország és mi a nemzet. Ez persze belügyi kérdés, de külügyi kérdés is. Azt a kérdést fel kellene vetni, hogy a tárcáján belül mennyire kíván ezzel a témával foglalkozni.
Gondolom, ezekkel a témákkal és másokkal is alkalmunk lesz majd később részletesebben is foglalkozni, most csak jelezni szeretném, a külügyminiszter sikere nagymértékben függ attól, hogy ezekkel a témákkal hogy foglalkozik. A politika rendkívül fontos és abban nagymesterek vagyunk, de a témák megoldása az igazi vizsga. - Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Horváth János képviselő úr hozzászólását. Szakács László képviselő úr következik.
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Miniszterjelölt Asszony! Tisztelt Bizottság! Az utolsó három hozzászólás után kifejezhetem abbéli örömöm, hogy többen felkaptuk a fejünket arra, hogy a Külügyminisztérium, illetve a külpolitika irányítása a továbblépés irányai között szerepeltette a gazdasági kapcsolatok szélesítését, új kapcsolatok felvételét. Ez azért is fontos, mert - ahogy már hallhattuk - ez valóban egy helyét kereső kérdéskör. (Németh Zsolt, a bizottság elnöke visszatér az ülésterembe.
(Az ülés vezetését Németh Zsolt, a bizottság elnöke veszi át.)
Abban nem hiszek, hogy azé, aki csinálja, hanem abban hiszek, hogy a külgazdasági kapcsolatok annyira végtelenül széles és szerteágazó viszonyrendszert tartalmaznak, aminek meg kell határozni a pontos helyét és ezt a helyet időnként újra kell gondolni.
Hogy a kérdésre rátérjek: három olyan prioritás lehet a külgazdasági kapcsolatokban, amelyek sorrendjét nyilvánvalóan majd az adott dátum dönti el. Az egyik ilyen lesz majd Oroszország, a másik ilyen lesz majd a kelet-ázsiai kapcsolatok köre, a harmadik pedig az EU-s országok felé, illetve az EU-hoz csatlakozni kívánó, velünk szomszédos országok irányába tett gazdasági kapcsolatok fejlesztése. Azt szeretném megkérdezni, hogy ebben a Külügyminisztérium milyen szerepet szán magának, egy kezdeményező szerepet, esetenként akár koordináló szerepet, vagy akár csak egy partneri szolgáltató, ha úgy tetszik, kiszolgáló szerepet szánna magának a minisztérium? Köszönöm szépen, és várom a választ.
ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Elfogytak a hozzászólók és a kérdezők. Azt szeretném kérni, ha megoldható, hogy délig be kellene fejezzük - egy negyedórás csúszást még bevállalok a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterrel szemben -, tehát akkor szűk 20 perc állna a jelölt asszony rendelkezésére. Parancsoljon!
Dr. Göncz Kinga válaszai, reflexiói
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen. Nem lesz könnyű dolgom. Rettentő sok kérdést leírtam, és van egy pár olyan, amelyekre együtt tudok válaszolni, de nagyon sok, tényleg nagyon sok mindent érintettek, mint ahogy a terület is nagyon nagy. Csak röviden szólnék.
Az elnök úr ismertette a Fidesz álláspontját azzal kapcsolatban, hogy én vagyok a külügyminiszter-jelölt. Közben körülnéztem a teremben, és itt láttam Kelemen képviselő urat, aki nekem régi pszichiáter kollégám, és külügyi államtitkárként dolgozott jó néhány évvel ezelőtt. Tehát még Magyarországon sem ismeretlen ez az indítás, nem beszélve arról, hogy hány országban van olyan, úgynevezett civil külügyminiszter, aki más területről jött, itt néhány példa elhangzott, én nem mennék bele a részletekbe. Köszönöm mindazoknak a bizalmát, akik azt megelőlegezték nekem, és őszintén remélem, hogy azoknak a véleménye is hamarosan meg fog változni, akik most a fenntartásuknak adtak hangot - ezekről nyilván fogunk még beszélni.
Az elnök úr kérdezett az ügyben, hogy amikor a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás volt, akkor én azt nyilatkoztam, hogy ennek olyanfajta veszélyei vannak, hogy lévén hogy Magyarországon a szociális ellátórendszer viszonylag könnyen engedi be az embereket abból a szempontból, hogy állandó lakcímmel hozzá lehet jutni a szociális ellátásokhoz, amennyiben itt egy olyan döntés születne, hogy ebbe az irányba lépünk tovább, az nagyon nagymértékben terhelné meg Magyarország szociális kiadásait. Egyébként egészen konkrétan volt olyan tapasztalatom, most nem emlékszem pontosan a számokra, hogy éppen a nyugdíjat igénylők száma nagyon nagymértékben megnőtt, főleg Kelet-Magyarországon, erről azoktól a kollégáktól is kaptam annak idején információt, akik képviselőként azt a területet képviselték, és bizony helyben feszültségeket okozott, hogy valaki, aki átjön - merthogy az előző egyezményben ez szerepelt -, a magyarországinak megfelelő nyugdíjban és természetesen néhány fajta egyéb szociális ellátásban: családi pótlékban, gyesben és mindenféle egyébben részesül, és ez bizony feszültségeket okoz nemcsak az államháztartás szempontjából, hanem emberi feszültségeket is. Egyébként én akkor is elmondtam, hogy az új szociális biztonsági egyezmény ratifikálása egy hosszabb folyamat - nem a magyar félen múlt, nagyon sok szempontból a román félnek a lassítása volt, illetőleg egész egyszerűen ennek az időigénye volt az, ami ezt meghatározta. Azt mindenestre látni lehetett, hogy ha ott történik valami, az komoly komplikációkat jelent.
A vatikáni megállapodás. A vatikáni megállapodás... Annak idején én szociális miniszterként vetettem fel, hisz költségvetési szempontból a vatikáni megállapodáshoz kötődő alkotmánybírósági értelmezés, miszerint alanyi joga az egyházaknak az intézményalapítás és az intézményekhez kötődő költségvetési források lehívása is, amennyire ez az oktatásban nem jelent problémát, lévén hogy a gyerekszám adott, több gyerekre nem lehet oktatást indítani, a szociális ellátásban ez mindig egy relatív szám. Elkezdett nagyon felfelé futni a költségvetési kiadás mértéke - én úgy látom, hogy ez most megnyugtató irányba indult el. Évről évre viták voltak azon, hogy hogyan is számítódjon ki a vatikáni megállapodásnak megfelelően a kiegészítő normatíva, és én úgy látom, hogy ennek most a jogi szabályozása is elindult, a tárgyalások is elindultak ez ügyben, tehát úgy látom, hogy ez meg fog oldódni, immáron nélkülem, abban az értelemben, hogy én nem a szociális területet képviselem. Ott én nem láttam más megoldást, mint hogy gondoljuk végig újra - egyébként a vatikáni megállapodásban is szerepel az, hogy öt év után bizonyos kérdésekben felülvizsgálatra van szükség, illetőleg van egy olyan kitétel benne, hogy abban az esetben, ha megváltoznak a körülmények, akkor lehetséges a megállapodás felülvizsgálata...
ELNÖK: De ezt nem tervezi, ha jól értem.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter-jelölt: Nem tervezem. Azt gondolom, hogy más a helyzet, hisz azóta egyrészt elindult egy nagyon intenzív munka a vatikáni vegyes bizottságban, illetőleg azt gondolom, hogy a megoldás felé tart a kérdés.
Veres János kijelentése kapcsán valóban úgy volt, hogy én tegnap azt mondtam, hogy nem ismerem a környezetét ennek a mondatnak - itt elhangzott a mondat, a környezete nem. Azóta ennek utánanéztem, és amennyire én tudom, az egy olyan szövegkörnyezetben hangzott el, hogy Veres János személyesen, képviselőként dolgozott ellenzéki kormány idején is és olyan kormány idejében is, amikor a saját pártja kormányon volt, és hogy neki a személyes tapasztalata az volt, hogy kormányzati képviselőként vagy kormányzati oldalon lévő képviselőként egész egyszerűen többfajta információ jut el az emberhez, nagyon sok minden olyan helyzetben tud információkat adni embereknek, településeknek, kollégáknak, amelyek egyébként sokkal kevésbé működnek.
Mediáció, az iraki csapás, az Iránnal kapcsolatos kérdés. Azt gondolom, hogy teljesen hipotetikus kérdés most arról beszélni, hogy én mit gondolok arról, ami évekkel ezelőtt megtörtént. Természetesen azt gondolom - és ez meggyőződésem -, hogy a konfliktusok eszkalációjának a megelőzése a legjobb. Úgy tűnik, hogy ebben nem volt elég hatékony a világ, talán az Európai Unió sem, hogy a Balkánon a megelőzés irányába tudjon időben lépni. Egy eszkalációs szinten valóban benne van a gondolkodásban egy olyanfajta beavatkozás is, amely leállítja az agressziót. Azt gondolom, hogy Irán esetében más a helyzet. Irán esetében, úgy látom, a világnak vannak eszközei arra, hogy kontrollálni tudja a folyamatot. Ezt nem látom reménytelennek, és mindenképpen azt gondolom, hogy a megelőzés irányába kellene lépni.
Kozma alelnök úr támogatását köszönöm. Kérdése a határon túli magyarokkal való kapcsolatépítésre vonatkozott. Említettem néhány szóban, de valóban nem beszéltem arról hosszabban - és ez talán több kérdéssel is összefügg -, hogy újra kell gondolni az egyeztetési struktúrákat, hisz nagyon sokat változott a világ. Említettem, hogy a határon túli magyarokkal való kapcsolatunk szempontjából nagyon fontos lesz az, hogy a határon átnyúló fejlesztésekre lehetőség van. Mindenképpen be kell vonni a párbeszédbe az üzleti szféra képviselőit, a civil szervezet és a tudományos élet képviselőit. A mi tárgyalópartnereink természetesen a határon túli magyarok legitim képviselői, azok, akiket a határon túli magyarok képviselőnek választottak, és azt gondolom, hogy nagyon sokfajta eszközünk lesz arra, hogy főleg a schengeni zónához való csatlakozás után segítsük ezt a kapcsolatot. Itt részben a kishatárforgalmat említettem meg, és itt az Európai Unió állásfoglalása nagyon fontos, mert úgy tűnik, nagyon pozitív irányba lép el, akár még pozítívabb irányba, mint amit kértünk volna - itt a határ menti 50 kilométeres sáv merült fel, ami nagyon fontos lenne.
A Szülőföld Alap és annak a kitágítása - ez kapcsolódik majd azokhoz a kérdésekhez is, hogy csökkennek a források, amelyeket a határon túli magyarság támogatására fordítunk. A Szülőföld Alap, illetve az, hogy a Szülőföld Alapba az 1 százalékos adó befizetésére is lehetőség van, mindenképpen nagyon nagy perspektívákat jelent abból a szempontból, hogy ez a forrás nagyobb legyen, nem beszélve az európai uniós forrásokról, amelyeket szeretnénk nagyon nyomatékosan így felhasználni.
A koszovói szerepvállalásunkkal kapcsolatban jólélekkel tudom mondani, hogy Magyarország valóban nagyon aktív volt, a pristinai képviselet megnyitásával kezdettől, amint erre lehetőség volt, jelen volt. Azt gondolom, hogy Magyarországnak van egy nagyon fontos „exportcikke”: a magyar európai uniós csatlakozás egy sikertörténet abban az értelemben, hogy tervezett volt, a szoros tárgyalásokon kívül hozzátartozott a közvélemény-formálás, hozzátartozott a köztisztviselők képzése. Ennek a tapasztalatait át tudjuk adni azoknak az országoknak, amelyek erre az útra lépnek. Koszovó esetében is ezt tudjuk tenni, nem beszélve arról, hogy az újjáépítésben, a gazdaságfejlesztésben vagy a kisebbségi kérdések megoldásában is tapasztalatokat tudunk átadni. Sokszor elhangzik, hogy a magyar kisebbségi törvény egyfajta modellt kínálhat, még ha nem is lehet azt egy az egyben átvenni. Tudjuk, hogy ennek sok problémája van, de ebbe most ne menjünk bele. Én elég sokat dolgoztam a kisebbségi területen, és tudom, hogy az autonómiatörekvésekre - amire még ki fogok térni - adható valamilyen válasz.
Gruber Attila képviselő úr azt kérdezte, hogy érvényesül a nemzeti konszenzus a külpolitikában. Nagyon fontos az, hogy Magyarország kifelé a lehető legtöbb kérdésben egységes álláspontot képviseljen. Ezen a téren nagyon lényeges az európai parlamenti képviselőink fellépése és az, hogy egyeztetett kormányálláspont, valamint egyeztetett kormány- és ellenzéki álláspont képviseletére is lehetőség legyen, mert csak akkor tudunk nyomatékosan érdeket képviselni, ha az konszenzuális döntésen alapul. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden esetben konszenzusra kell törekedni, hiszen azt is tudjuk, hogy a konszenzuskeresés mindig nagyon időigényes folyamat, van, amikor van erre idő, de van, amikor nincs. Lesznek olyan kérdések, amelyekben nem lesz lehetséges a konszenzusteremtés, mert a jelenlegi magyar belpolitikai helyzetben nem tudunk majd mindenben konszenzusra jutni, ebben az esetben egyértelműen a kormány álláspontját kell képviselnie a külpolitikának. Én kész vagyok arra, hogy a bizottsággal folyamatos párbeszédben legyek, mert ez nagyon fontos színtere a konszenzusépítésnek.
A státusztörvény keretében az egyik kérdés az oktatási költségvetésre vonatkozott. A határon túli magyarok támogatására fordított hazai források a Fidesz-kormány időszakához képest 30 százalékkal nőttek; lehet, hogy az oktatási kiadások nem ennyivel, de az összességében erre a területre fordított kiadások igen. A bevezetőmben már említettem, hogy van egyfajta hangsúlyeltolódás és sok szempontból változtatnunk kell, és az identitásmegőrzést, az oktatást, a kultúrát kizárólagosan előtérbe helyező, disztributív jellegű támogatásokhoz képest egy fejlesztési jellegű támogatási struktúrában kell gondolkoznunk. Ennek a különböző aspektusairól még tovább kell beszélnünk. Ez nem jelent kevesebb pénzt, sőt egyértelműen több forrást jelent, főleg az európai uniós források ismeretében, viszont egy másik struktúrában.
Eörsi képviselő úrnak mondom, hogy mindenkinek köszönöm a bizalmat. Közben az jutott eszembe, hogy Joschka Fischerhez képest nem voltam radikális, ezért valószínűleg kevésbé kelt indulatokat vagy hullámokat a kinevezésem.
A transzatlanti viszonnyal kapcsolatban több kérdés is felmerült. Egyetértek azzal, hogy Magyarországnak elemi érdeke, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok, illetve az EU és a NATO kapcsolata minél több területen harmonizált legyen, hogy az amerikaiak európai szerepvállalása hangsúlyos legyen, hiszen tudjuk, hogy a térség stabilitása szempontjából ez nagyon lényeges tényező. Egyértelmű, hogy az Amerikai Egyesült Államok ma gazdasági, kulturális, kutatási és mindenféle szempontból vezető világhatalom, és a velük való együttműködés létfontosságú számunkra, túl azon, hogy a rendszerváltás után az Egyesült Államok Magyarország számára pénzben nehezen kifejezhető, de nagymértékű támogatást nyújtott a demokratizálás folyamatában is. Említettem már a Partners Hungaryt, amely tulajdonképpen egy ilyen együttműködés keretében született meg és a demokratizálásban vállalt igen nagy szerepet. Nekem személyes elkötelezettségem is van ezen a területen.
Hogy Európa konfliktuskerülő vagy konfliktuskezelő? Ha az érdekeltségeket vesszük figyelembe és megpróbálunk olyan megoldásokat találni, amelyek mindenkinek figyelembe veszik az érdekeltségét, akkor nem beszélhetünk konfliktuskerülésről. Ha viszont azt nézzük, hogy az Európai Unió elég hatékony volt-e a balkáni krízis idején, akkor megállapíthatjuk, hogy ott nem tudott időben konfliktusmegelőzőként fellépni és elszalasztott egy olyan beavatkozást, amire nagy szükség lett volna. Őszintén remélem, hogy Magyarország európai uniós szerepe ebből a szempontból is meghatározó lesz a tekintetben, hogy ne ebbe az irányba menjen, hanem a konfliktusmegelőzés irányába.
Többször felmerült, hogy mi a visegrádi négyek szerepe az Európai Unión belül. Jó lélekkel tudom mondani az elmúlt négy évbeli európai uniós személyes részvételem alapján, hogy az EU-ban nem kizárólagos szövetségek vannak. Az a jó, ha az ember aktuális szövetségeket tud kötni. Van egy természetes szövetségesi csoport, a visegrádi négyek, de látni kell, ennek a korlátai többé-kevésbé azok, hogy nagyon könnyen felborul, ha az érdekeink látszólag különbözőek. Nagyon gyenge az implementáció, hiszen némely megállapodások megvalósulása gyenge, ezért azt szeretném, ha az implementáció sokkal hangsúlyosabb lenne. Ebben az értelemben a kevesebb több akkor, ha csak abban állapodunk meg, amit mindenki tartani is tud. Az aktuális koalíciókötések nagyon fontosak lehetnek például a munkaidő-irányelv esetében. Személyesen tárgyaltam például Nagy-Britannia képviselőivel és megállapodtunk abban, hogy az egészségügy szempontjából nagyon kockázatos az, ha ezt a kérdést nem tudjuk elrendezni. De ugyanígy fontos lehet a hatok koalíciója, azaz a visegrádi négyek, valamint Ausztria és Szlovénia közös érdekeltsége, ezenkívül a balti országokkal is lehetnek közös érdekeltségeink. Nekem rugalmas az elképzelésem arról, hogy nem kizárólagos a visegrádi négyek esete. Ez többeknek is válasz, nem fogok erre még egyszer visszatérni.
Úgy gondolom, hogy Koszovóban proaktívaknak kell lennie a magyar külpolitikának, azonban a magyar érdekek szempontjából nagyon fontos, hogy Szerbia stabilitását nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azt is látnunk kell, hogy a koszovói történések előrehaladásának a sebessége többek között attól függ, hogy az Szerbiával hogyan egyeztethető össze. Magyarország elemi érdeke - elsősorban a vajdasági magyarok miatt, de a térség stabilitása szempontjából is -, hogy Szerbia hogy foglal állást ezekben a kérdésekben.
Szeretném, ha az Európai Alapjogi Ügynökségről hosszabban is beszélnénk - de most nyilván nem tudunk -, arról, hogy az Európa Tanács és az európai uniós szervezetek hogy viszonyulnak egymáshoz. Ezen a téren is változnak a szerepek azzal, hogy a tíz csatlakozó ország EU-tagország is és képviseli az érdekeit. Ez még további együttműködést és további gondolkodást igényel.
Potápi képviselő úr azt kérdezte, hogy mikor hívjuk össze a MÁÉRT-et. Már említettem, hogy a határon túli magyarok kérdésköre elsődlegesen Szilvásy György miniszterjelölt úr meghallgatásához tartozik. Nyilván újra kell gondolnunk azokat a struktúrákat, amelyekben a határon túli magyarok képviselőivel folyamatos párbeszédben vagyunk, és ezek közül az egyik lehetséges struktúra a MÁÉRT. A MÁÉRT-nak nagyon fontos történelmi szerepe volt, de nem vagyok biztos abban, hogy ez az egyetlen továbblépési lehetőség. Mindenképpen továbbadnám a kérdést Szilvásy György miniszterjelölt úrnak.
A területi autonómia kérdése. Egyértelműen azt gondoljuk, hogy a határon átnyúló nemzetegyesítés legjobb eszköze Magyarország és a magyarság számára az, ha az európai uniós csatlakozási folyamatban támogatjuk a potenciális európai uniós tagjelölt országokat. Amelyek pedig nem azok, ott az európai perspektíva fenntartásával képviseljük azt, hogy az európai normáknak megfelelően történjen a továbblépés, illetve a kisebbségek képviselete.
A területi autonómia kérdése ügyében említette a Vajdaságot. Kasza József a nyilatkozatában maga is azt mondta, hogy Koszovó ebből a szempontból nem minta a Vajdaság számára - egyébként etnikai összetétel szempontjából is nagyon nagy a különbség Koszovó és a Vajdaság helyzete között. Az autonómiakérdések tulajdonképpen egy intervallum abból a szempontból, hogy mi mindenre terjed ki az autonómia. Az egyik végleten nyilván a területi autonómia kérdése van, de nagyon sok minden egyéb olyan van, ami az autonómia szempontjából nagyon jelentős, például akár csak a romániai kisebbségi törvény, ahol az autonómiatanácsok kérdése az, amelyen a legnagyobb vita volt most, és ahol szintén azt gondoljuk, hogy a romániai magyarság legitim képviselőinek a véleménye az igazán mérvadó a magyar külpolitika szempontjából. Ami minden autonómiatörekvésnél nagyon fontos, hogy azt unilaterálisan, egy országból nem lehet elindítani. Az autonómiatörekvés tipikusan olyan dolog, ami a kisebbség és a többség megállapodásán múlik, pontosan amiatt, hogy szeretnénk, ha stabilitás lenne a térségben, ha stabilitás és megfelelő életkörülmények lennének a határon túli magyarok számára is. Ez tehát mindenképpen egy folyamat, ennyiben mindenképpen összefügg az alapszerződésekkel, összefügg Magyarország szomszédos országokkal való kapcsolatával, és legfőképpen azzal függ össze, amit a határon túli magyar kisebbségek képviselői mondanak, például a szlovákiai magyar kisebbség Dzurinda miniszterelnök úrral történt megállapodásában benne volt az, hogy nincsenek ilyenfajta törekvéseik. Az lehet persze, hogy egy másik időszakban lesznek, de itt mindenképpen ez a mérvadó a számunkra.
A meghallgatással kapcsolatban az elnök úr is elmondta, hogy itt milyen kérdések merültek fel. Legjobb tudomásom szerint novemberben volt külügyminiszteri meghallgatás is és Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője is itt volt a bizottság előtt. A kérdések nyilván mind a kettejük esetében vonatkozhattak a határon túli kérdésekre...
ELNÖK: Ez így van, de itt, az Országgyűlés előtt a kormányzatnak be kell számolnia, és erre vonatkozóan országgyűlési határozat kötelezi a határon túli magyar ügyben. Erre sajnálatos módon nem került sor.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter-jelölt: Közben, úgy látom, kifutottam minden létező időből, de nagyon sok... (Dr. Eörsi Mátyás: Mi is beleszólhatunk állandóan? Csak szeretném kérdezni!)
ELNÖK: Hogyha megszólítja a miniszter asszony, akkor beleszólhat a képviselő úr is. (Dr. Eörsi Mátyás közbeszól.)
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter-jelölt: Tudtommal Szabó Vilmos is beszámolt a bizottság előtt...
ELNÖK: De nem az Országgyűlésnek.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter-jelölt: Jó, de ez visszamenőleges kérdés. Itt az igazi kérdés nyilván az, hogy milyen gyakorlat szerint fog együttműködni a bizottság és a Külügyminisztérium.
Hárs Gábor képviselő úr kérdésére a visegrádi négyekkel kapcsolatos ügyekbe talán nem mennék még egyszer bele - valóban ne várassuk Szilvásy miniszterjelölt urat nagyon hosszan.
A szomszédságpolitikánkban egyértelműen differenciált politikát, külpolitikát szeretnénk folytatni. Egyrészt az egyes országok nagyon különböző fázisában vannak részben az integrációs tárgyalásoknak, részben a stabilitási tárgyalásoknak, nekünk ehhez kell alkalmazkodnunk. Még egyszer mondanám: ez nagyon nagymértékben függ a határon túli magyar kisebbség helyzetétől, politikai helyzetétől, attól függően is, hogy kormányzati szerepben van vagy nem kormányzati szerepben van, nagyon nehéz lenne ezt egy egységes keretben kezelni. Nem beszélve arról, hogy ennek van egy folyamatos alakulása, ahogy Montenegró kapcsán beszéltünk is erről. A magyar külpolitikának nyilván alkalmazkodnia kell ahhoz, amilyen változások bekövetkeznek, és nem lehet rigid módon kezelni ezt. Ugyanerre utal az, hogy a közelmúltban nyílt meg a podgiricai magyar képviselet, a pristinai magyar képviselet, a csíkszeredai képviselet, illetőleg Gyulán a román képviselet, amely kifejezetten a magyar-román közös kormányülésnek az eredménye volt. Azt hiszem, hogy ezen az úton fogunk tudni továbbhaladni.
Balla képviselő úr kérdezte, hogy várható-e változás a nemzetközi missziókban. Ha a katonai missziókra gondolt a képviselő úr, akkor ennek a kerete egyértelmű: körülbelül egy ezerfős kontingens az, amit Magyarország NATO-keretben részben felajánlott, részben amely ténylegesen működik is ebben a formában. Ebből a szempontból Magyarország mint nemzetközi partner megbízhatósága nagyon lényeges és nagyon fontos. Azt is tudjuk, hogy itt az input indikátorok mentén, tehát a felajánlott költségvetési források tekintetében Magyarországnak nincsen kiemelkedően pozitív szerepe, viszont a másik oldalon, ami az output része, az output indikátorok kérdését illeti, ott viszont Magyarország teljesítményét nagyon nagyra értékelik nemzetközi színtéren is. Nem mondom, hogy mely országokban vagyunk jelen, én azt gondolom, hogy ez fenntartható és továbbvihető.
Az autonómiatörekvésekről beszéltünk.
Donorország. Közben megkerestem a számot. Van egy kötelezettségünk is, hogy elérjük a 0,17 százalékos GDP-arányt mint donorország. 2005-ben ezt még természetesen nem értük el, az közel 1 százalék környékén volt, de ennek egy felfelé tartó összege kell legyen. Itt stratégiai partnereink: a nyugat-balkáni országok közül néhány egyértelműen - és számunkra ez egy kiemelt terület -: Szerbia, Montenegró, Bosznia, ezen túl Vietnam, a palesztin hatóságok, illetve partnerországokként a világ kevésbé fejlett régiói, szegény országai és több más ország is, ezeket nem sorolnám fel. Ebben egész egyértelmű a magyar külpolitikának a prioritásrendszere, de itt nemzetközi elkötelezettségeink is vannak.
Szeretnék eloszlatni egy félreértést: az, hogy a MEH-be kerül a Határon Túli Magyarok Hivatalának a funkciója - nem biztos, hogy ebben a formában -, az nem azt jelenti, hogy összevonódik a fejlesztési kabinettel. Ezt én arra mondtam érvnek, hogy az egyik szempont, ami ennek a területnek a MEH-be kerülése mellett szólt, az, hogy oda kötődik nagyon szorosan a fejlesztéspolitika is, és a fejlesztéspolitika kell hogy mindenféle módon összekapcsolódjon a határon túli magyarok számára nyújtott támogatásokkal, fejlesztésekkel, egyebekkel. Tehát ez nem egy közös szervezet lesz, csak egy szoros együttműködés.
Gedei képviselő úrnak mondanám a transzatlanti kapcsolatok vonatkozásában, hogy talán már többet beszéltem róla. Megint azt ajánlanám, hogy beszéljünk még személyesen is. ...Próbálom összevonni a mondanivalómat, mert egy kicsit röstellem az időbeli csúszásunkat.
Nagy Gábor Tamás képviselő úrnak az autonómiatörekvések kapcsán mondanám, hogy azt hiszem, elég egyértelmű voltam, hogy mit gondolok erről. Tehát nem unilaterális, államközi megállapodásokon alapuló, kisebbségi vezetők kívánságain és helyzetértékelésén alapuló és a stabilitást nem veszélyeztető, valamint reális.
Konkrétan kérdezett engem Románia, Bulgária, Horvátország, Törökország csatlakozásáról - megpróbálok nagyon rövid lenni, mert még sok-sok további kérdés van. Románia és Bulgária esetében, Románia esetében elsődlegesen magyar érdek Románia, hogy Románia mihamarabb, de a megfelelő feltételek betartásával csatlakozzon az Európai Unióhoz. A korrupció Románia és Bulgária esetében is felmerült. Én úgy tudom, hogy nagyon komoly lépések történtek például a korrupció felgöngyölítése szempontjából. Mindenképpen ezt támogatjuk. Románia esetében a másik a kisebbségi kérdés, amely kiemelten szerepelt a monitoringjelentésben is, amit mi tovább is szeretnénk nyomatékosan képviselni. A Romániában élő határon túli magyarok, a magyar kisebbség szempontjából azonban létfontosságú, hogy Románia mihamarabb az Európai Unió tagja legyen, hisz ez a gazdasági fejlődés, akár a határon átnyúló munkavállalási kérdések és mindenféle egyéb, az utazás szabadságának a kérdése szempontjából is nemzetpolitikai kérdés is - nyilván egy kényes egyensúly van. Horvátország és Törökország ugyan látszólag hasonló pályát fut be, de mindenki számára egyértelmű, hogy Horvátország nagyon máshol tart, jó esélye van arra, hogy 2010-re csatlakozzon az Európai Unióhoz, én úgy látom, hogy az elkötelezettségei is nagyon komolyak. Törökország esetében nagyon nagy viták vannak az Európai Unióban egyáltalán arról is, hogy legyen-e integrációs perspektívája Törökországnak. Elindultak a tárgyalások, de az is egyértelmű, hogy ez egy sokkal-sokkal hosszabb folyamat pontosan emberi jogi, gazdasági és mindenféle egyéb szempontból. Én azt hiszem, hogy ez a vita folytatódni fog az Európai Unióban is.
Ami itt nagyon fontos, az a folyamat maga, tehát nem mindig csak a kimenetel. Románia esetében a kimenetel is nagyon fontos nekünk. Nagyon sok ország esetében azonban a magyar érdek az, hogy a folyamat menjen a maga útján, legyen valamifajta kontroll-lehetőség, hogy az európai normák érvényesülésének egyre nagyobb legyen az ereje ezekben az országokban, és hogy ennek mi a kimenetele, az egy nyitott dolog a megfogalmazás szerint is.
A nemzeti vízum egy részvízum, annak a schengeni csatlakozás után lesz nagyon nagy jelentősége - egyébként elindultak a munkák ezen a területen. Én azt gondolom, hogy Schengen után... Egyébként az a vízumdíjkönnyítés, amit a magyar külpolitika elért, az egy nagyon komoly külpolitikai siker. Szerbia és Ukrajna esetében nem lesz megemelt vízum, a nemzeti vízum ennek kiegészítő tényezője, aminek Schengen után nagyon nagy jelentősége lesz.
Köszönöm szépen Kárpáti Tibor képviselő úr szavait. Én is úgy gondolom, hogy az oroszországi kapcsolatok egész Magyarország, az egész magyar gazdaság és energiapolitika szempontjából nagyon fontosak, és kiemelten fontosak Kelet-Magyarország esetében. Többször jártam olyan településeken, ahol azt mondták, hogy amíg működött a záhonyi határátkelő és átrakó, és amíg nagyon élénk volt a kapcsolat kelet felé, addig gyakorlatilag mindenkinek volt munkája a faluban. Amióta viszont ez lelassult, szinte mindenki elvesztette a munkáját. Ennek tehát nagyon komoly következményei vannak. Amikor arról beszélünk, hogy ezeken a területeken előre kell lépnünk, akkor arra gondolunk, hogy ez munkahelyeket teremt, a vállalkozásoknak pedig befektetési lehetőséget és piacot jelent. Eltelt már annyi idő a rendszerváltás óta, hogy ideje arra figyelnünk, hogy itt nagyon fontos lépések történjenek.
Románia nemsokára csatlakozik az Európai Unióhoz, ezért ott több határátkelési lehetőséget kell biztosítani, ami fontos a gazdasági kapcsolatok és a munkavállalás szempontjából egyaránt.
Horváth János képviselő úr szóba hozta a kaukázusi országokkal való együttműködést. Ez nekem szívügyem, hiszen Grúziában többször is jártam és nagyon szoros kapcsolatokat építettem ki a grúz kollégákkal. Grúzia komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az európai perspektívája minél közelebbi legyen. Ők is fontos partnereink lehetnek.
A gazdaságpolitika területén az egységes külképviselet megvalósult, szoros együttműködésben vagyunk. Már ma is 68 szakdiplomata dolgozik gazdasági területen és az ő szakértelmük rendkívül sokat jelent.
Szóba került az ország és a nemzet kérdése. Felmerült, hogy az alkotmányba kerüljön be a kulturális nemzet fogalma, illetve a felelősség a határon túli magyarokért. Ennek megvalósulása nagy előrelépés lenne.
Szakács László képviselő úrnak mondom, hogy a gazdasági kapcsolatok szempontjából nem kiszolgáló és követő a szerepünk, hanem elsődlegesen kezdeményező és koordinatív.
Remélem, hogy mindenki kérdésére válaszoltam. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Máris azt kell mondanom, hogy fantasztikus teljesítményt nyújtott a miniszterjelölt asszony. Köszönjük szépen, hogy minden kérdésre megpróbált válaszolni.
Szavazás
Nincs más hátra, mint feltenni szavazásra, hogy ki támogatja a jelölt asszonyt. (11) Ki nem támogatja? (7) Ki tartózkodott? (1) Megállapítom, hogy a bizottság támogatja a jelölt asszonyt.
Sok sikert kívánunk önnek, gratulálunk a jelöléshez. Szeretnénk jelezni, hogy az együttműködés további módozatairól az egyeztetéseket a közeli jövőben igyekszünk majd megtartani önnel. Viszontlátásra!
Dr. Szilvásy György, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Tisztelt Bizottság! Második napirendi pontunk Szilvásy Györgynek, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelöltnek a kinevezés előtti maghallgatása.
Elnöki bevezető
Szilvásy György kérése alapján 1 óráig be kell fejeznünk a meghallgatást. Nagy tisztelettel köszöntjük őt a külügyi bizottságban. Ez az első alkalom - de remélem, hogy nem az utolsó -, hogy a külügyi bizottság eszmecserét folytat vele. Nem bánjuk, ha nem a 45 perces expozéját mondja el, hanem a rövidebbik változatot, mert akkor még lesz módunk arra, hogy kérdezzünk, de tisztában vagyunk azzal, hogy 1 órára be kell fejeznünk a bizottsági ülést. Arra kérem, hogy próbálja meg expozéját koncentrálni a külügyi igazgatás kérdéseire, arra, hogy a jövőben milyen szerkezetben folyik majd a Miniszterelnöki Hivatal külpolitikai tevékenysége, milyen módon kíván kapcsolatot tartani a Külügyminisztériummal, melyek lesznek azok a külügyi tevékenységet végző szervezeti egységek, amelyeket felügyelni fog és mennyire felügyeli majd azokat, ugyanis itt van a körünkben Komlós Attila, akit bizonyára érdekel, hogy őt mennyire felügyeli majd a miniszter úr. De érdekel bennünket az is, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget mennyire fogja majd felügyelni és mennyire fogja felügyelni a miniszterelnök. Ez az egyik alapvető kérdés. A másik pedig - és arra kérjük, hogy ezzel egy kicsit bővebben foglalkozzon - a határon túli magyarok ügye, a velük való egyeztetés. Ez miniszteri szinten önhöz tartozik és a politikai jelentősége sem csekély.
A bizottság figyelme alapvetően ezekre a kérdésekre összpontosul, de bármit, amit fontosnak tart elmondani, tisztelettel hallgatjuk meg. Parancsoljon, Szilvásy úr, öné a szó.
Dr. Szilvásy György expozéja
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Tisztelt Bizottság! Ahogy elnök úr is mondta, most első alkalommal találkozunk, de reményeim szerint ez a találkozás nem ritka esemény lesz. A későbbiek során is szeretnék a bizottság rendelkezésére állni. A bevezető vázlatát elnök úr lediktálta, ennek megfelelően megpróbálok rövid lenni.
Az, hogy a bizottság engem hallgat meg, tükrözi a miniszterelnök, a kormányzat és a kormány mögött álló kormányzó pártok felfogását a következő négy évben a határon túli magyarok ügyeinek kezelése tekintetében. Tudniillik arról van szó, hogy azt a tizenhat éve folyó vitát, hogy hova, melyik minisztériumhoz tartozzon a határon túli magyarok ügyeinek felügyelete, a Külügyminisztériumhoz, a Miniszterelnöki Hivatalhoz vagy máshová, ez a kormány így kívánja eldönteni, nevezetesen hogy a miniszterelnök stratégiai felügyelete alatt a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter felügyelete alatt folyjon ez a munka. Amikor elnök úr azt kérdezte, hogy a külügyi munkát hogy képzelem el, akkor erre gondolt, hiszen a Miniszterelnöki Hivatal és a Külügyminisztérium közötti munkamegosztás e kérdésben értelmezhető leginkább. Persze egyébként is értelmezhető, hiszen a miniszterelnök - mint eddig Antall Józseftől kezdve minden miniszterelnök - ambicionálta, hogy a külpolitikát, a külügyi stratégiát ő maga befolyásolja érdemben, ő maga alakítsa. Ez az ambíció nagyon helyes, mivel tizenhat éve minden kormány ezt a gyakorlatot követte. Erre is vonatkozhatott elnök úr kérdése, de én inkább a határon túli magyarok ügyével foglalkoznék, kombinálva azzal a kérdéskörrel, amit elnök úr az európai fejlesztési források koordinációjával összefüggésben is kérdezett.
Tehát erős miniszterelnöki kontroll stratégiai értelemben és miniszteri irányítás, amely vélhetően a Határon Túli Magyarok Hivatala státuszának az átrendeződésével is jár, amennyiben az átkerül a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Én azt szeretném, ha a HTMH államtitkársági keretek között folytatná a munkáját, azaz még közelebb kerülne a kormányzás központjához az a szervezet, amely a határon túli magyarokkal kapcsolatos kormányzati ügyeket koordinálja és tartja a kapcsolatot a megfelelő szervezetekkel és azok vezetőivel. Ez lesz a legfontosabb változás a korábbiakhoz képest. Ehhez azonban kormánydöntés szükséges, amely a közeli napokban hozható meg és azt szeretném, ha a nyár végén, az ősz elején már ebben az felállásban tudnánk működni. Megítélésem szerint ez nemcsak egyszerűen szervezeti változás a következő négy évre, hanem egy tartalmi, érdemi változtatás is, amely ismételten azt a szándékot tükrözi, hogy a miniszterelnöki stratégiai irányítás erősödjön ezen a területen is. A következő négy évben egy meghatározó pontja a kormányzati munkának a határon túli magyarsággal való kapcsolat folytatása.
Itt azért azt is szeretném megjegyezni a rövid bevezetőben, hogy alapvető hangsúlymódosításra a kormány az én személyes szándékaim szerint - a miniszterelnöki szándékot is ismerve - nem készül. Itt most nem a kormányprogram ismertetése a feladatom, hanem inkább a személyes programomé, de azt tudom mondani, hogy alapvető hangsúlymódosításra nem készülünk. Annál inkább a hatékonyság javítására, ami persze az együttműködések különböző formáinál, a támogatások különböző formáinál az európai uniós létünkkel összefüggésben is egy sor részkérdésben a gyakorlat módosítását, átalakítását jelenti annak érdekében, hogy ezek az alapvetően nem módosuló stratégiai célkitűzések minél könnyebben megvalósulhassanak.
Az is üzenetértékű, hogy a nemzeti fejlesztési terv koordinációjával összefüggő szervezetrendszerrel egy helyre kerül a határon túli magyarsággal foglalkozó kormányzati koordinációs központ. Ez azt a szemléletmódosítást is tükrözi, hogy a következő években nemcsak egyszerűen Magyarország fejlesztésére szeretnénk nagy hangsúlyt fektetni az európai uniós forrásokból, hanem e fejlesztési források egy részét - a multiplikátor hatáson keresztül is és közvetlenül is - összehangoltan, a regionális együttműködés és egyéb keretek között is szeretnénk a határon túli területek fejlesztésére is fordítani. Ez persze nem egyszerűen a határon túli magyarság helyzetének javításáról szól, ez gazdaságpolitikai, geopolitikai és egyéb összefüggésekbe ágyazódik bele, de nyilvánvaló, hogy a közvetlen hatása a határon túli magyarok helyzetére, az ott fenntartható növekedésre összpontosul, szervesülve a magyarországi régiókkal, a magyarországi fejlesztési központokkal. Ez tehát megint csak üzenetértékű, de több annál: a konkrét gyakorlati politikában megvalósuló fejlemény, hogy e fejlesztéspolitikai döntések tekintettel lesznek, vannak, lesznek a határon túli magyarság érdekeire is. Az ezzel kapcsolatos kormányzati stratégia kialakításában ez központi kérdéssé válik.
A nemzeti fejlesztési ügynökség, amire az elnök úr rákérdezett, egy technikai részlet ebben az intézményrendszerben - sokféleképpen hívhatjuk, ma hivatalnak hívják, Nemzeti Fejlesztési Hivatalnak -, de azért egy pár szót hadd szóljak róla, mert a tegnapi bizottsági meghallgatáson is kérdésként merült fel, illetve a sajtóban is érdeklődést vált ki, hogy ez hogy működik. Azt az alaptételt fogalmazzuk meg, hogy a következő 6-7 évben Magyarország olyan kivételes lehetőség előtt áll az európai uniós források közreműködésével, amelynek az eredményeként a fenntartható növekedés elérhető gazdaságpolitikai, társadalompolitikai értelemben is, és ennek a koordinációja, a következő évek fejlesztéspolitikájának a koordinációja közvetlen kormányzati, miniszterelnöki irányítás alatt kell hogy működjön. Ez egy olyan, összkormányzati funkció, amely összkormányzati funkciónak a Miniszterelnöki Hivatalban, a miniszterelnök környezetében kell lennie.
Megjegyzem még itt, hogy a Miniszterelnöki Hivatal is átalakul, egy kvázi nagykabinetje lesz a miniszterelnöknek. Ez egyébként Antall József célkitűzése is volt annak idején, akik abban közreműködtek, talán emlékeznek rá, és azóta több kormányfő is törekedett arra, hogy a Miniszterelnöki Hivatal egy stratégiai központjává váljon a kormányzásának, ami kifejezi a miniszterelnök központi szerepét. Ez a mostani négy évben tehát megvalósul, nem külön kabinet és külön Miniszterelnöki Hivatal lesz, nem ágazati funkciókkal rendelkező tárcaként működik a Miniszterelnöki Hivatal, hanem összkormányzati funkciókat magába foglalóan. Ezzel a kitérővel jelzem azt tehát, hogy a nemzeti fejlesztés, annak a koordinálása egy ilyen összkormányzati funkció, megtartva a szaktárcák önállóságát a végrehajtásban. Ezt a nemzeti fejlesztési tanács stratégiai értelemben készítené elő, mármint a döntéshozatalt, a nemzeti fejlesztési tanács a kormányzati szereplőkön kívül behívja, hívja azokat a partnereket, akik az Új Magyarország program megvalósításában érintettek, érdekeltek lehetnek földrajzi és társadalompolitikai metszetben is. Mellette működik a fejlesztéspolitikai kabinet, amely már kifejezetten kormányzati szervként venne részt a döntések előkészítésében - hangsúlyozom a döntés-előkészítést -, nem átvállalva a kormánytól, az érintett miniszterektől és a miniszterelnöktől a döntési felelősséget, és ennek a két testületnek: a nemzeti fejlesztési tanácsnak és a fejlesztéspolitikai kabinetnek a kiszolgáló szervezete a nemzeti fejlesztési ügynökség, amely voltaképpen ma Nemzeti Fejlesztési Hivatalként egyébként működik is, ez elnevezés kérdése. A végrehajtás és a döntés-előkészítés szervezetfejlesztése is végbemegy majd persze a következő néhány hónapban. Az összehangoltság mind a döntés-előkészítésben, mind a végrehajtásban erősebb lesz, ez azonban alapvető, átfogó szervezetváltozást nem indukál majd.
A nemzeti fejlesztési ügynökséghez tehát oly módon kötődik a mi területünk, a mi kérdéskörünk, hogy a fejlesztéspolitika egy meghatározó területe az, amit említettem, hogy a regionális gondolkodásban a határon túlnyúló együttműködésben az európai uniós forrásokat is fel szeretnénk használni - másokat is -, és ennek egyik kiszolgáló szervezete a nemzeti fejlesztési ügynökség, hivatal, az elnevezés talán nem annyira lényeges, a fejlesztéspolitikai kabinet pedig döntés-előkészítő kormányzati szerv, amely után a kormány maga hozza meg a döntéseket. A szimbolikus értékén túlmenően tehát konkrét, gyakorlati következménye van annak, hogy a határon túli magyarok ügyeivel való foglalkozás a miniszterelnökségnél lesz, stratégiai és taktikai értelemben egyaránt fontos ez, a fejlesztésekkel való összekapcsolása pedig jelzi, hogy milyen irányba szeretnénk a továbbiakban menni, mi az az addicionális többlet, ami az eddigi politikához képest változás.
Személy szerint én azt szeretném, ha a kompetens, a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó kompetens vezetőkkel és személyekkel való kapcsolatom aktív lenne - erre is rákérdezett az elnök úr a bevezetőjében. Ez egy valódi irányítás - hozzá kell hogy tegyem: a miniszterelnökkel közösen, tehát a miniszterelnök maga is ambicionálja azt, hogy személyesen vegyen részt a problémák megoldásában, az alternatívák kidolgozásában és az alternatíva eldöntésében.
Személyes életutamról hadd ne beszéljek! Ugyan „előírja” a házszabály, hogy a meghallgatáson a jelöltek szóljanak néhány szót a múltjukról, de tekintettel arra, hogy úgy tudom, a kollégák kiosztották ezt a fajta életrajzot, amit szóban én is el tudnék mondani, nem húznám vele az időt. Ha azonban kérdés lenne, akkor természetesen szívesen válaszolok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, jelöl úr. Megkérem az alelnök urat, hogy engedje meg, hogy röviden elmondjam a Fidesz álláspontját, ezért vegye át az elnökséget.
(Az ülés vezetését dr. Kozma József, a bizottság alelnöke veszi át.)
ELNÖK: Tessék parancsolni!
Kérdések, hozzászólások
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönjük szépen az expozét, a sűrű expozét. Az mindenféleképpen érzékelhető, hogy számos külpolitikai érintkezési pont a Miniszterelnöki Hivatalban landol az átalakítás eredményként. Itt csak úgy röviden szeretném felidézni, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala csak önmagában miként került át a Medgyessy-kormány döntése alapján a MEH-be, majd milyen módon került vissza a Gyurcsány-kormány döntése alapján a külügybe, és most, a második Gyurcsány-kormány idején milyen módon kerül át újra a MEH-be. Az elmúlt percekben, ön előtt megpróbálta ezt megmagyarázni a külügyminiszter-jelölt asszony. Én azt hiszem, hogy kezd egy kicsit - hogy mondjam? - erőltetetté válni ez a magyarázkodás. Méltatlannak tartjuk ezt a pingpongozást ezzel a hivatallal, mint ahogy az európai ügyekkel kapcsolatban is úgy vélem, hogy ez a kormányzati játék meglehetősen nehezen indokolható.
Ha jól értettem, jelölt úr a Határon Túli Magyarok Hivatalának a megszűnését jelentette be az elmúlt percekben a külügyi bizottság előtt. Nem tudom, hogy jól értettem-e, de ha jól értettem, akkor jelezni szeretném, hogy mi ezt a szándékot, ezt a törekvést nem tudjuk támogatni. Úgy véljük az, hogy önálló kormányzati szerv foglalkozik a határon túli magyarok ügyeivel, rendkívül jelentős vívmánya volt a rendszerváltozásnak, és a MEH-en belüli szakállamtitkárság szintjére történő delegálása a határon túli magyar ügynek ennek a kérdésnek a leértékelését jelenti és nem a felértékelését. Különösen azért, mert olyan hírek is napvilágot láttak, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalának drasztikus leépítéssel kell szembesülnie. Ez a kettő együtt - a hivatal önállóságának mint országos hatáskörű hivatalnak a megszüntetése, valamint a tervezett leépítés - kifejezetten aggodalommal tölt el bennünket. Természetesen még nem láttuk a konkrét terveket, csak arra tudunk építeni, amit a kormányprogramban látunk, illetve amit a meghallgatásokon hallunk.
A határon túli magyarokkal kapcsolatos felvetésem arra is vonatkozik, hogy nem véletlenül nem hangzott el a Magyar Állandó Értekezlet kifejezés a jelölt úr részéről, illetve az, hogy a határon túli magyar vezetőkkel a jövőben kívánnak-e egyeztetni. Annak idején az antivilágban is volt a címeres határon túli magyar vezetőkkel különféle informális egyeztetés, de az alapvető kérdésünk az, hogy az az intézményrendszer, amit az elmúlt másfél évtizedben létrehoztunk a határon túli magyarokkal való egyeztetésre, milyen okból kerül megsemmisítésre és milyen helyettesítő intézmények fognak kialakulni, mert a kormányprogram, illetve a külügyminiszter-jelölt asszony beszámolója alapján is látszik, hogy ezentúl újfajta párbeszédre és intézményes kapcsolatrendszer kiépítésére kerül sor. Bár ön azt mondta, hogy alapvető hangsúlymódosításra nem készülnek, de a külügyminiszter-jelölt asszony a határon túli magyar kapcsolatok megújítását helyezte kilátásba, ami valóban feloldható azzal, hogy nincs hangsúlymódosítás és megújításra készülnek, mert minden feloldható, csak a hangsúly az ön szavai szerint a kontinuitáson van, a külügyminiszter-jelölt asszony szavai szerint pedig a megújításon, és egyidejűleg úgy tűnik, hogy a HTMH megszűnik, a Magyar Állandó Értekezletet pedig 2004. novembere óta nem hívták össze, illetve a megszüntetésére utaló politikai jelzéseket folyamatosan kommunikálták és kommunikálják most is. Ma is ennek voltunk a tanúi. Nem tudjuk, hogy a támogatáspolitikában kiépült intézményrendszereknek mi lesz a sorsuk, mert egy szót sem hallottunk a közalapítványi rendszerről. Ötven százalékkal vonták el csak az idei esztendőben a határon túli magyarok támogatásának a zászlóshajójától, az Illyés Alapítványtól a pénzeszközöket, de úgy általában szóba se került a közalapítványi rendszer. Ezek alapján úgy látom, hogy nem a határon túli magyarok ügyeinek a hangsúlymódosítás nélküli folytatására készülnek, hanem a népszavazási kampányban megindított folyamatok kiteljesedésére számíthatunk és ez aggodalommal tölt el bennünket.
Engedjen meg nekem még egy kérdést, jelölt úr. Tudomásom szerint egy Oroszországgal foglalkozó szervezeti egységet is létre kívánnak hozni a Miniszterelnöki Hivatalon belül. Ez mennyiben felel meg a valóságnak? S milyen további külpolitikai hatásköröket kívánnak úgy bevarázsolni a Miniszterelnöki Hivatalba, melyek révén a közvélemény rálátása a parlament, a magyar külpolitikai ellenőrzésére lecsökken? - Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Visszaadom az elnöklést Németh Zsolt elnök úrnak és egyben szót kérek hozzászólásra.
(Az elnöklést Németh Zsolt, a bizottság elnöke veszi át.)
ELNÖK: Kozma József alelnök úrnak adom meg a szót, őt követi Kelemen András képviselő úr.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Abból, amit ön a bizottság számára előadott, arra merek következtetni - és ez nem túl bátor következtetés, sőt egyenesen a valóság talaján áll -, hogy a nemzetpolitika, a határon túli magyar ügyekkel való foglalkozás a magyar nemzeti politika fókuszába, középpontjába kerül. Ezt ennek a problémakörnek a MEH-be való bevonása szimbolikusan jelzi.
Másrészt ha jól értjük - és szerintem jól érti az is, aki másképp fogalmaz, akár még ellenzékből is -, a következő időszakban egy országfejlesztési politika hatékony kereteit és lebonyolítását kell megszervezni. Ennek megfelelően az ön által jelzett másik fontos körülmény, vagyis hogy a fejlesztési források, a fejlesztési döntések meghatározásának a közelébe kerül a határon túli magyar ügyekben és a nemzetpolitika dolgában végzett tevékenység, szintén üdvözlendő. 2002 és 2006 között lezajlott a környezetünkben az európai uniós integrálódási folyamat. Most nemcsak a magyar csatlakozásról beszélek, hanem a horvát csatlakozás előrehaladtáról és a román-bolgár csatlakozás küszöbön állásáról, ezek előkészületeiről. Szerbia státuszának a kérdésében a nemzetközi vélekedés és megítélés sok ok miatt változott, de azért a magyar elkötelezettség eltökélt és változatlan volt ezekben a kérdésekben. Úgy látom, hogy a változó külső körülményekhez a térségünkben is dinamikusan változó politikai eszközrendszert kell hozzátenni, és amennyiben a nemzeti politikánk részének tekintjük a határon túli magyar ügyekkel való foglalkozást, akkor támogatom miniszterjelölt urat abban, hogy ehhez az eszközrendszert is dinamikusan kell hozzáigazítani.
A konkrét kérdésem is ehhez csatlakozik. Ebben az eszközrendszerben a nemzeti politizálás fejlesztésközpontú megfogalmazásának igényéhez a korábban már ismert közös kormányülések megszervezése, azok politikai rendszerbe illesztése mellett milyen határon is átnyúló együttműködésekben kívánják részben a forrásfelhasználás, részben pedig a magyar-magyar kapcsolatok fejlesztésének a feltételeit javítani? - Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kelemen képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): A miniszterjelölt úrtól három alapvető témában szeretnék információt kérni; úgy érzem, hogy a nemzetpolitika szempontjából mind a három fontos. Az egyik, hogy már a rendszerváltoztatás óta folyamatosan próbálunk olyan eszközöket találni, amelyek a nemzetegyesítés járható útját jelentenék, ilyen a státustörvény, ilyen az állampolgárság adása a határon túl élő magyaroknak, ilyenek a különböző vízumkönnyítések és a civil kapcsolatrendszerek fejlesztése, s a többi, s a többi. A 2004. december 5-ei népszavazás kapcsán végül is a nagyközönség és a magyar nemzet tagjai számára úgy merült fel a kérdés, hogy a nemzetegyesítés inkább veszélyeket vagy inkább lehetőségeket hordoz-e magában. Én a kormány akkori hozzáállásából azt szűrtem le, hogy a kormány elsősorban a veszélyeket hangsúlyozta, legalábbis az adott megoldás kapcsán, ugyanakkor hosszú távon nyilvánvalóan érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon hordoz-e magában lehetőséget ez a folyamat, és ha igen, akkor ezt hogyan, milyen lépésekkel tudjuk kiaknázni. Hiszen az, hogy végül is a magyar közösség túlnyúlik a határokon, az a mi felfogásunk szerint, az én felfogásom szerint is igen jelentős lehetőségeket hordoz magában, amelyeket közel sem tudtunk az eddigiekben kiaknázni.
A másik kérdés inkább csak egy rövid kiegészítés ahhoz, amit az elnök úr már megemlített: a MÁÉRT kérdése. Én nagyon jól emlékszem arra, hogy akkor, amikor a MÁÉRT alakulófélben volt, akkor a kérdés egészen világosan és egyértelműen úgy vetődött fel, hogy magyarok és magyarok között, tehát a belhoni és a külhoni magyarok közötti kapcsolattartás intézményesüljön-e vagy sem, és azt hiszem, ez volt a törésvonal. Most mintha egy olyan folyamatot látnánk, amely ennek az intézményesülésnek a felszámolása felé tart. Így van ez, vagy nem így van ez? Hogy látja ezt a miniszterjelölt úr, és kíván-e ebben, és milyen irányban kíván ebben a jövőben tevékenykedni?
A harmadik kérdésem pedig arra vonatkozik, ami a kisebbségi közösségeknél rendkívül élesen vetődik fel a kezdettől fogva, az utóbbi időben még inkább: az autonómiakérdésre gondolok. Itt tulajdonképpen az a nagy kérdés, hogy hogy függ ez össze, az autonómiatörekvések hogy függenek össze a stabilitással. Mi Magyarországon általában azt szoktuk hangsúlyozni, és a magyar politika, az hiszem, ebben talán pártokon túlmenőleg is azt szokta hangsúlyozni, hogy ez a stabilitásnak lehet egy eleme megfelelő módon, ugyanakkor nagyon erős a térségben az a felfogás, hogy ez éppen hogy labilizál, és hogyha mi tényleg azt akarjuk, amit sokszor mond a jelenlegi vezető politikai erőknek is több képviselője, hogy ez döntően a többség és a kisebbség közötti megegyezés kérdése, akkor ez azzal a veszéllyel járhat, hogy a többség számára az adott országban a stabilitás biztosításának a legegyszerűbb módja az asszimiláció felfokozása. Ezzel kapcsolatos volna tehát az a kérdésem, hogy hogyan, milyen eszközökkel gondolja azt, miniszterjelölt úr, hogy a stabilitás irányába ható autonómiafolyamat elfogadtatását tudjuk a térségben érvényesíteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Eörsi Mátyás képviselő úr!
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Azt a kérdést szeretném megfogalmazni, hogy vajon elvárható-e az elnök úrtól, hogy amikor kérdéseket fogalmaz meg a kormány határon túli magyarokkal kapcsolatosan folytatandó külpolitikájának az érdemével kapcsolatban, akkor közben felolvassa azt a konszenzussal, tehát a Fidesz egyetértésével meghozott házbizottsági döntést, amely arról szól, hogy ilyen típusú kérdéseket nem teszünk fel. Merthogy, mondja a házbizottság - a Fidesz egyetértésével, szeretném hangsúlyozni -, a kormányprogram vitájára a plenáris ülésen ezután kerül sor, ezért a kérdésnek személyes életútra, s a többire terjednek ki. Ha én követem azt a trendet, amiben döntöttünk, akkor nem válaszolok azokra a felvetésekre, amelyek elhangzottak, ha pedig válaszolok rájuk, akkor én magam követem az elnök úr útját - ez egy csapdahelyzet, bevallom őszintén. Csakúgy, mint az, hogy az elnök úr felszólítja a miniszterjelölt urat, hogy mondja el, miért történt ez meg ez a döntés, a miniszterjelölt úr elmondja, hogy ezért meg ezért meg ezért, erre azt mondja: miniszterjelölt úr, ön miért magyarázkodik itt? Körülbelül ez a játék, amit itt tapasztalunk mindannyian.
Úgy gondolom, hogy nem tisztességes ez a játék, bár, hozzáteszem, hogy abban, amit az elnök úr pingpong ügynek említett, abban megfogalmaz egy nagyon is létező dilemmát, mégpedig azt a dilemmát, hogy ha a határon túli magyarokkal foglalkozó szervezet a Külügyminisztériumban van, akkor joggal lehet mondani: hoppá, ez nem külügy, ez nemzetpolitika; ha pedig a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerül annak érdekében, hogy ezzel demonstrálják, hogy a kormány egész tevékenységét átfogó politikáról van szó, akkor meg azt mondják: mit pingpongoznak össze-vissza, miért veszik ki abból a jól működő rendszerből, ami énszerintem mondjuk a most megelőzőt megelőző ciklusban, tehát az Orbán-kormány alatt a Külügyminisztériumhoz került. Nyilván, ha az elnök úr annak idején nem a Külügyminisztériumban dolgozik, hanem a MEH-ben, akkor nagyon szívesen vette volna, ha a MEH-ben van, mert mindannyian tudjuk, hogy a HTMH és a határon túli magyar politika alapvetően az elnök úr kezében volt akkortájban, amit én önmagában egyébként nem kifogásolok, szeretném aláhúzni. De azt, hogy most nem az elnök úr foglalkozik vele, hogy ez a kormány most úgy döntött, hogy megpróbálta, hogy működik a Külügyminisztériumban, majd abból a felfogásból kiindulva, hogy azért ez csak nagyon mérsékelten külügy, kétségkívül vannak külügyi vonatkozásai, de ez egy nemzetpolitikai kérdés, ezért átkerül a Miniszterelnöki Hivatalba, én úgy gondolom, hogy ez önmagában rendben van. Ez egy védhető dolog, nagyon sok jó érv felhozható e mellett, mint ahogy felhozhatóak egyébként érvek a másik megoldás mellett is. Én ezt nem tagadom, csak azt kérem, hogy fogadja el a bizottság, hogy ezek nem fekete-fehér, nem igen-nem felelettel megválaszolható kérdések, hanem érvek szólnak e mellett is és a mellett is.
Ami a HTMH mint szervezeti egység kérdését illeti, én magam személy szerint arra helyezném a hangsúlyt - és ezt javasolnám a most megalakulandó kormánynak -, hogy nem az a kérdés, hogy van-e ilyen szervezeti egység, hanem az, hogy a funkció megvan, és a funkcióval foglalkoznak-e. Sőt igazából én azt tekinteném jónak, hogyha szemben az eddigi, sok-sok kormány által követett gyakorlattal, amelynek a lényege az volt, hogy etessük a kezünkből a különböző határon túli magyar szervezeteket, amelyek jobbak hozzánk, azok egy kicsikét többet kaphatnak, akik rosszabb pofát vágnak hozzánk, azok meg egy kicsit kevesebbet kapnak. Én azt mondom, hogy mennél több támogatás folyik normatív úton, nyilvános, áttekinthető pályázatok útján, amihez nem kell egy nagy hivatalt üzemeltetni, annál jobb. És egyebekben ami politikai előkészítésre szükség van, hogyha azt nem egy hivatal végzi, hanem néhány, ehhez értő és tisztességes szakembert jelölnek ki erre, számomra az is teljes mértékben elfogadható, bár nem tudom, ebben mi lesz a döntés. Mert én - szemben az elnök úrral - nem kívánnám sem a külügyminiszter-jelölt asszony, sem pedig a miniszterjelölt úr szavait úgy értelmezni, ahogy én gondolom. Vagy van már erről döntés, akkor megtudjuk, ha nem, akkor később lesz. De számomra mind a kettő jó, mert az igazán nagy kérdés számomra a politika tartalma, amit folytatni fognak.
Érdemes beszélni az érdemi párbeszéd kérdéséről. Amiben valószínűleg mindannyian egyetértünk, az az, hogy érdemi párbeszédre szükség van. A kérdés kettős: az egyik része, hogy mik ennek a konzekvenciái, a másik, hogy milyen keretben történjék. Azért beszélek olyanról, hogy mik ennek a konzekvenciái, mert én legfőképpen egy politikai párttól - ez a Fidesz - hallottam azt, hogy a kormánynak kötelessége azt követni, amit a határon túli magyar szervezetek mondanak neki most azzal kapcsolatban, hogy velük mi történjék. Én ezzel elvben sem tudok egyébként egyetérteni, mert a magyar kormány felelőssége, hogy döntéseket hozzon, de szerencsére komolyan sem tudom venni ezt az igényt, attól fogva legalábbis, hogy a híres MÁÉRT-ben, amikor a határon túli szervezetek, mínusz három, arra kívánta rávenni a Fideszt, hogy támogassa a státustörvény módosítását, ennek ellenére a Fidesz nem támogatta a státustörvény módosítását, mert úgy gondolta, hogy ez így helyes. Én nem vonom kétségbe a Fidesz jogát, hogy akkor így döntsön, a döntés érdemében vitatkozom természetesen, de nem tudom komolyan venni azt az igényüket, hogy a magyar kormánynak vagy a magyar politikai élet szereplőinek automatikusan kellene követniük azt, amit a határon túli szervezetek mondanak.
A MÁÉRT maradjon vagy ne maradjon. Ha MÁÉRT-ot összehívják, akkor - mint mindig - én fogom képviselni a pártomat, ha nem hívják össze a MÁÉRT-ot, én azt is el tudom fogadni a következő ok miatt: Kelemen képviselő úr... (Közbeszólás a fideszes képviselők soraiból: Ez a miniszterjelölt úr meghallgatása, bocsánat!) Természetesen, de itt olyan problémákról beszélünk, képviselő úr, amelyeket nem én vetettem fel, tettem az asztalra, hanem az ön pártjának egy másik képviselője, és ezekkel valakinek vitába kell szállnia, és ez most én leszek. (Derültség a fideszes képviselők soraiban.) Aztán a végén a miniszterjelölt úr is elmondja a maga véleményét. (Közbeszólások és derültség a fideszes képviselők soraiban.)
A MÁÉRT-ről is szeretnék néhány szót szólni. Amikor a MÁÉRT intézményesült, akkor a határon túli szervezetek nagyon-nagyon hasonló helyzetben voltak. Továbbmegyek: amikor a MÁÉRT létrejött, kialakult egy olyan kimondott, bár le nem írt követelmény, hogy a döntéseit konszenzussal hozza meg. Majd amikor erre nem volt lehetőség, mindig megtaláltuk a formáját annak, hogy a MÁÉRT mégis döntéseket tudjon hozni. Most viszont a határon túli magyarok országonként totálisan különböző helyzetben vannak, attól függően hogy európai uniós tagok, nagyon közeli tagjelöltek, kicsivel távolabbi tagjelöltek, illetve hogy az európai uniós csatlakozástól kifejezetten távol állnak. Ebben a helyzetben sokkal nehezebb elérni azt a konszenzust, amit korábban mindig sikerült. Meggyőződésem szerint a MÁÉRT az utóbbi időben azért nem került összehívásra, mert konszenzus híján gyakorlatilag darabokra hullott. Úgy vélem, ha a most megalakuló kormány a határon túli magyar szervezetek képviselőivel való párbeszédnek egy új formáját találja meg - amely alkalmas arra, hogy a kormány által elfoglalt álláspont birtokában hozzanak döntést -, akkor a MÁÉRT megint hatékonyan működhet, és akkor a MÁÉRT tevékenységét a magam részéről támogatni tudom. Annak alapján, amit a miniszterjelölt úrtól hallottunk - ami természetesen nem azzal a vitával állt kapcsolatban, ami elnök úr két félreértésével kapcsolatban kialakult; persze magam is kíváncsian várom miniszterjelölt úr válaszát -, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében támogatom miniszterjelölt úr miniszteri megbízatását és támogatjuk azt a konstrukciót is, amit a magyarokkal való foglalkozás jegyében terveznek. - Köszönöm szépen.
ELNÖK: Balla Mihály képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Két rövid kérdést szeretnék feltenni miniszterjelölt úrnak. A Határon Túli Magyarok Hivatalában várható-e leépítés és ha igen, milyen mértékű? Jól értettem-e a felvezetőjében, hogy a minisztériumok elvileg csak végrehajtanak, míg a döntéseket alapvetően a Miniszterelnöki Hivatalban, illetve annak a különböző ügynökségeiben és hivatalaiban fogják meghozni?
ELNÖK: Kozma alelnök úr kér még egyszer szót.
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Egy kiegészítő kérdést is hadd tegyek fel, mert az egyik kérdésből úgy tűnt ki, mintha a miniszterjelölt úr szavai félreérthetők lettek volna. Nem sokkal ezelőtt hallgattuk meg Göncz Kinga miniszterjelölt asszonyt, most pedig annak vagyunk a tanúi, hogy amit a külügyminiszter-jelölt, illetve a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt a magyar-magyar kapcsolatokról, azok fejlesztés alapú megközelítéséről mondott, azok tökéletes szinkronban állnak egymással, ezért az egyik kérdésben megfogalmazott problémát, illetve feszültséget nem érzem. Mégis hadd kérdezzem meg, hogy fognak alakulni a Külügyminisztériummal való együttműködés konkrét formái.
ELNÖK: Jelölt úr!
Dr. Szilvásy György válaszai, reflexiói
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: A Fidesz álláspontjának elnök úr általi ismertetése után arra következtetek, nincs túl sok értelme annak, hogy érveljek a saját igazam mellett, mert már eldöntötték, hogy támogatnak-e vagy nem támogatnak. A Fidesz még a bemutatkozásom előtt kialakította a maga álláspontját, így már nem nagyon érdekes, hogy mit fogok elmondani. Mégis megkísérlem, hogy másképp értelmezzem a Fidesz nevében elmondottakat és próbáljak segíteni abban, hogy a következő évek együttműködésében milyen szempontokat vegyünk figyelembe. S arra is kísérletet teszek, hogy egy-két kérdésben vitába is szálljak azzal, ami az említett értékelésben elhangzott.
Az első és legfontosabb az - s nemcsak itt, hanem a közvélemény számára is -, hogy a szervezeti döntést a kormány fogja meghozni. Határozottan szeretném leszögezni, az, hogy én számolhatok be önöknek a tervekről, nem arról szól, hogy leértékelődik a határon túli magyarok ügye az új kormányban, hanem éppen arról, hogy felértékelődik. Az, hogy nem egy önálló hivatal keretei között, hanem államtitkári szerkezetben a Miniszterelnöki Hivatalba, a kormány struktúrájába szervesen beépülve végezzük ezt a munkát, nem arról szól, hogy a kormány le kívánja értékelni az e területtel foglalkozók munkáját és az e munkában részt vevők szerepét, hanem arról, hogy még több forrást kíván ide átcsoportosítani, még inkább előtérbe kívánja helyezni, figyelemmel kívánja követni ezt a tevékenységet, és hogy a döntés-előkészítésben, valamint a döntéshozatalban is hatékonyabb akar lenni.
Tizenhat éves tapasztalat alapján mondhatom önöknek, hogy egy hivatalszerű megoldás a kormányzati struktúrában - amely hivatalok a minisztériumok alatt működnek - nagyon sok esetben diszfunkcionális tud lenni. Összkormányzati funkciókról van szó és nem ágazati vagy hatósági funkciókról. Ez utóbbi formában ágazati és hatósági értelemben tud hatékony lenni egy hivatal, de összkormányzati funkcióban kevéssé hatékony, mert kevéssé tud megjelenni a szakmapolitikai-politikai döntéshozatal élmezőnyében. Ez tizenhat éves tapasztalata a magyar közigazgatás működésének. Ezzel tehát nem a terület leértékelése történik meg, hanem éppen hogy a felértékelése. Az pedig kormányzati kompetencia, hogy milyen hivatalokat hozunk létre és a hivatali kereteket hogyan működtetjük. Ennél sokkal fontosabb az, hogy mi a tartalma, ami a végén kijön, mi a produktum, amivel a végén el tudunk számolni. Nekem az a határozott célkitűzésem, hogy - az alapvető hangsúlymódosításokat nem érintve - a kapcsolatok, az ügyek kezelése, a kormányzati eszközrendszer hatékony működtetése területén érdemi előrelépést tudjunk a következő négy évben felmutatni, az ellenzéki és a kormánypártok elégedettségére, de még ennél is fontosabb, hogy a határon túli, illetve a határon belül élő magyarok javára. Ez a fő célkitűzés és gondolom, ezzel mindannyian egyetérthetünk. Az új kormány az első lépéseit ennek érdekében teszi meg és nem azért, hogy ezt a kérdést háttérbe szorítsuk. Ennek során az eszközrendszer alkalmazásának átalakítása és hatékonnyá tétele szintén fontos feladat.
A bevezetőmben valóban nem tértem ki arra - mert elnök úrral abban állapodtunk meg, hogy nem tartok hosszú bevezetőt -, hogy a szétaprózott erőforrások koordinálása hogyan történjen meg, de feltétlen szándékunk az integráltság irányába mutató erőforrás-koordináció. Fontos célunk az, hogy amikor valakikről döntünk, akkor azt velük együttműködve tegyük meg. Ez is lényeges stratégiai megközelítése a problémáknak. Ebben másodlagos a MÁÉRT ilyen felfogása. Mindig az a probléma, hogy egy intézményrendszerhez ragaszkodunk és nem foglalkozunk azzal, hogy az hatékony vagy nem hatékony. Ahogy Eörsi képviselő úr is utalt rá, tizenvalahány éve változik a rendszer körülöttünk. Mi is változunk és a körülöttünk lévő világ is változik, és a mindenkori kormányzatnak a hatékonyság növelése érdekében ehhez kell illesztenie az intézményrendszerét. A MÁÉRT kérdésében én a köztársasági elnök úr álláspontját osztom - nem beszélve még kialakult konkrét elképzelésekről, hiszen ezeknek az egyeztetése majd csak a következő napokban-hetekben fog megtörténni -, hogy tudniillik a párbeszéd formáinak az alternatív megoldásait is keresni kell. És a köztársasági elnök úr ezt maga is elkezdte. Talán emlékeznek még a képviselő urak arra, hogy a választási kampány időszakában - de attól teljesen függetlenül - a köztársasági elnök úr maga kezdeményezett egy olyan új formát, amely ezt a szigorú egycsatornás, egy egyenruha alapján működő intézményt próbálja színesíteni és változtatni.
ELNÖK: Hadd szóljak bele Eörsi Mátyás nemtetszésére! A köztársasági elnök utána rendezte ezt, ez a második forduló után volt, jelölt úr.
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Bocsánat, csak előtte kezdeményezte.
ELNÖK: Így van, így van, csak...
DR. SZILVÁSY GYÖRGY, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt: Csak ez már akkor ismert volt, de abszolút függetlenül, tehát nem gondolom, hogy ez pártpolitikai célok érdekében lett volna. Csak jelzem, hogy a köztársasági elnök úr útkeresése is erről szól, amit maga a kormány is fontosnak tart, hogy adekvát megoldásokat válasszon a változó helyzetben, aminek nyilvánvalóan van persze kiszámíthatósága is, de van rugalmassága is, mert tényleg arról van szó, hogy 5-6 évvel ezelőtt más volt a határon túli magyarság politikai, gazdasági, földrajzi, geopolitikai helyzete, mint ma. De végül is az a feladatom, hogy a kérdésekre válaszoljak, nem pedig az, hogy kommentáljam esetleg az elnök úr észrevételeit, ezt azonban mégis fontosnak tartottam, tehát nem leértékelődés, hanem felértékelődés a következőkben, ha az én terveim valóra válnak, amihez persze kormánydöntés kell, azaz nem bejelentést tettem, hanem a terveimet mondtam el, ahogy a Házszabály előírja, hogy mondjak néhány szót az én elképzeléseimről.
A konkrét kérdések kapcsán: én nem tudok arról, hogy terveznénk Oroszországgal kapcsolatos, azzal, oroszországi ügyekkel foglalkozó szervezeti egységet a Miniszterelnöki Hivatalban, egyáltalán nem tudok arról, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban bárki tervezne egy kis külügyminisztériumot abban az értelemben..., semmilyen értelemben, de abban az értelemben pláne nem, hogy ilyen referatúrák alakuljanak ki. Ez azonban megint sokkal fontosabb annál, hogy csak a szervezeti kérdésekről beszéljünk, tehát zárjuk le, nem tervezünk ilyet. Sokkal fontosabb azonban, hogy a külpolitikai prioritás, a stratégia meghatározása, ami -ahogy a bevezetőmben is említettem -, 16 éve minden miniszterelnök törekvése, hogy az ő közelében legyen, a külügyminiszterrel, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterrel, tárcákkal együttműködve, a mögötte lévő pártokkal együttműködve, de mégis az ő közelében legyen, ez viszont feltétlen törekvésünk. Ez nem referatúrarendszer, ez nem árnyékkormány kiépítése, hanem a stratégiai irányításhoz szükséges eszközök megtalálása. Minden kormányzatban felelőssége a miniszterelnöknek, hogy ezt megtegye - erre törekszünk. És azt is tudjuk, hogy Oroszország egy stratégiai kérdés, az Oroszországgal kapcsolatos viszony meghatározása és annak alakítása egy stratégiai kérdés Magyarország számára, így vagy úgy, de stratégiai kérdés, tehát muszáj ezzel foglalkoznunk. A Külügyminisztérium kompetenciája marad ezután is, hogy a kétoldalú kapcsolatokat, a stratégia előkészítésével is összefüggő feladatokat elvégezze, de azért ez nem egyszerűen csak külügyminisztériumi hatáskör lesz a későbbiek során sem - eddig sem volt az. Megjegyezem: ez nemcsak Gyurcsány Ferencre, Medgyessy Péterre, hanem Orbán Viktorra is jellemző, Horn Gyulára is jellemző és Antall Józsefre is jellemző törekvés volt, amit nagyon helyesen igazolt vissza a parlamenti pártok képviselete az Országgyűlésben.
Az eszközrendszer szélesítésére törekszünk, ennek nagyon fontos eleme, amire Kozma képviselő úr, alelnök úr is rávilágított. Kormányzati eszközökkel az elmúlt évtizedben viszonylag kismértékben és módon tudtunk élni, sokkal hatékonyabb volt a civil, a kormányzaton kívüli szféra együttműködési gyakorlata, akár úgy is, hogy kormányzat a civil szférával vagy fordítva, de kormány a kormánnyal, ez azért hatékony együttműködést az elmúlt évtizedekben csak az utolsó években mutat. Tehát ez egy valóban fontos forma, amikor is a problémák megoldásában a partnerország kormányával is együtt tudunk működni. Ez egy új fejlemény, ennek erősítését szeretnénk a következő években megtenni, már a meglévők talaján, a fogadókészség is megvan erre. Szervesülni tud, és akkor valóban nemcsak arról beszélünk, hogy a civil befolyás, a kormányzat, a civil szféra, a tágan értelmezett kormányzaton kívül szféra együttműködése hatékony, hanem a kormányok együttműködése is, ez garancia a határon túli magyarok számára is azzal kapcsolatosan, hogy a stratégián megvalósulni képes. Ezt tehát nagyon fontosnak tartom.
Ezen túlmenően az európai fejlesztési források félig kormányzati, félig privát, tehát magánfinanszírozási alapon egy sor olyan együttműködést fog létrehozni, aminek a kényszerítő ereje a gazdaság, a szerves fejlődés - ha szabad így fogalmazni, most ezt a kategóriát alkalmaznám -, amely arra az érdekre épít, hogy Magyarország nem zárja le a határait gazdaságpolitikai értelemben sem, és az európai fejlesztési források régiófelfogásban kell hogy hasznosuljanak. Ennek az intézményesült formáit is ki fogjuk alakítani, meg fogjuk találni a következő években, ami szintén elindult ugyan a '90-es évek közepén, második felében az akkor rendelkezésre álló, a mostanihoz képest csekélyebb forrásokkal a hátterében, viszont a következő években kifejezett perspektivikus lehetőségünk van erre.
A külüggyel való együttműködés ebben az értelemben fogható fel, amit alelnök úr kérdezett, hogy egyfajta stratégiai szerepkör van a miniszterelnöknél, amely szervezeti értelemben nem képeződik le tárcastruktúrában, kis kormányként a Miniszterelnöki Hivatalban, de működteti azt a személyi és információs kört, amelynek eredményeként Magyarország külpolitikai, külügyi stratégiája a miniszterelnök által is meghatározott módon alakul, háta mögött a kormánnyal és a kormányzó pártokkal.
A konkrét ügyekben való együttműködés is nagyjából ezen logika zajlik a Külügyminisztériummal, tehát bizonyos stratégiai kérdések a miniszterelnök környékén vagy a Miniszterelnöki Hivatalban vannak, amely - megemlítem még egyszer - kabinetként működik ebben a felfogásban, a miniszterelnök háttérszervezeteként működik, és a döntés-előkészítés, az operatív végrehajtás feladatainak a nagy része és a hivatalos kapcsolatok ápolása a Külügyminisztériumban lesznek ezt követően is. Természetesen a miniszter asszonnyal a kormányülésekhez kötődően, azt megelőzően az egyeztetések során kialakítottuk, kialakítjuk azt az együttműködést, amely a konkrét ügyeinkben a közös feladatmegoldást lehetővé teszi - ez egy egyszerű kormányzati technika, szóval nem egy túl bonyolult dolog, hogy két miniszter hogy áll egymással szóba és hogyan rendezi el az ügyeket a későbbiek során.
Az fontos, és ha a kérdésekből ez következik, ezzel egyetértek, hogy a statútumok, amelyek a minisztériumok feladatait, hatáskörét foglalják össze, a munkamegosztás írott formái egyértelműek legyenek, hogy párhuzamos struktúrák, egymást átszelő, kiismerhetetlen feladatrendszer ne alakuljon ki, tehát hogy egyértelmű legyen, kinek mi a feladata. Ha erre vonatkozik a figyelmeztetés a kérdés mögött, akkor ezt köszönettel veszem, az a törekvésünk, hogy ez valóban így legyen.
Néhány szakmai kérdés, legalábbis számomra az - remélem, nem politikai kérdésként fogják fel, bár úgy is lehet. Szerintem ezt az állampolgárisági ügyet most rendezhetjük. Mi az új kormányban is ahogy az előző kormány is és a mögöttük lévő politikai pártok - abból indulunk ki, hogy volt egy népszavazás, amelynek volt egy eredménye, amely tükrözi a magyarországi többség álláspontját ebben a kérdéskörben, és mi nem ebbe az irányba haladunk, hanem mondjuk a nemzeti felelősség program továbbfejlesztése irányába, amely egy sor bonyolult tényezőn keresztül próbálja meg elérni azt, amit a képviselő úr is megkérdezett, hogy mennyire tartjuk fontosnak a nemzetegyesítést. Mi európai uniós keretek között gondolkodunk elsősorban, arról beszélünk, hogy 10 millió magyar nevében, 15 millió magyar érdekében szeretnénk fellépni, és ennek egy sor olyan összefüggése van, amely valóban nemzetegyesítési törekvést tükröz, de nem azzal az eszközzel, amelyet végül is a népszavazási kezdeményezéssel kifejtettek az ezt támogató politikai és nem politikai erők.
Természetesen van előnye a miáltalunk is felfogott - ha szabad így fogalmazni: - nemzetegyesítési programnak, és nyilván lenne előnye, valamiféle előnye a másiknak is, de amelynek a mi elemzésünk és hatásvizsgálatunk szerint sokkal több hátránya lenne; hangsúlyozom, nem politikai alapon végzett hatásvizsgálat alapján, politikai alapon is meg lehet közelíteni a kérdést. Ezért jutottunk arra a következtetésre, hogy számunkra ez a több komponensű, komplex megközelítés az egyedüli járható út, nem pedig egy ilyen, népszavazással is érintett kérdésnek a napirendre tűzése és zászlóra tűzése.
Az intézményrendszerről beszéltem. Mi nem felszámolásban gondolkodunk, hanem egy rugalmas, alkalmazkodó párbeszédstruktúrában, amely az előbbiek szellemében folyna.
Igen, az autonómiakérdésben is... Nem akarom azt mondani, hogy a kérdésnek nagy szakértője lennék, hiszen egy sor politikai, politológiai, szociológiai elemzés előzi meg a kérdésnek a megválaszolását, és egyikünk sem, legalábbis mi politikusok nem mondhatjuk, hogy ennek minden tekintetben nagy szakértői vagyunk. Azért látjuk, hogy az autonómia kérdése nem egyszerű, hiszen magukban a célországokban is teljesen másképpen gondolkodnak arról - nyilván az ottani politikai és élethelyzettől függően -, hogy mit értenek autonómián és milyen típusú autonómiát szeretnének. Álláspontunk szerint ráerőltetni az adott országokra és az ottani kisebbségekre azt, amit mi szeretnénk, nem lehet, hanem alkalmazkodni kell ahhoz, amit ők gondolnak - ehhez a párbeszéd valóban szükséges -, és segíteni kell abban, ami a párbeszéd eredményeként kialakul. Kormányzati és nem kormányzati eszközrendszert is bevetve a közösen kialakított felfogást kell érvényesíteni azokban az országokban, ahol mi is tudjuk, hogy mit szeretnénk és az ott élők is tudják, hogy mit szeretnének. E sokszínű felfogás mentén tudunk a továbbiakban előrelépni. Nemzeti felelősségprogramunk egyik kulcsmozzanata az autonómiatörekvések támogatása, de csak abban a felfogásban, amit az imént ismertettem.
Engedje meg képviselő úr, hogy a hivatallal kapcsolatos kérdésekre, arra, hogy lesz-e leépítés vagy nem lesz, majd a későbbiek során térjek vissza. Mint önök is tudják, a kormány általában is a közigazgatás reformját tűzi ki célul és ennek egyik fontos eleme a hivatali rendszer átalakítása, az egyszerűbb és átláthatóbb döntéshozatal, a hatékonyság növelése. Ennek nyilvánvalóan lesz létszámot érintő következménye is, de nem az a fő cél, hogy a létszámot csökkentsük, hanem az, hogy egyszerűbb struktúrában, hatékonyabban hozzuk meg a döntéseket, és ezt az emberek Magyarországon és a határokon túl is láthassák és közvetlenül is érezhessék. Ha a terveim megvalósulnak, akkor ez az átalakuló hivatal létszámát is érinti, de a nagyságrendről még nem tudok beszámolni, hiszen nem ez a fő célkitűzésünk.
Volt egy értelmező kérdés a minisztériumok végrehajtó szerepkörével kapcsolatban. A magyar közjogi berendezkedésben - ami tükröződik abban is, hogy a miniszterek visszahívhatók vagy sem az Országgyűlés által -, de Európában is általános gyakorlat, hogy a minisztériumok alapvetően végrehajtó szerepben vannak, de a végrehajtás során egy sor döntést meg kell hozniuk. A kormányprogram és a stratégia megfogalmazása nem a minisztériumok feladata, soha nem is volt az és a későbbiek során sem lesz az. A minisztériumok ilyen értelemben kerülnek végrehajtó szerepbe, de - ismétlem - a végrehajtás során egy sor döntési kompetenciájuk megmarad. A döntés-előkészítés is egyfajta kompetencia, és amely döntéseket nem a saját hatáskörükben kell meghozni, azokat meghozza a kormány, majd ezeket végrehajtják a minisztériumok. Ha a döntés-előkészítés utáni döntést a minisztériumi kompetenciában lehet meghozni, mert ez a végrehajtás része, akkor azt a döntést meghozzák és ezt a jogot senki nem fogja elvonni tőlük. Senki nem vitathatja, hogy az összkormányzati érdekekben nem a minisztériumok rakják össze a mondanivalót. Ilyen például a fejlesztéspolitika. Az, hogy Magyarország a következő hét évben hogyan fejlődik, mire költünk, elsősorban stratégiai és koordinációs kérdés, és csak másodsorban ágazati kérdés. Ahol az ágazati kérdésekben megmarad a minisztériumok önállósága, ott az önálló döntési kompetenciájuk is megmarad a végrehajtás során. Ezt minden eddigi kormányzati tevékenység során így lehet felfogni, és ezt így gondoltam én is a Nemzeti Fejlesztési Tanács és Kabinet működésének az interpretációja során.
Szeretném cáfolni azt az ellenzéki oldalról elhangzó vádat, hogy kis kormányokat hozunk létre, illetve hogy bizonyos funkciókat kiveszünk a parlament irányítása alól. Nem! Arról van szó, hogy a kormány a döntését - amelyért egyébként felel a parlamentnek - egy olyan döntés-előkészítő mechanizmussal hozza meg, amelyben a Miniszterelnöki Hivatal és a kormányfő szintjén megjelennek az összkormányzati funkciók, amely összkormányzati funkciók pedig megmaradnak a tárcák szintjén. Megjegyzem, az elmúlt tizenhat évben minden kormány ezt a gyakorlatot követte, csupán egy-két esetben fordult elő, hogy egy kormány ágazati kompetenciát is felemelt magához. Az elmúlt ciklusokban egy-két esetben valóban előfordult - nem elsősorban az MSZP-SZDSZ-kormányok idején -, hogy a kormány felemelte miniszterelnöki szintre a döntés-előkészítést. Mi nem ezt csináljuk, hanem azt, hogy az összkormányzati kérdésekben emeljük fel a döntés-előkészítést kormányzati szintre és a kormány hozza meg a döntést, mely felel a parlamentnek és beszámol róla.
Köszönöm szépen a válaszadás lehetőségét.
Szavazás
ELNÖK: Köszönjük szépen miniszterjelölt úr válaszait. Kérdezem, hogy ki támogatja a jelölt urat. (11) Ki nem támogatja? (9) Ki tartózkodott? (0) Megállapítom, hogy a bizottság 11 igen szavazattal, 9 nem ellenében, tartózkodás nélkül támogatja a jelölt urat.
Sok sikert kívánunk a munkájához és bízunk abban, hogy az itt elhangzott tervek ebben a szellemben fognak megvalósulni. Mi készen állunk arra, hogy intenzív együttműködést alakítsunk ki az elkövetkezendőkben ezekben a kérdésekben.
Egyebek
Tisztelt Bizottság! Az utolsó napirendi pontunk az egyebek. Néhány bejelentést szeretnék tenni. A bizottsági titkári teendőket továbbra is Klein András látja el. A bizottság főtanácsadója Lőrincz Csaba és harcban állunk még Fürjes Róbert státuszának a betöltéséért. Fürjes Róbert, aki korábban itt dolgozott a titkárságon, visszatért a Külügyminisztériumba.
Kérem a két frakció titkárát, Viktort és Zsuzsát, a helyettesítéseket úgy készítsék elő, hogy már az ülés kezdetén legyen világos, ki kit helyettesít. Azt kérem tehát tőlük, hogy ez rugalmasan működjön.
Aki még nem töltötte ki a formanyomtatványokat, az töltse ki és juttassa el a titkárságra.
Az a tervünk, hogy ha nem változik a parlamenti ülésrend, akkor keddenként a hagyományos időpontban, 10 órakor tartjuk a bizottsági üléseket. Ha szükséges még kiegészítő üléseket tartani, azokat a hétfői plenáris ülés előtt tartjuk, előreláthatólag délben. Tehát úgy érdemes tervezni, hogy kedden délelőtt 10 órakor, illetve - szükség esetén - hétfőn 12 órakor tartunk ülést. E-mailen, illetve sms-en tudunk mindenkit értesíteni, ezért azt kérjük, hogy e-mail és sms-elérhetőséget mindenki biztosítson a titkárság számára.
Megpróbáljuk elérni a házelnök asszonynál, hogy a nemzetközi szerződéseket havonta egyszer tárgyaljuk, hogy emiatt ne kelljen külön hétfői üléseket tartani.
Van-e még bármilyen kérdés vagy bejelentenivaló?
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): A jövő hétre tervezünk-e bizottsági ülést?
ELNÖK: A jövő hétre nem tervezünk. A nyári üléseket eléggé lazára vesszük, nem gondoljuk úgy, hogy most túlságosan bele kellene lendülnünk a dolgokba. Elnök úrral beszéltünk arról, hogy egy-két témát napirendre vehetnénk, de az igazi lendületes működést majd csak az ősszel fogjuk elkezdeni.
Ha nincs több kérdés, az ülést bezárom. Mindenkinek jó munkát kívánok. Viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 19 perc)
|
|
Németh Zsolt Dr. Kozma József |
Jegyzőkönyvvezetők: Molnár Emese és Soós Ferenc