KHTB-5/2006.
(KHTB-5/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának
2006. szeptember 4-én, hétfőn, 15 óra 01 perckor
az Országház főemelet 55. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Meghívottak *
Elnöki megnyitó *
A napirendi javaslat módosítása, a napirend elfogadása *
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter tájékoztatója a szlovákiai helyzetről *
Dr. Göncz Kinga előadása *
Kérdések, észrevételek *
Dr. Göncz Kinga válaszai *
1. Dr. Göncz Kinga külügyminiszter tájékoztatója a szlovákiai helyzetről
2. Egyebek
Elnököl: Németh Zsolt (Fidesz), a bizottság elnöke
Dr. Kozma József (MSZP), a bizottság alelnöke
Szabó Vilmos (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Gedei József (MSZP)
Hárs Gábor (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Kránitz László (MSZP)
Mesterházy Attila (MSZP)
Dr. Szakács László (MSZP)
Dr. Varga László (MSZP)
Balla Mihály (Fidesz)
Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Dr. Gruber Attila (Fidesz)
Dr. Horváth János (Fidesz)
Dr. Kelemen András (Fidesz)
Dr. Nagy Gábor Tamás (Fidesz)
Potápi Árpád (Fidesz)
Rácz Róbert (Fidesz)
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
Dr. Szőke László szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 01 perc.)
NÉMETH ZSOLT (Fidesz), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Köszöntöm a nyári szünet, mondjuk úgy, hogy befejeződésével a bizottság tagjait. Bejelentem a határozatképességet, és fölteszem szavazásra a napirendet. Egyetlen napirendi pontunk dr. Göncz Kinga külügyminiszter asszony tájékoztatója a szlovákiai helyzetről. Van-e a napirenddel kapcsolatban bárkinek további javaslata? (Jelzésre:) Úgy tűnik, a miniszter asszonynak van napirendi javaslata.
A napirendi javaslat módosítása, a napirend elfogadása
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Ha belefér az időnkbe, pár percet szeretnék kérni arra, hogy tájékoztassam a külügyi bizottságot arról az előzetes kormánydöntésről, ami a libanoni UNIFIL békefenntartó erőkben való részvételünkről szólna, amiről nekem volt egy gyors egyeztetésem a parlamenti pártok vezetőivel, csak gondoltam, hogy itt is megemlíteném. Ez pár perc lenne a végén, ha belefér.
ELNÖK: Azt hiszem, ma lehetünk ennyire rugalmasak. Tehát két napirendi pontunk van, kiegészül a libanoni magyar részvételről szóló tájékoztatóval a bizottság napirendje.
Ki támogatja a módosított napirendet? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Engedje meg, külügyminiszter asszony, hogy még egyszer köszöntsem köreinken belül, és köszöntsem Szőke László államtitkár urat is, aki a térségért, így Szlovákiért is a Külügyminisztériumban felelősséget hordoz. Át is adnám a szót a külügyminiszter asszonynak. A bizottság tárgyalási rendje a szokásos menetben fog zajlani. Miniszter asszony, tessék parancsolni!
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter tájékoztatója a szlovákiai helyzetről
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen. Nem lennék nagyon hosszú az elején, hisz azt hiszem, hogy mindannyian folyamatosan figyelemmel kísérjük a sajtóban azt, hogy a szlovákiai helyzet milyen is, hisz így szól ez a napirendi pontunk, hogy erről beszéljünk.
Talán összefoglalnám röviden, hogy hogyan látjuk kormányzatként, kormányként a helyzetet, és aztán beszéljünk róla. Előrebocsátanám, hogy azt hiszem, mindannyiunk örömére szolgált, hogy a mostani szlovák kormányalakulást megelőző években nagyon komoly fejlődés volt a szlovák-magyar kapcsolatokban. Ebben gazdasági fejlődési elemek nagyon nyomatékosak voltak, de azt hiszem, hogy mindenféle egyéb is, testvérvárosi, testvér települési kapcsolatok, kulturális kapcsolatok, mindenféle egyéb, és ami nagyon fontos, hogy részben nagy számban mentek magyar beruházások Szlovákiába, részben a határ két oldalán történő beruházások munkahelyeket teremtettek Észak-Magyarországon és Dél-Szlovákiában is, és tudjuk, hogy ez mindegyik ország számára nagyon fontos. Ráadásul egy olyan időszakban voltunk, amikor az európai uniós csatlakozás után további lehetőségek nyílnak mind a két ország számára a további fejlesztésekre.
Ehhez képest láttuk, és tanúi voltunk mindannyian annak, hogy a szlovákiai választások után egy olyan kormánykoalíció jött létre Szlovákiában, aminek az egyik tagja a szlovák nacionalista párt, Ján Slota pártja, aki maga is már a kormányalakulást megelőzően, a választást megelőző időszakban is azokra a témákra helyezte a hangsúlyt, amelyek részben a magyarellenesség, romaellenesség, németellenesség, homofóbia és mindenféle olyan téma, ami nehezen fér bele az európai uniós értékrendbe. Amikor a kormányalakulás után először személyesen találkoztam az új szlovák kormány külügyminiszterével, Ján Kubis úrral, akkor már azt kértük, hogy tegye nyilvánvalóvá a kormány és a szlovák miniszterelnök azt, hogy hogyan is gondolkozik ezekről a kérdésekről. Ez egy szóbeli megbeszélés volt, és aztán a következő hetekben volt több olyan nyilatkozata Ján Slotának, ami megerősítette ezeket a korábbi kijelentéseit. Akkor én magam levélben is kértem Ján Kubistól, hogy tegye a kormány ezt nyilvánvalóvá, szólaljon meg a szlovák miniszterelnök is, hogy milyen értékek mentén képzeli el Szlovákiában a következő időszakot és a kormányzást.
Tudjuk, hogy itt nem álltak meg a történések. Tulajdonképpen ezek a félelmeink kezdettől, hogy tudjuk, hogy ebben a régióban vannak ilyenfajta feszültségek, azt is tudjuk, hogy ez a szellem benne volt a palackban évekig, de hogy ezt nagyon veszélyes kiszabadítani. Azt is gondoljuk, hogy nagyon komoly felelőssége van ebben a régióban minden politikusnak, különösen kormányzati pozícióban arra nézve, hogy felszabadítja-e ezeket az indulatokat, és legitimálja-e azokat a véleményeket, amikről tudjuk, hogy jelen vannak szélsőséges véleményekként több országban is. Amitől féltünk, annak vannak jelei, tehát hogy ez, úgy tűnik, fizikai támadásokban is megjelent az utóbbi hetekben. A nyitrai lány esete volt talán az első nyilvánvaló bizonyítéka ennek, de úgy tűnik, hogy több ilyen támadás is volt. Itt egyértelműen azt gondoltuk, hogy az, amit addig én külügyminiszteri szinten kértem, nem elegendő, és a miniszterelnök úr szólította fel nagyon nyomatékosan a szlovák miniszterelnököt arra, hogy tegye egyértelművé, hogy hogyan gondolkodik, szakítson az addigi hallgatás politikájával. Ezt egy szóbeli jegyzékben megerősítettük, amire kaptunk egy választ.
Amit én nagyon fontosnak érzek, hogy közben megjelentek mindegyik országban azok a civil hangok, amik az addig hallgató társadalmi többség - őszintén remélem, a nagy többség - véleményét fejezik ki, hogy legyen béke, legyen nyugalom, és legyen egy olyan fejlődés, ami lehetővé teszi az összes lehetőség kihasználását Szlovákia és Magyarország számára is, de akár a közös fejlődésünket, közös fejlesztésünket. Úgy tűnik, hogy szlovákiai értelmiségiek, magyar értelmiségiek, politikusok, önkormányzati vezetők, a kulturális élet képviselői szólaltak meg mindegyik oldalon ezért.
Ezzel párhuzamosan történt meg az európai intézmények vezetőinek a megszólalása is, tulajdonképpen elsőként az Európai Parlament szocialista frakciója talán, de azóta már azt látjuk, hogy részben az elnökséget adó Finnország miniszterelnöke is megszólalt, az Európa Tanács vezetői megszólaltak, az Európai Parlament néppárti vezetője megszólalt. Tehát azt látjuk, hogy ezek az aggodalmak nem magyarországi aggodalmak, hanem valóban az európai alapértékeket veszélyeztetik, és ezzel kapcsolatosan merülnek fel komoly fenntartások és kérdések Európa-szerte. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez ne egy szlovák-magyar ügy legyen, hanem valóban az európai értékekről és ezek betartásáról szóljon.
Miközben a fizikai támadások után, úgy tűnik, hogy a szlovák rendőrség fellépése nagyon egyértelmű és határozott volt, közben azonban láttunk egy törekvést arra, hogy szlovák részről összemossák a Magyarországon és Szlovákiában történteket; sajnos, ez is az, amitől féltünk, hogy a szlovákiai történések után Magyarországon is megjelennek a szélsőséges hangok és megnyilvánulások részben futballmeccsek kapcsán transzparensek által, részben szlovák falunevek feliratainak a lefújása történt Magyarországon is több helyen, demonstrációk és egyebek voltak. 10Pi. 11 (Göncz Kinga)Én a magam részéről is, de azt gondolom, hogy a kormány több tagja is nagyon egyértelművé tette azt, hogy ezt tökéletesen elfogadhatatlannak tartjuk Magyarországon is. Tehát az európai értékek ránk ugyanúgy érvényesek, sőt tulajdonképpen ebben a helyzetben fontos, hogy Magyarország még mintát is tudjon nyújtani, és ne lehessen azt mondani, hogy itt is, ott is történnek ilyenek. Ennek ellenére van egy ilyen szlovák törekvés. Minden fórumon próbáljuk egyértelművé tenni, ennek az elindítója az volt, hogy egy ilyen szélsőségesen nacionalista nézeteket valló párt került kormányzati pozícióba Szlovákiában, akkor is, ha kifejezetten nemkívánatosnak tartjuk e magyarországi jelenségeket.
Én mindjárt akkor - de ez egy másik szál -, amikor a kormány megalakult, megkerestem Bugár Bélát, a Magyar Koalíció Pártjának vezetőjét, hogy vele is konzultáljak arról, ők hogyan látják a helyzetet, mi jelentene a szlovákiai magyarságnak és a Magyar Koalíció Pártjának segítséget ebben a helyzetben. Többször is konzultáltunk, és próbáltam azt is egyértelművé tenni, mivel van egy törekvés Szlovákiában arra, hogy a Magyar Koalíció Pártját nevezzék meg mint felelőst azért, hogy európai uniós fórumok megszólaltak, hogy egyik oldalról ez a fajta bűnbakképzés semmiképpen nem jelent megoldást, másik oldalról nem kell ehhez közvetlen beavatkozás, hogy Európa figyeljen arra, mi történik ebben a régióban.
Talán valamennyit a következő lépésekről. Ahogy említettem, nagyon sok szinten jelentek meg azok a hangok, hogy gondoljuk végig újra a közös történelmünket, legyen sokfajta kezdeményezés az ügyben, hogy legyen megbékélés. Részben mi magunk is kezdtük, de szlovák oldalról is érkezett egy kérés arra nézve, hogy üljön össze a kisebbségi vegyes bizottság, és tekintse át a helyzetet. Másik oldalról felmerült sokfajta javaslat arra nézve, hogy milyen fajta közös nyilatkozatok, megbékélési nyilatkozatok szülessenek, külügyminiszteri, parlamenti, esetleg egy ennél szélesebb körű, az Akadémiát és történészeket bevonó nyilatkozat. Ezeknek a tervein dolgozunk. Én azt látom, hogy Magyarországnak is - ahogy Szlovákiának is - elemi érdeke, hogy nyugalom legyen, béke legyen, hogy az ott élő magyarok biztonságban érezzék magukat, de ugyanúgy fontos az is, hogy az itt élő szlovák kisebbséghez tartozók biztonságban érezzék magukat, és ezek a feszültségek ne eszkalálódjanak, ne folytatódjon ez. Tehát mindenképpen szeretnénk ebbe az irányba továbblépni, annak az egyértelmű fenntartása mellett, hogy ez nem csak úgy a semmiből bukkant fel, hanem ennek előzményei voltak, és a szlovák kormányalakítás volt az, ami elindította ezt a folyamatot.
Körülbelül ennyit mondanék bevezetésképpen, és szívesen várom a véleményeket, kérdéseket, ha olyan kérdés van, akkor szívesen válaszolok is rá. Köszönöm.
ELNÖK: Kozma alelnök úr, Eörsi Mátyás képviselő úr, Hárs Gábor képviselő úr, Kelemen képviselő úr, Szabó képviselő úr.
Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontját, és megkérjem Kozma alelnök urat, hogy addig vegye át az elnöklést.
(Az ülés vezetését dr. Kozma József, a bizottság alelnöke veszi át.)
Azt hiszem, azzal kell kezdenünk a jelenlegi helyzetben a bizottsági ülésünket, hogy világossá tesszük azt, hogy a szlovák népet nem azonosítjuk azzal a magyarellenességgel, kisebbségellenességgel, etnikai kizárólagossággal, amelynek az elmúlt hetekben a szemtanúi lehettünk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a szlovák népnek, amellyel több száz éves együttélés kötött össze bennünket, a magyarságot, ugyanúgy nem áll az érdekében ezeknek a jelenségeknek az elszabadulása, mint ahogy a magyar nemzetnek nem áll ez az érdekében. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy nagyon súlyos helyzet alakult ki a magyar-szlovák viszonyban, ilyen magyarverésekre Szlovákiában nagyon régóta nem került sor. Ezek az atrocitások a legsötétebb időszakát elevenítik fel a magyar-szlovák történelemnek, a második világháborút követő jogfosztás időszakát elevenítik fel, és felelevenítik bennünk az elmúlt években a Vajdaságban, Szerbiában tapasztalt atrocitásokat, magyarellenes incidenseket.
Kevés hátborzongatóbb interjút olvastam, mint az az interjú, amit a nyitrai diáklány adott, amikor a záróvizsgáját megelőzően összerugdalták az alsótestét a banditák, és amikor megszületett benne a kórházi kezelése nyomán az az elhatározás, hogy ő többet Nyitrára vissza vizsgázni, tanulni nem megy, és semmilyen módon nem kíván a továbbiakban a nyitrai egyetemen megjelenni.
És gondolom, értesültünk a másik nagyon súlyos esetről is, illetőleg aztán a legkülönfélébb jelenségekről, amelyek valóban Magyarországon is megjelentek. Ezek a szlovákellenes jelenségek, amelyek különösen a futballhuliganizmus keretében Magyarországra is átterjedtek, azt hiszem, hogy egyértelműen az egész magyar politikai élet részéről elítélést vontak maguk után, hiszen tudjuk, hogy az ilyen jelenségek hogyan erősítik egymást, hogyan hajtják a vizet ezek a magyarországi jelenségek a szlovákiai magyarellenesség malmára. Ugyanakkor az is világos - és örülök annak, hogy ezt külügyminiszter asszony is világossá tette a szlovák külügyminiszterrel való párbeszéde során -, hogy ezek közé a jelenségek közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, tehát a futballhuliganizmus, illetőleg az etnikai alapon történő erőszakos jelenségek eltérő minőségét jelentik a kisebbségellenességnek, és ennek megfelelően eltérő intézkedéseket is követelnek meg.
Azzal is egyet kell értenem, amit most itt külügyminiszter asszony hangsúlyozott, hogy egyértelmű összefüggés, ok-okozati összefüggés állítható fel a szlovákiai magyarverések, illetőleg Ján Slota pártjának, amely fasisztoid nézeteiről híresült el az elmúlt években, a kormányra kerülése között. És sajnálatos módon ezek a kijelentések, a választásokat követően is folytatódtak, emlékeztetnék arra - hogy most csak egyet idézzek ezen brutális kijelentések közül -, hogy a cigányság sterilizációját állami támogatással gondolja Slota úr elősegíteni. A választásokat követően pedig azt tudta kifejteni, hogy Szlovákiában nem végeztek olyan jó munkát a háborút követően, mint Csehországban, amikor is a németeket egytől egyig sikerült deportálni, de sajnos a felvidéki magyarokat nem sikerült teljes létszámukban deportálni.
Felvetődik ezen a nyomvonalon, azt hiszem, közvetlenül is és az elmúlt napok alapján még inkább a szlovák kormányfő, Fico úr felelőssége is, hiszen ő döntött arról, hogy Ján Slota urat beemelte a kormánykoalícióba, ő döntött arról, hogy Meciar úrral hárman alkotják azt a koalíciós tanácsot, amelyik a szlovák politika stratégiai döntéseit meghozza. Pi. 2021/Cz(elnök)Majd ő engedte meg magának azokat a kijelentéseket - egyébként külügyminiszterével együtt -, hogy semmilyen felelősséggel nem tartozik mint kormányfő a koalíciót alkotó párt elnökének a nyilatkozataiért. Majd az elmúlt napokban Robert Fico kormányfő úr annak a konfliktusnak a fényében, ami kibontakozott a két ország között, nem a mérsékelt hangnem, a kompromisszumkeresés irányába mozdult el, hanem támadásba lendült, és meglepő módon a magyarellenes atrocitások okaként a Magyar Koalíció Pártját nevezte meg a szlovák kormányfő. Azt gondolom, hogy ennél nagyobb abszurditást nehéz lenne kijelenteni. A minap Durai Miklós fogalmazott úgy, hogy ez körülbelül annak felel meg, mint ha a náci koncentrációs táborokért a zsidóságot tennénk felelőssé.
Azt gondolom, elfogadhatatlan ez a nézet, és sajnálatos módon folytatódik a mai napon is a Magyar Koalíció Pártja elleni legfelsőbb szintű hangulatkeltés. A mai napon kaptam a hírt a Hírszerző portáljáról: a Magyar Koalíció Pártja tagjai nem hűségesek Szlovákiához - jelentettei ki a Smer, Robert Fico pártjának az alelnöke, Boris Zala. Az MKP elfogultan tájékoztatja Magyarországot a szlovákiai eseményekről.
Tisztelt Bizottság! Külügyminiszter Asszony! Sajnálatos módon úgy látom, hogy folytatódik a magyarellenes hangulatkeltés most már kormányfői szinten. Megkérdőjelezi a kormányfő és a külügyminiszter a Magyar Koalíció Párjának a jogát ahhoz, hogy az anyaországgal politikai szinten kapcsolatot ápoljon. Hazaárulással próbálja a Magyar Koalíció Pártját megfenyegetni, hiszen, ha más nem, az Európa Tanács kisebbségi keretegyezménye vagy az Európa Tanács velencei bizottságának az állásfoglalása is egyértelművé teszi, hogy nem lehet az anyaországgal való kapcsolattartás miatt felelősségre vonni a kisebbségeket, különösen nem legitim politikai képviselőiket.
Tisztelt Bizottság! Ebben a helyzetben a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség kinyilvánítja azt, hogy támogatjuk a magyar kormányt abbéli erőfeszítéseiben, hogy a leghatározottabban lépjen föl a magyarellenes atrocitásokkal szemben, lépjen föl a Magyar Koalíció Pártjának a védelmében, és támogatjuk abban, hogy a határozott állásfoglalásokkal segítse elő a magyar-szlovák viszony rendeződését. Bízunk abban, hogy felülvizsgálja azt a korábbi álláspontját a Magyar Szocialista Párt, amikor is Fico úrnak a szocinternbe történő csatlakozását Kovács László pártelnök úr közvetlenül is elősegítette, a nemzetközi legitimitás biztosítása részlegesen a Szocialista Párt felelőssége Robert Fico irányában. Ezért is gondolom, hogy nagyon határozott lépéseket szükséges tenni az összes pártcsaládnak, beleértve az európai szocialistákat is, Fico úr, a pártja és a politikája kordában tartása érdekében.
Bízom abban is, hogy azokat a taktikai hibákat sem fogja a magyar diplomácia elkövetni, ami végső soron azt eredményezheti, hogy kifogjuk a nemzetközi nyomás vitorlájából a szelet. Ahogy ebben a kérdésben egy többpárti egyeztetés keretében - amit Eörsi Mátyás, az integrációs bizottság elnöke kezdeményezett - megállapodtunk, a nemzetközi nyomásnak nagyon fontos szerepe lehet a jelenlegi helyzet kezelésében, és ezt a magyar diplomáciának nem szabad fenyegetni, hogy ez a nyomás ki tudja fejteni jótékony hatását a szlovákiai helyzet konszolidálása érdekében.
A magyar kormánynak az is kiemelkedően fontos feladata, hogy egy működőképes térségpolitikát valósítson meg. Hallattunk olyan híreket a közelmúltban, hogy bezárás fenyegetné a kassai főkonzulátust. Remélem, hogy nem felel meg a valóságnak ez a hír. Sajnálatos módon a magyar nemzetpolitikával kapcsolatban is, azt hiszem, hogy joggal lehetünk kritikusak, elégedetlenek, márpedig mindenre van szüksége ebben a helyzetben a felvidéki magyarságnak, csak arra nem, hogy az anyaországi támogatás tekintetében kételyeik támadjanak, hogy számíthatnak az anyaország odafigyelésére. Hiszen továbbra is Szerbiában is tapasztalhatóak ezek a magyarellenes atrocitások, és semmi sem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a szlovákiai magyarok sorsára juthat nagyon hamar a romániai magyarság, hiszen a szlovákiai helyzet nem függetleníthető attól, hogy a Magyar Koalíció Pártját az európai uniós csatlakozást követően hogyan rakta ki gyakorlatilag a szlovák politika a kormányzati pozícióból. Ezek a félelmek Romániában is egyértelműen fennállnak. Köszönöm szépen a figyelmüket.
(Az ülés vezetését Németh Zsolt, a bizottság elnöke veszi vissza.)
ELNÖK: Második jelentkezőként megadnám a szót Kozma József alelnök úrnak. Parancsoljon, alelnök úr!
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Miniszter Asszony! Államtitkár Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Jelenlévők! Azért kezdeményezte a szocialisták külügyi munkacsoportja ennek a mostani ülésnek az összehívását, mert a külügyi bizottságnak akkor kell ülnie, amikor időszerű, és egy ilyen dologban most kell ülnie, mert most időszerű. Most időszerű, aktuális, és a kormányt meghallgatva képviselőtársaimmal együtt a helyzettel kapcsolatban olyan álláspontot tudunk kialakítani, amelyet a kormány is a későbbiekben, a további lépések során figyelembe tud venni. Ezért tisztelettel köszönöm képviselőtársaimnak az azonnali megértését és vállalását, hogy részt vesznek a bizottsági ülésen, elnök úrnak, hogy bár külföldön tartózkodott a kezdeményezésünk időszakában, de haladéktalanul intézkedett a bizottság ülésének összehívásáról.
Azért kezdeményeztük - és ezzel a munkacsoportunk, a Szocialista Párt képviselőcsoportja álláspontjának néhány tételét hadd mondjam el -, mert mindenkinek vállalni kell egy politikai ügyben a felelősséget. Természetesen a kormánynak is vállalnia kell - erről a miniszter asszony nagyon pontosan, nagyon szabatosan beszélt -, vállalnia kell a képviselőknek, és természetesen ezt várjuk el, a leghatározottabban ezt várjuk el a külföldi partnerektől, a szlovák féltől is. Mindazonáltal tisztában vagyok vele, hogy a szlovák oldal vagy fél sem egységes, és nem is szabad egyenlőségjelet tenni mindegyik szlovák megnyilvánulás, illetve politikai erő közé.
Az MSZP csoportja, illetve maga az MSZP is már a kezdet kezdetén világossá tette párelnökünknek a Fico-párt elnökéhez írt levelében, hogy mi az, ami megengedhető, mi az, ami nem; mi az, ami megfelel az európai normáknak, és mi az, amit egy szociáldemokrata párttól társpártja, a Magyar Szocialista Párt elvár. Azt várja el, hogy az európai normák érvényesüljenek. Egy európai uniós tagország kormánypártjának ugyanis felelőssége van minden ügyben, ami abban az országban történik, és ami sérti, durván sérti az európai normákat, a kisebbségi jogokat és az emberi jogokat is.
Ez a tájékozódás is abban erősít meg engem is, hogy Közép-Európának azt a hatalmas értékét, amelyik az egész Európai Uniónak is értéke, a nemzetiségek, nemzetek együttélése, a multikulturalitás, az ezt veszélyeztető politikának most azonnal gátat kell szabni, és ebben a magyar kormánynak, a szlovák kormánynak és az európai színtéren minden szervezetnek felelőssége van. 30Pi. 31 (Kozma József)Mert vannak olyan politikai erők, ilyennek gondolom a magyarországi pártokat, ilyennek látom a magyar kormányzat tevékenységét is, amelyik erőt és erényt kovácsol a multikulturalitásból, Magyarországon is a nemzetiségek együttéléséből, és látható, hogy van olyan politikai erő Európában - sokfelé, és sajnos Szlovákiában most kormányon is van -, amelyik éppen ezzel ellenkezőleg, az indulatokból, a szélsőségekből kíván magának politikai tőkét kovácsolni. És mint ahogy erre miniszter asszony utalt, a rossz történelmi példák a régmúltból, a XX. századból, annak elejéről, közepéről és sajnos a végéről is arra mutatnak, hogy a leghatározottabban kell fellépni e megnyilvánulások ellen, mert a történelem mutatja, amikor ez elmaradt, akkor ezek az esetek elfajultak, akkor a véleménynyilvánításnak induló szélsőséges álláspontok elfajultak, és atrocitásokká váltak. Erre tanít bennünket a történelem, ezért üdvözöljük a kormánynak a kezdettől a leghatározottabb fellépését, és mi is ezért csatlakozunk ehhez. Az MSZP a saját pártcsaládjában, mint ahogy említettem, kezdettől és azonnal elítélte ezt a fajta politizálást, és azt várja el minden európai normát követő politikai erőtől, hogy erre az álláspontra helyezkedjen.
A kormányzati felelősség természetesen azt is jelenti a mi álláspontunk szerint Magyarországon, de Szlovákiában is, hogy a kormányzattal együtt járó normakövetésben nincsen alku, ha Strasbourgban és Brüsszelben norma a kisebbségi jogok védelme, akkor nem lehet engedményeket tenni, ha valaki a kisebbségi jogok sérelmét látja, akkor politikai felelőssége és kötelessége kormányon ez ellen a leghatározottabban fellépni. Éppen ezért azt gondolom, hogy az európai értékrend követése, bármennyire is általánosnak tűnik, az nem öncélú, mert éppen a szlovákiai példa mutatja, hogy akkor, amikor bárki engedményt gondolt tenni az értékektől való eltérésben, azonnal megbosszulja magát, és azonnal szenvedő alanyai lesznek - ebben az esetben a magyar kisebbség. Ezért üdvözöljük az európai parlamenti képviselők, ezért üdvözöljük a strasbourgi Európa Tanács hivatalos szerveinek és képviselőinek a leghatározottabb fellépését ebben az ügyben.
Végezetül az álláspont ismertetésében még egy dolgot hadd hangsúlyozzak: van ez az ügy, amelyben - érthető módon - felelősség alapján Szlovákiában bűnöst, hibást, felelőst keresnek. Számunkra az elfogadhatatlan - és ez tükröződött a minisztérium álláspontjából, és ez megelégedéssel tölt el -, hogy a bűnöst Magyarországban lehet megtalálni, és a bűnöst, a felelőst a Magyar Koalíció Pártjában lehet megtalálni. Ez a helyzetnek és a politikai felelősségnek az álláspontunk szerinti legalapvetőbb félreértése, félremagyarázása. Felelősség természetesen mindig van, de az adott helyzetben a felelősöket ott kell megtalálni, ahol a felelősség a kormány álláspontja szerint is a szélsőséges párt kormányzati pozícióba emelésével keletkezett.
A javaslatunk tehát az, hogy a mai alkalommal ezek az álláspontok váljanak abszolút világossá. Köszöntjük a kormánynak az ez irányú eltökéltségét, és azt várjuk, hogy a következő napokban akár a V4-es, majd azt követő további kétoldalú találkozókon is sikerül ebben az irányban egyfajta közép-európai, egyfajta nemzetiségek együttélését szolgáló, ebben az értelemben európai politizálás mellett dolgozni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Kelemen András képviselő úr!
DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Az itt szőnyegen forgó téma kapcsán egy apró örömöm lehet, az, ha ez abba az irányba mozdítja el a politikai oldalakat, hogy egyetértés felé alakuljon az álláspontjuk. Elvégre a múltat most már nem érdemes felhánytorgatni, de a mi értékelésünk szerint a státusztörvénytől kezdve, a 2004-es népszavazáson keresztül, a Máérttal kapcsolatos huzavona mind rossz üzenetet küldött a határon túlra azoknak a politikai erőknek, amelyek az alkalmat kihasználják, ha a nemzetiségi viszályt, a magyar kártyát elő lehet húzni. Éppen ezért én úgy érzem, ha pillanatnyilag ugyan az események elsősorban Szlovákiára koncentrálódnak, de mint az elnök úr a bevezetőjében röviden célzott rá, én se akarok belemenni az egyes atrocitásokba és visszaélésekbe, mert ennek a tárgyalásnak most nem ez a célja, de azért azt látni kell, hogy Szerbia, Románia és Szlovákia területén egyaránt megindult egy ilyen jellegű mozgás, ami talán a legszomorúbb emlékeket ébresztheti azokban, akiknek történelmi ismeretei vannak. Nem tudom ezt a szellemet, amely kiszabadult a palackból, vagy, reméljük, csak kiszabadulóban van a palackból, ahogy a miniszter asszony ezt jelezte, másként nevezni, mint a kisantant szellemének, és az benne a különösen szörnyű, hogy ez ezek szerint jelentkezik az uniós együttműködés keretén belül is.
Mindezek miatt nekem igazából a legfontosabb mondanivalóm egy kérdés, az volna, miniszter asszony, van-e a magyar kormánynak elképzelése arról, hogyan lehet csökkenteni a politikai célokra használt magyarellenességet, amely ezek szerint, úgy tűnik, kiújulóban van.
Köszönöm a figyelmét.
ELNÖK: Eörsi képviselő úr!
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Miniszter Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném mindannyiunkat emlékeztetni arra - és nagyon sok képviselő ült a teremben, aki ezt velem együtt átélte -, amikor készültünk az európai uniós tagságra, számos tárgyalást folytattunk befolyásos európai uniós politikusokkal, kormánytagokkal, parlamenti képviselőkkel, talán egyetlen egyszer sem mulasztották el felhívni a figyelmünket arra, hogy az Európai Unió nem holmi gazdasági közösség, az is természetesen, de az Európai Unió több annál, az Európai Unió értékeken alapuló, mégpedig a demokrácia, a törvényesség, a béke, stabilitás értékeinek az Uniója is. Én magam személyesen - és meggyőződésem, hogy ezt mindenki osztja ebben a teremben - örültem ennek, mert olyan Unióhoz akartunk mindig csatlakozni, amelyikből nem csak a pénz jön, az is jöjjön persze, de amely olyan értékeket foglal magában, amelyekre meggyőződésem szerint mindannyian vágytunk a rendszerváltás előtt és az után is, a béke, a stabilitás, emberi jogok és a kisebbségek tiszteletének az Uniójára.
Amikor Szlovákiában nem is olyan régen megalakult ez a kormány, akik figyelték, azt nem mondhatom, hogy egész Európa, de akik figyelték, egészen biztosan felkapták a fejüket. Megfogalmazódtak az első kritikai észrevételek, hogy vajon helyes-e egy európai uniós tagállamban egy radikális, nacionalista nézeteiről elhíresült pártot a koalícióba venni. És emlékezzünk vissza, hogy mit mondott akkor a miniszterelnök, Robert Fico! Azt mondta, hogy ne a szavakról, hanem a tettekről tessék bennünket megítélni. Bevallom a bizottságnak, már akkor sem osztottam ezt a nézetet, mégpedig két okból nem. Pi. 4041/Cz(Dr. Eörsi Mátyás)Az első ok az volt, hogy a politika nagyon nagymértékben a szavak tudománya, és Közép-Európa történelmében - azt hiszem, itt, Közép-Európában pontosan tudjuk - a szavak mindig azok, amik elkezdik az indulatok gerjesztését, és a szavakból tettek, a tettekből drámák, s a drámákból tragédiák születtek oly sok alkalommal. Tehát minden politikusnak Európában, talán Közép-Európában kivált, az átlagosat meghaladó erőfeszítéseket kell tennie, hogy a politikai életben olyan szavakat használjon, amelyek nem az, hogy nem alkalmasak indulatok gerjesztésére, hanem ellenkezőleg, az indulatokat visszafogják.
A másik ok, ami miatt nehezen tudtam elfogadni Fico miniszterelnök úr érvelését, hogy egy-két héten belül - nem kellett sokat várni - a szavak tettekké változtak. Tudjuk mindannyian, hogy nem a miniszterelnök és nem a kormány tagjai követték el, de megint csak itt, Közép-Európában nekünk, magyaroknak is megvan az a tapasztalatunk, hogy, amit a politika megenged magának, amit a politika csak a szavakban sugall, az a nyilván képzetlenebb, a politikai következményeket kevésbé végiggondolók, vagy zárójelben mondom, néha nagyon is végiggondolók számára egy nagyon komoly radikalizálódási folyamatot tud elindítani. Itt gondolhatok arra, hogy valóban hányan és hányan érezhetik Szlovákiában úgy, hogy ha egy kormánykoalíciós tényező olyan szavakat engedhet meg magának, amilyet Ján Slota megengedett, akkor ők miért ne ordítsanak, és ha kell, miért ne csapjanak oda.
Beszélünk majd az állam szerepéről, de azért ne feledkezzünk meg arról, hogy ez ugyanaz az időszak, amikor rendőrségi eljárás indul egy politikussal szemben azért, mert nézeteit hangoztatja. El lehet mondani, hogy ezzel a képviselővel én magam gyakorlatilag nem értek egyet. Na és? Hogy egy európai uniós tagállamban egy megválasztott képviselő vagy nem megválasztott állampolgár elmondja a nézeteit valamiről, és ezzel kapcsolatban vele szemben rendőrségi eljárás induljon, ez Gustav Husák Csehszlovákiájára emlékeztet sokkal inkább, semmint az európai uniós tagállamra. Ezért én alapvetően osztom miniszter asszonynak és elnök úrnak is az értékítéletét, amelyhez csatlakozott alelnök úr is, hogy valóban, amit most tapasztalhatunk, nagyon nagymértékben Robert Fico miniszterelnöknek egy - legyünk optimisták, legyünk jószívűek - nagyon végig nem gondolt lépésének a következménye.
Kétségtelen, hogy velünk él a történelem. Én egy olyan pártot képviselek, amely párt igyekszik nem túlságosan mélyen elmerülni a történelemben, és történelmi tényekből levezetni a külpolitikai tennivalókat. Tanulni azonban kell belőlük. Az elnök úr hosszasan beszélt érzelemtől nem mentesen - érthetően - a nyitrai diáklány megveréséről. Tudjuk, hogy az ő trikóján egy nagyon goromba felírás volt található, ez pedig: "Menjetek a Duna mögé!", amely így olvasva is rettenetes, de azért tudnunk kell - és ezért beszélek a velünk élő történelemről -, hogy ez nagyon pontosan megfelel a második világháborút követő magyar kitelepítés jelmondatának, akkor is "Magyarok a Duna mögé!" volt a felhívás. Ha minden erőfeszítésemmel igyekszem empatikus lenni, hogy a második világháborút követően milyen indulatok voltak Szlovákiában, nem mintha ettől el tudnék fogadni bármilyen kollektív bűnösséget vagy annak következtében hozott politikai döntést, de ma, a XXI. században az Európai Unióban egészen elképesztőnek tartom, hogy az akkori indulatok még ma is léteznek, és mint láttuk, a politika ebben, ha tetszik, olaj tudott lenni a tűzre.
Én a magam részéről nagyon örültem annak - és ebben külön köszönöm elnök úr nagyon pozitív hozzáállását -, hogy a parlamenti szünetben az összes politikai párt, a Szocialista Párt, az MDF, a KDNP, meg tudtuk mutatni azt, hogy miközben nagyon-nagyon komoly és elkeseredett viták vannak közöttünk nagyon sok belpolitikai, és néha még külpolitikai kérdésről is, azért vannak olyan ügyek, amelyekben össze tudunk fogni, és ugyanazt a politikát tudjuk képviselni. Itt szeretnék rátérni az egybemosás problémájára. Én osztom azt, hogy az egybemosás indokolatlan - még ha megjegyzem is, hogy persze érthető törekvés a szlovák kormány részéről -, mégpedig azért, mert Ján Slota típusú politikusok az Európai Unió minden országában vannak. Vannak Magyarországon, sőt vannak Franciaországban, Németországban, Dániában, mindenütt. Óriási különbség azonban az, hogy ezek a politikai erők kormányon vannak, vagy adott esetben ellenzékben, vagy nem is parlamenti tényezők. Szeretném a vitának ezen a pontján nagyon világosan rögzíteni, hogy Szlovákiában Ján Slota és az SNS nemcsak hogy kormányon van, aminek a fényében szerintem egy fokozott bűn - arról nem tehet senki, ha megválasztják a parlamentben -, de eközben a Magyar Köztársaságban, bár néha nagyon elkeseredett viták vannak a Fidesz és a liberálisok között, azért nagyon világosan meg kell mondjuk, hogy olyan politikai erő, amely a politikai legitimációját vagy támogatásának a növelését egy szomszédos nemzet elleni gyűlölet politikájára építené, a magyar parlamentben nincsen egy sem. Tehát, ha csak ebből a tényből indulok ki, akkor máris úgy érzem, hogy az egybemosás politikája abszolút indokolatlan, és ezt nyilvánvalóan kellő érveléssel a problematikára figyelő külvilág tudomására is kell hozni.
Ugyanakkor az, ami most Szlovákiában történik - és örülök annak, hogy a miniszter asszony fölhívta erre a figyelmünket, hogy az elmúlt 4-5-8 évben alig lehetett hírt hallani magyarellenes atrocitásról, és azt gondolhattuk, hogy minden sínen van, és akkor egyszer csak egy nagyon meggondolatlan, nagyon felelőtlen és veszélyes politikai lépés következtében az indulatok azonnal így fel tudtak szakadni -, arra utal, hogy azok a fejlemények, amelyeket Közép-Európában, Szlovákiában, Romániában - ötperces hír, hogy megint megvertek egy magyar biciklistát, nem tudom, tudja-e a bizottság -, de néha még Magyarországon is tapasztalhatók; van egy fejlődés, amit tapasztalhatunk, de nem irreverzibilis az a fejlődés, amelyen az elmúlt 10-15 évben átmentünk, ezért úgy érzem, hogy ebben a térségben még nagyobb, még fokozottabb elővigyázatosságra van szükség, mint talán másutt Európában.
Szeretném aláhúzni, hogy amit most Szlovákiában tapasztalatunk - és ez talán a mi kommunikációnkban egy nagyon fontos dolog kell legyen -, nekünk, magyaroknak elsősorban magyar ügy, azonban ez nemcsak magyar ügy, ez több annál. A miniszter asszony említette itt a németellenességet, amely benne van a Ján Slota-politikában, a romaellenességet, a homofób politikát. Ezek az Európai Unióban meghonosodott, a baloldaltól kezdve a liberálisokon keresztül a kereszténydemokratákig konszenzust élvező emberi jogok problematikája, és borzasztóan fontosnak tartom azt, hogy ezt a világ tudja. Azért szeretném ezt aláhúzni, mert amikor arról beszélünk, hogy mi a teendő - remélem, hogy ebben egyetért velem a bizottság és a kormány -, miközben fontos, hogy a számunkra fontos világ, tehát az Európai Unió, az Európa Tanács, satöbbi, jelezzék, nagyon nyomatékkal és világosan jelezzék az aggályaikat a mai szlovákiai belpolitikai helyzetről, ahogy lehet, azért mi emeljük ki egy szlovák-magyar politikai metszéspontból ezt a problémát, az emberi jogok általános kérdésévé tegyük, már csak azért is, mert úgy érzem, hogy ennek nagyobb támogatottság is szerezhető. Éppen ezért van egyfajta óvatosságra is szükség. Elhangzottak mind szlovákiai magyar politikusok, mind pedig magyarországi magyar politikusok részéről olyan jelzők a szlovák kormányt illetően, amelyek könnyen visszafordulhatnak, mert ha Robert Fico tévéinterjúkban ezekre hivatkozik, akkor nagyon könnyű ezt egy semleges, harmadik személynek úgy tekinteni, hogy talán megint a magyarok és szlovákok viszálykodnak, és különböző dolgokat vágnak egymás fejéhez. 50Pi. 51 (Eörsi Mátyás)Éppen ezért érdemes tehát az óvatosság.
Azzal szeretném befejezni, amivel kezdtem: ha az Európai Unió nekünk a felkészülésünk alatt mindig azt mondta, hogy ez nem csak egy gazdasági közösség, hanem egy értékközösség, akkor most mondjuk nekik vissza ezt a leckét, hogy igen, ez egy értékközösség. És ebből a szempontból nagyon fontos, hogy megszólaltak az Európai Parlament különböző vezető tisztségviselői, Elmar Brok kereszténydemokrata külügyi bizottsági elnök, megszólaltak frakcióvezetők, megszólalt az Európa Tanács elnöke, nagyon világossá téve az álláspontját, és szólaljanak meg minél többen. Nem is kell, hogy Magyarországot vagy a magyarokat kiejtsék a szájukon, nem baj, ha kiejtik persze, mert a problémának része, de az, hogy ebben Európa világossá tegye azt az értékrendszert, amelyhez kapcsolódunk, számunkra nem csak a mostani vitában és a mostani konfliktusban fontos, hanem Közép-Európa jövője szempontjából tekintem alapvető, stratégiai jelentőségűnek, hogy legyen mindig módunk hivatkozni erre a jövőben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Balla Mihály!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Egy gondolattal kapcsolódnék Eörsi Mátyás képviselőtársamhoz: amikor a jelenlegi szlovák kormány megalakulása előtti időszakokat éltük, illetve a kormányprogram elfogadása előtti időszakot, akkor felvetődött az, hogy nem a szavak, hanem a tettek alapján kell megítélni a jelenlegi szlovák kormányt. A helyzet az, ami még nem hangzott el, de egyre inkább köztudott, hogy a jelenlegi kormányprogramban több olyan pont is szerepel, ami, úgy érezzük, hogy a magyar kisebbséggel szemben problémákat jelenthet, hiszen egyrészt megszüntették a Csemadok támogatását, ami tulajdonképpen egyfajta kulturális színtere, kulturális fóruma volt a kinti magyarságnak, másrészt pedig azzal, hogy gazdasági szempontból például a gömöri térség fejlesztését is visszafogták, tulajdonképpen a magyarok lakta területeken a fejlesztési pénzeket sorvasztották el.
Felvetődik bennünk a kérdés, hogy mi a teendő. Talán jó lenne, miniszter asszony, ha konkrétumokban is beszélnénk, hogy mit tehetünk. Egyrészt, azt tapasztalom, az elmúlt hetekben kialakult egy ötpárti konszenzus az ügyben, hogy tenni kell valamit, de a jelenlegi hivatalos magyar külpolitikában, a Külügyminisztérium tevékenységében valahogy ezt a fajta kicsit keményebb vagy szigorúbb magatartást Magyarország részéről nem tapasztaljuk. Mondom ezt annál is inkább, mert nekem volt egy érzésem már 2004. december 5. óta, illetve a státusztörvény kiüresítése óta, hogy a jelenleg kormányon lévő politikai erők mintha magukra hagyták volna a határon túli magyarságot a különböző intézményrendszerek felszámolásával, megszüntetésével, átalakításával. Miért nem vállaljuk fel, vagy miért nem vállalja fel a kormány a Magyar Állandó Értekezlet összehívását? A kormányprogramban egy teljesen más koncepció rajzolódik ki.
Úgy érzem, hogy a külpolitikában az egy stratégiai kérdés, ha valahol teret veszítünk, illetve a határon túli magyarok úgy érezhetik, hogy magukra hagytuk őket. Ezt érzi az a fél is, amelyik adott esetben bátrabban lép fel a helyi kisebbséggel szemben. Úgy érzem, ez a közép-európai probléma a határon túli magyarokra igencsak kivetül, tehát az a fajta kormányzati külpolitika, amely a határon túli ügyeket másodlagos kérdéssé sorolta, illetve emlékszünk a december 5. előtti kampányidőszakra, ahol a kormány elég szigorúan a nem mellett volt. Én úgy érzem, hogy ezek azok a lehetőségek, ahol visszalépett a magyar külpolitika, és ebbe az űrbe törtek be azok a nacionalista kijelentések, amelyek táptalaját adták azoknak az atrocitásoknak, amelyeket ma tapasztalhatunk Közép-Európában.
Nekem az a kérdésem, hogy mivel nekünk van egy konszenzusunk az ügyben, tehát tudjuk azt, hogy van teendőnk mind az Európai Közösségen keresztül, mind a saját pártcsaládjainkon keresztül, párttömörülésein keresztül, miniszter asszony, konkrétan mi az, amit tehet a magyar parlament, vagy mi az, amit tehet a kormányzat, és ha tehet, akkor miért nem teszi minél előbb.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hárs Gábor képviselő úr!
HÁRS GÁBOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Bizonyos értelemben örülök annak, hogy néhányan szóltak már előttem, hiszen elhangzott a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ álláspontja is és néhány más vélemény is. Örülök annak egyrészt, hogy ezek a vélemények valamennyire a pártok fölé emelkedtek, és a lényeget tekintve, tehát hogy tennünk kell, azt lehet mondani, hogy ezek egybecsengenek.
Örülök annak is, hogy még ha el is hangzottak a ki a felelős, a cui prodest kérdései a három fideszes felszólaló részéről, ezek a szokottnál és ahhoz képest, hogy kampányidőszakban vagyunk, sokkal enyhébbek voltak. De azért mégiscsak ki kell térjek rá, hogy elhangzott az, hogy az MSZP-nek van felelősége, mert Fico pártját ajánlotta - ami, emlékeztetek rá, hogy a szlovákiai Demokratikus Baloldal Pártja volt egykor, ott kezdődött ez, aztán meg a Smerrel folytatódott persze a szlovákiai belső pártváltozások folytán -; és én most is azt mondom, helyesen tette az MSZP, hogy támogatta a szocialista családhoz való közelítését.
Elhangzott az is, hogy a státusztörvénnyel kapcsolatos eljárások is eredendő bűnként jelennek meg ebben a kérdésben is, és most legutoljára már a kormányprogramot is hallottuk.
Tehát én azt szeretném kérni, hogy próbáljuk meg most nem a magyar belpolitikában, illetve a magyar pártpolitikában keresni a helyzet kulcsát, hanem inkább abban, ami létrehozta ezt a mai bizottsági ülést, amit én örömmel fogadok, még akkor is, ha azért a bizottság összehívása és a mai nap között nagyon sok minden történt, amit örömmel üdvözölhetünk. Többek között az a tény, hogy először hangzott el, hogy jelentős szlovák kormánytényező, a külügyminiszter lényegében elhatárolta magát Ján Slotától. És elhangzott egy olyan is - ez a hírekben viszonylag kevésszer volt hallgató -, hogy valamiféle nyilatkozatstopot rendeltek el Slotának. Majd kérdezném is miniszter asszonyt, hogy ezzel kapcsolatban van-e valamilyen autentikus hír.
Tekintettel arra, hogy a pártvéleményeket ismerjük, én szeretném négy rövid tételben árnyalni a vitát. Az első tételem az, hogy tulajdonképpen mindaz, ami történt, nagyjából előre kiszámítható volt. Nem ennek a hevességét illetően és nem a formákat illetően, de az, hogy mi történt a szlovákiai választásokon - és éppen ez a bizottság kapott tájékoztatást több ízben is arról, hogy mi várható a szlovákiai választásokon, és mi várható majd a kormányalakításnál -, az tulajdonképpen magában hordozta már ezeket a történéseket. Nem tudom, azt hiszem, nekünk nincs sem lehetőségünk, sem igazából jogunk, erkölcsi jogunk persze igen, de beleszólási jogunk nincs abba, hogy bármelyik országban, legyen az az Európai Unió tagországa, legyen az szomszéd ország, milyen kormánykoalíció alakul, mint ahogy fordítva is így van. De az, hogy egy kormánykoalíció matematikai alapon jön létre vagy pedig elvi alapon vagy a kettőnek valamiféle kombinációjával, az nagyon sok mindentől függ, elsősorban a választók akaratától. Tehát az az első, amit mondani szeretnék, hogy az várható volt, hogy valamiféle, számunkra kedvezőtlen fordulat lesz ez után a kormányalakítás után, hogy ennyire hevesen történt, az azonban talán kevésbé volt várható.
Pi. 60
61/Cz
A második tétel, amit szeretnék mondani, hogy azt láthattuk, hogy amikor elkezdődtek ezek a magyarverések és egyáltalán a magyarellenes jelenségek, akkor a szlovák kormány meglehetős habozást mutatott meglehetősen sokáig. A sokáig itt persze napokban számolható, de itt az órák is sokat számítanak. Az, hogy aztán ez a habozás szép lassan valamiféle kedvező irányba látszik fordulni, és talán ezen a héten ez be is tetőződik, nagymértékben a nemzetközi reagáláson múlott. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy éppen az Európai Szocialisták Pártjának elnöke volt az, aki nagyon határozottan és egyértelműen kiállt a magyar kormány mellett, egyáltalán a magyar oldal mellett, hogy úgy mondjam. Ha ebből a szempontból mégiscsak kedvezőnek értékeljük azt, hogy a Fico-párt és maga Fico is ehhez az oldalhoz tartozik, akkor ez azt jelenti, hogy számukra is kellett hogy ennek legyen súlya, mondanivalója, és valamiféle nyomást kellett hogy gyakoroljon.
A harmadik tétel, amit szeretnék mondani, talán egy kicsit disszonáns lesz azokhoz képest, amik eddig elhangzottak, bár történt erre vonatkozó utalás is. Ez pedig az összemosás, nem összemosás kérdése, hogy a két országban való történések azonos súlyúak vagy nem azonos súlyúak, azonosan kell kezelni, vagy nem azonosan kell kezelni. Természetesen én is tudom azt, hogy egy transzparens felmutatása egy, két vagy három futballmeccsen, vagy pedig valakinek a fizikai bántalmazása semmiképpen nem kezelhető azonos mértékben, pláne, ha a magyar törvények - és itt éppen a törvényhozás épületében szeretném erre a figyelmet felhívni - nem teszik lehetővé azt, hogy nyilvánvalóan durva, idegengyűlölő, hangulatkeltő, uszító megnyilvánulások ellen a rendőrség fellépjen. Őszintén szólva döbbenten állok az előtt, hogy milyen nyilatkozatokat tesznek a rendőrség vezetői. Nyilván teljes joggal teszik ezt, hiszen ők a törvényekből kell hogy kiinduljanak.
Azt szeretném mondani, hogy ha elvárjuk azt, hogy a szlovák hatóságok, a szlovák kormány a lehető legerélyesebben lépjen fel minden, akár fizikai, akár szóbeli atrocitás ellen, akkor ugyanezt várjuk el saját magunktól is. Ne mondjuk azt - én nem szívesen hallom -, hogy ami nálunk van, sokkal enyhébb, mint ami Szlovákiában van! Mi mondjuk azt, hogy mi az ellen kell hogy fellépjünk, ami Magyarországon történik, az ellen kell hogy a törvény szigorával, vagy ha kell, a törvény megváltoztatásával lépjünk fel!
Néhány héttel ezelőtt ugyanebben a teremben kaptunk egy tájékoztatást arról, hogy várható a magyarellenesség fokozódása Szlovákiában. Zárt ülésen hangzott el, de talán annyi megengedhető - sajtóban is olvashattuk meg hallhattuk -, hogy ezek az előrejelzések megvoltak. Én akkor elmondtam, hogy tartok attól, hogy ha ezek a magyarellenes megnyilvánulások generálódnak, ezek óhatatlanul szlovákellenességet fognak valamilyen módon létrehozni Magyarországon is. Sajnos, igazam lett. Nagyon tartok tőle, hogy ez nem a vége még ennek. Az, hogy egy ilyen katasztrofális futballvereség, aminek Szlovákiához semmi köze nem volt, az is alkalmat adhasson arra, hogy szlovákellenes megnyilvánulások legyenek, még akkor is, ha párperces - nekem az is túl sok -, elgondolkoztató, és szeretném erre mindenkinek a figyelmét felhívni.
Végül a negyedik, amit szeretnék mondani: én örvendetesnek tartom, hogy a magyar kormány nemcsak a természetes partnerével, a Magyar Koalíció Pártjának vezetőjével konzultál, hanem minden alkalmat megragad arra, hogy a szlovák kormány tényezőivel is tárgyaljon. Tudjuk azt, hogy a miniszter asszony szinte naponta találkozik, beszél vagy vitatkozik a televízió segítségével az egyébként általunk is elsősorban az EBESZ-ből nagyon jól ismert Kubis külügyminiszter úrral, de ennek mind több és több lehetőségét kell kihasználni. Holnap a visegrádi négyek találkoznak éppen Pozsonyban, gondolom, hogy ott aztán különös lehetőség lesz erre, és akkor majd szót lehet váltani más olyan jelenségekről is, amik a visegrádi együttműködést most egy kicsit illuzórikussá teszik a cseh kormányhelyzet, a lengyelországi helyzet miatt, és azt mondhatjuk, hogy tulajdonképpen Magyarországon vagyunk a legjobb helyzetben.
Végül arra szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy nem elég az, hogy a kormánytényezőktől, a külügyminisztertől, a miniszterelnöktől várjuk azt, hogy megoldásokat találjon. Valamennyiünknek kötelessége - a külügyi bizottság egészének, tagjainak, de minden parlamenti képviselőnek -, hogy azokat a kapcsolatokat, azokat az érintkezési pontokat és lehetőségeket, amelyek adódnak szlovák politikusokkal vagy szlovákiai magyar politikusokkal, mindannyiunknak ki kell használni a közös béke és a közös megbékélés érdekében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gruber Attila képviselő úr!
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Személyes élményem, amikor tavaly ősszel az Európai Tanács soros ülése után a szlovák követségen néhányan ott voltunk, és hatalmas élmény volt, hogy mindenki a szlovák követségen, illetőleg az európa tanácsi képviselő közül mindenki igyekezett, ha nem is tudott teljesen tisztán, de igyekezett magyarul beszélni, és magyarul beszélgetni velünk. Óriási élmény volt ez a korábbi időszakhoz képest. Számomra ez egy nagyon nagy, mind a mai napig tartó élmény volt.
Eörsi képviselőtársam is felhívta a figyelmet az Európai Unió értékközösségének a fontosságára. Csak zárójelben: ugye, ugye, mennyivel jobb lenne ez az értékközösség, mennyivel foghatóbb lenne ez az értékközösség, ha lenne egy elfogadott európai alkotmány! Hiszen akkor alkotmányellenes cselekedetekről, alkotmányellenes tevékenységről tudnánk ma beszélni.
Az elmúlt időszakban persze Slotát karanténba tették időlegesen, de ha nem vernek több magyart, akkor vajon győztünk? Balla képviselőtársam említett két dolgot, a magyar kulturális életet, a magyar térségfejlesztési problémákat, és ehhez még hozzá tudnám tenni a magyar oktatásügy helyzetének a jövőjét. Azt hiszem, ez fontos, és nem szabad azzal megelégednünk, ha Slota most nem nyilatkozik, ha nem csattannak el új pofonok. Ezeknek a gazdasági, társadalmi, közigazgatási, térségfejlesztési problémáknak a megoldását a következő időszakban ugyanúgy beszédtémává kell tenni.
Nagyon figyeltem az esti tévévitát, vagy inkább azt mondanám, hogy két szakember beszélgetését. Nagyon jó volt hallani a miniszter asszony korrekt, tárgyszerű mondatait. Azt hiszem, ilyen módon lehet a politika szintjén kezelni ezt a dolgot. De talán - még egyszer mondom - ez csak egy lépés, hiszen az ott élő magyarok mindennapjait jobbító vagy legalábbis nem ellehetetlenítő intézkedéseknek a figyelemmel kísérése, úgy vélem, közös ügyünk.
Egy más dimenzióra szeretném felhívni a tisztelt bizottsági tagtársaim figyelmét, ami talán nem is biztos, hogy csak a külügyi bizottság oldaláról lehet érdekes. Emlékezzünk csak vissza, hogy elindult egy örvendetes és nagyon hirtelen javulás a szlovák-magyar viszonyban! Több képviselőtársam mondta, hogy ez egyszer csak hirtelen, mint egy időzített bomba robbant mindenféle előzmény nélkül. De talán volt némi előzmény, hiszen emlékezzünk csak vissza, hogy Szlovákiában volt egy erőteljes társadalombiztosítási, egészségbiztosítási változás, egy más típusú önkormányzati finanszírozás jött be, és ezek után, amikor az ottani megszorító intézkedések kezdtek a mindennapokba beleivódni, jöttek vissza ezek a bűnbakkeresési mechanizmusok.
70
Pi. 71 (Gruber Attila)
Én nagyon szeretném, és azt hiszem, hogy hál' istennek a magyar parlamentben nem, de azért nagyon szeretném, hogy az ország valamennyi politikai szereplője okulna ebből, és egy későbbi vagy akár hamarosan belépő ilyen típusú elégedetlenséget kezelni tudunk majd itthon is. Én nem szeretném, ha ugyanilyen reakciók válnának mindennapi jelenséggé Magyarországon, hiszen az elmúlt időszakban néztem a Magyar Televízió több műsorát is, ahol az alul futó SMS-ekben ha a diákok tüntetni akarnak, akkor igen erős diákellenes vélemények jelentek meg, amikor az orvosok jelezték, hogy az ügyeleti pénz nem megfelelő, igen jelentős orvosellenes üzenetek öntötték el a televíziót. Nem szeretném, ha Magyarországon egy ilyen gazdasági hullámvölgy okán ugyanezek a reakciók kerülnének elő, előkerülne a tótozás, a zsidózás, a cigányverés, a kínai verés, mert ez olyan irányba indíthatna bennünket is el, amely azt a bizonyos értékközösségben történő együttélést veszélyeztetné. Tudom, ez távol áll tőlünk, de mint veszély bármelyik európai országban lehet, hiszen többen is jelezték, nincs olyan európai ország, ahol ne lennének jelen szélsőséges indulatok, és a szélsőséges indulatoknak mindig van egy-egy vezéralakja, mindig van egy-egy szereplője, aki ezeket kimondja és hergeli az embereket. Ezért is közös a felelősségünk, és ezért is nagyon oda kell figyelni reakciókban és ellenreakciókban egyaránt.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szabó Vilmos képviselő úr!
SZABÓ VILMOS (MSZP), a bizottság alelnöke: Tisztelt Miniszter Asszony! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon szeretnék most optimista lenni és azt hinni, hogy elértük a mélypontot, és innen már túljutva ki tudunk ebből jönni. Vannak erre utaló jelek, aminek alapján ezt mondhatjuk. Persze lehet hogy nem így lesz és ez a vágyam meg ez a vágyunk mindannyiunknak nem teljesül. Az azonban bizonyos, hogy lehetünk némileg optimisták is, az összefügg azzal a higgadt, nyugodt, de nagyon határozott fellépéssel, amit egyrészt a magyar kormány, a Külügyminisztérium, a külügyminiszter asszony személy szerint és a magyar politika meghatározó szereplői az elmúlt hetekben együtt tettek, és azt kell mondjam, hogy nem csak a magyar politika, a magyar szellemi élet képviselői, megszólaltak a civil szervezetek, vagy itt találkoztam ezzel a közös közleménnyel, hogy Pilisszentkereszt és Nagyölved testvérközségek önkormányzatai '96-ban megkötött testvérközségi szerződésük sikereire és együttműködésére is hivatkozva kéréssel fordulnak a két ország kormányához, felelős politikai szereplőkhöz, a médiához, tegyenek meg mindent azért, hogy ne folytatódjanak a negatív események. Azt hiszem, ezek nagyon fontos dolgok, üdvözlendők és bátorítandók.
Azt is gondolom, hogy optimisták lehessünk, az fog múlni rajtunk. Fog múlni rajtunk, hogy ezt tudjuk-e követni, és fontos, hogy ez a külügyi bizottsági ülés is ezt üzenje. Úgy érzem a megszólalásokból, hogy alapvetően ezt üzeni, még ha megjelentek szokásos módon - szerencsére nem annyira élesen - a Fidesz felszólalói részéről, képviselőtársaim részéről azok a kérdések, amelyekben biztosan nem értünk egyet. Az a kérdés, hogy valóban felül tudunk-e emelkedni, és azt fogjuk nézni, amiben egyetértünk. Mert persze nem fogunk abban egyetérteni ezután sem, hogy az okozta Ficónak ezt a lépését és a Smer kormányalakítását, mert Kovács László az MSZP elnökeként támogatta, hogy ez a párt közeledjen a Szocialista Internacionáléhoz és az Európai Szocialisták Pártjához. Ezt egyébként a mostani lépései az MSZP vezetőinek, elnökének és másoknak határozottan mutatják, nem is lettek mellesleg teljes jogú tagok.
Nyilvánvalóan nem fogunk egyetérteni a kedvezménytörvény kiüresítésében. Egyébként hadd mondjam el, hogy abban a javuló magyar-szlovák viszonyban, amelyről miniszter asszony is beszélt, de mások is, a két kormány az előző négy évben megállapodást tudott arról kötni, hogy az alapszerződés alapján a két országban élő kisebbség oktatási, kulturális támogatására alapítványok jöttek létre, és kapják ugyanazt a támogatást, amit más szomszédos magyar kisebbségi közösségek. És ez a szerződés életben van és érvényben van.
Azt gondolom, nyilván azt sem hiheti senki komolyan, hogy a Magyar Koalíció Pártja nem került be a kormánykoalícióba, azt a kormány politikája okozhatta. A Magyar Koalíció Pártja a szlovák belpolitikai porondon szerepel, bármelyik párttal előfordulhat egy választás után, hogy tagja lesz egy kormánykoalíciónak, vagy ellenzékbe kerül. Ezzel, azt gondolom, önmagában senkinek semmi problémája nem lehet.
Tehát fontos, hogy egyetértsünk, és fontos, hogy elismerjük a kormány lépéseit. Én nem értem Balla képviselőtársamat, milyen határozott fellépést hiányol még a kormányzat részéről, a külpolitika részéről - elmondta Gruber Attila épp a tegnap estit. De kezdettől fogva a határozott fellépés volt és a tárgyalás, az első külügyminiszteri találkozóktól kezdve a szlovák nagykövetnek a Külügyminisztériumba való berendeléséig, és számára világossá téve, hogy mi az elvárás és mi a magyar kormány álláspontja, és így tovább, lehetne sorolni. Azt gondolom, hogy ez kifejezetten megfelelt és a magyar érdekeket nagyon jól megjelenítette.
Szeretném elmondani, és magam is azt aláhúzni, nagyon fontos a számunkra, hogy világos legyen, hogy ez alapvetően nem magyar-szlovák kétoldalú probléma, nem a magyar-szlovák kétoldalú kapcsolatokban teremtődött és keletkezett olyan helyzet, amely valóban nagyon régen nem volt jellemző ennek a két országnak a viszonyára, hanem az új szlovák kormánykoalíció létrejötte után. Ez európai ügy, ahogy Eörsi Mátyás mondta, mások mondták, és ezért a megoldásnak is kétoldalúnak kell lenni, mert miközben a kétoldalú viszonyba tesszük és igyekszünk tenni azt, ami normalizálhatja a viszonyunkat, ugyanakkor európai és nemzetközi színtéren pedig nagyon határozottan kell hogy hassunk, hogy ez a nyomás a szlovák kormánykoalícióra egyértelmű legyen, egyértelmű legyen az európai szervezetektől, de Tom Lantos éppen most Pozsonyban tárgyal, világos és egyértelmű üzenet, amit el fog mondani a szlovák kormány képviselőinek és vezetőinek. Ha ez csak egy magyar-szlovák ügyként menne be a köztudatba, akkor nyilvánvalóan előbb-utóbb a mozgásterünk is szűkülne. De úgy gondolom, hogy ezt jól végzi, és jól teszi a kormány.
Én fontosnak tartom, ha lehetséges, amit miniszter asszony elmondott, a kisebbségi vegyes bizottság valóban minél előbb üljön össze. Fontos, hogy ebben a közös nyilatkozatban, ha el lehet érni, azok a tételek szerepeljenek, amelyek nem keverik össze a viszonyokat, és nem valami fals reciprocitást tükröznek. Miniszter asszony említette ezt a parlamenti színteret. Én azt gondolom, nekünk itt a külügyi bizottságban fontos emlékeznünk arra, hogy az előző szlovák parlament elnöke, Hrusovszki úr Szlovákia megalakulásának tizedik évfordulóján egy nagyon fontos beszédet mondott és kezdeményezést tett. Csak emlékeztetnék rá, hogy ebben a beszédben a magyarságot Szlovákiát formáló történelmi erőként említette meg; hogy felhívást intézett, és készséget nyilvánított, készek arra, hogy hozzunk létre, teremtsünk egy olyan helyzetet, legyen akár egy olyan nyilatkozat, amelyben a szlovák fél kész a közös történelmi múltat, ezek között a magyar kisebbséggel szemben történteket, a második világháború után foganatosított megtorló, diszkriminatív intézkedéseket is számba venni. Pi. 8081/Cz(Szabó Vilmos)Azt hiszem, ha ehhez hozzávesszük a mai miniszterelnök-helyettesnek, a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettesnek, ha nem is ilyen súlyú, de mégis azt a nyilatkozatát, amely egy közös megbékéléshez, a német-francia megbékéléshez hasonló lépésre tett ajánlatot, próbáljuk a szavukon fogni! Én azt gondolom, megteheti minden különösebb határozat nélkül, megteheti, ha egyetért vele a külügyi bizottság, hogy a házelnök asszony figyelmét felhívjuk arra, hogy már 1991-ben volt egy közös bizottság a két parlament között, a parlamenti történelmi vegyes bizottság, amely rövid úton kimúlt, de tegyünk rá kezdeményezést, hogy jöjjön ez létre, kerüljön kidolgozásra egy ilyen, a távlatokra előretekintő és rögzítő megbékélési nyilatkozat, vagy akár támogassuk meg az akadémiák közös testületeinek a munkáját, amely novemberben Kassán fog ülésezni.
Úgy hiszem, ha ebben egyértelműek és határozottak leszünk - és ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a Fidesz vezetői, vezető külpolitikai képviselői a kormányt támogatásukról biztosították nemcsak itt, a külügyi bizottság ülésén, hanem ezt megelőzően is -, valóban lehetünk optimisták, és az jön ki, hogy ebből a helyzetből kifelé fogunk jönni, és nem mélyülni.
ELNÖK: Varga László képviselő úr!
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Jómagam is örülök annak, hogy legalább alapkérdésekben, úgy gondolom, egyetértünk pártpolitikai oldalaktól függetlenül, bár azért az a nagy igazság is bebizonyosodott, hogy valamilyen módon mindennek lehet belpolitikai vonatkozása, még ha korlátozottan is. Hadd mondjam el, hogy baloldali emberként és a Fiatal Baloldal elnökeként mélységesen megdöbbentett az, amikor a szlovákiai baloldali párt, a Smer, koalícióra lépett egy szélsőjobboldali, nemzeti radikális politikai erővel! Azt gondolom, hogy ez ilyen módon elfogadhatatlan és megdöbbentő, és a Fiatal Baloldal saját keretein belül, saját csatornáin keresztül lépett is ezekben a kérdésekben. Minden olyan ifjúsági összefogásban partnerek vagyunk egyébiránt, amely a kérdés előmozdítása, megoldása felé visz.
Van még egy keresztem, ez pedig az, hogy szeretem a focit, így a magyart is. Ez a mazochizmusom pedig odáig terjedt, hogy minden héten követtem az NB I eseményeit, és azt is hozzá kell tenni - ha már belpolitikai vonatkozásokat figyelünk -, hogy át kell gondolni a sporteseményeink jogszabályi hátterét. Azt gondolom, történtek itt is olyan elfogadhatatlan események, amik nem tarhatóak a továbbiakban, és ilyen módon a jogi hátteret is figyelembe kell venni csak úgy, mint azokat a társadalompolitikai eszközöket, amik Magyarországon az ilyenfajta szélsőségeknek gátat szabhatnak.
Azt gondolom, már lehet, hogy elhangzott, de ráerősítenék két kérdésre. Mennyire egyértelmű az Európai Unió közhangulata, tehát a közélet közhangulata abban a kérdésben, hogy hogyan, milyen módon indult ez a konfliktus? Illetve egy másik kérdés: ha mégsem az optimistább verzió valósul meg - azt gondolom, mindannyian azt szeretnénk, hogy rövid úton lezáruljon ez a konfliktus -, milyen eszközök állnak a kormány rendelkezésére abban a kérdésben, hogy mihamarabb véget vessünk ennek? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Valóban zavarba ejtő ez az egyetértés itt a politikai erők között a mai napon. Azt hiszem, ez nem magyarázható mással, mint hogy tényleg nagy baj van egy fontos relációnkban, egy mindannyiunk által fontosnak tartott kérdéskörben. Azt hiszem, ennek az egyetértésnek a fenntartása az elkövetkezendő napokban és hetekben egy rendkívül fontos kihívás a magyar külpolitika előtt, hiszen tudjuk, hogy milyen jó adottságaink, képességeink vannak arra, hogy egymásnak feszülő álláspontokat hevülten képviseljünk. Tehát azt gondolom, arra kellene az elkövetkezendő napokban hangsúlyt fektetni, hogy a napokon belül megalakuló KMKF új szervezeti struktúráját, amit a házelnök asszony kezdeményezett, kihasználjuk. (Jelzésre:) A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, miniszter asszony. Ki fog bővülni a külügyi és a határon túli magyarok bizottságának a jogköre, és a bizottságnak tanácskozási jogú résztvevőivé válhatnak a határon túli parlamenti képviselők, és kiváló fóruma lehet bármely további lépésnek a határon túli bizottság keretei között történő egyetértés kimunkálása. Azt hiszem, ezt talán így a bizottság elnökeként fel is ajánlhatom a kormánynak, hogy ha ilyen tesztre, ilyenfajta együttműködésre a magyar politikai erők, illetőleg a határon túli magyar politikai erők között számít, akkor ezt, azt gondolom, itt, a bizottság keretei között nagymértékben ki lehet dolgozni, meg lehet alkotni.
Ha nincs több hozzászólás, megadnám a szót válaszadásra a miniszter asszonynak. Tessék parancsolni!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen a szót. Köszönöm a felajánlást. Én magam is úgy gondolom, hogy egyrészről meglepő ez az egyetértés, másrészről azt hiszem, ebben a helyzetben nagyon fontos, hogy egy irányba mutassanak azok a lépések, amiket a parlamenti pártok és a kormány tesz pontosan azért, hogy ne legyünk megoszthatóak, és én ebből a szempontból örültem is ennek, hogy többé-kevésbé azonos irányba gondolkozunk.
Mielőtt válaszolnék a konkrét kérdésekre, hadd kezdjem ott, hogy itt a cél egyértelmű: mindannyian azt szeretnénk, hogy legyen egy békés szomszédsági kapcsolat Szlovákiával, használni tudjuk a közös fejlődés adta lehetőségeket, hogy biztonságban tudjuk az ott élő magyarokat, és hogy a lépéseinknél mindig azt vegyük figyelembe, hogy mi az, ami az ott élő magyarok tényleges érdekét szolgálja. Ezt azért is mondom, mert azt hiszem, mindannyian szembekerülünk azzal a dilemmával, hogy a konfliktus eszkalációja egy határon túl veszélyt jelenthet az ott élők számára, az meg, ha nem meglehetősen és nem elegendően keményen lépünk fel, egy magára hagyottságot jelenthet az ott élők számára. Tehát valószínűleg minden lépésnél végig kell ezt gondolni, mi magunk próbáltuk is ezt, és azt hiszem, amíg nincs együttműködési készség, csak a kemény fellépés segíthet, hisz az együttműködés, ha a másik fél nem akar együttműködni, gyengeségnek látszik, de az is ténylegesen, és azt is jelenti, hogy nem állunk ki az ott élő magyarok mellett.
Akkor azonban, ha tényleges együttműködési készség létszik, azt gondolom, nekünk magunknak is az együttműködésre kell törekednünk. Ezt azért mondom, mert nagyon sokan feltették azt a kérdést, hogy hogyan tovább, ki mit tud tenni a saját pozíciójában. Szerintem az igazi kérdés az lesz a következő napokban, hogy ettől az együttműködési készségtől, ami feltehetően a társadalmi nyomásra is, és talán az Európai Unió fellépésének a nyomására és a magyar kormány, ez esetben akár a pártok és a parlament nyomására is, de megjelent, őszintén azt reméljük, hogy egy igazi együttműködési készség. Ha az, akkor a következő lépés, amit tennünk kell az, hogy működjünk együtt. Ha nem, akkor nyilvánvalóan újra kell gondolni ezt a stratégiát.
90
Pi. 91 (Göncz Kinga)
A konkrét kérdések kapcsán. Egyrészt elnök úr feltette a kérdést, hogy mi lesz a kassai konzulátussal. Megmarad, csökkentett létszámban, de megmarad. Az alapelvünk az volt, hogy azokban az egyébként már az Európai Unióhoz csatlakozott országokban, ahol van egy nagykövetségünk, ne tartsunk fenn két külképviseletet, hiszen folyamatosan, tényleg folyamatosan kapcsolatban vagyunk az országok különböző képviselőivel. Úgy tűnik azonban, hogy ezt érdemes végiggondolni, pontosan a kialakult a helyzet miatt. Tehát arra törekszünk, ha kisebb létszámmal is, de maradjon meg egy konzulátus Kassán is, Krakkóban is.
Kelemen András képviselő úr kérdése is az volt, mint nagyon sokfajta kérdés még, hogy mit is tudunk tenni akkor, ha úgy látjuk, hogy politikai célokra használódik itt a térségben a magyarellenesség. Azt hiszem, most tanuljuk ezt mindannyian, hogy mit tudunk tenni európai uniós keretek között.
Ez azzal a kérdéssel is összefügg, ami szintén felmerült, hogyan tovább határon túli magyar szervezetekkel való kapcsolattartásban és a határon túli magyar közösségekkel való kapcsolattartásban. Nekem is meggyőződésem, hogy a helyzet nagyon különböző a különböző országokat tekintve, attól függően, hogy a szomszédos országok közül melyek azok, amelyek már uniós tagországok, melyek azok, amelyek csatlakozásra várnak és csatlakozás fázisában vannak akár - mások az eszközeink. Most azt próbáljuk ki, hogy milyen mozgásterünk, eszközeink vannak egy már európai uniós tagországgal. Erről beszéltünk ma egész nap. Én azt gondolom, azért az nagyon fontos, és itt többen összeszedték, hogy ki mindenki szólalt meg az európai uniós érdekek megfogalmazójaként és azok hangsúlyozásával, és úgy látjuk, hogy egyre több a megszólaló, és egyre egyértelműbb ez a helyzet.
Valaki kérdezte tőlem, hogy milyen a hangulat, vagy mennyire értik az Európai Unió egyes tagországai, hogy miről van szó - azt gondolom, hogy ez egy olyan terület, ahol viszont nagyon fontos lenne az együttműködés. Van, aki érti, és van, aki nem érti. Én magam nagyon sok kollégámmal beszéltem. Egyrészt úgy tűnik, hogy nagyon alapvető ismeretek hiányoznak régió történelmére vonatkozóan, nem értik, hol gyökeredzik ez, mi ennek az indulatnak az alapja. Aztán vannak olyan kollégák, akiknek alapismeretei megvannak, és jobban tudják, hogy miről is van szó. Azt hiszem, hogy ez egy közös felelősség lehet mindannyiunk számára, hogy akikkel találkozunk, azok számára tegyük érthetővé, hogy hol vannak veszélyek ebben a régióban, amik megint nem csak szomszédsági veszélyek, hanem valóban az Európai Unió alapértékeit érintő lehetséges veszélyek. Ezt érdemes felvetni, hogy melyek ezek a viszonylatok, melyek ezek a kapcsolatok.
Felmerült az a kérdés, hogy mit lehet tenni. Egyrészt, azt gondolom - és ez pontosan a romániai tárgyalásaim során merült fel mindegyik megbeszélésen, ott találkoztam a köztársasági elnökkel, kormányfővel, külügyminiszterrel is -, hogy a kisebbségi törvény lenne az egyik olyan garancia, ami biztosítja azokat a jogokat, amelyek például a béke feltételeit képezik a továbbiakra, amelyben benne vannak kulturális autonómia kérdések, oktatási autonómia kérdések, olyan fajta jogok megfogalmazásai, amelyek aztán nem teszik a politika számára kiszolgáltatottá a kisebbségek jogait, legalábbis bizonyos keretek között nem teszik kiszolgáltatottá a kisebbségek jogait.
Beszéltünk az európai uniós fórumokról. Azt hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb pont a már európai uniós tagországok esetében, pontosan amiatt, amit Eörsi képviselő úr mondott, hogy ez nem két ország ügye, ezek európai uniós kérdések.
Még egy nagyon fontos dolog van, és talán érdemes ezt is végiggondolni akkor, amikor együtt gondolkozunk arról, hogy mit lehet tovább tenni, ahol kormányzati szerepben van, és amíg kormányzati szerepben tud lenni a magyarokat képviselő párt, ahogy az MKP vagy ahogy Markó Béláék pártja Romániában, úgy tűnik, hogy az egy másik fajta érdekképviseletet is jelent és biztonságot is jelent. És ennek a tanulsága az - és most itt, azt gondolom, egy olyan körben beszélünk erről, ahol erről érdemes szót ejteni -, hogy nagy veszélye van annak, ha megosztható a magyarság, és esetleg ez kockára teszi a parlamenti képviselet kérdését. Nem mindig ezzel függ össze, de azt gondolom, hogy ez a nagy felelőssége a magyar politikának is és a magyar politikai pártoknak is.
Azt hiszem, a párbeszéd mindenképpen fontos, a párbeszéd különböző szinten, a párbeszéd folyamatosan részben a magyarság képviselőivel, másrészről a szomszédos országok kormányainak felelős szereplőivel. És ebből a szempontból, megint azt gondolom, hogy mindannyiunknak felelősségünk van a párbeszédben, tehát hogy akivel az ember kapcsolatba kerül parlamenti képviselőként kormányzati szereplőként vagy bármilyen egyéb pozícióban, ott részben tegye érthetővé a szempontokat, legyen világos az álláspontja, legyen indulatmentes, de egyértelmű az álláspontja.
Megint konkrét kérdés volt, Balla képviselő úr említette a fejlesztések kérdését, oktatási támogatások kérdését. Ez folyamatosan téma a megbeszéléseken. A kormányprogram ezekből a szempontokból talán nehezen értelmezhető, az viszonylag általános dolgokat mond, vannak benne konkrét pozitívumok, kisebbségi hivatal felállítása például, és vannak olyan fajta megfogalmazások, amelyekről még nem lehet tudni, hogyan fognak realizálódni. Azt gondolom, azt tudjuk tenni, hogy ezt figyelemmel kísérjük, követjük, és ha kell, akkor nyilvánvalóan szóba hozzuk - megint attól függően, hogy miről van szó - a különböző megbeszéléseken.
Hárs Gábor képviselő úr kérdése volt, hogy van-e nyilatkozatstop Ján Slota számára. Nyilvánvalóan erről hivatalos értesítése nincs az embernek, amennyire én tudom, igen, tehát a koalíciós megállapodáson belül felmerült ez, hogy talán jó lenne, ha azok a kezdeti nyilatkozatok nem folytatódnának, amelyek itt az első hetekben, ráadásul nemzetközi lapoknak adott nyilatkozatok formájában jelentek meg.
Én magam is azt gondolom, hogy a saját házunk táján is érdemes körülnézni abból a szempontból, hogy az idegengyűlölet megnyilvánulásai mennyire büntethetők ma Magyarországon - tudom, hogy erről viták vannak. Érdemes újragondolnunk, merthogy ezen a ponton bizony támadhatók vagyunk, és joggal felvethető az, hogy bizonyos transzparensek, kijelentések nem büntethetők.
Gruber képviselő úr felvetette a térségfejlesztést, oktatást. Egyértelműen azt gondolom, hogy ezen mérhető aztán, hogyan is fejlődnek tovább a kapcsolataink, már csak azért is, mert lesznek nagyon lényeges források erre, és azért is, merthogy nagyon fontos kérdés az, hogy milyenek az életkörülményei a Dél-Szlovákiában élő magyaroknak.
Szabó Vilmos képviselő úr a kisebbségi vegyes bizottság összeüléséről: én is azt gondolom, hogy ez nagyon fontos. Caplovic miniszterelnök-helyettes úrnak volt sokféle felvetése. Bennem őszintén szólva felmerült az a kérdés... - szóval sokfajta találkozó és közös nyilatkozat, amit nekünk is végig kellene gondolnunk, hogy mi az, ami a legcélszerűbb. Nyilván nem érdemes számtalan közös nyilatkozatot kiadni, nyilván érdemes tisztázni, hogy mi legyen ezeknek a tényleges tartalma egy szándékon túl, hogy fontosnak tartjuk a megbékélést. Én azt gondolom, hogy ez egy végiggondolandó téma a következő időkben, de a parlamentnek is. Tudom, hogy volt egy ilyen kezdeményezés, tudom, hogy van egy ilyen javaslat is Caplovic miniszterelnök-helyettes úr részéről, hogy legyen parlamenti nyilatkozat is. Érdemes lenne ezt nálunk is összehangolni és végiggondolni, és együtt gondolkozni erről.
Varga képviselő úr kérdezte az EU közhangulatát. Nagyon mélyen, azt gondolom, nem mindenki gondolt ebbe bele, aki felelős pozícióban van, sokan közülük gondolkoztak erről, de nem érintette ez meg az EU-t nagyon mélyen egyelőre. Tehát itt van teendőnk, hogy jobban értsék.
A Kárpát-medencei Képviselők Fórumának az elején én is ott leszek, csak a rövidítést nem ismertem, de én magam is odamennék arra a megbeszélésre, amikor ezekről szó esik, és az is nagyon fontos fórum a továbbiakra.
Köszönöm szépen, azt hiszem, ennyi.
Pi. 100
101/Cz
ELNÖK: Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, miniszter asszony. (Dr. Göncz Kinga: Nem azt mondtam?) Most fog igazán funkciót nyerni ez a szervezet, és reméljük, hogy pénteken sikerül föllőni a kétoldalú és a többoldalú együttműködés egére ezt a parlamenti együttműködési keretet.
Szeretném megköszönni a miniszter asszony nyitottságát. Sok erőt, határozottságot, eltökéltséget, józanságot kívánunk az elkövetkezendő hetek tevékenységéhez! Ezt a napirendi pontot most lezárjuk.
Ami pedig Libanont illeti: én fölvetném a lehetőségét annak, hogy jövő héten kedden is tartunk bizottsági ülést, de ha most kívánja a miniszter asszony ezt a napirendi pontot elővezetni, arra is készen állunk. Csak ezt a lehetőséget fölvetném, akár államtitkári szinten is jövő héten tudunk a libanoni kérdéssel nyugodtabban, elmélyültebben foglalkozni, és azt gondolom, hogy szükség lenne rá. Nem tudom, mi a véleménye erről.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Én is azt gondolom, hogy fontos beszélni erről. Nem ragaszkodom a mostani megbeszéléshez. Valószínűleg nem tudok eljönni jövő kedden, nagyon sűrű a jövő hét. Ha ez így megoldható, akkor megkérném államtitkár urat, hogy jöjjön és mondja el.
ELNÖK: Én azt gondolom, hogy ha államtitkár úr jövő héten kedden el tud jönni, akkor nyugodtan végig tudjuk a kérdést beszélni. Én azt javasolnám, hogy inkább ezt csináljuk. Köszönöm szépen.
Jövő héten tehát kedden 10 órakor találkozunk. De mivel napirend-módosításról van szó, képviselőtársaim, ezt fogadjuk el. Ki támogatja ezt a napirend-módosítást? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Miniszter asszony, államtitkár úr, köszönjük szépen. Viszontlátásra!
(A ülés befejezésének időpontja: 16 óra 42 perc.)
|
|
Németh Zsolt |
Jegyzőkönyvvezetők: Podmaniczki Ildikó és Nánásiné Czapári Judit